Robert Bruce - Értekezés az Asztrálprojekcióról, II. 1. rész

Átírás

1 Robert Bruce - Értekezés az Asztrálprojekcióról, II. 1. rész Ez a kötet az elızı kiadvány teljes mértékben újraírt és felülvizsgált változata, amelynek készítése során tekintetbe vettem az azóta kapott visszajelzéseket és hozzáfőzéseket. Saját projektori tapasztalataim alapján megpróbáltam megoldani az embereknek az AP-val kapcsolatosan leggyakrabban jelentkezı, alapvetı problémáit. Ily módon ez egy interaktív munkává vált, amelyet a sok., -ben kapott, építı jellegő visszajelzésnek és tapasztalatnak köszönhetek, amelyeket a munkám inspirált az interneten. Az asztrális dimenziónak és a projekciónak számtalan megközelítése létezik, amelyek elég bonyolultak. Legtöbbjük félreérthetı, és össze is zavarhat bennünket. Ez a cikksorozat megpróbálja megvilágítani ezt a témát, és remélhetıleg megmagyarázni ezt az egészet. A teóriák és következtetések, amelyeket itt közreadok, nagyrészt a saját projekciós tapasztalatomból származnak. Ennek a kiadványnak a célja a téma jobb megértetése, valamint egyszerőbb és sokkal hatékonyabb projekciós technikák megismertetése az olvasóval. Az itt tárgyalt elképzelések, ötletek és technikák folyamatosan fejlıdnek, így az újabb és újabb felfedezések folytán mindig változhatnak. Mi az asztrális dimenzió? Az asztrális a fizikaihoz legközelebb "esı" dimenzió. Úgy borítja be és hatja át az egész világot (Földet), mint egy hatalmas gondolati (tudat-) háló(zat), felfogva és magában tartva minden gondolatot. Ennek a tartalmát a világ elméinek közös tudata hozza létre. Az összes gondolatot, emléket, fantáziát és álmot tartalmazza, amit a világ élı teremtményei eddig létrehoztak. A gondolatoknak ez a tengere rétegekre, síkokra oszlik, amiket asztrális síkoknak, asztrálvilágoknak vagy asztrális valóságoknak nevezünk. Az asztrális dimenzió asztrális anyagból jön létre, és találóan írhatjuk le gondolati anyagként. Ez a gondolatokra nagyon érzékeny, és bármilyen formába vagy alakba önthetı. Ezek a kreációk olyan tökéletesek lehetnek, hogy nem lehet ıket megkülönböztetni a valóságtól. Ez legkönnyebben egy, az asztrális anyag, és az elıhívatlan, nagysebességő film közé vont párhuzammal magyarázható meg. Amikor a filmet fénynek tesszük ki, amely fényt a kamera lencséje fókuszálja, akkor a valóság tökéletes képmása azonnal beleég a filmbe, a fénynek a filmre gyakorolt kémiai hatása miatt. Amikor az asztrális anyagot kitesszük az elmének a gondolatok által fókuszált hatásának, az asztrális anyag azonnal megformálja a valóság pontos

2 képét, az asztrális anyag és a gondolatok kölcsönhatása következtében. Az asztrális dimenzió bármely kreációjának a minısége, pontossága nagyban függ az azt létrehozó elme erejétıl. Álmok A tudatalatti a következıképpen hozza létre az álmokat: alvás közben az asztrális dimenzióba érkezünk. A tudatalatti itt bármilye "forgatókönyvet" létrehozhat. Ez a módja annak, ahogy a tudatalatti elme megoldja a problémákat, és ahogyan a tudatos elmével kommunikál. Komplex gondolati formák forgatókönyveinek egymásutánját hozza létre, és az asztrális anyagba (síkba) vetíti ıket, ahol azok "szilárddá" válnak. A tudatos elme ekkor az álomállapotban "végigéli", megtapasztalja ezeket az ott létrehozott történéseket. Ily módon ez olyan, mint amikor egy filmvetítı gép (a tudatalatti elme) vetít képet a filmvászonra (azaz az asztrális dimenzióba). Gondolati (elképzelt) formák Minden, a valós világban megjelenı új tárgy, objektum bizonyos idı után asszimilálódik az asztrális dimenzióba. Ilyenkor annak a gondolati formája elıször az asztrálvilágnak a legalacsonyabb szintő részében jön létre, abban, amelyik a legközelebb áll a valós világhoz, és az idı múlásával egyre inkább állandó lesz. Amint a többi gondolati formával is így van, minél több figyelem fordul felé, annál gyorsabban növekszik. Minél magasabbra kerülünk az asztrális dimenzióban (azaz minél messzebb a valós vagy fizikai világtól), annál kevesebb gondolati formát találunk úgy és olyannak, ahogyan azt itt a valós világban ismerjük. A fizikai dolgoknak nagyon sokáig kell hatással lenni rá, ahhoz hogy formát öltsenek, és megtalálhatók legyenek az asztrálvilágban. Próbált már valaha egy idegen házban sötétben közlekedni? Igen, mindenbe beleütközött. De ilyenkor amint otthonossá válunk abban a házban, a minket körülvevı formáknak egy képzeletbeli képe alakul ki bennünk, és így már könnyebben tájékozódunk sötétben is. Minél több idıt töltünk ebben a házban, annál erısebb lesz ez a képzeletbeli kép. Ez hasonló ahhoz, amint a gondolati formák növekednek a többi (asztrális) dimenzióban. A gondolati formák fejlıdése visszafelé is hasonlóan mőködik. Ha egy objektum nagyon hosszú idın keresztül állandó helyen volt, akkor egy tartós gondolati formává alakult az asztrálvilágban. Ha ezt az objektumot elmozdítjuk vagy elpusztítjuk, akkor annak a gondolati formája még továbbra is megmarad. Ily módon pl. az asztrálvilágban olyan bútorokat találhatunk a lakásban, amelyek igazából nincsenek ott, keveredve a sajátjainkkal. Ez a régebbi dolgok megmaradt gondolati formái miatt lehetségesek, amelyek pl. elızı bérlıké

3 voltak, stb., és még évekkel azután is a helyükön maradnak, hogy az "eredetijük" elmozdult onnan. A gondolati formák nem követik a mozgásban a "valós párjukat". Újak kezdenek fejlıdni ott, ahová az objektumot mozdítottuk, és a régiek pedig folyamatosan elhalványulnak. Minél tovább van egy objektum állandó helyen, annál erısebb gondolati forma lesz a helyén az asztrálvilágban. Ez az épületekre, építményekre, geológiai tereptárgyakra szintén érvényes. Projektálhatunk egy parkba, és ott akár találhatunk olyan házat, patakot, dombot, ami igazából nincs ott. Ezek valószínőleg léteztek a múltban. Minél magasabbra mozgunk az asztrálsíkok között, annál régebbiek a gondolati formák, és annál távolabbi geológiai idıben érezhetjük magunkat. Egy gondolati forma növekedésének az üteme nagyban függ az arra fordított figyelemtıl. Például egy milliók által szeretett, ismert, megtekintett és gondolatban gyakran felidézett festmény sokkal erısebb gondolati formával bír, valószínőleg, mint az az egyszerő festmény, ami valakinek a hálószobájában függ, és csak kevesek látják. Az asztrálvilágban tapaszalható gondolati formák száma attól függ, hogy milyen közel vagyunk a valós világhoz. Ha nagyon közel vagyunk, mint például egy valós idejő testen kívüli élmény során, akkor valószínőleg csak nagyon keveset (ha egyáltalán egyet is) fogunk látni. A valós idejő testen kívüli élmény során nem is igazán az asztrálvilágban, hanem az asztrál- és a fizikai dimenzió közötti átmeneti zónában létezünk. Látás az asztráltérben A fizikai testünk körülbelül 220 fokos szögben lát (a periférás látással együtt).tehát csak elırefelé látunk, de hátra, lefelé, fölfelé ugyanabban az idıpillanatban nem. Az asztráltestünkben TÖBB mint 360 fokos a látókörünk, és egyszerre látunk minden irányban. Ez a szferikus látás. (gömblátás). Az AP során a szokás hatalma alatt állva, csak egy irányba figyelünk, arra, amerre (szerintünk éppen) az "elıre" van. Ettıl még az összes többi irány látványa is ott van, ugyanabban az idıbe, csak éppen az agyunk nem tudja ezeket egyidejőleg feldolgozni. Ez az agyba az egész életen keresztül berögzıdött, frontális látás szokása ellen való. A gömblátás olyan, mintha egy többirányba látó szemünk lenne, amely egyidejőleg lát az összes irányba! Az asztráltestben nincsenek fizikai szerveink, mint amilyen pl. a szem. Ilyenkor a tudatnak egy, a semmiben lebegı, kivetített, nem-fizikai pontja vagyunk. Ilyenkor a gravitáció sem hat ránk, sem más fizikai törvény. Ebben az állapotban nincs le és fel, jobbra és balra, elöl és hátul. Csak az életünk során belénk rögzıdött látásmód az, ami ezt a perspektívát ránk akarja erıltetni az AP során. Fontos a gömblátás megértése, ha hatásosan akarunk mőködni az asztrálvilágban. Ez fıleg akkor van így, amikor valós idıben projektálunk, a valós világhoz közeli síkra. A gömblátás miatt gyakran úgy tőnhet, mintha tükörkép-világban találnánk magunkat, vagy a valóságnak

