Tolnai Dáli János könyvtárának töredéke Sárospatakon?

Tolnai Dáli János könyvtárának töredéke Sárospatakon? Háromszázötven éve, 1660-ban hunyt el Tarcalon Tolnai Dáli János, a magyarországi puritanizmus egyik legkiválóbb képviselője. Sárospataki tanár kétszer is, miskolci, tokaji, tarcali lelkipásztor, Rákóczi Zsigmond tábori papja, kassavölgyi esperes. 1 Műveltségének magas színvonalához kétség sem férhet. Hitelesen igazolják ezt hét esztendőre kiterjedő németalföldi és angliai peregrinációja, valamint az utókorra maradt művei. 2 Ennek árnyaltabb megismeréséhez járulhat hozzá könyvtára töredékének feltárása, azonosítása és megismerése. 3 Mintegy három évtizeddel ezelőtt Herepei János a possessori bejegyzés alapján Tolnai Dáli János könyvtárából származónak vélt egy, a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában őrzött, 1621-ben megjelent genfi nyomtatványt. 4 Fekete Csaba azonban alapos elemzés nyomán kétségbe vonta Herepei állásfoglalásának helyességét, sőt egy másik könyvet is talált, amely egykor egy bizonyos, tehát azonosítatlan Tolnai János tulajdonát képezte. 5 A sárospataki Nagykönyvtárban már akkor is tudták két kötetről Fekete Csaba ismerte is őket, azóta pedig többről is kiderült, hogy ugyanaz a tulajdonosi bejegyzés szerepel bennük, mint a debreceniekben. Czegle Imre azonban, aki azonosította a pataki könyveket, debreceni kollégájának érveit elfogadva megváltoztatta azt a véleményét, hogy a pataki nyomtatványok egykor a sok vihart megélt puritánus tanár tulajdonában lettek volna, ezért nem is publikálta felfedezését. Az utóbbi időben ismételten számba vettem és megvizsgáltam a pataki könyveket, s újabb adat és szempontok alapján felvethetőnek vélem a kérdés újragondolását. A Sárospataki Református Nagykönyvtár régi anyagában 15 olyan kötet van, amelyben tulajdonosi bejegyzésként Tolnai János neve található. Ez a kollekció azonban 12/3 arányban ketté osztható paleográfiai szempontból és a név használatának gyakorlata alapján. Az íráskép mindkét esetben kalligrafikus jegyeket hordoz, elsősorban a két kezdőbetű J és T megformálásában, de ezek a jegyek jól láthatóan különböznek. Az egyértelműen egy kollekciót képező 12 kötetben az írás alakja megegyezik tehát ugyanattól a kéztől származik és a teljes név latinos formában, s a nyelvtani kívánalmaknak megfelelően genitivusban szerepel: Ex Libris R D Johannis Tholnaei. A szintén azonos gyűjteményből származó 3 kötet az előzőtől mindkét fent említett szempontból különbözik. Az írásalak más, a keresztnevet minden esetben rövidítve találjuk, a vezetéknevet pedig magyaros formában: Ex Libris Johan. Tholnai. Az bizonyos, hogy mindhárom bejegyzés ugyanattól a kéztől származik. Felvethető ezek alapján, hogy két egykori gyűjtemény töredékét tartjuk kezünkben. 1 Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak a magyar ref. Egyházban. Budapest, 1911. Miklós Ödön: Tolnai Dali János ifjúkora. Dunántúli Prot. Lap, 1921. Makkai László: A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen. Budapest, 1952. 2 Zoványi Jenő: Melyik Tolnai Jánosnak műve a Novissima tuba? MKSz 1941. 82-84. Fazakas Gergely Tamás: Mesterségükben disputálók vitája II. Váci P. András Replica című műve és a Tolnai-Váci polémia újraértelmezése = Retorika, interpretáció, szövegértés (Studia Litteraria, XLI), szerk. Bitskey István, 2003, 111-131. Uő: Mesterségükben disputálók vitája Hitvitázó iratként értelmezhető-e Tolnai Dali János Váci P. Andrással polemizáló könyve? = Religió, retorika, nemzettudat a régi magyar irodalomban, szerk. Bitskey István, Oláh Szabolcs, Debrecen, 2004, 401-423. 3 A könyvek mintegy felét Czegle Imre (1912-2002), a másik részt e sorok írója azonosította. 4 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. I. Szerk. Keserű Bálint. Budapest Szeged 1965. 418-420. 5 Fekete Csaba: Melyik Tolnai könyve? MKSz 1982. 151-157. Dienes Dénes: Tolnai Dáli János könyvtárának töredéke Sárospatakon? 1

