Állathigiénia, állategészségtani alapok Novotniné Dr. Dankó Gabriella Debreceni Egyetem MÉK
AZ ÁLLATHIGIÉNIA TÁRGYKÖRE, FELADATA
AZ ÁLLATHIGIÉNIA TÁRGYKÖRE Vizsgálja: Az élő és élettelen környezetnek a szervezetre gyakorolt hatását A termelés - környezeti hatások - állat egészségének kapcsolatát Célja: A betegség kialakulásának megelőzése (prevenció) A jó egészségi állapotot és a jó közérzetet nyújtó környezet biztosítása Komplex tudomány A kémia, biokémia, élettan, mikrobiológia, kórtan, kórélettan, takarmányozástan, toxikológia, járványtan, építészet, épületgépészet, stb. eredményeit tartalmazza. Az állati termék-előállítás szinte valamennyi kérdéskörét érinti, beleértve a környezet védelmét is.
Az állattenyésztés jelentős környezetszennyező tényezővé vált és termékei (állati hullák, hígtrágya, stb.) károsan hatnak az emberi szervezetre. Az állathigiénia nemcsak az állatállományt óvja a káros környezeti hatásoktól, hanem az ember környezetét is védi az iparszerű állattartás várható ártalmaitól, a környezetvédelmet is szolgálja.
Az állathigiénia történetéből (I.) HYGIEIA az egészség istenasszonya a görög mitológiában. Apja ASZKLÉPIOSZ a gyógyítás istene, anyja EPIONE az ápolás istennője. HYGIEIA feladata megakadályozni a betegségeket és a szenvedést, neve a fizikai és szellemi értelemben vett egészség fenntartásának művészetét jelenti.
Az állathigiénia történetéből (II.) Hippokratesz (i. e. 460 459) A higiénia alkalmazása DIOKLÉSZ nevéhez fűződik, nemcsak a beteg, hanem az egészséges ember is gondozásra szorul (egészségügyi szabályok betartása már az ókorban is) HIPPOKRATÉSZ-nek a helyekről, vízről, levegőről tehát környezethatásokról szóló munkája már igen jelentős alkotás. A görögök igen nagy gondot fordítottak a testápolásra, az edzett szervezet kifejlesztésére, amely minden betegségnek jobban ellenáll.
Az állathigiénia történetéből (III.) Mint különálló tudomány a XIX. század elején kezdett kibontakozni. MAX VON PETTENKOFFER 1865-ben alapította meg Münchenben az első higiéniai intézetet, ahol megkezdte az ember életére és egészségére ható környezeti tényezők vizsgálatát.
Az állathigiénia történetéből (IV.) Az állatorvosi egyetemek tananyagába KLIMMER (1914) vezette be a higiénia, mint preventív gyógyászat tudományát. Az állathigiéniai általános célja az állatok egészségesen tartása és megvédése mindazoktól a tényezőktől, amelyek ronthatják egészségüket és jóllétüket.
Az állathigiénia történetéből (V.) A Nemzetközi Állathigiéniai Társaság 1970 novemberében Budapesten alakult meg. 10 ország képviselőinek jelenlétében, mely az állathigiénia szakterületén dolgozó állatorvosok és más személyek egyesülete.
Az állathigiénia tudományterületei (I) Nagyüzemi állattartó telepek fertőtlenítése Takarmány- és takarmányozás higiénia Bioklimatológia Állatvédelem Levegőhigiénia A háziállatok etológiai szükségletei Az állattartó telepek környezet szennyező hatásai Az állati eredetű hulladékok megsemmisítése Az állattartó telepek által kibocsájtott szennyezőanyagok kezelése A híg- és szilárd trágya kezelés, - elhelyezés, hasznosítás
Az állathigiénia tudományterületei (II) Az állattartásban érvényesülő sugárzások és gázhatások A mikroklíma és az egészség A stressz és a betegségek kialakulása A tartási környezet és az állatbetegségek kapcsolata Az állati eredetű élelmiszerek minősége és biztonsága Állategészségügyi megelőző eljárások és járványvédelem
A II. világháború befejezése óta az állattenyésztés alapvetően megváltozott Európában. A haszonállatok tartására jellemző - az intenzitásnövekedés - a szakosodás - a regionális koncentráció. A gazdasági állatok életének kritikus szakaszai, amelyek károsan befolyásolhatják az állatok egészsége és jóllétét: az istállóban való elhelyezés, a berakás, a szállítás, a pihentetés, a vágás előtti pihentetési idő, a kábítás és a vágás. Az általánosan befolyásoló tényezők: - A tartástechnológia, - A takarmányozás - Az állatokkal való bánásmód.