4 egy megfordított másolatában. Ezt saját magunk okozzuk, amikor elveszítjük az eredeti nézıpontunkat a projekció során. A projekció során egy ponton bármikor dezorientáltakká válhatunk, és a normálistól eltérı nézıpontban találjuk magunkat, amikor gondolkodás nélkül megfordulunk, vagy fejjel lefelé fordulunk. Ez megfordítja a természetes jobb és baloldalt, fel és le irányokat. Arra készteti a tudatalattit, hogy megfordítsa a képet, hogy a normál tudat rendesen mőködhessen. Mivel az asztrálvilágban nincs fizikai test, nem szükséges megfordulni ha hátra akarunk nézni. Egyszerően csak a nézıpontot változtatjuk "hátrafelé"-re. Ez, ha mozgás nélkül történik, akkor a tükörkép-effektust okozza. A következı ábra illusztrálja ezt a megfordított nézıpontot (megfordulás nélkül). Vegyük észre, hogy a jobb és bal nem cserélıdik fel. jobb bal (A) < > (B) jobb bal Tehát, amint a nézıpontunk (A)ról (B)re változik (illetve a nézési irány) megfordulás nélkül, a jobb és baloldal nem cserélıdik fel. Ez készteti a tudatalatti elmét, hogy kreatív erejét felhasználva kijavítsa a látványt, vagy annak egy részét, azzal, hogy megfordítja azt. Ez könnyebb, és kevesebb gondot okoz a tudatalattinak, mintha el kellene fogadnia a két oldal (örökös) felcserélıdését. Hasonló hatást lehet elérni, ha lefekszünk és a fejünk fölé nézünk, vagy pedig fejen állunk, és megpróbáljuk a tárgyak jobb és bal oldalát megfogni. Ez egy kis zavart okozhat a jobb és a bal megítélésében, tehát tudatosan ki kell gondolni, hogy melyik melyik oldal is ebben a megfordított helyzetben. Ez az enyhe kis zavar elég a tudatalattinak ahhoz, hogy valami könnyebben elfogadhatót kreáljon inkább. A gömblátás megérthetı, de attól még zavarba ejthet az AP során, ha elıáll az oldalak felcserélıdése. Inkább számításba kell venni, mint küzdeni ellene. Ilyenkor el kell fogadni a tükörképet, és egyszerően a tárgyak, objektumok elhelyezkedése alapján tájékozódni, nem pedig a saját jobb- és baloldaról való beidegzıdéseink alapján. Az AP során minden amit látunk, az elme által kerül felfogásra. A tudatalatti számára könnyő dolog az AP folyamán megcsavarni vagy megfordítani a valós világnak a tudatos érzékét, akár részben, akár teljes egészében. Megjegyzés: a megfordított nézıpont jelensége nagyon gyakran megtörténhet bármely projekciónk során.

5 Vizualizációs erı A tudatalatti elme SOKKAL nagyobb vizualizációs erıvel rendelkezik, mint a tudatos elme. Ez körülbelül olyan, mint egy szuperszámítógép egy játék számológéphez képest. Az asztrális dimenzióban, tudatos projekció vagy "tiszta álom" során, amikor a tudatos elme figyel, ez a különbség nagy zavarodottságot okozhat. A tudatalatti végig ott bujkál a felszín alatt a projekció folyamán. Az egész kreatív erı próbál kitörni, hogy létrehozhasson, és amint tudja, meg is teszi ezt. A kreatív erınek ez a különbsége (a tudatos tudatalatti elme között), kombinálva az egész élet alatt megszokott egyirányú nézéssel az oka az Alice Csodaországban - effektusnak. Hadd magyarázzam meg... Vegyük ezeket: 1. A tudatalatti elme hihetetlen kreatív ereje 2. A tudatos elme gyenge kreativitása 3. Az asztrális sík érzékenysége a gondolatok iránt 4. Gömblátás 5. Jobb és baloldal érzékelésének felcserélıdése. És kész is a totális zőrzavar receptje. Az Alice Csodaországban-effektus Kivetítjük az asztráltestünket, és körbenézünk a szobában. Minden normálisnak tőnik, ám hirtelen észre vesszük, hogy az ajtó rossz falon van... Hogyan? Nézelıdés közben ezt az ajtót hátsó nézetben láttuk, felcserélve az agy természetes jobb- és baloldali perspektíváját. Az agy ezt nem tudja feldolgozni, a (ez eddig megszokott) frontális látásmód miatt. A bútorok, ajtók, ablakok helye normális, de hátsó nézetben ez megváltozik. Ez készteti a tudatalattit, hogy létrehozzon egy ajtót ott, ahol - azt gondolja - annak lennie kell. Amikor ránézünk, igazinak tőnik, noha nem kellene ott lennie. És ha egyszer létre lett hozva, ott is marad, mivel az agy számára feldolgozhatatlan lenne ha eltőnne. Szilárd, igazi ajtók végül is nem szoktak csak úgy eltőnni a semmiben a szemünk elıtt. Amikor az ajtó rendes helye felé fordulunk, az ott is van, ahogy rendesen. Ilyenkor két, három, vagy akár több ajtónk is lehet egy helyett. Ha a valódi ajtón megyünk át, a ház többi része, remélhetıleg, olyan lesz, amilyennek lennie kell. De ha az egyik "képzelt" ajtón lépünk át, akkor az elménk tudni fogja hogy az nem igazi ajtó, és nem nyílhat a ház bármely valódi részébe, tudja hogy nem lenne szabad ott lennie. Ha kinyitjuk ezt az ajtót, valami mást fogunk

