Szilágyi Ferencné ARANYABLAK GYAKORLÓ OLVASÓKÖNYV AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁK 2. OSZTÁLYA SZÁMÁRA KILENCEDIK, JAVÍTOTT KIADÁS

Átírás

1 Szilágyi Ferencné ARANYABLAK GYAKORLÓ OLVASÓKÖNYV AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁK 2. OSZTÁLYA SZÁMÁRA KILENCEDIK, JAVÍTOTT KIADÁS CELLDÖMÖLK, 2003

2 Lektorálta Szedlák Éva Bírálta Mészáros Lajosné E. Földesi Katalin Pajor Katalin Illusztrálta Marton Magda A fotókat válogatta Esztergályos Jenô Szerkesztette Esztergályos Jenô A kiadó a kiadói jogot fenntartja. ISBN: Raktári szám: AP 215/9 Apáczai Kiadó 9500 Celldömölk, Széchenyi utca 18. Tel.: 95/ , fax: 95/ Felelôs kiadó: Esztergályos Jenô ügyvezetô Nyomdai elôkészítés: Média Color Kft., Gyôr

3 ÉVSZAK-TÜNDÉREK Anégy évszak négy tündére énekórát vesz az égbe, bodros, nedves, zápor, havas, hogy még szebb dalokat hallhass.[...] Az elsô szól: Szép Kikelet, én az ég kék tüllje leszek, csillagfényes éjszakákba, a holdfény selyem uszálya. Amásodik: Nyár, égetô, amikor izzik a mezô, és aszály sárgul a rögön, én majd füveid öntözöm. Aharmadik: Ôsz idején, hervadás, gyász, nincs is remény, szomorú szívü emberek, én együtt sírok veletek. Anegyedik: Karácsonyon jeges minden, a hó szakad, én az ég melegét hozom fehér köpenyegem alatt. Anégy évszak négy tündére mind a maga idejébe, dalával mindent átzengve varázsát hinti a földre. Paul Fort (Tamkó Sirató Károly fordítása) 3

4 Napraforgó Nyár végére megérett a napraforgó barna magja. Jutka féltve ôrizgette. Szükség lesz rá majd a fagyban, a zimankós, hideg télben, tollborzoló téli szélben, mikor a víz jéggé dermed, árvamadár-eledelnek. Pár hét múlva sebbel-lobbal megjött a tél bunkósbottal. Lépte nyomán minden fagyott, megálltak a kis patakok, s odafenn a magas égen, felhôk ültek, hófehéren. Aztán egyre lejjebb szálltak, majdnem súrolták a fákat. Esett a hó szüntelenül, erdônmezôn s a ház körül. Jutka reggel arra ébredt, frissen esett hó fehérlett réten-völgyön, dombon-hegyen, fenyôtobozon, levelen. Cinke, rigó, veréb fázva keresgette: hol találna védett helyre, száraz ágra, ahol nem fagy oda lába. De hiába. Mindhiába. Hó borult a messzi tájra. Panaszolták a madarak: Csip-csip, a mag mind ott maradt, új tavaszig, a hó alatt. Jutka kiszólt: Gyertek ide, napraforgó-reggelire! Délben is szólt: Van elég napraforgómag-ebéd. Meghívta a vörösbegyet, rigót, cinkét, a verebek valahányan ott ugráltak. Kapott enni a madárhad. Így múlott el egy-két hónap. Már csak árnya volt a hónak, lucskos-piszkos, szürke árnya, Jutka ijedezve látta: fogytán a mag. Alig-alig elegendô a tavaszig. Legvégén csak egy szem maradt. Kinek adjam, kismadarak? Ne adj engem senkinek se. Ültess el a kiskertedbe! S mondta volna talán tovább, de a licspocs udvaron át szürke veréb odaröppent, elcsente, s már vitte ott fent. Még a magot le sem nyelte, mikor éppen véle szemben, déli szél jött lelkendezve. Mi újság van? tátogatott, s elejtette a csöpp magot. De akkor már azt sem bánta, tavaszt érzett a határban. Emitt nyíló hóvirágot, amott ennivalót látott. Mikor a mag földre esett, nyújtózkodott egy keveset. A föld alá furakodott, duzzadt, dagadt, puffadozott. A megolvadt, hótól ázott, puha földben kicsírázott. Bomladoztak a levelek, szára egyre növekedett. Jutka naponta megmérte. Már addig ért, mint a térde, aztán nôttön-nôtt tovább is, elérte a derekát is, túlnôtte a vállát, fejét, alig látta a tetejét. 4

5 Napraforgó nemsokára bimbót bontott a világra, mert mindig az égre nézett, egytôl egyig napfényszép lett. Mikor elhullott a szirma, súlyos fejét alig bírta. Nyár végére megérett a napraforgó barna magja. Jutka féltve ôrizgette. Szükség lesz rá majd a fagyban, a zimankós hideg télben, mikor a víz jéggé dermed, árvamadár-eledelnek. Donászy Magda 1. Válaszolj a kérdésekre Donászy Magda Napraforgó címû története alapján! Miért ôrizte a napraforgómagot Jutka? Mely madarakat várta napraforgómag-ebéd? 2. Állítsd sorrendbe a mondatokat számozással! Egy veréb elcsente a magot. Nyár végére megérett a napraforgó magja. Jutka télen a madarakat etette a magokkal. A föld alatt kicsírázott. Tél végére csak egy szem maradt. A veréb elejtette, és a mag lepottyant a földre. Új növény fejlôdött a magocskából. 3. Keresd meg a szövegben a következô mondatokat! Írd mellé, ki mondta! Kinek adjam, kismadarak? Mi újság van? Csip-csip, a mag mind ott maradt, új tavaszig, a hó alatt. Gyertek ide, napraforgó-reggelire! Ültess el a kiskertedbe! 4. Mondd el, mi lett az utolsó mag sorsa! 5. Egészítsd ki a következô mondatokat! Amag A puha talajban szára egyre bontott. Elhullott a esett. A föld alá. Hamarosan megjelentek a levelei,. Nemsokára, és nyár végére a napraforgó barna magja. 5

