Marion Lennox: Babatöbblet. The Baby Affair (1999.)

Marion Lennox: Babatöbblet The Baby Affair (1999.) A csecsemőosztály nővérkéinek mindössze egy hétig sikerült kijátszaniuk Jock Blaxton doktor éberségét, a férfi ekkor rájön, hogy az egyik baba nem szerepel a nyilvántartásban. Miután kiderül, hogy a kicsire Tina Rafter doktornő megbízásából vigyáznak, Jock dühödten leteremti kolléganőjét. Azt hiszi, Tina felelőtlen lány anya, aki azért hallgatott újszülöttjéről, hogy megkaphassa az állást

1. Fejezet A csecsemőosztályon egy babával több van! Ellen Silverton nővér sóhajtva pillantott fel az íróasztaláról. Hát mégis bekövetkezett, amitől annyira tartott! Már majd egy hete ügyeskedett, hogy senki se vegye észre a létszámtöbbletet, csak hát Jock Blaxton doktor úr nem éppen tökfilkó. De még mennyire nem! Épp ellenkezőleg! Pedig megígértem Tinának, hogy igyekszem megtenni, ami tőlem telik, morfondírozott magában a nővér. Tina Rafter doktornőt csak nemrég vették fél ide, a gundowringi kórházba, ám ha ez a dolog kitudódik, valószínűleg nem tart sokáig majd a szolgálati ideje Ellen felidézte magában az egy héttel ezelőtti beszélgetésüket. Tina sápadtan és kétségbeesett arccal állt előtte, közel járt a teljes összeomláshoz. Felmondok, Ellen jelentette be kurtán. Ez nem mehet így tovább! Mégsem hozhatok magammal egy csecsemőt a munkahelyemre! Dehogynem! felelte elszántan az idős nővér. Senki sem fogja észrevenni, hogy egy babával több van! Senki. Kivéve persze Jock Blaxtont, akinek soha semmi nem kerüli el a figyelmét! Hogy járhatnék túl az eszén? töprengett Ellen. Jock, drágám, az ég szerelmére, mit akarsz ezzel mondani? próbálta húzni az időt. Jock, a kórház szülészorvosa azonban felsóhajtott. Ellen, kérlek, ne szólíts drágám -nak! És tiltakozóan felemelte a kezében tartott nagy köteg beteglapot. Valami nincs rendjén, csak még nem látom világosan mi. De ne hidd, hogy csupán azért, mert húsz évvel idősebb vagy nálam És mert ismertem az édesanyádat szipogott Ellen azt remélve, hogy ezzel elterelheti a beszélgetést a babák létszámáról. Istenem, csupa szív asszony volt! És a legjobb barátnőm. Ellen! szólt az orvos szigorú tekintettel az idős hölgyre. Ne kerülgessük tovább a forró kását! Szeretném tudni végre, mi folyik az osztályomon, mégpedig most rögtön! Ugyan mi folyna? Blaxton doktor elbizonytalanodva méregette édesanyja legjobb barátnőjét. Talán csak képzelődik, és minden rendben volna a babák körül? Bár a gundowringi kórházban mindig történik valami. Sok beteg fordul meg itt, hiszen a gyógy-intézmény Új-Dél-Wales déli, tengerparti részén fekszik, és több mint ezer négyzetkilométernyi terület tartozik a körzetébe. Maga Gundowring azonban igen barátságos, napsütötte, békés kisváros.

Jock Blaxton számára talán túlságosan is az. A férfi tízéves koráig, anyja haláláig itt. élt. Azután elment, és húsz év múltán újra visszatért ide, amikor megpályázta a kórházban a szülész orvosi állást. Két fontos ok is szerepet játszott a döntésében. Egyrészt a tengerparton eltöltött gyermekkor szép emléke vonzotta újra Gundowringbe, másrészt itt dolgozott Struan Maitland, a barátja, a kórház igazgató főorvosa. Stroan már régóta keresett egy jó szülészt, ezért mindent latba vetett, hogy Jockot rábeszélje erre az állásra. A férfi pedig nyugtalan természet lévén idegennek érezte magát a nagyvárosban, ahol a szakképesítését szerezte. Szüntelenül keresett valamit, amit nem is tudott volna a nevén nevezni Utána, ahogy ez már lenni szokott, ezt a valamit Gundowringben sem találta meg. Jóllehet nagyon igyekezett már megállapodni és gyökeret verni valahol. Egy év elteltével azonban úgy érezte, itt fog megpenészedni. Nemrég érkezett haza a szabadságáról, amelyet Londonban töltött. Az a város nagyon tetszett neki. Azóta valami izgalomra áhítozott, és elhatározta, hogy megtalálja, még ha a világ végére is kell elmennie érte. Most azonban ezt a rejtélyt kell megoldania. Legalább történik valami. Egy babával több van. Talán Ellen keze is benne lehet a dologban? Rendben. Ha nem akarsz beszélni róla engedte le egy hirtelen mozdulattal a kartonokat, akkor végigmegyünk rajta szép sorjában. Az első Jody Connoré, aki két napja született. Azzal körülnézett, és megkereste a szóban forgó baba kiságyát. Ez tehát a tiéd, Jody tette a beteglapot a kicsi pólyájára, és folytatta a számbavételt. Ellen érezte, szorul a hurok. Megijedt, hogy Tina komoly bajba keveredhet. Nekem most el kell vinnem Benjamint az anyukájához próbálta kivágni magát, miközben az egyik kiságyhoz sietett. Nagyon éhes. És ideje, hogy Lucy Flemming is megkapja a következő kékfényes kezelést. Jock azonban elkapta a karját. Hagyd a kicsiket a helyükön, és ülj le! parancsolt rá a nővérre. De én Leülni! dörrent rá az orvos, és lenyomta Ellent egy székre. A nővér mérgesen nézett fel. Ne beszélj úgy velem, mintha a kutyád lennék! Hát nem is, mert sokkal inkább hasonlítasz egy csökönyös szamárra ugratta a férfi. Régóta ismerlek, Ellen! Makacs vagy és önfejű, ügyesen adod itt az ártatlant. Márpedig Jock nemet intett a fejével, amikor észrevette, hogy a nővér ismét fél akar emelkedni a helyéről a csecsemőosztályért én felelek. A bolondját járatja velem az összes éjszakás nővér, és tudni akarom, miért!