Már itt szükséges megjegyezni, hogy az egyik debreceni kötet tulajdonosi bejegyzésének írásképe teljesen megegyezik a pataki 12 kötetben találhatóval. A másik Debreceni nyomtatvány possessori azonosítója éppen az, amelyet Herepei tárgyalt mindkét kollekciótól eltér az íráskép szerint. Visszatérve a pataki könyvekhez, nem lehetetlen, hogy az íráskép különbözősége ellenére ugyanaz a személy volt a tulajdonos. Az a különös és véletlennek talán nem tekinthető valóság köti össze a két könyvcsoportot, hogy mindkettőben szerepel egy-egy olyan mű, amelynek előző tulajdonosa ugyanaz a személy volt. Ez pedig Sámsondi Márton miskolci prédikátor. Figyelemre méltó, hogy Tolnai Dáli János 1642-1644 között volt miskolci lelkipásztor. Az erdélyi származású, Heidelberget megjárt Sámsondit miskolci lelkészként 1617-ben említik először, 1641 áprilisában még egyházlátogató társa a borsod-gömöri esperesnek, s mindeddig ez az utolsó ismert adat vele kapcsolatban. 6 Talán közvetlenül ezután elhunyt, és Tolnai János éppen az ő helyét pótolta a borsodi mezőváros eklézsiájában, s a könyveit vagy azok egy részét örököseitől vásárolta meg. E lehetőség alapján magam ugyanabba a kollekcióba sorolhatónak tartom mind a 15 pataki kötetet. Mielőtt végső hipotézisemet megfogalmaznám, tisztázandó azoknak személye, akik tulajdonosként egyáltalán szóba jöhetnek. Mert a dolog lényegét tekintve sajnálattal állapítható meg, hogy a 17. században több Tolnai János nevet viselő lelkipásztor is élt, s ez a tény megnehezíti a könyvek Tolnai Dáli János személyéhez kötését. Tolnai Balog János 7 Sáros vármegyei majd ungi református esperes és Tolnai János 8 Zemplén vármegyében működő prédikátor jöhet számításba Tolnai Dáli János mellett. Mindketten literátus emberek voltak, a könyvszeretet és könyvgyűjtés nem zárható ki az életükből. Tolnai Balog János 1618-ban elhunyt, Tolnai Jánosról pedig 1630 után nem ismerünk semmilyen adatot. Ekkor már túl volt ötvenedik életévén miután 1592-ben volt wittenbergi diák, s valószínűleg rövidesen meghalt. A paleográfiai és névhasználati jegyek alapján szorosan öszszetartozó, 12 pataki kötetből álló együttesben pedig két nyomtatvány is van, amely 1630 után került ki a sajtó alól (1631, 1646). Ennek alapján a fentebbi Tolnaiak kizárhatók a tulajdonosi körből. Igaz ugyanakkor, hogy a 17. században kilenc Tolnai János iratkozott be Debrecenben, 9 s ráadásul még Patakon is találunk hármat 1671 előtt, 10 róluk azonban alig tudunk valamit, lelkipásztori működésükről egyáltalán nincs adatunk. Ezen a ponton kell szembenézni a possessori bejegyzésekben következetesen és egyöntetűen használt titulus honoris kérdésével. Az R D rövidítés feloldása nyilvánvalóan a nyelvtani helyzet miatt genitivusban reverendi domini. Igazat kell adnunk Fekete Csabának abban, hogy ez a titulus a csak itthon tanult lelkipásztort illette meg. Az academica peregrinatio után hazatért lelkészeknek és tanároknak clarissimus ac doctissimus dominus cím járt ki. Anélkül, hogy erre a problémára biztos megoldást adhatnék, felhívom a figyelmet arra az egyébként 6 RMK III. 6089. Református egyház-látogatási jegyzőkönyvek 16-17. század. Szerk.: Dienes Dénes. Budapest, 2001. Osiris Kiadó. (Millenniumi Magyar Történelem. Források.) Miskolc története II. 1526-1702. Szerk. Szakály Ferenc. Miskolc, 1998. 