6 Világgá ment a nyár Nyugtalanul aludt éjszaka a nagy bükkfa. Nem is aludt jóformán, csak sóhajtozott. Alig várta, hogy megvirradjon, hogy szétnézhessen a tájon. Bikmakk, bikmakk! ébredtek a mókusok is vígan ugrándozva. Maga alá tekintett az öreg erdô. S hát mit kell látnia: csupa frissen hullott bükkmakk az avar. Annak örültek úgy a mókusok. S az öreg erdô látta, hogy magányos társa, a tölgy is, amott a tisztáson, tanácstalanul tekint körül. Mi történt, szomszéd? szólt át a bükkerdô a tölgyfának. Világgá ment a nyár felelte a tölgy helyett a mogyoróbokor. Világgá, világgá ment sóhajtott most már a tölgy is. S már látták is mindannyian a nyár lába nyomát végig a patak mentén húzódó hosszúkás réten. Füttyszót is hallottak. S látni vélték, mintha egy úrfiforma ugrált volna kikericsrôl kikericsre, de olyan könnyedén, hogy a finom szirmok meg se rezzentek alatta. Makkot, mogyorót csörgetve táncolt a falu felé. Az ôsz volt. Bizonyára a diószüretre sietett. Kányádi Sándor Víg volt míg volt néki kedve, mostan el van keseredve, se meggy, 6 Víg volt sem egy szem cseresznye, mibe belecsipegetne. Majd fölvidul a rigó, ha megérik a dió. Kányádi Sándor Elment a nyár Elment a nyár, itt az ôsz, reggelente párát lehel a kis ôz. Elment a nyár, megjött az ôsz, fosztogat, gyéríti a sápadozó lombokat. Reszket a lomb, remeg az ôsz: fél, de fél: pedig nem jár vad erre más, csak az ôszi szél. Kányádi Sándor

7 A kövér süni meséje Egy ôszi délután pöfögve vonult át a kerten a sündisznó. Hirtelen elébe toppant egy cirmos macska: Már jó ideje figyellek, s te mást se csinálsz, csak eszel, meg eszel de leginkább falsz. Már nézni sem bírom. Miért tömöd magad ilyen mértéktelenül? Én nem lehetek mértéktartó. Nekem raktároznom is kell mondta a sündisznó, s homlokán gondterhelten összeráncolta tüskéit. Raktároznod?! hökkent meg a macska. Mit? És hova!? Még sohasem hallottál a téli álomról? érdeklôdött süni. Most degeszre eszem magam, szép gömbölyû leszek, s egész télen a saját raktáromból élek: karácsonyig a combjaim zsírjából, farsangig a tokámból, tavaszig a pocakom hájából. A cirmos ámuldozott: Ki hallott még ilyet? Egész télen kibírod evés nélkül? Akkor tavasszal rettenetesen éhes lehetsz. Ez így igaz válaszolta a sündisznó. Kérlek, keress fel tavasszal, akkor újra beszélgetünk errôl! Dörmögô Dömötör, október 1. Kivel beszélget a kövér süni a mesében? 2. Válaszolj a kérdésekre a helyes válasz aláhúzásával! Mit csinál a süni a macska szerint? a) szundikál b) mértéktelenül fal c) pöfög Miért kell sokat ennie a sünnek? a) Mert szereti a hasát. b) Hogy elpusztítsa a kártékony rovarokat. c) Hogy kibírja az egész telet evés nélkül. Milyen lesz a süni az ôsz végére? a) szép gömbölyû b) álmos c) sovány 7

8 Éjszaka Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon; csönd van a házban, az éber egér se kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergô búzaszemekben a nyár; alszik a holdban a láng, hideg érem az égen; fölkel az ôsz és lopni lopakszik az éjben. Radnóti Miklós Valami készül Elszállt a fecske, üres a fészke, de mintha most is itt ficserészne, úgy kél a nap, és úgy jön az este, mintha még nálunk volna a fecske. Még egyelôre minden a régi, bár a szúnyog már bôrét nem félti, és a szellô is be-beáll szélnek, fákon a lombok remegnek, félnek. Valami titkon, valami készül: itt-ott a dombon már egy-egy csôsz ül: Ének Az alkony oson már fák lombja alól. A nyár hegedûjén ôsz bánata szól. Fák lombja alól táncolva az ôsz jön, s a rôt koszorút megrázza a törzsön. Táncolva az ôsz jön. s mint felleg a hegyre, vállamra borulnak az ôsz meg az este. Az ôsz meg az este. Juhász Gyula Nézd csak a tájat, de szépen ôszül. Kányádi Sándor 8

9 1. Mi a közös az Éjszaka, a Valami készül és az Ének címû versben? 2. a) Húzd alá, mi minden alszik Radnóti Miklós versében! b) A költô szerint hol alszanak a következô dolgok? 1. aggodalom 4. méh 2. légy 5. rózsabogár 3. harkály 6. nyár 3. Mi jelzi az ôsz közeledtét Kányádi Sándor versében? Húzd alá a versben! 4. a) Milyen Juhász Gyula Ének címû versének a hangulata? Húzd alá a jellemzô szavakat! vidám, szomorkás, derûs, bánatos, ünnepélyes, mélabús, vicces b) Másold le az egyik ismétlôdô verssort! c) Helyettesítsd a vers megfelelô soraival a következô mondatokat! Közeledik az este. Vörös a fák lombja. A vidám nyár véget ér. Ôszi munkák Az ôsz sok munkát ad a földeken gazdálkodó embereknek. Azzal, hogy betakarították a termést, felszedték a krumplit, zöldséget, cukorrépát, céklát, leszüretelték a szôlôt, a téli almát, körtét, még nincs vége a mezôgazdasági munkáknak. Felszántják, megtrágyázzák az elfáradt talajt, hogy a következô évben is jó termést hozzon, majd bevetik gabonával. Avetômagok a téli hótakaró alatt szunynyadnak, majd tavasszal a nap melengetô sugarai hatására szépen kizöldülnek. Nyár közepére, végére újra termést hoznak, amit learatnak. Ez a körforgás évrôl évre megismétlôdik. 9

