Dán 10,1-21 Küzdelem a láthatatlan világban

Átírás

1 Dán 10,1-21 Küzdelem a láthatatlan világban Czírusnak, Persia királyának harmadik esztendejében egy ige jelenteték Dánielnek, a ki Baltazárnak nevezteték; igaz az ige és nagy bajról való; és figyele az igére és megérté a látomást. Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hétig. Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét. És az első hónapnak huszonnegyedik napján, ímé én a nagy folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek partján valék. És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi aranynyal övezve. És teste olyan mint a társiskő, és orczája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércznek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása. És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, a kik velem valának, nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtőzzenek. És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erő sem marada bennem, és orczám eltorzula, és oda lőn minden erőm. És hallám az ő beszédének szavát; és mikor hallám az ő beszédének szavát, én ájultan orczámra esém, és pedig orczámmal a földre. És ímé, egy kéz illete engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre; És monda nékem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, a melyeket én szólok néked, és állj helyedre, mert most te hozzád küldettem! És mikor e szót szólá velem, felállék reszketve. És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem. De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál; Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, a mi a te népedre az utolsó időkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól. És mikor ilyen szavakkal szóla velem, orczámmal a földre esém és megnémulék. És ímé, olyan valaki, mint egy emberfia, megilleté ajkaimat és megnyitám a számat és szólék és mondám annak, a ki előttem álla: Uram, a látomás miatt reám fordulának az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erőm nincsen. És mi módon szólhat ezzel az én Urammal ennek az én Uramnak szolgája? Hiszen bennem attól fogva nem álla meg az erő, és lélekzet sem marada bennem. És ismét illete engem az emberhez hasonló, és megerősíte engem. És monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erős és bizony erős! És mikor szóla velem, megerősödém, és mondék: Szóljon az én Uram, mert megerősítél engemet. És monda: Tudod-é, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a persa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, ímé Görögország fejedelme jő elő! De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti fejedelmetek. Bevezetés A és 12. rész összefüggő látomás. A 10. rész Isten követének megjelenéséről szól. A 11. rész a 34. versig Izraelnek a már beteljesedett sorsát írja le. A 11. rész 35. versétől pedig Izrael végső jövője van kijelentve.

2 Dániel nagy bajról való Igét kap Itt az Ige nem írja le részletesen, hogy mi ez a nagy baj. De Dániel megértette a látomást. Ez Czírusnak, Persia királyának harmadik esztendejében történt. Ekkor már a nép egy része visszatért a fogságból Izraelbe. Ezt Ezsdrás könyvéből is tudjuk. Círus perzsa király első esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, felindítá az Úr Círus perzsa király lelkét, és ő kihirdetteté az ő egész birodalmában, élőszóval és írásban is, mondván: Így szól Círus, a perzsa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nekem adta, és Ő parancsolta meg nekem, hogy építsek neki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van. Valaki azért ti köztetek az ő népe közül való, legyen vele az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izrael Istenének házát. Ő az Isten, ki Jeruzsálemben lakozik. (Ezsd. 1,1-3) Dániel ebből a látomásból megtudja, hogy az óhajtott és a várt béke helyett népének nagy baj lesz. Mit tett erre Dániel? Három egész hétig bánkódott, böjtölt és imádkozott. Isten felelt az imájára egy látomás által. Ebből mi is erőt és biztatást meríthetünk arra nézve, hogy Isten érti a szívünk bánatát, és meghallgatja a mi imáinkat is. Sőt felel azokra. Azt is megtapasztaljuk, hogy az imádság elsősorban magának az imádkozónak áldás, de áldás mások számára is. Dániel imája nyomán még hozzánk is eljutott az a kijelentés, amit Isten követe hozott a számára. Ki ez a követ? Isten nem lehetett, mert Ő küldte a követet. Azt olvastuk a 16. versben, hogy ember fiához volt hasonló. Ebből arra következtetünk, hogy talán az Úr Jézus volt. Annál is inkább, mert a Jelenések könyvében az Úr Jézusnak a leírása hasonló. Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng; És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása (Jel 1,12-15). Itt pedig azt mondja: mint sokaság zúgása, tehát hasonlít hozzá. Mégis úgy látom, hogy ez nem az Úr Jézus Krisztus leírása. Mégpedig azért nem, mert azt olvassuk a 13. versben, azt mondja ez a valaki, aki ebben a dicsőségben megjelent, hogy Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre. Nem lehet az Úr Jézusnak, a dicsőséges Jézus Krisztusnak ellenállnia Perzsia fejedelmének, sem pedig nincs szüksége, hogy egy angyal, Mihály segítse Őt. Sem pedig az nem lehet, amit a 11. rész első versében olvasunk, összevetve a 10. rész utolsó versével. és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti fejedelmetek. Én is a méd Dárius első esztendejében mellette állék, hogy őt támogassam, és segítségére legyek. Jézus Krisztus a Teremtő, Mihály akármilyen dicsőséges angyal is, teremtett lény. Nem egyenrangúak. Kettőjük között nem lehet kölcsönös segítség, hogy én segítek neked, és te is segítesz majd nekem. Tehát én úgy látom, hogy aki itt megjelent, az nem Isten, nem is az Úr Jézus Krisztus. Akkor ki lehet? Nyilván, hogy Isten közelből jött valaki, én arra gondolok, hogy egy ugyanolyan főangyal, mint Mihály. Nem nevezi meg itt, hogy Gábriel, de ő is olyan főangyal, mint Mihály. Az előző részekben kétszer is olvasunk róla, hogy Gábriel küldött volt. Lehetséges, hogy Gábriel volt ez a követ. Hogy itt miért nem nevezi meg, nem tudom. Mindenesetre úgy gondolom az Ige összefüggése által, hogy nem lehet más, mint egy főangyal. Talán Gábriel, vagy más, de egy főangyal.

3 Milyen volt ez a főangyal? Hasonló volt a dicsősége ahhoz, ahogy az Úr Jézusról van írva. Ez érthető, hiszen az Ő színe elől jött, látta az Ő orcáját. Hogy van megírva még rólunk is? Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemléljük, és elváltozunk ugyanarra a dicsőségre. Mózes, amikor a hegyen volt, azt mondta Istennek, hogy mutasd meg nekem a Te dicsőségedet! Azt mondta Isten, hogy elvonulok előtted! Az orcámat nem láthatod, mégis az a kicsi, amit láthatott Istenből, úgy elváltoztatta Mózes arcát, úgy ragyogott, hogy nem tudtak ránézni. Kérték, hogy lepellel takarja el az arcát, és úgy tett Mózes, eltakarta. Amikor bement Isten elejibe, hogy Isten szóljon hozzá, levette a leplet, mert Istennel szemtől szembe beszélt, de amikor kijött, hogy Izrael fiaival beszéljen, akkor azok nem bírták, újból feltette a leplet. Tehát Isten látása, az Isten jelenlétében való élés átváltoztat. Átváltozunk dicsőségről dicsőségre, úgy, amint az Úr Szelleme formál. Vagy Pál apostol azt írja, hogy: Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre. Tehát aki látja Őt, hasonlóvá lesz Ő hozzá. Ezek a főangyalok Isten jelenlétében szolgáltak, és az Ő dicsőségét hordozták. Ez a követ is abból a dicsőségből hozott, ami Istené, mert önmagában nincs dicsősége. Annyi dicsősége van, mint amennyit Istentől kap. Isten azt mondja, hogy dicsőségemet másnak nem adom. Ha Ő valakinek adja, akkor olyannak adja, aki nem tulajdonítja magának zsákmányként, hanem úgy hordozza azt, mint az Isten dicsősége, mert csak Istennek jár dicsőség, hála és magasztalás. Tudni kell azt is, hogy valamikor a Sátán is főangyal volt. Hasonló dicsőségben írja le az Ige. Csak egyet hadd olvassak el az Ezékiel próféta könyvéből: Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten [Majd erre is még kitérek, hogy miért mondja azt, hogy Tírus királya, itt meg perzsia fejedelme]: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél. Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemök gyönyörűségére. Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek (Ez 28,12-18). Tírus királyáról van itt szó, de tudjuk, hogy mögötte mégis a Sátánról van szó, aki felkent, oltalmazó kérub volt Isten kertjében. Leírja, hogy milyen fényességben és dicsőségben. A főangyal megjelenésének hatása Most nézzük tovább az Igét. Milyen hatással lett Dánielre és kísérőire ez, amikor megjelent ez a főangyal, aki hordozta Isten dicsőségét? A kísérőről azt olvastuk, a 7. versben, hogy a férfiak pedig, a kik velem valának, nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtőzzenek. Isten nem akarta azt, hogy ők lássanak bármit is, mert Dánielnek akart valamit kijelenteni, de érezték, hogy számukra valami félelmetes dolog, és elmenekültek, elfutottak és elrejtőztek. Dániel egyedül maradt. Milyen hatással volt Dánielre? És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erő sem marada bennem, és orczám eltorzula, és oda lőn minden erőm [...] semmi erő sem marada bennem, és orczám eltorzula, és oda lőn minden erőm (8-9. vers). És még: És mikor ilyen szavakkal szóla velem, orczámmal a földre esém és megnémulék. És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat és megnyitám a számat és szólék és mondám annak, a ki előttem álla:

4 Uram, a látomás miatt reám fordulának az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erőm nincsen. [ ] Hiszen bennem attól fogva nem álla meg az erő, és lélekzet sem marada bennem ( vers). Levegőt is alig tudott venni, kiment belőle minden erő, ájultan leesett arccal a földre. Itt érdemes megfigyelni, hogy előzőekben már pontosan leírta azt, aki vele beszélt, és itt mégis, a 16. versben azt mondja: olyan, mint egy ember fia megilleté az ajkaimat. Annyira dicsőséges volt, hogy nem is tudja, hogyan mondja, vagy milyen oldalról közelítse meg, s mintha nem is ugyanarról beszélne, hogy olyan valaki, mint egy ember fia, mint akiről az előbb beszélt. Teljesen összezavarta még a gondolkozását is, minden ereje elhagyta, és arcával leesett a földre. A test nem bírja el a dicsőséget Ebből több dolgot megláthatunk, egy néhányat szeretnék elmondani. Az egyik, hogy a test nem bírja el a mennyei dicsőséget. Azért mondja az Ige, hogy test és vér nem örökölheti Istennek az országát. A másik az (erről már volt szó, de hadd mondjam el még egyszer, mert nem lehet eléggé hangsúlyozni), hogy arccal a földre estek. Tehát nem hátra, mint a karizmatikus gyülekezetekben mondják, amikor a prédikátor vagy valaki hozzájuk ér, azért estek el, mert Isten dicsősége, ereje vagy akármi érinti őket. Nem lök soha hátra Isten ereje, Isten dicsőségétől lehet, hogy kimegy a testünkből az erő, de nem hátra esünk, hanem arccal előre, Isten előtt mindig arcra. A harmadik, amit szeretnék megemlíteni, az, hogy a karizmatikus mozgalmakban mindig úgy van, hogy megérintik, és hátra esnek. Itt pedig úgy van, hogy szól hozzá, vagy látja, és arcra esik, és amikor megérinti, akkor éppen, hogy megerősödik. Nem akkor esik el, hanem éppen, hogy akkor tud felállni, éppen akkor erősödik meg, és ez mindig így van. Még egyet hadd olvassak el a Jelenések könyvének az első részéből, ugyanonnan, ahonnan az előbb olvastunk, amikor János apostol látta az Úr Jézusnak a dicsőségét: Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai (Jel 1,17-18). Ott is, amikor megérintette, azt mondta, hogy ne félj, akkor erősödött meg, hogy mindazt, amit az Úr üzent neki, hogy írja meg ide meg oda, hogy meg tudja tenni. Szeretnék itt valamire kitérni. Nem kapcsolódik ugyan szorosan ide, de nagyon fontosnak tartom. A dicsőségről. Mikor az embert Isten megteremtette, úgy teremtette meg, hogy az embernek dicsőséget adott. Elolvasom az Igét a 8. zsoltárból. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet. [...] Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél (Zsolt 8,2.5-7). Hogyan teremtette Isten az embert? Nem csak az egekre helyezte az Ő dicsőségét, hanem az embert is megkoronázta. Mivel? Dicsőséggel és tisztességgel. Ez azt jelentette, hogy amíg az ember bűnbe nem esett, ebben a testben is kibírta Istent. Mert hiszen beszélt vele Isten az Édenben. Jó kapcsolat volt közöttük, Isten beszélt vele. Csak amikor bejött a bűn, utána már az ember is félt Istentől, és elrejtőzött előle. Már elmúlt róla az a dicsőség, ahogy Isten megteremtette, és már nem is bírta tovább Isten dicsőségét. Legyen akármilyen szent Isten gyermeke, amíg ebben a testben van, ebben a testben benne van a bűn, és ez a test nem is bírja ki Isten dicsőségét. Dániel is szenvedett ettől, Isten kedves embere. Kedves férfiú! - Isten így szólította meg. A test nem bírja. Aztán azt olvassuk a Római levélben, hogy az ember felcserélte az Isten dicsőségét múlandó embereknek, négylábú állatoknak, csúszó-mászóknak a képmásával. Felcserélte, nem is keresi már az ember Isten dicsőségét. Azt mondja az Úr Jézus: Miképpen hihettek ti, akik egymástól vártok dicsőséget, azt a dicsőséget pedig, ami az egy, igaz Istentől van, nem keresitek. Isten szeretné a dicsőségét visszaadni az embernek, és az Úr Jézus ezért is jött. Most elolvasom a

5 Zsidókhoz írt levél második részéből az 5. verset. Nagyon érdekes, hasonlítsuk össze a 8. zsoltárral. Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, a melyről szólunk. Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett. Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, [figyeljünk!] sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé (Zsid 2,5-10). Mi tűnik fel ebben a zsoltárban, amit itt idéz? Mondhatnánk, hogy nem pontosan idézi. Hogy is van a 8. zsoltár? Kevéssé tetted Őt kisebbé Istennél. És itt hogyan olvassuk? Kisebbé tetted Őt rövid időre az angyaloknál. No, de miért van ez így? Rögtön látjuk, mert innentől kezdve nem általában az emberről beszél a Zsidókhoz írt levél, hanem Krisztusról. Mondja is nyíltan. Azt látjuk, hogy az Úr Jézus, aki egy kis időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad. Tehát az Úr Jézus Krisztus, mint ember, elszenvedte a halált. Mint embert is, mivel elszenvedte a halált, és keresztfa haláláig engedelmes volt, Isten megkoronázta dicsőséggel és tisztességgel, és neki mindent a lába alá vetett Krisztusnak. Adott olyan nevet, amely minden név fölött való (Fil 2). Mindez miért történt? Mert illendő volt, hogy akiért minden, aki által minden, sok fiakat vezéreljen dicsőségre. Atyám! mondta az Úr Jézus - én azt a dicsőséget, amit nekem adtál, én nekik adtam. Majd figyeljék meg a testvérek, amikor olvassák az Igét, hogy amikor arról van szó, hogy Isten hív bennünket, a lényeg soha nem az, hogy örök életünk legyen, hanem örök dicsőségre hív bennünket Isten. Majd figyeljék meg! Dicsőségre hívott Isten! Mondok egy-két Igét. Például, azt olvassuk a Római levélben: Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül (Róm 3,23). Tehát vétkeztünk. Mi mindig arra tesszük a hangsúlyt, hogy vétkeztünk, elvesztettük az örök életet, elkárhoztunk, a halálban vagyunk. Ha szabad emberi szót mondani: szűkölködünk Isten dicsősége nélkül. Aki minket megteremtett, és koronaként dicsőséget, az Ő dicsőségét adta ránk. E nélkül szűkölködik az ember, nincs kire helyezze Isten az Ő dicsőségét. A későbbiekben arról beszél, hogy mire hív el bennünket az Úr: Ő benne, a kiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, a ki mindent az ő akaratjának tanácsából cselekszik, Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, a kik előre reménykedtünk a Krisztusban. [...] A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására (Ef 1, ). Vannak olyan igék (azt nem tudom most szó szerint idézni), hogy elhívott bennünket a mi Urunk, Jézus Krisztus dicsőségének az elvételére. Ugye, erre emlékeznek a testvérek? Elhívott minket a mi Urunk, Jézus Krisztus dicsőségének az elvételére. Vagy egy másik helyen azt mondja, hogy elnyerjük az örök életet, örök dicsőséggel egybe. Tehát Isten szívében, gondolatában ott volt ez a dicsőség. Az Úr Jézus azt mondja, hogy illendő, hogy akiért minden, és aki által minden, sok fiakat vezéreljen dicsőségre. Annakokáért mindent elszenvedek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való idvességet örök dicsőséggel egyben (2Tim 2,10). Vagy ott van például ez: Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók (2Kor 4,17-18). Vagy másik helyen: Ha Vele együtt szenvedünk, hogy Vele együtt is dicsőüljünk meg. Fiak vagyunk, ha pedig fiak, örökösök is.

