Nektek köszönheti ez a könyv az újjászületését. Megérte. Nem fogtok csalódni!

Átírás

1

2

3 Olvasóimnak: hálás vagyok nektek a szeretetetekért. Rám ti vagytok a legnagyobb hatással. A támogatásotok nélkül nem élhetném az álmaim. Nektek köszönhetem, hogy A remény hajnala első kiadásával megnyerhettem 2015-ben a III. Magyar Könyvek Viadalán Az Év Debütálója díjat. Ahogy azért is Nektek, olvasóknak tartozom köszönettel, hogy lehetőségem nyílt tapasztaltabb íróként bővített változatban is megjelentetni Amy és Matt történetét. Nektek köszönheti ez a könyv az újjászületését. Megérte. Nem fogtok csalódni!

4 AMY Prológus Remény. Olyan, mint egy csepp tiszta méz, tavasszal virágzó tulipánmező. Friss eső, suttogott ígéret, felhőtlen ég, a tökéletes írásjel a mondat végén. (Tahereh Mafi) Hajnal volt, a levegő hűs és friss. A nap még nem kelt fel, de már csak pillanatok választottak el attól, hogy sugarai megvilágítsák az eget. Az éjszaka véget ért, a fény a pirkadattal eloszlatni készült a sötétséget. Lehunyt szemmel vártam a csodát amikor az első narancssárga csíkok felbukkannak a horizonton, és végigsimítják, csiklandozzák az arcomat. És akkor megtörtént. Az erkélyen álltam, a kezeim, amelyek addig görcsösen szorították a korlátot, ellazultak. Nem nyitottam ki a szememet, hagytam, hadd játszadozzanak a bőrömön a kellemesen meleg napsugarak. A gondolataim messzire szálltak. Tennessee. Imádok itt élni. Beszippantani a puszta párás levegőjét, a farm illatát. Érezni, hogy a szél akadálytalanul siklik végig a sivár tájon, míg végül az arcomhoz ér. Szeretem a hangokat, amelyek körbevesznek, az elvonuló lovak dobogását, nyerítését, a marhák zúgolódását, bőgését, nézni az utánuk maradt torzót és töredéket, a kacattá tépett reményeket a szögesdrótokon. Más ebben a tájban csak a pusztaságot látja, én viszont a gazdagságot, amit ez a föld

5 nyújt nekünk. A szemem előtt kiszélesedő látóhatár rejti a smaragdzöld füvet, a dús legelőket, termőföldeket. Szeretem ezt a földet minden hibájával és a nehézségekkel együtt. A sóhajom törte meg a csendet. A hajnal mindig a reményt és az újrakezdést jelentette számomra, ám ezúttal nem. Ez a napfelkelte valaminek a vége volt, a búcsú ideje. Az érzéseim zavarossá váltak. Hiába szerettem itt élni, akaratom ellenére távozni kényszerültem. Az utóbbi időben az életem merő küzdelem volt. Talán soha nem lehetek boldog Ez a sorsom. Úgy látszik, nekem ez jutott. A szüleim halála, az autóbaleset, amikor én alig múltam nyolcéves, a bátyám, Adam pedig tíz. Hiába éltük túl, a mai napig kísért az az éjszaka. És Maggie néni meg Jonathan bácsi nem ismerek náluk tisztább szívű, becsületesebb embereket Ők tényleg minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a legjobb körülményeket biztosítsák számunkra. Jó náluk lakni, ők a családom. Miért kell mindennek elromlania? Amy! Amy, szívem, itt az idő! Maggie néni állt az ajtóban, és engem fürkészett. Szerettem volna szólni, de nem tudtam. Tényleg menni akarsz? kérdezte, miközben a szemében ott csillogott a remény szikrája. Nem késő meggondolni. Nem, Maggie néni, én már döntöttem. Tudtuk, hogy egyszer eljön az ideje, hogy a magam lábára álljak. Bár ezt most egyáltalán nem önszántamból teszem. Amy, drágám, addig maradsz nálunk, ameddig szeretnél Olyan vagy nekünk, mintha a saját kislányunk lennél. Jaj, nagyon nehéz ez nekem toporgott tanácstalanul. Nem válaszoltam, mert éreztem, ha megszólalnék, nem tudnám elfojtani a könnyeimet, és ez csak rontott volna a helyzeten. Erősnek kellett mutatkoznom. Határozottnak és eltökéltnek, még ha nem is volt így. Odaléptem hozzá, és átöleltem őt olyan szorosan,

6 ahogy csak tudtam. Köszönöm, Maggie néni. Mindent köszönök. Én is nagyon szeretlek benneteket, de nem leszek ott egyedül, hiszen ott lesz Cat is. Nénikém a legjobb barátnőm említésére sem lett nyugodtabb. Akkor sem értem ezt. Nem tudom elfogadni. Eltűnsz hosszú időre, aztán váratlanul hazaállítasz feldúlva, majd másnap reggel bejelented, hogy a világ túlfelére költözöl Még magyarázatot sem adtál. Ez nem fair. Ne haragudj, de aggódom Te ne haragudj rám, és nem a világ végére megyek, repülővel nyolc óra az út. Vár rám életem nagy lehetősége. Érzem igyekeztem megnyugtatni. Hahó, merre vagytok? Adam tűkön ül az autónál A repülő nem fog megvárni hallottam ebben a pillanatban Jonathan bácsi hangját. A megmentőm. Megyünk már kiáltottam le, de Maggie néni könnyes szemei rabul ejtették a tekintetemet. Még egyszer szorosan magához vont. Bármi is az, amiért ilyen messzire menekülsz, biztos, hogy nem tudnánk együtt megoldani? szipogott a nyakamba. Nincs semmi baj. Egyszerűen szeretnék világot látni egy kicsit, és tudod te is, hogy megpályáztam azt az állást. Ez egy óriási lehetőség. Igyekeztem lelkes arcot vágni. Aha Nem mondott többet, ám a szeme mindent elárult. Túlságosan is ismert engem, hogy tudja, nem vagyok törekvő típus. Átlátott rajtam. Mielőtt újrakezdtük volna az egészet, megfogtam a csomagjaimat, és elindultam kifelé az ajtón. Adam és Jonathan bácsi már az autónál várt. Mikor odaértem hozzájuk, mindketten rám néztek, és cseppet nem segített a

7 helyzeten, hogy mindkettőjük szemében ugyanazt a szomorúságot láttam. Édesem, nagyon vigyázz magadra, és hívj minket, ahogy leszállt a gép! Igenis, bácsikám mosolyodtam el, és a nyakába vetettem magam. Ő jelentette nekem a biztonságot és a menedéket. A legjobb ember volt, akit valaha ismertem. Becsületes, erős és határozott. Irtó nehéz volt elengedni. Köszönök mindent, nagyon szeretlek benneteket. Ez már túl sok volt nekem, kibuggyantak a könnyeim. Menjünk fordultam Adamhez, és már pattantam is be az terepjáróba. Adam is beült az autóba, majd elindultunk a reptér felé. Feszült csend telepedett ránk. Hosszú hallgatás után ő szólalt meg először. Ugye, tudod, hogy összetörted a szívüket? csavart még kettőt a szívemen a testvérem. Kösz, hogy megkönnyíted a dolgomat préseltem ki a fogaim közt. Előtted nem titok, hogy miért megyek el, és az sem, hogy nem rajtam múlik, de muszáj. Ha az a féreg betartja, amit ígért, akkor bántani fogja őket vagy téged Mellettem nem vagytok biztonságban. Ha viszont elmegyek, talán kimaradhatnak ebből és te is halkult el a hangom a végére. Én nem félek tőle. És ha még egyszer a közeledbe megy, esküszöm, megölöm. Nem lesz harmadik esélye csapott feszülten a kormányra. Látod, Adam, pont ezért kell elmennem. Nem akarom, hogy bárkinek is baja essen, főleg neked nem Te vagy az egyetlen, aki a szűk családunkból megmaradt nekem. Fontos vagy nekem nyúltam át a kezéért. Megfogta, és nem engedte el. Adam és én, amióta csak az eszemet tudom, egymásra voltunk utalva. Mindig igazi bátyként viselkedett: ha nem volt erőm

8 megvédeni magam, ő visszavágott helyettem is. Állandóan együtt voltunk, éjjel-nappal, Adam folyton tanítgatott, segített, különösen a szüleink halála után. Gyerekkoromban olyan volt ő nekem, mint valami bálványozott szent, úgy éreztem, együtt verhetetlenek vagyunk. Jonathan bácsi sokszor mondogatta is nekünk: Sose feledjétek, hogy együtt többet értek, mint külön-külön. Annyira szerettük egymást, hogy semmi és senki sem állhatott közénk. Eddig a percig. Hosszú csend állt be köztünk. Nem próbált meggyőzni vagy érvelni, ismert már annyira, hogy tudja, nem fog tudni eltántorítani. Amikor leparkolt, belém hasított az érzés: nekem ez a búcsú lesz a legnehezebb. Még sosem váltunk el úgy, hogy nem tudtam volna, mikor látom őt újra. Most viszont én magam sem sejthettem, mi következik. A reptéren hosszan néztük egymást, majd gyors búcsút vettünk. Igyekeztem gyorsan és minél fájdalommentesebben lezárni. Ha átölelem, sosem akartam volna elengedni. A mozgólépcsőről visszatekintettem a zöld szemeibe, és közben éreztem, talán ez életem legnehezebb napja. Nem az új világtól féltem, nem attól, hogy az ismeretlen felé száguldok, hanem a családom hiányától. Tudtam, milyen nehéz lesz Maggie néni vidám mosolya, Jonathan bácsi biztonságot nyújtó karja és Adam cinkos pillantása nélkül. Elszorította a szívem a fájdalom. Mit fogok én csinálni a zajos San Franciscóban? Én egy vérbeli farmerlány vagyok. Remekül lovagolok, terelek, billogozok, mindent tudok az állattenyésztésről, a növényekről. Nem esek pánikba egy farfekvéses marhától, de mi lesz velem a betonrengetegben? Megtalálom vajon ott is a saját utamat? Ezernyi gondolat cikázott a fejemben. Mióta az eszemet tudom, olyan voltam, mint az a fa, amit ha villám sújt és derékba tör, akkor is új hajtást hoz mindaddig, míg a gyökere él. Ám most inkább

9 éreztem magam egy leszakított virágnak. Hosszan tipródtam, és időnként el is bizonytalanodtam. Ugyanakkor nem voltam az a típus, aki könnyen feladja. A makacsságomba kapaszkodtam. Maggie néni ismételgette mindig: Sose volt még úgy, hogy ne lett volna valahogy. Most is lesz, ahogy lesz, magamhoz híven fejjel megyek a falnak. Ez egyfajta családi vonás volt nálunk. És most mégis azért menekülök, mert kihátrálok egy helyzetből Sejtettem, hogy ezzel nem oldom meg a problémát, legfeljebb elodázom a megoldását, de amíg össze nem szedem magam, addig ez is kielégítőnek tűnt. Idegesített, hogy iszonyúan hosszúnak tűnt a repülőút San Franciscóig. A szívem folyamatosan vadul vert a mellkasomban. Most már mindegy. Levetettem magam a toronyból, és csak remélhetem, hogy a gumikötél nem szakad el.

10 AMY Helló, San Francisco! Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság. (Böjte Csaba) Újra végiggondoltam a dolgaimat. Biztos, hogy nincs más megoldás, csak ha kereket oldok? Gyáva vagyok, amiért elmenekültem. Erőt kellett volna vennem magamon, és szembeszállni. Ez nem te vagy, Amy! Rázott a hideg a dühtől, ami a lelkemben örvénylő tornádóként tombolt. Döntenem kellett és én már döntöttem. Nem nézhetek már vissza, csak előre. Talán ez a mai nap tanulsága: hogy meg kell ragadni ezeket az egyszerű pillanatokat és jobban értékelni őket. Élvezni, ami most jön, az új lehetőségeket. Ez a gondolat mégsem tett boldoggá. Az utóbbi időben a fájdalom, a szenvedés, a színjátszás, hogy minden rendben van, na és persze a nehéz döntések uralták a hétköznapjaimat, de nem hagyhattam, hogy a súlyuk elnyomja az életörömömet. Pontosan ezt reméltem San Franciscótól: nyugalmat, egy kis szabadságot. Elegem volt már, hogy állandóan sarokba voltam szorítva. Amint meghoztam egy döntést, már előttem is volt a következő. Döntést hozni már olyan rutinná vált, mint a lélegzés.

11 A kialakult helyzetbe csak a bátyámat avattam be. Ők álltak mellettem életem legnehezebb pillanataiban. Cat örömmel fogadta, hogy épp San Franciscóban pályáztam meg egy állást. Be kell vallanom, nem is igazán volt ez véletlen. Kellett nekem valaki, nem akartam teljesen magamra maradni. Amikor megpályáztam ezt a pozíciót, nem voltam biztos benne, hogy kiválasztanak. Nem igazán volt szakmai tapasztalatom, de valami csoda folytán mégis átjutottam a rostán, így lehettem most ezen a gépen, úton az állásinterjúra. Amikor azonban kiderült, hogy behívtak, Cat ragaszkodott hozzá, hogy lakjam nála. Örültem a felajánlásnak, hiszen a Nashville-ben töltött egyetemi évek alatt olyanok lettünk egymásnak, mint a testvérek. Az ő szülei nagyon gazdagok voltak, mindent megadtak neki anyagilag, viszont valójában nem sokat foglalkoztak a lányukkal. Iszonyúan magányos volt, ahogy én is. Nem csoda, hogy jó barátságot kötöttünk. A lelkünk mélyén mindketten egyedül éreztük magunkat. Éppen ezért keseredtem el annyira az egyetem után, mikor úgy döntött, hogy San Franciscóba költözik. A nagy lehetőségek városába, ahogy ő fogalmazott, de én tudtam a valódi okát. Felejteni akart, és újrakezdeni, minél messzebb kerülni a Memphisben élő szüleitől. Mosolyognom kellett, ha eszembe jutott, hogyan ismerkedtünk meg. Engem folyamatosan szekált a csoportunk legmenőbb csaja. Hiába igyekeztem láthatatlan maradni, valamiért kiszemelt magának, és le sem szállt rólam. Sokszor mély levegőt kellett vennem, és magamban tízig számolnom, hogy ne tegyek valami meggondolatlant. Akkor is éppen nyilvánosan alázott az egyetemi folyosón, amikor Cat először a védelmemre kelt. Elég ciki, hogy Freddie így pofára ejtett kötött belém. Hangosan becsaptam a szekrényajtómat, és szembe fordultam vele.

12 A srác, akiről beszélt, randira hívott, de emiatt a ribanc miatt még szólni is elfelejtett, hogy ne fáradjak el a megbeszélt helyre. Így élőben végignézhettem, ahogy nyalják-falják egymást. Szorult helyzetemben Cat sietett a segítségemre. Helló, Amy, Daniel üzeni, hogy vár rád a meccs után. Ja, és ezt küldi nyomott egy összehajtott papírlapot a kezembe. A csaj kíváncsian bámult rám, én meg Catre, aki cinkosan rám kacsintott. Olyan szerencsés vagy. A focicsapat kapitánya fülig beléd van esve csacsogott tovább. Te miről beszélsz? fordult Cat felé a lány. Arról, hogy miközben téged észre sem vett, Amyért meg van zavarodva. Meg sem tudott szólalni, csak tátogott, mint hal a szatyorban. Hátat fordított, majd felszegett fejjel elvonult. Döbbenten néztem Catre. Mi ismerjük egymást? kérdeztem tanácstalanul. Még nem, de hamarosan jó barátok leszünk mosolygott. Ez üres emeltem fel a papírlapot, amit adott. Tudom vonta meg a vállát. Hamar rá fog jönni, hogy átvertük intettem a fejemmel a menő csaj irányába. Nem hinném somolygott sokatmondóan. Kíváncsian vártam, mi sül ki ebből. Nem értelek, miért jönne rá folytatta. Daniel a fiúkat szereti, bár jól titkolja, ezért a lekötelezetted lesz. Plusz te jó vagy közgázból bökött oldalba. Ő pedig tanárt keres. Ezt jól kieszelted kacagtam fel jóízűen. Két olyan ember találkozott akkor, akik, bár nagyon különböztek, mégis volt bennünk valami közös. Nehezen nyíltam meg, amikor elkezdődött az első tanév, nem igazán barátkoztam senkivel. A szüleimmel történt baleset után képtelen voltam önfeledten

13 mosolyogni. Akkor ott számomra minden megváltozott. Hibásnak éreztem magam, és bűntudatom volt. A tanulásra koncentráltam, nem okozhattam csalódást Maggie néniéknek. Azt akartam, ha élnének, büszkék lennének rám. Cat azonban nem hagyta magát lerázni, megkedveltem a hebrencs kelekótyaságát, így a legjobb barátnők lettünk. Ő segített más szemmel látni a világot, hogy ráleljek régi önmagamra. Mellette újra megtanultam nevetni, lazítani és megnyílni. Catherine Newton feltűnően szép lány volt. Mindig irigyeltem az élethez való hozzáállását, a lazaságát. Egyetlen baj volt vele csupán: annyira vágyott arra, hogy valaki őszintén szeresse, hogy ezért sok ostobaságot csinált. A szülei épp csak a legfontosabbat nem adták meg neki sosem: a szeretetüket. A lányuk pedig egyik zűrből a másikba került, hogy felhívja magára a figyelmüket. Drogozott, rosszarcú emberek társaságában mutatkozott mindenféle kétes hírű bárokban. Egyik pasi ágyából a másikba feküdt. Miután megismerkedtünk, és barátok lettünk, én mindent elkövettem, hogy abbahagyja ezt az önpusztítást, de nem ment. Fékezhetetlen volt, egyre őrültebb balhékba keveredett. Egészen addig, amíg egyik este annyira túllőtte magát, hogy eszméletlen állapotban találtam rá a lakása padlóján. Nem sokon múlott az élete. Hibásnak és felelősnek éreztem magam érte, hiszen tudtam, hogy bajban van. Jobban kellett volna vigyáznom rá. Utána minden megváltozott: Cat görcsösen kapaszkodni kezdett az életbe. Rehabra ment, én és a családom álltunk mellette, nálunk lakott, amíg talpra nem állt. Felépült, és új életet kezdett. A szüleivel viszont nem javult a kapcsolata, sőt, amikor az apja megtudta, mi történt, hátat fordított neki. Máig nem értem, miért. A sors iróniája, hogy Cat is hibásnak érezte magát a velem történtek miatt. Tonyt ugyanis akkor ismertem meg, amikor az

14 egyik csúnya kudarcba fulladt partira mentem érte. Hiányos ruházatban és ittasan szedtem össze őt a medence mellett. Tony gavallér módjára segített kicipelni az autómig. Akkor még nem sejtettem róla azt, amit ma tudok. Ő az a fajta férfi, aki mellett az ember bekapcsolja a biztonsági övét. Szeszélyes volt, mint az időjárás, és rendkívül kiszámíthatatlan. Már az első randinkon feltűnt, hogy az érzelmei nagyon könnyen csapnak át az egyik végletből a másikba. Hamar indulatba jött. Az egyik pillanatban a világ urának, a következőben viszont a béka feneke alatt ücsörgő áldozatnak tűnt. Sokszor a tehetséges, elbűvölő, izgalmas és vonzó oldalát mutatta, de könnyen ellenségessé, sőt veszélyessé vált. Az embereket vonzotta az energiája, csábereje, de én hamar bepillantottam az álarc alá, amit a nyilvánosság előtt viselt. Határozottan az a típusú ember volt, aki nem öl meg, de folyton a nyakadnál tartja a kést. Gazdag, öntörvényű, gátlástalan alak volt már akkor is. Egészen rám szállt, hevesen és elég pofátlan módon udvarolni kezdett, noha engem a hideg is kirázott tőle. Nem bírta elviselni a visszautasítást, így idővel erőszakos lett. Igyekeztem egyértelművé tenni Tony számára, hogy soha az életben semmi közöm nem lesz hozzá, de ő ezt nem fogadta el. Nála csak mindent vagy semmit, jó vagy rossz, fekete vagy fehér létezett; nem ismerte a köztes megoldásokat. Az ő olvasatában vagy vele voltam, vagy ellene. És mivel én sosem hajtottam neki fejet, ellenséggé váltam a szemében. Egy idő után már nemcsak engem, hanem a családomat is fenyegette. Na, nem nyíltan, de mikor Adam autója felcsavarodott egy fára, és kiderült, hogy valaki elvágta a fékcsövet, szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy ki tette. Sem akkor, amikor a farmunkra tolvajbanda tört be, és szétkergették az állatainkat. A küzdelmeimről vele csak Cat és Adam tudott, a nénikéméket nem vontam ebbe bele. Nem akartam, hogy aggódjanak. De titokban a

15 rendőrséghez fordultam, tőlük vártam tanácsot, de hiába. A hatóság valami módon Tony és a kapcsolatai kezében volt, és így van ez ma is. Éppen ezért azt gondoltam, ha visszaköltözöm a farmra, majd leszáll rólam, elfelejt, de olyan voltam neki, mint a bikának a vörös posztó. Követett, igyekezett sakkban tartani, megfélemlíteni. Aztán egyszer csak megpattant az agyában valami. Sosem felejtem el azt a napot, amikor bejött a kávéházba, ahol dolgoztam. Aznap én zártam, és már senki sem volt bent. Amikor megpillantottam a leparkoló autóját az épület előtt, már szaladtam is elfordítani a kulcsot a zárban. Ám ő látta, hogy mire készülök, és versenyt futott velem, de gyorsabbnak és erősebbnek bizonyult nálam. Belökte az ajtót, és bezárta maga mögött. Nagyon megrémültem, mert tisztában voltam azzal, hogy mire képes. Egy pszichológus, akitől segítséget kértem, azt mondta: Vigyázzon, mert ha nem kapja meg, amit akar, és manipulációval sem ér célt, akkor akár ölni is képes lehet. Nincs hová menekülnöd. Én mindig, minden körülmények között megkapom, amit akarok lépett felém fenyegetőn. Csak nem engem hátráltam előle folyamatosan. Eddig türelmesen vártam, de a türelmem itt és most véget ért, angyalom félelmet keltően kihúzta magát, és lassan közeledett felém. Menj innen, Tony, annyi nő van a földön, akit megkaphatsz, hagyj engem békén! Azt már nem! Láttam a szemében, hogy mindenre elszánta magát, így futni kezdtem a lépcső irányába, ami a pult mögött volt. Alig tettem pár lépést, elkapott, és a hajamnál fogva hátrarántott. Visítozni és kiáltozni kezdtem. Minden hiába szűrte ki a fogai közt, miközben lefogott, majd fogdosni, tapogatni kezdett. Minden erőmmel tiltakoztam,

16 csapkodtam és haraptam, de esélyem sem volt ellene. Felpofozott, és az egyik kétszemélyes bokszba lökött. Iszonyú félelem lett rajtam úrrá. Máig emlékszem az izzadt arcára, és arra, ahogy markolász. Rettenetesen bepánikoltam. Folyamatosan kértem, könyörögtem, hogy hagyja abba. Ne ellenkezz! Amire szükségem van, te megadod. Ha megszeged a szabályokat, büntetést kapsz! nézett rám hihetetlen magabiztossággal. Akkor ott komolyan azt hittem, mindennek vége. Te átkozott vadállat! vergődtem a kezei közt. Ne feszülj be! Nem akarok fájdalmat okozni, de ha nem nyugszol meg, kénytelen leszek! egy kezével satuként szorította össze a két csuklómat, a másikkal a gatyáját tépte le magáról. Aztán elszabadult a pokol, amikor erőszakosan leszaggatta rólam a ruháimat. Addigra már zokogtam a félelemtől. Nem bírtam elviselni a tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságot, és sírni kezdtem. Nem tudtam, mit csináljak. Meg fog erőszakolni. A térdével szétfeszítette a combjaimat, majd közé furakodott. Engedd el magad! Jó lesz! hajolt közel. Elfogyott az erőm. Gyenge csókot lehelt a számra, mert azt hihette, feladtam a harcot. Elrántottam a fejemet, és újra ficánkolni kezdtem. Engedj el! Hagyj békén! visítottam. Rossz kislány! dühödött be. Megéreztem a makkját a lábam között, amitől újra megpróbáltam összeszedni az erőmet és ellenállni. Az ellenkezésemet pofonokkal jutalmazta, ám az egyik ilyen ütése után a térdemmel megrúgtam az érzékeny pontján. Kihasználva, hogy a szorítása lazult, kimásztam alóla, egy üveget az asztal sarkához csaptam, hogy eltörjön, így lett ellene fegyverem. Nem mintha érdekelte volna: nekem esett, én pedig megsebeztem az éles szilánkokkal, ettől pedig eldurrant az agya. Akkora pofont mért rám, hogy a földre estem. Ezek után vadul rugdosni kezdett,

17 nem kímélt. Hallottam, ahogy reccsen a bordám, a fájdalomtól mozdulni sem tudtam. De a hajamnál fogva felhúzott, hiába rimánkodtam. Kérlek, Tony Engedj el, kérlek patakokban folyt a könnyem. Most azonnal az enyém leszel, ha akarod, ha nem őrjöngött. Rohadj meg! suttogtam vissza megvetéssel a szememben. Újra belökött a bokszba, letépte a maradék ruhámat, és a mellembe harapott, de akkorát, hogy ordítottam a fájdalomtól. Már nem volt erőm védekezni, csak sírtam, amire újabb pofon volt a válasza. Vadul ütlegelt, azt üvöltötte, hogy büdös ribanc vagyok, és vert, és vert, azt kívántam, bárcsak elájulnék vagy meghalnék, legyen már vége, múljon el ez a kín, ez a fájdalom Ekkor, mint valami megváltás, betört az ajtó, és meghallottam Adam kétségbeesett hangját, amint a nevemet kiáltja: Amy! Segíts! sikoltottam neki. Ő lerántotta rólam Tonyt, majd kíméletlenül egymásnak estek. Letöröltem a könnyeimet, viszont még mindig remegtem az átélt borzalmaktól. Elvánszorogtam a pultig, és telefonon segítséget hívtam; aztán kihúztam a pult alól egy terítőt, és beleburkolóztam. Addigra Tony a földre került, és Adam rugdosta, ahogy ő az előbb engem. Odakiáltottam neki, hogy hagyja abba, mert nem éri meg. Adam csak lassan tért magához, teljesen kikészült. Végül nagy nehezen leállt, de láttam a gyűlöletet a szemében. Meg tudta volna ölni. Odajött hozzám, átölelt, és én még akkor is zokogva kapaszkodtam belé, amikor megérkeztek a mentők. Hányszor éltem már újra annak a pokolbeli napnak minden borzalmas percét Nem menekülhetek előle. Kösse be az övét, kérem, leszállunk! A légikísérő hangja

18 zökkentett ki a gondolataimból. Kinyitottam a szemem, még mindig az emlék hatása alatt álltam, ziháltam és reszkettem, kapkodva szedtem a levegőt. Ez a rémálom talán sohasem ér véget. Nem ereszt, ahogy Tony sem. A leszállást követően a repülőtéren egy sofőr fogadott, a kezében egy táblával, amelyre a nevem volt felírva. Jó napot, kisasszony! Scott vagyok, Miss Newton sofőrje. Hát persze, a barátnőmnek sofőrje is van, forgattam a szemem. Jó napot, Scott, üdvözlöm nyújtottam át a csomagjaim. Kigördültünk a parkolóból, és hamarosan meg is érkeztünk a barátnőm fenséges kis birodalmába. Mindig is szerette a kényelmet, a luxust, és bizony most sem tagadta meg önmagát. Mosolyognom kellett ezen a felismerésen. Amikor leparkoltunk a ház előtt, Cat kicsörtetett a házból, és a nyakamba vetette magát. Amy, végre, hogy ideértél! Úgy szorított, hogy azt hittem, menten megfulladok. Gyere be! Biztos fárasztó volt a repülőút. A ház csodás volt. Hatalmas, fehér palota, legalábbis nekem annak tűnt. Tágas előcsarnok fogadott, fekete luxus ülőgarnitúrával és plazmatévével. Tátva maradt a szám. Látszott a belsőépítész gondos keze munkája a berendezésen. Cat sosem bíz semmit a véletlenre. Gyönyörű ez a ház hebegtem. Az előkert is lenyűgöző, nagyon szép az a tó, és benne a szökőkút És a medencét még nem is láttad lelkesen mosolygott. Scott közben megérkezett a csomagjaimmal, és kijelentette, hogy felviszi őket a szobámba. Kész az ebéd jelezte a barátnőm, nyilván meg is éheztél. Vagy szeretnél inkább lepihenni egy kicsit? sürgött-forgott körülöttem. Én nem szívesen vonultam volna el csendes magányomba. Nem volt kedvem a kísértő démonokhoz.

19 Nem, köszönöm. Inkább ebédeljünk. Még Catnek sem mondtam el, hogy azóta az este óta nem tudok normálisan aludni, mert még mindig rémálmok gyötörnek. Hogy viselték, hogy eljöttél? Nem mondta ki, de én tudtam, hogy főleg Maggie nénire gondol. Gondolhatod Rosszul, főleg Maggie néni. De így lesz a legjobb mindenkinek. Engem vagy magadat akarod erről meggyőzni? sandított felém. Talált, süllyedt. Utálom, hogy mindig mindent nyersen a képembe vág. Inkább te mesélj! Mi újság Sammel? próbáltam terelni a szót. Vége, vagy mosolyszünetet tartunk, hívd, ahogy akarod vonta meg a vállát. Miért? kerestem a tekintetét, hátha kiolvashatok belőle valamit, ő azonban lesütötte a szemét. Mikor? Mert ő sem különb, mint az összes többi pasas. Kábé egy hónapja szakítottunk, de most nem akarok erről beszélni. Bólintottam, mert tudtam, hogy úgyis visszatérünk majd a témára. Utánanéztem egy kicsit annak a vállalatnak, ahová állásinterjúra mész kapta fel a fejét izgatottan, visszafordítva rám a reflektorfényt. Hát izgalmas lesz Hatásszünetet tartott. Ne csigázz, mit találtál? Én úgy tudom, a legfejlettebb technikai eszközöket használják, és amellett még a környezetgazdálkodási szemléletük is kitűnő, sokat költenek a védelemre, a megelőzésre meg a rászorulók megsegítésére is Ah, majd elfelejtettem, hogy neked a világ megmentése a mániád. Ezért akarsz te mindenáron ott dolgozni Csak nehogy az derüljön ki, hogy túl nagy fába vágtad a fejszéd. A Johnson Global feje, a te potenciális főnököd, Matthew Johnson nem egyszerű

20 ember, az már egyszer biztos. Kutakodtam egy csöppet Ez a pasi vagy meleg, vagy komoly bajok vannak vele. Sosincs barátnője, még futó kalandjai sem. Ilyen híres embereknél ezek a liezonok nem maradnának titokban Én mondom, vagy impotens, vagy meleg. Ezenkívül az állás, amire pályázol, nem először üresedik meg. Azt mondják, mindenki menekül onnan, mert olyan kiállhatatlan alak ez a Johnson, és szeszélyes, hogy senki nem bírja vele sokáig. Hát akkor végre egy újabb kihívás. Ne félts te engem! Ez a munka fontos nekem, az egyetemi szakosodás kiválasztása óta egy ilyen lehetőségre várok, és egyébként sincs semmi más, amibe jelenleg kapaszkodhatnék. Te tudod folytatta. De apámnak is van vele üzleti kapcsolata, és ő azt mondja, nagyon korrekt és becsületes ember, viszont olyan hideg, hogy megfagy körülötte a világ. Az nem biztos, hogy baj. Engem is Jégkirálynőnek gúnyoltak a hátam mögött az egyetemen, csak mert nem az volt az első, hogy bulizzak és fiúzzak. Engem az érdekel inkább, hogy szakmailag milyen. Hát, ha te Jégkirálynő voltál, akkor ő maga a Fagykirály. Semmi érzelem nem olvasható le az arcáról. Egyszer egy jótékonysági rendezvényen találkoztam vele, elég jóképű és vonzó, de valami akkor sem stimmel vele. Ijesztő. Apám szerint ugyanakkor szakmailag ő a legjobb. Akkor jó. Én is ezt hallottam róla, ezért is adtam be oda az önéletrajzom. Mellesleg tanulni akarok, és azt kitől, ha nem a legjobbtól? Egyébként finom volt az ebéd, köszönöm szépen, de ha most nem bánod, inkább mégis lepihenek egy kicsit. Hétfőn nehéz napom lesz, az elmondottak alapján. Rendben. Pihenj csak Amy, sajnálom, amit Tony tett. Ha

21 akarsz róla beszélni, én itt vagyok tette hozzá. Majd, ha készen állok, te leszel az első, akinek elmondom. Oké? Nem szerettem szemtől szemben ülve beszélni erről. Ha úgy meséltem, az emberek feszengeni kezdtek, aztán általában szánakoztak. A legrosszabb, amikor vigasztalni akartak, és ölelgettek. Igen, történt velem valami szörnyű. De ettől nem lettem gyenge, szerencsétlen vagy fogyatékos. De értem, miért rémes szembenézni ezzel másoknak mert az ő világukban, az ő ismerőseikkel, egy hozzájuk hasonlóval ilyen nem történhet. Aztán betolom a valóságot az arcukba, és a legtöbben ezzel nem tudnak mit kezdeni. Úgyhogy meghagyom a szabadságukat, hogy nem muszáj rám nézniük, velem szemben ülniük. Legalábbis ezzel a kifogással bújtam ki a félelmem és a szégyenkezésem alól. Nincs ez jól, Amy. Te egy nagyon helyes, csinos és okos lány vagy, nem zárkózhatsz be e miatt a szemétláda miatt. Ne aggódj miattam, tényleg jól vagyok, csak most kicsit elfáradtam nyújtóztam egyet. Hát persze mondta, és láttam rajta, hogy nem hisz nekem. De ne felejtsd el, én vagyok a legjobb barátnőd, és ismerlek, mint a rossz pénzt pillantott rám aggodalmasan. Amikor végre magamra maradtam a szobámban, persze nem volt kedvem aludni, igaz, ahhoz sem, hogy Cat tovább faggasson vagy sajnálkozzon. Előszedtem a laptopomat, és rákerestem erre a híres Fagykirályra. Rengeteg cikket találtam róla, de először a képeket kezdtem el nézegetni. Egy fiatal, az internet szerint huszonnyolc éves, mélybarna szemű, rövid, barna hajú, kisfiús arcú férfi képét bámultam percekig. Ő lenne a Fagykirály? töprengtem. A szemeiből sugárzik a magabiztosság és az erő. Bármelyik nő belehabarodna egy pillanat alatt. Igaza volt Catnek, jóképű. Talán túlságosan is az. Ugyanakkor volt benne valami, ami nem hagyott

22 nyugodni. Egyetlen fényképen sem mosolygott. Az arca mindig érzelemmentes, merev volt. Szigorú. A pillantása pedig zord, és tele ürességgel, közönnyel. Megborzongtam. A Johnson Globalt sokat tanulmányoztam, de őt még sosem láttam. Nem a személyére, hanem a vállalatára koncentráltam. Tetszett a vállalati szemléletük, a politikájuk. A tevékenységük, a beruházásaik sokrétűek, nyilván nagyon sokat lehet itt tanulni. Becsuktam a laptopom, és hanyatt fordultam az ágyon. Matthew Johnson hmm vajon mi gondja lehet egy olyan pasinak, akinek nem csak a pénztárcája vonzó? Most először, ahogy lehunytam a szemem, nem Tonyval álmodtam. Matthew Johnson volt az, akit magam előtt láttam. Egy titokzatos férfi egy arc, egy csábító barna szempár egy fagyos tekintet, ami a lelkemig hatolt

23 MATT Az emlékek csapdájában A végzet kísért egy életen át, miatta virrasztom át az éjszakát. Jelenléte az életem örök része, mégsincs se szaga, se színe, se íze. A szobám csendes magányában ültem, és mint minden hétvégén, most is dolgoztam. Így ment ez már jó pár éve. Se éjszakám, se nappalom, csak a munka és a munka. Tanácstalanul nézegettem az egyik dokumentumot, valahogy sehogy se állt össze a kép. A rosszseb enné meg! Fáradt és kimerült voltam. Kikészített, hogy mindent magamnak kellett csinálnom. Morcos voltam, mert nem boldogultam a felhalmozódott feladataimmal. Nem igaz, hogy nem találok már egy normális asszisztenst. Mindegyik fél perc alatt felidegesít. Az istenit! Miért hiszi azt minden jelentkező, hogy jobb nálam? Okoskodó idióták. A szemem az íróasztalom sarkára tévedt, ahol egy régi családi fénykép állt. Igazából gyűlöltem ezt a fotót, mert arra emlékeztetett, amit elveszítettem. Olyan nyolcéves lehettem rajta, ahogy az ikertestvérem, Martin is, a húgom, Laurie pedig három. Felvettem a kezembe, és hosszan néztem a fotót. Bárcsak visszaforgathatnám az idő kerekét! Az apám gondtalanul mosolygott, ahogy magához ölelt bennünket. Az anyám, mint mindig, ezen a képen is gyönyörű volt,

24 de elhúzódva állt tőlünk, rideg arccal. Beleborzongtam, és a szívem elszorult, ha belegondoltam, mennyi minden más lehetett volna, ha Martin és az apám még élne. A haláluk után én is nagyon megváltoztam, teljesen bezárkóztam. Nem tudtam elfogadni, hogy a sors ilyen rövid életet szánt nekik. Miért nem szabadíthatom meg a képzeletem a múlt és jövő terheitől? Mindent uralok, kivéve ezt. Nincs hatalmam felette. Csak a jelen az enyém. A jelen lett a létem egyetlen realitása, amelyet formálni tudtam, de én csak beletemetkeztem a munkába, erre tettem fel az egész életem, és ez meg is hozta ugyan a gyümölcsét, hiszen sikeres lettem. Világszerte elterjedt cégbirodalmat teremtettem, még sincs semmim és senkim. A családi élet a drámák színtere, mert közös sorsot kell viselnünk, ha akarjuk, ha nem. Az anyám azóta is élte a gondtalan életét, boldogabbnak látszott, mint valaha. Nem tudom elképzelni, hogy valaki, aki elveszíti a családját, hogy a fenébe képes ennyire érzéketlen módon, másokkal nem törődve újrakezdeni Egyszer sem láttam sírni vagy elkeseredni a történtek miatt. Szerintem még örült is, hogy megszabadult az apámtól, a húgommal és velem pedig sem előtte, sem utána nem törődött. Laurie-t is megviselték a történtek, Martin halála után engem okolt mindenért. Úgy tett, mintha az én hibám lett volna az egész. Valakit hibáztatnia kellett, és nem segített a helyzet megoldásában, hogy tudtam, igaza van. Én tehetek mindenről. Laurie elkezdett önpusztító életet élni, drogozott, pasizott, és teljesen elzüllött. Nem volt mellette senki, tőlem pedig nem fogadott el segítséget. Én egy darabig igyekeztem a háttérből vigyázni rá, megfékezni őt, ám idővel kicsúsztak a kezemből a dolgok. Egy csúnya vitát követően a húgom New Yorkba költözött, hogy minél messzebb legyen tőlem, ahogy fogalmazott. Nem akarta, hogy beleszóljak a dolgaiba, és ellenőrizzem őt, pedig én

25 csak óvni akartam. Laurie hasonlított leginkább az apámra, a szőke hajával és a kék szemével, a lázadó habitusával viszont inkább az anyámra emlékeztetett. A családomból csak ő maradt nekem. Az élet fintora, hogy a velünk történtek hatására őt is elveszítettem. Gyűlölt engem. Elfogadtam, hogy számomra az élet nem tartogat szeretetet, boldogságot. Fogtam a képet, és a fiókom legmélyére süllyesztettem. Látni sem akarom. A fényképek nyújtotta biztonságérzet hamis. A képek nem elhalványulnak, ugyanúgy megörökítik a pillanatot, mint az emlékezetünk. A gond az volt, hogy én nem akartam többé emlékezni, de felejteni sem, mert amit tettem, azzal, ha akartam, ha nem, örökre együtt kellett élnem. A gondolataimat a telefonom csörgése szakította félbe. A kijelzőn az egyetlen ember nevét láttam, aki sosem hagyott cserben. A legjobb barátom, Alex volt az. Helló, haver, mi újság veled? Nagyon csendben vagy mostanában jópofáskodott. Sok volt a munka. Még nem találtam meg az új személyi asszisztenst. Mióta az előző olyan nyilvános hisztivel távozott, azóta dupla műszakot nyomok. Ezen jóízűen elnevette magát. Szinte láttam a kárörvendő képét. Nem kellene olyan kiállhatatlannak lenned, túl türelmetlen vagy. Még esélyt sem adsz nekik Nem akadt köztük egy sem, aki két-három hétnél hosszabb ideig maradt volna. Nem gondolod, hogy ebben te is hibás vagy? piszkálódott. Ez egy munkahely, Alex, és úgy gondolom, nincsenek nagy elvárásaim, az pedig, ha valaki a munkaszerződésben előírt feladatait nem tudja ellátni, nem az én hibám. Persze, még én vagyok a hibás.

26 Te is tudod, hogy nem ez itt a legnagyobb probléma, hanem te. Te és a stílusod. Megpróbálhatnál kicsit rugalmasabb, simulékonyabb lenni. Tudod, ezek emberi tulajdonságok Az alkalmazottak rosszul viselik, ha csak tárgyként, eszközként tekintesz rájuk oktatott ki. Mi a faszt szórakozik ez velem? Ilyen vagyok és kész! Nem engem kell, hogy szeressenek. Leszarom mások érzékeny lelkivilágát. Ne akard megmondani, hogy bánjak a beosztottaimmal háborodtam fel. Matt, ha egy asszisztens be tud tanulni, és hosszabb ideig marad, mint két hét, akkor meglátod, az mennyit lendít majd a te munkádon is. Vegyél erőt magadon, fújd ki a levegőt, és tegyél kísérletet a következővel! Senki sem tökéletes, még te sem. Ezt ne felejtsd el! prédikált. Remek. Azért hívtál, hogy ezt elmondd? csattantam fel. Utálom, mikor kioktatnak. Mint valami pap. Hirdeti az igét! Jó vicc. Ő meg a szentéletűek két külön fogalom. Megérezhette, hogy szakad a cérna, mert témát váltott. Nem, igazából meg akartam kérdezni, hogy van-e kedved egy kis kikapcsolódáshoz. A kikapcsolódás fogalma egészen mást jelent neki, mint nekem. Alex, én a te szórakozásaidban nem óhajtok részt venni. Most nem a csajokra gondoltam mentegetőzött. Elmehetnénk sziklát mászni, már régen voltunk, és hiányzik. Mit szólsz? Végre valami értelmes. Rendben, úgysem megy most a munka löktem egyet az előttem heverő papírhalmon. Jól fog esni a figyelemelterelés. Egy óra múlva ott vagyok nálad egyeztem bele. Alexet a középiskola évei alatt a sziklamászásnak köszönhetően

27 ismertem meg. Később ugyanarra az egyetemre jártunk, de más szakra. Sosem találkoztunk volna, ha nincs a közös hobbi, a mászás. Az évek során végigasszisztálta a családi tragédiánkat, és mindig ott volt, mikor szükség volt rá. Igazából nem volt senki másom, csak ő. Mai napig hálás vagyok azért, hogy mellettem maradt, és nem fordított nekem hátat. Ő még abból az időből ismert engem, amikor tudtam nevetni, és akkor sem hagyott magamra, mikor már nem. Igazából az ő vidámsága volt az egyetlen, ami néha kirángatott engem ebből a pokolból, amelybe temettem magam. Mellette elfelejtettem néha a nyomasztó gondokat, egy-egy pillanatra tudtam önfeledten nevetni. A bohókás felszín alatt pedig egy érző szívű, sebezhető férfi állt. Bár ezt nem tudták róla túl sokan. Azon kevesek közé tartoztam, akik ismerték a valódi arcát. Nem volt mindig ilyen csapodár és nőfaló. Egy nagy csalódást követően vált ilyenné. Csúnyán megégette magát, és teljesen padlóra került. Többé nem tudott egyetlen nőben sem bízni, és azóta az őt ért sérelem miatt minden nőn bosszút állt, aki az útjába tévedt. Azt gondolja, hogy a csajokat kizárólag a bankszámlája érdekli, esélyt sem ad nekik, és még ő dirigál nekem a felejtésről meg az újrakezdésről Bagoly mondja verébnek

28 MATT Jégmezőn A színek elvesztek a sötétségben, a mézédes percek az élet sós tengerében. Az álmaim és vágyaim már a semmi martaléka, a lelkem sötétebb, mint a legsötétebb éjszaka. Az előző estére mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy jól sikerült. Az a hülye sikeresen elszúrta. Alex megint irányítani akart, pedig tudhatná, hogy ez az, ami nálam nem működik. Megmondaná valaki, miért hiszi azt mindenki, hogy mindent jobban tud, mint én, és ezt ki is kell nyilatkoztatnia? Azzal a húzással, azokkal a kétes erkölcsű csajokkal kiverte nálam a biztosítékot! Elegem lett! Nem is annyira a lányok miatt, inkább mert sunyi módon igyekezett belepiszkálni az életembe. Tényleg azt gondolta, hogy egy jó dugás mindent megold. Idióta barom! Sikeresen össze is balhéztunk emiatt. A barátom, de néha egy kretén. Élvezd az életet, örülj, hogy te élsz! Ami megtörtént, azon már úgysem változtathatsz pufogtatta folyton az ócska közhelyeit, mintha ez olyan könnyű lenne. Szerinte nem kellene okolnom magam olyasvalamiért, amiről nem is tehetek, főleg nem büntetni magam. Tudja is ő vagy bárki, mit érzek Kár, hogy így elfajultak a dolgok, pedig olyan jól szórakoztunk addig, a sziklamászás a folyamatos koncentrációnak

29 köszönhetően mindig segített kitisztítani a fejem, emellett kiváló eszköze a testformálásnak, mert jó fizikai erőnlét és állóképesség szükséges hozzá, viszont nem olyan unalmas, mint az edzőterem. Erre villámcsapásként sújtott le rám azokkal a csajokkal. Csapdába akart csalni. Néha annyira gyerekes. Nem szeretek rosszban lenni vele, ő az egyetlen barátom, és tudom, hiába üvöltöztem vele az este, valószínűleg nem haragszik rám, most is én vagyok csak, aki fortyog. Fel kellene hívnom, de annyira idegesít, hogy tudom, kezdi majd elölről. Úgy döntöttem, inkább csak írok neki egy SMS-t, és elnézést kérek a tegnap esti kirohanásomért, mert azt nem igazán bírnám, ha napokig nem beszélnénk. Pont befejeztem, amikor megcsörrent az asztali telefonom. Állati! Mi van már megint! Igen, Ivy? szóltam bele indulatosan. Uram, konferenciahívása lesz tíz perc múlva. Mr. Hawkes keresi önt. A francba, tényleg! Rendben, ha befut a hívás, kapcsolja be! utasítottam. Uram, negyed óra múlva van egy megbeszélt állásinterjú is az asszisztensi pozícióra jegyezte meg kissé bizonytalanul. Na, bumm! Csak ez hiányzott. Biztos egy újabb vízfejű liba. Mostanában inkább nők jelentkeztek az állásra. Az eddigiek gyönyörűek voltak, de egytől egyig tök hülye. Alex bezzeg ebben is látta a fantáziát. Ha megérkezik, mondja meg neki, hogy várjon. Ez most sokkal fontosabb! közöltem ellentmondást nem tűrően. Nagy gondok voltak a párizsi irodánk körül, amelyeket sürgősen orvosolni kellett. Még sosem fordult elő, hogy terroristák fenyegették volna a vállalatunkat, legalábbis ez idáig. Nem kellett

30 volna, hogy váratlanul érjen, hiszen akinek monumentális, sikeres cége és sok pénze van, az mindig szúrja valakinek a szemét. Ezek most minket pécéztek ki. Fenyegetéseket kaptunk, és furcsa, apróbb balesetek történtek. Most már muszáj volt komolyan vennünk. Kritikus pillanatokat éltünk meg. Nagy volt a teher a vállamon. A hatóságoknak nem szóltunk eddig, ám ez mostanra elkerülhetetlenné vált. Válságmeetinget hívtunk össze, hogy megbeszéljük, hogyan tovább. A személyi asszisztens kérdését illetően pedig ma nagyon nem vagyok erre ráhangolva. Szétvet az ideg! Nem volt kedvem egy újabb csalódáshoz. Úgy éreztem, csak az időmet rabolják. Az eddigiek kikészítettek a teszetoszaságukkal, nem akartam elhinni, hogy nem született erre a világra egy magabiztos, talpraesett, leleményes ember, aki feltalálja magát a váratlan helyzetekben, jó diplomáciai érzékkel rendelkezik, és nem rohangál az asztalomhoz minden apró-cseprő problémával, emellett lojális is a céghez. Arról, hogy önálló, értelmes véleménnyel és ötletekkel álljon elő, már álmodni sem mertem. Tudom, hogy Alex röhögött rajtam, hogy már a sokadikat fogyasztom, de én előre rettegtem a következőtől. Sőt, szívem szerint feladtam volna a keresést. A gondolataimat a párizsi hívás szakította meg.

31 AMY Az állásinterjú Hidd el, hogy lehet minden szép, hogy a felhők felett mindig kék az ég! Vannak akadályok, mik próbára tesznek, lépd át őket. Ezek részei az életednek! Ha padlóra is küld olykor a bánat, porold le magad, állj fel, adj esélyt a mának. ( ) Nincs lehetetlen, ha van tett és hozzá akarat, merj, kockáztass és éld meg álmaidat. (Szabó Kata) Reggel a mobilom ébresztőjének a hangjára keltem. Tudtam, fontos nap ez a mai. Gyorsan letusoltam, és elővettem a kiskosztümöt, amit erre az alkalomra vásároltam. Igyekeztem mélyeket lélegezni. Rettenetesen izgultam. Nagyon akartam ezt az állást. Nem vetett fel a pénz minket sosem. A középiskola és az egyetem mellett folyamatosan dolgoztam, hogy fedezzem a kiadásaimat, és az én lehetőségeimhez mérten ez a kosztüm sem számított olcsónak, akárcsak a hozzá illő magas sarkú cipő. Mindkettő nagyon ízléses volt, rögtön megtetszettek. Nem kihívóak, de éppenséggel szolidnak sem nevezhetők. A kosztüm fekete színű, testhez simuló, térd fölötti hosszúságú szoknyarésszel; a blézer kivágása kicsit mély, de jól éreztem magam benne, és ez a lényeg, amikor

32 magabiztosnak kell mutatkozni. Először arra gondoltam, hogy lazán feltűzöm sötétbarna, hosszú hajam, aztán mégis úgy döntöttem, inkább szabadon hagyom. Sminket is épp annyit tettem fel, hogy élénkzöld szemeimet kicsit kiemeljem. A tükörben látott képpel elégedetten léptem ki a szobámból, hogy meghódítsam a nagyvilágot, azaz Matthew Johnsont. Mindig idegesített, hogy a pasik kizárólag a helyes arcomat, a formás idomaimat látták, és sosem vettek igazán komolyan. Az összes csupán egy megszerzendő trófeát látott bennem. A középiskolában emiatt utáltam is pomponlány lenni. Az egyetemen legalább egy kis mellékesre tehettem szert az arcommal és a csinos alkatommal: az egyik barátnőm divattervező volt, és neki modellkedtem időnként. Most azonban pont ezért nem is tettem az alakomat közszemlére. Szerettem volna, ha az eszemért vesznek fel, és nem a csinos fenekem miatt. Nem a főnök megdugni való kis titkárnője akartam lenni, hanem a jobbkeze. Mikor leértem a lépcsőn, a szobalány közölte, hogy Catnek fontos dolga akadt, el kellett mennie, azonban meghagyta a sofőrnek, hogy vigyen el engem az állásinterjúra, és várjon is meg. Basszus! Pedig azt hittem, tartja majd bennem a lelket. Rettenetesen ideges voltam. Mintha az életem függött volna ettől. Tulajdonképpen igen. Az életem múlik rajta. Nyugalom, Amy: megcsinálod! Beszálltam hát az autóba, és alig fél óra múlva megálltunk egy magas irodaház előtt. Megérkeztünk, Miss Avens. A sofőr kiszállt, megkerülte a kocsit, és kinyitotta nekem az ajtót. Köszönöm mondtam, és elindultam a lépcsőn felfelé. A döbbenettől alig bírtam járni; ahogy felnéztem, az egész épületet olyan tekintélyt parancsolónak és hatalmasnak láttam, mintha az égig érne. Végigfutott rajtam a hideg, nagyot nyeltem,

33 majd beléptem a főbejáraton, amelyen ott díszelgett a felirat: Johnson Global Strategists Corporation. Odabent visszhangzottak a lépteim egészen a recepciós pultig. A bejelentkezés után a lifthez irányítottak, a huszonkettedik emeletre. Beszálltam a felvonóba, és közben úrrá lett rajtam a pánik. Annyira izgultam, hogy a szívem a torkomban dobogott, a gyomrom pedig kavargott. Ideges feszültség fogott el. Mély levegőt vettem, mikor kinyílt az ajtó. Nyugi, Amy, nyugi. Csak higgadtan és lazán. A lifttel szemben helyes arcú, szőke lány ült, akinek a kitűzőjén az Ivy McGregor név szerepelt. Jó reggelt kívánok! Amy Avens vagyok, és reggel nyolcra van megbeszélt időpontom Mr. Johnsonhoz, állásinterjúra. Ah, igen, Miss Avens. Sajnos várnia kell egy kicsit. Reggel befutott egy konferenciahívás; ha vége, akkor Mr. Johnson fogadja önt. Addig foglaljon helyet intett a kanapé irányába. Köszönöm mondtam kissé lehangoltan, mert reméltem, hogy gyorsan túl leszek rajta. De ha már így alakult, hát addig is körülnéztem: minden grandiózus volt, és a berendezés jó ízlésre vallott. Sötétbarna és fehér bútorok. Olyan megnyugtató. Ennek ellenére csak fokozódott bennem a feszültség, miközben várakoztam. Fél óra is eltelt, ki kellett mennem a mosdóba, ezért odalibbentem a lányhoz: Ne haragudjon, de meg tudná mondani nekem, merre találom a toalettet? Természetesen. Ott van, balra a második ajtó igazított útba. Köszönöm és már célba is vettem azt az irányt, amerre a titkárnő mutatott. Amikor visszaértem, láttam, hogy egy férfi áll nekem háttal a pultnál. Azonnal megismertem: ő lesz az. A nagy Matthew Johnson személyesen. A szívem hevesebben vert. Szaporázni kezdtem a lépteimet, és éppen meg akartam szólalni, hogy üdvözöljem, ám ő

34 megelőzött. Ő lenne az? kérdezte a bemutatkozó anyagomat a levegőbe emelve. A hangja szigorú és hivatalos volt. Igen, Mr. Johnson felelte a megilletődött titkárnő. Küldje el! utasította Ivyt minden érzelem nélkül. Nincs időm naiv, üresfejű, helyes pofijú kislányokkal bájcsevegni. Két percig sem bírná itt. A lábam gyökeret vert. Hirtelen mintha egy vödör hideg víz zúdult volna a nyakamba. Mi van? Hogy merészeli?! Már indult volna, azonban az agyamat elöntötte a düh, és váratlanul elé léptem. Jól kivehető volt a döbbenet az arcán. Mit képzel magáról, hogy a titkárnőjével akar kidobatni? És milyen jogon alkot rólam véleményt, amikor nem is ismer? néztem rá elszánt tekintettel, miközben a szívem vadul kalapált. Miss Avens, ne értsen félre, de ez az állás nem a maga szintje. Nem a maga rózsaszín ködös világához illik. Higgye el, szívességet teszek magának, ha az elején szembesítem ezzel felelte teljes közönyösséggel. Na, ezt nem! Ott akart hagyni engem, de én már remegtem a dühtől, és utánakiáltottam: Jól mondták, maga tényleg egy önelégült seggfej! Ki a túrónak képzeli magát, a Mindenhatónak? Nem keveset utaztam ezért az állásért, legalább annyira megerőltethetné magát, hogy személyesen dob ki. Azt hiszem, ennyit minimum megérdemelnék. Sok mindent hallottam önről, de azt nem, hogy gyáva. Pedig az. Egy anyámasszony katonája. Mással végezteti el a piszkos munkát. Kitéptem a dossziémat a kezéből, majd hozzátettem: Én azt hallottam a Johnson Globalról, hogy mindenkinek megadja a lehetőséget, de most úgy tűnik nekem, hogy félretájékoztattak.

35 Maga sem különb, mint az összes többi beképzelt, felfuvalkodott, egoista milliomos. Ezek után, ha térden állva könyörögne, akkor sem dolgoznék magával. Tátott szájjal, meredten bámult. Mr. Johnson valószínűleg nem volt hozzászokva ahhoz, hogy alapra állítsák, azonban nekem már nem volt mit veszítenem. Esélyem sem volt. Hátat fordítottam neki, és meg sem álltam a liftig. Ott vadul nyomkodni kezdtem a hívógombot, és közben félhangosan szitkozódtam. Aztán megmerevedtem, mert megéreztem a jelenlétét. Mögöttem állt, mégsem fordultam meg, csak vártam a felvonóra, és imádkoztam, hogy jöjjön már. Ne haragudjon, teljesen igaza van. Sajnálom. Ezt alig hallhatóan motyogta. Most hasra kellene esnem előtte? Megpördültem, és dacosan a szemébe néztem, azokba a mélybarna szemekbe, amelyektől olyan ellenállhatatlanul sármos volt ez a fickó. Mély levegőt vettem, miközben lassan megérkezett a liftem is. Ne törődjön vele, én csak egy naiv, üresfejű, helyes pofijú kislány vagyok, aki az idejét fecsérli, és akivel maga nem ér rá bájcsevegni. Az én véleményem nem számít. Mire becsukódik a liftajtó, már nem is fog emlékezni rám válaszoltam a lehető legmaróbb gúnnyal a hangomban. A büszkeségem az, amit nem hagyom, hogy elvegyenek tőlem. Álltam a tekintetét; minden indulatomat és sértettségemet tükrözte a pillantásom. Felszegtem a fejem, aztán megfordultam, és épp be akartam lépni a liftbe, amikor meghallottam a hangos nevetését. Hitetlenkedve pillantottam hátra. Biztos voltam benne, hogy gúnyolódik rajtam. Mindjárt bemosok neki egyet. Ezt a pofátlanságot! Még ki is röhög.

36 Azt hiszem, Miss Avens, tényleg tévedtem magával kapcsolatban. Maga nagyon is ide való. Kell nekem. Jöjjön be az irodámba, és beszéljük meg a részleteket, persze csak ha még érdekli mondta a legnagyobb lazasággal, magabiztossággal. És még a vidékiekre mondják, hogy tahók. Faragatlan tuskó! Komolyan azt hiszi, hogy azok után, hogy porig alázott, még szóba állok magával? Maga tényleg egy igazi bunkó csúszott ki a számon. Hát, Miss Avens, annyit már tudok, hogy remek szókincse és csípős nyelve van. Ha itt akar dolgozni, ehhez a bánásmódhoz hozzá kell szoknia. Minden egyes nap kénytelen lesz engem elviselni, és abban biztos lehet, hogy nem fogom megkönnyíteni a dolgát. Amennyiben érdekli a munka, jöjjön be, és hozza a helyes, gyilkos tekintetű pofikáját is közölte rezzenéstelen arccal, majd otthagyott, és bevágtatott az irodájába. Nem teketóriázott sokat. Remek taktikus. Rám bízza a döntést. Na, de velem nem jár jól, az biztos. Hajlamos voltam ugyanis nem túl udvariasan viselkedni, ha sértve érzem a büszkeségem. Nem nagyon érdekelt, hogy ezzel megbántok-e másokat, ha ők keresztülgázoltak rajtam. Mégis földbe gyökerezett lábakkal álltam, tanácstalanul. Akarom ezt az állást, de ez a férfi Bizonytalan voltam, és hitetlenkedve ráztam a fejemet. Én tényleg szeretném ezt a munkát, és mi sem bizonyítja jobban, mint hogy átrepültem miatta a fél világot Nem engedem, hogy ez vagy bármelyik másik férfi elvegye az álmaimat! Hirtelen elhatározással felszegtem a fejemet, és elindultam az irodája irányába. Nem hagyom, hogy egy önző, nagyképű, gazdag ficsúr eltiporjon. Bebizonyítom, hogy ő se tudja, milyen fába vágta a fejszéjét. Nem fogok megfutamodni! Nem én! Kopogás nélkül benyitottam a szobába. Az asztalánál ült, és pofátlanul elmosolyodott, azzal a bizonyos tudtam, hogy így lesz

37 vigyorral. Piszkosul jól állt neki, a fene enné meg. Ettől csak még mérgesebbnek éreztem magam. Nem értem, mit akar még tőlem. Az előbb egyértelműen kifejtette a titkárnőjének, hogy mit gondol rólam. Az még azelőtt volt, Miss Avens, hogy rám zúdította a haragját Ide erős idegzetű munkaerő kell. Rendben, tehetünk egy próbát. Látom, hogy az Egyesült Államok legjobb közgazdasági egyetemén végzett ösztöndíjasként, kitűnővel. Ez igazán elismerésre méltó. Tudja, maga csinos darab, de én sosem alkalmaznék valakit csak a külseje miatt, ahogy egy autót sem vennék meg csupán a szép formájáért. Szóval: hat hónap próbaidő. Az irodája az enyém mellett lesz. Ja, és kisasszony, maga még nem tudja, de nem leányálom az én asszisztensemnek lenni. Nem lesz egy szabad perce sem, én majd gondoskodom róla. A hibákat és az ostobaságot nem tűröm, ahogy az engedetlen viselkedést sem. Ha nem tud valamit, akkor kérdez. Azt a szót, hogy lehetetlen, nem ismerem, nincs a szótáramban. Világos? Aztán, mikor visítva menekül, ne mondja, hogy nem szóltam előre! Igazi vadbarom ez az alak! Egy autóhoz hasonlított? Ez komoly? Mr. Johnson, biztos lehet benne, hogy nem szokásom visítva elfutni. Csak nehogy maga bánja majd meg, hogy felvett. Egyébként még nem vagyok biztos benne, hogy egy olyan férfinak szeretnék dolgozni, aki ilyen stílusban beszél a beosztottjaival vetettem oda élesen. Úgy vélem, nem feltétlenül szükséges kedvelnie vágott vissza teljes közönnyel. Emiatt nem kell aggódnia, úgy hiszem. Nem hinném, hogy ez valaha is megváltozna. De hogy lássa, kivel van dolga, elfogadom az ajánlatát, Mr. Johnson. Nahát! És még könyörögnöm sem kellett Megint gúnyosan

38 mosolygott. Esküszöm, kedvem lenne jól képen törölni. Akkor reggel nyolckor várom. Ne késsen, mert azt nagyon nem jól viselem. Ivy addigra megírja a szerződését. Szünetet tartott, miközben hosszan méregettük egymást, majd hozzátette, inkább magának, mint nekem: Ez érdekes lesz. Meghiszem azt, Mr. Seggfej! Megfordultam, és köszönés nélkül távoztam. Bevallom, uralkodnom kellett magamon, hogy ne vágjam rá az ajtót. Nem ismertem még embert, aki ilyen rövid idő alatt ennyire fel tudott volna idegesíteni. Már akkor sejtettem: igen küzdelmes időszak áll előttem, ha meg akarom tartani ezt az állást. De azt is tudtam, nem adom fel olyan könnyen.

39 AMY Az első hat hónap Az idő rohan, senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. Mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Hogy felnőjünk. Hogy felejtsünk. San Francisco. Az új otthonom. Lesz. Mély sóhajjal térképeztem fel a helyet. Bár Tennessee nyugalmához szoktam, mégis volt ennek a városnak is valami varázsa. A hatalmas öböl, valamint a tengerszoros és a lágy lankák elbűvölővé tették. A parti fekvése miatt sokszor köd borítja, mely hatalmas lepelként takarja el a metropoliszt. Vonzó, titokzatos és megigéző mint maga a Johnson Global feje kalandoztam el. Fura érzelmek kavarogtak bennem. Az első napjaim a vállalatnál olyanok voltak, mintha a pokolba nyertem volna felvételt. Mr. Fagykirály tényleg nem könnyítette meg a dolgomat. Bedobott a mély vízbe. Nos, Miss Avens, ez lesz az asztala kísért be a leendő irodámba. Minden olyan hatalmas és barátságtalan volt. Nagyot nyeltem, majd elkövettem azt a hibát, hogy a szemébe néztem. Kárörvendően somolygott. Ne féljen, nem sokáig lesz ilyen üres húzta féloldalas, gonosz mosolyra a száját, mialatt az íróasztalom irányába bökött.

40 Nem akartam visszavágni, de ösztönösen büszkén kihúztam magam, leültem, majd kihívóan pillantottam felé, jelezve, hogy készen állok. Azonban hamar megtanultam, amit ő mond, az úgy is lesz. Kíméletlenül zúdította rám a feldolgozásra váró aktákat. Ki sem láttam az iratkupac mögül, azt sem tudtam, hol kezdjem. Rengeteg volt a dolog, mindenki sürgött-forgott, senki sem ért rá foglalkozni velem. Mintha egyszerűen keresztülnéztek volna rajtam. Bár, az igazat megvallva, inkább úgy tűnt, kerülnek engem is, a nagyfőnökkel együtt. A kollégák szánakozó tekintettel néztek rám, ami dühített, és nem is lett tőle több önbizalmam. Azokban a pillanatokban, amikor már majdnem feladtam volna, a megoldás kulcsa az volt, hogy mindig eszembe jutott a főnököm na ugye, megmondtam vigyora, és ennek hatására megmakacsoltam magamon. Ilyen könnyen nem adhatom fel. Amit ember hozott létre, azt egy másik meg tudja tanulni, érteni. Ez volt az elvem világéletemben. Egyfajta életszemlélet, ami eddig be is vált. Az első döbbenet után vettem egy mély lélegzetet. Oké, Amy! Láss neki! Ésszel csináld, ne erővel figyelmeztettem magam. Akkor is be fogom bizonyítani, hogy én erre születtem. Nem fogom feladni. Nem vallok kudarcot. Első lépésként megtanultam, mit hol keressek, és kitől mit kérdezzek. Nem kellett az információk birtokában lennem, elég volt, ha kiokoskodtam, kinél és hol rejlenek az adatok, tudnivalók. Minden tudásomat és akaraterőmet össze kellett szednem, hogy megfeleljek ennek a pasinak. Remélem, nem érzi úgy, hogy nagyon leterhelem nézett be bájvigyorral a képén órákkal később. Sejtettem, hogy arra számított, már csak a hűlt helyem találja, de ezt az örömet nem adhattam meg neki.

41 Nem, Mr. Johnson mosolyogtam vissza magabiztosságot erőltetve magamra. Hol a többi? lépett közelebb az aktamennyiséget szemlélve. Gyanakvóan pillantott körbe az irodámban. Ahol lenniük kell. Miért? Talán valami gond van? Biztos voltam benne, hogy erre a gyorsaságra nem számított. Sikerült meglepnem. Nincs bólogatott meglepetten, és nem kérdezett többet. Kissé csalódottan hagyott magamra, amitől máris jobb kedvre derültem. Semmi megnyugtató nem sugárzott ebből az emberből, eleinte émelyegtem, ha a közelembe jött. A megjelenése tekintélyt parancsoló volt, semmi felesleges beszéd, nincs kérdés, csakis a könyörtelen munkatempó. A kíméletlen üzleti magatartásáról volt ismert, de ez a kisugárzás valahol vonzott engem, ettől vált ez a helyzet olyan bizarrá. Mióta csak hallottam a Johnson Globalról, a részese akartam lenni a fogaskerekeknek, amelyek hajtják. Ennél közelebb nem is kerülhettem volna a céljaimhoz, mindent elkövettem, hogy a gépezet része maradhassak. Amikor először jutottam beljebb, mint a recepciós pult, megdöbbenve jöttem rá, hogy itt sokak számára a munka, amelyre jelentkeztek, nem elszántság és céltudatosság kérdése. Mindenki lélektelenül vonszolta magát a tűsarkújában és a drága Armani öltönyében, én pedig az egyszerű, márka nélküli cuccomban, de lelkesedéssel vágtam bele, hogy meghódítsam a világot. Egyáltalán nem illettem a képbe: szürke, jellegtelen, tökéletes ellentéte voltam a cégnél dolgozó nagymenőknek, és persze ott volt Mr. Tökéletes, aki a pénzügyi világ legnagyobb hatalmú császára volt, akitől rettegett a fél világ, aki senkit nem tűrt meg az útjában, ha a céljai eléréséről volt szó, aki tökéletesen ellenőrzése alatt tartotta a birodalmát, a dolgozói életét teljesen megkeserítve. Olyan idegen

42 volt minden. Semmi természetesség, semmi érzelem, kivéve talán akkor, amikor Mr. Johnson felbukkant. Ha megjelent, mindenki arcára kiült a rettegés, szinte megfagyott a levegő. Sokszor fizikailag is éreztem a jeges fuvallatot, ahogy elhaladt mellettem. Szeretem a kihívásokat, és igyekeztem teljesíteni a feladataimat, ám közben mégis azt éreztem, hogy állandóan vizsgáztatnak, tesztelnek. Minden felmerülő kérdésemre ilyen válaszok érkeztek: Intézze el! vagy Untasson mást a kérdéseivel! Nem volt velem könyörületes, neki a legjobb kellett, és bennem megvolt az ambíció, hogy a legjobb legyek. Ám fájdalmas volt a felismerés, hogy ha az ember ránézett a mindenható Mr. Johnsonra, még abban sem volt biztos, hogy ennek a férfinak egyáltalán van szíve. Semmi érzelmet nem tükrözött. Olyan pókerarca volt, hogy időnként rajta felejtettem a szemem, tanulmányoztam, vártam, hogy leolvashassam róla a jeleket, de kifogott rajtam. A férfiak általában kisebb hőfokon égnek, mint a nők, de ennek a pasinak még csak pislákoló parazsa sem volt. Pedig egyes hölgy alkalmazottai igencsak közszemlére tették a bájaikat, amit a mi igazgatónk rezzenéstelenül észre sem vett. Arra jutottam, hogy vagy egy érzelemmentes tahó, vagy ha nem, akkor meleg. Kizárt, Amy! Ez a pasi nem lehet meleg, csak nézz rá! Külsőre igen vonzó volt. Legalább egy méter nyolcvanöt magas, az arca markáns, inkább kemény. Ah, és az a sötétbarna szem, amely olykor a napfény hatására olajzöldre változott. Ehhez adódott hozzá a barna, mindig kócos haja, és az orgánuma, amitől végigfutott a bizsergés a gerincemen. Irtó jól állt neki a borosta is, ám a szépen ívelt ajka csak ritkán húzódott mosolyra. A méretre szabott öltönye jól hangsúlyozta a széles vállát. Összességében mégis egyfajta nyugtalan energia áradt belőle. A magam egy méter hatvan centijével plusz hat centiméter tűsarokkal ki kellett

43 húznom magam, hogy nyugodtan nézhessek ennek a veszedelmes férfinek a szemébe, aki igyekezett lehetetlen feladatokkal ellátni. Éreztem, hogy nem is érdemes visszakérdeznem, csak tettem a dolgom. Sok volt a nehéz próbatétel, azonban bizonyítani akartam, mindent kifogástalanul megoldottam. Sokszor huszonnégy órából húszat munkával töltöttem. Cat mondta is, hogy ennek nem lesz jó vége. Én viszont elhatároztam: nem hagyom, hogy kikészítsen! Soha! Ugyanakkor beláttam, mennyire nem lehet egyszerű egy ekkora birodalom fejének lenni. Az elméleti tudásom nem sokat segített, itt gyakorlatra és tapasztalatra volt szükség, amelyeknek a megszerzéséhez keresve sem találhattam volna jobb helyet. A főnök vérprofi volt, bár kapott így is hideget-meleget. Nem könnyű mindig mindenkinek megfelelni, igaz, ő nem is nagyon akart. Tetszett, amilyen lazasággal tett mások véleményére. Legtöbbször elintézte egy vállrándítással. Éppen ebből adódóan még cégen belül is akadtak ellenségei szép számmal. Egyik nap hangos kiabálásra értem be az irodába. Pont három hónapja voltam akkor a cégnél. Szegény Ivy rémült arccal nézett rám, és szótlanul szinte könyörgött a segítségért. Azonnal hívja ide nekem azt a férget! Álljon elém, és mondja a szemembe, hogy nincs többé munkám! Egy meglehetősen rossz kinézetű alak hangoskodott az emeleti recepciónál. A férfi bűzlött az alkoholtól, és látszott rajta, hogy nem tréfál. Mr. Wilson, kérem, nem volt megbeszélt találkozója Mr. Johnsonnal mentegetőzött Ivy. Fogd be a pofád, kisanyám, mert kikaplak a helyedről üvöltötte a látogató. Van valami probléma? álltam meg mögötte.

44 Az úr Mr. Johnsonnal akar beszélni Szegény Ivynak a rémülettől elvörösödött az arca. Mr. Johnson nincs bent mondtam határozottan. Te meg ki a fene vagy? fordult felém a fickó. Mr. Johnson személyi asszisztense vagyok, és ha nem képes kulturáltan viselkedni, kidobatom magát a biztonságiakkal. Olyan hűvösen közöltem ezt, hogy magam is meglepődtem. Úgy látszik, sokat tanultam az elmúlt hónapokban Mr. Fagykirálytól. Ragadt rám a stílusa. Bele is borzongtam a gondolatba. A férfit azonban ez nem hatotta meg: fenyegetően elém lépett, mire védekező testtartást vettem fel. A világért sem hagytam volna megfélemlíteni magam. Intettem Ivynak, aki közben nyilván megnyomta már a segélyhívó gombot. A tekintetemet a férfiéba mélyesztettem. Ismertem a sztoriját. Kis híján a levegőbe röpített egy fúrótornyot, amikor részegen ment dolgozni. Több száz ember életét veszélyeztette. Ezek után természetes, hogy kirúgta a főnöke. Akkor te is jó leszel nekem! Ha közelebb jön, Mr. Wilson, nem állok jót magamért próbálkoztam. Azt hiszed, megijedek tőled, te kis kurva? És már készült rám vetni magát. Félreugrottam, és teljes erővel gyomron térdeltem. A Tonyval történtek után beiratkoztam egy önvédelmi tanfolyamra, így gyerekjáték volt az egész. A férfi a rúgás után a lábam előtt fetrengett. Igazán elégedett voltam magammal. Ha ez nem az irodában történik, valószínűleg ugrándoztam volna örömömben. Élőben most először próbáltam ki, és működött. Közben megérkezett a lift, és kiléptek belőle a biztonságiak Mr. Johnson társaságában. Mindenki a földön heverő pasast nézte, majd engem. A főnököm tekintetében ott volt a hitetlenkedés. Elégedetten, hosszan álltam a pillantását.

45 Takarítsák el! Ide többé be ne tegye a lábát! mondtam a biztonságiaknak. Aztán a lehető legnagyobb magabiztossággal bementem a szobámba, és becsaptam magam mögött az ajtót. Sejtettem, hogy a munkatársaim és persze Mr. Közöny is most nagyon meglepődtek, és ezen jót mosolyogtam magamban. Mindennap úgy éreztem, mintha egy mikroszkópon keresztül folyamatosan vizsgálgatnának a hibákat keresve. Na és ki nem talál hibát? Csak az, aki nem keres. Matthew Johnson be akarta nekem bizonyítani, hogy nem vagyok ide való. Nem könnyített a dolgomon az sem, hogy az irodám a Fagykirály melletti helyiségben volt, így mindig szemmel tarthatott, és tartott is. Tágas, igényesen berendezett szoba volt, de engem nyomasztott. Frusztráltabb lettem, nem találtam benne a helyem. Egy óriási, sötét íróasztal állt a hatalmas üvegfal előtt, és itt is jól érvényesült a sötétbarna-fehér kontrasztja. Minden harmonizált, minden tökéletes volt, talán éppen ez zavart annyira. Az íróasztaltól balra volt egy ajtó, ami összekötötte az irodámat a Fagykirályéval, jobbra egy kisebb tárgyaló, fogadórész volt berendezve, amely mögött sötét bútor húzódott faltól falig, ami egy gombnyomásra láthatóvá tett egy hatalmas kivetítőt. Bámulatos volt, de nem nagyon értem rá élvezni. Az idő előrehaladtával azonban az én Fagykirályom mintha kiengedett volna egy kicsit. Egyre közlékenyebb és emberibb lett. Reggelente már nem nézett át rajtam, nem sétált el mellettem köszönés nélkül. Sikerült időnként meglepnie. Amikor először kérte ki a véleményem egy munkával kapcsolatban, azt hittem, csak gúnyt űz belőlem, így ennek megfelelően is válaszoltam. Maga mit mond? Belevágjunk? Kockázatosnak tűnik dobolt a tollával az asztal lapján. Tényleg a véleményemre kíváncsi, vagy csak társalogni szeretne? vágtam vissza nyersen. Eddig többnyire még a

46 köszönésemet sem fogadta, most meg a véleményemet kéri. Ez meg miféle válasz, Miss Avens? pillantott rám rosszallóan. Ne haragudjon, de nem szeretem feleslegesen tépni a számat. Nem adok tanácsot olyannak, aki tudom, úgysem fogadja meg. Hátradőlt a székén, és mintha mosolyt láttam volna bujkálni a szája sarkában. Na, ne mondja! Mégis, milyen tanácsot adna nekem, Miss Avens? Maga mit tenne most az én helyembe? Aláírná? a szemeit összeszűkítve fürkészett. A pillantásától féltem, hogy nem jön ki hang a torkomon. Azt hiszem, igen. Tulajdonképpen nem is értem magát, miért hezitál kezdtem bele, és mélyen a szemébe néztem. Garanciát én sem adhatok magának. Neeem? De Miss Avens, maga mindig olyan határozott és magabiztos, sosem hibázik élcelődött velem. Ahogy maga sem, Mr. Johnson biccentettem felé. Mi azok közé az emberek közé tartozunk, akik szeretnek kockáztatni. A világsiker titka manapság az azonnaliság. Ma kell cselekednie, mert holnap már nem lesz rá alkalom. Aki nem képes gyors döntést hozni, az lemarad a lehetőségről. Érdekes gondolat, de ez olykor meggondolatlanság, nem? Nem kellene inkább megfontoltan cselekedni? Hogy kötekedni, vagy a helyzetet megvitatni szerette volna, nem tudtam eldönteni. Felállt, és felém sétált a kis tárgyalóasztalhoz. Lenézett rám, ahogy a dossziékat rendezgettem. Tesztel engem? huppantam le a fotelbe vele szemben. Hosszan néztük egymást, majd folytattam. Oké. Minden bizonnyal vannak helyzetek, amikor analizálni kell, ésszel mérlegelni, de ez itt és most nem az. Ha ezt a kockázatot most nem vállalja, akkor még ma találnak olyat, aki bele fog vágni. Ehhez kevés jónak lenni, ehhez

47 érzék kell. A tehetség kevés ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, de maga ezt nagyon is jól tudja. Óriási szorgalom és alázat szükséges ahhoz, hogy valaki egész pályafutásán keresztül sikeres legyen. Emellett kell az a tűz, ami ott lobog a maga szemében is. A szenvedély. Ahogy kimondtam az utolsó szót, már meg is bántam. Szenvedélyesnek tart? A döbbent arckifejezésétől kis híján elkacagtam magam. Igen, annak tartom magát. Akárhogy is takargatja, a jégpáncélja alatt ott lobog a tűz. Maga elszánt és elkötelezett. Ez az egész birodalom a maga extrém teljesítményének a fizetsége. Ezt nem lehet a biztonságos önmérséklettel összeegyeztetni. Biztos vagyok benne, hogy hozott már nehezebb döntéseket is, mint ez a mostani rántottam lazán a vállamon. Elgondolkodva bólogatott, majd előrehajolt, és aláírta a szerződést. Tudja, Mr. Johnson, a siker lehet csupán egy pillanatnyi állapot, amit megtartani sokkal nehezebb, mint megszerezni. Nem igazán lennék a bőrében. Nem lenne? csodálkozott el őszintén. Nem vágyik a hatalomra, a pénzre? A gondtalan életre? Kötve hiszem fintorgott. Gondtalan? Nézett maga tükörbe mostanában? Ráncolja a homlokát állandóan, mázsás súlyokat cipel a vállán, ezt csak a vak nem veszi észre. Nem vágyom az álmatlan éjszakáira. Tény, hogy jelenleg is majd szétmegy a fejem eresztette ki a bent rekedt levegőt. Akkor lazítson. Kapcsoljon ki! tanácsoltam. Ez az, ami nekem nem megy. Látta a naptáram, mi vár még ma rám fújt egyet. Nézze, ha így folytatja, ki fog égni. Folyamatosan keményen

48 hajtja magát anélkül, hogy egy kicsit is lazítana, ez ugyanolyan, mintha autót vezetne, és sosem töltené meg a tankot. A pihenés fontos, és minél elfoglaltabbak vagyunk, annál nélkülözhetetlenebb. Menjen, és aludja ki magát. Én majd tartom a frontot. Miért tenné ezt meg nekem? nézett rám döbbenten. Mert ez a dolgom. A személyi asszisztense vagyok. Emlékszik? Szándékosan nem néztem fel rá, de a szemem sarkából láttam, ahogy hátat fordított, és elvonult. A munka lefoglalta minden gondolatomat, innentől kezdve a rémálmok sem gyötörtek többé. Ha aludtam is, hullafáradtan dőltem este az ágyba. A Tonyval történtekről is tudtam már Cattel beszélni anélkül, hogy rám jött volna a reszketés vagy a sírás. Az idegeim szépen lassan kisimultak. Tudtam, hogy amíg én Kaliforniában, ő pedig Tennesseeben van, addig nem eshet bajom. Tony nagylegénynek képzelte magát, de csak az apja felségterületén, az Államok túlfelén. Itt egyenlő esélyekkel indulhattunk volna, ahhoz viszont ő túlságosan gyáva volt. Annyira sajnálom. Én meg még biztattalak az elején kezdte Cat. Nem gondoltam, hogy pszichopata. Hidd el, én sem. Nekem is csak később esett le. Borzasztó, ami történt simogatta a vállam. Nagyon nehéz arról beszélni, hogy milyen is egy majdnem megtörtént nemi erőszak, mert szavakkal ezt leírni nem igazán lehet. Ez egy testi-lelki megrázkódtatás. Az átélt trauma hatalmas, a gyógyulás pedig hosszú, és nagyon összetett, hiszen Tony meggyalázta a testem, és megölte a lelkem. Idő és megfelelő bizalmi kapcsolat, biztonságérzet kellett ahhoz, hogy beszélni tudjak a velem történtekről. A pszichológus által végzett több hónapos terápia sokat segített, de mégsem eleget. Most viszont már úgy tűnt,

49 mintha évek teltek volna el. Mire képes a sok munka! Teljesen kitörlődött az elmémből a múlt, egyedül a Johnson Global létezett. A laptopommal az ágyamban aludtam el, és keltem fel. Igyekeztem az összes kihívásnak megfelelni, azonban ehhez rengeteget kellett tanulnom, dolgoznom. Nemcsak a munka, a város is új volt: egy hatalmas betondzsungel. Itt minden nagyon más volt, mint otthon. Az a kis fa jutott eszembe, amelyet át kellett ültetnünk a megszokott zugából, mert a csorda útjába került, és félő volt, hogy eltapossák. Áthelyeztük a farm központi részébe, ahol nem volt, ami bántsa, mégsem tudta megszokni az új talajt. Amikor rá gondoltam, mindig eszembe jutott, hogy vajon nekem sikerülni fog-e gyökeret verni itt. Matthew Johnson nagyon nehéz és sokszor kiállhatatlan ember volt. Mégis volt benne valami valami megfoghatatlan. Nekem pedig az volt a dolgom, hogy árnyékként kövessem őt mindenhová. Ez látszólag tetszett is neki, élvezte, hogy taníthat. Valahogy megváltozott, de mindig rajtam tartotta a szemét. Ha elmagyarázott valamit, rendszerint hozzátette: Ezt nem szeretném még egyszer elismételni, Miss Avens. Megjegyezte?, vagy Szedje össze a kreativitását, elvégre azért tartom magát. Igyekezett távolságtartónak beállítani magát, de én megláttam a fényt a szemében. Az embert. Eljutottam odáig, hogy felnéztem rá. A munka sok volt, de ő többet dolgozott bárkinél. Csodáltam érte, hogy egyszerre több mindenre is tudott koncentrálni. Eszméletlen ügyességgel, rutinnal zsonglőrködött az idejével és a tudásával. Ámultan néztem egy-egy ilyen helyzetet. Mindig láttam az arcán ilyenkor az elégedettséget, sőt néha az önelégültséget, mintha csak ezt mondaná: Látja, Miss Avens, így kell ezt csinálni. A legnagyobb meglepetést az okozta nekem, hogy a főnök újabban a jelentősebb kérdések tárgyalásaiba is bevont. Azt

50 mondta: Terepen tanul az ember igazán, Miss Avens, nem az irodában. Ezért nagyon hálás voltam neki. Cserébe nyitott szemmel jártam, és szívtam magamba minden információt. Nagyon nem akartam neki csalódást okozni. Közben folyamatosan azon morfondíroztam, hogy az előző asszisztenseinek mi lehetett a bajuk. Na persze, a stílusa mindig kedvfüggő, és többnyire hagyott némi kívánnivalót maga után, de úgy éreztem, megtanultam kezelni, és képes voltam elengedni a fülem mellett a rosszindulatú, szurkálódó megjegyzéseit. Egyik nap a munkában elmerülten gépeltem, mikor átkiabált az irodájából. Miss Avens! Nagyot ugrottam ijedtemben. Mi az már megint? Ég a ház? Éreztem a hangsúlyából, hogy nem csak jó reggelt szeretne kívánni. Mr. Johnson, jó reggelt! Hová tűnt a tegnapi tender anyaga? bosszankodott. Feldúltan hajigálta a mappákat egymás után. Hú, de rossz napja van. Ott van az orra előtt böktem a halom tetején heverő dossziéra. Ez? emelte fintorogva a magasba. Igen, az forgattam a szemeim. Utáltam, amikor játszotta a gyengeelméjűt. Hiszen ez a mappa kék hüledezett. Jé, nem színvak! És? fontam karba a kezem. Én mindig feketét használok. Már nem vontam meg a vállam. Nem árt újítani és egy kis színt vinni az életébe. Vett egy mély lélegzetet, majd hosszan kifújta. Bosszúsan rám emelte a sötét tekintetét.

