A BHAKTÁKKAL VALÓ TÖRŐDÉS FONTOSSÁGA

Átírás

1 Szeminárium a templomi kongregáció fejlesztéséről Őszentsége Radhanatha Swami Oroszország, A BHAKTÁKKAL VALÓ TÖRŐDÉS FONTOSSÁGA BOLDOGGÁ TENNI A BHAKTÁKAT Ha valaki olvassa Srila Prabhupada könyveit és azt gondolja, hogy igen, ez a filozófia nagyon jó, akkor akarja látni, hogy ez vajon az élet egy praktikus útja, vagy csak egy teória. Ezért vannak a templomaink és a farmközösségeink. Hogy megmutassuk az embereknek, hogy ami a könyvekben van, az az élet praktikus módszere. Ha látják, hogy a bhakták boldogok ezt az életmódot gyakorolva, akkor ez vonzani fogja őket. Igen, ez az, amit én akarok. Belefáradtam már abba, hogy ennek a világnak a kizsákmányoló illúzióiban találjak boldogságot. Meg akarom tapasztalni az igazi élet boldogságát. Ez mindannyiunk kötelessége, hogy a saját példánkkal vonzzuk az embereket Krsnához. És a legjobban azzal fogjuk őket vonzani, ha szilárdan követjük az odaadó szolgálat elveit és így boldoggá válunk. Már előzőleg elmagyaráztuk, hogy a valódi élvezet a szerető kapcsolatokból jön. Abból, hogy viszonzunk Krsnával. Ez a viszonzás megjelenik a bhakták egymás közötti kapcsolataiban is. Krsna a gurun és a vaisnavákon keresztül fogadja el az odaadásunkat. Ezért ma talán a legnagyobb szükség arra van a mozgalmunkban, hogy arra képezzük a bhaktákat, hogy hogyan éljenek együtt a szerető kapcsolatokban. Ha ezt megtanuljuk, akkor boldogok leszünk! És akkor sosem fogjuk elhagyni a Krsna tudatot. Ha ez nincs meg nekünk, akkor nagyon nehéz lesz folytatni. Az Úr Caitanya Mahaprabhu Maga Krsna egy bhakta szerepében, hogy megtanítsa nekünk, hogyan legyünk odaadóak. Az Úr Caitanya életének és tanitásaínak alapelve a vaisnavák szolgálata a köztük lévő szerető kapcsolatokban. Szóval ezt az elképzelést nagyon figyelmesen és szisztematikusan meg kell alapoznunk a gondolkodásunkban. A bhaktáknak szüksége van védelemre. A bhaktáknak szüksége van törődésre. A bhaktáknak szüksége van arra, hogy szeressék őket. És szükség van arra, hogy megtanulják azt, hogy hogyan osszák meg a szeretetet. Ez az, amit Srila Prabhupada adott nekünk a könyveiben. Valójában minden benne van Srila Prabhupada könyveiben. Nincs ennél felsőbbrendű filozófia. Az életünkhöz szükséges dolgok közül semmi sem hiányzik, semmi nincs, ami ne lenne ott. De ha mi nem alkalmazzuk a tanitásait az életünkben, akkor elégedetlenek leszünk. És látjuk, hogy a bhakták a világ különböző részein más lelki szervezetekhez csatlakoznak, akik azt mondják magukról, hogy valami magasabb rendűt tanitanak. De csak egy anyagi terápiát vagy vezetést kapnak. Megpróbálnak menedéket találni a gazdasági fejlődésben. És ilymódon feladják a sadhanájukat és a bhakták társaságát. Az igazat megvallva, amikor bárki elhagyja ezt a mozgalmat, a fő ok gyakorlatilag az, hogy úgy érezte, nem kap törődést és hogy nincsen kielégitő kapcsolat a bhakták között. A világon bármelyik bhakta, akire szépen odafigyelnek, védelmet adnak neki és érzi a szerető kapcsolatot, az sosem hagyja el a mozgalmunkat. Ezen az elven alapult az erőfeszítésünk Bombayban - megpróbálni segíteni a bhaktáknak abban, hogy egész életük során boldogságot találjanak a Krsna tudatban azáltal, hogy meg vannak védve, törődést kapnak és hogy jó kapcsolat van a vaisnavák között. A vaisnava kapcsolatok a szolgálat elvén alapszanak. Srila

2 Prabhupada elmagyarázta, hogy minden más bhaktát prabhunak kell szólitanunk. A prabhu mestert jelent, és magunkat dasnak, vagyis szolgának kell szólitani. Nagyon fontos nemcsak mondani, hanem érezni is. Ha valaki prabhu, akkor az azt jelenti, hogy ő az én mesterem. Én szolga vagyok. Van, amikor nem megfelelően használjuk ezt a szót, hogy prabhu. Van, amikor azt mondjuk "Prabhu, prabhu, add fel a cipőmet! Ostoba vagy, prabhu!" Ez nem prabhu. Ez csak egy szó. A prabhu mestert jelent. Azt kell gondolnunk, amit mondunk. És a bhakta, legyen bármilyen helyzetben, mindenkinek a szolgája. Ezt tanítja a sastra. A feljebbvalóinkat úgy szolgáljuk, hogy alázatosan hallunk tőlük, és hogy eleget teszünk az utasításaiknak. Próbálunk nagyon alázatosan és szolgaian közreműködni az Úrnak végzett szolgálatukban. Így szolgáljuk a feljebbvalóinkat. HOGYAN LEGYÜNK A FIATALABBAK, AZ EGY SZINTEN ÁLLÓK, AZ IDŐSEBBEK ÉS AZ ABHAKTÁK SZOLGÁJA A velünk egy szinten állókat a velük való szerető barátság kifejleszésével szolgálhatjuk. Azzal, hogy nagyon bensőségessé válunk egymással szemben. És ennek a bensőségességnek a a Krsna-tudaton kell alapulnia. És egymást segítve, bátorítva, az odaadó szolgálat kell, hogy lelkesítsen minket. Rupa gosvami elmagyarázza a hatféle szerető viszonzást. Nagyon őszintén felfedni az elmét azzal a vággyal, hogy fejlődjünk az odaadó szolgálatban. Nagyon türelmes, megértő és segítő módon meghallgatni, amikor egy másik bhakta felfedi az elméjét. Prasadamot adni. Prasadamot kapni. Ajándékot adni, ajándékot kapni. És mi a legjobb ajándék? Az inspiráció a Krsna-tudatra. Az embereknek ilyen módon kell bhaktaként nagyon édes és szerető barátságokat kifejlesztenie. És ezen a folyamaton keresztül a barátaink alázatos szolgái vagyunk. És akik talán valamilyen hivatalos módon alattunk állnak, őket úgy tudjuk szolgálni, ha útmutatást adunk nekik, ha tanitjuk őket arra, hogy hogyan tudnak jobb bhaktákká válni, így szolgálhatjuk őket. Ha autoritiv helyzetben vagyunk, sosem szabad azt gondolnunk, hogy én egy autoritás vagyok. Csak egy azonosságunk van, az, hogy szolgák vagyunk. A templom president azt jelenti, hogy ő a templom minden bhaktájának alázatos szolgája. És hogyan szolgál? Úgy, hogy lefoglalja őket szolgálattal. Időnként azzal, hogy kijavítja vagy megszidja őket, de ezt szolgai szellemben kell tenni, nem a mester szellemében. A GBC azt jelenti, hogy ő a zónájába tartozók mindegyikének alázatos szolgája. Alázatosan próbálnia kell olyan atmoszférát teremteni, hogy minden bhaktának a lehető legjobb lelki fejlődésben lehessen része. Ez egy szolgálat. A tanítvány a lelki tanítómestert mesterként látja, bár a vaisnava ideológiában a lelki tanítómester úgy tekint magára, hogy ő minden tanítvány szolgája. Srila Prabhupada egyszer azt mondta, hogy ő minden tanítványát az ő Guru Maharaja képviselőjeként látja. Ez azt jelenti, hogy a tanítványokat szolgálva a guruját szolgálja. A vaisnavizmusban bármilyen fejletté is váljunk, sosem gondoljuk azt, hogy mesterek vagyunk. Egyre alázatosabbá és alázatosabbá válunk abban a hangulatban, hogy mindenki szolgái vagyunk. És még a feltételekhez kötött lelkekkel szemben sem szabad soha azt gondolnunk, hogy én jobb vagyok, mint ők. Azt kell gondolnom, hogy a szolgájuk vagyok. Azzal, hogy adok nekik egy könyvet, alázatosan szolgálom őket. Vagy azáltal, hogy prasadamot adok nekik, vagy azáltal, hogy prédikálok nekik, a szolgájuk vagyok. És az ateistáknak, akik antagonisták és irigyek, mi szintén az ő szolgáik vagyunk. Hogyan tudjuk őket szolgálni? Azzal, hogy legyőzzük őket. Az egy alázatos szolgálat. Azzal, hogy szétzúzzuk a félreértéseiket. Az egy alázatos szolgálat. Vagy ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor szolgálhatjuk őket azzal, hogy

