Észak lángjai: a lobogók árnyékában pályázati segédlet

Átírás

1 Észak lángjai: a lobogók árnyékában pályázati segédlet...negyedfél emberöltőn át kutattam volt a zászlóháborúk titkait, a lényeghez mégsem az írott szó, hanem az északföldi beszéd juttatott közelebb. Hallatán döbbentem rá, mit jelent az itt élők számára e küzdelem. Száznál több kifejezést ismernek a háborúságra, ám alig egy tucatnyit a békességre. Az utóbbiak nyersen, az előbbiek lágyan, már-már barátin csengenek; munkába vette őket az idő, miként munkába veszi s lekerekíti a kövek éleit. A háborút jelentő szavak jó ismerősök Sinemos szirtjeitől Nilraen bérceiig megkoptak a gyakori használatban mindenütt, hol a lobogók hordozói élnek. a vörös hadurak: az embernem s a velük szövetséges népek bajnokai. A fekete hadurak: a múlt sötét titkainak letéteményesei. Lobogóik, hatalmuk varázsos jelképei uralkodók és birodalmak, mágusok és harcosok garmadáját emelték fel s döntötték romlásba az ezredévek során. A harc, mert oly rég dúl, csak oly rendkívüli itt, mint az évszakok változása: rombolásra építés jön, télre tavasz, őszre tél. A bűvlobogók korunk hajnala óta lengnek, történetük számos megszívelendő tanulságot kínál az itt élők, mint valamely pusztító szenvedély rabjai, mégis mindannyiszor alájuk gyűlnek, hogy végzetüket Észak lángjaiban próbára tegyék. Ezernyi sors, ezernyi hang és ezernyi cél kavarog e tűzben, a lobogó azonban kétféle csak vérszínű és éjsötét. Igrain Reval: Geoframia (Wayne Chapman: Észak lángjai) A lobogók eredetéről A vörös és fekete lobogók a hetedkori Észak-Ynev leghíresebb ereklyéi. Történelemformáló jelentőségük okán a hetedkor számtalan tudósa és hatalmassága próbálta megfejteni a titkaikat, de ezidáig senki sem járt átütő sikerrel. Több olyan elmélet ismeretes, amely tudományos körökben ugyan kiállta az érvek próbáját, de később maguk a zászlóhordozók cáfolták őket. Emiatt a P.sz as századfordulóra egyre több kutatóban merül fel az, hogy ennyi véletlen nem létezhet mintha eleve a lobogóknak nem állna érdekükben az igazság feltárása. Ami bizonyos, hogy a közkézen forgó elméletekből, és a kutatás elvi nézőpontjaiból a vörös és a fekete hadurak (és szövetségeseik) is gazdag gyűjteménnyel rendelkeznek. Elgondolkodtató az is, hogy az eredetre vonatkozó titkok kutatása kapcsán már több ízben előállt az a furcsa helyzet, hogy egy-egy elméletnek előbb akadt támogatója a másik oldalon, mint a saját szövetségi rendszeren belül. Ideológiától független nézőpontból nézve a legismertebb elméletek négy fő csoportba sorolhatók. Egy jól meghatározható kör szerint felesleges is kutatni a lobogók eredetét, mert nem rendelkeznek önálló tudattal, és csak felerősítik a hordozóik képességeit. A második csoportba azok az elméletek tartoznak, amelyek megkérdőjelezik a lobogók isteni (szakrális) eredetét, és magasabb rendelések helyett világias célokat, ismert vagy kevésbé ismert hatalmi csoportosulásokhoz köthető, jól azonosítható érdekeket keresnek a lobogók által okozott történelmi hatások mögött. Ebben a megközelítésben a lobogók eredete kapcsán a leggyakrabban Ediomad neve hangzik el ám ez az az elmélet, amelyet még a vörös hadurak sem tudtak bizonyítani soha. Ilyen irányokban elsősorban az Északi Szövetségben folynak kutatások érthető okokból, számukra e kérdésben kulcsfontosságú lenne egy megnyugtató válasz, de ebben természetesen a fekete hadurak is érdekeltek, nyilvánvalóan a 1