51 Azt hiszem, ideje egy-két dolgot tisztázni. Kezd már kicsit az agyamra menni ezekkel a színekkel. Azt még elnéztem magának, hogy az Excel-tábláimat összevissza festegeti, de ez lóbálta az új szerzeményt. Ez elegánsabb. A régiek már olyan elhasználódottak voltak érveltem. Oké. Értem. Szerezzen be újakat. Feketét. Ezt pedig cserélje ki a régire emelte felém a kék mappát. Cserélje ki maga, ha annyira nem tetszik. Nekem tökéletesen megfelel húztam fel az orrom. Hátat fordítottam neki, és már baktattam volna kifelé, mikor utánam szólt: A maga hajfeltűzési módszere sem valami elegáns, Miss Avens, én mégsem teszem szóvá pufogott. Olyan volt, mint egy duzzogó gyerek, akitől elvették a kedvenc játékát. Tény, hogy mindannyian a rossz szokásaink rabjai vagyunk, egyesek a körmüket rágják, mások az asztal lapján dobolnak az ujjukkal, vagy éppen a kezüket ropogtatják. Nekem is volt egypár berögződésem, némelyik kissé fura, vagy idegesítő a környezetem számára. Az egyik ilyen, hogy minden elérhető, kezembe akadó eszközzel meglepően kreatív módon tűztem fel a hosszú barna hajam. Az egyetemen ragadt rám ez a szokás, ahol sosem volt kéznél a hajgumi, vagy a hajcsat, így ami először a kezem ügyébe került, azzal oldottam meg a frizurám, hogy ne zavarjon a koncentrálásban. Amikor a Johnson Globalnál kezdtem dolgozni, sem tudtam leküzdeni ezt a rutinomat. Felhúzta a szemöldökét, és féloldalas mosolyra húzta a száját a kopott, ócska levélvágó kést bámulva a hajamban. Hú, de visszavágott! És maga szerint ez kit zavar? pördültem meg, és néztem vele

52 farkasszemet. Miért, az én fekete dossziém az kinek fájt? Jaj, nehogy válaszoljon, tudom: magának forgatta a szemeit. Furcsa ember volt. A szócsatáink mindig csipkelődőek voltak, de sosem fajultak sértegetésig. Persze nem hagyta annyiban a dolgot. Másnap reggel egy ajándékdoboz és egy levél várt az asztalomon. Miss Avens, ha már mindenáron ragaszkodik a rossz szokásaihoz, legalább tegye dekoratív módon. Matt Johnson A dobozt felnyitva egy gyönyörű, díszes levélvágó kés hevert benne. Hangos nevetéssel díjaztam a humorát. Hosszan simogattam a faragott nyelet, majd hogy ne érje csalódás a főnökömet, használatba is vettem. Imádtam a vitáinkat, mindig felvette a kesztyűt vagy én vettem fel, nem is tudom. Élveztem, hogy mindenre volt valami frappáns válasza. Nagyon figyelt rá, hogy sose maradjon az adósom. Ebben bennem is partnerre talált. Azonban alkalmam volt megismerni a kemény, szívós, elszánt és eltökélt oldalát is, amilyennek a tárgyalásokon mutatkozott. Megmondom őszintén, nem szívesen ültem volna vele szemben. Utólag szerencsésnek tartottam magam, hogy az első találkozásunkat megúsztam annyival. A tárgyalópartnerei tartottak Mr. Johnsontól, az ellenfelei pedig rettegtek. Nem csoda, hogy a Johnson Global rövid idő alatt ilyen hatalmasra tudott nőni. Egyetlen kifejező pillantásával bárkit rendre tudott utasítani. Mindenki azonnal tudta, hol a helye. A főnököm lassan, de biztosan kivívta az őszinte tiszteletemet és a csodálatomat azzal az elszántsággal, összpontosítással, lelkesedéssel és szenvedéllyel,

53 amivel végezte a munkáját. Mindig maximálisan felkészült, és egyfolytában azt sulykolta belém: Miss Avens, tanulja meg, soha ne bízzon senkiben! Érti? Senkiben. Még a saját anyjában se. Akkor sosem éri majd csalódás. Amikor ezt először hallottam a szájából, ráébredtem, hogy több bennünk a közös, mint hittem. Mr. Johnson asszisztenseként abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy időnként bepillanthattam a kemény páncélja mögé. Láttam őt esténként elgyötörten, nyúzottan, agyonhajszoltan és reggel még mindig kimerülten, lestrapáltan. Az arca kemény vonásai mögött egy olyan tökéletességet láttam, amitől elakadt a lélegzetem is. A sok gyűlölet ellenére is a világ legszeretőbb emberét láttam benne. Láttam, milyen, amikor fontos dolgokon elmélkedik, gondolkodik, döntést hoz. Ilyenkor a szemei mindig elhomályosultak, és a vonzó száját csíkká húzta össze. Egyszer rajta is kapott, amikor vizslattam. Az íróasztalán fekvő dokumentumba révedt. Olyan vonzó volt az arca, ahogyan koncentrált, engem pedig beszippantott a pillanat. A szemei enyhén összeszűkültek, az álla megfeszült. Ismertem már az arcának minden vonását, rezdülését. A haja most is a szemébe lógott. Ahogy időnkét fel-felnézett, irtó szexi volt. Szinte bizseregtek az ujjaim, úgy szerettem volna odanyúlni és kisöpörni, aztán az arcát a kezembe venni és elsimítani a gondoktól keletkezett ráncokat. A szemébe nézni, hogy tudja, bármi kínozza is a lelkét, nincs egyedül. Alig dolgoztam vele négy hónapja, de az, hogy rengeteget voltam vele, felszínre hozta egy olyan oldalam, amit eddig nem ismertem. A kedvességet, gyengédséget, az együttérzést. Ne bámuljon már, az Isten szerelmére, így nem lehet dolgozni förmedt rám. Basszus! Lebuktam. Talán bele is pirultam a kínos helyzetbe. De ha már így alakult

54 Kérdezhetek valamit? suttogtam. Nem hangzott a határozott válasz. Mosolyt csalt az arcomra a hangsúly, amivel ezt mondta. Szerettem ezt az erős, kemény oldalát, a határozott fellépését. Olyan férfiassá tette. Sok kolléga összecsinálta magát az irodában, mikor így nézett, vagy ezzel a hanghordozással találta szemben magát, de nem én. Tiszteltem őt, de el is vártam tőle, hogy ő is tiszteljen. Sosem hajoltam a földig előtte. Még akkor sem, ha igaza volt. Miért csinál úgy, mintha nem lennének érzelmei? szegeztem neki a kérdést, mint aki meg sem hallotta a válaszát. Bírom ezt. Megkérdezi, hogy kérdezhet-e, de közben baromira nem érdekli a válasz fújtatott. Megvert magával a jó Isten bosszankodott. Akkor mit szóljak én? Maga nálam százszor rosszabb. Legtöbbször terel, kérdésre kérdéssel válaszol, vagy ami még jobb: nem is válaszol vetettem a szemére. Átható tekintettel pillantott felém. Nincsenek érzelmeim. Most kielégítő választ kapott? lapozgatta a kezében lévő dokumentumot. A beszélgetést befejezettnek tekintette, de én nem. Ez nem igaz. Érzelmei mindenkinek vannak. Olyan nincs, hogy nincsenek okoskodtam. Jó tanács emelte rám a tekintetét. Már mondom is vettem egy mély levegőt, hogy belekezdjek, ami kikívánkozott, de rémült tekintettel a fejét rázta. Nem, nem, nem! Nem nekem. Magának. Ne üsse olyan dologba az orrocskáját, ami nem tartozik magára. Azt gondolom, nem vagyok köteles a magánéletemre vonatkozó kérdéseire válaszolni. Maga nem a pszichiáterem. Van pszichiátere? csodálkoztam el.

55 Nincs forgatta a szemeit. De mit érdekli ez magát? Nagyon fárasztó lehet mindig erősnek lenni. Viselni ezt a mogorva, zord álarcot csúszott ki meggondolatlanul a számon. Ez nem álarc csattant fel. Ez vagyok én. Ne akarjon bennem olyat látni, ami nincs ott, mert nagyot fog csalódni szűrte ki a fogai közt. Lehet, hogy mindenki beveszi ezt a maszlagot, de engem nem ver át. Hónapokon át az árnyéka voltam. A nap szinte 24 órájában látom magát. Érzelmek nélkül nem működik senki. Időnként igen is tükröződnek az érzelmei, bárhogy takargatja is. Nem válaszolt, de a szemei összeszűkültek. Na, látja, például most is. Egyértelműen leolvasom magáról, hogy kétség kívül kezd rám kiakadni. Ez is egyfajta érzelem világosítottam fel. Szálljon le rólam, mert még nem tudja, hogy milyen tudok lenni, ha igazán zabos vagyok! Ne vájkáljon bennem! emelte fel a hangját. Az a fura, hogy láttam már magát dühösnek, idegesnek, de a haragját még sosem engedte ki igazán. Pedig időnként jó elengedni a lelkünket nyomasztó érzéseket bólogattam. Alig bírtam visszafojtani a nevetést. Tetszett, hogy bepöccent. Csak nehogy maga legyen, akire rászabadítom őket motyogta maga elé. Oké, kap tőlem egy kis ajándékot. Felé nyújtottam egy szerencsesütit. Nézze meg, mi van benne. Ez olyan gyerekes. Ne ellenkezzen már, gyerünk! sürgettem. Oké adta meg magát, és komótosan kibontotta, de ahogy elolvasta, az arca komorrá vált. Átnyúltam, és kikaptam a kezéből. A magány sokkal inkább azt jelenti, hogy nem szereted magadat,

56 mint azt, hogy nincsenek körülötted emberek, akik szeretnek. Tudja, amire nem figyelünk, az nem fáj, de amit megértünk, az rohadtul tud égetni sóhajtott fel. Az élet érzelmek nélkül nem lehet sem könnyebb, sem szebb. Leolvastam az arcáról, hogy naivnak tart. Ha tudná, hányszor merengtem el rajta, mit keresek én ezen a földön dőlt hátra a székében. Annyi fájdalom és szenvedés tükröződött az arcáról. Összeszorult tőle a szívem. Ne beszéljen így léptem mellé. Megrémített, amit a tekintetében láttam. Elfelejtkeztem magamról, kisöpörtem a hajtincset a szeméből, majd megfogtam az arcát. Lehunyta a szemét, és csak élvezte az érintésem. Szerettem volna meghallgatni, vigaszt nyújtani, de ő nem engedett közel. Már értettem az álarcát is, a kemény páncélját: ha nem ilyennek mutatkozik, sebezhetőnek hihették volna, és ez az ő pozíciójában megengedhetetlen. Valahogy éreztem, hogy a szíve legmélyén ő jó ember. Igaz, hogy kizárólagosan a munkájának élt, de zavart, hogy egy normális emberi kapcsolatot sem láttam a környezetében. Kérdezni sosem mertem tőle, de soha egyetlen családtag vagy barátnő nem jelentkezett. Mivel ő nem faggatott a magánéletemről, így én sem tettem ilyet. Ebben a kérdésben én is megtartottam a három lépés távolságot. Ugyanakkor, ha lett volna valakije, arról egészen biztosan tudtam volna hiszen szinte a nap huszonnégy óráját vele töltöttem. Emiatt valóban sajnáltam őt: nagyon magányosnak tűnt. Ivyt faggattam egyszer, hogy meséljen nekem róla. Ivy, te már három éve dolgozol itt. Sosem voltak nők, csajok vagy csak alkalmi kalandok? faggattam. Nem. Egyik sem. A főnöknek ez alatt az idő alatt biztos, hogy nem volt kapcsolata, és kikötötte, hogy az asszisztensei kizárólag

57 férfiak lehetnek. Mr. Johnsonnak ugyanis az a szent meggyőződése, hogy a fiatal, csinos nők hisztiznek, visszaélnek a helyzetükkel, és erre neki se ideje, se idegzete. Valaki erről nem tudhatott a személyzeti osztályon, mert ennek ellenére behívtak. Ezért is csodálkozott itt mindenki, hogy téged vett fel. Szembement a saját elveivel, amikor mégis csak egy nőt alkalmazott ebben a feladatkörben. Azt tudtam, hogy voltak elődeim szép számmal, de azt nem sejtettem, hogy ennyire negatívan vélekedik a nőkről. Azért mégis megtudtam róla ezt-azt. Nem akarom elhinni, hogy nincs egyetlen családtagja sem hüledeztem. Hát, az az igazság, hogy Mr. Johnsonnak van egy húga, Laurie, és él még az anyja is, Victoria, de egyikükkel sem tartja a kapcsolatot. Egyszer tanúja voltam, amikor az anyja bent járt az irodájában, de a főnök nem örült neki túlzottan. Hatalmas botrány volt, és a vezérünk napokig nem volt önmaga. Újabb titkok, és engem a rejtélyek mindig is vonzottak. Szerettem volna megfejteni, megérteni. Ennek a cégnek a vezetése teljes embert kívánt. A napi munka menetébe egy barátnő semmiképpen sem fért volna bele. Legalábbis Mr. Johnson állítólag úgy vélte, hogy a barátnők nem tudnak alkalmazkodni az ő munkatempójához, életviteléhez, az éjszakázásokhoz, az utazásokhoz stb. De én gyanítottam, hogy valami titok rejtőzik e mögött, ez a kifogás nagyon gyenge lábakon állt. Egy milliomos pasi, aki nem dugja sorra az őt bálványozó nőket! Ennyire naiv még én sem vagyok. Más hozzá hasonló gazdag fickók több szeretőt is tartanak, akik alkalmazkodnak hozzájuk, ahogy ők akarják. Legalább egy-egy futó kaland neki is igazán belefért volna, de még az sem volt Tényleg meleg lenne? Az irodában ez a hír

58 terjengett róla. De nem! Én ezt teljesen kizárom! Amikor a tekintetünk összetalálkozott, láttam benne azt a tüzet, amit csak egy hetero férfi szemében látni, ha ránéz egy nőre. Biztos voltam benne, hogy nem meleg. Vagy lehet, hogy csak én akarom ezt hinni?

59 MATT A kínzó közelség Számomra az életben kétféle vonzalom létezik. Az egyik a szerelem, a másik a vágy. A szerelem rejtély nekem, de a vonzalom, amit iránta érzek, hihetetlenül egyszerű és pusztító. Megállíthatatlan. A rohadt életbe! Mi a lótúrónak kellett nekem felvenni ezt a nőt? Egy gyönyörű nőt! Te totál megvesztél, Matt! Ilyen gondolatok gyötörtek, amikor ez a kiscsaj rám vágta az ajtót a félresikerült állásinterjút követően. Nem értem. Komolyan nem értem, mi a jó franc ütött belém, hogy szinte izgultam azért, hogy visszajöjjön. Nem lett volna egyszerűbb, ha csak úgy elsétál? Megkíméltem volna magam, ha nem teszek neki ajánlatot, de volt azokban a szikrázó zöld szemekben valami, amitől meglódult a szívem. Tetszett a mocskos szája, a karakán kiállása, a fenyegető testtartása. Úgy éreztem, bármelyik pillanatban rám vetheti magát. A picsába! Bejön nekem, ahogy kikéri magának a bánásmódot. Mosolyt csalt az arcomra, ha eszembe jutott, milyen kis idegzsába lett. Dögös kis idegzsába. Végre egy nő, aki nem hajbókol előttem, és nem fél tőlem. Jól meglepett, ahogy beolvasott nekem, de kétség sem fért hozzá, hogy rászolgáltam. Hajlamos voltam elfelejtkezni róla, hogy érző emberi lényekkel dolgozom. Valahogy természetessé vált, ha nekem nincsenek érzéseim, akkor másoknak sincsenek. Élveztem, ahogy

60 ez a filigrán kis nőcske egyetlen pillantásával lekapott a tíz körmömről. Ilyen még soha nem fordult velem elő azelőtt. Ez volt az egyik olyan emberi jellem, amit sokra tartottam. Sajnos. Nagyra becsültem azokat az embereket, legyen akár férfi, akár nő, akik a lábukat megvetve a földön állnak, és hajlandóak megvédeni az álláspontjukat. A legtöbb ember rettegett tőlem, már attól összecsinálták magukat, ha megjelentem. Ezzel egyfajta hatalmat adtak a kezembe. Bezzeg a kis Amy Hűha! Még a nevét is elsőre megjegyeztem. Határozottam nem jó jel. Lehet, hogy mégsem kellett volna ebbe belemenni. Zavart, hogy már szinte vártam a holnapot, a következő összecsapásunkat. Szórakoztatott a gondolat, hogy nem lesznek olyan egyhangúak a mindennapok. Halálra fogom szívatni! Azt is megbánja majd, hogy betette ide a lábát. Bemutatom majd az igazi Matt Johnsonnak. Ivy! Készítse elő holnapra Miss Avens munkaszerződését szóltam ki. Igenis, uram felelte azonnal. Valahogy a lelkem mélyén tudtam, hogy ez a két szó az, amit sosem fogok hallani az új asszisztensem szájából. Ez lelkes vigyort csalt az arcomra. Még hogy nem szokása visítva menekülni egyszer mindent el kell kezdeni. Érdekes napok következtek Egy betörhetetlen nagyvadnak tartottam magam. Aki rám zablát és nyerget tud tenni, az előtt földig hajolok. Más előtt nem! Még nem találtam szemtől szemben magam azzal az emberrel, aki egyetlen pillantásával elérte volna, hogy térdre ereszkedjem előtte. Ha ez egyszer megtörténne amit persze kizártnak tartok, akkor és csakis akkor adom majd meg magam. Ez a kis amazon sem lesz kivétel. Nem lesz képes fölém kerekedni, vagy egy hétnél több időt eltölteni mellettem. Menekülni fog majd. Ő sem lesz képes minden

61 nap minden órájában zökkenőmentesen társulni hozzám. Próbára teszem, mennyire véges a tűrőképessége és a kitartása. Meg kellett azonban lepődnöm, ugyanis sokszor az volt az érzésem, ő kóstolgat engem, ő tesz próbára engem. Már az első napon egymás torkának ugrottunk, de hogy ő tesztelte-e az én türelmem, vagy én az övét, arra sosem fogok rájönni. Meglehetősen ügyesen csinálta, ahogy kizökkentett a heves ellenállásával. Az első nap az irodámban folyó tárgyalást követően az asztalom telis tele volt kávéscsészékkel, poharakkal és egyéb lommal. Ezek eltakarítása a titkárnőm feladata volt, de arra gondoltam, az új kis asszisztens talán tanul egy kis alázatot, ha neki kell elvégezni a piszkos munkát. Jegyezze meg, hol a helye. Takarítsa el ezeket is! parancsoltam rá, mikor az asztalon hagyott dossziékat kezdte rendezgetni. A szemem sarkából láttam a mozdulatait, érzékeltem, hogy megmerevedik, majd meg sem mozdul. Most mi van? Talán süket, vagy nagyot hall? Szigorú pillantással mértem végig. Hozzám beszél? vonta fel a szemöldökét. Ugyan ki máshoz? Talán lát még rajtunk kívül valaki mást is a szobában? kezdett felmenni a vércukrom. Én nem, de maga minden bizonnyal. Mit szórakozik ez velem? Velem senki nem mer ilyen hangot megütni. Kezdjen hozzá! böktem a rengeteg mosatlan felé. Minden tisztelettel megjegyezném, Mr. Johnson: nem vagyok a lábtörlője, és nem is kívánok az lenni. Nagy valószínűséggel magamtól is elpakoltam volna, ha nem utasít rá ilyen stílusban, de jelen helyzetben azt hiszem, érdemes lenne most tisztáznunk, hogy

62 ne akarjon revansot venni. Nem biztos, hogy megéri. Ez meg mi a fenét jelent? Nem biztos, hogy megéri? Én vagyok otthon, cicám! Kihúztam magam, felálltam, és lazán, zsebre dugott kézzel sétáltam elé. Nézze, kislány, ha maradni akar, teszi, amit kértem fúrtam a tekintetem az övébe. Akkor a legjobb lesz, ha felmondok, mert én nem vagyok a kapcarongya, hogy velem törölje fel a padlót. Sok mindent elviselek, de a tiszteletlenséget nem. Indulat szikráját sem akarta mutatni, de nem volt még ebben olyan profi. A szeme árulkodott. No fene! Önérzetes is. Tiszteletet vár? Azt nálam ki kell érdemelni néztem vele farkasszemet. Felhúztam magam attól, ahogy villogtak dühösen a gyönyörű zöld szemei. Még ő van rám berágva? Itt csak nekem van jogom a plafonon lenni! Ahogy mondja, Mr. Johnson. Most valahogy nagyon nem tudom tisztelni húzta ki magát, mire végigmértem a törékeny kis testét, ahogy megfeszült az idegességtől. Hihetetlen nagydumás ez a nő! Úgy forgatja a szavakat, hogy beleszédülök. Okos. Ez tetszik! A saját fegyverem fordítja ellenem. Na, és akkor most ebből hogy mászunk ki? Elég nyilvánvaló volt, hogy nem fog elpakolni, ahogy én sem hátrálhattam meg, az irtó kínos lett volna. Szét fogom szedni ezt a csajt! Darabjaira fogom cincálni. Nagy szerencsémre Ivy rontott be, és a feszültségtől izzó hangulatról tudomást sem véve tette a dolgát. Dühített, hogy pár napon belül rá kellett jönnöm: ebben a meccsben, bár esőre azt hittem, mégsem én voltam nyerő helyzetben. Igyekeztem úgy nézni rá, hogy tudja, hol a helye, de rohadtul nem hatotta meg. Kötélből voltak az idegei. Úgy tűnhetett, én vagyok a kiskakas a szemétdombon, miközben

63 a szeméből áradó tűznek, a pimasz, csípős nyelvének szinte a megszállottjává váltam. Élveztem. Végre történt velem valami. A felszínen ugyan mindig higgadt maradt, de a tekintetében lobogó érzelmeit nem tudta előlem elrejteni, és ez nálam csak olaj volt a tűzre. A munkájában viszont sosem találtam kivetnivalót. Mindig precíz volt és pontos. Velem az élet száguldás volt, ő mégis képes volt felvenni a ritmust. Emellett megvolt benne az a bizonyos plusz is, amit úgy kerestem. Gondolkodik! Apám, hogy ez nekem mekkora meglepetés volt. Egy nő, aki használja az agyát. Nem kérdezett sokat, még akkor sem, amikor szándékosan információhiányosan adtam ki a feladatokat. Vártam, hogy majd jön és kérdez, vagy kétségbeesik, és elront valamit, én pedig alázhatom kedvemre, de ő csak nem jött, és csak nem hibázott. Nem tudom, hogy a francba csinálta, de már a kész anyagot dobta az asztalomra dölyfösen és persze határidőre. Hogy csinálja? Tulajdonképpen nem értettem, hogy miért bosszantott, hiszen ő volt az álomasszisztens. Olyan régen kerestem már, és most itt volt. Ráadásul egy vonzó, temperamentumos bombázóban testesült meg. Azt hiszem, tudom mi volt vele a bajom: nem bírtam elviselni, hogy nem hajt nekem fejet. Egy igazi kis lázadó volt. Morogtam, de be kell vallanom: bejött nekem ez a viselkedés. Észrevétlenül vett le a lábamról. Négy hónap elteltével az egyik nap holtfáradtan estem be az irodámba. Leroskadtam a székembe, majd megpillantottam, hogy egy furcsa iromány várt az asztalomon. Kinyitottam, és tanulmányozni kezdtem. Az én tudálékos kis asszisztensem kidolgozott nekem egy forgatókönyvet, hogyan végezhetném hatékonyabban a munkámat. Átfutottam, majd eldurrant az agyam. No fene! Ez mókás. Kizárt, hogy nem jutott a tudomására, hogy itt az én dolgom megmondani, ki mit csinál! Mi a fenét képzel? Ezzel a húzásával kicsit messzire ment nálam.

64 Miss Avens kiáltottam a nevét, és loholtam át a szomszéd helyiségbe. Azzal a lendülettel, ahogy megérkeztem, dobtam az asztalára az anyagot, ami végigcsúszott volna, és leesik a másik oldalon, ha nem csap rá és fogja meg. Ez meg mi a fene? böktem az előterjesztésre. Szabályzatnak hívják pislogott rám ártatlanul. Tudom. Nem vagyok hülye emeltem fel a hangom. De ha annak néz, tuti nem leszünk jóban. Miss Avens, felvilágosítanám, ha nem tudná, nekünk már van egy működő szabályzatunk. Én alkottam. Ez itt a törvény hangsúlyoztam ki. Itt én vagyok a szabályzat! A francba is! Én csak azon gondolkodtam vágott bele lelkesen, de a felpaprikázott hangulatomban nem voltam rá kíváncsi. Maga itt csak ne gondolkodjon! förmedtem rá. Inkább tenné azt, amit mondok hátat fordítottam neki, és már mentem volna, amikor meghallottam, mit pusmog magában. Igazán eldönthetné már, hogy most gondolkodjam, vagy ne. A hangja tele volt gúnnyal. Szinte láttam is, ahogy felhúzta az orrát. Ketyegett bennem az időzített bomba. Ilyen nincs! Jól hallottam, hogy visszabeszélt nekem? Most komoly, hogy még neki áll feljebb? A plafonon voltam. Mondott valamit? fordultam vissza hitetlenkedve. Most azonnal kirúgom, hogy a lába nem éri a földet! Arcátlanság! Szemtelen kis fruska. Csak azt mondtam, ha venné a fáradságot, és alaposabban átnézné, észrevenné, hogy fel lehetne gyorsítani pár folyamatot, ami megkönnyíthetné mindannyiunk életét oktatott ki. Nézze, kislány, ne akarja nálam okosabbnak képzelni magát. Nem szeretem a fontoskodó embereket figyelmeztettem, és

65 szigorúan fúrtam a tekintetem az övébe. Feszülten figyeltem a mozdulatait. Arra számítottam, hogy szipogva elnézést kér, de egy cseppent sem tűnt megszeppentnek. Nem rettent meg tőlem, sőt talán még egy hamiskás mosoly is megbújt a szája sarkában. Felállt, és határozottan elém sétált, majd a mellkasomba nyomta az anyagot. Ösztönösen én is odanyúltam. Utáltam, ha mások hozzám értek. Zavaromban felnevettem. Akkor itt komoly problémák vannak, Mr. Johnson. Az én dolgom ugyanis az, hogy igenis okoskodjam feleselt. Hosszan farkasszemet néztünk egymással. Egy pillant erejéig sikerült elkalandoznom. A haja laza kontyban volt feltűzve, így megcsodálhattam szépen ívelt nyakát, ahogy provokatívan felém nyújtotta. Észre sem vettem, de már a puszta látványától csillapodott a dühöm. Hol van ez leírva? hajoltam közelebb, és pillantottam le az alacsony termetére. Azt akartam, hogy inába szálljon a bátorsága, és húzza vissza a karmait. A munkaszerződésem tízes pontjában, Mr. Johnson, amit maga volt szíves elolvasni és alá is írni, ha jól emlékszem állta a pillantásom. Másodpercek töredéke alatt rendezte át a gondolataimat. Na, ezt kapd ki! Most megfogott! Zakatolt az agyam. Hát erre nem nagyon tudtam mit felelni. Mellbe vágott a válasza. Fingom sincs a tízes pontról. Gőzöm sem volt, hogy csak blöfföl, vagy komolyan emlékszik valamire abból az átkozott szerződésből. Kár volt ebbe belemásznom. Képtelen voltam olvasni az arckifejezéséből. De nem én lettem volna, ha nem vágom ki magam a szorult helyzetemből. Maga itt még újnak számít, ne akarja feltalálni a spanyolviaszt! közöltem jobb híján. Gyenge próbálkozás. Leszerepeltem. Tudja, kezdem érteni, hogy miért menekül maga elől mindenki

66 hanyatt-homlok. Kiállhatatlan, makacs és kezelhetetlen. Sőt! Időnként gyerekes. Baromi kellemetlen lehet, hogy az egyetlen személy, aki szóba áll magával, az a számítógépes rendszere mesterséges intelligenciája. Bent akadt a levegő. Ez valóban így lenne? De ha így is van, ki a francot érdekel! Teszek rá! Na, ide figyeljen, ezt a szemtelenséget nem fogom eltűrni. Nagyon megbánhatja, ha velem kezd préseltem ki a fogaim közt. Maga most fenyeget engem? mélyen a tekintetembe fúrta az övét. Igyekezett pusztán a pillantásával térdre kényszeríteni. Hatásos. Miss Avens, én nem fenyegetek senkit, én ígéretet teszek közöltem olyan hangsúllyal, hogy más biztos összecsinálta volna magát. Neki azonban megrándult a szája sarka, ahogy elsomolyodott. Mi a franc? Ez a nő tényleg nem fél tőlem? Egy kicsit sem? Mit kell még tennem? Maga most kinevet engem? húztam ki magam sértetten. Ezt a tiszteletlenséget már nem viseltem. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy megrángatom, hogy komolyan vegyen. Azt akarom, hogy rettegjen tőlem! Tomboltam magamban, ami egész biztos kiült az arcomra. Nem, dehogy! Csak azon gondolkodtam, vajon mennyi ideig gyakorolhatta ezt a nézést, hogy ilyen hátborzongatónak tűnjön. Majdnem tökéletes, talán ha nem ráncolná annyira össze a szemöldökét mutatott a homlokomra. Ez tuti szórakozik velem. Hülyét akar csinálni belőlem. Össze akar zavarni. Összezavart! Jesszus! Most mi van? Gyorsan helyre kell őt tennem és magamat is. Kirúgom, és kész. Kedves Miss Avens, magától minden egyes nap felmegy a vérnyomásom. Kezdem azt hinni, hogy mi nem tudunk együtt

67 dolgozni állapítottam meg higgadtabban, de nem fejezhettem be a mondandóm, mert a szavamba vágott. El akar bocsájtani? Ha úgy látja jónak, rúgjon csak ki merészen vonta fel a szemöldökét. Rajta. Nyugodtan tegye csak meg, ha ettől megnyugszik. A tekintetében ott volt: Feladtad! Én nyertem. Na nem! Ezt az örömet nem adom meg neki! Oh, babám, nem teszem meg neked ezt a szívességet. Te még nem hiszed el, de mindig én nyerek. De majd megtanulod. Addig foglak szívatni, amíg nem könyörögsz. Alig várom a pillanatot, mikor be sem mered majd tenni ide a lábad Szó nélkül fordultam meg, és sietősen elhagyni készültem az irodáját, amikor ártatlan hangon utánam szólt: Mr. Johnson! Remélem, nem lesz tartós a hipertóniás krízise. Visszasandítottam rá, ő meg visszasétált az asztala mögé, majd elegánsan leült. Most meg mit akar ezzel? Szóljon, ha gondjai lennének a magas vérnyomása miatt. Pulzáló fejfájás, tudatzavar, szédülés ha bármelyik jelentkezik, akkor lehet, hogy szakemberhez kellene fordulnia incselkedett. Felhívhatom az orvosát szendén pislogott felém. Ha-ha-ha. Nagyon vicces. Órákkal később sem hagyott nyugodni a kicsike és a kidolgozott belső szabályzata. Flegmán felcsaptam, és mikor biztosra vettem, hogy nem jelenik meg hívatlanul, áttanulmányoztam. Valóban akadt benne egy-két használható ötlet. Belemélyedtem, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már azon tanakodom, hogyan lehetne némelyiket megvalósítani. Néha egy külső szemlélő olyan dolgokat is meglát, amit a megszokott szem már nem fedez fel. A szabályzatunk valóban régi volt, így megérett az aktualizálásra.

68 Kiemeltem a pontokat, melyeket be is vezettünk. Nem hozakodtam többé elő vele, ahogy ő sem vetette a szememre, amikor tudatosult benne, hogy bevezettettem az általa ajánlott intézkedéseket, de a pimasz vigyorából, amikor megkapta a változásokról szóló hivatalos t, tudtam, hogy nagyon büszke magára. Lehetett is, hiszen az ilyen és az ehhez hasonló megnyilvánulásaival, észrevételeivel hamar kivívta az elismerésem, de ezt soha nem adtam a tudtára. Emberemre találtam benne! Kicsi, törékeny termete ellenére igen nagy lelkierőről tett tanúbizonyságot. Láttam a szemében, hogy legalább annyira élvezi, hogy leckéztethet, mint én. Állta a piszkálódásokat, és a legtalálóbb pillanatban ellenem fordította a saját fegyverem. Okos lány. Ilyet még nem pipáltam. Egy idő elteltével szinte már vártam is a napi csipkelődéseket, szurkálódásokat. Tetszett, ahogy incselkedett, vagy éppen érvelt. Egyszeriben megoldotta, megkönnyítette és fel is rázta az életem. Az elméssége és a csattanós válaszai megadták a napjaim alaphangulatát. Vágott az esze, és a humorérzéke is a helyén volt. Éppen ezért elfelejtettem vele óvatosnak lenni. Észre sem vettem, hogy alattomos módon beszivárgott a magasra emelt falaim mögé. Mégsem voltam képes teret engedni az érzéseimnek, inkább embertelenül és néha tiszteletlenül bántam vele. Utána meg lelkiismeret-furdalás gyötört. A francba! Mikor érdekelt engem, ki mit gondol, vagy érez? Mégis, a szeméből tükröződő gondolatai nem hagytak nekem nyugtot. Ugyanakkor az is bosszantott, ha némán, rezzenéstelenül tette tovább a dolgát. Nem lehetett kizökkenteni a szerepéből. Nem rohant egyszer sem zokogva a mosdóba, nem zuhant magába, nem tört meg. Még csak a szeme sem rebbent. Bassza meg! Elgyengültem. Valamit iszonyatosan elcseszhetek. A kollégák is suttogtak már a hátam mögött. Vissza kell szereznem a

69 megbecsülésem és a lelki nyugalmam. Ez presztízskérdés! Bekeményítettem, mégsem tudtam megtörni, és ez kikészített. Most is itt téblábol körülöttem, és azon elmélkedtem, vajon mibe köthetnék bele. Hideg a kávém. Hozzon másikat! utasítottam ridegen. Amikor behoztam, még meleg volt. Miért nem itta meg akkor? feleselt a legnagyobb természetességgel. Felkaptam a fejem, és meredten bámultam rá. Ő viszont fel sem pillantott, csak az iratokat rendezgette tovább. Komolyan jól hallottam, hogy visszaszólt? Azt mondtam: hozzon másikat! a hangom parancsoló volt. Az áldóját neki! El fogom érni, hogy behódoljon nekem. Ez csak idő kérdése Szóljon a titkárnőjének. Más dolgom van. Felpillantott, és egyenesen a szemembe nézett. Egy ártalmatlan kislány mosolyával találtam szemben magam. Ennek nem dőlök be! ráztam meg a fejem. Hosszan néztük egymást. Igyekeztem pusztán a tekintetemmel megtörni, de nem az a fajta volt, aki csak úgy megadja magát. Még a szemét sem kapta el, a tekintetét az enyémbe fúrta. Jól láttam, hogy a szája sarkán gúnyos mosoly suhant át? Ezt itt és most lejátsszuk. Ha én azt mondom, kávét kérek, maga ugrik, és hozza a kávém. Ez a maga dolga hangsúlyoztam. Tenni, amit kérek csaptam ingerülten az asztalom lapjára. Erre már eltűnt a pimaszság a szeméből. Kihúzta magát. Nem. Az én feladataimat a munkaszerződésem tartalmazza, és ebben határozottan nem volt benne a maga reggeli kávéja. Már így is túlteljesítettem azzal, hogy egyáltalán behoztam magának dacolt velem. Na, ezt tuti nem merte még mondani nekem senki. Kicsit

70 összezavarodtam. Megtenné azt a szívességet, hogy nem szájal, hanem megteszi, amire kértem? Kíváncsi voltam, beadja-e a derekát. Oh, igen, hogy vágyom rá, hogy végre megtörjem a keménységét Ha a fene fenét eszik is, ide fogja nekem hozni azt az átkozott kávét! Nem engedem, hogy fölém kerekedjen. Teszek a nyavalyás munkaszerződésére! vesztettem el a józanságom. Azonnal hozzon nekem egy szaros kávét! üvöltöttem olyan hangosan, hogy magam is meglepődtem. Láttam a tekintetében, hogy úrrá lett rajta a megalázottsággal keveredő csalódottság. És megint ott volt az az ismerős kellemetlen érzés. Bűntudat. De ezúttal elnyomtam magamban. Mondja, élvezi, hogy ilyen bunkó másokkal? vágta hozzám a sértést, és sebesen kiviharozott. Most meg hová a pokolba megy? sandítottam utána. Pár pillanattal később ugyanolyan lendülettel loholt vissza, és úgy elém csapta a kávéscsészét, hogy azt hittem, eltörik. Parancsoljon, Mr. Johnson! fújtatott feldúltan, majd nagy svunggal hagyta el a szobámat. A saját irodájába vette az irányt. Hagyja nyitva az ajtót! ordítottam utána, miközben a kilöttyent kávémat törölgettem az asztalomról. Engedetlen, rakoncátlan kis némber! Na, de ugye, hogy képes az engedelmességre. Majd én megtanítom neki, hogy mi fán terem az! Győzelmemet kiélvezve dőltem hátra, majd nagyot kortyoltam a nehezen kiharcolt gőzölgő kávémba, de azonnal prüszkölve köptem is ki az egészet. Mi a franc! szitkozódtam hangosan. A szomszéd szobából visszafojtott kuncogás hangja szűrődött át. Ördögi kis fúria! Sejthettem volna, hogy nem alázkodik meg csak úgy. Történt valami, Mr. Johnson? Ez a kávé esetleg túl meleg volt?

71 Tudok valamiben segíteni? jelent meg az ajtóban ártatlan ábrázattal. Maga mi a nyavalyát tett a kávémba? Ez szörnyű szegeztem neki a szemrehányó szavakat. Uh, minden bizonnyal összekevertem a sót és a cukrot. Sajnos nem értek hozzá. Annyira sajnálom mézes-mázoskodott, de a szája huncut mosolyra húzódott. Őszintén megvallva, nekem is tetszett a visszavágás. Vakmerő húzás volt, de hatásos. Vesztettél, Matt. Ezt a keserű pirulát most kénytelen leszel lenyelni. Habár sokszor fenyegettem meg, hogy repülni fog, sosem rúgtam volna ki. A profizmusát a munkában elismertem. Alapos volt, ügyes és gyors. Mindig is bírtam az eszes nőket. De ő több volt ennél: leleményes. Emellett ez a nő egyszerre volt érzéki és tüzes, miközben egyes helyzetekben olyan ártatlanul nézett, mint egy ma született bárány. Nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyire vágyik a tudásra. Időnként azon kaptam magam, hogy szenvedélyemmé vált, hogy ezen vágyát én elégítsem ki. Mialatt a tudásszomját oltottam, úgy nézett rám, mintha valami félisten lennék. Akaratom ellenére kellemes érzések árasztottak el. Jobb embernek éreztem magam ilyenkor. Elérte nálam, hogy olykor ellágyultam. Tanítani, segíteni akartam és megóvni a munkámmal járó kegyetlenségektől. Ám ez időnként elkerülhetetlen volt. A pozícióm miatt sok kellemtelen helyzetbe kerültem. Egy alkalommal Franciaországba szólított az üzlet, ahova az újdonsült asszisztensem is elkísért. Már visszafelé tartottunk, amikor az autóban egymás mellett ültünk, és már jó ideje nem szólalt meg, csak magába zárkózva nézett ki az ablakon. Minden rendben? pillantottam felé aggodalmasan. Az az ember nyíltan elátkozta magát. Sugárzott a tekintetéből a

72 gyűlölet riadtan kapta felém a tekintetét. Nem kellett volna magát magammal hoznom sóhajtottam fel. Láttam, hogy felkavarták a történtek. Igazi leszámolásnak volt tanúja. Én láttam a szemében az elszántságot. Átnyúltam, és megfogtam a kezét. Ritkán kezdeményeztem bárkivel is a közvetlenséget, de a félelem a szemében kihozta belőlem a gyengédséget. Amelyik kutya ugat, az nem harap igyekeztem megnyugtatni. Mi van, ha mégis? Mosolyt csalt az arcomra a tekintete. Csak nem aggódik értem? kuncogtam. Na, ez sem fordult elő túl gyakran. Nem tért magához és húzta el a kezét. A munkámért aggódom. Ha magát lepuffantják, akkor én újra munkanélküli leszek, és hiába viseltem el magát hónapokon keresztül. Hangos, jóízű kacagásban törtem ki. Remek érvelés. Nagyon régen éreztem már ilyen felszabadultan magam bárkivel is. Soha nem zökkentett ki senki a szerepemből, de ő képes volt elérni, hogy sokszor azt sem tudtam, ki vagyok. Bosszantó, ugyanakkor felemelő érzés volt. Ráébresztett, hogy nem vagyok még teljesen halott. Vigyázzon, a végén még az emberi oldalát mutatja figyelmeztetett féloldalas mosollyal. Ne féljen, ez nem fordulhat elő kaptam el róla a tekintetem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy hidegen hagyott a csaj. Időnként igencsak taccsra vágott. Elbűvölt, és nemcsak a külseje, az egyénisége is. Melegség áradt minden porcikájából, és én túl régen fáztam már. Jólesett mellette átmelegedni. Éreztem, hogy kezdek mellette felolvadni. Az is ezt támasztotta alá, hogy a megjelenéséig soha nem vittem még el magammal senkit a kötelező rendezvényekre. Többnyire

73 partner nélkül jelentem meg. Ő volt az első nő, aki az oldalamon léphetett be. Gőzöm sincs, mi ütött belém, de a férfiúi hiúságom legyezgette, hogy egy szép és intelligens nővel jelenhetek meg ezeken az eseményeken: villogni akartam vele. Ő pedig még csak nem is sejtette, micsoda megtiszteltetés érte ezzel. Látszott rajta, milyen új neki ez a világ. Tetszett a gondolat, hogy ezt is én mutathatom meg neki. Kicsit lelombozott, hogy nem igazán sikerült lenyűgöznöm. Egyszerre váltam ettől csalódottá és lelkessé. Végre egy nő, akit tényleg nem a bankszámla érdekel. Mondja, mit élveznek ezen az emberek? Egyetlen őszinte mosoly sincs az arcokon tekintett körbe kiábrándultan. Nem azért jönnek, hogy vigyorogjanak. Ez egy jótékonysági rendezvény közöltem hűvösen. Nem tudom, maga hogy van vele, de én nem bírom a fapofájú műembereket. Csak nézze meg azt a nőt ott bökött az egyik szőke kirakatbabára. Lerítt róla, hogy nem a jótékonykodás lehetőségeit keresi. Figyelem már egy ideje, szerintem egyetlen porcikája sem igazi. Csak azért került a földre, hogy a többi nő szoronghasson a társaságában. Nem értem, mit esznek rajta a férfiak. Bár elnézve a kéjsóvár tekintetét és a szilikonozott száját, vannak elképzeléseim. A pezsgőmet félrenyelve fuldokoltam. Azonnal képek kúsztak a fejembe. Meg ne fulladjon itt nekem, ne hagyjon ezekkel magamra színlelt pánikot. Tetszett a nyíltsága és a kendőzetlen őszintesége. Vajon az ágyban is ilyen bevállalós? mustráltam csodás alakját. Oh, igen. A fantáziámnak nem tudtam gátat szabni. Elképzeltem. A szemem volt az egyetlen, aminek abban a pillanatban nem tudtam parancsolni. Csinos kis darab, ráadásul okos is, amihez éles nyelv társul. Veszélyes párosítás. Karcsú derék, formás lábak, kerek

74 mellek vettem tüzetesen szemügyre. Az arca gyönyörű és természetes, a hosszú barna hajába pedig bele tudnék markolni, hogy aztán hátrarántsam, és megcsókoljam a nyakát. Imádnám. Tudom, hogy ő is imádná. Bejönne. A szentségit! Kényszerítenem kellett magam, hogy visszatérjek a földre. Mi volt ez? Egy barom vagyok! Hú, ebből sürgősen ki kell másznom. Magának milyen nők jönnek be, Matt? adta meg a kegyelemdöfést, főleg mert először szólított a keresztnevemen. Ezzel tovább lökdösött az előttem tátongó szakadék felé. Most miért csinálod ezt velem? Egyre jobb. Nekem te jössz be! Oh, de még mennyire. Nem tudom. Nincs időm ilyeneken agyalni elszántan kerültem a tekintetét. Féltem, hogy leleplezem magam. Ez a nő még képes, és olvas bennem. Kis boszorkány! Ugyan már! karolt belém. A váratlan érintésétől megmerevedtem. A személyi asszisztense vagyok. A cinkosa. A bizalmasa kacsintott rám. Nekem elmondhatja noszogatott. Egy frászt! Egyre inkább eluralkodott rajtam a pánik. Ez az, amit tuti nem kötök az orrodra! Barna, vörös, szőke? nyaggatott rendületlenül. Nem fog leszállni a témáról, igaz? lögyböltem a pezsgőm. Képtelen lettem volna akárcsak egy épkézláb mondatot is kinyögni. Kellemetlen feszültség áradt az ágyékomba. Igyekeztem elterelni a figyelmem. Gondoltam én mindenre. A következő napi teendőimre, az időjárásra, egy vödör jeges vízre Féltem, hogy elárulom magam. Ennél a nőnél sosem lehet tudni. Tud ajánlani valami kellemesebb témát? Hosszú lesz az este sóhajtozott, és a kósza hajtincsét fújkálta, ami az arcába hullott. Az ajkain felejtettem a tekintetem. Mit szól hozzá, milyen csodás napunk van ma nyögtem ki

75 idétlenül. Jelentőségteljesen összenéztünk, majd a zakómba fúrta az arcát, hogy a hangos kacarászását elfojtsa. Ez az én ajkaimra is széles mosolyt csalt. Hiába igyekeztem, nem tudtam levakarni a vigyort a képemről. Végre jól érzem magam. Vele Akármilyen elszántan kapálóztam, kiengedtem mellette. De a harc attól, hogy alkalmanként felfüggesztettük, még nem állt meg. Az egyik nap zaklatottan rontott be az irodámba. Ez már mindennek a teteje zihált feldúltan. Jó reggelt! kezdtem, de nem emeltem rá a tekintetem. Már megszoktam. Vagy ő, vagy én mindig megadtuk a nap kezdő hangulatát. Mit képzel magáról? Mondja, miért aláz meg engem ennyire? Sok mindent el tudtam képzelni magáról, de ezt nem. Nem hittem, hogy idáig hajlandó süllyedni süvöltötte. Hmm? Hányszor próbáltam már ártatlan képet vágni a piszkálódások után, de ezúttal tényleg nem tudtam, miben vagyok hibás. Szabadna tudnom, miről van szó? igyekeztem kutakodni az elmúlt órák történéseiben, de nem találtam okot rá, hogy így kiboruljon. Miért csinálta? Ez kicsinyes és megalázó a szemében láttam a gyülekező könnycseppeket. Jaj, csak ezt ne! Csak könnyeket ne! Bökje már ki, miről van szó! pattantam fel az asztaltól. Az első önálló tenderemet odaadta Franknek, pedig hónapok óta azon dolgoztam. Hogy engedheti, hogy a sajátjaként mutassa be? csapott az asztalomra. Miről hadovál? Ho-ho-ho! Várjunk csak! Lassítson! Az a magáé! Az most is a

76 magáé! kerültem meg az asztalt. Nem, nem az enyém. Ma reggel zárolták az anyagot. Letiltották a hozzáférésem szipogta, és átkarolta magát. Ez a hír nekem is új volt. Olyan sebezhetőnek tűnt. Elgyengültem tőle. A francba! Jöjjön velem! kaptam el a karját, és húztam magam után. A liftben mélyen a szemébe néztem. Tényleg nem tudott róla? hebegte, mire csak megráztam a fejem. Láttam, hogy hosszan lehunyta a szemét, és hangosan fújta ki a levegőt. Mintha megkönnyebbült volna. A beruházási osztályra érkezve erőteljesen becsaptam az ajtót. Frank! ordítottam el magam. A mellettem ácsorgó Amy nagyot ugrott a haragos üvöltésre. Hol van Frank? fordultam a titkárnőjéhez. Le lement dadogta. Hívja fel, és mondja meg neki, hogy most azonnal látni akarom az irodámban. Nem várhat! Meg akartam fordulni, de hajtott a kíváncsiság. Mondja, Donna, mi van a Winslow tenderrel? érdeklődtem higgadtabban. Mr. Holmes ma fejezte be közölte büszkén. Egy fenét! Én fejeztem be. Az az én anyagom. Nem engedem, hogy elvegyék tőlem! vágott közbe vehemensen Amy. Téved, Miss Avens hallottam a hátam mögül a keresett személy higgadt hangját. Az sosem volt a magáé. Mr. Johnson, ma délután jönnek a befektetők. Ön is jelen kíván lenni a tárgyalásoknál? Magam sem értettem, miért, de sértett, hogy Amyről szinte tudomást sem vett. Átnézett rajta. Igen, és Miss Avens is, tekintettel arra, hogy ő dolgozta ki az egész tendert. Hónapok óta foglalkozott az üggyel. Nála jobban senki nem ismeri a részleteket.

77 Már megbocsásson, uram, de Miss Avens mérte végig a mellettem álló asszisztensemet még kezdő. Más kidolgozni, és más prezentálni. Nem bíznék rá egy ilyen horderejű feladatot. Ez több milliót hozhat, nem kellene egy ostobácska hölgyemény kezébe tenni az esélyünket. Amy már ugrott volna, de felemeltem az orra előtt a kezem, megálljt parancsolva. Volt némi igazság abban, amit Frank mondott. Amyt még nem próbáltuk ki élesben. Ez volt az első komolyabb feladata, ha elszúrja, hónapok munkája veszik kárba. Én mégis rábíztam volna nemcsak a tendert, de az egész céget is. Rendben. Egy óra múlva megbeszéljük a részleteket az irodámban közöltem magabiztosan. Mi? Ez most komoly? Mellé áll? Tudhattam volna pillantott rám mérgesen Amy, majd sarkon fordult, és otthagyott. Nem adott esélyt sem a magyarázatra. Eluralkodott bennem is a harag és a kétségbeesés. Most komolyan faképnél hagyott? A viselkedésétől én is indulatba jöttem. Azonnal álljon meg! kiáltottam utána, ahogy próbáltam utolérni a folyosón. Szembefordult velem, de olyan volt az arca, amilyennek eddig még sosem láttam. Tele volt keserűséggel és csalódottsággal. Nem értettem, miért, de fájt. Nagyon fájt. Már mindent elmondott. Ennyi. Hagyjon engem békén! El akart rohanni, de elkaptam a karját, és olyan erővel rántottam vissza, hogy a mellkasomhoz préselődött. Vegye le rólam a kezét! szűrte ki a fogai közt, és vadul csapkodott. A tekintete villámokat szórt. Mindenki mást ezért egészen biztosan leteremtettem volna, de hosszú-hosszú évek óta akkor először éreztem valami furcsát. Őt nem akartam bántani. Védeni, óvni, vigasztalni akartam. Általában élvezem, ha félnek tőlem. Én ilyen vagyok. De nem most. Egyszerűen gyönyörű volt a

78 haragtól kipirult arca, hosszú, selymes, illatos haja és az indulattól remegő hangja Egyenesen a szemembe nézett, a szívem pedig kihagyott egy ütemet, és végre azt éreztem, hogy élek. Én csak azt mondtam, hogy egy óra múlva megbeszéljük mentegetőztem, bár nem tartoztam senkinek számadással a döntéseimről. Nem! Maga azt mondta: rendben. Nekem ez pont elég. Szorosan tartottam, nem akartam, hogy kiszabaduljon vagy eltávolodjon. Indulatosan védekezett egy ideig, majd rám szegezte a dühös tekintetét. Adja vissza, ami az enyém! Most azonnal, vagy felmondok! kapkodott levegő után feldúltan, a lehelete az arcom cirógatta. Megígérte súgta kétségbeesetten. Soha nem venném el magától. Tudom, hogy milyen fontos ez magának. Az arca alig néhány centire volt tőlem. Matt, te most tényleg úgy táncolsz, ahogy ő fütyül? Mit művel veled ez a nő? A földdel tesz egyenlővé. A fejem a falba kellene vernem. Összeszűkült tekintettel méregetett. A csodálkozástól szikrázó szempárt látva csak egy bárgyú mosolyra tellett tőlem. Komolyan? kérdezte kétkedőn, és olyan pillantással nézett rám, hogy erőt kellett vennem, hogy uralkodni tudjak az ösztöneimen. Szerettem volna lehajolni és megkóstolni, belecsókolni, megízlelni, hogy mire képes a csípős kis nyelvével. Ha csak fele olyan tüzesen csókol, mint ahogy felesel, nálam nyert ügye van Égető pillantása csak tovább kínzott. Ebben a pillanatban bármit kérhetett volna, én gondolkodás nélkül teljesítem. Az őrjítő vágytól remegni kezdtem, futkosott rajtam a hideg. Olyan régen nem éreztem ilyet. Csodáltam őt, a finom mozdulatait, kedves mosolyát, lágy, dallamos hangját. Mindketten egyre szaporábban kapkodtunk levegő után. Akarom őt, csak kicsit de ahelyett, hogy

79 a vágyaimnak engedtem volna, megpillantottam magam a szeme tükrében, és hirtelen kijózanodtam. Jól tudtam, hogy semmi esélyem nem lenne nála, ha a hagyományos módon közelednék felé. Nem is tudnék, hiszen hosszú évek óta nem volt normálisnak mondható kapcsolatom. Végül hagytam, hogy ő prezentáljon Frank felügyelete mellett. A csatát persze megnyerte. Nemcsak nálam, a befektetőknél is. Eszméletlen ügyes volt. Nem tudom, hogy csinálta, hogy csak úgy szippantotta magába a tudást. Mindenkit pillanatokon belül az ujja köré csavart. Lenyűgözött, és büszke voltam rá.

80 MATT Elmélkedés, őrlődés, beismerés Bárki lehet féltékeny. Mindannyiunkban benne van. De le kell győznöd a féltékenység démonát, vagy elszakítja tőled a másikat. (Ashley Greene) Mintha nem lett volna elég bajom Amyvel, még Alex is állandóan hívogatott. Ideje volt már egy közös ebédnek. Természetesen ragaszkodtam hozzá, hogy ne az irodám közelében legyen. Nem engedhettem a barátom Amy közelébe. Alex ugyanis minden nőt megdugott, aki csak szembe jött vele Amy ez alól kivétel lesz. Ezt garantálom! Még a gondolatába is beleőrülök, hogy egy másik férfi csak egy ujjal is hozzáérjen. De ha Alex lenne az, abba belepusztulnék. Igyekeztem kerülni a pillanatot, amikor be kell majd mutatnom neki az én dögös, eszes asszisztensemet. Biztos voltam benne, hogy Amy lenne számára az élő kísértés. Helló, haver. Késtél ugrott fel az asztaltól, mikor megérkeztem az étterembe. Sok a meló, mi nem a hasunkat süttetjük kezdtem nem túl barátságosan. Ajaj, többes számban beszéltél vigyorgott elégedetten. Ezek szerint bevált az új asszisztens bólogatott elismerően. Nem akartam elhinni, hogy ennyire szarul csinálom.

81 Fogjuk rá ültem le, és igyekeztem érdektelenek mutatkozni a téma iránt. Mi újság van veled? próbáltam ráterelni a beszélgetést. Na, nem, haver. Már alig vártam, hogy mesélj. Nem rázol le ilyen könnyen. Azt rebesgetik, egy nőt vettél fel. Milyen a csaj? hajolt közelebb. Amy lénye kísértett. Órákig tudtam volna mesélni róla. Hogy milyen bájos, ártatlan és érzékeny. Hogy mennyi tűz és szenvedély van benne. Hogy milyen csípős a nyelve. És hogy milyen hiányérzetem van, ha nincs mellettem. Mesélhettem volna, de Alexnek semmiképp sem. Milyen lenne? A szokásos. Átlagos. Nem válthatnánk témát? lapozgattam az étlapot. Több okból sem akartam ebbe belemenni. Féltem, mit mondanék, és mire döbbennék rá én magam. Minden olyan keszekusza, mióta az a nő betette a lábát a Johnson Globalba. Nem, haver! Nem válthatunk. Megőrültél. Minden részlet érdekel. Halljam nógatott tovább. Puff neki. Kellenek az embernek barátok! Az én élménybeszámolómra ugyan várhat. Egyelőre ügyes. Igyekszem megfogadni a tanácsod, és időt adni neki tértem ki a részletes beszámoló elől. Az a hír járja, hogy mindenhová magaddal viszed, és hogy dögös is a kicsike kacsintott felém. Kiszaladt belőlem a vér. Döbbenten kaptam rá a tekintetem. A személyi asszisztensem mondtam ártatlanul. Na nem, őt nem kapod meg! Kissé szúrósabban néztem rá, mint szerettem volna. Most miért csinálod ezt? Ettől csak gyanús leszel. Szóval csinos? Az utolsó szava kivágta nálam a biztosítékot. Miért lovagol ezen? Miért olyan fontos ez? Pontosan tudtam, miért, hiszen ismertem

82 Alexet. De tulajdonképpen miért érdekel engem, mit gondol Alex Amyről? Miért érdekel, ha megdugja az asszisztensem, ha én úgysem fogom? Azért, te barom, mert te is akarod őt. Látod, cseszd meg! Neked ez az első kérdésed: csinos? gúnyolódtam. Ha meg akarod húzni, az irodában hagytam, keresd meg csattantam fel. Biztos az eseted lesz halkultam el. Beléd meg mi a fene ütött? Rossz napod volt? Nem mondtam semmi rosszat mentegetőzött. Csak gondoltál. Nekem ez is pont elég. Most miért duzzogsz? Rajtam vered el a port, mert szar napod van? vetette hátra magát a székén. Kezdett lassan leesni, hogy gyerekesen viselkedem. Kapd össze magad, Matt! Már megbocsáss, de pont olyan vagy, mint én, mikor kimarad egy jó dugás kortyolt zavarában a vízébe. Na, basszus! 1-0 oda. Ráhibázott. Ne haragudj! fújtam ki a levegőt. Nem sokat aludtam. És ez még igaz is. Mióta ez a nő belépett az életembe, éjjel is kísértett. Alex viszont nem tehet semmiről, és nem is tett semmi rosszat. Egyelőre Tulajdonképpen nem is értettem magam. Mit görcsölök? Semmi nem történt, és nem is fog. Megint a rémálmok? érdeklődött aggodalmas arckifejezéssel. Nem igazán. Hazudhatnám, hogy sok a munka Az előző kérdésedre válaszolva, a lány nos, úgy tűnik, bevált. Eddig tettem hozzá. Bővebben? vonta fel a szemöldökét. Már ne sértődj meg, de úgy érzem, dugdosod előlem. Félted tőlem? Ha igazam van, akkor neked nagyon is bejön a kicsike élcelődött velem. Oké, látom, úgy sem szállsz le rólam. Összegzem: okos, éles

83 eszű, tehetséges, jó megérzésekkel megáldott, talpraesett, ráadásul gyönyörű, aki nem riad meg senkitől és semmitől, még tőlem sem hadartam el egy szuszra. Az arcára fagyott az utolsó mosolya, majd megszólalt. Gyönyörű? Te azt mondtad, gyönyörű? A szemeimet forgattam. Annyira tudtam. Lehet rám sok mindent mondani, de vak nem vagyok bosszankodtam. És mit értesz azon, hogy nem riad meg tőled? Mély levegőt vettem. Mégis, kinek meséljem el, ha nem neki végül is a legjobb barátom. Tényleg furán viselkedem. Határozott és konok. Bármi áron ragaszkodik az elveihez. Nem fél visszavágni bazsalyogtam, mert eszembe jutott egy-egy merénylete ellenem. A mosolya és a szeme a gyengém már a gondolattól az egekbe szökött a pulzusom. Upsz, ez egy kicsit több információ volt, mint amit szerettem volna megosztani. Zavarba jöttem, és a torkom köszörülve kortyoltam bele a vizembe. Idegesen pillantottam körbe. Nem néztem Alexre, féltem, mit látnék. Kerültem a tekintetét. Oké szaladt fel a szemöldöke, és dőlt hátra a székén. Nézd, Matt, én látom, milyen nehéz ez neked. Szinte ordít, hogy szeretnél róla beszélni, de leláncoltad a kapukat. Ha nem engeded felszínre törni az érzelmeid, a leglehetetlenebb pillanatban fognak kirobbanni bölcselkedett. Mit mondhatnék? Azt, hogy állandóan áll a farkam, mióta ez a nő fel s alá libeg előttem az irodában? Valljam be, hogy szinte már a rögeszmémmé vált? Na, azt már nem! Még neki sem. Tudom, mit mondana. Nem gondolkodtál még az újrakezdésen? Nekem ebben az életben nincs olyan. Még ma is rémálmaim

84 vannak a bűntudat miatt. Nem érdemlem meg hunytam le hosszan a szemem. Martint láttam. De ugye nem vagy vele bunkó? Kivel? Ja! Már nem. Vagyis de. Csak néha. Időnként. Előfordul hebegtem-habogtam. Úgy bólogatott, mint annak idején a pszichiáterem, mikor azt hitte, mindent ért. Senki nem ért itt semmit. Voltál már a temetőben? sandított felém. Hangosan felnyögtem. A másik kedvenc témája. Ne kezdd ezt újra fészkelődtem a széken. Martin sosem hibáztatott téged. Honnan is tudhatnánk Az élet nem igazságos. Nem beszélhetnénk valami másról? préseltem ki a fogaim közt. Szóval tetszik neked az asszisztensed kanyarodott vissza. Mi ez, valami pingpongmeccs? Ha nem az egyik téma, akkor a másik? Tényleg csak ez a két dolog van a világon, amiről beszélhetünk? Vetettem felé egy szúrós pillantást, mire védekezőn felemelte a kezét. Hogyan is mondhattam volna el neki, hogy amikor már pont meg tudnám győzni magam arról, hogy nincs erre a nőre szükségem, újra előkerül, és ad egy leheletnyi reményt, amibe belekapaszkodhatok, és újra csak tőle függök. Minden pillanatban, mikor mellettem van, szinte már elhiszem, hogy az életem normális, hogy én is normális vagyok. Minden olyan egyszerű és magától értetődő. Eltűnnek a fájó, kínzó gondolatok, az emlékek sem gyötörnek, csak ő. Ám ez édes szenvedés. Eddig egy láthatatlan fonál mindig visszahúzott a szenvedéseim helyszínére. Ennek azonban abban a pillanatban vége lett, ahogy megpillantottam őt. Ő lett az én menedékem. Szokatlan érzés volt várni a reggelt, a pillanatot, amikor először lép be az ajtón, amikor rám emeli gyönyörű zöld szemeit, ahogy mosolyra húzódik az ajka, amikor

85 meglát. Sebzett ember lévén azt gondoltam, hogy nem vagyok értékes vagy szerethető, ezért önmagamra irányuló életet éltem. Nem foglalkoztam többé mások véleményével. Nem érdekelt, ki mit gondol rólam. Ha utálni akartak, hát utáljanak. Ez a lány viszont úgy fogadott el, ahogy voltam, miközben olyan oldalamat csalogatta elő, ami már csak régen bújt ki a fényre, legtöbbször csak a sötétségbe menekülten tipródtam. Kezdtem magam jól érezni a bőrömben, de csak a közelében. Hiába nyomta fel bennem a pumpát pillanatok alatt, ez mégis egy jóleső feszültség volt. A konok, lázadó vérmérséklete bennem is felgyújtotta a tüzet. Élveztem, hogy sokszor spontán vagyok, és nem tervezek, nem gondolkodom. Élveztem azt, amit a tekintetéből olvastam ki. Hogy minden hibám ellenére felnéz rám. Éppen ezért hogy is mondhattam volna el Alexnek, hogy napról napra egyre jobban kötődtem a kis Amy Avenshez. Amíg a lelkem egy sötét démon foglya, addig a szívemet ő ejtette csapdába, és még csak nem is tiltakoztam ellene. Örömmel sétáltam be a kelepcébe, pedig tudtam, hogy ez újabb fájdalmat hoz az életembe. Egyre nehezebb volt a határokon belül maradni, mégis élvezni akartam, amíg csak lehet

86 AMY Kinyílnak a kapuk Aki szeret, nemcsak boldogságot, de mérhetetlen sok szenvedést is átél. Minden mulandó. Néha nem is bánjuk. Ha hideg a szívünk, és nem szeretünk valakivel lenni, számoljuk az időt: múljon már el. Csak ha szeretünk, akkor állítanánk meg az időt. Akkor jó lenne, ha örökké tartana az élet. A szeretet az egyetlen olyan állapot, melyről elvarázsolt lelkünk tudja, hogy ÖRÖKKÉVALÓ. Az»enyém vagy, s én a tiéd«időtlen állapot. (Müller Péter) Röpült az idő a Johnson Global falai között. Érdekes módon minden reggel alig vártam, hogy újra beléphessek az ajtón. Imádtam ott dolgozni. Többnyire megkedveltem a munkatársaimat is, persze voltak köztük olyanok, akik nem nézték jó szemmel a főnököm és köztem szövődő fura barátságot. Igen, barátság. Ez alakult ki köztünk. Olyanok voltunk, mint két sebzett lélek, akik együtt alkotnak egy egészet, legalábbis a munkában. Remekül összecsiszolódtunk és igazodtunk egymás bioritmusához. Matt megfontoltan lassított, én viszont többnyire túlzott lelkesedéssel tapostam a gázra, így találtuk meg a megfelelő sebességet. Minden ment a maga útján. Bár sosem ismertük volna be, jól kiegészítettük egymást. Minden embernek vannak kétségei, félelmei. Az emberi lélek ezért csodás,

87 mert nagyon sok mindent a helyén tud kezelni, és számtalan sérülést két ember egymásban gyógyít meg. Ő határozottan jó hatással volt a lelkemre, és szerettem volna hinni, hogy én is övére. Amikor találkoztunk, a dolgok olyan láncreakcióba léptek, amit nem lehetett visszafordítani. Sodort magával. A sokszor mogorva viselkedése ellenére felnéztem rá, de nemcsak arra, amit megalkotott, és ahogy megalkotta, hanem az emberségességére is. Sokáig azt hittem, hogy ezzel egyedül vagyok, de rá kellett döbbennem, hogy ez nem teljesen felel meg a valóságnak. Akik már régóta neki dolgoztak, mint például Paul, a sofőrje-testőre, vagy María, a házvezetőnője, mind nagyon hűségesek voltak hozzá, és szerették, annak ellenére, ahogyan időnként viselkedett. María úgy vélekedett, hogy Mr. Johnson díjazza a lojalitást; aki hozzá hű, azokhoz ő is az. Elmesélte nekem, amikor egyszer a lakásán várakoztam, hogy ő például neki köszönheti, hogy a családja most itt élhet vele biztonságban. Spanyolországból hozatta át őket, amikor nagy bajba kerültek. Otthont és megélhetést biztosított nekik. Törődött az emberekkel. Hiába próbálta a zord külsőt mutatni a világnak, Matt Johnson a lelke legmélyén egy melegszívű ember volt. Kár, hogy ezt csak kevesen vették észre, ahogy az is sajnálatos, hogy időnként voltak szemét húzásai, amiket viszont én szerencsére remekül tudtam kezelni. Olykor-olykor kifordult önmagából. Esetenként én is nehezen tudtam megőrizni az önuralmam. Nem értettem. Mintha két egyéniséget rejtegetett volna. Egyszer az egyik mutatkozott, máskor a másik emelkedett felül. Én pedig nem győztem magamhoz térni egy-egy éles szóváltást követően. Beleszédültem a hangulatváltozásaiba. Egyik nap például minden előzmény nélkül tajtékozva rontott az irodámba. Nem volt ez olyan szokatlan, de mégis jobb szerettem

88 azokat a reggeleket, amikor együtt kávézva beszéltük meg a napi teendőnket. Megnéztem Peterson úr meghívólevelét csapott bele az illendőségi formulákról elfelejtkezve, és szeretném magának jelezni, elfogadhatatlannak tartom, hogy a nevemben hibás levelet küldjön ki. Helytelenül szerepelt az úr titulusa, ráadásul az elküldés előtt meg sem mutatta! esett nekem. Éppen megszólaltam volna, mikor indulatosan folytatta: Ezzel lejáratott, de nemcsak engem, hanem az egész szervezetet is hadonászott a papírdarabbal. Sőt diplomáciai bonyodalmat is okozhat, ráadásul ebből óriási sértődés is lehet! Szerettem volna válaszolni, hogy elmagyarázzam, de mérgesen felemelte a kezét, és hallgatásra intett. Persze, ne hagyd, hogy megmagyarázzam! Öntelt bunkó! Fortyogtam magamban. Ez a pasi kihozta időnként belőlem, hogy úgy gyomron térdeltem volna. A szervezet presztízsével és különösen a nevemmel nem lehet visszaélni! Hú, ezek a nagy szavak! A nevével hogy oda ne rohanjak! A céljainkat rombolják ezek az elfogadhatatlan és könnyelmű aktusok! Most törhetem a fejem, hogyan hozzuk ezt helyre. De, lám, lám, Miss Avens, azért csak kiderül, hogy maga sem tévedhetetlen közölte önelégült vigyorral a képén. Szinte kiolvastam a szeméből: Aha, most megvagy! A dicsőség sugárzott a tekintetéből. Nagyon büszke volt magára, hogy megfogott. Na, de nem sokáig somolyogsz ilyen elégedetten. De nagyot fogsz pillanatokon belül koppanni! vigyorogtam a győzelmi mámorban. Miss Avens nem hibázott rontott be az ajtón Ivy, Peterson úrnak tényleg változott a beosztása. Most beszéltem a titkárnőjével. A minap lefokozták kapkodta a titkárnője a levegőt. Matt szája enyhén megnyílt a csodálkozástól. Óvatosan felém sandított. Puff neki! Akkor jöhet a bocsánatkérés, pillantottam felé.

89 Hátradőltem a székemben, és karba font kezekkel vártam. Kihúzta magát, majd egy szó nélkül sarkon fordult, és elhagyta az irodámat. Nagyképű tuskó! Ahogy ezt kimondtam, egy üzenet villant fel a monitorom kijelzőjén. Gratulálok, Miss Avens! Peterson úr vissza is igazolt, hogy részt vesz a rendezvényen. Vegye fel a listára! Mellesleg, remekül végzi a munkáját! Köszönöm. J Hát ez elég fukarra sikerült. Többször is elolvastam, de azt a szót, hogy bocsánat vagy elnézést, csak nem találtam. Mellesleg bekaphatja, Mr. J! Nyíltan be nem ismerné, hogy tévedett. Ezen igencsak felhúztam magam. Nem tudtam elképzelni, a magánéletben hogy lehetett őt tartósan elviselni. Meglepetésemre mégis akadt olyan ember, akinek ez sikerült. Mattnek volt egy barátja, aki igazán közel állt hozzá. Sűrűn beszéltek ugyan telefonon, de személyesen sokáig nem láttam. Pedig már nagyon kíváncsivá tett az az ember, aki egy ilyen modortalan, mufurc alak barátjának vallja magát. Aztán tálcán kínálta magát a nagy lehetőség, Mr. Cross az egyik reggel akkor érkezett az irodába, amikor a főnök még nem jött meg. Nyitva volt az irodám ajtaja, így hallottam, amikor Ivy üdvözölte: Jó reggelt, Mr. Cross. Meg volt beszélve Mr. Johnsonnal? Nem. Gondoltam, meglepem. Nincs még bent? Még nincs, de várja meg, pillanatok kérdése, és itt lesz. Menjen csak be! Kellemes, fiatalos hangja volt, nem bírtam a kíváncsiságommal, ezért egy dossziéval a kezemben átlibbentem a szomszéd szobába. Mikor beléptem, Mr. Cross a bárpultnál állt, és éppen valami italt töltött magának. Bocsánat. Nem tudtam, hogy van itt valaki. Az asztalhoz mentem, és letettem a dossziét, majd megfordultam, hogy

90 távozzam. Miss Avens, ha nem tévedek? billentette oldalt a fejét. Igen, Mr. Persze úgy tettem, mintha nem tudnám. Alexander Cross vagyok, de a barátaimnak csak Alex. Odalépett hozzám, és barátságosan kezet nyújtott. Amy Avens, Mr. Johnson személyi asszisztense. Ilyenkor már bent szokott lenni, ma kicsit késik, úgy tűnik Jelentőségteljesen az órámra néztem. Közben lopva megfigyeltem ezt az embert. Nagyon jóképű férfi volt, sportos testalkattal, rövid, szőkésbarna, szexin kócos hajjal, sötétbarna, mosolygós szemmel. Kifejezetten vonzónak találtam. A Fagykirállyal nagyjából egykorú lehetett, talán pár évvel idősebb. Elbűvölő és vonzó, mint Mr. Johnson, azzal a különbséggel, hogy a főnök arcán még sosem láttam ezt a bugyiszaggató, huncut mosolyt. Közben ő is engem méregetett, amitől rendesen zavarba is jöttem. Matt barátom nem túlzott. Maga tényleg gyönyörű. A szavaiból kihallottam a csodálatot. Egy lépést hátrább léptem, és megköszörültem a torkomat. Na, jó, ez lehet még ennél is zavarba ejtőbb? Szóval beszéltek rólam. El tudom képzelni, miket mondhatott még A naiv, üresfejű, helyes pofijú kislány. Mr. Cross megdöbbent a cinizmusomon. Nem. Én nem ezt a verziót hallottam. Nekem azt mondta, maga egy okos, tehetséges, talpraesett és gyönyörű nő, aki nem riad meg senkitől és semmitől, még az én néha igencsak kibírhatatlan barátomtól sem. Ezt mondta volna? Meglepetten pislogtam. Kötve hiszem, hogy ezeket a szavakat használta volna. Nem kell hízelegnie vagy udvarolnia, Mr. Cross. Tudom, hányadán állok Mr. Johnsonnal. Erre hangosan elnevette magát.

91 Maga nagyon határozott és céltudatos, és az elveihez bármi áron ragaszkodó makacs hölgyemény kacagott tovább. Az én barátom nemigen unatkozik újabban. De hozzátenném, Miss Avens, nem szokásom hízelegni, sem udvarolni más felségterületén. Ha azt mondom, ezt állította magáról, akkor higgye csak el. Mattnek nem szokása dicsérni, ha mégis megteszi, arra viszont érdemes odafigyelni. Dicsért? Bezzeg szemtől szemben nem teszi. Várjunk csak! Hogy érti azt, hogy más felségterületén? Hogy érti azt, hogy más felségterületén? Ám erre a kérdésemre már nem kaphattam választ, mert megérkezett, akire vártunk. Jó reggelt, öregem! Épp megismerkedtem az elbűvölő asszisztenseddel. Pont olyan csinos, ahogy mondtad. Matt az ajtóban állt, és engem bámult, majd Mr. Crosst. A szemei villámokat szórtak. Remek, megint bal lábbal kelt. Magának nincs valami dolga? kérdezte tőlem csípősen. Felemeltem a kezem, mint aki megadja magát, és felhúztam a szemöldökömet. Elindultam kifelé, azonban képtelen voltam megállni, hogy ne mondjak valami huncutságot. Belém bújt a kisördög. Viszontlátásra, Mr. Cross. Örülök, hogy megismerhettem. És széles mosolyt villantottam felé a szempillámat rebegtetve. Közben a szemem sarkából Mr. Bunkót figyeltem, hogy mit szól ehhez. Láttam a dühöt az arcán. Nemkülönben, Miss Avens. Remélem, még látjuk egymást! Majd rám kacsintott sokatmondóan. Ezek szerint vette a lapot, és ezzel a barátját akarja hergelni. Majdnem elnevettem magam, de a jókedvem csak addig tartott,

92 amíg Matt tekintetével nem találkozott a pillantásom. Olyan volt, mint aki azonnal felrobban. Jobbnak láttam inkább felvenni a nyúlcipőt. Ez a Cross viszont érdekes figura volt. Amikor később elmeséltem Catnek, hogy mi történt, majd leesett az ágyról ámulatában. Nagyon odavolt ezért a Mr. Crossért. Tényleg vonzó férfi, bár a barátnőm szerint éppen Matt szöges ellentéte. Életvidám, bulizós, falja az életet, és vele együtt a nőket, akik közül nem sok mondhatja el magáról, hogy kétszer is járt az ágyában. Igazi társasági ember. Nem is értem, hogy lehetnek ők Matt-tel jó barátságban. Az elmondottak alapján annyira mások voltak. Nem volt azonban sok időm ezen töprengeni. Közelgett a hat hónapos próbaidő vége. Ahogy telt az idő, remekül belejöttem a dolgokba. Már megtanultam olvasni a főnököm mimikájából és mozdulataiból. Noha a tárgyalásokon remekül kiegészítettük egymást, mert én ügyesen a keze alá dolgoztam, a kapcsolatunk továbbra sem volt felhőtlen. A rosszabb napjain kötözködött, és ha nekem is nehéz napom volt, akkor ezt a bánásmódot egyáltalán nem viseltem jól. Ilyenkor bizony nem keveset civakodtunk, igaz, legtöbbször úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna az epés megjegyzéseit. A kisebb súrlódásokon kívül ugyanakkor sosem volt semmi gond, tulajdonképpen remekül megértettük egymást, és jól is éreztük magunkat a másik társaságában. Sok élményben volt részem mellette, kitárta nekem a kapukat, hiszen a cég a világ minden táján jelen volt. Üzleti ügyekben rengeteget utaztunk. Igazán rendes volt tőle, mert ha észrevette, hogy egy hely tényleg elbűvöl, és tátott szájjal bámészkodom, akkor mindig meghosszabbította az ott-tartózkodást egy-két nappal valami jelentéktelen dologra hivatkozva, és ilyenkor rendszerint megnéztük együtt a várost. Rá sem lehetett ismerni: idegenvezetőt

93 játszott, laza volt, kikapcsolt, még viccelődött is velem. Sokat beszélgettünk, kérdezgetett a családomról, az életemről. Én pedig, nem tudom, miért, mindenre készséggel válaszoltam. A róla szóló beszélgetések ugyanakkor általában hamar véget értek; válaszokat szinte soha nem kaptam. Jártam vele többek között Firenzében, Hongkongban, Tokióban, Párizsban, Madridban is. Ezt nagyon szerettem a munkánkban: imádtam felfedezni a világot. Matt számára persze mindez nem jelentett nagy újdonságot, de én az összes utazást leplezetlen izgatottsággal vártam. Az egyik utunk során épp az Arno folyó egyik hídján álltunk, és elbűvölve figyeltem a szinte mozdulatlan víztükröt. Miss Avens, ez is csak egy város, olyan, mint a többi forgatta a szemeit. Talán magának, de nem nekem! feleltem. Ne viselkedjen már úgy, mint egy gyerek karácsonyeste! Ugyan már, csak azt ne mondja, hogy maga nem csodálta meg, amikor először járt itt pillantottam rá. Szinte már alig emlékszem mélázott el rajta. Az bizony baj. Vannak pillanatok, melyeket mélyen a lelkünkbe kell zárnunk. Higgye el, ezért a pillanatért bármelyiket elcserélném felejtette rajtam a szemét. Kínosan nagy lett a csend. Ezt meg vajon hogy értette? De nem mertem rákérdezni, csak néztem az arcát, ami a tájat pásztázta, majd újra rám siklott a tekintete. A pillantásunk egymásba fonódott. Időnként elmerengtem rajta, milyen jóképű is ez a férfi, kifejező, mély barna szemei sokszor magukkal ragadtak, elnyeltek. Olyankor képtelen voltam elkapni róla a tekintetem. Visszafelé sétálgatva, Isten tudja, miért, de megnyíltam neki.

94 Néha olyan, mintha levetődtem volna egy magas szikla pereméről, és csak zuhannék a semmibe sóhajtottam. Nagyon magányosnak éreztem magam. Hiányzott a családom. Pedig maga nem az az öngyilkos típus kuncogott. Hamarabb taszítana engem a mélybe tréfálkozott. Néha gondolatban már meg is tettem böktem játékosan oldalba, mire jóízű kacagásban törtünk ki. Hízelgő az őszintesége és az ajkán ragadt a mosolya. Csak azt ne mondja, maga nem szorongatta már meg a nyakam gondolatban siklott a kezem a torkomhoz. Megtorpant, a szemével követte a mozdulataimat, majd mikor szembefordultam vele, aggodalmas tekintetével találtam szemben magam. Nem bántanám magát felelte komolyan. Akarattal biztosan nem. Tudom suttogtam magam elé. Az igazság az, hogy ebben tényleg biztos voltam. Néha olyan egyedül érzem magam fújta ki ő is a levegőt. Ritkán nyílt meg. Igyekeztem kapaszkodni ezekbe a pillanatokba. Üdv a klubban. Oh, hogy milyen könnyű lett volna ebbe a pasiba beleszeretni. Egyetlen pillantása magával ragadta a lelkem. Van az úgy, hogy az ember magányosan ücsörög, és az egyetlen, akiről szívesen hallana, nem jelentkezik motyogta. Kire vár? Kire gondol? tanulmányoztam az arcát. Most? Senkire. Hosszú szünetet tartott. Olyan jó lenne, ha a dolgok egyszerűbbek lennének suttogta, és egy lépést tett felém, de én nem hátráltam. Sokkal jobb, mióta maga itt van kapaszkodtunk egymás tekintetébe. Mintha mágnes vonzott volna felé. Meglepett az őszintesége, nyíltsága, így kibukott belőlem. Magára van írva: belépni tilos! Nem csoda, ha olyan egyedül érzi

95 magát. Ha nem lehetett melegszívű ember, hát megkeseredett lett elöntöttek az érzelmek. Zavaromat egy mosoly mögé bújtattam. Mit szólna, ha együtt zuhannánk, Miss Avens? Olyan volt a tekintete, amilyennek sosem láttam még azelőtt. A karját nyújtotta, én pedig gondolkodás nélkül belekaroltam, és csöndben sétálgattunk még egy darabig. Ritkák voltak az ilyen meghitt beszélgetések, de az a néhány alkalom a szívemig hatolt. Közben különféle társasági eseményekre is eljutottam. Láttam, hogyan él a felső tízezer, megállapítottam magamban, nem sokat veszítettem azzal, hogy eddig nem ismertem ezt a miliőt. Mattnek eddig sosem volt kísérője az ilyen kötelező eseményeken, most viszont én lettem az állandó partnere. Furcsa volt a kíváncsi szempárokkal találkozni. Az első ilyen rendezvényt követő napon az irodájába mentem, és letettem az aláírnivalókat az asztalára, mikor is a homlokát dörzsölve meglehetősen feltűnően mustrált. Most meg mit bámul? Zavaromban én is végigpillantottam magamon. Miss Avens, maga megbotránkoztatta a nagyközönséget és engem is sóhajtott, majd a könyökére támaszkodott, ahogy előredőlt, de a szemét nem vette le rólam. Felvont szemöldökkel vártam a magyarázatát. Mit csináltam, vagy mit nem csináltam már megint? Mivel? szegeztem neki a kérdést. Nézze csak meg dobta elém az aznapi újságot. Magával van tele. Tudja, fontos volt nekünk ez az esemény, szerettük volna, ha foglalkozik vele a sajtó. Erre mi fogad a címlapon? A maga arcképe kissé vádaskodónak éreztem a hangsúlyát. És tényleg. Basszus. Na, de a te arcképed is ott virít. Szóhoz sem jutottam egy percig, majd elolvastam a vezércikk címét, és azonnal csípősen visszavágtam.

96 Ez böktem a cikk felé nem az én hibám. Egyértelműen a magáé. Na, ne mondja! csodálkozott. Ha nem lenne ilyen rejtőzködő és merev a nyilvánosság előtt, nem lennék most céltábla. Még engem hibáztat? hőkölt hátra. Ki mást. Megtört a jég! A milliomos Matthew Johnson és rejtélyes kísérője olvastam fel a címlapsztori címét. Itt valójában maga a hír. Ki tudja, miért, a legtöbb nőnek tetszenek a zárkózott férfiak. A titokzatosság szexi csúszott ki a számon. Juj! Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, vagy a számra csaptam volna. Amy! Tartsd féken a nyelved! Sokszor kaptam magam azon, hogy cenzúrázatlanul szaladtak ki a számon a gondolataim. Láttam, ahogy elkerekedtek a szemei, majd hosszan összekapcsolódott a tekintetünk. Ne kapd el a fejed! Figyelmeztettem magam. Nem szabad! Jaj, ez nehezebb, mint gondoltam. Éreztem, hogy lassan pirulni kezdek. Azt mondta, szexi? állt fel, és igazította meg a zakóját. Hu, de még mennyire főleg mikor így néz Azt mondtam, a legtöbb nőnek, de én nem tartozom ezen nők körébe emeltem feljebb dacosan a fejem. Továbbá figyelmeztetem magát, ha zaklatni fognak maga miatt, fizetésemelést is fogok kérni húztam ki magam. Láttam, hogy mosolyra rándult a szája széle, de megállta, nem nevette el magát. Az arcizmai nem mozdultak ugyan, de a szeméből egyértelmű volt, hogy jól mulat a helyzeten. Miután kiderült, hogy csak az asszisztense vagyok, a sajtó hamar leszállt a témáról, és nem cikkezett többé rólunk. Ezek az estélyek gyönyörűek, hatalmasak voltak, de hamar rájöttem, Matt miért

97 nem kedveli az efféle rendezvényeket. Mindenki csak a külsőségekre adott. Kizárólag modellalkatú, elegáns és üresfejű nőkkel találkoztam, mert a férfiak mindig ilyenekkel mutatkoztak. Zavarban is voltam, mert mindig unatkoztam. Folyton azt kérdezgettem, hogy tényleg engem akar-e vinni. Nem éreztem magam odavalónak. Nem voltam önbizalom-hiányos nő, de ott a sok cicababát elnézve, mindig kételyeim támadtak magammal kapcsolatban. Matt azonban ragaszkodott a társaságomhoz. Valamennyi fogadás és estély előtt kaptam tőle egy csodás ruhát. Mikor nem akartam elfogadni, ellentmondást nem tűrő hangon azt felelte: Ez munkaruha, Miss Avens, a cég biztosítja. Mindig tudta, mit mondjon, hogy el tudjam fogadni az ajándékát. Az egyik ilyen számomra oly kedvelt jótékonysági rendezvényt mi szerveztük, az éhező, katasztrófákban árván maradt gyerekekért. Aznap is az asztalomon várt az estélyre szánt ruhám. Kibontottam, és láttam, hogy pont olyan színű, mint a szemem: smaragdzöld. A főnöknek kifinomult ízlése volt, sosem választott túl hivalkodó, rövid vagy ízléstelen dresszt. Ez a selyemruha is finoman a testemre simult, ugyanakkor kifogástalanul elegáns volt. A dekoltázsa szexi, de nem hivalkodó. A sminkemet a ruha és a szemem színéhez igazítottam, a hajamat lazán feltűztem. Kétségkívül ez a ruha volt Matt eddigi legjobb választása. Nagyon tetszettem magamnak benne. Amy! kiáltott Cat. Itt van érted az autó. Kimentem, és megálltam a ház lépcsőjének tetején. Matt háttal állt nekem, de mikor Paul tekintete rám tévedt, és a mondandója közepén megállt, ő is hátrapillantott rám. Miss Avens ennyit tudott kinyögni. Láttam a szemében, és hallottam a hangjában az elismerést. Kétségkívül tetszettem neki is. Mr. Johnson bólintottam én is elismerően. A kezét nyújtotta,

98 hogy lesegítsen az utolsó lépcsőfokon. Igazán elbűvölő, mint mindig jegyezte meg. Maga se kutya somolyogtam, miközben a fülemig pirultam. Melegem lett a tekintetétől. Ilyen hangulatban érkeztünk meg a jótékonysági gála helyszínére. Mint mindig, most is elfogott az a nyugtalanító érzés, hogy jelentéktelen vagyok. Itt mindenki olyan más. Nyomasztó. Mintha a főnököm tudta volna, mire gondolok, az autóban megfogta a kezem: Ne aggódjon, Miss Avens, ma este maga a legtündöklőbb nő, efelől nincs kétségem. Mosollyal díjaztam a szavait, ő pedig kisegített az autóból. Bármerre néztem, mindenhol vakuk fénye villant. Hogy én mennyire gyűlölöm ezt! Én is ezt utálom a legjobban a munkámban jegyezte meg Matt, mintha hangosan mondtam volna ki a gondolataimat. Bólintottam, és együtt léptünk be az épületbe. Az vigasztalt csak, hogy tudtam, Cat barátnőm is itt lesz majd, az éppen aktuális partnerével. Bent már nagy volt a tömeg. Sajnos, tekintettel arra, hogy mi rendeztük az eseményt, nemigen kerülhettük el a nyilvánosságot. Éppen Matt tartott egy rövid beszédet, és mindenkit felkért az adományozásra, amikor mellém lépett a barátja, Mr. Cross. Helló, Miss. Avens. Meg kell hogy jegyezzem, maga itt a leggyönyörűbb ma este. Matt barátom egy mázlista. Köszönöm, Mr. Cross fogadtam a kedves bókot, de a szemem sarkából Mattet figyeltem a pódiumnál, aki szintén minket méregetett. Tudja, nem tudom, mit művel vele, de folytassa. Hmm? Miről beszél? Látta értetlen tekintetem, így újra megszólalt. Mostanában egész emberi. Nem ismertem rá minap, amikor mászni voltunk. Viccelődött, ugratott, pont, mint azelőtt.

