Kertészeti dendrológia Schmidt, Gábor Tóth, Imre

Átírás

1 Kertészeti dendrológia Schmidt, Gábor Tóth, Imre

2 Kertészeti dendrológia Schmidt, Gábor Tóth, Imre Publication date 2006 Szerzői jog 2006 Schmidt Gábor Tóth Imre

3 Tartalom Bevezetés... viii 1. A könyv nomenklatúrájának alapelvei... viii I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak... x 1. Az ökológiai niche-elmélet és értelmezése a fás növényeknél... x 2. A fás növények csoportosítása a szukcesszióban és az erdő hierarchiájában elfoglalt helyük szerint... x Pionír fák és cserjék... xi Pionír fák... xi Pionír cserjék... xii Száraz területek pionír fái... xiii Előfutár fafajok... xiii Uralkodó fafajok... xiv Az erdő alsó koronaszintjeiben élő fák és cserjék... xiv Az erdő gyepszintjét alkotó fajok... xv A hazánkénál melegebb vidékek díszfái, díszcserjéi... xvi Speciális talajigényű díszfák, díszcserjék... xvi 3. A fás szárú dísznövények termesztőkörzetei és télállósági zónái... xvi II. rész. A díszfák és díszcserjék... xxi 1. Alaktani alapfogalmak... xxi 2. Családhatározó... xxxiii 3. Gymnospermatophyta Nyitvatermők törzse... xxxix 3.1. Ginkgoopsida Páfrányfenyők osztálya... xl Ginkgoaceae Páfrányfenyőfélék... xl 3.2. Coniferopsida (Pinopsida) Tobozos nyitvatermők osztálya... xli Pinaceae Fenyőfélék... xlii Taxodiaceae Mocsárciprusfélék... liii Cupressaceae Ciprusfélék... lvi 3.3. Taxopsida Tiszafák osztálya... lxxv Taxaceae Tiszafafélék... lxxv 4. Angiospermatophyta -Zárvatermők törzse... lxxvi 4.1. Dicotyledonopsida Kétszikűek osztálya... lxxvi Magnoliaceae Liliomfafélék... lxxvi Aristolochiaceae Farkasalmafélék... lxxxi Berberidaceae Borbolyafélék... lxxxii Ranunculaceae Boglárkafélék... xci Hamamelidaceae Varázsmogyorófélék... xcvi Platanaceae Platánfélék... xcix Buxaceae Puszpángfélék... c Ulmaceae Szilfélék... c Moraceae Eperfafélék... cv Betulaceae Nyírfélék... cx Corylaceae Mogyorófélék... cxiv Carpinaceae Gyertyánfélék... cxvi Fagaceae Bükkfélék... cxviii Juglandaceae Diófélék... cxxvi Opuntiaceae Kaktuszfélék... cxxix Polygonaceae Keserűfűfélék... cxxix Punicaceae Gránátalmafélék... cxxx Paeoniaceae Bazsarózsafélék... cxxx Hypericaceae Orbáncfűfélék... cxxxii Tamaricaceae Tamariskafélék... cxxxiv Salicaceae Fűzfélék... cxxxvi Ericaceae Hangafélék... cxlviii Tiliaceae Hársfélék... clii Malvaceae Mályvafélék... clvi Thymelaeaceae Boroszlánfélék... clvii iii

4 Kertészeti dendrológia Hydrangeaceae Hortenziafélék... clviii Calycanthaceae Fűszercserjefélék... clxv Grossulariaceae Ribiszkefélék... clxv Rosaceae Rózsafélék... clxvii Mimosaceae Mimózafélék... ccxxxi Caesalpiniaceae Szentjánoskenyérfélék... ccxxxiv Fabaceae Pillangósvirágúak... ccxxxviii Rutaceae Rutafélék... ccliii Simaroubaceae Bálványfafélék... cclv Anacardiaceae Szömörcefélék... cclvi Staphyleaceae Hólyagfafélék... cclviii Sapindaceae Szappanfafélék... cclix Aceraceae Juharfélék... cclix Hippocastanaceae Vadgesztenyefélék... cclxvii Cornaceae Somfélék... cclxx Aucubaceae Babérsomfélék... cclxxv Araliaceae Borostyánfélék... cclxxv Aquifoliaceae Magyalfélék... cclxxvii Celastraceae Kecskerágófélék... cclxxviii Rhamnaceae Bengefélék... cclxxxii Vitaceae Szőlőfélék... cclxxxiii Elaeagnaceae Ezüstfafélék... cclxxxv Asclepiadaceae Selyemkórófélék... cclxxxvii Oleaceae Olajfafélék... cclxxxviii Caprifoliaceae Loncfélék... ccciii Verbenaceae Vasfűfélék... cccxxvi Lamiaceae Ajakosok... cccxxx Solanaceae Burgonyafélék... cccxxxii Buddlejaceae (Buddleiaceae) Nyáriorgonafélék... cccxxxiii Scrophulariaceae Tátogatófélék... cccxxxiv Bignoniaceae Bignóniafélék... cccxxxiv Asteraceae Fészkesek... cccxxxvii 4.2. Monocotyledonopsida Egyszikűek osztálya... cccxxxviii Agavaceae Agávéfélék... cccxxxviii Poaceae Pázsitfűfélék... cccxlii III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása... cccxliii Telepítés (ültetés)... cccxliii Lomblevelű, lombhullató fák és cserjék telepítése... cccxliii Szabadgyökerűek... cccxliii Földlabdások... cccxlv Konténeresek... cccxlv Lomblevelű örökzöldek telepítése... cccxlvi Fenyők telepítése... cccxlvi Díszfák, díszcserjék szállítása és vermelése a telepítésig... cccxlvi Metszés... cccxlvii Díszfák metszése... cccxlvii Díszcserjék metszése... cccxlviii Az egyéves vesszők oldalrügyeiből közvetlenül, vagy az azokból fejlődő rövidhajtásokon tavasszal virágzó fajok... cccxlix Az évi hajtások végén virágzó fajok... cccl Idős fák ápolása... cccl Az ágak levágása... cccl Sebkezelés... cccliv Plombálás, faodvak kezelése... cccliv Idős fák koronaágainak biztosítása leszakadás ellen... ccclvi Fagyrepedések kezelése... ccclvii Kerti sövények... ccclvii Sövények kialakítása és metszése... ccclviii Lombhullató fajokból... ccclviii Lomblevelű örökzöldekből... ccclix iv

5 Kertészeti dendrológia Tiszafából, tujákból, hamisciprusokból, Leyland-ciprusból, borókából ccclix Örvös elágazású fenyőkből... ccclix IV. rész.táblázatok... ccclxi 1. A fontosabb Chamaecyparis fajok fajtái (1. táblázat)... ccclxi 2. A fontosabb Cupressocyparis fajok és fajták (2. táblázat)... ccclxxxii 3. Chamaecyparis lawsoniana fajták habitusa és magassága (3. táblázat)... ccclxxxiv 4. A Cupressocyparis fajok és fajták habitusa és magassága (4. táblázat)... ccclxxxvii 5. A fontosabb Juniperus fajok fajtái (5. táblázat)... ccclxxxviii 5.1. Az egymáshoz igen hasonló Juniperus fajták megkülönböztető bélyegei... cdi 6. A fontosabb Thuja fajok és fajták (6. táblázat)... cdv 6.1. Az egymáshoz igen hasonló Thuja fajták megkülönböztető bélyegei... cdxiv 7. A fontosabb Acer fajok fajtái (7. táblázat)... cdxvi 7.1. Az egymáshoz igen hasonlító Acer fajták megkülönböztető bélyegei... cdxx 8. Clematis hibridek és fajták (8. táblázat)... cdxxi 9. A fontosabb Fraxinus fajok fajtái (9. táblázat)... cdxxiv 9.1. Az egymáshoz igen hasonló Fraxinus fajták részletes jellemzése... cdxxvii 10. A fontosabb Malus fajok és fajták (10. táblázat)... cdxxix 11. A fontosabb lombhullató Prunus fajok és fajták (11. táblázat)... cdxxxiii 12. A fontosabb Prunus laurocerasus fajták (12. táblázat)... cdxl 13. A fontosabb Sorbus fajok és fajták(13. táblázat)... cdxliii 14. A fontosabb Spiraea japonica fajták (14. táblázat)... cdxlix 15. A fontosabb Tilia fajok és fajták (15. táblázat)... cdl 16. A fontosabb Weigela fajok és fajták (16. táblázat)... cdlii 17. Olasz és francia díszfaiskolák által forgalmazott szubtrópusi és mediterrán fás növények télállósági zóna-besorolása (17. táblázat)... cdliv Irodalomjegyzék... cdlxii v

6 A táblázatok listája ccclxi 1. folytatása... ccclxiii 1. folytatása... ccclxiv 1. folytatása... ccclxv 1. folytatása... ccclxvi 1. folytatása... ccclxviii 1. folytatása... ccclxix 1. folytatása... ccclxx 1. folytatása... ccclxxii 1. folytatása... ccclxxiii 1. folytatása... ccclxxiv 1. folytatása... ccclxxvi 1. folytatása... ccclxxvii 1. folytatása... ccclxxviii 1. folytatása... ccclxxix 1. folytatása... ccclxxxi ccclxxxii 2. folytatása... ccclxxxiii ccclxxxiv 3. folytatása... ccclxxxv 3. folytatása... ccclxxxvi ccclxxxvii ccclxxxviii 5. folytatása... ccclxxxix 5. folytatása... cccxci 5. folytatása... cccxcii 5. folytatása... cccxciv 5. folytatása... cccxcv 5. folytatása... cccxcvi 5. folytatása... cccxcviii 5. folytatása... cccxcix 5. folytatása... cd cdv 6. folytatása... cdvii 6. folytatása... cdviii 6. folytatása... cdx 6. folytatása... cdxi 6. folytatása... cdxiii cdxvi 7. folytatása... cdxvii 7. folytatása... cdxix cdxxii 8. folytatása... cdxxiii cdxxiv 9. folytatása... cdxxvi cdxxix 10. folytatása... cdxxxi 10. folytatása... cdxxxii cdxxxiii 11. folytatása... cdxxxv 11. folytatása... cdxxxvi 11. folytatása... cdxxxviii 11. folytatása... cdxl cdxl 12. folytatása... cdxli 12. folytatása... cdxlii vi

7 Kertészeti dendrológia cdxliv 13. folytatása... cdxlv 13. folytatása... cdxlvi 13. folytatása... cdxlviii cdxlix cdl cdlii 16. folytatása... cdliii cdliv 17. folytatása... cdlvi 17. folytatása... cdlviii vii

8 Bevezetés Magyarországon kereken ha közcélú zöldfelület, ha-ra becsülhető magánkert, valamint ha-nyi, zöldfelületként is funkcionáló temetőfelület van. Növényzetük vázát a fák és a cserjék alkotják, melyek megmaradása szempontjából nem mindegy, hogy a klímánkat és talajainkat jól vagy rosszul tűrő fajokból és fajtákból létesítik-e azokat. A zöldfelületek növényanyagának előállításához komoly és folyamatosan fejlődő díszfaiskolai háttér szükséges. Hazánkban a díszfaiskolák hasznosított területe az elmúlt tíz évben csaknem másfélszeresére (az 1990-es 620 ha-ról 2004-re több mint 1300 ha-ra) nőtt. Ha ehhez hozzászámítjuk azt a tényt, hogy közben maga a termesztés és a területhasználat is intenzívebbé vált, joggal állíthatjuk, hogy a magyar díszfaiskolai termesztés a kertészet egyik legéletképesebb, fontos alágazata. Jelentősége az EU-csatlakozás után is megmaradt, a tőlünk keletre található országok gazdasági stabilizációja után pedig felértékelődik. A termelés felfutását a termesztett fajok-fajták számának ugrásszerű növekedése is kísérte: 1990-ben 1075 díszfa-díszcserje taxon volt forgalomban. Ebből: lombos fa és cserje 756, fenyőféle re ez a szám a rózsák nélkül 2619-re nőtt. Ebből lombos fa és cserje 1773, fenyőféle 846. A fajtarobbanás okai: a liberalizált fajtaimport, a több mint 70 fajtát felmutató magyar nemesítés (rózsák nélkül), a piac változása. A három ok közül talán a piaci változás volt a legfontosabb. Míg korábban a közületek (elsősorban a közcélú zöldfelületeket létesítő és fenntartó önkormányzatok) voltak a fő vásárlók, napjainkban egyre nagyobb hányadot képviselnek a házikertek, üdülőkertek és egyéb magánhasználatú zöldfelületek. Könyvünk előző kiadása 1984-ben jelent meg. A mostani, átdolgozott kiadást a dendrológiai választékban időközben bekövetkezett változások indokolták. A díszfaiskolák választékának csak egy részét, az eddig leginkább bevált és elterjedt fajokat-fajtákat tárgyalja. Valószínűleg még így is lesznek közöttük olyanok, amelyek a jelenlegi (indokolatlanul nagy) választék fokozatos letisztulása után kikopnak a termesztésből, mint ahogy az itt még nem ismertetett újdonságok egy része is idővel jobban elterjedhet és tananyaggá válhat. Budapest, 2005 októberében a szerzők 1. A könyv nomenklatúrájának alapelvei Nemcsak a növények választéka, de időnként sajnos a hivatalos elnevezésük is változik. A könyvben a latin nevek írásakor a legutóbbi botanikai és dendrológiai nomenklatúrát követtük, az alábbi mérvadó szakkönyvek alapján: Borhidi A. (1995): A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Erhardt. W. Götz, E. Bödeker, N. Seybold, S. R. (2002): Zander, Hlandwöterbuch der Pflanzennamen. Eugen Ulmer GmbH & Co., Stuttgart. Gencsi L. Vancsura R. (1996): Dendrológia. Erdészeti növénytan II. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Griffiths, M. (1997): Index of Garden Plants. The MacMillan Press Ltd., London. Hoffman, M. H. A. (2005): List of Names of Woody Plants. International standard ENA , Applied Plant Research. Boskoop, the Netherlands. Krüssmann, G. (1985): Manual of Cultivated Conifers. Timber Press, Portland, Or., USA. Krüssmann, G. (1989): Manual of Cultivated Broad-leaved Trees and Shrubs. Timber Press, Portland, Or., USA. Krüssmann, G. (1990): Manual of Woody Landscape Plants. Stipes Publ. Company, Champaign, Illinois, USA. OMMI (2002): Díszfaiskolai termelés Magyarországon. Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Budapest. viii

9 Bevezetés Rehder, A. (1990): Manual of Cultivated Trees and Shrubs Hardy in North Amerika. Dioscorides Press, Portland, Or., USA. Azon Kárpát-medencei endémizmusok és magyar fajták esetében, amelyek a nemzetközi szakirodalomban nem szerepelnek, a hazai szerzők, ill. nemesítők által használt faj-, ill. fajtaneveket használjuk. (A magyar fajták legelső, hivatalosan elfogadott leírása a Fajtaminősítő Tanács Dísznövény Bizottságának éves jegyzőkönyveiben található meg, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet gondozásában.) A magyar neveknél Priszter Szaniszló: Növényneveink című könyvét, 1998, Mezőgazda Kiadó, Budapest, valamint a szakma által évtizedek óta használt elnevezéseket tekintettük irányadónak. A növények szinonimnevei közül csak azokat tüntettük fel (zárójelben), amelyek a közelmúltban még érvényesek voltak, így a szakma egy része azokon ismeri az adott növényt. Ezek ismerete ugyancsak a tananyag részét képezi, elvégre alapvető, hogy az egyes szakemberkorosztályok vagy a tudományos neveket használó rokonszakmák képviselői megértsék egymást. A szöveges növényleírásokban a tudományos nevek után nem tüntettük fel az auktorneveket, mivel nehezítik az olvasást. ix

10 I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak 1. Az ökológiai niche-elmélet és értelmezése a fás növényeknél A niche (ejtsd: nícs) az angol nyelvben részben falbemélyedést, ülőfülkét, részben pedig menedéket, menedékhelyet jelent. Az ökológiai niche-elmélet lényege, hogy minden növény termőhelytűrése sokkal szélesebb, mint a tényleges természetes előfordulási területe. A jó kerti viszonyoknak megfelelő termőhely a legtöbb fás növény számára optimális. Tűrőképességük azonban ennél általában lényegesen szélesebb: eltolódhat a szárazság, a nedvesség vagy éppen a mélyárnyék elviselése irányába. A sok, számára elfogadható termőhely közül az adott faj ott tud elterjedni, ahol a legversenyképesebb, vagy amit a többiek üresen hagynak számára: ebben az ökológiai térben foglal helyet, éppúgy, mint ahogy az ember beül egy üresen hagyott ülőfülkébe (niche-be). A szélsőséges termőhelyek növényei tulajdonképpen a növényvilág száműzöttjeinek tekinthetők. Általában nem igénylik, hanem inkább csak elviselik az ott uralkodó viszonyokat. A karsztvidékek cserszömörcéi (Cotinus coggygria), molyhos tölgyei (Quercus pubescens), egybibés galagonyái (Crataegus monogyna), lassú ( megfontolt ) növekedésűek és kisebb termetűek, mint a síkvidéki tölgyesek fái-cserjéi. Ez is segíti őket abban, hogy túléljék a nyári aszályokat. Ugyanakkor épp e gyenge növekedés miatt a jobb termőhelyekről kiszorítják őket az igényesebb, de nagyobbra növő, agresszívebb társaik. Hasonlóképp száműzöttek az ártéri vagy mocsári erdők növényei is. Nem igénylik az állandó vízborítást, de csak ott tudnak összefüggő erdőket alkotni, mivel a náluk tovább élő és nagyobbra növő, de kényesebb keményfafajok [tölgy (Quercus), kőris (Fraxinus), szil (Ulmus) stb.] az ilyen helyeken már nem élnek meg. A fentiek választ adnak arra a látszólagos anomáliára, hogy egy városi parkban néha teljesen eltérő társulásokból származó növényeket is láthatunk egymás mellett, pl. a karsztbokorerdei molyhos tölgyet (Quercus pubescens), a vízparti fehér füzet (Salix alba) vagy a hűvös észak lucfenyőjét (Picea abies). Az más kérdés, hogy ezek nem mindegyike érzi itt igazán jól magát, és együttes látványuk is néha disszonáns látványt kelt. 2. A fás növények csoportosítása a szukcesszióban és az erdő hierarchiájában elfoglalt helyük szerint A szukcesszió az adott területet elfoglaló, egyre igényesebb és egyre nagyobb teljesítményű növénytársulások egymásra következését jelenti. Addig halad előre, míg végül a kialakult növényzet maximálisan (erdészeti kifejezéssel: potenciálisan) hasznosítja a termőhely nyújtotta ökológiai lehetőségeket (potenciált). Hazánk területének többségén ez a végső stádium (a klimax) a terület teljes beerdősülését jelentené. Amennyiben azonban bármelyik tényező nem elég kedvező, a szukcesszió a többi kedvező feltétel megléte ellenére is megreked egy adott szinten, és addig nem halad tovább, amíg ez a korlátozó tényező meg nem javul (Liebig-féle minimum-elmélet). Hazánk klimatikus viszonyai között ez a tényező legtöbbször a víz. Az egymást követő növénytársulások addig válnak egyre terjedelmesebbé, robusztusabbá, amíg a párologtatáshoz elegendő nedvesség áll rendelkezésre. Ha elfogy a víz (kevés a csapadék, vagy annak nagy része kárba vész a homokon vagy a sziklagerincen), a növényzet megreked a sziklagyep, a homokpuszta, a cserjés bozót vagy a bokorerdő szintjén. Ellenkező véglet, hogy a víz túl sok (mocsár): annyira sok, hogy megakadályozza a gyökerek normális működését. Érdekes és paradox módon itt először ismét a kis vegetációs felületű fás növények, a bokorfüzek (Salix purpurea, S. triandra, S. viminalis) jelennek meg. Ezek ugyanis a vízelárasztás idején sem párologtatnak többet, mint amit a víz alatti levegőtlenség miatt korlátozott működésű gyökérzet pótolni tud. A víztöbblet mérséklődése (pl. a mocsár feltöltődése) után jöhetnek a fatermetű füzek (Salix alba, S. fragilis), a nyárak (Populus alba, P. nigra), és végül a keményfás fafajok Quercus robur; Fraxinus angustifolia subsp. pannonica, Ulmus minor; U. laevis). x

11 I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak A felsorolt két szélsőség között természetesen rengeteg átmenet van a helyi adottságok függvényében. Egyszerűsítve azonban a fás növények szukcessziójában majd minden esetben három alapvető stádiumot különböztetünk meg: pionír stádium (bozót- vagy bokorerdő), előfutár stádium (előerdő), klimax stádium az uralkodó fafajokból kialakult, hosszú távon többé-kevésbé változatlan összetételben felújuló erdővel. Ezen túlmenően minden stádiumon belül kialakul egy bizonyos hierarchia, egy bizonyos alá- és fölérendeltség, ill. egymásrautaltság az egyes növényi komponensek között. A fentiek tekintetbe vételével a fás szárú növények az alábbi fő társulástani csoportokba sorolhatók: Pionír fák és cserjék Pionírnak nevezzük azokat a fajokat, amelyek valamely területet elsőként képesek birtokukba venni. Az igazi pionírok általában a lágy szárú növények, a mohák, a zuzmók, a füvek stb. A fás növények esetében tulajdonképpen csak a többi fához képest beszélünk pionírokról Pionír fák A mérsékelt égöv pionír fái általában az üde vagy a kimondottan vizes termőhelyeken jelennek meg. Ilyen pionír fák a füzek (Salix), a nyárak (Populus), az éger (Alnus), hűvös klímában a nyír (Betula), az erdeifenyő (Pinus sylvestris). A pionír fák közös tulajdonságai a. Gyors terjeszkedő képesség. Ezek a fajok hamar termőre fordulnak és apró magvúak. Magvaik a szelek szárnyán messzire eljutnak és a nyirkos talajfelszínen könnyen és gyorsan kicsíráznak. b. Nagy ellenálló képesség a termőhely abiotikus tényezőivel szemben. A természetben ez elsősorban a talajjal szembeni igénytelenségben nyilvánul meg (váztalajok). Emellett a levegő szennyezettségét is viszonylag jól tűrik. c. Gyors kezdeti növekedés a terület mielőbbi elfoglalása érdekében. d. Gyenge társulási képesség. A pionírok néha még egymás társaságát is nehezen viselik el, a természetben kiritkult, ligetes állományokat alkotnak (nyíres fenyérek). Ha a megjavult viszonyok nyomán további, társulásképesebb fák települnek közéjük, akkor a versenyben alulmaradnak. A rossz társulásképességnek több oka van. A pionír fák nagy fényigényűek (árnyékban nem tudnak újulni), viszonylag rövid életűek, a későbbi stádiumok fáinál általában alacsonyabbra nőnek. A pionír fák kertészeti felhasználása A pionír fák egyes fajai és fajtái, pl. a nyárak (Populus) nagy hozamú, fontos erdőgazdasági kultúrák. Más fajok, jó abiotikus tűrőképességük miatt nagy szerepet kapnak a különleges erdészeti, kertépítészeti, tájrendezési feladatokban. Ilyenek: a devasztált területek fásításai, az iparvidékek véderdői, az előfásítások. xi

12 I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak Az intenzív kertekben, parkokban a pionír fák a gyors téralakítás hatékony eszközei. Erre azért is alkalmasak, mert általában elég jó várostűrők Pionír cserjék A pionír cserjék még a pionír fáknál is szélsőségesebb termőhelyek növényei. A hazai vagy ahhoz hasonló klímában előfordulhatnak a száraz, köves kopárokon vagy a futóhomokon (gyér bozót), a szikes talajokon (sziktűrő vegetáció), a lápokon, mocsarakban (bokorfüzesek). Kertjeinkbe díszként telepítünk számos olyan cserjét is, amelyek eredeti termőhelyükön pionírok, nálunk azonban már nem. Ezek a cserjék hazájukban a miénktől erősen eltérő, kedvezőtlen éghajlati viszonyok között élnek. Erre legjellemzőbb példák a magas hegységek vagy a száraz félsivatagok pionír cserjéi: A magas hegységekből, a törpefenyvesek övéből került hozzánk a törpefenyő (Pinus mugo) és a nehézszagú boróka (Juniperus sabina). Örökzöld lombjuk a rövid vegetáció kihasználásához, elfekvő termetük pedig a rendkívül hideg tél hótakaró alatti átvészeléséhez alkalmazkodott. A száraz félsivatagokból (Arizona) származnak a télálló pálmaliliomok (Yucca) vagy a télálló kaktuszfajok (Opuntia). A pionír cserjék közös tulajdonságai a. Valamennyi pionír cserje közös jellemzője a termőhely fontosabb abiotikus tényezőivel szembeni nagyfokú igénytelenség; ezért sovány talajon, sőt még néhány egyéb kedvezőtlen adottság ellenére is megmaradnak. b. A szélsőséges viszonyok miatt az ivaros szaporodásra nincs mindig mód, ezért gyakori az ivartalan úton való lassú terjeszkedés, az ún. polikormon (sarjtelep) képzés. Ilyenek például hazánkban a kökény (Prunus spinosa), a törpe mandula (Prunus tenella) vagy a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea). Észak-Amerikában így terjeszkedik az ecetszömörce (Rhus typhina), de hasonlóan tarackol több pálmaliliom (Yucca) faj is. A magas hegyekben a törpefenyő (Pinus mugo) és a nehézszagú boróka (Juniperus sabina) földre fekvő ágaikkal képeznek nagy kiterjedésű telepeket. A sarjtelepképzés a szaporodás mellett a termőhely meghódítását is szolgálja. A növény így védi a talajt, saját maga részére pedig állományklímát teremt. A polikormonképzési hajlam a körülményektől is függ. A cserszömörce (Cotinus coggygria) ágai például száraz, köves termőhelyen laposan a földre fekszenek és legyökeresednek. Öntözött kertben ugyanez már nem következik be, bármennyire is szeretnénk. A sarjadzási hajlamot a laza talaj elősegíti, a kötött talaj viszont fékezi. c. A pionír cserjék nagy része szúrós: egybibés galagonya (Crataegus monogyna) vagy mérgező: nehézszagú boróka (Juniperus sabina), így védekezik az állatok ellen. d. Közös tulajdonság még az erős fényigény. A termőhelyi viszonyok jobbra fordulásával a magasabb termetű, igényesebb fajok föléjük nőnek és kiszorítják őket. A pionír cserjék kertészeti felhasználása A pionír cserjék nagy tűrőképességűek. Szélsőséges ökológiájú területeken, különleges kertépítészeti feladatok megoldására jól felhasználhatók (vízpartok, száraz kertek, devasztált területek stb.). A polikormonképző, terjedő tövű fajok meredek rézsűk, vízmosások megkötésére alkalmasak. Az intenzív kert viszonyai a pionír cserjék számára többnyire megfelelőek. Némelyek gyökere azonban levegőigényes. ezért érzékeny az erősen kötött talajra. Ilyen például a cserszömörce (Cotinus coggygria) és a közönséges boróka (Juniperus communis); kötött talajon élettanilag legyengülnek, ezért a betegségek, kártevők könnyebben károsítják. A pionír cserjék fenntartás iránti igénye elsősorban a méretüktől függ, mivel a kertben nem hatnak azok a tényezők, amelyek az eredeti termőhelyen a konkurens növényeket féken tartották. A legrosszabb xii

13 I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak termőhelyek alacsony pionírjai (törpecserjék) igénylik ezért a legintenzívebb fenntartást. A pionír cserjék a kertben karakteres hangulatteremtők. (Pálmaliliomok: délies hatás, kúszóborókák: magashegyi karakter stb.) Mint már említettük, sok pionír cserje erősen sarjadzik. Ilyenek például a törpe mandula (Prunus tenella), a kökény (Prunus spinosa), a cseplesz meggy (Prunus fruticosa), a sudárzsálya (Perovskia atriplicifolia) vagy egyes vadrózsák (Rosa rugosa, R. spinosissima). Sarjaik nemcsak a terjeszkedést, hanem a bokor ifjítását, az elöregedett ágak leváltását is szolgálják. A kertben ezért feltétlenül foltszerűen telepítsük őket, ahol tősarjaikkal kedvükre vándorolhatnak, és közben ifjulhatnak. Ha ugyanis a nyílt gyepben, szoliterként állnak, sarjaik a kaszálás áldozatául esnek és a növény idő előtt elöregszik. A terjedőtövű pionírok társításával is vigyázni kell. Ne ültessük náluk alacsonyabb cserjék szomszédságába, mert sarjaikkal közéjük nőve elhódítják a területet Száraz területek pionír fái Számuk viszonylag kevés, sajátosságaikat tekintve többnyire átmenetet képeznek a fák és a cserjék, vagy pedig a pionírok és az előfutárok között. Sok közülük kezdetben bokorként növekszik, és csak akkor nő fává, ha azt a termőhely megengedi [pl. vadkörte (Pyrus pyraster), mezei juhar (Acer campestre), virágos kőris (Fraxinus ornus)]. Más részük viszont az igazi pionírokhoz hasonlóan hamar nagy fává nőhet, de a cserjére jellemző sarjtelepképzési hajlamot (a termőhely makacs megtartása érdekében) élete végéig megtartja. Ez utóbbi csoportba tartoznak a devasztált területek és a szélsőséges városi körülmények legedzettebb fái, mint az akác (Robinia pseudoacacia) és a bálványfa (Ailanthus altissima), a bokorfák közül pedig a szömörce (Rhus) nemzetség nagyra növő képviselői (Rh. glabra, Rh. typhina). Aszáraz területek pionír fáinak termőhelyigénye valamivel nagyobb a száraz területek pionír cserjéiénél, ennek fejében viszont versenyképességük is jobb. Egy beállott akácos például csak igen hosszú távon ( év alatt) mozdul el a klimaxtársulás irányába, és csak akkor, ha közben nem bolygatják meg. Ha ennél rövidebb időn belül tarra vágják (és ez a hazai akácosok elég elterjedt erdőművelési módja), a kivágást követő erőteljes sarjtömeg továbbra is konzerválja a csaknem elegyetlen akácos állapotát Előfutár fafajok Ezek a fák a beerdősülés második vagy (jó termőhelyen) az első stádiumában jelennek meg. A pionírok után összefüggő erdőt alkotva előkészítik a terepet a zóna lassan terjeszkedő fő fafaja számára. Előfutárok a juhar (Acer), a kőris (Fraxinus), a szil (Ulmus) és a hárs (Tilia) fajok, de ilyen a gyertyán (Carpinus) is. Az erdőben a feltűnően nagy elegyarányuk mindig átmeneti felfutásban vagy leromlásban lévő állapotot jelez. Alacsony elegyarányuk viszont többé-kevésbé megállapodott stádiumra utal. Előfutár és pionír fajok közös tulajdonságai a. A pionír fákhoz hasonlóan könnyen és gyorsan terjednek. Gyakran és sok magot teremnek, szárnyas magvaikat messzire fújja a szél. b. Pionírokkal közös tulajdonság még a jó abiotikus alkalmazkodóképesség. A termőhely szélsőségeit kisebb mértékben bár, de még elviselik. c. Kezdeti növekedési ütemük a pionírokénál lassúbb, de azért elég gyors. Kitartóbban nőnek és hosszabb ideig élnek, mint a pionírok. d. A pionírokénál jobb a társulóképességük. Magvaik nagyobbak, több tartalékkal indítják a fák-bokrok aljában kikelő csemetét. Ezek a növények a későbbiekben is elég jól elviselik szomszédaik tartós árnyékolását és gyökérkonkurenciáját. e. Közepes élettartamúak, növekedésük elég korán leáll: pionír tulajdonságaik révén szerzett előnyüket ezért nem tudják tartani: át kell adni helyüket az állományalkotó fő fafaj számára a szukcesszió előrehaladásával. Az előfutár fajok kertészeti felhasználása Az előfutár fajok jó alkalmazkodóképességű, elég gyorsan és elég nagyra növő, közepesen hosszú élettartamú fák. Díszfaiskolai nevelésük egyszerű. xiii

14 I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak A gyertyán (Carpinus betulus) és egyes hársak (Tilia cordata) kivételével jó törzsnevelők. Várostűrő képességük fajonként változó, de általában a közepes körül mozog. A felsorolt jó tulajdonságok miatt az előfutár fajok gyakran alkalmazott parkfák vagy utcai sorfák. A kertben rövid idő alatt térhatárolókká válnak. Hátrányos tulajdonság, hogy sok előfutár faj erősen gyomosít. Ezek a növények hamar termőre fordulnak, bőven és rendszeresen teremnek. A kert bokros-ligetes állományai terjeszkedésükhöz ideális feltételeket nyújtanak. Különösen veszedelmesek azok a fajok, amelyek igényeiket tekintve pionírok, de a szaporodási stratégiájuk az előfutárokéval azonos. A száraz termőhelyek gyomfája a bálványfa (Ailanthus altissima). A szárazságtűrő cserjékhez hasonlóan még sarjtelep képzésére is hajlamos. A nyirkos területek veszedelmes gyomfája a zöld juhar (Acer negundo), az ezüst juhar (Acer saccharinum) és a vörös kőris (Fraxinus pennsylvanica) Uralkodó fafajok A beerdősülés végső, legfejlettebb stádiumára jellemzően szerepük nem a területhódítás, hanem az előfutár fajoktól elfoglalt területek tartós birtoklása, uralása. Minden klímazonális övnek megvannak a maga állományalkotó fő fafajai. Hazánk sík- és dombvidékein ilyenek a különböző tölgy (Quercus) fajok, a magasabb hegyekben pedig a bükk (Fagus sylvatica). Határainktól északra vagy nyugatra a luc (Picea abies) és a jegenyefenyő (Abies alba) alkotnak állományokat. Az uralkodó fafajok közös tulajdonságai a. Atermőhely abiotikus tényezőivel (talaj, víz, levegő) szemben általában igényesebbek, mint az ott élő egyéb fafajok. Ez azt is jelenti, hogy napjaink levegőszennyezési vagy klímaváltozási ártalmaitól az uralkodó fafajok szenvednek a leginkább. Nyugat-Európában például a savas esők elsősorban a zonális luc- és jegenyefenyveseket (Picea abies, Abies alba) sújtják. b. Nagy viszont a biotikus tűrőképességük, képesek hosszú időn át elegyesen vagy elegyetlenül állományszerűen élni. Ezt lehetővé teszi a fiatalkori jó árnyéktűrő képesség, a tartós növekedés, a hosszú életkor. Az uralkodó fafajok kertészeti felhasználása Elsősorban a hosszú távra tervezett, nagyméretű parkok növényei. Itt megvan számukra a szükséges állományklíma, ugyanakkor a fejlődéshez elegendő tér és idő áll rendelkezésre. Szoliterként ültetve a fő fafajok méltóságos megjelenésű, hatalmas fákká nőnek. Csoportosan vagy állományba telepítve stabil társulást alkotnak, és hatékony, tartós védelmet adnak. A legalkalmasabbak a kert leváltani kívánt fáinak, facsoportjainak (pl. előfásítás) alátelepítésére. Nem túl mély árnyékban évekig vagy néha évtizedekig is képesek elvegetálni egy meglévő állomány alatt. Koronájuk ritka lesz, de arányos, függőleges növekedési jellegüket megtartják. Ha azután végül kivágják fölöttük a fákat, viszonylag hamar helyrejönnek, besűrűsödnek és átveszik a felszámolt állomány szerepét Az erdő alsó koronaszintjeiben élő fák és cserjék A mérsékelt égövi lombos erdők nagy része több szintes. A legfelső, többé-kevésbé összefüggő koronaszint alatt egy laza, második (esetleg harmadik) koronaszint is található, az alatt pedig a cserjék szintje húzódik. Ezeket a szinteket részben az előfutár és a fő fafajok alászorult vagy ki nem fejlődött példányai alkotják. A döntő szerep azonban azoké az eleve kisebbre növő fáké, bokorfáké és cserjéké, amelyeknek az erdő széle és az erdő alja a természetes termőhelyük. Hazánk üde talajú erdőiben ilyen fa a zelnicemeggy (Prunus padus), a vadalma (Malus sylvestris) vagy az előfutár szerepet is betöltő vadcseresznye (Prunus avium). A szukcesszió előrehaladtával a második koronaszintbe szorulnak a korábban felsorolt előfutár fafajok, juharok (Acer), hársak (Tilia) is. xiv

15 I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak A cserjék közül az üde erdők növénye a kányabangita (Viburnum opulus). A mogyoróval (Corylus avellana), a húsos sommal (Cornus mas), a kecskerágókkal (Euonymus europaeus, E. verrucosus) és a mogyorós hólyagfával (Staphylea pinnata) pedig a közepesen száraz erdőkben találkozhatunk. Az erdő sötét belsejében ezek a növények általában szálanként, szétszórtan fordulnak elő. Annál gyakoribbak a napfényes tisztások szélén és az erdő fényben gazdag peremrészein. Itt néhány megmaradt pionírral együtt sűrű, bozótos szegélytársulást alkotnak. Ezzel fizikailag és optikailag védik, elzárják az erdő belsejét. Életükre rányomja bélyegét a nagy fákkal való együttélés. Az alsó koronaszintek fáinak, cserjéinek közös tulajdonságai a. Igénylik és jól kihasználják az erdő által biztosított, kedvezőbb talaj- és nedvességviszonyokat. b. Az árnyékot tűrik, de nem kimondottan igénylik. Árnyékban laza ágrendszert nevelnek, fényben viszont koronájuk sűrűbb és a virágzásuk gazdagabb lesz. c. A felső koronaszint szélporozta fáival ellentétben többségük rovarmegporzásra rendezkedett be. Virágaik feltűnőek, illatosak, az erdő védelmét kihasználva a rovarok szeles időben is könnyen megtalálják. A rovarmegporzás előnye, hogy a szétszórt elhelyezkedés esetén is lehetővé teszi az idegen megtermékenyítést. d. Sok közöttük a vadgyümölcs, amit a madarak terjesztenek. (A gyümölcsfák többsége például eredetileg erdei, erdőszéli növény volt.) e. Tavasszal korán fakadnak: minél alacsonyabban élnek, annál korábban. A különbség néha 5 6 hét is lehet a felső szint fafajaihoz képest. Különösen korán fakad a mély árnyékú erdőkben élő havasi ribiszke (Ribes alpinum), akányabangita (Viburnum opulus) vagy az akác alá is behúzódó bodza (Sambucus nigra). f. Növekedésük kezdetben gyors, de utána elég hamar leáll. Az alsó koronaszintek fáinak, cserjéinek kertészeti felhasználása Az alsó koronaszintek fajainak díszkertészeti szerepe igen nagy. Ebbe a társulási csoportba tartozik a virágos díszfák és virágos díszcserjék java része. A virágos díszfák közül ilyenek a különböző díszalmák (Malus), díszcseresznyék (Prunus serrulata, P subhirtella), a liliomfa (Magnolia) fajok, az amerikai júdásfa (Cercis canadensis). Azösszes vadgesztenyefaj (Aesculus), még a nagytermetű közönséges vadgesztenye (Ae. hippocastanum) is tulajdonképpen az üde erdőszélek vagy a második koronaszint növénye. A virágzó díszcserjék közül erdőben él a legtöbb gyöngyvirágcserje (Deutzia), jezsámen (Philadelphus), rózsalonc (Weigela) és gyöngyvessző (Spiraea) faj; a boglárcserje (Kerria japonica), a hószirom (Rhodotypos scandens), a mályvacserje (Hibiscus syriacus) stb. A felsorolt fajok, illetve azok fajtái változatos rendeltetésű és méretű kertek intenzív díszítésére alkalmasak, általában rendszeres vízellátást és tápanyagban gazdag talajt kedvelnek. Bár eredetileg erdők árnyékában éltek, kertekben a gazdag virágzás érdekében elsősorban a napra vagy félárnyékba telepítsük őket. Árnyékban többségük kiritkul, és keveset virágzik Az erdő gyepszintjét alkotó fajok Hazai erdőink gyepszintjét általában a lágy szárú növények uralják. Afásszárúak közül a legismertebb faj az örökzöld borostyán (Hedera helix). A Dél-Dunántúl erdeiben honos a jerikói lonc (Lonicera caprifolium), a csodabogyó (Ruscus) és az erdei rózsa (Rosa arvensis). Atávol-keleti fajok közül az erdő gyepszintjében él a kúszó kecskerágó (Euonymus fortunei) ésa japán lonc (Lonicera japonica). A gyepszintet alkotó fajok közös tulajdonságai a. Csak az erdők belsejében fordulnak elő vadon. b. Ennek ellenére általában ezek a fajok sem kizárólagos árnyékkedvelők. Ha a szükséges nedvességet és párát megkapják, a napon is megélnek, ott azonban nem versenyképesek: erős lomb- és gyökérkonkurenciájukkal kíméletlenül elnyomják őket a fénykedvelő lágyszárúak. xv

16 A gyepszintet alkotó fajok kertészeti alkalmazása I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak Kertben inkább árnyéki gyeppótlónak használják fel, ritkábban pergolákra, virágrácsokra futtatják. Öntözött viszonyok közt a napon felhasználhatók gyeppótlásra, könnyen begyökeresednek. Az erdő gyepszintjéhez ökológiailag közel álló fajok az alacsony erdei cserjék. Kertjeinkbe kevés ilyet ültetünk. Ebbe a csoportba sorolhatók a télálló hortenziák (Hydrangea arborescens és H.macrophylla) vagy a nálunk vadon is előforduló farkasboroszlán (Daphne mezereum). Ezek a növények nemcsak bírják, de többé-kevésbé igénylik is az árnyékot: leveleik az erős napsütésben megégnek. Nem egy esetben talajigényük is speciális. A kertben félárnyékba, árnyékba ajánlhatók A hazánkénál melegebb vidékek díszfái, díszcserjéi A nálunk ültethető díszfák, díszcserjék túlnyomó többségének alkalmazására jó támpontot nyújt az eredeti társulási viszonyok ismerete. Van azonban egy növénycsoport, amelyet nálunk tudatosan és rendszeresen hazájától erősen eltérő társulási viszonyok között alkalmaznak. Ezek a melegigényes lombhullató díszfák, díszcserjék: a selyemakác (Albizia julibrissin), a császárfa (Paulownia tomentosa), a gránátalma (Punica granatum), a datolyaszilva (Diospyros) fajok stb. Déli hazájukban csaknem kivétel nélkül az erdők alsó szintjeiben, félárnyékban vagy árnyékban élnek. Ennek ellenére nálunk kimondottan a tűző napra, védett, meleg fekvésbe kell telepíteni. Árnyékban ugyanis a rövidebb vegetáció és a hűvösebb nyár miatt nem kapnák meg azt a hőösszeget, ami a hajtásaik beérleléséhez szükséges. A későig vegetáló, éretlen hajtások azután még egy enyhébb télen is könnyen elfagynak. Általában az eredetinél valamivel szárazabb termőhelyekre ültetjük őket, hogy ezzel is kikényszerítsük a hajtásnövekedés leállását. A fűszercserje (Calycanthus) fajok például hazájukban, Észak-Amerikában az üde vagy kimondottan nyirkos talajú erdők aljnövényei. Nálunk viszont közepes vízellátás mellett a legszebbek. Nyirkos talajon túl buján fejlődnek, rendszeresen visszafagynak és alig hoznak virágot. Természetesen a túlzott szomjaztatás is káros: a satnya, éretlen hajtások ugyanis könnyen elfagynak. Az is előfordulhat, hogy a nyár folyamán mesterségesen visszafogott növény az őszi esők hatására ismét hajtani kezd, és utána még inkább elfagy. A legjobb megoldás ezért az lenne, ha a melegigényes fajokat differenciáltan tudnánk öntözni. A nyár első felében, az intenzív hajtásnövekedés idején bőségesen lássuk el vízzel, hadd nőjék ki magukat. Augusztusban azután abbahagyjuk vagy erősen mérsékeljük az öntözést. Ezzel lelassítjuk a hajtásnövekedést és kikényszerítjük a hajtás beérésének folyamatát. Az ilyen differenciált öntözésre értelemszerűen csak házikertben vagy gyűjteményes kertekben van mód. A hajtás megfásodását, ezáltal a fagytűrő képességének növelését a hajtáscsúcs szeptember eleji visszacsípésével is elérhetjük Speciális talajigényű díszfák, díszcserjék A mészkerülő fajok létfeltétele a gyakorlatilag mészmentes, erősen savanyú talaj (ph 5 alatt), meszes talajon elpusztulnak. Ilyenek például a csarab (Calluna vulgaris), aseprűzanót (Cytisus scoparius), a havasszépék (Rhododendron). A mészérzékeny fajok megélnek a lúgos kémhatású meszes talajon is, ott azonban sokkal kényesebbek, mint a mészben szegény termőhelyen. Ez elsősorban víz- és páraigényességükben jelentkezik. Rendszeres öntözést, párás környezetet kívánnak, ellenkező esetben a fejlődésben visszaesnek. (Tulajdonképpen arról van szó, hogy a talaj túlzott kalcium- vagy magnéziumtartalma fékezi a gyökerek víz- és tápanyagfelvételét az ion-antagonizmus révén.) Ilyen például a Spiraea billardii, a Quercus rubra, a Cytisus praecox vagy a japánbirsek (Chaenomeles) egy része. A mészérzékenység érdekes esete a mocsárciprusé (Taxodium distichum), amely meszes talajon csak kimondottan mocsári körülmények közé ültethető, míg mészben szegény talajon, normál kerti viszonyok között is kielégítően fejlődik. 3. A fás szárú dísznövények termesztőkörzetei és télállósági zónái xvi

17 I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak Mint minden haszonnövény, így a díszfák-díszcserjék (díszfaiskolai) termesztése is meghatározott termesztőkörzetekre koncentrálódik. E termesztőkörzetek legelőször a felvevőpiacok (a nagyobb városok) közelében alakultak ki, majd ahogy a szállítás egyre könnyebbé és olcsóbbá vált, a termesztés a piactól (mint értékesítési optimumtól) fokozatosan a termesztési optimum irányába húzódott: oda, ahol a legkedvezőbbek a klimatikus és a talajviszonyok. Az idők változásaival a felvevőpiac súlypontjai is eltolódtak: napjainkban például településeink központjai mellett az üdülőkörzetek és magánkertek irányába. Ezen folyamatok eredményeképp alakultak az egyes országok hagyományos díszfaiskolai termesztőkörzetei, Magyarországon pl. az alábbiak: Nyugat- és Délnyugat-Dunántúl, Dél-Magyarország, Kelet-Magyarország, valamint Budapest környéke. Míg az említett első három körzet kialakulását elsősorban a klíma és a talajviszonyok befolyásolták, a Budapest környéki termesztőkörzet egyértelműen az ország legnagyobb felvevőpiacaira települt. Ez utóbbi a terjeszkedő város és az emelkedő telekárak miatt egyre inkább zsugorodik, és termesztőkörzetből inkább értékesítési körzetté alakul át (tranzit telepek, faiskolai árudák, garten centerek). Az egyesülő Európában már nem az országhatárokon belül, hanem kontinensnyi dimenzióban formálódnak a termesztőtájak. Díszfaiskolai vonatkozásban jelenleg ilyenek: az észak-atlanti termesztőtáj (Holstein, Oldenburg környéke, Hollandia, Belgium), a dél-atlanti termesztőtáj (Angers környéke, Franciaországban), valamint a közép-olaszországi termesztőtáj (Toscana, Lombardia). A felsorolt termesztőtájak előnyei az atlantikus és enyhe klímából adódó hosszú vegetáció, a sok csapadék és a télen is alig szünetelő kitermelés és szállítás (nem fagynak le). Hatalmas faiskoláik és/vagy ütőképes faiskolai tömörüléseik értékesítésüket immár az egész Európára kiterjesztik, így termékeikkel Magyarországon is találkozhatunk. Az ott termesztett díszfák-díszcserjékről két alapvető dolgot kell tudnunk: 1. A miénkhez képest luxusklímában nevelkedtek, lazább szövetűek, ezért a kezdeti szárazság- és hidegtűrésük rosszabb, mint az ugyanahhoz a fajhoz-fajtához tartozó, de Magyarországon megnevelt növényeké. A végleges felhasználás (azaz a kertbe vagy a parkba való kiültetés) előtt célszerű legalább egy vegetáción át idehaza továbbnevelni őket, hogy adaptálódjanak a magyar klímához. Ha mégis azonnal állandó helyükre ültetjük, ezt feltétlen tavasszal tegyük: így a magyar nyáron esélyük van annyira megerősödni, hogy utána egy átlagos télen ne károsodjanak. Kiváltképp vonatkozik ez a szabály a Hollandiából importált örökzöldekre, amelyek az ottani hűvös és csapadékos nyáron a miénknél sokkal tovább és nagyobbra nőnek, viszont a hajtásaik (épp az elhúzódó vegetáció miatt) nem tudnak kellőképp beérni. Kisebb gond van az Olaszországból importált anyaggal: ott ugyanis a melegebb nyár jobb hajtásbeérést és ezáltal valamivel nagyobb télállóságot biztosít. Az innen származó anyag esetében is biztosabb azonban ősz helyett a tavaszi telepítés. 2. Az említett termesztőtájak faiskolái, különösképp az olaszok és franciák, rengeteg olyan fajt-fajtát is termesztenek és kínálnak, amely nem a magyar, hanem az ottani (vagy még melegebb) klímába való. E rendkívül impozáns portékákat előállítóik a délebbi piacokra vagy az északi országok télikertjeibe, bevásárlócsarnokaiba, középületek belső dekorációira szánják, ám ezt a körülményt a színes katalógusaik nem vagy nem eléggé tüntetik fel. xvii

18 I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak Az USA-ban, ahol az integrációs folyamatok az európainál mintegy 150 évvel korábban lezajlottak, az egész kontinenst átfogó és kiszolgáló termesztőtájak kialakulása már az 1940-es évektől kezdődően megtörtént. Ma az Atlanti- és a Csendes-óceán partvidékén, valamint a Nagy-tavaknál található mamutfaiskolák az egész kontinens számára termelnek, és ún. zónás katalógusokat adnak ki. Ez azt jelenti, hogy a katalógusaikban feltüntetik azt a télállósági zónát, ahová az illető fajt vagy fajtát még biztonságban ajánlják. Ilyen zónás katalógussal és faiskolával Európában még csak elvétve találkozhatunk, de számuk a jövőben előreláthatóan gyarapodni fog. Mi is az a télállósági zóna? A télállósági zónaazt a földrajzi övezetet jelenti, ahol a szokványos telek minimum-hőmérséklete közel azonos értékű. A díszfák-díszcserjék télállósági zónabesorolása pedig azt a zónát jelzi, ahol az adott faj vagy fajta még nagy biztonsággal áttelel a szabadban. A télállósági zónák rendszerét először (az 1900-as évek elején) az USA-ban dolgozták ki; időnként újra és újra átdolgozzák, finomítanak rajta. Európában először az 1960-as években készítettek télállósági zónatérképet, évi abszolút hőmérsékleti minimumok átlaga alapján, amit hosszú ideig csak a nemzetközi dendrológiai munkák közöltek. A zónák számozása 1 10-ig terjed: leghidegebb az 1-es számú ( 40 C!), míg a legmelegebb a 10-es zóna (+5 10 C). Maguk a zónák mindkét kontinens zóna-térképein 10 Fahrenheit-fokonként (kb. 5,5 C) változnak. Mivel ez az érték még mindig meglehetősen nagy különbségeket (azaz tényleges télállóságot) foglalhat magában, Európában minden egyes zónát még két alzónára ( a és b alzóna) osztottak, melyek közül az a alzóna a ridegebb, a b pedig az enyhébb, kiegyenlítettebb éghajlatot jelzi. A besorolás még így is viszonylag elnagyolt (nem veszi tekintetbe a többi éghajlati tényezőt, mint a csapadék, a nyári meleg, a napfényes órák száma stb.), de a gyakorlat szempontjából már megfelelő. Észak-Amerika, valamint Európa télállósági zónáit az alábbiakban mutatjuk be. Mint látható, Észak- Amerikában az egyes zónák többé-kevésbé kelet-nyugati irányúak: délről észak felé haladva elég egyenletesen csökkenő sorszámmal követik egymást, a fokozatosan hidegebbé váló klímának megfelelően. Télállósági zónák és a hozzájuk tartozó évi abszolút hőmérsékleti minimumok átlaga Észak-Amerikában (Krüssmann nyomán, 1984) Európa télállósági zónatérképe ennél jóval változatosabb és első ránézésre kevésbé logikus. Dél-Európában a zónák még többé-kevésbé párhuzamosak a szélességi körökkel (kelet-nyugati irányúak), de ez a párhuzamosság xviii

19 I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak csak a 8-as télállósági zónáig tart, azaz az Alpok és a Balkán déli hegyláncáig. Innen felfelé haladva már inkább észak-déli irányba futnak a zónák, többé-kevésbé az Atlanti-óceán partvonalával párhuzamosan, de erősen hullámzó határvonalakkal. Ennek oka, hogy Európa nyugati részét jobban körbeölelik a tengerek, mint a kb. 4- szer nagyobb kiterjedésű Észak-Amerikát, a hegyláncai pedig kelet-nyugati irányúak (Alpok, Balkán, Kaukázus) vagy katlan alakúak (Kárpátok). Mindkettő befolyásolja a délről érkező meleg, vagy az északról érkező hideg légáramlatokat. A legalsó vonulatuk erősen lefékezi a déli légáramlatok melegítő hatását. Tőlük északabbra már az Atlanti-óceán enyhe tele küzd a kemény szibériai hideggel. Így a tengertől a kontinens belseje felé haladva először a 7., majd a 6. és 5. számú télállósági zóna (Németország, Lengyelország, Észtország és Kelet-Belorusszia) következik, míg a távoli Moszkva, gyakorlatilag azonos szélességű fokon, már a meglehetősen hidegnek számító 4. sz. télállósági zónához tartozik. Télállósági zónák és a hozzájuk tartozó évi abszolút hőmérsékleti minimumok átlaga Európában (Krüssmann nyomán, 1984) A télállósági zónák felvázolt rendszerének óriási előnye, de egyben nagy hátránya is, hogy gyakorlatilag egyetlen meteorológiai tényezőn, a téli minimum-hőmérsékleten alapul. Előny ez azért, mert a segítségével kialakított rendszer viszonylag egyszerű és áttekinthető. (Az ábra tanulsága szerint még így is meglehetősen komplikált). Hátránya pedig azért, mert a fás növények sikeres áttelelése nem csak attól függ, hogy mennyire hideg a tél, hanem attól is, hogy ez a hideg mikor és mennyi ideig éri őket, kiváltképp pedig attól, hogy milyen volt előtte a nyár, illetve az egész vegetációs időszak. A forró, száraz nyár és a tartós napsütés elősegíti a fényés melegigényes fajok-fajták hajtásainak beérését, ezáltal fokozva a télálló képességüket. A pára- és vízigényes fajok ezzel szemben hűvös-csapadékos nyarat igényelnek a jó teleléshez: ellenkező esetben nem növik ki magukat, gyengén mennek a télbe, és azért károsodnak tőle. Részben ezek a körülmények is indokolták, hogy az É-Amerikánál lényegesen tagoltabb domborzatú Európában a 10 télállóságú zónát még további ( a és b jelű) alzónákra osztották. xix

20 I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak Magyarország nyugati fele, valamint a Szeged-Kecskemét-Békéscsaba vonaltól délre eső része a 7. sz. télállósági zónába, míg a fennmaradó területrészek (Nagyalföld, Észak-Magyarország) az egy fokozattal hidegebb 6. sz. télállósági zónába tartozik. Mint tudjuk, a valóság ennél jóval árnyaltabb. Az egyes országrészek vagy települések mezoklímáját erősen módosíthatja: a tengerszint feletti magasság, a kitettség, a városklíma, nagy vízfelületek (tavak, nagy folyók közelsége), a szél- és árnyékvédelem, egyebek, mint a felhősödés vagy ködösödési hajlam (csökkenti az éjszakai lehűlést), az állományklíma és így tovább. (Lásd részletesen a Növények a kertépítészetben c. tankönyv Magyarország dendrológiai körzetei és Városfásítás c. fejezeteiben). A Kertészeti dendrológia c. tankönyvünkben ismertetett fajok túlnyomó többsége a 6. sz., vagy annál is hidegebb (5, 4, esetleg 3) télállósági zónába sorolható. Mivel ezek áttelelésével nálunk nincsen gond, a besorolást, illetve a télállóságot külön nem említjük. Azok a fajok (pl. Albizia, Punica, Cupressus, Cedrus), melyeket melegigényes, kissé fagyérzékeny vagy fiatalon fagyérzékeny kifejezésekkel jellemzünk, már a 7. sz. télállósági zóna növényei. Az ennél melegigényesebb és az olasz, belga vagy francia katalógusokban szereplő legfontosabb fajok télállóságát az alábbi felsorolásban ismertetjük. A felsorolásban a 8-as zónába tartozó növények (pl. Magnolia grandiflora, Trachycarpus fortunei)azország legmelegebb részein és különlegesen védett fekvésbe ültetve még a szabadban is áttelelnek, a 9., kiváltképp pedig a 10. sz. télállósági zónába soroltak viszont már csak dézsás növénynek vagy belső terek dekorációjára alkalmasak. Az olasz és francia díszfaiskolák által gyakrabban forgalmazott szubtrópusi és mediterrán fás növények felsorolását és télállóságizóna-besorolását a 17. sz. táblázat tartalmazza. xx

21 1. Alaktani alapfogalmak Fás növények azok, amelyeknek föld feletti hajtásai részben vagy egészben megfásodnak, vastagodnak és több éven keresztül áttelelve megmaradnak. E nagy csoportból díszfáknak, díszcserjéknek azokat nevezzük, amelyeket elsősorban kedvező esztétikai, biológiai vagy funkcionális hatásuk miatt ültetünk, s gazdasági hasznuk nem, vagy csak másodlagosan jön számításba. A fás növények csoportosítása Félcserje: cserje termetű növény, melynek hajtásai csak részben fásodnak meg, a felső részük télen többnyire elhal. Cserje: tőből elágazó, elfásodott hajtásrendszerű, 5 6 m-nél általában nem magasabb növény. Fa: felálló, egy vagy több törzsű, koronás fás növény. A fás növények egyes típusai nem különülnek el élesen egymástól. Sok faj mint cserje és mint fa is előfordul, különösen, ha habitusának kialakulásába beleavatkozunk. Kedvező körülmények között a félcserjék cserjeként is viselkedhetnek. A növény részei Gyökér: általában a növény föld alatti része, melynek feladata a növény talajban való rögzítése, és onnan a víz, valamint a tápanyagok fölvétele. A gyökér eredeti rendeltetésétől eltérően más funkciót is betölthet, néhány fajnak pl. módosult gyökerei vannak. Ilyen pl. a szár kapaszkodását elősegítő kapaszkodó léggyökér; az élősködőknél a gazdanövény testébe hatoló szívógyökér; a mocsaras területeken élő egyes fafajokon látható légzőgyökér; mely a gyökérzet levegő-ellátására szolgál. xxi

22 Gyökértípusok Fatörzs: a fák hajtásrendszerének alapja, alsó, el nem ágazó része. Talajszinti része a fa töve, innen az ágakig terjed a dereka. Fáknak általában egy erőteljes, míg a cserjéknek több, viszonylag gyenge törzsük van. Kívülről a kéreg (héjkéreg) borítja, melynek felülete a fajra jellemző lehet. Korona: a fának a törzs feletti, ágakat és leveleket viselő hajtásrendszere. A sudaras koronának egyetlen, erőteljesen felfelé törő tengelye van a fatörzs közvetlen folytatásaként. A tartóágas korona több erőteljes tartóágból áll, sudara nincs. Ha egy tartóág veszi át a sudár szerepét, álsudaras koronáról beszélünk. xxii

23 A fatörzs keresztmetszete Koronatípusok xxiii

24 Főbb koronaalakok Ágrendszer: a háromévesnél idősebb fás elágazásokat ágaknak, a fenyők több éves, tű- és pikkelyleveles, rövid ágrészeit ágacskáknak, a kétéveseket gallyaknak, míg a lombtalan, egyéves néha több éves, el nem ágazó részeket vesszőknek nevezzük. Ha a vesszőn a levelek még rajta vannak, akkor kertészeti értelemben vett hajtásról beszélünk. Botanikai értelemben a hajtás a növény szára és levele együtt. A hajtástengelynek az a része, ahonnan a levél ered, a csomó. Két szomszédos csomó közötti rész a szártag vagy ínköz. A hajtások fontosabb típusai a tavaszi hajtások rügyfakadáskor indulnak fejlődésnek; a jánosnapi hajtások atavaszi hajtások rügyeiből, júniusban alakulnak ki, azoktól sokszor alakilag is különböznek; a fattyúhajtások azalvórügyekből fejlődnek ki bizonyos körülmények között; a földbeli hajtások aföld felszíne alatt fejlődnek ki; a hosszúhajtáson az ízközök nagyok, a rügyek egymástól távol állnak; a rövidhajtás szártagjai kicsinyek. Évi növekedése nagyon kevés. A rövid- és hosszúhajtásokon levő levelek néha jelentősen különböznek egymástól; a törpehajtás egy bizonyos alakot és nagyságot elérve nem fejlődik tovább. Főbb cserjealakok xxiv

25 A pararéteg ahajtás külső részén található, a növény védelmét szolgálja, s néha díszértéke is van. A paraszemölcsök akülső bőrszövet színétől eltérő, onnan kiemelkedő, gázcserenyílásokból alakult szellőztető képletek. A tüske a felületről könnyen leválasztható, szúrós hegyű, bőrszöveti képződmény. A tövis többnyire rövid szártagú, kemény, hegyes végű, módosult hajtásképlet. A kacsok anövények kapaszkodásra módosult szervei. A bél ahajtás közepén húzódik végig. Ez gyakran fontos határozóbélyeg. Lehet telt, üreges vagy rekeszes. Rügy: rövid szártagú hajtáskezdemény, melyből az egyes hajtások kifejlődnek. A levélrügyből levelek és hajtások, az általában nagyobb és vastagabb virágrügyből virágok, a vegyes rügyből pedig levelek és virágok fejlődnek. A rügypikkelyekkel borított rügyet fedett rügynek nevezzük. A fedetlen vagy csupasz rügyet akülső, még teljesen ki nem alakult levelek takarják. Ha közvetlenül a hajtáshoz csatlakozik, ülő rügyről, míg ha rövid rügytartón helyezkedik el, nyeles rügyről beszélünk. Az egyesével álló rügyet magányos rügynek, a kettesével állót páros rügynek, míg az egy csomón többesével elhelyezkedő rügyeket csoportos rügynek nevezzük. A többi rügynél erősebben fejlett, hajtás végén álló a főrügy, míg a hajtástengelyen a hónaljrügyek találhatók. Szőrzet: a levelek és fiatal hajtások, néha még a gallyak felületét is szőrzet boríthatja. Ez a legtöbb esetben a fajra jellemző. A levél vagy a szár felülete lehet: kopasz ha nincs rajta szőrzet; kopaszodó ha a szőrzet legnagyobb része a fejlődés folyamán lehull; szőrös hosszú, hajlékony, gyér szőrzettel fedett; szőrösödő rövid, finom, rányomott szőrzettel borított; molyhos igen sűrű, összekuszált szőrzettel takart; nemezes mint az előbbi, de a szőrzet még tömöttebb, összefüggő réteget alkot; selymesszőrös apró, rásimuló, fényes szőrzettel fedett; csillagszőrös csillagosan elágazó szőrökkel takart; mirigyszőrös váladékot kiválasztó szőrökkel beszórt; serteszőrös vastag és merev, kissé szúrós szőrű; pikkelyszőrös szétterülő, lemezszerű szőrzettel borított stb. xxv

26 A lomblevél részei Levél: a fellevél rendszerint a virág vagy a virágzat alatt található, a lomblevelektől többnyire eltérő alakú és nagyságú. A murvalevél hónaljából virág nő. A bükkfafélék termős virágait a kupacslevelek övezik, melyek később a termést körülvevő kupaccsá alakulnak. A pálhalevél alevélnyél tövénél elhelyezkedő, levélszerű képződmény. A lomblevél ahajtásnak általában zöld színű, lemez alakú, asszimiláló oldalképlete. A levél éle a szembeállított levéllemez függőleges vonala, mely a levél csúcsát a vállával összeköti. Az örökzöld növény lombját több vegetációs időszak után folyamatosan hullatja le. Levéltípusok xxvi

27 Levélállások Levélalakok A levélcsúcs formái xxvii

28 A levélváll formái A levél elhelyezkedési módjai Az áttelelő levelű vagy télizöld növény nem ősszel, hanem zölden áttelelve tavasszal, lombfakadáskor veszti el leveleit. A lombhullató fa vagy cserje lombját az első vegetációs időszak végén, ősszel, egyszerre hullatja le. Virág: az ivaros szaporodás céljait szolgáló törpehajtás. A nyitvatermőknél amódosult törpehajtásokon külön porzó- és külön termőlevelek alakulnak ki, és ez utóbbiak szabad felületükön viselik a magkezdeményeket. A zárvatermőknél atermőlevél és a porzólevél termővé és porzóvá alakul. Egy vagy több termőlevél szélével összenőve alkotja a termőt, s ennek belsejében találhatók a magkezdemények. A teljes virág virágtakaróból, porzókból és termőből áll. A virág rendszerint kocsányon helyezkedik el, ennek csúcsa a vacok. Ezen van a virágtakaró, melynek külső örvét a rendszerint zöld csészelevelek alkotják, míg a belső része a többnyire színes párta, amely sziromlevelekből áll.ha a csésze és a párta nem különbözik lényegesen egymástól, akkor a virágtakarót lepelnek nevezzük. A virágtakaró nélküli virág a csupasz virág. xxviii

29 A levéllemez tagoltsága xxix

30 A levéllemez széle A párta lehet szabad szirmú és forrt szirmú. Ez utóbbi részei: a cső, ennek belső oldala a torok és a felső széle a perem. A forrt szirmú párta szabad részei a cimpák. A porzótáj a porzószálakból és a rajtuk levő portokokból áll. A termőtáj a virág tengelyének csúcsán van, melynek részei a magház, a bibeszál és a bibe. A hímnős virágban mind a porzótáj, mind pedig a termőtáj megtalálható. Ha a virágnak nincsenek ivarlevelei vagy csak csökevényes formában, akkor az meddővirág, ha pedig csak az egyik ivarlevél alakult ki, akkor egyivarú. Ha csak porzói vannak, akkor porzós virágnak, ha csak termőt fejleszt, termős virágnak nevezzük. Ha a porzós és a termős virág ugyanazon a példányon van, akkor a növény egylaki, ha pedig külön egyedeken fejlődik, akkor kétlaki. A felemásvirágú növények hímnős és egyivarú virágokat egyaránt fejlesztenek ugyanazon az egyeden. Néha a porzók egy része szirmokká alakul át, akkor féligtelt virág állelő. Ha az összes porzó átalakul, vagy a szirmok tövükig hasadnak és kiszélesednek, telt virágot kapunk. A levéllemez éle A levél erezete xxx

31 A párta formái A virág részei A magház állása xxxi

32 Virágzatok Az egyedül álló virágot magányos virágnak, míg a virágokat tartó, a termésérés után elpusztuló, önálló hajtásrendszert virágzatnak nevezzük. Virágcsoportnak mondjuk a tovább növekedő szár oldalán, egyetlen rügyből fejlődő, egymás fölött vagy egymás mellett sűrűn elhelyezkedő olyan virágokat, melyeknek kocsányai nem alkotnak külön hajtásrendszert. Termés: a magházból alakul ki a megtermékenyülés után. Védi a benne fejlődött magot, és sokszor terjesztésében is részt vesz. Ha a termésképzésben a termőn kívül egyéb virágrész is közreműködik, áltermésalakul ki. A nyitvatermőknek csak magjuk van, termésük nincs. A toboz módosult és elfásodott termős virág. Ha a toboz pikkelyei elhúsosodnak, tobozbogyó fejlődik ki. xxxii

33 Termések Mag: a magkezdeményből a megtermékenyítés után fejlődik. Főbb részei: a maghéj, a magfehérje és a csíra. A maghéjon néha különböző függelékeket repítőszőr, szárnyak stb. találunk. Némely fajnál magköpeny veszi körül. A kertészeti gyakorlatban magnak nevezzük az egymagvú, fel nem nyíló terméseket is. Ilyen tágabb értelemben említi a magot e könyv a fajuk szaporítási módjaival kapcsolatban. 2. Családhatározó 1. A magkezdemények a termőleveleken szabadon állnak (Gymnospermatophyta Nyitvatermők) 2. A magkezdemények a termőlevelek összenövéséből 6. alakult magházban találhatók (Angiospermatophyta Zárvatermők) 2. A 2 karéjú levelek legyező alakúak, villás erezettel Ginkgoaceae A levelek tű vagy pikkely alakúak A nővirágból fásodó toboz, a Juniperusnáltobozbogyó fejlődik A magvakat részben húsos burok borítja 4. A levélzet átellenesen álló pikkelylevelekből, ritkábban örvös tűlevelekből áll 4. Taxaceae Cupressaceae A többnyire tű alakú levelek spirálisak vagy fésűsen 5. rendeződnek, egyes nemzetségeknél a rövidhajtások csúcsán csomóban vagy a törpehajtásokon kettesévelötösével állnak 5. A toboz szabadon álló termő- és meddőpikkelyekből áll. Pinaceae Minden terelőpikkelyen rendszerint 2 magkezdemény van A termő- és meddőpikkelyek összenőttek. Az előbbieken 2 9 magkezdemény helyezkedik el Taxodiaceae 6. A levelek hálózatos erezetűek, leggyakrabban tagoltak, 7. nyelesek, vagy a levelek tövissé alakultak. A virágtagok száma legtöbbször 4 5 vagy ennek többszöröse (Kétszikűek) A levélerezet mellékerekből álló, párhuzamos-íves. A 84. levél rendszerint nem tagolt, nyeletlen. A virágtagok száma 3 vagy ennek többszöröse (Egyszikűek) 7. A virágoknak pártájuk van 8. A virágok sziromtalapok vagy a csésze sziromszerű A virágok szabad szirmúak 9. xxxiii

34 A virágok ± forrt szirmúak A porzók száma sok, több, mint A porzók száma nem több, mint a szirmok számának kétszerese A magház felső állású 11. A magház alsó állású A porzók és a termő spirálisan állók 12. A porzók és a termő örvösek, körökben állók Alevelek keresztben átellenesek Calycanthaceae A levelek szórtak A gyakran sziromszerű csészelevelek száma 3 Magnoliaceae A csészelevelek száma A levelek keresztben átellenesek Ranunculaceae A levelek szórt állásúak Paconiaceae 15. A levelek keresztben átellenesek Hypericaceae A levelek szórtak (Rhodotypos kivételével) A porzók a bibeszál körül csővé nőttek össze Malvaceae A porzók szabadok A virágzati tengelyhez nyelv alakú murvalevél nőtt Tiliaceae A virágzati tengelyen nincs nyelv alakú murvalevél Rosaceae 18. A levelek szórtak Rosaceae A levelek keresztben átellenesek Hydrangeaceae 19. A magház felső vagy közép állású 20. A magház alsó állású A 2 vagy több termőlevél különálló vagy csak kissé összenőtt A termőlevelek 1 vagy több rekeszű magházzá nőttek össze A porzók a csészelevelek tövénél erednek 22. xxxiv

35 A porzók eredési helye a virágtengelyen van A levelek átellenesek, a magház közép állású Hydrangeaceae A levelek szórtak Rosaceae 23. A levelek áttetszően pontozottak Rutaceae A levelek nem pontozottak Simaroubaceae 24 A magház egy üregű 25. A magház 2 vagy több rekeszű A porzók száma 10 vagy több, ritkán 5. A termés hüvely 26. A porzók száma 4 6 ( 12). A termés más A virág sugaras szimmetriájú (aktinomorf) Mimosaceae A virág egyszeresen szimmetrikus (zigomorf) A virág nem pillangós Caesalpiniaeeae A virág pillangós Fabaceae 28. A porzók száma 6. A termés bogyó Berberidaceae A porzók száma 4 5 ( 12). A termés tok vagy csontár A levelek kicsik, pikkelyszerűek, szárhoz simulók. A termés apró tok A levelek nagyok, gyakran összetettek. A termés csontár Tamaricaceae Anacardiaceae 30. A virág kétoldali szimmetriájú 31. A virág ± sugaras szimmetriájú A levelek egyszerűek Ericaceae A levelek összetettek A levelek tenyeresen összetettek Hippocastanaceae A levelek szárnyasan összetettek Sapindaceae 33. A levelek átellenesek vagy örvösek 34. A levelek szórtak A termés lependék vagy ikerlependék 35. xxxv

36 A termés tok A levelek egyszerűek Aceraceae A levelek szárnyasan összetettek Oleaceae 36. A levelek egyszerűek Celastraceae A levelek összetettek Staphyleaceae 37. Felálló ágú cserje vagy fa Rutaceae Kapaszkodó cserje Vitaceae 38. Pálha van. A termés alma Rosaceae Pálha nincs. A termés más A magház rekeszeiben több vagy sok magkezdemény van Grossulariaceae A magház rekeszeiben l 2 magkezdemény van A termés két rekeszű tok Hamamelidaceae A termés más Bibe 1 van. A levelek többnyire átellenesek 42. A bibék száma 2 5. A levelek szórtak Araliaceae 42. A levelek örökzöldek Aucubaceae A levelek ősszel lehullanak Cornaceae 43. A magház felső állású 44. A magház alsó állású A porzók száma a pártacimpák számának kétszerese vagy annál több A porzók száma a pártacimpákéval megegyezik vagy annál kevesebb A porzók ± szabadok Ericaceae A porzók a pártacsőhöz nőttek Ebenaceae 46. A párta sugaras szimmetriájú 47. A párta kétoldali szimmetriájú A porzók száma megegyezik a pártacimpák számával 48. xxxvi

37 A porzók száma kevesebb, mint a pártacimpáké 48. Vagy 2 különálló magház van, vagy 1 és mélyen 4 karéjú Oleaceae 49. Magház 1 van, nem mélyen 4 karéjú A porzók szabadok Apocynaceae A porzók forrtak Asclepiadaceae 50. A porzók száma A porzók száma Pálha van Buddlejaceae Pálha nincs Verbenaceae 52. A bibe ülő. A termés bengegyümölcs Aquifoliaceae Bibeszál van. A termés bogyó Solanaceae 52. A levelek szórtak Ericaceae A levelek átellenesek A magház minden rekeszében egy magkezdemény van 55. A magház minden rekeszében több magkezdemény van A magház 4 karéjú Lamiaceae A magház nem karéjos Verbenaceae 56. A toktermés legfeljebb valamivel hosszabb a Scrophulariaceae szélességénél. A magvak gömbölydedek, keskeny szárnnyal vagy anélkül A toktermés sokkal hosszabb a szélességénél A magvak laposak, rendszerint két hosszú szárnnyal Bignoniaceae 57. A szár pozsgás, rajta levél nincs Opuntiaceae A szár nem pozsgás. Levél van A porzók száma A porzók száma 8 16 Ericaceae 59. A virágzat fészkes, a termés kaszat Asteraceae A virágzat más, a termés bogyó vagy csonthéjas Caprifoliaceae xxxvii

38 60. A virágok, de legalább a porzósak barkákban nyílnak 61. A virágok nem barkákban nyílnak A porzós barkák már ősszel kialakulnak 62. A porzós barkák csak tavasszal fejlődnek ki A mag kicsi, lapos, szárnyas makkocska Betulaceae A mag nagy, gömbölyded, ehető makk Corylaceae 63. A levél egyszerű 64. A levél összetett Juglandaceae 64. A termés sokmagvú tok Salicaceae A termés más A termés húsos Moraceae A termés száraz A makk tüskés kupacsú, háromélű Fagaceae A makk hártyás kupacsú, bordás Carpinaceae 67. A virágokon, de legalább a porzósakon nincs csésze 68. A virágokon van csésze A pálha kicsi Hamamelidaceae A pálha nagy, gallérszerű Platanaceae 69. A 2 vagy több termőlevél különálló 70. A termőlevelek egy- vagy többüregű magházzá nőttek össze A csészelevelek sziromszerűek 71. A csészelevelek nem sziromszerűek Rutaceae 71. A virágtakaró sok csészelevélből áll Calycanthaceae A virágtakaró 4( 8) csészelevélből áll Ranunculaceae 72. A magház felső állású, a csészéhez nem nőtt 73. A magház alsó vagy felig alsó állású, vagy a csészecsőbe zárt 82. xxxviii

39 73. A levelek szórtak 74. A levelek keresztben átellenesek Legalább a termős virágok gömbös virágzatban vagy a serleg alakú virágzati tengely belső oldalán fejlődnek Moraceae A virágok magányosan vagy más virágzatban állnak A csészelevelek számával megegyező számú porzó a csészelevelekkel váltakozva áll A porzók a csészelevelek felett állnak vagy a számuk sok Rhamnaceae A bibék vagy bibeszálak száma Bibe vagy bibeszál 1 van Thymelacaceae 77. A termés lepellevelekkel ± körülzárt makk Polygonaceae A termés más A termés húsos falú tok Buxaceae A termés lependék vagy csonthéjas Ulmaceae 79. A termés felnyíló tok Buxaceae A termés nem nyílik fel A termés bogyószerű bengegyümölcs Rhamnaceae A termés szárnyas A termés egyszerű lependék Oleaceae A termés ikerlependék Aceraceae 82. A termés felnyíló tok 83. A termés húsos csontár Elaeagnaceae 83. A csésze csöves. Kapaszkodó cserjék Aristolochiaceae A csésze különálló levelű. Felálló ágú cserjék vagy fák Hamamelidaceae 84. Virágtakaró van. A termés tok Agavaceae Virágtakaró nincs vagy csökevényes. Szemtermés van Poaceae 3. Gymnospermatophyta Nyitvatermők törzse xxxix

