EGY XVIII. SZÁZADI ORGONASZEKRÉNY RESTAURÁLÁSA

Átírás

1 RESTAURÁLÁSI DOKUMENTÁCIÓ MTA ZENETUDOMÁNYI INTÉZET ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM EGY XVIII. SZÁZADI ORGONASZEKRÉNY RESTAURÁLÁSA MENSATOR 2005

2 Bevezetés Cégünk 2005 folyamán, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumának megbízásából, restaurálta a Múzeum tulajdonában lévő, XVIII. századi kis orgonaszekrényt. Jelen dokumentáció tartalmazza az orgonaszekrény leírását, a restaurálás műveleteinek bemutatását, a felhasznált anyagok felsorolását, valamint szövegközti fotódokumentációt a tárgy restaurálás előtti, alatti és utáni állapotáról. A restaurálásban részt vettek: Csűrös Orsolya, Fabók Balázs, Gerő Péter, Tasi Tamás restaurátorok. A szakfelügyeletet Galambos Éva restaurátor biztosította. Az orgona története Az orgona készítését körülbelül a XVIII. század második felére, de 1778 előttre tehetjük. A szélláda aljára ragasztott magyar nyelvű levélben, a megbízó Pető Páll Szólathi Templom Bíró felkéri Eger városában lakos Szabó Ferencz orgonacsinálót, hogy a karzatról feltehetőleg javítás végett lehozott orgona visszaszállítását végezze el. (A levél a dokumentáció végén olvasható) A felragasztott irat mellé latin nyelvű, egymás alá másolt sorokkal teli lapokat ragasztottak, amely valószínűleg iskolai gyakorlat lehetett. A lapok tetején 27 July 1778 Josephus Szabó felirat olvasható, tehát a levelet az ezt követő években írhatták, az orgona pedig csak ezt megelőzően készülhetett. Nem elképzelhetetlen, hogy az orgonát Szabó Ferenc készítette és őt kérték fel a későbbi javításokra is. A Múzeumvezető elmondása szerint, az orgonát egy Eger környéki faluból gyűjtötték. 1

3 Tárgyleírás A kisorgona úgynevezett pedál nélküli pozitív hangszer 1. Ltsz: Főbb méretei: Magasság: Legnagyobb szélesség: Legnagyobb mélység: 202 cm 113 cm 87 cm Az orgonaszekrény anyaga fenyőfa, felületét alapozás nélküli lazúros flóderfestéssel díszítették, mellyel keret-betétes szerkezetet és furnérozott felületet imitáltak. A lap elemeket egyenes élillesztésű szélesbítő toldással állították össze, a kereteket ollós csapozással készítették, ennek nútjába illesztették a betétlapokat. A profilléceket a lapokra ragasztották, és faszegekkel rögzítették. A szekrény négy főbb (bontható) egységből áll, az elemek egymáshoz, vésett idegencsappal csatlakoznak, ragasztás nélkül. Az orgonaszekrény főbb elemei: Alsó korpusz: Elő- és oldallapjait nyílt fecskefarkú fogazással állították össze. A hátoldal (az orgonista felöli rész), keret-betét szerkezetű lap, az ollós csapozással összeépített keret vízszintes elemeit fecskefarkú fogazással erősítették az oldallapokhoz, ebbe illeszkedik a kivehető betétlap, melyre feltehetőleg később takarólécet szegeztek. A korpuszon alul és fölül felszegezett profilléc fut körbe. Középső káva szerkezet: A klaviatúrát magába foglaló egység; áll egy fekvő keretből, ennek elemeit lapolással állították össze, ezt átmenő idegencsappal rögzítették az alsó korpuszhoz és a középső kávához, melynek három oldala fecskefarkú fogazással áll össze, az előlapja pedig a két oldal éléhez csavarozott. Az oldallapok élére és az előlap két szélére árokcsappal tölgyfa fejelőlécet rögzítettek, ezekbe hajtották be a csavart. A keményfa erősítés nyilván a gyakori szét és összeszerelést szolgálta. A káva aljára és tetejére körbefutó profilléceket szegeztek. A klaviatúra anyaga hársfa, a világos billentyűk közepébe szilvafa filét ültettek be, a sötét billentyűk hársfából, szilvafa lemez borítással készültek. A billenytűk hátsó részén fűrészelt résbe szorították be a vékony pergamen darabot, melynek hátsó felét a kerethez szegelték, ez biztosította a billentyűk flexibilis rögzítését. 1 A hangszer bővebb leírása, hangzó részeinek és állapotuk ismertetése, a Soproni Orgonaépítő KKT január 26.-án készült felmérési anyagában található. 2

