Központi Statisztikai Hivatal ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 18. A foglalkoztatottak napi ingázása és közlekedése

Átírás

1

2 Központi Statisztikai Hivatal ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 18. A foglalkoztatottak napi ingázása és közlekedése Budapest, 2015

3 Központi Statisztikai Hivatal, 2015 ISBN ö ISBN Készült a Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálási főosztályán a Tájékoztatási főosztály közreműködésével Felelős kiadó: Dr. Vukovich Gabriella elnök Összeállította: Dr. Lakatos Miklós Közreműködtek: Bartha Karolina, Bartha Krisztián, Eszenyi Orsolya, Ináncsi Zita, Kovács Marcell, Mazán Zsombor, Vargáné Loch Márta, Waffenschmidt Jánosné A kéziratot gondozta: Benedek Szabolcs Tördelőszerkesztő: Trybek Krisztina További információ: Kovács Marcell Telefon: (+36-1) , Marcell.Kovacs@ksh.hu Internet: info@ksh.hu (+36-1) (telefon), (+36-1) (fax) Borítóterv: Lounge Design Kft. Nyomdai kivitelezés: Xerox Magyarország Kft

4 Tartalom Köszöntöm az Olvasót! BEVEZETŐ A napi ingázás főbb jellemzői A naponta ingázók demográfiai-foglalkozási jellemzői Kor szerint Legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint Családi állapot, családi állás szerint Nemzetiség szerint Foglalkozási viszony szerint Foglalkozás szerint Nemzetgazdasági ág szerint A naponta ingázók területi jellemzői Településtípus szerint Régiók, megyék szerint ek szerint szerint Budapesti kerületek szerint Az ingázók napi közlekedése Az ingázók a napi közlekedés ideje szerint Az ingázók a napi közlekedés módja szerint A napi közlekedés területi jellemzői...60 Táblázatok A foglalkoztatottak napi ingázása és közlekedése 3

5

6 Köszöntöm az Olvasót! A Központi Statisztikai Hivatal 2011 októberében hajtotta végre Magyarország 15. népszámlálását, amelynek eredményeit kiadványsorozatban tesszük közzé. Az előzetes adatokat, valamint a részletes területi információkat bemutató kötetek után a sorozat tematikus kiadványokkal folytatódott, amelyek egy-egy területhez kapcsolódó összeállításokat tartalmaztak. A jelen kiadvány, a sorozat 18. kötete a foglalkoztatottak ingázásának főbb sajátosságait mutatja be. A lakosság egészére kiterjedő népszámlálási felvételek lehetőséget adnak a munkaerő térbeli mobilitásának (mozgásának) sokoldalú, térségi vonatkozásban is analitikus vizsgálatára. A évi népszámlálás felvételi programja nagy súlyt helyezett erre a kérdéskörre, biztosítva a naponta ingázók társadalmi, foglalkozási összetételének részletes elemzési lehetőségét, az ingázásra fordított idő vizsgálatát. Az adatok segítségével pontosabb képet nyerhetünk mind a településeken belüli, mind az azok közötti munkaerőmozgás főbb jellemzőiről. Ebben a kiadványban a naponta ingázók demográfiai-foglalkozási jellemzőit, foglalkozás és a munkahely ágazata szerinti struktúráját elemezzük, összehasonlítjuk a nem ingázók, azaz a lakóhelyükön dolgozó foglalkoztatottak jellemzőivel. Az ingázás területi sajátosságait kiemelten vizsgáljuk a legkisebb térségi egységekre, a járásokra vonatkozóan. A foglalkoztatottak ingázásának módja és a közlekedésre fordított időtartam áttekintése külön fejezetekben szerepel. Az elemzésben foglalkozunk a budapesti kerületek közötti munkaerőmozgással, illetve a kerületek és az agglomerációs települések kapcsolatával is. A évi népszámlálás ingázási adataiból jelen kiadványon kívül két elemzés készült. Az Ingázás a határ mentén egy kis létszámú speciális csoport, a határon kívülre ingázók jellemzőit járja körül, A foglalkoztatottak ingázásának térségi jellemzői pedig a térségi, települési jellegzetességeket vizsgálja sokoldalúan. Azt reméljük, hogy az elemzések és a kötetekhez kapcsolódó táblázatok fontos információs bázisul szolgálnak a foglalkoztatás területén folyó kutatások számára, hozzájárulnak a magyar társadalom mélyebb megértéséhez, illetve ösztönzőleg hatnak újabb vizsgálatok megindítására. A módszertani megjegyzések, fogalmak a következő linken érhetők el: nepszamlalas/docs/modszertan.pdf. Dr. Vukovich Gabriella a Központi Statisztikai Hivatal elnöke 18. A foglalkoztatottak napi ingázása és közlekedése

7

8 1. bevezető * A teljes körű, a lakosság egészére kiterjedő népszámlálási felvételek egyik célja, hogy olyan adatokat szolgáltassanak, amelyek lehetővé teszik a lakosság, ezen belül a munkaerő legkisebb területi egységekig lemenő térbeli mobilitásának (mozgásának) megfigyelését, vizsgálatát. Ennek érdekében a évi népszámlálás felvételi program több kérdéssel próbálta meghatározni az emberek tényleges lakóhelyét, rákérdezett a munkahely, valamint az iskola településére és a munkába, illetve iskolába járás közlekedési idejére és módjára. Általánosságban elmondható, hogy a gazdaságitársadalmi fejlődéssel és a piacgazdaság kialakulásával együtt jár a lakóhely és a munkahely térbeni elkülönülése, mivel nem képzelhető el olyan ideális összetételű terület, amelynek a különböző foglalkozású, sajátos igényű lakóinak minden vonatkozásban megfelelő munkahelyek állnának ugyanott rendelkezésre. Még ha volna is ilyen, az ideális állapotot rövid időn belül megváltoztatná a fiatalok felnőtté válása, pályaválasztása, az idősebbek nyugdíjba vonulása, a lakásváltoztatás kényszere. A régi korok mezőgazdasági típusú társadalmában egyszerűbb volt a helyzet, mivel a mezőgazdasági termelés miatt a lakóhely és a munkahely egy egységet képezett. Ugyanakkor a kereskedelem és kézműipar fejlődése már a középkorban is a városokba költözésre ösztönzött egyes rétegeket. Az iparosodással, az urbanizációval és a gazdasági fejlődés sok más egyéb tényezőjével összhangban egyre intenzívebbé vált a térbeli mobilitásnak mind a két fajtája: a lakóhelyváltoztatás (vándorlás) és a napi ingázás. A lakóhely és a munkahely térbeni szétválasztását elősegítette a tudománynak és a technikának a közlekedési viszonyokat is érintő ugrásszerű fejlődése, ami maga után vonta az infrastruktúra színvonalának emelkedését, valamint azt, hogy a magas hozzáadott értéket, szellemi tőkebefektetést igénylő munkák egy-egy területen főleg a városokban koncentrálódtak. Így egyre inkább lehetővé vált, hogy az emberek úgy vállalhassanak munkát, hogy megszokott környezetükről, lakóhelyükről ne költözzenek el. Magyarországon, de a világ fejlettebb régióiban is jelentősen megnőtt azoknak a * A kiadvány felhasználta Dr. Lakatos Miklós Langerné Dr. Rédei Mária Kapitány Gabriella A belföldi és nemzetközi mobilitás alakulása Magyarországon az utóbbi években, hatása a foglalkoztatottság területi adataira c. tanulmányát, amely a Közösen a jövő munkahelyeiért Alapítvány által támogatott kutatás keretében készült. 18. A foglalkoztatottak napi ingázása és közlekedése 7

