10 A különleges eljárások szabályai

Átírás

1 10 A különleges eljárások szabályai 10/1 Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany a kompenzációs felár 10/1.1 Mezőgazdasági tevékenység 10/1.2 Mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany 10/1.3 A kompenzációs felárat megtérítő személy 10/1.4 A kompenzációs felár alapja, mértéke 10/1.5 Kompenzációs felárat tartalmazó felvásárlási jegy, számla 10/1.6 A mezőgazdasági tevékenységet folytató egyéb tevékenységei 10/1.7 Erdei magvak gyűjtögetése mint kompenzációs felárra jogosító tevékenység 10/2 Az idegenforgalmi adózás 10/2.1 Az utazásszervezés fogalma 10/2.2 A teljesítés helye 10/2.3 Alapfogalmak 10/2.4 Az adó alapja, mértéke 10/2.5 Előleg az utazásszervezés során 10/2.6 Adómentesség 10/2.7 Levonási tilalom 10/ február 1-jétől hatályos szabályokon alapuló új adóalap-megállapítási mód: az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer 10/3 Használt ingóságokra vonatkozó különös szabályok 10/3.1 Viszonteladóra vonatkozó különös szabályok 10/3.1.1 Az árrés adózás alkalmazásának terjedelme

2 10/3.1.2 Az adó alapjának számítása egyedi nyilvántartáson alapuló módszerrel 10/3.1.3 Az adó alapjának megállapítása globális nyilvántartáson alapuló módszerrel 10/3.1.4 Nyilvántartási kötelezettség 10/3.1.5 A vételi jeggyel szemben támasztott tartalmi követelmények 10/3.2 Nyilvános árverés szervezőjére vonatkozó különös szabályok 10/4 Belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési joga 10/5 Törölve 10/6 Az ingatlanok értékesítésére vonatkozó általános forgalmi adó szabályok 10/7 Befektetési aranyra vonatkozó különös szabályok 10/8 Külföldi adományokból finanszírozott beszerzésekhez kapcsolódó adóvisszatérítés kérelemre 10/9 Az Áfa tv. szerinti bizonylatok kibocsátásával kapcsolatos rendeletalkotási felhatalmazás 10/10 A belföldön letelepedett adóalanyokat az Európai Közösség más tagállamában megillető hozzáadottérték-adóvisszatéríttetése

3 10 A különleges eljárások szabályai A január elsejétől hatályos Áfatörvény második része tartalmazza a különös rendelkezéseket. E rendelkezések alapján a legfontosabb változás, hogy míg a korábbi szabályozás szerint általában a különös adózási mód alkalmazása tárgyában érvényesült választási lehetőség, addig az Áfatörvény rendelkezései alapján a különös előírások alkalmazása általában kötelező, az adóalanyoknak egyes esetekben az attól eltérő adózás választására van lehetőségük 10/1 Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany a kompenzációs felár A mezőgazdasági tevékenységre vonatkozó különös szabályok (XIV: fejezet) több ponton jelentősen eltérnek a korábbi szabályozástól. Változott például a mezőgazdasági tevékenység fogalma, a bizonylatokra vonatkozó előírás is. 10/1.1 Mezőgazdasági tevékenység A tevékenység Áfatörvény szerinti mezőgazdasági tevékenységnek minősüléséhez több feltételnek kell együttesen fennállnia. Ahhoz, hogy a tevékenység mezőgazdasági tevékenységnek minősüljön, a végzett szolgáltatásnak, illetve értékesített terméknek tartalmában meg kell felelnie a törvény mellékletében meghatározottaknak,

4 a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának olyan személynek kell lennie, aki jogosult a mezőgazdasági tevékenységre vonatkozó különös szabályok alkalmazására, megfelel a törvényi feltételeknek, és mezőgazdasági tevékenységére nem választotta az általános szabályok szerinti adózást, továbbá a termék vevőjének, szolgáltatás igénybevevőjének is olyan személynek kell lennie, aki a felvásárlásához kapcsolódóan kompenzációs felárat köteles fizetni a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak. Vagyis belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely) nem minősül az áfatörvény szerint mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak, vagy a Közösség valamely más tagállamában vagy harmadik államban nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely) nem minősül ezen állam joga szerint olyan adóalanynak, akinek (amelynek) jogállása tartalmában megfelel a Tanács 2006/112/EK irányelv XII. cím 2. fejezetében foglaltaknak (A mezőgazdasági termelőkre vonatkozó közös térítésátalány-rendszer) Ennek megfelelően nem minősül például mezőgazdasági tevékenységnek a saját gazdaságban termelt kukoricának egy nem áfaalany magánszemély vagy másik mezőgazdasági tevékenységet folytató különös szabályok szerint adózó áfaalany részére történő értékesítése. Nem minősül mezőgazdasági tevékenységnek az áfatörvény mellékletében meghatározott termék értékesítése akkor sem, ha a terméket nem olyan áfaalany értékesíti, aki a különös szabályok szerinti adózást alkalmazza, vagy ha a különös szabályok szerint adózó adóalany nem a saját maga illetve a családi gazdaságban, közös őstermelésben részt vevő más személy illetve a vállalkozása által termelt terméket értékesíti. Így az egyéb feltételek fennállása esetén sem minősül mezőgazdasági tevékenységnek például a vásárolt mezőgazdasági termék változatlan formában történő továbbértékesítése.

5 Az áfa-tv ának szövegének jelölése január 1-jétől (1) bekezdésre változik.,,198. (1) E fejezet alkalmazásában mezőgazdasági tevékenység: a) a 7. számú melléklet 1. részében felsorolt termékek termelése és feldolgozása, feltéve, hogy azt az adóalany saját vállalkozásában végzi; b) a 7. számú melléklet II. részében felsorolt szolgáltatások nyújtása, feltéve, hogy azok teljesítéséhez az adóalany saját vállalkozásának tárgyi eszközeit, egyéb termelési eszközeit és tényezőit használja, egyéb módon hasznosítja, amelyek rendeltetésük szerint szokásosan az a) pontban említettek megvalósítását szolgálják; valamint c) az a) és b) pont alá tartozó termékek értékesítése, szolgáltatások nyújtása után kompenzációs felár megtéríttetésére tarthat igényt. Az áfa-tv a január elsejétől a következő (2) bekezdéssel egészül ki: (2) E fejezet alkalmazásában mezőgazdasági tevékenységet meghatározó részben folytató adóalanynak minősül az az adóalany, akinek (amelynek) a mezőgazdasági tevékenységen kívüli tevékenységéből származó adót is tartalmazó éves bevétele időarányosan nem haladja meg az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt, illetve az az adóalany, akinek (amelynek) a mezőgazdasági tevékenységen kívüli tevékenységből származó adót is tartalmazó éves bevétele meghaladja ugyan az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt, azonban a mezőgazdasági tevékenységből származó kompenzációs felárat is tartalmazó éves bevétele időarányosan több, mint az egyéb tevékenységéből származó adót is tartalmazó időarányos éves bevétele.

6 10/1.2 Mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályok csak áfaalanyokra vonatkoznak, nem alkalmazandóak általános jelleggel, a szó hétköznapi értelmében mezőgazdasági tevékenységet végzőknél. Ennek megfelelően nem vonatkoznak ezek a szabályok azokra, akik a szó hétköznapi értelmében vett mezőgazdasági tevékenységet végeznek és tevékenységük az Áfatörvény 6. -ában foglaltaknak nem felel meg, mert nem rendszeres, nem üzletszerű, nem tartós, illetve nem ellenérték elérésére irányul. Ennek megfelelően nem vonatkoznak a különös szabályok azokra a magánszemélyekre, akik nem alanyai az áfának, függetlenül attól, hogy őstermelői igazolvánnyal rendelkeznek-e illetve őstermelői igazolványuk érvényes-e. (Más megítélés alá esnek azok a természetes személyek, akik valamely gazdasági tevékenységük miatt már áfa-alannyá váltak, náluk valamennyi törvényi feltétel fennállása esetén a különös szabályok alkalmazhatóvá válnak.) Nem vonatkoznak a különös szabályok azokra a mezőgazdasági termelőkre, akik tevékenységüket közös őstermelésben, vagy családi gazdaságban végzik ugyan, de tevékenységüknek nem része a mezőgazdasági termék ellenérték fejében történő értékesítése illetve mezőgazdasági szolgáltatás ellenérték fejében nyújtása. Nem vonatkoznak ezekre a személyekre a különös előírások akkor sem, ha mezőgazdasági terméket, szolgáltatást értékesítenek ugyan, de ezeket az értékesítéseket más nevében, így például a közös őstermelésben, családi gazdaságban résztvevő másik személy nevében végzik. Az Eva-törvény illetve az Áfatörvény eltérő rendelkezésének hiányában az egyszerűsített vállalkozói adó alanyai ezeket a különös szabályokat nem alkalmazhatják. A különös szabályok azokra az adóalanyokra vonatkoznak, akiknek a gazdasági tevékenysége egészben vagy túlnyomó részben az Áfatörvény szerinti mezőgazdasági tevékenység.

7 A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályok alkalmazására az előzőek fennállása mellett is csak annak az adóalanynak van lehetősége, aki/amely a kis- - és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló évi XXXIV. törvény szerint mikro- és önálló vállalkozásnak minősülnek, illetve annak minősülnének, ha e törvény hatálya alá tartoznának. A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályokat csak gazdasági céllal belföldön letelepedett adóalanyok illetve gazdasági célú letelepedés hiányában belföldi lakóhelyű vagy szokásos tartózkodási helyű adóalanyok alkalmazhatják. Ennek megfelelően külföldi természetes személy csak akkor alkalmazhatja a különös szabályokat, ha belföldön legalább tartózkodási helye van, külföldi vállalkozás pedig akkor, ha belföldön legalább állandó telephelye van. Az áfa-tv ának január 1-jétől hatályos módosítása egyértelműen meghatározza azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén egy adott adóalany a mezőgazdasági tevékenységet meghatározó részben folytató adóalanyok körébe sorolható. Mezőgazdasági tevékenységet meghatározó részben folytató adóalany A fenti adóalanyi kör az alábbi két csoportra bontható: adóalanyok, akiknek (amelyeknek) a mezőgazdasági tevékenységen kívüli tevékenységükből származó adót is tartalmazó éves bevételük időarányosan nem haladja meg az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt; adóalanyok, akiknek (amelyeknek) a mezőgazdasági tevékenységen kívüli tevékenységükből származó adót is tartalmazó éves bevételük meghaladja ugyan az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt, azonban a mezőgazdasági tevékenységből származó kompenzációs felárat is tartalmazó éves bevételük időarányosan több, mint

8 az egyéb tevékenységükből származó adót is tartalmazó időarányos éves bevételük. Az áfa-tv. fenti új rendelkezésében foglalt definíció megfelel a mezőgazdasági tevékenységet meghatározó részben folytató adóalanyi körre vonatkozóan az adóhatóság jogértelmezési gyakorlatában kialakított és az adóhatóság által hivatalos fórumokon közzétett meghatározásoknak. Az áfa-tv (2) bekezdésében meghatározott feltétel teljesülésének vizsgálata során a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak a következő adóévre ésszerűen várható tevékenységi jellemzői alapján kell eldöntenie, hogy megilletie a különleges jogállás. Az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységet év közben megkezdő adóalanynak az adott adóévre ésszerűen várható tevékenységi jellemzők alapján kell eldöntenie, hogy megilleti-e a különleges jogállás. Ez azt jelenti, hogy az az adóalany, aki tevékenysége, bevételei alapján jóhiszeműen várhatta, hogy a következő adóévben megfelel annak a feltételnek, hogy tevékenysége meghatározó részben mezőgazdasági lesz, jogosan számíthatott fel kompenzációs felárat. Azonban, ha az adott adóév adatai alapján tevékenysége nem minősül meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységnek, a következő adóév január 1-jétől nem számíthat fel mezőgazdasági termékértékesítéseire, szolgáltatásnyújtásaira kompenzációs felárat. Az áfatörvény XIV. fejezetének eltérő rendelkezése hiányában, az olyan adóalanynak, aki (amely) jogos várakozása alapján indokoltan ítélte úgy, hogy tevékenysége szerint a különleges jogállás megilleti, év közben nem kell áttérnie az áfatörvény XIV. fejezetében meghatározott adózási módról más adózási módra, ha év közben a tényleges adatok alapján már nem minősül túlnyomó részben illetve meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet végzőnek. Azonban saját döntése alapján az áfatörvény 197. (1) bekezdés és (3) bekezdés a) pontban foglaltaknak megfelelően év közben is lemondhat

9 különleges jogállásáról. Az olyan adóalany aki a tárgyév végére, a tárgyév adatai alapján olyan adózóvá válik, aki (amely) már nem minősül túlnyomó részben illetve meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet végzőnek, a tárgyévet követő adóévben már nem járhat el különleges jogállású adóalanyként. Az adózónak az adókötelezettségét érintő azon változást, mely szerint a végzett tevékenysége alapján már nem minősül egészben, vagy meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak (vagyis kompenzációs felár felszámítására nem jogosult), az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény 23. (1) bekezdése értelmében, a változás bekövetkezésétől számított 15 napon belül az előírt nyomtatványon közvetlenül az állami adóhatóságnak kell bejelentenie. Amennyiben az adóalany a év adatai alapján nem minősül egészben vagy meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak és ez által nem illeti meg a különleges jogállás, január 15-ig köteles bejelenteni az adóhatóságnak azt a tényt, hogy évben nem különleges jogállású mezőgazdasági termelőként adózik a mezőgazdasági tevékenysége után. A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany csak akkor minősülhet az áfatörvény szerinti különleges jogállású adóalanynak, az áfatörvény 197. (1) bekezdés a) pontja szerint, ha a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv.) rendelkezései szerint egyúttal mikro- és önálló vállalkozásnak minősül, vagy annak minősülne, ha a Kkv. hatálya alá tartozna. A jogszabály értelmében azon adóalanyok esetében is meg kell vizsgálni, hogy a Kkv. szerint mikro- és önálló vállalkozásnak minősülnek-e, amelyek egyébként nem tartoznak a Kkv. hatálya alá (nem egyéni illetve társas vállalkozások). Mikro- és önálló vállalkozásnak minősülő adóalany

10 1. Mikrovállalkozás A Kkv. 3. (3) bekezdése alapján mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb (egész évre vonatkoztatva), és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg. A feltételek megvalósulását a Kkv. 5. -ának megfelelően, éves szinten, éves átlagban kell vizsgálni. Tehát, ha az adóalany mezőgazdasági betakarítási munkákra 2 hétig több mint 10 főt alkalmaz nem fogja elveszíteni mikrovállalkozási minősítését, mivel a foglalkoztatotti létszámot éves átlagban kell nézni. 2. Önálló vállalkozás A Kkv. 4. (1) bekezdése értelmében önálló vállalkozás az a vállalkozás, amely nem minősül partnervállalkozásnak, illetve kapcsolódó vállalkozásnak. a) partnervállalkozás Partnervállalkozás a Kkv. 4. (2) bekezdése szerint az a vállalkozás, amely nem minősül kapcsolódó vállalkozásnak, illetve amelyben más vállalkozásnak kizárólagosan vagy több kapcsolódó vállalkozásnak együttesen, illetve amelynek más vállalkozásban kizárólagosan vagy több kapcsolódó vállalkozással együttesen a tulajdoni részesedése jegyzett tőkéje vagy szavazati joga alapján legalább 25%. Ha a mezőgazdasági tevékenységet folytató áfaalany egy vállalkozás legalább 25%-ának tulajdonosa, partnervállalkozásnak minősül, azaz nem minősül önálló vállalkozásnak, így különleges jogállásúnak sem az áfatörvény XIV. fejezete szerint, ezért nem tarthat igényt kompenzációs felárra mezőgazdasági termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után (a magánszemélyként végzett őstermelői tevékenysége mellett egyéni vállalkozást folytató adózó azonban az áfa rendszerében e két tevékenysége tekintetében együttesen egy adóalanynak minősül, ezért az őstermelő magánsze-

11 mély nem tekinthető úgy, mint aki az egyéni vállalkozása tulajdonosaként partnervállalkozásnak minősülne, következésképpen ez esetben az áfatörvény XIV. fejezete szerinti különleges jogállás nála az egyéb áfatörvénybeli feltételek teljesítése mellett fennállhat). Gazdasági társaságok Kkv. szerinti önálló vállalkozásnak minősítése esetén, a társaság más vállalkozásban meglévő 25% alatti tulajdonrészének vizsgálatán kívül szükséges annak vizsgálata, hogy a társaságban más vállalkozás kizárólagosan, vagy kapcsolódó vállalkozásokkal együttesen a 25%-os tulajdoni részesedést nem éri-e el. (Ha a gazdasági társaságnak van kapcsolódó vállalkozása, akkor a társaság is kapcsolódó vállalkozásnak minősül, ezért a különleges jogállás tekintetében eleve nem minősül partnervállalkozásnak, így különleges jogállásúnak sem. Ezért annak vizsgálata felesleges, hogy a társaság kapcsolt vállalkozásaival együttesen más vállalkozásban lévő tulajdoni részesedése 25% alatt marad-e). b) kapcsolódó vállalkozás A Kkv. a kapcsolódó vállalkozás fogalmát a 4. (3)-(6) bekezdéseiben határozza meg: 4. (3) Kapcsolódó vállalkozások azok, amelyek egymással az alábbiakban felsorolt valamely kapcsolatban állnak: a) egy vállalkozás egy másik vállalkozás tulajdoni részesedésének (részvényeinek) vagy a szavazatának a többségével rendelkezik, vagy b egy vállalkozás egy másik vállalkozásban jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja, vagy c) egy vállalkozás egy másik vállalkozás felett a tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött szerződés vagy a létesítő okirat rendelkezése alapján függetlenül a tulajdoni hányadtól, a szavazati aránytól, a megválasztási és visszahívási jogtól döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol, vagy

12 d) egy vállalkozás egy másik vállalkozásban más tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött megállapodás alapján a szavazatok többségét egyedül birtokolja. (4) Kapcsolódó vállalkozásnak minősülnek azok a vállalkozások is, amelyek egy vagy több vállalkozáson keresztül állnak egymással a (3) bekezdésben felsorolt kapcsolatban. (5) Kapcsolódó vállalkozásnak minősülnek továbbá azok a vállalkozások, amelyek egy természetes személy vagy közösen fellépő természetes személyek egy csoportja révén a (3) és (4) bekezdésben meghatározott jellegű kapcsolatban állnak egymással, amennyiben tevékenységüket vagy tevékenységük egy részét az érintett piacon vagy egymással szomszédos piacokon folytatják. (6) A befektetők érdekeltsége tekintetében az (1) (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően önálló vállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amellyel a pontjában meghatározott befektetők külön-külön és együttesen sem állnak a (3) és (4) bekezdésben meghatározott kapcsolatban, vagy amelynek a befektetői sem közvetlenül, sem közvetve nem vesznek részt az irányításban, vagy amelynek a befektetői nem vállalkozásként működnek. Ellenkező esetben a vállalkozás kapcsolódó vállalkozásnak minősül. Ha a mezőgazdasági tevékenységet folytató áfaalany magánszemély (őstermelő, egyéni vállalkozó) más vállalkozás vezető tisztségviselője, vagy felügyelő bizottságának tagja, mint őstermelő, vagy egyéni vállalkozó az áfatörvény 197. (1) bekezdés a) pontban előírtaknak való megfelelés szempontjából nem kapcsolódó vállalkozása annak a vállalkozásnak, ahol vezető tisztségviselő, felügyelőbizottsági tag, mivel ez esetben nem valósul meg közte, és a vállalkozás között a Kkv. 4. (3) bekezdésében felsorolt kapcsolat egyike sem, így nem veszti el különleges jogállását. A családi gazdaság tagjai, illetve a közös őstermelésben résztvevők mezőgazdasági tevékenységét áfa szempontból külön-külön kell kezelni, mivel külön-külön mi-

13 nősülnek áfa adóalanynak. Ha a családi gazdaság tagja, illetve a közös őstermelésben résztvevő terméket értékesít, szolgáltatást nyújt, nem a családi gazdaság, őstermelők közössége az értékesítő, szolgáltatásnyújtó, hanem az az adóalany, akinek a nevében ténylegesen történik az ügylet. Az adóalanyok közti közös őstermelői, családi gazdasági kapcsolat nem eredményezi azt, hogy az ebben résztvevő őstermelők, egyéni vállalkozók között a Kkv. 4. (3) (6) bekezdéseiben megfogalmazott kapcsolat állna fenn, nem minősülnek kapcsolódó vállalkozásnak, így nem vesztik el különleges jogállásukat. A közös őstermelésben, illetve családi gazdaságban résztvevők az áfatörvény 197. (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak való megfelelés szempontjából nem tekinthetők olyan csoportnak, amelyre a Kkv. 4. (5) bekezdése alkalmazható lenne. A közös őstermelésben, családi gazdaságban résztvevőket tevékenységük tekintetében áfa szempontból úgy kell vizsgálni, mint különálló magánszemélyeket. Külön kell megvizsgálni, hogy az adott magánszemély tevékenysége eléri-e azt a szintet, hogy az áfatörvény szerint gazdasági tevékenységnek minősül, és ez által a magánszemély adóalannyá válik. Ez esetben szükséges annak vizsgálata, hogy a közös őstermelésben, családi gazdaságban résztvevő magánszemély jogosult-e kompenzációs felár alkalmazásában. Az előzőek értelmében adóalany akkor számíthat fel mezőgazdasági termékértékesítésére, szolgáltatásnyújtására kompenzációs felárat, ha a következő feltételeknek együttesen megfelel: Gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön. Egészben vagy meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak minősül. Utóbbi esetben a mezőgazdasági tevékenységen kívüli tevékenységéből származó adót is tartalmazó éves bevétele időarányosan nem haladja meg az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt, vagy a mezőgazdasági tevékenységen kívü-

14 li tevékenységükből származó adót is tartalmazó éves bevétele meghaladja ugyan az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt, azonban a mezőgazdasági tevékenységből származó kompenzációs felárat is tartalmazó éves bevétele időarányosan több, mint az egyéb tevékenységéből származó adót is tartalmazó időarányos éves bevétele. Az áfatörvény alkalmazásában csak az minősül mezőgazdasági tevékenységnek, ami az áfatörvény vonatkozó mellékletében meghatározott termékek termelésére és feldolgozására irányul, feltéve, hogy azt az adóalany saját vállalkozásában végzi, vagy a törvény mellékletében meghatározott szolgáltatás nyújtására irányul, feltéve, hogy annak teljesítéséhez az adóalany saját vállalkozásának tárgyi eszközeit használja (egyéb módon hasznosítja). A tevékenység mezőgazdasági tevékenységként minősülésének feltétele továbbá, hogy az adóalany az előzőeknek megfelelő termékek értékesítése, szolgáltatások nyújtása után kompenzációs felár megtéríttetésére tarthasson igényt, amelynek személyi feltétele, hogy a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybevevője olyan belföldön nyilvántartásba vett áfa adóalany legyen, aki/amely nem minősül mezőgazdasági tevékenységet folytatónak (vagy olyan külföldi adóalany legyen, aki a saját államának joga szerint nem alkalmaz mezőgazdasági termelőre vonatkozó különös adózási módot, illetve az Európai Közösség másik tagállamában nyilvántartásba vett nem adóalany jogi személy legyen). Az adóalany mikrovállalkozásnak minősül, vagyis éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg, foglalkoztatottjainak száma éves átlagban 10 főnél kevesebb. Az adóalany önálló vállalkozás, így más vállalkozásban meglévő tulajdoni részesedése alatta marad a 25%-nak. A különös szabályok alkalmazása tekintetében az adóalanyoknak arra vonatkozóan van választási lehetőségük, hogy a külö-

15 nös szabályok alkalmazásáról lemondanak-e. Az Art. 22. (1) bekezdés d.) pont alapján a különös szabályok alkalmazását is, és az arról való lemondást is be kell jelenteni az adóhatósághoz. Amennyiben a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany a különös szabály alkalmazásáról való lemondására irányuló bejelentést nem tesz, a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályokat kötelező alkalmaznia különleges jogállású adóalany. A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályok lényegi eleme, hogy az adóalany a termék értékesítésével, szolgáltatás nyújtásával összefüggésben az adózónak a termékét megvásárlótól illetve a szolgáltatását igénybevevőtől kompenzációs felárat kell kapnia. A kompenzációs felár "kiváltja" a mezőgazdasági tevékenység tekintetében az adófizetési kötelezettséget és adólevonási jogot, ennek megfelelően a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak e tevékenységével összefüggésben adófizetési kötelezettsége nincs, ugyanakkor adólevonási jogot sem gyakorolhat. Az olyan adózó, akinek/amelynek van olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása is, amellyel összefüggésben kompenzációs felár megtéríttetésére nem tarthat igényt, az Áfatörvény 120. és 123 -ának alkalmazása során a mezőgazdasági tevékenységet adó levonásra nem jogosító tevékenységként köteles figyelembe venni.,,199. (1) A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany e tevékenysége körében: a) adófizetésre nem kötelezett; b) b) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult. (2) A mezőgazdasági tevékenység folytatásának időszakában keletkezett és az e tevékenységéhez kapcsolódó előzetesen felszámított adóra az adóalany jogállása megváltozását követően sem alapíthat adólevonási jogot.

