Linda Andersen A sors hatalma

Átírás

1 Linda Andersen A sors hatalma Eredeti cím: Fortune's Fury Copyright 1992 by Linda Andersen All rights reserved! A fordítás a Diamond Book kiadása alapján készült Fordította: Boruzsné Jacsmenik Erika A borítón Szendrei Tibor festménye Hungarian edition and translation Elysium Ramyra Copyright 1993 by Hajja & Fiai ISSN ISBN Hajja & Fiai Kiadó Felelős kiadó: Hajja Attila ügyvezető igazgató Szedte és tördelte a Hajja & Fiai Készült CSK Project

2 Nagy-Britanniában, az Úr évében Első fejezet Myterra, Arizona szövetségi állam 1893 Amikor Joe a bányatelep kapujához ért, Mariát sírva találta. Mindössze két szót értett meg a lány pergő spanyoljából: hombres és restaurante. Nem törődve Arnie Pitts bámuló tekintetével mellyel az őrkunyhóból illette őket, vállon ragadta Mariát, és gyengéden megrázta. Beszélj lassabban, querida! Nem értem, amit mondasz. Milyen emberek vannak az étteremben? Maria mély lélegzetet vett, és kézfejével megtörölte könnyes szemét. Senor Littleton odaküldeni az embereket, mert la senora nem fizetni el alquiler. Ők mindenkit elzavarni. La senora ellenállt, de túl sokan vannak. Joe fekete szemében düh villant. Szóval Samantha már megint nem fizette a bérleti díjat. És ezúttal Littleton nem ismer könyörületet. Maradj itt, Maria! parancsolt a lányra. Mindjárt visszajövök. Joe sarkon fordult, és fürge léptekkel elindult fel a dombra. Könnyedén futott, minden erőfeszítés nélkül. Gyerekkorában több mérföldet is kellett futnia kővel a kezében, hogy növelje a kitartását. Az orron át történő lélegzést pedig úgy tanulta meg, hogy futás közben vízzel volt tele a szája. Ha jól halad okították az idősebbek, olyan nagy törzsfőnök válhat belőle, mint a nagybátyja. Ám a dolgok akkor kezdtek megváltozni. A népét, mint a marhákat, rezervátumokba hajtották. A vadászatot és portyázásokat utánzó régi játékok helyett a fiúk most azt játsszák, hogy berúgnak, és börtönbe kerülnek. Neki is ahelyett, hogy törzsfőnök lett volna belőle el kellett mennie dolgozni az ezüstbányába. Joe felszaladt a hosszú, romos külsejű faépület lépcsőjén, melyben a bánya irodái voltak. Miles Gilbert, a könyvelő felpattant a székéről, amikor Joe belépett a helyiségbe. Gilbert drótkeretes szemüvege lecsúszott az orrán, majd visszatolta a mutatóujjával.

3 Nem mehet be oda! kiáltotta, amint Joe átrohant a szobán. Joe mintha meg sem hallotta volna egyenesen Treyman Stern irodája felé tartott. Mr. Tochino, kérem! könyörgött Gilbert. Mr.Sternnek megbeszélése van a földmérőkkel. Azt kérte, hogy ne zavarják. Joe kivágta az irodaajtót. Trey, Samantha bajban van! Nem megyek el! Samantha megvetette a lábát a padlón, és megkapaszkodott az ajtófélfában, de a férfi sokkal erősebb volt nála. Egyik kezével átfogta a nő derekát, és magához rántotta. Samantha belerúgott, és könyökét a férfi bordája közé nyomta. A férfi feljajdult. Samantha kiszabadította a karját a szorításból, és megkarmolta a férfi arcát. A férfi felordított. Hirtelen elengedte az asszonyt, és az arcához kapott. Amikor elvette a kezét, ujjai véresek voltak. Te szajha! Samantha már félúton járt az étteremben. A férfi utánaeredt, és elkapta a szoknyáját. Mindketten elestek. Samantha olyan erővel vágódott a padlónak, hogy egy pillanatig levegőt sem kapott. A terrakotta padló keménynek és könyörtelennek bizonyult, és ő néhány pillanatig, csak kábultan feküdt. Kalapálás hangja hallatszott. Samantha halványan ráeszmélt, hogy a férfi társai bedeszkázták az étterem ablakait. Küszködött, hogy visszafojtsa sikítását, amint a férfi durván talpra rántotta. Mielőtt felocsúdhatott volna, a férfi felkapta, és a vállára vetette. Kivitte a bejárati ajtón. Az épület előtt már gyülekezni kezdtek az emberek. A bámészkodók sora kettévált, hogy utat engedjenek, amint a férfi néhány méterre elvitte őt az épülettől. Néhányan éljenezni kezdtek, amikor a férfi minden teketória nélkül ledobta őt a poros utca közepén, majd szó nélkül elment. Senki nem jött Samantha segítségére. Lassan feltápászkodott. Vörös haja mely gyerekkorában annyi kellemetlen gúnynevet szerzett neki kibomlott, és vibráló színkavalkádban omlott a vállára. Dühös kézmozdulattal simította félre arcából a kusza tincseket, és visszaindult az épület felé. Átkozott legyen, ha hagyja, hogy erőszakkal kirakják az otthonából és az étterméből!

4 A férfi, aki kihurcolta onnan, most a bejárati ajtó bedeszkázásán fáradozott. Samantha mögéje lépett, felkapott egy deszkát a férfi lábánál heverő halomból, és meglendítette, olyan erősen, ahogy csak tudta. A deszka hangos puffanás kíséretében hasadt szét a férfi vállán. A férfi fájdalmas kiáltással ejtette el a kalapácsot, és térdre rogyott. Hátulról egy kéz markolt Samantha hajába, és hirtelen megperdítette. Arcán ököl csattant, s ő elvakulva a fájdalomtól a vályogfalnak esett. Lába megcsuklott, és érezte, hogy zuhan... Samantha puskalövést hallott a ráboruló sötétségben. Hallotta az emberek kiáltozását. Valami puha és meleg ért az arcához. Amikor nagy nehezen kinyitotta a szemét, látta, hogy Maria térdel mellette. Maria könnyáztatta arcának képe újra meg újra elhomályosult. Samantha összeszorította a szemét, és megpróbált úrrá lenni elhatalmasodó émelygésén. Egyszer csak egy mély, erőteljes, ismerős hangra lett figyelmes. Ha nem akarják, hogy megöljem magukat, jobb, ha eltakarodnak innen! Megkönnyebbülés és rémület vett erőt rajta. Amint kinyitotta a szemét, egy magas, széles vállú, sötétbarna hajú férfit pillantott meg. Trey? Miért lenne ő itt? Csak a munkánkat végeztük vágott vissza az egyik férfi. Mr. Littleton megfizetett bennünket, hogy zárjuk be ezt a helyet, és mi éppen ezt szándékozzuk tenni. Az ezt követő pillanatnyi csendben Samantha hallotta egy revolver kakasának halk, de határozott kattanását. Azt mondtam, tűnjenek innen! kiáltotta Trey. Hallja, mister, magának nincs joga... Tünés! Főnök! Calvin! Jobb, ha azt tesszük, amit mond. Nekem egy átkozott indiánpárti ne mondja meg, mit tegyek! Calvin! Lépjünk már le! Maria segítségével Samanthának sikerült felülnie. Joe, szedd le azokat a deszkákat az ajtóról! rendelkezett Trey. Maria félreállt a férfi útjából. Mielőtt Samantha ráeszmélt volna, mi történik, Trey lehajolt, és a karjaiba vette. Az asszony visszafojtotta a lélegzetét. Arca összerándult a fejében lüktető fájdalomtól.

