MÛEMLÉKVÉDELEM LII. évf szám MÛEMLÉK- VÉDELEM. LII. évf szám Ára: 565 Ft

Átírás

1 MÛEMLÉKVÉDELEM LII. évf szám MÛEMLÉK- VÉDELEM LII. évf szám Ára: 565 Ft

2 MÛEMLÉKVÉDELEM A MAGYAR MÛEMLÉKVÉDELEM FOLYÓIRATA LII.évf szám Alapította: Gerô László Szerkesztôbizottság: Alföldy Gábor, Arnóth Ádám, Bugár-Mészáros Károly, Deák Zoltán, Granasztóiné Györffy Katalin, Harangi Anna, Káldi Gyula, Lôvei Pál, Simon Mariann, Sisa József, Virágos Gábor Fôszerkesztô: Valter Ilona Szerkesztô: Merhán Orsolya Szerkesztôség: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Igazgatósága 1014 Budapest, Szentháromság tér 6., félemelet 41. Telefon: Fax: muemlek.vedelem@koh.hu Elôfizetésben terjeszti az Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft. Elôfizetési díj évre: 3275, Ft Példányonként megvásárolható az ÉTK Kft. könyvesboltjában (Budapest VII., Hársfa u. 21.), valamint a Lapker Zrt. budapesti és vidéki hírlapboltjaiban. Egy szám ára: 565, Ft TARTALOM Jankovich-Bésán Dénes: Szeretettel köszöntjük fôszerkesztônket, Valter Ilonát Valter Ilona publikációinak bibliográfiája (Bardoly István) Lôvei Pál: Hibrid reneszánsz: szentségházak, stallumok, síremlékek Marosi Ernô: Az esztergomi Bakócz-kápolna Balassa M. Iván: A reneszánsztól a virágos reneszánszig KUTATÁSELMÉLET Mezôs Tamás: Épületkutatás Bauforschung Building archaeology Archéology du bâti Kovács Gábor: A becsehely-polai templom Árpád-kori ablaka és külföldi párhuzamai INTERJÚ Nekem kellene a nem gombot nyomni egy-egy védési ügy kapcsán. Interjú Nagyházi Csabával, a Magyar Mûtárgy- és Régiségkereskedôk Országos Szövetségének elnökével, aki delegált tagja a Kulturális Javak Bizottságának (Harangi Anna) KIÁLLÍTÁS Reneszánsz részletek. Kiállítás a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal pincegalériájában (Kerny Terézia) ÉPÍTÉSZETI ÉVFORDULÓK (Ágostházi László) Számunk szerzôi: A címlapon: Vicenza, Teatro Olimpico, , Andrea Palladio (Hack Róbert felvétele) A folyóirata Felelôs kiadó: dr. Mezôs Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke A folyóirat a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megbízásából az Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft. gondozásában készül Felelôs vezetô: Mohr László ügyvezetô igazgató Kiadóvezetô: Karácsony Tiborné. Kiadói szerkesztô: Ágoston Jánosné 1074 Budapest, Hársfa u. 21. Telefon: , fax: , e.karacsony@etkkft.hu Tipográfia: Wow Graphic Kft. Nyomdai munkák: mondat Nyomdaipari Kft. Azonossági szám: 27/2008 INDEX: ISSN: Megjelenését támogatta: Ágostházi László DLA, építészmérnök Dr. Balassa M. Iván néprajzkutató Bardoly István osztályvezetô, MvTI, KÖH Harangi Anna mûvészettörténész, Mûtárgyfelügyelet, KÖH Dr. Jankovich-Bésán Dénes igazgató, Védési Igazgatóság, KÖH Kerny Terézia mûvészettörténész Kovács Gábor mûvészettörténész, kutató, MvTI Lôvei Pál mûvészettörténész, kutatási osztályvezetô, MvTI, KÖH Dr. Marosi Ernô mûvészettörténész, elnök, MTA Tudományos Kutatóintézete Dr. Mezôs Tamás építészmérnök, elnök, KÖH

3 Jankovich-Bésán Dénes SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK FÔSZERKESZTÔNKET, VALTER ILONÁT Hölgyek születésnapi köszöntése általában nehéz feladat, hiszen a köszöntés alapjául szolgáló tényeket a szûken vett családi kört kivéve nem illene sokat emlegetni. Általánosságban bizonyára így van, más a helyzet azonban, ha szakember, mégpedig olyan neves szakember méltatásáról van szó, akinek négy és fél évtizedes alkotó munkássága nemcsak igényli a méltatást, hanem nyilvánvalóan felette áll a szokásos udvariassági formuláknak. Nehezen álltam rá, hogy ilyen módon köszöntsem az általam szeretve tisztelt Valter Ilonát. Elsôsorban azért, mert szakmai pályafutását nem lévén szorosabban vett kortársa csak távolról, mûvei olvasása útján ismertem, közelebbi munkatársi és személyes kapcsolatba is csak a legutóbbi évtizedben kerültünk. Nincs tehát képem a korábbi idôszakok törekvéseirôl és küzdelmeirôl, célokról, kudarcokról és reményekrôl. Ez pedig megnehezíti a személyes hangvételû méltatást, az olyat, amilyet pedig szeretnék. Bízom benne, hogy elôbb-utóbb egy részletes interjú is fog készülni Valter Ilonával, ahol megtudhatjuk mindazt, ami a tudományos publikációkban nem olvasható, az egyéniség ismeretéhez azonban nélkülözhetetlen. Valter Ilona eddigi teljes munkássága a mûemlékekhez kötôdik, ezen belül is egyetlen intézményhez, az Országos Mûemléki Felügyelôséghez (OMF). A kezdô Zala megyei évet leszámítva, 1964-tôl nyugdíjazásáig ebben az intézményben, illetve jogutódjában dolgozott. Pedig pályája kezdetén más perspektíva is kínálkozott. Elsô munkája, a szülôföld, Bodrogköz középkori településtörténete szakdolgozati munka, de messze túlmutat egy diplomadolgozat keretein. Nem véletlen, hogy doktori értekezés is lett belôle, és napjainkig alapvetô forrás nemcsak a témául választott terület ismeretéhez, hanem módszertani alapvetés országos viszonylatban is. A terepjárást megelôzte egy szisztematikus adatgyûjtés, mely nemcsak a régészeti és az okleveles, de a történeti-földrajzi adatokra is kiterjedt: helynevek, térképanyag, geomorfológia, talajtípusok vizsgálata lehetôséget nyújtott a természetföldrajzi és régészeti adatok közötti összefüggések feltalálására. A terepbejárás nemcsak a szûkebben vett érdeklôdési kör, a középkor lelôhelyeit célozta meg, hanem valamennyi régészeti korszak sok tucatnyi lelôhelyét ismerte meg. Mindezek eredményeként a Bodrogköz települési folyamatát rekonstruálni lehetett, és a lényeget tekintve ma, negyven évvel késôbb sem csináljuk másként. Nyilvánvaló, hogy a középkori folyamatokat ismerhetjük meg részletesebben, és az sem csodálnivaló, hogy a templomokkal és az egyházas helyekkel külön tanulmányban is foglalkozott. Nyugodtan állíthatom, hogy bár az összefoglalás csak 11 évvel elkészülte után jelent meg, és addigra már számos ásatást tudhatott maga mögött ezzel a tanulmánnyal végérvényesen beírta nevét a hazai tudománytörténetbe. Az OMF feszített tempójú helyreállítási tevékenysége azonban más irányt szabott pályafutásának. Az összekötô kapocs a szakdolgozat és a következô évek között a középkori templomépítészet volt. A hatvanas évek közepétôl templomok tucatjainak helyreállítás elôtti, vagy közbeni kutatását végezte el Zalától Hevesig: Ács, Balatonfüred, 341