40 3.1. Ginkgoopsida Páfrányfenyők osztálya Ginkgoaceae Páfrányfenyőfélék Ősi család, mintegy 180 millió éve jelent meg a Földön. Ma egyetlen nemzetség egyetlen faja él, a többi kihalt Ginkgo Páfrányfenyő Ginkgo biloba Kínai páfrányfenyő 40 méter magasra növő, sudaras törzsű, világosszürke kérgű, fiatalon keskeny kúp alakú, idősebb korban terebélyes, szabálytalanul szétterülő koronájú, lazán ágas lombhullató fa. A hosszúhajtásokon szórtan, a rövidhajtásokon 3 5-ösével csomóban álló vastag, bőrszerű levelei jellegzetes legyező alakúak, felül középen ± mélyen hasadtak vagy szabálytalanul csipkés-karéjosak, a hosszú levélnyél felé elkeskenyedő vállúak. A főér nélküli erezet sugárirányban szétfutó, a végén villásan elágazó. Ősszel aranysárgára színeződnek. Virága kétlaki. A nem feltűnő barkaszerű hímvirágok és a hosszú kocsányú nővirágok a rövidhajtásokon a levelek hónaljában jelennek meg. Kettős burkú magja éretten sárga szilvára emlékeztet, héja fehéres-hamvas (ginkgo japánul: ezüstbarack). A lehullott mag húsa rendkívül kellemetlen szagú. Hazája Kelet-Kína. Másutt így Japánban is betelepített. E területeken csontárszerű, édes belű magját étkezésre is felhasználják. Érdekes leveleivel, jellegzetes habitusával a páfrányfenyő a legszebb díszfák egyike. Talajban nem túl válogatós (közepesen szárazságtűrő mezofiton), s a városi szennyezett levegőt is elég jól tűri. Sejtnedvükben található vegyületek miatt a kártevők nem bántják. (Szegeden szép fasor van belőle, s a vele beültetett utcát elkerülik a szúnyogok). Viszonylag korlátozott elterjedése szaporításmódjával kapcsolatos. A díszfaiskolák ugyanis általában magvetéssel szaporítják, így azonban mivel elég későn fordul termőre nem lehet biztonsággal szétválasztani a hím- és nőpéldányokat. A tömegesen kiültetett vegyes ivarú állomány viszont büdös magjával szemetel. Ezért általában csak gyűjteményes kertekbe vagy nagyobb parkokba (magánosan) ültetik. Szélesebb körű felhasználásra (pl. utcafásításra) csak a vegetatívan szaporított porzós alakok ajánlhatók. Bulgáriában (Plovdiv) utcai sorfaként alkalmaznak dugványról szaporítottakat. Mivel a porzós példányok karcsúbb koronájúak, utcai sorfának alkalmasabbak. Ginkgo biloba xl

41 Ginkgo biloba Szaporítása: Az alapfajt magról szaporítják, a magvetést (egész egyéves koráig védeni kell a pockok ellen). Ivartalan úton tél végi, kora tavaszi oltással, esetleg dugványról szaporíthatjuk. A dugványok eredése nálunk bizonytalan, illetve váltakozó Coniferopsida (Pinopsida) Tobozos nyitvatermők osztálya Tű- vagy pikkelylevelű, túlnyomórészt örökzöld növények. (Az itt ismertetettek közül csak a Larix, Metasequoia és Taxodium nemzetségek tagjai lombhullatók.) A nálunk telepített fajok legtöbbje a mérsékelt égöv hűvösebb zónáiból vagy magas hegységeiből származik (fenyőöv, törpefenyvesek öve). Eredeti termőhelyükön a tél legalább olyan kemény, a nyár viszont hűvösebb, párásabb, mint hazánkban. A nálunkénál rövidebb vegetációs időszak hátrányait örökzöld lombjukkal ellensúlyozzák, amely a kihajtás előtt, még a napfényes, enyhébb téli napokon is asszimilál. Merev (sokszor viaszbevonatos) tűleveleik a téli hideghez és az élettani szárazsághoz való alkalmazkodást példázzák. Az ilyen levélzet a hónak vagy jégverésnek is ellenáll, s nem szárad le mint a széles levelű örökzöldeké az erős téli napsütéstől. A klímához való alkalmazkodás eredményeképp alakult ki a kúpos fenyőfaalak is, melynek ferdén lefelé álló ágairól lecsúszik a hó. (A mediterrán fenyők koronája más alakú.) A magashegységi vagy sarkvidéki viszonyok alakították ki a másik, kertekből ismert fenyőtípust, az ún. kúszófenyőt. Itt a szeles, nagyon kemény, hideg teleket csak azok a fajok bírják ki, amelyek szorosan a földre lapulva a vastag hótakaró alatt védelmet találnak. A hóból kiállók előbb-utóbb elfagynak. Az eddig elmondottakból következik, hogy fenyőexótáink java része általában bírja teleinket. A száraz, meleg nyarat viszont egy-két kivételtől eltekintve megsínylik. Általában jobb talajba, párásabb viszonyok közé valók, mint a klímánknak megfelelőbb lombhullató fajok. Kényesebbek a levegőszennyezettségre is, ez részben tovább élő lombjukkal kapcsolatos. Csupán néhány képviselőjük tűri viszonylag jól (egy átlagos lomblevelű növénnyel azonos szinten) a nagyvárosi viszonyokat. Közös tulajdonságuk még, hogy fényigényesek, árnyékba nem valók. Az erdőben élő fatermetű fenyők fiatal korban tűrik ugyan a beárnyékolást, de később, fény hiányában fejlődésük szinte teljesen leáll. Az erdei életmóddal kapcsolatos az is, hogy sok faj magoncai érzékenyek a téli napsütésre és a nagy hidegekre. A faiskolai nevelés során gondoskodni kell az ilyen csemeték fagyvédelméről. Az egyes fajok különböző lombszínű, szelektált fajtái a fajon belül eltérő ökotípusokat is képviselnek. A szürke, kékes vagy ezüstös lombúak általában jobban bírják a szárazságot, a lombjukat borító viaszbevonat gátolja a párologtatást. Ezzel szemben a sárga- vagy fehértarka, klorofillhiányos fajták egy-két kivételtől eltekintve jóval igényesebbek és lassúbb növekedésűek, mint az alapfaj. Ezek csak nagy parkok védett, párás klímájában, sötét, örökzöld háttér előtt díszítenek. xli

42 A fenyők a kert egyedi szépségű díszei. Alkalmazásuk során számolnunk kell azzal, hogy nagy tömegben ültetve északias, hegyvidéki hangulatot teremtenek. Ez a hatás kedvezően kiemelheti egy téli üdülőhely hegyvidéki jellegét, de disszonáns egy tipikusan alföldi vidéken vagy nyári üdülőkörzetben, pl. a Balaton mellett. Az ilyen helyeken ezért módjával, csak a kert némely hangsúlyos pontjára telepítsük őket. A glaciális és interglaciális periódusok váltakozásával az eljegesedés visszahúzódása után hazánkba a nyugatról keletre futó lánchegységek megakadályozták az örökzöld fajok tömeges visszatelepülését dél felől. Ezért a Kárpát-medence örökzöld fajokban szegény. Ökológiai viszonyaink viszont lehetővé teszik számos jövevény- (exóta-) faj és fajtáik betelepítését. Erre alkalmas fajok Kelet-Ázsia északi, északkeleti tájairól és Észak- Amerikából származnak. A szubtrópusi és mediterrán eredetű fajok csak optimális mezo- és mikroklimatikus területekre telepíthetők Pinaceae Fenyőfélék 1. A tűlevelek egyesével állnak 2. A tűlevele többesével vagy csomókban állnak, egyesével legfeljebb csak a hosszúhajtásokon 2. A tűlevelek alul korongszerűen kiszélesedve ízesülnek a hajtáshoz. A toboz felálló A tűlevelek alul nem szélesednek ki korongszerűen. A toboz lecsüngő vagy elhajló 4. Abies A levelek négyélűek, ritkán laposak, a levágott ágról Picea száradás után lehullanak. Az ágacskák a lehullott tűk helyén a sok kiálló levéltalptól rücskösek. A fedőpikkelyek a termőpikkelyeknél rövidebbek A levelek laposak, megdörzsölve narancsillatúak, a Pseudotsuga levágott ágon száradás után is rajta maradnak. Az ágacskák a lehullott tűk helyén simák. A fedőpikkelyek a termőpikkelyek közül hosszan kiállnak 4. A levelek (1 )2 5( 8)-asával hártyás fenyőtűhüvelyben állnak Pinus A rövidhajtásokon 15-nél több levél található, melyek ecsetszerű csomókban állnak A levelek örökzöldek, ± négyélűek, szúrós-merevek Cedrus A levelek ősszel lehullanak, laposak, puhák Larix Pinus Fenyő Álörvös elágazású fák, ritkán cserjék. Hosszú, vékony tűik ún. törpehajtásokon, ös csomókban (ritkán magánosan vagy 7 8-asával), hártyás hüvelyben helyezkednek el. A barkaszerű, sárga hímvirágzatok a hosszúhajtások alsó felében, kétharmadában jelennek meg, a nővirágzatok a csúcsi részen találhatók. Az alább ismertetett fajok toboza két év alatt érik. A nemzetség mintegy 80 faja az északi félgömbön él, többségük a mérsékelt és a hideg éghajlati zónában. Gyűjteményekben vagy kísérleti céllal ültetve hazánkban is sok a Pinus faj: ezek nagy része jól bírja klímánkat, különösen a két- és háromtűsek. Mivel azonban a díszérték szempontjából az egyes csoportok tagjai nem, vagy alig különböznek egymástól, díszfaiskolai termesztésben csak a jellegzetes típusok egy-egy képviselője terjedt el. Ezek a következők: xlii

43 I. Egy csomóban 2 tűlevél található 1. A tűlevelek 2 7 cm hosszúak 2. A tűlevelek 8 16 cm-esek 2. A tűlevelek élénkzöldek, a rügyek erősen gyantásak. Többnyire elfekvő cserje A tűlevelek kékes- vagy szürkészöldek, a rügyek csak ± gyantásak. Fatermetű P. nigra P. mugo P. sylvestris II. Egy csomóban 5 tűlevél található 1. A hajtások hamvasak. A tűlevelek átlagban 12 cm-nél hosszabbak, erősen lelógók A hajtások nem hamvasak. A tűlevelek átlagban 10 cm-nél rövidebbek, nem csüngők P. wallichiana P. strobus 1. KÉTTŰS FAJOK Pinus nigra Feketefenyő méterre megnövő, széles kúp alakú, később ellaposodó koronájú fa. Tűje merev, sötétzöld, 8 16 cm-es, törzsén a feketésszürke kéreg mélyen barázdált. 5 8 cm hosszú tobozát nagy rózsatoboz néven koszorúkötéshez használják. Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Nálunk is igen gyakran ültetik. Egyik legtűrőképesebb fenyőnk, mely napra telepítve a szélsőségek (szik, nyirkos talaj, erős füst- gázszennyezettség) kivételével szinte minden talajon és környezetben felhasználható, így homokon, karsztvidéken vagy a városban is. A mediterráneumban számos alfaja él. subsp. nigra(p. nigra var. austriana) Magyarországon a faiskolai forgalomban a legelterjedtebb. Ausztriában és a Balkánon honos. Fiatal korban karcsú, később széles, tojásdad koronájú. Sűrűn álló tűi 8 16 cm-esek. Fastigiata Széles oszlopos termetű. Silfid Karcsú, tömött, oszlop alakú fajta. Sötétzöld tűlevelei kissé csavarodottak. Magyar nemesítésű. Pinus mugo Havasi törpefenyő Többnyire elfekvő ágú, alacsony cserje, néha kúpos koronájú fácska, kérge barnásszürke. Toboza apró (2 7 cmes). Tűlevelei 2 7 cm-esek, élénkzöldek, merevek, rügyei gyantásak. Hazája Közép- és Dél-Európa hegyei (törpefenyvesek öve). Bár magashegységi faj, klímánkat jól bírja, ezért sok helyen ültetik. Igényei, tűrőképessége hasonlóak a P. nigráéhoz. Fajtái, alfajai közül nálunk az alacsony, sziklakertbe vagy cserjeszerűen foltokba telepíthetők terjedtek el: Gnom 1,5 m magas, sűrűn elágazó, gömb alakú törpefenyő. Mops Törpe növekedésű, kúp alakú fájta. Szélessége és magassága xliii

44 egyforma. subsp. pumilio(p m. Pumilio ) Elfekvő ágú, igen lassú növekedésű cm-nél ritkán magasabb, lapos párnát alkot. Geográfiai változat a Déli- Alpokból. Pinus sylvestris; Pinus nigra; Pinus strobus Pinus sylvestris Erdeifenyő méteres fa, fiatalon széles kúpos, később szabálytalan alakú, gyakran a lombos fákra emlékeztető koronával. Törzsén a kéreg eleinte sárgásvöröses (ezért egyes vidékeken répafenyőnek sárgarépa is hívják), majd egészen idős korban világos szürkésbarna. 3 6 cm-es tobozát a kötészet ugyancsak felhasználja ( kis rózsatoboz ) 4 7 cm hosszú tűlevelei kékes- vagy szürkészöld színűek, közepesen merevek, rügyei nem vagy alig gyantásak. Hazája Európa, Észak-Ázsia. Magyarországon a Nyugat- és Dél-Dunántúlon, valamint a Bakony nyugati részén fordul elő, főleg mint erdőt alkotó faj. Talaj és klíma iránt közepesen igényes (némi szárazságot is bír), tűrőképessége azonban elmarad a P.nigráétól,főleg a száraz és szennyezett levegő tekintetében. A fenyőnél szokatlan formájú koronájával, szép színű lombjával és törzsével szélesebb körű felhasználást érdemelne. Fastigiata Karcsú oszlopforma, mereven felálló oldalágakkal. Globosa Viridis 2 3 m magas, széles kúp alakú törpefenyő. Tűi világoszöldek. xliv

45 Watereri Kékes-ezüstös tűjű, 3 5 méter magas, ugyanolyan széles, lassú növekedésű, tömött ágrendszerű fajta. 2. ÖTTŰS FAJOK Pinus strobus Simafenyő, amerikai selyemfenyő méter magasra növő, kúpos (idős korban szélesebb kúpos) koronájú fa. Tűlevelei vékonyak, puhák. Kérge még idős korban is sokáig sima marad. Toboza kissé meggörbült, henger alakú, megnyúlt, a pikkelyek lazán állnak, a toboz hossza cm. A virágkötészet hasítótoboz néven főleg koszorúkötéshez használja. Hazája Észak-Amerika keleti része. Nálunk sokfelé ültetik, a Nyugat-Dunántúlon erdőnek is. Az öttűs csoport többi képviselőjéhez hasonlóan elég páraigényes mezofiton, emellett a mészre is érzékeny. Újabban különösen kedvezőtlen ökológiai viszonyok között gyakran megtámadja a gyapjastetű. Radiata ( Nana ) 2 4 m-es, szabálytalan gömb alakú bokor cm hosszú tűlevelei szürkészöldek. Pinus wallichiana (P. griffithii) Selyemfenyő, himalájai selyemfenyő méteres, széles kúpos koronájú, gyors növekedésű fa. Széles, hengeres toboza cm hosszú ( nagy hasítótoboz ). Tűi cm-esek, puhán lecsüngőek. Hazája a Himalája. Keleties habitusával, hosszú, lecsüngő lombjával talán a legszebb Pinus faj. Igényei hasonlóak a P.strobuséhozazzal a fő különbséggel, hogy a meszes talajon is jól érzi magát. Mélyrétegű, tápdús talajon, rendszeres öntözés mellett a városi klímát is kielégítően bírja. Melegigényes növény. Hideg fekvésben a csúcsa időnként visszafagy. A Pinus nemzetség szaporítása: Afajokat magvetéssel, a változatokat és fajtákat az alapfaj cserépbe begyökeresedett magoncára történő üvegházi oltással (oldallapozás, oldalékezés) szaporítjuk. A fajták viszonylag ritkán kaphatók kereskedelmi forgalomban. A P. mugo subsp. pumilio eredeti termőhelyről származó magról is szaporítható Picea Luc Igen szabályosan örvös, pontosabban álörvös elágazású fenyők (tipikus karácsonyfák ). A tobozok egy év alatt fejlődnek ki. Az Abies fajoktól a következő bélyegekben különböznek: leveleik többnyire négyélűek (ritkán laposak), megszáradva lehullanak, a levélripacs rücskös, a toboz lecsüngő, érés után nem hullik szét, keresett virágkötészeti alapanyag. 1. A tűlevelek ± négyszögletűek, mind a 4 oldalon levegőnyílásokkal 2. A tűlevelek laposak, csak felül van 2 széles, fehér P. omorika levegőnyílás-sáv, mely a levelek elcsavarodása miatt alulra kerül 2. A tűlevelek körkörösen állnak, kékes- vagy szürkészöldek, merev-szúrósak, 1,5 mm szélesek P. pungens A tűlevelek a hajtás felső részén félkörben állnak, 3. tompa- vagy fényeszöldek, kissé szúrós végűek, 1 mm szélesek xlv

46 3. A tűlevelek fényes sötétzöldek, a rügyek hegyes végűek A tűlevelek fakózöldek vagy dereszöldek, a rügyek tompa végűek P. abies P. glauca Picea abies (P. excelsa) Közönséges luc méter magas, hengeresen kúpos koronájú fa. 1 2,5 cm hosszú, 1 mm széles, szúrós hegyű levelei 4 élűek, mindegyik oldalán alig látható levegőnyílásokkal. Toboza a nemzetségen belül nagynak számít, 8 16 cm hosszú ( szivartoboz ). Hazája Észak- és Közép-Európa. Tipikus hegyvidéki faj. Magas hegységekben állományképző ( fenyőöv ). Nálunk az Alpok nyúlványain őshonosnak tartják. Elsősorban erdészeti szempontból értékes mint faanyag és mint karácsonyfa. Páraigényes mezofiton, eredeti előfordulásának megfelelő hegyvidéki klímát és üde talajt kíván. Száraz, sovány talajra, városi klímába nem való. Ilyen helyen gyakran tömegesen támadja meg a lucgubacstetű, ami tovább csúfítja az amúgy is sínylődő növényeket. Igen sok fajtája van, amelyek főleg koronaformában különböznek az alapfajtól. Többségüket csak gyűjteményes kertekben ültetik. Inversa méter magasra nő. Sudara ferdén feláll, ezért karózni kell, oldalágai zuhatagszerűen lecsüngenek. Little Gem Lapított félgömb alakú, törpe fajta. Maxwellii 1 1,5 m-es, kezdetben lapított félgömb, később kúp alakú törpefenyő, a hajtásokon előreálló, merev tűlevelekkel. Nidiformis Alig 1 méteres, lapult gömb alakú, középen kissé bemélyedő, fészek formájú. Sziklakertbe alkalmas, az előző fajtához hasonlóan. Ohlendorffii Előbb gömbölyded, majd szabálytalanul széles kúp alakú, lassú növekedésű fenyő, felfelé növő, sűrű ágrendszerrel. 6 8 m magas lesz. Tompa Széles, tömött kúp alakú törpefenyő, keskeny, sötétzöld tűlevelekkel. A cukorsüvegfenyőre hasonlít. Magyar fajta. Picea glauca Kanadai luc Az alapfaj Magyarországon csak gyűjteményes kertekben látható. Alábbi fajtája viszont a törpe Picea fajták közül a legelterjedtebb: Conica Cukorsüvegfenyő Szabályos, tömött kúp alakú. Párás klímát, jó talajt igényel. Száraz helyen a takácsatka tömegesen megtámadhatja. Picea pungens Szürke luc méter magasra növő, karcsú kúpos koronájú fa. Világosbarna tobozai 6 10 cm-esek, puha pikkelyűek, 1,5 3 cm hosszú levelei szürkészöldek, merevek, szúrósak. Hazája Délnyugat-USA (a Sziklás-hegység déli része), de állományt nem alkot. Bár párás klímában és jó talajon fejlődik a legszebben, elég jól tűri a szárazabb, páraszegény klímát is, különösen a viaszosabb lombú, ezüstöskékes fajták. A nálunk elterjedt Picea-fajokközül a legvárostűrőbb és talán a legdekoratívabb faj. Fajtái közül főleg a színváltozatok isivertek: xlvi

47 var. glauca Gyűjtőnév, a kékesszürke vagy kékeszöld levelű, magról nevelt egyedeket sorolják ide. Glauca Globosa Kékes színű, törpe, szabálytalan növésű (1 1,5 m), de idővel vezérhajtást hozva rövid szártagú, 6 8 m-es, karcsú kúpos koronát nevel. Alacsonyan tartani az előtörő vezérhajtások eltávolításával lehet. Hoopsii Nagyon szép kúpos alakú, közepesen erős növésű. Viszonylag hosszú tűi télen-nyáron kifejezetten ezüstösek. Jelenleg nálunk ez a legkedveltebb fajta. Koster Lombozata feltűnően hamvas ezüstöskék színű. Picea abies; Picea pungens; Picea omorika Picea omorika Szerb luc 30 méteres, feltűnően karcsú koronájú fenyőfa, kicsi (3 6 cm-es), tojás alakú tobozokkal. Tűlevelei laposak, felül két széles fehér légzőnyíláscsík található, amely a levél elcsavarodása miatt alulra kerül. Hazája Bosznia. Mint glaciális reliktumfaj, viszonylag kis területen él vadon a Drina folyó völgyét övező meredek mészkőhegyeken. Talaj- és éghajlati igénye a P.abies és a P. pungens között áll. Sudár koronájával, gyors növekedésével Nyugat-Európában az egyik legkedveltebb luc. Újabban nálunk is mind gyakrabban ültetik. Terjedését azért is szorgalmazzuk, mert a luc-gubacstetű nem támadja. Toboza a fiatal példányokon már megjelenik, ami dekoratív hatását még fokozza. Nana Fiatalon gömb, később tömött kúp alakú, rövid szártagú, lassú xlvii

48 növekedésű fenyő. 5 7 m magasra nő. II. rész. A díszfák és díszcserjék Pendula A csüngő ágú típusok gyűjtőneve. A hazánkban forgalmazott klón m magas. Rövid, ívelt oldalágain a hajtások lefelé csüngenek. A Picea nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel, a fajtákat vagy a magot nem hozó, ritka fajokat téli üvegházi oltással szaporítják. Az alany legtöbbször a P. abies. Aleggyakrabban a P. pungens ezüstös vagy kékes levelű fajtáit oltják. Mivel ezek értékes tulajdonságaikat részben magról is örökítik, a faiskolák gyakran hoznak forgalomba magpopulációból kiválogatott növényeket is Glauca néven. Az ilyen növények lombszíne általában nem olyan intenzív, koronaformájuk viszont szabályosabb, mint az oltványoké. A törpe fajták dugványról is szaporíthatók, igen nehezen és lassan gyökeresednek. A P. glauca Conica -t kizárólag így szaporítják Abies Jegenyefenyő A lucfenyőkhöz hasonló megjelenésű, de azoknál általában jóval igényesebb fajok. Egy-két, a közepest majdnem elérő tűrőképességű kivételtől eltekintve a levegő szennyezettségére (SO 2) rendkívül érzékeny növények, nagyvárosba nem valók. A Picea nemzetségtől megkülönböztető morfológiai bélyegeik: leveleik általában laposak, megszáradva nem hullanak le (az ágra aszalódnak ), a levélripacs kerek, a toboz függőlegesen felálló, érés után (október novemberben) széthullik, és csak a nyársszerű toboztengely marad a fán. A tobozok egy év alatt érnek. Egyes fajok esetében a fedőpikkelyek (brakteák) kígyónyelvszerűen kilógnak a termőpikkelyek alól, más fajokéi takarva maradnak. 1. A tűlevelek felül fénylő sötétzöldek. Levegőnyílássávok 2. csak a fonákon, esetleg a tűk színén a csúcsi harmadban találhatók A tűlevelek felül fénytelen szürkés- vagy kékeszöldek. Levegőnyíláscsíkok mindkét oldalon vannak A tűlevelek körkörösen állnak 3. A tűlevelek fésűsen vagy kefeszerűen állnak A levelek szúrós hegyűek, 1,5 3 cm hosszúak, a hajtások kopaszok Abies cephalonica A levelek tompa csúcsúak, 1 2 cm hosszúak. A hajtások gyéren szőrösek A. koreana 4. A levelek fésűsen állnak. A rügyek hármasával egy síkban helyezkednek el A levelek több sorban, kefeszerűen állnak. A 4 rügy közül 3 egy síkban, a negyedik alattuk helyezkedik el A. alba A. nordmanniana 5. A levelek 3 8 cm hosszúak, lapítottak A. concolor xlviii

49 A levelek 0,8 1,5 cm-esek, vastagok A. pinsapo Abies alba Közönséges jegenyefenyő méterre megnövő, kúpos koronájú fa. 1,5 3 cm hosszú, 2 3 mm széles, tompa vagy kicsípett csúcsú tűlevelei fésűsen állnak, színük fénylő sötétzöld, a fonákon két fehéres légzőnyíláscsíkkal. Hajtásai kissé szőrösek. Hazája Közép- és Dél-Európa hegyei. Nálunk Nyugat-Dunántúlon, az Alpok nyúlványain őshonos, luccal, bükkel alkot erdőt A legigényesebb jegenyefenyők közé tartozik, kizárólag párás, kiegyenlített klímába, mélyrétegű, tápdús, laza talajra ültessük. Fiatalon kissé fagyérzékeny. Pyramidalis Mereven felfelé törő ágú, oszlopos termetű. Abies nordmanniana; Abies cephalonica; Abies concolor Abies nordmanniana Kaukázusi jegenyefenyő méter magas, tömött, kúpos koronájú fa. 2 3,5 cm hosszú, 2 2,5 mm széles, kicsípett csúcsú, fényes sötétzöld levelei megdörzsölve kellemesen narancsos illatúak, Hasonlóak az előző fajéhoz, csak a hajtás felső részén félkörben, kefeszerűen állnak. Hazája a Kaukázus. Igényes mezofiton, de az Abies nemzetségen belül edzettnek számít. Várostűrése közepes. xlix

50 Abies nordmanniana Abies cephalonica Görög jegenyefenyő méter magasra növő, tömött, kúpos koronájú fa. Hajtásai kopaszok, 1,5 3 cm hosszú, 2 2,5 mm széles levelei merevek, fényeszöldek, szúrós hegyűek. A levelek a hajtáson körkörösen helyezkednek el, fonákukon a légzőnyílások alkotta két fehéres csíkkal. Hazája Görögország hegyei. Páraszegény levegőt és közepesen száraz talajt is elbír (a legszárazságtűrőbb Abies). Abies concolor Kolorádófenyő, kolorádói jegenyefenyő méteres, tömött, kúpos koronájú fa. Levelei 3 8 cm hosszúak, lapítottak, sarlósan felfelé állnak, színük fénytelen szürkés- vagy kékeszöld. Levegőnyílások a levél színén és fonákán is találhatók. Hazája a Sziklás-hegység déli vidékei (Coloradotól Észak-Mexikóig). Nyugat-Európában kimondottan várostűrő fenyőnek tartják. Nálunk inkább azt mondhatjuk, hogy az Abies fajok közül az egyik legvárostűrőbb, de nagyvárosba azért nem való. Humuszban gazdag és enyhén savanyú kémhatású talajt kíván. A szárazságot közepesen tűri. Compacta Szabálytalan, tömött, bokor alakú fajta, mely idővel rövid szártagú, kúpos koronájú lesz, hacsak a csúcshajtását rendszeresen vissza nem csípik. Violacea Tűi kékesfehérek. Az alapfajnál szárazságtűrőbb. Abies pinsapo Spanyol jegenyefenyő méter magasra növő, széles, kissé szabálytalanul kúpos koronájú fa. Levelei tompák, vaskosak, rövidek (0,8 1,5 cm-esek), színük és légzőnyílásaik elhelyezkedése hasonló az előző fajéhoz. Hazája Dél-Spanyolország hegyvidéke. A legszebb, de egyben a legigényesebb jegenyefenyő. Védett fekvést, laza, tápdús talajt, kiegyenlített, párás klímát kíván. l

51 Glauca Kertbe főleg ezt az intenzív ezüstös-kékes lombú fajtát ültetik. Abies koreana Koreai jegenyefenyő méter magasra növő fa. Lassú növekedésű, levelei rövidek, az A. nordmannianáéhozhasonlóan állnak. Az 1,5 méteres oltványokat, illetve a 2 méter magasra nőtt magoncokat már tobozok díszítik. Hazája Korea hegyvidéki területei. A meszes talajt nem kedvelő, intenzív viszonyok közé, főleg házikertbe való dekoratív faj. Az Abies nemzetség szaporítása: A fajokat magvetéssel (vegyes állományban lévő anyanövények magjából gyakran hibrid magoncok kelnek!), a fajtákat téli üvegházi oltással szaporítják. Az alany az alapfaj vagy az A. nordmanniana Pseudotsuga Duglászfenyő A lucfenyőhöz hasonló megjelenésű és lombozatú fák. Tűik azonban hosszabbak és lényegesen lágyabbak, laposabbak, fonákukon két vékony fehér légzőnyíláscsíkkal. Megdörzsölve narancsillatúak. Az egy év alatt érő tobozuk megnyúlt tojás alakú, a széles, laza termőpikkelyek közül nyelvszerűen kilógó, háromhegyű fedőpikkelyekkel. Pseudotsuga menziesii (P.douglasii) Oregoni vagy közönséges duglászfenyő A világ legnagyobb fái közé tartozik. Hazájában, az USA Csendes-óceánhoz közeli, bő csapadékú területein 100 méteres magasságot is elér. Nálunk méterre nő. Tűlevelei világoszöldék vagy szürkészöldek, a toboz fedőpikkelyei nem hajlanak vissza. Közepesen párás klímába, üde, mészmentes talajba való. Gyors növekedésű faj, mely erdészetileg is fontos. Pseudotsuga menziesii var. viridis Zöld duglászfenyő Tűi hosszúak, lágyak, világos- vagy sárgászöldek, a toboz fedőpikkelyei nem hajlanak vissza. Igényes, kissé mészérzékeny. var. glauca(p. glauca) Kék duglászfenyő A var. viridis változatnál díszesebb és edzettebb, de lassúbb növekedésű. Levelei kékeszöldek, a toboz fedőpikkelyei visszahajlanak. Hazája az észak-amerikai Sziklás-hegység szárazföldi klímájú területei. Közepesen szárazságtűrő, klímánkban a li

52 legmegfelelőbb duglászfenyő. Szaporítása: magvetéssel, a fajtáké téli üvegházi oltással történik. Pseudotsuga menziesii; Larix decidua Larix Vörösfenyő Larix decidua (L. europaea) Európai vörösfenyő méteresre növő, hengeresen kúpos koronájú, lombhullató fenyő. Puha, lapos, világoszöld tűlevelei a hosszúhajtásokon egyesével csavarvonalban, a bütyökszerű rövidhajtásokon 30 40( 60)-as csomókban állnak. Egy év alatt érő toboza 2 4 cm-es, széles tojás alakú, és kinyílva több évig az ágakon marad. Hazája Közép-Európa hűvösebb vidékei. Nálunk a Nyugat-Dunántúlon őshonos. Hegyvidéki, pára- és fényigényes, mezofiton. Nagyobb parkba, jó vízgazdálkodású, tápdús talajba való. A gyapjastetűre érzékeny, különösen fiatal korban. lii

53 Puli Hajtásrendszere csüng. Többnyire cm magas törzsre oltják. Magyar fajta. Szaporítása: az alapfajé magvetéssel, fenti fajtáé téli üvegházi oltással történik, a L. decidua magoncaira Cedrus Cédrus 1. A tűlevelek 3 5 cm hosszúak, a sudár és a vezérhajtások vége bókol A tűlevelek max. 3 cm hosszúak, a sudár és a vezérhajtások vége nem bókol C. deodara A hajtások rövid szőrűek. A levelek 2,5 cm-nél rövidebbek, kékeszöldek vagy ezüstszürkék C. atlantica A hajtások + kopaszak. A levelek 2,5 3 cm hosszúak, többnyire sötétzöldek C. libani Cedrus atlantica (C. libani subsp. atlantica) Atlasz-cédrus métert elérő, széles koronájú fa. Levelei a Larixéhozhasonló elrendezésűek, de örökzöldek, merevek, színük kékeszöld vagy ezüstszürke. Tojás alakú és nagyságú, sima toboza 2 3 év alatt érik. Hazája Észak-Afrikában az Atlasz-hegységben van. Páraigényes mezofiton, fiatal korban fagyérzékeny évenként előforduló igen kemény teleken idős példányai is visszafagyhatnak. Ezért bár egyedülállóan szép növény csak kis mennyiségben szaporítják és ültetik. Glauca Tűi kékesezüstösek. Edzettebb és gyakrabban ültetett, mint az alapfaj. Időnként faiskolai forgalomba kerül a C.atlanticáhozhasonló igényű és megjelenésű, de kissé zömökebb és zöldebb C. libani libanoni cédrus is, valamint a hosszú tűjű és bókoló oldalágú C. deodara himalájai cédrus, mely nálunk a cédrusok között a legfagyérzékenyebb. A Cedrus nemzetség szaporítása: az alapfajoké magvetéssel, a fajtáké oltással. Cedrus atlantica Taxodiaceae Mocsárciprusfélék 1. Lombhullató fák 2. liii

54 Örökzöld fák 2. A fiatal ágak és a rövidhajtásokon a levelek ± váltakozó állásúak Sequoiadendron Taxodium A fiatal ágak és a rövidhajtásokon a levelek átellenesek Metasequoia Taxodium Mocsárciprus Taxodium distichum Virginiai mocsárciprus méterre növő, fiatalon karcsú koronájú, később elterebélyesedő, lombhullató fenyő. Puha, lapos tűlevelei a hosszúhajtásokon szórtan, a levelekkel együtt lehulló rövidhajtásokon sűrűn, fésűsen helyezkednek el. A páratlanul szárnyalt levélre emlékeztető rövidhajtások, valamint a rügyek szórt állásúak. Lombja ősszel érdekes barnásvörösre színeződik. Sequoiadendron giganteum; Taxodium distichum; Hazája Észak-Amerika délkeleti részének mocsaras területei. Kertben ennek megfelelő ökológiában érzi igazán jól magát, ilyen helyen kúpos-üreges légzőgyökerei is kifejlődnek. Mészben szegény talajon jó kerti viszonyok közt is kielégítően fejlődik. liv

55 Szaporítása: magvetés. Taxodium distichum Metasequoia Ős-mamutfenyő Metasequoia glyptostroboides Kínai ős-mamutfenyő A mocsárcipruséra emlékeztető termetű és lombozatú, m magas, lombhullató fa. Legszembetűnőbb megkülönböztető morfológiai bélyege, hogy rövidhajtásai, valamint rügyei átellenes állásúak. Hazája Délnyugat-Kína, ahol 1941-ben fedezték fel Szecsuán tartományban. Korábban csak kövületekből ismerték és rég kihalt fajnak vélték. Gyors növekedésű, klímánkat jól tűrő, közepes igényű mezofiton. Szaporítása: magvetéssel történik tavasszal, üveg vagy fólia alatt. Csak az idős példányok magja csíraképes Sequoiadendron Mamutfenyő Sequoiadendron giganteum (Sequoia gigantea) Hegyi mamutfenyő Hazájában 100 métert is elérő, nálunk méterre növő, karcsú kúpos koronájú, feketészöld, tömött lombozatú fa. Hajtásain a megnyúlt, pikkelyszerű levelek spirálisan, három sorban helyezkednek el. Vastag, vörösbarna kérge taplószerűen rugalmas. lv

56 Sequoiadendron giganteum Hazája Kalifornia, ahol állományai ma már védettek. Páraigényes, mészérzékeny mezofiton, fiatalon fagyérzékeny. Szaporítása: magvetés tavasszal hidegágyba. (Fiatal korban a nyár végén vagy télen üveg alatti félfás dugványozással is szaporítható.) Cupressaceae Ciprusfélék Parképítészeti szempontból igen fontos, alakgazdag és többnyire jó tűrőképességű nemzetségek, illetve fajok tartoznak ebbe a családba. Leveleik a Juniperus nemzetség esetében részben árszerűek, részben pikkely alakúak, a többi nemzetségé pikkely alakúak, legalábbis a kifejlett egyedeken. Az árszerű levél az ősibb alak. Erre utal az is, hogy a pikkelylevelű fajok magoncai is először puha, árszerű, juvenilis leveleket fejlesztenek, s csak később alakul ki a fajra jellemző levélforma. Érdekes módon a magoncok néha megrekednek a fiatalkori állapotban: idősebb korukban is csak árszerű leveleket fejlesztenek, s tobozt nem, vagy alig hoznak. Ilyen fiatalkori formák rügymutációval is keletkezhetnek. Ezeket a később vegetatív úton fajtaként elszaporított fiatalkori alakokat nevezi a kertészeti szakzsargon retinospóra alaknak. Különösen a Thuja és Chamaecyparis nemzetségekben gyakoriak. Az elnevezés onnan származik, hogy az ilyen Japánban, Kínában már évszázadok óta szaporított-fajták egy részét a botanikusok kezdetben toboz híján egy külön gyűjtőnemzetségbe, a Retinospora nemzetségbe sorolták, s csak később, pontosabb vizsgálatok után kerültek végleges rendszertani helyükre. A retinospóra alakok közös jellemzője, hogy fiatal állapotú, zsenge szövetű lévén vegetatív úton könnyebben szaporíthatók, viszont jóval kényesebbek, igényesebbek, mint az alapfaj. 1. A fiatal ágak laposak 2. A fiatal ágak hengeresek vagy szögletesek, nem laposak Már a 4 6 m-esek tobozt hoznak (a juvenilis alakjaik 3. lvi

57 kivételével) A növények nem, vagy csak a 8 10 m-es példányok xcupressocyparis hoznak tobozt. Kúp alakú, gyors növekedésű fák, hegyes végű pikkelylevelekkel 3. A toboz tojás vagy hosszúkás tojás alakú. A 4. tobozpikkelyek több sorban állva fedelékesen takarják egymást. A sudár egyenesen feláll (nem bókol) A toboz gömbölyded. Az egy pontból kiinduló Chamaecyparis tobozpikkelyek csúcsukon pajzs alakúak, egymáshoz illeszkedve nem fedik egymást. A sudár oldalra hajlik (bókol) 4. A toboz 6 8( 12) szabadon álló pikkelyből összetett. A levelek párosan átellenesek Thuja A toboz 6 pikkelyből áll, melyek közül a középső pár Calocedrus oszlopszerűen összenőtt. A levelek 2 2 levélpár torlódása miatt látszólag 4-es örvökben állnak 5. A nővirágból gömbölyded, dió nagyságú toboz fejlődik. Egylakiak A nővirágokból tobozbogyó fejlődik. Többnyire kétlakiak Cupressus Juniperus Thuja Tuja 1. A főágak az elágazásaikkal együtt ± vízszintes, esetleg 2. ferde síkban állnak, felül sötét-, alul halványabb zöldek. A keskeny tobozpikkelyek végén nincsen szarvszerű függelék A főágak az elágazásaikkal együtt ± függőleges síkban Th. orientalis állnak, mindkét oldaluk egyforma színű. A tobozpikkelyek vége szarvszerűen, ívesen visszahajló 2. A fiatal ágacskák alul kékesfehéren foltosak Th. plicata A fiatal ágacskák alul nem fehérfoltosak Th. occidentalis Thuja occidentalis Nyugati tuja méter magasra növő, karcsú, kúpos, tömött koronájú fa vagy cserje. Az ágacskák vízszintesen állnak: dorziventrálisak. A pikkelylevelek közepén mirigydudor van. A toboz laza, rügyszerű, a tobozpikkelyek szárazak. Az ágacskák fonáki része valamivel világosabb zöld, mint a színe, fehéres rajzolat nélkül. Hazája Észak-Amerika. Nálunk elterjedten ültetett, sok fajtája van. Közepes tápanyag- és nedvességigényű (a várost is közepesen tűri), az átlagosnál valamivel nyirkosabb talajt is kibír. Nyírott vagy nyíratlan sövénynek is alkalmas. lvii

58 Thuja occidentalis Oszlop alakúak Columna Karcsú oszlop, ferdén felálló oldalágakkal. Fastigiata Nagy termetű, széles oszlop. Gyűjtőnév: az oszlop alakú fajták magoncai. Holmstrup Lassú növekedésű, 3 4 méterre megnövő, kúp alakú. Malonyana 6 8 m-es, egészen karcsú oszlop, rövid oldalágai majdnem vízszintesen állnak. Ambrózy-Migazzi István malonyai arborétumából terjedt el. Malonyana Aurea Mint az előző fajta, de a levelei kihajtáskor sárgák, később zöldessárgák. Micky Zárt kúp alakú, fénylő sötétzöld lombú. A Holmstrup törpe változata, magyar fajta. Smaragd 5 6méter magasra növő, tömör, karcsú kúp. Lombja élénkzöld, színét télen is megtartja. Jelenleg a legelterjedtebb fajta, sövénynek és szoliternek is igen szép. Gömb alakúak lviii

59 Danica, Kobold, Little Champion, Tiny Tim cm-es törpe fajták. Globosa 1,5 2méteres gömb. Golden Globe 1 l,5m-re növő, sárga lombú gömb. Golden Globe 1 1,5m-re növő, sárga lombú gömb. Little Giant Lapított gömb alakú, sötétzöld pikkelylevelű, igen lassan növő törpe tuja. Woodwardii 1 1,5m-es, igen szabályos, tömött gömb. Sárga levelűek (3 5 m-esek) Europe Gold Aranysárga, színét télen is tartja. Sunkist Mélysárga hajtásvégű, bronzosodó. Rheingold Bronzosan sárga színű, alacsony, kúpos,vékony ágrendszerű, átmeneti alak, részben árszerű, részben pikkelylevelekkel. Egyéb fajták Brabant Tompa végű, keskeny kúpkoronát nevel, lombozata nyírás nélkül is igen tömött és sűrű. Ericoides Fiatalkori alak, nyáron kékeszöld, télen lilászöld, puha, lapos tűlevelekkel. Henezia Keskeny oszlopos koronát nevel, ágacskái kagylósak, spirális elrendezésűek. Magyar fajta. Rynlia Tömött tojásdad koronájú széles sövénynek igen alkalmas. Spiralis 3 4 méter magasra megnövő, sötét lombú, kúp alakú fajta, hajtásai teratológiásak, csavarodottak. lix

60 Thuja occidentalis Ericoides Thuja plicata Óriás tuja Észak-Amerikában 60, nálunk csak méterre megnövő, széles kúp alakú fa. Levelén a mirigydudor nem feltűnő. Az ágacskák színe fénylő sötétzöld, fonáka világoszöld, fehéres rajzolatokkal. Hazája Észak-Amerika nyugati partvidéke Alaszkától Kaliforniáig. Párás klímát, üde, tápdús talajt igényel. Kedveli a nyirkos területeket is: ilyen helyen a földre hajló alsó ágai meggyökeresednek, csúcsuk fölfelé tör, s az anyanövény körül több gyűrűben valóságos erdőt alkotnak. Fiatalon kissé fagyérzékeny. Atrovirens Sötétzöld lombú, erős és tömött növésű, edzett fajta. Aurea Csak ágacskáinak vége sárgás, a fajnál ellenállóbb. Zebrina Hajtásai keresztben sárga, majd fehéres csíkosak. lx

61 Thuja orientalis; Thuja plicata; Thuja orientalis (Biota o., Platycladus o.) Keleti tuja, életfa 5 10 méter magas, széles kúpos, tojás alakú fa vagy cserje. Az ágacskái csaknem függőlegesen állnak, mindkét oldaluk egyformán zöld. A pikkelylevél közepén hosszanti barázda van. Toboza gömb vagy tojás alakú, tobozpikkelyei fiatalon húsosak, csúcsukon horgasan visszahajló függelékkel. Hazája Kína, Korea. Klímánkat jól tűrő, különösen a temetőkben gyakran ültetett, kedvelt faj. Szárazság- és várostűrése megközelíti a Pinus nigráét.a nyirkos talajok kivételével minden talajon jól fejlődik. Sövénynek is alkalmas. Aurea Gyűjtőnév, a sárga lombú (többnyire magonc eredetű) alakokat foglalja magában. Aurea Nana ( Berckman ) 0,8 1,5 m magasságot elérő, tömött tojásdad (vagy tompa kúp) alakú fajta. Lombja mélysárga, télen bronzosra színeződik Juniperoides Alig 1 m-es, tompa kúp alakú. Sűrűn álló hajtásain a 8 mmes, keresztben átellenes levelek ár formájúak. Fiatalkori alak. Pyramidalis Aurea Kúpos termetű, kihajtáskor sárga, később zöldessárga lombú, gyors növekedésű fajta. A Thuja nemzetség szaporítása: magvetés (alapfaj), félfás dugványozás (a legtöbb fajta), téli üvegházi oltás (néhány Th. orientalis és Th. occidentalis fajta). lxi

62 A Thuja fajok és fajták összehasonlítása a 6. táblázatban található Calocedrus Gyantáscédrus Calocedrus decurrens (Libocedrus d., Heyderia d.) Kaliforniai gyantáscédrus méter magas, lekerekített csúcsú, kúp vagy oszlop alakú fa. Lapos hajtásain rövid és hosszú ízközök váltakoznak, így a párosan átellenes, fényeszöld pikkelylevelek látszólag négyesével, álörvökben állnak. 2 3 cm-es, világosbarna, hosszúkás toboza az első évben érik. Hazája az USA délnyugati része. Talajigénye közepes, de párás klímát kíván. Néha faiskolai forgalomban is kapható, inkább azonban gyűjteményes kertekben találkozunk vele. Mereven felfelé törő, karcsú koronájának üdezöld színe télen sem változik. Szaporítása: magvetés tavasszal, hidegágyba. Chamaecyparis nootkatensis; Calocedrus decurrens Calocedrus decurrens Chamaecyparis Hamisciprus lxii

63 A tujákhoz hasonló megjelenésű és lombú örökzöld fák. Tobozuk azonban gömb alakú, a csúcsukon többszögletű, pajzsszerűen kiszélesedő tobozpikkelyekkel. A növények csúcsa bókol. 1. A fiatal ágacskák alsó részén fehér folt vagy rajzolat látható A fiatal ágacskák mindkét oldalon sötétzöldek 2. Ch. nootkatensis 2. Az ágacskák alján a leveleken fehér rajzolat található. 3. A levelek csúcsa hegyes vagy tompa. A szélső levelek nagyobbak, mint a középsők A fiatal ágacskák alján hosszúkás fehér foltok vannak. Ch. pisifera A levelek csúcsa kihegyezett, elálló. Az örvszerűen álló levelek ± egyforma hosszúak 3. A levelek hegyesek, mirigyesek. A fonákon az alakú fehér rajzolat gyakran elmosódott A levelek tompák, nem mirigyesek. A fonákon jól látható Y alakú rajzolat van Ch. lawsoniana Ch. obtusa Chamaecyparis fajok hajtástípusai (fonáki rész) Chamaecyparis lawsoniana Oregoni hamisciprus méter magasra növő, oszlopszerűen kúpos koronájú fa. A sötét-, kékes- vagy szürkészöld ágacskák alján a levelek találkozásánál elmosódó alakú rajzolat van. Egy év alatt érő tobozai 8 mm-esek, gömbölydedek. Hazája Kalifornia, Oregon csapadékban gazdag vidékei. Páraigényes faj, de jó közepes vízellátási viszonyok között is kielégítően fejlődik. A nemzetségből ez a faj bírja a legjobban a klímánkat. lxiii

64 Chamaecyparis lawsoniana Ezüstös lombúak (az alapfajnál valamivel edzettebbek) Alumii Szürkéskék lombú, felálló ágú fajta. Columnaris Karcsú, kúpos, majdnem oszlop alakú, levelei kékeszöldek. Közepes igényű, sövénynek és szoliternek is kiváló. Dugványai jól gyökeresednek. Lővér Széles kúp alakú, gyors növekedésű, kékeszöld lombú. Dugványozással könnyen szaporítható. Magyar fajta. Pembury Blue Az egyik legszebb fajta, ezüstkék lombú. Közepes növekedésű, kúp alakú. A hajtások a növény alsó harmadában vízszintesen állnak vagy kissé bókolnak. Igényes, érzékeny! Van Pelt s Blue Mint a Columnaris, de a pikkelylevelei ezüstösebb kékek. Sárga lombúak Stewartii Aranysárga lombú, erős növekedésű. Golden Wonder Széles kúp alakú, szép sárga színű, fiatal korban kissé fagyérzékeny. Tűző napra ne ültessük! lxiv

65 Nova Gyors növekedésű, sárga lombú. Stardust A téli hideggel szemben ellenálló, gyors növekedésű, kúpos koronájú. Hajtásai vékonyak, sárgás színűek, a hajtások vége visszazöldülésre hajlamos. Gömb alakúak Globosa Alig 1 m-es, gömb alakú, tömött ágrendszerű, kékeszöld pikkelylevelekkel. Globus Fiatalon gömb, később tojás alakú, lassan növő, fagytűrő. Pikkelylevelei szürkészöldek. Alacsony sövény nevelésére is kiváló. Magyar fajta. Globus Silver l 2 m-es, lapított gömb alakú, tömött ágrendszerű, kékeszöld pikkelylevekkel. Magyar fajta. Minima Glauca Törpe növekedésű, zöldesszürke lombú. Átmeneti alakok Blue Surprise Az Ellwoodii javított változata: színe még kékebb, lombja edzettebb. Ellwoodii 3 4 m-es, tömött oszlopos termetű. Lombja ezüstös, többségében lapos és rövid tű, kisebb részben pikkely alakú levelekkel. Szép, de igen kényes. Fletcheri Az előzőhöz hasonló, de széles henger alakú, a lombszíne pedig szürkészöld. Egyéb fajták Erecta Viridis Lombja haragoszöld, koronája tojás alakú, hegyes csúcsú. Silvania Közepes növekedésű, kúp alakú, mélyzöld színű. Magyar fajta. Wisselii Karcsú, kúpos, sötétzöld lombú fajta. Ágai ritkásan elállók, rajtuk spirálisan elhelyezkedő, zömök ágacskákkal és hajtásokkal. Pottenii Tömött, karcsú kúp alakú. Pikkelylevelei fényeszöldek. 10 m-t is elér, de lassú növekedésű. Habitusrajzok a Chamaecyparis lawsoniana fajtákról a 312. oldalon. Chamaecyparis pisifera - Szavára hamisciprus méter magas, karcsú kúpos fa. Sötétzöld ágacskáinak fonákán a leveleken két sorban vessző alakú, fehéres foltok vannak. Gömbölyded toboza apró. 5 6 mm-es, az első évben érő. Hazájában, Japánban a nedves talajú, párás völgyek növénye, nálunk is a legigényesebb fenyők közé tartozik. lxv

66 Chamaecyparis pisifera Filifera Vékony, fonalas, gyéren elágazó, zöld ágacskái hosszan lecsüngenek. Filifera Nana Az előző fajta törpe növekedésű változata. Squarrosa Fiatalkori alak, kékeszöld, puha tűlevelekkel és méteres, laza kúpkoronával. Rendkívül kényes, páraigényes fajta, ezért ma már csak gyűjteményekben látható. Boulevard Az előző fajtára hasonlít, de annál alacsonyabb, intenzívebb kékes-ezüstös színű és edzettebb. Chamaecyparis obtusa Japán hamisciprus m magas fa, szabályos kúp alakú koronával. Vastag, tompa csúcsú pikkelylevelei felül fényeszöldek, a fonákon ezüstösfehérek. Az első évben érő tobozai 8 10 mm-esek. Hazája Japán. Üde talajba, párás klímába való. Nana Gracilis Lassan növő, szabálytalan kúp, vagy tojás alakú törpefenyő. Fényes üdezöld hajtásai kanálszerűen meggörbültek. Chamaecyparis nootkatensis Nutka-hamisciprus lxvi

67 30 40 méter magas, kúpos koronájú fa. Ágacskái mindkét oldalukon egyformán szürkészöldek. 10 mm átmérőjű tobozai a 2. évben érnek. Hazája Észak-Amerika nyugati része. Magyarországon elég ritkán ültetett, páraigényes, mezofiton. Tűrőképesség szempontjából a Ch. lawsoniana után a második helyen áll a nemzetségen belül. Pendula Az alapfajnál elterjedtebb. Vízszintes ágairól az ágacskák és hajtások függőlegesen lecsüngenek. A Chamaecyparis nemzetség szaporítása: A fajokat tavaszi magvetéssel szaporítják. Sűrűn kell vetni, mert a magvak zöme léha. A fajták félfás dugványait ősszel hidegágyban vagy télen üvegházban gyökereztetik. A nehezen gyökeresedő, sárga levelű fajtákat és a törpe növekedésűeket (a kezdeti fejlődés meggyorsítására) inkább növényházban oltják. A Chamaecyparis fajok és fajták összehasonlítása az 1. táblázatban található Cupressus Ciprus A nemzetségbe tartozó fajok a Föld szubtrópusi, illetve mediterrán klímájú területein élnek. Fény- és melegigényesek, viszont igen jó szárazságtűrők. A mi klímánkban csak néhány fajuk télálló, az is csak ott, ahol a szőlő és a füge is beérik. Közülük a faiskolák az alábbi két fajt forgalmazzák. Cupressus arizonica; Cupressus sempervirens Cupressus arizonica Arizónai ciprus lxvii

68 Gyors növekedésű, szélesebb kúp alakú, méter magasságot is elérő, dekoratív fenyőfaj. Hajtásai felfelé törők, pikkelylevelei szürkék. 2 2,5 cm-es tobozai gömb alakúak, bennük a mag áprilisban érik be (az érés jele: barna mag a tobozon belül). Hazája az USA déli-délnyugati része. Meleg- és napfénykedvelő, de ezzel együtt a leginkább fagytűrő ciprus faj. Glauca Az ezüstös alakok gyűjtőneve. Már fiatal korban csíraképes magot terem. Cupressus sempervirens Európai ciprus A mediterrán hosszú életű, karakterisztikus fája méter magasra is megnő. Ágai ± vízszintesen állnak. Keresztben átellenes pikkelylevelei sötétzöldek. Virága egyivarú, egylaki. 2 3 cm-es tobozai gömb alakúak. Hazája Észak-Afrika, Görögország, Kis-Ázsia. Stricta Karcsú, oszlopos termetű. A mediterránban általánosan ültetett karakternövény. Gyors növekedésű, melegigényes, fagyérzékeny örökzöld. Csak kimondottan védett helyre, meleg mikroklímába telepítsük. A Cupressus nemzetség szaporítása: Az alapfajoké magvetéssel, a fajtáké oltással esetleg dugványról történik. A fajták magoncainak egy része örökli a szülőnövény bélyegeit. A faiskolában ritkás drótszerű gyökereket nevelnek, ezért az átültetést a nagyobb méretűek (1 m felett) rosszul tűrik Cupressocyparis Hibridciprus Cupressocyparis leylandii Leyland-ciprus A Leyland-ciprus a leggyorsabban növő, pikkelylevelű díszfenyő. Éves növekménye 1 1,5 m is lehet. 20 éves korára eléri a m-es magasságot. Származása szakmai körökben ma is heves viták tárgyát képezi. A leginkább elfogadott álláspont szerint a Cupressus macrocarpa és a Chamaecyparis nootkatensis spontán hibridje, amely több alkalommal és több helyen is létrejött. Levelei az utóbbi szülőre emlékeztetnek, de hajtásai zöld színűek, felállóak, a sudara nem bókol. Széles oszlop alakú koronát nevel, tobozt csak idős korban, keveset hoz. Magyarországon az 1970-es évek elején ültették az első példányokat. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy sokkal jobban bírja a szárazságot, mint a hasonló díszt adó Chamaecyparis fajok. Több klónja van forgalomban, de ezek oly kis mértékben különböznek egymástól, hogy a faiskolai árjegyzékek általában fajtanév nélkül forgalmazzák őket. Haggerston Grey Magyarországon a legelterjedtebb, szürkészöld lombú fajta. Szoliterként és csoportosan egyaránt jól mutat. A leggyorsabb növésű sövénynövény. Jól bírja a nyírást, de anélkül is szabályos sövényfalat ad. (Az viszont gondot okozhat, hogy 20 m-es termetével a szomszéd kertjét is mély árnyékba borítja, teljesen elszigeteli.) Silver Dust Laza, tojásdad koronájú. Világoszöld lombja sárgásfehér foltos. Néha egész hajtások fehérek. Sárga lombúak (mutációval keletkeztek) Castlewellan Gold Fiatalon laza, később zártabb kúpkoronájú. Gyors növekedésű, de fiatalon igen fagyérzékeny. Gold Rider, Robinson s Gold A sárga lombúak között a legedzettebbek. lxviii

69 Mindkettő lassúbb növekedésű és szélesebb, mint a zöld típusok. Szaporítása: dugványozás télen, üvegházban. A dugványt fiatal növényről szedjük: gyökeres dugványokról vagy 2 3 évnél fiatalabb (1 m-nél alacsonyabb) példányok oldalágairól. Az idős növényekről szedett dugványok gyökeresedése néha 2 évig is elhúzódik. Összehasonlító táblázat a Cupressocyparis fajokról és fajtákról a 2. táblázatban, a habitusrajzok a 4. táblázatban találhatók Juniperus Boróka A nemzetségbe tű- és pikkelylevelű fajok is tartoznak. A pikkelyes ágacskák hengeresek vagy tompán négyszögletűek. Azonos fajon belül is leltetnek fa- vagy elfekvő cserjetermetűek, az előbbi forma a sík- és dombvidéki, míg az utóbbi a magashegységi, illetve északi származására utal (hó alatt telel). Virágaik többnyire kétlakiak, termésük elhúsosodott pikkelyű tobozbogyó. A Juniperus nemzetség képviselői csaknem kivétel nélkül pionír fák vagy cserjék: a száraz-sziklás, köves vagy homokos talajok és a szélsőséges klímájú száraz nyarú és/vagy hideg telű termőhelyek lakói. A nálunk ültetett fajok és fajták legtöbbje hazánk klímáját jól tűri: még az Alföld száraz kertjeiben is szépen fejlődik. Pionírjellegük miatt nem bírják viszont a beárnyékolást. Kényesek továbbá a városi szennyezett levegőre, egyesek pedig az erősen kötött, levegőtlen talajra is. Ilyen helyen hamar elvénülnek, élettanilag legyengülnek és a borókapajzstetű (Carulaspis juniperi) tömegesen megtelepszik rajtuk. Legérzékenyebb e tekintetben a J. communis, azt követi a J. sabina (mindkettő őshonos a Kárpát-medencében). Közepesen érzékeny a J. chinensis, a J. media és a J.scopulorum, míg a J.virginiana és a J.horizontalis gyakorlatilag teljesen ellenállónak tekinthető. Nálunk jelenleg a nemzetség több mint 170 fajtája van termesztésben, de ezek többsége csak gyűjteményes értékű. Összehasonlító táblázat a Juniperus fajokról és fajtákról az 5. táblázatban található. I. Valamennyi levél tű alakú, elálló 1. A tűlevelek mm hosszúak, egyenesek, szürkészöldek A tűlevelek 4 5 mm hosszúak, előre görbülők, acélkékek J. communis J. squamata II. Az idősebb növényeken a levelek zömükben pikkely alakúak, s csak ritkán, részben tű alakúak II/A. A földre fekvő, majd felemelkedő ágú cserjék 1. A hajtások szétmorzsolva kellemetlen szagúak, a termés egy év alatt érik A hajtásoknak szétmorzsolva nincs kellemetlen illatuk, a termés két év alatt érik J. sabina J. horizontalis II/B. Fák vagy ferdén felálló ágú cserjék 1. A pikkelylevelek kihegyezettek. A tűlevelek színén 2. egy fehéres csík van. A termő példányok tobozbogyója 5 6 mm-es, kék A pikkelylevelek tompák. A tűlevelek színén 2 db 3. fehéres csík van. A termő példányok tobozbogyója 6 8 lxix

70 mm átmérőjű, hamvasbarna vagy hamvaskék II. rész. A díszfák és díszcserjék 2. A tobozbogyó egy év alatt érik. A lombozat többnyire zöld A tobozbogyó két év alatt érik. A lombozat szürkés vagy acélkék J. virginiana J. scopulorum 3. A fiatalkori tűlevelek hármas örvökben állnak, a J. chinensis vezérhajtás felálló végű. Kúpos, hengeres vagy tojásdad koronájú A fiatalkori tűlevelek kettesével állnak, a vezérhajtás J. media bókoló végű. Elfekvő vagy széles, szabálytalan hengeres koronájú 1. IDŐS KORBAN IS TŰLEVELŰ FAJOK Juniperus communis Közönséges boróka Igen alakgazdag faj, az elterjedési helytől függően földre terülő, bokorszerű, vagy 5 10 méteres, faszerű termettel. Az 1 1,5 cm-es levelei hármas örvökben állnak, tűszerűek. Kék tobozbogyója két év alatt érik. Hazája az egész északi félgömb legkülönbözőbb ökológiájú vidékei, a kontinentális síkságoktól a magas hegységekig. (Ennek megfelelően különböző ökotípusai alakultak ki.) Hazánkban többnyire sziklás-köves, füves területeken és futóhomokon, száraz ökológiában fordul elő mint pionír növény (alföldi nyáras-borókások), de nyílt bokros társulásokban az ország csapadékos részein is találkozhatunk vele. Laza talajt kedvel, jól tűri a szárazságot, a szennyezett városi levegőt viszont nem bírja. Ilyen helyen hajlamos a felkopaszodásra és különösen, ha száraz is a terület a pajzstetvek tömegesen megtámadják. Juniperus communis Oszloposak (főképp ezek terjedtek el) lxx

71 Bakony Tömött, nagyon szép, keskeny oszlop alakú, magyar fajta. Sentinel A legkarcsúbb koronájú. Lassú növekedésű. Hibernica ( Stricta ) Tömött, keskeny oszlop, a vezérhajtások felfelé állók. Suecica Széles oszlop vagy hosszúkás tojás alakú, a vezérhajtások bókolók. Elterülők Green Carpet A talajra fekvő ágú. Rövid tűlevelei fényeszöldek. Kiváló talajtakaró. Repanda cm magas, viszonylag lassú növekedésű. Rövid tűlevele felül ezüstös, alul zöld. Juniperus squamata Nepáli boróka A hármas örvökben álló tűlevelű Juniperus fajok közül ez a földre fekvő ágú, bokortermetű boróka a legismertebb. Görbült tűlevelei jóval rövidebbek, puhábbak a közönséges borókáénál. A hajtáson sűrűn állnak, színük ezüstös vagy acélszürke. Hazája a Himalája, Kína, Tajvan. Páraigényes, mészérzékeny, mezofiton. Blue Carpet A talajon elfekvő ágú, ezüstöskék tűjű, gyors növekedésű talajtakaró. Blue Star cm magas, lapított félgömb alakú, tömött bokrú fajta. Meyeri 3 5 méter magasra növő, egy vagy több törzsű, jól elágazódó. Intenzív kékesfehér lombú, egyike a legszebb, de legkényesebb borókáknak. Meszes, száraz talajon, páraszegény helyen a levelei megbarnulnak. 2. IDŐS KORBAN PIKKELYLEVELŰ, FÖLDRE FEKVŐ ÁGÚ FAJOK Juniperus sabina Nehézszagú boróka Elfekvő ágú cserje, esetleg ferdén felálló törzsű, 3 4 méteres fácska. A földre fekvő ágak végei felemelkedők. Sötétzöld pikkelylevelei tompa végűek, hajtásai szétmorzsolva jellegzetes kellemetlen szagúak. Tobozbogyója hamvaskék, lapított, borsó nagyságú, egy év alatt érik. Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia és Szibéria köves hegyvidékei (törpefenyők öve). A szárazságot elég jól tűri (alföldi temetőkben is megél), a városi szennyezett levegőben azonban a pajzstetvek megtámadják. Magyarországon gyakran telepítik, de csak az elfekvő típusait. Mutatós sziklakerti cserje. Hajtásai gyomorba jutva mérgezőek, ezért ahol kisgyermekek vannak, oda ne ültessük. Blaue Donau ( Blue Danube ) Oldalirányban növő, sötétzöld pikkelylevelű ágain a rövid oldalhajtásokon kékes tűlevelek találhatók. Gyors növekedésű, de atkaérzékeny fajta. Szőke Tisza A Blaue Donau fehértarka hajtású rügymutációja. Tamariscifolia cm-nél nem magasabb, kerek, lapos párna alakú lxxi

72 cserje, levelei kékeszöldek, többségükben tű alakúak. A vezérágak vége oldalra áll, majd a csúcsán rövid szakaszon felemelkedik. Tiszakürt Hasonló megjelenésű és ugyancsak széles körben elterjedt. Magyar nemesítésű fajta. A Tamariscifolia -nál valamivel erősebb növésű, szürkészöld lombozatában több a pikkelyszerű, mint az ár alakú levél. Vezérágai a földre fekszenek, legyökeresednek, de az utolsó cm-es szakaszuk felfelé áll. Variegata Hajtásai fehértarkák. Juniperus horizontalis Henye boróka Elfekvő ágszövedékével cm magas, laza gyepet alkotó cserje. Levelei megnyúlt, hegyes pikkely alakúak vagy pikkelybe átmenő, elálló tű formájúak. Ágaik egész hosszukban földre fekvők, csak a rövid oldalhajtásaik felemelkedők. Hazája Észak-Amerika, ahol homokos vízpartokon és a hegyekben él vadon. Az előző fajoknál igényesebb: közepes talajnedvességet, párás klímát kíván. Blue Chip Gyenge növésű, kékes-ezüstös fajta. Elsősorban házikertbe való. Douglasii ( Glauca ) Egész laposan elfekvő, kékesderes lombú fajta. Idősen gazdagon terem. Plumosa cm magas, laza párnát alkot. A hajtások az ágakon tollszerűen elrendezettek, leveleik többségükben tű alakúak. Lombja ősszel lilás árnyalatot kap. Wiltonii cm magasra és 2 3 m átmérőjűre nő. Sűrű szövedéket adó hajtásain a szürkészöld lombszín télen sem változik. 3. IDŐS KORBAN PIKKELYLEVELŰ, FATERMETŰ VAGY FERDÉN FELÁLLÓ ÁGÚ FAJOK Juniperus virginiana Virginiai boróka méter magas, kúpos koronájú fa. Az idősebb növényeken a levelek többsége pikkely alakú, kisebb részük (főleg a hajtások alsó részén, a korona alján és belsejében) lapos tű alakú. Kihegyezett tűleveleik többnyire átellenesen állnak, színükön egy fehér csíkkal. A tobozbogyó bors nagyságú, kékes, egy év alatt érik. Juniperus virginiana (habitus) lxxii

73 Juniperus virginiana Hazája Észak-Amerika, ahol elég nagy területen honos. Nálunk régóta elterjedten ültetik. Szárazságtűrése megközelíti a hazai közönséges borókáét, a szennyezett levegőt viszont jobban bírja: a pajzstetvek nem vagy alig támadják meg. Elterülők (elsősorban ezek terjedtek el) Grey Owl Oldalra hajló hajtásvégeivel, pikkelyleveleivel a J. media Pfitzeriana -ra emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy lombja ezüstszürke és nőivarú. Hetz l,5 2,5 m magas, tőből elágazó, széles váza alakú oldalirányban ferdén felfelé törő ágakkal. Pikkelylevelei kékesszürkék. Nőivarú (termős). Gyors növekedésű, nagyobb parkokba való. Tripartita A legelterjedtebb, igen gyors növekedésű fajta. 1,5 2 m magasra és 6 8 m szélesre nő. Ágai a föld felett alacsonyan elágazva majdnem vízszintesen állnak, a vezérhajtások vége ferdén felálló. Levelei átmenetet képeznek a tű- és a pikkelyforma között. A tűlevelek hármas örvökben, éles V- alakban állnak. Az oldalhajtások is többnyire három síkban helyezkednek el. Oszlopos Pseudocupressus 8 10 m-re is megnövő oszlop, mereven felfelé álló, tömött ágrendszerrel, hamvas kékeszöld pikkelylevelekkel. Juniperus scopulorum Oregoni boróka A J. virginianahozigen hasonló faj. Fő különbség a tömöttebb és felállóbb ágrendszer, a szürkészöld lombozat és a nem egy, hanem két év alatt érő tobozbogyó. Hazája Észak-Amerika nyugati része, a Sziklás-hegység, Kanadától Észak-Mexikóig. lxxiii

74 Az alapfajt nálunk nem ültetik, oszlopos fajtáit viszont annál gyakrabban. Skyrocket Rakétaboróka Igen karcsú termetű, acélosszürke lombú. Az Alföldön szélesebb növésű, mint a hegyvidéken vagy a Dunántúlon. Talán a legszebb és kétségkívül a legpiacosabb oszlopfenyő. Fiatalon az ország minden részén kiválóan fejlődik éves kora után viszont a koronája szétesik, betegségek, kártevők támadják meg. Helyettesítésére sok újabb fajtát nemesítettek, de egyelőre egyik sem bizonyult nála ellenállóbbnak vagy hosszabb életűnek. Ilyenek: Blue Arrow, Wichita Blue Kékes lombú fajták, pikkelyeik megnyúltak, középen kiszélesedő oszlop alakúak, idős korban sok tobozbogyóval. Moonglow, Moonlight A két név feltehetően ugyanaz a fajta. Ezüstös színű. Blue Heaven, Springbank Az előbb felsorolt fajtáknál valamivel szélesebb, kúpos termetűek, a középsudártól lazábban elálló és tűlevelűbb oldalágakkal. Az előbbi pikkelylevelei ezüstkékek, az utóbbié ezüstösszürkék. Juniperus chinensis Kínai boróka A J. chinensis alapfaj a virginiai borókához hasonló megjelenésű, kúpos termetű fa, kétféle levéllel: pikkelylevelei tompa hegyűek, tűlevelei többnyire hármas örvökben állnak, színükön két fehér csíkkal. Tobozbogyója borsó nagyságú, hamvasbarna vagy hamvaskék, két év alatt érik. Hazája Kelet-Ázsia. Klímánkat és a városi viszonyokat majdnem olyan jól tűri, mint a J.virginiana, de a pajzstetűre valamivel érzékenyebb. Magról szaporítva karógyökereket nevel és rosszul tűri az átültetést. Faiskolai forgalomban csaknem kizárólag a dugványról szaporított fajtáival találkozunk. Blaauw 2 3 m-es, kezdetben kissé széthajló ágú, később terpedt henger alakú. Pikkelylevelei kékeszöldek. Blue Alps 2 4 m magas, elfekvő növésű fajta, ferdén oldalra álló ágakkal. Ezüstszürke levelei zömében lapos tű alakúak, hármas örvökben állnak. Párás klímát kíván, különben lombja szárad, atkásodik. Keteleeri 8 10 m-es, sötétzöld lombú, karcsú kúp, amit nagyszámú hamvas tobozbogyóival díszít. (Dugványa rosszul gyökeresedik, oltani kell!) Stricta Széles kúpkoronát nevel. Szürkészöld levelei lapos tű alakúak, hajtásai, ágai felfelé állnak. J. media Hibrid boróka A J. mediahozsorolt fajták hovatartozása 1947 óta botanikai vita tárgyát képezi. Korábban a J.chinensis fajhoz sorolták őket, a jelenlegi álláspont szerint a J.chinensis és a J.sabina természetes kereszteződéséből jöttek létre. E fajták később a kertben már pikkelylevelű borókákkal is összekereszteződtek: az így keletkezett további fajtákat ma vagy J. media, vagy (ha tobozbogyót is hoznak) valamelyik egyéb szülőfaj (többnyire a J. virginiana)nevén forgalmazzák. Az alább felsorolt leggyakoribb fajtákat az árjegyzékben ma többnyire J. media, de néha még mindig a korábbi J. chinensis fajnév alatt találjuk. lxxiv

75 Terülő növésűek (alegelterjedtebbek) Mint Julep Sötétzöld lombszínét télen is megtartja. Hátránya, hogy idős korára ágai egyre inkább felfelé állnak, lombja pedig seprűsödik az atka- és gombakártétel miatt. Old Gold Sárga színű, tömött növésű, elfekvő boróka, színét is jól tartja. (A többi színes fajta télire megfakul vagy lilás árnyalatot kap.) Pfitzeriana A J. virginiana Tripartita -hoz hasonló termetű, ágai azonban terpedtebben, lazán állnak, az ágvégek puhán kissé hullámosan oldalra bókolnak. A levelek zömében pikkely alakúak. Ezen a fajtanéven néha más, hasonló megjelenésű boróka fajtákat is forgalomba hoznak. Pfitzeriana Aurea Levelei és hajtásai fiatalon sárgák, majd zöldessárgák. Alakja az előzőéhez hasonló. Pfitzeriana Glauca Kékesderes levelű. Idős korban atkára érzékeny, seprűsödik. A Juniperus nemzetség szaporítása: Afajokat tavasszal magvetéssel szaporítják a szabadban (a magot rétegezni kell). A fajtákat többnyire őszi hidegágyi vagy téli üvegházi dugványozással szaporítják. Általános szabály, hogy a magasabb termetűek a magassággal fordított arányban gyökeresednek Legrosszabbul gyökeresednek az oszlopos fajták. Ez utóbbiaknál fiatal (1,5 m-nél kisebb növényről szedjük a dugványt, különben a gyökeresedés 1( 2) évig is elhúzódhat. Néhány ritka fajtát üvegházban kell oltani Taxopsida Tiszafák osztálya Taxaceae Tiszafafélék Taxus Tiszafa 1. A hajtása olajzöld, a napos oldalán kissé vöröses. A levélér erősen kiemelkedő A hajtás sárgászöld. A levélér csak gyengén emelkedik ki T. media T. baccata Taxus baccata Közönséges tiszafa méter magas, széles kúpos koronájú, feketészöld lombú fa vagy cserje. Levelei az oldalhajtásokon fésűsen, a felálló vezérhajtásokon spirálisan állnak. Virágai kétlakiak. Az egyesével fejlődő, zöldesbarna magvakat toboz helyett csúcsán nyitott, piros színű, húsos magköpeny (arillus) burkolja. A növény minden része a piros magköpeny kivételével erősen mérgező! Hazája Európa, Kis-Ázsia, Észak-Afrika. Nálunk a Bükkben és a Bakonyban őshonos, ahol gyertyánostölgyesek, bükkösök védelmében él. Védett növény! A szárazságot is elég jól tűrő mezofiton. Tűző napon és árnyékban egyaránt jól érzi magát, de napos helyen tömöttebb lesz. Lassú növekedésű, de igen sokáig él. A radikális metszést is kitűnően tűri: a legkülönbözőbb alakra nyírva a barokk kertek egyik kedvelt növénye volt. Aurea Lassú növekedésű, sárgán kihajtó fajta. Levelei sárga szegélyűek, majd a második évben visszazöldülnek. Fastigiata Széles, oszlopos növekedésű, nőivarú fajta. Ágai mereven felfelé állnak, körkörösen álló, vaskos levelekkel. Nőivarú. lxxv

76 Fastigiata Aurea Az előző fajtához hasonló termetű, aranysárgán kihajtó, majd sárga levélszegélyű, lassú növekedésű fajta. Hímivarú. Overeynderi Egész fiatal korban oszlopos, később gömbölydeddé váló koronájú, felálló ágú,porzós fajta. Nissen s Corona 1 1,2 m magas, széles párna alakú fajta, földre fekvő, majd felálló végű oldalágakkal. Barmstedter Sötétzöld lombú, erős növekedésű klón. Repandens Lassú növekedésű, elterülő oldalágú fajta. Nőnemű. Taxus baccata (habitus) Taxus media (T. baccata T. cuspidata) Hibrid tiszafa Fiatalon zártabban, később fellazulóan növekedő, felálló ágú bokor. Jobban tűri a fagyot, mint a T. baccata fajták, sötétzöld levelei szélesek, hegyes csúcsúak. Hicksii és a Hillii széles oszlopos növésűek, 2 3 m magasak. Az előbbi az ismertebb és nőnemű, míg az utóbbi porzós virágú. A Taxus nemzetség szaporítása: Az alapfajt magvetéssel szaporítjuk, magját vetés előtt egy évig rétegezni kell. A fajták fűtetlen termesztőberendezésben augusztus szeptemberi, fűtött növényházban január márciusi dugványozással szaporíthatók. 4. Angiospermatophyta -Zárvatermők törzse 4.1. Dicotyledonopsida Kétszikűek osztálya Magnoliaceae Liliomfafélék 1. A levél tagolatlan, hegyes csúcsú Magnolia A levél karéjos, levágott csúcsú Liriodendron Magnolia Liliomfa Lombhullató vagy örökzöld fák, cserjék. Szórt állású leveleik egyszerűek, ép szélűek és többnyire nagyok. Végálló virágaik magányosak, nagyok, a szabad szirmok száma (6 (9) 15), a gyakran sziromszerű csészeleveleké 3. Porzó, termő sok van. Terméscsoportjuk közös tengelyen elhelyezkedő, éréskor a háti oldalukon felnyíló, 2 magvú tüszőtermésekből áll, melyekből a húsos burkú magvak hosszú köldökzsinórokon lógnak ki. lxxvi