16 A mezőgazdasági tevékenységet végző adóalanynak a különleges jogállása a különös szabályok alkalmazásáról való lemondás illetve a mezőgazdasági tevékenységet egészben vagy túlnyomó részben folytatókra vonatkozóan előírtaknak (197. (1) bekezdés) való meg nem felelés esetén szűnhet meg. A különleges jogállás megszűnése A különleges jogállás megváltoztatása Amennyiben az adóalany a tevékenysége kezdetekor, illetve a tárgyévet megelőző év adatai tevékenységet kezdő esetén a tárgyévre vonatkozó üzleti terve, jogos várakozása alapján a tárgyévben jogosult volt a különös szabályok szerinti adózás alkalmazására (és arról nem mondott le), csak a tárgyévet következő évben alkalmazhat ettől eltérő adózási módot. A mezőgazdasági tevékenységet végző adóalany a tevékenység megkezdésekor megváltoztathatja különleges jogállását, vagyis a bejelentkezési lapon, változás bejelentési lapon nyilatkozhat úgy, hogy választása szerint kompenzációs felárat nem érvényesít. A különleges jogállás megváltoztatására emellett, az adóév folyamán is bármikor lehetősége van az adóalanynak. Ha a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany úgy dönt, hogy a különös szabályokat nem alkalmazza, ezt a döntését be kell jelentenie az adóhatóságnál. A különös szabályok alkalmazásáról való lemondás esetén két éves visszatérési korlát érvényesül. Így abban az esetben, ha 2008-ban az adóalanya különös szabályok alkalmazásáról lemond, legközelebb 2011-ben alkalmazhatja azokat. Amennyiben az adóalany a tárgyévben év közben nem felel meg a kompenzációs rendszer alkalmazása feltételeinek, év közben nem köteles a különleges jogállását megváltoztatni (csak a következő adóévre). Ha az adóalany azért veszíti el különleges jogállását, mert már nem végez meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet, például a év adatai alapján nem minősül egészben vagy meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet foly-

17 tató adóalanynak és ez által nem jogosult kompenzációs felár alkalmazására, január 15-ig köteles bejelenteni az adóhatóságnak azt a tényt, hogy évben nem különleges jogállású adóalanyként adózik a mezőgazdasági tevékenysége után (nem számíthat fel kompenzációs felárat). Ha az adóalany később egészben vagy meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet folytat, és a kompenzációs felár alkalmazása egyéb feltételeinek is megfelel, a különleges jogállás elvesztésétől számított 1 év elteltével alkalmazhat csak ismét kompenzációs felárat (ebben az esetben nem 2 év, hanem 1 év múlva jogosult az adóalany kompenzációs felár alkalmazására). Az a speciális jogállású adóalany, aki/amely a tárgyév (2009.) során nem folytat meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet, a tárgyévet követő évben (2010-ben) nem lehet speciális jogállású, ám ha a tárgyévet követő évben (2010.) a mezőgazdasági tevékenységét meghatározó részben folytatja, akkor a tárgyévet követő második évben (2011.) feltéve, hogy az áfatörvény 197. egyéb feltételeinek is megfelel újból a speciális jogállásra vonatkozó szabályok szerint adózik. Az adóalany különleges jogállású mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalannyá történő minősítése szempontjából figyelemmel kell lenni arra, hogy a Kkv. főszabálya szerint, az éves adatokat kell alapul venni. A vállalkozás mikrovállalkozássá történő minősítésénél, a mutatókat az utolsó összevont (konszolidált) beszámoló, ennek hiányában éves beszámoló vagy egyszerűsített éves beszámoló szerinti foglalkoztatotti létszám és nettó árbevétel vagy mérlegfőösszeg alapján kell meghatározni. Az egyéni vállalkozás minősítése az adóbevallása szerint, a foglalkoztatotti létszám alapján történik. Ugyancsak az adóbevallás, foglalkoztatotti létszám alapján történik a nem egyéni vállalkozóként mezőgazdasági tevékenységet végzők minősítése. Amennyiben az egyéni, illetve a társas vállalkozás működési ideje, illetve egyéb személy tevékenységének ideje 1 évnél rövidebb, az adatokat éves szintre kell vetíteni. A mikrovállalkozássá történő Átminősítés mikrovállakozássá

18 minősítéshez, illetve annak elvesztéséhez a vállalkozásnak 2 egymást követő évben kell megfelelnie, illetve nem megfelelnie (a továbbiakban: két éves szabály) a Kkv. 5. (3) bekezdése alapján. Az áfatörvény 197. (2) bekezdés rendelkezésének megfelelően abban az esetben, ha az adóalany a tárgyév július 1. napján már nem minősülne mikro- és önálló vállalkozásnak, jogállása az egyéb feltételek teljesülésétől függetlenül legkésőbb a tárgyév december 31. napjával megszűnik. Azon oknál fogva, hogy a minősítést főszabály szerint éves adatok alapján kell elvégezni, s hogy a tárgyév július 1-jén csak a tárgyévet megelőző év adatai állnak rendelkezésre, a tárgyév július 1-jei állapot szerinti megítélés során a tárgyévet megelőző év bevételi, létszám adatai alapján kell a minősítést elvégezni, a két éves szabály alkalmazásával. Az áfatörvény 197. (2) rendelkezéséből következően az önálló vállalkozásnak minősülés szempontjából pedig a tárgyév július 1-jei állapotot kell figyelembe venni (ebben az időpontban kell vizsgálni, hogy pl. más vállalkozásban 25%-os, vagy azt meghaladó tulajdoni hányaddal rendelkezik-e). A Kkv. szerinti mikrovállalkozássá történő minősítésnél tehát az előző év adatait kell figyelembe venni a két éves szabály alkalmazásával, míg az önálló vállalkozássá történő minősítésnél a minősítés időpontjában fennálló állapotot kell figyelembe venni (nincs két éves szabály). Ha a vállalkozás évben elveszti mikrovállalkozás státuszát, vagy elveszti önálló vállalkozás státuszát nem minősül az áfatörvény XIV. fejezete szerinti különleges jogállású adóalanynak. A vállalkozás különleges jogállása december 31-e napjával szűnik meg, feltéve, ha az adóalany előbb nem él jogállásának megváltoztatásának a jogával. A mikro- és önálló vállalkozási minősítés megszűnése esetén, az adóalany jogállása évközben nem változhat meg, azaz a különleges jogállás feltételeinek tárgyévben történő nem-

19 teljesítése a tárgyévet követő évre vonatkozóan eredményezi csak a különleges jogállás megszűnését, kivéve, ha az adóalany az áfatörvény 197. (1) bekezdése szerint élt jogállásának megváltoztatásának jogával (ez utóbbi esetben ugyanis különleges jogállása év közben szűnik meg). Az adóalany különleges jogállását az áfatörvény 197. (3) bekezdésének megfelelően csak akkor veszíti el 2 évre, ha a mikro- és önálló vállalkozás kritériumainak nem felel meg, illetve, ha az adóalany saját választása alapján nem kívánja alkalmazni a különleges jogállásra vonatkozó rendelkezéseket. Ezen túlmenő minden egyéb olyan esetben, amikor a különleges jogállásra vonatkozó feltételek a tárgyév vonatkozásában nem teljesülnek (pl. az adóalany nem egészben vagy meghatározó részben végez mezőgazdasági tevékenységet), a különleges jogállás kizárólag csak a tárgyévet követő évre vonatkozóan szűnik meg. Az előzőek értelmében, azt a mezőgazdasági tevékenységet végző speciális jogállású adóalanyt, aki/amely a tárgyév (pl ) folyamán veszíti el mikro- és/vagy önálló vállalkozás státuszát, a speciális jogállás a tárgyévet követő két évben (a példa alapján 2010-ben és 2011-ben) nem illeti meg az áfatörvény 197. (3) bekezdés b) pontja alapján. Ha a vállalkozás 2009-ben azért veszíti el speciális jogállását, mert nem felel meg a Kkv. szerinti mikrovállalkozás feltételeinek, akkor ben csak akkor válik speciális jogállásúvá, ha az előző 2 év adatai alapján megfelel a Kkv. szerinti mikrovállalkozás feltételeinek. Ha a vállalkozás azért vesztette el speciális jogállását, mert nem felelt meg a Kkv. szerinti önálló vállalkozás feltételeinek, akkor válik speciális jogállásúvá, ha 2012 július 1-jei állapota szerint megfelel az önálló vállalkozás feltételeinek. Az a mezőgazdasági tevékenységet végző adóalany, aki/amely július 1-jén nem felel meg az önálló vállalkozássá minősítés feltételeinek és/vagy a és évi bevételi és létszámadatai alapján nem felelt meg a mikrovállalkozássá minősítés feltételeinek.

20 2008. december 31-ét követően nem jogosult különleges jogállására, ezen tény bejelentésére január 15-éig van lehetősége. Az a mezőgazdasági termelő aki/amely 2008-ban kezdte meg áfa alanyiságot eredményező tevékenységét (vagyis évben kért adószámot), a mikrovállalkozássá minősítés feltételét (azaz a megelőző két év adatainak vizsgálatát) leghamarabb csak július 1-jén tudja elvégezni, így a mikrovállalkozás kritériumainak való meg nem felelés okán az erre vonatkozó minősítés feltételeinek hiánya miatt legkorábban csak január 1-jétől veszítheti el a kompenzációs felárra való jogosultságát.

21 10/1.3 A kompenzációs felárat megtérítő személy A különleges jogállású adóalany elsődlegesen olyan belföldön nyilvántartásba vett, belföldön adószámmal rendelkező áfa adóalanytól részesülhet kompenzációs felárban, aki a mezőgazdasági tevékenysége tekintetében nem alkalmazza a különös szabályokat. A megtérített kompenzációs felár a terméket vásárló, szolgáltatást igénybevevő belföldi adóalanynál előzetesen felszámított forgalmi adónak minősül, így arra adólevonási jog érvényesíthető (feltéve, hogy annak valamennyi jogszabályi feltétele fennáll). Az Áfatörvény továbbá a 200. (1) bekezdés b) pontja és (3) bekezdése a kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthetőségének feltételeit az alábbiak szerint szabályozza: A kompenzációs felár megtéríttetésének személyi feltétele, hogy a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője Közösség valamely más tagállamában vagy harmadik államban nyilvántartásba vett adóalany legyen, aki (amely) egyúttal nem minősül ezen állam joga szerint olyan adóalanynak, akinek (amelynek) jogállása tartalmában megfelel a Héa-irányelv XII. címének 2. fejezetében foglaltaknak. Az egyéb feltételek teljesítésének sérelme nélkül a kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthető abban az esetben is, ha a termék értékesítése a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett nem adóalany jogi személynek történik, feltéve, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a nem adóalany jogi személynek e beszerzése után adót kell fizetnie e tagállam joga szerint. A különleges jogállású adóalany tehát a másik tagállambeli adóalanytól (aki Magyarországon adószámmal nem rendelkezik), akkor kaphat kompenzációs felárat, ha az a saját tagállamában a mezőgazdasági tevékenységére különös adózási szabályokat nem alkalmaz. A kompenzációs felárat megtérítő másik tagállambeli adóalany a megtérített kompenzációs felár visszatérítését kérheti az adóhatóságtól az Áfatörvény XVIII. fejezetében szabályozottak szerint.

22 Az előzőeknek megfelelően, a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany abban az esetben is jogosult kompenzációs felárra (természetesen az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén), ha a termékét a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalanynak (feltéve, hogy az nem minősül saját államának joga szerint olyan adóalanynak, akinek jogállása tartalmában megfelel a Héa-irányelv XII. címének 2. fejezetében foglaltaknak), vagy a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett nem adóalany jogi személynek (feltéve, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a nem adóalany jogi személynek e beszerzése után adót kell fizetnie e tagállam joga szerint) értékesíti és a termékértékesítés teljesítési helye az áfatörvény alkalmazásával belföld. Az áfatörvény nem tartalmaz kifejezetten olyan rendelkezést, mely kivonná a mezőgazdasági tevékenységet végző adóalanynak az ilyen minőségében végzett, egyébként az áfatörvény 89. -ban foglaltaknak megfelelő termékértékesítését a Közösségen belüli adómentes termékértékesítésre vonatkozó szabályok alkalmazási köréből. Az általános forgalmi adózás rendszeréből azonban az következik, hogy a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany fentieknek megfelelő (áfatörvény 200. (1) bekezdés b) pont, és (3) bekezdés) Közösségen belüli értékesítésére a kompenzációs felár áthárítása mellett nem alkalmazható az áfatörvény 89. -ban szabályozott Közösségen belüli adómentes értékesítés szabálya is. Ugyanis, ha a mezőgazdasági tevékenységet végző adóalanynak az áfatörvény 200. (1) bekezdés b) pontjában, valamint (3) bekezdésében szabályozott termékértékesítésére az áfatörvény 89. -a szerinti közösségi mentes értékesítés szabályait is alkalmazni kéne, ez a közösségi szinten harmonizált hozzáadottérték-adó szabályai szerint azt jelentené, hogy a más tagállamban illetékes felvásárlónak a kompenzációs felár megtérítése mellett Közösségen belüli beszerzés jogcímén még adófizetési kötelezettsége keletkezne a beszerzés tagállamában. Ez pedig azt eredményezné, hogy a termék beszerzőjének ugyanazon ügylet után (ugyan-

23 azon jogcímen) kétszer keletkezne hozzáadottérték-adó fizetési kötelezettsége figyelemmel arra, hogy a kompenzációs felár is különleges módon megállapított hozzáadottérték-adó, egyszer kompenzációs felár címén, egyszer pedig a saját tagállamában a Közösségen belüli beszerzés miatt. Az, hogy az adóalany az értékesítésére az áfatörvény 200. (1) bekezdés b) pontját, illetve (3) bekezdését vagy a 89. -át alkalmazza, nem az adóalany választásának kérdése. Ha az áfatörvény XIV. fejezete alapján a kompenzációs felár érvényesítésének feltételei az adott ügyletre kiterjedően fennállnak, akkor az adóalanynak az áfatörvény 200. (1) bekezdés b) pontja szerint kell eljárnia, az áfatörvény 89. -nak alkalmazása kizárt. A fentiekkel összhangban az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény 22. (4) bekezdése is úgy rendelkezik, hogy a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalanynak más tagállam adóalanya felé történő termékértékesítése okán közösségi adószámot kiváltania nem kell. A különleges jogállású adóalany kompenzációs felár megtérítését kérheti a harmadik országbeli vevőjétől is (feltéve, hogy az saját államában a mezőgazdasági tevékenységére vonatkozóan nem alkalmaz). A harmadik országbeli mezőgazdasági terméket vásárló, szolgáltatást igénybevevő adóalanynak az általa megtérített kompenzációs felárat az adóhatóság az áfatörvény XVIII. fejezete alapján csak akkor téríti vissza, ha országa és Magyarország között viszonosság áll fenn. A különleges jogállású adóalany kompenzációs felár megtérítésére tarthat igényt abban az esetben is, ha termékértékesítését olyan jogi személy felé teljesíti, aki saját tagállamában nem minősül ugyan a hozzáadottérték-adó alanyának, de a Közösségen belüli termékbeszerzései után adófizetési kötelezettsége áll fenn. Ilyen személy lehet például a másik tagállambeli, közösségi adószámmal (áfa számmal) rendelkező közintézmény,

24 alapítvány, egyházi szervezet. Az ilyen személy az általa megtérített kompenzációs felár visszatérítését kérheti az adóhatóságtól az áfatörvény XVIII. fejezetében meghatározottak szerint.

25 10/1.4 A kompenzációs felár alapja, mértéke A különleges jogállású adóalany csak az adóalanyi minőségében belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után tarthat igényt kompenzációs felárra. A kompenzációs felár alapja főszabály szerint az a pénzben kifejezett de nem feltétlenül pénzben megtérítendő/megtérített ellenérték, amit a különleges jogállású adóalany kap vagy kapnia kell a mezőgazdasági termék megvásárlójától illetve a mezőgazdasági szolgáltatás igénybe vevőjétől. Tekintettel arra, hogy a kompenzációs felár alapját az adóalapra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően kell megállapítani, a kompenzációs felár alapját is növelik például az ügylethez kapcsolódóan felmerült, a különleges jogállású adóalany által áthárított járulékos költségek, ugyanakkor csökkentik például a kompenzációs felár alapját az árengedmények. A kompenzációs felár mértéke 7% a ló, szarvasmarha, juh, kecske, baromfi és más élő állat; halak, rákok, puhatestű és más gerinctelen vízi állatok; nyers tej, friss tojás, természetes méz, állati vagy növényi trágya, nyers szőrme, legombolyításra alkalmas selyemhernyógubó, nyers gyapjú, erdei fák és cserjék csemetéje, oltványa, magja, feldolgozott tej és tejtermék értékesítése esetén. A kompenzációs felár mértéke 12% az élő növény, burgonya, étkezési célra alkalmas zöldségfélék, gyökerek, gumók, szőlő, élelmezési célra alkalmas gyümölcs és dió, fűszernövények, gabonafélék, muhar, csumiz, különféle magvak, ipari és gyógynövények, mákgubó, takarmánynövények, feldolgozott, tartósított saját előállítású zöldség, gyümölcs, savanyúság; must és bor; borseprő, borkő, valamint szőlőtörköly értékesítése esetében. (A kompenzációs felár érvényesítésével értékesíthető termékek körét az Áfatörvény melléklete a megnevezés mellett vámtarifa számra való hivatkozással határozza meg.) A kompenzációs felár mértéke 7% talajművelés, aratás, cséplés, szüretelés, betakarítás, vetés, ültetés; mezőgazdasági Kompenzációs felár alapja Kompenzációs felár mértéke

26 termékek csomagolása és piacra történő előkészítése; mezőgazdasági termékek tárolása; egyes állatok gondozása, a mezőgazdasági vállalkozásban alkalmazott eszközök bérbeadása; műszaki segítségnyújtás, gyomirtás, kártevő irtás, permetezés, öntöző illetve vízlecsapoló berendezések üzemeltetése, fák nyesése és vágása, valamint egyéb mező- és erdőgazdálkodási szolgáltatások nyújtása esetén.

27 10/1.5 Kompenzációs felárat tartalmazó felvásárlási jegy, számla Amennyiben a különleges jogállású azaz mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany belföldön és ellenérték fejében belföldön nyilvántartásba vett és egyúttal nem mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak mezőgazdasági tevékenysége körében terméket értékesít, szolgáltatást nyújt, úgy a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalany felvásárlási okiratot állít ki, melynek birtokában a különleges jogállású adóalany kompenzációs felárat hárít át. A termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybe vevőjének a kompenzációs felárral növelt ellenérték maradéktalan megtérítésekor a rá áthárított kompenzációs felárra mint előzetesen felszámított adóra adólevonási joga keletkezik, melynek gyakorlásához az általa kibocsátott felvásárlási okirat másodlati példánya szükséges. Az ügylet alapbizonylata tehát a felvásárlási okirat, melynek első példányát és másodlati példányát mint bizonylatot a különleges jogállású adóalanynak, illetve a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalanynak meg kell őriznie. Mindkét félnek teljesítenie kell a bizonylatmegőrzési kötelezettségét a felvásárlási okirat tekintetében is. A felvásárlási okirat-kibocsátási kötelezettségnek a különleges jogállású adóalanytól terméket vásárló, szolgáltatást igénybe vevő belföldi (belföldön nyilvántartásba vett) adóalany csak maga illetve nevében pénzügyi képviselője tehet eleget, felvásárlási okirat kibocsátására másnak meghatalmazást nem adhat, az adóalanynak a számla kibocsátási kötelezettség teljesítésére vonatkozó meghatalmazása a felvásárlási okirat kibocsátására nem terjed ki. Felvásárlási okirat tekintetében gyűjtő bizonylat kiállításának nincs helye, nincs lehetősége az adóalanynak a felvásárlási okirat kibocsátási kötelezettség alóli mentesülésre, a felvásárlási okirat egyszerűsített adattartalommal történő kibocsátására. Felvásárlási okirat

28 A felvásárlási okiraton kötelező az áfatörvényben meghatározott adatokat szerepeltetni. A felvásárlási okiraton emellett bármely olyan adat, információs is szerepeltethető, amelynek feltüntetését a felek elengedhetetlennek tartják, illetve amely más adókötelezettség (például személyi jövedelemadó, valamely járulék) teljesítéséhez szükséges. Számla 202. (3) A (2) bekezdés a) pontjában említett felvásárlási okirat kötelező adattartalma a következő: a) a felvásárlási okirat kibocsátásának kelte; b) a felvásárlási okirat sorszáma, amely a felvásárlási okiratot kétséget kizáróan azonosítja; c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve, címe és adószáma; d) az értékesített termék megnevezése, és az annak jelölésére legalább az e törvényben alkalmazott vtsz., továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető; e) a teljesítés időpontja, ha az eltér a felvásárlási okirat kibocsátásának keltétől; f) a kompenzációs felár alapja, továbbá az értékesített termék kompenzációs felár nélküli egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás kompenzációs felár nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza; g) az alkalmazott kompenzációs felár mértéke; h) az áthárított kompenzációs felár; i) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének aláírása. Abban az esetben, ha a különleges jogállású adóalanytól terméket vásárló, szolgáltatást igénybevevő olyan külföldi, akivel szemben kompenzációs felár érvényesíthető, a különleges jogállású adóalanynak az ügyletről számlát kell kibocsátania. Az

29 ilyen ügyletről kiállított számlában az adóalap helyett a kompenzációs felár alapját, az alkalmazott adómérték helyett a kompenzációs felár mértékét (7% vagy 12%), áthárított adóösszeg helyett a kompenzációs felár összegét kell szerepeltetni.

