Munkaerőpiaci tükör 2011

Átírás

1

2 Munkaerőpiaci tükör 2011

3 Munkaerőpiaci tükör Az évkönyvsorozat szerkesztőbizottsága Fazekas Károly igazgató, MTA Közgazdaságtudományi Intézet Frey Mária tudományos főmunkatárs, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Koltay Jenő ny. tudományos főmunkatárs, MTA Közgazdaságtudományi Intézet Köllő János tudományos tanácsadó, MTA Közgazdaságtudományi Intézet Lakatos Judit szakmai főtanácsadó, Központi Statisztikai Hivatal Lázár György tanácsadó, Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat Nagy Gyula egyetemi docens, Budapesti Corvinus Egyetem, Emberi Erőforrások Tanszék Sorozatszerkesztő Fazekas Károly

4 MUNKAERŐPIACI TÜKÖR 2011 KÖZELKÉP: FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI PROGRAMOK HATÁSVIZSGÁLATA SZERKESZTETTE FAZEKAS KÁROLY KÉZDI GÁBOR Mta közgazdaságtudományi intézet országos Foglalkoztatási közalapítvány Budapest, 2011

5 A kiadó címe: MTA Közgazdaságtudományi Intézet 1112 Budapest, Budaörsi út 45. A kiadvány megrendelhető a kiadó címén biblio@econ.core.hu telefon: (06-1) telefax: (06-1) Copyright MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, 2011 Borító fotó Tóth Ridovics Máté, 2011 ISSN X Felelős kiadó: Fazekas Károly Olvasószerkesztő: Patkós Anna Nyomdai előkészítés: font.hu Typográfia: Garamond, Franklin Gothic Nyomdai munkák: Oliton Kft.

6 TARTALOM Előszó... 9 A magyarországi munkapiac ben (Cseres-Gergely Zsombor & Szőke Bálint) A gazdasági környezet és a foglalkoztatottság alakulása Munkakereslet Munkakínálat Munkanélküliség Hivatkozások Közelkép. Foglalkoztatáspolitikai programok hatásvizsgálata Bevezető (Kézdi Gábor) A programok hatásvizsgálatának módszertana (Kézdi Gábor) Az aktív foglalkoztatáspolitikai programok nemzetközi tapasztalatai (Hudomiet Péter & Kézdi Gábor) Kenőanyag a munkapiac fogaskerekei közé? (Cseres-Gergely Zsombor) A magyarországi képzési, bértámogatási és közfoglalkoztatási programok hatásvizsgálata (Csoba Judit & Nagy Zita Éva) A közcélú foglalkoztatás kibővülésének hatása a tartós munkanélküliségre (Köllő János & Scharle Ágota) Egy komplex munkaerőpiaci program megvalósulása és lokális ha - tásai a dél-dunántúli régióban (Kabai Gergely & Németh Nándor) Foglalkoztatáspolitikai programok hatásvizsgálatának tanulságai Magyarországon (Cseres-Gergely Zsombor & Scharle Ágota) Hivatkozások A munkapiac intézményi környezetének alakulása 2010 szeptembere és 2011 szeptembere között (Busch Irén & Cseres-Gergely Zsombor) Bevezető A munkapiaci és munkapiaci hatású szakpolitika összetevői A munkapiaci szakpolitika eszközei Munkapiaci hatású szakpolitikai eszközök Hivatkozások

7 Statisztikai adatok Alapvető gazdasági adatok Népesség Gazdasági aktivitás Foglalkoztatottak Munkanélküliek Keresetek Oktatás Munkaerő-kereslet Regionális különbségek Munkaügyi kapcsolatok Jóléti ellátások Munkaerőpiaci eszközök Nemzetközi adatok A fontosabb adatok forrásai Munkapiaci kutatások. Válogatott bibliográfia (Bálint Éva) Függelék. Táblázatok és ábrák jegyzéke

8 A kötet szerzői Bálint Éva MTA KTI Bálint Mónika MTA KTI Busch Irén nfsz Cseres-Gergely Zsombor MTA KTI, Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet Csoba Judit Debreceni Egyetem Fazekas Károly MTA KTI Hudomiet Péter University of Michigan Kabai Gergely Pannon Elemző Iroda Kézdi Gábor MTA KTI, CEU Köllő János MTA KTI Lakatos Judit KSH Nagy Zita Éva Debreceni Egyetem Németh Nándor Pannon Elemző Iroda Scharle Ágota Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet Szőke Bálint Institute for Advanced Studies (IHS), Vienna 7

