2000. évi XXV. törvény. a kémiai biztonságról

Átírás

1 2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról Az Országgyűlés - figyelembe véve az ember legmagasabb szintű testi és lelki egészségéhez, valamint az egészséges környezethez fűződő alapvető alkotmányos jogait - a Magyarországon tartózkodó természetes személyek kémiai biztonsághoz kapcsolódó jogosultságainak biztosítása érdekében, a veszélyes anyagok és veszélyes keverékek káros hatásainak megfelelő módon történő azonosítása, megelőzése, csökkentése, elhárítása, valamint ismertetése céljából a következő törvényt alkotja. A törvény célja egyrészt az ember és a környezet megvédése a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények életciklusa bármely szakaszában kifejtett káros hatásaitól, különös tekintettel e káros hatások azonosítására, megelőzésére és elhárítására (kémiai biztonság). A tervezet célja másrészt - az Alkotmányhoz kapcsolódva - hogy biztosítsa a Magyarországon tartózkodó természetes személyek a kémiai biztonsághoz való jogát. Figyelembe véve a vegyi anyagok gyorsulva növekvő tételszámát, illetőleg azt, hogy a kontrollálatlan kemizáció globális környezetkárosodást, tömeges egészségkárosodást és tömeges balesetet (kémiai katasztrófát, haváriát) okozhat, a célkitűzés indokoltsága értelemszerű. Fontos azonban, hogy az Agenda 21 (Feladatok a 21. századra) tizenkilencedik fejezetével összhangban a törvényben végig érvényesül az az elv is, hogy a fenntartható fejlődés feltételeit biztosítja (garantálja az áruk szabad áramlását, nem ír elő felesleges költségekkel járó eljárásokat, a szabályozás bekapcsolhatóvá teszi az országot az EU piacába, feladat-megosztásokat tesz lehetővé az EU tagországaival - pl. törzskönyvezés, HPV anyagok kockázat-becslése -, miáltal gazdasági terheket vesz le az országról). A kemizáció kockázatainak csökkentésére irányuló kémiai biztonság fogalma illetőleg kialakított nemzeti és globális rendszere alig több mint 25 éves múltra tekint vissza. Jelentősége miatt átfogó törvényi szabályozásának szükségessége az utóbbi évtizedben világszerte egyre sürgetőbben merült föl. Magyarországon a kémiai biztonságot szabályozó törvény megalkotását az alábbiak indokolják: A gyorsuló ütemben növekvő kemizáció kockázatai. A magyarországi kémiai biztonság széttagolt, korszerűtlen, engedélyezés-elvű, a piacgazdaság törvényszerűségeinek nem megfelelő szabályozása. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának szándéka. Magyarország OECD tagként vállalt kötelezettségei. ad. 1. A gyorsuló ütemben növekvő kemizáció kockázatai ben a kereskedelmi forgalomban lévő vegyi anyagok száma , a regisztráltaké 6 millió volt; 1990-ben az előbbiek prognosztizált tétel száma , az utóbbiaké legfeljebb 8.5 millió volt; 1990-re a számuk illetőleg 10 millió fölé nőtt. Mind a kereskedelmi forgalomban lévő, mind a regisztrált vegyi anyagok tételszáma egyre gyorsuló ütemben növekszik. A különböző márkaneveken (fantázianevek) forgalomba hozott készítmények számát 4 millióra becsülik. A készítmények pontos összetétele általában ipari titok, a fogyasztók (lakosság, egészségügy, környezetvédelem, stb.) körében gyakran ismeretlen. A vegyi anyagok lehetnek környezetkárosítóak, egészségkárosítóak, tűz- és robbanásveszélyesek; esetenként pedig egy-egy anyagban a két vagy három tulajdonság kombinálódik. Mindezek figyelembevételével belátható, hogy a kemizáció fokozott, különösen kontrollálatlan növekedése az olyan kockázatok jelentős növekedését eredményezi, amelyek globális következményekkel járhatnak együtt. Erre először az 1960-as évek második felében az ún. Római Klub (önként vállalkozó Nobel-díjas tudósok csoportja) hívta fel a figyelmet. A Római Klub a veszélyt elsősorban az ún. globális környezetkárosodásban látta. A második súlyos következményre az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hívta fel a figyelmet: a WHO definíciója szerint minden egyes vegyi anyag potenciális kóroki tényező; ez azt jelenti, hogy a vegyi anyagok mint kóroki tényezők (tételszámuk 10 milliónál több!) sokszorosan haladják meg az eddig ismert valamennyi emberi megbetegedés ismert kóroki tényezőinek számát! Megfelelő szabályozás hiányában a vegyi anyagok a lakosság és a dolgozók tömeges egészségkárosodását idézhetik elő. A kontrollálatlan kemizáció harmadik nem kívánatos következménye a korábban ismeretlen, majd egyre gyakoribbá váló kémiai haváriák, katasztrófák megjelenése (pl. a Thalidomid okozta tömeges fejlődési rendellenességek; a szerves higany okozta Minamata betegség; Kanadában klórt szállító vonat

2 felrobbanása egy nagyobb város állomásán - több mint ember evakulásával járt együtt; a sevezói TCDD-kiömlés; a poliklórozott bifeniles ételmérgezések Japánban; a bopáli gyárrobbanás okozta tömeges - több ezer ember halálát okozó - izocianát mérgezések). A vegyi anyagok tulajdonságainak kombinálódása miatt negyedik nem kívánatos következményként olyan kockázatokkal is kell számolni, amelyekben az előzőek együttesen vannak jelen (kombinált kockázat). Mindehhez az alábbi kiegészítéseket kell hozzátenni: az átfogóan megvizsgált (tesztelt) és ismert vegyi anyagok száma alig több, mint 1 000(!), de még a kielégítően ismert hatású vegyi anyagok száma sem több mint ; vagyis a nem vagy alig ismert, veszélyt jelentő anyagok száma mintegy tízmillió! Ötödikként tehát a nem megfelelően szabályozott kemizáció esetén egy jelentős mértékben ismeretlen, kiszámíthatatlan kockázattal is kell számolni. E kockázatok kezelésére, csökkentésére illetőleg - meghatározott anyagcsoportokhoz kapcsolódóan - a kockázatok elkerülésére hívta életre az ENSZ 1972-ben a Stockholmban rendezett ún. első Környezetvédelmi Világkongresszuson a kémiai biztonsági programot. A kémiai biztonság azonban - miután a kemizáció nem kívánatos kockázatainak csökkenése a várttól elmaradt - továbbfejlesztést igényelt. Az 1992-ben a Rio de Janeiróban megrendezett Környezet és Fejlődés Világkonferenciát záró Föld-Csúcson a 178 ENSZ tagállam közül 172 ország államelnökei, kormányfői írták alá az ún. Agenda 21-t. Ennek 19. fejezete megfogalmazza azokat a feladatokat, amelyeket az egyes országoknak a kémiai biztonság továbbfejlesztése, a riói értekezleten definiált ún. helyes vegyi anyag kezelés érdekében meg kell oldaniuk. A helyes vegyi anyag kezelés a környezet védelme és az emberi egészség védelme mellett a társadalom és a gazdaság fejlődésének fenntartását is célul tűzi ki. Ezt úgy kívánja elérni, hogy a környezet és az ember egészségének