4 Felső korpusz: oldallapjaira keret-betét szerkezetet imitáló profillécet szegeztek. Az oldalfalakhoz csavarokkal erősítették a hátsó keretet, melybe kivehető, keret-betét szerkezetű lapot illesztettek; erre a lapra van felerősítve a lapolással összeállított fa kottatartó, és egy fém gyertyatartó. Elől két felnyíló ajtó csatlakozik kovácsolt pántokkal az oldalfalak élére faszegezett lécekhez. Az ajtólapok egyenes élillesztésű szélesbítő toldással készültek, külső oldalukon profilléc keret van. A kovácsoltvas pántokat kovácsolt szögekkel erősítették a fához, a hátsó oldalon visszahajtva. A csuklós karú gyertyatartó talpa és karja kovácsoltvas, de a gyertyatartó hüvely és a tányér ónlemezből készült, forrasztással. Felső káva-párkányzat: a felső korpuszt összefogó, lezáró szerkezeti elem. A káva négy oldala nyílt fecskefarkú fogazással épült össze, erre rögzítették faszegekkel a profilált párkánytagokat. Meg kell említeni a kereteken és a kivehető lapokon található, vésett idegencsap réseket, melyek elvileg a szóban forgó elemeket rögzítenék egymáshoz, ebben az esetben azonban nem lehetne kivenni a lapokat, és felesleges is volna az egymásba illeszkedő, kettős keretszerkezet. Erre nem találtunk elfogadható magyarázatot. Állapotleírás A faanyag állapota: A szekrény faanyaga közepesen, alsó része erősen rovarkárosodott, emiatt az alsó korpusz részei igen rossz megtartásúak voltak. Az orgonaszekrény szerkezetének állapota: A fő elemek szerkezetileg igen rossz állapotban voltak, a ragasztáshoz használt enyv elöregedett, a kötések meglazultak, szétváltak. Ilyen károsodások voltak láthatók a korpuszok sarokkötéseinél és a keretszerkezetek csapolásainál. A faanyag száradásából adódó méretváltozásnak köszönhetően a széles lapalkatrészek több helyen elrepedtek (pl. alsó korpusz jobb oldala, alsó korpusz elülső lapja, felső korpusz jobb oldala, stb.). Szintén a faanyag száradása miatt egyes alkatrészek elvetemedtek, ilyenek voltak a felső korpusz nyíló ajtajai, melyek keresztirányú zsugorodásuk miatt jóval keskenyebbek lettek eredeti méretüknél. A használatból és helytelen kezelésből adódóan sok sérülés keletkezett a tárgy faanyagában: a profillécek 3

5 sok helyen töröttek, hiányosak voltak (pl.: a felső korpusz jobb oldalán, a kiálló profillécek); a fújtatót hajtó laposszíjnak kivágott nyílások erősen kikoptak, ezt egy utóbb felszegezett léccel erősítették meg, a szíjaknak készített új nyílásokkal. A későbbi felújítás során pótoltak bizonyos hiányzó elemeket: a lapokra felszegezett profillécek hiányait méretben megeggyező, de profiljában különböző lécekkel pótolták; az alsó korpusz kivehető előlapjára fenyő lécet szegeztek, ezzel alakítva ki az aljazást; a kottatartó vízszintes lapja helyére egy másodlagosan felhasznált lécet erősítettek kovácsolt szögekkel. A kottatartó keretszerkezetének ragasztása több helyen szétvált, a jobb felső csomópont letörött, hiányzott. Festett felületek állapota: Az orgonaszekrény külső felületén (az alsó korpusz előlapját és egyik oldalát kivéve) átvételkor egyszínű sötétszürke festés volt látható, a belső részek festetlenek. A tárgyon lévő (korábbi) kutatóablakok és a felület feltárása szerint a következő festékrétegek voltak elkülöníthetők: 1. flóderfestés, vékony, színtelen lakkanyaggal (feltehetőleg fehérje kötőanyagú) 2. egyszínű világosszürke, olaj kötőanyagú átfestés 3. egyszínű sötétszürke, olaj kötőanyagú átfestés 4. elöregedett lakkréteg (feltehetőleg természetes gyanta) Feltárás közben a következők derültek ki a festett felületekről: - A legalsó 1. flóderfestés réteg az orgonaszekrény eredeti festése. - A 2. világosszürke réteg egy igen rossz minőségű átfestés, melyet az orgonaszekrény fa részeinek felújítása nélkül végeztek el (több hiányzó elem helyét is lekenték). 4

