2015/5 HONISMERET A HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XLIII. ÉVFOLYAM

Átírás

1 2015/5 HONISMERET A HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XLIII. ÉVFOLYAM

2 HONISMERET XLIII. évfolyam 5. szám október Kiadja a HONISMERETI SZÖVETSÉG Szerkesztõbizottság: ANDRÁSFALVY BERTALAN BARTHA ÉVA DEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA FEHÉR JÓZSEF GÁLNÉ JÁGER MÁRTA HÁLA JÓZSEF KOVÁTS DÁNIEL SEBESTYÉN KÁLMÁN SELMECZI KOVÁCS ATTILA SZABÓ FERENC SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN ZIKA KLÁRA E számot szerkesztette: HALÁSZ PÉTER Szerkesztõség: Budapest V., Magyar u. 40. Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364 Tel/fax: Internetes elérési cím: INDEX selmeczikovacs@gmail.com Megjelenik az Emberi Erõforrások Minisztériuma a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Nemzeti Múzeum támogatásával. Elõfizetési díj egy évre 1980 Ft, fél évre 990 Ft, az egyes számok ára 460 Ft. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletága 1008 Budapest, Orczy tér 1. Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõknél a számlán, en: hirlapelofizetes@posta.hu, faxon: További információ: 06 80/ Olvasószerkesztõ: Balahó Zoltán Nyomdai munkák: Opticult Bt. (Kovács Gyula), mondat Kft. ISSN (nyomtatott) ISSN (online) E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI Andó György Baráthi Ottó ny. szakközgazdász, közíró, Salgótarján Bodó Imre agrármérnök, helytörténész, Dombóvár Dugonics András ( ) író, költõ Dukrét Géza ny. tanár, a PBMET elnöke, Nagyvárad Elblinger Ferenc Erdélyi István dr. a történettudományok akadémiai doktora, Göd Fábián Borbála dr. történész, Baja Fehér Zoltán dr. ny. fõiskolai adjunktus, Bátya Ferencz Gyõzõ újságíró, Zalaegerszeg Fülöpszállási Székely Gábor Gergelyné Bodó Mária középiskolai tanár, Szeged Gesztesi Enikõ dr. klasszika filológus, középiskolai tanár, a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület elnöke, Szekszárd Gesztesi Tamás dr. ny. osztályvezetõ fõorvos, Szekszárd Gulyás Sándor ny. pedagógus, Érd Halász Péter ny. fõtanácsos, Gyimesközéplok Hála József néprajzkutató, geológus, Budapest Lukács László dr. néprajzkutató, Székesfehérvár Miklós Péter dr. egyetemi adjunktus, Szeged Mukicsné Kozár Mária Petercsák Tivadar dr. DSc. egyetemi tanár, Eger Radics Éva dr. phil. Zenemûvészeti Egyetem tanára, Grác Sebestyén Kálmán dr. CSc. történész, Budapest Sebõ József??? Veszprém Szõts Zoltán dr. múzeumigazgató, Bonyhád Udvarhelyi Nándor geológus, Miskolc Valentyik Ferenc helytörténész, Dabas Veress-Bágyi Ibolya informatikus, Budapest V. Kápolnás Mária A címlapon a csáktornyai Zrínyi-emlékmû látható (Udvarhelyi Nándor felvétele)

3 TARTALOM ÉVFORDULÓK Az ezeréves Báta (V. Kápolnás Mária)... 3 Kétszáz éve született Mosonyi Mihály zeneszerzõ (Radics Éva)... 5 Anyám, Petrik Ilona elsõ világháborús kitüntetése (Dr. Erdélyi István)... 7 A huszonöt éves Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület tudományos jelentõsége (Halász Péter)... 7 ISKOLA ÉS HONISMERET Tanítómestereink Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik (részlet) Erdély római katolikus népoktatása ( ) (Sebestyén Kálmán) Honismeret és anyanyelvápolás egy szegedi iskolában (Gergelyné Bodó Mária) HAGYOMÁNY Fülöpszállás városalapító oklevele (Fülöpszállási Székely Gábor) A Csákváron talált fazekas égetõkemencérõl (Lukács László) A Bolyai János-kéziratok sorsa (Veress-Bágyi Ibolya) A tiszaszigeti (ószentiváni) katolikus plébánia két világháború közötti történetérõl (Miklós Péter) Dabasi Farkas Pali, az elfeledett cigányprímás (Valentyik Ferenc) EMLÉKHELYEK A Zrinyi-család muraközi emlékhelyei (Udvarhelyi Nándor) Ifjabb báró Eötvös Ignác velencei síremléke (Merényi-Metzger Gábor) Egy múzeum születése (Bodó Imre) TERMÉS A XLIII. Honismereti Akadémia elõadásai A kisebbségek helyzete a Kárpát-medencében (Halász Péter) Tolna megye nemzetiségi képe a XVIII. századi újratelepítéstõl a XX. század közepének kényszermigrációjáig (Szõts Zoltán) A szlovákok Magyarországon (Andó György) Német szakrális emlékek Tolna megyében (Elbingel Ferenc) Szlovének Magyarországon (Mukicsné Kozár Mória) A bátyai katolikus rácok letelepedésének körülményei (Fehér Zoltán) Dr. Györki Lajos körorvosi életpályája (Dr. Gesztesi Tamás dr. Gesztesi Enikõ Kellényi Éva) Dr. Horváth István ( ) emlékére (Baráthi Ottó) A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület (MEVE) rendezvényei II. félévében... 73

4 KRÓNIKA A városmúlt értékeinek mai megmentõi (Ferencz Gyõzõ) XXI. Partiumi Honismereti konferencia (Dukrét Géza) In memoriam Búcsú dr. Janó Ákostól ( ) (Petercsák Tivadar) KÖNYVESPOLC Tölgyesi József: Veszprém megyei helytörténeti lexikon I. kötet (Sebõ József) Tanulmánykötet a magyarországi nemzetiségi közösségekrõl (Hála József) Csiffáry Gergely: Ruszkai Dobó István életrajza (Petercsák Tivadar) A Partiumi füzetek száz kötete (Dukrét Géza) Kovács Sándor: Érdi honismereti kaleidoszkóp (Gulyás Sándor) Horváth József: Katonaévek (Ferencz Gyõzõ) HONISMERETI ÉVFORDULÓNAPTÁR HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA Tisztelt Szerzõink! Kérjük, hogy a folyóiratunkba szánt írásaikat lehetõleg elektronikus úton egyszerû Word formátumban szíveskedjenek megküldeni a tatrosmente@gmail.com címre. Továbbá kérjük, hogy a terjedelem kötöttségére való tekintettel a megküldött írás ne haladja meg a 4 5 oldalt (15 ezer leütést), az esetleges hivatkozások esetén lábjegyzetelést kérünk, a képmellékleteket szintén elektronikusan, lehetõleg 300 DPI felbontásban kérjük megküldeni. A szerzõi korrektúrát szintén elektronikus úton küldjük meg. Lapzárta minden páratlan hónap 5-én, megjelenés minden páros hónap 10-én. A közlésre szánt cikkeket a szerzõ nevének és címének feltüntetésével tudjuk fogadni. a Szerkesztõbizottság A Honismeret folyóirat megvásárolható: MNM VERÁNÓ Könyvesbolt (1053 Budapest, Magyar u. 40.) Néprajzi Múzeum Boltja (1055 Budapest, Kossuth tér 12.)

