A Tikal Nemzeti Park

Átírás

1 A Tikal Nemzeti Park Készítette: Mészáros Amanda SZIE MKK Környezetgazdálkodási Intézet IV. évf. 5. csoport. 1. kép: Tikal, a maja civilizáció központja Forrás:

2 Félelmetes látvány tárult elénk hirtelen; fehér felhőkoszorús ormokként, zöld tűzhányókként magasodott fölénk négy Tikal nagy piramisai közül Sir Eric Thompson, Tikal láttán Alapadatok: Alapítás éve: jan. 1. Területe: ha Világörökség: táblázat: Alapadatok Forrás: Földrajzi fekvése 1. ábra: A Maja Bioszféra Rezervátum elhelyezkedése Forrás: A Tikal Nemzeti Park Guatemala észak-keleti részén található, Petén dzsungelének mélyén. A hozzá legközelebb fekvő nagyobb város Santa Elena. Az ha-on elterülő Maja Bioszféra Rezervátum része, amely jelenleg a második legnagyobb összefüggő védett erdőség az amerikai kontinensen, és Guatemala területének több mint 10-át foglalja el. A park a Bioszféra Rezervátum dél-keleti részén helyezkedik el, nyugatról a ha-os San Miguel La Palotada Biotóppal (más néven El Zotz) határos, északról a Bioszféra Rezervátum pufferzónájának km széles sávja határolja. A Tikal NP centrumát a régészeti leletegyüttes alkotja, amely közel 16 ha-on terül el, de magában foglal hektárnyit a környező őserdőből is. 1

3 2. ábra: A Tikal NP elhelyezkedése Forrás: Természeti adottságok Az évi átlagos hőmérséklet 25 C o felett van, és az 1300 mm csapadék nagy része a májustól novemberig tartó esős időszakban hullik. Az egyenetlen területi eloszlás és a változatos domborzat következtében sokféle élőhely jött létre. Flóra és fauna Tikal és Petén tartomány középső részének erdei átmenetet jelentenek a trópusi száraz, örökzöld és trópusi nedves erők közt, mely szerkezetében és faji jellegzetességeiben nagyon hasonlít a trópusi esőerdőkre. A felső lombkoronaszint legmagasabb fái mintegy ötven méterrel emelkednek a talaj és a romok fölé, miközben állandóan nedvesen tarják az alattuk meghúzódó dús növényzetet. Az óriási palánkgyökerű mahagóni a helyiek által caobal -nak nevezett erdők karakterfaja, amelyet értékes, vörösbarna fájáért csaknem kipusztítottak a part menti erdőségekből. A kapokfa vagy ceibal a maja hiedelemvilág fontos része volt. Hitük szerint vízszintes ágain nyugszik az univerzum. A ceibal összeköti az emberlakta fizikai világot a szellemi világgal. Az epifitonok vastag burokként burkolják a fák törzsét és ágait, többségük bromélia. Egyik fajuk Guatemala címernövénye lett. A filodendronok egész nemzetsége megtalálható itt. A ha-on elterülő esőerdők növényei: Byrsonima crassifolia; Manilkara zapota, Brosimum alicastrum, Swietenia macrophylla, Cedrela odorata, Sabal morrisiana, Chrysophyllum argentearum, Hematoxylum campechianum, Cedrela angustifolia, Vitex guameri, Aspidosperma megalocarpon, Guarea exelsa, Calophyllum brasiliense, Sabal mayarum, Bursera simaruba, Protium copal, Acacia farnesiana, Pimenta dioica, Swietenia humilis, Brosimum alicastrum. A nemzeti park területén 54 emlősfaj fordul elő. Tikal őslakói sajátos kapcsolatban voltak az amerikai földrész legnagyobb testű macskaféléjével, a jaguárral (Panthera onca). Hiedelmük szerint az alvilág ura, a mindenható jaguáristen reggelente feljön az emberek 2