10 Szüreti vers Szüretelnek, énekelnek, láttál-e már ennél szebbet? Dió, rigó, mogyoró! Musttal teli kiskancsó! Sose láttam szebbet. Akkora fürt, alig bírom, Egy fürtbôl lesz akó borom. Dió, rigó, mogyoró, csak úgy nevet a kancsó. Az sem látott ilyent. Az öregnek aszú bor jár. A gyereknek must csordogál. Dió, rigó, mogyoró, szüretelni jaj de jó. Igyunk erre egyet! Takáts Gyula Szüret Az öreghegyi szôlôskertekben puttonyos férfiak, tarka ruhás asszonyok sürgölôdtek a pincék körül. Október közepe volt, javában szüreteltek. Holnap mi is szüretelünk! mondta Zsófi. Másnap korán keltek. Bekaptak néhány falatot reggeli gyanánt, aztán vödreikkel és élesre fent metszôollókkal a szôlôbe vonultak. Zsófi boldogan csattogtatta piros nyelû metszôollóját. Ügyesen lenyisszantotta a nagy szôlôfürtöket, és a vödörbe dobálta. A tele vödörrel elindult a présház felé, s a daráló garatjába öntötte a leszüretelt szôlôt. Forgatni kezdte a daráló karját, és nézte, hogyan potyog a kádba a szétzúzott szôlô. Szaporán teltek a vödrök, beszélgetve, tréfálkozva, szüreti dalokat énekelve szedték a szôlôt. Zsófi apja alig gyôzte a darálóhoz hordani. A szôlô nagy részét leszedték délig, és farkaséhesen ültek asztalhoz. Jóízûen ettek a nagy bogrács pörköltbôl, alig maradt valami Bundásnak. 10

11 Rövid pihenô után tovább szüreteltek. A tölgyfakád megtelt ledarált szôlôvel. Elérkezett a préselés ideje. A prés bordái között bôven csordult a must, sûrûn kellett a vödröket cserélni. Hozd a poharadat Zsófi, ez már tiszta must! Zsófi oroszlános bögréjét a prés alá tartotta, aztán belekortyolt az aranysárga, édes szôlôlébe. Hmmm, de finom! csettintett a nyelvével elégedetten. Kiszaladt a pincébôl, és kiáltozni kezdett: Gyertek mustot inni! A nagyhasú hordók is mohón nyelték az édes folyadékot. Estére meg is telt mindegyik. Nagy Franciska nyomán 1. Sorold fel, miféle munkákat végeznek a szüret során! 2. Jelöld számozással a szüreti munkálatok sorrendjét! Aleszedett szôlôt a darálóba öntik. Metszôollóval levágják a fürtöket. Aledarált szôlôbôl kipréselik a mustot. Az édes mustot hordókba töltik. Ledarálják a szôlôt. 3. a) Igaz vagy hamis az állítás? Jelöld I vagy H betûvel! A szôlôt tavasszal szüretelik. A szüret vidám hangulatban zajlik. A leszedett szôlôt puttonnyal hordják a darálóba. Aprés bordái között kicsordul a bor. Amustot a gyerekek is megkóstolhatják. b) Tedd igazzá a hamis állításokat! 11

12 12 Akis Gidának náthája lett, trüszkölt és prüszkölt a párna felett. Bebugyolálták borogatásba, forgatták erre meg arra sokat, fejfájás ellen, hátfájás ellen, tömtek a szájába labdacsokat. Töprengtek: hátha terjed a nátha, kiütés, kanyaró jöhet vele, ûzték a náthát, nézték a hátát, hogy pörsenéssel nincs-e tele. Nátha A torokgyulladás Anya elvitt a doktor nénihez, s most van egy jó kis torokgyulladásom. Abetegségben az a jó, hogy anya itt ül az ágyam mellett, és harmadszor mondja a kedvenc mesémet, apa vetít és kártyázik is velem. Eljött a nagymama is, és gesztenyepürét hozott, Ancsa nekem adta a féltett, féllábú babáját, és a fülembe súgta: Cserébe nem kérek semmi mást, csak adjál nekem is egy kis torokgyulladást! Csorba Piroska Elhívták hozzá tanácsot adni a trüsszögés, prüsszögés doktorait. Jött a sok híres és nagy orvos futván, végig az utcán táskát és hallgatót rohanva vitt. [ ] Fölfedték azután a nátha, pörsenés, trüsszögés, prüsszögés okát-fokát. Megmondjuk elôre, vigyázz a szellôre, a huzat megdagaszt csuklót-bokát. Gidácska fölébredt, elmúlt a náthája. Kitekint az ablakon. Homloka felhôs lett: Hát a sok felnôttet ma mivel mulattatom? A. A. Milne (Devecseri Gábor fordítása)

13 Téli pihenô Lehet, hogy te most készülsz a télre? Elôveszed a szánkót, korcsolyát, meleg ruhát stb. Még nem késtél el. Bôven van idôd. Az állatok bizony nagy bajban lennének, ha csak most kezdenének készülôdni! A gólyák, fecskék, sárgarigók és még sok madár már elrepült Afrikába, a halak elvermelték magukat, és sok emlôs téli álmot alszik. A sün sûrû bozótban, öreg fák gyökerei között készít puha fészket magának. A nyár végétôl kezdve nagyon sokat eszik, jól meghízik, és októberben a fészkébe bújik. Elalszik, és áprilisig föl se ébred. A medve is alaposan meghízik, mielôtt téli vackát felkeresné. Bundája alatt vastag szalonnaréteg képzôdik, ez élteti és védi a hideg ellen. Nem alszik igazi téli álmot. A hímek szundikálnak, de a nôstények nem érnek rá, hiszen decemberben vagy januárban hozzák világra két-három bocsukat. Schmidt Egon Az apró rovarok a fák kérge vagy a kövek alá bújnak. Odúja mélyén szendereg a mókus. Az ürge föld alatti vackán alszik. Az egerek, pockok sûrûn járnak fel élelemért a hó alól. A róka jól ismeri a pockok téli szállását, gyakran meg is dézsmálja tanyájukat. Legjobban talán az ôzek és a szarvasok szenvednek a hidegtôl, az éhségtôl, de az erdészek gondoskodnak táplálékról számukra. 1. Hogyan készülnek az állatok a télre? Egészítsd ki a mondatokat! A gólyák, fecskék. A halak magukat. Több emlôs állat alszik. A rovarok a alá bújnak. A mókus odújában. Legjobban az és a szenvednek a hidegtôl. 2. Húzd alá, melyik állat alszik téli álmot! mókus, róka, medve, ürge, szarvas, gólya, sün, ôz, vaddisznó 13