6 ott találni. Általában egy nem létezı folyosót vagy átjárót, ami a ház egyéb olyan részeibe vezet, amik szintén nem léteznek. Innentıl kezdve, ha ezen az ajtón átlépünk, a Csodaországban találjuk magunkat, ahol minden lehetséges, csak nem túl valószínő. Ilyenkor gyakorlatilag a valóságban nem létezı de most létezı ajtón keresztül az asztráldimenzióba léptünk be. Ha a tudatalatti elkezdett létrehozni dolgokat, onnantól már nem is fogja abbahagyni. Erre azért van szükség, hogy a tudatos elme elfogadhassa azt az abnormális helyzetet, amibe került. Ennek a kreativitásnak egy bizonyos szintjénél a tudatalatti elveszíti azt (az állapotot), és az asztrálvilág más részeibe kezd utazni. Az AP-nek ennél a pontjánál a valóság teljesen elvész, és helyette az asztráldimenzióba megy át az egész. Az Alice-hatás többféle módon is bekövetkezhet az AP során, a fenti leírás csak egy példa. Az AP-t végzı személyek gyakran jelentették, hogy egyszerően elvesztik fölötte az ellenırzésüket, tárgyak tőnnek fel, majd el, és egyáltalán, minden nagyon furcsa lesz. Ezt alapvetıen a tudatalatti hatalmas létrehozó ereje okozza, amely ilyenkor mőködésbe lép. Elkezd tárgyakat létrehozni és eltőntetni, majd az asztráldimenzió más területére visz, és egyáltalán, mindent megnehezít szegény (AP-t végzı) személy számára. A fenti probléma elkerülése érdekében: koncentráljunk arra amit teszünk az AP során, ne hagyjuk hogy gondolataink elkalandozzanak. Az irányok felcserélıdésének problémája a minimálisra csökkenthetı, ha mindig az "elıre" irányra koncentrálunk, egyszerre csak egy irányba figyelünk. Megforduláskor szépen körbe kell fordulni a figyelmünkkel, nem pedig egyik pillanatról a másikra a hátsó nézetre váltani. Az asztrálvilág jó hely a nyugalomra, ha komoly terveink vannak. A tudatalatti hatalmas létrehozó ereje, persze, kihasználható. Nagyon értékes eszköz, ha tudjuk, hogyan használjuk fel azt. Ezt a 3. részben fogom körvonalazni, "Virtuális valóság projekció" cím alatt, ahol leírom, hogyan hozzunk létre saját személyes asztrális valóságot. Olvadó kezek Amikor az asztráltestet kivetítjük, közel a valós (fizikai) világhoz, testünk, mint olyan, nincs. De, mivel a tudatos elme ezt nem tudná feldolgozni, így létrehoz nekünk egyet, az éteri (fizikai) test gondolati formáját. Ha elkezdjük egy testrészünket, pl. a kezünket figyelni, észre vesszük hogy nagyon gyorsan "elolvad". Sápadtnak és különösnek tőnik, és néhány másodperc múlva az ujjak elkezdenek "olvadni", mint a hó egy eldobott fáklya alatt. Sápadt kinövésekké fogynak, majd a karok is olvadásnak indulnak. Ez az olvadási hatás általában csak akkor mutatkozik, ha elszántan, szándékosan figyelünk egy testrészt, vagy létrehozunk valamit. A testrészek ily módon történı figyelmes vizsgálata a tudatos elmét használja, ami, mivel gyenge a létrehozó képessége, nem tudja túl sokáig egyben tartani az összetett formákat. Ez

7 okozza az olvadási hatást. Ha az AP során mégis, átmenetileg a testünkre terelıdne a figyelmünk, ez az olvadási hatás nem jelentkezik. Létrehozott gondolati forma objektumok Az AP folyamán a tudatos elménkkel hozhatunk létre tárgyakat. Ezeknek a gondolati formáknak, létrehozott tárgyaknak a tartóssága a kreációs energiánktól, képességünktıl függ. Attól is függ, hogy mekkora erıfeszítést áldoztunk a létrehozásra. A fentebb leírt olvadási jelenség mutatkozik bármely, tudatosan létrehozott tárggyal kapcsolatban. Például, ha létrehozunk egy kardot, amint elképzeljük, meg fog jelenni a kezünkben, egy rövid idıre. Ezután éppúgy, ahogy a kézzel történt, el is olvad majd. Ha koncentrálunk rá, meg tudjuk tartani a saját alakjában, de amint gyengül a koncentrálás, úgy gyengül maga a kreáció is. Ez hasonló a valós világban végzett vizualizációhoz. Nehéz, és koncentrálni kell, ahhoz, hogy a lelki szemeink elıtt valami megjelenjen. Amint a koncentrálás gyengül, úgy halványodik/változik el a képzelt látvány. Ez jól mutatja a tudatos és a tudatalatti elme vizualizációs képessége közötti hatalmas különbséget. Hogy tartós gondolati formát hozzunk létre, ahhoz be kell csapni a tudatalattit. Ezzel a témában, mélyebben, késıbb foglalkozom. Hogyan történik a projekció? Alvás közben, az "éteri test" vagy más néven energiatest (a fizikai testünk maga) töltıdik. Kitágul és megnyílik, hogy magába szívja és tárolja az energiát. Az energiatest normális körülmények között ezt csak alvás közben tudja megtenni. Amikor megnyílt(ak), a csakrák folyatják az energiát az energia-testbe, éteri anyag formájában. A feltöltıdés alatt az asztráltest különválik, és az asztrálvilágba "utazik", ahol álmokat hozhat létre és tapasztalhat meg. Ha ez az elkülönülés tudatosan történik, vagy utána öntudatunkhoz (magunkhoz) térünk, akkor bizonyos ellenırzésünk lesz felette. Ekkor ez egy testen kívüli élmény, asztrálprojekció vagy tiszta álom. A testen kívüli élmény, az asztrálprojekció és a tiszta álom közötti fı különbségek: A testen kívüli élmény A testen kívüli élmény (továbbiakban OOBE azaz Out Of Body Experience) egy valós idejő projekció, közel a valós világhoz. Gyakran jelentkezik a halálközeli élmény részeként. Ez

8 akkor következik be, ha egy személy egy bizonyos trauma (autóbaleset, sebesülés, szívroham, szülés) következtében a testén kívülre kerül. Az OOBEn keresztülmenı (vagy azt végzı) személy tudatában van, valós idıben követi a fizikai testét körülvevı világot. Például beszélgetéseket, történéseket. A testbe való visszatérés után sokan ezek közül a személyek közül pontosan leírták a beszélgetéseket és eseményeket. Megjegyzés: Az OOBE picivel különbözik az asztrálprojekciótól és tiszta álomtól, ez a különbség pedig a valós idejő, objektív megfigyelés. Ezt az asztráltest okozza, amely nagy adag éteri anyagot tartalmaz, amely közel tartja a fizikai világhoz. A valós idejő OOBEt két fı oka lehet. 1. Az illetı személy közel áll a halálhoz, vagy ezt hiszi, amelynek következtében nagy adag éteri anyag vezetıdik át az asztráltestbe, felkészülésként a halál folyamatára 2. Az illetı személynek aktívak a csakrái, és ugyanazt csinálják. Éteri anyagot vezetnek az asztráltestbe. A csakra-aktivitás lehet veleszületett vagy begyakorlott, tanult tulajdonság. Megjegyzés: Lehetséges a tudatos projekció közben OOBE elérése, ha elég éteri anyagot generálnak a csakrák. Egy OOBE során a valóságot igaziként fogjuk fel (valósnak), az idı pedig "normális" (azaz valós idejő). Gyakorlatilag, amikor a valós világba történı valós idejő projekciót végzünk, mint egy OOBE, ez a projekció valójában a fizikai- és az asztráldimenzió közötti határ-, átmeneti sávot célozza meg. Ha az asztráltest elég éteri anyagot tartalmaz, akkor csak kicsit tud a valóságtól elrugaszkodni. Ez azt jelenti, hogy a projekció valós idejő lesz, és olyan közel történik a fizikai valósághoz/világhoz, hogy megkülönböztethetetlen lesz attól. Megjegyzés: Ezt sokszor kipróbáltam, valós idıben kivetítve magamat a környezetembe (pl. utcára, útfelbontásokhoz, balesetekhez, stb.), majd visszatérés után ellenıriztem a megfigyeléseimet. Nagyon erıs akadályai vannak a fizikai világba történı, tudatos, valós idejő projekciónak, OOBEnek. Ezek közül egy a generált és az asztráltestbe vezetett éteri anyag mennyisége. Ez a valós idejő projekció (OOBE) idejét a csakra- fejlettség és -ellenırzés fokának megfelelıen határolja be. Az asztrálprojekció (AP) Ez az, amikor az asztráltestet az asztráldimenzióba vetítjük, ahol a dolgok eléggé különböznek a valós világban megszokottól. Az idı nagyban torzulhat. Pl. egy óra az