2 maguk szájíze szerint. Egy másik csoport a múlt hagyatékaként, és kihasználható lehetőségekként tekint a lobogókra. A hagyaték eredete kapcsán jóformán teljes a káosz: a ryeki démonikus forrásoktól kezdve az istenné felmagasztosulás folyamatában megrekedt szellemlények átkáig és áldásáig sok elmélet felmerült már. A közös pontot a földhözragadtabb, praktikusabb gondolkodás és az egyszerű, nyilvánvaló érdekek fókuszba állítása jelenti. Ilyen megközelítéssel elsősorban azok a zászlóhordozók (és hatalmi köreik) élnek, akik minden lehetséges módon igyekeznek a pozíciójukat erősíteni, és szentül hiszik, hogy ők uralkodnak a lobogón és nem fordítva. Ez furcsamód a lobogók színétől függetlenül létező jelenség, a történelem tanulsága szerint már mindkét oldalon akadtak követői. A harmadik csoport szerint ezek az ereklyék mindig is léteztek, ha nem is minden korban feltétlenül ebben a formában, és jelenlétük a Nagyok által meghatározott ciklusok rendjének szerves részlét képezik. Ez az irányvonal a P.sz. harmadik évezredre különösen Toronban vált népszerűvé, és talán pont ezért dorani körökben is folyamatosan foglalkoznak vele (a toroni nézőpontot bővebben lásd a Sötét múlt című segédletben). A hadurakról A vörös hadurakról úgy tartják, hogy ők a hetedkori észak legkülönb hadvezérei, koronás fői és bajnokai. Ősi ellenségeikhez, a fekete hadurakhoz hasonlóan kilencen vannak, egy-egy arany- vagy ezüstrajzú vörös lobogót hordoznak, és az Északi Szövetség, tágabb értelemben az ifjabb civilizációk ügyének védelmét tekintik feladatuknak. Senimoro Daitar, Erigow legendás uralkodóhercege, az első vörös hadúr a Pyarron szerinti 1132-ben nyilvánította ki hatalmát, és közel két emberöltőn át egyedül viselte címét. Társai egyesével jelentek meg a történelem színpadán, hogy az ugyancsak fokozatosan felbukkanó fekete lobogók rontó hatalmát ellensúlyozzák. A XIV. zászlóháború előtt a lobogókat az alábbi kiválasztottak hordozták. Az első vörös lobogó birtokosa III. Dagatere, Erigow hercege. A második vörös lobogó birtokosa Tiadlan királya, de a lobogót a hadszíntéren az ő nevében mindig a mindenkori dorcha hordozza jelen esetben Shirin wri Kriles. A harmadik vörös lobogó a törpék tulajdonában van, a hordozója Torof Oggi, a tarini törpék királya. A negyedik vörös lobogó birtokosa az örökifjúvá tett Eligor, a Kék Herceg, Eren uralkodója. Az ötödik vörös lobogót a Titkos Szekta nagymestere hordozza. A hatodik vörös lobogó Ilanorban található, a hordozója Khar Nan Duriff, Ilanor thánja. A hetedik vörös lobogó a Dwyll Únióé, hordozója Ral da Ranga, a Ranil rend nagymestere. A nyolcadik vörös lobogó a sirenari elfek birtokában van, hordozója Horianar, a hat rehynn egyike. A kilencedik vörös lobogó hordozója a kalandozók mindenkori hadura az Észak lángjai című regény történéseiből kiderül, hogy harcolt meg Rosanna de Lamar érte. A fekete hadurak a Pyarron szerinti II. évezred derekán felbukkant éjszín hadilobogók hordozóinak közhasználatú elnevezése. Jelenlegi létszámukat a P. sz. III. évezred elején érték el, amikor Ubluk, a keleti barbárok kánja feketén örvénylő selyemről álmodott, s annak bűvös rajzolatát már másnap viszontlátta ama különös zászlón, melyet vihar elől fedél alá húzódott pásztorok leltek a K Harkad egy elfeledett romszentélyében. Akár a vörös hadurak, a feketék is kilencen vannak. Hadijelvényeik maguk választották őket; 2