védelmét szolgáló programokban az országok kormányai, kormányzati szervei, intézményei partnerként együttműködnek az ún. nem kormányzati szervekkel: az iparral, a tudományos szféra intézményeivel, az érdekvédelmi, a közérdekű és a környezetvédő csoportokkal, illetőleg oly módon, hogy a helyes vegyi anyag kezelés mint tevékenység kiterjed a vegyi anyagok teljes életciklusára. Az Agenda 21 - és ezen belül a kémiai biztonság átfogó programjának - megvalósítására 1994-ben Stockholmban életrehívták a Kémiai Biztonság Kormányközi Fórumát (Intergovernmental Forum on Chemical Safety, rövidítve: IFCS). Az IFCS megfogalmazásában: a kémiai biztonság a vegyi anyagok termeléséből, tárolásából, szállításából, feldolgozásából, felhasználásából, lerakásából adódó rövid és hosszú távú, ember- és környezetkárosító hatások megelőzése. Az IFCS munkája nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy az egyes országok eredményes kémiai biztonságának előfeltétele a korszerű törvényi szabályozás. ad. 2. A Magyarországi kémiai biztonság korszerűtlen szabályozása. A mérgező hatású vegyi anyagok részletes jogi szabályozására Magyarországon először az 1980-as években került sor. A szabályozás vázát a 26/1985. (V. 11.) MT rendelet és az ehhez kapcsolódó számos ponton túlszabályozó, engedélyező elvű 16/1988. (XII. 22.) SZEM rendelet képezte. Az ezekhez kapcsolódó, de gyakran az alaprendeletekkel szinkronban nem lévő nagyszámú tárca-rendelet (a Nemzeti Profil 163 a tárgyhoz kapcsolódó jogtárgyat vett leltárba) a szabályozást áttekinthetetlenné és csaknem hatástalanná tette. A vegyi anyagok kötelezővé tett minősítési eljárásának a várt eset helyett a gyártók és forgalmazók még 1000 esetében sem tettek eleget, a felelős tárca illetve intézményei az országban gyártott illetve forgalmazott vegyi anyagokról, készítményekről csak töredékes információhoz jutottak. Nyilvánvalóvá vált azonban az is, hogy ha az ipar és kereskedelem előírt kötelezettségének megkísérel eleget tenni, a felelős hatóság jelentős kapacitás hiány miatt képtelen lett volna megfelelni az elvárásoknak, a rendelkezések feleslegesen és jelentősen gátolták volna az áruk szabad áramlását. A tevékenységek (gyártás, feldolgozás, forgalmazás, felhasználás stb.) ugyancsak kötelező engedélyezési eljárásai a hatóságnak a már említett szűkös kapacitása miatt nemcsak feladat-megoldási inszufficienciát jelentettek, hanem azt is, hogy a hatóság (az állam) olyan felelősséget vállalt át, amelynek szakmailag nem volt képes eleget tenni, és amely felelősség-átvállalással lényegében felmentést adott a nem megfelelő mederben, olykor szabálytalanul folyó, a lakosság kémiai biztonságát veszélyeztető tevékenységeknek. Megállapítható volt, hogy a magyar szabályozás széttagolt, a piac törvényeinek nem felel meg, fenntartja a központi irányítás idején kialakult engedélyezési elvet, szakmailag inszufficiens és a nemzeti kémiai biztonság szerkezetéről, működéséről semmiféle áttekintést nem ad. ad. 3. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának szándéka. Az EU tagság előfeltételeként zajló jogharmonizációs tevékenység a veszélyes anyagok, veszélyes készítmények, illetőleg a kémiai biztonság területén számos közösségi irányelv, néhány rendelet és ajánlás beépítését teszi szükségessé a magyar jogrendszerbe. Ezek az áruk szabad áramlása mellett elsősorban az ember egészségének és környezetének védelmét szolgálják. Beépítésük csakis a szociális piacgazdaság jogrendszerének megfelelően történhet. Ezért EU csatlakozási szándékunk, illetőleg jogharmonizációs feladataink - különösen, ha figyelembe vesszük az Európai Közösség Alapító Szerződését, annak 100a cikkelyét, továbbá az Európa Bizottság javaslatát, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét - nem valósítható meg a kémiai biztonság korszerű szabályozása nélkül.

3 ad. 4. Magyarország OECD tagként vállalt kötelezettségei. Magyarország mint az OECD tagja az OECD jogszabályainak is eleget kell, hogy tegyen. Minthogy az EU is tagja az OECD-nek, a két szabályozási rendszer között nincsenek ellentétes megoldások. Az OECD javaslatai - miután ennek a szervezetnek a legfejlettebb országok a tagjai (az EU mellett pl. az Amerikai Egyesült Államok, Japán, Ausztrália, Kanada, Svájc) - alkalmasak arra, hogy a kémiai biztonság területének legfontosabb és legaktuálisabb fejlődési irányait jelöljék meg. Ezeket az ajánlásokat (pl. törzskönyvezés, GLP, ún. HPV anyagok minősítése) ezért is célszerű beépíteni a törvénybe. Mindez ugyancsak egy korszerű szabályozásban kaphat helyet. Az újraszabályozás 1996-ban megkezdődött. Elkészült a 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet és a 4/1997. (II. 21.) NM rendelet, amelyek a veszélyes anyagok és a veszélyes készítmények osztályozását, csomagolását és feliratozását a vonatkozó közösségi irányelvekkel (a Tanács 67/548/EGK és 88/379/EGK irányelvei) összhangban szabályozták. A hazai feltételek figyelembevétele miatt az említett rendeletek a közösségi szabályozáshoz képest csak részben szabályozták az új vegyi anyagok törzskönyvezését, nem terjesztették ki a rendelet hatályát valamennyi ipari, fogyasztási vegyi anyagra és kőolajtermékre, nem adtak megfelelően széleskörű meghatalmazást a kapcsolódó jogszabályok elkészítésére, továbbá megtartották a közösségi jogrendszerrel nem harmonizáló korábbi szabályozásból a tevékenységek engedélyezési eljárásait. Tapasztalatok az új szabályozásokkal. Az új szabályozás tapasztalatai közül talán a legfontosabb: a rendeletek bevezetésével kapcsolatosan olyan anyagi megterhelésekről, amelyek a végrehajtást meggátolták, vagy akárcsak kifejezetten megnehezítették volna, nem voltak jelzések. Ennek jelentőségét abban látjuk, hogy miután a bevezetésre kerülő új törvény ezekre a szabályokra épül, nem jelent majd nemzetgazdasági szinten jelentős megterhelést. Emellett az ipar megszabadul a központi szabályozás utolsó bürokratikus és anyagigényes engedélyezésétől, a tevékenységi engedélyektől és az országos forgalmazási engedélyektől. A törvénytervezet kidolgozása. A szabályozás célszerűen egy ernyő törvény révén tűnt megvalósíthatónak. Ennek vázát (mint említettük) a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények kérdéskörét szabályozó, a Tanács 67/548/EGK, valamint 88/379/EGK irányelvei, továbbá a hasonló tárgykörben szabályozó 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet magva képezik. A törvény figyelembe veszi a tartozó további közösségi irányelvek mellett az OECD