3 elkerüljük őket, így nem követnek el sértéseket. Amint azt gondoljuk magunkról, hogy prabhuk, vagy bárki más mesterei vagyunk, a tudat egy nagyon-nagyon mesterséges szintjén vagyunk. Srila Prabhupada magyarázta, hogy a templomainkban Vaikuntha hangulatot akarunk létrehozni. És Prabhupada azt is elmagyarázta, hogy mi is az a Vaikuntha hangulat. Az, amikor minden bhakta azt gondolja, hogy minden bhakta jobb, mint én. Szolga vagyok. Ez Vaikuntha. El tudjátok képzelni milyen az, amikor mindenki így gondolkodik? Hogy milyen édes, élvezetteljes hangulatban lehetünk így? Ez a célunk az életben. Caitanya magyarázta, hogy a legfelsőbb elv a trnad api sunicena, taror api sahisnuna, amanina manadena, kirtaniyah sada harih. Hogy alázatosabbnak érezzük magunkat egy fűszálnál, türelmesebbek vagyunk, mint egy fa, készek vagyunk minden tiszteletet megadni másoknak és nem várunk el semmit cserébe, ilymódon állandóan tudjuk énekelni az Úr nevét. Tudnunk kell, hogy a lelki fejlődésünket nem az határozza meg, hogy milyen helyzetben vagyunk ebben a mozgalomban. Mert a helyzetek ideiglenesek. A lelki fejlődésünket az alázatosságunk és a szolgálatra való vágyunk határozza meg és az, hogy mennyire vagyunk figyelmesek a Krisna-tudat elveinek gyakorlásában. Tudjuk, hogy ha valaki sértés nélkül énekli az Úr Szent Nevét, az kitisztít minden bűnt a szívéből és fokozatosan eléri a Krsna iránti szeretetet. Olyan atmoszférát kell teremtenünk, hogy a szív anartháktól való megtisztíása folyamatának során a bhakták ne menjenek el. Van amikor látjuk, sajnos elég gyakran, hogy idősebb bhakták, akik már egy ideje itt vannak, nem nagyon lelkesek a szolgálatukban. Kell teremtenünk egy társadalmat, ahol a bhakták el vannak látva, bátoríva vannak, és ahol inspirálják egymást, hogy az életük minden szakaszában lelkesek legyenek az odaadó szolgálatot illetően. És én azt hiszem, hogy ez egy nagyon fontos szempont minden vezető számára a mozgalmunkban,hogy megfelelően szolgálják a bhaktákat, hogy egy nagyon boldog helyzetben tartsák őket egy igazi vaisnava környezetben. EGY KIS TÖRTÉNET Egy kis történet. Megkértek, hogy mondjak valamit a Bombayi templomunkról, a Radha- Gopinatha Mandirról. Sok olyan templom van az ISKCONban, ami a miénknél jobb. Sok olyan templom van az ISKCONban, ami a miénknél jóval sikeresebb. Bizonyára sok hibát követünk el. És van sok javítanivaló. De mégis próbálkozunk. És Prabhupada kegyéből lett néhány nagyon csodálatos eredményünk és azért jöttem, mert megkértek hogy beszéljek erről a témáról. Sok elégedetlenséget láttunk, amik a személytelenségből származtak és abból, hogy nem volt megfelelő törődés a bhakták között. A grhasták nem tudják, hogy mit is jelent igazából grhastának lenni. A brahmacarik nem tudják mi is az igazi brahmacari. A brahmacari nem csak az, akinek nincs felesége és sáfrányt visel. Ez egy életstilus, egy képzés. A grhasta nem azt jelenti, hogy fehéret hordok és van egy férjem vagy egy feleségem. Ez egy egész tudománya annak, hogy hogyan kell Krsnát a középpontba helyezve élni. És a bhakták gyakran mennyire elfoglaltak! Sok év telik el és sosem tanulják meg, hogyan legyenek grhasták, brahmacarik, vanaprasthák vagy sannyasik. És néhány év után nagyon frusztráltnak érzik magukat. A család is leesik és a brahmacari sem tudja, mit csináltam brahmacariként, és most megöregedtem.

4 Szóval nagy igény van tréningre és képzésre minden bhakta számára. Miért nevetsz? (Ő maga nevet.) (Szükségem van bátoritásra.) Ha mi tényleg azok szerint az elvek szerint élünk, amiket Prabhupada tanított, akkor nagyon elégedettek leszünk és meg leszünk védve a Krsna tudatban. A TEST, AZ ELME ÉS A LÉLEK SZOLGÁLATA Minden bhaktának van egy fizikai teste, érzelmi elméje és lelki önvalója. Így van, ugye? Szóval a vaisnava szolgálata mindezeknek a dolgoknak a szolgálatát jelenti. Időnként, ha egy bhakta beteg, és mi csak azt mondjuk, hogy nem ez a test vagy, mayában vagy!, ez nem szolgálat. Ez tudatlanság. Lehet, hogy igaz, de ez nem szolgálat. Nem vagy ez a test, ez igaz, és talán mayában vagy, de a szolgálat az az, hogy felemelünk egy személyt a lelki szintre és nem az, hogy lenyomjuk. Látnunk kell, hogy minden bhakta teste Isten temploma, és ezért imádandó. Ez az a módszer, amivel ki tudjuk mutatni a szeretetünket az iránt a bhakta iránt, hogy segítünk a testi állapotán. Egyik istentestérem, Dhananjaya Prabhu mesélte nekem az első Mayapuri Gaura Purnima fesztivál első történetét. És az épület, az első épület még építés alatt volt. És amikor a bhakták aludtak éjszaka, Srila Prabhupada körbejárt, benézett minden egyes szobába, hogy biztos legyen benne, hogy minden bhakta jól van. Nagyon odafigyelt rá, hogy minden bhaktának legyen szúnyoghálója, hogy ne csípjék őket a szúnyogok. Nagyon-nagyon odafigyelt rá, hogy a bhakták megfelelő prasádamot kapjanak, hogy ne betegedjenek meg. Nagyon odafigyelt rá, hogy ha egy bhakta beteg volt, megfelelő kezelést kaphasson. Minden bhakta testét szentnek kell látnunk, és meg kell próbálnunk segíteni nekik, hogy a testük alkalmas legyen az odaadó szolgálat végzésére. És kedves és bátorító szavakkal kell szolgálni és segíteni a bhakta elméjét. Megfelelő hallást és éneklést propagálva a legjobb szolgálatot tesszük a bhakta lelkének. Különösen a saját példánkkal. A TANÁCSADÓI RENDSZER BEMUTATÁSA Megalapítottuk a tanácsadói rendszert annak érdekében, hogy megpróbáljuk a bhaktákat ezekre a nagyon egyszerű és szent vaisnava elvekre tanítani. A templomainkban a bhakták legtöbbje vagy brahmacari, vagy grhasta. Megtettük lelki vezetőknek az idősebb grhastákat, nemcsak lelki dolgokban, hanem minden szinten, hogy segítsük a grhasták képzését abban, hogy hogyan éljenek megfelelően a grhasta ashramban. Az elején megkértük a négy legidősebb grhasta párt, hogy fogadják el ezt a szolgálatot. Adtunk nekik egy általános áttekintést arról, hogy hogyan kell tanítaniuk azokat, akik alájuk tartoznak, hogyan kell a vaisnava etikett elvei szerint élni, hogyan kell szerető vaisnava kapcsolatokat kifejleszteni, hogyan kell jó sadhanát fenntartani, hogyan kell a feleségnek megtanulni tisztelni a férjet, hogyan kell a férjnek tisztelni a feleséget, hogyan kell a gyereknek tisztelni a szülőket, hogyan kell a szülőknek tisztelni a gyereket. Valójában a legtöbb válás azért történik a mozgalmunkban, mert a férjek és feleségek nem tudják, hogy mit kell csinálniuk. Mindenféle rossz dolgot tesznek a félreértéseik miatt. És ez folyamatosan egyre rosszabb és rosszabb kapcsolatokat alakít ki. És nincsen ott senki, aki valóban vezetné őket abban, hogy hogyan kell igazából viszonozni egymással és tisztelni egymást és együtt élni Krsna-tudatban. És amikor vannak problémáik, akkor kell lennie egy idősebb grhastának, aki tud nekik segíteni dolgozni a problémáikon, megoldani a problémákat, lelki fejlődéshez juttatni őket a problémáikon keresztül, inkább mint hogy csak harcoljanak és egymás ellenségeivé váljanak.

5 Elkezdtük ezzel a négy grhasta párral és az elején próbáltunk adni nekik egy alapvető megértést arról, hogy hogyan képezzék a többi grhastát. A többi grhastát pedig arra bátorítottuk, hogy szívesen fogadjanak el egyet ezek közül a háztartó párok közül tanácsadónak vagy vezetőnek. Kezdetben az emberek gondolkoznak, miért kell engem vezetni valakinek?! De néhányan elfogadták. És azok a személyek első osztályú vaisnavákká válnak. És a tanácsadók fejletté válnak a Krsna-tudatban azáltal, hogy egy férjből és feleségből álló csapattá teszik magukat abban, hogy segítenek más fiatalabb grhastáknak még Krsna tudatosabbnak lenni. Lassanként olyan ragyogóvá és elégedetté válnak, hogy egyre többen és többen akarnak majd útmutatást és képzést kapni ezektől a vezetőktől. És ahogy telik az idő, azok a személyek, akiket képeztek lassanként szintén közreműködnek a tanácsadásban, vezetésben. És amint a férj és a feleség együtt egy csapattá válik, egyre képzettebbé és megvalósítottabbá válva, vágyva arra, hogy másokra is gondot viseljenek, vezetőkké válnak majd. Jelenleg a kicsi Radha-Gopinatha templomunkban körülbelül 50 vezető és társ-vezető van. És körülbelül 750 családot képeznek a Krsna-tudatban. Valahogy így. Elég gyorsan növekszik. És az emberek csatlakoznak a mozgalmunkhoz csak azért, hogy ennek a rendszernek a részei lehessenek. Ez egy annyira csodálatos, szerető, családias atmoszférát teremt a bhakták között. A brahmacarik között ugyanezt a dolgot csináltuk. Az idősebb brahmacarik képzést adnak és nagyon személyesen fizikálisan, érzelmileg, és lelkileg törődnek a fiatalabb brahmacárikkal. Amikor kezdtük az ashramot, 5 brahmacari volt ott. És mindig marakodtak, mint a kutyák és a macskák. És gyűlölték a grhastákat. És a grhasták gyűlölték a brahmacarikat. Ha megkértél egy brahmacarit, "Prabhu, meg tudnád ezt csinálni?", azt mondta, "Csináld meg magad!" Volt, hogy a brahmacarik állandóan veszekedtek. Volt, hogy verekedtek. Volt, hogy hozzávágtak egymáshoz valamit. És egyszerre csak azt találtuk, hogy a kis templomunkból eltűntek az értékes dolgok. Rajtakaptunk néhány brahmacarit, hogy ellopnak dolgokat az éjszaka közepén, és hazaküldik ezeket a családjuknak, hogy azok eladják és visszaküldjék nekik a pénzt. Ekkor alapjában véve lassanként felemeltük az ashram sztenderdjeit, hogy csak azok a személyek tudtak ottmaradni, akik nagyon komolyak és nagyon meghódoltak voltak. Bárki, aki bhakta akar lenni, élhet a kongregációban, de azoknak, akik a templomban akarnak élni, nagyon komolynak, alázatosnak kell lenniük és meg kell lenni bennük annak a szándéknak, hogy megtanulják, hogyan legyenek első osztályú bhakták. Most körülbelül 40 brahmacarink van, és mindannyian nagyon őszinte és alázatos bhakták és nagyon képzettek a Krsna-tudat filozófiájában. És most nagyon sok szeretet van a grhasták és a brahmacarik között. A kint élő grhasták jönni akarnak a templomba főleg csak azért, hogy megkapják azoknak a szent sadhuknak a társaságát, akik a brahmacariaink. Ez igaz. És a brahmacarik nem érzik úgy, hogy mi jobbak vagyunk, mint a grhasták. Ők inkább a grhasták alázatos szolgái. Azt mondtam a brahmacariknak, hogy ha elég intelligens leszel, akkor majd lehet feleséged és gyereked és akkor majd Krsna-tudatossá teheted őket. Azt kell gondolniuk, hogy ha majd elég intelligens leszek, akkor majd lehet feleségem és gyerekem, akiket teljesen Krsna-tudatossá tehetek, de mert annyira elesett vagyok, nem tudom megtenni. Jobb, ha brahmacari maradok és minden szeretetemet és tiszteletemet azoknak a grhastáknak ajánlom, akik megpróbálják csinálni. Így kell a brahmacarikat képezni. A grhastákat pedig úgy képezzük, hogy azt gondolják, annyira ragaszkodok ehhez a férjhez, feleséghez és gyerekhez, de ezek a brahmacarik olyan