9 ELŐSZÓ Az MTA Közgazdaságtudományi Intézete az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatásával 2000-ben indította el a magyarországi munkapiac és foglalkoztatáspolitika aktuális jellemzőit bemutató és a kérdéskör egy-egy területét részletesen elemző Munkaerőpiaci tükör című évkönyvsorozatot. A sorozat szerkesztőbizottsága kezdettől fogva arra törekedett, hogy az államigazgatásban dolgozó szakemberek, a foglalkoztatási szolgálat szervezeteiben, az önkormányzatokban, a civil szervezetekben, az oktatási intézményekben és a kutatóintézetekben dolgozó kollégák, az írott és elektronikus sajtó munkatársai napi munkájukban jól hasznosítható információkat kapjanak a magyarországi munkapiaci folyamatokról, a foglalkoztatáspolitika jogszabályi és intézményi környezetéről, a magyarországi munkapiaccal foglalkozó hazai és nemzetközi kutatások friss eredményeiről. Az idén is olyan kiadványt állítottunk össze, amely a rendelkezésünkre álló statisztikák, elméleti kutatások és empirikus elemzések alapján, közérthető formában, jól áttekinthető szerkezetben, nemzetközi összehasonlításban mutatja be a magyarországi munkapiaci folyamatok jellemzőit és belső összefüggéseit. Megőrizve a sorozat szerkesztőinek korábbi gyakorlatát, idén is kiválasztottunk egy területet, amelyet különösen fontosnak tartottunk a magyarországi foglalkoztatáspolitika eredményessége szempontjából. Ez a témakör ez évben a foglalkoztatáspolitikai eszközök hatásvizsgálata, amelynek jellemzőit, eredményeit részletesen tárgyalják a Közelkép tanulmányai. A kiadvány öt fő részből áll. 1. A magyarországi munkapiac ben A válság következtében Magyarországot is sújtó visszaesés után a 2010 szeptembere és 2011 szeptembere közötti időszak a tervek szerint az erőgyűjtésé volt ez azonban a legújabb adatok tükrében nem volt sikeres. A vizsgált időszakban a hazai kereslet stagnálása következtében a gazdaság egyetlen hajtóerejét az export jelentette, ami azonban nem volt képes a foglalkoztatás helyzetét érdemben javítani. A gazdaságot tehát ez idő alatt semmilyen 9

10 munkaerőpiaci tükör nagyobb pozitív sokk nem érte, lényeges hatást a munkapiacon az exportkereslet és a közfoglalkoztatás jelentett. A éves korosztály foglalkoztatási arányának a válság utáni csökkenése azonban nem egy korábbi növekvő tendenciát tört meg. Az elmúlt évek régiós szintű összehasonlításai során mind a termelés növekedését, mind a foglalkoztatási arányokat tekintve, a legrosszabbul teljesítő országok között szerepeltünk, s ez a helyzet a most vizsgált időszakban sem változott a foglalkoztatás aránya a 2000-es évek elejére jellemző, alacsony szint (55,4 százalék) körül látszik stabilizálódni. A versenyszférában egészen 2011 első negyedévéig stagnáló béreket és csökkenő foglalkoztatást, míg a közszférában csökkenő reálbéreket és növekvő foglalkoztatást figyelhettünk meg, amiben azonban nagy szerepet játszottak a kiterjesztett közfoglalkoztatási programok. Kedvező fejlemény, hogy az inaktívak száma csökkent, a képet azonban jelentősen árnyalja, hogy e mögött inkább a munkanélküliek és a közfoglalkoztatásban részt vevők, mintsem a foglalkoztatottak növekvő száma áll. A foglalkoztatáshoz hasonló folyamatok tapasztalhatók a munkanélküliség esetében is. A munkanélküliségi ráta 2009-től a válság hatására bekövetkező gyors növekedése 2010 első negyedévében érte el a tetőpontját, ekkor értéke 11,9 százalék volt, de azóta sem csökkent a 11 százalékos szint alá. Eközben a versenyszféra munkakeresletét az ágazati heterogenitás, illetve folyamatos kilengések jellemezték. Ebben nagy szerepet játszhatott, hogy a vállalati alkalmazkodás elsősorban elbocsátásokkal és felvételekkel, illetve ezek időbeli átcsoportosításával történik: a rendszeres munkaerő-felvétel elhalasztásával nagyságrendileg akár két számjegyű éves munkaerő-csökkenés is elérhető. Az adatok azt sugallják, hogy az exportkilátások élénkülésével elsősorban a feldolgozóipari vállalatoknál kezdődött el újból a jelentősebb munkaerő-felvétel. A válság kibontakozásakor az összes foglalkoztatotton belül jelentősen megnőtt a részmunkaidősök aránya. Bár ez a folyamat éves szinten tovább folytatódott, a növekedés mértéke 2010 ősze és 2011 ősze között lecsökkent. Mindeközben a nemek között e téren megfigyelhető eltérések folyamatosan nőnek, aminek következtében a nők részmunkaidős foglalkoztatásának aránya egyre inkább meghaladja a férfiakét. Ez arra utal, hogy míg a foglalkoztatásnak ez a formája a férfiak esetében csupán alkalmazkodási eszközként szolgál, a nőknél a részmunkaidő növekvő trendje hosszabb távon rajzolódik ki. A szakpolitikában és főleg az adórendszerben bekövetkezett változások közvetlen és közvetett hatást is gyakorolhatnak a munkakeresletre. A közfoglalkoztatási szektor az elmúlt években jelentős növekedésnek indult, csak a legutóbbi évek első felében gyakorolt érdemi hatást a foglalkoztatás aggregált szintjére. A támogatott és a többi foglalkoztatási csoport között 10

