BARHÁCS OKTATÓKÖZPONT ÉS VIZSGAKÖZPONT

Átírás

1 Digitális írástudás Összeállította: Fodor András BARHÁCS OKTATÓKÖZPONT ÉS VIZSGAKÖZPONT 1

2 A számítógép Számítógép minden olyan berendezés, amely adatokat vesz be és tárol, számításokat végez, és közli az eredményt. A korszerű számítógépek elektromossággal működnek, gyorsak, pontosak, nagy tömegű adat feldolgozására, tárolására szolgálnak. A számítógépeket ezen kívül még folyamatok irányítására és szervezésére, illetve adat tárolására használjuk. Számokkal, szöveggel, képekkel, hangokkal is tudnak dolgozni, illetve mindezeket feldolgozhatják. A számítógép feladata az adatfeldolgozás és tárolás. A számítógép csak adatfeldolgozást végez az információkat értelmezni és használni csak az ember képes. Az adatfeldolgozás két legfontosabb formája: a műszaki, tudományos és gazdasági célú matematikai számítások végzése, valamint az adatnyilvántartás. Számítógépes rendszerekkel szemben támasztott követelmények - gyors és pontos kommunikáció - nagy mennyiségű adat tárolása, feldolgozása - gyors adatfeldolgozás - nagy hibatűrés - manuálisnál olcsóbb feldolgozás A számítógép elvi működése: kiinduló adatok adatbevitel feldolgozás adatkivitel eredmény (input) (program) (output) 5; 6 => => 11 2

3 Számítógép alkalmazási területei - Irodai alkalmazások (szöveg, táblázat, és adatbázis-kezelés) - Kommunikáció (telefax, videofax, ISDN) - Gazdasági alkalmazás (számlázó, könyvelő, stb. programok) - Műszaki, tudományos területek: - CAD (Computer Aided Design - tervezés, modellezés), - CAM (Computer Aided Manufactoring - iparirányítás), - CAE (Computer Aided Engineering - mérnöki tevékenység) - CASE (Computer Aided System Engineering - rendszertervezés) - Szórakoztatás ( játékok, filmek, stb.) - Multimédia (képfeldolgozás, kiadványszerkesztés) Léteznek még hordozható számítógépek is. A számítástechnika alapjai Az információ alapegységei A számítógépekben egyszerűsége és könnyű ábrázolhatósága miatt a kettes számrendszert használják. Az információ alapegysége a bit (binary digit), ami 1 vagy 0 (igaz vagy hamis, magasabb vagy alacsonyabb elektromos feszültségi szint) értéket vehet fel. Az átváltás a mértékegységek között nem a decimális számrendszerben megszokott ezres (kilo) sémát követi, hanem azt a matematikai elvet, hogy az átváltást mindig 2 tizedik hatványával végezzük el (1024=2 10 ). Emiatt az átváltások a következőképpen alakulnak: 8 bit = 1 B (bájt) 1024 B =1 KB (Kilobájt) 3

4 Hardveres alapfogalmak 1024 KB= 1 MB (Megabájt) 1024 MB= 1 GB (Gigabájt) Hardvernek nevezzük a számítógépet alkotó mechanikus és elektronikus eszközöket, szoftvernek pedig azokat az információkat, amelyek logikája szerint az adatfeldolgozás történik és az eszközök működnek. A szoftver működteti a hardvert. A szoftver tulajdonképpen azon adatok és programok összessége, amelyek megtöltik logikai tartalommal a számítógépet, és információtartalmuk szerint működtetik a hardvert. A processzor A processzor egy viszonylag nagy, általában négyzet (vagy téglalap) alakú chip, melyből alul apró fémtűk állnak ki. A chip-en belül egy kis szilíciumlapka található, melyre akár több millió elektronikus elemet is ráépíthetnek. A processzor a program utasításait hajtja végre egymás után, amelyek nagyon egyszerű műveleteket írnak elő: A processzor nagyon gyorsan számol, nagyon gyorsan hajt végre egyszerű utasításokat, de nem gondolkodik. A feladatokat lépésről-lépésre el kell magyarázni neki. Erre való a szoftver. A matematikai társprocesszorok előnye, hogy felgyorsítják a valós számokon végzett számítási műveleteket. A processzorok egy részébe eleve beépítik ezeket az áramköröket. A processzorok régen akár ház méretűek is lehettek, a számítógép legnagyobb részét alkották, de nem tudtak többet, mint egy mai zsebszámológép. A mai processzorok akkorák, mint egy gyufásdoboz, ezért mikroprocesszornak is nevezik őket. A mikro jelentése kicsi. A mikroprocesszor általános rövidítése: CPU. Memória vagy operatív tár ROM (Read Only Memory) Csak olvasható memória. A mikroprocesszor a ROM tartalmát felhasználhatja, de nem változtathatja meg. A ROM tartalma a gép kikapcsolása után is megmarad, és bekapcsoláskor ismét rendelkezésre áll. Olyan információkat tartalmaz, amelyekre gyakran van szükség, és nélkülük a számítógép működésképtelen lenne. 4

5 RAM (Random Acces Memory) Véletlen hozzáférésű, olvasható, írható memória. A számítógép kikapcsolásakor a RAM tartalma elvész, mivel az adatok tárolása elektromos feszültségszintek felhasználásával történik. Az éppen működő programnak és azoknak az adatoknak az átmeneti tárolására szolgál, amelyeket a program használ. A számítógépek jellemző perifériái A külvilággal való kapcsolattartásnak eszközei alkotják a perifériákat, pl.: monitor, billentyűzet, nyomtató, stb. A processzor a perifériákat egy-egy illesztő és vezérlő egységen keresztül éri el és irányítja. Ház, tápegység (vezérlési perifériák) A számítógépház a valódi házhoz hasonlóan a benne lévők védelmére szolgál. Másik funkciója a gép által generált elektromágneses zajok elfedése, tehát a szellős, fedél nélküli gépek zavarhatják a híradástechnikai berendezések működését (persze legtöbbször csak a szomszédét). A házak többféle méretben készülnek, az igényeknek megfelelően.. A tápegység általában a ház szerves része, de külön is cserélhető. Feladata a hálózati feszültség transzformálása a gép számára szükséges feszültségekre. 5

6 Másodlagos tárak A program és az adatok tárolására szolgálnak. A mágnes vagy optikai alapú adathordozókon nagy mennyiségű adat hosszabb időre (évekig is) tárolható. Mágneslemez tárak A mágneslemez kör alakú, anyaga műanyag vagy fém, a felületét pedig mágnesezhető anyag borítja. Az adatot hordozó bitek értékét a lemez egy-egy kis elemi felületének mágenesezettségi szintje szabja meg. A lemezegység tartalmaz egy villanymotort, ami a lemezt forgatja, és egy elektronikai és mechanikai elemekből álló szabályozó szerkezetet, ami az író-olvasó fejet mozgatja, és biztosítja a fej és a lemez felülete közötti igen kis távolság folyamatos megtartását. A fejnek közel kell lennie a lemezhez, de nem szabad érintkeznie a felülettel, mert a mágneses réteg megsérülhet, és ez adatvesztéssel jár. A háttértárak és a számítógép között kétirányú adatáramlás lehetséges. Adatolvasáskor a forgó lemez fölött az olvasást végző program a fejet a betöltendő adat elhelyezkedésének megfelelő pozícióba állítja. Amint egy-egy bitet reprezentáló elemi felület a fej alá kerül, a fej érzékeli annak mágnesezettségét, és megfelelő elektromos jelet generál. Az egyest és nullát jelentő elektromos jeleket a meghajtó az alapgéphez továbbítja, ott az operatív tár bitjei a jelek alapján állnak be. Az operatív tárba betöltött értékek a lemezen levő bitek másolatai. Optikai tárak CD-ROM A CD lemezek optikai adattárolók, amik egyaránt alkalmasak analóg és digitális jelek rögzítésére is. Ezek az optikai lemezek (más néven Compact Disc-ek, Laser Disc-ek, Mini Disc-ek, stb.) négy területen múlják felül a mágneses technológiával működő adattárolókat: A lemezen tárolt adatokat a CD-ROM meghajtó olvasó fejéből az adatpályára irányított lézersugár olvassa ki. A lyukakról visszaverődő sugár erősen szóródik, így innen jóval kevesebb fény kerül vissza az optikai fejhez, mint a sima részekről. Az optikai fejben elhelyezett detektor érzékeli a visszavert fénymennyiség-arányos elektromos áramot, majd a számítógép számára is értelmezhető digitális adatokká alakítja. DVD-ROM A CD-ROM-ok kifejlesztése után megnőtt a kereslet a számítógépes rendszerrel otthon lejátszható mozifilmek iránt. Erre a feladatra a CD lemezek kapacitása kicsinek bizonyult. Ez mind a nagyobb multimédiás termékek, mind a hatalmas tárolókapacitási igény által megfogalmazott elvárásoknak megfelel. Billentyűzet A PC-k alapvető beviteli egysége, nélküle el sem indul a gép. Eleinte 84 gombbal készítették, 10 funkcióbillentyűvel, és numerikus paddal. Ezt később kiegészítették +2 funkcióbillentyűvel, és a kurzormozgató billentyűkkel, így 101 illetve 102 lett a gombok száma. 6

7 Egér Legegyszerűbb típusa a mechanikus (gumigömb + tengelyek + érzékelők). Megbízhatóbb és persze drágább változat az optikai (optikai érzékelők + speciális pad), ami sokkal kevésbé koszolódik Kiviteli (output) eszközök (perifériák) Monitorok A monitorok fő típusai A monitoroknak két fő típusa van: - CRT (katódsugárcsöves): működése a televízióéhoz hasonló, a koncentrált elektronsugár egy foszforeszkáló felületet pásztáz végig, s a felület apró pontjainak az elektronsugár hatására történő felgyulladása adja a képet. - LCD (folyadékkristályos): a képernyőben lévő folyadékkristály feszültség hatására megváltoztatja a színét, ebből áll össze a kép. A számítógéppel való kommunikációban két eszköz, a monitor és a billentyűzet játssza a fő szerepet. Nyomtatók Tintasugaras nyomtató A nyomtatás halk, bár a szép nyomtatás speciális papírt igényel. A nyomtatófej a festéket tartalmazó dobozból és egy fúvókaszerű festékkiömlő nyílásból áll. Mialatt a fej végighalad a soron a fúvókán keresztül a papírra "köpi" a festéket a nyomtatási képnek megfelelően, igen nagy pontossággal. Ha a festék kifogy, az egész fejet kell cserélni. Lézernyomtató A legjobb minőségű nyomtatást biztosítja. A nyomtatandó képet lézersugár írja fel egy szelén hengerre. Az érintett felület sztatikusan feltöltődik, a henger elfordul és a felületére a festékkazettából festékpor tapad. A forgás következtében a festékes felületről egy gyűjtő egység eltávolítja a felesleges festékréteget, így már csak a sztatikusan feltöltött felület festékes. A továbbfordulás során a hengerről a festék a papírra tapad, ezután a papír elhalad egy hőelem előtt, ami "ráégeti" a festéket. (fénymásoló, telefax is) 7

8 Szoftverelméleti alapok Algoritmus, program, szoftver fogalma Szoftvernek nevezünk minden olyan programot, mely lehetővé teszi a hardver lehetőségeinek kihasználását. A szoftver működteti a hardvert, tehát a számítógép egy GÉP, mely a szoftverek által képes a hatékony munkavégzésre. Ahhoz, hogy a számítógéppel megértessük magunkat olyan módon kell megfogalmazni mondanivalónkat, hogy azt a számítógép is megértse. A számítógépnyelveknek is vannak szabályaik akár a rendes nyelveknek Programok csoportosítása Rendszerprogramok vagy operációs rendszerek Minden számítógépnek szüksége van olyan programra vagy programrendszerre, amely a hardver működéséhez szükséges alapvető szolgáltatásokat elvégzi, megfelelő szoftveres hátteret illetve környezetet biztosít más programok működéséhez. Az ilyen programok az operációs rendszerek (DOS, Windows 95, Windows XP, Windows 7). 8

9 Felhasználói programok vagy célprogramok Egy-egy konkrét feladat megoldására készült programok. Pl.: raktárnyilvántartás, bér-és munkaügyi nyilvántartás, játékprogramok (Word, Excel). tesztelhetjük (Turbo Pascal, Delphi) A rosszindulatú programok (vírusok) A számítógépvírus olyan (rendszerint kisméretű) számítógépprogram, amely más programokhoz valami módon hozzáépülve megsokszorozza önmagát. A vírus önmagában életképtelen, működését csak a megfelelő hardver- és szoftverkörnyezetben, más programokba vagy az operációs rendszerbe beépülve képes biztosítani. Az eredményesebb terjedés érdekében a vírust programozója úgy készíti el, hogy lehetőleg ne vegyék észre jelenlétét, amíg kellően el nem terjedt, hogy aztán képes legyen fertőzni. A vírusok nagy időzített bombaként valamely rejtett vagy kevésbé rejtett feltétel teljesülésére vár, s egy adott jelre rombolni kezd. A vírus rombolása ezerféle lehet, ám legfőbb funkciói mégis négy pontban összefoglalhatók: saját kódját másolja (azonnal vagy adott feltételek teljesülése esetén); rejtőzik, hogy a felfedezése előtt legyen módja a terjedésre; beleprogramozott jelre vagy adott feltételek teljesülésére vár; valamely mellékhatást produkál. Az elterjedtebb vírusok közül a legtöbb tartalmaz valamilyen aktivizáló mechanizmust, amely adott feltételek megléte esetén indítja el a víruskód további részének végrehajtását. Közismert a Péntek 13 vírus és a Michelangelo család dátumfigyelése, más vírusok adott számú programindítás után kezdenek csak fertőzni vagy pusztítani. A nagyobb vírusgyűjteményekben olyan díszpéldányok is előfordulnak, amelyek egy adott szó, név beírásakor robbantanak. 9

10 A szaporodáshoz, s hogy bármiféle beleprogramozott funkcióját elláthassa, a vírusnak valamilyen módon meg kell kapnia a vezérlést az operációs rendszertől. Így egy fájl-vírus csak akkor fertőz, ha a gazdaprogramot elindítják, s a vírusnak sikerül megkaparintania a vezérlést. A vírusok, mint minden számítógépes program, csak megadott környezetben működőképesek, így például a PC-re fejlesztett vírusok is csak PC-ken terjednek, fertőznek. A vírusok csoportosítása történhet fertőzési módjuk szerint. Eszerint beszélhetünk: fájl-vírusokról, bootvírusokról, új típusú vírusokról, mutáló vírusokról, vírusgyártó automatákról. Vírusszerű hatásaik ellenére, mivel önálló szaporító rutinjuk nincs, nem tekinthetjük vírusoknak a trójai programokat, a programférgeket időzített bombákat és még sorolhatnánk. Hálózatok és operációs rendszerek Számítógépes hálózatok. A hálózat: nagy mennyiségű adat és program átvitelét valósítja meg két gép között anélkül, hogy floppykat kéne a két földrajzilag máshol elhelyezkedő gép között utaztatni. Két számítógép a soros vagy párhuzamos csatoló használatával kapcsolható össze. Az összeköttetésnél biztosítani kell: - illetéktelenek ne férjenek hozzá (kódolás) - ne torzuljanak az elektromos jelek, az adatok - hibátlan legyen az adatátvitel A hálózat célja Sok szervezet rendelkezik nagyszámú, egymástól távol eső helyen működő számítógéppel. Például egy több üzemből álló vállalat minden helyszínen üzemeltet számítógépeket, melyek funkciója azonos (leltár, termelékenység figyelése, fizetési listák). Ezeket össze is köthetik annak érdekében, hogy az egyes üzemekben érvényes adatok bármikor elérhetők és összehasonlíthatók legyenek. - ERŐFORRÁS-MEGOSZTÁS: A cél az, hogy a hálózatban levő programok, adatok és eszközök (erőforrások) a felhasználók fizikai helyétől függetlenül bárki számára elérhetőek legyenek. - MEGBÍZHATÓSÁG: Minden állomány két vagy több gépen is jelen lehet, így ha 10

11 pl. hardverhiba következtében valamelyik állomány elérhetetlenné válik az egyik gépen, akkor annak másolata egy másik gépen még hozzáférhető marad. Egyszerre több CPU (központi egység) alkalmazása is növelheti a megbízhatóságot. Az egyik CPU leállása esetén ugyanis a többi még átveheti a kiesőre jutó feladatokat, így a teljes rendszer üzemképes marad (bár csökken a teljesítmény). A működés folyamatos fenntartása kulcsfontosságú a katonai, banki, a légi irányítási és más egyéb alkalmazások esetén is. - PÉNZMEGTAKARÍTÁS: A kis számítógépek sokkal jobb ár/teljesítmény mutatóval rendelkeznek, mint nagyobb testvéreik. A nagygépek (mainframe) kb. tízszer gyorsabbak, ugyanakkor kb. ezerszeres az áruk. Ezért a rendszereket személyi számítógépekből és állományszolgáltató (file server) gépből építik fel. A nagy központi számítógépek teljesítőképességük felső határának elérésekor csak egyetlen megoldás van: nagyobbra kell őket cserélni. Ez nem csak nagyon költséges, de kiesést és a hálózati rendszerváltással járó plusz munkát is igényel. - KOMMUNIKÁCIÓS ESZKÖZ: Egymástól nagy távolságra levő emberek a számítógép-hálózatok révén hatékonyan tudnak kommunikálni, könnyedén írhatnak közösen, pl. cikkeket. Amikor az egyik szerző változtat valamit a szövegen, a többiek azt azonnal láthatják(elektronikus levelezés, elektronikus hirdetőtáblák). Gondoljuk végig, ha ugyanezt postán keresztül kellene végigvinni, hetekig tartana. Hálózat működéséhez szükséges elemek - számítógépek - hálózati illesztőkártya (azonosító szám; Ethernet, Arcnet) - jelátvivő közeg (kábel, telefonvonal) - hálózati operációs rendszer 11

12 Az Asztal és a Tálca/Start gomb A Windows képernyője: az Asztal (Desktop) Ismerkedés a Windows-zal A Windows Asztala a munkafelület, melyen a felhasználó hasznos munkát végezhet. Ez adja a grafikus felület alapját, ezen jelennek meg az alkalmazások ablakai. Az alábbi képernyő a Windows egy szokásos megjelenését mutatja: Az alábbi négy elem általában megtalálható a Windows asztalán - Tálca/Start menü - Sajátgép (My Computer) - Lomtár (Recycle Bin) - Hálózati helyek (Network Neighborhood) Ezek a kis képecskék az ikonok, melyek segítségével a rendszer erőforrásait és/vagy alkalmazásait érhetjük el. Az Asztal elemeit általában a mutatóeszközzel (köznapi nevén egér) érjük el, bár a Windows lehetővé teszi, hogy a munkafelületet a billentyűzetről is kezelni lehessen. Az egér aktuális pozícióját a képernyőn az egérkurzor mutatja, ez általában egy fehér balra dőlő nyílt formázó képecske, de bizonyos alkalmazásokban az egérkurzor mérete és formája változhat. Az egér kezelésénél megkülönböztetjük a bal egérgomb lenyomását (kattintást - általában kijelölésre használható) ill. a jobb egérgombbal történő kattintást (általában gyors-helyi menü elérése). A bal egérgomb gyors ütemben kétszer történő lenyomásának (dupla kattintás) is különleges 12

13 jelentősége van, általában ezzel a módszerrel indítjuk az alkalmazásokat. Az asztalon dinamikus tartalom is megjeleníthető, ha engedélyezzük az ACTIVE DESKTOP-ot. Ez a Windows azon szolgáltatása, melynek révén az asztalon és az egyes mappákban Internetes (ún. HTML) tartalom jeleníthető meg. A Windows képernyőjének alján található sávot Tálcának nevezzük, mely tartalmazza a sáv elején a Start gombot, a sáv végén az információs részt (SYSTRAY), mely tartalmazhatja például az órát és egyéb beállítással kapcsolatos információkat és beállítási lehetőségeket. A Tálca leegyszerűsíti az alkalmazások közötti váltást. Ablak nyitásakor, vagy alkalmazás indításakor egy az ablakot reprezentáló nyomógomb jelenik meg a Tálcán. Az átkapcsolás az éppen futó alkalmazások között egyszerű, kattintsunk az adott alkalmazást reprezentáló nyomógombra, vagy az alkalmazások közti váltásra használhatjuk még az Alt + Tab billentyűkombinációt is. A Start gomb melletti Gyorsindítás eszköztáron elhelyezkedő alkalmazásikonokkal gyorsan elindíthatunk olyan alkalmazásokat, amelyeket leggyakrabban használunk. Ennek az eszköztárnak az első ikonja általában az Asztal megjelenítése, amely bármely alkalmazás futása alatt benyomva a munkaasztalt jeleníti meg. Egy alkalmazás parancsikonját egyszerűen úgy helyezhetjük el a Gyorsindítás eszköztáron, hogy az asztalon lévő ikonját áthúzzuk az eszköztárra. A Start gombból elérhető Start menü alkalmazások rendszerezett tárolására és könnyű indítására szolgáló eszköz. A Windows Start gombja segítségével bármikor elérhetővé válnak a Start menü programjai. A Tálca Start gombjára kattintva az alábbihoz hasonló menü jelenik meg: Kiválasztva a megfelelő pontot kattintsunk rá az egérgombbal. Ha egy alkalmazás objektumot 13

14 (ikont) egérrel ráhúzunk a Start gombra, akkor az alkalmazás bekerül a Start menü azon helyére, ahol az egérgombot felengedtük. A Start menüre jobb egérgombbal kattintva is egy menüt kapunk, melynek elemeit (Megnyitás, Intéző, Keresés) később ismertetjük. A Parancsikon fogalma A parancsikonok (shortcuts) olyan kis képecskék, melyek segítenek elérni a különböző objektumokat a grafikus felületen keresztül. A rendszer által használt (és készített) parancsikonokat könnyen megkülönböztethetjük a saját parancsikonjainktól, mivel ez utóbbiak bal alsó sarkában egy kis nyíl látható. Egy parancsikonra duplát kattintva a hozzá rendelt program elindul, vagy a jelzett eszköz (nyomtató, mappa stb.) használatba kerül. Az Ablak Ablakelemek, vezérlők Ablak A Windows alapvető eleme, egy téglalap alakú képernyő terület. Ezt használja az operációs rendszer a felhasználóval való kapcsolattartásra, valamint információk megjelenítésére. Minden ablak tartalmazhat címsort, lehet legördülő menüje, eszköztára stb. Az ablakok tartalmazhatnak további ablakokat (gyermekablak) is. A programokat is ablakokon keresztül érhetjük el. Az alábbi ábra egy ablakot mutat be: Az ablak tetején az ún. címsor látható. A címsorban az alkalmazást reprezentáló ikon, az ablak címe, és a jobb szélen az ablakkezelő gombsor látható. Egy ablak lehet aktív, illetve inaktív. Egy ablakot aktívnak nevezünk, ha képes fogadni a billentyűzetről és az egérről jövő bemeneteket. Kék átmenetű fejléccel jelenik meg az ablak címsora alapbeállítás esetén. Az inaktív ablakok fejléce szürke. Ha egy inaktív ablakra rákattintunk az egérrel, azzal átadjuk a vezérlést annak az ablaknak, így az lesz az aktív. Az aktív és inaktív ablakok között a Tálcán is válthatunk. Az ablak rajzterülete nagyobb lehet, mint maga az ablak, ilyenkor gördítő sáv(ok) jelennek 14

15 meg és segítségükkel kereshetjük meg az ablakterület megfelelő részét. Az ablakkezelő gombsor elemei: - Minimalizálás: az ablak Tálcagombbá alakítása - Teljes méret: az ablak kinagyítása (az ablak kitölti a munkaasztalon rendelkezésre álló helyet). - Előző méret: az ablak előző méretének visszaállítása. - Bezárás: az ablak bezárása. A Teljes méret és az Előző méret gombok az éppen aktuális helyzetnek megfelelően látszódnak. A rendszermenü az ablakműveleteket tartalmazó menü. A rendszermenüt a címsor bal szélén található ikonra történő egyszeri kattintással, vagy a címsoron a jobb egérgomb lenyomásával érhetjük el. Ha kétszer kattintunk erre az ikonra, az ablak bezáródik. A rendszermenü az alábbi elemeket tartalmazza: Menü Az ablakhoz, alkalmazáshoz tartozó parancsok listaszerű gyűjteménye, melyből a megfelelő kiválasztásával és a parancsnévre kattintással a parancs végrehajtható. Két formája használatos: - A legördülő menü az ablak címsora alatt elhelyezkedő sáv, melyen parancsok összefoglaló neve található. Ha egy ilyen névre rákattintunk, akkor legördül egy lista, mely parancsokat, vagy további összefoglaló parancsneveket (almenüt) tartalmaz. A kiválasztott elemre kattintva vagy a parancs hajtódik végre, vagy az almenü gördül le. Ha a menüparancs maga is tartalmaz almenüt, elég az egérkurzort az almenü fölött tartani egy kis ideig, és kinyílik (előtűnik) az almenü, megjelennek az elemei. Az almenüt a menüparancs neve melletti jobbra mutató háromszög ( ) jelzi. 15

16 - A gyorsmenü (helyi menü) az egér jobb oldali gombjára kattintva az adott objektumhoz tartozó menü jelenik meg. A gyorsmenü mindig az adott objektum főbb feladatait tartalmazza, így objektumonként más és más lehet ennek a tartalma Eszköztár A Windows alkalmazások majdnem mindegyikéhez tartozik az ablak menüsora alatt egy vagy több sáv, mely nyomógombokat tartalmaz kiugró, vagy a sávba belesimuló" módon. Ezt a sávot a nyomógombokkal együtt eszköztárnak nevezzük. Az eszköztár a leggyakrabban használt feladatokat reprezentáló nyomógombokat tartalmazza, alapértelmezett alkalmazási lehetőségekkel. Az újabb alkalmazások eszköztárai általában áthelyezhetők a képernyő bármely részére. Állapotsor A legtöbb ablak alján egy sáv található, mely információk megjelenítésére szolgál. Ezt a sávot állapotsornak nevezzük. Az ablakhoz tartozó információkat az állapotsorból olvashatjuk le. Párbeszédpanel A párbeszédpanel információk megadására szolgáló ablak. A párbeszédpanelek nem méretezhetőek szabadon. Az információkat közvetlenül, vagy választási lehetőségek közül a megfelelő kiválasztásával, jellemzők beállításával adhatjuk meg. A párbeszédpanel aktivizálását reprezentáló menüpontok megnevezésében a... jelenik meg. A párbeszédpaneleket két csoportba oszthatjuk: - Modális párbeszédpanel: használata során a felhasználó nem válthat át az adott alkalmazáson belül más ablakra, menüre addig, míg ez az ablak nyitva van. Más alkalmazásra természetesen át lehet kapcsolni a rendszermodális párbeszédpanelek kivételével. - Nem modális párbeszédpanel esetén a felhasználó átválthat az alkalmazáson belül másik ablakra. Kezelőgomb A gombok a Windows gyakran alkalmazott háromdimenziós vezérlőelemei. Segítségükkel a gombra történő egérkattintással a gomb felirata szerinti parancsot hajthatjuk végre. A kattintás során a gomb benyomódik" és az adott parancs végrehajtódik. Gyakori gombok az OK, mely egy beállítás elfogadását hajtja végre. A MÉGSE egy művelet megszakítását végzi el. A gombok között találhatóak kétállapotú gombok is, melyekre kattintva a gomb benyomódik, és benyomott állapotban marad. A benyomott gombra kattintva a gomb visszaáll a benyomás előtti állapotra. Fül Egy több lapból álló panel esetén a megfelelő fülre kattintva kiválaszthatjuk a szükséges lapot. A Windows többfajta lapkezeléssel rendelkezik, melyek megjelenésükben különbözőek lehetnek. Beviteli mező A Windows egy adatbeviteli eleme, melybe szövegeket, vagy egyéb (pl. szám) értékeket írhatunk be. Egérrel erre a mezőre állva az egérkurzor egy jelre változik. Egérrel a mezőre kattintva beírhatjuk a megfelelő szöveget a mezőbe. A szerkesztőmezőbe történő szövegbevitelkor a szabványos szerkesztési elemek (például kurzorvezérlő billentyű, törlés billentyűk, vágólap, stb.) mindegyike használható. 16

17 Lista A lista választási lehetőségek sorozatát jeleníti meg egy téglalap alakú területen. Ha több elem van, mint amennyit egyszerre meg tud jeleníteni, akkor egy gördítő sávot helyez el a lista jobb oldalán. A listából egy elemet az elemre történő kattintással tudunk kiválasztani. Egyszerre több elemet is kiválaszthatunk, ha a lista ezt támogatja. Kombinált (legördülő lista) Egy speciális lista, mely csak a szerkesztőablak melletti háromszög benyomásával gördül le, mivel a kijelzése egysoros. Az elem kiválasztásával a szerkesztőmezőbe beíródik a kiválasztott elem. A lista azért kombinált, mert az "egyszerű" listával szemben támogatja az érték közvetlen bevitelét (beírását) is, tehát a lista és a beviteli mező kombinációjaként fogható fel. Egyszerre csak egy választási lehetőség jelölhető meg. Rádiógombok (választókör) Ez kör alakú gomboknak és a hozzájuk tartozó szövegek egy csoportja, mely közül pontosan egyet lehet kiválasztani. A kiválasztott gomb közepén egy fekete kör jelenik meg. Egy másik gombra kattintva az előző kiválasztottsága megszűnik és az új gomb közepén jelenik meg a kiválasztottságot jelentő fekete kör. Választódoboz (jelölőnégyzet) A választódoboz egy kis négyzetből és egy hozzátartozó szövegből áll. A választódobozra kattintva egy pipa helyezhető el, illetve vehető ki. Ez jelzi, hogy a választódoboz melletti szöveg szerinti beállítás érvényben van-e. Választódobozokból álló csoport esetén a csoport több tagját is kiválaszthatjuk. Gördítősáv Egy olyan vezérlőelem, mely segítségével egy ablak tartalma mozgatható. Kétféle gördítősávot használnak a Windows-ban: vízszintes és függőleges. A vízszintessel az ablak tartalmát jobbra illetve balra mozdíthatjuk, a függőlegessel fel illetve lefelé gördíthetjük. A görgetés háromféleképpen történhet: - A csúsztató gombot úgy mozgatjuk a sávon, hogy az egérkurzort ráhelyezzük a négyzetre és a bal egérgombot lenyomva tartva a sáv megfelelő helyére mozgatjuk. - A balra illetve jobbra mutató háromszöget tartalmazó gombra kattintva bizonyos egységenként léptetjük az ablak tartalmát. - A négyzet előtti, illetve utáni sávterületre kattintva előre illetve visszafelé lépteti az ablak tartalmát. A gördítősáv részei: - A görgetőnyíl gombokkal egy egységnyit mozdíthatjuk el az ablak tartalmát. Az egy egységet mindig a programok maguk határozzák meg. Ilyen gomb a gördítősáv mindkét végén található a kétirányú mozgás biztosítására. - Csúsztató gomb: a gyorsabb mozgást biztosítja. A csúsztató gombnak a csúsztatósávon elfoglalt helye mutatja, hogy az ablakból melyik részt látjuk. Ha a csúsztató gomb a sáv közepén van, akkor az ablak középső részét látjuk. A gomb áthelyezésével az ablak tartalmának azt a részét fogjuk látni, amelyik részére helyezzük a gombot a csúsztató sávnak. A csúsztató gomb mérete utalhat arra, hogy az ablak mekkora részét látjuk a teljes ablakból. - Csúsztatósáv: a csúsztató gomb ezen a sávon mozog. A sávra kattintva egy ablaknyit gördül az ablak tartalma. Ha a csúsztatógomb mögé kattintunk, akkor vissza, ha elé akkor előre lapoz az ablakban. 17

18 Forgóablak Ez az ablak egy szerkesztőmezővel és két nyílgombbal rendelkezik. A szerkesztőmezőben egy egész, vagy egy tizedes törtszám lehet csak. A felfelé mutató nyíllal a számláló értékét növelhetjük egy meghatározott értékkel (például eggyel), a lefelé mutató nyílra kattintva pedig csökkenthetjük. A számértéket - természetesen - közvetlenül is beírhatjuk a mezőbe. Folyamatjelző Ha egy alkalmazás olyan folyamatot hajt végre, mely alatt nincs semmilyen képernyős információ és ráadásul hosszabb ideig tart, akkor jelenik meg a folyamatkijelző. Ez azért hasznos, mert sok esetben nem tudjuk megítélni, hogy a gép lefagyott"-e, vagy még dolgozik. A folyamatkijelzőben kis téglalapok jelennek meg, melyek együttesen azt mutatják meg, hogy a teljes folyamatból mekkora rész (pl. idő) hajtódott végre. Műveletek az ablakokkal Nagyon gyakori művelet az ablakok áthelyezése, méretezése. Álljunk az egérkurzorral az ablak szélére, vagy az ablak valamely sarkára. Ekkor az egérkurzor nyíl jele megváltozik és valamelyik méretező kurzorrá alakul át. Az átméretezés lehetőségeit a kurzor nyilai mutatják. Ha az ablak jobb vagy bal szélére (az ablak keretére) helyezzük a kurzort, akkor az ablakot vízszintesen méretezhetjük, azaz az egérgombot lenyomva tartva és az egeret mozgatva az ablak bal illetve jobb oldali határoló oldalát áthelyezhetjük, szélességét növelhetjük-csökkenthetjük. Ugyanígy járhatunk el a felső, illetve alsó határoló keret esetén is. A sarok esetén az ablak adott sarkát helyezhetjük át a képernyőn. A címsorra állva az ablakot a képernyő más pozíciójába helyezhetjük (csak előző méretű" ablak esetén). 18

19 A Sajátgép és a meghajtók Az asztalra került parancsikonok között a legfontosabb a Sajátgép melyet átnevezni igen, törölni azonban nem tudunk. Ha duplát kattintunk az ikonra a következő kép tárul a szemünk elé: A Sajátgép ablakában az operációs rendszer meghajtóit láthatjuk, ill. a beállításokhoz használt vezérlőpultot. A meghajtókat ikonok jelzik, melyek az adott meghajtó típusához kötődnek. Alul az állapotsorban látható a kijelzett objektumok száma ill. a terület, amit éppen böngészünk. Ha bármelyik meghajtóra duplát kattintunk, az adott meghajtó tartalmát fogjuk látni, vagy egy új ablakban, vagy ugyanabban az ablakban, amelyikben a meghajtók is megjelentek (ez beállítástól függ, erről később). Az ablak címsorába és a cím legördülő menübe is beíródik az adott meghajtó gyökérkönyvtárának elérési útvonala. A Windows XP esetén minden ablakban a baloldalon egy kiegészítő információkat tartalmazó rész kerül, ahova új menüpontok is kerülhetnek az adott ablak tartalmához kötődően. Az ablakban a könyvtárakat sárga mappa ikonnal, az állományokat a típusuknak megfelelő ikonnal jelöli a rendszer. Ha beállítjuk, az állomány kiterjesztését nem is írja ki a rendszer, de ez sok esetben nem megfelelő választás, mivel ekkor az ikonról kellene kitalálni az állomány típusát. Meghajtók esetében a bal oldali ablaksáv a meghajtó foglaltsági adatait is mutatja. 19

20 A Mappafogalom A Windows rendszerben a könyvtárakat mappáknak hívják. A mappák tartalmát ugyanúgy tudjuk megtekinteni, mint a meghajtókét (duplát kattintva). 20

21 Figyeljük meg, hogy az elérési út itt is beállítódik, mint az előbb a meghajtó tartalmának kijelzésénél. Az oldalsó sávon a felhasználók saját állományait tartalmazó "Dokumentumok" és a már ismert "Sajátgép" ablakra (mappára) találunk egy-egy menüpontot (ún. linket). Ha ezen feliratok fölé visszük az egérkurzort, az megváltozik, egy kinyújtott mutatóujjú kezet formáz. A rendszerben mindenhol ez azt jelenti, hogy a kijelölt szövegrészre kattintva új információkhoz juthatunk. Indítás, bejelentkezés és leállítás Indítás A számítógép elindítása után a Windows XP betöltődése kezdődik meg. Ha a Windows XP mellett más Microsoft gyártmányú operációs rendszer - MS-DOS, Windows 95, Windows NT stb. - is telepítve van a számítógépen, a Windows XP betöltőprogramja egy indítómenüt jelenít meg, melynek alapértelmezés szerinti eleme a Windows XP Professional sor. A számítógépen akár több Windows XP konfiguráció is lehet, az indítómenüben akár ezek között is választhatunk. A felhasználó a rendszer indításának a következő fázisait láthatja (az esetleges indítómenü után): - Karakteres indítóképernyő: a képernyő alján a "Windows indítása " felirat jelenik meg, alatta folyamatkijelző, amely mutatja a rendszertöltés előrehaladását. A felhasználó ez alatt az idő alatt, ha szükséges leütheti az F8 billentyűt, és választhat a Windows XP speciális indítási beállításai közül. Erre általában rendszerkarbantartás ill. hibaelhárítás során van szükség. - Grafikus indítóképernyő: a Windows XP rendszermagjának elindulását színes embléma, alul folyamatjelző sor jelzi. - Előkészület a bejelentkezésre: a rendszer különböző üzenetablakokkal jelzi, hol tart a műveletekkel. Először a számítógépszintű beállítások érvényre juttatása ("A számítógép beállításainak betöltése"), majd a hálózati kapcsolatok előkészítése ("Hálózati kapcsolatok előkészítése") következik. Ezt követően a bejelentkezés képernyő jelenik meg. Bejelentkezés A bejelentkezés azt jelenti, hogy egy párbeszédpanel megfelelő mezőibe begépeljük felhasználói nevünket és jelszavunkat, majd a párbeszéddoboz OK parancsgombjára kattintunk. Sok esetben ez a párbeszédpanel a Windows XP elindulása után rögtön megjelenik, számos környezetben azonban a bejelentkező párbeszédpanel előtt a Windows XP felszólító üzenetet jelenít meg: ekkor a belejelentkezéshez le kell ütni a CTRL+ALT+DEL billentyűkombinációt. A Windows XP a felhasználók nevét, jelszavát és egyéb adatait az ún. biztonsági adatbázisban tárolja. A bejelentkezés során az operációs rendszer a hitelesítéshez megkeresi ebben az adatbázisban a felhasználói névhez tartozó információkat, köztük a jelszót is, amit összevet a begépelt jelszóval. Ha felhasználó egy Windows XP hálózat (ún. tartomány) része, a bejelentkezés során nem elegendő a felhasználói név-jelszó páros megadása, azt is meg kell adni, hogy melyik rendszertől - a helyitől, vagy a hálózatitól - várjuk a hitelesítést. A tartományokra ugyanis az 21