4 Balatonszôlôs, Balogunyom, Becsehely, Bélapátfalva, Boldva, Bucsuszentlászló, Csopak, Dozmat, Feldebrô, Gyöngyös, Hegyhátszentmárton, Kôszegszerdahely, Mátraszôlôs, Nagylózs, Ôriszentpéter, Pásztó, Pécs-Málom, Pornóapáti, Pusztaederics, Salomvár, Sitke, Somogyvámos, Szenyér, Szentgotthárd, Szombathely, Tornaszentandrás, Zubogy, Zalaháshágy, Zalalövô, Zalaszentgyörgy, Zalaszentmihályfa, Zsámbék bizonyára sok kimaradt ebbôl a felsorolásból. A felsorolás még ugyan egyszerû és viszonylag rövid, ellenben évtizedek sokszor fárasztó, de szakmailag mindenképpen gyümölcsözô és legfôképpen eredményes munkáját takarja. A települések sorából ugyan két területi mag látszik kirajzolódni: Heves és Zala megye, de bôven találunk az ország egyéb szögleteibe esô falvakat is. Egyetlen terület hiányzik belôle: a Bodrogköz. E terület középkori templomai valahogy elkerülték azt, aki elsôként adott róluk korszerû és teljességre törekvô áttekintést. Az OMF persze nem az az intézmény volt akkoriban, ahol olyan könnyen lehetett volna egyetlen emléktípusra, vagy területre specializálódni. Valter Ilonának is kijutott a másféle feladatokból, és aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy ezt egyáltalán nem bánta. Ilyen munkák révén jutott el például szülôföldjére is. Sárospatakon a várfal részletei mellett a középkori ispotály, a ferences kolostor és a várkastély kutatása szinte az egész középkori város régészeti feltárását és megismerését jelentette. Ezen túl Pécsett, Sopronban kóstolt bele a városfalak, polgárházak megismerésébe. Pásztó jelenti a csúcspontot, ahol több évtizedes kitartó kutatómunkával a település valamennyi középkori épületét megkutatta, és számos publikációja révén ritka alapossággal ismerhetjük egy középkori mezôváros fennmaradt emlékanyagát és topográfiáját. Kapott várakat is: Egervár, Füzér, közülük az elôbbi az, melyben alaposan elmélyülhetett, kastélyokat: Pácin, Mágóchy-kastély, Jánosháza, Erdôdy-Choron-kastély. Nevéhez fûzódik Ôriszentpéteren egy téglaégetô kemence, Csatáron egy kovácsmûhely, továbbá Pásztón egy üveggyártó mûhely feltárása is. Mindezek mellett a kutatás és a vele együtt folyamatosan szaporodó publikációk vezérfonala egyre inkább egy meghatározott emlékcsoport, mégpedig a ciszterci kolostorok kutatása lett. Bélapátfalva, Szentgotthárd és Pásztó után e téma legfontosabb állomásának kétségkívül a cikádori apátság feltárását, és az ennek nyomán szerzett ismeretanyag folyamatos közzétételét tekinthetjük. A más szerzetesrendek (Boldva, Ják, Zsámbék és számos ferences kolostor) egyházi épületeinek kutatása mellett Valter Ilona több évtizedes, kitartó munkásságával a ciszterci építômûvészet, rendtörténet és mûvelôdéstörténet nemzetközileg is elismert szaktekintélye lett, és amelyre a koronát reméljük és várjuk a cikádori apátság monográfiája teszi fel. Noha a ciszterci egyházi építészetrôl írott számtalan publikáció valóban sikert hozott Valter Ilonának, nem feledkezett meg munkásságának másik, legalább ilyen fontos elemérôl: a falusi templomokról. A ben megjelent, kandidátusi fokozatot is kiérdemlô munkája ismét egy szintézis: a nyugat-dunántúli téglatemplomok korpusza, melynek elôzménye német nyelven látott napvilágot (Romanische Sakralbauten Westpannoniens. Eisenstadt, 1985). Az addigi kutatások összefoglalása mellett ugyanis egy olyan adattárat is közreadott, melyben nemcsak a saját kutatásait, hanem a témában munkálkodó kollégái eredményeit is felvonultatja. Biztos vagyok benne, hogy hosszú ideig nélkülözhetetlen kézikönyve lesz a téma kutatóinak (Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon). Egyáltalán, ha végigtekintünk a terjedelmes bibliográfián, rögtön szembetûnik, hogy Valter Ilona mindig igyekezett kutatási eredményeit minél hamarabb közzétenni. Nem elégedett meg a munkáltatója által megkívánt rövid jelentésekkel, hanem feltárva a tudományos hátteret és adatokat, képes volt azokat publikáció formájába is önteni. Kortársai, kollégái fölé elsôsorban mégis azzal emelkedett, hogy az egymástól független kutatási eredményeket és adatokat nemcsak szóban, hanem maradandó formában, publikációkban is képes szintetizálni és közreadni. Forráskiadványokra, tudománytörténeti és mûvelôdéstörténeti tanulmányokra is futotta erejébôl: Rómer Flóris jegyzôkönyvei; A Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottsága és annak mûködése ( ); Falusi és mezôvárosi iskolák a középkorban. Noha egyetemen nem tanított, sokan, ma 342

5 már a tudományos közélet középpontjában lévô kutatók tekintik mesterüknek, pártfogójuknak. Mindig, mindenkihez nyitott szívvel fordul, segít, támogat. A tudományos közélet elismert szereplôje, az Ásatási Bizottságban évtizedekig a mûemlékvédelem szószólója. Még sok aktív és mozgalmas, munkás esztendôt kívánunk Valter Ilonának! VALTER ILONA PUBLIKÁCIÓINAK BIBLIOGRÁFIÁJA ( ) 1962 Régészeti feladatok Zala megyében. Zalamegyei Hírlap, november Az ácsi református templom feltárása. Archaeologiai Értesítô, Az Aranyodon végzett ásatásokról. Zalamegyei Hírlap, augusztus Beszámoló a Pókaszepetneken folyt régészeti feltárásokról. Zalamegyei Hírlap, július Kisbucsa, kastélytetô domb, leletmentés. Régészeti Füzetek, 16. Budapest, Nagykanizsa, Landler Jenô u., leletmentés. Régészeti Füzetek, 16. Budapest, Zala megye régészeti emlékei. Budapest, Múzeumi Sokszorosító, p Aranyod, kavicsbánya, leletmentés. Régészeti Füzetek, 17. Budapest, Bagodvitenyéd, körtemplom. Régészeti Füzetek, 17. Budapest, Csapi, leletmentés. Régészeti Füzetek, 17. Budapest, Elôzetes beszámoló az ôriszentpéteri r. k. templom évi ásatásáról. Savaria, 2. Szombathely, Letenye, leletmentés. Régészeti Füzetek, 17. Budapest, Muraszemenye, leletmentés. Régészeti Füzetek, 17. Budapest, Nagykanizsa Sánc, leletmentés. Régészeti Füzetek, 17. Budapest, Nova, leletmentés. Régészeti Füzetek, 17. Budapest, Ôriszentpéter, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 17. Budapest, Pókaszepetk, leletmentés. Régészeti Füzetek, 17. Budapest, Pusztuló középkori mûemlékek Zala megyében. Mûemlékvédelem, Régészeti adatok a Bodrogköz honfoglaláskori településtörténetéhez. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 4. Miskolc, Söjtör, leletmentés. Régészeti Füzetek, 17. Budapest, Zalaegerszeg, Kovács Károly tér, leletmentés. Régészeti Füzetek, 17. Budapest, Zalakoppány, leletmentés. Régészeti Füzetek, 17. Budapest, Zalalövô, leletmentés. Régészeti Füzetek, 17. Budapest, Zalaszentiván Újtelep, leletmentés. Régészeti Füzetek, Zalaszentmihály, leletmentés. Régészeti Füzetek, 17. Budapest, Zalaszentmihályfa, leletmentés. Régészeti Füzetek, 17. Budapest, Balatonfüred, temetôi templomrom. Régészeti Füzetek, 18. Budapest, Bélapátfalva, ciszterci templom. Régészeti Füzetek, 18. Budapest, Csatár, leletmentés. Régészeti Füzetek, 18. Budapest, Az egervári vár története. Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum, p. (A Göcseji Múzeum közleményei, 25.) [társszerzôk: Degré Alajos, Gergelyffy András] 1966 Balatonfüred, temetôi templomrom. Régészeti Füzetek, 19. Budapest, Bélapátfalva, ciszterci templom. Régészeti Füzetek, 19. Budapest, A bélapátfalvi monostor feltárási munkálatai 1964-ben. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 6. Miskolc, Pásztó, ciszterci monostor. Régészeti Füzetek, 19. Budapest, Becsehely Pola, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 20. Budapest, Böde Zalaszentmihályfa, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 20. Budapest, Csopak, Kövesdi templomrom. Régészeti Füzetek, 20. Budapest, Pusztuló románkori kerektemplom Bagodvitenyéden (Zala megye). Mûemlékvédelem, Pásztó, ciszterci templom és kolostor. Régészeti Füzetek, 21. Budapest, Pásztó, Fô u., középkori lakóház alapjai. Régészeti Füzetek, 21. Budapest, Pásztó, hatszögletû kápolna. Régészeti Füzetek, 21. Budapest, Az egervári vár története. 2. jav. kiad. Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum, p. [társszerzôk: Degré Alajos, Gergelyffy András] 343