5 Tu-tudok... járni tiltakozott, és észre sem vette, hogy a férfi ingébe kapaszkodik. Treyman Stern, tegyen már le! Joe kiszabadította a bejárati ajtót, és Trey bevitte Samanthát. Körülöttük mindenütt dulakodás nyomai éktelenkedtek: feldöntött asztalok és székek, összetört edények. Az ablakokra szegezett deszkák rései között napfény szűrődött az I étterembe. Samantha tiltakozása ellenére Trey átvitte őt az éttermen az épület végében lévő kis lakásba, és az ágyra fektette. Utasításokat adott Mariának, a lány pedig igyekezett a parancsait teljesíteni. Samantha megpróbált felkelni, de Trey finoman visszanyomta a párnára. Feküdjön nyugodtan! A férfi közelségére rossz előérzet fészkelte magát Samantha bensőjébe. Gyűlölt vele egy helyen lenni. Őt gyűlölte. Eltolta a férfi kezét. Hagyjon békén! Trey a matracra tette a kezét, és közel hajolt az asszonyhoz. Arca büszkeséget, önteltséget sugárzott. Ha szikár, markáns vonásaiban volt is valaha fiatalos lágyság, az már régen eltűnt. Határozott vonalú szemöldöke cinikusan ívelt szeme fölött, mely sötét szürkéskéken csillogott. Bronzbarna bőre feszesen simult arccsontjára, ajka vastag és érzéki volt. Szeme sarkából apró ráncok futottak sugárirányban. Ne csinálja ezt, Sam! mondta csendesen. Samantha mogyoróbarna szeme aranyló szikrákat szórt, ahogy a férfira tekintett. Dühös volt magára, amiért ilyen tehetetlen a benne kavargó hatalmas érzelmekkel szemben. Menjen a pokolba! Trey szeme elsötétült, de nem szólt semmit. Maria egy törülközővel és egy üveg dr. Lister-féle fertőtlenítőszerrel tért vissza a hálószobába. Trey elvette tőle a holmikat, és spanyolul beszélt hozzá. Maria aggódó pillantást vetett Samanthára, és kiment. Samantha felült. Magát senki nem tanította meg arra, hogy udvariatlanság olyan beszélgetést folytatni, amit nem mindenki ért? Trey leült az ágy szélére. Biztosan megpróbálták mondta szárazon. A törülköző egyik sarkát benedvesítette a fertőtlenítőszerrel. Nézzen rám!

6 Látván, mire készül a férfi, Samantha grimaszt vágott, és a törülközőért nyúlt. Adja ide! Köszönöm, de le tudom törölni a saját arcomat. Trey ügyet sem vetett a megjegyzésre, megfogta az asszony állát, és szilárdan tartotta. A nedves törülközőt finoman a Samantha bal szeme alatti duzzanatra nyomkodta. Beszélni akarok magával erről a Littletonról. Hozzá semmi köze. Majd teszek róla, hogy legyen. Mennyi bérrel van elmaradva? Samantha arca megrándult. Jaj! Mit csinál? Monoklit? Abból már van egy. Üljön már nyugodtan, és feleljen a kérdésemre! A férfi érintése nyugtalanítóan hatott Samanthára. A rémálomszerű képek, melyek hetek óta kísértették, most felvillantak az emlékezetében: az egész éjen át tartó virrasztás a tárna bejáratánál, a bennrekedtekről szóló híreket várva; a felvonóberendezés, mely egyre csak hozza a felismerhetetlenségig roncsolódott emberek holttestét; ahogy Trey kimerült álmából felrázza őt, hogy közölje, megtalálták Michael holttestét... Samantha szemébe könnyek szöktek. Erősen fojtogatta a sírás. Két hónappal felelte rekedten. Trey fürkészte az asszony tekintetét. Sötét szemöldökét összevonta, szürkéskék szemében aggodalom tükröződött. Elengedte az asszony állát, és Samantha gyorsan félrefordította a fejét. Trey látta, hogy torka többször is görcsösen megrándul, ahogy megpróbál uralkodni magán. Mellkasába tompa fájdalom hasított. Tudta, hogy nem a bérleti díj izgatta fel Samanthát. A sírás nem szégyen, kedvesem. Samantha felszegte a fejét, és topázban játszó tekintetét a férfira szegezte. Én nem sírok. Mint az aranypor, homlokát, állát, orrát ezernyi halvány szeplő tarkította, melyek rózsaszín pírban mosódtak el az arcán. Ajka lágy, nedves és mély barackszínű volt, és Trey úgy érezte, ágyékát önkéntelenül is forróság önti el, amint elképzelte, hogy azok az ajkak az övére tapadnak.

7 Nem, de akar mondta halkan. Nem sírt egy jót Michael halála óta, igaz? Ahhoz mi köze magának? Sam, Michael a barátom volt. Samantha felült az ágy szélén. Miféle barát? vágott vissza. Ha maga nincs, a férjem még mindig élne. Fel akart állni, de Trey elkapta a karját, és olyan erővel rántotta viszsza az ágyra, hogy az asszony torkából meglepett kiáltás tört fel. A férfi szemébe nézett, és a rideg dühtől mely abban tükröződött borzongás futott végig a gerincén. Az ördögbe is, Samantha! Sehogy sem tudtam volna megakadályozni a robbanást. Maga is ismeri annyira a bányászatot, hogy erre rájöjjön. Ha nem hozatott volna annyi tapasztalatlan munkást, nem következett volna be a robbanás fakadt ki Samantha. Megpróbált elhúzódni, de a férfi szorítása csak erősödött. Azok az emberek munkanélküliek voltak, nem tapasztalatlanok. Ebben a bányában tapasztalatlanok voltak. A bányászok sztrájkoltak, Sam. Ha nem hozok külső segítséget, bezárhattuk volna az egészet. Ezt pedig nem engedhettük meg. Samantha könnyein keresztül tekintett a férfira. Hangja remegett. Persze hogy nem engedhették meg jelentette ki gúnyosan. Olyan átkozottul félnek, hogy elveszítenek néhány dollárt, hogy mindenkinek az életét kockára teszik, csak hogy ne kelljen bezárni azt az istenverte bányát. Üzleti döntés volt, nem pedig életek kockáztatásának kérdése. Aznap nem kellett több veszéllyel számolnunk i vágatban, mint más napokon. Méghogy több veszéllyel nem? Trey, azoknak az embereknek semmi keresnivalójuk nem volt ott lenn. Michael megkérte magát, hogy ne vegye fel őket. Könyörgött magának. Szeretett volna még néhány napot adni a sztrájkolóknak. Magának együtt kellett volna, működnie Michael lel, de maga nem hallgatott rá, igaz? Hát persze hogy nem; Fitogtatnia kellett a hatvanöt százalékos részesedését, él tizenhat embert a halálba küldeni! Trey arca megfeszült az alig leplezett dühtől. Uralkodnia kell magán, lakatot tenni a szájára, és nem visszavágni a vádaskodásokra. Samantha