Ha ezzel arra célzol, hogy kitérnek az utadból, hát annak megmondhatom az okát dohogott az asszony. A híred nem valami Nocsak! lepődött meg az orvos, miközben szép sorjában minden egyes ágyacskára odatette a megfelelő kartont. Milyen a hírem? Ha még ezzel sem vagy tisztában, miért engem nevezel szamárnak? vágott vissza az idős nővér, mintha nem is lenne megijedve. Közben árgus szemekkel figyelte Jock mozdulatait. Én igazán megtettem minden tőlem telhetőt, gondolta, de hiába! Jock addig nyomoz, amíg le nem leplezi a turpisságot. És akkora botrányt csap, hogy még! Bár ki tudja? Noha már egy éve dolgozom együtt ezzel a fiúval, alig ismerem. Pedig hajdanán Ellen nővér és az orvos igazán közel állt egymáshoz. A kis Jock meglehetősen talpraesett legényke volt akkoriban. Ellent és a fiú édesanyját meghitt barátság fűzte össze, így Jock szinte együtt nőtt fél a nővér fiaival. Ám amikor tízéves lett, súlyos csapás érte: elveszítette az édesanyját. A váratlan haláleset édesapját is nagyon megviselte. Jocknak nem maradt senkije, akivel megoszthatta volna a bánatát. Zárkózott lett, és kissé koravén. Később apjával beköltözött a nagyvárosba. Ellen ezt követően húsz évig nem is látta fiút, csak amikor már végzett szülészorvosként visszatért Gundowringbe. Most viszont még komolyabbnak látszott, mint egykor. És sokkal, sokkal magasabbnak Legalább száznyolcvan centi lehetett, és kisportolt, arányos testalkattal rendelkezett. Haja színe, mint a szurok, kék szeme csak úgy csillogott alóla. Tekintete akár a sasé. Finom vonalú ajka a legváratlanabb pillanatokban is mosolyra húzódott, és jókedvre derített mindenkit, aki csak látta. A betegei imádták, a facér nővérkék rajongtak érte. És mind azon töprengett, vajon miért olyan megközelíthetetlen a doktor úr, miért tűnik el, amint teheti, Sydneybe, vagy bárhová máshová. Talán a múlt árnyai űzik, gondolta Ellen szomorúan. Jock olyan visszafogottan viselkedett, mintha magától az élettől félne. Vagy a szerelemtől Ennek viszont semmi köze a mostani ügyhöz. Hogyan magyarázza meg a fiúnak, miért van eggyel több baba? Ha nem engeded, hogy Benjamint az anyukájához vigyem, akkor megyek, és elmesélem neki, mi folyik itt! fakadt ki Ellen haragot színlelve, miközben újra fel akart állni a székről. Ha felébred, és nem találja ott a kisfiát, igencsak csodálkozni fog. Jock azonban nem hagyta megtéveszteni magát. Már csak egy beteglap maradt a kezében, és épp akkor fedezte fel a hozzá tartozó kiságyat. Ez pedig a tiéd, George szólt az egyhetes csecsemőhöz, akit nem érdekelt különösebben az egész felhajtás.

Egy ágyacskához azonban nem jutott körlap. Sejtése tehát beigazolódott. Csakugyan eggyel több csöppség tartózkodott az osztályán. Hát akkor én megyek is Itt maradsz. Ellen! utasította a férfi az idős hölgyet, majd visszament a rózsaszín babaágyhoz, és belekukkantott. Mégiscsak tudok számolni! nyugtázta elégedetten. Ennyire azért nem voltam rossz matekból. Nos, kicsikém, ki vagy te? A baba egy aprócska kislány talán négy- vagy öthetes lehetett, rá sem hederített Jockra, ugyanis édesdeden szundikált az ágyában. Vörös fürtjeivel, törékeny alkatával igazán elragadó látványt nyújtott. Az idős nővér ezalatt megpróbált észrevétlenül kisurranni az ajtón. Gyere csak vissza. Ellen! Addig nem mehetsz el, amíg be nem mutattál bennünket egymásnak hívta vissza az orvos az asszonyt, miközben kiemelte a kicsit az ágyából. Előbb meg kell néznem a Beteglapját? fejezte be a mondatot a férfi. A szeme huncutul csillogott. Ne fáradj! Most néztem át mindet. De az övét nem találtam közöttük. Pedig ott kellett lennie Ellen! Más dolgom is van, minthogy Az idős nővér ismét el akart siklani Jock mellett, de a férfi elállta az útját. Feketén dolgozol. Ellen? szegezte az asszonynak tárgyilagosan a kérdést, és a szeméből egyszerre eltűnt a hamiskás csillogás. Ennek a kicsinek a kartonja nincs a nyilvántartásunkban, és őt sem láttam itt még soha. Gina betege füllentette zavarában a nővér. Gina Buchanan doktornő volt a kórház gyermekorvosa, és egyben Jock barátjának, Struan Maitlandnek a felesége. Most a házaspár éppen a szabadságát töltötte. Ahogy Ellen tartott is ettől, Jock nem elégedett meg a légből kapott magyarázattal. Te is tudod, hogy a doktornőék két héttel ezelőtt nyaralni mentek, és mielőtt Gina elutazott volna, az én gondomra bízta a betegeit. Ám erről a négyhetes csecsemőről egy szót sem ejtett. Öthetes. Öt bólintott az orvos. Tehát ismered lágyult el a hangja. És neve is van? Ellen elszántan szegte fel a fejét. Úgy érezte magát, mint Dániel az oroszlánbarlangban. Rose-nak hívják. Rose! A baba összerezzent alvás közben, nyújtózott egyet, és elmosolyodott. Jock önkéntelenül is viszonozta a csöppség mosolyát. Csodaszép név egy ilyen bájos ifjú hölgynek! jelentette ki, majd szigorú tekintettel Ellenhez fordult: Lennél szíves elmagyarázni végre, mi folyik itt?

Sejtelmem sincs Na, elég a mellébeszélésből! Ki ez a baba, mi baja van, ha pedig nem beteg, akkor mit keres az osztályunkon? záporoztak nyomban Jock kérdései. A nővér sóhajtott, majd bátran az orvos szemébe nézett. Oroszlán vagy sem, Ellen Silverton nem gyullad be olyan könnyen, végtére is pólyás kora óta ismeri ezt a Jock gyereket! Hát tudj meg mindent! vágott bele. A neve Rose, mint ahogy az előbb mondtam, és Tina kedvéért vigyázunk rá. Jock majdnem kiejtette a kezéből az apró batyut, amikor meghallotta ezt a nevet, azután a nővérre meredt. Tina kedvéért? Úgy érted, Rafter doktornő kedvéért? Pontosan! Ugyanis megegyeztünk, hogy Hogy mit csináltok? Én pedig örömest beleegyeztem, hogy Hogy vigyázol Rafter doktornő gyerekére? Igen, máskülönben fel kellene mondania az állását a sürgősségi osztályon magyarázta Ellen. Jock, te nem értesz semmit! Tina olyan kétségbeesett! Nem engedheti meg magának, hogy Nem engedheti meg magának, hogy felfogadjon valakit, aki vigyáz a gyerekére? visszhangozta hitetlenkedve az orvos. Jock, te ezt nem értheted! ismételte Ellen. Tina kezdte, de a férfi beléfojtotta a szót: Igazad van, ez már meghaladja az én értelmi képességeimet! Az orvos elvörösödött a méregtől. Rafter doktornő mindössze két hete dolgozik itt nálunk, és öt pályázó közül választottuk ki erre a posztra. De nem említette, hogy gyereke van. Számított volna az bármit is? vonta meg a vállát Ellen. Ha sejtjük, hogy ilyen gondjai vannak Rose nem gond! fakadt ki Ellen, és mivel ír származású lévén ő is kissé heves vérmérsékletű volt, feldühödve folytatta: Ellenkezőleg, nagyon is szeretni való apróság! És nem hibáztathatod Tinát sem! Én ajánlottam fel, hogy itt hagyhatja a kicsit, és azt is én tanácsoltam neki, hogy ne szóljon róla senkinek De hát miért, a jó mindenségit?! Mert Wayne Macky sohasem egyezett volna bele, hogy Tina a mi gondjainkra bízza ezt a babát. Struan jóváhagyása nélkül semmiképp sem, viszont ő meg Gina körülbelül három hónapig lesz távol. Jock megütközve nézett a nővérre.