455. 7 Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. 3. javított és bővített kiadás. Szerk. Ladányi Sándor. Budapest, 1977. 644. 8 Uo. 645. 9 Fekete Csaba: i. m. 153. 10 Hörcsik Richárd: Sárospataki Református Kollégium diákjai, 1615-1777. Sárospatak, 1998. 73; 82; 84. Johannes M. Tolnai 1642-ben subscribált. Valedixit írták a neve mellé, amely talán a tudományoktól való búcsút is jelentette. Johannes P. Tholnaeus 1650-ben matrikulált, Komáromban lett rektor az anyakönyv szerint. Johannes P. Tolnai 1652-ben írt alá a törvényeknek, később senior, majd Olaszliszkán rektor. Dienes Dénes: Tolnai Dáli János könyvtárának töredéke Sárospatakon? 2

Tolnaival kapcsolatban közismert tényre, hogy a lelkészek közötti egyenlőség elvét hirdette. Szilágyi Benjámin István nem titkolt felháborodással tudósít arról, hogy Tolnai és puritánus társai semmiféle sorrendet, méltóságot, vagy előbbre-tételt nem fogadtak el a lelkipásztorok között. 11 Tolna Dáli tehát elhagyhatta a neve mellől a kitüntető titulust. Szilágyi Benjámin István azt is részletezi, hogy Tolnai Dáli mindent megtett azért, hogy népszerű legyen. Magam is hajlok azonban arra, hogy nem ezen az úton kell keresni a megoldást, mert minden bizonnyal az a helyes megállapítás, hogy a possessori bejegyzések nem Tolnai Dáli kezétől származnak. Tolnai Dáli Jánostól mai ismereteink szerint egyetlen kézirat maradt fenn, mégpedig egy Miskolci Csulyak Istvánhoz 1638. november 11-én írt levél. 12 Ezt ugyan ketten írták alá Mohácsi (Barovius) Istvánnal, de joggal feltételezte Fekete Csaba, hogy a levél Tolnai kézírása. Azt is megállapította, hogy az íráskép nem egyezik meg a debreceni possessori bejegyzésekkel, s hozzátehetjük, hogy a patakiakkal sem. Az is figyelemre méltó, hogy Tolnai Dáli a saját és a Tolnai István nevét is h betű nélkül írta, míg minden egyes tulajdonosi bejegyzés ezzel a betűvel található Tholnai illetve Tholnaei latinos alakban. Mindezekhez hozzáteszem, hogy azoknál a possessori bejegyzéseknél, amelyek a tulajdonos kezétől valók, egyáltalán nem vagy alig találunk titulust. A lelkipásztor tulajdonosok sem nevezik magukat reverendusnak vagy clarissimusnak, megelégszenek nevük beírásával, esetleg egy-egy jelmondattal, a tulajdonba jutás dátumának stb. rögzítésével. Ez pedig nem csak azt erősíti meg, hogy ezek a most tárgyalt ex libris bejegyzések nem Tolnai Dáli kézjegyei, hanem azt is, hogy nem a tulajdonostól akármelyik Tolnai János legyen is az származnak. A titulus honoris és az íráskép problémájának tökéletes megoldása híján illetve annak ellenére hangsúlyozom, hogy a könyvek tartalmi és bizonyos formai vonatkozásai megengedik azt a feltevést szemben Fekete Csaba domi doctust sejtő érveivel, hogy a tulajdonosuk jelentős és tudós, külföldön is tanult személyiség lehetett és 17. századi személy volt. Ilyennek pedig a szóba jöhető Tolnai Jánosok között jelen ismereteink szerint csak Tolnai Dáli János mutatkozik. A franekeri egyetemre 1642-ben beiratkozott Joannes Päria Tholnai, s ő lehet az a Tolnai János, aki egy évvel később Leidenben matrikulált. 13 Megfordult ugyan Angliában szintén, de semmi esetre sem 1636-ban, hanem 1643-ban, 14 s ő ugyancsak a clarissimus titulus tulajdonosa volt peregrinációja folytán, későbbi működése pedig ismeretlen. Amikor Tolnai Dáli János tulajdonosi mivoltát erősítő vonatkozásokat és adatokat sorra veszem, legelőször megismétlem a fentebb már említett tényt, hogy két kötet Sámsondi Márton prédikátor tulajdonában volt egykor, akinek Tolnai Dáli munkatársa vagy közvetlen utóda volt Miskolcon. Könnyen feltételezhető, hogy vásárolt tőle vagy családjától könyveket. Egyikük (A 659) már a 17. században a könyvtár tulajdonában volt, amint elárulja ezt az akkor használatos tékajelzet: Θ B O 1. l[iber] 4. Tolnai Dáli feltételezett tulajdonosi voltát erősítő második adat az egyik (B 503 jelzetű) cambridgei nyomtatvány kötéstáblájának versoján található bejegyzés: sol. II. Cantab. 