6 Örököstársai Krisztusnak, örökösei Istennek, ha ugyan Vele együtt szenvedünk. Vagy egy másik helyen: Ha Vele együtt tűrünk, Vele együtt fogunk uralkodni is. A dicsőség azt jelenti, hogy mindent a lábai alá vetettél, Vele együtt fogunk uralkodni. Ezt csak azért jegyeztem meg a dicsőséggel kapcsolatosan, hogy ez az angyal hordozta, és az ember miért nem bírja el. Isten terve az, hogy sok fiat vezéreljen dicsőségre. Jó, hogy ha ezt mi is megértjük, hogy az is igen-igen nagy dolog, hogy a kárhozatból kiszabadított bennünket az Úr, de azt akarja, hogy megossza velünk a dicsőséget is. Azt akarom, mondja az Úr Jézus, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet. És ahogy szó volt az előbb, János levelében, hogy hasonlókká leszünk Hozzá, és meglátjuk Őt úgy, ahogy van. Ez Isten gondolata és terve. Mi sokszor megelégszünk annyival, hogy jó, hogy éppen nem kárhozunk el, pedig az Ő dicsőségére hív el bennünket az Úr. Most tovább megyünk, ezt csak úgy zárójelben jegyeztem meg. Angyalfejedelmek Amikor ez az angyal megjelent, egy érdekes dolgot mondott Dánielnek. Azt mondja a 12. versben: És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem. Tehát az első naptól fogva, már az első napon meghallgatta az Isten. Három hétig nem jött, és miért? Azt mondja: Perzsia fejedelme ellenem állott 21 napig. Ezért nem tudott jönni. és ímé Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál (13. vers). Amíg nem jött Mihály segíteni, nem tudott eljönni, hogy Isten üzenetét továbbítsa Dánielnek. Mert a látomás azokra a napokra szól. Felmerült-e a kérdés, hogy Perzsia fejedelme ellene állott. Ki volt Perzsiának a fejedelme? Úgy olvastuk, hogy Czírus király harmadik esztendejében. Czírus állott neki ellene? Egyáltalán egy ember, egy ilyen dicsőséges angyalnak ellene tud állni? Ez képtelenség! Czírus is úgy esett volna le előtte, mint Dániel. Még inkább, mert ő még kevesebbet ismert, vagy látott Isten dicsőségéből. Hát akkor ki ez a Perzsiának a fejedelme, aki ellen állt 21 napig? Itt egy nagyon érdekes dolgot figyelhetünk meg. Majd felolvasunk még egy néhány Igét. Mégpedig azt figyelhetjük meg, hogy Isten úgy rendelkezett, hogy a zsidó népnek legyen az angyalvilágban egy főangyal, aki azt a népet segíti. Ez pedig Mihály. Azt mondja, hogy és ímé Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, vagy Mihály a ti fejedelmetek (21. vers). Tehát a zsidó népnek az angyalvilágban van egy fejedelme: Mihály. Magyarul azt jelenti a neve: hogy kicsoda olyan, mint Isten? Úgy néz ki, hogy Gábrielnek is leginkább a zsidó néphez van valami köze. Az látszik az Igéből, hogy a Sátán, aki mindenféle területen igyekszik Istent leutánozni, mert ő istennek képzeli magát, ő is kijelölt az ő sötét, démoni világából angyalokat egyes népekhez. Éspedig azért, hogy keresztülhúzza Isten akaratát. Amikor itt azt mondja, hogy Perzsia fejedelme, akkor ez az a démon, a Sátánnak az az angyala, amelyik ott állt, és nem akarta, hogy Isten angyala vigye az üzenetet Dánielnek. Azt akarta, hogy Dánielen keresztül ne tudja meg az egész zsidó nép, hogy mi Istennek a terve, ne legyen kijelentés. De jött Mihály, és segített neki. Mihály a te néped fiaiért áll. Más példák Hadd olvassak még Igét, amiből látszik, hogy a Sátán más népek fölé is állít az ő tisztátalan angyalai közül ilyen angyalfejedelmeket. Itt is van mindjárt egy ilyen, amit olvastunk Ezékiel könyvében, a 28. részben. Ott azt olvastuk, Tírus királyáról beszél, s azt láttuk, hogy mögötte meg a Sátán állt. Vagy a Sátán, vagy aki hasonló a Sátánhoz. Valami olyan angyal, aki azelőtt Isten előtt, az ő dicsőségében volt, de felfuvalkodott, az ördöggel tartott, vagy valakivel az angyalai közül, és most ott van Tírus királya, egy ember, de ő ott áll mögötte.