De hiszen Tinát csak helyettesíteni vettük fel! Határozott idejű szerződéssel nincs joga ahhoz, hogy még a gyereke felügyeletével is minket terheljen! Most aztán már elég! csattant fel a nővér. Tina nem egyszerű helyettesítő orvos. Te is ismered. A földid. Mindenki ismeri itt nálunk. Én nem! füstölgött Jock. Huszonnyolc éves, hat évvel fiatalabb nálam, vagyis még ötéves is alig lehetett, amikor az apámmal elköltöztünk innen. Épp ezért én nem vagyok elfogult vele szemben, mint például te! Te nem kedveled Tinát állapította meg az idős nővér. Nem kedvelem dörmögte az orvos. Még ha csak helyettesít is a doktornő, elvárnám, hogy szívvel-lélekkel végezze a dolgát! Ő pedig már kétszer is elkésett! Tina a családjával él együtt, akiknek nagy szükségük van rá. Ezért vállalt inkább csak helyettesítést védte Ellen a doktornőt. Nekünk persze azt állította, hogy épp most készül választani két állás között. Ez így is van magyarázta kétségbeesetten a nővér. De a családjára is kell időt szentelnie, no meg erre a kicsire is És gondolta, ha nálunk dolgozik, mindkettőt megteheti Ne hidd! Csak a doktornő jól ismeri Wayne Mackyt, a személyzeti vezetőt, és tudja, hogy ő semmilyen engedményt nem hajlandó tenni. Amikor Tina elfogadta az állást, nem számított rá, hogy éjszakára is fel kell vennie valakit a gyerek mellé, ha ügyeletes lesz. Amint erre rádöbbent, fel akart mondani, de hát mi tagadás Ellen elpirult. Az osztályos nővérekkel együtt elhatároztuk, hogy segítünk neki. Tisztában vagyunk vele, milyen fontos most neki ez az állás, mivel mindnyájan ősidők óta ismerjük De ha árulkodni akarsz Úgy érted, ha szólok az ügyről Wayne-nek? Úgy! tette Ellen dühösen csípőre a kezét, és a szeme szikrákat szórt a dühtől. Wayne biztosan a bizottság elé vinné az esetet Akkor pedig nagy ívben kipenderítenék innen a te drágalátos Rafter doktornődet a babájával együtt! Jól látod! És ha ezt a lelkedre vennéd, akkor csak eredj, és mondj el mindent Wayne-nek, de most rögtön! Szóval így állunk! szögezte le a férfi. A személyzet minden este vigyáz Rose-ra? Eltaláltad! Ennek a nőnek kötélből vannak az idegei! Nem is bírná másképp vette védelmébe Ellen ismét a doktornőt. Érzem, hogy nem kedveled Tinát, de nem értem, miért. Olyan kedves lány. Es ha lenne benned egy kis együttérzés

Ez kórház, nem bébihotel! felelte ridegen Jock. Tudod, mennyire szűkében vagyunk néha az ágyaknak. És ha a gyermek összeszed nálunk valamilyen fertőzést? Jock, fiam! A nővér az ajkába harapott. Ennek a veszélye csakugyan fennállt, már ő és Tina is gondolt erre. A doktornőnek azonban nem maradt más választása, a kórház volt az utolsó mentsvára. Ez nem mehet így tovább! szólt belefáradva a vitába az orvos. Értsd meg, Ellen, nem vállalhatom a felelősséget azért, hogy az osztályunkon gondoskodjunk Rafter doktornő csecsemőjéről a helyettesítés teljes ideje alatt. Hiszen az még majdnem három hónap! Ezt tőled sem várhatja el. Meglehetősen szép fizetést kap, és elég idős már ahhoz, hogy egyedül oldja meg a gondjait. Keresnie kell egy bébiszittert! De Ne is tiltakozz, Ellen! Tudom, hogy aranyból van a szíved, ezért bizonyára nem te szeretnéd közölni vele a rossz hírt. Majd megteszem én. Jock, miért nem kedveled Tinát? folytatta a nővér lehiggadva, ám a férfi nem felelt, csak mérgesen összeszorította az ajkát. Mert még zöldfülű, és nem veszi elég komolyan a munkáját adta meg mégis egy kis idő múlva a választ. Ez a mostani eset is engem igazol. Sejtettem, hogy valami titok lappang körülötte. De majd én lerántom a leplet! Azzal Jock sarkon fordult, és karján a kis Rose-zal nekiiramodott a folyosón, még mielőtt Ellen bármit is szólhatott volna. Tina Rafter. Jock hangulata lépésről lépésre egyre komorabb lett. Kezdettől fogva ellenezte, hogy Tinát vegyék fel erre az állásra. Túl fiatalnak találta. Igaz, huszonnyolc éves így szerepelt a pályázatában, mégis sokkal fiatalabbnak látszik. Zöldfülű még ahhoz, hogy ő legyen a sürgősségi osztály ügyeletes orvosa, akár átmeneti időre is. Vajon miért fogadta el Tina ezt az állást? Biztosan nyomós oka lehetett rá, hogy a nagyvárosban megkezdett altatóorvosi pályafutását félbeszakítva visszajöjjön Gundowringbe, és itt helyezkedjen el. Jockot igencsak furdalta a kíváncsiság, vajon mi lehet a háttérben, és dühítette, hogy még nem sikerült kiderítenie. Megkérdezni viszont nem merte. Felrémlett előtte az a két héttel ezelőtti nap, amikor Struan bemutatta az új doktornőt a munkatársainak. Tina sugárzott a boldogságtól, hogy megkapta az állást. Kezdetben még Jock is örült, hogy ilyen feltűnően csinos nő került a kórházba, akinek karcsú, légies, lényéből életöröm árad, és amikor mosolyog, felragyog az egész arca. Tina égő vörös hajkoronája lágy fürtökben omlott a vállára. Kecses járása és őszinte, nyílt tekintete is nagyon tetszett az orvosnak.