8 nem tudja, hogy azon a napon a robbanás nem baleset volt. Valaki dinamitot helyezett el az egyik lezárt vágatba. Michael Drurynak az ércfeldolgozóban kellett volna lennie, felügyelni az új kemencék összeszerelését. Hogy mit keresett akkor a bányában, senki nem tudta megmondani. Trey furcsa szorítást érzett a mellkasában. Már egy éve, hogy Michael meghalt. Most már nincs értelme megmondani Samanthának az igazat, így is eleget szenvedett. Trey elengedte az asszony karját, és felállt. Amint elérjük, hogy újra működhessen az étterem, maga meg én leülünk, elővesszük a könyvelést, és kidolgozzuk... Maga meg én nem csinálunk semmit. Már hónapokkal ezelőtt megmondtam magának, hogy soha többé nem akarom látni. Komolyan gondoltam, Trey. Azt akarom, hogy most elmenjen. Trey állkapcsának izma hirtelen megrándult ez volt az egyetlen külső jele bosszankodásának. Leülünk és elővesszük a könyvelést ismételte határozottan. Kidolgozunk egy költségvetést. Maga pedig megtanulja, hogyan kövesse azt. Trey távozni készült. Samantha arckifejezése nyomban lázadóvá vált. Magának lehetnek részvényei a Concha-bányában, Treyman Stern, de a Drake House az enyém. Nincs joga betolakodni, és megszabni, hogyan vezessem. Trey megtorpant az ajtóban. Egyik kezével az ajtófélfának támaszkodva megfordult, hogy az asszony szemébe nézzen. Arca mintha kőből lett volna. Egyszer megígértem a férjének, hogy ha bármi történne vele, gondját viselem magának közölte mély, baljóslatú hangon. De mivel tudtam, hogyan érez irántam, megtartottam a tisztes távolságot. Nos, Samantha, ezután másképp lesz. Meg akarom tartani a Michaelnek tett ígéretemet, akár tetszik, akár nem. Ha bebizonyítja, hogy tud boldogulni anélkül, hogy adósságba verné magát és feldühítené a hitelezőit, félreállok, és szabad kezet adok magának. Addig viszont meg kell ígérnie, hogy semmilyen döntést nem hoz a megkérdezésem nélkül. Sértettség, hitetlenség, majd felháborodás villant fel gyors egymásutánban Samantha arcán. A férfi szemtelensége már tűrhetetlen volt.

9 Nem elég, hogy a kapzsisága a férje korai halálát okozta, most még megpróbálja helyrehozni a hibát egy ígéretre hivatkozva, amit Samantha kétségbe vont, hogy Trey valaha is meg akart tartani. Mikor veszi már be az a konok feje, hogy nincs szükségem az átkozott segítségére? fakadt ki az asszony. Trey egyik szemöldöke sokatmondóan emelkedett fel. Egy pillanatra sem vette le a tekintetét Samantháról. És a magáé mikor veszi be, hogy nem öltem meg a férjét? Samantha orrlyukai kitágultak mérgében. Elfordította az arcát, és nem nézett a férfira. Az lenne a leghelyesebb bökte ki összeszorított fogsorral, ha idehívnám a seriffet, és letartóztattatnám magát birtokháborításért. Akkor miért nem teszi ezt? Samantha visszafordult, és haragos pillantást vetett a férfira. Tényleg, miért nem? kérdezte dühösen önmagától. Halvány fogalma sem volt, mi tartja vissza, és ez csak még jobban felmérgesítette. Trey a hallgatást beleegyezésnek vette. Samantha csak makacskodik vélte. Szó nélkül megfordult, és kiment a szobából. Joe és Maria már jórészt rendet raktak az étteremben. Maria odalépett Treyhez, fiatal arcán némi aggodalom tükröződött. Félt, hogy Samantha dühös lesz rá. Tudta, hogyan érez az asszony Mr. Stern iránt, de nem volt senki, akihez segítségért fordulhatott volna. La señora? kérdezte tétován. Trey mosolyt erőltetett magára. Hamarosan jól lesz. Azt hiszem, e pillanatban mérgesebb rám, amiért itt vagyok, mint azokra az útonállókra, akik feldúlták az éttermét. Joe-ra nézett. Vidd haza Mariát, aztán gyere vissza a bányába. Szeretném, ha ott lennél a műszakváltásnál. Ezt az éttermi csetepatét talán megfélemlítésnek szánták. Joe bólintott. Samantha biztonságban lesz? Ma éjjel itt maradok, arra az esetre, ha Littleton emberei visszajönnének. Miután Joe és Maria elment, Trey kifüggesztette a Zárva" táblát, és bezárta az ajtót. Amikor megfordult, megpillantotta Samanthát, aki a pénztárnál állt. Az asszony betolta a fiókot, és védekezően karba tette a kezét. Nem nézett rá. Elvitték az összes pénzt. Trey felállított egy széket.

10 Felismerte valamelyiküket? Samantha megrázta a fejét. Mi a helyzet Littletonnal? Ő is itt volt? Én még nem találkoztam Mr. Littletonnal. Ő Phoenixben lakik. Ha nem találkozott vele, hogyan fizeti a bérleti díjat? Samantha tudta, Trey nem hagyja abba a piszkálódást, amíg mindent el nem mond neki. Talán ha rájön, hogy semmit sem tehet, elfelejti a Michaelnek tett nevetséges ígéretét, és végre békén hagyja. A pénzt egy bankszámlára teszem be. A bérleti szerződéssel pedig Richard foglalkozik. Trey állkapcsában görcsösen megrándult az izom. Csak így tudta leplezni utálatát. Az előkelő megjelenésű, szőke hajú, jóképű fiatalember, Myterra női lakosainak kedvence, Richard Winters volt az Első Területi Bank elnöke. Trey véleménye szerint, aki kézfogáskor nem néz egyenesen az ember szemébe, az egy patkány. Az, hogy az utóbbi négy hónapban nyíltan udvarolt Samanthának, nem javított semmit Trey álláspontján. Reggel az lesz az első dolgunk, hogy bemegyünk a bankba, és kifizetjük a bérleti díjat. Hát csak nem akar tágítani? Nincs rá pénzem. Már mondtam, hogy azok az emberek mindent elvittek! Elmegyünk a bankba jelentette ki Trey. Majd én kisegítem. És bele akarok pillantani a szerződésbe is. Van egy kis elintéznivalóm Mr. Littletonnal. Biztos, hogy nem esett bajod? kérdezte Joe. Maria olyan apró teremtés volt, hogy gyakran aggódott miatta. Fizikai értelemben a legtöbb nővel nem vehette fel a versenyt, s még kevésbé egy halom rendbontó csirkefogóval. Jól vagyok. Örülök, hogy te és señor Stern segíteni. La señora Drury büszke hölgy. Mindent maga csinálni, de néha túl sokat akar. Amint átmentek az úton az Ötödik utcánál, néhány nem éppen úrhölgyet láttak meg a főutcán. Maria vállat vont, és kezét Joe kezébe csúsztatta. Tekintetét elfordította, és megpróbált nem venni tudomást az őket követő pillantásokról, amint sietve végigmentek a poros úton. Joe érezte a remegését, és bátorítóan megszorította a kezét. Az indiánok és a mexikóiak nem szívesen látott emberek voltak a főutcán.