5 ÉVFORDULÓK Az ezeréves Báta Tolna megye legdélibb települése, Báta, a többi sárközi falutól eltérõen nem a mocsár magaslatain, hanem a Sárvíz torkolatánál a dombok tövében, közvetlenül a Duna partján fekszik. Régészeti leletek bizonyítják, hogy az õskori, majd kelta és római korban is laktak a kitûnõ adottságú területen. Báta elsõ okleveles említése 1015-bõl való, amikor Szent István apécsváradi kolostor fölszentelése alkalmából 41 falut adományozott. Ebben a Duna mellett fekvõ Bátatõ nevû halászfalut és határait is leírják. Szent László nevéhez köthetõ a bátai bencés apátság alapítása 1093-ban, bár az nem dönthetõ el, hogy õ hozta-e létre vagy csak adományokat és oklevelet adott a meglévõ királyi apátságnak. Az elsõ monostor 1241-ben, a tatárjáráskor pusztult el. A bátai apátság történetérõl számos forrás tanúskodik, a 14. század közepére jelentõs kulturális központtá vált, a hét egyetemet végzett bencés közül három bátai volt. A Hunyadi-család különös szeretetét az apátság iránt 1440-re tehetjük, amikor a bátai csatában Hunyadi János legyõzte az Ulászló ellen támadó Garai seregét, amiért a király erdélyi vajdává és nándorfehérvári kapitánnyá nevezte ki Hunyadit. Hálából számos ajándékkal halmozta el az apátságot, s családja is osztozott ebben a tiszteletben és szeretetben. A Szent Vér ereklyérõl az elsõ adatot a Thuróczi krónikában találjuk, amely már országos hírrõl tudósít. Zsigmond király kérésére 1434-ben a pápa azoknak, akik Úrnapján elvándorolnak az ereklyéhez, tíz évig évi negyven nap búcsút engedélyezett.az ereklyének köszönhetõen Báta a 15. század elejére látogatott, országos hírû kegyhellyé vált, az esztergomi érsek kegyurasága alattújabb virágkorát élte. A Perényiek1512-ben az ereklyét rövid idõre a siklósi várba vitték ban a bátai apátságban tartott haditanácson nevezték ki Tomori Pált és Szapolyai Györgyöt fõvezérré, itt gyónt és áldozott utoljára II. Lajos. A vesztes csata után a bencések nem várták be a török seregeket, hanem a bátai monostor kincseit és a Szent Vér ereklyét Pannonhalmára menekítették, az ekkor készült leltárból ismerjük a monostor rendkívül gazdag vagyonát. Ekkor még a bencések visszatértek Bátára, amit azonban az 1539-es török betörés kincseivel együtt elpusztított, a hódoltság alatt az ereklye és Báta egykori búcsújáróhely mivolta feledésbe merült. A falu és a környezõ települések egy része a török uralom alatt is tovább élt, Báta kikötõjének forgalma és vásárai fontossága jelentõsen megnõtt, a gazdag mezõvárost több földesúr is igyekezett megszerezni, végül az apátsági javadalommal együtt a szigetvári kapitánynak adományozta Ferdinánd király. A virágzásnak a 15 éves háború vetett véget, a lakosság száma megfogyatkozott. A katolikus egyház bátai apátjai tiszttartóikon keresztül igyekeztek kapcsolatot tartani a jobbágyok képviselõivel, akik az egyházi járandóságokat beszedték és eljuttatták a királyi országrészbe. Ténylegesen Bátát, Nyéket, Pilist és Decset tudták a 17. században rendszeresen megadóztatni, ami a települések közti kapcsolatok fenntartását, összetartozását erõsítette. A reformáció hatására a sárközi települések Báta kivételével áttértek a református vallásra. A felszabadító háborúk után a bencések nem tértek vissza többé, az apátság ura Jány János, majd Jakab lett, ezzel új szakasz kezdõdött az egyesített bátai és bátaszéki uradalom történetében. Fõ törekvésük a falvak benépesítése, termelés megindítása, majd növelése volt. A többi földesúrhoz hasonlóan nem kevés kedvezménnyel igyekeztek a jobbágyokat a településre csábítani, amit az 1714-ben kötött szerzõdésben rögzítettek. A természetbeni szolgáltatást hamar felváltotta a mindkét fél számára elõnyös pénzbeli megváltás, a mezõváros lakossága gyorsan szaporodott magyar ajkú lakosokkal. Jány halála utánkollonichzsigmond lett az apát, halála után az uradalmat 1751-ben a Mária Terézia által alapított 3

6 nemesi akadémiának adományoztak. A korábbi úrbéri szerzõdések még a következõ fél évszázadban is érvényben maradtak. A 18. században, 1741-ben épült fel a barokk katolikus templom, majd a református templom és iskola, 1820-ban a klasszicista s, majd kápolnákat, kereszteket emeltek. A 19. század elején az uradalom új bérlõje évtizedekig húzódó pert kezdeményezett a jobbágyi kiváltságok csökkentésére, ami egybe esett a Duna szabályozásával, az ártér és a mentesített területek mûvelési módjának megváltozásával, ismétlõdõ árvízi károkkal és új haszonvételekkel. A per 1846-ban zárult le, ahol elismerték a jobbágytelkeket, elrendelték a Duna által elvett területek felmérését, telekkönyv és új szerzõdés elõkészítését. Ebben a stádiumban érte a bátai úrbéri viszonyokat a jobbágyfelszabadítás. A következõ perben ismét a jobbágyok érvei bizonyultak megalapozottnak, telkeik állami megváltás alá estek. A Duna szabályozásának befejezése, majd a belvízrendezés az 19. század utolsó negyedének nagy vívmánya a Sárközben ben a Sárvizet Szekszárd fölött vezették a Dunába, így az lefelé holt vízzé változott ben a Dunától távolabb elkészült a töltés, ez hozta létre a ma is egyedülálló ártéri erdõt, a Gemencet ben három nyílású zsilipet építettek Bátán a töltésbe a belvíz elvezetésére, majd ban megkezdte mûködését a szivattyútelep a Sárköz belvizeinek elvezetésére. A 19. századi vasútépítésekkel jelentõsen csökkent a Dunának, mint vízi útnak a szerepe, Báta elveszítette közlekedési csomópont szerepét 1909-ben a Baja-Bátaszéki vasútvonal miatt. Az ármentesítéssel, vízszabályokkal, a révbevételek csökkenésével fontos haszonvételektõl esett el Báta lakossága, de az áradásoktól megkímélt területeken alapjaiban változott meg a gazdálkodás, amely annak jövedelmezõségét is átalakította: a Sárköz népe a kor általános felfogása szerint meggazdagodott. Az elsõ világháború és a szerb megszállás megpróbáltatásai és a gazdasági válság után megerõsödõ bátai gazdatársadalom Fájth Jenõ apátplébános kezdeményezésére felelevenítette a Szent Vér kultuszt, és a pápai bulla kibocsátásának 500. évfordulójára felépítette az egykori apátság helyére a bizánci bazilika stílusú templomot, mely azóta is õrzi az ereklye emlékét minden év július elsõ vasárnapján tartott búcsúval. Báta természeti környezetérõl is méltán híres, a Holt-Duna partján és a Gemenci erdõ mellett nyúlik el 5 km hosszú fõutcája. A természetvédelmi terület rendkívül sûrû, dús vegetációjú ártéri erdõ, holtágakkal, tavakkal, fokokkal, tisztásokkal, amit évente többször is megöntöz a Duna éltetõ vize. Otthont ad az õshonos vaddisznónak, gímszarvasnak, fészkelõ- és táplálkozó helyet a vízimadaraknak, többek között a réti sasnak és a fekete gólyának. Nemcsak a természet, hanem annak szabályozására készült szivattyútelep is figyelmet érdemel, hiszen a második világháború alatt beépített fagázos meghajtású szivattyúk egyedülálló ipari emlékek. A bátai emberek jó része évszázadokon keresztül a halászatból élt. Emléküket, életkörülményeiket, a halászatot, halászeszközöket a 19. században épült egyszerû, háromosztatú Bátai Halászház mutatja be. A Tájházban a módos parasztcsalád életmódját bemutató kiállítás tekinthetõ meg, leggazdagabb része a textilgyûjtemény, ahol a bátai katolikus és református vallású viselet teljes vertikumát, a nõi- és férfiruhákat is láthatják az érdeklõdõk a lakástextíliákkal, szõttesekkel, hímzésekkel, bútorokkal, berendezési tárgyakkal és a híres bátaihímestojással együtt. Az udvaron és a présházban a földmûvelés és szõlõtermesztés, borkészítés eszközeit helyezték el. Az egykori református iskola mûemlék épületében 2010-ben nyílt meg a Fekete Gólya Ház, mely interaktív, természettudományi kiállítóhely. A fekete gólyák megismertetésén keresztül számtalan ötlettel, játékkal, érdekes információval vezet bennünket a Gemenci erdõbe és a madarak telelõhelyére, Afrikába is. 4