6 Egyházashelyek és templomok a középkori Bodrogközben. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 8. Miskolc, Histoire de peuplement de Bodrogköz à l époque Árpádienne et au moyen âge. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 2. Szeged, Mûemléki feltárások és helyreállítások Pásztón. Mûemlékvédelem, Pásztó, ciszterci kolostor. Régészeti Füzetek, 22. Budapest, Somogyvámos, templomrom. Régészeti Füzetek, 22. Budapest, Szerencs, Rákóczi-vár. Régészeti Füzetek, 22. Budapest, A Becsehely-polai r. k. templom. Magyar Mûemlékvédelem, 5. Budapest, Bucsuszentlászló, ferences templom. Régészeti Füzetek, 23. Budapest, Mátraszôlôs, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 23. Budapest, Szerencs, Rákóczi-vár. Régészeti Füzetek, 23. Budapest, Ciszterci monostorok kutatásáról. Középkori régészeti tudományos ülésszak dec Szerk. Nagy Emese. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Szerencs, Rákóczi-vár. Régészeti Füzetek, 24. Budapest, [társszerzô: László Csaba] 1972 A Balatonfüred-temetôi templom feltárása és helyreállítása. [A templom története. + A balatonfüredi románkori körmeneti kereszt.] A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, 11. Veszprém, [társszerzôk: Gedeon Tihamér, Koppány Tibor, Lengyel Imre, Nemcsics Antal] Teleki, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 25. Budapest, Tornaszentandrás, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 25. Budapest, Szentgotthárd, ciszterci monostor. Régészeti Füzetek, 25. Budapest, A zalaszentmihályfai középkori templom régészeti kutatásának eredményei. Mûemlékvédelem, Szentgotthárd, ciszterci monostor. Régészeti Füzetek, 26. Budapest, Szenyér, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 26. Budapest, Zalalövô Zalamindszent, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 26. Budapest, A Bodrogköz honfoglaláskori és középkori településtörténete. Agrártörténeti Szemle, A bucsuszentlászlói r. k. (volt ferences) templom helyreállítása. Mûemlékvédelem, A mátraszôlôsi (Nógrád megye) r. k. templom kutatása. Mûemlékvédelem, A zalaszentmihályfai r. k. templom kutatása. Magyar Mûemlékvédelem, 7. Budapest, Elôzetes beszámoló a szentgotthárdi ciszterci monostor ásatásáról. Archaeologiai Értesítô, Pásztó, a középkori mezôváros. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, 21. Salgótarján, Somogyvámosi templomrom. Mûemlékvédelem, [társszerzô: Erdei Ferenc] Szenyéri r. k. templom. Mûemlékvédelem, Szerencs. Várépítészetünk. Fôszerk. Gerô László. Budapest, Mûszaki Könyvkiadó, Pásztó, középkori oppidum. Városépítés, 1976, 1/ Román kori templomok kutatása Zala megyében. Mûemlékvédelem, A Zalalövô-mindszenti r. k. templom kutatása. Zalai Gyûjtemény, 6. Zalaegerszeg, Boldva, ref. templom. Régészeti Füzetek, 30. Budapest, Román kori falusi templomok Zala megyében. Mûvészet, 18, 1977, Boldva, ref. templom. Régészeti Füzetek, 31. Budapest, A Csopak-kövesdi templom. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 13. Veszprém, [társszerzô: Koppány Tibor] Szerencs, Rákóczi-vár. Régészeti Füzetek, 31. Budapest, [társszerzô: László Csaba] A tornaszentandrási r. k. templom kutatása. Mûemlékvédelem, Árpád-kori kovácsmûhely Csatáron. Zalai Gyûjtemény, 12. Zalaegerszeg, Balatonszôlôs, ref. templom. Régészeti Füzetek, 32. Budapest, Boldva, ref. templom. Régészeti Füzetek, 32. Budapest, Az egervári vár története. 3. jav. bôv. kiad. Zalaegerszeg, Zala megyei Idegenforgalmi Hivatal, p. [társszerzôk: Degré Alajos, Gergelyffy András, Vándor László] Pásztó, gótikus ház. Régészeti Füzetek, 32. Budapest, Ôriszentpéter, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 33. Budapest,

7 Pásztó, gótikus ház. Régészeti Füzetek, 33. Budapest, Szentgotthárd, ciszterci monostor. Régészeti Füzetek, 33. Budapest, Szerencs, Rákóczi-vár. Régészeti Füzetek, 33. Budapest, [társszerzô: László Csaba] A tornaszentandrási r. k. templom kutatása. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 19. Miskolc, Árpád-kori kovácsmûhely Csatáron (Zala megye). Iparrégészeti kutatások Magyarországon. Égetôkemencék régészeti és interdiszciplináris kutatása. Szerk. Gömöri János. Veszprém, MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága, Die archäeologischen Erschließung des Zisterzienserklosters von Bélapátfalva. Acta Archaeologica, Boldva, ref. templom. Régészeti Füzetek, 34. Budapest, Ôriszentpéter, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 34. Budapest, Salomvár, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 34. Budapest, Szentgotthárd története a Mohácsi vészig. Szentgotthárd. Szerk. Kuntár Lajos. Szentgotthárd, Nagyközségi Tanács, Szerencs, Rákóczi-vár. Régészeti Füzetek, Budapest, [társszerzô: László Csaba] 1982 Die archäologische Erschließung des Zisterzienserklosters in Bélapátfalva. Analecta Cisterciensia, Bélapátfalva, apátsági templom. Budapest, Tájak Korok Múzeumok Egyesület, [16] p. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 128.) [2. kiad.: 1985; 3.: 1987; 4.: 1991; 5.: 1994; 6.: 1995; 7.: 1997; 8.: 1999; 9. kiad.: 2002] Pásztó, gótikus ház. Régészeti Füzetek, 35. Budapest, A pásztói monostor feltárása. Comminicationes Archaeologicae Hungariae, A pásztói monostor feltárása. Magyar Zene, Boldva, bencés apátság. Régészeti Füzetek, 36. Budapest, Entz Géza köszöntése. Archaeologiai Értesítô, Ôriszentpéter, téglaégetô. Régészeti Füzetek, 36. Budapest, Pásztó, hatszögletû kápolna. Régészeti Füzetek, 36. Budapest, A somogyvámosi templomrom. Építés-Építészettudomány, [társszerzô: Erdei Ferenc] Szerencs, Rákóczi-vár. Régészeti Füzetek, 36. Budapest, Balogunyom, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 37. Budapest, A boldvai bencés apátság. Mûvészet, 25, 1984, Citrom u. 2/7. városfal; Pécs, Felsômalom u. 16.; Pécs, Landler Jenô u., városfal; Pécs Málom, római katolikus templom; Pécs, Szent István tér, kioszk; Pécs, Vak Bottyán u., északi városfal; Füzér, várrom; Pácin, Kossuth kert 1., volt Mágóchykastély; Sárospatak, Kádár Kata u., keleti várfal; Sárospatak, Kádár Kata u. 21., várkastély; Sárospatak, Kossuth u., ferences kolostor; Zubogy, Szabadság út, ref. templom; Nagylózs, r. k. kápolna; Sopron, elôkapu; Sopron, Szent György u. 2.; Sopron, Templom u. 2/4.; Feldebrô, r. k. templom; Pásztó, gótikus ház; Pásztó, középkori iskola; Szombathely, Alkotmány u. 1., romkert; Szombathely, Templom tér, székesegyház; Jánosháza, Erdôdy Choron-kastély; Ôriszentpéter, r. k. templom; Szentgotthárd, Magtártemplom; Balatonszôlôs, ref. templom; Vasboldogasszonyfa, r. k. plébániaház. Zalaháshágy, r. k. templom. Magyar Mûemlékvédelem, 9. Budapest, , 481., 482., 483., 490., 491., 492., 495., 506., 508., 512., 513., 519., 527., 543., 544., 546., 547., 548., 556., 557. A pásztói oskolamester háza. Salgótarján, Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, [4] p. Szentgotthárd alapítása. Élet és Tudomány, március Ciszterci monostorok kutatása. Studia Comitatensia, 17. Szentendre, Mûemlékvédelem Zala megyében. Kritika, 1985, Pásztó, Oskolamester-ház. Budapest, Tájak Korok Múzeumok Egyesület, [16] p. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 219.) Román kori templomok a Nyugat-Dunántúlon. ADu- nántúl településtörténete, 6. XI XIX. század. Szerk. Somfai Balázs. Veszprém, MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága, [1986.] Romanische Sakralbauten Westpannoniens. Mitarb. Friedrich Berg, Marijan Zadnikar. Eisenstadtadt, Verlag Roetzer, p. (Burgenland Mosaik. Kulturgeschichtliche Sachbuchreihe der Edition Roetzer) Szentgotthárd, magtártemplom. Régészeti Füzetek, 38. Budapest, A szentgotthárdi ciszterci monostor és a Mûvelôdési Központ. Mûemlékvédelem, Árpád-kori templomok. Élet és Tudomány, január

