George V. Coyne - jezsuita - Arizona - A vatikáni obszervatórium vezetője. Győzelmi menet a zsákutcából

Átírás

1 I. Antropológia, etológia, csillagászat, régészet az emberr ől George V. Coyne - jezsuita - Arizona - A vatikáni obszervatórium vezetője Ahhoz, hogy az emberi test felépítéséhez szükséges kémiai elemek megjelenjenek, három csillag-generáció kellett. Mindegyik generáció az előző generáció anyagából keletkezik - ez az anyag mintegy olvasztótégelyben keletkezik. H 2-ből Hélium CO, O 2, N 2, majd vas 15 milliárd éves univerzum 11 milliárd év - az első élet mikroszkopikus Győzelmi menet a zsákutcából Spiegel sorozat az emberőstől a Homo Sapiensig az újabb csontmaradványokon át Dráma három felvonásban. A csontmaradványok az elő és korai embertől 3 forradalmat mutatnak, melyek a Homo Sapiens fellépéséig mutatnak. Először az emberszabású majmok a hátsó lábukra felálltak, drámai változásokkal, az anatómiai vonzatokkal. Egyidejűleg kelet Afrikába vándoroltak az előember hazájának területére. A sztyeppe és szavanna növényzet benyomult az esőerdő-területre. A felegyenesedés az Australopithecus számára új ismereteket jelent éppúgy, mint az erdő elhagyása. Néhány millió évvel később a homlok kezdett változni. A jégkorszakban Afrika szárazabbá vált, az esőerdő majdnem sztyeppé változott. Az ős viselkedését erre állította át: megmunkálta a követ, így fegyvert és eszközt állított elő. A húst táplálkozásába iktatta. A megnövekedett agyvelő szülési nehézséggel járt. Az agyfejlődés megnövelte a fejlődési időt a születés után. Éretlen babák születtek, ezek ápolása szoros szocializációt fejlesztett ki. 5-7 millió évvel ezelőtt: az Australopithecus fajnak a fellépése - az előember járni tanult felegyenesedve. 2,5-3 millió év előtt: fellépett a Homo faj. Az ősember agya gyorsan változni kezdett. Leletek: 4 millió éves Australopithecus 3,2 millió éves Australopithecus (Lucy) Afrikanus (Tim White Leakey) 1,6 millió éves Homo Erectus Több, mint kétmillió éven át az agynövekedés alig okozott előrelépést az eszközkultúrában. Ez először a Homo Sapiens felléptével változott. Ebből a fejlődésből a barlangfestmények voltak az elsők. Az ember díszítette magát gyöngyökkel, szobrokat modellezett. Partoktól távoli kagyló leletek mutatják, Temetkezés sírokba, sírmellékletek készítik elő az átmenetet a halálba, ahová elkísérik. Kerek év előtt: előáll a Homo Sapiens, művészete az emberi kultúrákban. Beszélő csontok, lelőhelyek: elő- és ősemberek Európa Spanyolország: Grand Dolina Homo Erectus Törökország: Damanisi Homo Erectus Afrika Tanzánia: Laetoi Australopithecus Boisel Etiópia: Hadar Australopithecus Dél Afrika: Sterkfonten Australopithecus Kenya: Turkana tó Homo Erectus Tanzánia: Australopithecus lábnyomok 1

2 Óceánia Etiópia: Awash Ardipithecus Kenya: Kanapoi Australopithecus Anamensis Dél Afrika: Sterkfonten Emberszabású Australopithecus Java: Trinit Homo Erectus A medencénél szűkült a hátsó gát és a csípőfelfüggesztés egymáshoz közeledett. Míg a majom előre dőlve járt, az ember a felegyenesedett felsőtestét kiegyensúlyozza. 2. Az emberszabású felső lábszára párhuzamos. Az Australopithecusé enyhén befelé dől, így a lábak éppen a test súlypontja alatt vannak. Így tud az ember egyenesen járni anélkül, hogy a testével előre-hátra lengene. 3. A majom hüvelykujjával fog, ez később visszafejlődött, az Australopithecusnál még elálló: az előember tehát tudott mászni. A laposhomlokúak (élet-) halál harca évvel ezelőtt az ember felfedezte a kultúrát. Hirtelen a művészettel, díszítményekkel, zenével és emléktárgyakkal bírt. A történelem előttiből ez a forradalomnak most a mélyből csapást, nyomokat hagy: a Homo Sapiens találkozott egy hasonszülött riválissal, a Neandervölgyi unokatestvérével. Klasszikus Neandervölgyi ember tipikus ismertető jegyei: nagy orr, előugró közép arc, igen széles mellkas, meghajlított felsőlábszárcsont, robosztus ugróízület, erős kezek. Minden ember Homo sapiens. Neandervölgyi Homo sapiens Cro-Magnon Koponyakapacitás: 1550 cm cm 3 Súly: 76 kg 67 kg Férfi magasság: 166 cm 180 cm Nő magasság: 154 cm - Idő: év évtől Kb éve terjedt el a Neandervölgyi a hideg sztyeppei Európában, jó éve követte a Homo sapiens. Moszkvától kb. 150km-re keletre kb évvel ezelőtti temetés az első, amely szertartásos lehetett (sírmellékletek, a halott test megvédésére tett kísérlet, fegyverek, stb.), 2 gyermek is van eltemetve, kb. 13 éves fiú és 7 éves lány. Ez a fajta év óta kelet Afrikától nagy lépést tett meg. A neandervölgyiek utolsó nyoma Andalúziában, Zafaraya barlangban található. Mamut, bölény, óriás szarvas, róka Európában Találkozás a második természettel A Duna mentén, egy keskeny folyosón terjedt el Európában a modern ember. A kutatások szerint a Neandervölgyi a betolakodókkal szemben kitartó ellenállást tanúsított és vesződött Itáliában, dél Franciaországban a magasan fejlődött szerszámiparosokkal. Először éven át tartó konkurencia harcban Európa régi lakossága kipusztult. Európa klímája az utolsó évben és a középhőmérséklet függvényében: az utolsó jégkorszak év között -5,-10 fok, az utolsó évben 0 fok körül. A Homo sapiens többek között ezért megtanult másik bőrt felvenni - azaz öltözködni. A Homo sapiens első kitörése Afrikából éve valószínű meghiúsult a közel Kelet felé a Neandervölgyiek ellenállásán. A második év között Ázsia felé már eredményes, majd onnan éve Európa felé is. A Homo sapiens elterjedését az a képessége tette lehetővé, hogy a klíma szélsőségekkel szemben - mely szélsőség a hús, élelemváltozással is járt - összesítve tudta felhasználni az addigi tapasztalatokat: szerszámok, fegyverek, fedél alá jutás, öltözet, stb., s így függetleníteni tudta magát, túlélte a szélsőségeket. Pl. nem ugyanaz elejteni egy antilopot vagy 2