7 Czencz János ( ) festõmûvész nevével már a 20. század elején találkozunk, pályáját számos kiállítás, díj, elismerés, nemzetközi siker fémjelzi. Életének utolsó évtizedeit Bátán töltötte, lánya itt rendezte be az életmûvét bemutató emlékmúzeumot. A hagyományokat, múltat nemcsak a múzeumok, hanem élõ néptánc mozgalom is õrzi Bátán ben alakult meg a Gyöngyösbokréta, nagy sikereket elért el nemcsak itthon, hanem külföldön is ben a bokréta és a színjátszó csoportok tagjaiból alakult meg a Bátai Népi Együttes, mely a 70-es években új lendületet kapott a táncház mozgalomból. Az 1980-as években az új, dinamikus vezetésnek és szorgalmas munkának köszönhetõen Európa számos országába eljutottak, szakmai minõsítéseket szereztek. A rendszerváltás után az együttes egyesületté alakult. A nemzedékváltás után az elmúlt évtizedben ismét kicsit más irányba fordult az együttes munkája, de az új koreográfiák megtanulása mellett továbbra is felkutatják, õrzik, megújítják a bátai táncokat és dalokat. A bátai kegyhely és a Szent Vér ereklye 600 éves megünneplésére az elõkészületi években 2013-ban és 2014-ben október elsõ szombatján gyalogos zarándoklatokat tartottak ben nagyszabású rendezvényekkel ünnepelték meg Báta fennállásának ezer, a Szent Vér ereklye csodájának 600 éves évfordulóját. Augusztus 20-án kenyeret szenteltek a Szent Vér templomban, másnap a Mûvelõdési Ház mellett ifjúsági és turisztikai parkot avattak. Augusztus 22-én rendezték meg az elszármazottak találkozóját, felavatták a felújított településközpontot,milleniumi kopjafát állítottak. Az esõ miatt elmaradt a szabadtéri színpad felavatása, az ünnepi mûsorokat a Mûvelõdési Házban tartották meg augusztus 23-án millenniumi szentmisét mutatott be a Szent Vér templomban Udvardy György megyéspüspök. Az emlékév lezárásaként október 3-én országos eucharisztikus engesztelõ lelki napot és zarándoklatot tartanak a kegyhelyen. V. Kápolnás Mária Kétszáz éve született Mosonyi Mihály zeneszerzõ 1 Méltatlanul mellõzött és csaknem elfeledett zeneszerzõnk, Mosonyi Mihály 200 éve született a nyugat-magyarországi Boldogasszonyfalván (ma: Frauenkirchen, Burgenland). Liszt és Erkel mellett a magyar romantikus mûzene megteremtõje, Kodály Zoltán elõtt a magyarság legátfogóbb tervû zenei nevelõje volt. A tizenegy gyermek közül õ volt a harmadik a szegény szûrszabó családjában. Már gyermekkorában megmutatkozott zenei tehetsége. Autodidakta módon, amúgy paraszt módra több fúvós hangszeren megtanult, ügyesen orgonált, s tíz-tizenkét évesen többször helyettesítette a kántort szülõfaluja monumentális barokk búcsújáró templomában. Érezve elhivatottságát a zenei pálya iránt, kántortanítónak készült. Mosonmagyaróvárra került sekrestyésnek, majd a pozsonyi tanítóképzõben tanult, itt ismerkedett meg a zeneirodalom nagy mestermûveivel. Szülei nem tudták támogatni, így újságkihordást, szépírás-tanítást, kottamásolást vállalt, majd nyomdai betûszedõként dolgozott, s hamarosan házitanító és zenemester lett Pejachevich gróf rétfalui kastélyában. Itt születtek meg elsõ kompozíciói, a négy vonósnégyes, a C-dúr mise; s itt vált kiváló zongoristává. A grófékkal Bécsbe is eljutott. Elsõ zenekari mûvének, a h-moll Nyitánynak elkészültekor, 1842-ben Pestre költözött, s zongoratanárként kereste kenyerét. Felvette a kapcsolatot a zenemûvészeti körökkel, s szoros barátságba került Erkel Ferenccel. A negyvenes évek végére nagy tekintélyre tett szert. Nyitányának sikeres bemutatója hozzájárult ahhoz, hogy õt is felkérték a Vörösmarty Szózatának megzenésítésére kiírt pályázat bíráló bizottságába. Egressy díjnyertes dallamát, melyen a Szózatot ma is énekeljük, több mûvében is idézte. A magyarsághoz való erõs kötõdését bizonyítja, hogy a szabadságharc alatt nemzetõrnek állt, majd a rémuralom alatt külsõségekben is kifejezte hovatartozását, vállalva az ezzel járó hátrányokat. Német nevét (Michael Brand) is felcserélte szûkebb pátriájára utaló magyar névvel. Hat év boldog házasságban élt Weber Paulinával. Az asszony halála búskomorságba sodorta, két évig semmit sem komponált. Nem nõsült meg újra. 1 (Boldogasszonyfalva IX. 2. Pest X. 31.) 5