77 A Magnolia nemzetség képviselői hazájukban üde talajú erdők alsóbb koronaszintjeiben élnek vadon. Kivétel nélkül humuszban és tápanyagban gazdag, savanyú kémhatású, üde talajt kedvelnek. Meszes földben levelei többnyire megsárgulnak, csak igen gyengén fejlődnek és idővel elpusztulnak. A nemzetség két nagy csoportra osztható: Az első csoport képviselői a lombozat kifejlődése után hozzák virágaikat. Az ide tartozó fajok többsége fa termetű és különösen kényes, igényes növény (pl. M. acuminata). Kertészeti jelentőségük minimális, de régi kastélykertekben még ma is gyakran láthatók. Számunkra fontosabb a második csoport, amelynek tagjai lombfakadás előtt adnak feltűnő virágdíszt. Bár ezek is igényesek, hazánk klimatikus viszonyait jobban elviselik. Ha talaj- és nedvességigényüket kielégítjük (például egy öntözött parkban), a város levegőszennyezését is jól elviselik. A liliomfák kertjeink, parkjaink legfeltűnőbb és egyik legnagyobb virágú fái, cserjéi. Leveleikkel és nagy rücskös uborkához hasonlító, többnyire pirosra vagy rózsaszínűre színeződő terméseikkel is díszítenek. Egyesével, szabad állásba ültessük. 1. A virágtakaró fehér 2. A virágtakaró legalább kívül színes A virágtakaró 6 9 szirmú M. kobus A virágtakaró tagú A virágtakaró 7 8 cm átmérőjű, tagú. A szirmok keskeny hosszúkásak A virágtakaró nagyobb, többnyire 12 tagú. A szirmok szélesebbek M. stellata M. loebneri 4. A csészelevél kifejlett, zöld, rövid M. liliiflora A csészelevél a sziromhoz hasonló M. soulangeana Magnolia kobus Japán liliomfa, fehér liliomfa Kezdetben bokor termetű, később 6 8 m-es, széles kúp alakú kis fává nő. Március áprilisban nyíló virágai fehérek. Hazája Japán. Magyarországon sokfelé ültetett díszfa. Mivel ősszel rendszeresen csíraképes magot terem, nálunk ez a legkönnyebben beszerezhető és egyben a legedzettebb Magnolia faj. Magnolia stellata Csillagvirágú liliomfa A M. kobusrahasonlít, de mindene kisebb: termete, levelei és a virágai is. 1,5 m-es bokor, 3 5 cm-es levelekkel. Áprilisban nyíló virágai sokszirmúak, a szirmok csillagszerűen szétállnak. Hazája Japán. Kis termete miatt elsősorban házikertbe alkalmas. Magnolia loebneri Loebner-liliomfa A M.stellata és a M.kobus keresztezésével előállított hibridcsoport, mely a M.stellatanálmagasabb termetével (3 5 m), dúsabb és erőteljesebb virágaival különbözik. Leonard Messel Virágai halványrózsaszínűek. lxxvii

78 Merrill Virágai fehérek. Jó mésztűrésével is kitűnik. Magnolia liliiflora Kínai liliomfa 2 2,5 m magasra növő, tőből sokszorosan elágazó bokor. Májustól június elejéig nyíló, liliomszerű, felálló virágai kívül bíborvörösek, belül világosabbak, pirosak vagy rózsaszínűek. Nigra Virágai feketés bíborszínűek. A nyár második felében többnyire gyér másodvirágzást is produkál. Kertekben terjedt el. Magnolia Susan (M. liliiflora Nigra M. stellata Rosea ) 1,5 m-re növő, dúsan virágzó bokor. Keskeny, felálló, liliomszerű virágai sötét borvörösek, április-májusban nyílnak. Magnolia soulangeana (M. denudata M. liliiflora) Nagyvirágú liliomfa A legdekoratívabb és legkeresettebb, hibrid származású faj. 3 4 méteres, terebélyes cserje, néha többtörzses fácskává nő. Virágai nagyok, húsos szirmúak, tulipánszerűek, ezért tévesen tulipánfa néven is emlegeti a nagyközönség. Április végén május elején virágzik. Alexandrina Nálunk ez a széles, kanalas szirmú, élénk rózsaszínben nyíló fajta a legelterjedtebb. Bár csíraképes magot hoz, magoncai csak alanynak valók (F 2), mert bizonytalanul virágzanak és későn fordulnak termőre. A Magnolia nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk. Az ősszel érő húsos magot a maghurokból óvatosan kifejtve elrétegezzük és tavasszal a szabadba vagy hidegágyba elvetjük. A M.liliiflora alsó ágai gyakran meggyökeresednek, ezért házilag tőosztással is szaporítható, üzemben pedig nyári zölddugványai elég jól gyökeresednek. A M. soulangeana fajtáit régebben oltották a M.kobus cserépben előnevelt, üvegházban meghajtatott magoncaira. A legkorszerűbb azonban a zölddugványozás. Itt alapvető, hogy a dugványt fiatal, jó növekedésben lévő növények erőteljes, és épp a leállás stádiumában lévő hajtáscsúcsaiból készítsük. Serkentőszerrel kezeljük, majd a gyökeres dugványt a dugványágyban teleltessük és csak a következő év tavaszán cserepezzük be. A Magnolia nemzetség tagjai húsos gyökérzetük miatt az átültetést rosszul tűrik, ezért földlabdásan vagy konténerben forgalmazzák őket. Telepítésükre legjobb a tavasz, amikor a talaj már kissé felmelegedett. lxxviii

79 Magnolia, Liriodendron levelek lxxix

80 Magnolia habitus Liriodendron Tulipánfa Liriodendron tulipifera Amerikai tulipánfa m-re növő, sudaras koronájú, hosszú élettartamú fa. Nemzetségneve líra alakú leveleire, fajneve tulipánszerű virágaira utal. A hat szirmú, kívül zöldessárga, belül aranysárga virágok közelről igen szépek lennének, mivel azonban a teljes kilombosodás után, júniusban nyílnak, fent a koronában alig lehet őket észrevenni. Termése érdekes, kihegyezett szárnyú aszmagokból álló, tobozszerű aszmagcsokor, ami ősszel, érés után pikkelyenként hullik a földre. Hazája Észak-Amerika. Érdekes alakú, ősszel mélysárgára vagy dohánybarnára színeződő leveleivel nálunk is kedvelt díszfa. A nyirkosabb talajokat kedveli, de átlagos kerti viszonyok között is jól fejlődik. Szaporítása: Magvetés tavasszal, hidegágyba. Magját rétegezni kell. Egyenetlenül, sokszor csak a második évben kel. Csak az idős fák hoznak csíraképes magot, de ezek csíraképessége sem haladja meg a 20%-ot. lxxx

81 Liriodendron habitus Aristolochiaceae Farkasalmafélék Aristolochia Farkasalma Aristolochia macrophylla (A. durior) Pipavirágú farkasalma 8 10 m magasra csavarodva kúszó, zöldes vesszejű, lombhullató cserje. Fő díszét a nagy, tompa szív alakú levelei adják. Június júliusban nyíló, pipaszerű, levél alá rejtett, barnáspiros virágai inkább érdekesek, mint szépek. Hazája Észak-Amerika, ahol az üde talajú erdők gyors növekedésű liánnövénye. Kertben is hasonló viszonyokat kedvel, de némi szárazságot még elvisel. Szaporítása: Mivel magot nálunk ritkán hoz, legegyszerűbben fásdugványról szaporítható. lxxxi

82 Aristolochia macrophylla Berberidaceae Borbolyafélék 1. A levelek egyszerűek Berberis A levelek páratlanul szárnyasan összetettek Mahonia Berberis Borbolya A nemzetség képviselői pionír cserjék, amelyek azonban ritkás erdők árnyékát is képesek elviselni. A lombhullató fajok valamennyien a hazánkéhoz hasonló klímájú területek erdeiben vagy bozótosaiban élnek vadon. Klímánkat ezért kiválóan tűrik, még a nyári szárazságot is elég jól elviselik. Az örökzöld fajok többsége lxxxii

83 a hazánkénál enyhébb telű és csapadékosabb vidékekről származik. Valamivel érzékenyebbek ezért a szárazságra, inkább a félárnyékos, mint a napos fekvésben fejlődnek jól. A tűző napon, télen a leveleik könnyen lefagynak, illetve leperzselődnek A borbolyafajok kivétel nélkül pálhatövisesek, sárga virágaik április májusban nyílnak. Az egyes fajok a legkönnyebben a tövisek száma, a levélszél fogazottsága, valamint a virágzat jellege alapján különböztethetők meg. 1. Lombhullató cserje 2. Örökzöld cserje A levelek zöldek 3. A levelek fénytelen feketésvörösek B. ottawensis Superba 3. A levelek széle sűrűn fogas vagy szálkásan fűrészes B. vulgaris A levelek széle ép vagy csak ritkásan fogazott A hajtáson a tövisek egyesével állnak B. thunbergii A hajtáson a tövisek hármasával állnak B. media Parkjuweel 5. A levelek 5 10 cm hosszúak B. juliunae A levelek 1 3 cm-esek B. verruculosa 1. LOMBHULLATÓ FAJOK (termésük többnyire piros) Berberis vulgaris Közönséges borbolya 2 3 méter magas, sűrű, felálló ágrendszerű cserje. Tövisei többnyire három ágúak, egyes hajtásokon 1 vagy 5 ágúak, a levélszél szúrósan fogazott, a virágzat sokvirágú, hosszúkás fürt. Hazája Európa, a Kaukázus. Nálunk karsztbokorerdőkben, száraz tölgyesekben vagy bozótosokban, nyárasborókásokban él vadon. Szárazságtűrő és elég árnyéktűrő faj. Hátránya azonban, hogy a lisztharmatra érzékeny. Atropurpurea Lombja piros lxxxiii

84 Lombhullató Berberis fajok Berberis thunbergii Japán borbolya 1 1,5 méter magas, sűrűn elágazó, gömbölyded bokor. Tövisei egyágúak, a levél ép szélű, virágai 2 5 tagú csomókban nyílnak. Nem hoz olyan gazdag virág- és termésdíszt, mint a B. vulgaris, de habitusa szebb, lombja apróbb és finomabb, ősszel pirosra színeződik. Hazája Japán. Az előző fajnál valamivel igényesebb, de kevés szárazságot még elvisel. Jobban tűri azonban a szennyezett levegőt és a lisztharmat nem támadja meg. Atropurpurea Lombja piros. Jóval intenzívebb színű, mint az előző faj hasonnevű fajtája. (Mindkét piros levelű fajta az alapfajnál valamivel edzettebb.) Atropurpurea Nana Piros lombú, törpe növekedésű. Bagatelle Mint az előző fajta, csak még tömöttebb. lxxxiv

85 Carmen 1,5 2 m-es, magyar nemesítésű fajta, kecsesen széthajló ágrendszerrel és keskeny, mélybordó színű, csillogó levelekkel. Green Carpet cm magas, 1,5 m átmérőjű, elterülő ágú, világoszöld levelű cserje. Jó talajtakaró. Red Chief A Carmen -hez meglehetősen hasonló, nyugat-európai fajta, keskenyebb levelekkel. Red Pillar Sötétvörös lombú, tömött tojásdad alakú bokor, mereven felálló ágakkal. Berberis ottawensis Superba Kanadai vérborbolya (B. thunbergii Atropurpurea B. vulgaris Atropurpurea ) A B. thunbergii Atropurpurea -hoz hasonló megjelenésű, de annál edzettebb és erőteljesebb növekedésű: 2 3 m magasra is megnő. Levelei szélesebbek, gyakran csaknem kör alakúak, színük intenzív feketésvörös. Tövisei egyesével vagy hármasával állnak, virágai csomókban vagy rövid fürtökben fejlődnek. Berberis media Parkjuweel (B. hybrido-gagnepainii Chenault B. thunbergii) 1-1,5 m magas, tömött, gömbölyded cserje, hármas tövisekkel és szélesen elliptikus, csillogó sötétzöld, vaskos levelekkel. A lomb enyhe teleken zölden telel át, kemény télen azonban december végén megbarnul, s a nyáron egyébként igen mutatós bokrot elcsúfítja. Közepesen szárazságtűrő fajta, amely az enyhe telű Nyugat- Európában igen népszerű, de nálunk is több figyelmet érdemelne. Red Jewel Az előzőhöz hasonló, de barnásvöröses lombú. lxxxv

86 Lombhullató borbolyák Örökzöld borbolyák 2. ÖRÖKZÖLD FAJOK (termésük feketéskék) Berberis julianae Julián-borbolya lxxxvi

87 1,5 2,5 m-es, gömbölyded bokor, 8 cm hosszú, széles lándzsás, szúrósan fogazott, csillogóan zöld levelekkel. Hazája Közép-Kína. Méltán a legkedveltebb és leggyakrabban ültetett örökzöldjeink egyike. Szárazság- és várostűrése kiváló, erős hármas tövisei alkalmassá teszik az áttaposás veszélyének kitett parkrészek hathatós lezárására. A szélsősségek kivételével (nyirkos talaj, szik stb.) minden talajon és fekvésben felhasználható, napon és árnyékban egyaránt. A lombhullató cserjéktől eltérően hajtásnövekedése nyáron két vagy három hullámban történik, és többnyire csak augusztus végén fejeződik be. Az első növekedési hullámban fejlődött levelek ősszel sárgára, majd bíborvörösre színeződnek, végül lehullanak. Örökzöld Berberis fajok Berberis verruculosa Bibircses borbolya A B. julianaereemlékeztet kicsiben. 0,5 1 m magas, gömbölyded bokor, 1 3 cm-es levelekkel. Hazája Kína. Közepes vízigényű cserje, amit napra vagy inkább félárnyékba, kisebb-nagyobb foltokba telepítsünk. Berberis Jytte (B. candidula Jytte ) 1 m-es, gömbölyded bokrú, örökzöld cserje, 2 3 cm-es, hosszúkás levelekkel, aranysárga virágokkal és fehéren hamvas, kékeslila termésekkel. Nyugat-Európában a borbolyák faj- és fajtaválasztéka igen nagy. A kistermetű, örökzöld fajok-fajták közül a B.verruculosáhozhasonló B. candidula, a keskeny lándzsás levelű B. frikartii hibridek és a B. Klugowski érdemelnek említést. Valamennyien közepes igényűek, alacsony, összefüggő foltok vagy nyíratlan sövények kialakítására alkalmasak. lxxxvii

88 A Berberis nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítják. Az ősszel érő magot a terméshúsból kitisztítva azonnal rétegezni, tavasszal pedig vetni kell. Néha azonban így is elfekszik. A fajták közül a két Atropurpurea -t magvetéssel szaporítják, a magpopulációból idejében szétválogatva a nagy százalékban megjelenő piros egyedeket. Az egyéb fajtákat félfás dugványról szaporítják: a lombhullató fajokat július végénaugusztus elején, az örökzöldeket augusztus elejétől szeptember végéig. Mahonia levelek Mahonia Mahónia A Mahonia nemzetségbe tövistelen hajtású, örökzöld cserjék tartoznak. Mintegy 50 fajuk ismert. A nálunk telepítettek képviselői két nagy csoportba sorolhatók: az észak-amerikai és a kelet-ázsiai fajok csoportjába. 1. A levelek cm-esek. A levélkék szélén 2 5 nagy, tüskés fog van M. bealei A levelek cm-esek. A levélkék szelén 5-nél több, apró, szálkás fog van 2. lxxxviii

89 2. Tarackoló tövű. A levelek nem fényesek M. repens Nem tarackoló. A levelek fényes sötétzöldek M. aquifolium 1. ÉSZAK-AMERIKAI FAJOK Az észak-amerikai fajok a mi félszáraz vagy üde tölgyeseinkhez hasonló társulásokból kerültek hazánkba. Klímánkat és talajainkat ezért jól tűrik. Mahonia aquifolium Kerti mahónia 1 1,5 méter magas, bokros növekedésű, de nem tarackol. Levelei 7 9 levélkéjűek, fénylő sötétzöldek és ősszel napon megpirosodnak. Sárga, illatos virágai tömött fürtökben áprilisban nyílnak. Termése hamvas kékesfekete bogyó. Apollo Alacsony (60 cm), széles bokrú, sok hajtású cserje, matt zöld levelekkel és dús virágzással. Értékes talajtakaró. Hillary 1m magas, gyengén terjedő tövű. Hajtásai fakadáskor bronzvörösek. Dúsan virágzik. A gombásbetegségekre nem érzékeny. Talajtakarónak kiváló, magyar nemesítésű fajta. Mahonia repens Kúszó mahónia 0,5 méternél alig magasabb, tarackolva terjed. Levelei matt zöldek, ősszel nem színeződnek. Egyéb tulajdonságai az előző fajéval megegyeznek. Mindkét fajt már a XIX. században elterjedten ültették kastélyparkokba, temetőkertekbe, lombjukat pedig a koszorúkötészetben régóta felhasználják. Sok helyütt kivadultak és igen gyakran kereszteződtek. A M.aquifolium néven forgalmazott magcsemeték sem mindig egyöntetűek. lxxxix

90 Mahonia levéltípusok A M. aquifolium és a M. repens parkjaink, kertjeink értékes, edzett örökzöldjei lehetnének, temetőhangulatuk miatt azonban gyakran idegenkednek tőlük. Hátrányuk még a populáció kiegyenlítetlensége, valamint a lisztharmatra való elég nagy érzékenység. Ezek kiküszöbölésére hazánkban is folyik nemesítői tevékenység, mellette várható azonban a nyugat-európai fajták elterjedése. E fajták előnye még az ivartalan szaporításból adódó egyöntetűség, a kiszámítható méret, ill. növekedési jelleg, a gazdag tavaszi virágzás és az egészséges, gyakran csillogó sötétzöld lombozat. 2. KELET-ÁZSIAI FAJOK A kelet-ázsiai fajok közös jellemzője a magasabb termet, a ritkás ágrendszer és a merev, sok levélkéjű, igen szép rajzolatú levélzet. Ezek a fajok Kelet-Ázsiában a csapadékos, enyhe telű területeken élnek. Nálunk nagy részük már el is fagy. Mahonia bealei Törzses mahónia Viszonylag elterjedt ez a fagytűrő, 1 2 méter magas, ritkás ágú cserje, február márciusban hosszú füzérekben nyíló sárga virágokkal és nyáron érő, kék terméscsomókkal. Igényes faj, elsősorban Nyugat-Dunántúlon, hűvös klímában érzi jól magát. Az ország többi részein nagy parkok vagy kertek védett mikroklímájába, félárnyékba telepítsük, szoliterként. A Mahonia nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk (rétegezés után, elfekvésre hajlamos lehet), a fajtákat pedig augusztusi vagy szeptemberi félfás dugványozással. A tarackoló fajok, illetve fajták kisebb tételben tőosztással is jól szaporíthatók. xc

91 Ranunculaceae Boglárkafélék Clematis Iszalag II. rész. A díszfák és díszcserjék A nemzetség képviselői általában az erdőszélek, a ritka árnyékú erdők vagy a bozótosok liánnövényei. Közülük a nálunk is őshonos C. vitalba 10 12m magasra, a miénknél enyhébb és kiegyenlítettebb klímából származó C.montana 6 8m magasra, míg a dél-európai és kelet-ázsiai szülők keresztezéséből származó C. jackmanii és a többi nagyvirágú hibrid hazánkban legfeljebb 4 m-re kapaszkodik a periodikus visszafagyás vagy visszaszáradás miatt. Virágtakarójukat sziromszerű csészelevelek alkotják. Aszmagtermésük többnyire farokszerű bibeszálmaradványban végződik. A Clematis hibridek és fajták összehasonlítása a 8. táblázatban található. 1. A levélkék széle fűrészes vagy fogas 2. A levélkék széle ép vagy néha karéjos C. jackmanii 2. A levelek páratlanul szárnyasan összetettek C. vitalba A levelek hármasan összetettek C. montana Clematis vitalba Erdei iszalag Csaknem minden lombos erdőnkben vagy annak szélén megtalálható. Gyors növekedésű, szárazságtűrő faj. Fiatal erdősítéseknél az egyik legveszedelmesebb gyom, képes az egész újulatot elborítani, és ha nem védekeznek, megfojtani. Levelei általában 5 levélkéjűek, az egyes levélkék durván fogazottak vagy néha ép szélűek. Fehér virágai júniustól augusztusig sokvirágú, illatos bogernyőben nyílnak. Ősszel bozontos-szőrös terméstömegével is díszít. Hazája Európa, Kis-Ázsia. A legszerényebb díszt adó, de a legigénytelenebb Clematis faj, amit nagyméretű pergolák vagy kiszáradóban lévő fák befuttatására használhatunk. Alkalmas támfalak, meredek rézsűk vagy omló sziklafalak eltakarására és védelmére is. Clematis montana Hegyi iszalag 6 8 m magasra kapaszkodó kúszócserje. 4 lepellevelű, tányérszerűen szétterülő virágai már a kerti iszalagokra emlékeztetnek, de azokénál lényegesen kisebbek (4 5 cm átmérőjűek). Színük fehér. Az év folyamán csak egyszer, május júniusban nyílnak a vesszők oldalán. Hazája a Himalája, Közép- és Nyugat-Kína. Az előző fajnál valamivel igényesebb, de díszesebb. Télálló, közepes szárazságot még elvisel. var. rubens Kihajtásban pirosló levelű, rózsaszín virágú. A fajták közül a legkedveltebb. xci

92 Clematis levelek Clematis jackmanii (C. lanuginosa C. vitacella) Kerti iszalag Az első ide sorolt típust mintegy 150 éve állították elő. 3 4 m magasra kúszó cserje, egyszerű vagy hármas levelekkel. Virágai nagyok (8 14 cm átmérőjűek), 4 6 db széles, tányérszerűen szétterülő, sötét kékesibolya színű lepellevelekkel, melyek az az évi hajtásokon júniustól októberig többé-kevésbé folyamatosan nyílnak. A nagyvirágú iszalagok közül ez a legrégibb, a legedzettebb, és éppen ezért nálunk ez a legelterjedtebb. xcii

93 Clematis montana xciii

94 Clematis jackmanii Egyéb nagyvirágú Clematis hibridek xciv

95 A múlt század közepétől kezdve Nyugat-Európában több kelet-ázsiai faj bekeresztezésével a nagyvirágú és szebbnél szebb fajták egész sorát állították elő. Ezeket néha ugyancsak C. jackmanii néven hozzák forgalomba, de mindig a fajtanév megjelölésével. Célszerűbb a hazai és nemzetközi viszonylatban is gyakoribb a nagyvirágú Clematis hibridek elnevezés, ami után csak a fajtanevet tüntetik fel. A fajták skálája óriási: a hófehértől a rózsaszín és piros különböző árnyalatain keresztül egészen a mély sötétliláig terjed. Nagy részük nem új keletű. Többnyire lengyel vagy nyugat-európai szaporítóüzemekből kerül hazánkba, majd nálunk fokozatosan kikopik a szortimentből. Általában a legedzettebbek a sötétkék és részben a sötétrózsaszín virágú fajták, míg a halványkék, fehér és a fehér alapon rózsaszínnel sávozott lepellevelűek a kényesek közé tartoznak. A pusztulás gyakran egyes fajták fokozott talajigényére, a szárazsággal, a talaj nyári felhevülésével vagy téli átfagyásával szembeni érzékenységre vezethető vissza, de még gyakoribb az ún. klemátiszhervadás okozta pusztulás. A kór leginkább a fiatal telepítéseket károsítja: a hajtások egyik napról a másikra hirtelen elfonnyadnak. Szerencsés esetben a bokor tőből újra kihajt, de gyakoribb a teljes pusztulás. A betegség oka részben az élettani legyengülés, de a közvetlen pusztulást általában egy talajlakó gomba idézi elő, mely gomba a gyökereken, a gyökérnyakon keresztül károsít vagy már eleve a szaporítóanyaggal hoztuk magunkkal. Az egyes fajták toleranciája különböző, az érzékenyeknél nincs ellene biztos védekezés. Némileg segít a tő beárnyékolása, a laza, levegős talajkeverék, valamint a híg gombaölő szeres permetezés kéthetenként a májusi időszakban. A C. jackmanii és egyéb nagyvirágú hibridek elsősorban házikertbe, ritkábban az igen intenzíven fenntartott parkokba alkalmasak, kisebb pergolák, virágrácsok befuttatására. Az ország kiegyenlített klímájú, hűvös nyarú területei kivételével keleti fekvésben vagy félárnyékban érzik jól magukat. Tövüket télire takarni kell. Házikertben ajánlatos rendszeres metszésben részesíteni. A kerti klemátiszok metszési csoportjai Napjainkban külföldi, szakosodott Clematis-faiskolákból kis- és nagyvirágú kerti iszalagok sokasága kerül az országba és jelenik meg az árudákban. A fajok és fajták egyenként kis jelentőségűek és állandóan változnak, ezért azokat tankönyvünk csak táblázatos formában tartalmazza. Fontos viszont tudni a Clematiskatalógusokban, illetve a növény színes jeltábláján feltüntetett ún. metszési csoport jelentését, mivel az nem csak az illető növény metszési sajátosságaira, hanem annak igényeire (elsősorban a fagytűrésére), közvetve pedig a szülőfajok származására is utal. A klemátiszokat virágzási idejük szerint, habitusuk és metszésigényük szerint három alapvető csoportba sorolják: 1. metszési csoport. Az előző évi vesszők oldalrügyeiből korán nyíló kis- és közepes virágú fajok. Ebbe a csoportba tartozik a már ismertetett Clematis montana, valamint az egyéb közepes méretű és színes virágú fajok (pl. C. alpina, C. macropetala) fajtái. Kivétel nélkül fagytörők. Évente egyszer virágoznak május végén június elején. A virágzás után célszerű őket megmetszeni, eltávolítva a levirágzott részeket. Így a meghagyott vesszőrészek rügyeiből erőteljes új hajtásokat fejlesztenek, amelyek a nyár második felében termőrügyekkel berakódva a következő év késő tavaszán újra gazdag virágdíszt produkálnak. 2. metszési csoport. Vesszőn és hajtáson egyaránt virágzó, korán és későn (is) nyíló nagyvirágú fajták. Ebbe a csoportba tartozik a C. jackmanii, valamint a legedzettebb nagyvirágú klemátisz hibridek. Első virághullámukat május végén-június elején az előző évivesszők rövid oldalhajtásain hozzák, majd azt az erőteljes új hajtásokon megjelenő másod- (harmad-) virágzások követik. Többnyire télállóak. Kora tavasszal kell őket metszeni, az új hajtások megjelenése előtt. A metszésnél eltávolítjuk az elhalt és sérült szárakat, de meghagyjuk az összes egészséges és nagy rügyű vesszőt: ezek ugyanis az első virágzás letéteményesei. 3. metszési csoport. Az idei hajtáson virágzó, kései nyílású fajok és fajták. A 3. metszési csoporton belül megkülönböztetjük: a. Későn nyíló, nagy virágú és a b. Későn nyíló, kis virágú klemátiszokat a) Későn nyíló, nagy virágú fajták A legszebb, de egyben a legkényesebb klemátiszok tartoznak ebbe a csoportba. (A már említett fehér, halványkék vagy sávozott leplű szétterülő virágúak.) Elvileg valamennyi rügyükből virágzóképes hajtást hoznak, de a legfelső (virágot is tartalmazó rügyeik) télen többnyire megfagynak és csak az alulról induló xcv

96 leveles hajtások oldalán differenciálódnak, majd fejlődnek virágok június végétől egész nyár elmúltáig. Metszés nélkül is alulról hajtanak ki, mert a fölső részük megfagy. b) Későn nyíló, kis virágú fajták Virágaik viszonylag kicsik (2 4 cm-esek) csillag vagy harang alakúak és néha egész különleges (sötétlila, piros vagy aranysárga) színűek. Vesszőik télen nem fagynak le, de virágot csak az idei hajtáson differenciálnak, így a virágnyílás június végétől indul és szeptemberig tart. Metszés nélkül felülről hajtanak újra, ezért a bokor alja kopasz marad. A 3. metszési csoport képviselőit (nagy és közepes virágúakat egyaránt) kora tavasszal kell metszeni, az új hajtások megjelenése előtt. Ennek során az összes előző évi vesszőt, néhány erőteljes rügy meghagyásával, a talajszint felett cm-re visszavágjuk. A meghagyott rügyekből erős új hajtások fejlődnek, melyek a nyár közepétől folyamatosan és gazdagon virágoznak. A Clematis nemzetség szaporítása: A tiszta fajok magját érés után azonnal a szabadba vetjük. A C. montana fásdugványról is szaporítható. A nagyvirágú fajták hagyományos szaporításmódja a téli üvegházi oltás volt, egyrügyes szemlapok felhasználásával, a C.viticella vagy C.vitalba gyökérdarabjaiba vagy fiatal magcsemetére. Jelenleg leggyakoribb a speciális módon elvégzett és feltétlenül hormonkezeléssel is kiegészített zölddugványozás. Kisebb tételek hullámos bujtással is szaporíthatók Hamamelidaceae Varázsmogyorófélék Parrotia Varázsfa Parrotia persica Perzsa varázsfa, perzsafa Kezdetben lassan növő, kúpos termetű bokor, ami idős korára 8 10 m magas, többtörzsű fává, ill. bokorfává fejlődik. Alsó ágán kérge idősebb korban a platánéhoz hasonló lapokban válik le, levelei ősszel sárgára vagy (gyakrabban) csodálatos lilás bíborpirosra színeződnek. A kihajtás előtt nyíló bársonyos barnáspiros, apró virágai nem feltűnőek. Hazája a történelmi Perzsia északi része (ma: Észak-Irán és a Kaukázus déli területei). Védett és meleg fekvésbe való, az átlagosnál valamivel bővebb, de azért gyérebb vízellátást is elvisel. Megél nagy fák árnyékában is, de igazán szépen csak napon színeződik. Tűzmadár Új magyar fajta, rózsaszínűen kihajtó, majd ősszel tartósan és intenzíven bíborvörös levelekkel. Szaporítása: Magot nálunk ritkán hoz, ezért mind az alapfajt, mind említett fajtáját többnyire zölddugványról szaporíthatjuk május végén vagy június elején. A dugványokat télire szaporítóágyban hagyjuk, és csak a következő év tavaszán, a rügyfakadás idején cserepezzük be. Rügyei érzékenyek a szürkepenészre, ezért télen ajánlatos 3 4 alkalommal gombaölő szerrel permetezni, ill. beöntözni. xcvi

97 Parrotia persica, Platanus hispanica habitus xcvii

98 Parrotia és Platanus levelek xcviii

99 Platanaceae Platánfélék Platanus Platán A nemzetségből három faj érdemel említést: II. rész. A díszfák és díszcserjék 1. A levelek 5 7 keskeny hasábúak. A kocsányon 3 vagy több gömbvirágzat van A levelek 3 5 karéjúak. A kocsányon 1 2 gömbvirágzat van 2. A levél szélessége és hossza egyenlő. A gömbvirágok száma a kocsányon többnyire 2 A levél szélesebb, mint hosszabb. A gömbvirágzatok száma a kocsányon 1 P. orientalis 2. P. hispanica P. occidentalis Platanus orientalis Keleti platán Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia m-es fa. Kérge apró cserepes, levelei ékvállúak, mélyen karéjosak, a virágkocsányon 3 5 apró gömbvirágzat van. Kissé fagyérzékeny. Platanus occidentalis Nyugati platán Hazája Észak-Amerika déli területei m magasra nő meg. Kérge nagy lapokban válik le, levelei sekélyen karéjosak, a levélváll egyenes vagy kissé szíves, a virágkocsányon egy nagyméretű gömbvirágzat van. Nem fagyérzékeny. Az említett két fajjal tiszta formában csak arborétumokban, botanikus kertekben találkozhatunk. Platanus hispanica (P. acerifolia, P. hybrida) Közönséges platán (P.occidentalis P. orientalis) m-es, terebélyes koronájú fa. Morfológiai bélyegei a két szülő között képeznek átmenetet. A platánok gyorsan felnövő, hosszú életkort és hatalmas termetet elérő fák. Hazájukban a miénknél lényegesen melegebb klímában, patakok vagy folyók partján élnek, a nyirkos talajt és a meleget kedvelik. Levelük többnyire nem természetes úton hullik le, hanem a fagyok megérkezése miatt. Ennek ellenére kiválóan tűrik a klímánkat és Európa-szerte több évszázada telepítik őket. Nálunk a XIX. század elejétől váltak különösen népszerűvé ( platánkorszak ) kezdetben a nagy kastélyparkokban, később pedig utcafásításra is felhasználták. Fővárosunk történeti fasorainak jó része is platánból áll(t). A városi ártalmak fokozódásával azonban a platán csaknem teljesen kiszorult a lakóterületi utcákról és a meglévő fasorok is pusztulóban vannak. Ennek fő okai az út és járdafelületek hermetikus burkolása, a sózás, a fokozódó forgalom és az ebből adódó erőteljes légszennyeződés. Együttes hatásukra (de főként a víz és a levegő hiánya miatt a talajban) a platánok élettanilag legyengültek, és a járványszerűen terjedő apiognomóniás betegség és a platán-csipkéspoloska könnyű prédájává válnak. Továbbra is nagy figyelmet érdemel azonban a platán a városi közparkokban és a lakótelepi parkokban, mivel gyorsan nagyra nő és mégsem válik törékennyé. Újabban az USA-ból apiognomónia-rezisztenciára szelektált fajtákat (pl. P. occidentalis Bloodgood ) hoztak be, és a hazai szelekció is megindult e téren. A Platanus nemzetség szaporítása: A platánok legegyszerűbben tavaszi magvetéssel szaporíthatók. A magot benedvesítve az elvetés előtt ajánlatos 1 2 napig meleg helyen fóliazacskóban előcsíráztatni (május elején). A hibrid eredetűek Nyugat-Európában visszafagynak, ezért ott fagyálló klónokat szaporítanak. Ezek egy részét nagy faiskoláink újabban ugyancsak szaporítani kezdték (főleg export célokra) közönséges fás dugványról vagy kalapácsos dugványról. Az USA-ban névvel ellátott klónok vannak forgalomban, melyek értékét a betegségellenállóság, a szép, szabályos koronaforma, több esetben pedig a piros őszi lombszíneződés adja. xcix

100 Buxaceae Puszpángfélék Buxus Puszpáng II. rész. A díszfák és díszcserjék 1. A levél a közepénél vagy az alatt a legszélesebb. A hajtás többnyire kissé szőrös A levél a közepe fölött a legszélesebb. A hajtás többnyire kopasz B. sempervirens B. microphylla Buxus sempervirens Örökzöld puszpáng Tömött ágrendszerű, fényes, apró levelű, 3 6m-es, örökzöld bokor, néha kis fává is megnő. Április májusban nyíló, illatos, zöldes virágai nem feltűnőek. Hazája a Földközi-tenger környéke és Nyugat-Ázsia. Magyarországon ültetve sokfelé megtalálható, elsősorban temetőkben és régi kastélyparkokban. Előszeretettel használták barokkos elemek (kacskaringós sövények, szabályos gömb- vagy egyéb formák) kialakítására, mivel kiválóan tűri a nyírást. Közepes igényű mezofiton, félárnyékos fekvést kedvel. Az átlagosnál valamivel szárazabb, napos helyen is megél, de itt a puszpángszúnyog erősen károsítja, kemény teleken pedig a lombja fagyfoltos lesz. A mélyárnyékot még a vadgesztenyéét is tűri, a városi szennyezett levegőre nem kényes. Közparkjainkban temetőhangulata miatt kissé idegenkednek tőle, pedig jó tulajdonságai miatt több figyelmet érdemelne. Aurea 1,5 2,5 m magasra nő. Levelei kihajtáskor (és a hajtásvégeken) aranysárgák, később sárgászöldek, majd sötétzöldek. Aureovariegata, Argenteovariegata Sárga-, ill. fehértarka levelűek. Az alapfajnál igényesebbek és kiméra jellegük miatt könnyen visszazöldülnek. Suffruticosa Sövénybuxus Lassú növekedésű, sűrű bokor. Nyírás nélkül gömb alakú. Alacsony, nyírott szegélysövénynek alkalmas. Buxus levelek Buxus microphylla Kislevelű puszpáng Alacsony, 1 m körüli, gömbölyded bokrú, néha elterülő ágú cserje. Levele visszás-tojásdad, 8 25 mm-es. Japánból származik, de ott vadon nem ismert. Faulkner 1 1,2 m magas, ellaposodó, félgömb alakú koronát nevel. Levele tompazöld. A Buxus nemzetség szaporítása: félfás dugványozás a nyár végén Ulmaceae Szilfélék c

101 1. A levél főere szárnyasan elágazó. A termés lependék Ulmus A levél főere a levélvállnál 3 részre ágazik. A termés gömbös, csonthéjas Celtis Ulmus Szil A nemzetség képviselői jellegzetes előfutár fafajok valamelyik klímazonális erdőövben. Korábban parkjaink szép és hosszú életű fái voltak, az apró levelű mezei szil pedig kiváló nyírott sövényt adott. Jelentőségük az utóbbi időben erősen megcsappant, a fák létét veszélyeztető szilfavész elterjedése miatt. A betegség ellen kémiai védekezés gyakorlatilag lehetetlen. Járhatóbb út a szilfavésznek ellenálló fajok vagy fajták alkalmazása. Hazai sziljeink kivétel nélkül érzékenyek a betegségre (különösen a mezei szil). Az exóták közül az U. pumila var. arborea bizonyult ellenállónak. Nyugat-Európában több olyan fajtát forgalmaznak, melyet az ottani klímában gyakorlatilag nem károsít a szilfavész. Kérdés azonban, hogyan fognak viselkedni hazánk lényegesen kedvezőtlenebb klimatikus viszonyai közt. Időközben a hazai szilpopulációkból a szilfavészérzékeny egyedek jórészt kipusztultak, az ellenálló típusok pedig (természetes szelekció révén) felszaporodtak. Elképzelhető ezért, hogy e szép és szívós fák zöldfelületi jelentősége ismét nőni fog. 1. A levél 2 6 cm hosszú U. pumila var. arborea A levél 6 16 cm hosszú A levél fonáka sűrűn lágy szőrös. Az érzugok nem szakállasak U. laevis A levél fonáka kopasz, az érzugok szakállszőrösek Az oldalerek száma A levélnyél 6 12 mm-es U. minor Az oldalerek száma A levélnyél 3 6 mm-es U. glabra 1. NAGYLEVELŰ FAJOK (8 16 cm-es levelekkel) Ulmus laevis Vénicszil méterre növő, terebélyes fa. Levelei nagyok, erősen aszimmetrikusak, fonákjuk molyhos. A termés hosszú kocsányú. Hazája Közép- és Kelet-Európa. Nálunk főleg a síkvidéki folyók mentén, ligeterdőkben fordul elő. Normál talajviszonyok közé vagy folyóvíz mellé, nyirkos talajra ültethető. Gyenge sziken is megél. Ulmus glabra (U. scabra, U. montana) Hegyi szil A vénicszilhez hasonló termetű fa. Levelei annak leveleinél valamivel nagyobbak, fonákuk csak az érzugokban gyéren szakállas, egyébként kopasz. Egyes levelek a csúcsuk felé háromkaréjúak. A termés ülő. Hazája Eurázsia. Magyarországon hegyvidéken, a bükkös övben vagy nyirkos talajon, patakok mentén fordul elő. Jó talajviszonyok közé való. Pendula Ágai lefelé csüngenek. 2. KISLEVELŰ FAJOK (10 cm-nél rövidebb levelekkel) Ulmus minor (U. campestris, U. carpinifolia) Mezei szil ci

102 20 25 méteres, hosszúkás, szabálytalan koronájú fa. Kezdetben bokortermetű és gyökérsarjakkal terjed. A levél széle kétszeresen fogazott, a fonáka az érzugokban szakállszőrös. Hazája Észak-Afrikától Közép- és Dél-Európán keresztül Nyugat-Ázsiáig terjed. Hazánkban sík- és dombvidéki erdőben vagy folyók mentén, tölgy-kőris-szil ligeterdőkben fordul elő. Az átlagosnál nyirkosabb, szárazabb termőhelyeken is jól megél, némi sziket is elvisel. Sajnos, a szilfavésszel szemben ez a faj a legérzékenyebb. Ulmus pumila var. arborea(u. turkestanica) Turkesztáni szil méter magasra növő, szabálytalan, laza koronájú fa. A levél széle egyszeresen fogazott. Hazája Turkesztán. Igénytelen faj, közepesen szárazság- és sziktűrő. A szilfavésznek hazánkban és világszerte ez idáig ez a faj, illetve változat mutatkozott a legellenállóbbnak. Sziktűrő képessége miatt erdészeti célra már nagy mennyiségben ültetik, erdősávok lezárására vagy az alsó koronaszintek kialakítására. (Maga az alapfaj nálunk csak néhol, gyűjteményekben található.) Puszta Bokorfává vagy kis fává nő, parképítészeti szempontból is figyelmet érdemel. Erdészeti nemesítésű. Az Ulmus nemzetség szaporítása: Azalapfajokat magvetéssel szaporítják. Magja májusban érik és azonnal el kell vetni, még abban az évben kikel. A fajtákat tavasszal, 2 3 éves oltógallyal oltják vagy ősszel szemzik. cii

103 Ulmus és Celtis levelek ciii

104 Ulmus és Celtis habitus Celtis Ostorfa A nemzetség képviselői hazájukban szívós előfutár vagy pionír fafajok. 1. A levelek fonáka sűrűn szőrös. A kéreg sima C. australis civ

105 A levelek fonáka kopasz vagy csak az erek mentén szőrös. A kéreg bibircses rücskös C. occidentalis Celtis occidentalis Nyugati ostorfa méteres, terebélyes koronájú fa, mélyen lehajló ágakkal. Levelei kihegyezett tojásdadok, ferde vállúak, fonákok csak az erek mentén szőrös. A kéreg bibircses. Ősszel érő, apró, édes húsú, csonthéjas termése vörösbarna színű. Hazája Észak-Amerika. Magyarországon gyakran ültetik, elsősorban városi sorfának. Gyakran ki is vadul. A városi körülményeket szárazság, szennyezett levegő, sózás az Ailanthushozcsaknem hasonlóan jól tűri. Száraz helyen azonban nem nő nagyra. Hátránya, hogy a közlekedést zavaró, lehajló ágai miatt rendszeresen fel kell metszeni a koronáját. Jó törzsnevelő típusok felszaporítása és új fajták előállítása folyamatban van. Celtis australis Déli ostorfa méteres, felfelé törő koronájú fa, sima kéreggel. Levelei valamivel keskenyebbek az előző faj leveleinél, fonákuk sűrűn szőrös. Hazája Észak-Afrika, Dél-Európa, Nyugat-Ázsia. Fény- és melegigényes, a városi viszonyokat az előző fajhoz hasonlóan tűri. Utcafásításra jobban megfelelne, mivel ágai nem hajlanak le. A faiskolák azonban nem szívesen szaporítják, mert fiatalon igen fagyérzékeny. Ezért újabban Olaszországból importálnak félkész növényeket (suhángot vagy 8/10 cm törzskörméretű fát) és ezeket készre nevelik. A Celtis nemzetség szaporítása: Magvetés (rétegezés után) tavasszal a szabadba. A faiskolákban rossz törzsnevelők. Léteznek jó törzsnevelő fajtái (vagy fajtajelöltjei) is: oltással való elszaporításuk, kipróbálásuk folyamatban van. A kész növényeket legjobb áprilisban, közvetlenül a rügyfakadás előtt állandó helyükre ültetni, mert begyökeresedésükhöz magas talajhőmérsékletet igényelnek Moraceae Eperfafélék 1. A hajtások tövisesek Maclura A hajtások nem tövisesek Az összenőtt pálhák lehullása után szárölelő keskeny csík marad. Az áltermés körte alakú, sima Ficus A szabadon álló pálhák lehullása után szárölelő 3. keskeny csík nem marad. Az áltermés elhúsosodó epergyümölcs 3. A nővirágzat barkaszerű. A terméságazat hosszúkáshengeres vagy tojás alakú A nővirágzat és a terméságazat gömb alakú Morus Broussonetia Morus Eperfa 1. A levéllemez vékony; felül sima, alul gyéren szőrös M. alba A levéllemez vastag; felül érdes, alul érdesen szőrös M. nigra Morus alba Fehér eperfa cv

106 10 15 méteres, gömbölyded koronájú fa. A levéllemez vékony, alul gyéren szőrős. A levelek egy része mélyen karéjos. Virágai jelentéktelenek. Fehér, piros vagy fekete, édes epergyümölcse nyáron érik. Hazája Kína, ahonnan a selyemhernyók kizárólagos táplálékául szolgáló lombja miatt csempészték ki és honosították meg először Közép-Ázsiában, majd Európában is. Hazánkban régen tömegesen ültették, főleg út menti sorfának. A XX. század elején gyakori volt a falusi kertekben is: termését frissen fogyasztották vagy pálinkát főztek belőle, kemény fájából hordódonga, kocsikerék talpa készült. A selyemhernyó-tenyésztés háttérbe szorulása (a műszálak elterjedése) óta az alapfajt alig ültetik. Ehető termése higiéniai szempontból inkább hátránynak, mint előnynek számít. Fényigényes. Napra telepítve a szikes és a túl száraz területek kivételével csaknem mindenhol megél, így nyirkos, mozgóvizes talajon is. A Duna árterén kivadulva gyakori a fűz-nyárasok és a tölgy-kőris-szil ligeterdők zónájában. Magas, nyírott sövény kialakítására alkalmas. Az amerikai fehér szövőlepke és az eperfapajzstetű károsítja. Pendula Függőlegesen lecsüngő vesszejű, tipikus szomorú alak. A legelterjedtebben ültetett fajta. Fegyvernekiana - Magas törzsre oltva tömött, ernyő alakú koronát nevelő fajta, rövid szártagokkal és maximum 4 5 m koronaátmérővel. Termést nem hoz. Magyar fajta. cvi

107 cvii

108 Morus,Broussonetia, Ficus levelek Morus nigra Fekete eperfa 8 10 méteres, ellaposodó koronájú, többnyire tövétől ágas fa. Levele vastag, bőrnemű, felül érdes, sötétzöld, alul érdesen szőrös. A levelek tagolatlanok, csak kivételes esetben karéjos 1 2 levél. Hazája Nyugat-Ázsia. Nálunk kellemesen savanykás ízű, fekete terméséért elsősorban házikertekben gyümölcsfaként ültetik. Védett, meleg fekvést, laza talajt kedvel. Közepes szárazságtűrő, fényigényes. A Morus nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magról szaporítjuk április végén. A fajtákat és a M. nigrát többnyire május júniusban pattintott szemzéssel, tavasszal szabadföldi vagy téli üvegházi oltással szaporítják. Az alany M. alba. A M. alba fajtái (serkentőszerrel kezelve) zölddugványról, néha pedig fás dugványról is gyökereztethetők. cviii

109 Morus,Broussonetia, Maclura habitus Broussonetia Papíreperfa Broussonetia papyrifera Kínai papíreperfa méterre növő, ernyős vagy gömbölyded koronájú, legtöbbször rövid törzsű, vagy az aljától szélesen elágazó fa. Levelei fonákukon molyhosak. Kétlaki virágaik jelentéktelenek. Érdekes áltermése ősszel érik, a zöld gömbből a magvak narancspiros, nyelvszerű nyúlványokon lógnak. cix

110 Hazája Kelet-Ázsia. Laza talajt, védett, napos fekvést kíván, néha visszafagy, de tőből ismét kihajt. Szaporítása: Magvetés tavasszal üveg vagy fólia alá. Gyökérsarjak felszedése Maclura Narancseperfa Maclura pomifera (M.aurantiaca) Tövises narancseperfa 8 10 méteres, többnyire ferde törzsű fa vagy magasra növő cserje. Zöldesszürke vesszői tövisesek. Levelei fénylő sötétzöldek, megtörve tejnedvet eresztenek. Virágai kétlakiak, jelentéktelenek. Terméságazata a narancsra emlékeztető, 8 14 cm átmérőjű, rücskös felületű, sárgászöld, húsos gömb. Hazája Észak-Amerika déli része. Fénykedvelő és melegigényes, a talaj iránt a szélsőségek kivételével közömbös. A sziket közepesen bírja. Tövises ágai miatt telekhatároló sövénynek gyakran ültetik. Bár bírja a metszést, nem jó sövénynövény, mert túl erőteljesen fejlődik és könnyen felkopaszodik (fényigényes). Fiatalon fagyérzékeny, szigorú teleken vagy nyirkos talajon a be nem érett vesszők később is elfagyhatnak. Szaporítása: magvetés tavasszal Ficus Fikusz Ficus carica Fügefa 3 6 m magas, vastag ágú, lombhullató cserje cm-es levelei 3 5 karéjúak vagy hasábúak, sötétzöldek. Évente elhúzodottan, tavasztól őszig, 2 3-szor virágzik. Virágzata körte alakú, belsejében sok apró virággal. Az 5 8 cm-es fügegyümölcs gömb vagy körte alakú, júliustól októberig érik. A kelet-mediterráneumból származó fajt Magyarországon néhol házikertekben ehető gyümölcséért termesztik. Nálunk csak a tavaszi virágzásból kapunk biztosan élvezhető termést. Védett, meleg fekvést, laza talajt kíván. Mélyen karéjos leveleivel szép, déli karaktert adó dísze a kertnek, de közparkba ehető termése és fagyérzékenysége miatt nem való. Történeti kertekben mint régi kultúrnövény is felhasználható, elsősorban az ország déli részein és a történelmi borvidékeken. Szaporítása: Félfás dugványozás július augusztusban, feltöltéses bujtás vagy fásdugványozás Betulaceae Nyírfélék 1. A téli rügyek nyelesek. A tobozszerű terméságazat télire is a fán marad A téli rügyek ülők. A hengeres terméságazat ősszel szétesve lehull Alnurs Betula Betula Nyír A nemzetség képviselői a hűvös, humid klímájú vidékek pionír fái. Törzsük többnyire fehér vagy sárgásbarna, az idős alsó részen fekete, repedezett. A levelek szórt állásúak. Egylaki virágaik nem díszítők, a porzósak barkában, a termősek füzérben csoportosulnak. Termésük érés után szétesik, a lapos makkocskák szárnyasak. Ha elég nedvességet és fényt kapnak, a talaj iránt nem igényesek (alkalmasak pl. meddőhányókra is), és a légszennyezést is elég jól elviselik. 1. A fiatal hajtások és levelek kopaszak B. pendula A fiatal hajtások és levelek szőrösek B. pubescens Betula pendula (B. alba, B. verrucosa) Közönséges nyìr Gyorsan 15 20méterre növő, laza, karcsú koronájú fa, lecsüngő, vékony vesszőkkel. Háromszög vagy rombusz alakú levelei ősszel sárgára színeződnek. cx

111 Hazája Eurázsia. Nálunk elsősorban a hűvösebb, csapadékosabb országrészekben él (erdei tisztásokon, irtásokban, nyíres fenyéreken), de elvétve az alföldi homokbuckák horpadásaiban is találkozhatunk vele. Fényigényes, a talaj vagy a klíma iránt viszont nincsenek különösebb igényei: normál viszonyokat kíván, kisebb szárazságot még elvisel. Fehér kérgével, kecses habitusával északias hangulatú, karakteres dísze a kertnek. Bìbor Lombja intenzívebb piros, habitusa pedig tömöttebb, mint a Porpurea fajtáé. Magyar nemesítésű fajta. Crispa (f. dalecarlica) Levelei mélyen szeldeltek, vesszői hosszan lelógnak. Fastigiata Oszlopos növésű. Purpurea Levelei sötétpirosak Tristis Habitusa az alapfajéhoz hasonló, de az oldalágak és a vesszők hosszan, ívesen csüngenek. Youngii Kis ívben lecsüngő ágú, szomorú fajta. cxi

112 Betula, Alnus, Corylus habitus Betula pubescens Szőrös nyír Az előző fajhoz hasonló megjelenésű, de valamivel felállóbb ágrendszerű fa, a vesszők vége nem bókol. A fiatal hajtások és a levelek szőrösek. Hazája Közép-Európától Szibériáig terjed, nálunk a Nyugat-Dunántúlon és a Nyírségben, elsősorban nyirkos, lápos területeken fordul elő (nyír- és fűzlápok, fenyéresek). Fásításra ritkán használják. cxii

113 Nyugat-Európában még számos egyéb szép Betula fajt ültetnek, ezek időnként a hazai faiskolákban, kertészeti árudákban és a parkokban is felbukkannak. A Betula nemzetség szaporítása: Az alapfajokat legjobb a nyár közepén (júliusban) vetni, mihelyt a magvak viaszérésben vannak, így még abban az évben kikelnek. Árnyékoló alá, takarás nélkül vessük (fényen csírázik). A teljes érésben begyűjtött mag szárazon tárolva a következő év tavaszán is vethető. A fajtákat hagyományosan, alvószemzéssel vagy télvégi, üvegházi oltással szaporították. (Az oltó- vagy szemzőgally kétéves rész is lehet.) Napjainkban egyre elterjedtebb a mikroszaporításuk, erre szakosodott üzemekben, illetve laboratóriumokban Alnus Éger 1. A levél fonáka zöld, a csúcsa lekerekített vagy kicsípett A levél fonáka kékesszürke, a csúcsa hegyes A. glutinosa A. incana Alnus glutinosa Enyves éger 20 méter magasra növő, keskeny kúpkoronájú fa. A levelek csúcsa kicsípett, a fiatal hajtások enyvesek. Hosszan lecsüngő porzós barkái lombfakadás előtt díszítenek. Lombja ősszel zölden hull le. Hazája Eurázsia, Észak-Afrika. Nálunk dombvidéki patakok mentén, a síkvidéken pedig égerlápokban, ligeterdőkben gyakori. Bár jó talajviszonyok közt is megél, elsősorban nyirkos helyre való. A pangó vizet is jól tűri. Sok kerti fajtája van, ezek nagy része különböző mértékben szeldelt levelű ( Laciniata, Incisa, Imperialis ), nálunk azonban általában csak az alapfajt szaporítják. Alnus incana Hamvas éger méteres, kúpos koronájú fa, levelei az előző fajénál kisebbek, a csúcsuk hegyes. A fiatal hajtások szürkék, nem enyvesek. Hazája Eurázsia. Magyarországon főleg hegyvidéki patakok mentén fordul elő. Jó kerti viszonyok közé vagy mozgóvizes területekre ültethető. Az Alnus nemzetség szaporítása: Az alapfajok magját február márciusban vetjük. A fajták téli üvegházi oltással szaporíthatók. cxiii

114 Betula, Alnus levelek Corylaceae Mogyorófélék Corylus Mogyoró Február márciusban nyíló porzós barkáikkal szép tavaszi díszt adnak. 1. Fatermetű. A levélnyél 2 4 cm hosszú. A kupacs mélyen rojtos-cafrangos, kemény C. colurna Cserje. A levélnyél 1 1,5 cm-es. A kupacs nem fásodó A kupacs rövidebb vagy olyan hosszú, mint a makk, és kb. a feléig hasogatott A kupacs csőszerű, palack alakú, kb. kétszer olyan hosszú, mint a makk, és csak a csúcsán behasogatott C. avellana C. maxima Corylus avellana Közönséges mogyoró 3 5 méteres bokor, sűrűn növő, egyenes vesszőkkel. Hajtásai és a levélnyél mirigyesszőrösek, a nyár végéig nem kopaszodnak le. A kupacs nem hosszabb a termésen, mint a makk, kb. a feléig rojtosan hasogatott. Hazája Európa, Kis-Ázsia. Hazánkban főleg vegyes lombos erdőkben, tölgyesek szélén él. Közepes szárazságtűrő, a talaj iránt közömbös. cxiv

115 Contorta Ágai dugóhúzószerűen csavarodottak. Gyenge növekedésű. Fuscorubra Levelei kihajtáskor sötétvörösek, majd barnásvörösek, júniustól zöldek. Corylus maxima Csöves mogyoró Az előző fajhoz hasonló megjelenésű. Hajtásai kezdetben mirigyszőrösek, de kb. a nyár közepére lekopaszodnak. Termésén a kupacs kb. kétszer olyan hosszú, mint a makk, a vége csőszerűen összeszűkül. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Igényesebb, mint a közönséges mogyoró, jó kerti viszonyok közé való. Egyes fajtáit gyümölcséért termesztik. Ezek a házikertben mint dísznövények is felhasználhatók, önmeddők és fényigényesek. Purpurea Vérmogyoró A legszebb színes levelű cserjék egyike. Lombja a kihajtástól kb. a nyár közepéig sötétvörös. Napra ültessük, különben bezöldül. Corylus colurna Török mogyoró méter magas, különösen fiatalon igen szabályos, kúpos koronájú fa. Kérge már a kétéves ágakon is világosszürkén parásodik. A mélyen rajtos kupacsú termések gomolyszerű, gömbölyded terméságazatot alkotnak. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Fény- és melegigényes, a szárazságot és a városi levegőt közepesen tűri. A legszebb parkfák egyike, különösen, ha tövétől ágas. Alkalmas utcafásításra is, de ehető termése miatt balesetveszélyes (a gyerekek felmásznak rá). Sorfának nevelve lassabban indul, mint bokorfaként. Faja rózsafa néven értékes bútorfa. A Corylus nemzetség szaporítása: Magvetés (rétegezés után) tavasszal, a szabadba. A fajtákat többnyire sugaras bujtással, ritkábban nyári zölddugványozással szaporítják. A C.alvellana Contorta nem gyökeresedik, ezért oltani kell (télen, üvegházban, C.avellana vagy C.colurna magoncra). cxv

116 Corylus levelek Carpinaceae Gyertyánfélék Carpinus Gyertyán cxvi

117 1. A levelek 6 12 cm hosszúak. A kupacs 3 karéjú C. betulus A levelek 3 5 cm-esek. A kupacs ferdén tojásdad alakú C. orientalis Carpinus betulus Közönséges gyertyán méter magas, gömbölyded koronájú fa. Törzse csavarodott, gyakran kissé bordás, szürke kérge sokáig sima marad. Hosszúkás tojásdad levelei ősszel sárgára színeződnek. Egylaki, jelentéktelen virágai a vesszőn tavasszal jelennek meg. Makkocska termése a 3 karéjú kupacs tövében található. Hazája Európa, Kis-Ázsia, Irán. Nálunk főleg hűvösebb hegyvidéki erdőkben fordul elő a tölgyesek és a bükkösök öve közötti átmeneti zónában (gyertyános tölgyesek öve), az előző két fafajjal elegyesen, ritkábban elegyetlen állományban. Mezofiton, az árnyékot jól tűri. Jól metszhető, nyírott magas sövény kialakítására is alkalmas. Fastigiata Erős növekedésű, széles oszlopforma. Pendula Széles ernyő alakú, szomorú változat. Ágai először vízszintesen állnak, majd ívesen lehajlanak. Carpinus betulus és Ostrya carpinifolia habitus Carpinus orientalis Keleti gyertyán 5 8 méteres bokorfa, a közönséges gyertyánnál feltűnően kisebb levelekkel, vékonyabb ágakkal, a termésen pedig tojásdad kupacslevelekkel. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, nálunk a Vértes néhány védett helyén él vadon. Védett növény! A Carpinus nemzetség szaporítása: Magvetés ősszel vagy rétegezés után tavasszal a szabadba. A fajták téli üvegházi oltással szaporíthatók. Az oltáshoz egy- vagy kétéves nemes részt használjunk. (Az egyéves vesszők néha túl vékonyak és nehezen olthatók.) cxvii

118 Carpinus, Fagus, Castanea levelek Fagaceae Bükkfélék A család képviselői csaknem kivétel nélkül valamely klímazonális öv uralkodó fafajai (fő fajai). A szukcesszió csúcspontján jelennek meg, akkor, amikor az előző növények (pionírok, majd az előfutárok) már mélyrétegű, tápdús és jó víztartó képességű talajt készítettek elő számukra. Bírják a kezdeti árnyékolást, igen kitartóan és nagyra nőnek. E tulajdonságaik révén, ha közben nem bolygatják az erdőt, túlélik és túlnövik az előfutárokat. Hazánkban a bükk és a honos tölgyek a legfontosabb erdészeti fafajok közé tartoznak. 1. A kupacs a makkot csak részben borítja. A levél legtöbbször szárnyasan karéjos vagy osztott A kupacs kezdetben a makkot teljesen beborítja. A levél ép szélű vagy fogazott Qnercus A levelek ép vagy hullámos szélűek Fagus A levelek széle fogazott Castanea Fagus Bükk Fagus sylvatica Közönséges bükk méter magas, boltozatos koronájú fa, hengeres törzzsel és sima, szürke kéreggel. Nem feltűnő, egylaki virágai lombfakadás után április májusban jelennek meg. Termése 3 élű makk, melyből 2 darabot puha tüskéjű, éréskor felnyíló kupacs vesz körül. Hazája Európa. Nálunk a magasabb hegyekben vagy lejjebb, a hűvös szurdokvölgyekben állományképző (bükkös öv). Igényes mezofiton. Későn lombosodik és igen mély árnyékot ad. Lombja ősszel aranysárgára színeződik. cxviii

119 Atropunicea Vérbükk Levele a kihajtáskor sötétpiros, később barnáspiros, párás helyen egészen a nyár végéig. Dawyck ( Fastigiata ) Fiatalon keskeny, később kissé elterebélyesedő oszlopforma. Laciniata Levelei szeldeltek, kevésbé elterjedt, mint az itt felsorolt fajták. Pendula Az alapfajjal közel azonos méreteket is elérő, hullámzó felületű, kúpos koronájú fa, többségében vízszintesen álló, csüngő végű ágakkal. A szomorú változatoknál megszokottól eltérően gyökérnyakba oltva hozzák forgalomba. Purpurea Pendula Csüngő koronájú, piros levelű, lassú növekedésű fajta. Zlatia Levelei kihajtáskor aranysárgák. E két utóbbi szép, de kényes, ezért inkább házikertbe való. Szaporítása: Az alapfajt magvetéssel szaporítják, ősszel, érés után. Viszonylag ritkán (5 10 évenként) ad bőséges magtermést. A fajtákat télen üvegházban oltják az alapfaj cserépben előnevelt magcsemetéire. Az Atropunicea fajta piros levélszínét magról is elég jól örökíti. Angliában például Purpurea gyűjtőnéven piroslombú magpopulációkat ültetnek (még sövénynek is). cxix

120 Fagus és Castanea habitus Castanea Gesztenye Castanea sativa Szelíd gesztenye méterre is megnövő, szélesen boltozott koronájú fa. Hosszú, krémszínű porzós barkái júniusban nyílnak. Éréskor felnyíló, sűrűn tüskés kupacs veszi körül a kissé lapított, barna makktermést, mely sokféleképpen fogyasztható. cxx

121 Hazája Észak-Afrika, Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon a gesztenyés mészkerülő tölgyesek kiritkításával keletkezett gesztenyésekben vagy gesztenyés tölgyesekben fordul elő, főleg a Nyugat-Dunántúlon és a Mecsekben, valamint Nagymaros környékén. Savanyú talajt és meleget kedvelő, igényes faj, mészérzékeny. Szaporítása: Magvetés ősszel, érés után Quercus Tölgy Az igen faj- és alakgazdag nemzetség tagjainak nagy része jól bírja a klímánkat. Gyűjteményes kertekben ezért sok szép Quercus fajjal és fajtával találkozhatunk. Az egyes típusokon belüli fajok azonban díszérték szempontjából nem különböznek annyira egymástól, hogy mindegyikkel érdemes legyen foglalkozni. Elszaporításukat sokszor az is nehezíti, hogy nem vagy alig hoznak csíraképes magot. Oltani kellene őket, ami a tölgyek esetében elég nehéz. Ezért a faiskolai termesztésben csak a fontosabb típusok egy-egy jó magtermő képviselője terjedt el. 1. Áttelelő levelű Qu. turneri Pseudoturneri Lombhullató A levélkaréjok vagy a fogak szálkás csúcsúak 7. A levélkaréjok vagy a fogak nem szálkás csúcsúak A karéjok hegyesek, a rügypikkelyek mellett hosszú, szálas pálhák vannak A levélkaréjok vagy fogak lekerekítettek. A rügyek mellett nincs sallangos pálha Qu. cerris A hajtások kopaszak 5. A hajtások szőrösek vagy molyhosak A levélnyél 1 cm-nél rövidebb. A kocsány 2 10 cm hosszú Qu. robur A levélnyél 1 cm-nél hosszabb, a kupacs ülő vagy igen rövid nyelű Qu. petraea 6. A levél 3 8 cm-es, rövid karéjú, ékvállú Qu. pubescens A levél cm-es, mélyen karéjos, füles vállú Qu. frainetto 7. A levelek nem karéjosak, a szélük sűrűn fűrészes Qu. libani A levelek karéjosak, a karéjokon csak néhány fog van Qu. rubra 1. LOMBHULLATÓ TÖLGYEK Quercus robur Kocsányos tölgy A legtovább élő és legnagyobbra növő őshonos fafajunk métert is elérő, robusztus, szabálytalan koronát nevel. Levelei igen rövid nyelűek (csaknem ülők), a levélváll szívesfüles. A termés kocsányos. Hazája Észak-Afrika, Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon sík- és dombvidéken állományalkotó faj, különösen ott, ahol a gyökerek számára elérhető magasságban van a talajvíz. (Pusztai és gyöngyvirágos tölgyesek, tölgy cxxi

122 kőris szil ligeterdők, égeresek, elegyes gyertyános tölgyesek.) Normál vagy enyhén nyirkos talajba való, de kisebb szárazságot és némi sziket is elvisel. Fényigényes, a késői fagyokra érzékeny. Fastigiata Piramistölgy A legelterjedtebb tölgyfajta. Oszlopos alakú, ágai mereven felfelé állnak. Mivel nálunk többnyire magról szaporítják, az ezen a fajta -néven forgalmazott anyag nem teljesen egyöntetű: termete a tojás alaktól a karcsú jegenyeformáig változik. Wageningen Levelei a kihajtáskor sötétpirosak, később fakó vörösesbarnák. Quercus petraea Kocsánytalan tölgy A kocsányos tölgyhöz hasonló méretű, de valamivel szabályosabb koronájú fa. Levelei egyenletesen rövid karéjúak, viszonylag hosszú (1 3 cm) nyelűek, a levélváll nem füles. A termés ülő (kocsánytalan). Hazája Európa, Kis-Ázsia. Hazánkban elsősorban a halom-, a domb- és az alacsonyabb hegyvidéken állományalkotó. Gyakran elegyedik gyertyánnal, kőrissel, hárssal vagy egyéb tölgyekkel, többnyire a csertölggyel. Közepesen szárazságtűrő, fénykedvelő faj. Később hajt ki, mint a Qu.robur, ezért a kései fagyok nem károsítják. Megjegyzés: Erdészetileg a tölgyek közül a fenti két faj a legértékesebb: síkvidéken a kocsányos, dombvidéken a kocsánytalan tölgy. Fájukból nemes bútoranyag, kemény parketta, hordódonga, furnérlemez készül, régen az építőiparban és vasúti talpfának is használták. cxxii

123 Quercus habitusok Quercus pubescens (Qu. lanuginosa) Molyhos tölgy méteres, széles, szabálytalan koronájú fa. Levelei viszonylag kicsik (3 8 cm hosszúak), ékvállúak. A levéllemez vastag. Hajtásai, rügyei, levelei (a fonákukon) molyhosak. Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Legészakibb előfordulása többé-kevésbé egybeesik a Kárpát-medence felső szélével, és egyben a szőlőtermesztés északi határát is kijelöli (Moesz-féle vonal). Főleg a Középhegységben, száraz tölgyesekben, karszt-bokorerdőkben, meleg, sziklás lejtőkön él, de néha az Alföld meszes homokján is megtalálható. A legszárazságtűrőbb fás növények egyike, hátránya, hogy igen lassú növekedésű. Fényigényes, melegkedvelő. Quercus frainetto (Qu. farnetto, Qu. conferta, Qu. hungarica) Magyar tölgy méterre növő, gömbölyded koronájú fa. Hajtásai, levelei a molyhos tölgyéhez hasonlóak, de a levelek igen nagyok (10 18 cm-esek), füles vállúak. A levéllemez mélyen, többszörösen karéjos. cxxiii

124 Hazája Dél-Olaszország, Balkán, Kis-Ázsia. Neve ellenére nálunk csak néhány helyen, kisebb foltokban található meg ültetve, meleg tölgyesekben. Igen dekoratív fa, sajnos ritkán van faiskolai forgalomban. Quercus cerris Csertölgy méter magasra növő, széles, kúpos, terebélyes koronájú fa. Kérge mélyen ripacsos. Levelei egyedtől függően igen változatos alakúak (sekélyen vagy mélyen karéjosak), a levélkaréjok porcos csücskű hegyben végződnek. A levéllemez felül feltűnően fénylő sötétzöld (messziről is látszik), a fonákán, szürkén molyhos. Rügyei sallangosak, kupacsa a hosszú kupacspikkelyektől bozontos. Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Nálunk cseres kocsánytalan tölgyesek, verőfényes lejtők egyik uralkodó fája, az Alföldön ritka. Fényigényes, melegkedvelő. A Qu.petraeahozhasonlóan közepesen szárazságtűrő, de annál gyorsabb kezdeti növekedésű és rövidebb életű. Bár vadon a mészkerülő tölgyesek egyik karakterfaja, meszes talajon is jól fejlődik, kevés sziket is kibír. Quercus libani Libanoni tölgy 7 10 méter magas, gömbölyded koronájú fa. Levelei kicsik (6 10 cm-esek), egyenletesen fűrészes szélűek. Termése nagy, sötétbarna, kozákkucsmaszerű, bozontos kupaccsal. Hazája Kis-Ázsia, Szíria. Nálunk csak gyűjteményes kertekben található mezofiton. Quercus rubra (Qu. borealis) Vörös tölgy méterre növő, széles, gömbölyded koronájú fa. Levelei igen nagyok (10 20 cm-esek), mélyen és kihegyezetten karéjosak, de a levélkaréjok nem érnek beljebb a levéllemez felénél. Ősszel csodálatos bíborvörösre színeződnek. cxxiv

125 Quercus levéltípusok Hazája Észak-Amerika keleti része. Mezofiton. Kedveli a nyirkosabb fekvést, de nem bír el sem annyi nedvességet, sem annyi szárazságot, mint a Qu.robur. Mészérzékeny. Mivel a honos tölgyeknél gyorsabb növekedésű, megfelelő termőhelyen erdősítésre is felhasználják. Őszi lombszínével szép szoliter növény. 2. ZÖLDEN ÁTTELELŐ LOMBÚ TÖLGYEK cxxv

126 Az örökzöld tölgyek a mediterránra jellemzőek. Klímánkat csak egy-két hibrid származású faj bírja, ami nálunk alacsony, gömbölyded koronájú fává nő. Páraigényes mezofitonok, emellett védett, meleg fekvést kívánnak. Gyűjteményes kertekbe valók. Quercus turneri Pseudoturneri (Qu. robur Qu. ilex) Turner-tölgy 8 10 m-es fa. Lombja enyhe teleken zöld marad, hideg teleken megbarnul. Levelei egy keskeny, rövid nyelű Qu. petraea-levélreemlékeztetnek, fonákuk gyéren szűrös. Gyűjteményes kertekben és néhány közparkban is megtalálható. A Qaercus nemzetség szaporítása: Azalapfajokat magvetéssel szaporítják ősszel az érés után, vagy rétegezést követően a tavasszal. A makkot sekélyen kell rétegezni, vagy lapos halomban, vastag lombtakaró alatt teleltetni, mert levegőigényes. A fajtákat téli üvegházi oltással szaporítják. A Qu. turneri és Qu. frainetto nem vagy alig hoznak csíraképes magot, azért Qu. robur alanyra oltják őket. Az oltványok nagy része nem éri meg az idős kort, valószínűleg összeférhetetlenség miatt Juglandaceae Diófélék 1. A hajtások és vesszők bele rekeszes 2. A hajtósok és vesszők bele nem rekeszes. A termésburok 4 szabályos kopáccsal nyílik 2. A kicsi, szárnyas termés hosszú, lelógó füzéreken helyezkedik el A diótermés nagy, nem szárnyas. A termésburok szabálytalanul reped fel Carya Pterocarya Juglans Juglans Dió A nemzetség képviselői a nálunk valamivel melegebb klímájú vidékek uralkodó fafajai. Hazájukban üde talajokon élnek tölgyekkel társulva vagy elegyetlenül. 1. A levelek 5 9 levélkéjűek, melyek ép szélűek J. regia A levelek levélkéjűek, melyek fűrészes szélűek J. nigra Juglans regia Közönséges dió m-re megnövő, gömbölyded koronájú fa, 5 9 levélkéjű levelekkel. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországi őshonossága (melegebb patak-völgyekben) vitatott. Gyümölcséért termesztik, de a fája is igen értékes. Bár mutatós, hangulatos fa, közparkba nem való. Felhasználható viszont házikertben, vagy mint régi kultúrnövény, építészeti emlékek történelmi jellegének hangsúlyozására. Melegigényes mezofiton, az átültetést és a metszést rosszul tűri. Allelopátiás hatása miatt alatta más növények nem vagy csak rosszul fejlődnek. Juglans nigra Fekete dió méteres, széles koronájú fa. Levelei feltűnően sok (15 25) levélkéjűek, a levélkék fűrészes szélűek. A termés csonthéja rücskösen bordázott, csaknem fekete, igen vastag és kemény. Hazája Észak-Amerika keleti része. Nálunk gyakran ültetik. Nyirkosabb helyen, mozgó víz közelében gyorsan nagy fává nő, de normál talajviszonyok közt is megél. A közönséges dióhoz hasonlóan igen mély árnyékú, alatta a többi növény rosszul fejlődik. cxxvi

127 A Juglans nemzetség szaporítása: Magvetés ősszel vagy rétegezés után tavasszal a szabadba. A J. nigra gyakran elfekszik. (A közönséges dió gyümölcstermő fajtáit a tél végén üvegházban oltják vagy augusztusban szemzik.) Juglans habitusok Carya Hikoridió A dióhoz hasonló megjelenésű és igényű, nagyra növő fák, szórt állású, páratlanul szárnyalt levelekkel. Csonthéjas termésük húsos burka 4 kopáccsal nyílik. A termés gyakran lapított vagy hosszúkás. Nálunk néhány Észak-Amerikából származó fajt ültetnek, elsősorban arborétumokban. (Faiskolai forgalomban ritkán kaphatók.) Szép formájuk és tartós aranysárga őszi lombszínük miatt több figyelmet érdemelnének. (Hazájukban értékes, szívós faanyagot adó, fontos erdészeti fafajok.) Carya cordiformis Keserű hikoridió 5 9 keskeny levélkéjű levelei a Fraxinuséraemlékeztetnek. A csonthéj lapított, végén hegyes csőröcskével. Víz közelébe vagy üde, tápdús talajba ültethető. Szaporítása: magvetés (rétegezés után) tavasszal a szabadba. cxxvii

128 Juglans, Carya, Pterocarya levelek Pterocarya Szárnyasdió Pterocarya fraxinifolia Kaukázusi szárnyasdió méterre növő, gyakran többtörzsű, elterülő koronájú fa. Gyökérsarjaival többnyire kis ligetet alkot. Rügyei nagyok, csupaszok. Levelei cm hosszúak, páratlanul szárnyaltak, apró szárnyas termései olvasószerű, hosszú füzéren lógnak. cxxviii

129 Hazája a Kaukázus, Észak-Irán. Nálunk a régi parkokban és arborétumokban található. Nyirkos helyekre, vízpartra való mutatós parkfa, az árnyékot is tűri. Szaporítása: Magvetés rétegezés után a szabadba. Kisebb tételben számos gyökérsarjának felszedésével is szaporítható Opuntiaceae Kaktuszfélék Opuntia Medvetalpkaktusz A télálló Opuntia fajok az USA és Mexikó határvidékén elterülő félsivatagos, száraz, meleg nyarú, de már szigorú telű területeiről származnak. Napos, meleg fekvést kívánnak. A nyári öntözést meghálálják, de a téli fölös vízre érzékenyek. (Többnyire ez pusztulásuk fő oka.) Laza, homokos vagy köves talajra, vagy jól drénezett sziklakertbe ültethetők. Érdekes, szép hobbinövények, de közparkba nem valók. Mivel erősen elütnek a többi növénytől, ajánlatos számukra külön részt kialakítani, más, sivatagi jellegű növényekkel (Yucca fajokkal) közösen telepítve. Nálunk a legismertebbek az alábbiak: 1. Felálló törzsű O. imbricata Elfekvő szárú Hosszú, kemény tövisű 3. Többnyire tövistelen O. humifusa 3. Sárga virágú O. phaeacantha Piros virágú O. rhodantha 1. FELÁLLÓ TÖRZSŰ Opuntia imbricata Gyertyatartókaktusz Vékony. hengeres törzset nevel, rajta szabálytalan övökben álló, hengeres szártagokkal Kb. 1 méter magasra nő. Tövisei 2 3 cm-esek, barnák. Húsos, sokszirmú virágai a nyár közepén nyílnak, bíborpiros színűek. 2. ELFEKVŐ SZÁRÚ Opuntia phaeacantha Kolorádói medvetalpkaktusz Elfekvő ágú, tenyérnyi, lapos szártagú, nagy, kemény tövisekkel. Virágai sárgák. Opuntia humifusa Heverő medvetalpkaktusz Az O. phaeacanthahozhasonló termetű és virágszínű, de többnyire nincsenek rajta tövisek, csak tömött csomókban álló horgas szőrök (glochidák). Opuntia rhodantha Pirosvirágú medvetalpkaktusz Szára elfekszik, de a vége felemelkedik. Szártagjai kissé domborúak, virága kárminpiros. Xanthostemma Szártagjai gumószerűen megvastagodottak, szabálytalan, fordított tojás alakúak. Az Opuntia nemzetség szaporítása: Dugványozás a nyár közepén Polygonaceae Keserűfűfélék cxxix