3 kimagasló képességű stratéga és született intrikus mindahány. Aki megszerzi magának a címet, rövidesen trónra emelkedik, többségüknek azonban korai bukás az osztályrésze, hisz a legendák szerint úgy rendeltetett, hogy rendre alulmaradjanak a zászlóháborúkban kivéve a legutolsó, tizenötödik alkalmat. Az első fekete lobogó birtokosa XI. Rounn, Toron császára. A második fekete lobogó hordozója Cham Hryssus, Toron császári lélekőre, Tharr főpapja. A harmadik fekete lobogó Tomar Jardechias, a Vérkehely boszorkánymesteri rend nagymesterének birtokában van. A negyedik fekete lobogó Arnil dhu Agron grófé, aki az orwellánus lovagrend ynevi helytartója, a Kard Testvériség nagykomtúrja. Az ötödik és hatodik fekete lobogó kapcsán bizonyos múltbéli történések következményeként egymásnak ellentmondó források léteznek. Elvileg egykoron Alidax boszorkányúrnője kapta meg az ötödik fekete lobogót, de vonakodott elfogadni ezt a terhet, és mire kinyilvánította hatalmát, ezt már csak a hatodik fekete hadúrként tehette meg. Ezért fordulhat elő az, hogy a múltbéli hadurak említésekor Alidax neve mellett tűnik fel az ötödik fekete lobogó, de a jelenkorban a boszorkánykirálynőket már csak a hatodik fekete hadúrként ismerik. Az ötödik fekete hadúr tehát III. Zorkast rowoni fejedelem. A hatodik fekete lobogó hordozója pedig Dam Sinil Dialaid, Alidax boszorkányúrnője. A hetedik fekete lobogó Enoszuke császárának birtokában van. A nyolcadik fekete lobogó birtokosa Varagh H rgg-goroth, Ediomad főhierarchája. A kilencedik fekete lobogót Shruk Dakul kán, a keleti barbárok (korg) fejedelme hordozza. Az Északi Szövetség: a vörös hadurak szövetségi rendszere Az Északi Szövetséget a legendás erigowi uralkodóherceg, Senimoro Daitar alapította P.sz ben. A szövetség kezdetben az alapító Erigow mellett az Északi hármakat (Erent, Gianagot, Haonwellt), Tarint, Tiadlant és Ilanort tömörítette, a többi állam a zászlóháborúk kiteljesedésével (vagy annak szükségszerű következményeként) csatlakozott hozzá. A vörös hadurak szövetsége Doran belépésével nyerte el a ma ismert formáját. Törekvéseik tisztasága, szervezettségük hatékonysága azon alapul, hogy a hadurak minden esetleges nézetkülönbség ellenére is már a kezdetektől egyenrangú felekként ismerik el egymást. Ebben a törekvésben rengeteget segített, amikor Doran független hatalmi tényezőként elkötelezte magát a szövetség mellett. Doran sosem rendelkezet vörös lobogóval, és ez olyan távlatokat nyitott meg előtte, amelyeket a zászlóhordozók a rivalizálás és a hatalmi játszmák gyanúja miatt nem érhettek el soha. Egyértelműen ma sem jelenthető ki, hogy a szövetséget Doran mágus-diplomatái irányítanák, mégis köztudomású, hogy szerepük létfontosságú a sokszor igen különböző érdekekkel rendelkező zászlóhordozók és államok közötti diplomáciai béke fenntartásában. A szövetség célja a kölcsönös segítségnyújtás, a közösen őrzött béke fenntartása. Ez olyannyira meghatározó irányelv a zászlóhordozók és a tagállamok számára, hogy ettől még akkor sem tértek el soha, amikor a háborús történések alakulása folytán a fekete hadurak veresége területszerzési lehetőségeket kínált volna. A vörös hadurak zászlóháborús győzelme hagyományosan a fekete hadurak jelentette veszély elhárítását, a meglévő határok visszaállítását, és a lehetőségek szerinti jóvátételek megfizetését jelenti a szövetség számára ennél magasabbra egy vörös hadúr sem tört soha. (a szövetségi rendszer államairól bővebben a Szövetségi rendszerek, népek, államok című segédletben nyújtunk tájékoztatást) 3