1636. = soldi duo Cantabrigia (esetleg Cantabrigiae) 1636. Eszerint valaki két aranyért vásárolta Cambridgeben ezt a kötetet. 15 Ebben a könyvben nincs is más tulajdonosi bejegyzés, csak a Kollégiumé és Tolnai Jánosé. Gömöri Görgy nem tud Tolnai Dálin kívül más Tolnai Jánosról, 11 Lampe Ember: Historia Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transylvania. Utrecht, 1728. 396. 12 Sárospataki Református Kollégium Levéltára, Protocollum V: T: Zempleniensis. Kgg. I. 2. 228/a. 13 Történelmi Tár 1886. 606. Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok (PEIL) 1888. 438. 14 Gömöri György: i. m. 86. Itt Tholnai Parta János. 15 A sol. feloldása lehet solvi = vásároltam is, de akkor jelölni kellett volna a pénznemet külön. Dienes Dénes: Tolnai Dáli János könyvtárának töredéke Sárospatakon? 3

aki ebben az esztendőben járt volna Angliában, róla viszont feltételezi, hogy hosszú szigetországi tartózkodása során megfordult Cambridgeben és előadásokat is hallgatott, noha nem matrikulált. 16 Bizonyos, hogy a vásárlás körülményeit feljegyző kéz azonos azzal, amely a kötetben apró és szétszórt jegyzeteket készített. Vajon Tolnai Dáli levelének írásképével is találunk egyezést? A paleográfiai elemzést erősen megnehezíti a két szövegtípus meglehetősen különböző jellege és formája. A margóra írt egy-két szavas rövidítés nem alkalmas minden tekintetben az összehasonlításra. Mindezzel együtt azt mondhatom, hogy a két íráskép nem tér el jellemzően és feltűnően, egyes betűk megformálása pedig kifejezetten egyezik, mint például a nálunk még a 17. században is élő gótikus e és d, és jellegzetesen egyezést mutat a szóvégi s is, mely viszont éppen nem a gótikus formát mutatja. A kötet a 17. században már a könyvtáré volt, tékajelzete szerint: Θ J O 2 lib. 13. A következő könyv (C 647) különösen nevezetes darab, mert Gönci Fabricius György debreceni püspök vásárolta és köttette be 1586-ban. Ez az évszám és a püspök egykor aranyozott superexlibrise (GFG) a míves reneszánsz kötéstáblán található. De a címlapon is jelölte tulajdonjogát: Sum Georgjj Góncj. Alatta a következő possessori bejegyzés olvasható: Post Valentini Liszkay 1631. 26. Sextilis, Patachini. A harmadik tulajdonosi jegyzés is a címlapon látható: Sum Steph. Feveniesj, Anno 1632. Liszkai Bálint 1627-ben subscribált Patakon, majd kisvárdai rektor lett. Később visszatért a Kollégiumba, vélhetően 1631-ben, amikor a könyvet vette vagy kapta, s itt nem sokára meghalt. Ez az esztendő 1632 lehetett, amikor Fövenyesi István, aki az előző évben lépett a tógátusok közé, a birtokába jutott a könyvnek. 17 Az Angliát is megjárt Fövenyesi közvetlen előde volt Tolnai Jánosnak a pataki tanárságban, 1639 áprilisában távozott, miután utódát beiktatták. Bár úgy értékelték, hogy Tolnainak ellenfele volt, 18 de ez nagyrészt Zoványi Jenő kissé elfogult feltételezésén alapszik. Szerinte Tolnai támadóival egyetértett Fövenyesi is, aki főként azért bosszankodhatott reá, hogy el kell a helyét miatta hagynia. 19 Holott erről nem igen lehetett szó, hiszen ekkor nem örökös tanárságra szegődtek Patakon, hanem éppen az volt a jellemző, hogy a rektorok jelesebb eklézsiákba igyekeztek továbblépni. Így tett Fövenyesi is, aki sajószentpéteri lelkész lett, ami nem vissza-, hanem sokkal inkább előbbre jutásnak számított. 