Vörösmarty Mihály I. Élete 1800-ban Pusztanyéken született köznemesi családban. 1811-től Székesfehérváron, majd Pesten tanul. 1817-ben meghalt az édesapja, így neki kellett gondoskodnia 8 testvéréről. 1817-26-ig a Perczel családnál lesz házitanító, amely jelentős időszak az életében. Hiszen hatott rá a család liberális gondolkodásmódja, ő lehetett Perczel Mór nevelője, aki később a szabadságharc jelentős tábornoka lett. Valamint itt érte az első szerelem. Beleszeretett Perczel Adélba, vagy Etelkába. Közben magánúton elkezdte végezni a jogot. Görbőn végezte a joggyakorlatot. 1824-ben sikeres ügyvédi vizsgát tett. 1825-ben megírta a Zalán futása című nemzeti eposzát, amellyel országos ismertségre tett szert. Műfordításokból, szótárak készítéséből, szerkesztéséből él. A Tudományos Gyűjtemény és a Koszorú című folyóirat szerkesztője. 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagja lesz 1843-ban feleségül vette Csajághy Laurát. 1848-as szabadságharc idején a kormánnyal együtt Debrecenbe menekül, ezért a bukás után elítélik,de végül felmentést kap. Majd visszavonultan él vidéki birtokán, Baracskán. 1855-ben Pesten halt meg. II. Munkássága Két fő csoportba oszthatjuk írói munkásságát. Vannak a hosszabb terjedelmű művei, másrész a lírája. A, Hosszabb terjedelmű művek: Egy részük az egyéni lét keresésével foglalkozik, azzal hogy hogyan lehet megtalálni a boldogságot. Ide tartozó művek: Csongor és Tünde Tündérvölgy- Ez volt a költő első olyan műve, amelyben a csodás elemek és a fantázia játszott szerepet. Délsziget A két szomszédvár- Két ellenséges család a vérbosszú törvényeinek engedelmeskedve kiírtja egymást. III. Csongor és Tünde 1829-30-ban írta. 1831-ben jelent meg könyv alakban Székesfehérváron. Ihletői: Shakespeare: Szentivánéji álom Árgyilus királyfi Gyergyai Albert: Árgirus históriája Szereplők: Csongor, ifjú hős Kalmár, vándor Fejedelem, vándor
Tudós, vándor Balga, földmívelő, utóbb Csongor szolgája Dimitri, boltos rác Kurrah, ördögfi Berreh, ördögfi Duzzog, ördögfi Tünde, tündérleány Ilma, Balga hitvese, Tünde szolgálója Mirígy, boszorkány Ledér, tündérek, nemtők stb. Műfaja: romantikus mesedráma. Oka, hogy sok a mesebeli szereplő, vannak benne meseszámok ( pl.: a hármas szám-ördög, vándorút stb.) Helyszínek: Hajnal birodalma, Dél birodalma, Az éj birodalma A mű tanulsága: Az ember csak a képzeletében, a belső harmóniájában tudja a boldogságot megvalósítani, a hatalom és a tudás nem boldogít. A mű hátterében életrajzi adatok is állnak. Az Etelka-szerelem és az anyagi gondok is szerepet kapnak benne. Történet: Első felvonás: A helyszín egy földi kert, közepében almafa. Mirígy a fához van kötözve. Csongor érkezik, meglátja a boszorkányt, s kérdi, miért jutott ilyen sorsra. Mirígy válaszából kiderül, hogy neki az almafára kéne vigyáznia, ugyanis az éj közeledtével a csodálatos növény termést hoz, ámde gyümölcse nem lehet az övé, mert bűvös, álmot hozó szellő szenderíti el mindig, s ezalatt egy tündérleány szüreteli le az almát. Ezt hallva Csongor eloldozza, s maga telepszik a fa alá, hogy találkozhasson a földöntúli lánnyal. Tünde érkezik földi származású szolgájával, Ilmával. Megtudjuk, a fát ő ültette, hogy szerelmét, az általa még nem látott Csongort egyszer hozzá vezesse. Mindez ma megvalósul, Csongor és Tünde boldogan borulnak egymás karjaiba. Örömüknek