30 10/1.6 A mezőgazdasági tevékenységet folytató egyéb tevékenységei A mezőgazdasági tevékenységet végző áfa adóalanynak minden olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után, amelylyel összefüggésben kompenzációs felár érvényesítésére nincs törvényi lehetősége, az általános szabályok szerinti adózásra illetve az alanyi adómentességre vonatkozó szabályokat alkalmazhatja. (E két adózás közül az alanyi adómentesség alkalmazására csak akkor van lehetőség, ha az alanyi adómentesség választását a mezőgazdasági termelő az adóhatósághoz előzetesen bejelentette.) Az adóalanyt azok után a termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások tekintetében, amelyeknél - bármely feltétel hiánya miatt kompenzációs felár nem érvényesíthető az adóalanyt számla illetve nyugtaadási kötelezettség terheli. A kompenzációs rendszer szerint adózó mezőgazdasági őstermelő, kistermelő áfa adóalanynak ennek megfelelően (az általános szabályok szerint) kell teljesítenie az áfa kötelezettségét minden olyan termékértékesítése, szolgáltatás nyújtása után amelynél a beszerző nem áfa adóalany, vagy olyan belföldön nyilvántartásba vett áfa adóalany, aki/amely mezőgazdasági tevékenységet végzőként jár el (kompenzációs felárat érvényesít), vagy olyan külföldi adóalany aki/amely saját államának joga szerint mezőgazdasági termelőre vonatkozó különös adózási módot alkalmaz, vagy az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás nem felel meg az áfatörvény 7. számú mellékletében foglaltaknak. Figyelemmel arra, hogy pl. a magánszemélyek részére történő értékesítés nem minősül mezőgazdasági tevékenységnek (azzal összefüggésben kompenzációs felár nem érvényesíthető), minden őstermelőnek, kistermelőnek lehet olyan tevékenysége, amelyben nem mezőgazdasági tevékenységet végzőként jár el (kompenzációs felárat nem érvényesíthet). (Természetesen az olyan adóalanynak, aki a különleges jogállása helyett választott

31 más adózási módot, csak olyan tevékenysége van, amellyel összefüggésben kompenzációs felár nem érvényesíthető.) Amennyiben a mezőgazdasági őstermelő, kistermelő az áfatörvény szerinti mezőgazdasági tevékenységén kívüli tevékenységére nem választ alanyi adómentességet, termékértékesítései, szolgáltatásnyújtásai után az általános szabályok szerint teljesíti adókötelezettségét. Ennek megfelelően termékértékesítései, szolgáltatásnyújtásai után 20%-os mértékű általános forgalmi adót kell felszámítania és fizetendő adóként szerepeltetnie az áfa bevallásában, ugyanakkor adólevonási jogot is érvényesíthet (természetesen az adólevonási tilalmak figyelembe vételével). Amennyiben a mezőgazdasági őstermelő, kistermelő az áfatörvény alkalmazásában mezőgazdasági tevékenységnek nem minősülő (kompenzációs felárra nem jogosító) tevékenységet is végez, lehetősége van alanyi adómentesség választására. Az alanyi adómentesség választására csak a tevékenység megkezdésekor, illetve a tárgyévet megelőzően van lehetősége (a bejelentkezési, illetve változás bejelentési lapon). Alanyi adómentesség csak akkor választható, ha az adóalanynak a termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített (vagy megtérítendő) ellenérték éves szinten göngyölített összege nem haladja meg az 5 millió forintot sem a tárgyévben ésszerűen várhatóan (és ténylegesen), sem a tárgyévet megelőző évben (ténylegesen). A mezőgazdasági tevékenység keretében végzett kompenzációs felárra jogosító - termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás fejében megtérített (megtérítendő) ellenérték az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárba nem számítandó bele. (Amennyiben az adóalany a különleges jogállásáról lemondott, vagyis választása szerint kompenzációs felárat nem érvényesít, az utóbbi szabály nem alkalmazható.)

32 Az, aki alanyi adómentességet választott, az alanyi adómentesség időszakában (alanyi adómentes minőségében) adófizetésre nem kötelezett, előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult, számla kibocsátási illetve nyugtaadási kötelezettség terheli, csak olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben áfa összeget, áfa mértéket nem tüntethet fel, az áfa bevallási kötelezettség alól mentesül. (Az adóalany nem alanyi adómentes minőségében jár el, pl. építési telek értékesítésekor.) Az alanyi adómentesség megszűnik ha az adóalany a tárgyévet követő évre vonatkozóan már nem kívánja az alanyi adómentességet alkalmazni és az erre irányuló szándékát a tárgyév december 31-ig (változás bejelentő lapon) bejelenti az adóhatósághoz, az 5 millió forintos értékhatárt meghaladja. Amennyiben az adóalany alanyi adómentessége az értékhatár meghaladása miatt szűnik meg, alanyi adómentességet a megszűnés évét követő két naptári évig nem választhat.

33 10/1.7 Erdei magvak gyűjtögetése mint kompenzációs felárra jogosító tevékenység Az őstermelői igazolvánnyal rendelkező magánszemélyek esetében előfordul, hogy egy adott erdőterület felett rendelkezési jogot gyakorló személy, szervezet előzetes hozzájárulásával az erdő területén magvak gyűjtésével foglalkoznak. Az erdei magvak gyűjtése, majd a megfelelő munkafolyamatok úgymint tisztítás, magkezelés, csomagolás elvégzése után az őstermelő részéről szaporítóanyag minőségű erdészeti vetőmag értékesítése történik. A fenti tevékenység kapcsán felmerül a kérdés, hogy az mezőgazdasági tevékenységnek minősül-e, valamint hogy az erdészeti vetőmag értékesítése után megilleti-e kompenzációs felár az őstermelőt. Az Áfa tv (1) bekezdés a) pontja alapján az Áfa tv. XIV. fejezete alkalmazásában mezőgazdasági tevékenység többek között az Áfa tv. 7. számú melléklet I. részében felsorolt termékek termelése és feldolgozása, feltéve, hogy azt az adóalany saját vállalkozásában végzi. Az Áfa tv. 7. számú melléklet I. rész B pont 12. alpontja alapján a mezőgazdasági tevékenységek körébe tartozó termék a vtsz alá sorolandó termékek közül az erdei fák és cserjék magja. Az erdészeti szaporítóanyag előállítására, minősítésére, forgalomba hozatalára vonatkozóan az erdészeti szaporítóanyagokról szóló 110/2003. (X. 21.) FVM rendelet (továbbiakban: FVM rendelet) részletes szabályozást tartalmaz. Az FVM rendelet speciális előírásait figyelembe véve, az erdészeti szaporítóanyagok magforrásának a tulajdonos, illetve az erdőgazdálkodó engedélyével történő begyűjtését, és a gyűjtögető saját eszközeivel történő feldolgozását (ennek részeként tisztítást, magkezelést, károsítók elleni védelmi kezelést, kiszerelést, csomagolást), végső soron szaporítóanyagként felhasználható állapotba hozatalát magába foglaló önállóan, függet-

34 len formában végzett tevékenység az Áfa tv (1) bekezdés a) pontja alá tartozó mezőgazdasági tevékenységnek minősül. Az ilyen tevékenységet végző személy az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén az erdészeti szaporítóanyag értékesítéséhez kapcsolódóan kompenzációs felárra jogosult.

35 10/2 Az idegenforgalmi adózás Az idegenforgalmi tevékenységre vonatkozó előírások jelentősen eltérnek a január elsejét megelőzően hatályos szabályozástól. Az áfatörvény XV. fejezetében előírtak szerint ugyanis az előző szabályozástól eltérően a különös adózási szabályok vonatkoznak az utazásszervező szolgáltatást nyújtó adóalanyra függetlenül attól, hogy utazási irodaként van bejegyezve vagy nem. Az áfatörvény minden olyan adóalanyt az utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó különös szabályok, vagyis az árrés-adózás alá von, aki/amely saját nevében olyan utazási szolgáltatást kínál az utas felé, melyhez más adóalany által nyújtott szolgáltatást használ fel, hasznosít. Az áfatörvény értelmében az árrés adózás alkalmazásához már nem követelmény a legalább két komponensű szolgáltatás (ún. utazási csomag) nyújtása sem, a személyszállítás, szállás, stb. szolgáltatások önálló nyújtása is megalapozza az utazásszervezőnél az árrés-adó alkalmazását. A különös szabályok alkalmazása kötelező, azok alkalmazásáról az adóalany nem mondhat le.

36 10/2.1 Az utazásszervezés fogalma Az áfatörvény az árrés adózáshoz kapcsolódóan több fogalom meghatározását tartalmazza, annak azonosíthatósága céljából, hogy milyen ügyletekre vonatkozóan alkalmazandó a különös adózási mód. Az utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó különös szabályokat természetesen csak az áfa adóalanyoknak kell alkalmazniuk. Az utazásszervezői szolgáltatás mindig olyan szolgáltatásként valósul meg, amelynek teljesítéséhez szükséges legalább egy olyan szolgáltatás, termékértékesítés, amelyet fizikai értelemben az utazásszervezőtől elkülönült személy nyújt az utas számára, az utazásszervező megrendelése alapján. Ilyen az utas javára megrendelt szolgáltatás lehet például személyszállítás, szálláshely-szolgáltatás, idegenvezetés, kulturális illetve szórakoztatási szolgáltatás. Az áfatörvény XV. fejezetében tárgyalt utazásszervezési tevékenység elnevezésének megfelelően az utazással összefüggésben saját néven megrendelt, az utas felé más adóalany által teljesített szolgáltatás vagy szolgáltatások nyújtásának megszervezését jelenti. A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK Irányelv (Irányelv) 306. cikkének előírása is az utazás lebonyolítása érdekében más adóalanyok által nyújtott szolgáltatások felhasználásáról beszél az árrés-adózás kapcsán, ami szintén azt erősíti, hogy akkor kell a különös adózási módot alkalmazni, amikor szervezni (lebonyolítani) kell az utazást. E Ugyanakkor menetjegy-értékesítés esetén a következőkre is figyelemmel kell lenni: A menetjegy értékesítése kapcsán szoros értelemben vett szervező tevékenységet kifejteni nem kell, így utazásszervezésnek köznapi értelemben az nem is nevezhető.

37 A hivatalos álláspont szerint így összhangban az irányelvi rendelkezésekkel nem kizárható a menetjegy-értékesítés vonatkozásában az áfatörvény 15. -a szerinti közvetített szolgáltatásra vonatkozó szabályok alkalmazása. A menetjegy értékesítés megfelelő adózási módjának kiválasztásánál a következő kérdések vetődhetnek föl, melyek egyben az elhatárolási szempontok kialakítását is segítik: mire irányul az utas szándéka, utazásszervezési szolgáltatás igénybe vételére, vagy csupán a menetjegy megvásárlására, a menetjegyet a közvetítő saját nevében jogosult-e értékesíteni (bizományos), vagy csupán az utas nevében adja le a foglalást (ügynök). Ha az utas szándéka kizárólag menetjegy vételére irányul, és azt a közvetítő saját nevében bizományosként értékesíti, akkor ez az eset az áfatörvény 15. -a szerinti közvetített szolgáltatás és nem utazásszervezés. Az adó mértéke attól függően alakul, hogy a közvetítés során belföldre vagy külföldre irányuló, illetőleg onnan érkező személyszállításról van-e szó. Belföldi személyszállítás teljesítési helye az áfatörvény 39. -a alapján a megtett útvonal. Tekintettel arra, hogy belföldi szolgáltatás esetén a teljes útszakasz belföldre esik az alkalmazandó adómérték a teljes szolgáltatás tekintetében 20 százalék. A nemzetközi személyszállítási szolgáltatás teljesítési helye az áfatörvény 39. -a alapján szintén a megtett útvonal, azonban az alkalmazandó adómérték ez esetben nem 20 százalék. Amenynyiben ugyanis a személyszállítás külföldi desztináció felé teljesül, vagy külföldről érkezik, akkor a megtett útvonal egy része külföldre esik, így a magyar áfatörvény területi hatálya alá a teljesítés helye a ténylegesen megtett útvonal lévén csak a belföldi állomás és az államhatár közötti útszakasz tartozik, a határ és a külföldi állomás közötti útszakasz pedig területi hatályon kívül

38 van. Ez azt jelenti, hogy a személyszállítást végző adóalanynak a kiállított számlában a teljes utat meg kell bontania a belföldi állomás és a határ közötti, továbbá a határ és a külföldi állomás közötti útszakaszra, és míg az előbbi a magyar áfatörvény területi hatálya alá tartozik, addig az utóbbi az áfatörvény területi hatályán kívüli szolgáltatásként számlázandó. Megjegyzem, hogy a belföldi indulási hely és a határ közötti útszakasz, bár az áfatörvény hatálya alá tartozik, de az áfatörvény a alapján adómentes szolgáltatásnyújtásnak minősül. Ez a megítélés értelemszerűen vonatkozik mind a belföldi indulással külföldre érkező, a külföldi indulással belföldre érkező, illetve a külföldi indulással, külföldi érkezéssel, de belföldön áthaladó személyszállítási szolgáltatásokra is. E A következő szolgáltatások, mint kongresszus-, konferencia-, tréningszervezés autóbérlés idegenvezetés, tárlatvezetés városkártyák, egyéb kedvezmény-kártyák szervezése, intézése vízumok, engedélyek, belépők, színházjegyek szervezése könyv, útikönyv, térkép, egyéb technikai eszközök értékesítése műkincs, antikvitás értékesítése önálló szállás, étkezés gyógyszolgáltatás, sportszolgáltatás, pálya-, terembérlet belföldi személyszállítási jegy értékesítése repülőjegy helyfoglaló szoftver használati díja, a szálloda által a vendég javára mástól igénybe vett szolgáltatások, amennyiben önmagukban állnak és nem egy meghatározott, az adóalany által szervezett, bonyolított utazás során hasznosulnak, nem minősülnek az áfatörvény XV. fejezetében szabályozott utazásszervezési szolgáltatásnak, hanem az áfatörvény általános szabályai szerint ítélendők meg

39 10/2.2 A teljesítés helye Az utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az utazásszervező gazdasági céllal letelepedett, (gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van). A teljesítés helyére vonatkozó szabályból következően a belföldön székhellyel, állandó telephellyel rendelkező áfa adóalanynak az utazásszervezési szolgáltatása belföldön teljesül. Így az az áfatörvény hatálya alá tartozik, s arra a különös adózási mód alkalmazandó (függetlenül attól, hogy maga az utazás Magyarországot érinti-e, az utas magyar állampolgár vagy külföldi személy-e). (Természetesen azoknál az adóalanyoknál, amelyeknek több államban van állandó telephelye, akkor az utazásszervezési szolgáltatás annak az államnak a területén teljesül, amelynek a területén az az állandó telephely található, amely az utazásszervezési szolgáltatással legközvetlenebbül érintett. Amennyiben e szerint a szolgáltatás a Közösség másik tagállamában teljesített, az nem tartozik az áfatörvény hatálya alá, a teljesítőnek azzal kell számolnia, hogy a teljesítés helye szerinti tagállamban is a magyar szabályozáshoz hasonló előírások érvényesülnek.

40 10/2.3 Alapfogalmak 206. (1) E fejezet alkalmazásában a) utazásszervezési szolgáltatás: adóalany által saját nevében utasnak nyújtott olyan, jellegadó tartalma alapján egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatás, amelynek teljesítéséhez saját nevében, de az utas javára megrendelten, más adóalany vagy adóalanyok (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: más adóalany) által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés (így különösen: személyszállítás, szálláshely-szolgáltatás, ellátás és idegenvezetés) szükséges; b) utazásszervező: az utazásszervezési szolgáltatást nyújtó adóalany; c) utas: az utazásszervezőnek tett nyilatkozata alapján az az ügyfél, aki (amely) a szolgáltatást ca) nem adóalanyként vagy nem adóalanyi minőségében, illetőleg cb) egyéb, a ca) alpont alá nem tartozó esetekben pedig a saját nevében és javára veszi igénybe; d) önálló pozíciószám: olyan külön nyilvántartott utazásszervezési szolgáltatásokat foglal magában, amelyek azonos földrajzi területre (helyszínre) irányulnak, azonos tartalmúak és színvonalukat tekintve azonos minőségűek. (2) Az utazásszervező köteles ügyfelét a teljesítést megelőzően nyilatkozattételre felhívni, és annak keretében nyilatkoztatni arról, hogy a szolgáltatást utasként vagy nem utasként kívánja igénybe venni. (3) Az egyéb feltételek teljesülésének sérelme nélkül szintén utazásszervezési szolgáltatás az is, a) amelynek időtartama nem haladja meg a 24 órát, illetőleg januári állapot

41 b) amely éjszakai szálláshelyadást nem tartalmaz. (4) E fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók az utazásközvetítő tevékenységére, aki (amely) az utazásszervező megbízásából és annak nevében köt megállapodást az utassal Az utazásszervezési szolgáltatás egyetlenegy szolgáltatás nyújtásának tekintendő. Az áfatörvény január 1-jei változása szerint az utazásszervező ezentúl köteles előzetesen ügyfelétől nyilatkozatot beszerezni, hogy a szolgáltatást utasként, vagy nem utasként kívánja igénybe venni. Az ügyfele csak akkor minősül utasnak a speciális szabályozás tekintetében, ha előzetesen nyilatkozik ezen minőségéről. Ha az ügyfél nem, vagy valótlanul nyilatkozik, mulasztási bírsággal sújtható januári állapot

42 10/2.4 Az adó alapja, mértéke Az utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapja az utazásszervező árrése. Az árrés pénzben kifejezett összeg, amely az utas által megtérítendő/megtérített pénzben kifejezett adót nem tartalmazó ellenérték és az utas javára megrendelt fizikai értelemben más személy által teljesített szolgáltatások, termékértékesítések pénzben kifejezett (megtérített/megtérítendő) bruttó ellenértékének különbözete. Az árrés utanként számítandó. Az árrés csak pozitív előjelű, maximum nulla lehet (így a veszteséges utak negatív árrése nem befolyásolja, nem csökkenti az adott adó-megállapítási időszakban teljesített utazásszervezési szolgáltatások összesített adóalapját). Az adóalapra fő szabály szerint az általános adókulcs szerinti áfát, vagyis 20 százalékos mértékű adót kell felszámítani. Az utazásszervezési szolgáltatás nyújtásával összefüggésben az Áfatörvény számlázási szabályai alkalmazandóak azzal, hogy a számlán kötelező arra vonatkozó utalást szerepeltetni, hogy az áfatörvény XV. fejezetében meghatározott különös szabályokat alkalmazták. Az adóalapot terhelő áfa összege tiltás hiányában a számlában szerepeltethető. (Az utazásszervezői szolgáltatáshoz kapcsolódóan a számlában feltüntetett adó összeget az adóalany vevő levonásba helyezheti, feltéve, hogy fennállnak nála az adó levonási jog érvényesítésének a törvényi feltételei.) Az utazásszervezői szolgáltatás fő szabály szerint akkor teljesül, amikor a szolgáltatásnyújtás tényállásszerűen megvalósul. A teljesítés ezért általában akkor történik, amikor az utazás befejeződött májusi állapot

43 10/2.5 Előleg az utazásszervezés során Utazásszervezői szolgáltatás esetében is adófizetési kötelezettség kapcsolódik az előleg fizetéséhez. Az utazásszervező által jóváírt, kézhez vett előleg összegét ezért úgy kell tekinteni, mint ami arányosan tartalmazza az árrést is. Természetesen azon oknál fogva, hogy az előleg fizetésére a teljesítést megelőzően kerül sor, s hogy az utazásszervező által megrendelt szolgáltatások ellenértéke változhat, az előleg árrés tartalmának kiszámítására csak a tervezett árrés alapján kerülhet sor. Fizetendő adót az előlegből az az arányos rész tartalmaz, ami az utazásszervező által számított, elérni kívánt, árrésnek felel meg. Figyelemmel arra, hogy az árrés itt a törvényi előírások szerint adót is tartalmaz, előlegnél árrés fogalma alatt csak bruttó összeg értelmezhető, amelyből felülről számítva határozandó meg az előleg után fizetendő adó összege. Az előlegről kibocsátandó bizonylatra az áfatörvénynek a számlázásra vonatkozó általános szabályai vonatkoznak.

44 10/2.6 Adómentesség Az utazásszervezői szolgáltatás tekintetében is érvényesül adó alóli mentesség, még pedig az utazásszervező által az utas számára megrendelt, az utas felé harmadik országban teljesített szolgáltatásokkal, termékértékesítésekkel összefüggésben. Amennyiben az utazásszervező az utazásszervezési szolgáltatáshoz az utas javára megrendelten csak olyan más személy által nyújtott szolgáltatást vesz igénybe, ami harmadik országban teljesül, az utazásszervezési szolgáltatás egésze mentesül az adó alól. Az adó alóli mentesség csak arányos részben illeti meg az utazásszervezőt abban az esetben, ha az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, az utas javára megrendelt szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés teljesítési helye részben a Közösség területén, részben azon kívül van májusi állapot

45 10/2.7 Levonási tilalom 212. Az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. (1) bekezdésének a) pontjában említett, más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtáshoz, termékértékesítéshez kapcsolódóan megállapított adóra - mint előzetesen felszámított adóra - az utazásszervező adólevonási jogot nem alapíthat. Az árrés adózás sajátosságaiból eredően csak az árrés után van adófizetési kötelezettség az utazásszervezők szolgáltatásaihoz kapcsolódóan is érvényesül adó levonási tilalom. Az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, az utas javára megrendelt, fizikai értelemben más személy által teljesített szolgáltatásnyújtáshoz, termékértékesítéshez kapcsolódóan az utazásszervezőre áthárított adóra mint előzetesen felszámított adóra az utazásszervező adólevonási jogot nem alapíthat. A törvényszöveget január 1-jei hatállyal pontosította a törvényalkotó, az előzőekben elmondottak értelme szerint. Például, ha Magyarországon nem letelepedett nyújt szolgáltatást az utazásszervezőnek azért, hogy az utazásszervező azt utas részére továbbnyújtsa, a szolgáltatás igénybevétele után a fordított adózás miatt adófizetési kötelezettsége keletkezik az utazásszervezőnek, de ezt az adót nem helyezheti levonásba (2011. előtt sem).