11 előszó az átjárás emellett mind ez idáig minimális, ami arra utal, hogy a közmunkaprogram eddig megvalósult formájában a foglalkoztatáspolitikában főként rövid távú eszköz. A közvetett hatások közül kiemelhető, hogy július elseje után az 500 millió forint alatti árbevétel az általános 19 százalékos kulcs helyett automatikusan 10 százalékkal adózik, aminek az adminisztrációs terhek csökkentésén keresztül a mikro- és kisvállalkozások esetében lehet pozitív hatása. A nagyobb vállalatok jövedelmezőségét csökkentő különadók ( válságadók ), amelyek egyrészt mértékük, másrészt időzítésük miatt könnyen arra kényszeríthetik a versenyszféra vállalatait, hogy elbocsátásokkal, illetve a rendszeres munkaerő-felvétel elhalasztásával ellensúlyozzák a kiesést. A munkakínálati oldal alakulását január elsejétől leginkább a szakpolitikai lépések befolyásolták, ezek közül kiemelkedik az adórendszer egykulcsossá alakítása. Noha elméleti megfontolások alapján a jól keresők munkakínálatának növekedése (az adóterhek csökkenése következtében) és a keveset keresők munkakínálatának csökkenése várható (az adóterhek növekedése következtében), ennek biztos jelét 2011-ben még nem látjuk. Ellentétben a korábbi időszakokkal, 2010 és 2011-ben a munkanélküliek számának alakulását az aktív népességen belüli mozgások határozták meg, míg például 2008-ban és 2009-ben az inaktívak munkanélküliségbe áramlása volt inkább jellemző. Az aktívak munkapiaci kötődése tehát viszonylag erős maradt, sőt a munkanélküliség és inaktivitás között is pozitív a rövid távú mérleg. Aggasztó azonban, hogy a tartós munkanélküliek aránya növekszik a magas szinten stabilizálódó munkanélküliségi ráta mögött viszonylag kis dinamika húzódik meg. Továbbra is jellemző a tartós munkanélküliek regionális eloszlásának korábbi években kialakult mintázata: 2010-ben az állomány több mint fele (51,7 százaléka) Észak-Magyarországon (itt főleg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében), illetve Észak-Alföldön élt (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). Várakozásaink szerint a közeljövőben a közmunkaprogramok beindulásának éppen ezeken a területeken lesz erős hatása. 2. Közelkép Az idei kötet Közelkép része az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök hatásvizsgálatával foglalkozik. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök célja az, hogy segítse a munkanélkülieket vagy a munkapiacról más módon kiszorult potenciális munkavállalókat tartós munkához jutni. Olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek elvileg segítik őket az álláskeresésben, illetve abban, hogy olyan készségeket és tudást szerezzenek, amelyek javítják foglalkoztatási esélyeiket. Ha hatásosak ezek a programok, növelhetik a foglalkoztatást. Ha nem hatásosak, akkor a programok további terheket jelentenek az adófizetőknek, és máshol jobban hasznosítható erőforrásokat 11