Az állatállományok genetikai képességeinek kihasználásához nélkülözhetetlen a mesterséges környezet vizsgálata és annak tudományosan és ökonómiailag is megalapozott alakítása. Az állathigiéniai, üzemszervezési, gazdaságossági és technológiai feladatokat együttesen kell figyelembe venni. Technológiai rendszer: a termelés céljára igénybe vett összes műszaki és szellemi erőforrások egybekapcsolt láncolata.
A TERMELÉSI KÖRNYEZET ÉS AZ ÉLŐ SZERVEZET KÖLCSÖNHATÁSA
Környezet: az élő szervezet fennmaradását, fejlődését és szaporodását szolgáló tényezők összessége, amelyekkel a szervezet egységet alkot és szoros kölcsönhatásban van. Az élő szervezet számára a környezet az a közeg, amelyben az élethez szükséges feltételek (táplálék, víz, légkör, stb.) adva vannak, ugyanakkor maga az élőlény is környezetalkotó, környezetalakító tényező. A környezet állandóan hat az élő szervezetre, ugyanakkor az élő szervezet az életfolyamatokhoz kapcsolódóan termelődő produktumaival maga is alakítja a környezetet.
Vadon élő állat természetes élőhely Háziasított állat mesterséges környezet (szigorúan meghatározott termelési technológiák, kiszolgáltatottság) Belső környezet állandóságának fenntartása alkalmazkodás a technológiákhoz a többletenergiát a nettó energiából fedezi az állat
Gazdaságosan termelni csak egészséges állatállománnyal lehet
A kórokozók csoportosítása. Általános járványtani fogalmak. A betegségek lefolyása, kimenetele.
Kórokozók (patogének) Élő kórokok = kórokozók Vírusok, baktériumok, gombák, paraziták, prionok Feltétlen kórokozók (abszolút patogének) pl: sertéspestis vírusa Feltételes kórokozók (fakultatív patogének) pl: pasteurellák, Escherichia coli, Erysipelothrix rhusiopathiae
Fertőző betegség fogalma, kialakulása Fertőző betegségnek nevezzük azokat a bántalmakat, amelyeket alacsonyabb rendű kórokozók (vírusok, baktériumok, gombák, paraziták, prionok) magasabb rendű szervezetekben (emberben, állatokban) okoznak. A fertőző betegségek kialakulásának két feltétele van: A fertőző anyag felvétele (expozíció) A fertőződött szervezet fogékonysága (diszpozíció)
A kórokozó terjedése Bélsár Vizelet Nyál Ondó Hüvelyváladék Váladékokkal szennyezett tárgyak vektorok
A fertőződés módjai A fertőző anyag forrása csaknem mindig a fertőzött állat vagy ember (kivétel: talajfertőzések) Átvitel módja: közvetlen átvitel Két állat szöveteinek érintkezésével jön létre a fertőzés (pl. nemi érintkezés vagy harapás) közvetett fertőzés A beteg állat váladékaival fertőzött takarmány, ivóvíz, alom, por, eszközök, más állatok és az ember stb. lehetnek a fertőző anyag közvetítői Cseppfertőzés = kiköhögött permet útján (aerogén úton) terjesztett fertőzés Ízelt lábú vektorok
A fertőződés módjai- közvetett fertőzés Cseppfertőzésaerogén út Sok állat betegszik meg rövid idő alatt Pl.: influenza
Ízeltlábú vektorok Ízeltlábú vektorok Valódi vektor- ha benne a kórokozó el is szaporodik- az utódokba is átjutnemzedékeken keresztül fennmarad a fertőzés (kullancsencephalitis, Lyme- kór) Mechanikus vektor- nincs szaporodás
A fertőződés módjai - 2 A fertőzés átvitel iránya Vertikális (szülőről utódra) Germinatív (fertőzött ivarsejtek) MADÁR- EMLŐS!!! a magzat a placentán át fertőződik az újszülött az anyjától a tej útján fertőződik (leukózis) Horizontális az együtt tartott állatok között terjed Zoonózisok fogalma azok a fertőzések és a következményükként kialakuló betegségek, amelyek kórokozói állatról emberre vagy (ritkábban) emberről állatokra átjuthatnak
ZOONÓZISOK ORTHOzoonózis: közvetlenül és közvetve is terjednek állatról emberre (gümőkór) CYCLOzoonózis: ízelt lábú vektor kell METAzoonózis: sebfertőzés útján (sertésorbánc) SAPRONOZIS: az állat és az ember közös fertőzési forrásból fertőződik pl.: tetanus, botulizmus
A kórokozó bejutása, a fertőzés megeredése Fertőzés (infekció): valamely mikroorganizmus bejutása a magasabb rendű gazda szervezetbe. A kórokozó szervezetbe való bejutásának helye a fertőzés bemeneti kapuja. A fertőző betegség kialakulása számos tényezőtől függ: A bejutott kórokozó fajától, virulenciájától, mennyiségétől A bejutás helyétől és módjától (pl.: Cl. tetani) Az állat fajától, korától, ellenálló képességétől stb.