8 Az 1850-es években stílusa merõben új irányba fordult. Megismerkedett Wagner lenyûgözõ operáival, Schumann intim mûfajaival, s elementáris hatással volt rá Liszt Ferenc Esztergomi miséje, melynek betanításában oroszlánrészt vállalt, s a bemutatón nagybõgõsként mûködött közre. Liszt Mosonyit a legjobb magyar egyházi zeneszerzõnek tartotta, s felkérte, hogy a komponáljon a miséjéhez Offertóriumot és Graduálét. Mosonyi négykezes zongorakivonatot is készített a mûbõl, melyet Bülow és Liszt játszott. Német nyelvû operába kezdett, de nem fejezte be: egyre jobban izgatta a magyar zene kérdése. Schumann hatására megírta a Magyar gyermekvilág sorozatát, melyben a népies magyar mûdalok fordulatait idézte. Liszt hatására szimfonikus költeményeket írt. Tanulmányozta a verbunkost, a népies mûdalt és a magyar mûzenét. Elsõ magyar stílusban írt mûve a Tisztulás ünnepe az Ungnál a 886-ik esztendõben címû kantáta, amit a Hódolat Kazinczy szellemének;ahonvédek;az Ünnepi zene; s a magyar szimfonikus zeneirodalom egyik kimagasló alkotása, a Gyászhangok Széchenyi István halálára követett. Kórusmûveket és dalokat komponált Petõfi, Arany, Garay és Weber Henrik: Mosonyi Mihály zeneszerzõ és felesége, 1840-es évek. (Magyar Nemzeti Galéria) Vörösmarty verseire. Öt felvonásos operát írt Vörösmarty Szép Ilonka címû költeményére. A honfoglaló magyarokról Szigligeti Ede szövegkönyvére Álmos címmel írt drámai fordulatokkal teli operát, melynek bemutatóját nem érte meg: a mû Bartók Kékszakállú-ja után tizenhat évvel került elõször színpadra. Mûveiben a magyar népies zenei anyagot tudatosan használta fel. Magyar hangja mint az egész magyar nemzeti romantika a verbunkoson, csárdáson és a népies mûdalokon alapult. Hogy az eredeti magyar népzenét nem ismerete, nem ok arra, hogy õt és kortársait felületes magyarnak bélyegezzük, hiszen legjobb meggyõzõdésük és tudásuk szerint írtak lélekbõl fakadó és nem felszínes, külsõséges magyar muzsikát. Megalapította 1860-ban az elsõ magyar zenei hetilapot, a Zenészeti Lapokat. Írt beszámolókat Wagnerrel való találkozásairól, kritikát, vezércikket, összhangzattani leckesorozatot, máig idõszerû reformgondolatokat. Elsõként fogalmazta meg, hogy a zenei élet szervezését alulról kell kezdeni, melynek alapja a zeneileg mûvelt nagyközönség. S itt volt módja ars poeticájának közzétételére: a magyar zenének mûvészi értelemben vett kifejlesztése által (a német, olasz és francia zeneirály s iskola mellett) teremtsük meg a 4-ik világhírû írmodort is: a magyart! Erkellel való barátsága kölcsönös sértõdések miatt egy idõre megszakadt, majd újraéledt, Liszt rokonszenvét azonban egyre inkább elnyerte, ami levelezésükbõl is kitûnik, s aki a Magyar történelmi arcképekben maradandó zenei portrét rajzolt róla. Az 1849-ben kivégzett elsõ felelõs magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos gróf végsõ nyughelyére való helyezésére gyászzenét írt Libera me Domine címmel, s a koporsó beszentelésekor is az õ mûve hangzott fel, a Gróf Batthyány Lajos emlékének címû. fúvóskíséretes vegyes kar. A Libera me Domine komponálásakor nem sejtette, hogy saját gyászzenéjét írja. Szekszárdon együtt ünnepelte névnapját Liszt Ferenccel, Augusz Antallal és Reményi Edével. Hazafele a postakocsi viharba keveredett, õ tüdõgyulladást kapott, s október 31-én meghalt. Nem volt szem, mely meg nem siratta írta a korabeli sajtó. Az egykori barát, Erkel vezényelte Beethoven Gyászénekét a temetésén. Lisztet mélyen megrázta barátja elvesztése. Levelében így írt: Mosonyi halála mindnyájunk szívét mély gyásszal tölti el. Elvesztése elszomoríthat a magyar zenemûvészet érdekében is, melynek õ legnemesebb, legbátrabb és legérdemteljesebb képviselõje volt. Bárki is büszke lehetett vele lépést tartani az általa követett jó úton. Tiszteljük emlékét azáltal, hogy igyekezzünk gyümölcsözõvé tenni példáját és útmutatásait! Az utókor még adós: sok értékes Mosonyi-mû még mindig kéziratban fekszik, várat a megjelenésre és a bemutatásra. Remélhetõleg már nem sokáig. Radics Éva 6

9 Anyám, Petrik Ilona elsõ világháborús kitüntetése A kisezüst vitézségi érem két oldala (Erdélyi Péter felvétele) Anyám, Petrik Ilona édesapja Petrik József, édesanyja Navarra Józefa, január 21-én született Zalatnán (ma Zlatna, Románia), Alsó-Fejér megyében. A polgári iskola elvégzése után a postánál telefonkezelõi tanfolyamot végzett, és különbözõ helyeken dolgozott a postán, Korondon postamester is volt. Röviddel az I. világháború kitörése után, 1915 tavaszán jelentkezett a magyar hadsereg gyulafehérvári parancsnokságánál, önkéntes polgári frontszolgálatra. Kérését elfogadták, s három és fél hónapon át az olaszországi Udine közelében, frontvonalban lett tábori telefonos. Az idõjárástól függõen hol sátrakban, hol pedig félig földbe ásott, fából ácsolt, vagy beton bunkerekben teljesített szolgálatot a katonai telefonközpontokban. Hazatérve, frontszolgálatát értékelve, kisezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Miután férjhez ment apámhoz, Erdélyi Ferenchez, akit postai, majd református egyházi adóhivatali munkája évekig Nagyváradhoz kötött, Erdélybõl elköltözött vele a Partiumba. Anyám jóllehet büszke volt rá magas kitüntetését általában nem viselte az állami ünnepeken sem, kivéve szeptember 9-én, amikor Horthy Miklós kormányzó és felesége, Kolozsvárra menet Nagyváradra érkeztek. A város fõterén fogadták és ünnepelték õket a Partium északi részének visszacsatolása alkalmából. Ezen a nagy eseményen mindketten ott voltunk a tömegben. Anyám kitüntetésének történetét természetesen az egész családunk ismerte. Magyar katonai kitüntetése ellenére, a trianoni békeszerzõdés után, 1921-ben a román posta is meghagyta õt telefonos szolgálatban, de elõzõleg szó- és írásbeli nyelvvizsgát kellett román nyelvbõl tennie, amit sikerrel teljesített. Nyugdíjazásakor pedig a világháborús fronton teljesített szolgálatát kétszeres idõtartamban számították be, így aztán a románok hét hónappal elõbb küldték õt nyugállományba, még jóval 1940 elõtt szeptembere elején kénytelenek voltunk elmenekülni Nagyváradról, anyám egészen 1967-ben bekövetkezett haláláig Szentendrén élt nyugdíjasként. Ma már talán nincs élõ ember, aki emlékezne az elsõ nagy világégés kitörésére és annak lefolyására. Halott hõsök, írásos dokumentumok és tárgyak õrzik az emlékeiket. Dr. Erdélyi István A huszonöt éves Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület tudományos jelentõsége 1 Nehéz, ha nem lehetetlen feladatra vállalkozik az, aki Lakatos Demeter Egyesület tudományos jelentõségét akarja felvázolni, egyrészt mert úgyszólván lehetetlen elválasztani egymástól szervezetünk tudományos, ismeretterjesztõ és karitatív tevékenységét, másrészt pedig mert legtöbb jelentõs, vagy akár csak említésre méltó eredményünket mindig más szervezetekkel együttmûködve valósítottunk meg. Persze már önmagában erre a másokat is mozgósító szerepünkre is büszkék lehetünk, a méltányos szerénység keretei között. 1 Elhangzott Budapesten, szeptember 19-én a Lakatos Demeter Egyesület alapításának 25. évfordulója alkalmából rendezett, Csángó sorskérdések címû konferencián. 7