11 A főutca nem kevesebb, mint ötven kocsmának adott helyet, és egyre így is legalább száz myterrai férfi jutott. A legtöbb az Ötödik utcától délre a városszéli sorompóig helyezkedett el. Minden kocsma saját attrakcióval büszkélkedhetett a külföldi ínyencségektől a birkózómeccseken át a célba lövésig. McAlpin híressége az osztrigabár volt, ahol a San Franciscó-i öbölből gyűjtött osztrigákat és friss tavaszi pisztrángot szolgáltak fel. A Samrock fogadó sajátossága az volt, hogy úgy nézett ki, mint egy mészárszék, de itt az ember leöblíthette a sült húst vagy oldalast egy korsó sörrel. A szórakozóhelyek közül tizenöt rendelkezett játékteremmel. Néhány, főutcára néző kocsma hátsó kijárata a Union Streetre nyílt, melyet másképpen Virgin Alleynek neveztek. A Union Street mindkét oldalán bordélyházak és báltermek sorakoztak. Myterrában legalább annyi bordély volt, mint kocsma. Joe-nak nem tetszett, hogy Maria a városnak ezen a részén halad át mindennap munkába menet-jövet. Amikor tudta, elkísérte őt, de a Concha bányában lévő kötelességei gyakran nem tették ezt lehetővé. Trey engedékeny munkaadó volt, aki bármikor elengedte a bányából, ha kérte, de Joe vigyázott, hogy ne éljen vissza ezzel az értékes kiváltsággal. Trey már így is sokat kockáztatott érte. Joe műszakvezetővé történő kinevezése indította el azokat az eseményeket, melyek Myterra legszörnyűbb bányakatasztrófájához vezettek. Azok, akik korábban tiltakoztak az ellen, hogy a hozzájuk beosztott apacsokkal együtt dolgozzanak, nyíltan megtagadták a munkát egy ember miatt. Marty Dennison, az éjszakai műszakvezető általános sztrájkra szólított fel. Michael Drury, aki soha nem szánta rá magát népszerűtlen döntésre, megpróbálta lecsendesíteni a bányászokat. Trey szilárdan kitartott amellett, hogy aki nem hajlandó dolgozni, azt el fogják bocsájtani. A sztrájkolok elbarikádozták a Concha bányához vezető utat, megakadályozva ezzel az ideiglenesen felfogadott bányászok belépését a tárnába. A seriff emberei azzal voltak elfoglalva, hogy a helyettesítő munkásokat átkísérjék a sztrájkőrségen. Egy embert lelőttek. A bányász-szakszervezettel folytatott tárgyalások holtpontra jutottak. A sztrájk nyolcadik napjának délelőttjén kegyetlen erejű robbanás rázta meg az egész völgyet. Először még senki sem sejtette igazán, mi történt. Aztán jött a hír, hogy a Kingman-tárna beomlott. Tizenhatan életüket vesztették, sokan megsebesültek. Néhányan azt állították, hogy

12 a robbanást egy rosszul előkészített robbantás okozta. Mások azt mondták, hogy a bányászok egy gázzárványba jutottak. Négy hónap telt el, mire felfedezték a dinamitabroncsokat az egyik vágatban, melyet még a robbanás előtt lezártak, mert nem találták biztonságosnak. Különféle szóbeszédek és vádaskodások kaptak szárnyra. Mindenki gyanús volt. Kérdés maradt, hogy mit keresett aznap a bányában Michael Drury. Kérdés maradt az is, miért nem tartózkodott a bányában Trey, és azon döntését, hogy leküldte az embereket, még mindig kritizálták. Joe néha azon tűnődött, vajon megéri-e ez az egész. Talán jobb lenne érvelt, ha lemondana művezetői posztjáról. Már több unokatestvére is kilépett a bányából, és visszatért a San Carlos-i rezervátumba. Ez a megoldás azonban zavarta Joe-t. Ő nem munkakerülő. Márpedig Myterrában nincs más munkalehetőség. Szerette volna feleségül venni Mariát, de nem akarta San Carlosba vinni, ahol nem kívánatos vendég lenne a népe között, mint ahogy ő sem az a lányé között. Maria léptei lelassultak, amint az utca végére értek. Azt hiszem, la señora félni mondta halkan Maria. Joe komor pillantást vetett rá. Littleton embereitől? Maria megrázta a fejét. Halvány nevetés hagyta el az ajkát. Señora Drury nem félni a férfiaktól. Azt mondja, olyanok, mint a kisfiúk. Azt mondja, ők elfordulni az istentől egy darab süteményért. Joe felnevetett. Szinte hallotta, ahogy Samantha ezt mondja. Ő a legszókimondóbb asszony, akit valaha ismert. Maria arckifejezése töprengővé vált. Azt hiszem, ő önmagától félni. Félni attól, hogy újra szeretni. Nagy fájdalom van a szívében. A férje meghalt, Maria. Sokan hosszú ideig gyászolnak. Azt hiszem, señor Stern kedvelni la señorát. Azt hiszem, ő jobb marido lenne neki, mint señor Winters. Én nem szeretni señor Winterst. Amikor ránéz la señorára... Joe megfogta Maria könyökét, és maga felé fordította a lányt. Arca komoly volt. És én, Maria? kérdezte. Én jó férj lennék? Maria bársonyos barna szeme aggodalmat tükrözött. Megrázta a fejét.

13 Kérlek, ne kérdezz tőlem... Szeretlek, Maria. Feleségül akarlak venni. Azt nem lehet. Miért? Mert apacs vagyok? Vagy mert nem hiszek a ti Krisztusotokban? Maria elfordította a tekintetét. Nem lehet ismételte. Joe elengedte a könyökét. Tudta, hogy Maria nagyon szeretne hozzámenni. Azzal is tisztában volt, hogy sem a lány családja, sem az egyház nem nézné jó szemmel a házasságukat. Maria alázatos lány és ájtatos katolikus. Nem lenne könnyű szembefordulnia sem a családja, sem a vallása elveivel. Joe magához húzta a lányt, és megcsókolta a feje búbját. Sajnálom, querida. Nem foglak sürgetni. Maria mosolyogni próbált. Egy napon az apám majd megtudni, hogy jó ember vagy. Ő áldását fogja adni ránk. És akkor mi megtartani az esküvőt. A hamis remény, mely felragyogott Maria szemében, belehasított Joe szívébe. Mindketten tudták, hogy senor Velasquez soha nem egyezne bele a házasságukba. A mexikóiak és az apacsok mindig is ellenségek voltak, és az a három év, amit a Carlisle indián iskolában töltött ahol megtanult úgy beszélni, öltözködni, sőt még gondolkozni is, mint egy angol, nem változtatta meg azt a tényt, hogy apacs. Joe két ujjal a lány álla alá nyúlt, Maria arcát maga felé fordította, és gyengéden, lágyan megcsókolta. Olyan nagyon vágyott a lányra, hogy még arra is gondolt, hogy elődei taktikájához folyamodik, és elrabolja őt az apja házából. Csak azért nem tette meg, mert tudta, hogy a lány belebetegedne a szégyenbe, és nem akarta őt megfosztani a méltóságától. Maria felsóhajtott, amikor Joe végül elhúzódott. Mennem kell. Légy óvatos, querida! Hirtelen huncut mosoly ült Maria szív alakú arcára. Azt hiszem, jóképű marido leszel tréfálkozott. Lábujjhegyre emelkedett, és csókot lehelt a férfi arcára. Szeretlek!

14 Düh marcangolta Joe bensője, amint figyelte, ahogy Maria eltűnik a vastag falú vályogépületek között. Maria népének kultúrája még azt is megszabta, hogy nem kísérheti őt a saját ajtajáig. Egy napon fogadkozott feleségül veszi Mariát. És ezt úgy fogja megtenni, hogy a lány büszke lesz rá. Egy nap még megtalálja a módját. Trey összecsapta a pénztárkönyvet, és fáradtan dörzsölte meg a szemét. Majd Samanthára pillantott, aki vele szemben ült az asztalnál. A lámpa halvány aranysárga fényénél az asszony bal szeme alatti duzzanat nem volt olyan feltűnő, mint nappali világosságnál. Samantha nem tűzte fel a haját, a tincsek tömege vad zuhatagban omlott a vállára. Arckifejezése lázadó volt. Már háromszor végignéztem a számlákat mondta Trey szigorú hangon, mint egy gyermeket fenyítő felnőtt. Még ha az élelmiszerköltségek emelkedését is figyelembe vesszük, az önköltség még akkor is viszonylag alacsony. A napi forgalmát ítélve maga joggal lehetne a város leggazdagabb asszonya. Mit csinál a pénzzel? Az nem tartozik magára! Sam, ne kezdje megint! intette Trey. Akkor ne piszkáljon a pénz miatt! Csak segíteni próbálok! Samantha szeme felizzott. Már megmondtam magának, hogy nem kell a segítsége! Boldogulok magam is! Úgy, mint ma délután? Ha Joe és én nem érkezünk időben, ki tudja, mit műveltek volna azok az emberek! Csak bedeszkázták az éttermet. Nem beszélve arról, hogy megverték. Legközelebb majd felkészülök ellenük, rendben? Nem, nincs rendben. Lehet, hogy maga két centet sem adna a saját bőréért, de az ördögbe is, gondoljon Mariára! Azt akarja, hogy bántódása essék? Természetesen nem. Akkor vegye elő a józan eszét, asszony! Legközelebb már nem hagyják ott abba, hogy adnak egyet a szeme alá és néhány deszkát szegeznek az ablakokra. Az egyetlen védekezési lehetőség, ha nem ad nekik újabb alkalmat. Samantha ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy Trey jóképű, öntelt arcát véresre marja. Így is elég, hogy el kell viselnie a társaságát, és az,

