VERTEBRATA HUNGARICA

Átírás

1 VERTEBRATA HUNGARICA MUSEI HISTORICO-NATURAUS HUNGARICI Fase. I. A lappföldi sármány (Calcarius lapponicus L) első előfordulása Magyarországon és a Kárpátmedencében Irta: Dr. Horváth Lajos Természettudományi Múzeum, Budapest A lappföldi aármány /Calcarius lapponicus L./ mindezidelg nem fordult elő Magyarországon, sőt a Kárpátmedenceben sem,illetve itteni előfordulását bizonyító példány vagy megfigyelési adat nem ismeretes. A magyar avifauna gyarapodását jelentő uj jövevény még azért is érdekes,mert a valószínűleg várható fajok névjegyzékében sem szerepelt. Mivel a ritka érdekességü példány nemcsak uj fajt,hanem uj genust is jelent Magyarország madárvilágéban, igy indokolt, hogy a kézrekerült példány pontos leírásén kívül a genus jellemzését, valamint a különböző ivaru és korú egyedek tollruhájának főbb sajátságait is ismertessem. Ez annál is inkább szükséges, mert a magyarnyelvű szakirodalomban erre vonatkozólag semmiféle adat nincs s igy, a jövőben esetleg kézrekerüló példányok felismerésében ós meghatározásában a jelen mix-ika komoly segítséget nyújt. A Calcarius genus a pintyfélék családjába tartozik és a hazai,költő sármányokat /sordély /Emberlza calandra/.citrom- Bármány /E. citrinella/, nádi sármány /E. schoeniclue/,kerti

2 sármány /B.hortulana/.ba,1ezoa sármány /B.cla/7 magábafoglaló Emberlsa genushoz áll legközelebb. Főkülönbség a szárny, s karmok ós a csőr méretében illetve alakjában van. A Calcarius-nál a szárny hosszabb és hegyesebb, a három első,lótható elsőrendű evezőtoll a leghosszabb és egymásközt körülbelül egyenlő; a hátsó karom csaknem egyenes és hosszú, pacsirta-sserü ; az elülső karmok meglehetősen laposak. A felsőkáva aránylag vastag, igy a csőr kissé pintyszerü. A genusnak csak ez az egy faja van, amelyik az 6- és Újvilág arktikus és szubarktikus tájalt lakja. Az alábbiakban a faj néhány olyan terepbélyegét adom meg, amelyek segítségével a nehezebben emlékezetben tartható tüzetes leirés ismerete nélkül, a szabadban könnyen felismerhető. A him torka és fejoldalai összefüggő, fekete foltot alkotnak, amelyet az ugyancsak fekete fejtetőtől és a gesztenyebarna tarkótól szembetűnő, fehér, V-alaku sáv választ el. A fekete részek ősszel barnássá lesznek. A felsőtest feketével csíkozott barna; az alsótest fehéres s a testoldalak feketesávosak. A tojó tavasszal hasonló fejrajzolatot mutat, mint a him, a színek azonban sokkal tompábbak és a torok fehéres. Az őszi tojó és fiatal madár Jellegzetes gesztenyebarna tarkója alig észrevehető és nagyon hasonló valami nagy, tojó nádi sármányhoz, azzal a különbséggel, hogy a hát sötétebb, a farok rövidebb és kevesebb benne a fehérség, a középső felső-szárnyfedők fehéres szegése pedig a szárnyon kereeztbefutó, keskeny, de határozott csikót mutat. Pehér szárnytükre nincs. Viselkedésére jellemző, hogy fürgén szaladgál a földön és néha ugrik is, mint a veréb. Általában a nyilt, fátlan területeket kedveli ée legszívesebben a földön tartózkodik. Társaságkedvelő madár, amely csapatosan táplálkozik és laza kötélékben, meglehetősen hullámosan repül. Szívesen vegyül sármányok, pintyek és mezei pacsirták társaságába. Hangja ősszel tiki-tik-tju vagy pit-tju; a fiataloké pedig tikitik, kissé verébszerü csiripelés.