A fertőző betegségek lefolyása a generalizált fertőzések Részleges gyógyulás: tartós károsodások maradhatnak vissza Kórokozó hordozása és ürítése Szervi lokalizáció szakasza Varga (szerk.) 1999.
Tünetmentes fertőzések Abortív fertőzés- a szervezet elpusztította a kórokozókat, a tünetek előtt, nincs terjedés Tünetmentes fertőzés.: elterjed a kórokozó, de nincsenek tünetek, mert a szervezet legyőzi, de: vírushordozás és ürítés lehet.
A fertőző betegségek járványtana Járványtan (epidemiológia): vonatkozó ismeretek. a fertőző betegségekre A fertőző betegség akkor lesz járványos jellegű, ha nagy virulenciájú és terjedőképességű (ragályozóképességű) kórokozó sorozatban betegít meg nagyobb számú állatot. Ragályosak azok a betegségek, átterjednek egyik állatról a másikra. amelyek gyorsan Talajfertőzés: az állat a talajból veszi fel a kórokozót, de az állatról-állatra nem terjed. MORBIDITÁS: adott állomány egyedeinek hány %-a betegedett meg MORTALITÁS: elhullott állatok aránya LETALITÁS: megbetegedettek közül az elhullottak %- a
A fertőző betegségek térbeli elterjedése Endémia: a járvány kisebb körülhatárolt területre szorítkozik. (pl.: közös legelő- E. coli, torzító orrgyulladás) Epidémia: kifejezett a terjedési hajlama és egyik állományról a másikra terjedve nagyobb földrajzi területek állományait betegíti meg. (sertéspestis, ragadós tüdőlob) Pandémia: a járvány országhatárokon is átlépve egész földrészekre kiterjed. (RSZKF)
Kórfolyamatok (betegségek) általános jellemzői.
Alapvető kórfolyamatok Klinikai tünetek: az élő állatokon érzékszervileg észlelhető kóros elváltozások. A betegségek során jelentkező elváltozásokat meghatározó alapvető kórfolyamatok: Vérkeringési zavarok Hanyatló folyamatok Előrehaladó folyamatok Gyulladás Daganatok Fejlődési rendellenességek
Vérkeringési zavarok Helyi bővérűség Aktív bővérűség: artériák tágulása következtében kipirosodhat a bőr, a kötőhártya, a nyálkahártyák Passzív bővérűség: a vénákban lassan áramlik a vér. A látható nyálkahártyák kékesvörösek, mert a karbamino-hb mennyisége Vérzés Belső vérzés vérömleny Külső vérzés hajszáleres vénás vérzés artériás vérzés Perifériás vérkeringési elégtelenség (sokk) Trombózis (elzárhatja az ér üregét) Infarktus : végartéria záródik el a terület szövetei elhalnak Helyi kevésvérűség: a szövetek kevesebb artériás vért kapnak (érszűkület, adrenalin) a nyálkahártyák sápadtak
Hanyatló (regresszív) folyamatok Sorvadás a sejtek és a sejt közötti állomány méretcsökkenése Okai: hosszan tartó helyi kevésvérűség, hiányos tápanyag ellátás, éhezés senyvesség A sejtosztódás zavarai Okai: ionizáló sugarak, különféle mérgező anyagok több sejtmag képződik A vízforgalom zavarai vizenyő kiszáradás A szénhidrát anyagforgalom zavarai mukopoliszacharidokat tartalmazó nyálka felszaporodása Hurutos gyulladás esetén (nyálkamirigyek hámsejtjeiben) Kötőszövet sejt közötti állományában (pl. myxomatozis esetén) Zsíranyagcsere zavara (zsírcseppek lerakódása a sejtplazmában) Élettani zsíros beszűrődés Egyszerű kóros zsíros beszűrődés Elhalásos zsíros beszűrődés
Hanyatló (regresszív) folyamatok - 2 A fehérjeforgalom zavarai Köszvény zsigeri ízületi Pigment forgalmi zavarok (a Hb bomlástermékei a legjelentősebbek) Sárgaság Melanoma, melanosarcoma Hiánya: albinizmus Az elszarusodás zavarai Fokozott elszarusodás hiperkeratozis Szabálytalan elszarusodás parakeratozis Elhalás a sejtmag károsodása, zsugorodás, széttöredezés vagy feloldódás miatt a sejt elpusztul Alvadásos elhalás: a fehérjék kicsapódásával jár Lágyulásos elhalás: a fehérjék feloldódnak Az elhalt szövetek sorsa: száraz üszkösödés, nedves üszkösödés Kóros elmeszesedés (mészsók lerakódása) Szilárd képletek keletkezése Konkrementumok: váladékokból túltelítés esetén mészsók és más anyagok válhatnak ki szilárd képletek alakjában. Álkonkrementumok: a csöves szervek besűrűsödött tartalmából keletkező szilárd képletek.