4 Toron és csatlósai: a fekete hadurak szövetségi rendszere Ha a lobogók eredetmítoszaitól eltekintünk, egyértelműen kijelenthető, hogy a zászlóháborúkban Toron hódító törekvései jelentik az események fő mozgatórúgóját azaz a toroni emberek és a vezető kyr arisztokrácia sötét álma, az egykori Kyr birodalom Új- Kyriaként történő újraszervezése. Toron létezése első pillanatától kezdve egész Északfölde jogos örökösének tarja magát, és birodalmi berendezkedése is azt a célt szolgálja, hogy mielőbb elérhesse, megvalósíthassa ezt az álmot. Innen nézve a fekete hadurak között sokkal egyértelműbb alá-fölérendeltségi viszony létezik, mint a másik oldalon. Toroni nézőpontból nézve ez természetesen ritkán jelent ilyen egyértelmű, közvetlen irányítást. A császárság nagyjai tanultak az ötöd-, és hatodkori történelmi leckékből, és a hetedkor hajnala óta már gondosan ügyelnek arra, hogy a nyílt csatározások és a direkt konfliktuskezelések helyett jóval kifinomultabb eszközökkel képviseljék akaratukat. A toroni szellemiség megköveteli, hogy a császárság a csatlósait minden nyilvánvaló alávetettség ellenére is szövetségesnek hívja hogy a Kyria egykori területén élő népek előtt a birodalom jogutódjaként, a jóságos kyr megmentők szerepében tetszelegjen. A folyamatos háború így természetesen nem csakis és kizárólag Toron érdekei végett, hanem értük, mindenkiért, a nagy közös célért folyik, amelyben természetesen mindenkinek illik részt vállalnia a maga lehetőségei szerint. Erre kiváló példa a Toron és a csatlósok között meglévő concordia (kyr eredetiben: szívélyes barátság ) köteléke, amely a látszat szerint egymással egyenrangú felek szövetsége. Valójában pedig azt jelenti, hogy amíg a csatlósok állják a kötelezettségeiket, addig békében élhetnek Toron áldása alatt, de Toron érdekeinek csorbulása azonnali és elkerülhetetlen császársági beavatkozást von maga után. A helyzetet bonyolítja, hogy ha nyomokban is, de itt-ott máig megtalálható Toronban a kyr értékek tiszta esszenciája, ezért esetenként ténylegesen kibogozhatatlan a vélelmezett és a valós igazságok viszonya. A csatlós államok szerencséje, hogy Toron központosítási törekvéseinek gátat szabnak a toroni erőforrások és a földrajzi távlatok, így ez a hatás Toron elsődleges támaszainál, Abasziszban és Gro-Ugonban sokkal erősebb, mint ettől keletre távolodva a déli parton (Rowon, Alidax, a keleti barbárok és Enoszuke államaiban). (a szövetségi rendszer államairól bővebben a Szövetségi rendszerek, népek, államok című segédletben nyújtunk tájékoztatást) A XIV. zászlóháborúról (Wayne Chapman: Észak lángjai) A sagrahasi ütközet ezt egyetlen történetíró sem mulasztja el megjegyezni nyitánya volt csupán a Hetedkor tizennegyedik zászlóháborújának, melyben félszáz állam szülöttei küzdöttek és véreztek a hatalom lobogói alatt. A Szem lecsukódott ugyan, az általa okozott károkat azonban jó ideig nemhogy helyrehozni, felmérni sem sikerült. Eligor, a vörös hadurak leghatalmasabbika, a Szövetség legfőbb támasza változatlanul abban a messzi világban raboskodott, ahová ellenfelei taszították, a tiadlani Dorchának pedig rá kellett döbbennie: az előítéletek bármely toroni vezérnél komolyabb ellenfelek. A fekete hadurak nem késlekedtek javukra fordítani a bizalmatlanság és a széthúzás támasztotta zűrzavart: fegyverbe szólították a birodalom és a csatlós országok minden népét. Felvonultak, harcba szálltak Gro-Ugon ork törzsei; a Kard Testvérisége húszezer lovagjával, az abasziszi nagykirály teljes haderejével szolgálta a császárt és 4