46 10/ február 1-jétől hatályos szabályokon alapuló új adóalap-megállapítási mód: az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer február 1-jei hatállyal az utazásszervezési szolgáltatás körében egy új adóalap-megállapítási mód kerül bevezetésre, ti. az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer, ezzel együtt a január 1-jétől alkalmazandó adóalapmegállapítási mód ún. egyedi nyilvántartáson alapuló módszer elnevezést veszi föl. Az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazásával az alábbiak szerint kell meghatározni az adó alapját: Az utazásszervezőnek első körben ún. önálló pozíciószámokat kell képeznie. Az utazásszervező az azonos földrajzi területre (helyszínre) irányuló, azonos tartalmú és minőségű szolgáltatásokat (jellemzően utakat) vonhatja egy ún. önálló pozíciószám alá. Minden olyan adómegállapítási időszakban, amelyikben a pozíciószámra vonatkozóan az utas(ok) által előleg fizetése történik, az utazásszervező a külső szolgáltatóktól kapott előzetes költséginformációk alapján az előleg összegéhez viszonyított arányos költségek és a befizetett előlegek összegének figyelembe vételével egy kalkulált árrést számol, amelynek alapulvételével fizet adót az adott adómegállapítási időszakban úgy, hogy az utas(ok) által az érintett adómegállapítási időszakban fizetett összesített előlegek összegéből kivonja a külső szolgáltatók felé teljesített, vagy (várhatóan) teljesítendő bruttó költségek arányos összegét. Amennyiben a különbözet nulla, vagy negatív, akkor az adott adómegállapítási időszakban adófizetés nem merül föl, azonban, ha a kalkulált árrés pozitív, akkor arra vonatkozóan adót kell fizetni. Amikor az önálló pozíciószám megszűnik, akkor egy ún. végleges árrést kell számolni. A végleges árrés az utasok által

47 fizetett teljes összegek és a külső szolgáltatók felé fizetett bruttó költségek különbözete. Amennyiben az utazásszervező a végleges árrést kiszámolta, akkor megvizsgálja, hogy az általa az egyes adómegállapítási időszakokban kalkulált árrések összesített összege és a végleges árrés között a különbség elérie a 10 ezer forintnak megfelelő pénzösszeget. Abban az esetben, ha a különbözet a jelzett összeget nem éri el, akkor úgy kell tekinteni, hogy az utazásszervező a kalkulált árrésekkel az adót megfizette. Amennyiben azonban a különbözet eléri, vagy meghaladja a 10 ezer forintot, akkor a végleges árrés alapján kell az adót meghatározni. Ha a végleges árrés nulla, vagy negatív, akkor adóalap nem lesz, így a kalkulációk során esetlegesen megfizetett adót az utazásszervező az önálló pozíciószám lezárása szerinti adómegállapítási időszakban visszakérheti. Abban az esetben, ha a végleges árrés pozitív, akkor ez lesz a végleges adóalap, amely után az utazásszervezőnek adót kell fizetnie. Amennyiben a végleges árrés alapján kiszámolt adó összege több, vagy kevesebb, mint a kalkulált árrések alapján kiszámított és már rendezett adóösszegek összesített összege, akkor a különbözetet az utazásszervező a pozíciószám lezárása szerinti adómegállapítási időszakban rendezi el. Az önálló pozíciószám az alábbi esetekben szűnik meg: az utazásszervező az önálló pozíciószámot lezárja, az utazásszervező az adott pozíciószámon 6 hónapig ténylegesen nem nyújt szolgáltatást, az utazásszervező választási jogával élve a soron következő adómegállapítási időszak kezdetétől az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer helyett az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert kívánja alkalmazni, az utazásszervező jogutód nélkül megszűnik. Az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása nem automatikus, annak alkalmazását az utazásszervezőnek választania kell, és ez irányú választását az adóha-

48 tósághoz be kell jelentenie (erre az utazásszervezőnek év közben is lehetősége van). Abban az esetben, ha az utazásszervező ezzel a választással él, akkor attól a választása évét követő naptári év végéig nem térhet el. Abban az esetben, ha az utazásszervező áttér az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazására, akkor azon utak tekintetében, amelyekre az utas általi előlegfizetés az áttérést megelőzően történt, egyedi nyilvántartáson alapuló módszerrel kell meghatározni az adóalapot. Az általános forgalmi adóról szóló évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 206. (1) bekezdésének a) pontja értelmében utazásszervezési szolgáltatásnak minősül az adóalany által saját nevében utasnak nyújtott olyan, jellegadó tartalma alapján egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatás, amelynek teljesítéséhez saját nevében, de az utas javára megrendelten, más adóalany vagy adóalanyok (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: más adóalany) által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés (így különösen: személyszállítás, szálláshely-szolgáltatás, ellátás és idegenvezetés) szükséges. Az utazásszervezési szolgáltatás törvényi feltételeinek vizsgálata szempontjából a kérdezett turisztikai cél megítélésünk szerint teljesül, tekintettel arra, hogy a holland illetőségű társaság magyarországi üdültetés céljából veszi hosszú távú szerződés keretében bérbe a bungalóparkot. A beadványban vázoltakból kérdésként felvetődik az utazásszervezési szolgáltatás tartalmának egyéb szempontból történő vizsgálata a következőkre tekintettel. Az utazásszervezési szolgáltatás tényleges megvalósulását tekintve jellemzően összetett szolgáltatást takar, a szolgáltatás nyújtója egyrészt az általa nyújtott szolgáltatáshoz más adóalanyok által nyújtott szolgáltatásokat vesz igénybe, másrészt

49 pedig azt saját szervező tevékenységével egészíti ki. Mindezek ellenére a hatályos szabályozás nem követeli meg azt, hogy az utazásszervezői szolgáltatásnak minimum két komponensből kell állnia, így az egykomponensű szolgáltatások esetében (pl. kizárólag szálláshely-közvetítés) kizárólag ennek a ténynek az ismeretében nem vitatható a szolgáltatás utazásszervezési jellege, amennyiben természetesen az egyéb feltételek is teljesülnek. A megkeresés szerint a holland illetőségű társaság a szálláshely-közvetítésen kívül egyéb kísérő szolgáltatásokat is teljesít az utas számára (pl. marketing-szolgáltatás, üzemeltetéshez kapcsolódó egyéb szolgáltatások, stb.) meghatározott ellenérték fejében, így amennyiben a társaság a saját tevékenységét utazásszervezői szolgáltatásként ítéli meg, úgy az álláspontunk szerint nem kifogásolható. Az Áfa tv a értelmében utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az utazásszervező gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. Tekintettel arra, hogy a beadványukban szereplő társaság gazdasági letelepedettsége szerinti állam Hollandia, így a szolgáltatás Hollandiában teljesül, az adókötelezettséget az ottani szabályok szerint kell teljesíteni.

50 10/2.9 Utazásszervezési szolgáltatás adókötelezettségének alakulása Horvátország július 1-jével történő Európai Uniós csatlakozására tekintettel E kérdés kapcsán érdemes megvizsgálni azt, hogy a évben teljesülő horvátországi utak esetében az utazási irodáknak miként kell eljárni az olyan előlegek kapcsán, melyeket az utas még a csatlakozás időpontját megelőzően fizetett meg. (Az előre kifizetett összeg lehet előleg, de adott esetben a teljes részvételi díj is.) Tekintettel arra, hogy Horvátország uniós csatlakozását érintő Áfa tv ai az előlegfizetés kérdésére külön átmeneti rendelkezéseket nem tartalmaznak, így arra az Áfa tv át kell alkalmazni, mely szerint az utazásszervező által jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely rendre az általa számított árrésnek megfelelő részt is arányosan tartalmazza. A fizetendő adót főszabály szerint az előlegből az az arányos rész tartalmaz, amely az utazásszervező által számított árrésnek felel meg. Az előleg összege után az Áfa tv. 59. általános szabályait figyelembe véve annak átvétele, illetve jóváírásának időpontjában beáll az adófizetési kötelezettség. Mindez azt jelenti, hogy amennyiben a horvátországi út részvételi díjára július 1-jét megelőzően előleget fizetnek, abban az esetben az előleg összegére vonatkozóan az utazási irodát adómentesség illeti meg az Áfa tv (1) bekezdése értelmében. E szabály alapján ugyanis az utazásszervezési szolgáltatás nyújtása az Áfa tv (1) bekezdése szerint mint közvetítői szolgáltatás nyújtása mentes az adó alól akkor, ha az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. (1) bekezdés a) pontjában említett más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés teljesítési helye

51 a Közösség területén kívül van. A csatlakozás előtt fizetett előleg tehát tekintettel arra, hogy az előleg fizetés időpontjában Horvátország még a Közösség területén kívüli államnak minősül, így a horvát adóalany szolgáltatásának közvetítése ellenében fizetett előleg összege után a magyar utazási irodának nem keletkezik adókötelezettsége. Amennyiben a részvételi díj az előleg összegével csökkentett fennmaradó részét a csatlakozást követően fizetik meg, abban az esetben erre a különbözeti összegre vonatkozóan az utazási irodának beáll az adófizetési kötelezettsége. A fentiekben ismertetettek szerint kell eljárni abban az esetben is, amennyiben a felek megállapodása úgy szól, hogy a teljes részvételi díjat kifizeti az utas a csatlakozás időpontját megelőzően. Példa: Adott egy Hollandiában letelepedett gazdasági társaság, amely Magyarországon állandó telephellyel és magyar adószámmal nem rendelkezik. A társaság Magyarországon kíván bungalókat üdülés céljára hasznosítani, a bungalókat egy magyar vállalattól hosszú távú szerződés keretében kívánja kibérelni, azaz a teljes bungalóparkot előre leköti, és a foglalások alapján saját nevében kiajánlja azokat az ügyfelei részére. A társaság lesz a felelős a marketing és reklámozási tevékenységért, a bungalók kiadásáért (foglalás regisztrálási, szállásdíj beszedése). Kérdés, hogy a fenti tevékenységgel kapcsolatosan az utazásszervezési szolgáltatásokra vonatkozó különös szabályokat lehet-e alkalmazni. Az Áfa tv (1) bekezdésének a) pontja értelmében utazásszervezési szolgáltatásnak minősül az adóalany által saját nevében utasnak nyújtott olyan, jellegadó tartalma alapján egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatás,

52 amelynek teljesítéséhez saját nevében, de az utas javára megrendelten, más adóalany vagy adóalanyok (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: más adóalany) által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés (így különösen: személyszállítás, szálláshely-szolgáltatás, ellátás és idegenvezetés) szükséges. Az utazásszervezési szolgáltatás törvényi feltételeinek vizsgálata szempontjából a turisztikai cél teljesül, tekintettel arra, hogy a holland illetőségű társaság magyarországi üdültetés céljából veszi hosszú távú szerződés keretében bérbe a bungalóparkot. A kérdésben vázoltakból azonban felvetődik az utazásszervezési szolgáltatás tartalmának egyéb szempontból történő vizsgálata a következőkre tekintettel. Az utazásszervezési szolgáltatás tényleges megvalósulását tekintve jellemzően összetett szolgáltatást takar, a szolgáltatás nyújtója egyrészt az általa nyújtott szolgáltatáshoz más adóalanyok által nyújtott szolgáltatásokat vesz igénybe, másrészt pedig azt saját szervező tevékenységével egészíti ki. Mindezek ellenére a hatályos szabályozás nem követeli meg azt, hogy az utazásszervezői szolgáltatásnak minimum két komponensből kell állnia, így az egykomponensű szolgáltatások esetében (pl. kizárólag szálláshely-közvetítés) kizárólag ennek a ténynek az ismeretében nem vitatható a szolgáltatás utazásszervezési jellege, amennyiben természetesen az egyéb feltételek is teljesülnek. A holland illetőségű társaság a szálláshely-közvetítésen kívül egyéb kísérő szolgáltatásokat is teljesít az utas számára (pl. marketing-szolgáltatás, üzemeltetéshez kapcsolódó egyéb szolgáltatások stb.) meghatározott ellenérték fejében, így amennyiben a társaság a saját tevékenységét utazásszervezői

53 szolgáltatásként ítéli meg, úgy az álláspontunk szerint nem kifogásolható. Az Áfa tv a értelmében utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az utazásszervező gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. Tekintettel arra, hogy a szolgáltatást nyújtó társaság gazdasági letelepedettsége szerinti állam Hollandia, így a szolgáltatás Hollandiában teljesül, az adókötelezettséget az ottani szabályok szerint kell teljesíteni.

54 10/3 Használt ingóságokra vonatkozó különös szabályok A használt cikk kereskedelemre vonatkozó különös adózási szabályokat az Áfatörvény XVI. fejezete tartalmazza. Rendelkezéseiben jelentős eltérés a korábbi különleges adózási módhoz képest (különbözet szerinti adózás), hogy legfeljebb a különös szabályoktól való eltérés tekintetében van választási joga az adózónak, s amennyiben ilyen irányú választást nem jelent be az adóhatósághoz, a különös szabályokat alkalmaznia kell. Az Áfatörvény XVI. fejezetén belül kerültek szabályozásra a viszonteladóra vonatkozó különös szabályok, melyek jellegzetessége az, hogy az adóalanynak jogában áll arról dönteni, hogy azokat nem alkalmazza, sőt a viszonteladóra vonatkozó szabályozás ezen túlmenően is választási jogot biztosít az adóalanyok számára, például a kisebb értékű termékek adóalapjának meghatározására vonatkozóan. Ugyancsak az Áfatörvény XVI. fejezete tartalmazza a nyilvános árverés szervezőjére vonatkozó különös szabályokat, melyek jellegzetessége, hogy attól eltérő adózás alkalmazására nincs lehetőség.

55 10/3.1 Viszonteladóra vonatkozó különös szabályok Az Áfatörvény XVI. fejezetének alkalmazásában viszonteladónak minősül minden olyan adóalany, aki/amely áfa adóalanyként, továbbértékesítési céllal használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget szerez be, importál, vagy egyébként tart tulajdonában, illetőleg e körben megbízás alapján bizományosként jár el. Használt ingóságnak minősül minden olyan ingó termék, amely adott, illetőleg kijavítása vagy rendbehozatala utáni állapotában eredeti rendeltetésének megfelelően alkalmazható. Műalkotásnak minősül például a művész által saját kezűleg készített festmény, rajz, szobor, szignált egyedi kerámia, korlátozott számban előállított öntvénymásolat, faliszőnyeg, metszet, nyomat. Régiségnek csak száz évesnél idősebb termékek minősülhetnek Főszabály A viszonteladókra vonatkozó adólevonási tilalom változása január 1-jei hatállyal A törvényi feltételek fennállása esetén az viszonteladó által fizetendő adó az árréshez kapcsolódik, feltéve, hogy a viszonteladó a továbbértékesített terméket a törvény előírásainak megfelelő személytől például nem adóalany személytől vagy különös szabályok szerinti adózást alkalmazó viszonteladótól vásárolta. Az Áfa tv a) pontjának december 31é-ig hatályos rendelkezése értelmében a viszonteladó ilyen minőségében adó levonására nem volt jogosult, vagyis az árrés adózás alá eső termékértékesítéséhez kapcsolódó termékbeszerzései, szolgáltatás igénybevételei előzetesen felszámított adóját ide értve a használtingóság javításához, rendbehozatalához kapcsolódóan felmerült előzetesen felszámított adót is nem helyezhette levonásba. Az Áfa tv (1) bekezdés a) pontjának január 1- jétől hatályos módosítása azt eredményezi, hogy az egyedi, illetőleg a globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó, viszonteladóként eljáró adóalanyokra ilyen minőségükben vonatkozó adólevonási tilalom kizárólag a használt ingóságok,

56 műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek beszerzéséhez, illetve Közösségen belüli beszerzéséhez, valamint importjához kapcsolódó előzetesen felszámított adó tekintetében áll fenn. A viszonteladó az árrés adózás alá eső termékértékesítéséről kizárólag olyan számlát bocsáthat ki, amelyben áfa összeg, mérték nem szerepel. A kibocsátott számlának ugyanakkor egyértelmű utalást kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy az Áfatörvény XVI. fejezet 2. alfejezetében meghatározott különös szabályok alkalmazására került sor. Az alkalmazandó adómérték általában 20%, adómentesség alkalmazására csak kivételes esetben van lehetőség (pl. termékexport). A viszonteladónak főszabály szerint az Áfa tv (1) bekezdés értelmében a XVI. Fejezetben foglalt különös szabályokat kell alkalmazni. E speciális szabályok alkalmazásával öszszefüggésben az Art. 22. (1) bekezdés d) pontja bejelentkezési kötelezettséget ír elő a viszonteladó részére, melynek során az általános forgalmi adó alanya az adókötelezettség bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy az adómegállapítás melyik különleges módját alkalmazza. Ez azt jelenti, hogy a viszonteladónak a főszabály alkalmazását (tehát az Áfa tv. XVI. Fejezet szerinti különös adózást) az állami adóhatóság részére be kell jelentenie, viszont ezen bejelentése kizárólag deklaratív jellegű, azaz a bejelentésnek az adóhatóság tájékoztatása szempontjából van csak jelentősége. Tekintetbe véve, hogy a viszonteladónak alapesetben a különös szabályokat a törvény erejénél fogva kötelező alkalmazni, így a bejelentés megtételéhez, illetve annak elmaradásához az adózási mód tekintetében jogkövetkezmény nem kapcsolódik. Következésképpen a viszonteladónak abban az esetben is a különös szabályokat kell alkalmaznia, ha ezen bejelentési kötelezettségét nem teljesíti. Az Áfa tv a a fentiektől függetlenül biztosítja a viszonteladó választási jogát a tekintetben, hogy a fentebb ismertetett

57 főszabálytól eltérően a viszonteladó az általános szabályok szerint járhasson el az e fejezetben meghatározott termékértékesítések esetén. Amennyiben az általános szabályok szerinti adófizetési kötelezettséget kívánja választani az adóalany, úgy előzetesen nyilatkoznia kell az adóhatóság felé. Ha az adóalany él e lehetőséggel, akkor az a teljes tevékenységére vonatkozik, részleges eltérés a főszabálytól nem lehetséges. A viszonteladónak a választásra irányuló ezen nyilatkozata ellentétben a fentiektől nem deklaratív jellegű, hanem joghatást keletkeztető, tehát csak abban az esetben alkalmazhatja az általános szabályok szerinti adózást a viszonteladó, amennyiben előzetesen arról nyilatkozik. Amennyiben a viszonteladó nem nyilatkozik arról, hogy tevékenysége egészére nem alkalmazza az Áfa tv. XVI. fejezet szerinti szabályokat, úgy a viszonteladónak a főszabály szerinti különös szabályokat kell alkalmaznia. Az Áfa tv január 1-jétől hatályos módosítása értelmében az általános szabályok szerinti adózás választását a viszonteladóknak a fenti időtartam lejártakor már nem kell ismételten be jelenteniük, vagyis a módosítás lehetővé teszi, hogy az általános szabályok szerinti adózást választó viszonteladók választott adózási módja a választásuk évét követő második naptári év végének elteltével eltérő bejelentés hiányában automatikusan újabb két naptári évvel meghosszabbodjon. A különös adózási módról az általános szabályok szerinti adózásra való áttérés napjával a viszonteladónak tételes leltárt kell készítenie. Ennek megfelelően tételes leltárral kell alátámasztani a nyitókészletet, az áttérés napjára vonatkozó mennyiségi felvétellel. (A leltározásra a számviteli törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.) Az így megállapított nyitókészleten levő termékekre jutó előzetesen felszámított adóra az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül a viszonteladó legkorábban az áttérés kezdő napjától kezdődően adólevonási jogot gyakorolhat.

58 A viszonteladóra vonatkozó különös szabályok, valamint az Áfa tv. 89. és 98. -ának összefüggései E Egy társaság használt személygépkocsik értékesítésével is foglalkozik. Magánszemélytől beszerzett személygépkocsit értékesítenek adómentesen a Közösség valamely másik tagállamába, illetve harmadik országba másik társaságnak. Az ügylettel kapcsolatban kérdésként fogalmazódott meg, hogy helyes-e az adómentes értékesítés, tekintve, hogy a társaság, amennyiben Magyarországra értékesíti az autókat, akkor a különbözeti adózás szabályai szerint jár el. Az Áfa tv ának (3) bekezdése kimondja, hogy a 89. (1) bekezdése, valamint (3) és (4) bekezdése nem alkalmazható a használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab és régiség értékesítésére, feltéve, hogy azokra az Áfa tv. rendelkezéseit a XVI. fejezetben meghatározott eltérésekkel alkalmazzák. E rendelkezés értelmében tehát a használt személygépkocsi értékesítése amennyiben a társaság a használt termékek értékesítésére az Áfa tv. XVI. fejezetének 2. alfejezetében foglalt, viszonteladóra vonatkozó különös szabályokat alkalmazza nem minősül adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek. Az adóalany tehát a használt személygépkocsit a Közösség másik tagállamában letelepedett beszerző részére a különbözeti adózás szabályai szerint köteles értékesíteni. Ebből az is következik az Áfa tv ára figyelemmel, hogy a cég által a különbözeti adózás szabályai szerint kibocsátott számla alapján a termék beszerzője előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult. Azaz ebben az esetben a másik tagállami adóalany nem járhat el a Közösségen belüli termékbeszerzés mechanizmusa szerint, tehát a beszerzett személygépkocsi adóalapjára nem számítja fel a saját államában meghatározott áfát, és ebből következően azt nem is helyezheti levonásba.

59 A fenti esetben az Áfa tv ának q) pontja alapján a számlán a különbözet szerinti szabályozás használt cikkek kifejezést is fel kell tüntetni. Figyelemmel arra, hogy az Áfa tv-nek nincs olyan rendelkezése, amely kizárná a 98. -ban és a XVI. fejezetben foglalt rendelkezések együttes alkalmazását, használt terméknek harmadik országba történő értékesítése esetén a különbözeti adózást alkalmazó adóalany az adóalapot az Áfa tv a alapján állapítja meg, és amennyiben a 98. -ban meghatározott feltételek fennállnak, úgy az ügylet adómentes értékesítésnek minősül. Kérdésként vetődik fel a fenti esetben, hogy külföldre történő értékesítés esetén fel kell-e tüntetni a számlán, hogy a számla forgalmi adóját a vevő a saját országában, a saját adózási szabályai szerint fizeti. Az Áfa tv ának n) pontja értelmében, ha adófizetésre a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője kötelezett, a számlán kötelező feltüntetni a fordított adózás kifejezést. Ez a rendelkezés egyértelműen azokban az esetekben alkalmazandó, amikor adóköteles termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetében telepíti az Áfa tv. az adófizetési kötelezettséget a vevőre. Az Áfa tv a az ott meghatározott feltételek teljesülése esetén az ügyleteket adómentes értékesítésként szabályozza, így ezekben az esetekben a számla kibocsátása során a 169. m) pontjára kell tekintettel lenni, és a fordított adózás kifejezést nem kell szerepeltetni a számlán. 10/3.1.1 Az árrés adózás alkalmazásának terjedelme Főszabály A viszonteladóra vonatkozó különös szabályok alkalmazandóak az adóalany eltérő döntése hiányában, ha a használt ingósá-

60 got, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget a Közösség területéről a következők bármelyike értékesítette: nem adóalany személy, szervezet; olyan adóalany, akinek/amelynek termékértékesítése a levonási tilalomra tekintettel adómentes (87. ) 1, alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, illetve a Közösség másik tagállamában nyilvántartásba vett olyan adóalany, akire az alanyi adómentességhez hasonló előírások szerint adózik, feltéve, hogy termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz; másik viszonteladó, ideértve a viszonteladóra vonatkozó szabályokhoz hasonló előírások szerint adózó másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalanyt is. Most tekintsük át néhány példán keresztül a viszonteladó részére értékesítő személyére, valamint a továbbértékesítési célra vonatkozó előírásokat. Esettanulmány: Egy cég használt személygépkocsikat vásárol meg, majd azokat kijavított, illetve felújított állapotban tovább értékesíti. A cég tevékenysége kapcsán felmerül a kérdés, hogy viszonteladóként alkalmazhatja-e a különbözeti adózást azoknak a személygépkocsinak az értékesítése esetében, amelyek az elvégzett javítások eredményeként a beszerzési árukhoz képest jóval magasabb áron kerülnek értékesítésre. Az Áfa tv. XVI. fejezetében, illetve annak 2. alfejezetében foglalt a határozza meg azokat a feltételeket, melyek fennállása esetén a használt ingóságnak, műalkotásnak, gyűjteménydarabnak, vagy régiségnek tekinthető termékek értékesítésével összefüggésben a viszonteladónak minősülő adóalany az árrés adózást, illetve különbözeti adózást alkalmazhatja. 1 Ehhez kapcsolódóan lásd a 5/1.2.1 pontban foglaltakat

61 Arra vonatkozóan, hogy a kérdéses termékek értékesítési árának és beszerzési árának a különbözeteként maximálisan mekkora érték fogadható el, sem az Áfa tv a sem pedig a XVI. fejezet egyéb rendelkezése nem tartalmaz utalást, ugyanakkor a 213. (1) bekezdésének a) pontja szerinti használt ingóság fogalom meghatározásából következően a terméken végzett olyan jellegű beruházások, melyek annak értékét jelentősen növelik, vagyis amelyek célja nem csupán a használhatóság érdekében történő javítás vagy rendbehozatal, azzal a következménnyel járnak, hogy a termék a továbbiakban használt ingóságnak nem minősíthető. A fentiek alapján a termékek ilyen módon történő megváltoztatása az Áfa tv (1) bekezdésének e) pontja szerinti viszonteladó által történő továbbértékesítési célú beszerzés megvalósulását is kizárja. Az előzőekből következően, ha a használt autókon elvégzett javítások a beszerzési ár és az értékesítési ár között jelentős mértékű különbözetet eredményeznek, akkor a kérdéses autók már nem tekinthetőek használt ingóságnak, vagyis azok értékesítésére az Áfa tv. XVI fejezetének 2. alfejezete szerinti különös szabályok, illetve a különbözeti adózás már nem alkalmazható. E Esettanulmány: Az alanyi adómentes adózó olyan, tárgyi eszközként használt, személygépkocsit értékesít adókötelesen, amelyhez a beszerzéskor adólevonási jog kapcsolódott (taxiszolgáltatás nyújtása érdekében használta az akkor még általános szabályok szerint adózó adóalany). Ez esetben a viszonteladó az Áfa tv c) pontjában megjelölt személytől történő beszerzésnek tekintheti-e?

62 Az Áfa tv a értelmében különbözeti adózás szabályait csak abban az esetben lehet alkalmazni az egyéb feltételek teljesülése esetén is, ha a viszonteladó az ebben a szakaszban felsorolt személyektől szerzi be a terméket. Az Áfa tv ának c) pontja a következőképpen fogalmaz: Használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség viszonteladó általi értékesítése esetében az adó alapjának megállapítására a 217. alkalmazandó, feltéve, hogy a viszonteladó részére az előzőekben felsorolt termékeket a Közösség területéről alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany értékesítette, akire (amelyre) ilyen minőségében a Közösség nyilvántartásba vétele helye szerinti tagállamának azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv cikkeinek, feltéve, hogy termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz. Az alanyi adómentes adóalany kérdésben szereplő tárgyi eszköz értékesítése megfelel a 216. c) pontjában előírtaknak, és ezt az adóköteles értékesítés sem befolyásolja. Az oldal alsó része szerkesztési-tördelési okok miatt üres.