9 száma, akiknek a lakóhelye és a munkahelye eltérő településen van, így a munkába járásuk során naponta a közigazgatási határokat is át kellett lépniük. Az ingázóknak ezt a rétegét nevezzük naponta ingázóknak. (Az ingázóknak van egy kisebb, de jóval hátrányosabb helyzetű csoportja, az ún. huzamos ingázók. Ők azok, akik családjuktól távol élnek, csak ritkább időközönként hetente, havonta járnak haza, munkásszálláson és egyéb ideiglenes helyen laknak.) Főleg az informatikai forradalomnak köszönhetően ugyanakkor egyre erőteljesebben terjed a távmunka lehetősége, ennek hatása az ingázási adatokban még nem látható, de a jövőben számolni kell vele. Az ingázással foglalkozó szakemberek különböző felméréseknek, elsősorban az utóbbi évtizedekben végrehajtott népszámlálásoknak köszönhetően bőséges adatforrásból válogathatnak, ami lehetőséget nyújt a naponta ingázók társadalmi-foglalkozási öszszetételének sokrétű elemzésére. Az adatfelvételek zöme azonban nem ad lehetőséget annak vizsgálatára, hogy az ingázók mennyi időt fordítanak közlekedésre. Önmagában ugyanis a települések közötti ingázás nem tudja pontosan érzékeltetni, hogy valójában mennyi időt kell fordítani a munkahelyre történő utazásra. A közlekedési időt nyilvánvalóan jelentősen befolyásolja a települések közötti fizikai távolság, a közlekedési eszközök elérhetősége, fajtája stb. Sokszor egy nagyobb városban történő közlekedésre fordított idő hosszabb, mint amit esetleg a kisebb települések közötti ingázás igényel. Ezért örvendetes, hogy mind az évi népszámlálás (igaz, csak 20 százalékos mintán), mind a és a 2011.évi népszámlálás (itt már teljes körűen) tartalmazott kérdéseket a közlekedési szokásokkal kapcsolatban. Ezeknek az adatoknak a segítségével pontosabb képet nyerhetünk mind a településeken belüli, mind az azok közötti munkaerő-mozgás főbb jellemzőiről. Már most jelezzük, hogy a közlekedésre fordított idő megoszlása meglepő állandóságot mutat a két legutóbbi népszámlálás közötti időpontban, aminek lehetséges oka egyebek mellett, hogy az emberek csak egy bizonyos időmennyiséget hajlandók fordítani a munka céljából történő napi utazásra, és ha ez az idő meghaladja a számukra még elfogadható mértéket, akkor már inkább beköltöznek munkahelyük településére, vagy annak közelébe. A napi ingázás mértéke főként a nagyvárosok és a vonzási körzetükbe tartozó települések vonatkozásában jelentős. Különösen így van ez Budapesten és a környezetébe tartozó agglomerációs térségben. Ezen kívül a lakosság számából, illetve a főváros területi nagyságrendjéből következően Budapesten belül is jelentős volt a munkaerőmozgás. Ez indokolja, hogy foglalkozunk a budapesti kerületek közötti munkaerőmozgással, illetve a kerületek és az agglomerációs települések kapcsolatával is.

10 2. A napi ingázás főbb jellemzői A második világháborút követő évtizedekben a világ más, fejlett országaihoz hasonlóan a társadalmi-gazdasági átalakulással Magyarországon is együtt járt a lakóhely és a munkahely fokozatos elkülönülése, a munkahelyek területi koncentrációja. Az extenzív iparfejlődés időszakában a nagyobb települések, főleg a nagyvárosok munkaerőigényüket, a növekvő számú helyi lakosságból sem tudták fedezni, ezért számot tartottak a környező településeken élő munkaerő egy részére is. Így kialakult és növekedésnek indult azoknak a dolgozóknak a rétege, akik lakóhelyükről más településre jártak el dolgozni, vagyis egyszerűbben kifejezve: ingáztak. Az ingázást, mint tömeges jelenséget elsősorban az erőltetett ütemű iparosítás első nagy hulláma hozta létre. Az 1950-es évek feszített ütemű iparosítása idején a nagyarányú társadalmi mobilitás, ezen belül a mezőgazdaságból az ipar felé irányuló átrétegződés kapcsán a lakóhely-változtatások (vándorlások) megélénkülése mellett a napi ingázás szerepe is egyre jelentősebbé vált ban 636 ezer volt az ingázók száma, akiknek többsége (58 százaléka) az ipar, építőipar területén dolgozott. Az közötti időszakban az ingázók száma gyors ütemben tovább növekedett, 1970-ben már 977 ezren jártak naponta lakóhelyüktől eltérő településen lévő munkahelyre dolgozni, vagyis az összes aktív kereső egyötöde ingázott (szemben a tíz évvel korábbi 13 százalékos aránnyal). Az ingázók számának az 1960-as évtizedben tapasztalt jelentős (54 százalékos) gyarapodása döntően a mezőgazdaság kollektivizálásával függött össze ban még 1 millió 62 ezer önálló és segítő családtag dolgozott a mezőgazdaságban, és mivel gazdaságuk elhelyezkedése közigazgatásilag általában megegyezett a lakóhelyükkel, nem ingáztak. A termelőszövetkezetek kialakulásával, illetve gyarapodásával viszont erőteljesen (1960 és 1970 között 900 ezerrel) csökkent az eleve nem ingázó önállók és segítő családtagok száma. Egy részük a mezőgazdaságon belül mint alkalmazásban álló vagy szövetkezeti tag vált ingázóvá, tekintettel arra, hogy a megalakult termelőszövetkezetek területe sok esetben több falu földjét foglalta magába. Emellett továbbra is jelentős menynyiségű munkaerő áramlott át a mezőgazdaságból a nemzetgazdaság más ágazataiba, elsősorban az iparba, olyan munkahelyre, amely nem lakóhelyük településén volt. Azt is figyelembe kell venni, hogy az 1960-as évtizedben még viszonylag számottevő női munkaerő-tartalék állt rendelkezésre, amelynek a társadalmilag szervezett munkába való fokozatos bevonása révén között jelentősen gyarapodott a foglalkoztatott nők száma, míg a férfiaké kismértékben csökkent. Jellemző, hogy az 1960-as évtizedben a női ingázók száma 127 százalékkal, a férfi ingázóké csak 37 százalékkal növekedett. Az 1970-es évtizedben az összes foglalkoztatott igen mérsékelt (1,5 százalékos) létszámemelkedé- 18. A foglalkoztatottak napi ingázása és közlekedése 9