3 egy bölényt, az utolsó jégkorszakban évente tartósan túlélni -25, -30 fokos időszakot, stb. Tehát felismert, tanult, emlékezett, míg a Neandervölgyi ugyanaz marad kb éven át. Újabb ugrás, de nem fejlődés. Itt már a vadászó mód taglalásáról esik szó. Nagy vadra nagy csoport, kisebbre kis csoport les. A vadak hatalmas csordákban vonulnak, az ember sűrűség 5-10km2-enként 1 fő. Ezáltal kisebb csoport (család?) járta be a maga területét vadászva, este már tüzet gyújtva táplálkozott. Nyáron állatbőr sátrakban aludtak. A Neandervölgyik Amud (Izrael) melletti sírhelyén előkerült koponya 1740cm3, meglepő, a mai emberé 1400cm3. Ez az évezredek óta tartó b őséges állati fehérje evés eredménye a csontanalízis szerint, a Neandervölgyiek a ragadozóknál is ragadozóbbak voltak. Növényi táplálkozásra náluk alig lehet következtetni, sőt egyre szűkült, ahogy a jégtakaró terjedt északról. Fantasztikus maradványok nagy zabálásokra utalnak. A hatalmas mennyiségű húszsákmányt - ha nem falták fel nyomban, ebben az időben sűrűn előfordul - hideg barlang üregekben el is tudták tartani. Ez az életmód az 55. szélességi fokig egész Európában lehetséges volt, ott azonban a gleccserek zárták el az útjukat. A húsvadászat kockázatai: barlangi medve, mamut stb. A csontmaradványok súlyos sérüléseket mutatnak. Egy iraki beomlott barlangban kb éves ember maradványait tárták fel. Ezek nyomorékok voltak: az egyiken csúnya koponyatörést, egyik szeme hiányát állapították meg, a másikon bordatörést. A földrengés úgy érte őket, hogy visszamaradtak a csoporttól sebeiket nyalogatni. Az elpusztultakkal nemigen törődtek. Az időjárás szélsőségek között ingadozott, így az állatcsordák észak-dél között vándoroltak, s velük a vadászok is. Kb éve egész a Levantei környékig kellett lehúzódni, de nem a Neandervölgyiek világa volt. Itt a sors a Homo sapienssel hozta őket össze. Az ember diadala A jelenlegi kutatások szerint az anatómiailag modern ember elhagyta ezt a találkozási pontot (Libanon, Izrael, Jordánia) és Afrikába vonult vissza. Ebben az időben mindkét fajta készített pattintott kőhegyeket. A Neandervölgyiek azonban a lelőhelyek vizsgálata szerint 28-szor többet birtokoltak. Az es években a Homo sapiens újra szétáradt. Most a Vörös tengeren át kelet felé Indiába, egész Ausztráliáig, ahol mindjárt öko-katasztrófát is okozott faunapusztítással, égetéssel. Majd a Fekete tenger mellékén, a Duna völgyén keresztül nyugatra. Az áttörést elősegítette az úgynevezett Heugeló-interstadiális meleg periódusa között. Nyomulásukat vésők, fúrók, csontfuvolák, emlékművek - a világ első műtárgyai - jelzik (elefántcsont figurák stb.) Az Ulm melletti Gleisenklösterle barlangban tanyát vert a Homo sapiens, míg alig 400 km-re Neandervölgyiek ülték körül a tüzet. Ebben az időben az ember az ismertetőjeleit kezdte kialakítani, hogy személyét, csoportját valahogyan megjelölje. A két embercsoport ütközése biztosan bekövetkezett, de a pontos folyamat eddig nincsen feltárva. Embernek ismerték egymást vagy egyszerűen vadász konkurensnek, netán vadászzsákmánynak? A kommunikáció valószínűleg hiányzott köztük, külsejük különbözősége feltűnő volt számukra. Közép Európában éve élt a "falevélhegy népe", a kőszerszámkészítők. A Szeleta barlangiak mesterfokon alakították szerszámaikat évig feltartóztatták előnyomulásukat Franciaföld felé. A Rajna-Rhone frontvonal ma is kultúrhatár. A túloldalon a Neandervölgyiek teljes önálló kultúra alternatívát építettek ki. Ennek ellenére a Neandervölgyiek kb éve eltűnnek a Földközi tenger középről. Röviddel ezután már festik a Chavet barlang képeit a győzők. A miért és a hogyan tisztázása még hátra van, hiszen ma nehéz elképzelni, hogy csupán a szebb, illetve javított kivitelű kőszerszám biztosította volna magasabb reprodukciós fokot? A művészeti hagyatékból mindenesetre következtetni lehet, hogy az "erő"-höz szellemi akarat is járulhatott. A nagy francia előtörést egy erős utóhang követte. A Balkánon ig túlélték a Neandervölgyiek éppen így a Krím vidéken is. Eddigi tudásunk szerint észak Spanyolország területéről származik a legkésőbbi leletük. A felsoroltak azonban még sok tisztázatlan foltot is takarnak. A leleteket a legújabb módszerek pontosíthatják. Gabriel Garcia Marquez beszéde Orrok a páncélszekrényből Ahogyan John Gurche az Australopithecus Afariensis arcát rekonstruálta 3