22 jellemző, hogy megtalálható benne egy vezérlő számítógép, mely központilag elvégzi a hálózat összes tagjának hitelesítését. Ha a Windows XP operációs rendszerrel működő számítógépünk nem tagja ilyen típusú (tartománnyal rendelkező) Windows hálózatnak a bejelentkezési párbeszédpanelen a következő mezőket kell kitölteni: - Felhasználói név: az a bejelentkezési név amellyel a felhasználó a számítógép nyilvántartásában szerepel. - Jelszó: a felhasználó jelszava. Figyeljünk arra, hogy a számítógép a jelszó ellenőrzésekor megkülönbözteti a kis és a nagybetűket. A Windows XP rendszerben az operációs rendszer használatát nem lehet elkezdeni, ha a bejelentkezési folyamatot sikeresen le nem zártuk. Nincs lehetőség a Win9x sorozatnál megismert bejelentkezés nélküli, névtelen rendszerhasználatra. Kijelentkezés és leállítás A számítógép kikapcsolása előtt a Windows XP -et szabályszerűen le kell állítani. Erre azért van szükség, mert a Windows XP a lemezműveletek gyorsítása végett a lemezről beolvasott, ill. a lemezre írandó adatokat ideiglenesen a memóriában tárolja, vagyis ha egy programot használva elmentjük a munkánkat, adataink nem kerülnek azonnal a lemezre, hanem csak akkor, mikor a rendszer ezt munkánk megzavarása nélkül meg tudja tenni. Ha egyszerűen csak kikapcsoljuk a gépet ezek az adatok elveszhetnek. A Kijelentkező párbeszédpanel: A Kijelentkező párbeszéd eléréséhez a Start menüben válasszuk a legalsó Kilépés parancsot. A megjelenő párbeszédpanel egy lenyíló listát és három gombot (OK, MÉGSE, SÚGÓ) tartalmaz. A lenyíló lista lehetőségei: - Kijelentkezés: Az adott felhasználó munkavégzési környezetét lezárja, de a számítógépet (és az operációs rendszert) nem állítja le. A kijelentkezés lehetővé teszi, hogy a számítógép bekapcsolva maradhasson, oly módon, hogy illetéktelenek ne férhessenek hozzá, ill. másik felhasználó bejelentkezhessen a rendszerbe. 22

23 - Leállítás: kijelentkezés és a számítógép leállítása. Ha számítógép támogatja a fejlett energiagazdálkodást, a leállítási folyamat végeztével a rendszer a gép áramellátását lezárja: kikapcsolja a gépet. Ha a számítógép ezt az üzemmódot nem támogatja a leállítási folyamat végeztével a rendszer egy párbeszédablakot jelenít meg, melynek szövege: "Most már kikapcsolhatja a számítógépet". - Újraindítás: az MS-DOS-tól eltérően a rendszerben a CTRL+ALT+DEL billentyűkombinációval nem indul újra a gép. Ha szoftveres melegindítást akarunk kezdeményezni azt ennél a listaelemnél tudjuk megtenni. - Hibernálás: ha a gépünk támogatja a fejlett energiagazdálkodást, akkor a rendszer leállítható oly módon, hogy a munkát a megszakított helyen folytatni tudjuk. Ez a hibernálás. A hibernálás során a gép merevlemezre menti a memória tartalmát, majd kikapcsol. Ha újraindítjuk a gépet, a rendszer az elmentett környezetet visszatölti. A hibernálás használatához legalább annyi szabad merevlemez területünknek kell lenni, mint amennyi fizikai memóriánk (RAM) van. Programok indítása A programok indítására a Windows rendszerben több lehetőségünk is van: A Start menüből. Kattintsunk a Tálca Start gombjára, majd a Programok menüből válasszuk ki a megfelelő almenüt, abból pedig az indítani kívánt programot. Az indítani kívánt programot a mappájából is indíthatjuk, oly módon, hogy a Sajátgép ablakból a megfelelő meghajtó, majd a mappa kiválasztása után, a kijelzett mappában megkeressük a program ikonját és duplát kattintunk rá. Parancsikon segítségével. Az indítani kívánt programhoz parancsikont hozhatunk létre, akár az Asztalon akár valamelyik mappában. Ezek után ezt a parancsikont használva (duplát kattintva rá) futtathatjuk a programot. A Tallózás A Tallózáshoz egy párbeszédpanel tartozik (ez az ún. Megnyitás párbeszédpanel, mely több alkalmazásban is szerepel, ezért részletesebben is ismertetjük). 23

24 Az ablak elemei: - Hely: segítségével kiválaszthatjuk a megfelelő meghajtóegységet, illetve megfelelő mappát. - Egy szinttel feljebb: A kiválasztott mappa feletti mappa (szülőkönyvtár) megnyitását hajtja végre (ha van felette mappa). - Új mappa létrehozása: segítségével az adott szinten egy új mappát hozhatunk létre. - A Nézetek gombbal a mappában található adatállományok és mappák listája jeleníthető meg más nézetben. - A Fájltípus legördülő listaablakban az adott Tallózáshoz tartozó állománytípust választhatjuk ki. - A Fájlnév szerkesztőmezőbe gépelhetjük be az állomány nevét. Az állománynév mezőben jelenik meg annak az objektumnak a neve is, amelyre a mappa elemeinél kiválasztott elemre duplán kattintunk. - Gyorskereső sáv: az ablak bal oldalán található gyorskereső sávon a legvalószínűbb helyeket láthatjuk, amit el akarhatunk érni. Miután kiválasztottuk a megfelelő állományt, a megnyitás gombbal megnyithatjuk, a Mégse gombbal elvethetjük a fenti tallózási beállításokat. Parancsikonok használata Parancsikonokat a leggyakrabban használt programok indításához, mappákhoz, dokumentumokhoz, eszközökhöz (pl. nyomtató) stb. hozunk létre, melyek általában az Asztalra kerülnek. Egy objektumhoz több parancsikon is létrehozható. Parancsikonok létrehozása: 1. Kattintsunk az Asztalon az egér jobb gombjával, majd a felbukkanó menüből válasszuk az Új/Parancsikon menüpontot. 2. A következő párbeszédpanel jelenik meg: A beviteli mezőben meg kell adni annak az objektumnak az elérési útját és nevét, amelyhez a parancsikont rendelni szeretnénk. Ezt megtehetjük begépeléssel, vagy egyszerűbben a Tallózás gombra kattintva és a megfelelő állomány kiválasztásával. Pl.: C: Windows system32 calc.exe. 24

25 3. A Tovább gombra kattintva a következő párbeszédpanelen meg kell adni, hogy mi legyen a parancsikon neve (Számológép). A Vissza gomb segítségével az előző párbeszédpanelre térhetünk vissza, a Befejezés gombra kattintva a parancsikon létrehozásra kerül. A Mégsem gomb a parancsikon létrehozásának elvetését teszi lehetővé. Ugyanezzel a módszerrel nem csak programokat rendelhetünk parancsikonhoz, hanem pl. egy gyakran használt Word dokumentumot vagy egy képet stb. Munka a mappaobjektumokkal Lemezek A fenti ablak egy olyan gépet mutat, amelyben három merevlemezes meghajtó (C:, D: és E:), egy DVD-RAM meghajtó (F:) található, kártyaolvasó helyek, valamint hálózati meghajtók vannak. Válasszuk ki a megfelelő meghajtót. Ekkor az ablak állapotsorában megjelenik a kiválasztott meghajtóban található lemezen rendelkezésre álló teljes ill. szabad terület. A fenti képen látható, hogy az E: meghajtón 10,2 GB szabad terület van. Az objektumhoz kapcsolódó parancsokat vagy a Fájl menüpontban, vagy a jobb egérgombra történő kattintással hívhatjuk elő. A meghajtóval kapcsolatos feladatok például az alábbiak lehetnek: 1. A Megnyitás, illetve az objektumra történő kettős kattintás: az objektum belső szerkezetét mutatja meg. Ez az adott meghajtó mappa és állományszerkezetét jelenti, mint ahogy az előző fejezetben azt ismertettük. 2. Intéző: itt lehetőség van az adott meghajtóra az Intéző elindítására. 3. Keresés. Az adott meghajtón való keresés végrehajtása. 4. Formázás (FORMAT): a formázás paranccsal készíthetünk elő egy lemezt az első használatra. A formázással alakítjuk ki a megfelelő lemezszerkezetet. A formázáskor a lemez tartalma teljesen törlődik, így ezt már korábban használt lemez esetén óvatosan 25

26 végezzük el, hiszen adatokat veszthetünk el. A Windows XP ügyel arra, hogy, ne lehessen formázni azt a meghajtót, amelyen az operációs rendszer van. Formázáskor az alábbi párbeszédpanel jelenik meg: - Kapacitás: egy legördülő lista, melyben a meghajtó által támogatott formázási méreteket tekinthetjük meg. - Állományrendszer: a Windows XP képes több állományrendszer használatára, alapesetben a FAT16, FAT32 és az NTFS között választhatunk. Hajlékonylemezt csak FAT állományrendszerűre lehet formázni. - Foglalási egység mérete: azon állományrendszereknél, amelyek ezt támogatják (FAT32, NTFS) megválaszthatjuk a clusterméretet. - Kötetcímke: a kötetcímke formázáskori megadására szolgál. - Gyorsformázás: Ha ezt bekapcsoljuk a rendszer gyorsformázást végez. - Tömörítés engedélyezése: a formázás után a meghajtó tömörítése helymegtakarítás végett (csak merevlemezes meghajtóknál használható). 5. Másolás: ezzel a paranccsal készíthetünk másolatot a lemezről (DISKCOPY) Meghajtótulajdonságok A Tulajdonságokkal a lemez jellemzőit kérhetjük le. Az Általános fül a legfontosabb jellemzőket adja meg. Itt olvashatjuk le a teljes lemezkapacitást, a felhasznált, valamint szabad lemezterületet. 26

27 Az Eszközök fülön találhatjuk azokat a lemezkarbantartó eszközöket, melyekkel a legfontosabb feladatokat elvégezhetjük a napi karbantartás során. - Ellenőrzés: megkeresi és (ha beállítjuk) javítja a kötet hibáit. - Biztonsági mentés: a megadott meghajtót vagy annak bizonyos mappáit tömörítve menti, létrehozva egy.bkf kiterjesztésű állományt, amit ugyanezen segédprogrammal vissza tudunk állítani. - Töredezettség-mentesítés: a töredezettség azt jelenti, hogy egy lemezen lévő állomány különböző részei elszórtan helyezkednek el a lemez különböző területein. A töredezettség a lemezen lévő állományok törlése és új állományok lemezre írása következtében jön létre, lassítja a lemez elérését és csökkenti a lemezműveletek általános teljesítményét. A Lemeztöredezettség-mentesítő újrarendezi a számítógép merevlemezén az állományokat, a programokat és a szabad lemezterületet, így gyorsabbá teszi a programok futtatását és az állományok megnyitását. A Hardver fülön a lemezmeghajtó fizikai jellemzőit (csatoló típusa, illesztőprogram stb.) tekinthetjük meg. A Megosztás fül hálózati környezetben a meghajtó más felhasználókkal való megosztására szolgál, itt bővebben nem foglalkozunk vele. Mappák A mappa adatok rendszerezett tárolására szolgáló eszköz. A mappa tartalmazhat további mappákat és állományokat. A mappák fa-struktúrát alkotnak. A mappa struktúra az alábbi felépítésű: Asztal =>Sajátgép => meghajtó =>mappa 27

28 A mappák egy mappát ábrázoló ikonnal és egy névvel rendelkeznek, mint az ábra is mutatja. A mappák természetesen további tulajdonságokkal is rendelkeznek, melyeket a mappa tulajdonságainál tekinthetünk meg. Ha a mappán a jobb egérgombbal kattintunk, az alábbi párbeszédpanel jelenik meg: Itt láthatjuk a mappa nevét, típusát, a mappát ahol elhelyezkedik (szülőkönyvtár), a benne lévő állományok és almappák összméretét és az általuk lefoglalt lemezterületet, a létrehozás dátumát és időpontját, ill. a mappa attribútumait. A Speciális gombbal a mappa tömörítését, titkosítását, indexelését állíthatjuk be. A Megosztás fül ugyanúgy hálózati környezetben használható, mint a meghajtóknál. A Biztonság fül csak akkor látható, ha a mappa NTFS állományszerkezetű meghajtón található. Ekkor ennek a fülnek a segítségével lehet a mappához felhasználói jogosultságokat beállítani. Mappabeállítások Mappák nézetei A mappákat és tartalmukat igényeinknek megfelelően különböző formában jeleníthetjük meg. Használjuk a mappa ablakának Nézet menüpontját. 28

29 Itt választhatunk az Ikonok, a Mozaik, a Lista, Részletek ill. a Miniatűrök között. Az ikonos megjelenítésnél több oszlopban jelennek meg az ikonok, alapértelmezett elrendezés a vízszintes. A listás megjelenítésnél (Lista ill. Részletek - részletes lista) az alapértelmezett elrendezés függőleges, az adatok oszlopokban jelennek meg. A Miniatűrök előkép nézetre váltja a kijelzést, így ha ismert az állomány típusa, a rendszer képes kis képként megjeleníteni a tartalmát. 29

30 Rendezés Az ikonok ablakon belüli sorrendjét is beállíthatjuk igényeink szerint. Válasszuk a Nézet Ikonok elrendezése parancsát. Az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre: - Név szerint - Típus szerint - Méret szerint - Dátum szerint - Automatikus elrendezés Az automatikus elrendezés csak a nagy- és kis ikonos elrendezések esetén hatásos, mely az ablak rajzterületének legjobb kihasználását biztosítja. Listás megjelenítés esetén az oszlopok feliratára kattintva válthatunk a fordított ill. a "normál" rendezettség között. Frissítés Ha egy megjelenített mappa tartalmát egy más alkalmazás módosította, akkor nem minden esetben jelenik meg a változás az ablakban. Ilyen esetben, ha kiadjuk a Frissítés parancsot, akkor az ablak tartalmát újraolvassa a Windows az aktuális adatokkal. Műveletek mappákkal (Az alábbiakban a műveletek mellett, zárójelek között a nekik megfelelő DOS parancsok neve szerepel.) Mappák létrehozása Válasszuk ki a Sajátgépben az új mappa meghajtóját. Ezután keressük meg azt a mappát, amelyiken belül akarjuk az új mappát létrehozni. Válasszuk ki a Sajátgép ikon Fájl menü Új parancsán belül a Mappa parancsot, vagy a jobb egérgomb lenyomása után a kinyíló menüből válasszuk ki az Új / Mappa parancsot. Ekkor egy új mappa jelenik meg az alábbi módon: Az Új mappa felirat helyére beírhatjuk a létrehozott új mappa nevét, mely maximum 255 karakterből állhat. Mappa kiválasztása Kattintsunk a mappa objektumra kétszer. Ekkor a beállításoktól függően egy új ablak jelenik meg a Mappa nevével a fejlécben, és az ablakban megjelenik a mappa tartalma, vagy a már nyitott ablak tartalma változik meg. Mindig az lesz az aktuális mappa a meghajtón, amelyik ablaka aktív. Mappa törlése Válasszuk ki a törlendő mappát. Nyomjuk le a Delete billentyűt vagy válasszuk a jobb gombra előugró gyorsmenüből a Törlést. Az alábbi üzenet jelenik meg: 30

31 Ha az Igen gombot nyomjuk be, akkor a mappa és a teljes tartalma a Lomtár-ba kerül. (A Lomtárat lásd később). Ha a SHIFT+DELETE billentyűk együttes lenyomásával töröljük a mappát, akkor a mappa nem kerül be a Lomtárba, hanem visszavonhatatlanul törlődik. Másolás, mozgatás, parancsikon létrehozása Ezen műveletek megegyeznek az állományok hasonló műveleteivel. Mivel állományok esetében ezen műveletek gyakoribbak, ott ismertetjük őket. Állományok Logikailag összefüggő adatok halmazát, melyek egy közös névvel rendelkeznek állománynak (fájl) nevezzük. Az állományok általában mágneses vagy optikai adathordozón helyezkednek el. Az állomány tartalma szöveg, numerikus adat, grafika, hang, videofilm stb. lehet. Az állományok mappákban helyezkednek el, egy állomány egyszerre csak egy mappában lehet. (Természetesen az állománnyal azonos tartalmú és nevű állomány lehet más mappában is, de ebben az esetben a kettő nem ugyanazt az állományt jelenti.). Ugyanabban a mappában nem lehet két azonos nevű állomány Az állományok neve Windows alatt Az állományokat a nevükkel azonosítjuk. A névkonvenció mindig az operációs rendszertől függ. A Windows alatt egy állomány neve maximum 255 karakterből állhat (ebbe beletartozik a név és a kiterjesztés is), és szóközöket is tartalmazhat, azonban a következő jelek nem szerepelhetnek benne: : *? " < > ~. A Windows az állományneveknél különbséget tesz a kis és nagybetű között, de az állományok azonosításakor már nem veszi figyelembe Tulajdonságbeállítások Az állományok, mint általában az objektumok jellemzőkkel is rendelkeznek. Ezeket a jellemzőket a legegyszerűbben az állomány kiválasztása után a jobb egérgomb kinyíló menüjében a Tulajdonságok választásával kaphatjuk meg. Ekkor egy párbeszédpanel jelenik meg, mely természetesen állományoktól függően eltérhet az alábbitól: 31

32 Itt leolvashatjuk az állomány típusát, helyét, méretét. Itt állíthatjuk be az állomány attribútumait is. Ha az Írásvédett jelölőnégyzetet bejelöljük, akkor az állományt csak olvasásra használhatjuk, és törlés ellen is védhetjük ezzel. Rejtett választásával az általános mappa megjelenítés során nem jelenik meg az állományok között. A Verzió fül megjeleníti az adott állományra vonatkozó verzió ill. szerzői jogi információkat. Az Összegzés lap megjeleníti a felhasználók által megadott információt az állományról, például a címét, témáját, kategóriáját és szerzőjét. Állományműveletek Az állományok áthelyezése, másolása, törlése mindennapos feladat a számítógépeken. A Windows is rendelkezik ezen feladatok megoldására eszközökkel. Ezen műveleteket természetesen a mappákon is elvégezhetjük. Állományok kijelölése (csoportba foglalása) Az állományműveleteket általában több állománnyal szoktuk végrehajtani, ezért szükség van olyan eszközre, melynek segítségével összefoghatjuk az állományainkat. A Kijelölés segítségével különböző módon jelölhetünk ki állományokat: - Egy állomány kijelölése. Kattintsunk egyszer a bal egérgombbal a mappában az állományobjektumra. Az állomány ikonja kék színűre változik. (Megjegyzés: a kijelölt elemek színe csak az alap színbeállítás esetén lesz kék, a továbbiakban is a színekre hivatkozás mindig az alapbeállítást jelenti.) - Egy mappa összes állományának kijelölése: Válasszuk a mappához tartozó Szerkesztés menüparancs Az összes kijelölése menüpontját, vagy üssük le a CTRL+A billentyűkombinációt. A mappában található összes állomány kék színű és kijelölt lesz. - Szomszédos állományok kijelölése: Egy mappában szomszédos állományoknak olyan állományokat nevezünk, melyek a mappa megnyitásakor egy téglalap alakú területen belül helyezkednek el. A téglalap egyik átlójának egyik elemét válasszuk ki az 32

33 állományra történő kattintással. Ezután a Shift billentyű lenyomva tartásával válasszuk ki az átló másik elemét és kattintsunk rá. Ekkor a téglalapon belül helyezkedő objektumok kijelöltek lesznek és kék színnel jelennek meg. Ezt más módon is megvalósíthatjuk. Álljunk az egérrel az átló egyik elemének objektuma mellé, de ne rá. Nyomjuk meg az egérgombot és húzzuk el az egeret a másik átló irányába. Egy téglalap jelenik meg és a benne szereplő elemek kijelöltek lesznek. - Tetszőleges állományok kelölése: Jelöljük ki az első állományt az Egy állomány kijelölése szerint. Ezután válasszuk ki a másodikat és a Ctrl billentyűt lenyomva tartva, kattintsunk rá a bal egérgombbal. Járjunk el ugyanígy a többi állomány esetén is. - A kijelölés megfordítása: Jelöljük ki a fentiek szerint azokat az elemeket, amelyeket nem akarunk, a későbbi műveletben szerepeltetni. Válasszuk a Szerkesztés/Kijelölés megfordítása parancsot. Ekkor a kijelölt elemek jelöletlenek lesznek, a mappa összes többi eleme pedig kijelölt lesz. - Kijelölés megszüntetése: Kattintsunk a mappa egy üres helyére. A kijelölés megszűnik. Mielőtt a másolás, mozgatás műveleteket ismertetnénk a Windows egy fontos elemére ki kell térnünk. Ez az elem a Vágólap. A Vágólap a Windows-nak egy olyan ideiglenes tárolóhelye, melyre az egyes alkalmazások adatokat tehetnek, illetve adatokat vehetnek le róla. Ez egy egyszerű kommunikációs eszközt biztosít a különböző alkalmazások között. Ha a Vágólapra kiteszünk egy adatot, akkor a Vágólap előző tartalma teljesen elveszik, így mindig csak az utoljára elhelyezett adatok érhetők el róla. A leggyakoribb vágólap kezelő műveletek: kivágás, másolás, beillesztés. Másolás, mozgatás A másolás művelet során a kijelölt állomány(ok)ról egy újabb példányt készítünk vagy abban a mappában, ahol az állományok) található(k), vagy egy másik mappában, vagy egy másik meghajtón. A másolás során megmarad(nak) az eredeti állomány(ok). Mozgatás során az állomány(oka)t áthelyezzük egy másik mappába, vagy egy másik meghajtóra. A mozgatás tehát megfelel egy olyan másolásnak, amely végén az eredeti állomány(ok) letörlődik(/nek). A két műveletet hasonlóan lehet végrehajtani, így ezt a két műveletet együtt tárgyaljuk. A műveleteket alapvetően kétféle módon hajthatjuk végre: a fogd és vidd" módszerrel, illetve menüparancsokkal. Mindkét esetben nyissuk meg azt a mappát, melyben a másolandó, vagy mozgatandó állományok vannak és jelöljük ki őket az előzőekben leírtak szerint. - A.fogd és vidd" (drag 'n drop) módszer: Válasszuk ki azt a mappát vagy meghajtót ahová másolni szeretnénk. Álljunk az egérrel a kijelölt állományok közül az egyikre és az egérgomb lenyomva tartása mellett, húzzuk át az egeret a célmappába (célmeghajtóra). Az egérgombot felengedve az állományok átmásolódnak vagy átmozgatódnak. Ha a forrás és a célmeghajtó ugyanaz, akkor a fenti művelet mozgatás (hiszen alapértelmezésben nem akarjuk az állományokat duplikálni ugyanazon a meghajtón). Ha egy más meghajtóra történt a művelet, akkor természetesen másolás művelet hajtódik végre. Ha ugyanazon meghajtón belül mégis másolni szeretnénk, akkor az egérgomb lenyomása mellett tartsuk lenyomva a Ctrl billentyűt is. Két különböző meghajtó közötti mozgatást a Shift billentyű lenyomva tartásával az előzőek szerint végezhetjük el. Az objektumokat mozgathatjuk úgy is, hogy nem a bal, hanem a jobb egérgombbal fogjuk meg, ilyenkor a célmappára húzva egy menü jelenik meg, melyből kiválaszthatjuk az elvégezni kívánt művelet típusát (másolás, mozgatás, parancsikon létrehozása). 33

34 - Menüparanccsal történő másolás, mozgatás: Ez a módszer a későbbiekben más feladatok elvégzésekor is használható lesz, így érdemes ezt is megvizsgálni. Ez a módszer főleg akkor hasznos, ha a célhelyet a fenti módszerrel nem tudjuk elérni. A kijelölés után a mappa Szerkesztés menüpontjában válasszuk ki a Kivágás (CTRL+X) parancsot mozgatás esetén. Ekkor törlődnek az állományok a mappából, de a nevük átkerül a vágólapra. Másolás esetén a Másolás (CTRL+C) paranccsal átmásolhatjuk a jellemzőket a vágólapra, de ebben az esetben nem törlődnek az állományok. Ezután keressük meg a célhelyet és a Beillesztés (CTRL+V) paranccsal az új helyre illeszthetjük be a vágólapon szereplő állományokat. A másolás során egy folyamatkijelző mutatja, hogy a másolás művelete hajtódik végre, és ha a másolás nem sikerül (pl. megtelt a lemez), akkor is visszajelzést kapunk. Átnevezés Az átnevezéssel egy állomány (és természetesen mappa, objektum stb.) nevét változtathatjuk meg. Válasszuk ki az állomány ikonját és kattintsunk a nevére kettőt (nem duplát!). Ekkor a név mezőben megjelenik a szövegkurzor és a név átírható. Írjuk be az új nevet és kattintsunk az objektumon kívülre. Az új név jelenik meg az ikon alatt. Lehet, hogy a beírt név nem látszódik teljesen, de ettől függetlenül az újonnan begépelt teljes név lesz az állomány neve. Erről az állomány tulajdonságainál könnyen meggyőződhetünk. A név megváltoztatását a Fájl menü Átnevezés parancsával is végrehajthatjuk. Törlés, törölt állományok visszaállítása - Törlés: Az állományok törlése a Windows alatt nagyon egyszerű feladattá alakult át. Jelöljük ki a törlendő állományokat a korábban leírtak szerint. Nyomjuk meg a Delete billentyűt. Egy megerősítő kérdés jelenik meg (mint a mappatörlésnél). Igen választása esetén az állományok letörlődnek és bekerülnek a Lomtár-ba. Ha a Lomtár tele van, akkor a legrégebbi állományok végleg törlődnek. A törlést végrehajthatjuk úgy is, hogy a kijelölt állományokat a Lomtár ikonjára húzzuk. - Visszaállítás: Előfordulhat, hogy olyan állományokat töröltünk le, amelyekre szükségünk lehet. Ekkor keressük meg a Lomtárban az adott állományokat. Válasszuk a Visszaállítás parancsot a Fájl menüből. Az állomány visszakerül az eredeti helyére. Az állományt visszatehetjük úgy is, hogy a Lomtárból fogd és vidd módszerrel visszahúzzuk az eredeti helyére. - A legtöbb Windows-os programban használható a Szerkesztés menü Visszavonás parancsa. Ez a parancs (UNDO) megsemmisíti az utolsó művelet eredményét, így a "véletlen" másolás vagy törlés hatását is semlegesíteni tudjuk. 34

35 A Windows fontosabb beállításai A Vezérlőpult A Vezérlőpult segítségével módosíthatjuk a Windows működését. A Vezérlőpult parancs hatására egy ablak jelenik meg általában a fenti tartalommal. (Ennek tartalma természetesen bizonyos programoktól függően más is lehet). A Vezérlőpult beállító programjai.cpl kiterjesztésű állományokban találhatóak meg a rendszermappában (melynek helye a telepítéstől függ). A fontosabb beállítások: Dátum/Idő beállítás A rendszerdátum és rendszeridő beállításához kattintsunk erre az objektumra. A megjelenő párbeszédpanelen egy naptár és egy óra jelenik meg. A beállítást innen értelemszerűen kell elvégezni. Az időzóna megadását az Időzóna fül választásával adhatjuk meg. 35

36 Billentyűzet beállítása Sebesség fül A billentyűzettel kapcsolatos beállítások: - Ismétlések közti kivárások határozza meg azt, hogy a lenyomva tartott billentyű mennyi idő múlva kezdi az ismétlést. - Az ismétlési sebesség beállítása, mely egy lenyomva tartott billentyű esetén milyen időközönként ismételje a karaktert. - A kurzorvillogás értéke a szövegkurzor villogási sebességét határozza meg. Hardver fül: Itt adhatjuk meg a billentyűzet típusát, bár ezt a Windows XP a legtöbb esetben helyesen ismeri fel, előfordulhat azonban, hogy speciális billentyűzetet kívánunk használni, amit nekünk kell beállítani. Egér beállítása Válasszuk az Egérkezelés objektumot az egérrel kapcsolatos beállításokhoz. Itt állíthatjuk be 36

37 a jobb- illetve balkezes egérgomb kezelést. A balkezes egérgomb esetén a két gomb (a bal illetve jobb) felcserélődik. Itt állíthatjuk be, hogy a duplakattintás milyen gyors legyen. Aki lassabban tudja egymás után kétszer ugyanazt az egérgombot lenyomni, annak célszerű itt lassabbra állítani a dupla kattintást. Ezt egyszerűen a csúszka balra tolásával tehetjük meg. A tesztterületen ellenőrizhetjük a beállításokat. A Mutatók fülnél meghatározhatjuk, hogy milyen eseményhez milyen egérmutató tartozzon. A sémák közül választhatunk például animált formákat is (ha van ilyen séma). Az egérmutató beállításai fülnél állíthatjuk be, hogy az egér lassan vagy gyorsan mozogjon, azaz mennyire legyen érzékeny az egér elmozdítására. Ezt is a kevésbé finom kezű" felhasználóknak célszerű átállítani, mégpedig itt is a csúszka eltolásával. A Kerék fülnél az egéren levő görgő tulajdonságait tudjuk beállítani. Meghatározható, hogy hány sornyit gördüljön a lap a görgető mozgatásakor. Területi beállítások A legtöbb program felhasználja a Területi beállításokban szereplő információkat. Ilyen például a tizedes elválasztójel, a dátum formája, stb. A parancshoz tartozó párbeszédpanelen, a Területi beállítások fülön választhatjuk meg azt a nemzetet, amelynek beállítását használni szeretnénk. Célszerű ezt Magyarra állítani. Ha a Testreszabás gombra kattintunk, akkor a következő panel fülekkel rendelkezik: Számok, Pénznem, Idő, Dátum, Rendezés: - Számok: Itt adhatjuk meg, hogy az egyes programok a használt számokat milyen formátumban jelenítsék meg. Ez azért fontos, mert például az angol nyelvterületeken a pontot használják tizedesjelnek. Ugyanilyen fontos a mértékegységrendszer is, hiszen nálunk a metrikus mértékegységrendszer az elfogadott. 37

38 - Pénznem: A pénznem szintén nemzeti sajátosság. Ft-ra érdemes állítani. - Idő: Itt állíthatjuk be az idő típusú adatok formátumát. A magyar Területi beállításnál nem célszerű ezt megváltoztatni. Formája: OO.PP.MM - Dátum: A dátum formátumának meghatározása. A magyar Területi beállítás esetén a dátum ÉÉÉÉ.HH.NN. formában jelenik meg (a végén ponttal). A hosszú dátum ÉÉÉÉ HHH NN. formában, ahol HHH a hónap teljes magyar neve. Ezt sem célszerű megváltoztatni. Ha a Terület beállítások párbeszédablakban a Nyelvek fület választjuk, akkor ott adhatjuk meg a billentyűzet nyelvét, valamint egyéb nyelvi szolgáltatásokat állíthatunk be. 38

39 39

40 Megjelenítés A Megjelenítés objektummal a munkaasztal megjelenését változtathatjuk meg az igényeink szerint. A munkaasztalra képet helyezhetünk, a megjelenés színeit változtathatjuk, képernyővédőket állíthatunk be és a képernyő felbontásának méretét változtathatjuk meg. A Képernyő parancs legalább négy fület tartalmaz Háttér, Képernyőkímélő, Megjelenés, Beállítások. Az egyes füleknél megjelenő képernyőszimbólum mindig az aktuális megjelenést mutatja, és ha módosítjuk a beállításokat, akkor itt ellenőrizhetjük. - Asztal: a munkaasztal képének kiválasztására szolgáló párbeszédpanel. A mintázattal kiválaszthatjuk, hogy milyen minta jelenjen meg, a tapétával pedig egy szabványos képet helyezhetünk el a munkaasztal hátterének. A képernyő mozaik, vagy középre határozza meg, hogyha a kép kisebb méretű, mint az asztal, akkor mozaikszerűen helyezze-e el, vagy egyszerűen középre tegye a képet. - Képernyőkímélő: ha a gépet huzamosabb ideig nem használjuk, de nem kapcsoljuk ki, akkor célszerű a képernyőn lévő tartalmakat mozgatni valamilyen módon, hogy a (régebbi monitorok) ne éghessenek be. Ez persze az újabb monitoroknál már nem okoz gondot. A képernyővédőből az eredeti képernyőre visszatérést jelszóval is elláthatjuk. A képernyővédő fül választásával kiválaszthatjuk a legmegfelelőbb képernyővédőt és beállíthatjuk, hogy az utolsó felhasználói adatbevitel után hány perccel jelenjen meg a képernyővédő. - Megjelenés: a Megjelenés segítségével a Windows megjelenés színeit határozhatjuk meg. A Windows fő elemeinek a színeit együtt a minta segítségével határozhatjuk meg, de az egyes elemeket külön-külön egyedileg is beállíthatjuk. A szín és betű beállításakor ügyeljünk, hogy a felhasználói programok is ezeket a 40

41 színeket és betűket fogják használni. Egy rossz választással azonban a program áttekinthetőségét ronthatjuk el. - Beállítások: a Beállítás segítségével határozhatjuk meg a képernyő felbontását. A felbontás és a használt színpaletta függ a használt grafikus kártyától, és ez a kettő egymásnak is függvénye. Mielőtt ezeket a pontokat átállítjuk, előtte célszerű elolvasni a grafikus kártya kézikönyvét. Az Asztalterületen található csúszka segítségével állíthatjuk be például, hogy 800 x 600 képernyőpontot tartalmazó legyen az asztal. A színpaletta segítségével választhatjuk ki, hogy a Windows hány színnel dolgozzon. Ebben a pontban lehetőségünk van a megfelelő képernyő típusának megválasztására is. Programok telepítése/törlése A programok hozzáadásával új programokat telepíthetünk a regisztrált programok közé, illetve regisztrált programokat (és hozzájuk kapcsolódó adatokat, mappákat) távolíthatunk el. Ugyanitt lehetőségünk van olyan Windows komponensek hozzáadására is, melyeket a Windows telepítésekor nem adtunk meg. Ekkor rendelkezésünkre kell, hogy álljon az eredeti Windows telepítőlemez. Hardver hozzáadása/eltávolítása Ha a számítógépünkhöz új hardvereszközt csatlakoztatunk, általában a gép következő bekapcsolásakor felismeri. Ha szabványos és nem igényelt telepítést, akkor az eszközt használatba vehetjük minden gond nélkül. Ilyen eszközök általában a Plug and Play eszközök. Ha az eszköztelepítő lemezzel rendelkezik, akkor természetesen az eszköz a gépbe történő beszerelése után telepíteni kell. Egyéb esetekben az Hardver hozzáadása varázslóval 41

42 elvégezhetjük a telepítést. A varázsló részletesen elmondja azokat a feladatokat, amelyeket végre kell hajtani. Ugyanezen varázsló segítségével el is távolíthatunk a rendszerből hardvereszközöket, megakadályozva a hibás működést, ill. a hibaüzeneteket, mivel a fizikai eltávolítás után az operációs rendszer még keresheti az eszközt. 42

43 Hangok és audióeszközök A Vezérlőpult Hangok és audióeszközök ikonja segítségével hangokat rendelhetünk adott rendszereseményekhez. Rendszeresemények többféle módon következhetnek be pl. a számítógépes program végrehajt egy feladatot, vagy egy feladat végrehajtása közben hibát észlel stb. Az Audió fülön kiválaszthatjuk a hangfelvételhez és a lejátszáshoz használatos eszközöket, míg a Hardver fülön a multimédiás eszközök beállításait tehetjük meg. Kisegítő lehetőségek 43

44 A Windows megjelenése és működése módosítható annak érdekében, hogy a felhasználók csökkent látási, hallási vagy mozgási lehetőségeihez igazodjon. A Vezérlőpulton megnyitható Kisegítő lehetőségek párbeszédpanelen könnyen beállíthatjuk a billentyűzet, a képernyő és az egér egyéni igény szerinti működését. Az itt található kisegítő eszközök különböző funkciókat látnak el: - A Beragadó billentyűk lehetővé teszik billentyűkombinációk használatát egyszerre egy billentyű leütésével. - A Billentyűszűrés a billentyűzet működésének beállítására szolgál. - Az Állapotjelző hangok segítségével hangjelzést állít be a CAPS LOCK, a NUM LOCK és a SCROLL LOCK billentyűk lenyomása esetére. - A Hangfigyelő segítségével látható üzeneteket jelenít meg a rendszer hangjelzései mellett. - A Hangüzenetek kiírása utasítja a programokat a beszéd és egyéb hangok szöveges megjelenítésére. - A Kontrasztos megjelenítés szabadon választható színekkel és betűméretekkel növeli a képernyő kontrasztját. - A Billentyűzetegér a billentyűzet számára lehetővé teszi az egér funkcióinak ellátását. - Az Alternatív eszközök lehetővé teszik az egéren és a billentyűzeten kívül más beviteli eszközök használatát is. A Kisegítő lehetőségek varázsló segítségével a programokat és beállításokat saját különleges igényeinknek megfelelően módosíthatjuk. Energiagazdálkodási lehetőségek A Vezérlőpult Energiagazdálkodási lehetőségek párbeszédpanelje segítségével csökkenthető a számítógépes eszközök vagy akár az egész rendszer energiafogyasztása. Ez az energiaellátás-séma kiválasztásával érhető el, amelyek a számítógép energiafelhasználásának vezérlésére vonatkozó beállításokat tartalmazó gyűjtemények. 44

