A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A GYÓGYSZERÉSZET 1945-IG

Átírás

1 Szmodits László, Dobson Szabolcs A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A GYÓGYSZERÉSZET 1945-IG Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság 2014

2 TARTALOMJEGYZÉK 1. A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A GYÓGYSZERÉSZET A XIX. SZÁZAD VÉGÉIG 4 2. A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A GYÓGYSZERÉSZET A XIX. SZÁZAD VÉGÉTŐL A HOLOKAUSZTIG A magyar zsidóság és a gyógyszerészet a numerus clausus-ig Az I. Világháború végéig terjedő időszak 5 Szmodits László, Dobson Szabolcs A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A GYÓGYSZERÉSZET 1945-IG ISBN A forradalmi mozgalmak és a Tanácsköztársaság A numerus clausus A zsidótörvények és más antiszemita jogszabályok gyógyszerészi vonatkozásai Az első zsidótörvény A második zsidótörvény A harmadik zsidótörtény és további korlátozó jogszabályok A zsidó tulajdonú gyógyszertárak jogosítványának megvonása A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT GYÓGYSZERÉSZ ÁLDOZATAI 32 Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság 2014 Postacím: 1023, Török utca gyogyszeresztort.tarsasag@gmail.com Felelős kiadó: Dr. Dobson Szabolcs Készült a Civil Alap 2014 pályázati program támogatásával 4. A HOLOKAUSZT UTÁNI IDŐSZAK A BUDAPESTI ÉS A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEMEN VÉGZETT IZRAELITA HALLGATÓK NÉVSORA ABC-SORRENDBEN ÉS VÉGZÉSÜK ÉVE SZERINT A i Tudományegyetemen végzett izraelita hallgatók névsora abc-sorrendben A i Tudományegyetemen végzett izraelita hallgatók névsora végzésük éve szerint A SzegediTudományegyetemen végzett izraelita hallgatók névsora abc-sorrendben A Szegedi Tudományegyetemen végzett izraelita hallgatók névsora végzésük éve szerint A MEGVONT JOGOSÍTVÁNYÚ ZSIDÓ TULAJDONÚ GYÓGYSZERTÁRAK LISTÁJA ABC SORRENDBEN ÉS TELEPÜLÉS SZERINTI CSOPORTOSÍTÁSBAN A megvont jogosítványú zsidó tulajdonú gyógyszertárak listája abc sorrendben A megvont jogosítványú zsidó tulajdonú gyógyszertárak listája település szerinti csoportosításban NEVES MAGYAR ZSIDÓ GYÓGYSZERÉSZEK ÉLETRAJZI LEXIKONA 114 3

3 1. A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A GYÓGYSZERÉSZET A XIX. SZÁZAD VÉGÉIG Az egyetemi oktatás elterjedésével a 17. század közepén, III. Ferdinánd magyar király 1644-ben kiadott Lex Sanitaria Ferdinandina rendelkezése még eltiltotta az orvoslás és a gyógyszerészet egyidejű gyakorlását, bár a későbbiekben számos kivételt eszközöltek. A Lex Sanitaria Ferdinandina rendelet 7. paragrafusa szerint a gyógyszerész-gyakornok 4 évig tanuljon egy patikában, törvényes születésű legyen és katolikus vallású, valamint a latin nyelvben tudjon valamilyen jártasságot felmutatni (Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés fejlődése. Comm. Hist. Artis Med (1987)). Így az érdeklődő és tehetséges, nem katolikus vallású, köztük zsidó fiatalok előtt elzárták e hivatás gyakorlását. Szemere Bertalan kormányfő a Szegedre menekült országgyűlés VII. 28-i utolsó ülésére napirendre tűzte a zsidókérdést: felruházta volna őket mindazon polgári és politikai jogokkal, amelyekkel az ország bármely hitű lakosai rendelkeznek. A kormányfői beszéd után a parlament vita nélkül elfogadta a törvényjavaslatot. Mivel ez közvetlenül a szabadságharc bukása előtt született, ezért a szentesítésére már nem kerülhetett sor. A szabadságharc bukása után, 1850-től 1867-ig jelentős számú magyar hallgató tanult a bécsi egyetemeken. Gyógyszerészi pályára 542-en iratkoztak be ebben az időben, de ebből csak 3 volt zsidó vallású (Szögi László, Kiss József Mihály: Magyarországi diákok bécsi egyetemeken és főiskolákon Bp. 2003) január 13-tól a zsidók ismét űzhettek bizonyos üzleti tevékenységeket, így lehettek gyógyszerészek is. De ekkor még csak segédi munkakört láthattak el. Egy példa: Fleischer Antal ( ) kecskeméti születésű diák 1866-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet a Bécsi Tudományegyetemen. Magyarországi pályáját a Moson megyei Mosony Magyar Korona gyógyszertárában kezdte. A megyei tisztiorvos hivatalos formában kérte tőle a gyógyszerészi oklevele és keresztlevele felmutatását. Miután az utóbbival nem rendelkezett, így a tisztiorvos egy magánlevéllel eltanácsolta a pályától. A Bécsi Tudományegyetemen ezidőtájt végzett még Markovits Sámuel, 22 éves erzsébetvárosi, dumbäveni (Szeben megye) születésű (oklevél kelte: 1864), és Prager Adalbert, 22 éves, nagykanizsai születésű (oklevél kelte: 1867) gyógyszerész. Ekkor még érvényben volt hazánkban III. Ferdinánd király fent említett erősen kirekesző rendelete: csak katolikus vallású férfi gyakorolhatta a gyógyszerészi hivatást. Másfél évvel később I. Ferenc József magyar király december 27-én szentesítette a XVII. törvényt az izraeliták polgári és politikai egyenjogúságáról. Ez a rendelkezés elismerte a szabad vallásgyakorlást. De a törvényesen bevett vallássá nyilvánítás majd csak 1895-ben történt meg. A Pesti Tudományegyetemen az első izraelita származású gyógyszerészhallgató a szentesi születésű Glázer Adolf volt, aki július 11-én eredményesen tette le III. szigorlatát és így a gyógyszerészi oklevelét elnyerhette. 2. A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A GYÓGYSZERÉSZET A XIX. SZÁZAD VÉGÉTŐL A HOLOKAUSZTIG 2.1 A magyar zsidóság és a gyógyszerészet a numerus clausus-ig Az I. Világháború végéig terjedő időszak Az I. táblázat a i Tudományegyetemen végzett összes gyógyszerészhallgató és izraelita gyógyszerészhallgató számát mutatja között. Ezen felül ismertetjük az egyes években végzett összes gyógyszerészhallgató százalékos arányát a legnagyobb létszámú évfolyamhoz (1911/1912) képest, valamint az izraelita gyógyszerészhallgatók egyes évfolyamokon belüli arányát az összlétszámhoz képest. (Beniczky Péter: Az egyetemi gyógyszerészképzés vizsgálata ig. Doktori disszertáció, SOTE,1991 alapján.) Ezt az 1. ábrán is bemutatjuk. 1. Táblázat: a i Tudományegyetemen végzett összes gyógyszerészhallgató és izraelita gyógyszerészhallgatók száma között (Beniczky Péter: Az egyetemi gyógyszerészképzés vizsgálata ig. Doktori disszertáció, SOTE,1991 alapján.) Tanév Összes gyógyszerészhallgató (a legnagyobb létszámú évfolyam /1911/12/ = 100%) Izraelita gyógyszerészhallgató (az összes gyógyszerészhallgató %-a) 1871/ (28,5%) 1 (2%) 1872/ (27,9%) 0 (0%) 1873/ (29%) 1 (2%) 1874/ (26,7%) 3 (6,5%) 1875/ (23,8%) 2 (4,9%) 1876/ (36,6%) 3 (4,8%) 1877/ (37,8%) 6 (9,2%) 1878/ (44,2%) 1 (1,3%) 1879/ (42,4%) 4 (5,5%) 1880/ (47,8%) 3 (3,7%) 1881/ (37,2%) 10 (15,6%) 1883/ (47,7%) 4 (4,9%) 1884/ (50%) 5 (5,8%) 1884/ (40,7%) 4 (5,7%) 1885/ (49,4%) 4 (5,7%) 1886/ (45,3%) 9 (11,5%) 1887/ (55,8%) 7 (7,3%) 1888/ (37,8%) 7 (10,8%) 1889/ (43%) 8 (10,8%) 1890/ (71,5%) 8 (6,5%) 1891/ (68,6%) 12 (10,2%) 4 5

4 1892/ (47,7%) 16 (19,5%) 1893/ (40,1%) 8 (11,6%) 1894/ (40,7%) 13 (18,6%) 1895/ (40,7%) 10 (14,3%) 1896/ (39,5%) 6 (8,8%) 1897/ (37,2%) 8 (12,5%) 1898/ (34,9%) 12 (20%) 1899/ (37,2%) 14 (22%) 1900/ (35,5%) 14 (23%) 1901/ (41,3%) 21 (29,6%) 1902/ (40,1%) 18 (26,1%) 1903/ (41,3%) 23 (32,4%) 1904/ (53,5%) 25 (27,1%) 1905/ (57%) 34 (34,7%) 1906/ (66,3%) 38 (33,3%) 1907/ (75%) 43 (33,3%) 1908/ (84,3%) 74 (51,0%) 1909/ (72,1%) 60 (48,4%) 1910/ (86,6%) 60 (40,3%) 1911/ (100%) 72 (41,9%) 1912/ (84,9%) 56 (38,4%) 1913/ (75%) 47 (35,6%) 1914/ (47,1%) 30 (37%) 1915/ (20,3%) 15 (42,9%) 1916/ (26,7%) 23 (50,0%) 1917/ (36,6%) 25 (39,7%) 1918/ (40,7%) 18 (25,7%) 1919/ (32%) 1 (1,8%) 1920/ (61%) 13 (12,4%) 1921/ (76,7%) 24 (18,2%) 1922/ (76,7%) 10 (7,6%) 1923/ (87,2%) 9 (6%) 1924/ (50,6%) 5 (5,7%) 1925/ (50%) 4 (4,7%) 1926/ (59,3%) 3 (2,9%) 1927/ (50%) 6 (7%) 1928/ (75%) 15 (11,6%) 1929/ (58,7%) 12 (12%) 1930/ (86,6%) 12 (8,1%) 1931/ (32,5%) 6 (8,9%) 1932/ (26,2%) 3 (6,7%) 1933/ (39%) 4 (6%) 1934/ (49,4%) 12 (11,8%) 1935/ (59,3%) 9 (7,8%) 1936/ (40,1%) 4 (5,8%) 1937/ (42,4%) 5 (6,8%) 1938/ (37,8%) 2 (4,6%) 1939/ (25%) 4 (9,3%) 1940/ (41,3%) 3 (4,2%) 1941/ (33%) 0 (0%) 1942/ (62,2%) 6 (5,6%) 1943/ (31,4%) 2 (3,7%) 1944/ (39,5%) 0 (0%) Összesen (17,0%) 6 7

5 1. ábra: a i Tudományegyetemen végzett összes gyógyszerészhallgató a legnagyobb létszámú, 1911/1912-es évfolyam százalékos arányában, valamint az izraelita gyógyszerészhallgatók egyes évfolyamokon belüli aránya között (Beniczky Péter: Az egyetemi gyógyszerészképzés vizsgálata ig. Doktori disszertáció, SOTE,1991 alapján.) A Trianon előtti időszakban Magyarországon Kolozsvárott, az I. Ferenc József Tudományegyetemen volt a i Tudományegyetem mellett a másik egyetemi gyógyszerészképző hely. Innen a végzett gyógyszerészhallgatókról alig rendelkezünk adatokkal (csak között), hanem csak a beiratkozott gyógyszerészhallgatók, köztük a zsidó származású okleveles gyógyszerészhallgatók létszámát ismerjük, azokat is hiányosan (lásd 2. táblázat). (A kolozsvári adatokat Péter H. Mária személyes adatközlése alapján ismertetjük). Amint a 2. táblázatból látható, a rendelkezésre álló adatok alapján a zsidó származású beiratkozott gyógyszerészhallgatók aránya összességében között 21,6% volt. A i Tudományegyetemen ebben az időszakban a végzett gyógyszerészhallgatók között 29,7% volt a zsidó származásúak aránya (számítva az 1. táblázatból). 2. táblázat: A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre (FJTE) beiratkozott gyógyszerészhallgatók, köztük zsidó származású okleveles gyógyszerészhallgatók száma és ez utóbbiak százalékos aránya (Péter H. Mária személyes adatközlése alapján) Tanév A kolozsvári FJTE-re beiratkozott gyógyszerészhallgatók létszáma A kolozsvári FJTE-en végzett gyógyszerészek létszáma A kolozsvári FJTE-re beiratkozott izraelita gyógyszerészhallgatók létszáma (az összes beiratkozott %-a) 1887/ / / (11,4%) 1890/ (0%) 1891/ (6,7%) 1892/ / / / / / / / (12,5%) 1900/ / (10%) 1902/ (45,8%) 1903/ (21,4%) 1904/ (22,2%) 1905/ (28,2%) 1906/ (20%) 1907/ (23,3%) 8 9