Aztán amikor Struan bemutatta őt Tinának, a doktornő arcvonásai hirtelen megmerevedtek. Csodaszép zöld szemével hidegen és elutasítóan meredt Jockra. Az orvos felettébb meglepődött ezen a váratlan változáson. Általában nem így szokták fogadni őt a nők. Az elmúlt két hétben igyekezett is meggyőzni magát, hogy talán tévedett. De nem: egyre inkább érezte, hogy ez a nő valamilyen ismeretlen okból nem szívelheti, sőt szinte irtózik tőle. Jock még Struant is megkörnyékezte azzal a feltevésével, hogy valami súlyos gond nyomaszthatja Tinát, amelyről a pályáztató bizottság talán nem szerzett tudomást. Persze lehurrogták. Struan, Wayne és a harmadik bizottsági tag, egy öregúr, egyhangúlag támogatta Tina kinevezését. Hiszen gyerekkora óta ismerték, és megbíztak benne. Jock magára maradt a véleményével. Még azt is fontolgatjuk, hogy véglegesítjük jelentette ki Struan közvetlenül az elutazása előtt. Kifogástalan ajánlásokkal rendelkezik, nekünk pedig szükségünk lenne még egy altatóorvosra. Csak előbb le kell tennie a szakorvosi vizsgát Ez a másik dolog, amit nem értek! makacskodott Jock. Mi készteti arra, hogy félbeszakítsa a továbbképzését Sydneyben csak azért, hogy elvállaljon egy átmeneti időre szóló helyettesítést? Családi ok felelte kurtán Struan, és látszott, nem hajlandó többet elárulni erről. Kérlek, próbálj együttműködni vele erre a kis időre! Ha pedig Gina és én visszaérkezünk Nos, Gina amúgy is túlterhelt, és Lloyd ugyancsak sokat túlórázik. Felvehetnénk még egy orvost. Jock nem értett egyet ezzel. Főképp, ha emiatt épp az ő szerződését nem fogja meghosszabbítani a főnöke De száz szónak is egy a vége: Tina Rafter már igencsak a bögyében volt Jocknak. Nyomasztotta a nő elutasító tekintete, különösen, hogy nem ismerte annak okát. És most még ez a babaügy is! Miért nem vallotta be a doktornő már a pályáztatásnál, hogy törvénytelen gyereke van? Bár ez érthető. Wayne így biztosan nem támogatta volna a kinevezését. A harmadik bizottsági tag, az idős Ron Sergeant pedig szintén igen szigorú erkölcsi elveket vallott Nekem aztán édes mindegy, hogy törvénytelen-e a gyerek, vagy sem, füstölgött magában Jock, miközben szabad kezével nagy lendülettel belökte a sürgősségi osztály lengőajtaját. A kis Rose még mindig édesdeden szunyókált a karján. Az ajtó másik oldalán azonban megtorpant, és majd leesett az álla az elébe táruló látványtól. Tina ugyanis éppen csókolózott, mégpedig elég szenvedélyesen. Jock elámult. Ki az ördöggel csókolózik itt, a munkahelyén ez a nő? Tina karcsú, középmagas, arányos alakját a blúz és a szoknya felett a megszokott fehér orvosi köpeny

fedte, Jock csak a nő formás lábát és a leomló, vörös hajzuhatagot láthatta. A többit eltakarta a férfi teste, akivel csókolózott. De ki a csuda lehet ez a pasas? Első pillantásra úgy tűnt, hogy valamelyik helybéli farmer. A keménykötésű legényt Jock nem találta valami vonzónak, de a jelek szerint Tina erről másképp vélekedett. Teljes odaadással csókolta az ismeretlen férfit, és az orvos meglepetten tapasztalta, hogy nem hagyja hidegen a nő magatartása. Sőt egyenesen dühíti! Most azonban majd móresre tanítja őket! Mi az ördög folyik itt? förmedt rájuk. A csókolózó pár lassan bontakozott ki az ölelésből, és még csak megbánást sem tanúsított. A férfi hátrafordult, de nem engedte el teljesen Tinát, aki derűsen és huncutul mosolygott: Ez nem volt szép tőled, Harry Daniel! Egyetlenegy puszit engedélyeztem, nem pedig egy halom csókot! Elnézést, a számtan sohasem tartozott az erősségeim közé védekezett viccelődve Harry, és a fiatal doktornőre kacsintott. No, megállj csak, majd megmondlak Marynek! fenyegette meg Tina. Felőlem! Úgysem hinne neked. Különben is kacsintott újra Harry, a következő hónaptól örök hűséget fogadok az én Marymnek. Addig még élvezhetem a legényéletet. Úgy enyelegtek, mintha Jock ott sem lett volna, pedig egész idő alatt kitartóan figyelte őket. Ismerte ezt a férfit. Valóban az egyik helybéli farmer. És focista. Mellesleg vőlegénye a tanítónőnek. Mi a csuda! Azok ketten végre meghallották a hangját. Feléje fordultak, és Harry elfintorodott. Tina viszont nem. Ahogy meglátta Jockot, nyomban lefagyott a mosoly az arcáról, kibontakozott Harry öleléséből, és nyílegyenest a kötszeres kocsihoz ment. Megkaptad, amit ígértem szólt oda még kurtán a fiatal farmernek. Hamar beheged majd a sérülésed, és az esküvődön megint a régi leszel. Az orvos csak most vette észre, hogy a farmer egyik keze be van kötve. Mi történt? kérdezte most már jóval higgadtabban. Meggyűlt a bajom a motoros főrésszel, doki! magyarázta Harry. És sajnos az a fránya masina került ki győztesen a párviadalból. És Rafter doktornő gyógy-puszija segített? Jock nem rejtette véka alá a rosszallását. Mondtam neki, ha nem kapok puszit, biztosan elbőgöm magam vigyorgott Harry. Úgy féltem, mi lesz, amikor összevarrják a sebet! A doktornő pedig megígérte, hogy ha nem jajgatok, jutalmul ad nekem egy puszit. Én meg csak elvettem, ami jár nekem. A mi Rafter doktornőnk nagyon érti, hogyan kell bátorságot önteni a félős betegekbe! Azzal Tina felé intett a bekötött kezével, és eltűnt.