11 2.1. tábla A foglalkoztatottak száma és nemek szerinti megoszlása napi ingázás szerint* Megnevezés Férfi Nő Férfi Nő ezer fő megoszlás, % Férfiak aránya, % 1960 Helyben lakó és dolgozó ,1 93,0 86,6 61,9 Naponta ingázó ,9 7,0 13,4 81, ,0 100,0 100,0 64, Helyben lakó és dolgozó ,9 86,9 80,4 55,5 Naponta ingázó ,1 13,1 19,6 72, ,0 100,0 100,0 58, Helyben lakó és dolgozó ,1 82,3 76,0 52,9 Naponta ingázó ,9 17,7 24,0 68, ,0 100,0 100,0 56, Helyben lakó és dolgozó ,4 80,1 74,7 52,3 Naponta ingázó ,6 19,9 25,3 65, ,0 100,0 100,0 55, Helyben lakó és dolgozó ,4 75,8 70,1 50,6 Naponta ingázó ,6 24,2 29,9 62, ,0 100,0 100,0 54, Helyben lakó és dolgozó ,4 70,4 64,6 49,0 Naponta ingázó ,7 28,7 34,0 60,6 Átmenetileg külföldön tartózkodó ,9 0,9 1,4 70, ,0 100,0 100,0 53,3 * Az évi népszámlálási információk csak az ún. aktív keresők adatait tartalmazzák, akik között nincsenek számba véve a gyermekgondozási ellátás, illetve nyugdíj mellett dolgozók. se mellett az ingázók száma viszonylag jelentősen 240 ezer fővel (25 százalékkal) tovább nőtt. Ez többek között összefüggött azzal, hogy az 1970-es években az akkori településfejlesztési célkitűzéseknek megfelelően az iparosított körzetek arányosabb kialakítása, valamint a kereskedelem és a különböző jellegű szolgáltatások fejlesztése kapcsán vidéken bővült a foglalkoztatási lehetőség, a meglévő fővárosi és más ipari körzetek mellett különböző vidéki centrumok alakultak ki, amelyek általában nem egy település, hanem egy településcsoport munkaerőforrására támaszkodva jöttek létre. A különböző ipari és infrastrukturális központok munkaerő-ellátásában a helybeli munkaerő-bázison túl, jelentős szerepe volt a környező településekről nyert munkaerőnek. Ugyancsak az ingázók számának növekedése irányába hatott, hogy tovább erősödött a mezőgazdasági termelőszövetkezetek egyesítési folyamata, aminek következtében a dolgozók egy része naponta ingázni kényszerült a termelőszövetkezet különböző községekben lévő munkahelyeire. Az ingázók számának 1970 óta tartó növekedése szinte fele-fele arányban oszlott meg a férfiak és nők között, míg ugyanezen idő alatt az összes foglalkoztatott körében a férfiak száma kissé csökkent, a nőké viszont lényegesen emelkedett. A számszerű változások következtében a nők aránya 1970 óta mind az ingázók, mind az összes foglalkoztatott körében emelkedett, de az ingázók körében az 1980-as népszámlálás adatai szerint a férfiak aránya továbbra is 10 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011

12 jóval magasabb volt (68 százalék), mint az összes foglalkoztatotton belül (57 százalék). Az 1980-as évtizedben viszonylag stabil ingázási mutatókról adhatunk számot. A foglalkoztatottak között az ingázók aránya kismértékben nőtt, de létszámuk hasonlóan a többi foglalkoztatottakéhoz kissé csökkent. Tovább emelkedett az ingázók között a nők aránya, 1990-ben már az ingázók több mint egyharmada a női munkavállalók közül került ki. A rendszerváltozást követő évtized gazdasági folyamatai nemcsak a foglalkoztatottság szintjében, illetve a nemzetgazdaság szerkezetében idéztek elő jelentős változást, hanem a munkahelyek térbeli struktúráját is átrendezték. A nagy létszámú alkalmazottat foglalkoztató ipari üzemek megszűnésével az ország egyes területein erőteljesen beszűkült a munkalehetőség, a munkaerő-kínálat különösen a fejletlenebb térségekben általában nagyobb a keresletnél. Ez egyrészt azt eredményezi, hogy a munkáltatók meglehetősen nagy kínálatból választhatják ki a számukra megfelelő munkaerőt, másrészt pedig arra készteti a munkavállalókat, hogy amikor arról döntenek, elfogadják-e az adódó munkalehetőséget, a kényelmi szempontokat így a lakás és a munkahely közelségét, a minél könnyebb és gyorsabb megközelíthetőséget is háttérbe szorítsák. A évi népszámlálás adatai azt igazolták, hogy a munkaerő mobilabb lett. A gazdaságban lejátszódó folyamatok elsősorban a helybeni munkavállalás esélyét csökkentették. A foglalkoztatottak létszáma 1990 és 2001 között csaknem egyötöddel lett kevesebb. Ezen belül a lakóhelyük településén dolgozók száma közel 25, a naponta ingázóké jóval mérsékeltebben, mindössze 4 százalékkal esett vissza. Míg 1990-ben a foglalkoztatottak háromnegyede ugyanazon a településen vállalt munkát, ahol lakott, és csupán minden negyedik munkavállaló járt naponta lakóhelyétől eltérő településre dolgozni, addig 2001-ben a naponta ingázók aránya már 30 százalék. A 2000-es években az ingázás szempontjából folytatódott az előző évtizedben megfigyelt mobilitásnövekedés. Ez még inkább bizonyítható azzal, hogy míg az 1990-es években a lakóhelyükön dolgozók és a naponta ingázók száma különböző mértékben ugyan de csökkent, addig a 2000-es években a lakóhelyükön dolgozók száma 1,7 százalékkal csökkent, a naponta ingázóké viszont 21,7 százalékkal nőtt. Az elmúlt két évtizedben az ingázók számában történt rendkívül nagymértékű, 8,7 százalékpontos aránynövekedés azonban nem kizárólag a gazdasági átalakulás közvetlen következménye. Főleg a es években sokan költöztek ki a nagyvárosokból a környező településekre, zömében olyan, viszonylag stabil anyagi helyzetű családok, amelyekben van megfelelő jövedelemmel rendelkező foglalkoztatott személy. Nekik viszont általában továbbra is abban a városban van a munkahelyük, ahol korábban lakott a család, következésképpen azóta bejáró dolgozóként járnak nap mint nap munkába. Ugyanakkor a gazdasági szerkezetváltással, a piacgazdasági viszonyok kiteljesedésével van összefüggésben, hogy a rendszerváltozást követő években rohamos növekedésnek indult az igény olyan elsősorban a piacgazdaságokra jellemző tevékenységek iránt, mint például az ügynöki, az üzletszerzői vagy a hirdetésszervezői munka. Az ilyen foglalkozást választó személyek akárcsak a gépjárművezetők, építőipari foglalkozásúak körében általában nem állandó helyen, tehát egy adott címen (például egy irodában) dolgoznak, hanem tevékenységük természetes velejárója a konkrét munkavégzés folyamatosan változó helyszíne. Egy részük főleg a nagyobb városokban változó helyszínen, de mindig ugyanazon a településen dolgozik, mások viszont állandóan járják a városkörnyék, a megye, esetleg az ország településeit. A korábbi népszámlálások változó munkahely esetén tekintettel az ilyen jellegű munkát végzők kis számára azt a települést tekintették a munkahely településének, ahonnan a dolgozó nap mint nap elindult a munkavégzés konkrét helyszínére, illetve ahol jelentkeznie kellett azért, hogy megkapja az aznapi tényleges helyszínre vonatkozó utasítást. Ez a település az esetek döntő többségében ugyanaz volt, mint az illető lakhelye, így annak ellenére, hogy magára a munkavégzésre esetleg már másik településen került sor, ezek a dolgozók nem minősültek ingázóknak. A évi népszámlálás viszont (akárcsak a évi népszámlálás) a nemzetközi népszámlálási ajánlásoknak megfelelően már regisztrálta a változó munkahelyet, 18. A foglalkoztatottak napi ingázása és közlekedése 11

13 és azokat a foglalkoztatottakat, akik munkavégzésük helyszíneként nem tudtak egyetlen, konkrét települést megjelölni, a naponta ingázók közé sorolta évi népszámlálás szerint a változó településen dolgozók a foglalkoztatottak 3,9 százalékát képviselték, számuk meghaladta a 153 ezer főt. A most említett módszertani eltérés következtében a naponta ingázók foglalkoztatottakon belüli arányának a változása a ténylegesnél kissé nagyobb növekedést mutathat. A korábbi és a jelenlegi adatok összehasonlításánál ezen túlmenően érdemes még figyelembe venni a népszámlálások közötti időszakban bekövetkezett területszervezési, közigazgatási változások (település összevonás, szétválasztás) hatását is. Az ilyen jellegű területszervezési változások azonban az elmúlt évtizedekben csak minimális mértékben befolyásolták az ingázási adatokat. 12 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011