6 - A 3. sötétszürke réteg egy felújítást követően került fel a tárgyra, mely az orgonaszekrényen túl feltehetőleg az ogona hangzó részeire is kiterjedt. Feliratok az orgonaszekrény felületén: A felső átfestésen keresztül látható volt a 2. rétegen lévő, nehezen kibetűzhető ceruzaírás, ezek a feliratok írásképükből és tartalmukból ítélve az orgonától független firkák voltak, nem tartalmaztak lényeges információkat. Az átfestésrétegek eltávolítása után, az eredeti felületen láthatóvá váltak bekarcolt- és írott feliratok, dátumok: KATAVÁCS bekarcolt felirat a felső korpusz keretének felső részén ceruzaírás a párkányzaton. újítva(?) 1899 VII/4 Tóth tintával írt felirat, a fújtató szíjtárcsáján VII/23 tintaceruzával, a felső korpusz oldalán. Ezek szerint az első átfestésre legkorábban július 23. után kerülhetett sor, és csak ezt követte a második, alaposabb felújítás, átfestéssel. Az 1899-es felújítás valószínűleg a csak a hangzó részekre terjedt ki, mely nem érintette az orgonaszekrényt. A festetlen fa felületek állapota: az orgonaszekrény teljes belső felületét erősen kötődő, légköri eredetű szennyeződés borította. Az átfestés során helyenként ráfestettek a korábban festetlen részekre is. Fém részek állapota: A csavarokkal felszerelt vas-ón gyertyatartó, és a kovácsolt szegekkel rögzített ajtópántok közepes állapotúak voltak, felületüket az átfestés során lefestették, a festés alatt a fémfelületet vékony korrózió- és szennyeződés réteg borította. A szegecselt csuklós karú gyertyatartó egyik szegecse hiányzott. Mind a négy pántnak hiányzott a csapja, az egyik pánt törött volt, a pántok meglévő részei erősen deformálódtak. 5

7 Az átfestés eltávolítása után a kottatartó fölött láthatóvá vált még egy fém szerelvény nyoma, melyet még az átfestés előtt eltávolítottak. Mivel a lenyomat nem hasonlít a gyertyatartóéra, nincs róla információnk, hogy a szerelvény milyen funkciót töltött be, és hogy eredetileg is a tárgyhoz tartozott e. Restaurálás Restaurálás során elsődleges célünk, az orgonaszekrény eredeti állapotának és megjelenésének helyreállítása, bemutathatóvá tétele volt. Minden általunk alkalmazott művelet során legfőbb szempont volt a tárgy-, és eredeti anyagainak legteljesebb mértékű megőrzése. Restaurálás során kicseréltük vagy átalakítottuk a későbbi, nem megfelelő kiegészítéseket, kivéve azokat a részeket, ahol nem volt információnk az eredeti elemről. Bontás: Az orgonaszekrény átvételkor darabokban volt. Restauráláshoz sükséges volt egyes szerkezeti kötések szétbontása ahol szükséges volt az elöregedett enyvet alkoholos befecskendezéssel oldottuk fel. A faanyag konzerválása: A rovarkárosodott faanyagot ecseteléssel szilárdítottuk. Szilárdítószerként Paraloid B72 5%-os nitrohigítós oldatát használtuk. Telítés után a be nem szívódott szilárdítószert visszatöröltük a felületről (a nitrohigító nem oldja az eredeti, fehérje kötőanyagú festékréteget). Mechanikai károsodások helyreállítása: Az orgonaszekrény alkatrészeinek töréseit, repedéseit megtisztítottuk, majd csontenyvvel összeragasztottuk. Festetlen felületek tisztítása: A fa felületekről a szennyeződést, HD Extra tisztítószer habjával oldottuk le, több lépésben. Plasztikai hiányok kiegészítése: Ezt a munkafolyamatot az eredetinek megfelelő faanyaggal, fenyőfával végeztük. Kiegészítésnél a pótlást faragtuk az eredeti törésfelülethez, a tárgy anyagából nem vettünk el. Az elkészült pótlást enyvvel beragasztottuk, majd felületét szintbefaragtuk. A hiányos profilléceket fenyőfával egészítettük ki, és az eredeti profilnak megfelelően kifaragtuk. 6