20 Tolnai tehát megvehette vagy megkaphatta elődjétől a könyvet Patakon, még akkor is, ha Miskolci esperes szerint nem szívesen tartott vele kapcsolatot. 21 A kötet már a 17. században a könyvtáré volt, tékajelzete szerint: Θ F O 6 lib. 27. A harmadik könyvnek (E 6), ami behatóbb vizsgálatra nyújt lehetőséget, a Tolnai-féle ex librisen kívül nincs más tulajdonosi bejegyzése. Széljegyzetek formájában kevés szöveget találunk ugyan, de szélesebb margó lévén, szabadabban írhatott rá szerzőjük, ezért alkalmasabb a paleográfiai összevetésre. A cambridgei kötettel összehasonlítva, jellegzetes egyezések alapján ugyanattól a kéztől eredeztethetők az itteni bejegyzések is. Tolnai Dáli autográf levelével egybevetve jellemzően azonos írásképre következtethetünk. A fentebb kiemelt betűformák mellett jól összevethető részleteiben is a mondatkezdő, de nem díszített M, a jellegzetes To, ec, betűkapcsolat. Ugyanakkor a margókon található néhány rövid szöveg ebben az esetben 16 Gömöri György: Magyarországi diákok angol és skót egyetemeken 1526-1789. Budapest, 2005. (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban 14.) 49. 17 Hörcsik 60; 62. 18 Kathona Géza: Pótlások az 1711-ig Angliában tanult magyar diákok névsorához. Itk 1976. 95. 19 Zoványi Jenő: Puritánus küzdelmek i. m. 48. 20 Gömöri György: i. m. 28; 49. 21 Miskolci Csulyak István levele I. Rákóczi Györgyhöz. Közölve: A Rákóczi-család a Sárospataki Református Kollégiumban őrzött dokumentumok tükrében. Szerk. Dienes Dénes. Sárospatak, 2003. 40-42. Szintén közölte Makkai László: Itk 1953. 241-242. Dienes Dénes: Tolnai Dáli János könyvtárának töredéke Sárospatakon? 4

sem elegendő az azonosság teljes biztonsággal való kimondásához. Ez a kötet is birtokában volt a coetus könyvtárának a 17. században, korabeli tékajelzete: Θ D O 2 Lib. 19. A Debrecenben található egyik kötet (O 970; Basso, Sebastianus: Philosophiae Naturalis advesus Aristotelem libri XII., Genevae, 1621.) 1636-ban Kaposi L. János pataki diák tulajdona lett, aki ebben az évben subscribált. 22 Herepei János úgy foglalt állást, hogy Tolnai Patakon vásárolta meg Kapositól ezt a kötetet. Ezt magam is feltételezem, mint ahogy a Fövenyesi könyvével kapcsolatban is tettem. A pataki kötetetekkel összevetve, Tolnai tulajdonosi mivoltát egy harmadik kéz rögzítette, de ez sem a Tolnai Dáli Jánosé. A 17. századi tékajelzet akár pataki is lehet (Θ G. O. 1. L. 24.), ebben az esetben a Kollégium bujdosása során kerülhetett ez a kötet is Debrecenbe. A másik debreceni kötet, amire Fekete Csaba hívta fel idézett tanulmányában a figyelmet (Haimo halberstadti püspök kommentárja Pál apostol leveleihez, Köln, 1639. E 1155), possessori bejegyzésének írásképe alapján a 12 pataki kötet közé sorolható. A pataki és debreceni könyvtár mellett témánkat tekintve kiemelkedően fontos a marosvásárhelyi Teleki Téka, hiszen köztudomású, hogy a pataki schola bujdosása során az őskönyvtár egy része ebbe a gyűjteménybe került. 23 A híres vásárhelyi gyűjteménynek két darabjáról jutottam fontos adatokhoz. Az egyik vásárhelyi kötet Giacomo Aconcio: Stratagematum satanae Basileae, 1610.; egybekötve Bèze: Ad tractationem de ministrorum című, Genfben 1593-ban kiadott művével előbb Szepsi P. Gáspár tulajdona volt (Est Casp. P. Szepsi). Az Ex Libr. R. D. Johan. Tholnai bejegyzés ugyanattól a kéztől való, amely a sárospataki 3 kötetbe is rögzítette ugyanezt. Szepsi P. Gáspár 1638 nyarán lett tógátus Patakon, majd 1640-ben távozott, tehát tanítványa volt Tolnai Dáli Jánosnak. 