99 Mi előtt? csúszott ki a számon. Információra éheztem. Ne haragudjon, de mennem kell hervadt le a vigyor a képéről. Lassan élőhalott leszek bökött a fejével Matt felé, aki szúrós tekintettel nézett bennünket. Nem volt időm reagálni, olyan gyorsan elpárolgott. Elgondolkodtam a hallottakon. Azt éreztem, hogy valami nem stimmel Matt-tel, de nem tudtam, mi lehet az. Amíg magamra maradtam, körülnéztem a helyen, ebben a galériaként üzemelő épületben. Nagyon szép tájképek lógtak a falon. Az egyik különösen magával ragadott, gyönyörű volt. Elvesztem benne, nem tudtam levenni róla a szemem. A narancsos napsugarak felbukkantak a messzeségben, mintha élt volna a kép, láttam kiemelkedni a sárga korongot a horizont mögül. Szinte éreztem a hűs levegőt, ahogy melegedni kezd, amikor a sugarak elérik az arcomat. Pont, mint otthon. Otthon Hogy hiányoznak sóhajtottam mélyeket. Matt hangja riasztott fel az ábrándozásból. Álom! míg benne eleven szinek Kuszán, ködben, árnyban tülekszenek Valónak látszani, s e forgatag Kábult szememnek sokkal többet ad Mennyből, vágyból mely mind csak az enyém! Mint legszebb órán az ifjú Remény. {1} Percekig csak néztük egymást. Aztán újra ő szólalt meg: Gyönyörű, ugye? Kényszerítenem kellett magam, hogy ne őt bámuljam, hanem a festményt. Igen, az. Varázslatos. Jöjjön, mennünk kell. Kezdődik az adománygyűjtés nyújtotta a karját. Megkerestük az asztalunkat, és helyet foglaltunk. Ekkor hallottam

100 meg, hogy Cat a nevemet kiabálja. Mikor odaért hozzánk, kedvesen üdvözöltem, és nyomtam az arcára egy puszit. Tényleg örültem neki, mert ma este valahogy nem voltam önmagam. Cat, hol hagytad a lovagod? szegeztem neki a kérdést. Nem tudom, eltűnt, de mindegy is. Azért jöttem, hogy téged magammal vigyelek. A lányok felajánlják a következő táncukat A férfiak licitálnak, és aki a legtöbbet fizeti, az viheti. Nem, kösz, Cat. Ez nem nekem való Oldalra sandítottam, és észrevettem, hogy Matt hallgatja a beszélgetésünket. Annyira odavagy ezért a jótékonysági maszlagért meg mások megsegítéséért Végül is, amit érted fizetnek, az jótékony célra megy. Vagy könnyebb a szád jártatni? Nem szeretem a lelki zsarolást, de hogy lásd, kivel van dolgod, legyen. Most az egyszer. Soha többet, érted? Örömében, mint valami óvodás, ugrálni kezdett, majd se szó, se beszéd, megragadta a kezemet, és már vonszolt is magával a tömegen keresztül. Még visszapillantottam Mattre, aki mosolyogva nézte, ahogy elrabolnak mellőle. Minden lány felállt a színpadra, sorszámmal a kezében. El is kezdődött a licitálás. Jaj, de megalázó! ez volt az első gondolatom, és pofákat is vágtam, mire a barátnőm oldalba bökött: Több lelkesedést! Kapd össze magad! Szállj le rólam! A fenének sincs kedve ehhez. Ugyan már, ne légy álszent. Melyik nő ne örülne, hogy a lovagja kész vagyont hajlandó fizetni érte? Lovagja? Csak azt felejted el, hogy nekem nincs lovagom ráztam a fejem. Olyan naiv vagy bökött Matt felé, aki le sem vette rólam a szemét. Az én tekintetem is ott ragadt. Beszippantott, láncra verte a

101 lelkem. Cat térített újra magamhoz: Ne bámuld már úgy, mint akit megbabonáztak. De ha egyszer ez történt. Nem engedte el a pillantásom. Szinte kényszerített, hogy őt nézzem. Mindenki kellette magát a színpadon, egyik lány a másik lány után kelt el, két-háromszázezer dollárért. Kezdtem megbánni, hogy belementem ebbe az egészbe. Szörnyű volt, elfogott a pánik. A gyomrom liftezett. Hirtelen megrémültem, mert Cat ellépett mellőlem. Ő következett. Sikoltozva ment ki a színpad közepére, mint valami tini, és egy-két licit után négyszázezerért nyerték meg. Nagyon jól érezte magát a bőrében. Aztán következtem én, de gyökeret vert a lábam. Miért is hagytam, hogy belerángasson ebbe a ciki helyzetbe? Basszus! És íme, Miss Amy Avens, Matthew Johnson személyi asszisztense. Bájos, és tudhat valamit, ha ilyen hosszú ideje el tudja viselni Mr. Johnsont Mindenki felnevetett, csak én nem találtam viccesnek a konferanszié megjegyzését. Matt tekintetét kerestem. Láttam a szemében, hogy neki sem tetszett a felkonferálásom. Majd hirtelen vad licit indult be. Kapkodtam a fejem, százezer, százötvenezer, kétszázezer, háromszázezer, háromszázötvenezer Matt, Alex és még néhány figura licitált felváltva. Kezdett nyomasztani ez az egész. Alex hirtelen emelte a tétet. Ötszázezer felé kaptam a fejem, majd Mattre. Ő is Alexet nézte összeszűkült tekintettel, és esküdni mertem volna, hogy majd szétveti az ideg. Alex pedig egy vállrándítással intézte el a felé intézett gyilkos pillantásokat. Idiótán vigyorgott a haverjára. Mi a fene folyik itt? Ötszázezer először, ötszázezer másodszor hangzott, amitől úgy éreztem magam, mintha valami rabszolga lennék az emberpiacon. Kevésszer kerültem életem során ilyen megalázó

102 helyzetbe. Meg fogom ölni Catet. Egymillió! kiáltotta valaki, és én tudtam, kinek a hangja ez. A hang irányába kaptam a fejem. Mindenki döbbenten meredt Mattre. Hirtelen nagy lett a csend. Még a légy zümmögését is lehetett hallani. Egymillió először, egymillió másodszor, egymillió harmadszor Végre leütötték. Hosszan lehunytam a szemem, úgy fújtam ki a levegőt, mint vizsgák után; nagyon megkönnyebbültem, hogy vége lett ennek a cirkusznak. Matt közben bedobta a csekket az urnába, és felém nyújtotta a kezét a színpad oldaláról noha nem ott volt a lépcső. Nem gondolkodtam, odaléptem. Megragadta a derekamat, és leemelt. A mellkasának támaszkodva értem földet, és újra belevesztem a tekintetébe. Ekkor megszólalt a zene. Ellépett tőlem, ám a kezemet nem engedte el. Némán a táncparkettre vezetett. Egy lassú számot játszottak, a szívem mégis hevesen kezdett verni. Matt közelségétől furcsa érzések kavarogtak bennem. Átkarolt, én pedig a vállára tettem a kezem, de nem mertem ránézni. Miért van úgy megrémülve, Miss Avens? Nem tudtam mit felelni, gombóc volt a torkomban, csak lesütöttem a szemem. Az állam alá csúsztatta a kezét, és óvatosan arra kényszerített, hogy egyenesen a szemébe nézzek. Bódulatba estem, szédülni kezdtem, mélybarna szemei a lelkemig hatoltak. A dal a vágyról szólt, és ez még rontott is a helyzeten. Kétségbeestem, és ő nem kegyelmezett: Maga a legsugárzóbb, legkáprázatosabb nő itt ma, mert igazi, nem mű, nem mesterkélt. A szépsége belülről fakad. Tündököl, mint valami égi tünemény. Elvarázsolt mindenkit, beleértve engem is, éppen ezért nem kell lesütnie a szemét. Maga különb itt bárkinél Elfogott a pánik, nem voltam képes uralkodni magamon. Hirtelen kibontakoztam Matt öleléséből, és elfutottam. Megkerestem a

103 kijáratot, és levegő után kapkodva kirohantam. Hideg fejjel át kellett gondolnom, mi volt ez az előbb. Mindössze annyit tudtam, hogy sürgősen magamra kell találnom. Aznap este, amikor újra találkoztunk, csendesek voltunk mind a ketten, és egyikünk se hozta szóba a történteket, amiért hálás is voltam neki. Éjszaka sem tudtam elaludni, a szívem vadul zakatolt. Kis híján elsírtam magam. Nem értettem, mi történik velem. Össze voltam zavarodva. Matt közelében újabban furcsa, eddig ismeretlen érzések kerítettek hatalmukba. Reszkettem, a gyomrom remegett, a testem átjárta valami különös hullám, amibe folyamatosan beleborzongtam. Másnap az irodámban a legszebb ajándék várt, amit valaha kaptam. Az a több milliót érő festmény a falról. Álom! míg benne eleven szinek Kuszán, ködben, árnyban tülekszenek Mélyen megérintett ez a gesztus. Mindig tudta, hogyan gyakoroljon rám hatást. Ez volt az az ajándék, amit sosem lettem volna képes visszautasítani Az ékszereket és a csodás ruhákat az estélyek után mindig visszaadtam Mattnek, azokat nem fogadhattam el, de ez most más volt. Ez a kép pont úgy megbabonázott, ahogyan ő előző este. Megköszöntem hát neki, és kiakasztottam a szobám falára. Néhány nappal a jótékonysági bál után elköltöztem Cattől, nem akartam a terhére lenni, és visszaélni sem szerettem volna a helyzettel. Ő megpróbált meggyőzni, hogy maradjak, de én jobbnak láttam így. Szükségem volt a magányra. Kibéreltem egy kis garzonlakást, nem messze az irodától. Nem volt olcsó, viszont otthonos és ízléses. Végre volt egy kis saját zugom nem mintha sok időt töltöttem volna ott, mert mindig dolgoztam. De végre megtaláltam a saját életemet.

104 AMY Fordulóponton Az állandóság gondosan felépített álma csak annyit ér, mint a homokvár a tengerparton. Még az első dagályig sem tart ki (Joanne Harris) Hipp-hopp, el is telt hat hónap. Mély levegőt vettem, mielőtt beléptem volna az iroda ajtaján. Fordulóponthoz érkeztünk. Ivy mosolygós arca fogadott, amikor megérkeztem. Gratulálok, Amy, a mai naptól határozatlan időre a Johnson Global munkatársa vagy, a próbaidő véget ért. Őszinte leszek, nem hittem volna, hogy idáig húzod Kedves tőled! Köszönöm, hogy őszinte legyek, én magam sem. A főnök már az irodájában vár bökött a szemével az ajtó irányába. Köszönöm, Ivy! próbáltam mosolyogni, de nem igazán sikerült. Nem volt éppen a legjobb napom. Az igazgatói iroda felé vettem az irányt. Lassan benyitottam, de csak félve kukkantottam be rajta. Matt az ablaknál állt, és kifelé nézett, miközben valakivel beszélt a headsetjén. A parancsoló, szigorú hangvételből leszűrtem, hogy valahol megint problémák lehetnek. Imádtam, mikor ilyen határozott és férfias volt. Javarészt sokat láttam ezt az oldalát,

105 mindenki felé azt sugallta, hogy neki nem érdemes nemet mondani, vagy visszautasítani, de én tudtam róla, hogy van emberi oldala. Hallgattam egy ideig, majd megérezte, hogy bent vagyok, és intett, hogy üljek le. Engedelmeskedtem. Kicsit fájt a fejem, ezért reméltem, hogy ezúttal nem szándékozik piszkálni, mert ebben az állapotban nagyon nem lettem volna rá vevő. Csinálja, amit mondtam! Nem! üvöltötte. Nem fogadok el kifogásokat! Eredményeket akarok. Eleget vártam már! Ígéretekkel tele a padlás! Kapják össze magukat, mert le is út, fel is út nyomta ki köszönés nélkül a telefont. Hűha, és ezután következem én. Miss Avens, hogy van ma reggel? nézett rám őszinte érdeklődéssel. Felhúzott szemöldökkel pillantottam rá. Mi van? Ezt még sosem kérdezte meg. Talán beteg? Hát Most, hogy ez így felmerült, inkább én kérdezhetném ezt meg magától. Maga sosem tud egyenesen válaszolni semmire? Na de hagyjuk is Nem vitatkozni akartam magával. Azért kértem, hogy jöjjön be, mert alá kellene írnia néhány papírt. Nekem? Ez általában fordítva volt. Elém tolta őket. Átolvastam, és láttam, hogy az egyik egy fizetésemeléssel kapcsolatos megegyezés, a másik pedig egy Audi R8 kabrió átadás-átvételi jegyzőkönyve, ami a nevemre szól, illetve a kocsi slusszkulcsa. Ez valami vicc? kaptam fel a tekintetem. Azt hittem, ezt már tisztáztuk: én nem szoktam viccelni, Miss Avens. Nincs humorérzékem. Meredten bámultuk egymást. Nem értem ráztam a fejem. Letelt a próbaideje. Kiérdemelte ezt a bért és a szolgálati autót is. Miért néz rám úgy, mintha még egy fejem nőtt volna?

106 Én nem Én csak Én nem ezért csinálom ezt. Ha tudtam volna, hogy ettől elakad a szava, hamarabb megléptem volna. Miss Avens, mindenki pénzből él. Feltételezem, hogy maga is. Ne mondja, hogy nem tudja hová tenni a pluszkeresetét Én nem ezt mondtam, csak Vegye úgy, hogy ez a jutalma, amiért ennyi ideig elviselt engem. Tényleg megdöbbentett. Az én viszonylataimban, amit eddig kerestem is, több volt, mint amiről valaha álmodhattam. Helyes, akkor írja alá a papírokat, az egyik példányt hagyja itt, és menjen vissza dolgozni! Hát nem adott hozzá körítést, az már biztos. Ez Matt Johnson. Ha nagylelkűsködik is, úgy csinálja, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Csendben szignóztam a papírokat, és mikor végeztem, az ajtó felé vettem az irányt, ám közben az az érzésem támadt, hogy valamit elfelejtettem. Köszönöm fordultam vissza, de ő csak legyintett egyet, és már telefonálgatott is tovább. Az irodámba érve nem bírtam magammal. Rögtön felhívtam Catet és Adamet. Elújságoltam nekik a nagy hírt. Utána leszaladtam a mélygarázsba, a szívem az izgalomtól csak úgy kalapált. Megnyomtam a gombot a slusszkulcson, mire nem messze tőlem egy tűzpiros, gyönyörű Audi lámpái villantak fel. Lelkesen ugrándoztam, mint egy gyerek, és azonnal rohantam az autó irányába. Honnan tudta, hogy ez a kedvenc márkám? De mindegy is Nem bírtam magammal, beültem a szolgálati autómba. Mindennek új illata volt. Az ülés hófehér bőrrel volt borítva, és nagyon kényelmes volt. És az enyém. A tenyerem végigsiklott a kormánykeréken. Istenem, ez egy álom! Ez nem lehet valóság. Ki

107 kellett próbálnom, csak nem akkor: tudtam, hogy tizenöt perc múlva vár egy konferenciahívás, és azon ott kell lennem. Ez kissé letört. Kiszálltam, bezártam, majd végigsimítottam a motorháztetőn, és széles vigyorral néztem még egy kicsit. Lefotóztam a vadonatúj csodaautómat és már küldtem is Adamnek a képet. Gondoltam, hogy nem állja meg, és lejön megnézni. Látom, tetszik. Halálra rémülten kerestem, honnan jön a hang. Mikor megtaláltam magam mögött a hang forrását egy oszlopnak támaszkodva, már csak azon gondolkodtam, mióta leselkedhet ott. Igen feleltem, nagyon! Honnan tudta, hogy ez a kedvenc autómárkám? Cat barátnője volt szíves kisegíteni. Szerettem volna látni az arcát, amikor megnézi. Mióta áll ott? Őszintén? zsebre dugott kézzel lépett mellém. Előbb itt voltam, mint maga. Már kezdtem azt hinni, le se jön. Percekig csak bámultuk egymást, szavak nélkül. Aztán ő törte meg a varázst. Mennünk kell. Minden bizonnyal már várnak ránk. Igen. Kezdődik a tárgyalás. Elindultunk a lifthez, azonban én még vetettem egy búcsúpillantást a kocsira és a vigyort nem bírtam levakarni az arcomról. A bírságokat, amiket begyűjt, maga fizeti jegyezte meg széles mosollyal az arcán. Ne is törődjön vele, Mr. Johnson, most kaptam fizetésemelést, abból majd telik rá kacsintottam sokatmondóan felé. Hangosan hahotázott, majd beterelt a liftbe. A konferenciatárgyalás órákig tartott, kimerítő volt, én mégsem

108 fáradtam el. Érdekes módon a fejfájásom is elpárolgott. Amikor végre kiszabadulhattam, rohantam le a mélygarázsba, és csikorgó kerekekkel kihajtottam az autópálya felé. Meg akartam nézni, hogy mit tud a kicsike. Mindig is imádtam a sebességet, de ehhez fogható szuperjárműben még sosem ültem. Soha nem vezettem még ilyen autót; alig nyomtam a gázt, mégis szinte repültem Otthon a vén terepjárónk gázpedálját tövig nyomva is alig ment többet 90-nél, bezzeg ez úgy száguldott, mint a szél, mégsem éreztem a sebességet. A kilométerórára pillantva a szavam is elállt, ez józanságra kellett volna, hogy intsen, ám én euforikus állapotba kerültem tőle. Imádtam.

109 AMY Erőpróba Mindenkinek az életében akad olyasmi, ami próbára teszi a lelkierejét. (Elin Hilderbrand) Eltelt egy hét, mióta megkaptam az autómat, és véglegesítették a státuszomat a Johnson Globalnál. Az új kocsi nagy szenvedélyem lett, mindennap kiautóztam vele a tengerpartra munka után, élveztem a sebességet, a szabadságot, amit vezetés közben átéltem. Erről a lovam, Hajnalcsillag jutott az eszembe: vele szerettem pirkadatkor végigszáguldani a farmot Tennesseeben. Attól a világ könnyed, fesztelen és súlytalan lett (vagy annak látszott), mi pedig csak vágtattunk és vágtattunk határok nélkül. Hiányzott nekem, de nagyon. Legalább ez az autó kárpótolt kicsit érte. Pár nappal később Matt érdeklődött: Nos, alaposan feltérképezte már a várost? Már amennyire az időm engedte feleltem. Tényleg nem maradt sok időm erre. A Golden Gate Parkot, remélem, nem hagyta ki, érdemes úgy időzíteni, hogy pont sötétedés előtt hagyja el a helyet, nyugat felé, ott határolja ugyanis az óceánpart, ahonnan pazar naplementében gyönyörködhet mélázott el. Sokszor nem értettem őt. Időnként akarata ellenére is olyan sok

110 érzelmet olvastam le az arcáról, amitől ellágyultam. A híd is csodálatos, gyönyörű a kilátás ábrándoztam vele én is. Autóval vagy gyalog volt? Sétáltam. Kimerítő vállalkozás pillantott rám a számítógépe fölött. Korántsem. Pazar látvány volt. Megérte ült ki a széles vigyor az arcomra. Kivel volt? A barátnőjével? faggatott tovább. Nem, egyedül. Isteni relaxációnak bizonyult. A hűs levegő a szél a járművek monoton zaja. Már pusztán az emlékétől is a fellegekben jártam. 39-es móló? Ott mindig nagy a nyüzsgés, a jó hangulat pedig garantált. Ki nem hagytam volna emelkedett meg a szemöldököm. Helyesek voltak a fókák, ahogy egymás hegyén-hátán aludtak. De van még egy csomó minden a listámon haraptam az alsó ajkamba. A listáján? fordult felém érdeklődően. Ne is törődjön vele. Apróságok vontam meg a vállam. Mint például? puhatolózott. Felszállni a California vagy a Powell Street-i vagy valamelyik meredek úti villamosok egyikére, felautózni a Twin Peaksre és onnan gyönyörködni a város panorámájában, elmenni egy amerikai futball meccsre a 49ers stadionjába, a Candlestick Parkba, vagy áthajózni az Alcatrazhoz tudom, butaság sütöttem le a szemem. Kicsit ostobán éreztem magam, hogy erről áradozok pont neki. Miért lenne butaság? vonta fel a szemöldökét. Nem tudom, nem érzem teljesen normálisnak, hogy meglátom a Golden Gate hidat, és indokolatlanul is meghatódom. A hétvégén

111 csak néztem a helyieket, ahogy a parkokban élvezik az életet A belváros épületei pedig gyönyörűek, hangulatosak az utcák haraptam el a mondat végét. Túl sokat locsogok Lelkiismeret-furdalása van talán? analizálgatott. Mitől lenne? értetlenkedtem. Hogy tetszik a város, amiben él, és egyre kevésbé vágyik haza. Kezd itt megszokni. Felvont szemöldökkel gondoltam át a hallottakat. Habár jó itt lenni, hiányzik Tennessee sóhajtoztam. Átható pillantásokkal méregetett. Elég sűrűn honvágyam van szaladt ki a számon, majd magamhoz tértem. Akkor most megyek, ezt kiegészítem, és nyomtatom lebegtettem a kezemben lévő iratot. Helyeslően bólintott, és nem firtatta tovább a témát. Aztán néhány nappal később az egyik megbeszélésünkről hazafelé az autóban megszólalt. Paul! Megállna itt, kérem! Miss Avens és én itt most kiszállunk. Döbbenten pillantottam fel. Természetesen, uram! kormányozta félre a járművet. Meglepetten kapkodtam a fejem. Nem emlékeztem semmilyen kitérőre, és a hely sem volt ismerős. Jöjjön intett a kezével, majd kisegített. Értetlenül pislogtam rá. Mi dolgunk itt? mértem fel a terepet. Gondoltam, ha már erre vezetett az utunk, akkor ki is húzhatnánk egy tételt a listájáról bökött a villamosmegálló felé. Hogy? Tessék? csúszott ki a számon, ahogy letekintettem a meredek utcára. Csak nem inába szállt a bátorsága? színlelt megrökönyödéssel nézett rám. Tudja, hogy nem húztam ravasz mosolyra a számat. Helyes. Gyerünk ragadta meg a karomat. Itt is a következő

112 és már vonszolt is maga után. Azonban hamar megtört a lendületünk a meredek utcán, ezért kicsit lihegve érkeztünk a Lombard és a Hyde sarkára. Nemcsak láttuk, de hallottuk is a pályát. Látszólag nem mozdult semmi, mégis halk, fémes surrogás hallatszott az út alól. Az útburkolat alatt futó kötelek hangja hozzátartozott azokhoz az utcákhoz, amelyen a cable car járt. Izgatottan vártam, hogy felbukkanjon. Mikor megpillantottam, lelkesen megszorítottam Matt zakóját. A cable car megállt, de senki se szállt le róla. Matt és én felszálltunk. Még mindig nem fogtam fel a helyzetet. Pár másodperc múlva hangos csengetés után elindult, Matt pedig megvette a jegyet a tömegben hozzánk furakodó kalauztól. Valamit beszélgettek, majd Matt újra terelgetni kezdett a járművön. A kocsik nyitott végében egymásnak háttal ültek két sorban az utasok, közöttük széles mozdulatokkal dolgozott a gripman. A kalauz szigorú rendet tartott a fedélzeten. Mi a baj? Rosszul van? méregetett aggodalmasan. Nagyon elsápadt. Még csodálkozik? Oh, dehogy, csak elgondolkodtam. Maga sem utazott még ilyenen? jobb nem jutott hirtelen az eszembe. Dehogynem, mondjuk úgy, hogy nosztalgiázni támadt kedvem vonta meg a vállát. Már el is felejtettem, milyen jó móka ez kuncogott. A cable car surrogása a legviccesebb utcahang, amivel valaha is találkoztam. A mosolya még soha nem volt ilyen önfeledt, a szemei pedig még sosem csillogtak ilyen tisztán. Ez annyira nem az a Matt Johnson volt, akinek igyekezett mutatkozni. Mennyit tud San Francisco történelméről? szegezte nekem a kérdést. Nem túl sokat hebegtem. Annyit olvastam, hogy 1906-ban erős földrengés érte a várost, aminek következtében négynapos tűz

113 volt, így gyakorlatilag újra kellett építeni az egészet. Ez így igaz, de azt biztos nem tudja, hogy egy Skóciából származó mérnök, Andrew Smith Hallidie kereste a megoldást a meredek utcákon való közlekedésre. A megfejtést végül a bányák lejtős aknáiból már ismert kötélvasútban találta meg. Az alapötletet viszont alaposan át kellett alakítani a városi közlekedés követelményeihez. Hallidie nagy ötlete a kötelet bármikor megfogni és elengedni képes markolat volt, melyet a kocsira szereltek. Bámulatos hallgattam ámulattal, majd a vezetőt tanulmányoztam. Többször változtak a viszonylatok, a bonyolult kötélpályát villámgyorsan helyezték át egyik utcáról a másikra, ha az üzleti érdek megkívánta. Bár a gripmant tilos zavarni a munkájában, ő mégis készségesen vette át az idegenvezetést: A karbantartás viszont elmaradt, ezért a második világháború után a hálózat műszaki állapota annyira leromlott, hogy a város vezetősége buszokra akarta cserélni az egész rendszert. Hogyan maradt meg mégis? érdeklődtem. Szerencsére a város polgárai némi civil összefogással meggyőzték a polgármestert arról, hogy San Francisco nem lenne ugyanaz, ha a turistáknak cable car helyett buszokkal kellene beérni. Kompromisszumos megoldás született: három vonalat és a Washington Street gépházát védetté nyilvánították, a többit megszüntették fejezte be az útmutatást. Kár lett volna érte tekintettem Mattre. Van kedve kipróbálni? intett Matt a szerelvény oldalán fürtökben lógó emberek felé. Naná csillant fel a szemem. Csodálatos élménnyel gazdagodtam, különösen, hogy ezt nem

114 egyedül éltem meg. Hihetetlenül hálás voltam neki ezért a kis meglepetésért. Elkápráztatott, mikor ennyire más volt, mikor engedett a páncélja mögé tekinteni. Kislányos rajongással, ámultan pillantottam az arcára. Habár nem lett volna szabad, egyre nagyobb áhítattal néztem rá. Magamnak sem tudtam megmagyarázni, miért, de hatással volt rám a személyisége. Ugyanakkor megnyugtatott a közelsége. Mindezek ellenére a hetem szörnyű volt, vészesen elfáradtam. Ráadásul az egyik nap késésben is voltam, pedig én mindig pontos szoktam lenni. Még soha nem késtem el, mióta itt dolgoztam. Nagyszabású üzleti fogásra készültünk, mindenki pörgött odabent, éjt nappallá téve dolgoztunk, mígnem elérkezett a nagy nap. Az én napom. Ezt a tárgyalást teljes mértékben nekem kellett koordinálnom, levezetnem. Úgy éreztem, ez egyfajta vizsga. Kisebb tranzakciókat már vezényeltem, persze a háttérben mindig ott volt Matt igazi mentorként. Nem engedte el a kezem. Ha látta, hogy elbizonytalanodtam, biztatott; na nem szemtől szemben, az nem ment neki. Általában írt egy SMS-t vagy t: Sok szerencsét!, Hajrá, Miss Avens, Söpörje le őket! vagy valami hasonlót. Dicsérni is hasonlóképpen dicsért. Nem volt rossz!, Lassan jutalékot is kell magának fizetnem, Ugye nem a helyemre pályázik? Ezek az üzenetek azonban jobban estek, mintha a szemembe dicsért volna meg. Mosollyal díjaztam, és értettem a mögöttük lévő kedvességet. Ez a mai viszont életem legnagyobb lehetősége volt. Sokkal fontosabb, mint a múltkori, amit az a mocsok Holmes el akart happolni előlem. Itt volt az ideje, hogy bemutassam, mit tanultam Matt Johnsontól az elmúlt hónapok alatt. Nagyon izgultam, de nem az üzlet miatt, hanem mert nem szerettem volna neki csalódást okozni. Szerettem volna megmutatni, nem hiába fektetett belém

115 annyi időt és energiát. Óriási dolog volt, hogy rám bízta a cég egyik legnagyobb ügyfelét sokan nem értettek vele egyet, de ő bízott bennem. Nagyon össze kellett szednem magam. Nem okozhattam csalódást. Erre az alkalomra combközépig érő, szűk, fekete szoknyát vettem fel, zöld színű, elegáns blúzzal, a hajamat pedig lazán feltűztem koncentrálnom kellett, nem akartam, hogy zavarjon. Iszonyúan ideges voltam, mélyeket lélegeztem, de az sem segített. Szedd össze magad, Amy! Beléptem az irodámba, és rosszkedvűen állapítottam meg, hogy az asztalomon még mindig ott tornyosulnak a tegnapi dossziétömegek. Elgyötörten a kezembe temettem az arcomat, és ekkor, mint a tornádó, sújtott le rám az asztali telefonon keresztül a rabszolgahajcsár főnököm. Ostobaság volt azt hinni, hogy van pár percem kifújni magam. Azonnal jöjjön át, Miss Avens! hangzott az erélyes utasítás. Hogy ez sosem lazít. Csak öt perc, ennyire lett volna szükségem. Feltápászkodtam, majd beléptem hozzá. Azonnal elkezdte a hegyi beszédet: Először is, azt hittem, megbeszéltük, hogy mikor kezdődik a munkaidő, és utálom a késést. Másodszor pedig, hozzon nekem egy kávét! Álltam bambán. Most miért engem csesztet ezzel is? De ma nem volt kedvem vele veszekedni, így szó nélkül eleget tettem az óhajának. Elkészítettem, majd az asztalához vittem a kávét. Odaérve azonban megbotlottam a földön heverő táskájában, és az egész fekete löttyöt az ölébe borítottam. A kezem a szám elé kaptam. Atya ég! Mi a fenét csinál? üvöltötte, és vadul káromkodott. Maga kétbalkezes, ügyetlen nőszemély! Nézze, mit művelt a nadrágommal! Fél óra múlva indulnunk kell Éktelen haragot

116 láttam az arcán, ilyen dühös még sosem volt rám. Gyorsan szalvétáért szaladtam, és elé térdelve elkezdtem volna felitatni az öléből a kávét, próbálván menteni a menthetőt. Hirtelen elrántotta mindkét kezem: Mi a fészkes fenét művel? tekintetéből rémületet olvastam ki. Most meg mi van? Én csak arra gondoltam, hogy hebegtem, és rámeredtem. A szeme szinte lángolt, de nem a haragtól, mint inkább valami mástól. És akkor leesett. Az ölébe pillantottam, és végre észrevettem, miért lett olyan szűk a nadrágja a kezem alatt. Mint aki megégette magát, felpattantam, és lányos zavaromban szó nélkül, vöröslő arccal elhagytam a szobáját. Ostoba! Temettem a kezembe az arcomat. Legszívesebben azonnal elmenekültem volna. Ez nem az én napom, tuti mindent el fogok szúrni. Ez nagyon ciki. Ilyen kínos helyzetbe még sosem kerültem. Az itt eltöltött hat hónap alatt ez volt az első alkalom, hogy majdnem valóban elsírtam magam. Húsz perccel később újra megszólalt az asztali telefon. Nem, nem, én tuti nem veszem fel! Magamba roskadtam. Nem akartam, de tisztában voltam vele, hogy fel kell vennem. Erőtlenül szóltam bele. Öt perc múlva találkozunk a liftnél! A hangja kemény és hideg volt. Ezt a hangsúlyt már nagyon régen nem hallottam tőle. Összeszedtem magamat, a cuccaimat, és elindultam. Inkább én várjak, mint hogy neki kelljen, mert az csak olaj lesz a tűzre. Matt nemsokára megérkezett, és tudomást sem véve rólam, megnyomta a lift hívógombját. Átöltözött, és le is zuhanyozhatott. A nyakkendőjét még a kezében tartotta, fekete inge felül nyitva maradt. Szürke öltöny volt rajta, ami piszkosul jól állt neki. A liftben egyikünk sem szólalt meg, mindössze annyi történt, hogy ő lefelé menet megkötötte a nyakkendőjét, én pedig lesütött szemmel

117 álltam mellette, csendben. Nem bírtam volna elviselni a pillantását. Éreztem a friss illatát, és az érzékeimnek már ez is túl sok volt az előbbiek után. Megnyaltam az alsó ajkamat, mert teljesen kiszáradt a szám. Ő pont ebben a pillanatban nézett le rám, és az ajkaimra bámult. Mondani akart valamit, amikor, istennek hála, kinyílt a liftajtó, és én úgy rontottam ki rajta, mint akit kergetnek. Jó reggelt, Miss Avens! Mr. Johnson! üdvözölt minket Paul. Jó reggelt, Paul fogadtam a köszöntést, és már bújtam is be a nyitott hátsó ajtón az ülésre. Matt mellém telepedett. Még mindig nagyon zavarban voltam, annyira, hogy igyekeztem nem ránézni, csak ki, az ablakon. Ő viszont megtörte a csendet. Mr. Hashimoto nagyon hosszú utat tett meg ezért a találkozóért. Ne csessze el! Oké? Tudja, milyen fontos ez az üzlet nekünk Ne hagyjon cserben! A hangjában aggodalom csendült. Ez észhez térített. Maga profi, Mr. Johnson, és én magától tanultam. Hiszem, hogy még nem okoztam csalódást, különben nem ülhetnék itt. Nehezebb helyzetekben is megálltam már a helyem. Olyan közömbösen pillantottam rá, amennyire csak tudtam. Az is igaz, hogy azoknak a feladatoknak nem volt ilyen tétjük De ezt már csak magamban jegyeztem meg. Ezt a választ vártam, Miss Avens bólintott elégedetten. Majd újra idegtépő csendbe burkolóztunk. A tárgyalás szerencsére remekül ment. Mr. Hashimoto merev és kifejezéstelen arca érdeklődővé, kíváncsivá változott, amiből arra lehetett következtetni, hogy tényleg érdekli az ajánlatunk. Tulajdonképpen rendes volt Matt-től, hogy megengedte, én bonyolítsam ezt az üzletet. A japánok a lehető legkeményebb, kíméletlen tárgyalópartnerek. Az egyeztetés végén Mr. Hashimoto japánul beszélgetett Matt-tel. Biztos voltam benne, hogy azt

118 gondolják, egy szavukat sem értem. Büszke lehet az asszisztensére, Mr. Johnson. Talpraesett, és nagyon érti a dolgát. Köszönöm, Mr. Hashimoto. Az vagyok. Majd felém nyújtotta a kezét, és így szólt angolul: Örülök, hogy megismerhettem. Ha valaha munkát keres majd, az én csapatomban magának mindig lesz hely, Miss Avens. Kezet fogtunk, majd mindenki megdöbbenésére japánul válaszoltam neki: Köszönöm, Mr. Hashimoto. Meglehet, egyszer még szaván fogom. A férfi elismerően biccentett. Matthez fordultam, akinek közben lehervadt az arcáról a mosoly; szigorúan méregetett. Aztán mindannyian elhagytuk a tárgyalót. Már újra a liftnél álltunk, amikor a főnököm megszólalt. Az önéletrajzában nem szerepelt, hogy japánul is tud. Mit titkol még, Miss Avens? Csak azokat a nyelveket írtam bele, amelyeket perfektül beszélek. A japánnal még csak ismerkedem. Ismerkedik, aha. Nekem nem úgy tűnt. Jobb lesz, ha vigyázok magával, sosem lehet tudni. Figyelek. Magának sosem kerüli el semmi a figyelmét, Mr. Johnson. Ez kissé cinikusra sikerült. Mikor beültünk az autóba, Matt hangosan tapsolni kezdett. Láttam Paul tekintetét a visszapillantóban; nem tudta eldönteni, ez most neki vagy nekem szól-e. Gratulálok, Miss Avens! Nagyon ügyes volt, nemcsak a japánokat, még engem is levett a lábamról. Ez csak nem dicséret akar lenni, Mr. Johnson? mondtam meglepetést színlelve. Maga lerombolja a gondosan felépített szívtelen, bunkó főnök képét.

119 Nem kell ironizálnia, Miss Avens. Mindketten tudjuk, hogy nem csupán jó volt ma, hanem elsöprően jó. Én se csináltam volna jobban. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt képes lesz így felkészülni egy ilyen léptékű tárgyalásra. Persze azért van még mit tanulnia. Jellemző: megdicsér, de nem hagyja, hogy fürdőzzem a sikerben. Köszönöm, de ezt most nem kommentálnám. Fáradt vagyok, és a fejfájásom sem múlik. Ez inkább magamnak, mint neki szólt. A visszaúton újra elborított minket a csend. A gondolataimba merültem. Képtelenség eligazodni ezen a pasason. Tudom, hogy nem rossz ember, különben nem segítene a rászorulókon, nem harcolna azok ellen, akik mások nyomorából akarnak meggazdagodni. A legutóbbi akciójával is teljesen elérzékenyített. Ilyet nem tesz az, aki rossz És mi a fene történt velem? Megrémít a közelsége Érzem, hogy veszélyes rám nézve, csak azt nem tudom megmagyarázni, miért. Sosem voltam lámpalázas típus, és mégis, ha a tekintetét vagy a figyelmét magamon érzem, elvesztem az önbizalmam, meginog a biztonságérzetem. Miért van rám ilyen hatással? Matt hangja zökkentett ki az ábrándozásból: Ma már nincs szükségem önre. Menjen haza pihenni! Először azt gondoltam, Paulnak beszél, de feltűnt, hogy engem nézett. Én? Egy csomó dolgom van még kezdtem, de leintett, mire elhallgattam. Nem ezen a napon fogjuk megváltani a világot, Miss Avens, habár ez sem teljesen igaz, maga már részben megtette ezt. Holnap sem leszek kíméletesebb, mint máskor. Használja ki a gyenge perceimet, és húzzon haza pihenni! Meg akartam szólalni, hogy tiltakozzam, ám így folytatta:

120 Ne vitatkozzon! Nem szakította meg a szemkontaktust, úgy szólt oda Paulnak: Vigye haza Miss Avenst! Gondoskodjon róla, hogy épségben hazaérjen. Igen, Mr. Johnson. Viszlát, Amy! Ezzel kiszállt az autóból. Én meg csak bámultam utána. Először szólított a keresztnevemen! Ez most mit jelent? Jelent ez egyáltalán valamit? Össze voltam zavarodva. A tárgyalás alatt végig figyeltem az arcát. Ült velem szemben mereven és érzelemmentesen, de én olvastam a tekintetében, ahogy lassan lehunyta a szemét, majd újra rám nézett. Az utolsó szavai ott visszhangzottak a fejemben: Mutassa meg nekik! Az adott nekem erőt, hogy be akartam bizonyítani, hogy igenis rászolgáltam a bizalmára. Kihúztam magam, és magabiztosan vágtam a közepébe. Végig a kezemben tartottam a gyeplőt, nem hagytam, hogy kicsússzon az irányítás a kezemből. Tulajdonképpen még élveztem is. A vége előtt nem sokkal kényes kérdések sorával bombáztak, melyekre minden nehézség nélkül, nem kizökkenve a szerepemből, maradéktalanul válaszoltam. Mindennél többet jelentett nekem Matt elismerő biccentése, leolvastam az arcáról a dicsőséget: Tőlem tanult. Igen, tőle tanultam. Hihetetlenül hálás voltam neki ezért. A keménységéért, a kitartásra ösztönzésért, a vitákért és a türelméért is. Ezek nélkül nem lettem volna képes így végigcsinálni ezt a tárgyalást.

121 AMY Hívatlan látogató A jég hideg, a rózsa vörös, én meg szerelmes vagyok. És ez a szerelem magával ragad valahová. Ellenállhatatlan a sodrás, nincs választásom. Talán valami különleges helyre visz, ahol még sosem jártam. Veszély leselkedhet ott, ami végül csúnyán, halálosan megsebez. Lehet, hogy mindent elveszítek, de nincs visszaút. Sodródnom kell az árral. Még akkor is, ha belepusztulok, végleg eltűnök. (Murakami Haruki) Másnap reggel korán, még a tegnapi eufória hatása alatt érkeztem az irodába, de még senki nem volt bent. Basszus! Elnéztem az órát! Sebaj, van mit csinálnom ötlött az eszembe az asztalomon várakozó papírhalom. Beviharzottam, ám megdöbbenve vettem észre, hogy az asztalom nincs tele dossziékkal, mind eltűnt. Sejtettem, hogy kinek a keze lehet ebben is. Elmosolyodtam. Nem baj, úgyis van ezer dolgom ezek nélkül is Neki is kezdtem a napi munkának. Mire mindennel végeztem, már zajos volt az iroda. Ivy hangjára lettem figyelmes: Mr. Johnson még nincs bent, de itt megvárhatja. Nem tudja, mikor érkezik, nagyon fontos lenne? kaptam fel a fejem a rémült női hangra. Nem úgy hangzott, mintha munkáról lenne szó. No fene!

122 Nem emlékeztem ma reggelre megbeszélt találkozóra sem. Kíváncsi voltam, ki lehet az, ezért kilestem. Csinos, fiatal, szőke lány ült a váróban. Mi a szösz, ilyen még nem volt Vajon ki ez, és mit akar a Fagykirálytól? Magabiztosan kiballagtam. Meg kellett tudnom. Jó reggelt, Amy! Már bent? üdvözölt Ivy kedvesen. Igen, Ivy. Korán jöttem, de látom, minden rendben. Kit keres a hölgy? kérdeztem. Ő Laurie Johnson. Mr. Johnson húga. Áh, ez roppant érdekes! Ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki. Jó reggelt! üdvözöltem kedvesen. Amy Avens vagyok, Mr. Johnson személyi asszisztense. Tudok valamiben segíteni? ajánlkoztam. Nem, köszönöm felelte, a bátyámat várom, muszáj beszélnem vele. De valami nem stimmelt. A szeme mintha sírt volna, és a viselkedése is zavarodott és ideges volt. Jöjjön velem invitáltam, megvárhatja a bátyját az irodájában is. Amy jegyezte meg Ivy fojtott hangon. Igen? Mr. Johnson nem szereti, ha bárkit is beengedek az irodájába. Értettem én. Egyszer már mesélt róla, hogy nincs jóban a húgával. Ő a húga közöltem vele a nyilvánvalót. Azt mondta, senkit. Ja, Cross bezzeg kivétel. A családja meg nem? Akkor mondd meg neki, hogy én voltam, és kész. Jöjjön, Miss Johnson! Laurie, ha kérhetem. Laurie intettem neki.

123 Bementünk, hellyel kínáltam, és megkérdeztem, iszik-e valamit, de csak a fejét rázta. Szerettem volna a feszültségét oldani. Leültem mellé, megfogtam a kezét, és éppen kérdésre nyitottam a szám, amikor megjött Matt. Mint valami dúvad, rontott be és esett nekünk. Te mi a jó francot keresel itt? Nem voltam elég világos, amikor megmondtam, hogy be ne tegyétek ide a lábatokat? őrjöngött, ennyire gorombának még sosem láttam. Magával majd később számolok, Miss Avens. Kérem, hagyjon magunkra! De szálltam volna vele szembe, de hajthatatlan volt. Kifelé! üvöltött. Vonakodva, de kénytelen-kelletlen elhagytam a szobát. Sajnáltam szegény lányt. Nem erre volt jelen helyzetben szüksége; szemlátomást nagyon ki volt borulva, fel volt dúlva. Ez az érzéketlen tuskó meg biztos tovább ront a helyzeten. Az előszobában maradtam Ivyval; tudni akartam, mi lesz ennek a vége. Nem hallottam semmit, csak Matt őrjöngő hangját. Alig telt el pár perc, kivágódott az ajtó, és Laurie zokogva szaladt egészen a felvonóig. Én nem gondolkodtam, futottam utána. A liftben értem utol. Annyira összetört, hogy a földre rogyott, onnan húztam fel. Jesszusom, mi a fenét művelt ez a tesztoszterontól túlfűtött pasi? Átöleltem, úgy sírt tovább. Semmi baj. Mi történt? simogattam a hátát, úgy próbáltam vigasztalni. Kidobott Egyszerűen kidobott Végig se hallgatott zokogott. Ki? Mr. Johnson? Az nem lehet. Időnként egy bunkó, de senkit nem hagy cserben, akinek szüksége van rá. Ez szent meggyőződésem volt, ezért nem is értettem a viselkedését. Laurie újra zokogásban tört ki. Most mi a fenét csináljak? Így nem

124 engedhetem el. Meg fognak ölni. Így biztos, hogy meg fognak ölni. Értetlenül kaptam felé a fejem. Ki fog téged megölni? Walter, az expasim. Na, nekem se kellett ennél több, ebben a témában otthon voltam. Ha annak idején segített volna nekem valaki, talán nem úgy végződik a történetem, ahogy. Gyere, beszéljük meg! Iszunk egy kávét, és elmesélsz mindent, aztán én beszélek a hurrikán bátyáddal döntöttem el. Arra nincs idő. Az emberei a nyomomban vannak. Közben leért a lift a mélygarázsba. Beülünk az autóba, és eldöntjük, mi legyen. Laurie-ból közben megindult a szófolyam. Elmesélte, hogy Walter bedrogozta, majd miután az összes haverja átment rajta amire ő nem is emlékezett, csak egy videóból szembesült a ténnyel, arra kényszerítették, hogy kokaint csempésszen a gyomrában. A reptérről sikerült megszöknie, de nincs hová mennie. Kétségbeesett tekintetében ott láttam az alig egy évvel ezelőtti önmagam. Tanácstalanul vergődtem, én sem tudtam, hová is fordulhatnék segítségért. Emellett sürgetett az idő. Jelenleg egy időzített bomba ketyegett benne. Ez már nekem is sok volt. Mozdulni sem bírtam a döbbenettől. Tárcsáztam Matt számát, ám elutasított. Újra és újra hívtam, azonban újra és újra kinyomott. Nyilván mérges volt rám. Oh, te idióta barom, ha tudnád! Csökönyös, önfejű önkényúr szitkozódtam. Meg tudtam volna fojtani, mikor duzzogott. Gyerekes! Felmegyek, beszélek vele. Addig maradj itt! Éppen kiszálltam volna, amikor elkapta a karomat, és visszahúzott. Ott vannak suttogta, és a lift irányába mutatott. Két megtermett pasas ácsorgott a lift előtt. Hogy kerültem már

125 megint ebbe a kutyaszorítóba? Akkor nincs idő Keressünk egy biztonságos helyet! indítottam be az autót, és kihajtottam a garázsból, jól a gázra lépve. Próbáltam végiggondolni a lehetőségeket. Felmentek a lifttel, ott valószínűleg megtudták, hogy Laurie itt járt, és hogy távozott velem. Így hozzám nem mehetünk. Szitkozódni kezdtem, és közben megint a telefonom után nyúltam. Pault hívtam, de ő ki volt kapcsolva. Erről eszembe jutott, hogy aznap szabadnapja volt, és valami iskolai rendezvényre kísérte el a fiát. Gyerünk, gyerünk, gondolkodj, Amy! És bingó, beugrott, hogy Cat elutazott két hétre Miamiba, viszont a kulcsait nálam hagyta, hátha használni szeretném a medencét. Nem mintha lenne erre időm A ház tehát üres. Ez jó tervnek tűnt, így arra vettem az irányt. Már tudom, hová megyünk mondtam Laurie-nak. Egy barátom elutazott, a háza üresen áll. Kinyújtottam a kezemet, és megfogtam az övét. Bátorítóan megszorítottam. Éreztem, hogy retteg. Ne félj! Minden rendben lesz. Amikor odaértünk, leparkoltam, és bementünk a házba. Laurie szerint szemmel tartják a közeli kórházakat és a rendőrkapitányság bejáratát is. Akkor hívom én a zsarukat. Nem várok Mattre, itt és most kell cselekedni döntöttem el. Ha tovább késlekedem, még meghal itt nekem. Laurie kezébe nyomtam egy pohár vizet, majd elővettem a telefonom. Gyorsan a kórházba kell jutnod Ki kell, hogy szedjék belőled azt a sok szart. Tettem egy utolsó kísérletet, megpróbáltam Mattet hívni, most meg nem vette fel. Ezt nem hiszem el! Fafejű! Ha ezt élve megússzuk, én tuti kinyuvasztom. Közben kinéztem az ablakon. Egy fekete autó parkolt le éppen az enyém mellé, és két nagydarab pasas szállt ki

126 belőle. Feltámadt bennem az ismerős érzés, a félelem és a rettegés, ugyanakkor működésbe lépett a túlélési ösztönöm is. Gyorsan bepötyögtem a telefonomba: S.O.S. GPS, majd elküldtem Mattnek SMS-ben. Ezek a fickók is valószínűleg a GPS-jel alapján találtak meg, és ha ez így van, akkor van esély rá, hogy Matt is ránk bukkanjon. Tudtam. Éreztem. Ekkor azonban ránk törték az ajtót. A telefont a kanapé alá dobtam, megragadtam Laurie karját, és magam után vonszoltam. Fuss! Fuss! Fel a lépcsőn! üvöltöttem neki, de késő volt, az én lábamat a kopasz elkapta, és vissza akart rántani. Ahogy az önvédelmi tanfolyamon tanultam, minden erőmet összeszedve nagyot rúgtam hátra, és pont képen találtam. Ez segített, elengedett, így én is Laurie után rohanhattam, és bezárhattam magam mögött a szobaajtót. Atya ég! Innen nincs kiút! Csapdába estünk. Amit csak találtam, mindent az ajtó elé toltam. Laurie viszont sokkot kapott, meg se mozdult. Drága jó Istenem, csak most ne hagyjon el a jó szerencsém! Matt, kérlek suttogtam lehunyt szemekkel. Iszonyatosan féltem, miközben nagyon aggódtam Laurie-ért. Odaléptem hozzá, hogy erőt öntsek belé, ám közben az egyik támadó bekiabált: Jobb, ha magadtól kinyitod az ajtót, cicám, akkor talán megúszhatod Majd, ha fagy! Nem vagyok hülye. Tűnjenek el! Hívtam a rendőrséget! Perceken belül itt lesznek kiáltottam vissza. Laurie-t mindeközben betuszkoltam a fürdőszobába. Maradj itt! Zárd be az ajtót, ülj bele a kádba! És bármi történjen is, ne gyere ki! Érted? Könnyeit nyelve csak bólintott. Nekem pedig hirtelen bevillant, hogy ez Cat szobája, aki retteg a betörőktől, ezért tart egy pisztolyt valahol a fiókjában Azonnal keresni kezdtem, feltúrtam mindent.

127 Meg is van. Szorongattam, mint valami kincset. Imádlak, Cat! Ezalatt az ajtót vadul ostromolták, a nyikorgásból tudtam, hogy nem fogja már sokáig bírni. Ellenőriztem a fegyvert, hogy töltve van-e, szerencsére igen, így hát kibiztosítottam, és az ajtóra irányítottam. Életem során sokszor lőttem már. Jonathan bácsi megtanított rá, bár ember még sosem volt a célpontom. Kapkodtam a levegőt, és reszketett a kezem, ám tisztában voltam vele, hogy most minden rajtam múlik. Erős vagy, Amy! Ki fogsz tartani! Abban a pillanatban betört az ajtó. A kopasz dühödten megindult felém, én pedig gondolkodás nélkül elsütöttem a fegyvert. Biztos eltaláltam, mert összeesett. Nem volt időm újabb lövésre, a társa ugyanis rám vetette magát. Te rohadt kis ribanc, most azt is megbánod, hogy megszülettél fröcsögte a képembe. Lekevert két nagy pofont, amitől felszakadt az ajkam. Éreztem, ahogy a vérem fémes íze elöntötte a számat. Déjà vu. Ekkor tört rám a pánik. Dulakodni kezdtünk, harcoltunk a földön. Nem adtam könnyen magam. Vadul és célzottan ütöttem, miközben vergődtem alatta. Sebesen kutakodtam az agyamban, hogyan tudnék menekülni. Ez az, cicám, ficánkolj csak. Jó lesz, majd meglátod. Ez csak még jobban felizgat, te ribanc lihegte. Forgott a gyomrom, és könnyek szöktek a szemembe. Egy váratlan mozdulattal széttépte az ingemet, hiába is védekeztem kézzel-lábbal, ő sokkal erősebb volt nálam. Fájdalmas sikolyom után remegve levegőért kapkodtam, ahogy hirtelen elfogyott az erőm, és akkor ott, abban a pillanatban a támadómban mintha Tonyt láttam volna, amitől még inkább pánikba estem. Ismételten őrületes kín járta át testemet. Lefagytam. Elöntöttek a bénító emlékképek.

128 Szerencsésnek mondhatod magad, amiért az én arcomat fogod látni, mielőtt meghalsz nyögte a képembe. Éreztem a hányingert keltő leheletét, a hatalmas kezeit a testemen, mintha mindenhol ott lettek volna. Abban a pillanatban még magamtól is undorodtam. Sikítottam, ő pedig kíméletlenül belém harapott Aztán kaptam két újabb pofont. Jobb kezével elengedte a kifeszített karom, és a nadrágom kezdte lefejteni. A combjaimra ült, hogy ne tudjak rugdalózni. Kikészültem. Akkor vége Ennyi volt Már éppen feladni készültem, amikor Tényleg a nevemet hallom? Amy! Amy! Matt! visítottam. Hirtelen visszatértem a jelenbe. Összeszedtem magam, és jól ágyékon rúgtam a disznót. Összerándult a fájdalomtól, és ezt kihasználva kúszni kezdtem a pisztoly után. Majdnem elértem, amikor a lábamon megéreztem a férfi mocskos kezét aztán valahogy mégis megszabadultam. Addigra odaért a megmentőm. Lekapta rólam, és elkezdte eszeveszetten ütni. Akkor a szemem sarkából észrevettem, hogy a kopasz, akiről azt hittem, a lövésemmel már hatástalanítottam, kezében egy késsel támolygott Matt felé, aki azokban a pillanatokban tette harcképtelenné a másik fickót. Felemeltem a fegyvert, céloztam, és lőttem. A pasi nagyot puffant a padlón. Matt rám nézett, majd a háta mögé, ahová céloztam. Én kiejtettem a fegyvert a kezemből, és magamat átölelve remegtem, ziháltam. Matt újra végignézett rajtam. Akkor jutott eszembe, hogy a blúzomnak annyi, de a farmerem majdnem sértetlen. Szégyellősen szorosabbra fontam magam előtt a karom, de még mindig nem voltam képes normálisan lélegezni. Megragadta a tarkómat, és a mellkasához rántott. Magához szorított, és nekem sem kellett több, átöleltem, akár egy riadt gyermek. Szorítottam, nem akartam, hogy eleresszen.

129 Tudtam, hogy megtalálsz suttogtam a mellkasába. Nagy megkönnyebbülésemben el is felejtettem magázni őt. Felpillantottam az arcára, majd hozzásimultam. Érezni akartam a teste melegét, a biztonságot, amit sugárzott. Mi a fene volt ez? kérdezte, amitől magamhoz tértem. Ja igen, Laurie. Laurie suttogtam, és elengedtem Mattet. A fürdőszobaajtóhoz mentem. Laurie, nyisd ki az ajtót, kérlek. Már vége. Itt van Matt. Laurie? Neki mi köze ehhez? Laurie szólítottam újra, azonban nem válaszolt. Elfogott a rémület. Matt olvasott a tekintetemből, és betörte az ajtót. Laurie sokkot kapott. A kádban feküdt, és magát átkarolva bámult maga elé. Odaléptem hozzá, és megsimogattam a fejét. Vége van, Laurie, vége. Hallod? Mattre néztem, akinek az arcáról iszonyú kínt és lelkiismeretfurdalást olvastam le. Amíg a rendőröket és a mentőket vártuk, én mindent elmeséltem Mattnek, aki közben rám adta az ingét. A zakója nem sokat takart volna. A hatóságoknak betörést jelentettünk, és azt, hogy pechünkre épp itt tartózkodtunk, amikor az eset történt, a többi természetesen megegyezett az igazsággal. Nem szerettük volna Laurie-t nagyobb bajba keverni. A mentősök azonban kórházba vitték. Amíg a rendőrökkel beszéltem, Matt elgondolkodva végig engem nézett, majd mikor már felvették a vallomásom, odalépett hozzám, és azt mondta: Megmentetted a húgomat! Ezek szerint a tegeződésnél maradunk. Nem volt kihez fordulnia, és bajban volt. Nem hagyhattam magára.

130 De téged az az alak kis híján megköszörülte a torkát, aztán nem folytatta. megerőszakolt? fejeztem be helyette. Kikerekedtek a szemei, és eszméletlenül dühös lett. Neked mindig mindenbe bele kell ütnöd az orrod? Tudod te, hogy aggódtam, mikor elküldted azt az SMS-t, és nem tudtalak elérni? Még szerencse, hogy a barátnőd ilyen közel lakik. Ekkor beugrott, hol van a telefonom, és bemásztam a kanapé alá. Matt hitetlenkedve forgatta a szemét. Amikor végre sikerült kitapogatnom a készüléket, mint valami trófeát, az égbe emeltem, majd a farmerem zsebébe dugtam. Cat meg fog ölni, akkora rendetlenség van itt jegyeztem meg körbepillantva. Nem fog. Meg sem kell tudnia. Mindent rendbe hozunk, mire visszaér. Bólintottam. Hazamegyek. Fáradt vagyok jelentettem ki. Ahogy elmenni készültem mellette, elkapta a karomat, és szembefordított magával. Az arcomat a kezei közé vette, a hüvelykujjával óvatosan megsimogatta a felrepedt számat. Meglepett ezzel a gyengédséggel. Szerintem az orvosnak ezt is meg kellene mutatni suttogta. Túlélem feleltem. Egymás szemébe néztünk, a hideg futkosott a hátamon. Matt tekintete olyan tiszta érzelmekről árulkodott, mint még soha azelőtt. Nem akartam megszakítani ezt a pillanatot. Azt kívántam, bár örökké tartana. Már-már azt hittem, megcsókol, és a szemem is lehunytam, várva az ajkai ízére, amikor mellénk lépett egy rendőr. Most hazamehetnek. A vallomásukat felvettük. A fickók jó időre dutyiba mennek, persze csak ha a mentősök helyrepofozták őket.

131 Köszönjük mondta Matt, és elengedte az arcomat. Sajnos. Hazaviszlek tette hozzá. Itt az autóm kezdtem volna, amikor jelentőségteljesen rám nézett. Oké adtam meg magam, elvégre még mindig remegett kezem-lábam. Kivételesen nem ellenkeztem. De mikor félúton jártunk, észrevettem, hogy a haza nem az én lakásomat jelentette, hanem az övét. Kérdőn pillantottam rá, miközben leparkolt a kocsival. Laurie barátja nem volt a támadók közt. A veszély még nem múlt el. Akkor az ő biztonságáról gondoskodj! csattantam fel. Pánikba estem, hogy el kell majd viselnem a közelségét. Csendre és nyugalomra vágytam. Az már megtörtént. Egyébként én a fickó helyében biztos kíváncsi lennék arra a kiscsajra, aki két izomagyú emberemet is kifektette mosolygott. Nem én fektettem ki őket pufogtam. Döbbenetes vagy, tudod? Amikor azt hiszem, most tényleg neked van rám szükséged, akkor is kiderül, hogy éppen te segítesz rajtam. Erre nem feleltem neki semmit. Bölcsebbnek találtam hallgatni, mert amit mondtam volna, arra most nem volt erőm. Lassan kiszálltunk az autóból. Odabent María vett a gondjaiba. Elszörnyedt, amikor meglátott, és heves káromkodásba fogott az anyanyelvén, spanyolul. Pedig ha tudná szegény, hogy ennél rosszabb bőrben is voltam már! Letusoltam, és saját ruháim híján felvettem Matt melegítőjét. Eszembe juthatott volna Catnél ruhát cserélni. Hát, erre sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy szexi. De legalább kellemes Mattillata van.

132 A lakás egy toronyház tetején lévő tágas luxuspenthouse volt. Persze hogy az egész épület az ő tulajdonában állt. A liftből kilépve, balra egy kisebb bárféle fogadott, onnan nyílt a méretes ebédlő. Balra, beljebb Matt irodája kapott helyet; jobbra, hátra pedig egy folyosóról nyíltak a szobák. Középen egy lépcső vezetett felfelé, ki a tetőtérre. Csodálatos volt innen a kilátás, mintha a világ tetején álltam volna. Itt még sosem jártam, csak az előszobában és az irodában. Most azonban alkalmam nyílt megnézni Matt hálószobáját is, amit átengedett nekem, hogy rendbe hozhassam magam. Ez a helyiség is óriási volt, benne hatalmas, fehér ágy terpeszkedett. Nem is kétszemélyes volt, legalább hat ember elfért volna benne kényelmesen. A kerete fából volt, és sötétbarnára színezték. Egy pillanatra az ágyon ragadt a tekintetem. Elképzeltem benne Mattet, ahogy alszik. Közelebb léptem. Oldalt feküdt, csábító volt a félmeztelen teste, a haja, ahogy a szemébe hullt, a borostás arca. Mélyet sóhajtottam. Amy, te most rágerjedtél a főnöködre! Hahó, ébresztő! Majd tovább vizsgálódtam a birodalmában. Furcsán kellemes érzések kerítettek a hatalmukba. A fürdőszoba egy álom volt, amikor beléptem, a szám is tátva maradt. Nekem ugyanis az egész lakásom volt akkora, mint Matt fürdőszobája. Itt minden fehér és fekete volt, ami a jin és a jang kettősségét idézte fel bennem. Amint elkészültem, indultam megkeresni őt; sejtettem, hogy a dolgozószobájában lesz. Megálltam az ajtóban, és még épp hallottam, amit a telefonba mondott: Igen, Paul, maradjon vele! Szervezze meg a biztonságát, és csak utána jöjjön! Igen, Miss Avens jól van. Itt marad nálam pár napig, amíg elülnek a dolgok. Én biztos, hogy nem! Az ki van csukva! szólaltam meg előlépve. Hogy én vele egy fedél alatt! Jesszus! Csak az ágya puszta

133 látványától majd meggyulladtam. Mi lesz, ha őt magát látom majd benne. Maradni? Nincs az hatalom! Rendben, akkor később. Matt megfordult, és szigorú pillantást vetett rám. Ez nem vitatéma. És nem is játék. És mégis hogy képzeli? A maga ruháiban fogok lófrálni? támadtam neki, felháborodásomban a jól bevált magázódásra váltva, miközben a kezeimmel leírtam egy 360 fokos kört. Elég idétlenül nézek ki, nemde? Én inkább aranyosnak nevezném mosolyodott el, ahogy végigmért. Aranyosnak. Ja, aranyosnak ízlelgettem a szót. Csakhogy én nem szorulok védelemre, Mr. Johnson sziszegtem a fogaim közt mérgesen. Meg tudom védeni magam! Gondoskodtam ruhákról Reggelre meglesznek válaszolta, mint aki meg sem hallotta, mit mondtam. Engem ne akarjon irányítani! kiabáltam. Már megint magázol. Nem térhetnénk vissza a Nem! kiáltottam. Ezzel kiütöttem nála a biztosítékot. Amy, te egy nagyon makacs nőszemély vagy, csak az a helyzet, hogy én még nálad is sokkal, de sokkal csökönyösebb vagyok. És ha én azt mondom, hogy itt maradsz, akkor itt maradsz. Értve vagyok? Nem, Mr. Világ Ura! Nincs értve. Maga minden és mindenki felett uralkodni akar, de ha valaki felett nincs hatalma, akkor az én vagyok! Értve vagyok? Beképzelt, hatalommániás seggfej! És már ott sem voltam. Mi a francot képzel? Trappoltam ki a helyiségből. Nem fogom kibírni! Nem megy! Most is totál kivagyok. Nem vagyok önmagam. Hogy viseljem el a közelségét? jártam fel s alá. Ki kell találnom valamit.

134 MATT Olvad a jég Miért vagy itt? a vihar bennem elernyedten apad, elmémben a csökönyös had fegyvert ejt, s térdet hajt. Számba lassan nyíló, meleg tenyérré idomulnak a szavak, füleim mosolyban zokogó ódát hallanak: a megadás bennem attól, hogy itt vagy. (Sohonyai Attila) Ez a nő most tényleg rám vágta az ajtót? Szétbasz tőle az ideg! Esküszöm, utánamegyek és megverem. Óvni akarom, ő pedig úgy kapálózik ez ellen, hogy az már bicskanyitogató. Meg tudom én védeni magam parodizáltam magamban. Tudja a frászt! Megőrülök tőle. Én, aki az utóbbi években nem mutattam emberi érzelmeket, most itt állok, és szeretnék gondoskodni valakiről, aki fontos nekem. Fontos nekem, hogy a fene enné meg! Előcsalta belőlem a gyengéd és odaadó férfit, habár ha jobban belegondolok, a vadállatot is. Szerettem volna tenni érte valamit, gondoskodni róla, lestem minden óhaját, és nesze neked. Bumm. Pfuj, de csöpögős, romantikus hősszerelmesként viselkedem. Össze kellene kapnom magam, és csináljon, amit akar. Mégsem megy. Valahol útközben levetettem, és elhagytam az álarcom. Mellette végre önmagam lehettem, kiszakadtam a sötétségből. Erre nesze neked.

135 Nem kér belőle. Köszöni szépen, de nem kér belőle. Tényleg meg fogom fojtani ezt a kis és még a nők hajtogatják: A férfiakból kiveszett a férfiasság! Hát persze! Mert kiöltétek, csesszétek meg! Mikor előzékeny akarok lenni, akkor nem kér belőle. Beszarás! És naná hogy a férfi a hibás mindenért. Mindennek ellenére mégis legszívesebben a tenyeremen hordoznám, hercegnőként kezelném. Igen, mert ő egy hercegnő. A szívem hercegnője. Gusztustalan, ez undorító. Szentimentális idióta! Elhatároztam, hogy eltávolodom, elhatárolódom tőle, de valahol kicsúszott az irányítás a kezeim közül. A tehetetlenségtől szét tudnék verni mindent magam körül. Hiába igyekszem behúzni a féket, csak sodródom a szakadék felé. Nem! Ez a nő taszít egyenesen bele. Most is én zárom őt börtönbe, mégis ő tartott engem rabságban. Egy csapdában vergődöm. A szerelem tényleg vak, és olykor kegyetlen is, csak jön és szövi a maga kis hálóját. Mire észhez térnék, már bele is gabalyodtam. Minél jobban kapálózom, annál rosszabb. A mostani állapotban minden lehetetlen és kilátástalan. Alex: ő az oka mindennek. Ahogy Amyre nézett, elvette az eszemet. Láttam Amyt az ő szemén keresztül. Biztos minden férfi így néz rá. Vajon én is ilyen csodálattal felejtem rajta a szemem? Áh, Matt, állj már le! Levágtam magam az íróasztalomhoz. Az arcom a tenyerembe temettem, és még órákig a nap eseményein kattogtam. Mekkora egy tuskó tudok lenni! Kidobtam a saját húgomat. A sértettségem miatt kis híján elvesztettem őt és Amyt. Amikor megláttam az irodámban, totál bekattantam. Hirtelen minden a felszínre tört. Ahogy megpillantottam Laurie-t, szembesültem vele, hogy mekkora rakás szar is az életem. Pánikba estem, hogy Amy mindenről tudomást szerez, és már nem az az ember leszek a szemében, mint eddig. Ez volt a legnagyobb félelmem. És mégis, bele sem merek gondolni,

136 hogy mi történhetett volna, ha Nem! Nem engedhetem, hogy az érzelmeim irányítsanak! El kellene utaznom pár napra, kiüríteni a fejem. Igen, ez lesz! Remek lehetőség lenne, hogy eltávolodjam ettől a kis vadmacskától. Amikor kiléptem a szobából, megtorpantam. Amy egy szál pólóban a konyhapultba kapaszkodva ácsorgott, és úgy zihált, mint aki kilométereket futott. Azonnal mellette termettem. Mikor meglátott, a meglepetés erejével a karjaimba vetette magát, és zokogni kezdett. Mi történt? öleltem szorosan magamhoz. Annyira valódi volt, sosem szabadulok meg tőle. Egyszer úgyis utolér motyogta a mellkasomba. Teljesen ki volt borulva. Ki? Ki akar téged bántani? a szívem egyre hevesebben vert. Nem bírtam a görcsösen remegő testét a karjaimba tartani, és a fájdalomtól elgyötört arcát látni. A szíve olyan hevesen kalapált, azt hittem, szívinfarktust kap. Tanácstalanul szorítottam magamhoz. Ne engedj el! Ne hagyj magamra! Félek csimpaszkodott belém. Soha! Én mindig itt vagyok csókoltam a hajába, és simogattam a hátát. Na, ennyit arról, hogy menekülni fogok. A karjaimba vettem, majd bevittem a szobámba. A mellkasomba fúrta az arcát, olyan volt, mint egy ijedt kisgyerek. Újra előcsalta belőlem azt az átkozott érzékenységet. De nem tudtam másmilyen lenni. Vele nem. Óvatosan az ágyra ültem vele, miközben továbbra is a karjaimban tartottam, és úgy ringattam. Amikor veszekedtünk, bele sem gondoltam, milyen szörnyű lehetett, amit át kellett élnie az én hibámból. Eszméletlen bűntudat gyötört abban a pillanatban. Elmeséled, mi történt? húzódtam el, de csak annyira, hogy láthassam az arcát. Átszellemülten meredt rám a könnyáztatta szemeivel. Oh, ha így néz rám, akkor nekem végem. Miért is akartam

137 én elfutni? Elvesztettem minden akaraterőm. Bele fogok szeretni, és ez teljesen kikészít. Rosszat álmodtam burkolózott az ölelésembe. Azt hiszem, kicsit túlreagáltam sóhajtott. Én nem hinném. Annyira sajnálom. Ez az egész az én hibám. Ez nem igaz markolta meg rajtam az ingem. Eszedbe se jusson magad okolni. Szóval már nem vagyok közellenség. Újra tegez. Nekem kellett volna okosabbnak lennem. Ugye itt maradsz, amíg el nem alszom? szegezte nekem a kérdést. Hát lehet erre nemet mondani? A karjaimban tartva becézgettem, a ziháló törékeny testét öleltem Hát persze. Aludj csak! döntöttem hanyatt az ágyon, és melléfeküdtem. Ez számomra maga volt a kínzás. A lelkem annyira kapaszkodott ebbe a pillanatba, miközben az eszem folyamatosan ordítozott a fejemben. Bele lehetett őrülni. Ezzel még semmi sem változik. Nem fogok itt maradni. Hazamegyek! eszméltem a hangjára. Agyfaszt kapok tőle! A kis amazon. Mosolyra húzódott a szám. Ez volt az az Amy, akit én ismertem. Már szinte hiányzott, de most mégsem volt kedvem vitatkozni. Ezt majd holnap megbeszéljük zártam rövidre. Most pihenj! Matt, én Cssss, ne lázadj folyton. Fáradt vagyok és kimerült, ahogy te is. Szeretném kicsit élvezni a pillanatot. Holnap újra a torkomnak eshetsz, ha úgy tetszik. Nem válaszolt, csak egy mély sóhaj kíséretében a mellkasomra hajtotta a fejét, és pár percen belül az egyenletes szuszogása árulkodott róla, hogy már alszik is. Persze, én nyertem. Beköltözött hozzám, ahogy azt elrendeltem. A körülmények szerencsémre erősen a kezemre játszottak, és ő

138 hiába is kapálózott ez ellen, főleg miután feltörték a lakását. Elég egyértelművé vált, hogy nekem volt igazam. Keresik őt, és valószínűleg Laurie-t is. Az én dolgom volt megóvni őket, és én elhatároztam, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne férkőzhessenek a közelükbe. Az viszont beletelt néhány napba, amíg Amy megemésztette a helyzetet, abbahagyta a duzzogást, és lemondott arról, hogy belefojtson egy kanál vízbe. Értette ő, hogy jót akartam, csak makacs volt, és nem tetszett neki a módszerem, amivel megpróbáltam megvédeni őt. De ha olyan csökönyös, hogy nem adott nekem más lehetőséget Sosem viselte jól, ha irányítani akarták. Ez az első naptól kezdve nyilvánvaló volt számomra. Azért is tetszik nekem annyira, azt hiszem Imponált, hogy valaki végre kiállt önmagáért és az elveiért. Hiába igyekeztem tudatosítani benne, hogy a Johnson Global berkein belül, sőt talán azon kívül is én vagyok az atyaúristen, ő mégsem hódolt be nekem egy percre sem. Mostanra elérte, hogy már nem volt szándékomban uralkodni felette, csak őszintén féltettem őt. Mérges rám, ez nyilvánvaló, de ha megóvhatom a veszélytől, akkor ez most megér ennyit. Tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis lenyugszik. Tehát úgy alakult, hogy több időt töltöttem Amyvel, mint amennyit szerettem volna. Egy légtérbe voltunk zárva. Csupán az éjszakát töltöttük külön, és akkor is mindössze egy ajtó választott el bennünket egymástól. Őrülten nehéz napok következtek. Többnyire azzal büntetett, hogy átnézett rajtam. Na, most már tudom, milyen szar érzés is ez. Éreztem, lassan elvesztem a türelmem. A tekintete erejével kényszerített térdre, zsarolt meg, ejtett foglyul. Oh és hogy tud nézni határozottan átjön az üzenete. A heves tiltakozása újra és újra előcsalogatta belőlem a vadállatot, amit csak kemény erőfeszítések árán bírtam féken tartani. Sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy kínzással kerekedek fölé

139 mégpedig érzéki kínzással. Be akartam törni az álarca mögé, felfedezni mögötte a valódi nőt, hogy aztán elérjem: letegye a fegyvert. Álmodozz csak, Johnson! Ez a nő erősebb nálad! Elkeserített, hogy minél több időt töltöttem vele, annál szenvedélyesebben kívántam őt, habár tisztában voltam vele, nem úgy viselkedtem, hogy ezt az érzést viszonozza is. De hát nem ez volt a célod, Matt? Távol tartani? Megóvni őt önmagadtól? Ettől azonban nem lett könnyebb. Távolodni akartam, de pont az ellenkezője történt: vonzott, és én mentem utána, mint molylepke a fényre. Soha nem kuszálódtak még úgy össze az érzelmeim, mint vele. Testileg veszettül kívántam őt, miközben érzelmileg meg tudtam volna fojtani. Sőt pont ez hevítette a vágyamat iránta. Nagyon gyerekes volt, amit csinált: csak akkor beszélt velem, amikor muszáj volt, de nyilván úgy érezte, ha enged nekem, akkor én nyertem. Veszíteni pedig nem bír, ebben pont olyan, mint én. Tulajdonképpen nagyon hiányzott, és rosszul is esett, hogy nem beszélgetett velem, a fejét is elfordította, mikor beléptem a helyiségbe, ahol éppen tartózkodott. Nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne kapjon el a dühroham, és ne rángassam meg, hogy térjen már észhez. De nem akartam tovább rontani a helyzeten, ezért elviseltem a rám testált szerepet. Három nappal később, a munkából hazaérve mégis történt valami meglepő: nem büntetett tovább. Melegítőben, mezítláb kisétált az erkélyre, két kávéval a kezében. Utánamentem. Én is, mint ő, sportosan voltam öltözve. Rövid ujjú fehér pólót és melegítőnadrágot viseltem. Ahogy végignéztem rajta, az jutott az eszembe, hogy kétségkívül ő a legszebb lány, akit valaha láttam. Olyan természetes. Nem volt szüksége sem elegáns ruhákra, sem sminkre, hogy elbűvöljön egy férfit. Megvolt a maga bája ezek nélkül is. Hosszú, barna haját kiengedve hagyta, ez különösen a

140 gyengém volt. Tetszett, ahogy a laza hajtincsei az arcába omlanak, a gyönyörű zöld szemeiről nem is beszélve. Végigmértem, majd észrevettem, hogy mezítláb ácsorog a hideg kövön. Egyszerűen nem bírtam megállni, megszólaltam. Vegyél fel valamit, ne ácsorogj mezítláb, mert felfázol! Láttam, ahogy forgatja a szemét, tudtam, hogy most mit gondol: Na ne, megint kezdi. Parancsolgat. Rendelkezik. Nagyot sóhajtottam. Ezzel most megint elástam magam. Kérsz kávét? kérdezte. Felvontam a szemöldököm. No fene! Ezt most tényleg tőlem kérdezte? Mérget is tettél bele? élcelődtem. Ezen hangosan felkacagott, majd ledobta magát az egyik fotelbe. Szóval már nem akarsz megölni? Leültem egy székre vele szemben, ő pedig elém tette a kávémat. Eddig sem akartalak, csak gyűlölöm, ha valaki azt hiszi, hogy irányíthat. Felhúzott lábakkal ült velem szemben, és a kezeivel átkulcsolta a térdét. Néha olyan ártatlannak tűnt. Én nem irányítani, hanem megvédeni akartalak próbáltam bizonygatni az igazam. Ne kezdjük ezt elölről, oké? Nincs kedvem ma veszekedni. Bólintottam, és tudtam, hogy most csatát nyertem. Vigyorogtam rá, ő pedig csak elhúzta a száját, valószínűleg neki is ez járhatott a fejében. Üdítő volt, hogy konfliktusok nélkül töltöttünk el egy kellemes délutánt. Vacsoráztunk, bort ittunk, cseverésztünk, nevetgéltünk, sakkoztunk. Utóbbiban egyébként alaposan megvert, pedig nem mondhatnám, hogy rosszul játszom. Elmesélte, hogy kicsi korától nagyon jó volt ebben, a bácsikája ugyanis nagy sakkmester. Folyton vele gyakorolt, mert rajta kívül a kutyát sem érdekelte a sakk a

141 családban. Így nem nagy csoda, hogy kétszer is megvert. Az örömének hangot is adott: felugrott, és a tengelye körül forogva tapsikolt. Ujjongva incselkedett velem, hogy leigázta a legyőzhetetlen Mr. Johnsont. Ez a vereség ellenére nekem is tetszett. Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy függő vagyok, szükségem van rá. Azok a pillanatok, amikor vele voltam, nem a magányról szóltak. A lelkemre nem tudott olyankor az üresség és fájdalom rátelepedni. Ez volt az első olyan nap, amikor órákat töltöttünk el együtt úgy, hogy közben nem piszkáltuk vagy bosszantottuk egymást. Szokatlan volt, de nagyon jól éreztük magunkat. Olyan idilli volt minden. Késő este sem akartam tőle elszakadni, és úgy éreztem, ő sem tőlem, így bekísértem a moziszobámba, ami úgy nézett ki, mint egy minimozi, hatalmas kivetítővel és óriási kanapékkal. Az igazat megvallva, ide alig tettem be a lábam eddig, mert nem értem rá filmeket nézegetni, de mikor ezt elmeséltem neki, csak bámult rám döbbenten. Megkérdeztem tőle, mit nézzünk, mire azt felelte, az akciókból egy életre elege volt. Elnevettem magam, és kiegyeztünk egy vígjátékban. Miután elindítottam a filmet, leültem az egyik kényelmes kanapéra. Meglepetésemre mellém telepedett, és a karom alá furakodott. Nagyon jólesett a közelsége, melegséggel és meghittséggel árasztott el, így nem tiltakoztam. A kezemmel a karját cirógattam. Végtelen nyugalmat éreztem, és a sóhajaiból ítélve ő is. Habár éreztem, egy olyan mezsgyére léptünk, ami nem biztos, hogy helyes, igyekeztem kizárni a vészjósló gondolatokat és csak élvezni a melegséget, amit ébresztett bennem. Mikor elaludt a karjaimban, hosszan bámultam őt, és csak az járt a fejemben: istenem, ennél jobb nincs a világon Ezt biztos csak álmodom. Ez nem lehet valóság Olyan, mintha egy angyal álmát őrizném Ezekkel a gondolatokkal nyomott el az álom engem is a világ

142 legfinomabb illatú takarójával magamon. Másnap reggel félálomban azt éreztem, hogy Amy kezei végigsiklanak a testemen. Nem bírtam ki, hogy ne simítsak én is végig rajta. A szememet nem nyitottam ki, mert attól féltem, álmodom, és nem lett volna jó felébredni. Érezni, élvezni akartam a pillanatot, legalább álmomban. Próbáltam megmozdulni, de nem tudtam. Amy félig mellettem, félig rajtam hevert, és szorosan fogva tartott. A lábaim közt volt az egyik lába, teljesen összegabalyodva feküdtünk. Éreztem, ahogy hozzám nyomta a csípőjét, ezzel a combja a már kőkeményre duzzadt férfiasságomnak nyomódott. Abban a pillanatban elvesztem. Teljesen elöntött a vágy. Annyira régen rá voltam már gerjedve. Felnyögtem, mire mocorogni kezdett, és halkan nyögdécselt a fülembe. Még mindig félálomban voltam, amikor megragadtam a fenekét, és erősen magamhoz igazítottam a csípőjét. Az érzékeim teljesen éberek lettek, minden porcikáját meg akartam ismerni. A kezemmel vándorútra indultam a testén. A hajába fúrtam az orromat, és mélyen beszívtam az illatát. Egyre nyughatatlanabb lettem, a csípőmet folyamatosan hozzádörgöltem, hogy csillapítsak az éhségen, amit odalent éreztem. A hátát simítottam, majd a fenekét, mindenét piszok módon kívántam. Hallottam, hogy ő is kéjesen felnyögött. Annyira kívántam őt, hogy bármit megtettem volna azért, hogy megkaphassam. Amy erősen kapaszkodott az ujjaimba, gyengéden, mégis határozottan vezetett a célpontja felé. Halkan suttogtam, még magam is meglepődtem, milyen erőtlen volt a tulajdon hangom. Úgy éreztem magam, mint akit kilöktek egy húszemeletes épület tetejéről. Hát mégis a mélybe taszít Tudtam, hogy az esés hogy végződik, mégis, szükségem volt arra, hogy ezt az euforikus zuhanást átéljem. Semmi nem tudott megtartani, én pedig nem tudtam megkapaszkodni, hogy megállítsam a folyamatot. Aztán

143 hirtelen magamhoz tértem, kinyitottam a szemem. Mi a fenét művelek? A hátára fordítottam, és ránehezedtem, hogy ne tudjon mozdulni. Időt kellett nyernem, hogy magamhoz térjek, azonban nem bírtam levenni a szememet a gyönyörű arcáról; a haja összekócolódott, de ettől csak még kívánatosabb lett. Kényszerítettem magam, hogy a helyemen maradjak. Olyan erősen szorítottam ökölbe a kezem, hogy az ujjperceim kezdtek zsibbadni. Át kellett gondolnom a helyzetet. Tudtam, mit akarok, de a félelem karmai erősen csimpaszkodtak a mellkasomba. Féltem a vágyaimtól, a beteljesülésüktől, de ugyanakkor attól is, hogy nem tapasztalom meg, amit szeretnék. Annak a lehetősége is megrémített, hogyha ebbe belemegyek, gyűlölni fogom magam, hogy kihasználtam a helyzetet. Felemelte a kezét, és kisimított egy tincset az arcomból, majd a tenyere élét végigvezette az arcom vonalán. Minden benne volt a tekintetében, a mozdulataiban. Ellenállásnak nyoma sem volt. Oldalt fordítottam a fejem, és belecsókoltam a tenyerébe. Újra megemelte a csípőjét, én pedig becsuktam a szemem, és remegtem. Ennyire még nem kívántam nőt, mint akkor Amyt, csakhogy ezt nem tehettem meg vele. Ő nem az a fajta lány, akivel elszórakozik az ember. Amy, Amy Hagyjuk ezt abba! Hát ez nem volt valami meggyőző! Még én is éreztem a bizonytalanságot a saját hangomban. Az egyik kezével végigsimított a hátamon, megállva a fenekemnél, a másikkal beletúrt a hajamba. Csak még egy kicsit suttogta, miközben lehúzott magához, és megcsókolt. Az érzés, amit keltett bennem, erősebb volt nálam. Hosszan és szenvedélyesen csókoltam vissza. Mámorító íze volt. A vérem forrón pezsgett az ereimben, minden létező porcikám arra sürgetett, hogy vegyem el, amire vágyom. Amy nem csak fizikai

144 értelemben vonzott. A jelleme, a tulajdonságai, az elvei, ezek mind sokkal mélyebben érintettek. Csodálatos érzés volt, hogy magamba szívhattam a tisztaságát. Pont ezért nem tehetem ezt vele Elkaptam mindkét kezét, és a feje fölé szorítottam. Nem vagyok ilyen erős mondtam, és a tekintetem az övébe mélyesztettem. Akkor ne legyél! felelte. Ahogy akkor rám nézett végem lett. Létezik, hogy minden fal leomlott? A gondolat, hogy most azonnal az enyém lehetne, annyira csábító volt, hogy nagyot nyeltem. Láttam a tekintetében, hogy ugyanaz a tűz ég benne, mint bennem. Szinte lángolt. Ennél nagyobb kísértésben még soha életemben nem volt részem. Lejjebb hajoltam, hogy megcsókoljam, de megszólalt a vészcsengő a fejemben, hogy nem szabad, mert akkor nincs megállás. Hirtelen elengedtem, és felpattantam, amíg még képes voltam úgy-ahogy uralkodni magamon. Nem lehet ennyit mondtam, mielőtt kiviharzottam volna a szobából, hogy aztán a folyosón a falnak támaszkodva próbáljam átgondolni a dolgokat. Tiszta levegőhöz kellett jutnom. Te jóságos ég! Olyan fokon égett bennem a vágy, hogy képtelen voltam uralkodni magamon. Gyűlöltem magam, hogy gyenge vagyok. Furcsán zavaros lett minden körülöttem. Hirtelen szűk lett a hely, nem kaptam levegőt. Éreztem, hogy ezen semmi sem segít. Pánikba estem. Egyszerre kínzott és éltetett az érzés, ami bennem tombolt. Kerestem az utat ebből a sötét labirintusból, amiben bolyongtam, de nem tudtam sem kezelni, sem megoldani a bennem dúló érzelmeket. Ez a szenvedély, amit Amy iránt éreztem, egyszerre volt átok és áldás. Eddig mint egy szellem, lézengtem a nagyvilágban, még nem ismertem senkit, aki ennyire hatott volna rám. Mi történik velem? De én vagyok a hibás, engedtem az

145 érzékeimnek. De mit tehetnék? Ez a nő olyan, mint egy rádiótorony, ontja a jeleket. Soha senki nem volt képes azt kiváltani belőlem, amire ő képes. Mindig azt hittem, értelmes, az eszére hallgató ember vagyok, de most egy zavarodott ösztönlény lettem! Ez az érzés ismeretlen volt. Képtelen voltam megfejteni vagy a helyén kezelni. Olyan, mintha egy láthatatlan erő húzna hozzá, és leláncolná a lelkem. Amikor kilépett a szobából és rám pillantott, megadta a kegyelemdöfést, mint egy mágnes, vonzotta a tekintetem. Végem! Belém csapott a villám, megsemmisültem. Miért nem tudok normális maradni? Összezavarodtam, a gyomromban egyre erősebb lett a remegés. Fogalmam sincs, mennyi ideig néztem őt vágyakozva, egyre merészebben ábrándozva a mocskos vágyaimról. De menekülnöm kellett. Váratlanul hátat fordítottam, és megszöktem otthonról.

146 MATT Victoria A gonoszság olyan hideg fény, amelyben minden elveszíti a színét, és ráadásul örökre. (Alessandro Baricco) A történek után igyekeztem távolságtartó lenni, úgy tettem, mintha ez az egész meg sem történt volna, így elértem, hogy minden a régi lett. Sehol egy mosoly, sehol egy kedves szó. Újra a csigaházamba húzódtam. Nem is tudom, hogy őt vagy magamat sajnáltam-e jobban. Mély hallgatásba burkolóztunk mindketten. Ugyanakkor mindennap végig kellett néznem, ahogy Amy kisétált reggel a teraszra a kis rövidnadrágjában, a sokat nem fedő trikójában, és nyújtózkodott. A pólója ilyenkor mindig feljebb csúszott, kivillant alóla a tökéletes, hamvas bőre Minden alkalommal hatalmába kerített a vágy. Sejtelmem sem volt, tudatában van-e, mit tesz velem, vagy véletlenül csinálja, de ugyanolyan hatással volt rám. Elszabadult a fantáziám. Újra éreztem az ajkainak ízét, finom illatát, bőre érintését Ilyenkor az otthoni edzőteremben dolgoztam le a felgyülemlett feszültséget. Izzadtan, kimerülten és a bennem tomboló tesztoszterontól megszabadulva lófráltam. Amy viszont a lakásból se tehette ki a lábát. Legtöbbször a kanapén elnyúlva találtam, vagy olvasott, vagy zenét hallgatott. És hát annyira szexi és csábító volt Aludni sem tudtam, esténként csak forgolódtam az

147 ágyban, mert az a kép fészkelte be magát a fejembe, ahogy ott fekszik alattam Éreztem, hogy nincs menekvés. Szinte égtek a testemben az izmok, hogy felálljak, és átmenjek a szobájába. Abba a gondolatba kapaszkodtam, hogy már csak két napot kell kibírnunk, hogy hazaérkezzen az a minden lében kanál barátnője, Cat. Szinte könyörögött nekem, hadd mehessen vissza hozzá lakni. Nem örültem, de nem is tiltakoztam, inkább testőröket szerződtettem mellé. Én sem bírtam volna ki egy perccel többet, féltem, hogy valami nagy ostobaságot csinálok. Képtelen voltam megfogalmazni, mit is érzek. Kétségbeesést? Félelmet? Nem is annyira tőle féltem, mint magamtól, és attól, ami alakulóban volt közöttünk. Tudatában voltam, hogy ezt már nem uralhatom. Minden perc óráknak, minden nap heteknek tűnt, amíg eltelt ez a pár nap. Az elköltözése előtti napon aztán megismerkedett a hírhedt anyámmal is, aki minden előzmény nélkül becsörtetett a lakásomba. Amy a kanapén újságot olvasott, egy almát majszolgatva, pizsamában. Én a bárban szendvicset készítettem magamnak vacsorára, mikor beviharzott Victoria, mint valami dáma, majd megállt Amy előtt, és végigmérte. Aha, szóval igaz! Maga az a számító kis liba Tennesseeből, aki beette magát a fiamhoz? Döbbenten néztem, ahogy Amy letette az újságot, a falat is megállt a szájában. Az anyám nem hazudtolta meg önmagát, most is nagyon szép és elegáns volt, legalább tíz évet letagadhatna a korából, akár a barátnőm is lehetett volna. Tökéletes vonásai láttán mindig eszembe jutott, hogy bár tőle örököltem a külsőmet, nekem is pont olyan barna hajam és barna szemem volt, mint neki, a gondolkodásunk egészen eltért egymástól Amy a tekintetem kereste, én pedig szintén őt néztem. Láttam,

148 hogy tanácstalan, nem tudta, mit kellene mondania. Pont meg akartam szólalni, mikor felállt, be akart mutatkozni, és a sértésről látszólag tudomást sem véve kezet nyújtott az anyámnak. Amy Avens vagyok, Mr. Johnson személyi asszisztense. Victoria undorodva nézte a kezét. Vagy inkább a személyi ribanca javította ki. Itt elszakadt nálam a cérna, iszonyatosan dühös lettem. Mit képzel ez a nő? Ebből elég! Az én lakásomban így nem viselkedhetsz! Nem otthon vagy! ordítottam. Legalább jó az ágyban? Csinosnak csinos, és a pofikája is helyes. Megragadta Amy arcát, mint valami rabszolgának a piacon, jobbra-balra tekergette a fejét, úgy vizsgálgatta, amivel persze az volt a célja, hogy tovább alázza. Amy elhúzódott tőle. Ne haragudjon, de nem vagyok prosti, hogy elviseljem ezt a bánásmódot. Mit képzel, hogy így sérteget? Addigra ott termettem mellettük, megragadtam az anyám karját, és elrángattam az irodámba. Ne haragudj! szóltam vissza Amynek, mielőtt eltűntünk volna odabent. Victoria ezzel túl messzire ment. Sosem volt felhőtlen a kapcsolatom az anyámmal, és csak ritkán találkoztunk. Kibírhatta volna még néhány napig! Mi a francot képzelsz magadról? Az a lány ott kint megmentette a lányodat. Hálásnak kellene lenned neki mutattam rá a valóságra. Az az ostoba liba Laurie nem a lányom, végigment rajta egy egész csürhe. Terhes, és azt sem tudja, kitől. Ennek a nőnek megvolt az a különös képessége, hogy egyetlen pillanat elég volt, hogy visszarántson a pokol fenekére. A lelkem

149 azonnal kavargott, mint egy tornádó belseje. Szívtelen, önző dög vagy. Szégyellem, hogy te vagy az anyám. Minek jöttél ide? Várj, kitalálom, pénz kell A hangom gúnyos volt. Az anyám mindig csak a havi apanázsáért tette tiszteletét nálam. Eltaláltad, egymillió. Most! Valamiből fedezni kell a kiadásaimat. Hosszan lehunytam a szemem, és igyekeztem nyugalmat erőltetni magamra. A múlt héten elküldtem a havi járandóságodat. Nem adok több pénzt! közöltem vele, mert most tényleg betelt a pohár. Ő ezt érezte, és mivel ismert, tudta, hogyan érje el, hogy mégis az legyen, amit ő akar. Mindketten tudjuk, hogy fogsz, édes kisfiam mondta, maró gúnnyal a hangjában. Gyilkos vagy, és ha nem akarod, hogy kitálaljak a kis barátnődnek, akkor fizetsz. Nem tudom elhinni, hogy megint ezzel zsarol. Undorodom tőled! Te nem anya vagy, hanem egy szörnyeteg. Megborzongtam a gonoszságtól, ami áradt belőle. Nem kell, hogy szeress, csak fizess! A saját ikertestvéred vére tapad a kezedhez. Hidegvérrel megölted. Ezzel neked kell együtt élned, nem nekem. Istenem, csak ezt ne! Nem bírom! Belebolondulok ebbe! Elég! üvöltöttem, és kifakadtam. Martin szenvedett. Az orvosok szerint semmi esélye nem volt. Ha lett volna, én bármit megtettem volna, hogy megmentsem Már a nap huszonnégy órájában rohamai voltak. Akkor is én fogtam a kezét, nem te Én láttam a kínt a szemében Nem te nézted végig a szenvedéseit, hanem én. Mindennap könyörgött nekem a megváltásért. Ezért vittem el Oregonba, ahol engedélyezett az eutanázia. Azt hiszed, nekem könnyű volt? Azt hiszed? A hangom remegett a dühtől.