6 egyszerűek és lemondottak. Minden szeretetteljes tiszteletemet nekik kell ajánlanom, és szépen kell őket szolgálnom. Az elv az, hogy nem szabad büszkének lennünk. A grhasták gyakran csak ránéznek a brahmacarikra és azt mondják, ti egyszerűen csak haszontalanok vagytok. Élősködők! Nem tudják, hogyan is kell bármit csinálni! Csak élnek egy ashramban... Én sikeres vagyok. Pénzt csinálok. Rajtam függenek, mert én adom a pénzt. Ez az, ahogy gyakran a grhasták látják a brahmacarikat. Hogy csak haszontalan ostobák. És a brahmacarik, ők hogyan gondolnak a grhastákra? Csak élvezik az érzékeiket! Ragaszkodnak a nemi élethez! Egy mély, sötét kútban élnek! De én brahmacari vagyok, és fejlett vagyok! Ez nem Krsna-tudat, ez ego tudat. Nekünk mindannyiunknak a szolga szolgájának kell érezni magunkat, és mindannyiunknak meg kell tanulni tisztelni és becsülni egymás szolgálatát. Ez nagyon-nagyon lényeges a mozgalmunk fejlődéséhez, hogy kell lenni valódi megbecsülésnek és tiszteletnek a grhastáktól a lemondott rend felé és a lemondott rendtől a grhasták felé. És ez a tisztelet természetessé válik, amikor példás brahmacarik és példás grhasták vannak. Srila Prabhupada azt mondta, "Úgy tudjátok kimutatni a szereteteteket irántam, ha együttműködtök." Mit jelent az együttműködés? Van a negatív és a pozitív megértés. Az együttműködés negatív módja a harcon keresztül történik. Úgy, hogy nem próbáljuk meg irigységből elpusztítani egymást. Nem próbáljuk azt mutatni a világnak, hogy én jobb vagyok, mint ők! Ha nem tesszük ezeket a dolgokat, az az együttműködés negatív aspektusa. Legalább ennyit meg kell tennünk. Nem harcolni, nem vitázni egymással és nem próbálni meg elpusztítani egymást. De a valódi együttműködés pozitív aspektusa az, ha szeretetteljesen akarjuk szolgálni egymást, nagy tisztelettel. És ez minden vaisnavának és vaisnavinak szól. A mi brahmacari ashramunkban megtanítjuk azt, hogy minden nőt úgy kell tisztelned, mint a saját anyádat. Nem szabad azt gondolnunk, hogy ez Maya devi! Ő egy vaisnavi. Ha nem tiszteled a nőket, akkor ezzel vaisnava aparadhot követsz el és le fogsz esni, bárki is vagy. Lehet, hogy a brahmacari nem keveredhet szabadon a nőkkel, de tisztelnie és becsülnie kell őket és a távolból kell imádnia a lábaikat. Ez vaisnavizmus. Ha megtanuljuk azt, hogy hogyan kell a különféle kategóriákba tartozó bhaktáknak tisztelni egymást és azt, hogy hogyan legyen közöttük szeretetteljes együttműködés, akkor nagyon elégedettek leszünk a társadalmunkban. Senki sem akar majd elmenni. Ha akkor majd összejövünk a templomban, hogy kirtanozzunk, ott lesz az egyesült szeretet eksztatikus kifejeződése a szent név éneklésében, amit Krsna murtijának ajánlunk. És az a kirtana az egész világot vonzani fogja. Hare Krsna. Amíg itt beszélünk néhány estén át, ha akarjátok beszélhetek többet arról, hogy hogyan működik ma ez a rendszer. Ma este csak alapelvekről beszéltem, arról, hogy miért kezdtük el ezt a programot. És a szép eredmény jön, amikor vannak jól képzett vaisnavák, akik együttműködnek és törődnek egymással. Ha akarjátok, akkor most lehetnek kérdések és válaszok. Különösen arról, amiről ma este beszéltünk. A következő estéken beszélhetünk néhány olyan alapelvről, hogy hogyan működik ez a program és arról, hogyan fogjátok talán alkalmazni ezeket a saját templomaitokban. De még egy dolgot el akarok mondani arról, milyen hasznos ha hangsúlyt fektetünk a képzés és a bhaktákkal való törődés elveire.

7 A Radha Gopinatha templomunk Bombayban csak egy kis bérelt épület, már nem csak egy épület, hanem csak egy része annak az épületnek, amin két főiskolával osztozunk. Van ott 3000 gyerek, akik ezeken a karmi főiskolákon tanulnak. A templomtermünk nagyon nagy. 800 embert képes befogadni. De előtte kevés lehetőségünk volt. Ebben az évben kaptunk még egy kis segítséget. Szóval ez egy egyszerű templom. És soha nem voltunk híresek a nagy- nagy könyvosztás vagy hasonló dolgok miatt, bár mindig próbáltunk valami könyvosztást csinálni, amennyire tőlünk telt. De az elsődleges hangsúlyt a képzésre helyeztük, és arra, hogy figyelmes és együttműködő kapcsolatot fejlesszünk ki a bhakták között. És ennek a természetes eredménye volt, mivel a brahmacarik, grhasták, vanaprasták és sannyásik szépen dolgoznak együtt, hogy tavaly a kis templomunk a könyvosztásaban azt hiszem feljött a harmadik helyre az 1997-es évben. Azt hiszem harmadik, ez a világon az összes templomra vonatkozik, minden méretben. A első ötben biztos benne van, azt hiszem a harmadik. És a tavaly decemberi könyvosztó maratonban azt hiszem harmadikok voltunk szintén minden templom között, annak ellenére, hogy közepes méretű templomnak számítunk a templomok között, mi voltunk a világon a harmadikok decemberében, harminc nap alatt a bhakták keményfedeles könyvet osztottak ki. És ha ezek a bhakták együttműködnek, akkor ez természetesen történik. A LEGFONTOSABB DOLOG Az ok, amiért ezt mondom, hogy nem szabad azt gondolnunk, hogy van fontosabb dolog, mint minden egyes bhakta szükségessége. Valójában azon törtük a fejünket minden lehetséges módon, hogy ne legyen olyan bhakta, aki a templomunkba jön, vagy a kongregációban, sehol ne kelljen még akár csak egy pillanatig se azt éreznie, hogy figyelmen kívül van hagyva. Minden egyszerű férfinek, nőnek és gyereknek éreznie kell, hogy meg van védve, teljes törődést kap, és tényleg érzi azt, hogy egyre több és több képzést kap, több és több tudást és több és több inspirációt a krisna-tudatra évről évre. És amikor a bhakták boldogok, élettel teliek és együttműködőek, bármit képesek megtenni. Köszönöm szépen. Van valami kérdés? [...] Igen, de még nem fejlődött ki annyira, hogy konkrétan ksatriyákat képezzünk. Alapvetően arra képezzük az embereket, hogy első osztályú vaisnavákká váljanak. És természetesen a hangsúly az ashramokon van, mert az nagyon világos, hogy ki milyen ashramban van. És ezzel együtt lassan, folyamatosan próbáljuk egyre jobban fejleszteni azt, hogy hogyan képezzük az embereket az elfoglaltságaikban, mint brahmana, ksatriya, vaisya, sudra. Ez valójában történik és az biztos, hogy egy nagyon természetes módon. Nincsen külön egy ksatriya képzőnk. Mi szintén a fejlődési szinten vagyunk. MI A VÉDELEM - PÉLDÁK Radhanatha S. : Igen mataji? Kérdés: Gyakorlatilag mit értesz az alatt, hogy a bhaktákat meg kell védeni? Radhanatha S.: Mit jelent védve lenni? Ez egy nagyon mély és tág dolog. De lényegében a legfontosabb, hogy a bhaktának egész életében kell éreznie és látnia, hogy mindig is biztonságban lesz a krisna-tudatos mozgalmunkban. Lelki értelemben védve vagyunk, ha a vezetőink példásak. Amikor nagy lelkesedés van és van hangsúly a jó sadhanán. Ha csodálatos kirtanok és szép leckék vannak. Ez lelki védelmet ad nekünk. És az, amikor valóban képzettek vagyunk abban, hogy nagyon nagyon szilárdan csináljuk a személyes sadhanánkat.

8 Van fizikális védelem. A bhaktáknak kell egymást segíteni. És ez ad hitet. Mondok egy példát. Ez idén júniusban történt. Sok ilyen példa van, de csak egyet említek. Van egy bhakta a kongregációnkban, az egész családja avatott bhakta. 60 év körül van. Rájött, hogy valami baj van a szívével. Az orvos azt mondta neki, hogy ha nem csináltat egy éven belül szívműtétet, akkor lehet, hogy meghal, vagy ha nem hal meg, akkor biztosan komoly egészségügyi problémái lesznek az élete hátralevő részében. Ennek az embernek nem volt semmi pénze szívműtétre. Csak egy egyszerü kétkezi munkás volt. Egy házban élt a templomon kívül. Kongregációs bhakta volt, de nagyon őszinte. Ráadásul a Bombayi kórházak azt mondták, hogy a műtők egy hónapra előre tele vannak és szívműtétre legalább egy hónap várakozási idővel van csak lehetőség. A bhakták mind összegyűltek és úgy határoztak, hogy segíteniük kell ennek a személynek. Minden bhakta, akinek volt valamilyen kapcsolata megközelítette a kórházi autoritásokat, adminisztrációs autoritásokat és valahogyan szereztek neki műtőt három nap alatt. És egy nap alatt a bhakták csak spontán módon adományoztak eleget, hogy megtörténhetett az operáció és neki nem kellett foglalkoznia azzal, hogy visszafizesse. Egy középosztálybeli indiainak évekbe telt volna, hogy elég pénzt gyűjtsön össze egy ilyen operációra. Aztán bement a műtétre. Veszélyes volt. A felesége nagyon aggódott. Bhakták mentek a házba, ahol a feleség volt és főztek neki, takarítottak neki és kirtanoztak vele éjjel-nappal. Bhakták voltak a kórházban is egész idő alatt, olvastak, japáztak és próbálták bátorítani azt a személyt aki a kórházban feküdt. A bhakták beosztották az idejüket, hogy nemcsak rá, de az egész családjára gondot tudtak viselni, így az egész családnak nem kellett semmit csinálni azon kívül, hogy csak hallottak és énekeltek végig ez alatt a problémás időszak alatt. Amikor ez történt, én Amerikában voltam. Amikor levelet kaptam a fiától, Baladevától - ő egy 20 év körüli egyetemi tanuló volt - oldalakat és oldalakat írt arról, hogy mennyire értékeli a bhaktákat. Azt mondta, hogy sosem láttam még ilyen szeretetet emberek között ezen a bolygón. A bhakták adtak pénzt és velünk töltötték az egész éjszakát. Főztek ránk, takarítottak ránk, bevásároltak nekünk. Azt hiszem, hogy ez a család soha, de soha nem fogja azt gondolni, hogy elhagyja a Krsna-tudatos mozgalmat. És nemcsak ez a család, de minden más család a kongregációban látta, hogy ha ezt megcsinálták értük, akkor meg fogják csinálni értem is, ha veszélybe kerülök. Ez a védelem társadalmi szinten. Mondok egy másik példát. Ez idén történt. Van egy bhakta nálunk, akinek az apja jainista. És gyűlölte a Krsna bhaktákat. Amikor a fia bhakta lett, megsértődött. Nagyon mérges volt. A gyalázkodáson kívül semmi mást nem csinált. És azt gondolta, hogy a fia haszontalanul megszégyenítette a családját és elvesztegette az életét. Teljesen dühös és tiszteletlen volt vele szemben. Azt gondolta a Krsna-tudatos mozgalomról, hogy egy szörnyű és veszélyes szekta. Volt egy szivrohama. Valószinűleg rászolgált (nevetés). De nem számit, hogy rászolgált-e vagy sem, a bhakták együttérzőek. Azért, mert ez az ember annak a bhaktának volt az apja, a bhakták napi 24 órában vele voltak a kórházban és segítettek neki minden lehetséges módon. Amikor elhagyhatta a kórházat, azt mondta, hogy a bhakták a legnagyszerűbb emberek a világon. Egyik családtag vagy a hozzátartozó sem törődött úgy velem, mint ahogyan ezek a bhakták tették. Azt mondta, hogy a bhaktákat minden más embernél jobban tiszteli a világon. És utána csak dicsőítette a bhaktákat. Ráadásul nemsokkal azután, hogy kijött a kórházból - ő egy nagyon gazdag és sikeres ember - meghívta az összes üzletembert, minden hozzátartozóját és minden barátját a házába, hogy jöjjenek és hallgasság meg, ahogy leckét adok és kirtanozunk. És aztán azt mondta mindenkinek: amikor szükség volt, egyikőtök se segitett!