12 munkaerőpiaci tükör emésztenek fel. Talán meglepő, de bármilyen fontos lenne, ritkán ismerjük az egyes programok hatását a résztvevők foglalkoztatási esélyeire, és még kevesebbet tudunk esetleges mellékhatásaikról. A Közelkép áttekintést ad a hatásvizsgálatokról és válogatást mutat be a kevés hazai példából. Az első fejezet (szerzője a Közelkép szerkesztője, Kézdi Gábor) a hatásvizsgálatok módszertanába vezeti be az olvasót. Bemutatja, hogy bár a leginkább hiteles és egyszersmind a legegyszerűbb hatásvizsgálati módszer a tervezett kísérlet, de a nem-kísérleti módszerek is adhatnak hiteles eredményeket akkor, ha megfelelő részletességű és minőségű adat áll rendelkezésre. Hudomiet Péter és Kézdi Gábor fejezete aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök nemzetközi tapasztalatait foglalja össze, a leginkább hiteles hatásvizsgálatok eredményeit helyezve előtérbe. Kimutatják, hogy a programok hatásosságát jobban befolyásolják a szabályozási és szervezési részletek, mint a program típusa, ezért fontosak a megfelelő minőségű hatásvizsgálatok. A nemzetközi tapasztalatok arra is rávilágítanak, hogy a leginkább hatásos programok sem tekinthetők csodaszernek. Tisztes pozitív eredményeket várhatunk az ilyen programoktól, azt azonban nem, hogy megoldják a strukturális munkanélküliség és az alacsony foglalkoztatás problémáját. A Közelkép többi fejezete egy-egy hazai hatásvizsgálat eredményeit foglalja össze. Ezek a hatásvizsgálatok átfogják a legfontosabb aktív eszköz típusokat, és a leginkább hiteles hazai példákból válogatnak. Egyik sem alapul kísérleten, és a rendelkezésre álló adatok szűkössége több vizsgálat hitelességét is korlátozhatja. Cseres-Gergely Zsombor az Állami Foglalkoztatási Szolgálat modernizációjának a hatását vizsgálja a részt vevő munkaügyi kirendeltségekhez tartozók foglalkoztatási esélyeire. Az eredmények azt mutatják, hogy a fejlesztéseknek viszonylag kismértékű, de pozitív hatása volt a munkába állási esélyekre, lerövidítve ezáltal a munkanélküliség időtartamát. Csoba Judit és Nagy Zita Éva ambiciózus tanulmánya egységes elemzési keretben elemzi a 2009 végétől 2010 elejéig futó, három nagy aktív foglalkoztatási programcsoport a képzések, a bértámogatások és a közfoglalkoztatás hatását. Az eredmények szerint a közfoglalkoztatásban részt vevők a kontrollcsoportnál kisebb eséllyel helyezkedtek el nem támogatott állásban, a képzésben részt vevők kicsit nagyobb arányban, a bértámogatásban részt vevők pedig jóval nagyobb arányban váltak foglalkoztatottá. Köllő János és Scharle Ágota a közcélú foglalkoztatás 2003 és 2008 közötti változásainak a hatását elemzi, és bemutatja, hogy azok nem vezettek a hosszú távú munkanélküliség csökkenéséhez. Németh Nándor és Kabai Gergely a kistelepülési tartós munkanélküliség problémájának javítására indított Sorsfordító sorsformáló elnevezésű kisméretű, célzott, komplex foglalkoztatáspolitika programot mutatja be. A kvalitatív elemzés alapján a programnak jelentős sikerei lehetnek. A Közelkép utolsó fejezete számba veszi a munkanélküli-ellátások ( passzív foglalkoztatáspolitikai esz- 12