14 A tél szépsége 14 Ugye, szép a tavasz, mikor rügy születik s madár dalol? S ha daluk némul, szép, ugye, nyáron a méh- s virág-zene? És nem szép, ha elmúlt a nyár, hogy a levél, lehullva már, cipônk orránál kavarog, vagy sarkunkban ireg-forog? Most tél van, beállt a patak; sétálgatok a fák alatt: Hómondóka hó hó millió fehér szárnyú pillangó ide-oda szálldogálva száraz fûre fák bogára kórótüske tûhegyére kerek kalap peremére hó hó millió hullócsillag vakító fénye reszket szempillámon erdôt-mezôt hegyet-völgyet beborító ezüstfehér tündérálom Kerék Imre öles hóban áll mindegyik, odvukban mókus aluszik, s bármily kicsiny az ág, a gally, mindent fehér szirom takar. Köszöntlek, tél! Te szépíted, nagy virággá te építed ezt a fát, ötven fekete karját fehérrel vonva be, míg a gallyakra millió kis fehér kesztyût húz a hó. William Henry Davies (Szabó Lôrinc fordítása) Hull a hó Hull a hó, micsoda zord idô, hósapkát húzott a háztetô. Udvarra hóvárat hord a szél, hófehér szônyegén jár a tél. Zúzmara zizzen az ágakon, hópihe táncol a válladon, ablakon sok kicsi jégvirág, ez már az igazi jégvilág! Kufár Róza

15 1. A tél szépsége címû vers költôje szerint mindegyik évszak szép, de legszebb mégis a tél. Melyik évszak szépségét bizonyítják a következô sorok? rügy születik s madár dalol szép, ugye,... a méh- s virág-zene a levél,... cipônk orránál kavarog. mindent fehér szirom takar 2. Olvasd el Kufár Róza Hull a hó címû versét! Helyettesítsd a költô szavaival a következô kifejezéseket! Havas a háztetô: Aválladra hull egy hópehely: Fehér hótakaró borít mindent: A szél hótorlaszokat épít: Befagyott az ablaküveg: 3. Írd le, mihez hasonlítja a költô a havat a Hómondóka címû versben! 4. Keress a versekben a tél hangulatát érzékeltetô szép kifejezéseket, és húzd alá ôket! Téli tó Asûrû nád közt róka lopakszik. Vadkacsa rebben. Hallgat a tó. Tág sima tükrét jég fedi ismét, friss, ragyogó. Gombszemû varjak nézik: a jégen kis fakutyákon száll zsobogó, fürge gyerekhad. Tél szele mordul. Hullik a hó. Kerék Imre 15

16 A róka mint Mikulás (Dramatizálás, bábozás) Mesélô: December puha fehér hóval érkezett az erdôbe. Minden csendes, az állatok rejtekhelyükbe húzódva várják a jobb idôt. Csak Nyuszkóéknál nagy a nyüzsgés. A három nyúlfi Nyuszkó, Füleske és Ugri lázasan készülôdik, éppen nyúlcipôiket tisztítják, közben izgatottan beszélgetnek. Nyuszkó: Biztos, hogy eljön? Füleske: Hát persze! Ô minden évben eljön. Nyuszkó: És nekem is hoz ajándékot? Honnan tudja, hogy én is megszülettem? Ugri: Ô mindent tud! Ne izgulj, te is kapsz ajándékot, csak jól tisztítsd ki a cipôdet! Nyuszkó: De szeretném már látni piros kabátját, fehér szakállát és ajándékkal teli hatalmas zsákját! Mesélô: Miközben így beszélgettek, nem vették észre, hogy az ablak alatt ólálkodik a róka, és hallgatózik. Róka: Kit várnak ezek? Vajon ki lehet az a piros kabátos, fehér szakállas, nagy zsákot cipelô ember? Csak nem az, akit a domb mögött láttam baktatni? Hogy is hívják?... Mikulás! Na mindjárt megérkezik hozzátok a Mikulás, hamarabb, mint gondolnátok! (Azzal elrohant, mert óriási ötlete támadt. Hazament, és elôkapta azt a kopott, piros kabátot, amit a madárijesztô viselt a nyáron, kenderbôl szakállt kötött az állára, a fejére húzott egy egérrágta kucsmát. Fogott egy üres zsákot, s elindult Nyuszkóékhoz. Bezörgetett.) Nyuszik: Ki az? Róka: (mézesmázas hangon) Hát ki lenne? Az, akit úgy vártok! A Mikulás! Nyuszik: Jaj, de jó! Jaj, de jó! Füleske: Gyere be gyorsan, biztosan nagyon átfagytál ebben a hidegben! Nyuszkó: Tedd le a zsá... De hiszen ez a zsák üres! Nekünk nem hoztál semmit? Róka: Hát szó, mi szó, már sokfelé jártam, elfogyott az ajándék, de azért nektek tartogatok még egy kis meglepetést a zsák alján. Gyertek, keressétek meg, mert már nehezen hajlik a derekam! Füleske: Várj még, Mikulás! Elôbb hallgasd meg a verset, amit neked tanultunk. (Elmondják a Hull a hó címû verset.) Róka: (Már türelmetlenül várja a szép, hosszú vers végét.) Jó, jó, de most már gyertek, vegyétek ki a zsákból az ajándékotokat! Ugri: Várj még, Mikulás! Hallgasd meg azt a dalt is, amit neked tanultunk. (A nyulak rázendítenek a Hull a pelyhes fehér hó címû dalra.) Róka: (egyre idegesebb) Jól van, elég a kornyikálásból, gyertek az ajándékért! Nyuszkó: Mikulás! Elôbb nézd meg a rajzunkat, amit neked készítettünk! Ugye milyen szép? Róka: Szép, szép, de ne vacakoljatok 16