Síri csönd lett. Jock csak most vette észre Barbarát, a sürgősségi osztály egyik ápolónőjét, aki kíváncsian pillantgatott hol rá, hol a doktornőre. A nővérke azt is végignézte, ahogy Tina és Harry csókolózott az előbb, most azonban okosabbnak látta, ha nyomban eltűnik. Befordult hát a sarkon, a felvételi iroda irányába, de azért hallótávolságon belül maradt. Tina zavarában a kötszeres kocsin matatott valamit, ám amikor a szeme sarkából észrevette, hogy Jock egy rózsaszín batyut tart a karján, majdnem sóbálvánnyá dermedt. A kijárati ajtó becsapódott Harry mögött, és Tina csapot-papot otthagyva Jock előtt termett. Rose! fuvolázta gyengéden, és kinyújtotta a karját a baba felé. Csak nincs valami baja? Az orvos zord ábrázata és jéghideg tekintete szavak nélkül is mindent elárult. Vagyis kitudódott a dolog, bármennyire is esküdözött Ellen, hogy ilyesmi nem fordulhat elő. Tina mindig is gyanította, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége. A pokolba kívánta ezt a Jock Blaxtont. Annyi borsot tört már az orra alá, és még most is úgy áll itt, mint a megtestesült szemrehányás! Csakhogy ő, Tina köszöni, de nem kér a szidalmaiból! Úgy helyes, ha önként és emelt fővel távozik, nem várja meg, amíg Blaxton doktor kiteszi a szűrét. Óhajtja, hogy ledolgozzam még ezt a napot, mielőtt felmondok, vagy most rögtön távozzam? Még nagyobb hallgatás következett. Sikerült hát kifognia a szelet a férfi vitorlájából! Az orvos meg se tudott mukkanni. Nos? sürgette Tina, majd kivette Jock kezéből Rose-t, aki továbbra is édesdeden szundikált. Bájos pofija láttán elöntötte a szeretet, szinte attól félt, egészen elgyengül tőle. Rendben, akkor indulok is. A férfiban nőttön-nőtt a harag. Micsoda felelőtlen perszóna! És ki látja el akkor a sürgős eseteket? vonta dühösen kérdőre Tinát. Emlékeztetném, doktornő, hogy a szerződése három hónapra szól! Az nem olyan biztos. Hogy értsem ezt? Úgy, hogy súlyos családi gondokkal küszködöm, és ez esetben felbonthatom a szerződésemet sziszegte vissza mérgesen a nő. A körülmények ismeretében egyetlen ügyvéd sem kényszeríthet arra, hogy betartsam. De úgy is értheti, hogy nem kérek az együttérzéséből, Jock Blaxton. Pedig Ellen nővér azt állította, hogy én ismertem félre magát. Milyen ostoba voltam, hogy hittem neki! Tartott egy sóhajtásnyi szünetet, hogy valamelyest megnyugodjon. Akkor most magammal viszem a kislányomat. Az eddig járó fizetésemről pedig lemondok. Magát mindössze annyiban érinti a távozásom, hogy néhány napig túlóráznia kell, amíg fel nem vesz valakit a helyemre. Ez véleményem szerint csak a hasznára válik!

Azzal sarkon fordult, és a kijárati ajtóhoz sietett. Jock három nagy lépéssel utolérte, és elkapta a vállánál fogva: Még egy pillanat Nem vagyok kíváncsi a fontoskodó megjegyzéseire, Blaxton doktor! csattant fel a doktornő, de nem fordult hátra. Már eddig is épp eléggé megnehezítette ennek a csöppségnek az életét. Ostobaságot követtem el, hogy a maga közelébe hoztam. Most pedig eresszen el! Jock azonban összeráncolta a homlokát, és még erősebben markolta meg Tina vállát. Nem értem. Jellemző sziszegte a doktornő, és kiszakította magát a férfi szorításából. Tina! Az orvos követte őt a kijáraton át az utcára. Barbara nővérnek majd kiesett a szeme, úgy bámult utánuk. Álljon meg, legyen szíves, és világosítson fel, hogy mi történik itt! szólt a férfi Tinára. Bejövök a munkahelyemre, és azt látom, hogy az osztályomon a nővérek mind a maga kakukkfiókájával törődnek! Miért hallgatott az életkörülményeiről, amikor elfogadta ezt az állást? És most, hogy kérdőre vonom, még magának áll feljebb! Első találkozásunk óta ellenségesen viselkedik velem, ráadásul Tina azonban csak egy szót hallott meg az egész kifakadásból. Hogyhogy a kakukkfiókám? prüszkölte. Ezzel most már végleg betelt a pohár. Felemelte a szabad kezét, és egy csattanós nyaklevest mért az orvos arcára, azután félrelökte. Még mielőtt Jock felocsúdhatott volna, a doktornő már elérte a kocsiját a parkolóban. Fél percre rá felbúgott a motor, a férfi pedig hüledezve bámulta az autó hátsó lámpáinak lassan elhalványuló fényét, és még mindig nem mert volna megesküdni rá, hogy nem csak álmodja az egészet.

2. Fejezet Az emlékezetes pofon utáni éjszaka Jocknak nem jutott ideje arra, hogy alaposabban is elgondolkodjon Tina visszautasító magatartásán. Ki se látszott a munkából. Mivel a doktornő felmondott, az ő nyakába szakadtak Tina ügyeletes orvosi teendői is, a saját szülészeti feladatai mellett. Infúziókat köttetett be, ellátott egy szívrohamos beteget, nyugtatgatott egy kissé házsártos idős hölgyet, és világra segített egy kisbabát. Miután összevarrta a gátat, az újszülött osztályra sietett, hogy újból ellenőrizze a kis jövevény állapotát. Ellen nővér épp akkor fejezte be a műszakját. Arcán rosszallás és harag tükröződött. Nem bocsáthatja el így az állásából Tinát, Blaxton doktor! Érezni lehetett, hogy nagyon dühös, mert olyankor mindig magázta az orvost. A sürgősségi osztály ápolónőjétől tudom, mi történt. Nem küldheti el Tinát anélkül, hogy tettének okát meghallgatná! Jock lágyult el egyszerre Ellen hangja, ha édesanyád most látna, nagyon szégyellné magát miattad! A férfi kimerülten hunyta le a szemét. Vasárnap éjjel egy nehéz szülést vezetett le, hétfőn csaknem egész nap rendelt, és ez a mai éjszaka is Torkig volt már mindennel. Nem én bocsátottam el a doktornőt, Ellen sziszegte a foga között. Önként távozott. Felbontotta a szerződését, és elment. Egyébként, ahogy én látom a dolgokat, nagyon helyesen cselekedett. Ezt nem gondolhatod komolyan, fiam! hüledezett az idős nővér. De még mennyire, hogy úgy gondolom! Rafter doktornő teljességgel megbízhatatlan, kacérkodik a betegekkel és pontatlan! Mindennek tetejébe elvárja, hogy az egész kórház az ő törvénytelen gyermekéről gondoskodjék, mert egyedül képtelen megbirkózni ezzel a felelősséggel! Vagy, mert túl fösvény ahhoz, hogy felvegyen valakit a babája mellé. Azon sem csodálkoznék, ha nem tudná, ki a kicsi apja! Ellen csak némán meredt rá, ezért Jock megpróbálta másra terelni a szót. Te pedig, ha itt letetted már a lantot, fáradj át, kérlek, Mr. Macky-hez, és szólj neki, hogy keressen egy helyettest a sürgősségire? Addig én végre szeretnék megreggelizni. Nyolckor ugyanis lesz egy császáros szülésem. Kisvártatva azonban az idős asszonynak is megjött a szava: Pofon vágott? szegezte az orvosnak higgadtan a kérdést. Barbara mondta. hogy kaptál tőle egy nyaklevest. Nagyon fájt? Igen, képzeld! Akár fel is jelenthetném testi sértésért. Kizárólag ő tehet róla. hogy