8 A kisebb plasztikai hiányokat Artiwood kiegészítő masszával egészítettük ki, melyet kikeményedés után faragással, csiszolással alakítottunk az eredeti felülethez. Az alsó korpusz belső felére rögzített szíjtárcsákat lebontottuk, sérüléseiket kiegészítettük, majd kicseréltük a későbbi rétegeltlemez-pótlásokat, az eredetinek megfelelő bükkfa anyaggal. Hiányzó elemek pótlása: A hiányzó profilléceket a meglévők alapján, marással és profilgyalukkal készítettük el, majd felragasztottuk és faszegekkel rögzítettük. A későbbi, eltérő profilú léceket lebontottuk a felületről, átalakítottuk, majd visszaragasztottuk a helyükre. A felső korpusz hátsó oldaláról hiányzó betétlapot, a meglévő alapján készítettük el, felszegezett profilléccel. Mivel egyes elképzelések szerint a betétet, használat során, tudatosan távolították el, mi sem építettük vissza az eredeti nútba, hanem belülről ragasztott ütközőléccel illesztettük a helyére és vas félfordítókkal rögzítettük. Ilyenmódon a betétlap bármikor kivehető és visszatehető. Átfestés-rétegek eltávolítása: A tulajdonos Múzeum vezetőjével, és a felkért restaurátor szakértővel egyetértésben az átfestés-rétegek eltávolítása mellett döntöttünk. Az olaj kötőanyagú átfestéseket Szuperkromofág oldószer keverékkel távolítottuk el, több lépésben. Azokon a részeken, ahol vastag volt az átfestés, vagy a tagolt felület miatt 7

9 nehézkes volt a tisztítás, Szuperkromofágból és metil-cellulózból készített gélt alkalmaztunk, ez elegendő ideig tartotta a felületen az oldószert, a megfelelő oldódáshoz. Festett felületek tisztítása: Az átfestés alatti, de főleg az át nem festett felületek közepesen szennyezettek voltak. Az általunk kipróbált oldószerek közül a poláros anyagok oldották ezt a szennyeződést, ezek azonban kis mértékben oldották a fehérje kötőanyagú réteget is. Végül a kevésbé agresszív, de megfelelő tisztító hatású zsíralkohol-szulfát mellett döntöttünk. A tisztítószer kemény habjával tisztítottunk, több lépésben, a tisztítások között megvártuk, hogy a felület teljesen kiszáradjon. Az alsó elemek egyes részeit igen erősen kötődő, vastag, barnás-szürke szennyeződésréteg borította, melyet nem lehetett eltávolítani zsíralkohol-szulfáttal. Ezeket a részeket HD Extra tisztítószer habjával tisztítottuk, több lépésben. A lúgos kémhatású anyag ugyan oldotta volna a fehérje kötőanyagú festést, de az a tárgy alján szinte teljesen hiányzott. Szerkezet összeállítása: A megtisztított és kiegészített elemeket csontenyvvel ragasztottuk össze. Az összeállított egységekre felrögzítettük az egyéb elemeket is (profillécek, szíjtárcsák). Az illesztések hézagait Artiwood kiegészítő masszával kentük ki. A festett felület helyreállítása: A megtisztított felület eredeti festése rossz állapotban volt, az alsó részeken leázott, erősen kopott, hiányos volt, egyes elemeken azonban szinte teljesen épen maradt. Ezek az elemek bal oldali ajtó, és jobb felső oldal szolgáltak mintául a festés helyrállítása során, a megfelelő színek és tónusok kiválasztásához. A fehérje kötőanyagú festést olajfestékkel retusáltuk, festőszernek Paraloid B 72 nitrohigítós oldatát használtuk. Ez azért volt indokolt, mert így a retus bámikor eltávolítható az eredeti festésről, és retusálás után felhordható volt rá a Paraloid B 67 lakkbenzines lakkréteg. Első lépésként egy narancsszínű lazúros lakkrétegget hordunk fel a kopott részekre, ezzel alakítottuk ki a megfelelő alapszínt. Erre készítettük el a faerezetet imitáló festés kiegészítését, a megmaradt nyomok, és az épen maradt felületek alapján. 8