4 Ötzi 5300 éves gleccser múmia részére Gurche komplett arcot készített 750 órás munkával a denveri Természetrajzi Múzeum kollégáival CT segítségével. "Csúnya lett, csak az anyja szerethette", mondta Gurche. Ez félig antropológia, félig művészet. Ez a tevékenység a csontmaradványok alapján arcot próbál felépíteni, "az élők illúzióját". Először egy Hadar (Etiópia) mellett talált ismeretlen homidát egészített ki. A paleontológusokat igen fellelkesítette. Mivel sok lázas keresés sem eredményezett komplett koponyát, töredékekből hozott össze egy koponyát (koponya felsőrészt) három különböző lény töredékéből, míg az álkapocs kilenc különféle maradvány. Gurche korábban 25 csimpánz, gorilla és ember koponyát analizált, koponyánként 100 mérőpont az izmok, zsírpárna, bőr fedésére. Mind a huszonötöt ismételten felépítette, de mindig ugyanazt az arcot kapta. Első az izomzat rekonstrukció, nemcsak a tapadási pontok kijelölése, de az is, hogy mekkora erővel tapadnak. Az Australopithecus Afariensisnél azt találta, hogy ezek erőteljesebbek voltak a modern embernél. Az apróbb izomkötegek jelzése nehézséggel jár, ilyenkor segít a 25 előgyakorlat. Nehéz az orr rekonstrukció, mert hiányzott az orrlik nagysága, szögállása, kinyúlása stb. Ezért az etióp és kenyai kutatók mindenféle leleteit átvizsgálta, s úgy találta, hogy ott minden töredéke lapos orrot jelez, ebből következően az Australopithecus Afariensis ilyet kapott. A zsírpárnák adják a nagy nehézséget, nyomuk nem igen van a leleteken. Mivel a mimika képességek a mai homidáknál is csekélyek, így Gurche szerint az Australopithecus Afariensis sem lehetett nagyon zsíros. A szem rekonstrukcióhoz alig áll valami rendelkezésre. A szemgödör mélysége, annak állása, a felismerhető könnycsatornák lefutása, helye némi támpontot adnak. A fülek is Gurche alkotásai, mert a csont nélküli fülizmok nem adnak maradványokat. Leahey az olduvai hasadék terméséből 22 különféle előember és 7 ősember maradványt határozott meg. Újabban 2 fajra (Australopithecus Afariensis és Homo Sapiens) és 11 jelleg szerint csoportosítják a leleteket. Biológiailag az ember csimpánz jellegű. Miután Darwin az istenképet egy majommal jelezte, az antropológusok az emberfejlődés időpontjait és állomásait igyekeznek feltárni. Ma a kezdetet 20 vagy 30 millió évben jelölik meg. Az állati rendbe visszahelyező antropológusok a csimpánz és az ember különbözőségét túlhangsúlyozták. A kiformálódáshoz viszonylag rövid út generációra volt szükség. A rövid idő alatt egyidejűleg a csontok könnyebbek, finomabbak lettek, az egész test nagyobb, a medence rövidebb és szélesebb, a mellkas tölcsér formájúbbá, a karok rövidebbé, a térdek közelibbekké váltak. Az ősember elvesztette szőrborítását, megtanult izzadni, szemfogai csökevényesedtek, gyomra, belei kisebbedtek. Szája egy hangsúlyos orr mögé léptek vissza, a gégefő lejjebb szállt, az agya a koponyába szorult. A gyermek- és pubertáskor növekedett, az élet hosszabb lett. Megtanult beszállni, érzelmeket kinyilvánítani. Az antropológusok három felvonásos drámát vázolnak fel az élet forradalmas történetében: - A kétlábra állás és járás (7-5 millió év) - Agyvelő gyarapodás, eszközhasználat (2-3 millió év) - Modern ember ( éve) Kétszer tűnik úgy, hogy az emberek sorsa megpecsételődött. A hirtelen forradalmas öröm annyira meglepő, hogy a végeredmény a nem sejthető előtörténet. Sok millió éven át nem tűnik az ember őse úgy, mint a fejlődés különös modellje. Kétszer tűnt úgy, hogy az ember sorsa megpecsételődik és visszalép az elődök szintjére. 248 és 213 millió év előtti katasztrófák okoztak ilyet, amikor alig volt olyan túlélő, melyek a további fejlődést biztosították. A 100 millió év előtti katasztrófát túlélő apró emlős vált a továbbiak alapjává. 65 millió éve a dínók pusztultak el, s váltak az erdők, sztyeppék és tengerek az emlősök kizárólagos életterévé. Míg a patások, ragadozók a szavannákat uralták, és egymásból éltek, a biológiailag uralkodó főemlősök a fákon a főemlősök őshazáját birtokolták millió éve úgy tűnt, hogy az emberszabású majmok virágkora kezdődött. Fajaik ezrei nyüzsögtek a bozótban, a miocén dzsungelben. Afrikában, Ázsiában, Európában. Mivel 8-9 millió éve a kisebb ősmajmok a tömegükkel az emberszabásúakat messzemenően kiszorították, a csimpánz, gorilla és orangután elődök egy evolúciós zsákutcának tűntek! Az emberszabásúakat a különleges teljesítőképességű szemeiknek és kezeiknek az összjátéka (térlátás, kezek precíziós kialakítása), és az, hogy a járás, futás főszerepét a hátsó lábakra helyezték, túlélést tettek lehetővé. Nem a beszéd, a kultúra, a technológia a legfontosabb különbség a közeli rokonainktól. A felegyenesedett járás az, ami a sorsunkat megkülönbözteti. (Leakey) Az utóbbi években a francia paleontológus az eredet kulcsát Afrika széles árokrendszerében véli felfedezni, mely Etiópiától dél-afrikáig húzódik. Az atlanti felhők az árokrendszer vulkánlánca keleti oldalán leadják csapadéktartalmukat, s így nedves és száraz periódust teremtenek. Az emberszabásúak 2 csoportra oszlottak. Az őscsimpánzok a nyugati dzsungelt választották, az emberelődök a szárazabb szavannát. Itt rákényszerültek, hogy szem és kézadottságukat minden lehetséges módon kihasználják. Mivel a kezei megszabadultak a kúszástól-mászástól, szabaddá váltak az eszköz- 4