Előrehaladó (progresszív) folyamatok A hanyatló (regresszív) folyamatra a szervezet sejtszaporodással (proliferáció) válaszol. Az elhalt sejtek a szervezet autolitikus enzimjei hatására szétesnek A sejttörmelékeket a falósejtek bekebelezik. A sejttörmelékek eltakarítása után az azonos szövetekhez tartozó szomszédos sejtek megszaporodnak (regeneráció). Ha az elpusztult szövet nem tud regenerálódni kötőszövet szaporodik el (reparáció) és a működésképtelen szövet átszövi (szervülés) vagy eltokolja (demarkáció). Sebgyógyulás: sarjadzó szövet sarjszövet túlburjánzás ( vadhús ) (megzavart sebgyógyulás esetén) Szerv alkalmazkodása Pl. erősebb igénybevétel esetén az izom megvastagodása A csont átépülése az igénybevétel szerint
Gyulladás A vérkeringési zavarok, a hanyatló és az előrehaladó folyamatok együttese. A szervezet összetett reakciója a kórokozó leküzdésére. A gyulladás tünetei: Duzzadt Kipirosodott Meleg Fájdalmas Megzavart működésű Enyhén savas kémhatású
Daganatok Rendellenes sejtek megszaporodása, amelyeket a szervezet immunreakcióval igyekszik leküzdeni. Daganatsejtté akkor alakulhat át egy sejt, ha valamilyen inger hatására az anyagcseréjét kódoló DNS-molekulák megváltoznak. A daganat lehet: Érett (a szervezet sejtjeihez hasonló sejtekből épül fel) Éretlen ( a sejtérés alacsonyabb fokán álló sejtekből áll) terjedésük és toxikus bomlástermékeik útján a szervezetet elpusztítják
A fejlődési rendellenességek Az egyed fejlődés során az egyes szervekre vagy a test nagyobb részére kiterjedő torz képződmény, fejlődési rendellenesség jöhet létre. Formái: Hiányos fejlődés (pl. malac végbélnyílás hiánya) Túlzott mértékű fejlődés (pl. kétfejű malac) Rendellenes helyen előforduló szövetképződés (heterotópia) és szervképződés (disztópia).
A betegség megállapítása
A betegség megállapítása az állatorvos feladata. Az állattenyésztésben dolgozó vezetőknek, gondozóknak a betegség tüneteit (az egészségestől való eltérést) kell helyesen felismerniük, hogy az állatorvost minél pontosabban tájékoztathassák.
A betegség felismerésének feltétele a minden szervre kiterjedő részletes és tervszerű vizsgálat. (Marek József 1868-1952)
A klinikai vizsgálat célja Betegvizsgálat: az állat betegségének a megállapítása, lehetőleg annak korai stádiumában. Azt akarjuk megtudni, hogy melyik szerv vagy szervrendszer és milyen mértékben betegedett meg. Egészségvizsgálat: az állat betegségtől való mentességének bizonyítása.
A klinikai vizsgálat részei Horváth, 1974
Kórismeret (diagnózis) Az állatorvosi vizsgáló tevékenység közvetlen eredménye, amelyen a vizsgált állat életének, egészségének, téteményképességének helyreállítása, illetve az egészséges állatok betegségtől való megóvása alapul. A diagnosztikai tevékenység célja a betegség okának kiderítése.