45 Létrehozhatjuk saját energiaellátás-sémáinkat, vagy használhatjuk a Windows beépített sémáit is. Az energiaellátás-sémák beállításai egyenként is módosíthatók. A hardvertől függően a következő lehetőségek állnak rendelkezésre: - A monitor és a merevlemezek automatikus kikapcsolása energia-megtakarítás céljából. - A számítógép készenléti állapotba helyezése, amikor nem használjuk azt. Készenléti állapotban a számítógép egészen alacsony fogyasztású állapotra vált, amelyben a géphez csatlakoztatott eszközök (például a képernyő és a merevlemezek) kikapcsolnak, így a számítógép kevesebb áramot fogyaszt. Amikor újra használni szeretnénk a számítógépet, az gyorsan visszaáll készenléti állapotról normál üzemmódra, és az Asztal pontosan olyan állapotba kerül, mint amilyenben akkor volt, amikor otthagytuk a gépet. A készenléti állapot különösen hasznos a hordozható számítógépek esetében, ahol a telep energiájának megtakarítása lényeges szempont. Mivel készenléti állapotban a számítógép nem menti az Asztal tulajdonságait és állapotát a merevlemezre, egy időközben bekövetkezett esetleges áramszünet során a nem mentett adatok elveszhetnek. - A számítógép hibernálása. A hibernálási szolgáltatás lemezre menti a memória teljes tartalmát, kikapcsolja a képernyőt és a merevlemezeket, majd kikapcsolja a számítógépet. Amikor újraindítjuk a számítógépet, az Asztal pontosan abba az állapotba áll vissza, mint amiben akkor volt, amikor a gépet otthagytuk. A hibernálásból történő visszaállás hosszabb ideig tart, mint a készenléti állapotból történő visszaállítás. A monitort és a merevlemezeket általában azért kell rövid időre kikapcsolni, hogy kevesebb energiát fogyasszanak. Ha azt tervezzük, hogy hosszabb ideig nem dolgozunk a számítógéppel, helyezzük azt készenléti állapotba, vagy hibernáljuk a rendszert. A Windows Energiagazdálkodási lehetőségeinek használatára csak akkor van mód, ha a számítógép támogatja ezeket a szolgáltatásokat (APM, ACPI). Nyomtatók 45

46 Ebben az ablakban láthatjuk a már telepített nyomtatókat, ill. itt telepíthetünk a rendszerbe újakat. Válasszuk a Nyomtató hozzáadása varázslót, majd járjunk el a varázslóban leírtak szerint. A hozzáadott nyomtató ikonja megjelenik a Nyomtatók mappában. A mappában megjelenő helyi és hálózati nyomtatók ikonjai eltérő formában jelennek meg. Célszerű a leggyakrabban használt nyomtatókról parancsikont készíteni az Asztalra. Azt, hogy több nyomtató hozzárendelése esetén a nyomtatás melyik nyomtatóra történjék legegyszerűbben úgy állítható be, hogy az objektum jellemzői között kiválasztjuk az Alapértelmezett menüpontot. A Tálca beállításai A Tálcát áthelyezhetjük, ha egy üres területére kattintva elhúzzuk valamely irányba. A Tálca automatikusan mindig az Asztal valamelyik széléhez igazodik. A Tálca testre szabásához kattintsunk egy üres területre a Tálcán, majd az előbukkanó menüből válasszuk a Tulajdonságok menüpontot. A Mindig látható jelölőnégyzet kiválasztásával megadhatjuk, hogy a Tálca akkor is látható maradjon, ha egy programablakot nagy méretre nyitunk. Az Automatikus elrejtés használatával, a Tálca, ha nem használjuk eltűnik a képernyőről. Ilyen esetben a Tálca területe fölé húzva az egeret a Tálca újra megjelenik. A Kis ikonok használatával tudjuk a Start menü ikonjait lekicsinyíteni. 46

47 Az Óra megjelenítése a Tálca jobb szélén megjeleníti a pontos időt. A Nem aktív ikonok elrejtése jelölőnégyzet kiválasztásával a Windows XP nyomon követi, hogy a felhasználó mely programokat használja, és elrejti a régóta nem használt programokat. A rejtett programok megjelenítéséhez mutassunk a Start menüben a Programok pontra, majd kattintsunk a menü alján a lefelé mutató nyílra. A Start menü beállításai A Tálca tulajdonságlapjának Speciális fülére kattintva adhatjuk meg a Start menüre vonatkozó beállításokat. A Start menü testreszabása részben változtathatjuk meg a menü tartalmát. A Legutóbbi dokumentumok listázása mellett a Lista törlése gombbal ki tudjuk üríteni a Dokumentumok mappát, mely a legutóbb megnyitott dokumentumok, programok ill. webhelyek hivatkozásait tartalmazza. A Start Menü beállításai panelen speciális a Start menü megjelenésére vonatkozó beállításokat találunk, pl. ki vagy be tudjuk kapcsolni, hogy a vezérlőpult almenüként jelenjen meg stb. A Lomtár fogalma 47

48 A Lomtár az állományok és mappák törlésekor használható biztonsági segédeszköz. A merevlemezen levő bármely állomány törlésekor a Windows az állományt a Lomtárba helyezi, és a Lomtár ikon üresről telire változik. Hajlékonylemezes, optikai vagy hálózati meghajtóról az elemeket a rendszer véglegesen törli, és nem helyezi a Lomtárba. A rendszer addig tárolja a Lomtárban a törölt elemeket, amíg a felhasználó véglegesen le nem törli ezeket. Ezek az elemek továbbra is helyet foglalnak a merevlemezen, törlésük visszavonható, illetve eredeti helyükre visszaállíthatók. Amikor a Lomtár megtelik, a Windows automatikusan helyet szabadít fel a legutóbb letörölt állományok és mappák tárolására. A merevlemez minden partíciójához külön Lomtár tartozik a Windows rendszerben. Partícionált merevlemez vagy egynél több merevlemez használata esetén az egyes partíciókhoz különböző méretű Lomtár állítható be. A Lomtár tárolási kapacitásánál nagyobb elemeket a rendszer nem menti a Lomtárba. Ezeket a rendszer véglegesen törli. A Lomtár beállításai Az egyes meghajtókon különböző Lomtárbeállítások használatához kattintsunk a Lemezmeghajtók egymástól független beállítása választógombra, majd a beállítások módosításához kattintsunk a kívánt meghajtóhoz tartozó fülre. 48

49 Ha az összes meghajtóra ugyanazokat a Lomtár beállításokat akarjuk érvényesíteni, kattintsunk az Azonos beállítás használata az összes meghajtóra választógombra. A választókörök alatt egy jelölőnégyzetet láthat (A törölt fájlok ne kerüljenek át a Lomtárba, hanem azonnal semmisüljenek meg), melynek kiválasztásával (bekapcsolásával) kikapcsoljuk a rendszer biztonsági funkcióját, ezáltal a továbbiakban az állományok visszaállítása ezen módszer használatával már nem valósítható meg. A csúszka beállításával lehet meghatározni (a partíció méretének bizonyos százalékában), hogy mennyit foglaljon le a rendszer maximálisan a Lomtár számára. Alapértelmezésben ez 10 %. A Törlési jóváhagyás megjelenítése jelölőnégyzet szabályozza, hogy amennyiben a Lomtár ürítését választjuk, a rendszer kérjen-e megerősítést a szándékunkról. A Lomtár használata Ha törlünk egy elemet a Windows grafikus felületének használatával, a törölt objektum átkerül a Lomtárba. Vigyázat: a DOS parancssorból törölt elemek nem kerülnek a Lomtárba! Az elemek azonban a Lomtárba való áthúzással is törölhetők. Ha az elem áthúzása közben nyomva tartjuk a SHIFT billentyűt, akkor a rendszer véglegesen törli az állományt vagy mappát, és nem helyezi a Lomtárba. A Lomtárból való törléskor a rendszer az elemet véglegesen törli a számítógépről. A Lomtárból törölt elemek nem állíthatók vissza. A Lomtárból való visszaállításkor az elem visszakerül eredeti helyére. Egy vagy több elem visszaállításához jelöljük ki a visszaállítani kívánt elemeket, majd kattintsunk a Fájl menü Visszaállítás parancsára. Ha olyan állományt akarunk visszaállítani, amely eredetileg egy törölt mappában helyezkedett el, akkor eredeti helyén a rendszer újból létrehozza a mappát, és itt állítja vissza az állományt. A Lomtár ürítésére a Fájl menü Lomtár ürítése parancsa használható, vagy a Lomtár parancsikonra jobb gombbal történő kattintás után a felbukkanó gyorsmenüből is kiválasztható ugyanez az opció. 49

50 Programok és beépített lehetőségek használata Keresés A Kereső megkönnyíti az állományok és mappák, nyomtatók, személyek, illetve más számítógépek felkutatását a hálózaton. A Kereső használatakor számos keresési feltétel megadható. Például az állományok és mappák név, típus vagy méret szerint kereshetők. Akár megadott szöveget tartalmazó állományok is megkereshetők. Bizonyos szolgáltatásokkal rendelkező nyomtató keresése esetén, a keresés modell szerint is végrehajtható. A Kereső szolgáltatás nagyon hasznos akkor, ha nem találjuk az elmentett állományainkat, vagy ha megadott feltételeknek megfelelő állományokról kell listát készíteni rövid idő alatt. Ebben a részben a Windows XP beépített állomány és mappakereső szolgáltatásával foglalkozunk részletesebben. A Kereső szolgáltatás a Start menü Keresés menüpontjából indítható. A felbukkanó almenüben válasszuk a Fájlok és mappák keresését. A következő nevű fájlok és mappák keresése mezőbe írhatjuk be teljesen vagy részben a keresni kívánt állomány vagy mappa nevét. Használhatjuk a helyettesítő karaktereket (*,?). Ha meghatározott szöveget tartalmazó állományokat akarunk keresni, a keresett szöveget a Keresendő szöveg mezőbe kell beírni. Ez a keresési mód lassabb mint a név szerinti keresés, hiszen a Kereső az állományok tartalmát is megvizsgálja. A Hely legördülő listában adhatjuk meg azt a meghajtót, mappát vagy hálózatot, amelyben keresni akarunk. További keresési feltételek adhatóak meg, ha a Keresési beállítások szövegre kattintunk, majd a megnyíló részben bejelölünk ezek közül egyet vagy többet: - Mikor volt módosítva: akkor használjuk, ha meghatározott időpontban vagy intervallumban létrehozott, megnyitott ill. módosított állományokat akarunk keresni. Beállíthatjuk, hogy az utolsó napok vagy hetek során dátummódosításon átesett állományokat vagy mappákat keresse. 50

51 - Mekkora a mérete: Használata akkor indokolt, ha tudjuk, hogy a keresett állomány mérete mekkora. Felső ill. alsó határt adhatunk meg. - További beállítások: itt állíthatjuk be hogy a kezdőmappa alkönyvtáraiban is keresse-e a megadott feltételeknek megfelelő állományt/mappát, vagy hogy a Kereső megkülönböztesse-e a kis és nagybetűket. Az itt szereplő Keresés a szalagos biztonsági másolatokon a cserélhető szalagos tárolóeszközön, vagy szalagos biztonsági másolatokban tárolt állományok esetén használható. Előfordulhat, hogy tartalmuk keresése érdekében ezeket az állományokat gyorsabb tárolóeszközre kell másolni. Ha beállítottuk a feltételeket a Keresés most gombra kattintva indíthatjuk a keresést. Ha az előzőleg feltételektől eltérő keresést akarunk indítani, az új feltételek beállítása után kattintsunk az Új keresés gombra. Keresési példa Keressük meg azokat a szöveges dokumentumokat, melyek kiterjesztése.txt, a C: Windows mappából induló mappastruktúrában találhatóak, és szerepel bennük a Windows karaktersorozat. A beállítások és az eredmény a következő képen látható: Súgó A Windows XP súgórendszere rengeteg hasznos információt tartalmaz az operációs rendszer kezeléséről, lehetőségeiről. Minden szolgáltatáshoz, amely a Windows XP részét képez található ún. súgótémakör, amelyből megismerhetjük az adott szolgáltatást, kezelését, beállítási vagy hibaelhárítási lehetőségeit. A súgómegjelenítő összevont tartalomjegyzéket (Súgótéma választása), tárgymutatót és teljes-szöveges keresési szolgáltatást biztosít, így az információ könnyen megkereshető. 51

52 A súgómegjelenítő ablaknak két fontos lehetősége van: - Tárgymutató: A súgótémakörök címében lévő kifejezések szerint csoportosítja a tudnivalókat - Keresés: a teljes súgószövegben keres megadott kifejezésre. Az alábbi ablakban a fájl és mappaműveletek témakörben láthatnak keresési példákat. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a Windows mennyire segít a súgójával, ha valamivel nem vagyunk teljesen tisztában. 52

53 Ha a tárgymutatóban szeretnénk keresni, elég a keresett kifejezés első néhány karakterét beírni a kulcsszó mezőbe, a súgómegjelenítő a témakör listában arra az első elemre ugrik ami a megadott karakterekkel kezdődik. Ha a szöveg keresést akarjuk használni, meg kell adni a keresendő kifejezés(eke)t, egymástól szóközzel elválasztva a Keresés felirat mellett levő beviteli mezőben, majd meg kell nyomni a mellette levő gombot. A Windows ezek után kilistázza a találatait, a Javasolt témák-ba, vagy a Teljes szövegkeresés találatai lehetőséghez. Ezek után ránk van bízva,hogy merre folytatjuk a keresést. A Javasolt témák-nál csak rá kell kattintani a megfelelő témakörre. A jobboldalon megjelenik a segítség. 53

54 A Windows XP segédprogramjainak használata A Számológép A Számológépet azoknak a műveleteknek az elvégzéséhez használjuk, amelyekhez egyébként zsebszámológépet használnánk. A Számológép elvégzi az alapműveleteket, mint az összeadás és kivonás, ugyanúgy, mint a tudományos számológépeken található műveleteket. A Számológépnek két nézete van a Normál ill. a Tudományos. A Normál nézetben egyszerű, míg a Tudományos nézetben bonyolultabb műveleteket végezhetünk el. Egyszerű számítás elvégzése 1. Írjuk be az első számot. 2. Összeadáshoz kattintsunk a +, kivonáshoz a -, szorzáshoz a *, osztáshoz a / gombra. 3. Írjuk be a második számot. 4. Kattintsunk az = (egyenlőségjel) gombra. A számokat a numerikus billentyűzeten is beírhatjuk; ha a NUM LOCK billentyű bekapcsolt állapotban van. Tudományos számítás elvégzése 1. A Nézet menüben válasszuk a Tudományos menüpontot. 2. Válasszuk ki a használni kívánt számrendszert (2, 8, 10, 16). 3. Kattintsunk arra a megjelenítési méretre (byte:8 bit, szó:16 bit, kétszó:32 bit, négyszó:64 bit), melyet használni kívánunk. 4. Végezzük el a számítást. Számrendszerek közötti átalakítás 1. A Nézet menüben kattintsunk a Tudományos lehetőségre. 2. Írjuk be az átalakítandó számot 3. Válasszuk ki azt a számrendszert, amelybe konvertálni szeretnénk. 4. Kattintsunk a használni kívánt megjelenítési méretre. 54

55 A Számológép memóriájának használata 1. Ha a kijelzőn lévő számot a memóriában szeretnénk tárolni, kattintsunk az MS gombra. 2. A tárolt számot az MR gombra kattintva hívhatjuk elő. 3. Ha törölni szeretnénk a memória tartalmát, kattintsunk az MC gombra. 4. Ha a kijelzőn látható számot hozzá akarjuk adni a memóriában lévő számhoz, kattintsunk az M+ gombra. Az összeadás eredményeként eltárolt számot az MR gombra kattintva jeleníthetjük meg. Ha a memóriában számot tárolunk, a memóriagombok fölött lévő mezőben egy M betű látható. Ha másik számot viszünk be a memóriába, akkor az előzőleg tárolt szám elvész, és helyébe az új kerül. A Jegyzettömb A Jegyzettömb egyszerűbb dokumentumok készítéséhez használatos alapszintű szövegszerkesztő. A Jegyzettömböt leggyakrabban szövegállományok (.txt) megtekintésére és szerkesztésére alkalmazzuk. A Jegyzettömb nem támogatja a formátumok megadását, így csak olyan szöveg hozható létre a segítségével, ami nem formázott (formázatlan szövegállomány). Ez hasznos ha olyan szöveget kell írni, ahol a formázó utasítások megzavarhatják a szöveg értelmezését, feldolgozását pl. program forráskódok esetében. A Jegyzettömbben készített állományok Unicode, ANSI, UTF-8 és fordított bájtsorrendű Unicode formátumban menthetők. Ezek a formátumok nagyobb mértékű rugalmasságot biztosítanak az eltérő karakterkészleteket használó dokumentumok alkalmazása során. 55

56 A Jegyzettömb lehetőségei Keresés és csere: A Szerkesztés menüben kattintsunk keresés esetén a Keresésre, ha cserélni akarunk a Csere menüpontra. Írjuk be a keresett karaktereket vagy szavakat a Mit keres mezőbe. Ha cserélni szeretnénk, a Mire cseréli mezőbe írjuk be azt a szöveget, amit a fentiek helyére szeretnénk behelyettesíteni. Ha a szöveg összes előfordulását egyszerre szeretnénk cserélni, kattintsunk a Mindet gombra. Ha egyesével szeretnénk elvégezni a cserét, először kattintsunk a Következő, majd a Csere gombra. Keresés esetén is a Következő gombra kell kattintani. Szöveg sorokra tördelése az ablak mérete szerint: 1. A Formátum menüben válasszuk a Hosszú sorok tördelése parancsot. 2. A hosszú sorok tördelésének bekapcsolásakor a menüparancs mellett egy pipa jelenik meg. A szöveg sorokra tördelésével lehet elérni, hogy az egyes sorokban lévő összes szöveg látszódjon az ablakban. Ez azonban nincs hatással arra, hogy a dokumentum hogyan fog megjelenni a nyomtatásban. Ugrás megadott sorra 1. Kattintsunk a Szerkesztés menü Ugrás parancsára. 2. Az Ugrás sorban adhatjuk meg annak a sornak a számát, amelyikre ugrani akarunk. Szöveg kivágása, másolása, beillesztése vagy törlése - Szöveg másik helyre történő átmásolásához jelöljük ki a szövegrészt, majd kattintsunk a Szerkesztés menü Másolás parancsára. - Ha egy szövegrészt úgy akarunk kivágni, hogy utána beszúrhassa máshová, jelöljük ki, majd kattintsunk a Szerkesztés menü Kivágás parancsára. - A kivágott vagy másolt szöveg beillesztéséhez rakjuk a kurzort oda, ahová a szöveget be szeretné illeszteni, majd kattintsunk a Szerkesztés menü Beillesztés parancsára. - Szöveg törléséhez jelöljük ki a szövegrészt, majd nyomjuk meg a DELETE billentyűt. Állomány megnyitása, mentése - Állomány megnyitásához válasszuk a Fájl menü Megnyitás parancsát. A már ismertetett tallózás ablakban válasszuk ki a megfelelő állományt, majd kattintsunk a Megnyitás gombra. - Állomány mentésekor a Fájl menü Mentés vagy Mentés másként parancsát használhatjuk. Ha először mentjük az állományt, minden esetben meg kell adni az állomány nevét és kiterjesztését (típusát). Ez utóbbi alapesetben.txt. A mentési Tallózó ablakban válasszuk ki a mappát ahova a megadott nevű és kiterjesztésű állományt menteni szeretnénk, majd kattintsunk a Mentés gombra. A Media Player Microsoft Windows Windows Media Player univerzális médialejátszó, mely alkalmas a 56

57 legtöbb gyakori formátumú hang- kép- és vegyes médiaállomány lejátszására. Microsoft Windows Media Player programmal az alábbi médiaállomány-típusok játszhatók le. Az alább felsorolt kiterjesztésű állományok megnyitásakor (ha duplán kattintunk az állomány ikonjára vagy egy Internetes lapon megjelenő hivatkozásra) a Windows Media Player elindul. - Microsoft Windows médiaformátumok Állománykiterjesztések:.avi,.asf,.asx, rmi, wav,.wma,.wax - Moving Pictures Experts Group (MPEG) Állománykiterjesztések:.mpg,.mpeg,.m1v,.mp2,.mpa,.mpe - Musical Instrument Digital Interface (MIDI) Állománykiterjesztések:.mid,.rmi - Apple QuickTime, Macintosh AIFF Állománykiterjesztések:.qt,.aif,.aifc,.aiff,.mov - UNIX formátumok Állománykiterjesztések:.au,.snd - stb. Médiaállományok lejátszása 1. Kattintsunk jobb egér gombot a címsoron, ha nem látszik a menü, majd Fájl menü Megnyitás menüpontjára. 2. Keressük meg a Megnyitás ablakban a lejátszani kívánt médiaállományt. 3. Fogadtassuk el a választást az OK gombbal. 4. Kattintsunk a Vezérlőelem sávon a Play gombra. Gyakran használt segédprogramok A felhasználók nagyon sokfajta segédprogramot használnak a rendszerükön. Ebben a részben két nagyon fontos és sokszor használt programtípussal ismerkedünk meg, a tömörítővel ill. a vírusirtóval. 57

58 A tömörítő - WinRar A tömörítő programok abból a felismerésből születtek, hogy a különböző állományok nem optimálisan használják ki a lefoglalt merevlemez-területet. Nagyon sok ismétlődő részt tartalmaznak, ezáltal egy speciális program használatával össze lehet nyomni (tömöríteni) az állományokat. Ezeket az állományokat ilyen tömörített formában természetesen nem lehet használni, de a tömörítés kétirányú folyamat: a tömörítvényt (archívumot) természetesen ki lehet bontani, és az eredeti állományt vissza lehet állítani. A tömörítők sikere abból az igényből táplálkozik, hogy a felhasználók minél kisebb helyen szeretnék tárolni az aktuálisan nem használt állományokat. Ennek a feladatnak a megoldására nagyon sok program készült a legendás PKZIP-től kezdve a legújabb nagyteljesítményű multimédia tömörítőkig mint az UHARC. A Windows XP beépített tömörítő algoritmusával átlátszóan (a felhasználó számára láthatatlanul) lehet állományokat és könyvtárakat vagy akár egész meghajtókat tömöríteni. A legismertebb tömörítő programok Windows alatt a WinZip, a WinArj, a WinAce ill. az általunk is tárgyalt WinRAR. Mindegyik tömörítőnek közös jellemzője, hogy a nevével azonos kiterjesztésű archívumokat hoznak létre (WinRAR -.rar, WinAce -.ace, WinZip -.zip). A tömörítési arány a legtöbb tömörítő programban az állománytól függően 20%-50%-ig terjedhet. A WinRAR a RAR tömörítő 32 bites Windows-ra készült változata. WinRAR műveletek Betömörítés 58

59 - Mikor a WinRAR fut, megjeleníti az aktuális mappa állományainak és mappáinak listáját. Abba a mappába kell menni, amelyik tartalmazza az archiválandó állományokat. Használhatjuk a CTRL+D billentyűket, az eszköztár alatti meghajtók listáját, vagy kattintsunk a kis lemez ikonra a bal alsó sarokban, ha meg kívánjuk változtatni a meghajtót. Kattintsunk kétszer a ".." nevű mappára, hogy a szülőkönyvtárba váltsunk. Belépéshez nyomjuk meg az ENTER-t vagy kattintsunk kétszer bármely másik mappára. - Mikor belépünk abba a mappába, ahol a kiválasztott állományok találhatók, jelöljük ki az állományokat és a mappákat, melyeket archiválni kívánunk. Ezt meg lehet tenni a SHIFT + nyíl gombok használatával vagy az egérrel, mint a Windows Intézőben és más Windows programban. - Miután kijelöltünk egy vagy több állományt, a WinRAR ablakának tetején kattintsunk az Add gombra, nyomjuk meg az ALT+A gombot vagy jelöljük ki az "Add files to archive" parancsot a Commands menüben. Írjuk be a megjelenő párbeszédablakba a cél archívum nevét, vagy egyszerűen fogadjuk el az alapbeállítás szerinti nevet. Az itt beállítható paraméterek a következők: - Archive: az archívum neve és elérési útvonala. Az elérési útvonalat kijelölhetjük a Browse (Tallózás) gomb használatával is - Archive format: a tömörítvény formátuma. Natív RAR vagy az ugyancsak támogatott ZIP formátum közül választhatunk. - Compression method: a tömörítés mértéke, ahol a Store beállítás egyáltalán nem tömörít csak egy nagy összefüggő állományt hoz létre, a Best pedig a leghatékonyabban tömöríti be az állományokat. Minél jobb a tömörítés mértéke annál lassabb a tömörítési folyamat. - Dictionary size: a tömörítéshez használt ún. szótár mérete. A tömörítés hatásfoka annál jobb, minél nagyobb ez a szótár, de figyeljünk arra, hogy SFX (önkicsomagoló) állományok esetén ezt hozzáfűzi az archívumhoz. - Volume size: kötetméret, a WinRAR ha kérjük feldarabolja a tömörítvényt, hogy lemezen el tudjuk szállítani a célállomáshoz. - Update mode: felülírásra vonatkozó opciók. Olyan archívumoknál használjuk, ahol megadott időközönként mentjük az állományokat, ugyanabba a tömörítvénybe. 59

60 - Archiving options: - Delete files after archíving: állományok törlése archiválás után. - Create SFX archive: önkicsomagoló (SelF extract) állományok létrehozása. Az ilyen állományok kicsomagolásához nincs szükség a keretprogramra, kiterjesztésük.exe. - Create solid archive: többlemezes tömörítvények esetében az ellenőrző információk elosztásával logikailag egy nagy archívumot hozhatunk létre. Ha az archívum bármely része sérül, a többi archívumrészben lévő információ is elveszik. - Put authenticity verification: regisztrált felhasználó nevének elhelyezése a tömörítvényben. - Use multimedia compression: multimédiás adatok tömörítésére a leghatékonyabb módszer használata. - Put recovery record: helyreállítási információk elhelyezése az archívumban. - Az archiválás során egy ablak jelenik meg, ami a művelet statisztikáját mutatja. Ha meg kívánjuk szakítani az archiválás folyamatát, kattintsunk a CANCEL gombra a parancs ablakban. Mikor elkészült az archiválás, a parancs ablak eltűnik, és az újonnan létrehozott archívum lesz az aktuálisan kijelölt állomány. - Állományok hozzáadása egy létező RAR archívumhoz a "fogd és vidd" módszerrel is lehetséges. A WinRAR ablakában jelöljük ki az óhajtott archívumot és nyomjuk meg az ENTER gombot (vagy kattintsunk rá kétszer). A RAR beolvassa az archívumot és megjeleníti a tartalmát. Adhatunk állományokat az archívumhoz, csak egyszerűen húzzuk át őket egy másik programból és dobjuk bele a WinRAR-ba. Kitömörítés - Ahhoz, hogy állományokat tömörítsünk ki a WinRAR keretprogram módjának használatával, először a WinRAR-ban meg kell nyitni a szükséges archívumot. Ezt különféle módszerek egyikével tehetjük meg: - az archívum nevére történő kétszeres kattintással vagy az ENTER megnyomásával a Windows keretprogramban (Intéző vagy Asztal). Ha a telepítés során a WinRAR-hoz társítottuk az archívumokat (ez az alapértelmezett telepítési opció), akkor a WinRAR megnyitja az archívumot. A telepítés után is lehetséges az archívumok társítása a WinRAR-hoz a Settings/Integration párbeszédablak használatával. 60

61 - az archívum nevére történő kétszeres kattintással vagy az ENTER megnyomásával a WinRAR ablakában. - "fogd és vidd" módszerrel az archívumot a WinRAR ikonjára vagy ablakába húzzuk. Mielőtt ezt tennénk, meg kell győződnünk arról, hogy nem nyitottunk-e már meg másik archívumot a WinRAR-ban, mert különben az átdobott archívumot hozzáadja a megjelenített archívumhoz - a WinRAR parancssorból történő futtatásával egy paraméterrel az archívum nevével. - Mikor megnyitunk a WinRAR-ban egy archívumot, megjelenítésre kerül a tartalma. Jelöljük ki a állományokat és mappákat, amiket ki kívánunk csomagolni. - Egy vagy több állomány kijelölése után kattintsunk az Extract gombra a WinRAR ablakának tetején, nyomjuk meg az ALT+E gombot vagy jelöljük ki a Extract files from archive parancsot a Commands menüben. Ha más mappába kívánunk állományokat kitömöríteni, mint az aktuális, kattintsunk a "Extract to" gombra vagy nyomjuk meg az ALT+A gombot, írjuk be a párbeszédablakba a célmappát és kattintsunk az OK gombra. - A kitömörítési folyamat közben megjelenik egy ablak, ami a művelet statisztikáját mutatja. Ha meg kívánjuk szakítani a kitömörítési folyamatot, kattintsunk a parancs ablakban a CANCEL gombra. Ha a kitömörítés hibák nélkül elkészült, a WinRAR visszatér a keretprogramhoz, hiba esetén viszont megjelenik egy "Diagnostic messages" feliratú ablak. A NOD32 vírusírtó program használata: A NOD32 fő ablakának, a NOD32 Vezérlő központnak a megnyitásához kattintson a tálcán a fent látható ikonra (a képernyő jobb alsó sarkában, az óra mellett található). A NOD32 Vezérlő központot az Elrejtés gombbal lehet eltüntetni. A Kilépés gombra kattintva a NOD32 üzenetei nem fognak megjelenni, de a víruskereső továbbra is aktív marad. Ha a Kilépés gombra kattintott, a NOD32 Vezérlő központot a Start menü -> Minden program -> Eset -> NOD32 Vezérlő központ menüre kattintva töltheti be újra. 61

62 Kézi indítású víruskeresés a NOD32 Vezérlő központ használatával Meghajtó, könyvtár vagy fájl ellenőrzéséhez kattintson a NOD32 Vezérlő központ ikonra a tálcán (a képernyő jobb alsó sarkában, az óra mellett található). Válassza ki a Víruskereső modulok opciót, azon belül a NOD32 feliratot. A helyi meghajtók ellenőrzéséhez kattintson a Helyi lemezek gombra. Floppylemez ellenőrzéséhez válassza a Floppy ikont. Kattintson az A NOD32 futtatása gombra, ha egyes mappákat vagy fájlokat akar ellenőrzésre kijelölni. Az ellenőrzés futtatásához kattintson a Víruskeresés vagy a Vírusirtás gombra. A NOD32 ellenőrzi a fájlokat és vörössel jelöli meg a fertőzötteket. A kézi indítású vírusellenőrzés megszakítását az Állj gombra kattintva kérheti. A modul leállítása előtt a program megkérdezi, kívánja-e menteni a változtatásokat. Ha ugyanazokat a célterületeket a jövőben is szeretné ellenőrizni, erősítse meg a változtatásokat. Vírustalálat esetén Vírusfertőzött vagy gyanús állomány észlelése esetén a kézi indítású vírusellenőrzés naplójában tárolt adat színe vörösre változik. A fertőzött fájlok száma is megjelenik az ellenőrzési napló összegző jelentésében. Vírustalálatkor a keresést meg kell ismételni a Vírusirtás gomb használatával a Víruskeresés után. A közelmúlt legtöbb fertőzése, kivált az férgek, törléssel irthatók csak ki, mivel a "fertőzött" fájl teljes egészében a féreg maga. Bizonyos fertőzött fájlok megtisztítása ugyanakkor az esetek csekély számában a fájl sérüléséhez vezethet. Ezért javasoljuk a vírusirtás megkísérlése előtt biztonsági másolat készítését az adott fájlról (pl. karanténba helyezés). Ha a víruskeresés üzemmódban a program vírust talál, a következő ablak jelenik meg: Ekkor az alábbi lehetőségek közül választhat: Kihagyás - A fájlt meghagyja eredeti állapotában. Vírusirtás - A NOD32 megkísérli megtisztítani a fájlt. Némely esetben a vírusirtás nem lehetséges (pl. férgek esetében). Átnevezés - Megváltoztatja a fájl kiterjesztését, megakadályozva ezzel a futtatását. Törlés - Törli a fájlt. Győződjön meg róla, hogy nincs szükség a törlendő fájlra (válassza ki az "Objektum karanténba helyezése" opciót). Csere - Floppy lemezek fertőzött boot szektorát lecseréli egy tiszta példányra A frissítés A víruskereső programok gyakori frissítése létfontosságú. A NOD32 frissítő modulja biztosítja mind a vírusadatbázis, mind a programkomponensek automatikus frissítését az interneten keresztül (alapértelmezett beállítás), vagy helyi hálózatok esetén belső frissítési szerverről. A NOD32 antivirus system első telepítése után győződjön meg róla, hogy a vírusadatbázis frissítése működik, másképpen nem biztosítható a maximális szintű védelem. A forgalmazótól kapott érvényes felhasználói név és jelszó szükséges ehhez (az elektronikus licenszben találja). Kézi indítású frissítés kezdeményezéséhez kattintson a tálcán a NOD32 Vezérlő központ ikonjára, kattintson a Frissítés feliratra, majd a Frissítés (Azonnali frissítés futtatása) gombra. A frissítési folyamat során az ablakban a letöltés alatt levő frissítési fájlokra vonatkozó információk jelennek meg. Amikor befejeződött a frissítés, a program erről külön üzenetben tájékoztat (kivéve, ha az ún. "Csendes üzemmód" be van kapcsolva). 62

63 A NOD32 kézi indítású vírusellenőrzés fő ablaka öt fület tartalmaz. 1.Ellenőrzési célterületek Ez a fül teszi lehetővé az ellenőrizendő területek megadását. Két mezőre oszlik: a felső a meghajtók (lemezek), az alsó a könyvtárak (mappák) és fájlok kiválasztására szolgál. Mind Víruskeresés, mind Vírusirtás üzemmódban csak a pipával kijelölt célterületeket vizsgálja meg a program. Kijelöléshez (valamint a kijelölés eltávolításához) kattintson duplán az objektum (célterület) nevére. 63

64 2.Víruskeresési napló A Víruskeresési napló a kézi indítású víruskeresés futtatásakor jelenik meg és tájékoztatást nyújt minden végrehajtott ellenőrzésről. Azt, hogy mire terjedjen ki és milyen formátumú legyen a tájékoztatás, a Beállítások fülön lehet konfigurálni. A Görgetés jelölőnégyzet bejelölése esetén az információ a megjelenítő ablakban fölfelé gördül; máskülönben a megjelenő információ áll, a naplófájlon belüli mozgás pedig a megjelenítő ablak jobb oldalán levő gördítősáv segítségével valósítható meg. Az éppen ellenőrzés alatt álló fájlra vonatkozó tájékoztatás a megjelenítő ablak alatt olvasható. Az ablak jobb alsó sarkában forgó vonal jelzi, hogy a vírusellenőrzés folyamatban van. A Beállítások fül további beállítási lehetőségeket tartalmaz a Víruskeresési napló formátumára és paramétereire vonatkozóan. Minden víruskeresési napló tartalmaz információt a keresőmotor verziójáról. Ezenkívül napló megadja: A víruskeresés dátumát és idejét A fertőzött fájlok listáját, vörössel megjelölve A valamilyen hiba folytán nem ellenőrizhető fájlokat, kékkel megjelölve A keresés végállapotát Az ellenőrzött fájlok számát A talált vírusok számát A keresés befejezésének idejét A keresésre fordított időt összesen 3.Akciók 64

65 A NOD32 kézi indítású víruskeresője vírusirtás üzemmódban automatizálni tudja a talált vírusokkal szembeni teendőket. A legördülő menüben található objektumok a Beállítások fülön kiválasztott objektumoknak felelnek meg (kivéve az alternatív NTFS stream-eket). A lehetséges akciók a következők: vírusirtás értesítés és akció felajánlása (ez az alapbeállítás) nincs akció átnevezés törlés csere (csak boot szektorok esetén) A fertőzött fájl külön karantén mappában történő kódolt tárolásához jelölje be a "Karanténba helyezés" jelölőnégyzetet. Ha a kiválasztott akciók valamelyike különbözik az alapbeállításoktól, akkor az ablak alsó részében értesítés jelenik meg. Az alapbeállításokhoz való visszatéréshez nyomja meg az Alapbeállítások gombot. Ha a "törlés" és a "Karanténba helyezés " be van jelölve, akkor a fertőzött fájlokról törlés előtt kódolt másolat készül a karantén mappába. Ha a "vírusirtás" opció van bejelölve és a fájlba beépült vírust nem lehet irtani (pl. férgek esetén), a NOD32 a jobb oldali oszlopban felsorolt másodlagos akciók közül fogja a bejelöltet végrehajtani. Kezelő gombok Víruskeresés Ez a gomb indítja el a kiválasztott célterületek víruskeresését (csak víruskeresés, vírusirtás nélkül). A gomb megnyomásával a Víruskeresési napló váltja fel a Ellenőrzési célterületek fület, mely tájékoztatást ad az ellenőrzés eredményeiről. A "Víruskeresés" gombot a "Szünet" gomb váltja fel, amellyel átmenetileg megszakítható a víruskeresés; a "Vírusirtás" gombot az "Állj" gomb váltja fel, melynek segítségével véglegesen leállítható a víruskeresés folyamata. Vírusfertőzött vagy gyanús állomány észlelése esetén a naplóban tárolt adat színe vörösre változik. A fertőzött fájlok megtisztítása az alább ismertetett "Vírusirtás" opció segítségével történhet, illetve az adott naplóbejegyzésre való jobb egérgombos kattintással és a megjelenő menü Vírusirtás opciójának a kiválasztásával. Vírusirtás A "Vírusirtás" gomb indítja a kijelölt célterületek vírusirtással összekötött ellenőrzését, amennyiben lehetséges a fertőzött fájl megtisztítása és a "vírusirtás" akció ki van választva az Akciók fülön. Vírustalálat esetén a program viselkedése az Akciók fül beállításaitól függ, amit a későbbiekben ismertetünk. Kilépés 65

66 Ez a gomb a kézi indítású vírusellenőrzésből való kilépésre szolgál. Ha futtatás közben valamely profil megváltozott, akkor a felhasználót külön ablak figyelmezteti a változtatások mentésére, mielőtt kilép. Súgó Ennek a gombnak a megnyomásával indítható a súgó. Ugyanez a hatás érhető el bármikor az F1 gomb megnyomásával. 66