130 Fallopia Tatáriszalag Fallopia baldschuanica Tadzsikiszalag (F. aubertii, Reynoutria b., R. aubertii, Polygonum baldschuanicum) m magasra csavarodva feljutó kúszócserje. Fénytelen sötétzöld levelei hosszú nyelűek. Kicsi, fehér, a külső részén gyakran pirosló virágai nagy, végálló virágzatban június júliusban, majd augusztus októberben nyílnak. Termése jelentéktelen. Hazája Közép-Ázsiától Tibeten át Nyugat-Kínáig terjed. Klímánkat kitűnően tűri, elvadulva sokfelé megtalálható. Lombja a legnagyobb szárazságban is haragoszöld marad. A szélsőségek kivételével minden talajon és fekvésben megél. Nagy virágbugáival terjedelmes, üde színfoltot ad, de ettől eltekintve nem különösebben dekoratív. Elsősorban extenzív parkokban nagy pergolák, kiszáradt fák gyors befuttatására alkalmas. Óriási vessző- és lombtömege miatt erős támberendezést igényel, ajánlatos 3 4 évenként visszavágni. Kiváló az autópályák mellett zajvédő falak befuttatására. Jó talajban évi 5 6 m-t is nő. Szaporítása: Fásdugványozás (ősszel!), zölddugványozás. Fallopia baldschuanica Punicaceae Gránátalmafélék Punica Gránátalma Punica granatum Közönséges gránátalma 2 4 m magas, sűrűn ágas, lombhullató cserje. Ép szélű, lándzsás levelei többnyire átellenesek. 3 6 cm széles, tölcsér alakú, korallpiros virágai júniustól szeptemberig folyamatosan nyílnak cm átmérőjű, gömbölyű, fényes sárgásvörös, majd barna termései ősszel érnek. Hazája Kis- és Közép-Ázsia, ahol elsősorban gyümölcséért termesztik. Ősi kultúrnövény. Nálunk a mediterrán jellegű kertekben élénk színű virágaiért és különleges terméseiért ültetik. Hosszú életű cserje, jól társítható teás, melegigényes növényekkel. Északról védett, napos, meleg helyet, vízáteresztő, laza talajt szeret. Legrelliae Tömvetelt virágú. A világossárga szirmok széle sűrűn piros csíkos. Pleniflora A skarlátpiros virágok tömveteltek. Szaporítása: Hajtás- és fásdugványozás, tősarjak felszedése. Magvetés is lehetséges Paeoniaceae Bazsarózsafélék Paeonia Bazsarózsa Paeonia suffruticosa Fás bazsarózsa 1 2 m magas, terebélyes cserje. Nagy levelei kétszeresen hármasan összetettek cm-es, sokszirmú virágai a hajtások csúcsán május első felében nyílnak. A színük a hófehértől a rózsaszínen keresztül a sötétvörösig cxxx

131 változik, egyesek telt, mások félig telt vagy szimpla virágúak: ez utóbbiaknak a sárga porzótömege is díszít. Tüszőtermése van. Az alapfaj Északnyugat-Kína hegyvidékein, üde, lombos erdők tisztásain él vadon. Kínában és később Japánban is már több mint kétezer éve kultúrába vették, és a fajták szinte hihetetlen gazdagságát állították elő. Nemesítése Európában tovább tartott és tart. Paeonia suffruticosa néven ma már gyakran annak más Paeonia fajokkal alkotott hibridjeit is forgalmazzák. Mélyrétegű, tápdús, laza talajt, védett, meleg, napos fekvést kíván, igényei és feltűnő dísze miatt elsősorban házikertbe vagy a reprezentatív parkokba magányosan vagy ritkás csoportba telepítik. Szaporítása: A fajtákat P. lactiflora gyökérdarabokra oltják augusztus végén-szeptember elején. E nagy kézügyességet igénylő szaporítástechnológia miatt általában hiánynövény, néha ezért magról is vetik. Magja a gyököcske és a rügyecske külön-külön jarovizációs igényéből eredő kettős nyugalma miatt általában két év múlva csírázik. A csírázási idő a nyár közepi érést követő azonnali magvetéssel, majd a periódusos hideg-meleg kezeléssel a következő év tavaszáig hozható előre. A magoncok nagy hányada örökli az anyanövény szépségét, de az azonnal nyíló oltványokkal ellentétben csak 4 5 év múlva kezd virágozni. cxxxi

132 Paeonia és Hypericum levelek Hypericaceae Orbáncfűfélék Hypericum Orbáncfű Alacsony cserjék vagy inkább félcserjék. Egy részük, például a gyeppótlóként tömegesen alkalmazott H. calycinum (örökzöld orbáncfű), tulajdonképpen inkább évelő, mint cserje. Gyakran évelőágyba is telepítik őket. Az alább felsorolt fajokat-fajtákat a díszfaiskolák és az évelőkertészetek egyaránt forgalmazzák. cxxxii

133 cm magas félcserje, cserje ,5 m magas cserje cm magas, erősen terjedő tövű. A hajtás csúcsán többnyire csak 1 virág van H. calycinum cm magas. A hajtás csúcsán több virág van A hajtás felső része 2 bordájú. A virág 4 5 cm átmérőjű H. patulum A hajtás gyengén 2 vagy 4 élű. A virág 5 7 cm széles H. moserianum 4. Bibeszál 3. Száraz toktermése van H. Hidcote Bibeszál 5. A termés bogyószerű H. inodorum Hypericum patulum Japán orbáncfű cm-es, felálló ágú cserje. Hajtásai legalább a virág alatt kétélűen szögletesek, leveleik hegyesek. Lombja örökzöld jellegű, de tél közepére a nagyobb hidegek beköszöntével általában lefagy. Aranysárga virágai július szeptemberben a hajtások végén kevés virágú bogernyőkben nyílnak. Hazája Kelet-Ázsia. Igényes mezofiton, félárnyékos helyet kedvel. Hypericum inodorum (H. androsaemum H. hircinum) Szagtalan orbáncfű 1 1,5 m magasra növő, felálló ágú, terjedő tövű ± télizöld cserje vagy (kemény teleken visszafagyó) félcserje. Apró, világossárga virágait sokvirágú bogernyőben július augusztusban hozza a hajtásvégeken. Fő díszét augusztustól színesedő, borsó nagyságú, húsos, bogyószerű toktermései adják: színük kezdetben zöld, pirosló, majd (fajtától függően) piros, narancs- vagy barnássárga. Az éréssel egyre sötétebbé válnak, végül szürkésbarnára száradnak. A hibridcsoport legtöbb fajtáját elsősorban vágási célra, csokorlazítónak nemesítették, de kerti kiültetésben is jól mutat. Egyes fajták lombja sárga vagy pirosló. Jó talajt és vízellátást kívánnak. Némely fajtája a rozsdára érzékeny. Hypericum calycinum Örökzöld orbáncfű cm magas, tarackoló félcserje cm-es, ép szélű, hosszúkás tojásdad levelei felül fényes sötétzöldek, a fonákon kékesek. 6 8 cm széles, fényessárga virágai a hajtáscsúcsokon magányosan vagy ritkán 2 3-asával júliustól szeptemberig nyílnak. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Normál vagy kissé laza talajba, félárnyékos vagy árnyékos helyre való. Napon a levelei télen lefagynak. Kiváló talajtakaró vagy árnyéki gyeppótló növény, a talajt gyorsan beborítja. Hosszú időn át hozza hosszú porzójú, nagy virágait. Hypericum moserianum (H. calycinum H. patulum) Francia orbáncfű Hibrid eredetű, megjelenésében a két szülő között áll cm magas, felálló ágú félcserje. Lombja többnyire zölden telel át. Sárga virágai a hajtásvégeken egy hármasával július szeptemberben nyílnak. Igényei a H. patuluméhozhasonlóak. cxxxiii

134 Hypericum Hidcote Hypericum Hidcote (H. patulum Hidcote ) Ezt a fajtát egy angol kastélykertről nevezték el. A legmagasabb termetű Hypericum: 1 1,5 méterre nő. Lombja félárnyékban néha áttelel. Nagyméretű, világítósárga virágai júliustól októberig kevés virágú bogban nyílnak. Igen szép, de nagyon igényes növény: félárnyékba való, szoliternek vagy kisebb foltba. A Hypericum nemzetség szaporítása: Nyári kora őszi hajtásdugványozás, ritkábban magvetés Tamaricaceae Tamariskafélék Tamarix Tamariska Gyors növekedésű, vékony vesszejű cserjék, apró, pikkelyszerű levelekkel. Idővel felkopaszodva alacsony, görbe törzsű fácskává is megnőnek. Díszük finom, fátyolszerű lombjuk és dús virágzásuk. A mérsékelt és a szubtrópusi égöv találkozásánál, száraz, homokos, köves vagy szikes területeken honosak (tengerparti szikesek, sós mocsarak, Közép-Ázsia szikes-homokos pusztaságai stb.). Igen fénykedvelők, de ettől eltekintve igénytelenek, minden talajon megélnek, még az erős sziken is. Ez utóbbi helyen gyökereik felveszik a sziksót, majd azt a levelek kiizzadják. Talajjavító hatást ezért nem várhatunk tőlük, sőt, lehulló lombjuk sóban gazdagítja a feltalajt. Rendszeres nyírás mellett sövénynek is alkalmasak. A nálunk telepített fajok két nagy csoportba sorolhatók: a lombfakadás idején, ill. a nyáron nyíló tamariskák csoportjába. I. Lombfakadáskor, a vesszők oldalán virágzó fajok 1. Elnyílás után a szirmok lehullanak T. tetrandra Elnyílás után a szirmok a virágon rajtamaradnak T. parviflora II. Nyáron, a hajtások csúcsán virágzó fajok 1. Elnyílás után a szirmok lehullanak T. gallica Elnyílás után a szirmok a virágra rászáradnak T. ramosissima 1. A LOMBFAKADÁSKOR A VESSZŐK OLDALÁN NYÍLÓ FAJOK cxxxiv

135 E csoport képviselői nálunk a legfagytűrőbbek és a legmagasabb termetűek. 3 5 méteres bokorrá, idővel pedig ferde törzsű kis fává is megnőnek. Tamarix tetrandra Korai tamariska A legelterjedtebb faj. Vesszői sötét vörösesbarnák, majdnem feketék, lombja élénkzöld. Apró, rózsaszín virágai májusban a vesszők teljes hosszában rövid álfüzérekben nyílnak. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Tamarix parviflora Kisvirágú tamariska Az előzőhöz hasonló megjelenésű, de kb. két héttel későbbi nyílású, fakó virágú és magasabb termetű. Hazája Délkelet-Európa. 2. A NYÁR FOLYAMÁN AZ AZ ÉVI HAJTÁSOK CSÚCSÁN, BUGASZERŰ, VÉGÁLLÓ FÜRTÖKBEN VIRÁGZÓ FAJOK Az ebbe a csoportba tartozó fajok nagy értéke a nyári virágdísz. A késői virágnyílás azonban elhúzódó hajtásnövekedéssel is párosul. Kemény teleken ezért visszafagyhatnak, különösen a T. ramosissima. Tamarix gallica Francia tamariska A csoportból ez a nálunk legismertebb. 3 5 méteres cserje, vesszői vörösbarnák, lombja világoszöld. Kicsi, halványrózsaszín virágai június augusztusban nyílnak. Hazája a mediterrán medence nyugati részén van. Tamarix virágzási típusok Tamarix ramosissima (T. odessana) Szürke tamariska Nálunk csak 2 3 méter magasra nő, júniustól augusztusig (néha szeptemberben is) nyílik. cxxxv

136 Hazája a Kaszpi-tenger környéke. Szürke lombja, késői és intenzív rózsaszín virágzása igen dekoratívvá teszi. Nálunk mégis kevéssé elterjedt, mert kissé fagyérzékeny. A Tamarix nemzetség szaporítása: fásdugványozás. Az átültetésre kényesek, ritkás, drótszerű, el nem ágazó gyökereik miatt. A faiskolák ezért többnyire közvetlenül a konténerbe dugványozzák (2 3 db/edény, őszre eladható). Házikertben, sövénynek ezért helybe dugványozzák őket, másutt konténereseket telepítenek Salicaceae Fűzfélék A család tagjai közül a Salixokrovarbeporzású, míg a Populusokszéllel porzódó, kétlaki növények. Víz mellett vagy csapadékos klímában élnek, és rendelkeznek a pionírok összes jellemző bélyegeivel: érzéketlenek a termőhely abiotikus tényezőivel szemben, ha víz- és fényigényüket kielégítjük. A légszennyezést vagy a hideget-meleget jól elviselik. Ez utóbbival kapcsolatos az egyes fajok igen nagy áreája is: a fehér fűzé például Egyiptomtól egész Skandináviáig terjed. A család képviselői jól bírják a várost, a légszennyezést, alkalmasak meddőhányók és egyéb devasztált területek rekultiválására. Apró magvaik a széllel terjednek, késő tavasszal vagy nyár elején akkor érnek, amikor természetes élőhelyükről levonul az áradás, és azonnal a fényen csiráznak. Gyorsan nőnek, hamar öregszenek. Fényigényesek. Bár eredeti termőhelyük vízhez kötött, a vízborítást nem igénylik, inkább csak elviselik: a fűzek többet, a nyárak kevesebbet. A víz közvetlen közelében ezért először a fűzekkel találkozunk: a leggyakrabban elárasztott területen a legkevesebbet párologtató bokorfüzekkel (S.cinerea, S. purpurea, S. elaeagnos), a terepszint emelkedésével először a bokorfa-, majd fatermetű füzek (S.triandra, S. fragilis, S. alba), végül pedig a náluk is nagyobbra növő nyárak következnek. (A vízborítás levegőtlenné teszi a talajt, ezáltal részlegesen vagy teljesen blokkolja a gyökerek működését. A vízzel elárasztott területek fás növényei ezért a látszólagos vízbőség ellenére valójában az élettani szárazságtól szenvednek). Közös tulajdonság még a szemetelő termés, ami főleg a nyáraknál okoz gondot. Kertbe-parkba ezért lehetőleg porzós klónokat ültessünk. (A vattaszerű termés egyébként egy alapos locsolással eltüntethető, a gyepből.) 1. A hajtásokon csúcsrügy nincs. A levelek ± rövid Salix nyelűek. A rügyeket csak két pikkely fedi, ami összeforrt és egynek látszik A hajtások csúcsrügyekben végződnek. A levelek Populus többnyire hosszú és lapított nyelűek. A rügyeket több pikkely takarja Salix Fűz A füzek álló- és mozgóvizeink környékének megszokott karakteres növényei. Víztűrésük többek között annak köszönhető, hogy az elárasztás idején törzsük víz alatti részén preformált gyökereket fejlesztenek, amelyek a víz felső, oxigénben dús rétegében elbokrosodva részben átveszik a levegőtlenné vált talajban lévő gyökérzet szerepét. Általában nyirkos talajt kedvelnek (a pangó vizet is tűrik), de normál viszonyok között is jól fejlődnek. 1. A hajtások, vesszők erősen csüngők 2. A hajtások, vesszők felállók A vesszők hullámosan görbültek S. erythroflexuosa A vesszők egyenesek 3. A levelek legalább a fonákokon sűrűn selymesszőrösek vagy molyhosak S. babylonica 4. A levelek fonáka kopasz vagy csak kissé szőrös 9. cxxxvi

137 4. A levelek nagyok, széles elliptikusak, hosszúkás vagy visszás tojásdadok 5. A levelek lándzsásak vagy szálasak A levelek a felső harmadukban a legszélesebbek. Pálha van Nagyobb bokor vagy fa. A levelek 5 20 cm hosszúak S. cinerea S. caprea 6. Alacsony, 1 m-es cserje. A levelek 1 5 cm-esek S. rosmarinifolia Nagyobb bokor vagy fa. A levelek 5 20 cm hosszúak A levél 5 10 cm hosszú, a széle végig aprón fűrészes, nem begöngyölt A levél 8 20 cm hosszú, a széle ép vagy csak a csúcs felé finoman fűrészes, visszagöngyölt 8. A levél 3 6 mm széles, a fonák szürkés vagy fehéres nemezes A levél 8 15 mm széles, a fonák rásimulón ezüstös selymesszőrös S. alba 8. S. elaeagnos S. viminalis 9. A levelek a hajtások felső részén látszólag átellenesek 10. A levelek végig szórt állásúak 10. A levelek 3 6 cm-esek, keskeny hosszúkásak, lekerekített vagy szíves vállúak S. matsudana S. integra A levelek 5 10 cm-esek, visszás lándzsásak, ékvállúak S. purpurea 1. FA TERMETŰ FAJOK Salix alba Fehér fűz méterre megnövő, terebélyes, csaknem mindig tőtől ágas fa. Levelei lándzsásak, a fonákuk rásimuló ezüstös selyemszőrös. Porzós barkái és termős füzérvirágzatai nem díszítenek. Hazája Európa, Nyugat-Ázsia. Parkokba főleg fajtáit ültetik: Bédai Egyenes Erdészeti célra szelektált, egyenes törzsű klón. Magyar nemesítésű Tristis (S. a. var. vitellina pendula) Szomorúfűz Aleggyakrabban ültetett fajta. Hosszú, sárga vesszői a földig lógnak. (Feltehetően a S. babylonica és a S.alba Vitellina hibridje. Egyes szerzők ezért önálló fajnak tartják S. sepulcralis néven.) Vitellina Termete, mint az alapfajé, de vesszői feltűnően sárgák. cxxxvii

138 Kosárfonásra is alkalmas. Salix habitusok Salix babylonica Babiloni fűz A legősibb szomorúfűz. Levelei kopasz fonákúak, vesszői sárgászöldek, a napos oldalon megvörösödnek. Hazája Kína, de Nyugat-Ázsiában, majd az iszlám hódítások nyomán Észak-Amerikában és Kelet-Európában már régóta ültetik. Nyugat-Európában a XVII. században terjedt el, és a romantikus kertek egyik divatnövénye volt. Később részleges fagyérzékenysége miatt visszaszorult, helyette inkább az edzett és szebb vesszőjű S.alba Tristis -t telepítették. Salix matsudana (S. babylonica var. pekinensis) Mandzsu fűz 8 12 méteres, felálló koronájú fa. Leveleinek fonáka kopasz, a vesszők sárgás- vagy olajzöldek. Virágzata nem díszít. Hazája Észak-Kína, Korea. Az alapfajt nálunk csak gyűjteményes kertekbe ültetik. Golden Spiral ( Aranyspirál, Tortuosa Aurea ) Csavarodott vesszői és ágai télen aranysárga színűek. Tortuosa Spirálfűz Elterjedt fajta, dugóhúzószerűen csavarodott, szürke hajtásokkal és ágakkal. Mindkét fajta bizarr megjelenésű növény, szoliternek való. Salix erythroflexuosa Csüngő spirálfűz (S. alba Tristis S. matsudana Tortuosa ) Kistermetű fácska, csüngő-kunkorodó hajtásokkal és ágakkal. Kérge télen zöldesvörösre színeződik. Mindkét szülőnél kényesebb és rövidebb életű. 2. BOKOR TERMETŰ, NEM FELTŰNŐ BARKÁJÚ FAJOK Salix elaeagnos (S. incana) Ciglefűz, parti fűz cxxxviii

139 A tőfaj néha kisebb fává (bokorfává) is megnő. Nagy, keskeny lándzsás levelei felül sötétzöldek, a fonákon szürkés molyhosak. Virágzatával nem díszít. Hazája Közép- és Dél-Európa, Ázsia. Bár a Kisalföldön és a Mura mentén nálunk is honos, kertbe nem ültetik. Angustifolia Elterjedt keskenylevelű fajta. Ez 2 3 méter magas, szélesen elterpeszkedő cserje. Finom, szürkészöldes, laza lombjával mutatós szoliter növény. Nyirkos vagy normál talajra való. Salix purpurea Csigolyafűz 2 3 méteres cserje, keskeny, deresen kopasz levelekkel és télen pirosra színeződő vesszőkkel. Levelei gyakran látszólag párosával állnak. Virágzata jelentéktelen. Hazája Európától Közép-Ázsiáig terjed, nálunk árterek bokorfüzeseiben gyakori. Gracilis A kertbe az alapfaj helyett ezt a kislevelű, vékony, szürke vesszőjű fajtáját ültetik, ami 1,5 méter körüli tömött gömbölyded bokorrá nő. Pendula Vékony vesszői ívesen lehajlanak. Salix integra Koreai fűz A Salix purpureahozigen hasonló megjelenésű, de levelei kisebbek és kerekded vagy majdnem szíves vállúak. Hakuro-nishiki Levelei szélesen fehérrel és rózsaszínnel futtatottak, különösen az intenzív hajtásnövekedés idején. (Erős napon viszont megégnek.) Vesszőit célszerű minden tavasszal rövidre vágni, hogy jól színeződő, erős, új hajtásokat hozzon. Pendula Többnyire félmagas törzsre oltott, csüngő ágú fajta. Salix viminalis Kosárkötőfűz 2 4 méteres cserje (néha kis fa), hosszan, szálasan lándzsás (10 20 cm-es), ezüstös fonákú levelekkel. Vesszői télen zöldessárgára vagy pirosasra színeződnek. Hazája Európától a Himalájáig terjed, nálunk főleg az árterek bokorfüzeseiben él. Kosárkötésre régóta termesztik és időnként extenzív parkokba is ültetik. cxxxix

140 Salix levelek 3. BOKOR TERMETŰ, DÍSZES BARKÁJÚ FAJOK (BARKAFÜZEK) Salix rosmarinifolia (S. repens subsp. rosmarinifolia) Serevényfűz cxl

141 Legfeljebb méteresre növő, sűrű vesszőjű, gömbölyded cserje. Levelei kicsik (1 5 cm-esek), a fonákuk rásimuló selyemszőröktől ezüstfehér. Apró barkái áprilisban nyílnak a vessző teljes hosszában. Régebben gyöngybarka néven hozták a piacra, mint vadon begyűjtött vágott virágot: jelenleg védett növény, gyűjtése tilos. Hazája Eurázsia. Magyarországon főleg az alföldi homokbuckák nedves talajhorpadásaiban és a dunántúli lápréteken fordul elővadon. Nyirkos helyre vagy legalább üde talajviszonyok közé ültessük. Salix cinerea Hamvas fűz, rekettyefűz 3 5 m-es, félgömb alakú, dúsan ágas cserje. Vastag hajtásai tömötten molyhosak cm-es, hosszúkás visszástojásdad levelei felül fénytelen szürkészöldek, alul sűrűn szürkés molyhosak. Barkáját húsvét táján árusítják. Hazája Európától Közép-Ázsián át Nyugat-Szibériáig terjed, Magyarországon elsősorban síkvidéki álló- és lassú folyású vizek partján, lapos, nedves, területeken él. Fény- és vízigényes pionír növény. Salix caprea Kecskefűz 5 10 méteres, nagy bokor vagy, bokorfa. Vastag hajtásai fiatalon bársonyosan molyhosak, a levelek fonáka szürkésen molyhos. Fő díszét március áprilisban virágzó nagy, ezüstös barkái adják (mint vágott barka is keresett). Hazája Eurázsia. Hazánkban elsősorban üdébb talajú erdők, domb- és hegyvidéki erdők szelén, tisztásain fordul elő. Jó talaj- és nedvességviszonyok közé ültethető, némi árnyékot elvisel. Pendula Gyenge növekedésű. Magas törzsre oltva miniatűr szomorú fácskát kapunk. Termős és porzós alakja is van. A csüngő ágúak gyűjtőneve. Kilmarnock Csüngő ágú, porzós virágú fajta. Weeping Sally Mint az előző, de nővirágú. A S. caprea mellett időnként egyéb barkafűzeket is szaporítanak a faiskolák. Ilyen a S. daphnoides boroszlánlevelű fűz. Nagyméretű porzós barkáikkal intenzív tavaszi díszt ad még a S. aegyptica egyiptomi fűz és a S. smithiana szépbarkájú fűz. 3 5 méteres, félgömb alakú, robusztus bokorrá nőnek, a kertben időnként ajánlatos radikálisan visszavágni őket, hogy újra erőteljes, barkákkal dúsan berakódó vesszőket hozzanak. A Salix nemzetség szaporítása: Legelterjedtebb a fásdugványozás, bár magról is könnyen szaporíthatók. A magot érés után azonnal vetni kell, mert hamar elveszti csíraképességét. Nyirkos talajon, fényen csírázik. A S. caprea fajtáit többnyire oltják (tavasszal a szabadban vagy télen üvegházban) Populus Nyár A Populus nemzetség tagjai gyors növekedésükről közismert fák. Leveleik kedvező vízellátás mellett jól bírják a levegő szennyezettségét, és több oxigént termelnek, mint a legtöbb egyéb fafaj levelei. Városfásításra tehát ideálisak lennének, ha felhasználásukat nem korlátozná néhány tényező: Hamar öregszenek. Ágaik törékennyé válnak, így forgalmas utak mellé, balesetveszély miatt nem ajánlatos telepíteni őket. E tekintetben a legveszélyesebbek a gyorsan nagyra növő nemes nyárak (P. canadensis), melyek bár évig is elélnek, 18 éves koruk után már potenciális balesetveszélyt jelentenek. Rövid életű még a kínai nyár (P. simonii év), különösen pedig annak oszlopos fajtája (P.simonii Fastigiata év). Viszonylag kevés gondot okoz a P.alba, a P. tremula, a P. canescens, mivel évig is élnek. Egy részük későn lombosodik, s a park többi, leveles vagy már virágzó növénye közt csúnyán fest. Ilyenek elsősorban a nemes nyárak (P. canadensis). Korai lombhullás, ugyancsak a P. canadensis hibrideknél (az amerikai szülőnek a szélsőséges prériklímához való alkalmazkodása miatt.) cxli

142 Termős példányaik a nyár elején érő, vattaszerű termésükkel erősen szemetelnek. A nemzetség ezért elsősorban erdészeti szempontból érdekes, sok hibrid származású és exóta faját és fajtáját telepítik. A parképítés főleg a hazai fajokkal és néhány exótával dolgozik. Parkokba, előfásításokhoz vagy védősávok létesítésére alkalmasak. I. Kanyargós levélszélű vagy karéjos levelű fajok 1. A levelek a hosszúhajtásokon tenyeresen karéjosak P. alba A levelek a hosszúhajtásokon nem karéjosak A hosszúhajtásokon a fiatal levelek fonáka szürkén nemezes A levelek fonáka kopasz, legfeljebb fiatalon gyéren szőrös P. canescens P. tremula II. Nem karéjos levelű fajok 1. A levelek széle áttetszőn porcos szegélyű 2. A levelek szélén áttetsző porcos szegély nincs Alevelek ± pillás élűek, levágott vállúak. A levéllemez alapjánál többnyire szemölcsök vannak A levelek nem pillásak, ékvállúak. A levéllemez alapjánál szemölcsök nincsenek 3. A levelek középen a legszélesebbek. A csúcshajtások élesen szögletesek A levelek az alsó harmadukban a legszélesebbek. A csúcshajtások csak kissé szögletesek P. canadensis P. nigra P. simonii P. berolinensis 1. KANYARGÓS LEVÉLSZÉLŰ VAGY KARÉJOS LEVELŰ FAJOK 1.1. A LEVÉLFONÁK EZÜSTÖS, GYAKRAN MOLYHOS Populus alba Fehér nyár 20 30méteres, vaskos törzsű, szabálytalan koronájú fa. Levelei a hosszúhajtásokon tenyeresen karéjosak, fonákuk fehéren molyhos, míg a rövidhajtásokon tojásdadok, kanyargósszélűek. Hazája Észak-Afrikától Közép- és Dél-Európán keresztül Nyugat-Szibériáig terjed. Hazánkban elsősorban sík vidéken él, ártéri ligeterdőkben, gyöngyvirágos tölgyesekben vagy az alföldi homokbuckás területek mélyebb részein (nyáras-borókások). Széles ökológiai skálán felhasználható faj: elsősorban víz közelébe, nyirkos talajra való, de az átlagosnál szárazabb viszonyok közt is megél, sőt, ha a talajvíz nincs túl mélyen, közepes erősségű sziken is. Száraz termőhelyen azonban többnyire alacsony lesz vagy bokorszerű marad. Az időszakos vízborítást is tűri. Ezüstfehér lombjával, fehéres kérgű festői ágrendszerével a legszebb nyárak egyike. Hátránya, hogy igen sokat terem, ezért csak a porzós alakokat lenne szabad szaporítani és parkokba ültetni. Pyramidalis (P. a. var. bolleana) Felálló ágú, széles jegenyetermetű fajta. Kérge szürkészöld, a rövidhajtásokon a levelek fonáka gyakran lekopaszodik. Nálunk a porzós példányai terjedtek el. Megjegyzés: A jegenyenyárak oszlopos cxlii

143 növésüket magról szaporítva is nagy arányban megtartják és keresztezésbenis elég jól örökítik. A legtöbb fajta, bár a faiskolák ivartalanul szaporítják, tulajdonképpen klónkeverék, típustól függően többségében porzós vagy többségében termős egyedekkel.) Villafranca Egyenes törzsű, kúpos koronájú, finomabb ágrendszerű, nőivarú fajta. Gyors növekedésű, dugványról könnyen szaporítható. Populus Favorit (P. alba P. grandidentata) Gyors növekedésű, hímnemű klón. Megjelenése a P.albáéraemlékeztet,de levelei kerekdedebbek, fonákuk kopasz. Törzse hengeres, a koronán át végig követhető. Ágai a fehér nyárénál finomabbak, koronája viszonylag karcsú és laza szerkezetű. Kérge sima, fehéres világosszürke. Jó várostűrő és a fehér nyárnál kevésbe törik. Populus canescens (P. alba P tremula) Szürke nyár A fehér nyárhoz igen hasonló megjelenésű fa, kérge azonban zöldesebb árnyalatú, a rövidhajtásokon a levelek fonáka lekopaszodik. Hazája Európa, Kis-Ázsia. Nálunk a P. albávalkeverten fordul elő, elsősorban a Dunántúlon. Igényei ésfelhasználása hasonló az említett fajéhoz, de a tartós vízborítást nem tűri A LEVÉLFONÁK ZÖLD, KOPASZ Populus tremula Rezgő nyár méteresre növő, gyökérsarjakkal terjedő tövű, gömbölyded koronájú fa. Kérge sima, zöldesszürke. Hajtásai kopaszok, fénylő sárgásbarnák. Lapos nyelű, kerekded levelei a legkisebb szellőre is megmozdulnak, ősszel aranysárgára vagy narancsvörösre színeződnek. Porzós barkái a nyílás kezdetén a Salix capreáéhozhasonlóan ezüstösek, ezért néha vágott virágként a piacra hozzák őket. Hazája Észak-Afrikától Európán keresztül Szibériáig terjed. Magyarországon elsősorban hegyvidéki erdőkben fordul elő. Normál talaj- és nedvességviszonyok közé ültethető. cxliii

144 Populus levéltípusok 2. NEM KARÉJOS LEVELŰ FAJOK Populus nigra Fekete nyár, topolya cxliv

145 20 30 méter magas, szélesen felálló koronájú fa, idősebb korban mélyen repedezett, feketésszürke kéreggel. Hazája Észak-Afrika, Eurázsia. Magyarországon főleg ártereken, vizek mentén gyakori. Ilyen helyre vagy normál nedvességviszonyok közé ültessük. Száraz homoktalajon is megél, ott azonban gyenge növekedésű. Bírja az időszakos elárasztást. Védett növény! Italica (P. n. var. pyramidalis, P. italica) Jegenyenyár Keskeny oszlopos termetű, szabad állásban a törzse alul erősen bordás. Kérge sötét színű. Nálunk csaknem kizárólag a porzós példányait ültetik. Gyors növekedésű, de az alapfajnál is hamarabb öregszik. Közepes szárazságot is kibír. Régebben út menti sorfának tömegesen ültették. Erre a célra gyorsforgalmú utak mellett, rácshatása miatt nem alkalmas. var. thevestina Tiszaháti nyár Az előző fajtánál szélesebb jegenyetermetű változat. Törzse hengeres, a kérge szürkésfehér. Kertészeti szempontból kisebb jelentőségű, mivel nálunk csak nőpéldányai ismeretesek. Közép-Ázsiából származik és valószínűleg még a törökökkel került hazánkba. Populus berolinensis (P. laurifolia P. nigra Italica ) Berlini jegenyenyár Széles jegenyeforma, kissé szögletes és molyhos hajtásokkal és romboid alakú, kihegyezett végű levelekkel. Igényei, felhasználása mint a közönséges jegenyenyáré. Porzós alak. Villásodik. Populus Kórnik-21 (P. nigra Italica P. berolinensis) Egyenes törzsű, mérsékelten szétterülő koronájú, nőivarú klón. Igen korán kihajt, a betegségeknek, kártevőknek ellenáll. Üde vagy nedves, mészmentes talajba, hűvös, párás helyre való. Populus canadensis (P. euramericana) Nemes nyár, kanadai nyár A fekete nyárhoz hasonló, de annál is robusztusabb termetű, gyorsabb növekedésű és valamivel nagyobb levelű fa. Levelei levágott vállúak, a levéllemez alapjánál többnyire szemölcsök vannak. A hibrid csoport első képviselője mintegy 200 éve keletkezett Franciaországban, az észak-amerikai P.deltoides és az európai P. nigra spontán kereszteződéséből. Később ide sorolták a P.nigránakmás észak-amerikai Populus fajokkal alkotott mesterséges és többszörös hibridjeit is. Ezeket erdészeti céllal (fahozam) állították elő. A kertészeti gyakorlatban (a legelső név nyomán) P. canadensis, azaz kanadai nyár néven terjedtek el. Szakmailag helytállóbb az erdészek által használt elnevezés: P. euramericana, nemes nyárak. Közös tulajdonságuk, hogy igen gyors növekedésűek, de általában igényesebbek, mint a P.nigra: sem a pangó vizet, sem a tartós szárazságot nem tűrik. Száraz helyen már augusztusban lehull a lombjuk. Rendkívül hamar, már éves korukban törékennyé és balesetveszélyessé válnak. Leváltásukat ezért (árnyéktűrő fák alátelepítésével) módszeresen elő kell készíteni és ezt távlati programként a kertterv műleírásában is dokumentálni kell. cxlv

146 Populus habitusok Porzós fajták Kertészeti szempontból elsősorban ezek a fajták érdekesek: cxlvi

147 Durvakérgű A Robusta -hoz hasonló. Jó vízellátású területeken igen gyors növekedésű. Vastag, durva kérge a vadkár ellen megvédi. 1-45/51 Paráskérgű nyár Sudaras koronájú, finom ágrendszerű, vastag, korán parásodó, sötétszürke kérgű klón. Nagy, bőrnemű levelei sötétzöldek. Ártéri területeken intenzív növekedésű Olasz nyár Terebélyes koronájú, erősen ágas fajta. Kezdetben rendkívül gyors növekedésű, a termőhelyt illetően igényes, a levélkárosító gombásbetegségekkel szemben ellenálló. Koltay Korán lombosodó, a termőhelyt tekintve toleráns, betegségellenálló, intenzív növekedésű fajta. Kopecky Egyenes törzsű, karcsú koronájú, óriásnyárszerű klón. Őszi lombszíne élénksárga. Kezdeti növekedése kissé lassú. A termőhelyre nem túl igényes. Robusta Óriás nyár Egyenes, hengeres törzsű, fiatalon kúpos koronájú. 45 -os szögben felfelé törő ágai örvszerűen állnak éves korig gyorsan nő, majd hamar elöregszik. A nedves talajt nem szereti, mérsékelten szárazságtűrő. Sudár Karcsú kúpos koronájú fa, álörvös, vékony ágakkal. Korán, már április elején bronzosan fakad. Sárga lombja október végén hull le. Nedves és félszáraz helyen egyaránt megél. Termős fajta A termésükkel szemetelő, nővirágú alakok csak lakott területektől távolabb telepíthetők. Közülük legkevésbé igényes, ezért a leggyakrabban ültetett fajta a: Marilandica Korai nyár Nagyra növő, többnyire görbült törzsű, tojásdad koronájú fa. Korán, már április közepén fakad, de élénksárga lombja hamar le is hullik. Kezdetben lassan, később gyorsabban nő. Populus Meggylevelű (P. maximowiczii P. trichocarpa) Egyenes, sokáig sima törzsű, közepesen szétterülő koronájú. Mutatós, sötétzöld levele a meggyére emlékeztet. Tavasszal igen korán kihajt. Hímivarú. Nedves talajba, hűvös, párás klímába való. Populus simonii Kínai nyár méter magas, keskeny, laza koronájú fa, ívesen visszahajló vesszőkkel. Levelei lekerekített rombusz vagy fordított deltoid alakúak. Hazája Észak-Kína. Magyarországon gyakran ültetett, közepesen szárazságtűrő faj. Lombja késő őszig zölden marad, az átlagnál ellenállóbb a füstgázokkal szemben. A faiskolák általában csak a porzós alakjait szaporítják, így termésével nem szemetel. Méreteinél fogva kisebb kertekbe is alkalmas. Fastigiata Széles oszlop vagy inkább tojás alakú. Levelei az alapfajénál keskenyebbek. Porzós alak. Edzettsége és gyors növekedése miatt lakótelepeken előszeretettel telepítik térhatárolónak. Tudni kell róla, hogy éves kora után hajlamos a meglepetésszerű pusztulásra. cxlvii

148 A Populus nemzetség szaporítása: Legelterjedtebb szaporításmódjuk a fásdugványozás. Igen könnyen gyökeresednek, kivéve a P. cunescenstésa P. tremulat,melyek gyökérsarjakról és gyökérdugványról szaporíthatók. A P. Favorit fajtát szemzik vagy oltják P. canescens vagy P.alba magcsemetéire. Magról ritkábban az alapfajokat szaporítják. Magjuk a Salixéhozhasonlóan a tavasz végén vagy a nyár elején érik, és azonnal, fényen csírázik Ericaceae Hangafélék 1. A levelek aprók, tű alakúak vagy pikkelyszerűek 2. A levelek nagyobbak, szélesebbek 2. A csésze színes, hosszabb, mint a párta. Nyár végén virágzik A csésze zöld, a pártánál nem hosszabb. Tél végén, néha már tél elején virágzik Rhododendron Calluna Erica Rhododendron Havasszépe A nemzetség képviselői a legszebb virágzó díszcserjék közé tartoznak. Nyugat-Európában, ahol a talajok többségükben savanyúak és mészben szegények, rengeteg fajt, illetve fajtát ültetnek. Magyarországon kertépítészeti jelentőségük minimális, mivel kivétel nélkül páraigényes mezofitonok, s ami a legfontosabb, mészkerülők. Ezért csak a Nyugat-Dunántúlon, egyes lombhullató fajok esetleg még a mészben szegény tiszántúli vagy észak-magyarországi területeken (Zempléni-hegység) ültethetők. Májusban virágoznak. Hazánkban a legszebb Rhododendron gyűjtemény a Kámoni (Szombathely) és a Jeli (Kám) Arborétumban található. A nálunk is ültetett fontosabb alapfajok a következők: I. Örökzöld fajok 1. A levél hosszúkás tojásdad, tompa csúcsú, lekerekített vállú A levél hosszúkás lándzsás, mindkét végén hegyes Rh. catawbiense Rh. ponticun II. Lombhullató fajok 1. A porzók száma 5, a virág nem fehér 2. A porzók száma 8 10, a virág fehér Rh. murcronatum 2. A virágok sárgák Rh. luteum A virágok más színűek A 2 4 virág és a levelek közös csúcsrügyből hajtanak ki A 6 22virág a csúcsrügyből, a levelek az oldalrügyekből hajtanak ki Rh. kaempferi Rh. japonicum 1. ÖRÖKZÖLD FAJOK cxlviii

149 Rhododendron catawbiense Ketaba-havasszépe II. rész. A díszfák és díszcserjék 2 3 méteres, terebélyes bokor, nagy, elliptikus, fénylő, bőrszerű levelekkel. Virágai pirosaslilák, dús sátorvirágzatban május közepén nyílnak. Nyugat-Magyarországon az örökzöld fajok közül leggyakrabban ültetik. Nevét egy kihalt indián törzsről, a ketabákról (angolos helyesírással catawba) kapta. Az örökzöld hibridek egyik legfontosabb szülőfaja és maga is igen változékony: fajtái a legkülönbözőbb virágszínűek lehetnek a fehértől a sötét bíborpirosig. Hazája az USA délkeleti része. Rhododendron ponticum Pontusi havasszépe 2 4 m magas. Megjelenése az előző fajéra emlékeztet, de levelei keskenyebbek, virágai kisebbek, liláspiros színűek. Angliában, a Rhododendronokfontos honosítási és nemesítési központjában annyira otthon érzi magát, hogy a szigetország déli-délnyugati részein az erdőkben kivadult és gyomként terjeszkedik, sőt a walesi Nemzeti Parkban kiirthatatlan bozótosokat alkot. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia és a Kaukázus. 2. LOMBHULLATÓ FAJOK A lombhullató Rhododendron fajok többségét régebben önálló nemzetségbe sorolták Azalea néven. Ezt később beolvasztották a Rhododendron nemzetségbe, de a kertészeti szaknyelvben az azálea elnevezés továbbra is fennmaradt. Elsősorban a többszörös keresztezéssel kinemesített, puha levelű, törpe fajtákat nevezik így, amelyeket télen vagy kora tavasszal, üvegházban hajtatva, cserepes dísznövényként forgalmaznak. Rhododendron luteum (Rh. flavum) Sárga havasszépe A lombhullató fajok közül nálunk a legismertebb. Illatos, sárga virágú. 1 3 méter magas, gyér ágú cserje, levelei hosszúkás lándzsásak, szőrösek. Az egyik legedzettebb faj. Hazája Délkelet-Európa és a Fekete-tenger környéke. Rhododendron kaempferi Kämpfer-havasszépe 1 2 méter magasra nő, virágai rózsaszín, piros vagy skarlátpiros színűek. Levelei rombosak, hegyesen elliptikusak, gyéren szőrözöttek. Egy részük zölden telel át. A Japánban keletkezett ún. Kurume-azáleák egyik fontos szülőfaija. Hazája Japán. Rhododendron japonicum (Azaleajaponica) Japán havasszépe 1 2 m magas cserje. Virágai rózsaszínűek, téglapirosak, narancsosak vagy okkersárgák. Lombfakadás előtt, májusban nyílik. Hazája Észak- és Közép-Japán. Rhododendron mucronatum Hófehér havasszépe 1 méter magasra nő, fehér virágú. Levelei kicsik, 3 8 cm-esek, elliptikusak, szőrösek. Az első növekedési hullámból származók ősszel lehullanak, a második hullámból származó, ún. nyári hajtások zölden telelnek át. Hazája Japán. A Rhododendron nemzetség szaporítása: Azalapfajokat vagy az alanyokat magvetéssel szaporítják tavasszal, üveg alatt. A magvak igen aprók, fényen csíráznak. A hibrideket és fajtákat leveles dugványokkal, a nehezen gyökeresedő, nagyvirágú fajtákat téli üvegházi oltással szaporíthatjuk. cxlix

150 Rhododendron levél Calluna Csarab Calluna vulgaris Örökzöld csarab cm vastag, laza gyepet alkotó, heverő szárú örökzöld cserje, majdnem szabályosan négy sorban álló, megnyúlt, pikkelyszerű levelekkel. Apró, lilásrózsaszín virágai tömött, felálló fürtökben augusztus szeptemberben nyílnak. Hazája Európa, valamint a Kis-Ázsia északi, hűvösebb része. Magyarországon csak a Zempléni-hegységben, a Nyugat-Dunántúlon és a Bakony egyes részein honos, mert mészkerülő. Fényigényes faj, fenyvesek, mészkerülő tölgyesek szélén él. Az ún. nyíres fenyérek (más néven hangamezők németül Heide) egyik karakterfaja Nyugat-Európában. A nyíres fenyéres a szélsőségesen savanyú (elsavanyodott) talajokon kialakuló ligetes növénytársulás. Karakterfajai a gyepszintben a Calluna vulgaris, a cserjeszintben a Cytisus scoparius, Juniperus communis, Crataegus monogyna, alaza lombkoronaszintet a magányosan vagy kisebb csoportokban álló Betula cl

151 pendula és Pinus sylvestris adják. A mi nyáras-borókásainkhoz hasonló, de párásabb klímájú és savanyú kémhatású futóhomokokon hatalmas, összefüggő foltokat képes beborítani; ősszel, a virágzás idején már messziről piroslik. Mészben szegény talajra, párás klímába, nagy foltokba ültessük, napra, esetleg félárnyékba. Nyugat-Európában sok, különböző színű és magasságú, szimpla vagy telt virágú fajtája ismert. Ezeket Erica és esetleg Rhododendron fajokkal elegyítve a sziklakert analógiájára készült ún. hangakertek kialakítására is felhasználják. Szaporítása: félfás dugványozás a nyár végén, tőosztás, esetleg magvetés üveg alá. Calluna, Erica levelek Erica Erika Erica carnea Alpesi erika, alpesi hanga cm magas, laza gyepet alkotó, heverő szárú, örökzöld törpecserje. Lapos, tű alakú, élénkzöld levelei rendszerint négyes örvökben állnak. Húspiros virágai felálló kis fürtökben a tél végén vagy kora tavasszal nyílnak. Sokszor már késő ősszel vagy enyhébb téli napokon virágozni kezd. Hazája az Alpok középső és keleti része, Nyugat-Balkán. Páraigényes mezofiton. Az Ericaceae családra nem jellemző módon a meszes talajon is megél, de a túl sok meszet nem szereti. Nyugat-Dunántúlon és hegyvidékén napra, máshol inkább félárnyékba ültessük. Nyugat-Európában az erikák kertépítészeti jelentősége igen nagy, termesztésükkel külön szakosodott erikakertészetek foglalkoznak. A választék több faj számtalan fajtáját foglalja magában, melyek virágzási ideje cli

152 fajtól függően augusztus végétől egész a következő év áprilisáig tart. A virágszín a hófehértől a rózsaszínen át a sötét bíborvörösig terjed, egyes fajták pedig sárga lombjukkal is díszítenek. Afelhasználásuk az alábbi területeken történik: A csarabnál említett hangakertekben, ahol a Calluna fajták augusztus szeptemberi virágzását Erica fajok és fajták folytatják a következő év késő tavaszáig. Temetőkben, sírkertekben, különösen a német nyelvterületeken. Ezeken a vidékeken a Magyarországon használt krizantém helyett az erikák adják a Mindenszentek ünnepének virágdíszét, ám a virágzásuk korábban elkezdődik és jóval tovább tart. Házikertekben és intenzíven fenntartott közparkokban, virágzó talajtakaró cserjeként. Balkonládákban ősztől tavaszig. (Nyárra az erikák helyére egynyári balkonnövényt ültetnek.) További nagy felhasználási területet jelentenek a cserepes erikák (időszakos beltéri dekoráció), melyek javarészt afrikai és dél-európai (nem télálló) fajok többszörös hibridjei. A télálló erikák között több mésztűrő faj és hibrid is van, de mint név, legismertebb a már említett Erica carnea. Hazai felhasználása különösen a házikertekben növekvőben van. Néhány magyar főiskola már nagy mennyiségben termeszti legalább egy-egy jól bevált fehér, piros és rózsaszín fajtáját. Szaporítása: hajtásdugványozás a nyár végén Tiliaceae Hársfélék Tilia Hárs A hárs nemzetség egyes fajai többnyire elegyfaként (előfutár) élnek a számukra alkalmas erdőtársulásban, de megfelelő körülmények között (pl. a T. tomentosa a Zselicségben vagy a T. platyphyllos a bükkös öv kőgörgeteges szurdokerdeiben) elegyetlen állományokat is alkothatnak. A kertben a hársak voltak az első fák, amelyeket (már Mátyás király idején) nem hasznukért, hanem a díszükért és illatos virágaikért ültettek. Puha, homogén fájukat fafaragásokhoz, templomi szobrokhoz előszeretettel használták. A Tilia fajok és fajták összehasonlítása a 15. táblázatban található. 1. A levelek fonáka sűrűn, ezüstösen csillagszőrös T. tomentosa A levelek fonáka kopasz vagy szőrös, de nem csillagszőrös A levelek fonáka, de gyakran a színe is szőrös T. platyphyllos A levelek fonáka kopasz, vagy csak az érzugokban szőrös A virágban 5 tagú mellékpárta van. Szakállszőrök a T. americana fonákon csak az oldalerek találkozásainál vannak, a főér tövénél nincsenek A virágnak nincs mellékpártája. Szakállszőrök a főér tövénél is vannak 4. A harmadrendű erek a fonákon kiemelkednek. A termés fala vastag 4. T. euchlora A harmadrendű erek a fonákon nem állnak ki. A termés fala vékony T. cordata clii

153 Tilia tomentosa (T. argentea) Ezüst hárs II. rész. A díszfák és díszcserjék méter magas, boltozatos vagy tojásdad koronájú fa. A levelek fonáka sűrű csillagszőröktől ezüstösfehér. A hazai hársak közül a legkésőbb, június júliusban virágzik. Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon a Dél-Dunántúlon és a Nyírségben, üde talajú tölgyesekben él. A Mecsekben a gyertyános tölgyesek és részben a bükkösök elegyfája. A várost legjobban elviselő hársunk. Levelét a takácsatka nem károsítja, de a sózásra az összes többi hárshoz hasonlóan kényes. Alábbi fajtái kivétel nélkül magyar nemesítésűek: Balaton Koronája gömbölyded, a faiskolában jó törzsnevelése miatt kedvelt. Bori A Teri -hez hasonlóan lassú növésű, de a koronája felálló (csaknem tojásdad) alakú. Szeleste Igen szabályos, karcsú, tojás alakú koronát nevel. Mereven felálló ágaival útfásításra a legalkalmasabb fajta. Gyors növekedésű. Teri Lassú növésű fajta, lapos gömbkoronával, keskeny utcákba, légvezeték alá is alkalmas. Wagner János (T. t. f. rhodopetala) Virágai rózsaszínűek, koronája lazán széteső. Zentai Ezüst Fiatalon csaknem oszlopos, később karcsú kúpkoronát nevelő fa, felálló ágakkal és ezüstös levélfonákkal. Tilia platyphyllos Nagylevelű hárs méteres, széles kúpos vagy kissé tojásdad koronájú. A levelek fonáka főleg az erek mentén gyéren fehéren szőrös, az érzugokban fehéren szakállas. Illatos virágai a hazai hársak közül a legkorábban, június elején nyílnak. Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Nálunk főleg a bükkösök és a gyertyános tölgyesek övében alkot előerdőt: északi lejtőkön vagy szurdokvölgyekben magas kőrissel, hegyi juharral, gyertyános tölgyessel. Gyors növekedésű mezofiton, az árnyékot tűri. Megfelelő párás klímában kiváló parkfa és sorfa. Ági Felálló ágú, széles oszlop vagy karcsú tojásdad koronájú, erős növekedésű magyar fajta. Laciniata Mélyen szeldelt, kissé torz levelű fajta. Az alapfajnál jóval gyengébb növekedésű, tojás alakú koronát nevel. Örebro Karcsú kúp alakú, mereven felfelé álló ágakkal. A T. platyphylloshoz igen hasonló megjelenésű a T. europaea(t. cordata platyphyllos), melynek Nyugat- Európában és nálunk is gyakorlatilag csak egyetlen fajtáját, a Pallida -t forgalmazzák. Ez a fajta magas termetű, széles kúpkoronájú, erős növekedésű fává növő. cliii

154 Tilia habitusok Tilia americana Amerikai hárs A T. platyphylloshoz hasonló megjelenésű, de levelei feltűnően nagyok (fiatal korban cm-esek is lehetnek!), a fonákukon csak az oldalerek zugaiban szőrösek. Halványsárga, enyhe illatú virágai a T.tomentosaéhoz hasonlóan későn (június végén, július elején) nyílnak. Nova Igen erős növésű egyenes törzset nevelő fajta, fiatalon tojásdad, cliv

155 később széles kúp alakú koronával. II. rész. A díszfák és díszcserjék Redmond Az előző fajtához hasonló, de tömöttebb koronájú. Tilia levelek clv

156 Tilia cordata (T. parvifolia) Kislevelű hárs II. rész. A díszfák és díszcserjék méter magasra növő, hosszúkás vagy szélesen elterebélyesedő koronájú fa, idős korban a földig hajló ágakkal. Vesszői pirosak, levelei viszonylag kicsik, sötétzöldek, fonákuk az érzugokban barnásvörös szakállas, egyébként kopasz. Erős illatú virágai június második felében nyílnak, a legjobb hársmézet adják. Termése 4 6 mm-es, sima héjú. Hazája Európa. Hazánkban főleg a domb- és hegyvidéki erdőkben a cseres-kocsánytalan és gyertyánostölgyesek övében fordul elő. Viszonylag lassú növekedésű. Még jól tűri a szárazságot és az árnyékot, a városi klímára azonban igen érzékeny: szennyezett levegőben a takácsatka tömegesen megtámadja. Az alapfaj mellett a faiskolák két fajtát forgalmaznak: a magyar nemesítésű Savaria -t és az amerikai Greenspire -t. Mindkettő értéke a jó törzsnevelés, az ún. átmenő sudár és az egészséges lombozat. Hasonló díszt adó fajta a T. cordatáhozközel állót. flavescens Glenleven. Tilia euchlora Krimi hárs (T. cordata T. dasystyla) A kislevelű hársnál valamivel alacsonyabb, gömbölyded vagy tojásdad koronájú fa, vesszői sárgák. Fénylő, sötétzöld levelei az előző fajéra emlékeztetnek, de vaskosabbak, a fonákon a harmadrendű erek is kiemelkednek. A termés fala vastag, kemény. Az ezüst hárssal agyidőben vagy meg annál is később, július elején virágzik. A kislevelű hárshoz hasonló szárazságtűrésű faj. A városi klímát jobban bírja, mivel a takácsatkák nem károsítják. Tilia Szent István Szent István-hárs Átmenő sudarú, szabályos koronájú, többszörös hibrid. Magyar szelekció. A Tilia nemzetség szaporítása: Magvetés rétegezést követően a tavasszal. A T. tomentosátfeltétlen rétegezni kell egy nyáron át. A fajtákat saját magoncukra szemzik a nyár végén vagy kézben oltják télen, üvegházban. A T. tomentosa T. platyphyllosrais oltható, a T. euchlora alanya a T. cordata. Faiskolában általában rossz törzsnevelők, ezért a nemesítésnél ennek tulajdonságnak a kiküszöbölése elsőrendű szempont volt Malvaceae Mályvafélék Hibiscus Mályvacserje Hibiscus syriacus Kerti mályvacserje 2 4 méteres, mereven felálló ágú cserje. Virágai júliustól szeptemberig folyamatosan nyílnak. Színük a típusnál kékeslila, a fajták virágszíne a hófehértől a sötétpirosig a legkülönbözőbb, szimpla vagy telt virágú. Hazája Kína, India. Dús és igen szép nyári virágzásáért kedvelt, széltében ültetett növény. Jó kerti viszonyokat kíván, párás klímában nagyobb és intenzívebb színű virágokat hoz. Bírja a magas talajvizet és az enyhén szikes talajt is. Fény- és melegigényes, fiatalon kissé fagyérzékeny. Egyszerű, nagyvirágú fajták (csak jó termőhelyekre!) Blue Bird Igen nagy, kékeslila. Diana Hatalmas fehér virágai éjjel is nyitva maradnak. Red Heart Fehér, középen bíborpiros szemmel. Pink Giant Nagy, rózsaszínű. Russian Violet Sötét mályvalila. clvi

157 Telt virágú fajták Ardens Kékesviola. Jeanne d Arc Fehér. Lady Stanley Rózsaszínnel futtatott fehér, mályvaszín középpel. Puniceus Plenus Borvörös. Tarka levelű fajták Purpureus Variegatus Levelei fehértarkák. Apró, telt, borvörös virágai alig nyílnak ki. Szaporítása: Az alapfajt magvetéssel szaporítják (tavasszal, hidegágyba), a fajtákat téli oltással, augusztusi szemzéssel, esetleg zölddugványról Thymelaeaceae Boroszlánfélék Daphne Boroszlán A nemzetség alább ismertetett fajai elsősorban mint a hazai dendroflóra nem túl gyakori, de igen szép képviselői érdemelnek említést. Kertbe, parkba ritkán telepítik őket mérgező termésük miatt. 1. A levelek 1 2 cm-esek. Heverő szárú törpecserje D. cneorum A levelek 3 8 cm hosszúak. Felálló ágú cserje D. mezereum Daphne mezereum Farkasboroszlán 0,5 1 méter magas, gyéren ágas, lombhullató cserje. Erős illatú, rózsaszín virágai februártól áprilisig a levéltelen vesszők oldalán nyílnak. Májusban érő fénylőpiros bogyótermése mérgező! Olyan helyre, ahol gyerekek vannak, ne telepítsük. Hazája Európától Szibériáig terjed, nálunk gyertyános tölgyesekben, bükkösükben szálanként fordul elő. Félárnyékos, árnyékos fekvést, üde talajt kíván. Daphne cneorum Henye boroszlán Alacsony, heverő szárú törpecserje, apró (1 2 cm-es), keskeny, örökzöld levelekkel. A cm magas, ritkás foltot alkotó növényke inkább évelőre, mint cserjére hasonlít. Ciklámen színű, kellemes illatú, apró virágai április májusban a hajtások csúcsán, lapos csomókban nyílnak. A nyár végén gyakran még egyszer virágzik. Sárgásbarna, bőrszerű termése nem feltűnő. Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon dolomitos, füves északi lejtőkőn, szárazabb tölgyesek szélén él vadon. Kertészetileg ez a faj érdemelne nagyobb figyelmet és elterjedést: öntözött sziklakertbe, előkertbe, alacsony évelőkkel társítva. A Daphne nemzetség szaporítása: Magvetés, rétegezés után. Magja gyakran elfekszik. Az örökzöld fajok nyárinyár végi félfás hajtásdugványról is szaporíthatók. clvii

158 Hibiscus, Daphne és Hydrangea levelek Hydrangeaceae Hortenziafélék clviii

159 1. A porzók száma a szirmok számának a kétszerese 2. A porzók száma a szirmok számának több mint a kétszerese 2. A virágok kétfélék: a termősek aprók, a nagy, meddő virágok a virágzat szélén találhatók Valamennyi virág termékeny, egyforma Philadelphus Hydrangea Deutzia Hydrangea Hortenzia A nemzetség képviselői eredeti termőhelyükön az üde talajú erdők cserjeszintjében élnek vadon. Általában véve ezért humuszban gazdag, jó vízellátású talajt, párás mikroklímát kívánnak. Sok fajuk erősen mészérzékeny vagy kifejezetten mészkerülő, jelentős részük pedig a szubtrópusi származás miatt hajlamos a visszafagyásra. A nyugat-európai kertektől eltérően nálunk ezért többnyire csak két fajjal találkozunk: a H. macrophyllávalés a H. arborescensszel. Mindkét faj vad alakjának virágzata kétféle virágból áll: a virágzat közepén lévő apró, jelentéktelen termővirágokból és a virágzat peremén elhelyezkedő sugárvirágokból, melyeknek nagy, sziromszerű díszét a megszínesedett csészelevelek adják. Kertben mindkét fajból általában a telt virágú, azaz csak meddő virágokból álló virágzatú fajtákat ültetik. Újabban a faiskolák (és az árudák) néhány egyéb fajt is forgalmaznak, elsősorban a laza kúpos bugavirágzatot hozó H. paniculata fajtáit, néha pedig a tölgylevélszerűen karéjozott levelű H. quercifoliat. 1. A virágzat lapos félgömb vagy ernyő alakú 2. A virágzat kúp alakú Az alapfaj virágzatának a szélén körben meddő virágok vannak. Szirom 4, porzó 8 Az alapfaj virágzatának szélén meddő virágok nincsenek vagy csak néhány. Szirom 5, porzó 10 H. macrophylla H. arborescens 3. A levelek kihegyezett tojásdadok H. paniculata A levelek tölgylevélszerűen karéjosak H. quercifolia Hydrangea macrophylla Kerti hortenzia 1 2 m magas, vastag hajtású, nagy levelű, lombhullató cserje. Termesztett fajtái meddő virágúak. A sziromszerű csészelevelek színesek, és cm átmérőjű, gömbölyded vagy ernyőszerű virágzatban június júliusban nyílnak. Hazája Japán, nálunk elsősorban cserepes dísznövényként ismert. Gyakran kiültetik azonban a szabadba is, különösen a csapadékos Nyugat- és Dél-Dunántúlon. Itt a kiegyenlített klímában a napon is jól fejlődik, egyébként félárnyékos-árnyékos fekvést kíván. Vannak kimondottan kiültetésre való edzett fajtái is, de ezek nálunk nem terjedtek el. A cserepesek közül a szabadban való nevelésre a piros és rózsaszín virágúak a legalkalmasabbak, erősen savanyú talajon (Zalában, Belső-Somogyban) viráguk gyakran megkékül. Szép, nyáron nyíló díszcserje, bár merev lombozatával és virágzatával kissé idegenül hat kertjeinkben. A sok mészre és a szárazságra érzékeny, télire ajánlatos a tövét takarni. Hydrangea arborescens Cserjés hortenzia 1 2 m magas, lombhullató cserje. Tejfehér virágai június szeptemberben több hullámban nyílnak. clix

160 Hazája Észak-Amerika keleti része. Az előző fajnál valamivel edzettebb, rendszeres öntözéssel az ország bármely részén megtartható. Mésztűrő. Annabelle Óriás virágzatú, nálunk most van elterjedőben. Grandiflora Lapos gömbvirágzatú. Ez terjedt el nálunk. Hydrangea paniculata Bugás hortenzia 1,5 2 m magas cserje, vastag, szőrös hajtásokkal cm hosszú, laza bugákban július augusztusban nyílnak kicsi, kétivarú virágai, köztük elszórtan nagy, meddő, fehér, elnyílva rózsaszín virágokkal. Hazája Kína, Japán. Nagy, kúpos virágzata, nyári nyílása miatt kedvelt. Mészérzékeny. Tardiva Virágzata nagyobb, benne sok meddő virággal. Később nyílik, mint az alapfaj. Hydrangea quercifolia Tölgylevelű hortenzia 1 2 m-es, gömbölyded cserje. Nagy levelei a tölgyéhez hasonlóan karéjosak. Június augusztusban felálló, széles kúp alakú virágzatban vegyesen hozza apró, hímnős és nagy, meddő, fehér virágait. Hazája az USA délkeleti része. Jellegzetes formájú, ősszel narancs- vagy lilásvörösre színeződő levele és nyári virágzása miatt ültetik. A Hydrangea nemzetség szaporítása: zölddugványozás puha állományú hajtáscsúcsokról, májusban Deutzia Gyöngyvirágcserje A nemzetség képviselői a jezsámenekhez hasonlóan erdei aljnövények, de a jezsámenek termőhelyénél valamivel üdébb erdőkben. Általában jó talajt és legalább közepes vízellátást igényelnek. Öntözött kertben valamennyi ismertetett fajuk és fajtájuk ültethető. Az alacsony termetű fajok elsősorban házikertbe valók, a középmagas és magas termetűek házikertbe és közparkba egyaránt alkalmasak. I. Magas, felálló bokrú fajok A levelek csaknem ülők (levélnyél < 5 mm), a virágok csengettyűszerűen lefelé bókolnak. 1. A virágzat keskeny kúp alakú D. scabra A virágzat széles, tömzsi kúp alakú D. magnifica II. Középmagas és alacsony bokrú fajok A levelek határozottan nyelesek (levélnyél > 10 mm) kerek vagy ékvállúak. Virágaik oldalra bókolók vagy felfelé nézők. 1. Alacsony 0,6 0,7 m-es cserje D. gracilis Nagyobb. 1 2 m-es cserje A levelek ékvállúak, a virágok ferdén oldalra vagy kissé lefelé néznek D. hybrida A levelek kerek vállúak, a virágok ferdén lefelé néznek D. elegantissima clx

161 1. MAGAS BOKRÚ FAJOK Deutzia scabra (D. crenata p. p.) Érdeslevelű gyöngyvirágcserje 2 3méteres, mereven felálló ágú bokor. Fehér virágai június júliusban nyílnak. Hazája Kelet-Ázsia. Nálunk a szimpla virágú alapfaj helyett elsősorban az alábbi teltvirágú fajtáit ültetik: Candidissima Virágai teltek, tiszta fehérek. Codsall Pink Jelenleg a legsötétebb rózsaszínű, népszerű fajta. Plena Virágai tömveteltek, belül fehérek kívül halványrózsaszínűek. Pride of Rochester Az előző fajtához hasonló, de keskenyebb szirmú. Deutzia magnifica (D. scabra D. vilmorinae) Teltvirágú gyöngyvirágcserje Hasonló megjelenésű és igényű faj, amely a D. scabrától valamivel szélesebb leveleivel és tömzsibb, dúsabb, fehér színű virágfürtjeivel különbözik. 2. KÖZÉPMAGAS BOKRÚ FAJOK Deutzia hybrida (D. discolor D. longifolia) Hibrid gyöngyvirágcserje Középtermetű (1 1,5 méteres), közepes igényű cserje, a D. scabráraemlékeztető, de keskenyebb és kisebb levelekkel, és rendkívül gazdagon nyíló, kezdetben élénkrózsaszín, majd az elnyílásban fehéresre fakuló virágokkal. Mont Rose Szimpla virágú. Pink Pom-Pom Telt virágú. Deutzia elegantissima Rózsaszínű gyöngyvirágcserje (D. purpurascens D. sieboldiana) 1 2 m magas cserje, 5 8 cm hosszú, élesen fűrészes szélű,matt zöld levelekkel. Fehér virágai május júniusban nyílnak. Rosealind 1 1,5 m magasra nő. Ívesen elhajló vesszőin laza, oldalra álló bogernyőkben hozza sötétrózsaszín virágait. 3. ALACSONY BOKRÚ FAJ Deutzia gracilis Kecses gyöngyvirágcserje cm-es, vékony, felálló ágrendszerű cserje, május júniusban nyíló fehér virágokkal. Hazája Japán. Alacsony, nyíratlan, virágzó sövények vagy alacsony cserjefoltok kialakítására alkalmas. Nikko 50 cm magas, dúsan elágazó, gazdagon nyíló, fehér virágú cserje. A Deutzia nemzetség szaporítása: A nagytermetű fajok és fajtáik fás- vagy zölddugványozással, az apró termetű, vékony vesszejűek nyár eleji zölddugvánnyal szaporíthatók. clxi

162 Deutzia fajok clxii

163 Deutzia és Philadelphus levéltípusok Philadelphus Jezsámen, hamisjázmin A mintegy 70 fajt számláló nemzetség május júniusban nyíló virágairól kapta magyar nevét, amelyek illata a szubtrópusokon élő valódi jázminok (pl. a Jasminum grandiflorum) illatára emlékeztet. A XIX. század második clxiii

164 felének és a XX. század elejének egyik divatnövénye volt. Ekkoriban Nyugat-Európában igen intenzíven nemesítették: rengeteg fajtáját hozták létre, amelyek nagy része hibrid, sokszor ismeretlen származással. Érthető ezért, hogy Magyarországon is elég sok, egymással néha teljesen azonos díszt adó és igényű Philadelphus fajt és fajtát ültetnek. Közülük csak egy-egy típus legfontosabb képviselőjét ismertetjük. 1. A virágok egyszerűek 2. A virágok teltek Ph. virginalis 2. A vesszők kérge sárgásszürke, nem hámlik Ph. pubescens A vesszők kérge sötétbarna, részletekben lehámló m-es cserje. Levele 3 3,5cm hosszú Ph. polyanthus 2 3m-es cserje. Levele 4,5 9cm hosszú Ph. coronarius Philadelphus coronarius Közönséges jezsámen 2 3m magas cserje, erősen illatos, fehér virágokkal. Vesszőinek kérge sötétbarna, kissé hámló. Hazája Olaszországtól a Kaukázusig terjed. Magyarországon az egyik legrégebben és leggyakrabban ültetett Philadelphus faj, közepes szárazságtűréssel. Philadelphus pubescens Molyhoslevelű jezsámen 3 5m magas, erőteljes növekedésű cserje, leveleinek fonáka sűrűn szürkeszőrös, a vesszők kérge világos színű, nem hámlik le. Tejfehér virágai nem illatosak, és a közönséges jezsámennél 1 2héttel később, június végénjúlius elején nyílnak. Hazája az USA délkeleti része. Szárazságtűrő faj. Philadelphus polyanthus Éplevelű jezsámen (? Ph. insignis Ph. lemoinei) 1 m körüli, kislevelű cserje. A vesszők gesztenyebarnák, lehámlók. Rengeteg 3cm átmérőjű, kereszt alakú, egyszerű, fehér virágot hoz. Philadelphus virginalis Teltvirágú jezsámen (Ph. lemoinei? Ph. nivalis Plenus ) Többszörös keresztezés eredményeként létrejött fajtacsoport, mely fajtáinak közös tulajdonsága a telt, illatos virág. Termetben, levélszabásban és ökológiai igényekben eltérnek egymástól. Az alacsony (1 1,5m-es) fajták viszonylag igényesek, az erős növekedésűek (2 2,5 m) a Ph. coronariushoz hasonlóan edzettek. Albâtre 1,2 1,5m magas, széles termetű, kis levelű fajta, 5 7-esével álló, hófehér, telt virágokkal. Girandole 1 1,5 m-es, lassú növekedésű cserje, tejfehér, telt, 3 5cm átmérőjű virágokkal. Már fiatalon is dúsan nyílik. Schneesturm 1,5 2,5 m magas, gyors növekedésű. Középnagy, hófehér virágai teltek. Néha az angol Snowflake néven is forgalmazzák. A Philadelphus nemzetség szaporítása: Fásdugványozás az erős növekedésűeknél, vagy nyár eleji zölddugványozás a kisebb termetűeknél. clxiv

165 Philadelphus fajok Calycanthaceae Fűszercserjefélék Calycanthus Fűszercserje Calycanthus floridus Illatos fűszercserje 1,5 2 m magas, lombhullató cserje. 4 5 cm széles virágai június júliusban nyílnak. A nagyszámú bordóvörös lepellevél csúcsa hamar beszárad. Hazája az USA délkeleti részén van. Sok keskeny lepellevélből álló, szamócaillatú virágával és illatos, sötétzöld levelével díszít. Üde, tápdús talajba, napos, védett helyre egyesével ültessük. Szaporítása: Hajtás-, esetleg fásdugványozás, mert magot keveset hoz Grossulariaceae Ribiszkefélék Ribes Ribiszke 1. A levélfonák molyhos, mirigyes. A virág rózsaszín vagy piros R. sanguineum A levélfonák kopasz. A virág sárga vagy sárgászöld A virágok aprók, zöldessárgák. A termés piros R. alpinum A virágok nagyobbak, sárgák. A termés fekete R. aureum Ribes aureum Arany ribiszke 1,5 2 méteres, terjedő tövű cserje. Illatos, sárga virágai április májusban nyílnak, fekete termése júliusban érik. Lombja igen korán (augusztus végén) színesedik és hullatni kezdi. clxv

166 Hazája Észak-Amerika nyugati része. Magyarországon gyakran ültetett, szárazságtűrő faj, gyenge sziken is megél. Laza talajt és napos fekvést kedvel, árnyékban gyengén fejlődik. A gyümölcstermesztésben a köszméte magastörzsű alanyaként használják. Ribes levéltípusok Ribes alpinum Alpesi ribiszke 1 2 méteres, sűrű, vékony ágrendszerű, gömbölyded cserje. Április májusban nyílnak apró, zöldessárga virágai. Kétlaki faj. Termése sötétpiros. Hazája Európa és Szibéria hegyvidéki erdői. Hazánkban néhol az Északi-középhegységben, bükkösök szélén, szurdokerdőkben tenyészik. Közepesen szárazságtűrő növény, melyet főleg korai kihajtása és jó árnyéktűrése tesz értékessé. Schmidt 1 2 m magas, felfelé törő növésű, tömött bokrú cserje. Hímivarú. Soroksár Hazánkban szelektált, gyorsan növő és terebélyes bokrú, hímivarú fajta. Ribes sanguineum Vérvörös ribiszke 1 2 méteres cserje. Ágai, levelei a fekete ribiszkéjére emlékeztetnek. Piros virágai lelógó, laza fürtben április májusban nyílnak. Termése kékesfekete. Hazája Észak-Amerika nyugati része. Igényes faj, nyirkos talajon kissé fagyérzékeny. A meszes talajt nem szereti. King Edward VII A fajták közül főleg ez a sötétpiros virágú terjedt el. A Ribes nemzetség szaporítása: Zölddugványozással minden faj szaporítható, a R.alponum és R. aureum fásdugványozással is. Az alapfajokat néha magról vetik. clxvi

167 Ribes fajok Rosaceae Rózsafélék Kertészeti szempontból talán a legfontosabb növénycsalád. Gyümölcsfáink java része, de virágos díszfáink, díszcserjéink nagy hányada is e családba tartozik. Képviselőik hazájukban többnyire az erdők alsó koronaszintjében vagy szélén élnek, ritkábban cserjések, bozótosok növényei. 1. A termés tüsző 2. A termés más A levelek egyszerűek 3. clxvii

168 A levelek páratlanul szárnyasan összetettek Sorbaria 3. A levelek karéjosak, tövükben hamar lehulló pálhákkal Physocarpus A levelek nem, vagy csak kissé karéjosak, tövükben pálhák nincsenek A virágok 5 10 mm-esek. A termés apró tüsző Spiraea A virágok 3 5 cm szélesek. A termés (4 )5 nagyobb tüszőre széteső, tokszerű Exochorda 5. A magház alsó állású 6. A magház felső állású A magvakat körülzáró termőlevelek érés idején kőkemények. A termés 1 5 magvú 7. A termőlevelek éréskor vékony pergamenszerűek. A 9. termés 1 5 rekeszű alma, rekeszenként 1 vagy több maggal 7. A levelek ép szélűek vagy csak ritkán finoman fűrészesek. A hajtások nem tövisesek A levelek széle csak ritkán ép. A hajtások többnyire tövisesek Cotoneaster Örökzöld cserje. Termő 5 Pyracantha Lombhullató cserje. Termő 1 5 Crataegus 9. A virágzat sátorozó buga vagy bogernyő Sorbus A virágzat ernyő vagy fürt A termő 1 2 magvú 11. A termő 4 vagy több magvú 11. A magház és a termés 2 5 rekeszű. A virágzat ülő, sátorozó fürt A magház és a termés 6 10 rekeszű. A virágzat rövid fürt 12. A bibeszálak az aljukon ± összenőttek. A portokok sárgák Chaenomeles 12. Amelanchier Malus A bibeszálak aljukon is szabadok. A portokok pirosak Pyrus 13. A termőlevél többnyire sok, nem csontosodó. A csésze maradó 14. clxviii

169 A csontosodó termőlevél száma többnyire 1( 2 5). A csésze lehulló 14. A vacok lapos vagy domború 15. Prunus A vacok gömbös vagy serleg alakú, a termők ennek belsejében állnak Rosa 15. Termő 2 5. A levelek egyszerűek, tagolatlanok 16. Termő sok. A levelek többnyire tagoltak vagy összetettek Potentilla 16 A levelek szórt állásúak Kerria A levelek átellenesek Rhodotypos Spiraea Gyöngyvessző I. A lombfakadás előtt, illetve ezzel egy időben, közvetlenül a vesszők oldalrügyeiből virágzó fajok 1. A virágok tömveteltek S. prunifolia A virágok egyszerűek A kifejlett levél fonáka kopasz S. arguta A levél fonáka rásimuló selymes szőrös S. cinerea II. A lombfakadás után a vesszők oldalrügyeiből fejlődő rövid, leveles hajtósokon nyíló fajok 1. A hajtások szögletesek, cikkcakkosan növők S. chamaedryfolia A hajtások ± hengeresek, egyenesen növők A virágzat egyszerű, ernyőszerű 3. A virágzat összetett, bogernyő A levelek ép szélűek, csak a csúcs felé ritkán fogazottak 4. A levelek széle az alsó harmadtól durván fűrészes A hajtások szögletesek, a levelek 1 3 cm hosszúak, a hajtás végén kerekdedek, lekerekített csúcsúak A hajtások hengeresek, a levelek 3 5 cm hosszúak, tojásdadok, hegyes csúcsúak S. nipponica S. media 5. A levelek hosszúkásak vagy lándzsásak, a fonákon kiálló szárnyas erezettel S. cantoniensis clxix

170 A levelek rombos tojásdadok, gyakran kissé 3 5 karéjúak S. vanhouttei 6. A porzók a szirmoknál hosszabbak. Felálló ágú S. betulifolia A porzók hossza a szirmokéval megegyezik. Elterülő bokrú S. decumbens III. Nyáron, az az évi hajtások végén nyíló fajok 1. A virágok ± széles, lapos sátorvirágzatban nyílnak S. japonica A virágzat cm hosszú, ± keskeny buga A levelek kopaszak S. salicifolia A levelek molyhos szőrösek S. billardii A lombhullató nemzetség képviselői három nagy csoportba sorolhatók a virágzási idő és a virágzat jellege szerint: 1. A lombfakadás előtt közvetlenül a vesszők oldalrügyeiből virágzó, 2. A lombfakadás után a vesszők oldalán fejlődött rövid, leveles hajtásokon virágzó, 3. A nyár folyamán az az évi hajtásvégeken virágzó fajok. 1. A LOMBFAKADÁS ELŐTT, ILLETVE EZZEL EGY IDŐBEN, KÖZVETLENÜL A VESSZŐK OLDALRÜGYEIBŐL VIRÁGZÓ FAJOK A csoportba tartozó fajok április végén, május elején fehéren nyílnak. A virágok egyszerű ülőernyőkben fejlődnek a vesszők oldalán. Spiraea prunifolia Szilvalevelű gyöngyvessző 2 3 m-es, felálló, laza ágrendszerű cserje. 1 cm-es, fehér virágai tömveteltek. Hazája Kína. Érdekessége, hogy a fajként ezt a régóta dísznövényként termesztett, teltvirágú formát írták le, és csak később bukkantak rá Kína Hupeh tartományában a szimpla virágú, szerény díszű, vad alakjára. A legszebb, de legigényesebb gyöngyvessző. Párás klímát és savanyú talajt igényel. Meszes talajon sínylődik, súlyosabb esetben el is pusztul. Hazánkban nagyobb kertészeti jelentőséggel bír az alábbi két, hibrid származású faj. Spiraea arguta (S. thunbergii S. multiflora) Élesfogú gyöngyvessző 1,5m körüli magasságú, vékony, felálló ágrendszerű cserje. Levelei aprók (2 4 cm-esek), élénkzöld színűek, keskeny lándzsásak vagy keskenyen visszástojásdadok, szélük fűrészes. Fehér virágait április május elején a vesszők teljes hosszában igen dúsan hozza. Jó kerti viszonyokat igénylő faj: savanyú talajt és rendszeres vízellátást kedvel. A mészre kissé érzékeny. Spiraea cinerea (S. cana S.hypericifolia) Hamvas gyöngyvessző Az előző fajjal gyakorlatilag azonos időben és hasonlóan gazdagon virágzó, de annál lényegesen edzettebb. Hazánkban a szélsőségek kivételével mindenhol kielégítően fejlődik. Vékony vesszői felfelé törnek, majd oldalra hajlanak, termete ettől inkább félgömb alakú. Levelei a S. arguta leveleivel azonos méretűek és formájúak, de ép szélűek, színükön és fonákukon egyaránt finoman selyemszőrösek (hamvasak). clxx