5 boszorkánymestereit. A megüresedett trónokra új árnyak vetültek: megtette a magáét Rowon véres kezű hercege, Alidax boszorkányúrnőjének örököse, az ediomadi főhierarcha, no meg Shruk Dakul, aki ökörfejes hadijelvénye alá gyűjtötte a keleti barbár hordákat: Duaronig vezető útjuk állomásait felprédált városok lángjai jelezték. A Szövetség azonban szívósnak bizonyult, szívósabbnak Északfölde hatalmas fenyőinél, melyek közül nem egyet hasogattak szét az ork fejszék. Doran mágusai lassanként úrrá lettek a helyzeten, és a háború harmadik esztendejében ellentámadást indítottak. Letettek arról, hogy a csapatokat egyetlen hadúr pálcája alá rendeljék Eligor távollétében ez kivihetetlennek látszott ; a manővereket közösen irányította a Dwyll Unió elöljárója, a tiadlani Dorcha, Erigow hercege, Tarin királyának főgenerálisa, a Titkos Szekta nagymestere és Rosanna de Lamar, a kilencedik vörös hadúr. Északfölde-szerte szólt a riadó. Táborba szállt a Hármak összes kardforgatója, páncélt öltöttek, pallost ragadtak az Unió híres naplovagjai; jöttek a kóborlók, a tiadlani kardművészek, a Doardon-hegység komor szerzetesei. Ott volt Calyd Karnelian, Abaszisz partmenti szigeteinek hercegkapitánya, aki pompás falanxharcosainak mindent elsöprő rohamával győzelemmé változtatta a vereséget Sagrahas mezején; Airun Al Marem és Alex con Arvioni a dartonita lovagok élén; Tarinból tömegével érkeztek Torof Oggi nagyszakállú gyalogosai még a sziklák is megrepedeztek, amerre e háromszázezres ármádia útja vezetett. Egy törpe különítmény a csapatmozgások keltette zűrzavarban utat talált az ediomadi Belső Csarnokokig, és öldöklő küzdelemben visszaszerezte Kabur-Lah vörös lobogóját; beszélik, a fejszék, harci kalapácsok csapásai alatt száz meg száz Korcs, Szolga, és tucatnyi Valóvérű veszett oda. Ütközet ütközetet, ostrom ostromot követett a felszínen is, mígnem a Pyarron szerinti esztendőben, Arel Kvartjának második havában, Vinalinál szembekerült egymással a két fősereg. A küzdelem két nap és két éjszaka óta folyt már, mikor Toron csapatai nyögni kezdték az istennő súlyos kezét. A nyugati hadtest parancsnokát elf nyílvessző ölte meg, Rowon hercegét fekete lobogójával együtt ragadta el a megáradt Lorn, kíséretének tagjai közül sokan odavesztek. A hadúr végzetét látva a birodalom ezredei elbizonytalanodtak, és sietős visszavonulásba kezdtek a lángoló hídon át a túlpartot, a négynapi járóföldre horgonyzó hajókat azonban csak kevesen érték el közülük. A rákövetkező évben, Darton Tercének első havában halálát lelte Shruk Dakul, a keleti barbárok kánja. Hordái szétszéledtek: a harcosok zöme szálláshelyére tért meg a Nagy Víz mások szerint a világ pereméig nyújtózó pusztaságba, de százak vonultak délnek is, hogy a testet öltött sivatagi isten, Amhe Ramun szolgálatába álljanak. Hogy milyen sors jutott osztályrészükül, a szél és a homok tudja csupán. Gro-Ugon orkjai a Vérivók, az Irtóztatók, az Irgalmatlanok, a Holdimádók és a Kacagók négy éven át pusztítottak a Szövetséghez tartozó államok földjén. A Birak Gal Gashad vezette Látók mértékletesebbnek bizonyultak: elkerülték a sűrűn lakott vidékeket, az ellenük küldött seregeket, és fajtársaikat messze megelőzve, a esztendő hűvös őszén indultak vissza hazájukba. Példátlan, ám kétségbevonhatatlan tény, hogy Gro-Ugon gyepűin került sor minden idők leghevesebb ork-ork összecsapására: a Látók bevárták és szétverték a zsákmánnyal megrakodva menekülő Vérivókat, és sokat levágtak a Kard Testvériségének okvetetlenkedő lovagjai közül is. Grengor Franigan, Karnelian hercegkapitány generálisa, aki hét évvel később, a Szövetség követeként járt Gashad szálláshelyén, a trófeák közt számos fekete páncélt, kicsorbult pallost látott (az ő beszámolójából tudjuk, hogy midőn Birak Gal Gashad a Pyarron szerinti 3702-ben elfoglalta Reagot, s fiai egyikét ültette Gro-Ugon trónjára, magához rendelte és ott is tartotta a Vérivók pártoskodó főnökét csontokból álló egyedi gyűjteményében). Az emberi lények háborúja hosszabb-rövidebb szünetekkel egészen a Pyarron szerinti 3696-ig dúlt. Ekkor indította Rosanna de Lamar gyakorta megénekelt háromhónapos hadjáratát, 5