9 asztráldimenzióban lehet hogy csak pár perc a fizikai valóságban, attól függıen, hogy az asztrálvilág mely részében vagyunk. A valóság "folyékony" és változékony. A "tiszta álom" ("Lucid Dream") Errıl akkor van szó, amikor egy személy teljes mértékben tudatában van annak, hogy éppen egy álmot álmodik. Akár bizonyosfajta ellenırzés alá vonhatja az álmot, akár asztrálprojekcióvá alakíthatja ezt a tapasztalatot. A tiszta álom sokkal inkább hasonló az APhoz mint az OOBE-hez,. mivel az idı itt is torzul. AP vagy tiszta álom? Sok személynek, azok közül akik projekciót végeznek, kihagy az emlékezete a testbıl való tudatos kilépés elıtt, és az asztrálvilágban térnek magukhoz. Az asztráltest elkülönülése után térnek a tudatukhoz, amikor már az asztrálvilágban vannak. Ha elveszítjük a tudatunkat a kilépés alatt, akkor gyakorlatilag tiszta álomról, nem pedig AP-ról van szó. A projekciónak mind a három, fent leírt módja közeli kapcsolatban van, pl. mind a háromnak a során elkülönül az asztráltest a fizikai testtıl, és egy, a fizikai testtıl külön álló valóságot tapasztalunk meg. Robert Bruce - Értekezés az Asztrálprojekcióról, II. 2. rész Kilépés Miután a fizikai test elaludt, az asztrális test mindig a fizikai világba kerül, vetítıdik ki. Amikor az energia-test kitágul, megnyílik, az asztrális test szabadon lebeg, és éppen a fizikai test felett van, az kitágult energia-test általi befolyás mezején belül. Ezen a mezın belül, amit drót vagy kábel (az Ezüst Szál) aktivitási térnek is nevezünk, az asztrális test közel marad a fizikai világhoz, mivel az éteri anyag mezejében van. Tudatos asztrálprojekció közben úgy tőnhet, hogy közvetlenül az asztrál-szintre projektáltunk. DE a kezdetnél mindig van egy átmeneti fázis, ahol egy, a fizikai világhoz közeli asztrális formában létezünk. Ez, a bármely projekciónál meglevı, kezdeti állapot kimaradhat a tudatból, ha a projekció pillanatában kihagy az emlékezetünk. A test körüli terület, a Szál

10 aktivitási körén belül, éteri anyaggal van feltöltve, és ezen a területen belül az asztráltest valós idıben, a fizikai világhoz közel van tartva. Éteri anyag Az éteri anyag a bármely élı szervezet által létrehozott életerı-szubsztancia ("anyag, lényeg"), amely egyszerően azáltal jön létre, hogy az adott szervezet ÉL. Ez egy olyan anyag, amely fizikai és az asztrális test között van valahol, részben fizikai és részben asztrális. Ennek az anyaga valahol a fizikai ANYAG és az ENERGIA közötti dolog, és hasonló a közeli "unokatestvéréhez", az ektoplazmához. Az éteri anyaggal tudományos kutatások is foglalkoznak. Kórházban haldokló emberek ágyát érzékeny és pontos mérlegre helyezték, és EEG valamint EKG gépekre kapcsolták ıket. Minden esetben, a halál beálltának pontos pillanatában egy hirtelen súlycsökkenés következettbe, körülbelül egy negyed unciának megfelelı mértékben. (1 uncia = 28,35g). Ezt a halál pillanatában az asztrális testbe vezetett nagy mennyiségő éteri anyag okozza. Ez hasonló ahhoz, amikor a halál közeli élmény során az éteri anyag az asztráltestbe kerül. Ez a hirtelen, nagymennyiségő éteri anyag - átvitel a halál folyamatának a kezdete. Ektoplazma Az ektoplazmát hasonló módon tanulmányozzák. Materializációs médiumokat pontos és érzékeny mérlegekre ültettek, ezután megkérték, hogy hozzanak létre ektoplazmát egy másik hasonlóan pontos és érzékeny mérlegre. A médiumokon olyan mértékő súlycsökkenést tapasztaltak, amennyivel nıtt a létrehozott ektoplazma súlya. Amikor a médium eltőntette az ektoplazmát, ugyanolyan ütemben nyerte vissza azt a súlyt. Az ektoplazmát a csakrák hozzák létre. A médium fizikai tömegébıl hoznak ilyenkor létre másik anyagot, ektoplazmát. Dimenziók közötti manifesztáció Bármely nem-fizikai, vagy nem-inkarnálódott entitás, beleértve az asztráltestet, annak érdekében hogy valós idıben, a fizikai világhoz közel funkcionálhasson, éteri anyagot kell hogy tartalmazzon. Éteri anyag nélkül a nem-fizikai entitások (lények) visszahalványulnak a saját dimenziójukba, ahonnan erednek. Az éteri anyag csak a fizikai világ élı "lakos"aitól származhat. Energiaáramlás Az ismert "Ezüst Szál" több, mint ami csak összekötné a két testet. Ez egy valódi köldökzsinór, ami információt és energiát szállít a fizikai és az "árnyék"-testek között. Bizonyos projektorok látják, mások pedig nem. Néha a köldöktıl, néha a homloktól ered. Az

11 eredete általában a csakra-aktivitástól függ. Amelyik csakra a legerısebb, a legaktívabb, az ellenırzi az árnyék-testek felé történı energiaáramlást. Ezenkívül számít, hogy mit hisz errıl maga a projekciót végzı személy, és persze a tudatalatti elme kreativitása is. A szál általában ott jelenik meg, ahol azt feltőnni várjuk, a tudatalatti szerint. Amint az asztráltest belép az asztráldimenzióba, kell hogy legyen egy jó asztrális-energiaforrása a csakrák felıl, annak érdekében, hogy azzal a dimenzióval szoros kapcsolatban lehessen. A tiszta asztrál-memória (emlékezés az ott történtekre) nagyban függ a rendelkezésre álló energiától. Az asztráltest természetes környezete az asztráldimenzió. Nem fog az onnan eltőnni pusztán az energia hiánya miatt, mint ahogy a fizikai test sem tőnik át más dimenzióba, pusztán azért mert valaki nem pihent vagy evett eleget. Ettıl csak egyszerően gyenge lesz, és nem tud ott "tevékenykedni". Ami ebbıl következik: Az asztrális elmének elég energiájának kell lenni ahhoz, hogy erıs, élénk és színes emlékeket adjon. Ezeknek az asztrális emlékeknek elég erıseknek kell lenniük ahhoz, hogy a fizikai agyban kellı mérető "győrıdést" hozzanak létre, és így a fizikai elme fel tudja ıket idézni ébredés után. Például, ha nem alszunk napokig, fáradtak és apatikusak leszünk, és a valósággal való "kölcsönhatásaink" gyengék és hatástalanok lesznek. Ha megnézünk egy filmet ebben az állapotban, akkor csak pár emléket fogunk tudni felidézni róla a késıbbiekben. Csak töredékeket. De, ha a filmet kipihenten, frissen és energiával telve nézzük meg, akkor teljesen átéljük és élvezzük, és kristálytiszták lesznek róla az emlékeink. Ez hasonló ahhoz, ami egy alacsony energiájú asztrálutazás során történik. Az asztráltestnek energiahiánya van, és nincs elég benyomása az utazásról. Ez okozza, hogy az emlékei nem lesznek dominánsak, amikor visszatér a fizikai testbe. Amint korábban is említettem, éles, színes és élénk emlékeknek kell lenniük ahhoz, hogy az agy emlékezhessen ezekre. A csakrák használata A csakrák teljes kifejlesztése, és az ellenırzésük megtanulása éveket vehet igénybe, a természetes képességeinktıl függıen. Mindenesetre ez nem gátolhat minket abban, hogy nagyon alapvetı, egyszerő módon (máris) használhassuk ıket az OOBE-k és tiszta álmok elérésére, már a fejlesztés nagyon korai szakaszában. Az energia-emelés és csakra-stimuláció rendkívül egyszerő és könnyen végezhetı gyakorlatok. A megemelt energia automatikusan az asztráltestbe fog áramlani, a projekciót megelızıen és azalatt is végig. Az energia-emelésnek és a csakrákon átáramló energia ellenırzésének a megtanulása által az álmaink, tiszta álmaink és OOBE tapasztalataink meg fognak változni. Élénkebbek lesznek és felejthetetlen élményeket adnak. Ez bizonyos módon egy második élettel ajándékoz meg bennünket, gazdag, élvezhetı tapasztalatokkal, amikbıl tanulhatunk, és általuk növekedhetünk.