14 3. A naponta ingázók demográfiai-foglalkozási jellemzői 3.1.Kor szerint Az ingázók korösszetételére mindig jellemző volt a 30 éven aluli fiatalok magas száma és aránya, mivel általában könnyebben tudják vállalni az ingázással járó kényelmetlenségeket, mint az idősebb korosztályokhoz tartozók. Különösen érvényes ez a családot még nem alapított fiatalokra, akik bizonyos szempontból függetlenebb életformát tudnak kialakítani. A fiatalok többsége tovább tanul az általános iskola elvégzése után, és mivel a középfokú és a felsőfokú iskolák általában a vonzási központként funkcionáló településeken találhatók, ezért a kisebb, nem centrum szerepű településeken lakó fiatalok egy része már iskolás korában ingázik, és az iskola elvégzése után rendszerint azokban a városokban kíván elhelyezkedni, ahol tanult. A fiataloknak a lakóhelyüktől eltérő településen törté tábla A foglalkoztatottak megoszlása korcsoport és a napi ingázás szerint Megnevezés éves (%) 1990 Helyben lakó és dolgozó 25,0 32,0 28,1 14,2 0,7 100,0 Naponta ingázó 33,8 29,7 23,4 12,9 0,2 100,0 27,2 31,4 26,9 13,9 0,6 100,0 Ingázók a foglalkoztatottak százalékában 31,4 23,9 22,0 23,5 10,1 25, Helyben lakó és dolgozó 24,8 24,5 30,5 18,3 2,0 100,0 Naponta ingázó 31,4 26,5 27,8 13,5 0,7 100,0 26,8 25,1 29,7 16,9 1,6 100,0 Ingázók a foglalkoztatottak százalékában 35,0 31,6 28,0 23,9 13,8 29, Helyben lakó és dolgozó 16,0 28,7 25,8 24,2 5,3 100,0 Átmenetileg külföldön tartózkodó 32,3 35,3 20,3 10,7 1,4 100,0 Együtt 16,4 28,8 25,7 23,9 5,2 100,0 Naponta ingázó 20,1 31,6 25,9 19,9 2,5 100,0 17,6 29,8 25,7 22,6 4,3 100,0 Ingázók a foglalkoztatottak százalékában 38,8 36,1 34,2 30,0 17,0 34,0 18. A foglalkoztatottak napi ingázása és közlekedése 13

15 nő munkahely-választásában szerepet játszik a szóban forgó települések rendszerint városok magas fokú infrastrukturális fejlettsége és a nagyobb választási szabadságot biztosító, mobil városi életkörülmény. A foglalkoztatottak korösszetétele az 1970-es évektől az egész népességre jellemző demográfiai folyamatokkal párhuzamosan jelentősen változott, azaz csökkent a fiatalabb és nőtt a középgenerációba tartozók aránya. Ez a tendencia az ingázók koröszszetételét is befolyásolta oly módon, hogy egyrészt az ingázók között is alacsonyabb lett a fiatalok aránya, másrészt fokozatosan csökkent a kor-összetételbeli különbség a helyben lakó és dolgozó, illetve az ingázó foglalkoztatottak között ben a helyben lakó és dolgozó foglalkoztatottak között 25,0 és az ingázók körében 33,8 százalék volt a fiatalok aránya, 2011-re viszont ezek a mutatók 16,0, illetve 20,1 százalékra változtak a különbség tehát jelentősen, 9 százalékpontról 4 százalékpontra csökkent. Ha a évi adatokat részletesebb korcsoport és nemek szerint is vizsgáljuk, akkor még jobban látható, hogy az életkor növekedésével csökken azoknak az aránya, akik vállalják az ingázással járó nehézségeket. Érthető módon 55 év felett már egyharmad alá csökken a naponta ingázók aránya. Ugyanakkor a korcsoportos adatok arra is utalnak, hogy még mindig a fiatal és a fiatal felnőtt korúak körében (tehát 40 év alatt) a leggyakoribb az ingázás, a évesek között meghaladja a 40 százalékot az ingázók aránya. Bár az elmúlt évtizedekben az ingázók körében a nők aránya fokozatosan emelkedett, a férfiak körében még mindig jóval nagyobb az ingázók aránya (38,7, illetve 28,7 százalék). Ez a jelentős eltérés mindegyik korcsoportra igaz. A különbség mértéke egyes korcsoportokban nagyobb, másokban kisebb. Például a éves korcsoportban a férfiak és a nők ingázási arányában 11,3 százalékpontos, a évesek körében 6,4 százalékpontos az eltérés tábla A foglalkoztatottak megoszlása napi ingázás, nemek és korcsoportok szerint, 2011 (%) Megnevezés Helyben lakó és dolgozó Ezen belül: átmenetileg külföldön tartózkodó más településre eljáró Naponta ingázó változó településen dolgozó együtt Férfi ,3 2,8 36,4 5,3 41,7 100, ,6 2,3 33,4 7,0 40,4 100, ,3 1,8 32,0 7,6 39,7 100, ,3 1,1 29,2 6,4 35,7 100, ,7 0,6 18,3 4,9 23,3 100,0 61,3 1,9 32,1 6,6 38,7 100,0 Nő ,9 2,5 34,3 0,8 35,1 100, ,5 1,0 29,6 0,9 30,5 100, ,5 0,5 27,8 0,8 28,5 100, ,5 0,3 23,9 0,6 24,5 100, ,2 0,3 15,0 0,8 15,8 100,0 71,3 0,9 27,9 0,8 28,7 100, ,2 2,6 35,4 3,3 38,8 100, ,9 1,7 31,8 4,3 36,1 100, ,8 1,1 29,9 4,2 34,2 100, ,0 0,7 26,5 3,5 30,0 100, ,0 0,5 16,9 3,2 20,0 100,0 66,0 1,4 30,1 3,9 34,0 100,0 14 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011

16 Már a bevezetőben szóltunk a változó településen dolgozó ingázók sajátos helyzetéről. Ebben a körben a férfiak aránya jóval nagyobb, mint a nők között. (A férfi ingázók 17,1, a női ingázók 2,7 százaléka ingázott különböző településeken található munkahelyekre.) A foglalkozási adatok elemzésénél látni fogjuk, hogy ennek egyik oka, hogy főleg a férfiak dolgoznak olyan munkakörben (pl. ügynöki tevékenység), ahol változó településen lévő munkahelyre kell ingázni. Néhány férfikorcsoportban még az átlagnál is jelentősebb a változó településen lévő munkahelyre történő ingázás, például a éves férfiak között 19,6 százalék volt az arányuk. 3.2 Legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint Az ingázók és a nem ingázók tekintetében egyaránt igaz, hogy az iskolázottsági szint folyamatosan emelkedett ben a foglalkoztatottak jelentős része (38,7 százaléka) még nem rendelkezett általános iskolai szintet meghaladó végzettséggel, 2011-ben viszont már 92,5 százalékuknak ennél magasabb végzettsége volt. Az ingázók iskolázottsági szintje 1990-ben és 2011-ban egyaránt alacsonyabb volt a helyben lakó és dolgozókénál, de ebben az összefüggésben is igaz, hogy 1990 és 2011 között a magasabb iskolai végzettségűek körében látványosan emelkedett az ingázók aránya. Például 1990-ben a diplomások 14,6, ben már 28,9 százaléka ingázott. A magasabb iskolai végzettségűek közötti ingázási arány emelkedése is jelzi, hogy a munkához jutás érdekében már ebben a körben is nagy arányban vállalják az ingázással járó nehézségeket, vagy egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy városon kívüli lakóhelyre költözzenek és onnan járjanak be dolgozni. Ha az adatokat nemenként vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a nők mindegyik iskolai végzettség esetében kevésbé ingáznak, mint a férfiak, azonban iskolai szintenként a különbség változó. Például az érettségi nélküli középfokú iskolát végzettek esetében a férfi és női ingázók között 13,2 százalékpont volt a különbség, az egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkezők között tábla A foglalkoztatottak megoszlása legmagasabb befejezett iskolai végzettség és napi ingázás szerint (%) Megnevezés Általános iskola 8. évfolyamnál alacsonyabb Általános iskola 8. évfolyam érettségi nélkül, szakmai oklevéllel Középiskola Egyetem, főiskola stb. oklevéllel érettségivel 1990 Helyben lakó és dolgozó 4,7 32,4 22,4 26,5 14,0 100,0 Naponta ingázó 6,7 36,3 30,3 19,7 7,1 100,0 5,2 33,4 24,4 24,8 12,3 100,0 Ingázók a foglalkoztatottak százalékában 32,4 27,5 31,5 20,1 14,6 25, Helyben lakó és dolgozó 0,9 18,8 25,9 34,0 20,4 100,0 Naponta ingázó 0,7 21,3 35,7 28,9 13,4 100,0 0,8 19,6 28,8 32,5 18,3 100,0 Ingázók a foglalkoztatottak százalékában 24,4 32,5 36,9 26,6 21,9 29, Helyben lakó és dolgozó 0,6 10,9 25,7 35,5 27,3 100,0 Átmenetileg külföldön tartózkodó 0,2 7,3 38,9 31,9 21,8 100,0 Együtt 0,6 10,8 25,9 35,4 27,2 100,0 Naponta ingázó 0,3 11,3 32,6 34,3 21,5 100,0 0,5 11,0 28,2 35,1 25,2 100,0 Ingázók a foglalkoztatottak százalékában 20,9 35,0 39,3 33,3 28,9 34,0 18. A foglalkoztatottak napi ingázása és közlekedése 15