17 már annyit, gyertek ide a zsákhoz. Nem gondoltam, hogy ennyit kell veletek bajlódnom! Mesélô: Ekkor valaki bekopogott, és megszólalt kintrôl egy kellemes, mély hang. Mikulás: Itt laknak Nyuszkóék? Én a Mikulás vagyok. Eljöttem hozzátok, mert úgy hallottam, nagyon jók voltatok. (Benyitott, s a nyulaknak még a lélegzete is elállt. Rögtön rájöttek, hogy ez az igazi Mikulás, nem az a szedett-vedett ruhás modortalan alak, aki szeretett volna a föld alá bújni szégyenében.) Mikulás: Úgy látom, épp jókor érkeztem. Hohó, barátom! Állj csak meg! (Lekapta a szökni próbáló rókáról a kucsmát és az álszakállt, s a nyulak felismerték ravasz ellenségüket.) Nyulak: Jaj, hisz ez a róka! Mikulás: No, te róka! Most te is megkapod az ajándékodat! Ha nem kotródsz el innen azonnal, kipróbálom a hátadon ezt a köteg virgácsot! (Nem kellett kétszer mondania, a róka már árkon-bokron túl volt.) Mesélô: A nyuszik pedig elôadták a verset és a dalt az igazi Mikulásnak is, aki gazdagon megjutalmazta ôket. A fényesre tisztított nyúlcipôk dugig voltak ajándékokkal, jutott az ablakpárkányra is. A nyuszik pedig olyan boldogok voltak, mint még soha. Szilágyi Kati Télapó ünnepén Tipp-topp, tipp, topp, ki jön a nagy hóban? Kipp-kopp, kipp-kopp, ki van az ajtóban? Itt van már a nagyszakállú Télapó! Csupa hó! Puttonyában dió, mogyoró! Csitt-csatt, csitt-csatt, örül a sok gyermek, hipp-hopp, hipp-hopp, Télapó itt termett. Mit hozott a nagyszakállú Télapó? Csupa jó! Puttonyában dió, mogyoró! Donászy Magda 17

18 Most már igazán karácsony van Ennyi habcsókkarika, mézeskalács, csokoládés zselé, ennyi ezüstös csokibábu és szaloncukor még sohasem borította az asztalt. Nikki, Kriszta, Angéla, anya meg a nagymama az asztal körül ültek, és csomagolták az édességeket. Anya az órájára nézett. Sietnünk kell mondta, három óra múlva itt az ajándékozás ideje, és apával még fel kell díszítenünk a fát. Láthatod, hogy sietek! bizonygatta Kriszta. Te aztán sietsz vetette oda Nikki, én kettôt csomagolok be, amíg te egyet. Nem igaz! Ugyanolyan gyorsan csinálom, mint te! Boldogok, akik hisznek Jó, akkor én éppen boldog vagyok! mondta Kriszta dacosan. A boldogok nem esznek meg minden harmadik csokoládét, amit be kellene csomagolniuk. Undok vagy! kiáltotta Kriszta, és nagyot nyelt, mert éppen volt valami a szájában. Már harmincat becsomagoltam. Csalsz! vágta rá Nikki. Még számolni sem tudsz rendesen! Anya megelégelte: Most aztán vége legyen! Legalább karácsony este megférhetnétek egymással. Ô kezdte! mondta Kriszta. Mint minden karácsony este, most is pontosan hat órakor megszólalt a harangocska, és a gyerekek bementek az ebédlôbe. A fa gyönyörû volt! Gyertyafény villódzott az ezüstgömbökön, csillagok pattogtak a csillagszóróból, a fa tövében pedig ott várakoztak az ajándékok. Apa elkezdte a karácsonyi éneket: Mennybôl az angyal Nikki a meglepetésekre gondolt, de a nagy karácsonyi boldogság mégsem tudta beborítani. Krisztára nézett, de Kriszta elfordította a fejét. ABibliából anya olvasott fel. Amikor befejezte, Nikki odament Krisztához, és a fülébe súgta: Te, felejtsük el azt a délutáni dolgot! Ne haragudj, nem kellett volna Kriszta is súgott valamit Nikkinek és Nikki ott maradt mellette. Ôk ketten talán a többieknél egy gondolattal hangosabban énekelték a Csendes éj -t. A családi ünnepség után anya a konyhába küldte Nikkit és Krisztát az üvegnyitóért. Kriszta vette észre, hogy anya elfelejtette letépni a naptárról az elôzô napi oldalt. Nikki odament, és leszakította. Most aztán már igazi karácsony van! mondta Kriszta, és összenevettek. Georg Bydlinski 18

19 1. Sorold fel, kik a történet szereplôi! 2. Mi kerül a karácsonyfára? Pótold a hiányzó mássalhangzókat! _a ó a _ i _ a, o _ o _ á _é e _ é é _ e a _ á, o _ i _ á _ u, a _ o u _ o _ Sorold fel, te mit teszel még a karácsonyfára! 3. Karikázd be a helyes válasz betûjelét! Min vitatkozott délután Nikki és Kriszta? a) Ki evett meg több csokoládét. b) Ki csomagolja gyorsabban a csokoládét. c) Ki tud jobban számolni. d) Ki díszítse fel a karácsonyfát. Nikki miért nem volt igazán boldog karácsony este? a) Mert kevés csoki volt a fán. b) Mert nem kapott ajándékot. c) Mert kiküldték a konyhába üvegnyitóért. d) Mert lelkiismeret-furdalása volt, amiért megbántotta Krisztát. Miért érezte Kriszta, hogy most igazán karácsony van? a) Mert letépte a naptár elôzô napi oldalát. b) Mert feldíszítették a fát. c) Mert megbocsátottak egymásnak a veszekedés után, és a szívükben is béke volt. d) Mert megkapták az ajándékot. 4. Számozással állítsd helyes sorrendbe a karácsony estérôl szóló mondatokat! Agyerekek bementek az ebédlôbe. Nikki bocsánatot kért Krisztától. Pontosan hat órakor megszólalt a harangocska. Apa elkezdte a Mennybôl az angyalt. Együtt énekelték a Csendes éjt. Nikki leszakította a naptár elôzô napi oldalát. Anya felolvasott egy részletet a Bibliából. 19