12 Magasabb szintek és azok átmeneti zónái A lét hét szintjének általánosan elfogadott nevei, az alacsonyabbtól a magasabb felé, a következık: Fizikai, Asztrális, Mentális, Buddhikus, Atmikus, Anupadaka és Adi. Ezek a magasabb szintek hasonlóak az asztrális dimenzióhoz, de a tudatnak sokkal magasabb szintjével bírnak, és teljesen különállnak attól. A különbözı szintek között köztes, átmeneti zónák vannak. A különbözı dimenziókra és azok átmeneti zónáira jó analógia Föld légköre. Ha a levegıt vesszük az asztrális dimenziónak, akkor a sztratoszféra lenne az átmeneti zóna, és az őrben lévı vákuum a mentális dimenzió. Egy egyszerő repülıgéppel repülhetünk a légkörben. Ez az asztráltest. A sztratoszférába eljuthatunk egy nagyon erıs sugárhajtású géppel, de egy őrhajúra (a mentális testre) van szükség hogy az őrben utazhassunk. Ez megmagyarázza, hogy miért van szükség egy más árnyék- testre ahhoz, hogy a létnek ezekre a különbözı síkjaira utazhassunk. Az asztráltest beléphet az asztráldimenzió feletti és alatti átmeneti zónákba, ha megfelelı típusú energiát tartalmaz. Pl. a fizikai és asztrális szint közötti átmeneti zónában való létezéshez az asztrális testnek éteri energiával kell bírnia. Az asztrális/mentális szint közötti létezéshez mentális energiára van szükség. Magasabb szintő projekció A csakrák feletti megfelelı ellenırzéssel elegendı energia termelhetı ezekhez a magasabb szintekhez. A megfelelı típusú energia létrehozása az ahhoz tartozó szintre fogja emelni a tudatunkat, és energiával tölti fel a megfelelı árnyék-testet. Ez általában a tudat-emelı meditáció és a csakrákon végzett, megfelelıen fejlett energia-gyakorlatok segítségével érhetı el. A tudatunk ekkor meg fogja tapasztalni a létezésnek azt a szintjét. Ha elég energia áll rendelkezésre, és a körülmények megfelelıek, az adott személy az árny-testét egyenesen annak a természetes dimenziójába tudja vetíteni. A végzı személy gyakorlatától és személyes adottságaitól függıen, ha egy testet energiával tölt fel és projektál, ugyanez lehetséges az annál alacsonyabb szintő test(ek)kel is, Az asztráltest magában foglalja a többi árny-testet is, és egy projekció folyamán ki tudja vetíteni a mentális testet a mentális dimenzióba, és így tovább. Ez néha többszörös emlékezést eredményezhet egyazon projekcióval kapcsolatban. Az általános szabály az, hogy amelyik árny-test a legnagyobb energiát tartalmazta, annak lesznek a legerısebb emlékei. Ezekre fog emlékezni az illetı, ébredés után. Az asztrális dimenziónál magasabb szintekre történı projektálás magas szintő gyakorlatot igényel. Profinak kell hozzá lenni az energia-emeléses és csakra-ellemnırzı gyakorlatokban

13 egyaránt, de ez elérhetı. Én eddig az Asztrális, Mentális, Buddhikus és Atmikus létezési szintekre projektáltam. Általános hiedelem, hogy emberi lény nem tud az Asztrális, Mentális és Buddhikus szinteknél magasabbra jutni, nem képes elérni az Adi és Anupadaka szinteket. Ezek a szintek is el vannak nevezve és körül vannak írva, tehát valakinek már kellett ott járnia, különben ismeretlenek lennének. Ha felismerjük az elme igazi természetét, megérthetjük, hogy nincsenek határok. Valaha olyat is állítottak, hogy a hangsebességet nem lehet túllépni... Mellesleg: Ezek a dimenziók nincsenek kitáblázva, hogy "Isten Hozott az Asztráldimenzióban!', vagy "Mentális Dimenzió, figyelem!". Azokat a szinteket, ahol jártam, az elfogadott neveiken említve fogom leírni. Az Asztrális Dimenzió Ez egy különös, feje tetején álló világ, amilyet Alice talált Csodaországban. Minden objektívnek, valósnak tőnik, de közben mégis cseppfolyós és változékony. Minden megtalálható itt, szexuális energiával csordultig töltött elemi szintektıl kezdve gyönyörő, lelki harmóniával telített helyekig. Az idı itt torzul és kitágul. Az Asztrálvilágban töltött egy óra csak pár perc a valós (fizikai) világban. A valós világhoz képest ez sokkal gyorsabban vibrál, olyan, mintha egy videofilmet húszszoros gyorsítás mellett néznénk, de ez itt fel sem tőnik. Az asztrális álom-tengerek közötti mozgás a projektorok számára elég nehéz, van akinek sikerül, van akinek nem. Nagy gyakorlatot igényel az elıre eltervezett asztrálutazás megtétele. Végtelen számú valóság, sík, képzelet és álomsík van ebben a dimenzióban. Amint említettem, ezek rétegzıdnek, és a megfelelı gondolatok síkjaiban rakódnak le. Alvás közben, vagy tiszta álom során a tudatalatti létrehoz nekünk egy saját álom-tengert, a személyes álomszínházunkkal. Amikor tudatra ébredünk egy álom alatt, ellenırzésünk alá vonjuk azt. Ez az ellenırzés az erıs tudatalattitól kerül átvételre. Annak erıs ellenırzése nélkül a személyre szabott álom, képzelet meg fog változni. Az asztrál egyéb területeire fogunk kerülni, és a valóság amiben vagyunk, egyéb valóságokkal fog keveredni. Az asztráldimenzióba történı tudatos projekció során annak bármely részébe mehetünk, és elutazhatunk különbözı valóságokba, más álomsíkokra, vagy több ilyen keverékét tapasztalhatjuk meg. Erre különbözı technikák vannak, de ezek mindegyike valamiféleképpen a tudatalatti "átverésére" alapul. Némelyik projektor a kezét figyeli, amint olvad, mások körbe-körbe pörögnek hogy felcserélıdjön a jobb- és baloldal. Ezek a módszerek mind a tudatalattit csapják be, tévesztik meg, és így jutnak az asztrálsíkra. nagyon nehéz körülírni azt, hogy mi a módja a szintek közötti mozgásnak, igazából ezt próbálkozások alapján lehet megtudni, saját hibánkból tanulva, próba-szerencse alapon. Meg