6 1908/ (27%) 1909/ (15,9%) 1910/ (17,2%) 1911/ (25%) 1912/ (24,4%) 1913/ (23,4%) 1914/ (33,3%) 1915/ (33,3%) 1916/ (91,7%) 1917/ (16,2%) 1918/ (23,2%) 1919/ öszesen (21,6%) Az 1. táblázatban és az 1. ábrán megfigyelhető módon a zsidó származású végzős gyógyszerészhallgatók aránya az es tanévtől lassan emelkedett, és először két évtized múltán, az as tanévben érte el a 20%-ot, majd lendületesen nőtt, és egészen az es tanévig 20-51% között mozgott. A legmagasabb, 51%-os arányt ben érte el. Az is megfigyelhető, hogy ezzel nagyjából egyidőben az egyes években végzett gyógyszerészhallgatók száma is jelentősen nőtt, így elmondható, hogy től ig, mintegy egy évtizeden át - és még pár évvel tovább a zsidó fiatalság körében is - megnőtt a gyógyszerészi pálya vonzereje, a zsidók esetében még jobban is, mint a nem zsidók körében. A zsidó fiatalok érdeklődése már 6 évvel korábban emelkedni kezdett és egészen ig jóval meghaladta a századforduló előtti szintet. (Az a tény, hogy az os tanévben csak összesen 35 gyógyszerész végzett a i Tudományegyelemen, míg egy évvel korábban, az ös tanévben pedig még 81, már feltehetően összefüggésbe hozható az I. Világháború 1914-es kitörésével, hiszen akik 1916-ban végeztek, azok 1914-ben kezdték meg akkor még 2 éves egyetemi tanulmányaikat. Az I. Világháború gyógyszerészhallgató áldozatai az alábbiak voltak (zárójelben haláluk éve): Burger Ignác (1916), Buzás Ernő (1915), Ehlert Lajos (1915), Szász Ferenc (1916), Houman András (1914), Musitz István (1916). Már ők sem szerepelhettek az 1916-ban végzett gyógyszerészek között Egyébként az I. Világháború 125 azonosított gyógyszerész áldozata közül 59-en (47,2%) veszítették életüket között (Gyógyszerészi Almanach az 1942-es évre. A Gyógyszerészi Szemle kiadása, o.)). Ha áttekintjük a gyógyszertárak számának alakulását 1887 és 1943 között (3. táblázat, illetve 2. ábra, lásd lent), láthatjuk, hogy a gyógyszertárak száma között dinamikusan szinte lineárisan - nő, és összességében csaknem megduplázódik (megjegyzés: amint a 2. táblázat mutatja, három hiányos forrás állt rendelkezésünkre a gyógyszertárak számadatainak megismerésére /Gyógyszerész zsebnaptára, Gyógyszerészek évkönyve zsebnaptárak, valamint Gyógyszerészi almanach/, és a három említett forrás adatai eltérőek. Ennek oka lehet a különböző időpontokban történt adatlezárás, a különböző kategóriájú (reáljogos, személyjogos és fiók) patikák külön-külön történő vagy együttes megadása, a területi változások figyelembevétele, továbbá esetleges pontatlanság). Feltételezhető, hogy az 1905 előtti (és utáni) időszak dinamikus patikaszám emelkedése által teremtett álláskínálat és perspektíva vonzott a korábbinál több fiatalt a gyógyszerészi pályára. A Trianon és az azt követő időszak adatainak magyarázatát lásd a A zsidó tulajdonú gyógyszertárak jogosítványának megvonása pontban. 3. táblázat: A nyilvános gyógyszertárak száma (fiókgyógyszertárak és kézigyógyszertárak nélkül) a Gyógyszerészi zsebnaptárak, a Gyógyszerészek évkönyve zsebnaptárak, valamint a Gyógyszerészi almanach adatai alapján között Év szám Gyógyszerész zsebnaptár adatai Gyógyszerész zsebnaptár adatai Gyógyszerészi almanach

7 ábra: A nyilvános gyógyszertárak számának változása (fiókgyógyszertárak és kézigyógyszertárak nélkül) a Gyógyszerészi zsebnaptárak, a Gyógyszerészek évkönyve zsebnaptárak, valamint a Gyógyszerészi almanach adatai alapján között A zsidó származású szakembereknek szerepük volt a hazai gyógyszeripar alapjainak a lerakásában is. Richter Gedeon gyáralapítása már a XX. századra esett (1907). A Chinoin gyógyszergyárat 1910-ben alapí-totta meg dr. Kereszty György és dr. Wolff Emil (mindketten vegyészek)

8 Az 1913-ban alapított Wander gyógyszergyár igazgatója Balla Sándor volt. Rex Ferenc pedig Muraközy Lászlóval és Nagy Grósz Ferenccel 1912-ben alapította meg Debrecenben a Hatvani Pharmacochemiai Laboratóriumot (1921-től Rex Gyógyszergyár) A forradalmi mozgalmak és a Tanácsköztársaság Az októberében alapított Galilei Kör feladatának tekintette a szociáldemokrata eszmék terjesztését az egyetemi hallgatók körében. A gyógyszerészi szakosztály 1909 tavaszán alakult meg, amely kezdetben az orvosi szakosztályhoz kapcsolódott. A szakosztály véleményvezérei zsidó származású gyógyszerészek voltak (Dr. Forgács Rezső, Nádass Lajos, Nagel István, Wiener Jenő). Tevékenységük a gyakorlatiasabb gyógyszerészképzés bevezetésére és a gyógyszerészi kamara létrehozására irányult. A Magyar Tanácsköztársaság idején működött Forradalmi Kormányzótanács tagjainak nagyobb része novemberében alakult Kommunisták Magyarországi Pártjának soraiból került ki. Egy részük a Szocáldemokrata Párt balszárnyához tartozott, vagy oroszországi hadifogoly vagy forradalmi szocialista volt. Itt nagyobb számban tevékenykedtek zsidó származású politikusok. A Népjóléti Népbiztosságon a gyógyszerészi ügyek vezetője Zoltán Béla volt. A gyógyszertermelést és a gyártást György Mátyás irányította és ellenőrizte. Dr. Dóczi Imre a gyógyszerforgalmazást irányitotta. Dr. Forgács Rezső a gyógyszertárak központi ellenőrzését vezette. Szántó Sándor az államosított gyógyszertárak üzemvitelét irányította és a gyógyszerészképzés átalakítását is szervezte. A gyakornokképzést főiskolai rangra szerették volna emelni. A tervezett Gyógyszerészi Főiskola igazgatójává dr. Darvas Ferencet, a gyakornoki tanfolyam korábbi vezető tanárát jelölték. A Főiskola azonban már nem jöhetett létre. Ebben az időben pedig Nádass Lajos a Gyógyszertári Munkások Szakszervezetének egyik titkára volt A numerus clausus A Tanácsköztársaság bukása után felerősödött az antiszemitizmus. Így nemcsak az egykori vöröskatonákra és a tanácskormánnyal együttműködőkre, hanem olykor a Tanácsköztársasággal semmilyen közösséget sem vállaló zsidó polgárokra is lecsapott a fehérterror. De azok a gyógyszerészek, akik csak szakmai alapon vettek részt a Tanácsköztársaság szolgálatában, még azok is lassan fokozatosan kegyvesztetté váltak a (dr. Darvas Ferenc, dr. Forgács Rezső). Az június 4-én aláírt trianoni békeszerződéssel az ország területének a 71,5%-át csatolták a szomszédos államokhoz. A hazai zsidóság embervesztesége a békekötés után így alakult: 1910-ben 911 ezer főt számláló izraelita felekezet 1920-ban 473 ezer főre csökkent. Így létszámának 48%-át elvesztette, miközben az ország lakosságán belüli aránya az 1910-es 5%-ről 5,9%-ra növekedett. A területi változások megváltoztatták a zsidóság településszerkezeti arányait, főleg a fővárosiak javára. A fővárosban az ország összes zsidó lakosának a negyede élt 1910-ben, míg 1920 után az itt élő 215 ezer fő a trianoni Magyarország zsidóságának már több mint a 45%-át alkotta. A vidéki zsidóság létszámának csökkenése még a foglalkozás tekintetében is eltolódást eredményezett és a modern nagyváros polgári jellegű munkamegosztásában részt vevők arányát növelte (Gonda László: A zsidóság Magyarországon Századvég,, 1992, o.). Az állami antiszemitizmus egyik első megnyilvánulása volt a zsidó értelmiség egyetemi képzése és érvényesülése elé állított törvényes korlátozás. Az 1920-tól berendezkedő Hor- 14 thy-rendszer vezette be a világháború utáni Európa első zsidóellenes törvényét. Az 1920:XXV. tc. A tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiára való beiratkozás szabályozásáról címet viselte, de numerus claususként (zárt szám - latin) vált hírhetté. A törvény az egyes nemzetiségek és népfajok összlakossághoz viszonyított arányszámához kötötte az adott etnikumból a felsőoktatási intézményekbe felvehető hallgatók számát. Ezenkívül elsőrangú felvételi kritériummá tette a nemzethűséget. Mivel a zsidók 1867 óta jogilag izraelita vallású magyaroknak számítottak, az előírás elvileg nem érintette őket, ám a törvény végrehajtási utasítása nemzetiségnek minősítette a zsidóságot. Így 6 százalékban maximálták a felvehető zsidók arányát, a nemzethűség megállapítását pedig a gyakran szélsőjobboldali befolyás alatt álló egyetemi vezetőségekre bízták. Az új rendszer az elcsatolt területekről az országba özönlő nem zsidó értelmiségnek kívánt kedvezni a zsidók kárára, ezzel is szélesítve társadalmi bázisát. A numerus clausus törvényt a gyógyszerészet területén nerm hajtották végre maradéktalanul. Így en az 1921/1922-es tanévtől az 1944/1945-ös tanévig 2221 gyógyszerész végzett. Közülük 160 volt zsidó származású (7,2%) (lásd 1. táblázat és 1. ábra). Ebben az időszakban a zsidó származású hallgatók aránya az , , , és tanévben meghaladta a 10%-ot. Az ország akkori másik egyetemi gyógyszerészképző helyén, a Szegedi Egyetemen (ahol a gyógyszerészoktatás az es tanévtől indult, de a végzős zsidó származású okleveles gyógyszerészhallgatókról csak as tanévtől találtunk adatokat) az 1944/1945-ös tanévig terjedő időszakban a 613 végzett hallgató közül 10,1% volt zsidó származású. Amint a 4. táblázatból és a 3. ábrából látszik (l. lent), voltak Szegeden olyan évfolyamok, ahol a zsidó származású végzős gyógyszerészek aránya 10-23% közötti volt ( , , , , , , , ). 4. táblázat: A Szegedi Egyetemen végzett gyógyszerészhallgatók, valamint a beiratkozott és végzett zsidó származású okleveles gyógyszerészhallgatók száma, illetve ez utóbbiak százalékos aránya között (Szegedi Egyetem, levéltár adatbázisa alapján) Év A Szegedi Egyetemen végzett gyógyszerészhallgatók száma A Szegedi Egyetemre beiratkozott izraelita gyószerészhallgatók létszáma A Szegedi Egyetemre beiratkozott izraelita gyógyszerészhallgatók létszáma 1921/ / / / / / (9,5%) 1927/ (7,5%) 1928/ (22,5%) 1929/ (12,7%) 1930/ (3,6%) 1931/ (18,6%) 15