Az viszont már örök rejtély marad, miről tehet még Tina. mert ebben a pillanatban Ellen tenyere csattant az orvos másik arcán. Ezt anyád helyett adtam világosította fel az idős nővér a férfit. Meg persze a magam nevében is. És ha engem is ki akarsz rúgni, hát csak tessék! Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy eltűrjem az ilyesmit. Olyan pimasz és pökhendi vagy, fiam, hogy az már égbekiáltó! Folyton belekötsz mindenbe! Szégyellhetnéd magad! Még hogy én szégyelljem magam? Pontosan! ragadta meg Ellen az orvost a vállánál fogva, és lenyomta egy székre, pont úgy, ahogy pár órával ezelőtt ővele tette Jock. A férfi csodálkozásában még tiltakozni is elfelejtett. Most pedig végighallgatsz! jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon a nővér. De Csak ha én már befejeztem! hallgattatta el a főnökét Ellen. Majd szétvetette a düh, arca piroslott a méregtől. Úgy állt a férfi előtt, mint a bosszú angyala. Először is Tina igencsak szeretetre méltó teremtés, és amin eddig keresztülment, illetve ami még vár rá Honnan tudjam, milyen Fogja be a száját, Blaxton doktor! fojtotta újra a szót a férfiba a nővér. Másodszor pedig Rose Maiden nem a lánya a doktornőnek. Hanem az unokahúga! Nem csoda, ha Tina lekevert neked egy pofont, amikor meggyanúsítottad, hogy törvénytelen gyereket hozott a világra. Rose-zal súlyos gondot vett a vállára. Te meg még azt is a szemére hánytad, hogy kacérkodik a De hiszen láttam, hogy Harry Daniellel csókolózott a sürgősségin! Ellen nagy levegőt vett és igyekezett megőrizni az önuralmát. Igen, Barbara erről is részletesen beszámolt nekem. Azt mondta, úgy viselkedtél, mint egy féltékeny szerető. Csak hogy felvilágosítsam, Blaxton doktor: Tinát meg Harryt iskoláskoruk óta meghitt barátság fűzi össze, különben is a fiú a jövő hónapban megnősül, és elveszi a doktornő legjobb gimnáziumi barátnőjét, Maryt. Igen, Tina adott Harrynék egy puszit, de attól még nem dől össze a világ, főleg nem jelenti azt, hogy rögtön ágyba is bújik vele. Jock felsóhajtott. Lassanként rádöbbent, mekkora bolondot csinált magából. De Ha Rose nem a lánya Tinának Mondom, hogy nem az! Rose Tina nővérének a kisbabája. Akkor miért nem a nővére törődik a saját gyerekévei? Mert nem tud. Teljesen kimerült állapotban, szülés utáni depresszióval kórházba szállították a múlt héten. Ez annyira

Annyira milyen? Hihetetlen? Szeretted volna inkább azt hallani Tináról, hogy könnyűvérű hölgyike, a munkájában pedig hanyag és megbízhatatlan? Ellen a fejét csóválta. És én még illedelmes úriembernek tartottalak, Jock fiam. Szégyellem magam helyetted, édesanyád pedig forogna a sírjában, ha látná, milyen kalamajkát okoztál Azzal az idős nővér sarkon fordult, és elment. Ellen! Az asszony megtorpant. Kihallotta a férfi hangjából, hogy az milyen fáradt, kétségbeesett és rémült. Ellen, kérlek, mondj el mindent részletesen! szólt az orvos, és megérintette sajgó arcát. Elismerem, hogy levontam néhány elhamarkodott következtetést, de épp ezért, meg hogy megelőzzem a további pofonokat, szeretném pontosan tudni, miről is van szó. Az idős nővér még mindig felindultan szorította össze az ajkait, és úgy sziszegte el a választ: Blaxton doktor, nekem semmi közöm hozzá Gyere vissza, és ülj le! kérlelte ismét a férfi. Mesélj el mindent! Ki a testvére Tinának? Ellen felsóhajtott. A férfi kétségbeesett hangja kissé meglágyította a szívét. Talán még nincs veszve minden. Tina nővérét Christine Maidennek hívják, és valamivel a város határán túl lakik kezdte. Értem - füllentette Jock, pedig valójában nem értett semmit. Vagyis Christine nálunk hozta a világra a babáját öt héttel ezelőtt. Az asszony bólintott. Ez akkor történhetett, amikor én Londonban tartózkodtam folytatta a férfi, bár még mindig felettébb talányosnak vélte az ügyet. Ő volt ugyanis ennek a körzetnek a szülészorvosa, de Christine Maiden nevét soha még csak nem is hallotta. Ezek szerint Henry Roddick segítette a világra a babát? Henry helyettesítette Jockot a távolléte alatt. Hát ha nem te, akkor csak ő lehetett. Bár én azt hittem, te vezetted le a szülést, legalábbis Tina ezt említette nekem futólag később, amikor visszatértem a szabadságomról. Jock azonban csak a fejét csóválta. Ha Christine Maiden nálunk szült, akkor miért nem ismerem a nevét? Csak két hetet töltöttem távol, lakóhelye szerint pedig a mi körzetünkbe tartozik. Ki végezte nála a terhes gondozást? Lehet, hogy senki tűnődött el Ellen. Christine-nek kezdettől fogva rengeteg gondja akadt. Miért? Hosszú történet vonta meg a vállát sóhajtva a nővér. Azért csak vágj bele! biztatta a férfi.