67 Általános szövegszerkesztési ismeretek Szövegfeldolgozás számítógéppel Szövegszerkesztés A személyi számítógépek megjelenésével a szöveg adatként való feldolgozása is lehetővé vált. A számítógép elterjedése fokozatosan kiszorította az írógépeket az irodákból és otthonunkból, hiszen míg írógéppel a szöveg betűinek egységes megjelenését tudjuk csak biztosítani, addig a számítógéppel szövegfeldolgozást is végezhetünk. A szövegfeldolgozás annyit jelent, hogy a betűket, számjegyeket, írásjeleket (ezeket együttesen karakternek nevezzük) a számítógépen tároljuk, és utólag bármikor változtathatunk rajta, vagy tetszőleges példányszámban kinyomtathatjuk. A szöveget ún. szövegfeldolgozó programokkal kezelhetjük, melyeknek a következő típusai léteznek: 1. Egyszerű szerkesztőprogramok (editorok) Ezekkel a programokkal kizárólag ASCII formátumú szöveget kezelhetünk. A szöveg bevitelét, javítását, keresést, cserét, mentést és nyomtatást végezhetünk el vele. A fejlettebb editorokkal sortördelést, szövegblokkműveleteket, lapmargók beállítását is elvégezhetjük. A lényeg az, hogy a szöveg csak formázatlan karaktereket tartalmaz. Az editorokkal jelenleg elsősorban szöveges állományokat, parancsfájlokat, konfigurációs állományokat, forrásprogramot készítünk. Ilyen szerkesztő például a DOS Edit programja, a Norton Editor és a különböző shell programok editorai. 2. Szövegszerkesztők A szövegszerkesztő programokkal formázott szöveget lehet előállítani. A formázással a betűk stílusát, méretét, egymáshoz való helyzetét, valamint a szövegnek a lapon való elhelyezkedését állíthatjuk. Ezen kívül a legtöbb programmal oldalanként ismétlődő szöveg beállítása, oldalszámozás, tartalomjegyzék beillesztése, helyesírás-ellenőrzés, képek, táblázatok beszúrása is elvégezhető. A korszerűbb szövegszerkesztők szövegbevitelt, formázást gyorsító funkciókkal is el vannak látva. A lehetőségekből következik, hogy ezeket a programokat igen széles körben lehet használni, szinte minden helyen, ahol írásos dokumentumot kell előállítani. Elsősorban levelek, feljegyzések, jegyzetek, dolgozatok, egyszerűbb könyvek, szórólapok készítésére alkalmazzuk. A lényeg, hogy ezekben a dokumentumokban a szöveg van túlsúlyban, és a szöveg tartalmazza a dokumentum fő mondanivalóját. A szövegszerkesztő programok megjelenésük és kezelésük tekintetében nagyon különbözőek. A régebbi típusokkal csak szöveges módban lehetett dolgozni, tehát a lehetőségek a nyomtató adottságaitól függtek, és a betűk formázására csak kevés lehetőség volt. Ezekkel a programokkal például nehézséget okozott az ékezetes karakterek megjelenítése. 67

68 Az újabb szövegszerkesztők a karaktereket grafikusan kezelik, és grafikusan nyomtatják ki, ezért megoldott bármilyen típusú, méretű betű nyomtatása, valamint a szöveg és a kép együttes kezelése. Ettől függetlenül a programokat két csoportba lehet sorolni. Az egyik típusba azok sorolhatók, amelyeknél a szerkesztési környezetben nem látszik a kész dokumentum formája, az csak nyomtatás után lesz látható. A másik típusba azok tartoznak, amelyeknél szerkesztés közben úgy látjuk a dokumentumot, mintha a kinyomtatott papír a képernyőn lenne. Ez utóbbi típusú programokat WYSIWYG (ejtsd: vizivig) szövegszerkesztőknek hívjuk. A WYSIWYG a What You See Is What You Get rövidítése, aminek a jelentése szó szerinti fordításban, hogy azt látjuk (a képernyőn), amit majd (a nyomtatás után) kapunk. Néhány ismertebb szövegszerkesztő: Write, Wordpad, Word for Windows, Works, WordPerfect, Ami Pro. 3. Kiadványszerkesztők A legsokoldalúbb szolgáltatásokkal a kiadványszerkesztő programok rendelkeznek. Ezekkel a programokkal szinte bármilyen összetett dokumentum elkészíthető, ahol nem csak szöveg, hanem kép is nagy számban előfordulhat, és a színeknek is fontos szerepe van. A szöveg és a kép változatos formában elrendezhető, a szövegre és hátterére látványos hatáskeltő effektusok alkalmazhatók. Ezek a programok elsősorban a már begépelt szöveg oldalakra, hasábokra tördelésére alkalmasak, tehát egy szövegszerkesztővel például a beírás gyorsabban és könnyebben elvégezhető. További feladatuk a dokumentum nyomdai tovább feldolgozásra való előkészítése, mint például a színre bontás. Kiadványszerkesztőkkel készülnek az újságok, könyvek, termékcímkék, egyes plakátok, hirdetések, stb. Ilyen programok például a Ventura, a Page Maker, és a QuarkXPress. 68

69 A Word indítása A program indítására több lehetőségünk is kínálkozik, szokásainktól és az egér pillanatnyi pozíciójától függően. Kezdetben azonban a legegyszerűbb, ha a Start nyomógombra kattintunk, majd a Programok közül kiválasztjuk a Microsoft Word-öt. Azonban a program akkor is elindul, ha például az Intézőben egy Word dokumentumra kattintunk, vagy szintén a Start nyomógombról elindulva a Dokumentumok közül választunk ki egy dokumentumot. 69

70 A képernyő felépítése Ahhoz, hogy egy programot hatékonyan tudjunk kezelni, alaposan meg kell ismernünk a képernyő felépítését. Címsor A címsorban leolvasható az aktuálisan szerkesztett dokumentum neve. Ha még nem adtunk nevet az állományunknak, Dokumentum n néven nevezi. Az n jelzi, hogy a Word megnyitása óta hányadik üres dokumentummal dolgozunk. Ablakkezelők A címsor jobb oldalán a Windows tanulmányozása során megismert elemeket láthatjuk. Office gomb Az Office 2007 egyik újdonsága. A fontosabb fájlműveleteket érhetjük el a segítségével. Ha rákattintunk, akkor egy lenyíló menüsorból választhatunk műveleteket. 70

71 Szalag menü Az Office 2007 másik nagy újdonsága. A Microsoftnál megpróbálták ötvözni a korábbi eszköztár és menüsor előnyeit. A szalagmenü hierarchia igen logikus, könnyed kezelést biztosít a Word használatában. A menüpontok alatt kis ábrákat láthatunk, csoportokba rendezve, melyek megfelelnek a korábbi eszköztárakban található ikonoknak. A program kezelése sokkal egyszerűbb az ikonok használatával. Ezzel egy időben megszűnt a hagyományos menüsor. Gyorselérési eszköztár A leggyakrabban használatos műveletek gombjait találhatjuk itt. Testre szabható, azaz beállíthatjuk, hogy mely gombokat szeretnénk látni. Vonalzók A beállított mértékegységet használva a vízszintes és függőleges vonalzó segít a dokumentum szerkesztésében. A méretek mutatása mellett, lehetővé teszi, hogy a margókat, bekezdés pozíciókat, táblázatok méretét állíthassunk rajta. Ha nem látszik a vonalzó a képernyőn, akkor vagy nem megfelelő nézetben vagyunk (lásd később), vagy a Nézet menüpontban a Vonalzó nincs bekapcsolt állapotban. Gördítő sávok A képernyőnél nagyobb dokumentumok mozgatását teszi lehetővé a vízszintes és függőleges irányban. Kezelése a Windows tanulmányozása során elsajátított ismeretek alapján történik. Állapotsor Az ablak alján lévő információs sorban leolvashatjuk, hogy a dokumentum mely részét látjuk éppen a képernyőn, és megtudhatjuk a kurzor pontos pozícióját is. Balról haladva az első szám a nyomtatásban megjelenő oldalszámot mutatja. Kicsinyítés, nagyítás A nézetváltó gombok mellett, a képernyő jobb alsó részén a dokumentumaink megjelenítési mérete állítható, a kép kicsinyíthető, nagyítható. A megjelenítés nincs hatással a nyomtatásra, 71

72 kizárólag a munkánkat hivatott segíteni. A méret beállítását kérhetjük a Nézet szalagmenü Nagyítás parancsának alkalmazásával is. A méretet megadhatjuk mi magunk is százalékos arányban, vagy választhatunk a felkínált értékekből. Új dokumentum létrehozása Amikor elindítjuk a Word-öt, az automatikusan létrehoz egy üres dokumentumot, melyet a címsorban a Dokumentum1 felirat jelöl. Két lehetőségünk is van új dokumentum kérésére. 1. Létrehozás ikon segítségével A gyorselérési eszköztáron kattintsunk az Új dokumentum létrehozása ikonra, melynek hatására egy Normál sablonra alapozott új dokumentum nyílik meg, melyet a címsorban a Dokumentum n felirat jelöl. Az n jelzi, hogy a Word megnyitása óta hányadik üres dokumentummal dolgozunk. A sablon egy olyan fájl, mely egy-egy dokumentum külalakját határozza meg. Ezt a sablont, ha hozzárendeljük egy dokumentumhoz, felveszi a sablonban tárolt külalakot. Minden dokumentumhoz tartozik legalább egy sablon, melyek közül alapértelmezett a Normál sablon. 2. Létrehozás menü segítségével Válasszuk az Office gombra kattintás után az Új menüpont parancsát, melynek hatására egy párbeszédablak jelenik meg. Az Új dokumentum párbeszédablak segítségével választhatunk dokumentumunkhoz sablont, melyet több csoportba rendezve láthatunk, Ez a választék tetszőlegesen módosítható, bővíthető. Próbáljunk meg néhány dokumentumot megnyitni más-más sablonra alapozva. 72

73 A Word dokumentum egységei A Word dokumentum több egymásra épülő egységből épül fel. Ezekkel a formázási műveletek terén ismerkedünk meg, az egyszerűbbtől az összetettebb felé haladva. Karakter A szöveg legkisebb elemét jelenti, mely lehet betű, számjegy, írásjel, szimbólum. Bekezdés A dokumentumot bekezdések segítségével tagoljuk, tartalma egy gondolati blokk, de használhatunk azért is külön bekezdést, hogy környezetétől eltérő módon formázzuk meg. Egy bekezdés végét az Enter billentyű leütésével jelezzük, tehát egy bekezdés két Enter közötti szövegrész. Szakasz Minden olyan szövegrész, melyet a környezetéhez képest eltérő módon szeretnénk formázni, önálló szakaszban kell megjeleníteni. Ilyen lehet például eltérő élőfej, élőláb, vagy több hasáb megjelenítése, esetleg eltérő oldalbeállítás, margó méret. Új szakaszt létrehozhatunk mi is, de a program automatikusan is létrehoz. Dokumentum A már felsorolt szerkezeti egységekből összeálló teljes anyag, a teljes mű, melyet önálló fájlba, saját névvel tárolunk. Egy hosszú művet esetenként kénytelenek vagyunk több dokumentumba elmenteni, mert számítógépünk memória kapacitása határt szab egy-egy dokumentum nagyságának. A dokumentum méretét nagymértékben növeli a benne tárolt képek, táblázatok és egyenletek mennyisége. Fődokumentum Dokumentumok, állományok összessége, például egy könyv, mely fejezetekből, dokumentumokból áll. A könyv egyes fejezeteit önálló fájlokban tároljuk, de egy fődokumentumba fogjuk össze, hogy közös tartalomjegyzéket, tárgymutatót, ábraszámozást, oldalszámozást stb. érjünk el. Nem nyomtatandó karakterek megjelenítése Léteznek olyan karakterek a programban, amelyek nem kerülnek nyomtatásra, kizárólag a szerkesztést, pozícionálást stb. segítik. Ezen karakterek képernyőn történő megjelenítése ki/bekapcsolható. Ilyen karakter például az Enter leütésére megjelenő bekezdésjel, a szóközöket jelölő pont, a sortörést jelölő Shift+Enter jel stb. Ezek a karakterek akkor látszanak, ha a Minden látszik ikon, a Kezdőlap szalagmenü Bekezdés paneljében be van kapcsolva. Az átkapcsolást egyszerűen rákattintással lehet változtatni. (Szerkesztés alatt ajánlatos a folyamatos bekapcsolt állapot!) 73

74 A szöveg bevitele Ha még soha nem dolgoztunk szövegszerkesztővel, úgy gondolhatjuk, hogy a szöveg beírása nem különbözik a hagyományos írógéppel végzett munkától. Ez azonban nem fedi a valóságot! Nézzük, melyek a legfontosabb különbségek. A sor végén a szövegszerkesztő automatikusan sort vált. Nem szükséges, sőt kifejezetten káros a sor végén az Enter billentyű lenyomása, mivel az Enter bekezdésvéget jelent és össze vissza megtöri a szöveget, akár mondat közben is. Természetesen az Enter billentyűnek is meg van a maga feladata, például akkor használjuk, ha azt akarjuk, hogy az adott szövegrész már egy új bekezdésbe, gondolati egységbe kerüljön. Előfordulhat az is, hogy egy bekezdésen belül új sorban szeretnénk folytatni a szöveg írását, jóllehet a sor még nem fejeződött be, például verssorok. Ilyen esetekben a Shift+Enter billentyű-kombinációt kell alkalmazni, mely sortörést eredményez. Ha a bekezdést beljebb vagy kijjebb akarjuk kezdeni, vagy a beviteli pont helyét akarjuk megváltoztatni, a beállításhoz soha ne használjuk a szóközt, hanem helyette a későbbiekben tanult bekezdés formázási parancsokat alkalmazzuk. Amikor a lap aljára érünk az írással, a program automatikusan lapot vált, de lehetőséget biztosít arra is, hogy magunk határozzuk meg a lapváltás helyét, azaz azt, hogy a dokumentumunk melyik része kerüljön új oldalra. Ennek megvalósításához álljunk a kurzorral oda, ahol az új oldalt szeretnénk kezdeni és üssük le a Ctrl+Enter billentyű-kombinációt, mely oldaltörést eredményez. A hagyományos írógép esetében, a szövegszerkesztőtől eltérően a leütött billentyű jele azonnal és változtathatatlanul megjelenik a papíron, azon utólag formázni, illetőleg a szövegen változtatni nem lehet. Szövegszerkesztő alkalmazása esetén célszerű a szöveget nyersen, formázás nélkül begépelni, majd ha a bevitelt vagy annak egy részét befejeztük, átnéztük és kijavítottuk, neki kezdhetünk a külalak formázásának. Feladat: Készítsük el első dokumentumunkat, mely három bekezdést fog tartalmazni, és melynek létrehozása során a cél a folyamat megismerése, megértése. Kérjünk egy új lapot, majd az üres papírra írjuk le az alábbi szöveget! Gyermekkorom kedvenc mesekönyve: A vidám bocsok, melyben az alábbi sorok voltak a legkedvesebbek. (Enter) Fölébredt a két kis medve, de fölkelni semmi kedve. Kelj föl, mackó, hajnal hasad, süti már a nap a hasad. Kicsi mackó ül a kádba, libabőrös nyaka, háta. (Shift+Enter) (Shift+Enter) (Shift+Enter) (Enter) (Shift+Enter) (Shift+Enter) 74

75 Mind lement már a mocsok talpig tiszták a bocsok. (Shift+Enter) (Enter) Dokumentum mentése A dokumentum mentése azt jelenti, hogy a szöveg a számítógép kikapcsolása után is megmarad, tárolásra kerül, és bármikor újból előhívható. Válasszuk az Office gomb Mentés parancsát, melyet elérhetünk a gyorselérési eszköztárról is. A megjelenő párbeszédablakban meg kell határoznunk a mentés helyét és az állomány nevét, azonban további lehetőségek megadására is módunk van. Hely Ha a hely listát legördítjük, megkapjuk a gépünk és annak környezetének teljes felépítését, kijelölve az éppen aktuális helyet. Itt tudunk kattintgatással másik meghajtót, másik mappát, vagy másik gépet aktuálissá tenni, azaz kijelölni a mentés helyét. Fájlnév A program felkínálja névnek a dokumentum elejéről az első írásjeléig terjedő, maximum 255 karakterét a Fájlnév mezőben. Ha a felkínált név helyett egy másikat szeretnénk, egyszerűen begépelünk egy másikat. 75

76 Fájltípus Alapértelmezés szerint a Word dokumentumok kiterjesztése DOCX. Ezt nem kell beírni, hiszen a Word ezt automatikusan megteszi. Minden más esetben, amikor a mentés során konverziót, átalakítást szeretnénk végeztetni, ki kell választanunk a mentendő fájl típusát a Fájltípus listából. Ezt követően a program átalakítja a fájl formátumát a megadottra, például a Word egy korábbi változatára. Feladat: Mentsük el az előzőekben begépelt szövegünket a saját könyvtárunkba Bocsok.docx néven! A dokumentumunkat 5-15 percenként rendszeresen mentsük a korábban ismertetett módszerek valamelyikével. A névadási kötelezettség csak a dokumentum első mentésekor szükséges, mivel később a mentés automatikusan ugyanoda, ugyanazzal a névvel történik, felülírva a dokumentumunk előző elmentett változatát. Tehát, ha egy névvel ellátott állomány tartalmában módosítást hajtunk végre, majd kérjük a Mentés parancsát, a mentés automatikusan végrehajtódik, a Mentés párbeszédablak megjelenése nélkül. Vigyázat! Az előző elmentett változat felülírásra kerül a módosított változattal! Mentés másként Egy már elmentett állomány bármelyik paraméterét megváltoztathatjuk, ha az Office gomb Mentés másként parancsát adjuk ki. Lehetőségünk van a fájlt más néven, új helyre, vagy más típusként elmenteni. A parancs kiadásának hatására a Mentés párbeszédablakkal azonos ablak jelenik meg, melynek kitöltése is az előzőekben ismertetett módon történik. Feladat: A Bocsok.docx állományban álljunk a szöveg végére, majd írjuk be a következőt: Ez egy szép vers! (Enter) Ezt követően kérjük a Mentés másként parancsot és mentsük a módosított állományunkat szintén a saját könyvtárunkba Bocsok2.docx néven! Automatikus mentés A program segítséget nyújt arra az esetre, ha esetleg áramszünet, vagy géphiba történik, egy úgynevezett automatikus mentés funkcióval. Ennek lényege, hogy megadott időközönként a program elmenti az állományt. Ez az automatikusan mentett állomány.asd kiterjesztésű (AutoSave Document), és csak addig tárolódik, amíg szabályosan ki nem lépünk a programból. Szabálytalan kilépés esetén, mint amilyen pl. egy áramszünet, a program nem tudja törölni az állományt. A Word a következő indításkor ellenőrzi, hogy van-e töröletlen automatikusan mentett állomány, és ha van, megnyitja azt úgy, hogy a név után írja, helyreállított. Ezt követően már szabályosan elmenthetjük az elveszetnek hitt állományunkat. A funkciót az Office gomb A Word beállításai gomb Mentés lapján tudjuk beállítani. 76

77 A dokumentum bezárása Ha egy dokumentummal már nem kívánunk dolgozni, de a Worddel igen, zárjuk be a dokumentumot, az Office gomb Bezárás parancsával. Ha az utolsó mentés óta bármilyen változtatást is végrehajtottunk a dokumentumon, vagy esetleg még mem történt mentés, a program megkérdezi, hogy mentsen-e. Igen válasz esetén elmenti a dokumentumot a régi nevére, illetve új dokumentum esetén megjeleníti a korábban ismertetett Mentés párbeszédablakát. Nem válasz esetén mentés nélkül zárja be a dokumentumot, míg a Mégse gomb megnyomásakor visszavonjuk bezárási szándékunkat. Mentett dokumentum megnyitása Ha egy korábban elmentett dokumentummal ismételten szeretnénk dolgozni, akkor azt meg kell nyitnunk, aminek hatására az adott állomány betöltődik gépünk operatív tárába. A műveletet az Office gomb Megnyitás parancsának alkalmazásával hajtjuk végre. A párbeszédablak felépítése hasonló a Mentés ablaknál látottakkal, azaz ugyanúgy tudunk a háttértárak és mappák struktúrájában mozogni és azokat aktivizálni. 77

78 A megnyitás parancsát azonban a legegyszerűbben a Gyorselérési eszköztár Megnyitás ikonjával érhetjük el, de legalább ennyire egyszerű a Ctrl+O billentyű-kombináció alkalmazása, is. A megnyitás során lehetőségünk van különleges megnyitási lehetőségek alkalmazására, melyek az adott dokumentumot csak olvasásra nyitják meg, azaz az eredeti dokumentumot még csak véletlenül sem írhatjuk felül, vagy a program egy másolatát nyitjuk meg A Word bezárása A munka befejezését követően bezárjuk programunkat, melyet az Office gomb Kilépés a Wordből parancsával kezdeményezhetünk. Ilyenkor a program elvégzi a szükséges adminisztrációt, feljegyzi a program elindítása után végrehajtott konfigurációs változtatásokat, bezárja a dokumentumainkat, visszakérdez az esetleges mentésekre, törli az ideiglenes állományokat stb. Természetesen a bezárási műveletet végrehajthatjuk a Windows tanulmányozása során elsajátított ablak bezárási műveletek bármelyik változatával is. Ablakkezelés A Wordben egyszerre több dokumentum ablaka is nyitva lehet, melyek között folyamatosan mozoghatunk, műveleteket végezhetünk. Ha egy új dokumentumot nyitunk meg, az automatikusan egy új ablakban jelenik meg. A már megnyitott ablakok beállításait a Nézet szalagmenü Ablak panel Ablakváltás gomb megnyomásakor látjuk, beszámozva 1-től kezdődően, illetve a tálcán ikonok formájában. A listában pipa jelzi, hogy éppen melyik dokumentum az aktív, a tálcán pedig az aktív ablak ikonja van benyomva. 78

79 Váltani az ablakok között egy egyszerű kattintással lehet, melyet akár a tálcán, akár a menüben megtehetünk. Amint tapasztalhatjuk alapesetben az ablakok egymás mögött vannak, egymást takarják, és közülük mindig csak egy lehet aktív. Ha egyszerre szeretnénk látni az összes ablakot, válasszuk ki a Nézet szalagmenü Ablak panel Mozaik gombját, mely a megnyitott ablakok számától függően a képernyőn elrendezi azokat. Ily módon a megnyitott ablakok között könnyebb mozgatni, másolni a kijelölt részeket. Ha egy dokumentumot két különböző ablakban szeretnénk látni egyszerre, válasszuk a Nézet szalagmenü Ablak panel Új ablak parancsát. Az új ablak neve azonos lesz az eredetivel, csak a név és egy kettőspont után egy sorszám is látható lesz. Így akár a dokumentum két különböző részét is láthatjuk egyszerre, vagy kérhetünk két különböző nézetet ugyanarra a dokumentumra. Ha az aktív dokumentumnak két távol eső részét szeretnénk egyszerre látni, nem kell feltétlenül új ablakot létrehozni, elegendő felosztani a már meglévőt a Nézet szalagmenü Ablak panel Felosztás parancsával. A képernyő közepén megjelenik egy mozgatható vonal, melyet kattintással rögzítünk, és ezzel a felosztás már meg is történt. Ettől kezdve mindkét résznek saját függőleges gördítő sávja és vonalzója van. Mozgás a dokumentumban Ahhoz, hogy egy szöveget ki tudjunk javítani, módosítani, kiegészíteni, törölni, először a kurzort kell a javítandó részhez vinnünk. A kurzor helye határozza meg, hogy hova tudunk beírni új karaktert, hol tudunk javítani. Beírás során a kurzor mindig tovább ugrik egy karakterrel, jelezve a beírás következő helyét. A kurzort mozgathatjuk az egér segítségével, kurzormozgató nyilakkal és billentyűkkel, továbbá vezérelhetjük párbeszédablak és billentyű-kombináció alkalmazásával. Mozgatás egér segítségével Az egér alkalmazásával az egérkurzort tetszőlegesen mozgathatjuk. A pozícionáláshoz az egérkurzort a kívánt helyre visszük, majd oda kattintunk. Ha a kívánt hely nincs a képernyőn, a gördítő sávot használjuk a pozícionáláshoz. Kijelölés a szövegben A kijelölés nélkülözhetetlen eleme a formázásnak, áthelyezésnek, másolásnak stb. A Wordben egyszerre csak egy összefüggő területet lehet kijelölni, melyet sötét hátterével különböztethetünk meg a többi szövegrésztől. A kijelölést végrehajthatjuk egér segítségével, menüből, illetve billentyű-kombináció alkalmazásával. 79

80 Kijelölés egér segítségével A kijelölés legegyszerűbb módja, hogy az egérrel a kijelölendő szöveg elejére, vagy végére állunk, megnyomjuk az egér gombját és nyomva tartva elhúzzuk az egeret a kívánt irányba. Amennyiben vízszintesen húzzuk, a kijelölés a soron belül marad, ha ferdén húzzuk le vagy felfelé, a kijelölés egy vagy több sorral lejjebb, illetve feljebb is folytatódik. Fontos, hogy a kijelölés mindaddig módosítható, amíg el nem engedjük az egér gombját. Ha kijelöltünk egy szót és tovább húzzuk az egeret a második szó kijelöléséhez, a program azonnal kijelöli a következő teljes szót. Szövegegység kijelölése egér segítségével Szó: kattintsunk kettőt a kijelölendő szóra. A kijelölést megkönnyíti egy úgynevezett kijelölő sáv, amely a szövegtől balra helyezkedik el és láthatatlan. Azonban, ha a sávban tartózkodunk az egérrel az egérkurzor jobbra felfelé mutat. Sor: kattintsunk egyet a sor előtt a kijelölő sávon. Több sor kijelöléséhez, tartsuk nyomva az egeret és húzzuk a megfelelő irányba a kijelölő sávon. Bekezdés: kattintsunk kettőt a bekezdés előtt a kijelölő sávon. Teljes dokumentum: kattintsunk a kijelölő sávon hármat, vagy Ctrl gombot lenyomva kattintsunk egyet. Kijelölés billentyű és egér együttes alkalmazásával Kattintsunk a kijelölendő szöveg elejére, majd nyomjuk le a Shift billentyűt, melyet tartsunk folyamatosan nyomva, és így keressük meg a kijelölendő szöveg végét és kattintsunk oda. Ennek hatására a kezdő és végpont közötti szövegrész kijelölésre kerül. Szöveg javítása, mozgatása, nyelvi szolgáltatások, karakterek formázása A szöveg bevitele során hibát követhetünk el, ami adódhat abból, hogy valamilyen szövegrészt törölnünk kell, vagy éppen ellenkezőleg, be kell szúrnunk, illetve egy már létezőt át kell írnunk, esetleg a Windows tanulmányaink során megismert áthelyezés, másolás műveletekre van szükségünk. A beavatkozás okát sorolhatnánk további számtalan példával, azonban azt máris megállapíthatjuk, hogy a szövegszerkesztő kiemelten fontos feladata az adott szövegrész javítása, módosítása. Műveletek visszavonása A Gyorselérési eszköztáron található a Visszavonás, illetve a Ismét parancs-pár, melyek segítségével korábban végrehajtott műveletek visszavonhatók, illetve a Visszavonás is érvényteleníthető, ha a Mégis parancsot választjuk. Vigyázat! Vannak olyan parancsok, melyek nem vonhatóak vissza, ezek általában a végrehajtást megelőzően kérdést tesznek fel, biztonsági megerősítés végett. Ha csak a legutóbbi műveletet szeretnénk visszavonni, elegendő a Visszavonás gombra kattintani, azonban, ha például a legutóbbi öt műveletet szeretnénk visszavonni, a Visszavonás gomb lenyíló listájából ki kell jelölnünk az utóbbi öt műveletet, 80

81 melyet a program visszavon! A Ismét gomb ugyanezen elven működik, azonban általa a Visszavonás(ok) érvényteleníthető(k). Szöveg javítása Törlés A kurzort állítsuk a törlendő karakter elé és nyomjuk le a Delete billentyűt. Hatására a kurzor utáni karakter törlődik, mely műveletet többször egymás után is megismételhetünk. Ha a Backspace billentyűt használjuk törlésre, a kurzortól balra levő karaktert töröljük. Ha több szomszédos karaktert, sort, mondatot, bekezdést, vagy netán egész dokumentumot szeretnénk törölni, előbb ki kell jelölnünk az adott szövegrészt, majd a Delete, vagy Backspace billentyű megnyomásával egy lépésben végrehajtjuk a törlést. A nem nyomtatandó karakterek törlése ugyanúgy történik, mint bármely karakter törlése, azonban a törlést megelőzően ajánlatos bekapcsolni a Mindent mutat kapcsolót az eszköztáron, így legalább pontosan látjuk, hogy Entert vagy Shift+Entert törlünk. Feladat: Nyissuk meg a korábbiakban készített és elmentett Bocsok.docx állományunkat! Az eredeti állapotban az állomány első három sora így néz ki: Gyermekkorom kedvenc mesekönyve: A vidám bocsok, melyben az alábbi sorok voltak a legkedvesebbek. Fölébredt a két kis medve, Álljunk a kurzorral közvetlenül a kedvenc szó elé, majd nyomjuk le a Backspace billentyűt! A látvány a következőket mutatja: Gyermekkoromkedvenc mesekönyve: A vidám bocsok, melyben az alábbi sorok voltak a legkedvesebbek. Fölébredt a két kis medve, A színes aláhúzásokkal most ne foglalkozzunk, hanem inkább nyomjuk meg egyszer a Visszavonás gombot, aminek hatására visszaáll az eredeti állapot. Most ismét álljunk a kedvenc szó elé, majd nyomjuk le a Delete billentyűt! A látvány a következőket mutatja: Gyermekkorom edvenc mesekönyve: A vidám bocsok, melyben az alábbi sorok voltak a legkedvesebbek. Fölébredt a két kis medve, Nyomjuk meg ismét a Visszavonás gombot, majd jelöljük ki a teljes kedvenc szót! A kijelölést követően nyomjuk le a Delete billentyűt! A látvány a következőket mutatja: Gyermekkorom mesekönyve: A vidám bocsok, melyben az alábbi sorok voltak a legkedvesebbek. Fölébredt a két kis medve, 81

82 Újra nyomjuk le a Visszavonás gombot, majd álljunk a kurzorral az első bekezdés mondatát lezáró pont után. A kurzor most a pont után, azonban az Enter jel előtt villog. Ismét nyomjuk le a Delete billentyűt! A látvány a következőket mutatja: Gyermekkorom kedvenc mesekönyve: A vidám bocsok, melyben az alábbi sorok voltak a legkedvesebbek.fölébredt a két kis medve, Befejezésül újra nyomjuk meg a Visszavonás gombot! Beszúrás Ha egy vagy több karaktert kihagytunk, a kurzort a hiányzó karakter helyére kell mozgatni, majd begépelni a kimaradt részt. A szövegszerkesztő alapértelmezett üzemmódja a Beszúró üzemmód, melyből kifolyólag a beszúrás művelet végrehajtása előtt semmilyen beállításra nincs szükség. Feladat: A Bocsok.docx állományunkban álljunk közvetlenül a bocsok szó elé! Ezt követően gépeljük be folyamatosan a következő két szót: és kedves A látvány a következőket mutatja: Gyermekkorom kedvenc mesekönyve: A vidám és kedves bocsok, melyben az alábbi sorok voltak a legkedvesebbek. Fölébredt a két kis medve, A látvány értelmezése után nyomjuk meg a Visszavonás gombot! Szöveghelyettesítés Ha egy szövegrészt egy tetszőleges hosszúságú másikra akarunk cserélni, akkor csak annyit kell tennünk, hogy a kicserélendő részt kijelöljük, majd leütjük az új szöveg első karakterét. Ennek hatására az egész kijelölt rész törlődik és az új karakter a korábban kijelölt helyére beszúródik. Folytatva a gépelést, az új szövegrész beszúródik. Feladat: A Bocsok.docx állományunkban jelöljük ki a bocsok szót! Ezt követően gépeljük be a következő szót: macikák A látvány a következőket mutatja: Gyermekkorom kedvenc mesekönyve: A vidám macikák, melyben az alábbi sorok voltak a legkedvesebbek. Fölébredt a két kis medve, A látvány értelmezése után nyomjuk meg a Visszavonás gombot! 82

83 Vágólap cellák A vágólap cellák a Windows által biztosított olyan memóriaterületek, amelyek átmeneti tárolásra szolgálnak. Alkalmazásával dokumentumon belül, de akár dokumentumok között is tudunk kijelölt részeket áthelyezni, átmásolni. A vágólap eszköztár automatikusan megjelenik, ha a vágólapra helyezünk valamit. Ha ez mégse így történne, akkor kattintsunk a Kezdőlap szalagmenü Vágólap panel jobb alsó sarkán levő kis jelre. A vágólapnak 24 cellája van, melyek egymás után töltődnek fel. Ha az OK-ra kattintunk, minden további elem, amit a vágólapra helyezünk, kilöki a legrégebben elhelyezett elemet. A vágólapra az információ a Windows tanulmányaink során ismertetett módon a Másolás és a Kivágás műveletek eredményeként kerülhet fel, mely történhet Kezdőlap szalagmenü Vágólap panel gombjainak segítségével, helyi menü, billentyű-kombináció, segítségével. Kezelési szempontból ugyanez az állítás igaz a Beillesztés műveletére is, melynek hatására nem törlődnek a vágólap cellák tartalmai. Feladat: A Bocsok.docx állományunkban jelöljük ki a bocsok szót, majd a Szokásos eszköztáron kérjük a Másolás parancsát! Ekkor automatikusan megjelenik a Vágólap eszköztár, vagy ha nem, akkor az előbbiekben ismertetett módon jelenítsük meg azt! Ezt követően álljunk a legkedvesebbek szó után közvetlenül, és kérjük szintén ezen eszköztárról a Beillesztés parancsát! A látvány a következőket mutatja: Gyermekkorom kedvenc mesekönyve: A vidám bocsok, melyben az alábbi sorok voltak a legkedvesebbek bocsok. Fölébredt a két kis medve, A látvány értelmezése után nyomjuk meg a Visszavonás gombot! 83

84 Feladat: A Bocsok.docx állományban hajtsunk végre tetszőleges másolás és áthelyezés műveleteket! A gyakorlás során alkalmazzuk a vágólap, illetve vágólap nélküli alternatívákat egyaránt! Kellő gyakorlást követően zárjuk be a dokumentumot, azonban a változtatásokat ne mentsük el! Szimbólumok beszúrása A Word meg tud jeleníteni olyan karaktereket is, melyek a billentyűzeten nem találhatóak meg. Ezek beírásához a Beszúrás szalagmenü Szimbólumok panel Szímbólum parancsát használjuk, mely néhány lehetőséget mutat, de a További szimbólumokra kattintva egy párbeszédablakot nyit meg. Az ablak Szimbólumok lapján a Betűtípus listából válasszuk ki azt a karakterkészletet, amelyben a kívánt jel látható! Példánkban legyen ez a Wingdings karakterkészlet! Ebben a listában az összes installált font megtalálható. Mivel az adott karakterkészlet jelei nehezen láthatóak, ezért ha bármelyikre egyet kattintunk, a program kinagyítja azt. Példánkban keressük meg a mosolygó arcot! Ezt követően már csak a Beszúrás parancsát kell kérnünk, és a kurzor aktuális pozíciójába megjelenik a kívánt karakter. Így ni: Nyelvi szolgáltatások A Word nyelvi szolgáltatásai közé tartozik a helyesírás és nyelvtani ellenőrzés, melyek természetesen nyelvfüggők, tehát nem mindegy, hogy angolul, magyarul, vagy akár németül írunk. Nem véletlenül ezt a három nyelvet említjük, hiszen ehhez a három nyelvhez tartozó helyesírás ellenőrző, nyelvtani ellenőrző, elválasztó, automatikus nyelv felismerő szolgáltatás és szinonima szótár található meg az Office magyar verziójában. Mint látni fogjuk, vagy talán már láttuk is, a Word a beállított nyelvnek megfelelően a helyesírási hibákat pirossal, míg a nyelvtani hibákat zölddel húzza alá. Tehát a munkát a megfelelő nyelv megadásával kell kezdeni. Nyelv megadása A nyelv megadása történhet az állapotsor segítségével, ha a nyelv nevén kettőt kattintunk, vagy a Korrektúra szalagmenü Nyelvi ellenőrzés panel, Nyelv megadása parancsával. Az 84

85 eredmény mindkét esetben ugyanaz a párbeszédablak, melyben további paraméterek megadására van lehetőség. Az ablakban a nyelv kiválasztása mellett lehetőségünk van A helyesírás és nyelvtan ellenőrzésének mellőzése, és az automatikus nyelvfelismerés opciók kiválasztására. Az előbbi alkalmazása esetén a kijelölt szövegrész nem kerül ellenőrzésre, míg az utóbbi esetében, ha az alapértelmezettől eltérő nyelven írunk le egy bekezdést, a program felismeri az adott nyelvet, és automatikusan azt állítja be. Helyesírás ellenőrzés A helyesírás ellenőrzést alapértelmezés szerint a program, írás közben végzi. Tehát leírunk egy szót, és a szóközt, vagy írásjelet követően azonnal pirossal aláhúzza a program, ha hibásnak találja. A program akkor talál hibásnak egy szót, ha az nem szerepel az úgynevezett Főszótárban. Ebben a Főszótárban szinte minden szó benne foglaltatik, amit az adott nyelv használ, továbbá ismeri az adott nyelv ragozási szabályait, és azok kivételeit. Azonban mégis előfordulhat, hogy olyan szót jelöl hibásnak a program, ami valójában helyes, tehát a Főszótárnak mégis csak vannak hiányosságai. A probléma kezelésére létrehozhatunk úgynevezett felhasználói szótár-állományt, ahová egyetlen kattintással eltárolható a helyes, de a program számára még ismeretlen szó. Így ha legközelebb leírjuk az adott szót, a program már nem jelöli hibásnak. Ez a probléma áll fenn abban az esetben is, ha egy kicsit is bonyolultabb nevet kell leírnunk. Az aláhúzás mellett az állapotsor is folyamatos információval szolgál a nyelvi ellenőrzés állapota szimbólumával. Ha a könyvecskén ceruza mozog, az azt jelenti, hogy írunk, ha a kereszt jelenik meg, hibát jelez, a pipa pedig a hibátlanságot jelzi. A hiba javítására több módszer is létezik. Megtehetjük, hogy egyszerűen a hibás helyre pozícionálunk a kurzorral és kijavítjuk a hibát, ami például egy karakter kihagyásából adódott. Azonban kérhetünk segítséget is a programtól oly módon, hogy a hibás szón az egér jobb gombjával kattintunk. Remélhetjük, hogy a programnak lesz ötlete arra vonatkozólag, hogy mit akartunk írni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy keres a Főszótárban olyan szavakat, amelyek csupán egy-egy betűvel térnek el, és azokat kínálja fel. Ha a program rátalált a helyesre, csak rá kell 85