171 Grefsheim A legismertebb fajta. Tulajdonságai az alapfajéval megegyeznek. Nem mészérzékeny. Tavasszal virágzó Spiraea fajok 2. A LOMBFAKADÁS UTÁN A VESSZŐK OLDALRÜGYEIBŐL FEJLŐDŐ RÖVID, LEVELES HAJTÁSOKON NYÍLÓ FAJOK Az ebbe a csoportba tartozók az előző csoporthoz hasonlóan fehér virágúak, tavasszal nyílnak, de azoknál később, a lombfakadás után, május közepén-végén. Többségük a hazánkéhoz hasonló klímájú vidékekről származik, ahol a félszáraz erdők cserjeszintjében vagy szélein él vadon. Spiraea media Szirti gyöngyvessző 1 1,5 méter magas, tarackokkal terjedő tövű cserje. Hosszúkás tojásdad levelei fonákukon gyéren szőrösek, a Mecsekben és a Pilisben élő S. m. var. oblongifoliáé kopaszok. Viszonylag későn, júniusban virágzik. Védett faj! clxxi

172 Hazája Délkelet-Európa és Ázsia. Magyarországon az alacsonyabb hegyvidékek sziklás lejtőin, sziklagerincein alkot összefüggő cserjéseket. Közepesen szárazságtűrő és mérsékelten árnyéktűrő növény. Terjedő tövével rézsűk megkötésére is alkalmas. Spiraea chamaedryfolia Cserlevelű gyöngyvessző Az előző fajhoz hasonló termetű, tarackoló cserje. Hajtásai szögletesek, kopaszak, zegzugosan ide-oda hajlók. 4 6 cm-es, ékvállúan tojásdad levelei hegyes csúcsúak, durván fűrészesek, virágai csontfehérek. var. ulmifolia Szillevelű gyöngevessző A tőalaknál erősebb növésű. A hozzá igen hasonló S. schinabekiivel (és a gyengébb növekedésű alapfajjal) együtt kiváló szárazságtűrő, erős tarackjaival rézsűk megkötésére alkalmas. Spiraea betulifolia Nyírlevelű gyöngyvessző cm-es, tömött bokrú cserje. Széles tojásdad, lekerekített csúcsú, ékvállú, csipkés szélű levelei felül sötét-, alul szürkészöldek. Fehér virágai 3 6 cm átmérőjű bogernyőkben júniusban nyílnak. Hazája Északkelet-Ázsia, Japán. Humuszos, üde talajba, intenzíven gondozott kertbe, sziklakertbe, tetőkertbe való. Spiraea decumbens Karintiai gyöngyvessző cm magas, cm széles törpecserje, vékony, drótszerű hajtásokkal, vesszőkkel. A fehér virágok a leveles hajtások csúcsán 3 5 cm széles, ernyőszerű virágzatban júniusban nyílnak. Hazája Karintia, Dél-Tirol. Napos vagy félárnyékos helyre, normál vagy mérsékelten száraz talajba ültessük. Sziklakertbe, virágvályúba, házikertbe kisebb foltokban talajtakarónak telepítsük. Spiraea vanhouttei (S. cantoniensis S. trilobata) Kerti gyöngyvessző 1,5 2 m magasra növő, mereven felálló ágú cserje, ami edzettsége és igénytelensége révén a legszélesebb körben elterjedt. Alkalmas nyírott vagy nyíratlan sövénynek, térhatároló cserjefoltok kialakítására, de szoliterként is jól mutat. clxxii

173 Spiraea levéltípusok Spiraea nipponica Nipponi gyöngyvessző clxxiii

174 Ez a 1,5 2,5 m magas, gömbölyded cserje nemrég került kultúrába. Edzettsége megközelíti a S. vanhoutteiét,de annál jóval látványosabban és gazdagabban virágzik, ezért szoliternek vagy térhatároló cserjének alkalmasabb. Hazája Japán. Halward s Silver Alig egy méter magas, bokros termetű, ellaposodó tetején közel egy síkban elhelyezkedő fehér virágokkal. Talajtakarónak vagy alacsony jelzősövénynek alkalmas. Snowmound A típusnál valamivel alacsonyabb (1,5 m), tömöttebben és gazdagabban virágzik. Jelenleg a legelterjedtebb fajta. Spiraea cantoniensis Kantoni gyöngyvessző 1,5 m körüli, széthajló ágú, félgömb alakú cserje. Levelei 3 6 cm-esek, széles lándzsásak, mélyen fűrészesek. Virágai valamivel nagyobbak, mint az eddig felsorolt fajoké. Hazája Dél-Kína (Kanton). Lanceata Telt virágú fajta. Az alapfajnál ugyan gyengébb növekedésű és kissé fagyérzékeny, de sokkal mutatósabb. Normál kerti viszonyokat, napos vagy félárnyékos fekvést kíván. Spiraca cantoniensis Lanceata 3. NYÁRON, AZ AZ ÉVIHAJTÁSOK VÉGÉN NYÍLÓ FAJOK Az előző két csoport fehér vagy csontszínű virágaival ellentétben a harmadik csoport képviselőinek virágai többségében rózsaszínűek vagy csaknem pirosak, és csak néhány fajnál vagy fajtánál fehérek. Közös tulajdonságuk, hogy üde, némely esetben nyirkos talajt kedvelnek, és az erősen meszes talajra érzékenyek. Megjelenését tekintve a csoport két további alcsoportra osztható: lapos, széles sátorvirágzatúak, hengeres vagy megnyúlt kúpos bugavirágzatúak LAPOS SÁTORVIRÁGZATÚ FAJOK Spiraea japonica (S. bumalda) Japán gyöngyvessző clxxiv

175 cm magas, gömbölyded cserje. Levelei hosszúkásak vagy lándzsásak, tavasszal, kihajtáskor barnáspirosak. Nagy, lapos bogernyőkben csoportosuló rózsaszín virágai június végétől több hullámban nyílnak egészen augusztus végéig. Hazája Japán. Igényes növény, az átlagosnál kissé nyirkosabb talajokat is kedveli. Elsősorban az intenzíven fenntartott kertekbe (házikert, kiemelt közpark stb.) való, ahol szoliternek, virágos cserjefoltnak vagy szabadon növő jelzősövénynek ültethető. A dúsabb virágzás érdekében ajánlatos a vesszőket tavasszal rövidre visszametszeni. Újabban ide sorolják a korábban önálló fajnak tekintett, alacsonyabb termetű Spiraea bumaldat fajtáival együtt. Ezeket a leírásoknál jelöljük. clxxv

176 clxxvi

177 Spiraea japonica Sötétrózsaszín virágúak Anthony Waterer (S. bumalda A. W. ) Virága bíboros rózsaszínű, leveleinek egy része rózsaszínes-fehéresen tarka (csíkozott a vírusfertőzéstől). Erősen mészérzékeny, igényes fajta. Atrosanguinea Virágai sötétvörösek. Crispa (S. bumalda C. ) Élesen fűrészfogas levelei fodrosak. Froebelii (S. bumalda F. ) A típusnál erőteljesebb növekedésű és edzettebb. Levelei szélesebbek, kihajtáskor és ősszel bronzos színűek. Virágai sötét liláspirosak. Ruberrima Sötétrózsaszín virágú. Világosrózsaszín virágú Little Princess Törpe növekedésű, világos rózsaszín virágú. Fehér és rózsaszín virágú Shirobana Virágai részben fehérek, részben rózsaszínűek, részben pirosak, így igen kellemes összhatást nyújtanak. Nyugat-Európában és nálunk is divatnövény. Sárga lombúak Golden Princess Mint a Little Princess, de a levelei sárgásak. Napégésre nem érzékeny. Goldmound A napjainkban divatos, viszonylag nagy számú sárga lombszínű fajták közül a legkedveltebb. Alig 0,5 m-es, tömött félgömb alakú, virágai pirosak HENGERES VAGY KÚPOS BUGAVIRÁGZATÚ FAJOK Spiraea salicifolia Fűzlevelű gyöngyvessző 1,5 méteres, felálló ágú, tarackokkal terjedő, terebélyes cserje. Rózsaszín virágai június júliusban nyílnak. Hazája Délkelet-Európától Japánig terjed. Nálunk a Nyugat-Dunántúlon lápos, vizes területeken, savanyú talajon él vadon. Védett! Erősen mészérzékeny. Tájfásításnál lehet szerepe, egyéb kertészeti jelentősége nincsen. Spiraea billardii (S. douglasii S. salicifolia) Pirosvirágú gyöngyvessző Az előző fajtól valamivel tartósabb és gazdagabb virágzásával, szürkészölden molyhos levélfonákával és valamivel jobb mésztűrésével különbözik. Kertészetileg közepesen fontos. Elsősorban az ország nyugati részein és a Nyírségben telepítik széles körben. A Spiraea nemzetség szaporítása: Az erős növésű fajokat fás-, a gyengébb növekedésűeket általában nyár eleji zölddugványozással szaporítják. clxxvii

178 Sorbaria Tollasgyöngyvessző II. rész. A díszfák és díszcserjék A nemzetség képviselői Észak- vagy Kelet-Ázsiában honos cserjék, páratlanul szárnyaltan összetett levelekkel és a hajtások végén fejlődő, nagy, laza bugavirágzatokkal. Nálunk két faja terjedt el: 1. A levélkék 1,5 cm-nél szélesebbek, kétszeresen fűrészesek A levélkék 1,5 cm-nél keskenyebbek, egyszeresen fűrészesek S. sorbifiolia S. aitchisonii Sorbaria sorbifolia Északi tollasgyöngyvessző 1 1,5 m magasra nő, gyökérsarjaival idővel kiterjedt sarjtelepet alkot. Fehér virágai július augusztusban végálló bugákban nyílnak. Hazája Észak-Ázsia. Kertben összefüggő virágos foltok létesítésére vagy rézsű megkötésére alkalmas. Sorbaria aitchisonii Afganisztáni tollasgyöngyvessző 2 3 m magasra nő és csak alig sarjadzik. Összetett levélzetében az egyes levélkék az előző fajénál valamivel keskenyebbek, virágai június júliusban nyílnak. Hazája Afganisztán, Kasmír. Mindkét faj közepesen szárazságtűrő, napra vagy félárnyékba alkalmas. A Sorbaria nemzetség szaporítása: téli gyökérdugványozással vagy a gyenge oldalhajtások júliusi zölddugványozásával, néha pedig üveg alatti magvetésről történik Physocarpus Hólyagvessző Physocarpus opulifolius Bangitalevelű hólyagvessző 1,5 2 m magas, sűrűn ágas cserje, az idősebb ágakról jellegzetesen nagy, összefüggő darabokban hámló kéreggel. Csontfehér virágai, június júliusban, 3 5 cm átmérőjű bogernyőkben nyílnak. Hazája Észak-Amerika középső és keleti része. Klímánkat és talajainkat jól tűri, napra és félárnyékba egyaránt alkalmas tömegcserje. Diabolo Sötétpiros levelű új (és védett) fajta. Luteus Feltűnő díszt ad a sárgán kihajtó fajta, mely az alapfajnál valamivel gyengébb növekedésű, de ahhoz hasonlóan edzett. Szaporítása: fásdugványozás, nyár közepi zölddugványozás, ritkábban (tavaszi) magvetés üveg, ill. fólia alá. clxxviii

179 Physocarpus opulifolius Physocarpus levéltípusok Exochorda Gyöngycserje 1. Porzó 15. A szirom a köröm felé hirtelen elkeskenyedik. 3 5 m-es cserje E. racemosa Porzó kb. 20. A szirom a köröm felé fokozatosan keskenyedik el. 1 1,5 m-es cserje Exochorda racemosa Fürtös gyöngycserje E. macrantha The Bride clxxix

180 A nemzetség nálunk legelterjedtebb képviselője. 3 5 m magasra növő, lombhullató, terebélyes cserjék. Fő értéküket a májusban nyíló hófehér virágai adják, de ötbordás, papsapkára emlékeztető, tokszerű tüszőtermésük is érdekes téli dísz. Rendszeresen csíraképes magot terem. Hazája Kína. Klímánkat jól tűri, a szélsőségek kivételével gyakorlatilag mindenhol telepíthető. Kórokozók, kártevők nem bántják. Exochorda racemosa clxxx

181 Sorbaria és Exochorda levéltípusok Exochorda macrantha The Bride Dúsvirágú gyöngycserje (E. korolkowii E. racemosa) Csak 1,5 m magasra nő és igen gazdagon virágzik. Új hibrid fajta. clxxxi

182 Az Exochorda nemzetség szaporítása: tavasszal magvetéssel a szabadba (az alapfajt), vagy a nyár elején zölddugványozással (a fajtát) Cotoneaster Madárbirs Lombhullató vagy örökzöld, közepes vagy alacsony termetű, kecses ágrendszerű cserjék. Május júniusban nyíló rózsaszínesfehér virágaik 1 2 kivételtől eltekintve aprók, nem mutatnak, őszi terméstömegük viszont rendkívül látványos. Klímánkat jól tűrik, kiváltképp a lombhullatók. Parkjainkban, de a faiskolákban is elég sok fajjal és fajtával találkozunk. Az almatermésűeket károsító tűzelhalásra (Erwinia amylovora) azegyes fajok különböző mértékben érzékenyek. A túlzott fogékonyság miatt egyelőre a C. bullatus, C. franchetii, C. lucidus, C. microphyllus, C. salicifolius és C. watereri termesztését tiltották be, de elképzelhető, hogy ez a feketelista a jövőben változik. I. Lombhullató fajok I/A. Nagylevelű fajok (Alevél 3 5 cm-es vagy nagyobb) 1. A levéllemez sima felületű 2. A levéllemez hólyagos felületű C. bullatus 2. A levél fonáka szőrös 3. A levél fonáka kopasz C. multiflorus 3. A levéllemez felül is ± szőrös C. nebrodensis A levéllemez felül kopasz v. lekopaszodó A termés piros C. integerrimus A termés bíborfekete C. niger I/B. Kislevelű fajok (Alevél 1 2,5 cm hosszú) 1. Elfekvő ágú cserje C. horizontalis Felálló ágú cserje A levél fonáka szőrös C. dielsianus A levél fonáka kopasz A termés piros C. divaricatus A termés fekete C. nitens II. Örökzöld fajok II/A. Nagylevelű faj 1. A levél 3 8 cm hosszú, kihegyezett ellipszis alakú, felálló vagy elfekvő ágú cserje C. salicifolius II/B. Kislevelű fajok (Alevél 2 cm-nél rövidebb, visszás tojásdad. Elfekvő ágú cserjék) clxxxii

183 1. A hajtások legyökeresednek 2. A hajtások nem gyökeresednek le A levél 2 3( 5) cm-es, igen rövid nyelű C. dammeri A levél 1 2 cm hosszú, a nyél 4 8 mm-es C. radicans 3. A levél 2 3 cm hosszú, visszás tojásdad. Erős növekedésű cserje A levél 5 8 mm-es. Törpecserje 4. C. suecicus Skogholm 4. A levél fonáka fehéres, kopasz C. congestus A levél fonáka szürkésfehér, szőrös C. microphyllus 1. LOMBHULLATÓ FAJOK A lombhullató madárbirsek többsége a hazánkéhoz hasonló éghajlati körülmények közül, a félszáraz tölgyeseknek megfelelő társulásokból került hozzánk. Klímánkat ezért kiválóan tűrik; parkokba telepített növényekről a madarak által széthordott magokkal néha maguktól is terjednek. Származásukat, morfológiai bélyegeiket tekintve az alábbi típusokba sorolhatjuk őket: Nagylevelű fajok Kislevelű fajok 1.1. NAGYTERMETŰ (2 4 m), NEM ŐSHONOS FAJOK Cotoneaster bullatus Hólyagoslevelű madárbirs 2 3 m magas cserje. Fénytelen sötétzöld, hólyagos felületű, 3 8 cm-es levelei ősszel pirosra színeződtek. Kissé pirosas virágai május júniusban nagy tömegben nyílnak. Borsónyi, fényespiros termései augusztus szeptemberben érnek. Hazája Nyugat-Kína. Normál talajba, napos helyre való. Dús termésdísze miatt az egyik legszebb madárbirs. A levéltetű gyakran károsítja. Cotoneaster multiflorus Dúsvirágú madárbirs A nemzetség nálunk telepített képviselői közül eza legnagyobb termetű: 2 3 m magas, széles, gömbölyded bokorrá nő. Különleges értéke még a gazdag júniusi virágzás: félgömb alakú, kellemetlen szagú, fehér virágzatai a gyöngyvesszőkéére emlékeztetnek. Levelei elég nagyok (4 5 cm-esek), kihajtáskor enyhén molyhosak, később lekopaszodnak. Piros termése ősszel érik és a többiekéhez viszonyítva hamar lehull. Hazája a Kaukázustól Nyugat-Kínáig terjed. Nálunk a szélsőségek kivételével bárhova telepíthető, napra és félárnyékba egyaránt. clxxxiii

184 Cotoneaster multiflorus Lombhullató Cotoneaster fajok 1.2. KÖZÉPTERMETŰ (1 2 m), ŐSHONOS MADÁRBIRSEK Három faj tartozik ebbe a csoportba: Cotoneaster integerrimus Szirti madárbirs Cotoneaster nebrodensis (C. tomentosus) Molyhos madárbirs clxxxiv

185 Cotoneaster niger Fekete madárbirs Közös tulajdonságuk az 1 2 m magas termet, a fonákjukon és gyakran a színükön is sűrűn molyhos, viszonylag nagyméretű (4 5 cm-es) levelek, és a gyakran szőrös, fiatal hajtások. Hazánkban száraz, meleg, köves helyeken, karsztbokorerdőkben fordulnak elő vadon. Mindhárom faj védett növény, díszértékük elmarad a többi Cotoneaster fajétól. Díszfaiskolai forgalomban nem találkozunk velük ELFEKVŐ, KISLEVELŰ TÍPUS Cotoneaster horizontalis Kerti madárbirs A legismertebb és legkedveltebb lombhullató madárbirsünk. Kecses ágrendszerével, csodás lombszínével sokoldalúan felhasználható: szoliterként, sziklakertbe, rézsűmegkötésre vagy talajtakaró foltok kialakítására. Hazája Nyugat-Kína. Közepesen szárazságtűrő és mérsékelten árnyéktűrő faj, jól bírja a városi levegőt APRÓ, TOJÁSDAD LEVELŰ, 1,5 2 m MAGAS FAJOK Cotoneaster divaricatus Ragyogólevelű madárbirs Kopasz, hegyes levelű, piros termésű. Hazája Közép- és Nyugat-Kína. Cotoneaster nitens Fényeslevelű madárbirs Az előzőhöz hasonló, de feltűnően sima, sötétzöld, tompa csúcsos levelű, és előbb piros, majd feketésbordó termésű. Hazája Nyugat-Kína. Cotoneaster dielsianus Dústermésű madárbirs Kissé ráncolt, fonákán erősen molyhos levelű, piros termése lapított gömb alakú. Hazája Közép- és Nyugat- Kína. A klímánkat mindegyik faj kiválóan bírja, napra vagy félárnyékba egyaránt telepíthetők. 2. ÖRÖKZÖLD (HELYESEBBEN TÉLIZÖLD) FAJOK A nálunk is telepíthető örökzöld madárbirsek a lombhullatóknál lényegesen igényesebbek: jó talajt, nyáron rendszeres vízellátást, lehetőleg párás mikroklímát és inkább félárnyékos, mint napos fekvést kívánnak. Napra telepítve állományszerűen alkalmazzuk őket, így kevésbé károsodnak a téli napsütés okozta élettani szárazságtól vagy a hidegektől. Az alább tárgyalt fajok a hibridek kivételével mind Kínából származnak. Cotoneaster salicifolius Fűzlevelű madárbirs 2 4 m-es, rendkívül alakgazdag faj, melynek a közelmúltig a következő fajtái voltak faiskolai forgalomban: Gnom Laposan a földre fekvő, tömött növekedésű fajta, apró, fényes levelekkel. Házikertbe, sziklakertbe vagy (téli takarás mellett) kőedénybe alkalmas. Herbstfeuer Földre fekvő ágrendszerével cm magas, hullámos szőnyeget alkot. Ősszel piros terméstömegével és részben pirosra színeződő lombjával díszít. Viszonylag gyorsan nő, intenzív zöldfelületeken talajtakarónak alkalmas. A C. salicifolius lombozata nálunk közepesen fagytűrő. A tél különösen a felálló termetűeket sújtja. Az elfekvő alakok a hó védelmében többnyire sikeresen áttelelnek. Mint korábban említettük, a faj és fajtáinak termesztését a tűzelhalás iránti fogékonyság miatt betiltották, de a korábban kiültetett növények a kertekben, parkokban még megtalálhatók. clxxxv

186 Cotoneaster levéltípusok clxxxvi

187 Örökzöld Cotoneaster fajok és fajták Cotoneaster dammeri Szőnyeg-madárbirs A levelek színe fénylő, a fonákokon az erek (különösen a főér) erősen kiemelkedik, a májusban nyíló apró, fehér virágok többnyire egyesével állnak. Major (C.d. var. radicans) Azalapfajnál erősebb növekedésű, nagyobb levelű. Ágai, hajtásai a földre fekszenek. Kitűnő, de igényes talajtakaró. Cotoneaster Bella A C. dammeri Major -hoz hasonló, de annál nagyobb levelű, robusztusabb termetű és edzettebb magyar fajta cm vastagságú örökzöld gyepet alkot. Elsősorban házikertbe való, de intenzív közparkban is megállja a helyét. Cotoneaster suecicus Skogholm (C. dammeri Skogholm ) Svéd madárbirs cm-es, elfekvő ágú cserje, 2 3 cm-es, visszás tojásdad levelekkel. Agresszív növekedésű fajta, az egyik legkiválóbb örökzöld talajtakaró. Egy átlagos (öntözött) közpark viszonyai közt évente 1 1,5 m-es hajtásokat nevel, és 1 2 év alatt cm vastag, tömött szőnyeget alkotva minimális ápolással a terület gyommentesen tartható. Télen (és főleg napos fekvésben) a levelek egy része lefagy ugyan, de a többség zölden telel át. Egyetlen hátránya, hogy termésdísze nem túl dús. Cotoneaster Coral Beauty (C. dammeri Coral Beauty ) clxxxvii

188 40 cm körüli, elfekvő, sűrű ágú cserje, viszonylag kicsi (max. 2 cm-es), fénylő sötétzöld levelekkel és ősszel rengeteg piros terméssel. Cotoneaster radicans Kúszó madárbirs A C. dammerihezigen hasonló megjelenésű (egy időben annak változataként forgalmazták), de levelei kisebbek (1 2 cm), felül tompa zöldek, fonákjukon az erek kevésbé kiemelkedők. A hajtások ívesen a földre hajlanak (40 60 cm-es hullámzó gyepet alkotók). Virágaik többnyire párosával állnak. Hazája Délnyugat-Kína. Elsősorban házikertben vagy intenzív parkban árnyéki gyeppótlónak alkalmas. Eichholz (C. dammeri Eichholz ) Tömött növésű, talajtakarónak alkalmas. Cotoneaster microphyllus Kislevelű madárbirs cm között változó termetű, alacsony cserje. A faiskolák a földre fekvő, gyenge növekedésű, kerekded levelű var. cochleatus változatát forgalmazzák többnyire a faj nevén, házikerti felhasználásra. Cotoneaster congestus Havasi madárbirs Visszahajló ágaival szorosan a földre vagy a sziklákra lapuló, lassú növekedésű cserje, 5 8 mm-es levelekkel. Házikertbe való (sziklakert, kőedény). A Cotoneaster nemzetség szaporítása: Az alapfajok magvetéssel szaporíthatók: az ősszel megszedett termések egészben elrétegezhetők, majd kora tavasszal a rétegező anyaggal (és az elkorhadt terméshússal) együtt vethetők. A magvak néha csak a 2. évben csíráznak ki. Ezt a módszert elsősorban a lombhullató fajoknál alkalmazzuk. Az örökzöldek (fajok és fajták) legelterjedtebb szaporításmódja a hajtásdugványozás: a C. dammeri fajtái a téli és kora tavaszi hónapok kivételével bármikor, a többi örökzöld faj júniustól augusztus végéig dugványozható Pyracantha Tűztövis Pyracantha coccinea Közönséges tűztövis 2 3 m magas, sűrű bokrú, tövises ágú cserje. 2 4 cm-es, örökzöld levelei tojásdadok, vékonyak. Fehér virágai rövid bugákban május júniusban nyílnak. Borsónyi, korallpiros termései augusztus végétől sokáig díszítik a bokrokat. Hazája Dél-Európában és Kis-Ázsiában van; egyike a nálunk leggyakrabban felhasznált örökzöldeknek. Ebben nagy díszértéke mellett edzettsége és kezdeti gyors növekedése is szerepet játszik. Talaj iránt nem igényes, a közepes szárazságot jól elviseli. Tűri a városok szennyezett levegőjét, napon és árnyékban is megél. Lombja igazából csak télizöld, tél végére sokszor megbarnul vagy megvörösödik és részben lehullik. A hűvös nyarú országrészben és kemény teleken a hajtásai is visszafagyhatnak, de tőből újra kihajt. Elsősorban nagyvárosokban összefüggő cserjefoltok kialakítására alkalmas, de nyírott sövényt is nevelhetünk belőle. (Tövisei mindkét esetben átjárhatatlanná teszik.) Kasan Kúpos, tömör növekedésű fajta, narancspiros, gazdag terméstömeggel. Párás klímában (az alapfajhoz hasonlóan) megtámadja a varasodás, és a terméseket elfeketítve elcsúfítja a bokrot. (Nagyvárosban a száraz, forró levegő miatt a fertőzés minimális.) A termelésből és felhasználásból fokozatosan kiszorítják a varasodás-ellenállásra és intenzívebb díszre szelektált kerti hibridek. Pyracantha hibridek Az utóbbi évtizedekben Nyugat-Európában és az USA-ban az új tűztövisfajták széles skáláját állították elő. A nemesítési cél a varasodás elleni ellenállóság és a díszérték növelése volt. A nálunk is telepíthető fajták a Pyracantha coccineanaknémely délkelet-ázsiai Pyracantha fajjal alkotott hibridjei. Közös tulajdonságuk a laza, rácsos ágrendszer, és az ágakat teljes hosszukban tömötten borító, apró termések tömege. Hajtásaik csak clxxxviii

189 gyéren szőrözöttek, leveleik fényesebbek, a terméskocsány pedig (a P. coccinea szőrös kocsányához képest) kopasz. A fajták általában varasodás-ellenállók (a szülők nem, vagy alig érzékenyek, és a ritka ágállás miatt a termésen és lombozaton nem ül meg a pára, így nem tud a gomba megtelepedni). Az utóbbi években megjelent tűzelhalás sajnos a Pyracantha fajtákat is megtámadja, bár a Cotoneasterekhezképest sokkal kisebb mértékben. Pyracantha Orange Glow clxxxix

190 Pyracantha coccinea Kasan Nálunk a legismertebbek: Golden Charmer Termése mélysárga. Mohave Termése sötétpiros, igen dús. Orange Charmer, Orange Glow Termésük narancsvörös. Red Column (P. coccinea Red Column ) Felálló sudarat és fiatalon karcsú, később szélesebbé váló kúpkoronát nevel. Termése a P.coccineaéhozhasonlóan elég nagy és gömbölyded: évjárattól függően sötétvörös vagy narancspiros színű. Sűrűbb növésű és edzettebb fajta, mint az előbb felsorolt hibridek. Soleil d Or Termése citromsárga. Teton Mereven felfelé törő habitusú, rengeteg sárgáspiros, sokáig az ágakon maradó terméssel. Sajnos fagyérzékeny. A felsoroltak a P.coccinea Kasan fajtánál sokkal díszesebbek, és elsősorban magánosan vagy ritka csoportokba ültessük. Összefüggő cserjefoltként való telepítésük során hátrány, hogy a gyér ágrendszer miatt cxc

191 fiatal korban is gyomosodnak. A nedvesség és a talaj iránt valamivel igényesebbek, mint a P.coccinea, és a leveleik is hajlamosabbak a téli fagyásra. Legkényesebb a Teton (néha tövig visszafagy), elég kényes még a Soleil d Or (lombja 2 3 évente lefagy). A Pyracantha nemzetség szaporítása: Zöld- vagy félfás dugványozás júniustól szeptemberig, vagy ha a lomb még nem fagyott meg egész december elejéig. Magvetéssel bár jól csírázik nem szaporítják. Pyracantha és Chaenomeles levéltípusok Chaenomeles Japánbirs A lombfakadás kezdetén nyíló, nagy, viasszerű virágaikkal díszítő, közkedvelt cserjék. Ágaik tövisesek. Apró, sárga birsalmatermésük erősen illatos, de keserű, nem ehető (kompót ízesítésére viszont kiváló). Magyarországon két, Japánból származó alapfajjal, illetve azok hibridjeivel találkozhatunk. 1. A fiatal hajtások molyhosak vagy szőrösek. A vesszők ± bibircsesek 2. A fiatal hajtások kopaszak, a vesszők nem bibircsesek Ch. speciosa 2. A levelek 3 5 cm hosszúak, csipkés szélűek Ch. japonica A levelek nagyobbak, élesen fűrészesek Ch. superba Chaenomeles japonica Téglapiros japánbirs Mintegy méteresre növő, terjedő tövű cserje, élénk téglapiros virágokkal. Termései gömbölydedek, vesszői többé-kevésbé bibircsesek. A tiszta fajjal kertben viszonylag ritkán találkozunk, mert a későbbi, nemesített fajták díszértékben felülmúlják. Chaenomeles speciosa Pompás japánbirs Az előzőnél gyakrabban fordul elő, különösen a régi kastélykertekben. 1,5 2m magas, csak kismértékben sarjadzó cserje, közepes növekedési eréllyel. Fiatal hajtásai kopaszak, vesszői nem bibircsesek. A magról szaporított alapfaj virágai többnyire pirosak vagy élénk rózsaszínűek, termése pedig hosszúkás, palackszerű. Brilliant Világos- és sötétrózsaszín között váltakozó árnyalatú virágai egyszerűek. Nivalis Virágai fehérek, egyszerűek. Erős növekedésű (2 m) fajta. cxci

192 Chaenomeles superba (Ch. japonica Ch. speciosa) Bìbor japánbirs Az előző két faj keresztezéséből létrejött fajták csoportja. Termetük és egyéb morfológiai bélyegeik a két szülőfaj között állnak, jelenleg főleg az alacsony (1 m körüli) piros fajták vannak divatban. ( Elly Mossel, Etna, Crimson and Gold stb.) A japánbirsek jó vízellátású, tápdús talajt, napos vagy félárnyékos fekvést igényelnek. Érzékenyek a magas mésztartalomra. A robusztus termetű fajták fenntartásigénye minimális, idős korban radikális visszavágással jól ifjíthatók, miután gyökérről könnyen sarjadzanak. A Chaenomeles nemzetség szaporítása: A tiszta fajok magvetéssel szaporíthatók. A faiskolák időnként tévesen Ch. japonica vagy Ch. speciosa néven forgalmazzák a bizonytalan származású és változó virágdíszt adó magpopulációkat is. Az ősszel begyűjtött magot a terméshúsból kimosva elrétegezzük, majd tavasszal a szabadba vetjük. A fajtákat többnyire nyári zölddugvánnyal szaporítják, kisebb tételben feltöltéses bujtással, házilag pedig tőosztással vagy szemzéssel Pyrus Körte A nemzetség tagjai száraz területek pionír fái vagy kiritkult tölgyesek elegyfái. Általában jól bírják a szárazságot (néha a sziket is), és díszértékük nem marad el a többi díszfa mögött. Májusban fehér virágtömegükkel, a nyár folyamán csillogó lombjukkal, ősszel pedig barnásvörös vagy lilásvörös színeződésükkel adnak kellemes díszt. Parképítészeti szempontból ezért az eddiginél több figyelmet érdemelnének. Elterjedésük egyik fő akadálya a goromba tövises ágrendszer (nehéz kezelni), valamint az, hogy a legtöbb faj ritkás karógyökérzetet nevel, és sorfává nevelve rosszul tűri az átültetést. Ez utóbbi alól kivétel a dúsan elágazó gyökerű P. betulifolia és a P.calleryana, amelyek ezért alanyként is érdekesek lehetnek, valamennyi díszkörte, de különösen a P.calleryana fajták számára. Újabban a tűzelhalás a körtéket is megtámadja. E téren a távol-keleti fajok (egyelőre) ellenállóbbak az európaiaknál. I. A termés 2 cm-nél nagyobb, körte alakú, rászáradt csészelevelekkel 1. A levelek és a hajtások kopaszak 2. A levelek és a hajtások ezüstösen molyhosak A levelek a rövidhajtásokon kerekdedek, 2 4 cm-esek. Az ágak tövisesek P. pyraster A levelek hegyes tojásdadok, 3 8 cm-esek. Az ágak többnyire nem tövisesek P. communis 3. A levelek lándzsásak P. elaeagrifolia A levelek kerekdedek vagy elliptikusak P. nivalis II. A termés 1 2 cm-es, gömbölyű, csészelevél nélküli 1. A kifejlett levél fonáka kopasz P. calleryana A kifejlett levél fonáka molyhos P. betulifolia 1. NORMÁL KÖRTE TERMÉSŰ FAJOK, A TERMÉSEN FENNMARADÓ CSÉSZELEVELEKKEL Pyrus pyraster Közönséges vadkörte 10 15m magasra növő, hosszú életű, tömött, gömbölyded koronájú fa, kerekded, kopasz levelekkel. Hazája Európa, Kis-Ázsia. A legkülönbözőbb társulásokban találkozunk vele a tölgy-kőris-szil ligetektől egészen a karsztbokorerdőkig. Ennek megfelelően igen széles ökológiai skálán használható: jól bírja a száraz cxcii

193 homokot és a szikes talajt is. Mindennek ellenére a korábban említett problémák miatt díszfaiskolákban ritkán találkozunk vele. Csemetéit erdészeti csemetekertekből lehet többnyire beszerezni: gyümölcsfák alanyául vagy extenzív fásításoknál elegyfának vagy erdősávok lezárására használják. Edzettsége miatt hazai díszkertészeti szelekciója folyamatban van ( Veszprémi tömött tojás alak, Márkói laza oszlopkorona; Bihar gömbkorona). Pyrus communis Nemes körte Nálunk ez a név a gyümölcseiért termesztett körték kultúrkörét takarja. Beech Hill 8 m-es, keskeny oszlopkoronát nevelő, mereven felálló oldalágú. Levelei a Pyrus pyrasterérehasonlítanak. Pyrus elaeagrifolia Ezüstöslevelű díszkörte 5 10 m-es, felálló ágrendszerű fa. Levelei keskeny elliptikusak vagy lándzsásak, színükön és fonákukon fehéren molyhosak. Termése viszonylag nagyméretű (zölddió nagyságú), édeskésen fanyar. Hazája Kis-Ázsia. Jól bírja a szikes talajt és a szárazságot. Hátránya, hogy ez is kissé tövises faj. Pyrus nivalis Hófehér körte Az előző fajhoz hasonló termésű és megjelenésű, de növekedése lassúbb, termete zömökebb, levelei tojásdadok, sűrűbben molyhosak. Védett! Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon az Északi- és Dunántúli-középhegység déli lejtőin, bokorerdőkben elszórtan található. Napos, meleg helyet szeret. Kartália Széles oszlop alakú magyar fajta. 2. CSERESZNYE NAGYSÁGÚ VAGY KISEBB, BOGYÓSZERŰ TERMÉST HOZÓ FAJOK, A TERMÉSRŐL LEHULLÓ CSÉSZÉVEL Pyrus betulifolia Nyírlevelű körte m-re növő, gyors növekedésű fa, lazán elhajló, gyéren tövises ágakkal. Levelei rombusz alakúak, puhák; kihajtáskor gyéren (lisztesen) molyhosak, később színük lekopaszodik. Őszi lombszíne csodálatos bíborvörös. Termésének érdekessége, hogy lehullik róla a csészelevél, így éretten barna, parás héjú, cseresznyeméretű bogyóra hasonlít. Hazája Kína. Közepes igényű, gyors növekedésű és jól átültethető faj. cxciii

194 Pyrus levéltípusok Pyrus calleryana Kínai körte Az előző fajtól elsősorban merevebb, tojásdad alakú és őszre lekopaszodó fonákú leveleivel különbözik. cxciv

195 Az utóbbi ötven évben az USA-ban intenzíven foglalkoztak a faj nemesítésével fénylő, egészséges lombozata és jó várostűrése miatt. Ennek eredményeképp tövistelen, többé-kevésbé szabályos tojásdad koronájú fajták egész sorát hozták létre. Hazája Kína. Capitol Kezdetben keskeny, később kissé szélesebb hengeres oszlopkoronát nevelő fajta. Oldalágai mereven felfelé állnak. Levelei bőrszerűek: nyáron csillogó sötétzöld színűek, ősszel bíborvörösre színeződnek. Gazdagon virágzik, de termést keveset hoz. Chanticleer Nálunk elsősorban ez a széles oszlopos fajta van forgalomban, de a többiek elterjedése is várható. Levelei a nemes körte leveleihez hasonlóak, de valamivel húsosabbak és fénylőbbek, termésük a P. betulifoliaéraemlékeztetően bogyószerű, de valamivel apróbb. A Pyrus nemzetség szaporítása: A vad fajokat többnyire magvetéssel szaporítják ősszel vagy rétegezés után tavasszal a szabadba. A fajtákat P. betulifolia vagy (gyakrabban) P. pyraster magcsemetéire szemzik. Ez utóbbi alanyon gyakori átiskolázást igényelnek. Pyrus és Malus habitus Malus Alma Díszkertészeti és gyümölcstermesztési szempontból egyaránt igen fontos nemzetség. A díszként ültetett fajok, fajták, ill. azok szülőfajai eredeti hazájukban a mi tölgyeseinkhez hasonló társulások alsó koronaszintjében vagy peremén élnek vadon. Többségük ezért jól bírja klímánkat, és a szélsőségek kivételével csaknem minden kertben vagy parkban megél. Nagy értékük, hogy virágukkal és termésükkel egyaránt díszítenek, sőt színes lombú fajták is vannak közöttük. Nemesítésükkel már régóta és sok helyen foglalkoztak és foglalkoznak ma is. Hazai faj- és fajtaválasztékuk korábban is gazdag volt, az utóbbi tíz évben pedig rengeteg új fajtával gyarapodott. Az igen széles választékból részletesen csak a már bevált fajokat és fajtákat ismertetjük. A régi és új fajták bélyegeit táblázatos formában foglaljuk össze. A Malus fajok és fajták összehasonlítása a 10. táblázatban található. cxcv

196 Malus terméstípusok 1. A levelek a hosszúhajtásokon karéjosak M. sargentii A levelek tagolatlanok A virágok és termések pirosak M. purpurea A virágok fehérek, a termések sárgák M. spectabilis 1. ALAPFAJOK Díszalmából kevés tiszta fajt találunk a kertekben, helyettük inkább az igen nagyszámú és jelentős díszértékű hibrideket ültetik. Malus spectabilis Aranyalma A Kínából származó (de vadon ott sem ismeretes) faj régebben kastélyparkjaink kedvelt növénye volt. Kis fa vagy magas cserje, fénylő sötétzöld, széles levelekkel. Virága bimbóban rózsaszínű, kinyílva fehér. Nagyobb cseresznye nagyságú, fénylő aranysárga termései augusztus végén érnek és szeptember végéig maradnak. Igen ízletesek (ez házikertben előny, közkertben hátrány), kompótnak vagy savanyúságnak elkészítve is kiválóak. Malus sargentii Sargent-díszalma 2 3 m-re növő, szétálló ágú, bokor termetű faj. Levelei a hosszúhajtásokon háromkaréjúak, a virágzó hajtásokon keskeny tojásdadok. Virágai bimbóban kissé piroslók, kinyílva hófehérek, nagyok. Piros, borsó nagyságú terméséről a csészelevelek lehullanak. Gyöngyvér Tömött növésű, gazdagon nyíló és sok piros termést hozó magyar fajta. cxcvi

197 2. MALUS HIBRIDEK Többszörös keresztezés eredményeképp létrehozott fajták tartoznak ide. Egy részüket különböző tulajdonképpen fajtatípus értékű hibridfaj-csoportokhoz sorolják, másokat fajnév nélkül, csupán a nemzetség és a fajtanév megjelölésével forgalmazzák. A jelenleg leginkább elterjedtek az alábbiak: 2.1. NORMÁL TERMETŰ FAJTÁK Malus purpurea Piros díszalma (M. atrosanguinea M. niedzwetzkyana) Ez a piros virágával és őszi piros terméstömegével kettős intenzív díszt adó faj, fajtái, valamint a hasonló megjelenésű egyéb hibridek ma a legnépszerűbbek hazánkban. Széles termetű, alacsony fa vagy bokor. Levelei kihajtáskor pirosak, gyakran nyáron is pirosaszöldek maradnak. Hajtásai, vesszői barnásvörösek, kezdetben kissé molyhosak, később kopaszak. Virágai a többi díszalmáéhoz hasonlóan április végén május elején nyílnak. Jókora cseresznye nagyságú, piros almácskái sokáig, gyakran december közepéig a növényen maradnak. Malus Eleyi (M. purpurea Eleyi ) A M. purpurea alakkörhöz tartozó régi, de még mindig versenyképes fajta. A faiskolában gyorsan és egyenes törzset nevel. A kertben pirosan kihajtó, egészséges lombozata, nagy, szimpla, piros virágai és piros termései teszik értékessé. Malus Royalty A M. porpurea fajtáihoz hasonlóan piros virágú és termésű, de a termete valamivel zömökebb, növekedése gyengébb. Ezt ellensúlyozza a sokkal díszesebb megjelenés: sötétbordó virág, csaknem feketésvörös termés és vessző, csillogó sötétpiros, merev levélzet. Malus Van Eseltine 3 5 m magasra növő, a csoport többi tagjához képest mereven felálló ágú fácska. Koronája kezdetben csaknem oszlop, később tölcsér alakú. Virágai bimbóban sötét-, később élénkrózsaszínűek, teltek. Termésszíne barnássárga. Virágzásban az egyik legszebb díszalma. cxcvii

198 Malus levéltípusok 2.2. CSÜNGŐ KORONÁJÚ FAJTÁK Malus Cheal s Weeping Kis ívben, szinte függőlegesen lecsüngő ágú fácska. Virágai egyszerűek, élénkrózsaszínűek, termése 2 3 cm-es, piros, jó ízű. Malus Piroska (M. purpurea Piroska ) Magyar fajta, ágai ívesen oldalra hajlanak, majd lecsüngenek. Virága, lombja és termése a M. purpureáéhozhasonló. Malus Red Jade Széles ívben lecsüngő ágú, szomorú fa. Levelei keskeny elliptikusak, üde zöldek. Virágai bimbóban piroslók, kinyílva rózsaszínűek, majd fokozatosan kifakulnak. Termése élénkpiros, jókora borsó nagyságú, a csésze lehullik róla KESKENY OSZLOP ALAKÚ FAJTÁK Az ún. Ballerina-almák tartoznak ebbe a csoportba. A Ballerina-almák tulajdonképpen olyan házikerti gyümölcsfa-fajták, melyek kevés helyet foglalnak és az ízletes gyümölcs mellett szép díszt is adnak. 2 2,5 m magasra növő, zömök, felálló sudarakon rövid oldalhajtásokat hoznak, így keskeny oszlopformájukat életük végéig megtartják. Virágaik (a pirosat nyíló Maypole kivételével) bimbóban pirosak, kinyílva fehéresrózsaszínűek. 6 8 cm átmérőjű almáik fajtától függően pirosak, zöldek, sárgák vagy cirmosak. Igen igényesek és a többi (gyümölcstermő) almához hasonlóan rendszeres metszést és növényvédelmet kívánnak. A Malus nemzetség szaporítása: Az alanyokat tavaszi magvetéssel szaporítják, magját decembertől rétegezni kell! A termesztett fajokat és fajtákat szemzik a gyümölcstermő almák valamelyik alanyára. (Az M 106-os alanyon hamar és gazdagon virágoznak, illetve teremnek. M 111-es alanyon erős lesz a növekedés, de valamivel későbbi és gyérebb a virág- és termésdísze.) cxcviii

199 Sorbus Berkenye Az egész északi félgömbön elterjedt, rendkívül faj- és alakgazdag nemzetség. Ez nemcsak a fajon belüli nagy változatosságból ered, a formák (és fajták) számát hibridek is növelik. A Kárpát-medencében különösen a S. aria és a vele egy szekcióba tartozó, hasonló megjelenésű fajok (pl. S.graeca) kereszteződnek a S.torminalisszalés a S. aucupariaval.a hibridek érdekes tulajdonsága, hogy apomixis útján állandósult fajokká alakulhatnak, önálló (gyakran csak egy völgyre korlátozódó) elterjedési területtel. Az alapfajok közti morfológiai különbség szembetűnő, míg a köztes fajok egy-egy származási csoporton belül elég nehezen különíthetők el egymástól. A Sorbus nemzetség kertészetileg legfontosabb képviselőit ezért származás szerint csoportosítva ismertetjük (csaknem minden faj, ill. fajta május közepe táján virágzik, termésével pedig augusztus közepétől vagy szeptembertől december elejéig díszít). A hibrid származású fajokra jellemző még az erős heterofilia: a fiatal, még nem termő példányok levelei általában sokkal erősebben tagoltak, mint az idős, termőre fordult példányokon. Ez utóbbiakon is nagy különbségek vannak a korona aljából fejlődő meddőhajtások és a koronában elhelyezkedő termőhajtások levelei között. Mivel a legstabilabban a termőhajtások tekinthetők (már nem változnak tovább) az alábbi határozókulcs elsősorban ezek levélformáját veszi tekintetbe. A Sorbus fajok és fajták összehasonlítása a 13. táblázatban található. I. A levél szárnyasan összetett, de legalább alul különálló levélkepárral 1. Az egész levél páratlanul szárnyasan összetett 2. Csak a levél alján van 1 4 levélkepár A termés skarlátpiros S. ancuparia A termés narancssárga S. arnoldiana Golden Wonder 3. A levél 8 10 oldalérpáros, alul 1 2levélkepárral S. hybrida Gibbsii A levél 10 14oldalérpáros, alul 1 4levélkepárral S. thuringiaca II. A levél egyszerű 1. A levél tagolatlan, csak fogazott S. aria A levél karéjos, hasadt vagy szeldelt A levélkaréjok, -szeletek lekerekített csúcsúak 3. A levélkaréjok, -szeletek hegyes csúcsúak A levél alapja majdnem a főérig szeldelt S. borbasii A levél alapja nem szeldelt A levél fonáka fehéren molyhos S. dacica A levél fonáka szürkén nemezes S. intermedia 5. A levél 3 5 érpáros, az alsó osztat hosszú, a főérre S. torminalis cxcix

200 majdnem merőleges A levél 5 8 érpáros, csak karéjos, az alsó osztat nem éri el a fél levéllemez felét 6. A levél fonáka csak kihajtáskor kissé molyhos, később kopasz 6. S. decipientiformis A levél fonáka őszig gyéren szőrös vagy molyhos A levél tojásdad, a termés hosszúkás S. degenii A levél széles tojásdad, a termés gömbölyű vagy csak alig nyújtott S. rotundifolia 1. ALAPFAJOK Sorbus aucuparia Madárberkenye m-es, laza koronájú fa, az akácéra emlékeztető, páratlanul szárnyalt levelekkel. Levélkéinek válla feltűnően ferde, fogaik szétállók. Virágai nagy, lapos sátorban nyílnak, termései kb. borsó nagyságúak, skarlátpirosak. Mivel kedvelik a madarak (és talán a száraz klíma miatt is), a nagyvárosokban 3 4 hétnél ritkán díszít tovább, és szeptember végén többnyire lehullik. Hazája Európától egész Nyugat-Szibériáig terjed, ahol a bükkösök vagy fenyveserdők övében él vadon. Nálunk is az ország hűvös, párás klímájú hegyvidéki erdeiben találkozhatunk vele. Igényes növény, az ország csapadékos területeire, egyéb helyeken pedig csak öntözött parkba való. Edulis (S. aucuparia var. moravica) Középmagas fa, kezdetben keskeny, később szélesebb ovális koronával. Savanykás-édes termése ehető. Megjegyzés: A S. aucuparianak számos, ugyancsak páratlanul szárnyalt levelű rokon faja él az északi félgömb hűvös éghajlatú vidékein. Egy részük rendkívül dekoratív, ezért Nyugat-Európában egyre divatosabbá válik: a termésük nemcsak piros, de bíborlila, aranysárga vagy fehér is lehet, szép kontrasztot adva az ősszel pirosra színeződő lombozattal. Sorbus aria Lisztes berkenye 5 15 m magas, széles, hengeres koronájú fa vagy cserje. Tojásdad levelei kezdetben felül nemezesen molyhosak, később fénylő sötétzöldek. A fonákuk fehéren molyhos. Mintegy 1 cm átmérőjű, gömbölyded termése vörös vagy narancssárga színű, néhány világosabb ponttal. Húsa megérve lisztes, édes-kesernyés. Hazája Európa, Északnyugat-Afrika. Magyarországon hegyvidéken, üde tölgyesekben, szurdokerdőkben él vadon. Védett! Jó kerti viszonyokat kíván. Faiskolai termesztését 2001-től betiltották a tűzelhalásra való fogékonysága miatt. Favorit Magyar nemesítésű fajta, keskeny tojásdad (majdnem oszlop alakú) koronával. Az eddigi tapasztalatok szerint ellenállóbb a tűzelhalással szemben, mint a nyugat-európai típusok. cc

201 Sorbus levéltípusok Sorbus torminalis Barkócaberkenye cci

202 Hazánkban a legnagyobbra növő és a legedzettebb Sorbus faj, hosszú élettartammal , ritkán 20 m-es fává nő, csonka kúp vagy szabálytalan gömb alakú koronával. A többi fajnál valamivel később, május végén-június elején virágzik. Külön értéke, hogy lombja ősszel pirosra színeződik. Termése hosszúkás vagy körte alakú, éretten barna színű és végül megpuhul (szotyósodik), a naspolyára emlékeztető, igen kellemes ízű. Hazája Észak-Afrikától Európán át Kis-Ázsiáig terjed. Hazánkban főleg a közepesen száraz vagy száraz tölgyesekben fordul elő. A legedzettebb Sorbus faj, kertben mégis ritkán találkozunk vele. Ennek az az oka, hogy a vadkörtéhez hasonlóan ritkás karógyökérzetet nevel, így sorfa méretűvé nevelve rosszul tűri az átültetést. A jó gyökerű körte- vagy berkenyealanyokon viszont megmaradása bizonytalan (összeférhetetlenség). Fiatal (2 3 éves) csemetéi az erdészeti csemetekertekből szerezhetők be. 2. AZ ARIA SZEKCIÓ ÉS A S. AUCUPARIA KÖZÖTTI FAJOK Leveleik különösen fiatal korban részben az egyik, részben a másik szülőfajra hasonlítanak: alsó részükben vagy harmadukban párosan szárnyaltak, a csúcsuk felől tompán és karéjosan egyszerűsödnek. Idős korban a levélformájuk tölgylevélszerűen karéjossá válik, csupán néhány a S.aucupariáhozközelebb álló faj időskori leveleinek alapi részén található 1 2, a főérig szeldelt levélkaréj vagy levélkepár. E változékonyság miatt mindig csak a virágos hajtásokon található időskori leveleket vehetjük a meghatározás során számításba. Termésük piros, valamivel ritkább fürtű és nagyobb méretű, mint a S.aucupariáé,de kisebb, mint a S.ariáé. Sorbus dacica Erdélyi berkenye Tojásdad koronájú kis fa, ritkábban bokorfa. Levelén a karéjok a fél levéllemez közepéig érnek. Közepes szárazságot még elvisel. Hazája Erdély. Torda Jó növekedési erélyű, egyenes törzsű, szép lombú fajta. Sorbus intermedia Svéd berkenye Az előző fajhoz hasonló megjelenésű, de annál valamivel erőteljesebb növekedésű faj. Észak-Európában igen kedvelt. Nálunk elsősorban alanynak használják, de parkfának, sorfának megnevelve is jól mutat. Talajainkat (a meszes talajt is), jól, a klímánkat közepesen tűri. Hazája Észak-Európa. Sorbus hybrida Gibbsii (S. aucuparia S. intermedia) A S. dacicahozhasonló megjelenésű és igényű, észak-európai fajta. Egyenes törzset, tömött csonkakúp alakú koronát nevel. Sorbus borbasii Borbás-berkenye Nagy bokor vagy kisebb fácska. Levelei a fél lemez közepéig vagy mélyebben karéjosak, és a legalsó 1 2 levélkaréj a termőhajtások alsó levelein is a főérig hasad. Korán érő, sötétvörös termését nem szeretik a madarak, ezért augusztus elejétől sokszor december végéig is díszít termésével. Hazája a Déli-Kárpátokban van. Normál kerti viszonyokat igényel. Többtörzsű parkfának nevelve a legdekoratívabb, de egytörzsesen kis koronájú fa is alakítható belőle. Herkulesfürdő A parkokban elsősorban ezzel a dúsan termő fajtájával találkozunk. ccii

203 Sorbus fajok levéltípusai Sorbus thuringiaca Türingiai berkenye cciii

204 Az eddig felsorolt fajok közül ez áll a legközelebb a S.aucupariához:hosszú leveleik a fiatal növényeken legalább kétharmadukban, de néha csaknem teljesen páratlanul szárnyaltak, míg az idős példányok levelein alul csak 1 4 pár levélke található. Ezek fölött a levél egyre csökkenő mértékben karéjos, és a levélcsúcs közelében már csak fogazott. Termésdísze, termete és igényei a S. aucupariáéhozhasonlóak. Fastigiata Oszlopos termetű (5 10 m magasra növő). 3. AZ ARIA-SZEKCIÓ ÉS A S. TORMINALIS KÖZÖTTI ALAKOK Leveleik többé-kevésbé karéjosak és a levélkaréjok a S.torminaliséhozhasonlóan kihegyezettek. A legalsó karéj azonban az említett fajtól eltérően nem ér el a fél levéllemez közepéig. Termésük gömbös vagy hosszúkás, sárgásbarna vagy barnáspiros, erősebben vagy gyengébben lenticellás. Szárazságtűrésben, edzettségben általában a S. torminalishozállnak közelebb. Sorbus decipientiformis Keszthelyi berkenye Kúp alakú, sűrűn elágazó, középnagy koronájú fa. Bőrszerű levele deltoid alakú, egyenletesen fogazott, sárgászöld, fényes; fonáka kihajtáskor gyengén molyhos, később csupasz. Ősszel sárgásbarnára színeződik. Termése körte alakú, fényesbarna, fehér, apró pettyekkel. Védett! Vallus Erős növekedésű, átmenő sudarat és tömött koronát nevelő, magyar fajta. Sorbus rotundifolia Kereklevelű berkenye Egyenes törzsű, kis vagy középtermetű fácska, felül kissé kihegyesedő, gömbölyded koronával. Őszi lombszíne egyedülállóan szép, először csak a legfelső levelek lesznek fénylő barnáspirosak, majd ez a pirosság felülről lefelé fokozatosan elborítja az egész koronát. Termése a S.torminaliséraemlékeztet, de kerekebb és kissé piroslóbb. Hazája a Kárpát-medence északi és nyugati részén van, tölgyesekben fordul elő. Bükk Szépe Formás koronájával, intenzív termésdíszével és tartós őszi lombszínével egyik legértékesebb berkenyénk. Különösebb igényei nincsenek, a szárazságot is elviseli, nem túl szennyezett levegőjű városrészben utcafásításra alkalmas. A kártevőkkel és betegségekkel szemben viszonylag ellenálló. Sorbus degenii Dégen-berkenye Levele és termése egyaránt nagyon hasonlít a S.torminaliséra,de a levelek valamivel sekélyebben karéjosak: az alsó karéj a fél lemeznek kb. egyharmadáig ér. Fonákuk a S.torminalis lekopaszodó levélfonákával szemben a nyár végéig ritkás zöldesszürkén molyhos marad. Őszi lombszíne barna. A Vértes közepesen száraz karsztbokorerdőiben vagy északi füves lejtőin honos. Védett! A S.torminalisszalcsaknem azonos növekedési erélyű és tűrőképességű, vele gyakorlatilag azonos díszt adó faj. Előnye, hogy valamivel jobban tűri saját gyökerén az átültetést. Csákvár Szabályos koronaformájú. 4. EGYÉB ALAKOK Sorbus Gran Sasso Tojásdad koronát nevelő kis fa. Bőrszerű levelei kicsik, kerekdedek, gyengén fűrészesek. A levél színe mélyzöld, erősen fényes, fonáka fehéren molyhos, sűrűn erezett. Lombja ősszel barnássárgára színeződik. Piros termése hosszúkás, középnagy. Kiskertekbe vagy parkokba alkalmas magyar fajta. cciv

205 Sorbus arnoldiana Golden Wonder Sárgatermésű madárberkenye (S. aucuparia S. discolor) Kisméretű, széles kúp alakú koronát nevelő fa, gyakran soktörzsű. Páratlanul szárnyaltan összetett levele ősszel élénksárga-pirosas színben pompázik. Tojásdad alakú termése már augusztusban sárgára, világos narancssárgára színeződik. Savanyú talajt kedvel, de a kissé meszes talajokon is szépen fejlődik. A Sorbus nemzetség kertészeti szerepe: Szép lombjukkal, májusban nyíló virágukkal, ősszel színes termésükkel tartósan díszítő, igen dekoratív megjelenésű kisebb fák vagy nagy bokrok. Egy részük sorfaként is felhasználható, de a parkokban többtörzses, tövétől ágas fának nevelve mutatnak a legjobban. A gyümölcsfákhoz hasonlóan hajlamosak az alternanciára, azaz egy-egy gazdagon termő évet többnyire egy kevésbé gazdag kihagyó év követ. Várostűrésük származástól függően változik. A magasabb hegyvidékről származó S.aucuparia, S. aria és hibridjeik a mi klímánkban legyengülnek, ezért a pajzstetűre és a farontó lepkére elég érzékenyek. (A tűzelhalás-érzékenység miatt a S.aria termesztését betiltották. Elképzelhető, hogy ez a lista a jövőben sajnálatosan bővülni fog, elsősorban ebből az alakkörből.) Szennyezett és meleg városi levegőn legyengülve a kártevők fellépésének fokozottabban ki vannak téve, növényvédelmükre ezért különösen ügyelni kell. Ahol e tényezők igen erősen hatnak pl. egy nagyváros utcáin, lehetőleg ne alkalmazzuk őket. Nagyvárosokba megfelelőbbek a S.torminalis származékai (S. rotundifolia, S. degenii): a pajzstetűvel szemben inkább ellenállóak és a farontó lepke hernyója is kevéssé károsítja őket. Erősen szennyezett viszonyok közé azonban ezek sem valók. Folyamatban van (Alsótekeresen) az edzett, endémikus Sorbus kisfajok további szelekciója. A közeljövőben ezért a szortimens változása várható. A Sorbus nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítják, rétegezés után tavasszal a szabadba vetve. A S. degenii, S. dacica, S. borbasii így jól szaporítható: sokat terem, jól csírázik és kiegyenlített magpopulációt ad. A köztes fajok némelyike csak kevés magot terem, vagy nem ad kiegyenlített magpopulációt. Többségüket, valamint a fajtákat ezért szemzik. Alanyként egy időben elterjedten alkalmazták a birset. Hátránya volt, hogy tulajdonképpen törpésítő alany, ugyanakkor gyökérzete bojtos, de sekély elhelyezkedésű és nem elég stabil (megdőltek rajta a fák). Helyette ma Magyarországon inkább a S.intermedia magcsemetét használják. Ez az apomiktikus faj teljesen kiegyenlített populációt ad, rajta a fentebb felsoroltak jól erednek és később nem hoz tősarjakat (nem kell vadalni). Sorbus és Crataegus habitus Crataegus Galagonya Nagytermetű, tövises bokrok, amelyek idővel kisebb, lapos koronájú fává nőhetnek. Május júniusban nyíló fehér virágukkal, ősszel tömeges termésükkel, némely esetben pedig szép lombjukkal díszítenek. A nemzetség képviselői az északi félgömbön a száraz, félszáraz területek pionír cserjéi, klímánkat ezért egy-két kivételtől eltekintve jól tűrik. Parkjainkban sok fajjal találkozunk, közülük csak a honos fajokat és néhány fontosabb típus egy-egy egzóta képviselőjét ismertetj ccv

206 1. A levelek tagolatlanok 2. A levelek tagoltak A levelek fonáka kopasz C. crus-galli A levelek fonáka szőrös C. lavallei 3. A levelek 1,5 5 cm-esek, 3 5 karéjúak 4. A levelek 5 10 cm-esek, 5 11 karéjúak A levelek a fél levéllemez közepénél mélyebben szeldeltek vagy hasadtak A levelek sekélyen karéjosak. Az öblök nem terjednek a fél levéllemez közepénél tovább C. monogyna C. laevigata 5. A levelek fonáka kopasz C. pinnatifida A levelek fonáka sűrűn szőrös C. nigra Lombozat szerinti csoportosításuk: 1. Mélyen karéjos levelű fajok 2. Tagolatlan, vagy csak egészen sekélyen karéjos levelű fajok 1. MÉLYEN KARÉJOS LEVELŰ FAJOK Crataegus monogyna Egybibés galagonya Virágjában egy bibeszál van, a vörös termés egymagvú. 3 5 cm-es levelei a fél levéllemez közepénél mélyebben néha majdnem a főérig karéjosak. Hazája Európa, Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia. Nálunk száraz tölgyesekben, bozótosokban fordul elő. A legigénytelenebb, igen szárazságtűrő fajok egyike. Az alapfajt a díszfaiskolák alanynak használják, kész növénnyé ritkán nevelik. Alkalmas lenne extenzív parkokba, és kiváló nyírott sövény nevelhető belőle. Stricta Oszlopos növésű fajta. Crataegus laevigata (C. oxyacantha) Cseregalagonya Virágjában általában két bibeszál van és a borsó nagyságú, piros termés kétmagvú. 2 5 cm-es levelei legfeljebb a levéllemez feléig karéjosak, a levélhasábok tompák. Hazája Európa, Észak-Afrika. Hazánkban a párásabb klímájú, üdébb talajú területeken (gyertyános-tölgyes, bükkös régió) fordul elő. Némi szárazságot még elviselő faj. Paul s Scarlet Virágai teltek, sötét kárminpiros színűek. A legszebb, leggyakrabban ültetett díszgalagonyánk. Kevésbé elterjedt a: ccvi

207 Plena Fehér, teltvirágú fajta. Rosea Plena Világos rózsaszín, teltvirágú. A fajtákat C.monogyna alanyon törzses fává nevelve utcafásításra is használják; jól tűrik a szennyezett levegőt és elviselik a szárazságot. Crataegus pinnatifida Szárnyaltlevelű galagonya 3 4 m-es, merev ágú bokor vagy kis fa, nagy, fehér virágokkal és hosszúkás, 2 3 cm-t is elérő, fényespiros, aprón pontozott terméssel. Koronája ősszel fénylő pirosra színeződik. Hazája Észak-Kína. Tahi Gazdagon termő és jól színesedő levelű, magyar fajta. Crataegus nigra Fekete galagonya Az összes egyéb ismertetett fajtól eltérően a termése fekete. Levelei kétszer nagyobbak az első két faj leveleinél, a fonákukon sűrűn molyhosak. Hazája Délkelet-Európa, nálunk ártéri ligeterdőkben fordul elő. Kertészeti jelentősége csak a tájfásításban van. 2. TAGOLATLAN VAGY CSAK EGÉSZ SEKÉLYEN KARÉJOS LEVELŰ FAJOK Crataegus crus-galli Egyenestövisű galagonya, sarkantyús galagonya Fénylőbarna színű, hosszú, vékony töviséről télen is felismerhető. Levelei hosszúkás vagy visszás tojásdadok, bőrneműek, ősszel szép sárgáspirosra színeződnek. 1 cm-es termése fénytelen sötétpiros. Hazája Észak-Amerika. Hozzá hasonló megjelenésű, de valamivel keskenyebb levelű faj a C. prunifolia szilvalevelű galagonya. Crataegus lavallei (C. carrierei) Fényeslevelű galagonya (C. crus-galli C. pubescens) Az eddigi terebélyes vagy ellaposodó koronájú fajoktól eltérően felálló ágrendszerű, tojásdad alakú, nagy bokor vagy kisebb fa. Vesszői, fiatal ágai sárgászöldek, gyéren tövisesek. Tompazöld levelei a fonákukon molyhosak, és igen későn, többnyire csak novemberben hullanak le. Nagyméretű, hosszúkás, narancsvörös termései csaknem egész télen át fennmaradnak. Az eddig tárgyalt galagonyáknál igényesebb faj, száraz vagy félszáraz helyen gyengén fejlődik. A Crataegus nemzetség szaporítása: A fajokat magvetéssel szaporítjuk. A magot rétegezni kell és tavasszal a szabadba vetni. Elfekvésre hajlamos. A fajtákat és a hibrideket szemzik az egybibés galagonya vagy valamelyik közelálló faj magcsemetéire. ccvii

208 Crataegus, Amelanchier, Kerria, Potentilla és Rhodotypos levéltípusok Amelanchier Fanyarka ccviii

209 1. A 2,5 4,5 cm-es levelek lekerekített csúcsúak A. ovalis A 4,5 8,5 cm-es levelek hegyes csúcsúak A. lamarckii Amelanchier ovalis Szirti fanyarka 1 2 m magasra növő, kerek levelű, őshonos faj. Hazája Északnyugat-Afrikától Dél-Európán a Kaukázusig terjed. Magyarországon a Dunántúliközéphegységben a Gerecsétől a Keszthelyi-hegységig fordul elő. Száraz karsztbokorerdőkben, mészköves, dolomitos lejtőkön vagy sziklagerinceken él. Védett növény, kertészeti jelentősége nincs. Amelanchier lamarckii Rézvörös fanyarka 5 10 m-es, kúp alakú, nagy bokor vagy kis fa, hosszúkás levelekkel. Díszét tömeges április végi május eleji fehér virágai adják. Kékesfekete, ehető termése júniusban érik, hamar elhordják a madarak. Lombja ősszel a sárgától a tűzvörösig sokféle árnyalatra színeződik. Hazája Észak-Amerika keleti része. Nyirkos talajt kedvel, de normál kerti viszonyok közt is jól fejlődik. A faiskolák gyakran A. canadensis néven forgalmazzák. Az Amelanchier nemzetség szaporítása: Magvetés (rétegezés után) a szabadba vagy szemzés Sorbus aucuparia, S. intermedia, Crataegus monogryna vagy Pyruspyraster alanyra Kerria Boglárcserje Kerria japonica Kínai boglárcserje 1,5 2 m magas, széles növésű cserje, csillogózöld, felálló vesszőkkel és ágakkal. Sárga virágai április végén májusban nyílnak. Hazája Kína, onnan került át a japán kertekbe, ahol első példányait leírták és elnevezték a botanikusok. Az egyszerű virágú alapfajt kertbe viszonylag ritkán ültetik. Picta Fehéren szegélyezett levelű fajta, inkább félárnyékba való, jól öntözött talajba. Pleniflora Igen elterjedt ez a tömvetelt virágú, buja növekedésű fajta. Közepes igényű, a szélsőségek kivételével mindenhol kielégítően fejlődik, napon és félárnyékban egyaránt. Szaporítása: Kisebb tételeket tőosztással vagy sarjak leválasztásával szaporíthatunk, üzemileg pedig fás- vagy zölddugványozással. ccix

210 Kerria japonica Pleniflora Potentilla Pimpó Potentilla fruticosa Cserjés pimpó cm magas, sűrű, vékony ágrendszerű cserje. Kicsi levelei páratlanul szárnyasan összetettek. Sárga virágai május elejétől augusztus végéig csaknem folyamatosan nyílnak. Az egész északi félteke mérsékelt égövén honos, de a miénknél kiegyenlítettebb és csapadékosabb klímájú területeken. Nyugat-Európában igen kedvelt: alacsony, virágzó cserjefoltokban, virágos jelzősövénynek vagy (előkertben) szoliterként is rengeteg fajtáját ültetik a hófehértől a csaknem pirosig terjedő virágszínben. A mi klímánkban elsősorban házikertbe és intenzíven fenntartott, öntözött parkokba való. Számos fajtája közül a sárga virágúak alegszebbek. Elizabeth Alacsony, szürkésen szőrös levelű. Tartósan és gazdagon nyílik. Goldfinger Viszonylag magas (0,8 1 m-es), üdezöld lombú. Goldteppich Alig 40 cm magas, elfekvő ágú fajta. Virágai mély aranysárgák. Klondike Az Elizabeth -hez igen hasonló. A narancsos, rózsaszínű vagy piros virágú fajták kényesek: levelük leég, viráguk kifakul a nyári melegben. (A pirosnak hirdetett Red Ace például csak ködös, párás klímában hozza a jellemző színét: nálunk a legelsőnek (április végi) és a legutolsónak (szeptemberben) nyíló virág lesz ilyen színű.) A fehéren nyílók zömükben mészérzékenyek, kivétel az edzett var. mandshurica, a Grönland és az Abbotswood. Szaporítása: zölddugványozás késő tavasszal vagy a nyár elején. ccx

211 Potentilla fruticosa Rhodotypos Hószirom Rhodotypos scandens (Rh. kerrioides, Rh. tetrapetala) Hószirom 1 2 m magas, sűrű, gömbölyded bokor. Levelei a boglárcserje leveleire emlékeztetnek, de azokénál merevebbek, kerekdedebbek, és a Rosaceae családnál kivételes módon átellenes állásúak. Május júniusban ccxi

212 nyíló, négyszirmú virágai fehérek, 6 8 mm-es, fekete aszmagtermései is többnyire négyesével állnak, és a tél végéig kitartanak. Hazája Japán és Közép-Kína. Edzett, közepes szárazság- és légszennyeződést tűrő faj. Elsősorban tömegcserjének alkalmas. Szaporítása: őszi magvetés, fás-, esetleg zölddugványozás. Rhodotypos scandens Rosa Rózsa A rózsák az emberiség első ültetett dísznövényei közé tartoznak. Nemesítésük több ezer éve kezdődött és napjainkban is tart, számtalan fajtát, a színek és formák megszámlálhatatlan sokaságát hozva létre. A fajták pontos botanikai besorolása szinte lehetetlen az ismeretlen időkbe visszanyúló származás, a számtalan, nehezen követhető keresztezés, és az egyre-másra létrehozott újabb és újabb típusok miatt. E helyett inkább gyakorlati ccxii

213 csoportokba osztják őket a díszérték és a felhasználás szempontjából. E csoportok a nemesítés különböző állomásait és egyben különböző nemesítési irányokat képviselnek. Díszértékük mellett biológiai ritmusuk és igényeik is különböznek. 1. A virágok egyszerűek 2. A virágok teltek vagy félig teltek Felfutó szárú vagy támaszkodó cserje R. multiflora Felálló ágú cserje A hajtásokon csak tüskék találhatók 4. A hajtásokon tüskék és serteszőrök is vannak A tüskék egyenesek, a virágok sárgák R. foetida A tüskék horgasak, a virágok fehérek vagy halványrózsaszínűek R. canina 5. A levélkék sima felületűek R. spinosissima A levélkék felülete ráncos R. rugosa 6. A virágok fehérek vagy rózsaszínesfehérek R. alba A virágok rózsaszínűek A szárat mirigyes serteszőrök és egyenes tüskék borítják A szárakon sok egyforma, horgas tüske van R. centifolia R. damascena 1. BOTANIKAI FAJOK Jellegükben, igényeikben nem különböznek lényegesen az egyéb lombhullató díszcserjéktől: virágaik szimplák, a betegségekre, kártevőkre és a téli hidegre nem érzékenyek. A fontosabb fajok az alábbiak: Rosa canina Gyepűrózsa 2 3méter magasra megnövő, ívesen elhajló, zöld vesszejű cserje. Fehér vagy halvány rózsaszín virágai júniusban nyílnak. Skarlátpiros termése tojásdad. Ágai felállóak. Hazája Észak-Afrikától Európán keresztül Nyugat-Ázsiáig húzódik. Változatos populációjú, legelterjedtebb rózsafajunk. Jelentősége inkább alanyként való felhasználásában van. Parkokba nem nagyon ültetik, pedig gazdag virágzása és piros terméstömege erre alkalmassá tenné. Extrém viszonyok közé is ültethető: védősövénynek, erdősávok lezárására. Termése C-vitaminban gazdag, iparilag is feldolgozzák. Inermis Tüske nélküli. Elsősorban alanynak használják, de parkban is mutatós. Rosa multiflora Sokvirágú rózsa ccxiii

214 3 méter magasra is megnövő, elhajló vagy kúszó ágú cserje. Tüskéi aprók, horgosak. Ágai gallyakkal rakódnak be, melyeken június júliusban kúpos sátorvirágzatban tömegesen nyílnak a szedervirághoz hasonló, fehér virágai. Termése piros, apró. Hazája Japán, Korea. Virágos sövénynek, kerítések mellé ültethető futórózsaként is alkalmazható. Egy-két öntözéssel a szárazabb viszonyokat is jól tűri. Mészmentes talajon általánosan használt alany. A futó-, a polyantha és a babarózsák egyik őse. Rosa rugosa Rosa rugosa Japán rózsa, ráncoslevelű rózsa 1 2 méter magas, erősen tüskés és serteszőrös, vastag, felálló szárú, tarackoló, kelet-ázsiai cserje. Levélkéi ráncosak, fonákukon szőrösek, erezetük kiemelkedő. Sötét lilásrózsaszínű, nagy virágai júniustól augusztusig folyamatosan nyílnak. Termése nagy, lapított gömb alakú, narancsvörös. Ugyanazon a tövön virág és termés együtt is található. Hazája Kelet-Szibéria, Észak-Kína, Korea, Japán. Nyugat-Európában alacsony termete, gyors növekedése miatt tömegesen alkalmazzák. Intenzíven fenntartott parkban jó virágos sövénycserje és sokáig díszítő takarócserje. ccxiv

215 Nálunk száraz viszonyok között kezdeti gyors növekedése után fejlődésben hamar leáll, 1 2 év alatt kiritkul és elöregedik. Mészérzékeny. Van fehér és piros színű, telt virágú fajtája is, de ezek kevésbé ismertek. Rosa spinosissima (R. pimpinellifolia) Jajrózsa cm magas, terjedő tövű cserje. Vékony hajtásai sűrűn tüskések és serteszőrösek. Levelei többnyire 7 9 levélkéjűek. Fehér, néha kissé sárgás vagy rózsaszínes virágai május júniusban nyílnak. Barnásfekete termése lapított gömb alakú. Hazája Eurázsia. Magyarországon a Középhegység száraz, köves, bokros területein, tölgyesekben él. Az alacsonyabb típusai sűrű hajtásnövekedésük miatt a legjobb talajtakaró fajnak számítanak városban, autópályák mellett egyaránt. Sziklakertbe és rézsűre is ültethető. Nagyobb figyelemre érdemes faj. 2. KÖZÉPKORI RÓZSÁK A középkori rózsák számos fajt és fajtát foglalnak magukba, amelyek egy része a történelem viharait átvészelve és sarjakból szaporítva ma is fellelhető, elsősorban mint a falusi kertek, régi temetők parasztrózsája. Nincsenek faiskolai forgalomban. A fontosabbak az alábbiak: Rosa alba Fehér rózsa (R. canina R. damascena) Kb. 2 3 méterre növő, felálló ágú cserje. Angliában a Rózsák Háborúja idején ez volt a York család fehér rózsája. Júniusban nyílik. Virága fehér vagy halványrózsaszín, telt vagy féligtelt. Rosa foetida Sárga rózsa Kis-Ázsiából került kertjeinkbe, először a keresztes háborúk idején. 1,5 2,5 méter magas, terebélyes bokor. Virágai igen szépek, de kissé kellemetlen szagúak. Teltvirágú fajtája a Persiana, az énekben is megörökített sárga rózsa. Rosa centifolia Százlevelű rózsa, káposztarózsa, Provence-i rózsa A R. albahozhasonlóan valószínűleg többszörös hibrid faj (illetve fajtacsoport), alacsony termettel és nagy, tömvetelt, illatos virágokkal. Többek között idetartozik az erősen mirigyes szárú, rózsaszín virágú moharózsa ( Muscosa ), valamint a pirosan nyíló burgundi rózsa ( Parviflora ). Rosa damascena Damaszkuszi rózsa (R. gallica phoenicia vagy R. gallica R. moschata) Valószínűleg Kis-Ázsiából származik és ott ősidők óta termesztett, erős illatú, telt, rózsaszín virágú rózsa. A var. trigintipetala alakkörből került ki a bolgárok híres rózsája, melynek szirmaiból rózsaolajat nyernek. Nálunk többnyire visszafagy, szinte csak elvétve találkozunk vele. ccxv