4 világába, és napistenként ragyog az égbolton, hogy este ismét alászálljon a halál birodalmába. Hogy fenntartsák a nappalok és az éjszakák körforgását, a maják rendszeresen áldozatokat mutattak be a jaguáristen kiengesztelésére. Nem véletlenül választották a jaguárt a kegyetlen istenség megszemélyesítésére. Ez a többnyire az éjszakai és aora reggeli órákban vadászó nagymacska egyetlen koponyaharapással öli meg áldozatát. Kedvenc zsákmányállata a pekari és a tapír. A jaguár négy másik macskafajjal osztozik a vadászterületen. Ezek a puma (Felis concolor), az ocelot (Felis pardalis), a jaguarundi (Felis yaguarundi) és a margay (Felis wiedii). 2. kép: A jaguár (Panthaera onca) Forrás: A fákon élő emlősök közül a feketefejű pókmajom (Ateles geoffroy) a leggyakoribb. Egyedei kisebb csoportokba verődve kutatnak a gyümölcsök után. A fekete bőgőmajmok többnyire a koronaszintben tanyáznak. A hangyászok vagy tamanduák (Tamandua tetradactyla) gyakran hagyják el a fák koronáját rovarok után kutatva. A magasban az amerikai farksodrók vagy kinkajuk (Potos flavus) és a fehérorrú koatik csoportjai mozognak. A koatik gyakran látogatják a romok között összegyűlő pocsolyákat. A piramisok áldozati kamráit számos denevérfaj népesíti be. 3. kép: Tamandua tetradactyla Forrás: 3

5 A park a madarakban sem szűkölködik, 333 ismert faj él itt. A Guatemalában megtalálható 74 családból 63 él a parkban. Sok faj már hozzászokott az ember közelségéhez, és a romok szomszédságában fészkel. A Tikal látogatói a Gran Plaza épületegyüttesénél hallhatják a fán fészkelő Montezuma oropendola vagy sapu énekét. A tukánfélék több faja és az erdőben. A Fischer tukánja testéhez képest aránytalanul nagy csőrével szedegeti össze a bogyóterméseket. A kora hajnali órákban gyakran megfigyelhetők a vörös és fehérhomlokú amazon papagájok csapatai. A parkban ritkábban fordul elő a sárgaszárnyú ara, melynek állományát az állatkerekedők bérvadászatai csökkentették jelentős mértékben. Itt lelhető fel még a diadém motmot, a pávaszemes pulyka, amely a Yucatán-félsziget bennszülött faja, és a hollókeselyű. 4. kép: A sapu (Montezuma oropendola) Forrás: 5. kép: A pápaszemes pulyka, a Yucatán-félsziget bennszülött faja Forrás: A hüllők közül a maja mitológiában is jelentős szerepű Morelet-krokodil él, számuk az élőhelyük csökkenése miatt erősen lecsökkent. Itzam Na, a maja panteon fő istensége leggyakrabban iguán képében jelenik meg a falfestményeken. 4