10 A moldvai magyarok mûvelõdéstörténeti, tudományos értékeinek gyûjtése, kutatása, feldolgozása leginkább ahhoz az erõfeszítéshez hasonlítható, amikor néhány elszánt ember rendszerint sokkal kevesebb, mint amennyire szükség volna menti, vagy legalábbis menteni próbálja a süllyedõ hajóról a rakományt és a legénységet. Persze kérdezheti bárki, hogy miért vagyok ilyen pesszimista? Valóban süllyed a csángó hajó? Igenis süllyed, mint ahogy minden hagyományos értékekkel megrakott hajó süllyedõben van ezen a globális óceánon. És itt a hajó rakományában olyan kulturális értékek vannak, mint a nyelv, a vallás és az identitás. Ráadásul ez a hajó még állandó kalóztámadásnak is ki van téve, a legénység nagy része pedig sokszor tájékozatlan, vagy még úszni sem tud. Ezen többfrontos közdelem figyelembe vételével kell megítélni a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület tudományos tevékenységét, tudván tudva, hogy nem ez volt egyesületünk, közösségünk kizárólagos feladata. De akárhogy és akármiképpen, tevékenységünk indítéka belefért abba a Szabó Dezsõ által megfogalmazott, tiszteletbeli elnökünk, Domokos Pál Péter közvetítésével kapott szellemiségbe, miszerint minden magyar felelõs minden magyarért. Hiszen a tudományos munka legnemesebb értelemben vett értékmentés. Már megalakulásunk elõtt ezzel kezdtük volna, ha hagyják ban néhányan összetoboroztuk azokat az ismerõsöket, akikrõl tudtuk, hogy érdeklõdnek a csángók kultúrája és sorsa iránt, sõt sokan közülük meg is fordultak a Csángóföldön. Több mint hetvenen jöttünk össze az érdi mûvelõdési otthonban és arról beszéltünk: fontos volna, hogy ne csak nézelõdni járjunk Moldvába, de gyûjtsük is mûveltségük elemeit, tájnyelvüket, dalaikat, zenéjüket, szokásaikat, hiedelmeiket, vagyis mindazt a kulturális örökséget, amit a Kárpát-medencén belüli magyarság már nagyrészt elfelejtett, vagy csak töredékesen ismer. Akkoriban készült a Magyar Néprajzi Lexikon és a Magyar Néprajzi Atlasz anyaga, s mint a Magyar Néprajzi Társaság önkéntes gyûjtõk szakosztályának titkára szerettem volna, ha ebbe belekerülnek a magyar népi mûveltség csángók által megõrzött elemei is. Felvetõdött továbbá, hogy a Moldvából hozott és lehetõleg múzeumok részére értékesített néprajzi anyag, meg a csángó publikációink honoráriumaiból hozzunk létre egy olyan pénzalapot, amivel segíthetjük a csángók Magyarországra látogatását, vagy az otthonmaradtak kötõdését. Tudományos alapokra szerettük volna helyezni tehát a csángók iránti, gyakran inkább csak kalandvágyból, laikus érdeklõdésbõl fakadó társadalmi vonzalmat. Naiv elképzelés volt! Az államvédelmi rendõrség pár nap múlva már lecsapott a jó szándékú kezdeményezésünkre, berendelt néhányunkat, fenyegetések, kihallgatások, tiltások következtek, amiket persze nem mindnyájan vettünk egyformán komolyan. Mint utóbb kiderült a magyarországi és a romániai belügyesek igen jól együttmûködtek annak érdekében, hogy ez effajta érdeklõdést távol tartsák a csángóktól. Szegény Domokos Pál Péternek is el kellett viselnie több mint hetven esztendõs korára ezeket a megaláztatásokat. De amikor másfél évtized múlva, ezelõtt 25 esztendõvel, egyesületbe szervezõdhettünk, ezt a tudományos elkötelezettséget, ami néhányunknak a Néprajzi Atlasz és a Néprajzi Lexikon munkálataiba való bekapcsolódást jelentette, és egyebek mellett alapszabályunkban is megfogalmazva felvállaltuk. Ez alkalommal sem hely, sem idõ, de talán szükség sincs arra, hogy a Lakatos Demeter Egyesület keretében végzett csángó kutatásokról kimerítõ és teljes képet adjak. Csupán néhány rendezvényünket és kiadványunkat fogom megemlíteni. Mindenekelõtt a Domokos Pál Péter 90. születésnapja alkalmából szervezett konferenciát a Ráday Gyûjtemény dísztermében, ahol 23 elõadás hangzott el és jelent meg késõbb, köztük Fodor István, Benda Kálmán, Barna Gábor, Szabó T. Ádám, Beke György, Csoma Gergely, Limbacher Gábor, Domokos Mária, Lackó Mihály, Demse Márton, Udvardy Frigyes beszámolói. Ez a nem is teljes névsor, s az elhangzottak tematikája mutatja, hogy egyesületünk tudományos tevékenysége nem nulláról kezdõdött, hanem a már korábban megindult csángókutatás jeles személyiségeinek munkájához kívánt keretet nyújtani. Ezt követõen Libisch Gyõzõ szerkesztésével és Beke György elõszavával két kötetben megjelentettük Lakatos Demeter hozzáférhetõ verseit, leveleit és prózai írásait. Ezek a kötetek hatalmas kincsesbányát jelentenek, amibõl eddig sajnos csak kevesen merítettünk a csángó népélet egy-egy szeletének bemutatásához, leginkább néhány nyelvészeti dolgozat hasznosította névadónk verseinek nyelvi kincseit. Ez a kiadvány pontosan úgy készült, ahogy a Lakatos Demeter Egyesület tudományos munkásságának jelentõségét elképzeltem: adva volt egy rendkívüli szorgalmú és elkötelezettségû ember (Libisch Gyõzõ tagtársunk), aki hangyaszorgalommal összegyûjtötte Lakatos Demeter meglehetõsen szétszórt kéziratait, leveleit lemásolta, kötetbe rendezte, egyesületünk pedig anyagi és emberi segítséget szerzett, szervezett mellé, s kihozta a köteteket. Aztán terjesztette, egy részüket ünnepélyesen átadta a Nagyszebenben élõ özvegynek, a szülõfalu szellemi mindenesének, Perka Mihálynak. Úgy, ahogyan azt Lakatos Demeter és a szabófalvi csángók megérdemelték. 8