17 3.2.2 tábla A foglalkoztatottak megoszlása napi ingázás, legmagasabb iskolai végzettség és nemek szerint, 2011 Megnevezés Helyben lakó és dolgozó Ezen belül: átmenetileg külföldön tartózkodó más településre eljáró Naponta ingázó változó településen dolgozó együtt Férfi Általános iskola 8. évfolyamnál alacsonyabb 75,8 0,6 16,4 7,9 24,2 100,0 Általános iskola 8. évfolyam 61,2 1,3 30,3 8,5 38,8 100,0 Középfokú iskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel 56,5 2,6 34,2 9,3 43,5 100,0 Érettségi 62,0 1,7 32,7 5,3 38,0 100,0 Egyetem, főiskola stb. 68,1 1,4 28,9 3,0 31,9 100,0 61,3 1,9 32,1 6,6 38,7 100,0 Nő Általános iskola 8. évfolyamnál alacsonyabb 83,9 0,3 14,3 1,8 16,1 100,0 Általános iskola 8. évfolyam 69,2 0,6 30,2 0,5 30,8 100,0 Középfokú iskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel 69,7 0,7 29,9 0,4 30,3 100,0 Érettségi 71,0 0,9 28,3 0,7 29,0 100,0 Egyetem, főiskola stb. 73,5 1,1 25,4 1,1 26,5 100,0 71,3 0,9 27,9 0,8 28,7 100,0 Általános iskola 8. évfolyamnál alacsonyabb 79,1 0,5 15,5 5,4 20,9 100,0 Általános iskola 8. évfolyam 65,0 1,0 30,3 4,7 35,0 100,0 Középfokú iskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel 60,7 2,0 32,8 6,5 39,3 100,0 Érettségi 66,7 1,3 30,4 2,9 33,3 100,0 Egyetem, főiskola stb. 71,1 1,2 27,0 2,0 28,9 100,0 66,0 1,4 30,1 3,9 34,0 100,0 (%) azonban csak 5,4 százalékpont. A felsőfokú végzettséggel rendelkező nők tehát a hasonló végzettséggel rendelkező férfi foglalkoztatottakhoz közelítő mértékben vállalják a naponta történő ingázást lakóhelyük és munkahelyük települése között Családi állapot, családi állás szerint A nőtlen, hajadon és a házas családi állapotú foglalkoztatottak ingázási arányaiban nincs nagy különbség, a zömmel idősebb korosztályhoz tartozó özvegy családi állapotú foglalkoztatottak körében viszont alacsonyabb az ingázók aránya, és ugyanez érvényes az elváltakra is. Ezeket az információkat a családi állással kapcsolatos adatok is visszaigazolják. A gyermekével egyedül élő szülők körében az ingázók aránya csak 25,5 százalék volt, szemben a házasságban, illetve élettársi kapcsolatban élőkkel (34,9 százalék). Az ingázók aránya a családban élő felnőtt korú, gyermek státusban lévők között legnagyobb (42,4 százalék). Ez azt jelenti, hogy a szüleikkel élő felnőtt korú gyermekek jobban tudják vállalni az ingázással járó kényelmetlenségeket, mint például az egyedül élők. 16 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011

18 3.3.1 tábla A foglalkoztatottak megoszlása napi ingázás, családi állapot és családi állás szerint, 2011 (%) Megnevezés Helyben lakó és dolgozó Ezen belül: átmenetileg külföldön tartózkodó más településre eljáró Naponta ingázó változó településen dolgozó együtt Családi állapot Nőtlen, hajadon 64,5 2,3 31,4 4,1 35,5 100,0 Házas 65,5 1,0 30,6 3,9 34,5 100,0 Özvegy 73,1 0,4 25,2 1,7 26,9 100,0 Elvált 70,1 1,2 26,1 3,8 29,9 100,0 66,0 1,4 30,1 3,9 34,0 100,0 Családi állás Férj, feleség, élettárs 65,1 0,9 30,8 4,1 34,9 100,0 Gyermekével egyedül élő szülő 74,5 0,6 23,9 1,6 25,5 100,0 Gyermek 57,6 3,6 38,2 4,2 42,4 100,0 Felmenő rokon, más rokon 66,7 2,3 29,3 4,0 33,3 100,0 Nem rokon 72,1 1,6 23,2 4,7 27,9 100,0 Egyedülálló 76,0 1,4 20,3 3,7 24,0 100,0 66,0 1,4 30,1 3,9 34,0 100,0 A társ nélkül élő viszonylag nagy létszámú egyedülálló foglalkoztatottak (376 ezer fő) ingázási hajlandósága jóval elmarad a párkapcsolatban élőkétől (24,0, illetve 34,9 százalék). Előzetesen azt lehet feltételezni, hogy azok a dolgozó személyek, akiknek van családjuk, a munkavállalási kényszer miatt esetleg a családdal egyeztetett időbeosztás révén jobban tudják vállalni az ingázással járó nehézségeket Nemzetiség szerint A foglalkoztatási szempontból is hátrányos helyzetűnek tekinthető cigány nemzetiségű munkavállalók között az ingázók aránya jóval alacsonyabb, mint ami a magyar vagy a más nemzetiségeknél. Ennek egyik oka, hogy a cigány nemzetiségű foglalkoztatottak között a közmunkások aránya meghatározó, akiket főleg lakóhelyük településén foglalkoztatnak. Továbbá a cigány nemzetiségűek alacsony jövedelmű, tábla A foglalkoztatottak megoszlása napi ingázás és nemzetiség szerint, 2011 Megnevezés Helyben lakó és dolgozó Ezen belül: átmenetileg külföldön tartózkodó más településre eljáró Naponta ingázó változó településen dolgozó együtt Magyar 65,6 1,4 30,5 3,8 34,4 100,0 Cigány (roma) 69,4 1,4 24,7 5,9 30,6 100,0 Többi nemzetiség együtt 65,6 1,4 30,6 3,8 34,4 100,0 Nem kívánt válaszolni, nincs válasz 67,8 1,6 28,0 4,2 32,2 100,0 66,0 1,4 30,1 3,9 34,0 100,0 (%) 18. A foglalkoztatottak napi ingázása és közlekedése 17