63 E Esettanulmány: Amennyiben alanyi adómentes viszonteladó értékesít nem tárgyi eszközként használt személygépkocsit, alkalmazhatja-e a különbözeti adózást a beszerző viszonteladó autókereskedő? Figyelemmel arra, hogy az alanyi mentes adóalany értékesítése ebben az esetben nem felel meg a 216. c) pontjának, a beszerző nem alkalmazhatja különbözeti adózást. A kérdéssel kapcsolatban a 2009/61. Adózási kérdésben kifejtettekre is szükséges kitérni. Az Adózási kérdésben foglaltak alapján nincs jogszabályi akadálya annak, hogy az Áfa tv. XVI. Fejezet 2. alfejezetében szabályozott ügyletet végző alanyi adómentességet válasszon. Az alanyi adómentességgel egyidejűleg azonban a különös adózási mód nem alkalmazható, az adóalany ezen ügyletei is adómentesek az alanyi adómentességre tekintettel. Ugyanis az alanyi adómentesség hatálya alatt az adóalany minden szolgáltatására, termékértékesítésére kiterjed alanyi adómentes minősége (azaz adófizetésre nem köteles, előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult, a kiállított számláiban adót nem háríthat át), kivéve azokat az eseteket, melyekben az Áfa tv. kifejezetten kimondja, hogy az adóalany nem járhat el, vagy jogosult nem eljárni alanyi adómentes minőségében. Mivel az adóalany alanyi adómentes minősége eltérő törvényi rendelkezés hiányában viszonteladói tevékenységére is kiterjedő hatályú, továbbá figyelemmel arra, hogy az alanyi adómentesség hatálya alatt az adóalanytól adófizetési kötelezettség csak az Áfa tv.-ben kifejezetten meghatározott esetekben követelhető (melyek közé nem tartozik az adóalany viszonteladói tevékenysége), így kizárt, hogy az alanyi adómentesként bejelentkezett adóalany alanyi adómentes minőségével párhuzamosan adófizetési kötelezettséget teljesítsen az Áfa tv. viszonteladókra vonatkozó szabályai alapján. A fentiekből következően az alanyi mentes adóalany nem tekinthető viszonteladónak, így 216. d) pontjának sem felel

64 meg személyében az értékesítő. Mindezek alapján, amikor alanyi adómentes adóalany van az értékesítő pozíciójában, csak akkor kerülhet sor a beszerző részéről a különbözeti adózás szabályainak alkalmazására, ha az alanyi adómentes adóalany tárgyi eszközét értékesíti. Esettanulmány: Viszonteladói minőségében eljárhat-e a pénzintézet, ha a magánszemély felé fennálló hitel követelését biztosító személygépkocsit lejárt követelésének érvényesítése érdekében harmadik személy felé értékesíti? [216. a)]. E A kérdéses esetben a személygépkocsi tulajdonjoga vélelmezhetően csak akkor száll át a pénzintézetre, amikor a magánszemély a pénzintézet felé fennálló tartozását nem tudja/képes fizetni, tehát a lejárt követelés érvényesítéséig a személygépkocsi a magánszemély tulajdonában van. Így a tulajdonjog megszerzésekor már elmondható, hogy pénzintézet a személygépkocsit továbbértékesítési céllal szerzi meg, hiszen a tulajdonjog átszállásakor a pénzintézetnek már egyértelműen az a célja, hogy a követelést biztosító jog (pl. a jelzálogjog) érvényesítése útján megszerzett terméket értékesítse. Esettanulmány: A zálogházak viszonteladónak minősülnek-e, és alkalmazhatják-e az Áfa tv. XVI. fejezetének 1. és 2. alfejezeteit, amikor az adós által ki nem váltott zálogtárgyakat harmadik személyek felé értékesíti? E A kérdés megválaszolásához a viszonteladó Áfa tv-beli fogalma nyújt segítséget. Viszonteladónak az az adóalany minősül, aki (amely) ilyen minőségében továbbértékesítési céllal használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget szerez be, importál, vagy egyébként tart tulajdonában, illetőleg e körben megbízás alapján bizományosként jár el. E foga-

65 lomnak a zálogház nem felel meg, tekintve, hogy zálogház nem továbbértékesítési céllal veszi át a zálogtárgyat, a felek akarata nem a zálogtárgy értékesítésre, hanem hitel nyújtására irányul, s a zálogtárgy értékesítése legfeljebb a szerződés nem teljesítésének következménye lehet. A zálogházak tehát nem alkalmazhatják az árrés adózás szabályait. Az oldal alsó része szerkesztési-tördelési okok miatt üres.

66 Az adóalany választása alapján a különös szabályok szerinti adózása kiterjedhet az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján műalkotásnak, gyűjteménydarabnak vagy régiségnek a viszonteladó általi közvetlen importjára illetve műalkotásnak az alkotójától vagy az alkotó jogutódjától történő közvetlen beszerzésére is. Amennyiben az adóalany a különös szabályok szerinti adózását ezen ügyletekre is kiterjeszti, választásától a választás évét követő két naptári évig nem térhet el. Választás 10/3.1.2 Az adó alapjának számítása egyedi nyilvántartáson alapuló módszerrel Az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer esetében az adó alapja a viszonteladó árréséből számítható ki oly módon, hogy az árrésből ki kell vonni az árrésre jutó adó összegét. Az árrés az adott termék értékesítése kapcsán a viszonteladó vevője által a viszonteladónak megfizetett, az árrésre jutó adót is tartalmazó ellenérték összegének, vagyis az értékesítési árnak mint kisebbítendő tagnak és az adott termék áfa felszámítása nélkül történő értékesítése kapcsán a viszonteladó mint beszerző által a termék értékesítője részére megfizetett ellenérték összegének, vagyis a beszerzési árnak mint kivonandó tagnak a különbözete. Az árrés Amennyiben a fenti módon, azaz az egyedi nyilvántartáson alapuló módszerrel kiszámított különbözet nulla, vagy negatív szám, úgy az árrésként, és ezáltal az adó alapjaként nullás értéket kell figyelembe venni, vagyis a viszonteladónak adófizetési kötelezettsége nem keletkezik. Az árrés, illetve az adó alapja a ban leírtaknak megfelelően az Áfa-törvény 82. (1) bekezdés szerinti 27%-os adó-

67 mérték alá tartozó termékek értékesítése esetében az alábbi példával szemléltetve a következőképpen számítható ki: Példa az árrés kiszámítására Értékesítési ár: forint Beszerzési ár: forint Árrés: forint forint = forint Adó: forint 0,2126 = forint Adóalap: forint forint = forint Amennyiben az adóalany választása alapján az általa importált műalkotásra, gyűjteménydarabra, régiségre is alkalmazza a különös adózási szabályokat, az árrés számításakor beszerzési árként figyelembe kell vennie mindent, ami a termék importjának adóalapjául szolgál, illetőleg abba beletartozik, valamint az általános forgalmi adót is. 10/3.1.3 Az adó alapjának megállapítása globális nyilvántartáson alapuló módszerrel Választás A globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazására az adóalany választása alapján kerülhet sor. A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó ugyanis az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer helyett a fizetendő adó öszszegének megállapítása érdekében a globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazza. A globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetében a viszonteladó adóalany mentesül a termék egyedi árrésének nyilvántartása, illetőleg az adó alapjának termékenkénti megállapításával járó teher alól. Amennyiben az adóalany a globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazását választotta, e választásának évét követő naptári év végéig kell alkalmaznia a globális nyilvántartáson alapuló módszert.

68 Globális nyilvántartáson alapuló módszer választása esetén sem alkalmazható ez a módszer azon termékre, amelynek beszerzési ára meghaladja az ötvenezer forintnak megfelelő pénzösszeget. műalkotásnak, gyűjteménydarabnak vagy régiségnek a viszonteladó általi közvetlen importját követő értékesítésére, illetve műalkotásnak az alkotójától vagy az alkotó jogutódjától történő közvetlen beszerzését követő értékesítése esetében (feltéve, hogy azokra az adóalany választása szerint a különös szabályokat alkalmazza). Terjedelem A globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó viszonteladó esetében a fizetendő adó összesített alapja az azonos adómérték alá eső termékeknek az adott adómegállapítási időszakra összesített árréstömegéből számítható ki oly módon, hogy az árréstömegből ki kell vonni az árréstömegre jutó adó összegét. Az árréstömeget úgy kapjuk meg, hogy az adott adómegállapítási időszakban értékesített, azonos adómérték alá eső termékek értékesítési árának az összegéből, mint kisebbítendő tagból kivonjuk az adott adómegállapítási időszakban a ban meghatározott személyi körökbe tartozó értékesítőktől beszerzett termékek beszerzési árának az összegét mint kivonandó tagot. Amennyiben a fenti módon, azaz a globális nyilvántartáson alapuló módszerrel kiszámított különbözet nulla, vagy negatív szám, úgy az árréstömegként és ezáltal az adó összesített alapjaként nullás értéket kell figyelembe venni, vagyis a viszonteladónak adófizetési kötelezettsége nem keletkezik. Az árréstömeg, illetve az adó összesített alapja a ban leírtaknak megfelelően a különböző adómérték alá tartozó ter-

69 mékeket értékesítő viszonteladók esetében az alábbi példával szemléltetve a következőképpen számítható ki: Példa az árréstömeg kiszámítására A viszonteladó értékesítései az adott adómegállapítási időszakban: 2db 5%-os adómérték alá tartozó termék értékesítése forintos és forintos értékesítési áron; 2db 27%-os adómérték alá tartozó termék értékesítése forintos és forintos értékesítési áron. A viszonteladó beszerzései az adott adómegállapítási időszakban: 2 db 5%-os adómérték alá eső termék beszerzése forintos és forintos beszerzési áron; 3 db 27%-os adómérték alá eső termék beszerzése forintos, forintos és forintos beszerzési áron. 5%-os adómérték alá eső termékek: a termékek értékesítési árának az összege, azaz a kisebbítendő tag: forint forint = forint a termékek beszerzési árának az összege, azaz a kivonandó tag: forint forint = forint a termékek esetében az árréstömeg: forint forint = forint a termékek esetében az árréstömegre jutó összesített adó: forint 0,0476 = forint

70 a termékek esetében a fizetendő adó összesített alapja: forint forint = forint 27%-os adómérték alá eső termékek: a termékek értékesítési árának összege, azaz a kisebbítendő tag: forint forint = forint a termékek beszerzési árának összege, azaz a kivonandó tag: forint forint forint = forint a termékek esetében az árréstömeg: forint forint = forint A 27%-os adómérték alá eső termékek esetében tehát az árréstömeg forint, azaz negatív szám, ezért az adó összesített alapjaként nullás értéket kell figyelembe venni, vagyis a 27%-os adómérték alá tartozó termékek értékesítése kapcsán a viszonteladónak az adott adómegállapítási időszakban adófizetési kötelezettsége nem keletkezik. 10/3.1.4 Nyilvántartási kötelezettség 223. (1) Az egyedi, illetőleg globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó viszonteladó köteles a termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia: a) nyitókészleten levő termékek mennyisége; b) beszerzett (importált) termékek mennyisége adómegállapítási időszakonként; c) értékesített termékek mennyisége adómegállapítási időszakonként; d) zárókészleten levő termékek mennyisége.

71 Ugyanazon adóalanynak lehet olyan terméke, amelyre globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmaz és olyan is, amelyre választása ellenére ez a módszer nem alkalmazható. Ilyen esetben a mennyiségi nyilvántartást külön kell vezetni azokra a termékekre, amelyekre a globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazandó, és amelyekre az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert kell alkalmazni. A mennyiségi nyilvántartást tételes leltárral kell alátámasztani. 10/3.1.5 A vételi jeggyel szemben támasztott tartalmi követelmények A vételi jegy fogalmát az Áfa tv. nem határozza meg. A fémkereskedelmi engedélyköteles anyagok átvétele esetére viszont az egyes fémek begyűjtésével és értékesítésével összefüggő viszszaélések visszaszorításáról szóló évi LXI. törvény (továbbiakban: Fémtv.) végrehajtása tárgyában hozott 312/2009 (XII.28.) sz. Kormányrendelet előírja a vételi jegy kötelező adattartalmát. A Kormányrendelet 22. -a alapján a fémkereskedőnek a 6. sz. melléklet szerinti adattartalommal kell bizonylatolnia a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag átvételét. A nyilatkozat kötelező adatai: I. A fémkereskedő neve, engedélyének száma,címe, engedély szerinti telephelye, adószáma; II. Az értékesítő neve adószáma/adóazonosítója, címe, személyazonosító okmányának fajtája, száma; III. A fémkereskedelmi engedélyköteles anyag megnevezése, felismerésre alkalmas jellemzője, vámtarifaszáma, menynyisége [kg]; IV. Vételár;

72 V. Az értékesítő nyilatkozata: Alulírott, kijelentem, hogy a fentiek szerinti értékesítésre felkínált fémkereskedelmi anyag a) fizetés nélküli begyűjtéssel (begyűjtés helye, időpontja) került a birtokomba b) saját tulajdonomat képezi; VI. Dátum, aláírás. Vételi jegy adattartalma egyéb esetekben: A fémkereskedelmi engedélyköteles termékeken kívül a használt ingóságok átvételének bizonylatolását jogszabály nem határozza meg. Viszont a bizonylat kiállítása során a számvitel általános előírásaira tekintettel kell lenni, valamint az adókötelezettség teljesítése szempontjából releváns adatokat is tartalmaznia kell a felvásárlásról kiállított okiratnak. A számvitelről szóló évi C. törvény 168. (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a készpénz kezeléséhez, más jogszabály előírása alapján meghatározott gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatokat (ideértve a számlát, az egyszerűsített adattartalmú számlát és a nyugtát is), továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat, szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni. Ebből adódóan a vételi jegy is szigorú számadási bizonylatnak minősül. A használt ingóság értékesítése utáni adókötelezettség teljesítése szempontjából a vételi jeggyel szemben is alapkövetelmény, hogy annak minden olyan adatot tartalmaznia kell, amelyből az Áfa tv. szerinti adókötelezettség megállapítható. Ebből következik, hogy a vételi jegynek mindenképpen tartalmaznia kell az értékesítő nevét, adószámát/adóazonosítóját, címét, személyazonosító okmányának fajtáját, számát, a felvásárló nevét,

73 székhelyét, adószámát, a termék megnevezését, mennyiségét, a vételárat és az átvétel időpontját.

74 10/3.2 Nyilvános árverés szervezőjére vonatkozó különös szabályok Az Áfa tv. XVI. fejezetének alkalmazásában) nyilvános árverés szervezőjének minősül minden olyan adóalany, aki/amely adóalanyként használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget nyilvános árverésre bocsát azzal a céllal, hogy azt az árverésen a legtöbbet ajánlónak értékesítse. A nyilvános árverés szervezőjére vonatkozó különös szabályok alkalmazandóak, ha a nyilvános árverés szervezőjének megbízója megfelel a törvényi feltételeknek és a nyilvános árverésre bocsátott termék használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség. (Használt ingóság csak ingó termék lehet, ingatlan nem.) Nyilvános árverés szervezőjének megbízójának minősülhet minden olyan személy, szervezet, aki/amely megbízás alapján terméket ad át azzal a céllal, hogy azt a nyilvános árverés szervezője ellenérték fejében nyilvános árverésre bocsássa. A megbízásnak rendelkeznie kell arról, hogy a terméknek nyilvános árverésre bocsátásakor és annak értékesítésekor is a nyilvános árverés szervezője a saját nevében, de megbízója javára jár el. A nyilvános árverésre vonatkozó különös szabályok alkalmazásához a megbízónak a következő feltételek valamelyikének kell megfelelnie: nem adóalany személy, szervezet; olyan adóalany, akinek (amelynek) az eladási megbízással teljesülő termékértékesítése a levonási tilalomra tekintettel mentes az adó alól (87. ) 1, alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, illetve a Közösség másik tagállamában nyilvántartásba vett olyan adóalany, akire az alanyi adómentességhez hasonló előírá- 1 Ehhez kapcsolódóan lásd az 5/1.2.1 pontban foglaltakat

75 sok szerint adózik, feltéve, hogy termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz; másik viszonteladó, ideértve a viszonteladóra vonatkozó szabályokhoz hasonló előírások szerint adózó másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalanyt is. A nyilvános árverés szervezője esetében az adó alapját az Áfa tv a szerint a következőképpen kell megállapítani Az adó alapja Az adó alapját az árverési vételárul szolgáló ellenérték, az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, és a felmerült járulékos költségek, amelyeket szervező hárít át az árverési vevőre (így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek) együttes összegének mint kisebbítendő tagnak és a megbízót megillető összeg (amely az árverési vételárul szolgáló ellenértéknek és a megbízás teljesítéséért a szervezőt megillető ellenértéknek a pénzben kifejezett különbözete), és a szervező által az árverési vevőre az Áfa tv a szerinti százalékérték alkalmazásával megállapított áthárított és fizetendő adó együttes összegének mint kivonandó tagnak a pénzben kifejezett különbözete képezi. Az Áfa tv a szerinti számítási módszer alapján az Áfa tv. fenti rendelkezésében foglaltaktól eltérően a kisebbítendő tag és a kivonandó tag különbözete, vagyis az adó alapja nem számolható ki, tekintettel arra, hogy a kivonandó tag

76 egyik részösszegét a szervező által az árverési vevőre áthárított és fizetendő adó összege képezi, ami csak az adó alapjának, illetve a különbözetnek az összege alapján határozható meg, amit éppen a fenti számítási módszerrel kellene megállapítani. A fentieket figyelembe véve az adó alapja, illetve a különbözet összege ténylegesen oly módon számítható ki, hogy a kisebbítendő tagból és a megbízót megillető, az eladási megbízási szerződés elengedhetetlen kellékének minősülő a megbízó és a szervező által konkrétan, vagy az árverési vételárhoz viszonyítva arányosan (pl. %-ban) előre meghatározott összegből indulunk ki az alábbi példa szerint. Példa az adó alapjának kiszámítása Az árverési vételár összege: forint. Az adók, a vámok, az illetékek, a járulékok és más kötelező jellegű befizetések, valamint a járulékos költségek összege: forint. Az árverési vételár adókkal, vámokkal, illetékekkel, járulékokkal és más kötelező jellegű befizetésekkel, valamint a járulékos költségekkel megnövelt összege: forint forint = forint. A megbízót megillető összeg: forint. Az árverési vételár adókkal, vámokkal, illetékekkel, járulékokkal és más kötelező jellegű befizetésekkel, valamint a járulékos költségekkel megnövelt összegének és a megbízót megillető összegnek a különbözete, ami megegyezik az adó alapjának és az adónak az együttes összegével: forint forint = forint.

77 Az adótartalom, illetve az adó összege: forint x 0,2126 = forint. Az adó alapjának az összege: forint forint = forint. A példában ismertetett módszer alkalmazásával kapott adatokkal az adó alapja, illetve a különbözet Áfatörvény a szerint a következőképpen számítható ki. A kisebbítendő tag összege: forint forint = forint. A kivonandó tag összege: ( forint forint) forint = forint. A kisebbítendő tag és a kivonandó tag különbözete, vagyis az adó alapja: forint forint = forint. Az adó összege: = forint. Az árverési vevőt a nyilvános árverés szervezője által kiállított számla adólevonásra nem jogosítja. A számlában adóösszeg, adómérték nem szerepeltethető, fel kell tüntetni azonban rajta az adóalap meghatározása során figyelembe vett valamennyi tételt. A kibocsátott számlának egyértelmű utalást kell tartalmaznia arra, hogy az Áfatörvény XVI. fejezet 3. alfejezetében meghatározott különös szabályok alkalmazására került sor. A nyilvános árverés szervezője által kibocsátott számla

78 10/4 Belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési joga Az áfatörvény szabályozása változik január 1-jétől, a belföldön nem letelepedett adóalany adóvisszatéríttetési joga tekintetében. Európai Uniós kötelezettségünkből adódóan, a 2008/9/EK irányelvnek megfelelően módosította a törvényalkotó az áfatörvény e részét, ezzel összhangba került az adóvisszatéríttetési eljárás magyar szabályozása az Európai Unió minden tagállamának szabályozásával. A harmonizált szabályozás a következőket tartalmazza. Belföldön nem letelepedett adóalanynak minősül az, (aki) gazdasági céllal nem telepedett le belföldön, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön. A belföldön nem letelepedett adóalany, ha belföldön nem végez termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, jogosult az általa beszerzett termék, igénybe vett szolgáltatás után rá áthárított áfa-visszatéríttetésére a következőkben leírt feltételek megvalósulása esetén. Belföldön nem letelepedett adóalany Egyébként, ha a belföldön nem letelepedett adóalany belföldön terméket értékesít, szolgáltatást nyújt, köteles tevékenysége előtt bejelentkezni az adóhatóságnál. Ezt követően az általános szabályok alapján bevallásában tudja levonni a rá áthárított adót. Az adó-visszatéríttetési jog szempontjából nem belföldön teljesített termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak minősül (tehát e tevékenysége esetén is jogosult a belföldön nem letelepedett adóalany az adó-visszatéríttetésre) az áfatörvény 93. (2) bekezdése, a 102., a 111. (3) bekezdése, a 112. (2) bekezdése és a 116. szerint adómentes termékfuvarozás és a termékfuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatásnyújtás [a termék különböző importjához, adóraktározásához, különböző vámeljárás alatt álló termékhez stb. kapcsolódó termékfuvarozás és ahhoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatásnyújtás], a nem belföldi adómentes személyszállítás,

79 az áfatörvény okban felsorolt termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, feltéve, hogy az ott meghatározottak szerint a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybe vevője az adófizetésre kötelezett (fordított adózás). Az előzőekben felsorolt esetekben a tevékenység teljesítési helye belföld, azonban e tevékenységeket végző belföldön nem letelepedett adóalanyoknak nem kell Magyarországon bejelentkezniük, továbbra is élhetnek adóvisszatéríttetési jogukkal. Ezen tevékenységet végző belföldön nem letelepedett adóalanyoknak nem keletkezik a belföldi teljesítési hely ellenére belföldön adófizetési kötelezettségük, így felesleges, hogy bejelentkezzenek, adóbevallást nyújtsanak be. Az adóvisszatéríttetési jog megilleti azt a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett, nem adóalany jogi személyt, aki a Közösség azon tagállamában van, ahová a mezőgazdasági termék küldeményként megérkezik, vagy a fuvarozás befejeződik. E beszerzése után adót kell fizetnie e tagállam joga szerint. Az adóvisszatéríttetési jog személyi feltétele, hogy a felmerült igény naptári évében a belföldön nem letelepedett adóalany gazdasági célú letelepedési helye, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye a Közösség valamely más tagállamában, vagy olyan harmadik államban legyen, amely harmadik állam és a Magyar Köztársaság között viszonosság áll fenn az adóvisszatéríttetés tekintetében. Abban az esetben, ha a belföldön nem letelepedett adóalanynak a Közösség valamely más tagállamán vagy azon harmadik államon kívül, amellyel a viszonosság fennáll, olyan más harmadik országban is van gazdasági célú letelepedési helye, ennek hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, amellyel a viszonosság az előzőek szerint nem áll fenn, adó-visszatéríttetésére az egyéb feltételek teljesülése mellett is csak annyiban jogosult, amennyiben annak a gazdasági célú letelepedési helyének betudhatóan, gazdasági célú letele-

80 pedés hiányában pedig annak a lakóhelyének vagy szokásos tartózkodási helyének betudhatóan, amely a Közösség valamely más tagállamában vagy abban a harmadik államban van, amellyel a viszonosság fennáll, adóalanyi minőségét megalapozóan gazdasági tevékenységet folytat. Tehát azon ügyletek tekintetében áll fenn az adó-visszatéríttetés joga, melyek olyan gazdasági célú letelepedési helyhez, lakóhelyhez, szokásos tartózkodási helyhez köthetők, amelyek megfelelnek azon feltételeknek, melyek az adó-visszatéríttetést lehetővé teszik. A belföldön nem letelepedett adóalany azt az adót téríttetheti vissza, amelyet belföldön teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, illetve termékimport során rá áthárítottak. Nem lehet olyan adót visszatéríttetni, amelyet nem az áfatörvény szabályainak megfelelően, illetve amelyet helytelenül számítottak fel, mivel az ügylet adómentes volt Közösségen belüli adómentesség, vagy exportügylet okán. Nem téríttethető vissza az olyan adó sem, melyet az ügylet teljesítési helyének téves megítélése miatt számítottak fel. A tévesen felszámított adót a számlát kibocsátónak kell korrigálnia, és a feleknek kell egymás között elszámolni. Nem téríttethető vissza az ingatlan beszerzését terhelő adó. A visszatéríttetés feltétele, hogy a beszerzett terméket, igénybevett szolgáltatást a belföldön nem letelepedett adóalany levonásra jogosító adóköteles gazdasági tevékenységéhez használja fel. Az adó-visszatéríttetési jog akkor illeti meg a belföldön nem letelepedett adóalanyt, ha beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást adóköteles termékértékesítéséhez, szolgáltatásához használja közvetlenül. A belföldön nem letelepedett adóalanyt megilleti az adó-visszatéríttetési jog, ha a terméket, a szolgáltatást olyan adómentes értékesítés, szolgáltatásnyújtás érdekében használja, hasznosítja,

81 amely tevékenység adómentes, de az adóalanyt mégis megilleti az adólevonási jog [áfatörvény 89. és 92., a 93. (2) bekezdése, valamint a ok], illetve ha az áfatörvény 86. (1) bekezdésének a)-f) pontjai szerint adómentes szolgáltatásnyújtás érdekében használja, egyéb módon hasznosítja [jellemzően biztosítási, hitelnyújtási, banki szolgáltatások, valamint ezekhez kapcsolódó szolgáltatások], feltéve, hogy a szolgáltatás igénybe vevője gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le (jellemzően harmadik országban), gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül, vagy a Közösség területén kívülre irányuló adómentesen exportált termékhez, vagy bérmunka esetén a megmunkált termékhez kapcsolódik közvetlenül. Ezen kívül megilleti a belföldön nem letelepedett adóalanyt az adó-visszatéríttetési jog, ha belföldi terméket szolgáltatást olyan közösségi termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz használják, hasznosítják (áfatörvény ), amelynél a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybe vevője az adófizetésre kötelezett (fordított adózás). A belföldön nem letelepedett adóalany belföldön beszerzett ingatlanára az előzőektől függetlenül, adó-visszatéríttetési jogot nem alapíthat. Az adó-visszatéríttetési jog gyakorlására az előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az eddigi szabályozástól eltérően, a visszatéríttetési jog nem az ellenérték megfizetésekor keletkezik, hanem a levonási jog megnyíltától (vagyis az adófizetési kötelezettség keletkezésétől). Adó-visszatéríttetésnél nem alkalmazható az adólevonásnál alkalmazott göngyölítés módszere. Azt, hogy milyen termékek szolgáltatások adójának visszatéríttetésére jogosult a belföldön nem letelepedett adóalany, a visszatérítés helye szerinti tagállam szabályai határozzák meg. Tehát, ha valamely termékre, szolgáltatásra Magyarországon levonási tilalom áll fent, arra a belföldön nem letelepedett adóalany nem alapíthat visszatéríttetési jogot.