13 előszó közök ) és a bértámogatási programok hazai hatásvizsgálati eredményeit (a fejezet szerzői: Cseres-Gergely Zsombor és Scharle Ágota). Módszertani szempontból is jellemzik az egyes tanulmányokat, így lehetővé teszik, hogy az olvasók képet alkothassanak azok megalapozottságáról is. A hiteles hatásvizsgálatok viszonylag ritkák, de számuk folyamatosan emelkedik, egyelőre elsősorban külföldön. Egyre nagyobb teret kapnak a kísérletes vizsgálatok, és a nem kísérletes vizsgálatok is egyre jobb minőségű adatokra támaszkodhatnak. Reméljük, az idei Munkaerőpiaci Tükör Közelkép részével további lökést adunk e folyamatnak, és hozzájárulunk ahhoz, hogy a jövőben egyre több és egyre hitelesebb hatásvizsgálat készüljön. A legfontosabb cél pedig az, hogy a hiteles hatásvizsgálatok eredményei alapján az aktív foglalkoztatáspolitikai programok valós hatásuknak megfelelő szerepet kapjanak a hazai foglalkoztatási problémák kezelésében. 3. A munkapiac intézményi környezetének alakulása 2010 szeptembere és 2011 szeptembere között A Munkaerőpiaci Tükör évről évre bemutatja a magyarországi intézményi környezet változásait. Ezt a hagyományt folytatjuk az idén is a korábbiaktól némileg eltérő módon. Olyan szerkezetet alakítunk ki, amely szorosan kapcsolódik a munkapiac működéséhez és az ott ható erőkhöz, és lehetővé teszi az intézkedések pontos elkülönítését aszerint, hogy a bérekre, a foglalkoztatás költségeire, közvetlenül a kínálatra és keresletre vagy a piac szerkezetére hatnak. Két szempont szerint rendeztük el az intézményrendszer elemeit, illetve azok változásait. Egyrészt az Eurostat, illetve az Európai Bizottság egy nómenklatúrájának egyesítésével olyan tematikus vázat hoztunk létre, amelyben a jelenbeli és a jövőbeli munkapiaci szakpolitikai beavatkozások is elhelyezhetők. Ennek segítségével könnyen követhetővé válik, hogy a szakpolitika súlypontjai miként helyeződnek át az idők során. Ezen belül több intézményt és intézkedést ismertetünk a munkapiaci, valamint a nem munkapiaci, de munkapiaci hatású szakpolitikai eszközök köréből. Az előbbi csoportba tartoznak például a munkanélküli-ellátás vagy a munkanélkülieknek nyújtott szolgáltatások, az utóbbiba pedig a személyi jövedelemadó. Most még kihasználatlan, de a jövőben ígéretes lehetőség továbbá, hogy az egyes beavatkozásokhoz költségeket rendeljünk, hiszen az Európai Unió maga is ilyen szerkezetben gyűjt adatot ezekről. Noha utalunk az egyes intézmények szerepét elemző, értékelő írásokra, a fejezetnek hangsúlyozottan nem célja az események értékelése. Aki azonban ezt el szeretné végezni, útmutatást kap ahhoz, hogy e téren milyen előzményeket talál az egyes területeken. Minden területet több szempontból vizsgáltunk. Vázlatosan ismertetjük az adott intézmény munkapiaci hatásának okát, lehetséges mechanizmu- 13

14 munkaerőpiaci tükör sát, majd az erre a hatásra vonatkozó hazai, ennek hiányában pedig nemzetközi irodalmat. Ezt követi a augusztusi-szeptemberi helyzet áttekintése, majd a 2010 szeptembere és 2011 szeptembere közötti változások bemutatása. A széles körű áttekintés miatt sem a helyzetet, sem a változásokat nem tudjuk a jogszabályok pontosságát tükrözve jellemezni, így minden esetben hivatkozunk a vonatkozó jogszabályokra, és ha van ilyen, interneten elérhető forrásokra is. A tematikus csoportosítás és a vizsgált szempontok mellett éppen az elemző-értékelő munka támogatása érdekében döntöttünk más, egyszerűbben létrehozható rendszerezési formák ellenében. Noha számos program és intézmény több beavatkozást valósít meg, a döntéshozó és a döntéshozót követő elemző logikáját követve az elemi beavatkozási pontokat, eszközöket tekintettük alapvetőnek. A gazdaságpolitika működésének hatékonysága és indokoltsága a helyzetértékelés ismeretében általában akkor ítélhető meg, ha ismerjük a rendelkezésre álló eszközök teljességét, az eszközök hatását és a konkrét szakpolitikai program választásait. Írásunk célja kimondottan az ilyen logikájú elemzések támogatása. A fejezetben tárgyalt változások közül hármat kell kiemelnünk: a munkanélküli-ellátás, a közfoglalkoztatás, és a személyi jövedelemadó rendszerének átalakítását. A munkanélküli-ellátás pénzbeli támogatást nyújtó része a korábbihoz képest jelentősen lerövidült: szeptember elsejétől három hónapig igényelhető az álláskeresési járadék. Ennek kimerítési után a legtöbb álláskereső közmunkában vagy munkaerőpiaci programokban vehet részt, ha pénzbeli ellátásra (új nevén: foglalkoztatást helyettesítő támogatásra) tart igényt. Ez alól csak a mindenkori nyugdíjkorhatárnál legfeljebb öt évvel fiatalabbak és ezáltal nyugdíj előtti álláskeresési segélyre, illetve a rendszeres szociális segélyre jogosultak jelentenek kivételt. Átalakult a közfoglalkoztatás rendszere is. A korábbi formákat összevonták, egyúttal kibővült a közfoglalkoztatásra jogosultak köre. Közfoglalkoztató lehetnek az állam és a települési önkormányzatok mellett többek között az egyházak, a szociális szövetkezetek is. Az erre vonatkozó új közfoglalkoztatási jogviszony több téren eltér a munkaviszonytól, amely közül fontos kiemelni a nyílt piacon érvényes minimálbértől való eltérést. A közfoglalkoztatáshoz pályázati úton igényelhető támogatás különféle arányban és időtartamokra. Ilyen támogatásra jogosultak közfoglalkoztatási jogviszony keretében a közmunkások nyílt piacra lépését segítő speciális munkaerő-kölcsönzők is. Magánvállalkozások nem lehetnek közfoglalkoztatók, de részesülhetnek olyan támogatásban, amellyel foglalkoztatást helyettesítő támogatásra jogosultakat, közmunkásokat foglalkoztathatnak a megszokott piaci feltételek mellett. A személyi jövedelemadó új rendszere január elsejétől érvényes, és két fontos újdonságot vezet be. Az egyik, hogy egy kulcsot használ, ami a 14