150 Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe, nincs olyan perc, hogy ne gondolnék arra, hogy az én életemet is élhetné Ha én nem vagyok, akkor talán egészségesen születik Ezért vezekelek minden egyes nap. Az asztalhoz léptem, kitöltöttem a csekket, kitéptem a lapot, majd hozzávágtam. Nesze, itt a rohadt csekked, és takarodj innét! Neked nincs jogod engem számon kérni, az utolsó hónapokban meg sem látogattad Mert az a maga alá vizelő, beszélni sem tudó, huszonnégy éves pelenkás nem az én fiam volt. Tényleg szörnyeteg vagy. Menj innen, mert elhányom magam. Émelyegtem, és felfordult a gyomrom. Könnyek szöktek a szemembe, de nem akartam, hogy így lásson. Teljesen megtört engem minden látogatásával. Már évek óta sakkban tartott, a lelkiismeretemre apellálva. Tisztában voltam ezzel, mégis mindig eszembe juttatta azt a pillanatot, amikor Martint lekapcsolták a gépekről. Az arcát, ahogy haldoklott. Nem tudtam erős maradni, az anyám mindig elérte, amit akart. Ezúttal is elégedetten lóbálta a kezében a szerzeményét, és elhagyni készült a szobát. Ám az ajtóból váratlanul hátrafordult, és visszaszólt nekem: A kiscsaj tudja a titkodat, és ehhez még a számat se kellett kinyitnom nevetett rosszindulatúan. Kiszaladtam, félretolva az anyámat. Amy ott állt, és az arckifejezéséből nyilvánvaló volt, hogy mindent hallott. Ahogy a tekintetünk találkozott, végtelenül kétségbeesettnek, megsemmisültnek éreztem magam. Még sosem láttam olyan dühösnek, ahogy abban a percben az anyámra nézett, tudtam, mi következik. Kitört, mint egy vulkán. Az indulattól vezérelve kitépte a csekket az anyám kezéből, és apró darabokra szaggatta. Mit képzelsz magadról? sziszegte az anyám, teljesen elveszítve

151 az önkontrollját. Annyira kiakadt, hogy pofon vágta Amyt. Amikor azonban újabb pofonra emelte a kezét, Amy elkapta, kitekerte a karját, és a hátába nyomta. Ezt meg ne próbálja még egyszer sziszegte Amy. Maga hárpia majd a liftig tolta maga előtt. Én a döbbenettől mozdulni sem bírtam, gyökeret vert a lábam. Eressz el, te kis ribanc! Ez fáj nyekeregte az anyám. Amy nekiszorította a falnak, és hívta a liftet. Ez semmi ahhoz képest, amit érdemelne. Tegyen meg nekünk egy szívességet, repüljön el a seprűjén, és ne merészeljen visszajönni, mert azt a csinos kis pofikája bánhatja! Ja, és még valami: ne vegye még egyszer a bátorságot, hogy rám emeli a kezét, mert esküszöm, eltöröm. Kinyílt a liftajtó, Amy pedig belökte a boszorkányt, és belül lenyomta a földszint gombját. Intett neki egy pát is, mielőtt a felvonó ajtaja bezárult. Mikor megfordult, én a döbbenettől tágra nyílt szemmel, tátott szájjal álltam még mindig az iroda előtt. Amy nem kommentálta a hallottakat, inkább bement a szobájába, mint aki jól végezte dolgát. Én úgy éreztem, képtelen vagyok összeszedni magam. Darabokban hevertem. A történtek letaglóztak. Éreztem, hogy valamit mondanom kell, de annyira szégyelltem magam. Fél órával később mégis bementem hozzá, hogy megpróbáljak magyarázatot adni az eseményekre. Minden bátorságomat és akaraterőmet össze kellett kaparnom. Erőtlenül, halkan bekopogtam az ajtaján. Gyere be! hallottam a hangját. Az ágyon hasalt, és a laptopján csevegett éppen. Gyorsan lezárta a beszélgetést Tanácstalanul álldogáltam az ajtóban, és csak néztem őt egy darabig, majd megszólaltam:

152 Mennyit hallottál? Ez volt, ami a leginkább foglalkoztatott. Nem kell magyarázkodnod. Mindent értek. Az a nő gonosz. Kihasználja a lelkiismeret-furdalásodat. Laurie tényleg terhes? Nem köntörfalaz. Ez jó! Akkor ezek szerint mindent sóhajtottam, majd leültem az ágy szélére. Már nem terhes. Túl lesz rajta. A pszichológusok segítenek neki. Sokszor kérdez rólad. Sajnálom. Mikor láthatom? Jellemző. Mindig mindenkinek segíteni akar. Nem most, mert az elárulná a hollétét. Nem lenne biztonságos. Emellett szeretném azt is megköszönni neked, hogy végre visszakaptam a húgom. Tisztázni tudtuk a köztünk lévő súrlódásokat. Amikor megjelent az irodámban, mély sebeket tépett fel, de most végre testvérekként tudtunk beszélni. Csak bólintott, és tovább néztük egymást. Ugye, nem hagyod magára? Szüksége van rád, Matt. Nem, nem hagyom, és tudom. Sajnálom a viselkedésemet, majdnem megölték miattam Egy kis szünet után hozzátettem: És téged is. Nem miattad volt. Laurie-nak senki nem mondta, hogy kerüljön rossz társaságba, nekem meg, hogy beleüssem az orrom más dolgába. Nem kellene mindenért magadat hibáztatnod. Nem gondolod? Nem védhetsz meg mindenkit. Ha hallgatóztál, akkor már érted, miért nem lehet köztünk soha semmi. Hitetlenkedve bámult rám, miközben maga alá húzva a lábait felült. Ami azt illeti, nem. Nem értem. Mi köze ennek kettőnkhöz? Én egy gyilkos vagyok. Méghozzá testvérgyilkos. Nem érdemlek megváltást, sem boldogságot. Soha. Egy ilyen bűn nem marad

153 büntetlen. A bűnösök mindig megfizetnek, és én nem rántalak magammal. Téged nem. Annyira sok volt a keserűség a lelkemben, hogy majd megszakadt a szívem. Ez valami rossz vicc? kérdezte, ám a tekintetemmel mindent elmondtam. Tudta, hogy komolyan beszéltem. Az ölembe mászott, és átölelt. Én pedig csak ültem ott csüggedten. Hozzábújtam, mert szükségem volt rá, még ha rövid ideig is, ő pedig simogatott. Sajnálom. Leemeltem az ölemből, mielőtt még elhatalmasodhatott volna bennem a vágyakozás. Felálltam, és elindultam az ajtó felé. Tudod, hogy ez butaság, ugye? Te megkímélted a testvéredet a szenvedéstől. Szerinted Martin azt akarná, hogy boldogtalan legyél? Amit mondott, az a szívemig hatolt. A lelkem mélyén soha nem tudok majd megbocsájtani magamnak, hiába tudom, hogy helyesen cselekedtem. Ettől az arcom gyötrelmes kifejezést öltött, és elmondtam neki, amit még nem tudott Martinról. Amy, ne akarj őrangyalt játszani. Engem nem menthetsz meg. Hoztam egy döntést, aminek egy életen át viselem a következményeit. Martin a poklok poklát élte meg kilencéves korunktól, amikor kiderült a betegsége. Rohamosan épült le. Előbb csak tolószékbe került, majd ki sem tudott kelni az ágyból, folyamatosak voltak a rohamok Én és az apám mindent elkövettünk, hogy megállítsuk a betegséget, de van, amit pénzen sem lehet megvenni. Az anyám már letett róla, állandóan otthonba akarta adni. Mikor tizennyolc éves korában végül tényleg erre kényszerültünk az állandó rohamai miatt, apám szívinfarktust kapott, és belehalt. Laurie-val is eltávolodtunk egymástól, ő is engem hibáztatott mindenért. Magamra maradtam. Úgy éreztem, ez nem fair az élettől Miközben nekem a legjobb iskolák, haverok,

154 csajok jutottak, Martinnak az egész élete gyötrelem és kín volt. Az a legkevesebb, hogy megkövetem őt Én sosem lehetek boldog, Amy, de azt szeretném, ha te az lennél. Megköveted? Hogyan? Élve eltemeted magad? És ha az én boldogságom te vagy? Mélyen a szemébe néztem. Mindennek ellenére viszonozná az érzéseimet? Álltam az ajtóban zsebre dugott kézzel, és olyan voltam, mint egy elveszett gyermek. Semmi jelentősége, Matt, te sosem lehetsz boldog. Ne tedd őt is boldogtalanná. Tudtam, hogy az én boldogságom kulcsa ő lehetne; de hogy én az övé? Minden ujjára találhatna magának különb férfit, mint én vagyok. Nem értettem, mit lát bennem. Nem én vagyok az suttogtam, majd kimentem a szobából. Uramisten, most mihez kezdjek? Szeretem ezt a lányt. Tudom, hogy szeretem. Csapdába estem, ahonnan nincs kiút. Amíg őt nem ismertem meg, addig elégedett voltam a sorsommal. De minden megváltozott. Függetleníteni akartam magam másoktól, és most ennek a nőnek a kezében volt az életem. Eddig nem volt kockázat, hiszen ha én magam vagyok saját magam egyetlen társa, akkor az életem úgy élem, ahogy akarom. Nem kell megbánnom a tetteim. Igen, hibázhatok, de ezeket a botlásokat szükséges rosszként könyvelem el. A fenébe már ezzel az egésszel! Martin jutott eszembe, és a pillanat, amikor elbúcsúzott. Mindig is különös kapocs kötött össze bennünket. Ez volt az egyik legmegmagyarázhatatlanabb érzés a világon. Mindig megakadt rajtunk a tekintet főleg akkor, ha az alapvető hasonlóságot azonos öltözködéssel, hajviselettel is megerősítettük. Nálam jobban nem tudja senki, milyen, amikor valakivel minden rezdülésed azonos, hogy amikor a közeledben van, a szívdobbanásaitok ritmusa is alkalmazkodik a másikéhoz. Tényleg erősebb volt köztünk a lelki

155 kötődés, mint a normális testvérek között, különösen bizonyosságot nyert nálunk a párhuzamosság elve. Hasonló módon fejlődött még a személyiségünk, jellemünk is. Elképesztő érezni testvérünk fizikai-lelki állapotának alakulását: ha eltört a lábam, Martin is lábfájdalmat érzett, ha szomorú volt, én is bánatos lettem. Egy azonban biztos, ikernek lenni jó. Különleges állapot és különleges létezés. Egy olyan élet, ahol az első pillanattól kezdve soha nem vagyok egyedül. Az ikertestvérem volt nekem az a személy, aki ha csak rám nézett, érezte, hogy a fejem vagy a hasam fáj, aki tudta, mire van szükségem, aki valódi tükröt tartott elém és ez fordítva is igaz volt. Ezért is volt nekem a leépülése borzalmasan nehéz. Hiába vittem az egyre soványabb és magatehetetlenebb bátyám orvostól orvosig, sehol nem találták a megoldást. A fájdalmak egyre erősödtek, a teste pedig gyengült. Elfogyott minden reménye. Az utolsó menetben, amikor még beszélni tudott, egy átszenvedett éjszaka után elgyötörten ültem az ágya mellett. Még most is elevenen él bennem a pillanat, mintha csak tegnap lett volna. Matt nyekeregte, még a szemét is képtelen volt kinyitni. A folyamatos kín kivette minden erejét. Itt vagyok ragadtam meg a karját, biztosítva őt a jelenlétemről. Ez nekem nem megy sírta el magát. Segíts ennek véget vetni, kérlek Nem hittem a fülemnek. Nem kérheti ezt tőlem! Pont tőlem. Azt meg hogy gondolod? úgy tettem, mintha nem tudtam volna, mi jár a fejében. Tudod te azt jól nyitotta ki a szemét, és elszántan nézett rám, összeszedve minden erejét. Ezt nem kérheted tőlem eluralkodott rajtam a pánik. Rettegtem ettől. Tudtam, hogy egyszer eljön majd ez a perc, de miért pont most?

156 Te vagy az egyetlen, aki érti, érzi, mit élek át. Én már nem vagyok ember, és már nem is leszek az soha. Segíts nekem, hogy megőrizzem a méltóságom. Kérlek! Összeomlottam. Legszívesebben üvöltöttem volna. Nem, nem ráztam meg a fejem, mindkét kezemmel idegesen martam a hajamba. Ne kérd ezt tőlem! Ne tőlem! könyörögtem neki kétségbeesetten. Erre én alkalmatlan vagyok. Másra nem számíthatok. Te is tudod suttogta erőtlenül. Ez nekem már nem élet. Agresszív orvosi kezelésekkel bizonytalan ideig még életben tartható vagyok. Te is tudod, hogy ez már jobb nem lesz. Érjen végre véget. Nem kötelességem elviselni a haldoklással járó szenvedéseket, ha az orvosoktól segítséget kaphatok a haldoklásom megrövidítéséhez. Eutanázia? Szó sem lehet róla! Nem veszíthetem el! Martin, mi szinte egyek vagyunk, ha te meghalsz, azzal nekem is végem zokogtam. Reméltem, hogy meggondolja magát. Nem, Matt, te akkor kezdhetsz majd igazán élni, ha én már nem leszek. Folyton itt töltöd a napjaidat velem, ahelyett, hogy a saját életedet élnéd. Ez nem fair veled szemben. Nekem itt a helyem! dühöngtem. Nekem ez nem teher! Nem, Matt, neked akkor sem ez a sorsod, ezt te is tudod. Nekem viszont csak idő kérdése. Nincs remény, sosem volt. Segíts ezt méltón befejezni, véget vetni a szenvedésemnek. Hidd el, ha én képes lennék rá, nem kérnélek téged. Bár megtettem volna, amíg lehetett könnybe lábadt a szeme. Mozdulatlanul feküdt. Minden egyes szava tőrdöfés volt a szívembe. Nemcsak hogy a kínjait érzem, de nekem is kelljen azoknak véget vetni? Ehhez én gyenge vagyok. Szeretném, ha boldog lennél, Matt, helyettem is. Hiszem, hogy mi sosem válunk el. Továbbra is érezni fogom, amit te érzel. De itt az ideje, hogy a megkönnyebbülés és a boldogság legyen az. Szépen

157 kérlek téged, hogy ne hibáztasd magad! Nem te tehetsz erről az egészről. Martiiiin nyüszítettem. Te vagy a másik felem. Szeretlek. Én Pont ezért kérlek téged. Te megérted, átérzed. Ígérd meg, hogy megteszed! Ígérd meg nekem! A tekintete olyan elszánt volt, mint még soha. Egy lassú bólintással válaszoltam, inkább csak azért, hogy megnyugodjon, de magamban elhatároztam, soha! Én nem fogom elvenni az életét. Köszönöm motyogta. A sors fintoraként a következő éjszakai roham során összeomlott a szervezete. Nem volt képes többé beszélni, többnyire mozogni sem, éppen csak a szemével kommunikált. Minden áldott nap láttam a könyörgést a tekintetében, mégsem akartam tudomást venni róla a beszédes pillantásáról: Megígérted, de képtelen voltam teljesíteni az utolsó akaratát. Megértettem a halálvágyát, de egyelőre nem voltam képes beleegyezni a kegyes halálba. Senki nem értheti meg, milyen érzés lehet bezárva lenni a saját testedbe Hallani látni érezni mégsem tudsz szólni elképzelni is borzasztó, ha tudod, lemondtak rólad. Hát én nem mondok le róla! Martin él és élni fog, mert élnie kell! Én nem teszem meg! Soha a büdös életben nem segítem őt át a halálba! Gyötrődtem. Miért ilyen kegyetlen az élet? Miért kényszerít engem ennyire nehéz döntés elé. A gyógyíthatatlan, végső stádiumba jutott betegnek is joga van dönteni saját sorsáról, ezért tiszteletben kell tartani a döntésképes beteg akaratát, joga van ahhoz, hogy orvosi segítséget vegyen igénybe élete befejezéséhez mondta az orvosa. Persze, ő könnyen beszélt. Egyszerűbb lett volna, ha csak arról kellett volna dönteni, hogy megszüntessünk egy kezelést, és ezzel engedi őt meghalni. Ám nekem itt sem a

158 könnyebb út jutott, tulajdonképpen meg kellett ölnöm a saját testvérem. Martin még a döntésképes állapotában élt az önrendelkezési jogával. Napokkal a szívszaggató kérése előtt, mintha csak tudta volna, hogy nincs sok ideje, kijelölte azt a személyt, aki helyette a döntés jogát gyakorolhatja abban az esetben, ha ő döntésképtelen állapotba kerülne. Engem. Ezzel a kör bezárult. Én mégsem voltam képes cselekedni. Utolsó reményként egy speciális egészségközpontba vittem, ahol különleges módszerekkel csillapították a fájdalmait. Úgy véltem, hogy ha sikerülne enyhíteni Martin folyamatos szenvedéseit, akkor letenne az eutanáziáról, és adna még egy esélyt a gyógyulásnak. Hinni akartam. Ám minden hiába volt. Görcsös rohamai voltak, előfordult, hogy egy egész napon át tartottak. Martin teste újra és újra megfeszült, majd néhány másodperccel később elernyedt. A hangok, amelyeket ki tudott adni, csak nyögések voltak. A mimikája is más lett, az arca eltorzult a folyamatos fájdalomtól. Már nem volt önmaga. Én is kicserélődtem, búskomorság, depresszió ütötte fel nálam is a fejét. Képtelen voltam tovább színlelni, nem tudomást venni a kéréséről. A legborzasztóbb a tudat volt: magánál van. Éreztem a félelmét, a rettegését, a kétségbeesését de látszott rajta, képtelen tovább elviselni a fájdalmat. Ma sem értem, miért bűnhődik valaki bűnök nélkül. Nem tudom, hogy miért bánt el vele ilyen kegyetlenül az élet. Aztán már én sem bírtam tovább Az állapota egyre romlott, így megadtam magam az akaratának. Megtettem, amit meg kellett tennem. Az utolsó pillanataiban ott ültem mellette. Az orvosa beadta neki a halálos injekciót, együttérzőn megszorította a vállam, majd szó nélkül magunkra hagyott bennünket. Farkasszemet néztünk egymással, és némán búcsúztunk. Sosem felejtem el a pillantásában

159 a hálát, mégsem éreztem a feloldozást. Lehunytam a szemem, és éreztem a szívének utolsó lüktetését, és a hiányát is, amikor már nem vert többé. Vége! Bennem is meghalt akkor valami. Végtelen, szűnni nem akaró üresség költözött a szívembe. Az anyám gyilkosnak nevezett. Igen, gyilkos vagyok. Martin és a saját lelkem gyilkosa. Megöltem, de én vele haltam. Minden reményem vele szállt. Nem tudom, azért volt-e nagyobb bűntudatom, mert megtettem, vagy azért, mert hónapokba telt, amíg képes voltam rá, és ezzel meghosszabbítottam a szenvedését. Attól, hogy minderről már Amynek is tudomása volt, csak még elevenebbé tette az egészet. Menekültem

160 AMY A karácsony nem az ész, a szív ünnepe Amíg szeretsz, állhatnak, dőlhetnek az egek, s lehetnek ördögök az angyalok. Gonoszak a szentek, s az sem érdekel, ha a menny majd maga a pokol. mert míg szeretsz, addig halandó vagyok. (Sohonyai Attila) Na, ebbe most jól belebonyolódtam. Hol is kezdett ez az egész ennyire félresiklani? Matt Johnson a főnököm. Csak a főnököm, figyelmeztettem magam. Magam is tudtam, hogy ez egy ideje már nem így van, kerestem a pillanatot, mióta is érzek többet, de nem találtam. Azt éreztem csupán, hogy a szívem hatalmasat dobbant, ha megláttam, vagy a közelembe került. Soha nem láttam még senkit a tökéletlensége ellenére annyira tökéletesnek, mint őt. Nehéz volt bevallanom, de nekem ő kellett, de nagyon. Annyira megragadott a személyisége, mint még soha senkié. Azért a külseje se kutya! Már elsőre feltűnt az enyhén borostás, férfias arcéle, a hosszú sötét szempillái, a szemébe logó barna haja, izmos testfelépítése, na és a hangja Beleborzongtam. Olyan kisugárzása volt, ha bárhová belépett, meg sem kellett szólalnia, minden szem rá szegeződött. Tetszett a dominancia, amit sugallt. Féltek tőle, de

161 valójában nem volt kegyetlen, csak határozott és érett gondolkodású. Amiért viszont leginkább odavoltam, az a tekintete, időnként a lélegzetem is elállt, ha rám emelte a barna, izzó szemeit. Apám, ahogy nézni tud! Felpörögtem tőle. A tesztoszterontól majd felrobbant. Éjszakánként néha már róla ábrándoztam. Először még sikerült meggyőznöm magam arról, hogy ez csak azért van, mert sok időt töltök vele, azonban az erotikus képzelgéseket nehezen tudtam megmagyarázni még magamnak is. Egy-egy heves vitánkat követően átsuhant az agyamon, hogy szenvedélyesen a falnak nyom, a fejem fölé szorítja a kezeimet, és vadul megcsókol, így törve meg az ellenállásom. Olyan valóságos volt a kép, hogy szinte éreztem a borostája dörzsölését a nyakamon. Legbelül tudtam, hogy veszélyes közel engednem, mert felfalna, mint egy vadállat. De a francba is! Pont arra vágyom, hogy elemésszen, hogy előtörjön belőle a dúvad. Imádom a lángoló tüzet a tekintetében. Én is meggyulladok tőle. És rohadtul nem érdekel, hová vezet ez az egész. Mindennap, mikor megláttam: megsemmisültem. Amikor az álmodozás egy pillanatra valóság lett, elragadott a hév. Éppen ezért nem voltam képes tovább elviselni Matt távolságtartását. Megalázó volt. Soha nem futottam még férfi után, de most az a hülye érzésem támadt, hogy egy olyan vonat után loholok, ami már nagy sebességre kapcsolva elment. Sosem érem már utol. Rendbe kellett jönnöm. Ez az egész ugyanakkor mégsem hagyott nyugodni. Legbelül elvesztettem a racionalitásom. Hol hagytad a józan eszed, Amy? Mégis a lelkem mélyen tudtam, éreztem, hogy ő legalább annyira akar engem, mint én őt. A tekintetében lévő fájdalomtól belém hasított, hogy meg akarom őt menteni. Begyógyítani a sebeit, most mégis távolságra vágytam. Le kellett nyugtatnom a pattanásig feszült idegeimet.

162 Cat rettenetesen örült a visszaköltözésemnek, de érezte, hogy valami nem stimmel körülöttem. Túl jól ismert. Hiába palástoltam, leolvasta az arcomról a bizonytalanságom. Én viszont nem szándékoztam beavatni. Nem hiányzott, hogy rávilágítson arra, ami amúgy is egyértelmű volt: hülye vagyok. Ez a férfi sosem lesz az enyém, hiába is vágyom rá olyan nagyon. Olyan erővel tudta megőrizni a józanságát kivéve talán, amikor utánamentem azon a reggelen. Láttam a szemében izzó tűzet, hogy már-már erősebbek a vágyai, mint az akarata. A reményvesztett ember nem tud könnyen kapcsolatot építeni. Vagy ha tud is, biztosan ott van az állandó félelem. Ezért menekült el hirtelen, de meglehetősen fárasztó volt ez az állandó kergetőzés. A testőrök mindenütt ott voltak ugyan, de igyekeztem nem tudomást venni róluk. Úgy kezeltem a dolgot, hogy ez volt az ára, hogy elköltözhessek, és visszakapjam a szabadságomat. Most, hogy távolabb kerültem Matt-től, tisztábban tudtam gondolkodni. Kellett ez a kis távolság, a közelében majd felrobbantam. Le kellett vezetnem a feszültséget, ezért reggelente újra futni jártam, ettől újra formában éreztem magam. Visszajött az önbizalmam is. A rám állított emberek ilyenkor is követtek mindenhová. Néha belém bújt a kisördög, ilyenkor nem könnyítettem meg a dolgukat, amivel nyilván Mattet is bosszantottam, bár nekem nem szólt egy szót sem. Mindenesetre a kemény sprintjeimet rendszerint olyan helyekre tartogattam, ahol könnyen szem elől téveszthettek. Akkor hagytam abba a játszadozást, amikor Paul elmondta, hogy az emberei munkájával szórakozom, és megkért, hogy fejezzem be. Neki nem akartam rosszat. Persze a Fagykirály meg úgy csinált, mint akit nem érdekel az egész. A szokásosnál is hűvösebben, ridegebben viselkedett. Megfagyott a szívem a tekintetétől. Talán ez is volt a célja. Mégis mindig rajta kattogtam. Nem hagyott nyugodni az az este a

163 lakásán, az anyjával. Sajnáltam Mattet, hogy ezt kellett kiállnia. Mindig olyan erős és magabiztos volt, ez a nő mégis pillanatok alatt egy rémült, riadt gyereket csinált belőle. Ezzel elpattant nálam valami, és valahányszor eszembe jutott annak a nőnek a merev, közönyös arca, iszonyú haragot éreztem. Az én szüleim meghaltak, elveszítettem őket, de mindig a melegség és a szeretet jutott róluk eszembe. Ha belegondolok, hogy Matt ezeket sosem kapta meg, mély sajnálatot és szánalmat éreztem iránta. A testvérével történtek pedig csak a hab a tortán. Amikor igyekeztem szóba hozni a dolgot, kihátrált, megközelíthetetlen lett. Úgy éreztem, hogy elveszítettem őt. És mégis sokszor felejtette rajtam a szemét, olyankor csak csendben néztük egymást. Egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből az illatát, az érintését, a csókját, a szenvedélyét nem akartam lemondani róla. Időt adtam neki. Lassan beköszöntött a karácsony. A szeretet ünnepe, csak éppen nekem nem volt a közelemben olyan ember, akit szerethettem volna. Életemben most másodszor éreztem azt, hogy nem várom az ünnepeket. Szomorúsággal és reménytelenséggel töltött el még a gondolata is. A család nélkül nem lesz az igazi. Teljesen magamra maradtam. Először nyolcéves koromban tört rám az érzés, amikor elvesztettük a szüleinket. Borzalmas volt, amit akkor átéltem, és ez a mostani sem volt könnyebb. Tudtam, hogy nem mehetek haza, mert akkor Tony aki bizonyára számít rá, hogy az ünnepekre hazamegyek újra megtalál. Sejtettem, hogy nehéz lesz, hogy hiányozni fog a családom; sosem töltöttük még külön az ünnepeket. Már most nagyon szenvedtem a hiányuktól. És attól is, ami Matt és köztem történt. Magányosan ücsörögtem az irodámban, ő még nem ért be; bár még hét óra sem volt, ilyenkor még nem is szokott itt lenni, méláztam el. Mégis hiányzik Én is csak azért jöttem be ilyen

164 korán, mert nem tudtam aludni, és elhatároztam, hogy legalább hasznosan töltöm az időt, ha már pihenni képtelen vagyok. Az íróasztalnál ülve egy papírhalmon próbáltam átrágni magam, sikertelenül. Az irodáinkat összekötő ajtó nyitva volt, így csak még nyomasztóbbá vált az üres tér. Eluralkodott rajtam a kétségbeesés. Szükségem volt valakire, aki megnyugtat. Hirtelen felindulásból tárcsáztam Maggie néni számát. Szia, nénikém, Amy vagyok szólaltam meg szinte suttogva. Kincsem, hogy vagy? válaszolt izgatottan. Jól, csak hiányoztok. Nagyon vallottam be. Te is nekünk, életem. Hazajössz az ünnepekre? Nem. Sajnos nem. Nagyot sóhajtottam. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Mély hallgatás volt a válasz a telefon másik végén. Szeretlek benneteket csúszott ki a számon, aztán elsírtam magam. Maggie néni sem bírta visszatartani a könnyeit. Hogy én milyen hülye vagyok, miért most kellett felhívnom? Mi is nagyon szeretünk, és nem értjük, mi rosszat tettünk, hogy ilyen messzire menekültél, és még az ünnepekre sem jössz haza Megfagyott bennem a vér. Tényleg ezt gondolja? Lehet, hogy inkább el kellett volna mondanom nekik mindent? Oh nem, ismerem őket: akkor nyilván szembe akartak volna szállni Tonyval És Tony meg az apja hatalma ellen esélyük se lett volna. Nem kockáztathattam meg, hogy bajuk essen. Hogy gondolhatsz ilyet? Te anyám helyett anyám vagy, ha élne, őt se szerethetném jobban. Akkor nem értem. Miért nem bízol bennem? Annyira szeretnék segíteni, és ha nem tudok, akkor is melletted állnék Miért nem engeded ezt meg nekem, kislányom? Már zokogott, amitől én is újra bőgni kezdtem. Mert szeretlek, Maggie néni, és nem keverhetlek bajba titeket.

165 A hangom suttogássá halkult. Én meghalnék érted és Adamért gondolkodás nélkül. Nincs rosszabb egy anyának, mint ha szenvedni látja a gyerekét. Eltűnsz hónapokra, majd hazajössz egy teljesen más emberként, és rögtön bejelented, hogy elmész Akármilyen bajba kerültél is, én és a családod itt vagyunk neked. Az sem érdekel, ha valami rosszat tettél. Maggie néni, én semmi rosszat nem csináltam. Soha, de soha nem hoznék szégyent rátok Megígérem neked, el fogom mondani, hogy miért nem megyek haza, de kérlek, ne így Ne telefonon! És mikor? Nem tudom. Az ünnepek után találkozunk valahol, és elmesélek mindent. Kínzóan hosszú szünet után válaszolt csak. Rendben. Szeretlek adta meg magát. Én is téged. Most mennem kell mondtam neki. Óvjon meg a Jóisten, csak ennyit kérek. Szia, kincsem! Bontotta a vonalat, engem pedig újra a sírás kerülgetett. Elfogott a düh, hogy mindez a miatt a tetű miatt van. Ő az oka, hogy fájdalmat okozok azoknak, akiket a legjobban szeretek, azért, hogy megóvjam őket Elszabadult bennem az indulat. Ököllel püfölni kezdtem az asztalomat, úgy zokogtam. Amikor felnéztem, Matt állt az ajtóban, és rám meredt. Csodálkozás és sajnálat volt a szemében. Mit akarsz? nyögtem ki, és hiába töröltem le a könnyeimet, jöttek helyébe újak és újak. Gondolkodás nélkül bejött a szobába, odalépett hozzám, és a csuklómnál fogva felhúzott, majd szorosan magához ölelt. Ettől megtörtem, annyira jólesett a közelsége, a gyengédsége. A vállára hajtottam a fejem, és újra zokogni kezdtem. Kiengedett a bennem dúló feszültség. Átkarolt, a hajamat simogatta,

166 úgy ringatott a karjaiban. Kapaszkodtam belé, mert most másba nem tudtam. Eltelt pár perc, mire összeszedtem magam. Elhúzódtam, és ránéztem. A kezébe vette az arcomat, és letörölte a hüvelykujjával a könnyeimet. Akarsz beszélni róla? A fejemet ráztam. Tudok segíteni? Nem. Nem tudsz. Ha tudnék, sem fordulnál hozzám, ugye? Az az átkozott büszkeséged nem engedné. Nem válaszoltam, csak távolabb léptem tőle. Ha haza szeretnél menni, ott a magángép, elviheted Többet hallott, mint gondoltam. Nem, köszönöm. Nem mehetek haza, és tényleg nem akarok erről beszélni. Ezzel rövidre zártam a beszélgetést. Visszaültem a helyemre, és belemélyedtem a tennivalóimba. Nem emeltem rá a tekintetem, de az övét magamon éreztem. A szemem sarkából még láttam, ahogy egyszer csak megfordult, és elhagyta az irodám. Szerencsére volt benne annyi tapintat, hogy nem feszegette a témát. Pár nappal később beköszöntött a szenteste. Az irodámban ücsörögtem, és az asztalomon lévő családi fényképet nézegettem. Oh, Adam, annyira hiányzol. És akkor hirtelen magam előtt láttam Matt fájdalmas pillantását, amikor Martinról mesélt. Istenem! Miért produkál az élet ilyen helyzeteket? A következő pillanatban dühöt éreztem. Ezért magát büntetni? Mit tehetnék érte, hogy rájöjjön, ez az egész butaság? Halk kopogás után Ivy dugta be a fejét az ajtómon. Jössz a karácsonyi bulira? kérdezte vidáman. Igen. Öt perc Megvársz? Lassan nekem is indulnom kellett, de a szívem nehéz volt. Hát persze mosolygott boldogan. Üdítően hatott rám a vidámsága. Indulás előtt benéztem Matt irodájába, de nem volt ott. Az asztalához léptem, ahol sokkal intenzívebben éreztem az illatát.

167 Mélyet sóhajtottam, majd kimentem Ivyhoz. Mikor megérkeztünk, már jó volt a hangulat. Nekem valahogy túl jó. Egyedül Matt volt ugyanolyan szigorú és merev, mint mindig. Már sokan megittak jó néhány pohárkával. Kiengedve lazítottak, én mégsem tudtam elengedni magam. Matt folyamatosan mustráló tekintetének kereszttüzében éreztem magam. Feszengtem a pillantásától. Szabályszerűen bámult engem. A legfurább az volt, ha felé lestem, sem kapta el rólam a szemét. Beleszédültem, ahogy nézett. Hogy a fenébe lehet ez a pasi ilyen helyes? Hamarosan megtartotta az évértékelő beszédet, és megköszönte a cég dolgozóinak az odaadó munkát. Ami a karácsonyi prémiumot illeti, ugyancsak bőkezű volt mindenkivel. Engem azonban csak az vigasztalt, hogy ha vége a hivatalos résznek, ő távozik. Képtelen voltam feszengés nélkül elviselni a jelenlétét. Micsoda kettősség. Ha nincs a közelemben, hiányzik, ha ott van, levegőért kapkodom. Megfulladok. Alighogy vége volt a kötelező köröknek, Jimmy Olsen lépett oda mellém. Hevesen udvarolt nekem az utóbbi időben, ám én mindig elutasítottam. Kicsit Tony jutott eszembe az értetlenségéről, a lerázhatatlanságáról. Jössz táncolni? kérdezte. Ő is rendesen felöntött már a garatra. Nem, kösz feleltem kurtán. Ugyan, ne légy már ilyen jéghercegnő, attól, hogy a főnök asszisztense vagy, nem kell olyannak lenned, mint ő Csak egy táncról van szó. Olyan ártatlanul vigyorgott, hogy bár nem volt sok kedvem, de megadtam magam. Ő meg megragadta a csuklóm és a táncparkettre vezetett. Aztán mintha elpattant volna benne valami, tapogatott, fogdosott, a nyakamat puszilgatta Én meg próbáltam szabadulni, de hiába. Azonnal engedj el, Jimmy! Most! kiabáltam, és iszonyatos

168 indulatba jöttem. Ám ő továbbra is erősen fogott. Azt már nem közölte, és megmarkolta a fenekemet. Miért találnak meg engem mindig a válogatott hülyék? Valami probléma van, Miss Avens? Megérkezett a megmentőm. A legjobbkor. Nem volt kedvem jelenetet rendezni. Nem, Mr. Johnson, mi csak táncolunk felelte helyettem bazsalyogva Jimmy. A tekintetemmel fogva tartottam Mattet, így kérve tőle segítséget. Az ajka szélén ott bujkált egy alig felfedezhető mosoly. Élvezte, hogy a hős szerepét játszhatja. Mr. Olsen biztos nem bánja, ha lekérem Miss Avenst. Személyesen még nem volt alkalmam megköszönni a munkáját. Jimmynek nem nagyon tetszett a dolog, de a főnökkel nem jó ujjat húzni, így vonakodva elengedett, majd szó nélkül lelépett. Na, végre! Köszönöm csak ennyit suttogtam, Matt pedig bólintott, de le sem vette a tekintetét rólam. Jólesett a pillantása és a közelsége. A karjaiban tartott, és én biztonságban éreztem magam mellette. Egyszer csak elnevette magát. Szegény Jimmy Nem szívesen néztem volna végig, ahogy ellátod a baját, földbe döngölve a férfiúi büszkeségét. Már én is kacagtam. Na, igen. Éppen azon voltam, hogy ha nem ereszt el, tökön rúgom, csak nem akartam jelenetet rendezni. Ez igazán figyelmes. Láttam, hogy remekül szórakozik rajtam. Ettől nekem is jobb kedvem lett. Jól éreztem magam vele. Egymáshoz simulva táncoltunk még egy ideig. A tánc után le akartam lépni, de nem eresztett. Hová, hová? Ha jól láttam, egyedül jöttél vonta fel a

169 szemöldökét. Nem. Nem egyedül, Ivyval feleltem, és kihúztam magam, habár nagyon is tudtam, mire céloz. Lágy, elragadó mosolyra rándult az ajka, ettől hirtelen melegem lett. Dacosan el is fordítottam a tekintetem. Óvatosan megfogta az arcom, és kényszerített, hogy ránézzek. Gyönyörű vagy, mint mindig. Ez övön aluli volt. Egy mély levegő szaladt ki belőlem. Hát persze jegyeztem meg cinikusan, a szemeimet forgatva. Nem szoktam a levegőbe beszélni. Örülök, hogy elnyertem a tetszésed kicsit csípős volt a hanghordozásom. Megbántottalak? érdeklődött. Ahogy összevonta a szemöldökét, meglódult a szívem. Miért vagyok én úgy oda ezért a férfiért? Nem válaszoltam. Azt hiszem, a legjobb lesz, ha megyek jelentette ki. Van még egy kis elintéznivalóm. Amy felemelte a kezem és megcsókolta, miközben végig a szemembe nézett. Oh, hogy fordulna fel! Éreztem, hogy ez a pasi a végzetem, de eszem ágában sem volt ennek jelét adni. Ha azt hiszi, el van minden felejtve, hát téved! Szép estét, Matt fordítottam neki hátat, és elindultam megkeresni Ivyt. Pár perces keresgélés után sem találtam, ezért leültem egy félreeső asztalhoz, és onnan figyeltem a táncoló párokat. Eltelt egy kis idő, mikor ő szaladt oda hozzám: Amy, Amy! lihegte. Gyere gyorsan! A parkolóban verekedés van! Ki nem bírt magával? szegeztem neki a kérdést, miközben megindultam szapora léptekkel. Mr. Johnson és Jimmy Olsen. Mi? Megtorpantam.

170 Micsoda? Hívd Pault! kiáltottam neki, és már futottam is kifelé. Tudtam, hogy Mattet egyedül nem fogom megfékezni, ha mérges. Odakint aztán láttam, ahogy könyörtelenül és indulatosan gyepálják egymást. Mi a franc folyik itt? üvöltöttem el magam. Azonnal hagyjátok abba! De a fülük botját sem mozdították, nekem meg fogalmam sem volt, mit tehetnék. Idegesen tébláboltam körülöttük. Ekkor ért oda Paul. Szedjük szét őket valahogy! Bólintott, majd lecibálta a főnökét Jimmyről, aki rémülten bámult rá. Be ne tedd a lábad még egyszer az irodámba, Jimmy, mert személyesen foglak kidobni, és azt nem úszod meg ennyivel! Ki vagy rúgva, ha nem jöttél volna rá Maga meg engedjen már el! Ez Paulnak szólt; ingerülten lerázta magáról a sofőr kezét, és elindult az autója felé. Nem ismertem rá. Matt többnyire higgadt volt, de ez most Mi a csoda történhetett, amivel így kivágták nála a biztosítékot? Utánamentem, azonban olyan gyorsan haladt, fortyogva a dühtől, hogy csak a kocsinál értem utol. Elkaptam a karját, és szembe fordítottam magammal. Mi volt ez? Nem tartozik rád! tudomást sem véve rólam nyitotta ki az autó ajtaját, de én zaklatottan visszacsaptam. Pontosan attól félek, hogy nagyon is rám tartozik! a karját fogtam, hogy meg ne szökjön előlem. Lángoló tekintetével mért végig. Ez a szemétláda a parkolóban hencegte a haverjainak, hogyan fog ma elkapni téged, amikor hazafelé mész, és részletezte is, miket tesz majd veled. Ezt akartad hallani? Kitépte a karját a kezemből, és beült a fekete Porschéba. Én ugyan nem hagyom magam lerázni.

171 Villámgyorsan megkerültem az autót, és bepattantam az anyósülésre. Ő sóhajtott egyet, majd átnyúlt a lábam felett, és kinyitotta az ajtómat. Kifelé! A hangja parancsoló volt, ám én nem féltem tőle, eszem ágában sem volt kiszállni. Nem vagyok holmi utcalány, hogy ilyen egyszerűen kidobj! Megfogtam az ajtót, és visszarántottam. Egyébként is, ebben az állapotban nem hagylak magadra. Hadd nézzem meg az arcod Erre hangos nevetésben tört ki. Ki vagy te, Teréz anya? Nagyfiú vagyok már, és tudok magamra vigyázni. Nem kell miattam aggódni. Na, kifelé! És a fejével az ajtó irányába intett. Tudtam, hogy erővel nem fogom tudni meggyőzni. Jól állt neki az indulatos féltékeny férfi szerepe. Tetszett, hogy pusztán a gondolattól zaklatott lett. Nem szeretnék kiszállni. Nem akarok itt maradni. Veled szeretnék menni Közben persze bevetettem a szépen kérlek pillantásomat is, ez hatott. Sóhajtott egy nagyot, és beindította az autót. Nem Cathez, és nem is hozzá tartottunk, így nem bírtam a kíváncsiságommal: Hová megyünk? Mondtam, hogy dolgom van. Te akartál mindenáron velem jönni felelte közönyösen. Próbáltam az arcáról olvasni, de nem igazán sikerült. Mereven nézte az utat. Az érzelmeiről csak a kormányt markoló kezének erős szorítása árulkodott. Mikor feleszméltem, a város egy külső negyedében álltunk meg, egy nagyon szép ház előtt, majd Matt elővette a telefonját: Itt Johnson. Mikor érnek ide? Oké, mi már itt vagyunk.

172 És most? érdeklődtem. Várunk. De mire? türelmetlenkedtem. Türelem, türelem. Te akartál részt venni ebben, akkor most csendben várj. Részt venni? Én? Dehogy. Én csak vele szerettem volna maradni. Ennyi. Nem volt kedvem egyedül maradni, és mivel azt hittem, ő is magányosan tölti az estét, gondoltam, miért ne vészelhetnénk át ezt együtt. A visszapillantóba nézett, és szélesen mosolygott. Itt van kacsintott rám, és kiszállt. Mi van? Közben elkezdett havazni, nagy pelyhekben hullott a hó. Én is kikászálódtam, és az eget kezdtem el bámulni. Csodálatos volt. Annyira imádom, nyújtottam ki a kezem egy hópehelyért. A gondolataimból felocsúdva egy kisteherautó hangját hallottam meg, ahogy leparkolt mögénk. Matt odasétált, és utasításokat osztogatott: Hordják be a házba a raktérből a dobozokat! Majd kikapott egyet közülük, és ő is megindult az épület felé. Na, akkor jössz? kiáltotta oda nekem. Nehezen tértem csak magamhoz, még mindig a hóesést csodáltam. Mosolyogtam, és odaszaladtam hozzá. A kezembe adott egy kisebb dobozt, aztán megindultunk az épület felé. Az ablakokban kíváncsi gyerekek sorakoztak. Kérdőn néztem rá. Árvaház. Minden évben eljövünk, és gondoskodunk azokról a gyerekekről, akiknek nincs családjuk. Többes számot használt, de tisztában voltam vele, hogy ezt csak ő teszi, Matt Johnson. Ámultam. Ezek szerint ez a férfi mégsem olyan Fagykirály, mint azt sokan hiszik róla Mikor beléptünk, nagy gyerekzsivaj fogadott bennünket, rettentően izgatottak voltak. Egy középkorú nő köszöntött barátságosan minket az ajtóban.

173 Jó estét, Mr. Johnson, már nagyon vártuk. A gyerekek nagyon izgatottak az arcáról hihetetlen öröm sugározott. Jó estét, Mrs. Potter. Bemutatom önnek a kísérőmet, Amy Avenst. Jó estét, Miss Avens! nyújtotta a kezét. A gyerekek álltak, és nagy szemekkel minket lestek. Mattre pillantottam, aki őket pásztázta, és sugárzóan mosolygott. Ezek az emberek nem azt a Matt Johnsont ismerik, akit a többiek. Elolvadok tőle, ő meg nem akarta, hogy vele jöjjek. Elvarázsolt. Az egész estét ott töltöttük, együtt vacsoráztunk, a gyerekekkel karácsonyi dalokat énekeltünk, gyertyát gyújtottunk, és végigasszisztáltuk, ahogy izgatottan kibontották a hozott ajándékokat. Láttam azt is, ahogy Matt egy csekket adott át Mrs. Potternek. Gondolataimba merültem, amikor egy kislány az ölembe kéredzkedett. Gyönyörű szőke haja és hatalmas kék szeme volt, olyan négyéves lehetett. Nagyon szép vagy. Te hercegnő vagy? Vagy Matt felesége? csodálkozó pillantásával vizslatott, majd a hajam után nyúlt és egy tincset tekergetett. Nem, nem vagyok az mosolyogtam. Akkor a barátnője? kíváncsiskodott. Inkább a jó barátja. Még sosem hozott ide senkit komoly arccal méregetett. Hogy hívnak? siklott a kezem végig a szőke loknijain. Emily. Örülök, hogy itt lehetek, és megismerhetlek, Emily. Ekkor vettem észre, hogy Matt ott áll mellettem, majd ő is megsimogatta a kislány szőke tincseit, felkapta, és pörgetni kezdte, Emily pedig vígan sikoltozott. Látszott, hogy ez nem olyan idegen neki. Ezek szerint Matt gyakori látogató lehet itt.

174 Nagyon régen voltál nálunk, hiányoztál ölelte át a kislány Mattet. Sok volt a dolgom, de ígérem, a jövőben sűrűbben jövök nyomott az arcára egy puszit. Ezt a Matt Johnsont nem ismerte a világ. Én tudtam, hogy nem olyan kegyetlen, mint amilyennek mutatja magát, azonban ezúttal még én is meg voltam lepve. Csodálatos volt ez az este; nem lettem volna máshol semmi pénzért. Végre láthattam Matt tiszta és kendőzetlen lelkét. Felszabadult volt és gondtalan. Az egyik kisfiú kiáltotta el magát az ablakban, izgatottan: Esik a hó, esik a hó! Végre! Nézzétek! Mrs. Potter megengedte nekik, hogy felöltözzenek, és kimenjenek. Mi is követtük őket. Addigra már fehér takaróba burkolózott minden. Kilépve mélyet lélegeztem. Friss és tiszta, akárcsak Matt. Felé pillantottam, régen éreztem már ilyen jól magam, jó érzés volt, hogy ezt láttam Matt arcán is. A gyerekek szaladgáltak, hógolyóztak. Egy ideig szótlanul néztük őket, majd én is felkaptam egy adag havat, és vállon dobtam vele Mattet. Zsebre dugott kézzel állt, így váratlanul érte a támadás. Érdeklődve nézte a találat helyét, majd engem. Kihívóan bámultam rá, mire ő az ujjával megfenyegetett, ám ebben a pillanatban már csattant rajta a következő hógolyó. Felém iramodott, én pedig visongva menekültem előle, amikor utolért, és lerántott a hóba, sikoltoztam és nevettem. Feküdtünk mind a ketten a földön, és kacagtunk, aztán rám fordult, és belenyomott a puha fehér takaróba. Olyan tekintettel méregetett, hogy minden ellenállásom elpárolgott. Ha nem harminc gyerek között lettünk volna, megragadtam volna, és azonnal megcsókolom. A számat bámuló tekintete arról árulkodott, hogy neki is hasonló gondolatok suhantak át az agyán. Kicsivel később elbúcsúztunk Mrs. Potteréktől, és elindultunk. Ki

175 akartam használni a pillanatot, hogy mindketten ennek a különös érzésnek a hatása alá kerültünk. Ugye tudod, hogy ez az érzés a mindennapok részévé válhatna? Ne, nem akarok erről beszélgetni. Most ne mélyen a szemembe nézett. Sejtettem, milyen kevés ilyen pillanat van az életében, nem akartam elvenni tőle ennek az estének a varázsát. Megadtam magam neki, és az út hátralévő részében Emilyről kérdezgettem. Kiderült, hogy a kislány egy évvel ezelőtt, egy balesetben vesztette el a szüleit. Azóta Matt rendszeresen támogatta, látogatta. Összeszorult a szívem. Hogy ismerted meg? kíváncsivá tett. Egy jótékonysági rendezvényen. Ő volt, aki az adományokat gyűjtötte. Láttam a szemében a szomorúságot. Nem tudtam elfelejteni. Rokonlelket láttál benne bólogattam. Elgondolkodott, majd beleegyezően biccentett. Azt hiszem, igen meglepett az őszintesége. Szerettem volna örökbe fogadni, de az én életvitelem mellett nem lenne boldog. Jobb neki így mondta. Örökbe fogadni? Hmm. Érdekes gondolat. Lehet, hogy tényleg jót tenne neki, ha azt érezhetné, tartozik valakihez. Hogy valakinek szüksége van rá. Hogy őt is lehet szeretni. Oh, de még mennyire, hogy lehet méláztam el az arcát mustrálva. Nincs rosszabb, mint mikor az egyetlen, aki szívesen szóba áll veled, a számítógépes rendszered mesterséges intelligenciája somolygott. Elkacagtam magam a múltbéli emlékektől. Hát nem felejtetted ezt el nekem? csóváltam a fejem. Semmit sem felejtettem el, ami veled kapcsolatos a tekintete az enyémbe kulcsolódott. Nem tudtam, ezt most hogy érti. Láthatta

176 a zavarom, mert folytatta. Igyekszem mindent élesen magamban tartani. Na, nem azért, mert mazochista vagyok, de ha elfelejtenék dolgokat, akkor félek, az egészet újra meg újra átélném. Hát ettől fél annyira. Vannak dolgok, melyekre jobb nem emlékezni jutott eszembe Tony. A felejtés átok. Vagy áldás. A megbékélés sosem felejtés. Meg kell tanulnod megbocsájtani magadnak suttogtam. Nem hagyhatod, hogy a múlt gúzsba kössön, mindig van jövő. Remény. Matt egészen Cat házáig vitt. Leparkolt, majd hátradőlve fújta ki hangosan a levegőt. Remény? Az csupán illúzió, vagy inkább hit. Nem egyéb. Nem gondolkodtál még el azon, hogy vajon miért nem vagyunk boldogok? Mert olyan, hogy boldogság, valójában nem létezik. Teljes testemmel felé fordultam, és a tenyeremmel magam felé fordítottam az arcát. Hosszan lehunyta a szemeit. Nem. Ez nem igaz. Te nem hagyod, hogy létezzen. Mikor újra rám nézett, mondani akart valamit, de inkább nem szólalt meg. Halvány mosoly suhant át az ajkán. A felejtés egyébként sem mindig akarattól függő dolog tette hozzá. Én például levegőt is elfelejtek venni, ha a közelemben vagy. Képtelen vagyok kiverni téged a fejemből. Hát most nekem is megrekedt félúton. Miért csinálja ezt? Ad, hogy utána kétszeresen elvegyen. Kínosan éreztem magam a vallomásától. Annyira szerettem volna megcsókolni, de tudtam, hogy azzal mindent elszúrnék. Ő sem folytatta, mély csendbe burkolóztunk. Pár pillanattal később kiszállt, kisegített az autóból, én pedig, hogy a hallgatást megtörjem, újra megdobtam egy hógolyóval, majd felvettem a nyúlcipőt, és az ajtóig menekültem.

177 Nevetve szinte beestem az ajtón, szorosan nyomomban Matt-tel. Vidáman egymásba kapaszkodtunk, és akkor ért életem legszebb karácsonyi meglepetése. Maggie nénit pillantottam meg, ahogy Cattel beszélget. Azt hittem, csak álmodom. Felénk fordult, és szélesen mosolygott. Ez nem lehet igaz! Elengedtem Mattet, és nem gondolkodtam, csak rohantam felé, a karjaiba vetettem magam. Nagy puszit cuppantottam az arcára, majd újra megöleltem. Hogy kerülsz te ide? pityeredtem el a boldogságtól. Valaki felhívott, és elmondta, hogy szükséged van rám. Hálásan Catre pillantottam. Nem én voltam mondta, miközben Mattre mutogatott. Mi? Nem értem. Mr. Johnson volt szíves a magánrepülőjét is a rendelkezésemre bocsátani, hogy láthassalak, amiért nagyon hálás vagyok neki. Köszönöm biccentett Matt felé. Csak Matt. És ez a legkevesebb. Odalépett Maggie nénihez, és kezet fogott vele. Én újra megöleltem a nénikémet, gombóccal a torkomban, és már buggyantak is ki újra a könnycseppek a szememből. Köszönöm suttogtam Mattnek. Ez szép húzás volt! mondta neki Cat elismerően. Nekem mennem kell szólalt meg zavarában. Kikísérlek ajánlkoztam. Mikor kiértünk, a nyakába vetettem magam, és megpusziltam. A vállán pihentettem a kezem, és csodálattal pillantottam rá. Mikor találtad ezt ki? Azután, hogy olyan keservesen sírtál. Még a legnehezebb helyzetben sem láttalak úgy kiborulni. Tenni akartam érted valamit. Mivel azt mondtad, te nem mehetsz, gondoltam, akkor jöjjön ő. Meglepetésnek szántam.

178 Ez most nagyon szíven talált Sikerült. Köszönöm, és nemcsak ezt, az egész estét Csodásan éreztem magam. Ezúttal nem törődtem azzal, hogy érzelgősnek tart-e, hozzábújtam, belesimultam a karjaiba, és szorosan megöleltem. Az arcát a hajamba fúrta, éreztem, hogy ő legalább annyira vágyott erre, mint én. Oh, Istenem, ha nem szerettem volna már eddig is, most minden bizonnyal teljesen belezúgnék. A gép készenlétben lesz tolt el magától. A nénikéd akkor megy, amikor csak akar. Boldog karácsonyt, Amy! Neked hála, most már az. Neked is boldog karácsonyt, Matt! Tiszta szívből szerettem volna, ha ő is megtalálja a lelki békéjét, legalább egy rövid időre. Hátat fordított, és elsétált az autójáig. De nem szállt be azonnal. Visszafordult, és egy hosszú percig nem engedtük el egymás tekintetét, a pillantásunk egybeforrt. Aztán beült, majd elhajtott. Mikor elbúcsúztunk, hirtelen olyan ürességet éreztem, borzasztó volt a gondolat hogy másnapig nem láthatom. De itt volt még előttem egy hosszú este, és végül is nem unatkoztam. Az egész estét hármasban töltöttük, Maggie néni, Cat és én. Jonathan bácsinak sajnos otthon kellett maradnia, nem hagyhatta felügyelet nélkül a farmot, még akkor sem, ha ott volt Adam. Ki sem mozdult, hacsak nem volt muszáj. Neki a farm volt az élete. Cat egy idő után tapintatosan elvonult, így magunkra maradtunk a nénikémmel. Cat előkészíttetett ugyan egy vendégszobát a számára, de én kértem, hadd maradjon egy szobában velem. Arra vágytam, hogy ahogyan gyerekkoromban, mikor rémálmok gyötörtek a fejem a mellkasára hajtva feküdhessek, és ő dudorászva cirógasson. Magyarázatot ígértél nekem, emlékszel? vágott bele azonnal, ahogy kettesben maradtunk. Mély levegőt vettem, mert valóban

179 eljött az igazság pillanata. Belekezdtem, és hosszan, részletesen elmeséltem neki az ügyet. Tonyt, a fenyegetéseket, a baleseteket, a támadást és mindent, ami utána volt. Azt, hogy több mint egy hónapig kórházban voltam, aztán nem akartam a szemük elé kerülni, amíg talpra nem álltam. Nem láthattak engem összetörten, ezért nem mentem haza, ezért volt a rengeteg kifogás, hiszen ki kellett találnom, hogyan tovább. Jelenleg pedig azért nem megyek Tennesseebe, mert az a Cooperek felségterülete és én nem tudom se magamat, se őket megvédeni ellenük. Miért nem szóltál ezekről a dolgokról? Megvédtünk volna mindenáron, bármi áron a döbbenet kiült az arcára. Láttam, hogy sok mindenre számított, de erre nem. Tudom. Pont ezt nem akartam, belekeverni benneteket mentegetőztem. Kicsim, én megesküdtem a bátyám sírjánál, hogy az életem árán is megóvlak benneteket. Nem futamodhatsz meg. Nem hagyhatod, hogy elválasszon bennünket egymástól ez a bűnöző. Nem jött még el az idő. Ha eljön, szembeszállok majd vele. Maggie néni Igen? Ne mondd el Jonathan bácsinak! Félek, valami butaságot csinálna, és most amúgy is jól érzem magam itt. Nagyon sokat tanultam, és elismerik a munkámat. Szeretem, amit csinálok, boldoggá tesz. Ha nekem is ilyen sármos és vonzó főnököm lenne, én is jól érezném magam ugratott, de a tekintete tele volt kíváncsisággal. Mire célzol? Ő csak a főnököm. Kicsim, azt még értem, ha nekem nem vallod be, hogy tetszik neked, de magadnak miért hazudsz? Láttam, hogy néztek egymásra.

180 Maggie néni, csak képzelődsz legyintettem. Lehet, hogy tényleg nem láttam sokat a világból, de ahhoz eleget éltem, hogy észrevegyem, ez a fiú odavan érted, és ő sem közömbös neked. Erre már nem válaszoltam. Ha ez ilyen egyszerű, akkor miért bonyolult mégis? Miért kell nekünk egymás mellett, egymás hiányától szenvednünk? Fel kell ébresztenem Mattet. Nem hagyhatom, hogy így élje le az életét! Maggie néni merengve méregetett, de nem firtatta tovább a főnökömhöz fűződő viszonyomat. A családról és az otthoni dolgokról beszélgettünk, nevetgéltünk, majd kijelentette, hogy másnap délután megy vissza, csak látni akart, és mikor Matt felhívta, hogy felajánlja a gépet, nem tudott nemet mondani. El sem hiszem, hogy tényleg ezt tette értem. Maggie néni karjaiban aludtam el: Mattről, árvaházról és csókokról álmodtam. Nem szerettem felébredni, amikor álmomban ilyen közel kerültem hozzá. Csapzottan, izzadtan eszméltem, halovány vagy éppen nagyon is élénk emlékképek kúsztak az elmémbe. Őrület! Álmomban Matt-tel szeretkeztem! Remekül is éreztem magam másnap, mikor felébredtem. Vajon a valós, elnyomott vágyainkat éljük ki ilyenkor tudattalanul? Ennyire odalennék ezért a pasiért? És igen, kívántam! Azt kívántam, csókoljon meg, ragadjon meg, és szegezzen le, hatoljon belém Akartam őt. Egy pillanatra el is szégyelltem magam, tudván, hogy itt van mellettem a nénikém is. Nagyon régen voltam már ilyen felszabadult. Aztán sajnos elérkezett a perc, délután kikísértem a reptérre. Búcsút vettünk egymástól, és megígértem neki, hogy amint lehet, hazautazom. Elindult a gép felé, ám váratlanul sarkon fordult: Ne hagyd, hogy a múlt tönkretegye a jövőd! Ha tetszik neked ez a férfi, akkor ne gondolkozz: harcolj érte.

181 Harcoljak? Hogyan? Maggie néni Az ujját csitítólag a szám elé helyezte. Egész éjjel az ő nevét suttogtad. Vigyázz magadra, kincsem! Ez olyan volt, mintha felrázott volna egy szörnyű rémálomból: ébresztő, a félelmeid miatt fogod őt elveszíteni. Nekem kell erősebbnek lenni. Nekem kell begyógyítani a tátongó sebeit, mielőtt még elvérzik. Szerettem őt, és szerettem volna boldognak látni. Éreztem, hogy cselekednem kell, de mégis mit tehetnék. A visszafelé úton újragondoltam az elmúlt estét. Bár nem lelkesített, hogy bunyóba keveredett a parkolóban, mégis jó érzéssel töltött el, hogy miattam tette. Köszönöm, Paul, a tegnap esti segítségét szóltam előre. Matt továbbra sem hagyott őrizet nélkül egy percre sem. Nehéz is volt ezt kimagyarázni a nénikémnek, hogy ne aggódjon. Matt még mindig tartott az esetleges megtorlástól. Szívesen, Miss Avens. Nem is értettem. Matt sosem mutatja ki az érzelmeit sóhajtottam fel. Hát a srácok elmondása alapján iszonyú pipa lett, amikor Jimmy hencegett, hogy maga odavan érte. Történt ott más is. Lovagiaskodott mosolyodtam el, ha eszembe jutott a vehemenciája. Nagyon kifordult önmagából csúszott ki a számon. Melyik férfi ne fordulna, ha a nőt, aki fontos neki, sértés éri. Feltámadtak benne is a védelmi ösztönök. Fontos? Hmm Mondja, Paul, maga mióta is dolgozik neki? Hát már az idejét sem tudom. Ismerte őt, mielőtt de nem fejeztem be. A visszapillantóban

182 találkozott a tekintetünk. Mielőtt meghalt a testvére? Igen, Miss Avens. Habár akkoriban még nem neki dolgoztam, de igen, ismertem. Milyen ember volt? Nagyot sóhajtott. Bolondos, jó kedélyű és vidám. Odavoltak érte a nők. Efelől nem is volt semmi kétségem. Aztán minden megváltozott. Befordult. Túl régóta él már az elszigetelt világában. Lassan elfelejti, milyen boldognak lenni. Ez szíven ütött. Miss Avens, amióta maga itt van, sokat változott. Remek hatással van rá. Annyira reméltem, hogy nem fogja feladni és elmenekülni. Jelenleg maga az egyetlen ember, aki iránt erős érzelmeket táplál. Erős érzelmeket? Mit ért ez alatt? hajoltam közelebb. Tudja azt maga nagyon jól. Nehéz az embernek eltitkolni, ha kedvel valakit, de még nehezebb, ha szeret. Jó lenne, ha végigvezetné őt azon az úton, amin elindultak. Megérdemelné a boldogságot. Maga szerint van erre esély? Esély mindig van. Az élet mindig felkínál egy második lehetőséget. Neki most maga az. Ne hagyja, hogy visszaforduljon! Nem válaszoltam. Mély csendbe burkolóztam. Matt arcát láttam magam előtt, pontosabban az arcait. A szenvedőt, a merengőt, a dühöset, a féltékenyt és a nevetőset. Ismertem a lelkének széthullott darabkáit, már csak össze kellett őket illesztenem. Sejtettem, hogy tőle nem fogok ebben segítséget kapni. Túl makacs és túl reményvesztett volt. Az egyetlen, amiben bízhattam, hogy én elszántabb voltam nála. Ki akartam őt csalni a sötétségből

183 AMY A féltékenység a legreménytelenebb börtöncella Féltékenység ez juttatja az embereket az ördög karmai közé sőt ez maga az ördög! (Agatha Christie) Ma is jól indult a nap: nem volt még reggel nyolc, de már magam mögött tudhattam tizennyolc kilométert. Kipattant a szemem hajnalban, és egy dolog lebegett előttem: a futás. Ez volt az egyetlen dolog, ami segített, hogy tiszta fejjel gondolkodjam. Csodás volt, főleg, mert friss és üde lettem tőle. A még csendes parkot szeltem át, így tanúja lehettem annak, ahogy a város ébredezik. Miután az átlagosnál is gyorsabban és lendületesebben teljesítettem a távot, szinte euforikus szabadságot éreztem. Szabad vagyok, végtelenül szabad! Le tudom győzni önmagam is! Ez az állapot egész nap elkísért. Vannak dolgok, amelyeket lehet pótolni, és vannak, amelyeket nem. Számomra a futás újabban ilyen lett: pótolhatatlan. Kitisztult tőle az elmém, könnyebb lett a szívem. Jó is ez, futónak lenni, kint a világban egymagam, egy lélek se, aki elrontaná a kedvemet, vagy megmondaná, hogy mit csináljak, és mit ne. Közben azért nagyon nehezen bírtam ezt a se vele, se nélküle dolgot Matt-tel. Valahogy ki kellett ugrasztanom a nyulat a

184 bokorból. Gondoltam, elkezdek kihívóbban öltözködni és viselkedni. Elhatároztam, hogy megfogadom Maggie néni tanácsát. Hagytam, hogy Cat elcibáljon kozmetikushoz, fodrászhoz, és a ruhatáramat is feltuningoltuk. Kihozták belőlem a maximumot, és amikor végeztünk, elismerően bólintottam a tükörképemet látva. A szépítkezés és a vásárlás mindig jó gyógyszer. Meglátjuk, Matt is észreveszi-e a változást Bár tudtam, hogy persze hogy észreveszi, hiszen nem a szemével, hanem az elméjével vannak gondok. Na, de majd kiderül Előre elterveztem, hogy úgy fogok tenni, mintha ott se lenne. Flörtölgetek majd, amikor tudom, hogy hall vagy lát. Persze kizárólag olyanokkal, akikről tudtam, hogy sosem mernének kikezdeni velem, mint például Alex vagy Paul. Bosszantani akartam Mattet. Arra alapoztam, hogy amilyen érzéseket ő ébresztett bennem, ugyanolyanokat keltettem én is benne. Reggel korán érkeztem, de az én Fagykirályom még nem volt sehol. Kihasználtam a nyugalmat és a kávémat iszogatva álltam Ivy asztalánál, és kellemesen beszélgettünk. Megkedveltem ezt a lányt. Az utóbbi időben igazi kis cinkosom lett Mr. Johnson bosszantásában. Mondd, hogy csinálod, hogy bírod ki a gorombaságait? Miért, te is itt vagy még vágtam vissza. Az más, nekem nem kell a nap minden percében elviselnem, veled ellentétben. Nem olyan rossz ember ő, mint amilyennek igyekszik magát beállítani. Vagy csak te akarsz ebben hinni. Az embernek jobb magát távol tartani tőle. Kizárt, hogy ez az ember bárkit boldoggá tudna tenni. Feláll tőle a szőr a hátamon. Hát az enyém is, csak nem abban az értelemben. Ivy elismerően

185 végigmért, majd megjegyezte: Csak nem randira készülsz? Kékeszöld színű, mély dekoltázsú szaténblúz volt rajtam, vajszínű, rövid szoknyával, mutatós, magas sarkú csizmával. A sminkem is élénkebbre sikerült, mint máskor. Nem, de ma valahogy ehhez volt kedvem. Hogy őszinte legyek, Tony óta nem is mertem ilyen kihívó szereléseket felvenni, azonban úgy tűnt, a távolság és az idő múlása na és persze Matt mostanra helyrepofozta az önbizalmamat. Csinos jegyezte meg, amikor egyszer csak megszólalt Ivy telefonja. Ivy, hozna nekünk két kávét? Hoppácska, már bent van? És ezek szerint nem egyedül. Természetesen, uram, azonnal viszem felelt Ivy, és már pattant is fel az asztaltól. Ki van bent nála? kérdeztem. Mr. Cross. Áh! Ez egy remek alkalom. Hagyd, majd én elintézem! ajánlottam fel. Köszönöm felelte Ivy hálásan. Amúgy is sok a munkám. Gyorsan elkészítettem a feketéket, majd belibegtem az irodájába. Én hoztam a kávét, Ivy nagyon elfoglalt jegyeztem meg, miközben nem néztem Mattre. Helyette Alexet tüntettem ki a figyelmemmel, rá mosolyogtam szélesen. Tedd csak le! utasított Matt hűvösen. Nem sokáig leszel te ilyen hideg. Belevágtam a kis tervem megvalósításába. Alex, de örülök, hogy látlak! Áll még az a múltkori vacsorameghívás? Persze sosem beszéltünk ilyenről, csak kibújt belőlem a kisördög. Alex hol rám pillantott, hol a barátjára,

186 kapkodta a fejét zavarában. Meghökkenten pislogott, majd észleltem, hogy lassan féloldalas mosolyra húzódik az ajka. Tudtam, hogy sejti, mire megy ki a játék. Matt kezében nagyot pattant a ceruza, ahogy kettétört. Én persze úgy tettem, mintha mindebből semmit sem vettem volna észre. Természetesen felelte Alex vigyorogva, hosszú szünet után. Remek. Akkor ma este? Öööö jó, legyen. Odaléptem hozzá, és megigazítottam a nyakkendőjét. Mattnél végképp elszakadt a cérna. Ez egy munkahely, Miss Avens, nem holmi bár, ahol pasikat szedünk fel. Én továbbra sem néztem rá, csak végigsimítottam Alex nyakkendőjén, olyan érzékien, amennyire csak lehetett. Alex nagyot nyelt, miközben azt suttogtam neki: Ne haragudj! de persze ezt Matt nem hallotta, csak azt látta, hogy súgtam valamit, a barátja pedig bólint rá. Éreztem, hogy ez már túl sok neki. Ha turbékolni akartok, menjetek ki! Nem vagyok erre kíváncsi! úgy fújtatott, mint egy felbőszült bika. Akkor én megyek is jelentettem ki, majd gyere be hozzám, ha itt végeztél. kacsintottam Alexre, és kimérten Matt felé böktem a fejemmel. Az előadás után aztán átballagtam az irodámba. Enyhe lelkiismeret-furdalást éreztem. Szegény Alex! Mit kaphat most! Izgatottan vártam, mi sül ki ebből. Amikor később átjött, hangosan kacagni és tapsolni kezdett. Miss Avens, ez első osztályú műsor volt, még én is bevettem egy percre Hát, nem volt semmi! Matt barátom emberére akadt, az már biztos. Ne haragudjon, Mr. Cross. Köszönöm, hogy nem árult el. Azt hiszem, túl messzire mentem temettem az arcom a tenyerembe. A célját elérte, Matt tombol. Óriási. De maradjunk inkább az

187 Alexnél és a tegezésnél! Jobb, ha mostanában nem megy át. Elöntötte az irodáját a fortyogó láva. Nem tudom, hogy képzeltem ezt bizonytalanodtam el. Remek kis kelepce. Ügyes húzás volt. Matt megkérdezte, mi a szándékom veled. Emellett felhívta a figyelmemet, hogy te nem egy olyan nőcske vagy, akit az ágyamba vihetek. Mit válaszoltál neki? döbbentem meg. Azt, hogy nem tartozik rá, mit csinálok veled. Aha. Akkor ez olaj volt a tűzre. De ha a dolgaitokat nem sikerül rendbe tenni, és azt a vacsorát komolyan gondolnád, csak hívj fel kacsintott. Bár én szorítok neked Jó lenne már boldognak látni őt És a közös ajtó felé tekintett. Hosszú csend állt be. Sok szerencsét! Viszlát, Amy. Viszlát, Alex biccentettem zavaromban. Pár órával később pont ebédelni indultam volna, amikor Matt kopogás nélkül kinyitotta az irodáinkat elválasztó ajtót. A szívbajt hozta rám. Meglátta nálam a táskám és összeszűkült szemmel méregetett. Hozd a jegyzetfüzetedet, meg kell csinálnunk a pályázati anyagot! hallottam a hanghordozásából, hogy nagyon-nagyon nincs jó kedve, gyanítottam is, miért. Mielőtt elindultam volna, még hozzáfűzte: Megmozdulnál?! Sok a dolgom! Kikerekedett szemekkel néztem rá. Ez rosszabb, mint gondoltam. Talán tényleg túl messzire mentem. Megvontam a vállamat, felkaptam a jegyzettömbömet és a tollamat. Most már mindegy. Eszem a levest, amit főztem. Amikor beléptem, egyből érzékeltem: jobb, ha meg sem szólalok. Szitkozódott magában az asztalánál, de persze most is olyan vonzó

188 volt, mint máskor. Jól állt neki a morgolódás is. Írjad, amit mondok! És közönyösen elkezdte diktálni a pályázat vezérfonalát. Olyan gyorsan beszélt, hogy alig bírtam követni. Egy ponton megállt, gondolkodott, majd intett, hogy adjam oda, amit eddig leírtam. Átnyújtottam neki a tömböt. Belenézett, majd az asztal fölött egy határozott mozdulattal hozzám vágta az egészet. Éppenhogy kivédtem, hogy ne töröljön vele képen. A döbbenettől a torkomon akadt a szó, ez velem még nem fordult elő. Mi a szar ez a macskakaparás? Ez neked írás? Hol tanultál te írni? Menj szépen, gépeld le, és hozd vissza! Na ne! Eldurrant az agyam, nem bírtam tovább cérnával. Mi a fenét képzelsz te magadról? És visszahajítottam erőből a jegyzettömböt én is. Ő bezzeg nem tudta kivédeni. Alaposan megleptem ezzel a húzásommal. Azért, mert neked szar napod van, mindenkinek legyen az? Velem ne beszélj így, nem a cseléded vagyok, és főleg ne kiabálj velem! Ezt nem vagyok hajlandó eltűrni! Erőteljesen mindkét tenyeremmel az asztalára csaptam, melynek hatására megugrott a székében. Farkasszemet néztünk, mialatt mindkettőnkben robbanásponton forrt a düh és az indulat. Ziháltam, mint aki kilométereket futott. Ekkor felpattant, két lépéssel mellettem termett, megragadta a karomat, és a képembe üvöltötte: Most aztán kihúztad a gyufát nálam, majd én megtanítom neked, hogyan fogd be a szád Rémülten meredtem rá, mert olyan szorosan fogott, hogy az már fájt. Az egyik karomat sikerült kitépnem a kezéből, és jól pofon vágtam, hogy térjen már magához. Erre megragadott, és vadul csókolni kezdett. El akartam tolni magamtól, de nem volt erőm hozzá jobban kívántam, mint azt magamnak bevallottam volna.

189 Túl sok volt ez nekem, az illata, az ajka a számon, a nyelve a nyelvemet kereste, a teste a testemnek feszült Szenvedélyesen visszacsókoltam, és elindult a lavina. Faltuk egymást. A szája egy pillanatra elszakadt az enyémtől, és a nyakam vonalát csókolta végig. Olyan heves volt és olyan tüzes Megragadta a blúzom alját, a fejemen keresztül lerántotta rólam, majd nem teketóriázott sokat, a melltartómat is egyetlen mozdulattal letépte. A szája azonnal a melleimre tapadt: kényeztetett, szopogatott és gyengéden harapdált. Oh, milyen édes kínzás volt ez. Szinte megőrjített, halkan nyögdécseltem, teljesen megsemmisültem. A kezei máris a szoknyám alját keresték, aztán mikor megtalálták, felrántotta a derekamig, felkapott, majd a hideg asztallapra ültetett. Tüzes és szenvedélyes volt, egyre féktelenebb tempót diktált, mintha nem is önmaga lett volna Egy hang a fejemben folyamatosan visított, hogy ezt abba kellene hagyni, de elnyomtam, nem akartam hallani. Az ajkaink összeforrtak, izgatottan leszaggattam róla az ingét, ő pedig válaszul ugyanezt tette a bugyimmal. Az érintésének hatására a kéjtől megfeszültek az izmaim, majd elolvadtam a karjaiban. Hevesen harapdálni, szopogatni kezdtem a nyakát és a mellkasát, közben ő finoman kényeztetett, simogatott a legérzékenyebb pontomon az ujjaival. Amikor a csiklómhoz nyúlt, már én sem voltam önmagam, az orgazmus kerülgetett, az egész testem remegett, és kis híján elsírtam magam a gyönyörtől. Éreztem, hogy görcsbe rándulok, a hátam ívben megfeszül, és forrón, erősen lüktetek odalent. Hallottam, ahogy lehúzta a nadrágja cipzárját, széjjelebb feszítette a combjaim, közelebb furakodott, és nekem feszült a testével, aztán Aztán megszólalt az asztali telefon. Rendesen megrémültem. Hatalmasat nyögött, ahogy magához térve eltolt magától. Kinyitottam a szemem, mint aki most ébredt egy gyönyörű, hosszú

190 álomból. Ne, ne most! Remegő kezekkel lenyomta a telefont. Persze Ivy volt az. Igen köszörülte meg a torkát. Uram, Mr. Smith van itt. Nagyon sürgős, azt mondja, nem várhat. Rekedtes hangon válaszolt: Tíz perc múlva tudom fogadni. Egy szó nélkül leemelt az asztalról, majd bement egy ajtón, amely mögött külön szoba volt neki berendezve. Megbénultam, nem tudtam megmozdulni. A jó francba! Mi az előbb majdnem Jesszus! Lassan megigazítottam a szoknyámat, megkerestem a blúzomat, viszont a bugyimat nem találtam. Majdnem szexeltem vele, csaptam a homlokomra. Ekkor tért vissza Matt: új inget vett fel, annak a begombolásával bajlódott. Továbbra sem pillantott rám. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Nagy hiba volt mondta, nekem félig háttal. Továbbra sem nézett rám. Annyira megalázó volt. Felkaptam a maradék cuccom, és a saját irodámba csörtettem, ingerülten bevágtam az ajtót, majd háttal nekidőltem, összeroskadtam, és zokogásban törtem ki. Egyetlen férfinak sem sikerült még így megvadítania, majd megszégyenítenie. A szívem még most is hevesen lüktetett a mellkasomban. Semmit sem értettem, össze voltam zavarodva. Meg akartad leckéztetni azt akartad, hogy akarjon téged. Hát elérted a célod! De mégsem így képzeltem. Olcsó ribancnak éreztem magam. Annak idején megfogadtam, hogy többet egyetlen pasinak sem lesz hatalma felettem, de ennek itt, a másik szobában egyszerűen képtelen voltam ellenállni. Ostobának éreztem magam, már másodjára kerültem lehetetlen helyzetbe miatta, és mindkétszer

191 elutasítással végződött Mit rontok el? Mi a baj velem? Nagyon úgy tűnt, hogy Matt jelenlétében elvesztettem a józan ítélőképességem. Ha azokba a sötétbarna szemekbe néztem, láttam a tökéletes arcát, megéreztem az illatát, a jelenlétét, akkor nem tudtam logikusan gondolkodni. Muszáj összeszednem magam. Miért vagyok ilyen buta, buta, buta liba? Hogy szerethettem bele a főnökömbe? Nem, nem, nem lehetek szerelmes belé! Nem szabad. Ő sose lesz az enyém. Be kellett azonban ismernem, hogy úgy szerettem őt, ahogy csak elsőre tud szerelmes lenni az ember. Őszintén, fenntartások és félelmek nélkül, a teljes lelkemet odaadva. Gyerekes módon rajongtam érte. Magamba zuhantam, képtelen voltam a munkára koncentrálni. Amikor egy órával később Ivy kopogott az ajtómon, csak bambultam a monitorra. Amy Itt vagy? Igen, Ivy. Baj van? Mr. Johnson megkért, szóljak neked, hogy hívd fel Mr. Smitht. Miért? Történt valami? kaptam fel a fejem. Ő akarja neked elmondani. Ajaj! Vajon mi történt már megint? Rendben. És már hívtam is. Mr. Smith, itt Amy Avens. Keresett. Á, Miss Avens! Mr. Johnson megkért, hogy én tájékoztassam önt, igaza volt azokkal az érthetetlen tranzakciókkal kapcsolatban Tényleg folyamatosak voltak a sikkasztások Gratulálok, hogy észrevette, profi munka volt. A technikusoknak elsőre nem is tűnt fel, csak miután ön felhívta a figyelmet a problémára. Nekem is csak véletlenül tűnt fel. Kiderült, hogy ki volt? Igen. Jake Wilson.

192 Erre is fogadni mertem volna, de vádaskodni nem akartam. Tudjuk, mennyi pénzt vitt ki? Közel ötmilliót. Három hónapja csinálta. Nem aprózta el. Ha kisebb összegben csal, sosem jövünk rá. Mindenesetre köszönöm a tájékoztatást. Mr. Wilson tudja már, hogy lebukott? Igen. Mr. Johnson öt perce tette ki az irodából. Még egyszer köszönöm, hogy komolyan vett, Mr. Smith ismételtem. Nem tesz semmit, Miss Avens. Mr. Johnson nem is találhatott volna szemfülesebb asszisztenst. Erre nem tudtam semmit mondani, csak letettem a telefont. Szakmailag talán valóban jó vagyok, de mint ember, megbuktam. Hogy nézzek a szemébe ezek után? Persze a kínok még csak ezután jöttek. El kellett viselnem a közelségét. Kibírhatatlan volt. Folyamatosan transzba estem, ha a közelembe jött. Az érzékeim vészriadót fújtak, emlékezni kezdtek. Az illata, az íze, az érintése alig vártam, hogy véget érjen a nap olyan nehezen telt minden perc. Egy fontos tárgyalásról jöttünk visszafelé. Az autóban kezdett már fullasztó lenni ez az összezártság. Mindketten mély hallgatásba burkolóztunk, és elszántan kerültük egymás tekintetét. Zavaromban a kezemben lévő telefonommal szórakoztam, amikor rezegni kezdett. Matt is arra kapta a tekintetét. A kijelzőn folyamatosan ott villogott a bátyám neve. Szia! kaptam fel. Megörültem neki. Nem sűrűn beszéltünk, mióta elköltöztem, de azért igyekeztünk hetente egyszer életjelet adni magunkról. Szia, hugi! Nagyon el vagy tűnve. Nem ebben maradtunk szidott le tettetett szigorral.

193 Én elveszve? Dehogy! Én mindig tudom, hol vagyok ugrattam. Mesélj, mi van veled! Mi újság a nagyvárosban? Semmi különös. És veled? sandítottam oldalra. Hiányzik a cserfes, idegesítő húgocskám. Nekem is borzasztóan hiányzol. Nincs kin levezetnem a felesleges energiám ahogy ezt kimondtam, Matt azonnal felém kapta a tekintetét. Paul is hosszan rajtam tartotta a szemét a visszapillantóban. Szándékosan fogalmaztam félreérthetően, most mégis a hosszú barna hajammal takartam el a zavarom. Nem voltam én az ilyen játékokban gyakorlott. Adam jóízűen nevetett a telefon végén. Mikor jössz végre haza? Majd csak találunk egy időpontot, amikor mindkettőnknek megfelel suttogtam egy kis incselkedést csempészve a hangomba. Matt láthatóan mélyebbeket lélegzett, a szeméből rosszallás tükröződött. Te ittál, hugi? hitetlenkedett Adam. Oh, dehogy, munkaidőben soha kacarásztam tovább. Olyan idiótának éreztem magam. Ez a mondat volt a titkos jelszó, ha baj volt, vagy jelzés, ha vennie kellett a lapot. Szóval nem vagy egyedül. Pasi? hallhatóan jól szórakozott. Valami olyasmi. Szeretnéd húzni egy kicsit? Oké Telefonszex? Ez Adam. Hátravetett fejjel kacagtam a kocsiban. Mindig képes volt megnevettetni. Te őrült vagy! Egyébként sem vagyok most egyedül haraptam az ajkamba. Ugyan. Korbácsoljuk fel kicsit a kedélyeit. Milyen színű fehérnemű van rajtad? folytatta. És mindezt a bátyámmal. Na, azt nem!

194 Ne már! Most tényleg nem alkalmas. Hagyd abba! feszengtem az ülésen. Matt szúrós tekintettel méregetett, mialatt idegesen dobolt az ujjaival a térdén. Ha kimondod, akkor tudni fogja, mi a pálya, persze csak ha nem hülye noszogatott Adam. Nem! közöltem határozottan. Nem akartam túl messzire menni. Oké, ha ez így frusztrál, akkor gondold azt, hogy a rúzsod színét kérdeztem. Vigyázz, milyen színt mondasz Szóval a színe? Isten tudja, miért, belementem a játékba. Látványosan végigmértem magamat. Igen, az a vörös nyögtem ki, de most már szállj le rólam, oké? Adam felnevetett a vonal túlvégén. Annyira imádtam, hogy ilyen bolondos volt. Mindig humorral oldott meg mindent. Jaj, olyan kár, hogy nem láthatom a pofáját, vöröslik már, mint a rúzsod? Határozottan haraptam az ajkamba, és kis híján felnevettem. Remélem, megéri a pasas. Mondd meg neki, kicsinálom, ha megbánt váltott komolyra. Olyan jó lenne, ha most itt lennél. Szükségem van rád! csúszott ki a számon. Matt állkapcsa megfeszült, és határozottan tombolt legbelül. Ne kínozz! a bátyám tudta, hogy ez már nem az előadás része volt. Szeretlek, hugi suttogta. Én is téged! Majd később hívlak bontottam a vonalat. Addigra Paul le is parkolt Cat háza előtt. Viszlát! Kellemes estét! ugrottam ki az autóból, meg sem várva a segítséget. Nem néztem Mattre. Nem bírtam volna elviselni a

195 tekintetét. Felszaladtam a lépcsőn, de még mielőtt felértem volna, elkapta a karom. Ki volt ez? pördített maga felé. Kicsoda? értetlenkedtem. Ne játszd az idiótát! Aki az előbb hívott fújtatott. Ja, az! húztam ki a karom a markából. Nem hiszem, hogy be kellene róla számolnom. Elfordultam, és már mentem is volna, de visszarántott. Tévedsz! Nagyon is rám tartozik. Nem engedhetsz idegeneket a közeledbe. Veszélyes lehet. Nekem mondod? Nem kell ahhoz olyan idegennek lennie, hogy veszélyes legyen sziszegtem a képébe. Eressz el! Miért hazudtad neki, hogy vörös a fehérneműd? Be akartad gerjeszteni, vagy ez az egész kis előadás inkább csak nekem szólt? Semmi közöd hozzá! Engedj már el! Ez fáj! vergődtem a karjaiban. Nincs jogod így viselkedni. Nem akarom, hogy hozzád érjen szűrte ki a fogai közt indulatosan. Nehezen, de kitéptem magam a szorításából, megtántorodtam, és kis híján leestem a lépcsőn, de elkapott és magához rántott. A mellkasának préselődve sikítani szerettem volna a kétségbeeséstől. Miért csinálod ezt? pillantottam rá könnyes szemekkel. Ha nem kellek neked, akkor nem szabhatsz szabályokat. Ha nem akarsz az életem része lenni, akkor ne akadályozd, hogy éljek! Elengedett, és undorral az arcán mért végig. Hát ez gyorsan ment. Pár órája még nekem tártad szét a lábad, most meg egy másik pasit húzol a bugyid színével? Felmondták az idegeim a szolgálatot, és lekevertem neki egyet, majd felszaladtam a lépcsőn, és becsaptam magam mögött az ajtót.