6 6. kép: A Morelet-krokodil, a maja mitológia egyik szereplője Forrás: Természetesen a nemzeti parkban is az ízeltlábúak faj-és egyedszáma a legnagyobb. Púposfejű kabócák, imádkozó sáskák és tüskéshátú pókok népesítik be az aljnövényzetet és a lombkoronát. Tikal történelme A XIX. század közepe táján egy magas fejlettségű civilizáció különleges, őserdő borította emlékműveire és épületeire találtak rá a felfedezők. Észak-Guatemala Flores városának főbírája, Modesto Mendez ezredes, és kormányzója, Ambrosio Tut 1848-ban a várostól északnyugatra monumentális romokat talált. A két férfi Tikalt fedezte fel, a maják legnagyobb és legpompásabb városát. Mendez és Tut nem dúlták fel, a későbbi látogatók, pl. dr. Gustave Bernouilli, a svájci botanikus 1877-ben, Alfred Maudslay 1881-ben és 1882-ben, majd Teobert Maler 1904-ben is keveset foglalkoztak a burjánzó növényzettel fedett műemlékekkel. Maler számolt be a maják hiedelméről, amely szerint őseik korábbi városaikban gyakran felkeresték az elhagyott templomokat és palotákat. Ezért nevezték el Tikalnak, e maja szó jelentése: hely, ahol szellemhangok hallatszanak. Időszámításunk előtt 1500 évvel indult virágzásnak a maják fejlett civilizációja. Nagy kiterjedésű városállamok, fejlett mezőgazdasági kultúra, képírás, matematika és csillagászati ismeretek jellemzik ezt a korszakot. Néhány nagyobb város Guatemala és Mexikó határán, az El Petén régió mély fekvésű, mocsaras vidékén épült, és aranykorát az időszámítás kezdete után 100 és 900 között élte. A nagy maja városok, pl. Copán és Palenque, akkor épültek, amikor Nyugat-Európában még a középkor lassú évszázadai peregtek. Közülük a legnagyobb Tikal volt, mely kereskedelmi és vallási központ volt. Lakossága bizonyos időszakokban a százezret is meghaladta, virágzásának tetőfokán talán ötvenezer ember lakta. A maja földművesek kemény munkával termelték meg a kukoricát, a paradicsomot, tököt, babot, és teremtették meg annak lehetőségét, hogy e gazdag kultúra kialakulhasson. Tikal lakói függetlenítették magukat a környező népek befolyása alól, ezért a város és a környező falvak gyors fejlődésnek indulhattak. Megerősödve, Kr. u körül, a városállam királyai sorra győzték le az ellenséges népeket, mígnem a szomszédos Caracol királya diadalt aratott felettük. Caracol uralmának végét és egyben Tikal igazi reneszánszának kezdetét Ah Cacaw (azaz Csokoládé király) néven ismertté vált maja uralkodó trónra lépése jelentette. 5

7 Az ezredik esztendő táján aztán hirtelen félbeszakadt a fejlődés, az aszály és a nyomában járó éhínség néhány évtized alatt romba döntötte az addigi civilizációt. Tikal csaknem ezer évig, a közel százhatvan évvel ezelőtti újrafelfedezéséig mély álomba merült. A maja építészet Repülőgépről szemlélve Tikal öt halvány mészkő szigetként tűnik fel. A földön járva viszont kiderül a szigetek a városközpont hatalmas piramisainak csúcsai, melyek 60 méternél is magasabbak. Kr. e 300 körül megkezdődött a monumentális kultikus építmények létrehozása. Ekkor épült az északi akropolisz, a főtérrel szemközt lévő óriási temetkezési hely, amely az elkövetkező évezred során Tikal uralkodóinak nyughelyéül szolgált. A II. század vége felé megalapított Yax Ch aktel Xoc uralkodódinasztia tagjai a főtér másik oldalán található épületegyüttesben, az úgynevezett központi Akropoliszban laktak. Az uralkodói réteg a központi nagy tér mentén csoportosuló házakban és melléképületeikben lakott. A hosszú kőépületek néhol háromszintesek voltak, és lépcsőkkel, valamint folyosókkal szegélyezett udvarokra néztek. A színes szövetbe öltözött vagy egyszerű ágyékkötőt, fejdíszt és jade ékszereket viselő nemesemberek fényűző környezetben éltek. Festett vakolat fedte a szobabelsőket, díszítésül tarka maszkokat akasztottak a falra. Függönyöket is használtak, a padlót valószínűleg jaguárbőr borította, csakúgy, mint a faragott kő ülőhelyeket is. Chak Toh Ich ak (Jaguármancs) uralkodásának idején Tikal legyőzte a közeli Uaxactún városát, és az uralkodói székbe Teotihuacán szülöttét, K ak Sih-ot (Tűzben született) ültette. Az elkövetkező évszázadokban emelt épületek igyekeztek kifejezni Teotihuacánhoz fűződő kapcsolatukat, de emellett megőrizték a maja művészetre jellemző elemeket. Caracol győzelme után százhuszonöt évig nem emeltek újabb épületeket, és felhagytak a kőbe vésett feliratok készítésével. Hosszú építészeti hallgatásából a legnagyobbnak tartott uralkodó, Hasaw Chan K azil (Ah Cacaw, ) idején lépett ki, és óriási ütemben indultak meg az építkezések. Ekkor épült a húsz éves naptári ciklust ünneplő ikerpiramis, valamint a legnagyobb építészeti hagyomány, a Tikal szívében található piramistemplom. Cacaw lezáratta az északi Akropoliszt, amely így elvesztette eredeti funkcióját. Majd elrendelte két templom építését a főtéren, az I. számú templomba, más néven a Nagy Jaguár templomába saját magát, a II. számú templomba, más néven Álarcok temploma, feleségét kívánta temettetni. A Nagy jaguár templom nevét a templomajtó szemöldökgerendájára faragott jaguárról kapta. Felül, a templom fedéltaréja valamikor egy ülő fejedelem óriási alakját mintázta. Cacaw uralkodása idején Tikal mintegy tizenhat négyzetkilométernyi központját mintegy hatvanöt négyzetkilométeren át a városi előkelőségek és közemberek lakóépületei övezték. Cacaw utódai folytatták a város építését, ikerpiramisokat, és karcsú, magasra törő templomokat emeltek (III, IV és V templom). A Főtértől távol eső köz- és vallási épületeket burkolt falakkal szegélyezett utakon érték el. Nyugati irányban két ilyen út találkozásánál épült a maja kultúra talán legnagyobb piramisa, amely a IV-es templom nevet kapta. Az utolsó ismert épületet 869-ben építették. 6