19 elsősorban segédmunkás jellegű szakmákban dolgoznak, és ez kevésbé teszi lehetővé, hogy a napi ingázással járó költségeket vállalják. Ezeket az adatokat az iskolai végzettséggel kapcsolatos információk is alátámasztják, hiszen látható volt, hogy az általános iskola 8. osztályát el nem végzők körében milyen alacsony volt az ingázók aránya (20,9 százalék), és a cigány nemzetiségű munkavállalók jelentős része ebbe a kategóriába tartozik. Ha az adatokat nemenként vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a férfiak és a nők közötti ingázási aránykülönbségek mind a magyar, mind a cigány nemzetiségűek között érvényesülnek Foglalkozási viszony szerint Az ingázók foglalkozási viszony szerinti arányát meghatározza, hogy a foglalkoztatottak döntő többsége alkalmazotti jogviszonyban dolgozik, és az alkalmazottak között az ingázók aránya kissé az országos átlag felett 36,5 százalék volt. A zömmel fizikai foglalkozású egyéni vállalkozók között az ingázók aránya ehhez képest igen alacsony, valamivel több mint egyötödöt tett ki. Az egyéni vállalkozók egy része működési területén lakik és dolgozik (pl. varrónő, gyógytornász, keramikus), más részük viszont ingázik (pl. kőműves, tehergépkocsi-vezető, tábla A foglalkoztatottak megoszlása napi ingázás, foglalkozási viszony és nemek szerint, 2011 (%) Megnevezés Helyben lakó és dolgozó Ezen belül: átmenetileg külföldön tartózkodó más településre eljáró Naponta ingázó változó településen dolgozó együtt Férfi Alkalmazott 57,9 2,2 36,4 5,7 42,1 100,0 Egyéni vállalkozó 75,9 1,0 11,4 12,6 24,1 100,0 Társas vállalkozás dolgozó tagja 72,9 0,6 17,9 9,1 27,1 100,0 Szövetkezet dolgozó tagja 77,2 0,3 20,8 2,0 22,8 100,0 Alkalmi munkavállaló 66,5 1,6 14,9 18,6 33,5 100,0 Közmunkás 92,9 0,0 5,1 2,0 7,1 100,0 Segítő családtag 80,8 0,6 11,6 7,6 19,2 100,0 61,3 1,9 32,1 6,6 38,7 100,0 Nő Alkalmazott 69,4 0,9 30,0 0,6 30,6 100,0 Egyéni vállalkozó 85,0 0,8 12,6 2,5 15,0 100,0 Társas vállalkozás dolgozó tagja 81,4 0,3 16,3 2,3 18,6 100,0 Szövetkezet dolgozó tagja 78,7 0,1 20,4 0,9 21,3 100,0 Alkalmi munkavállaló 76,8 2,2 18,6 4,6 23,2 100,0 Közmunkás 95,8 0,1 3,9 0,3 4,2 100,0 Segítő családtag 87,2 1,2 10,0 2,8 12,8 100,0 71,3 0,9 27,9 0,8 28,7 100,0 Alkalmazott 63,5 1,6 33,3 3,2 36,5 100,0 Egyéni vállalkozó 79,2 0,9 11,8 9,0 20,8 100,0 Társas vállalkozás dolgozó tagja 75,7 0,5 17,4 6,9 24,3 100,0 Szövetkezet dolgozó tagja 77,8 0,2 20,7 1,6 22,2 100,0 Alkalmi munkavállaló 70,4 1,8 16,3 13,2 29,6 100,0 Közmunkás 94,2 0,1 4,6 1,3 5,8 100,0 Segítő családtag 84,3 0,9 10,7 5,0 15,7 100,0 66,0 1,4 30,1 3,9 34,0 100,0 18 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011

20 kéményseprő), sőt, sokuk változó településen lévő munkahelyen dolgozik. Nem véletlen, hogy az alkalmi munkát végzők kivételével ebben a körben a legnagyobb a változó településen dolgozók aránya (9,0 százalék). A társas vállalkozások dolgozó tagjai akik között már több a szellemi jellegű munkát végzők száma már az egyéni vállalkozóknál is nagyobb mértékben ingáznak (24,3 százalék), de még így sem érik el az alkalmazottaknál mért értéket. Még a döntő részben fizikai jellegű, ezen belül segédmunkás típusú munkát végző alkalmi munkavállalók is kisebb mértékben ingáznak, mint az alkalmazottak, de azért a napi ingázók aránya megközelíti a 30 százalékot, és ebben a körben a legnagyobb a változó településen dolgozók aránya (13,2 százalék). A 2011-es népszámlálás előtt nem sokkal beinduló közmunkaprogramokban résztvevő közmunkások között a napi ingázók aránya azért ilyen rendkívül alacsony (5,8 százalék), mert döntő többségüket a lakóhelyük szerinti önkormányzatok foglalkoztatják saját településükön. Ha az adatokat nemek szerint is megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a nők mindegyik kategóriában alacsonyabb mértékben ingáznak, mint a férfiak. Például az alkalmazott férfiak és nők között 11,5 százalékpontos különbség van a férfiak javára, ugyanakkor a különbség az egyéni vállalkozók körében csak 9,1 százalékpont. Az is érthető, hogy a közmunkás férfiak és nők ingázási gyakorisága a többi kategóriához képest alig tér el egymástól (2,9 százalékpont), hiszen mind a férfi, mind a női közmunkások döntő többsége a lakóhelyük településén dolgozik. A változó településen dolgozók aránya a férfiak között jóval magasabb, mint a nők körében. Például az egyéni vállalkozó férfiak 12,6, a női vállalkozók 2,5 százaléka dolgozott változó településen. Még az alkalmi munkát végző nők között is az ebbe az ingázási kategóriába tartozók aránya csak 4,5 százalék volt Foglalkozás szerint Már az előző fejezetekben bemutattuk, hogy a rendszerváltás óta milyen nagymértékben emelkedett a szellemi foglalkozásúak aránya. Ez az arányváltozás a naponta ingázókra is érvényes ben a helyben lakó és dolgozók között a szellemi foglalkozásúak (első négy foglalkozási főcsoport) hányada 44,5, a naponta ingázók körében ez a mutató 34,5 százalék volt. A évi népszámlálás hasonló adata 47,4, illetve 40,7 százalék. Ezek az arányok azt jelentik, hogy a naponta ingázók körében gyorsabban nőtt a szellemi foglalkozásúak aránya, mint a helyben lakó tábla A helyben lakó és dolgozó, valamint a naponta ingázó foglalkoztatottak megoszlása összevont foglalkozási főcsoportok szerint (%) Megnevezés Helyben lakó és dolgozó Naponta ingázó Helyben lakó és dolgozó Naponta ingázó Helyben lakó és dolgozó b) Naponta ingázó 1990 a) Vezető, értelmiségi foglalkozású 18,0 10,8 16,2 22,3 16,1 20,5 22,6 17,9 21,0 Egyéb szellemi foglalkozású 18,5 12,4 17,0 21,4 17,8 20,3 24,3 22,8 23,8 Szolgáltatási foglalkozású 9,1 7,2 8,6 17,7 11,2 15,8 17,5 13,2 16,1 Mezőgazdasági foglalkozású 4,3 3,3 4,0 3,8 1,6 3,1 3,3 1,9 2,8 Ipari, építőipari foglalkozású 36,4 51,3 40,2 25,7 45,0 31,5 21,1 35,6 26,1 Egyéb foglalkozású 13,7 15,0 14,0 9,0 8,4 8,8 11,1 8,6 10,2 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 a) Az 1990-es adat a FEOR-93 alapján készült. b) Átmenetileg külföldön tartózkodóval együtt. 18. A foglalkoztatottak napi ingázása és közlekedése 19

21 és dolgozók körében. (Az adatok harmonizálnak az iskolai végzettséggel kapcsolatos adatokkal, hiszen ott is kimutatható volt a magasabb iskolai végzettségűek egyre nagyobb mértékű ingázása.) A szellemi foglalkozásúak növekvő ingázási hajlandósága összefügg a megváltozott munkaerő-piaci körülményekkel, amelyek következtében a munkavállalók egyre inkább hajlandók kedvezőtlenebb feltételeket is elfogadni. Így például azt, hogy lakóhelyüktől eltérő településen helyezkedjenek el, és idejük korábbinál nagyobb részét áldozzák odaés visszautazásra. A magasabban képzett, szellemi munkaköröket kereső munkavállalók egyfelől akár kompromisszumok vagy nehézségek vállalása árán is igyekeznek hasznosítani értékes tudásukat, tapasztalatukat, szakmai hozzáértésüket, másfelől gyakran szakmai ismertségük, kapcsolataik segítenek abban, hogy távolabbi településen találják meg a számukra megfelelő munkahelyet. Bár a szellemi foglalkozásúakra hagyományosan a kijárás a jellemző (vagyis városi lakóhelyükről ingáznak ki kisebb településekre), az utóbbi időben a bejárás is növekszik. A nagyvárosok lakói közül ugyanis egy jelentős réteg, köztük számos szellemi foglalkozású kiköltözik a városból, sokan feladják korábbi lakásukat, és a városkörnyék községeinek valamelyikében telepednek le. Többségük munkahelye azonban továbbra is a korábbi lakhelyükön van, következésképpen a lakóhely-változtatással ingázóvá válnak. Az ingázás mértékének különbözőségéből adódóan az ingázók és a nem ingázók foglalkozási struktúrája jelentősen eltér egymástól. Annak ellenére, hogy nő a szellemi munkakörökben az ingázók aránya, 2011-ben, 1990 és 2001-hez hasonlóan a szellemi foglalkozásúak aránya a helyben lakó és dolgozók között magasabb volt, mint az ingázók körében. Az ingázók között tehát több a fizikai foglalkozású, mint a helyben lakó és dolgozók között. A fizikai jellegű foglalkozási főcsoportok közül az ingázók között az ipari és építőipari foglalkozásúak 18, a gépkezelők, összeszerelők, járművezetők 17,6 százalékot képviseltek. Ugyanezek a mutatók a helyben lakó és dolgo tábla A helyben lakó és dolgozó, valamint a naponta ingázó foglalkoztatottak megoszlása foglalkozási főcsoportok szerint (%) Megnevezés Helyben lakó és dolgozó Naponta ingázó Helyben lakó és dolgozó a) Naponta ingázó Gazdasági, igazgatási, érdek-képviseleti vezetők, törvényhozók 8,1 6,7 7,6 5,0 5,3 5,1 Felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások 14,5 9,3 13,0 17,6 12,6 15,9 Egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások 14,8 13,8 14,5 17,2 17,2 17,2 Irodai és ügyviteli (ügyfélkapcsolati) foglalkozások 7,1 4,7 6,4 7,2 5,6 6,6 Kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozások 16,8 10,5 15,0 17,5 13,2 16,1 Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozások 3,8 1,6 3,2 3,3 1,9 2,8 Ipari és építőipari foglalkozások 15,0 25,3 18,1 11,9 18,0 14,0 Gépkezelők, összeszerelők, járművezetők 9,5 18,0 12,0 9,2 17,6 12,1 Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások 8,5 8,2 8,4 10,7 8,0 9,7 Fegyveres szervek foglalkozásai 1,9 1,9 1,9 0,4 0,6 0,5 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 a) Átmenetileg külföldön tartózkodóval együtt. 20 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011

22 zók között 11,4, illetve 9,2 százalék. Összességében 2011-ben is leginkább az ipari és építőipari foglalkozásúak, a gépkezelők, összeszerelők és a járművezetők ingáztak, ebben a körben az ingázók aránya 43,9, illetve 49,6 százalék volt. A mezőgazdaság átalakulását az ingázási adatok is jól mutatják, ugyanis a mezőgazdasági foglalkozásúak között 1990-ben 21, 2001-ben 15,3 százalék volt az ingázás aránya re ismét jelentősen nőtt a kis létszámú mezőgazdasági foglalkozásúak között az ingázás intenzitása (23 százalék). Ez az információ összefüggésben van azzal, hogy 1990 és 2001 között a nagy, több településre kiterjedő területen gazdálkodó termelőszövetkezetek felbomlottak, ezért a falvak lakossága kevésbé jár el a szomszéd falu településére dolgozni. A 2001 óta történt változások jól jelzik, hogy a mezőgazdaság átalakulásával a nagyobb birtokok létrejöttével ismét növekszik az ingázás mértéke. Az átlagosnál alacsonyabb és 2001-hez képest változatlan az ingázás mértéke a szolgáltatási jellegű munkakörökben is. Hasonlóan változatlan intenzitással ingáznak a szakképzettséget nem igénylő egyszerű fizikai munkát végző foglalkoztatottak. Az ingázás intenzitása tekintetében foglalkozásonként jelentős szóródás tapasztalható, miután egyes foglalkozások jellegüknél fogva meghatározott földrajzi környezethez, illetve településhez kötődnek, más foglalkozások esetében pedig a munkahelyek területi struktúrája eltér a dolgozók lakóhely szerinti foglalkozási szerkezetétől. Érdemes tehát röviden áttekinteni, hogy melyek azok a foglalkozások, ahol az ingázás gyakorisága lényegesen eltért az átlagtól. (Meg kell jegyezni, hogy ez a felsorolás csak példaszerű lehet, és nem térhet ki a teljes foglalkozási struktúrára.) 1. foglalkozási főcsoport: gazdasági, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, törvényhozók A vezetők közül az országos és területi társadalmi szervezetek vezetői (FEOR 113) és a törvényhozók, tábla A gazdasági, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, törvényhozók (1. foglalkozási főcsoport) megoszlása napi ingázás szerint, 2011 Megnevezés Helyben lakó és dolgozó Ezen belül: átmenetileg külföldön tartózkodó más településre eljáró Naponta ingázó változó településen dolgozó együtt, fő % 111 Törvényhozók, miniszterek, államtitkárok 73,5 3,4 26,5 26,5 100, Országos és területi közigazgatás, igazságszolgáltatás vezetői 69,5 0,6 30,5 30,5 100, Országos és területi társadalmi (érdek-képviseleti), és egyéb szervezetek vezetői 76,5 0,6 23,5 23,5 100, Gazdasági, költségvetési szervezetek vezetői 68,0 0,8 32,0 32,0 100, Termelési egységek vezetői 55,2 1,0 35,0 9,8 44,8 100, Szolgáltatást nyújtó egységek vezetői 65,6 0,4 32,7 1,7 34,4 100, Kereskedelmi, vendéglátó és hasonló szolgáltatási tevékenységet folytató egységek vezetői 69,1 0,7 29,9 1,1 30,9 100, Gazdasági tevékenységet segítő egységek vezetői 65,9 0,5 34,1 34,1 100, ,8 0,7 32,5 2,7 35,2 100, A foglalkoztatottak napi ingázása és közlekedése 21

23 miniszterek, államtitkárok (111) foglalkozási alcsoportba tartozó, zömmel felsőszintű választott és kinevezett vezetők ingáztak a legkevésbé. A termelési egységek vezetőinek (131) közel 45 százaléka ingázott, ezek közül is kiemelkedtek a mezőgazdasági, erdészeti vezetők. A szolgáltatási (132), a kereskedelmi (133) és a gazdasági tevékenységet segítő egységeket (141) vezetők körében az ingázás intenzitása az országos átlag körüli vagy az alatti volt. Egyéni foglalkozás szerint is nagyok voltak az eltérések, például a szolgáltatást nyújtó egységek vezetőinek (132) foglalkozási alcsoportján belül a 1321 Szállítási, logisztikai és raktározási tevékenységet folytató egység vezetők 43,9, a 1325 Gyermekgondozási tevékenységet folytató egység vezetőinek csak 19,8 százaléka ingázott. 2. foglalkozási főcsoport: felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások Az ún. értelmiségi foglalkozást folytatók között az ingázás intenzitását illetően jelentősek a különbségek. Az egyéb mérnökök (213), az ápolók (223) és a kereskedelmi és marketingfoglalkozásúak (253) alcsoportjaiban 38 százalék körüli az ingázók aránya, a vallási foglalkozások (273) alcsoportjában pedig alig több mint 10 százalék. Ebben a foglalkozási főcsoportban az építőiparhoz, mezőgazdasághoz kötődő foglalkozásoknál közepes intenzitású volt az ingázás. Például a 2116 Építőmérnökök 38,6, a 2131 Mezőgazdasági mérnökök 46,5, a 2135 Földmérő és térinformatikusok 38,9 százaléka ingázott. A társadalomtudományi (262) foglalkozásúak, valamint az oktatók (24), kulturális (271), és jogi (261) foglalkozásúak körében viszonylag alacsony mértékű volt az ingázás. A gazdasági jellegű foglalkozásúak ingázási mutatói is a munkakör jellegének megfelelően eltérnek egymástól. Míg a 2533 Kereskedelmi tervezők, szervezők 43,8 százaléka ingázott, addig a 2512 Adótanácsadók, adószakértők körében ez a mutató csak 21,4 százalék volt. Jól jellemzi az ingázás jelentőségét egyes foglalkozások tekintetében az, hogy amíg a kulturális foglalkozásúak körében (271) átlagban 22,2 százalék volt az ingázók aránya, addig a 2726 Színészek, bábművészek esetében ez a mutató 48,2 százalék. 3. foglalkozási főcsoport: egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások Az egyéb felsőfokú vagy középfokú végzettséget igénylő munkakörökben dolgozók közül ugyancsak az építőiparban, mezőgazdaságban dolgozó technikusok ingázása volt számottevő. Például a 3131 Mezőgazdasági technikusok 45,1, a 3132 Erdő- és természetvédelmi technikusok 55,0, a 3111 Bányászati technikusok 57,4, a 3117 Építő- és építésztechnikusok 44,7 százaléka ingázott. Jelentős mértékű volt az ingázás intenzitása a folyamatirányítók (315) és az ipari, építőipari szakmai irányítók (321) foglalkozási alcsoportokban (46,1, illetve 50,0 százalék). Például a 3213 Építőipari szakmai irányítók, felügyelők 46,4 százaléka ingázott. Érdekes különbségek adódnak az egészségügyi és szociális terület között, hisz míg a 3311 Ápolók, szakápolók 38,9 százaléka ingázott, addig a 3513 Szociális gondozóknak, szakgondozóknak csak 23,5 százaléka tartozott ebbe a körbe. A különbség oka az lehet, hogy a szociális területen dolgozók inkább találnak munkát (pl. házi gondozás) a lakóhelyük településén belül, a zömmel kórházakban, rendelőintézetekben dolgozó ápolók, szakápolók pedig kénytelenek a központi településeken lévő munkahelyekre ingázni. Vannak egyértelműen mobil foglalkozások, például az ügynök munka, az ilyen foglalkozásúak nagy létszámú (29 ezer fő) csoportjának 55,4 százaléka ingázott, és értelemszerűen itt volt a legnagyobb a változó településen dolgozók aránya is (33,7 százalék). Szintén jól jellemzi egy-egy foglalkozás feladatköréhez kapcsolódó mobilitási kényszerhelyzetet az, hogy míg a döntően állami alkalmazottként dolgozó 365 Hatósági ügyintézők közötti ingázási arány csak 32,0 százalék volt, addig az ehhez a foglalkozási alcsoporthoz tartozó 3651 Vám- és pénzügyőrök 50,5 százaléka ingázott. A 3. foglalkozási főcsoporthoz tartozó művészeti, kulturális jellegű foglalkozások körében (371) a 2. foglalkozási főcsoporthoz hasonlóan szintén alacsony volt az ingázás intenzitása (24,5 százalék). 22 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011

24 3.6.4 tábla A felsőfokú végzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozásúak (2. foglalkozási főcsoport) megoszlása napi ingázás szerint, 2011 Megnevezés Helyben lakó és dolgozó Ezen belül: átmenetileg külföldön tartózkodó más településre eljáró Naponta ingázó változó településen dolgozó együtt, fő % 211 Ipari, építőipari mérnökök 65,9 1,5 29,4 4,7 34,1 100, Elektromérnökök 66,0 1,2 34,0 34,0 100, Egyéb mérnökök 61,1 1,1 33,6 5,3 38,9 100, Szoftver- és alkalmazásfejlesztők, -elemzők 73,7 1,5 26,3 26,3 100, Adatbázis- és hálózati elemzők, üzemeltetők 69,7 0,9 30,3 30,3 100, Természettudományi foglalkozások 71,8 2,5 26,6 1,6 28,2 100, Orvosi, gyógyszerészi foglalkozások 77,6 1,6 22,4 22,4 100, Humán-egészségügyi (társ) foglalkozások 70,0 0,6 27,9 2,1 30,0 100, Ápoló, szülész(nő) (felsőfokú képzettséghez kapcsolódó) 61,8 1,5 36,8 1,5 38,2 100, Állat- és növény-egészségügyi foglalkozások 71,9 0,6 26,0 2,1 28,1 100, Szociális szolgáltatási foglalkozások 67,7 0,7 27,8 4,5 32,3 100, Felsőoktatási intézményi oktatók, tanárok 75,1 1,3 23,5 1,4 24,9 100, Középfokú nevelési-oktatási intézményi oktatók, tanárok 74,6 0,3 25,0 0,4 25,4 100, Óvodai és alapfokú nevelési-oktatási intézményi tanárok, oktatók, nevelők 76,1 0,2 23,9 23,9 100, Speciális oktatók, nevelők 73,9 0,7 25,9 0,2 26,1 100, Egyéb szakképzett oktatók, nevelők 76,2 1,1 23,8 23,8 100, Pénzügyi és számviteli foglalkozások 74,3 0,7 25,7 25,7 100, Szervezetirányítási, üzletpolitikai foglalkozások 74,7 0,8 25,3 25,3 100, Kereskedelmi és marketingfoglalkozások 62,1 1,2 27,8 10,0 37,9 100, Jogi foglalkozások 78,6 0,6 21,4 21,4 100, Társadalomtudományi foglalkozások 76,8 2,5 22,2 1,0 23,2 100, Kulturális és sportfoglalkozások (felsőfokú képzettséghez kapcsolódó) 77,8 0,8 18,6 3,6 22,2 100, Alkotó- és előadó-művészi foglalkozások (felsőfokú képzettséghez kapcsolódó) 68,4 2,6 15,2 16,3 31,6 100, Vallási foglalkozások (felsőfokú képzettséghez kapcsolódó) 89,6 0,9 10,4 10,4 100, Egyéb magasan képzett ügyintézők 74,7 2,3 25,3 25,3 100, ,1 1,0 25,1 1,8 26,9 100, A foglalkoztatottak napi ingázása és közlekedése 23