14 kell tanulni a tudatalattinkkal bánni, hogy miként csapjuk be bizonyos eredmény elérése céljából. Elképzelt Valóságba történı projekció Itt egy egyszerő megbízható, saját magam által kifejlesztett módszer a saját személyes képzeletvilágunk megteremtésére. Szerezzünk egy kellemes helyet ábrázoló posztert, fényes és napos helyrıl szólót. Minél nagyobb annál jobb, de a normál poszter-méret is megteszi. Akasszuk a szoba falára ahol a projekciót fogjuk végezni, vagy egy szomszédos szoba falára. Egy kis spotlámpát irányítsunk a képre, a fı világítás legyen leoltva. (spotlámpa helyett egy éjjeliszekrényen használatos lámpa is jó lesz, ha irányítható a fénye). Belépés a képzeletvilágba: Projekció közben mozogjunk a kép felé, üresen tartva elménket (azaz ne gondoljunk semmi másra). Arra se gondoljunk hogy mit is csinálunk valójában, csak figyeljük erısen a képet és mozogjunk annak az irányába. Amint elérjük azt, a tudatalattinkat becsapjuk ezzel, és az kénytelen lesz egy, az ahhoz a poszterhez hasonlatos asztrál-valóságot teremteni. Csak mozogjunk a poszterhez, majd a poszterbe. Ebben a világban minden pontosan olyan lesz, mint a valóságban. Normális, három dimenziós valóságnak fog tőnni, pontos másolatnak, a fizikai valóságtól megkülönböztethetetlennek. A képzeletvilág személyre szabása: Vágjunk ki és ragasszuk oda olyan tárgyak/személyek képét, amelyeket szeretnénk, ha ott lenne velünk a képzeletvilágban, amikor belépünk oda. Ne egyszerően odaragasszunk egy egész képet; ollóval vágjuk körbe az alakot. Próbáljunk olyan képeket keresni, amelyek a poszter képéhez mérten arányosak. Ha egy ember képét vágjuk ki és tesszük oda, legyen élı vagy már halott, a tudatalattink annak a személynek egy gondolati formáját fogja ott létrehozni. Ez kiváló módszer arra, hogy az eltávozottakkal kommunikáljunk. Szellemekkel történı kommunikáció Elképzelésem szerint a tudatalatti létrehozza ezt a gondolati formát az adott személyrıl. Ez az alak a tudatalatti emlékei alapján "animálható" teljes részletes tökéletességgel. De ha a szeretet is jelen van, akkor ennek az eltávozott személynek a lelke abba a formába "lesz vonva", és lehetıségünk nyílik az illetıvel beszélgetni. Az Akashi felvételek Ez az asztrális és mentális dimenzió közötti átmeneti zónában található, részben asztrális, részben mentális, és bizonyos módon kiterjed az összes szintre. Ezek a felvételek tartalmazzák az összes, valaha történt eseményt, gondolatot, mit egy hatalmas, mentális

15 emlékezet, képeskönyv. A felvételek a múlt és a jelen eseményeit és gondolatait tartalmazzák. Kicsit olyan is ez, mint a jövıbe látás. Ahhoz hogy valami értelme legyen a felvételeknek, egy kis álomfejtési gyakorlat kifejezetten segít. Ha az Akashi felvételekhez utazunk, a legnagyobb energia által körülvett eseményeket fogjuk látni. Éppen ezért a háborúk, természeti csapások és szerencsétlenségek a legjobban láthatóak. Az ıket körülvevı hatalmas energia miatt az összes többi dolog felett állnak, és ezek látszódnak a legjobban. Ha a jövıbe nézünk, a lehetıségek területére, akkor a szimbolizmusnak az aktuális eseményekkel alkotott zavarba ejtı keverékét fogjuk látni. Ezt a jövıkép-szimbolizmust a fı vallások hit-rendszerei okozzák. Emberek milliói évezredeken keresztül hittek jóslatok bizonyos formáiban. Akár a Biblia Jelenések Könyvérıl van szó, akár Nostradamus írásairól. Ezek az ısi jóslatok sőrőn át vannak szıve szimbolizmussal. A szimbolizmus meghatározza, hogy hogyan álmodnak és gondolkoznak az emberek a jövıvel kapcsolatban. Ez a szimbolizmus viszont az Akashi felvételekben (tekercseken) a jövıbeli események szimbolikus ábrázolásaként jelenik meg. A szimbolizmus nagy segítség az Akashi felvételek "olvasása" közben. Az akashi tekercsek indexként is használhatók. Például, a kicsit késıbb leírt referencia a "Háború Kutyái" könnyen érhetı egy jelenlegi háborúként. A Kaszás a halál és a pusztulás egyetemes jelképe. Tehát, ha ilyen típusú, jövıbeli események iránt érdeklıdünk, akkor a háborúnak erre a szimbolikus bejegyzésére kell hangolódnunk, azután a kategóriában megkeresni a múlt és a jelen háborúit. Az álomfejtésen kívül nagy segítség lehet némi történelmi, földrajzi, vallásos szimbolika-béli, és háborús vezetıket és államvezetıket illetı ismeret. Például, a lejjebb leírt jövı-látomásban, ha ismertem volna azt az embert, aki az ott látott tömeghez szónokolt, és felismertem volna az országot, akkor egy pontos jóslatot adhattam volna, ahelyett hogy utólag legyek bölcs. Beléptem az Akashi tekercsek tudatállapotába. Nagy tömegő szimbolizmussal találtam szembe magamat. Egyszerre négy dimenzióban láttam. A tudatom ezt nem igazán akarta elfogadni. Háborúkat, szerencsétlenségeket, földrengéseket, vulkánkitöréseket, repülıgépszerencsétlenségeket, gyilkosságokat, stb. láttam, nagyon zavarba ejtı és depresszív élmény volt. Ám a látott szimbólumok egy kis darabkáját felismertem, és erre hangoltam magamat. A Kaszást láttam a Háború Kutyáit pórázon tartva, amely kutyákról több próféta is írt. Ezek a kutyák félelmetes vadállatok voltak, mészárlásra kész állkapcsokkal. Ez a csuklyás alak tartotta ıket ellenırzése alatt, egy gonosz koponyával az arca helyén, egy kaszát hordozva. Amint figyeltem, elszabadította a kutyákat, ezzel egy közelgı háborút jelezve.