15 hogy ezt a férfi is tudja, már kibírhatatlan. Nem számít, mennyire gyűlöli elfogadni a segítségét, nem kockáztathatja Maria biztonságát. Maria és Joe a barátai. Ha bármelyikükkel is történne valami, azt soha nem bocsátaná meg magának. Samantha megadóan tartotta fel a kezét. Igaza van mondta csípősen. Nyilvánvalóan a józanész legkisebb szikrája is hiányzik belőlem. Így bízom az ön jobb ítélőképességében. Kérem, bocsásson meg, Mr. Stern, de fáradt vagyok. Fárasztó napom volt, és szeretnék lefeküdni. Mivel egyértelműen értésemre adta, hogy nem szándékozik távozni ma éjjel, használhatja a hallban lévő szekrényben található takarókat. Ha talált egy puha helyet itt a padlón, kérem, legyen olyan kedves, tudassa velem. Mindent elkövetek, hogy legközelebb oda essek, ha lecsap rám egy kilakoltató. Samantha bosszúságára megremegett a hangja. Hátratolta a székét, és felállt. Öt órakor nyitunk. Ha addigra nem kel fel, eltapossák. Trey elkapta az asszony csuklóját. Szemöldökét aggódva ráncolta. Biztos, hogy jól van? Samantha érzéketlenül meredt a fehér, szeplős csuklója köré záródó napbarnította ujjakra. A torka elszorult. Nem, nincs jól. Hiába ragaszkodik az ellenkezőjéhez, fél. Nagyon fél. És össze van zavarodva. Nem érti, mi van vele, vagy miért kelt benne olyan nyugtalanító érzést Trey érintése. Vészesen közel állt ahhoz, hogy sírjon. Ha nem hagyja el azonnal a szobát, képes lesz azt a megbocsáthatatlan dolgot elkövetni, hogy könnyekre fakad. Mély, nyugodt lélegzetet vett. A lámpát magammal viszem jelentette ki, eleresztve a kérdést a füle mellett. Ha tovább akarja böngészni a könyvelésemet, be kell hoznia a konyhai lámpát. Trey soha életében nem érezte magát ilyen tehetetlennek. Samantha sértegeti, ez nyilvánvaló. Tisztában volt vele, hogy az asszony határozottan visszautasít mindenfajta gondoskodást. Eltűnődött, vajon képes-e még elfogadni bárkitől is gyengédséget. Vagy a vágya, hogy szeressen és viszontszeressék elpusztult a férjével együtt? Trey elengedte az aszszony csuklóját. Jó éjszakát, Sam! mondta csendesen.

16 Samantha tétovázott. Érezte, hogy mondania kellene valamit, legalább megköszönhetné neki, hogy elkergette Littleton embereit. Van egy kis sült csirke a jegesládában, ha megéhezne jegyezte meg ehelyett. A kenyér egy kendőbe van csomagolva az éléskamrában. Maria jó kenyeret süt. -A hangja elcsuklott. Sietve a lámpáért nyúlt. Hirtelen puskalövés zúzta be a hozzájuk legközelebb lévő ablakot, és terítette be mindkettőjüket üvegdarabokkal.

17 Második fejezet Samantha felsikoltott. Trey megragadta a karját, és lerántotta az asztal alá. Megsérült? Az asszony megrázta a fejét. Sötét szeme tágra nyílt, arca sápadt volt. Úgy tűnt, nem vágták meg a repülő üvegcserepek. Ne mozduljon! parancsolt rá Trey. Fejét az asztal alatt tartva felnyúlt, és Samantha pénztárkönyvét a lámpa üvegburájának nyílására helyezte, mely elfojtotta a lángot. Sötétség borult a helyiségre. Nem jött zaj az utcáról, csak távolból hallották az egyik kocsmából érkező zongoraszót. A kitört ablakon befújó szellő meglebegtette a muszlinfüggönyt. Samantha maga köré fonta a karját. Még mindig reszketett. Ki akarná megölni őt? Mr. Littleton biztosan nem küldené az embereit ilyen feladat elvégzésére. Végtére is, ha ő meghalna, nem tudna hozzájutni a pénzéhez. Tíz hónap alatt, amióta működteti ezt az éttermet, ehhez hasonló még nem történt. Megborzongott. Trey nyugtatólag tette egyik kezét a vállára. Maradjon itt! mondta suttogva. Körülnézek. Már korábban lecsatolta a pisztolytáskáját, és a szék támlájára tette. Most kihúzta a revolverét a tokjából, és lehajolva az ablakhoz sietett. Üvegdarabok reccsentek a csizmája talpa alatt. Feleegyenesedett. Hátával szorosan a falhoz támaszkodva óvatosan félrehúzta a függönyt, és kipillantott a sötétbe. Ahogy lassan mozdította a fejét, a holdfény rásütött profiljára, és látni engedte határozott arcvonásait. Gyorsan visszahúzódott az árnyékba. Samantha idegesen nedvesítette be az ajkát. Lát valamit? kérdezte suttogva. Trey nem válaszolt. Elengedte a függönyt, és csendesen továbblopódzott a másik ablakhoz. Samantha az asztal alatt kuporogva nyugtalankodott. Szerette volna tudni, mi történik. Szíve vadul kalapált. Egy perc múlva Trey visszatért az asztalhoz, és felcsatolta a pisztolytáskáját. Samantha kikászálódott az asztal alól. Mi a baj?

18 Szeretném, ha itt maradna! Akármi történjék is, maga nem hagyhatja el az éttermet! Trey, hová megy? Maradjon itt! Megmondaná, mi folyik itt? Samantha hangja türelmetlenül csengett. A következő pillanatban a férfi már elment. A bejárati ajtó halk kattanással zárult be mögötte. Samantha idegesen tördelte a kezét. Csirkefogó! motyogta mérgesen. Legalább megmondhatta volna, mire készül, ehelyett itthagyta őt a sötétben. Az ablakhoz lépett, és kinézett a függönyön keresztül. Az éttermen kívül minden csendes volt. Néhány házzal arrébb puskalövés dörrent a főutca környékén. Éles hangját elnyelték a zsúfoltan sorakozó épületek és a kocsmából kiszűrődő lárma. Estéről estére mindig ugyanez ment. A bányászok sóvárogva özönlötték el a kocsmákat, hogy életük egyhangúságát feloldják egy kis whiskyvel, szerencsejátékkal, vagy Myterra számos szifiliszes prostituáltjának egyikével. Nemsokára verekedés tör ki, és valaki megsérül vagy meghal. Azokon a heteken, amikor a hadsereg zsoldja megérkezett, még rosszabb volt a helyzet. A kocsmákat nemcsak az izgalomra éhes bányászok töltötték meg, hanem a közeli McCrae erőd katonái is. Nem ment ritkaságszámba, ha a verekedések teljes káoszba torkolltak. Samantha nem látta sehol Treyt. Eltűnődött, vajon hova mehetett. Néhány perc elteltével, amikor a férfi még mindig nem tért vissza, aggódni kezdett. Talán történt vele valami? Talán a puskalövéssel ki akarták csalni az épületből? A ház végéből hallatszó tompa, kaparásszerű zaj arra késztette Samanthát, hogy elinduljon. Egy nyíló ablak? Szíve hevesen dobogott. Vajon bezárta a konyhaajtót? Nem emlékszik. Aztán újra meghallotta a hangot, melyet halk puffanás követett. Elakadt a lélegzete. Valaki még van a házban rajta kívül! Ne ess pánikba! figyelmeztette magát. Megpróbálta csillapítani szabálytalan szívverését. Treynek már vissza kellett volna érnie. Samanthának eszébe jutott, hogy előnyös helyzetben van azzal szemben, aki a konyhában tartózkodik. Ő ismeri a járást az étterem körül még sötétben is, míg egy betolakodó nehezen boldogulna. Az illető talán fizikailag erősebb, de ő meglepheti.