82 Amennyiben a belföldön nem letelepedett adóalany a letelepedettsége szerinti tagállamban egyaránt végez adólevonásra jogosító, illetve adólevonásra nem jogosító tevékenységet, csak olyan arányban téríthető vissza a rá áthárított adó, amilyen arányban az adóalany saját tagállama joga szerint jogosult azt levonásba helyezni. Az adómentes adóköteles tevékenység, valamint a levonási arány megállapításánál a letelepedés szerinti tagállam szabályai az irányadóak. Amennyiben az adóvisszatérítési kérelem benyújtását, vagy az adó-visszatérítést követően az adómentes, adóköteles arány megváltozása miatt a visszatérítendő adó megváltozik, a belföldön nem letelepedett adóalany köteles, illetve ha számára kedvezőbb jogosult azt korrigálni. A korrekciót abban a kérelemben kell elvégezni, amely követi a korrigálandó kérelmet, illetve ha nincs ilyen kérelem, akkor külön nyilatkozattal. A Közösség területén letelepedett adóalanyok adó-visszatéríttetési jogukkal ezentúl csak elektronikus formában élhetnek, oly módon, hogy kérelmüket a letelepedésük szerinti tagállam adóhivatalának nyújtják be, azonban kérelmükben a visszatérítés helye szerinti tagállam adóhatóságához kell fordulniuk. Például egy francia adóalany a Magyarországon keletkezett, a magyar szabályok szerint levonható adóját úgy téríttetheti vissza, ha kérelmével a magyar adóhatósághoz fordul, azonban a kérelmet elektronikus formában a francia adóhatósághoz kell eljuttatnia, majd a francia adóhatóság elektronikus formában eljuttatja a kérelmet a magyar adóhatósághoz. Az új szabályok értelmében december 31-ét követően papír alapú kérelem benyújtására nincs lehetőség. A Közösség területén nem letelepedett harmadik országbeli adóalany (amely harmadik országgal viszonosság áll fenn) a visszatérítés iránti kérelmet közvetlenül a magyar adóhatósághoz nyújtja be. Az Áfa tv (4) bekezdésének január 1-jétől hatályos módosítása a belföldön nem letelepedett adóalany számára

83 lehetővé teszi, hogy adó-visszatérítettési kérelemben közölt információkat és az azzal egyidejűleg vagy később megteendő egyéb írásos információkat és nyilatkozatokat a magyar és az angol nyelv mellett akár német vagy francia nyelven megadja. A kérelem kötelező adattartalmát, formátumát és kitöltésének módját a végrehajtásra kiadott külön rendelet fogja meghatározni. A visszatéríttetés szabályozásának keretét meghatározó 2008/9/EK irányelv az eddigiektől eltérően nem teszi kötelezővé azoknak a számláknak és egyéb dokumentumoknak a viszszatérítési kérelemhez történő csatolását, amelyekre a belföldön nem letelepedett adóalany a kérelmét alapítja, azonban a tagállam a visszatérítés egy bizonyos összeghatára felett előírhatja a számlák, egyéb dokumentumok kérelemhez történő csatolását. Magyarország élt ezzel a lehetőséggel, így ha az adóalap eléri vagy meghaladja az 1000 eurót, üzemanyag esetén a 250 eurót, (illetve ennek megfelelő forintban átszámított összeget) kötelező a számlának, esetlegesen egyéb dokumentumnak a kérelemhez történő elektronikus csatolása. A kérelmet adó-visszatérítési időszakra lehet beadni, mely időszakot bizonyos keretek között a kérelmező határoz meg. Az adó-visszatérítési időszak nem lehet hosszabb, mint egy év, illetve nem lehet rövidebb, mint 3 hónap, kivéve azt az esetet, ha az adott naptári évből hátralévő idő kevesebb, mint három hónap (például november 5-től december 31-ig terjedő időszak). A belföldön nem letelepedett adóalany abban az esetben téríttetheti vissza az adót évente, illetve az év 3 hónapnál rövidebb fennmaradó részére, ha a visszatéríttetésre kért összeg eléri vagy meghaladja az 50 eurót, illetve az ennek megfelelő forintösszeget. Amennyiben a belföldön nem letelepedett adóalany a 3 hónapos, vagy azt meghaladó, de a 12 hónapot el nem érő időszakra akar visszatéríttetni, akkor a visszaigénylendő adó összegének a 400 eurót el kell érnie. Abban az esetben, ha a visszatérítendő összeg nem éri el 1 év alatt az 50 eurót, az adóalany nem tudja az adót visszatéríttetni.

84 Az Áfa tv. 251/A. -ában foglalt, az adó-visszatérítési kérelem tartalmára és benyújtásának gyakoriságára vonatkozó rendelkezések január 1-jei hatállyal az alábbiak szerint módosultak. Az adó-visszatéríttetési kérelem az adó-visszatérítési időszakban keletkezett előzetesen felszámított adó mellett azt az előzetesen felszámított adót is tartalmazhatja, amely az adó-visszatérítési időszakot megelőzően keletkezett, de amelynek érvényesítésére korábban nem nyújtottak be adó-visszatéríttetési kérelmet, feltéve, hogy az előzetesen felszámított adó az adott naptári évben keletkezett. Egy adó-visszatérítési időszakra több adó-visszatéríttetési kérelem is benyújtható, azonban az ugyanarra az adó-visszatérítési időszakra vonatkozó adó-visszatéríttetési kérelem csak azt az előzetesen felszámított adót tartalmazhatja, amelynek érvényesítésére korábban nem nyújtottak be adó-visszatéríttetési kérelmet. A belföldön nem letelepedett adóalany egy naptári évre legfeljebb öt adó-visszatérítési kérelmet terjeszthet elő. Horvátországnak az Európai Unióhoz július 1-jével történő csatlakozására tekintettel az Áfa tv. a Horvát Köztársaságban letelepedett adóalanyok adó-visszatéríttetése ügyében az alábbi átmeneti szabályokkal egészült ki, július 1-jei hatályba lépéssel: A 283. (2) bekezdés alapján a Horvát Köztársaságban gazdasági céllal letelepedett adóalanyokat az Áfa tv. XVIII. Fejezetében szabályozott adó-visszatéríttetési jog az ott meghatározott feltételek fennállása mellett a Horvát Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása napján vagy azt követően belföldön teljesített ügyletek tekintetében illeti meg. A Horvát Köztársaságban letelepedett adóalanyok esetében a évi adó-visszatérítési időszakra vonatkozóan benyújtott adóvisszatéríttetési kérelmekre a 251/B. (2) bekezdés b) pontjában foglalt összeget időarányosan kell figyelembe venni.

85 Tagállami kérelmező esetén, a visszatérítő tagállam adóhatósága elektronikus úton megkapja az adó-visszatérítés iránti kérelmet a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságától. Az adóhatóság az érkeztetés tényéről, időpontjáról elektronikus úton haladéktalanul értesíti az adóalanyt. Ez az az időpont, melytől az elbírálásra rendelkezésre álló határidő elkezdődik. Az adóhatóság első lépésként megvizsgálja, hogy a kérelmet a letelepedés szerinti tagállam adóhatóságához határidőn belül nyújtották-e be. A határidő a tárgyévet követő év szeptember 30-a. A határidőn túl érkezett kérelmet a visszatérítő adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény 30. d) pontja alapján. A határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem benyújtásának nincs helye. Az adóhatóság abban az esetben is elutasítja a kérelmet, ha az nem tartalmaz minden kötelező adatot, információt, vagy ha az adóhatóság tudomására jut, hogy az adó-visszatérítésből történő kizárás okai fennállnak. A kérelem érdemi elbírálására az adóhatóságnak a beérkezéstől számított 4 hónap áll a rendelkezésére. Ez az időhatár kitolódhat, ha az adóhatóság pótlólagos információt kér. Amennyiben az adóhatóság úgy ítéli meg, hogy a kérelem elbírálásához további információra van szüksége, akkor az adó-visszatérítési kérelem hozzá történő beérkezésétől számított 4 hónapon belül írásos megkereséssel kiegészítő adatokat, egyéb információkat kérhet. Az adóhatóság információt kérhet a kérelmező adóalanytól, azon adóalany állami adóhatóságától, amelyik állam az adóalanyt nyilvántartásba vette, illetve harmadik féltől. Amennyiben a kérelmező más tagállamban letelepedett adóalany, az információ iránti kérelmet elektronikusan kell megküldeni és a választ elektronikus úton kell fogadni. Ez alól kivételt képez, ha a harmadik fél nem rendelkezik elektronikus kapcsolattartásra alkalmas címmel, illetve ha az eredeti számlát, határozatot kell az adóalanynak bemutatni (és az nem elektronikus formá-

86 ban létrehozott okirat). Az adóhatóság bekérhet a kérelmező adóalanytól egyéb számlákat adatokat, amennyiben alapos kétség merül fel az adó-visszatérítés jogalapja vagy a visszatéríttetni kért adó összegszerűsége tekintetében. Ez esetben az adóalanynak akkor is be kell mutatnia a számlát az adóhatóságnak, ha 1000 illetve 250 euró alatti összeg szerepel a kérelemben, mint visszatérítendő összeg. Az adóhatóság egy alkalommal pótlólagos kiegészítő adatot, információt kérhet. Amennyiben az adóhatóság megkereséssel élt bármely féllel szemben, úgy a számukra válaszadásra nyitva álló idő a megkeresés közlésétől számított 1 hónap. A megkeresésre adott választól számított 2 hónapon belül az adóhatóságnak dönteni kell a visszatérítésről. Ha nem kap választ, vagy nem érdemi választ kap, a fél részére válaszadásra biztosított 1 hónap lejárta után 2 hónap áll az adóhatóság rendelkezésére a döntés meghozatalára. Amennyiben az adóhatóság egyszeri megkereséssel élt, a döntést a kérelem beérkezésétől számított 7 hónapon belül, ha pótlólagos megkereséssel élt, a döntést a kérelem beérkezésétől számított 8 hónapon belül meg kell hoznia. Az adót az adóhatóságnak a kérelem jóváhagyásától, illetve részleges jóváhagyásától számított 10 munkanapon belül vissza kell utalni. Az áfa-tv. 251/I. -ának a belföldön nem letelepedett adóalanyok részére teljesített adó-visszatérítés kapcsán megvalósuló átutalásról rendelkező (2) és (3) bekezdése január 1- jétől az alábbiak szerint módosul: (2) Az adó-visszatérítés átutalással történik, a belföldön nem letelepedett adóalany által az adó-visszatéríttetési kérelemben megjelölt fizetési számlára. Az adó-visszatérítés napjának az a nap számít, amelyen az átutalásra az állami adóhatóság megbízást adott. (3) Az adó-visszatérítés átutalásának költsége a belföldön nem letelepedett adóalanyt terheli, ha az átutalás nem belföldön vezetett fizetési számlára történik. Ebben az esetben a költség a visszatérítendő adóból tartandó vissza.

87 A módosítások értelmében a belföldön nem letelepedett adóalanyok a részükre adó-visszatérítés címén megfizetendő öszszeg átutalását január 1-jétől már nemcsak a saját bankszámlájukra, hanem más bankszámlára is kérhetik, azaz lehetővé válik számukra, hogy az őket fenti jogcímen megillető öszszeget közvetlenül harmadik személynek, illetve más személynek utaltassák. A módosítások folytán az adó-visszatérítés átutalásának költsége értelemszerűen abban az esetben is a belföldön nem letelepedett adóalanyokat terheli, ha az átutalást nem a saját külföldi bankszámlájukra, hanem más személy külföldön vezetett bankszámlájára kérik. A jogalkotó az áfa-tv. fenti rendelkezéseinek módosítása által a 2008/9/EK irányelv 8. cikk (1) bekezdésének a bankszámlaszámot a visszatérítési kérelem kötelező adattartalmaként nevesítő g) pontjára vonatkozó eltérő közösségi nyelvi fordítások közül melyek mindegyikét az Európai Unióban hivatalosnak kell tekintetni a kérelmező bankszámlájára utaló birtokos szerkezetet használó változatok többek között az irányelv magyar fordítása helyett az általánosságban, azaz birtokos szerkezet nélkül a bankszámlára utaló értelmezést fogadta el. Tehát a visszatérített összeg átutalása tekintetében a belföldön nem letelepedett adóalanyok számára a december 31-ig hatályos rendelkezésekhez képest kedvezőbb szabályozást vezetett be. Az adóhatóság elektronikus úton közli a határozatot kérelmező tagállami adóalanynak. A kérelmezőnek lehetősége van a határozat elleni fellebbezésre, azonban az eljárás ez után a tagállami adóhatóság szabályai szerint folyik (nem elektronikusan). A fellebbezést közvetlenül a visszatérítő tagállamnak kell benyújtani. Amennyiben a kérelmező adóalanyt megillető adó összegét az adóhatóság a számára rendelkezésre álló határidőt követően utalja vissza, úgy a késedelem napjaira köteles kamatot fizetni, melynek mértéke a késedelmi pótlékkal egyezik meg.

88 Nem kell kamatot fizetni, ha az adóalany nem válaszolt érdemben határidőn belül az adóhatóság megkeresésére. Amennyiben az adó visszatérítése az adóalany részére jogszabálysértéssel történt, köteles az adóalany az adót visszafizetni. A közösségen kívül letelepedett adóalanynak a visszatérítés iránti kérelmet közvetlenül a visszatérítő adóhatóságnak kell benyújtania. Ez esetben nem kötelező elektronikus úton benyújtani a kérelmet, de az adóalany, ha rendelkezik elektronikus kapcsolattal, megteheti. A kérelem beadásának határideje ez esetben is a tárgyévet követő év szeptember 30-a. Amennyiben a harmadik államban letelepedett adóalanyt nyilvántartásba vevő hatóság, illetve harmadik fél az adóhatóság nyilvántartása szerint rendelkezik az elektronikus kapcsolattartásra szükséges eszközökkel, úgy ezekkel a kapcsolattartás szintén elektronikus úton történik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni a Közösségen kívül letelepedett, de a közösségi nem adóalanyok részére kizárólag elektronikus szolgáltatást nyújtó adóalanyokra is. Esetükben az elektronikus úton történő kapcsolattartás kizárólagos, mivel biztos, hogy képesek az elektronikus kapcsolattartásra. A kompenzációs felár megtérítésére szintén az előzőekben ismertetett szabályokat kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a kompenzációs felár megtérítése az adóalanyokon túl vonatkozik az adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személyekre is, tekintetükben a kompenzációs felárat a harmadik országbeli adóalanyokra vonatkozó szabályok szerint igényelhetik vissza.

89 10/5 Törölve

90 10/7 Befektetési aranyra vonatkozó különös szabályok Az Áfatörvény a befektetési célra szánt arany értékesítése tekintetében eltér az általános szabályoktól, az értékesítést az Áfatörvény a feltételek teljesülése esetén adómentesnek minősíti. Mi minősül befektetési aranynak? A különös szabályok alkalmazása tekintetében befektetési arany: A legalább 995 ezrelék vagy azt meghaladó tisztaságú, a nemesfémpiacokon elfogadott, de legalább egy grammot meghaladó súlyú, rúd vagy lemez formájú arany, függetlenül attól, hogy arról bocsátottak-e ki olyan értékpapírt, amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék tulajdonjogának megszerzését is jelenti, vagy nem. A legalább 900 ezrelék vagy azt meghaladó tisztaságú, az év után vert aranyérme, amely az érmét kibocsátó államban törvényes fizetőeszköz vagy az volt, feltéve, hogy az érme értékesítésének szokásos piaci ára legfeljebb 80 százalékkal haladja meg az érme aranytartalmának nemesfémpiacokon kialakult szabadpiaci értékét. Befektetési arany az az érme is, amely szerepel a Héairányelv 345. cikke szerint közzétett listán. A numizmatikai értékkel bíró érméket a szabályozás kizárja a különleges rendszerből, a tagországoknak minden évben össze kell állítani a befektetési célúnak elismert aranyérmék listáját. Adó alóli mentesség Mentes az adó alól a befektetési arany értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, valamint importja. A befektetési arany érté-

91 kesítésének kell tekintetni, így adómentes ügyletnek minősülnek a következő ügyletek: A befektetési aranyat képviselő okiratokat (tanúsítványokat), amelyek kiutalt vagy ki nem utalt aranyra, illetőleg aranyalapon vezetett számlán történő kereskedésre vonatkoznak. Az aranyban nyújtott olyan kölcsönt és csereügyletet, amely a befektetési aranyra tulajdoni vagy hitelezői jogot biztosít. A befektetési aranyra vonatkozó olyan tőzsdei vagy azon kívüli határidős ügylet, amely a befektetési aranyra vonatkozó tulajdonjog elidegenítését, vagy az azon levő hitelezői jog átszállását eredményezi. Mentes az adó alól a harmadik fél közvetítői tevékenysége is, ha a befektetési aranyat értékesítő fél nevében és javára közvetít. Adókötelessé tétel Az a belföldi adóalany, aki befektetési aranynak minősülő aranyat állít elő, vagy más aranyat befektetési arannyá alakít át, saját elhatározása alapján dönthet úgy is, hogy befektetési arany értékesítésére adófizetési kötelezettséget választ. Döntését az értékesítés előtt kell meghoznia, valamint erről a tényről az adóhatóságot az értékesítés előtt értesítenie kell. Az értékesítés adómértéke 25%. A befektetési aranyat adókötelesen értékesítő belföldi adóalany a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el. A befektetési aranynak minősülő aranyrúd vagy aranylemez értékesítésére adókötelezettséget választhat az a belföldi adóalany is, aki gazdasági tevékenysége keretében aranyat általában ipari felhasználásra értékesít, ha az értékesítés más adóalany részére történik. Az a belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki befektetési aranyat közvetítői tevékenység keretében értékesít, a befekteté-

92 si aranyat értékesítő fél nevében és javára jár el, e közvetítői tevékenysége tekintetében adókötelezettséget választhat, ha egyébként a befektetési aranyat értékesítő fél élt az adókötelessé tétel választásának jogával. Az értékesítés adómértéke ez esetben is 25%. A közvetítő választásához mindaddig kötve van, ameddig a befektetési aranyat értékesítő fél a befektetési arany értékesítésére az adókötelessé tételt alkalmazza. Előzetesen felszámított adó levonása A befektetési arany adómentes értékesítése esetén is jogosult az értékesítő adóalany adó levonására a következő esetekben: A befektetési arany adómentes értékesítője olyan adóalanytól szerez be befektetési aranyat, aki a befektetési arany értékesítésére adókötelezettséget választott. Az adókötelesen beszerzett befektetési arany adómértékét a továbbértékesítő adóalany levonásba helyezheti, e tekintetben adólevonási jog illeti meg. Amennyiben az adóalany az általa beszerzett nem befektetési aranyat befektetési arannyá alakítja át, levonásba helyezheti a nem befektetési arany beszerzéséhez kapcsolódó adót akkor is, ha az arany belföldi vagy Közösségen belüli beszerzés, vagy import keretében történik, vagy import esetében az adót az átalakítást végző adóalany fizette meg. Amennyiben a befektetési aranyat adómentesen értékesítő olyan szolgáltatást vesz igénybe, amely az arany ideértve a befektetési aranyat is megjelenési formájának (rúd, lemez vagy érme), súlyának vagy tisztaságának megváltoztatására irányul, a szolgáltatással rá átterhelt adó tekintetében, vagy mint szolgáltatást igénybevevő adófizetésre kötelezett a fizetendő adóként megállapított adó tekintetében, levonási jog illeti meg. Ha az adóalany befektetési aranyat állít elő, vagy más aranyat befektetési arannyá alakít át, jogosult az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül az e tevékenységéhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására úgy, mintha a később értékesítendő befektetési arany értékesítése adóköteles értékesítés lenne.