Mirígy vet véget, aki titokban levág egy fürtöt Tünde hajából, hogy azzal saját lányát ruházza fel, s így csábítsa el a tündértől Csongort. Időközben Tündének távoznia kell, de indulásuk előtt Ilma még elárulja Csongornak, hogyan juthat Tündérhonba. Változik a szín. Egy útkereszteződésben találkozik a három ördögfi: Kurrah, Berreh és Duzzog. Utóbbi egy rókát üldöz, mely után mindhárman elrohannak. Eztán Tünde és Ilma érkezik, s nyomot hagynak Csongornak, hogy követhesse őket, majd továbbhaladnak. Távozásuk után Mirígy tűnik fel, aki égtelenül szidja, majd megátkozza a manókat, mivel megették a rókát, aki tulajdonképpen a lánya volt, csak éppen azzá varázsolta. Ezt követően az ördögfiak marakodni kezdenek az apjuk által rájuk hagyott örökségen. Második felvonás: Csongor is eljut az útkereszteződéshez, s meg próbálja érdeklődni, hogy melyik út vezet Tündérhonba. A három vándor azonban nem tud vagy nem akar segíteni: a megvető Kalmárt csak a pénz, a gőgös Fejedelmet pedig csak a hatalom érdekli, az elmélyült Tudós pedig nem hisz benne. Balga (vagy becsületes nevén Árki) érkezik. Ő a néhai Böske, most Ilma hitvese, s elveszett asszonyát kívánja felkutatni. Mivel céljaik megegyeznek, Csongor szolgálatába áll. Megtalálják, a lányok lábnyomát, s már folytatnák útjukat, mikor meghallják, hogy az
ördögfiak közelednek, akik még mindig veszekednek. az örökség nem csekély: láthatatlanná tevő palást és az ostor csapására akárhova elvivő bocskor. Csongor felvállalja a bíró szerepét, s úgy dönt, legyen azé mindhárom tárgy, aki a leggyorsabban ér le a szemközti dombokról. Amíg azonban a manók versenyt futnak, ő maga ellopja kincseiket, s eltűnik. Balga egyedül marad az időközben feltűnő ördögfiakkal. Azok dühükben megfenyegetik, mire ő megígéri, hogy gazdája után vezeti őket, ha ráülhet szekerére, s ló híján majd a manók húzzák azt. Harmadik felvonás: Az ördögfiak megérkeznek Balgával a Hajnal birodalmába. Amíg megpihennek, a hű szolga megfordítja a szekeret, s egy követ helyez annak tetejébe megtévesztendő a manókat. Mikor azok továbbballagnak, előlép rejtekéből, s találkozik gazdájával. Nem sokkal ezután közeleg Tünde és Ilma. A férfiak szólongatják őket, megpróbálják elállni az utat, de minden hiába, a lányok nem válaszolnak. Szegény Csongor mindezt csalódottan veszi tudomásul, ő még nem tudja, hogy a Hajnal birodalmában a szerelmesek csak délben válthatnak szót, s erre is mindössze egy órájuk van. Az ördögfiak ez idő alatt észrevették az turpisságot, Berreh és Duzzog dühükben elszaladnak. Időközben a kő visszaváltozik Miríggyé. A boszorkány busás jutalom fejében megkéri Kurrahot, hogy dolgozzon neki, öltözzön be Balgának, s adjon át bizonyos porokat Csongornak. Az üzlet szentesítése után felkeresi Ledért. Lánya helyett ugyanis őt szemelte ki, hogy elcsábítsa Csongort. E célból át is adja neki a Tündétől csent arany fürtöt. Negyedik felvonás: A Mirígytől kapott utasításokat követve Kurrah, mint utas, felkeresi Balgát, s derekához köti szamarát. Balga felül az állatra, s Dimitri boltjához lovagol némi ételt kérni, amikor azonban meglátja, hogy nincs pénze, a rác elküldi. Időközben visszaérkezik Kurrah, s Balgástól az istállóba vezeti szamarát, ahol megkötözi a szolgát, s elorozza annak ruháját. Visszatérve Balgának adja ki magát, s beadja Csongornak az álomhozó port. Tünde és Csongor