9 1932/ (12,5%) 1933/ (20%) 1934/ (0%) 1935/ (7,1%) 1936/ (20%) 1937/ (18,5%) 1938/ (11,1%) 1939/ (3,8%) 1940/ (15%) 1941/ (4,7%) 1942/ (3,1%) 1943/ (0%) 1944/ (0%) összesen (8,3%) 3. ábra: A Szegedi Egyetemen végzett zsidó származású okleveles gyógyszerészhallgatók százalékos arányának változása az egyes évfolyamok összlétszámához képest között (Szegedi Egyetem, levéltár adatbázisa alapján) A bethleni konszolidáció idején, 1928-ban módosították a törvényt, és kiemelték belőle a nemzetiségi arányszámokra vonatkozó paragrafust. A nemzethűség és erkölcsi megbízhatóság kritériuma azonban változatlanul megmaradt, így a törvény eredeti szándékának, azaz a zsidók egyetemről való részleges kizárásának a végrehajtása nem került veszélybe. A numerus clausus törvény sértette meg először a polgári jogegyenlőség alapelvét, amely a 19. században sok küzdelem után, 1895-ben teljesedett ki. Ez előkészítette a szellemi-politikai talajt a következő évtizedek sokkal súlyosabb jogfosztó intézkedései számára. Amint a fentiekből látható, 1920-tól (tehát még a numerus clausus törvény előtt) jelentősen visszaesett a a zsidó származású végzős gyógyszerészhallgatók száma. A numerus clausus törvényt követően sok magyar zsidó egyetemi hallgató kényszerült arra, hogy külföldön folytassa a tanulmányait. Legtöbben a Bécsi Egyetemen próbálkoztak, de vettek fel hallgatókat a Prágai Német Egyetemre is. Sokat tanultak Brünnben, de népszerűek voltak még a németországi és az olaszországi egyetemek is. Az olasz parlamentben 1923-ban elfogadott törvény vonzóvá tette az olasz egyetemeket és főiskolákat, mert a magyar zsidó egyetemi hallgatóknak és még vizsgadíjmentességet is adott (Gonda László: A zsidóság Magyarországon Századvég,, 1992, ). A numerus clausus törvény egyébként a legtöbb problémát éppen a gyógyszerészi pályán okozta, mert igen sokan voltak, akik a törvény meghozatala előtt már mint gyógyszerészgyakornokok működtek és ezek előtt most egyszerűen becsukódtak az egyetem kapui, dacára annak, hogy a törvény 2. -a annak visszaható erejét kizárta. Ez a körülmény elkerülhetetlenül szükségessé tette, hogy a gyakornoktartási engedélyeket is erősen korlátozzák, mert nem 16 17

10 lehetett cél, hogy olyan nemokleveles gyógyszerésztábor teremtődjék, amely a numerus clausus miatt talán sohasem fog tudni az egyetemre beiratkozni. Ezért 1920 október 14-én a gyógyszerészi szervezetek értekezletet tartottak, amelyen dr. Tóth Lajos államtitkár elnökölt és amelyen a gyógyszerészeknek előadó egyetemi tanárok is részt vettek. Az értekezlet határozata az volt, hogy sürgős felterjesztést intéz a közoktatásügyi miniszterhez s ebben egy olyan vegyes bizottság (Numerus Clausus Bizottság) kinevezését kéri, amely a numerus claususra való tekintettel a gyakornoktartás megszorítása kérdésében eljárhasson, a gyógyszerészi pályára lépők számát meghatározhassa és a jelentkezőket szelektálhassa is. Egyben javasolta, hogv a miniszter e bizottságba a következőket nevezze ki: dr. Tóth Lajos államtitkárt a bizottság elnökévé, tagjaivá pedig dr. Winkler Lajos, dr. Vámossy Zoltán, dr. Győry István és dr. Issekutz Béla egyetemi tanárokat, dr. Weszelszky Gyula egyetemi magántanárt, a gyógyszerészi kar részéről pedig dr. Deér Endrét, Karlovszky Geyzát, Réthelyi Józsefet és dr. Tauffer Gábort. Ezt az előterjesztést Haller István közoktatásügyi miniszter /920. IY/a. sz. rendeletével jóváhagyta és egyben értesítette az Országos Gyógyszerész Egyesületet, hogy mindaddig, míg a Numerus Clausus Bizottság a rendszerére nézve előterjesztést nem tesz, a gyógyszerészi pályára lépést 1921 január elsejei hatállyal beszüntette (Dr. Baradlai János, Bársony Elemér: A magyarországi gyógyszerészet története. Bp.1930, II. kötet). Az itt hivatkozott előterjesztést Tóth államtitkár 1921 május 20-án juttatta el a közoktatásügyi miniszterhez, aki akkor már Vass József, a későbbi népjóléti miniszter volt. Ő úgy a tervezetet, mint a bemutatott gyakornoki törzslapot és nyilvántartási tervezetet elfogadta és szám alatt elrendelte, hogy: 1. Az illetékes törvényhatóság tiszti főorvosa a gyógyszerészi pályára lépés, illetőleg gyógyszerészgyakornokként való nyilvántartás céljából csak olyan ifjúnak vagy leánynak (asszonynak) jelentkezését fogadhatja el, aki erre a Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület kebelében alakult Numerus Clausus Bizottságtól engedélyt kapott. Érvényét veszti azonban az engedély, ha a kiállítástól számított 6 hónapon belül az illető azt igénybe nem veszi. 2.A felvétel érdekében beadott kérvényhez mellékelni kell a születési anyakönyvi kivonatot, tisztiorvosi egészségi bizonyítványt, gimnáziumi érettségi bizonyítványt, hatósági erkölcsi bizonyítványt, továbbá a szülők életbenlétéről, foglalkozásáról és vagyoni helyzetéről szóló bizonyítványt. 3. A bizottság minden pályáralépési engedélyért 200 korona díjat szedhet, amely öszszeg a bizottság adminisztratív költségeire fordítandó. 4. A bizottság a gyakornokok állandó nyilvántartása érdekében törzslapokat bocsát ki, amelyen a tiszti főorvos úgy a pályára lépést, mint a gyógyszertárból ki- és új gyógyszertárba való belépést rávezeti. 5. Nők a gyógyszerészpályára lépés iránti kérelmüket a 2. pontban meghatározott mellékletekkel együtt a közoktatásügyi miniszterhez nyújtják be. 6. E rendelet nem vonatkozik azokra, kik e rendelet megjelenésekor már a gyógyszerészi pályán működnek. A zsidó származású okleveles gyógyszerészhallgatók problémája azonban továbbra sem oldódott meg. Ezért dr. Gaál Endre, a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület elnöke küldöttséget vezetett gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter elé, aki segítséget ígért. Ezek után 1925 március 13-án a miniszter leiratot küldött a két tudományegyetem tanácsához, amelyben a törvény izraelita gyógyszerészgyakornokok vonatkozásában fennálló fogyatékosságára rá- mutatott és kijelentette, hogy mivel a törvénynek nem lehetett az a szándéka, hogy a gyógyszerésznövendékek a többi egyetemi hallgatóival szemben hátrányos helyzetbe kerüljenek, ennélfogva utasítja a tanácsot, hogy az egyetemre felvételt kérő amaz izraelita gyógyszerészgyakornokokat, akik a gyógyszerészi pályára még az évi XXV. tc. életbeléptetése előtt léptek, átmenetileg az tanév végéig az engedélyezett létszámnak erejéig elsősorban és fokozatosan vegye fel (Dr. Baradlai János, Bársony Elemér: A magyarországi gyógyszerészet története. Bp.1930, II. kötet). Funk Józsefet 1929-ben választották meg a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület tanügyi bizottságának elnökévé. Ő számos esetben kiharcolta az egyetemeken jó tanulmányi eredményt elért zsidó származású gyakornokok sikeres egyetemi felvételét. 2.2 A zsidótörvények és más antiszemita jogszabályok gyógyszerészi vonatkozásai Az első zsidótörvény Az 1938:XV. törvénycikk A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról címet viselte, de első zsidótörvény néven vált hírhetté. A jogszabályt a Darányi-kormány készítette elő, de már Imrédy Béla miniszterelnöksége alatt fogadta el az országgyűlés. A május 29-én hatályba lépett törvény kimondta: a szellemi szabadfoglalkozású pályák állásainak legfeljebb 20 százalékát foglalhatják el zsidók. A végrehajtást az orvosi és az ügyvédi kamara mintájára létrehozott szakmai tömörüléseknek kell felügyelniük. A törvény szintén 20 százalékban maximálta a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál a zsidók létszámát. A végrehajtásra öt évet írtak elő. A jogsza-bály alól mentesültek az első világháborúban és az ellenforradalomban különböző érdemeket és kitüntetéseket szerzett zsidók, a hősi halottak özvegyei és gyermekei, az 1919 augusztusa előtt kitértek, valamint ezek gyermekei, amennyiben nem tértek vissza a zsidó vallásra. Bár a törvény indokolása és szövege is vallási alapon definiálta a zsidó fogalmát, a szöveg az augusztus 1-je után kikeresztelkedetteket is zsidónak minősítette. Az első zsidótörvény a felekezeteket megillető jogegyenlőség felrúgása mellett az asszimiláció önkényesen megállapított mértékét szabta meg a zsidósághoz tartozás kritériumának. Különbséget tett az augusztus 1. előtt és az utána kikeresztelkedettek között. Erre a törvény parlamenti vitájában az egyházi vezetők is felhívták az országgyűlési képviselők figyelmét (Gonda László: A zsidóság Magyarországon Századvég,, 1992,210 o.). Mielőtt a további jogszabályokat ismertetnék, meg kell ismerkednünk a reáljog és a személyi jog fogalmával. Reá1jogú gyógyszertárak voltak azok, amelyek év előtt állíttattak fel, és engedélyezési okmányukban határozottan nem volt kimondva, hogy az illető gyógyszertár személyes jogú, továbbá ha tulajdonosuk év december havától számított két évi határidőn belül a reáljogra való igényét bejelentette. A reáljogú gyógyszertárak szabadon eladhatók, örökölhetők és hagyományozhatók voltak (Réthelyi József: A gyógyszerészet jogszabályainak kompendiuma. Magyarországi Gyógyszerész Egyesület,, 1926). Személyjogú minden más gyógyszertár, melynek engedélyezési okmányában a reáljogosítvány megadása határozottan nem szerepel. A gyógyszertár személyes üzleti joga a gyógyszertári jogosítvánnyal fölruházott személyéhez van kötve. Ilyen jogosítvány el nem adható és nem hagyományozható. Az átruházást azonban a mindenkori kompetens miniszter engedélyezte. Az engedély csak a törvényes kellék hiánya vagy bebizonyított erkölcsi megbízhatatlanság esetében volt megtagadható. Amennyiben a személyi jog tulajdonosa lemondott a patikáról (betegség esetén, nyugdíjba ment, esetleg meghalt), a személyes jogosítvány visszaszállt az államra