Az egészséges és a beteg állapot megítélése Kórelőzmény (anamnézis) Az állat klinikai vizsgálatának módszerei: Megtekintés Tapintás Kopogtatás Hallgatózás Általános vizsgálat Az állat leírása, azonosítása Belső hőmérséklet mérése, érverés- és légzésszám regisztrálása Részletes vizsgálat kívülről befelé, mindig azonos sorrendben
Kórelőzmény A jó kórelőzmény összeállításához a következőkre ki kell térni: Az állomány és az egyes állatok viselkedésében, valamint egyedi vizsgálatok során milyen rendellenességet mikor és hány állaton vettek észre és hány hullott el? Mikor, honnan, melyik állatot hozták a telepre? Észleltek-e kóbor állatot, ragadozót, rágcsálót, rovart, vadon élő madarat, idegen személyt? Nincs-e az állatok tartásában (klíma, pihenőhely stb.) és hasznosításában (fejés, ellés) technológiai hiányosság? A megszokott mennyiségben fogyott-e ivóvíz és takarmány, volt-e takarmányváltozás? A takarmány összetételének érzékszervi, helyszíni gyorsvizsgálati (esetleg laboratóriumi vizsgálatának) eredménye szerint vannak-e mérgező növények? Milyen a legelő növényzetének összetétele?
Egészség Betegség Dimanikus állapot, térben és időben folyamatosan változó folyamatok és jelenségek sorozata Várnagy (szerk.), 2002.
Egészség, egészséges állat Az egészséges állat fogalma: Genetikai képességeinek megfelelően termel betegségtől mentes állapot az az állat egészséges, amelynek a szervezetén belüli életfolyamatok egymással és a szervezete az őt közvetlenül körülvevő világgal egyaránt egyensúlyban van Az egészséges állatokra jellemző viselkedés: elevenen mozognak, élénk tekintetűek, a környezetükre figyelnek Szarvasmarha Sertés Juh, kecske Az egészséges állat jól táplált, jó erőállapotban van (a soványság önmagában nem kóros), étvágya jó, fajra jellemző minőségű és mennyiségű bélsarat ürít, vizelete is a faji sajátosságoknak megfelelő.
Betegség Betegség fogalmi meghatározása: nem egészséges állapot élet, kórosan megváltozott körülmények között megváltozik a szervezet reakciókészsége, és működéseiben kóros szabályozási folyamatok is megjelennek élő állatokon lezajló kóros szervműködések folyamata, ami együtt járhat az adott szervek alaktani elváltozásával is
Beteg állat Jellemző a rossz tápláltsági állapot, kifejezett soványság vagy senyvesség. A környezet iránt nem mutat érdeklődést, apatikus, szeme beesett, a fénye megtört. Testtartása is szokatlan, a gerinc vonala domború vagy homorú, a has lóg vagy felhúzott. A fejét lógatja, a végtagokat egyenlőtlenül terheli, járása bizonytalan, rogyadozó, sántító, a farok és a fülek lógnak. Az állat szőre fénytelen. Légzés- és pulzusszám eltér a normálistól. Gyakori a láz.
Várnagy (szerk.), 2002. 20-50
A betegség kialakulását befolyásoló tényezők külső tényezők belső tényezők Ha az állat számára az alkalmazkodást meghaladó mértékben megváltoznak a környezeti feltételek (külső tényezők) szervezetének belső tényezői is változni fognak. A külső tényezők és a belső tényezők önállóan is kiválthatnak betegséget.
Belső tényezők A betegség kialakulásában és a kórlefolyásban szerepet játszik: a konstitúció, a kondíció és a diszpozíció. Konstitúció (alkat): az állati szervezet alaki, anyagi és működési egysége (jó ha a biológiai és gazdasági jellegű tulajdonságok összhangban vannak). Kondíció (erőnlét): a pillanatnyi tápláltsági állapot. Diszpozíció: a betegségre való hajlamot jelenti (alapvetően meghatározza a betegségek kialakulását).
Külső tényezők Kórokok: megszabják az adott betegség klinikai, patomorfológiai és patofiziológiai sajátosságait. Biológiai ágensek Vírusok, baktériumok, gombák, paraziták, prionok Fizikai kórokok Mechanikai hatások (traumák) Hőmérséklet Levegő összetétele, légnyomás UV, RTG, elektromosság (áramütés, villámcsapás) Kémiai tényezők Mérgező anyagok (mérgező gázok, gőzök, peszticidek, toxinok, természetes mérgek stb.) Autointoxikáció (önmérgezés) Hiánybetegségek (ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok)
Külső tényezők Kóroktani feltételek: másodlagos kórokok, segítő, alkalmi kórokok az elsődleges kórokok hatását elősegítő negatív feltételek, hajlamosító tényezők. Élő környezet Tartási környezet Takarmányozási környezet
A nagy létszámú állományokban az élő csírák terjedésének és fennmaradásának igen kedvezőek a feltételei. A betegség kialakulása az élőcsíraterheléstől, illetve az állat védekező mechanizmusától függ.