19 Ügyelve arra, hogy ne csapjon zajt, átment az éttermen. Bárcsak lenne fegyvere, gondolta. Sajnos minden használható eszköz úgymint kés vagy sodrófa a konyhában van. Kezét egy szék háttámláján nyugtatta. Nem fegyvernek való, de szükség esetén adhat neki néhány másodpercet, érvelt. Felvette a széket. Az ördögbe is, Trey hol van? Megállt a konyhaajtóban, és körülnézett. Mivel a konyha a sikátorra nyílt, sötétebb volt, mint az étterem. Senkit sem látott. A kamra ajtaja mint általában félig nyitva állt; a kilincs már törött volt, amikor kibérelte ezt a helyet, és ő még mindig nem javíttatta meg. Az ülőkéjénél fogva megragadta a széket, és lopakodva körbejárta a helyiséget. Szíve a torkában dobogott. Még a légzése is természetellenesen hangosnak tűnt a síri csendben. Megtorpant. Bár semmit sem hallott, érezte, hogy valaki jelen van. Megrémítette, hogy senkit sem lát. Hátán hideg futott végig. El kell tűnnie innen. Megfordult, és egy magas, homályos alakba ütközött a sötétben. Félelem hasított belé. Rémült kiáltással a feje fölé lendítette a széket, majd erősen lecsapta. Trey kitartotta a karját, hogy felfogja az ütést. Elkapta a izéket, és kicsavarta az asszony kezéből. Samantha pánikszerűen rávetette magát. A férfi vállon ragadta, és a falhoz nyomta. Samantha! szólította élesen. A hang hallatán Samantha felsóhajtott a megkönnyebbüléstől. Megpróbálta visszafojtani a lélegzetét, és úrrá lenni heves szívdobogásán. Megijesztett! fakadt ki. Én ijesztettem meg? Az ördögbe is, asszony, le is lőhettem volna! Sa-sajnálom. Nem tudtam, hogy maga az. Különben is, mi a fenét keres itt? Megmondtam, hogy maradjon nyugton. Zajt hallottam. És amikor nem jött vissza... félni kezdtem. Samantha hangja elcsuklott, amint ráeszmélt, hogy olyan közel áll a férfihoz, hogy a combjuk egymáshoz ér. Trey meleg és nedves leheletét

20 a homlokán érezte. Még a sötétben is ki tudta venni fürkésző tekintetét, ahogy a férfi figyelte az arcát. A tudat villámként csapott a közéjük telepedő csendbe. Samantha szíve olyan vadul vert, hogy az már fájt. Trey engedett szorításán, és a hüvelykujjával gyengéden oda-vissza simogatni kezdte az asszony kulcscsontját. Érintésére tompa, lüktető fájdalom hasított mélyen Samantha bensőjébe. A nyugtalanító érzésre kétségbeesetten szorította össze a combját, de még ez sem csillapította az elsöprő erejű izzást, mely futótűzként áradt szét ereiben. Trey egyik kezét végigcsúsztatta a nyakán, majd a hajába túrt. Samantha visszafojtotta lélegzetét, amint zabolátlan borzongás remegtette meg egész testét. A férfi arca közelített. A valóság hirtelen gyorsasággal tért vissza. Samantha ráébredt, mire készül Trey, és elfordította a fejét. Trey, ne! A férfi visszafordította maga felé Samantha arcát. De suttogta rekedt hangon. Száját az asszony ajkára tapasztotta. Samantha megfeszült. Kezével a férfi mellkasának támaszkodott, és olyan erősen tolta el magától, ahogy csak tudta. Ajkát elhúzta Trey szájától. Trey, hagyja abba! Ezt nem szabad! A férfi elkapta mindkét kezét, és a feje fölé nyomta a falhoz. Ajkával végigsimított arca domborulatán. De szabad mormolta a fülébe. Samantha fészkelődni kezdett, majd kicsavarodott, hogy meneküljön a férfi szájának állandó ostromától. Trey, kérem! A férfi fél kézzel is könnyen tartva a két kezét szabad kezével tenyerébe vette az arcát, és mozdulatlanul tartotta. Ezúttal nem volt menekvés Trey ajka elől, mely könyörtelenül foglyul ejtette az övét. Rémület hullámai söpörtek végig rajta, és ébresztették fel benne a vágyat, melyet olyan régóta elnyomott, hogy fel sem ismerte azt. Minden gondolata, hogy ellenálljon a férfinak szertefoszlott, és tehetetlenül adta meg magát a visszafojtott vágynak, melyet Trey keltett fel benne. Bódító forróság hullámai törtek rá, kínzó nyögést szakítva fel torkából, amint olyan hevesen viszonozta Trey csókját, hogy az mind-

21 kettőjüket meglepte. Régen érezte már férfi érintését, és most teste teljességében követelte azt, amit eddig megvont tőle. Trey elengedte az asszony csuklóját, átfogta a derekát, és szorosan magához húzta. Nem tudott betelni vele. Erős keze lázasan barangolta be hátának lankáit és testének domborulatait. Nyelvével merészen hatolt be szájának mézédes, meleg üregébe, kíméletlenül kutatva lelke mélyét. Samantha ujjait a férfi dús, hullámos hajába temette, és mámorittasan adta át magát az ölelésnek, miközben mellét a férfi izmos mellkasához préselte. Nyelve szüntelen csatázott a férfi nyelvével mely néha támadott, néha visszavonult, de mindig egyre többet követelt. Végül ajkát elfojtott zokogással vonta el a férfi szájáról, és arcát a mellkasába fúrta. Ezt nem lenne szabad, tiltakozott meggyötört elméje. Nagyon nem lenne szabad. Hogy is felejthette el, hogy Trey elárulta a férjét, aki az életével fizetett? Hogy engedheti, hogy testének gyengesége bemocskolja a férje emlékét? Olyan jelentéktelen volt Michael iránt érzett szerelme, hogy a jogos ellenfele által felkeltett pillanatnyi vágy megsemmisíti azt? Trey átkarolta remegő testét, és szorosan ölelte. Állát Samantha fején nyugtatta. Nincs semmi baj, Sam suttogta. Nem hagyom, hogy bárki is bántson. Az asszony mély lélegzetet vett, és eltolta magától. Menjen innen! Samantha, ne! Azt mondtam, menjen! Samantha kibontakozott az ölelésből. Még mindig reszketve karját összefonta maga előtt, és hátrálni kezdett. Lába úgy elgyengült, hogy alig tartotta. Levegőt is nehezen kapott. Trey hevességétől ajkát duzzadtnak, becsületét sértettnek érezte. Michaelra gondolt, és arra, mennyire megszégyenítette őt. Bűntudat és lelkifurdalás éles fájdalma gyötörte. Könnyek patakzottak az arcán. A szomorúság, melyet eddig elfojtott magában, melyet mindig is gyengeségnek tartott, most hirtelen azzal fenyegette, hogy erőt vesz rajta. Ahogy Trey megérintette a vállát, arca megrándult. Sam? Samantha lerázta magáról a férfi kezét.