24 A kötet cserélhetett gazdát e viszony során. Paulus Voetius 1656-ban Utrechtben megjelent Theologia naturalis reformata című művét az itt diákoskodó sógorától, Geleji Sámueltől kapta ajándékba Tolnai Dáli az ajánlás szerint: Clarissimo Viro Domino Johanni Tolnai, Affini suo dilecto mittit Trajecto ad Rhenum Samuel Geleji. Tholnai Dáli János felesége Geleji Gáspár szikszói lelkész, borsodi esperes lánya volt, Geleji Sámuel nővére, Geleji Katona István erdélyi püspök unokahúga. 25 Geleji P. Sámuel 1653-ban matrikulált Sárospatakon, s a következő évben ment külföldre és lett utrechti diák. 26 A kötetben a pataki kollégium tulajdonosi bejegyzésén kívül még ez olvasható: Ex libris R. D. Johannis Tholnai. 27 Ez a kötet tehát vitathatatlanul Tolnai Dáli János tulajdona volt, s annak ellenére a reverendus dominus titulus honoris olvasható a possessori bejegyzésben, hogy a sógora a kor szokása szerint pontosan használta a clarrissimus vir dominus megtisztelő címet. Ez a kötet döntő bizonyítékot szolgáltat véleményem szerint a mellett, hogy a többi könyv tulajdonosának is Tolnai Dáli Jánost tekintsük. Herepei János közlése szerint 1652-ben Tolnai Dáli ajándékozott egy könyvet Körtvélyesi Bors Jánosnak (Cluverus /Cluverius/, Johannes: Historiarum totius mundi epitome Leyden, 1637), melyet Jakó Zsigmond még látott a nagyváradi jogakadémia könyvtárában, azóta 22 Hörcsik Richárd: i. m. 66. 23 Sebestyén-Spielmann Mihály: A sárospataki (-gyulafehérvári) Református Kollégium Marosvásárhelyen őrzött könyvei. = Emlékkönyv a Teleki Téka alapításának 200. évfordulójára 1802-2002. Szerk. Deé Nagy Anikó, Sebestyén-Spielmann Mihály, Vakarcs Szilárd. Marosvásárhely, 2002. 272-2289. 24 Hörcsik Richárd: i. m. 68. 25 Lampe-Ember: i. m. 389. Zoványi Jenő: Lexikon, i. m. 645. 26 Hörcsik Richárd: i. m. 85. PEIL 1888. 278. 27 Sebestyén-Spielmann Mihály: i. m. 278. Dienes Dénes: Tolnai Dáli János könyvtárának töredéke Sárospatakon? 5

azonban nyoma veszett. Miután benne van Tolnai saját kezű ajánlása, felbukkanása esetén talán még inkább előbbre viheti a könyvek pontosabb azonosítását. 28 Tolnai Dáli János hosszúra nyúlt peregrinációjából már könyvekkel érkezhetett haza, itthon pedig folyamatosan bővítette könyvtárát. Vásárolhatott vagy kaphatott könyvet tanár elődjétől éppen úgy, mint diákjaitól vagy sógorától. Könyvtárának egyes darabjait valószínűleg a pataki iskolára hagyta, ezért sorolhatták be a tékákba a könyvtárosok már a 17. században. Ezekből ma 8 + 1 kötetet lehet azonosítani. A könyvekbe valamiért nem írta be a nevét, hanem halála után tették ezt meg, talán Tarcalon, amikor számba vették hagyatékát, méghozzá olyanok, akik nem voltak egészen járatosak a titulus honoris pontos egyházi használatában, vagy ezt már nem tartották lényegesnek, csupán a tulajdonos lelkészi mivoltát kívánták jelezni. Megoldásként kínálkozik az a feltevés is, hogy Tolnai Dáli fia örökölte apja könyvtárát, aki nem peregrinált, s a kötetek az ő közvetítésével kerültek a kollégium tulajdonába, így a reverendus dominus cím reá vonatkozna. A bujdosó pataki scholába beiratkozott 1677-ben Tolnai János, akiről még az tudható meg, hogy Dolhán lett nevelő, 29 minden bizonnyal a Teleki családnál. Az mindenesetre megkérdőjelezhetetlen, hogy az ismertetett könyvek Tolnai Dáli Jánossal egyértelműen kapcsolatba hozhatók. Mindaddig azonban, amíg a kérdésben még teljesebb bizonyosságra nem jutunk, a dolgozat címe kérdőjellel érvényes. Herepei János némi fenntartással ugyan, de párhuzamot vont Tolnai Dáli filozófiai gondolkodása és a Basso-kötet tulajdonlása között. Egészen bizonyos, hogy bár Tolnai könyvtárának csupán a töredékét sikerült azonosítani, mégis inkább azt a következtetést vonhatjuk le a szerzők és művek áttekintése során, hogy a gyűjtemény nem a tulajdonos teológiai-filozófiai álláspontját tükrözi elsősorban, hanem egy 17. századi tudós református teológus olvasásikönyvgyűjtési szokásait. 