196 AMY Barát az, akinek az ember kiöntheti a szívét Ne megéld a félelmeidet, hanem engedd el őket! Próbáld észben tartani, hogy életedben minden nehézségnek és lehetőségnek oka van. (Demi Lovato) Zaklatottan szaladtam fel a szobámba, az ágyra vetettem magam, és a párnába fúrtam az arcomat. Szégyenemben szerettem volna elsüllyedni. Nem az az Amy Avens voltam, aki hónapokkal ezelőtt reményekkel telve ebbe a városba jött. Elfelejtettem, milyen célokkal érkeztem ide. Eredetileg a munkára akartam koncentrálni, karriert építeni, ehhez képest sikeresen összekutyultam mindent azzal, hogy beleszerettem Matthew Johnsonba. Hol csúszott ki ennyire a talpam alól a talaj? Kár lenne tagadni, már biztosan érzem, hogy szerelmes vagyok. Ha nem lennék az, nem csinálnék ilyen őrültségeket. Csak a véletlennek köszönhető, hogy nem lettem az övé, és ez a mostani cirkusz is Pár órája még nekem tártad szét a lábad, most meg egy másik pasit húzol a bugyid színével? Fájt, hogy ezt gondolja rólam. Ekkor kopogtattak az ajtón. Jaj ne! Nincs kedvem beszélgetni. Itthon vagy? Láttam az autót Cat volt az. Igen. Most jöttem törölgettem le a könnyeim. Más sem hiányzik, csak hogy faggatózzon.

197 Gondoltam, megkérdezem, van-e kedved eljönni velem és Sammel vacsizni? Sammel? Hülyéskedsz? Kell valaki, aki a gyertyát tartja? Kösz, nem. Olyan egyértelmű volt, hogy még ő is sajnál. Ennél rosszabbat nem is tudtam volna elképzelni. Mi van veled, olyan vagy, mint aki citromba harapott lépett közelebb. Igyekeztem a sírástól kipirosodott orrom eltakarni. Horkantottam egyet válaszképpen, pedig tudtam, hogy beszélnem kellett volna erről valakivel, így rövid szünet után inkább belevágtam a közepébe. Szerelmes vagyok abba seggfejbe bukott ki belőlem. Jaj, de jólesett. Megkönnyebbültem. Kimondtam. Kibe? Ugye, most nem a Fagykirályról beszélsz? kerekedtek ki a szemei. Döbbenet ült ki Cat arcára, a szája is tátva maradt. Az arckifejezése láttán nyögtem egyet, és lehajtottam a fejem. Ezt nem hiszem el! Amyyyy! Annak a pasinak nincsenek is érzelmei! Miért pont ő? visított. Ne ordíts! Sok mindent nem mondtam el neked, de azt hiszem, itt lenne az ideje folytattam. Hajrá, hallgatlak! mászott be mellém az ágyba. Mikor kezdődik a vacsi? pillantottam az órára. Csak három óra múlva. Ne csigázz már! Bizonytalan tekintettel, de belevágtam, és mindent elmeséltem neki. Tudtam, hogy kevés olyan dolog van, amin ő megrökönyödne. Mindent, ami történt, mindent, amit éreztem, mindent, ami a szívemet nyomta. Egyszer sem szakított félbe, bár néha kiszaladt a száján egy-egy basszus vagy na neee. Jólesett végre megszabadulni a súlytól, ami a lelkemet nyomta. Amikor a végére

198 értem, az első mondata az volt: Akkor ti ma majdnem? A kérdés ott lógott a levegőben. Azt hiszem, erre mondják: hamu alatt lapul a parázs. Ezt nem gondoltam volna a nagy Matt Johnsonról Nem feleltem, csak néztem rá, ő pedig átölelte a vállam. Téged sosem a könnyű esetek találnak meg Nagyon kívánhattad ezt a pasit. Amy, mi a fene ütött beléd? Erre még én magam sem tudtam a választ. Ezt kérdeztem magamtól én is szünet nélkül. Fogalmam sincs, és arról sem, hogy most mit csináljak. Ha a közelében vagyok, nekem végem, nem tudok józanul gondolkodni. Tőlem kérdezed? Komolyan? Ismersz, én nem finomkodom. Te mit tennél? Én elvenném, ami kell nekem. Élvezném a pillanat adta lehetőséget, de neked inkább azt tanácsolom, hogy azonnal mondj fel. Tűnj el onnan! Mintha az olyan egyszerű lenne. Fontos nekem ez a munka. A cél előtt nem adom fel. Milyen cél? A munka vagy a pasi fontos? Szereted? Tényleg szereted? rázott meg. Igen szaladt ki a számon. Nem volt elég egyértelmű abból, amit az előbb elmeséltem? De, nagyon is az volt. De ha ez így igaz, akkor fogd magad, menj oda hozzá, és mondd meg neki! Ne kertelj! Ez nem ilyen egyszerű! A vallomásnak nem lenne értelme. Hallottad, Matt egy olyan dologért bünteti magát, aminek a megtörténtéről nem tehet. Falakat húzott. A vonzalom és a fellángolás ugyan könnyen beindul köztünk, ám a továbblépés és a kapcsolatunk komolyabbra fordítása már nem menne olyan simán. Hmm már megint nagyon előreszaladtál

199 Én nem egy egyéjszakás kalandra vágyom! csattantam fel. Én nem csak a szexre vágyom Bár határozottan arra is. Az egyikből jön majd a másik. Ám őszinte leszek, aggódom én még emlékszem, milyen voltál, amikor Tony elbánt veled, még egyszer nem szeretnélek olyannak látni Félek, hogy ez a pasi nem neked való. Nem tudom, ér-e ez a munka annyit, hogy kockáztass Szerintem nem. Ebben nincs igazad, ő nem Tony, egyetlen porcikája sem hasonlít ahhoz a patkányhoz védtem meg vehemensen. Az ejt leginkább kétségbe, hogy ő a főnököm Mégis mi történhet? Még kérded? Szeretem a munkám, eszemben sincs kirúgatni magam. A kérdés csak az, hogy a főnököd vagy a munkád szereted-e jobban kacagott rajtam. Caaat! Te nem veszel engem komolyan. Oké, próbálkoztál már az érvek-ellenérvek sorakoztatásával? Csak az ellenérvek gyülekeznek, például: túl nagyok a különbségek. Brrr, te tiszta hülye vagy! Gondolom, a társadalmi viszonyokra értetted, mert a hétköznapok szintjén teljesen azonos érdeklődési körrel, életfelfogással, ízléssel és hozzáállással rendelkeztek. A szexuális vonzalom és az a bizonyos szikra is megvan közöttetek, egyébként is azt mondják: az ellentétek vonzzák egymást! Hogy csókol? kapta felém a tekintetét. Eszméletlenül jól sóhajtottam az indokoltnál is nagyobbat. Te tényleg beleestél ámult el. Csábítsd el! nevetett Cat. És utána? Utána mi lesz? Kész tervet akarsz? Én sosem tervezek előre, csak cselekszem.

200 Teszem, ami jólesik. Nem gondolok a következményekre, a pillanatnak élek, de ezt te is jól tudod. Lesz, ami lesz. Ne gondolkozz, érezz! Tudod, mit, elmegyünk a gőzt kiengedni péntek este. Van az az új hely, a Sötét Angyalok. Bulizunk egyet! Jaj, Cat, tudod, hogy én nem vagyok az a nagy bulizós fintorogtam. Most az leszel. Oké? Naaa! Jó lesz! Csajos este. Iszunk, és felejtünk egy kicsit Légyszi könyörgő tekintettel pislogott felém. Legyen. Nem szívesen, de beleegyeztem. Hát okosabb nem lettem, csak a pénteki programjaim listája bővült. Szóval, pár nap múlva Cattel bulizni megyünk a város egyik legmenőbb klubjába. Talán tényleg hasznos lesz, ha ellazulok kissé. Már kilenc hónapja voltam San Franciscóban, de még sosem mentem este sehová. Nem fedeztem még fel az éjszakai világot, hogy őszinte legyek, nem is vonzott, de már minden mindegy volt. Az ominózus eset, Matt utolsó elutasítása óta minden addigi meggyőződésem semmivé foszlott. Ez a férfi elemeimben semmisített meg. Már nem tudtam, mit akarok, vagy hogy merre tartok

201 AMY Párizs, a szerelmesek (és az izgalmak) városa Bármi történik, menjünk csak előre. Ezt kell tennünk. Olyan ez, mint amikor versenyautóban ülünk. Nem gondolunk arra, hogy meghalhatunk benne. Van előttünk cél. És csak a célt akarjuk megvalósítani. (Adam Makos) Másnap reggelre elhatároztam, hogy kerülni fogom Mattet, már amennyire ez az irodában lehetséges. Nem voltam önmagam a jelenlétében, féltem a saját érzéseimtől, ezért arra jutottam, így lesz a legjobb mindenkinek. A végén még tényleg megtörténik, aminek nem lenne szabad. Nem értem őt! Miért ad ilyen zavaros jeleket? Én pedig, mint egy engedelmes kis ribanc, alkalmazkodtam a szeszélyeihez. Kezdtem azt hinni, nem ismerem saját magamat. Elolvadni, hasra esni egy pasitól. Én? Mindig bíráltam azokat a nőket, akik ezt tették, és lám, lám Ne törj pálcát más felett Mikor azonban a Johnson Global közelébe értem, az események felülírták a terveimet. Már messziről láttam, hogy a paparazzók körbevették az épületet, alig jutottam be a mélygarázsba. Ez semmiképpen sem jelent jót! Nagyon rossz érzés fogott el. A liftből kiszállva Mr. Hawkes-t vettem észre, Matt párizsi bizalmi emberét, amint a folyosón jött-ment idegesen. Mit keres ez itt? Jaj, ne! Ugye nem kezdődik az egész elölről? Féltem, hogy nem jelent jót, ha

202 személyesen utazott ide. Nagyobb volt a sürgés-forgás még a megszokottnál is. Emlékképek kúsztak az elmémbe a franciaországi utazásunkról. A leszámolás, a fenyegetőzés a hátamon futkosott a hideg. Matt! Veszélyben van, suhant át az agyamon, és már törlődött is minden korábbi elhatározás. Mi történik itt, Ivy? léptem sebtében az asztalához. Nem tudom biztosan, de nagy gáz van Párizsban. Valaki felrobbantotta az ottani irodát Annyi emberség volt legalább benne, hogy éjszaka tette, így nem sebesült meg senki, viszont állítólag fenyegető leveleket is kaptak. Mr. Hawkes ezért van itt suttogta Ivy. Párizsban hónapokkal ezelőtt nagy volt a zűrzavar. Egy radikális csoportnak nem tetszett, hogy egy amerikai nagyvállalat piacvezető szerepre tör. Fenyegetéseket kaptunk tőlük, a francia fővárosban pedig különféle apró balesetek történtek, de úgy tudtuk, az ottani nyomozó hatóság segítségével végül sikerült lefülelni a tetteseket. Ezek szerint tévedtünk. Hol van Mr. Johnson? kérdeztem határozottan. Az irodájában telefonálgat. Menti a menthetőt. A sajtó is megrohamozott minket. Köszönöm és már szaladtam is a főnökömhöz. Az irodája ajtajába érve hallottam, hogy telefonon beszél; közben Mr. Hawkes mellette toporgott: Igen Nem Rendben Már ma délután odautazom fejezte be a mondandóját. Letette, majd Mr. Hawkes-hoz fordult: Volt még egy robbanás. Oda kell mennem. A rendőrség szerint belső ember volt az elkövető, csakis így juthatott be a bomba az épületbe a szigorú, megerősített biztonság mellett Vagyis áruló van a csapatban. Meg kell nyugtatni a kedélyeket, és aláírni végre azt a fúziót, hogy véget vessünk ennek az egésznek

203 Odamenni? Meg fogják ölni! Már láttam is a céltáblát a hátán. Ezt nem hagyhattam. Én is megyek szólaltam meg az ajtóban. Mindketten rám néztek. Nem, Amy, te most itt maradsz. Itt lesz rád szükség. Szó sem lehet róla. Nem mehetsz egyedül. Azt mondtam, nem! És nem akarok erről többet beszélni. Mielőtt kimentem, vetettem rá egy utolsó pillantást: úgy néztem rá, mintha meg akarnám ölni. Ha azt hiszi, hogy ilyen könnyen lerázhat, akkor nagyon téved. Megtudtam Paultól, hogy mikor indul Matt magángépe. Nem maradt sok időm, hazarohantam, és csak bedobáltam a cuccaimat. Aztán lóhalálában kihajtottam a reptérre, ám a másodpilóta nem engedte, hogy felszálljak a repülőre. Mr. Johnson szigorúan meghagyta, hogy maga nem mehet fel a gépre, Miss Avens. Tehát számított erre. Ne szórakozzon velem, John, ez most élet-halál kérdése próbáltam meggyőzni. Sajnálom felelte bűnbánóan. A francba! Azt a makacs, önfejű pasast! Márpedig ez a gép fel nem száll nélkülem. A gép lépcsőjénél várakoztam. Hamarosan meg is jelent Matt. Mikor meglátott, megtorpant, majd szárazon közölte: Te nem jössz. Elment mellettem, és már lépett volna fel a lépcsőre, amikor visszarántottam. Ne akard a magányos hőst játszani, Matt! Szükséged lesz rám fortyogtam a dühtől. Ez veszélyes lesz, nem jöhetsz velem. Itt maradsz! A fúziót nagyon sokan ellenzik, és ki tudja, mi fog történni Nem

204 vállalhatok felesleges kockázatot indult tovább felfelé. A tanáraim azt mondták nekem, hogy vészhelyzetekben sohase az érzelmeim irányítsanak, hanem a józan eszem. Mint a személyi asszisztensednek, kötelességem figyelmeztetni téged, hogy te most az érzelmeidre hallgatsz. Hátrafordult, és összeráncolta a homlokát. Biztos, hogy én itt és most felszállok erre a gépre. Kikerültem őt, és felszaladtam mellette a repülőre. Arról mélyen hallgattam, hogy engem mennyire az érzelmeim irányítanak Aggódtam. Féltem, hogy baja esik. Ott akartam lenni vele. Nem bírtam volna ki, hogy itthon várjak a hírekre. Belebolondultam volna. Egyszer biztos kihúzod nálam a gyufát, Amy Avens. Aha, szóval ezt a csatát már meg is nyertem. A repülőút még Matt szuper magángépével is hosszú volt. Éreztem rajta, hogy feszült, és nem itt jár gondolatban; aggodalmas arccal révedt ki az ablakon. A nyomasztó csendet megtörve beszélgetni próbáltam vele. Mi a terved? A legidegesítőbb ebben a helyzetben, hogy nincs tervem sóhajtott egy nagyot. Ha legalább sejteném, ki áll emögött. Te tényleg nem arra a múltkori bandára gyanakszol? méregettem. Azt a rendőrség felszámolta, Amy. Olyan meggyőződéssel volt efelől, de én nem. És mi van az eltűnt, felszívódott testvérrel; hogy is hívják? Ryan? Szerintem ő volt. Áh, gyáva féreg az, nem tudna egy ilyen akciót megszervezni. Egyébként is külföldre menekült. Azóta nem hallottunk róla, nem tért vissza az országba. Legalábbis arról tudnánk. Vagy csak te hiszed ezt. Mi van, ha visszajött? Én a helyedben

205 nem tévesztettem volna szem elől. Az egy sunyi, alattomos alak. Láttam a szemében. Matt felnevetett. Úgy látom, túl jó tanítvány voltál. A bizalmatlanság területén mindenesetre biztosan De tudod, mit? Hallgatok a megérzéseidre. Utánanézetek ennek az alaknak. Telefonálgatásba fogott, és vártunk. Újra körülvett minket a csend. Megint én kezdeményeztem beszélgetést. Eszembe jutottak a kellemes emlékek. Emlékszel, mikor utoljára Párizsban jártunk? Amikor abban az étteremben azt a mennyei kaját ettük? A múltkor megcsináltam, a főszakács tanácsait követve. Igaza volt, minden a pácon múlik. Cat szerint isteni lett Tényleg pont olyan porhanyósra sikerült, mint amilyen az étteremben volt fecsegtem, hogy oldjam a feszültséget. Lehet azt elfelejteni? Szegény főszakács hogy megrémült, amikor kikérettük az asztalunkhoz, pedig csak a recept miatt hívtuk Még most sem hiszem el Olyan zavarban volt, hogy a nevét is elfelejtette. Most sem értem, miért lett olyan ideges, tényleg isteni volt. Csak tudni szerettem volna, hogy készíti, hogy olyan finom Tényleg nem érted? A legszebb nő, akit valaha látott, a specialitása receptjét akarja tudni Szerinted hányszor fordul ez elő vele? Szerintem azt hitte, bolondozunk. Miért olyan nagy dolog ez? Én imádok főzni, és enni is. Értékelem, ha valaki ilyen mennyeit alkot. Mert a magadfajta nők általában nem foglalkoznak olyan dolgokkal, hogy hogyan készül az étel, amit egy puccos étteremben elfogyasztanak Kicsit féltékeny is lettem, hogy egy idegent is ilyen átszellemülten tudsz nézni és hallgatni, nem csak engem Hosszan egymás tekintetébe kapaszkodtunk. Már megint kezdi.

206 Bókol, és én ne vegyem észre. A múltkor jó nagy hülyét csináltál belőlem somolygott. Hihetetlen, milyen könnyen lépre csalsz rázta hitetlenkedve a fejét. Melyik alkalomra is gondolsz pontosan? élcelődtem vele. Amikor a bátyáddal csevegtél az autóban. Miért nem mondtad el, hogy ő volt az? Miért hagytad, hogy idiótaként viselkedjek? Senki nem kényszerített, hogy az légy. Engem is sikerült meglepned, mekkora bunkó tudsz lenni. Valljuk be, megérdemelted a leckét. Várjunk csak, honnan tudja, hogy a bátyám volt? Lenyomozta a hívást? Egymást bámultuk, amikor megszólalt a telefon. Igen? kapta fel azonnal. És erről miért nem tudtunk? ordította a készülékbe, miközben le sem vette rólam a szemét. Ki az a hülye, aki ezt nem tartotta fontosnak? Ki van rúgva! Tájékoztassa erről a rendőrséget! Fél óra múlva leszáll a gépünk. Fújtatott a dühtől. Mondd már! kértem, amikor letette a telefont. Igazad volt. Ez a Ryan két hónappal ezelőtt visszatért az országba. Csak ezzel senki nem foglalkozott Ez alatt az idő alatt alaposan felkészülhetett, és egy bosszúszomjas testvérnél nincs rosszabb. Már bánom, hogy felengedtelek erre a nyavalyás gépre. Én nem azt bántam, hanem azt, hogy ő rajta volt. Már biztos voltam abban, amit az indulásunkkor csak sejtettem: vadásznak rá! Ereszkedni kezdett a repülő. Komoly biztonsági intézkedések mellett jutottunk el a Johnson Global franciaországi székhelyére, majd később egy szállodába. A szívem közben végig a torkomban dobogott, majd kiugrott. A szám kiszáradt, a kezem reszketett. Matt észrevette ezt, és megfogta a jéghideggé merevedett kezeim.

207 Most csak a magam feje után megyek, Amy. Nem szeretném utólag megbánni, hogy magammal hoztalak. Túl nagy a tét. Bólintottam, és belekaroltam. A szemem közben folyton a körülöttünk lévő embereket pásztázta. Nem bízhattunk senkiben. Eredetileg az egész ceremóniát Hawkes bonyolította volna, de a helyzet eldurvulását követően Matt személyes jelenléte szükségessé vált. Meg akarta mutatni, hogy nincs mitől félni, ezért úgy döntött, ide utazik. Tájékoztattak bennünket a biztonsági protokollról, és arról, hogy az estély, aminek a rendezését hetekkel ezelőtt annak érdekében kezdtük meg, hogy megnyugtassuk a befektetőket és partnereket, este hétkor kezdődik, bár a nyomozás vezetője felhívta arra is a figyelmünket, hogy le kellene fújni az eseményt, mert veszélyes. Annál is inkább, mivel nem találták az emberünket, Chris Ryant, valószínűsíthető volt, hogy merényletet tervez. Amikor ezt meghallottam, akaratlanul is megszorítottam Matt karját. Nem magamat féltettem, hanem őt. Ez a bűnöző nyilván profi, és ha hibázunk, nem fogja kihagyni. Aggodalmasan siklott végig a kezemen, amikor a szállodában a szobámhoz kísért. Féltelek nyögtem ki, mielőtt elváltunk volna. Akkor kvittek vagyunk pillantott rám a mély, barna szemeivel. Ha történne velem valami vágott bele, de a mutatóujjam a szájára nyomtam. Ezt ne! Nem fog történni semmi! Nem történhet semmi! igyekeztem meggyőző lenni. De ha mégis suttogta, de nem félelmet, hanem aggodalmat véltem felfedezni a tekintetében. Biztosítottam erre az esetre a védelmed. Mi? Ezt nem mondhatja komolyan! Matt léptem közelebb, és átöleltem. Magához vont egy pillanatra, majd újra eltolt.

208 Készülnünk kell. Itt találkozunk bólintott, majd a szomszéd szoba felé vette az irányt. Az estélyen hosszú fehér ruhát viseltem, az oldalán combig érő vágással; ezt is Matt-től kaptam az egyik rendezvény előtt. Szerettem, mert nem volt hivalkodó, de rafináltan kihangsúlyozta az alakomat. Fehér, magas sarkú cipőt vettem hozzá, a hajamat pedig laza, elegáns kontyba fogtam össze. Mikor kiléptem a folyosóra, láttam, hogy Matt is nagyon elegáns. Elismerően pillantott végig rajtam, majd a karját nyújtotta felém. Csodaszép vagy, mint mindig. Gondolom, nem tudlak rávenni, hogy maradj inkább a szobádban jegyezte meg, mire én a fejemet ráztam, és belékaroltam. Akkor vágjunk bele indult meg a terem felé. Mindannyian kaptunk egy-egy fülest, hogy tájékozódjunk, ha netán történik valami. Szinte hallottam a szívverésemet, annyira hevesen kalapált. A hangulat meglepően jó volt, és mikor megérkeztünk, taps fogadott bennünket. Matt és én az emelvényhez lépdeltünk; olyan ideges voltam, hogy alig tudtam menni. Valami azt súgta nekem, hogy itt van a merénylő; minden zsigeremben éreztem a jelenlétét, hogy most is lát, figyel bennünket. Matt felment a színpadra, és elkezdte a beszédét. Az idegeim pattanásig feszültek, folyamatosan a tömeget pásztáztam. Ekkor legnagyobb ijedtségemre egy idegen hang csendült a fülesben, Mattnek intézve a szavait: Ne csinálj feltűnést, rajtad kívül nem akarok senkit bántani! Ha megmozdulsz, lelőlek, és nem csak téged. Utasítsd az embereidet, hogy tűnjenek el! Én ide-oda kapkodtam a tekintetemet: ha ráfogja a fegyvert, akkor itt kell lennie valahol. Ekkor megszólalt a tűzjelző, valaki megnyomta a gombot. Pillanatokon belül hatalmas zűrzavar

209 támadt. Mindenki a kijárat felé özönlött. Matt is megpróbált lelépni az emelvényről, ám ekkor lövést hallottam, és pár másodperccel később azt is megláttam, hogy Matt a vérző karjához kap a másik kezével. Azt mondtam, ne mozdulj! kiáltott bele a fülesbe újra a hang. Én Mattet néztem, ő pedig engem. Közben odaszólt Paulnak: Vigye ki Miss Avenst, és helyezze biztonságba! Hagyják el a termet, ne kockáztassanak, amíg az utolsó ember ki nem jut! Ekkorra már majdnem üres volt a helyiség, mindenki távozott, csak én álltam ott, és pár méterre tőlem Matt, az emelvényen. Menj oda Paulhoz, most! utasított ingerülten. A fejemet ráztam. Aztán rémülten láttam, ahogy hátul, egy hangfal takarásából előlép Chris Ryan, és Mattre céloz. Gondolkodás nélkül elsütötte a fegyverét, Matt hanyatt esett, én pedig a nevét kiabálva futni kezdtem felé. Úgy éreztem, megállt a szívem, amikor meghallottam a lövés dördülését. Istenem, ne! Matt! Amikor odaértem hozzá, láttam, hogy fájlalja a mellkasát, ám mégsem vérzett. Nehezen kapott levegőt, így, hogy segítsek, széttéptem az ingét Hála az égnek, golyóálló mellény! Hát persze! Hatalmas kő esett le a szívemről. De nem sokáig lélegezhettem fel, mert észrevettem, hogy Ryan már közelített felénk. Nem tudtam, mit is tehetnék. Már majdnem odaért hozzánk, amikor felpattantam, tettem pár lépést felé, és úgy álltam meg, hogy Matt takarásban legyen, a testemmel akartam óvni őt. Amy, az Isten szerelmére, tűnj el innen! kiáltotta Matt. Hallgasson rá! Menjen innen! Nem magát akarom bántani kiabálta az elszánt megtorló. Nem! Először engem kell lelőnie pillantottam rá eltökélten. Egyetlen dolog kavargott bennem: ha Matt meghal, akkor azt én sem élem túl.

210 Túl sok munka van ebben az egészben, ám legyen! rám szegezte a fegyverét, lehunytam a szemem, és már hallottam is az újabb pisztolylövést, Matt kiáltását. Behunyt szemmel vártam a találatot de nem éreztem semmit. Amikor újra kinyitottam a szemem, és körülnéztem, Ryan már ott hevert a lábam előtt, mögötte pedig Paul állt, kezében a még mindig füstölgő pisztollyal. Matt azonnal mellettem termett, és tiszta erőből megrángatott. Te teljesen hülye vagy! Elment a józan eszed? ordította az arcomba. Nem a személyi testőröm, hanem a személyi asszisztensem vagy! Nem a te dolgod engem megvédeni! Ha még egyszer ilyen hülyeséget csinálsz, esküszöm, megverlek. Magához húzott, és olyan szorosan ölelt, hogy azt hittem, megfulladok. Őrült nőszemély Értesz hozzá, hogyan hozd rám a frászt suttogta a fülembe. A döbbenettől meg sem tudtam szólalni, még a történtek hatása alatt álltam, csak kapaszkodtam a karjába. Olyan jólesett most is a közelsége. Annyira vágytam rá. Az adrenalin hatása alatt nem gondolkodtam, beletúrtam a hajába, magamhoz húztam, és szenvedélyesen megcsókoltam, amit ő ugyanolyan hevesen viszonzott. Amikor megszakította a csókot, nem húzta el a fejét, csak megnyalva az ajkait pillantott le rám mohón. Amy suttogta halk, érzéki nyögéssel. Beleremegtem, a vágytól kipirulva pislogtam fel rá. Imádom, ahogy a nevemet mondja jaj, istenem, imádom őt! Szeretem! Lábujjhegyre álltam, és a nyelvem újra a szájába tört, de két másodperc múlva határozottan átvette az irányítást. Vadul falta az ajkaim, ahogy én is az övét. Szinte már sutba vágtam az elveimet, a belsőm sikoltott, hogy tégy magadévá! Mikor magához tért, megszakította a csókot. Nem akartam újra megbánást látni a szemében, a fejem a mellkasára hajtottam. A megkönnyebbüléstől és a meghatottságtól kiengedtek

211 az idegeim. Reszketni kezdtem, és végigfutott egy könnycsepp az arcomon, képtelen voltam megálljt parancsolni neki. Matt a két keze közé vette az arcomat, majd lehajolt, és lopott egy újabb lágy csókot. Megőrjítesz suttogta az ajkaim közé. Annyira féltettelek markoltam meg a zakóját, szorosan az ölelésébe burkolóztam. Élveztem, ahogy átkarolt és ringatott. Nem sokáig élvezhettem a pillanatot, mert mellénk lépett Paul. Mennünk kell, uram! Várnak önre. A sebét sem ártana, ha megnézné valaki vizsgálódott. Hosszú és megerőltető napunk volt. Miután mindent elrendeztünk, egy nappal később már úton is voltunk vissza, San Franciscóba. Megszületett a fúzió, a kedélyek lehiggadtak, látszólag minden rendbe jött. Kiderült az is, mi történt valójában: Ryan álnéven beépült a rendőrséghez, a barátnője pedig a Johnson Globalhoz. Ő volt a belső ember, aki tudott minden lépésről, amit terveztünk. Alaposan kiterveltek mindent. Ryan a testvére haláláért a Johnson Globalt okolta, vagyis személy szerint Matt Johnsont. Bosszút akart állni. A baleseteket csak csaléteknek szánta, ezekkel akarta idecsalni Mattet, ami kétségkívül be is jött neki. A repülőn hazafelé mélyen a gondolataimba merültem, és csak bambultam magam elé. Visszapörgettem az eseményeket a fejemben, és eluralkodott bennem a kétségbeesés. Mi lett volna, ha ha ez az egész nem így végződik, ha nincs Matten a mellény, vagy ha a merénylő nem a szívére, hanem a fejére céloz. Hosszan lehunytam a szemem, és próbáltam mélyeket lélegezni. Az érzések, amelyek kavarogtak bennem, csak megerősítettek abban, hogy szeretem ezt az undok, kiállhatatlan alakot. Szerettem volna harcolni a boldogságunkért, és még annál is jobban vágytam arra, hogy ő is hasonlóképpen érezzen. A merengésem Matt szakította

212 félbe. Amy, én komolyan gondoltam, hogy te és én soha nem leszünk együtt. Már megint kezdi. Felvont szemöldökkel sandítottam rá. Szeretném, ha nem táplálnál irántam semmilyen gyengéd érzelmet. Azt akarom, hogy elfelejtsd, ami köztünk történt. Elfelejteni? Meg van ez hibbanva? Miért, te el tudod? vágtam vissza kicsit élesebben, mint szerettem volna. Itt most nem rólam van szó, ezt te is tudod. Az, hogy én mit érzek vagy gondolok, ez esetben nem számít. Nekem nagyon is számít. Nézd, Matt, tagadhatjuk még egy darabig, de ami köztünk van, az különleges. Nem tudom nem figyelembe venni. Akkor világosabban fogalmazok. Köztem és közted soha nem lesz semmi, mert nem lehet semmi! Nem kefélek az asszisztenseimmel. Érthető voltam? vágta hozzám nyersen. Néha úgy belerúgnék, hogy észhez térjen. Én pedig nem kefélek a bunkó főnökömmel. Remélem, ez is elég világos. Szánalmas! Hogy a fenébe fogok én ebből kimászni? Belezúgtam a világ legbonyolultabb pasijába, de mit csináljak, ha élek-halok érte? Nem néztem rá egész úton. Kényszerítettem magam, hogy ne keressem a tekintetét. Az út hátralévő részében makacsul nem szóltunk egymáshoz. Matt célja nyilvánvalóan az volt, hogy megbántódjak, és ezt tagadhatatlanul sikerült is elérnie. Úgy kezelt, mint egy tapadós kis szajhát, és ezzel elérte, hogy én is könnyűvérűnek érezzem magam. Nagyon dühös voltam rá. A gép landolását követően szinte fellöktem, ahogy kiviharzottam a szabad levegőre.

213 MATT Az élet tragédiája: a kísértés A kísértéstől egyféleképpen szabadulhatunk meg: ha megadjuk magunkat neki. (Oscar Wilde) Alig vártam, hogy földet érjen ez a nyomorult gép. Ebben a szűk térben nem volt hová menekülnöm. Ahogy kinyílt a gép ajtaja, Amy meg sem várta, azonnal rohant le a lépcsőn. A helyzet rosszabb volt, mint hittem. Gondolkodás nélkül bevágódott a limuzin hátsó ülésére, én pedig azon merengtem az autó felé haladva, hogy bírom majd ki vele egy ennél is kisebb helyen. Kelletlenül behuppantam én is, de igyekeztem rá sem pillantani. Szinte meg kellett erőszakolnom magam, hogy ne nézzek rá. Nem kefélek az asszisztenseimmel. Szánalmas! És felejtse el, ami köztünk történt? Mekkora seggfej vagyok! Hiszen nekem se megy Talán bocsánatot kellene kérnem. Bunkó voltam. Igen, az voltam. Egy frászt! Áh, micsoda káosz! Ez a nő azért született, hogy kísértésbe vigyen. Valósággal megigézett, és a legkétségbeejtőbb az volt, hogy nem is akartam, hogy ez a csábítás véget érjen. A legnagyobb csatát legbelül vívtam. Az út hátralévő részében le kellett küzdenem a késztetést, hogy felugorjak, és rávessem magam. Szinte éreztem a belőle áramló feszültséget. Ökölbe szorított kezekkel ültem, és reménykedtem

214 valami csodában. Ahogy teltek a percek, egyre nehezebben álltam ellen a sóvárgásnak. Rá kell néznem, de nem szabad! Szenvedek. Már fizikailag is szenvedek. Ráadásul gyötört a bűntudat is: ez a nő képes lett volna egy olyan alakért az életét áldozni, mint én? Ez nem fért a fejembe. Totál buggyant a csaj. Pajzsként védelmezett. Őrület! Nem is akartam elhinni. Kívánom. Egy pillanatra felé sandítottam. Éppen megnyalta finom ajkait. Éreztem, ahogy szaporább lett a szívverésem, és a légzésem is felgyorsult. Ő is rám nézett azokkal a kábító, smaragdzöld szemekkel. Megbabonázott. Igyekeztem a lehető legbunkóbb formám hozni. Ez már egyfajta védekezési mechanizmussá vált. De nem vált be. Éreztem, hogy hiába hadakozom a vágyaim ellen, egyszer fel fog törni a valódi érzés. Férfi vagyok, az Isten szerelmére! Nem tehetek róla, ha rágerjedek erre a tökéletes kis szirénre. Akaratlanul is végigsiklottam a tekintetemmel a testén. Sikerült elhitetnem magammal, hogy ez még nem bűn. Nem ártok vele senkinek. Hazugság volt, hiszen a másodpercek tört része elég volt ahhoz, hogy a férfiasságom működésbe lépjen. A testem minden egyes porcikája görcsbe rándult. Jól nézd meg, Matt, mert sosem kapod meg! A tekintete tovább vonzott és nem engedett el. Láttam a szemében, nagyon is tudatában van annak, ami most végbemegy bennem. Tudta, hogy az övé vagyok. Ettől zavarttá váltam. Nem hiszem, hogy élt volna még egy nőnemű lény a földön, aki ilyen szinten zavarba hozott volna. Hazatérésünk után néhány nappal egy újabb puccos, milliomos estélyen találtam magam. A hátam közepére sem kívántam az egészet. Na és ki volt az én bűbájos kísérőm? Naná hogy dögös és kihívó Amy Avens! Továbbra is hűvös és távolságtartó voltam, és amint lehetett, magára is hagytam. Menekültem. Olyan szexin

215 csábító volt, nem engedhettem, hogy a bűvkörébe vonzzon. Kicsivel később azonban hiányérzetem támadt. Magányosan ácsorogtam, mint általában. De most nem kellett volna ennek így lennie. Hol lehet az én kis izgága kísérőm? Hová tűnt ez a lány? pillantottam körbe, ahogy a tömeget pásztáztam. Ez a nő sosem tud nyugton maradni. Ekkor hirtelen megakadt rajta a szemem, ahogy egy pezsgőspoharat tartva az egyik lehetséges befektetőnkkel diskurál vagy inkább flörtöl. Mézes-mázosan csevegtek és vihorásztak. Mi a fenét művel? Hamar felszaladt bennem a pumpa. Az a pasi majd felfalta a szemeivel. Hirtelen minden izom megfeszült a testemben, ahogy a pasas tenyere végigsiklott Amy hátán. Az meg hagyja. Meg se rezzen. Megőrülök. Veszed le róla a mancsod! Ez a kép kitörölt minden józan gondolatot. Hosszú, sietős léptekkel megiramodtam feléjük. Itt ma kő kövön nem marad. Már mindenhol kerestelek furakodtam nem túl diszkréten közéjük, és átkaroltam Amy derekát. Kihívó tekintettel mértem végig a fickót, majd kissé erőszakosan elvezettem onnan a partnerem. Láttam Amy rosszalló, értetlenkedő szemeit. Mi ütött beléd? szűrte ki a szavakat diszkréten, de mérgesen a fogai közt. Jó kérdés. Magam sem tudom. Beléd mi ütött, hogy ilyen jött-ment alakoknak engeded, hogy taperoljanak? Közben kiértünk az erkélyre, ahol kirántotta a kezeim közül a karját. De hiszen nem is taperolt. Félreértetted védekezett. Még hülyének is néz. Láttam, amit láttam. Vagy én ismertelek félre vágtam oda. Majd szétvetett a düh. Te miről beszélsz? botránkozott meg. Nagyon is érted, mire célzok.

216 Hagyjuk közöltem lenézően. Nem, ne hagyjuk. Ott akartam hagyni, de visszarántott. Mit akartál mondani azzal, hogy félreismertél? A szemei villámokat szórtak. Jaj, ne tettesd már magad olyan naivnak. Nagyon is érted te, mire céloztam. Kikezdtél vele. Jó választás. Nemcsak a bankszámlája van tele, de hatalma is van, ráadásul mivel vénségesen vén, hamar elviszi a kaszás. Ezzel túllőttem a célon. Egy bunkó szemétláda voltam mindig, de be kellett ismernem magamnak, most tényleg túlteljesítettem az eddigi önmagamon. Ekkor váratlanul a képembe öntötte a még mindig a kezében tartott pezsgőspohár tartalmát. Válaszul kikaptam az üres poharat a kezéből, és a vastag kőkorlátra vágtam, hogy csak apró szilánkok maradtak belőle. Én csak segíteni akartam mentegetőzött. Láttam, hogy ő is meghökkent a kirohanásomon. Gondoltam, megkörnyékezhetnénk Remekül csináltad kaptam el a csuklóját. Hogy tervezted? siklottam végig a hátán, ahogy az előbb a faszi. Az ágyban szereztél volna üzletet? Nem vagyok köteles neked beszámolni róla, még akkor sem, ha így lenne. Azzal fekszem le, és akkor, akivel én akarok. Rohadtul semmi közöd hozzá! hajolt a képembe. Remegett a dühtől. Csodálatos volt, elbűvölő és magával ragadó. Olyan erős késztetést éreztem, hogy megcsókoljam, alig bírtam megtartani ezt a leheletnyi távolságot. Te vagy a halálom suttogtam a szemeit fürkészve. Amy, én ezt már nem bírom tovább. Beleégtél a szívembe, olyan mélyen, hogy belezuhantam a szakadékába, és közben megszűntem létezni. Ha nem vagy velem, átjár az üresség, a félelem. Kitéptél a lelkemből

217 egy darabot, és magaddal hurcoltad. Szétfeszít az érzés: ha veled vagyok, fáj, nélküled létezni viszont szenvedés. De a végzetem elől, tudom, hogy nincs menekvés. Belebolondulok. Ne csináld ezt velem! Kérlek Miért hinted el a reményt, ha a következő mondatoddal nem hagyod élveznem. Menekülnék én, de nem bírok megmoccanni dünnyögtem a fülébe, ahogy szorosan a karjaimban tartottam. Tudom, hogy most a vesztembe rohanok, de te vagy a csábítás, akinek nem akarok ellenállni. Bárcsak szabadulhatnék tőled. Bárcsak rám unnál. Bárcsak De nem tudtam befejezni a mondatot, mert a puha ajkai lezárták a számat. Mámorító íze volt. Istenem, azt se bánom, ha utána meghalok, csak egyszer legyen az enyém! Néhány másodpercre elfelejtettem levegőt venni. Aztán éreztem, amint a karjai maguktól felemelkednek, és a nyakam köré fonódnak. Még közelebb húztam magamhoz. Egyik kezem a derekán pihent, a másik a tarkójára siklott, és gyengéden beletúrtam a hajzuhatagába. Az egész testem bizseregni kezdett, amikor hirtelen elengedett, és kicsit eltolt magától. Ideje lenne már eldöntened, hogyan tovább, Matt. Agyrázkódást kapok a hangulatváltozásaidtól. Nem tudtam megszólalni, csak elengedtem. Ezt ő egyértelmű válasznak vette, mert zaklatottan visszament a terembe. Lehunyt szemmel álldogáltam még egy darabig, majd dühösen lesöpörtem az üvegszilánkokat a korlátról. Egy leheletnyi időre elhittem, hogy ez az egész létezik. Hogy létezhet. Jaj, Matt, hogy te mekkora egy lúzer vagy! Eluralkodott a lelkemben a harag és az indulat. A következő napokban különösen figyeltem rá, hogy ne kerüljek a közelébe. Meg kellett őt óvnom magamtól, a fájdalomtól, a saját bizonytalanságomtól, és attól az átoktól, ami örökre beárnyékolja a

218 boldogságomat. Azt viszont nem engedhettem, hogy az övét is. Erre pedig csak egy mód létezett: el kellett őt engednem. El kell őt felejtenem. Ki kell őt vernem a fejemből.

219 AMY Az önfejűség ára A múlt adósságait akkor is ki kell fizetnünk, ha nem mi csináltuk őket. A múlt eltörölhetetlen, a múlt a tudat balszerencséje. (Paul Georgescu) Igyekeztem nem tudomást venni a történtekről és persze Mattről. A legfájóbb az volt, hogy ő is levegőnek nézett engem. Nem tudtam, mit kellene tennem, hogy mi volna a helyes. Menekülni vagy maradni? Elfutni vagy szembeszállni a démonaival? A fejem és a szívem csatatérré változott, csak egyre nőtt bennem a káosz. Elbizonytalanodtam. Éreztem, hogy kell egy kis lélegzetvételnyi szünet, így egyre nőtt bennem a lelkesedés a péntek esti bulival kapcsolatban, ahová Cattel készültünk. Azonban folyamatosan visszatérő rémálomként gyötört az a pillanat, amikor eldördült az a bizonyos lövés az estélyen. Amikor Matt a hátára esett, azt hittem, mindennek vége. Ez pedig ráébresztett arra is, hogy a kapcsolatunk azért ennyire gyötrelmes, mert eloldozhatatlanul méllyé vált. Nem lehetett tudni, van-e visszaút. Nem akartam gondolkodni, magam alatt voltam, így péntek reggel már nem is nagyon volt kedvem az esti mulatozáshoz. Beértem az irodába és próbáltam úgy tenni, mint akinek nincs semmi gondja. Lézengtem a folyosón, majd hirtelen ötlettől

220 vezérelve odaléptem Ivyhoz: Nincs kedved ma este bulizni jönni velem és a barátnőmmel? Abba az új klubba megyünk, a Sötét Angyalokba Ivy pont szóra nyitotta volna a száját, amikor hallottam magam mögött Matt éktelenül dühös hangját. Az irodámba, most azonnal! és már viharzott is el mellettem. Na, nem! Nem fogunk visszalépni az alapvonalra! Nem vagyok a lábtörlője! A tőlem telhető legnagyobb higgadtsággal feleltem neki: Majd ha szépen megkérsz fontam dacosan karba a kezem. Indulatosan visszalépett, elkapta a karomat, és maga után cibált, ahogy megindult az irodája felé. Határozattan, erőszakosan berángatott engem is maga után. Még láttam Ivy rémült arcát, de én csak megvontam a vállam. Matt belökött, majd becsapta az ajtót, amikor beértünk. Tényleg ennyire ostoba vagy, vagy engem akarsz az őrületbe kergetni? Rettenetesen ideges volt, én azonban flegmán, karba tett kézzel álltam vele szemben. Céltábla akarsz lenni? A biztonságiak ott nem tudnak megvédeni. Megegyeztünk, hogy nem mentek olyan helyre, ahol nagy a tömeg A fene essen beléd, Amy! Az, hogy bosszants, nem ér ennyit. Komolyan mondom, hogy a türelmem a végéhez közeledik Hová lett belőled az úriember, Matt? Egyébként pedig nem értem, minek még mindig ez a rohadt nagy védelem, Laurie kis barátja nem is jelentkezett mondtam nyugalmat színlelve. Belül azonban fortyogtam a dühtől. Nekem nem parancsolhat! Felemelte a mutatóujját, és megfenyegetett vele: Nem mentek sehová! Megtiltom. Megértetted?

221 Megtiltja? Nekem senki nem dirigálhat, főleg nem ilyen hangnemben. Seggfej! Menj a francba, Matt! szaladt ki a számon, majd hátat fordítottam neki, és távozni készültem. Komolyan beszélek! ordította utánam. Fulladj meg! mondtam a szemébe, és becsaptam magam mögött az ajtót. Mégis, hogy merészeli ezt? Leráz, megaláz, kijelenti, hogy semmi köze hozzám, aztán meg utasítgat, mintha a tulajdona lennék? Na, ezek után tuti, hogy elmegyek abba a diszkóba. Látni sem akartam Mr. Önkényuralmat. Délutánig nem is láttam, szerencsére a munka nagy részét ebben az időben már rendszerint egyedül végeztem. Nagyon nagy önállóságot és szabad kezet kaptam tőle, és csak a tényleg fontos kérdésekben fordultam hozzá. Profivá nevelt. A befektetőink elismerték a munkám, megbíztak az ítélőképességemben. Az üzleti partnereink elfogadtak, kivívtam mindenki tiszteletét. Számomra mégis egyetlen ember elismerése számított. A tanáromé, a mesteremé, a mentoromé. Matté. Aznap nem volt sok dolgom, így gondoltam, hamarabb hazamegyek, készülni az estére. Eszemben sem volt megvárni, hogy visszatérjen, és kezdje a dirigálást elölről. Ma már nem jövök vissza, Ivy. Hol van Steve? Steve volt a legfőbb személyi testőröm, amióta Matt húgát megtámadták, bár sok hasznát nem vettem. Ebédelni ment, azt hiszem. Ha megjön, mondd meg neki, hogy hazamentem és már indultam is a lift felé. Nem várod meg? kérdezte döbbenten. Most nem, tényleg sietek. Mr. Johnson nagyon mérges lesz figyelmeztetett.

222 Nem érdekel, mi van Mr. Johnsonnal. Viszlát a buliban, Ivy. Én most kihagyom, de nektek jó szórakozást! kiáltott utánam. Sietősre fogtam a lépteim, a mélygarázsba mentem egyenesen az autómhoz; ahogy azonban odaértem, hiába keresgéltem a slusszkulcsot. Ahhh. A homlokomra csaptam, amikor rájöttem, hogy az asztalom sarkán hagytam. Oh, ne! Már éppen sarkon fordulni készültem, amikor valaki elkapott hátulról, és a szám elé szorított valamit. Tiltakozni akartam, de erős, szúrós, kellemetlen szagot éreztem, aztán elnyelt a sötétség. Amikor magamhoz tértem, és kinyitottam a szemem, megállapítottam, hogy a kezemet elöl megkötözték, és egy ágyon fekszem. A rémülettől azonnal talpra ugrottam. Mi a fene történt? Hol vagyok? Mit akarnak tőlem, és kik ezek? Mióta lehetek kiütve? Körülnéztem. Egy sötét kis helyiségben voltam, amelynek még ablaka sem volt, csak egy felül rácsos vasajtaja, amely elég masszívnak tűnt ahhoz, hogy át lehessen törni rajta. Még össze sem szedtem a gondolataimat, amikor hangokat hallottam kintről, aztán már kattant is a zár az ajtóban. Ziháltam, ahogy ijedtemben a falig hátráltam. Ahogy kitárult az ajtó, három megtermett férfi lépett a szobába. Két nagydarab emlékeztettek azokra, akik Cat házába betörtek, és egy harmadik, jól fésült, fehér zakós szépfiú. Helyesnek helyes volt, de iszonyat gőgös képe volt, pont, mint Tonyé. Nézzétek, fiúk, végre felébredt a mi Csipkerózsikánk! mért végig. Ki a franc maga? kérdeztem undorodva. Segítek kicsit. Legutóbb csúnyán beleköptél a levesembe. Akkor hirtelen minden beugrott. Walter? kerekedtek ki a szemeim. Okos kislány bólogatott elégedetten.

223 Mit akar tőlem? Nekem nincs semmim védekeztem. Neked nincs, de a pasidnak van. Nekem nincs pasim mondtam dühösen. És ezt ő is tudja? Mert velem elég határozottan közölte, hogy ha a hajad szála meggörbül, megöl vigyorgott önelégült pofával. Ráadásul figyelünk is egy ideje. Ezt nem fogom bevenni, de nyugi, mondtam neki, hogy nem a hajaddal fogjuk kezdeni, ne izguljon. Mit akar? préseltem ki a fogaim közt. Először Laurie-t. Annak a kis libának fizetnie kell. Másodszor kártalanítást közölte higgadtan. Soha, akkor inkább most lőjön le. Matt nem alkudozik senkivel. Szóba sem áll magával igyekeztem meggyőzni. Ez érdekes, mert már megtette. Hívjuk is fel, hallani akarja a hangodat, cicám. Jaj, ne! Elővette a telefonját, és kihangosította, miközben csörgött. A vonal túlsó végén hamar felkapták. Még egyszer ne merészeld letenni, ha beszélek hallottam Matt ingerült hangját. Igen, ez nagyon jellemző rá. Nem bírja, ha más uralja a terepet. Na, Csipkerózsika, mondj valamit a hercegednek! tartotta oda a telefont az arcom elé, de én makacsul egy szót sem szóltam. Ne akard, hogy én bírjalak szóra, mert az nem lesz kellemes Én továbbra is csak hallgattam. Nehogy már segítsek is nekik! Elég ebből, Randy, törd el a karját! bökött felém Walter. Ne! Amy, kérlek, mondj valamit, az isten szerelmére! bődült bele a kagylóba Matt. Jól vagyok böktem ki, ne adj ezeknek semmit, főleg ne Laurie-t! hadartam. Erre kaptam egy nagy pofont, amitől a padlóra zuhantam, és felszakadt az ajkam. Hamar elöntötte az ismerős fémes íz a számat.

224 Matt szinte őrjöngött a dulakodás hangjait hallva. Ha még egyszer ráemeled a kezed, nem csupán megöllek, de a szívedet is kitépem, te rohadék! Nagyon dühös volt, Walter azonban csak nevetett. Tetszett neki a helyzet. Nem a pasid, mi? Rendben, Mr. Johnson, ha azt teszi, amit mondok, visszakapja a kicsikét. Látja, ha előbb szóba állt volna velem, és nem a védelmet meg a biztonságot erősítgette volna, akkor most nem lenne itt a szíve hölgye. Azt nem ígérem, hogy nem dolgozom meg, mert formás kis darab, de a fiúk nem érnek hozzá, ezt megígérem Majd elhánytam magam a szavaitól. Remélem, van bérelt helyed a temetőben, mert hamarosan szükséged lesz rá Matt keményen vissza akart vágni, ám én kihallottam a hangjából a pánikot. Reméltem, hogy csak én, mert nem igazán lett volna jó, ha ez a szemét kitalálja, hogy ilyen sebezhető. Na jó, elég a bájcsevegésből! Akarsz még valamit mondani a hercegednek? pillantott rám. Sajnálom suttogtam alig hallhatóan. Tudtam, hogy ez az egész helyzet csakis az én hibám. Ha nem ellenkezem, dacoskodom, akkor talán elkerülhető lett volna. Ha visszakaptalak, esküszöm, tényleg megverlek Ez volt Matt utolsó mondata, mielőtt Walter bontotta a vonalat. Kétségkívül megérdemeltem volna. Nos, hercegnőm, remélem, tetszik az otthonos kis hely, magácskának lett berendezve. Most sajnos mennem kell, de ígérem, hamar visszajövök kacsintott felém. Addig a barátom gondjaira bízlak. Most pedig randim van a pasiddal mondta, majd telefonálni kezdett. Igen, a Lincoln Parkban lesz a találkozó két óra múlva. Nem,

225 nem kell erősítés Amíg a kicsike nálam van, úgysem mer pattogni. Lenyomta a készüléket, és újra felém fordult: Hazudtam, a lovagod sem fogja megúszni. Aki velünk packázik, az halott. Veled meg majd jól elszórakozom utána kacagott elégedetten. Te mocskos rohadék! estem neki az összekötözött kezeimmel, mígnem a Randynek nevezett fickó újra megütött, aztán megint minden sötétségbe borult.

226 AMY A leszámolás Hiába erő, akarat, mert a kódolt programon változtatni nem lehet, a jellem utat tör magának, a veleszületett ösztön rajzolja a sorsot. (Szabó Tibor Benjámin) Amikor magamhoz tértem, észrevettem, hogy magamra maradtam. Eszméletlenül sajgott a fejem, zúgott a fülem, és minden homályosan mosódott össze előttem. Rohadék! Úgy csapott le, mint egy legyet. Satuba szorítottam a fejem, hogy enyhüljön a fájdalom. Ahogy felálltam a földről, az addig múló és szűnni tűnő fejfájásom felerősödött. Megszédültem. Basszus! Nagy nehezen megerőltettem magam, körbepillantottam, hogy mérlegeljem, milyen lehetőségeim vannak, miből tudnék előnyt kovácsolni. Ki kell jutnom innen! Mattért. Az én hibám, hogy ilyen nagy pácban van. De miért nem mondta, hogy ez a szemét jelentkezett, és zsarolja? Ha szólt volna erről, komolyabban vettem volna a figyelmeztetését én is. Laurie esete óta hosszú idő eltelt Honnan kellett volna tudnom? Iszonyatos haragot éreztem, de nem tudtam volna megmondani, hogy Mattre voltam dühös, hogy elhallgatta ezt előlem, vagy magamra, amiért a saját dacosságom miatt ekkora pácba kerültem. Helyre kell ezt hoznom. Gondolkodj, gondolkodj, Amy! Kikukucskáltam az ajtó rácsán, és felmértem a terepet. Hát ez

227 nem túl sok! Volt ott egy szék, rajta a táskám. Meg kellene szereznem, mert benne van a mobilom. Nem hagyhatom, hogy tőrbe csalják Mattet Figyelmeztetnem kell! Istenem, segíts! Iszonyatosan ideges voltam. Képtelenség ilyen helyzetben józanul gondolkodni. Az önvédelmen tanult meditációs gyakorlattal próbálkoztam. Sóhajtottam, kitisztítottam az elmémet, és koncentráltam. Mélyeket lélegeztem, lehunytam a szemem, kiürítettem a fejem. Most nem eshetek pánikba! Kell egy jó terv! Végre megnyugodtam, és akkor hirtelen kipattant a szemem. Hát persze! Ez az! A fejemhez kaptam. Eszembe jutott, hogy reggel kiengedett hajjal mentem dolgozni, de zavart a koncentrálásban, hogy folyton a szemembe lógott, így a nagy rohanásban feltűztem azzal a díszes borítéknyitó késsel, amit Matt-től kaptam. Az volt csak kéznél. Nem hittem volna, hogy egyszer még ennek köszönhetem majd az életem. Fegyvernek éppen nem volt nevezhető, de jobb, mint a semmi. Levettem a csizmámat; ebben a magas sarkúban képtelenség lett volna gyorsan futni. Dörömbölni kezdtem az ajtón, hamar meg is jelent az ajtóban Randy. Ha szerencsém van, csak őt hagyták itt. Mi a franc van? szitkozódott. Vécére kell mennem, bunkó vágtam vissza. Na, még ez is! Kinyitotta az ajtót, üggyel-bajjal lefejtette rólam a kötelet. Az ostoba! Kiengedett, és rábökött egy ajtóra, szemben. Szó nélkül oda indultam, ahová mutatott. Közben feltérképeztem a szobát, ott a kijárat, vasszékek, autókulcs az asztalon. Aztán bementem, bezárkóztam, és a vécékagylóra állva próbáltam kilesni és kitalálni, hol is lehetek. Olyan magasan volt az ablak, hogy semmire nem jutottam, így maradt a másik út. Vettem pár mély lélegzetet, majd kiléptem a helyiségből, és elindultam vissza.

228 Kaphatok egy pohár vizet? próbáltam időt nyerni. Minek nézel engem, pincérnek? mondta, miközben magában fújtatott, de azért hátat fordított, hogy elmenjen vizet engedni. Ezt a pillanatot kell kihasználnod! Ennél jobb lehetőség aligha adódik. A szívem olyan hevesen kezdett verni, hogy szinte alig hallottam tőle. A fülemben dübörgött minden egyes dobbanása, féltem is, hogy Randy meghallja. Ezt most nem cseszheted el, Amy! Minden bátorságomat összeszedtem, és hangtalanul mögé léptem, megmarkoltam a kést a hajamban. Mikor megfordult, nem gondolkodtam, hanem erőből beledöftem. A döbbenettől térdre esett. Nem gondolkodtam túl sokat, felkaptam az egyik vasszéket, és fejbe csaptam vele. Hatalmas puffanással a lábam elé zuhant, és elájult. Pánikba estem, de tudtam, hogy menekülnöm kell. Figyelmeztetnem kell Mattet. Nem tehet értem mindent kockára. Elvettem Randy mobilját, hogy ha mégis túléli, akkor se tudja riasztani Waltert és csapatát. A táskámat és a slusszkulcsot felkaptam az asztalról, és már rohantam is ki a házból. Egyetlen kocsi állt az egész környéken, beültem, majd indítottam. Végre. Most kezdtem csak igazán rosszul lenni, de az adrenalin nagyon dolgozott bennem. Mélyeket lélegeztem, de még mindig a torkomban dobogott a szívem. Matt! Szólnom kell neki. Az egyik kezemmel a táskámban a telefonom után kutattam, közben az utcatáblákat kerestem. A gyorshívón Matt számát nyomtam be. Azonnal fel is vette. Matt! Én vagyok az. Tűnj el onnan! üvöltöttem. Ez csapda! Amy! Hol vagy? kérdezte meglepetten. Nem tudtam bemérni a mobilod. Ki voltál kapcsolva? esett nekem. Nem. Valószínűleg nem volt térerő. Az a ház olyan volt, mint egy erődítmény. De sikerült megszöknöm, viszont gőzöm sincs, hol vagyok pillantottam körbe, de semmi sem volt ismerős.

229 Jellemző szólt mély, megkönnyebbült sóhajjal. Mondd az utca nevét, érted mennek a barátaim! Nem, Matt, ez csapda, tűnj onnan, meg akar ölni! Ne találkozz vele. Tudom, hogy csapda. Itt vannak az FBI-os haverjaim, segítenek, de ha biztos helyen leszel, módosul a terv is. Én már biztos helyen vagyok. Menekülj onnan, kérlek! szinte rimánkodtam neki. Utcanév? erősködött. Bediktáltam a következőt, és ő útba igazított. Mikor már tudtam, hol vagyok, szándékosan nem oda hajtottam, ahová irányított, hanem én is a Lincoln Park felé vettem az irányt. Óvatosnak kellett lennem. Nem hibázhattam még egyszer. Leparkoltam, és gondos körülkémlelés után elindultam megkeresni őket. Tisztában voltam vele, hogy Walter nem láthat meg. De amikor megpillantottam azt a disznót balra, és vele szemben Mattet, a szívem úgy kalimpált, majd kiesett a mellkasomból. Tartottam tőle, hogy ez nem fog jól elsülni. Közelebb lopakodtam, így már hallottam azt is, hogy mit beszéltek. Ugye, nem gondolod, hogy ezt megúszod, haver? Dehogynem. A kiscsajt Randy barátom gondjaira bíztam. Ha a találkánk után nem hívom, kinyiffantja a kicsikét, de előbb még ki tudja, mi mindent csinál vele. Itt van minden, amit akartál bökött két nagy táskára maga mellett. És Laurie? pillantott körbe. Őt felejtsd el! Sajna nem megy, túl sok bonyodalmat okozott. Ezt nem úszhatja meg ennyivel. Közben mozgolódás kezdődött, biztos Matt FBI-os barátai kerítették be őket. Walter persze azonnal vette a lapot, és Mattre

230 szegezte a pisztolyt. Átvertél kiabálta, azonban én gondolkodás nélkül kiugrottam a rejtekemből, pár lépéssel mögötte termettem, és nekimentem hátulról. Fellöktem, hatalmasat esett, de a pisztoly elsült. Rémülten pillantottam Mattre, aki még mindig ott állt. Ekkor újabb pisztolylövés dördült, és mikor magam mögé néztem, láttam, hogy Walter már a földön fekszik. Valaki lelőtte. Vad tűzharc kezdődött, én megdermedtem, de Matt odafutott hozzám, és lerántott a földre. Hihetetlen, de mire vége volt a golyózápornak, mi sértetlenül hevertünk ott egymásba gabalyodva, összeölelkezve. Matt végig a testével védett engem. Akkor sem engedte el a kezem, amikor már túl voltunk az egészen. Te sosem azt csinálod, amit mondanak neked, igaz? kérdezte bosszúsan, majd átölelt, és az állát a fejemen pihentette. Annyira féltettelek suttogta a fülembe. Így álltunk percekig, mígnem egy FBI-ügynök oda nem lépett hozzánk. Neked köszönhetem az előléptetésemet, öreg mosolygott a pasas szélesen. Nem tesz semmit, haver. Én köszönöm, hogy kihúztál a csávából! Nem kellene ilyen társaságba kerülnöd ugratta. Látható volt, hogy régen ismerik egymást. Kezet ráztak, de Matt eközben sem engedett el, továbbra is szorított magához. Sokkal tartozom neked, ennek a kis bandának a lefülelésével főnököt csináltál belőlem Mióta próbáltuk már felszámolni őket Aztán rám nézett. Nem semmi a csaj, haver! Egy 110 kilós kigyúrt állatot két vállra fektetett egy borítéknyitó késsel és egy székkel. Meghalt? a hangomban ott rezgett a félelem. Nem akartam gyilkos lenni, de dolgozott bennem az életösztön, ugyanúgy, mint a

231 múltkor. Eddig nem érintett ez olyan mélyen, de most Matt mondata visszhangzott a fejemben: Gyilkos vagyok! Ebben a percben már értettem őt. A karjaimmal még erősebben kapaszkodtam bele. Nem, Miss Avens. A tőr nem ment mélyre, felépül, csak elvesztette az eszméletét, és agyrázkódást kapott. Honnan vette a bátorságot ehhez a művelethez? Mindig hord magánál ilyet? Az ügynök felettébb jól szórakozott ezen. Lehet, hogy rendszeresítenem kellene a használatát De mindenesetre hasznos volt az önvédelmi tanfolyam is Megkönnyebbülésemben én is elnevettem magam. Mikor végre elhagyhattuk a helyszínt, beültünk az autóba. Én Matt ölébe huppantam, felemelő volt, hogy nem tiltakozott, újra szorosan megöleltem. A mellkasára hajtottam a fejemet, ő cirógatott, majd megszólalt: Ígértem neked egy verést, halálra rémítettél sutyorogta. Bármikor a rendelkezésére állok, Mr. Johnson kacagtam el magam. De te is hibás vagy. Miért nem szóltál róla, hogy felbukkant, és zsarol téged? Szerinted miért voltak olyan szigorúak a biztonsági előírások? A magam szórakoztatására? Nem vagyok gondolatolvasó. De igazad van Nem kellett volna ellenkeznem. Néztem a gyönyörű arcát, ő pedig az enyémet. A számat méregette, és éreztem, hogy vadul zakatol a szíve a tenyerem alatt. Végigsimítottam az arcán, majd kicsit megemelkedtem. Nem ellenkezett, amikor beletúrtam a hajába, és közelebb húztam magamhoz. A szánk összeért, a csókunk elmélyült. Belefeledkeztem a pillanatba. Nem akartam mást, csak ezt a pillanatot itt és most vele. Matt becsúsztatta a kezét a combomon a ruhám alá, és megmarkolta a fenekemet. Erős

232 lüktetést éreztem a testemben, és nyöszörögni kezdtem. Egyre vadabbul faltuk egymást. Váratlanul ért, mikor hirtelen elhúzódott. Na ne! Ezt nem teheti velem! De a szemében ugyanazt a vágyat fedeztem fel, amit én magam is éreztem. A tekintete szinte perzselt. Látta a csalódott arcomat, és rekedt hangon csak ennyit mondott: Mielőtt ezt folytatnánk, hívd fel Catet! Nagyon aggódhat már. Mondd meg neki azt is, hogy ma éjjel nem mész haza. Nem tudtam leplezni a boldogságomat, nyomtam egy gyors puszit a szájára, és már tárcsáztam is.

233 AMY Beteljesült vágyak A szenvedély olyan, mint a drog: kezdetben azt hiszi az ember, hogy az uralma alatt tartja, de egy napon kénytelen beismerni, hogy a drog uralkodik rajta. (Guillaume Musso) A telefonban Cat magánkívül volt. Azonnal Matthez akart jönni ő is, de igyekeztem megnyugtatni, hogy minden rendben van, nem szükséges idefáradnia, mert kimerült vagyok, és csak pihenésre vágyom. Pihenésre, akkor miért nem húzol haza, hozzám? mutatott rá a lényegre. Holnap, ha már rendben leszek, felhívlak kerültem ki az egyenes választ, mintha meg sem hallottam volna a kérdését. Amy, ez baromira nem jó ötlet! Te most komolyan arra készülsz, hogy a Fagykirállyal töltsd az éjszakát? Nem válaszoltam, csak Matt szemeibe nézve sóhajtottam. Igen, pontosan arra. Amy, most sebezhető vagy! Távol kellene magad tartanod tőle, amíg nem teszel rendet a fejedben. A fejemmel sosem volt gond, a szívem az, aminek nem tudok parancsolni.

234 Cat lenyomott nekem egy aggodalmas testvéri szöveget, miközben én mindennek a totális ellenkezőjére készültem, és nem akartam meghallani a figyelmeztetést. Matt tekintete rabul ejtett, egyszerűen megbabonázott. Csak hümmögtem, és mindenre azt mondogattam feleletképpen, hogy persze, meg ja amiből a barátnőm leszűrte, hogy egyáltalán nem figyelek arra, amit mond. Amy, Amy, figyelsz te rám? rikoltozott. Bocs, Cat, most le kell tennem. Ne haragudj! közöltem, és kinyomtam a telefont. Matt kivette a kezemből, egy laza mozdulattal maga mellé dobta, és újra hevesen csókolni kezdett; én lovagló ülésbe helyezkedtem fölé, és vadul csókoltam vissza. El sem akartam hinni, hogy végre leomlottak a falak, amelyek folyamatosan közöttünk magasodtak. A legforróbb pillanatban érzékeltem, hogy megállt az autó. Megérkeztünk. Sosem bántam még ennyire, hogy vége az utazásnak. Felnyögtem, és még egy lágy csókot loptam. Matt a vágytól rekedtes hangon felkacagott: Türelem, türelem és leemelt az öléből. Türelem? Ennek elment az esze. Olyan borzalmasan hosszú ideje vágyom már rá. Nincs türelmem. Kiszálltunk, felkapott, és a felvonóhoz sietett velem. Még mindig mezítláb voltam, hiszen a csizmám a börtönömben maradt. A liftben Matt a falnak préselt, és újra vad csókolózásba kezdtünk. Szóval ez lenne az a híres türelem. A teste a testemhez simult, a lába a lábaim közé nyomult. Nem bírtam tovább, elkezdtem kihúzni az ingét a nadrágjából. Ő erre elkapta a kezemet, pont, mikor kinyílt a lift. Sokat ígérő mosolyra húzta a száját. Ma este mindketten megkapjuk, amire olyan hosszú ideje vágyunk, Miss Avens. Azt melegen ajánlom is, Mr. Johnson vágtam vissza.

235 Megragadta a csuklómat, húzni kezdett maga után, majd a vágyaitól feltüzelten újra az ölébe kapott. Halkan kuncogtam, amikor érzékeltem, hogy mennyire nem tudja megőrizni a nyugalmát. María éppen a kis bár hűtőjében matatott, amikor meglátott minket. Úgy bámult ránk, mintha szellemet látna. Én csak inteni tudtam neki, Matt viszont meg sem állt velem a szobáig. Ott letett és szembefordult velem. Mélyen a szemembe nézett, a pillantása részegítő volt. Kezébe vette az arcomat, és a hüvelykujjával a felrepedt számat simogatta. Újabb csókot követeltem, ám ő ellépett tőlem. Most tusolj le, én addig csinálok valami vacsorát. Ez most komoly? Tényleg képes ezt tenni velem? Csalódottan felnyögtem, ő pedig elégedetten vigyorgott. Miután elhagyta a szobát, kénytelen voltam a fürdőszobába venni az irányt, ott a tükörbe nézve szinte megijedtem saját magamtól. Uramisten! szörnyülködtem, amikor szembesültem vele, mennyire zilált vagyok. Kicsit sem kívánatos. Bambultam magamra. Nem csoda, ha így itt hagyott. Össze kell magam kapni. Fáradtan ledobáltam magamról a cuccaimat és beálltam a zuhany alá. Jóleső érzés volt, ahogy magamra engedtem a forró vízsugarat. Legszívesebben órákig álltam volna a zuhany alatt. Amikor befejeztem, csupán egy törülközőt tekertem magamra. Matt már a szobában várt. Egyikünk sem szólalt meg, csak várakozásteljesen néztük egymást. Remélem, most nem a kajával fog jönni pillantottam a megpakolt tálca irányába. Bár határozottan éhes vagyok, csak nem a vacsorára. Én akartam először lépni, így odalibbentem hozzá, és átöleltem a nyakát. Lehajolt, majd lágyan, kínzóan lassan csókolt meg, közel sem olyan hevességgel, mint eddig. Remélem, nem gondolta meg magát. Ez most tényleg más volt. Ezúttal nem a hirtelen ránk törő vad szenvedély irányított

236 bennünket. Most tényleg egymást akartuk. A szemében lángoló tűz égett, miközben az ágy felé tolt engem; lágyan, finoman kóstolgattuk egymás ajkát, majd megszakadt a csók. A szemembe nézett, a nyakam kényeztette az ajkaival és a leheletével. A nyelvével cirógatta a bőrömet, amitől libabőrös lettem. Az ajkait újra az enyémeken éreztem, szívta, harapta, kutatta a nyelvével az enyémet. Teljesen elaléltam. Keze lesiklott a fenekemre és egyre hevesebben markolászott. El sem tudod képzelni, mit éreztem, amikor az az alak azt mondta, hogy elkapott suttogta az ajkaim közé. Te az enyém vagy, és senki másé. Hozzám tartozol duruzsolta. Annyira akarlak, Amy Megőrjítesz Elveszed az eszem A tiéd vagyok tapasztottam be a száját az ajkaimmal. A szavaitól fokozódott bennem a vágy, ő pedig tovább tolt maga előtt. Az ágy végénél állt meg, én pedig feltérdeltem elé az ágyra. A törülközőmtől egy mozdulattal megfosztott, majd a szemeivel pásztázott végig a testemen, gyönyörködött a látványban. Izzó tekintettel kezdte kigombolni az ingét. Ezt én akarom csinálni! másztam közelebb, és reszkető kezekkel lefejtettem róla, mialatt kóstolgattam, csókolgattam a mellkasát, pontosan olyan kínzó lassúsággal, ahogy ő tette az előbb Amikor elértem a hasáig, felnyögött. Annyira jó teste volt, hogy a puszta látványa felizgatott, én is igyekeztem kiélvezni a látványt. Bármelyik nő begerjedt volna tőle. Nem türtőztettem magam, kigomboltam a nadrágját is, ami lecsúszott a lábain. Már csak a fekete bokszeralsója volt rajta. Nyúltam volna utána, de megállította a mozdulatomat: Ne siess úgy! a lélegzete szaggatott volt. Éreztem, hogy mennyire kíván engem. Gyengéden hanyatt döntött az ágyon, a lábam közé térdelt, úgy nézett rám fentről. A pillantásától zavarba jöttem. Szinte perzselt a

237 tekintete, még sosem láttam férfi szemében ilyen fokú vágyat. Megemelte a jobb lábamat, és a bokámtól felfele haladva apró csókokkal borított el. A vágy, amit éreztem, már szinte szétfeszített. És ő pontosan tudta, milyen hatással van rám. Muszáj megízlelnem téged Azzal máris a tettek mezejére lépett. Te jó ég! Ez komolyan gondolta! Hátradőltem, hogy kényelmesen, hosszan tudjam élvezni a kényeztetését. Először csak gyengéd nyalásokkal kezdte, majd egyre hevesebben folytatta. Megőrjített, azonnal elöntötte a tűz a testemet. Sikoltani szerettem volna, hogy ne csinálja ezt, hogy tegyen már a magáévá, de ehelyett kéjesen nyöszörögtem, és tekergettem a csípőm a nyelvén. Hmm, isteni az ízed folytatta a lassú kínzást. Felpillantott rám, majd lassan, apró mozdulatokkal az ujjai átvették a szája helyét. Jóságos ég! képtelen voltam mozdulatlan maradni, ahogy a csiklómat izgatta. Az ajka elindult felfelé a testemen, az érzékeny pontjaimon meg-megállt, majd tovább vándorolt, játszadozott. Teljesen beindult tőlem, aminek hangot is adott, állatiasan morgott. Olyan tökéletes vagy Annyira finom A szájába vette az egyik mellbimbómat, a másik keze pedig még mélyebben furakodott a combjaim közé. Hagyd abba! ziháltam. Nem bírom tovább, felrobbanok. Hihetetlen erővel nyomtam magam az ujjaira, önző módon csak a saját vágyamra figyeltem. Minden mozdulatától egyre közelebb kerültem a csúcshoz. Megfeszült mindenem, közelgett a pillanat És akkor a nevét sikoltottam az orgazmusom közben. Óriási volt. Még sosem élveztem el egy férfival sem, ő pedig még bennem sem volt. Valahogy nem tudták elérni nálam, hogy teljesen átvegyék az ösztöneim felettem a hatalmat. Bezzeg Matt! Megvárta, amíg az utolsó remegés is végigfutott rajtam, közben a nyelvével hevesen körözött a melleimen, szívogatta, szopogatta őket. Pillanatokon

238 belül nyoma sem volt az előbbi kielégülésemnek, csupán egy dolgot szerettem volna már, hogy ő is pont így sikítsa a nevemet, amikor a csúcsra ér. Annyira kívántalak már lihegtem, miközben a lábammal átkulcsoltam, és arra ösztönöztem, hogy végre a magáévá tegyen. Nem kell óvatoskodnod! ziháltam. Lehunyta a szemét, majd egy erőteljes mozdulattal elmerült bennem. Hangosan mordult fel, én pedig felsikoltottam a gyönyörtől, amit okozott. Lehunyt szemekkel kapkodott ő is levegő után. Az érzékeny hüvelyembe nyomódva, kis híján újra a csúcsra repített. Az izzó féktelensége olyan volt nekem, mint valami ajzószer. Elhomályosult körülöttem a világ. Megőrjített a tudat, hogy heves vágyai forrása én vagyok. Sosem leszek képes férfit még egyszer így kívánni. Tenni akartam róla, hogy ez neki is legalább annyira felejthetetlen élmény legyen. A lábaimmal még mélyebbre húztam magamban, és próbáltam visszanyerni az irányítást a hevesen lüktető hüvelyem felett. Összepréseltem őt, ahogy csak bírtam, nem volt könnyű, mert annyira kitöltött, szétfeszített. Muszáj volt lepillantanom, ahogy mozgott bennem. Jesszusom! Hiszen még nem is merült el bennem teljesen. A tekintete az enyémet követte, és mikor meglátta a rémületet a szememben, mohón az ajkaimra tapadt, megragadta a fenekem, feljebb emelte, és döfött egy erőteljeset, így már teljes hosszában elnyeltem őt. Az eddig elfojtott szenvedélyek minden józan gondolatomat elpusztították. Beszippantotta a testünket és a lelkünket a vágy kavargó hurrikánja, ahogy ritmusosan együtt mozogtunk. Uralkodni akartam magamon, de nem ment. Szinte észre sem vettem, mikor tört rám újra az orgazmus. Minden megszűnt körülöttem. Amyyy! ordított fel, amikor elélvezett ő is. Pár perccel később, amikor lecsillapodott az érzelmi hullámzás, megszólalt:

239 Szeretlek suttogta a fülembe, és belefúrta az arcát a nyakamba. Teljesen megőrjítesz. Éreztem, hogy még hevesen ver a szíve, és még mindig kapkodja a levegőt az élvezete után. Én is szeretlek, Matt Johnson még szorosabban kulcsoltam át a lábaimmal, és a csípőmet fel-le mozgatva újra izgatni kezdtem. Felemelte a fejét, rám nézett, én pedig szenvedélyesen és követelőzőn az ajkaira tapadtam. Harapdáltam a száját, majd szívogatni kezdtem. A heves csókolózástól egyre beljebb kívántam magamban. A teste ismét megfeszült; mindent akartam, amit nyújtani tudott, és mindent adni akartam, amit el akart venni. A nyelveink vad csatározásba fogtak. Hatalmasat nyögött, ahogy a szája átvándorolt a nyakamra, a vállamra, majd a mellemre. Erős, határozott mozdulatokkal hatolt belém újra és újra. Neki lassan, nekem elég gyorsan ahhoz, hogy elolvadjak, és tehetetlenül várjam a következő orgazmust, de nem akartam, hogy ilyen hamar véget érjen. A csípőmmel irányítva a hátára fordítottam őt, és lovagló ülésben kínzó lassú ritmusra váltva mozogni kezdtem rajta. Most az én tempómat diktáltam. Lassan kényeztettem, szerettem volna a végsőkig fokozni a kéjt benne. Becsukta a szemeit, és mélyeket sóhajtott, ahogy teljesen átadta magát nekem. Tetszett a látvány, ahogy a nagy Matthew Johnson itt fekszik alattam a vágyaitól remegve. Felpörgetett. A körmeimmel végigkaristoltam a mellkasát, válaszul minden mozdulatnál megemelkedett kissé, és mélyen belém döfött. A hátam ívben megfeszült, ő pedig váratlanul felült, és a melleimre tapadt, kényeztetett, harapdált, majd megragadta a csípőmet, és gyorsabb ritmusra kényszerített. Jellemző, mindig eléri, amit akar, csak ideiglenesen engedi ki a gyeplőt a kezéből. Ez tetszett. Ettől elvesztettem az eszemet, és vadul lovagolni kezdtem rajta, amíg majdnem felrobbantam.

240 Amy, lassíts! utasított, de én képtelen voltam engedelmeskedni. Tovább fokoztam a tempót. Összerándult mindene, és ahogy a nevem a nyakamba ordította, én is eljutottam a tetőpontra. Egymás karjaiba burkolózva ringatóztunk még percekig. Elképesztő vagy. Ilyen jó szexben még életemben nem volt részem zihált, a szíve pedig hevesen kalapált a tenyerem alatt. Még szorosabban bújtam hozzá. Nekem se. Soha. Oldalra fordította a fejét, én pedig a karjaiban fekve vizsgáltam az arcát. Elégedett mosolyra húzódott az ajka, és egy mélyet sóhajtott. Odavoltam ezért a tekintetért, még így, egy óriási szeretkezés után is perzselő volt és szenvedélyes. Őrjítő, mit hozol ki belőlem duruzsolta. Ahogy ezt mondta, eladtam volna a lelkem érte. Az orgánumától borzongtam. Pusztán a hangjától képes lettem volna elélvezni, pláne ahogy rám nézett, minden ellenállásom oda volt. Feljebb hajoltam, és egy lágy, hosszú csókot loptam. Nem gondoltad volna, igaz? cukkoltam. Oh, dehogynem. Én pontosan tudtam, milyen elképesztő vagy. Ezért is féltem annyira ettől. Tudtam, hogy képtelen leszek uralkodni magamon. Nem is akarnám, hogy uralkodj! a mutatóujjammal cirógattam az arca élét. Most nem akarok gondolkodni közölte fájdalmas arckifejezéssel. Ismerem ennek a legjobb módját suttogtam, és újra az ajkaira tapadtam. Finoman, gyengéden kényeztettük egymást egész éjjel. Nem tudtunk betelni egymás érintésével. Olyan régen vágytunk már

241 erre mindketten. Egymásba fonódva szeretkeztünk, hosszú, édes csókokkal fűszerezve. Ez volt életem legszebb éjszakája.

242 AMY A keserves valóság Könnyen összemosódik a határ a képzelet és a valóság között. Sőt nem is határvonal ez, hanem széles, szürke tartomány, elég nagy, hogy könnyen eltévedj benne. Amit elképzelsz, létezni kezd, életre kel. (Ian McEwan) Másnap reggel a hasamon fekve arra ébredtem, hogy Matt a hátamat cirógatja, csókolgatja, és finom mozdulatokkal a fenekemet markolássza. A kis telhetetlen. Ki tudja, hányszor szeretkeztünk az éjjel, és még most is így be van gerjedve. Elmosolyodtam. Hányszor szerettem volna erre ébredni! Tudomására akartam hozni, hogy ébren vagyok, megemeltem a fenekemet, amelynek következtében a keze a combjaim közé csúszott. A csókokkal már a nyakamnál járt Megborzongtam, és teljesen felizgultam. Az egyik kezével finoman szétfeszítette a lábaimat, és amikor célhoz ért, erőteljesen belenyögött a fülembe. Máris készen állsz Nem szóltam semmit, csak kéjesen felsóhajtottam, széjjelebb tártam a lábaim, és utat engedtem neki. A tegnap este után már aligha lett volna értelme szemérmeskednem. Az őrületbe kergetsz, te nő Amikor azt hiszem, hatalmam van feletted, rendre kiderül, hogy te irányítasz Mindkét kezével megragadta a csípőmet, térdre rántott, és úgy

243 tartott. Kénytelen voltam felkönyökölni. Ám ami utána következett, arra nem számítottam: vadul, a tegnap este után még érzékeny hüvelyembe vágódott. Ahhh, ez most fáj! próbáltam elhúzódni, hogy enyhítsem a kellemetlen, égő érzést, de ő erősen fogott, újra és újra megismételve a mozdulatot. Szerettem volna megszólalni, de csak levegőért kapkodtam. Éreztem, ahogy tombolva lüktetett bennem. A lábaim teljesen használhatatlanná váltak, remegtek, mint a kocsonya, ám az ujjai továbbra is a csípőmbe mélyedtek. Eltartott egy kis ideig, míg túl tudtam tenni magam a fájdalmon és a kényelmetlenségen, majd pár pillanat múlva a kín helyett a gyönyör árasztott el. Ez most nem az a finomkodó, romantikus szeretkezés volt, mint előző este. Ez vad, állatias szex volt, de a hév, amellyel megkívánt engem, magával sodort. Megőrjített a tudat, hogy ennyire akar, hogy ennyire kellek neki. Mozgatni kezdtem a csípőmet, a férfiassága még mindig heves indulattal zakatolt bennem. Az érzéseimet nem száműzhette a durvasága, lehunytam a szemem és csak reszkettem a gyönyörtől. Szaggatottan lélegzett mögöttem, hátrapillantottam, és hogy fokozzam a kínjait össze is zártam a lábaimat. A hüvelyem többször is kíméletlenül összerándult a hatalmas férfiassága körül. Egyre gyorsabban mozgott bennem, én meg egyre hangosabban nyögtem, míg végül öntudatlan állapotba kerültem, a testemet ismeretlen forróság járta át, majd odalent remegni és lüktetni kezdtem, miközben olyat éltem át, amit még sosem. Ne, ne, még neee! hallottam tiltakozó hangját, de röviddel később azt a bizonyos másik hangot is, amelyikből kiderült, hogy ő sem bírta tovább. A pihenés perceiben így szólt: Hányszor szerettelek volna így a magamévá tenni, mikor az őrületbe kergettél

244 Jó reggelt, Mr. Johnson! mosolyogtam rá, és nyújtózkodtam egyet. Átkaroltam a nyakát, és magamhoz húztam egy forró csókra. Mit szólnál egy fürdőkádas lazuláshoz? Vagy inkább zuhanyoznál? kérdezte. Fürdőkád, de csak ha te is jössz kacsintottam rá. Természetesen mosolyodott el. Kitápászkodott az ágyból, és én megcsodálhattam az Adonis testét, ahogy eltűnt a fürdőszobában. Te jóságos ég! Már hallottam is, hogy engedte a vizet. Meztelenül utánamentem; szégyenlős mosollyal fogadott. Rajta sem volt ruha, a látványától teljesen elpirultam. Bűnös gondolataim támadtak. Észrevette a zavaromat, a kezét nyújtotta, és magához vont. Gyere segített be, majd ő is követett. Befészkeltem magam az ölébe, és így feküdtünk elég hosszú ideig. Olyan hihetetlen volt azok után, amiken keresztülmentünk, olyan idilli volt az egész. Még sosem éreztem ilyen boldognak és szerelmesnek magam. A keze simogatóan a testemen vándorolt, gyengéden cirógatott. Én persze ettől is totálisan beindultam, és a hátsómat nyomó merevedéséből kiindulva ő is élvezte a helyzetet. Mikor mocorogni kezdtem, halkan felnyögött, és kicsit közelebb húzott. Egyre hevesebben éreztem a férfiassága lüktetését. Enyhíteni akartam a benne uralkodó nyomáson, így szembefordultam vele, és lovagló ülésben szerettem volna elhelyezkedni rajta, de ő megállított: Nem, kicsim, ezt most nem lehet. Azok után, amit az előbb tettem veled, nem. Engem azonban nem igazán hatott meg a tiltakozása. Az ajkaira tapadtam, és egy határozott mozdulattal megmarkoltam a vaskos férfiasságát. A gátlásaimat levetkőzve köröztem rajta az ujjammal, majd finom mozdulatokkal masszíroztam, pumpáltam. Élvezet volt már nézni is, amilyen kéjjel sóhajtozott alattam.

245 Gyönyörű vagy mért végig kéjes tekintettel, majd ő is a lábam közé nyúlt. Feljebb emelkedtem, hogy jobban hozzám férhessen. Az ujjai csodás gyönyört okoztak a testemben. Mindent meg is akartam tenni, hogy ezt viszonozzam. A fejét hátravetette, a szemét lehunyta, ahogy folyamatosan ütemre emelte a csípőjét. Egy ilyen mozdulatnál kéjesen végigpillantottam a testén, a férfiassága fölé hajoltam, lassan végigsiklottam rajta a nyelvemmel. Azonnal megrándult, és rám kapta kikerekedett szemeit, de nem állított meg, így egyre magabiztosabban folytattam. Ő pedig le sem tudta rólam venni a tekintetét, ettől felpörögtem, és erőteljesen szívogatni kezdtem. Megragadta a tarkóm, és mélyeket döfött, miközben vad remegések futottak át a testén. Óriási érzés volt, hogy láttam a tekintetén, milyen sugárzó örömmel nézi a vágyai tárgyát, amiről már régóta álmodozott. Tudom, hogy megfordult már abban a piszkos fantáziájában, hogy így hallgattatna el. Én pedig most meg is akartam adni neki mindent, amire vágyott. Most már a kezében tarthatott, és ő rendelkezhetett velem! Elhatalmasodott a testemben az éhség, a kéjes sóvárgás. Szinte már remegtem, annyira vágytam rá, hogy kitöltsön, hogy végre bennem legyen a lüktető, duzzadó férfiassága. Szinte fizikai fájdalmat éreztem a vágyakozástól. Hagyd abba, mert ha így folytatod, hamarosan beleélvezek a szádba zihálta, és a kezével megállította a fejemet. Felemelkedtem, de a kezemmel folytattam a kényeztetést. Összeszorított szemmel élvezte, én pedig a csípőm megemeltem, és váratlanul magamba irányítottam. Hatalmasat nyögött és döfött egyszerre. Neee! kiáltotta, de éreztem, ahogy az élvezettől megfeszült, és máris hangos nyögések közepette vette át az ösztöne az irányítást. Mélyeket lökött, a gyomromig hatolt, egészen mélyen éreztem magamban. Felszisszentem az égető érzéstől. Láthatta az eltorzult

246 arcomat, a tekintete szenvedő volt, de szinte könyörgött. Szeme elhomályosult a beteljesülés utáni vágytól. Remegő kezemet végighúztam az arcán. Nem akartam lelombozni, így tovább mozogtam rajta ütemesen. Lassíts, kicsim! Lassabban! de ahelyett, hogy engedelmeskedtem volna, inkább gyorsítottam a tempón. Most már nagyon is élveztem és nem foglalkoztam a feszítő fájdalommal. Hamar mozogni kezdett ő is bennem, a csípőjét eszét vesztve emelte, amelynek hatására újra és újra felnyársalt. Először lassan, majd egyre gyorsabban. Ahogy a tempó nőtt, úgy a kiáltásaink is egyre sűrűsödtek. Már közel jártunk a csúcshoz, amikor egyszer csak abbahagyta a mozgást, és engem is lefogott. Könyörögve emeltem rá a szemeimet, de ő csak mosolygott. Kérlek suttogtam a vágytól remegő hangon. Hozzám tartozol a hangja meg-megremegett a vágytól. Az enyém vagy majd újra mozogni kezdett, pontosan abban a tempóban, ahogy abbahagyta. Pár perc múlva a kielégülés okozta gyönyörkiáltásunk törte meg a lakása csendjét. Mindketten erősen ziháltunk. Kellett pár perc, mire a légzésünk lenyugodott. Meggyötörten a mellkasára hajtottam fejemet. Belevesztünk a pillanatba, öleltük egymást, majd elfordult tőlem, hiába csókolgattam. Neked mindig az ellenkezőjét kell tenned, mint amire kérlek? Aztán kis szünet után: Bocsáss meg! Megint fájdalmat okoztam, ugye? A tekintete tele volt aggodalommal. Nem mondtam, miközben tovább csókoltam. Azonban ő lehúzta a kezemet a nyakáról, és láttam, hogy eltűnt a mosoly az arcáról. Szórakozol velem? Miért hazudsz? Éreztem, hallottam.

