Amit Jézusnak adsz, nem pazarlás 3 Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. 4 Egyesek bosszankodtak magukban: Mire való a kenetnek ez a pazarlása? 5 Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani. És megharagudtak az asszonyra, 6 de Jézus ezt mondta: Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, 7 mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. 8 Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. 9 Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. Márk 14, 3-9 Kedves Gyerekek! Böjt van. S ebben a böjti időszakban, mi Jézus utolsó hetének eseményeit követjük végig hétről hétre haladva. A legelső esemény, amivel ma foglalkozunk egy vendégségben történt meg Jézussal. Jézus a leprás Simon házában többekkel együtt étkezik, amikor váratlanul megjelenik az asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. De mielőtt erre kitérnék, hadd meséljek el egy történetet, amit olvastam egy rózsáról: A német költő, Rilke, egy időben Párizsban élt. Naponta bejárt az egyetemre egy francia barátnője kíséretében. Útja egy nagyon forgalmas útvonalon vezetett át. A kereszteződésnél állandóan egy koldusasszony tartózkodott, alamizsnát kéregetett a járókelőktől. Mindig ugyanazon a helyen üldögélt, mozdulatlan volt, akár egy szobor. Kezeit maga elé tartotta, szemét a földre szegezte. Rilke soha nem adott neki egy fillért sem. Barátnője ellenben gyakran belecsúsztatott a koldus kezébe egy-egy pénzdarabot. Egyszer a fiatal francia nő csodálkozva meg is kérdezte a költőt: te miért nem adsz soha semmit ennek a szegénynek? Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezének, hanem a szívének szánunk válaszolta a költő. Másnap Rilke egy rózsabimbóval érkezett. Egyenesen a koldusasszonyhoz ment. A rózsát belehelyezte a kezébe, és tovább akart menni. Ekkor azonban váratlan dolog történt. A koldusasszony felemelte a tekintetét, ránézett a költőre, nagy nehezen fölkelt a földről, megragadta a férfi kezét és megcsókolta. Majd a rózsát
erősen szívéhez szorítva eltávozott. Egy héten át nem látta senki az asszonyt. A másik héten ismét ott ült az utcasarkon, a szokott módon szótlanul, mozdulatlanul, mint korábban. - Miből élhetett egész héten át, mikor semmit sem kapott? kérdezte a francia barátnő. - A rózsából válaszolt a költő. Ugyan mi értelme van egy éhező koldusnak rózsát ajándékozni, ahelyett, hogy az élelméről gondoskodnánk? mondhatnánk. Ugyan mi értelme van egy ilyen drága kenetet Jézus fejére önteni? Egy szál rózsa hat-hétszáz forint, ezen a pénzen lehetett volna venni olyan értelmes dolgot, amivel PÁR NAPIG kihúzta volna ez az asszony. De az olaj, amit Jézus fejére öntenek, mint az a későbbi számítgatásból kiderül, megfelel egy ember éves keresetének, tehát kb. 3 millió forintnyi parfümöt önt Jézus fejére!!! Három millió Ft-ot tehát úgy önt Jézusra, ahogy annak semmi értelme sincs, hiszen az ilyen drága kenetet cseppenként használják el. Érthetetlen tett! Mint annak az embernek a tette, aki az alaszkai Chugach hegységben túrázott, remélte, hogy még a halálos hófúvás előtt eljut a táborhelyre. De már túl késő volt. A hófúvás olyan dühvel tört rá, hogy egy méternyit sem látott előre. Miközben igyekezett megtalálni a helyes útirányt, a szélfútta hó és jég leverte lábáról. Bár tudta, hogy nagyon