8 Egyházashollós, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 39. Budapest, Középkori egyházi épületeink kutatása. Középkori régészetünk újabb eredményei és idôszerû feladatai. Az október i szegedi tudományos ülésszak elôadásai. Szerk. Fodor István, Selmeczi László. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Helytörténeti és Nemzetiségi Múzeum, Szentgotthárd. Szombathely, Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, p. (Vas megyei múzeumok katalógusa, 119.) [társszerzôk: M. Kozár Mária, Nagy Zoltán] Ôriszentpéter, plébániatemplom. Budapest, Tájak Korok Múzeumok Egyesület, [16] p. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 232.) [2. kiad.: 1994] Pásztó, bencés apátság mûhelyei. Régészeti Füzetek, 39. Budapest, Pusztaederics Szompácspuszta, r. k. kápolna. Régészeti Füzetek, 39. Budapest, XVI. századi téglaégetô védôépülete, Ôriszentpéteren. Magyar Építôipar, [társszerzô: Káldi Gyula] Az ôriszentpéteri késô középkori téglaégetô kemence. Communicationes Archaeologicae Hungariae, Pásztó, egy Zsigmond-kori mezôváros. Mûvészet Zsigmond király korában Katalógus. Szerk. Beke László, Marosi Ernô, Wehli Tünde. Budapest, MTA Mûvészettörténeti Kutató Csoport, I.: A régészeti módszerek szerepe a mûemléki kutatásban. A régészeti mûemlékek védelme. Az Egri Nyári Egyetem elôadásai, július 29. augusztus 6. Budapest Eger, Országos Mûemléki Felügyelôség Heves Megyei TIT, Boldva, ref. templom; Bélapátfalva, volt ciszterci apátsági templom; Pásztó, r. k. plébániatemplom; Dozmat, r. k. templom; Hegyhátszentmárton, r. k. templom; Kôszegszerdahely, r. k. templom; Ôriszentpéter, r. k. templom; Pornóapáti, r. k. templom; Sitke, r. k. templom; Szentgotthárd, r. k. volt ciszterci templom; Szentgotthárd, Magtártemplom; Szombathely, Savaria Múzeum; Böde, Zalaszentmihályfa r. k. temploma; Bucsuszentlászló, r. k. plébániatemplom; Pusztaederics Szompácspuszta, temetô, r. k. templom; Zalaháshágy, r. k. templom; Zalalövô Zalamindszent, r. k. templom. Lapidarium Hungaricum. Magyarország építészeti töredékeinek gyûjteménye. Szerk. Horler Miklós. I. Általános helyzetkép. Szerk. Feld István et al. Budapest, Országos Mûemléki Felügyelôség, , , 309., 381., 383.; 387., 388., 389., 391., , 392., 393., 421., , 426., 428., Kimle, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 40. Budapest, [társszerzôk: Szekér György, Tamási Judit] Román kori templomépítészet a Nyugat-Dunántúlon. Országos Népi Építészeti Tanácskozás elôadásai. Békés, szeptember Békés, Békés Város Önkormányzata, [1988.] Zsámbék, premontrei templom és kolostorrom. Régészeti Füzetek, 40. Budapest, [társszerzô: Tamási Judit] Zsámbék, premontrei monostorrom. Régészeti Füzetek, 41. Budapest, Die Güssinger als Bauherren and als Kirchenpatrone. Die Güssinger. Beiträge zur Geschichte der Herren von Güns/Güssing und ihrer Zeit (13./14. Jahrhundert). Hrsg. von Rudolf Kropf, Wolfgang Meyer. Eisenstadt, Amt der Burgenländischen Landesregierung, Ôriszentpéter, középkori téglaégetô kemence. Budapest, Tájak Korok Múzeumok Egyesület, [16] p. (Tájak, Korok, Múzeumok kiskönyvtára, 334.) Pfarr- und Wallfahrtskirche von Mariasdorf. Graz, Edition Salat, p. Szentgotthárd, egykori ciszterci épületegyüttes. Budapest, Tájak Korok Múzeumok Egyesület, [16] p. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 358.) Der Wirkungskreis von Johannes Aquila als archiekturgeschichtliche Landschaft. Johannes Aquila und die Wandmalerei des 14. Jahrhunderts. Tagungsbeiträge und Dokumente aus den Sammlungen des Landesdenkmalamts/Budapest = Johannes Aquila és a 14. század falfestészete. Tanulmányok és dokumentumok a budapesti Országos Mûemléki Felügyelôség gyûjteményébôl. Szerk. Marosi Ernô. Budapest, MTA Mûvészettörténeti Kutató Csoport, Boldva, református templom. [Budapest], Tájak Korok Múzeumok Egyesület, p. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 399.) Eger, ferences templom. Régészeti Füzetek, 42. Budapest, [társszerzô: Fodor László] Kallósd, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 43. Budapest, [társszerzô: Vándor László] Mezôvárosi kutatások újabb eredményei Észak-Magyarországon. Régészet és várostörténet tudományos konferencia. Pécs, március Szerk. Uherkovich Ákos. Pécs, Janus Pannonius Múzeum, A pásztói XIII. századi hatszögû kápolna. Archaeologiai Értesítô, Sárospatak, ispotály. Régészeti Füzetek, Budapest, [társszerzô: J. Dankó Katalin] Újabb régészeti kutatások a zsámbéki premontrei prépostsági romban Mûemlékvédelmi Szemle, 1991,