5 használatra. Egyelőre a fa, mint eszköz jött számításba, de már újabb lökést adott az intelligencia teljesítmény-növekedéshez. Az agy gyors fejlődése tette lehetővé a kiválasztódás nyomására választott út bejárását a mai szintig. A kenyai, etiópiai és dél-afrikai újabb leletek megrendítik ezt a teóriát, hogy az ember őse a sztyeppei csimpánz. A brit Robert Martin szerint, ha az evolúciót meg akarjuk érteni, összehasonlítani kell, ha a többi fajt nézzük, a klímaváltozás egyedül nem bizonyít. A pávián is sztyeppén él, kijött az erdőből négy lábon. Anatómiailag alig különbözik rokonától, az erdőben maradt mandriltól. Miért kell a csimpánznak és a sztyeppei csimpánznak különbözni? Azért, mert nyugat Afrikából hiányoznak a leletek. Az ottani talaj illetve üledék viszonyoknak köszönhető, ami a fosszilizálódást nem teszi lehetővé. Ezért egyáltalán nem tudhatjuk, hogy elő illetve korai ember kizárólag csak kelet Afrikában élhetett. Nagyon kevés a lelet. Ezek az elméleti ellenvetések a leletekkel lesznek megtámogatva. Mivel Uhite az ő Ordipithecus maradványát számtalan más csont között találta meg, Leahey szerint is: leleteink lelőhelyei semmi kétséget nem hagynak arra nézvést, hogy a majom a felegyenesedett járást az erdőben tanulta meg. Újabb további rejtélyt ad az úgynevezett "kis láb" felfedezés dél afrikai barlangból. A rugalmas rüszt és erőteljes sarok kétlábon járóhoz tartoznak. A nagy ujjak egymással szemben, mint hüvelykujjak terpesztettek - tipikus fogóujjai egy fán élő kúszó-mászónak. A holland Spoor a belsőfül labirintusát vizsgálja. Nyirokfolyadéka a fej minden mozgására reagál és jelez a szem, a fej és testizmoknak. Spoor szerint egy akkora alapvető változásnak, mely a fán függeszkedés és a kétlábon járás, következményének kell lenni a belsőfül-labirintusra. A belsőfül tényleges egyezőséget mutat, az embernél egyedülálló majombirodalomban. Először egyenlőséget a Homo Erectusnál talált. Az Australopithecusé a csimpánzzal szemben hasonlít. Az előember tehát egy erdőben élő kétlábú változat. Ekkor a kétlábon járásról eddig mondottak megdőlnek? Az őserdőben a majomember nem lát messzebbre, mint egy négylábú. Juhari Zsuzsa: Ötzit lenyilazták A jégbe fagyott embert hátulról ölték meg Ötzit, az 5300 éve jégbe fagyott embert hátulról támadták meg. Testébe nyílhegyet lőttek. Az ókori vadász tehetetlenül a hóba rogyott és lassanként megfagyott. Noha egy éve még kizárták annak a lehetőségét, hogy a Jégembert meggyilkolták, a bolzanói múzeum kutatói most bejelentették, a megfagyott múmiáról készített CT-felvételeken jól látható egy nyílhegy, amely a éves kora körül elhalt férfi bal vállánál fúródott mélyen a testbe. Ezzel egy tízéves rejtély oldódott meg. Még 1991-ben az Alpokbeli Oetz-völgyben, 3200 méteres magasságban hegymászók figyeltek fel egy emberre, akinek felső teste kilógott a hóból. A test olyan állapotban maradt meg, hogy eleinte úgy vélték, jelenkori lavinaáldozatról van szó. Ám kiderült, hogy a férfi 5300 éve halott, s a lassanként egyre lejjebb csúszó, ezért olvadó jégből, amelybe egykor belefagyott, teteme felső része napvilágra került. A múmia bőrruhája, cipője, válltáskája is jó állapotban maradt meg. Megtalálták mellette fegyvereit is. Ötzi, vagy más néven a Jégember, azóta áll a figyelem középpontjában. A hegymászók az osztrák hatóságokat értesítették először, ezért Ötzi osztrák laboratóriumba került, ám megtalálásakor valójában néhány méternyire átcsúszott az olasz határon, ezért hosszas vita után az osztrákok átadták a fagyott férfit az olaszoknak. Azóta őrzik a múmiát Bolzanóban. Számos vizsgálatot végeztek már rajta, de halálának okára eddig nem derült fény. Eleinte úgy vélték, hogy eltévedt a hóban, aztán arra gondoltak, hogy kiéhezett állapotban összeesett a zord időben, s már nem volt ereje menedéket keresni. Ám a kutatások kiderítették, hogy a bronzkorban ugyan aggnak számító Ötzinek nem volt halálos betegsége és jó erőben is volt. A piciny nyílhegyet csak most fedezték fel. A kutatók, Eduard Egarter-Vigl és Paul Gostner elmondták, hogy a múmia röntgenfelvételein a bal vállnál halvány foltot vettek észre. A CT-felvételen azután már jól kivehető volt egy kőből készült nyílhegy. A kutatók szerint a Jégember harc közben esett el. Ez magyarázza, hogy miért találtak nála baltát, kést és 14 nyílvesszőt. A lövés hátulról és alulról érte. A 2,5 centis nyílhegy átvágta a bal lapockánál a kar vénáit és idegeit. A nyílhegy azonban nem ért létfontosságú szerveket, ezért úgy vélik, hogy lassanként kivérzett, s ereje fogytán megfagyott a hóban. Halála lassú és fájdalmas lehetett. Hogy kik és miért üldözték, nem tudni. Zsákmányt vagy más értéket nem találtak nála. Figyelemre méltó viszont, hogy Ötzi a bronzkorban, Kr. e körül élt, amikor - eddigi ismereteink szerint - már elterjedt a bronz használata, sőt magánál a halottnál is bronz nyílhegyeket találtak, támadója egy sokkal primitívebb kőeszközzel ölte meg. Ráadásul bronz fegyvereit sem rabolta el. (Népszabadság augusztus 18.) 5

6 Állatok A papagáj tanulási szokásai: a papagáj képes 5-ig számolni, de nem tűri el a javítást hiba esetén. Ilyenkor egyszerűen abbahagyja a tanulást, ezért kell egy segítő, akit az idomár kijavít, rosszallóan megszid hibázás esetén - erre viszont nagyon figyel - és megjegyzi a papagáj. Az elefánt agya 6 kg. A beteg vagy sérült állatot társai ápolják, nyalogatják, ormányukkal agyagot tesznek rá. Az elefánt tud sírni. Az újszülött odamehet bármelyik másikhoz szopni. Közös temető látogatás. Játszó állatok: Japán a makákó majom hógolyózik hollók - a hátukra fekszenek, és úgy csúszkálnak le a havon Amikor zsákmányul ejtik a vadat - védekezésként a testében endorfin keletkezik - nem érez semmit, ugyanez keletkezik, ha kikerül a környezetéből, de ha sokáig kell várnia a vágóhídon, ez lebomlik és szenved. Tudnak-e az állatok nevetni? - Igen - a hiéna. Ez mesterségesen is kiváltható, ennivalót vetünk elé és amikor elérné, elhúzzuk előle - ekkor nevet. Régészet I.e ban alapított kőkori metropolis (10000 lakos) Catal Hoyük - Törökország Láda formájú házak egymás mellett - kb. 25m 2 tűzhely + bikafej + ágy - alatta csontok - halott - keselyű - csontokat megfestették és az ágy alá tették (színük: okker, cinóber piros, malachit zöld, azurit kék). Nincs nyom a vezető/főnök lakóhelyére vonatkozóan, ezért feltételezik, hogy nem lakóhely, hanem raktárak voltak az épületek, mert amint kevesebb lett a vadló, marha, stb., gazella csordákat kellett befogni. Kilométer hosszú falakat építve a sivatagban - tavasszal sok gazellát fogtak - konzerválás - szárítás, sütés, sózás. A busman törzsi nevelés A busmanok a dél-afrikai Kalahári sivatagban és környékén élnek nagyobb családi közösségekben, ún. hordákban. Az egy csoportban élő családok száma kettőtől nyolcig terjed, attól függően, mennyi élelem található a környéken. A busman egy nagyon békés nép, ismeretlen fogalom náluk a rivalizálás. A busman közösségeknek ezért nincs is törzsfőnökük, ahogy más afrikai népeknél, de mindig van egy tapasztaltabb vezető, általában a csoport varázslója, akitől fontosabb ügyekben tanácsot kérhetnek. Egy busman ember élete minden perce a közösség előtt zajlik, úgyszólván nincs magánélete. A legtöbbnek még igazi kunyhója sincsen. Mindent megosztanak egymással, de ez számukra természetes, hiszen ebbe születnek bele. nincs titkuk egymás előtt, de meg is bíznak egymásban. Az egész település közös otthonuk, ezért nem meglepő, hogy a gyerekek is szinte közös tulajdonszámba mennek. Az anyák nem csak saját gyerekeiket nevelik, hanem szívesen foglalkoznak más gyerekeivel is, akár meg is szoptatják. A gyerekek ezért nem csak a szülők, hanem az egész közösség példáján tanulnak. A felnőttek példáján megtanulják, hogy a törzsi hagyományok és a szokásjog követése az egyetlen járható út. Ha nem tartják be társadalmuk alapelveit (a táplálékot meg kell osztani, segíteni kell egymásnak), a kemény környezeti viszonyok miatt nem maradhatnak életben. Az itteni gyerekek ezért nem is gondolkodnak el azon, mi a helyes, hiszen ezt látják gyermekkoruk óta. A busmanok születésüktől a halálukig meghatározott hagyományok, szertartások szerint élnek. Ezek fűzik szorosabbra a közösség életét. A szüléssel kapcsolatban nincsen meghatározott rítus, a terhes nő általában addig dolgozik, amíg a szülés ideje el nem érkezik. Mivel a busman nőkön általában nem látszik meg a terhesség, az utolsó napokban korommal keni be magát és így adja mindenki tudtára áldott állapotát. A szülő nőnek asszonyok segítenek, az újszülöttet nem mossák le, hanem puha fűvel szárítják, és csontvelővel kenik be, majd együtt indulnak a település felé, hogy mindenkinek elújságolják a jó hírt. Az ikerszülést természetellenesnek, veszélyesnek tartják, ezért általában az egyik újszülöttet megölik. 6

7 Az anyák három-négy éves korukig szoptatják gyermekeiket, és csak akkor választják el, amikor már többé-kevésbé tud önállóan gondoskodni magáról, mert korábban nincs számukra megfelelő táplálék. Ezért az anya, amíg az első gyereket szoptatja, a közben születő gyermeket megöli, mert nem tud gondoskodni róluk. A gyerekek játékaik során általában a felnőtteket utánozzák, így tanulják meg mindazt, amit később felnőttkorukban tudniuk kell. Ha már egyedül tud járni, vagy a nagyobb gyerekekhez csatlakozik, vagy elkíséri az asszonyokat élelemszerző körútjukra. A fiúk játéknak kisebb nyilakat kapnak, a kislányok pedig tarisznyát és fatálkát, amibe gyűjtögetheti a magot. Korán bensőséges kapcsolatba kerülnek a természettel, elsajátítják az élelemszerzés és az étel elkészítésének módjait. A busmanok életében az egyik legjelentősebb esemény a felnőtté avatás. A lányoknál ez kb éves korra esik, amikor elérik a pubertáskort. Ilyenkor az idősebb asszonyok meglátogatják és felvilágosítják, hogy már férjhez mehet. A szerelemről is felvilágosítják erkölcsi célzatú mesékbe burkolva. A lány büszke rá, hogy fontos személlyé lett és felvették az asszonyok közösségébe. Este ünnepi lakomát rendeznek. A lány az avatás után a szülők kunyhója mellett felépített kis vacokra költözik, ekkor általában még nem megy férjhez, még várnak három-négy évet. A fiúk avatása sokkal bonyolultabb és sokkal inkább vallási jellegű, mint a lányoké. Maga a szertartás egy hónapig tart. Az avatandók két vadász kíséretében elvonulnak a településtől távolabb. A fiúk a mellükön keresztbefont karral libasorban követik a férfiakat. A két vadász mellé néha a varázsló is eljön, és részt vesz a legfontosabb szertartásokon, amelyek során a fiúk különböző oktatásban részesülnek. Ahhoz, hogy megértsék, komoly dologról van szó, először is megéheztetik őket. Kevés vizet kapnak, néhány bogyót és nyers gyökeret, húst egyáltalán nem. A varázsló emellett narkotizáló hatású fakéreggel szórja be az ételüket. A szertartások során gyakorlati felvilágosítást is kapnak arról, hogyan viselkedjenek a jövőben, pl. az asszonyokkal vagy a vadászatok, szertartások során, vagy hogy hogyan tartsák be a tabukat. Megismerkednek népük mítoszaival, vallásvilágával. Ez azért nagyon fontos, mert lényegében a vallási eszmék azok, amelyek egy közös tudatot, gondolat és érzésvilágot kölcsönöznek nekik. A láthatatlan hatalmak tisztelete nemcsak az egyén jólétének, de az egész csoport fennmaradásának is a biztosítéka. Ha a vallás nem egyesítené őket, fegyelmezetlenség és széthúzás lenne úrrá közösségükben. A fiúk ezután néhány nap pihenőt kapnak. Ezután kezdődik az edzésük fárasztó vadászatokon. Ezek során