11 A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület hat füzetben jelentette meg a csángók hagyományos értékeivel foglalkozó tudományos és ismeretterjesztõ munkásságunk eredményeit. Az elsõ füzet azt a mintegy másfélezer bibliográfiai tételt tartalmazza, amit a csángó néprajzkutatás helyzetével foglalkozó tanulmányom (Eredmények és feladatok a moldvai magyarok néprajzi kutatásában Néprajzi Látóhatár ) készítése, majd a Katolikus Lexikon és az Új Révai Lexikon csángó témájú szócikkeinek összeállítása során áttekintettem, s úgy gondoltam, hogy hasznos lesz, ha a témával foglalkozók rendelkezésére bocsátom. A füzetek 2. száma a Csángó sorskérdésekrõl 1994 októberében, Újkígyóson rendezett tanácskozás 23 elõadásának szerkesztett szövegét tartalmazta. A 3. füzetben a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület elsõ tíz évének történetét adtuk közre. A 4. füzetben a Domokos Pál Péter születésének századik évfordulója alkalmából rendezett emlékülés elõadásainak szerkesztett szövegei olvashatók. Erre az ünnepi konferenciára olyan elõadókat hívtunk meg, akik a Kárpát-medence különbözõ vidékein munkájukkal képviselték Domokos Pál Péter szellemiségét és vállalták a moldvai csángómagyarok iránti elkötelezettségét. Andrásfalvy Bertalan Domokos Pál Péter néprajzi munkásságát méltatta, a csíkszeredai Szõcs János a Csíki Székely Múzeummal való kapcsolatáról, a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám a Székelység címû folyóiratban megjelent írásairól, a kolozsvári Almási István Domokos Pál Péter népzenegyûjtésének jelentõségérõl, az egyházaskozári nemrég elhunyt Albert István Domokos kozári és szárászi éveirõl beszélt, Jáki Sándor Teodóz pedig Domokos Pál Péter édes testvéreként átélt moldvai élményeirõl számolt be. Ebben a füzetben kapott helyet Lengyel Gyula és Orbán Ágnes Domokos Pál Péter nyomában címû dokumentumfilmjének forgatókönyve, benne számos fontos adalékkal, a csángók vándorapostolának életébõl. A Csángó füzetek 5. száma egyesületünk akkori elnökének Jáki Sándor Teodóznak 75. születésnapja tiszteletére rendezett tudományos ülés 9 elõadását tartalmazza. Ezek tematikailag a népénekekkel, mint a hagyományos vallásgyakorlat egyik legfontosabb elemével foglalkoztak, de többnek volt csángó vonatkozása is, mint a kolozsvári Tánczos Vilmos Erdély János bogdánfalvi szentemberrõl szóló emlékezésének, vagy Kõvári Réka a Kájoni Cantionale énekeinek a moldvai csángók közötti szerepérõl szóló elõadásának. A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület Csángó füzeteinek 6. száma a múlt esztendõben jelent meg és a Petrás Incze János születésének 200. évfordulója alkalmából egyesületünk által Egerben szervezett tudományos konferencia elõadásait tartalmazza. Így többek között a kolozsvári Tánczos Vilmos számos új adatot tartalmazó legújabb Petrás-kutatásairól számot adó beszámolóját, Barna Gábor elõadását Petrás Incze János egri éveirõl, Iancu Laura Moldva XIX. századi történetérõl készült beszámolóját, továbbá Trunki Péternek és Domokos Máriának az ünnepelt nyelvtudományi, valamint népdalgyûjtõ tevékenységérõl szóló elõadásait. Ezeken kívül tervben volt még legalább két füzet megjelentetése, de nem volt rá pénzünk. Az egyikben a Magyarországon tanuló csángó diákok által falujukról írt kisebb-nagyobb, sok fontos néprajzi adatot tartalmazó írásai kerültek volna, a másikba pedig azok az elõadások, amelyeket tagjaink, valamint meghívott elõadók tartottak a Lakatos Demeter Egyesület rendszeres összejövetelein különbözõ alkalmakkor és témákban. De talán majd még ezek is napvilágot látnak elõbb-utóbb. Hiszen minden konkrét adatra, helyhez köthetõ leírásra igen nagy szükség van a csángókkal foglalkozó tudományok kétes és bizonytalan föltevésekkel terhelt világában. Mint látható, egyesületünk tudományos tevékenységének eredményei elsõsorban a csángókutatás jeles személyiségeinek évfordulói alkalmából szervezett konferenciákon elhangzott elõadásokban fogalmazódott meg, amiket aztán a csángó füzetekben adtunk közre. Talán folytatható lesz ez a sor a mai rangos rendezvény kötetbe szerkesztett elõadásaival, valamint a fiatalon és tragikusan elhunyt Mikecs László 2017-ben esedékes centenáriumának megemlékezése alkalmával szervezett szervezendõ konferencia anyagával. Mert ezek az évfordulók nemcsak arra jók, hogy felfrissítsék emlékezetünket és fejet hajtsunk egy-egy jeles személyiség emléke elõtt, és nem is csak arra, hogy a moldvai magyarok kulturális értékeit felmutassuk, megismertessük a magyar társadalom jóra fogékony rétegeivel, hanem arra is, hogy lendületet adjon a csángó mûveltség tudományos kutatásának. A megjelent és a tervezett Csángó füzetek tehát annak a kutató mûhelynek a motorját kívánták és kívánják betölteni, ami a Lakatos Demeter Egyesület létezésének egyik fõ értelmét adta azáltal, hogy a nyilvánosság lehetõségének megteremtésével ösztönözze a moldvai csángók iránt érdeklõdõket, elsõsorban tagjainkat, a minél szakszerûbb néprajzi gyûjtõ- és kutatómunkára, valamint a gyûjtés eredmé- 9

12 nyének közzétételére. Meg kell azonban mondanom, hogy az egyesület nem tudta, vagy mondjuk úgy: én magam nem tudtam a kívánt mértékben és eredménnyel mûködtetni ezt a munkaközösségnek csak korlátozott mértékben tekinthetõ egyesületet. Talán a kezdeti munkakörülmények, a hazai és a romániai rendõrség által veszélyeztetett állapotok miatti illegalitásra és fél-illegalitásra törekvés állapota volt az, ami nem kedvezett a közösségi összefogásnak, ami sokszor búvópatak-szerû egyéni akciókra tördelte a munkánkat. Talán a civil szervezõdés természetébõl adódott az együttmûködés, az egymás keze alá dolgozás feltételeinek hiánya, de az is lehet, hogy mi már csak ilyen magunknak valók voltunk. A lényeg az, hogy néhány ritka esettõl eltekintve nem sikerült igazi, tudományos kutatást végzõ munkaközösséggé válnunk. De ha arra gondolok, hogy jó néhány csángó témájú kiadvány megjelenéséhez járulhattunk anyagi támogatással, és a legtöbbet be is mutattuk különbözõ tudományos fórumokon, akkor azt hiszem, felismerhetjük azokat a területeket, ahol egyesületünk komoly tudománysegítõ munkát végzett. Természetesen ezzel a kívánatosnál véleményem szerint csekélyebb mértékû összedolgozással is jelentõs teljesítmények születtek a Lakatos Demeter Egyesület tagjainak munkája nyomán, amiket azonban bármennyire is jól esne nem mernék egyértelmûen egyesületünk teljesítményei közé sorolni. Sem a magamét, sem a többiekét. Persze egy szépen virágzó fánál sohasem tudhatjuk biztosan, hogy honnan szívja az éltetõ tápanyagokat és a nedvességet. De hát nem is ez a legfontosabb kérdés, hanem hogy azok a kezdeményezések, amiket néhányan a legsötétebb diktatúrák idején indítottunk a moldvai csángó értékek és érdekek számbavétele és felmutatása érdekében, az utóbbi két és fél évtizedben számottevõ eredményeket hoztak. Csak a magam munkájáról szólva, a tilosban kezdve, többé-kevésbé üldözötten gyûjtött néprajzi anyagot az elmúlt évtizedekben tudtam kiegészíteni, kiteljesíteni, tanulmányokká, könyvekké, tanulmánykötetekké formálni. A sors keserves fintora, hogy a legnehezebb körülmények között gyûjthettem Moldvában a legértékesebb néprajzi anyagot, hiszen akkor még éltek a hagyományos paraszti tudás teljességének birtokában lévõ emberek; ma pedig, amikor már akár kamerával, reflektorfénynél is dolgozhatunk, lassan teljesen elfogynak, de legalábbis megkopott az emlékezetük. Amit azonban az 1960-as, 70-es, 80-as években összegyûjtöttem, az ma a tudományt szolgálja. A moldvai magyarok helynévanyagára, hiedelemvilágára, hagyományos állattartására, növényismeretére, földmûvelésére vonatkozó anyagom immár könyvekben is hozzáférhetõ; a hagyományos teherhordás, veteményezés, árutermelés, kendermunka, szappanfõzés, a terhesség és a tavaszi ünnepkör szokásainak ismeretanyaga Bokrétába kötögetem vala címmel kötetbe gyûjtve olvasható; a hagyományos moldvai halászatra, aratásra, szõlõmûvelésre, a kutak készítésére és használatára vonatkozó írásaim Cserefának füstje hozta ki könyvemet címmel kötetbe rendezve, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság kiadásában hamarosan hozzáférhetõ lesz. Végezetül engedjék meg, hogy némi lelkiismeret furdalással, hiszen akárhogy is nézzük, Gyimesbe költözésemkor mégiscsak cserbenhagytam az egyesületet kifejezzem a hálámat és tiszteletemet mindazoknak, akik megmentették, hogy úgy mondjam visszahozták a sírból a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesületet. A tagság azon részének, akik érdeklõdésükkel, valamint azoknak a vezetõknek, akik élére állva, a munka dandárját vállalva önzetlenül és áldozatokat is hozva felvették a lehanyatló zászlót, s forgatják mikor melyikre van szükség a kardot és a vakolókanalat. Mert ez a legfontosabb, kedves barátaim, a vakolókanál, vagyis a munka! Ami nélkül nem terem a föld, ami nélkül nem eredményes tudományos kutatás, nem szervezõdik a közösség, s ami nélkül nem szolgálhatjuk eredményesen a csángók által mindnyájunk számára megõrzött kultúra felmutatását. Ami nélkül biztosan veszendõbe megy a süllyedõ hajó és rakománya is. Halász Péter 10