10 Az új elemek és a kiegészítések festését szintén az eredeti festés alapján készítettük el, alkalmazkodva a közvetlen környezetéhez. A helyreállított felületet Paraloid B67 lakkbenzines oldatával lakkoztuk le. Ezzel a védő lakkréteggel állítottuk be a felület eredetinek megfelelő, selymes fényét. Fém részek restaurálása: Az eredeti kovácsoltvas alkatrészekről Szuperkromofág oldószerkeverékkel távolítottuk el az átfestést. A korróziót Evipass korrózióátalakító és felületpassziváló szerrel oldottuk le. A pántokat nem lehetett volna a szögek és a fafelület jelentős károsodása nélkül lebontani, ezért azokat a helyükön tisztítottuk. A pántok csapjai közül egy sem maradt meg (feltételezhetően az ajtók lebontásánál egyszerűbbnek találták a csapokat elvágni, mint a szögeket kihúzni), ezek helyett új stílusában illeszkedő csapokat esztergáltattunk, melyek a bonthatóság érdekében szétcsavarozhatók. Pótoltuk a gyertyatartó karjának hiányzó szegecsét is. Az egyik pánton lévő repedést, a nagy mechanikai igénybevételre való tekintettel, keményforrasztással állítottuk helyre, a réz forraszanyagot olajfestékkel retusáltuk. A restaurált fém részeket Paraloid B67 védőlakk-réteggel vontuk be. 9

11 Az orgonaszekrény, a fent leírt restaurálás eredményeként, szerkezetileg stabil tárgy lett, felületének restaurálásával visszakapta eredeti megjelenését. Tárolási javaslat A restaurált tárgy fő alkotóeleme fa, mely higroszkopikus anyagként egyensúlyi állapotra törekszik környezetének nedvességtartalmával. Mivel a fa nedvességtartalmának változásával változik annak mérete is (mely változás műtárgyak esetében károsodáshoz vezet), tárolás során legnagyobb figyelmet a környezet relatív nedvességtartalmának szintjére kell fordítani. Ez utóbbi függ a hőmérséklet váltakozásától is. A fatárgy szempontjából leginkább káros a relatív páratartalom időszakos ingadozása. A tartósan erős fénysugárzásra elsősorban fa műtárgyakat borító festék és lakkrétegekben keletkezik károsodás. Emellett a sugárzásnak kitett fafelület színe is megváltozik (fotóoxidáció). 10

12 Fa műtárgyak számára biztonságos környezeti tényezők értékei 2 Hőmérséklet C Relatív páratartalom % Megvilágítás lux Megengedett határértékek Optimális értékek Felhasznált anyagok Tisztító-, oldószerek: - Karboxi-metil-cellulóz (CMC-Na) vizes oldatából készített gél. - Metil-cellulóz (MC), Metylan Normal, Henkel (Szuperkromofággal készített gél, átfestés eltávolítására) - Zsíralkohol-szulfát vizes oldatának habja. Anionos felületaktív mosószer, Evanat - Szuperkromofág. Lúg- és savmentes oldószerkeverék, összetétele: 85% diklór-metán, 10% metanol, paraffin viasz. (átfestés eltávolítására) - Etil-alkohol - CHRISAL HD Extra. Lúgos kémhatású (ph= 12-13) felületaktív tisztítószer keverék, összetétele: kationos és nemionos tenzid keverék, butil-diglikol, cellulózgumi Felhasználás után 8-28 napon belül maradéktalanul elbomlik. Festetlen fafelületeken alkalmaztuk. Gyártó: Chrisal Cleaning Products Ragasztóanyagok: - Őrölt csont- és bőrenyv. Fehérje alapú glutin enyvek - EMFI BOIS. PVAC (polivinil-acetát) vizes diszperziója Szilárdítás, izolálás, levédés anyagai: - Paraloid B72 5%-os nitrohigítós oldata (szilárdításhoz) - Paraloid B67 3%-os lakkbenzines oldata (védőlakk) Kiegészítés, rekonstrukciók anyagai: - Az eredetinek megfelelő fajtájú faanyagok (fenyő, bükk) - ArtiWood. Epoxi alapú, kissé rugalmas, kétkomponensű műgyanta. Hőlégfúvóval (120 C felett) és diklór-metánnal felpuhítható, eltávolítható. Retusálás anyagai: - Művész olajfestékek Gyártó: Pannoncolor - Paraloid B72 5%-os nitrohigítós oldata (festőszerként) Fémrestaurálás anyagai: - Evipass savas kémhatású felület passziváló, korrózió átalakító szer, (Foszforsav 20%, Bórsav 2%). Gyártó: Első Vegyi Industria Rt. 2 Járó Márta: Klimatizáció, világítás és raktározás a múzeumokban, Budapest 1991, pp

13 12

14 13