15 előszó bruttó bér 21,5 százaléka. Ez jelentős könnyebbség a jól keresőknek, az adójóváírás szűkítésével együtt ugyanakkor növeli a kevesebbet keresők adóterheit. Emellett igen jelentős adókedvezményt vezet be azok számára, akik gyermekeket nevelnek. A kedvezmény hatására a jól kereső, legalább három gyermeket nevelő családok szja-terhelése nulla vagy ahhoz közeli lehet. 4. Statisztikai adatok Ez a fejezet a korábbi években kialakult szerkezetben részletes információt ad a rendszerváltozás óta eltelt időszak alapvető gazdasági folyamatairól, a népesség, a munkapiaci részvétel, a foglalkoztatás, a munkanélküliség, az inaktivitás, a bérek, az oktatás, a munkaerő-kereslet, a regionális különbségek, a migráció, a munkaügyi kapcsolatok, a jóléti ellátások jellemzőiről és néhány munkapiaci mutató nemzetközi összehasonlításáról. A korábbi évek hagyományának megfelelően a jelen kötetet a Közelkép témájához kapcsolódó, a munkaerőpiaci programokból ismert adatokat szolgáltató táblázatokkal bővítettük. A 2000-től kiadott Munkaerőpiaci Tükörben publikált munkapiaci folyamatokat leíró táblázatok teljes anyaga elérhető a következő honlapon: 5. Munkapiaci kutatások válogatott bibliográfia, A Munkaerőpiaci Tükör évi kötetébe a 2010 októbere és 2011 októbere között megjelent publikációkból válogattunk. A bibliográfia a magyar munkapiac jellemzőivel foglalkozó fontos hazai és külföldi szakirodalomra: könyvekre, folyóiratokra, műhelytanulmányokra, statisztikai kiadványokra, nemzetközi szervezetek munkapiaci témájú kiadványaira terjed ki. A korszerű bibliográfiakészítés elveit követve, igyekeztünk mindenütt megadni az elektronikus elérhetőségeket. Arra törekedtünk, hogy bibliográfiánkban a releváns információkat lehetőség szerint a legteljesebben feltárjuk, a publikációkat könnyen áttekinthető, informatív módon csoportosítsuk. *** A szerkesztőbizottság tagjai megköszönik az MTA Közgazdaságtudományi Intézet, a Központi Statisztikai Hivatal, a Budapesti Corvinus Egyetem Emberi Erőforrások Tanszékének, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet munkatársainak a szükséges információk összegyűjtésében és ellenőrzésében, a kötet szerkesztésében, az egyes részanyagok elkészítésében végzett munkáját. Köszönetet mondunk a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testületének, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány kuratóriumának az előző kötetekhez és a jelen kötet szakmai tervezetéhez fűzött észrevételeikért, javaslataikért és nem utolsósorban a kiadvány anyagi támogatásáért. 15

16 A MAGYARORSZÁGI MUNKAPIAC BEN Cseres-Gergely Zsombor & Szőke Bálint

17 Cseres-GerGely & szőke A gazdasági környezet és a foglalkoztatottság alakulása Munkakereslet Munkakínálat Munkanélküliség Hivatkozások 18