11 Ekkor országos pályázat útján újra adományozták. A jogra kiírt pályázat eldöntéséig a gyógyszertárat kirendelt hatági kezelő üzemeltette. A személyi jogosítvány akkor szűnt meg, ha a tulajdonos a jogról önként lemondott, ha más helyen nyert új josítványt, illetve meghalt. Különleges helyzet volt, ha haszonélvező nem volt gyógyszerész. Ekkor a haszonélvezőnek bérbe kellett adni egy kezelő gyógyszerésznek a gyógyszertárat (Réthelyi József: A gyógyszerészet jogszabályainak kompendiuma. Magyarországi Gyógyszerész Egyesület,, 1926). A Gyógyszerészi Szemle évi 17. száma részletesen ismertette a törvényjavaslatot, majd így folytatta: Fel kell azonban tételezni, hogy más törvényes intézkedés keretében lesz majd szó a gyógyszerésztársadalom arányszámairól. Bizonyos, hogy elérkezett annak az ideje, hogy a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület és az Okleveles Gyógyszerészek Országos Szövetsége által a gyógyszerésztársadalom összetétele felderíthessék Az 1935 december 31-i adatok szerint 1383 gyógyszertár működött Magyarországon. Ebből 1165 személyjogú gyógyszertár volt. Keresztény gyógyszerész tulajdonában volt 843, keresztény özvegy haszonélvezetében 111, zsidó gyógyszerész nevén volt 209, zsidó özvegy haszonélvezetében 11, áttért nevén 29 gyógyszertár december 31-én 168 reáljogú gyógyszertár működött Magyarországon. Keresztény gyógyszerész tulajdonában volt 131, zsidó gyógyszerész tulajdonában volt 31, keresztény felekezetbe áttért tulajdonában 4 gyógyszertár. Mindezt táblázatos formában az 5. táblázat ismerteti. 5. táblázat: Zsidó tulajdonban (zsidó gyógyszerész nevén, zsidó özvegy haszonélvezetében, áttért nevén lévő) lévő gyógyszertárak az 1935 december 31-i gyógyszertári adatok alapján Gyógyszertárak száma Zsidó tulajdonban (zsidó gyógyszerész nevén, zsidó özvegy haszonélvezetében, áttért nevén lévő) lévő gyógyszertárak (az összes %-ban) Személyjogú: (21,4%) Reáljogú: (20,8%) Összesen: (20,5%) Később a visszatért területekre is kiterjesztették ennek a törvénynek a hatályát. Így a Felvidéken november 2-től, Kárpátalján március 15-től, Kelet-Magyarországon és Erdélyben november 26-tól és a Délvidéken augusztus 16-tól a gyógyszertárak zsidó értelmiségi alkalmazottat nem foglalkoztathattak. (Ez már tartalmazta a második zsidótörvény rendelkezését is) A második zsidótörvény Az 1939:IV tc. a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról (ún. második zsidótörvény) május 5-én jelent meg. A törvényt még az Imrédy-kormány terjesztette az országgyűlés elé, de már Teleki Pál miniszterelnöksége idején fogadták el a javaslatot. A jogszabály faji szempontból határozta meg, hogy ki számít zsidónak, bár a vallási hovatartozás is fontos viszonyítási alap maradt. Zsidónak minősült, aki önmaga, legalább egy szülője vagy legalább két nagyszülője az izraelita felekezet tagja volt a törvény hatálybalépésekor vagy az előtt. Elvileg tehát a három generáció óta megkeresztelkedett zsidó családokat (ilyen nagyon kevés volt) nem érintette a törvény. A törvény indokolása nem hagyott kétséget afelől, hogy a törvényalkotó a zsidóságot egyetlen, megbonthatatlan faji csoportként látja. A törvény jelentősen szűkítette a zsidók életlehetőségeit. A szellemi pályákon 6 százalékban maximálta számukat, kitiltotta őket az állami közigazgatási és igazságügyi apparátusból, középiskolai tanári karokból. A jogszabály tovább korlátozta az egyes vállalatoknál alkalmazható zsidók számát. Az engedélyköteles ipari és kereskedelmi ágazatokból a zsidókat kizárták. A már kiadott engedélyeket fokozatosan vissza kellett vonni. Az első két zsidótörvény érzékeny anyagi veszteségeket okozott a zsidóságnak, különösen a kis- és középpolgárságnak. Országszerte több, mint 90 ezren vesztették el állásukat, a családtagokkal együtt körülbelül 220 ezer ember életkörülményei jelentősen romlottak. A törvényt azonban nem hajtották végre maradéktalanul. Kiépült az illegális alvállalkozások és a strómanság rendszere, ezért az állásukat vesztettek közül sokan így-úgy meg tudták tartani egzisztenciájukat. (A stróman vagy aladár olyan nem zsidó családtag, ismerős vagy barát, akinek a vállalatot, boltot, üzemet papíron a nevére írták, így a cég mentesült a zsidótörvények hatálya alól. A stróman pénzt kapott szolgálataiért, a céget a háttérből tovább irányító tulajdonos pedig fenn tudta tartani magát és családját.) Mindez gyakran a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével történt, hiszen a fellendülő hadigazdaság fő megrendelőjeként az állam nem engedhette, hogy az ipari és kereskedelmi forgalomból ténylegesen kikapcsolja a zsidó tulajdonú nagyvállalatokat és szakembereket (Komoróczy Géza: A zsidók története Magyarországon. II. k., Kalligram, Pozsony, ). A törvénycikk 12. paragrafusa érintette a zsidó gyógyszertártulajdonosokat és alkalmazottakat. Eszerint az első bekezdés alapján visszavont gyógyszertári jognak újból engedélyezése esetében az új engedélyes köteles a korábbi engedélyesnek, illetőleg örökösének kívánságára a gyógyszertár berendezését és anyagkészletét az Országos Közegészségügyi Tanács megfelelő szaktanácsa által a tényleges viszonyok figyelembevételével megállapított becsértékén átvenni, ezenfelül a gyógyszertári jogosítvány ellenértékét is megfizetni. A gyógyszertári jogosítvány ellenértékéül azoknak az összegeknek egy évre eső átlagát kell tekinteni, amelyek az elvonás évét megelőző öt évben a vagyonadó kivetésének alapjául szolgáltak. A becsértéknek és a gyógyszertári jogosítványért járó ellenértéknek megfizetésére a határidőt, továbbá a fizetés módozatait a belügyminiszter állapítja meg. Reálgyógyszertári jogot zsidó élők közötti jogügylet alapján egyáltalában nem, végintézkedés alapján vagy törvényes örökösödés jogcímén pedig csak abban az esetben szerezhet, ha az örökhagyónak egyenes ágon rokona vagy házastársa. A törvény arról is rendelkezett, hogy a zsidó tulajdonban lévő gyógyszertárak május 4-ig szabadon átruháztatók voltak, de az ettől számított 5 éven belül (tehát május 4-ig) azok joga megvonandó, ha időközben a belügyminiszter más rendelkezést nem hozott ( gyógyszertári jogot a törvény hatálybalépésétől számított három év eltelte után kezdődő öt év alatt meg kell vonni ). A 17. paragrafus arról intézkedett, ha egy munkahelyen az alkalmazottak száma 15-nél kevesebb, de 4-nél több, legfeljebb 2, ha az alkalmazottak száma 5-nél kevesebb, csak 1 fő lehetett zsidó. Egyebek között a gyógyszertárban alkalmazott zsidó értelmiségi illetménye sem lehetett több, mint a gyógyszertár-ban foglalkoztatott nem zsidó értelmiségű alkalmazottak illetményei átlaga. Török Árpád a A törvény végrehajtása című cikkében (Gyógyszerészi Közlöny, ) 20 21

12 megállapította, hogy a megváltási összeg egyenlő lesz azzal az átlaggal, amelyet a megváltást megelőző 5 évben az adóhatóságok a patika vagyonértékeként megállapítottak. Az adóhatóságok a forgalom másfélszeresét, vagy kétszeresét veszik vagyonértékként. Ez azonban a kisebb forgalmú patikáknál gondot okozna. Ezért joglemondásos alapon kell eljárni a zsidó patikák átvételénél, de úgy, hogy a kis patika értékét is belekalkulálják. Senkitől sem lehet kívánni, hogy ellenszolgáltatás nélkül a régi patikájáról lemondjon. A belügyminiszter ekkor elismerte: a gyógyszertári személyi jogban lévő érték vagyonjogi érték. A korabeli Gyógyszerészi Közlöny úgy mentegetődzött, hogy az évi közegészségügyi törvény 131. paragrafusa alapján határozták meg a gyógyszertári jogosítvány vagyoni jellegét (Gyógyszerészi Közlöny, ). Ez azért volt antiszemita irányultságú, mert ezt a rendelkezést addig sohasem alkalmazták a gyógyszertár tulajdonosokkal szemben. Ugyancsak a Gyógyszerészi Közlöny ismertette a i Közlönyben megjelent 7220/1939. évi kormányrendeletet az évi IV. törvény végrehajtásáról (Gyógyszerészi Közlöny, ): 1. paragrafus: a zsidónak nem tekinthető személyek származásának, továbbá a kivételek közé tartozók megfelelő körülményeinek igazolására. 6. paragrafus: sebesülési érem viselésére való jogosultságot, kitüntetés adományozását, hadifogság elviselését, a hozzátartozó hősi halálát megfelelő katonai okmánnyal kell igazolni, esetleg magyar állami anyakönyvvezető által kiállított anyakönyvi kivonattal. 12. paragrafus: a végrehajtási utasítás tartalmazott utalást a gyógyszertári jogosítvány megvonására. A 32. paragrafus részletesen felsorolta, melyek azok a hasznot hajtó jogosítványok, amelyekből a zsidókat kizárják. Így állatgyógyászati készítmény forgalmazására vonatkozó engedélyt zsidó nem kaphatott. A gyógyszertárak üzemtársai bejelentkezési kötelezettség alá estek. Gyakornokot a gyakorlat megkezdésétől 2 évig, nem approbált gyógyszerészt az oklevél megszerzésétől 3 évig nem lehetett alkalmazottnak tekinteni. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület i Gyógyszerész Testülete egy értesítést tett közzé a M. E. számú kormányrendelet bejelentési kötelezettségéről. Eszerint minden munkaadó köteles volt az értelmiségi munkakörökben foglalkoztatott alkalmazottainak a személyében, munkakörében és illetményében beállott változtatásokat a rendeletben előírt V. számú minta szerint félévenként bejelenteni. Az január 9-én aláírt értesítés szerint az első ilyen bejelentést január 31-ig kellett megtenni A harmadik zsidótörtény és további korlátozó jogszabályok A harmadik zsidótörvényt Bárdossy László miniszterelnöksége alatt fogadták el. A házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről szóló törvény (1941:XV) augusztus 8.-án lépett hatályba. Ezt követően a Kállay-kormány idején további jogfosztó törvények születtek július 19-én lépett hatályba az 1942:VIII. tc., amely az izraelita vallásfelekezet jogállásnak szabályozásáról címet viselte. A törvény a zsidó vallás 1895-ös recepcióját tette semmissé azzal, hogy bevett felekezeti státusról elismertté minősítette azt vissza. A szimbolikus sérelmen kívül a hitközségeket anyagi csapás is érte, hiszen a jogszabály megvonta az állami támogatást a felekezeti szociális és tanintézményektől. A törvény megtiltotta, hogy bárki betérjen az izraelita felekezetbe. (1919 és 1942 között évente átlagosan 200 nem zsidó vette fel a zsidó vallást, elsősorban házassági okokból.) szeptember 6-án lépett életbe az a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szóló törvény (1942:XV). A negyedik zsidótörvényként emlegetett jogszabály megtiltotta a zsidók számára mezőgazdasági ingatlanok vásárlását. Ezen kívül előírta, hogy állami kártalanítás fejében kötelesek átengedni birtokaikat. A harmadik és a negyedik zsidótörvény nem tartalmazott a gyógyszerészetre specifikus rendelkezést. Az 1240/1944. ME. számú kormányrendelet szerint március 31-i hatállyal minden hatodik életévét betöltött zsidó személy köteles volt házon kívül a felsőruházatának bal mellrészén, jól láthatóan 10x10 cm átmérőjű szövet, selyem, vagy bársonyanyagból készült, kanárisárga színű hatágú csillagot viselni. Ez a rendelet nem terjedt ki az évi világháborúban szerzett arany vagy ezüst vitézségi érem, vagy pedig a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarend kitüntetettjeire és a 75%-os hadirokkant személyekre. A sárga csillag viselése a a gyógyszertártárban dolgozó zsidó gyógyszerész számára is kötelező volt (Gyógyszerészi Hetilap, ) április 12-én jelent meg az 1370/1944. M. E. sz. rendelet a zsidó gyógyszertári jogosítványok rendezése tárgyában. Eszerint a személyes jogú gyógyszertárak engedélyese, haszonélvezője nem lehetett zsidó. A zsidó kézben lévő reáljogú gyógyszertárak eladhatóságát és átruházhatóságát is elvetette a rendelet. A belügyminiszter május 4-i hatállyal vonta meg ezeket a jogosítványokat. A rendelet szerint ezért új pályázatokat írtak ki ezekre a gyógyszertárakra. Az új tulajdonosokat a miniszterelnök, Sztójay Döme nevéből képezve, ún. Sztójay-jogosoknak nevezték április 21-én kelt az 1540/1944. M. E. számú rendelet a zsidók értelmiségi munkakörben való foglalkoztatásának és a foglalkoztatás megszüntetése tárgyában. A munkaadó köteles a zsidó alkalmazottak 25%-ának foglalkoztatását április 30-ig, további 25% foglalkoztatását május 31-ig, a fennmaradó zsidó alkalmazottak foglalkoztatását fokozatosan, de legkésőbb szeptember 30-ig megszüntetni. Az elbocsátott alkalmazottakat ugyanaz a vállalat nem értelmiségi munkakörben sem foglalkoztathatja. A Belügyi Közlöny évi 47. száma közölte a 3840/1944. Me. (XI. 3.) számú rendeletet a zsidók vagyonának elvételéről. Eszerint a zsidók minden vagyona az államra száll. Ezt a vagyon a háború viselésével és a hadikárokkal, a hadi gondozással, továbbá a zsidókra vonatkozó jogszabályok végrehajtásával járó költségek fedezésére kell fordítani. A vagyonnak az államra szállásával kapcsolatos tennivalók ellátásáról a belügyminiszter felügyelete alatt az erre a célra kinevezett kormánybiztos gondoskodik. A rendelet 1. paragrafusának 3. pontja felsorolta azokat a vagyontárgyakat is, amelyek nem kellett beszolgáltatni az államnak: istentiszteleti és a házi ájtatossághoz szükséges tárgyak (a vallásos cselekményekhez szükséges ruhák, imakönyvek, liturgikus tárgyak, ereklyék), magánlevelek, iskolai tankönyvek, taneszközök, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, kétheti időtartamra szükséges élelmiszerek, tüzelő- és a világításhoz szükséges anyagok, házastársak jegygyűrűi, egy család együttesen 300 pengő, ezen felül a családtagoknak 100 pengő. Ide tartoztak még a rendes életvitelhez szükséges bútorok, edények, főző és evőeszközök, valamint a ruházati tárgyak, ágyneműk, továbbá a foglalkozáshoz szükséges eszközök, szerszámok. De nem mentesültek az állam általi elvétel alól a platina-, arany-, ezüst-tartalmú ékszerek, drágakövek, igazgyöngyök. Az államra szálltak még az ingatlanok is (Komoróczy Géza: Nekem itt zsidónak kell lenni. Szöveggyűjtemény A zsidó története Magyarországon I-II. kötetéhez, Pozsony, )