délben a kertben találkoznának, azonban Csongor nem bír ébren maradni, lepihen, s kéri Balgát (azaz Kurrahot), hogy ébressze fel, ha szerelme jön. Viszont még ha akarna, se tudna Kurrah így cselekedni már, s Tünde kénytelen dolgavégezetlenül távozni Ilmával. Balga közben kiszabadult, s gazdája keresésére indul, mégis a Mirígy által Csongornak szánt Ledérrel találkozik. A lánynak természetesen nem nyeri meg tetszését a szolga, kikosarazza, és távozik. Csongor érkezik, és már épp számonkérné Balgától tetteit, mikor rájön a cselszövésre. Mirígy nem csügged, folytatja gonosz működését. Előbb Tündét és Ilmát, majd Csongort és Balgát is egy barlanghoz csalja, ahol eredetileg egy jós lakik. Ő azonban elűzi helyéből a bölcset, s helyette veszedelmet jövendöl mindannyiuknak. Ötödik felvonás: Tündéék az Éj birodalmába utaznak. A tündérleány kéri a nagyhatalmú úrnőt, hogy vegye el örökéletét, mert ő inkább vállalja a földi létet, ha csak így lehet Csongoré. Eközben a szeretett férfi újból az útkereszteződéshez ér, s ott újból találkozik a három vándorral. A Kalmárt szegényen, a Fejedelmet legyőzötten, a Tudóst pedig zavarodottan látja viszont. A régi kertben a nemtők vidám táncát a gonosz Mirígy zavarja meg, aki a csodálatos almafa titkát felkeresni jött. Az ördögfiak, látva mit művel a boszorkány, megkötözik minden baj okozóját, s abban reménykednek, hogy tettükért majd Tünde megjutalmazza őket. A túlvilági származású lány így is tesz, s megkéri őket, mindenkit, aki a fa árnyékában megpihen, kötözzenek meg, s tartsák itt. Számításai helyesnek bizonyulnak, ugyanis az első ilyen
Csongor, aki végül örömmel veszi tudomásul, hogy - ha ily módon is, de - újból fellelte szerelmét. Ilma és Balga is egymásra találnak, a kert végében található dombon pedig hirtelen egy palota emelkedik, s ezután itt élnek boldogan mind a négyen. A hosszabb terjedelmű művek második csoportjába a történelemmel foglalkozó művek tartoznak. Ezekben megjelenik a romantikus nemzetfelfogás. Történelmi témájú, epikai jellegű művei Zalán futása B, Lírája Eger Cserhalom Zalán futása 1825-ben írta, és országosan ismertté vált. Forrása: Anonymus Gestája. 10 hexameteres énekből áll, a műfaja eposz, de sok benne a lírikus rész is. A mű középpontjában a halál áll. A tíz énekből álló mű a honfoglalás döntő harcait, Zalán megfutamodását mutatja be, nagy része csataleírás, seregszemle. A véres eseményeket Hajna és Ete szerelme szövi át, valamint a Hajnába reménytelenül szerelmes Délszaki Tündér története. Árpád győzedelmeskedik, így ő a múlt magyarjainak felel meg. Míg Zalán megfutamodik, ezzel a magatartásával a jelen magyarjaink életét képviseli. Az eposz bevezető részében elmondja az író, hogy miért fogott ebbe a költői vállalkozásba- buzdítani szeretné a magyar népet az ősök példájával. 1816-tól írt ilyen jellegű műveket. Tipikusan romantikus művek, az álom és a halál képe gyakran szerepel bennük. Gyakori műfaja a románc. Korszakai: A 30-as évek költészete o Késő vágy o Szózat o A Gutenberg albumba A 40-es évek költészete: o Gondolatok a könyvtárban o Az emberek o Az országháza A szabadságharc bukása utáni időszak: o Előszó o Vén cigány A harmincas évek költészete Az egyéni lét és a haza sorsa foglalkoztatja. Az egyéni lét terén gyakori téma az értékveszteség, melyben a magány és a rossz anyagi körülmények jelennek meg.