Az iparszerű tartás jellemzői 1 állatfaj van Nagy létszám (300-5000 koca) Nagy mennyiségű vágósertés kibocsátás (5.000-100.000 db/év) Bekerített a telep (fekete-fehér elv betartása a személyi és járműforgalomban is) Prevenció Magas fokú a gépesítettség (fűtés, hűtés, szellőztetés, takarmánykiosztás, stb.) Szakmailag felkészült vezetők,dolgozók üzemeltetik Épület és állomány rotáció van Folyamatos a termelés
A környezeti feltételek változásához a háziállatok az adott ingerre specifikus reakciókkal, reflexekkel illetve reflexek sorozatával reagálnak. Stresszor: a szokásos mértéket és időtartamot meghaladó, a szervezetet megterhelő környezeti inger(ek)
Ha nem optimális termelési környezetben tartjuk az adott állatfajt a genetikailag meghatározott termelési tulajdonságait nem képes teljesíteni.
Alkat- konstitúció Az alkat öröklött, veleszületett és az élet folyamán bizonyos mértékben változó tulajdonság, mellyel az állat alkalmazkodni képes környezetéhez. A háziállatok alkata akkor megfelelő, ha az állatot az adott viszonyok között maximális termelés kifejtésére képesíti, a az állat biológiai és gazdasági jellegű tulajdonsági összhangban vannak.
Alkalmazkodás- adaptáció A szervezet belső környezetének a külső viszonyokhoz való állandó hozzáigazodása. Lehetővé teszi, hogy a megváltozott feltételek (pl. más éghajlat) között életben maradjon, szaporodjon, termeljen. Amikor az alkalmazkodás olyan fokot ér el, hogy az állat új környezetében eredeti termelékenységét is meg tudja őrizni, akkor honosodásról beszélünk.
A technológiákhoz való alkalmazkodás az állatállomány tanulékonyságától függ. Tanulékonyság = tapasztalaton alapuló, adaptív válasz. Intelligencia = minimális gyakorlás is elegendő az adaptív válasz kialakításához. Klasszikus kondicionálás: az etetési időre, etetéssel járó fényre vagy zajra kialakuló gyomornedv elválasztás vagy a fejőgépek zajára bekövetkező tejleadás. Operatív kondicionálás: a tudatos tapasztalatgyűjtésen alapul (pl. malacok szopókás önitatóhoz való hozzászokása) Ne módosítsuk gyakran az egyes technológiai részmegoldásokat.
AZ ÁLLATTARTÓ TELEPEK LÉTESÍTÉSÉNEK, ÜZEMELTETÉSÉNEK HIGIÉNIÁJA
Állattartó telepet, illetve az állatok tartására szolgáló létesítményt az Országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII.20) Kormányrendeletben foglaltak szerint szabad létesíteni.
A TELEP HELYÉNEK KIJELÖLÉSE Talajtani szempontok a talaj felmelegedése annak víztartalmától és színétől függ; nedves talaj, illetve magas talajvízszintű terület nem alkalmas építkezésre; a nedves talajok elősegítik a paraziták fejlődését; egyes fertőző anyagok - pl. lépfene spórája- hosszabb ideig élet-és fertőző képesek maradnak A talaj vizsgálata: fizikai, kémiai és bakteriológiai vizsgálat. Domborzati viszonyok: Állattartó telepet nem szabad telepíteni: - mély fekvésű helyre, nedves környezetbe, völgy fenekére, ahol gyakori a köd és fagy képződés, mert légzőszervi betegségekre hajlamosít. - az É-ÉK-i lejtőkre - levegőszennyező ipari üzem szélárnyékába - ár- és belvízveszélyes helyre.
Célszerű a telepet erdősávval védeni az erős széljárástól (nyárfa védősávmegszűri a levegőt, megköti a port) Az állattartó telepet köz-és vasúttól, lakott területtől, valamint egyéb állategészségügyi szempontból kockázatot jelentő létesítménytől megfelelő védőtávolság biztosításával szabad létesíteni (Korm. Rendelet + szakhatóság határozza meg- járványvédelem!).