Én voltaképpen nem ismerem őt annyira mesélte Ellen. Csak Tinától hallottam, hogy Christine-t elhagyta a férje, amikor az asszony a terhessége második hónapjában járt. Egyedül maradt a két kicsi gyerekével, az egyik négy-, a másik kétéves. Kétmérföldnyire laknak a város határától egy farmon, és nagyon szegények. Ezért Christine nem engedhette meg magának, hogy segítséget fogadjon fel. Állapotosan is egyedül látta el a családot meg a birtokot. Mivel nem mozdult ki a farmról, senki sem tudott a terhességéről a városban, még én sem. Végül pedig Henrynél szülte meg a gyermekét. Valószínűleg. És van erről zárójelentésünk? Ott kell lennie a betegek kartonjai között. Megnézheted, ha akarod. Miért? Azt hitted, nem akarom? komorult el az orvos arca. Ilyet én nem állítottam. Nem, de ma már más módon is kinyilvánítottad nekem a véleményedet tapogatta meg még mindig égő arcát a férfi. A mindenségit, Ellen, elmesélhetted volna korábban is! De mi köze van ehhez Tinának? Ő vigyáz a gyerekekre. Ezt az állást is azért fogadta el, hogy támogathassa a nővérét, aki épp akkor kapott idegösszeomlást, amikor Tina ideérkezett. A doktornő valószínűleg felvett egy gyereklányt a két nagyobb mellé nappalra, amíg ő alszik, ha éjszaka ügyel. De hát egy bébiszittertől nem várhatja el, hogy még éjjel is felkeljen egy öthetes újszülötthez! Ezért aztán Tina nem látott más megoldást, mint hogy Rose-t magával hozza ide, a munkahelyére. És ki tud még erről? Csak az osztályos nővérek. Gina és Struan nem sejt semmit? Semmit. Struan ugyan értesült róla, milyen súlyos családi gondok hozták vissza ide Tinát, de arról sejtelme sincs, hogy Rose éjszakánként nálunk van. És miért nem? Amikor szabadságra mentek, Christine nem akart ebbe a kórházba kerülni, mert félt a pletykáktól. Így Tina elvitte őt Sydneybe. Szent ég! Én is ezt mondtam. Hát ezt az amúgy is bonyolult ügyet sikerült neked még jobban megnehezítened! De most már kérj szépen bocsánatot, mert haza szeretnék menni! Jock kimerülten a hajába túrt. Ellen, megkérhetnélek, hogy hívd vissza Tinát? Mondd meg neki, hogy megértettem a helyzetét.

Attól tartok, magadnak kell megkérned. Nagyon büszke teremtés. Te rúgtad ki innét, hát most neked kell jóvátenned mindent! Jocknak csupán délután ötkor jutott ideje arra, hogy felkeresse Tina nővérének farmját. Amikor azonban kiszállt a kocsiból, hogy kinyissa a kaput, elbizonytalanodott, vajon jó helyen jár-e. Megrökönyödve szemlélte a házat. Csakugyan lakik itt valaki? Az épületet szemlátomást saját kezűleg eszkábálta össze a család egy lankás domboldalon, a tengerpart és az égig nyúló hegyek találkozásánál. Kerítés választotta el az eukaliptuszerdőtől, de néhány fa még ezen belül is megtermett, jellegzetes aljnövényzetével, a páfránnyal együtt. Az elülső veranda előtt, a homokban néhány tyúk kapirgált, és egy magányos tehén kérődzött egykedvűen. Jock még mindig azon töprengett, vajon nem tévesztette-e el a címet, amikor hirtelen gyerekkacagás csendült a fülébe. Egy női hang nevetve így kiáltott: Megtaláltam Allyt! Azután Tina bukkant fel a kunyhó háta mögül. Most azonban nem az a jól öltözött, fehér köpenyes doktornő lépett elő, akit Jock a kórházból ismert. Ez a Tina kopott farmert meg pólót viselt, és egy kis batyut tartott a karján. Mezítláb felszaladt a veranda lépcsőjén, vörös haja csak úgy lobogott a szélben. Tenyerével az ajtókeretre csapott; Ipiapacs, egy-kettő-három! Tim és én megtaláltunk, Ally! Most te leszel a hunyó! Csakhogy Tim, a kisfiú ebben a pillanatban észrevette Jock autóját, és tátva maradt a szája a gyönyörű Alfa Romeo láttán. Tütü! Tina néni! Tütü! gagyogta elragadtatottan a saját nyelvén. Tina néni megfordult, és neki is tátva maradt a szája. Persze nem a drága jármű, hanem Jock láttán. Hogy van mersze idetolni a képét?! Ekkor a legnagyobb gyerek, Ally közeledett futva a ház mögül. Bájos arcocskáját ugyanolyan vörös fürtök keretezték, mint a nagynénjéét. Azt hittem, már sohasem találtok meg! Úgy unatkoztam, és Észrevette az ismeretlen férfit. Megtorpant, Jockra meredt, majd a nénjéhez menekült, és átkulcsolta annak lábát, Tim pedig Tina ölébe kéredzkedett. A doktornő ott állt fenti a verandán a három gyerekkel: az egyik a karjában, a másikat a csípőjén tartotta, a harmadik pedig a combjába kapaszkodott. Legszívesebben bemenekült volna a házba, és Jock orra előtt jól becsapta volna az ajtaját. Bár akkor még összedőlne ez a vityilló! gondolta keserű humorral. A férfi megindult felé az úton. Meleg szél borzolta sötét haját, és hunyorgott a délutáni erős napsütésben.

Mintha félne valamitől ez a nő, fordult meg hirtelen a fejében. De mitől? Ők az unokatestvérei, Tina? tudakolta a verandára vezető lépcső alján, miközben kíváncsian szemlélte a fent álldogáló kis csoportot. Eltalálta! felelte csípősen a doktornő, majd a kisgyerekekhez fordult: Ally, bemutatom neked Blaxton doktor bácsit, ő az, aki olyan csúnyán viselkedett velem. Blaxton doktor, ez itt az unokahúgom. Alison, becenevén Ally, és az unokaöcsém, Timothy. Jock hősiesen állta a két fürkésző gyerekszempár pillantását. Ally durcásan felemelte az állát, Miattad sírt ma reggel Tina néni! vetette bátran a férfi szemére. Nem is szeretünk! Még akkor sem, ha ilyen szép autód van! Menj haza! Jock nyelt egyet. Látta, nem lesz könnyű dolga. Nem szándékosan bántottam meg a nagynénédet védekezett. Akkor hát miért? Tévedésből. Most már három tágra nyílt szempár meredt a férfira. Azért jöttél, hogy bocsánatot kérj? szegezte neki a kérdést a kislány. Tina hátralépett. Arra semmi szükség! szólt mogorván. Nem akarom. De miatta sírtál, Tina néni! Ostobaság volt, hogy ennyire felizgattam magam. Blaxton doktor úrnak semmi dolga velünk. Legalább egyikünket sem fogja megbántani magyarázta a kis unokahúgának az orvosnő, azután Jockhoz fordult. Most pedig menjen el, kérem! Tina, én igazán nagyon sajnálom a történteket. Nem lett volna szabad feltételeznem, hogy Rose a maga gyermeke. Ez csupán Ez minden, amiért bocsánatot akart kérni? csattant fel dühösen a fiatal nő. Nem hiszek a fülemnek! Minden lehetséges módon kárt okozott nekünk, és csupán ezért az egyért kér bocsánatot? Tina hangja elcsuklott a méregtől. Csönd állt be. Fogalmam sincs, miről beszél! bökte ki kisvártatva a férfi. Csak nem akarja azt állítani, hogy nem tudja, mennyit ártott már a családunknak? hüledezett Tina. Zöld szeme villámokat szórt. Ne adja itt az ártatlant! Hiszen maga vitte be a nővéremet a kórházba, világra segítette a kisbabáját, és huszonnégy órával később már el is bocsátotta! Huszonnégy órával később! És mindezt csupán azért, mert Christine-nek nincs egyéni betegbiztosítása, és maga csak a szülés után járó összeget kaphatta meg, a kórházi ápolásért viszont már nem járt volna semmi. Ezért inkább hazaküldte. Nem csoda, ha ennyire kikészült szegény. Most is súlyos depresszió gyötri, és senkije sincs, aki segíthetne neki.