86 kattintanunk a helyi menüben az adott szóra, és a javítás máris megtörtént. Előfordul azonban az is, hogy nem talál hasonlót, ilyenkor marad a kézi javítás. Azonban a felkínált szavakon kívül találunk még két további alternatívát, ami nagyon fontos lehet a Word tanításának folyamatában. A helyesírás ellenőrzése történhet párbeszédablak segítségével is. Az ablak megjeleníthető az előbb tárgyalt helyi menü Helyesírás parancsával, a Korrektúra szalagmenü Nyelvi ellenőrzés panel, Helyesírás ellenőrzés ikonjával, illetve az F7 funkció billentyű lenyomásával. A párbeszédablak segítségével egyszerre végezhetjük el az ellenőrzést az egész dokumentumon, hibáról hibára ugorva. Az ablak felső részében a hibás szó látható pirosan a szövegkörnyezetével együtt, míg alul a javasolt módosítás, ha van. Az ablak jobb oldalán a hiba elhárítására szolgáló parancsgombok találhatók, melyek funkciói a következők: 86

87 Átugorja: Nem foglalkozunk a hibával, vegye a következő hibát. Az összes mellőzése: A dokumentumban levő összes azonos szót átugorja, tehát az ellenőrzés során nem mutatja, mint hibás szót. Felvétel a szótárba: A kijelölt szót felveszi a felhasználói szótárba. Csere: A javasoltak közül kiválasztott szót kicseréli a hibással. Akkor is ide kell kattintanunk, ha a felső ablakban kézzel javítottuk a hibát javaslat hiányában. Az összes cseréje: A cserét az összes azonos szóra végrehajtja. Automatikus javítás: Ha ráállunk az alsó ablakban a helyes szóra, és rákattintunk az Automatikus javítás parancsgombra, a jövőben már a program fogja ezt a hibát javítani. Olyan hibák javítására alkalmas, melyek gyakran megesnek velünk. Beállítások: Beállításokat lehetővé tevő ablakhoz jutunk közvetlenül. Visszavonás: Végrehajtott, de mégsem kívánt javítást visszavonhatjuk. Nyelvhelyességi ellenőrzés A helyesírásilag megfelelő, de nyelvtanilag helytelennek vélt szövegrészeket, szavakat a program zölden húzza alá. Természetesen ez is nyelvfüggő, és rendelkezésünkre kell állnia az adott nyelv nyelvtani ellenőrző moduljainak. A magyar nyelvhez kapható nyelvtani ellenőrző program még elég szerény tudású, de azért sok hibát észrevesz. A hiba javítására itt is több módszer létezik. Megtehetjük, hogy egyszerűen a hibás helyre pozícionálunk a kurzorral és kijavítjuk a hibát, ami például egy vessző kihagyásából adódott. Azonban kérhetünk segítséget is a programtól oly módon hogy a hibásnak vélt helyen az egér jobb gombjával kattintunk. A megjelenő helyi menüben leírást találunk a hiba jellegéről. Ha elfogadjuk a felkínált javítást, elegendő rákattintani. A Következő mondat opció választásakor figyelmen kívül hagyja az adott hibát, és ugrik a következő hibásnak vélt helyre. A Nyelvhelyesség segítségével eljuthatunk a párbeszédablakhoz, ami azonos a helyesírás ellenőrző ablakával, csak hol helyesírási hibát, hol nyelvhelyességi hibát mutat az előfordulás sorrendjében. Automatikus javítás Ha a hibás szó leírása után leütjük a szóközt, vagy egy írásjelet, a program azonnal végigfut az automatikus javítás teljes listáján, és amennyiben a javítandók táblájában megtalálja a szót, úgy azt, az ott tárolt helyes szóra cseréli, miközben mi nyugodtan dolgozunk tovább. A javítandók tábla tartalma bővíthető, ha kijelöljük a gyakran elvétett szót, majd az Office gomb, Word beállításai, Nyelvi ellenőrzés, Automatikus javítás parancsát kérjük, mely egy párbeszédablakot jelenít meg. Az ablak több lapból áll és különböző beállításokra szolgál. A Hibás mezőben megjelent a kijelölt hibás szó, és nekünk már csak annyi dolgunk van, hogy a Jó mezőbe beírjuk helyesen, majd megnyomjuk a Felvesz gombot. A továbbiakban ez a hiba már a mi beavatkozásunk nélkül is megoldódik. Az ablakban azonban van még néhány figyelemre méltó speciális javítási lehetőség beállítására szolgáló kapcsoló: Két kezdő nagybetű: A kapcsoló bekapcsolásakor, ha egymás után két nagybetűt írunk, majd kisbetűvel folytatjuk, a program úgy gondolja, hogy túl hosszú ideig tartottuk kezünket a Shift billentyűn, és javít. 87

88 Mondat első betűje: Bekapcsolt állapotban minden mondatvégi írásjel után a program automatikusan nagybetűvel folytatja az írást. A Kivételek parancsgomb hatására kinyíló ablakban megadhatjuk azokat a kivételeket, például rövidítéseket, melyek után ne érvényesüljön ezen funkció. Angolul a hét napjai: Ha a napok neveit angolul írjuk, nagy kezdőbetűssé alakítja, a magyarokat pedig nem. Véletlenül bekapcsolt caps LOCK billentyű hatásának kijavítása: Ha sok nagybetűs szöveget kell írnunk, célszerű bekapcsolni a CapsLock billentyűt, azonban sokszor elfelejtjük kikapcsolni és csak írunk tovább. Ezt veszi észre a program és kikapcsolja helyettünk a CapsLock billentyűt. Karakterek formázása Egy szépen kivitelezett dokumentumhoz nem elegendő begépelni a szöveget, javítani a hibákat, nyelvhelyességi ellenőrzéseket végrehajtani, ki kell alakítani a formáját, külalakját is. Meg kell teremteni a tartalom és forma egységét. Ahogy azt már korábban is ismertettük, szövegszerkesztő alkalmazása esetén célszerű a szöveget nyersen, formázás nélkül begépelni, majd ha a bevitelt vagy annak egy részét befejeztük, átnéztük és kijavítottuk, kezdődhet a külalak formázása. A karakter formázásához a tanultak szerint először ki kell jelölni, a formázni kívánt szövegrészt. A karakterek formázását végrehajthatjuk az Kezdőlap szalagmenü Betűtípus panel ikonjainak segítségével, valamint, e panel jobb alsó sarkán levő kis jelre kattintva a Betűtípus párbeszédablakával, illetve a helyi menü Betűtípus parancsa vagy a billentyű-kombinációk alkalmazásával. Az új Office szinte gondolkodik helyettünk. Amikor kijelölünk egy szövegrészt, akkor amolyan buborékban a kijelölt szövegrész fölött, mellett, először halványan, majd ha rávisszük az egérkurzort, akkor teljesen megjelenik a gyakori formázások lehetősége. Ezzel is gyorsan lehet formázni. A következő kép ezt mutatja be. 88

89 Formázás ikonok segítségével A Kezdőlap szalagmenü ikonjai a leggyakrabban használt formázási lehetőségeket tartalmazzák. Az eszköztár tartalmaz olyan ikonokat is, amelyek nem karakterformázást hajtanak végre. A formázás végrehajtásához a kijelölést követően elegendő az adott ikonra, illetve annak egy listaelemére kattintani. Ha egy-egy formázást meg szeretnénk szüntetni, jelöljük ki újból, és kattintsunk újra az ikonra. A Betűtípus egy legördülő listából kínálja fel az installált betűtípusokat. A listában nem csak ábécérendbe a betűkészlet neve szerepel, hanem annak formája is. Ez a jegyzet Times New Roman betűtípussal készült. Betű méretét is könnyedén megváltoztathatjuk az ikonok segítségével. A méretet a tipográfiában használt pontban mérik. 1 pont kb. 1/3 mm, pontosan az inch 1/72-ed része. Ez a jegyzet 12 pontos betűvel készült. A legördülő listából választhatunk méretet, vagy mi is beírhatunk egyet a listától függetlenül. A beírás után Enter-t kell ütni. A betűk méretét növelhetjük, illetve csökkenthetjük is a betűméret melletti ikonokkal. A Félkövér vagy vastag betű kiválasztásakor a kijelölt betűk vastagabbak lesznek, kiemelkedve környezetükből. A Dőlt betű, dőlten írja a kijelölt betűket, mely szintén alkalmas szövegrészek kiemelésére. Az Aláhúzás, a karakterek egyszerű aláhúzására szolgál, mely alkalmas például címek kiemelésére. A Kiemeléshez, a kijelölést követően ki kell választani azt a színt, amelyikkel a szövegnek hátteret szeretnénk adni. Olyan, mint a szövegkiemelő toll. Ha a legutoljára használt színt akarjuk a kiemeléshez használni, csak az ikon bal oldalára kell kattintani, míg a színpaletta megjelenítéséhez a jobb oldalára. A Betű színének meghatározása fontos lehet, ha dokumentumot a képernyőn olvassuk, esetleg ha van színes nyomtatónk. Itt is igaz, hogy amennyiben az utolsó kiválasztott színt akarjuk használni, elegendő az ikon bal oldalára kattintani, a színválasztáshoz pedig a jobboldali nyílra. Amennyiben olyan karaktereket jelölünk ki, melyekben korábban vegyesen alkalmaztuk a formázást, például kétféle a betűméret, a méret mező üresen marad, hiszen a program nem tud egyszerre két méretet vagy típust megjeleníteni. 89

90 Formázás menü segítségével Összetettebb formázásokhoz a Kezdőlap szalagmenü, Betűtípus panel jobb alsó sarkán levő jelre kattintva a Betűtípus parancsát kérjük, melynek hatására egy párbeszédpanel jelenik meg. A párbeszédablak első lapjának a Betűtípusnak a felső részén a már megismert három lehetőséget találjuk, a Betűtípust, a listából választható Betűstílust és a Méretet. A következő mezőben a már szintén jól ismert Betűszínt láthatjuk, majd az Aláhúzás típusa következik, mely nagyon sok alternatívát kínál aláhúzás megvalósítására, melyet látványosabbá tehetünk az Aláhúzás színének változtatásával. A Különlegességek kapcsolói segítségével speciális beállításokat hajthatunk végre. Áthúzott: Minta Kétszer áthúzott: Minta Felső index: Alsó index: H 2 O Árnyékolt: Minta Körvonalas: Domború: Vésett: Kiskapitális: MINTA Nagybetűs: MINTA 90

91 Rejtett szöveg: A Minta keretben azonnal megtekinthetjük a beállításaink eredményét, anélkül, hogy be kéne csukni az ablakot. Az Alapértelmezés parancsgomb megnyomásának hatására a betűkre vonatkozó beállításokat a program megjegyzi, alapértelmezetté teszi, és a jövőben gépelendő szövegek, ennek megfelelően jelennek meg. A párbeszédablak második lapja a Térköz és pozíció beállításait tartalmazza. A Méretarány mezőben megadhatunk egy százalékos értéket, amely meghatározza, hogy magukat a betűket vízszintesen milyen mértékben nyomja össze vagy húzza szét. A Betűköz keretben megadhatjuk, hogy Ritkított, vagy Sűrített írásmódot szeretnénk. A mellette lévő keretben adjuk meg ennek mértékét. Az Elhelyezés segítségével tudjuk az alapvonalhoz képest lefelé tolni, Süllyeszteni, vagy felfelé Emelni a kijelölt karaktereket. A Betűpárok alávágása, bizonyos betűpárok egymáshoz viszonyított távolságát szabályozza. Például: Torony Torony 91

92 Karakter formázás másolásal Ha a dokumentumban bárhol végrehajtottuk már azokat a formázásokat, amelyeket máshol is szeretnénk alkalmazni, nem kell elölről végigcsinálnunk az összes lépést, elegendő átmásolnunk magát a formátumot. A formátum másolást elvégezhetjük a Kezdőlap szalagmenü Vágólap panel Formátummásoló ikon alkalmazásával. Először ki kell jelölni néhány karaktert a forrásterületről, majd rá kell kattintani a Formátummásoló ikonra. Ekkor a kurzor kiegészül egy ecsettel, amivel végig kell húzni a célszöveget. Ha egyszerre több helyre szeretnénk másolni a formátumot, az ikonra kettőt kell kattintani. Ilyenkor egymás után több célhelyet is be tudunk festeni. A másolási mód megszüntetéséhez az ikonra kel ismételten kattintani. Billentyű-kombinációval történő karakterformázás másolása esetén szintén ki kell jelölni a forráshelyet, majd lenyomni a Ctrl+Shift+C billentyű-kombinációt. Ezután kijelöljük a célhelyet, és a Ctrl+Shift+V billentyű-kombinációval átmásoljuk a formázási beállításokat. Bekezdések formázása A dokumentum második fő szerkezeti egysége a bekezdés, ami két Enter közötti szövegrész. A bekezdés végjel ( ) tartalmazza a bekezdés formajellemzőit. Így amennyiben egy bekezdés végéről kitöröljük a bekezdés végjelét, akkor a következő bekezdés azonos tulajdonságú lesz, mint az előző. Amennyiben egy bekezdést óhajtunk formázni, elegendő az adott bekezdésben 92

93 tartózkodni, azaz a kurzor a bekezdésben villogjon. Ha több bekezdés egyidejű formázását szeretnénk megvalósítani, akkor a formázást megelőzően ki kell jelölnünk az érintett bekezdéseket. Az egyedi formázási lehetőségek alkalmazásával meghatározhatjuk egy bekezdés: igazítását sortávolságát az előtte és utána következő bekezdéstől való távolságát a dokumentum margójától való távolságát tabulátor pozícióit sorszámozását vagy felsorolás jelzését szegélyezését, árnyékolását stb. A formázások egy részét többféleképpen is el tudjuk végezni, melyhez használhatjuk az eszköztár ikonjait, a vonalzót, a menüsor által meghívott párbeszédablakokat és természetesen a billentyű-kombinációkat. Bekezdések formázása ikonok segítségével A bekezdések Balra igazítása azt jelenti, hogy a bekezdések sorainak bal széle a bal margóhoz igazodik, míg a jobb oldaluk egyenetlen. 93

94 Feladat: Készítsünk egy új dokumentumot, mely az alábbi pár sort tartalmazza Arial 12-es betűmérettel, majd mentsük el a saját könyvtárunkba Formáz2.docx néven! Az Internet kialakulása az Amerikai Egyesült Államokban a 70-es évek elején megkezdett katonai célú számítógép-hálózati kutatásfejlesztési tevékenységéből eredeztethető, származtatható. A fejlesztés célja a hagyományos terminálhálózati megoldásnál rugalmasabb kommunikációs rendszer kialakítása volt, amelyben a számítógépeket többszörös utakkal kötötték össze egymással, és a hálózat egészének akkor is folyamatosan működőképesnek kellett maradnia, ha egyes számítógépek, illetve az őket összekötő kapcsolatok váratlanul kiesnek. Jelöljük ki mindkét bekezdésünket, majd az ikonsorról válasszuk a Balra igazítás ikont! Amennyiben a programunk az alapértelmezés szerint van beállítva, azt tapasztaljuk, hogy már eleve ezen igazítás érvényesül bekezdéseinken. A bekezdések Középre igazítása azt jelenti, hogy a bekezdés összes sora a margók között középen helyezkedik el, így a sorok bal és jobb széle is egyenetlen. Feladat: A Formáz2.docx állományunkban jelöljük ki, vagy álljunk bele a második bekezdésbe! Ezt követően az ikonsorról válasszuk a Középre igazítás ikont! A látvány a következőket mutatja! Az Internet kialakulása az Amerikai Egyesült Államokban a 70-es évek elején megkezdett katonai célú számítógép-hálózati kutatásfejlesztési tevékenységéből eredeztethető, származtatható. A fejlesztés célja a hagyományos terminálhálózati megoldásnál rugalmasabb kommunikációs rendszer kialakítása volt, amelyben a számítógépeket többszörös utakkal kötötték össze egymással, és a hálózat egészének akkor is folyamatosan működőképesnek kellett maradnia, ha egyes számítógépek, illetve az őket összekötő kapcsolatok váratlanul kiesnek. A bekezdések Jobbra igazítása azt jelenti, hogy a bekezdések sorainak jobb széle a jobb margóhoz igazított, a bal pedig egyenetlen. Feladat: A Formáz2.doc állományunkban jelöljük ki, vagy álljunk bele a második bekezdésbe! Ezt követően az ikonsorról válasszuk a Jobbra igazítás ikont! A látvány a következőket mutatja! 94

95 Az Internet kialakulása az Amerikai Egyesült Államokban a 70-es évek elején megkezdett katonai célú számítógép-hálózati kutatásfejlesztési tevékenységéből eredeztethető, származtatható. A fejlesztés célja a hagyományos terminálhálózati megoldásnál rugalmasabb kommunikációs rendszer kialakítása volt, amelyben a számítógépeket többszörös utakkal kötötték össze egymással, és a hálózat egészének akkor is folyamatosan működőképesnek kellett maradnia, ha egyes számítógépek, illetve az őket összekötő kapcsolatok váratlanul kiesnek. A bekezdések Sorkizárás igazítása azt jelenti, hogy a bekezdések sorainak bal széle a bal margóhoz, a jobb széle pedig a jobb margóhoz igazított. A kiegyenlítéshez szükséges távolságot a program a szavak közötti térköz növelésével éri el. Feladat: A Formáz2.docx állományunkban jelöljük ki, vagy álljunk bele a második bekezdésbe! Ezt követően az ikonsorról válasszuk a Sorkizárás igazítás ikont! A látvány a következőket mutatja! Az Internet kialakulása az Amerikai Egyesült Államokban a 70-es évek elején megkezdett katonai célú számítógép-hálózati kutatásfejlesztési tevékenységéből eredeztethető, származtatható. A fejlesztés célja a hagyományos terminálhálózati megoldásnál rugalmasabb kommunikációs rendszer kialakítása volt, amelyben a számítógépeket többszörös utakkal kötötték össze egymással, és a hálózat egészének akkor is folyamatosan működőképesnek kellett maradnia, ha egyes számítógépek, illetve az őket összekötő kapcsolatok váratlanul kiesnek. A Behúzás növelése azt jelenti, hogy a teljes bekezdést a dokumentum margójához képest beljebb lehet helyezni. A helyezés mértéke az alapértelmezés szerinti, vagy beállított értékű tabulátornyit jelent. (A tabulátorokat a későbbiekben fogjuk tanulni.) Ha többször kattintunk az ikonra, akkor többször hajtódik végre a helyezés. Feladat: A Formáz2.docx állományunkban jelöljük ki, vagy álljunk bele a második bekezdésbe! Állítsuk vissza az igazítást balra igazítottra! Ezt követően az ikonsorról válasszuk a Behúzás növelése ikont! A látvány a következőket mutatja! 95

96 A Behúzás csökkentése azt jelenti, hogy a teljes bekezdést a dokumentum margójához képest kijjebb lehet helyezni. A helyezés mértéke szintén az alapértelmezés szerinti, vagy beállított értékű tabulátornyit jelent. Ha többször kattintunk az ikonra, akkor többször hajtódik végre a helyezés. Feladat: A Formáz2.docx állományunkban jelöljük ki, vagy álljunk bele a második bekezdésbe! Ezt követően az ikonsorról válasszuk a Behúzás csökkentése ikont! A látvány azt mutatja, hogy visszaállt a kiindulási állapot! A bekezdések sorközét,illetve a bekezdések előtti térközt is állíthatjuk a panelen levő ikonra kattintva, amikor is egy lenyíló lista nyílik meg. 96

97 A bekezdések közötti térközt, illetve a behúzást állítani lehet a Lap elrendezése szalagmenü, Bekezdés paneljén található ikonokkal is. Bekezdések formázása vonalzó segítségével A vízszintes vonalzó nemcsak mérésre szolgál, hanem különböző kis jeleket is találunk rajta, melyeket mozgatva a tényleges beállításokat tudjuk megváltoztatni. A vonalzó kezdő és végpontja a dokumentum margójánál van. Egy bekezdés pozícióját a dokumentum margóihoz viszonyítva alapvetően három érték határozza meg: 1. A bekezdés bal szélének a bal margótól mért távolsága. 2. A bekezdés első sorának a bekezdés többi sorához képest mért távolsága. 3. A bekezdés jobb szélének a jobb margótól mért távolsága. Nézzünk egy-egy példát a három érték módosítására a Formáz2.docx állomány felhasználásával! 1. Álljunk bele az állomány második bekezdésébe! A vonalzó bal szélén láthatunk egy kis négyzetet, mely az egymással szembe fordított háromszögek alatt helyezkedik el. Fogjuk meg ezt a négyzetet, és az egeret lenyomott gombbal mozgassuk jobbra, a vonalzó 2-es feliratáig. Ha az Alt billentyűt nyomva tarjuk a pontos távolság leolvasható, sőt finom pozícionálást is végezhetünk. A mozgatás során egy függőleges szaggatott vonal segíti a tájékozódást. Amikor elengedjük az egeret, az aktuális vagy kijelölt bekezdés beljebb kerül. A látvány megtekintése után kérjük a Visszavonás funkciót! Az Internet kialakulása az Amerikai Egyesült Államokban a 70-es évek elején megkezdett katonai célú számítógép-hálózati kutatásfejlesztési tevékenységéből eredeztethető, származtatható. A fejlesztés célja a hagyományos terminálhálózati megoldásnál rugalmasabb kommunikációs rendszer kialakítása volt, amelyben a számítógépeket többszörös utakkal kötötték össze egymással, és a hálózat egészének akkor is folyamatosan működőképesnek kellett maradnia, ha egyes számítógépek, illetve az őket összekötő kapcsolatok váratlanul kiesnek. 2.Álljunk bele az állomány első bekezdésébe! A vonalzó bal szélén látható kis négyzetet fogjuk meg és az egeret lenyomott gombbal mozgassuk jobbra, a vonalzó 2-es feliratáig. Ezt 97

98 követően fogjuk meg a felső háromszöget és mozgassuk jobbra a vonalzó 3-as feliratáig. A mozgatás során itt is egy függőleges szaggatott vonal segíti a tájékozódást. Amikor elengedjük az egeret, a bekezdés összes sora beljebb került, ám az első sora még beljebb látható. A látvány megtekintése után kérjük kétszer a Visszavonás funkciót! Az Internet kialakulása az Amerikai Egyesült Államokban a 70-es évek elején megkezdett katonai célú számítógép-hálózati kutatásfejlesztési tevékenységéből eredeztethető, származtatható. A fejlesztés célja a hagyományos terminálhálózati megoldásnál rugalmasabb kommunikációs rendszer kialakítása volt, amelyben a számítógépeket többszörös utakkal kötötték össze egymással, és a hálózat egészének akkor is folyamatosan működőképesnek kellett maradnia, ha egyes számítógépek, illetve az őket összekötő kapcsolatok váratlanul kiesnek. A Visszavonás funkció után álljunk bele a második bekezdésbe! A vonalzó bal szélén látható kis négyzetet fogjuk meg, és az egeret lenyomott gombbal mozgassuk ismét jobbra, a vonalzó 2-es feliratáig. Ezt követően fogjuk meg az alsó háromszöget és mozgassuk jobbra a vonalzó 3-as feliratáig. Az alsó háromszöggel együtt fog mozogni a kis négyzet is. Amikor elengedjük az egeret, a bekezdés összes sora beljebb került, ám az első sor kivételével az összes sor még beljebb látható. A látvány megtekintése után kérjük kétszer a Visszavonás funkciót! Az Internet kialakulása az Amerikai Egyesült Államokban a 70-es évek elején megkezdett katonai célú számítógép-hálózati kutatásfejlesztési tevékenységéből eredeztethető, származtatható. A fejlesztés célja a hagyományos terminálhálózati megoldásnál rugalmasabb kommunikációs rendszer kialakítása volt, amelyben a számítógépeket többszörös utakkal kötötték össze egymással, és a hálózat egészének akkor is folyamatosan működőképesnek kellett maradnia, ha egyes számítógépek, illetve az őket összekötő kapcsolatok váratlanul kiesnek. 3. Álljunk bele az állomány második bekezdésébe! A vonalzó jobb szélén látható kis háromszöget fogjuk meg, és az egeret lenyomott gombbal mozgassuk balra, a vonalzó 10-es feliratáig. A mozgatás során itt is egy függőleges szaggatott vonal segíti a tájékozódást. Amikor elengedjük az egeret, a bekezdés összes sora jobbról beljebb került. A látvány megtekintése után kérjük a Visszavonás funkciót! Az Internet kialakulása az Amerikai Egyesült Államokban a 70-es évek elején megkezdett katonai célú számítógép-hálózati kutatásfejlesztési tevékenységéből eredeztethető, származtatható. A fejlesztés célja a hagyományos terminálhálózati megoldásnál rugalmasabb kommunikációs rendszer kialakítása volt, amelyben a számítógépeket többszörös utakkal kötötték össze egymással, és a hálózat egészének akkor is folyamatosan működőképesnek kellett maradnia, ha egyes számítógépek, illetve az őket összekötő kapcsolatok váratlanul kiesnek. 98

99 Bekezdések formázása párbeszédablak segítségével Kattintsunk a Kezdőlap szalagmenü Bekezdés panel jobb alsó sarkában levő kis jelre, mely egy párbeszédablakot jelenít meg. Az eddig tanult bekezdés formázási lehetőségeken túl, itt további beállításokra is lehetőség van. A Behúzás és térköz lap A bekezdés balra, középre, jobbra és sorkizárt igazítását teszi lehetővé. Az alkalmazás révén például a bekezdés bekerül a tartalomjegyzékbe. A funkcióval részletesebben a későbbiekben foglalkozunk. A behúzás elemeinek megismeréséhez használjuk ismét a Formáz2.docx állományt! A dokumentumon végezzük el a vonalzó megismerése során végrehajtott három feladatot, azonos formázási paraméterekkel! Feladat: 99

100 1. Álljunk bele az állomány második bekezdésébe, majd kattintsunk a Kezdőlap szalagmenü Bekezdés panel jobb alsó sarkában levő kis jelre! A Behúzás Balra paramétert állítsuk 2cm-re! A beállítást az OK parancsgomb megnyomásával aktivizálhatjuk. A látvány megtekintése után kérjük a Visszavonás funkciót! 2. Álljunk bele az állomány első bekezdésébe, majd kattintsunk a Kezdőlap szalagmenü Bekezdés panel jobb alsó sarkában levő kis jelre A Behúzás Balra paramétert állítsuk 2cm-re! A Típusa listából válasszuk az Első sort, a mértéket pedig állítsuk 1cm-re! A beállítást az OK parancsgomb megnyomásával aktivizáljuk! A látvány megtekintése után kérjük a Visszavonás funkciót! Ezt követően álljunk bele a második bekezdésbe és ismét kattintsunk a Kezdőlap szalagmenü Bekezdés panel jobb alsó sarkában levő kis jelre! A Behúzás Balra paramétert ismét állítsuk 2cm-re! A Típusa listából válasszuk a Függő behúzást, a mértéket pedig állítsuk 1cm-re! A beállítást az OK parancsgomb megnyomásával aktivizáljuk! A látvány megtekintése után ismét kérjük a Visszavonás funkciót! 3. Álljunk bele az állomány második bekezdésébe, majd kattintsunk a Kezdőlap szalagmenü Bekezdés panel jobb alsó sarkában levő kis jelre! A Behúzás Jobbra paramétert állítsuk 6cm-re! A beállítást az OK parancsgomb megnyomásával aktivizáljuk! A látvány megtekintése után kérjük a Visszavonás funkciót! A térköz a bekezdések előtti és utáni távolság megadására ad lehetőséget, mely nagyban befolyásolja egy dokumentum külalakját! Feladat: A Formáz2.docx állományunkban jelöljük ki, vagy álljunk bele a második bekezdésbe, majd kattintsunk a Kezdőlap szalagmenü Bekezdés panel jobb alsó sarkában levő kis jelre! A Térköz előtte opciót állítsuk 12 pt-ra! A beállítást az OK parancsgomb megnyomásával aktivizáljuk! A látvány megtekintése után kérjük a Visszavonás funkciót! Az Internet kialakulása az Amerikai Egyesült Államokban a 70-es évek elején megkezdett katonai célú számítógép-hálózati kutatásfejlesztési tevékenységéből eredeztethető, származtatható. A fejlesztés célja a hagyományos terminálhálózati megoldásnál rugalmasabb kommunikációs rendszer kialakítása volt, amelyben a számítógépeket többszörös utakkal kötötték össze egymással, és a hálózat egészének akkor is folyamatosan működőképesnek kellett maradnia, ha egyes számítógépek, illetve az őket összekötő kapcsolatok váratlanul kiesnek. 100

101 A program a bekezdésen belüli sorok távolságát általában automatikusan állítja be a betűk méretétől függően. Amennyiben ettől eltérünk, alkalmazzuk a Sorköz funkciót! 101

102 Feladat: A Formáz2.docx állományunkban jelöljük ki, vagy álljunk bele az első bekezdésbe, majd kattintsunk a Kezdőlap szalagmenü Bekezdés panel jobb alsó sarkában levő kis jelre! A Sorközt állítsuk Duplára! A beállítást az OK parancsgomb megnyomásával aktivizáljuk! A látvány megtekintése után kérjük a Visszavonás funkciót! Az Internet kialakulása az Amerikai Egyesült Államokban a 70-es évek elején megkezdett katonai célú számítógép-hálózati kutatásfejlesztési tevékenységéből eredeztethető, származtatható. A fejlesztés célja a hagyományos terminálhálózati megoldásnál rugalmasabb kommunikációs rendszer kialakítása volt, amelyben a számítógépeket többszörös utakkal kötötték össze egymással, és a hálózat egészének akkor is folyamatosan működőképesnek kellett maradnia, ha egyes számítógépek, illetve az őket összekötő kapcsolatok váratlanul kiesnek. A Sorköz listaelemei a következőket tartalmazzák: Szimpla: A távolság a normál sorköz, mely a bekezdés betűinek növelésekor automatikusan nő. 1,5 sor és Dupla: Másfélszeres, illetve dupla sortávolságot jelent. Legalább: Ezt a beállítást akkor válasszuk, ha meg akarjuk adni azt a sortávolságot, amelyet a betű méretétől függetlenül minimálisan szeretnénk. A minimális sorköz értékét az Érték keretbe kell beírni. Pontosan: Választásakor a program nem változtat az Érték mezőben megadott sortávolságon akkor sem, ha nem fér el a szöveg a rendelkezésre álló helyen. Többszörös: Az Érték mezőben megadhatjuk, hogy a normál sortáv hányszorosát szeretnénk minimális sortávnak. Szövegbeosztás lap A Kezdőlap szalagmenü Bekezdés panel jobb alsó sarkában levő kis jelre megnyíló panel második lapján további, a bekezdésre vonatkozó nagyon fontos beállításokat adhatunk meg. Ha ezek a kapcsolók nincsenek jól beállítva, a dokumentumról messziről látszik, hogy készítője még nem profi felhasználója a programnak. Fattyú és árvasorok: Fattyú, illetve árva sornak nevezzük, ha a bekezdés első vagy utolsó sora másik lapra kerülne vagy maradna. Ha a kapcsolót bekapcsoljuk, az adott bekezdésben a program ezt nem engedi. 102

103 Egy oldalra: A kapcsoló bekapcsolása azt eredményezi, hogy a kijelölt vagy aktuális bekezdés valamennyi sora feltétlenül egy oldalon lesz. Ha a bekezdésen belül kellene oldalt váltani, ezt nem teszi meg a program, hanem az egész bekezdést átviszi a következő oldalra, és mindig egy egységként mozgatja az oldalak között. Ha hosszabb a bekezdés, mint egy oldal, nem veszi figyelembe az utasítást. Együtt a következővel: A kapcsoló biztosítja, hogy az aktuális bekezdés egy oldalra kerüljön a következő bekezdéssel. Feltétlenül kapcsoljuk be minden címnek szánt bekezdésnél, nehogy a cím egyedül maradjon az adott oldalon. Új oldalra: Függetlenül attól, hogy van-e még hely az oldalon, az aktuális bekezdés átkerül a következő oldal tetejére. Sorok számozása nélkül: Ha a későbbiekben ismertetésre kerülő Oldalbeállítás ablakon bekapcsoljuk a sorok számozását, itt lehet az aktuális bekezdésre kikapcsolni azt. Nincs elválasztás: Ha a dokumentumra bekapcsoljuk az automatikus elválasztást, a kapcsolóval ki tudjuk kapcsolni az elválasztás engedélyezését az aktuális bekezdésre. Felsorolások és számozások A felsorolások és számozások alkalmazásakor a programra bízhatjuk a bekezdések vízszintes pozícionálását, a függő behúzás beállítását, és a szöveg bal szélének egyenesbe állítását. Felsorolásokat és számozásokat készíthetünk automatikusan, ikon segítségével vagy menüvel meghívott párbeszédablakban. Automatikus felsorolás A bekezdések elején leírt jelek segítségével a program felismeri, ha számozni akarjuk a bekezdéseket, vagy felsorolás jellel ellátni. Az automatikus felsorolás és számozás csak akkor működik, ha az Automatikus javítás párbeszédablakon az AutoFormázás beíráskor lapon az Automatikus felsorolásokra, és az Listastílusok kapcsolókat bekapcsoljuk. Ha egy üres sor elején beírunk egy csillagot (*), aztán egy szóközt vagy tabulátort, majd a szöveget írjuk, akkor a bekezdés végét jelölő Enter leütése után a program kicseréli a csillag jelet, és szabályosan, a felsorolásokra jellemző módon, függő behúzással megformázza a bekezdést. Amikor az Enter billentyűt leütjük egy felsorolást tartalmazó bekezdés végén, a következő bekezdés automatikusan azonos lesz, mint az előző bekezdés, és a kurzor a 103

104 felsorolásjelet követően áll. A felsorolások befejezéséhez nyomjuk le a Backspace billentyűt. Ekkor a felsorolás megszűnik, a kurzor a felsorolásban beállított első sor elejéhez ugrik ugyanabban a sorban. Ha még egyszer megnyomjuk a Backspace billentyűt, a kurzor visszaáll a sor elejére. A felsorolást megszüntethetjük úgy is, hogy a Formázás eszköztár Felsorolás ikonjára kattintunk, aminek hatására a kurzor ugyanabban a sorban a felsorolás első sorának pozíciójához ugrik. A sor elejére ugráshoz tehát itt is meg kell nyomnunk a Backspace billentyűt. Feladat: Nyisson meg egy új dokumentumot, amit mentsen el Formáz5.docx néven a saját könyvtárába! Álljon be az első sorba és üssön le egy csillag jelet, egy Tab billentyűt, majd írja be: CICA! Ezt követően üssön egy Enter billentyűt! A következő sorba már csak azt írja be, hogy KUTYA és egy Enter billentyűvel zárja is azt! A harmadikba pedig a MACIKA szó kerüljön! A negyedik sorban szüntessük meg a felsorolást, két egymást követő Backspace billentyű lenyomásával! Automatikus számozás A felsoroláshoz hasonlóan itt is az első karakterként leírt jelből következtet a program arra, hogy sorszámozott bekezdéseket szeretnénk írni. Írjunk be egy tetszőleges számot, ami egyben a kezdő sorszám is lesz, majd egy pontot és egy tabulátor jelet, amit a szöveg és végül a bekezdést lezáró Enter követ. A program a következő bekezdésben folytatja növelt értékkel a számozást, és mindkét bekezdést a számozáshoz megfelelően formázza. A számozás befejezéséhez a felsorolásnál leírtakkal azonosan kell eljárni. Feladat: Nyisson meg egy új dokumentumot, amit mentsen el Formáz6.docx néven a saját könyvtárába! Álljon be az első sorba és gépelje be az egyes számjegyet, egy pontot, és egy Tab billentyűt, majd írja be: CICA! Ezt követően üssön egy Enter billentyűt! A következő sorba már csak azt írja be, hogy KUTYA és egy Enter billentyűvel zárja is azt! A harmadikba pedig a MACIKA szó kerüljön! A negyedik sorban szüntessük meg a számozást, két egymást követő Backspace billentyű lenyomásával! Felsorolás és számozás ikon segítségével A felsorolásokat és számozásokat az ikonjaik segítségével is elkészíthetjük. A már beírt bekezdések is elláthatók sorszámokkal vagy felsorolás jelekkel, ha kijelöljük őket, és a megfelelő ikonra kattintunk. Az így készített felsorolások, illetve számozások is automatikusan 104

105 folytatódnak az Enter leütésekor. Kikapcsolásuk itt is megegyezik a korábbiakban megtárgyaltakkal. Felsorolás és számozás párbeszédablak segítségével A Kezdőlap szalagmenü Bekezdés panel megfelelő ikonjának a lefelé mutató nyilával tudjuk a beállításokat elvégezni, finomítani. A felsorolt minták közül egyszerűen választhatunk. Ekkor a kijelölt bekezdés(ek) a kiválasztott jellel, számmal kiegészül(nek). Ha a felsorolás lapján a Új szimbólum megadása gombra kattintunk, a ClipArtban tárolt felsorolásjeleket is használhatjuk. Ha azonban nem csak egyszerűen kiválasztunk egy szimbólumot a felsorolásaink számára, hanem egyéb beállítást is szeretnénk, a Listaszint módosítása gombra kell kattintanunk a felsorolás lenyíló lapján, mely további beállításokat tesz lehetővé. Ezzel egy adott szintet úgymond al listaszinté tudunk beállítani. De ezt majd a többszintű listáknál. A felsorolásokhoz hasonlóan a számozott listák is rendelkeznek egyedi beállításokkal, melyet elérhetünk a Kezdőlap szalagmenü Bekezdés panel megfelelő ikonjának a lefelé mutató nyilával Itt tudjuk a beállításokat elvégezni. Ha olyan bekezdésben állunk, ahol már volt korábban számozott lista, a program felkínálja, hogy folytassa-e azt a listát, vagy újat kezdjen. 105