13 ISKOLA ÉS HONISMERET Tanítómestereink Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik (Részlet) 1 Hogy a mi édes magyar eleink Szittyiában nemcsak laktanak, hanem (úgymint tulajdonokban) uralkodtanak is, az nálunk (azoknak háladatos utóiknál) oly alapos hagyomány, melynek ellene mondani éppen annyit tönne, mint délben a napvilágot tagadni. Ezt nálunk a magyar gyermekek is tudják, és magokat (fõképpen a Tisza mentében) szittyai magyaroknak mind nevezik, mind neveztetik. [...] A mostani Magyarországnak (szorosan szólván) határjai ezek: délszakról Szlavónia, Szerbia. Éjszakról Galícia, Lodoméria és Lengyelország. Napkeletrõl Erdély. Napnyugotról Németország. Hossza 90, szélessége 60, követközésképpen annak udvara 5400 derekalt mértföldek. Anyavárosa Buda. Ha pedig Magyarországhoz tartozandó tartományokat, melyeket mostanában igaziban bírunk, mértékre vönni akarjuk, azoknak ha együtt volnának hossza 120, szélessége 90, következésképpen udvara derekalt mértföldek. Esztendõnként kihajtatnak Magyarországból és eladatnak százötven-ezer ökrök. Négyszázezer sörtések, ötvenezer lovak. Azt mondja Neisinger, hogy Magyarországban (szorosan szólván) nem több lakosok volnának, mint háromilliomon fölül még százhetvenezren [...]. Országunk címere a hatodik pajzsban találtatik. Ennek udvara egy függõs hosszal ketté vagyon vágva. Udvara mind a két résznek vörös szín. Bal felõl vannak négy fehér övedzetek, melyekrõl azt szokták közönségesen mondani, hogy ezek a mostani Magyarországnak négy fõvizei lögyenek, melyeket még a régi magyarok ily együgyû versekbe szorítottak: Duna, Tisza, Száva, Dráva, Aki ezt nem látta, gyáva. Száva, Dráva, Duna, Tisza, Nem magyar, ki ezt nem issza. A négy fehér övedzeteket még Szent István idejében hordozta a pajzs, valamint egy régi képbõl kitetszik, mely a Bécsi Császári Könyvtárban szemléltetik. Ez pedig Szent Istvánnak képe, melynek mellvasán kitetszenek ezen a négy övedzetek. Vannak olyan írók is, kik azt vitatták, hogy ezek a négy övedzetek valaha Pannóniának címörei voltanak, (lásd azonban az 5. pajzsot). Ha ez így vagyon, akkor kölletött ezen négy övedzeteket Magyarország címörjévé tönni, midõn (Árpád uralkodásának utolja felé) Pannóniát a tótoktól elvöttük, és azt Magyarországgal összeforrasztottuk. [...] éve született Dugonics András piarista szerzetes, egyetemi tanár, író (Szeged okt. 17. Szeged, júl. 25). Kortársai halálakor így méltatták: Az erkölcsnek és tudományoknak áldozott élete, a tanításban fáradhatatlan fáradozásai, számos és becses munkái, melyekkel a magyar literatúrát oly dicsõségesen gyarapította, neki a magyaroknál mindenkor fennmaradandó nevet szereztek. Az évforduló alkalmából Pest Pozsony, , 30 45) idézünk, az ábra is onnan való. Az írásmódot a maihoz igazítottuk, de meghagytuk a szerzõ nyelvének jellegzetességét, az özõ nyelvjárási szóalakokat. (A Szerk.) 11

14 Tehát Magyarország pajzsának jobb kéz felõl lévõ részére tekintvén, ottan három nevezetes dolgokra találunk, melyeket (szoros foglalatra nézve) különösen Magyarország címörének lönni mondhatunk. Elsõ és legalsó a háromdombú högy. Második a középsõ, ama középdombnak tetején a korona. Harmadik és legfölsõbb a koronából felemeltetött fehér köröszt. Mindezekrõl különösen fogok szólani. 1. A kettõs fehér körösztrül A magyarországi címörnek többi részei között legrégibbnek találom a kettõs fehér körösztöt. Szent Istvánnak idejétõl fogva egész Zsigmond királyig (tovább mintsem négyszáz esztendeig) csak magánosan volt ama köröszt a pajzsnak jobbján. Ezt a fehér körösztöt Szent István adta az ország címerjéhöz, pedig abból az okból, hogy a körösztény hitre való megtérésnek ezzel örök emlékezetöt adjon, és meghálálhassa Szilveszter pápának jó voltát, ki néki és utána következendõ magyar királyoknak különösen megengedte vala azt, hogy az ezüstbõl formáltatott kettõs köröszt (megkoronáztatásoknak dicsõségös idején) elõttük vitettessen, úgymint apostoli hivataluknak jeléül. Ez a kettõs fehér köröszt pedig nem úgy tétetött az ország címörjei közé, mintha annak másutt helyet nem engedtek volna. Reányomták királyaink a pénzökre is. Magam szemeimmel láttam IV. Béla királyunk pénzét, melynek egy részén csupán ezen kettõs köröszt vala, minden más hozzáadás nélkül, mely jele annak, hogy a címörnek más részei sem Istvánnak, se IV. Bélának idejében helyet nem foglaltak az ország címörében, se a pénzek lapján. Lássuk tehát, mikor jutottak oda a címernek követközendõ részei. 2. A háromdombú högyrül Ez a háromdombú högy (mely országunk címörének jobb kéz felõl másika) sokkal késõbbre jutott a magyar címörhöz. Bizonyos az, hogy Szent István után közel harmadfélszáz esztendeig, tudniillik Bélának (ama negyediknek) uralkodása végéig (amint ezelõtt is mondám), csupán a kettõs fehér köröszt látszatik a magyar pénzeken. De még Nagy Lajos idejében se látni azt a háromdombú högyet 1358-nak tájában. Vagyon ugyan Bécsben egy Magyarországrul írt Krónika, melyet egy nevetlen ember (gyönyörûen és igen szorgalmatosan el is készítve) magának Nagy Lajosnak ajánlott. Ennek a könyvnek elején mind Nagy Lajosnak, mind Magyarországnak címöre világosan vagyon, és igen nyilvánosan, lefestve, de a kettõs fehér köröszt alatt mégse látszatik a háromdombú högy, hanem egyvalami talp, melyen a köröszt állva nyugodni tetszik. Én mintegy bizonyosnak lönni állítom, hogy Zsigmond királyunknak (Nagy Lajos vejének) ideje tájában (1413-ban) tétetött a magyar címör közé ama háromdombú kis högy; mert ezen most említött Zsigmond király (a tanuló ifjaknak alkalmatosságukra) egy Akadémiát szörzött Budán, melynek pajzsát így írja le (a konstanciai közönséges gyüleközetnek pöcsétjei közül) Péterfi: Ennek udvara kétfelé van vágva. Az alsó kék, melyen egy vörös könyvet tart egy emberi (én úgy véleködöm: hogy papi) kar. A fölsõ udvar vörös, melyen vagyon egy háromdombú högy és a högybe szúrva a kettõs fehér köröszt. Ezt a most említött Budai Akadémiának régi címörét Mária Terézia királynénk 1780-ban (midõn az Universitással Budára lakni lejöttünk) a királyi tanulmányoknak mindenségéhez alkalmaztatta, és a többi között azzal mostanában is élünk Pest városában. Zsigmondnak idejében vétetõdött tehát a magyar címörnek részei közé a háromdombú högy, mert osztán Korvinus Mátyás királyunk idejében (1460-ban) annak vert pénzein nyilvánosan vannak kidomborodva. Azt mondják némelyek, hogy ezen háromdombú högyek nem egyebek lögyenek, hanem Magyarországnak három legmagosabb s ugyanazért legnevezetesebb högyeik, úgymint Tátra, Fátra és Mátra. Ha ez így vagyon: Tátra högye Szepes vármegyéjében áll föl, nem messze Késmárktól. Fátra Liptó vármegyéjében vagyon. Mátra Heves vármegyéjében nem messze Gyöngyöstül. Mivel tehát ez a háromdombú högy (amint ezelõtt elég világosan vitatám) Zsigmond királyunk idejében érközött az ország címörébe, el lehet gondolni, minõ hitelt érdömölnek azok a deák versek, mely a pannóniai högyön lévõ benediktinusok Szent Márton nevû klastromokban a belsõ udvarba nyíló kapu fölött így olvastatnak: [...] Ösmérd meg Pannóniának szent három dombját, oh Magyar! Még éltében Szent Márton sokszor imádkozott itten. István vezér itt vetötte a hitnek alapját. És e helynek apátja Rómába sietvén koronát ugyanazon István a többivel együtt az ország címörévé röndölte, hogy az ájtatosság és a régi hit az országban örökre megmaradjon. 12