22 Kérem, hagyjon békén! mondta mély, sírástól elcsukló hangon. Ujjaival megtörölte a szemét. Össze kell sepernünk a törött üvegeket közölte reszketve, miközben küszködött, hogy úrrá legyen bizonytalan érzelmein. Van egy seprű a kamrában. Ha azzal akarja kezdeni, én keresek valamit, amivel befedhetjük a törött ablakot... Elhallgatott. Képtelen volt folytatni. Berohant a hálószobába, és becsapta az ajtót maga mögött. Trey remegő kezét az állához emelte. Jézusom! Ez az asszony olyan, mint egy puskaporos hordó! Trey még soha nem látott ennyi felgyülemlett tüzet egy nőben. Vajon mennyi ideje fojtja vissza a vágyait? A férje halála óta, vagy már régebben? Trey megpróbálta elképzelni Samanthát és Michaelt, ahogy féktelenül csókolóznak, de képzelőereje cserbenhagyta. Valójában még Michael Druryt sem tudta felidézni. Egy vörösesszőke haj jutott az eszébe, és egy mosolygós arc. De ezen túl olyan volt, mintha a férfi nem is létezett volna. Trey a csukott ajtóra pillantott, mely áthatolhatatlan falként választotta el őket. Azon tépelődött, hogy bemenjen-e Samanthához, a karjába vegye és ölelje, amíg fájdalma nem enyhül, vagy tartsa tiszteletben, hogy az asszony egyedül akar maradni. Ma éjjel két igazság is feltárult előtte. Az egyik, hogy Samantha szívós, független lénye mögött mély, heves szenvedélyek kiaknázatlan tára rejtőzik. A másik az, hogy kívánja őt. Amikor az első vendégek tíz perccel hajnali öt óra után beléptek az étterem ajtaján, alig emlékeztetett valami arra, hogy bármi szokatlan is történt ott előző nap. Az üvegcserepeknek hűlt helye volt, és a kitört ablakot barna papír fedte. Samantha megkönnyebbülésére Trey röviddel hajnal előtt távozott. Nyugtalan álma volt, tudván, hogy a férfi a másik szobában alszik. Legalábbis feltételezte, hogy aludt. A ruhásszekrényben lévő takarók érintetlenek voltak. Samantha remegő kézzel tűzte fel a haját. Olyan szorosan fogta öszsze a tincseket, hogy a fejbőre szinte fájt. Nem akart emlékezni az előző esti vad, vállára omló, kihívó hajtömegre. Miután végzett, karját leengedte, és kétségbeesetten meredt a tükörképére. Amit látott, zavarta. Szigorúan fésült haja, blúzának magasan begombolt nyaka, a szeme alatti halvány karikák melyek álmatlan éjszakájáról árulkodtak és a

23 bal szeme alatt éktelenkedő lila duzzanat ellenére volt valami újszerű lágyság az arcvonásaiban. Ajka teltebbnek, arca rózsásabbnak, szempillája pedig hosszabbnak és sötétebbnek tűnt, mint ahogy emlékezett, és ez olyan asszony megjelenését keltette benne, akinek harmatosan csillogó szeme elárulja, hogy boldog éjszakát töltött a szeretett férfi karjaiban. Samantha összeszűkítette a szemét, és haragosan nézett a tükörképére, de abban a pillanatban, amint arca újra kisimult, az álmodozó kifejezés azonnal visszatért, még feltűnőbben, mint előtte. Bolondságán mérgelődve az ágyához lépett, és leült a szélére, hogy felvegye a cipőjét. Megpróbálta bebeszélni magának, hogy előző este azért viselkedett olyan szégyenteljesen, mert Michael halála óta elszokott attól, hogy férfiak társaságában legyen, de a hazugság nem nyugtatta meg. Nagyon is hozzá volt szokva, hogy férfiak vegyék körül; a legtöbb vendég, aki az étterembe járt, férfi volt. A férfiak általában még csak zavarba sem hozták, és ritkán gondolt rájuk komolyabban. Treyman Stern azonban megzavarta, de nem tudta, miért. Az utóbbi évben annyira igyekezett őt elkerülni, hogy az már szinte rögeszméjévé vált. Az étterem volt az ő üdvözítője hiszen napról napra arra késztette, hogy inkább a talpon maradással, mint Michael halálával foglalkozzon, annyira belevetette magát a működtetésébe. Mégis hamar rádöbbent, hogy a kemény munka sem sikerült elűznie a szívét könyörtelenül emésztő nyugtalanságot. Olyan volt, mintha örökösen keresne valamit, de nem találná. Másrészt Trey jelenléte túlságosan kísértette valamivel, amit nem akart a múlt emlékeivel. Maria már a kenyeret dagasztotta a konyhában, amikor Samantha végül kijött a hálószobából. Buenos dias, señora! köszönt vidáman a lány. Elbiggyesztette az ajkát, és elfintorodott, amint meglátta Samantha monokliját. Az az ember, ugye megütni magát, nem? Samantha az arcához kapta a kezét. Eszébe jutott, mit mondott Trey arról, ha Mariának baja esne, és arca elkomorodott. Maria, ha félsz itt dolgozni azok után, ami tegnap történt, én megértelek. A lány huncutul elmosolyodott. Egy konyharuhával megtörölte lisztes kezét, bement a kamrába, és egy rövidre vágott, dupla csövű, tizenkét lövetű puskával tért vissza.

24 Legközelebb, señora, felkészülten fogjuk várni őket. Samantha szeme tágra nyílt. Te jó Isten, Maria! Honnan szerezted azt a valamit? Ez a bátyámé, Guillermóé, ő vadászni járni vele. Már nem kell neki. Ő elvenni Elenát, így otthon maradni, és Elena papájának a birtokán dolgozni. Samantha megborzongott. Rosszul vagyok, ha csak ránézek. Kérlek, tedd el, Maria! Remélem, nem lesz rá szükségünk. Délelőtt Trey visszajött. Megmosakodott és megborotválkozott, és semmivel sem nézett ki rosszabbul mint máskor, nem látszott rajta, hogy az éjszakát az étterem padlóján töltötte. Fekete kabátja gyűrődés nélkül simult széles vállán, és nadrágja éle hangsúlyozta hosszú, jó alakú lábát. Keményített gallérjának fehér színe jól illett napbarnított bőréhez. Indulhatunk a bankba? kérdezte a konyhaajtóban. Samantha arca kipirult a konyha melegétől. Hajtűi alól könnyű fürtök szabadultak ki, és keretezték lágyan arcát, dacolva az egyszerűségre való törekvésével. Az asszony kerülte Trey tekintetét. Azonnal kész vagyok vetette oda. Maria éppen palacsintát készített ebédre. Samantha éles hangjára kissé felvonta szemöldökét, és meghökkenve pillantott Trey irányába. Trey rákacsintott. Szürkéskék szeme pajkosan csillogott. Maria mosolyt erőltetett magára, és folytatta a munkát. A csendes közjáték nem maradt észrevétlen. Samantha bosszúsan szorította össze ajkát, és kezét megtörölte a kötényébe. Maria, nem lesz gond, amíg odavagyok? Nem, señora. Sarah és én jól meglenni. Sarah Morrissey aki naponta háromszor járt mosogatni már megérkezett, és a reggeli roham utáni rendrakással foglalatoskodott. Ő már beleegyezett, hogy Mariával marad, amíg Samantha vissza nem ér a bankból. Samantha kioldozta a kötényét. Felveszem a kendőmet, és kint találkozunk mondta ingerlékenyen. Trey a bricska mellett várt rá. Gondoltam, talán kocsival akar menni jegyezte meg, amikor az asszony végre kiment.