106 A Számformátum keretbe tetszőleges szöveget írhatunk be a szám elé és/vagy mögé, mely mindig szerepelni fog a szám mellett. A számnak a formáját a Számozás mezőből kell kiválasztani. Többszintű számozás és felsorolás A program lehetővé teszi, hogy az egyes felsorolások alá rendelve újabb felsorolást vagy számozást tartalmazó listát készítsünk. Ugyanígy a számozott bekezdések alatt is szerepelhetnek felsorolt és számozott al listák. Ha a többszintű felsorolást, vagy számozást automatikusan gépeléskor szeretnénk aktivizálni, akkor ugyanúgy kell eljárnunk, mint azt a korábbiakban ismertettük az automatikus felsorolás vagy számozás készítésénél, csak kiegészítésként alkalmaznunk kell szintemelést (Shift+Tab), illetve szintcsökkentés (Tab) funkciókat. Feladat: Nyisson meg egy új dokumentumot, amit mentsen el Formáz7.docx néven a saját könyvtárába! Álljon be az első sorba és gépelje be az egyes számjegyet, egy pontot, és egy Tab billentyűt, majd írja be: HÁZIÁLLATOK! Ezt követően üssön egy Enter billentyűt, majd végezzen szintcsökkentést egy Tab billentyűvel! A következő sorba írja be, hogy KUTYA, majd üssön Entert! A harmadikba pedig a MACSKA szó kerüljön, melyet szintén egy Enter zárjon! A negyedik sorban végezzünk egy szintemelést, a Shift+Tab kombinációval, majd írjuk be VADÁLLATOK, melyet ismét Enter, majd egy szintcsökkentő Tab billentyű követ! Az ötödik sorba írjuk be a TIGRIS szót, a hatodikba pedig az OROSZLÁN szót, melyeket mindkét esetben a szokásos Enter zár! A hetedik sorban szüntessük meg a számozást, két egymást követő Backspace billentyű lenyomásával! 106

107 Természetesen a többszintű felsorolás és számozás beállításához is igénybe vehetjük a párbeszédablakos beállítást. Az ikon lenyíló listájának Új Többszintű lista definiálása lapja segítségével, finombeállításokat lehet megadni. Az ábra alsó része csak akkor jelenik meg, ha az Egyebek gombra kattintunk, ekkor a gombon feliratként a Vissza jelenik meg. Mielőtt nekiállunk próbálkozni, fontos megtanulni, hogy minden egyes szinthez külön kell beállítani a tulajdonságokat. A Jogi stílusú számozás az összes szint számformátumát arab számmá alakítja. Szegély és mintázat A Word lehetővé teszi, hogy karaktereket, bekezdéseket, táblázatokat, sőt még lapokat is bekeretezzünk, illetve háttérszint és mintázatot rendeljünk hozzá. Azonban minden esetben először ki kell jelölni azt, amit vonalazni szeretnénk! A kijelölések hatóköre a következőképpen változhat: Nincs kijelölve semmi: Ebben az esetben a program a keretezést és a kitöltő színt az egész bekezdésre fogja vonatkoztatni. 107

108 Tetszőleges számú karakter van kijelölve a bekezdésen belül: A program a keretezést, illetve a kitöltő színt csak a kijelölt karakterekre fogja érteni. Karaktereket csak bekeretezni lehet ezzel a módszerrel. Több bekezdés kijelölve: A program a kijelölt összes bekezdésre fogja érteni a beállításokat. Ekkor külön dönthetünk arról, hogy a bekezdések közé húzzon-e vonalat. Szegély és mintázat készítése ikonok segítségével A Kezdőlap szalagmenü Bekezdés panelen találjuk a keretezésre és színezésre szolgáló ikonokat. Feladat: A szegély helyét tudjuk beállítani. A kitöltő szín beállítására alkalmas. Nyisson meg egy új dokumentumot, amit mentsen el Formáz8.docx néven a saját könyvtárába! Gépelje be az alábbi szöveget Arial 24, illetve a második bekezdést 12-es betűmérettel! Az első bekezdést igazítsa középre! Mi az Internet? Az Internet egy világméretű számítógép-hálózat, amely a különböző rendszerű számítógép-hálózatok ezrei között egy egységes Internet Protocol segítségével kommunikációt tesz lehetővé. Álljon bele az első bekezdésbe, majd a Szegély helye funkcióban válassza a Külső szegély ikont. A kitöltő szín (Árnyékolás) legyen 15%-os szürke! A kitöltő színből pedig a 15%-os szürkét! 108

109 Mi az Internet? Látható, hogy a szegély a bal margótól a jobb margóig húzódott az árnyékoló színnel együtt, ami nem igazán esztétikus. A bekezdésben állva a vonalzón fogjuk meg a kis négyzetet és húzzuk be a 4cm-es pontig, a jobb oldali háromszöget pedig a 12cm-es pontig, tehát mindkét oldalról húzzunk be 4-4 centimétert! Mi az Internet? Szegély és mintázat készítése párbeszédablak segítségével Itt is első lépés, hogy kijelöljük a formázandó területet. A kijelölést követően kattintsunk a Kezdőlap szalagmenü Bekezdés panelen a keretezés lenyíló listájában a Szegély és mintázat parancsára, mely egy három lapból álló párbeszédablakot jelenít meg. Az első lap a szegély készítésére alkalmas. A Hatókör jelzi számunkra, hogy milyen területet jelöltünk ki, például szöveget vagy bekezdést. Itt is módunkban áll a Stílust, Típust, Színt, és a Vonalvastagságot meghatározni. A Beállítások gombra kattintva meghatározhatjuk mind a négy irányban a vonal távolságát a bekezdéstől. A Vízszintes vonal pedig a kurzor pozíciójába beilleszt egy ClipArtból 109

110 kiválasztott színes, vízszintes vonalat. A megfelelő szegélyek kiválasztásához, illetve a törléséhez segítséget nyújt a Minta keret. A harmadik lap mintázat készítésére alkalmas. Itt is kiválaszthatjuk a hatókört, mely lehet például bekezdés vagy szöveg. A Kitöltés a háttér színét határozza meg, a Mintázat pedig az előtte lévő mintát és annak színét. Feladat: Nyisson meg egy új dokumentumot, amit mentsen el Formáz9.docx néven a saját könyvtárába! Hajtsa végre az előző feladatot, azonban a szalagmenü helyett alkalmazza a párbeszédablakot a beállítások végrehajtásához. Az elkészült munkát mentse el! A második lap az oldalszegélyek beállítására alkalmas. A beállítások tekintetében a legtöbb funkció teljesen megegyezik a szegélyezésnél vett funkciókkal, azonban tartalmaz még néhány érdekes dolgot is a lap számunkra. Elsőként meg kell adnunk, hogy mely oldalakra szeretnénk a keretet, amit a Hatókör listában tudunk kiválasztani. A Beállítások gombra kattintva az új ablakban a Viszonyítási pont mezőben meghatározhatjuk, hogy a lapszegély a lap szélétől legyen mérve, vagy a szöveg szélétől. A párbeszédablak Kép mezőjéből képet választhatunk a kerethez. 110

111 Feladat: Nyissa meg Formáz8.docx néven elmentett dokumentumot, majd kérje, az Oldalszegély lapot! Kérjen egy Körül típust, alapértelmezett stílussal és 1,5pt-os vonalvastagsággal! A változtatásokat mentse el! 111

112 Oldalbeállítás, szakaszok és hasábok, oldalszámozás, élőfej és élőláb, nyomtatás Oldalbeállítás Egy dokumentum külalakját alapvetően befolyásolja a papír mérete, a Tájolás (álló vagy fekvő), a margók nagysága, az Élőfejek és Élőlábak léte és helyzete. Célszerű egy új fájl megnyitása után ezzel kezdeni a munkát. Az oldallal kapcsolatos beállítások vonatkozhatnak a teljes dokumentumra, de vonatkozhatnak a kurzor aktuális helyét követő dokumentum részre, vagy egy szakaszra. A szakaszokkal hamarosan foglalkozunk, itt csak annyit elöljáróban, hogy a szakasz a dokumentumnak tetszőleges méretű része, melyet azért hozunk létre, hogy valamilyen eltérő tulajdonságot rendeljünk hozzá. Ilyen tulajdonságok az oldalbeállítások, az élőfej vagy élőláb, hasábszámok stb. Az élőfej, illetve az élőláb az oldal tetején, illetve alján megjelenő ismétlődő szöveg. Ezek egy dokumentumon belül szakaszonként lehetnek különbözőek, illetve változhatnak aszerint, hogy az aktuális szakasz első oldalán, páros vagy páratlan oldalán találhatóak. A leggyakrabban használt élőfej, illetve élőláb az oldalszámozás. Margók beállítása A margó a papír szélén az a terület, amelyet azért határozunk meg, hogy a szövegünk alapvetően ezen belül helyezkedjen el. A margó beállítását a Lap elrendezése szalagmenü Margók parancsával kérhetjük, amely több lehetőséget biztosít számunkra. Ha az Egyéni margók lehetőségre kattintunk, akkor egy három lapból álló párbeszédablakot nyit meg. Ennek első lapja szolgál a margóbeállításra. 112

113 A margóbeállításnál felkínált választék függ attól, hogy a dokumentumunkat egy oldalasra szeretnénk, vagy könyvszerűen tüköroldalakkal akarjuk létrehozni. Ha a Több oldal lehetőségnél a Margók tükrözése lehetőséget választjuk, a Minta keret azonnal mutatja a változást. Ekkor az oldalszámok helyzete, élőfejek stb. eltérhetnek páros és páratlan oldalon. Egyoldalas beállításnál a margók megadásánál a Fenti, Lenti, Bal, Jobb feliratokat találjuk, Tüköroldalak esetén pedig e két utóbbi Belső, Külső felirattá változik. Ehhez jön még a Kötésbeni margó, mely érték pluszban adódik a margóhoz a megfelelő oldalon, és ahogy a nevében is benne van, a kötésnek biztosít helyet. Az Élőfej és Élőláb távolsága mindig a lap fizikai szélétől értendő. Ha nagyobb értéket adunk meg, mint a margó, értelemszerűen csökkeni fog a dokumentum szövege számára rendelkezésre álló terület. A 2 oldal laponként kapcsoló segítségével egy lapra két oldalt nyomtathatunk, így ketté tudjuk hajtani a papírt. Ha még nincs több szakaszunk, a Hatókör keretben választhatunk a Teljes dokumentum vagy az Aktuális szakasz vagy az Aktuális ponttól opciók között. Ilyenkor a program automatikusan egy új szakaszt kezd. Ha az ablak megjelenítése előtt kijelöltünk egy részt a dokumentumból, választhatjuk a Kijelölt szöveg lehetőséget is. Meglévő több szakasz esetén választhatjuk az Aktuális szakasz lehetőséget, ha a beállítás hatókörét nem a teljes dokumentumra szeretnénk meghatározni. A Tájolás a papír elhelyezését jelenti, mely lehet Álló vagy Fekvő. A tájolás beállítható a fentebb említett párbeszédablakon is, de beállítható a Lap elrendezése szalagmenü megfelelő ikonjára való kattintással is. 113

114 Szakaszok Az előző részekben már többször említettük, hogy a dokumentumainkat tetszés szerint részekre, szakaszokra oszthatjuk, ha a kijelölt részre a dokumentum többi részétől eltérő tulajdonságot szeretnénk beállítani. Ilyen tulajdonságok lehetnek: Eltérő hasábszám Papírméret változtatása Oldalak tájolása Margóbeállítások különbözősége Függőleges igazítás Oldalszámok helye Oldalszámok kezdőértéke Élőfej és Élőláb kialakítása Az új szakasz kialakítását mi is kezdeményezhetjük, de bizonyos parancsok ezt automatikusan is megteszik. Ha az új szakaszt paranccsal szeretnénk létrehozni, akkor a kurzort arra a pontra kell állítani, ahonnan az új szakaszt szeretnénk kezdeni. Ezt követően válasszuk ki a Lap elrendezése szalagmenü Töréspontok parancsát, mely az alábbi lehetőségeket adja: Az ablak alsó részén a Szakasztörés választékból jelölhetjük ki, hogy hol kezdődjön az új szakasz. 114

115 Új oldal: választás esetén, függetlenül attól, hogy még mennyi hely van az oldalon, a szakasz a következő oldal tetejére kerül. Folyamatos: Az új szakasz a kurzor pozíciójában kezdődik ugyanazon az oldalon. Többhasábos szövegnél használjuk. Páros oldal: A következő szakasz mindig páros oldal tetejére kerüljön. Páratlan oldal: A páratlan oldal tetején szeretnénk az új szakasz elejét. Új szakaszt úgy is létre tudunk hozni, ha Lap elrendezése szalagmenü Oldalbeállítás parancs bármelyik lapján a Hatókör listából Az aktuális ponttól, vagy a Kijelölt szöveg lehetőséget választjuk. A kurzor pozíciójától kezdve új szakaszt hoz létre, méghozzá úgy, hogy az új szakasz a következő oldal tetején kezdődik, illetve a kijelölt rész kerül külön oldalra. Az új szakaszt a program minden esetben szakaszhatároló jellel jelöli. Amikor létrehozunk egy új dokumentumot, az egyetlen szakaszból áll. Ez az 1. szakasz. Minden további szakasz egy újabb sorszámot kap. Hasábok A dokumentum szakaszokra bontásának leggyakoribb oka, ha a szövegünk egy részét több hasábba szeretnénk tördelni. A hasábok a képernyőn csak az Office gomb, Nyomtatás, Nyomtatási kép nézetben láthatók a valóságnak megfelelően. A több hasábra tördelést megtehetjük a Lap elrendezése szalagmenü Hasábok ikonjára kattintva, melynek hatására legördül egy kis ábra, mely több lehetőséget tartalmaz. Ugyanitt, a További hasábok lehetőségre kattintva a Hasábok párbeszédablakát is használhatjuk hasábtördelés létrehozására, ugyanakkor itt kell, egy már meglévő hasábtördelés tulajdonságait módosítanunk. 115

116 Az ablakban választhatunk a Típus listából, vagy beírhatjuk az értéket az Oszlopok száma mezőbe. A Balra és Jobbra, két hasábot hoz létre, és az egyik hasáb pont a másik hasáb kétszerese. Ha az Azonos hasábszélesség kapcsoló be van kapcsolva, már csak a Térközt kell beállítani, mely meghatározza a két hasáb közti távolságot, mivel a program kiszámolja a hasábszélességeket úgy, hogy teljesen kitöltse a margók közötti részt. Ha a kapcsolót kikapcsoljuk, minden egyes hasáb szélességét és térközt mi adhatunk meg. Ha olyan értéket állítunk be, amelyet nem lehet megvalósítani, automatikusan korrigálja beállításainkat. A hasábok közé a Választóvonal kapcsolóval vonalat húzhatunk. A program automatikusan tördeli a hasábok között a szöveget. Bizonyos esetekben a tartalom és a forma megköveteli, hogy a hasábtörést mi vezéreljük. Ilyenkor kényszeríttet hasábtörésről beszélünk. A művelet végrehajtásához választhatjuk az előzőekben ismertetett Töréspont párbeszédablakon a Hasábtörés opciót, vagy a Ctrl+Shift+Enter billentyű-kombinációt. Feladat: Hozzon létre egy új dokumentumot, melyet mentsen el Formáz12.docx néven! Gépelje be az alábbi szöveget nyers formájában, Arial 12-es betű alkalmazásával! 116

117 Álljon be közvetlenül a második bekezdés elejére, majd kérje a Lap elrendezése szalagmenü Töréspont parancsát, és az ablakban válassza a Szakasztörés Következő oldal opciót! Jelölje ki az első oldalon a Vidám bocsok szöveget, melyet állítson 48-as betűméretűre, Középre igazítottra, majd kattintson a Lap elrendezése szalagmenü Oldalbeállítás ablakra, ahol válassza az Elrendezés lapot! A Függőleges igazítás listában kattintson a Középen opcióra, ellenőrizze, hogy a Hatókör a Kijelölt szakaszra vonatkozik, majd nyomja meg az OK parancsgombot! Álljon be közvetlenül a harmadik bekezdés elejére (Fölébredt szó elé), majd kattintson a Lap elrendezése szalagmenü Hasábok parancsára, majd a További hasábok lehetőségre, ahol a Típust állítsa Kettőre, a Választóvonalat kapcsolja be, és a Hatókört állítsa az Aktuális ponttól opcióra! Álljon be közvetlenül a negyedik bekezdés elejére, majd kattintson a Lap elrendezése szalagmenü Töréspont parancsára, ahol válassza a Hasábtörés funkciót! Végül álljon be az ötödik bekezdés elejére közvetlenül, majd kattintson a Lap elrendezése szalagmenü Hasábok parancsára, ahol a Típust állítsa Egyre, a Hatókört pedig az Aktuális ponttól opcióra! Az esztétikai érzékünk megkíván még néhány bekezdés állítást, melyeket a következő módon hajtsunk végre! Álljunk be a második bekezdésbe (Gyermekkorom ), ahol a Térköz utána paramétert állítsuk 6pt-ra, az igazítást pedig Sorkizártra! Ezt követően álljuk be az utolsó bekezdésbe (Ez a ), ahol a Térköz előtte opciót állítsuk 6pt-ra, és szintén Sorkizártra! A módosításokat mentsük el! Ha a feladatokat jól hajtotta végre, akkor összesen négy szakasz keletkezett, melyek közül a harmadik két hasábos, és kényszeríttet hasábtörést tartalmaz. Az esetleges kinyomtatásnál pedig a látvány az alábbiaknak megfelelő: 117

118 Oldalszámozás Az Élőfej egy dokumentumon belül az oldal tetején, az Élőláb pedig az oldal alján jelenik meg, a szokásos beállítás esetén a margó felett, illetve alatt. Nemcsak egyszerű szövegeket írhatunk ide, hanem ábrákat, emblémákat is. Az élőfej és az élőláb lehet többsoros is. Meghatározhatjuk, hogy tartalma az első oldalon különbözzön a későbbiektől, illetve a páros és páratlan oldalak legyenek eltérőek. Az élőfej és élőláb sokszor csak oldalszámot tartalmaz. Ennek egyszerű beszúrását, illetve beállítását külön parancs, a Beszúrás szalagmenü, Élőfej és élőláb panelen az Oldalszám teszi lehetővé. 118

119 A fenti párbeszédablak akkor jön elő, ha a lenyíló listában a Formázás, oldalszámozás lehetőségre kattintunk. Ha a felette levő lehetőségekből választunk, akkor a program előre beépített lehetőségek közül ad választási lehetőséget. A listából kiválaszthatjuk, hogy az oldalszám az oldal tetejére vagy az oldal aljára kerüljön, kiválaszthatjuk, hogy vízszintesen hol helyezkedjen el. Az oldalszám típusát, kezdőértékét és fejezetszámmal történő kiegészítését a külön párbeszédablakban adhatjuk meg. Élőfej és élőláb Ha összetettebb élőfejet vagy élőlábat akarunk készíteni, vagy nem csak oldalszámot szeretnénk használni, válasszuk ki a Beszúrás szalagmenü Élőfej vagy élőláb parancsát, amely több szakasz esetén mutatja az élőfejet vagy az élőlábat. 119

120 A képernyőn szaggatott vonallal körbezárva megjelenik az aktuális oldal élőfeje, és egy új Tervezés szalagmenü, amely csak megjelenített élőfej és élőlábnál látható, és kizárólag ennek szerkesztésére, kezelésére szolgál. A szöveget, melyet az élőfejbe vagy élőlábba szánunk, egyszerűen begépeljük. Ez automatikusan megjelenik a szakasz minden oldalán, az adott helyen. Formázáshoz a szokásos formázási beállításokat használhatjuk. A vízszintes irányú elrendezést a bekezdés margóértékeivel állíthatjuk, módosíthatjuk. Alapértelmezésben ezen kívül mindig találunk, egy középre típusú tabulátor pozíciót a margók közepén, és egy jobbra típusút a jobb margón. Ez a két tabulátor megkönnyíti az élőfej és élőláb elemeinek tagolását, balra, középre és jobbra igazítását. Sajnos nem a mindenkori margó közepére, illetve jobb oldalára teszi a tabulátort, hanem az alapértelmezés szerinti margót veszi figyelembe. Nyomtatás A Wordben csak a Windows-ban installált nyomtatók közül választhatunk. Célszerű, bár nem kötelező a dokumentum készítése előtt megtenni ezt, mert a rendelkezésre álló betűkészlet elrendezés és egyéb lehetőségek erősen függnek a nyomtató választástól, és ennek változtatásakor a program áttördeli a dokumentumunkat. Ezért tanácsos a nyomtató kiválasztásával kezdeni. Válasszuk ki az Office gomb Nyomtatás parancsát, melynek hatására megjelenik a következő párbeszédablak. Ha több nyomtatót használunk, minden esetben ellenőrizzük a Nyomtató keretben lévő Név mezőben, hogy a megfelelő nyomtató van-e kiválasztva. A nyomtató speciális tulajdonságait is rögtön innen megtekinthetjük, ha a Tulajdonságok nyomógombra kattintunk. A Nyomtatás fájlba kapcsoló segítségével előkészíthetjük a nyomtatást nyomtató nélkül is, ha az nincs a 120

121 gépünkhöz csatlakoztatva. Ekkor ugyanis nemcsak a dokumentumunk tartalma kerül lemezre, hanem a nyomtatónak szóló valamennyi vezérlő információ is. A Nyomtatási tartomány keretben határozhatjuk meg, hogy a dokumentumunk mely részét szeretnénk nyomtatni. A Minden oldal, az összes oldal nyomtatására ad parancsot, és ez a funkció érhető el a Szokásos eszköztárról is. Az Aktuális oldal opcióval az az oldal kerül nyomtatásra, amelyikben a kurzor áll. A Kijelölt szöveg a parancs kiadása előtt kijelölt részt fogja nyomtatni. Az Oldalak mezőben megadható tetszőleges oldal és oldaltartomány egymás után felsorolva. Összefüggő oldaltartományokat kötőjellel kell megadni, egymástól függetleneket pedig pontosvesszővel elválasztva. Ha nem a dokumentumot szeretnénk nyomtatni, hanem például a dokumentum adatlapját, akkor a Nyomtatandó listából kell azt kiválasztanunk. A Nyomtatás listában kiválaszthatjuk, hogy csak a páros vagy csak a páratlan oldalakat nyomtassa a program. A Nyomatok keretben megadhatjuk a nyomtatandó példányszámot. Több példány nyomtatása esetén dönthetünk arról, hogy Leválogatással vagy anélkül nyomtatunk. A leválogatás azt jelenti, hogy egy példány összes lapját kinyomtatja, és csak ezután kezd a következő példány első oldalába. Leválogatás nélkül pedig először kinyomtatja az összes első oldalt, majd az összes másodikat és így tovább. A Nagyítás/kicsinyítés funkció által a program képes arra, hogy a megírt dokumentumot átméretezze. Megadhatjuk, hogy hány oldalt nyomtasson egy lapra, továbbá, hogy mekkora papírra nyomtasson. A nyomtatás további beállítási lehetőségeit kínálja fel a párbeszédablak Egyebek gombjának megnyomása. 121

122 Nyomtatási kép (Print Preview) A tényleges nyomtatás megkezdése előtt célszerű a nyomtatási képet megtekinteni először a képernyőn. Válasszuk ki az Office gomb Nyomtatás/Nyomtatási képet! Megjelenik a nyomtatási kép, mely saját eszköztárral rendelkezik. Nyomtatás indítása. Nagyító, mely bekapcsolt állapotában azt a területet mutatja, ahová kattintunk a nagyító alakú kurzorral, kikapcsolva pedig szerkeszteni lehet a dokumentumot ebben a nézetben is. Rákattintva a dokumentum egy teljes oldala lesz látható. Nagyítás. Párbeszédablakban megadható, hogy mekkora méretben szeretnénk a nyomtatási képet látni. Vonalzó megjelenítése/rejtése. Annyira zsugorítja az oldalt, hogy az utolsó oldal megszűnjön. Csökkenti a betűméretet, a térközt. Nézet bezárása. Ebben a nézetben a program már a kiválasztott nyomtató fontjait használja, az élőfej és élőláb sem szürke, hanem olyan, mint ahogyan a nyomtatásban meg fog jelenni. 122

123 Képek A Word dokumentumba képet, ábrát az alábbiak szerint lehet beilleszteni: Képek beillesztése vágólap segítségével. ClipArt kép beillesztése. Kép beillesztése fájlból. Alakzatok rajzolása. WordArt objektum beillesztése. Kép beillesztése lapolvasóból vagy digitális fényképezőgépből. Diagram beillesztése. Egyéb objektum beillesztése. A felsoroltak közül emeljünk ki néhányat, és nézzük meg, hogy miként alkalmazzuk a gyakorlatban. Képek beillesztése vágólap segítségével A vágólapra a kép egy másik Word dokumentumból, egy másik alkalmazásból, vagy akár az Internet bármelyik honlapjáról kerülhet. A beillesztés művelete megegyezik a korábbiakban ismertetettekkel. ClipArt kép beillesztése A Beszúrás szalagmenüben kattintsunk a ClipArt parancsra! A ClipArt egy több ezer képből álló gyűjtemény, amelyet a programmal együtt kapunk, és ugyanakkor szabadon bővíthető. A gyűjtemények kategóriákba rendezettek a könnyebb keresés érdekében. A megjelenítendő média típusokat is be lehet állítani. 123

124 Miután beállítottuk, nyomjuk meg a Keresés gombot. Egy listát kapunk a beszúrható médiákról. A kiválasztott kategóriában kattintsunk a beilleszteni kívánt képre, mire az bekerül a kurzor pozíciójába. A kép törlésének legegyszerűbb módszere, ha azt kijelöljük, majd lenyomjuk a Delete (Del) billentyűt. Kép beillesztése fájlból A Beszúrás szalagmenü, Kép parancs következő lehetősége a fájlból történő beillesztés (Fájlból). Minden olyan képfájl beilleszthető, amelyikhez a konvertáló program megvan, és installálva lett a programhoz. Képek beillesztése után, vagy amikor egy kép ki van jelölve, a Word egy újabb szalagmenüt jelenít meg Képeszközök, Formátum néven, amely szalagmenüvel a kép beállításait változtathatjuk. 124

125 Beállítható a kép fényereje, kontrasztja, stílusa, szegély állítható be a képnek, levághatunk a képből, elforgathatjuk, méretezhetjük, tömöríthetjük a képeket, stb. Alakzatok A Beszúrás szalagmenü Alakzatok parancs megjeleníti az Alakzatok eszköztárat, melynek alkalmazásával különböző alakzatok illeszthetőek be a dokumentumunkba. WordArt beillesztése A WordArt egy kiegészítő program, mely néhány szavas címek különleges formázását teszi lehetővé. Először kiválasztjuk a mintából a stílust, majd az OK-t követően beírjuk a szöveget. Minden esetben, amikor egy WordArt kép van kijelölve, a WordArt saját szalagmenüje jelenik meg. 125

126 Képobjektumok formázása A kijelölt objektum tulajdonságainak meghatározásához több alternatíva is adódik, azonban a legegyszerűbb talán a helyi menü alkalmazása, melyet az egér jobb gombjára kattintással aktivizálhatunk. Az objektum formázása több lapból áll, melyekkel be tudjuk állítani az alábbi paramétereket: Kitöltés és vonalak: Az objektum körvonalát, a kitöltés színét, mintázatát, a vonalak vastagságát, típusát és a nyilakat tudjuk meghatározni. Kép: A kép beállítását tudjuk meghatározni (fényerő, kontraszt, szín stb.). 126

127 Bevezetés Táblázatkezelés A táblázatkezelő programok, ahogy az a nevükben is olvasható, táblázatokat kezelnek. A táblázatok építőelemei a cellák, ezek tárolják a különféle adatokat. Ezek a cellák sorokat, oszlopokat alkotnak, ezekből áll össze a teljes táblázat, amit munkalapnak is nevezünk. Alkalmazásukkal szép megjelenésű táblázatok, diagramok készíthetőek, továbbá adatlisták feldolgozása válik lehetővé függvények és képletek használatával. A legismertebb táblázatkezelő programok közé tartozik a Lotus, a Quattro, illetve az Excel. Mi ezen utóbbi szoftverrel ismerkedünk meg az elkövetkezendőkben. Program indítása A program indítására több lehetőségünk is kínálkozik, szokásainktól és az egér pillanatnyi pozíciójától függően. Kezdetben azonban a legegyszerűbb, ha Start nyomógombra kattintunk, a Minden Program közül kiválasztjuk a Microsoft Office-t, majd abból a Microsoft Excel 2007-et 127

128 A képernyő felépítése Ahhoz, hogy egy programot hatékonyan tudjunk kezelni, alaposan meg kell ismernünk a képernyő felépítését. gyorselérési eszköztár szerkesztőléc szalag menüsor munkaterület oszlop azonosítók gördítő sávok sor azonosítók Címsor A címsorban leolvasható az alkalmazás neve, előtte az aktuálisan szerkesztett munkafüzet neve. Ha még nem adtunk nevet az állományunknak, Munkafüzet n néven nevezi. Az n jelzi, hogy az Excel megnyitása óta hányadik üres munkafüzettel dolgozunk. Ablakkezelők A címsor jobb oldalán a Windows tanulmányozása során megismert elemeket láthatjuk. Office gomb Az Office 2007 egyik újdonsága. A fontosabb fájlműveleteket érhetjük el a segítségével. Ha rákattintunk, akkor egy lenyíló menüsorból választhatunk műveleteket. 128

129 Szalag menü Az Office 2007 másik nagy újdonsága. A Microsoftnál megpróbálták ötvözni a korábbi eszköztár és menüsor előnyeit. A szalagmenü hierarchia igen logikus, könnyed kezelést biztosít az Excel használatában. A menüpontok alatt kis ábrákat láthatunk, csoportokba rendezve, melyek megfelelnek a korábbi eszköztárakban található ikonoknak. A program kezelése sokkal egyszerűbb az ikonok használatával. Az ikonok, témák szerint eszköztárakba vannak csoportosítva. Bizonyos feladatok végrehajtásakor automatikusan megjelenik az adott témához tartozó eszköztár, majd eltűnik, ha befejeztük a műveletet. Ezzel egy időben megszűnt a hagyományos menüsor. Gyorselérési eszköztár A leggyakrabban használatos műveletek gombjait találhatjuk itt. Testre szabható, azaz beállíthatjuk, hogy mely gombokat szeretnénk látni. Gördítősávok A képernyőnél nagyobb munkafüzet mozgatását teszi lehetővé a vízszintes és függőleges irányban. Kezelése a Windows tanulmányozása során elsajátított ismeretek alapján történik. Állapotsor Az ablak alján lévő információs sorban, bizonyos esetekben fontos információkat olvashatunk a program használatával kapcsolatban. Nézet váltó ikonok Az állapotsor jobb oldalán találunk három ikont, mellyel az aktuális munkafüzetet tudjuk különböző módon megjeleníteni. Az ikonok jelentése megegyezik a Nézet szalagmenü Munkafüzetnézetek pontjaival. Szerkesztőléc 129

130 A szerkesztőléc bal oldalán a név mezőben olvashatjuk le, hogy éppen melyik az aktív cella. Az X, illetve a pipa jel a beírás visszavonását, illetve engedélyezését teszik lehetővé. Az fx a függvényszerkesztési műveletet indítja el. A szerkesztőléc pedig lehetővé teszi egy cella tartalmának szerkesztését, módosítását. A dokumentumterület Az Excel betöltése után a menüsor és az eszköztárak alatt egy berácsozott terület jelenik meg, sor- és oszlopazonosítókkal ellátva. Ez a táblázat nyers formátuma, ami arra alkalmas, hogy adatokat írjunk be, képleteket szerkesszünk. Ezt a területet a továbbiakban munkalapnak nevezzük. A munkalapokat Munka1, Munka2, Munka3 fülek jelzik. Több egybefűzött munkalap a munkafüzet. A munkafüzetnek alapértelmezésben 3 lapja van, de beszúrhatunk újabb lapokat vagy a feleslegeseket eltávolíthatjuk. A munkalapok számát csak az operatív tár mérete korlátozza. A munkalapok között a fülek segítségével lapozhatunk. A munkalapok cellákból állnak. Adatainkat ezekbe a cellákba kell írnunk. A munkalap felső szélén a táblázat oszlopait meghatározó betűket, a bal oldalán pedig a sorok jelölésére használt számokat látjuk. Ezek a cellák pontos helyének a meghatározására szolgálnak, hasonlóan a sakktábla szélén lévő feliratokhoz. Ennek megfelelően a bal felső sarokban található az A1-es cella. Egy munkalap sorból és oszlopból áll. Az oszlopok betűjele A-tól XFD-ig tart. Rövid számolás után kiderül, hogy egy munkalapon hány cella áll rendelkezésünkre. Új munkafüzet létrehozása Amikor elindítjuk az Excelt, az automatikusan létrehoz egy üres munkafüzetet, melyet a címsorban a Munkafüzet1 felirat jelöl. Ha újabb munkafüzetet szeretnénk létrehozni, azt megtehetjük az Office gomb, Új menüjének segítségével, melynek hatására egy párbeszédablak jelenik meg. Az Új párbeszédablak segítségével választhatunk munkafüzetünkhöz sablont, melyet több csoportba rendezve láthatunk. Azonban e választék tetszőlegesen módosítható, bővíthető. Az, 130

131 hogy a listát pontosan hogyan látjuk, nagy gombokkal, listában, vagy részleteiben, attól függ, hogy a baloldalon található gombok közül éppen melyik van bekapcsolva. Munkafüzet mentése A munkafüzet mentése azt jelenti, hogy a készített táblázat a számítógép kikapcsolása után is megmarad, tárolásra kerül, és bármikor újból előhívható. Válasszuk az Office gomb Mentés parancsát. A megjelenő párbeszédablakban meg kell határoznunk a mentés helyét és az állomány nevét, azonban további lehetőségek megadására is módunk van. Hely Ha a hely listát legördítjük, megkapjuk a gépünk és annak környezetének teljes felépítését, kijelölve az éppen aktuális helyet. Itt tudunk kattintgatással másik meghajtót, másik mappát, vagy másik gépet aktuálissá tenni, azaz kijelölni a mentés helyét. Dokumentumok Annak a mappának a közvetlen elérését biztosítja, amit a program a telepítéskor hozott létre a dokumentumaink számára. Alapesetben a program először ezt kínálja fel a mentés helyéül, azonban az alapértelmezett munkakönyvtárat, tehát azt, amit a mentéskor felkínál a program, meg tudjuk változtatni. Asztal A Windows asztalának tartalmát tudjuk közvetlenül elérni. Gyakran használt állományokat, könyvtárakat elhelyezhetünk ott is, és ennek segítségével könnyen elérhetjük. Hálózati helyek A Hálózati helyek rendszermappában olyan elemek vannak, amelyek segítségével a hálózat más számítógépeire menthetjük állományunkat. 131

132 Fájlnév A program felkínálja névnek a Munkafüzet n nevet a Fájlnév mezőben. Ha a felkínált név helyett egy másikat szeretnénk, egyszerűen begépelünk egy másikat. Fájltípus Alapértelmezés szerint az Excel kiterjesztése XLSX. Ezt nem kell beírni, hiszen az Excel ezt automatikusan megteszi. Minden más esetben, amikor a mentés során konverziót, átalakítást szeretnénk végeztetni, ki kell választanunk a mentendő fájl típusát a Fájltípus listából. Ezt követően a program átalakítja a fájl formátumát a megadottra, például az Excel egy korábbi változatára. Cellák kijelölése Ahhoz, hogy a munkafüzetbe adatot írhassunk, ki kell választanunk azt a cellát, amibe az adatot szeretnénk beírni. Gyakori eset, hogy egyszerre több cellán szeretnénk végrehajtani ugyanazt a műveletet, esetleg ugyanazt az adatot szeretnénk több cellába beírni. Ennek a feladatnak csak akkor tehetünk eleget, ha megismerjük a kijelölés módszereit. Cella kijelölése egérrel Egy-egy cella kijelöléséhez elegendő, ha az egérmutatót a megfelelő cellához húzzuk, és az egér bal gombjával rákattintunk. A kijelölés hatására a cellamutató keret (cellajelölő) a kiválasztott cella körül jelenik meg és a szerkesztőléc bal szélén feltűnik az aktív cella neve. Ezt a kijelölési módot csak az olyan cellák esetén alkalmazhatjuk, amelyek láthatóak a program ablakában. Ha olyan cellát szeretnénk kijelölni, amelyik éppen nem látható a munkaterületen, akkor a görgetősávval görgessünk a megfelelő irányba, és kattintsunk rá a megfelelő cellára. A görgetősáv akkora területen mozog, amekkora területet már feltöltöttünk adatokkal. A hossza is az adatokkal kitöltött területnek felel meg. Cella kijelölése navigációs billentyűkkel A nyíl billentyűk valamelyikének leütésével, egy-egy cellányival léphetünk a nyílnak megfelelő irányba. Ha a CTRL billentyűt lenyomva tartjuk és így ütjük le valamelyik nyíl billentyűt, akkor az adatokkal kitöltött tartományok határai között mozoghatunk. A cellajelölő megáll az adattartomány első és utolsó adatot tartalmazó celláján. Természetesen, ha nem állják adatok a cellajelölő útját, akkor a munkafüzetnek az adott irányban található utolsó cellájára juthatunk el. Egy ablaknyit mozoghatunk a Page Down vagy a Page Up billentyűkkel. Ezekkel akkora távolságra léphetünk -lefelé vagy felfelé-, mint az ablak mérete. Ugyanezeket a billentyűket az ALT-tal együtt arra használhatjuk, hogy vízszintesen lépkedjünk ablakméretnyit. Ha a munkalap adott sorának az első oszlopába szeretnénk lépni, üssük le a Home feliratú billentyűt. A CTRL+Home billentyű a munkalap bármelyik cellájáról az A1-es cellát fogja kijelölni. Az End billentyű leütésekor látszólag semmi sem történik. Ha kicsit figyelmesebbek vagyunk, észrevehetjük, hogy az állapotsorban megjelenik egy VÉGE felirat. Ez azt jelzi, hogy a cellajelölő alkalmas arra, hogy elugorjon egy adattartomány határára vagy a munkalap 132