3 A felsorolt színezet-, mintázat-, nagyság- ás viselkedésbeli sajátságok ismeretében aránylag könnyen felismerhetjük a madarat. Tekintettel arra, hogy uj faj a honi faunában, egészen röviden ismertetem a földrajzi elterjedését, fészkelését és táplálkozását. A lappföldi sármány holarktikue f a j, amely Európában Norvégia, Svédország, Finnország legészakibb tájain, a Szovjetunió európai részében Archangelszk tartományban.kolgujev, Vajgács és Novaja Zemlja szigetén él ; Ázsiában Szibéria leg északibb részein megszakítás nélkül a Behring szorosig otthonos; Amerikában Alaszka, Kanada sarkvidékein és Grönlandban költő madár. Vonuláskor előfordul Izland,Fár öer és Helgoland szigeten, valamint a Balti- és az Északi tengerrel határos államokban; az európai földrész belsejében nagyon ritka téli vendég. Ázsiában az Altai hegységig és Kínáig, Amerikában pedig az Egyesült Államok középső részéig terjed. Fészkét a földön, kis mélyedésbe épiti ; építőanyagul fűszálakat használ s csaknem kivétel nélkül tollal béleli. Fészekalja 4-6 szürkés-barnás alapon vörhenyesbarna foltokkal, feketés vonalkákkal és pettyekkel tarkázott tojásból áll. A tojások átlagmérete: 20,67 x 14,96 mm. A költés május végére és június elejére esik. Főleg r tojó kotlik, amelyik a tojásokat nap alatt költi ki. À fiatalok 8-10 napig maradnak a fészekben; etetésüket a him és a tojó közösen végzi. Évente csak egyszer költ. Ősszel és télen főleg fümagvakkal táplálkozik. A lappföldi sármány első példányát HÜTTLER BÉLA ejtette el a duna-tisza-közi tlrbő pusztán, Bugyi községtől 3 km-re délnyugatra,1960.január 10-én. Ugyanekkor egy másik példányt megsebzett, amelynek a csőrét, egyik lábát és egy szárnydarabját február 7-én megtalálta. A madár előfordulási körülményeiről ós vieelkedéséről a következő adatok számolnak be. A csaknem tiszta állományú,mintegy 50 példányból álló csapat a szikes puszta és a szántóföldek határvonalán tartózkodott.

4 A csapatban két havasi fulespacsirtán kivül idegenfa.ju madár nem volt. A sármányokat fóleg őaziruhés tojók ás fiatalok képviselhették, mert még erós távcsővel sem lehetett köztük élénk fejrajzolatu példányokat felfedezni, másrészt a tovaröppenő csapat éles pri-pri vagy tik-tik hangot hallatott. Megállapítható volt, hogy felszálláskor valamennyi madár a- dott hangot. Általában a madarak nagyon nyugtalanok voltak, ide-oda szaladgáltak s közben az i t t bőven előforduló száraz, sziki kóró fekete magvait szedegették föl a földről. A csapat már meglehetősen messziről felkelt és reptében, akárcsak a földön, meglehetősen laza köteléket mutatott; sokkal lazábbat, mint más hazai, hasonló nagyságú, csapatos fajok. Alacsonyan, a föld felszínétől mintegy 4-5 méter távolságban, a kenderikéknél valamivel lassabban szálltak. Amig lövés nem dördült, a felzavart csapat nagyon ragaszkodott eredeti táplálkozó helyéhez és ujabb felzavarásra mindig visszatért oda. Körülbelül egy óra hosszat tartó megfigyelés után, déltájban tett lövésre egy példány maradt a földjjn a laza csapatból. A begyében nagytömegű, apró,fekete mag volt. Az alábbiakban megadom az elejtett tojó, /szine után 1- télve elsőéves/ téliruhás példány pontos leirásét. A fejtetőt fekete tollak alkotják, amelyeknek hosszú és széles, barnás és barnássarga szegélye van ;ez utóbbi a fekete szint nagymértékben takarja, különösen a fejtető középvonalóban, miáltal i t t világosabb, barnássárga esik mutatkozik. A nyak hátulsó részén a nyakoldalakra terjedőleg meglehetősen határozatlan, gesztenyebarna, széles BÓV mutatkozik, amelyet keskeny, hosszanti, fekete csikozottság tarkáz. A fejoldalak barnáseárgák ; a fülfedőtájék szegélye és a kantársáv tollai feketék. A fülfedők mögött, a nyák oldalain fehéresszürke folt látható. Ugyancsak fehéresszürke az áll ée a torok i s. A torok alsó részén, tulajdonképpen a torok éa a mell határán barnássárga alapon fekete és vöröebarna, rosszanti csikozottság mutatkozik. A dolmány, vállak, hát, farceik és felső fprkfedők feketével ^.s gesztenyebarnával