216 Rosa levéltípusok 3. PARKRÓZSÁK Erős növésű, 2 3 m-es bokrot nevelő rózsák tartoznak ebbe a csoportba. Virágaik általában teltek vagy szimplák, de igen nagyok, illatosak vagy illat nélküliek. Nagy részük a nyár folyamán kétszer, esetleg többször ccxvi

217 is nyílik. A parkrózsák igényesebbek a vad fajoknál, de azért általában edzettek: különösebb növényvédelmet vagy téli takarást nem igényelnek. Metszésük is csak a 2 3 évenkénti ifjításra szorítkozik. 4. KERTI RÓZSÁK (NEMES RÓZSÁK) Az idetartozó fajtatípusokat jórészt az utóbbi száz évben állították elő az Európában addig elterjedt, egyszer virágzó (középkori) rózsák és a Délkelet-Ázsiából behozott folyton nyíló rózsák többszörös összekeresztezésével. Ezek a rózsák a nemesítés magas fokát képviselik. Virágaik teltek és többnyire illatosak. Színskálájuk a hófehértől a sárga és rózsaszínen keresztül a sötétvörösig terjed. A nyár folyamán több hullámban, többé-kevésbé folyamatosan nyílnak. Magas díszértékük fokozott igényekkel párosul: évente rendszeres metszést, egyes fajtái pedig folyamatos növényvédelmet is kívánnak. Kelet-ázsiai szülőiktől a folyton-virágzó képesség mellett némi fagyérzékenységet is örököltek. A legújabb nemesítésű fajták között már olyanok is vannak, amelyek ellenállóak a két legveszélyesebb kórokozóval, a feketefoltossággal és a lisztharmattal szemben. Ha pedig Rosa canina alanyra szemzik őket, a szárazságtűréssel sincs gond. Rózsa fajtatípusok A kerti rózsák a kert kiemelt pontjaira valók: utak, pihenők mellé, épületek közvetlen környezetébe. Feltűnő és folyamatosan nyíló virágaikkal reprezentatív jelleget adnak, amit a rózsanemesítők évszázados tevékenysége alakított ki. Felhasználási módjuk a fajtacsoporttól függően többféle lehet. Főbb fajtatípusaik: 4.1. TEAHIBRIDEK (RÖVIDÍTVE: TH) Képviselői egy száron kevés (1 3, ritkán 5 db), de nagyméretű virágot hoznak. Többnyire nagyra nőnek, nyár végére a 1,5 méter magasságot is elérik. ccxvii

218 Napjainkban ezek a legelterjedtebb nagyvirágú kerti rózsák, amiket vágásra is előszeretettel termesztenek üveg alatt hajtatva és szabadföldön egyaránt. Virágzásuk május végétől kezdve egészen az őszi fagyokig folytonos, mivel minden hajtás bimbóban zár. Színskálájuk a fehér, sárga, rózsaszín és piros minden árnyalatát és kombinációját felöleli, sőt még lilás ( kék ) színű fajtáik is vannak. A magas díszérték ára, hogy a teahibridek kényesek és igényesek. Fokozottan érzékenyek a fagyra, de a betegségre, kártevőkre is. Az idetartozó rózsafajták a kertben szoliterként vagy laza csoportokban mutatnak a legjobban, ahol a növény alakja, lombja és virága egyaránt érvényesül. Telepíthetők rózsaágyba is, ez esetben a tőállás 4 5 db/m 2. Általában nem adnak annyira intenzív és egyöntetű színfoltot, mint az ágyásrózsák, a nagyobb növénymagasság és a virághoz képest nagyobb tömegű lombozat miatt POLYANTHA (PO) ÉS POLYANTHAHIBRID (PH) RÓZSÁK Alacsony vagy középmagas növekedésűek ( cm). Virágaikat sokvirágú, lapos bugavirágzatokban hozzák. Az egyes virágok viszonylag kicsik és nem is mindig illatosak, a lombozat fölött nagy tömegben fejlődve azonban igen intenzív színhatást adnak. Az említett két fajtatípust legtöbbször rózsaágyak kialakítására használják, ezért az ide tartozó fajtákat virágágyi rózsáknak is nevezik. A telepítés sűrűsége 6 10 db/m 2 (30 40 cm-es tőtávolság). Ilyen sűrű állásban a növények már nem egyedileg, hanem összefüggő színfoltként érvényesülnek, az egynyári virágokhoz hasonlóan. A virágágyi rózsák alkalmazási területei sok tekintetben hasonlóak az egynyári virágokéhoz. A színek társítására az általános elvek az irányadók. A virág mellett egyes fajták pirosan kihajtó lombja is színeffektust ad, mások a termésükkel is díszítenek. A virágágyi vagy ágyásrózsák a teahibrideknél valamivel edzettebbek FLORIBUNDA (FL) RÓZSÁK Ezek átmenetet képeznek a polyanthahibridek és a teahibridek között, ami a polyanthahibridekénél magasabb termetben, egy virágzatban kevesebb, de nagyobb méretű virágban nyilvánul meg. A floribunda grandiflora rózsák már egy kisebb teahibridre emlékeztetnek, sokszor nem is lehet köztük éles határt vonni. Felhasználásuk ennek megfelelően szoliterként, de ágyakban is történhet TÖRPE RÓZSÁK (BABARÓZSÁK) Közös tulajdonságuk a törpe termet (max cm), a gyenge növekedés, a finom ág- és levélrendszer és a sok apró, egyszerű vagy féligtelt virág. A törpe rózsákat zölddugványról szaporítva többnyire cserepes dísznövényként forgalmazzák, de a házikertbe kiültetve és télire takarva a szabadban is megélnek. A betegségekre, fagyra és a kártevőkre a kerti rózsákhoz és virágágyi rózsákhoz hasonlóan kényesek KÚSZÓRÓZSÁK Változatos származású és díszű fajták tartoznak ide, melyek egyetlen közös vonása a kúszó jellegű hajtásnövekedés. Virágaik többnyire teltek, a nyár folyamán egyszer vagy többször is nyílnak. Általában véve a folytonvirágzók igényesebbek az egyszer nyílóknál, mind a növényvédelem és metszés, mind pedig a téli takarás vonatkozásában. A kúszórózsák önálló kapaszkodásra nem képesek. Ezért csak támberendezésre (pergolák, virágrácsok, gúlák) futtathatók, de annál is némi segítséget, kötözést igényelnek. A kerti és a virágágyi rózsákhoz hasonlóan erősen kultúrjellegűek. A kúszórózsákon belül külön csoportot képeznek az ún. climbing változatok, amelyek valamelyik korábban ismertetett fajtából keletkeztek rügymutáció útján. Nevük származásukra utal: a Climbing Peace a Peace teahibrid rózsa kúszó sportja, a Climbing Orange Triumph az Orange Triumph polyantha rózsáé és így tovább. Ezek a változatok nem igazi kúszórózsák, csak ívesen elhajló, hosszú hajtásokat nevelnek, ezért támrendszerre futtatandók TALAJTAKARÓ RÓZSÁK A csoport a kúszórózsákhoz hasonlóan rendkívül vegyes származású és virágzási jellegű fajtát foglal magában, melyek közös tulajdonsága a viszonylagos edzettség (általában nem kell permetezni és takarni) és az ccxviii

219 alacsony ( cm-es), de agresszív növekedés. Egyes képviselői a már ismertetett alacsony termetű fajok (többnyire a R.rugosa) újrafelfedezett szimpla, telt vagy féligtelt fajtái, másokat az utóbbi 1 2 évtizedben kimondottan talajtakaró célra állították elő. Ez utóbbiak elterülő növekedésűek, apró, fényes, egészséges levélzettel és folytonos virágzással. Szaporításuk részben szemzéssel, részben dugványról történik. Ez utóbbi minden felhasználó számára előnyösebb, mert így nem hoznak vad sarjakat SÖVÉNYRÓZSÁK Sűrűn elágazó, erősen tüskés, felfelé törő hajtású rózsák. A kora tavaszi metszést jól tűrik. Évente egyszer sok virágot hoznak. A Rosa nemzetség szaporítása: A vad alapfajokat magról szaporítják (rétegezés után), a nemes rózsákat szemzik vad fajokra, illetve tüskétlen alanyfajtákra. A félvad fajták közül a gyökérnemes sarjadzók kis tételekben tőosztással, nagy tételben szemzéssel szaporíthatók. Lehetséges a hajtásdugványozás is Prunus Korábban az összes csonthéjas fajt (szilva, cseresznye, mandula, kajszi stb.) ebbe a nemzetségbe sorolták. Az 1958-as Montreali Botanikai Kongresszuson a nemzetséget önálló alcsalád (Prunoideae) rangjára emeltek és fajait hét önálló nemzetségbe osztották. Ezt az új nomenklatúrát sok ország (és faiskola) nem vette át. Jelenleg kompromisszumként a régi és az új elnevezést egyaránt érvényesnek fogadják el. Könyvünk, a hazai és a nemzetközi díszfaiskolai gyakorlattal összhangban, a hagyományos elnevezéseket alkalmazza, feltüntetve azonban az egyes országokban (korábban nálunk is) a botanikusok által használt montreáli neveket is. A Prunus fajok és fajták összehasonlítása a 11. táblázatban található. Az alnemzetségek határozókulcsa 1. A virágok magányosan, 2 3-asával vagy ernyőszerű csomókban nyílnak 2. A virágok hosszú fürtökben nyílnak A virágok hosszú kocsányúak, a magház kopasz. A termés nem szőrös A virágok ülők vagy igen rövid kocsányúak. A magház sűrűn szőrös. A termés többnyire szőrös 3. A termés hamvas. A virágkocsányok tövében a pikkelyek nem enyvesek Prunus alnemzetség A termés nem hamvas. A virágkocsányok tövében a pikkelyek enyvesek 4. A termés gömbös, húsos 5. Cerasus alnemzetség A termés hosszúkás, lapított, húsa éréskor száraz Amygdalus alnemzetség 5. A csonthéj mélyen barázdált Persica almzetség A csonthéj ± sima Armeniaca alnemzetség 6. A levelek örökzöldek Laurocerasus alnemzetség ccxix

220 A levelek ősszel lehullanak Padus alnemzetség A továbbiakban a nemzetséget alnemzetségenként ismertetjük. 1. PRUNUS ALNEMZETSÉG (SZILVÁK) 1. A fiatal hajtások bársonyos szőrösek P. spinosa A fiatal hajtások kopaszak A levelek zöldek, a csúcsuk hegyes. A virágok kicsik, szimplák A levelek pirosas- vagy zöldesbarnák, kihegyezett csúcsúak. A virágok nagyobbak, féligteltek P. cerasifera P. blireana Prunus cerasifera (P. myrobalana) Cseresznyeszilva, mirabolán Március végén zöldesfehéren nyíló, tövises, 5 8 m-es fa vagy bokorfa. Gömbölyű termése sárga vagy piros színű, kellemes édeskés-savanykás ízű. Kiváló kompót készíthető belőle. Hazája Délnyugat-Ázsia. Edzett, igénytelen növény, az átlagosnál valamivel szárazabb vagy nyirkosabb viszonyokat is elvisel. Tűri a nyírást, áthatolhatatlan sövénnyé nevelhető. Az alapfajt a faiskolák mirabolánszilva néven alanynak szaporítják. Egy sor csonthéjas gyümölcsöt, díszfát, díszcserjét szemeznek rá. Dísznövényként a fajtái kedveltek, közülük is elsősorban a piros levelű, ún. vérszilvák. Nigra Fénylő feketéspiros lombú, jobb növekedésű. Pissardii (P. c. var. pissardii) Időben legelső, kevésbé intenzív színű, ezért ma már visszaszorulóban lévő fajta. Woodii Sötétpiros levelű. Kevésbé elterjedt fajtái: Hessei Az előzőeknél gyengébb növekedésű és apróbb levelű. A hosszúhajtásokon a kissé torzult formájú levelek piros alapon sárgatarkák. Pendula 3 5 m átmérőjű, csüngő ágú fa, ami tavasszal gazdagon virágzik, majd később terem. Prunus blireana Teltvirágú vérszilva (P. cerasifera Pissardii P. mume) 3 5 m-es bokor vagy bokorfa, a P.cerasifera Pissardii -hoz hasonló, de annál valamivel kisebb és világosabb színű levelekkel. Színes lombja mellett áprilisban a szilvarózsára emlékeztető telt, rózsaszín virágjaival díszít. Szebb, de igényesebb az előző fajnál, ill. annak fajtáinál, jól öntözött viszonyok közé való. Prunus spinosa Kökény 2 3 m-es, sűrűn elágazó, terjedő tövű cserje. Rövid oldalhajtásai tövises végűek. 2 4 cm-es levelei sötétzöldek, kopaszak. Fehér virágai lombfakadás előtt, március végén, április elején nyílnak. 1 1,5 cm-es, gömbölyded termése hamvas kékesfekete. ccxx

221 Hazája Észak-Afrikától Európán át Kis-Ázsiáig húzódik. Hazánkban a szárazabb erdők szélén, bozótosokban, utak mentén igen elterjedt, igénytelen cserje. Kertben tövises ágai miatt ritkán ültetik. Csemetekertekből származó csemetéit extrém területeken rézsűmegkötésre, erdősávok fásítására, vízmosásos területek védelmére lehet használni. A Prunus alnemzetség szaporítása: Az alapfajokat szabadföldi magvetéssel (rétegezés után), a hibrideket és a fajtákat saját magoncra vagy mirabolánra való alvószemzéssel szaporítjuk. 2. AMYGDALUS ALNEMZETSÉG (MANDULÁK) 1. A levelek ± 3 karéjúak P. triloba A levelek tagolatlanok Alacsony cserje. A levelek 3 7 cm hosszúak, fénylő zöldek Fa vagy nagyobb cserje. A levelek 7 12 cm hosszúak, fénytelen szürkészöldek P. tenella P. dulcis Prunus dulcis (P. amygdalus, Amygdalus communis) Édes mandula Gyümölcséért régóta termesztett, igen korán (február március) virágzó, középtermetű fa. Virága rózsaszín vagy majdnem fehér. Hazája a Földközi-tenger keleti része és Nyugat-Ázsia. Laza talajt, napos fekvést kedvel, kiválóan tűri a szárazságot. var. amara Keserű mandula A csonthéjas gyümölcsűek egyik legfontosabb alanya. Díszként délies jellegű kertekbe, száraz talajú parkokba telepíthetjük. Balaton Kimondottan díszítő értékű, oszlopos termetű, édes gyümölcsöt termő, magyar fajta. Az ehető termésű, nemes mandulák gyümölcsnövények. Házikertben a kert díszítő részébe is ültethetők, miután szépen virágoznak, természetes alakúak, metszést, permetezést gyakorlatilag nem igényelnek. ccxxi

222 Prunus fajták Prunus tenella (P. nana, Amygdalus n.) Törpe mandula Alig 100 cm magas, terjedő tövű cserje, ágai miniatűr manduláéra emlékeztetnek. Bimbóban piros, kinyílva rózsaszín virágai a vesszők oldalán áprilisban gazdagon nyílnak. Védett növény! ccxxii

223 Hazája Délkelet-Európa, Ázsia; nálunk köves-füves lejtőkön, száraz erdők szélén, cserjésekben fordul elő. Napos, meleg fekvést kedvel, kiválóan bírja a szárazságot. Kati, Pipacs Sötétrózsaszín (csaknem húspiros), dúsan virágzó, magyar nemesítésű fajták. Rózsaszìn Szőnyeg Erősen terjedő bokrú. Szintén magyar szelekció. Prunus triloba (Amygdalus t.) Szilvarózsa 2 3 méter magas, sűrűn ágas cserje, sötétbarna vesszőkkel. Rózsaszín virágai a lombfakadás előtt április végénmájus elején nyílnak. Hazája Kína. Az alapfajjal nálunk csak gyűjteményekben találkozhatunk. Multiplex Teltvirágú fajta, az egyik legkedveltebb díszcserje, különösen házikertekben és falusi kertekben. Közepes igényű, a szárazságot is elviseli. Ha virágzás után a vesszőit visszavágjuk, erőteljes, új hajtásnövekedést és a következő évben rendkívül gazdag virágzást kapunk. Az Amygdalus alnemzetség szaporítása: Magvetéssel a törpe mandulát és a keserű mandulát (mint alanyt) szaporítják, rétegezés után. A nemes mandulákat keserű mandulára szemzik. A törpe mandula fajtáit kisebb tételben tőosztással, vagy (ami elég nehéz) zölddugványozással szaporíthatjuk; szemezhetjük keserű mandulára ez esetben nem sarjadzik. A szilvarózsát mirabolánra vagy keserű mandulára szemzik: ez utóbbi alany az előnyösebb, mert nem sarjadzik. Legjobb, de a legnehezebb szaporításmódja a május végi zölddugványozás. A saját gyökerű szilvarózsa lassabban nő, de nem kell vadalni, és idővel nemes sarjakat hoz, amelyekről szaporítható is. ccxxiii

224 Prunus levéltípusok 3. PERSICA ALNEMZETSÉG (ŐSZIBARACKOK) Prunus persica (Persicavulgaris) Őszibarack ccxxiv

225 A Kínából származó és nálunk gyümölcséért nagy felületeken termesztett fajnak van néhány teltvirágú változata is (a hófehértől a sötétpirosig terjedő virágszínnel), de nálunk ezek nem terjedtek el. Prunus Rubin Díszkertészetileg az előzőeknél jóval fontosabb, hófehér virágú, csillogó sötétpiros levelű fajta. Származását tekintve feltehetően az őszibarack és a Dávid-mandula (Prunus davidiana) hibridje. Ez utóbbi fajtól örökölhette edzettségét és ellenálló képességét. Az őszibarack szokásos betegségei, mint a lisztharmat és a levélfodrosodás nem károsítják, és a kártevők között is csak a levéltetű okoz némi kárt. A Persica nemzetség szaporítása: Szemzéssel szaporítják (vadbarack vagy keserű mandula alanyra). A piros lombú Rubin fajta magról is 30%-ban piros levelű populációt ad, de a magoncok habitusa, virága és ellenálló képessége erősen változó. 4. CERASUS ALNEMZETSÉG (CSERESZNYÉK, MEGGYEK) 1. A rügyek a vesszők oldalán hármasával állnak P. glandulosa A rügyek a vesszők oldalán magányosak A csészecimpák felfelé vagy vízszintesen állnak 3. A csészecimpák visszahajlók A levelek fonáka kopasz P. serrulata A fonákon az erek szőrösek A levelek 3 7 cm hosszúak. A virágok ernyőszerű csomókban nyílnak A levelek 6 13 cm-esek. A virágok rövid fürtökben jelennek meg P. subhirtella P. yedoënsis 5. A fiatal hajtások szőrösek P. mahaleb A fiatal hajtások kopaszak A levelek 2 5 cm-esek, a nyelük 0,5 1,5 cm hosszú P. fruticosa A levelek 5 15 cm hosszúak, a nyelük 1 5 cm-es A levelek 5 15 cm hosszúak, szabálytalanul, durván fűrészesek. A fonákok ± szőrös A levelek 5 8 cm-esek, a szélük aprón fűrészes. A fonákuk kopasz P. avium P. cerasus Prunus avium (Cerasus a.) Vadcseresznye m magas, széles koronájú fa, látványos tavaszi virágzással és apró, édeskés-kesernyés terméssel. Hazája Európa és Nyugat-Ázsia. Üde tölgyesekben nálunk vadon is előfordul mint elegyfa (előfutár). A kertészetben elsősorban mint alany jelentős, a parkokban is akkor látjuk, ha a nemes lepusztul róla. Jól használható viszont az extenzív zöldfelületeken, kevésbé forgalmas utak mentén vagy erdősávokban. ccxxv

226 Plena Virágai teltek. Termést nem hoz. Gyümölcstermő fajtái házikertben díszként is ültethetők, mivel metszést nem igényelnek és permetezés nélkül is többé-kevésbé elvannak. Üde talajt igényel, de a közepes szárazságot elviseli. Prunus serrulata (Cerasus s.) Japán dìszcseresznye A japán díszcseresznye a közönséges cseresznyéhez hasonló igényű, levele is hasonló ahhoz. Fontosabb különbségek: a közönséges cseresznye levelei a végükön egyenletesen hegyesednek, szélük szabálytalanul durván fogazott. A japán díszcseresznye levele a végén hirtelen elkeskenyedik, majd hosszú hegyben végződik; a levél széle egyenletesen, aprón fogazott, a fogak előre állnak és finom, szálkaszerű hegyben végződnek. Hazája Kelet-Ázsia. A legkedveltebb díszcseresznyénk. Kanzan Tömvetelt, rózsaszín virágú fajta (tölcsér alakú koronájáról télen is könnyű felismerni). Az összes díszcseresznye csaknem 80%-át ez a fajta teszi ki parkjainkban. A többi (többségében még Kínában vagy Japánban szelektált) fajta szín- és alakgazdagsága rendkívül nagy, a hófehértől a sárgászöldön keresztül a sötétrózsaszínig terjedő szimpla vagy telt virágokkal. Közülük fontosabbak: Amanogawa Oszlopos termetű, halványrózsaszín virágú. Kiku-shidare-zakura Csüngő koronájú, élénkrózsaszín, telt virágú. Shirotae Lapos koronájú, féligtelt-telt, fehér virágú. Megjegyzés: A kelet-ázsiai díszcseresznyék közül nálunk számos egyéb faj és fajta is megtalálható. Közülük említést érdemelnek: Prunus yedoënsis (Cerasus y.) Jedói cseresznye (P. speciosa P. subhirtella) A Prunus serrulatánálkisebb levelű. Áprilisban nyíló, egyszerű virágai kezdetben halványrózsaszínűek, később hófehérek. Származása ismeretlen. A faj nevén (fajtanév nélkül) egy 4 5 m magas, lapos koronájú, korán és igen gazdagon virágzó klónt forgalmaznak. Fajtanévvel ellátott alakjai: Moerheimii (P. incisa var. moerheimii) Vékony ágai csüngők. Shidare Yoshino Erős, vastag hajtásai kis ívben lefelé hajolnak. A kicsi, fehér, egyszerű virágok március végén, április elején nyílnak. Mindkét fajtát magas törzsön hozzák forgalomba. Prunus subhirtella (Cerasus herincquiana) Higan-cseresznye Vékony vesszőjű, apró levelű, kis virágú, m magas fa. Szimpla vagy telt, fehéres vagy rózsaszín virágú fajtái a tél végén vagy tavasszal nyílnak. Hazája Japán. ccxxvi

227 Prunus Accolade (P. sargentii A. ) (P. sargentii P. subhirtella) Magas, több ágas cserje vagy 5 7 m-es fa. 4 5 cm átmérőjű, féligtelt, lilásrózsaszín virágai igen korán, már márciusban nyílnak. Prunus Spire (P. hillieri S. ) 5 7 m magas, alulról felfelé kiszélesedő koronájú fa. Nagy levelei kihajtáskor bronzvörösek, később fénylő sötétzöldek, ősszel narancsvörösek. 2,5 3,5 cm átmérőjű, egyszerű, pasztellrózsaszínű virágai áprilisban nyílnak. Prunus cerasus (Cerasusvulgaris) Meggy 5 8 m magas, laza gömbkoronájú fa, levelei a cseresznye leveleinél valamivel kisebbek, szélesebbek, bőrneműbbek és a levelek fonáka teljesen kopasz. Virágfürtjein az előző fajok levéltelen fürtjeitől eltérően, 1 2 zöld, levélszerű fellevél is található. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. A növény elsősorban mint gyümölcsfa jelentős, a házikertben a cseresznyéhez hasonlóan díszként is alkalmazhatjuk. Közepesen szárazságtűrő. Prunus fruticosa (Cerasus f.) Cseplesz meggy 1 2 méteres, laza ágú, sarjadzó cserje, a meggyére emlékeztető, de annál kisebb és keskenyebb levelekkel, április májusban nyíló, fehér virágokkal és apró, piros, ehető terméssel. Hazája Közép-Európától Kelet-Szibériáig terjed, nálunk száraz cserjésekben, száraz tölgyesek szélén él vadon. Az alapfajt kertekben nem alkalmazzák. Globosa Magas törzsre szemezve az egyik legszebb, legszabályosabb, tömött gömbkoronát neveli. ccxxvii

228 Prunus habitusok Prunus mahaleb (Cerasus m.) Sajmeggy 5 10 méteres, alacsony törzsű fa, szélesen ellaposodó koronával. Levelei széles tojásdadok, lekerekített vagy szíves vállúak. Fiatal hajtásai és lombja megdörzsölve kumarinszagúak. Apró, fehér virágai májusban nyílnak, termése fekete. Hazája Délkelet-Európa, Közép-Ázsia, nálunk száraz tölgyesekben, karsztbokorerdőkben él vadon. Elsősorban mint a meggy- és cseresznyefélék alanya jelentős, de száraz és extenzív parkokban díszként is jól felhasználható. Prunus glandulosa (Cerasus g.) Japán dìszmeggy 1 m magas, vékony vesszejű cserje, hosszúkás, lándzsás, vékony lemezű levelekkel. Vesszői a Spiraeavesszőkre emlékeztetnek, jellegzetességük, hogy rügyei hármasak. Hazája Kína, Japán. A szimpla virágú alapfaj kertészetileg nem jelentős. Alba Plena Fehér, tömvetelt virágú. Rosea Plena ( Sinensis ) 2 2,5 cm-es virágai rózsaszínűek, tömveteltek. Kertekbe ezt a két fajtát ültetik. A Cerasus alnemzetség szaporítása: Tekintettel a díszváltozatok nagy számára, magról csak a madárcseresznyét és a sajmeggyet szaporítják. A többi faj fajtáit cseresznye vagy sajmeggy alanyra szemzik, termettől függően gyökérnyakba vagy magas törzsre. (Sajmeggyen a gömbkoronák rövid életűek.) A távol-keleti fajok és fajtáik sajmeggyre nem szemezhetők. A P.glandulosat,aszilvarózsához hasonlóan mirabolánra szemeznek vagy zölddugványról gyökereztetnek, a P.trilobánálelmondott előnyökkel és gondokkal. 5. ARMENIACA ALNEMZETSÉG (KAJSZIK) Prunus armeniaca (Armeniaca vulgaris) Kajszibarack ccxxviii

229 Gyümölcstermő növényeink egyike. Házikertben a meggyhez, cseresznyéhez hasonlóan díszfaként is felhasználható, mivel minimális metszéssel (így természetes alakjával) kellemes díszt, ugyanakkor ízletes gyümölcsöt is ad. Hazája Közép-Ázsia, Észak-Kína. Az Armeniaca alnemzetség szaporítása: Az alapfaj magját rétegezés után tavasszal szabadba vetjük. A fajtákat alvóra szemezzük. 6. PADUS ALNEMZETSÉG (MÁJUSFÁK) 1. A levél felül fénylő sötétzöld, a fonákon a főér sűrűn szőrös A levél felül fénytelen sötétzöld, a fonák kopasz vagy az érzugokban fehér szakállszőrös P. serotina P. padus Az alnemzetség képviselői m-es, kúpos termetű fák vagy bokorfák. Az alább ismertetett fajok közül hazájában a P. padus a nyirkos, a P.serotina a félszáraz és száraz erdők második koronaszintjében él vadon. Prunus padus (Padus avium) Zelnicemeggy, májusfa Nevét csüngő, nyúlánk fürtökben április végén május elején nyíló fehér virágairól kapta. Apró, fekete termése nyár közepén érik. Hazája Kelet-Európától Kelet-Ázsiáig terjed, nálunk a vízparti vagy üde talajú erdőkben él vadon. Közepes kerti viszonyokat kíván, a nyirkos talajt is elviseli. Jól bírja az árnyékot, de ott keveset virágzik. Coloratus Halványpiros levelű és rózsaszín virágú. Páraigényes. Rózsaszìn Hajnal Az előzőhöz hasonló, de edzettebb. Magyar nemesítésű. Prunus serotina (Padus s.) Kései meggy, fürtös meggy Az előző fajtól keskenyebb és bőrszerűen csillogó leveleivel, valamint kb. két héttel később nyíló, kevésbé díszes, fehér, karcsú virágfürtjeivel különbözik. Jellegzetessége még, hogy a levél fonákán a főér mentén két szőrcsík húzódik, melynek színe kezdetben fehér, később barna. Hazája Észak-Amerika. Nálunk a félszáraz, száraz területeken ültetik, gyakran erdészeti célokra is elegyfának. Kissé mészérzékeny. Újabban terjed az ugyancsak észak-amerikai Prunus virginiana virginiai zelnicemeggy Shubert és Canada Red fajtája. 4 6 méteres kis fák vagy bokorfák. Leveleik merevek, csaknem bőrszerűek, felül fénylők. A kihajtáskor zöldek, később pedig sötét borvörösre váltanak. A Padus alnemzetség szaporítása: A július augusztusban érő magot azonnal rétegezni kell, és lehetőleg még az ősszel a szabadba vetni. A fajtákat az alapfajra szemezzük. 7. LAUROCERASUS ALNEMZETSÉG (BABÉRMEGGYEK) Prunus laurocerasus (Laurocerasus officinalis) Balkáni babérmeggy Délkelet-Európában és Kis-Ázsiában őshonos, igen dekoratív, lomblevelű örökzöld. Déli típusai nagytermetűek és nagy levelűek, míg az északi áreahatár felé (a Balkánon) termete és levele egyre kisebb lesz, és a növény az erdők árnyékába húzódik. Örökzöld lombja mellett május júniusban nyíló, a májusfáéhoz hasonló, karcsú virágfürtjeivel is díszít. Termése fényesfekete. Magnoliifolia A legnagyobb levelű, a leggyorsabb növekedésű és a ccxxix

230 legnagyobbra növő (3 5 m) fajta, de egyben a legigényesebb és a legfagyérzékenyebb. Otto Luyken 1,5 méternél ritkábban nő magasabbra. Tömött, felálló ágú bokor, sötét smaragdzöld levelű, jó fagytűrő. Schipkaensis (L. o. f. schipknensis) Bulgáriából, a Sipka-szorosból származó geográfiai változat. Közepes termetű (2 m körüli), közepesen edzett fajta, ami védett helyen rendszeresen virágzik és dúsan terem. Tulajdonságait magról is örökíti. Zabeliana 1 1,5 méter magas, szétterülő növésű. Jó fagytűrő. Levelei hosszúak, keskenyek. Csaknem vízszintes ágú cserje. Jelentősek a magyar nemesítésű fajták: Baumgartner 2,5 méteres, széles bokor, levelei szélesek, viszonylag nagyok, de télállóak, porcelánszerűen fénylők és merevek. Klári 2 méter körüli bokor, levelei széles tojásdadok, fénylő sötétzöldek. Mari 1,5 méter magas, gömbölyded bokor, középnagy és fagytűrő levelekkel. Piri Még a Zöld Párna fajtánál is tömöttebb növésű, lombja sötétzöld. Mindkét fajta csak intenzív parkba vagy házikertbe való, a gyenge növekedés miatt. Zöld Párna Kompakt, félgömb alakú a bokra. Zöld Szőnyeg Vízszintesen elterülő ágrendszerű, levelei középnagyok. Magassága 0,5 1 m. Jó talajtakaró, de kemény teleken lombja visszafagyhat. Megjegyzés: Babérmeggyből Európa-szerte jelentős nemesítés és több országban módszeres fajtaértékelés folyik. A legelterjedtebb fajtákról a 367. táblázat ad összefoglaló áttekintést. A Laurocerasus alnemzetség szaporítása: nyár végi őszi félfás dugványozással, vagy ha magot hoz, magvetéssel. ccxxx

231 Prunus laurocerasus fajták. Erős növekedésű (>3m) fajták Prunus laurocerasus fajták. Közepes (2 3 m) és széles növekedésű fajták Prunus laurocerasus fajták. Kompakt növekedésű (1 2 m) fajták Prunus laurocerasus fajták. Elterülő növekedésű (1 1,5 m) fajták Mimosaceae Mimózafélék Albizia Selyemakác Albizia julibrissin Perzsa selyemakác 6 10 méter magasra növő, ernyős koronájú fa, júniustól szeptemberig több hullámban nyíló, sárgás-rózsaszínes virágokkal. Hazája a szubtrópusi öv északi határán Irántól Japánig húzódik. Az utóbbi 20 évben terjedt el hazánkban. Korábban fagyérzékenynek tartották. Nyugat-Európában valóban elfagy a hűvös nyár miatt, amely a hajtások ccxxxi

232 beérését megakadályozza. Nálunk a hegyvidéki és a nyugati országrészek kivételével gyakorlatilag télálló. Áttelelésének alapfeltétele azonban a napos, meleg fekvés, fagyzugba nem való. Szaporítása: Magvetés. Az átültetés után 1 2 évig lassan, majd később elég gyorsan növekedik. ccxxxii

233 Albizia julibrissin ccxxxiii

234 Caesalpiniaceae Szentjánoskenyérfélék 1. A levelek egyszerűek Cercis A levelek összetettek A levélkék 2 3 cm-esek. Az ágak tövisesek Gleditsia A levélkék 6 8 cm hosszúak. Az ágak nem tövisesek Gymnocladus ccxxxiv

235 Albizia, Cercis, Gleditsia, Gymnocladus levelek Cercis Júdásfa 1. A levél csúcsa lekerekített vagy kicsípett C. siliquastrum A levél rövid hegyű C. canadensis ccxxxv

236 Cercis siliquastrum Közönséges júdásfa II. rész. A díszfák és díszcserjék 6 10 méteres, gyakran többtörzsű fa vagy laza ágú nagy bokor. Levelei vese alakúak. Érdekes formájával és április májusban a csaknem fekete ágakon, sőt a törzsön is dús csomókban megjelenő élénkrózsaszín virágaival az egyik legszebb virágzó díszfa. Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Elsősorban parkfaként alkalmazzák, de egy törzsre nevelve szűk utcák fásítására is felhasználható. Szárazságtűrő, fény- és melegkedvelő. Fiatal korban fagyérzékeny. Cercis canadensis Amerikai júdásfa méteres, széles, gömbölyded vagy felálló koronájú gyakran tövétől elágazó fa. Kérge világosabb szürkésbarna, április májusban nyíló virágai halványabb rózsaszínűek, mint az előző fajé. Levelei szív alakúak. Hazája Észak-Amerika. Jelenleg nincs faiskolai forgalomban, bár felállóbb ágrendszere miatt a kisforgalmú, keskeny utak mellé alkalmas lenne. Vízigénye közepes. A Cercis nemzetség szaporítása: Magvetés tavasszal üveg alá, a magot szkarifikálni vagy forrázni kell. (A magkezelésnek ez a módja a Caesalpiniaceae és Fabaceae családok csaknem minden képviselőjére vonatkozik.) ccxxxvi

237 Cercis, Gleditsia, Gymnocladus habitusok Gleditsia Lepényfa Gleditsia triacanthos Tövises lepényfa 20 méterre megnövő, ernyőszerű koronájú fa. Levelei egyszeresen vagy kétszeresen párosan, szárnyasan összetettek. Zöldes színű, jelentéktelen virágai a nyár elején nyílnak, hosszú, kissé csavarodott hüvelytermése egész télen át díszít. Hazája Észak-Amerika. Edzettsége és szívóssága közismert: elég jól bírja a szárazságot (de a nyirkos talajt is), a gyengébb sziket, városban a sózást. Utcafásításra és általában a kertépítészetben egészen a közelmúltig nem terjedt el, elsősorban goromba tövisei, részben pedig szemetelő termése miatt. A tövises alapfajt gyakran ccxxxvii

238 ültetik védősövénynek. Erre a célra nem túl alkalmas, mert bár a metszést jól tűri, de igen erős növekedésű, így hamar felkopaszodik. Elegantissima Felfelé törő ágú, tömött, tojás alakú (3 5 méteres). f. inermis Tövis nélküli, magról szaporított egyedek gyűjtőneve. Az utóbbi időben kezdték el a faiskolák a f. inermis alakkörből szelektált tövis és termés nélküli amerikai fajták szaporítását. Közülük utcafásításra legjobbak: Moraine Tömött koronaformájú. Rubylace Pirosan kihajtó, torz gomba alakú koronájú, 3 4 m-es fácska, visszahajló sudárral és oldalágakkal. Shademaster (árnyékmester) Robusztus, széles kúpkoronájú. Skyline Karcsú termetű. Sunburst Aranysárgán kihajtó, ellaposodó koronájú. Sokáig sárga marad. Szaporítása: Magvetés tavasszal, szkarifikálás vagy forrázás után. A fajtákat az alapfaj magoncaira, gyökérnyakba oltják tavasszal vagy nyáron szemzik. Karógyökerű, ezért feltétlenül iskolázni kell Gymnocladus Vasfa Gymnocladus dioicus Kanadai vasfa méteres, vaskos, ritkás ágrendszerű fa. Vesszői hamvas szürkésbarnák, nagy, patkó alakú levélripaccsal cm-es levelei kétszeresen szárnyaltak. Júniusban nyíló virágai kétlakiak, zöldes színűek, nem feltűnőek. Hazája Észak-Amerika. Jókora bab nagyságú magvait az első kivándorlók pörkölve fogyasztották, innen egyik angol elnevezése is:,,kentucky-kávé. Nálunk többfelé ültetett, közepes igényű faj. Fiatalon mutatós, idősebb korában azonban gyakran csúcsszáradás jelentkezik, ilyenkor (vagy ha megsérül a koronája) erősen sarjadzik. Szaporítása: Magvetés, szkarifikálás vagy forrázás után, tavasszal Fabaceae Pillangósvirágúak 1. A levelek egyszerűek, kicsik, néha hiányoznak 2. A levelek összetettek A hajtás hengeres Spartium A hajtás szögletes, rovátkolt Cytisus 3. A levelek párosan összetettek Caragana A levelek páratlanul összetettek A levelek hármasak 5. A levelek 5-nél több levélkéjűek 6. ccxxxviii

239 5. A levélkék 2,5 cm-nél rövidebbek Cytisus A levélkék 3 8 cm-esek Laburnum 6. Csavarodva kapaszkodó cserje Wisteria Felálló ágú fa vagy cserje A virágtakarót csak egy sziromlevél, a vitorla alkotja Amorpha A virágtakaró 5 sziromlevélből áll A hajtás pálhatövises Robinia A hajtás nem tövises A virágok bugákban állnak, a termés olvasószerűen tagolt hüvely A virágok fürtben állnak. A termés felfújt hüvely Sophora Colutea Sophora Japánakác Sophora japonica Közönséges japánakác méter magas, széles, gömbölyded koronájú fa, jellegzetes zöld vesszőkkel. Krémfehér virágai a nyár közepén (július augusztusban) végálló bugában nyílnak. Hazája Kína, Korea. Edzett, közepes szárazságtűrő, és a városi szennyezett levegőt jól elviseli. Utcafásításra gyakran használják. Az eperfapajzstetű elterjedése óta (melyre érzékeny) alkalmazása némileg visszaszorult. Pendula Csüngő ágú, nem vagy csak alig virágzó. Regent Egyenes törzsű, gyors növekedésű. Szaporítása: Magvetés tavasszal (szkarifikálni vagy forrázni kell); a fajtákat tavaszi oltással vagy júliusi alvószemzéssel szaporítják. Faiskolai nevelése nehéz, mert a Regent fajta kivételével igen rossz törzsnevelő Cytisus Zanót Alacsony vagy legfeljebb középtermetű cserjék, illetve félcserjék. Leveleik többnyire hármasak, a tárgyalt növények közül a C. praecox levelei egyszerűek. I. Szőrös hajtású és levelű fajok 1. A virágzat fürt C. nigricans A virágzat fejecske C. supinus II. Kopasz hajtású és levelű fajok 1. Valamennyi levél egyszerű C. praecox A levelek legalább a hajtások, vesszők alsó részén 2. ccxxxix

240 hármasak 2. A virágok a hajtások csúcsán fejecskében nyílnak C. sessilifolius A virágok a vesszők oldalán 1 2-esével nyílnak C. scoparius Igényeik és morfológiai bélyegeik alapján két nagy csoportba sorolhatók: 1. Szőrös hajtású és levelű fajok 2. Kopasz hajtású és levelű fajok 1. SZŐRÖS HAJTÁSÚ ÉS LEVELŰ FAJOK Az ebbe a csoportba tartozó fajok Közép- és Dél-Európában honosak, többségük nálunk vadon is előfordul. Laza talajt, napos vagy félárnyékos, meleg fekvést kedvelnek. Általában szárazságtűrők. Vadon rendszerint félcserje vagy évelő jellegűek, mert a vadon élő állatok főképp a nyulak telente tövig lerágják őket. Elsősorban sziklakertbe vagy napos rézsűkre valók, a C.nigricans inkább félárnyékba. A faiskolákban jelenleg nem, vagy csak elvétve szaporítják. Cytisus nigricans Fürtös zanót 0,5 1,5 m-es, felálló ágú cserje. Levelei 3 levélkéjűek, hosszú nyelűek. Aranysárga, illatos virágaik végálló fürtökben június júliusban nyílnak. Hazája Közép- és Dél-Európa. Nálunk az Alföld kivételével erdőszéleken, bokros területeken, félárnyékban él, többnyire mészmentes talajon. A talaj kémhatása az alkalmazást nem befolyásolja. Cytisus supinus (C.capitatus) Gombos zanót 0,5 1 m-es, sűrűn ágas, gömbölyded cserje. Hosszú nyelű levelei hármasak. Sárga virágai májustól augusztusig a hajtásvégeken fejecskékben nyílnak. Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon száraz, meleg talajú cserjésekben, domboldalakon, napos helyen gyakori. Egész nyáron át virágzik, lombja ősszel sokáig a bokron marad. 2. KOPASZ HAJTÁSÚ ÉS LEVELŰ FAJOK Az idetartozók az előzőekénél intenzívebb díszt adnak vagy erőteljesebb növekedésűek, ezért kertészeti jelentőségük is nagyobb. Legalább normál víz- és tápanyagellátást igényelnek, és a C.sessilifolius kivételével mészmentes vagy savanyú talajt. Cytisus sessilifolius Déli zanót 1 1,5 méteres, gyors növekedésű, sűrű ágú cserje. Hajtásai eleinte lilásvörösek és kissé hamvasak. Világossárga virágai végálló, laza fürtökben május júniusban nyílnak. A virágzó hajtásokon a levelek ülők, a többi hajtáson nyelesek. Hazája a mediterrán medence nyugati vidéke. Közepes igényű faj, főleg mint töltőcserje telepíthető. ccxl

241 ccxli

242 Cytisus sessilifolius Cytisus praecox Korai zanót (C. multiflorus C. purgans) 1 1,5 méter magas, sűrűn ágas, szürkészöld vesszejű cserje. Levelei egyszerűek. Nagy, krémfehér virágai a vesszők teljes hosszában április májusban nyílnak. Színük fajtától függően lehet még sárga, esetleg pirosló. Virágzásban a legszebb, de egyben a legigényesebb Cytisus faj. Jó talajra, párás klímába való. A mészre érzékeny. Fajtaválasztéka Nyugat-Európában igen nagy. Nálunk időnként a csontfehér virágú alapfajjal, az első, még fajtanév nélküli hibriddel találkozunk, elsősorban házikertekben. Hozzá hasonló a liláspiros virágú C. Hollandia hibrid. Cytisus scoparius (Sarothamnus s.) Seprűzanót 1 2 méter magas, felálló ágú, sűrű vesszejű cserje. A vesszők sötétzöldek, bordásan ötszögletűek. Levelei alul hármasan összetettek, a hajtás csúcsa felé többnyire egyszerűek. Nagy, élénksárga, illatos virágai május júniusban nyílnak. Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon Nyugat- és Dél-Dunántúlon, savanyú, laza talajon, fenyvesek szélén, nyíres fenyéreken tenyészik. Igen fényigényes. Dús virágzásával, télen zöld vesszőtömegével nagyon mutatós cserje. Nyugat-Európában sok fajtáját ültetik, de nálunk csak korlátozott jelentőséggel bír, mivel mészkerülő. A Cytisus nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magról szaporítják (vetés tavasszal, szkarifikálás vagy forrázás után). A hibridek és a különböző fajták zölddugványai nyáron gyökereztethetők. Konténerben kell őket nevelni, mert rosszul tűrik az átültetést. ccxlii

243 Cytisus scoparius Spartium Jeneszter Spartium junceum Jeneszter 2 3 méter magas cserje, lombtalan állapotban a Cytisus scopariusrahasonlít, de zöld vesszői hengeresek, sima héjúak. Egyszerű, lándzsás levelei a hajtásokon ritkásan elszórva helyezkednek el, hamar lehullanak. Nagy, illatos, aranysárga virágai felálló, laza füzérben júniustól szeptemberig nyílnak. Hazája a Földközi-tenger környéke. Nálunk főleg gyűjteményes kertekbe ültetik. A seprűzanóttal azonos díszértékű, de attól eltérően kimondottan meszes talajra való. Napos, védett, kissé száraz helyet kedvel. Szigorú teleken gyakran tövig visszafagy, de tőből újra kihajt. Vesszői idős korban fagykár nélkül is száradnak ( szalmásodnak ), ezért ajánlatos a bokrot 3 5 évenként radikálisán visszavágva megifjítani. Szaporítása: Magvetés szkarifikálás vagy forrázás után május elején. Spartium junceum Laburnum Aranyeső 5 7 méteres, felálló ágú bokrok, melyek egytörzsű fácskává is nevelhetők. Leveleik hármasak; enyhén illatos virágaik sárgák, hosszú, lecsüngő fürtökben május júniusban nyílnak. Minden részük (levél, hajtás, virág és a mag) mérgező! 1. A hajtások rásimuló szőrösek, a fürtök cm-esek L. anagyroides A hajtások kopaszak, a fürtök cm hosszúak L. watereri Laburnum anagyroides Közönséges aranyeső ccxliii

244 Hajtásai és a levelek fonáka rásimuló selymesszőrösek, virágfürtjei cm-esek, május végén nyílnak. A Dél-Európában őshonos, a Dunántúlon nálunk vadon is előfordul félszáraz, meleg tölgyesekben, cserjésekben. Napra és árnyékba egyaránt alkalmas, közepesen szárazságtűrő faj. Laburnum watereri Kerti aranyeső Az előző faj és az ugyancsak Dél-Európában, de a magasabb hegyvidékeken élő, kopasz hajtású és levélfonákú L. alpinum alpesi aranyeső keresztezéséből jött létre. A közönséges aranyesőnél kb. egy héttel később, május végén, június elején virágzik. Hajtásai kopaszak, a levelek fonákán csak a főér és az oldalerek selyemszőrösek. Vossii Karcsú, kúpos, csüngő virágfürtjei cm hosszúak. A L. anagyroidesnéljóval intenzívebb díszt ad, de a szárazságot kevésbé tűri. ccxliv

245 Cytisus, Spartium, Laburnum és Wisteria levéltípusok A Laburnum nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk. A magot késő tavasszal, szkarifikálás vagy forrázás után vessük. A L. watererittöbbnyire L.anagyroides magoncokra oltják tavasszal vagy szemzik a nyár végén Amorpha Gyalogakác ccxlv

246 Amorpha fruticosa Cserjés gyalogakác II. rész. A díszfák és díszcserjék 3 4 méterre is megnövő, de többnyire csak embermagasságú, terebélyes cserje. Rügyei a felálló, barna, nem tövises vesszőkön gyakran egymás felett kettesével állnak. Barnás-ibolyás virágai felálló, karcsú fürtben júniustól augusztusig nyílnak. Hazája Észak-Amerika keleti és délkeleti része. Nálunk gyakran ültetik, főleg erdősávok lezárására. Ártereken többfelé kivadulva él. Fő értéke igénytelensége: a szárazságot elég jól tűri, sovány, köves vagy homokos talajon, sőt, nem túl erős sziken is megél. Nyirkos talajon gyakran visszafagy. Szaporítása: Magvetés (szkarifikálás vagy forrázás után) tavasszal, fásdugványozás Wisteria Lilaakác Wisteria sinensis (Glycine s.) Kìnai lilaakác Balról jobbra csavarodó hajtásaival 8 10 méter magasra is felkapaszkodó, erőteljes kúszócserje, páratlanul szárnyalt levelekkel. Kékeslila, gyengén illatos virágai áprilistól június elejéig, cm-es, lecsüngő fürtökben nyílnak. Termése cm hosszú, bársonyosan szőrös hüvely. Hazája Kína. Kedvelt, dúsan és tartósan nyíló kúszócserje. Elsősorban nagyobb méretű pergolák, rácsok, lugasok befuttatására alkalmas. Kisebb szárazságot még elviselő, meleg, napos fekvést kedvelő mezofiton. Fiatal korban ajánlatos vesszőit télire a föld felszínén letakarni, mert kissé fagyérzékeny, később azonban jól tűri a klímánkat. Alba Fehér virágú fajta, azonban nem olyan elterjedt, mint az alapfaj. Néha, főleg gyűjteményes kertekben, az ugyancsak balról jobbra csavarodó, de kopasz hüvelyű, piroslila, rövid virágzatú W. frutescens amerikai lilaakác és a jobbról balra csavarodó W. floribunda dúsvirágú lilaakác is megtalálható. Ez utóbbi a legszebb virágú (a virágfürtök hossza 50 cm vagy több is lehet), de az előbbi két fajnál jóval igényesebb. A Wisteria nemzetség szaporítása: Magvetés tavasszal (szkarifikálás vagy forrázás után) üveg alá. Magról nevelt növények csak idősebb korban kezdenek virágzani, és gyakran akkor is keveset. Elterjedtebb ezért a dúsan virágzó alakok vegetatív szaporítása: oltás, hullámos bujtás vagy zölddugványozás pára alatt. Egyes fajtáit ha rendszeres visszametszéssel erős vesszők hozására késztetjük, fásdugványozással is szaporíthatjuk Robinia Akác A mintegy 10 fajt számláló nemzetség képviselői Észak-Amerikában, részben pedig Mexikóban őshonosak. Bár eredeti termőhelyük többnyire kedvezőbb a magyarországinál, a nálunk elterjedt fajok klímánkat kiválóan bírják és szárazságtűrő pionírokként viselkednek: szívósak, tövisesek, fényigényesek, kezdetben gyorsan növekednek és számtalan gyökérsarjukkal sarjtelepképzésre is hajlamosak. A sarjadzási hajlam a cserje vagy bokorfa méretű fajoknál a legnagyobb, amelyek így egyben önmagukat ifjítják. A cserje termetű R. hispida ága például 6 8 év alatt, a bokorfává növő R. luxurians, R. viscosa törzse év alatt elvénül (és részben vagy teljesen) elszárad; szerepét az addigra nagy számban fejlődő új gyökérsarjak veszik át. A legnagyobbra növő R. pseudoacacia esetében ez az önifjulás nem olyan feltűnő, mivel természetes úton sokkal hosszabb idő (50 70 év) alatt zajlana le. Eközben az akácost többször is letermelik, így a sarjról való felújulás a beavatkozás eredményének tűnik. Jellemzője még az akácoknak az igen kései (májusi) fakadás. 1. A hajtások kopaszak, a virág fehér R. pseudoacacia A hajtások hosszú serteszőrösek, virága rózsaszín R. hispida ccxlvi

247 Sophora, Cladrastis és Robinia habitus Robinia pseudoacacia Fehér akác m magas, állományban ennél jóval alacsonyabb, ± sudaras, idős korban elterebélyesedő koronájú fa. Hajtásai kopaszak, a rügyek mellett 2 pálhatövissel. Nagy levelei páratlanul szárnyasan összetettek. Illatos, fehér virágai cm-es fürtökben május júniusban nyílnak. Lapos hüvelytermése 5 10 cm hosszú, barna. A fehér akác volt az első fafajok egyike, amit (1601-ben) Amerikából Európába áthoztak, hazánkban pedig az első, erdősítésre felhasznált exóta faj. Az 1700-as évek elején került Magyarországra, majd a XVIII. század végétől országszerte tömegesen kezdték telepíteni. Ma egyike a legfontosabb erdészeti fafajoknak (mintegy 16% területaránnyal), de egyben azon kevés fának is, amit a falusi kertekben (a gyümölcsfákon kívül) megtűrtek, sőt ültettek is. Alföldi falu például el sem képzelhető akác nélkül. Népszerűségét szívóssága mellett sokoldalú felhasználhatóságának köszönheti: virága illatos, kiváló mézet ad, fája alkalmas oszlopnak, szőlőkarónak, cölöpnek, parkettának, hordókészítésre, szerszámnyélnek és még számos egyéb célra. Tűzifaként szárítás nélkül nyersen is ég. Meg kell azonban jegyezni, hogy igazán jó minőségű fát és nagy fahozamot csak a Dunántúlivagy az Északi-középhegység lábánál elterülő, jó termőhelyeken szolgáltat. Hazája az USA középső és keleti része. Fény- és melegigényes, szárazság- és várostűrő. A fehér akácnak, mint alapfajnak a kertészeti jelentősége jóval kisebb. Hátránya, hogy tövises, árnyéka gyér, zárt állománya alatt pedig (allelopátiás hatása miatt) más fás szárú növény (díszcserje) nemigen marad meg. Kivétel a nitrogénkedvelő, rendkívül korán fakadó Sambucus nigra, kisebb mértékben pedig a Syringa vulgaris, Ptelea trifoliata, Prunus serotina. Utcafásításra főképp a fajtáit használják: Bessoniana Laza, gömbölyded koronájú, elég erős növekedésű fajta. Ritkán virágzik. Régebben ezt telepítették rendszeres visszacsonkázás mellett gömbakác gyanánt. Pyramidalis Jegenyeakác Karcsú, oszlopos koronájú fajta. Tortuosa Dendrológiai ritkaság, ágai, hajtásai erősen görbültek vagy csavarodottak. Umbraculifera Gömbakác Magas törzsre oltva metszés nélkül is szabályos, 3 4 méternél nem szélesebb gömbkoronát nevel. Szűk utcák fásítására is alkalmas. Virágot nem hoz. ccxlvii

248 Unifoliola Levelei 1 3 levélkéjűek, sötétzöldek, koronája tömött tojásdad alakú. Az erdészeti célra nemesített, gyorsan növő, egyenes törzsű fajták részben mint magas törzsű alanyok, részben pedig a szennyezett viszonyok között ismét tért hódító utcai sorfaként érdemelnek figyelmet. Ilyenek az Észak- Amerikában nemesített Appalachia, valamint a magyar nemesítésű árbócakácok : Zalai, Jászkiséri stb. Robinia Casque Rouge Az árjegyzékekben néha a R. pseudoacacia fajtái között szerepel, de valójában hibrid származású. Gyengén tövises, közepes fává növő fajta, élénk rózsásvörös virágokkal. Kérge ólomszürke. Kevésbé törékeny, mint a R. hispida. Robinia hispida Rózsás akác 1 1,5 méteres, terjedő tövű cserje, amit többnyire törzsre oltva, alacsony, gömbölyded fácskaként hoznak forgalomba. Hajtásai hosszú, barnásvörös serteszőrösek, virágai élénkrózsaszínűek vagy húspirosak, nem illatosak. A május júniusi fővirágzás után többé-kevésbé folyamatosan, de gyérebben egész szeptemberig nyílnak. Hazája az USA délkeleti része. Szép színű virágzata miatt keresett növény. Mezofiton. Feltétlenül szélvédett helyre ültessük, mert a széltörésre igen érzékeny. Részben a széltörést megelőzendő, részben pedig az ifjítás végett, ajánlatos minden év tavaszán rövidre (csaknem tarra) metszeni. Az önifjulás így sem tökéletes, ezért a magas törzsre oltott R. hispida ritkán él 10 évnél tovább. Az ismertetett fajon kívül hazánkban főképp faluhelyen még több rózsaszín virágú fajjal vagy azok egymással, vagy a R. pseudoacaciavalalkotott hibridjével találkozhatunk. A növekvő termetet általában fakuló virágszín és csökkenő másodvirágzási hajlam kíséri. Közülük a leggyakoribb a tövises és mirigyszőrös (de nem ragadós) hajtású R. luxurians mirigyes akác, valamint a hozzá igen hasonló, de erősen mirigyszőrös, ragadós hajtású R. viscosa szurkos akác. Mindkét faj 6 8 m magasra nő, június elejétől augusztusig több hullámban virágzik, erősen sarjadzik. A Robinia nemzetség szaporítása: Magvetés szkarifikálás vagy forrázás után tavasszal. A fajtákat és a R. hispidátfehér akácra oltják, többnyire magas törzsre, héj alá oltással április végén, május elején. A saját gyökéren lévő fajok és fajták gyökérdugványról is szaporíthatók. ccxlviii

249 Sophora, Amorpha, Robinia, Colutea és Caragana levéltípusok Colutea Dudafürt Colutea arborescens Pukkanó dudafürt ccxlix

250 2 3 méter magas, széles bokrú cserje, páratlanul szárnyalt levelekkel. Virágai sárgák, május júliusban elég hosszú ideig nyílnak. Termése rózsaszíneszöld, pergamenszerű, felfújt hüvely. Hazája Dél-Európa, Észak-Afrika. Magyarországon szárazabb tölgyesekben, meszes talajú cserjésekben fordul elő. Laza talajt, meleg fekvést kedvel, a szárazságot elég jól tűri. Szaporítása: Magvetés tavasszal. ccl

251 Colutca arborescens Caragana Borsófa ccli

252 Caragana arborescens Sárga borsófa 4 6 méter magas, sűrű, ferdén felálló ágú bokor. A vesszők és a fiatal ágak zöldek, hosszú, rostszerűen lehajló, feketés kéregfoszlányokkal. Pálhalevelei pergamenszerűek, kissé szúrósak. Levelei a Colutea leveleire emlékeztetnek, de párosan szárnyaltak, mivel a levélgerinc rövid, serteszerű nyúlványban végződik. Sárga virágai májusban a vesszők oldalán, rövid, leveles csomókban nyílnak. Termése 3 5 cm hosszú, hengeres (borsószerű) hüvely. Hazája Szibéria, Észak-Kína. A szárazságot jól tűrő, hazánkban is gyakran ültetett tömegcserje. Pendula Koronába oltva ágai lecsüngenek. Walker Ugyancsak csüngő ágú fajta, de a levélkéi feltűnően keskenyek, csaknem szálasak. Virágai is keskenyebb szirmúak a típusénál. Mindkét fajta viszonylag rövid életű (10 15 év), mivel koronába oltva nem tudja megifjítani magát. Szaporítása: Az alapfaj magját tavasszal vetjük, a fajtáit középmagas törzsre télen üvegházban vagy tavasszal szabadban oltjuk. cclii

253 Caragana arborescens Rutaceae Rutafélék 1. A levelek hármasak Ptelea A levelek páratlanul szárnyasan összetettek Euodia Ptelea Alásfa Ptelea trifoliata Hármaslevelű alásfa 3 5 méteres, ritkás ágú bokor vagy többtörzsű fácska. Vesszői, ágai vörösbarnák, levelei hármasak. Júniusban nyíló apró, zöldes virágai nem mutatósak, kerek, érmeszerű lependéktermése viszont egész télen át díszít. ccliii

254 Hazája Észak-Amerika keleti része. Közepes szárazságot még elviselő, edzett faj. Elsősorban tömegcserjeként ültetik, napos vagy félárnyékos fekvésbe. Szaporítása: Magvetés tavasszal. A sárga levelű Aurea lombszínét részben magról is megtartja, de téli kézbenoltással és tavaszi kecskelábékezéssel is szaporítható Euodia Mézesfa Euodia hupehensis Kínai mézesfa (Tetradium daniellii var. hupehensis) méteres lombhullató fa, ernyőszerűen elterebélyesedő koronával. Levelei páratlanul szárnyaltak, 5 9 db fénylőzöld, ép szélű levélkével. Apró, fehér virágai széles, végálló sátorvirágzatokban július végén augusztus elején nyílnak. Ősszel vörösbarna, apró toktermései is mutatósak. Hazája Kína. Közepesen szárazságtűrő, napos, meleg fekvést kívánó faj. A szennyezett levegőt elég jól bírja. Kiváló mézelő, ezért egy időben nyári virágzású méhlegelőnek ültették. Szigorúbb teleken a vesszőinek egy része visszafagy, különösen nyirkosabb talajon. Szaporítása: Magvetés tavasszal üveg alá. A második évtől 4 5 éves korukig igen gyorsan nőnek évente 1,5 2 métert, de gyakran visszafagynak. ccliv

255 Ptelea, Euodia és Ailanthus levéltípusok Simaroubaceae Bálványfafélék Ailanthus Bálványfa Ailanthus altissima (A. glandulosa) Mirigyes bálványfa méter magasra növő fa, idősebb korban ernyőszerűen ellaposodó koronával. Június júliusban nyíló, apró, zöldessárga virágai többnyire kétlakiak. Termése egyes példányokon sötétpirosra színeződik (f. erythrocarpa), a sötétzöld lombok között nagy csomókban fejlődve igen dekoratív. cclv

256 Hazája Északkelet-Kína, Korea. Nálunk elvadulva többször találkozunk vele, mint ültetve. Az egyik legtűrőképesebb fafaj, a nyirkos, hűvös területek kivételével jóformán mindenhol megél. Jól bírja a szárazságot, és a levegőszennyezésre csaknem teljesen érzéketlen. Némi sziket is elvisel. Hátránya, hogy lombja kellemetlen szagú, valamint, hogy rengeteg magoncával és gyökérsarjaival erősen gyomosít (gyökérsarjat főleg akkor hoz, ha koronáját vagy gyökerét megsértik). Igényes parkba, reprezentatív épületek közelébe ezért ne telepítsük. Nagy jelentősége van viszont ipari objektumok erősen szennyezett levegőjű közvetlen környékének fásításánál, vagy a száraz, homokos, köves vagy enyhén szikes talajú területeken. A nagyvárosok forgalmas útjai mentén utcafásításra is felhasználják. Az elmúlt száz év folyamán többször kísérleteztek erdészeti terjesztésével is ( a homok nyárfája ). A próbálkozások nem váltak be, mivel állományban visszafagyásra hajlamos, nem hoz elég vastag törzset és a fája puha. Bìborsárkány Augusztusban fénylő sötétpiros termésével díszít. Egyenes törzset és gömbölyded koronát nevel, utak mellé inkább ez a fajta javasolható, mivel szebb és egyöntetűbb a magoncoknál. Magyar nemesítésű. Szaporítása: Magvetés (alapfajt), gyökérdugványozás (a fajtát) Anacardiaceae Szömörcefélék 1. A levelek egyszerűek Cotinus A levelek páratlanul szárnyasan összetettek Rhus Cotinus Cserszömörce Cotinus coggygria Sárga cserszömörce 3 5 méteres, terebélyes bokor. Fiatal hajtásai és levelei megdörzsölve jellegzetes kesernyés terpentin illatúak. Lombja ősszel mély bíborvörösre (ritkán sárgára) színeződik. Júniusban nyíló virágbugái érdekes díszét a rengeteg meddő virág tollas-szőrős virágkocsányai adják. Színük liláspiros, rózsaszínes vagy sárgászöld, és az elvirágzás után még sokáig, néha augusztus végéig is megmarad. Hazája a mérsékelt égöv melegebb zónáiban, Európától Kínáig terjed. Magyarország kb. a legészakibb előfordulását jelzi (Moesz-féle vonal). A karsztbokorerdőkben, meszes, dolomitos kopárokon fordul elő. A szélsőséges szárazságot is jól elviselő, fény- és melegkedvelő faj. A normálisnál nyirkosabb talajra már nem való, mert levegőigényes gyökerei könnyen megbetegszenek (Verticillium). Hasonló okok miatt nem szabad mélyre telepíteni. Alkalmas száraz rézsűk megkötésére: ilyen helyen alsó ágai a földre fekszenek és legyökeresednek. Royal Purple Piros levelű. A szárazságot csak közepesen tűri, viszont a Verticilliumrakevésbé érzékeny. Rubrifolius az előbbinél tompább piros színű és kisebb levelű. Kanárimadár Sárga lombú magyar fajta. Grace Erős növekedésű, nagy levelű és világos bíborpiros színű. Dugványozással könnyebben szaporítható, ezért újabban inkább ezt termesztik. cclvi

257 Cotinus és Rhus levéltípusok cclvii

258 Szaporítása: Az alapfajt tavaszi magvetéssel szaporítjuk, hidegágyban (rétegezni kell, mert elfekszik). A fajtákat hagyományosan zölddugványozással vagy sugaras bujtással, napjainkban inkább mikroszaporítással szaporítják, de a pirosak magról is elég nagyarányú piros populációt adnak Rhus Szömörce 1. A hajtások kopaszak Rh. glabra A hajtások sűrűn bársonyosan szőrösek Rh. typhina Ailanthus, Rhus és Koelreuteria habitus Rhus typhina (Rh. hirta) Valódi ecetfa, ecetszömörce 3 5méter magas, gyökérsarjakkal terjedő tövű bokor vagy kis fa. Levelei nagyok, páratlanul szárnyaltak, a hajtások és a vesszők sötétbarnán bársonyos szőrösek. Lombja ősszel intenzív lilásvörösre színeződik. Virágai kétlakiak, zöldessárgák, szőrös bugát alkotnak. Sötétvörös szőrű terméscsomói júliustól a tél végéig díszítenek. Hazája Észak-Amerika keleti része, ahol a mi cserszömörcénkhez hasonló termőhelyeken él. Szárazságtűrő, fényigényes. Nagy foltokba telepítsük, mert erősen terjed. Ha a nyílt gyepfelületbe szoliterként ültetik, alacsony, görbe ágú fává nő. (Ilyen helyen a sarjait rendszeresen lekaszálják, így nem tud terjedni.) Erősen kötött vagy nyirkos talajra nem való. Dissecta Az alapfajnál kedveltebb fajta, mélyen szeldelt levélkékkel. Rhus glabra Hamvas szömörce Az előző fajnál valamivel alacsonyabbra növő, egyébként igen hasonló megjelenésű és díszt adó, sarjadzó bokor. Hajtásai kopaszak, liláshamvasak. Ritkábban telepítik, mint a Rh. typhinat,mivel igényesebb: megkívánja a normál kerti viszonyokat. Hazája Észak-Amerika. Laciniata Szeldelt levélkéjű fajta. A Rhus nemzetség szaporítása: Magvetés, gyökérdugványozás hidegágyba, tősarjak leválasztása Staphyleaceae Hólyagfafélék Staphylea Hólyagfa Staphylea pinnata Mogyorós hólyagfa cclviii

259 2 5méter magas, felálló ágú cserje, ágai jellegzetes, márványosan csíkozott kérgűek. Levelei páratlanul szárnyaltak, 5 7levélkével. Krémfehér, kívül kissé pirosló, illatos virágai május júniusban nyílnak. Termése gömbösen felfújt, kétrekeszű tok. Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon üde talajú tölgyesekben, sziklaerdőkben, ritkás bükkösökben fordul elő. Jó árnyéktűrő, némi szárazságot még elviselő mezofiton. Elsősorban tömegcserjének alkalmas. Szaporítása: Magvetés ősszel vagy rétegezés után tavasszal a szabadba. Staphylea és Koelreuteria levél Sapindaceae Szappanfafélék Koelreuteria Csörgőfa Koelreuteria paniculata Bugás csörgőfa 5 10 méteres, gömbölyded koronájú fa, páratlanul szárnyalt, nagy levelekkel. Sárga virágai nagy, végálló bugákban június júliusban nyílnak. Hólyagosan felfújt, háromrészes toktermése ugyancsak díszít. Hazája Kelet-Ázsia. A szárazságot és a városi levegőt elég jól tűri, ezért különösen utcafának gyakran ültetik. Szűkebb utcákban a villanyvezeték alatt is elfér. Szaporítása: Magvetés érés után a szabadba Aceraceae Juharfélék Acer Juhar cclix

260 A juharok közül a fatermetűek tipikus előfutár fajok, a cserje vagy bokorfa termetűek pedig az erdő peremrészeinek és alsóbb szintjeinek lakói valamely klimazonális övben. Az alább ismertetett fajok az A. palmatum kivételével jól bírják klímánkat és talajainkat. A fontosabb Acer fajok fajtáinak összehasonlítása a 7. táblázatban található. 1. A levelek egyszerűek 2. A levelek páratlanul szárnyasan összetettek A. negundo 2. A levelek 5 vagy több 3. karéjúak, a levéllemez hossza és szélessége közel azonos A levelek tagolatlanok vagy 3 karéjúak, a levéllemez 1,5-szer hosszabb a szélességénél A fiatal hajtás és a levél 4. megtörve tejnedvet bocsát ki A fiatal hajtás és a levél tejnedvet nem tartalmaz 4. A levélkaréjok rövidek, tompák 5. A. campestre A levélkaréjok A. platanoides kihegyezettek, mindegyiken több kihegyezett, nagy fog van 5. A levelek legfeljebb a fél levéllemez közepéig karéjosak A. pseudoplatanus A levelek a fél levéllemez felén túl is hasogatottak A levél 5 hasábú, a A. saccharinum középső hasáb 3 karéjú. A fonák ezüstösfehér A levél hasábú, a A. palmatum hasábok épek. A fonák világoszöld 7. A levelek tagolatlanok A. tataricum vagy csak gyengén karéjosak A levelek 3 karéjúak, a A. ginnala cclx

261 középső erősen megnyúlt Acer platanoides Korai juhar méteres, terebélyes koronájú fa. Levelei 5 (7) karéjúak, a karéjok kihegyezettek. Sárgászöld, elég mutatós, enyhén illatos virágai lapos ernyőben áprilisban nyílnak. Hazája Európa, a Kaukázus. Nálunk a jó vízellátású tölgyesekben és részben a bükkösök övében fordul elő vadon. A szárazságot közepesen tűri, gyors növekedésű mezofiton. Szép törzset nevel, ezért gyakran ültetik utcai sorfának. Erre a célra azonban csak a kis járműforgalmú területeken alkalmas, mert a füstgázokat és a sózást elég rosszul tűri. Piros levelű fajták Crimson King, Royal Red Levelei kihajtástól a lombhullásig sötétvörösek, tompa fényűek. Deborah Széles kúpkoronát nevel, átmenő sudárral és ferdén felálló oldalágakkal. Levelei tavasszal piroslóan márványozottak, később megzöldülnek. Faassen s Black Levelei a kihajtástól a lombhullásig fénylő feketésvörösek. Schwedleri Levelei kihajtáskor vörösek, a nyár derekára visszazöldülnek. Egyéb fajták Cleveland, Emerald Queen Új amerikai fajták, nyílegyenes törzzsel, egészséges, sötétzöld lombbal, tömött koronával és átmenő sudárral. Columnare, Olmsted Karcsú oszlop, felfelé törő, rövid, zömök oldalágakkal. Drummondii A levelek fehér vagy sárga szegélyűek. Érzékeny, páraigényes fajta. Globosum Lapos, tömött gömbkoronát nevel. (Koronába oltják.) Summershade Gyors növekedésű, terebélyes koronájú. Superform Nagy termetű, formás koronájú, gyors növekedésű fajta. Az Acer platanoides fajták összehasonlítása a 7. táblázat után található. Acer campestre Mezei juhar méterre megnövő, többnyire görbe törzsű fa, tömött, gömbölyded koronával. Vesszői fiatal korban néha vastagon paralécesek (f. suberosum). Levelei 3 5 karéjúak, tompa csúcsúak, ép szélűek. Sárgászöld virágai lombfakadáskor nyílnak. A termésszárnyak majdnem vízszintesen állnak. Hazája Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon az ártéri erdőktől a karsztbokorerdőkig majd minden erdőtársulásban elegyfaként előforduló, igen tág ökológiai amplitudójú növény. A szárazságot és a szennyezett levegőt jól tűri, némi sziket is elvisel. Alkalmas ezért extrém parkokba vagy nagyvárosokban, ipartelepek környékén utcafásításra. Hátránya, hogy lassan nő és rossz törzsnevelő. Jól metszhető, szép, magas sövény alakítható ki belőle. cclxi

262 Elsrijk Tömött tojásdad koronájú. Nana Bokor termetű: magas törzsre oltva torz gömbkoronát nevel. Queen Elizabeth, Zentai Nyílegyenes törzset, felálló koronát nevelő fajták, jó utcai sorfák. Az Acer campestre fajták összehasonlítása a 7. táblázat után található. Acer levéltípusok Acer pseudoplatanus Hegyi juhar 20 30méterre megnövő fa, széles, boltozatos koronával. Kérge pikkelyes. 5karéjú leveleinek széle szabálytalanul fűrészes. Zöldes színű virágai lombfakadás után hosszú, lecsüngő fürtben nyílnak. A termésszárnyak egymással hegyesszöget zárnak be. A mag a termésrekeszből erősen kidomborodik. Hazája Közép-Európától Kis-Ázsia hegyvidékeiig és a Kaukázusig terjed. Nálunk üde talajú, hegyvidéki erdőkben (bükkösök, gyertyános-tölgyesek, szurdokerdők) él vadon. Megfelelő helyen szép park- és utcafa, mert jó törzset nevel és gyorsan nő. Az A.platanoidesnél valamivel edzettebb, de ez sem kimondottan nagyvárosi utcákra való. cclxii

263 Erectum Levágott végű, keskeny kúp alakú koronát nevel. Leopoldii A levelek kihajtáskor sárgásak, később sűrűn fehéren vagy sárgán pontozottak. Kényes, páraigényes fajta. Purpurascens A levél felül tompa sötétzöld, a fonákán liláspiros. Rotterdam, Negenia Új nyugat-európai fajták, egészséges lombbal és széles kúpkoronával. Megjegyzés: Az új (nyugat-európai vagy amerikai) fajták előnye az egyöntetű, nem túl feltűnő, de szabályos forma, egységes lombozat, jó koronafelépítés (átmenő sudár), a faiskolákban pedig a gyors növekedés, jó törzsnevelés. Az Acer pseudoplatanus fajták összehasonlítása a 7. táblázat után található. Acer saccharinum (A.dasycarpum) Ezüst juhar 20 30méterre növő fa, széles gúla alakú koronával. Levelei mélyen ötkaréjosak, a fonákuk ezüstös, ősszel bíborpirosra színeződnek. Jelentéktelen barnás virágcsomói február márciusban nyílnak, kétlakiak vagy néha egylakiak. Termése már júniusban megérik, lehull és azonnal csírázik. Hazája Észak-Amerika délkeleti része. A nedves, nyirkos helyeket szereti, de normál viszonyok közt is igen jól fejlődik, ha a talaj nem túl meszes vagy szikes. A Populus fajokhoz hasonlóan igen gyorsan nő, de hamar el is öregszik. Ágai törékenyek, balesetveszélyesek, törzse a szélnyomástól elferdülhet. Ezért elsősorban parkfának alkalmas. Pyramidale Kezdetben széles oszlop, később fokozatosan szétnyílik, és kúp alakúvá válik. Laciniatum Wieri ( Wieri ) Tavaszi levelei még csak mélyen karéjosak, a nyáriak már majdnem a főérig szeldeltek, a szeletek gyakran egészen keskenyek és erősen tagoltak. Gyors növekedésű fajta, ívesen lehajló, vékony ágakkal. Acer negundo Kőrislevelű juhar, zöld juhar 10 20méter magas, széles koronájú fa, többnyire ferde törzzsel. Zöld vagy lilásbarnás, sima héjú vesszőiről télen is könnyen felismerhető. Levelei páratlanul szárnyaltan összetettek. Virágai kétlakiak, szirom nélküliek; sárgászöld, laza csomókban a lombfakadás előtt, március áprilisban nyílnak. Hazája Észak-Amerika. Nálunk ültetve és mint ruderális gyomfa elvadulva is csaknem mindenhol megtalálható. A nyirkos talajokat kedveli, a Duna és Tisza árterén kivadulva él. A közepesen száraz területeken is megél, ilyen helyen azonban különösen, ha a levegő szennyezett lombját hamar elhullatja. Gyorsan növekszik és hamar termőre fordul. Rengeteg magjával erősen gyomosít. E sok hátránya miatt utcafásításra nem ajánlható, parkba is csak módjával ültessük. cclxiii

264 Acer habitusok Auratum ( Odessanum ) Fajták közül ez a gyors növekedésű, körülbelül a nyár közepéig aranysárga levelű a legedzettebb, bár ez is valamivel igényesebb, mint az alapfaj. Magról mintegy 50%-ban ad sárga lombú populációt. cclxiv

265 Több egyéb, sárga vagy fehértarka levelű A. negundo fajta is forgalomban van ( Aureovariegatum, Argenteolimbatum stb.). Ezek valamennyien páraigényesek, száraz klímában védett, félárnyékos helyre valók, mert leveleik a napon megperzselődnek. Flamingo Napjaink legdivatosabb zöldjuhar fajtája. Levelei fehértarkák, a növekvő hajtásokon rózsaszín árnyalattal. Viszonylag gyenge növésű: 6 8 méteres fává fejlődik. Acer tataricum Tatár juhar, feketegyűrű-juhar 5 10 méteres, többnyire többtörzsű bokorfa, ellapuló koronával. Levelei hosszúkás tojásdadok, nem vagy csak alig karéjosak. Őszi lombszíne sárga vagy piros. Krémfehér virágai jóval a kihajtás után május júniusban, rövid, felálló bugában nyílnak. Egyes példányok termése nyáron élénkpiros színű. Hazája Délkelet-Európától Kis-Ázsiáig terjed. Nálunk a nem túl száraz, melegkedvelő tölgyesekben fordul elő, mint második és harmadik koronaszintet alkotó faj. A szárazságot közepesen, az árnyékot elég jól tűri. Acer ginnala Mandzsu juhar Az A. tataricumhozhasonló megjelenésű, de a levelei (legalábbis többségükben) határozottan háromkaréjosak. Hazája Kelet-Ázsia. Felhasználása az előző fajéval azonos. Valamivel igényesebb, de intenzív lilásvörös őszi lombszíne miatt díszítőértéke is nagyobb. Egy törzsre nevelve szűk utcák fásítására is alkalmas. Acer ginnala Acer palmatum Japán juhar 3 4 méter magas, vékony vesszejű bokor vagy ernyős koronájú miniatűr fa, jellegzetes tenyeresen karéjos levelekkel. Hazája Japán, Korea, ahol az üde és savanyú talajú erdők aljnövénye. Finom rajzolatú leveleivel, őszi mélyvörös lombszínével az egyik legszebb szoliter cserje. Pára- és vízigényes, árnyéktűrő, mészérzékeny. cclxv