133 megfelelő szélére. Már csak arra vár, hogy leüssük azt a nyíl billentyűt, amelyik irányba mozogni szeretnénk. Tehát ez nem egy billentyűkombináció, hanem első lépésben az End billentyűt kell leütnünk, majd ezután a megfelelő nyíl billentyűt. A CTRL+End billentyűkombinációval eljuthatunk arra a cellára, amelyik a bármikor használt utolsó adatot tartalmazó cella. Ez nem egyezik meg azzal, amelyikben az utolsó adata van a munkalapra írt adatoknak. A CTRL+Page Down és a CTRL+Page Up billentyűkombinációk segítségével a munkafüzet munkalapjai között lapozgathatunk. Tartományok kijelölése A tartomány egy téglalap alakú terület, amelyik több cellát foglal magába. Azért van szükség tartománykijelölésre, mert így egyszerre több cellán hajthatjuk végre ugyanazt a műveletet. Például egyszerre törölhetjük a kijelölt cellák tartalmát, vagy egyszerre határozhatjuk meg a formai beállításukat. A kijelölt tartományon belül egy cella fehér marad. Ez a kijelölt tartomány aktív cellája, melynek nevét olvashatjuk a szerkesztőlécen. Tartomány kijelölése egérrel Álljunk az egérmutatóval a kijelölni kívánt tartomány első cellája elé. Figyeljünk arra, hogy az egérmutató kijelölésre alkalmas legyen, és nyomjuk le az egér bal gombját. Addig húzzuk lenyomott bal gombbal az egeret a cellák fölött, amíg ki nem jelöltük a kívánt tartományt. A kijelölést úgy szüntetjük meg, hogy bármely másik cellára kattintunk. Ha több tartományt szeretnénk kijelölni, akkor az első tartomány jelölése után, nyomjuk le a billentyűzet CTRL gombját, és így jelöljük ki a további tartományokat. A CTRL billentyűt a kijelölések ideje alatt tartsuk lenyomva. Sor és oszloptartomány kijelölése Ha egy egész oszlopot, vagy sort szeretnénk kijelölni, kattintsunk az oszlopot azonosító betűre, vagy a sort azonosító számra a munkalap szélén. Több egymás melletti sor vagy oszlop kijelöléséhez tartsuk lenyomva az egér bal gombját a cellasorszám vagy oszlop betűjel fölött, és húzzuk az egeret. Ha több olyan oszlopot vagy sort szeretnénk egyszerre kijelölni, amelyek nem szomszédosak, akkor a további jelöléseknél tartsuk lenyomva a CTRL gombot. A munkalap összes celláját az oszlopok betűjele és a sorszámok találkozásában látható szürke területtel jelölhetjük ki. Adatkezelési műveletek Adatok bevitele Kérjünk új munkafüzetet! A cellajelölő ott pihen az A1-es cellán. Ha most elkezdünk írni, az adat az A1-es cellába kerül. Mindig az aktív cellába fogunk írni. Ha cellát jelölünk ki, akkor a kijelölt cella lesz aktív, ha tartományt jelölünk ki, akkor a tartomány fehér hátterű cellája lesz az aktív. Azt, hogy melyik az aktív cella, a szerkesztőléc bal oldaláról olvashatjuk le. Kezdjünk el 133

134 gépelni. Írjuk be az A1-es cellába a következő szöveget: Barhács Oktatóközpont. A szöveg beírása közben figyeljük meg, mi változik a programban. A munkaterület feletti részen, a szerkesztőlécen megjelent ugyanaz a szöveg, amit leírtunk. Az állapotsorban a Kész felirat megváltozott, most azt olvashatjuk ott, hogy Beírás. Miután begépeltük a rögzíteni kívánt adatot, a beírást érvényesítenünk kell. Az adatrögzítés érvényesítésére három lehetőségünk van: Az adat beírása után üssük le az ENTER billentyűt, vagy az adat legépelése után lépjünk át bármelyik másik cellára, vagy ha leírtuk a cellába szánt adatot, kattintsunk a szerkesztőléc Beírás gombjára! Az adatok beírását minden esetben érvényesítenünk kell. Az adatérvényesítés hatására az Excel visszatér Kész állapotba. Erről az állapotsor feliratának elolvasása után győződjünk meg. Ha a szöveg begépelése után a szerkesztőléc Mégse gombjára kattintunk, akkor a cella tartalma nem változik meg, megőrzi a beírás előtti tartalmát. Ugyanez lesz az eredménye az ESC feliratú billentyű leütésének is. Ha kijelölünk egy cellát, annak a tartalma a szerkesztőlécen is megjelenik. Lehet, hogy a szerkesztőlécen mást olvasunk, mint a cellában, de ettől ne ijedjünk meg. A valódi tartalmat a szerkesztőlécen olvashatjuk. Az A1-es cellába olyan hosszú szöveget írtunk, amelyik hosszabb, mint amekkora látszólag elfér a cellában. A szöveg kilóg a cellából és letakarja a szomszédos cellákat. Ha a takart cellák bármelyikébe is beírunk valamit, az átnyúló szöveg eltűnik, hiszen ez a terület nem az átnyúló szövegnek van fenntartva, ezt csak kölcsön kapta. A B1-es cellába írjunk be egy rövidebb szöveget, például az EXCEL szót, majd érvényesítsük azt! A most eltüntetett szöveg, ami átlógott, természetesen nem veszett el, csak mivel kellett a szomszédnak a saját cellája, ezért láthatatlanná tette a betolakodót. Ellenőrzésként kattintsunk rá arra az A1-es cellára, amelyikbe a hosszú szöveget írtuk! Ennek hatására a szerkesztőlécen látható lesz a cella teljes tartalma. Ismerkedjünk tovább az adatok beírásával! A C1-es cellába írjunk be egy számot. Ez legyen például a 22, majd érvényesítsük azt! Figyeljük meg, hogy a rövid szöveg hol helyezkedik el a cellában, majd hasonlítsuk össze a C1-es cellába írt szám elhelyezkedésével! Azt fogjuk tapasztalni, hogy a szöveg a cella bal széléhez, míg a szám a cella jobb széléhez húzódik. Ez mindaddig így működik, amíg be nem állítjuk a cellaformázással azt, hogy a cellába írt adat hol helyezkedjen el. 134

135 Figyeljük meg azt is, mi történik akkor, ha olyan hosszú számot írunk a cellába, amelyik nem fér el benne. Ha ez csak egy-két számjeggyel hosszabb a cella szélességénél, akkor az Excel automatikusan szélesebbre állítja a cellaoszlop szélességét. Írjunk be még hosszabbat a D1-es cellába, például egy 15 jegyű számot! Beírás után nyomjuk le az ENTER billentyűt, majd nézzük meg, mi történt ezzel az adattal! Az egérrel kattintsunk rá a D1-es cellára! A szerkesztőlécen még mindig az a szám látható, amit beírtunk, a cellában viszont kicsit más jelent meg. Ez a begépelt szám normál alakja. Ennek az átalakításnak az oka, hogy a táblázatkezelők celláiba írt számok soha nem lóghatnak ki a cellából. A program tehát keresett egy olyan megjelenítési módot, amelyben a hosszú szám is elfér a cellában. A cella méretét meghaladó számokat tehát az Excel átalakítja normál alakra. A D1-es cellában olvasható számot a következőképpen értelmezzük: 1,23457*10 +14, ahol az E betű megfelel a *10 -nek, a +14 pedig a 10 hatványkitevőjének. Különböző típusú adatok viselkedése a cellában Vizsgáljuk meg, hogy a különböző típusú adatok hogyan viselkednek alapértelmezetten a cellában! Szöveg viselkedése a cellában Ha a cellába szöveget írunk, akkor a beírt adat a cella bal széléhez igazodik. Ha a szöveg hosszabb, mint amekkorának helye van az adott cellaoszlopban, akkor az a szomszéd cellákat letakarja mindaddig, amíg szükség nem lesz a letakart cellákra. Egy cellába karakternyi szöveget írhatunk. Ebből a cellában csak 1024 karakter jelenik meg, az állapotsorban az egész látható lesz. Számok viselkedése a cellákban Ha olyan számot írunk egy cellába, amelyik elfér benne, az a cella jobb széléhez igazodik. Mivel a számok nem lóghatnak ki a cellából, az Excel átalakítja a cella megjelenítését, ha hosszabb számot írunk, mint ami elfér a cellában. A beírt szám csak az első tizenöt helyértékén őrzi meg a számjegyek értékét, a többi helyértéket nullákkal tölti fel. A cellába írható legnagyobb szám nagyságrendje tíz a háromszázhetediken. Logikai érték A cellába írt igaz vagy hamis szó a beírás után a cella közepére igazodik, és csupa nagybetűre vált. Képlet a cellában Ha egy cellába képletet írunk, akkor a cellában a képlet eredménye jelenik meg. A szerkesztőlécen megnézhetjük a képlet eredeti formáját. A képlet maximális hossza 1024 karakter lehet. (A képletről a későbbiekben lesz majd szó.) Adattartományok szerkesztése Ha utólag ráébredünk, hogy egy cellába nem a megfelelő adatot írtuk be, akkor álljunk rá és tegyünk úgy, mintha nem lenne ott semmi, azaz írjuk be az újabb szöveget, számot vagy képletet. Ezzel felülírjuk a cella eredeti tartalmát. Olyankor érdemes így eljárni, amikor a régi tartalomra már nincs szükségünk és rögtön új tartalmat kívánunk adni a cellának. A cella tartalmát a billentyűzet DELETE gombjával törölhetjük. 135

136 Ismerkedjünk meg a cellán belüli szerkesztés lehetőségével, hiszen miért kellene újra leírnunk egy nagyon hosszú szöveget egyetlen elütés miatt? A cella tartalmát akkor javíthatjuk, ha az Excel cellaszerkesztési állapotban van. A szerkesztési állapotot legegyszerűbben úgy érhetjük el, hogy kettőt kattintunk a javítandó cellára, vagy ráállunk és lenyomjuk az F2 funkcióbillentyűt. Módosíthatjuk a cella tartalmát a szerkesztőlécen is. Kattintsunk a szerkesztőlécen a szövegnek arra a pontjára, ahol változtatni szeretnénk. A szerkesztési állapotot a program visszajelzi az állapotsorban a Szerkesztés üzenettel. Szerkesztési állapotban úgy állhatunk a szöveg megfelelő pontjára, hogy az egérrel oda kattintunk, ahol javítani szeretnénk. A szövegkurzor mozgatására felhasználhatjuk a navigációs billentyűket is. A billentyűzet jobbra-balra mutató nyilaival, egy-egy karakterrel vihetjük a szövegkurzort a megfelelő irányba. A CTRL+nyilakkal egy-egy szóval léphetünk a lenyomott nyíl irányába. A HOME és END gombbal a szöveg elejére vagy végére ugorhatunk. A cella szövegében kijelölhetünk bizonyos részeket. A szöveg kijelöléséhez az egér bal gombjának lenyomásával húzzuk az egérmutatót a kijelölendő szövegrész felett. Úgyis kijelölhetünk egy szövegrészt, hogy a navigációs nyilak használata közben lenyomva tartjuk SHIFT billentyűt. Ebben az esetben a kurzor kezdeti helyétől addig jelöljük ki a szövegrészt, amíg a billentyűvel mozgunk. A kijelölt szövegrészt átírhatjuk vagy törölhetjük. Feladat: Kérjen egy új munkafüzetet, majd készítse el az alábbi táblázatot, melyet mentsen el a Sajátnév\Excel könyvtárba Példa1.xlsx néven! Cellák feltöltése adatokkal Gyakran előfordulnak adatok, amelyek szabályosan követik egymást, például hónap nevek, a hét napjainak neve, számtani és mértani sorozatok. Ezek rendszeres beírását gyorsíthatja a cellajelölő jobb alsó sarkán található kitöltő fül, amelynek a segítségével a cella tartalma alapján adatokkal tölthetjük fel a szomszédos cellákat. Tegyünk egy egyszerű próbát! Nyissunk egy új munkafüzetet, majd írjuk be, például egy hónap nevét. Jelöljük ki azt a cellát, amelybe a hónap nevét írtuk. Az egérmutatót húzzuk a cellajelölő jobb alsó sarka elé. Akkor állunk jó helyen, ha az egérmutató vékony keresztté változott. Fogjuk meg a kitöltő fület és húzzuk jobbra néhány cella fölött. 136

137 A kitöltés végrehajtásakor az Excel figyeli, hogy a szó elején kis- vagy nagybetűvel írtuk-e a szöveget. A feltöltés során az egérmutató mellett egy kis téglalapban követhetjük, hogy hol tartunk a feltöltéssel. Kitöltés azonos növekményű számokkal Számtani sorozatnak vagy lineáris trendnek azt a számsort nevezzük, melyben két-két szomszédos tag különbsége mindig azonos. Ha megadjuk a sorozat első két elemét, azzal már meghatározzuk azt is, hogy mennyivel növekedjenek vagy csökkenjenek az egymást követő cellákban a számok. Egy speciális, de gyakran előforduló eset, amikor a cellákat egyesével növekvő számokkal szeretnénk kitölteni. Ebben az esetben nem kell leírnunk előre két cellába az egymást követő két számot. Elegendő csak a kezdőértéket beírnunk a kiinduló cellába, és a kitöltés közben nyomva tartanunk a CTRL billentyűt. A CTRL gombot csak akkor engedjük el, ha már elengedtük az egér gombját. Szövegek ismétlése Ha azonos szövegeket szeretnénk ismételgetni szomszédos cellákban, akkor először írjuk le azokat a szövegeket egy cellatartományba, amelyet ismételni szeretnénk. Ezután jelöljük ki a szöveggel kitöltött tartományt, és a kitöltő fül húzásával töltsük ki a táblázatunkat a mintaként beírt adatokkal. Ha két olyan adatot írunk a cellákba, amelyet felismer az Excel (január-március, hétfő-szerda, N1-N3) akkor azt is felismeri, hogy a kitöltés során a mintában jelzett lépésenként kell kitöltenie cellákat. Például ha a minta hétfő-szerda, akkor a további cellákban mindig kihagy egy-egy napot hétfő, szerda, péntek, vasárnap és így tovább amíg a kitöltő fület húzzuk. Üres cellák beszúrása Ha kifelejtettünk néhány adatot és ezekkel szeretnénk kiegészíteni a táblázatunkat, akkor az első feladatunk, hogy helyet csináljunk az újabb adatok számára. Ehhez üres cellákat, oszlopokat vagy sorokat kell beszúrnunk az adatok közé, majd az így kapott üres cellákba beírhatjuk a kifelejtett adatokat. Ezt a műveletet úgy kell végrehajtanunk, hogy a korábban rögzített adataink ne vesszenek el. A már beírt adatokat tehát valamilyen irányban el kell mozdítanunk. Ezt a program megteszi, ha cellákat szúrunk be. Cellasor vagy cellaoszlop beszúrása Ha úgy szeretnénk cellasort beszúrni, hogy az egész munkalap szélességében új sorunk vagy soraink legyenek, akkor jelöljünk ki a munkalap teljes szélességében annyi cellasort, 137

138 amennyire szükségünk van. Majd a helyi menü megjelenítéséhez a kijelölt területre kattintsunk rá az egér jobb gombjával. A megjelenő helyi menüből válasszuk ki a Beszúrás utasítást. A művelet eredményeként annyi sort kapunk, amennyit előzőleg kijelöltünk. Az új sorok a kijelölt területre kerülnek. A beszúrás előtt kijelölt sorok lejjebb csúsznak, így nem vesznek el a korábban beírt adatok. Cellaoszlopok beszúrása esetén ugyanígy kell eljárnunk, azzal az eltéréssel, hogy ekkor annyi oszlopot jelölünk ki, amennyit be kell szúrnunk az új adatok számára. Egyetlen sor vagy oszlop beszúrásához elegendő a sor számára vagy az oszlop betűjelére kattintanunk az egér jobb gombjával, és az előző módon végrehajtani a Beszúrás utasítást. Cellatartomány beszúrása Ha olyan adattartományt szeretnénk bővíteni, amivel egy vonalban már vannak adatok, amelyeket nem szeretnénk megbontani, akkor nem szúrhatunk be teljes cellasort. Ebben az esetben elegendő kisebb tartományt beszúrni. A műveletet kezdjük azzal, hogy jelöljünk ki az adatokkal feltöltött cellákból egy akkora tartományt, amekkora üres helyre a beszúrandó adatoknak szüksége van, és kattintsunk a kijelölt tartományra az egér jobb gombjával. A megjelenő helyi menüből válasszuk ki a Beszúrás utasítást. Mivel az Excel nem tudja, merre szándékozunk elmozdítani a kijelölt adatokat, megjelenik egy párbeszédpanel, amelyen kiválaszthatjuk, hogy a kijelölt adatokat jobbra vagy lefelé kívánjuk elmozdítani. Feladat: Nyissa meg a Példa1.xlsx állományt, melyet alakítson át az alábbiak szerint! A módosításokat mentse el! Cellák törlése A feleslegessé vált cellákat törölhetjük az adatterületről. Ez most nem a cellatartalom törlését jelenti, hanem a cellák eltávolítását. A cellákat törölhetjük menüparancs vagy egér segítségével is. Jelöljük ki a törlendő tartományt! Ezután válasszuk ki a helyi menüben megtalálható Törlés utasítást. Az utasítás meghívása után megjelenik a beszúráséhoz hasonló panel. Itt azonban azt kérdezi, hogy a törölt cellák helyét milyen irányból vett cellákkal töltse fel. Tartományok mozgatása, másolása Ha egy adattartományt szeretnénk áthelyezni egy másik helyre vagy akár egy másik alkalmazásba, akkor vágólapot kell használnunk vagy az egérrel vontathatjuk a tartományt a megfelelő helyre. Tartomány másolása, áthelyezése vágólappal A vágólap az operációs rendszer része. Ennek megfelelően minden alkalmazásban használhatjuk, sőt adatokat alkalmazások között is mozgathatunk a segítségével. Vágólappal az adatáthelyezés és másolás két lépésben valósítható meg. Első lépésben a kijelölt adatot 138

139 vágólapra juttatjuk, a második lépésben pedig az adatot letesszük arra a helyre ez lehet akár egy másik alkalmazás is -, ahová szükséges. A vágólap addig tartja meg a tartalmát, amíg a kijelölt tartomány határain látjuk a villogó keretet. Egy másolat készítéséhez a beillesztés helyén elegendő az ENTER billentyűt leütni. Ha így járunk el, a másolásra vagy áthelyezésre kijelölt tartomány körül megszűnik a villogás. Ha több helyre is szeretnénk másolni a kijelölt tartományt, akkor a Beillesztés ikonnal helyezzük el a másolatot. Előfordulhat, hogy a másolásra kijelölt tartomány körül zavaró a villogás, és már nem szeretnénk megtartani a vágólap tartalmát, akkor üssük le az ESC billentyűt. Tartomány másolása, áthelyezése az egérrel Egy elkészült táblázat elhelyezésén módosíthatunk úgy is, hogy a kijelölt tartomány szélét megfogjuk az egér bal gombjával. Ilyenkor a tartomány tartalma is oda kerül, ahol az egér bal gombját elengedjük. Az egérmutatónak nyíl alakúnak kell lennie. Ha a tartomány mozgatása közben lenyomva tartjuk a CTRL billentyűt, az egérmutató mellett megjelenik egy kis + jel. Ez azt jelzi, hogy a megfogott tartomány tartalma az eredeti helyen is megmarad, vagyis másolunk. Mozgatás, másolás a másik munkalapra Ha egy adattartományra a munkafüzet egy másik lapján van szükségünk, akkor azt, miután kijelöltük, az egérrel is átmozgathatjuk. Megfigyelhetjük, hogy amint a képernyőn kívülre próbáljuk húzni tartományt, a cellák futásnak erednek és a munkaterület annak megfelelő irányba gördül, amerre az egeret húzzuk. Ezt az automatikus gördítést szüntethetjük meg, ha úgy húzzuk az egeret egy munkalapfülre a megfogott tartománnyal együtt -, hogy közben a billentyűzeten az ALT billentyűt nyomva tartjuk. A megfelelő munkalapfülre áthúzva a tartományt, elengedhetjük az ALT billentyűt. Most már a kiválasztott lapon vagyunk. Az ALT billentyű lenyomása nélkül oda vihetjük a lapon a tartományt, ahova akarjuk, ismét működésbe lép az automatikus görgetés. Így a tartományt a munkafüzet tetszőleges lapjának tetszőleges helyére tehetjük. Ha a tartományt másolni szeretnénk, akkor az elengedés pillanatában a CTRL gombnak lenyomott állapotban kell lennie. Feladat: A Példa1.xlsx állományban az elkészített táblázatot másolja át a Munka2-es lapra! A módosításokat mentse el! Munkafüzet kialakítása Mozgás a munkafüzetben A munkafüzet lapjai közül ki kell választanunk azt, amelyikkel dolgozni fogunk. A munkalap váltás legegyszerűbb módja, ha az egérrel rákattintunk annak a lapnak a fülére, amelyikre lépni akarunk. Ezt hívjuk lapozásnak. Ha a munkafüzet sok lapból áll, előfordulhat, hogy nem látjuk mindegyiket. Ilyen esetben a munkafüzet fülét a munkalapgörgető gombok segítségével láthatóvá tehetjük. A munkalapgörgető gomb a munkafüzet bal alsó sarkában található. A jobbra és balra mutató háromszögekre kattintva egy-egy fülnyivel léphetünk arrébb a megfelelő háromszög irányában. Ezzel a művelettel még nem térhetünk át másik lapra, csak láthatóvá tesszük annak a munkalapnak a fülét, amelyikre át szeretnénk lépni. Ha már látszik a megfelelő fül, kattintsunk rá. A munkalapgörgető gombok két szélén látható nyilakkal- ezeken ütközők 139

140 is vannak a munkafüzet első, illetve utolsó munkalapjának fülét tehetjük láthatóvá. Ha a füzetünk tartalomjegyzékét szeretnénk látni, kattintsunk a munkalapgörgető gombjainak egyikére az egér jobb gombjával. Ennek eredményeként megjelenik egy helyi menü, amiben kiválaszthatjuk a munkafüzet tetszőleges lapját. Ha a helyi menüben a munkalap nevére kattintunk, akkor ezzel oda is lapozunk a kívánt lapra. A munkalap átnevezése Az Excel az új megnyitott munkafüzet lapjait egy általános elnevezéssel (Munka1, Munka2 ) látja el azért, hogy a lapokat megkülönböztessük egymástól. Megkönnyíti a munkánkat, ha már a fülön olvasható elnevezésből kiderül, mit tartalmaz a lap, éppen ezért a munkalapoknak nevet adhatunk. A munkalapnévvel kapcsolatos megkötések a következők: - maximum 31 karakterből állhat, - egy munkafüzetben nem szerepelhet kétszer ugyanaz a név, - nem hagyhatjuk üresen a munkalap nevét, - a munkalap neve nem tartalmazhatja a következő karaktereket: : \ /? * A legegyszerűbb módja a munkalap átnevezésének, ha a kiválasztott munkalap fülére kettőt kattintunk. Ennek eredményeként a fül felirata szerkeszthető lesz. Az új név beírása után üssük le az ENTER billentyűt vagy egyszerűen kattintsunk a munkalap egyik cellájára. Feladat: Nyissa meg a Példa1.xlsx állományt, melyen a Munka1-es lapot nevezze át Értékelésre, míg a Munka2-es lapot pedig Másolatra! A módosításokat mentse el! Munkalap helyi menüje Ha egy munkalap fülre rákattintunk az egér jobb gombjával, megjelenik a munkalapműveleteket tartalmazó helyi menü. Ennek az utasításai arra a munkalapra vonatkoznak, amelyikre kattintottunk. Ha a munkalapokat csoportba foglaltuk, akkor az adott utasítás a csoportba foglalt összes lapra vonatkozik. Ez alól csak az átnevezés a kivétel. Munkalap törlése Elrontott vagy feleslegessé vált munkalapjainkat kitéphetjük a munkafüzetből, azaz törölhetjük. Erre szolgál a helyi menü Törlés utasítása. Az utasítás végrehajtásakor a program megerősítést kér. Itt még meggondolhatjuk magunkat, ha a Mégse gombra kattintunk. Ezt a törlést ugyanis utólag nem vonhatjuk vissza! Új munkalap beszúrása Gyakran előfordul, hogy munkánkhoz új, üres munkalapra van szükség. Kattintsunk annak a munkalapnak a fülére az egér jobb gombjával, amelyik elé az új lapot szeretnénk beilleszteni. A helyi menüben található Beszúrás utasítás hatására elénk táruló panelen választhatunk a lapok kínálatából. Munkalap mozgatása, másolása A helyi menü Másolás vagy áthelyezés utasítás végrehajtása megjelenít egy párbeszédpanelt. Ismerkedjünk meg az áthelyezés párbeszédpanel egyes lehetőségeivel! 140

141 Melyik munkafüzetbe: a listapanel lenyitása után kiválaszthatjuk, melyik megnyitott munkafüzetbe helyezze át az Excel a kijelölt munkalapot, vagy hozzon létre új munkafüzetet a másolandó vagy áthelyezendő lap részére. Melyik lap elé: a másolás helyének meghatározása. A listában mindig a kiválasztott munkafüzet lapjai látszanak. De hogy az utolsó helyre is tehessük munkalapunkat, ezért van egy (a végére) lehetőség is a listában. Legyen másolat: ezt kijelölve a másolásra kijelölt munkalap az eredeti helyen is megmarad. A másolás után az új lap neve és tartalma egyezni fog azzal, amelyikről a másolatot készítettük, de a neve mögött zárójelben egy szám jelenik meg, mivel egy munkafüzetben nem lehet két azonos nevű munkalap. Később a másolt munkalap nevét megváltoztathatjuk. Az eredeti lap és másolata között semmiféle kapcsolat nem lesz. Munkafüzet formázása Az oszlopszélesség és a sormagasság Ha hosszabb szöveget írunk egy cellába, mint amilyen széles a cella, az átnyúlik a mellette lévő cella fölé. A mellette lévő cellába írt adat viszont elfedi az átnyúló szöveget. A lefedett szöveget úgy tehetjük láthatóvá, hogy az oszlopot olyan szélesre állítjuk be, amelyben a szöveg ismét teljes hosszában látható lesz. Nyisson meg egy új munkafüzetet és az A1-es cellába írja be: Személyi jövedelemadó! Látható, hogy az A1-es cella tartalma átlóg a B1-es cellába, így ha oda tartalom kerül, az letakarja az A1-es tartalmát. Hogyan segíthetünk ezen? Az egérrel álljunk az A oszlop betűjelzésénél a jobb oldali elválasztó vonalra. Amikor az egérmutató kétfelé mutató nyíl alakot vesz fel, nyomjuk le az egér bal gombját, és az egeret vízszintesen mozdítsuk el, amíg a teljes tartalom látható nem lesz. Így az oszlop szélességét beállíthatjuk a kívánt méretűre. Az egérmutató fölötti téglalapról leolvasható, hogy a pillanatnyi beállítás során mekkora lett az oszlop. Az oszlopszélesség mértékegysége a karakter, míg a sor magasságát pontokban olvashatjuk le. A munkaterületünkön függőleges szaggatott vonal is jelzi az állítás mértékegységét. A sor magasságát ugyanazzal a módszerrel állíthatjuk be, mit az oszlop szélességét. Ilyenkor a cellák számjelzését elválasztó vonalra kell állnunk. Mindig a megfogott vonal fölötti sor magasságát állíthatjuk be. 141

142 Ha az oszlopban található legszélesebb adathoz akarjuk igazítani az oszlop szélességét, az elválasztó vonal megfogása helyett kattintsunk duplán a vonalra az egér bal gombjával. A sor legmagasabb szövegéhez ugyanígy állíthatjuk be a sor magasságát. Egyszerre több oszlop szélességét vagy sor magasságát is beállíthatjuk azonos méretűre, ha a méret megváltoztatása előtt kijelöljük az állítandó sorokat vagy oszlopokat. A méreteket szalagmenüből is beállíthatjuk. Mint minden formai állítással kapcsolatos utasítás, a szélesség és magasság állítás is a Kezdőlap szalagmenü Formátum alatt található. Most az Oszlop almenü parancsait tekintsük át! Szélesség: a menüpont végrehajtása egy párbeszédpanelt jelenít meg, amelyben beállítható az oszlop mérete, az alapértelmezett betűtípus o betűjével mérve. Ez a mértékegység elég rossz választás, hiszen a mérete attól függ, hogy melyik az alapértelmezett betűtípus, és mekkora a betű mérete. Talán ezért is jelenik meg a méret képpontokban is. Automatikus oszlopszélesség: az oszlop szélességét beállítja a kijelölt tartományban található legszélesebb szöveg mérete. Ez tehát nem az egész cellaoszlop alapján állítja be a cellák szélességét, hanem csak a kijelölt cellákba írt adatok szerint. Ha több oszlopos tartományt jelölünk ki, akkor minden egyes oszlop szélességét az illető oszlopban található legszélesebb (leghosszabb) szöveghez igazítva állítja be. Elrejtés: a kijelölt oszlopot nullaszélességűre állítja. A cellában tárolt adatok nem vesznek el, de láthatatlanok lesznek. Felfedés: a láthatatlanná tett oszlop szélességét visszaállítja az eredeti méretre. Ehhez előbb ki kell jelölnünk a láthatatlan oszlopot közre fogó két oszlopot, ugyanis a láthatatlan oszlopban legalább egy cellának kijelöltnek kell lennie. Ez úgy lehetséges, hogy kijelölünk egy olyan tartományt, amelyik átmegy a láthatatlanná tett cellák valamelyike fölött is. Az egér segítségével úgy tehetjük láthatóvá az elrejtett oszlopot, hogy a még látható oszlop jobb oldali elválasztó vonalától kissé jobbra állunk az egérrel. Az egérmutató ilyenkor kétfelé mutató nyíllá változik, de a mutató függőleges vonala kettős lesz. Ekkor jobbra húzva az egeret, láthatóvá válik az elrejtett oszlop. Normál szélesség: azoknak az oszlopoknak a szélességét állíthatjuk be, amelyeknek a szélességét még nem változtattuk meg. Induláskor ez az érték 8,43, de itt bármikor megváltoztatható. A változás minden egyedileg nem állított oszlopot érinteni fog. A sor magassága hasonló utasításokkal módosítható, értelemszerűen a Formátum gomb Sor utasítás segítségével. Magasság: a sor magasságát beállító párbeszédpanel jelenik meg. A sor magasságát pontban kell megadni. Egy pont 2,54/72 cm. A magasság értelmezése 12,75 pont, amit itt megváltoztathatunk. Az oszlophoz hasonlóan az átállítás minden egyedileg nem állított sor magasságát érinti. Normál magasság: itt a magyar elnevezés kissé zavaró, hiszen nem az alapértelmezésnek megfelelő méretre állítjuk be a sor magasságát, hanem a sorban található legmagasabb szövegnek megfelelő méretűre. Üres sor esetén ez az alapértelmezésnek felel meg. Elrejtés: hasonlóképpen az oszlop elrejtéséhez, a sor magassága nulla pont magas lesz. Felfedés: az elrejtett sor magasságát visszaállítja akkorára, hogy a legmagasabb szöveg elférjen a sorban. 142

143 Feladat: A megnyitott munkafüzetünkben próbáljuk ki az imént tanult műveleteket! A munkalap elrejtése, felfedése Számításokat készítve lesznek olyan munkalapjaink, amelyeken ritkán szerkesztett, módosított adatokat őriznek. Ilyen lehet például a jövedelemadó-táblázat, ami évente szorul módosításra. Ezeket az adatokat törzsadatoknak hívjuk. A törzsadatokat tároló munkalapok sokszor útban lehetnek, mivel mindig akkor bukkannak fel, amikor a legkevésbé számítunk rá. Szükség van a rajtuk tárolt adatokra, de nem szükséges mindig látni ezeket az adatokat, mert viszonylag ritkán módosítjuk őket. Ennek érdekében elrejthetjük a munkalapjainkat. Ha egyszerre több munkalapot jelölünk ki, akkor ezeket egyszerre tehetjük rejtetté, ha csak egy aktív munkalapunk van, akkor csak azt az egyet. Miután kiválasztottuk az elrejtendő lapot vagy lapokat, hajtsuk végre a Formátum gomb, Elrejtés és felfedés, Munkalap Elrejtése utasítást. A kiválasztott lapok eltűnnek. Láthatatlanná válnak, de be vannak töltve. Ha egy másik munkalapról egy elrejtett lap cellájára vagy tartományára hivatkoztunk az elrejtés előtt, akkor a számításaink továbbra is látják az elrejtett lapok celláit. Az elrejtett munkalapot úgy tehetjük ismét láthatóvá, hogy a Formátum gomb, Elrejtés és felfedés, Munkalap Felfedése utasítás hatására megjelenő párbeszédpanelben megjelöljük a felfedni kívánt lapokat, és a panel OK gombjára kattintunk. Feladat: A megnyitott munkafüzetünkben rejtsünk el, majd fedjünk fel egy tetszőleges munkalapot! Számformák A táblázatkezelő programokban minden formai beállítás a cellához tartozik. Ez a számformákkal sincs másként. Amikor beírunk a cellába egy értéket, az Excel felismeri azt és rögtön beállítja a cella számformáját. Tegyünk egy próbát! Álljunk egy tetszőleges cellára és írjuk be a mai dátumot (például:07/05/06), majd érvényesítsük! Azt fogjuk tapasztalni, hogy a beírt szám dátumnak látszik. Ez azért történt így, mert az Excel felismerte a beírt adatot, és mivel látta, hogy az egy dátum, az aktuális cellát rögtön meg is formázta. Ez a kéretlen formázás nagyon is hasznos, mert nekünk kell arról gondoskodnunk, hogy amit beírtunk, az dátumnak nézzen ki. Ha az előbbi cellába később bármilyen számot írunk, az is dátumként jelenik meg. Ez a példa egyébként jól szemlélteti azt is, hogy a formai beállítás valóban a cellához tartozik. Amikor ugyanis a dátum formájú cellába beírtunk egy számot, az a cella formai beállítása miatt látszik dátumnak. A beírás előtt a cellán semmi jele nem volt a formai beállításnak. Ez okozhat némi gondot mindazoknak, akik nem ismerik az Excel e tulajdonságát. Meg kell szoknunk, hogy a cellában nem mindig azt látjuk, ami a cellában valóban van. Lehet, hogy a cella egy dátumot mutat, vagy épp egy olyan számot látunk a cellában, ami forintnak néz ki, de ez csak a szám megjelenése. Az igazi érték csak egy szám. Ha valóban a tartalomra vagyunk kíváncsiak, akkor nézzük meg a szerkesztőlécet, vagy szüntessük meg a cella formai beállításait. Számok formai beállítása Minden formai beállításra igaz, hogy azoknak a celláknak a formai beállításait tudjuk megváltoztatni, amelyeket kijelölünk. Ez lehet egyetlen cella is, de lehet akár több tartomány is. 143

144 Számforma gombok A legegyszerűbben úgy formázhatjuk meg a cellákat, ha kijelöljük a megfelelő tartományt és a Kezdőlap szalagmenün található formázó gombok valamelyikére kattintunk. Feladat: Készítse el az alábbi táblázatot, majd mentse el Példa2.xlsx néven! Az elkészített táblázatunkban hajtsuk végre a szükséges formai beállításokat. A Kezdőlap szalagmenün megtaláljuk a számformára vonatkozó beállításokat, amit a leggyakrabban szoktak használni. Elsőként a pénznem gombbal ismerkedjünk meg. Jelöljük ki a nettó, bruttó egységárakat, valamint az összárat, majd kattintsunk a pénznem gombra. A művelet elvégzése után a cellába írt számok forint formában jelennek meg. A pénznem megnevezése (Ft), mely a Windows területi beállításaitól függ, ugyanúgy, mint az is, hogy két tizedes jegy pontossággal jelennek meg a számok. Hogy különbséget tegyünk a szám formája és értéke között, álljunk egy már megformázott cellára, és hasonlítsuk össze a cella tartalmát a szerkesztőlécen olvasható értékkel. A cellában a formázott szám látható, a szerkesztőlécen pedig a szám valódi értéke. Látható, hogy a szám értéke nem változik, csak a formája. Hasonlóan gyakran használt számforma a százalék. Ha egy szám beírását százalékjellel fejezzük be, akkor az Excel automatikusan százalékformázást állít be az adott cellára. A példában szándékosan nem ezt tettük, hogy ki lehessen próbálni az eszköztár százalék gombját. Jelöljük ki az áfa értékeket, majd kattintsunk a százalék gombra! Figyeljük meg, hogy a cellában a formázás után ugyanazt a százalékértéket láthatjuk, mint a szerkesztőlécen. Más táblakezelő programokban és az Excel régebbi változataiban az ötven százalék a szerkesztőlécen 0,5-ös értékként jelenik meg, hiszen egy számnak a 0,5-szöröse ötven százalékot jelent. Ez azt is jelenti, hogy ha egy cella már százalék formájúra van formázva, akkor 50-et kell írnunk bele, de ennek az értéke is 0,5 lesz. A cellákba írt számok jobban olvashatók, ha hármas csoportba foglaljuk a számjegyeket. Ezt az ezres csoport nevű gombbal érhetjük el. Ez a számforma ismét a terület beállításokból veszi a tizedes jegyek számát. A szám mögött üres hely van, melynek szélessége azonos a pénznem szöveges részének méretével. Így helyiérték-helyesen egymás alá kerülnek a számjegyek. Ha a tizedes jegyek száma nem megfelelő a munkánk szempontjából, akkor ezen változtathatunk a Tizedes helyek növelése vagy a Tizedes helyek csökkentése gombokkal. Ha a növelés gombra kattintunk, akkor a tizedesvessző mögött több tizedes jegy jelenik meg, míg a 144

145 másik gombbal csökkenthetjük a tizedesvessző után látható tizedesek számát. Tehát ezzel a két eszközzel beállíthatjuk a számok kijelzési formáját. Jelöljük ki a bruttó összárakat, majd csökkentsük egytizedes pontosságúra az értékeket! Mentsük a táblázat változtatásait! Előkészített számformák Az eszköztárak gombjaira a számformáknak csak egy részét, a gyakrabban használtakat helyezték el. További előkészített számformákat találunk a Cellák formázása párbeszédpanelen, amit a Kezdőlap szalagmenü, Szám panel jobb alsó sarkában levő kis jelre kattintva előbukkanó párbeszédpanelen állíthatunk be. A formázás párbeszédpanelben megtaláljuk az összes cellaformázási beállítást: a számformáknak külön lapja van, a Szám feliratú. A Kategória lista a következő választási lehetőséget kínálja fel a számunkra: Általános A Kategória listában olvasható sorrendnek megfelelően az első mindjárt az alapértelmezett, Általános forma. Az így formázott cellában a számok annyi tizedessel jelennek meg, amennyit az adott cellaoszlop szélessége megenged. Ha a beállított számformákat szeretnénk megszüntetni, azaz vissza akarjuk állítani formázatlanra, válasszuk az Általános beállítást. 145