16 Erre a helyszínre hangolva magamat, az egész fölött lebegve, éreztem a napsütést és az alattam elterülı város illatát. Egy embert láttam, két hatalmas kard alatt egy emelvényen beszélni, több ezer emberhez intézve szuggesszív szavait. Az egyik kard egy keresztes lovag kardjává változott. Az ember Szaddám Husszein volt, a helyszín pedig Bagdad, az ismeretlen katona sírjánál. Ezt hat hónappal az Öbölháború kitörése elıtt láttam. Nem tudtam hogy ki ez az ember és hol is jártam, amíg nem láttam az egészet a televízióban. Az Akashi felvételeket lapozgatva olyan, mintha egy végtelen, mentális fotóalbumot nézegetnénk. Félelmetes mennyiségő látvány és hang bombázza a látogatót, amelyek a múltból, a jelenbıl és a lehetséges jövıbıl származnak. Ezek közül a tekercsek közül ki kell egyet választani, ráhangolódni és megnézni. Ekkor az adott tekercset "végigéljük", mintha nézıként ott lennénk a helyszínen. Az Akashi tekercsek lekérdezése egyedül is történhet, ha van gyakorlatunk, de ez általában inkább egy gyakorlott lény segítségével történik, aki a létezés egy magasabb szintjérıl származik. Ez olyan, mint egy telepatikus idegenvezetés. A hatalmas információmennyiséget kiszőrik az embernek, és a kívánt tekercset érthetı formában lejátssza a... könyvtáros. Néhány ember azt állítja, hogy az Akashi felvételek közé érve egy könyvtárat talált ott, valódi könyvekkel. A múlt, jelen és jövı mint szöveg jelentkeztek a könyvekben. Néhányan azt is állítják, elolvastak egy felvételt, azután beléptek a felvételbe, és elsı kézbıl megtapasztalták azt. Ezek mind igaznak tőnnek az Akashi tekercsekkel kapcsolatban. Ezek könyvtáros által vezetett látogatások, ahol az Akashi felvételek valami ismerıs, könnyen megérthetı és elfogadható dologként kerülnek bemutatásra. A mentális dimenzió Ez egy látványos dimenzió! Hang-folyamok, a szivárvány színeiben pulzáló fényekkel körülölelve. A gondolatok fények és hangok kaleidoszkópjaként jelennek meg. Az inspiráció kristályosan csillogó ege alatt mész az ötletek mezején. Ha belépünk ebbe a világba, ne is próbáljuk racionalizálni és elfogadni, különben megırülünk, mert ez az emberi megértés határain túl van. Csak fogadjuk el, hagyjuk sodorni magunkat, és élvezzük! Ez lehet az a dimenzió, úgy hiszem, amit a vikingek az Asgardi "Szivárvány Híd"-nak neveztek. Komolyan olyan érzés, mintha egy szivárványon sétálnánk felfelé egy csodálatos szép világba, ahol bizonyára az istenek laknak. Létezzünk itt a csodálatos szépségben. Hagyjuk elszabadulni a gyermeket magunkban, hogy játsszon ebben a csodaországban. Minden valósnak és szilárdnak tőnik. Az idı még jobban eltorzul itt, mint az asztráldimenzióban, a valóság pedig kaleidoszkopikus.

17 A buddhikus dimenzió Ez egy meleg, absztrakt világ, tökéletes békével és végtelen szeretettel telítve. Ez a színtiszta Fehér dimenziója. Nincs itt más érzékelés, mint a csillogó Fehérség látványa. Ebben a dimenzióban nagyon gyorsan lemondunk a tudatos gondolatokról és az egyéniségünkrıl/egyediségünkrıl. Sokáig nem tudunk gondolkodni, ha belépünk ide, és nem is érzünk erre késztetést. Ellenállhatatlan kényszer vonz minket a csöndes nyugalomba. Olyan, mint elveszni egy nagy halom meleg, tiszta gyapjúban. Ebben a világban megszőnünk egyénnek lenni, és AZ EGYNEK A RÉSZÉvé válunk. Szintén megszőnünk férfinak vagy nınek lenni. Bizonyos értelemben ez olyan, mint a visszatérés az anyaméhbe. Végtelen szeretı melegségtıl, megértéstıl, megbocsátástól és megbékéléstıl, MEG-BÉ- KÉ-LÉS-TİL vagyunk körülvéve és átitatódva. Az idı itt elveszti az értelmét. Ha egyszer belépünk ebbe a világba, soha többé nem akarjuk elhagyni már. És nem is tudjuk elhagyni, egészen addig, amíg a fizikai testünk nem hív és von minket vissza. Ez a lélek megnyugvó- és pihenıhelye. Az Atmikus dimenzió Ez a dimenzió lehet a szellemvilág. Itt várnak a lelkek azokra, akiket a földi életük során szerettek. Ez a gyülekezés és találkozás boldog helyszíne. Ez az a hely, ahol a lelkek újraegyesülése történik. A Fény ebben a világban a legtisztább, legfényesebb ezüst, fényesebb, mint az ívhegesztés villanása. Olyan fényes, hogy lehetetlennek tőnik ránézni, de emellett és mindennek ellenére, ez egy gyengéd és puha fényesség. Ez az isteni szeretet fénye. Az emberek itt olyanok mint amilyenek a valós világban voltak, a leggyönyörőbb formájukban. Gyönyörően ragyognak, a legfényesebb szeretettıl körülvéve, a boldogság és gyönyör elképzelhetetlen. Az atmoszféra elektromos és életteli, ugyanakkor mélyen spirituális. Ebben a világban ÉREZNI lehet Isten, mint kézzelfogható, mindent átitató hatalom jelenlétét. A kommunikáció itt magas szintő telepatikus kép-átvitel útján történik, élénk és valós képekkel történik, a beszédet és a gondolkodást teljesen feleslegessé teszi. Az idı itt megáll. A valóság sokkal szilárdabb és valóságosabb, mint a normál valóságban. Ehhez hasonlítva a fizikai világ egy fáradt, apatikus álom, félhalott emberekkel. Egész életemben csak négyszer léptem ebbe a dimenzióba. Mindahányszor megtettem, a legmélyebb tudatosság-emeléses meditációból, az összes csakrámmal nyitva és teljesen aktívvá téve ıket sikerült. Szintén extra korona-csakra aktivitást tapasztaltam. Ez olyan érzés volt, mintha ujjak ezrei vibrálnának a fejem tetején körbe a hajvonal felett, mélyen masszírozva a fejemet.

18 Ezzel a négy alkalommal az energiaszint látszólag lehetetlen magasságokra emelkedett bennem, magával víve a lelkemet és tudatomat. Ennek a mélyen misztikus tapasztalatnak a csúcspontján egy hangmagasságában folyamatosan emelkedı, hosszú, tiszta és csupasz zenei hangot hallottam. Ezt a hangot a lényem belsı magjában, a szívemben hallottam, amint hív engem és magához von. Erre a hangra koncentráltam. Az erımnek és energiámnak minden egyes grammjával erre a hangra koncentráltam a tudatomat, és erre projektáltam. Elszakadva a fizikai testemtıl egyenesen ebbe a dimenzióba projektáltam. Olyan volt, mint egy nehéz. súlyos függönyön átlépve, áttörve egy másik világba kerülni. Az egész tapasztalat folyamán végig tudatában vagyok a fizikai testemnek, a kettısségnek. Csodálkozással nézek magamra. a fény olyan ezüst és fényes, hogy mélyen a lelkembe ég, és érzem hogy ez egy éltetı, gyógyító érintés a belsımben. Elıttem áll régen halott kisfiam. Nyolc éves volt, mikor itt hagyott engem, és most éppúgy néz ki mint amikor elment. Boldogan figyelt, csillogó és fényes szemmel. Magamhoz öleltem és örömkönnyekben törtem ki. Mögé néztem, és csomó embert láttam, akik mind rám vártak. Barátok és családtagok voltak, akiket életem során eddig szerettem és elveszítettem. Sok olyan ember is volt ott, akiket nem ismertem. Azzal együtt ık is ismerısnek tőntek, és mindegyikıjük iránt szeretetet éreztem. Tapsoltak és felugráltak, amint megláttak és üdvözöltek engem. Örömkönnyek, ölelések, csókok voltak ott... Mögéjük tekintve egy természetes szikla amfiteátrumot láttam. A talaj sima szikla, és egy hegygerinc felé emelkedik, néhány száz méterre odébb, és felénk kanyarodik. Ennek a hegygerincnek a tetején az Angyalok. Éppúgy néznek ki, amint Michaelangelo lefestette ıket. Hihetetlenül szépek, nagy Fehér tollú szárnyakkal, göndör Arany hajjal és Alabástrom bırükkel. Hosszúm szikrázó arany harsonákat fújtak, a magas, tiszta hang innen jött. Ellépve a tömegtıl, a nyílt tér felé mentem. Az angyalokra néztem és integettem nekik. A hang kezdett elhalni amint ezt tettem, és az Angyalok leengedték a harsonájukat. Egy végtelen másodpercig csöndben álltam, körülnéztem. Utána minden elhalványult, ahogyan csúsztam, zuhantam vissza a fizikai testembe. Sírtam. Sosem akartam volna visszajönni. Halál Amikor végleg elhagyjuk fizikai testünket, énszerintem a következı fog történni: Az elsı néhány napban egy valósidejő projekción esünk túl, közel a fizikai valóság dimenziójához, egészen addig, amíg az éteri erıforrásunk ki nem fogy. Utána a második halálon esünk túl, és belépünk az Asztráldimenzióba. Ott megszabadulunk minden vágyunktól, mivel képesek leszünk mindent megtenni, amit valaha is akartunk. Ezt a