266 Acer levéltípusok Rengeteg fajtája és alakja van. Ezek nagy része eredeti japán vagy nyugat-európai szelekció, és oltják vagy zölddugványozzák, másokat magról szaporítva latin gyűjtőneveken forgalmazzák. Nálunk egyelőre inkább ez utóbbiakkal találkozhatunk: cclxvi

267 Atropurpureum A levelek mélyen ötkaréjosak, a kihajtástól a lombhullásig sötétvörös színűek. var. dissectum Levelei a közepükig szeldeltek, az egyes szeletek szárnyasan bemetszettek. Lassú növekedésű. Ornatum A levelek az előző fajtához hasonlóan szeldeltek, de sötétvörös színűek. Garnet Levelei mélyen, szinte a levélvállig szeldeltek, az egyes karéjok szintén mélyen hasogatottak. Színük folyamatosan barnásvörös, ősszel kárminpiros. Az Acer nemzetség szaporítása: az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk. Júniusban az érés után azonnal el kell vetni az A. saccharinum magját, mert csíraképességét hamar elveszíti. A többi faj magját ősszel vagy rétegezés után a tavasszal vetjük a szabadba. Elfekvésre hajlamosak az A.campestre és az A. tataricum magjai. A fajtákat az alapfaj magoncaira szemzik. Az A.palmatum fajtáit üvegházban oltják, némelyiket pedig zöld dugványról szaporítják. Az egyes típusok (piros, szeldelt, sárga) tulajdonságaikat magról is elég jól örökítik Hippocastanaceae Vadgesztenyefélék Aesculus Vadgesztenye m magas, terjedő tövű cserje Ae. parviflora Magasabb fa A levélkék a felső harmadukban a legszélesebbek. A virágok fehérek Ae. hippocastanum A levélkék középen a legszélesebbek. A virágok húspirosak vagy rózsaszínűek Ae. carnea cclxvii

268 Aesculus habitusok cclxviii

269 Aesculus levéltípusok Aesculus hippocastanum Közönséges vadgesztenye cclxix

270 16 20 m-es fa. A tenyeresen összetett levél egyes levélkéi a felső harmadukban a legszélesebbek. A rügyek enyvesek. Keskeny, boltozatos koronájával, ívesen lehajló ágaival, májusban nyíló nagy, kúpos, fehér virágbugáival az egyik legszebb fa. Hazája a Balkán és Kis-Ázsia. Régen, a lovas kocsik és a mainál lényegesen szellősebb beépítettség korában utcafásításra is előszeretettel használták (pl. Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor). Erre a célra ma már legfeljebb kisvárosokban, jó talaj- és nedvességviszonyok közt alkalmas. Nem bírja ugyanis a nagyvárosok száraz, meleg klímáját, és a levegőszennyeződésre, különösen pedig a sózásra igen érzékeny. Ilyen helyen sokszor már júliusban leszárad a lombja, majd a rügyeket megtámadó atkák szívogatásától ősszel újra kihajt. Forgalmas utak mentén ősszel a gyerekek által gyűjtött termése baleset forrása lehet. Mindezek miatt elsősorban parkfának alkalmas. Lombkoronája alatt, akárcsak a többi Aesculus faj alatt, minden más növény kipusztul, részben a mély beárnyékolás és az esőárnyékolás miatt, részben pedig a lehullott levelekből kioldódó mérgező anyagok hatására (allelopátia). (Megoldások: az oldalágak enyhe felmetszése, a fa alatt rendszeres öntözés, ősszel a lehullott lomb eltávolítása.) Újabban a vadgesztenyelevél-aknázómoly tömeges lombhullást okoz. Baumannii Telt virágú fajta. Nem ad sokkal jelentősebb díszt az alapfajnál, de nem hoz termést. Aesculus carnea (Ae. rubicunda) Piros vadgesztenye (Ae. hippocastanum Ae. pavia) méteres, gömbölyded koronájú fa. A levélkék középen a legszélesebbek, erősen hullámos szélűek. A rügyek csak kissé enyvesek. Virágai húspirosak, termése ritkásan tüskés. Mezofiton. Lombja valamivel edzettebb, mint az Ae. hippocastanumé,de városfásításra azért ez a faj sem alkalmas, bár a vadgesztenyelevélaknázómoly nem, vagy csak alig károsítja. Briotii Intenzív piros virágú. Aesculus parviflora Cserjés vadgesztenye 2 3 méter magas, gyökérsarjakkal erősen terjedő cserje. Levélkéi visszáslándzsásak. Fehéres virágai a többi vadgesztenyétől eltérően a nyár második felében nyílnak. Hazája Észak-Amerika keleti része. Nedves, nyirkos talajt kedvel, de normál kerti viszonyok közé is telepíthető. Nincs mindig faiskolai forgalomban. Az Aesculus nemzetség szaporítása: A tiszta fajokat magvetéssel szaporítják. Magját a tölgyéhez hasonlóan a lombtakaró alatt kell tárolni, és tavasszal a szabadba elvetni. Az Ae. parviflora gyökérdugványozással vagy tősarjakkal könnyen szaporítható. A hibrideket és fajtákat Ae. hippocastanum magoncokra oltják télen üvegházban vagy szemzik (pajzsos szemzéssel) a nyár közepén Cornaceae Somfélék Cornus Som A nemzetség képviselői különböző erdőtársulások szegély-, esetleg aljnövényei. A parképítés a kis virágúakat főképp tömegcserjeként alkalmazza őket, napon vagy félárnyékban, míg a nagy virágzatúak szoliterként mutatnak a legjobban. I. A virágzat körül nincs fellevél (kis virágú somok) 1. A levelek szórt állásúak C. controversa A levelek keresztben átellenesek A levelek fonákán az érzugok fehér szakállszőrösek. A C. mas cclxx

271 sárga virágok lombfakadás előtt nyílnak II. rész. A díszfák és díszcserjék A levelek fonákán az érzugok nem szakállszőrösek. A fehér virágok lombfakadás után nyílnak 3. A levelek a fonákon berzedten szőrösek, a termés fekete 3. C. sanguinea A levelek ± kopaszok, a termés fehér Legyökeresedő szárú, terjedő tövű cserje C. stolonifera A vesszők, ágak nem gyökeresednek le C. alba II. A virágzatot 4 nagy, fehér fellevél veszi körül (nagy virágzatú somok) 5. A fellevél kicsípett csúcsú C. florida A fellevél kihegyezett csúcsú C. kousa 1. KIS VIRÁGÚ SOMOK Cornus mas Húsos som 4 6 méter magasra növő bokor vagy idős korára kisebb fa. Zöldespirosas vesszőiről, gömb alakú virágrügyeiről télen is könnyen felismerhető. Levelei alul az érzugokban fehéren szakállszőrösek. Apró, sárga virágai igen korán, gyakran már februárban kinyílnak, ősszel érő piros termése kellemes savanykás ízű. Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon száraz tölgyesekben, karszterdőkben, bokros déli lejtőkön fordul elő. Szárazságtűrő faj, nyírott sövény nevelésére is alkalmas. Cornus sanguinea Veresgyűrűsom 3 4 méter magas, terjedő tövű cserje. Vesszői barnászöldek, a napos oldalon piroslók. Levelei a C. mas leveleihez igen hasonlóak, de fonákukon az érzugokban nincsenek szőrcsomók. Fehér virágai lapos álernyőkben május júniusban nyílnak, termése apró, fekete. Hazája Európa. Nálunk lombos erdőkben vagy cserjésekben majd mindenütt előfordul az ártéri erdőktől a karsztbokorerdőkig, ahol különböző ökotípusai alakultak ki. Felhasználása ennek megfelelően történhet. Mivel terjedő tövű, rézsűk megkötésére is alkalmas. Cornus alba Fehér som 2 3 méteres, terebélyes cserje. Ágai általában nem gyökeresednek le, sarjakat sem hoz. Kékes- vagy fehéreszöld fonákú levelei a veresgyűrűsoménál nagyobbak, és ernyőszerű, fehér virágzatai annál 1 2héttel később nyílnak. Termése fehér vagy kékesfehér. Hazája Szibéria, Mandzsúria, Észak-Korea. Kertben a kisebb szárazságot, de a nyirkos talajt is elviseli. Csillogó piros vesszői szép téli díszt adnak. Jól bírja a városklímát és gyorsabban nő, mint a két hazai Cornus faj. Elegantissima, Sibirica Variegata, Argenteomarginata ( Variegata ) Levelei fehér szegélyűek, néha fehér foltosak. Kesselringii Vesszői télen csokoládébarnák. Sibirica Vesszői fénylő korallpirosak. cclxxi

272 Spaethii ( Gouchaultii ) Levelei a kihajtáskor bronzosak, később széles sárga szegélyűek, illetve foltosak. Cornus fajok Westonbirt Az irodalom szerint azonos a Sibirica -val, valójában annak javított változata, még élénkebb vesszőszínnel és erőteljesebb növekedéssel. A tarka levelű fajták a zöld levelűeknél gyengébb növekedésűek és igényesebbek. Cornus stolonifera Tarackos som Az előző fajra annyira hasonlít, hogy magoncait és azok vegetatív szaporulatát gyakran tévesen C.alba néven hozzák forgalomba. Legfeltűnőbb különbség, hogy vesszői-ágai földre hajlanak és legyökeresednek, a legalsó ágak pedig néha az avar alatt vízszintesen kúszva, tarackszerűen terjednek tovább. Hazája Észak-Amerika keleti része. Flaviramea Sárgászöld vesszőjű; a tompa piros vesszőjű alapfajnál népszerűbb. Normál kerti viszonyok közé vagy nyirkos talajra való. Kelseyi Törpe növésű fajta: alig félméteres, lapított gömb alakú bokorrá nő, vékony korallpiros vesszőkkel. Házikertbe vagy igényes parkba való, levelei foltosodást okozó gombás betegségre érzékenyek. 2. NAGY VIRÁGZATÚ SOMOK A csoport képviselőinek virágai ugyancsak aprók, de a virágcsomókat négy hatalmas sziromszerű fellevél veszi körül, amelynek színe többnyire fehér, a szelektált fajtáknál néha rózsaszín vagy piros. Cornus florida Virágos som 3 5 m magas cserje, hazájában kisebb fa. Matt zöld levelei őszre skarlátvörösre színeződnek. Kicsi, zöldesfehér vagy sárgás virágai mm-es fejecskékben májusban nyílnak. cclxxii

273 Cornus florida cclxxiii

274 Cornus, Aucuba és Hedera levéltípusok A gömbölyded virágzatot kereszt alakban 4 kicsípett csúcsú, 4 5 cm-es, fehér fellevél övezi. 1 cm-es termése skarlátvörös, tojás alakú. cclxxiv

275 Hazája Észak-Amerika. Humuszos, üde, lehetőleg mészmentes talajba, párás klímába, világos vagy félárnyékos helyre ültessük. Cornus kousa Csillagsom Az előző fajhoz hasonló megjelenésű és igényű, de nagyobbra nő, a fehér fellevelek kihegyezett csúcsúak, és a hosszú kocsányú, gömbölyded termése sötétrózsaszínű. Hazája Japán, Korea. 3. FATERMETŰ SOM Cornus controversa Emeleteságú som 5 6 m-es cserje, vagy annál jóval magasabbra növő fa, emeletesen elrendezett, vízszintes oldalágakkal. Szórt állású, nagy levelei ősszel vörösek. Apró, fehér virágai felálló, 6 12 cm-es bogernyőkben júniusban nyílnak. Termése kékesfekete. Hazája Japán, Kína. Igénye a C. floridaéval megegyezik. Szabad állásba ültessük. A Cornus nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítják, rétegezés után tavasszal. A C.mastajánlatos egy teljes évig rétegezni, mert elfekszik. A fajták zölddugványozással, a C.alba és C. stolonifera fásdugványozással is szaporítható. A nagy virágú somok ritkán és kevés magot hoznak, dugványról nehezen erednek. Igényességük és mészérzékenységük mellett a nehézkes szaporítás a fő oka a kismérvű elterjedtségüknek Aucubaceae Babérsomfélék Aucuba Babérsom Aucuba japonica Japán babérsom 1 2 m magas, vastag, zöld ágú, örökzöld cserje. Keresztben átellenes, ritkásan, durván fogazott levelei fényes élénkzöldek. Kétlaki növény. Apró, barnászöld virágai a tél végén nyílnak. A nőivarúak piros húsú termése ősszel érik és a következő év tavaszáig (az új virágok nyílásáig) díszít. Hazája Japán. Nálunk elsősorban mint hidegházi cserepes dísznövény ismert, és csak másodsorban mint szabadba is kiültethető cserje. Páraigényes, mezofiton. Árnyékvédelmet kapjon és lombtakarással teleltessük, mert télen levelei vagy az egész növény is elfagyhat. Longifolia Levelei hosszúak és keskenyek. Picturata A levéllemez közepén nagy, hosszúkás, aranysárga folt található. Variegata ( Maculata, Punctata ) Levelei sűrűn sárgafoltosak, a foltok aprók és egyenlőtlen nagyságúak. A tőalaknál gyakrabban felhasznált, erőteljes növekedésű, nagy levelű. Érdekes módon valamivel jobban elviseli a páraszegény levegőt, mint az alapfaj. Többnyire porzós virágot hoz. Crotonifolia, Marmorata A Variegata -hoz hasonlóan sárgafoltos levelű fajták, de nőivarúak: ősztől tavaszig a tarka levelek tövében megjelenő piros termésükkel is díszítenek. Szaporítása: félfás dugványozás augusztustól októberig hidegágyban vagy január februárban üvegházban. Magvetés lehetséges, de nem szokásos Araliaceae Borostyánfélék Hedera Borostyán 1. A vegetatív hajtás levelei cm-esek, nem H. colchica cclxxv

276 karéjosak A vegetatív hajtás levelei 4 10 cm-esek, 3 5 karéjúak A vegetatív hajtás levelei kupolásan karéjosak. A virágzó hajtás levelei szíves vállúak A vegetatív hajtás levelei hegyes karéjúak. A virágzó hajtás levelei ékvállúak H. hibernica H. helix Hedera helix Közönséges borostyán A borostyán a heterofilia klasszikus esete. Az ötkaréjos levelű, fiatalkori, meddő alak a földön kúszva sűrű, örökzöld gyepet alkot, és többnyire árnyékban él. A fák koronájába, sziklára vagy falra léggyökerekkel felkapaszkodva fokozatosan alakul át ékvállú rombos tojásdad levelű, zömök hajtású, időskori alakká. Ez hozza ősszel, szeptember-októberben a gömbös ernyőkben álló, zöldessárga virágokat, a borsó nagyságú, fekete termés tavasszal érik. Hazája Európa, a Kaukázus. Magyarországon az Alföld kivételével erdőkben gyakori. Igen széles ökológiai határok közt alkalmazható: árnyékos vagy félárnyékos fekvésben a szélsőségesen száraz vagy szélsőségesen nyirkos talajok kivételével jóformán mindenhol megél. Árnyéki gyeppótlónak tömegesen ültetik: hamar sűrű borítást ad. Rendszeres öntözés mellett napon is jól fejlődik, itt azonban nagyon gyomosodik. Kőedényekben is nevelhető. Alkalmas északi falak vagy idős fák törzsének befuttatására. Arborescens A vegetatív szaporítással rögzített időskori alakok gyűjtőneve, amelyek torz, gömbölyded, örökzöld bokorrá fejlődnek. Fényigényes. Árnyékban visszaalakul a kúszó, meddő alakká. Balkon Tömött gyepet alkotó, sokszorosan elágazó hajtásrendszerű, magyar fajta. Balkonládába kiváló, de gyeppótlónak is igen jó. Glacier Közepes méretű leveleinek alapszíne szürkészöld, a széle felé ezüst színű és fehér foltokkal. Télálló. Ivalace Fodros szélű, élénkzöld levelei közepes méretűek. Rövid ízközű, kompakt fajta. Perint A Balkon fajtánál valamivel lazább és gyorsabb növekedésű magyar fajta. Woerner Fagytűrő és gyors növésű, északnyugat-európai fajta, kerekded levelekkel és feltűnő, fehéres levélerekkel. A borostyán sok levélváltozatát mint hidegházi cserepes ámpolnanövényt is szaporítják. Ezek közül a zöld levelűek a szabadba is ültethetők, pl. Pedata, Sagittifolia, de igényesebbek az alapfajnál. A tarka levelű fajták, mint szabadföldi növények, esetleg házikertben vagy gyűjteményekben jöhetnek számításba. Egy részük fagyérzékeny, ezért télire lombbal kell takarni őket. A Goldheart fajta a fagytűrők közé tartozik, levelei viszonylag aprók, középen széles, fénylő, szabálytalan, aranysárga folttal. Függőleges felületek befuttatására való, talajtakarónak kevésbé alkalmas. Hajlamos zöld levelű hajtásokat hozni. Hedera hibernica (H. helix var. hibernica) Ír borostyán Gyors növekedésű faj, kupolásan széles karéjú, kevésbé feltűnő (világoszöld) erezetű levelekkel. Az időskori hajtás levelei szív alakúak, szíves vállúak. Igényesebb, mint a nálunk honos közönséges borostyán. Hazája Írország. Magyarországon egyre jobban terjed. Talajtakarónak, falak befuttatására ültetik. Hedera colchica Kolchiszi borostyán cclxxvi

277 Talajon elfekvő hajtású, később léggyökerekkel magasra kapaszkodó, örökzöld cserje. Nagy, széles tojásdad levelei többnyire ép szélűek, néha sekélyen távol fogazottak, szíves vállúak, szétdörzsölve zellerillatúak. Kékesfekete termései a közönséges borostyánénál nagyobbak. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, a Kaukázus. Árnyékos, párás, védett helyet, üde talajt szeret. Kissé fagyérzékeny. Igényeinek megfelelő körülmények között gyorsan nagy felületet befed. Sulphur Heart Levelei sárgatarkák. A Hedera nemzetség szaporítása: A meddő alakot többnyire félfás hajtásdugványról szaporítjuk hidegágyban, ritkábban magvetéssel, tavasszal. A termő alak félfás dugvánnyal szaporítható, de csak serkentőszerrel kezelve gyökeresedik és lassú kezdeti növekedésű Aquifoliaceae Magyalfélék Ilex Magyal 1. A hajtások zöldek, kopaszok I. aquifolium A hajtások zöldes kékesvörösek, szőrösek I. meserveae Ilex aquifolium Közönséges magyal 5 15 méter magasra növő, örökzöld cserje vagy tövétől ágas, keskeny kúp alakú fa. Fénylő, bőrszerű levelei öblösen fodros szélűek, nagy, szúrós fogakkal. Az idős példányok ép szélű, tüskétlen leveleket hoznak. Apró, fehér, illatos virágai kétlakiak, május júniusban nyílnak. Élénkpiros termése tavaszig a növényen marad. Hazája Észak-Afrikától Nyugat- és Dél-Európán keresztül Észak-Iránig terjed. Páraigényes faj, ezért elsősorban a csapadékos nyugati országrészben alkalmazható. Az ország egyéb területein nagyobb parkokba, árnyékvédelembe telepítsük. Alaska Kompakt növésű, viszonylag fagytűrő, dúsan termő, nőivarú fajta. Angustifolia Alig 3 cm-es levelei keskenyek, egyenletesen fogazott szélűek. Igen lassú növésű fajta. Keskeny, tömött, kúp alakú koronát nevel. Ilex aquifolium levéltípusok Aureomarginata, Argenteomarginata Sárga- és fehértarka levelű fajták. cclxxvii

278 Mint a többi tarka levelű, feltűnő díszt adnak, de lassú növekedésűek és igen páraigényesek. Ferox A levél széle és a levél lapja is sűrűn apró tüskés. J. C. van Tol Hermafrodita virágú, ezért magánosan telepítve is igen gazdagon termő klón. Levelei csaknem ép szélűek (1 2 foggal). Golden van Tol Mint az előző, de lombja sárgatarka, növekedése lassú. Ilex meserveae Kékeslevelű magyal (I. aquifolium I. rugosa) 2 3,5 m magas, széles bokrú, örökzöld cserje. Fényes, sötét kékeszöld, 3 6 cm-es levelei nagy szúrós, elálló fogúak. Kétlaki, apró virágai májusban nyílnak. A gömbölyded termések fényes élénkpirosak és tavaszig megmaradnak. Az USA-ban szelektálták. Az I. aquifoliumnálalacsonyabb és fagytűrőbb, ezért Európa-szerte, így nálunk is terjedőben van. Sok fajtája ismert. Blue Angel Nővirágú, bőven termő. Kékes sötétzöld levelei az alapfajénál nagyobbak, hullámosabbak. 1,5 m-es, lassú növekedésű. Blue Prince Hímivarú. Sűrű bokrú, fényes sötétzöld lombú. Az I. meserveae fajták jó porzónövénye. Fagytűrő. Blue Princess Nőivarú. Bőven hozza sötétpiros termését. Levelei fénylő kékes-, télen feketészöldek. Szaporítása: Az Ilex aquifoliumot magvetéssel szaporítjuk (az érés után vagy rétegezést követően tavasszal, hidegágyba). A hibrideket, fajtákat a nyár végén hidegágyba dugványozzuk, vagy télen növényházban, melegtalpon gyökereztetjük. Ilex levéltípusok Celastraceae Kecskerágófélék Euonymus Kecskerágó Lombhullató vagy örökzöld cserjék. A nyár elején vagy közepén nyíló, apró virágaik nem mutatósak. A nemzetség fajainak közös ökológiai tulajdonsága, hogy rosszul tűrik a szennyezett, füstgázos levegőt. Ilyen helyen különösen, ha ez száraz, meleg levegővel is párosul elvesztik természetes ellenálló képességüket és a cclxxviii

279 pajzstetvek tömegesen ellepik őket. Ennek következtében még jobban legyengülnek és idővel el is pusztulhatnak. Nagyvárosi klímába ezért nem valók. Különösen érzékeny az E. japonicus. és az E.europaeus, viszonylag ellenálló az E. fortunei var. radicans ellenálló az E. alatus. Lombhullató kecskerágók levéltípusai Örökzöld kecskerágók levéltípusai I. Lombhullató fajok 1. A levelek szórt vagy örvös állásúak E. nanus A levelek átellenesek 2. cclxxix

280 2. A hajtások, vesszők sűrűn fekete bibircsesek E. verrucosus A hajtások, vesszők simák vagy paralécesek A vesszőkön 2 5mm széles paralécek vannak E. alatus A vesszőkön legfeljebb 1 2mm-es parás csíkok találhatók E. europaeus II. Örökzöld fajok 1. Felálló ágú cserje E. japonicus Heverő vagy kapaszkodó szárú cserje E. fortunei 1. LOMBHULLATÓ FAJOK Euonymus verrucosus Bibircses kecskerágó 1 2méter magas, vékony ágú cserje. Vesszői, ágai sűrűn, feketén bibircsesek. Lombja ősszel liláspirosra színeződik. Liláspiros toktermései hamar kinyílnak. Hazája Dél-Európától a Kaukázusig és Kis-Ázsiáig terjed. Nálunk elsősorban a középhegységi melegkedvelő tölgyesekben, karsztbokorerdőkben fordul elő. Jó szárazság- és közepes árnyéktűrő, lassú növekedésű faj. Euonymus europaeus Csíkos kecskerágó 2 5méteres, felálló ágú bokor. Vesszői zöldek, négy, hosszanti irányban futó, barna paraléccel. Lombja ősszel pirosra színeződik. Ősszel nagy tömegben fejlődő rózsaszín vagy piros termése szép díszt ad. Hazája Európa, Nyugat-Ázsia. Nálunk erdős, bokros helyeken igen gyakori. Közepesen szárazságtűrő. Euonymus alatus Szárnyas kecskerágó Lassan növő, 2 2,5méteres cserje, szétálló ágakkal. Vesszői látványosan széles paralécesek, lombja ősszel világító liláspirosra színeződik. Közepesen szárazságtűrő, a pajzstetű (eddig) nem károsítja. Hazája Északkelet-Ázsia, Kína. Compactus Csak 0,5 0,8m magasra nő. Euonymus nanus Törpe kecskerágó Alacsony, vékony vesszejű cserje, keskeny, szálas levelekkel. Ágai a földre fekszenek és részben legyökeresednek, de a végük 40 80cm magasan felhajlik. Érdekes, barnáspiros virágai május júniusban nyílnak, termése nagy, rózsaszínű, négybordás tok. Hazája a Keleti-Kárpátok külső oldalától Nyugat-Kínáig terjed. Igényes és kényes faj. Száraz, napos helyen kiritkul és könnyen elgyomosodik. Félárnyékban a leveleinek egy része zölden telel át. var. turkestanicus(e. nanus var. koopmanii) Azalapfajnál erősebb növekedésű változat. Levelei valamivel szélesebbek, szélük nem begöngyölt. cclxxx

281 Részben áttelelő vagy örökzöld lombú Euonymus fajok 2. ÖRÖKZÖLD FAJOK Euonymus japonicus Japán kecskerágó Gyors növekedésű, 2 3 méter magas, dekoratív bokor, fénylő sötétzöld, visszás tojásdad levelekkel. Termése halványpiros, lapított gömb alakú. Hazája Japán. Jó viszonyok közé, védett, félárnyékos helyre ültessük. Szigorú teleken visszafagy, ezért, ha mód van rá, ajánlatos télire betakarni. A fajt hidegházi cserepes vagy dézsás növényként is igen gyakran termesztik. Sok szép tarka levelű fajtája van ( Albomarginatus, Aureomarginatus, Ovatus Aureus ), ezek a tőfajnál is kényesebbek, házikertbe valók. Microphyllus Törpe növésű és kis levelű: 30 centiméter magasra nő, hajtásai vékonyak, levelei alig 1 centiméteresek. Euonymus fortunei Kúszó kecskerágó Levelei az előző faj leveleinél kisebbek, az erek mentén fehéresek. Igen változékony, viselkedése a borostyánéra emlékeztet: fiatal korban legyökeresedő, sűrű gyepet alkot vagy a fák törzsére kapaszkodik, termést csak az időskori, bokrosodó alakjai hoznak. Ezek levele általában szélesebb, merevebb. Hazája Kína. Magyarországon különösen a kúszó, fiatalkori alakjait ültetik félárnyékba vagy árnyékba, gyeppótlónak. Üde talajt, párás klímát kíván. Tűző napra ne tegyük, mert télen a levelei lefagyhatnak. Alkalmas alacsony falak, fatörzsek befuttatására. Fiatalkori alakok Blondy Levelei merevek, hullámos felületűek, középen fénylő aranysárga cclxxxi

282 folttal. Coloratus Erős növésű kúszó fajta. Levelei nyáron smaragdzöldek, télen liláspiros árnyalatot kapnak. Emerald n Gold Középerős növésű, kúszó fajta, levelei smaragdzöldek, széles aranysárga szegéllyel. Emerald Gaiety Mint az előző, de a levelei fehér szegélyűek. var. radicans Elfekvő vagy léggyökerekkel kapaszkodó geográfiai változat. Levelei kicsik, hosszúkásak, termést alig hoz. Hazája Japán. Nálunk gyeppótlónak régebben ezt használták. Sunspot Levelei közepén nagy, hosszúkás, aranysárga folt található Variegatus ( Gracilis) Gyűjtőnév: ide sorolják a fehér vagy sárgástarka levelű, elfekvő alakokat. Megjegyzés: A felsorolt fajták egy idő után időskorivá alakulhatnak, egyre nagyobb levelekkel és néha virággal, terüléssel. Időskori alakok Canadale Gold 1 1,5 m magasra növő bokor, széles tojásdad (majdnem kerek) levelekkel, melyek szélén széles aranysárga sáv található. Törzsre oltott törpefa formájában is forgalmazzák. Vegetus Szabad állásban felálló ágú bokor, árnyékban, félárnyékban felkúszik a környező tárgyakra. Levelei szélesen elliptikusak vagy tojásdadok, alig feltűnő erezettel. Rendszeresen virágzik és terem. Hazája Japán. Az Euonymus nemzetség szaporítása: Alombhullatókat többnyire magvetéssel szaporítják érés után. Az E. nanus és az örökzöldek legelterjedtebb üzemi szaporításmódja a nyár végi félfás dugványozás Rhamnaceae Bengefélék 1. Alevelek párosan átellenesek. A virág négytagú. Rügypikkelyek vannak A levelek szórt állásúak. A virág öttagú. A rügy csupasz Rhamnus Frangula Rhamnus Benge Rhamnus cathartica Varjútövisbenge 6 méter magasra is megnövő, nagy bokor, idősebb korban esetleg többtörzses kis fa. Levelei átellenesek, a hajtás többnyire tövisben végződik. Sárgászöld, jelentéktelen virágai május júniusban nyílnak, fénylő, fekete, bogyószerű bengetermése ősszel érik. cclxxxii

283 Rhamnus levéltípusok Hazája Eurázsia. Nálunk főleg melegkedvelő tölgyesekben fordul elő. A szárazságot közepesen tűri. Elsősorban tájfásításra, extenzív parkokba vagy védőerdősávok lezárására való. Szaporítása: Magvetés ősszel vagy rétegezés után tavasszal, szabadba Frangula Kutyabenge Frangula alnus (Rhamnus frangula) Közönséges kutyabenge 2 3 méteres, tövistelen bokor vagy bokorfa, szórt állású, visszás tojásdad levelekkel. Zöldes, apró virágai májustól júliusig folyamatosan nyílnak. Termése először piros, majd megfeketedik. Hazája Észak-Afrikától Európán keresztül Nyugat-Ázsiáig terjed. Magyarországon nyirkos talajú erdőtársulásokban vagy savanyú talajú tölgyesekben él vadon. Nedves, nyirkos helyekre, vízpartra alkalmas. Szaporítása: Magvetés ősszel, érés után vagy rétegezve tavasszal a szabadba Vitaceae Szőlőfélék Parthenocissus Vadszőlő Elsősorban a lombjukkal díszítő, erőteljes növekedésű kúszó cserjék. Apró zöldes vagy zöldessárga virágaik a nyár folyamán nyílnak, a termés kékesfekete. 1. A levelek egyszerűek, csak a magoncok legalsó levelei 3 levélkéjűek P. tricuspidata A levelek 5 levélkéjűek A kacsok 5 8 ágúak, a végükön tapadókorong van P. quinquefolia A kacsok 3 5 ágúak, a végükön tapadókorong nincs P. inserta cclxxxiii

284 Parthenocissus levéltípusok Parthenocissus tricuspidata Repkényszőlő Tapadókorongokkal méter magasra kapaszkodó cserje. Világoszöld levelei jellegzetes háromkaréjúak, ősszel fénylő narancs- vagy skarlátvörösre színeződnek. (A fiatal magoncok legalsó levelei hármasak, majd széles tojásdadok.) Apró, sárgászöld virágai a levelek takarásában június júliusban nyílnak. Borsónyi bogyói hamvas kékesfeketék. cclxxxiv

285 Hazája Kína, Japán. Veitchii Elterjedt fajta, nálunk az épületek, falak befuttatására leggyakrabban alkalmazott vadszőlő. Ágainak többsége vízszintes irányban fut, s a növény egy-egy függőleges hajtással szinte emeletenként halad egyre feljebb. Napos fekvést, normál talajviszonyokat kíván. Árnyékos falra futtatva időnként visszafagy. Parthenocissus quinquefolia Tapadó vadszőlő méter magasra is felkúszó, tapadókorongokkal kapaszkodó cserje. Levelei tenyeresen osztottak, 5 levélkével, ősszel mély bíborpirosra színeződnek. Árnyékos vagy félárnyékos fekvésbe, jó vízellátású talajba ültessük. Napos helyen viszonylag alacsony marad. Felhasználható északi falak, sziklák, fatörzsek befuttatására. Mivel főleg függőleges irányban terjed, panelházak ablaktalan tűzfalainak eltakarására különösen alkalmas. var. engelmannii Gyakran ültetett változat, a típusénál kisebb és keskenyebb levélkékkel. Parthenocissus inserta Közönséges vadszőlő Lombja és termete az előző fajra hasonlít, de a kacsokon nincs tapadókorong és valamivel alacsonyabbra nő. Tápdús, üde földbe, vagy víz közelébe, nyirkos talajra való. (Ártereken, patakok mentén nálunk is gyakran kivadul.) Mivel kacsokkal kapaszkodik, csak támrendszerre futtatható. Az előző fajjal együtt Észak-Amerikából származik. A Parthenocissus nemzetség szaporítása: A magvetés lehetséges mód, de ritkán alkalmazzák. A P.quinquefolia és a P.inserta fásdugvánnyal jól szaporítható. A P.tricuspidatat január márciusban üvegházban oltják P. quinquefolia vagy P. inserta gyökérdarabjaiba, gyökeres vagy sima fásdugványaira vagy magoncaira. A Veitchii fajta speciális magyar technológiával, hajtásdugványozással is gyökereztethető Elaeagnaceae Ezüstfafélék 1. A levelek szálasak vagy keskeny lándzsásak. A csészelevelek száma 2 Hippophaë A levelek lándzsásak vagy tojásdadok. A csészelevelek száma Elaeagnus Ezüstfa Elaeagnus 1. A levelek fonáka csak ezüstös pikkelyszőrös. A termés lisztes húsú, ezüstös vagy barnás A levelek ezüstös fonáka elszórtan barna pikkelyes. A termés lédús, vörös E. augustifolia E. umbellata Elaeagnus angustifolia Keskenylevelű ezüstfa Kezdetben gyors növekedésű nagy bokor, ami idővel 5 15 méter magas, ferde törzsű fává nő. Ágai tövisesek, a hajtások ezüstösek. Az alacsonyabb típusok gyakran gyökérsarjakkal terjednek. Hosszúkás vagy lándzsás levelei felül fénytelen zöldek vagy fehéresek, a fonákon ezüstfehérek. Apró, bódító illatú, sárga virágai a levelek hónaljában május júniusban nyílnak. Termése ezüstös, majd idővel kissé megbarnuló, lisztes húsú csontár. cclxxxv

286 Elaeagnus,Hippophaë és Periploca levelek Hazája a Földközi-tenger környékétől Mongóliáig terjed. A tengerparti sós mocsarak, a közép-ázsiai szoloncsákos szikes puszták pionír fája. Hasonló viszonyok között Magyarországon is meghonosodott és kivadult: az Alföld mély fekvésű szikesein (Békéscsaba könnyékén) vagy a Velencei-tavat övező szikesedő, nyirkos lapályokon. Erdősávok lezárására tömegesen ültetik. Erősen fényigényes, egyébként jóformán mindent kibír: a sovány, száraz, homokos vagy köves talajt, a magas talajvizet, az erős sziket, a szennyezett levegőt. Gyökerén mikroorganizmusok élnek, amelyek megkötik a levegő nitrogénjét. Kiváló várostűrése ellenére utcafásításra sajnos nem alkalmas, mert törzse elhajlik vagy eldől. Jól metszhető, szép, magas élősövény nevelhető belőle. Elaeagnus umbellata Pirostermésű ezüstfa 3 4 méteres, tövistelen vagy néha tövises ágú bokor, az előző fajnál kisebb és keskenyebb levelekkel. Sárga, illatos virágai május júniusban nyílnak. Ősszel apró, piros termései a vesszőket teljes hosszukban elborítják és intenzív díszt adnak. Hazája Kelet-Ázsia. Napos fekvést, közepes vízellátást és humuszos, lehetőleg savanyú talajt kedvel. A magas mésztartalomra érzékeny. Az Elaeagnus nemzetség szaporítása: Magvetés (rétegezés után) tavasszal a szabadba Hippophaë Homoktövis Hippophaë rhamnoides Közönséges homoktövis 3 6 méter magas, gyökérsarjakkal terjedő, tövises ágú bokor vagy kis fa. Keskeny levelei felül szürkészöldek, alul ezüstfehérek. Jelentéktelen, kétlaki virágai a lombfakadás előtt, áprilisban nyílnak. A nőpéldányokon tömegesen fejlődő, fénylő narancssárga, bogyószerű, húsos csontártermése augusztustól díszít. Vitaminokban gazdag, ezért mint gyümölcsnövényt is termesztik. cclxxxvi

287 Hazája Európától Észak-Kínáig terjed. Hazánkban néhol a Dráva és a Duna árterén, folyó menti hordalékon vagy homokon fordul elő. Védett! Laza, közepes vízellátású talajt, napos fekvést kíván. Ha a talajvizet eléri, sovány futóhomokon is megél. Mivel terjedő tövű, nagy foltokba ültessük a hím- és nőpéldányokat vegyesen. Szaporítása: Magvetés tavasszal, fás- vagy gyökérdugványozás Asclepiadaceae Selyemkórófélék Periploca Fatekercs Periploca graeca Görögtekercs Csavarodó szárával méterre is felkapaszkodó cserje. Sima, hengeres hajtásai tejnedvet tartalmaznak cm-es, tojásdad vagy lándzsás levelei fénylő sötétzöldek, simák. Belül ibolyásbarna, kívül sárgászöld, augusztusban nyíló virágai érdekesek, de nem túl mutatósak. Termése hosszú, hengeres, sokmagvú tüsző. Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia, ahol a vizeket kísérő galériaerdők liánnövénye. Nyirkos talajt vagy legalább normál, közepes víz- és tápanyagviszonyokat kíván. Ilyen helyen gyors növekedésű, pusztuló fák hatásos eltakarására is alkalmas. Szaporítása: fás-, esetleg zöiddugványozás. cclxxxvii

288 Periploca graeca Oleaceae Olajfafélék cclxxxviii

289 A család alább tárgyalt képviselői parkjainkban tömegesen ültetett fák vagy cserjék. Közepes igényű növények. Gyors kezdeti növekedésűek. Sekélyen elhelyezkedő bojtos gyökérrendszerükkel jól bírják az átültetést, viszont faiskolában a gyomirtó vegyszerekre érzékenyek. 1. A termés száraz falú 2. A termés húsos A termés lependék (szárnyas) Fraxinus A termés nem szárnyas A virágok sárgák. A hajtások üreges vagy rekeszes belűek A virágok nem sárgák. A hajtások bele tömött, fehér Forsythia Syringa 4. A levelek egyszerűek Ligustrum A levelek összetettek Jasminum Fraxinus Kőris Gyors növekedésű, középes vagy nagytermetű fák. Leveleik páratlanul szárnyasan összetettek. Hazájukban valamely klímazonális öv előfutár fajai. A fontosabb Fraxinus fajok fajtáinak összehasonlítása a 9. táblázatban található. 1. A rügy barna 3. A rügy más színű A rügy fekete F. excelsior A rügy szürke E. ornus 3. A hajtás és a levélgerinc szőrös E. pennsylvanica A hajtás és a levélgerinc kopasz A levélkék tojásdad lándzsásak vagy tojásdadok, ép szélűek A levélkék keskeny lándzsásak, a szélük élesen fűrészes E. americana E angustifolia subsp.pannonica 1. LOMBFAKADÁS ELŐTT NYÍLÓ, JELENTÉKTELEN VIRÁGÚ FAJOK Fraxinus excelsior Magas kőris méter magas fa, fekete rügyekkel. Levelei 9 11 levélkéjűek, melyek széles lándzsásak vagy lándzsásak. Virágtakaró nélküli, nem feltűnő virágai lombfakadás előtt, áprilisban nyílnak. Lependéktermésük 3 4,5 cm hosszú. cclxxxix

290 Hazája Európa, Nyugat-Ázsia. Nálunk hegyvidéken, hárs-kőris sziklaerdőben, bükkösökben, gyertyánosokban, szurdokerdőkben él. Némi szárazságot még elvisel, a városi levegőre sem túl kényes. Szép törzset nevel és jól tűri az átültetést. A kisebb járműforgalmú helyeken jó utcai sorfa. Lombja ősszel többnyire zölden hull le. Aurea Levelei kihajtáskor és augusztustól a lombhullásig világos aranysárga színűek. Vesszői és fiatal ágai sárgák. Gyenge növekedésű. Jaspidea Hasonlít az Aurea fajtára, de erősebb növekedésű. Vesszői sárga alapon zölddel sávozottak. Diversifolia (F. e. f. heterophylla) Levelei egyszerűek vagy néha hármasan összetettek, koronája tömött tojásdad alakú. Pendula Ágai széles ívben lehajlanak. Nem igazi szomorú változat, mert idős korára elég terebélyesre és magasra nő. Heterophylla Pendula Termete mint a Pendula fajtáé, de levelei egyszerűek vagy hármasak. A fentieken túl megjelentek már hazánkban az új nyugat-európai fajták is. Ilyenek például az Altena, az Atlas, az Eureka vagy a Westhof s Glorie, melyek értékét a gyors és erőteljes torzsnevelés, az átmenő sudár, az egészséges, sötétzöld lombozat és az alapfajénál valamivel tömöttebb, egyöntetű koronaforma adja. Többségük nem hoz termést. A Fraxinus escelsior fajták összehasonlítása a 9. táblázat után található. Elaeagnus, Fraxinus és Sambucus habitusok Fraxinus angustifolia subsp. pannonica Magyar kőris (F. a. subsp. danubialis) F. excelsiorhozhasonló termetű fa, de hajtásai és vesszői vékonyak, a levélkék feltűnően keskenyek (keskeny lándzsásak). Rügyeik barnák. ccxc

291 Hazája a Kárpát-medence síkságai, a Bécsi-medence, a Morvamező, Nyugat-Ukrajna. Nálunk síkvidéken, állóvagy folyóvizek mentén, ligeterdőkben vagy láperdőkben Qaercus roburral, Ulmus laevisszel, Almusglutinosaval állományképző táj. Vizes talajt kedvel (a pangó vizet is bírja), de átlagos vízellátás mellett megél, sőt némi szárazságot is elvisel. A városi klímát meglepő módon jól viseli. Lombja ősszel szépen színeződik. Raywood A F.angustifolia alakkörből származó. Ausztráliában szelektált és Angliában forgalomba hozott fajta. Tömött tojásdad koronát nevel, merev, felálló oldalágakkal. Nem hoz termést és lombja ősszel fénylő liláspirosra színeződik. A Fraxinus angustifolia fajtákösszehasonlítása a 9. táblázat után található. Fraxinus americana Fehér kőris méteres fa, rügyei ugyancsak rozsdabarna színűek, de a hajtások és vesszők normál vastagságúak, a levélkék szélesek, tojásdad lándzsásak vagy elliptikusak. Hajtásai és a levélgerinc kopaszak. Hazája Észak-Amerika. Sudár termetű, szép, fénylő barnásvörös vagy sárga őszi lombszínt adó faj. Jó vízellátású vagy nyirkos talajra ültethető. Új amerikai fajtái, az Autumn Purple és az Urbanite még kipróbálás alatt vannak. Előnyük az élénk őszi lombszín és a jó faiskolai növekedés. A Fraxinus americana fajták összehasonlítása a 9. táblázat után található. ccxci

292 Fraxinus levéltípusok Fraxinus pennsylvanica Amerikai kőris Az előző fajnál valamivel alacsonyabbra (15 20 méterre) nő. Sudaras, széles koronájú, kissé lehajló ágú. Hajtásai és a levélgerinc szőrösek. A vastag levélkék felül sötét-, a fonákon fehéreszöldek. ccxcii

293 Hazája Észak-Amerika. Nálunk régebben elég elterjedten, ma már ritkábban használják erdősítésre a másodikharmadik koronaszintben. A Duna és a Tisza árterén kivadulva is megtalálható. Nyirkos, de üde talajra, mozgó víz mellé való. A pangó vizet nem tűri. Szárazabb helyen, sőt gyenge sziken is megél, de itt kimondottan csúnya lesz: lassan nő, hamar termőre fordul, s azután erősen gyomosít. Az új amerikai és nyugat-európai fajták, mint a Patmore vagy a Zundert, nálunk még az előzetes elszaporítás és kipróbálás stádiumában vannak. Az alapfajtól a F. excelsior új fajtáinál felsorolt tulajdonságokban különböznek, némelyikük lombja pedig ősszel szép pirosra színeződik. Mind a F. americana, mind a F: pennsylvanica hátránya, hogy lombjuk két héttel korábban lehull, mint az európai kőriseké. A Fraxinus pennsylvanica fajták összehasonlítása a 9. táblázat után található. 2. VIRÁGOS KŐRIS Fraxinus ornus Virágos kőris, mannakőris 8 10 méteres fa, jellegzetes gömbölyded vagy ernyőszerűen ellaposodó koronával. Rügyei szürkék (esetleg kissé vörhenyesek), molyhosak. Lombja ősszel lilásvörösre vagy narancssárgára színeződik. Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Nálunk karsztbokorerdőkben, meleg, sziklás-köves lejtőkön él vadon. A legszárazságtűrőbb fák egyike, amely májusban a lombfakadás idején intenzív virágdíszt is ad. Napos, meleg fekvést, laza talajt kedvel. Mecsek Magyar nemesítésű fajta, az első valódi gömbkőris: sűrű, szabályos koronával és egészséges, mélyzöld lombozattal. A Fraxinus nemzetség szaporítása: Magvetés érés után (a F. excelsior magja többnyire elfekszik). A fajtákat az alapfaj magoncára szemzik a nyár végén vagy tavasszal oltják Forsythia Aranycserje Lombhullató cserjék, keresztben átellenes, többnyire egyszerű, ritkábban hármas levelekkel. Nagy, sárga virágaik lombfakadás előtt a vesszők teljes hosszában március áprilisban nyílnak. A párta 4 cimpájú. Termésük 2 kopáccsal nyíló, rövid, hegyes csúcsú tok. Rendkívül népszerű díszcserjék. Nálunk három kelet-ázsiai alapfajjal és azok hibridjeivel találkozhatunk. 1. A hajtás belül üres, csak a csomóknál tömör E. suspensa A hajtás az ízközökben belül rekeszes A hajtás belül a csomóknál tömör, az ízközökben F. intermedia rekeszes, néha üres. A levél a hosszúhajtásokon többnyire hármas A hajtás belül teljes hosszában rekeszes, a levél egyszerű A hajtás hengeres, sárga. A levél széles tojásdad E. ovata A hajtás négyélű, zöld. A levél lándzsás E. viridissima Forsythia suspensa Közönséges aranycserje Az alapfajok közül eleinte ezt az aranycserjét ültették. Két változata ismert: ccxciii

294 var. fortunei 3 m-es, erős növekedésű, felfelé törő ágú. Levelei a hosszúhajtásokon többnyire hármasak vagy szárnyasan hasogatottak. Kicsi virágai 1 2-esével állnak. var. sieboldii 2 m-re növő, vékony, lehajló, legyökeresedő vesszőjű. Levelei mindig egyszerűek, nem tagoltak. Virágai többnyire egyesével állnak. Hazája Kína. Mindkét változat kevés és kicsi virágot hoz, ezért ma már nem termesztik, de régi parkokban még előfordul. Forsythia viridissima Zöldkérgű aranycserje Ágai felállóak, levelei a hosszúhajtásokon is egyszerűek. Hazája Kína. Késői virágzása és fagyérzékenysége miatt szorult vissza. Weber s Bronx Törpe növésű, alig 60 cm magas. Forsythia levéltípusok Forsythia ovata Koreai aranycserje Alacsony (1 1,5 m) termetű, keveset, de korán virágzó cserje. Hazája Korea. Fajtái a más fajokénál alacsonyabbak (1,5 2 m) és kb. 1 héttel korábban nyílnak. Tetragold Sötét okkersárga virágú, gazdagon nyílik. ccxciv

295 Forsythia intermedia Hibrid aranycserje (F. suspensa F. viridissima) II. rész. A díszfák és díszcserjék A fajták a vad szülőfajoktól gazdagabb virágzásukkal különböznek. Ma ezeket ültetik a legelterjedtebben. 2 3 m magasra nőnek: Beatrix Farrand Tetraploid fajta: viszonylag kevés, de igen nagy, okkersárga virágot és vaskos leveleket hoz. Golden Tide, Weekend 1 m-re nőnek. Lynwood, Goldzauber Virágaik sötét aranysárgák. Minigold 1,4 1,6 m magas, gömbölyded bokor. Primulina Kissé zöldes aranysárga virágú. Az aranycserjék közepes igényű, sokhasznú növények, csaknem minden, nem túl száraz talajon szépen díszlenek, napon vagy félárnyékban. A Forsythia nemzetség szaporítása: Fás- vagy zölddugványozás Syringa Orgona 1. A virágzat a vesszők oldatrügyeiből fejlődik 2. A tövénél leveles virágzat a hajtás csúcsán fejlődik A levélváll szíves vagy levágott S. vulgaris A levél ékvállú S. chinensis 3. A levél 2 4cm-es S. meyeri A levél 6 12cm hosszú S. josikaea Syringa vulgaris Közönséges orgona 3 7 méterre növő, tarackokkal terjedő tövű, nagy bokor, idővel kisebb fa. Felálló vesszőin csak a legfelső 1 2,ritkán 3 rügypárból fejlődik virág, amely április végén, májusban nyílik. Az alapfaj orgonalila virágú, a kerti fajták színe a hófehértől a feketés sötétliláig a legkülönbözőbb (még sárga is van közöttük), a virágok egyszerűek vagy teltek. Hazája a Balkánon van. Először a törökök ültették kertekbe, tőlük került a keresztény Európába. Török nevéből (leilak) származik a lila szín neve sok európai nyelvben. Az egyszerű virágúak akedveltebbek: sötétlila az Andenken an Ludwig Späth és a Negro, fehér a Mme Florent Stepman. A telt virágú fajták csapadékos időben hamar rozsdásodnak a sok apró szirom között megálló víztől. Fehér a Mme Lemoine, lila a Charles Joly. Az alapfaj a szárazságot jól tűri, rézsűk megkötésére is alkalmas, mert tarackol. Száraz helyen, öntözés nélkül azonban nem díszít: sokszor már augusztusban lehull a lombja. A fajták jó kerti viszonyok között fejtik ki díszértéküket. Egy-egy csoportba csak egy fajtát ültessünk, mert az egymáshoz túl közel, vegyesen telepített színek elnyomják egymást. ccxcv

296 Syringa chinensis Kínai orgona Neve félrevezető, ugyanis Franciaországban jött létre a S.vulgaris és a S. persica kereszteződésével. 3 5méteres, sűrűn ágas bokor, vesszőin a legfelső 3 6rügypárból fejlődik virágzat. Leveles hajtása a közönséges orgonáéra hasonlít, kicsiben. Virágzatai egyenként kisebbek, de az 5 8virágzat összessége együtt nagyobb, mint az előbbi fajé, enyhén illatosak. Normál talajviszonyok közé való. Saugeana Középlila színű, igen nagyméretű virágzatokat hoz. Syringa meyeri Törpe orgona Lassú és tömött növekedésű, 1,5 2 m magasságot elérő bokor, apró, széles, tojásdad levelekkel. Illatos, lilás virágai többszörösen összetett, szabálytalan bugákban nyílnak május közepén. Hazája Kína. ccxcvi

297 Syringa levéltípusok Palibin Nagy bugájú, rózsaszín virágú. A faiskolák ezt a fajtáját szaporítják. Közepes igényű, főleg házikertbe való. ccxcvii

298 Hasonló megjelenésű és termetű, de valamivel nagyobb levelű az ugyancsak Kínából származó S. microphylla kislevelű orgona, amelynek Superba fajtája van időnként forgalomban. A másodvirágzásra hajlamosak. Syringa microphylla Superba ccxcviii

299 ccxcix

300 Syringa josikaea Syringa josikaea Jósika-orgona 3 4 méteres, Felálló ágú cserje, hosszúkás és mindkét végén hegyes levelekkel. Jellemző sajátossága, hogy virágzatát 1 db csúcsrügyből, kevés levelű hajtás végén hozza. Az enyhén illatos, rózsaszíneslila virágok ezért a közönséges orgonáénál 1 2 héttel később, május második felében nyílnak. Nem ad olyan szép díszt, mint a közönséges orgona, ezért közkertben ritkán találkozunk vele. Jó kerti viszonyokat kíván, bírja a nyirkos talajt is. Hazája a Keleti-Kárpátokban és Galíciában van. Nyirkos, párás völgyekben élő reliktum faj. Legközelebbi rokonai a Himalájában találhatók. Megjegyzés: Nálunk néha a Jósika-orgona kelet-ázsiai rokonait is ezen a néven telepítik, amelyek az említett fajtól csak igen nehezen különböztethetők meg. A Syringa nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magról vetik, ősszel vagy tavasszal, hidegágyba. A S. chinensis fás- és zölddugvánnyal is szaporítható. A S. vulgaris fajtákat többnyire saját magoncokra szemzik, az oltványokat mélyre kell ültetni, hogy a nemes rész legyökeresedjen, és az alany elpusztuljon. Az előtörő vad sarjak ugyanis sok gondot okoznak ( elfajzik az orgona). Egyre keresettebb ezért a nemes gyökerű kerti orgona, amit mikroszaporítással vagy a virágzás idején megszedett zölddugvánnyal szaporítanak Ligustrum Fagyal Elsősorban a lombjukkal díszítő tömegcserjék, egyszerű, ép szélű, keresztben átellenes levelekkel. Apró, fehér virágaik június júliusban a hajtások csúcsán nyílnak. Termésük többnyire fekete vagy kékesfekete bogyó. 1. A fiatal hajtások kopaszak L. ovalifolium A fiatal hajtások szőrösek A pártacső rövidebb, mint a pártacimpák L. vulgare A pártacső háromszor hosszabb a pártacimpáknál A csésze és a kocsány kopasz L. amurense A csésze és a kocsány szőrös L. obtusifolium Ligustrum vulgare Közönséges fagyal 3 4 méteres, terjedő tövű, felálló ágú cserje. Fiatal hajtásai finoman szőrösek. Levelei lándzsásak vagy keskeny hosszúkásak, védett helyen néha áttelelnek. Illatos virágai június júliusban nyílnak. Termése fénylő fekete, gömb alakú. Hazája Észak-Afrika, Európa, Kis-Ázsia. Nálunk erdőkben, cserjésekben gyakori. Igénytelen, jó szárazságtűrő faj, gyakran ültetett sövénycserje. Rézsűk megkötésére is alkalmas. Atrovirens Erősen felfelé törő növekedésű. Lombja nyáron sötétzöld, ősszel barnásra színeződik és úgy telel át. Atrovirens Compacta Mint az előző, de alacsonyabb, tömöttebb bokrú. Atrovirens Select Mint az előző, de lombja zölden telel át. Chlorocarpum Zöldessárga termésű, a típusnál tömöttebb növekedésű. Lodense Lassú és kompakt növésű fajta. Idővel max. 1,5 m-re nő. Lombja ccc

301 többnyire áttelel. Alacsony sövénynek nyírás nélkül is alkalmas. Pyramidale Mereven felálló ágú oszlopforma, vaskos levelekkel és zöldessárga terméssel. Ligustrum ovalifolium Széleslevelű fagyal, télizöld fagyal 2 5 méteres, sűrű, felálló ágú bokor. Fénylő, sötétzöld levelei szélesebbek és kissé merevebbek a L.vulgare leveleinél, többnyire szabályos ellipszis alakúak, enyhe télen zölden maradnak egész tavaszig. Termése tompa fekete vagy ólomszürke, kissé hosszúkás. Hazája Japán. Nálunk gyakran ültetik, elsősorban sövénynek. Közepesen szárazságtűrő faj, napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. Napon a levele a tél közepére rendszerint lefagy vagy leszárad. Igen szigorú teleken a vesszők is károsodhatnak. Aureum Fajtájának levelei sárgatarkák vagy teljesen sárgák. Kiméra jellegű, igen hajlamos a visszazöldülésre. Góliát Gyors, erős növekedésű fajta. Magas (max. 3 m) sövénynek vagy törzses, nyírott koronájú, dézsában is tartható fácskának alkalmas. Magyar fajta. Nünü Igen lassan, max. 1,5 m-re növő, sűrűn elágazó, gömbölyded bokrú, gazdagon nyíló cserje. Kevés nyírással alacsony sövény nevelhető belőle. Magyar nemesítésű. Ligustrum amurense Amuri fagyal 3 4 méteres, mereven felfelé törő ágú cserje. Lombos állapotban igen hasonlít a L.ovalifoliumra, de fiatal hajtásai az előző faj kopasz hajtásaival ellentétben szőrösek. Levele ősszel lehullik. Hazája Észak-Kína. Kisebb szárazságot elviselő mezofiton, amely az előző fajnál lényegesen fagytűrőbb. Ligustrum obtusifolium Tompalevelű fagyal A Japánból származó alapfajjal viszonylag ritkán, gyűjteményekben találkozunk. var. regelianum Puha hajtásai és vékony vesszői erősen szőrösek. Szőrös fonákú levelei a hajtásokon szabályosan két sorban állnak. Lombja ősszel kékeslilára színeződik. Termései aprók, tompa feketék, sörétszerűek. Közepesen szárazságtűrő, igénytelen faj, kiváló sövénycserje. Őszi Bìbor 2 méter magas, vízszintesen álló oldalágú, szép őszi lombszínt adó, magyar nemesítésű fajta. A Ligustrum nemzetség szaporítása: Magvetés ősszel, vagy rétegezés után tavasszal a szabadba. Fásdugványozás, zölddugványozás. ccci

302 Ligustrum, Jasminum és Sambucus levéltípusok Jasminum Jázmin cccii

303 A nemzetség tagjai többségükben trópusi-szubtrópusi cserjék, illetve kúszócserjék. Egyes fajok (J. grandiflorum, J. sambac) erősen illatos, fehér virágjából illóolajat párolnak. Az alább ismertetett fagytűrő fajok sárgán nyílnak, nem vagy csak alig illatosak. 1. A levelek hármasak J. nudiflorum A levelek 5 7levélkéjűek J. humile Jasminum nudiflorum Téli jázmin 1,5 2 méterre is megnövő, de többnyire ennél alacsonyabb, szétterülő ágú cserje, átellenes, hármasan összetett levelekkel. Zöld vesszői jellegzetesen négyszögletűek, földig hajolva meggyökeresednek, majd ívesen tovább nőnek. A növény, ha van mire támaszkodnia (sűrű ágú cserje, rézsű oldala), 3 4 méter magasra is felkúszik. Sárga virágai a tél végétől áprilisig nyílnak. Hazája Kína. Mezofiton. Félárnyékba telepítsük, mert napon már sokszor decemberben nyílni kezd, és a rákövetkező hidegben a virágok lefagynak. Jasminum humile Télizöld jázmin 1,5 2méteres, vastag vesszőjű, gömbölyded bokor. Sötétzöld levelei vaskosak, 5 7(ritkán 3) levélkéjűek, páratlanul szárnyaltak. Védett fekvésben zölden telelnek át. Sárga, enyhén illatos virágai június júliusban nyílnak. Hazája Nyugat-Kína. A télálló Jasminum fajok közül talán ez a legszebb. Védett, meleg fekvést, laza, de tápdús talajt kíván. Szigorú teleken lombja és a fiatal hajtások esetleg lefagynak. Revolutum Erősebb növekedésű, nagyobb és több virágú. A levélkék száma 5 7. A Jasminum nemzetség szaporítása: fás- és zölddugványozás Caprifoliaceae Loncfélék A család alább tárgyalt nemzetségei és fajai az erdők cserjeszintjében vagy peremrészein élnek a hazánkéhoz hasonló klimatikus viszonyok között. Nagy részük ezért edzett tömegcserje, széles körű kertészeti elterjedéssel. 1. A levelek páratlanul szárnyasan összetettek Sambucus A levelek egyszerűek A termés húsos vagy száraz csontár vagy bogyó 3. A termés tok A virágok sokvirágú bugában vagy bogernyőben állnak. A termés egy magvú A virágzat más. A párta harang alakú, csöves vagy tölcséres. A termés 2vagy több magvú 4. A virágok kicsinyek, fürtben, füzérben vagy csomóban állnak Viburnum 4. Symphoricarpos A virágok a levélhónaljban párosával, a kúszó fajok Lonicera többségénél örvszerűen hatosával helyezkednek el. A ccciii

304 termés több magvú 5. A termés erősen szőrös, kicsi, tojás alakú, egy magvú tok A termés hosszúkás, kopasz, több magvú tok Kolkwitzia Weigela Sambucus Bodza 1. A vesszők bele fehér, a termés fekete S. nigra A vesszők bele barna, a termés vörös S. racemosa Sambucus nigra Fekete bodza 4 6méteres bokor vagy zömök, több törzsű kis fa. Vesszői lenticellásak, fehér belűek. Csontfehér, illatos virágai június júliusban nyílnak. A termés fekete, ehető. Hazája Észak-Afrikától Európán keresztül Nyugat-Ázsiáig húzódik. Magyarországon a nagyon száraz és a nagyon hűvös, nyirkos helyek kivételével majd mindenhol előfordul (akácosban is!), különösen üde, tápdús talajokon. Nitrogénkedvelő, de alapjában véve nem túl igényes faj. Hátránya, hogy nagyon szeretik a levéltetvek. Karakteres emberkísérő (falumúzeumok portáin szinte mindig megjelennek). Albovariegata A levélkék fehéren tarkázottak. Luteovariegata A levélkék kihajtáskor aranysárgák, később világossárga foltosak és csíkosak. Aureomarginata A levélkék sárga szegélyűek. E három tarka levelű fajta kissé páraigényes, elsősorban félárnyékba való. Laciniata Levélkéi szeldeltek. A leggyakrabban ültetett fajta. Sambucus racemosa Fürtös bodza 2 3méteres cserje. Vesszői simák, barna belűek. Virágai zöldessárgák, tömött, hosszúkás fürtben a lombfakadás idején, áprilisban nyílnak, a vörös termés mérgező. Hazája Európa, Nyugat-Ázsia. Nálunk a bükkösök övében, erdők szélén, tisztásain fordul elő. Június végétől színesedő skarlátpiros terméscsomóival intenzív díszt adó, de igényes faj. Száraz helyen a termés hamar lehullik vagy ki sem fejlődik. A Sambucus nemzetség szaporítása: fásdugványozás vagy magvetés érés után Viburnum Bangita I. Lombhullató fajok 1. A rügyek csupaszak, gyakran szőrösek. A hajtások és a levelek többnyire sűrűn csillagszőrösek A rügyeket pikkelyek fedik. A hajtások és a levelek nem vagy csak gyengén szőrösek A levelek 3 5karéjúk V. opulus ccciv

305 A levelek épek, nem karéjosak Novembertől márciusig virágzik 4. Május júniusban nyílik 4. A virágok bugában nyílnak, színük fehér vagy halványrózsaszín A virágok csomókban nyílnak, bimbóban sötétrózsaszínűek, kinyílva világosabbak V. plicatum V. farreri V. bodnantense 5. A levelek széle, sűrűn, aprón fogazott V. lantana A levelek széle szabálytalanul, durván fogazott A virágzat 8 13cm széles, a pártacső 2 3mm hosszú V. carlcephalum A bogernyő 4 8 cm széles, a pártacső 6 10mm hosszú V. carlesii II. Örökzöld vagy télizöld levelű fajok 1. A levelek elliptikusak vagy széles tojásdadok V. burkwoodii A levelek lándzsásak vagy keskeny elliptikusak A levelek 5 10cm hosszúak, fényeszöldek V. pragense A levelek 8 18cm hosszúak, erősen ráncosak V. rhytidophyllum 1. LOMBHULLATÓ FAJOK Viburnum opulus Kányabangita 2 4 méteres cserje, jellegzetesen karéjos levelekkel. Hófehér virágai lapos bogernyőben nyílnak május júniusban. Az apró, belső termővirágokat nagy, mutatós, sziromszerű, meddő virágok veszik körül. Húsos, élénkpiros termése sokáig a bokron marad. Hazája Észak-Afrika, Eurázsia. Nálunk nyirkos talajú erdőszéleken, ligetekben él vadon. Víz közelébe vagy jó kerti viszonyok közé ültessük, száraz helyen a levéltetű, szilvapajzstetű könnyen megtámadja. Compactum 1 m magas, rövid szártagú, kis levelű cserje. Virága, termése az alapfajéval megegyezik. Nanum 40 50cm-es törpe fajta, levelei aprók, virágot nem hoz. Roseum (V. o. var. sterile) Labdarózsa. Gömb alakú virágzata kizárólag fehér, meddő virágokból áll, amelyek elnyíláskor lilásrózsaszínűek lesznek. Viburnum plicatum Redős bangita 2 4 méter magas cserje, redőzött felületű levelekkel és az előző fajhoz hasonló, lapos virágzatokkal. Hazája Kína és Japán. Jó kerti viszonyokat igénylő faj. cccv

306 Lanarth és Mariesii Virágzatai igen nagyok, laposak, és a bokor vízszintes, emeletes ágára merőlegesen helyezkednek el. Sterile Virágzata a labdarózsáéhoz hasonló. Viburnum plicatum Viburnum farreri (V. fragrans) Korai bangita Viburnum bodnantense (V. fragrans V. grandiflorum) Kikeleti bangita A fenti neveken két, egymáshoz igen hasonló fajt forgalmaznak a faiskolák. Az első Kínából származik, míg a második annak hibridje. 2 3 méter magas, felálló, barna ágú cserjék, elliptikus vagy visszás tojásdad, a V. plicatuméhozhasonló felületű levelekkel. Rózsaszín, fehér vagy fehéresrózsaszín virágaik oldalra álló, zömök fürtökben a tél végén (néha már a tél elején) nyílnak, kellemes illatúak. Védett fekvést, jó kerti viszonyokat igényelnek. Viburnum lantana Ostorménfa 3 4 méteres, felálló ágú cserje. Szőrös vesszőiről, nagy, lapos, kerek virágrügyeiről télen is könnyen felismerhető. Széles tojásdad levelei alul szürkén nemezes-szőrösek, ősszel napos fekvésben bársonyos sötétpirosra színeződnek. Krémfehér virágai május júniusban nyílnak, termése eleinte piros, majd fekete. Hazája Európa, Kis-Ázsia. Nálunk karsztbokorerdőkben, száraz cserjésekben, erdők szélén él vadon. Mészkedvelő, szárazságtűrő. cccvi

307 Viburnum lantana cccvii

308 cccviii

309 Viburnum carlcephalum Viburnum carlesii Illatos bangita 1,5 2 méter magas cserje, a V. lantanaraemlékeztető, de annál szélesebb és kopaszabb levelekkel és rügyekkel. Erős illatú virágai áprilisban nyílnak. Színük bimbóban kissé rózsaszínes, kinyílva fénylő porcelánfehér. Hazája Korea. Üde, tápdús talajba való. Lassú növekedésű. Viburnum carlcephalum Illatos labdarózsa (V. carlesii V. macrocephalum) Mint az előző faj, de virágai kevésbé illatosak, porcelánfehérek. Az egyik legszebben nyíló Viburnum, mérsékelt szárazságtűréssel. Lombhullató bangiták levéltípusai cccix

310 Télizöld és örökzöld bangiták levéltípusai 2. ÖRÖKZÖLD VAGY ÁTTELELŐ LOMBÚ FAJOK Viburnum rhytidophyllum Ráncoslevelű bangita 3 5 méter magas, felálló ágú cserje, jellegzetesen ráncolt felületű, vaskos levelekkel. Csontfehér virágai május júniusban nyílnak (a nagy, lapos virágrügyek már az előző év őszén kifejlődnek). Termése eleinte piros, majd fekete. Hazája Kína. Félárnyékban érzi igazán jól magát, de kedvező vízellátás mellett napra is telepíthető. Örökzöld és áttelelő lombú Viburnum fajok Viburnum pragense Prágai bangita (V. rhytidophyllum V. utile) Prágában állították elő. 2 3 méteres, vékony ágú cserje. Levelei a V. rhytidophyllum leveleire emlékeztetnek, de jóval kisebbek, fénylőek, csaknem sima felületűek. Virágai enyhén illatosak. Igényei az előző fajéval azonosak. Viburnum burkwoodii Tavaszi bangita cccx

311 (V. carlesii V. utile) Az előző fajhoz hasonló termetű cserje, 4 6 cm-es, sötétzöld levelekkel és április májusban nyíló, nagy, illatos virágzatokkal. Lombja különösen enyhe télen megmarad, egyébként december januárban már lefagy. Normál kerti viszonyokat kíván. A Viburnum nemzetség szaporítása: Magvetés érés után vagy rétegezést követően tavasszal. Magjuk elfekvésre hajlamos. A lombhullatók (hibridek és fajták) zölddugványozással, az örökzöldek félfás dugványozással szaporíthatók Symphoricarpos Hóbogyó 1 1,5 méteres, vékony vesszejű cserjék. Leveleik egyszerűek, átellenes állásúak. Apró, fehér vagy rózsaszín virágaik a hajtások csúcsán vagy a levelek hónaljában csoportosan júniustól szeptemberig nyílnak. Termésük bogyószerű csontár. Csoportosan ültetve napon és árnyékban hamar sűrű borítást adnak, ugyanakkor nem nőnek túl magasra. A városi klímát jól tűrik. Hulladékdepóniák befedésére, talajtakaró jelleggel tömegesen alkalmazhatók. 1. A termés fehér S. albus A termés színes A termés egyenletesen sötét liláspiros S. orbiculatus A termés fehérfoltos vagy fehéres rózsaszín A levelek 1 2cm-esek S. chenaultii A levelek 2 4 cm hosszúak S. doorenbosii Symphoricarpos albus (S. racemosus) Fehér hóbogyó Termése bogyószerű, fehér. A levelek alul ritkásan szőrösek vagy kopaszok, a hosszúhajtásokon gyakran karéjosak. Hazája Észak-Amerika északibb részei. Nálunk csak botanikus kertekben található. var. laevigatus(s.rivularis) Nyugati hóbogyó Normál viszonyokat kíván, de nyirkos talajra is alkalmas. A nagy szárazságot nem tűri. Tarackokkal terjedő tövű. Hazája Alaszkától Kaliforniáig terjed. Nálunk kertekben, parkokban ezt ültetik. Symphoricarpos orbiculatus Piros hóbogyó Termése liláspiros, levelei kisebbek, tompa végűek, fonákuk sűrűn puha szőrös. Mereven felálló ágú cserje. Hazája Észak-Amerika. A szárazságot és az árnyékot elég jól tűri; lombja későn hullik le. Talajtakaróként az utak terelőszigetein is bevált. cccxi

312 Symphoricarpos levéltípusok Symphoricarpos chenaultii Kislevelű hóbogyó (S. microphyllus S. orbiculatus) Hajtása és termése az előző fajéhoz hasonlít, de a termés az árnyékos oldalán fehéren foltos, a levelek hegyesek. Ívesen elhajló vesszejű, laza növésű cserje. Közepes szárazságot még eltűr, talajtakaróként a legjobban bevált Symphoricarpos. Gyorsan nő, és hamar sűrű, egyenletes borítást ad. Terelőszigeteken vagy nem túl száraz rézsűk megkötésére jól felhasználható. Hancock Ágai a földre fekszenek és cm magas, hullámzó, gyepszerű borítást adnak. Symphoricarpos doorenbosii Hibrid hóbogyó A nemesítőjükről, Doorenbos holland dendrológusról elnevezett hibridcsoport egyetlen közös tulajdonsága a közös nemesítés. Mother of Pearl A legszebb, de legigényesebb fajta (a Gyöngy Anyja), lazán elhajló ágrendszerrel és nagy, gyöngyházrózsaszín termésekkel. Jó talajra, szoliternek alkalmas. Magic Berry A piros hóbogyóéhoz hasonló megjelenésű, de rendkívül dúsan termő, hibrid származású fajta. Lilásvörös, tömött terméscsomói többnyire a tél végéig megmaradnak. White Hedge A fehér hóbogyóhoz hasonló megjelenésű, de hibrid származású. 1 1,5 méteres, tömött, gömbölyded bokor, mereven felálló hajtásain rengeteg, viszonylag apró, fehér terméssel. Nyíratlan sövénynek is alkalmas. cccxii

313 A Symphoricarpos nemzetség szaporítása: Fás- vagy (ritkábban) zölddugványozás, magvetés Lonicera Lonc Faj- és alakgazdag nemzetség, változatos igényekkel és felhasználással. Mintegy 180 faja él az északi félgömbön. Lombhullató cserjék, de van örökzöld és télizöld is. Átellenes állású leveleik egyszerűek, rendszerint ép szélűek. A legtöbb virág kétajkú, felül 4, alul 1 cimpával. A termés többmagvú álbogyó, melyek közül kettő az ikervirágú fajok többségénél az alapjuknál összenőtt. I. Felálló vagy elterülő ágú cserjék I/A. Lombhullató cserjék, > 3 cm-es levelekkel 1. A levelek mindkét oldalon kopaszak 2. A levelek legalább az ereken szőrösek A hajtások kopaszak, a levelek 4 6 cm-esek L. tatarica A hajtások szőrösek, a levelek 3 4 cm hosszúak L. amoena Alba 3. A levelek 1 3 cm hosszúak L. korolkowii A levelek 3 cm-nél hosszabbak A hajtások belül üregesek. Május júniusban nyílók 6. A hajtások belül tömött, fehér belűek. Kora tavasszal virágzók A hosszú hajtások kopaszok L. fragrantissima A hosszú hajtások gyéren serteszőrösek L. purpusii 6. A levéllemez sötétzöld, kihegyezett csúcsú L. maackii A levéllemez szürkészöld, tompa vagy rövid hegyű L. xylosteum I/B. Örökzöld jellegű alacsony cserjék, < 3 cm-es levelekkel 1. Az ágak elterülők, hajtásai ± kétsorosan állnak. Levelei 1 3 cm hosszúak Felálló ágú cserje, a hajtásai ± keresztben átellenesek. A levelek 6 12 mm-esek L. pileata L. nitida II. Kúszó cserjék, 1. Lombhullató. A virágok a hajtások végén örvös füzérekben állnak. A termés piros Télizöld. A virágok a levelek tövében párosával állnak. A termés fekete 2. L. japonica cccxiii

314 2. A levelek a virágos hajtások csúcsán is különállóak L. periclymenum A virágos hajtásokon a legfelső levélpár a állánál összenőtt A virág sárga vagy krémfehér 4. A virág rózsaszínű vagy piros A virág sárga L. tellmanniana A virág kívül pirossal futtatott sárgásfehér L. caprifolium 5. A virág hosszú cső alakú, 5 cimpájú, skarlátpiros L. brownii A virág rövid csövű, kétajkú, kívül világos hússzínű L. heckrottii Az alábbiakban kertépítészeti szempontból csoportosítva tárgyaljuk a legfontosabb fajokat. 1. MAGAS BOKRÚ LONCOK Virágaik a lombfakadás után, május júniusban nyílnak, termésük piros. A csoportba tartozó fajokat elsősorban térhatároló tömegcserjeként alkalmazzák, bár egyik-másik szoliterként ültetve is mutatós. Átlagos nedvességigényűek, kisebb szárazságot még jól elviselnek. Lonicera tatarica Tatár lonc 3 4 m magas cserje. Korán fakadó, szürkészöld levelei tojásdad alakúak, kopaszok. Párosával nyíló, kétajkú virágai rózsaszínűek. Piros ikerbogyói június júliusban érnek. Hazája Közép-Ázsia. Jelenleg a parkokban ez a loncfaj a legelterjedtebb. Sajnos, épp ezt támadja meg tömegesen a hajtások seprűsödését okozó lonctetű. A védekezés nehézkes, s a beteg növények elveszítik díszértéküket. Telepítése igényes parkba ezért semmiképp sem ajánlható, kiváló viszont az autópályák mentén vagy azok választósávjában. Mindez vonatkozik a kerti fajtáira is. Ilyen a fehér virágú Grandiflora, a sötétvörös virágú Hack s Red vagy a törpe Louis Leroy ( Leroyana ). Helyettük a csoport többi, hasonlóan edzett és azonos díszértékű képviselőjét ültessük, melyek a lonctetűvel szemben ellenállóak. cccxiv

315 Magas bokrú Lonicera fajok Lonicera korolkowii Szürke lonc 2 4 méteres, ívesen visszahajló vesszejű cserje. Levelei szürkészöldek, puhán szőrösek, köztük jól mutatnak a pasztellrózsaszín virágok, majd a világospiros termések. Hazája Turkesztán. Fényigényes és elég szárazságtűrő faj, szürke lombjával dekoratív foltot ad. Lonicera amoena Alba Kései lonc cccxv

316 Az előző két faj spontán hibridje, és egyben a legedzettebb, agresszív tömegcserje. 3 5 méteres, mereven felálló ágú bokor, a L.tataricarahasonlító, de annál valamivel kerekdedebb, kopasz levelekkel és fehér, az elnyílásban megsárguló virágokkal. Termése szeptember októberig fennmarad. Lonicera maackii Koreai lonc 4 5 méter magas, terebélyes cserje. Levelei nagyok, kihegyezett csúcsúak, legalább az erek mentén mindkét oldalon szőrösek. Virágai fehérek, az elnyílásban sárgák. Sötétpiros, gyöngyszerű termése ősszel érik és még a lombhullás után is jó sokáig díszít. Hazája Mandzsúria, Korea. Gyorsan nagyra növő, edzett faj, szoliterként is alkalmazható. 2. KÖZÉPMAGAS BOKORLONCOK (1-2 m) Lonicera xylosteum Ükörkelonc Vesszői szürkék, szőrös rügyei elállóak, hegyesek. A levelek mindkét oldalon puha szőrösek, különösen a fonákokon. Virágai krémfehérek, elnyílásban sárgák, termése piros, mérgező. Hazája Eurázsia. Nálunk sűrű árnyékú hegyvidéki erdőkben él vadon. Kiválóan tűri a mély árnyékot is (bükkös árnyékát), s mint a legtöbb bükkös aljnövény, korán lombosodik. Clavep s Dwarf (L. xylosteoides C. D. ) A faiskolák jelenleg elsősorban ezt a tömött növekedésű (1 1,5 méteres) fajtát forgalmazzák. 3. ALACSONY, ÖRÖKZÖLD JELLEGŰ LONCOK Lonicera pileata Törpe lonc Alig félméteres, lapos bokor, ferdén elfekvő ágakkal. Levelei 1 3 cm hosszúak, lándzsásak vagy hosszúkás tojásdadok. A fonákukon a középéren szőrösek. Csak kimondottan párás klímában, félárnyékban telelnek át, egyébként (a földre fekvő legalsó ágak leveleinek kivételével) még az ősszel lehullanak. Apró, világossárga, májusban nyíló virágai és októberben érő pirosaslila bogyói a levelek között többnyire rejtve maradnak. Hazája Közép- és Nyugat-Kína. cccxvi