Senkije, érti?! Miután hazajött, a szomszédasszony áthozta a két nagyobb gyereket, azután elment. Egy héttel később értesítettek engem, és amikor iderepültem, itt találtam őt Tina lehunyta a szemét, mintha ezzel akarná elhessegetni a szörnyű emlékeket. Szerencsére még időben érkeztem szorította még jobban magához a kicsiket. Anyukátok nagyon rosszul érezte magát. De mi nem vagyunk kíváncsiak a doktor úr mentegetőzésére, ugye, gyerekek? Akkor jött volna ide, amikor a mamátoknak szüksége volt rá! Úgyhogy most jobb, ha távozik, még mielőtt igazán dühbe gurulok! Végtelennek tűnő hallgatás következett. A ház túloldalán álló gumifa tetején egy madár rikoltozott. Mintha éles, panaszos hangjával ő is Jockot vádolta volna. Talán igaza van ennek a madárnak, fordult meg a férfi fejében. És Tinának is. Rettentő fáradtság telepedett rá, a fejében egymást kergették a gondolatok. Felkérte Henry Roddickot, hogy helyettesítse, amíg ő távol lesz, de nem tájékozódott kellőképpen az orvos hozzáértéséről, mert már sürgette az idő. Abban bízott, hogy majd Gina és Struan megteszi ezt helyette, de úgy látszik, nekik is túl sok dolguk akadt. Tina, nem én segítettem a világra a nővére gyermekét szólt szelíden a nőhöz. Én akkor a tengerentúlon tartózkodtam. Biztos, hogy az én nevemet említette Christine? Persze! Blaxton doktort mondott És az nem lehetséges, hogy összekevert Roddick doktor úrral? Hiszen azt bizonyára hallotta már, hogy én vagyok a szülészorvos ebben a körzetben, és esetleg a nagy fájdalmak közepette nem értette rendesen a szülész nevét, amikor az bemutatkozott. Amúgy sincsenek rendben az idegei Hát bizonytalanodott el Tina. Feltételezem, hogy Amikor Jock érezte, hogy a nő megingott, határozottabban folytatta: Biztosra veszem, hogy Roddick doktor úr vezette le a szülést. Miután Ellen elárulta nekem, hogy Rose a maga nővérének a gyermeke, utánanéztem a beteglapjának. Christine-t én nem ismerem, és terhes gondozáson sem láttam soha. Lehet, hogy nem is járt. A leletek szerint a szülés alatt semmilyen kóros elváltozást nem tapasztaltak, ezért engedte ki Roddick doktor a nővérét már huszonnégy órával később. Tina meghökkent, a szeme elkerekedett: Úgy érti, hogy nem maga kezelte? Ahogy mondja! Jaj, nem! hunyta le a szemét a doktornő. Azt hiszem, kölcsönösen megbántottuk egymást jegyezte meg kisvártatva az orvos. Talán mindent elölről kezdhetnénk, ha együtt kinyomozhatnánk, mi is történt valójában. Tina bűnbánóan felnyitotta a szemét.

Miattam kellett a múlt éjjel fennmaradnia. Pedig láttam, hogy az egyik kismama vajúdik, ráadásul még az én betegeimet is el kellett látnia Túléltem. És megütöttem magát. Megérdemeltem. Nem igaz. Tényleg nem tettem a leghelyesebben, hogy Rose-t magammal vittem a munkahelyemre. Ellen beszélt rá. De Nekem viszont nem ártott volna tájékozódnom, mielőtt a falra mászom mérgemben Bocsánat! kotyogott közbe illedelmesen egy hangocska. - Most már barátok lesztek, Tina néni? érdeklődött Ally. Nem tudom. A doktornő szája szegletében mosoly bujkált. Ezt még alaposan meg kell fontolnom. Mindenesetre tévedtem a bácsival kapcsolatban Akkor beleülhetünk a kocsijába? A doktornő rémülten nézett az unokahúgára. Azután elmosolyodott, azzal a bájos mosollyal, amellyel korábban rabul ejtette a férfi szívét, és amelynek a hiánya aztán olyan fájdalmasan érintette az orvost. Ó, Ally! Tina megcsóválta a fejét, a szemében könny csillogott. Nehéz vagy, mint egy sózsák! szólt az unokaöccséhez, majd letette a földre. Átvette a másik karjába a babát, a szabadon maradt kezét pedig az orvos felé nyújtotta. Nem is tudja, Blaxton doktor, milyen jólesik, hogy nem kell többé haragudnom magára! A férfi ugyanígy érzett. Tina mosolya felborzolta az érzékeit. Megragadta az odanyújtott kezet. Azelőtt még sohasem ismert ilyen nőt, aki nem festette az arcát, de tiszta, nyílt tekintete elbűvölte az orvost. Hogy hogy érzi magát Rose? dadogta zavartan. Jól, amint látja! - nézett le mosolyogva Tina a kisbabára. Bármit lehet vele csinálni, csak ölben legyen. Bizony ám, nagyon társasági lény a mi kis Rosie-nk! Ha ébren van. És miért köszörülte meg a torkát az orvos, miért nincs a mamájánál a kórházban? A szülés utáni depresszió rendszerint csak rosszabbodik, ha az anyát elválasztják a gyermekétől. Nem értem tűnődött hangosan. Bár akadt még egy-két dolog ezen kívül is, amit nem értett. Például azt sem, miért kezd el remegni a lába a doktornő jelenlétében. Biztosan ez a csodás szempár az oka De Tina arca ekkor újra elfelhősödött. Ezt én sem tudom sóhajtott. Képzelheti, milyen beteg volt Christie, amikor idejöttem. Szórakozottan babrált Ally fürtjeivel. Ally, nem keresnétek Timmel néhány tojást a pipiknél? Készítenék a doktor bácsinak egy omlettet, hátha utána elvisz benneteket kocsikázni