A haza témájú versekben kezdetben bizakodó, de az 1836-os évektől itt is inkább a kiábrándultság jelenik meg. Késő vágy Szózat A költemény az egyéni lét tragikumát fogalmazza meg. A költő Perczel Etelka iránti szerelme már csak emlék, egyre inkább magányossá vált. A vers három részből áll. Az első rész a múlt emlékeivel átszőtt beletörődést mutatja be. Központi témája a csalódás, az elmúlt fiatalság. A második rész az álmot mutatja be, amikor újra felébred benne a szerelem és újra teljes életet élhet. Ez a rész Etelkáról szól. A befejező rész, visszatér a kiindulóponthoz, amikor minden kilátástalan és búskomor. Hiába, hasztalan! Az ész kerekedik felül az utolsó sorokon. Úgy is szokták a költeményt emlegetni, hogy az elszalasztott lehetőségek verse. Romantikus elemek találhatók benne, amelyekre a szélsőséges érzelmek megjelenése, valamint a jelzős szerkezetek utalnak. 1836-ban írta, 1837-ben jelent meg az Aurórában. 1843-ban zenésítette meg Egressy Béni. Műfaja: Óda Szerkezete I. 1-2: keretversszak. II. 3-5. versszakban a múltat mutatja be konkrét történelmi eseményeken keresztül. Megjelenik benne Árpád, a Hunyadiak, és Rákóczi. Időrendi sorrendben írja le a történelmi eseményeket. Az itt és ez szóval tartja össze a versszakokat. III. 6-9 versszak a jelen bemutatása. Nincs éles ellentétben a múlttal. A 8-9. versszak indulatosabb- Az nem lehet A vége bizakodóbb, aminek az az oka, hogy ez egy felhívás a magyar néphez. IV. 10-12. versszak a jövő bemutatása. Kétféle lehetőség van a magyar nép előtt. Vagy talpra áll, vagy pedig vár rá a nemzethalál, amelybe nagyon sok ember bele fog pusztulni. V. 13-14. versszak szintén keretversszak, itt egy erőteljesebb felhívás, felszólítás jelenik meg. A Himnusz istenhez könyörög, a Szózat pedig a kiszámíthatatlan sorshoz szól. A Himnusszal közös jellemzők: Mindegyik keretes szerkezetű és a végére mindegyiknek megváltozik egy kicsit a jelentése. Megjelenik bennük a dicső múlt. Nemzethalál gondolata, a Himnuszban csak utal rá, de a Szózatban már konkrétan is megjelenik. Mindkettő a magyar néphez szól. Váltakoznak bennük az idősíkok.