9 Zsámbék, premontrei monostorrom. Régészeti Füzetek, 42. Budapest, Zsámbék, premontrei monostorrom. Régészeti Füzetek, 43. Budapest, Die Ausgrabungen in der ehemaligen Zisterzienserabtei Cikádor. Analecta Cisterciensia, Ják, volt bencés apátság. Régészeti Füzetek, 44. Budapest, Középkori élet az Iskolamester házban. Mûemléki belsô terek. Az Egri Nyári Egyetem elôadásai augusztus Budapest Eger, Országos Mûemléki Felügyelôség Heves Megyei TIT, [1992] Templomépítés, kegyuraság, birtokok Nyugat-Dunántúlon Árpád-házi királyaink idején. Egyházak a változó világban. A Nemzetközi Egyháztörténeti Konferencia elôadásai, Esztergom, Szerk. Bárdos István, Beke Margit. Tatabánya, Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat, [1992.] Zsámbék, premontrei monostorrom. Régészeti Füzetek, 44. Budapest, Gyöngyös, mûemlékek. [Budapest], Tájak Korok Múzeumok Egyesület, p. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 451.) A pásztói román kori timpanon. Entz Géza nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Valter Ilona. Budapest, Országos Mûemlékvédelmi Hivatal, A Salamonvári család és a salomvári római katolikus templom. Horler Miklós hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Lôvei Pál. Budapest, Országos Mûemlékvédelmi Hivatal, Zsámbék, premontrei monostorrom. Régészeti Füzetek, 45. Budapest, Bélháromkút; Ôriszentpéter; Pásztó; Vasvár. Korai magyar történeti lexikon század. Fôszerk. Kristó Gyula. Szerk. Engel Pál és Makk Ferenc. Budapest, Akadémiai Kiadó, , 519., 533., 721. Gyöngyös, Szent Bertalan-templom. Régészeti Füzetek, 46. Budapest, Ják, apáti ház és apátsági templom. Régészeti Füzetek, 46. Budapest, A magyarországi szerzetesrendi építészet kutatása. Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon. Tanulmányok. Szerk. Haris Andrea. Budapest, Országos Mûemlékvédelmi Hivatal, Nagykapornak, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 46. Budapest, Népi építészeti emlék a román korból: a dobronhegyi Ilona kápolna. Gerô László nyolcvanötödik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Pamer Nóra. Budapest, Országos Mûemlékvédelmi Hivatal, Quelques établissements proto-industriels en Hongrie. L espace cistercien. Ed. Léon Pressouyre. Paris, Comité des Travaux Historiques et Scientifiques, Régészeti kutatások a jáki mûemlékegyüttesben. Vasi Honismereti Közlemények, 1994, Kora Árpád-kori üveggyártó mûhely feltárása Pásztón. Tusnad A mûemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdései. Válogatás az elsô három tusnádi (Románia) nemzetközi tudományos ülésszakon elhangzott elôadásokból. Szerk. Benczédi Sándor. Sepsiszentgyörgy, A-RON Kft., Diákok segítettek feltárni. Az elsô ciszter apátság romjai Bátaszéken. Beszélgetés Valter Ilonával. Kérdezô: László Dóra. Magyar Nemzet, március Az észak-magyarországi mezôvárosok és Pápa fejlôdésének rokon vonásai és különbözôségei. Tanulmányok Pápa város történetébôl. II. Szerk. Hermann István. Pápa, Pápa Város Önkormányzata, Falusi és mezôvárosi iskolák a középkorban. A magyar iskola évszázadai ( ). Katalógus. Szerk. G. Szende Katalin. Gyôr, Xantus János Múzeum, Gyöngyös, Szent Erzsébet-templom. Régészeti Füzetek, 47. Budapest, Ják, Szent György templom és apáti ház. Régészeti Füzetek, 47. Budapest, A Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottsága és annak mûködése ( ). A magyar mûemlékvédelem korszakai. Tanulmányok. Szerk. Haris Andrea, Bardoly István. Budapest, Országos Mûemlékvédelmi Hivatal, Régészeti ásatásból élô múzeum. Tusnad A mûemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdései. Szerk. Benczédi Sándor. Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó, Schambek im Mittelalter. Schambek/Zsámbék. I. Hrsg. von Martin A. Jelli. Zsámbék, Heimatverein in Zsámbék, Sopron, Új u. Szent György u. sarok, római fórum; Sopron, városfalak; Pásztó, oskolamesteri ház; Pásztó, hatszögû kápolna; Balogunyom, r. k. templom;?riszentpéter, r. k. templom; Ôriszentpéter, téglaégetô; Sárvár, Nádasdy-vár; Pusztaederics, r. k. kápolna; Salomvár, r. k. templom; Zalaszentgrót, ferences kolostorrom; Zalaszentgyörgy, r. k. templom. Magyar Mûemlékvédelem, 10. Budapest, , 328., 338., 376., 387., 388., 389., 400., 401., 402., 403. Sprechende Mauern. Die Erforschung der Zisterzienserklöster in Ungarn. 800 Jahre Zisterzienser im Pannonischen Raum. Katalog. Hrsg. von. Jakob 347

10 Perschy. Eisenstadt, Amt der Burgenländischen Landesregierung, Bátaszék, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 48. Budapest, Bátaszék Cikádor. Régészeti Füzetek, 49. Budapest, Cikádor az elsô magyar ciszterci monostor feltárása Bátaszéken. Mûemléklap, 1, 1997, Entz Géza: Erdély építészete a században. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum Egyesület, [ism.] Mûemlékvédelem, Gyöngyös, Szent Bertalan-templom. Régészeti Füzetek, 48. Budapest, Ják, apáti ház. Régészeti Füzetek, 48. Budapest, A Ják nemzetség korai lakóhelye Jákon. Tusnád A mûemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdései. Szerk. Benczédi Sándor. Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó, Ásatás a jáki apátsági templom körül. Mûemléklap, 2, 1998, 1. A balogunyomi r. k. templom kutatása és helyreállítása. Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Bardoly István, László Csaba. Budapest, Országos Mûemlékvédelmi Hivatal, [társszerzô: Schönerné Pusztai Ilona] Boldva. Református templom. 2. átdolg. kiad. [Budapest], Tájak Korok Múzeumok Egyesület, p. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 399.) A cikádori ciszterci apátság kutatása. Hermann Egyed emlékkönyv. Szerk. Sümegi József, Zombori István. Budapest, Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Cikádor az elsô magyar ciszterci apátság kutatása. Tusnad A mûemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdései. Szerk. Benczédi Sándor. Sepsiszentgyörgy, Keöpeczi Sebestyén József Mûemlékvédô Társaság, A Ciszterci Rend története a középkorban. Állandó kiállítás vezetô, Pásztó, Városi Múzeum. [Salgótarján], [Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága], [16] p. Tornaszentandrás, plébániatemplom. [Budapest], Tájak Korok Múzeumok Egyesület, p. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 563.) Zsámbék, templomrom. 3. átdolg. kiad. [Budapest], Tájak Korok Múzeumok Egyesület, p., ill. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 184.) [társszerzô: Dercsényi Dezsô] 1999 A boldvai református templom (volt bencés apátság). Myskovszky Viktor és a mai mûemlékvédelem Közép-Európában. Szerk. Bardoly István, Váliné Pogány Jolán, Jozefína Čorejová. Bratislava Budapest, Pamiatkový ústav Országos Mûemlékvédelmi Hivatal, Böde, zalaszentmihályfai r. k. templom. [Budapest], Tájak Korok Múzeumok Egyesület, p. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 604.) A jáki mûemlékegyüttes kutatása, restaurálása és helyreállítása. A jáki apostolszobrok / Die Apostelfiguren von Ják. Szerk. Szentesi Edit, Ujvári Péter. Budapest, Balassi Kiadó, Az ôriszentpéteri római katolikus templom kutatása. Savaria, 22/4. Szombathely, Rómer Flóris jegyzôkönyvei. Somogy, Veszprém és Zala megye (1861). Sajtó alá rend. és bev. Valter Ilona, Velladics Márta. Budapest, Országos Mûemlékvédelmi Hivatal, p. (Forráskiadványok, 2.) 2000 Az elsô magyar ciszterci monostor: Cikádor templomának feltárása Bátaszéken. Mûemléklap, 4, 2000, 7/ A Gyôri Egyházmegye mûemléki templomai. A Gyôri Egyházmegye ezer éve. Szerk. Kiss Tamás. Gyôr, Gyôri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár, A magyar keresztény államiság emlékei a Dél-Dunántúlon - Zala, Somogy, Tolna megyében. Kereszténység és államiság Baranyában. Szerk. Huszár Zoltán. Pécs, Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, Adatok a pásztói monostor gazdasági életéhez. Historia est Írások Kovács Béla köszöntésére. Szerk. Csiffáry Gergely. Eger, Heves Megyei Levéltár, Ásatás a jáki bencés apátsági templom mellett. Mûemlékvédelmi Szemle, Bátaszék, ciszterci romkert és a plébániatemplom. Budapest. Tájak Korok Múzeumok Egyesület, p., ill. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 679.) Cikádor az elsô ciszterci apátság romkertje Bátaszéken. Magyar Múzeumok, 7, 2001, A cikádori ciszterci monostor feltárása Bátaszéken. Mûemlékvédelmi Szemle, Egyházszervezés, kolostorok, templomok a században. Zala megye ezer éve. Fôszerk. Vándor László. Zalaegerszeg, Zala Megye Önkormányzata, [2001.] Ják, volt bencés apátság. Régészeti Füzetek, 51. Budapest, Ják, bencés apátság. Régészeti kutatások Magyarországon Budapest, Pásztó mûemlékei és a Pásztói Múzeum. 3. átdolg. kiad. Horpács, Mikszáth, p. (Nógrád megye települései, 1.) [társszerzô: Hír János] 2002 Bátaszék Cikádor, ciszterci monostor. Tolna megye év- 348