247 És nem hazudok. Mi bajod? Nagyon dühös lett. Leemelt magáról, kiszállt a kádból, magára tekert egy törülközőt, és kivonult a fürdőből. Most meg mi van? Nem tudtam mire vélni a viselkedését; olyan volt, mintha nem is önmaga lett volna. Matt szóltam, mikor utánamentem, és láttam, hogy az ágy szélén ült, és az arcát a kezébe temette. Én figyelmeztettelek, hogy bármihez nyúlok, azt elpusztítom, tönkreteszem Mi-miről beszélsz? Bele sem merek gondolni, mit műveltem veled Ennek az egésznek véget kell vetni Nem tudok uralkodni magamon, amikor a közelemben vagy emelte rám a tekintetét. Véget vetni? Ezt meg vajon hogy gondolja? Nem is akarom, hogy uralkodj! Azt akarom, hogy önmagad legyél. A fenébe, Amy! Nagyon durva voltam veled. A jó büdös francba, nem lehetek ekkora szemét! Felállt, és lesepert mindent az ágy mellett lévő asztalról. Ha neked ez ennyire gáz, akkor felejtsd el. Én élveztem. Nem erről van szó. Leült, és a kétségbeesésem láttán az ölébe húzott. Szeretlek, és szeretnélek boldognak látni, de tudom, hogy mellettem ez nem fog menni Fájdalmat okoztam neked, és észre sem vettem. Képtelen voltam megállni. Én idióta barom! Ne Ne mondd ezt! A hangom suttogássá halkult, mert tudtam, mi következik. Szakítani akar. Elvesztettem a fejem, majdnem elveszítettelek, és ettől kétségbeestem, a közelemben szerettelek volna tartani. Egy pillanatra elhittem, hogy talán van esélyem, de ez csak azért volt, mert annyira görcsösen akartalak. Igyekeztem a határokon belül

248 maradni. Falakat húztam, hogy megvédjelek, de gyengének bizonyultam, mert később nem emlékeztem rá, hová húztam őket. Annyira vágytam rád, hogy veled ide-oda tologattam, de idővel kicsúsztak a kezemből a dolgok. És eltűntek a falak érintettem meg az arcát. Lehunyta a szemét. Már nem volt szükség ajtókra sóhajtott fel, úgy jöttél-mentél, ahogy csak akartál. Mindig is rettegtem, hogy valaki belép majd az életembe. Amikor megjelentél, megrémültem, és igyekeztem elüldözni téged. Tudtam, hogy nem lenne szabad beléd szeretnem, de megtörtént. Hihetetlen erővel vonzódtam hozzád. Annyira vágytam arra az életre, amit melletted kaphatnék, hogy elfelejtettem, én nem lehetek boldog. Ez butaság. Én szeretnélek boldoggá tenni, vagy legalább megpróbálni azzá tenni téged. Adhatnál nekem egy esélyt. Veled minden olyan egyszerűnek tűnik. Pont ezért veszélyes. Tompulnak a védelmi ösztöneim. Tőlem nem kell megvédened magad lágy csókot nyomtam az ajkára. Félreérted, téged kell megóvnom magamtól. Meg tudom én védeni magam, és én olyannak szeretlek, amilyen vagy. Fájdalmasan eresztette ki a levegőt. Pedig én megszállottan szeretnék más lenni, mint aki vagyok. Egy ilyen ember bökött a mellkasára képtelen lenne boldoggá tenni téged annyi keserűség volt a hangjában. Nincsenek elvárásaim, csak egy dologra vágyom, és az te vagy. Akármi is történjék, azon nem változtat, hogy te vagy a legjobb dolog az életemben. Amy, én sosem hagyhatom magam mögött ezt szörnyű múltat.

249 Ha szeretünk valakit, nem várhatjuk el, hogy a terheinket ő is a hátán cipelje. De ez hadd legyen az én választásom. Nem kell döntened helyettem. Önző vagyok, ha ezt elfogadom rázta tiltakozóan a fejét. Akkor légy önző! Matt, egy kapcsolat kockázatos. Semmire sincs garancia. Senki nem tudhatja, mit hoz a jövő. El kell fogadni. A te börtönöd most az én menedékem. Én nem vágyom másra, mint Hagyjuk ezt abba, mielőtt valami komoly következménye lenne éreztem, hogy egyre elszántabb lesz. Nem gondoltál még arra, hogy küzdj a jövődért? A legtöbb erő mindig ahhoz kell, hogy azt tedd, amit a szíved súg Amy, én már hallgattam a szívemre, tudom, hogy annak mindig fájdalom a vége. Nekem ez annyira nehéz. Ugyan mi? hőköltem hátra. Hát ez. Ezt nekem tényleg nem lenne szabad csinálnom mutatott rám. Szükséged van rám! közöltem elszántan. Nem, nincs. Ezt pedig pillantott a szétdúlt ágy felé vegyük úgy, mintha meg se történt volna, jó? Mi? Ez fájt. Ezt ő sem gondolhatja komolyan. Én nem tudok úgy tenni, ő tényleg képes lenne erre? Micsoda? Mintha meg se? Te tehetsz úgy, de nekem ez nem megy! Kibontakoztam az öleléséből, és elkezdtem összekapkodni a ruháimat. Amy, én ezt nem úgy értettem, hogy Nem érdekel, hogy értetted, elegem van ebből. Az én életem se volt sétagalopp, velem is történtek rossz dolgok. Tudod, mit, csak hogy tudd Gyerekkoromban a baleset után pszichológus foglalkozott velem, hogy újra beszélni kezdjek, mert

250 megnémultam. Én voltam a hibás a balesetért Hisztiztem valami kis szarság miatt, és az apám, aki vezetett, éppen velem veszekedett A következő, amire emlékszem, a kórház. Én voltam az oka mindennek. Én tehettem róla, mégsem gondolom azt, hogy nem érdemlek esélyt az életben! ordítottam, és sírni kezdtem. Nem te voltál a hibás. Az apád nem tudta volna elkerülni az ütközést. Olvastam a rendőrségi jegyzőkönyvet. A kamionos áttért a szembejövő sávba. A hangja higgadt volt. Mi a szösz? Lenyomozott engem? Vajon mit talált még? Ezek szerint tud Tonyról is? Látod, velem kapcsolatban ez a véleményed, de mikor én mondom azt, hogy nem tehetsz Martin betegségéről, mégsem hiszel nekem szipogtam. Sajnálom, Amy. A mi történetünk lezárult, ennek véget kell vetni, mielőtt komolyabb bajod esne. Farkasszemet néztünk, és elborította a szívemet a keserűség. Nem vagyok olyan könnyen összeroppanós fajta vetettem oda. Sajnálom szegezte a földre a tekintetét. Én csak azt akarom, hogy visszakapd az életed, ami jelenleg még normális; menj és éld! Felejts el engem! felemelte a hangját, és elfordult tőlem. Most meg miért nem néz a szemembe? Mögé léptem. Akkor ennyi volt? Azok után, amit együtt átéltünk? kezdtem elveszíteni a türelmem. Elhatalmasodott bennem az érzés, hogy nem jelentek számára többet, mint egy jó szex. Csak egy éjszaka volt közölte rezzenéstelen arccal, ahogy felém fordult. Nem akartam elhinni, hogy ezt mondja. Ez igazságtalanság. Nem vagyok egyéjszakás kaland! vágtam vissza. Fenomenálisat dugtunk az este, de ez csak erről szólt húzta ki

251 magát. Ügyes voltál. Te nem annyira vágtam vissza. Én most lelépek, ha már úgyis megkaptad, amit akartál. Csak legközelebb ne nekem szólj, ha újra dughatnékod van vetettem oda. Fájjon neked is, ha nekem fáj. Úgy nézett rám, mintha szellemet látna, de mivel nem válaszolt, fújtatva elhagytam a lakást. A liftben a könnyeimet nyelve nem tudtam, mi a rosszabb: a bőrömön vagy a szívemen ejtett sebek végül is nem sokban különböztek egymástól, de amíg a vérző ujjamat beköthettem, a szívemet nem tudtam. Most minden összetört. A lift padlójára zuhanva zokogtam. Nem az éjszakát bántam, amit együtt töltöttünk, hanem inkább az előttünk lévő időt. Elhatároztam, hogy megtalálom az összetört szíve minden egyes darabját, aztán újra összerakom. Tudtam, hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra, de én türelmes ember voltam. A dolgok azonban nem úgy alakultak, mint arra számítottam. Most már az én szívem is darabokban hevert. A lelke hullámvasútját akartam vezetni, de nemcsak őt, magam is összetörtem. Kudarcot vallottam.

252 MATT Mennél, futnál, menekülnél Akárhányszor eldöntöm, hogy továbblépek, van bennem egy rész, ami képtelen elengedni őt. Őrülten beleszerettem, és rájöttem, hogy képtelen vagyok folytatni nélküle. Ennél rosszabb már nem is lehetne. Őrülten belebolondultam ebbe a nőbe. Nem értem, mi történik. Az éjszakánkat követően nem volt más választásom, menekültem. Elszántan kerültem, bujkáltam Amy elől. Na, nem tőle féltem, hanem attól az érzelemtől, amit kiváltott belőlem. A forró éjszakánk utáni napok voltak életem legpokolibb napjai. Akárhányszor csak ránéztem, elöntött a vágy. Olyan lettem, mint egy tomboló hormonoktól túlfűtött tini. Nem bírtam magammal, be voltam zsongva, képtelen voltam lehiggadni, folyamatosan dolgozott bennem a tesztoszteron. A testem üvöltött érte. Ha nem lesz most azonnal az enyém, itt pusztulok el! Én barom! Idióta vagyok, mert azt gondoltam, megtarthatom őt. De hogy a fenébe gondoltam én ezt? Nem akarok tőle semmit. Kivel akarom én ezt elhitetni? Dehogynem! Mindent akarok! A testét, a lelkét, de legfőképpen a szívét. Iszonyatos kettősség uralkodott bennem. Egy részem távol akarta őt tartani, megóvni őt a csalódástól, egy másik részem pedig vágyott rá, függővé vált. Éreztem, hogy csapdába kerültem. Hogyan várhatom el tőle, hogy szeressen, ha állandóan ellököm magamtól? Irracionálisan viselkedem. Már én magam is

253 belezavarodtam. Önző módon magamhoz láncoljam? Nem! Nem tudnám elviselni, ha idővel pedig meggyűlölne. Közben meg belebolondultam a gondolatba, hogy elmegy, és új életet kezd egy másik férfi oldalán. Ha ez bekövetkezik én abba beledöglöm. Hogy kuszálhattam ennyire össze a dolgokat? Éberebbnek kellett volna lennem, de olyan jó volt egy kis álmodozás. Amióta csak megláttam, történt velem valami megmagyarázhatatlan. Iszonyatos erővel vonzott engem. Ez a nő maga volt a végzet. Belenéztem gyönyörű zöld szemeibe és beszippantott egy örvény, én pedig tiltakozás nélkül hagytam magam elragadni. Szerettem a közelében lenni, mert akkor minden bánat és fájdalom olyan messzinek tűnt. Új erővel töltött meg a vidámsága. Vele megadattak azok a pillanatok az életben, amikor a színek hirtelen élénkebbek lettek, egyszeriben minden örömöt okozott, tisztábban hallottam a hangokat, jobban ízlett az étel. Ráadásul mindig, minden egyes pillanatban ő járt a fejemben. Betegesen vágytam rá, amit az is bizonyított, ahogy az ágyban viselkedtem. Elvesztettem az önkontrollt, olyan lettem, mint egy ösztönei által vezérelt állat. A legmeglepőbb az volt, hogy ő ezt hagyta, sőt mi több, élvezte. Olyan remegéssel élvezett el, hogy azt hittem, felrobbanok. Olyan világba kalauzolt, amit eddig nem ismertem, ezáltal olyan orgazmusban részesített, mint még soha senki azelőtt. Ugyanolyan tüzes és szenvedélyes volt az ágyban, mint az életben. Sajnos. Ezzel a rabjává váltam. Ez a nő volt csak képes arra, hogy kihozza a szunnyadó ösztöneimet. Egyetlen pillantásával rántotta ki alólam a talajt. A padlóra küldött. Mintha hipnotizált volna, egyetlen épeszű gondolatom sem maradt, ha rám emelte varázslatos szemeit. Nem voltam ura a cselekedeteimnek, sem a gondolataimnak. Erre bizonyságot kaptam az egymásba gabalyodásunkat követő

254 napokban is. Az egyik meetingen teljesen kifordultam magamból. Ő prezentált, én meg csak bámultam őt. Fájt, hogy egész idő alatt levegőnek nézett. Szuggeráltam, hogy rám nézzen, de ő makacsul kerülte a tekintetem. Hihetetlenül bosszantott. Több figyelmet szentelt annak a nyikhaj Davidnek, mint nekem. Folyton összeakadt a tekintetük. Azt hiszik, hogy nem veszem észre? Nézd már, ez a kis pöcs még ki is hajol az asztal mellett, hogy végigpásztázza az én Amym formás idomait! Esküszöm, mindjárt kap tőlem egy tockost. Jól látom, hogy a fenekét stíröli? Ha jót akar magának, jó lesz, ha a fejéhez kap. Az egekbe szökött a vérnyomásom. Ennek meg miért kell ilyen tökéletesen testre simuló göncben előadást tartania? Szóvá is fogom tenni. Láttam, hogy David somolyogva a mellette ülő haverjának pusmog valamit, majd újra Amynek szenteli a figyelmét. Jól mulatsz, cseszd meg? Ez már sok volt nekem. Mr. Harris, megosztaná velünk is a mondandóját? szegeztem neki a kérdést. Hirtelen csend lett a tárgyalóban. A fickó lesütötte a szemeit. Elnézést, Mr. Johnson! nyögte ki. Oh, nem, eszemben sincs elnézni! de az elvörösödött, meghunyászkodó képét látván elégedetten dőltem hátra. A tekintetem Amyre siklott, aki összeszűkült, rosszalló pillantással méregetett. Most meg mi van? Téged dugtak gondolatban a szemem láttára. Folytasd! intettem neki fölényesen. A rakoncátlan hajtincsei a dühösen villogó szemébe hullottak. A picsáért nem kötötte össze őket! Teljesen felizgatott az izzó zöld szemeivel. Kezdett ez így már iszonyat kellemetlenné válni. Nagyot rándultam a nadrágomban, ahogy rám szegezte a tekintetét. Az önuralmam a végéhez közeledett. Beugrott a kép, hogy a fürdőkádban ugyanezzel a kihívó pillantással nézett rám, mielőtt

255 Atya ég! Hirtelen nagyon melegem lett. Fullasztóvá vált a levegő. Fészkelődtem a székemen, és lazítani próbáltam a nyakkendőmön. Jesszusom, ki kell jutnom innen! Amy továbbra is elszántan, szenvedéllyel igyekezett meggyőzni a vezetőséget, hogy ideje újítani. Szinte minden lelassult körülöttem, és csak őt láttam, bár a hangját nem hallottam. Csak arra tudtam koncentrálni, hogy mennyire vágyom rá. Éreztem, hogy nem sokáig uralom már a helyzetet, és valamit ki kell találnom, hogy véget vessek a szenvedésemnek. Miss Avens, mondja, lesz valami érdekfeszítőbb napirendi pont is, mert momentán lenne jobb dolgom is ennél. Az idő pénz, és jelenleg maga az időmet rabolja. Láttam kikerekedett szemeit, értetlenül tátogott. Remek, akkor ha lesz valami fontos, jelezze toltam ki a székemet. Tudtam, hogy idiótán viselkedtem, mégis szinte kiviharzottam a teremből. Sejtettem, hogy kiborítottam ezzel a megalázó megjegyzésemmel, és mivel nem volt kedvem a vágytól duzzadó nadrággal magyarázkodni, egyenesen a lift felé vettem az irányt. Beléptem, és ekkor láttam, ahogy feldúltan követ. Vadul nyomkodtam az összezáró gombot. Mikor ezt Amy észrevette, azonnal sprintelt a lift felé. Gyerünk már! nyomkodtam a parkolószint gombját. Gyerünk! Gyerünk! Elkezdett összecsukódni az ajtó, de addigra Amy is odaért, és beslisszant, mielőtt még összecsapódott volna. Bassza meg! Szívem szerint belevertem volna egyet a falba. Mi a franc volt ez? támadt nekem azonnal. Azt én is szeretném tudni. Képtelen voltam logikus magyarázatot találni a viselkedésemre. Nem tartozom neked elszámolással. Én itt azt csinálok, amit

256 csak akarok szűrtem ki a fogaim közt. Olyan vehemenciával vágott rá a stop gombra, hogy én magam is megijedtem tőle. Hát ez fasza! Most meg össze vagyok zárva ezzel a két lábon járó kísértéssel. Na, ide figyelj bökött a mutatóujjával a mellkasomra, engem te nyilvánosan nem alázhatsz meg. Baromira hidegen hagy, hogy leszállt a vér a fejedből, de ha még egyszer így beszélsz velem mások előtt, esküszöm neked, elszabadul a pokol sziszegte a képembe. Ez a te választásod volt, nem az enyém. Te akartad, hogy így legyen. Akkor most viseld a következményeit, és ne engem büntess! Jogos! De leszarom. Ha én szenvedek, szenvedj te is. Szó nélkül, összepréselt ajkakkal nyomtam meg a parkolószint gombját, de ő újra rácsapott a stop gombra. Hát tényleg nem érti, hogy a tűzzel játszik? Mély levegőt vettem, majd a szemébe néztem. Na, ezt határozottan nem kellett volna. Eszméletlen tempóban lüktetni kezdett a vérem. Egyetlen mozdulattal felnyomtam őt a lift falára. Vadul az ajkaira tapadtam, eleinte érzékeltem a tiltakozását, de az hamar szertefoszlott. Egy pillanattal később a hajamba túrt, és ő is mohón falta az én számat. Megcsókolt. Ezt el se hiszem. Gyűlölnie kellene. Nem akarom, hogy ez megtörténjen. Legszívesebben ellökném magamtól, de a testem nem engedelmeskedik. Kétségbeesetten csókoltam. A nyelve bejutásért könyörgött. Megijedtem önmagamtól, hogy mennyire nyers vágyakat hívott életre bennem. Elvesztettem az eszem. Ismét feltörtek bennem a régi emlékek. Utáltam. Nem akartam emlékezni. Felejteni akartam. Szépen lassan lerombolt belülről. Elszabadultam, felrántottam a szoknyáját a derekáig. Mivel nem ellenkezett, megemeltem, ő pedig a derekam köré kulcsolta a lábait. Pillanatokon belül kiszabadítottam a

257 pattanásig feszült merevedésem, a bugyiját félrerántva azonnal teljesen elmerültem benne. A csípőmmel szegeztem a lift falának. A háta ívben feszült, a kezeimmel gyorsan megszabadítottam a melleit, egy kezemben összefogtam a csuklóját és a feje felé szegeztem, de az ajkaitól nem szakadtam el. A következő pillanatban vad döfésekkel ostromoltam, mialatt a kemény, meredő mellbimbóit szopogattam. Kéjesen sóhajtozott, a nevem ismételgette. Ellenállásnak nyoma sem volt. A csípőjét minden egyes döfésem elé emelte. Éreztem, ahogy váratlanul rám szorult, a hüvelye ütemesen, erősen préselt össze. A karmait belém eresztve élvezett el. Nem volt visszaút. Olyan erővel indult meg a gerincem mentén az élvezet, hogy nagyokat rándultam, és a nyakába haraptam, hogy elfojtsam az állatiasan feltörő hangokat. Kielégülten, a tomboló feszültségtől megszabadultan lihegtem a nyakába. Sokkoltan kapaszkodtam bele még mindig. Gőzöm sem volt, hogyan mászom ki ebből. Leheletemmel cirógattam a nyakát, amelynek hatására megborzongott. Lágyan csókolgattam. Akkor ezentúl én leszek a cafkád, akit akkor kefélsz, amikor csak kedved tartja? Ahogy eljutottak a szavai az elmém mélyére, elfogott az undor. Egy szemétláda vagyok! Egy önző szemétláda! Döbbenten pillantottam a könnyáztatta szemeibe. Ezzel az egyetlen mondattal mintha tőrt döfött volna egyenesen a szívem közepébe. Sosem tekintettem őt a cafkámnak. Az én hibám, ha ezt érzi. Visszapörgetve az eseményeket rá kellett jönnöm, igaza van, tényleg kihasználtam őt. Most pedig marcangolt a szörnyű bűntudat. Akkor döbbentem rá, hogy nemcsak kihasználtam őt és az érzéseit, de tudat alatt azt is igyekeztem elérni, hogy soha ne legyen képes ellökni magától. Utáltam magamat, és undorodtam is magamtól. Milyen emberré váltam? Iszonyatos szégyent éreztem. Hogy vagyok képes így bánni egy nővel? A Nővel?

258 A szavai és a tekintete okozta hirtelen eszméléstől elengedtem és elléptem tőle. Én ezt nem akartam nyögtem ki, de nem válaszolt, csak megigazította magán a ruhát. A szemfestéke elkenődött a sírástól, összeszorult a mellkasom. Felé emeltem a kezem, hogy megvigasztalom, de rám tört a pánik. Megnyomtam a parkolószint gombját, és ahogy kinyílt a lift ajtaja, kirontottam rajta a friss levegőre. Vadul kapkodtam levegő után, és ordítani tudtam volna a kétségbeeséstől. Ahogy visszafordultam, még láttam Amyt, ahogy a lift padlójára csúszott, és a kezébe temette az arcát. Ez volt az utolsó kép, mielőtt bezárult az ajtó.

259 MATT A szerelem fájdalommal jár! A menekülés soha nem a végpont, mindig csak a tétovázás elnyújtása. (Daniel Glattauer) Éreztem, hogy nem vagyok ura a cselekedeteimnek, sem önmagamnak. Menekülnöm kell! Ha nem akarok sebet ejteni és kapni, akkor időt kell nyernem, hogy tisztán tudjak gondolkodni. Ürügyet kerestem, és nevetséges ürüggyel eltűntem még az országból is. Fontos üzleti problémára hivatkozva rekord gyorsasággal olajra léptem. Hová kérjem a repülési engedélyt, uram? érdeklődött a pilóta, amikor jeleztem, hogy sürgősen álljanak útra készen. Mindegy nekem, csak minél messzebb innen! New Yorkba böktem ki, magam sem tudtam, miért. A felszállás előtt még felhívtam a húgomat. Matt? suttogta a telefon túlsó végén, és a hangja meglepettnek tűnt. Igen, én vagyok. Hogy vagy? érdeklődtem. Jobban sóhajtott. Mit szólnál, ha együtt töltenénk pár napot? Hosszú csend állt be. Halló! Laurie? Itt vagy még? azt hittem, megszakadt a vonal.

260 Te tényleg ide akarsz jönni? hitetlenkedett. Már a gépen ülök, a felszállási engedélyre várok. Mi a baj? Megrémítesz esett pánikba. Semmi, csak látni szeretnélek csuklott el a hangom. Szükségem volt valakire. Valakire, aki nem gyötör, aki nem faggat, aki nem tesz fel kérdéseket, valakire, aki mellett békére lelhetek. A felszállás előtti percekben döbbentem csak rá, mennyire nincs senkim. Laurie az egyetlen élő rokonom, akihez fordulhatok, a vérem, mégis olyan távolinak éreztem a Martinnal történtek után. Rohadt magányos lettem. Nem azért kerültem a nőket, mert egy nőgyűlölő szemétláda voltam, hanem mert nem akartam hazugságban élni. Ha utat engedtem volna a szerelemnek, akkor teljesen őszintének kellett volna lennem. A kölcsönös nyílt kommunikáció nélkül a szerelem lehetetlensége nyomasztóvá vált volna. Nem tudtam volna nap mint nap belenézni annak a szemébe, akit szeretek, ha titkolózom előtte. A leplezetlen Matt Johnsonnal járó áldozatokból, nem hiszem, hogy bárki is kért volna. Éppen ezért ez idáig magamba fojtottam minden fájdalmam, de most betelt a pohár, képtelen lettem több szenvedést feldolgozni. Megvannak a magány előnyei, de én már nem akartam magányos lenni, és ez ellentétben állt az észérvekkel és szabályokkal, melyeket magamnak állítottam. Ahogy azonban a levegőbe emelkedett a gép, ahelyett, hogy megnyugodtam volna, zaklatottabbá váltam, mert éreztem, hogy a szívem a földön ragadt. Minduntalan csak Amy járt az eszemben. Vele mindig minden olyan tökéletes és egyszerű volt csak volt, hiszen ezt rendesen elszúrtam. Soha nem lesz már semmi olyan, mint azelőtt. Hogy a fenébe süllyedhettem idáig? Hirtelen azon az éjszakán találtam magam. Rám tört az emlék, hogy mennyire felajzott ez a nő. Lehunyt szemmel szinte éreztem a jelenlétét, a

261 szívverését, a leheletét. Újraéltem az éjszakánk emlékeit, ahogy a karjaimban nyögdécselt, ahogy akkor rám nézett valami furcsa érzés kerített hatalmába, csak még jobban megfeszült az amúgy is merev és lüktető férfiasságom. Esélyem se volt. Elárult a testem. A kezem az arcomba temettem, de a képek özönlettek, és beégtek az elmémbe. Amikor hevesen, körkörösen mozgatta a csípőjét, nagyon meglepett. A derekánál fogtam, miközben a hátát simogattam. Aztán vadul lovagolni kezdett, és én csak egyre hangosabban hörögtem a gyönyörtől. Közben ahogy hátrahajtotta a fejét, felkínálva a nyakát, végigsimítottam rajta, és érzéki csókokat adtam rá, majd hozzám ért, és az addig érzéketlennek hitt szívem gyorsabban vert, ahogy a puha tenyerével a mellkasom simogatta. Szorosan magamhoz húztam, és vadul csókoltam puha ajkait, majd a nyakát, a melleit, és újra az ajkait. Végighúztam az ajkaim az egész dekoltázsán, alaposan bejárva azt. Basszus, Matt! Gyorsan elhessegettem ezeket az érzéki gondolatokat. Akkor ott kicsúszott az irányítás a kezemből. Teljesen elborította agyam a mámor, miközben olyan érzésem volt, hogy ég az egész testem. Szerettem volna hinni, hogy ez csak a hosszú szexmegvonás miatt alakult így, de a lelkem mélyén éreztem, hogy ezt csak Amy tudta kihozni belőlem. Olyan gyengédséget, meghittséget és nyugalmat tudott ébreszteni bennem. Elképesztő élmény volt, hogy úgy aludtam el, hogy a háta a mellkasomhoz simult, és éreztem, ahogy a szívverése az én szívem ütemére lassult. Az ölelő karja, az illata volt számomra a menedék, amikor aludt, a szuszogása maga volt az otthon, és minden, amit csak egy nap végén kívánhatok. Mekkora egy szerencsétlen hülye vagyok! Meglehetne mindenem, még sincs semmim. A múltam nem engedi, hogy a jövőben boldog legyek. Oh, Amy, Amy, ha tudnád, milyen élet várna mellettem Uram, lassan landolunk térített magamhoz a stewardess.

262 Hangosan fújtam ki a levegőt és csak remélni tudtam, hogy ez a távolság enyhít majd az Amy iránt táplált kusza érzelmeken. Meg kellett találnom az erőt magamban. A húgomhoz érkezve elfogott egy kellemetlen érzés. Mit is keresek én itt? A Laurie-val való kapcsolatom sem volt éppen példaértékű. Tényleg itt akarok megnyugodni? Magamra találni? Azt hittem, hogy magányra vágyom, de rájöttem, rá kellett döbbennem, olyan sokáig voltam magányos, hogy már rettegtem az egyedülléttől. Nem bíztam már önmagamban és az ítélőképességemben. Már nem tudom, ki vagyok. Gőzöm sincs, merre tovább. Elvesztettem magam valahol útközben, ami nem egyik napról a másikra történt, hanem fokozatosan, minden egyes nappal kicsit több tűnt el belőlem. Most pedig minden tiszta köd és homály. Ez a nő totál összekuszált mindent. Szükségem lett volna valakire Laurie épp egy rehabilitációs intézetben lábadozott. A szobája ajtaján bizonytalanul kopogtam be. Nem sejtettem, milyen fogadtatásban lesz részem. Türelmetlenül tárta ki az ajtót, majd mikor meglátott, a nyakamba ugrott és sírva fakadt. Oh, Matt, azt hittem, látni sem akarsz zokogta a nyakamba. Megöleltem, mert erre most nekem is szükségem volt. Egy nagy kő esett le a szívemről. Milyen butaság ez, megígértem, hogy többé nem állhat közénk semmi ringattam. Annyira sajnálom szorított magához. Hidd el, én is. Eleinte kellemetlen, feszélyezett légkör uralkodott. Nem igazán tudtuk, hogyan is álljunk a másikhoz ennyi év hallgatás után. Mindkettőnkben ott volt a fenntartás és a tüske. Az évek során vágtunk egymás fejéhez olyan dolgokat, melyeket nem gondoltunk komolyan, vagy ha mégis, akkor már megbántuk. A nosztalgia

263 azonban hamar oldott a hangulaton. Mondd csak, emlékszel az utolsó szülinapra, amikor még apa is élt? kérdezte pár nappal később. Hát persze. Ez az utolsó kellemes emlékem fanyar mosolyra húztam a szám. Ha ő élne, minden annyival könnyebb lehetne sóhajtozott. Az sem változtatna azon, hogy Martin halott fújtam ki hangosan a levegőt. Nem, de ha élne, akkor nem neked kellett volna felvállalnod a hóhér szerepét, és akkor talán nem lennél ilyen boldogtalan. Sosem gondoltam ebbe még így bele. Annyi minden nyomta a lelkem. Soha nem vesződtem olyan dolgokkal, hogy azon merengjek: mi lett volna, ha Semmi értelme. A dolgok így alakultak és ezen nem változtathatunk. Ezzel kell együtt élnünk. Én már abban a pillanatban, abban a percben tudtam, hogy életem végéig viselem majd a döntésem terhét. És tudod, mit, nem is a döntés volt a nehéz, hiszen azt Martin meghozta helyettem, hanem továbbélni. Már nem nézhetek vissza. Ez már megmásíthatatlan. Így inkább kiszakítottam magamból minden olyan porcikámat, ami fájdalomra késztetne. A szívedet is? az arca döbbenetről árulkodott. Főleg a szívemet az ablakon bambultam kifelé, majd magamhoz térve Laurie fürkésző tekintetének kereszttüzében találtam magam. De most valami megváltozott. Olyan más vagy. Igazán elárulhatnád, mi bánt dobta le magát a kanapéra. Semmi rántottam meg a vállam. Engem nem versz át. Gyere ide! mutatott maga mellé. Leültem mellé, de képtelen voltam megnyílni; ha megtettem volna, akkor hangosan is ki kellett volna mondanom az érzelmeim, és az annyira

264 valóságossá tette volna ezt az egészet. Egy nő van a dologban, ha jól sejtem találgatott engem méregetve. Dehogyis. Ezt meg honnan veszed? Csak szerettem volna megbizonyosodni róla, hogy minden rendben veled hárítottam a kíváncsiságát. Ez aranyos tőled majd egy rövid szünet után újra megszólalt. Szerelmes vagy. Rákaptam a tekintetem, és összeugrott a gyomrom. Szerelem? Oh, nem! Azt az érzést én nem érdemlem. Hosszan lehunytam a szemem és igyekeztem nem sebezhetőnek tűnni, elhinni és elhitetni, hogy ura vagyok a helyzetnek. Mi másért menekülnél ilyen messzire? Már mondtam, hogy Tudom, tudom, mit mondtál, de mióta idejöttél, nem hagy nyugodni a keserűség a szemedben. Ilyen nehéz megbíznod bennem? Szeretném tudni, mi van veled. Amy? Ő az, nem igaz? Ahogy kimondta a nevét, hirtelen kirántotta alólam a talajt. Mehetek én a világ túlfelére is, az a nő ott is halálra fog gyötörni. Az érzelmeim nem hagyhattam magam mögött, azok, bármerre mentem is, elkísértek, a részemmé váltak, belém vésődtek, és azóta is kísértenek. Nem kell felelned, a válasz az arcodra van írva. Hiába tépted ki a szíved, az mégis hevesen ver. Mi van, ha nem hagyatkozhatok a szívemre? Nekem az eszemre kellene hallgatnom! Azt hittem, egy életre sikerülhet száműznöm ezt az érzést. Miért akarnád boldogtalanul leélni az életed? rázta a fejét. Mert nem érdemlek mást vágtam rá szinte azonnal. Közelebb ült, és megfogta a kezem.

265 Mi bánt? Biztos vagyok benne, hogy nem csak az eutanázia miatt van bűntudatod. Ráhibázott, de erről nem akartam beszélni. Sok minden. Annyiszor gyötör a lelkiismeret-furdalás, legfőképpen azért, hogy én élek. Oh, Matt, ez az én hibám is, hogy ezt érzed. Tudom, milyen borzalmas dolgokat vágtam a fejedhez, de nem voltam önmagam. Nem gondoltam komolyan. Bár semmissé tehetném! Martin halála nem a te hibád volt. Sosem bocsájtom meg magamnak, hogy gyilkosnak neveztelek. Nem hibáztattalak, hiszen az vagyok. Én sem tudom megbocsájtani magamnak. Hogy lehettem ilyen gyenge? Feladtam. Tudod, hányszor ostoroztam magam, mert a végén már nem tudtam, miért is hoztam meg ezt a döntést. Érte vagy önmagamért? Ez már számára nem volt élet. Szenvedett. Helyesen cselekedtél győzködött. Tudom, de ettől ez még nem könnyebb. Tudod te, milyen érzés volt, hogy tudtam, mit akar, mégsem voltam képes cselekedni? Imádkoztam, hogy jöjjön egy jel, mert nem tudtam, mit tegyek. Később pedig magamat okoltam. Miért kellett ezt csinálnom? Mi van, ha mégis történt volna valami csoda, ha kapott volna egy második esélyt, de én elvettem tőle? Neki már nem volt jövője. Annyira sajnálom, hogy ezt egyedül kellett végigcsinálnod sírta el magát. És még én sem könnyítettem meg a helyzeted. Annyira sajnálom. Felejtsük el! sóhajtottam fel. Miért csinálod ezt, Matt? Miért nem engeded, hogy annyi fájdalom után végre utat törjön a boldogság? Miért nem próbálod meg? Te is tudod, hogy miért nem kockáztathatok. Nem tehetem

266 tönkre annak az embernek az életét, akit szeretek. Szerintem ezt a döntést rá kellene bíznod. Őszintének kellene lenned. Matt, ne bújj ki a felelősség alól; a menekülés nem segít. Minél hamarabb elfogadod, annál jobb, mert abban a pillanatban hozzáláthatsz önmagad újrateremtéséhez. Én nem menekülök, csak szerettem volna egy kis időt nyerni. Átgondolni. Na, persze! Erről próbáltam már magam is meggyőzni, de teljesen hiába. Szimpi a csaj. Nemigen unatkozhatsz mellette bökött játékosan oldalba. Mosolyra húzódott a szám. Hát nem. Igazi kis bestia. Neked való, és te félelemből mégis feláldoznád a boldogságodat? Ezt nem értheted! Úgy érzem, mintha a múlt feltámadna hamvaiból, és emlékeztetne rá, hogy még mindig itt van. Odavagyok azért a nőért, ha ezt hagyom kiteljesedni, beledöglök, ha elveszítem. Nem élem túl, ha meggyűlöl. Akkor mondj el neki mindent. Hidd el, ha szeret, nem számít majd. Most! De mi lesz később? Amikor rádöbben, hogy ez a döntés egy életre szól. Nem várhatok el tőle ekkora áldozatot. Szeretem őt, és szeretném, ha boldog lenne. Hogy te mekkora hülye vagy! Nem tudsz te semmit a nőkről. Ha Amy valóban szerelmes beléd, nem számít neki semmi, csak veled akar lenni csak veled szeretne megöregedni. Azt szeretném, ha ő lenne a legboldogabb nő a földön. Olyan embert érdemel, aki megbecsüli, és úgy szereti, ahogy nekem kellene. Olyan valakit, aki úgy látja őt, ahogy most én látom. Aki megadja neki azt, amit én képtelen vagyok. Akkor tedd őt boldoggá! Nyílj meg neki! Mondd el neki! Ha

267 tudod, mit akarsz, akkor küzdj érte! Számomra ez a világ kíméletlen. Nem ránthatom magammal. Jaj, mintha nem lenne már így is eléggé bonyolult az életem! Le kell győznöd a kétségeid és a tehetetlenséged! Légy már egy kicsit önző! Tégy vele egy próbát! Szerintem kellemesen csalódnál. Amy egy csodálatos ember, nem benne nem bízom. Ez olyan bonyolult. Nem akarom, hogy bármiről is lemondjon miattam. Nem akarom, hogy áldozatot hozzon. És mondd csak, hogyan tudsz majd vele együtt dolgozni ezek után? Na ez az! Pontosan ez zavar engem is. Képtelen vagyok uralkodni magamon, ha a közelemben van. Nagy hibát követtem el, hiszen Amy nemcsak számomra, de a cégem számára is pótolhatatlanná vált. Egyébként pedig nagyon egyszerű lenne utánajárni az igazságnak. Nem biztos, hogy bármiről is le kell mondania. Lehet, hogy feleslegesen parázol. Tudod, mit kell tenned! Nem biztos, hogy tudni akarom a válaszokat. Az mindent megváltoztathat és véglegesíthet. Na, látod, Matt, ez a gyengeség, nem az, amikor megfosztasz egy haldoklót a kínjaitól. Majd ráébredsz te, hogy a szívnek nem parancsolhatsz, csak nehogy akkor már késő legyen. A szívem mélyén nagyon is éreztem, hogy igaza van Laurie-nak. Nem menekülhetek örökké. Egyszer vissza kell mennem, és szembe kell néznem Amyvel és az érzelmeimmel.

268 AMY Az utolsó kétségbeesett kísérlet Annyi szomorúság, tanácstalanság, igen, kétségbeesés volt arcában, hogy meg kellett állnom, vissza kellett néznem. Néztem, és azt hittem, megszakad a szívem. Talán soha nem szerettem úgy, mint ebben a pillanatban. (Márai Sándor) Hetekre csendbe burkolóztam. A helyzet Matt és köztem egyre csak romlott. Catnek is csak napokkal később meséltem el a történteket, mert nem tudtam sírás nélkül beszélni az eseményekről. Fogalmam sem volt, mit tehetnék. Matt minden egyes nap keresztülnézett rajtam. Hideg lett és merev. A régi önmagára emlékeztetett. Képtelen voltam elviselni a gondolatot, hogy tényleg képes lemondani rólunk. Bevallja, hogy szeret, hogy utána belém döfje a tőrt? Mégis mi értelme ennek? Azonban tényleg tántoríthatatlannak bizonyult. Időnként megfordult a fejemben, hogy feladom, felmondok, és elmegyek, de valami mégsem engedett. Legbelül azt súgta egy hang, hogy én ugyanolyan fontos vagyok Mattnek, mint ő nekem, és ha most felveszem a nyúlcipőt, akkor azzal mindkettőnk életét tönkreteszem. Szerettem volna boldoggá tenni őt, és látni, ahogy gondtalanul mosolyog, de a helyzet egyre kilátástalanabbá vált. Elég egyértelmű volt, hogy létezni sem tudunk egymás nélkül. Nem maradhattunk kettesben, mert azonnal izzani kezdett a levegő

269 körülöttünk, ami olyan eseményeket indított be, amelyeknek egyikünk sem tudott gátat szabni. Az irodában elszántan került engem, amitől megalázva éreztem magam. Szinte menekült előlem. Egy indulattól túlfűtött veszekedést követően még el is utazott pár napra, és egyedül én sejtettem, hogy ez is kizárólag a távolságtartásról szól. Esélyt sem adott nekem. Én tálcán kínáltam neki mindenem, most pedig itt álltam, és nem volt semmim, csak az üresség és a kín marcangolt. Már nem akartam magam előtt tagadni: szerettem őt, mindennél jobban szerettem. Ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy ez nem mehet így tovább, lépnem kell, mert ebbe mindketten tönkremegyünk. Elhatároztam, hogy mikor hazajön az üzleti útjáról, teszek egy utolsó próbát. Beszélek vele. Egy kicsit könnyített is a lelkemen ez a terv. Nem akartam végleg feladni. Nem tudom feladni! Elhatároztam: vagy így, vagy úgy, de legyen vége ennek a tarthatatlan állapotnak, ez volt mindkettőnk érdeke. Két nappal később, reggel, amikor megérkeztem az irodába, láttam, hogy nyitva van ajtaja. Hazajött! Végre, itthon van! Nagy kő esett le a szívemről. Olyan hosszúra nyúlt ez az utazás, hogy már elhatároztam, ha a hétvégéig nem jön, én keresem meg. A feladatait, kötelezettségeit miattam nem hanyagolhatta el. Bűntudat gyötört emiatt, mióta csak elment. Az ajtajára meredten hirtelen felindulásból Ivyhoz léptem. Ivy, beszélnem kell Mr. Johnsonnal. Megtennéd, hogy nem kapcsolsz neki senkit? Persze bólintott. Nagyon köszönöm és már meg is indultam. Bekopogtam a nyitott ajtón, ő pedig felnézett rám. Abban a pillanatban elöntött a nyugalom. Oh, hogy hiányzott nekem. Meglepetten vettem észre, hogy levágatta a haját. Így ha ez még lehetséges, még dögösebb és

270 szexisebb volt. Azonnal bizseregni kezdett tőle a belsőm. Egy hosszú pillanatig egybeforrt a tekintetünk, majd felvont szemöldökkel végigpásztázott a testemen. Milyen szerencse, hogy így kitettem magamért ma! Egy fehér, szexi kis ruhát vettem fel, fekete, magas sarkú csizmával. A dresszem elég rövid, a dekoltázsom pedig elég mély volt, és ez nekem most pont kapóra jött. Cat szekrényében találtam ezt a ruhát, szóval ez a nő nem is én voltam, de most szükség volt erre a kis pluszra. Matt újra végigmért, majd visszafordult a papírhalomhoz. Nem érek rá. Később! Próbált közönyösséget színlelni, de én éreztem a hangjában a feszültséget. Egy határozott mozdulattal bevágtam az ajtót, mire úgy meglepődött, hogy ugrott egyet a székében. Én viszont most fogom elmondani, amit akarok. Odamentem az asztalához, és mélyen a szemébe néztem. Apám, ez a pasi! Egy pillantásába beleszédülök. Nem volt konkrét tervem, viszont azt reméltem, hogy ha kihozom a sodrából, akkor nyert ügyem van. Így felültem az asztala tetejére, a fedetlen combjaimat szinte az orra alá dugtam. Ne légy gyerekes, Amy! Ennek nincs semmi értelme méregette a combjaimat. Tudtam jól, hogy nem hagyom őt hidegen. Tényleg nincs? Elvettem a kávéscsészéjét az asztalról, megittam az utolsó korty kávéját, majd kéjesen lenyalogattam a kanalat. Ő közben mélyeket lélegzett, nagyokat nyelt, és nem tudta levenni rólam a szemét. Ne légy közönséges! suttogta. Ki, én? Közönséges? Ha az lennék, régen az öledben ülnék, és a nyelvem mélyen a torkodban lenne, a kezem pedig Nem folytattam, hanem a nadrágjára pillantottam, amelyen egyértelmű

271 jele volt annak, hogy elértem a célomat. Majd beleharaptam az alsó ajkamba, hogy tovább hergeljem. Te álnok kis boszorkány morogta, és váratlanul az ölébe rántott. A következő másodpercben már vadul csókolt. Istenem, mennyire hiányzott ez nekem! Szenvedélyesen csókoltam vissza én is. Nem szabad, hogy gondolkozzon, én sem akarok gondolkodni, csak érezni. Beletúrt a hajamba, feltolta az amúgy is rövid szoknyám. Sebesen felül is megszabadított a ruhámtól, az egész a derekamra csúszott. Mindent olyan hevesen, szenvedélyesen és türelmetlenül csinált. Megőrülök tőle érte. Éreztem, hogy ő is majd megőrül, hogy újra a közelemben lehet. Az illata megrészegített, az érintése perzselt. Heves csókolózással estünk egymásnak. Pontosan ezt a féktelenséget szerettem benne, mert ez az énjéből fakadt. Felpörgetett, elvette az eszem. Átvetettem a lábam az ölén, és beleültem a férfiasságába. Mindketten hangosan egymás szájába nyögtünk. Óriási volt, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre ereszkedtem. Felejthetetlen élmény volt, ahogy teljesen kitöltött. Folyamatosan az orgazmus határán remegtem. Simogatta a vállam, a hátam, a fenekem, csókolgatta a nyakam. Hiányoztam? harapdáltam, szívogattam a nyakát. A nyelvemmel végigszántottam a félig nyitott ajkán, mintha még jobban meg akarnám ízlelni őt. Átöleltem a vállát és megkapaszkodtam benne, ahogy zihált. Olyan jó érezni téged olyan csodálat volt a hangjában, hogy beleborzongtam. Nagyon finom és szűk vagy ma! Bele fogok pusztulni ebbe szűrte ki a fogai közt, de cseppet sem állt ellen. Egyre inkább utat tört bennem a kéj. Zakatolni kezdett a szívem és egyre hevesebben vettem a levegőt, az ajkam boldog sóhajok és kéjes nyögések hagyták el. Vad ritmusba kezdtünk, nem kegyelmeztem neki, ahogy ő se nekem. Hirtelen hanyatt döntött az

272 asztalon és felgyorsított. Nem is gondolkodott, csak egyszerűen átvette az irányítást, nekem pedig eszemben sem volt tiltakozni. Amíg Mattet meg nem ismertem, nem tudtam elképzelni, hogyan képes a szex embereket rávenni arra, hogy a legőrültebb dolgokat műveljék. Nem szívesen ismertem be még magamnak sem, de Matt nyers és állatias ereje felizgatott. Készségesen tettem volna bármit, amit csak akar. Határozott döfésekkel bombázta a legérzékenyebb pontomat. Minden mozdulata csak fokozta a vágyat a testemben. Tökéletes találatok voltak, mert a hüvelyem egyre sűrűbben, és egyre szorosabban zárult a férfiasságára. Összhangban sóhajtottunk és nyögtünk, a szívünk is egy ritmusban dobbant. Kis híján felkiáltottam az élvezettől, de ő egy csókkal fojtotta belém a sikolyom. Egy igazán fergeteges, erőteljes orgazmus ragadott bennünket magával. Amikor már azt hittem, vége, a kéjes izomösszehúzódások tovább folytatódtak, és a mozgásának hála, újra rám tört az orgazmus. Hangosan élveztem a Matt által nyújtott örömöket. Kis híján felsírtam a gyönyörtől, a kiáltásom elfojtásaként a nyakába haraptam, ő pedig viszonzásképpen még jobban szorított magához. Ilyet még nem éltem át soha azelőtt, egy pillanatra teljesen elkábultam tőle. Idő kellett, hogy összeszedjem magam. Utána jó darabig egymásba temetkeztünk; úgy öleltem, mintha sosem akarnám elengedni. De aztán elementáris erővel visszatért a félelem. Féltem, hogy mi következik ezután. Mikor a légzésünk lelassult, és visszanyerte az elménk az irányítást a testünk felett, Matt megszólalt: Ez nagy butaság volt, ugye, tudod? És a homlokomra nyomott egy csókot. Ha ez kell, hogy az enyém legyél, mindennap elcsábítalak. De ettől nem változott semmi, remélem, érted és felhúzott az

273 asztalról. Az nem elég, hogy nem tudunk létezni egymás nélkül? Minden levegővétel fáj, mióta nem vagy a közelemben. Szeretlek suttogtam. Nem tudom, mit kellene tennem, hogy ne érezz így, hogy gyűlölj Olyan kétségbeesett tekintettel nézett rám. Miért? Te szeretsz engem, én pedig téged. Ez miért nem lehet ennyire egyszerű? Vegyük magunkhoz a kis Emilyt, és legyünk boldogok! Legalább próbáljuk meg! Kérlek! Szinte már könyörögtem. És ha nem sikerül? Mindkettőtök boldogságát kockáztatnám. Sosem akartam még ennyire, hogy más életem legyen. Én is szeretlek téged végigsimította az arcomat, majd lehajolt, és megcsókolt, de ez többet nem fordulhat elő! Ellépett tőlem, és máris fájt a hiánya. Felhúztam a ruhámat a vállamra, alul pedig le, közben ő is rendbe szedte magát. Egy újabb megalázó helyzet. Már megint egy olcsó ribancnak érzem magam. Matt komor arca máris arról árulkodott, hogy odalett a szeretkezés közben megtapasztalt meghittség. Szinte idegenként állt velem szemben, és villámló tekintettel nézett rám. Iszonyúan feldühített a viselkedése, nem bírtam visszafogni magam, és tiszta erőből elkezdtem verni a mellkasát az öklömmel. Gyűlöllek! Gyűlöllek! Ezt akartad? és folytak a könnyeim. Lefogta a kezeimet, átölelt, úgy ringatott. Bárcsak úgy lenne Megígérem, hogy többet nem bántalak Soha többet nem érek hozzád. Megígérem ismételgette. Az arca elszántságot tükrözött, engem meg elfogott a pánik. Nem! Nem! kapálóztam a karjaiban, mialatt záporoztak a könnyeim. Hihetetlen megalázó volt. Elcsábítottam egy férfit, aki utána

274 közölte velem, hogy mégsem kellek neki. Feldúlt voltam, és zaklatott. Nehezemre esett tisztán gondolkodni. Nem tudtam, mit is tehetnék még. Ennél mélyebbre már nem süllyedhetek.

275 AMY Kudarc és démonok Amit gyásznak nevezünk, talán nem is az afölött érzett fájdalom, hogy halottaink nem térhetnek vissza az életbe, hanem fájdalom amiatt, hogy ezt nem is tudjuk kívánni. (Thomas Mann) Sokat töprengtem, mi lenne az észszerű megoldás, de az egyetlen járható útnak azt találtam, ha felmondok. El innen, minél messzebb. Megráztam a fejem. Nekem ő az életem, így a számba vehető lehetőségek közül végül mégis csak kizártam az elválást. Éreztem, hogy fontos vagyok neki. A belsőm azt súgta, hogy ő legalább annyira kétségbeesett, mint én. A szeme mindent elárult a valódi érzéseiről, ha akarta, ha nem. Képtelen volt hazudni vele. Szerettem volna megfejteni, rájönni, mi a félelmeinek forrása. Nem értettem a viselkedését, az állandó visszautasítást, hogy mindig eltaszít magától. Nem akartam elhinni, hogy ennek csak Martin halála lenne az oka. A bizonytalanság és a kilátástalanság teljesen összezavart. Nem találtam a helyem. Otthon is csak a magány fogadott; Catnek valami munka miatt megint el kellett utaznia. Végre megtalálta önmagát, alapított egy céget, reklámmenedzserként próbálkozott. Tetszett neki a feladat, mindig is imádta a szervezkedést. Örültem a sikerének, de most

276 nagyon hiányzott: nem volt kinek kiönteni a szívemet. Jobb híján beültem hát a kocsimba, és céltalanul autókázni kezdtem a városban. A megalázottság érzésénél nem hiszem, hogy valaha átéltem volna rosszabbat. Soha nem futottam egy férfi után sem, erre most komplett hülyét csináltam magamból. Nem is egyszer. Szétvetett a keserűség és a tanácstalanság. Ez a férfi mindent megváltoztatott, és hogy ez így lesz, azt már az első nap sejthettem volna, hiszen szikrázott közöttünk a levegő. Azt a fizikai vonzalmat, amit iránta éreztem, előtte még sosem tapasztaltam. Akkor dühített, hogy pont egy ilyen alak tetszik, aki ennyire hideg és modortalan. Aztán megismertem, és rádöbbentem, hogy nagyon is melegszívű és figyelmes. Beleszerettem. Hogy mikor? Nem tudom. Először csak csodáltam és felnéztem rá, rajongtam érte, utána már gőzöm sincs, mit éreztem. Úgy tűnik, a rajongást és a szerelmet igen keskeny mezsgye választja el egymástól. Sokszor megkülönböztetni sem lehet őket. Ráébredtem, hogy a rajongás nagyon veszélyes dolog tud lenni, mert igaz, hogy sarkallhat jóra, és nőhet a teljesítményünk, de egy idő után szánalmassá válhatunk, és kifordulhatunk önmagunkból. Bárcsak tudnék parancsolni az érzelmeimnek A merengésemből autóduda hangja zökkentett ki. Majdnem balesetet okoztam, olyan figyelmetlenül vezettem. Ezek után jobbnak láttam, ha leparkolok, és összeszedem magam egy kicsit. Amikor körülpillantottam, hogy megállapítsam, hol is álltam meg, akkor vettem csak észre, hogy Alex irodájánál járok. Megadtam magam a sorsnak; nyilván valami szándéka volt velem, ha idetévedtem. Talán Alex megadja nekem a válaszokat, amelyeket kutatok. A titkárnője nagyon kedvesen fogadott, és késlekedés nélkül

277 bejelentett. Mr. Cross fogadja önt. Biccentettem, és bementem. Jó reggelt! Hát téged meg mi szél fújt erre? mosolygott szélesen. Az arca barátságos volt ugyan, de gyanakvó. Sosem jártam még nála. Szinte leolvastam az arcáról: ez meg mi az ördögöt keres itt? Nem tudom vallottam be, és lerogytam egy székbe. Tényleg nem tudom. Miért kellett nekem idejönni? Egy idióta vagyok! Valami baj van? Aggodalmassá vált az arca. Hosszan bámultam rá. Ki segíthet, ha nem ő? Ő Matt legjobb barátja. Szeretem őt, de én nem szállhatok szembe a démonaival. Nem harcolhatok egy kényszerképzettel, egy szellemmel bukott ki belőlem. Nem szólt semmit, csak odajött, leguggolt elém, és letörölte a könnyeket az arcomról. Észre sem vettem, hogy sírok. Matt régóta küzd ezzel a démonnal mondta keserűséggel a hangjában. Az a baj, hogy már nem is küzd, feladta. Kitört belőlem a zokogás. Alex átölelt, és a hajamat simogatta. Igazad van. A temetőben sem járt egyszer sem. A mai napig nem tudta feldolgozni. Nem tudom, mit tegyek Hogyan segítsek neki? Szerintem üsd le, rabold el, és töröld ki a memóriáját. Segítek! mosolygott vidáman. Én is elmosolyodtam, amikor elképzeltem a dolgot. Elgondolkodva néztem az arcát, és azon töprengtem, miért nem inkább Alexbe szerettem bele. Igazán vonzó férfi, és nála mindig tudja az ember, mire számíthat

278 Ahogy ezen gondolkodtam, Alex megfogta az arcomat, és váratlanul megcsókolt. Én azonnal elhúzódtam, és felugrottam a székről. Úgy néztem rá, mintha kísértetet látnék. Ne haragudj! Nem akartam, csak Nem kellett volna idejönnöm vágtam a szavába. Te ne haragudj! Tehetnénk úgy, mintha ez meg sem történt volna? kérdezte, én meg csak bólintottam, és már indultam is ki az irodából. De elém állt: Nem akarom, hogy így menj el. Elnézésedet kérem Őszintén reméltem, hogy nem csókolsz vissza. Te teszteltél engem? Na, ezen alaposan meglepődtem. Tudni akartam, tényleg szereted-e. Matt nagyon értékes ember, de a bankszámlája is az. Aha. Végre leesett, mit akar ezzel mondani. És, átmentem a vizsgán? Ti, milliomosok mind öntelt bunkók vagytok. Felzaklatott még a feltételezése is. És hogy gondoltad: ha neki nem kellek, akkor majd te megvigasztalsz? Azt hittem, ennél te jobb ember vagy vágtam oda, és ki akartam menni az irodából, ám újra utamat állta. Matt olyan nekem, mintha a testvérem lenne. Kötelességem megóvni őt a csalódásoktól. Tényleg ne haragudj! És meddig mentél volna el? Gondolom, egy kóbor numerát még véletlenül sem hagytál volna ki. Aztán meg eldicsekedtél volna vele Mattnek Valóban te vagy a legjobb barát a világon! jegyeztem meg ironikusan, majd megkerültem, és otthagytam. Minek is jöttem ide? Még hallottam a hangját, amint utánam kiabált: Amy, kérlek, ne haragudj! Tényleg nem akartalak megbántani De ezt már válaszra sem méltattam.

279 Később, az autómban újra elsírtam magam. Most mi legyen? Mihez kezdjek? Egész éjszaka azon gondolkoztam, hogyan segíthetnék Mattnek túllépni a saját árnyékán. Aztán támadt egy ötletem. Rosszabb már úgysem lehet. Másnap reggel az irodában beszéltem Paullal, és megkértem egy apró szívességre. Miss Avens, minden tiszteletem a magáé, de ez nem jó ötlet, higgyen nekem! Ebből nagy baj lehet. Muszáj megpróbálnom. Segítsen nekem, kérem! Összekulcsoltam a kezemet, úgy könyörögtem, szépen néztem rá, mindent megtettem, hogy meggyőzzem. Ennek be kell válnia. Végül megadta magát és bólintott. Köszönöm fújtam ki hangosan a levegőt. Én akkor is azt mondom, hogy ennek nagyon rossz vége lesz. Miss Avens, gondolja ezt át! Nincs más választásom, Paul, és ezt maga is tudja. Épp itt az ideje, hogy Matt kilépjen a sötétségből. Délután volt egy megbeszélés kint, a városban, amelyre Matt-tel hivatalosak voltunk. Egész úton oda is, vissza is levegőnek nézett, ami persze nagyon rosszulesett, bár igyekeztem nem tudomást venni róla. Aztán amikor Paul megállította az autót a megbeszélésünk szerint, Matt végre felemelte a fejét a laptopjából, és csodálkozva nézett körbe. Hol vagyunk, Paul? Miért álltunk meg itt? Én kértem meg erre a szívességre Pault. Mutatni szeretnék neked valamit vallottam be. Nincs erre időnk. Menjünk vissza az irodába! mondta hidegen. Kérlek, csak öt perc Láttam, hogy nem tetszik neki a dolog, de kiszállt, én pedig követtem. Elkezdtünk sétálni.

280 Bízol bennem, ugye? kérdeztem tőle. Miért, mire készülsz? Mire akarsz kilyukadni? gyanakvóan pillantott körbe, majd minden vér kiszaladt az arcából, hirtelen megtorpant, mikor meglátta a feliratot: Szent Johanna temető. Pánik, remegés és kétségbeesés futott végig az arcán. Neked teljesen elment az eszed! emelte fel a hangját. Mi ezzel a célod? üvöltött. Nem vagy jól, Matt. Úgy teszel, mintha jól lennél, de nem. Falat emeltél magad köré. Jól vagyok vágta rá. Rendben, akkor menjünk be! válaszoltam higgadtan, és bele akartam karolni, de elrántotta a karját. Hogy? Mi? Miért csinálod ezt? kapkodta a szemét köztem és a bejárat között. Azért, mert azt akarom, hogy élj végre! Szeretném, ha közelebb engednél magadhoz, hogy segíthessek feldolgozni. Szeretnék segíteni neked. Azzal segítenél a legtöbbet, ha békén hagynál. Ne avatkozz az életembe! Szállj le rólam! Nagyon mérges volt, és már indult volna vissza, ám elé futottam, és megállítottam. Tudom, mit érzel folytattam volna, ám ekkor olyan dühöt zúdított rám, mint még soha. Annyira kiabált, hogy hátrább húzódtam egy lépést. Nem számítottam rá, hogy így kiborul. Nagyon szégyelltem magam Paul előtt is. Te nem tudod elképzelni, milyen érzés ez! Fogalmad sincs róla, mit érzek! Megöltem a saját testvéremet! Nem a te hibád volt, Matt. Nem a te hibád! Nem kell ezt egyedül végigcsinálnod. Ez igazságtalanság. Kirekesztesz engem, pedig én szeretlek. Ezt ne mondd nekem! Ezt ne! Hagyj engem békén!

281 Indulatosan ránézett újra a temető táblájára, majd az autó felé vette az irányt. Ismét elé álltam. Kérlek, csak próbáld meg! makacskodtam. Kettőnkért. Megragadta a karomat, és kíméletlenül nekilökött a ház falának. Mit akarsz? Mit tegyek, hogy leszállj végre rólam? ordított velem. Mondjam azt, hogy jót szórakoztam veled, és ennyi? Hogy nem jelentesz nekem semmit? Akkor tessék! Sosem voltál több nekem egy jó szexpartnernél, és megkaptam, amit akartam. Slussz! Azzal elindult vissza az autóhoz. Mondhatsz, amit akarsz, de tudom, hogy nem ez az igazság sírtam el magam. Nem akarom, hogy abban a börtönben éld le az életed, ahová zártad magad! Matt! Kérlek! Azonban nem válaszolt, hanem beszállt a kocsiba, és elhajtottak. Igaz, benne volt a pakliban, hogy rosszul is elsülhet a tervem, mégis reménykedtem, hogy Matt talán hajlandó lesz megpróbálni. Velem. A csalódottságtól a taxiban megállíthatatlanul folytak a könnyeim, és egész éjszaka nem bírtam abbahagyni a sírást. Már tényleg nem volt több ötletem, mit tehetnék. Az is megfordult a fejemben, hogy ezzel az ostoba tervvel végleg elrontottam mindent.

282 AMY Keserves búcsú A vágyaink szerint kell élnünk, különben csalódottsággal és keserűséggel kell fizetnünk érte. Nem okolhatjuk a rókát, amiért megöli a tyúkokat, hiszen csak a dolgát teszi. (Maureen Lindley) Nagyon dühös voltam. Nem is annyira rá, mint inkább saját magamra. Miért gondoltam, hogy ettől minden megváltozik? Talán, mert élt bennem a remény, hogy jelentek neki annyit, hogy megpróbálja. Értem. Önmagáért. Értünk. A remény a legerősebb gyökér, de az enyémet most kitépték, már nincs mibe kapaszkodnom. Alaposan elcsesztem. Valahogy éreztem, hogy ezek után már a csábítás sem lesz célravezető. Elveszítettem őt. Ez az én formám: egyszer leszek szerelmes, és akkor is a legbonyolultabb férfiba. Ő volt nekem az az ember, aki megtanította, hogyan győzzem le a belső félelmeimet. Kár, hogy én nem tudtam ugyanez lenni a számára. Nem szabadíthattam fel az őt gyötrő kínoktól. A mi szerelmünk több mint egyszerű romantikus vonzalom, egy váratlan csoda voltunk egymásnak. Nem kerestük, mégis megtaláltuk egymást. Szokták mondani: sosem megfelelő a hely és az időpont az igaz szerelemre. Hát ez ránk külön igaz lehetett. Véletlenül történt, egy szívdobbanásnyi idő alatt. Fura volt, mikor rádöbbentem, már egyikünk sem parancsol, hanem mindketten

283 engedelmeskedünk. Ő volt az első ember az életemben a bátyámat kivéve, akinek a társaságában mindig bátran követhettem az érzéseimet, anélkül, hogy valaha is törődnöm kellett volna az illendőségekkel vagy az ítélkezésével. Ő volt az első férfi, akinek sikerült kicsalogatnia a lelkemet a rejtekhelyéről. Na, de miért? Hogy most ízzé-porrá zúzza? Én mégis boldog voltam a tudattól, hogy Matt létezett, mert megmutatta, hogy igenis képes vagyok olyan szerelemre, amiről magam sem tudtam. Cat közben hazaért, lelkesen mesélni kezdte az élményeit, csak aztán leolvasta az arcomról, hogy valami bajom van. Nem igazán tudtam odafigyelni a csacsogására. Faggatott, szitkozódott, dühöngött a kétségbeesésemet látva. Beszámoltam neki a legutóbbi irodai légyottunkról Matt-tel, és a temetőben történtekről is. Micsoda, te elcsábítottad? Ne már! Megőrültél? a hangszíne majd szétrepesztette a dobhártyám. De te is ezt tanácsoltad A kis fehér rucidat is kölcsönvettem hozzá. Az én vagyok, neked viszont több eszed van ennél Nem gondoltam, hogy komolyan veszed. Egymásnak estünk, először a liftben, majd az íróasztalán, utána meg kidobott. Olyan megalázó volt. Elrejtettem az arcomat előle. Az nem lehet. Te szexeltél a főnököddel az irodában? Az asztalán? Meg a liftben? Tényleg nem vagy önmagad. Miután elküldött, gondoltam, jó ötlet, ha szembesítem a démonaival, de totális kudarcba fulladt a tervem. Most tényleg nem tudom, mi legyen. A barátnőm átkarolt, és egész éjszaka vigasztalt. Nem lett volna jó egyedül maradni. Ám okosat ő sem tudott tanácsolni. Másnap reggelre sem lett jobb a helyzet. Minden este, amikor kételyekkel bújunk ágyba, reménykedünk, hogy az új nap fényében

284 minden más lesz. Pofára esni ér! Visszautasítást elviselni ér! Elrontani ér! Újra próbálkozni kötelező! Minden nap egy új kezdet! Hát számomra már nem. Pocsék érzés. Úgy éreztem magam, mint egy fuldokló. Annyi férfi közül miért pont ebbe kellett nekem beleszeretnem? Nyilvánvaló volt, hogy ezt így nem tudom folytatni. Alig bírtam rávenni magam, hogy bemenjek dolgozni. Újra látnom kell őt, éreznem, hallanom a hangját, és átélnem a visszautasítását. Ahogy beléptem az irodába, Ivy szólított meg: Mr. Johnson kérte, hogy ha megjöttél, azonnal menj be hozzá. Felnyögtem, most nagyon nem akartam látni Mattet. Nem éreztem magam elég erősnek ehhez. Kopogás nélkül léptem be. Ám ami ott fogadott, arra a legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna. Matt az asztala előtt állt, és a cég ribancának, Mandynek a nyelve volt a szájában. Azt hittem, menten elhányom magam. Mindketten rám néztek. A szám elé kaptam a kezem, öklendezni kezdtem, de hogy ne legyen tanú, megfordultam, és a liftig futottam. Ezt nem bírom ki, ezt nem. Ilyen messzire megy, hogy meggyűlöljem, ez a bosszúja Kirohantam az épületből, a lelkemben dúló hurrikán kikívánkozott, a parkolóban kiüvöltöttem a bánatomat a semmibe, levegőért kapkodtam, majd kitört belőlem a hisztérikus zokogás. Összeomlottam. Ezzel most elvesztettem minden reményem. Éreztem, hogy ebből elég volt. Nem gyötörhetjük egymást tovább. Még aznap megírtam a felmondó- és a búcsúlevelemet Mattnek. Ez volt életem legfájdalmasabb pillanata. Nem hittem, hogy létezni fog az életemben rosszabb, mint otthagyni a farmot, de Mattet elhagyni sokkal felemésztőbbnek bizonyult. Másnap nagyon korán mentem be az irodába, mert biztos akartam lenni benne, hogy senkivel sem futok össze. Az asztalára

285 tettem a leveleket és az autóm kulcsait. Egyetlen dolgot vittem csupán magammal: a festményt a falról. Ez volt az, ami a legkedvesebb volt nekem. Minden mást visszajuttatok neki, Cat már elkezdte intézni ennek a mikéntjét. Ahogy álltam ott, megrohamoztak az emlékek. A találkozásunk, az első csók, a legszebb, legmeghatóbb pillanatok. A szemem tele lett könnyekkel. Hát mégis igaz! Az emlékek idővel megszépülnek. Isten veled, Matt. Szeretlek! suttogtam, végigsimítottam az asztalán, és kimentem az irodából. Cat nem tartotta jó ötletnek, hogy hirtelen felindulásból elutazzam, de én tudtam, hogy nincs más választásom. Ha túl akarom élni ezt, másként nem megy. Olyan messzire kellett kerülnöm tőle, amennyire csak lehetett. A fájdalom, amit éreztem, semmihez sem volt fogható. Összetörte a szívemet, eltiporta a lelkemet. Még erre is képes volt, csak hogy feladjam. Bár tudtam, hogy a vesztembe rohanok, meg sem álltam Tennesseeig. Ha már az ő démonait nem győzhettem le, éppen ideje volt, hogy szembenézzek a sajátjaimmal. Már nem érdekelt, mi következik. Jöjjön, aminek jönnie kell.

286 MATT A döntéseink következménye Ahogy a tenger mossa a homokos partot, úgy mossa a szerelem az akaratot. Jön egy erős hullám, és magával ragad, s akár a víz jön, akár a szerelem, a gát átszakad. Mekkora barom vagyok! Hogy a francba voltam erre képes? Órákig kattogtam, és folyamatosan ott volt a késztetés, hogy felhívjam és bocsánatot kérjek. Amit a szemében láttam, teljesen letaglózott. Ez a nő tényleg szeret engem. Nem tudom, mit eszik rajtam, de odavan értem. Egy igazi vadbarom vagyok! Beszélek ma vele. Ezzel most nagyon messzire mentem. Ha ő tette volna ezt velem azt nem éltem volna túl. Folyamatosan azon aggódtam, vajon hol van, és mit csinál, de felhívni nem volt erőm. Ahogy az irodámba értem, nagy volt a csend, túl nagy. Benéztem Amyhez, de nem volt a szobájában, pedig már elég késő volt. Az autója itt van a mélygarázsban, de ő hol lehet? Átmentem a saját szobámba, és láttam, hogy az asztalomon két boríték hever, mindkettőn Amy kézírása, és ott voltak az autója kulcsai is. Pánikszerű, kellemetlen, szorító érzés fogott el, a szívem vadul kalapált a mellkasomban, miközben kinyitottam az első borítékot. Kedves Matt!

287 Nem igazán tudom, hogyan kezdjem a búcsúlevelemet. Talán a legelején Volt egyszer egy lány, aki hitt a mesékben. Hitte, hogy lesz egy álom, amiből sosem ébred fel. Hogy ez örökké tart majd, és remélte, hogy többé nem lesz egyedül. Csak szeretetre és megértésre vágyott, két ölelő karra, arra, hogy szeressék, semmi másra, csak rád. Nem értette, miért kér olyan sokat, hogy miért nem találhat boldogságot, oltalmat. De minden álom véget ér egyszer, és a gyönyörű tavasz helyére beköszönt a zord tél. Én mégis hinni akartam benne, hogy minden jó lehet, és együtt minden akadályt legyőzünk, hogy a szerelem csodákra képes. Nem akartam elmenni, küzdeni akartam, ha már egyszer nagy nehezen megszereztelek. Nem akartalak elveszíteni, lemondani rólad. Hittem benned, hittem kettőnkben, hittem a közös jövőben. Most mégis borzongás fut át a testemen, mert tudom, nem vagy, és nem is leszel soha az enyém. Neked nem számít, amit irántam érzel, elnyomod, és a boldogtalanságot választod, nem törődve azzal, hogy ezzel engem is abba taszítasz. Csupán egyetlen dolgot akarok elmondani neked: szeretlek! Amíg élek, szeretni foglak, sosem fog elmúlni ez az érzés. De nem bírom tovább. Úgy érzem, mintha a szívemet kitépték volna a helyéről. Lélegzem, létezem, mégsem élek. Így elmegyek, el kell mennem. Nem bírom elviselni a gondolatot, hogy nem ölelhetlek meg, nem csókolhatlak meg, nem lehetek a tiéd testemmel-lelkemmel, egy kényszerképzet miatt, amit bemesélsz magadnak. A legnehezebb, hogy arra kényszerítesz, nézzem végig, ahogy a poklok poklát éled át, szenvedsz, és az örök sötétségbe zárkózol. Olyan dolgokat teszel, amelyekről tudod, hogy fájnak nekem, csak hogy

288 meggyűlöljelek. Ki kell, hogy ábrándítsalak, sosem foglak utálni, mert szeretlek. Szerelmes vagyok beléd, és ez olyan érzés, ami tisztább bárminél. Én ismerlek, Matt, tudom, milyen ember vagy. Nem lehet velem mást elhitetni. Nem akarom, hogy önpusztításba kezdj miattam, inkább elmegyek. Már tudom, nem küzdhetek, nem vagyok elég erős. Feladom. Sok csatát nyertem, de a háborúban te győztél. Azt azonban jó, ha tudod, hogy van valami, amin nem változtathatsz, amit még te sem irányítasz: élet és halál. Meg kellene békülnöd végre a múlttal, és azzal a ténnyel, hogy a sorsot nem te irányítod, nem magadat kellene hibáztatnod. Ez így rendeltetett. Ha Martin maradt volna életben, te sem vártad volna el tőle, hogy egy életen át megtagadja magától a boldogságot. Fáj, hogy ezt nem látod be. Eleget vezekeltél már. Sosem foglak, és nem is akarlak elfelejteni. Emlékezni akarok arra, hogy így is lehet valaki iránt érezni. Isten veled, Matt. Azt kívánom, hogy találd meg a lelki békéd. Amy A másik borítékban a felmondólevele volt. Egy pillanatra megszűnt körülöttem a világ. Émelyegni kezdtem, és nem kaptam levegőt. Törni-zúzni tudtam volna. Mindent elvesztettem. Elértem, amit akartam Velem nem lett volna boldog. Én nem lehetek boldog. Azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy neki így lesz a legjobb. A szenvedésen, amit éreztem, azonban még ez sem enyhített. Ki kellett öntenem valakinek a szívemet, és Alex volt az egyetlen, akihez fordulhattam. Elment mondtam neki, miután berontottam az irodájába.

289 Kicsoda? Amy? Mit csináltál, te nagyon hülye? pattant fel a székéből. Nyilvánvalóvá tettem számára, hogy én és ő sosem leszünk együtt úgy, ahogy ő szeretné Tettem róla, hogy utáljon, mégsem gyűlöl. Ezt hagyta itt nekem. Alex asztalára dobtam a búcsúlevelet. Mit csináltál vele? futotta végig az írást. Hagytam, hogy szemtanúja legyen, ahogy az a ribanc Mandy rám mászik. Ez kétségkívül hatásos volt. Ezzel mindent tönkretettél. Elveszítetted őt, ugye tisztában vagy ezzel? Pontosan ez volt a cél: hogy feladja. A temetővel kicsapta nálam a biztosítékot Nem akartam, hogy elmenjen, csak hogy feladja. Hát sikerült. De megőrülök Mi lesz, ha többé nem láthatom őt? Úgy érzem, megőrülök Fel-alá járkáltam az irodában, mint valami ketrecbe zárt állat. Aztán folyni kezdett belőlem a szó. Alex hosszú ideig nem szakított félbe. Amikor első nap megpillantottam, mintha angyalt láttam volna az irodámba lépni, az egész lénye úgy ragyogott. Éreztem, hogy veszélyes rám, mert teljesen elbűvölt. A haragos smaragdzöld szemével, a csókolni való szájával Valami megmozdult bennem. Láttam már sok gyönyörű nőt, de egy se volt olyan, mint ő. Sugárzott belőle az ártatlanság, a naivitás, ugyanakkor vakmerő, szenvedélyes, tüzes, makacs és lázadó volt Nem tudom, mi ütött belém, hogy felvettem. Később rá kellett jönnöm, ez a lány nem csupán bájos és szép, de okos, talpraesett és határozott. Nem lehet megfélemlíteni. Pedig én próbáltam, hidd el Annyi lehetetlen feladatot adtam neki, hátha feladja, de nem! Megcsinálta, öregem. Leesett tőle az állam. Egyiket a másik után befejezve, megoldva dobálta az asztalomra. Kivívta a tiszteletemet és a csodálatomat. És

290 közben megőrizte a tartását és a büszkeségét. Mindig is ilyen asszisztenst kerestem Próbáltam távol tartani őt magamtól, de úgy elég nehéz, ha lépten-nyomon együtt kell lenned vele Bunkó, kiállhatatlan és időnként szemét voltam vele. Azt akartam, hogy gyűlöljön. Mert nem tudtam parancsolni a bennem támadt vágynak, és azt hittem, hogy ha elérem, hogy ne bírjon elviselni, azzal megoldódik a probléma. Annak az esélyét, hogy teljesen belehabarodom, ki akartam zárni, de erre sem úgy reagált, mint a legtöbb nő. Felvette a kesztyűt. Nem hisztizett vagy borult ki. Nem rohant ki sírva az irodából. Visszavágott, vagy széles mosollyal az arcán csak tette a dolgát. Gyönyörű, mikor mérges, a szeme szikrákat szór, és ahogy a nyakán megfeszülnek az izmok, csak még kívánatosabb lesz Dühített, nagyon dühített. Mégis a legjobb dolog, ami velem történhetett, azok a vitáink, civakodásaink voltak. Visszarántott a valóságba. Oh és milyen elszántsággal, szenvedéllyel és csodálattal a szemében hallgatott minden alkalommal, amikor tanítottam. Tényleg tanulni akart Aztán már nem akartam összetörni az álmait, nem is szekáltam annyit. Elkezdtem jól érezni magam vele, mellette. Amilyen csodálattal a szemében nézett rám, attól én magam is elhittem, hogy jó ember vagyok. Talán tényleg azzá is váltam, mert az alkalmazottaim se feszengtek már annyit, ha egy légtérbe kerültek velem. Nem rettegnek úgy Azt hiszem, nemcsak ő tanult tőlem, én is sokat tanultam tőle. Csakhogy aztán elkezdtem álmodni vele, fantáziálni róla A csodás ajkairól, a gyönyörű arcvonásairól, a tökéletes idomairól. Elvesztem. Éreztem, hogy elvesztem. Azt hittem, hogy az a büntetésem Martin miatt, hogy szenvedjek egy beteljesületlen szerelemben Féltem, hogy elveszítem a fejem. És meg is történt aznap, amikor olyan pofátlanul flörtöltél vele az irodámban Hé, haver, én nem így emlékszem. Ő flörtölt velem. Meg kell,

291 hogy mondjam, olyan jól csinálta, hogy ha nem láttam volna, hogy rá vagy indulva, akkor még aznap hazavittem volna. Ennyire nyilvánvaló volt? Az. Kettétörted a ceruzád, emlékszel? Azt is levágtam, hogy téged akar hergelni. Mikor átmentem az irodájába, bocsánatot is kért a színjátékért, és távolságtartó lett. A kis boszorkány Én meg lépre mentem. Mindig tudja, hogyan hozzon ki a sodromból, hogyan irányítson. Ez dühít a legjobban. Emberedre akadtál, öregem bazsalygott sokatmondóan. Elhiszem, hogy jól mulatsz, de inkább adj valami tanácsot! Mi a fészkes fenét csináljak most? Hogyan töröljem ki a gondolataimból, a szívemből? Szerintem ne harcolj! Vedd feleségül! rántotta meg a vállát. Te nem vagy magadnál. Nem akarom tönkretenni az egész életét Csak a fájdalom, a szenvedés várna rá. Jobbat érdemel. Én egy selejtes, szerencsétlen alak vagyok. Mindenkire bajt hozok. Az nem jutott még az eszedbe, hogy ő lehet a kulcs a boldogsághoz? Szereted, és ő is téged. Mi a fenére vársz? Alex, számomra olyan, hogy boldogság, nem létezik nyögtem ki elkeseredetten. Te tiszta hülye vagy, barátom. Az élet tálcán kínálja neked az esélyt, a megváltást, a felejtést. Ragadd meg! Nem tehetem. Semmi nem marad büntetlen. Amit én tettem, az megbocsáthatatlan Nem akarom, hogy ő fizessen meg a hibáimért, annál jobban szeretem őt. Te egy barom vagy! Egy hatalmas barom. Szerinted milyen érzés az nekem, a legjobb barátodnak, hogy sosem látlak boldognak? Alex teljesen kikelt magából. Mióta ez a lány az életed része, megváltoztál. Érzéseket, érzelmeket láttam rajtad Tetszett, hogy nem vagy már jéghegy, egy vegetáló, érzelemmentes

292 szobor. Szedd össze magad, és hozd vissza ezt a lányt, mert fenékbe rúglak! Nem könnyű téged szeretni, öregem, de Amy, isten tudja, miért, mégis szeret téged. Ne hagyd, hogy a rettegés tönkretegyen! Alex, én abban a pillanatban haltam meg, amikor Amy bevágta maga mögött az ajtót. Úgy sírtam, mint egy taknyos kölyök. Soha az életben nem fogok így szeretni senkit. Ez a lány a bőröm alá férkőzött, de én nem a boldogság csillagjegye alatt születtem. Csak annyit kérek, segíts ezt túlélni Bármikor számíthatsz rám, öregem. Te is tudod. De arra kérlek, gondold át ezt újra, mielőtt késő lesz. Egyébként nekem is el kell mondanom valamit. Itt járt a minap, tanácstalan volt, és ki volt borulva. Én pedig nagy hülyeséget csináltam Mit műveltél? Alexet ismerve volt egy balsejtelmem, de reméltem, hogy nincs igazam. Megcsókoltam. Hogy lehetsz ennyire szemét? Miért pont őt? keltem ki magamból. Mert tudni akartam, tényleg szeret-e téged, vagy csak a bankszámlád vonzó számára mentegetőzött. Amy nem az a fajta nő, és nem is lesz olyan soha. Most a legszívesebben beverném a képed Hát, ő is a szemembe mondta, hogy szar alak és barát vagyok Ja, és szeret téged, nem csókolt vissza. Ebben biztos lehetsz. Akkora idióta vagy te, Alex! Mi lett volna, ha visszacsókol? Kihasználtad volna? iszonyú pipa lettem rá. Képek kúsztak a fejembe, miket művelhetett volna vele, és még csak nem is okolhattam volna Amyt, hogy vigaszra vágyik. Bezzeg Alex! Érdekes, hogy ezt kérdezed, mert ő is ezt akarta tudni. Azt mondta, hogy nyilván eldicsekednék neked a trófeámmal, ilyen jó barát lennék. Öregem, az a csaj a két lábon járó lelkiismeret Azóta

293 nem tudok tükörbe nézni. Hihetetlenül megkönnyebbültem. Az életem soha többé nem lesz ugyanaz, de jobb lesz neki nélkülem. A temetőben elvesztettem a fejem. Én idióta, nekilöktem a falnak De még akkor is azt hitte, hogy képes lenne mindent kitörölni. Szerintem képes is rá, csak engedned kellene. Le kellene bontanod a falakat, amiket emeltél. Már te is ezekkel a falakkal jössz?! Ez nem olyan dolog, amit valaha is megbocsáthatok magamnak. Belegondoltál már? Én is lehettem volna Martin. Én is szenvedhettem volna annyit, mint ő Ha fordítva lett volna, most ő állna itt, és kérdezné tőlem ugyanezt. Tudom, miért csinálod ezt Azt gondolod, hogy ha elhiteted magaddal, hogy nem fontos neked Amy, és tud nélküled élni, meg ha senki iránt nem táplálsz érzelmet, akkor soha többé nem kell átélned a veszteség érzését De tévedsz. Ennek a lánynak a hiánya máris megvisel. Mondd csak, mit érzel majd, amikor meghallod, hogy férjhez megy? Egy másik férfi ágyában hajtja le a fejét? Hogy gyereket szül valaki másnak? Vagy ha meghal egy autóbalesetben? Elég, Alex, hagyd ezt abba! üvöltöttem és rázott a hideg. Nagyon kiborított, amit mondott. Nem akartam elképzelni, hogy Amy valaki másra úgy nézzen, vagy mást úgy csókoljon, mint engem. Az meg, hogy meghaljon lehetetlen. A sors kegyetlen játéka ilyen. Egyszer szembe kell majd nézned a döntésed következményeivel. Alex, én ezt nem fogom kibírni ez a próbatétel elviselhetetlen Akkor csak egyet tudok tanácsolni. Keress egy nőt magadnak! Jellemző! Tőled nem is számíthattam többre. De mit is vártam

294 te nem foghatod fel, hogy nekem nem kell másik nő. Ez a szerelem, amit iránta érzek, birtokolni akar, nem csupán dugni. Látod, öreg, ha ezt te magad is tudod, akkor nem értelek. Most vallottad be, hogy szereted. Nekem itt már semmi sem tiszta. Úgy érzem, mintha meghaltam volna. Kitépte a szívem és magával vitte. Elértem, amit akartam, de akkor miért nem érzek elégedettséget? Jaj, öreg, az emberi szív nem élhet sokáig végletekben. Szomorú dolog remény nélkül élni. Szerettem volna hinni, hogy számodra Amy vet véget a szenvedésnek. Aggódom érted, mert talán bírod majd nélküle egy napig, egy hétig, vagy akár néhány évig is, de legvégül mégis elveszíted ezt a harcot, mert eleve vesztésre vagy ítélve. Nem tudom, mi a rosszabb: ha mellettem van és tudom, hogy sosem lehet igazán az enyém, vagy ha elhagy, és tudom, hogy ugyanúgy szeret, mint én őt. Belepusztulok ebbe. Ez a te választásod volt, Matt, de még most sincs késő visszhangzott még napokkal később is a fejemben Alex mondata. Nincs késő. De mire nincs késő? Órákkal később is csak bolyongtam az autóval a városban, és minduntalan Amy arca jelent meg előttem, amikor meglátott Mandyvel. Amíg élek, kísérteni fog. Beszippantott a reménytelenség. Nem bírom tovább. A kétségbeesés súlya alatt mintha megindult volna alattam a föld, és élve maga alá temetett volna. Csakhogy én nem is élek! Én nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy álmodozzam. Hiába ülök itt az erkélyen hajnali magányomban, az eredmény ugyanaz, világosan látom: nekünk csak múltunk van, jövőnk nincs, és bármennyire szeretnénk, nem is lesz.

295 MATT Pokoli fájdalom Az igazi barát az, aki akkor jön, amikor mindenki más megy. (Walter Winchell) Ültem az irodámban, és meredten bámultam a naptáramat. Már négy hete, hogy elment. Te jóságos isten! Négy hete Nemhogy jobb nem lett, azóta csak rosszabb lett. Nem akadt a napnak olyan perce, amikor ne rá gondoltam volna. Nem voltam önmagam, képtelen voltam koncentrálni, a dolgok kicsúsztak a kezeim közül. Nem ettem, nem aludtam, és sokszor még a személyes tisztaságommal sem törődtem. Borzalmas kínokat éltem meg. Dühített, hogy képtelen voltam parancsolni a szívemnek, a lelkemnek, a gondolataimnak. Minden éjjel róla álmodtam. Láttam a gyönyörű szemeit, az arcát, a csókolni való száját. Éreztem puha ajkának lágy érintését, képzeletben végigsiklottam a testén, minden porcikája a kezembe simult. Elvesztem benne. Azonban a reggel könyörtelenül szembesített a valósággal. Előfordult, hogy hallani véltem Amy csilingelő hangját a folyosón, a kacagását a hátam mögött. Ilyenkor hevesebben vert a szívem, és mikor rájöttem, hogy nincs is ott, újra meg újra elveszítettem a reményt. A reményt, amelyben hinnem sem lett volna szabad. Én akartam, hogy elmenjen. Elment. Nem is vettem fel másik asszisztenst, úgysem lett volna senki megfelelő, és különben sem volt erőm, hogy azt nézzem, más foglalja el az

296 irodáját. Szegény új jelentkezőt ismeretlenül is gyűlöltem volna. A gondolataimat hangos kiabálás zavarta meg. Ivy akarta megakadályozni, hogy egy bizonyos Miss Newton azaz Cat rám törjön. Oh, nem tudom, hogy bírom ki ezt a tornádót ejtettem a fejem az asztalra. Számítottam erre, csak sokkal korábban. Nincs ehhez erőm sóhajtottam mélyeket. Amy legjobb barátnője azonban dúvadként rontott be az irodámba, Ivy minden tiltakozása ellenére. Behunyt szemmel vártam a rám zúduló lavinát. Te rohadt szemét! Tönkretetted a barátnőmet! Esküszöm, gondolkodtam rajta, hogy megöllek, de az a gond, hogy ezzel is csak neki okoznék fájdalmat vágott a közepébe. Menj el, Cat! Nem vagyok kíváncsi a kirohanásaidra közöltem vele hűvösen. Meg akartam nézni, te is ugyanolyan szarul vagy-e, mint ő, de látom, te remekül elvagy, seggfej csapott az asztallapra. Remekül? Hülye liba! Totál magam alatt vagyok! Eldurrant az agyam. Mit tudsz te rólam, és főleg arról, hogy hogy érzem magam? Tedd meg azt a szívességet, hogy elhúzol innen, amíg úriember vagyok ordítottam. Jólesett, hogy végre felszínre törhetnek az érzelmeim. Úriember, mi? Te? Minden vagy, csak az nem! A legjobb barátnőm egy hónapja vegetál miattad Tudtam, hogy a vesztébe rohan, mikor ehhez az átkozott céghez jött dolgozni. Figyelmeztettem is, hogy nem kóser veled valami, de persze ment a saját feje után. És tessék! Tudod te, mit tettél azzal, hogy visszaüldözted? Aláírtad a halálos ítéletét. Megölted a barátnőmet! vágta a szemembe. A szívem megállt, egy pillanatra nem kaptam levegőt. Felugrottam az asztaltól. Farkasszemet néztünk egymással Cattel.