ajánlásokat (szám szerint ötöt), valamint a hasonló szabályozást célzó német, svéd, finn és ír törvényeket. A törvény nagymértékben hasonlít az Európai Közösség szabályozási rendszeréhez A szabályozás vázát a Közösségben is a két említett irányelv képezi, és ehhez a vázhoz, ernyőhöz illeszkednek a kémiai biztonságot garantáló végrehajtási előírások. Fontos jellemzője a törvénynek, hogy illeszkedik a kémiai biztonság határterületeinek, illetőleg a kémiai biztonságot felügyelő tárcáknak azon szabályaihoz, amelyek befolyásolják a kémiai biztonságot. Így kapcsolódik az egészségügyi, a környezetvédelmi, a munkavédelmi, a fogyasztóvédelmi és a termékfelelősségi törvényekhez, szabályozásokhoz. A törvény vázát (ernyőjét) vegyi anyagok életciklusa első fázisát képező termelés vagy import, illetve az ezek révén előállított vegyi anyagok veszélyességének, kockázatának átfogó szabályozása képezi. Az ernyőn függenek az életciklus további szakaszai vegyi eredetű környezet- és egészségkárosító hatásainak, kockázatainak megelőzését, kezelését célzó - elsősorban végrehajtási rendeletekben megfogalmazásra kerülő - szabályozások. Az ernyő továbbá átjárhatóságot biztosít olyan hatályos jogszabályok felé, amelyek a kémiai biztonság azon szektorait szabályozzák, amelyek az IFCS irányításával folyó globális harmonizáció befejezéséig egyébként izoláltan funkcionálnak, vagy amelyek a kémiai biztonság határterületein szabályoznak. Mindezeket a kémiai biztonság intézményes rendszerét (pl. az információs központ, a toxikológiai tájékoztatás, a kémiai biztonság koordinálását elősegítő tárcaközi bizottság) szolgáló előírások egészítik ki. Összegezve: a törvény nemcsak a veszélyes vegyi anyagok kérdéskörét fedi le, hanem valóban lehetővé teszi a kémiai biztonság átfogó szabályozását. I. Fejezet FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS A TÖRVÉNY HATÁLYA Fogalommeghatározások 1. (1) E törvény alkalmazásakor az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: REACH) 3. cikke és az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: CLP) 2. cikke szerinti fogalommeghatározásokat kell alkalmazni a keverék, regisztráló, gyártó, importőr, továbbfelhasználó, forgalomba hozatal, forgalmazó kifejezések tekintetében. (2) E törvény alkalmazásában:

4 a) kémiai biztonság: a kemizációból, a vegyi anyagok életciklusából származó, a környezetet és az ember egészségét károsító kockázatok csökkentését, elkerülését célul kitűző, illetőleg megvalósító intézmények, tevékenységek olyan összessége, amely egyidejűleg tekintetbe veszi a fejlődés fenntarthatóságának szükségességét, b) vegyi anyag életciklusa: a vegyi anyag országon belüli előállításától vagy behozatalától az országból való kiviteléig, újrahasznosításának vagy ártalmatlanításának befejezéséig terjedő, a vegyi anyaggal végzett tevékenységek által szakaszolt időszakok összessége, c) veszélyes anyag: valamennyi, a 3-5. alapján veszélyesként osztályozott anyag, d) veszélyes keverék: egy vagy több veszélyes anyagot tartalmazó keverék vagy oldat, amely az osztályozás során veszélyes besorolást kap, e) közösségi jegyzék: a CLP VI. melléklete szerinti harmonizált osztályozási és címkézési jegyzék, f) biztonsági adatlap: a REACH 31. cikkében foglaltaknak megfelelően összeállított, magyar nyelvű dokumentum, g) tevékenység: a veszélyes anyaggal, illetve a veszélyes keverékkel kapcsolatos előállítás - ideértve a bányászatot (feltáró fúrás, kitermelés) is -, a gyártás, a feldolgozás, a csomagolás, címkézés, osztályozás, a tárolás, az anyagmozgatás, a forgalmazás, az értékesítés, a felhasználás, továbbá a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes keverékek elemzésével, ellenőrzésével kapcsolatos vizsgálat, h) forgalomba hozatalért felelős személy: az EU valamely tagállamában székhellyel, telephellyel rendelkező természetes vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet, aki lehet gyártó, ennek hiányában a forgalomba hozó vagy azon importőr, aki az anyagot forgalomba hozza, i) tapintással érzékelhető figyelmeztető jelkép: olyan jelkép, mely gyengén látó vagy vak személy részére jelöli a veszélyes anyag vagy a veszélyes keverék által előidézhető veszélyt, j) R mondat és R szám: a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes keverékek kockázataira utaló mondat, illetőleg e mondat sorszáma, k) S mondat és S szám: a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes keverékek biztonságos használatára utaló mondat, illetve e mondat sorszáma. (3) Ahol e törvény az EU valamely tagállamát vagy annak területét említi, azon az Európai Gazdasági Térségről (a továbbiakban: EGT) szóló megállapodásban részes államot, valamint az Európai Közösséggel vagy az EGT-ről szóló megállapodásban részes államokkal megkötött nemzetközi szerződés alapján az EGTállamokkal azonos jogállást élvező államot, illetőleg annak területét is érteni kell. A kémiai biztonságról szóló évi XXV. törvény jogharmonizációs módosítását tartalmazza a törvény a következőkre tekintettel: - a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 1907/2006/EK rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezések megállapítása, - a 2006/121/EK irányelv törvényi szabályozást igénylő szabályainak átültetése, - tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló európai parlament és tanács május 31-i 1999/45/EK irányelv átültetésével kapcsolatban felmerült pontosítások elvégzése. A törvény tartalmazza a kémiai biztonságról szóló évi XXV. törvény jogharmonizációs módosítását a következőkre tekintettel: - a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 1907/2006/EK rendelet - a 2006/121/EK irányelv. A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, december 18-i, 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet a korábbi közösségi kémiai biztonsági jogban, elsősorban a 67/548/EGK irányelvben foglalt rendelkezéseket közvetlenül hatályosuló közösségi rendeleti szintre helyezte. Erre tekintettel a korábbi - a közösségi rendelettel deregulált - irányelvi szabályok hatályon kívül helyezése szükséges. A törvény hatályában is szükséges a REACH-hez való jogrendszeri viszony tisztázása, valamint a rendeleti szinten szabályozott fogalmak elhagyása. A törvény a közösségi rendelet végrehajtása érdekében szükséges tagállamai feladatokra (pl. arányos és visszatartó erejű szankciók meghatározása, kompetens nemzeti hatóság kijelölése, stb.) figyelemmel törvényi szintű szabályokat tartalmaz, illetve megteremti a szükséges felhatalmazásokat.