18 a magyarországi munkapiac... A magyarországi munkapiacot 2010 és 2011 nyara között a gazdaság egészéhez hasonló a 2008-ban kezdődött válság utóhatásaként kialakult helyzet jellemezte, amiben a gazdaság egyetlen hajtóerejét az export jelentette. Számottevő jele annak, hogy gazdasági növekedés általában beindult volna, nem mutatkozott, és ezzel párhuzamosan érdemben nem változott sem a foglalkoztatás alacsony, sem a munkanélküliség magas szintje: a piaci folyamatok alapján úgy tűnik, hogy új, a korábbinál alacsonyabb szinten állandósult állapot alakult ki. Ennek megfelelően az ország munkapiaca sem korábbi alacsony szintjének meghaladására, sem a hozzá hasonló más országok teljesítményének megelőzésére nem volt képes, és ilyen lehetőségnek előképe sem látszik. A piaccal szemben a kormányzat tevékenységét jelentős változások és nagyfokú aktivitás jellemezte. A szakpolitikai intézkedések között találunk olyanokat, amelyek közvetlenül (például a korábbi közmunkatípusú program visszafogása, a munkanélküli-ellátórendszer radikális átalakítása) és olyanokat is, amelyek közvetve fejthetik ki hatásukat (adórendszer átalakítása, új közmunkaprogram bevezetése, intézményi átalakítások) a munkapiacra. A számos és rendkívül erőteljes változás legtöbbjének hatását csak az erre alkalmas adatok birtokában jövőre lehetünk képesek kimutatni. A GAZDASÁGI KÖRNYEZET ÉS A FOGLALKOZTATOTTSÁG ALAKULÁSA 1 A 2008 második felében Magyarországra is begyűrűző globális pénzügyi válság okozta recesszió 2009 közepén érte el mélypontját, az azóta eltelt időszakban azonban a régió országaihoz hasonlóan a folyamatos kilábalást lehetett megfigyelni (1. ábra). Ezt elsősorban az azonnali gazdaságélénkítő kormányzati intézkedéseknek lehetett betudni (MNB, 2010a), melynek hatása azonban inkább átmenetinek bizonyult, ez jól látható az elmúlt másfél év stagnálónak nevezhető növekedési ütemeiből. Mindezek mellett a kilábaláshoz jelentős mértékben járult hozzá a fejlődő (főként ázsiai) országok dinamikus növekedése is, amely importkeresletük bővülésén keresztül pozitív hatást gyakorolt az Európai Unió országainak, s főként a német gazdaságnak növekedésére is. Ez közvetetten a régió országaiban a feldolgozóipari megrendelések növekedését is magával hozta (MNB, 2011). 1 A kéziratot október 15- én zártuk. 19

19 Cseres-GerGely & szőke Százalék /2 1. ábra: A reál GDP növekedésének üteme a visegrádi országokban, negyedévenként (százalék) Csehország Lengyelország 2008/2 Magyarország EU /2 Szlovákia Megjegyzés: Változás az előző év azonos időszakához képest. Forrás: Eurostat online adatbázis (teina011). 2010/2 2011/1 Negyedév Figyelemre méltó azonban, hogy amíg Magyarország elmúlt évben tapasztalható 1 2 százalékos éves növekedése nagyjából megegyezik a válság előtt megfigyelhető növekedési ütemmel, addig régiós társainak amúgy is gyorsabb növekedése még 2011 elején is elmarad a korábbi látványos 5 7 százalékos szinttől. Továbbra is külön úton jár Lengyelország, amelynek GDP-je Európában példátlan módon a válság idején is bővülni tudott, s amelynek növekedése az elmúlt egy évben is a legmagasabb, 3,5 4 százalék volt. Ennek lehetséges okai között említhető a lakosság relatív alacsony mértékű eladósodottsága (illetve ezen belül a devizahitelek kis aránya), az ország (többi gazdasághoz képesti) jóval alacsonyabb államadósság-állománya, illetve mérsékeltebb exportkitettsége (NBP, 2010). A visszaesés mértéke a mélyponton, 2009 második negyedévében, Magyarországon volt a legnagyobb (az előző év azonos időszakához képest 8 százalék), de az éves növekedési ütemeket az egész időszakban tekintve, ugyancsak elmaradt a többi visegrádi országétól, sőt az EU-15 átlagától is adatai ugyanakkor már a lassú felzárkózásról adnak számot elsősorban az EU-15 átlagához viszonyítva. A konjunktúrát azonban továbbra is szerkezeti kettősség jellemzi. Miközben az erőteljes nemzetközi keresletnek köszönhetően az exportra termelő feldolgozóipari termelés 2009 óta töretlen növekedést produkál, a belső kereslet csak lassan képes felzárkózni, ami miatt a szolgáltatóágazatok teljesítménye változatlanul gyenge. A belső kereslet e szűk volta egyrészt a folyamatosan stagnáló lakossági fogyasztásra, másrészt a gyenge hitelpiaci aktivitás miatt a magánszektor csökkenő beruházásaira vezethető vissza. Igaz, ezen utóbbi 2011 első negyedévében két év után növekedni tudott, ez azonban jórészt csak a feldolgozóipar néhány 20