lényegében újra végigcsinálják mindazt, amit gyerekkoruk óta gyakorolnak. Végül be kell bizonyítaniuk, hogy megérettek a vadászatra. Önállóan kell elejteniük egy nagyvadat mérgezett nyíl segítségével. Ez néha több napba is beletelik. A sikeres vadászatot tánc, majd éneklés követi. Naplementekor visszatérnek a településre, ahol már nagyon várják őket. Ünnepi lakomát rendeznek az elejtett vadból, de a fiúk még nem ehetnek. Be kell bizonyítaniuk, hogy elég erősek ahhoz, hogy egy hónapi éhezés után is képesek végignézni, hogyan eszik meg a többiek az ő zsákmányukat. A fiatalabbak közben irigylik és csodálják őket. A házassággal ők is várnak még 2-3 évet. A házasságot a családtagok közvetítésével kötik meg. A házasság megkötésére egy esti mulatság során kerül sor. Az ifjú pár az első gyerek megszületéséig a feleség településén lakik, ezután viszi csak a vőlegény a saját csoportjához az asszonyt. Előírások szabályozzák a házastársak viszonyát egymás szüleihez. A férj nem közelítheti meg anyósát, lakomákon sem ülhetnek egymás mellé. Ugyanez vonatkozik a feleségre is. Férfivá avatási szertartás Afrikában Arnold van Gennep francia néprajzkutató a fontos átmeneteket kísérő rítusokat (rites de passage) vizsgálta. Abból indult ki, hogy az egyén egyik élettani szakaszból (és egyben társadalmi pozícióból) a másikba való átjutását különleges közösségi aktusok, szertartások segítik elő. Ugyanis, ha az egyén bizonyos életkori változások következtében, mint "új elem" jelenik meg a közösségben - pl. gyermek helyett férfiként -, az a közösség számára is egyfajta állapotváltozást jelent, így aztán ezt a fölbomlott egyensúlyt helyre kell állítani. A határ átlépését kísérő rítus minden esetben a következő hármas szerkezetet mutatja: az első stádium az elválasztó rítus, a szeparáció, ezt egyfajta báb-állapot követi, a szimbolikus halál, végül egy beépítő rítus során a személy visszaintegrálódik a közösségbe, immár újjászületve. Voltaképpen az afrikai társadalomban is akkor tekintik a fiatalembert felnőttnek, ha képes feleség és család eltartására, de ezen túl bonyolult avatási szertartás kíséri az átmenetet. Példánk egy afrikai erdei földműves csoport, a bírák. Az avatást az ágazati és nemzetségi főnökök rendezik, minden harmadik évben, rendszerint két-három falu fog össze, és kiválasztják a nemzetségből azt az egy-két papot, az ágazatok véneit, akiket alkalmasnak tartanak az avatás felelősségének vállalására. A falvak összefogásával avatási iskolákat hoznak létre a 9-12 éves fiúk számára. Maga az avatás hirtelen és drasztikus. A szertartás titkát jól őrzik, így aztán a jelölteket valóban megrázkódtatás éri, amikor meghallják a szent makata botok hangját, mely őket szólítja. Amikor elérkezik az avatás ideje, az egész területen 7

8 lakó falubeliek összegyűlnek, és a szent makata-zenekar (mely ütőhangszerekből áll) előjön az erdőből. A nemzetség napokon át figyeli a makatán játszók táncát, s egyesek csatlakoznak is hozzájuk, mintha egy hatalmas kígyó tekeredne a falun keresztül. Azután megjelennek a papok, ijesztő külsővel, tetőtől talpig fehér agyaggal befestve, karjukon és lábukon hosszú rafiacsomókkal, arcukon bőrálarccal. Félelmetes táncukat fülsiketítő dobszó kíséri, mely keveredik a karjukra és lábukra kötött csengők éles és disszonáns hangjával. Gyors, rángatózó mozdulatokkal táncolnak, zsákmányukra leső ragadozó madarakra hasonlítanak. A gonoszt keresve odatáncolnak az emberekhez, végigmérik őket, az arcukba bámulnak közvetlen közelről. Akinek valami komoly vétség terheli a lelkét, nem meri ezt a táncot végignézni. Egy hét múlva a papok a fiúk felé táncolnak, igyekezve megrémíteni őket, majd hirtelen megragadják és elengedik őket. Ez a jel, hogy az apának az arra a célra rendelt házba kell kísérnie a fiát. Két-három napon át, míg a kiválogatás meg nem történik, egy sötét szobában őrzik őket. Fejüket leborotválják, ami a halál jelképe, és meg is mondják nekik, hogy mint fiúk, meg fognak halni, de ha erősek lesznek, akkor férfiként születnek újjá. A papok láthatóan önkívületbe esnek a dobok hangjától, és egyre vadabb dobpergés kíséretében megpróbálnak betörni a házba, azonban a helyiséget mindig jól eltorlaszolják. A fiúk bátorságának első próbája a körülmetélés, amit a tisztasággal indokolnak. A nyilvános ünnepségek utolsó napján, miután minden nőt és kisgyereket eltávolítottak, a fiúkat egy távolabbi speciális avatási táborba viszik, ahol elvégzik a műtétet. Mindez igen gondosan és fölös fájdalom okozása nélkül zajlik, a sebet pedig különleges füvekkel gyógyítják, de a fiúktól elvárják, hogy a fájdalmat szemrebbenés nélkül viseljék el. Ezután kezdődik meg az oktatás. Ezek a falusi iskolák elsősorban fegyelemre nevelnek, a törzs vallási-jogi erkölcsi kódexét sajátítják el a jelöltek, akiknek nem győzik emlegetni a törzs őseit, akik hitük szerint minden jogsértést betegséggel és halállal torolnak meg. Titkos avatási énekeket tanulnak a fiúk, melyek értelmét gyakran rejtvény vagy közmondás formájába öntik. Ének közben gerendán ülnek a jelöltek, könyökük a térdükön, karjuk kinyújtva, amikor odamegy hozzájuk valaki, és könnyedén ráüt a karjukra egy vesszővel, de még mielőtt a fiú azt hihetné, hogy nem is olyan nagy dolog, egy középen bemetszett vesszővel ütik meg, mely alaposan megcsípi a bőrét. Ha kimutatja meglepetését vagy fájdalmát, azonnal kigúnyolják vagy megverik. Három