297 Édes jó istenem! Nem veszíthetem el őt! Az nem lehet! Mit csinált? Pánik futott végig az egész testemen, úgy éreztem, megfulladok. Cat arcán a dühöt csodálkozás váltotta fel; hosszú másodpercekig hallgatott, majd csendesen így folytatta: Képletesen értettem. Megkönnyebbülten rogytam vissza a székembe. Az arcomat a kezembe temettem, majd nem törődve Cattel, hirtelen újra felpattantam, és törni-zúzni kezdtem, mint egy sebzett vad. Ez a nőszemély felszakította bennem az egy hónapja elnyomott érzelmeket. Az ijedelem áttörte a gátat. Nem bírtam tovább. Tehát tényleg szereted?! Te is szereted?! hüledezett Cat. Vadul kapkodtam levegő után. Nem válaszoltam; nem tartoztam neki magyarázattal. Ha szereted, mentsd meg őt! Mentsd meg attól a szeméttől! Szüksége van rád. Az én segítségemből nem kér, de tőled talán Megfordultam, és kérdőn néztem rá. Mi történt vele? Kiről beszélsz? szűrtem ki a fogaim közt. Az idegeim felmondták a szolgálatot, remegtem, mint egy idegbeteg. Amy meg fog ölni, ha elmesélem, de muszáj. Nem akarom, hogy baja essen. Még egyszer nem tudnám végignézni, hogy az az állat bántsa. A veled történtek után már nem bírná ki Azzal elmesélte, miért költözött Amy annak idején San Franciscóba, hogy menekült, miken ment keresztül. Azzal, hogy hazatért, újra veszélybe került. Arról is beszámolt, hogy zsarolják Amyt, és a szerelmemet már nem is érdekli, mi lesz vele. Szembe akar szállni ezzel a Tony nevű alakkal, aki ráadásul legutóbb egy bankon keresztül kölcsönt adott a családjának a farm megmentésére. Amy nagybátyja meg nem sejtette, honnan van a pénz, és az a gazember most Amyt vette célba: vagy ő, vagy a pénz Ha nem képes előteremteni azt a hatalmas összeget, vagy a

298 farm vész el, vagy ő. Cat fél, hogy Amy ostobaságot csinál, mert teljesen elvesztette a reményt. Már nem érdekli semmi, nincs mit veszítenie. Olyan, mintha meg akarna halni. Fel fogja áldozni magát. Elfogott a rettegés. Annak idején láttam Amy kórházi leleteit; amikor felvettem, lenyomoztattam, és tisztában voltam azzal, hogy elbánt vele egy szemétláda, csak azt nem tudtam, ki, ugyanis nem volt rendőrségi feljelentés Nem lett volna értelme, ahogy Cat fogalmazott. Az az alak és az apja uralt arrafelé mindent. Ha számít még neked, ne hagyd, hogy baja essen! Cat szemében tisztán látszott a félelem. Hát persze, nem jött volna hozzám, ha nem lenne komoly a helyzet. És ismertem Amyt is, az a lány olyan nyakas, nem enged az elveiből még az élete árán sem. Kirohantam az irodámból egyenesen a lifthez, és közben már tárcsáztam is Paul számát. Szeretem őt, persze hogy szeretem, visszavonhatatlanul és múlhatatlanul. Vége, nem várhatok tovább. Cat utolért, amíg a liftre vártam. Hova a fenébe mész? rángatta a zakómat. Visszahozom őt mondtam elszántan. Eldöntöttem. Lesz, ami lesz, nem érdekel. Ő az enyém! És ami az enyém, azt meg is védem az életem árán is. Talán mégsem vagy te akkora idióta. Végre megértettem, hogy Amy nem lehet nélkülem boldog, ahogy én sem nélküle. Nem tagadhattam tovább, hogy ő a végzetem, amiképpen én az övé Nem akartam többé gondolkodni és tipródni ezen. Magamhoz szerettem volna ölelni őt, és elfelejteni, elfelejtetni minden rosszat. Amit iránta érzek, azt nem lehet elnyomni de már nem is ez a célom. Milyen ostoba voltam, te jó ég! Utasítottam Pault, hogy készítsék fel a magángépet, és hogy

299 nézzen utána a kölcsönnek, továbbá intézkedjen, hogy azonnal ki legyen fizetve a tartozás. Nem érdekelt, mennyi, amit vissza kell fizetni. Ezenkívül megkértem, hogy nyomozza le ezt a híres Tonyt. Mire Tennesseebe érek, azt is tudni akarom, mit reggelizett. De előbb még el kellett intéznem valamit Fél órával később, amikor megállt az autó, egy pillanatra elbizonytalanodtam. Tényleg képes vagyok erre? Az előbb még olyan egyszerűnek tűnt. Mélyeket sóhajtottam. Felnéztem, és Paul aggodalmas arcát láttam. Bólintottam, hogy minden oké, és kiszálltam az autóból. Újra ott volt az a nyomasztó felirat: Szent Johanna temető. Ha komolyan vissza akarom kapni Amyt, ezt meg kell tennem érte. Magamért. Értünk. Le kell zárnom a fájdalmat itt bent. Megbocsátást, feloldozást kell nyernem. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz. Toporogtam egy darabig a kapuban, mély levegőt vettem, és bementem. Nem kellett sokáig bolyonganom, hamar megtaláltam Martin és apám sírját. Először csak néztem, majd közelebb léptem, és hangosan kimondtam, amit régóta ki kellett volna mondanom. Sziasztok Hát itt vagyok. Nem volt könnyű ide eljönnöm. Sok idő telt el, és én nem tudom, mit mondhatnék azon kívül, hogy sajnálom Bocsáss meg nekem, Martin Ha tudnád, hányszor kívántam, bárcsak a helyedben lehetnék. Hányszor szerettem volna a fájdalmadat átvállalni Isten tudja, miért nekem kell élnem Miért kell nekem ezzel együtt élnem? Te egy voltál velem, két test, egy lélek. Minden egyes rohamod után egy kicsit én is meghaltam. Magamnak se vallottam be, de már én is feladtam. Ne haragudj! Bocsáss meg nekem, hogy lemondtam rólad. Elárultalak, azt érzem. Remélem, te megkaptad a feloldozást, amiért annyit könyörögtél, mert én sosem fogom Nem tudok megbocsátani magamnak. Szeretlek, Martin, és sosem felejtelek el, de itt az ideje, hogy új életet

300 kezdjek. Szerelmes vagyok, és bár próbáltam, képtelen vagyok lemondani róla Az fáj a legjobban, hogy te sosem tapasztalhattad meg ezt az érzést Emiatt úgy érzem, én sem érdemlem meg. Bárcsak tudnám, hogy boldog vagy, hogy én is az lehessek A könnyek végigfolytak az arcomon, feltört belőlem a zokogás. Még sosem szakadt fel bennem ez a gát, sosem engedett ez a görcsös szorítás a mellkasomban. Még a halála után sem tudtam sírni. Rám telepedett a gyász, mint egy súlyos szikla. Most viszont éreztem a megkönnyebbülést, amire úgy vágytam. Fehér galamb szállt a sírkőre; egy szál virágot, egy íriszt tartott a csőrében. A remény virágát. Véletlen lenne? Hinni akartam, hogy nem. Nem tudtam levenni róla a szemem. A madár a hátam mögé repült, és az egyik sír felirata elé ejtette a virágot. A kövön ez volt olvasható: Remény, bizalom nélkül valóban nincs élet. Hinni kell a jóban, a jövőnkben, egymásban, de legfőképpen önmagunkban. Mit gondoljak? Ez lenne Martin üzenete, válasza? A jel, amelyre vártam? Csak bámultam a sírt percekig. Köszönöm nyögtem ki végül. Amikor elindultam kifelé, már biztos voltam benne, hogy képes leszek visszajönni ide. A temetőbe jövet mázsás súlyt cipeltem, most viszont szabad voltam. Megszabadultam a börtönből, ahová zártam magam Amy szerint. Leomlott minden fal és gát, vagy nevezze, ahogy akarja. Már csak egy dolog volt hátra, de reméltem, ezzel is képesek leszünk megbirkózni. Miközben beszálltam az autóba, láttam Paul aggódó tekintetét. Már minden rendben, Paul. Mehetünk Amyért mosolyogtam rá. A repülőn már várt az akta Tony Cooperről. Gazdag kis hülyegyerek volt, akit az apja minden szarból kihúzott. Erőszakos,

301 főleg a nőkkel, önhatalmú, gátlástalan féreg. Azt is megtudtam, hogy az apja a Cooper-vállalat feje. Ismerős is volt ez a név Nemegyszer tárgyaltam már vele, azonban sosem kötöttünk üzletet; sunyi, alattomos embernek tűnt. Később szembekerültünk egymással, mert mindenen és mindenkin keresztülgázolt, nem törődve a következményekkel. Így érthető is volt, Amy miért pont nálam akart dolgozni. Biztos volt benne, hogy sosem kerülünk üzleti kapcsolatba. Ami ezt a kis nyikhajt illeti, nem esett messze az alma a fájától. Esküszöm, Tony Cooper minden egyes percért megfizet, amiért fájdalmat okozott neked. Jövök, Amy. Mindjárt ott vagyok.

302 AMY A múlt fojtogat, a jelen nyomaszt Az ember szeret végigmenni azon az úton, amit maga választott. Akkor is, ha számtalan buktató várja, ha a keserűség könnyeit is kell nyelnie útközben, ha a kétségbeesés számtalanszor térdre rogyasztja, ha elátkozza százszor is, hogy útra indult. Minden keserű pillanat önmaga becsülésének a lehetőségét gazdagítja. (Nagy István Attila) A repülőn egész végig kifelé bámultam, és a San Franciscóban töltött hónapokra gondoltam. Arra, hogy milyen izgatottan, mennyi reménnyel jöttem ide. Új életet akartam kezdeni, karriert építeni, de elbuktam. Csúfos kudarcot vallottam. Próbáltam megérteni, mi történt. Kerestem a pillanatot, amikor kicsúsztak a kezemből a dolgok. Talán az volt az, amikor az első nap belenéztem Matt Johnson mélybarna szemeibe. Akkor kellett volna az ösztöneimre hallgatnom, a gyomrom furcsa remegésére. Annak ellenére, hogy Matt bunkón viselkedett, volt benne valami megfogalmazhatatlanul vonzó is. Nekem fontos volt az az állás, pedig ha akkor kisétáltam volna, és máshol álltam volna munkába, akkor most minden másként lenne. Mégsem bántam meg egyetlen percét sem a történteknek. Egyetlen férfi sem tudta eddig elérni, hogy a gátlásaimat levetkőzzem, és előbújjon belőlem az igazi Amy Avens. Mindig azt hittem, baj van velem, de már tudom, hogy nem vagyok

303 jégből, és hogy én is képes vagyok érezni, szeretni. Kár, hogy ezért ekkora árat kellett fizetnem. Lassan ereszkedni kezdett a gép. Édes jóistenem, csak most segíts meg! Össze kell szednem magam. A családom nem láthat ilyen állapotban. Most kezdtem csak végiggondolni a tetteim következményeit. Hogy fogom ezt az egészet kimagyarázni, hiszen én magam sem érettem, mi történt. Egy viszonylag vallásos családból származtam, és ha a szigorú tényeket néztem, akkor elfogott a szégyen. Hagytam magam a főnököm által megdönteni, aki köszöni szépen, de már nem kér belőlem. Az arcom a tenyerembe temettem. Sok emlék suhant át az agyamon: a lift, az íróasztal Egy könnyűvérű nőcskének éreztem magam. Végül is én provokáltam ki ezt az egészet Szerencsémre csak Adam várt a reptéren. Megkönnyebbültem, mert nem volt kedvem egyből a kivégző osztag elé állni. Azonnal a bátyám nyakába ugrottam. Adam mindig is az én biztonságot adó váram volt, mindig megnyugodtam a jelenlétében. Pedig helyes, kisfiús vonásaival akár az öcsém is lehetett volna Az izmait sem a konditerem edzette, hanem a sok fizikai munka a farmon. Hé, hugi, nincs semmi baj! Együtt megoldjuk, majd meglátod. Én mindig itt leszek neked vigasztalt, miközben a hátamat simogatta. Segíts nekem, Adam, ezt nem bírom ki zokogtam. Sokáig tartott, amíg jobban lettem. Meg akartam szabadulni minden feszültségtől, mire a bácsikám színe elé kerülök. A legrosszabb az volt, hogy éreztem, nem is merek bevallani mindent. Az autóban ülve Adam rákezdte: Cat azt mondta, hogy az a féreg kidobott téged. Meg tudnám fojtani szűrte ki a fogai közt. Ezt mondta? Ez így nem igaz, Adam Valójában nem tett semmi

304 rosszat, ha tett volna, könnyebb lenne elviselnem ezt vallottam be őszintén. Mikor elmesélte, mi a helyzet, nem akartam elhinni Miért nem szóltál? A testvéred vagyok. Mit kellett volna mondanom? Hogy belezúgtam a főnökömbe? Hogy szinte kivetkőztem önmagamból? Hogy elcsábítottam? Hiába mondtál volna bármit, ez az érzés a hatalmába kerített. Szép lassan beleszerettem. Nem tehettem semmit ellene. Jaj, Amy Milyen régen vártam már, hogy valaki iránt ilyen érzéseket táplálj! hosszan összeforrt a pillantásunk, de én ettől nem éreztem magam jobban. Mit mondunk otthon? szegezte nekem a kérdést. Az igazat. Nem bújhatok ki a felelősség alól. Ez az egész legalább annyira az én hibám, mint Matté. Ő mindig figyelmeztetett, hogy ebből nem lehet semmi komoly Attól az én szememben még egy féreg, aki kihasználta és eldobta a húgomat. Rosszabb, mint Tony Cooper csapott a kormányra. Ezt nem bírtam elviselni. Matt nem Tony! Egy porcikájuk sem hasonlít! Nem! Ne mondd ezt! Ez nem igaz! kiabáltam, és reszketni kezdtem. Matt nem ilyen, ő sosem bántana engem. Szeret Tudom, hogy szeret roppantam össze. Adam felvonta a szemöldökét, aztán megrázta a fejét, és indította az autót. Ahogy megálltunk a ház előtt, Maggie néni szaladt ki az épületből. Pocsék érzés volt, hogy szégyent hoztam a fejükre. A nyakamba ugrott, és csak szorított magához. Meg sem érdemlem. Egyre rosszabbul éreztem magam. Majd nyomott egy puszit az arcomra, és újra átölelt. Végül a szemembe nézett, és megsimogatta az

305 arcomat. Elbuktam, Maggie néni. Vége van! sírtam el magam. Kincsem, sosincs vége. Mindig van a remény vigasztalt. De nem nekem temetkeztem a karjaiba, és bőgtem, mint gyerekkoromban. Az idő minden sebet begyógyít. Az idő lesz a gyógyír. A felejtés. Minden elhalványul, majd meglátod. De én nem akarom elfelejteni, és nem akarom, hogy elhalványuljon Szeretem őt, és amíg élek, szeretni fogom. Nem léphet a helyébe más. Életem Újra megölelt, aztán bekísért a házba. Ettől a pillanattól kezdve három hétig csendben szenvedtem. Az időm nagy részét a szobámban töltöttem, az ágyamban. Nem akartam, hogy Jonathan bácsi és Maggie néni így lásson, de erőt venni sem tudtam magamon. Ez a szakítás egy kicsit olyan volt nekem, mintha meghalt volna valakim. Noha Matt fizikai, szellemi mivoltában továbbra is létezett, az én számomra bizonyos értelemben mégis halott volt. Elment, és vele együtt az én életem egy része is véget ért. Az eltelt idő alatt a haragtól, az elkeseredettségtől az indulatkitöréseken át a csendes belenyugvásig sokféle állapot váltotta egymást. Ez furcsa volt számomra, különösen, mert az első ilyen nagyobb megrázkódtatást éltem át. Sosem voltam még szerelmes, így sosem tört össze a szívem sem. Az elválás kétségtelenül kínzó érzéseket, álmokat, gondolatokat és kusza heteket vont maga után. Nem ettem, nem aludtam, elvarázsolt állapotban éltem. Minden vigasz erőtlennek és hamisnak bizonyult. Teljesen elhagytam, megadtam magam. Megint nem evett semmit? hallottam Adam hangját beszűrődni a nyitott szobaajtón. Szálljon már le rólam! Megfordultam az ajtónak háttal, de

306 sejtettem, hogy ez sem fogja meggátolni abban, hogy bejöjjön. Nem, Adam. Hozzá sem nyúlt az ételhez aggodalmaskodott Maggie néni. Miért nem hagynak már nekem békét! Na jó, ha ti nem, akkor majd én teszek valamit futott fel a lépcsőn a bátyám, és berontott a szobámba. Elég volt ebből, azonnal gyere le, és egyél kiabálta feldúltan. Még arra sem méltattam, hogy felé forduljak. Nem kérek semmit. Talán később vágtam oda, ám Adam nem elégedett meg ezzel a válasszal. Megragadta a karomat, és kirángatott az ágyból. Most azonnal lejössz! Nem fogom végignézni, ahogy elemészted magad. Adam sosem viselkedett így azelőtt. Teljesen kikelt önmagából. Engedj el! Nem hallod? Ez fáj! Adam Hagyj békén, eressz el! Hé! Kiborultam attól, hogy nem szállt le rólam. Mérges lettem, hogy akaratom ellenére akar kicibálni a szobámból. Elborult az agyam, meggondolatlanul megharaptam, és teljes erőmből bokán rúgtam. Nála is elszakadt a cérna, mert feljajdult, és visszakézből lekevert nekem egy jókora pofont. Váratlanul ért, és nekiestem a falnak. Nem volt erőm szembenézni vele, így lecsúsztam a földre a sajgó arcomra szorított kézzel. Azonnal fejezd ezt be, Adam! hallottam Jonathan bácsi felindult hangját. Majd Maggie néni kezét éreztem a hátamon, ahogy vigasztalni próbált. Láttam Adam riadt arcát, pont úgy nézett ki, mint gyerekkoromban, amikor valamin civakodtunk, és én sírva fakadtam. Hátat fordítva riadtan menekült, leszaladt a lépcsőn, ki a házból. Pánikba estem. Nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy fájdalmat okoztam neki, de hiába ugrottam fel és futottam utána,

307 csak a pajtánál értem utol. Jaj, istenem, nem akartam megbántani! Adam, Adam! kiáltoztam folyamatosan a nevét. Mikor végre megállt, és a szemembe nézett, láttam, hogy sír. Ne haragudj rám, Adam! Kérlek, bocsáss meg! ugrottam a nyakába. Úgy csimpaszkodtam rajta, mint egy kismajom. Te ne haragudj! Nem akartalak megütni, de nem bírom elviselni, hogy szenvedni látlak, és nem tehetek semmit. Szeretlek, Amy fúrta az arcát a nyakamba. Én is szeretlek, Adam. Zokogva öleltük egymást egy darabig. Nekem pont rá volt szükségem, arra a testvéri szeretetre, amit csak ő nyújthatott. Vannak dolgok, amiket csak a testvérek érthetnek meg. Egy láthatatlan kötelék fűzött össze bennünket, melyet tovább erősített a gyerekkorunkban elszenvedett közös tragédia. Adam mindig is olyan volt nekem, mint egy tükör, egy nagyítós tükör. Nemcsak azért, mert külsőre is hasonlítottunk egymásra, hanem mert ha belenéztem, láttam a csupasz önmagam. A hibáim és a gyengeségeim. Nem volt ezt mindig könnyű elfogadni, de biztonságot nyújtott, hogy tudtam, ő ott van mellettem, bármit is látok a tükörben. A szívem most duplán sajgott. Fájt, hiszen szenvedést okoztam Adamnek, miközben belém hasított a mély felismerés is. Matt! Ha én ettől így szenvedek, akkor ő mit élhet át Martin halála miatt. Már nemcsak magam sirattam, Mattet is. Annyira sajnálom, Matt! Annyira sajnálom! Pár órával később a családom kedvére téve segédkeztem Maggie néninek a konyhában. Próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna, de ez lassan felőrölte az idegeim. Nem is igazán tudtam koncentrálni. Folyt körülöttem a beszélgetés, ám én nem voltam jelen lélekben. Minden összefolyt, és mintha egy burokban lettem volna, csak hangfoszlányok jutottak el hozzám. Messze jártam. Nem

308 csoda hát, hogy zöldségszeletelés közben megvágtam az ujjamat. Nem éreztem fájdalmat, csak hosszan néztem, ahogy egyre jobban vérzett. Hirtelen mindenki rám szegezte a tekintetét. A rémületüket látva elnevettem magam: Semmi vész mondtam, csak egy kicsit vérzik, mindjárt beragasztom. Igyekeztem a legtermészetesebben viselkedni. Bementem a fürdőszobába, kinyitottam a pipereszekrényemet, és gyorsan meg is találtam benne a sebtapaszt. Egy mozdulattal leragasztottam a sebemet. Na, ennyi volt! Mikor csuktam volna vissza a szekrény ajtaját, megakadt a szemem a betéten és a tamponon. Mintha valami álomból keltem volna, belém hasított egy érzés. Te jó ég! Mikor is, mikor is mennyi idő telt el? Szaladtam a szobámba a naptárhoz, és Nem is védekeztünk a lift az íróasztal Én, a mindig józan Amy, hogy lehettem ennyire elővigyázatlan?! Most vagyok csak igazán bajban. Percekre sokkhatás alá kerültem. Lehet, hogy siklott végig a kezem a hasamon. Biztosat kell tudnom! Leszaladtam a lépcsőn, felkaptam a kocsi kulcsait, és se szó, se beszéd, bevágódtam az autóba, irány a város. Még hallottam Maggie nénit, ahogy a nevemet kiabálja, ám a pánik és a feszültség szinte szétvetette az elmém. Kell vennem egy tesztet. Másra sem tudtam gondolni, csak erre. Mi van, ha tényleg gyereket várok? Kitörölhetetlen emlékképek éltek az agyamban a Matt-tel töltött percekről, és ez a baba ezt végleg visszavonhatatlanná tehette volna. Örökre összekötött volna vele. Amíg beértem a városba, végiggondoltam mindent. Lassan már ott tartottam, hogy örültem is ennek az egésznek. Ha tényleg babát várok, akkor legalább marad nekem valami Mattből. A legszebb ajándékom tőle

309 AMY Visszatérő rémálom Ha az ember kijön a sodrából, az védtelenné teszi. Soha nem tudhatja, milyen baj érheti. (Kimberley Freeman) Euforikus boldogság töltött el. Türelmetlen izgatottsággal léptem ki a patikából, amikor is váratlan kép fogadott. A boldogság rémületbe csapott át. Az autómra támaszkodva Tony Cooper várt rám. Ez nem lehet igaz! Elöntött az indulat. Takarodj a furgonomtól, te nyomorult féreg! torpantam meg ökölbe szorított kezekkel. Erőt kellett vennem magamon, hogy ne rontsak neki. Szervusz, Amy, én is örülök, hogy látlak. Ezek szerint nem felejtettél el. Végre, hogy újra itt vagy, szívecském, nagyon hiányoztál Elrugaszkodott az autómtól, és megindult felém. Esküszöm, ha a közelembe jössz, vagy a családom közelébe mész, megöllek! Gondolkodás nélkül fenyegettem az ujjammal. Erre nem lesz szükség, szivi. Jössz te magadtól is, sőt mi több, könyörögni fogsz, hogy az ágyamat melegíthesd jegyezte meg flegmán. Hol él ez, a holdon? Álmodozz csak, Tony. Soha! Érted? Soha! Takarodj az utamból! emeltem fel a hangom. Hirtelen rám törtek a régi emlékek, és

310 elöntött a gyűlölet. Nincs az az isten, hogy ez a disznó hozzám érhessen. Van számodra egy remek kis üzletem vágott bele. Ne fáraszd magad. Nem érdekel! Te nem tudsz nekem olyat ajánlani, amiért én akár bottal is megpiszkálnálak. Jesszus, mindjárt elhányom magam. Bezzeg a főnököd ágyát lelkesen melengetted, te kis lotyó a szemei vészesen felvillantak. Meglepődtem. Honnan tudja? Vajon mennyit tud? Az arcod épp olyan árulkodó, mint régen. Imádom, mikor látom rajtad, hogy félsz. Na, ebben most téved. Már nem félek tőle. Többé már nem. Annyi mindenen mentem keresztül, hogy ő már nem is tűnt olyan jelentőségteljesnek. Én nem félek tőled, hanem undorodom. Nincs erre szükségem. Engedj! próbáltam megkerülni, de újra elém állt. Oké. A lényegre térek. Kellesz nekem, Amy. De most kértelek utoljára. Hajlandó vagyok akár el is venni téged feleségül, ha ez kell, viszont ha nemet mondasz, garantálom, hogy elszabadul a pokol. Kapsz egy kis időt, hogy végiggondold. Elképzelni sem tudtam, hogy Matt után bárki más hozzám érjen, de hogy ő? Kizárt! Ez a pasi mindennek a legalja. Viccnek is rossz volt az ajánlata. Totál elment az esze. Hangosan, jóízű nevetésben törtem ki. Tényleg humoros volt, mennyire elrugaszkodott a valóságtól. Ez beteg. Nincs mit végiggondolnom, Tony, amit velem és a családommal tettél, nem nyerhet bocsánatot. Ne legyél abban olyan biztos! Kérdezd csak meg a jó öreg Jonathan bácsit, honnan vette fel a kölcsönt, amivel megmentette a nyomorult farmotokat fonta elégedetten karba a kezeit. Kölcsön? A bácsikám nem tenne ilyet. Ismertem erről a

311 véleményét. Soha nem akart senkinek sem tartozni. Micsoda? Kölcsön? Miről beszélsz? Csak blöffölsz! Sejtettem, hogy nem mondták el neked önelégülten vigyorgott. Olyan szívesen letöröltem volna a képéről, de kezdett nagyon rossz érzésem lenni. Még mindig a kis románcodat siratod azzal a milliomos csávóval, ezért gőzöd sincs arról, mi újság a farmmal, ugye, ugye? Ahogy kezdett összeállni a kép, az agyamat elöntötte a köd. Ez a szemét csapdát állított, Jonathan bácsi pedig gyanútlanul belesétált. Szemét, rohadék! ordítottam. Nekiestem, ütöttem, csaptam, rúgtam, haraptam. Meglepetten védekezett, majd persze nála is elszakadt a cérna: akkora pofont adott, hogy elestem. Elöntöttek az emlékek. Nem fogom hagyni, hogy ezt művelje velem! Többé nem! Lehunytam a szemem, és mikor újra rápillantottam, olyan gyűlölettel néztem, hogy egyből eltűnt az elégedett vigyor a képéről. Fölém tornyosult, és az ujjával fenyegetett: Ajánlom, hogy kapd össze magad, és gondold végig higgadtan az ajánlatomat, mert te és a kis családod mindent elveszítetek. Összeroppantalak benneteket, mint valami bogarat. Utána egyenként tönkreteszem minden szerettedet is Hm, azt hiszem, Adam lesz az első Vele úgyis van még egy befejezetlen ügyem gúnyosan felnevetett, és kétségem sem volt afelől, hogy komolyan beszél. Megfordult, majd elindult az autója felé. Tudod a számomat. Várom a hívásodat szólt vissza az állát dörzsölgetve azon a ponton, ahol megütöttem. Amikor már az autóban ültem, valahogy egy sokkal fontosabb dolog foglalkoztatott. A baba. Ahogy visszaértem a házhoz, azonnal felfutottam a szobámba. Magámra zártam az ajtóm, és a fürdőszobába rohantam, hogy megcsináljam a tesztet. Amíg az eredményre vártam, fel-alá járkáltam, bár az eredményben a

312 lelkem mélyén biztos voltam. A tükör elé álltam, és megnéztem benne a hasamat; persze még semmi nem látszott, de én tudtam, hogy ott van bennem egy kicsi élet. Matt egy darabja. Ennek pusztán a gondolata is könnyeket csalt a szemembe. Remegve vettem a kezembe a tesztet, hosszan hunytam le a szemem, mielőtt megnéztem volna a végeredményt. Pozitív. Hát igen. Az ember ezt a hírt a párjának általában boldogan újságolja, ezzel szemben én Ekkor kopogást hallottam. Gondolataimból felocsúdva a tesztet gyorsan el is rejtettem. Egyelőre, amíg nem tudom, hogyan tovább, nem mondhatom el a nénikéméknek. Igen? igyekeztem természetesen viselkedni. Én vagyok az Adam dugta be a fejét. Veled meg mi a fene történt? lökte be az ajtót, a feldagadt számat megpillantva. Én már el is feledkeztem róla. Ja, ez? Volt egy kis balesetem, de ne félj, a kocsinak semmi baja, csak hirtelen kellett fékeznem, és bevertem a szám a kormányba. Aha, és ezt higgyem is el, mi? Mondd, miért nem tudsz bennem megbízni? Tony volt az, igaz? Láttam, hogy már a gondolatától is totál kikészült. Rettenetesen féltem, mert tudtam, hogy Adam bármire képes a védelmemben. És akkor mi van? Összefutottam vele, és nekiestem. Igyekeztem úgy állítani be a dolgot, mintha én provokáltam volna ki a pofont. A nyomorult féreg! Esküszöm, kinyírom! Megígértem neki, amikor legutóbb bántott téged, hogy ha újra Az ökölbe szorult kezeit néztem, és tudtam, ha egyszer beindul, nehéz őt visszafogni. Tényleg én voltam a hibás. Kérlek, felejtsd el! Nem akarom, hogy a közelébe menj, oké? léptem közelebb. Mit mondott neked? Hogy bántani fog engem? Ezzel próbál

313 sarokba szorítani, nem igaz? Az a kis patkány gyávább, mint gondoltam dühöngött. Adam, szépen kérlek, maradj ki ebből! Miért? Mert bevertem a képét, eltörtem néhány bordáját, és ezért pikkel rám? Na és? Ha nem száll le rólad, újra megteszem. Veszélyes. Téged szemelt ki. Kérlek, nagyon vigyázz magadra Meg akar félemlíteni téged? Tényleg ezzel zsarol? Nagyfiú vagyok már, és tudok magamra vigyázni. Odaléptem hozzá, és átöleltem. A mellkasához bújtam. Adam Én félek. Féltelek téged és Jonathan bácsiékat is. Tényleg kölcsönt vettetek fel a farmra? pillantottam fel rá. Ezt meg honnan tudod? Megegyeztünk, hogy nem mondjuk el neked, hogy ne aggódj. Tehát igaz. Nem blöff volt. Akkor mindennek vége. Honnan van a pénz? remegett a hangom. Vajon honnan? A bankból rántotta meg hanyagul a vállát. Vagyis igaz léptem el tőle, és roskadtam az ágy szélére. Tony azt állította, hogy tőle van a pénz, és most benyújtja a számlát Azt mondta, elveszítjük a farmot, ha nem csinálom azt, amit mond fakadt ki belőlem. Adam előtt sosem titkoltam semmit. Ő volt az az ember, akiben feltétel nélkül megbíztam, és sosem kellett csalódnom. De te, ugye, nem mentél ebbe bele? Kétségbeesetten pillantottam rá. Még nem, de nem tudom, mi legyen. Van más is, Adam Tartottam egy rövid szünetet. Valakinek el kellett mondanom a titkomat és Adam előtt sosem titkoltam semmit. Mindig mellettem állt, jóban-rosszban. Szükségem volt rá. Adam, kisbabát várok tálaltam a tényeket kíméletlenül. Mi? Az a szemétláda fel is csinált téged? reagált ingerülten.

314 Láttam az arcán, hogy totál kikészült. Én pedig teljesen kiakadtam, mert nem bírtam elviselni, hogy rosszat gondoljon Mattről. Ha valakit felcsinálnak, az két ember ostobasága, én viszont akarom ezt a gyereket. Ő minden, ami Mattből maradt nekem. Mi a franc van ebben a Mattben, hogy úgy odavagy érte, hogy mindent eldobnál? A jövőddel játszol, Amy. Ez a gyerek mindent tönkretesz Megakadályozza, hogy felejts. Nem tarthatod meg! Olyan hangsúllyal mondta ezt, mint egy apa a lányának. Parancsolóan, ellentmondást nem tűrően. Én pedig gyűlöltem, ha meg akarták mondani, mit csinálhatok és mit nem. Ezt még tőle sem viselem el. Még jó, hogy nem te mondod meg nekem, mit csináljak. Szeretem őt, és nem akarom elfelejteni! Soha! Soha! Soha! üvöltöttem hisztérikusan. Te beteg vagy fordított hátat nekem, és feldúltan becsapta maga mögött az ajtót. Én pedig újra a zokogásban leltem megkönnyebbülést, majd a kimerültségtől elaludtam. Mikor felébredtem, nem hagytak nyugton a gondolataim, tovább gyötrődtem. Nem hozhatok felelőtlen döntést. Ha nem lett volna a baba, akkor nem érdekelt volna semmi és senki. De így Ezért az apró életért én felelek. Bár még nem tudtam róla semmit, máris szerettem. A hasamra tettem a kezem. Bárcsak Matt meleg barna szemeit és gyönyörű arcvonásait örökölné Még hogy vetessem el! Adam meg van húzatva.

315 AMY A szerelem legyőzhetetlen ereje Egy nagyon bölcs ember egyszer azt mondta, nem mi választjuk a szerelmet, hanem az választ minket. (Brenda Joyce) Már egy hónap is eltelt, mióta kiviharzottam Matt irodájából. Jesszusom, hogy telik az idő! Ám a fájdalom, amely a lelkemet marta, nem enyhült, hiába teltek-múltak a napok. Minden álmomban Matt kísértett, éreztem az illatát, a lehelete cirógatását, az ajkait a számon. Ez sosem fog elmúlni. Próbáltam erősnek mutatkozni, Maggie néni és Jonathan bácsi miatt, hiszen láttam, mennyire aggódtak értem. Előttük nem sírtam, nem borultam ki, de persze nem sikerült megtévesztenem őket. Annál is inkább, mert alig bírtam legyűrni valamit a torkomon, és folyton hallgatásba burkolóztam. Úgy látszik, nekem ez a végzetem: Tony a testemet, Matt a lelkemet törte össze. A testem összeforrt, a szívem sebe viszont sosem gyógyul be. Ma reggel kilovagoltam egy kicsit Hajnalcsillagon, jól meghajtottam a lovamat. Azt hittem, a száguldás majd segít magam mögött hagyni ideiglenesen a gondokat, de tévedtem, minden a régi maradt. A problémák velem együtt suhantak a csodás tájon át. Folyton csak az elmúlt hónapok eseményei játszódtak le a szemem előtt. Rájöttem, hogy valamilyen perverz okból még élveztem is az

316 akadályokat, a harcot Matt-tel. Egyszer olvastam valahol: Ha találsz valakit, akiért képes vagy tönkretenni az életedet, az mindig megéri. Valahogy így voltam ezzel én is. Nem bántam meg egyetlen percet sem. Tudtam jól, ha a végkifejletet előre látva újrakezdhetném, sem cselekednék másképp. Léteznek örökre szóló szerelmek. A miénk az volt. Próbálhatta Matt elhitetni velem, hogy ez nem igaz, de én biztos voltam az érzéseimben. A közelében sosem tudtam észszerűen végiggondolni, de átgondolva a helyzetünket, sem tudtam meggyőzni a szívem, hogy ne szeresse. Mi értelme az életnek, ha nem szerethetem? Mikor visszaértem, Adam várt az istálló előtt. Karba font kezeiből és a szúrós tekintetéből kiolvastam: jön az újabb kioktatás. Tudod, ugye, hogy ez így nem mehet tovább? gyújtott rá a régi nótára. Csak egy kis időre van szükségem hazudtam. Nem, Amy. Szedd már össze magad! Legalább a baba kedvéért Ha nem eszel, azzal neki ártasz. Kérlek szépen! Na, mi történt? Már aggódik a babáért? Eddig elszántan igyekezett meggyőzni arról, hogy el kell vetetnem. Nem tudtam neki mit felelni, nem akartam vitázni. Fárasztó volt. Inkább bementem a házba, szó nélkül nekiláttam reggelit készíteni a családnak. Hallgattak, azonban éreztem, hogy mind engem figyelnek. Ne bámuljatok már így, az isten szerelmére! kaptam fel a vizet. Mindent belecsaptam a mosogatóba, és felvágtattam a szobámba, majd az ágyra vetettem magam. Teljesen kikészültem. Zokogásban törtem ki. A párnámat csapkodtam dühömben. Mi a fenéért zúgtam én így bele ebbe a pasiba? Mi az oka, hogy képtelen vagyok túllépni rajta? Nemsokára Maggie néni kezének simogatását éreztem a hátamon. Megmerevedtem. Nagyon aggódunk érted Engedd meg, hogy segítsünk!

317 A párnába bömböltem. Rajtam nem segíthet senki. Szeretem őt. Képtelen vagyok elfelejteni, és kisbabát várok tőle, Maggie néni nyögtem ki. Hihetetlen szégyent és megalázottságot éreztem, de már nem akartam titkolózni. Nem volt sok értelme, tekintettel arra, hogy tudtam: megtartom a babát. Szembefordultam vele, mert látni szerettem volna az arcát. Leolvasni az érzelmeit. Mi a terved? Maggie néni nehezen titkolhatta volna el a döbbenetét. Nekem csak ennyi maradt belőle. Őt nem adom. Összekuporodtam, és elszántan átöleltem magam. Maggie néni határozottan bólintott, tudomásul véve a döntésemet. A keze újra simogatni kezdett. Nem kell egyedül végigcsinálnod. Szeretetben fog felnőni. Lesz családja, mert mi itt leszünk neki. Annyira jólesett, hogy bár tudtam, nem ért egyet a döntéssel, mégis támogat. Miért fáj ez ennyire? Miért nem tudom őt elfelejteni? Miért kellett ennek így végződnie? Miért? pityeregtem. Kicsim ölelt át és ringatott, amitől kissé sikerült megnyugodnia a zaklatott idegeimnek. Órákkal később arra ébredtem, hogy egyedül vagyok a szobában. Éppen egy autó fékezett a ház előtt. Furcsa érzés kerített hatalmába. A szívem hevesebben dobogott, zihálni kezdtem. Bizsergett mindenem. Kinyitottam az ajtót, és a lépcsőfordulóban álldogálva hallgatózni kezdtem. Nem tudtam, ki az, de megmagyarázhatatlan érzéseim támadtak. Akkor kopogtatott lent az a valaki, aki az iménti kocsival érkezett. Jó napot, uram. Matthew Johnson vagyok hallottam meg a

318 hangját. Hirtelen a mögöttem lévő falnak tolattam. Nem! Ezt csak képzelem. Álmodom. Matt sosem jönne ide. Miért gyötörnek ezek a kényszerképzetek. Kezdek megőrülni. Maga az a szemétláda, aki összetörte Amy szívét? a bácsikám feldúlt hangja kezdett visszahozni a döbbenetből. Beszélhetnék vele, uram? kérdezte Matt megtörten. Ne! Nem bírom ki, ha megint a földbe döngöl, egy újabb csalódás már túl sok lenne. Takarodj innen! Tönkretetted a húgomat Amy látni sem akar kiáltotta Adam felindultan, majd dulakodás zaja szűrődött fel. Verekednek! Adam! Jaj, ne! Leszaladtam, és hátulról elkaptam Adam karját. Fejezd be! üvöltöttem, mert a bátyám éppen neki akart menni a földön ülő Mattnek. Ránéztem Mattre, ő engem bámult. És már tolult is fel az ismerős érzés, a gyomrom táncot lejtett; ez a férfi egyetlen pillantásával képes volt megbabonázni. Istenem, mennyire odavagyok érte! Ezt megérdemeltem Nagyon meg mondta, ahogy felállt a földről és leporolta a ruháit. Sportosan volt öltözve: farmert, fehér pólót és egy barna bőrdzsekit viselt. Ebben az öltözékben sokkal fiatalabbnak tűnt, mint az öltönyeiben. Nem bírtam levenni róla a tekintetem. Kaphatsz még, öreg, ha gondolod Adam nem csillapodott, hiába fogtam le a karját. Kapaszkodtam belé, de képtelen voltam megszólalni. Amy, beszélnem kell veled, kérlek, hallgass meg! könyörgött Matt. Annyira szerettem volna, ha meggondolja magát, de nem mertem hinni. Miért jöttél, Matt? A mi történetünk lezárult. Te mondtad. Tettél is érte olyan közömbösen próbáltam ezt mondani, ahogy csak

319 tudtam. Tévedtem, az isten verje meg! A hajába túrt, és szinte kiabált. Itt nem káromkodunk, édes fiam, nem a kocsmában vagyunk szólt közbe Jonathan bácsi. Kérlek suttogta Matt. Csak hallgass végig. Legszívesebben odaléptem és átöleltem volna. Képtelenség ellenállni neki. Rendben bólintottam. Ugye, nem gondolod komolyan, hogy meghallgatod? kötözködött Adam. Ha újra a padlóra küld, kicsinálom fenyegetőzött. Hagyjuk őket békén, hadd beszéljenek! csitította Maggie néni. Gyere be! intettem Mattnek. Adam hangosan morgott és zúgolódott. Sértődötten, sietősen a pajta felé vette az irányt. Aggódó tekintetem kísérte egy ideig, de most volt más, aminek a végére kellett járnom. Matt-tel felmentünk a szobámba, és miután becsuktam a szobaajtót, csak bámultuk egymást percekig. Most meg mi van? Mit akarsz? fontam védekezőn össze a karjaimat magam előtt. Cat elmondta, hogy bajban vagy. Egy világ omlott össze bennem. Hát csak ezért jött. Nem miattam, nem értem. Szerettem volna üvölteni, hogy takarodjon, és hagyjon engem békén. Hihetetlen csalódottságot éreztem. Ha csak ezért jöttél, akkor tűnj el innen! Hagyj nekem békét! Nem kell a segítséged! Ha ez lenne az utolsó esélyem, inkább meghalnék! Annyira kiabáltam, hogy a tüdőm szinte fájt. Képtelen voltam visszafogni a felgyülemlett keserűséget. Éreztem, hogy remegek, és össze fogok omlani. Minek jött ide? Megadni a kegyelemdöfést? Azért jöttem, mert szeretlek. Nem akarlak elveszíteni. A szavai

320 suttogássá halkultak. Tudom, hogy azt mondtam, hogy elfelejtelek, de a rohadt életbe is, nem megy! Mindennap arra ébredek, hogy nem fogok rád gondolni, de ettől csak még többet gondolok rád. A fenébe! Engedte le a kezeit, és a szeméből annyi tanácstalanságot, rettegést és kétségbeesést olvastam ki, hogy magam is összetörtem, pedig annyira erős akartam maradni. Én a józan eszem és a büszkeségem félredobva a karjaiba omlottam, és forrón megcsókoltam, olyan szenvedélyesen és odaadón, ahogy csak tudtam. Ahogy ő is visszacsókolt, testemlelkem remegett az érintésétől. Én is szeretlek túrtam a hajába. Tudom. És azt is, hogy nem érdemelnék bocsánatot. Nem érdemellek meg. Fájdalmat okoztam neked Hidd el, magamnak is Nem volt olyan nap, hogy ne te jártál volna az eszemben. A te illatodat, jelenlétedet éreztem mindenhol, a mosolyodról, a csókjaidról álmodtam Soha többé nem hagyom, hogy bármi vagy bárki közénk álljon. Lehervadt a mosoly az arcomról, mert tudtam, a démonoktól nem könnyű szabadulni. És a múlt? Martin? szegeztem neki a kérdést. Tudnom kellett, hányadán állunk. Mikor Cat azt mondta, meghaltál, én is meg akartam halni. Akkor jöttem rá, hogy bármit teszek vagy gondolok, én hozzád és te hozzám tartozol. Utána erőt vettem magamon, és elmentem oda Martinhoz Most már minden rendben lesz. Tudom, hogy megbocsát nekem. Cat azt mondta, hogy meghaltam? Ezen elképedtem. Az a nő mindig meg tud lepni. Igen. Vagyis nem Félreértés volt. Azt mondta: Megölted a barátnőmet!, és egy percre elhittem.

321 Elnevettem magam. Igen, ez Cat, ő mindig ilyen drámaian fogalmaz. A neheze még hátravan sóhajtott Matt. Te megbocsátottál, de a családod még nem. Nekem csak az a lényeg, hogy itt vagy, és többé nem akarok elválni tőled ízlelgettem az ajkait. Miután lementünk, Maggie néni arcáról rögtön leolvastam, hogy elégedett a dolgok alakulásával, ám ugyanez nem volt elmondható Jonathan bácsiról és Adamről. Tudtam, hogy visszajön. Nem is bírná ki, hogy ne tudja, mi történik. Te megbocsátottál neki? kérdezte elképedve Adam. Szeretem mondtam ki egy vállrándítás közben a nyers igazságot. Nem lett volna értelme köntörfalazni vagy magyarázkodni. Szeretem Amyt, és higgye el, tisztában vagyok vele, mekkora csalódást és fájdalmat okoztam neki. Tudom, ez nem mentség, de én is a poklok poklát éltem meg nélküle. Boldoggá szeretném tenni Amyt, Mr. Avens. Azért jöttem, hogy ha ő is beleegyezik, akkor szeretném öntől megkérni a kezét. Olyan mély csend telepedett a házra, hogy még a légy zümmögését is hallani lehetett. Amikor senki sem reagált, beleértve engem is, Matt szembefordult velem, és letérdelt elém. A zsebéből elővett egy gyűrűt. Gyönyörű, zöld ékkő ragyogott rajta. Amy, szeretlek. Te jelentesz nekem mindent. Sajnos erre csak akkor döbbentem rá, amikor elmentél Soha életemben nem voltam boldog, és nem is vágytam rá, amíg te meg nem jelentél, és a feje tetejére nem állítottál mindent. Mint egy fénysugár, hatoltál át azon a sötét világon, amelyben éltem, de már nem tudok, és nem is akarok visszamenni oda Nem tudok, és nem is akarok nélküled élni

322 Egy percre letaglóztak a szavai. Erre nem számítottam. A mély csend azonban már kezdett frusztráló lenni. Láttam, hogy Matt levegőt sem vesz. Felelnem kellett. Igen, hát persze hogy a feleséged leszek mondtam, és a könnyeimmel küszködve felhúztam magamhoz, majd a nyakába vetettem magam. Nem érdekeltek a többiek, forrón megcsókoltam a szerelmemet. Annyira hülye vagy te, Matt Johnson kacagtam el magam. Hihetetlen boldogságot éreztem. Én nagyon örülök nektek lépett mellém Maggie néni. Ő volt az egyetlen, aki meghatódottan nézett, a fiúk arcáról nem ez volt leolvasható. Én viszont nem. Megint tönkretesz téged, és én ismét tehetetlen leszek mondta indulatosan Adam, majd kirohant, és bevágta az ajtót maga után. Jonathan bácsira pillantottam, aki Mattet fürkészte. Édes fiam, én örülök, ha Amy boldog, hiszen ez minden, amit kívánok, de ha újra fájdalmat okozol neki, velem gyűlik meg a bajod Megérdemli a boldogságot. Amíg élek, azon leszek, hogy jóvátegyem a fájdalmat, amit okoztam neki. Nem várhatom a bocsánatát, mert megbocsájthatatlan, amit tettem vele, de a legőszintébben mondom, hogy szeretem őt. A bácsikám, mint egy hazugságvizsgáló, világította át Mattet a szemeivel. Mélyen belefúrta a tekintetét Mattébe. Ez esetben üdvözöllek a családban. Odalépett Matthez, majd megölelte, és hátba veregette. Hallottam, ahogy Matt hangosan és megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, ahogy én is. Nehéz lett volna az újrakezdés, ha ők nem adják rá az áldásukat. Már csak Adam van hátra, de sejtettem, hogy ő keményebb dió lesz.

323 Beszélgetésbe kezdtünk, Jonathan bácsit minden érdekelte Matttel és a cégével kapcsolatban. Jól elvoltak, nevetgéltek. Az én szívem mégis nehéz volt. Az ablakon kifelé bámultam, kerestem Adamet, amikor Matt megfogta a vállamat, és adott egy puszit a fejemre. Kimegyek, megkeresem. Beszélek vele szólalt meg mögöttem. Jaj, csak azt ne! Újra egymásnak fognak esni. Ne! fordultam vele szembe. Látta az aggodalmat a szememben. Ezt én rontottam el. Nekem kell rendbe hoznom. Ha attól jobban érzi magát, hogy elkalapál, hát legyen. Rászolgáltam. Matt de nem tudtam folytatni, mert a szerelmem egy rövid csókkal belém fojtotta a szót. Kacsintott, majd kiment. Jesszus, hogy mi lesz ebből! Aggodalmasan pillantottam a bácsikámra. Szinte könyörögtem a tekintetemmel, hogy csináljon valamit, de ő csak elhúzott az ablaktól. Adam okos fiú. Adj nekik egy esélyt!

324 MATT Üröm az örömben A család mindig az első, sosem mondhatsz le róluk. Bármit is tesznek érted vagy ellened, egyedül bennük bízhatsz. (Ezel Bosszú mindhalálig c. film) Nagy kő esett le a szívemről. Azért be voltam rezelve, hogy Amy elküld a fenébe. Rettegtem, hogy a viselkedésemmel egy életre elüldöztem őt, hogy meggyűlölt engem. Ám ő megint csak nem azt tette, amire számítottam, hiszen megbocsájtott nekem. Mindannak ellenére, amit tettem, szeretett engem. El sem mertem hinni. Szenvedély, szerelem, mámor, megszállottság, vágy, ezek jellemeztek, mióta csak ismertem ezt a nőt. Baromira új érzés volt ez nekem. Az emberek többsége csak a jó oldalát látja a szerelemnek. Forró pillantásokról, félénk érintésekről, szeretkezésről álmodoznak, andalító, meleg érzésekre gondolnak, mindenfélére, ami a boldogan éltek, míg meg nem haltak címkével összefogható, holott a szerelemnek vannak sötét oldalai is. A szerelmes ember ujjong, kétségbeesik, fél, és én legtöbbször mindezt egyszerre éltem meg. Nem sokat tehettem ez ellen, hiszen ez az egész egy nálam sokkal erősebb hatalom műve volt. Most azonban semmit sem bántam, végre hittem, hogy számomra is létezhet második esély. Habár az újrakezdés előtt meg kellett még ejtenem egy nem éppen kellemes beszélgetést Amyvel.

325 A legelső feladatom viszont egy felpaprikázott báty lecsillapítása volt. Amy bátyját a pajtánál találtam meg, éppen bálákat dobált le az egyik traktorról. Nem volt éppen bizalomgerjesztő, ahogy a földhöz csapkodta a kupacokat. Segíthetek? kérdeztem tőle, bár sejtettem, hogy a pokolba kíván. Nem gondolod, hogy már épp eleget tettél? hagyta abba a dobálózást. Nincs mentségem, de szeretem a húgodat. Nem tudok nélküle élni. Leugrott a platóról, és határozottan odalépett elém. Mélyen a szemembe nézett. Álltam a pillantását. Vállalnom kellett a tetteim következményeit. Fel voltam rá készülve, hogy a szart is kiveri belőlem. Ezt teszi egy jó testvér. Ide figyelj, öreg! Be akartam verni a képedet, mert azt érdemelnéd, de annak Amy marhára nem örülne. Micsoda felüdülés, ezek szerint mégsem leszek péppé verve. Isten tudja, mit eszik rajtad, nyilván odavan azért a szépfiús képedért mért végig. Ki kell, hogy ábrándítsalak, nem ő függ tőlem, én függök tőle. Szükségem van rá, mint az oxigénre. Beleőrülök a gondolatba, hogy elveszítem. Farkasszemet néztünk egymással. Na, akkor segíthetek? mutattam a bálák felé. Adam átható pillantást vetett rám, aztán bólintott. Együtt fejeztük be a lepakolást, és közben kifaggatott, hogyan ismertem meg a húgát, hogyan jutottunk el oda, ahova. Jót mulatott néhány történeten, és végül egész vidáman ballagtunk vissza a ház felé. Az én szívemről egy újabb nagy kő hullott le. Talán mégiscsak jár nekünk a boldogság. A délután és az este családias hangulatban telt. A beszélgetés

326 hevében egyszer csak eszembe jutott, hogy még nem is árultam el nekik: nem kell tartaniuk többé attól a Tony nevű gazembertől. Ideje volt ezt is megosztanom velük. Már nem fenyegetheti magukat az a szemétláda se Elintéztem a kölcsönt, ki van fizetve közöltem a legnagyobb természetességgel. Hirtelen, rémülten mindhárman Jonathan bácsi felé fordultak. Hoppá. Ezek szerint ő semmit sem tud az egészről? Miféle fenyegetésről beszél ez a fiú? Valaki mondja el nekem, mi az ördög folyik itt! Most! Láttam, hogy csak ekkor jött rá, hogy valamiről nagyon elfelejtették tájékoztatni. Azt hiszem, majd én szólalt meg Amy. Végig a kezemet fogta, miközben részletesen elmesélt mindent. Figyelmesen hallgattam őt, hiszen még én sem ismertem a teljes történetet, főleg nem az ő szájából. Időnként elfogott a düh, ilyenkor megfeszültek az izmaim, és megszorítottam a kezét. Elöntött az indulat, ha elképzeltem Amyt összeverve, kis híján annak a patkánynak az áldozatává válva. Mikor befejezte, Jonathan bácsi ragadta magához a szót. A családomat fenyegetik, bántalmazzák, és ti hallgattok. Ehhez nincs jogotok! Nekem kellene megóvnom benneteket, nem fordítva. Ököllel az asztalra csapott, majd Maggie nénire nézett. Benned csalódtam a legnagyobbat. Azt hittem, nekünk nincsenek titkaink egymás előtt. Ezzel a húzással biztos nem leszek a család kedvence. Pocsékul éreztem magam. Nemcsak felforgattam a ház nyugalmát, de bele is rondítottam a családi békébe. Bácsikám, Tony egy elmebeteg. Nem léteznek számára határok. A végletekig elmegy, nem érdeklik sem a társadalmi normák, sem a törvények vagy szabályok. A vágyainak megfelelően utasítja, manipulálja, irányítja az embereket. Mindenre feljogosítva érzi

327 magát. A pszichiáterem is óva intett tőle. Azt javasolta, próbáljak meg minél nagyobb távolságot tartani, mert ha nem teszem, felőröl, érzelmileg, lelkileg, fizikailag és anyagilag is tönkretehet folytatta Amy. Alattomos csörgőkígyó, egy gátlástalan kis féreg vágott közbe Adam. De én majd kihúzom a méregfogát. Látjátok, pontosan ezért kellett volna szólnotok. Hogyan védjem meg magam vagy a családom, ha elhallgattok előttem egy ilyen fontos dolgot? Nem akartuk, hogy a dühtől elvakultan nekimenj Tonynak, mert az ő hatalmuk nagyobb. Féltettelek felelte Amy nénikéje. És a gyerekek? Őket nem féltetted? vágott vissza felindultan. Én is csak nemrég tudtam meg az egész históriát. Amikor elutaztam Amyhez, akkor mondta el védekezett. Teljesen mindegy, mikor. Én vagyok ennek a családnak a feje! Legalábbis eddig ezt hittem. Matt, köszönöm az őszinteségedet és a segítségedet. A kölcsönről később beszélünk, mert azt nem fogadhatjuk csak úgy el. Aztán látványosan végigmérte a családját (senki sem mert a szemébe nézni), majd zaklatottan kivonult a házból. Mi még sokáig csendben ültünk tovább. Részemről meg se merten nyikkanni. Féltem, hogy kapok, amiért így kiborítottam a bilit. Ám végül már kezdett a helyzet kínossá válni. Bocsánat! Nem tudtam, hogy nem mondtátok el neki suttogtam. Semmi baj. Igaza van Nem lett volna szabad ilyen sokáig titkolni előtte. Én megértem a haragját jegyezte meg Adam. Igen. Igazatok van. Beszélek vele. Maggie néni felállt, és Jonathan bácsi után szaladt. Te Cattől tudod, ugye? kérdezte tőlem Adam. Mit mondott még? tudakolta Amy.

328 Miért, van még valami, amit nem mondtatok el? tettem fel a kérdést indulatosan. Amy csak a fejét rázta, miközben megpróbáltam olvasni a tekintetéből. Mintegy végszóra kopogást hallottunk. Amy felpattant, és ment ajtót nyitni. Adammel méregettük egymást, és már éppen megszólaltam volna, mikor meghallottam: Szia, cica! Nem hívtál Elhagytad a számom? Mert nem hinném, hogy nem vetted komolyan, amit mondtam. Azonnal megfeszült minden ideg a testemben. Ez Tony Cooper. Most beverem ennek a kis patkánynak a képét. Felugrottam, és Adamet megelőzve, mint valami megvadult állat, szó nélkül felökleltem a disznót. A lendülettől kiestünk az ajtón, és legurultunk a lépcsőn. Te aljas, gerinctelen féreg! üvöltöttem, majd ütni-vágni kezdtük egymást. Gyáva kis tetű! Nőket bántalmazni, ártatlanokat zsarolni, rendes emberek életét megkeseríteni ahhoz értesz! Közben birkóztunk a földön. Ahányszor csak lehetőségem volt rá, behúztam neki egyet. Adam, az istenért, csinálj valamit! Szedd szét őket! ordította rémülten Amy. Matt, hagyd abba! Eszem ágában sem volt. Elhatároztam, hogy addig verem, amíg mozog. Ne már, olyan jól szórakozom vigyorgott Adam elégedetten. Addigra ott termett Jonathan bácsi is, és ő is üvölteni kezdett, de mi figyelmen kívül hagyva a körülöttünk lévőket, csak püföltük egymást tovább. Jonathan bácsi elkapta a karomat, és megpróbált leszedni Tonyról, de az a szemét ezt kihasználva gyomron vágott. Ezt már Adam sem nézte tétlenül, most ő kezdte el gyepálni Tonyt. Maggie néni vetett véget a harcnak, amikor elsütötte a vadászpuskát. Erre mindenki azonnal megmerevedet.

329 Takarodjon innen, Mr. Cooper, mert nem állok jót magamért sziszegte. Maguknak ezzel befellegzett Tönkreteszem magukat Elvesztenek mindent lihegte Tony. Informálódj, idióta! Nem tartoznak neked semmivel. Minden adósságot kifizettek válaszoltam már higgadtabban. Neked itt semmi keresnivalód. Te meg ki a franc vagy, és honnan veszed a bátorságot ahhoz, hogy szembeszállj velem? A vőlegényem szólalt meg Amy, mellém lépett, és átkarolta a derekamat. Tony gyűlölettel teli pillantást vetett ránk. Áh, a kis lovagod, de még ő sem menthet meg tőlem. Te az enyém leszel, ha akarod, ha nem. Megint elöntötte az agyamat a düh, indultam volna felé, de Amy szorosabban fogott. Pont ezt akarja, hogy elveszítsd a fejed. Kérlek, ne! Takarodj innen, amíg szépen mondom, és ha még egyszer beteszed a lábad ide, nem leszek ennyire elnéző veled szűrtem ki a fogaim közt. Ha azt hiszed, hogy megvédheted őket, tévedsz. Előfordulhatnak csúnya balesetek Igaz, Adam? Ha bármelyiküknek a haja szála meggörbül, neked véged. Én nem az az ember vagyok, akit fenyegethetsz. A listámra kerültél, haver. Amy pedig az enyém, és ha csak a közelébe merészkedsz, eltaposlak, mint egy csótányt fenyegettem. Hagyjátok abba! kiabálta el magát Amy, mert elege lett. Nem egy tárgy vagyok, ami felett tulajdonjogotok van. Van saját akaratom. Ne akarjatok semmibe venni! Húzz el innen, Tony, mert az a fegyver a nénikém kezében nagy kísértés nekem. Lelőlek, mint

330 egy kutyát, és az is baleset lesz. Ne higgyétek, hogy ezzel vége. Te is rákerültél a listámra, öreg mutatott rám. És én mindig megkapom, amit akarok. Amy agya eldurrant, kitépte Maggie néni kezéből a puskát, célzott, és lőtt, pont Tony lába elé. Olyan hirtelen cselekedett, egy pillanatra megállt a szívem is, azt hittem, tényleg lelövi. Az hátraugrott. Nem voltam olyan naiv, hogy azt gondoljam, a szerelmem elvétette. Neked elment az eszed? hörögte Amynek. Menj, Tony, mert a következő már célba talál emelte egyenesen rá a fegyvert. Cooper beszállt, és szitkozódva elhajtott. Amy Adam kezébe nyomta a fegyvert, és besétált a házba. Adam hozzám fordult: Hát, haver, te sem az egyszerű eseteket szereted. Felkötheted a gatyád, ha a húgom kell neked hangos nevetésben törtünk ki. Az már biztos. Tudtam, de ugyanakkor reméltem is, hogy sok meglepetést okoz még nekem ez a kis bestia. Mikor mind bementünk a házba Amy után, Adam elkomorodott. Fel-alá járkált, majd szétvetette az ideg. Mind tudjuk, hogy ennek ezzel nincs vége. Senki sincs biztonságban. Ne izgulj, tudom, hogy állítsam le ezt a kis mitugrászt. Beszélek az apjával. Ő itt az igazi tárgyalófél. Megmondom neki, ha nem fékezi meg a fiát, akkor nagyon-nagyon megkeserítem az üzleti életét. Tudja, ki vagyok, és hogy mire számíthat Fél tőlem, nem hiszem, hogy még egyszer akarná keresztezni az utam. Volt már közös ügyünk. Ha akarom, elérem, hogy senki ne üzleteljen vele soha többé. Nem olyan nagy hal ő ebben a pocsolyában jegyeztem meg. Nem akarom, hogy olyan legyél, mint Tony. Ne fenyegess és

331 zsarolj fordult felém Amy. Inkább nézzem végig, hogy tönkretesz? Én megvédelek téged és a családodat is, bármibe kerüljön ez, és jelenleg ez a legbékésebb megoldás. Ez a pasi egy vadász. Láttam a szemében. Nem fogja feladni, amíg nem kapja meg, amit akar. De ha gondolod, egyszerűen kinyíratom a kis tetvet Azzal tényleg le lenne zárva. Amy szemei elkerekedtek. Te megőrültél? Mi ütött beléd? a pillantása hitetlenkedésről árulkodott. Bármit megtennék azért, hogy neked ne essen bajod közöltem higgadtabban. Igaza van, kincsem hallottam Jonathan bácsi hangját. Nem fogja feladni. Fel kell készülnünk. Matt segítsége nélkül nincs esélyünk. De a gyilkosság azért túlzás nézett rám rosszallóan. Én sem gondoltam komolyan, viszont azt igen, hogy nem hagyom, hogy bárkinek baja essen. Egyébként is, nyilván most én vagyok az első a listáján. Ó, Matt! Amy odalépett hozzám, és szorosan átölelt. Nem bírnám ki, ha bajod esne. Ne félts te engem. Megbirkózunk ezzel is. Puszit nyomtam a feje búbjára, rátettem az államat, és ringatni kezdtem. Engem már nem érdekelt az sem, ha céltáblává válok, csak ő biztonságban legyen. Kezdődjék hát a vadászat. Nem mondtam ki hangosan, de tisztában voltam vele, hogy ezt a pasit kitartó érveléssel nem lehet meggyőzni. A szemében látszott a megszállottság. Soha nem adja fel, amíg meg nem szerzi, amit akar, és vágyai tárgya Amy volt. Nem fogják érdekelni az eszközök, a legpiszkosabb, legkegyetlenebb módszerekre kellett számítanunk. Csak remélhettem, hogy az apja képes lesz féken tartani.

332 MATT A boldogság gondtalan percei Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább. (Müller Péter) Amikor eljött az este, vissza akartam menni a hotelba, ahol Paul szobát foglalt nekem. Elkísérlek mondta Amy, és a pillantásából kétségem se fért hozzá, hogy velem fog maradni. Ezt nem gondoljátok komolyan, igaz? szólalt meg Maggie néni sértődötten. Itt is van elég szoba, és ha jól gondolom, nem külön szobában akartok aludni Szívesen látunk itt. Reggel majd elmentek a csomagokért. Tanácstalanul néztem Amyre, de mikor láttam a mosolyt az arcán, megadtam magam. Rendben egyeztem bele. Mi meg majd igyekszünk befogni a fülünket, ha túl hangosak lennétek tette hozzá Adam, gonosz kis mosollyal az arcán. Amy gúnyosan kinyújtotta rá a nyelvét: Ne irigykedj, bratyó! Inkább fogd be! ragadta meg a kezem, és már húzott is maga után. Mikor végre feljutottunk a szobába, Amy behúzott maga után, és

333 egy határozott mozdulattal becsapta az ajtót, engem pedig nekinyomott, és azonnal forrón az ajkaimra tapadt. Most határozottan ő volt a vadász, én pedig kiélveztem a vad szerepét. A dzsekimet lehántotta rólam, és a földre dobta. Hú, de türelmetlen és tüzes. Azonnal elöntötte a testem a vágy. Életemben nem ismertem még olyan nőt, aki ilyen gyorsan képes lett volna kihozni ezt belőlem. Közben kihívóan mosolygott rám. A szívem őrült módon vert a mellkasomban. Nem lett türelmesebb, Miss Avens. Örülök, hogy nem veszett ki magából a szenvedély Mikor összekapcsolódott a tekintetünk, nem tudtam levenni róla a szemem, egyszerűen nem ment. Ziháltam, kezdte az agyam felmondani a szolgálatot. Váratlanul felemeltem, megfordultam vele, és most én préseltem az ajtónak őt. Hevesen és szenvedélyesen csókolóztunk. Amy a lábait szorosan a derekam köré fonta, én pedig olyan közel húztam magamhoz, amennyire csak lehetett. Ez a nő teljesen megvadított. A nyakát cirógattam a csókjaimmal, és láttam, hogy ő is alig bír magával. Az ujjaim a selymes hajába túrtak. Kérlek, Matt nyöszörögte, amitől végem lett. Felnyaláboltam, és az ágyra dobtam. Láttam a szemében, hogy imádta, mikor megvadultam tőle. Elkezdtem kigombolni az ingét, szépen, lassan, fentről lefelé haladva, és minden egyes gomb után kínzó lassúsággal megcsókoltam a bőrét, amitől én is úgy éreztem, meggyulladok. Lefejtettem róla, majd szakértő mozdulattal a melltartójától is megszabadítottam. Kigomboltam a farmerét, és a kezemet becsúsztattam mélyen a nadrágjába, be a bugyija alá. Ott simogattam, ahol a legérzékenyebb volt. Sóhajtott egyet, megemelte a csípőjét, miközben a szemeim a két gyönyörű mellére tapadtak.

334 Kívánlak, Matt, annyira kívánlak! Érezni akarlak sürgetett. Mosolyra húzódott az ajkam, mert nekem is szinte kényszerítenem kellett magam, hogy ne tépjem le róla a maradék ruhát. A fene enné meg ezt a nadrágot. A szoknyájával sokkal könnyebb dolgom volt. Bosszankodtam magamban, ahogy lecibáltam róla. Csak az enyém vagy, és soha nem is leszel senki másé hajoltam fölé. Amy végigsimított a mellkasomon, miközben újra szenvedélyesen megcsókoltam. Lehúztam róla a bugyiját, és egy pillanatra megálltam, hogy gyönyörködjem benne. Tökéletes volt. Ő is engem nézett, miközben buzgón megszabadított a nadrágomtól. Felizgatott, hogy mennyire nem tud várni. Hirtelen elkaptam a derekát, és fölé térdeltem. Most nem hagyhattam, hogy ő irányítson. A testét végigcsókolgattam, a belső combját, a hasát, a melleit. Összevissza cikáztak a gondolataim. Ő azonban ura volt a helyzetnek, lelökött magáról, és két vállra fektetett. Izgató volt, ahogy perzselt a tekintete. Most nála volt az irányítás. Lovagló ülésben fölém kerekedett, és most ő csókolta végig a testemet kínzó lassúsággal lefelé. A szeme lángolt, a teste tűzben égett, szinte perzselt. Éreztem, hogy nem bírom már sokáig, remegtem a kéjtől. Szeretlek, Amy! Éreztem, hogy belülről teljesen szétfeszített a vágy. Az ajkaimra tapadt, és vadul, tüzesen csókolt, majd végül bele is harapott az alsó ajkamba, és finoman meghúzta. Belemarkoltam a fenekébe, és célba irányítottam, de ő nem engedelmeskedett. Jesszusom! Nem teheti ezt velem. Vadul ziháltam, vergődtem a kezei közt. Tekintete lassan lejjebb vándorolt, végigfutott a mellkasomon, hasamon, majd a nyelve követte a szeme útját, végigsiklott a testemen lefelé. Tetszett, hogy amilyen szenvedélyes, és incselkedő volt a hétköznapokban, olyan volt az ágyban is. Finoman rámarkolt a

335 férfiasságomra, majd hosszan végignyalt rajta. Először csak a nyelve hegyével izgatott. A lélegzetem is elállt tőle, ezt már képtelen voltam elviselni. Hányszor fantáziáltam már erről. Egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Mivel érdemeltem ki, hogy ez a gyönyörű nő az enyém? Az a tény, hogy ő is izgatott volt, és engem akart, jobban beindított, mint bármi a világon. Kínzóan lassú mozdulatokkal kezdett kényeztetni, majd váratlanul gyorsított, nem durván, de elég intenzíven szopogatni kezdett. Egyre gyorsabban mozgatta a kezét, és egyre erősebben szívott. A lepedőt markoltam, ahogy igyekeztem ura maradni a helyzetnek. Nem finomkodott. Reszketni kezdtem és nyöszörögve mozgattam a csípőmet, mikor hirtelen, az utolsó pillanatban megállt. Ezért még megfizetsz ziháltam. Válaszul keményen rám markolt, amitől felszisszentem. Újra lehajolt és finoman harapdálni kezdett. Éreztem, ahogy a gerincem mentén bizsergek. Nem vagyok ilyen erős. Megfogtam a fejét, és megállítottam. Benned akarok lenni lihegtem. Most! Azonnal! Kérlek Abbahagyta a kényeztetésem, és egy hosszú pillanatig megbűvölve bámulta a munkájának gyümölcsét. Ettől teljesen kikészültem. Nem hiszem, hogy volt valaha is ekkora, és ennyire kemény a férfiasságom! Nagyon elégedettnek tűnt a látvánnyal, és négykézlábra ereszkedve lassan fölém kúszott. Nem könnyítette meg cseppet sem a dolgom. Éreztem, ahogy a merev szerszámom lassan végigsimít a hasán, majd az ágyékán. Olyan kemény és merev voltam, hogy kimondottan fájt a várakozás, bár gyönyörteli fájdalom volt ez! Fölém hajolt kihívóan, ám mielőtt ajkaink összeérhettek volna, az utolsó pillanatban megtorpant a mozdulatban. Jaj ne! Mire vár? Nem bírom tovább. Ajkai mindössze néhány milliméterre voltak ez enyémtől, megborzongtam, ahogy forró lehelete végigsimított az arcomon. Aztán helyezkedett még

336 egy kicsit, és nem kínzott tovább, fölém mászott, majd éreztem, ahogy makkom megtalálja a szűk rést, ami mostanra már olyan nedves volt. Egy hosszú, vad csókot nyomott a számra. Két oldalról ráfogtam a csípőjére, magamhoz igazítottam, és erőteljeset döftem, mire a teste megfeszült, és felsikoltott, fejét hátravetve adta át magát a kéjes érzésnek. Csodaszép volt, ahogy a gyönyörtől kipirult arccal, hajába túrva, átszellemülten rám pillantott, ahogy felettem térdelt. Csípőjével aprókat mozdult ő is, majd elkerekedett szemekkel, nagy levegőket véve ereszkedett lassan egyre lejjebb. Nagyjából félúton megállt kicsit pihegve, majd ismét nekiindult, hogy még mélyebben fogadjon magába. Annyira szűk volt. Éreztem, hogy milyen szorosan tartott fogva. Elhaló sikkantással végül teljesen leereszkedett, tövig, mígnem a férfiasságom teljesen elmerült a testében. Fel kellett ülnöm, hogy visszafogjam az orgazmusom. Hosszú másodpercekig maradtunk így, hevesen lihegett, ahogy kihívó tekintettel ült az ágyékomon. Várj! könyörögtem neki, és lágyan csókolgatni kezdtem. Szükségem volt egy kis időre, hogy összeszedjem magam. Huh! sóhajtotta, miközben a hüvelye folyamatosan pulzált. Most panaszkodsz?! kérdeztem, mialatt alig kaptam levegőt. Aprókat mozdultam alatta, és még ez a szinte láthatatlan mozgás is elég volt ahhoz, hogy mindkettőnk izgalmát fenntartsam, sőt lassan, nagyon lassan, de tovább korbácsoljam. Dehogy! nézett rám elégedett mosollyal, gyönyörtől kipirult arccal. Imádom! suttogta, forró lehelete szinte égette az arcomat. Lassú, érzéki csókban fonódtunk össze. Mikor már azt hittem, ura vagyok a helyzetnek, Amy kirántotta alólam a talajt, keményen, mélyen meglovagolt. Éreztem, hogy nincs megállás, el fogok menni. Megcsókolt, én pedig nem bírtam neki ellenállni, akármennyire is szeretem volna. A csípőm elkezdett

337 hullámzani, egyszerűen még többet akartam. Mindjárt elme csak ennyit tudtam mondani, mert abban a pillanatban elöntött a gyönyör. Iszonyatos erővel tört fel, aminek hatására megragadtam Amyt, és én is döftem még párat. Behunytam a szemem, és a számat erősen haraptam. Hosszan remegtem, hangosan élveztem. Amy is szinte nyüszített felettem, ahogy kíméletlenül, ellenállhatatlan erővel jártam benne. Számomra is rég megszűnt már a külvilág, csak ő volt, én, és ez a mindent betöltő csoda, a megállíthatatlanul közelgő beteljesülés! Neki sem kellett több egy-két lökésnél, a mozdulataim egyre mélyebbre és mélyebbre taszították, a háta ívben megfeszült, ahogy hangosan sikoltozva elélvezett. Forgott velem a világ, és szinte elájultam az orgazmusom közben, de megállás nélkül mozogtam benne, míg mindketten ki nem élveztük a szeretkezés utolsó pillanatát is, aztán levegő után kapkodtunk, csapzottan, félájultan rogytunk egymás karjaiba. Nem tudom, hogy mennyi időbe telt, mire magunkhoz térünk. Mélyen egymás szemébe nézve vesztünk el ebben a fenséges érzésben, de tudtuk, ennyi nem elég. Ráhajoltam az ajkaira, és lágyan megcsókoltam. A kínzó, édes forróság elvette a maradék eszemet is. Már nem volt visszaút, nem mintha eddig hitegettem volna magam ilyesmivel. Bele voltam bolondulva. Olyan magaslatokra jutottunk, amelyekről nem is tudtuk, hogy léteznek. Mindketten ziháltunk, közben forrón csókolóztunk. Most szeretkeztünk először valóban felszabadultan. Nemcsak a testünk, a lelkünk is összeforrt. Sosem fogom elfelejteni azt a szeretkezést. Az egyik legjobb volt, amit valaha átéltem, mégis mardosott a bűntudat, mikor kitisztult a fejem. A második menet után egymásba gabalyodva feküdtünk, amíg a pulzusunk nem normalizálódott. Várt még rám egy vallomás, de most nem szerettem volna

338 elrontani a pillanatot. Elégedetten nyúlt el mellettem, én pedig magamhoz szorítottam őt. Annyira hiányoztál, Amy Soha többé nem akarlak elveszíteni suttogtam a nyakába. Szeretlek, Matt. Én sem akarok nélküled létezni. A szemembe nézett, majd megcsókolt. A hátamra fordultam, ő pedig a mellkasomra feküdt. Megakadt a szemem az ággyal szemközti falon lógó képen. Az a festmény volt, amit a galériában vásároltam neki. Álmok Te mazochista vagy, hogy azt a képet pont az ággyal szemben akasztottad ki? kérdeztem. Minden reggel, amikor kinyitom a szemem, te vagy az első gondolatom, a képpel és anélkül is. Ez volt a legszebb ajándék, amit valaha kaptam. Hosszú hallgatás után így folytatta: Tényleg kimentél a temetőbe? pillantott fel rám. Muszáj volt. Amíg erre nem voltam képes, addig hiába is akartam volna közös jövőt veled. Ez mindig közénk állt volna. És? Mi történt? Kaptál válaszokat? kíváncsiskodott. Többet is. Reményt és feloldozást. Eljutott hozzám Martin üzenete. Láttam Amy megkönnyebbült tekintetét. Bocsáss meg, hogy olyan ostobán erőszakos voltam, de egyszerűen nem tudtam végignézni, hogy lemondasz a boldogság esélyéről is. Te ne haragudj, hogy olyan rosszul reagáltam, és sértő dolgokat mondtam Csak nagyon váratlanul ért. Amit a legjobban sajnálok, az az, amit utána a gyerekes sértődöttségemben tettem Mandyvel. Ez volt leginkább, ami bántott. Végiggondoltam, és rájöttem, nem is csodálkozhattam volna, ha elzavar. Először felindultságomban

339 erőszakos voltam, amikor nekilöktem a falnak, utána pedig a szívét törtem össze, amikor megcsókoltam azt a ribancot. Oh, még most is borsózik a hátam az emléktől. Tudtam, miért csinálod, mégis, mintha kitépték volna a szívem sóhajtott fel. Én megőrülnék, ha azt látnám, hogy egy másik férfi csókol téged, és te visszacsókolod vallottam be. Ebbe én is majdnem beleőrültem. Nagyon fájt. Bocsáss meg nekem! Soha többé nem kell még hasonlót sem átélned, megígérem túrtam a kusza tincseibe, és lágyan megcsókoltam. Ő is kóstolgatott, majd éreztem a mosolyát az arcán. Vajon mi jár a fejében? Gyanakodva méregettem. És hány asszisztenst fogyasztottál el azóta? somolygott. Nem bírtam ki, hangosan felkacagtam. Egyet sem. Nem tudtam volna senkit elviselni a te irodádban, a te helyeden vallottam színt. Akkor még szabad az állás? Lehet rá pályázni? kérdezte játékosan. Sajnos nem. Igazából be van már töltve közöltem határozottan. Ezt meg hogy érted? emelkedett fel, és nézett komolyan a szemembe. Nem szóltam senkinek a cégnél a felmondásodról. Úgy tettem, mintha csak szabadságra mentél volna. Szerettem volna ezt hinni Így könnyebb volt. Minden reggel vártam, hátha ott ülsz majd az irodádban, és újra gyötörni kezdesz engem a makacsságoddal, az önfejűségeddel. Nem nézted a bankszámlád? Biztos kaptál fizetést is. Láttam a mély döbbenetet az arcán. Hogy őszinte legyek, nem néztem.

340 Visszahajtotta a mellkasomra a fejét, és szélesen mosolygott. De akkor ez azt jelenti, hogy még most is az asszisztensed vagyok? Jogilag igen. Nem azt mondtad, hogy nem keféled az asszisztenseidet? szemtelenkedett Amy. Jót mulattam rajta. Hát persze, ki sem hagyta volna. Ami azt illeti, én egyszer sem keféltelek meg. Minden alkalommal, mikor veled voltam, szeretkeztem veled. Ez a válasz tetszett neki, mert elismerően bólintott, és megcsókolt. Már csak egy baj van bolondozott velem tovább. Az elveim. Kétfajta férfi tabu számomra, a nős pasik, meg a főnököm, és te hamarosan mindkettő leszel robbant ki belőle a nevetés. Nos, ez esetben csak egy dolgot tehetek Nem leszek a főnököd, és téged veszlek feleségül. Nem lehetek az asszisztensed? ugrott fel azonnal. Nem. A társam leszel, ami eddig is voltál kacsintottam rá. Akkor nem kell elviselnem szó nélkül a seggfej főnököm bunkó viselkedését? Ezt már nem bírtam. Hangosan nevettem rajta, mert eszembe jutott egy-két veszekedésünk. Hát, nem tudom, te mire emlékszel, de nekem úgy tűnt, eddig se igazán viselted el szó nélkül vihorásztam. Nem tétováztam tovább, egy lendülettel fordítottam a helyzetünkön, és magam alá gyűrve őt, én kerültem fölébe. Elnevette magát, ahogy nézett rám, emlékeztetett arra a pillanatra, amikor a hóba nyomtam. Istenem, de kívántam akkor. Nagyon szép a mosolyod merengtem el ismét a megkapó szépségén. Elcsendesedtünk, és egymásba feledkezve bámultuk a másikat.

341 Tényleg gyönyörű ez a lány, és a karcsú, feszes testének közelsége folyamatosan feléleszti bennem a vágyat. Olyan csodálatos minden. Remélem, nem csak álmodom. Vagy ha igen, akkor sosem szeretnék felébredni belőle.

342 AMY Derült égből villámcsapás A félelem egy elhagyatott sírkert, ahol az álmaink csonttá aszalódnak a tűző napon. Ez köztudott. Csak épp azt nem tudjuk néha, mihez kezdjünk ezzel a ténnyel. (Elizabeth M. Gilbert) Amikor felébredtem, Matt gyönyörű arcának látványa fogadott. Teljesen egymásba gabalyodva aludtunk el. Először azt hittem, csak álmodom, mert nagyon sokszor álmodoztam erről a pillanatról, de aztán ahogy hozzám dörgölőzött, és megéreztem a kemény férfiasságát, már tudtam, hogy ez a valóság. Hamar visszaröppentek a gondolataimba a tegnap éjszaka képei. Ahogy most elnéztem őt, kisimult arca évekkel tűnt fiatalabbnak. Finoman végigcirógattam a gondtalan, ránctalan homlokát, majd lágyan megcsókoltam a száját, és végigsimítottam az arcán is. Még mindig nem hiszem el, hogy itt van. Nem akartam felébreszteni, így kibontakoztam az öleléséből, a takarómat magamra tekertem, és kisétáltam az erkélyre. Mélyet szippantottam a hűs hajnali levegőből. A nap még nem kelt fel, de pár perc, és bekövetkezik a világ egyik legszebb csodája. Ekkor megéreztem Matt kezeit a derekamon, hátulról átölelt, a fejét a vállamra fektette, és együtt néztük a napfelkeltét. Végtelenül boldog voltam.

343 Ha normális pali lettem volna, már az első vitánk után felcsaplak az asztal tetejére fúrta az orrát a nyakamba, mialatt finoman hozzám préselődött. Kétlem, hogy hagytam volna magam. Zabos voltam rád toltam felé a fenekem, hogy tovább ingereljem. Levezettük volna a feszültséged csókolgatott, a lehelete cirógatta a bőröm. De nagy a szája, Mr. Johnson nyúltam hátra, és megragadtam a tarkóját, úgy vontam közelebb, és csókoltam az ajkai közé. Szeretlek suttogta a számba. Féltem, hogy meggondolod magad, és mire kinyitom a szemem, nem leszel itt Hogy csak álmodtam az egészet Fergeteges éjszaka volt szaladt ki a számon. Miért, a többi nem volt jó? kapta el a fejét. Oh, dehogynem, csak nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezem a gyengéd, odaadó oldaladat is. Ez az órákig tartó szeretkezés hmm Csak nem elégedett a teljesítményemmel, Miss Avens? somolygott. Olyan pofátlanul jól állt neki. Maximálisan fordultam felé. Valami oknál fogva, ha a romantikáról van szó, a férfiak többsége megreked valahol az ősember szintjén, ellenben te már bizonyítottál duruzsoltam elégedetten. Miért, a nők többsége nem arra vágyik, hogy elkapják, és jól megdöngessék őket? kérdezte incselkedve. Kétségkívül van ilyen is. Hát olykor, adott körülmények között egy kis macsóság és döngetés még kívánatos is lehet, de manapság a nők vágynak a gyengédebb érintésre. Szóval legyek finom csókolgatott lágyan a fülem mögött.

344 Azonnal kirázott a hideg. Oh, Matt, imádom azt is, amikor fékezhetetlen vagy hajtottam hátra a fejem, hogy jobban hozzám férhessen. Csak te tudsz úgy beindítani, hogy ne bírjak magammal. Túl szép vagy, hogy igaz legyél kényeztetett tovább. Ekkor eszembe jutott, hogy még nem is közöltem vele a nagy hírt, de ő megelőzött. Mielőtt azonban döntéseket hozunk, meg kell beszélnünk valamit kezdett bele, de a szomorú tekintetét látván az ujjam a szájára nyomtam, ezzel is beléfojtva a szót. Hadd kezdjem én vágtam bele. Valamit még nem mondtam el neked izgatottan kerestem a tekintetét. Matt, nekünk kisbabánk lesz mosolyogtam boldogan. Mi? lefagyott. Az érzelmek hullámait láttam végigfutni az arcán. Döbbenet, rettegés. Akárhogy is kerestem, az öröm nem volt köztük. Nem értem. Eleresztett, és visszament a szobába, leült az ágyra, és az arcát a kezébe temette. Most meg mi van? Ennyire nem akarja? Nem erre a reakcióra számítottam. Félelem járta át az egész testem. Azt hittem, örülni fogsz nyögtem ki csalódottan. Marták a szememet a könnyek. Rám emelte a kétségbeesett tekintetét. Semmire sem vágyom jobban ebben az életben, mint egy kisbabára tőled De Elgyötört ábrázattal hanyatt vágta magát az ágyon, és újra eltakarta az arcát. Mi a baj, Matt? Megijesztesz léptem elé. Erről már régen kellett volna beszélnem veled. Martin vagyis a betegsége. Ritka genetikai betegsége volt Ami nagy valószínűséggel örökletes. Ha én is a betegség hordozója vagyok de elhallgatott. Vigyáznom kellett volna. Felelőtlen voltam. Én nem bírom még egyszer ezt az egészet végigcsinálni. Azt hittem,

345 hogy szedsz tablettát pillantott rám kissé szemrehányóan. Honnan vetted ezt? lepett meg a feltételezés. Sosem került szóba. Azt mondtad, nem kell óvatoskodnom nézett rám értetlenül. Én azt nem erre értettem hebegtem. Istenem! Pasik! Próbáltam visszaidézi az eseményeket. Basszus! Tényleg ezt mondtam. Félreértettük egymást. Hát, most már mindegy. Letérdeltem elé, ő felült, és mélyen egymás szemébe néztünk. A gondolat, hogy a baba a hasamban beteg lehet, engem is megrémített, de nem annyira, mint az, hogy Matt újra eltávolodhat tőlem. Elmegyünk a legjobb orvosokhoz. Kiderítjük, kell-e félnünk. Utána pedig eldöntjük, mi legyen igyekeztem összeszedni magam. Ez volt az oka pontosan ez, hogy távol akartalak tartani magamtól. Nem akartalak megfosztani az anyaság érzésétől. Az élet legszebb csodájától, hogy gyereket szülj. Te nem ezt érdemled. Annak a nőnek, akit szeretek, nem tehetem tönkre az életét. Ha pedig önszántadból mondanál le arról, hogy életet adj egy babának, akkor idővel meggyűlölnél, és azt nem tudnám elviselni. Kiült az arcára a fájdalom. Ezt együtt csináljuk végig biztattam. Még semmi sem biztos. Ha el kell vetetned a babát, meg fogsz gyűlölni. Ez volt az, amitől a legjobban féltem. Nem akarom, hogy miattam kelljen ilyen döntést hoznod. De azt sem akarom, hogy neked is át kelljen élned, amit én éltem át Martin leépülésekor és elvesztésekor. Ez a sors büntetése, amiért de nem fejezte be. Értettem anélkül is. Martin haláláért. Magát ostorozza. Most olyan volt, mint egy kisgyerek. Látszott az arcán a megtörtség. Az ölébe ültem, és finoman cirógattam. Ha a sorson múlik, akkor a babának semmi baja, mert te vagy a

346 világon a legjobb ember. Hiszem megfogtam az arcát, és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen, tudom, hogy megérdemeljük a boldogságot. Együtt. Én nem mondok le rólad. Vége a szenvedésnek. Ha pedig a sorsnak más tervei vannak, akkor örökbe fogadunk egy babát, de rólad nem mondok le. Érted?! Komolyan mondom, hogy nem tudom nélküled elképzelni az életem. A következő napok telefonálgatással teltek. A legjobb orvosokat kerestük meg, és kértünk időpontot. A családnak erről mit sem szóltunk, nem szerettük volna, hogy aggódjanak. Az esküvőt mielőbb szerettük volna megtartani; szombatra terveztük, addig pedig már csak négy nap volt hátra. Matt először szerette volna elhalasztani, megadni az esélyt, hogy alaposan átgondolhassam. Félt, ha elveszítjük a babát, akkor őt is meggyűlölöm. Nyitva szerette volna nekem hagyni a kapukat, de én nem. Én akarom őt, akármi lesz is. Abban azonban egyetértettünk Matt-tel, hogy itt, Tennesseeben akarjuk megtartani az esküvőt, így halogatni sem volt sok értelme. Azonban mióta tisztában voltam az árnnyal, ami felettünk lebegett, nyugtalanabbul aludtam. Vívódtam. Féltem. Egyik reggel a konyhában tettem-vettem, amikor Maggie néni megjelent. A ház csendes volt, mindenki mélyen aludt még, Matt is. Jó reggelt, szívem! üdvözölt. Jó reggelt, nénikém! Nem tudsz aludni? kérdezte. Valami baj van, ugye? Ne mondd, hogy nincs, mert látom rajtatok. Napok óta idegesek vagytok, és le sem szálltok a telefonról. Nem az esküvőt szervezitek, ha jól sejtem. Sóhajtottam, és elmeséltem neki mindent. Martint, a betegségét, és azt, hogy miért távolodott el tőlem Matt, és hogy mitől félünk

347 most. Hogy mindketten nagyon akarjuk a babát, de lehet, hogy le kell mondanunk róla. Hogy Matt minden este a kezével a hasamon szenderül álomba, és rettenetesen aggódik. És azt is, hogy ha ez a terhesség kudarcba fullad, még egyszer nem fog belemenni, hogy megpróbáljuk. Nem akar kockáztatni. Jaj, szívem, annyira igazságtalan az élet. Megérdemelnétek a boldogságot szörnyülködött. Én mégis attól félek a legjobban, hogy Matt önvádaskodása újra közénk áll. Azt nem bírnám ki Ha nem lehet gyerekem, azzal együtt tudok élni, ti is örökbe fogadtatok bennünket, és a legjobb szülők vagytok a világon. Én is képesnek érzem magam erre közöltem eltökélten. Kicsikém, ha valaki, akkor én tudom, mit érez most Matt. Nekünk se lehetett saját gyerekünk. Más dolog szembesülni azzal, hogy nem lehet gyereked, és más dolog lemondani erről. Miután kiderült, hogy meddő vagyok, összeomlott a világ. Úgy éreztem, megfosztom Jonathant a legszebb dologtól az életben: attól, hogy apa legyen. Mattnek még nehezebb. Ő úgy érzi, megfoszt téged az anyaság érzésétől. Én is tehetetlen voltam, de aztán jöttetek ti, és a világ újra teljes lett. Igaz, egy tragédia árán. Jonathan azt mondja, nem érzi, hogy bármi hiányozna az életéből, de a lelkem mélyén tudom, szeretett volna saját gyereket. Ugyanakkor megértettem, hogy én kellettem neki. Akkor múlt el a lelkifurdalás, amikor megkérdezte, hogy ellenkező esetben én elhagynám-e. Én lemondanék-e róla? Persze hogy nem. Ezt kell Matt-tel is tisztázni és megértetni. Úgy félek, hogy megint elveszítem őt, nénikém. Azt nem bírnám elviselni. Szükségem van rá. Szeretem őt. Bármi is lesz, nekem ő kell. Beszéljek vele én? ajánlotta fel Maggie néni.