7 Egy másikat is olvasok Ézsaiás könyvéből: E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét. A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul. Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek. Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jő favágó ellenünk. Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait; Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél! Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók! Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz (Ézs 14,4-14). Kicsoda az ember, Babilon királya, Nabukodonozor? Aki mögötte volt. Hogy ha jön egy Sztálin, vagy jön egy Csaucseszku, nem ők, tulajdonképpen, hanem aki mögötte van. Vagy jön egy Hitler? Nem, aki mögötte van. Az ember meghal, mindegyik. Takarólepled pondró. A sír megnyílik, de a gonosz, aki mögötte áll, ez így gondolkodik: Fölibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a magasságoshoz. Még arról is hadd szóljak, hogy úgy látszik a Szentírásból, hogy Isten nem csak a népeknek, hanem egyes embereknek is rendelt ki angyalokat. Amikor a katolikusok ezt képekben is megfestik, ez nem babonaság. Az Úr Jézus beszél arról, hogy a kisgyermekek, akiknek az angyalai szüntelenül látják az én Mennyei Atyám arcát. Ma olvastunk az Apostolok cselekedeteiből, amikor Péter kiszabadult a börtönből, de azt a részt nem olvastuk, hogy zörgetett, és egy Rhodé nevű szolgálóleány kiszaladt. Látta, hogy Péter, örömében nem nyitott ajtót, visszaszaladt, és mondta, hogy Péter az! Azt mondták, hogy elment az eszed! De csak erősíti, hogy Péter az! Nem ő, biztos az angyala! Tehát az első keresztyének ebben hittek, hogy igen, van angyala Péternek is. Ebből még az is látszik, hogy úgy gondolták, hogy az az angyal megjelenhet, és az ábrázata hasonló annak az ábrázatához, akinek az angyala. De, testvérek, a szellemvilág valóság! Emlékszünk arra, amikor Elizeus szolgája jajveszékelt, amikor körülkerítették a várost, ahol Elizeus volt a szolgájával. Jaj, jaj, jaj, jaj! Akkor azt mondja Elizeus: Uram! Nyisd meg ennek a szolgának a szemét, hadd lásson! Hadd lássa, hogy sokkal többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ellenünk. S megnyitotta, s látta, amint a hegy körös-körül van rakva tüzes szekerekkel és tüzes lovagokkal. Ezek kicsodák voltak? Ők Isten angyalai voltak. Szellemi hatalmak és az ima Amikor itt azt mondja az Ige, hogy Perzsia fejedelme ellenem állott 21 napig, de jött Mihály és segítségemre volt. Amikor azt mondja itt, pl. És monda: Tudod-é, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a persa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, ímé Görögország fejedelme jő elő (20. vers). Perzsia egy világbirodalom, de már egy letűnőben lévő világbirodalom. Görögország egy feljövőben lévő világbirodalom volt akkor, csak majd ott, a következő részekben elmondja, hogy Perzsiában Czírus után még jönnek királyok, és az utolsó, a negyedik, az lesz a