9 Nem úgy, mint ezek az emberek! Emberek voltak az ágyam szélénél egész éjszaka, ilyennel nem találkoztam egész életemben! De csak azért, mert a fiam bhakta, ezt mind megtették értem! Ilyen szeretetet és törődést nem lehet találni a világon. Teljesen megváltozott a szíve. Most nagyon boldog, hogy a fia bhakta. Ez védelem. Ezek a tettek bátorítják a bhaktákat. És ez valójában megadja nekünk azt a tapasztaltot, hogy mi is a Krsna-tudat. Ez nem csak egy filozófia, ez egy életmód, ki kell mutatnunk az együttérzést és a szeretetet az egymással való kapcsolatainkban, amit tanultunk a filozófiából. A bhaktáknak látniuk kell azt, hogy ha az életüket szentelik ennek a mozgalomnak, akkor a jövőben nemhogy a mozgalom virágozni fog és nekem nem lesz semmim, nem lesz munkám és módom arra, hogy fenntartsam a családomat. Gazdaságilag a társadalmunkban nekünk kell gondoskodni, ami azt jelenti, hogy ezáltal a bhakták gazdaságilag fenn tudják tartani magukat egész életük során. A grhastáink mindenféle üzletet csinálnak együtt. Ha valakinek kellett munka, akkor az egész kongregációnk kutatott, hogy próbáljon segíteni neki, és így tudott szerezni munkát, hogy fenntartsa magát. Ezek mind a védelem különféle formái. Az, hogy a bhakták minden szinten tudják, hogy ha egy vaisnava vagyok, akarom követni az elveket és akarok dolgozni, akkor mindig gondoskodni fognak rólam, a halálom napjáig. Kell, hogy legyen a bhaktáknak ez a hit és bizalom a mozgalmunkban. Nem szabad azt gondolniuk, hogy oda fogom adni az életem leszebb éveit a szolgálatban, és amikor megöregszek, nem lesz semmim. Egy brahmacarinak soha sincs semmije. Ez nem probléma. De ha bármikor egy brahmacari meg akar házasodni, akkor a társadalomnak segítenie kell neki abban, hogy megalapozzon egy családot. Ilyenmódon a bhaktáknak segíteni kell egymáson és szolgálni kell egymást minden lehetséges szinten. Ezekről a dolgokról fogunk beszélni holnap. Van valami más kérdés? Kérdés: (nem lehet hallani. Sok nevetés.) Hogyan hagyják el a testüket az emberek Bombayban? Hogyan kell elhagyni a testet? Radhanatha S.: Bárhol a világon a bhaktáknak segíteni kell nekünk, mindenféle módon. Az egész világon van sok csodálatos példa komoly bhaktákról, akik egész életüket a mozgalmunknak szentelték. Amikor komoly betegség támadta meg őket, hogyan védték meg őket a bhakták, törődtek velük és hogyan tettek meg mindent, hogy segítsenek annak a személynek, hogy a lehető legkényelmesebb módon hagyhassa el a testét, a bhakták csodálatos társaságában, a Szent Nevet énekelve. Vrndavanában több bhakta hagyta el dicsőségesen a testét úgy, hogy tökéletesen gondot viseltek rá a Krsna Balarama templomunkban. Ausztráliában egy bhakta tökéletes törődést kapott, miközben elhagyta a testét. A bhakták énekelve köré gyűltek, amikor elhagyta a testét. Idén júniusban az egyik csodálatos hölgy istentestérünkre volt éjjel-nappal gond viselve a vaisnavák által kb. nyolc hónapon keresztül és voltak szerető vaisnavák körülötte a Szent Nevet énekelve amint elhagyta a testét. Vannak csodálatos vaisnavák az egész világon a mozgalmunkban. És láttuk, hogy gyakorlatilag bármelyik bhakta van az élete végső szakaszában, a bhakták összegyűlnek. Olyan sokat adnak, áldoznak az idejükből és az energiájukból, hogy segítsenek annak a

10 bhaktának emlékezni Krsnára a halál idején. Bombayban mi szintén próbáljuk követni ezeknek a nagy bhaktáknak a példáját, akik az egész világon vannak. Kérdés: A világon hol gyakorolják még ezt a rendszert? Radhanatha S.: Más helyeken lehet, hogy jobb. Nem mondjuk, hogy jobban csináljuk, mint bárhol máshol. Csak megosztjuk veletek, hogy hogyan közelítettük meg a vaisnaváknak ezt a nagyon fontos szolgálatát. Mi, bhakták a Radha Gopinatha templomban meg lettünk kérve, hogy segítsünk kifejleszteni ezt a programot Sri Mayapur Dhamban. Idén korábban velem együtt hét bhaktánk adott 5 napos szemináriumot ott, ugyanarról a dologról beszélve, mint itt. És szintén, ez a hét bhakta valóban segített megalapozni a lelki fejlődésért adott tanácsadás e rendszerét. És egyik bhaktánk minden hónapban 10 napot megy oda, hogy segítsen ezt fejleszteni és vezetni. Mayapurban 300 brahmacari van. Szóval van ott 40 tanácsadói rendszer, 40 tanácsadói csoport a brahmacari ashramban. És a grhastáknál szinén kezdődik valami. Valami rendszer ott is kezdődik. Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy megengedik nekünk, hogy szolgáljuk őket ezen a módon. És tavaly Moszkvában volt valami szemináriumunk Vaidyanatha kérésére. És ebben az évben több bhakta fog jönni a Radha Gopinatha templomból Moszkvába, hogy segítsenek nekik bevezetni ezeket a dolgokat. Csak néhány nappal azelőtt, hogy jöttek volna, olyan sok probléma történt Moszkvában. Szóval úgy döntöttünk, hogy most nem jöhetnek. Hari bol. Szóval bárhol, ahol tudunk segíteni, ott próbálunk segíteni, de sok templom más módon csinálja és lehet, hogy még jobban is, mint ahogy mi csináljuk. NAGY IGÉNY VAN KÉPZETT ÉS ERŐS KÖZÖSSÉGEKRE Nagyon fontos a társadalmilag és kultúrálisan jól képzett, erős közösségek modelljeinek kifejleszése. A világon sok bhaktának van nagyon kevés hite van a rendelkezésekben, indítványokban és helyzetjelentésekben. Sok bhakta akar látni valamit, ami működik. Szóval ez a mi alázatos törekvésünk szolgálni a világ bhakta társadalmát, hogy próbálunk létrehozni egy modellt, ami tényleg működik. Ahol a bhakták jól képzettek a krisna-tudat tudományában, jól képzettek a filozófiában, vaisnava etikettben, vaisnava kapcsolatokban és nagyon jó gondoskodást kapnak és boldogok. Az embereket a szeretet táplálja, meg kell tanítanunk a bhaktáknak, hogy hogyan szeressék és szolgálják egymást egy nagyon lelki és tiszta módon. Hare Krsna! Kérdés: A grhasták csinálnak valamit, üzletet együtt, mit csinálnak? Radhanatha S: Erről holnap fogunk beszélni. Sok dolgot próbálnak, de mert egyesülnek, akkor biztosan lesz siker. Egyik dolog, hogy nyitottunk egy kórházat ahol kb.150 bhakta van alkalmazásban. Holnap tudunk erről beszélni. Most azt hiszem, kirtannal kell befejeznünk. Ez jó lesz? Folytathatjuk holnap? Remélem nem tettem rátok rossz hatást, amikor beszéltem. Nem vagyok túl szisztematikusan felkészülve, hogy beszéljek hozzátok. Kérlek titeket bocsássatok meg, megpróbálom a tőlem telhető legjobbat megtenni, hogy szolgáljalak titeket.

11 Kérdés: Amikor próbáltuk ezt a rendszert, akkor az első fajta nehézség az volt, hogy mit kell tennünk? Ki kell jelölnünk tanácsadókat, vagy az emberek válasszák őket? Mert néhányan akartak valakit tanácsadónak és néhányan nem kérdezték... Radhanatha S.: Bármit mondok, azok csak javaslatok. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy bármilyen utasítást adjak. Ahogyan már sokszor említettem, mi csak bemutatjuk azt, amit csinálunk Bombayban, megmutatni azt, hogy hogyan tud hasznos lenni egy ötlet. Ha tetszik és úgy gondoljátok, hogy ezek az ötletek fontosak, akkor lehet alkalmazni aszerint a rendszer szerint, ami a legjobb. Szóval, úgy tudok válaszolni a kérdésedre, hogy a yatra vezetőiknek maguknak példamutatóknak kell lenniük, eldöntve azt, hogy melyik bhakták nagyon példásosak, és hogy kinek van kapacitása arra, hogy ezt a szolgálatot ajánlja, hogy tanácsadó lesz, utána bejelentik a bhaktáknak, hogy ezek a bhakták ajánlják ezt a szolgálatot neked. Azok a bhakták, akiknek tetszik ez a lehetőség, szívesen választanak majd maguknak egyet ezek közül a bizonyos tanácsadók közül. Nem mondom, hogy ez kötelező kell, hogy legyen, hogy mindenki fogadjon el egy tanácsadót. Add azoknak ezt a lehetőséget, akik a legjobb törődést, képzést akarják a Krsna-tudatban. Aztán bátoríts mindenkit, hogy nagyon jó lenne a lelki életükre nézve és aztán kérd meg őket, hogy jelöljék meg bármelyik tanácsadót, akit szeretnének. Amint mondtam, a választásuk azon a bizonyos emberen kell, hogy alapuljon, akit a vezetők már kiválasztottak arra, hogy tanácsadó legyen. Kérdés: Gyanítom, hogy lehet egyfajta egyensúlyeltolódás, mert sok ember választhat egy vagy két tanácsadót, és a többi tanácsadóknak nem lehet így embere. Radhanatha S.: Nekünk ugyanez volt a problémánk. Mindenki ugyanazt a személyt akarta. Nem mindenki, de a legtöbben. Amit csináltunk, az az volt, hogy megkértük az embereket, hogy jelöljenek ki három embert, akit szeretnének és aztán a vezetők utánanézhetnek és ha túl sokan jelöltek ki egy embert, akkor azoknak az embereknek, akiknek a legnagyobb haszonnal járt, azoknak jelölték ki őt. A többiek megkaphatták a második vagy harmadik választott személyt. A legtöbb bhakta nagyon elégedett lesz. Csak el kell magyaráznunk, hogy van egy bizonyos határ, akikre egy bizonyos tanácsadó szépen gondot tud viselni, szóval mi a második választást adjuk neked. Kérdés: Vannak bizonyos irányvonalak, amiről egy tanácsadó és egy személy tud beszélni egymással? Vannak olyan területek, amikkel óvatosnak kell lenniük, hogy ne lépjék át? Vannak bizonyos határvonalak? Vannak-e bizonyos területek, amikkel a tanácsadónak óvatosnak kell lenniük, hogy ne keresztezzék, hogy ne kerüljenek konfliktusba az autoritásokkal? Radhanatha S.: Először is, amit mi sugalmazunk, az az, hogy a tanácsadó kapcsolata a személyekkel nem manageri típusú. Teljesen a személyes szinten kell lennie. Azért, hogy képesített lehessél mint tanácsadó, nagyon elkötelezett kell, hogy legyél nem beleavatkozni a templom managementbe. Ha egy tanácsadó tényleg őszintén segíteni akar annak a személynek, akkor ha úgy érzi, hogy kell mondania valamit, ami talán hatással lesz annak a bhaktának a managementtel való viszonyára, akkor beszélnie kell a managerekkel. Az elképzelés az, hogy minden vezetőnek együtt kell dolgozni azon, hogy segítsék a bhaktákat. Tény, hogy minden tanácsadónk, és a vezető managerek szintén találkoznak velük. Ha a vezetőknek, tanácsadóknak és a managereknek ott van a bhakták segítésének közös szelleme, akkor nem lesznek problémák. Bármikor is legyen nehézség, az meg tud oldódni közöttük. Ha a tanácsadó tényleg látja, hogy a személy nincsen megfelelő szolgálatban, vagy túl van hajtva,

12 akkor meg kell közelitenie a managert és mondani, hogy ez egy nehézség, meg tudnád ezt fontolni? Nekünk nincsen ezzel problémánk, mert szép összhang van a tanácsadók és a managerek között. A tanácsadók nem akarnak managelni. Ha ez a két elv van gyakorolva, akkor nem lehet komoly probléma. Problémák fognak jönni, de hogyha ez a fajta együttműködés és koordináció van a vezetők között, akkor könnyen felül tudnak kerekedni rajta. Kérdés: Jól hallottam, hogy azt mondtad, hogy a tanácsadóknak nem managereknek kell lenniük? Radhanatha Svami: Nem szükségszerű. Természetesen van, amikor a bhakták azt gondolják hogy ha managertől kérnek tanácsot, akkor a tanács inkább manageri jellegű lesz, mint ami jó lenne nekik. De van, hogy - mint Mayapurban is, ahol segítettünk kifejleszteni ezt a tanácsadói rendszert - a legtöbb tanácsadó manager és a hozzájuk tartozó legtöbb bhakta a saját osztályából való. Bizonyos vezetők úgy találhatják, hogy így a legkönyebb felosztani a dolgokat. Chowpattyban nem ezt csináltuk, de Mayapurban ezt találtuk a legjobb módszernek. Ez idő és hely kérdése. Bárhogy is legyen, a managerek amikor tanácsadnak, akkor próbálják nem keverni a managelést a tanácsadással. El kell kapnunk a szellemet. A tanácsadói rendszer szelleme nem az, hogy az emberek a manageri szinten tegyenek dolgokat. A cél az, hogy valóban tápláljuk a személy lelki életét, valóban törődjünk vele és a családjával a krisnatudatban egy nagyon személyes szinten. Ha van ez a szellem, akkor az nagyon... Kérdés: Ha a templomnak csekély kapcsolata van a kongregációval, akkor hogyan kell kezdeni egy ilyen programot? Hová kell helyezni a hangsúlyt: a templomi brahmacarikra vagy a kinti kongregációra? Radhanatha Svami: Egyidejűleg mindkettőre. Ha egyszerre csak egy helyre tudod tenni, akkor én a brahmacarikkal, brahmacarinikkal kezdeném, mert ők már amúgy is sokat adtak az életükből. És a grhastákkal is, ha vannak olyan grhasták, akik a templomban élnek. Ha a kongregáció, ahogy Niranjana Maharaja mondja, nem annyira szereti, akkor mit lehet tenni? Kiválaszthatsz közülük néhány nagyon jó, erre alkalmas személyt, akik tudnak tanácsadók lenni a kongregáció számára és ajánlani nekik ezt a lehetőséget, és bátorítani őket, hogy milyen fontos lehet nekik, hogy valóban megkapják ezt a krisna-tudatos tapasztalatot. Akik részt akarnak venni benne, azok részt fognak venni. Természetes módon, ha megfelelően van csinálva, akkor lesz egy nagyon édes, tiszta, családias atmoszféra a tanácsadók, bhakták és a kongregáció között, ami a krisna-tudaton alapszik. Ha van három vagy négy vagy egy vagy kettő személy a kongregációban, aki résztvesz, akkor elkezdik majd mondani másoknak is, hogy ez nagyon jó. Akkor az emberek egyre inkább azt fogják gondolni, hogy én nem bíztam benne, amikor ez elkezdődött, de ezek az emberek nagyon boldogok és nagyon krisnatudatosak. Most van hitem és most én is csatlakozni fogok. Csak kezd el valahol kis méretben, ne add fel és fog nőni. Amikor elkezded, lesznek problémák, mert Krisna mindig tesztel minden jó erőfeszitést, hogy lássa, hogy komolyak vagyunk-e. Amikor elkezdjük, Krsna nagyon nehézzé fogja tenni, és úgy állítja majd be, hogy mi haszna ennek? Krsna általában ilyen módon csinálja a kegy formájában, hogy lássa, hogy komolyak vagyunk-e. Ha nem adod fel, akkor Krsna azt mondja, hogy nagyon jó, átmentél a teszten, most itt van az eredményed. Azt tanácsolom, hogy kezdd el egyszerűen kicsiben azokkal, akik akarják, de bátorítsál mindenkit és ne állj meg, bármilyen eredményt is kapsz. A bhakták lassan nagyon elégedettek lesznek és ki fog terjedni.

13 Kérdés: A te esetedben meddig tartott ez a kezdeti nehéz időszak? Radhanatha S.: Néhány hónapig, kb. hat hónapig, aztán jó lett, de aztán megint nehézzé vált. Egy pár évet igénybe vesz, amíg nagyon erőssé válik. Bár nekünk nem volt modell, amit követhettünk volna. Mayapurban volt valami nehézség, de kb. egy hónap után nagyon erős lett. Ugyanúgy, mint ahogy már mondtuk, amikor a grhasták összeházasodnak, akkor jönnek a nehézségek. Ha vannak idősebb grhasták, akik már tapasztalták azokat a nehézségeket és keresztül mentek rajtuk, akkor tudják mondani neked, hogy nekünk is volt, de mi ezt csináltuk. Így sokkal könnyebb, mint kipróbálni és kitalálni mindent magadnak először. Nehézségek biztosan fognak jönni, de mert vannak bhakták, akik túljutottak rajtuk és megértették, hogy miért történtek, mi megkérdezhetjük őket és ők meg tudják mondani. Ilyen értelemben egy tanácsadói rendszer tud maga egy tanácsadó lenni sok tanácsadói rendszer számára. Abban az értelemben, hogy tanácsod tud adni. A te helyzetedben mondhatom azt, hogy néhány hónapig lesznek nehézségek. Nem komoly nehézségek, csak nagyon egyszerű nehézségek. Csak kell csinálni néhány kis hozzáigazítást. Még ezek alatt a nehéz időszakok alatt is több lesz az áldás, mint a nehézség. Bármit is kezdesz el, ha behozol valami újat, akkor mindig nehézsgek vannak. Nem igaz? A legfontosabb dolog az, hogy ne adjuk fel. Kérdés: Mondjuk, hogy valaki odamegy a tanácsadójához és egy jó benyomást akar tenni a tanácsadóra és elhitetni vele, hogy minden jól megy. Ez minden, amit tesz mindig, amikor odamegy a tanácsadójához. Jár ez valami haszonnal annak a személynek? Mit kell a tanácsadónak tenni, ha valaki odamegy hozzá és egy jó benyomást akar tenni rá és azt mondja, hogy minden jól megy, ezt és ezt csinálok, mint egy fomális találkozón, ahol csak bemutatja azt, hogy milyen tökéletes az élete. Mit kell ilyenkor tennie a tanácsadónak? Radhanatha S.: Ez a fajta személy nem kerül sok idejébe a tanácsadónak. A tanácsadó mondhatja, hogy nagyon jó, de kérlek, legyél őszinte. Minél őszintébb vagy, Krsna annál jobban fog segíteni neked. Ha valaki ilyen, akkor csak el kell magyaráznunk neki, hogy nagyon őszintének kell lennünk és nagyon őszintén ki kell nyitnunk a szívünket annak érdekében, hogy valóban megkapjuk Krsna kegyét. Ha látod, hogy valami nem jó, és a személy azt mondja, hogy minden rendben van, akkor mondhatod, hogy mondhatod ezt, de mi van ezzel vagy azzal? Akkor a tanácsadónak intelligensnek kell lennie és megtenni bármit, ami a legjobb a bhaktának. Kérdés: Szóval akkor a tanácsadónak egy kicsit erélyesnek kell lenni? Radhanatha S.: Ha ez segíteni fog annak a személynek CSERÉLŐDŐ TEMPLOM PRESIDENTEK Kérdés: Két kérdésem van. Azt mondtad, hogy öt templom presidentetek van és, hogy ők döntenek a felelősségükhöz tartozó bizonyos dolgokról, mi van azokkal a más projectekkel, amik túl vannak az ő... Radhanatha S.: Az öt templom president rendszeresen találkozik, legalább egyszer a héten. Bármilyen döntés, ami túlmutat az ő három hónapos idejükön, azt mind az öten együtt hozzák meg. Kérdés: A mi rendszerünkben személyes felelősség van a tulajdonra, csoportokra stb, de amikor a templom presidentek cserélődnek és mindig változnak, akkor ez hogyan megy?