közel van a tábor, elveszítette tájékozódó képességét, és nem tudta eldönteni, merre menjen. Végül az éj sötétjében - csuromvizesen, átfagyva és teljesen kimerülten - leroskadt egy hókupacra. Nem bírt továbbmenni. Beletörődött, hogy itt kell meghalnia. Ahogy ott feküdt a hóban, úgy tűnt, mintha valamit hallott volna - valamiféle halk sírást, mintha egy kutyakölyök szűkölne. Szólongatni kezdte, és megpróbálta a hang irányába vonszolni magát. Hát persze, hogy egy kutya volt az, ami szintén eltévedt a hófúvásban. A kiskutya valahogy elkeveredett az anyjától, és most halálra fagyva nyüszített a hóban. A férfi gyorsan elkezdte dörzsölni a kis testet, hogy a vérkeringés beinduljon, és így életben maradhasson. Leheletével is melengette a kutyust, és egész éjszaka azon fáradozott, hogy életben tartsa. Másnap falusi járőrök megtalálták a férfit és a kutyát, mindkettőt élve. Kiderült, hogy amíg az éjszaka folyamán azon fáradozott, hogy életben tartsa a kutyust, önmagát is életben tartotta. Törődhetett volna magával, tölthette volna az időt további menedék keresésével, ő mégis egy kutyus életét mentette, s ugyan nem tudta, de ezzel a saját életét is megmentette. Nem úgy van ez, mint amit Jézusnak adunk? Látszólag értelmetlennek tűnik. különleges fáradtságnak? Közben pedig életet mentünk vele, és a mi életünket is megmentjük! Ki volt ez a nő? János evangélista beszámol ugyanerről az eseményről, amely alkalommal az asszony nevét is közli: Mária, Lázár és Márta testvére (Jn 12,1-8). Mária az, aki egy alkalommal, amikor testvére, Márta a vendégek kiszolgálásában foglalatoskodik, inkább azt választja, hogy Jézust hallgatja és tőle tanul. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy János evangélista Jézus megkenetésének történetét Mária testvére, Lázár feltámasztása után beszéli el. Lázár feltámasztása után határozzák el az írástudók és farizeusok, hogy Jézusnak meg kell halnia. Mária azonban hálás Jézusnak, aki visszaadta testvérét a halálból, aki az ő összetört, csalódott és gyásszal sújtott szívét örömmel töltötte be. Hogy ne fejezné ki teljes hódolatát és imádatát Jézusnak válaszul mindarra, amit átélt. Lukács evangélista hasonló történetet ad elénk (Lk 7,36-50). Szintén egy vacsorán vagyunk, egy előkelő ember házában, amikor bejön egy mindenki által ismert bűnös nő, aki sírva kente meg könnyeivel és kenettel Jézus lábát, miközben csókolgatta és hajával törölte meg. A vezető ember felháborodik magában, mondván, ha Jézus igazán próféta volna, tudná, hogy ez egy bűnös nő, és nem engedné ezt. Jézus viszont rámutat arra, hogy vendéglátója nem mosta meg az ő lábát (a kor alapvető szokásai szerint), az asszony azonban könnyeivel tette ezt; vendéglátója nem köszöntötte őt csókkal, az asszony azonban folyamatosan csókolja a lábait; vendéglátója nem kente meg a fejét olajjal, az asszony pedig a lábát is megkente. Majd így szól: Ezért mondom neked,
neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. (Lk 7,47) Miből fakad hát ez a hihetetlen nagy szeretet, hódolat, dicsőítés? Jézus szeretete és szabadítása átélése felett érzett hálából. Az én kérdésem ma csupán annyi hozzád, hogy Mennyit ér neked Jézus? Az asszony egy vagyont pazarolt Jézusra. De mit adunk mi? Jól jegyezzük meg, amit Jézusnak adunk, az tükrözi Jézus iránti szeretetünket. Mennyit ér nekünk Jézus? Pár évvel ezelőtt, amikor gyülekezeti lelkész voltam, bizony előfordult, hogy a perselypénz között találtunk egy-egy régi alumínium egyforintost. Rácsodálkoztam, hogy még lehet ilyet is látni? A presbiterek mosolyogva mondták: benne volt a perselyben. Ezek szerint van, akinek egy elértéktelenedett alumínium forintost ér Jézus? Nem kell megijedni, nem akarok anyagiakról, pénzről beszélni. Vannak ennél fontosabb dolgok is, amivel kimutathatjuk Jézus iránti szeretetünket. Nézzük meg csak, hogy mennyit ér nekünk Jézus - időben? Hogyan állunk mi ezzel? Mi a legfontosabb számunkra? Időből mindig, mindenkinek kevés van, és igazán az mutatja meg, mennyire szeretjük Jézust, hogy mennyi időnk van számára. Ha valakit szeretünk, akkor szánunk rá időt. Minél jobban szeretjük, annál többet. A fiatalok, ha szerelmesek lesznek, minden idejüket egymással akarják tölteni. Mennyit ér nekünk Jézus, azon is lemérhetjük, mennyi időt töltünk vele. Ha nincs időnk istentiszteletre menni, ha nincs időnk Bibliát olvasni, imádkozni, az azt mutatja, hogy nem szeretjük eléggé Jézust. Nem ér nekünk sokat. Azután mennyit ér nekünk Jézus - az érte végzett munkában? Mennyi fáradtságot hozunk a gyülekezetünkben, mármint ha járunk gyülekezetbe! Én gyermekként kerültem be a berettyóújfalusi gyülekezetbe, de rengeteg szolgálatban megtaláltam a helyem kicsit később. Ahogy nőttem belenőttem a gyülekezet életébe is idősek otthonába jártunk, gitároztam, énekkel szolgáltam, később ifiket tartottam, segítettem a parókiaudvarán, még utcai evangelizációra is mentünk az ifisekkel, hogy a Bibliáról és Isten szeretetéről beszéljünk! Hamar elkezdtem besegíteni a gyermekalkalmakon Sok-sok feladat vár rád is, ha neked is fontos Jézus!!! És mennyit ér nekünk Jézus embertársaink szeretetében? Jézus egyik példázatában azt mondja: Éheztem és ennem adtatok. Szomjaztam és innom adtatok. Mezítelen voltam és felruháztatok. Beteg voltam és meglátogattatok. Börtönben voltam és eljöttetek hozzám. És amikor megkérdezik tőle, hogy Uram, mikor tettük ezt veled, azt válaszolja: Amikor megtettétek ezt eggyel is az én testvéreim közül, velem tettétek meg. Mennyire szereted Jézust, azon is lemérheted, hogy mennyire szereted az embereket. Egy kedves történetet olvastam az egyik missziói újságban. Egy afrikai istentiszteleten, mikor a perselyezézhez körbevitték a nagy kosarat, egy kisfiú azt kérte: engedd lejjebb a kosarat. És amikor már egészen a földön volt, akkor beleállt, és azt mondta: én magamat akarom adni Jézusnak. Azt hiszem, ez a kisgyerek értette meg igazán, mit jelent Jézust szeretni: nem valamit adok neki abból, ami az enyém, hanem magamat adom neki. Jézusnak adni az egész életünket, anyagiakat, időt, erőt, és semmit meg nem tartani önmagunknak: ez a Jézus iránti szeretet igazi kifejezése. Ezt tette az az asszony is, aki megkente Jézust! Mennyit ér neked Jézus? Lesznek, akik erre azt mondják: ez túlzás. Rajongás. Én is hiszek Jézusban, vallásos vagyok, de nem kell túlzásba vinni. Vannak az embernek más kötelezettségei is. De ne feledd, Jézus az asszonynak ad igazat, elfogadja és örül neki. Jézus a kereszt felé halad, hogy ott mutassa meg, mennyit érsz te neki. Mennyit ér neked Jézus, ez az első kérdés azután, hogy megválaszoltad, KI NEKED JÉZUS!