5 h088zantcsikozottak, az egyes tollakon széles, izabellaszinü és sárgásfehér szegélyekkel. A mell, has éa alsó farkfedők fehéresszürkék némi barnássárga árnyalattal. A testoldalakon sok,keskeny, gesztenyebarna és néhány fekete, hosszanti esik van.a hónaljtól]nk fehérek. A farok kiesé villás. A faroktollak feketésbarnák, barnássárga szegéllyel; a szélső pár farktoll külső zászlója legnagyobbrészt sárgásfehér és a belső zászlóján nagy, ék- I alakú, sárgásfehér folt van. Az utolsóelőtti pár farktollon az utóbbi folt még megvan, de kisebb. Az evezőtollak feketésbarnók, keskeny, halvány, barnássárga vagy fehéressárga szegéllyel ; a belső másodrendű evezők külső zászlója gesztenyebarna színnel szélesen szegett és a tollak vége fehéres. Ugyanilyenek a nagy szárnyfedők, de a tollvógek fehér szine szembetűnőbb és a Bzárnyon harántfutó csikót alkot. A középső szárnyfedők külső zászlója nem gesztenyebarna, hanem barnássárga vagy fehéreseérga ; a kis szárnyfedők ugyanilyenek, de barnássárgával körben szegettek. Méretek :Bzárny: 89 mm; farok: 63 mm; csüd: 20 mm; csőr: 11 mm /a koponyától mérve/. A csőr sárga, a hegye fekete. A láb és a szivárvényhártya sötétbarna.? A továbbiakban rámutatok azokra a léeyeges szin- és méretbeli különbségekre, amelyekben az elejtett elsőéves tojó példány eltér egyrészt a fiatal példánytól, másrészt az öreg himtől ós öreg tojótól. A fiatalok fülfedőtájók-szegélye barna /nem fekete/ és mögötte nagy, fehér folt látható a nyak oldalán. A torok v i lágos, fehéres, barnásbárga alapon barnásfekete pontokkal tarkázott, nem foltnélküli, mint az elejtett példánynál. A középső szárnyfedők fehér vége egy fekete ponttal van kettéosztva ; a kis szárnyfedők szegélye fehér. Az öreg him egész feje és begye összefüggően fekete j színébe élénken rajzolódik bele a szem mögött húzódó és a

6 nyak oldalán előre forduló, V-alaku, jellegzetes sáv, amelynek a felső szára sárga,az alsó pedig fehér. A nyak háti oldalán szembetűnő, narancsszinbe árnyalodő, gesztenyebarna folt van. Téli tollazatban a fekete részeket a széles barna és barnássárga tollszegélyek csaknem teljesen eltakarják. Egyébként csak a szinek élénkebb, tisztább voltában tér el az elejtett példánytól. Az öreg tojó alig különbözik az elejtett elsőéves tojótól. Különbség a következőkben van: A fültájékon és a kantársávban több a fekete t o l l, illetve a fekete részek kiterjedtebbek. A torok és mell határén lévő tollak hosszanti csíkjait széles foltok helyettesitik. A him méretei: szárny: mm ; farok: mm; csüd: mm; csőr: 10-11,5 mm /a koponyától mérve/. A tojó ezárnymérete eltér a hímétől: mm. A lappföldi sármány a 324. faj Magyarország avifaunájában. Befejezésül megemlítem, hogy a lappföldi sármánynak a törzsalakon kivül három alfaját Írták le. A Calcarius lapponicus coloratus RIDGWAY Kamcsatkában él; a törzsalaknál általábanvéve sötétebb és a hátoldala vörhenyesebb.a Calcarius lapponicus subcalcaratus BREHM Grönlandon otthonos ; egészébenvéve kissé világosabb a törzsalaknál /nem mindenki ismeri el különállóságát/.a Calcarius lapponicus alescensls RIDGWAY otthona Alaszka; jóval világosabb árnyalatával tér el a törzsalaktól.

7 The First Occurrence of the Lapland Bunting (Cakarius lapponicus L.) in Hungary and the Carpathian Basin By Dr. L. Horváth Zoological Department of the Hungarian National Museum, Budapest The Lapland Bunting /CalcarluB lapponicus L./ was not yet observed in Hungary or the Carpathian Basin. This very interesting bird is not only a new species but also a new genus in the avifauna of Hungary. The first specimen was shot by B. HUTTLER in Urbő-puszta 3 km to the SW of the village Bugyi, in the Great Plains between the Danube and the Tisza, on 10 January I960. A flock of about f i f t y, consisting almost purely of our bird was staying on the border of the sodaic plains and the cultivated fields. Apart of two Shore Larks /Eremophlla alpestris flava GM./, there were no alien birds in the flock. The Lapland Buntings were represented by adult hens and juvenile birds in mainly their autumnal plumage. The hen shot was a specimen from the f i r s t year brood, in winter plumage. R e f e r e n c e s 1. HARTERT, B.i Die Vögel der Palaarktischen Pauna>fcerl i n, , p / VAURIE, C: The Birds uf the Palearctic Pauna /London, 1959, p /. - 3.BTTHERBY, H.P. et al.: The Handbook of British Birds /London, 1952, 1, p /.

8