5 A kémiai biztonságról szóló törvénynek a csomagolással és címkézéssel összefüggő rendelkezéseit a REACH nem érinti. A törvény a biztonsági adatlapok tekintetében él azzal a rendeleti szintű felhatalmazással, hogy a biztonsági adatlapok kitöltését a tagállamok nemzeti nyelvükön is kérhetik. A biztonsági adatlapok benyújtásának eljárása formalizált, ezáltal az ÁNTSZ valamennyi Magyarországon forgalomba hozott veszélyes anyagról és készítményről értesül, és ez alapján magyarországi jegyzéket vezet. Ettől független és szintén közegészségügyi érdekből jelentős jogintézmény, hogy a veszélyes anyagokkal és készítményekkel folytatott tevékenységek továbbra is bejelentés-kötelesek maradnak. Hosszabb távon, az Európai Vegyianyag-ügynökség működésének teljes beindulását követően kerülhetnek felülvizsgálatra ezek a nemzeti bejelentési kötelezettségek. A tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló európai parlament és tanács május 31-i 1999/45/EK irányelvének átültetésével kapcsolatban közösségi bizottsági szakértői megkeresés érkezett, amelyre figyelemmel szükségessé vált a Kbtv. kiigazítása néhány ponton annak érdekében, hogy a törvény maradéktalanul megfeleljen az említett irányelv rendelkezéseinek. A törvény hatálya 2. (1) A REACH és a CLP e törvénnyel együttesen alkalmazandó. (2) E törvény hatálya az embert és a környezetet veszélyeztető veszélyes anyagokra és keverékekre, illetőleg az ezekkel folytatott tevékenységekre terjed ki azzal, hogy az 5. (1) bekezdése, illetve a CLP szerinti osztályozásig - az osztályba sorolhatóságtól függetlenül - e törvényt valamennyi anyagra alkalmazni kell. A veszélyes anyagok és veszélyes keverékek csomagolására és feliratozására (címkézésére) vonatkozó rendelkezéseket - ha azt külön jogszabály elrendeli - azon keverékekre is alkalmazni kell, amelyek nem minősülnek veszélyesnek, de - különösen mennyiségükre, felhasználásuk módjára vagy céljára tekintettel - különleges kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre vagy a környezetre. (3) E törvény hatálya a 23. (6) bekezdésében meghatározott, valamint a c) pont tekintetében a 20. (6) bekezdésében meghatározott kivétellel nem terjed ki a) az emberi vagy az állatgyógyászati célra használt gyógyszerekre (késztermékekre), valamint a külön jogszabály szerint orvostechnikai eszköznek minősülő termékre és anyagra, b) a pszichotróp anyagokra, a kábítószerekre, illetve a kábítószer-prekurzorokra, c) a kozmetikai termékekre, d) a külön jogszabály szerint hulladéknak minősülő anyagokra, e) a radioaktív anyagokra, f) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 178/2002/EK rendelet) szerinti élelmiszerekre, g) a 178/2002/EK rendelet szerinti takarmányokra, h) a növényvédő szerekre, i) az egyéb veszélyes anyagokra vagy veszélyes keverékekre, amelyekkel kapcsolatban jogszabály olyan bejelentési, engedélyezési vagy egyéb közigazgatási eljárást ír elő, amelynek során érvényesített követelmények megfelelnek az e törvényben meghatározott követelményeknek. (4) Az emberi egészség és a környezet védelme érdekében jogszabály elrendelheti e törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazását a (3) bekezdés a)-i) pontjában felsoroltakra. (5) E törvény rendelkezéseit nem kell alkalmazni a veszélyes áruk szállítására vonatkozó, Magyarországot is kötelező, kihirdetett nemzetközi egyezmények hatálya alá is tartozó veszélyes anyagok, illetőleg veszélyes keverékek tekintetében, amennyiben e nemzetközi egyezmények a csomagolásra, a feliratozásra (címkézésre), a szállítás részét képező átmeneti tárolásra, a be- és kirakásra eltérő rendelkezéseket állapítanak meg. (6) II. Fejezet AZ ANYAGOK ÉS A KEVERÉKEK EMBERRE ÉS KÖRNYEZETRE VALÓ VESZÉLYESSÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA, A VESZÉLY AZONOSÍTÁSA A veszélyesség meghatározása 3. (1) E törvény alkalmazása szempontjából veszélyesnek minősül az az anyag, illetve az a keverék, amely az osztályozás során az alábbi veszélyességi csoportok bármelyikébe besorolható: a) az anyagok és keverékek fizikai, fizikai-kémiai és kémiai tulajdonságai alapján, tűz- és robbanásveszélyesség szerint:

6 aa) robbanó anyagok és keverékek - az olyan folyékony, képlékeny, kocsonyás vagy szilárd anyagok és keverékek, amelyek a légköri oxigénnel vagy anélkül, gyors gázfejlődéssel járó hőtermelő reakcióra képesek, és amelyek adott kísérleti körülmények között, illetőleg nyomásra vagy hőre felrobbannak, ab) oxidáló anyagok és keverékek - azok az anyagok és keverékek, amelyek más, elsősorban gyúlékony anyagokkal érintkezve erősen hőtermelő reakciót adnak, ac) fokozottan tűzveszélyes anyagok és keverékek - azok a folyékony anyagok és keverékek, amelyeknek lobbanás- és forráspontja rendkívül alacsony, - azon gázok, amelyek a környezeti hőmérsékleten és nyomáson a levegővel érintkezve gyúlékonyak, ad) tűzveszélyes anyagok és keverékek - azok az anyagok és keverékek, amelyek - a levegőn, normális hőmérsékleten öngyulladásra képesek, - szilárd halmazállapotban valamely gyújtóforrás rövid ideig tartó behatására könnyen meggyulladnak, majd a gyújtóforrás eltávolítása után tovább égnek vagy bomlanak, - olyan folyékony anyagok és keverékek, amelyek nagyon alacsony lobbanásponttal rendelkeznek, - vízzel vagy nedvességgel érintkezve könnyen gyulladó gázt fejlesztenek, veszélyes mennyiségben, ae) kismértékben tűzveszélyes anyagok és keverékek; - olyan folyékony anyagok és keverékek, amelyek alacsony lobbanásponttal rendelkeznek; b) az anyagok és keverékek mérgező (toxikológiai) tulajdonságai alapján, toxikológiai sajátosságok szerint: ba) nagyon mérgezőek - azok az anyagok és keverékek, amelyek belégzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén igen kis mennyiségben halált vagy heveny, illetve idült egészségkárosodást okoznak, bb) mérgezőek - azok az anyagok és keverékek, amelyek belégzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén kis mennyiségben halált vagy heveny, illetve idült egészségkárosodást okoznak, bc) ártalmasak - azok az anyagok és keverékek, amelyek a belégzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén halált vagy heveny, illetve idült egészségkárosodást okozhatnak, és nem sorolhatóak a ba)- bb) alpont