11 századai a régészet tükrében. Idôszaki kiállítás a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumban, 1999/2002. Szerk. Gaál Attila. Szekszárd, Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Beköszöntô. Mûemlékvédelem, A gyöngyösi Szent Bertalan-templom építéstörténete a város történetében. Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Bardoly István, Haris Andrea. Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Hegyhátszentmárton, római katolikus templom. + Ôriszentpéter, római katolikus templom; Sitke, római katolikus templom. + Szentgotthárd, középkori ciszterci monostor. Lapidarium Hungaricum. Magyarország építészeti töredékeinek gyûjteménye. Szerk. Horler Miklós. 5/6. Vas megye I/II. Szerk. Lôvei Pál. Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, I.: II.: , , [társszerzôk: Lôvei Pál, Faragó János] Ják, bencés apátság. Régészeti kutatások Magyarországon Budapest, [társszerzô: P. Hajmási Erika] Pásztó, Szent Imre tér 12. Szalai-malom. Régészeti kutatások Magyarországon Budapest, Reform szerzetesrendek a Magyar Királyságban. Vigilia, 67, 2002, Bátaszék Cikádor, ciszterci monostor. Régészeti kutatások Magyarországon Budapest, Budapest Rákospalota. Magyarok Nagyasszonya Fôplébánia templom. [Budapest], Tájak Korok Múzeumok Egyesület, p. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 720.) Császár László 70 éves. [beszélgetés] Mûemlékvédelem, Dercsényi Balázs ( ). Mûemlékvédelem, Hokkyné Sallay Marianne 70 éves. Mûemlékvédelem, Ják, bencés apátság. Régészeti kutatások Magyarországon Budapest, Ják, bencés apátság. Régészeti kutatások Magyarországon Budapest, [társszerzô: P. Hajmási Erika] Ják, Szent György-templom. Az épület körül végzett ásatás. Mûemlékvédelmi Szemle, 13, 2003, [társszerzô: P. Hajmási Erika] most már szívesen állok a Mûemlékvédelem rendelkezésére. Román Andrással beszélget Valter Ilona. Mûemlékvédelem, Romanische Dorfkirchen des 13. Jahrhundert in Westungarn. In memoriam Radu Popa. Temeiuri ale civilizaţiei româneşti în context european. Coord. Daniela Marcu Istrate et al. Cluj-Napoca, Accent, G. Sándor Mária 70 éves. Mûemlékvédelem, [társszerzô: Virágos Gábor] A sárospataki késô középkori ispotály. Vándorutak Múzeumi örökség. Tanulmányok Bodó Sándor tiszteletére, 60. születésnapja alkalmából. Szerk. Viga Gyula, Holló Szilvia Andrea, Cs. Schwalm Edit. Budapest, Archaeolingua, [társszerzô: J. Dankó Katalin] 2004 Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon. Budapest, Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, p., ill. (METEM könyvek, 43.) [2. kiad.: 2005] Gerô Gyôzô nyolcvanéves. Mûemlékvédelem, A gyöngyösi Szent Erzsébet a volt ispotály temploma. Quasi liber et pictura Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. Szerk. Kovács Gyöngyi. Budapest, ELTE Régészettudományi Intézet, Ják, bencés apátság. Régészeti kutatások Magyarországon Budapest, [társszerzô: P. Hajmási Erika] Ják, bencés apátság. Régészeti kutatások Magyarországon Budapest, [társszerzô: P. Hajmási Erika] A Zalalövô zalamindszenti r. k. templom barokk oltára. Etûdök. Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére. Szerk. Bardoly István. Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, éve halt meg Gerô László, alapító fôszerkesztônk. Mûemlékvédelem, A bélletes kapun túl. Gyöngyszemek. Kultúrtörténeti értékek Nyugat-Pannóniában. Szerk. Bedécs Gyula. Szombathely, Vas Megyei Önkormányzat, Búcsúzunk lapunk második fôszerkesztôjétôl, Román Andrástól. Mûemlékvédelem, Gergelyffy András ( ). Mûemlékvédelem, A Ják nemzetség Árpád-kori lakóhelye Jákon. Communicationes Archaeologicae Hungariae, Kisebb régészeti kutatás a bélapátfalvi volt ciszterci apátsági templom mellett. Mûemlékvédelem, Schönerné Pusztai Ilona hetvenéves. [beszélgetés] Mûemlékvédelem, A szépség az arányokon múlik. Interjú Pálos Frigyes prépost, ôrkanonok úrral. Mûemlékvédelem, Zsámbék, templomrom. 4. átdolg. kiad. [Budapest], Tájak Korok Múzeumok Egyesület, p. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 184.) 2006 Bibliai idézetek az ôriszentpéteri római katolikus templom falán. Tanulmányok és írások Török József 349

12 hatvanadik születésnapjára. Szerk. Füzes Ádám, Legeza László. Budapest, Mikes Kiadó, Dr. Farkas Attila római katolikus lelkész, érseki tanácsos, mûvészettörténész. Mûemlékvédelem, A Mátyás-templom helyreállítási tervei az egyház tulajdonos szemszögébôl. Beszélgetés Rébay Lajos mérnökkel. Mûemlékvédelem, Rómer Flóris Ferenc. Budapest, Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft., p. (A magyar mûemlékvédelem nagyjai. Életrajzok, visszaemlékezések, 1.) 2007 Dercsényi Dezsô ( ) + Rados Jenô ( ) + Gerô László ( ). In: Osskó Judit: Unokáink is látni fogják. Tíz építészportré [interjúk] Budapest, MTV Terc, , , A Mûemlékvédelem jelene és jövôje. Mûemlékvédelem, Ötven éve alakult meg az Országos Mûemléki Felügyelôség. Mûemlékvédelem, Zsámbék, templomrom. [Budapest], Tájak Korok Múzeumok Egyesület, p. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 184.) [társszerzôk: Dercsényi Dezsô, Bozóki Lajos] 2008 Harsányi István köszöntése. Mûemlékvédelem, Harsányiné Vladár Ágnes születésnapjára. Mûemlékvédelem, 52, (Összeállította: Bardoly István) Szeretettel köszöntjük dr. Valter Ilona régészt, mindannyiunk kedvelt fôszerkesztôjét, aki áldozatos, kitartó, folyamatos munkájával 2003 óta segíti a Mûemlékvédelem ügyét. Szakmai tudása, emberi tartása, szeretetteljes lelke, építô személyisége példakép számunkra. Üdvözüljük születésnapján, és sok boldog alkotó évet kívánunk: a Szerkesztôbizottság 350

13 Lôvei Pál HIBRID RENESZÁNSZ: SZENTSÉGHÁZAK, STALLUMOK, SÍREMLÉKEK A hibrid reneszánsz igen kifejezô jelzôs szerkezetével a Nemzetközi Mûvészettörténeti Bizottság (Comité International d Histoire de l Art CIHA) év eleji kongresszusán találkoztam, az egyik népszerû szekció címében. 1 A szekcióvezetôk, Philippe Sénéchal (Amiens) és Luke Morgan (Melbourne) arra kívántak vele utalni, hogy az európai reneszánsz és az Erwin Panofsky 2 által vizsgált, a klasszikus antikvitás bizonyos vonatkozásait rendszeresen újjáélesztô reneszánszok általában is, korántsem a semmibôl kipattanó újjászületés és friss kezdetek eredményei voltak, ahogy azt Vasaritól kiindulva évszázadokon át láttatták. Az új kezdemények nem a semmibôl születtek, az új stílusok felfogása, nézetei, intézményei korábbi elôzményekre épültek, és fokozatosan nyertek teret. A reneszánsz hibrid volta magyar vonatkozásban már régóta felismert tény. A keresztosztású gótikus és reneszánsz ablakkeretek csereszabatos voltát mutatja például a kôszegi vár udvarának 1483 körüli emeleti ablaksorában a látványukban alig, csupán profilszerkesztésükben különbözô gótikus és reneszánsz ablakok a stílusváltás kettôsségének hasonló ablaksorokkal illusztrált jelzésére igen szemléletes és szellemes példa volt a Széchényi Könyvtár 2008 tavaszán rendezett Vitéz János-kiállításának lépcsôházi felvezetô látványa (Héjas Pál ötlete nyomán). Az 1470 és az 1541 közötti korszakról Entz Géza összefoglalóan azt állapította meg, hogy: A reneszánsz mûvészet [ ] fejlôdésével párhuzamosan, azzal egy idôben a késôi gótika pompás utóvirágzása következik be. 3 Ennek bizonyos vonatkozásai a tartalomhoz választott stílus kategóriáival, a modus fogalommal írhatók le. Amíg a gótikus palotákhoz épült új szárnyak, lépcsôk, homlokzatok, udvari loggiák vagy egyenesen új világi épületek (pl. Nyék) esetében a reneszánsz formavilága, építészeti szerkezetei, épülettípusai a Kárpát-medencében is meghonosodtak Mátyás korának végétôl kezdôdôen, addig reneszánsz templom egy sem épült. Az egyházi építészet modus -a a gótika maradt, akár teljesen új, reprezentatív épületekrôl legyen szó, mint az obszervánsok kolozsvári (Cluj) temploma (a mai Farkas utcai református templom) és a nyírbátori Szent Györgytemplom (a mai református templom), vagy kisebb új épületekrôl, illetve korábbi falusi egyházak átépítésérôl (például új, nagyobb szentélyekkel történô kiegészítésérôl), mint a Nógrád megyei Egyházasgerge és Alsópetény, az udvarhelyszéki Homoródjánosfalva (Ioneşti), Homoródszentmárton (Mǎrtiniş), Homoródújfalu (Satu Nou), Székelyderzs (Dîrjiu), Székelymuzsna (Mujna) esetében. Ezekben az épületekben a gótikus épületszerkezet, nyílásrendszer és formakincs esetenként egykorú vagy alig késôbbi, már reneszánsz stíluselemeket mutató bejárati kôkeretekkel, sekrestyeajtókkal, címeres kôtáblákkal és szentségfülkékkel egészült ki. Reneszánsz egyházi épület egész Közép-Európában kivételesnek mondható, és lényegében a sírkápolnákra, késôbb egy-két várkastély kápolnájára korlátozódott csak Az esztergomi Bakócz-kápolna belseje az oltárral (fotó: KÖH Fotótár) 351