20 Ó szép fenyô Ó szép fenyô, ó jó fenyô, hûséges a te lombod! Te zöld vagy nemcsak nyáron át, de télen is, ha hó leszállt. Ó szép fenyô, ó jó fenyô, hûséges a te lombod! Ó szép fenyô, ó jó fenyô, nagyon tetszel te nékem. Karácsonytájt oly érdemes fa egy sincs, oly örvendetes. Ó szép fenyô, ó jó fenyô, nagyon tetszel te nékem. Karácsonyi vers Szobámban a karácsonyfa megjelenik karácsonyra: feltündöklik, mint egy álom, s álmodozva megcsodálom. Akarácsony: csodák napja, sugarával simogatja mindazt, kinek tündér-lelke e nap titkát már meglelte. Kiskarácsony, nagykarácsony, áttör a fény minden rácson: pici gyertyák fénye rebben, ünnep sose ragyog szebben Kopiás Sándor Ó szép fenyô, ó jó fenyô, ruhádtól hadd tanuljak! Reményed és hûséged ád erôt minden idôkön át. Ó szép fenyô, ó jó fenyô, ruhádtól hadd tanuljak! Német népdal (Weöres Sándor fordítása) Karácsony Karácsonyfa! Karácsony! Aranydió zöld ágon! Csillagszóró, gyertyafény ég a fenyô ünnepén. Csilingel a csöngettyû, Szép vagy fenyô! Gyönyörû! Donászy Magda 20

21 Újévköszöntô Adjon Isten füvet, fát, Tele pincét, kamarát, Sok örömet e házban, Boldogságot hazánkban Ebben az új évben! Elmondanám. Nincs bundám, Mert nem hagyott nagyapám. Népköltés Január Január közepe Télapó bôsz ebe szaggatja láncait, veszetten dúl, vonít, jeget nyal, havat nyel, széllel mar, faggyal ver, jégcsapot vicsorít, dühödten tépi a kiszáradt diófa elárvult ágait. Bundája zúzmara, fúvása dér, dara, Hazáig, kis Mara, siess, mert megmar a Télapó bôsz ebe: Január közepe! Seprôddel kergesd el, drága jó Hóember! Papp Attila Hóember Szénszem, szénszem, Répaorr, Fazék-sisak, Hómosoly, Seprûnyeles Kezecske, Csupa pihe Testecske. Borbás Lászlóné Aki fázik Aki fázik, vacogjon, fújja körmét, topogjon, földig érô kucsmába, nyakig érô csizmába, burkolózzék bundába, bújjon be a dunyhába, üljön rá a kályhára mindjárt megmelegszik. Kányádi Sándor 21

22 Hallgat az erdô, csöndje hatalmas; mohát kapargat benne a szarvas. Mohát kapargat, kérget reszelget. Szimatol, szaglász, cimpája reszket: ura a két fül minden kis nesznek. Hallgat az erdô, csöndje hatalmas; kujtorog benne, éhes a farkas. Éhes a farkas, éhében vesz meg. Szimatol, szaglász, horpasza reszket: ura a két fül minden kis nesznek. Hallgat az erdô Hallgat az erdô, kajtat a farkas; kérôdzik csendben s fülel a szarvas. Hopp, most az ordas orrát lenyomja, s fölkapja menten: rálelt a nyomra! Szökken a farkas, megnyúlik teste, szökken, de éppen ez lett a veszte. Roppan a hó, s a száraz ág reccsen, ágyúlövésként hallszik a csendben. Roppan a hó, s a száraz ág reccsen, s már a szarvas sem kérôdzik resten: ina, mint íjhúr feszül és pendül, teste megnyúlik: futásnak lendül Nyelvét kiöltve lohol a farkas, messze elôtte inal a szarvas. Zúzmara, porhó porzik a fákról, menti a szarvast csillogó fátyol. Horkan a farkas, nyüszít és prüszköl, nem lát a hulló, porzó ezüsttôl. Nyomot vét. Kábán leül a hóba, kilóg a nyelve, lelóg az orra. Hallgat az erdô, üvölt a farkas. Kérôdzik csendben s fülel a szarvas. Kányádi Sándor 22

23 1. Kányádi Sándor Hallgat az erdô címû verse alapján kösd az állathoz a rá jellemzô cselekvést! kapargat szaglász reszelget szarvas lohol kujtorog nyüszít szökken prüszköl szimatol farkas kajtat kérôdzik fülel 2. Húzd alá a versben a választ! Miért veszítette el a farkas a szarvas nyomát? 3. Helyettesítsd a költô kifejezéseivel a következô mondatokat! A szarvas és a farkas a legkisebb zajra is felfigyel. A szarvas szaladni kezd. Lógó nyelvvel fut a farkas. Afáról lehulló hó elrejti a farkast. Afarkas szemébe hull a hó. 4. Fejezd ki a vers szavait más szóval! nesz kujtorog szökken resten ordas lohol cimpája rálel hallszik vét kábán prüszköl 5. Húzd alá a versben az ismétlôdô sorokat! 6. Számold meg, hogy egy verssorban hány szótag van! Mit figyeltél meg? 23

24 Ne félj! Ne félj, ne félj! Múlóban már a tél. Anap, a nap lassan erôre kap. Remény, remény ragyog az ág hegyén. De még, de még tartja magát a jég. De már, de már ripeg-ropog, akár Télûzô az ablak üvege, ha labda töri be. Kányádi Sándor Kikelet, kikelet, kergesd el már a telet! Verd meg déli szelekkel, mielôbb elszeleljen. Napparázson sütögesd, dérrel, hóval süvegest! Sugár-seprûvel nyomát, söpörd el a tél havát! Döngô méhet szemébe, darazsat szórj elébe! Rügyes ággal bokáját, csapkodd meg az irháját! Madárhangon kiálts rá! Attól szalad világgá! Gazdag Erzsi A hóvirág Megszeppent a hóvirág, amikor kikandikált. Látja, pilinkél a hó, a földön hótakaró. Télapó meg nincs sehol: talán szundít valahol, és nem vette észre, hogy a télnek vége? Osvát Erzsébet 24