Az állattartó telep elhatárolását a tartós anyagból készített kerítés biztosítja. A kerítés vonalában kell elhelyezni: a kaput, az adminisztrációs épületet, a feketefehér öltözőt, az állatrakodó helyet, a szúróboncoló helyiséget, a hullatárolót, a karbantartó műhelyet, sertés és baromfitelepeken a keveréktakarmányok tárolásra szolgáló silókat, a tejházat, a fertőtlenítő berendezéseket. A kerítésen kívülre kerül: a víznyerő hely, a trágyatelep, az energiaellátást biztosító létesítmények. A telep jármű és személyforgalmát a lehető legkisebbre kell korlátozni.
Nincs általában jó épület. Az istálló épülettípusát az állat faja, a termelés célja és a gazdaságosság figyelembe vételével kell megválasztani. Higiéniai szempontból az építőanyagokat főként az istálló hő- és nedvességforgalma szempontjából értékeljük, valamint fontos az anyagok szilárdsága, tartóssága és az ára is.
A TELEP ÁLLATFORGALMA Nagy létszámú állattartó telepet betelepíteni - csak a területileg illetékes Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás engedélyével, - az országos mentesítés körébe vont betegségek kórokozóitól mentes állományokból származó - azonos fajú állatokkal - az előírt diagnosztikai vizsgálatok kedvező eredménye alapján szabad.
Sertéstelepre tenyészállat utánpótlásra csak az ún. négyes-mentes minősítéssel rendelkező egyedeket szabad beszállítani, ha azok szerológiai lelettel is rendelkeznek a - Brucellózis - Leptospirózis - Aujeszky-betegség és - PRRS (Porcine Reproductive and Respiratory Syndrome) tekintetében
BRUCELLÓZIS A Brucella suis - nevű baktérium okozza, melynek ellenálló képessége nem túl nagy (60 o C fölött és ph 4 alatt elpusztul), az almos trágya füllesztése is elpusztítja, de híg trágyában, magzatburkokban hűvös helyen akár egy hónapig is fertőzőképes maradhat. Tenyészkocák vemhességének 6-12. hetében a leggyakoribb, a lappangva fertőzött állatban ekkor aktiválódik. Magyarország az utóbbi két évtizedben ettől a betegségtől mentes. Mentes állományba leggyakrabban fertőzött tenyészállatokkal lehet behurcolni, a betegség terjesztésében különös jelentősége van a fertőzött kanoknak. A már fertőzött állományon belül a terjesztésben a magzatburkok, a magzatvíz, a hüvely- és méhváladékok játszanak szerepet, az ezekben nagy mennyiségben lévő kórokozókat a gondozók lábbelijével, eszközökkel, járművekkel, kutyákkal hurcolják szét. A terjesztésben a rágcsálókat sem szabad figyelmen kívül hagyni! Az állatok szájon át vagy búgatáskor fertőződnek, de az bekövetkezhet mesterséges termékenyítéskor is, ha az ondó fertőzött.
TÜNETEI, MEGELŐZÉSE Legszembetűnőbb megnyilvánulási formája a vemhes kocák vetélése és a kanok here-és mellékhere gyulladása. Megelőzésénél cél a mentesség megőrzése. Ennek érdekében: - - Általános járványvédelem betartása. - - Tenyészállatot csak négyes-mentes tenyészetekből vásároljunk. - - zugkanok kerülése - - gyanús ellések, vetélések kivizsgáltatása. - - Tenyészkanok, valamint a tenyészállomány kocái 10%-ának félévenkénti vérvizsgálata. A brucellózis bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegség, esetleges megállapítása után a gazda kötelessége a hatósági intézkedések maradéktalan betartása.
LEPTOSPIRÓZIS A sertésállományok fertőző eredetű vetéléseinek mintegy a felét a Leptospira-baktériumok okozzák, többségét a L. pomona, kisebb százalékát a L. hyos (L. tarassovi). A baktérium alakjáról kapta nevét (leptos=vékony, speira=csavarulat). A leptospirák ellenálló képessége kicsi, 60 o C-on, beszáradva, fagyponton, savas, lúgos, nagyobb só koncentrációjú közegben és a szokásos fertőtlenítőszerek hatására néhány percen belül elpusztulnak. Pár hétig is életképesek maradhatnak azonban enyhén lúgos közegben, a fertőzött állatok vizeletében, a hígtrágyában, vagy ha ezekkel nedves talajba, pocsolyákba, vízfolyásokba jutnak. A nedves, meleg időjárás kedvez nekik.