146 Szám A következő előkészített forma a Szám formátum. Ezzel a formai beállítással a Tizedes jegyek számoló dobozban meghatározhatjuk a számok tizedes jegyeinek a számát, az Ezres csoportosítás választókapcsolóval beállíthatunk három számjegyenkénti csoportosítást. Kiválaszthatjuk azt is, hogy a negatív számokat tartalmazó cellák milyen formában jelenjenek meg. A Minta területen azonnal megjelenik a szám olyan formában, ahogy majd a cellában is látni fogjuk a beállítás után. Ez a beállítás nem azonos az eszköztáron megismert beállítással, mivel itt a pénznem helyét nem hagyjuk üresen. Pénznem Ugyanezeket a számokat felhasználva nézzük meg az előkészített Pénznem formát. Hasonlóan a szám számforma beállításhoz, ezresenkénti bontásban jelennek meg a számaink. A különbség az, hogy az Ezres csoportosítás helyén egy Pénznem lenyitható listát találunk. Ebből a listából nagyon sok pénznem közül választhatunk. Az alapértelmezett pénznem megfelel a Windows területi beállításának. Ha a Nincs listaelemet választjuk, ezzel akkora üres helyet hagyunk a szám mögött, mint a pénznem leírásához szükséges hely. A Negatív számok lista ugyanúgy működik, mint a Szám kategóriában. Könyvelői A könyvelői forma választása esetén a számok elrendezése ezresenként elválasztott. A Tizedes jegyek beállításával a tizedesvessző mögött megjelenő számjegyek számát állíthatjuk be. A Pénznem beállítás a forint jelét írja a szám mögé. Ha nem kapcsoljuk be a választókapcsolóját, akkor a pénznem helye üres marad. A negatív számok előjele a cella bal széléhez igazodik. A nulla értékek nem jelennek meg számként, csak egy vízszintes vonalként. Dátum A beírás során több formai lehetőség közül is választhatunk: , vagy 02/05/22, vagy Figyeljük meg, hogy beíráskor a dátum elválasztó jele között van ugyan különbség, de a cella tartalma a beírás után mind a három esetben azonos. Az eredmény egy újabb változat. Ez a Windows területi beállításainak köszönhető. Vegyük észre, hogy a szerkesztőlécen ugyanezt a formát látjuk. A helyesen beírt dátumok számként viselkedve a cella jobb oldalához igazodnak. Vajon ez azt is jelenti, hogy a dátum is egy szám? A legegyszerűbb ellenőrzési mód, ha beállítjuk az általános számformát egy dátum érték esetében. Az eredmény első látásra kissé meglepő lehet, de ez a forma árulja el a dátumok tárolási módját. Az Excel ugyanis úgy jegyzi meg a számokat, hogy január elsejétől kezdődően sorszámként őrzi azokat. Tehát a dátumokat úgy tárolja a program, hogy van egy bázisdátum, és attól eltelt napok számát jegyzi meg. Ez a számítás egészen pontosan úgy indul, hogy az január 1. felel meg az 1-es számnak, január 2. lesz a 2-es és így tovább. Ez a tárolási mód teszi lehetővé, hogy számolhassunk a dátumok értékével. Idő A dátumhoz hasonlóan írjunk be valamelyik cellába egy időpontot, és ezt alakítsuk általános számformájúra. Az időt óra, perc, másodperc sorrendben, egymástól kettősponttal elválasztva írjuk be. Az Excel egy napot, azaz 24 órát egy egésznek tekint és az időértékeket nulla és egy közötti tizedes törtként tárolja. Ezt jól szemlélteti a déli 12 óra 0,5-ös értéke, vagy a 18 óra 0,75-ös értéke. Ha egy napnál (24 óránál) hosszabb időt írunk le, akkor az egész napokat a szám egész része tárolja. Százalék A százalék formai beállításai megegyeznek a gombokkal történő beállítás paramétereivel. Tört 146

147 Valós törtek megjelenítésére használjuk a Tört számformákat. A cellaformázás panelen több előkészített lehetőség közül választhatunk. Ebből próbáljunk ki néhányat egy olyan számmal, ami nem pont negyed vagy harmadértékű. Vegyük például a 0,139-es értéket. Tudományos Az Excel formai beállításai között a normál alakot tudományosnak nevezik. Ez az a formai beállítás, amelyikre automatikusan vált a program, ha alapértelmezésben olyan hosszú számot írunk a cellába, ami nem fér el, így ha a szám pontos értéke nem is látszik, a nagyságrendje mégis leolvasható. A Tizedes jegyek állítási lehetőség segítségével azt határozhatjuk meg, hogy az egész érték mögött hány tizedes jegy pontossággal jelenjen meg a szám. A tudományos számformát nagyon nagy vagy nagyon kicsi értékek esetében használjuk. Szöveg Ha, egyenlőség-, plusz vagy mínuszjellel kezdődő adatot írunk egy cellába ahogy ezt a képletek beírásakor megismertük -, azt az Excel azonnal kiszámolja. Előfordulhat azonban olyan eset, amikor nem kiszámolni szeretnénk egy ilyen cella tartalmát, hanem csak megjeleníteni. Ebben az esetben jól használhatjuk a szöveges formázású cellákat. Ezekben a cellákban szövegként jelennek meg a beírt adatok, tehát pontosan úgy, ahogyan beírtuk. Hasonló eredménye lesz annak is, ha a cellába írt első karakter egy felső vessző (aposztróf). Ebben az esetben a cella formázása megtartja eredeti állapotát, de a felső vessző mögé írt adat szövegként fog viselkedni. A beírt felső vessző csak a szerkesztőlécen látható, a cellában nem jelenik meg. Egyéni számformák A számformák párbeszédpanelben utolsó kategóriaként az Egyéni csoportot használjuk. Itt tetszőleges egyedi számformákat állíthatunk össze. Cellaformák Adatok elrendezése a cellában Az alapértelmezett adatigazításokról az adatok beírásáról szóló fejezetben írtunk. Az igazítás formai beállításaival eltérhetünk ettől. Ha az alapértelmezett igazítástól eltérőt állítunk be egy cellára, akkor a később beírt adatok ennek megfelelően fognak elhelyezkedni a cellában. Igazítási gombok A kezdőlap szalagmenün megtaláljuk a leggyakrabban használt igazítási beállításokat: A műveleteket a megfelelő cella vagy tartomány kijelölésével kezdjük. Ezután kattintsunk az eszköztár megfelelő gombjára. Ha kijelölünk egy cellatartományt és rákattintunk a Balra igazítás gombra, akkor a tartomány celláiba írt adatok a cellák bal széléhez igazodnak. Ez az igazítás független attól, hogy a cellákba számot vagy szöveget írtunk. A cellák közepére a Középre igazítás gombbal igazíthatunk. A jobbra igazítást is egyetlen kattintással elintézhetjük. A cella igazítás gombjai mellett a cellaegyesítése gombot találjuk. Ezzel a 147

148 kijelölt tartomány celláit egy cellává alakíthatjuk. Az összevont cellák igazítását is beállíthatjuk úgy, hogy a beírt adatok középre kerüljenek. A kijelölt cellák összevonását és az összevont cellák tartalmának középre igazítását a Cellaegyesítés gombbal állíthatjuk be. Ezt a formai beállítást például használhatjuk arra, hogy egy táblázat főcímét a táblázat fölött középre igazítsuk. Feladat: A Példa2.xlsx táblázatunkba szúrjunk be egy üres sort az első sor elé, majd az A1-es cellába írjuk be: Raktár készlet! Ezt követően jelöljük ki a cellákat az A1-től az F1-ig terjedően, majd kérjük a cellaegyesítése parancsot! A Megnevezés és az Áfa oszlopokat pedig igazítsuk középre! Mentsük a változtatásokat! Igazítás párbeszédpanel A szalagmenün elhelyezett formázásokon kívül továbbiakat is használhatunk, ha a Cellák formázása párbeszédpanelen, amit a Kezdőlap szalagmenü, Szám panel jobb alsó sarkában levő kis jelre kattintva érünk el, és ellapozunk az Igazítás lapra. Vízszintes igazítások A cella tartalmának vízszintes elhelyezését a Vízszintesen listapanel lenyitásával állíthatjuk be. A beállítható igazítások egy része megegyezik az eszköztáron találhatókkal, de felfedezhetünk egy-két újat is. Kitöltve: Ez a beállítás abból az időből maradt a táblázatkezelő programokban, amikor még csak karakterekből lehetett összeállítani a táblázatok kereteit. Úgy használták, hogy beírtak egy 148

149 cellába például egy egyenlőségjelet, és ezt annyiszor ismételték meg, hogy az végig kitöltse a cellát. Ezt a formázást a későbbi táblázatkezelő programok is megőrizték, így az Excel is. Írjunk tehát a cellába egy szót vagy karaktert, melyet érvényesítsünk, majd a vízszintes elrendezés listapanelből válasszuk a Kitöltve formai beállítást. Akkor is ki fogja tölteni a beírt szöveg a cellát, ha később a cella szélességét megváltoztatjuk. Az ismételt szöveg a szerkesztőlécen csak egyszer olvasható. Sorkizárt igazítás: Ennek az igazításnak többsoros szöveges adatok esetén van értelme. A vízszintesen lista Sorkizárt beállítása a szövegünket bármilyen széles cellában úgy rendezi el, hogy az a cella két széléhez igazodjon. A szavak közé annyi üres helyet tesz, amellyel ez megvalósítható. Függőleges igazítások A függőleges igazításokkal az eszköztáron nem találkoztunk. Akkor kell foglalkoznunk a függőleges elrendezéssel, ha a cellasor magasságát nagyobbra vesszük. A függőleges igazítás alapértelmezése szerint az adatok a cella aljára kerülnek; melyet a Függőleges listapanelben változtathatunk meg. Az alapértelmezett beállítás a Lent, de igazíthatjuk az adatunkat a cella felső részére a Fent állítással, vagy középre a Középen beállítással. A Kizárva a hosszú szöveget nem engedi kilépni a cellából, több sorba tördeli, de úgy hogy a szövegsorok között annyi üres helyet hagy, hogy a szöveg a cella tetején kezdődjön és a cella alján érjen véget. A kizárva formázással tehát a cella magassága is felosztható a beírt szövegünk sorai között. Ezt kombinálhatjuk más elrendezési formákkal is, mint például a vízszintes sorkizárással. A szöveg elhelyezése az alábbi jelölőnégyzeteket kínálja fel: Sortöréssel több sorba: Ha egy cellába hosszabb szöveget írunk, mint amekkora abban elfér, akkor az átlóg a szomszédos cellák fölé. Szükségünk lehet arra, hogy a szöveget mégis a cellában tartsuk, még azon az áron is, hogy a szöveg a cellán belül többsoros lesz. Különösen hasznos ez a formázás akkor, amikor az elkészült táblázat egyik oszlopában az adatok kevés helyet foglalnak el, de az oszlop felirata túl hosszú. Ez a formázás is a cellán belül tartja a szövegünket, mégpedig úgy, hogy több egymás alatti sorba rendezi a cellák magasságát automatikusan akkorára növelve, hogy a szöveg elférjen. A megoldást középre igazítással is kombinálhatjuk. Felmerül a kérdés, hogyan jelezhetjük, ha új sort szeretnénk kezdeni a cellán belül. Az ENTER gomb lenyomása erre nem jó, hiszen ez az adatbevitel érvényesítésére való. A megoldás a bal oldali ALT és az ENTER egyidejű lenyomása. Ha sortörés nincs bekapcsolva az ALT+ENTER nemcsak új sort kezd, de automatikusan bekapcsolja a sortörés beállítást is. Másrészről ott is új sort kezdhetünk, ahova elválasztójelet írunk. Lekicsinyítve, hogy beférjen: Ez szintén a szöveges adatok beállításának része. Előfordulhat, hogy csak nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy egy szöveg a cellán belül maradjon. Ebben az esetben a szöveget kicsinyítjük le, de csak annyira, amennyire feltétlenül szükséges. Erre szolgál a Lekicsinyítve, hogy beférjen beállítás. Tehát a beírt adat mérete a cellaoszlop szélességének a beállításától függ. Cellák egyesítésével: Ez az Excel korábbi változatában Oszlopok között középen beállításként szerepelt. Hasonlóan működik, mint amikor a cellákat összevonjuk, és a benne lévő adatot középre igazítjuk. 149

150 Elforgatás A cellák adatait elforgathatjuk. Jelöljük ki azokat a cellákat, melyekben meg szeretnénk dönteni a szöveget és az Írásirány beállítás szögmérőjét felhasználva állítsuk be a szöveg elforgatási szögét. Ha ennél pontosabb beállítást szeretnénk, akkor a fokkal szerkesztődobozba írjuk be a megfelelő szögértéket. Elforgatni +90 o és 90 o között lehet. Ennek a beállításnak a táblázatok címsorainak kialakításakor vehetjük hasznát. Feladat: A Példa2.xlsx táblázatunkba szúrjunk be egy üres oszlopot az A oszlop elé! Az A1-es cellába írjuk be: Példa2! Jelöljük ki az A1-től A4-ig terjedő cellákat, majd kérjük a cellák egyesítés és függőleges szövegirány parancsot! Az első és második sor magasságát növeljük meg és a függőleges igazítást állítsuk középre! Mentsük a változtatásokat! Betűformák A papírra vetett betűknek megvan a maguk értelmük, szerepük. A betű formázásának szolgálnia kell a tartalom értelmezését. Betűformák az eszköztáron Betűtípus: A formázás eszköztár első lenyitható listapanelében kiválaszthatjuk a megfelelő betűtípust. A listapanel lenyitása után nemcsak a betűk neve jelenik meg, hanem a formájukat is szemügyre vehetjük. A listában megtalálhatjuk az összes betűtípust, fontot, amit a számítógépünkre telepítettünk. Betűméret: Egy-egy adat kiemelésének jó módszere lehet, ha a betű méretét nagyobbra vesszük. Ebben segít a betűméret gomb. Álljunk arra a cellára, amelyiknek a betűméretét nagyobbra kívánjuk venni, és nyissuk le a Betűméret listapanelt. Válasszuk ki a megfelelő méretet. Betűstílus: Az egyes cellák tartalmát kiemelhetjük a betűk stílusának a megválasztásával (félkövér, dőlt, aláhúzott). A betű színe: A betűk színét az eszköztár Betűszín eszközével állíthatjuk be. Ez egy lenyíló gomb, amelyikből kiválaszthatjuk a megfelelő színt a cella betűi részére. 150

151 Betűformázás párbeszédpanel segítségével Az eszköztárra a betűk formázásához tartozó összes beállítás most sem kerülhetett rá. A cellák formázására szolgáló párbeszédpanelben azonban megtaláljuk az Excelben használható összes betűformázást. A Betűtípus lap Minta területén, egy általános betűkombináción, azonnal megnézhetjük a beállításaink eredményét. A betűk jellemzőinek beállítására a megfelelő listapanelek biztosítják a megfelelő fajtájú, stílusú, és méretű betűket. Feladat: A Példa2.xlsx táblázatot alakítsa át az alábbiaknak megfelelően, majd mentse a változtatásokat! Formázás a cellán belül A betűformázás az egyetlen formai beállítás, amit a cellán belül is használhatunk, azaz ezzel a cellába írt szövegrészeket is megformázhatjuk. Kattintsunk kettőt arra a cellára, amelyiknek a szövegét formázni szeretnénk, így átváltunk szerkesztési állapotba, majd jelöljük ki a formázni kívánt szövegrészt. A cellaformázás ilyenkor csak a betűállítási lehetőségeket kínálja fel. Ezzel a lehetőséggel élve írható be például a négyzetméter a cellába. Természetesen bármelyik szövegrészt kijelölhetjük, és tetszés szerint megformázhatjuk. 151

152 Cellák keretezése Táblázatainkat még áttekinthetőbbé tehetjük, ha megvonalazzuk, bekeretezzük stb. A munkalapon a cellákat egyforma vékony vonalak határolják. Ezeket a Kezdőlap szalagmenün a szegélyek ikonra kattintva változtathatjuk meg. Ha az alján látható kis háromszögre kattintunk, lenyílik és választhatunk a keretvonalak közül. Amikor kiválasztjuk valamelyik vonalat, attól kezdve az ennek megfelelő minta kerül a gomb felszínére. Celláinkat tetszés szerint vonalazhatjuk a Cellák formázása párbeszédpanel Szegély fül eszközeivel. Az előre kijelölt cellákat azután bekeretezhetjük, illetve valamelyik oldalán vonallal megjelölhetjük. A Szegély fülön kiválaszthatjuk, hogy a kijelölt tartomány melyik részén legyen vonal. A Körül kockában lévő vonal a kijelölt tartomány kerületét szegélyezi, a Belül a kijelölt tartomány elválasztó vonalait. A Nincs választásával megszüntethetjük a kijelölt tartomány vonalazását. A Szegély választási lehetőségek az összes kijelölt cellára vonatkoznak. A cellákat átlósan is megvonalazhatjuk. A kockákba a Stílus csoportból választhatunk vonalat a kiválasztott szegélyhez. A Szín listapanel a kiválasztott szegély színét állítja be. Feladat: A Példa2.xlsx táblázatot alakítsa át az alábbiaknak megfelelően, majd mentse a változtatásokat! 152

153 Háttérminta és színezés Állíthatóak a cellák, tartományok háttérszínei, a háttér mintái, ezzel a lényeges részleteknek nagyobb hangsúlyt adva. Ezt a formázást az eredmények kiemelésére érdemes használni. A Kezdőlap szalagmenün található Kitöltő szín gombbal közvetlenül színezhetjük a kijelölt cellák hátterét. Azonban színezési lehetőségeket nyújt a Cellák formázása párbeszédpanel Kitöltés lapja is. A Szín részben kiválaszthatunk egy kedvünkre való színt, ez lesz a kijelölt tartomány háttérszíne. Háttérmintákat a Mintázat stílusa lenyíló listapaneléből választhatunk ki. Feladat: A Példa2.xlsx táblázatot alakítsa át az alábbiaknak megfelelően, majd mentse a változtatásokat! 153

154 Képletek Ha bármilyen számítási műveletet szeretnénk végrehajtani, a számítást tartalmazó cellát egyenlőségjellel kell kezdenünk. Az Excel a cella első karakteréből ismeri fel azt, hogy az adott cellában számolnia kell-e vagy sem. Ha itt egyenlőségjelet talál, akkor tudja, hogy az ilyen cellában számolnia kell, ellenkező esetben, meg sem próbálja végrehajtani a beírt műveleteket. Van még két karakter, amivel elkezdhetjük a képletek beírását. Ezek a + jel és a jel. Ha ezek valamelyikével kezdjük a képletet, az Excel egyenlőségjelet ír a képlet elé. Tehát az első karakter így is egyenlőségjel lesz. Természetesen, ha mínuszjellel kezdjük a képletbeírást, akkor a képlet első eleme negatív előjelű lesz. Nyissunk meg egy új munkafüzetet és nézzünk meg egy egyszerű példát! Írjuk be az A1-es cellába a következő képletet: =3+8! Üssük le az ENTER billentyűt! A cellában az automatikusan kiszámított eredményt látjuk. Álljunk rá a képletet tartalmazó cellára és nézzük meg a szerkesztőlécet! Ott a beírt képletet olvashatjuk. Próbáljuk ki úgy is, hogy egyenlőségjel helyett az összeadás jellel kezdjük a beírást. Most is nézzük meg a szerkesztőlécen a cella igazi tartalmát! Ez a képlet nagyon egyszerű volt, ennél sokkal bonyolultabbakat is végrehajtana az Excel. Emlékezzünk: a képlet maximális hossza 1024 karakter lehet. Ez már szinte átláthatatlan. Valóban, ha egy ilyen hosszú képletet utólag módosítanunk kell, még akkor is komoly fejtörést okoz, ha azt korábban mi találtuk ki. Képleteinket úgy kell kialakítanunk, hogy ha már egyszer beírtuk, akkor soha többé ne kelljen módosítanunk. Az előző képlet nem ilyen, hiszen ha másik két számot szeretnénk összeadni, akkor magát a képletet kellene átírnunk. Ezt, ha csak egy mód van rá, igyekezzünk elkerülni! Változtassuk meg úgy a képletünket, hogy az értékeket egy-egy cellába írjuk be, és a cellákra hivatkozva számítsuk ki az összegüket. Az A1-es cellába írjuk be a 3-at, a B1-es cellába pedig a 8-at. Álljunk rá a C1-es cellára és gépeljük be a következő képletet: =a1+b1. Üssük le az ENTER billentyűt. Az eredmény most is azonnal megjelenik abban a cellában, amelybe a képletet írtuk. Figyeljük meg mi történik, ha az A1-es vagy a B1-es cella tartalmát megváltoztatjuk! A C1-es cellában azonnal megjelenik az új adatokkal kiszámított eredmény. Ha az Excel érzékeli, hogy valamelyik cellának a tartalmát amelyikre a képletben hivatkoztunk megváltoztatjuk, automatikusan elvégzi a számítást az új adatokkal. Pontosan ez volt a célunk, hogy a képlet módosítása nélkül több értékkel is elvégezhessük ugyanazt a számítási műveletet. Közben a képlethez hozzá sem nyúltunk! Ha a képletben nem számok, hanem cellanevek vannak, a képlet elemei cellahivatkozások. Vagyis az előbbi képletet úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a jelenlegi cellában, példánkban a C1-esben jelenjen meg az A1-es és a B1-es cella tartalmának az összege. Az A1-es és a B1-es cella tartalmát később bármikor megváltoztathatjuk, a C1-esben azonnal megjelenik a változtatás utáni eredmény. Ha a képlet hivatkozásait mi gépeljük be, könnyen eltéveszthetjük a cella címét, ezért nézzünk egy másik módszert! Az A2-es és a B2-es cellákba írjunk be egy-egy tetszőleges pozitív egész számot! Ezután álljunk a C2-es cellára! Írjuk be az egyenlőségjelet! Kattintsunk arra a cellára, amelynek tartalmával számolni szeretnénk (példánkban az A2)! Figyeljük meg az állapotsort, a Hivatkozás felirat jelent meg. Amíg nem írjuk be a következő műveleti jelet Hivatkozás állapotban van a program, addig másik cellára is kattinthatunk. A 154

155 képletben annak a cellának a hivatkozása (címe) fog megjelenni, amelyikre legutoljára kattintottunk. Írjuk be a műveleti jelet! Ez a + jel lesz. Kattintsunk a másik cellára is, aminek a tartalmával számolni szeretnénk (példánkban a B2-es cella)! A hivatkozás azonnal bekerül a képletbe. Érvényesítsük a beírt képletet! Ezt vagy a szerkesztőlécen található jellel tehetjük meg, vagy az ENTER billentyű leütésével. A képlet javítása Ha rossz cellára kattintottunk, a cellacímet kijavíthatjuk, tehát nem kell még egyszer begépelnünk az egész képletet. Különösen a bonyolult, összetett képleteket nem jó újból beírni. Javítás előtt azonban fel kell derítenünk a hibát, majd ezt követően a korábbiakban ismertetett módon a Szerkesztőléc alkalmazásával módosíthatjuk, szerkeszthetjük, javíthatjuk képleteinket. Műveleti jelek Az Excel műveleti jeleit három csoportba sorolhatjuk: matematikai, logikai vagy szöveges műveleti jelek. Attól függően, hogy a képlet milyen műveleti jeleket tartalmaz, matematikai, logikai vagy szöveges képletről beszélhetünk. Matematikai műveletek A képletek beírásakor a négy alapműveletet, továbbá a hatványozást és a zárójelezést használhatjuk. A program a műveleteket az algebra szabályainak megfelelő sorrendben hajtja végre. Ha zárójelet használunk, akkor a végrehajtást az Excel is a legbelső zárójel műveleteivel kezdi, és onnan kifelé haladva hajtja végre a további műveleteket. A matematikai műveleti jelek a következők: + összeadás - kivonás * szorzás / osztás hatványozás Logikai képletek, műveleti jelek A logikai műveletek segítségével összehasonlíthatunk két értéket. Az összehasonlítás nem más, mint egy kérdés. A képlet most is egyenlőségjellel kezdődik, a műveleti jelek azonban mások, mint amit megszoktunk a matematikai számításoknál. Már az egyenlőségjelet is máshogy kell olvasnunk. A logikai képlet egyenlőségjele így hangzik: Igaz-e hogy majd egy vizsgálat követi a kérdést. Az összehasonlításhoz a (kisebb), (nagyobb), és az = jelet használjuk. = egyenlő kisebb = kisebb vagy egyenlő (ez a műveleti jel két karakterből áll) > nagyobb >= nagyobb vagy egyenlő (két karakterből áll) <> nem egyenlő (két karakterből áll) Ha tehát egy cellában a következő képletet olvassuk: =A1=B1, akkor ezt úgy kell olvasnunk, igaz-e, hogy az A1-es tartalma egyenlő a B1-es tartalmával? Mi lehet a válasz a feltett kérdésre? Vagy az, hogy IGAZ, vagy az, hogy HAMIS. Ez azt jelenti, hogy a logikai képletek 155

156 eredménye vagy IGAZ, vagy HAMIS lehet. A logikai műveleteket önállóan ritkán használjuk, rendszerint valamelyik logikai függvény részeként kerülnek a képletbe. Szöveg összevonása Ha két vagy több cellába írt adatot egy cellában szeretnénk megjeleníteni, akkor ezt az összefűzés műveletével tehetjük meg. Az összefűzés műveleti jele:&. Ennek a felhasználásával például a képleteink eredménye mellé szöveges magyarázatot írhatunk, vagy a külön cellába írt vezetékneveket egy cellába fűzhetjük a keresztnevekkel. Feladat: Nyisson meg egy új munkafüzetet, melybe készítse el az alábbi táblázatot az órán tanult ismeretek alapján! Ezt követően mentse el a táblázatot Példa3.xlsx néven! Hivatkozási módok Konkrét értékek helyett cellák tartalmával számolunk, és hivatkozunk az egyes cellákra. Lesznek olyan feladataink, amelyekben ugyanazt a képletet több helyen is felhasználhatjuk. Szerencsére a képleteket másolhatjuk egyik cellából a másikba. Ez nagyon meggyorsítja a képletek tömeges beírását. Ahhoz, hogy jól kihasználhassuk a képletek másolásában rejlő lehetőségeket, ismernünk kell a hivatkozási módokat. A hivatkozási módok kezelését a táblázatkezelés alapjának tekinthetjük. Feladat: Nyisson meg egy új munkafüzetet, melybe készítse el az alábbi táblázatot! Ezt követően mentse el a táblázatot Példa4.xlsx néven! Relatív hivatkozás Ennek a táblázatnak minden sorában ki kell számolnunk a munkatársak jövedelmét. A táblázat soraiban két bevétel adat található, a fizetés és a pótlék, amiből ki kell vonnunk a levonások értékét. Első lépésként számoljuk ki Kiss Áron jövedelmét! Az E2-es cella képlete =B2+C2-D2. Ez így nagyon jó, de nehéz elképzelni, hogy az egyetlen megoldás a jövedelmek meghatározásához, hogy minden kollégánál egyesével írom be a képletet. Nos, más módszerrel kell létrehoznunk a többi képletet. Mi lenne, ha a többi cellába lemásolnánk a kitalált képletet? Próbáljuk ki, a másoláshoz használjuk a kitöltő fület! A másolás után kattintsunk kettőt a képletet tartalmazó cellák egyikére-másikára, és nézzük meg, hová mutatnak a hivatkozások. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a képletek hivatkozásai nem 156

157 ugyanarra a cellára mutatnak, mint a másolás előtt. Ahogy lejjebb másoljuk őket, mindig a megfelelő sorban található cellára hivatkoznak. Minek köszönhető ez a változás? Amikor a táblázatkezelő programban a képletet másoljuk, akkor a képlet hivatkozásai a képlettől mért távolságot jegyzik meg (relatív hivatkozás) és nem a hivatkozás (abszolút) címét. Vagyis az összes átmásolt képlet, másolás után is a tőle balra eső három cellára hivatkozik. Ha ezt a képletet bárhova másoljuk, ugyanezt fogjuk tapasztalni. Ez a viselkedés a relatív hivatkozási módnak köszönhető. A relatív hivatkozás a táblázatkezelő programokban az alapértelmezett hivatkozás. Feladat: Folytassuk az előző feladatot! Tegyük fel, hogy a vállalatnál dolgozó összes kollégánk jutalomképpen megkapja a fizetése 10%-át. Bővítsük a táblázatot az alábbiak szerint! Abszolút hivatkozás Számítsuk ki a munkatársaknak járó jutalom összegét! Álljunk az F2-es cellára és írjuk be a képletet: =B2*B6! Az eredmény hibátlan lesz, tehát próbáljuk meg most is lemásolni a képletet a lista többi sorába! Amint láthatjuk ez a megoldás most nem lesz jó, de nézzük meg, hogy mi is történt másolás után! Kattintsunk az F3-as cellán duplán és vegyük észre, hogy a relatív hivatkozás előnye itt kárunkra vált, mivel a hivatkozás egy üres adatsorra mutat! Nézzük meg, hogy mi a helyes megoldás! Ismételten álljunk be az F2-es cellába és írjuk be a következő képletet: =B2*$B$6! A beírt képletünk egy abszolút hivatkozást tartalmaz. Az abszolút hivatkozás esetén a hivatkozás betűje és száma elé $ jelet kell tenni! Másoljuk be a képletet a többi kollégához is, és azt tapasztaljuk, hogy a jutalom összegek, most már megfelelő értékeket mutatnak. Az abszolút hivatkozási módra alakított hivatkozások másolás után is ugyanarra a cellára mutatnak, mint az eredeti képlet hivatkozásai. Ha egy képlet másolása után is ugyanannak a cellának a tartalmával kell számolnunk, mint azon a helyen, ahonnan másoltuk, akkor abszolút hivatkozást alkalmazunk. A relatív és az abszolút hivatkozás között az F4-es funkcióbillentyűvel válthatunk. Ennek a tudásnak a birtokában nagyon sok felesleges munkától kímélhetjük meg magunkat. Ez az ismeret ugyanis ahhoz kell, hogy minél több helyre másolhassuk a képleteinket úgy, hogy azok a másolás után is a megfelelő cellákra hivatkozva számoljanak. Diagramkészítés, diagramok formázása Ha látunk egy számokkal teleírt lapot, az esetek nagy többségében ez a számtenger elriaszthat bennünket. Táblázatainkat szemléletesebbé, érthetőbbé tehetjük diagramok segítségével. A diagram tehát többek között arra szolgál, hogy képszerűbbé tegye a számsorainkat. 157

158 A diagram részei A táblázatban ábrázolt adatoknak a diagramon is megvan a maguk helye. Ismerkedjünk meg azzal, hogy a diagram alapjául szolgáló táblázat celláinak tartalma hol és hogyan jelenik meg a diagram rajzán. Mivel az Excelben formailag két csoportja van a diagramoknak, a két illetve a háromdimenziós megjelenítésnek megfelelően, mindkettővel ismerkedjünk meg. Jegyzetünkben az alapértelmezett beállításnak megfelelő állapotot vizsgáljuk, amit később tetszőlegesen megváltoztathatunk. A diagram azon tengelyét, amelyen az adatsorokat ábrázoljuk az Excelben a Kategóriatengely névvel nevezték el. Alapértelmezésben ezen a tengelyen ábrázoljuk a táblázat első oszlopába írt szöveges adatokat, ami az egyes adatpontok helyét mutatja a diagramon. A másik tengely az Értéktengely. Erről a tengelyről olvashatjuk le az egyes adatpontok értékét. Magassága automatikusan igazodik a legnagyobb ábrázolandó értékhez. Az összetartozó adatpontok együttesen Adatsort képeznek. Alapértelmezésben a táblázat második oszlopától kezdődő oszlopok alkotják az adatsor elemeit. Egy adatsort egy vonal jelenít meg a diagramon. Az egyes adatsorokat a Jelmagyarázat segítségével azonosíthatjuk. A jelmagyarázat szövege a diagram alapjául szolgáló táblázat első sorának felirataiból kerül a diagramra. Most lássuk a háromdimenziós diagramok szerkezetét. A háromdimenziós diagram elemeinek nagy része megegyezik a kétdimenziós diagram elemeivel. Az eltérés elsősorban az adatsorok és az adatpontok ábrázolásában vehető észre. Az adatsorokat azonos színű vagy mintázatú térbeli alakzatok jelenítik meg, amelyeknek egy eleme egy adatpontot ábrázol. Az adatsorok egymás mögött helyezkednek el. Az egyes adatsorok nevét az Adatsor-tengelyen láthatjuk. Az adatsor-tengely feliratai sok esetben átvehetik a Jelmagyarázat szerepét. A diagram készítése Diagramokat legegyszerűbben a Beszúrás szalagmenü Diagramok panelen levő ikonokkal lehet. Nyissunk meg egy új munkafüzetet, melybe hozzuk létre az alábbi táblázatot! A munkafüzetet mentsük el Példa11.xlsx néven, majd fogjunk bele az első diagram elkészítésébe! Ennek során megismerkedünk a diagramkészítés lépéseivel és a beállítási lehetőségekkel. A példánk egy cég részlegeinek havi forgalmát tárolja. 158

159 Jelöljük ki az A2:D8-as cellatartományt! A kijelölt tartománynak magába kell foglalnia a kategóriatengely és a jelmagyarázat feliratait is, vagyis nem csak számadatokat jelölünk ki. Ezután kattintsunk rá a Beszúrás szalagmenü Diagramok panel jobb alsó sarkában levő kis jelre. Ebben a lépésben kiválaszthatjuk a megfelelő diagramtípust. A párbeszédpanel bal oldali részén kiválaszthatjuk az egyik típust. Altípusok minden diagramhoz tartoznak. A Beszúrás szalagmenü, Diagramok paneljén néhány gyakrabban használt típust egyből is elérhetünk az ott található ikonok segítségével. Most a vonal diagram típusok közül válasszuk a vonal jelölőkkel diagramot, majd nyomjuk meg az OK gombot. Az Excel máris beilleszti nekünk a munkalapra a diagramot. 159

160 Ezzel egy időben megjelenik a Diagrameszközök szalagmenü is, amelynek három további lehetősége van: Tervezés, Elrendezés, és Formátum. Amennyiben a diagramról kikattintunk, ez megszűnik, de ahogy a diagramot kijelöljük, újra megjelenik a szalagmenü. A Tervezés (Diagram) szalagmenü lehetőségei. Itt választhatunk akár másik diagramot is, amennyiben a Más diagramtípus gombra kattintunk. Akkor érdemes használni, ha nem vagyunk megelégedve a kiválasztott diagramunk formai jellemzőivel. Nem biztos, hogy elsőre jó típusú diagramot választottunk. Érdemes próbálkozni, megnézni több lehetőséget, és mindig olyan diagramtípust választani, amely az adott feladatnak leginkább megfelel. Fontos dolog, hogy minél jobban tájékoztasson a diagram, viszont kíméljük meg a szemlélőt a felesleges adatok túlzott bombázásával. Ha túl sok adatot jelenítünk meg, az néha zavaró. Elveszítheti a diagram azt a szerepét, hogy minél egyszerűbben tájékoztasson egy adott táblázat összefüggéseiről. A mi esetünkben például teljesen felesleges lenne a megjelenített hónapok alá még azt is odaírni, hogy hónapok. Viszont hiányos az értéktengely, mert nem tudjuk, hogy milyen értékekről van szó, valamit nincs diagramcím. Amennyiben a diagramunk a formázások után megtetszik, akár sablonként el is menthetjük. A sor-oszlop váltással a diagramunk adatainak más szemszögből való elrendezését érhetjük el. 160

161 A diagramelrendezések között olyan formai jellemzőket állíthatunk be, amelyek a diagramcím, valamint a jelmagyarázat elhelyezkedésével kapcsolatosak. A diagram stílusok listájában is sok lehetőség található. Néhány kattintással próbáljuk ki, hogy milyen lehetőségek vannak. Végül beállíthatjuk, hogy diagramunkat hol szeretnénk látni. Ezen a munkalapon, másik munkalapon, vagy esetleg egy új munkalapon. Az Elrendezés (Diagram) szalagmenü lehetőségei. A szalagmenü bal szélén állíthatjuk be egy lenyíló listában, hogy a diagram mely részét szeretnénk formázni. Az alatta levő gombot megnyomva, az adott rész formázásának további lehetőségeit találjuk. Pl. a Jelmagyarázatot választva, majd a Kijelölés formázása gombra kattintva az alábbi párbeszédablakban adhatunk meg nagyon sok vizuális megjelenítéssel kapcsolatos tulajdonságot. A beszúrás panelen akár képet vagy rajzot szúrhatunk be a diagramunk adott részére. A címkék, tengelyek, háttér paneleken az ezekkel kapcsolatos gyors formázási lehetőségekkel találkozhatunk. 161

162 Az elemzés panelen egyéb vonalakat, lehetőségeket adhatunk a diagramhoz, amennyiben ezekre szükség van. A Formátum (Diagram) szalagmenü lehetőségei. A kijelölt diagram elemek alakjával, valamint a rajtuk levő szöveg beállításaival találkozhatunk itt. Beállíthatunk a szövegnek árnyékot, ragyogást, tükröződést, stb., de állítható a kijelölt rész alakzata is. Ugyanezen a szalagmenün állíthatjuk be a diagram méretét is. Mind látható a formázások széles skálájával találkozhatnak diagramkészítés során. Már csak a fantáziánkra van bízva, hogy miként használjuk ezeket ki. Figyeljük meg, hogy néhány kattintással, milyen gyorsan lehet diagramot készíteni, illetve megformázni azt. Érdemes sok diagramot készíteni, hogy jártasságot szerezzenek a szalagmenük által kínált lehetőségek között. 162

163 163