25 Március Márciusban rengeteg a látnivaló a kertben. A langyos napsugarak már az utolsó jégcsapokat is elolvasztották, és egyre jobban magába roskad az udvar közepén álldogáló hóember. Búcsúzni jött a kertbe a károgó fekete varjú, mielôtt visszarepül fészkelôhelyére, a távoli Ukrajnába. A rétek felett hangosan énekelnek a mezei pacsirták, idehallik a bíbicek jajgatása, a kiskertek bokrai között pedig felbukkanak az elsô vonuló vörösbegyek. A feketerigók is hangosan dalolnak mindenütt, és már márciusban fészkelni kezdenek. Március az elsô tavaszi hónap. Az árokparton kibújnak a martilapu sárga virágai, az áttelelt citromlepkék és nappali pávaszemek boldogan repülnek egyik kertbôl a másikba, s mindenütt hallatszik a cinegék hangos nyitni-kék -je. A falu fôutcáján, a villanyoszlopon épült nagy fészek szélén vidáman kelepelni kezd a távoli Afrikából éppen most érkezett piros csôrû gólyamadár. Schmidt Egon nyomán Tavasz Itt a tavasz, barka ázik, veréb, rigó sosem fázik. Úgy ülnek az eperfákon, mintha ház lenne, az ágon. Nem védi meg ôket semmi, ágak között kell pihenni. Jó világ lesz lassan rájuk, nem lesz vizes toll-ruhájuk. Tavasz fénye zengôn ébred, beragyogja a vidéket. Birkás Erzsébet 25

26 Nyuszikaland Örülnek majd a gyerekek! Ilyen szép hímes tojásokat még sohasem készítettem! gondolta Nyuszi. Furcsa hangokat hallott. Valami recsegett, ropogott. A tojásokra pillantott, és nem akart hinni a szemének! Valamennyi tojás héja repedezni kezdett. Elôbb az egyikbôl, aztán a másikból bújt elô egyegy kiscsibe vagy kiskacsa. Valami furcsa volt rajtuk Ekkora szégyent! Az öregapám sem hallott olyan húsvéti nyusziról, aki tojás helyett hímes csibét, kacsát vitt volna a gyerekeknek. Azám! A sárga, pelyhes kis állatkákon gyönyörûen látszottak a minták Csip, csip, indulhatunk! mondták a kiscsibék. Inkább világgá megyek, de egyedül! gondolta Nyuszi. Aztán felébredt. A sok szép hímes tojás ott sorakozott a polcon, ahová az este tette ôket. Örülnek majd a gyerekek! mondta Nyuszi, és megkönnyebbülten sóhajtott egy nagyot. Locsolóversek Harangoznak húsvétra, leszakadt a tyúklétra, kezdôdik a locsolás, nekem is jut egy tojás. Népköltés Birka, barka, berkenye, eljött húsvét reggele! Rózsavizet Erzsónak, piros tojást Ferkónak! Népköltés 26

27 A sovány süni meséje A macska egész télen, minden áldott nap megnézte a levélhalmot, amely alá a süni aludni tért. Egy napsütéses tavaszi délután azután megmozdult a kupac Te jó ég! döbbent meg a macska, meglátva a sünt. Hogy nézel te ki! Hallani a csontjaid zörgését! Nem csoda válaszolt a sündisznó gyönge hangon, 134 napig aludtam egyfolytában. Hirtelen elhallgatott, mert az ácsorgástól megnyaklott a lába. A hasad lapos, a tüskéid kókadtan csüggnek járta körbe a macska, ôszintén szólva, ijesztôen nézel ki. Borzasztó éhes vagyok! sopánkodott a süni. Valamit azonnal ennem kell s elvonszolta magát a kert sarkába. Lakmározni kezdett: uzsonnára kukacot majszolt, vacsorára bogarat ropogtatott, s pontban éjfélkor egy csigát csusszantott le a torkán. Így ment ez egészen ôszig, amikor elébe toppant egy vörös macskakölyök: Már jó ideje figyellek, s te mást se csinálsz, csak eszel, meg eszel, de leginkább falsz. Már nézni sem bírom Dörmögô Dömötör, március 1. Keresd meg a kérdésekre a választ aláhúzással Asovány süni meséjében! Mikor bújt elô a süni? Milyennek látta a macska a sünit? Mennyi ideig aludt? 2. Egészítsd ki a mondatokat! Az süni magát a kert sarkába és kezdett. Uzsonnára, éjfélkor evett., vacsorára 3. Keresd meg a szövegben az evett szó megfelelôit! 4. Kösd össze a hasonló jelentésû kifejezéseket! döbbent meg elvonszolta magát megnyaklott hallani csontjaid zörgését kókadtan csüggnek sopánkodott nagyon sovány vagy megbicsaklott meglepôdött panaszkodott elvánszorgott hervadtan lógnak 27

28 Tölgyfa Odvas tölgyfa, ezeréves, törzse odvas, lombja széles. Rigót, cinkét rejtegetô, fülesbaglyot vendégelô. Áll a szélben egymagában, holdsütésben, hófúvásban. Zúg az erdôn ezer éve, ágasbogas, terebélyes. Szepesi Attila A tölgyfa születésnapja Az erdô közepén állott az öreg tölgyfa. Ô volt az erdô legtiszteletreméltóbb lakója; ha a madaraknak kalapjuk lett volna, bizonyára megemelték volna, mielôtt rászállnak. Mert többet tudott ô a madarak életérôl, mint maguk a rigók és mátyásmadarak. Hiszen száz év alatt száz és száz fészket ringatott az ágain, ezer és ezer madárfióka röppent elôször világgá a lombjai közül. Egyik nap a bagoly elôvette falevelekbôl készült kalendáriumát, és kiszámította, hogy másnap lesz a tölgyfa születésnapja. Össze is hívta a madarakat, és azt indítványozta, hogy lepjék meg valami ajándékkal a jóságos tölgyfát. Persze, mindnyájan örültek a bagoly indítványának s annak, hogy a tudós madárnak kalendáriuma van, s így megünnepelhetik a tölgyfa születésnapját. Törték is a fejüket, hogy mi lenne a legalkalmasabb ajándék, de a bagoly ezt is tudta: Mi lenne más, mint valami szép dal? Madarak vagytok, hát énekelni fogtok a tölgyfának. De nem akárhogyan! Megalakítjuk az elsô erdei dalárdát, tanulunk valami szép dalt, és egyszerre elénekeljük, holnap hajnalban. 28