348 Nem, köszönöm, ezt nekem kell tisztáznom vele. Nekem kell meggyőznöm őt arról, hogy akármi is lesz: mi jóban-rosszban együtt maradunk. Bólintott, majd bátorítóan megszorította a kezem. Nem kérdezősködött tovább, amiért hálás voltam neki. Rendeznem kellett a kusza gondolataimat. Miután megreggelizett a család, én és Matt kilovagoltunk. Vágytunk egy kis gondtalanságra, szerettünk volna csak kettesben maradni. Kellemes délutánt töltöttünk együtt. Megmutattam neki a legszebb helyeket, a kedvenc zugaimat, a patakot, a hegyeket. Csodálatos volt az egész, szinte már el is feledkeztem minden bajunkról. A pataknál leszálltunk a lóról, és sétáltunk egyet kézen fogva. Olyan álomszerű volt. Hallottam a reggeli beszélgetésedet a nénikéddel árulta el Matt váratlanul. A lépcsőn jöttem le éppen, amikor meghallottalak benneteket. Elöntött a bűntudat. Sajnálom Én csak úgy éreztem, el kell mondanom valakinek mentegetőztem. Semmi baj. Megállt, és szembefordított magával. Azt akarom, hogy tudd, komolyan gondoltam, hogy szeretlek, és nem mondok le rólad, rólunk! Akármi is annak a vizsgálatnak az eredménye, megoldjuk. Lehet, hogy nem lesz könnyű, de megoldjuk. Amit a nénikéd mondott, az is elgondolkodtatott. Ha neked nem lehetne gyereked, én sem érezném, hogy összeomlik a világ, ha viszont téged veszítenélek el, azt nem élném túl. Nem szeretném, ha emiatt is aggódnál. Nem mondom, hogy nem fog elkeseríteni, ha kiderül, hogy rossz gént hordozok, de ezzel majd akkor foglalkozunk, ha már tudjuk az eredményeket. A megkönnyebbüléstől elsírtam magam, és szorosan átöleltem őt.

349 Szeretlek, Matt. Nem akarlak elveszíteni kapaszkodtam belé. Nem is fogsz. Finoman eltolt magától, majd bátorítón rám kacsintott, és lágy csókokkal halmozta el a könnyes arcom, majd a szám. Úgy faltam fel a forró ajkait, mintha az életem múlt volna rajta. Ellentmondást nem tűrve térképeztem fel a szájának minden rejtett zugát. A hajamba túrt és ő is szenvedélyesen csókolt. Amikor elengedett, vegyes érzelmekkel pillantottam rá. Bódult voltam a szerelemtől, de kétségek gyötörtek a jövőnk miatt. Átölelt és a visszaút egy részét is sétálva tettük meg. Felhívtam Laurie-t, meghívtam az esküvőre szakította meg Matt a csendet. Megálltam, és érdeklődve néztem. És az anyád? Őt nem hívtad meg? Az a nő maga a megtestesült gonoszság. Nem akarom, hogy életem legszebb napját elrontsa. Elég volt a szenvedésből és az önkínzásból. Laurie jöhet, az anyám nem. Összehúzta a szemét, és engem méregetett, majd folytatta: Tudom, mi jár a fejedben, Amy. Ismerlek már, de kérlek: ne! Tényleg nem akarom itt látni. Túl sok fájdalmat okozott már, ezt az egy kérésemet, légy szíves, tartsd tiszteletben. Oké? Bár nem értettem vele egyet, bólintottam. Szerettem volna megadni az esélyt annak a nőnek, hogy megbánja, amit tett. Mattnek viszont meggyőződése volt, hogy Victoria nem képes a változásra. Annak a nőnek nincsenek érzelmei Szerintem hidegen hagyja, hogy itt lehet-e, vagy sem. Ez az igazság. Nekem sosem volt anyám. Félárvaként nőttem fel, dadusok mellett. Miután apám meghalt, árva lettem. Kicsi koromból sem emlékszem egyetlen pillanatra sem, amikor anyaként viselkedett volna. Az apám viszont nagyon hiányzik, ő jó ember volt. Nagyon szeretett bennünket tárulkozott

350 ki őszintén. Sajnálom, Matt. Szerettem volna, ha minden tökéletes. Az lesz, ígérem. Amíg te mellettem vagy, nem hiányzik nekem senki és semmi hajolt le, és tapasztotta le az ajkaim.

351 AMY Egy kis civódás A szerelem olyan, mint egy átmeneti, őrült állapot: kitör, akár egy földrengés, aztán lecsillapodik. És miután lecsillapodott, dönteni kell. Az a nagy kérdés, vajon a gyökereitek úgy összefonódtak-e, hogy már elképzelni is lehetetlen, hogy valaha is elváljatok egymástól. Merthogy ez jelenti a szeretetet. (Corelli kapitány mandolinja c. film) A következő napokban élettel telt meg a ház. Minden ismerősünk ide utazott az esküvői ceremóniára. Kicsit kezdett nagy lenni körülöttünk a nyüzsgés. Gondolataimba merültem, ahogy éppen mosogattam a konyhában, amikor megjelent Matt, és hátulról átölelt. Olyan meghitt és idilli pillanat volt. Már csak egy nap, és hozzám fog tartozni, Mrs. Johnson élcelődött. Nagyon jól hangzott a holnaptól hivatalos nevem. Megpördültem, és átkaroltam a nyakát, majd a szemébe néztem. Mindig is magához tartoztam, Mr. Johnson, ezen a nevem mit sem változtat. Széles mosollyal az ajkán megcsókolt, és én is őt. Matt-tel elhatároztuk, hogy erre a rövid időre félretesszük a gondjainkat. Ki akartuk élvezni a pillanatot. Most is, mint mindig, egyetlen csókja elég volt, hogy mindent elfelejtsek.

352 Hol vannak a többiek? kérdezte, és körülkémlelt. Sejtettem, hogy mi járhat a fejében. A városban, Adam pedig kiment a reptérre Catért. Viszont most, hogy kérdezed, már rég itt kellene lenniük. Közelebb húztam, és belesóhajtottam a szájába. Finom, lágy csókolózásba kezdtünk. A szalmabálák közt még nem is csináltuk suttogta. Nem is fogjuk kacagtam el magam. Miért nem? vonta fel a szemöldökét. Mert nem lennék többé képes a szemébe nézni annak, aki rajtakap minket. Miért kapnának rajta? bazsalygott, és szinte láttam a gondolatait. Nem, nem, nem. Felejtsd el! Szóval ők nem ismerik azt az oldalad tolt csókolózás közben az ajtó felé. Ne csináld már! Matt! kacarásztam, de nem igazán álltam ellen. Egy hosszú csókban forrtunk össze, amikor valaki megzavarta az idillt: nagy dirrel-dúrral berontott Adam, és becsapta maga mögött az ajtót. Mindketten azonnal odakaptuk a fejünket. Na, ennyit a szalmabálákról morgott Matt. Haver, veled meg mi történt? Átgázolt rajtad egy kombájn? kérdezte Adamtől. Ja, Catnek hívják De semmi közötök ehhez. Kettőnk dolga! vágott vissza feldúltan. Ekkor vizsgáltam csak meg őt jobban. A zilált külseje, rendetlen ruházata a szalmaszálak a hajában Jesszus! Ezek szexeltek! Hogy tehette ezt Cat? Tényleg így gondolod, Adam? kérdeztem gyanakodva. Mi a jó francot csináltatok ti a pajtában? Honnan veszed ezt? meresztgette a szemeit, majd elé léptem és kiemeltem az árulkodó jeleket a hajából.

353 Nem elég nyilvánvaló? provokáltam a testvérem, mire otthagyott, és felrohant a szobájába. Hé, én mind a kettőtöket szeretlek, de tudom, milyen Cat, és nem fogom hagyni, hogy megsebezzen téged visítottam utána, majd Mattre pillantottam, aki tanácstalanul tárta szét a karjait. De a pajtát ezek után, azt hiszem, kihagyjuk próbált poénkodni. Abban a pillanatban lépett be Cat a konyhába. Az ő öltözéke is hagyott némi kívánnivalót maga után. Eldurrant az agyam. Adam volt a mindenem, ő volt az egyetlen ember persze, amíg Mattet meg nem ismertem, akiért meghalni is képes lettem volna. Ismertem a barátnőm, neki Adam nem több egy jó dugásnál. A bátyámnak viszont, tisztában voltam vele, ez valószínűleg többet jelentett. Nála nem váltották a kilincset a csajok. Jó, hogy jössz, Cat estem neki karba font kézzel. Hogy gondoltad ezt? Miért pont az én bátyámmal szórakozol? Láttam Mattet, ahogy hangosan fújja ki a levegőt, és forgatta a szemeit. Én nem akartam, én csak hebegett. Tudom, ne is mondd, nem bírtál magaddal kiabáltam az arcába. Szexfüggő vagy! Gondolom, nem akadt már pasi San Franciscóban, aki megkefélt volna, mielőtt elindultál estem neki. Cat elsápadt, és sírva Adam után szaladt. Nem volt ez egy kicsit kemény? szólalt meg halkan Matt. Adam a bátyám. Szeretem őt, és tudom, hogy ha belehabarodik Catbe, össze fog törni a szíve. A francba is, ő nem az a fajta, aki szórakozásból megfektet lányokat A francba Adam már nagyfiú. Maga is tud döntéseket hozni. Nem kell, hogy védd az erényeit oktatott ki a leendő férjem. A pillantásra, amivel díjaztam a hozzászólását, megadóan emelte égbe a kezeit.

354 Imádom, hogy ilyen kis vehemens vagy lépett közelebb, szinte sistereg körülötted a levegő, ezért is szerettem beléd, de néha meghallgathatnád a másik felet is. És ugyan mit mondana? bosszankodtam. Honnan tudjam, szóhoz sem engedted jutni világított rá. Asszony, asszony, meggyűlik még a bajom veled ugratott. Pajta? Szállj már le azokról a bálákról. Még nem is feküdtem rajta kacarászott, ahogy felém közelített. Egy pillanat alatt képes volt elérni, hogy elpárolgott minden haragom. Az Adam titkos kis zúgja, én tudok egy sokkal jobbat incselkedtem vele. Órákkal később Adam feldúltan vágtatott le a lépcsőn, szó nélkül megragadta a karomat, és kifelé rángatott a házból. Azonnal engedj el! Ez fáj! Matt összehúzott, haragos tekintettel közbe akart lépni, de a tesóm mintha megbolondult volna. Te ne avatkozz ebbe bele, mert holnap kidekorált képpel állsz az oltár elé! sziszegte. Ereszd el hallottam Matt felindult hangját, mert én sem állok jót magamért! Lehet, hogy te vagy itt a menő csávó, de én nem félek tőled. Ha verekedni akarsz, rajta, de most vissza is ütök. Megnézhetjük, ki néz ki utána jobban. Adam elengedett, majd a szemembe nézett: Beszélni akarok veled. Most! Láttam rajta, hogy iszonyúan ideges. Oké nyögtem ki. Amy! szólt Matt aggodalmaskodva. Nem lesz semmi baj, ő a testvérem. Igaza van, ezt meg kell beszélnünk nyugtatgattam Mattet, akinek nagyon nem tetszett az ötlet, hogy kettesben maradjak Adammel.

355 Amikor kiléptünk a teraszra, a bátyám fel-alá járkált. Jó ideig meg sem szólalt. Türelmesen vártam, hogy kinyögje, ami a szívét nyomja. Baromira nem könnyű ez nekem vágott bele. El fog hagyni! Miattad! kiabálta az utolsó szót. Matt az ablaktól figyelt szúrós tekintettel. Intettem neki, hogy minden rendben. Nem miattam. Ő ilyen, Adam. Minden férfival, akivel lefekszik, ezt teszi. Én más vagyok mutogatott a mellkasára. Nem, Adam, te csak szeretnél neki más lenni korrigáltam. Nem Te ezt nem érted. Én azóta szerelmes vagyok belé, mióta először betette ide a lábát. Évek óta tetszik nekem Odavagyok ezért a lányért. Sosem álltam ilyen közel ahhoz, hogy boldog legyek Segíts nekem, kérlek! Amy, könyörgöm, csak te tudod megállítani El akar menni. Azt mondja, hogy ő is szeret, de a te barátságod fontos neki, és kiborult, mert csalódást okozott neked. Retteg, hogy sosem fogsz neki megbocsátani. Magát vádolja. Azt mondja, hogy jobbat érdemlek nála, hogy ő csak fájdalmat okoz mindenkinek. Ez valahogy hirtelen olyan ismerősen csengett. Kellemetlen érzések kavarogtak bennem. Most már tudom, min mentél keresztül, mikor hazajöttél. Már megértelek. Érts meg te is engem! Kétségbe vagyok esve. Nem akarom, hogy elmenjen úgy, hogy meg se próbáltuk Tudom, hogy óvni akarsz engem, de vannak dolgok, amiktől nem tudsz megvédeni Nem mondom, hogy nem fog rosszul elsülni a dolog, de ha meg sem próbálhatom, azt nem élem túl. Szeretem őt Kérlek! Igaza van jött utánunk Matt. Te is mindent megtettél értem. Adamnek is jár egy esély. Sóhajtottam egyet. Sokatmondóan felé pillantottam, majd megadtam magam. Ki vagyok én, hogy bíráljak és ítélkezzek.

356 Hol van? kérdeztem higgadtan. Elment. Azt hiszem, a városi hotelbe. Az esküvő után el akar utazni. Nem fog. Ne izgulj! Beszélek vele engedtem le a kezeim. Adam a nyakamba ugrott, és megölelt. Köszönöm suttogta a fülembe. Ne köszönd! Mindkettőtök seggét szétrúgom, ha én fogom a végén kellemetlenül érezni magam. Már most mondom: engem hagyjatok ki ebből! A városba hajtottam megkeresni Catet. Matt ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen, mert beszélt ugyan Tony apjával, és az megígérte, hogy ügyelni fog a fiára, hogy távol maradjon tőlünk, de az ördög nem alszik. Mielőtt kiszálltam volna a kocsiból, kibukott belőlem egy újabb vallomás: Szeretlek, Matt Johnson. Köszönöm, hogy vagy nekem. Felém pillantott, és komoly tekintettel vizslatott. Én is szeretlek téged. Hálás csak én lehetek, hogy vagy nekem. Adott egy hosszú csókot, majd a szemével noszogatott. Kelletlenül bementem a szállodába, és miután a recepción megérdeklődtem, hogy melyik Cat szobája, bekopogtam az ajtaján. Tudtam, hogy idétlen, amit csinálok, de a bátyámért meg kellett tennem. Menj el, Adam. Amit mondtam, komolyan gondoltam szólt ki Cat bentről. Nyisd ki, Cat! Én vagyok az, Amy. Hallgatóztam, de nem érkezett válasz. Aztán az ajtó lassan kitárult. A barátnőm könnytől maszatos arccal állt mögötte. Sajnálom, Cat, igazságtalan voltam öleltem meg. Én tényleg nem akartam bántani zokogott. Szeretem őt. Ő az egyetlen normális férfi, aki valaha a közelembe jött Ne haragudj! sírtam már én is.

357 A férfiak eddig csak megdugtak, sosem szeretkeztek velem Adam pedig De igazad van, ő túl jó nekem, csak tönkretenném. Nem, Cat. Nem volt igazam, bocsáss meg! Elragadtak az indulatok, bunkón viselkedtem Matt megértette velem, hogy nektek is jár egy esély. De miért nem mondtál erről az egészről nekem semmit? Olyan váratlanul ért. Mit kellett volna mondanom? Hogy titokban egyetemista korunk óta bele vagyok habarodva a bátyádba? Elhitted volna? Nem tudom. Legalább meg kellett volna próbálnod. Végül is, a legjobb barátnőm vagy. Lehet, de én nem gondoltam, hogy Adam is így érez. Hát ez elég zavaros. Tényleg szereted? Lesütötte a szemét, és bólintott. Rendben. Akkor most visszajössz velem, és boldoggá teszed, különben sosem bocsátok meg magamnak, és neked se. Újra elsírta magát, és a nyakamba borult. Ne haragudj, gonosz dolgokat mondtam Nem gondoltam komolyan mardosott a bűntudat. Semmi baj. Volt alapja, az a helyzet mosolygott a könnyein keresztül. Egy kicsit rendbe tettük magunkat, aztán visszarobogtunk Adamhez. Amikor a bátyám meglátta Catet, odafutott hozzá, és a karjába kapta. Köszönöm suttogta felém. Te jó ég, majdnem sikerült mindent elrontanom. Szégyenlősen Matt védelmező karjaiba burkolóztam. Most csak erre vágytam. Rá. Csak egy pillanatra kettesben. Ő, mintha csak kitalálta volna, mire gondoltam, a ház felé intett a fejével.

358 AMY Az esküvő Előttünk áll a jövő, a titokzatos, ki tudja, mennyi örömöt, gondot rejteget. Egyben hiszünk, kéz a kézben indulunk, s szerelmünk a boldogság felé vezet. (John Paul) Elérkezett hát a nagy nap. Nem voltam egy lámpalázas típus, de ma mégis furcsa remegéssel a gyomromban ébredtem. Miss Avens, vagyis nemsokára Mrs. Johnson, maga ettől a naptól kezdve hozzám tartozik Ezzel a mondattal ébresztett az esküvőnk napján Matt. Van egy olyan érzésem, hogy ezt még meg kellene gondolnia, Mr. Johnson feleltem, ahogy álmosan nyújtózkodtam. Nehogy késő legyen, amikor megbánja ásítoztam. Azt hiszem, nem veszek zsákbamacskát. Ismerlek már, mint a rossz pénzt hajolt fölém. Nehogy azt hidd! Tudok én még meglepetéseket okozni incselkedtem vele. Nem kétlem, de ezzel együtt tudok élni Fel kellene kelnünk, biztos ezer dolog van még, amit de nem engedtem, hogy befejezze a mondandóját. Az várhat, viszont amire én gondolok, az nem. Türelmetlen

359 természet vagyok, ha nem vette volna még észre, Mr. Johnson közelebb vontam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Matt belekacagott a csókba. De, ez nekem is feltűnt. És telhetetlen is. Már én is kuncogtam, majd szorosan az ajkára tapadtam. Meg lehet ezt unni? Soha! Aztán átadtam magam a csókjainak. A reggeli szerelmeskedésünk után a délelőtt izgatott készülődéssel telt. Hamar el is szakítottak Matt-től, amitől egy kissé pánikba estem, amit ő észre is vett, ezért távoztában még visszaszólt: Az oltár előtt viszontlátjuk egymást, és utána soha többé nem válunk el kacsintott, és láttam a tekintetén, hogy neki sincs ínyére ez a készülődés. Azonban hamar kitörlődött minden. Eljött az ideje, hogy kezelésbe vegyen Cat és csapata. Smink, fodrász, meg minden, ami kell. Egy kicsit tartottam tőle, mi lesz ebből, de a smink nem lett túl hivalkodó, a hajamat szoros kontyba fogták, és csak egy rövid fátylat tűztek bele. Elégedett voltam a munkájukkal. Már csak a ruha hiányzott. Olyan egyszerűt akartam, amilyen én vagyok, nem csillogó-villogó, szexi ruhadarabot. A ruhám felső része csipke, a derekánál virággal díszített keskeny, bézs övvel. Cat ki is akadt, hogy miért nem veszek fel inkább valami puccos, drága darabot, miért pont ezt akartam. Csak annyit mondtam neki: Ez a ruha én vagyok, és Matt engem szeret. Maggie néni épp akkor futott be, amikor elkészültem: Édesem, gyönyörű vagy. Matt kétségkívül a legszerencsésebb férfi a földön. Láttam, hogy mindjárt elsírja magát, amitől nekem is könnyek gyűltek a szemembe. A háttérben Cat rikoltozott: Nem, nem! Nincs sírás! Lefolyik a sminked! De már késő volt,

360 a könnyek végigfutottak az arcomon, és átöleltem Maggie nénit. Ő ringatott, én pedig szorítottam őt. Szeretlek benneteket mondtam neki. Elővett egy dobozt, és kihúzott belőle egy gyönyörűséges, kék színű nyakéket. Tudom, hogy nem a legcifrább darab, de az édesanyádé volt. Erre a napra tartogattam. Kék is, és régi is. A nyakamba akasztotta. Ez nagyon szép, köszönöm. Sokat jelent nekem, hogy ma viselhetem siklott rajta végig a tenyerem. Indulnunk kellett. A szívem a torkomban dobogott. Jonathan bácsi már várt az ajtóban, hogy lekísérjen. Az esküvő helyszínét Matt egymaga választotta ki, és meglepetésnek szánta. Adam sokat segített ebben neki, mert sokszor eltűntek együtt. De nekem is volt egy meglepetésem az ő számára. Meg is kérdeztem Jonathan bácsit: Matt ott van már? Igen, szívem, ő ott vár rád. Mikor leértünk a lépcsőn, a kis Emily csodálkozó kék szemei bámultak rám, Maggie nénikém kezét fogta. Olyan szép vagy! Tudtam, hogy hercegnő vagy mondta nekem, mire elnevettem magam, lehajoltam hozzá, és megpusziltam. Autóba ültünk, és Matt útmutatása alapján a helyszínre hajtottunk. Mikor megérkeztünk, kis híján elsírtam magam. Matt mindent a napfelkelte színeibe öltöztetett, a gyertyák fénye is a kedvenc napszakom narancssárgáját idézte. A székek is narancssárgák lettek, olyanok, mintha a felkelő nap fénye ragyogta volna be őket. Levegőt is alig kaptam, annyira gyönyörű volt minden. Mintha csak az a csodás festmény elevenedett volna meg a szemem láttára. Erre nem számítottam. Adam mentett ki a bőgésközeli helyzetből: Emily kezébe nyomott egy kosarat, hogy

361 szórja előttem a szirmokat. Összeszedtem magam, és Matt tekintetét kerestem. Ő Emilyt nézte döbbenten. Ez volt az én meglepetésem neki. Az arcáról és a szájáról is ugyanazt a szót olvastam le: Szeretlek. Nem árultam el neki, de úgy gondoltam, Emily sok mindenre gyógyír lehet számunkra. Sokszor eszembe jutottak a nénikém szavai. Lehet, hogy nekünk Emily személyében testesül majd meg a vigasz. Jonathan bácsi megszorította a karomat, ideje volt, hogy az oltárhoz lépdeljünk. Amikor Matt mellé értünk, átadott neki. Nagyon vigyázz a mi legnagyobb kincsünkre! szólalt meg büszkén. Azon leszek, uram. Ígérem. Aztán hozzám szólt: Gyönyörűbb vagy, mint valaha. Te is szívdöglesztő vagy mosolyogtam rá vissza. Álmok? suttogtam könnyes szemmel, és körülnéztem. Ő pedig csak bólintott. Emily? Most én bólintottam. Így teljes a család. Mindketten a pap felé fordultunk. A szertartás nem volt hosszú, de megható. Többször is elpityeredtem, főleg az eskük alatt. Az jutott eszembe, milyen hosszú és nehéz utat kellett bejárnunk, hogy eljussunk idáig. Mikor végre kijelentette a pap, hogy házastársak vagyunk, és Matthez fordulva azt mondta: Csókolja meg a menyasszonyt!, a szerelmem széles mosollyal az arcán tett eleget a kérésnek. Én pedig boldogan csókoltam vissza. A gratulációkat örömmámorban úszva fogadtam. Laurie is ideért, vidáman integetett nekem. Alex volt az utolsó a sorban. Látod, tesó, ha az első alkalommal hallgatsz rám, már rég boldog nős ember lennél veregette hátba Mattet. Te is hallgathatnál rám, és akkor talán te is boldog férjként

362 végezhetnéd Kösz, de abból nem kérek. Egyelőre húzta ki magát. Miután mindenkitől búcsút vettünk, a reptérre indultunk, hogy a mézesheteinkre utazzunk. Maggie néni és Jonathan bácsi aggodalmas arccal, de meghatottan toporgott az autó mellett. Pedig arról sejtelmük sem volt, hogy a genetikai vizsgálatot is csak ezután fogják elvégezni a klinika szakemberei Matten és a magzaton. Hosszú napok óta most először kúszott a lelkembe a félelem. Kívánom, hogy a sors álljon mellétek, és vessen véget a szenvedésnek. Hiszem, hogy bármi is lesz, együtt képesek lesztek megküzdeni vele. Köszönöm, Jonathan bácsi, én is hiszem. A bácsikám sosem volt érzelgős fajta, de most a könnyeit nyelte. Matt szólalt meg: Nem viszem el őt örökre. Sűrűn jövünk majd, ígérem. Szavadon foglak, édes fiam veregette hátba Jonathan bácsi Mattet.

363 AMY Rettegéssel teli várakozás A remény gyenge pillér. Nem mindig bírja el a valóság súlyát. (Leylah Attar) A reptéren már várt minket a magángép. Mindketten most kezdtünk csak igazán félni az elkövetkező napoktól. Amíg másokra az esküvő után boldog nászút és mézeshetek várnak, ránk ez a rettegéssel teli várakozás. Fogalmam sem volt, hogy fogjuk kibírni. Amikor megérkeztünk a szállodába, próbáltam oldani Matt szinte tapintható feszültségét. Mióta leszállt a repülő, gondterhelt volt, a boldog mosoly nyomtalanul eltűnt az arcáról. Vigasztalón átöleltem. Bármi lesz is, szeretlek suttogtam a fülébe. Leült az ágyra, én pedig elé térdeltem. Tudom, de ennek a tudata csak még nehezebbé teszi ezt az egészet. Mindenemet odaadnám azért, hogy ne kelljen ezen keresztülmenned lélegzett mélyeket. Nem ez az egyetlen próbatételünk. Lesz még sok ilyen a közös éveink alatt. Egy dolog számít csupán: te és én. Együtt. Ezek után soha nem egyedül kell megküzdenünk a gondokkal, hanem együtt Az ölébe húzott, és megcsókolt. Félek bújt hozzám. Én is ismertem be.

364 Annyira szeretném ezt a babát remegett a hangja. Nem adhatjuk fel! Azért jöttünk, hogy szembenézzünk a félelmünkkel. Ettől még nem lesz könnyebb. Te és ő tette a kezét a hasamra viselitek mindennek a következményét. Csss csitítottam, és zártam le egy csókkal az ajkait. Aznap éjjel rémálmok gyötörték. Állandóan Martin nevét ismételgette. Nem tudtam, hogyan könnyíthetnék a szorongásain. Másnap reggel a klinikán kezdtünk. Egész kis csapat fogadott minket. A főorvos sorolta a lehetőségeinket, és a megoldásokat. Végig szorítottam Matt kezét, mert azt akartam, hogy legyen mibe, kibe kapaszkodnia. Időnként engem is elfogott a rettegés, főleg, amikor közölték, hogy ha a tesztek pozitívak, akkor a legjobb döntés az abortusz. Először Matt-től vettek DNS-mintát, ennek az eredményére pár napot kellett várnunk. Amikor engem kísértek a vizsgálóba, a doktornő megkérte a férjemet, hogy maradjon kint, de közbeszóltam: Azt szeretném, ha ő is jöhetne. Kérem! A nő Mattre nézett, és bólintott. Az ultrahangvizsgálatnál mellém állt, és úgy szorongatta a kezemet, akár egy ijedt kisgyerek. Hallottuk a ritmusos zajt, amely a doktornő tájékoztatása szerint a babánk szívhangja volt. Jól sejtem, hogy nem volt még orvosnál? kérdezte, mire a fejemet ráztam. Az adott körülmények miatt nem tudom, ez jó hír-e, vagy sem, de ikreik lesznek, a terhesség pedig kilencedik héten jár. Matt megbabonázva figyelte a monitort. Lefagyott. Láttam rajta, hogy sokkot kapott. Ez egy olyan hír volt, amire egyikünk sem volt

365 felkészülve. Elkezdtem őt szólongatni: Matt, Matt! Kérlek, mondj valamit! Ám hiába rángattam a kezét, megdermedt, majd egyszer csak hirtelen kiszaladt a vizsgálóból. Csend telepedett ránk. Irtóra fájt. Még utánaszaladni sem tudtam. A doktornő befejezte a vizsgálatot, én pedig lassan felöltöztem. Most hogyan tovább? Sosem volt még ennyire összetörve a lelkem, mint most. Eddig tartott az erőm. A vizsgálóból kilépve egy székre rogytam, és sírni kezdtem. Itt hagyott, elment. Hogy tehette ezt? Kiborultam én is. Aztán valaki kezét éreztem a hátamon. Felemeltem a fejemet: Matt volt az, ő is sírt. Felugrottam, és a nyakába vetettem magam. Azt hittem, itt hagytál zokogtam. Elindultam, de eszembe jutott, hogy nem futhatok el. Felelős vagyok érted, és értük is. Bocsáss meg nekem, Amy. Ez az egész az én hibám. Ne kezdd ezt elölről, oké? Ezt már megbeszéltük. Szeretlek, Amy, de mi van, ha a múlt ismétli önmagát? Az egyik beteg, a másik pedig nem Ha elvetetjük őket, elvesszük az esélyt az egészségestől, ha pedig megszületnek, egy életre szenvedésre ítéljük a másikat. Nincs jó döntés, Amy. Nincs jó döntés. Teljesen kikészült. Nem adhatod fel! Hallod?! Nem! Egyik sem beteg, ahogy te sem vagy hordozó, ebben kell bíznunk. Érted? Lassan bólintott, majd a nyakamba bújt. Az elkövetkező napokban azonban mintha ólomlábakon járt volna az idő. A telefon mellett ülve vártuk a híreket. Szerintem egész életemben nem öregedtem annyit, mint ez alatt a két nap alatt, mikor végre megszólalt a telefon. Matt azonnal felkapta, beszélt egy keveset valakivel, majd lerakta. Bambán nézett maga

366 elé. Mondd már, mi van! sürgettem. Megvan a teszt eredménye, be kell mennünk, ott közlik velünk hadarta el. Azonnal összeszedtük magunkat, és rohantunk a kórházba. Az orvos a szobájában leültetett minket, mi egymás kezébe kapaszkodva vártuk, mit fog mondani. Az arcáról semmit nem lehetett leolvasni. Ez szemétség. Ez nem valami nyereményjáték, ahol az utolsó pillanatban közlik a nyertes nevét. Hogy lehet ennyire érzéketlen. Már remegett minden porcikám. Nos, Mr. és Mrs. Johnson, megvannak az eredmények. Ezt már eddig is tudtuk. Ám ekkor a szája széles mosolyra húzódott. Nincs mitől tartaniuk, minden teszt negatív lett. Megnyugodhatnak, minden rendben. Matt nem akart hinni a fülének. Tessék? Biztos ez? Száz százalékban biztos? hajolt közelebb. Igen, Mr. Johnson, minden tesztet kétszer is elvégeztünk. Maga nem hordózója a betegségnek, így a babák sem veszélyeztetettek. Hatalmasat nyögtem, hirtelen megfordult velem az egész szoba. Nem éreztem jól magam. A kezem a szám elé szorítottam, ahogy kiviharzottam a szobából, egyenesen a mosdóba, és hányni kezdtem. Az eddig görcsösen visszafojtott pánik kiengedett a testemben, és a megkönnyebbüléstől a gyomromban minden felfordult. Matt annyira aggódott, hogy a női WC-be is utánam jött. Mikor végeztem, és erőtlenül ölelgettem a vécékagylót, felhúzott magához, és átkarolt. Ne haragudj rám, Amy! Az elmúlt napokban csak magammal voltam elfoglalva, és az önvádaskodással Azzal kellett volna törődnöm, te mit érzel. Bocsáss meg nekem! Annyira szeretlek ringatott, én pedig csak sírtam és sírtam. Hirtelen minden

367 fájdalomtól és félelemtől megszabadultam. Mikor végre összeszedtem magam, visszamentünk az orvoshoz, aki elmondta, hogy Martin betegsége ritka genetikai betegség ugyan, és általában örökletes, de nem minden esetben a gének a hibásak. Valószínűleg a terhesség alatt történhetett valami, ami kiváltotta a megjelenését. Kérdezte, nem tudunk-e arról, hogy az édesanyja drogozott vagy ivott a terhessége alatt. Persze fogalmunk sem volt róla. Nem is fontos, közölte a doki, majd jó egészséget kívánt nekünk. Amikor kiléptünk a kórházból, Matt váratlanul felkapott, és forogni kezdett velem a tengelye körül. Örömujjongásban tört ki, tisztára, mint egy kisgyerek. Régen volt már ilyen felszabadult. Felkészült, Mrs. Johnson? kérdezte váratlanul. Mire? pislogtam értetlenül. El fogom rabolni magát. Elutazunk nászútra állított kész tények elé. Mi? Így is sokat voltunk már távol. Ki tudja, mi van az irodában vágtam vissza. Azzal most ne törődj! Ha két hetet nem bírnak ki nélkülünk, egye meg a fene az egészet. Vesszen, aminek vesznie kell. Nem érdekel! kacagott. Te beteg vagy! Elment az eszed. A kezemet a homlokára tettem, mint aki azt nézi, nem lázas-e. Maga vette el az eszemet, Mrs. Johnson. Viselje a következményeket! csipkelődött tovább. A jókedve hamar rám is átragadt. Közelebb húztam magamhoz, és felszabadultan megcsókoltam. Az elkövetkező két hetet a Fidzsi-szigeteken töltöttük. Olyan volt minden, mint egy álom. Boldogabbak nem is lehettünk volna. Végre kizárólag az egymás iránt érzett szerelmünknek éltünk. Mikor

368 közeledett a mézesheteink vége, már én nem akartam visszamenni, amit ő észre is vett rajtam. Mi is van azzal, hogy nem lehetünk távol az irodától ilyen sokáig? De ha szeretnéd, maradhatunk még egy hetet. Megoldom mondta elszántan, és tudtam, hogy meg is tenné. Naná hogy szerettem volna, de az elmúlt napokban annyiszor hívták már Mattet, hogy tisztában voltam vele: nem lehet. Nekem az sem lenne elég, ha soha nem mennénk vissza, és örökké csak az enyém lennél Tudom, hogy sok munka vár ránk, jobb előbb elvégezni, mint utóbb, és alig várom, hogy kikészíthessem azt a kiállhatatlan főnökömet. Szerintem neki is hiányzik már a csintalan kis asszisztense. Miért telefonálgattál annyit? Baj van bent? Semmi nem lehet olyan fontos, mint te, vagyis ti. A kezét a hasamra tette. Rámosolyogtam. Van már ötleted a neveket illetően? kérdeztem. Már gondolkodtam ezen. Nekem tetszik a Phoebe és a Pamela. Pamela az anyám neve volt suttogtam. Tudom. És ha fiú lesz? Az egyik vagy mindkettő? Az egyik tuti lány, érzem mondta olyan magabiztosan, hogy elnevettem magam. Na persze Mit szólnál, ha a fiú Martin lenne? Nem szeretném. Nem akarom, hogy az ő árnyéka lebegjen a fiam felett. Jacob? Az apám nevét választod? Igen. Van választék, de akár meg is egyezhetünk ezekben, és majd meglátjuk, mit hoz a sors. Fiúkat, lányokat vagy mindkettőt

369 Nekem mindegy, csak egészségesek legyenek. A visszatérésünk után szinte repült az idő. Sok volt a munka, azonban olyan összhangban oldottuk meg az egyik gondot a másik után, mint még soha. Fura érzés volt, hogy az az ember a szerelmem, akiért a munka terén is rajongtam, akire felnéztem.

370 MATT Kavarog a lélek Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll, és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. (...) Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni. (Paulo Coelho) Őrölt napokat éltünk meg. Amikor közölte velem Amy, hogy terhes, összeomlott bennem minden, elvesztettem az utolsó reménysugarat is. Szinte biztos voltam benne, hogy a sors ismétli majd önmagát, és én elveszítek mindent. Az apám jutott az eszembe, aki nem élte túl a fia szenvedéseit. Kizárt, hogy ezt újra kibírjam. Nem bírom végigcsinálni. Mégis volt nekem valamim, ami az apámnak nem. Nekem ott volt Amy, akinek az erős hite tartotta bennem a lelket. Nem engedte, hogy feladjam. Nem hittem, hogy létezik ilyen, de amikor vele voltam, eltörpült minden más. Ki tudtam kapcsolni, új erőre kaptam mellette. Elviselhetőbbé vált a várakozás. Igyekeztem nem beleélni magam, hogy apa leszek, de akaratlanul is eljátszottam a gondolattal, milyen érzés lenne a saját gyermekem a kezemben tartani. Nálunk még csak azzal a reményteli örömmel sem kezdődhetett, mint ami másoknak megadatik. Nem tudtam eldönteni, helyes-e ilyen

371 hangulatban összeházasodni. Képtelen voltam a helyzetet az irányításom alatt tartani, és ez megőrjített. Hinni akartam, hogy most már minden más lesz, ám a múlt fogva tartott. Nem gondolhatok csak magamra! Lehet, egy másik férfi azt kínálhatná neki, amire én nagy valószínűséggel képtelen vagyok: boldog jövőt. Gyerekekkel. Saját gyerekekkel. Rettegtem, hogyha ez az egész rosszul sül el, akkor Amy is összeroppan, meggyűlöl, legfőképpen azért, mert magamhoz láncoltam. Ő azonban hajthatatlan volt. Mindig is nagyra becsültem az erőt, ami benne volt, és erre most sem cáfolt rá. Igyekeztem is a legvarázslatosabbat kihozni az esküvőnk napjából, mindent megtettem, ami csak tőlem telt. Végül mégis búskomoran ültünk a repülőn. Nekem múltbéli kusza emlékképek cikáztak a fejemben: Hazaérkezve az iskolából apát és Martint találtam a kanapén magukba roskadva. Mi a baj, apa? Voltatok a dokinál? De apám nem válaszolt, csak a kezébe temette az arcát, és elsírta magát. Mióta az eszemet tudtam, sosem láttam az apámat sírni. Ez megrémített. Akkor még nem értettem semmit. Martint folyamatosan vizsgálták az orvosok, de nem tudták megmondani, mi a baja. Alig tízéves lévén nem sokat fogtam fel az egészből. A testvéremhez léptem, de akkor még nem láttam rajta semmi különöset. Ekkor az anyám elegánsan libegett át a nappalin. Én megyek. Feküdjenek időben, mert holnap korán kelnek igazította meg a sminkjét a tükörben. Victoria, hallottad te egyáltalán, amit az előbb mondtam? ugrott ingerülten talpra az apám. Persze hogy hallottam, de ha jól értettem, nem tehetünk semmit. Ezt mondta az orvos, vagy tévedek? Az élet pedig nem áll meg. Most megyek, majd valamikor jövök csapta be maga mögött

372 az ajtót. Az apám felindultságában mindent lesepert az asztalról. Emlékszem, mennyire megrémültem. Sosem láttam még őt így kiborulni. Akkor tudatták vele, hogy Martinnak gyógyíthatatlan a betegsége, és az állapota folyamatosan romlani fog, amit nem lehet megállítani, legfeljebb lassítani. Mégis az egész életét arra tette fel, hogy Martinnak és nekem ez minél könnyebb legyen. Orvostól orvosig járt. Aztán később, amikor tizennyolc éves korában Martin állapota jelentősen romlott, és teljesen mozgásképtelen lett, az apám már nem volt képes gondoskodni róla. Hiába küzdünk a megmásíthatatlan ellen, Matt. Martin meg fog halni mondta. Miért pont velünk történik ez? görnyedt a papír felett, ami arra várt, hogy aláírja. Martint egy speciális intézetbe kellett adni, nem tudott már tartósan gépek nélkül létezni. Láttam rajta, hogy azzal a mozdulattal, ahogy aláírta a papírt, az utolsó reménye is elszállt. Elsápadt, és a toll kiesett a remegő kezéből. Meredten ült még egy ideig, vörösre sírt szemeiből kitörölte a könnyeket, és csak lassan pislogott. Nem tudtam, mit tehetnék érte. Segíteni akartam, de csak a helyére roskadtam. Ekkor láttam őt utoljára élve. Pár órával később szívinfarktust kapott, és összeesett a ház előtt. Képtelen volt feldolgozni az események alakulását. Hiába a rengeteg harc, a küzdelem, a sorsunkat nem írhatjuk felül. A halálát követően egy rémálomba cseppentem, ami hosszú évekig nem ért véget. Abban a pillanatban szállt el belőlem valami, amit azóta sem találtam meg, csak most Amy mellett. A nyugalom, a béke és a gondtalanság. Aztán Martin jutott az eszembe és a perc, amikor eldöntöttem: teljesítem a kívánságát. Ott akartam lenni, amikor ez az egész rémálom véget ér. Nem magam miatt, miatta. Életem legnehezebb pillanata volt, mikor belépett az orvos és együttérzően

373 megszorította a vállam. Készen áll? kérdezte. Hogyan is állhatnék? Erre nem lehet felkészülni, gondoltam, de csak bólintottam. Martinhoz ment, majd befecskendezett valamit az infúzióba. Dermedten néztem, ahogy a folyadék lassan csepegni kezdett. Búcsúzzanak el! pillantott rám, majd elhagyta a szobát. Iszonyú kín marcangolta a lelkem. Tudtam, hogy vége lesz, hogy megszűnik a gyötrelem, ahogy azt is, hogy most látom őt utoljára élve. Magamba roskadtan ültem Martin mellett, és ekkor néztem utoljára a szemébe. Olyat láttam benne, amit hosszú hónapok óta nem. Megkönnyebbülést és megbékélést. Nem szóltam egy szót sem, csak megfogtam a kezét, és igyekeztem erős maradni. Sajnálom, Martin, én mindent megpróbáltam nyögtem ki, és a könnyeim nyeltem. Már értettem apám megszakadt szívét. Abban a pillanatban én is szívesen meghaltam volna. Olyan ürességet éreztem, mint még soha azelőtt. Ő pedig hálás tekintettel nézett rám, de nekem ettől egyáltalán nem lett könnyebb. Szerettem volna felugrani és megállítani, visszacsinálni, de már nem lehetett. Nem hagyhattam őt cserben. Nem kellett sokat várnunk, Martin lassan egyre bágyadtabb lett. Egyre laposabbakat pislogott, és gyengébben fogta a kezemet. Ahogy az ő szívverése lassult, úgy gyorsult fel az enyém. Végignéztem, ahogy maga elé meredten várta a végső megkönnyebbülést. Megállíthatatlanul, némán patakokban folyt a könnyem. Az ég felé emeltem a tekintetem, és imádkoztam a lelki üdvéért és az enyémért is. Ahogy lassan elszállt belőle a lélek, csak egy test maradt belőle, és üressé vált a tekintete, egy pillanatra megállt az idő. Hosszú percekig ültem még mellette, és láttam, ahogy az utolsó könnycsepp végigfutott az arcán, és az ajkai békés mosolyra húzódtak. Szerettem volna, de nem tudtam sírni. Nem jött

374 az a megkönnyebbülés sem, amire olyan nagyon vártam. Megfagyott körülöttem a világ. Mikor már képes voltam felállni és kilépni az ajtón, ott állt könnyáztatta arccal Laurie. Vége. Martin elment néztem mélyen a szemébe. Hát mégis megtetted. Egy gyilkos vagy! üvöltötte, és elszaladt. Egyedül maradtam, rettenetesen egyedül. A bűntudattal és a teherrel a vállamon, hogy kimondtam a testvérem halálos ítéletét. Jól vagy? fogta meg Amy aggodalmasan a jéghideggé dermedt kezem, és hozott ezzel vissza a valóságba. A kezével az arcom simogatta, és letörölt egy legördülő könnycseppet. Semmi baj hazudtam. Én láttam, tudtam, mi vár ránk és ő még csak nem is sejthette a poklot, amin végiggyalogolni készült mellettem. Az ölembe húztam, és szorosan öleltem. Szeretlek, Amy, Bármi lesz is, ezt sose felejtsd el! Az ezt követő pár napot legszívesebben egy életre kitöröltem volna. Amikor megtudtam, hogy Amy ikreket vár, sokkot kaptam. Nem voltam ura önmagamnak. Szenvedtem a bűntudattól és a fájdalomtól. Szédülni kezdtem, és az egész testemen végigfutott a hideg. Nem kaptam levegőt. A múltban találtam magam. A lábaim remegni kezdtek, azt hittem, össze fogok roskadni, mint egy rongybaba. A szemem behunytam, és igyekeztem mélyeket lélegezni, erős lenni. Próbáltam higgadtan viselkedni, de nem ment. Menekülnöm kellett, úgy rontottam ki a vizsgálóból, mint akit kergetnek. A kórház előtt egy oszlopnak támaszkodtam, és vadul kapkodtam oxigénért. Ikrek. Édes jó istenem! Miért? A sors kegyetlen játéka. Ez nem lehet, ez nem történhet meg! Ez nem ismétlődhet meg! Az ég felé emeltem a tekintetem és hihetetlen dühöt éreztem. Térdre zuhantam és percekig összeszorított szemekkel kapkodtam levegőért, majd bevillant Amy. Hirtelen minden kitisztult. Otthagytam. Hogy hagyhattam csak úgy ott? Elbuktam.

375 Felpattantam, majd elindultam megkeresni őt. Bármi következik is, nekünk ezt együtt kell végigcsinálnunk. Mellette a helyem. Később a doki, aki fogadott bennünket, látta rajtam, hogy mennyire félek. Nagyon rendes és tapintatos volt. Igyekezett végig úgy fogalmazni, hogy ne hintse el bennünk a remény magvait, de ne is rombolja le az esetleges illúzióinkat. Megerősített bennünket Martin leleteinek, kartonjának ismeretében, hogy a félelmeink nem alaptalanok ugyan, de biztatott is minket, hogy az eredmények megérkezéséig ne vonjunk le előre végleges következtetéseket. Ahogy telt a várakozással teli idő, a bűntudatom csak egyre nőtt. Aztán derült égből villámcsapásként jött a feloldozás. Az orvos közölte, hogy a babák egészségesek. Én a székemhez ragadtam, és nem tudtam felfogni a szavai jelentését. Letaglózva, döbbenten ültem, és csak Amy rosszulléte térített magamhoz. Sosem láttam még őt ennyire védtelennek és összetörtnek, mint akkor. Egymás karjaiban igyekeztük összeszedni magunkat a megkönnyebbüléstől. Még a legvadabb helyzetekben is képes volt viccelődni, megőrizni a lélekjelenlétét. Akkor döbbentem rá, mennyire törékeny és sebezhető is ő valójában. Szüksége volt rám, ahogy nekem őrá. Percekig csak kapaszkodtunk egymásba. Az elképesztő próbatétel után azonban kárpótolni akartam, így elvittem őt egy felejthetetlen nászútra. Lenyugodtam, és igyekeztem nem arra gondolni, mennyire elcsesztem. Nem éreztem magam az első hetekben éppen mintaférjnek. Szerettem volna kitörölni mindent, és tiszta lappal indítani. A Fidzsi-szigetekre vittem őt felejteni. Reméltem, hogy ez a mesés szigetvilág egy boldog újrakezdés lesz. Azonban minden hiába volt, mert ahogy visszatértünk, nem hagyott nyugodni a gondolat, amit az orvos mondott. Nem értettem Martin betegségének az okát. Úgy éreztem, hogy tartozom neki

376 vagy inkább magamnak annyival, hogy kiderítsem, mi is történt valójában. Nyomozni kezdtem. Tudnom kellett az igazat, miért kellett a testvéremnek annyit szenvednie. Talán nekem is könnyebb lesz végleg elengednem, ha megértem. Nem akartam folytan ezen rágódni, és ismertem már magam, hogy tudjam, ez nem ereszt, amíg ki nem derítem. Amynek erről nem szóltam, mert nem akartam aggasztani vagy idegesíteni. Szerettem volna végre látni a gondtalan, boldog mosolyát. Furcsa volt azonban visszatérni oda, ahol utoljára még vadul civakodtunk. Az irodába léptünk, majd egymásra pillantottunk. Az utolsó találkozásunk jutott az eszembe, ahogy neki is. Remélem, nem fogok Mandyvel összefutni a folyóson sóhajtott fel savanyú képpel Amy. Közelebb vontam magamhoz, és kisimítottam egy kósza tincset a szeméből. Még akkor kirúgtam. Rá sem bírtam nézni fintorodtam el. Elégedetten vigyorgott, majd az asztalom felé sandított. Azért akadnak itt kellemes emlékek is kacérkodott a pillantásával. Ne ingerelj! ráztam a fejem, majd megcsókoltam a vágyaim tárgyát, aki immár a feleségem volt.

377 AMY A nap fénye elhalványult, a múlt árnya kísért A múlt kútja nagyon mély. Mély és zavaros. Ezért aztán kétszer is meg kell gondolnunk, hogy akarunk-e onnan meríteni. (Oliver Juan Lopez) Már gömbölyödött a pocakom, és egyre többet mocorogtak a babák. Az ultrahang szerint egy kisfiút és egy kislányt vártunk. Matt nagyon örült, hogy nem egypetéjű ikrek lesznek. Ezt valami isteni jelnek tekintette, azt hiszem. Az, hogy lánya születik, külön boldogságot jelentett a számára. Mindig azt mondta, szeretne egy kicsi Amyt, én viszont jobban örültem volna, ha rá hasonlítanának, mert amikor rájuk néznék, az apjukat látnám bennük. Az én Mattemet. Az irodámban töprengtem, mikor végigsimítottam a hasamon, és hirtelen ötlettől vezérelve átbattyogtam Matt irodájába. Késő volt már, indulnunk kellett volna haza. A kicsi Emily már biztosan hiányol bennünket. A nászút után elindítottuk az örökbefogadást, és mivel Emilynek nem volt élő rokona, minden elég gyorsan ment. Amikor beléptem Matt szobájába, láttam, hogy elaludt az asztalánál. Sokat dolgozott mostanában, mindig nagyon későn végzett. Közelebb mentem hozzá, és megcirógattam a tarkóját, és közben megnéztem, mivel

378 foglalatoskodott utoljára. A szemem megakadt a legfelső iraton. Felemeltem a papírlapot, és leesett az állam. Victoria Johnson szülés utáni zárójelentése és még egy csomó más kórházi lelet sorakozott az asztalon. Elkezdtem átolvasni őket. Nem hiszem el. Victoria drogfüggőként végig rehabilitáción volt a terhessége alatt, ahová a férje kényszerítette a babák érdekében. Istenem suttogtam, mire Matt felébredt. Mi ez? Miért kutakodsz te Victoria múltjában? Nem kellene ezt inkább elfelejteni? szegeztem neki a kérdést. Féltem, hogy a múlt újra közénk áll. Mert jár nekem az igazság. Elhitette velem, hogy én vagyok az oka, hogy a testvérem beteg. Hogy ha én nem vagyok, akkor neki több esélye lett volna, hajtogatta. De tudod, mit, az a csoda, hogy én egészségesnek születtem. Az az igazság, hogy ő egy szörnyeteg, a saját gyerekeit szenvedésre ítélte, és még csak lelkiismeretfurdalása sem volt. Most sem mutat megbánást. Gyűlölöm azt a nőt. Gyilkosnak nevez, mert segítettem a testvéremen, miközben az egészről ő tehet. Matt, én nem akarom ezt az egészet elölről kezdeni. Szeretnék végre csak a jövőre gondolni, hátrahagyva a múltat. Kérlek! Ne tépd fel a régi sebeket, az mindenkinek szenvedést okoz. Nekünk most már a jövőre kell koncentrálnunk. Iszonyú szomorúság lett rajtam úrrá. Nem akartam őt újra szenvedni látni. Ha ezt elintéztem, akkor utána nem foglalkozom vele, ígérem. Elintézed? Mit akarsz csinálni? rémültem meg. Még nincs vége. Összeugrott a gyomrom. Ne félj, semmi ostobaságot, csak gondoskodtam róla, hogy minden támogatást, amit eddig kizsarolt belőlem, visszavonjanak. Ezentúl tőlem egy büdös petákot sem fog látni.

379 Ezt nem fogja lenyelni, ugye, tudod? Nem érdekel. Nekem az a nő senkim. Nem akarok róla hallani soha többet. Felállt, és én szorosan hozzá bújtam. Fel fog bukkanni itt. Számítok rá. Mikor lesz már ennek vége, Matt? Már vége van suttogta olyan tekintettel, hogy hittem neki. Láttam benne az elszántságot és azt, hogy tényleg lezárta. Ettől én is megnyugodtam. Néhány nappal később azonban valósággá vált a balsejtelmem. Békésen tévéztünk otthon, amikor, mint a hurrikán, ránk rontott Matt anyja. Mi a fenét képzelsz te magadról? esett neki a fiának. Szép jó estét neked is, anyuci. Ez elég gúnyos volt, de kétségtelenül jogos, pillantottam Mattre. Nem jópofizni jöttem, hanem megkérdezni, hogy ugye csak elfelejtetted elutalni a havi járandóságomat? állt karba font kézzel. Nem felejtettem el. Nem is akartam elutalni, és nem is fogom felelte Matt higgadtan, mialatt rá sem nézett. Felém pillantott, és kacsintott egyet. Ez a ribanc így megváltoztatott téged? Felcsináltatta magát, és már nem is vagy önmagad? lépett közelebb, és rám szegezte szúrós tekintetét. Fejezd ezt be, mert az ablakon keresztül foglak kidobni, nem kell az ajtóig fáradnod ugrott fel Matt. Amy a feleségem, és hagyd őt ki ebből. Matt türelme a végéhez közeledett. Felcsináltatta és elvetette magát veled. Gratulálok, ügyes taktika csettintett elismerően. Én nem akartam erre reagálni. Takarodj innen! ordította Matt.

380 Látom, elfelejtetted, de majd én emlékeztetlek, hogy gyilkos vagy, édes kisfiam, és az is leszel, amíg élsz. Ezen ez nem változtat bökött a pocakom felé. Nem sejthette, hogy Matt szeméről már eltűnt a hályog. Azt hitte, most is hatást gyakorolhat ezzel rá. A lelkiismeret-furdalás miatt Matt eddig mindig inkább fizetett neki, hiszen bűnösnek érezte magát. Úgy érezte, megfosztotta az anyját valamitől még ha az nem is tartotta ezt fontosnak, ami a világon a legszentebb: a tulajdon gyerekétől. Gyötrelmes lehetett annyi éven át ilyen bűntudattal élni. Ezt használta fel ellene az anyja újra és újra. Az lehet, de te csináltál belőlem gyilkost, és ezért neked kell majd megfizetned csattant fel Matt. Ezt meg hogy érted? vágott értetlen képet. Felvilágosítalak, bár szerintem te jobban képben vagy. Tudok a drogokról, a rehabilitációról, és arról, hogy kész csoda, hogy én élek és egészséges vagyok. Igaz, ezért nem neked kell hálásnak lennem. Pokollá tetted az életem, anya! Elhitetted velem, hogy én tehetek minden szenvedésről és szerencsétlenségről, ami a családunkat sújtotta. Apa haláláért is felelősnek éreztem magam. Lemondtam volna a boldogságról, és miért? Miért? Mert te hazudtál, és én naivan hittem neked. Szeretném, ha az eszedbe vésnél valamit olyan közel ment hozzá, hogy féltem, elfajul a dolog. Nekem nincs anyám. Sosem volt, és sosem lesz. Hagyj nekem békét, és a családomnak is. A tartozásaidat meg fizesd, ahogy tudod. Most pedig a soha viszont nem látásra, arra van az ajtó. Elfordult tőle, és rám nézett. Mosolyogva kacsintott, majd a kezét nyújtotta felém: Gyere, a gyerekek már biztos éhesek simogatta meg a hasam. Victoria dermedten hallgatott, és úgy nézett ránk, mint aki felfogta, hogy itt már nincs semmi keresnivalója. Kicsit sajnáltam is. Pontosabban nem őt, hanem a születendő gyerekeimet, amiért nem

381 lesz nagymamájuk. Nekem már nem élt az édesanyám, Matté pedig mintha sosem létezett volna. Tudtam, Maggie néni első osztályú nagymama lesz, és nem is vettem volna el tőle ezt a szerepet, de ez akkor is szomorú volt. Így szakadt hát meg a kapcsolat végleg Victoriával. Próbálkozott még egy darabig, de Matt elég határozott utasítást adott a testőröknek, hogy a közelünkbe sem engedhetik.

382 AMY A végzet szele A sorscsapások felett nincs hatalmunk. Néha a jövőnk meg van határozva, muszáj elviselnünk, ami történik, és semmit sem tehetünk. A terhességem 7. hónapjának végén jártam, és már minden készen állt Pamela és Jacob érkezésére. Saját házat vettünk, kerttel, mert Matt is, és én is szerettük volna, ha a gyerekeinknek mindig lehetőségük nyílik a játékra a szabad levegőn. Három gyereknek már kellett a tér. Matt a leggyönyörűbb otthont választotta nekünk, amit valaha láttam. Persze át is építtette, hogy minden tökéletes legyen. Mindig meghatott, milyen nagy lelkesedéssel várta a kicsik érkezését. Minden tökéletes volt. Már nem járhattam be az irodába, mert Matt megtiltotta. Sokat aggódott, talán túl sokat is. Nem akarta belátni, hogy én nem az a törékeny virágszál vagyok, amiként sokszor kezelt, de beletörődtem, és hagytam magam. Jót mulattam rajta, amikor túlzásokba esett. Olykor az idegeimre ment, annyira féltett, ezért minden vizsgálatra el is kísért. Biztos akart lenni benne, hogy minden rendben lesz. A kis Emily is nagyon várta már a testvérei születését. Hamar megtalálta a helyét. Igyekeztünk biztosítani, hogy otthon érezze magát. Minden szép volt és jó, azon a bizonyos reggelen mégis

383 nyomasztott valami. Szorongatott, és nem engedett. Matt is észrevette, hogy gondterhelt vagyok, de magamnak sem tudtam megmagyarázni, mi a baj. Reggel kikísértem Mattet a házunk elé, ilyet sosem csináltam máskor, most mégis olyan nehéz volt a szerelmemtől elszakadni. Valahogy fokozódni kezdett bennem a reggel óta tartó rossz előérzet. Féltettem őt. Matt átölelt, és az aggodalmas arcomat nézte. Végigsimított rajta, és lágyan megcsókolt. Ígérem, hogy rohanok haza. Nem szeretem, mikor ilyen vagy. Szükségem van rád, Matt. Kérlek, vigyázz magadra! Hívj, ha beértél könyörögtem. Úgy viselkedsz, mintha nem akarnék visszajönni. Reggel óta olyan furcsa vagy, valami baj van? komorodott el. Nem, vagyis nem tudom. Olyan furcsán szorítja valami a mellkasom. Félek. Nyugodj meg! Tudod, mit? Elintézem ezt a tárgyalást, és jövök is haza. A többit majd itthonról megoldom. Rendben könnyebbültem meg, és most én öleltem meg, erősen szorítottam őt magamhoz. Minden rendben lesz suttogta, és adott egy csókot, aztán elindultak Paullal az autó felé. A szememmel kísértem az útjukat, amikor jobbról, szinte a semmiből egy fekete autó vágódott ki nagy sebességgel. Én Matt nevét kiáltottam, de már késő volt. A felénk száguldó kocsiból gépfegyveres nyitott rájuk tüzet, és fél perccel később mindketten a földön feküdtek. Neee! ordítottam, és futottam Matthez, aki több helyen is vérzett. Elfogott a páni félelem. Kétségbeesetten szólongattam, közben a testem rázta a zokogás. Remegő kézzel megkerestem a telefonját, és azonnal mentőt hívtam. Húsz perccel később a kórházban a műtő felé tolták, és az életéért

384 küzdöttek. Én addigra teljesen összeomlottam. Sokkot kaptam. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire kiértek a mentők. Amikor megérkezett Cat, hallottam a hangját, de csak nagyon messziről. Beszélt hozzám, azonban alig értettem, mit. Hirtelen mindent elveszítek. Elhagyott az erőm. Az utolsó emlékem, ahogy Cat hangosan kiáltozott valamit a magzatvízről, aztán elsötétedett minden körülöttem. A következő, amire emlékeztem, hogy egy ágyon feküdtem, és egy doktornő szólongatott. Amy, Amy, hall engem? Össze kell szednie magát. Jönnek a tolófájások. Amy! Éreztem a fájdalmat, de csak az járt a fejemben: ha Matt meghal, én sem akarok élni. Nincs erőm küzdeni. A fájások azonban csak jöttek és jöttek. Nekem pedig fogalmam sincs, hogyan, de sikerült megszülnöm a kisbabáimat. Miért van az, hogy életem legszebb napjából életem legborzalmasabb napja lesz, amikor elveszítem azt az embert, akit a világon a legjobban szeretek? Miért? Ez visszhangzott a fejemben. Meghalt suttogtam. Matt meghalt. Meggyőződésem volt, hogy elveszítettem. Az a rengeteg vér Mikor újra magamhoz tértem, Cat ült az ágyamnál könnyes arccal, és elmondta, hogy Maggie néni már úton van felénk. Egy bólintással nyugtáztam. És Matt? kérdeztem türelmetlenül, ám ő csak hallgatott. Mondd már! emeltem fel a hangomat. Remegtem a félelemtől. Nem bocsájtom meg magamnak, hogy elaludtam. Még él, de kritikus az állapota. Újra kellett éleszteni. Paul viszont meghalt. A babák jól vannak, de inkubátorban, mert idő előtt érkeztek. A doktornő szerint minden rendben lesz. Segíts felállni! emeltem fel a takarómat.

385 Nem szabad, a doktornő azt mondta Leszarom, mit mondott üvöltöttem. A férjem haldoklik, látni akarom! Ha nem segítesz, megyek egyedül. Próbáltam feltápászkodni, ehhez azonban minden erőmet össze kellett szednem, de még így sem ment. Elszántságomat tudomásul véve végül Cat kerített nekem egy tolószéket. Ismertem Mattet, tudtam, hogy szüksége van rám. Mikor beértem hozzá, láttam, hogy mindenhol csövek lógnak ki belőle; szörnyű érzés volt így látni őt. Reggel még minden tökéletes volt. Kikászálódtam a székből, és közelebb araszoltam hozzá, beszélni kezdtem neki, a haját simogattam, miközben az arcomon patakzottak a könnyek. Szeretlek, Matt. Kérlek Kérlek, ne hagyj így itt! Szükségem van rád! Nem bírom egyedül folytatni. Nélküled nem. Te vagy a lelkem másik fele. Nem élhetek nélküled Kérlek! könyörögtem. Aztán sípolni kezdtek a gépek, a szobát pedig orvosok lepték el, én pedig térdre estem, és üvöltöttem. Neeee

386 AMY Két évvel később A boldogság röpke, elsuhanó érzés csupán. Ez volt a mi történetünk. Két évvel ezelőtt pontosan ezen a napon az életem egy pillanat alatt mennyből pokollá változott. Elnézem, ahogy a két kincsem a házunk pázsitján kergetőzik, és minden megelevenedik, mintha csak tegnap lett volna, élesen, akár egy film, lepereg a szemem előtt. Lövöldözés, vér és sípoló gépek Az eset másnapján a kórházban kaptam egy nagy csokor virágot egy levél kíséretében. Tony küldte. Őszinte részvétét fejezte ki, és gratulált a gyerekeim születése alkalmából. Megírta, hogy ő figyelmeztetett: a sors kegyetlenül meg fog büntetni a makacsságomért. Mérhetetlen harag és gyűlölet töltötte el a szívemet, bosszúra szomjaztam. Maggie néni szüntelenül hajtogatta: A bosszú nem old meg semmit, csak magadnak ártasz vele, ha szembeszállsz Tonyval. Nem lehetsz te a bíró, az esküdtszék és a hóhér is egyben. Oh, dehogyis nem! Fogat fogért, szemet szemért sziszegtem. Ennek egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Gondolj a kisbabákra könyörgött. Aggódott, hogy fájdalmamban valami őrültséget csinálok. Dühített, hogy a rendőrség tehetetlen volt, addigra Tony a saját apját is megölte,

387 hogy átvegye a helyét, így nem volt senki, aki féken tarthatta volna. Bár nem volt ellene közvetlen bizonyíték, mindenki tudta, hogy ő tette. Az én levelem sem volt elég ahhoz, hogy lekapcsolják, mert nem ismerte be benne egyértelműen, hogy ő lövette le Mattet. Eldöntöttem, hogy ha ők nem, akkor én fogom megállítani. Elég volt az állandó rettegésből. Azt hajtogatták nekem, hogy a bosszú elpusztítja a szívem és megkínozza a lelkem, de én aligha lehettem volna holtabb, az én szívemet nem lehet többé eggyé ragasztani. Ezért meg kell fizetnie! Nem úszhatja meg! A bosszúvágyam nem csillapodott, a gyermekeimre pillantva csak nőttön nőtt. Mondhattak nekem bármit, én már határoztam. A józan ész határain belül maradva, megfontoltan igyekeztem leszámolni az ellenséggel. A gyerekeim testi épségét nem kockáztathattam. Felvettem a kapcsolatot Paul régi katonatársaival, akik elrendezték az ügyet helyettem. Nincs szentebb kötelék a bajtársi hűségnél. A szívembe azonban nem jött megnyugvás. Üresnek éreztem magam, nem lett könnyebb. A rendőrség nyomozott Tony halála ügyében, de a profiknak hála, nem találták meg sem az elkövetőt, sem pedig a felbujtót. A lelkemet mardosó mély fájdalom ettől sem szűnt meg, de legalább félnünk nem kellett többé. A gondolataimat hangos sírás szakítja meg. Jacob és Pamela marakodnak, Emily próbálja szétszedni őket. Mielőtt közbelépnék, Matt szalad ki a házból. Mi történik itt? Melyik rosszaságot raboljam el? A gyerekek visítoznak, ahogy futva menekülnek annyifelé, ahányan vannak. Hangos kacagás és kiáltozás veszi kezdetét. Matt elkapja őket, és birkózni kezdenek. Engem, mint mindig, mikor együtt látom őket, elönt a hála és a meghatódottság érzése. Nem tudom, mi lett volna, ha akkor nem sikerül őt visszahozni. Vele együtt haltam volna meg,

388 ha nem is testben, de lélekben mindenképp. Maggie néni hangja töri meg az idilli pillanatot. Itt a torta! Hahó, rosszaságok! De ránk se figyelnek, csak nyüstölik az apjukat, az meg csiklandozza hol az egyiket, hol a másikat. Jól vagy, kincsem? kérdezi Maggie néni. Én a hasamra teszem a kezem, ami már szépen gömbölyödik. Az ötödik hónapban vagyok a kisfiunkkal. Igen, persze. Én nem erre gondoltam. Láttam, hogy nem itt jársz átható pillantással méregetett. Addigra odaér Matt, elém lép, és megfogja az arcomat. Mi a baj, szívem? Jól vagy? Semmi, csak annyira nagyon szeretlek ölelem át. Ugye, nem megint a történtek miatt gyötröd magad? ringatott a karjaiban. Csak azon gondolkodtam, hogy a boldogság olyan törékeny, hogy minden egyes percét élvezni akarom, mert sosem tudhatom, mikor ér véget. A mienk soha, és nem akarom, hogy ma ilyen butaságokon törd a fejed. Sosem hagylak el! Szeretlek, amíg csak élek. És él. A csodának köszönhetően, de él. Rettenetes időszak következett, miután visszahozták. Folyamatosan küzdöttünk az életéért, az életünkért. Mikor elérkezett az idő, hogy Mattet a mesterséges altatásból felébresszék az orvosok, kiderült, hogy hosszú hónapokra kómába esett. Megvonták a szert, és már nyitogatnia kellett volna a szemét. De semmi. Vártam és vártam. Időnként magamba roskadtam, és feladtam. Kész szerencsémre ott volt nekem Alex. Ő tartotta bennem a lelket. Nem mondott le a barátjáról, és ez nekem is erőt adott a harchoz. Matt ágyát körberagasztgattuk fotókkal, a fülébe telefonról szóltak a

389 megszokott zenéi. A képeket azért javasolták, hogy érezze, nincs egyedül, és ha kinyitja a szemét, rögtön a családját lássa. Nehéz és küzdelmes időszak volt, mikor hiába vártuk, hogy kinyissa a szemét. Közben egy-egy orvost sikerült elkapnunk, őket kérdezgettük de ugyanazt ismételgették, arra próbáltak felkészíteni minket, egyáltalán nem biztos, hogy valaha fel fog ébredni. Semmi sem biztos. Aztán egyszer csak, mikor már lemondtam volna róla, nyitogatni kezdte a szemét. Résnyire, csak az egyiket, majd a másikat, és egyenesen rám nézett. Lassú folyamat volt a gyógyulás, de akkor már biztosak lehettünk benne: nem veszítjük el. Sokszor merengtem rajta, hogy vannak emberek, akik nem a boldogságra születtek, akiknek ez az érzés sosem adatik meg, vagy csak rövid ideig. Időnként elfogott a félelem, hogy mi is ezek közé az emberek közé tartozunk, de aztán mindig erőt nyertem, ha Matt tekintetébe néztem. Szerettem, és tudtam, hogy ő is szeret engem. Rájöttem, hogy ennél több nem kell. A valódi boldogság röpke, elsuhanó érzés csupán. Fel kellett ismernünk, hogy ez belőlünk fakad. Ennek az egyik alappillére a szeretet, a másik az elengedés békéje. Ha továbbra is folyamatosan tiltakozunk az ellen, ami épp velünk történik, akkor elveszítjük a lehetőségét annak, hogy rácsodálkozhassunk az éppen történő dolgok szépségére. Nem kellett hát mást tennünk, csak könnyedén elengedni mindazt, amihez ragaszkodtunk, és beengedni az életünkbe mindazt, ami be szándékozott jönni. A pillanatnak élni. Megkerestem az apró dolgokat, amelyekbe kapaszkodhattunk. Attól a pillanattól, hogy kinyitotta a szemeit, tudtam, én nem adom fel. Amíg az ő szíve ver, az enyém sem felejt ki egy ütemet sem. Ő és én egyek vagyunk. A boldogság érzése tényleg mindenkinek mást jelent, sok tőről fakadhat. Én azonban hiszem, hogy én és Matt bejártunk egy hosszú

390 utat, megtaláltuk a céljaink és a vágyaink megvalósulásának az útját, ezáltal a boldogságot. Remélem, ez sosem múlik el.

391 MATT Epilógus Ha tisztában vagy a múltaddal, és megérted, mi is történt veled, életed kirakós játékának darabjai a helyükre kerülnek, és világosabban fogod látni életed értelmét. (Desmond és Mpho Tutu) Életem szinte az egyik napról a másikra 180 fokos fordulatot vett, de alighogy megtaláltam a boldogságot, és megtanultam harcolni érte, kis híján el is vesztettem azt. Az orvosok szerint kész csoda volt, hogy túléltem a merényletet, és hónapok elteltével felébredtem a támadás után. A doki, aki kezelt, úgy fogalmazott, nem felébredtem, hanem helyreállt az agyműködésem. Személy szerint tettem rá, hogy hívta, nekem csak egyvalami volt teljesen világos: hónapokat loptak el az életemből. Fontos hónapokat. Megfosztottak visszahozhatatlan emlékektől, a gyerekeim születésének csodájától. Annyira vártam már ezt a pillanatot, és mire magamhoz tértem, Amy már életet adott az ikreknek. Sőt! Már pár hónaposak voltak. Iszonyú fájdalmat, csalódottságot és dühöt éreztem. Olyan érzésem volt, mintha a legfontosabb pillanatban cserben hagytam volna Amyt. A legelkeserítőbb az volt, hogy szinte a nulláról kellett kezdenem. A sebeim begyógyultak ugyan, de az izmaim a sok fekvéstől

392 letapadtak. Házi gondozó, masszőr, gyógytornász és hosszú küzdelem vette kezdetét. Bár semmire sem emlékeztem a merényletből, szörnyű volt a több hónapos kómából felébredni és rájönni, nem ott folytatom, ahol abbahagytam. Minden olyan furcsa volt, mintha amnéziás lettem volna, aki nem emlékszik semmire. Mikor a tegnapról vagy a múlt hétről beszélgettek körülöttem, olyan volt, mintha egy másik bolygóról érkeztem volna. Kívülállónak éreztem magam, mintha kirekesztettek volna valamiből. Belém hasított az érzés: elvették az életem. És ha ez nem lett volna elég, egy teljesen új és ismeretlen helyzettel kellett szembesülnöm. A környezetemben az emberek úgy kezeltek, mint egy nagyra nőtt gyereket, mintha valami fogyatékos lennék. Uramisten, szegény Martin, ő is hasonlót élhetett meg. Értetlenül álltam a kialakult helyzet előtt. Újabb küzdelmes hónapok következtek Nem bírtam elviselni, hogy hülyének néznek, folyton memóriaerősítő gyakorlatokkal szórakoztattak, és azt hitték, nem veszem észre. Sűrűn dührohamot kaptam, aminek hatására még rosszabb lett a helyzet, mert a meg nem értettségben úgy néztek rám, mint egy elmeháborodottra. Mindenki számára embert próbáló idők voltak ezek. Utólag megvallva voltak pillanatok, mikor azt kívántam, bárcsak inkább meghaltam volna. Képtelen voltam elviselni az Amy szeméből tükröződő szenvedést, fájdalmat, szánakozást. Gyűlöltem, hogy sajnálnak, ingerültté tett a gondolat, hogy már nem az a férfi vagyok a szemében, aki azelőtt voltam. Aztán fordult a kocka. Idő kellett, hogy lehiggadjak és elfogadjam: ami történt, az megtörtént. Hiába dühöngök, tombolok, őrjöngök, a múlton nem változtathatok. Sokat segített, hogy Amy eszméletlen higgadtsággal kezelte a helyzetet. Igyekezett elterelni a gondolataimat. Folyamatosan bent volt nálam, és hozta a

393 gyerekeket is. Amikor a karjaimba helyezte őket, belém nyilallt a felismerés: még ha az időt átmenetileg meg is állíthatnám, visszamenni és a múltat megváltoztatni, bármit teszek is, soha sem leszek képes. Abból kell építkeznem, amim van és nekem itt voltak az ikrek, Emily és persze Amy, aki erőt adott nekem. Ebbe kapaszkodtam görcsösen. Valóban nekem kellett magamhoz ragadnom az életem kormányát, fel kellett ismernem, hogy senki más nem küzdhet az életemért, a vágyaimért, csak én magam, és én elszántan vissza akartam szerezni az utolsó elhullott darabot is És végül, bár nem volt könnyű, sikerült! Amy naphosszat sétálgatott velem a kórház folyosóján, és már nevetni is képes voltam. Most itt állok az ünnepi díszbe öltözött nappalink közepén, és békésen ringatom az én ártatlan kislányomat, Pamelát, aki szemlátomást teljesen nyugodtan szunyókál a karjaimban. Rettenetesen nyugtalan gyerek: ahogy letesszük, rögtön megérzi, és bömbölni kezd. Elnézve mosolyra húzódó bájos arcocskáját, olyan elégedettnek tűnik, teljesen elérzékenyülök tőle és bármit megadnék ezekért a pillanatokért. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy annyi fájdalom után végre minden tökéletes. Váratlan isteni illatok csapják meg az orrom. Finom otthon illata, amilyenben nekem soha nem volt részem, melegség árad szét tőle a belsőmben. Tudom, hogy Amy a konyhában tesz-vesz, készül az ünnepi vacsorára. Elfog utána a sóvárgás, így Pamet óvatosan a testvére mellé helyezem és elindulok, hogy meglessem az én kis konyhatündérem, hogyan serénykedik a birodalmában. Az ajtófélfának dőlök, és elmerengek. Meg kell állapítanom, mekkora mázlista is vagyok, hiszen nekem van a legkülönlegesebb és legbájosabb feleségem az egész világon. Mindent és mindenkit kézben tart. Sosem ingott meg a hite. Most is felhőtlen mosollyal az arcán serénykedik a fakanállal a kezében. Mivel érdemeltem én őt

394 ki? Hagyja csak, drága, majd én igyekszik kivenni Amy kezéből a fakanalat María, a házvezetőnőnk. Semmi baj, ezt én szeretném csinálni ragaszkodik hozzá Amy. Ez nálunk hagyomány, ez a nénikém receptje feleli határozottan. Matt évek óta azt ette, amit én csináltam, és még sosem panaszkodott háborog María. Ne értsen félre, de meg szeretném lepni Mattet erősködik Amy. Melegséggel tölt el, hogy még ilyenkor sem pihen, hanem velem törődik. Oh, hogy én milyen szerelmes vagyok ebbe a nőbe! Az igazság az, hogy már az első pillanattól menthetetlen voltam. Ösztönösen megéreztem a tökéletes nő jelenlétét, mégis elszántan ellenálltam neki, ahelyett, hogy átadtam volna magam a boldogságnak. Ha megkérdezték volna tőlem, hogy mit szeretek benne, akkor nem tudtam volna válaszolni, hiszen nem lehetett ezt elmagyarázni, nem értették volna meg. Ezt csak én éreztem és már értettem is. Minden megvolt benne, ami nekem kellett, nem hiányzott belőle semmi. Tökéletes volt. Őt nekem teremtették. A magabiztosság és az ilyen fokú őszinteség szintén annak a jele volt, hogy a tökéletes nő állt mellettem. Olyan kiállhatatlannak szeretett, amilyen voltam. Ha nem engedik, hogy végezzem a dolgom, csak tudnám, minek tartanak eszmélek María sértett hangjára. Ugyan már, hiszen mire mennék én maga nélkül dob el mindent elérzékenyülten Amy, és átöleli a mi sokszor háttérből irányító bástyánkat. Ne hozzon zavarba szipog María. Igazi élet-halál harc alakult ki a tűzhelyért.

395 Teljesen elkényeztettek szakítom félbe a civakodást. Egyszerre kapják felém a meglepett tekintetüket. Velem tudnál jönni? intek Amy felé, ezzel is enyhítve a feszültséget. Persze veszi le a kötényét. Valami baj van? kérdezi komoly arckifejezéssel. Miért, bajnak kell ahhoz történnie, hogy a feleségemmel eltöltsek pár meghitt percet? kacsintok felé. Nem mosolyodik el. A kezem nyújtom és magamhoz vonom, úgy sétálunk át a nappaliba. Magam felé fordítom, és megsimogatom a ragyogó arcát. Sugárzik, mint mindig. Átkarolom, ő pedig az ölelésembe burkolózik. Csak tudnám, mit eszel rajtam? ugratom. Ha rájövök, majd elmondom élcelődik ő is. Remélem, sosem jössz rá, mert akkor kiábrándulsz belőlem. Az ki van zárva kacag. Ahogy rám néz széles mosollyal az arcán, benne van minden vallomás. Nincsen véletlen, meg volt írva a sorsunk teszi hozzá. Szóval te és én a jó időben a legjobb helyen voltunk. Bár tény, hogy az élet olyan, mint egy kirakós játék, és az enyém most lett igazán teljes, mert megtaláltam az utolsó hiányzó darabkát, téged. Lehajolok és lágyan megcsókolom, mire meghallom, ahogy a kis Emily trappol le a lépcsőn. Apa visítja, megígérted, hogy én tehetem fel a díszt a fenyőfa csúcsára. Lehajolok érte, és felkapom. A fához lépek, és felemelem, hogy a díszt az őt megillető helyére helyezze. Az ölemben ugrándozva vidáman ujjong. Mielőtt örökbe fogadtuk volna, az árvaházban minden bizonnyal közel sem volt olyan otthonos a légkör. Amy

396 kiolvassa a gondolataimat, mert mellém lép és végigsiklik a kezével a vállamon, le sem vesszük a szemünket egymásról, bámulunk arra, ami nélkül egyikünk sem képes élni: a másikra. A meghitt pillanatot félbeszakítja az éppen megérkező Alex. Helló, mindenki ordítja, ahogy beront a házba. Cudar hideg van kint. Cssss hurrogjuk le Amyvel egyszerre. Alszanak az ikrek teszem hozzá gyorsan. Alex bácsi pattan ki az ölemből Emily, és már szalad is a legjobb barátom felé, aki a magasba lendíti. A kóma után a leghihetetlenebb számomra talán az ő változása volt. Addig is szerves része volt az életünknek, de mára igazi családtaggá vált. Valahogy lehiggadt. Az első időkben szinte féltékeny voltam arra a kapocsra, ami közte és Amy közt kialakult, de rá kellett jönnöm, ez a két ember az, akik bárkivel és bármivel szembeszálltak volna, hogy engem megmentsenek. Nem kételkedtem többé sem Amyben, sem Alexben. Van alapja a mondásnak: bajban ismerszik meg az igaz barát, mert ő tényleg az volt. Kiállt egy igencsak kemény próbát. Sosem lehetek neki elég hálás, hogy a legnehezebb időkben támasza volt az én Amymnek, és nem hagyta, hogy feladja, vagy megtörjön. Ennek köszönhettem én az erőt, amit Amyből meríthettem. Megvan hát mindenem, amire csak vágyhattam. Boldog vagyok, mert olyan emberek veszek körül, akik őszintén, tiszta szívvel szeretnek, és mellettük végre önmagam lehetek. Amy megtanította nekem, a remény az, ami igazán számít. Élni. Ez a fontos. Mert nincs szebb az életnél. Én pedig a bűntudat miatt kizártam az életet, éppen ezért az élet is kizárt engem. Mindennek a kulcsa Amy volt, aki akaratom ellenére kinyitotta az ajtókat, és belépett rajta, ezzel is magával hozva a csodát. Hiába állítottam, hogy nem hiszek a

397 csodákban, mert az ott állt előttem. Ő volt számomra a megtestesült remény. Én már megtanultam, hogy az élet túl becses kincs ahhoz, hogy tartalmatlanul, céltalanul, üresen, szeretet és remény nélkül éljük le. Számomra a család lett az egyetlen horgony, amely megtartott a hullámzó tengeren.

398 Kedves Olvasóm! Örömmel tölt el, hogy a könyvem a kezedben tartod. Üdvözöllek Anne L. Green világában! Hogy ki vagyok én? Nappal egy hétköznapi, átlagos ember: nő, feleség, anya. De éjszakánként, amikor magával ragad a betűk birodalma, íróvá válok, akinek a célja, hogy téged, kedves Olvasóm, egy különleges utazásra repítsen. Néha úgy érzem, kimerülök: munka, család és még írni is? De amikor felcsapom a laptopom fedelét, bekövetkezik a varázslat! Amikor írok, átszellemülök. Csak a történet van és én Magam mögött hagyom az élet korlátait, és szinte repülök! Az írás a szenvedélyem lett, amit soha nem akarok abbahagyni! Megtiszteltetés nekem, hogy engem olvastok. Folyamatosan kérdezitek tőlem: honnan jönnek a gondolatok, érzések, amelyek megelevenednek egy-egy történetben? Röviden elmesélem most nektek. Volt egy nő, aki egy ideig normális életet élt, és nem sejtette, hogy a bőrében valaki más is lakozik rajta kívül. Aztán egy nap kibújt belőle a másik énje, aki Anne L. Greennek hívta magát. Órák hosszat ült a számítógép előtt, és a szövegszerkesztőben kelepelt. Amikor a nő újra az öntudatára ébredt, novellákat és regényeket talált a számítógépében. Azóta Anne L. Green egyre gyakrabban előbújik, hogy a nő szabadjára engedhesse a fantáziáját. ALG pedig ezeken a történeteken keresztül próbál mesélni az érzéseiről és gondolatairól. Hátha valaki elolvassa A karakterek, melyeket megalkotok, nem egészen adják vissza a személyiségem. A szereplőim csupán egyes részeimet öröklik meg

399 tőlem. A harcost, a romantikust, az álmodozót, a szerelmest, a túlélőt és igen, néha a szemtelent, vagy akár a szeszélyest. Írás közben derül csak ki igazán, hogy milyen szeretnék lenni. Az, hogy milyen voltam, vagyok és leszek. Hogy kinek ajánlom a könyveim? Mindazoknak, akik szeretik a modern romantikus történeteket, a szenvedélyt, a váratlan fordulatokkal fűszerezett akciókat. A célom nem több, mint hogy szórakozást, örömöt és egy kis kikapcsolódást nyújtsak akár csak egy rövid időre is a hétköznapok monotonitásában tavaszán jelent meg az első könyvem az Álomgyár Kiadó gondozásában A remény hajnala címmel, amelyet ősszel követett A sötétség fogságában. Ám az úton nem volt megállás, mert 2016 tavaszán napvilágot látott az Eltitkolt múlt, majd 2016 októberében a Viharos érzelmek, 2017 februárjában a Törékeny vonzerő. Remélem, korábbi regényeim után A remény hajnalának átdolgozása is elnyeri majd sokak tetszését, és sikerül önfeledt, felhőtlen perceket nyújtanom. Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hiszen nem minden írónak adatik meg, hogy az első, szárnybontogató könyvét további tartalmas részekkel gazdagíthassa. Hálás vagyok az olvasóimnak, hiszen a ti ösztönzésetekre teljesíthettem ki Amy és Matt világát, a Kiadómnak pedig azért, hogy mindezt lehetővé tette. Az Álomgyárnak köszönhetem, hogy a könyveim mind tartalmukban, mind pedig külsejükben ilyen különlegesek lettek. Köszönöm, Viktor, Péter, Judit és Ádám! Öröm veletek a munka. Ezúton szeretném kifejezni hálámat mindazoknak, akik segítettek engem ezen a nehéz, de élményekkel teli úton; köszönöm mindazoknak, akik írás közben szellemben és lélekben tápláltak. Mindennél fontosabb azonban a te visszajelzésed, kedves Olvasóm. Ha a történeteim csak egy percre is magukkal ragadnak, kikapcsolnak, akkor tudom, érdemes volt írnom. Szeretném

400 megismerni a véleményedet, éppen ezért várom, hogy megoszd velem a Facebook oldalamon, ahol akár további ALG-törénetekkel is találkozhatsz.

401 A könyv mágikus eszköz. Az író a bűvész, a toll pedig a varázspálca. A jó bűvész magán tudja tartani a figyelmet, és az olvasó reméli, hogy még sokáig a bűvkörében maradhat. A 2012-ben alapított Álomgyár Kiadó ezeket a bűvészeket keresi. Azokat, akik fantáziájukkal olyan helyekre merészkednek, ahová mások nem képesek. Akik le merik írni, amit a többiek nem, és ezt világgá is akarják kürtölni. Az Álomgyár írókat keres, nekik segít írásaik könyvvé formálásában, kiadásában, terjesztésében. Bárki jelentkezhet kéziratával, és együtt megtaláljuk az utat, amely a könyvespolcokhoz vezet! konyvetirok@alomgyar.hu

402

403

404

405

406

407

408