szerinti veszélyességi osztályba, bd) maró (korrozív) anyagok és keverékek - amelyek élő szövettel érintkezve azok elhalását okozzák, be) irritáló vagy izgató anyagok és keverékek - olyan nem maró anyagok és keverékek, amelyek a bőrrel, szemmel vagy a nyálkahártyával való pillanatszerű, hosszan tartó vagy ismételt érintkezésük esetén gyulladást okoznak, bf) túlérzékenységet okozó (allergizáló, szenzibilizáló) anyagok és keverékek - amelyek ismételt belégzésüket, illetőleg a bőrön vagy a nyálkahártyán történő ismételt felszívódásukat követően túlérzékenységet okoznak. A túlérzékenység gyulladásos (bőr, nyálkahártya, kötőhártya), fulladásos reakcióban (tüdő) vagy a keringés összeomlásának formájában jelenhet meg, bg) karcinogén anyagok és keverékek - olyan anyagok és keverékek, amelyek belégzéssel, szájon át, a bőrön, a nyálkahártyán keresztül vagy egyéb úton a szervezetbe jutva daganatot okoznak, vagy előfordulásának gyakoriságát megnövelik, bh) mutagén anyagok és keverékek - amelyek belégzéssel, szájon át, a bőrön, a nyálkahártyán keresztül vagy egyéb úton a szervezetbe jutva genetikai károsodást okoznak vagy megnövelik a genetikai károsodások gyakoriságát, bi) reprodukciót és az utódok fejlődését károsító anyagok és keverékek - amelyek belégzéssel, szájon át, a bőrön, a nyálkahártyán keresztül vagy egyéb úton a szervezetbe jutva megzavarják, általában gátolják a reprodukciót, illetve az utódokban morfológiai, illetőleg funkciós károsodást okoznak; c) az anyagok és keverékek környezetkárosító (ökotoxikológiai) tulajdonságai alapján, ökotoxikológiai sajátosságok szerint: ca) környezetre veszélyes anyagok és keverékek - amelyek a környezetbe jutva a környezet egy vagy több elemét azonnal vagy meghatározott idő elteltével károsítják, illetve a környezet állapotát, természetes ökológiai egyensúlyát, biodiverzitását megváltoztatják. A törvény meghatározza azt az egységes szempontrendszert, amelynek segítségével valamennyi vegyi anyag (és készítmény) jellemezhető. Ennélfogva sok millió vegyi anyag veszélyessége és az elvileg általuk okozott kockázatok alapján egy jól áttekinthető, viszonylag egyszerű rendszerben kezelhető (lásd: 5. ). A veszélyességet az anyagokban (a készítmények esetén az alkotó komponensekben mint anyagokban) rejlő fizikai, fizikai-kémiai és kémiai, toxikológiai, ökotoxikológiai tulajdonságok (ún. intrinsic sajátosságok) határozzák meg. Az első csoportba a robbanásveszélyes, az égést elősegítő vagy oxidáló, a rendkívül gyúlékony, könnyen gyúlékony és a gyúlékony tulajdonságok, a második csoportba a nagyon mérgező, mérgező, ártalmas, maró, izgató, túlérzékenységet okozó, rákkeltő, mutagén, reprodukciót és az utódok fejlődését károsító tulajdonságok, míg a harmadik csoportba a környezetet károsító sajátosságok tartoznak. (2) E törvény alkalmazása szempontjából a fentieken kívül veszélyesnek minősülnek azok az anyagok, illetve keverékek is, amelyeket a CLP szerinti osztályozás során a CLP-ben megállapított veszélyességi osztályok vagy kategóriák bármelyikébe besoroltak. A törvény a CLP szerinti osztályozásra tekintettel is meghatározza, hogy mikor minősül egy anyag vagy keverék veszélyesnek. Az 1999/45/EK irányelv 2. cikk (2) bekezdése utal a veszélyes készítmények fogalmára, emellett rögzíteni szükséges, hogy a Kbtv. alkalmazása szempontjából a fentieken kívül

7 veszélyesnek minősülnek azok az anyagok, illetve keverékek is, amelyeket a CLP szerinti osztályozás során a CLP-ben megállapított veszélyességi osztályok vagy kategóriák bármelyikébe besoroltak. (3) Az anyagok tulajdonságainak vizsgálatát és értékelését a REACH 13. cikke, illetve a keverék csomagolása és feliratozása (címkézése) tekintetében az e törvény és külön jogszabály követelményei szerint kell végrehajtani. Ha ebből a célból laboratóriumi vizsgálatokat végeznek, a vizsgálatot a keverék azon állapotában kell elvégezni, ahogyan azt forgalomba hozzák. 4. III. Fejezet AZ ANYAGOK ÉS KEVERÉKEK VESZÉLYESSÉG SZERINTI OSZTÁLYOZÁSA, BEJELENTÉSE Osztályozás, jegyzékbe vétel 5. (1) E törvény szerint a veszélyesség meghatározása érdekében az anyagokat tulajdonságaik, a keverékeket a bennük lévő veszélyes anyagok tulajdonságai szerint osztályozni kell a 3. (1) és (2) bekezdésében meghatározott kategóriáknak megfelelően a CLP 61. cikkében meghatározott átmeneti rendelkezések megfelelő alkalmazásával. (2) Az anyagok, illetve a keverékek osztályozását a REACH és a CLP rendelkezéseire figyelemmel, illetve a külön jogszabályban meghatározottak szerint a regisztrációra kötelezett végzi, regisztrációs kötelezettség hiányában a gyártó, továbbfelhasználó, az importőr vagy a forgalomba hozatalért felelős személy. (3) Az (1)-(2) bekezdésben előírtak szerint osztályba sorolt veszélyes anyagok magyarországi jegyzékét - osztályba sorolásukkal és feliratozásukkal együtt - az egészségügyi államigazgatási szerv naprakészen vezeti. A jegyzéket az egészségügyi államigazgatási szerv honlapján közzé kell tenni. (4) A veszélyesség szerinti besorolást az új tudományos ismeretek alapján, a gyakorlatban szerzett, illetőleg az emberi mérgezésekkel kapcsolatos tapasztalatok megismerését követően haladéktalanul felül kell vizsgálni. (5) Ha egy adott anyag harmonizált osztályozását és címkézését tartalmazó besorolási tétel szerepel a közösségi jegyzékben, akkor az anyag osztályozása e tétel szerint történik, és az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó az e besorolási tételben szereplő veszélyességi kategóriákra. A rendelkezés a CLP 55. cikk 2. pontjának való megfelelést szolgálja. A CLP úgy módosította az átmenetileg hatályban maradó 67/548/EGK irányelvet, hogy ha egy adott anyag harmonizált osztályozását és címkézését tartalmazó besorolási tétel szerepel a CLP VI. mellékletének 3. része szerinti közösségi jegyzékben, akkor az anyag osztályozása e tétel szerint, és nem a 67/548/EGK irányelv szerint történik. Ebben az esetben nem a Kbtv. szerinti osztályozást kell elvégezni. Bejelentés 6. (1) A veszélyes anyagokat és a veszélyes keverékeket - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a Magyarország területén gyártó, illetve forgalmazó az azokkal kapcsolatos gyártási, illetve forgalomba hozatali