A Guttenberg-albumba A könyvnyomtatás feltalálásának négyszáz éves évfordulóját ünnepelte Vörösmarty ezzel az epigrammával. Ezt egy Gutenberg János emlékére kiadandó albumba készítette. Szerkezete körkörös szerkezetű, egy hatalmas körmondatból áll. Egyszerre mutatja be az elszenvedett jelent és a vágyott jövőt. Főbb pontjai: A felvilágosult gondolkodás érdekében küzdeni kell az áltudományok ellen. Fontos lenne a béke, erőszakmentesség. A társadalmi egyenlőség hangsúlyozása. Igazság és egyetértés. A műben sok a romantikus elem, melyek szintén a szélsőséges érzelmekben és a jelzős szerkezetekben nyilvánulnak meg. A 40-es évek költészete Néhány vers foglalkozik az egyéni léttel. Többségük Lauráról szól. Pl.: Ábránd, Merengőhöz A másik csoport a haza sorsával, a történelemmel foglalkozik. Ezekre a versekre jellemző a kiábrándultság, a reménytelenség és az elkeseredettség. Gondolatok a könyvtárban Három fő kérdés körül forognak a gondolatok: Az egyik, hogy megy-e előrébb a világ a könyvek által? Azt gondolja, hogy nem, mert amit a papírra írnak az szép, csak ahonnan a papírt származik ott minden szennyről és nyomorról beszél. A legfontosabb kérdése: Mi dolgunk a világban? Küzdeni. Erőnk szerint a legnemesebbekért. Azt mondja, ha a nemzet szebb jövőjéért dolgozunk, akkor nem élünk hiába. Témái: Országok rongya! Könyvtár a neved. Nem sok értelme van a tudományoknak. A könyvek régen rongyokból készültek. Kérdések formájában tör utat magának az értelmetlen tudományok miatti indulat. Megcáfolja a saját gondolatát. Végső elkeseredettségében mindent elégetne egy máglyán, de aztán ezt is megcáfolja, hogy ő csak fájdalmában mondta ezt. Említi az egyenjogúságot, szerinte a társadalmi igazságtalanságok ellen összefogásra van szükség. Szerinte fontos a küzdés, csak így van az életnek értelme. T/1 személyben írja meg. A vers vívódó monológ, amelyben sorsközösséget vállal másokkal, de a vers vívódó monológ, kérdéseket tesz fel, amire vagy tud válaszolni vagy nem. A kérdések és válaszok, valamint a kérdések és indulatok váltogatják egymást. Hangulata: A vers végén már van egy alapindulat, egyre inkább indulatosabbá válik.ezután buzdítja az embereket, ami Vörösmarty Mihálynál nagyon ritka. Az országháza 1846-ban írta. Reformkori gondolatokat tartalmaz: függetlenség, idegengyűlölet, valamint megjelnik a dicső múlt és asivár jelen is.
Az emberek Dicső múlt a nagy történelmi harcok megjelenése, minden konkrétum nélkül. A sivár jelenre úgy utal, hogy kimondja, hogy nincs egyetértés, összefogás, nincs választási szabadás és hiányzik a hazáért való küzdés. Az elnyomottak sorsát bemutatja a sivár jelennel kapcsolatban. A vers végén végső ítéletet mond. Az elnyomottakat bemutatva ítéli el a hazát. Romantikus elemek benne az indulatosság, a különböző hosszúságú sorok, az ellentétek. A lengyel függetlenségért fegyvert ragadó nemesek felkelését a parasztokkal verettele a bécsi udvar, majd a parasztlázadást is vérbe fojtotta. Az 1846-ban kitört galíciai felkelés a magyar nemességre katartikus hatással volt, mert azt gondolták, hogy a lengyel felkelők sorsában a saját jövőjük rejtőzködik. Ez a szörnyű történelmi élmény határozta meg Vörösmarty versének érzésvilágát. Mondanivalója a történelmi témán túl, egyre általánosabbá vált. Hét szakaszból áll szakaszban a fájdalomba fagyott világ ijesztő látványát mutatja be. Könnyzápor és sóhaj tölti be a mindenséget. A II és II. szakasz az eddigi történelmi múlt tanulságait foglalja össze. A vétkes atyák önkényét felváltja a törvény erőszakja. A jó itt is elbukik, és minden gazság virágzik. A IV. strófával a jelenbe jutunk el. A hosszú béke és az ember szaporasága csak arra jó, hogy a dögvész hatalmasabban pusztítson. A föld dús, az ember mégis szegény marad, mondja az V. szakasz. Ebben együtt érez a nyomorgó tömegekkel. A VI. szakaszban az emberi lény végtelenül, reménytelenül kiszolgáltatott, vesztésre ítélt. Ezért nincsen remény. A VII. szakasz a lezárás és az összegzés, amely négy megállapítást tartalmaz az emberről. Az első, hogy nem az embernek fáj, ami történt és vele történik, hanem a jóra képtelen természete miatt ő okoz fájdalmat az érzéketlen földnek. A második a testvérgyűlölködési átok, ami mindig megmaradt az emberben. Az ember csak azért tanul, hogy még tökéletesebb legyen a bűnforralásban. Az utolsó sárkányfog vetemény- ez a görög mitológiából ismert történetre utal, amikor Kadmosz a sárkánykígyó fogait vetette el, és a fogakból felfegyverzett harcosok keltek ki, akik halomra ölték egymást. A Laura-versek Vörösmarty úgy gondolta, hogy Laura az egyetlen, utolsó lehetősége arra, hogy boldog legyen. Többször érezhető azonban, hogy elbizonytalanodott, hogy vajon tudja-e hosszú távon biztosítani a boldogságot a lány számára. Ábránd Négy azonos felépítésű versszakból áll. Azokat a dolgokat sorolja fel, hogy mi mindenre volna képes azért, hogy ez a szerelem viszonzásra találjon. Mindegyik versszakot a szerelmedért szó nyitja és zárja. Az első és az utolsó versszak keretbe foglalja a verset. Képes lenni feldúlni az eszét, széttépni a lelkét. Mindent bevállalna a szerelemért.