13 2.2.4 A zsidó tulajdonú gyógyszertárak jogosítványának megvonása Amint a 3. táblázat és a 2. ábra mutatja, az 1920-as (Trianon előtti) patikaszámhoz (1985) képest az 1924-es patikaszám csaknem a felére esett vissza (1083 /54,5%/), majd ezt követően kezdetben kb. hasonló ütemben kezdett gyarapodni, mint ami a Trianon előtti Magyarországra volt jellemző. Ezen felül a patikaszám értelemszerűen ugrásszerűen emelkedett között, a Felvidék, Kárpátalja, az erdélyi területek, valamint a Délvidék visszacsatolása nyomán), és természetesen a zsidótörvényeket a gyógyszerészet területén a visszacsatolt területeken is végrehajtották, beleértve a jogmegvonásokat is. Az 1943 május 4-vel visszavont zsidó gyógyszertári jogosítványok az alábbi patikákat érintették (Koritsánszky Ottó, Löcherer Tamás (szerk): Gyógyszerészek Évkönyve 1943, o.): 1. Ada/ 2. Avasújváros/Csillag 3. Balatonalmádi/Balaton 4. Barátka/Remény 5. Barcs/ 6. Beregszász/Angyal 7. Beregszász/Glória 8. Beregszász/Városi 9. Bodzásújlak/ 10. Budapes/Szent Rókus 11., Dorottya 12. /Báthory 13. /Ferenc József 14. /Minerva 15. /Szent Flórián 16. /Szent György 17. /Szent Péter 18. Csepel/ 19. Dárda/Magyarhon Védasszonya 20. Debrecen/Muraközi 21. Elek/Segítő Szűz Mária 22. Fehérgyarmat/Isteni Gondviselés 23. Felsővisó/Sas 24. Gáva/Máyás Király 25. Gyalu/Kígyó 26. Hajdúdorog/ 27. Hajdúnánás/Magyar Korona 28. Huszt/Salvator 29. Kassa/Glória 30. Kassa/Lisiői kis Szent Teréz 31. Kassa/ 32. Kéménd/Lourdesi Szűz 33. Királyháza/Magyar Korona 34. Királyhelmec/Magyar Korona 35. Kispest/Turul 36. Kövesliget/Fortuna 37. Kraszna/Borostyánkoszorú 38. Magyardiódzeg/Szent Háromság 39. Magyarmecske/Petőfi Sándor 40. Mándok/ 41. Margitta/Sixtusi Magdolna 42. Marosvásárhely/Arany Kereszt 43. Mezőkaszony/Remény 44. Miskolc/Szent Anna 45. Mohács/Szent Ferenc 46. Munkács/Aesculap 47. Munkács/Isteni Gondviselés 48. Munkács/Minerva 49. Nagybáród/Remény 50. Nagyida/ 51. Nagykapos/Szent Háromság 52. Nagykónyi/Szent István 53. Nagykőrös/Turul 54. Nagylucska/Angyal 55. Nagyvárad/Kleopátra 56. Naszvad/Angyal 57. Pelsőc/Isteni Gondviselés 58. Szabadka/Arany Kereszt 59. Szabadka/Sólyom 60. Szamoskrassó/Remény 61. Szatmárnémeti/Caritas 62. Szeged/Szent György 63. Tasnádszántó/ 64. Telcs/Feller 65. Topolya/Sarlós Boldogasszony 66. Tornóc/ 67. Tószeg/Segítő Szűz Mária 68. Újpest/Kígyó Az 1944 május 4-vel visszavont zsidó gyógyszertári jogosítványok az alábbi patikákat érintették (Koritsánszky Ottó, Löcherer Tamás (szerk): Gyógyszerészek Évkönyve 1944, o.): 1. Alsóneresznice/ 2. Batonya/Szeretet 3. Bátya/Szent László 4. Bátyú/Isteni Gondviselés 5. Beregrákos/Angyal 6. Budafok/Kígyó 7. /Bazilika 8. /Kazinczy 9. /Uránia 24 25

14 10. Drégelypalánk/Szent Erzsébet 11. Érsekvadkert/ 12. Felsővisó/Sas 13. Gyula/Szent József 14. Halmi/Fortuna 15. Heves/ 16. Hódmezővásárhely/Arany Sas 17. Jászapáti/ 18. Jászárokszállás/Szentháromság 19. Jászladány/Kígyó 20. Kassa/Szentháromság 21. Királyhelmec/Meváltó 22. Kisvárda/Csillag 23. Kolozsvár/ 24. Kolozsvár/Remény 25. Kovászna/Remény 26. Kövesliget/Fortuna 27. Kunmadaras/Fehér Kígyó 28. Kunszentmárton/Szentháromság 29. Lenti/Magyarország Védasszonya 30. Maglód/Magyar Korona 31. Magyarbánhegyes/ 32. Makó/ 33. Makó/Szent István 34. Mecsekszabolcs/Szent Borbála 35. Mezőkovácsháza/ 36. Mozsgó/Szent Margit 37. Munkács/Minerva 38. Nagykanizsa/Mária 39. Nagykanizsa/ 40. Nagykanizsa/Páduai Szent Antal 41. Nagyvárad/Diana 42. Nagyvárad/ 43. Nyíregyháza/Angyal 44. Ócsa/név nincs megadva 45. Paks/ 46. Papateszér/ 47. Sarkad/II Rákóczi Ferenc 48. Siklós/Kígyó 49. Szajol/ 50. Szeged/Magyarok Védasszonya 51. Szentes/Magyar Király 52. Szilvásvárad/Magyar Korona 53. Tas/Isteni Gondviselés 54. Tata/Angyal 55. Técső/Magyar Korona 56. Tornaalja/Nádor 57. Újfehértó/Kígyó 58. Ungvár/Magyar Koron 59. Ungvár/Uránia 60. Üllő/Szent Ilona 61. Vámosmikola/Magyar Korona 62. Vámospércs/Arany Kereszt 63. Zomba/Isteni Gondviselés A Hivatalos Lap 1943 január 26-i számában megjelent a belügyminiszter pályázati hirdetménye azokra a zsidó tulajdonban lévő gyógyszertárakra, amelyek 1943 május 4-én kerülnek jogmegvonás alá, és amelyek átruházását 1942 november 4-ig nem kérték. Összesen 32 ilyen személyjogú gyógyszertár volt, azonban a belügyminiszter csak 29-re írta ki a pályázatot. A hiányzó három gyógyszertár: Kövesliget/Fortuna, Gyalu/Kígyó és Szatmárnémeti/Caritas. A pályázati hirdetményben a belügyminiszter meghatározott összegben feltüntette a jogosítványnak, továbbá a berendezési és felszerelési leltárnak az ellenértékét, tehát azt az összeget, amelyet a jogosítványt elnyerő gyógyszerésznek meg kellett fizetnie. A leltári értéket teljes egészében, a jogosítvány értékének pedig a 10%-át kellett az átvevőnek kifizetni (legfeljebb azonban összesen pengőt, az átvételt követő 90 napon belül. Az árukészlet értéke nem volt megállapítva, mert az erre vonatkozó leltárt az átadó és átvevő gyógyszerészek az átadáskor állapították meg. A pályázat beadásának határideje 1943 február 25. volt (Gyógyszerészi Szemle, VIII (5) 1943, 42-44). Az érintett gyógyszertárak /1943. XIII. pályázati számon: Abaúj-Torna vm.: Nagyida/, Bereg vm.: Munkács/Isteni gondviselés, Aesculap, Mezőkászony/Remény, Nagylucs-ka/Angyal, Beszterce-Naszód vm.: Tecs/Feller, Bihar vm: Nagybáród/Remény, Gömör- és Kishont vm.: Pelsőc/Isteni gondviselés, Komárom vm.: Naszvad/Angyal, Máramaros vm: Felsővisó/Sas, Huszt/Szalvátor, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm: Újpest/Kígyó, Tószeg/Segítő Szűz Mária, Somogy vm: Barcs/, Szabolcs vm: Gáva/Mátyás király, Mándok/, Szatmár vm: Szamoskrassó/Remény, Avasújváros/Csillag, Fehérgyarmat/Isteni gondviselés Szilágy vm: Tasnádszántó/ Tolna vm: Nagykónyi/Szent István Ung vm: Nagykapos/Szentháromság Veszprém vm: Balatonalmádi/Balaton Zemplén vm: Királyhelmec: Magyar korona, Bodzásújlak/ : Szent Rókus Thj. Városok: Kassa/Glória, Lisiői kis szent Teréz, Miskolc/Szent Anna 26 27

15 A Gyógyszerészi Szemle szerkesztője, Szász Tihamér a sokirányú kérésnek eleget téve jogfolyamodási mintát is közölt, illetve tippet adott a legértékeseb gyógyszertárakra (Újpest/Kígyó, /Szent Rókus, Kassa/Glória, Balatonalmádi/Balaton, Munkács/Isteni gondviselés, Aesculap). Mindeközben munkaszolgálat formájában lényegében rabszolgásították a zsidó gyógyszerészeket. A Gyógyszerészi Szemle fenti számában jelen meg az Országos Gyógyszerész Egyesület következő felhívása: A belügyminisztérium illetékes ügyosztálya minden esetben, amikor valamelyik gyógyszertár zsidó munkaszolgálatos kirendelését kéri, megkívánja egyesületünk igazolását arról, hogy az illető gyógyszerész állásközvetítő irodánkhoz fordult keresztény gyógyszerész alkalmazott közvetítése ügyében és az egyesület állásközvetítő irodája keresztény alkalmazottat közvetíteni nem tudott. Felhívjuk az igen tisztelt gyógyszertár-tulajdonosokat (haszonélvezőket, hogy amennyiben zsidó munkaszolgálatos kirendelését kérik a minisztériumtól, előzőleg keresztény alkalmazott közvetítése érdekében forduljanak egyesületünk állásközvetítő irodájához. A minisztérium által megkívánt igazolást csak abban az esetben áll módunkban kiállítani, ha ténylegesen megkísérelték keresztény gyógyszerész alkalmazását. Az egyesülethez intézett levélben kérjük, tüntessék föl az alkalmazás időpontját és azt az összeget, amit a gyógyszertár keresztény alkalmazottnak fizetni kíván. Felhívásunkat az eljárás meggyorsítása és így a gyógyszertártulajdnosok érdekében tettük közzé (Gyógyszerészi Szemle, VIII (5). 51). Mindazonáltal 1944 július 1-én a Gyógyszerészi Lapokban Szász Tihamér arról panaszkodott, hogy lassú az 1939 évi IV. tc. végrehajtásának tempója. Amint írta, ezt bizonyítja, hogy 1944 január 1-én még mindig körülbelül 300 gyógyszertár volt zsidókézben. Ez az összes gyógyszertárak 15 százalékát jelenti. Négy év alatt a százalékos csökkenés tehát alig tett ki 5 százalékot (Egyesített Gyógyszerészi Lapok I (1). 7). Intézkedések történtek a reáljogú gyógyszertárak terén is: ezek mindegyike hatósági kezelőt kapott. Ezen felül 1944 június 30-ig a zsidó alkalmazottak legnagyobb része kénytelen volt elhagyni a gyógyszertárakat. Ennek és a korábbi korlátozásoknak következtében természetesen munkaerőhiány lépett fel, ezért alakult ki az a rendszer, hogy zsidó munkaszolgálatosokat rendeltek a patikákba (Egyesített Gyógyszerészi Lapok I (1)1944, 7) május 4-éig összesen 190 magyarországi zsidó gyógyszertár jogosítványa szűnt meg, közülük 45 budapesti, 55 egyéb városi, 90 községi gyógyszertár volt. A Gyógyszerészi Hetilap közzétette a jogosítvány megvonás alá tartozó gyógyszertárak jegyzékét és a még be nem töltött patikákra pályázatot hirdetett (Gy. Hetilap, ). i gyógyszertárak (kerületenkénti csoportosításban): Városmajor, Aesculap, Fehér Kereszt, Múzeum, Fehér Sas, Lipótvárosi, Országház, Pallas Athéne, Szent Lajos, Zita, Gróf Andrássy Gyula, Caritas, Deák Ferenc, Fasor, Segítő Mária, Szent Bertalan, Turulmadár, Vilmos császár, Apolló, Arany Szarvas, Corvin, Diana, Garay, Glória, Hunnia, Klauzál, Kereszt, Szent Miklós, Apostol, Gróf Apponyi Albert, II. Rákóczi Ferenc, Szanatórium, Szent László, Zrinyi, Duna, Stefánia, Arany Sas, Fehér Galamb, Aréna, Humanitas, Hungaria, (a felsorolásban nem 45, hanem 42 gyógyszertár szerepel (a szerzők)). A /1944. B. M. XIII. számon országos pályázatokat hirdettek a következő gyógyszertárakra: Abaúj-Torna vm.: Abaújszina/, Baranya vm.: Dunaszekcső/Szentháromság, Bars és Hont vm.: Szob/, Bács-Bodrog vm.: Küllőd/Szentháromság, Madaras/Szent Erzsébet, Magyarkanizsa/ Szentháromság, Temerin/Szentháromság, Zenta/Isteni Gondviselés, Bereg vm.: Munkács/Zrinyi Ilona, Tarpa/Arany Oroszlán, Dolha/Remény, Szolva/Remény, Békés vm.: Békés/Arany Csillag, Békéscsaba/II. Rákóczi Ferenc, Orosháza/Remény, Szarvas/Remény, Szeghalom/Szentháromság, Vésztő/Kossuth, Bihar vm: Nagyszalonta/Remény, Sárrétudvari/Isteni Gondviselés, Borsod vm.: Boldva/, Felsőábrány/Angyal, Sajószentpéter/Fehér Kereszt, Csanád, Arad és Torontál vm: Makó/Ferenc Ferdinánd, Medgyesháza/Angyal, Nagybánhegyes/Kígyó, Csongrád vm: Csongrád/Országcímer, Tápé/Páduai Szent Antal, Fejér vm: Cece/, Győr, Moson, Pozsony vm: Oroszvár/, Hajdú vm: Balmazújváros/Angyal, Szentháromság, Hajdúdorog/Segítő Mária, Hajdúszoboszló/Bocskay, Kaba/Gondviselés, Tiszacsege/Isteni Gondviselés, Heves vm: Domoszló/Szent Antal, Eger/, Gyöngyös/Szent Bertalan, Tiszafüred/Magyar Korona, Reménység, Jász-Nagykun-Szolnok vm: Jászapáti/, Kisújszállás/Gólya, Kunhegyes /Kígyó, Kunszentmárton/, Szolnok/Damjanich,, Tiszaföldvár/ Aesculap, Kolozs vm: Gyalú/Kígyó, Komárom vm: Dunaszerdahely/, Maros-Torda vm: Görgényszentimre/Korona, Palotailva/, Szászrégen/, Máramaros vm: Aknaszlatina/Szent István, Borsa/Magyar Király, Máramarossziget/ Mátyás Király, Rozália, Medve, Huszt/Magyar Korona, Nógrád vm: Bocsárlapújtő/, Losonc/Magyar Király, Romhány/, Nyitra, Pozsony vm: Nagysurány/Oroszlán, Vágfarkasd/, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm: Abony/Szent István, Apostag/Kossuth Lajos, Bia/Magyar Korona,Csepel/,Dunavecse/,Irsa/MagyarKirály, Kiskunfélegyháza/Segítő Mária, Kiskunhalas/Magyar Korona, Kispest/Deák Ferenc, Remény, Szent László, Monor/II. Rákóczi Ferenc, Szentháromság, Nagykőrös/Magyar Korona, Rákospalota/József főherceg, Madonna, Zrinyi Ilona, Rákosszentmihály/Szent Margit, Soroksár/Szent Antal, Újpest/Oroszlán, Visegrád/Remény, Somogy vm: Kaposvár/Kígyó, Sopron vm: Csorna/, Szabolcs vm: Buj/, Balkány/Fehér Kígyó, Dombrád/Magyar Korona, Kisvárda/Csillag, Nyírbodány/Isteni Gondviselés, Nyíregyháza/II. Rákóczi Ferenc, Rakamaz/Isteni Gondviselés, Szatmár vm: Gacsály/Remény, Mátészalka/Csillag, Szilágy vm: Alsószopor/Mátészalka/Csillag, Szolnok-Doboka vm: Bethlen/Balázs, Tolna vm: Döbrököz/, Nagydorog/István Király, 28 29