TÜNETEI Süldőkben és felnőtt, nem vemhes sertésekben a fertőzés legtöbbször észrevétlenül zajlik le, fogékony süldők fertőzött hizlaldákba történő beállításakor tapasztalhatunk legfeljebb influenzához hasonló tüneteket (láz, étvágytalanság). Leggyakoribb az előhasi vemhes kocák fertőződése. Magzatkárosodással, így vetélésekkel többnyire a vemhesség 45-100. napja közötti fertőződés jár, vagyis vetélések a vemhesség második felében, legtöbbször annak végén fordulnak elő. (A vemhesség kezdeti szakaszában a magzatok a kórokozóra kevéssé érzékenyek, a 100. nap után pedig már nincs idő a magzatkárosodásra). Vemhes kocákban a fertőződés utáni 3. héttől kezdődően történik a magzatok károsodása, melynek következménye vetélés, koraellés vagy életképtelen magzatok születése. A magzatok a méhben legtöbbször fejlődésük különböző szakaszaiban, fokozatosan pusztulnak el, ilyenkor a rendes fialási idő előtt 1-3 héttel a koca különböző fejlettségű holt magzatokat vetél. A vetélések ritka kivételtől eltekintve a vemhesség második felében, legtöbbször annak végén történnek. A vetélt magzatokban anaemia (vérszegénység, sápadtak, fehérek), gyakran sárgaság látható.
MEGELŐZÉS - Általános járványvédelem. - Tenyészállatot csak mentes tenyészetből szerezzünk be! - Jó tartási viszonyok. - Telepi pocsolyák, vízfolyások megszüntetése. - Folyamatos rágcsálóirtás. - Tenyészkanok félévenkénti, tenyészkocák 10%-ának évenkénti szerológiai vizsgálata. - A nem túl durva fertőzöttség következményeinek megelőzésére: vakcinázás. (1. oltás búgatáskor, 2. oltás 3 héttel később, az alapimmunizálás után félévente vakcinázunk.)
AZ AUJESZKY-BETEGSÉG A betegség régi elnevezéséből ("álveszettség") is látható, hogy régen a veszettséggel tévesztették össze. Először 1902-ben Aujeszky Aladár (sz.:1869. január 11-én Budapesten) írta le önálló betegségként, megkülönböztetve a veszettségtől. A betegség alapvetően mint sertésbetegség vált ismertté, amely az egész világon előfordul. A Porcine herpesvirus-1 (PHV-1) okozza, és malacok között tömeges megbetegedést okozhat. Fogékonyak még a szarvasmarhák, juhok, de a kutya és macska is. Felnőtt sertésekben a betegség tünetmentesen is lefolyhat. Emberre a betegség nem veszélyes. A kutya és a macska a fertőzött sertések nyers húsának elfogyasztásával fertőződik. Fokozott veszélyt jelentenek: sertés gége, -garat és - tüdő. A lappangási idő 3-6 nap.
TÜNETEK Bágyadtság, nyugtalanság, étvágytalanság, ijedt tekintet. A bőr nagyon érzékennyé válik, és igen erősen viszket (paraesthesia). A betegek rágják, harapdálják magukat. A harapdálás mértéke akár az öncsonkításig fajulhat. Macskáknál a viszketegség esetenként nem alakul ki. A garatbénulás miatt a nyelés gátolt, ezért a beteg állatok szájából csurog a nyál. A légzés nehezített. Macskáknál jellemző a pupillák egyenlőtlenül tág volta, és a gyermeksírásszerű nyávogás. A tünetek megjelenése után 36-48 órával bekövetkezik az elhullás (agyés gerincvelő gyulladás). Tekintettel arra, hogy a betegség kezdeti stádiumában nem különíthető el biztonsággal a veszettségtől, az ilyen tüneteket mutató állatokat fokozott óvatossággal kell kezelni, és feltétlenül gondolni kell a veszettség lehetőségére is.
GYÓGYKEZELÉS A betegség nem gyógyítható.
MEGELŐZÉS, VÉDEKEZÉS A kutyák és macskák megbetegedése a legegyszerűbben úgy előzhető meg, ha a sertéshúst minden esetben csak hőkezelés (főzés) után etetjük. Húsevők esetében a védőoltás nem vált be. Európa szerte folyik a sertés állományok Aujeszky-féle betegségtől való mentesítése. Hazánkban ez 1987-ben kezdődött, és ma is tart. mentes állományokban: szigorú járványvédelmi szabályok betartása (a vírus behurcolásának megakadályozása) fertőzött állományokban: mentesítés a megyei állategészségügyi állomások által jóváhagyott mentesítési terv alapján az állomány immunállapotának felmérése a telep adottságaihoz adaptált vakcinázási program következetes végrehajtása a fertőzési lánc telepen belüli megszakítása