tevékenység megkezdésével egyidejűleg, külön jogszabályban foglaltak szerint, a biztonsági adatlap, illetve a külön jogszabályban meghatározott esetben a címketerv 7. szerinti csatolásával bejelenti, ha a veszélyes anyag az 5. (3) bekezdése szerinti magyarországi jegyzékben, illetve a veszélyes keverék a termék-nyilvántartásban még nem szerepel. (2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem kell bejelenteni a kizárólag ellenőrzött körülmények között végzett kutatási és fejlesztési célra, kísérleti gyártásra és nem termelőüzemi méretű kipróbálásra gyártott, illetőleg forgalmazott veszélyes anyagokat vagy veszélyes keverékeket. A magyarországi gyártó, illetőleg forgalmazó a rendelkezésre álló, a veszélyesség meghatározása, a tevékenységet végző egészségének biztonsága szempontjából lényeges adatokat és információkat ebben az esetben is köteles a tevékenységet végző rendelkezésére bocsátani. Minden olyan magyarországi gyártónak vagy forgalmazónak, aki (amely) a bejelentés mellőzésével élni kíván, az egészségügyi államigazgatási szerv által hozzáférhető írásbeli nyilvántartást kell vezetnie a gyártott, illetőleg forgalomba hozott veszélyes anyagról vagy veszélyes keverékről, a feliratozási és mennyiségi adatokról. A magyarországi gyártót, illetve forgalmazót a bejelentés mellőzésének lehetősége a gyártástól, illetőleg a forgalomba hozataltól vagy ezek megkezdésétől számított egy évig illeti meg, amely az egészségügyi államigazgatási szerv engedélyével egy évig meghosszabbítható, ha a magyarországi gyártó, illetve forgalmazó a meghosszabbítás szükségességét indokolja. Veszélyes anyag bejelentése

8 7. (1) A veszélyes anyagokat az egészségügyért felelős miniszter rendeletében meghatározott bejelentőlapon kell bejelenteni az egészségügyi államigazgatási szerv részére. (2) A bejelentő a bejelentőlaphoz csatolja a biztonsági adatlapot, illetve külön jogszabályban meghatározott esetben a címketervet. Az egészségügyi államigazgatási szerv további adatszolgáltatásra hívhatja fel a bejelentőt. (3) A veszélyes anyag bejelentésével kapcsolatos valamennyi adatszolgáltatásért, az adatok hitelességéért a bejelentő a felelős. (4) A bejelentés tudomásulvételéről az egészségügyi államigazgatási szerv az előírt mellékletekkel rendelkező bejelentőlap beérkezésétől számított tíz munkanapon belül, az (1) bekezdés szerinti bejelentőlap igazoló szelvényének megküldésével értesíti a bejelentőt. A bejelentett veszélyes anyagot az egészségügyi államigazgatási szerv felveszi az 5. (3) bekezdése szerinti magyarországi jegyzékbe. Veszélyes keverékek bejelentése 8. (1) A veszélyes keverékeket az egészségügyért felelős miniszter által meghatározott bejelentőlapon kell bejelenteni. A bejelentő a bejelentőlaphoz köteles csatolni a veszélyes keverékek biztonsági adatlapját. (2) (3) A veszélyes keverékek bejelentésével kapcsolatosan megkövetelt adatok hitelességéért a bejelentő a felelős. (4) (5) A bejelentés tudomásulvételéről az egészségügyi államigazgatási szerv az előírt mellékletekkel rendelkező bejelentőlap beérkezésétől számított tíz munkanapon belül, a bejelentőlap igazoló szelvényének megküldésével értesíti a bejelentőt. A veszélyes készítményeket a veszélyes anyagokhoz hasonló eljárás szerint kell az OKK-OKBI-ba bejelenteni. A veszélyes készítmények csak már bejelentett veszélyes anyagokat vagy törzskönyvezett anyagokat tartalmazhatnak; a bejelentett adatok hitelességéért a bejelentő felelős. A törvény hatálybalépését követően csak bejelentett veszélyes készítményekkel - beleértve az újonnan előállított készítményeket is - lehet az országban tevékenységeket folytatni. Az OKK-OKBI a bejelentés tudomásulvételét 15 napon belül köteles visszajelezni. Ez a szabályozás - amelynek részleteit az egészségügyi miniszter határozza meg - lehetővé teszi, hogy az országban (az ETTSZ-ben) egy, az európai élvonalnak megfelelő termék-regiszter kezdje meg működését. A forgalomba hozatalra és a közösségi jegyzékben nem szereplő anyagokkal kapcsolatos adatok felkutatására vonatkozó előírások 9. (1) Veszélyes keveréket kizárólag akkor lehet forgalomba hozni, ha azokat a ban, valamint a külön jogszabályban foglaltakkal összhangban, a regisztrált anyagok esetében pedig a REACH 12. és 13. cikkének alkalmazásával szerzett információkkal összhangban csomagolták vagy címkézték. (2)-(4) (5) A CLP szerint is osztályozott veszélyes anyagok és veszélyes keverékek csak abban az esetben hozhatók forgalomba, ha azokat a CLP szerint címkézték és csomagolták. 10. (1) december 1-jétől a veszélyes anyag csak abban az esetben hozható forgalomba, ha azt a CLP szerint címkézték és csomagolták. Az e törvény előírásainak megfelelően osztályozott, címkézett és csomagolt, december 1-je előtt forgalomba hozott veszélyes anyagot december 1-jéig nem kell újracímkézni és újracsomagolni. (2) június 1-jétől a veszélyes keverékek csak abban az esetben hozhatók forgalomba, ha a CLP szerint címkézték és csomagolták azokat. Az e törvény előírásainak megfelelően osztályozott, címkézett és csomagolt, június 1-je előtt forgalomba hozott veszélyes keverékeket június 1-jéig nem kell újracímkézni és újracsomagolni. (3) A közösségi jegyzék magyar nyelvű hiteles fordítását - ha az a CLP 1. (2) bekezdés e) pontjában említett mellékletében magyar nyelven nem áll rendelkezésre - az egészségügyi államigazgatási szerv a honlapján közzéteszi. A CLP rendelet 4. cikke értelmében változik az osztályozásra kötelezettek köre: gyártók, importőrök és továbbfelhasználók december 1-ig az anyagokat és keverékeket a Kbtv.-ben meghatározott veszélyt jelző címkeelemekkel kell ellátni december 1-jét követően az anyagokat a CLP-ben meghatározott veszélyt jelző címkeelemekkel kell ellátni. Azon anyagok esetében, melyeket a Kbtv. szerint osztályoztak és december 1. előtt forgalomba hoztak, december 1-ig nem szükséges az újracímkézés (vagyis nem szükséges a CLP szerinti címkeelemek alkalmazása). A közösségi jegyzékben szereplő anyagokat december 1-ig - önmagukban és keverék összetevőjeként is - a Kbtv.-vel összhangban kell címkézni és csomagolni; december 1. után önmagukban a CLP szerint, keverék összetevőjeként a Kbtv.-vel összhangban kell címkézni és csomagolni.