19 tudatalattink hatalmas létrehozó erejével tehetjük majd meg. Itt ezeket a vágyainkat teljesen kiélhetjük, amíg észre nem vesszük, hogy csak illúziók voltak. Ezután levetjük az asztrális testünket és a mentális dimenzióba lépünk be. Itt pereg le elıttünk az életünk, megvizsgálhatunk minden történést, érzést, gondolatot. Ezek az emlékek, érzések és gondolatok hozzáadódnak az Akashi Tekercsek anyagához, ami a teljes emberi lét összes, a fizikai világból származó tapasztalatának a felvétele. Levetve a mentális testünket, belépünk a Buddhikus dimenzióba. Itt maradunk egy idıtlen(nek tőnı) pihenés erejéig, pihenünk, megbocsátunk, megbékélünk, és: megértjük az ÉN-t. Ebben a világban begyógyulnak a belsı sebeink, és a lelkünket átjárja az isteni szeretet. A lelkünk még egyszer teljes egész és tökéletes lesz. Ekkor levetjük a buddhikus testet, és belépünk az Atmikus világba. Itt a szeretteink isteni jelenlététıl körülvéve várunk. Azután, egy nap, a lét következı szintjére kerülünk, ahol az élet nagy rejtélye fog leleplezıdni elıttünk. Robert Bruce - Értekezés az Asztrálprojekcióról, II. 3. rész PROJEKCIÓS TRÉNING Az asztráltestnek a tudat teljes megırzése mellett történı kivetítésének eléréséhez négy fı feltételnek kell teljesülnie. 1. A test teljes, 100%-os ellazítása, miközben ébren maradunk %-ig arra kell koncentrálni amit csinálunk 3. Megfelelı mennyiségő energiánknak kell lenni hozzá 4. Nyomást kell gyakorolni az asztráltestre, hogy az elkülönüljön. Ez a négy dolog együtt testen kívüli tapasztalást fog eredményezni.

20 Alább következnek olyan gyakorlatok, amelyek megtanítanak ellazítani a testet, koncentrálni, kiüresíteni/megtisztítani a tudatot, energiát (energiaszintet) emelni, a csakrákat stimulálni, és belépni a transz állapotba. A TUDAT ELLAZÍTÁSA Relaxálás (lazítás) Meg kell tanulnunk és el kell sajátítanunk a test teljes ellazításának a gyakorlatát. Ha már ismerünk egyet, az is meg fog felelni. Itt egy nagyon egyszerő gyakorlatot közlök. Üljünk vagy feküdjünk le, és lazítsunk. A lábfejjel kezdve, feszítsük meg majd lazítsuk el az izmainkat. Folytassuk ezt a lábszárral, combokkal, csípıvel, hasizommal, mellkassal, karokkal, nyakkal, és az arccal, egészen addig, amíg a teljes testünk mély nyugalomba nem kerül. Ezt párszor csináljuk így meg, hogy biztosan az összes izom ellazuljon. Megjegyzés: a mély fizikai ellazulás a kulcs a transz-állapotba kerüléshez, azaz a mély relaxáció OKOZZA a transz-állapotot. Ha a transz-állapotba kerültünk, akkor az asztráltest kivetítése már viszonylag könnyő dolog. Elmélkedés Amikor elkezdünk meditálni, a felszínes tudat gondolatai kezdenek majd gyötörni. A felszíni tudat úgy mőködik, mint egy nagy jegyzettömb. Tárolja az üzeneteket, emlékeztetıket, nyomasztó gondolatokat és problémákat amelyek megoldásra várnak, stb. Folyamatosan dolgozik, SOSEM pihen, gondolatok, gondolatok, gondolatok, mindig, egymás után, és mind figyelemért kiált. Mielıtt megkíséreljük megtisztítani a tudatunkat, a késıbb leírt "tudatos légzés" gyakorlatával, bölcs dolog ezekkel a felszínes gondolatokkal foglalkozni egy kicsit, elmélkedés formájában. Üljünk le kényelmesen, végezzük el a relaxációs gyakorlatunkat, és gondolkozzuk. Semmi több. Csak gondolkozzunk. Válasszuk ki a tudatunkban levı legerısebb gondolatokat, és vizsgáljuk meg ıket, próbáljuk megérteni és megoldani azokat. Jegyezzük meg a szót: GONDOLKODNI. Az elmélkedés nem foglalja magában a tudat kiürítését, vagy a vizualizációt. GONDOLKODÁST követel meg, mélyen és erısen, valamirıl, hogy egy mélyebb megértést nyerjünk annak a természetérıl és arról hogy hogyan érint bennünket. "Tudatos Légzés" Meditáció

21 Ez a meditáció egy egyszerő formája. Megtisztítja a tudatot, és a tudatosságra összpontosít. Üljünk vagy feküdjünk le, hunyjuk be a szemünket, végezzük el a relaxációs gyakorlatot és tisztítsuk meg tudatunkat. Lélegezzünk mélyeket, lassan, és összpontosítsunk a lélegzetünkre, amint belép a testünkbe és elhagyja azt. Érezzük, amint bejön, és érezzük amint kimegy a levegı. A teljes figyelmünket összpontosítsuk a tüdınkre, és a légzésünkre. Ez az egyszerő gyakorlat elég arra, hogy lefoglalja a felszínes tudatot. A zavaró gondolatokat határozottan hárítsuk el, amint kezdıdnek. Még mielıtt erıt győjthetnének ahhoz, hogy megzavarjanak. A tudatos légzés lefoglalja a felszíni tudatot, és lehetıvé teszi, hogy egy sokkal mélyebb szinten gondolkozzunk. Felszíni gondolatok A zajok nagyon zavaróak, felszíni gondolatokat ébresztenek. Egy autóduda hatására: "Ki az, mi történik?".. Egy ajtónyitás - "Ki jön be, ki megy ki?".. A felszíni tudat mindig nagyon kíváncsi a körülöttünk történı dolgok iránt. Mindent tudni akar, mindenrıl informálni akar bennünket ami körülöttünk történik. Arra fog késztetni, hogy kinyissuk a szemünket, felálljunk, és megnézzük hogy mi történik. Ne hagyjuk, hogy ez megtörténjen. HASZNÁLJUK ezeket a zavaró, figyelem-lekötı gondolatokat gyakorlásul. Ha megtanuljuk figyelmen kívül hagyni ıket, a koncentrációs erıink növekedni fognak. Ezeket a zavaró kis gondolatokat állítsuk meg amint elkezdıdnek, még mielıtt gyökeret verhetnének és valami erısebbé fejlıdhetnének. Például: "Ki az, mi történik?" > "Ki az, m..." "Ki jön be, ki megy ki?" -----> "Ki jö..." Gyakorlattal ezeknek a gondolatoknak az eleje egyre rövidebb és rövidebb lesz, míg végül már csak: "Ki...?...?..." és "K...?...?..." és a végén: "...?...?...?..."