25 Van más választásom? Nincs. Kényelmetlen csend telepedett közéjük, amint Trey végighajtott a városon. Samantha mereven ült mellette, hátát kihúzta, állát természetellenesen magasra szegte, amint sikertelenül arra törekedett, hogy a szoknyája nehogy Trey lábához érjen. A férfi időnként incselkedő pillantással illette. Végül már nem bírta tovább visszatartani kuncogását. Ne tegyen már úgy, mintha tegnap este semmi sem történt volna közöttünk! emlékeztette finoman az asszonyt. Samantha felcsattant. Azt hiszem, túl nagy jelentőséget tulajdonít egy puszta csóknak. Én aligha nevezném azt puszta csóknak, Sam. Trey, hagyja abba! Ami engem illet, semmi sem történt. És nem fog újra megtörténni. Efelől biztos lehet. Egyikük sem szólt többet, amíg a bankhoz nem értek. Anélkül, hogy Trey segítségére várna, Samantha megpróbált leszállni a bricskáról, de a férfi megfogta a kezét, hogy visszatartsa. Arckifejezése komoly volt, amint tekintete találkozott az övével, és fogva tartotta. A képzeletem szerint maga egy átkozottul szenvedélyes nő, Sam! Samantha nyakán forróság futott végig egészen a feje búbjáig. Mogyoróbarna szeme villámokat szórt. Elrántotta a kezét, de Trey érintésének melege nyugtalanító érzést hagyott a bőrén. Amint beléptek a bankba, Richard Winters előjött az irodájából. Drága szabású, halványszürke selyemöltönyt viselt, és őszes szőke hajának egyetlen tincse sem ült rendezetlenül a fején. Éppen olyan fess és vidám volt, mint a múlt vasárnap, amikor megkérte Samantha kezét. Richard halványkék szemébe aggodalmas tekintet költözött, amint előresietett, hogy üdvözölje a két jövevényt. Mindkét kezével megszorította Samantha kezét. Samantha drágám, mi történt? Jól van? Richard Winters gondoskodásától Samantha általában úgy érezte, hogy a férfi kényezteti őt. Ma azonban egyszerűen idegesítette. Kezét kiszabadította a férfi kezéből. Jól vagyok, Richard. Tényleg. De a szeme! Ki tette ezt magával? Richard gyanakvó pillantást vetett Treyre.

26 Samanthába beléhasított a felismerés, hogy Trey keze birtoklóan a karja köré záródik. Most inkább nem beszélnék erről mondta Richardnak. Magában szitkozódott. Most mit próbál Trey bizonyítani? tűnődött, de nem tett kísérletet, hogy lerázza a férfi kezét magáról. Amióta beléptek a bankba, még csak most tudatosult benne, hogy szíve hevesen ver, és szinte megkönnyebbülést érez, hogy Trey vele van. Tudtommal maga a gondnoka Samantha Drake House bérletére vonatkozó szerződésének mondta Trey. Nem leplezte sem hangjának türelmetlenségét, sem azt, hogy nem kedveli Richard Winterst. Richard visszahőkölt, mintha támadás érte volna. Sajnálom, Mr. Stern, de a Mrs. Druryval folytatott üzleti ügyeim bizalmasak. Minden rendben, Richard vetette közbe Samantha. Trey csak segít nekem. Richard arcán meglepődés suhant át, de ezt gyorsan elkendőzte. Hát persze mondta hízelgőn. Gondosan manikűrözött kezével a nyitott ajtó felé mutatott, melyen bronztáblába vésve a neve állt. Ha lennének szívesek befáradni, megbeszélhetjük ezt a dolgot. Trey még mindig fogta Samantha karját, úgy vezette be az ajtón. Felfuvalkodott hólyag dünnyögte az orra alatt éppen olyan hangosan, hogy Samantha meghallja. Samantha oldalba bökte a könyökével. Csitt! suttogta. Az iroda közepén, egy vörös perzsaszőnyegen, mahagóni íróasztal állt. A magas, keskeny ablakokat zsalugáter takarta, mely úgy volt beállítva, hogy lécei eltérítsék a nap sugarait. Richard íróasztala mögött magas háttámlájú bőrfotel, előtte pedig két, precízen szögbe állított, tekervényes faragásokkal díszített, egyenes támlájú szék volt. A szögek, ha megmérnénk, biztosan egyenlőek lennének gondolta fintorogva Trey. Richard becsukta az ajtót. Kérem, foglaljanak helyet! Trey az egyik székhez kísérte Samanthát. Miután az asszony leült, elhúzta a másik széket az íróasztaltól kissé megváltoztatva ezzel a szöget, és egyetlen lendületes mozdulattal letelepedett. Hátradőlt, és hosszú, izmos lábát kényelmesen kinyújtotta.

27 A bankár homlokát alig érzékelhetően barázdák szántották végig, amint megkerülte íróasztalát, és helyet foglalt. Kezét maga előtt egymásra tette. Valami probléma van a bérleti szerződéssel? kérdezte. Samantha bizonytalan pillantást vetett Treyre. Trey olyan tekintettel fürkészte Richardot, hogy az már-már az udvariatlanság határát súrolta. Látni akarom. Richard Samanthára nézett, és kérdőn vonta fel a szemöldökét. Samantha lehajtotta a fejét. A bankár közömbös arccal kinyitotta íróasztalának egyik alsó fiókját. Ujjaival átpörgette a dossziékat, majd kihúzott egyet, és a vaskos, barna iratcsomót Trey elé tette. Mindent rendben fog találni mondta. A szerződés tisztességes. Samantha is megmondhatja, hogy magam is alaposan átnéztem, mielőtt megengedtem volna, hogy aláírja. S mivel a nők tapasztalatlanok az ilyen ügyekben, nem akartam, hogy becsapják, és kedvezőtlen feltételekre kötelezze magát. Samantha beharapta az ajkát. Nem vette jó néven, hogy úgy bánnak vele, mint egy hiszékeny, oktalan gyerekkel. Ám mégis tekintve, hogy sikerült bajba keverednie úgy határozott, tartja a száját, legalábbis egyelőre. Samantha a szeme sarkából figyelte Treyt. Jóképű, markáns arca és határozott profilja van, gondolta. Úgy tűnik, valahogy jobban beleillik ebbe a nagy, súlyos bútorokkal berendezett, előkelő irodába, mint Richard. Trey összevont szemöldökkel tanulmányozta az iratokat. Végül összecsukta a dossziét, és visszaadta a bankárnak. Szeretném, ha levonnának a számlámról egy összeget, mely fedezi Mrs. Drury következő négy hónapra szóló bérleti díját és jelenlegi tartozását, és azonnal utalják át Littletonnak jelentette ki. Samantha hitetlenkedve meredt a férfira. Már nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de torkán akadt a szó. Richard Winters előrehajolt; arca túlzott aggodalmat tükrözött. Samantha drágám, miért nem mondta, hogy gondjai vannak a bérleti díj fizetésével? Újratárgyalhattuk volna a szerződést. Maradjon ki ebből, Winters! Ez Samantha és az én ügyem! Ellenkezőleg, Mr. Stern. Mint Samantha pénzügyi tanácsadója, én nagyon is törődöm az ő jólétével.