14 Radhanatha S.: A cserélődő templom presidenteket nem ajánlom nektek abból a szempontból, mint ahogyan Bombayban, a templomunkban a bhakták nagyon kedves barátok és nagyon bensőséges kapcsolat van közöttük. A presidenti szolgálat tényleg egy nagyon egyszerű szolgálat, mert ez csak a brahmacarik számára van és a kongregáció mindenre gondot visel odakint. A mi esetünkben ez nagyon simán és szépen működik. Senkin nincs túl nagy teher. Ha nektek nincs meg ez az egész légkör és a kapcsolatok, akkor ez nem fog működni. Ebben a helyzetben - az egy templom president természetes és hagyományos formájában - jó, ha szintén vannak nagyon erős osztályvezetők, akik magukra veszik a felelősség és a súly nagyobb részét a templom presidenttől. Ez az ideális. Ha a templom president túlságosan le van terhelve a sok managementtel, akkor nem tud személyes figyelmet fordítani más vezetőkre vagy az általános bhaktákra sem, ami pedig az egyik legfőbb szolgálata. Az a személy a legjobb president, aki valahogy képes egy olyan manager csoportot felépíteni, akik sok felelősséget tudnak vállalni. Ő felügyeli és koordinálja őket, és meghozza a legfőbb döntéseket. A jó manager nem az, aki mindent maga csinál. A jó manager az, aki inspirál másokat, akik elvégzik a dolgok nagy részét és neki így jut szabad ideje arra, hogy megbizonyosodjon arról, hogy minden nagyon jól megy. Ez az ideális. Kérdés: Van valami időkorlátja annak, hgy mennyi ideig van kapcsolat a tanácsadó és a bhakta között? Kell-e változni valaminek az idők során vagy nem? Radhanatha S.: Két dolgot kell megfontolni. Először is a vezetők kiválasztják, hogy ki egy megfelelő tanácsadó, az álalános bhakták pedig, akik részt akarnak venni ebben, megjelölnek egy bizonyos tanácsadót. Kezdetben megcsinálhatjátok úgy is, hogy minden hat hónapban vagy egy évben mindenki újra választhat tanácsadót. Megint választhatnak. Ez az amit mi csináltunk, amikor néhány éve csináltuk ezt a rendszert. Minden egyes évben adtunk lehetőséget a bhaktáknak, hogy itt van a tanácsadók listája, válassz újra. Választhatták akár ugyanazt is vagy egy másikat. Egy idő után a kapcsolatok nagyon erőssé váltak. Most ha bárki, bármikor akar egy másik tanácsadót választani, azt mondjuk neki, hogy rendben. Rendben van. Az emberek változnak. De az elején, amikor kezdjük, azt mondom, hogy legalább hat hónapig próbáljátok megtartani, hacsak nincs valami komoly probléma valakivel. EBBEN A RENDSZERBEN SENKI SEM KIRÁLY Kérdés: Kell-e, hogy legyen maguknak a tanácsadóknak is egy tanácsadójuk, és ha igen, akkor ki a tanácsadók tanácsadója? Radhanatha S.: Minden tanácsadónknak van tanácsadója. A személynek csak választania kell bármelyik tanácsadót tanácsadójaként. Nálunk szintén van egy személy, aki az összes tanácsadó tanácsadója abban az értelemben, hogy ő az egész rendszer koordinátora. Általában ez a templom president. Lehet a helyi titkár is. Lehet egy nagyon idős bhakta is, akit mindenki nagyra becsül a krisna tudatáért és a koráért. A tanácsadók választhatnak maguk közül is. Alapvetően mindannyian elfogadják az erőfeszítését, hogy irányítsa őket. Főleg úgy cselekszik, mint egy tanácsadó a tanácsadóknak, hivatalos szinten. Személyes szinten ugyanez ott van, de a sok tanácsadó természetes alázatosságukból kifolyólag, szintén elfogadnak egy másik tanácsadót tanácsadójukként. Például amikor először elkezdtük a grhasta tanácsadói rendszert, volt egy tanácsadói választás a tanácsadók között, hogy ki lenne az, aki a koorditátor és a tanácsadók tanácsadója lenne. Volt ott egy nagyon idős grhasta, de az történt, hogy a tanácsadók - ezzel az idős személlyel

15 együtt - úgy érezték, hogy minden bizalmuk, tiszteletük az egyik brahmacarinkké. Minden grhasta és a feleségük - grhasta tanácsadó azt jelenti, hogy a férj és a feleség együtt - maguk között úgy döntöttek, hogy a legjobb személy arra, hogy mindannyiójuk tanácsadója legyen, az egyik brahmacarink lehetett. Az utóbbi években ez a brahmacari koordinálta a találkozókat és adott személyes útmutatást minden tanácsadónak. A legpraktikusabb szinten azonban, amikor a tanácsadók találkoznak egymással, mindannyian adnak tanácsot egymásnak. Amikor a tanácsadók találkoznak egymással az olyan, hogy igazából tanácsot adnak minden bhaktának. Három módja van annak, ahogyan a tanácsadókat lehet vezetni. Az egyik az, amikor van egy személy, aki arra lett kiválasztva, hogy útmutatást adjon minden tanácsadónak. A másik az, hogy a tanácsadó választhat egy másik tanácsadót, hogy az legyen a tanácsadója. A harmadik a tanácsadók találkozója, ami olyan, mintha saját magukért gyűlnének össze. Valójában a tanácsadók kapják a legtöbb tanácsadást. Aztán ezt osztják meg a többi bhaktáikkal. Ebben a rendszerben senki sem király. Mindenki szolga. Hari bol. Kérdés: Ha követjük ezt a rendszert, akkor ahogyan említetted van három szintje a védelemnek: fizikai, mentális és lelki. Mi van akkor, ha a bhakta úgy látja, hogy a tanácsadója nem védi őt meg fizikailag? Ez azt jelenti, hogy nem képesített? Radhanatha S.: A tanácsadó igazából nem tud téged fizikailag megvédeni. Abban az értelemben, ha neked nincs pénzed, akkor nem hogy a tanácsadó fogja neked megadni a te egész bevételedet. De a tanácsadónak foglalkoznia kell ezzel és próbálnia kell útmutatást adni olyan módon, hogy segítsen neked fizikális, érzelmi és lelki szinten. A cél az, hogy ha kifejlesztünk egy ilyen rendszert, ahol a társadalom tényleg foglalkozik azzal, hogy szolgálja a bhaktákat minden szinten, akkor a társadalom amennyire lehetséges, rendezett módon fogja biztosítani a támogatást, ami által a bhakták nagyon elégedett életet tudnak élni a krisna tudatban. A vezetőinknek ebben kell gondolkodniuk. Ha valaki beteg a templomban, nekünk kell gondot viselni rá. Ez a vezetők kötelessége. A tanácsadó semmilyen módon nem felelős a te fizikai állapotodért. Senki sem lehetne tanácsadó akkor, amikor ha minden bhaktádnak kellene pénz, neked kéne adnod nekik. Ne várd el ezt a tanácsadódtól. Ha kirúgnak a házadból, ne várd el a tanácsadódtól, hogy adjon neked egy új házat. De egy tanácsadónak abban kell gondolkodnia, hogy megfelelő útmutatást adjon és hogy segítsen teremteni egy olyan társadalmat a többi tanácsadókkal, ami segít a bhaktának minden szinten, amikor a bhaktának segítségre van szüksége. Bombayban is, mint ez a személy, akinek szívrohama volt, nem a tanácsadója volt az, aki adta neki a pénzt az operációra. Az egész kongregáció volt az, mindenki adott valamit. Amikor elkezded kifejleszteni ezt a fajta szolgáló attitűdöt a kongregációban, akkor ők fognak mindent támogatni, ha veszélyben van az életünk. Kérdés: Ha egy bizonyos személy fizikai szükségletekkel jön, akkor prédikálnunk kell neki, hogy ez nem a tanácsadó felelőssége? Radhanatha S.: Amikor a bhaktákkal való törődésbe fektetett energia elsődlegessé válik, akkor el fogunk kezdeni kifejleszteni egy rendszert, ahol mint egy társadalom segítünk egymáson. Ez időt vehet igénybe. Amikor Bombayban elkezdtük ezt a tanácsadói rendszert, igazából senki sem segített a másiknak gazdaságilag. Alapjában véve bátorítottuk az embereket, útmutatást adtunk nekik, és lelki irányítást adtunk nekik, nagy szeretetet és törődést éreztettünk velük. De amint ez kezdett fejlődni, a bhakták egész társadalmának kongregációja szolgálta egymást ezen a folyamaton keresztül. Csak úgy kifejlődött az a szolgáló attitűd, hogy ha valakinek kellett egy operáció, mert vészhelyzet volt, be lett jelentve vasárnapi lakomán, hogy tud-e valaki segíteni? és néhány perc alatt meg lett fizetve az operáció. Mert