14 Kinizsi Pál ( 1494) nagyvázsonyi síremlékének makettrekonstrukciója, Éri István Sedlmayr János (fotó: Lôvei Pál) az új stílus ilyetén használata. A sorban az elsô a bíboros érsek sírhelyéül szolgáló, esztergomi Bakócz-kápolna volt; figyelemre méltó, hogy a fôpap Rozsnyón (Rožňava) a plébániatemplom egy szokványos oldalkápolnája esetében a késô gótikus kialakítást finanszírozta, igaz, reneszánsz stílusú bejárattal. Az egészének és részleteinek megformálását tekintve is klasszikus reneszánsz alkotásnak tûnô Bakócz-kápolnának van azonban olyan vonatkozása is, amely se az itáliai stíluseredettel, se az épülettípushoz választott stílus modusával nem magyarázható meg, mégpedig különleges anyaghasználata, vörös márvány falburkolatainak bíbora. Ez a jellemzô egy újabban kutatni kezdett ellentétpár, az alkalmazkodás ( konformitás ) és az individualitás kategóriáinak 4 vizsgálata útján magyarázható: a lényegét tekintve bizonyára Bakócz egyéni választásait tükrözô épület falburkolata a konformitás különleges példájaként a három évszázados helyi hagyományhoz való ragaszkodás, a Szent Adalbert-székesegyház III. Béla kori belsôjéhez történô hasonulás következménye (nem feledve természetesen, hogy ez a látszólag finom alkalmazkodás eredményét, a kortársakra való hatását tekintve nagyon is megfelelt a néhány évvel késôbb már a pápai trónra aspiráló érsek önreprezentációjának; a bécsi humanista, Ursinus Velius szerint ex porphyrietico lapide készült, vagyis a kápolna vörös márványa az antik császári anyaghasználat porfírjához vált a humanista gondolkodás számára hasonlatossá, egyébként minden bizonnyal III. Béla eredeti szándékainak is megfelelôen). A Bakócz-kápolna falfelületeinek vörösmárvány borítása egyetlen helyen más anyagú kônek ad helyet: közel egy évtizeddel a többi rész feltételezhetô befejezése után beépített, fehér márványból faragott oltára itáliai munka. Két különbözô színû kôanyag együttes használatára egyáltalán nem ez az egyetlen példa a Jagelló-korból. Koszorúval övezett címert tartó angyalok antikizáló, biztosan vagy feltételezhetôen fehér és vörös kôbôl összeállított kompozícióit Havasi Krisztina gyûjtötte csokorba Gyulafehérvárról, Nagydobosról, Egerbôl. Ezek mellé helyezhetôk vörös márványból és világos kövekbôl összeállított szarkofágok Nagyvázsonyban, a szepeshelyi (Spišská Kapitula) prépostsági templomban és alighanem Egerben is. 352

15 Ez a díszítésmód már Mátyás korában is megjelenhetett a Kárpát-medencében. A budai és a visegrádi reneszánsz kôfaragványok között a sok vörös márvány mellett fehér színû töredékek is akadnak. A magyarországi kôanyagot nyilván itt is dolgozták fel, míg a fehér márványból készült alkotások zömérôl joggal tételezhetô fel, hogy itáliai importdarabok, bár például Egerben és Diósgyôrött egyre jobban körvonalazódik a Bükk környéke márvány jellegû nyersanyagainak használata is. Annyi biztos, hogy a visegrádi palotakápolna berendezése során vörös és fehér kôbôl készült faragványokat egyaránt felhasználtak, és felmerült az import fehér tabernákulum hazai készítésû vörösmárvány keretelésének lehetôsége is. Valamivel késôbb, 1497-ben, majd a XVI. század elsô felében készült tabernákulumok esetében ilyesfajta színösszeállítást biztosan alkalmaztak mind a nyitrai (Nitra) Szent Emmeram-székesegyházban, mind pedig a pesti belvárosi plébániatemplomban. Könynyen elképzelhetô, hogy a színes kôanyagok együttes használatának eredeti leleménye ugyanúgy a budai palotában keresendô, ahogy a Bakócz-kápolna aranyozott bronzbetûkbôl álló, monumentális feliratának az antik aranykort idézô irodalmi példákon alapuló invenciója is Mátyás budai palotájában gyökerezik. A vörös márvány magyarországi használata a Mátyás kori reneszánsz jelentkezése idején már mintegy három évszázados faragási gyakorlaton alapult. Felhasználásának újabb, a budai és a visegrádi királyi palota korszerûsítésével kezdôdô virágkora aligha független az udvari környezet külföldi, illetve külföldi tanultságú humanistáinak kedvezô, az anyag porfírhoz hasonló megje- Nagyrévy András tabernákuluma, 1507 elôtt, Budapest, belvárosi plébániatemplom (fotó: Lôvei Pál) Pest város tabernákuluma, 1507, Budapest, belvárosi plébániatemplom (fotó: Lôvei Pál) 353

16 fülke, valamint a Désházy István által készíttetett menyôi (Mineu) faragvány (1515). A másfajta kôanyagból faragott szentségtartók közül itáliai, fehér márvány importalkotás a visegrádi palotakápolna töredékekbôl ismert fülkéje, a reneszánsz idején felfedezett Buda környéki márgából készült Egyházasgerge és Alsópetény szentségfülkéje, továbbá a csôvári várkápolna Ráskai Balázs címerével ékes faragványa; mindennapi mész- vagy homokkô az anyaga a tereskei fülkének, a nyírbátori Szent György- (ma református) templom tabernákulumának, a bajnai plébániatemplom XVI. Verebélyi Simon hevesi alispán, egri várnagy ( 1493) sírlapja. Eger, Vármúzeum (fotó: KÖH Fotótár) Szapolyai (Zápolya) István nádor ( 1499) szepeshelyi (Spišská Kapitula) síremlékének fedôlapja. Myskovszky Viktor rajza (KÖH Tervtár) lenésén alapuló értékelésétôl, valamint az országba érkezô itáliai és dalmáciai mesterek márványfaragási gyakorlatától. Feltûnô például, hogy amíg a korábbi idôszak gótikus szentségfülkekeretei, toronyszerû szentségházai között egyetlen egy vörös márványból faragott emlék akad csak, a Vetési püspök rajta díszelgô címerérôl a Vetésikô nevet viselô, leginkább tabernákulum alsó konzolelemeként elképzelhetô, veszprémi faragvány (1467) igaz, feliratának reneszánsz kapitális betûtípusa már a két stílus hibrid alkotásaként állítja elénk, addig a reneszánsz stílusban fogant újabb szentségfülkék közül több is ebbôl az anyagból készült, így a nyitrai székesegyház, a pesti belvárosi plébániatemplom és a pécsi székesegyház tabernákulumai, a Sajókazáról a miskolci múzeumba került szentség- 354