15 3. A högy közepetti kis koronárul A középhögyre tétetött kis korona legkésõbbre jut a magyar címöröknek részei közé. Míg országunkat a magyar királyok és ezek után a vegyesek igazgatták, ez se az ország zászlóin, se a magyar pénzeken nem látszattatik. Minekutána az ország az ausztriai német királyoknak kezeikbe került, attul fogva látszatik a magyar pénzeken kidomborítva. Ferdinánd az elsõ, ki Zápolya János után elsõ királyunk vala az ausztriai házból, az én ítéltem szerint elsõ is volt, ki azt a magyar címörnek részévé tétette. Ez abból bizonyosodik meg, mivel ennek a császárnak és egyszersmind királyunknak is (mihelyt Magyarországnak kormányát kezeibe vötte) egész föltétele az vala, hogy mind a vármegyéknek, mind sok királyi városoknak pöcsétjeit megváltoztassa, amint is megváltoztatta. Meglehet tehát, hogy ekkor változtatták meg az országét is, hozzáadván a kis koronát. Ez pedig még abból is kitetszik, hogy Zápolya János királynak fia, Zsigmond szabadságot kér I. Ferdinándtól, hogy aranypénzt verettethessen, és az ország címörébe azt a kis koronát beiktathassa. Ezt néki megengedte Ferdinánd. Elég az, hogy már II. Mátyás idejében (aki Ferdinánd után ötvenöt esztendõvel élt, már széltében látszattatott a kis korona. 4. A pajzs fölött lévõ nagy koronáról Valamennyi pajzsokat szemlélsz ezen könyvemben, mindazokon fölül vagy elõször nincsenek koronák, vagy másodszor ha vannak is, azok olyanok, melyek az egész fejet bé nem takarják, hanem csak a homlokon, halántékokon (avagy vakszemeken) és a fõnek hátulján megyen körösztül. Az ilyen koronákat a gorögök diadémának nevezték, a deákok cinctusnak; magyarul se mondhatjuk igazán koronának, hanem inkább karikakoronának. Csak éppen Magyarország pajzsa fölött vagyon az igazi korona, melynek nemcsak karikája van, hanem annak föle (amint azt két szemeimmel láttam Budán I. Ferenc császárunknak megkoronázása idején) aranyszálból bordáztatott vászonnal bé vagyon alól takarva. Ennek a magyar koronának vannak alája vetve a többi karikakoronák. Ezt a magyar koronát (amint a hatodik pajzsban kitetszik) annak nagyobb szentségére nézve két angyalok tartják, bizonyosan annak örök emléközetére, hogy ezt a nagy szentséget angyalnak megjelenése után adta Szent Szilveszter pápa Szent Istvánunknak, Magyarország vezérjének és ekkor elsõ királyának. [...] A pápának levelébõl kitetszik, hogy õ küldötte Szent Istvánunknak a magyar koronát, és azt a koronát, melyet a lengyel vezérnek számára készíttetött ezelõtt. Bizonyos az is, hogy evvel a koronával koronáztatott meg Szent István, Bizonyos az is, hogy ennek a római koronának köletött lönni mind karikájának, mind a karikára körösztül tétetött két abroncsának, mivel a korona béfödözött vala. Jó barátok lévén Michael Dukasz görög császár és II. Gejza magyar király, amaz ennek egy arany karikakoronát ajándékozott; és mivel igen szép volt és a római karikánál tágasabb, a római karikát ebbe a karikába igazították, és így a két karikából egy korona leve. Így tehát a mi mostani koronánk a konstancinápolyi és az elõbb küldetött római két karikákból áll összeszerkesztve, megmaradván annak fölsõ római két abroncsa, melyek körösztül vannak téve a selyemszálakból összebordázott vásznon, mely a királynak fejét béfödi. Erdély római katolikus népoktatása ( ) A magyar mûvelõdéstörténet szerves része az erdélyi magyar iskolatörténet, az pedig szorosan kapcsolódik a magyarországi mûvelõdéstörténeti kutatásokhoz. A népoktatás történet olyan gazdag hajszálgyökér-hálózat, amely a magyar mûvelõdéstörténet szinte minden vetületét átszövi. Idõszerû, hogy az erdélyi magyar népoktatás történet súlyának megfelelõen elfoglalja helyét a magyar mûvelõdéstörténetben, és ezáltal hozzájáruljon a teljes neveléstörténeti valóság bemutatásához. A következõkben az erdélyi római katolikus népoktatás történetével foglalkozunk, kiemelve néhány alapvetõ kérdést, mint a kisiskolák hálózatának kialakulását, a tanítók személyét, képzettségét, az iskolalátogatást, az oktatás anyagi feltételeit, anyagát és módját stb. A tanulmány az elsõdleges levéltári források, mindenekelõtt a vizitációs jegyzõkönyvek anyagának felhasználásával több ismeretlen adattal gazdagítja a szakirodalom által rendelkezésre álló eddigi tényanyagot. 13