317 Középmagas és alacsony loncok cccxvii

318 Lonicera levéltípusok cccxviii

319 Lonicera nitida Mirtuszlonc 1 méter körüli magasságú, terebélyes bokor. Vezérágai felfelé állnak, rajtuk szabályosan, keresztben átellenesen elhelyezkedő, rövid oldalágakkal. Levelei az előző faj leveleinél lényegesen rövidebbek (6 12 mm-esek), tojásdadok, a fonákuk teljesen kopasz. Általában napos fekvésben is örökzöldek. Tejfehér, illatos, kicsi, májusban nyíló virágai és liláskék termései nem feltűnőek. Maigrün Üdezöld lombú, elterülő növésű, tömött bokrú fajta. Elegant Tulajdonképpen az előző két faj közötti átmeneti alak. 1 1,3 méter magasra nő. Vezérágai felfelé állnak, de rajtuk a hosszú oldalágak ívesen lehajlanak. Levelei mindkét alapfaj leveleire hasonlítanak, és majdnem annyira télállók, mint a L. nitida levelei. Mindegyik cserje apró, fényes leveleivel díszít. Öntözött viszonyok között talajtakaró cserjének tömegesen használják őket, erre a célra elsősorban az edzett, gyors növekedésű L. nitida Elegant vagy a valamivel lassabban fejlődő L.nitida Maigrün alkalmas. A L. pileata alacsony termete és rossz lombtartása miatt csak jó klímában, félárnyékos fekvésbe javasolható. 4. KORA TAVASSZAL VIRÁGZÓ LONCOK 2 3 méter magas, terebélyes bokrok. Kellemes illatú, krémfehér virágaik enyhe időben gyakran már a télen nyílni kezdenek, majd a virágzás február márciustól egyre gazdagabbá válva egész április elejéig tart. A kert forgalmas pontjára ültessük őket, ahol illatuk is érvényesül, magánosan vagy csoportokba. Lonicera fragrantissima Illatos lonc A hajtásai, vesszői kopaszok. Merev tapintású levelei csak a fonákukon, a főér mentén serteszőrösek. Kínában őshonos. cccxix

320 Lonicera fragrantissima Lonicera purpusii Korai lonc (L. fragrantissima L. standishii Az előző fajtól valamivel bőrszerűbb, nagyobb, sötétebb zöld, jobban áttelelő lombjával és gyéren serteszőrös hajtásaival különbözik. Mindkét faj normál kerti talajt és félárnyékos vagy napos fekvést kíván. 5. KÚSZÓ LONCOK Lonicera japonica Japán lonc 4 5 méter magasra kúszó vagy a földön laza gyepet alkotó télizöld faj. Erős illatú virágai fehérek, kívül kevés rózsaszínnel, elnyílásban sárgák, június júliusban a levelek hónaljában nyílnak. Gyakori az augusztus szeptemberi másodvirágzás. Termése fekete. Hazája Kelet-Ázsia. Közepes nedvességigényű cserje, félárnyékos vagy árnyékos helyen gyeppótlóként tömegesen alkalmazzák. Napra talajtakarónak nem való, mert átnő rajta a gyom. Télen a levelei leszáradnak vagy lefagynak. Pergolák, virágrácsok befuttatására is felhasználható. Halliana Az alapfajnál erősebb növekedésű, gyeppótlónak különösen alkalmas. Virágai tiszta fehérek, elnyílásban sárgák. Reticulata ( Aureoreticulata ) Gyenge növekedésű. Levelei aranysárgán hálós-eresek. Lonicera periclymenum Búbos lonc 4 5 méterre kapaszkodó, lombhullató cserje. Vesszői barnáspirosak. Kívül pirossal futtatott, illatos, sárgásfehér virágai örvös füzérekben májustól augusztusig nyílnak. Az összes többi lombhullató kúszó lonccal ellentétben a levelek a virágzat alatt nem nőnek össze. Hazája Észak-Afrika, Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon a Mecsekben elvadulva is megtalálható. Mezofiton. Félárnyékban vagy napon lugasok, virágrácsok befuttatására alkalmas, különösen a későn, augusztus szeptemberben gazdagon nyíló Serotina fajtája. cccxx

321 Lonicera levéltípusok Lonicera heckrottii Húspiros lonc (? L. americana L. sempervirens) Az előző fajhoz hasonló megjelenésű és igényű, de gyengébb növekedésű faj. Megkülönböztető bélyegei a virágzat alatt gallérszerűen összenőtt levelek, és a kívül húspiros, belül narancsos virágszín. cccxxi

322 Kúszóloncok Lonicera caprifolium Jerikói lonc 5 6 méterre kúszó, lombhullató cserje, kívül halványrózsaszín, belül sárgásfehér virágokkal. Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Hazánkban a Dunántúl melegebb tölgyeseiben, cserjéseiben él vadon. Állványok befuttatására vagy gyeppótlónak felhasználható, jó árnyéktűrő és közepes szárazságtűrő faj. Lonicera tellmanniana Magyar lonc (L. tragophylla L. sempervirens) Erőteljes növekedésű, június júliusban örvökben hozza nagy, aranysárga virágait. Levelei kékesderesek, kopaszok. A Budapesti Kertészeti Tanintézet (egyetemünk Kertészettudományi Karának jogelődje) tanára, Magyar Gyula állította elő az 1920-as években. Ma is a legszebb kúszó loncok egyikének tartják világszerte. Igényes mezofiton: jó talajra és feltétlenül öntözött viszonyok közé való. A levéltetvekre érzékeny, szívásukra a virágok torzulnak és zöldesek lesznek. Lonicera brownii Skarlát trombitalonc (L. hirsuta L. sempervirens) Az előző fajhoz hasonló lombú, de cső alakú és skarlátpiros virágú hibrid. Júniustól augusztusig több hullámban nyílik. Virágai a tetűszívástól szintén torzulnak és zöldülnek. cccxxii

323 Megjegyzés: A L. brownii és L. heckrottii nem igazi kúszók, csak kúszó jellegűek: 2 3 méternél magasabb támrendszer befuttatására nem alkalmasak. A Lonicera nemzetség szaporítása: A lombhullató fajok többsége fás és zöld dugványról, az örökzöldek és félig örökzöldek nyárvégi félfás dugványokról könnyen gyökereztethetők. Magról szaporítják a rosszul gyökeresedő L. maackiit vagy egyes alapfajokat (pl. L. xylosteum, L. korolkowii), ha nagy mennyiségű, olcsó tömegárura van szükség Weigela Rózsalonc Weigela florida Ösztörűs rózsalonc 2 3 méteres, terebélyes cserje. A fiatal hajtásokon két szőrcsík húzódik. Bimbóban pirosló, kinyílva rózsaszínű, esetleg fehér, tölcsér alakú, 5 széles cimpájú virágai május júniusban nyílnak. Hazája Észak-Kína, Korea. Kimondottan jó kerti viszonyokat kíván. Ilyen helyen sokáig él és jól regenerálódik, még idős korban is tűri az átültetést. Száraz fekvésben hamar elvénül. Hazánkban helyenként más Weigela fajokat és fajtákat is ültetnek. A kerti hibridek többnyire fajnév nélkül kerülnek forgalomba. Ezek igényei és felhasználása megegyezik a W. floridáéval. Purpurea és Nana Purpurea A két név valószínűleg ugyanazt a fajtát jelzi. Alig 1 m-es, gyenge növésű bokor, feketéspirossal futtatott levelekkel és lilásrózsaszín, hosszúkás virágokkal. Különleges megjelenésű, de mészérzékeny, és minden szempontból kényes növény. Az ország csapadékos és savanyú talajú vidékeire, elsősorban házikertbe való. Nana Variegata, Variegata A két név valószínűleg ugyanarra a fajtára vonatkozik. 1,2 1,6 m-es, kompakt növésű bokor, üdezöld levelei széles fehér szegélyűek. Klímánkat és talajainkat az alapfajhoz hasonlóan (közepes) bírja. Victoria Alacsony növésű (1,2 1,4 m), mészérzékeny fajta, üdezöld levelekkel és nagyméretű, világítópiros virágokkal. cccxxiii

324 Weigela florida Piros virágú Bristol Ruby Kárminpiros pártájú. Eva Rathke Kisebb, sötétpiros virágú, régi fajta. Mészérzékeny. Eva Supreme Intenzív kárminpiros virágú, talán a legszebb a hasonló színűek között. Lucifer Alacsony növésű (1,2 1,5 m) bronzoszöld levelű fajta, élénk sötétpiros virágokkal. Newport Red Kárminpiros virágú. Red Prince A Lucifer -hez hasonló megjelenésű, de annál kényesebb: párás klímát, savanyú talajt kíván. cccxxiv

325 Weigela és Kolkwitzia levéltípusok Rózsaszín virágú Boskoop Glory Gyöngyházrózsaszín virágú. Carnaval Alig 1 1,4 m magas, széles növésű bokor, viszonylag kicsi (4 6 cm-es), széles tojásdad levelekkel. Virágai tarkák, színük a sötétrózsaszíntől a csaknem fehér halványrózsaszínig változik. A klímánkat és talajainkat kiválóan tűrő, kedves megjelenésű díszcserje. Conquête Virága rózsaszínből fehérbe vált. Fehér virágú Candida Fehéren nyíló. A Weigela nemzetség szaporítása: zölddugványozás júniusban, az erős vesszőjűeknél esetleg fásdugványozás. A Weigela fajok és fajták összehasonlítása a 16. táblázatban található Kolkwitzia Viráglonc Kolkwitzia amabilis Kínai viráglonc 2 3 méteres, felálló ágú cserje. Érdekes, szőrös csészelevelű virágai fehéres-rózsaszínesek, sárga torokkal. Május júniusban nyílnak. Elnyílás után szőrös, barnáspiros termése is díszít. Hazája Közép-Kína. A szárazságot tűri, laza talajt, napos fekvést szeret. Szaporítása: Magvetés tavasszal, üveg alá. cccxxv

326 Kolkwitzia amabilis Verbenaceae Vasfűfélék 1. A levelek egyszerűek Caryopteris A levelek tenyeresen összetettek Vitex Vitex Barátcserje Vitex agnus-castus Illatos barátcserje 2 3 méter magas, szellős ágrendszerű, illatos cserje, tenyeresen összetett levelekkel. A levélkék ép szélűek. Virágai világoslilák, fajtáié rózsaszínűek vagy fehérek, júliustól szeptember elejéig nyílnak. Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Közepesen szárazságtűrő, fényigényes és melegkedvelő faj. Keményebb teleken visszafagy, de tőből újra kihajt és dúsan virágzik. A gyengébb sziket is tűri. Szaporítása: Magvetés tavasszal hidegágyba (csemetekorban különösen fagyérzékeny), zölddugványozás vagy fásdugványozás az ősszel megszedett és fagymentesen elvermelt vesszőkből. Vitex agnus-castus Caryopteris Kékszakáll 1. A levelek tojásdadok, durván fűrészesek C. incana A levelek lándzsásak, ép szélűek vagy csak l 2 fogúak C. clandonensis cccxxvi

327 Callicarpa bodinieri Caryopteris incana (C. mastacanthus) Kìnai kékszakáll cm-es, ívesen lehajló vesszejű, gömbölyded cserje. Levelei tojásdadok vagy hosszúkás tojásdadok, durván fűrészesek. Az egész növény szürkén szőrös. Liláskék virágai augusztus szeptemberben az évi hajtásokon, a levelek hónaljában, kis bugákban nyílnak. Hazája Északnyugat-Kína, Japán. Laza talajt, napos, meleg fekvést kíván. A szárazságot jól tűri. A téli fölös vízre érzékeny húsos gyökerei könnyen rothadnak. Caryopteris incana Caryopteris incana Déli tájolású rézsűbe, kőedényekbe, sziklakertbe alkalmas. Hajtása kemény teleken visszafagyhat, de ez a virágzást nem befolyásolja. Fiatalon gyorsan nő, ezért laza, meleg talajon talajtakarónak is felhasználható. Cary Igen gazdagon nyíló, sötét liláskék virágú fajta. cccxxvii

328 Caryopteris clandonensis cccxxviii

329 cccxxix

330 Caryopteris clandonensis Caryopteris clandonensis Angol kékszakáll (C. incana C. mongholica) cm-es, sűrű, felálló ágú félcserje, szürkén szőrös hajtásokkal és levelekkel. Levelei lándzsásak, ép szélűek vagy ritkán 1 2 fogúak. Élénkkék virágai augusztus szeptemberben a hajtások végén bugaszerű leveles virágzatban nyílnak. Igényei, felhasználása az előző fajéval azonos. Heavenly Blue, Kew Blue Az alapfajnál sűrűbb növésű, sötét liláskék virágú, gazdagon nyíló fajták. A Caryopteris nemzetség szaporítása. Zölddugványozás a nyár elején. Fásdugványozás is lehetséges, ha a vesszőket még a nagyobb fagyok előtt megszedjük. A C.incana magról is vethető, tavasszal, hidegágyba Lamiaceae Ajakosok A család fás szárú képviselői tulajdonképpen csak félcserjék. Megjelenésükben és technológiai tulajdonságaikban is (szaporítás, nevelés, fenntartás) elég közel állnak az évelő dísznövényekhez. Az alábbi fajokat ezért különösen a levendulát és a kerti zsályát a faiskolák gyakran az évelőkkel együtt termesztik, s néha a parkokban is az évelőágyakba ültetik. 1. A virágok ± sugaras szimmetriájúak, a párta 4 cimpájú Elsholtzia A virágok ± kétajkúak, a párta 5 cimpájú A párta felső ajka 4 egyenlőtlen cimpájú Perovskia A párta felső ajka ép vagy 2 3 cimpájú A párta felső ajka ép vagy kicsípett. Az ép porzók száma 2 A párta felső ajka 2 cimpájú. Az ép porzók száma 4 Salvia Lavandula Lavandula Levendula 1. Levele 2 4 cm hosszú, 2 4 mm széles L. angustifolia Levele 3 6 cm hosszú, 4 6 mm széles L. intermedia Dutch Lavandula angustifolia (L. officinalis) Közönséges levendula cm-es, örökzöld félcserje. Keresztben átellenes, sűrűn álló, keskeny szálas levelei ezüstszürkék, molyhosak. Liláskék virágfüzérei június júliusban nyílnak. Hazája a mediterraneum. A szárazságot elég jól tűrő, fényigényes faj, laza, meszes talajt, meleg fekvést kedvel. Felhasználható sziklakertekben, déli rézsűkön, nagy védőfoltok kialakítására, esetleg szárazabb parkokban talajtakaró jelleggel. 3 4 évenként ifjító metszést igényel, különben felkopaszodik, kizsombékosodik. Mint karakteres, régi kultúrnövényt építészeti emlékek környékén is előszeretettel alkalmazzák. Illóolajáért régóta termesztik. cccxxx

331 Dwarf Blue Alacsony növésű, virágai sötétkékek. Rosea Virágai halvány rózsaszínűek. Lavandula intermedia Dutch (L. angustifolia L. latifolia) A L. angustifolianakrobusztusabb növésű és nagyobb levelű hibridje. Elsősorban feltűnően ezüstös lombja miatt kedvelt, virágot későn és keveset hoz. A Lavandula nemzetség szaporítása: Dugványozás a nyár végén, magvetés ősszel, hidegágyba Salvia Zsálya Salvia officinalis Kerti zsálya cm magas, szürkésezüstös félcserje. Finoman ráncos felületű levelei hosszúkásak vagy lándzsásak, áttelelnek Nagy, ibolyáspiros virágai június júliusban nyílnak. A mediterráneumból származó, régi kultúrnövény. Igényei, felhasználása, szaporítása megegyezik a levenduláéval. Purpurascens Pirosló levelű. Tricolor Levelei sárgával és pirossal futtatottak. Gyenge növésű, fagyérzékeny. Variegata Sárgatarka levelű fajta. Szaporítása: Őszi magvetés, június augusztusi hajtásdugványozás vagy szeptember októberi félfás dugványozás Perovskia Sudárzsálya Perovskia atriplicifolia Kék sudárzsálya 1 1,5 méter magas, illatos félcserje, szürkészöld levelekkel és hajtásokkal. Liláskék virágai a hajtásuk végén szeptemberben nyílnak. Hazája Afganisztántól Tibetig terjed. Hasogatottan szeldelt levelével díszít a Himalájából és Közép-Ázsiából származó P. abrotanoides ürömlevelű sudárzsálya, valamint a P. Superba (P. abrotanoides P. atriplicifolia). Mindhárom említett növény laza talajt, napos fekvést kedvel, közepes szárazságot még elvisel. Ritkás, felálló ágrendszerük miatt önmagukban kiültetve könnyen gyomosodnak. Elsősorban házikertbe, közparkokban pedig évelőágyba valók. A Perovskia nemzetség szaporítása: zölddugványozás, fásdugványozás, magvetés ősszel, hidegágyba Elsholtzia Szálkamenta Elsholtzia stauntonii Kései szálkamenta 1 méternél ritkán magasabb, illatos félcserje. Levelei tojásdad lándzsásak, zöld színűek. Világos bíborpiros virágai augusztustól októberig, keskeny, felálló álfüzérekben nyílnak. Hazája Észak-Kína. Fő értékét késő őszi virágzása adja. Az előző fajnál igényesebb (mezofiton), bár kevés szárazságot még elvisel. Meleg, laza talajba, védett, napos fekvésbe ültessük. cccxxxi

332 Szaporítása: Zölddugványozás, fásdugványozás vagy őszi magvetés. Lavandula, Salvia, Perovskia, Elsholtzia, Lycium és Buddleja levéltípusok Solanaceae Burgonyafélék cccxxxii

333 Lycium Ördögcérna Lycium barbarum (L. halimifolium) Közönséges ördögcérna 2 3 m-es lombhullató cserje, ívesen elhajló, tövises vesszőkkel. Lándzsás levelei szürkészöldek, kopaszak. Lilás, elnyílva világosbarna virágai júniustól augusztusig láthatók. Ősszel érő, skarlátpiros terméstömege elég intenzív színfoltot ad, de ettől eltekintve nincs különösebb dísze. (A nyár közepétől ellepi a lisztharmat.) Fő értéke igénytelensége. Jóformán minden talajon és fekvésben megél, az erős sziket is tűri. Felhasználható száraz rézsűkre, vízmosásos, kőgörgeteges helyek megkötésére: erősen tarackoló tövével, sűrű ág- és vesszőtömegével kiválóan védi a talajt. Hátrányai hogy bokrai tele vannak elszáradt vesszőkkel és levelekkel, ami gyúlékony. Autóutak, vasutak közvetlen közelébe ezért nem ajánlható. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia száraz, köves helyei. Nálunk elsősorban mint ruderális gyomcserje ismert. Szaporítása: Fásdugványozás, zölddugványozás, magvetés Buddlejaceae (Buddleiaceae) Nyáriorgonafélék Buddleja (Buddleia) Nyáriorgona 1. A levelek keresztben átellenesek B. davidii A levelek szórt állásúak B. alternifolia Buddleja davidii (B. variabilis) Közönséges nyáriorgona 2 3 méteres, gyorsan növő cserje vagy nálunk inkább félcserje. Levelei keresztben átellenesek, a virágok a hosszúhajtások végén hosszú fürtökben júliustól szeptemberig folyamatosan nyílnak. 1,5 2 méteres hajtásai a tél folyamán gyakran tövig visszafagynak, ez azonban nem befolyásolja a következő évi virágzást, mivel tőből újra erőteljesen kihajt, s a hajtásai virággal zárulnak. (Egyes kertekben a növényt éppen az intenzív virágzás érdekében évente tövig vagy rövidre visszametszik.) Hazája Kína. Fényigényes, melegkedvelő fáj, laza talajt és jó kerti viszonyokat kíván. Black Knight Sötét feketéslila virágú. Gyenge növekedésű. Empire Blue Kissé lilás sötétkék virágú. Fascinating Halványrózsaszín és igen nagy virágzatú. Ile de France Lilásrózsaszín virágú. Nanho Blue Alig másfél méteresre növő, halvány liláskék virágú fajta. Levelei keskenyek és kisebbek a típusénál. Pink Delight Talán a legszebb rózsaszín virágú fajta. 1,5 2 m magasra nő, virágzatai nagyok, tömöttek, oldalra bókolnak. Royal Red Bíborpiros virágú. White Profusion Fehér virágú. cccxxxiii

334 Buddleja alternifolia Buddleja alternifolia Korai nyáriorgona 2 3 méteres bokor, ívesen bókoló, vékony vesszőkkel és szórt állású, keskeny lándzsás levelekkel. Apró, liláskék virágai az éves vesszők oldalrügyeiből, csomókban nyílnak júniusban. Hazája Északnyugat-Kína. Közepesen szárazságtűrő mezofiton, fényigényes és melegkedvelő. A Buddleja nemzetség szaporítása: Zölddugványozás vagy tavaszi fásdugványozás a tél előtt megszedett és fagymentesen átteleltetett vesszőkkel Scrophulariaceae Tátogatófélék Paulownia Császárfa Paulownia tomentosa (P. imperialis) Nagylevelű császárfa méteres, széles koronájú fa, hatalmas, szív alakú levelekkel. Gyűszűszerű, halvány liláskék virágai a lombfakadás előtt április májusban, felálló, kúpos bugákban nyílnak, illatosak. Hazája Kína. Virágzáskor feltűnően szép, nálunk is közkedvelt szoliter növény. Mezofiton, de kevés szárazságot még elvisel. Fiatal korban igen erőteljes növekedésű (3 4 métert is nő egy év alatt) és elég fagyérzékeny. Vesszői, vagy már ősszel kialakuló virágbimbói szigorú teleken idős korukban is károsodhatnak. Védett, meleg fekvésbe, laza talajba ültessük. Szaporítása: Magvetés tavasszal, üveg alá Bignoniaceae Bignóniafélék 1. Egyszerű levelű, fatermetű Catalpa Összetett levelű kúszócserje Campsis Catalpa Szivarfa cccxxxiv

335 1. A levelek ± tagolatlanok, a fonákon szőrösek C. bignonioides A levelek 3( 5) karéjúak, a fonákon az erek kivételével kopaszak C. ovata Catalpa bignonioides Szívlevelű szivarfa méteres, laza koronájú fa. Nagy levelei szív alakúak vagy kihegyezett tojásdadok, általában ép szélűek, ritkán 1 2 kisebb, sekély oldalkaréjjal. Fehér virágai június júliusban nagy, sokvirágú, felálló bugákban nyílnak. Termése cm hosszú és kb. 8 mm átmérőjű, vékony falú tok. Hazája az USA déli része. A városi levegőt a közepesnél valamivel jobban tűrő mezofiton, amit néha utcafásítási célra is ültetnek. Hátránya, hogy az ágai széltörésre hajlamosak. Fény- és melegigényes. Nana Lapos gömbkoronát nevel, virágot nem hoz. Magas törzsre oltva szűk utcák fásítására használják. Paulownia és Catalpa habitusok Catalpa ovata (C. kaempferi) Karéjoslevelű szivarfa 8 10 méteres, széles koronájú fa. Levelei sekélyen három-(öt) karéjúak. Virágai kisebbek, mint az előző fajé, színük sárgásfehér, június júliusban nyílnak. Termése elég vékony és rövid (20 30 cm-es), kissé görbült. Hazája Kína. Igényei a C.bignonioideséhezhasonlóak, de nem ad olyan intenzív virágdíszt, ezért ritkábban, elsősorban parkfának ültetik. A Catalpa nemzetség szaporítása: Magvetés tavasszal, hidegágyba. Csemetéi 1 2 éves korukig fagyérzékenyek. A fajtákat tavasszal koronába vagy télen üvegházban gyökérnyakba oltják. Az oltáshoz kétéves részt használnak, mert az egyéves vesszők túl puhák. cccxxxv

336 Paulownia, Catalpa, Campsis és Phyllostachys levéltípusok Campsis Trombitafolyondár cccxxxvi

337 1. A csészecimpák háromszögletűek, rövidek C. radicans A csészecimpák lándzsásak, hosszúak C. tagliabuana Campsis radicans (Tecoma r.) Amerikai trombitafolyondár Léggyökereivel 8 10 méter magasra is felkúszó, erőteljes növekedésű cserje. Levelei átellenes állásúak, páratlanul szárnyaltan összetettek. Sötét téglapiros virágai a hajtásvégeken laza, fürtszerű virágzatban júniustól szeptemberig nyílnak. Hazája az USA délkeleti része. Edzettsége, dús nyári virágzása miatt nálunk is igen kedvelt. Fény- és melegigényes mezofiton, idősebb korban, ha jól begyökeresedett, a szárazságot is tűri. Campsis tagliabuana Olasz trombitafolyondár (C. grandiflora C. radicans) A C. radicansnálgyengébb növésű. Virágai feltűnően nagyok, tág tölcsérűek, élénk narancsos téglavörös színűek. Mme Galen Nyugat-Európában a legelterjedtebb, látványos díszt adó fajta. Virága kívül narancs színű, belül kissé világosabb, sötétebb erezettel. Nyílása 2 3 héttel később kezdődik (és fejeződik be) a C.radicanshozképest. Galen Select Virágdísze az előző fajtáéhoz hasonló, de korábbi nyílású és edzettebb. Magyar fajta. A Campsis nemzetség szaporítása: Magvetés ősszel, hidegágyba; gyökérdugványozás hidegágyba, zölddugványozás Asteraceae Fészkesek 1. Örökzöld. A virágzatok egyesével állnak Santolina Lombhullató. A virágzatok kis bugában csoportosulnak Artemisia Santolina Cipruska A mediterráneumból származó, illatos, örökzöld félcserjék, apró, tollszerűen szeldelt levelekkel. Mintegy félméteres, gömbölyded, párnaszerű bokorrá nőnek. Csak kögvirágokból álló, gombszerű virágzatuk július augusztusban nyílik. 1. A levél ezüstszürke S. chamaecyparissus A levél zöld A virág fehér S. pinnata A virág világossárga S. rosmarinifolia Santolina chamaecyparissus Szürke cipruska Hajtásai és levelei szürkén molyhosak, virágai sötétsárgák. A nemzetségen belül a legedzettebb. cccxxxvii

338 Santolina pinnata Tollas cipruska Zöld és kopasz levelű, fehér virágú. Santolina rosmarinifolia (S. virens) Zöld cipruska Az előzőhöz hasonló megjelenésű, de világossárga virágú. Mindhárom faj fényigényes és melegkedvelő. Védett fekvést, laza talajt kívánnak, a szárazságot jól tűrik. Szigorú teleken hajtásaik visszafagyhatnak, de tőből ismét kihajtanak. Nyirkos, hűvös fekvésbe nem valók, mert ott fokozottan fagyérzékenyek, különösen a S. pinnata és a S.rosmarinifolia. Alkalmasak sziklakertbe, kőedényekbe vagy megfelelő ökológiában talajtakarónak. Előnyük, hogy gyorsan nőnek: egy év alatt elérik végleges méreteiket. Legalább kétévenként vissza kell azonban őket metszeni, különben felkopaszodnak, kiritkulnak. A Santolina nemzetség szaporítása: Zölddugványozás az év bármely szakában Artemisia Üröm Artemisia alba Sziklai üröm Mintegy félméteres, legyökeresedő szárú félcserje, keskeny cimpákra osztott, szürkészöld levelekkel. Fő díszét finom lombozata adja; a nyár végén, végálló fürtökben nyíló apró, sárgásfehér virágai inkább csak érdekesek, mint szépek. Hazája Dél-Európa, Észak-Afrika. Nálunk száraz, sziklafüves, kőtörmelékes lejtőkön a subsp. saxatilis alfaja fordul elő vadon. Kiváló szárazságtűrő, fény- és melegkedvelő. Sziklakertbe, laza talajon évelőágyba, esetleg száraz, napos területen talajtakarónak alkalmas. Az évelő dísznövényekhez hasonlóan minden tavasszal vissza kell vágni, különben felkopaszodik. Szaporítása: Fásdugványozás, zölddugványozás Monocotyledonopsida Egyszikűek osztálya Agavaceae Agávéfélék Yucca Pálmaliliom Törzs nélküli vagy alacsony törzses, levélüstökös örökzöld cserjék. Bókoló, csontfehér vagy zöldesfehér virágaik a nyár második felében, 1 1,5 méteres, sudár bugavirágzatban nyílnak. A nálunk szabadban is áttelelő fajok az USA déli részéről (a nemzetség északi áreahatáráról) származnak. 1. A levelek szélén vékony rostok vannak Y. filantentosa A levelek szélén elálló rostok nincsenek Y. recurvifolia 1. TÖRZS NÉLKÜLI FAJOK A csoport képviselői vastag rizómákkal terjedő tövűek. Levelük széléről fonalas rostok válnak le. Többnyire évelő dísznövényként termesztik és alkalmazzák őket. Yucca filamentosa Kerti pálmaliliom Nálunk a legelterjedtebb Yucca faj. Levelei mereven felállnak. Hasonló megjelenésű, de valamivel puhább, visszahajló levelű a Y. flaccida puhalevelű pálmaliliom. A gyűjteményes kertekben számos, főképp keskeny levelű Yucca faj található még. Igen mutatósak, de kevés sarjat hoznak. cccxxxviii

339 cccxxxix

340 Yucca filamentosa cccxl

341 cccxli

342 Yucca recurvifolia 2. ALACSONY TÖRZSET NEVELŐ FAJOK Yucca recurvifolia Törzses pálmaliliom A nálunk ültetett Yucca fajok közül ez a legszebb, de egyben a legkényesebb. 1 1,5 méteres törzset nevelő cserje. A levelek szélén nincsenek leváló rostok. A szárazságot kevésbé tűri, és kemény teleken néha visszafagy. Főleg a Dél-Dunántúlon (Pécs, Mohács, Baja környékén) terjedt el. A pálmaliliomok napos, meleg helyet, jó vízáteresztő, laza talajt kívánnak. Homokon jól fejlődnek. A szárazságot kiválóan tűrik, a téli fölös vízre ellenben érzékenyek. Elsősorban házikertbe vagy sziklakertbe valók. Szabályos termetükkel, könnyed virágzatukkal jól mutatnak kőlapos utak, kőlépcsők, támfalak közelében. Közparkban kevésbé kedvelik őket, mert könnyen begyomosodnak és gyomlálásuk szúrós levelük miatt körülményes. A Yucca nemzetség szaporítása: Kora őszi tőosztással, a rizómák vagy a törzs feldarabolásával történik. Yucca recurvifolia Yucca filamentosa Poaceae Pázsitfűfélék Phyllostachys Botnád Phyllostachys viridiglaucescens Dereslevelű botnád 3 6 méter magas, tarackoló tövű, fásodó szárú bambuszféle. Szívós ágai fénylő sárgák vagy olajzöldek cm-es, keskeny lándzsás levelei árnyékban zölden telelnek át. Hazája Kína. Karakteres kelet-ázsiai növény. Nyirkos talajt, párás, kiegyenlített klímát kíván, ezért Magyarországon elsősorban a Balaton környékén és a Nyugat-Dunántúlon találkozunk vele. Félárnyékba, párás helyen pedig napra is ültethetjük. Megfelelő fekvésben nagy foltokat képes beborítani. Hazánkban gyakran visszafagy, évente virágzik, ezt követően elpusztul. Szaporítása: Tőosztás. Fontos, hogy a szétosztott egyedek mindegyikén hagyjunk legalább egy darab lombos szívóhajtást. Ha ugyanis megfosztjuk a leveleitől (pl. úgy, hogy a tőosztás után erősen visszavágjuk), a növény nagyon visszaesik a fejlődésben és csak lassan regenerálódik. Megjegyzés: A télálló bambuszok, amelyek a kelet-ázsiai, soknemzetiségű alcsalád északra szorult (és egyre törpébb termetű) képviselői, Nyugat-Európában nagy népszerűségnek örvendenek; elképzelhető, hogy a közeljövőben nálunk is divatossá válnak. cccxlii

343 III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Telepítés (ültetés) Lomblevelű, lombhullató fák és cserjék telepítése Szabadgyökerűek cm-es körméretnél vastagabb törzsű fát és 3 évesnél idősebb cserjét szabad gyökérrel már ne ültessünk A telepítés időpontja A lombhullatókat a nyugalmi időszakban lombhullás és lombfakadás között, fagymentes időben, és ha a talaj sincs átfagyva, elvileg bármikor telepíthetjük. Az ültetés két fő időszaka azonban ősszel (október végén novemberben) és kora tavasszal (február végén márciusban) van, a gyümölcsfákéhoz hasonlóan. Az őszi ültetés a jobb megeredés szempontjából előnyösebb. Ilyenkor a növény gyökerein ejtett sebek télig még gyógyulni kezdenek, és mivel a gyökérképződés a fagymentes talajzónában télen sem áll le teljesen, tavaszig a begyökeresedés is megindul. Tavaszi ültetés esetén a növénynek a kihajtásig kevesebb ideje van a begyökeresedésre és a gyökerein ejtett sebek beforradására. Az ilyenkor megmozgatott talaj könnyebben szárad, a megeredés többszöri bőséges beöntözés nélkül bizonytalan. Ez munkatöbblettel is jár, ezért tavasszal csak akkor ültessünk, ha erre ősszel nem volt mód. A telepítés időpontjával kapcsolatban elmondottak a díszfák, díszcserjék többségére érvényesek. A gyümölcsfákhoz hasonlóan azonban közöttük is akadnak olyan fajok, amelyek számára jobb a tavaszi, mint az őszi telepítés. Déli származású vagy húsos gyökérzetű növények ezek, amelyek a gyors begyökeresedéshez magasabb talajhőmérsékletet igényelnek, és őszi telepítés esetén a talajban a begyökeresedés folyamatának elhúzódása ősszel visszavetheti fejlődésüket. Ilyenek az alábbi fajok: - Broussonetia papyrifera, - Euodia fajok, - Carya fajok, - Magnolia fajok, - Catalpa fajok, - Paulownia tomentosa, - Celtis fajok, - Tilia tomentosa. Ha mód van rá, a fenti fajokat akkor telepítsük, amikor rügyeik pattanni kezdenek. Ebben az állapotban a növény élő hőmérőként saját maga jelzi, hogy a hőmérséklet elérte az aktiváláshoz szükséges határértéket. A konténeres növények a fagyos napok kivételével bármikor telepíthetők Az ültetőgödör előkészítése Az ültetőgödör mérete: fák számára: méter, suhángok és bokorfák számára: 0,8 0,8 0,8 méter, cserjék számára: 0,6 0,6 0,6 méter vagy 0,4 0,4 0,4 méter. A gödör kiásásának és előkészítésének a menete termett talajon az alábbi: cccxliii

344 III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása A kiásás során tegyük külön a humuszban gazdag feltalajt és a humusz- és tápanyagszegény altalajt. Később, a betemetés során a feltalaj kerül majd alulra a gyökerekhez. Alaptrágyázásként ezt a talajt még érett istállótrágyával vagy komposzttal keverjük össze. Egy 0,6 0,6 0,6 m-es gödörbe kb. 1 vödör istállótrágyát vagy komposztot tegyünk. A friss trágya nem megfelelő, mert az erjedésben lévő, gyorsan bomló szerves anyag a gyökerek rothadását okozhatja. A gödröket az ültetés előtt lehetőleg 3 4 héttel ássuk meg, így a trágya a talajjal tökéletesen keveredik, összeérik. Az elkészített gödröket utána temessük vissza, hogy ülepedjen. Ültetéskor csak annyira ássuk ki újra, hogy a növény gyökérzete beleférjen. Városi utcán és parkban többnyire nincs feltalaj, illetve altalaj, mivel a terület bolygatott, gyakran építkezések visszahagyott törmelékével töltötték fel. Itt a kiásott gödröket teljes mértékben idehozott termőtalajjal töltsük meg, amit a fentiek szerint komposzttal vagy egyéb trágyával gazdagítsunk. Sűrűn telepített cserjefoltnál a folt egész tükrét kiemeljük, majd termőföldet terítünk bele. Megjegyzés: A kellő méretű és jól előkészített ültetőgödör jó kezdeti növekedést biztosít az elkövetkező 1 2 esztendőre, így tulajdonképpen a nyári fenntartás munkáit csökkenti. A gödörásáson ezért amit a téli holtszezonban tudunk elvégezni soha ne akarjunk spórolni A növények visszametszése Először a gyökereket éles ollóval visszametszve eltávolítjuk a sebzett, roncsolt részeket. A gyökérvisszavágás ne legyen mechanikus előfordul, hogy a gyökérsebek egy része már a vermelőben beforrt, sőt, bennük az elágazások kezdeményei is kialakultak. Ezt a gyökérvégek bunkószerű megvastagodása jelzi. Az ilyen gyökereket ne kurtítsuk meg, hiszen ezzel a növényt 2 3 hetes előnytől fosztanánk meg a begyökeresedés folyamán. A következő művelet a pépezés: a gyökereket híg sárba mártjuk. Ajánlatos a pépet komposzt vagy érett trágya és agyagos föld 1:1 arányú keverékéből készíteni. A pép megakadályozza a kiszáradást a telepítés folyamán. Az átültetés során a növény elveszti gyökereinek egy részét. A további normális fejlődés érdekében ezért metszéssel kell egyensúlyba hozni a föld feletti és a föld alatti részek arányát. Optimális időpontja a fagytűrő növények esetében közvetlenül az ültetés előtt van, amikor a fát vagy cserjét kézben tartva jól látható az ágrendszer, annak esetleges hibái, a rügyek állása, és a visszametszés kényelmesen állva elvégezhető. Ezek után a megmaradt rügyek időben felkészülhetnek a kihajtásra, és az ültetés után a növényekhez jó darabig nem kell nyúlni. Díszfák esetében kiválasztjuk a leendő korona sudarát képező vezérvesszőt, és 3 4, esetleg 5 oldalvesszőt. A többit eltávolítjuk. A meghagyott vesszőket hosszúságuk felére-harmadára visszametsszük úgy, hogy az uralkodó helyzetben lévő sudárhoz képest egy képzelt kúppalást mentén helyezkedjenek el. A visszavágás mértéke a növekedés erélyétől függ: erős növekedésű fajokat gyengébben, a gyengébb növekedésűeket erősebben kell visszametszeni (kevesebb meghagyott rüggyel terhelni). Minél erőteljesebb a visszametszés, annál bujább, erőteljesebb lesz a hajtásfejlődés, ezzel tulajdonképpen a fácska jövendő vázágrendszerét készítjük elő. Az oldalvesszőket kifelé álló rügyre metsszük, a vezérvesszőt pedig olyan állású rügyre, hogy a belőle fejlődő hajtás növekedési iránya ellensúlyozza a sudár esetleges várható elferdülését, görbületeit. A páros rügyállású fajok (Acer, Fraxinus) visszavágott sudarának egyik rügyét kivakítjuk, hogy elejét vegyük a villás elágazódás kialakulásának. A felsorolt általános szempontokat később a koronaalakító metszés során is vegyük figyelembe. Ne metsszük vissza az erős csúcsrügyű Aesculus sudarát, mivel visszavágás nélkül csak a csúcsrügyből, visszavágás esetén viszont a legfelső 2 4 rügyből hoz új hajtást villás elágazással. Ilyen esetben a koronavesszőket ritkítjuk. A fagyérzékeny növények (pl. Albizia, Buddleja, rózsahibridek) föld feletti részét ősszel ne metsszük, csak tavasszal, rügyfakadás után, amikor már jól látható az esetleges elfagyás. A bokor- vagy koronaformát a megmaradt, élő részekből alakítjuk ki. A díszcserjék erősebb visszametszést igényelnek. Először is tőből eltávolítjuk a beteg vagy sérült ágrészeket. A meghagyott vesszőket a talaj felett cm-re vágjuk vissza egészséges, jól fejlett rügyekre. Az ezekből fejlődő erőteljes hajtások a későbbiekben a bokor szilárd vázátalkotják. Míg a fáknál a metszlapot a rügy felett kb. 1,5 cm-rel készítjük és úgy, hogy a rüggyel ellentétes irányban lejtsen, cserjéknél ez kevésbé fontos, mivel rügyeik mindenképpen sűrűn állnak Az ültetés cccxliv

345 III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása A kisebb méretű lombhullató díszfák, díszcserjék többsége szabad (csupasz) gyökérrel is nagy biztonsággal átültethető. Miután az ilyen növények a legolcsóbbak, a kertépítésben (ha csak szervezési gondok nem indokolják az ellenkezőjét) lehetőleg ilyen anyag felhasználására kell törekedni. Olyan mélyre ültessünk, amilyen mélyen a növény eredeti helyén a talajban volt. Sekélyebb telepítésnél a gyökerek kiszáradhatnak, a túl mélyre ültetés esetén a gyökerek befulladása miatt a növény satnyán fejlődik. Kivételt képeznek a gyökérnyakba szemzett oltványok. Ezeket ajánlatos úgy telepíteni, hogy az oltás helye 5 10 cm-rel a talaj felszíne alá kerüljön. Így sok esetben a nemes rész legyökeresedve az alanyt mintegy megfojtja maga alatt, ezzel megakadályozzuk a vadhajtások előtörését. A gyökerek a talajban természetes helyzetben, egyenletesen elosztva helyezkedjenek el. Jó, ha az ültetést ketten végzik: az egyik tartja a növényt, a másik a földet húzza a gyökerekre, majd rétegenként óvatosan megtapossa. A gyökerek egyenletes eloszlását a növény óvatos rázogatásával is elősegíthetjük. Ültetéskor (ősszel is!) a gyökereket még a gödör betemetése előtt 1 2 vödör vízzel beiszapoljuk, majd a gödröt a maradék földdel betemetjük. Ősszel a töveket lazán felkupacoljuk, ezzel is védve őket a téli hideg ellen. Tavasszal azután a kupacokat kibontva a tő körül tányérszerűen képezzük ki a talajt. Ilyenkor nem árt még egyszer alaposan beöntözni a növényt. Tavaszi telepítés esetén felkupacolás helyett tányérozzuk a töveket. A fák ültetésének fontos mozzanata a karózás. A karó a fa törzsénél kissé magasabb legyen, és még a gödör betemetése előtt helyezzük el a gyökerek között a növény szél felőli oldalán (az uralkodó szélirányt tekintve). Az ültetés után laza 8-as kötéssel rögzítsük Földlabdások A lombhullató fák, cserjék közül feltétlenül földlabdával kell telepíteni az Alnus, a Betula, a Carpinus, a Fagus, a Juglans, a Magnolia, a Paeonia, a Paulownia és Quercus nemzetségek képviselőit, továbbá a Corylus colurnát és az Acer palmatumot. A felsoroltak többsége erdőt alkotó fafaj: a földlabdával a gyökerek gombaflóráját (mikorrhiza) visszük át és őrizzük meg. A Magnolia, a Juglans, a Paeonia, a Paulownia és a Carya fajoknál a földlabda a kényes húsos gyökerek védelme miatt szükséges. A felsoroltakon túlmenően néhány faiskola csaknem minden díszfát földlabdával forgalmaz a biztonságos megeredés érdekében. A telepítés során elsőrendű fontosságú, hogy a földlabda épen maradjon. Az ültetés előtt a kiásott gödröt annyira temessük vissza, hogy a belé helyezett földlabdás növény gyökérnyaka a talajszintbe vagy (számítva némi süppedéssel) 2 3 cm-rel a talajfelszín fölé kerüljön. Ha a földlabdát (szabályosan) a talajban elbomló jutazsákba vagy hálóba csomagolták, a csomagolóanyaggal együtt helyezzük a gödörbe. Ezután a lebontott takaróanyagot vízszintesen terítsük szét, és a gyökerekkel együtt temessük be. Előtte a földlabdából esetleg kilógó gyökereket éles ollóval vágjuk vissza. Ha a földlabdát (helytelenül) valamilyen el nem bomló anyagba (fólia, műanyag rafia stb.) burkolták, ezt értelemszerűen ki kell venni betemetés előtt a gödörből, mivel a későbbiekben akadályozná a gyökérfejlődést. A földlabdával telepített bokorfa, parkfa vagy sorfa méretű fákat, cserjéket az ültetés után általában nem vágjuk vissza. Az így telepített fajok kb cm-es törzskörméretig ezt nem igénylik. Kivételt képeznek a földlabdás továbbnevelt (túlkoros) fák, melyek koronaméretét, a csupasz gyökerű fákhoz hasonlóan, ültetés után csökkenteni kell a gyökérzettel arányosan vagy a vesszők visszavágásával vagy koronaritkítással Konténeresek A földlabdás telepítésnél felsorolt fajokat kb. bokorfa méretig a faiskolák néha konténerben nevelik. Feltétlenül konténerben kell nevelni ezeken kívül a gyéren elágazó vagy az átültetésre érzékeny gyökerű cserjefajokat: Caryopteris, Cytisus, Heliauthemum, Hypericum stb. A felsoroltakon túl bizonyos mennyiséget általában a többi cserjéből is konténerben állítanak elő, a telepítés és az értékesítés időszakának meghosszabbítása végett. Sorfát ilyen formában csak keveset nevelnek, mivel egy idő után a konténer visszafogja a növekedést, és nehéz megakadályozni a gyökérzet körbefordulását. Ez utóbbiaknál gyakoribb, hogy a csupasz gyökérrel kiásott növényeket konténerbe teszik és földlabdásként nevelik tovább. cccxlv

346 III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Konténerből elvileg a túl fagyos téli időszak kivételével bármikor telepíthetünk. Az eredés és az ápolás szempontjából azonban ekkor is az őszi és a tavaszi ültetési időszak a legelőnyösebb. A telepítés menete az alábbi: Az ültetőgödröt annyira temessük vissza, hogy a gyökérlabda magassága + 10 cm maradjon üresen. A gyökérlabdáról szedjük le a konténert, majd a körbefordult gyökereket bontsuk szét és sugarasan húzzuk el a gödör alján. Ezt a műveletet többnyire elmulasztják, pedig két okból is fontos: a gyökereket így a talajba kényszerítjük, elejét véve annak, hogy a laza és tápdús termesztőközegben maradva egy gyors nyári kiszáradás, télen pedig élettani kiszáradás vagy fagyás áldozatává váljanak, a körkörösséget megszüntetve lehetővé tesszük a stabil pányvázógyökérzet kialakulását. Ha a gyökerek túl hosszúak, vágjuk rövidebbre vissza. A gödröt a szokásos módon temessük be, a gödör teljes betemetése előtt pedig öntözzük be a növényt. Városi parkban talajcsere után a konténeres cserjéket gyakran kapával ültetik. Hatékony és gyors módszer ez, de a gyökérlabda szakszerű elhelyezésére itt is ügyelni kell. A konténeres lombhullató fák, cserjék a telepítés után nem igényelnek visszavágást, miután gyökerük teljes egészében megmarad. Ennek ellenére a cserjéket a csupasz gyökérrel telepítettekhez hasonlóan ajánlatos a talajfelszín felett cm-re visszametszeni. Ez kizárólag a növény bokrosodását szolgálja. Elhagyandó a visszavágás, ha a cserjefoltnak (pl. Berberis thunbergiibőllakótelepi parkban) forgalomterelő funkciót szánunk, és azt akarjuk, hogy ennek kezdettől fogva eleget tegyen Lomblevelű örökzöldek telepítése A lomblevelű örökzöldeket a faiskolák régebben földlabdával, ma szinte kivétel nélkül konténerben hozzák forgalomba. Így szakszerűen kezelve fagymentes időben elvileg az év minden szakában átültethetők, de az ültetés optimális időpontja a kora ősz: szeptember második fele. Ilyenkor a növekedés már leállt, a levegő lehűlt, többnyire csapadék is van, a talaj viszont még elég meleg ahhoz, hogy télig a begyökeresedés beinduljon és az esetleges gyökérsebek beforrjanak. Az ültetés menete azonos a lombhullató cserjékével. A lomblevelű örökzöldeket ültetés után nem vágjuk vissza, és később sem igényelnek alakító metszést, legfeljebb a sérült vagy beteg ágrészeket távolítjuk el Fenyők telepítése A fenyőket földlabdával vagy konténerben hozzák forgalomba. Konténerből elvileg bármikor ültethetők, földlabdásan ősszel vagy tavasszal. Az ültetés legmegfelelőbb időpontja azonban tavasszal van, közvetlenül a hajtásnövekedés megindulása előtt (március vége április eleje). Különösen fontos ez a melegigényes fajoknál: Pinus nigra, Picea omorika, Cedrus fajok stb. A Cupressus fajokat még később telepítjük: április második felében, amikor a téli vízvesztéses időszak után ismét megszívták magukat, lombozatuk kisimult és visszanyerték üde, nyári színüket. Az ültetés menete megegyezik a földlabdával vagy konténerben elültetett lomblevelű fák, cserjék ültetésmenetével. Telepítés után a fenyőket sem vágjuk vissza (nem is kedvelik), és a későbbiekben se metsszük különösebben. Ha azonban módunk van rá, a telepítést követő 1 2 évben védjük árnyékolóval a túl erős napsugárzástól, a széltől és rendszeresen öntözzük. Megjegyzés: A téli telepítés mind a tű-, mind a lomblevelű örökzöldek számára kedvezőtlen. Ilyenkor a talaj hideg, a növény nem tud begyökeresedni, és nem is annyira a téli fagy, mint az élettani szárazság tehet igen nagy kárt bennük. Üzemszervezési okokból mégis előfordul, hogy télen kell telepíteni. Ilyenkor ügyeljünk az élettani szárazság elkerülésére: szalmával, lombbal vagy tőzeggel takarjuk a talajt, hogy át ne fagyhasson Díszfák, díszcserjék szállítása és vermelése a telepítésig Az ültetésre kerülő fákat, cserjéket díszfaiskolában vagy kertészeti árudában vásároljuk meg. A szállítás során a gyökereket az örökzöldeknél pedig a lombot is óvni kell a kiszáradástól. A csupasz gyökerek közé nedves szalmát tömködünk, a gépkocsi platóját pedig ponyvával védjük a széltől. Fagyos időben ( 2 C alatt) csupasz cccxlvi

347 III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása gyökerű növényt ne szállítsunk. Földlabdás vagy konténeres növények 8 10 C hidegig még biztonsággal szállíthatók. A fákat és cserjéket megérkezés után azonnal bontsuk ki, vizsgáljuk meg, hogy nem érte-e károsodás, majd ültetésig gyorsan vermeljük el. A vermelőben a növényeket soronként döntve helyezzük el úgy, hogy dél felé nézzen a csúcsuk: így a korona árnyékolja a tövet, ugyanakkor elszalad felette a (télen többnyire északészaknyugati) szél. A vermelés során a gyökereket olyan mélyen temessük be földdel, hogy a gyökérnyak is föld alá kerüljön. A rászórt földet tapossuk meg. A szállítás során a növényeket különböző károsodás érheti: fonnyadás, fagyás, sérülés. Ha a gyökerek vagy a vesszők a szállítás során kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek, vermelés előtt a sérült, roncsolt részeket az egészségesig metsszük vissza. Ha az idő meleg és száraz volt és a csomagolás nem teljesen szakszerű, előfordul, hogy a növények megfonnyadva érkeznek meg. Ezt arról vehetjük észre, hogy a vesszők héja megráncosodott. Ilyenkor a gyökereket kissé visszametszve, a töveket 1 napig áztassuk vízbe, és csak ezután vermeljük el. Szükség esetén ott is öntözzük be. Csak akkor szabad ültetni, ha a vesszők héja kisimult, jelezve, hogy elég vizet vettek fel. Ha a szállítmányt fagy érte, először hűvös helyen, a fagypontnál csak néhány fokkal magasabb hőmérsékleten hagyjuk kiengedni, és miután meggyőződtünk róla, hogy a gyökereket nem érte károsodás, ültessük vagy vermeljük el. Ha ősszel már nem tudunk ültetni, télire ritkásan vermeljük el a növényeket, és a vermelőt lombbal vagy szalmával takarjuk, hogy át ne fagyjon. A földlabdás vagy konténeres növényeket nem kell vermelni. Tegyük szorosan egymás mellé őket, és takarjuk szalmával vagy lombbal a fagyás elleni védelem céljából. Száraz télen, hosszú tárolás során előfordul, hogy a földlabda vagy a konténer földje kiszárad. Rendszeresen figyeljük ezért, és ha szükséges, alaposan áztassuk be Metszés A gyümölcsfákhoz és a szőlőhöz hasonlóan a díszfák, díszcserjék metszésére is a tél vége a legmegfelelőbb időpont. Ilyenkor már láthatók és szükség szerint metszéssel korrigálhatók az esetleges téli károk, és attól sem kell tartani, hogy a visszavágott ág vagy vesszőrész a kihajtásig tovább károsodik: visszafagy vagy visszaszárad. Lényeges különbség viszont a haszonnövényekhez képest, hogy a díszfáktól, díszcserjéktől nem várunk egyenletes és jó minőségű terméshozamot. Egyetlen fontos elvárás, hogy legyenek életerősek, egészségesek: fejlesszék ki tökéletesen természetes formájukat, lombozatukat, virág- vagy terméspompájukat. A fentiekből következik, hogy a díszfák, díszcserjék a szőlőnél, gyümölcsnél lényegesen ritkább és enyhébb metszést igényelnek. Általában alapelv, hogy minél nagyobbra nő és tovább él az adott faj, annál kevesebbet metsszük, és viszont. A két nagy (és néha mesterséges) növénycsoport közül ezért a díszfák csak némi alakítást, a díszcserjék viszont periodikus ifjítást igényelnek Díszfák metszése A fák alapvető jellemzője, hogy egy tengellyel folyamatosan nőnek felfelé, egészen életük végéig. A díszfákat ezért lehetőleg keveset és csak a legszükségesebb esetben metsszük. Igyekezzünk követni a fa természetes növekedési jellegét, s inkább csak az esetleges hibákat, rendellenességeket korrigáljuk. A díszfák koronáját a faj biológiai adottságainak megfelelően különböző magasságban alakíthatjuk ki, így nevelhetünk tövétől ágas parkfát, alacsony vagy magas törzsű sorfát. A legtöbb fafaj jobban szereti, ha kezdetben tövétől ágasan fejlődhet: így nagyobb lombtömeg táplálja, ami egyben védi is a törzset a tűző nap hevétől. Némely faj igen érzékeny a törzse idő előtti lekopaszítására: fejlődése csaknem teljesen leáll és 3 4 év is eltelik, mire ismét normálisan megindul. Ilyen pl. a Betula, a Carpinus, a Corylus colurna, a Fagus, a Quercus. Később azután a törzsük természetes úton is feltisztul: a legerősebb oldalágaik 2 3 méter magasságban fejlődnek és árnyékukkal fokozatosan elsorvasztják a lentebb lévőket. (Ez utóbbiakat, mihelyt legyengülésüket, száradásukat észleljük, tőből távolítsuk el!) Ha viszont azt szeretnénk, hogy valamely díszfánk idős korára is tövétől ágas maradjon, a felső ágak ésszerű ritkításával elérhetjük, hogy az alsók elegendő fényhez jutva megerősödhessenek. Így idővel igen szép és a gyerekek által különösen kedvelt mászófát nevelhetünk. Nem javasolt az oszlop alakú fák törzsének feltisztogatása: az 1 2 méter magasról induló felstuccolt oszlopkorona igen szomorú vagy nevetséges látványt nyújt. Ha a növény a kívánt magasságban nem ágazik el, a vezérvessző visszavágásával elágazódásra késztetjük. cccxlvii

348 III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Mindig a visszavágás helyéhez legközelebb eső 4 5 rügy fog kihajtani. Ezekből a nyár folyamán vagy a következő tavasszal kiválasztjuk a nekünk megfelelőket, a többit pedig eltávolítjuk vagy egy (esetleg két) évig törzserősítőnek visszavágjuk. Koronaalakítás az első években Ügyeljünk arra, hogy a kis fának csak egy sudara legyen. A két- vagy többsudarú fa a szélnek kevésbé ellenálló, a villás elágazásnál könnyen széthasad. Ezért a csúcs körüli rügyekből nőtt, mereven felálló vesszők közül csak egyet, a legmegfelelőbbet hagyjuk meg, a többit tőből távolítsuk el. Az oldalágakat emeletenként vagy a törzsön elszórtan nevelhetjük ki. A legtöbb esetben a legalsó emeleten 3, esetleg 4 ágat, a felsőbb emeleteken 2 3 ágat hagyjunk. Az emeletek közötti távolság erős növekedésű fajoknál cm, gyengébb növekedésűeknél cm legyen. Szórt elhelyezkedésű ágrendszerben az ágak egy képzelt spirálvonal mentén egymás felett cm-re álljanak. A vezérvesszőt ott vágjuk vissza, ahol a következő ágcsoportot kívánjuk kiképezni. Megfelelő állású rügyre metsszük, hogy a fa sudara egyenes legyen. A sudár uralkodó szerepét az oldalágak végén fejlődött vesszők egyharmaddal-egynegyeddel történő visszavágásával érjük el. Az egyes oldalágak végei (az oldalvezérek) viszont az ág többi részével szemben legyenek uralkodó helyzetben. Egyes fajok növekedési jellegének jobban megfelel és díszítő értéküket is növeli, ha többtörzses fácskát nevelünk belőle. Ilyen a júdásfa (Cercis), a legtöbb díszalma (Malus), némely berkenye (Sorbus) stb. Ezek legtöbbször már eleve tőben elágaznak, vagy ha nem, alacsonyabb visszavágással elágazásra késztethetők. Ha azonban a faiskolából idősebb, egy törzsre nevelt, koronás fát kapunk, a törzs visszavágásával ne kísérletezzünk, mert a sarjadás bizonytalan. A fiatal fa koronája a legtöbb esetben 4 5 év alatt kialakul. A fenntartó metszés a későbbiekben minimális legyen: csak a beteg, elhalt, befelé növő vagy egymást túlzottan beárnyékoló részeket távolítsuk el. Ha vastagabb ágat vágunk le, amelynek helyét a fa abban az évben nem tudja beforrni, a sebfelületet fasebkenőccsel (pl. Vulneron) kenjük be, hogy megakadályozzuk a farontó gombák megtelepedését, a seb visszaszáradását, és elősegítsük a beforradását Díszcserjék metszése A cserjék jellemzője, hogy több tengelyből nőnek (több törzset vagy szárat fejlesztenek). Növekedésük egy bizonyos kor és méret elérése után leáll, ezután az idős szárrészek fokozatosan elhalnak, s szerepüket több, a tőből hajtó új sarj veszi át. Idővel ezek is elvénülnek, és a megifjulás ciklikusan újra és újra ismétlődik. A díszcserjék metszésénél ezt az önifjulási folyamatot segítjük elő, tesszük zökkenőmentessé. Ezáltal azt is elérjük, hogy évről évre dúsan virágozzanak. Egészséges, jó növekedésű, laza ágrendszerű, kellőképpen szellős bokor kialakítására törekedjünk. A bokor besűrűsödött részei a kártevők búvóhelyeivé válnak, és csak elcsúfítják a növényt. A tápanyagszállítás akkor a legkönnyebb, leggyorsabb, ha közvetlenül a tőből kinőtt fiatal részek közvetítésével, lehetőleg minél kevesebb elágazás közbeiktatásával történik. Az elöregedett részek szállítóképessége csökken, minden egyes elágazási csomópont akadályozza a szállítást. Az eddig elmondottak alapján a metszést a következőképpen végezzük el: Először tisztogatunk. Eltávolítjuk a sérült, beteg, elhalófélben lévő, befelé növő vagy egymást beárnyékoló részeket. Ha a bokor elterülő növekedésű, akkor a földre szorított, elfekvő ágait is levágjuk, mivel azok a beárnyékolás következtében idővel úgyis elhalnak. Ezután következik az ifjítás: annyi idős részt távolítunk el, amennyit a bokor károsodás nélkül kibír. Ennél a műveletnél mindig a tőhöz közeli egy-, esetleg kétéves vesszőket, illetve ágakat (vízhajtásokat) hagyjuk meg. Végezetül, ha a bokor már túl sűrű sarjtömeget fejlesztett, végezzük el ezek óvatos ritkítását, és csak a legerőteljesebbeket hagyjuk meg, egyenletes elrendezésben. (A túlzott besűrűsödés biztos jele, ha a sarjak, illetve vízhajtások egy részének a csúcsa elhalt az erős beárnyékolás miatt). A másik véglet, ha a bokor nyilvánvalóan elvénült, felkopaszodott, de nem hozott olyan sarjakat, amelyre visszaifjíthatnánk. Ez esetben az ifjítás több évig elhúzódik. Első lépcsőben mérsékelten visszavágjuk az egész koronát úgy, hogy azért a látható rügyek (egyéves vesszők) mintegy harmada maradjon meg. A visszavágás 1 2 éven belül kikényszeríti a talajhoz közeli alvórügyek kihajtását. Az ezekből fejlődő hajtások megerősödése után következhet az elvénült felső részek teljes eltávolítása. cccxlviii

349 III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Ez az elnyújtott ifjítási procedúra soha nem árt, de természetesen nem mindig szükséges. A legrezisztensebb, edzett tömegcserjék még azt is eltűrik, ha egyszerűen tarra várjuk őket. Ilyenek pl. a fagyal (Ligustrum), a legtöbb lonc (Lonicera), az aranycserje (Forsythia), a gyöngyvessző (Spiraea) fajok, továbbá a japánbirs (Chaenomeles) és az orgona (Syringa). Ezutóbbiból csak a vad alapfajt vagy a saját gyökerű (dugványról szaporított) nemes fajtákat vághatjuk tarra: az oltványoknál ugyanis a vadalany sarjadzását (a bokor elfajzását ) segítenénk elő. Díszcserjék metszése: a) Ha a bokor méreteit is csökkenteni akarjuk, a munkát az általános visszavágással kezdjük. b) Ezután távolítjuk el azokat a részeket, amelyek mindenképpen feleslegesek vagy károsak: a sérült, a beteg, az egymást árnyékoló, valamint a földre szorult ágakat. c) A következő lépés az ifjítás: az elvénült, legyengült növekedésű ágakat lehetőleg a tőhöz közeli fiatal vesszőkig, gallyakig vágjuk vissza. Ha a bokor még ezután is túlságosan sűrű a túlburjánzott sarjaktól, a metszést ezek óvatos és egyenletes ritkításával fejezzük be. Megjegyzés: Ha a túl terebélyesre nőtt bokor méreteit is csökkenteni akarjuk, akkor a munkát általános visszavágással kezdjük, s csak utána végezzük el a ritkítást és ifjítást. Igaz, hogy így több dolgunk lesz, de nem eshetünk abba a hibába, hogy a ritkításkor olyan ágakat is levágunk, amelyekről később az általános visszavágás után kiderülne, hogy szükség lett volna rájuk. Díszcserjéknél a metszés gyakorisága (a már korábban felvázolt törvényszerűségek szerint) a növekedés erélyétől és az élettartamtól függ. A naggyá növő bokrokat, melyek már átmenetet képeznek a fák felé, csak ritkán vagy egyáltalán nem szükséges ifjítani. Ilyen például az Acer tataricum, az A. ginnala, a Malus, a Syringa, sőt részben a Viburnum opulus Roseum is: idővel miniatűr fává (bokorfává) fejlődnek, és metszés nélkül is sokáig élnek. A legtöbb cserje a középkategóriába sorolható, 2 3 méteres magassággal és 3 5 évenkénti önifjulási periódussal Ilyenek a Forsythia fajok, a Lonicera tatarica, a Spiraea vanhouttei, a Deutzia scabra, a nagytermetű Philadelphus fajok, a Kerria japonica vagy a Weigela fajták. A felsoroltakat 3 4 évenként kell feltétlenül ifjítani. Az ennél gyakoribb (kétévenkénti), óvatos ifjítást buja növekedéssel és gazdag virágzással hálálják meg. A félcserjék már a lágy szárú évelő növényekhez képeznek átmenetet: vesszőik őszre csak részben érnek be, és a tél folyamán többé-kevésbé visszaszáradnak vagy visszafagynak. Tavasszal azután a földhöz közeli részekből vagy a föld alatti gyökérnyakból erős, új hajtásokat fejlesztenek. Ilyenek a Buddleja davidii, a Vitex, a Caryopteris, a Lespedeza vagy a Santolina fajok. A felsoroltak jól tűrik a tavaszi alacsony visszavágást; az elszáradt, elfagyott részektől megszabadítva hamar visszanyerik eredeti formájukat és nyárra dúsan virágzanak. A visszavágás gyakorisága itt is fordítottan arányos a növény méretével: a cipruskát (Santolina), sudárzsályát (Perovskia), fehér ürmöt (Artemisia alba), istenfát (A. abrotanum) legjobb minden tavaszon megnyírni: ennek híján hamar felkopaszodik, elvénül, sőt el is pusztul. A nyáriorgonát (Buddleja davidii), barátcserjét (Vitex) viszont ifjíthatjuk minden évben, de 4 5 évenként is. Évenkénti ifjítás esetén szebb lesz a formája, de csak jó talajon, öntözés és kapálás mellett hoz elegendő és dús virágot. Mint már korábban említettük, a metszés ideje általában a tél végén van. Díszcserjéknél azonban, ha módunk van rá, ajánlatos a metszés időpontját a virágzáshoz időzíteni. E tekintetben két nagy csoportot különböztetünk meg Az egyéves vesszők oldalrügyeiből közvetlenül, vagy az azokból fejlődő rövidhajtásokon tavasszal virágzó fajok A csoport legfeltűnőbb képviselői a Forsythia és Chaenomeles fajok, a Prunus triloba Multiplex vagy a Spiraea cinerea, de ide sorolhatók a tavasz egyéb díszcserjéi is: az orgonák (Syringa), jezsámenek cccxlix

350 III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása (Philadelphus) vagy a gyöngyvirágcserjék (Deutzia). A dús virágnyílás feltétele, hogy minél több 1 2 éves vessző legyen a bokron. Metszeni tavasszal, közvetlenül az elvirágzás után a legjobb. Így nem fosztjuk meg magunkat a gazdag virágpompától. Az elnyílás után meghagyott rügyekből fejlődő hajtások biztosítják a következő évi virágzást. A kambiumtevékenység ilyenkor a legaktívabb, s a metszéssel ejtett sebek hamar beforrnak Az évi hajtások végén virágzó fajok A később nyíló díszcserjék tartoznak ide: Buddleja davidii, Hibiscus syriacus, Vitex, Caryopteris, Hypericum fajok stb. Metszeni mindig kora tavasszal kell, a rügyfakadás előtt. A meghagyott rügyekből kevesebb, de erőteljes hajtás fejlődik, ezek dús, nagy virágokkal-virágzatokkal zárnak Idős fák ápolása Mint korábban szó volt róla, a fiatal fák koronaalakítása a telepítés után 4 5 éven belül általában befejeződik. Ezután a fa hosszú időn át nem, vagy csak minimális beavatkozást igényel, a legnyilvánvalóbb koronahibák kiküszöbölése végett. Újabb, intenzívebb ápolásra van szükség életének késői, öregedő szakaszában, részben egészségi állapota helyreállítása (így élettartama meghosszabbítása) érdekében, részben pedig a nyilvánvaló balesetveszély elhárítására. A leggyakrabban előforduló műveletek a következők Az ágak levágása Viharkár, visszaifjítás vagy egyéb ok miatt szükség van a vékonyabb-vastagabb ágak levágására. Mielőtt az ág levágásának munkaműveleteit ismertetnénk, ismerkedjünk meg a sebgyógyulás folyamatával! Az egy-két éves hajtások, vesszők levágásakor az internódium hamar beszárad. További károsodás általában nem következik be, legfeljebb még a seb alatti második internódium egy részének visszaszáradásával kell számolni. Kisebb szövetroncsolások még idős fák esetében is az előbbiekhez hasonlóan hegednek be. Egészen más a helyzet a nagyobb (5 cm átmérő feletti) sebfelületek gyógyulásakor. A fákon a sebhormonok hatására a vágási vagy törési felületek közelében lévő szövetekben sebzáró és védekezőanyagok raktározódnak, amelyek a gombafertőzést igyekeznek megakadályozni. A csonthéjasok erős mézgaképződéssel reagálnak a sebzésekre, ezzel vonják be a sebfelületet. Ugyanez a helyzet a fenyőknél is, ahol erre a célra a gyanta szolgál. A védekezéssel egy időben indul meg a kambiumzónában a kalluszképződés. A kallusz később másodlagos parakambiumra és szállítószövet-gyarapító kambiumra tagozódik. A kétféle merisztémából képződő szövetek a szabaddá vált fatestet kívülről befelé haladva fokozatosan növik be. Ideális esetben a sebhely idővel teljesen eltűnik. A hosszú folyamat sikeres befejezését hátrányosan befolyásolják a korhadást okozó gombák, amelyek a sebhelyen táptalajt találnak életvitelükhöz, amihez nélkülözhetetlen a víz, a levegő, a meleg. Az ágak levágásakor ezért az első szempont az ágalapra való metszés, hogy a regenerálódás alapfeltételét ezzel megadjuk. Tarisznyaakasztó csonk hagyása megakadályozza a seb beforradását, elősegíti a korhadást. cccl

351 III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Sebforradás az ágak különböző módon történő levágása után (a c). Leggyorsabban az oválisformájú áramvonalas seb heged be (c), mivel teljes hosszában a tápanyagszállítás útjába esik. A tarisznyaakasztó ágcsonk hagyása megakadályozza a beforradást (d). A visszavágott ág vagy vessző metszlapjának optimális kialakítása (e) Ugyanilyen fontos az is, hogy a metszfelület sima legyen. Ezért a seb szélét éles késsel utánvágjuk. Ezzel elősegítjük, hogy az eső a sima felületen minél hamarabb lecsorogjon, a fatest gyorsan száradjon. Az éles késsel körülvágott sebszéleken gyorsabban képződik a kallusz. A nagyobb ágakat több részletben vágjuk le, hogy ezzel a háncs és a kéreg beszakadását, és nem utolsó sorban a baleset bekövetkezését kizárjuk. Az ágakat kézi, rudas fűrésszel és motoros fűrésszel lehet vágni. A fűrésszel való munka veszélyes, ezért nagyon fontos az idevágó biztonságtechnikai előírások megtartása. A vastag koronaágak töve a levágás során behasadhat (a), ezért az ágat több részletben darabolva vágjuk le (b) cccli

352 III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Vastag oldalágak tövének levágási sorrendje a) tompaszögű, b) hegyesszögű elágazás esetén ccclii

353 III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Kisebb felszíni odvasodások kezelése. A kitisztított sebfelület fertőtlenítése és lezárása mellett a vízelfolyásról is gondoskodni kell cccliii

354 III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Ágak levágására szolgáló szerszámok a) rudas fűrész, b) keresztvágó fűrész, c) rókafarkfűrész, d) motoros fűrész Sebkezelés A gombás fertőzések ellen a sebet több hónapon keresztül a levegőtől és nedvességtől hermetikusan el kell zárni. Erre a célra oltóviaszt, olajfestéket, fasebkátrányt, Vulneront vagy egyéb sebkezelő anyagokat használnak. Ha a sebet lezáró anyag felszakad és/vagy megsérül, a gombás fertőzés megelőzése céljából előnyös a letisztított fatestet xylamonnal kezelni és a fedőréteget ismét megújítani Plombálás, faodvak kezelése Korhadás, sérülés vagy háborús károk következtében az idős fák törzsében üregek keletkeznek, amelyek a fák pusztulását, idő előtti kidőlését okozhatják. Ezek kívülről gyakran nem láthatók. A fatörzs vagy az ág belső állapotára az erdészetben növedékfúróként használt Mattson-féle fúró adhat tájékoztatást. A fúróból kikerülő facsapon nemcsak az évgyűrűk, hanem a fa állapota is láthatóvá válik. Régebben az üregek kitöltésére kizárólag betont használtak. Ma már ezt a megoldást elvetik, mert egyes esetekben, pl. a magasabban elhelyezkedő üregekben a betontömeg a fa stabilitását rontja. Újabban ezért szemcsés, könnyű anyagokkal, pl. fűrészporral és gyantakeverékkel vagy műanyag habbal töltik ki az üreget. Kedvező a tapasztalat a perlit és cement, valamint a salak és cement keverékével is. Fontos, hogy a vízbeszivárgás ellen a könnyűbetonra cementhabarcs-felhordás kerüljön, amely az üreget vízzáróan fedi be. cccliv

355 III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Nagyobb faodvak kitisztítása A plombálás munkaműveletei: 1. Az üregből az összes beteg és korhadt farészt el kell távolítani, ki kell kaparni; 2. Az egészséges fatestet gombaölő szerrel kell fertőtleníteni, pl. rézgálicos oldattal, xylamonnalvagy más gombaölő szerrel; 3. Az üreg belső falát ezután sebkezelő anyaggal itatják át: oltóviasz, fasebkátrány, olajfesték stb.; 4. Az üreget megtöltjük a plombálóanyaggal kb. a fatest széléig; 5. A háncs síkjánál kissé beljebb hajlékony anyaggal kell a nyílást lezárni, hogy a kambium hatására kialakuló hegedési párkányok a plombát minél gyorsabban befedhessék. Az üregben esetleg összegyűlő nedvesség elvesztésére dréncső szolgál. Az üreget lefedő anyag lehet 5 6 cm vastag beton rabicfal is. A plombálás nélküli odúkezelés különösen a nagyméretű üregeknél lehet indokolt. A nyílásokat vaspálcákkal zárjuk el a bemászás ellen, a fa tövénél pedig drénerezéssel biztosítsuk a víz elfolyását ccclv

356 III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Az odvak kezelésének másik megoldása, hogy a szakszerűen kikapart üreget gombaölő és sebkezelő anyaggal kezeljük, de a plombálás elmarad. Ha az üreg nagyméretű, a bemászás ellen a fatestben több helyen elhelyezett vasszállal védekezzünk. A madarak befészkelését az odú nyílására szegezett bádoglappal vagy sűrű szövésű dróthálóval akadályozhatjuk meg. Itt jegyezzük meg, hogy szakmai gyakorlatban az idős fák gondozásának körébe csak a föld feletti részek tartoznak. A föld alatt elhelyezkedő gyökerekről, a talaj tápanyag-, víz- és levegőellátásáról már jóval kevesebb gondoskodás történik, pedig a feltételek javítása nélkül a költséges plombálás bár hálás, népszerű feladat, vajmi keveset ér Idős fák koronaágainak biztosítása leszakadás ellen Öreg fák villás elágazásainál a többtonnás ágak szétszakadására is számítani kell. Ez a helyzet elsősorban akkor áll fenn, ha az elágazási helyeken a fatörzs korhadni kezd. Baleset és anyagi kár megelőzésére az idős fák ágait egymáshoz kell kikötni. Erre a célra régebben 6 8 cm széles vasabroncskötés szolgált. A fa növekedésével az abroncs bevágott a kéregbe és a háncsba, ezáltal a tápanyagok szállításában zavarok keletkeztek. Az abroncs felett a kéreg megvastagodott, alatta pedig fokozatosan elhalt. Súlyos esetben az abroncsozott rész teljesen elgyengült, végül (10 15 év múlva) eltört. Helyette ezért a következő megoldást javasoljuk: Könnyen megindul az odvasodás az ágvillákon, ahol megül a por ésmegreked a víz Odvasodástól meggyengült ágvilla kitisztítása, majd megerősítése az ágakon átvezetett vaspálcával (a); Többszörös elágazás rugalmas rögzítése az ágakra erősített gyűrűkön áthúzott drótkötéllel (b) ccclvi

357 III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Vaspálca végének rögzítési módja a törzs külső oldalán a) menetes pálcavég; b) közvetlenül a fatestre fekvő ovális fémalátét; c) csavaralátét; d) csavaranya Az ágakat egymással szemben átfúrjuk. Két végén csavarmenetes vaspálcát dugunk át a lyukakon, amelyeknek végeit alátéttel és csavaranyával látjuk el, hogy az ágakat összefogja. Az ilyen rögzítést a kéreg 2 3 év alatt benövi Fagyrepedések kezelése Kemény és szeszélyes teleken, derült időben egyes fák törzse hosszában végigrepedhet, a nappali fölmelegedést hirtelen követő erős éjszakai lehűlés miatt. Az ilyen fagyrepedés a többnyire napos oldalon következik be. Különösen hajlamos rá a csertölgy (Quercus cerris), a cseresznyék (Prunus avium) és a nyírfa (Betula pendula). Atél elmúltával sürgős teendő a repedések gyógyítása. Farepedések széleinek kiképzése és összehúzatása Először a repedés széleit simára képezzük, a sebet gombaölő szerrel fertőtlenítjük. Ezután a repedést az ábrán látható módon, szorítócsavarokkal összehúzzuk. Hosszú, nagy repedések esetén 4 5 csavar is szükséges lehet ( cm-enként), s az összehúzás sem mindig tökéletes. Ilyenkor a csavarokat egymáshoz kissé elforgatva helyezzük el, hogy a forradásig a különböző irányú erőkkel szemben is biztosan tartsanak Kerti sövények A sövények a terek szabályos növényi határolását szolgálják. Akkor alakítsunk sövényt, ha hangsúlyozni akarjuk a kert vagy kertrészlet épített jellegét, vagy ha nincsen elég hely a szabadon növő, térhatároló cserjefoltok létesítésére. ccclvii