16 Udvarhely vm: Oklánd/Vas, Ugocsa vm: Halmi/Fortuna, Ung vm: Csap/Gondviselés, Szerednye/, Vas vm: Jánosháza/, Szentgotthárd/Szent István, Szombathely/Kígyó, Veszprém vm: Csögle/Isteni Gondviselés, Városlőd/Szent Antal, Veszprém/Szent- Antal, Zala vm: Lenti/Magyarország Védasszonya, Nagykanizsa/Mária, Pacsa/Szenthárom ság Zemplén vm: Alsómihályi/, Sárospatak/II. Rákóczi Ferenc, Sátoraljaújhely/ Üdvözítő, Tarcal/Nádor, Taktaharkány/Magyar Korona. A budapesti gyógyszertárak nagyobb részére, valamint a bajai Kereszt, a debreceni Csillag és Sas, a hódmezővásárhelyi Arany Csillag, a kassai, Páduai Szent Antal és Rákóczi, a kecskeméti Isteni Gondviselés, a miskolci és Szent Erzsébet, a nagyváradi Hungária, Minerva, Szent Antal, Szent Erzsébet (azonban Szent Erzsébet nevű gyógyszertár Nagyváradon nem volt Budaházy István személyes megjegyzése szerzők), a szabadkai Páduai Szent Antal és Fehér Kereszt, a szegedi Erzsébet királyné, Jézus Szíve, Madonna, Szent Ferenc, az ungvári Korzó és, valamint a zombori Arany Kereszt patikára pályázatot hirdettek (Gyógyszerészi Hetilap, ). Ekkor már betöltötték a nyíregyházi Angyal, a tornaaljai Nádor, a budafoki Kígyó, az üllői Szent Margit, a kovásznai Remény, azt alsóneresznicei, a felsővisói Sas, a vámosmikolai Magyar Korona, a drégelypalánki Szent Erzsébet, a jászárokszállási Szentháromság, a kövesligeti Fortuna, a makói és Szent István, a budapesti Bazilika, Uránia, Kazinczy, az ungvári Magyar Korona, a siklósi Kígyó, a mecsekszabolcsi Szent Borbála, a beregrákosi Angyal, a bátyui Isteni Gondviselés, a szentesi Magyar Király, a bátyai Szent László, a szajoli, az érsekvadkerti, a kassai Szentháromság, a kunszentmártoni Szentháromság, a gyulai Szent József, a nagykanizsai és Páduai Szent Antal, az újfehértói Kígyó, az ungvári Uránia, a királyhelmeci, a tatai Angyal, a kunmadarasi Fehér Kígyó, a zombai Isteni Gondviselés, a tasi Isteni Gondviselés, az ócsai Korona, a hódmezővásárhelyi Arany Sas, a nagyváradi Diana és, a paksi, a pápateszéri, a mozsgói Szent Margit, a técsői Magyar Korona, valamint a sarkadi II. Rákóczi Ferenc gyógyszertárakat (A /1944. XIII. B. M. számú rendelet alapján közétette a Gyógyszerészi Hetilap, az évfolyama, 220. oldalán) július 1-ig 232 zsidó tulajdonú gyógyszertár jogosítványát vették el és adták új jogosultaknak (Egyesített Gyógyszerészi Lapok I (1) 1944, 11 (1944)). A fenti tulajdonátrendezéshez fogható arányait tekintve még sohasem fordult elő addig magyar gyógyszerészet történetében, kivéve az államosítást a Tanácsköztársaság idején. Problémák persze adódtak a fenti gyógyszertárak átvételével kapcsolatban. Így az, hogy az átadás-átvétel közepette egy hónapig szünetelt a nyitva tartás, és vajon kit terhel a patikahelység bérleti díja? Ki fizesse az adót erre az időszakra? Kié az esetleges üzleti tartozás? Hogyan történjen a leltározás, ha az árukészlet problémás? Hogyan fizessék ki az anyagkészlet árát a régi bérlőnek, ha nem áll rendelkezésre elegendő pénz? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tárgyal az Egyesített Gyógyszerészi Lapok 1944 augusztus 19-i száma (Egyesített Gyógyszerészi Lapok I (8), 1944, ). Ebben a kontextusban megemlítendő, hogy működött egy Zsidó Gyógyszertárak Értékbecslő Bizottsága nevű grémium: Az Országos Közegészségügyi Tanács gyógyszerügyi albizottsága Löcherer Tamás és dr. Wéber Dezső tagok indítványára kijelölte ezt a bizottságot, amely a megváltás alá kerülő zsidő gyógyszertárak berendezési, felszerelési és anyagleltárait értékelfe fel. Tagok voltak: Löcherer Tamás, dr. Wéber Dezső, Koritsánszky Ottó gyógyszerész, Urszinyi Károly az OGYOE elnöke, Gróff Gyula egyesületi igazgató, Kováts Ödön testületi igazgató, Sarkadi Nagy Sándor OTI főfelügyelő és Czeglédy Béla a TERLA igazgatója. Mindeközben a konkrét leltározásokat végző kéttagú bizottságok már megkezdték működésüket (Gyógyszerészi Szemle VII (52) 1942, ). Voltak, akik diadalünnepet ültek, így ifj. Győrffi Gábor gyógyszerész is, aki az alábbiakat írta: A keresztény magyar gyógyszerészet valóságos reneszánszát éli és két olyan eredményt termelt ki magából sokesztendős küzdelme, élniakarása, mely méltán tölthet el mindnyájunkat büszkeséggel. A nagy átállítás, kétszázharminckét zsidó jogosítvány felszabadítása, éppen egybeesik egy másik régi álom beteljesülésével, a tisztesítéssel! Két olyan tény, amely mellett nem mehetünk el még a háború reánk köszöntő rohanása közepette sem szótlanul, gondolkodás nélkül. Jogokat kaptunk, rendünk elismerése kitüntetése nemcsak epizód csupán, hanem történelmi mérföldkő. A közegészségügy terén eddig is méltán sok elismerést szerzett, de magáról hangos szóval sohasem hallató magyar gyógyszerészet ismét emelkdett a csúcsok felé. Elérkezett az idő, mikor a becsületes munka őrhelyén állva és éjjel-nappal szolgálatot teljesítve, megelégedett büszkeséggel szoríthatjuk meg egymás kezést. Hatalmas távlatok nyílnak meg előttünk, de sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jog párhuzama a kötelesség (Egyesített Gyógyszerészi Lapok I (1) 1944, 11). Összesítés A megvont jogosítványú zsidó tulajdonú gyógyszertárak listáját abc sorrendben és település szerinti csoportosításban a 6. fejezetben ismertetjük. Ebben mindösszesen 302 érintett gyógyszertár szerepel. Az 1944-es (legutolsó) Gyógyszerészi Almanach 1943 december 31-én lezárt adatai szerint Magyarországon a visszacsatolt területek patikáival együtt összesen 1963 személyjogú és reáljogú gyógyszertár működött (továbbá 50 fiókpatika, amelyeket nem veszünk figyelembe a számításoknál). Ebből en 189, vidéken 1774 gyógyszertár állt fenn. Későbbi adat nem áll rendelkezésünkre, de feltehetően nem tévedünk nagyot, ha az 1944-es évre is ezekkel a patikaszámokkal számolunk. A 302 zsidó tulajdonú gyógyszertár a magyarországi gyógyszertárak15,38%-át jelentette. Ezen belül a 189 budapesti patikából (az ország összes gyógyszertárának a 9,6%-a) az 51 zsidó tulajdonú gyógyszertár az összes budapesti gyógyszertár 27%-át képviselte. A vidéki patikák 14,1%-a volt zsidó tulajdonban. A fentieket a 6. táblázat foglalja össze. 6. táblázat: A magyarországi gyógyszertárak száma az 1943 december 31-i állapot szerint, ezen belül a megvont jogosítványú zsidó tulajdonú gyógyszertárak számával Magyarországi patikák száma Zsidó tulajdonú patikák száma (%) (27%) Vidék (14,1%) Összes (15,38%) 30 31