hónapon át egyre keményebb próbák várnak rá, nyers gerendákból összetákolt, csupasz ágyon alszanak, élelmük is spártai, minden fűszert nélkülöző. A szülők és tanítók egész idő alatt a táborban tartózkodnak, és bármit kívánhatnak a fiúktól. Aludni alig tudnak, mert bármikor felverhetik őket egy-egy kívánság teljesítése erejéig, pl. hogy énekeljék el összes dalukat. A fiúk viszont egyre jobban megszokják ezt, és még élvezik is, hogy megmutassák, nem lehet kifogni rajtuk. A kiszabott idő végén mindenki készen áll a záró szertartásra. Gyerekként már nem léteznek többé, körülmetélésük óta fehér agyaggal, a halál jelképével vannak befestve. Akkor is fehér szín borítja őket, mikor utolsó táncukra jönnek a faluba. Büszke szüleik és rokonaik előtt vad, pörgő táncot járnak, akik ajándékokat dobnak nekik egy gyékényre, hogy új életüket elkezdhessék. Elvezetik őket, hogy egyenek valamit, de még mindig elkülönítve, a fiúk egyik tanítójuk házában töltik első falubeli éjszakájukat. Az avatási tábort a többiek fölgyújtják. Még napkelte előtt a folyóhoz viszik őket, és szertartásosan megmosdatják őket. Lemossák az agyagot, a halál szennyét, majd pálmaolajjal dörzsölik be őket, hogy csillogjon a testük. Ünnepi díszbe öltöztetik őket, frissen olajozott kéregvászonba, gyöngydíszekbe. A falu összes lakója egy központi gyülekezőhelyre sereglik, odaviszik a fiúkat is, de pokrócokba bugyolálva, láthatatlanul. A földre fektetik őket, betakarják levelekkel, majd az édesanyák levéllel legyezik, és hűsítő vizet locsolnak fiukra. Ez az újjászületés aktusa, hiszen a végső szertartás után a fiúk felemelkednek a levelek közül, és először lépnek családjuk és falujuk elé férfiként, pompás öltözékben. Ez alatt a néhány hónap alatt a fiúk jelentős változáson mentek keresztül, erősebbek, keményebbek lettek, a férfiak teljes magabiztosságával rendelkeznek. Jártasak a törzsi jogban, tisztelik és érvényt is fognak szerezni neki, hiszen a férfiak dolga a közösség védelme, és a törzs titkos tudásának ismerete. A szertartás legfőbb célja, hogy biztosítsa az avatottak számára az ősök áldását, és megismertesse velük a titkos tudományt, melynek segítségével élet és halál urai lehetnek, de egyúttal szoros kötelezettséget is ró rájuk az ősök hagyományozta jog és erkölcs fenntartásában. 8

9 II. Az agykutatás néhány megállapítása Agykutatás Beszélgetés Wolf Singer frankfurti agykutatóval Látás: 3 dimenziós. kép a hártyán születik árnyalatokkal. A recehártya ganglionsejtjei ingerré alakítják ezeket a jeleket. Idegsejtek analizálják ezt az agyféltekében. kombinációs játék kezdődik. Összehasonlítja a tárolt emlékezet tartalmával. Ha ott valami hasonlóra talál, stabil állapot következik be. Kapcsolat a nyelvcentrummal, meg tudja mondani, mit lát. Időben mindez néhány század másodperc. Az agy nagyon sok "előzetes" információt tárol. Hogyan jön létre a tudat? Régi elképzelés: az agy egy meghatározott helyén van egy belső felület, ahol létrejön az érzéki benyomások képe - ezt a neuronok által létrehozott képet megnézi egy belső megfigyelő (értelmi képességekkel bíró), az "Én". Most tudjuk, ez hamis. Nem lehet ilyen kiértékelő centrumot bemérni, feltehetőleg nincs ilyen központi hely - ehelyett extrém módon decentralizált rendszert látunk, ahol sok helyen, egyidőben dolgoznak fel vizuális, auditív és motorikus információkat - ezt valami titokzatos módon koordinálja az agy "világértelmezéssé". A tudomány legizgalmasabb kérdése: hogyan tud magáról ez a rendszer, hogyan jegyzőkönyvezi a dolgait, azaz hogyan jön létre a tudat? Az évmilliók során az agy struktúrája nem változott lényegesen (a gerinceseknél) - ami más, a struktúrák nagysága és a nagyagykéreg - ez megsokszorozza az információ feldolgozó kapacitást. A kéreg nem közvetlenül kötődik az érzékszervekhez - többnyire más agyrészek által feldolgozott információt kap - mert a különböző érzékszervektől származó adatok ugyanolyan formátumúak - gond nélkül absztrakt mechanizmussá kapcsolhatók össze a különböző helyen keletkezett részeredmények. Hogyan lesz ebből összkép? Hipotézis: Az észlelés idején működő idegsejtek képeznek-e egy szinkron módon ingadozó "sejtegyüttest"? Észlelés = szétszórt sejteket aktivizál, amelyek valamely ad hoc elv szerint összefüggő egésszé állnak össze. Mire jó a tudat (az evolúció során)? Előnnyel kellett járnia - különben nem fejlődött volna ki. Sok esetben előnyös, ha az ingerek primer érzékelése és a reakció közé egy közbülső fázis iktatódik be. Ez a fázis teszi lehetővé számunkra - a korábbi tapasztalatok felhasználását. Előfeltételezéseket megfogalmazni = így kitérhetünk a "veszély" elől anélkül, hogy kipróbáltuk, átéltük volna, természetesen el tudja képzelni az ilyen agy azt is, hogy mit gondol a másik, sőt önmagát is láthatja a másikban tükröződve. A tudat további fejlődése kulturális konstrukció = azaz az "agyak kommunikációja egymással", ez az a lépés, amikor a biológiai evolúció kulturálisba vált át. Illúzió-e a szabad akarat? Nem egészen. Realitásként éljük meg, úgy cselekszünk, és úgy döntünk, mintha létezne. Mivel az egészségesen gondolkozó emberek többsége ilyen tapasztalatokra jut, létezik szabad akarat. 9