30 Sárospatakon 12 kötetben 21 mű, melyekben Tolnai Jánost possessorként ugyanaz a kéz tüntette fel. Ezekből 7 kötet bizonyosan a könyvtár tulajdonában volt már a 17. században. I. II. PELLICANUS, Chuonradus: COMMENTARIA Bibliorum Tomus primus in quo continentur V Libri Mosis. Tiguri, 1533. ---- Tomus secundus in quo continentur Josue, Judicum, Ruth, Samuelis, Regum, et ex Hagiographis, Paralipomenon, Ezre, Nehemiae, et Hester. Tiguri, 1533. 1. Possessor (a kötéstábla versóján): Ex libris R. D. Johannis Tholnaei. Jelzete: B 511. * 28 Anno 1652. Julii 22. in N. Mihalj. Librum hunc usibus Generosissimi ac Nobilissimi Dni Joannis Bors de Koertvéljes, Fautoris sui sincere benevolentissimi, donat Joannes Tolnai, Illustris Scholae S. Patachiensis P. Rector et SS. Th. Professor, in singulare testimonium erga praefatum Benevolum. A rektor és a professor véleményem szerint itt nem titulus honoris, hanem a hivatást jelzi, mint a gyülekezeti lelkészek esetében a Verbi Divini Minister. 29 Hörcsik Richárd: i. m. 122. 30 Monok István: A könyvtárak és a könyvolvasás a Kárpát-medencében 1526-1730. = Madas Edit, Monok István: A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1730-ig. Budapest, 1998. Dienes Dénes: Tolnai Dáli János könyvtárának töredéke Sárospatakon? 6

III. PELLICANUS, Chuonradus: COMMENTARIA Bibliorum in omnes Apostolicas Epistolas Tiguri, 1539. 17. századi tékajelzet: Θ B O 2 lib. 8. Jelzet: B 510. IV. V. PELLICANUS, Chuonradus: COMMENTARIA Bibliorum Tomus tertius in hoc continentur Isaiae, Jeremiae, Ezechielis, Danielis, et minorum Doudecim Tiguri, 1540. ---- Tomus quartus in quo continentur Job, Psalterium, Parabolae, Ecclesiastes, Cantica Salamonis. Tiguri, 1540. 2. Possessor (a címlapon): Liber Ill[ust]ris Collegii Ref. S Patak. 17. századi tékajelzet: Θ B O 2 lib. 7. Jelzet: B 512. VI. EPITOME Omnium Operum Divi Aurelii Augustini Hipponensis Episcopi, in qua quidquid vir ille sanctissimus de mysteriis religionis et sacramentis Ecclesiae docuit, per Joannem Piscatorium est contractum atque compositum. Apud Joannem Crispinum [Genevae] 1555. 1. Possessor (címlapon): Mart.[inus] Samsondi. 2. Possessor (az őrlap versóján): Ex libris R. D. Johannis Tholnaei. 3. Possessor (címlapon): Liber Ill. Scholae S. Patak 1739. 17. századi tékajelzet: Θ B O 1. l[iber] 4. Jelzet: A 659. Sámsondi kezétől (címlapon): Dum spiro spero. Ismeretlen kéztől (címlapon): Valet R. 1. den. 25. [1 rajnai forint és 25 dénár a könyv ára] VII. GUALTERUS, Rudolphus: In D. Pauli Apostoli Epistolam ad Romanos Homiliae. Tiguri, 1580. 1. Possessor (a címlapon): Ex libris R. D. Johannis Tholnaei. 2. Possessor(a címlapon): Liber Ill. Colleg. Reform. S. Patak. Renov. A. 1781. Sub Biblioth. Jelzet: D 261. Az első tulajdonosi bejegyzés eredetileg nem a címlapon volt, amikor 1781-ben újraköttették a könyvet, utánozva az eredeti írást, a címlapra vezették rá a szöveget. VIII. IX. Doctrinae Jesuitarum praecipua capita Rupellae, 1584. Dienes Dénes: Tolnai Dáli János könyvtárának töredéke Sárospatakon? 7