17 3. A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT GYÓGYSZERÉSZ ÁLDOZATAI A Magyar Gyógyszerészi Kamara budapesti Dózsa György úti székházának előcsarnokában 2000-ben emléktáblát lepleztek le a II. világháború és a holokauszt magyarországi gyógyszerész áldozatainak emlékére. Publikációk, amelyek alapján a kötetben szereplő listák készültek: 1.Dr. Gáborján Katalin: A Pusztavámon október 16-án kivégzett mártírok emlékére (1994). Gyógyszerészet, Dr. Sági Erzsébet: A II. világborúban meghalt gyógyszerészek. Gyógyszerészet, oldal. 3.Dr. Sági Erzsébet: A II. világborúban meghalt gyógyszerészek (Kiegészítés a Gyógyszerészet 44, (2000)-ben megjelent közleményhez). Gyógyszerészet, oldal. 4.Dr. Sági Erzsébet: A II. világborúban meghalt gyógyszerészek. II. kiegészítés. Gyógyszerészet, oldal. 5.Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlődése Békés megyében Békés megyei Levéltár, Budaházy István: Halványodó arcképek. Öt nagyváradi gyógyszerész, öt sors. Nagyvárad, 2014; továbbá személyes adatközlések 7.Nógrád megyei zsidó közösségek adattára. /data/files / pdf (letöltés: ) 8.Csirák Csaba, Elefánt Gyuri: Szatmári zsidók az egészségért. Szatmárnémedi, Szent Györgyi Albert Társaság, Románia, Szmodits Lászó: Jelen kötet 7. fejezete - Neves magyar zsidó gyógyszerészek életrajzi lexikona 10. A nyíregyházi zsidók névsora. default/files/a%20nyiregyhazi%20zsidok%20nevsora.pdf Pusztavámon meggyilkolt gyógyszerészek október 16-án a Fejér megyei Pusztavámon (Fejér megye) a németek meggyilkoltak 221 értelmiségit, köztük orvosokat, mérnököket, valamint gyógyszerészeket. A gyógyszerész-mártírok (32 fő) névsora a következő (zárójelben szerepel, hol működtek a gyógyszerészi pályán): Bálint György (Hatvan), Bánkúti Zsigmond (Hatvan), Bodó György (Székesfehérvár), Bühler Zoltán (Losonc), Csengery Rezső (Felsőábrány), Deutsch Zoltán (Miskolc), Diamant László (Losonc), Fischer József (Sárospatak), Friedmann Béla (Bátyu), Frisch Miklós (Rimaszombat), Gara Nándor (Miskolc), Gárdos Zsigmond (Kisterenye), Grünwald Herman (Rozsnyó), Hevesi István (Pásztó), Holländer József (Miskolc), Kellner László (Pelsőc), Kellner Ödön (Miskolc), Klein Elek (Torna), Klein Ferenc (Nemesbikk), Krémer Zoltán (Rozsnyó), Lissauer Emil (Tornaalja), Pánczél György (Eger), Reichard Jenő (Miskolc), Sajó Miksa (Jolsva), Schnitzer Ernő (Nagyszőllős), Sternfeld Sándor (Ipolyság), Szabó Béla (), Timár István (), Varga Gyula (Miskolc), Vértes Sándor (Debrecen), Weiszberger Ferenc (Hajdúdorog) Wirtschafter Mihály (Rimaszombat) (Dr. Gáborján Katalin: A Pusztavámon október 16-án kivégzett mártírok emlékére ( ). Gyógyszerészet, ). A holokauszt további magyar gyógyszerész zsidó áldozatai (111 fő, nem teljes lista) Adler Tihamér (Auschwitz), Áron Sándor (Auschwitz), dr. Bach Ernőné, Halász Éva (deportálásból nem tért vissza), Berkovics Anna (Auschwitz), Bichler Gyula (Auschwitz), Bretter Dezső (sorsa ismeretlen), dr. Bokor László (sorsa ismeretlen), dr. Bokor Lászlóné szül. Elek Anna (Békásmegyeri téglagyár), Böhm Miklós (munkaszolgálatban elhunyt Uszicán), Bretter Dezső (elhurcolták, sorsa ismeretlen), Ehrenfeld Jenő (Auswitz), Erényi István (Örkény), Frankl Antal (Auschwitz), Funk June (Gmünd), Friedmann Sándor (munkaszolgálatból nem tért vissza), Gábori György (munkaszolgálatból nem tért vissza), Gelbmann Imréné (Auswitz), Gellér János és Gellér Márta (Auschwitz), Gonda Ármin (holokauszt áldozat), dr. Gottlieb József (Gmünd), Grünfeld Miksa (Gmünd), dr. Haasz László (táborban), Hahn Dezső (deportálása előtt öngyilkosságot követett el), Hahn Pál (nem tért vissza), Jónap Aladár (Auschwitz), Kallmann Gábor (Welheim), Kalmár Rózsa (Auschwitz), Kandell András (Gmünd), Kálmán Tamás (Buchenwald), Klein József (Mauthausenből nem tért vissza), Klein Klára (Thorn), Kohn Géza (Auschwitz), Kovács Hedvig (Gmünd), Kövesi Vilmos (Hustenka), Kroh Lajos (meg nem nevezett tábor), Lassányi Jenő (Bergen-Belsen), Liebman Dezső (), Lukács Jenő (munkaszolgálatosként), dr. Mándi Jenő (deportálásból nem tért vissza), Markovits Jenő (Hörschling), Mathéser Jenő (koncentrációs táborból nem tért vissza), Mermelstein Miklós (Auschwitz), Molnár Gyula (Auschwitz), Müller Vilmos (Rákospalota, öngyilkosságot követett el feleségével együtt), dr. Polgárné Kanitz Anna (Auschwitz), Rados Márton (Csernyanka), Richter Gedeon (a Dunaparton kivégezték), Rácz Illés (Mühldorf), Rácz Illésné szül. Bender Erzsébet és leánya Rácz Ágnes (Bergen-Belsen), Rákos Simon (deportálták, sorsa ismeretlen), Rosenberg Henrik (internálása utáni sorsa ismeretlen), Roth Márkné (Gmünd), Rothberger Miklós (Auschwitz), Sarkadi Imre (a Keleti Fronton eltűnt), Szász Mihály (deportálásból nem tért vissza), Székely Imre (Gmünd), Szilágyi Lajos (munkaszolgálatból nem tért vissza), Vas Ilona (Auschwitz), Weisshaus Jenő (Auschwitz), dr. Wiener Jenő (elhurcolták, sorsa ismeretlen) és dr. Wiener Jenőné (elhurcolták, sorsa ismeretlen), Zerkovitz (Gmünd) (Dr. Sági Erzsébet: A II. világborúban meghalt gyógyszerészek. Gyógyszerészet, oldal.). Balkányi Kálmán (1944-ben ismeretlen helyre vitték, nem tért vissza), Havas József (deportálásból nem tért vissza), Just Alfréd (deportálásból nem tért vissza), Kálmán Ernő (ismeretlen körülmények között meghalt), Páncél Árpád (deportálásból nem tért vissza), Preszler Ármin (deportálásból nem tért vissza), Szegő István (elhurcolták, sorsa ismeretlen). (Dr. Sági Erzsébet: A II. világborúban meghalt gyógyszerészek (Kiegészítés a Gyógyszerészet 44, (2000)-ben megjelent közleményhez). Gyógyszerészet, oldal.) Királdi (Hertz) János (eltűnt), Kormos Aladár (eltűnt), Siklós László (deportálás során öngyilkos lett). (Dr. Sági Erzsébet: A II. világborúban meghalt gyógyszerészek. II. kiegészítés. Gyógyszerészet, oldal.). Grósz Ferenc (Szmodits László kutatásai alapján (lásd 7. Fejezet - Neves magyar zsidó gyógyszerészek életrajzi lexikona) Reichmann Béla (Auschwitz) (A nyíregyházi zsidók névsora, 280. o.). Práger Frigyes (deportálásból nem tért vissza), Radó László (koncentrációs táborból nem tért vissza), Radó Miklós (koncentrációs táborból nem tért vissza), Szemző Imre (deportálásból nem tért vissza) (Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlődése Békés megyében , 130. oldal. Békés megyei Levéltár, 1989). Nagyváradi gyógyszerész áldozatok: Atlasz Lajos (deportálás előtt esetlegesen öngyilkos lett 32 33

18 feleségével együtt; nincs pontos információ; Budaházy István, személyes közlés), Farkas István (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Gálosi Ferenc (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Kaufman Irén (Rácz Rezsőné) (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Káin Eszter (Mező Ernőné) (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Mező Ernő (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Löwenstein József (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Messinger Ármin (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Raáber Árpád (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Schulman Margit (Raáber Árpádné) (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Rácz (Rosenberg) Rezső (Auschwitzban meggyilkolták) (Budaházy István: Halványodó arcképek. Öt nagyváradi gyógyszerész, öt sors. Nagyvárad, 2014, oldal), Reisz István (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Révész János (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Róth Miklós (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Sebestyén Artur (Sternstahl Sándor gyógyszerész fia (Péter H. Mária, személyes közlés), deportálták, sorsa bizonytalan, a II. Világháború után nincs róla adat; Budaházy István, személyes közlés), Szabó Sándor Samu (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Vadász Gusztáv (deportálták; Budaházy István, személyes közlés). Hollós Károly (Hasenfeld Károly), Bolgár Miklós (Nógrád megyei zsidó közösségek adattára. (letöltés: )) Szatmári zsidó gyógyszerész áldozatok: Apfel Jenőné Herskovits Erzsébet (1944-ben deportálás áldozata lett), Beráll Adolf (Cernăuţi-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet, Auschwitz-ból nem tért vissza), Búzási Márton (Auschwitz-ból nem tért vissza), Friedmann Margit (Kolozsvárott végzett román nyelven 1932-ben; deportálásból nem tért vissza), Kaufmann Jónás Jenő György (Bukarestben szerzett gyógyszerészi oklevelet 1937-ben; deportálásból nem tért vissza), Kiss Gerő Gershon (Kolozsvárott szerzett gyógyszerészi oklevelet 1921-ben; deportálásból nem tért vissza), Kellner Pál (deportálásból nem tért viszsza), Lázár István (deportálásból nem tért vissza), Markovits József (Mathausenben életét vesztette), Steinfeld Sándor (Mathausenben életét vesztette), Widder László (Widder Péter fia; deportálásból nem tér vissza), Widder Péter (deportálásból nem tér vissza). (Csirák Csaba, Elefánt Gyuri: Szatmári zsidók az egészségért. Szatmárnémedi, Szent Györgyi Albert Társaság, Románia, 2012.) A fenti két felsorolásban összesen =143 személy neve szerepel, akik legnagyobb valószínűséggel zsidó származásúak voltak. Ők az azonosított elhunytak (188 fő) kb. 76%- át jelentik. Nem tudjuk, hogy hány zsidó származású magyar gyógyszerész volt azon 111 kollégánk között, akik nem szerepeltek a háború utáni gyógyszerészi kézikönyvekben, haláluk körülményei nem ismertek, illetve olyan határon túliak, akiknek sorsa ismeretlen (Dr. Sági Erzsébet: A II. világborúban meghalt gyógyszerészek. Gyógyszerészet, oldal; A II. világborúban meghalt gyógyszerészek. Gyógyszerészet, oldal; A II. világháborúban meghalt gyógyszerészek. II. kiegészítés. Gyógyszerészet, oldal.). Nem tudva, de feltételezve, hogy közöttük ugyanolyan arányban vannak zsidó származásúak, mint az elhunytak között (76%), ez 84 esetlegesen zsidó származású kollégát jelentene. A fentiek alapján tehát a zsidó származású áldozatok számát a 299 elhunyt vagy eltűnt gyógyszerészből 227-re becsülhetjük. A holokauszt áldozainak aránya a zsidó származású okleveles gyógyszerészek számához képest Ennél a pontnál több nehézségbe ütközünk. Az első kérdés az, hogy életkoruk alapján kik érhették meg a holokausztot? Richter Gedeon pl. 72 éves volt amikor meggyilkolták (1872- ben született és 1895-ben kapott gyógyszerész oklevelet). Némiképp önkényesen tehát, de feltehetően nem túl nagyot tévedve az 1894/1895-es tanévben végzett gyógyszerészektől számíthatjuk a holokauszt idején még életben lévő Kollégáink számát. A második kérdéskör az, hogy hány nem zsidó és zsidó gyógyszerész élhette meg a Holokauszt idejét? Két úton szerezhetünk adatot arról, hogy hány kollégánk élt körül, vagyis a Holokauszt végkifejletének idején. Első forrásunk az 1944-es Gyógyszerészi Almanach, amely deklaráltan teljességre törekedve 6153 gyógyszerész nevét sorolja fel, azonban gyógyszerésznek az okleveles, vagyis egyetemet végzett gyógyszerészeket tekintve ebből le kell vonnunk a felsorolásban nokl. /nem okleveles/ jelöléssel illetett személyeket, akiknek száma 199. Így 5954 gyógyszerész lesz az eredmény ( Magyarország összes gyógyszerészének név- és címtára ) (Gyógyszerészi Almanach az 1944-es évre. Szerk: Szász Tihamér, 1944, o. ). Megjegyzendő, hogy nem ismertek a lista forrásai, valamint lezárásának időpontja sem. Akár azt is gondolhatnánk, hogy 5954 okleveles gyógyszerész élt 1944 körül Magyarországon. Második forrásunk az egyetemeinken (, Kolozsvár, Szeged) oklevelet szerzett gyógyszerészek száma. E tekintetben az 1., a 2. és a 3. táblázat alapján (lásd fent) az alábbi részben becsült összesítést tehetjük a Magyarországon gyógyszerészként végzett nem zsidó és zsidó honfitársaink számáról (lásd 7. táblázat). Megjegyzendő, hogy ismeretlen tényezőt jelent az, hogy Trianon után a környező országokban, valamint nyugat-európai egyetemeken hány magyar anyanyelvű nem zsidó és zsidó gyógyszerész szerzett oklevelet, és ezek közül hányan dolgoztak Magyarországon, beleszámítva a területi változásokat is. Számuk összesen néhány százra tehető, történetük ezidáig feltáratlan, így számításainkban nem szerepelnek, de nem számol velük a fent említett 1944-es Gyógyszerészi Almanach sem. 7. táblázat: Az 1894/1895-es tanévtől 1945-ig Magyarországon oklevelet szerzett magyar gyógyszerészek száma *Becsült érték az között végzett 320 fő alapján extrapolálva 1920-ig (lásd 2. táblázat) Képzőhely Összes gyógyszerész Zsidó származású okleveles gyógyszerész ( ) 4540 fő (78,9%) 936 fő (85,2%) Kolozsvár ( ) 465 fő* (8,1%) 100 fő** (9,1%) Szeged ( ) 749 fő (13,0%) 62 fő (5,6%) Összesen 5754 fő (100%) 1098 fő (100%) **Becsült érték az összes gyógyszerészen belül 21,6%-os aránnyal számolva (lásd 2. táblázat) Mármost, az egyetemi adatok alapján 5754 fő végzett között, amiből ha levonjuk a en és Szegeden 1945-ben végzett = 80 főt, 5674 olyan okleveles gyógyszerészt kapunk, akik 1944-ben elvi-leg Magyarországon élhettek. Ez nagyon közel áll az 1944-es Gyógyszerészi Almanach 5954 főhöz (lásd fent)