10 Természettudományosan azonban úgy látjuk, az "akarat" nem lehet szabad. Ez nagyon jól megfigyelhető a gyermeki fejlődésben: Az újszülött kezdetben nem tesz különbséget önmaga és az őt körülvevő külső világ között. Számára az anya akarata sajátja. Egyáltalán nem érzi magát individuumnak, főleg nem szabad döntésképes egyednek. De a bébi olyan szociális környezetben él, ahol állandóan ezt hallja: Ne te csináld meg, majd én megteszem! A gyerek ebből rájön, hogy szabadságában áll döntést hozni. Ez a tanulási folyamat lezajlik az első három évben. Mivel ekkoriban még nincs epizodikus emlékezet, később nem tudjuk már, hogy a szabadság megtapasztalása mit okozott. Van-e a szabad akaratnak valamiféle agyi reprezentációja? Valószínűleg nincs. Egy kukac idegsejtje ugyanolyan, mint az emberé. Feltehetőleg a komplexitás más. Valószínűleg az történik, ami más komplex rendszereknél is megesik - egyszer a mennyiségi változások minőségibe mennek át. A tudat sok mindent "képzel", mindent ezen keresztül észlelünk, megtudhatunk-e valamit az objektív (tudatunkon kívüli) világról? Az észleléseink sokszor nem egyeznek meg a fizikai jelenségekkel. A piros rózsát - a megvilágítási viszonyoktól függetlenül - megközelítőleg azonos "pirosságúnak" látjuk, holott reggel, este stb. egészen más. = Az agy/tudat feláldoz az objektivitásból, mert a sok változás közben nem vennénk észre a változatlant. Mit tartunk igaznak? Ha kipróbáljuk a dolgot, és úgy működik, ahogyan elképzeltük. Tudomány szerint igaz: kísérlet = nyitva marad, hogy olyanok-e a dolgok, ahogy leírjuk. A természettudomány önmaga körül kering - a hipotézist saját módszerével teszteli. Megismerhető-e a különböző tudatállapotokat létrehozó neuronális kód? Még azt sem tudjuk, hogyan történik, keletkezik neuronális szinten az észlelés. Az idegrendszert még mindig csak inger/reakció egységnek kezeljük - ez valószínűleg hamis. Lesz-e Interneten keresztül szocializált komputer, aki saját "öntudathoz" jut? El kell látni a szükséges komplexitással. Tudnia kell azt, amit mi már a születéskor "bírunk" = amit az evolúció során szereztünk, és a génjeinkben van tárolva. Olyannak kell lennie, hogy odamenjenek hozzá - ingereljék, érzelmeket áramoltassanak felé. Iskolába küldik - tanuljon az előzőekhez hozzá. A jövő megmutatja, hogy bizonyos zavarok (viselkedésmódok) mögött agyi folyamatok vannak. A demokrácia és a felvilágosodás eszméje a szabad emberre alapul! (Spiegel 2001/1) Kreativitás - kutatás 1,5 kg agyat 1 mm-es részekre vágni és elemezni. Egy idegsejt másikat ingerel vagy gátol. Nagy komplexitás Művészek agya. Néha célzott károsodás: alkohol, narkotika, drog, roncsolások. Mi történik, amikor "leesik a húszfilléres?" Szellemi villám - tudattalan folyamat vége. Az agy valami "passzentosat" talált háttérmunka. Emlékeink és érzéseink mögött implicit tudás óceánja rejlik. Születés után sok szinaptikus idegkapcsolattal rendelkezünk, sokkal többel, mint amennyire szükség van. 4-5 éves korig rögzülnek/megerősítődnek az idegkapcsolatok azáltal, hogy az információfeldolgozás során megerősítést nyernek: látással, érzelmekkel emlékezés útján. Ebben az időszakban kialakul a személyiség alapmintája/mátrixa. 10

11 Ami nem lesz megerősítve, irreverzibilis módon lekapcsolódik. A kreativitásra ennek hihetetlen befolyása van. Akinek több emléke, érzelme, nézete, tapasztalata van - gazdagabb repertoárból meríthet. Három ismeretrendszer van a fejben mind a három terület szoros kapcsolatban van a másikkal. 1. Bal félteke - explicit szemantikai és tudásismeret és az absztrakció képessége. 2. Jobb félteke - képi, topologikus, helyhez kötött ismeret. Ugyanitt van a személyi élettörténet is tárolva. 3. Implicit tudás - intuíció, tevékenységben kódolva, motorikus tudás. Évszázadokon keresztül a hasonlatok, anekdoták, a történetek elmesélésére nevelt, - a gondolkodás ma - akut képhiányban szenved. Ha egy test meghal - egy egész kozmosz vész el. Minden ember agya egy saját világot reprezentál. Felfedezések: Morse - lovak váltása - relé állomások - friss erő - jeltovábbítás Kekule - kígyók a fészekben, akik saját farkukba harapnak - C 6H 6 Benzolgyűrű Edward Bono kreativitás fejlesztő trainer Állandóan analizálunk: mi van - standard szituációra - standard válasz - Szokratesz, Platon, Arisztotelesz és a reneszánsz megrontott bennünket, mert a régi dogmák helyére újakat csúsztattak - megjelenik a megengedett gondolatok kánonja, mint gondolkodási minta tárolódik bennünk. Kreativitás akkor keletkezik, ha az információ nem szerveződik valami főstruktúra szerint. Ezért provokálni kell kívánságokkal, túlzással, összebonyolítással. Pl.: Aktivizáló mondat: Meghalunk, mielőtt meghalnánk. Ebből lesz az a biztosítási kötvény, amelyet a tényleges halál előtt fizetünk be. A tanárok azt hiszik, edzik a tanulók szellemét. Frászt! Tudást nyomnak a fejekbe, anélkül, hogy a gondolkodástechnikát rendelkezésükre bocsátanák. A legtöbb európai oktatási intézményben a tehetségek 2/3-a elvész. Sok gyenge teljesítményű tanuló a legkreatívabb. - A rossz eredmény miatt nem kap állást - elvész. Kreativitás gyakorlatok Pl.: Brain törvény - attól nem lesz kreativitás, ha mindenki azt mondhatja, ami eszébe jut. A megkötözött ember sem fog rögtön hegedülni, ha eloldják a kötelékeit. Fejlesztés - parallel gondolkodással csoportban minden irányba (lehetséges) - együtt 75% idő nyerhető, kevesebb az ütközés. Óvakodni a hamis kreativitástól Pl.: A legtöbb ember kreatívnak hiszi magát a saját szakmájában, ha elismerést arat. 11

12 III. Az ember vétkei a történelemben Lelovics CD-je 12

13 13