9 A veszélyes anyagok és keverékek december 1-ig a Kbtv. szerint címkézve és csomagolva hozhatók forgalomba december 1. után a veszélyes anyagok a CLP-ben meghatározott címkével és csomagolással hozhatók forgalomba, azzal a kitétellel, hogy ha december 1-ig a Kbtv. szerint osztályozták, címkézték, csomagolták és a fenti dátumig forgalomba helyezték, nem szükséges az újracímkézés és újracsomagolás. A keverékek december 1. után is a Kbtv. szerint címkézve és csomagolva hozhatók forgalomba. A CLP 55. cikk 3.b pontjára és 55. cikk 10. pontjára is tekintettel a CLP rendelet 61. cikke értelmében az anyagok és keverékek osztályozása, címkézése és csomagolására a további speciális szabályok vonatkoznak: december 1-ig az anyagokat és a keverékeket is a Kbtv. szerint kell osztályozni, címkézni és csomagolni; a CLP szerinti osztályozás, címkézés és csomagolás a fenti dátumig opcionális. Azonban ha valaki a CLP-rendszer alkalmazása mellett dönt, nem alkalmazhatja a Kbtv. címkézési és csomagolási rendelkezéseit december 1. után az anyagokat osztályozni a Kbtv. és a CLP szerint is kell, míg címkézni és csomagolni a CLP szerint kell. Azon anyagok esetében, melyet december 1. előtt a Kbtv. szerint osztályoztak, címkéztek és csomagoltak és december 1. előtt forgalomba is hoztak, december 1-ig nem szükséges a CLP szerinti újracímkézés és újracsomagolás december 1. után a keverékeket osztályozni, címkézni és csomagolni továbbra is a Kbtv. szerint kell; a CLP szerinti osztályozás, címkézés és csomagolás június 1-ig opcionális. Azonban ha valaki a CLP-rendszer alkalmazása mellett dönt, nem alkalmazhatja a Kbtv. címkézési és csomagolási rendelkezéseit. Azon keverékek esetében, melyet június 1. előtt a Kbtv. szerint osztályoztak, címkéztek és csomagoltak és június 1. előtt forgalomba is hoztak, június 1-ig nem szükséges a CLP szerinti újracímkézés és újracsomagolás. A CLP rendelet 3. cikke szerint, amennyiben egy anyag vagy keverék megfelel az I. mellékletben meghatározott kritériumoknak, veszélyesnek minősül december. 1-ig a Kbtv. szerint meghatározott anyag minősül veszélyes anyagnak december 1. után az anyagokat a Kbtv. és CLP kritériumok szerint is osztályozni kell, ugyanakkor továbbra is a Kbtv. szerint meghatározott keverék minősül veszélyes keveréknek. A CLP rendelet II. mellékletének 3. része határozza meg, milyen csomagolásokat kell tapintással érzékelhető figyelmeztető jelképpel ellátni, ugyanakkor nem definiálja a fogalmat, hanem megadja az alkalmazandó szabványt. A Kbtv.-t valamennyi anyagra és keverékre alkalmazni kell az osztályozásig, mivel valamennyi anyagot és keveréket osztályozni kell (ami vagy eredményezi a veszélyesként való besorolást vagy nem). Tekintettel arra, hogy a közösségi jegyzék a CLP VI. mellékleteként került - kizárólag angol nyelven - kiadásra, szükséges, hogy a csomagolási és címkézési, valamint a biztonsági adatlapokkal összefüggő előírások teljesítése, valamint az egészségvédelem érdekében az egészségügyi államigazgatási szerv honlapján a jegyzék magyar nyelven is közzétételre kerüljön IV. Fejezet A VESZÉLYES ANYAGOK, ILLETVE VESZÉLYES KEVERÉKEK CSOMAGOLÁSA, FELIRATOZÁSA (CÍMKÉZÉSE), TÁROLÁSA, SZÁLLÍTÁSA, REKLÁMOZÁSA A csomagolás, tárolás, szállítás 14. (1) A veszélyes keverék kiszerelt, nem ömlesztett formában, olyan csomagolóeszközben, zárással, felirattal (címkével), szükség szerint egyéb jelzésekkel ellátva hozható forgalomba, amely megfelel ezen jogszabály, illetve a 9. és 10. -ban foglaltak figyelembevételével a CLP előírásainak, és amely a veszélyes keverék felhasználásáig biztosítja az egészségkárosodás, illetve környezetszennyezés vagy -károsodás elkerülését. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott károsodások elkerülése végett a csomagolóeszközt úgy kell megválasztani, hogy a) akadályozza meg a tartalom kiszóródását, kiszivárgását, kiömlését; b) azokat a csomagolóanyagokat, amelyekből a csomagolóeszköz és a záróelem készül, a tartalom ne károsíthassa, vele ártalmas vagy káros vegyületeket ne alkosson; c) a csomagolóeszközök és a záróelemek sérülés nélkül feleljenek meg a megfelelő anyagmozgatás, és bármilyen más, a felhasználás során történő rendeltetésszerű igénybevétel követelményeinek;

10 d) az ismételt visszazárásra alkalmas záróelemmel ellátott csomagolóeszközből többszöri lezárást követően is megakadályozza a tartalom kijutását; e) a csomagolóeszközön, amely lakossági felhasználásra kereskedelmi forgalomba hozott ea) nagyon mérgező, mérgező, maró keverékeket tartalmaz, gyermekbiztos zárás és veszélyre utaló, tapintással érzékelhető figyelmeztető jelkép, eb) ártalmas, fokozottan tűzveszélyes, tűzveszélyes keverékeket tartalmaz, veszélyre utaló, tapintással érzékelhető figyelmeztető jelkép, is legyen; f) a csomagolóeszközön - az egészségügyért felelős miniszter által meghatározott esetben - olyan záróelem vagy kiegészítő elem legyen, amely az első alkalommal történő felnyitáskor helyrehozhatatlanul megsérül. (3) Veszélyes anyagot vagy veszélyes keveréket tilos előállítani, gyártani, csomagolni élelmiszernek, illetőleg takarmánynak minősülő terméket előállító üzemben. (4) Eredetileg veszélyes anyaghoz vagy veszélyes keverékhez gyártott vagy használt csomagolóeszköz még tisztított, közömbösített állapotban és átmenetileg sem használható élelmiszer, takarmány, valamint ezek alapanyagainak tárolására. (5) Eredetileg élelmiszerekhez gyártott, illetve használt csomagolóeszköz veszélyes anyag vagy veszélyes keverék tárolására nem használható. A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények csomagolásáról a törvény úgy rendelkezik, hogy egyrészt az előírások illeszkedjenek a fogyasztóvédelemről szóló törvényhez, másrészt hogy a csomagolás megakadályozza a veszélyes anyagok és készítmények egészségkárosodást, környezetszennyezést okozó hatását. Külön szabályozza a lakossági felhasználásra kereskedelmi forgalomba kerülő nagyon mérgező, mérgező, maró anyagok és készítmények, illetve ártalmas, könnyen gyulladó és rendkívül gyúlékony anyagok csomagolását. Előbbiek esetében gyermekek által ki nem nyitható zárást, mindkét esetben pedig a veszélyt jelző tapintható figyelmeztetés alkalmazását írja elő a gyermekek, illetőleg a gyengén látók és a vakok védelmében. Megkülönböztetett részletességgel írja elő az élelmiszerek szennyezése, illetőleg az azokkal történő cserék megakadályozásának szabályait. A csomagolás további szabályozásának kidolgozásával az egészségügyi minisztert hatalmazza fel (34. ). A csomagolás eurokonform szabályozásával kapcsolatban már kedvező hazai tapasztalatok állnak rendelkezésre a hatályban lévő, csaknem teljesen harmonizált 4/1997. (II. 21.) NM rendelet és a 8/1998. (II. 4.) IKIM rendelet révén. 15. (1) A veszélyes anyagok és a veszélyes keverékek tárolásáért szervezett munkavégzés esetében a munkáltató, nem szervezett munkavégzés során a vállalkozó, illetve - egyéb nem szervezett munkavégzés esetén - a tevékenység végzésére a tevékenység bejelentésével jogot szerző természetes vagy jogi személy felelős. Bejelentéshez nem kötött tevékenység esetén a veszélyes anyagok és a veszélyes keverékek megfelelő módon történő tárolásáért a tevékenységet végző felel. (2) A veszélyes anyagok, illetve a veszélyes keverékek tárolásáért az (1) bekezdés szerint felelős személyek biztosítják, hogy a tárolt veszélyes anyag, illetve veszélyes keverék a biztonságot, az egészséget, illetve testi épséget ne veszélyeztesse, illetőleg a környezetet ne szennyezhesse, károsíthassa. 