A merengőhöz A költeményben az idősebb férfi szerelmi aggodalma szólal meg, aki tudja magáról, hogy nem tudja megfelelően kielégíteni a lány vágyait, és így inkább azt akarja elérni, hogy a lány mondjon le a vágyiról. Azt mondja, hogy az ábrándozás torzít, és a kincs is és a hírnév is elveszíthető. A szabadságharc bukása utáni időszak A világosi katasztrófa után a költő megtört és már csak három nagyobb lélegzetvételű műve született ebben az időszakban. Emlékkönyvbe Ez egy kis emlékvers, de a témája nem felel meg ennek a követelménynek. Kifejezi, hogy legnagyobb fájdalma, hogy magára maradt a haza. Utána eszébe jut, hogy ő egy emlékkönyvbe ír verset, és hogy annak nem erről kellene szólnia, de annyira elkeseredett, hogy ő jelenleg másról nem tud írni. Inkább ő kérne vigasztalást és hitet, arra vonatkozólag, hogy nem fog elveszni a nemzete. Előszó A vén cigány A költő lelkiállapotát, kétségbeesését tükrözi a szabadságharc bukása után. A címet az magyarázza, hogy a Három rege című műhöz szánta előszónak. Végül aztán nem jelent meg előszóként. A vers nagy ívű történelmi áttekintés. 1-88. sor: a reformkor történelmi időszakát idézi fel, amely az alkotás és a munka korszaka volt. 19-33. sor a háborút pusztító vihara apokaliptikus képpel jelenik meg. A szabadságharc kitágult egy elképzelt világkatasztrófává, ahol minden nép elpusztul. 34-42. sor: A jelen bemutatása. Most csend van és tél és hó és halál. Az élet egyetemesen megállt. Megőszült az isten, mégpedig azért, mert az általa teremtett világ rossz lett, és az állatfaj diadalmaskodott. 43-50. sor: Az újból visszatérő tavasz hírére a föld új ruhába öltözik és jókedvet hazudik. Az ember számára azonban nem jön új tavasz. A költő mindent elsöprő fájdalmát szólaltatja meg, valamint sóvárgó reménykedését egy tisztább világ iránt. Valószínűleg a vén cigány maga a költő, és inkább egy belső párbeszédet hallunk. A költő magát bíztatja, addig szóljon, amíg tud, amíg engedik. A végén már hallucinációk, víziók gyötrik a költőt. A világ teljes pusztulását idézi fel. Eljön Noé bárkája, mert csak a teljes pusztulás hozhat újat erre a földre. A földnek minden bűntől és szennytől meg kell tisztulnia, mert csak így jöhet el egy szebb jövő. A végén kijelenti a költő, hogy csak akkor akar megszólalni, ha vége lesz a vérontásnak. Utolsó remény még megszólal: Lesz még ünnep a világon. De ez az ünnep a távoli jövőbe helyeződik.