93 Számlázás Annak ellenére, hogy a befektetési arany értékesítése alapjában véve adómentes tevékenység, az ilyen értékesítést végző adóalany minden esetben köteles számla kibocsátásáról gondoskodni. A számlát az általános szabályok alapján kell kibocsátani. Nyilvántartás Az az adóalany, aki rendelkezik befektetési arannyal, köteles folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A nyilvántartás szabályait az Áfatörvény a szabályozza. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia: nyitókészleten levő befektetési arany mennyisége; beszerzett (importált) befektetési arany mennyisége adómegállapítási időszakonként; befektetési aranyként előállított vagy azzá átalakított arany mennyisége adómegállapítási időszakonként; értékesített befektetési arany mennyisége adómegállapítási időszakonként; zárókészleten levő befektetési arany mennyisége. A mennyiségi nyilvántartást elkülönítetten kell vezetni a befektetési arany megjelenési formája (rúd, lemez vagy érme), súlya és tisztasága szerint. Tételes leltárral kell alátámasztani a nyitókészletet a készlet létesítésének napjára, a zárókészletet a készlet megszüntetésének napjára, egyéb esetekben pedig a nyitó- és zárókészletet az adóalany üzleti éve utolsó napjára, mint mérlegfordulónapra vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számviteli tv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

94 10/8 Külföldi adományokból finanszírozott beszerzésekhez kapcsolódó adóvisszatérítés kérelemre Az Áfa tv. a vegyes rendelkezéseket tartalmazó XX. fejezete az Adóvisszatérítés kérelemre címe alatt a 257/A. -ban kivételes áfa-visszatérítési eljárást szabályoz, melynek keretében bizonyos adózói körbe tartozó, meghatározott tevékenységet végző személyeknek és szervezeteknek lehetőségük nyílik arra, hogy külföldi adományozótól (továbbiakban: adományozó) származó pénzbeni adomány kedvezményezettjeiként (továbbiakban: kedvezményezett) visszatéríttessék az adományból fedezett termékbeszerzéseik, szolgáltatás-igénybevételeik kapcsolódóan rájuk áthárított adót, illetve általuk fizetendő adóként megállapított előzetesen felszámított adót. A kérelemre történő adó-visszatérítéssel érintett adózói kör elhatárolásáról, és az adó-visszatérítés alapfeltételeiről az Áfa tv. 257/A. -a rendelkezik, az adó-visszatéríttetési kérelmek kötelező adattartalmára vonatkozó előírásokat és az adóvisszatérítés egyes eljárási szabályait pedig a közhasznú tevékenységet folytató személyt, szervezetet, továbbá a külföldi illetőségű adományozót, és a tőle származó pénzbeni adomány kedvezményezettjét terhelő igazolási kötelezettségekről, valamint az általános forgalmi adó-visszatéríttetési kérelmek kötelező adattartalmáról, és az utólagos általános forgalmi adóvisszatérítés egyes eljárási szabályairól szóló 15/2010. (XII. 28.) NGM rendelet (továbbiakban: NGM rendelet) tartalmazza. Az Áfa tv. 257/A. -a részletesen meghatározza azokat a feltételeket, melyek együttes fennállása szükséges ahhoz, hogy az

95 állami adóhatóság a kedvezményezett írásos kérelmére visszatérítse a pénzbeni adományból, segélyből (továbbiakban: adomány) finanszírozott termékek beszerzéséhez, szolgáltatások igénybevételéhez kapcsolódóan a kedvezményezettre áthárított, és az ellenérték részeként megtérített, illetőleg az általa fizetendő adóként megállapított előzetesen felszámított adót. Az adó-visszatérítés feltételei Az adó-visszatérítés Áfa tv. szerinti feltételei az alábbiak szerint foglalhatóak össze: Az adomány külföldi illetőségű adományozótól származik. Az Áfa tv. 257/A. -a amellett, hogy az adományozót külföldi illetőségű adományozóként nevezi meg, az adományozó illetősége kapcsán egyéb feltételről nem rendelkezik, vagyis a 257/A. alkalmazásában bármely közösségi tagállamban, vagy harmadik országban illetőséggel bíró személy és szervezet minősülhet adományozónak. Az adományozó az adomány összegét az adóügyi illetősége szerinti állam joga szerint a vonatkozó adózási rendelkezésekkel összhangban számolja el, vagyis az adományozónak az adományozással összefüggésben az adóügyi illetősége szerinti államban hatályos adójogszabályok szerinti felmerülő adókötelezettségeinek maradéktalanul eleget kell tennie. Az adományozó az adomány felhasználását kifejezetten ahhoz a feltételhez köti, hogy a kedvezményezettet mentesíteni kell az adományból finanszírozott termékek, szolgáltatások árába (díjába) belefoglalt adó viselése alól. Az adomány kedvezményezettje igazoltan az Áfa tv. 85. (4) bekezdésének b) f) pontjában közszolgáltatóként meg-

96 jelölt, alábbiakban felsorolt személyek, szervezetek valamelyikének minősül: az egyesület, a szövetség, a civil társaság, a köztestület, az országos sportági szakszövetség az alapszabályban (alapító okiratban, társasági szerződésben) megjelölt tevékenységük tekintetében, továbbá az általuk működtetett (fenntartott) intézmény az alapszabályban (alapító okiratban, társasági szerződésben) megjelölt tevékenysége tekintetében; az egyházi jogi személy a létesítő okiratában vagy a bevett egyház belső szabályában megjelölt tevékenysége tekintetében; az alapítvány és a közalapítvány az alapító okiratban megjelölt tevékenységük tekintetében, továbbá az általuk működtetett (fenntartott) intézmény az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenysége tekintetében; a közhasznú társaság és a nonprofit gazdasági társaság az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenységük tekintetében; az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény szerint közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett civil szervezet az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt közhasznú tevékenysége tekintetében. Az adományból finanszírozott termékbeszerzés, szolgáltatás-igénybevétel a kedvezményezett alapszabályában (alapító okiratában) megjelölt olyan tevékenységnek az ellátását szolgálja, amely az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény alapján közhasznú tevékenység, egyházi jogi személynek minősülő kedvezményezett esetében pedig a külön törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő tevékenység. Az adó-visszatéríttetési jog legfeljebb olyan

97 hányadban illeti meg a kedvezményezettet, amilyen hányadban a fenti tevékenység, feladat ellátását szolgáló kiadásokból az adomány összege részesedik. A kedvezményezettet az adományból finanszírozott beszerzése, igénybe vett szolgáltatása tekintetében adólevonási jog (az Áfa tv. általános szabályainak alkalmazásával) egészben vagy részben nem illeti meg. Az adományozónak azt a tényt, hogy az adomány összegét az adóügyi illetősége szerinti állam joga szerint a vonatkozó adózási rendelkezésekkel összhangban számolja el, vagyis, azt, hogy az adományozással összefüggésben az adóügyi illetősége szerinti államban hatályos adójogszabályok szerinti felmerülő adókötelezettségeinek maradéktalanul eleget tesz, annak az államnak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósága által - kérelmére - kiállított okirattal kell igazolnia, ahol az adományozás tekintetében az adóügyi illetősége van. Az adományozót terhelő igazolási kötelezettség A fenti okirat kötelező adattartalma a következő: az okiratot kiállító hatóság neve és címe, az adományozó neve, székhelye vagy állandó lakóhelye, adószáma, adószám hiányában egyedi azonosítására szolgáló jele és levelezési címe, ha az eltér, székhelyének vagy állandó lakóhelyének címétől, az okiratot kibocsátó hatóság nyilatkozata arról, hogy az adományozó az adomány összegét a vonatkozó adózási rendelkezésekkel összhangban számolta el, az okirat kiállításának helye és kelte, az okiratot kibocsátó hatóság nevében és képviseletében eljáró személy aláírása az okirat hitelességének és érvé-

98 nyességének tanúsítására, valamint neve és beosztása olvasható módon, és az okiratot kiállító hatóság hivatalos jelzése az okirat hitelességének és érvényességének tanúsítására. Az adományozó jogállását igazoló okirat a kibocsátó hatóság által kiállított, az adománynak az adott külföldi állam vonatkozó adózási rendelkezéseivel összhangban történő elszámolására vonatkozó kifejezett nyilatkozat nélkül is elfogadható, ha a külföldi állam hatósága által kiállított igazolás tartalmából az következik, hogy az adományozó adófizetésre nem köteles, avagy az adományozó egyéb, speciális jogalanyiságát igazolja, feltéve, hogy azt kifejezetten az Áfa tv. 257/A. -ában biztosított kedvezmény érvényesítéséhez adta ki. A kedvezményezettnek a személyét, valamint azt a tényt, hogy az adományból finanszírozott termékbeszerzés, szolgáltatás-igénybevétel az alapszabályában (alapító okiratában) megjelölt olyan tevékenységnek az ellátását szolgálja, amely az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény alapján közhasznú tevékenység, egyházi jogi személynek minősülő kedvezményezett esetében pedig a külön törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő tevékenység, annak az államnak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósága által kérelmére kiállított okirattal kell igazolnia, ahol alapszabálya (alapító okirata) szerint bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyezték. A kedvezményezettet terhelő igazolási kötelezettség Az fenti okirat kötelező adattartalma a következő: az okiratot kiállító hatóság neve és címe,

99 a kedvezményezett neve, általa ellátott tevékenység, feladat, állandó lakóhelyének vagy székhelyének címe, továbbá egyedi azonosítására szolgáló jele, amely alatt a bírósági vagy más hatósági nyilvántartásban bejegyezték, idő vagy más feltétel megjelölése az okirat érvényességének megállapítására, az okirat kiállításának helye és kelte, az okiratot kibocsátó hatóság nevében és képviseletében eljáró személy aláírása az okirat hitelességének és érvényességének tanúsítására, valamint neve és beosztása olvasható módon, és az okiratot kiállító hatóság hivatalos jelzése az okirat hitelességének és érvényességének tanúsítására. A kedvezményezettnek az adó-visszatéríttetési kérelmét az alábbi kötelező tartalmi elemekkel kell benyújtania az állami adóhatósághoz: Az adó-visszatéríttetési kérelem adattartalma a kedvezményezett neve, székhelye vagy állandó lakóhelye, adószáma, adószám hiányában egyedi azonosítására szolgáló jele és levelezési címe, ha az eltér székhelyének vagy állandó lakóhelyének címétől, az adományozó neve, székhelye vagy állandó lakóhelye, adószáma, adószám hiányában egyedi azonosítására szolgáló jele és levelezési címe, ha az eltér székhelyének vagy állandó lakóhelyének címétől, az Áfa tv. 257/A. (1) bekezdés a) pontjában meghatározott tevékenységnek, feladatnak a körülírása, amelynek ellátását a termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele szolgálja, annak az adóösszegnek a megjelölése, amelyet a kedvezményezett visszatéríteni kér, és a visszatéríteni kért adó összegének megállapítása során alkalmazott számítás leírá-

100 sa, figyelemmel az Áfa tv. 257/A. (2) bekezdésében meghatározottakra is, a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató neve, és az a fizetési számlaszám, amelyre a kedvezményezett a visszatérítendő adó átutalását kéri, a kérelemhez mellékletként csatolt okiratok darabszáma, azon okiratok darabszáma, amelyekre a kedvezményezett adó-visszatéríttetési igényét alapítja, a kedvezményezett nyilatkozata arról, hogy a közölt adatok és egyéb információk a valóságnak megfelelnek, továbbá a részére esetlegesen nem jogszerűen, vagy egyéb okból helytelenül visszatérített adó visszafizetésére kötelezettséget vállal, a kérelem kiállításának helye és kelte, valamint a kedvezményezett vagy a kedvezményezett nevében és képviseletében eljáró személy aláírása a kérelem hitelességének és érvényességének tanúsítására, valamint neve olvasható módon. A kedvezményezettnek az adó-visszatéríttetési kérelméhez az alábbi okiratokat kell mellékletként csatolnia: A kedvezményezett által mellékelt okiratok - mindazon okirat eredeti példánya, amelyre a kedvezményezett adó-visszatéríttetési jogát alapítja, és amely igazolja az adót is magában foglaló ellenérték maradéktalan megtérítését, - az adománynak az adományozó illetősége szerinti állam jogszabályaival összhangban történő elszámolására vonatkozó igazolás, - a külföldi illetőségű adományozó és a kedvezményezett közötti adományozásról szóló, a kedvezményezettnek az adományból finanszírozott termékek, szolgáltatások árába (díjába) belefoglalt adó viselése alóli mentesítésére vonat-

101 kozó feltételét is tartalmazó okirat eredeti példánya, valamint - a kedvezményezett személyére és az adó-visszatéríttetésre jogosító tevékenységére vonatkozó igazolás eredeti példánya, kivéve, ha az igazolás érvényességéből más nem következik. Utóbbi esetben az érvényessége alatt az igazolást elegendő csak egyszer, az első alkalommal benyújtani, feltéve, hogy ez idő alatt az adó-visszatéríttetési jog egyéb feltételei változatlanul teljesülnek. Abban az esetben, ha az NGM rendelet az okirat eredeti példányának benyújtását írja elő, de az kizárólag elektronikus formában létrehozott okiratként áll a kedvezményezett személyes rendelkezésére, az eredeti példány helyett az arról készített másolatot kell benyújtani. Az állami adóhatóság mindazon okiratot, amelyre a kedvezményezet az adó-visszatéríttetési jogát alapította, olyan jelzéssel látja el, amely egyértelművé teszi, hogy arra az okiratra a kérelmező ismételt adó-visszatérítési jogot a visszatérítendő adó összege utólagos változásának eseteit kivéve nem alapíthat. Az elektronikus formában létrehozott okiratokról készített másolatok kivételével a fenti jelzéssel ellátott okiratokat, valamint az adó-visszatéríttetési kérelemhez mellékletként csatolt többi, vagy az azt követően benyújtott okiratokat az állami adóhatóság azok beérkezésétől számított 30 napon belül a kérelmező levelezési címére postai úton visszaküldi. A kedvezményezett írásban kérheti, hogy az állami adóhatóság a részére visszajuttatandó okiratokat legkésőbb az első fokú döntés megküldésével egyidejűleg küldje meg a számára. Abban az esetben, ha a kedvezményezett beszerzést, igénybevett szolgáltatást terhelő adó a kedvezményezettet általános szabályok szerint, közvetett módon terheli (azaz nem ő az

102 adó megfizetésére kötelezett a fordított adózás szabályai szerint), akkor az adó-visszatéríttetési jog a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása fejében járó, az adót is magában foglaló ellenérték maradéktalan megtérítésekor keletkezik. Az adó-visszatéríttetési jog keletkezése Abban az esetben, amikor a beszerzést, igénybe vett szolgáltatást terhelő adó megfizetésére a kedvezményezett közvetlenül köteles a fordított adózás szabályai szerint (Áfa tv ), akkor az adó-visszatéríttetési jog az adó fizetendő adóként való megállapításakor és bevallásakor keletkezik. A kedvezményezett a naptári évben keletkezett adóvisszatéríttetési jogát legfeljebb a naptári évet követő év szeptember 30. napjáig érvényesítheti, erre vonatkozó írásos kérelmét eddig az időpontig nyújthatja be az adóhatósághoz. A kérelem benyújtása Az állami adóhatóság a nem magyar nyelvű adó-visszatéríttetési kérelmet, és az annak mellékleteként csatolt, vagy az azt követően benyújtott okiratokat hiteles magyar fordítás és diplomáciai felülhitelesítés mellőzésével is elfogadja, ha azt az Európai Unió (a továbbiakban: Unió) érintett tagállamának hivatalosként elismert nyelvén, vagy az Unió valamely munkanyelvén (angol, francia, német) állították ki. Ha az állami adóhatóság a rendelkezésre álló adatok, egyéb információk alapján úgy ítéli meg, hogy az adó-visszatéríttetési kérelemről megalapozott döntés nem hozható, illetve azért nem hozható, mert az adományozás körülményei kellően nem tisztázottak, írásbeli megkeresés útján kiegészítő

103 adatokat, egyéb információkat kérhet a kedvezményezettől és az adományozótól. A visszatérítendő adó átutalás útján történő teljesítéséhez a kedvezményezett csak olyan fizetési számlát adhat meg, amellyel mint annak jogosultja rendelkezik. A visszatérítendő adó forintban illeti meg a kedvezményezettet, amelynek átutalás útján történő teljesítéséről az állami adóhatóság hivatalból intézkedik. A visszatérítendő adó kifizetése Ha az az adóösszeg, amelyre az adó-visszatéríttetési jog eredetileg vonatkozott, utólag változik, a változással megegyező összegben a visszatéríteni kért, vagy a visszatérített adó összege is változik. A visszatérítendő adó utólagos változása Ha az adó-visszatéríttetési kérelem benyújtását követően, a fenti változás eredményeként az adó összege csökken, a kedvezményezett köteles azt az állami adóhatóságnak haladéktalanul, de legkésőbb attól az időponttól számított 15 napon belül bejelenteni, amelytől kezdődően a különbözet alapjául szolgáló okirat személyes rendelkezésére áll, és a különbözettel az adó-visszatéríttetési jog érvényesítéséhez fűződő egyéb feltételektől függetlenül a visszatérítendő adót mérsékelni, vagy ha a különbözetet elbírált igényként az állami adóhatóság már visszatérítette, azt visszafizetni. Amennyiben az adó-visszatéríttetési kérelem benyújtását követően a változás eredményeként az adó összege nő, úgy a kedvezményezett jogosult azt az állami adóhatóságnak bejelenteni, és a különbözettel a különbözet alapjául szolgáló okirat eredeti példányának egyidejű csatolásával a visszatéríteni

104 kért adót növelni, vagy ha kérelmét már elbírálták, az adóvisszatéríttetési kérelmet az adó visszatéríttetése iránti jog érvényesítéséhez fűződő egyéb feltételek teljesítése mellett a különbözettel módosított tartalommal benyújtani.

105 10/9 Az Áfa tv. szerinti bizonylatok kibocsátásával kapcsolatos rendeletalkotási felhatalmazás A jogalkotó az Áfa tv. a Záró rendelkezések című XXII. Fejezetének Felhatalmazás címe alatt a 260. (1) bekezdés c) pontjának január 1-jétől hatályos rendelkezésében, valamint ugyanezen (1) bekezdésének január 1-jétől hatályos c) i) pontjaiban az adópolitikáért felelős miniszter részére a számla- és nyugtakibocsátási kötelezettség kapcsán az alábbi felhatalmazást adja (1) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg c) a számla és a nyugta kiállításának módjára vonatkozó szabályokat, ideértve a nyugtakibocsátási kötelezettség kötelező gépi kiállítással történő megállapítását is; d) a számla és a nyugta adóigazgatási azonosítására vonatkozó szabályokat; e) a gépi nyugta-, illetve nyugta- és számlaadásra szolgáló pénztárgéppel rögzített adatok állami adóhatóság felé történő adatszolgáltatásának és az állami adóhatóság által a pénztárgépek működése felett gyakorolt felügyeletnek a szabályait, a közvetlen adatlekérdezéssel megvalósított adatszolgáltatás teljesítése alóli egyedi mentesítés szabályait; f) a gépi nyugta-, illetve nyugta- és számlaadásra szolgáló pénztárgép, taxaméter forgalmazása engedélyezésének szabályait ideértve az engedélyezésre hatáskörrel rendelkező szerv kijelölését is, a forgalmazási engedély kiadásának műszaki és személyi követelményeit, a forgalmazási engedély kiadásáért, módosításáért, kiterjesztéséért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, valamint a díj beszedésével, kezelésével, nyilvántartásá-

106 val és visszatérítésével kapcsolatos részletes szabályokat; g) a pénztárgép, taxaméter szervizelésének és üzemeltetésének szabályait, a szervizek nyilvántartására és a nyilvántartásba vételére, nyilvántartásból való törlésére, a műszerészi igazolványra, annak kiadására, érvényességére és visszavonására vonatkozó szabályokat; h) a pénztárgép forgalmazásával, üzemeltetésével, szervizelésével kapcsolatos kötelezettségek ellenőrzésére vonatkozó szabályokat; i) a számlázási funkcióval rendelkező programokkal szembeni követelményeket és a számlázási funkcióval rendelkező programok értékesítésére és használatára vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó szabályokat. Az Áfa tv. hivatkozott rendelkezései azáltal, hogy az adópolitikáért felelős miniszter rendeletalkotási jogkörét meghatározzák, egyértelműen utalnak arra, hogy fenti tárgykörökre vonatkozó részletes gyakran technikai, illetve műszaki előírásokat is tartalmazó hatályos jogi szabályozást az adóalanyok és más adózók az Áfa tv. mellett az adópolitikáért felelős miniszter által kiadott rendeletekből mint jogforrásokból ismerhetik meg, vagyis a kérdéses rendelkezések az Áfa tv. értelmezését, illetve alkalmazását is elősegítik.

107 10/10 A belföldön letelepedett adóalanyokat az Európai Közösség más tagállamában megillető hozzáadottérték-adóvisszatéríttetése A Magyarországon letelepedett áfaalanyoknak az Európai Közösség valamely más tagállamában felszámított hozzáadottérték-adó visszatérítésével kapcsolatos kérelmeivel kapcsolatos ügyekben elsődlegesen a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottértékadó-visszatérítés részletes szabályainak megállapításáról szóló, február 12-ei 2008/9/EK irányelvnek (továbbiakban: Irányelv), az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 9. számú melléklet I. címe, valamint a belföldön nem letelepedett adóalanyokat a Magyar Köztársaságban megillető általánosforgalmiadó-visszatéríttetési jognak, valamint a belföldön letelepedett adóalanyokat az Európai Közösség más tagállamában megillető hozzáadottértékadó-visszatéríttetési jognak érvényesítésével kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 32/2009. (XII. 21.) PM rendelet (továbbiakban: Rendelet) rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni. Jogszabályi háttér A fenti jogszabályok rendelkeznek az általános forgalmiadóvisszatéríttetési jognak a tartalmáról és a jog gyakorlásáról, valamint az azzal kapcsolatos elektronikus eljárásról.

108 A visszatérítést kérelmező adóalany és a visszatérítésre való jogosultság A kérelmező adóalany Az adóvisszatérítési jog Kérelmezőnek minősül az a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban letelepedett adóalany, aki/amely a visszatérítési kérelmet saját maga vagy képviselője útján nyújtja be. Nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban letelepedett adóalanynak tekinthető minden olyan adóalany, akinek/amelynek nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállam területén van gazdasági célú letelepedési helye, ennek hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye (ez utóbbi a továbbiakban: letelepedés tagállama). A visszatérítés helye szerinti tagállam az a tagállam, amelyben a hozzáadottérték-adót a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban letelepedett adóalanyra az ebben a tagállamban számára más adóalany által végzett termékértékesítéshez, illetve szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan áthárították, vagy az ebbe a tagállamba irányuló termékimporthoz kapcsolódóan kivetették. A kérelmezőt az adó-visszatéríttetési jog abban az esetben illeti meg, ha a visszatérítési időszakban, azaz a kérelemmel érintett naptári évben az Áfa tv. alkalmazásában belföldön gazdasági céllal letelepedett, vagy belföldön lakóhellyel, vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. Nem jogosult a visszatéríttetési eljárásban igényt előterjeszteni az a kérelmező, aki/amely kizárólag olyan, az Áfa tv ában és 87. -ának a) pontjában meghatározott tevékenységet végez, amely az általános forgalmi adó levonására nem jogosítja, vagy alanyi adómentességet választott, vagy kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak minősül az Áfa tv. XIV. fejezete szerint.

109 A visszatérítési kérelem adattartalma Visszatérítési kérelemnek minősül a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban letelepedett adóalanynak a visszatérítés helye szerinti tagállamban számára más adóalany által teljesített termékértékesítéshez, illetve szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan, vagy az ebbe a tagállamba irányuló termékimporthoz kapcsolódóan felszámított hozzáadottérték-adó visszatérítésére vonatkozó kérelme. A kérelmező visszatérítési kérelmének az alábbi adatokat kell tartalmaznia: a kérelmező neve, belföldi gazdasági célú letelepedési helyének (székhelyének, állandó telephelyének) címe, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelyének vagy szokásos tartózkodási helyének címe; a kérelmezőnek a visszatérítés helye szerinti tagállam adóhatóságával való a visszatérítés helye szerinti tagállam jogával összhangban levő elektronikus kapcsolattartására szolgáló címe; annak (azoknak) a gazdasági (üzleti) tevékenység(ek)nek leírása, amely(ek)hez a kérelmező a visszatérítés helye szerinti tagállamban beszerzett, importált terméket, illetőleg az ott igénybe vett szolgáltatást használja, egyéb módon hasznosítja; annak a visszatérítési időszaknak megjelölése, amelyre a kérelmező visszatérítési kérelme vonatkozik; a kérelmező nyilatkozata arról, hogy a visszatérítési időszakban az Irányelv 3. cikk b) pontjának i. és ii. alpontját átültető rendelkezésekben említett ügyletek kivételével nem teljesített olyan termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, amelynek teljesítési helye a visszatérítés helye szerinti tagállam joga szerint a visszatérítés helye szerinti tagállam területén van; Kérelmező által feltüntetendő általános adatok

110 Számlákra és termékimport okmányokra vonatkozó a kérelmező adóazonosító száma, a csoportos adóalanyiság időszaka alatt a csoportazonosító szám és a tag adószáma is; a kérelmező részére visszatérítendő adó átutalás útján történő teljesítéséhez szükséges adatok és egyéb információk, beleértve a fizetési számla IBAN számát és számlavezető BIC (SWIFT) kódját. A visszatérítési kérelemnek tartalmaznia kell még minden számlára és termékimportokmányra vonatkozóan a következő adatokat is: a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának neve és teljes címe; a termék importjának kivételével a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adóazonosító száma vagy a visszatérítés helye szerinti tagállam által kiadott adó-nyilvántartási száma a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, november 28-ai 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) 239. és 240. cikkét átültető rendelkezésekkel összhangban; a termék importjának kivételével a visszatérítés helye szerinti tagállamot jelölő előtag, annak a Héa-irányelv 215. cikkét átültető rendelkezésével összhangban; a számla, termékimportokmány kelte és száma; az adó alapja és az adó összege a visszatérítés helye szerinti tagállam nemzeti pénznemében kifejezve; a levonható adónak a visszatérítés helye szerinti tagállamnak az Irányelv 5. cikkét és 6. cikk második bekezdését átültető rendelkezésével, valamint a Tv ával összhangban számított összege a visszatérítés helye szerinti tagállam nemzeti pénznemében kifejezve; ha a kérelmezőt az adó-visszatéríttetési jog részlegesen illeti meg, a Tv ának és 5. számú mellékletének megfelelően számított, százalékban kifejezett levonási hányad;

111 a termék, szolgáltatás megnevezésére, illetőleg a felhasználás, egyéb módon történő hasznosítás jellegére utaló kódszám, illetve a 10-es kód alkalmazása esetén az értékesített termékek és nyújtott szolgáltatások jellege szövegesen is megadva a visszatérítés helye szerinti tagállamnak az Irányelv 9. cikkét átültető rendelkezésével összhangban. Ha azt a visszatérítés helye szerinti tagállam joga előírja, a kérelmező visszatérítési kérelmének tartalmaznia kell a fentieken túlmenően a következő adatokat, illetőleg elektronikus mellékleteket is: annak (azoknak) a gazdasági (üzleti) tevékenység(ek)nek a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről, valamint a 218/92/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, október 7-i 1798/2003/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: EK tanácsi Rendelet) 34a. cikk (3) bekezdés második albekezdésének megfelelően meghatározott harmonizált kódok szerinti leírása; amely(ek)hez a kérelmező a visszatérítés helye szerinti tagállamban beszerzett, importált terméket, illetőleg az ott igénybe vett szolgáltatást használja, egyéb módon hasznosítja; a számla, termékimport-okmány másolata elektronikus mellékletként, ha a számlán, termékimport-okmányon szereplő adóalap üzemanyag esetében a 250, egyéb esetekben pedig az 1000 eurónak megfelelő a visszatérítés helye szerinti tagállam nemzeti pénznemében kifejezett pénzösszeget eléri vagy meghaladja. A visszatérítési kérelem benyújtása A visszatérítési kérelmet a visszatérítés helye szerinti tagállam által, a vonatkozó jogszabályban előírtaknak megfelelően meghatározott időszakra, azaz a visszatérítési időszakra kell benyújtani, vagyis a visszatérítési kérelem a fenti időszakra vonatkozik. A kérelmező a visszatérítés helye szerinti tagál- A visszatérítés helye szerinti tagállam joga által előírt adatok

112 lamban felszámított hozzáadottérték-adó visszatéríttetése iránti kérelmét a visszatérítési időszakot követő naptári év szeptember 30-áig a letelepedés tagállamának adóhatóságához, azaz a NAV-hoz kizárólag elektronikus úton, a NAV által magyar és angol nyelven rendszeresített elektronikus űrlapon (ELEKAFA nyomtatványon) terjeszti elő a visszatérítés helye szerinti tagállam által meghatározott nyelven (nyelveken). A nyomtatvány elektronikus úton történő benyújtásához a NAV honlapján ( a Nyomtatványkitöltő programok menüpontban állnak rendelkezésre a kitöltést segítő programok. Elekafa nyomtatvány Az ELEKAFA nyomtatvány két részből, az ELEKAFA_K és az ELEKAFA_SZ jelű nyomtatványokból áll. A nyomtatványok külön nem, kizárólag egyben tölthetőek le és nyújthatóak be. A nyomtatvány egyszerre egy tagállamból történő visszaigénylésre szolgál, amennyiben kérelmező több országból igényel vissza hozzáadottérték-adót, annyi nyomtatványt kell kitöltenie, ahány országból visszaigényel. Az SZ lapot minden számlára és import okmányra vonatkozóan ki kell töltenie a kérelmezőnek. Az ANYK ABEVJava keretprogrammal kitöltött ELEKAFA nyomtatványt csak elektronikusan, ügyfélkapun keresztül lehet beküldeni. A visszatérítési kérelmet az adóügyek elektronikus intézésének szabályai szerint a kérelmező és a T180 Bejelentés és adóhatósági regisztrációs adatlap az adóügyek elektronikus intézéséhez elnevezésű nyomtatványon bejelentett meghatalmazott nyújthatja be a oldalon keresztül a NAV-hoz. Az ebev a visszatérítési kérelem beérkeztetéséről a jogosultságvizsgálat alapján elfogadó, illetve elutasító nyugtát küld a kérelmezőnek/képviselőjének.

113 Amennyiben külföldi képviselő kívánja a kérelmezőt az áfavisszatéríttetési eljárás teljes, belföldön megvalósuló szakaszában meghatalmazottként képviselni, a fentieken túl a külföldi képviselőnek az elektronikus ügyintézés általános szabályainak megfelelően adóazonosító jelet/adószámot kell kérnie, valamint regisztráltatnia kell magát az ügyfélkapu létesítéséhez/használatához. Amennyiben a külföldi képviselő Magyarország területén, határon átnyúló adó-tanácsadási, adószakértői vagy könyvelői szolgáltatást kíván nyújtani, ezen szándékáról a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz külön bejelentést kell tennie. Amennyiben a magyar/külföldi képviselő a kérelmezőt az áfavisszatéríttetési eljárás során kizárólag a visszatérítés helye szerinti tagállam adóhatósága előtt kívánja képviselni, akkor a kérelmezőnek a képviselőt az ELEKAFA_K nyomtatvány 01-es lapjának első blokkjában kapcsolattartóként kell feltüntetnie, és a rá vonatkozó adatokat megadnia, különös tekintettel az elektronikus levelezési címére. A visszatérítés helye szerinti tagállam adóhatósága a visszatéríttetési eljárás során, az ily módon feltüntetett személlyel a megadott elektronikus levélcímen veszi fel és tartja a kapcsolatot. A kapcsolattartói státusz az eljárás magyarországi szakaszában nem jelent meghatalmazotti minőséget, ezért az a kapcsolattartót a letelepedés tagállama előtti eljárásra nem jogosítja. A visszatérítés helye szerinti tagállam a kérelemben feltüntetett kapcsolattartótól kiegészítő adatkérés keretében kérheti az erre vonatkozó érvényes meghatalmazásának megküldését. Amennyiben a kérelmező a csoportos adóalanyiság időszaka alatt, illetve a csoportos adóalanyiság időszakára vonatkozóan terjeszt elő visszatérítési kérelmet (kiigazítási nyilatkozatot), a kérelem benyújtásakor a tag minősül kérelmezőnek, így kérelem előterjesztésére a csoporttag jogosult. Ebben az esetben a kérelmező tag adószámán kívül a csoportazonosító Képviselő és kapcsolattartó

114 számot is fel kell tüntetnie az ELEKAFA_K nyomtatvány (A) blokkjában. A visszatérítési időszak és a héa összege A visszatérítési időszak nem haladhatja meg az egy naptári évet és nem lehet kevesebb három naptári hónapnál. A visszatérítési kérelmek vonatkozhatnak azonban három hónapnál rövidebb időszakra is abban az esetben, ha az időszak egy naptári év fennmaradó részét teszi ki. Amennyiben a visszatérítési kérelem egy naptári évnél rövidebb, de három hónapnál nem rövidebb visszatérítési időszakra vonatkozik, a héa összege, amelyre vonatkozóan a visszatérítési kérelmet benyújtják, nem lehet kevesebb 400 eurónál vagy a nemzeti pénznemben kifejezett, ezzel egyenértékű összegnél. Amenynyiben a visszatérítési kérelem egy naptári éves visszatérítési időszakra vagy egy naptári év fennmaradó részére vonatkozik, a héa összege nem lehet kevesebb 50 eurónál vagy a nemzeti pénznemben kifejezett, ezzel egyenértékű összegnél. A visszatérítési kérelemben közölt információkat, illetőleg az azzal egyidejűleg vagy később megteendő egyéb írásos információkat és nyilatkozatokat kizárólag a visszatérítés helye szerinti tagállam által megadott nyelve(ke)n lehet megadni. Amennyiben a visszatérítés helye szerinti tagállam nem határozza meg, hogy a visszatérítési kérelemben foglalt információt milyen nyelven kell megjelölni, abban az esetben az Európai Közösség bármely hivatalos nyelve használható. Számlák és importokmányok csatolása A visszatérítési kérelem benyújtásakor, amennyiben a kérelmező adó-visszatéríttetési joga olyan termék beszerzését, importját és szolgáltatás igénybevételét terhelő előzetesen felszámított adóra terjed ki, amelynél az ügylet adóalapja üzemanyag esetében eléri vagy meghaladja a 250, egyéb esetekben pedig eléri vagy meghaladja az 1000 eurónak megfelelő a visszatérítés helye szerinti tagállam nemzeti pénznemében kifejezett pénzösszeget ha a visszatérítés helye szerinti tagállam kéri

115 a kérelem mellékleteként elektronikus úton másolatban csatolandó a kérelmező nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító, az Áfa tv (1) bekezdésének a) pontja szerinti számla, c) pontja szerinti termékimporthoz kapcsolódó okiratok és a d) pontja szerinti előlegfizetést tanúsító számla. Azon tagállamok, melyek kötelezően nem kérik a számlák, illetve egyéb okiratok becsatolását, a kérelem érdemi elbírálása során dönthetnek úgy, hogy külön kiegészítő információkérés keretében kérik a számlák/import okmányok elektronikus csatolását. Az adóvisszatéríttetési jog gyakorlásának feltétele, hogy kérelmező a visszatérítési kérelem kötelező adattartalmát hiánytalanul megadja, és ennek keretében az ELEKAFA nyomtatványon egyúttal nyilatkozzon arról, hogy a visszatéríttetési időszakban az Irányelv 3. cikk b) pontjának i. és ii. alpontjában említett adómentes fuvarozási szolgáltatások teljesítése és ahhoz járulékosan kapcsolódó tevékenységeken, valamint az olyan termékértékesítéseken és szolgáltatásnyújtásokon kívül, melyek után a héa megfizetésére a termék beszerző, szolgáltatás igénybevevő a kötelezett (fordított adózás), nem teljesített olyan termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, amelynek teljesítési helye a visszatérítés helye szerinti tagállam joga szerint a visszatérítés helye szerinti tagállam területén van, 1-es áfakódú adóalany esetében nem minősül az Áfa tv. XIV. fejezete szerinti, kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak, a kérelemben közölt adatok, egyéb információk a valóságnak megfelelnek, és kötelezettséget vállal a részére esetlegesen nem jogszerűen, vagy egyéb okból helytelenül visszatérített adó visszafizetésére. A kérelmező által tett nyilatkozatok

116 A benyújtottnak minősülő kérelem A kérelem elfogadása elutasítása és továbbítása A visszatérítési kérelem kötelező tartalmi eleme a termék, szolgáltatás megnevezésére, illetőleg a felhasználás, egyéb módon történő hasznosítás jellegére utaló kódszám a visszatérítés helye szerinti tagállamnak az Irányelv 9. cikkét átültető rendelkezésével összhangban. (A tagállamok által megadott kódszámok listáját az ELEKAFA nyomtatványhoz tartozó kitöltési útmutató tartalmazza.) Egyes tagállamok nem alkalmaznak alkódokat, így ezen tagállamoktól történő visszaigénylés esetén a számlán/import okmányon szereplő termékeket, szolgáltatásokat az 1 10 főkód alapján kell besorolni. A visszatérítési kérelem akkor minősül benyújtottnak, ha azt a kérelmező a NAV-hoz elektronikus úton, a Rendeletben előírt kötelező adattartalommal és az Európai Közösség valamely hivatalos nyelvén terjeszti elő. Ha a visszatérítés helye szerinti tagállam a kérelmező üzleti tevékenységének harmonizált kódok (ún. NACE kód) révén történő megnevezését alkalmazza, és erről a NAV-ot az EK tanácsi Rendelet 34a. cikk (3) bekezdésének megfelelően értesíti, a benyújtottság feltétele a tevékenységek ilyen formában történő megjelölése is. Az állami adóhatóság eljárása A benyújtottnak minősülő visszatérítési kérelem érkeztetésének tényéről és időpontjáról a NAV a kérelmezőt elektronikus úton, haladéktalanul értesíti. A visszatérítési kérelmet a NAV az érkeztetésének napjától számított 15 napon belül elutasítja, ha az adózó a jogszabályban meghatározott bármely kizáró feltétel hatálya alá tartozik (51. pont). A visszatérítési kérelem továbbítását elutasító határozatot a NAV elektronikus úton közli a kérelmezővel. Az elutasító határozat ellen az általános szabályok szerinti postai úton előterjesztett jogorvoslatnak van helye. Amennyiben kérelmező fellebbezésének helyt adó döntés meghozatalára kerül sor, a döntést a számítástechnikai rendszerben rögzíteni kell, és ennek megfelelően a kérelem továbbí-

117 tása automatikusan történik. Ha a kérelem elutasításának a fenti okból kifolyólag nincs helye, a NAV a kérelmező kérelmét az érkeztetéstől számított 15 napon belül az EK tanácsi Rendelet 34a. cikk (1) bekezdése szerint továbbítja a visszatérítés helye szerinti tagállam illetékes hatóságának. A visszatérítési kérelem továbbítása ellen jogorvoslati eljárásnak kérelemre nincs helye. Ha a NAV a visszatérítési kérelem továbbítását követően az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül hivatalból folytatott jogorvoslati eljárásban megállapítja, hogy a visszatérítési kérelem továbbítása jogszabályba ütközött, erről elektronikus úton tájékoztatja a visszatérítés helye szerinti tagállam illetékes hatóságát és ezzel egyidejűleg a kérelmezőt is. Ha a benyújtottnak minősülő visszatérítési kérelem érkeztetésének tényéről és időpontjáról szóló elektronikus értesítést követően a visszatérítési kérelemben megjelölt levonható arány az Áfa tv ának és 5. számú mellékletének alkalmazásával kiigazításra kerül, a kérelmezőnek módosítania kell a kérelemmel érvényesített összeget. A módosítást a kérelmező a kiigazítással érintett visszatérítési időszakot követő naptári évben előterjesztett visszatérítési kérelemben, ilyen kérelem hiányában a NAV-hoz elektronikus úton előterjesztett nyilatkozatban (kiigazítási nyilatkozat: ELEKAFA_KIIGNY) érvényesítheti. A kiigazítási nyilatkozat akkor minősül benyújtottnak, ha azt a kérelmező az e pontban meghatározott formában, az Európai Közösség valamely hivatalos nyelvén és a Rendelet 8. -ának (5) bekezdésében meghatározott kötelező adattartalommal terjeszti elő. Kiigazítási nyilatkozat benyújtása Amennyiben a kérelmező a kiigazítással érintett visszatérítési időszakot követő naptári évben előterjesztett visszatérítési kérelmében érvényesíti a levonható arányra vonatkozó, az Áfa tv a és 5. számú melléklete alapján elvégzett

118 kiigazítást, akkor azt a visszatérítés helye szerinti tagállam által meghatározott adattartalommal tünteti fel a kérelemben. Ha a visszatérítés helye szerinti tagállam az általa megadott preferenciákban a kiigazítás adattartalmáról külön nem rendelkezik, a visszatérítési kérelemben legalább - a kiigazítással érintett visszatérítési időszakot, valamint - az 52. pont hg) alpontjában megadott levonási hányadnak a módosított értékét százalékos formában kifejezve kell feltüntetni. Amennyiben a kérelmező a kiigazítást a visszatérítési időszakot követő naptári évben előterjesztendő visszatérítési kérelem hiányában kiigazítási nyilatkozatban érvényesíti, akkor abban a visszatérítés helye szerinti tagállam által meghatározott adatokat, illetve ilyen rendelkezés hiányában a következő adatokat tünteti fel: a kérelmező neve, belföldi gazdasági célú letelepedési helyének (székhelyének, állandó telephelyének) címe, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelyének vagy szokásos tartózkodási helyének címe; a kérelmezőnek a visszatérítés helye szerinti tagállam adóhatóságával való a visszatérítés helye szerinti tagállam jogával összhangban levő elektronikus kapcsolattartására szolgáló címe; a kérelmező adóazonosító száma, csoportos adóalanyiság esetén a csoportazonosító szám és a tag adószáma is; a kiigazítással érintett visszatérítési időszak; az Áfa tv ának és 5. számú mellékletének megfelelően számított, százalékban kifejezett levonási hányad módosított értéke százalékos formában kifejezve. A benyújtottnak minősülő kiigazítási nyilatkozatot a NAV érdemi vizsgálat nélkül, elektronikus úton haladéktalanul továbbítja a kérelemben megjelölt visszatérítés helye szerinti tagállam illetékes hatóságának, és ezzel egyidejűleg elektroni-

119 kus úton értesíti a kérelmezőt a nyilatkozat érkeztetésének tényéről, időpontjáról. A kérelmezőnek módjában áll a visszatérítési kérelmét javítania. Az ELEKAFA_K-01 lap harmadik blokkjában kérelmezőnek meg kell adni a javítással érintett kérelem vonalkódját (ügyszámát) és a helyes, javított adatok feltüntetésével nyújtható be a javított kérelem. Adózói javítás esetén az új adatokkal valamennyi az adózói javítással érintett kérelmen szerepeltetett adatot ki kell tölteni. Amennyiben az adózói javítással érintett kérelmen olyan adat szerepelt, amelyet az adózói javítás nem érint, úgy az adózói javítással érintett kérelmen közölt adatot meg kell ismételni! Amennyiben a kérelmező ugyanarra az időszakra vonatkozóan több javított kérelmet is benyújt, mindig az adott időszakra vonatkozó utolsó megküldött kérelem vonalkódját kell feltüntetnie. Minden egyes módosítás felülírja a korábban beküldött kérelmét, amivel a korábbi kérelme érvénytelenné válik. A visszatérítési kérelem javítása A visszatérítés helye szerinti közösségi tagállam eljárása A visszatérítés helye szerinti tagállam az Európai Bizottság által a specifikációkban előírt hibakódok alkalmazásával a NAV által továbbított visszatérítési kérelmet nem fogadja be vagy befogadja. Amennyiben a visszatérítési kérelmet nem fogadja be, erről a döntésről kizárólag a NAV-ot értesíti, aki a be nem fogadásról elektronikus úton értesíti a kérelmezőt. Amennyiben a visszatérítési kérelem befogadása mellett dönt, erről külön befogadó nyilatkozatot küld elektronikus úton a kérelmezőnek, valamint a NAV-nak. A kérelem befogadása A visszatérítési kérelmek elbírálása az adott visszatérítés helye szerinti tagállam hatáskörébe tartozik a saját tagállami jogszabályai alapján. A visszatérítési kérelem benyújtási

120 Kiegészítő adatok kérése és a döntés közlése határidejének megtartottságát is a visszatérítés helye szerinti tagállam vizsgálja meg a kérelem hozzá történő beérkezését követően. A visszatérítés helye szerinti tagállam a visszatérítési kérelemnek a hozzá történő beérkezésétől számított négy hónapon belül értesítést küld a kérelmezőnek a visszatérítési kérelmének elfogadására vagy elutasítására vonatkozó határozatáról. Amennyiben a visszatérítés helye szerinti tagállamnak a megalapozott döntés meghozatalához további információ szükséges, a 4 hónapos időszakon belül kiegészítő adatot kérhet elektronikus úton az általa meghatározott nyelve(ke)n különösen a kérelmezőtől, vagy a letelepedés tagállamának hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságától. Ha a kiegészítő információkat a kérelmezőtől vagy valamely tagállam illetékes hatóságától eltérő személytől kéri, a kérés - amennyiben a kérés címzettje rendelkezik ilyen eszközökkel csak elektronikus úton történhet. A válaszadásra nyitva álló határidő a megkeresés közlésétől számított 1 hónap, és a hiánytalan válasz megérkezésétől vagy a határidő eredménytelen leteltét követően 2 hónapon belül kerül sor a döntéshozatalra, vagy indokolt esetben lehetőség van egy második adatkérésre is ezen időtartamon belül, szintén 1 hónapos válaszadási határidővel. Öszszességében a döntésre nyitva álló határidő nem lépheti túl kiegészítő adatkérés nélkül a 4 hónapot, egy kiegészítő adatkérés esetén a 7 hónapot, míg két adatkérés esetén a 8 hónapot. A visszatérítési kérelemről szóló döntést (határozatot/végzést) az adott visszatérítés helye szerinti tagállam illetékes hatósága kizárólag elektronikus úton közli a kérelmezővel, kapcsolattartásra jogosult személlyel vagy meghatalmazott képviselőjével. A visszatérítés helye szerinti tagállam határozatával

121 együtt az elutasítás indokait és a jogorvoslati lehetőségeket is közli a kérelmezővel. Amennyiben a visszatérítési kérelem elfogadásra kerül, a viszszatérítés helye szerinti tagállam visszatéríti a jóváhagyott összeget legkésőbb 10 munkanapon belül a fent említett 4 hónapos, vagy 7, illetve 8 hónapos határidők lejártát követően. A visszatérítendő adót, amely az adott visszatérítés helye szerinti tagállam nemzeti pénznemében illeti meg a kérelmezőt, a visszatérítés helye szerinti tagállam a kérelmező által írásban megjelölt, saját névre szóló bankszámlájára, valamint a visszatérítés helye szerinti tagállam jogszabályaival összhangban más személy (pl. ügynök) bankszámlájára utalhatja ki. A nem a visszatérítés helye szerinti tagállamba történő átutaláshoz kapcsolódó költségek a kérelmezőt terhelik, amelyek a visszatérítendő adóból visszatartandók. Az adó visszatérítése és kiutalása Amennyiben az adó visszatérítése a kérdéses 4 hónapos, vagy 7, illetve 8 hónapos határidők lejártát követően történik, a viszszatérítés helye szerinti tagállamot késedelmikamat-fizetési kötelezettség terheli, kivéve, ha a késedelmet az okozta, hogy a kérelmező a megadott határidőn belül a visszatérítés helye szerinti tagállam számára nem nyújtotta be a kért kiegészítő információkat. A kérelmező (vagy meghatalmazott képviselője) a teljes vagy részleges elutasító határozat ellen a határozat elektronikus közlésétől számított, a visszatérítés helye szerinti tagállam jogszabályai által meghatározott időkereten belül és az általa meghatározott szabályok szerint a visszatérítés helye szerinti tagállamhoz benyújtandó jogorvoslati kérelemmel élhet. A másodfokú eljárás lefolytatására és a döntésről szóló értesítésre a visszatérítés helye szerinti tagállam jogszabályai alapján kerül sor. Késedelmi kamat fizetése és jogorvoslat

122 Kézbesítési jogsegély Kézbesítési jogsegély keretében a visszatérítés helye szerinti tagállam kérheti az általa elektronikus úton, a CCN/CSI hálózaton keresztül elküldött döntés, valamint egyéb elektronikus úton megküldött üzenet kézbesítését, melyet a NAV a kérelmező ügyfélkapus tárhelyére teljesít. Egyebekben a NAV minden esetben küld a kérelmezőnek a be nem fogadásról értesítést a visszatérítés helye szerinti tagállam által megadott indoklással együtt. A NAV a döntést kizárólag akkor tudja szabályosan kézbesíteni, ha a visszatérítés helye szerinti tagállam az üzenethez csatolja a döntés hitelesített elektronikus másolatát is.