16 kifejlesztettük ezen keresztül, hogy a kezdetben ezek a tanácsadók csak próbáltak segíteni azzal, hogy útmutatást, lelki irányítást adtak és szerető törődést. Ez a olyan mértékű szolgáló mentalitást teremtett, hogy néhány év múlva elkezdtük kifejleszteni ezeket a más osztályokat. A házassági osztály segített a tanácsadóknak abban, hogy a bhaktáik megházasodjanak egymással, a ház osztály, segített a tanácsadóknak abban, hogy a bhaktáik házat szerezzenek, gazdasági tanácsadás segített a tanácsadóknak abban, hogy a bhaktáik munkát szerezzenek. Ezek a dolgok természetesen jönnek, ha a középpontban a bhaktákkal való törődés áll. Kezdetben nem szabad, hogy a gazdasági vagy fizikai segítégre azon túl legyen elvárás a bhakták és a tanácsadók között, mint ami lehetséges. Bármikor is legyen egy bhakta beteg, emlékszem egy bhaktára, nem fogom említeni a nevét, alig tudott eljönni a templomba. Aztán megtudta, hogy meg kell operálni az agyát. A tanácsadók az összes bhaktának bejelentették, hogy ez a személy kórházban van. A következő néhány napban 250 bhakta látogatta meg. A kórházban az orvosok és az ápolók azt gondolták, hogy ez egy nagyon jó mozgalom. Sok szerető ember foglalkozik veled. Ennek a személynek az egész családja, akik nem voltak bhakták, most többnyire maguk is bhakták, mert látták, hogy ez milyen társadalom. Most ez a személy nagyon szilárdan gyakorol és sokmindenben részt vesz, mert érezte a vaisnavák szeretetét, ami sehol máshol nincsen. Szóval ez senkinek nem kerül semmibe. Csupán a figyelmesség kifejeződése volt az, ami megváltoztatta az emberek szívét. A lehetőségeinkhez mérten mindent meg kell tennünk, hogy az embereknek segítsünk fejlődni a krisna tudatban és hogy érezzék a törődést. Ha egyszer ott van ez, akkor szép lassan az egész társadalom összejön, hogy segítsen a bhaktáknak. De annak nem szabad lennie, hogy az emberek azért csatlakoznak kívülről a mozgalmunkhoz, mert anyagi hasznot akarnak. Bármi, ami gazdasági, amennyiben segít a bhaktáknak, azt adják az emberek, akik mint látjuk komolyan próbálnak krisna-tudatosak lenni. Máskülönben az emberek csak anyagi segítségért fognak jönni. Ez nem a mi missziónk. Fogjuk ajánlani ezt a segítséget az embereknek, megvannak a módszereink segíteni, ha látjuk, hogy ez tényleg bátorítani fogja őket arra, hogy meghódoljanak Krsnának... de azért nem minden olyan könnyű Bombayben. Pakisztán atomrakétákat irányoz Bombayre. Történhet bombázás. Krsnán függünk, hogy megvédjen minket. Mindezek a problémák jönnek az anyagi világban, nekünk csak nagyon őszintén és becsületesen próbálnunk kell segíteni a bhaktáknak felülkerekedni ezeken. Nincsen tökéletes helyzet addig, amíg el nem értük Vaikunthát. Mindig, mindenhol jönnek problémák, de ha van egy nagyon erős vaisnava közösségünk nagyon jó sadhanával, nagyon alázatos attitűddel és szépen együtműködünk a szeretet és a szolgálat hangulatában, akkor minden nehézség ellenére is lelkileg erősek tudunk maradni. A TANÁCSADÓ NEM SZEMETESKUKA Kérdés: Lehet olyan helyzet, hogy a bhakta odamegy a tanácsadójához és rányomja a nehézségeit, szóval... Radhanatha S.: Ó, igen. Fogok beszélni erről a témáról, nagyon fontos. A tanácsadó nem egy szemeteskuka. Ő nem egy pszihiáter, ahol fekszel az ágyon és elmondasz minden szomorú eseményt, amik történtek az életedben. Őszintén fel kell tárnunk az elménket, hogy lelki útmutatást kaphassunk, de érzékenynek kell lennünk abban, hogy ne terheljük le a tanácsadónkat minden anyagi problémánkkal. Ha a tanácsadó látja, hogy a bhakta le van terhelve mindenféle anyagi problémával, és azt is látja, hogy ő itt nem tud mit tenni, hogy segitsen, akkor ezt el kell magyaráznia a bhaktának. Én is tudom, valójában amikor sannyasi vagy, akkor egy járkáló szemetes kuka vagy. Nem csak az van, hogy mindig maha prasadamot eszel. Bárhova is mész, mindenki rád akarja rakni a problémáidat. Amikor találkozok valakivel, azt mondom neki, hogy kérlek adj egy összefoglalót. Egy tanácsadónak elég

17 érettnek kell lenni ahhoz, hogy képes legyen a megkülönböztetésre, szóval ha tényleg tud segíteni annak a személynek, és ha az a személy tényleg fel akarja tárni az elméjét, akkor hallgasd meg. De ha az a személy csak olyan dolgokról beszél, ami csak pazarolja az idődet, akkor elég érettnek kell lenned ahhoz, hogy megkülönböztetést tegyél. Ez csak akkor tud történni, ha a tanácsadó intelligens. Más formulát nem tudok neked adni. EBBEN A RENDSZERBEN NINCS ERŐSZAK Kérdés: Elutasíthat-e a tanácsadó bhaktát, ha úgy érzi, hogy már túl sok? Radhanatha S.: Minden önkéntes, mind a tanácsadó, mind a bhakta számára. Nincs erőszak. Ebben a rendszerben nincsen erőszak. Itt nincs utasítás. Ez a bátorításra és a képzésre van. Igen, tehet ilyet, de ezt nagy érzékenységgel kell tenni. Annak a személynek nem szabad úgy éreznie, hogy elutasították. Ha a tanácsadó tényleg úgy érzi, hogy egy másik személynek több kapacitása van segíteni mint neki, akkor az egy szolgálat. Kérdés.: Tudnál mondani néhány konkrét nehézséget, ami nektek volt az első fél évben? Radhanatha S.: A tanácsadói rendszerben? A tanácsadók jobban meg tudják mondani ezt. Azt tudom mondani, amit láttam. Az egyik akkor volt, amikor még csak összeállítottuk a rendszert - volt egy bizonyos mértékű kísérletezgetés. Hogy nem tudsz túl sokat csinálni, ha úgy érzed, hogy ez a rendszer egy rossz próbálkozás. Egy másik probléma amiatt volt, hogy a bhaktáknak nem volt túl sok bizalmuk abban, hogy ez működhet, hajlamosak voltak feladni, amikor volt valami probléma. Amikor látták, hogy működik, akkor ez a probléma eltűnt. Mindennek időbe kerül, hogy elkezdjen valóban működni. Egy másik dolog az, hogy még mielőtt valóban elkezd működni és az emberek érzik az áldását, sem a tanácsadók, sem a bhakták nem túl lelkesek tenni a kötelességüket. Az az alázatos meglátásom, hogy olyan módon tudunk felülkerekedni ezeken a nehézségeken, hogy nagyon határozottak és lelkesek vagyunk és nem adjuk fel akkor sem, ha úgy néz ki, hogy megy és akkor sem, ha úgy néz ki, hogy nem megy. Csak folytassátok. Kérdés: Nem tudom megvalósítani azt, hogy hogyan tud egy adminisztrátor egyben tökéletes tanácsadó is lenni, mert van amikor az adminisztrátornak döntéseket kell hozni. [ ] MINDEN SZIKRÁNYI ODAADÁS DICSŐSÉGES - NE A HIBÁKAT NÉZD Köszönöm mindannyiótoknak, hogy eljöttetek ezen az estén és engedtétek, hogy valami erőfeszítést tehessek arra, hogy szolgáljalak titeket. Acyuta Prabhu áldásos utasítására, Srila Niranjana Maharaja isteni kegyéből most megpróbálok egy kicsit szolgálni titeket. Ez egy nagyon ritka és értékes dolog, hogy van lehetőségünk szolgálni a bhaktákat. Minden bhakta olyan értékes szolgája az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A Sri Caitanya Bhagavatban az Úr Caitanya Mahaprabhu elmagyarázta az érzéseit, amiket azok iránt a bhakták iránt táplál, akik meghódoltak Neki. Azt mondta, hogy minden ország, minden bolygó, minden univerzum és az egész anyagi megnyilvánulás minden kincse nem egyenlő egy bhakta értékével. Ez az Úr véleménye. Van, amikor vagyonról vagy tulajdonról gondolkodunk, de minden vagyon az egész kozmikus megnyilvánulásban nem egyenlő egy bhakta értékével a Legfelsőbb Úr szívében.

18 Ezzel a megértéssel kell meggondolni, hogy mi a mi legnagyobb kincsünk. A bhakták sokszor olyan nagy erőfeszítést tesznek arra, hogy fordítsanak, kiadjanak, eladjanak könyveket, vagy hogy kimenjenek és osszanak könyveket, és ennek az a gyümölcse, ha valaki komolyan krsnatudatba jön. Sok száz és ezer kiosztott könyvből, sok száz és ezer tálca kiosztott prasádamból lehet, hogy jön egy személy, aki komolyan Krsnának áldozza az életét. Ezt magyarázza a Gita, bahunam janmanam ante, jnanavan mam prapadyate, hogy sok-sok születés után valaki végül tudáshoz jut, és az Én bhaktám lesz, milyen ritka is a bhakta. Bhaktisiddhanta Sarasvati Thakura azt mondta, hogy mindez a könyvkiadás, minden templomépítés, minden prédikálás, és az összes bhaktánk akkor ér valamit, ha egy személy tiszta bhaktává válik. Ez a mi missziónk sikere. Látnunk kell, hogy bármelyik bhakta, aki a templomunkba vagy a programunkra jön, ők nem közönséges élőlények. Isvarah sarva bhutanam, Krsna azt mondja, hogy a szívből Ő irányít minden élőlényt. Ő küldi őket. Sok millió születés után valahogy eljutnak addig a pontig, amikor Krsna úgy érzi, hogy társulniuk kell a bhaktákkal. Amikor Srila Prabhupada elkezdte a Hare Krsna mozgalmat, bármilyen kis szikrányi jót, ami bármelyik személy szívében volt, dicsőségesnek látott. A kezdeti időkben New Yorkban, 1965-ben és 1966-ban, ha Srila Prabhupada találkozott valakivel, aki bár rabja volt a húsevésnek, tiltott szexuális életnek, szerencsejátéknak, önmérgezésnek, és az ateista életstílusnak, ha az a személy szerette a prasadamot, Srila Prabhupada azt gondolta, óh, milyen dicsőséges!. Nem is szólva arról, ha az a személy énekelte a Hare Krisnát, vagy próbálta megérteni a leckéit, vagy megvette az egyik könyvét. Prabhupada ezt dicsőségesnek tartotta. A naplójában leírja, hogy 1965-ben, mielőtt még lettek volna bhakták, központok, vagy bárki, aki segített volna Srila Prabhupadanak, mindig kutatott valaki után, akinek volt valami szikrányi érdeklődése Krsna felé. Egyszer tartott egy programot valakinek a házában, azt hiszem kb. 7 vagy 8 ember ment el oda, és Prabhupada azt írta a naplójába, hogy "Ma este programot tartottam és hét ember jött el!" Annyira izgatott lett, hogy kb. hét ember jött és szerették a prasadamot! "Ezért nagyon bízok abban, hogy ez a mozgalom meg lesz alapítva. És amikor énekeltem, úgy látszott, hogy tetszett nekik ez az éneklés és így megerősítést nyert Haridasa Thakura jóslata, hogy Isten, Krsna nevének terjesztése minden faluban és városban sikeres lesz!" Amikor látott bármilyen kis szikrányi őszinteséget, azt nagyon emelkedettnek és dicsőségesnek fogadta el. Egyszer egy hajléktalan elkezdett érdeklődni Srila Prabhupada tanításai iránt. És ő órákat töltött el azzal, hogy prédikált neki. Ment vele bevásárolni, főzőtt neki és felszolgálta a prasadamot, együtt voltak és csináltak kirtant, csak ők ketten. És visszaírt az istentestvéreinek Indiába, hogy találtam egy amerikait, akit érdekel a Krsna tudat. Ilymódon a mi Guru Maharajánk missziója meg lett alapozva! Prabhupada minden bhaktát nagyon értékesnek látott. És Caitanya Mahaprabhu minden bhaktát értékesebbnek látott, mint az egész világ vagyonát együttvéve. Szóval ezzel a megértéssel, ahogyan az acaryák és az Úr látják a valóságot, szeretnék nektek feltenni egy kérdést. Mi a mi legnagyobb kincsünk? Igen, a bhakták, helyes válasz. De mit jelent a bhakták társulása? A társulás azt jelenti, hogy egyének összegyűlnek. És a bhakták társulása csak annyira tud jó lenni, amennyire az egyes egyének azok. Ezért hogyha valami nagyot akartok csinálni, akkor minden egyes kis részre koncentrálnotok kell. Nagy dolgot nem úgy teremtünk, hogy csak nagy dolgokat csinálunk. Nagy dolgokat, amik erősek, úgy lehet véghezvinni, ha tápláljuk és fejlesztjük a legkisebb részeket. Srila Prabhupada felépített egy világméretű missziót. Templomok százai, könyvek milliói az egész világon, de hogyan alapozta ezt meg? Úgy, hogy olyan sok gondot fordított minden egyes személyre, aki bement a kis üzletébe New Yorkban. Volt egy személy, akit nem érdekelt a filozófia, de még az éneklés se, de szerette a gulabjamunt. Srila Prabhupada