6 melynek végére a császári seregek és segédcsapataik kiszorultak Tiadlanból. Beszélik, a Dorcha a ráruházott hatalommal élve ekkor részesített kegyelemben bizonyos Timul cwa Anremet, akit a kilencedik vörös hadúr kíséretében csak Koldusként ismertek. Beszélik továbbá, hogy az új király koronázásán részt vett Lord és Lady Karnelian, Alyr Arkhon, ez utóbbi titoknoka, Graum Hegdrok, mi több, a neves kalandozó-bárd, Tier Nan Gorduin is. Hogy valóban így történt-e, nem tudhatjuk az azonban történelmi tény, hogy épp ezekben a napokban vonult át Tiadlanon Ilanor százezres lovasserege, hogy hetek múltán legázolja, Shulurig űzze vissza a déli határon gyülekező toroni csapatokat. E támadás a Hetedkor tizennegyedik nagy háborújának záróakkordja volt, s utolsó mozzanatát minden valamirevaló krónikás megemlíti: Khar Nan Duriff thán, a hatodik vörös hadúr Arel Kvartjának negyedik havában, a Pyarron szerinti esztendő utolsó napján parancsolt megálljt övéinek a Quiron-tenger partján. A XIV. Zászlóháború kronológiája P.sz Sigur bel Trang a Toron Császárság érdekében végzett szolgálatait bárói címmel jutalmazzák P.sz Eligor, Eren hercege, a negyedik vörös hadúr ismeretlen helyre távozik P.sz Airun al Marem végleg északra költözik, és a Városállamokhoz tartozó Rowonba teszi át székhelyét P.sz a XIV. Zászlóháború P.sz Erigow hercegét és Tiadlan királyát, az első és második vörös hadurat tőrbe csalják és meggyilkolják P.sz egy aquir horda utat talán Kabur-Lah tárnaerődítményébe és elragadják a törpéktől a harmadik vörös lobogót, és Ediomadba viszik P.sz Tűz és Fény hava, tavasz: a toroni seregek átlépik a Dwyll Unió határait P.sz Adron Kvartjának első havában az Alidar falai alatt Calyd Karneliannal vívott ütközetben elesik Amnet-on Keilor toroni gróf és birodalmi suprimor, a keleti császári hadtest parancsnoka P.sz Dam Sinil Dialaid alidaxi boszorkánykirálynő, az ötödik fekete hadúr egy mágikus összecsapásban életét veszti Alidar falai között P.sz a Dwyll Unióban befejezik a védelmi rendszer építését P.sz az egyik fekete hadúr elfoglalja Rowont, a renegát dartonita rend városát, de Darton paplovagjai röviddel 3694 után visszafoglalják azt P.sz a sagrahasi ütközet: a fekete hadurak első veresége P.sz Davalonban meghal Sigur bel Trang báró, Wolkum Naizerd, a Szem néven elhíresült dorani mágus-diplomata lelepleződése, és elmenekülése P.sz a XIV. Zászlóháború két főserege összecsap Vinalinál; a vörös hadurak tönkreverik a toroni sereget; III. Zorkast, Rowon hercegének (az ötödik fekete hadúrnak) halála P.sz Shruk Dakul, a keleti barbárok kánjának (a kilencedik fekete hadúrnak) a halála P.sz a Látók ork törzse Birak Gal Gashad vezetésével az év őszén visszaindul Gro- Ugonba P.sz Rosanna de Lamar három hónapos hadjárata, mely a XIV. Zászlóháború végső fázisának kezdete P.sz a Pidera gerincén folyó csatározások során elesik Harsyr Brei, Sogron eddig ismert utolsó toroni Kegyeltje, midőn útját próbálja állni az északi seregeknek 6

7 P.sz P.sz az ediomadi Belső Csarnokokból egy törpe különítmény visszaszerzi Kabur Lah Vörös Lobogóját az ilanori Khar Nan Duriff thán, a hatodik vörös hadúr az év utolsó napján megálljt parancsol seregének; a XIV. Zászlóháború vége 7