17 Thadeus de Lardis (Taddeo Lardi) egri ôrkanonok ( 1512) kassai (Košice) sírlapja. Myskovszky Viktor rajza (KÖH Tervtár) Forgách Gergely nyitrai fôispán ( 1515) felsô-elefánti (Horné Lefantovce) síremléke. Könyöky József rajza (KÖH Tervtár) század eleji gótikus-reneszánsz hibrid szentségházának, valamint Nagyvarsány 1523-as évszámú fülkéjének, továbbá az erdélyi Ágotakövesd (Coveş) templomából a kolozsvári múzeumba került darabnak (1537) is. Amelyiken közülük felirat is található, annak betûtípusa reneszánsz kapitális. Vagy a sírlapokhoz már 1200 tájától használt vörös márvány, vagy az új invenciót jelentô márga a Jagelló-kor legjelentôsebb síremlékeinek anyaga is. Bármibôl is készültek azonban a szentségfülkék és a síremlékek, a reneszánsz stílus kategóriájába való beosztásuknak feltétele feliratuk betûtípusának újszerûsége, humanista jellege. Szükséges, de nem elégséges feltétele azonban. Veszprémben a már említett Vetésikô a reneszánsz kapitális elsô ismert hazai jelentkezése, méghozzá igen szabályosan, mondhatni mintaszerûen faragott betûképpel, maga az építészeti töredék azonban egyértelmûen gótikus. A kapitálissal feliratozott sírkövek között is jó pár említhetô, amelyek mezôjét még a hagyományos gótikus címerábra tölti ki, legfeljebb a sisaktakaró foszlányainak reneszánszos rajzával, vagy a már egyértelmûen reneszánsz motívum olaszkoszorúval egybekomponálva, és a még góti- 355

18 Jurisics Ádám és Anna sírköve, Kôszeg, Szent Jakab-templom (fotó: KÖH Fotótár) kus jellegû figurális kompozíciók is összekapcsolódhattak reneszánsz betûkkel. Egy a gótikus minuszkula érett gótikus betûtípusától különbözô másik írás is feltûnik a Mátyásés Jagelló-kor feliratain, a névadásában is irányultságot, de legkevésbé sem reneszánsz stílusirányzatot jelentô korai humanista kapitális. Eredete nem is Itáliába vezethetô vissza, az Eyck testvérek németalföldi környezetében, majd a bázeli zsinat humanista köreiben kezdett terjedni, és közép-európai ismertté válásában alapvetô szerepe volt az AEIOU-devizájának betûtípusát az 1440-es évek közepén gótikus minuszkuláról erre átváltó, minden donációját, építkezését, könyvét amúgy is gondosan feliratozó III. Frigyesnek. Korai humanista kapitálissal írt felirataik ellenére Mátyás visegrádi oroszlános díszkútján (1483), Vitéz János esztergomi érsek ( 1472) második, jóval halálát követôen készíttetett, figurális síremlékén és további, fôleg erdélyi sírlapokon is sokkal inkább a késôi gótika formavilága érhetô tetten, mintsem a reneszánszé. A feliratoknak azonban nemcsak formai jellemzôik voltak, és a tartalom vizsgálata már valóban egyértelmû reneszánsz jellemzôkre mutathat rá. A magyarországi síremlékek egy kicsiny, már XVI. század eleji csoportjánál teljesen új az addig vagy a hic iacet (itt nyugszik), hic sepultus (itt van eltemetve) kifejezések változataival, vagy a halálozás évszámával induló feliratok kezdete: a Deo Optimo Maximo (a leghatalmasabb Istennek), Deo Optimo Maximo Sacrum formulák rövidített D O M, D O M S alakjainak használatát a római Iovi optimo maximo (a leghatalmasabb Jupiternek) kitétel ihlette, talán együtt az ugyancsak pogány dis manibus (a halotti szellemeknek) D M rövidítésével. A magyarországi példák megfogalmazását befolyásolhatták a pannóniai és dáciai római sírkövek, amelyek gyûjtése, felirataik lejegyzése a Mátyás- és Jagelló-kori humanizmus egyik jellemzôje volt, az epigráfiai lelemény azonban eredendôen Itáliából eredt, ahol már a XV. század folyamán fel-feltûntek a krisztianizált formula változatai. A feliratok egy másik humanista jellegzetességének tartható az életkor kitétele a szövegben. Ez az ókori Rómában meglehetôsen gyakori volt, a kora középkorra teljesen eltûnt a sírfeliratokból, és Magyarországon sem fordul elô a XV. század végéig. A következô évtizedek emlékanyagában is meglehetôsen ritka, még az egyébként mind formakincsüket, mind feliratuk betûírását és megfogalmazását tekintve reneszánsz jellegû emlékeken is. A sírfeliratok harmadik újdonsága a síremlék készíttetôjére való öntudatos hivatkozás. Volt, akinek testvére vagy unokatestvére, esetleg férje állíttatott emléket, olyan is akadt, akinek földije, esetleg birtokának vagy egyházi stallumának örököse. A korszak reprezentatív síremléktípusát megtestesítô szarkofágok ismert fedlapjai figurális ábrázolást hordoznak. Az egyszerûbb sírlapok egyaránt készülhettek címeres vagy figurális díszítéssel. A Zsigmond uralkodását követô évtizedekben a pillanatnyi 356

19 kormányzati pozícióktól független bárói rend a XV. század végére törvényi meghatározást is nyert tagjainak sírkô-reprezentációját a korábbi túlnyomóan heraldikus ábrázolással szakítva az 1460-as évektôl a páncélt viselô, zászlót tartó vitézi figura zászlósúr határozta meg. Ugyanakkor a már a XIV. század közepétôl általános figurális fôpapi síremléktípus a XV XVI. század fordulója táján megszûnt egyeduralkodó lenni, a püspökök egy részénél reneszánsz jellegû, címeres lapoknak adva át a helyet. A báróknál kevésbé jelentôs nagyés középbirtokos családok tagjai, az alsóbb papság a káptalanok tagjai, a jelentôsebb városok plébánosai mind a címeres, mind a figurális reprezentációval éltek. Az emlékek ábrázolási típusa ugyanakkor független volt stílusuktól, a gótika és a reneszánsz egymás mellett élt, akár a sírkôfaragás legfontosabb központjait, Budát és Esztergomot nézzük, akár más jelentôsebb emlékanyaggal bíró települést, például Pécset és Egert, vagy Erdélyt és a keleti országrészt vizsgáljuk. Kivételt jelent a nyugati határszél Szakolcától (Skalica) Sopronig, ahol egyértelmûen Bécs és Ausztria, kisebb mértékben Morvaország késô gótikája a meghatározó, jelentôs részben import darabok útján amikor Jurisics Miklós 1538-ban elhunyt gyermekei kôszegi síremlékén végül mégis a reneszánsz elemek kerültek túlsúlyba, nem a Jagelló-kor itáliai all antica reneszánsza a példakép, hanem a korábbi igazodás folytatását jelentô, osztrák-német északi reneszánsz. A Bakócz-kápolna belsejében minden márványból készült, a sekrestyeajtónak a szimmetria miatt szükségesnek ítélt álajtópárja ugyanúgy, mint a stallumok (kóruspad) ülôkesora. Ez utóbbi párhuzamát nem a gótikus templomszentélyek ülôfülkéi jelentik, még a nyírbátori Szent György-templom kôkeretes, reneszánsz fülkéje is teljesen eltérô felépítésû. Nyírbátorban azonban valódi, fából készült, monumentális hosszúságú stallumok is álltak (1511. évi készítési idejüket felirat jelzi), amelyeknek a kicsiny esztergomi kápolna ülôkéi természetesen csak redukált változatai lehettek. Nem egész 30 évvel korábban a bártfai (Bardejov) Szent Egyed-templom számára még gótikus stílu- A Bakócz-kápolna stallumsora (fotó: Lôvei Pál) 357

20 Stallum a póniki (Poniky) római katolikus templomban (fotó: Lôvei Pál) Stallum a cserényi (Čerin) római katolikus templomban (fotó: Lôvei Pál) 358