8 3. ábra: Tikal térképe Forrás: 7. kép: Tikal építményeinek elhelyezkedése Forrás: 7

9 A Tikal NP infrastruktúrája, személyzete, költségvetése A nemzeti parkban három hotel áll a látogatók rendelkezésére. Becslések szerint a Guatemalába érkező látogatók 15%-ának a nemzeti park a fő látványosság. A park személyzete 344 fő. Ebből 17 fő az adminisztrációs és a pénzügyi feladatokat látja el. (Közülük 11-en rendelkeznek egyetemi végzettséggel). Heten az oktatással kapcsolatos tevékenységekben vesznek részt, ketten a kutatásban (egyetemi végzettséggel rendelkeznek.), és nyolcan a kutatás támogatásában. A nemzeti park és a bioszféra rezervátum különféle forrásokból gazdálkodik. Ezek között van a CATIE, mely az El Zotz Biotope központi területének védelmét és a források fenntartható használatát támogatja, az IUCN Yaxha, amely a pufferzónák erőforrásainak fenntartható használatát támogatja, a Peregrine Alapítvány, amely a ragadozók monitoringját segíti, a WWF és az UNESCO. A korábbi években a park költségvetése a következőképpen alakult: 1978-ban a guatemalai kormány $-ral, 1979-ben a Közép-Amerikai Gazdasági Integrációs Bank $-ral támogatta a kutatási programokat. Felhasznált források jegyzéke: Domenici, D. (2002): Tikal. In: Guaitoli, M. T., Rambaldi. S. (szerk) (2002): Antik városok. Letűnt korok emlékei. Alexandra Kiadó, Pécs, p Domina, I., Rácz, I., Várfi, K. (szerk): Tikal romváros és nemzeti park. In: A Világörökség. Az emberiség legféltettebb kulturális és természeti értékei. I. kötet. Gulliver Könyvkiadó. p James Harpur, Jennifer Westwood: Legendák földjén. Magyar Könyvklub. P Természetbúvár. 60. évfolyam. 2005/6. szám. p Képek, ábrák forrása: