Gyakorlati segédlet. az Üzleti környezetre optimalizált középkategóriás rendszerek. c. tárgyhoz

Átírás

1 Gyakorlati segédlet az Üzleti környezetre optimalizált középkategóriás rendszerek c. tárgyhoz

2 1. A System i környezet használata (5250 és GUI) A System i (IBM i) környezetet három felületről fogjuk használni: terminálkapcsolatról (5250 data stream), grafikus felületről (System i Navigator) és böngészőből (Systems Director Navigator). Az első alkalommal a terminálkapcsolattal és a grafikus felülettel ismerkedünk meg. Jelentkezzünk be a rendszerbe a felhasználói név és jelszó megadásával. (A Sign On képernyő eléréséhez: Start/Programs/System i Access/Emulator/Start or Configure Sessions; első alkalommal kövessük az előadó utasításait). A felhasználói azonosító az EHA-kód első hét karaktere, a kezdeti jelszó ugyanez. Változtassuk meg jelszavunkat. (Ezt lejárt jelszó esetén a bejelentkezési lépéssor részeként, később a CHGPWD paranccsal tehetjük meg.)

3 A terminálon négyféle alapképernyő figyelhető meg: menü sorszámozott opciókból áll, parancssor, státuszsor, funkcióbillentyűk leírása egészíti ki help F1 hatására ugrik fel, pozíció-érzékeny, bárhol kérhető

4 prompt F4 hatására jön elő, egy parancs paramétereit vihetjük be

5 lista rendszerinformációk táblázatos megjelenése, az első oszlopban az opciók adhatók meg.

6 A menüképernyők bal felső sarkában a menü azonosítója látható. Jegyezzük fel a továbbiakban a meglátogatott menük nevét: Jelenítsük meg a könyvtárlistánkat (DSPLIBL), és jegyezzük le a felhasználói részt, valamint az aktuális könyvtárat: Hozzunk létre az azonosítónkkal megegyező nevű könyvtárat (CRTLIB) és állítsuk ezt be aktuális könyvtárnak (CRTLIB, CHGCURLIB). Ellenőrizzük az eredményt (DSPLIBL).

7 Tekintsük meg a felhasználói leírásunkat (DSPUSRPRF), és jegyezzük fel a Job description paramétert: Tekintsünk meg egy segítség és egy kiterjesztett segítség képernyőt (F1, F2 - ablak), egy lista képernyőt (WRKACTJOB), egy menü képernyőt (DSPJOB), egy adatbeviteli képernyőt (CRTLIB, majd F4). Melyik funkciógombbal lehet adatbeviteli és további adatbeviteli paramétereket kérni? Melyik típusú képernyőn? Melyik funkciógombbal lehet további opciókat kérni? Melyik típusú képernyőn? Tekintsük meg a QSYSSCD jobot. (WRKACTJOB, 5-ös Work with opció) Mennyi CPU időt használt eddig? Nézzük meg a GO menünavigációs parancs paramétereit. (GO, F4) Nézzük meg a főbb parancskategóriák gyűjteményét: (GO MAJOR). Próbáljuk ki a GO paranccsal a menünavigációt. (pl. a MAIN-VERB-CMDPRT menük sorozata) Mit kell a GO parancsnál megadnunk, ha azt szeretnénk, hogy a CMDPRT menüből az F3 (EXIT) gomb közvetlenül a főmenübe repítsen? A parancsok nevének végén használható a * karakter. Írjuk le a felhasználói jellegű (~USR~)

8 adatok kijelzésére (DSP~) szolgáló parancsokat: Hívjuk meg a parancsbeviteli módot (CALL QCMD). Használjuk a kurzort korábbi parancsok előhívásához. Mely funkciógombok játszhatnak itt szerepet? Tekintsük meg a rendszerstátuszt. Mekkora a szabad háttértár-kapacitás?... Hány job van a rendszerben?... Mekkora a memória?... Indítsuk el a grafikus környezetet, de még ne lépjünk ki az 5250 kapcsolatból (iseries Navigator). Jelentkezzünk be igény szerint. Küldjünk megszakítási típusú, válaszra váró üzenetet egy aktív felhasználó terminálüzenetsorába. (Segítség: a terminál nevét a WRKACTJOB vagy DSPJOB paranccsal tekinthetjük meg, megegyezik a job nevével. A grafikus felületen az alapműveletek/jobok között láthatjuk az adatokat ne felejtsük el a helyi menüből a Customize this view/include beállításokat!) Nézzük meg az üzeneteinket és a nyomtatásainkat. Indítsuk el az adatbázis navigátort, a sémák közé vegyük fel a saját könyvtárunkat. Hozzunk létre egyszerű telefonkönyvként itt egy új adatbázis-táblát, melynek három mezője van: név/cím/telefonszám. Vigyünk fel adatokat (Tables/New Table/Columns/Add). Jelentkezzünk ki az 5250-es kapcsolatból (Main:90 vagy SIGNOFF) és zárjuk le az iseries Navigatort. KIEGÉSZÍTÉS A Control Language az IBM i (OS/400, i5/os) operációs rendszer vezérlőnyelve. Felhasználása kettős: egyrészt interaktívan használjuk, parancssorból, feladatok azonnali végrehajtására, másrészt programokat írunk vele arra, hogy más rendszerfunkciók elérését szervezett formában valósíthassuk meg. A parancssori használatnál a parancsokat egyesével hajtjuk végre, s a végrehajtást követően a rendszer ismét a mi tevékenységünkre vár. Programba szervezésnél a program végéig tart a feldolgozás, de az egyes parancsok (programsorok) lehetnek olyanok, hogy a megjelenített képernyőn a futás várakozik. Bizonyos parancsok interaktív környezetből nem használhatók, csak programon belül érvényesek. Parancssori használat A CL parancsok felépítése a következő: [IGEI rész + TÁRGYI rész] KULCSSZÓ(paraméter) KULCSSZÓ2(paraméter2) Kicsit érthetőbben: a parancsok általában egy műveletre utaló mnemonikkal kezdődnek, ami az elvégezni kívént tevékenység angol megfelelőjének lehetőleg 3 betűre zsugorított rövidítése (a magánhangzók és a kevésbé fontos mássalhangzók kihagyásával). A parancsok második része, melyeket az első résszel egybeírunk, a tárgyi rész, ez utal például az objektumra vagy rendszerfunkcióra, amivel dolgozni akarunk. A parancsok paraméterekkel rendelkeznek, melyeket megadhatunk egyfelől kulcsszavas formában, amikor a paraméterkulcsszó után zárójelben szerepel a paraméterérték (ez egyes esetekben lista, vagyis szóközzel elválasztott értékek), másfelől pozicionális formában, amikor kulcsszavakat nem adunk meg, csak paraméterértékeket. Ilyenkor a parancs a paramétereket a megadás sorrendjében tölti fel vigyázzunk, itt könnyű hibázni!

9 A kulcsszavas forma a legáltalánosabb, pozicionálisan csak korlátozott számú paraméter adható meg. A kétféle megadás egy parancson belül keverhető, de csak pozicionális formát követhet kulcsszavas, fordítva érvénytelen a megadás. A rendszer támogat minket mind a parancsok mind a paraméterek könnyebb elérésében, hogy ne legyünk rákényszerítve elefántmemória birtoklására a rendszer kezeléséhez. A parancsokat kategória szerint több menü is összefoglalja, de ha az első néhány betűre emlékszünk, akkor a parancsrész végére '*' jelet biggyesztve előhívhatjuk az illeszkedő lehetőségeket. A paramétereket felkínálja a parancs begépelése után a mágikus F4 funkciógomb. A megjelenő képernyőn alapértelmezésként egy-egy paraméternél a választási lehetőségek szerepelnek. Minden egyes paraméternél lehet az F4 gombbal kérni az ott érvényes paraméterértékek listáját, F1 gombbal az adott paraméterre bővebb magyarázatot, a képernyőn F10 gombbal kérni további paramétereket, F9 gombbal kérni az összes paramétert, és F11 gombbal váltani a kulcsszavas megjelenítési formára. Ez utóbbi segíthet például a kulcsszavak kifundálásában. * * * A CL parancsok száma több száz, segítséget kaphatunk az alábbi linkeken: ( Gyakorlat vége.