20 nagyvállalatának (például a Mercedesnek és a Hankooknak) volt betudható (MNB, 2011). A reálgazdaságot ért sokk viszonylag gyorsan éreztette hatását a munkapiacon is, a viszonylagos fellendülés ugyanakkor nem jelentkezett ehhez hasonló sebességgel. Bár a magyarországi foglalkoztatás csökkenésének mértéke, illetve tendenciája összességében nem különbözött jelentősen Európa, illetve a régió fejlettebb országaitól, az abszolút számokban jelentős különbség mutatkozik (2. ábra). Míg a többi ország aktuális foglalkoztatási szintje nagyjából megegyezik a évi értékkel, addig Magyarországon ez nemcsak a évi értéknél, de a évinél is közel 2 százalékponttal alacsonyabb, 55 százalékos szinten áll. Így az EU-27 átlagához képesti szintbeli különbség is nőtt, az elmúlt négy évben 7 százalékról körülbelül 9 százalékra. Lengyelország e tekintetben is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, korábban szerzett foglalkoztatási előnyét ugyanis a válság ellenére is sikerült megtartania ábra: A foglalkoztatási arányok a visegrádi országokban, negyedévenként, éves népesség (százalék) Csehország Románia Szlovákia Lengyelország Magyarország EU-15 EU-27 a magyarországi munkapiac... Százalék /1 2007/1 2008/1 2009/1 Forrás: Eurostat online adatbázis (lfsq_ergan). 2010/1 Negyedév 2011/1 A foglalkoztatottság e visszaesését részben a bérek alkalmazkodása, pontosabban ezek csökkenése tompíthatja, amely ténylegesen meg is valósult mind a költségvetési, mind a versenyszférában. A közszféra 2006-ban tapasztalt közel 40 százalékos bérelőnye az időszakban folyamatosan csökkent, mígnem ben teljesen elolvadt, sőt bérhátrányba váltott át a versenyszféra béreihez képest (3. ábra). Ezen utóbbi jelenség egyik meghatározó oka a két szektor válságra adott eltérő reakciója volt: a versenyszféra inkább a foglalkoztatás, miközben a közszféra inkább a bérek csatornáján keresztül alkalmazkodott (Köllő, 2010). A veresenyszférában a legnagyobb foglalkozás-visszaesést a legfeljebb 8 osztályt végzettek szenvedték el (2008 harmadik negyedéve és 2010 harmadik negyedéve között 21

21 Cseres-GerGely & szőke összesen 5,4 százalékpont), miközben a magasabb végzettségűek foglalkoztatottság-visszaesésének mértéke jóval kisebb volt. A szakmunkások és szakiskolások foglalkoztatása ugyanebben az időszakban 1,9 százalékponttal, az érettségizetteké 4,4 százalékponttal, míg a felsőfokot végzetteké 3,2 százalékponttal esett vissza. Eközben a közszférában a legalacsonyabb végzettségűek esetében 2,7 százalékponttal nőtt a foglalkoztatás, a magasabb végzettségűek három csoportjában pedig rendre csak 1,1, 0,3, illetve 0,2 százalékpont volt a visszaesés. Összességében a versenyszférában egészen 2011 első negyedévéig stagnáló béreket és csökkenő foglalkoztatást, míg a közszférában csökkenő reálbéreket és növekvő foglalkoztatást tapasztalunk (lásd a 3. és 4. ábrát). A közszféra alkalmazkodásában azonban nagy szerepet játszottak a kiterjesztett közfoglalkoztatási programok, melyek jellemzően képzetlen munkaerőt foglalkoztatnak kis bérrel, így e jelenség az összetételhatáson keresztül lefelé nyomhatta a szektor átlagos reálkeresetét. Ennek egyik jele, hogy a közszférában 2010 első három negyedévében az előző év azonos időszakához képest a legfeljebb nyolc osztállyal rendelkezők foglalkoztatása 3,5, 0,6 és 0,8 százalékponttal nőtt, miközben a szakvégzettek és érettségivel rendelkezők esetében csökkenés volt megfigyelhető. A képet árnyalhatja, hogy a felsőfokot végzettek foglalkoztatása szintén növekedett, sőt ez a növekedés stabilabbnak bizonyult, ugyanis a képzetlenekkel szemben 2010 végén, 2011 elején is folytatódott (körülbelül 0,5 százalékponttal) ábra: Főbb makrogazdasági mutatók Magyarországon 2006-tól, negyedévenként (százalék) GDP Reálkereset, versenyszféra (brutto) Reálkereset, költségvetés (brutto) Foglalkoztatottak számának változása 120 Százalék Százalék Bázis /1 2007/1 2008/1 2009/1 2010/1 2011/1 Negyedév Megjegyzés: GDP volumen: első negyedév = 100, GDP termelése évi átlagáron. Keresetek: versenyszféra első negyedéves bruttó átlagkeresete = 100, a reálkeresetek a fogyasztói árindexszel deflálva. Forrás: GDP, keresetek: saját számítás KSH Stadat alapján; foglalkoztatottak száma: saját számítás KSH munkaerő-felmérése alapján. 22