19 személyesen látta el annyi gulabjamunnal, amennyit csak akart. És amikor el akart menni, adott neki egy egész napra való gulabjamunt egy csomagban és azt mondta neki, amikor ezzel végzel, biztos, hogy vissza fogsz jönni, és én fogok neked még adni. Ez a személy csak ette a gulabjamunt egy, kettő vagy három napig és aztán visszament, ott maradt a kirtanra és Srila Prabhupada adott neki gulabjamunt, ha ezzel végeztél, gyere vissza. Csak gulabjamunért ment vissza mindig. De néhány hét múlva elgondolkozott, hogy ki ez a személy, aki ennyire szeret engem, és mindig adja nekem ezeket a gulabjamunokat? Követni akarom őt. Ő lett az egyike a legkiemelkedőbb személyeknek a Hare Krsna mozgalomban. Szóval minden egyes bhakta a mi legnagyobb kincsünk. Annak a bhaktának, aki komolyan eljön ebbe a mozgalomba, gyakran nagyon nehéz, akár a templomban, akár a templomon kívül él. Sok nehézségen kell felülkerekednie valakinek ahhoz, hogy kövesse a krsna-tudat elveit. Az emberek annyi lehetőséget feladnak annak az anyagi érzékkielégítésnek a kedvéért, ami mindenki szívének annyira kedves. Az emberek gyakran teremtenek komoly konfliktust a szüleikkel és hozzátartozóikkal, amik nagyon fájdalmasak a szívnek. Gyakran a barátok, a közösség, a hozzátartozók ítélnek el valakit és azt gondolják, hogy őrült. Van, hogy a bhakták feladják a munkájukat vagy a tanulmányaikat. És olyan sokat kell harcolniuk az érzékek és maya minden befolyása ellen, ami körülöttük van, amik próbálják őket visszavinni az anyagi életbe. Jöttek, hogy szolgálják Guru Maharajunk, Srila Prabhupada misszióját és hogy megtisztítsák az életüket. Olyan ritka az, amikor ezrek közül akár csak egy is eldönti, hogy meg fogja tisztítani az életét. Minden bhakta, aki őszintén jön, annyira ritka és különleges. Megérdemlik, hogy megkapják a lehető legjobb lehetőséget arra, hogy tökéletessé tegyék az életüket. És ezzel a megértéssel fel tudjuk fogni, hogy milyen kedves minden bhakta az Úr Krsnának, bármilyen mértékben is mondott le Krsnáért. És azért, mert a vaisnavák olyan kedvesek Krsnának, Krsna azt mondja, hogy aki az Én bhaktámat imádja, az még kedvesebb Nekem annál is, aki Engem imád. Az Úr Caitanya így imádkozik, gopi padakamalayor dasa dasa dasa anudasa, nem akarok Krsna szolgája lenni, Krsna szolgájának a szolgájának a szolgája akarok lenni. Prabhupada egy olyan tiszta vaisnava, paramahamsa, aki mindennel meghódolt, hogy ő a legkedvesebb Krsnának, de bárki, aki jön a mozgalmába, hogy bármilyen módon segítsen vagy szolgáljon, az kedves Neki. Mennyire kedvessé válunk Prabhupadának és Krsnának, amikor próbáljuk szolgálni azokat, akik kedvesek Neki. Ez az a dolog, amiért a vaisnavák szolgálata a legvégső módszer elégedetté tenni Krsnát. És a vaisnavák megsértése a végső mód elégedettlenné tenni Krsnát. Mindannyiunknak kell éreznünk a felelősséget. A vaisnava társadalomban nem arra kell számítanunk, hogy mit fogunk kapni. Sokkal inkább azon kell gondolkodnunk, hogy mi mit tudunk adni. Amikor Őszentsége Niranjana Maharaja és az én legjelentéktelenebb személyem még fiatal fiúk voltunk, volt az Egyesült Államoknak egy elnöke, aki egy nagyon híres beszédet mondott. Ez a beszéd felrázta a nemzetet és adott egy megértést arról, hogy mit is jelent igazi amerikainak lenni. Emlékeztek, azt mondta: "Ne azt kérdezd, hogy mit tud az országod tenni érted, hanem azt kérdezd, hogy te mit tudsz tenni az országodért." Ez volt a mantra. Természetesen ő nacionalista volt, de lelki értelemben ez az az elv, amit minden bhaktának követnie kell. Ez a szolgálat hangulata. Ne azt kérdezd, hogy mit fog Krsna tenni érted. Azt kérdezd, hogy te mit tudsz tenni Krsnáért. Ne azt kérdezd, hogy mit fognak tenni a bhakták érted - azt kérdezd, hogy te mit tudsz tenni a bhaktákért. Ne azt kérdezd, hogy mit tud tenni az ISKCON érted - azt kérdezd, hogy te mit tudsz tenni az ISKCONért. Nem panaszkodni vagy kritizálni kell, hanem igazán vágyni a szolgálatra, segíteni, jobbá tenni a dolgokat. Ez a bhakti

20 szelleme. Ez az, ami vonzani fogja Krsnát, hogy záporozza ránk a kegyét. Így fejlődhetünk a lelki életben. Prabhupada azt mondta, hogy ez a Vaikuntha atmoszféra. Mindenki szolgálni akarja a másikat, de ahhoz, hogy megfelelően szolgáljunk, meg kell értenünk minden egyes bhakta értékét. Még az is, aki tele van hibákkal, ha őszintén elfogadja a krsna-tudatot, akkor ő dicsőséges. Ebben a világban millió közül egy ilyen akad. Az ember lehet, hogy koszos, de megfürdik. Amíg fürdik, addig a tisztulás útján van. Szóval két lehetőségünk van. Kritizálhatunk, hogy ez a személy olyan piszkos! Szörnyű személy. Vagy gondolhatjuk azt, hogy ez a személy a tisztulás útján halad, ő egy csodálatos személy. A bhakták hibáival kapcsolatban azt mondta Prabhupada, hogy vannak foltok a Holdon is. Egy ember nézi a Holdat és azt mondja, nézd ezt a ronda Holdat azokkal a foltokkal! És egy másik személy azt mondja, nézd ezt a ragyogó fényt, amit a Hold sugároz ránk! De mi van a foltokkal? Azok jelentéktelenek ahhoz képest, amit a Hold ad. Ugyanígy bárki, aki jönni akar és őszintén próbálja megtisztítani a szívét azzal, hogy krsna-tudatossá válik, nem számít, hogy mennyi hibája van, ez a személy dicsőséges. Amennyire a mi szívünk jó, annyira fogjuk látni a jóságot másokban. Amennyire tele van a szívünk hibával, annyira fogjuk nézni a hibát másokban. Még Krsnában és tiszta bhaktáiban is hibákat fogunk látni, ha a szívünk túlságosan a hibákra koncentrál. Szóval nekünk a tisztulásért kell ebbe a mozgalomba jönnünk. És a tisztulásunk fő része az, hogy hogyan viszonyulunk a vaisnavákhoz, különösen a társadalmunk vezetőihez. Igazából minden bhakta vezető egy szempontból. Meg kell értenünk, hogy milyen fontos az, hogy minden egyes bhakta törődést kapjon, hogy így tudják folytatni az útjukat a bhakti ösvényén, amit olyan nehéz elérni. HOGYAN ÉREZ EGY BHAKTA ÁLTALÁBAN Az alapelv a rendszer mögött, amit kifejlesztettünk a templomunkban, amiről megkértek, hogy beszéljek, a következő. Nagyon egyszerű, de nagyon hatásos. A templomban és a kongregációban lévő bhaktáknak soha nem szabad azt érezniük, hogy az emberek nem segítik őket nagyon szeretetteljesen és őszintén a krsna-tudatukban, sohasem szabad személytelenséget érezniük. Azt kell érezniük, hogy vannak bhakták, akik nagyon személyesen törődnek velük. Ők áldozatot akarnak hozni azért, hogy segítsenek rajtam. Meglepő dolog, hogy a brahmacári ashramunkban a vezetők és a kongregáció vezetői is tényleg azt gondolták, hogy mindenkire megfelelően gondot viselnek. Aztán amikor tényleg csináltunk egy kutatást, és minden bhaktát nagyon őszintén megkérdeztünk, azt találtuk, hogy sok ember azt gondolta, hogy senki sem törődik velem ebben a mozgalomban. Ez sokkolta a vezetőket. Nem értették. Szóval úgy éreztük, hogy nagyon fontos kifejleszteni egy rendszert, hogy teljesen biztosak legyünk abban, hogy minden bhakta képzést és törődést kap, és hogy érzi a vaisnavák támogatását. És hogy miért csináltuk ezt? Mert hogyha egy őszinte személy érzi, hogy törődnek vele, akkor ez a személy viszonozni fog és fog akarni szolgálni, akar majd erőfeszítést tenni, áldozatot hozni más bhaktákért és Krsnáért. És amikor a bhakták boldogok és inspiráltak és érzik a másoktól jövő inspirációt, akkor élvezettel meghódolnak. És akkor mindenki fejlődik a lelki életben. Ha azt akarjuk, hogy a bhakták egész életükben énekeljenek, akkor kell adnunk nekik egy társadalmi és személyes támogatást, ami által tényleg fognak érezni egy családias légkört a bhakták között, ami segíteni fogja őket abban, hogy haladjanak az éneklésükben, a prédikálásukban és a szívük tisztításában. Mert amikor valójában tisztává