16. A veszélyes anyagok és a veszélyes keverékek szállítása során az élet, a testi épség, valamint a környezet veszélyeztetésének kockázatát a minimálisra kell csökkenteni. Ennek érdekében a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes keverékek csomagolását, illetőleg a szállítóeszközt úgy kell megválasztani, hogy a szállított anyag, keverék a rakodás és szállítás során az egészséget, illetve a környezetet ne veszélyeztethesse, illetőleg ne károsíthassa. A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények telephelyen kívüli szállítása során az élet, a testi épség, a környezet veszélyeztetésének kockázatát minimálisra kell csökkenteni. Ennek érdekében különösen körültekintően kell eljárni a csomagolásnál, a ki- és berakodásnál, a szállító jármű megválasztásánál. A veszélyes áruk fuvarozására vonatkozó, Magyarországon is kihirdetett nemzetközi egyezmények határozzák meg ezen általános, biztonsági szabályon túl a szállításra vonatkozó részletszabályokat. Ezek körében a törvény szubszidiárius normaként érvényesül. A veszélyes keverékek feliratozása, címkézése 17. (1) A külön jogszabályban meghatározott veszélyes keverékeket és azon keverékeket, amelyek legalább egy veszélyes anyagot tartalmaznak, e törvény és a végrehajtására kiadott külön jogszabály szerint kell osztályozni, csomagolni és feliratozni (címkézni). Bármely, a 29. szerint bejelentéshez kötött tevékenység csak a (2)-(8) bekezdés vagy a CLP szerint feliratozott (címkézett) veszélyes anyaggal, illetve veszélyes keverékkel végezhető. (2) A feliratot (címkét) - külön jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a tevékenység során alkalmazott valamennyi csomagolási egységen rögzíteni kell. A felirat (címke) magyar nyelven jól olvashatóan és letörölhetetlen módon tartalmazza a) a termék nevét, a benne lévő veszélyes anyag megnevezését a közösségi jegyzék, illetve, ha ebben nem szerepel, a magyarországi jegyzék szerinti valamely megnevezésének megfelelően, vagy - jegyzékbevételig - valamely hivatalos nemzetközi elnevezés magyar megfelelőjét; b) a forgalomba hozatalért felelős személy megnevezését és teljes címét, telefonszámát;

11 c) a veszélyes keverék használatával felmerülő veszély megjelölését és a veszély jelképét (szimbólumát); d) a veszélyes keverék használatával járó különös kockázatokat megjelölő, az egészségügyért felelős miniszter által meghatározott szabványmondatokat (R mondat); e) a veszélyes keverék biztonságos használatával kapcsolatos, az egészségügyért felelős miniszter által meghatározott szabványmondatokat (S mondat); f) g) (3) (4) A feliraton (címkén) a (2) bekezdés szerinti információkat olyan módon kell feltüntetni, hogy azok a háttértől szembeötlő módon elkülönüljenek és a jól olvashatóságot lehetővé tévő méretűek legyenek. (5) A veszélyt jelző szimbólumot fekete színnel narancssárga alapra kell nyomtatni. A felirat (címke) vagy a csomagolás színének és megjelenésének olyannak kell lennie, hogy a veszélyt jelző szimbólum és annak háttere jól látható legyen. (6) A feliratot (címkét) a csomagolás egy, illetve több oldalán úgy kell elhelyezni, hogy ha a csomagot szabályosan teszik le, azt vízszintesen lehessen olvasni. (7) A veszélyes keverékek felirata (címkéje) nem tartalmazhat olyan kifejezést vagy megjelölést, amely a termék veszélyességének nem megfelelő értékelését eredményezheti, így különösen nem utalhat a termék ártalmatlanságára vagy veszélytelenségére. (8) (9) Kivételes esetekben, saját ipari célra továbbhasznált veszélyes anyagok és keverékek esetében az eredeti nyelven történő feliratozás megváltoztatása (újracímkézése) abban az esetben nem szükséges, ha az eredeti címkén a veszélyt jelző szimbólum, veszélyjel, CAS-szám, R és S szám jól olvasható, és a biztonsági adatlappal megegyező tartalmú írásos használati utasítást, dokumentációt bocsátanak magyar nyelven a tevékenységet végző rendelkezésére. A törvény előírja, hogy bármely tevékenység csak az e törvényi helyen leírtak szerint feliratozott (címkézett) veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel végezhető. A felirat (címke) szükségszerűen magyar nyelven is részletesen tájékoztat a Tanács 67/548/EGK irányelvében meghatározottaknak megfelelően a termékről (megnevezése, a benne lévő veszélyes anyagok) a gyártóról, importálóról, magyarországi forgalmazóról (név, cím, telefon), a veszélyes anyag, veszélyes készítmény veszélyeiről (a veszély megjelölése, szimbólum/piktogram), a kockázatokról és ezek kezeléséről; ez utóbbiak az egészségügyi miniszter által meghatározott ún. R és S szabványmondatok révén történnek. Jelezni kell a címkén, hogy a veszélyes anyagnak mi az EU-ban kapott jegyzék száma (EINECS vagy ELINCS szám); illetve magyarországi törzskönyvezés esetén a magyar törzskönyvezési számot. Mindez meggátolja, hogy ismeretlen anyagok illegálisan forgalomba kerüljenek. A törvény fontos kiegészítő szabályozásokat is tartalmaz a címke jó láthatósága, a pontos, félre nem vezető információ adása érdekében is. A törvénynek megfelelően elkészített címke/felirat a kémiai biztonság egyik legfontosabb előfeltétele. A feliratozás további részleteit az egészségügyi miniszter határozza meg (34. ). Ezzel kapcsolatban már kielégítő kedvező hazai tapasztalatok állnak rendelkezésre, miután a 4/1997. (II. 21.) NM rendelet és módosításai a feliratozást már a Tanács 67/548/EGK, illetőleg 88/379/EGK irányelvei szerint szabályozták. (10) Nincs szükség a címkézésre abban az esetben, ha a szükséges adatok közvetlenül a csomagoláson jól láthatóan feltüntetésre kerültek. KGD Az egyéb feltételek fennállása esetén a közösségi irányelvet kell alkalmazni, ha az abban foglaltakat a hazai jog tévesen vette át (2000. évi XXV. tv. 17. ). EBH Az egyéb feltételek fennállása esetén a közösségi irányelvet kell alkalmazni, ha az abban foglalt szabályokat a hazai jog tévesen vette át. Nem szükséges a termék címkéjén feltüntetni azon anyagok megnevezését, melyek alapján a készítmény az irritatív veszélyességi kategóriába tartozik (2000. évi XXV. törvény 17. ). 18. V. Fejezet KOCKÁZATBECSLÉS, KOCKÁZATCSÖKKENTÉS 19. (1) A veszélyes anyag egész életciklusa alatt a veszélyes anyagokkal, illetve a veszélyes keverékekkel végzendő tevékenység megkezdése előtt a tevékenységet végző az adott tevékenység emberi egészséget és környezetet károsító kockázatairól becslést készít, a munkavédelemről szóló évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) rendelkezéseire figyelemmel. A kockázatbecslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, egyéb esetben a vállalkozó, nem vállalkozás keretében végzett tevékenység esetén a tevékenységet végző a felelős. (2) A kockázatbecslés érdekében a következők elvégzése szükséges: a) a veszély azonosítása;