leghatalmasabb, és ez mindent megmozgat Görögország ellen. Tehát nyilván nem akarja, hogy Görögország feljöjjön, de Istennek ez a terve, és Görögországnak fel kell jönnie. Azért mondja, hogy ha én kimegyek, ímé, Görögország fejedelme jön el. Ez is egy angyali, démoni fejedelem. A dolgok a szellemvilágban dőlnek el. Nem úgy van ám, ahogy a történetírók, meg a politikusok gondolják. Majd ha egyszer látni fogják a valóságot, akkor azt fogják mondani, hogy teleírtuk a történelemkönyveket meg a filozófiai könyveket szamárságokkal. Ahogy mondja: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, hiábavaló az. Amikor elkezdenek

8 gazdasági viszonyokról, meg politikai viszonyokról, osztályviszonyokról, meg nem tudom mit, amit az iskolában tanultunk. Tiszta szamárság az egész! Minden a szellemvilágban dől el. Hogy akarja Isten. Mi ebből a mi számunkra a tanulság? Igen-igen nagy tanulság: Dániel imádkozott, és imájára a szellemi hatalmak indultak meg. Ugyanígy van a mi imádságunkra is. Nem hiába mondja az Úr, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberért, királyokért, és minden méltóságban levőkért. Ez többet ér, testvérek, mint ha valaki országgyűlési képviselő, vagy nem tudom, milyen funkciót tölt be, akár miniszterelnök. A szívből jövő ima a legtöbb, mert itt mennyei erők mozdulnak meg, ha megértjük, hogy mi az Isten akarata. Mert nem a mi kényünk, kedvünk szerint kell imádkozni. Ha megértjük, hogy mi az Istennek az akarata, alázatos szívvel akkor bele tudunk állni abba, ami Isten terve és gondolata. Befejezés Még egy dologra szeretnék kitérni. Egy másik szempontból azért is fontos, hogy lássuk, hogy a szellemvilágban mik vannak, mert azt mondja nekünk az Ige, hogy nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk, hanem fejedelemségek ellen, hatalmasságok ellen, ez élet sötétségeinek világbírói ellen, akik a magasságban vannak. Tehát soha nem emberekkel van dolgunk! Nehogy azt gondoljuk, hogy ha gonosz a szomszéd, összeférhetetlen a testvér, házsártos a házastársam, igazából nem ez ellen van nekünk harcunk. Nos, és hogy lehet ezek ellen felvenni a harcot? Ezért mondja az Ige az Efézusi levélnek a hatodik részében, hogyan lehet megnyerni a harcot, a 10. verstől: Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. És a 13. verstől: Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével. Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok. Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, a mely az Isten beszéde. Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért, Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát, A melyért követséget viselek lánczok között; hogy bátran szóljak arról, a miképen kell szólanom (Ef 6,10-20). Ezek között a fegyverek között az utolsó és a leghatékonyabb az imádság. Egyszer azt mondta valaki, figyeljük meg, hogy ezek védekező fegyverek, sisak meg pajzs, saru, öv, páncél. Van a kard, amellyel lehet védekezni is, meg támadni is. Valaki ahhoz hasonlította az imádságot, mint a messze hordó légvédelmi rakéta. Azt mondja Pál, hogy minden időben imádkozzatok a Szellem által. Dániel imádkozott, és megmozdultak a mennyei erők. Hadd tanítson bennünket is az Úr, hogyan kell imádkozni, Ő szerinte valót, megismerve az Ő akaratát, és utána meglátni, hogy Ő cselekszik mindent, és Övé a dicsőség is! Ámen. Derecske, április 2.