19 Azonban figyelembe kell vennünk azt, hogy 1895-től az okleveles gyógyszerészek között is nyilván volt természetes mortalitás, és ismeretlen számban el is költözhettek kollégák más országokba. A határok időköz-beni változásának (Trianon, majd a Bécsi Döntések) hatása sem ismert a mindenkori Magyarország területén élő gyógyszerészek számára. Ismeretes, hogy ben a éves férfiak halálozási valószínűsége 14%, a nőké 14,5% volt, a éves korosztályban a férfiaké 41,3%, a nőké 37,4%, míg a éves korosztályban a férfiaké 92,1%, a nőké 91,1% ben a éves férfiak halálozási valószínűsége 8%, a nőké 7,5% volt, a éves korosz-tályban a férfiaké 32,9%, a nőké 26,5%, míg a éves korosztály ban a férfiaké 87,2%, a nőké 84,4%. Ezek az értékek az általános népességre vonatkoznak. (Józan Péter (1999): A nők egészségi állapotának néhány jellemzője in: Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről, 1999, Pongrácz Tiborné, Tóth István György, (szerk.). : TÁRKI, Szociális és Családügyi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága, Pp ) Érdemes megjegyezni, hogy az között végzett 1098 zsidó származású okleveles gyógyszerész közül 880-an (80,1%) végeztek 1920-ig, míg 218-an (19,9%) között. Ugyanakkor, a nem zsidó gyógyszerészeket tekintve, 2752-en végeztek között (59,1%), míg 1904-en (40,9%) 1920-ig. Ezt foglalja össze a 4. ábra: volt mind a nem zsidók, mind a zsidók körében. Meg kell jegyezni azt is, mint ismeretlen demográfiai súlyú tényezőt, hogy a kikeresztelkedett családból származó, de a zsidó törvények által sújtott gyógyszerészek számát nem ismerjük. Ők ugyanis nem izraelitaként jelennek meg az egyetemi nyilvántartásban, de a holokauszt áldozatai között szerepelhetnek. Annyit tudunk, hogy az december 21-i állapot szerint 284 zsidó tulajdonúnak tekintett gyógyszertár volt, közöttük 33 (11,6%) volt keresztény felekezetbe áttért Gyógyszerészi Szemle évi 17. száma), de az áttérés időpontját, körülményeit (csak ők, vagy már a szülők is) nem ismerjük. A természetes mortalitás vonatkozásában önkényesen, de a fenti életkormegoszlási és általános népességre vonatkozó adatok alapján reálisan számolhatunk 20%-al, ami a zsidó származású okleveles gyógyszerészek esetében az idősebb átlagéletkor miatt lehetett akár jóval több is, másfelől viszont ezt részben, egészben vagy akár túlkompenzálhatta a kikeresztelkedett, de a zsidótörvények által sújtott kollégák száma, amit nem ismerünk, csak a tulajdonosi körben az 1935 december 31-i állapot szerint (lásd fent). Azonban, egységesen 20%-os mortalitással számolva az egyetemi adatok alapján számított 5674 okleveles gyógyszerészből 4539 fő lehetett életben 1944-ben. Ez már lényegesen eltér az 1944-es Gyógyszerészi Almanach-ból számított 5954 főtől (a különbség 1461 fő). Összességében belátható, hogy az 1944-es Gyógyszerészi Almanach adatai még a nokl /nem okleveles/ jelölésű gyógyszerészek levonásával is csaknem másfél ezer olyan gyógyszerészként megnevezett személyt tartalmaznak, akik bizonyosan nem lehetnek okleveles gyógyszerészek a mortalitással korrigált egyetemi adatok alapján. Feltehetően ezek a személyek olyan nem okleveles gyógyszerészek, akik neve mellett nem szerepel a nokl jelölés, mint ahogyan a legtöbb esetben az okl jelölés sem szerepel. Ugyancsak 20%-os mortalitással számolva, az 1098 zsidó származású okleveles gyógyszerészből 878 (kb között) lehetett életben 1944-ben. A fentiek alapján, a becsült elhunyt, illetve eltűnt 227 áldozat a 878 zsidó származású okleveles gyógyszerészből kb. 26%-os veszteséget jelent. Ez azonban csak a minimum, hiszen számos ismeretlen áldozat is lehet ezen felül. Összességében a zsidó származású gyógyszerész áldozatok arányát a zsidó származású gyógyszerészek teljes számához viszonyítva legvalószínűbben 30-35% közé tehetjük. A nem zsidó gyógyszerész áldozatok száma a fentiek alapján 72 elhunyt, illetve eltűnt személy, amely a 3661 nem zsidó gyógyszerészt tekintve kb. 2%-os veszteséget képvisel. Természetesen, ez a szám, illetve arány is csak a minimumot jelenti, és további nem zsidó származású ismeretlen gyógyszerész áldozatok is lehetnek. Jól látható, hogy a zsidó származású okleveles gyógyszerészek csoportja re már lényegesen idősebb kellett, hogy legyen, mint a nem zsidóké, akkor is, ha figyelembe kell vennünk, hogy az idősebbek nagyobb mortalitása miatt tényleges arányuk feltehetően kisebb Vagyis, kb szoros halálozási kockázatot jelentett a gyógyszerészek körében a zsidó származás a Holokauszt idején. A zsidó származású okleveles gyógyszerészeket ért becsült 30-35%-os veszteség lényegesen kisebb, mint a teljes magyar zsidó lakosságot ért kb. 72%-os országos veszteség

20 Ennek a különbségnek az okai ismeretlenek. Nem zárható ki, hogy a zsidótörvények következtében kényszerből átadott gyógyszertárak miatt és a munka-, illetve megélhetési lehetőségek ellehetetlenítésének hatására sokan olyan helyekre költöztek, ahol nem érte utol őket a deportálás. Nem szabad elfelejteni, hogy egy kislétszámú, néhány száz fős rétegről van szó. Ezt valószínűsítheti az is, hogy a zsidó okleveles gyógyszerészek nagy része, mint láttuk, az idősebb generációhoz tartozott, így tényleges deportálás esetén lényegesen kisebbek lehettek a túlélési esélyeik. Azonban, az eddigi adatok viszonylag kevés áldozatra utalnak, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy ténylegesen több áldozat volt, mint amennyiről tudunk. Másfelől a magyarországi holokausztban a meggyilkolt férfiak aránya sokkal kisebb volt, mint a nőké. Míg ugyanis a vidéki férfiak (18 és 60 év köztiek) munkaszolgálatot teljesítettek, vidékről elsősorban a nőket, gyerekeket és öregeket deportálták és ölték meg. Míg tehát épp a munkaszolgálat miatt en a férfiak szenvedtek nagyobb veszteséget, vidéken ugyanemiatt a nők (gyerekek és öregek) vesztesége négy-ötszöröse volt a férfiakénak. Ez is magyarázata lehet annak, hogy a zsidó származású okleveles gyógyszerészek (akik között esetleg jónéhányan egészségügyi beosztásban teljesítettek munkaszolgálatot) vesztesége jóval az országos arány alatti volt. 4. A HOLOKAUSZT UTÁNI IDŐSZAK Az december 21-én alakult meg Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés és másnap pedig Ideiglenes Kormány. Az III. 17-én elfogadott 200/1945. M. E. rendelet hatályon kívül helyezte a vallásgyakorlásra vonatkozó jogfosztó törvényeket és rendeleteket X. 24-én írta alá Miklós Béla miniszterelnök a /M. E. számú rendeletet a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok folytán elveszett személy jogú gyógyszertári jogosítványok rendezése tárgyában. Ez a rendelet hatályon kívül helyezte a Sztójay kormány IV. 12-i rendelkezését. A második világháborút befejezését követően a hazánkban történt változások jelentős mértékben érintették a gyógyszerészetet, a gyógyszerellátást. A gazdasági nehézségek miatt csak 1946 októberében jelent meg először A Gyógyszerész -szaklap, a Magánalkalmazottak Szakszervezete Gyógyszerészi Szakosztálya kiadásában. Az érdekvédelmi folyóirat rendszeresen közölt tudományos és gyakorlati gyógyszerészi írásokat. Néhány budapesti gyógyszertár félig romos, ablak nélküli, fűtetlen helységeiben már 1945 első hónapjaiban nagykabátba öltözve igyekeztek ellátni a betegeket a megmaradt gyógyszerkészletekből. A 190 fővárosi patikából 185 már 1946-ban működött. A sérült patikák száma ekkor 129 volt, a legtöbb sérült gyógyszertár az I., a II. és a XI. kerületben volt, a legkevesebb a VII. és a IX. kerületben sérült meg. Vidéken a háborús pusztítások még ennél is rosszabb helyzetet mutattak. A vidéki gyógyszertárak közül 1946-ban 119, 1947-ben 45 gyógyszertár még mindig nem működött. Még 1945 elején megalakult en a Fővárosi Egészségügyi Bizottság, amelynek az egyik feladata volt a sérült gyógyszertárak működőképessé tétele. Jelentős volt az infláció, amely a pengő, mint fizetőeszköz fokozatos elértéktelenedéséhez vezetett. Ez 1946-ban már olyan mértékű volt, hogy néhány óra alatt töredékére zuhant a pénz értéke. Ezért vidéken tojásokkal, vagy más termékekkel fizették ki a patikákban a gyógyszerek árát augusztus 1-én jelent meg az új fizetőeszköz, a forint. A háborús veszteségekkel együttjárt a jelentős munkaerőhiány. Sok gyógyszertár tulajdonos, illetve kezelő nélkül maradt, mert vagy meghaltak a háborúban, vagy a holokauszt áldozatai lettek, vagy elmenekültek az országból. Így a tulajdonosok néllkül maradt gyógyszertárak élére hatósági kezelőket neveztek ki. Ők itt en, a fővárosi pénzügyi osztálynak számoltak el. Ebben az időben egy tulajdonos csak olyan munkavállalókat alkalmazhatott, akiket a szakszervezeti munkaközvetítő kiközvetített. Ennek az volt a hátránya, hogy sokszor olyan dolgozó érkezett a gyógyszertárba, akit a tulajdonos nem várt volna. Újra munkába kellett állítani azokat a gyógyszerészeket is, akik csak később, ban tértek haza a hadifogságukból. A háborús károk a gyógyszergyárakat is érintették. A gyárak üzemképessé tétele nem kis gondot okoztak a gyógyszergyáraknak. Segítségükre volt a jól elrejtett alapanyagok felszabadítása. Így indulhatott meg a jól bevált gyári készítmények újbóli gyártása. A II. világháború után is működött hazánkban a német Stada-cég mintájára a Nostra-mozgalom. Ez a tabletták kisüzemi gyógyszertári gyártását kívánta szolgálni. Ez azonban nem volt mindenben egységes. Ebben az időben a Formulae Normales II. kiadása volt érvényben. Még az I. kiadás kommentárja (Némedy Imre: A vénykészítés kézikönyve. Bp ) az egységes gyógyszergyártás érdekében a tabletták sajtoló bélyegző-méretét is megadta ezeknél a készítményeknél. Az alapanyaghiány is nagy nehézségeket okozott. Az Országos Közegészségügyi Intézet 38 39