Doctrinae Jesuitarum praecipua capita. Tomus alter Rupellae, 1585. 8 o 1. Possessor (a címlapon): Sum Georgjj Góncj. 2. Possessor (a címlapon): Post Valentini Liszkay 1631. 26. Sextilis, Patachini. 3. Possessor (a címlapon): Sum Steph. Feveniesj, Anno 1632. 4. Possessor (az őrlap versoján): Ex libris R. D. Johannis Tholnaei. 5. Possessor (a címlapon): Scholae Ill. S. Patak. 17. századi tékajelzet: Θ F O 6 lib. 27. Jelzet: C 647. A kötéstáblán superexlibris: GFG 1586. Az őrlap rectoján: Valet den. 50. X. BERNARDUS, Ioannes Batista: Seminarium Totius Philosophiae Aristotelicae, Platonicae et Stoicae, Lugd. Batav. 1605. 17. századi tékajelzet: Θ D O 2 lib. 19. Jelzet: E 6. A kötéstábla versoján: Constat 5 Tall. XI. XII. CASMANNUS, Otho: Christianus Nomine et Re, Sorte et Morte suspiriis Frankfurt, 1606. Koll. 1 ---- Christianismi integritas. Francofurti, 1606. 8 o 2. Possessor (az őrlap versóján): Ex libris Pauli Soncinatis. 3. Possessor (címlapon): Liber Ill. Scholae S. Patak 1739. Jelzet: E 498. A második possessori bejegyzés feltehetően anagramma. XIII. RAVENSPERGERUS, Hermannus: Hortus Theologicus, Groningae, 1616. 4 o Jelzet: C 579. XIV. XVIII. CAMPANELLA, Tommaso: De sensu rerum et magia, libri quatuor Francofurti, 1620. ---- Philosophiae realis epilogisticae partes quatuor [Francofurti, 1623.] (Címlap hiányzik) Dienes Dénes: Tolnai Dáli János könyvtárának töredéke Sárospatakon? 8

---- Civitas Solis Francofurti, 1623. Koll. 3. Astrologicorum Libri VII. Francofurti, 1630. Koll. 4. ---- Prodromus philosophiae instaurandae. Francofurti, 1617. Koll. 5. 4 o 17. századi tékajelzet: Θ J O 2 lib. 5. Jelzet: E 672. XIX. XX. DAVENANTIUS, Joannes: Praelectiones de duobus in theologia controversis capitibus Cantabrigiae, 1631. ---- Determinationes quæstionum quarundam theologicarum Cantabrigiae, 1634. 4 o 17. századi tékajelzet: Θ J O 2 lib. 13. Jelzet: B 503. XXI. ANDREAE, Ernestus Braunfelsius: Lux Semitae Meditationes CLXXVI in Psalm CXIX. Bremae, 1646. 8 o 2. Possessor (címlapon): Ex Libris Nicolai Mester 1702. 3. Possessor (kötéstábla versoján): Ex libris Samuelis Nagy Ao. 1733. Die 1. Decembris. 4. Possessor (címlapon): Ex libris Koll. S. Patakiensis 1814. * Sárospatakon 3 kötetben 8 mű, melyekben Tolnai Jánost possessorként ugyanaz a kéz tüntette fel, de amely nem azonos az előzővel. E kollekcióból 1 kötet a 17. században már a könyvtár tulajdonában volt. I. MORTON, Thomas: Apologiae catholicae 1-2 libri. Londini, 1606. 8 o 1. Possessor (címlapon): Martinus Samsondi. 2. Possessor (az őrlap versóján): Ex libris R. D. Johan. Tholnai. 3. Possessor (címlapon): Liber Ill. Scholae S. Patak 1739. A kötéstáblán superexlibris: MPS 1616. [Martinus Pastoris Samsondi]. Sámsondi kezétől a címlapon idézet Ovidiustól: Lis est cum forma magna pudicitiae. Jelzet: C 173. Dienes Dénes: Tolnai Dáli János könyvtárának töredéke Sárospatakon? 9

II. IV. CROLLIUS, Oswaldus: Basilica Chymica. [Francofurti, 1609?] A címlap hiányzik! ---- De signaturis internis rerum. [Francofurti, 1609?] BOLLINGER, Urlicus: Elegia De Vera Antiqua Philosophica Medicina [Francofurti, 1609?] Koll. 3. 4 o 1. Possessor (az őrlap versoján): Johannis Draki[?] 1622. 2. Possessor (az őrlap versóján): Ex libris R. D. Joh. Tholnai. 3. Possessor (az első lapon): Liber Ill. Scholae S. Patak 1739. Jelzet: V 438. V. VIII. DORNAVIUS, Casparus: Menenius Agrippa, Hoc est Corporis Humani cum Republica perpetua comparatio Hanoviae, 1615. ---- Mathusala Vivax Hanoviae, 1619. ---- Princeps Juventutis Hanoviae, 1619. Koll. 3. ---- Albertus Primus Austriacus Hanoviae, 1619. Koll. 4. 4 o 1. Possessor (az őrlap versóján): Ex libris R. Johan. Tholnai. 3. Possessor (a címlapon): Liber Scholae Saros Patakinae 1739. 17. századi tékajelzet: Θ D O 6 lib. 1. Jelzet: CC 186. Dienes Dénes: Tolnai Dáli János könyvtárának töredéke Sárospatakon? 10