29 Megkezdôdött a tanulás, de bizony nem sokra mentek vele. A rigó csak azt fújta, hogy tillió, a szarka azt, hogy csörgôcsörgô, a varjú csak azt, hogy kár-pál, kár-pál. Végül össze is vesztek, s elszálltak, ki merre látott. De azért másnap hajnalban mind odalopóztak a tölgyfa ágaira, és mind elfújta külön-külön a maga nótáját. Így is volt jó ez, mert így tetszett a százéves tölgyfának, s meghatottságában azt ígérte, hogy még száz évig fogja ringatni a rigó-, szarka- és harkályfészkeket. Zelk Zoltán 1. Húzd alá a helyes választ Zelk Zoltán A tölgyfa születésnapja címû elbeszélése alapján! Melyik évszakban lehet a tölgyfa születésnapja? a) tél b) tavasz c) nyár d) ôsz Miért hálásak a madarak a tölgyfának? a) Mert élelmet ad nekik. b) Mert otthont ad nekik és a fiókáknak. c) Mert megvédi ôket a hidegtôl. Mivel akarják megajándékozni a madarak a tölgyfát? a) virággal b) madárfiókákkal c) szép dallal Miért nem válik valóra a bagoly terve? a) Mert a madarak nem szeretnek énekelni. b) Mert a madarak nem tudnak egyformán és egyszerre énekelni. c) Mert összevesztek és elrepültek, ki merre látott. 2. Fejezd ki másképpen a következô szavakat! kalendárium dalárda indítványozta odalopóztak 29

30 A virágok panasza Egyszer május elsejének estéjén kint ültem a ligetben. Már akkor sem járt ott senki. Nagy csönd volt, csak a fülemile dalolgatott a fészkén. A fák és bokrok elkezdtek beszélgetni, mert azt hitték, nem hallja ôket senki. Elsônek az öreg tölgyfa szólalt meg: Szép volt ez a május elseje. Örültem annak a sok embernek, aki meglátogatott bennünket. Milyen piros volt az arcuk, hogy ragyogott a szemök! Szeretném, ha mindig május elseje volna. Könnyû neked sóhajtott az orgonabokor. Neked még nincs virágod, a leveleid is csak most kezdenek kibújni. De nézd meg, hogy megszaggattak engem! Nekem még a ki sem nyílt bimbóimat is letépték panaszkodott a jószagú jázminbokor. Agalagonyabokor is megszólalt: Én a virágaimat nem is sajnálom, de a gallyaimat is mind összetörték. Még a jövô tavaszra sem tudok virágot nyitni. A fejem fölött egy hólabdabokor nyöszörgött: Engem két kézzel tépdesett meg egy fiú, szétszaggatta virágaimat és beletaposta a homokba. Az út szélén egy fiatal madárcseresznyefa sírdogált: Engem tövestôl kitéptek és elhajítottak. Pedig én nem bántottam senkit. Madárfészket ringattam a karjaimon. Mért kellett engem megölni? Senki sem tudott felelni a haldokló fácskának. De én megfogadtam neki, meg a többieknek, hogy pártjukat fogom a gyermekeknél. Meg is teszem. Megkérlek mindnyájatokat, hogy ne bántsátok a virágos fákat és bokrokat! Örülhettek a tavasznak úgy is, ha nem tesztek kárt az Isten legártatlanabb teremtéseiben. A sétaterek fái és bokrai arra valók, hogy az is örömét találhassa bennük, akinek nincsen kertje. Szeressétek a virágot, s ne csak ti ne bántsátok ôket, de ne is engedjétek meg pajkos társaitoknak se! Jusson eszetekbe Petôfi Sándor költeménye: Szeresd a virágot És ne féltsd szívedet, Mert ki ezt szereti Rossz ember nem lehet! Aki jó gyerek, meghallgatja kérésemet. Móra Ferenc 30

31 1. Sorold fel Móra Ferenc A virágok panasza címû elbeszélésébôl a megszólaló fák és bokrok nevét! 2. Válaszolj a kérdésekre! Miért örült a tölgyfa? Mirôl panaszkodott a többi fa és bokor? 3. Húzd alá, mire kéri Móra Ferenc a gyerekeket! 4. Te mire figyelmeztetnéd azokat a gyerekeket, akik letépdesik a fák és bokrok virágait, ágait? Hallgasd a csendet Csitt! Figyelj! Hallgasd a csendet! Hasalj le a málnás mellett, s hogyha jó a füled, hallod: a csendben is vannak hangok. A közelben darázs dong el, mint egy apró helikopter; távolabbról tücsök szólal, lepke röppen: könnyû sóhaj. Pattannak a bimbózárak, mintha törpék tapsolnának, majd a harangvirág csenget Csitt! Figyelj! Hallgasd a csendet! Gyárfás Endre 31

32 A pillangó meséje Lepke szárítkozik a napon. Megáztatta a nyári zápor, alig tudja emelni habfehér szárnyát. Nem baj, majd megszárad, pár perc az egész, s akkor újra lebeghet, libeghet kedvére a rét felett. Hirtelen megrezzen a fû: puha talpú, éles karmú macska lopakodik arrafelé. Felszállna a pille, de visszahullik. Jaj, hová bújjak? Rejts el, fûpamacs! elbújik mögé, de hiába, habfehér szárnyát el nem takarja. Rejts el, lapulevél! Bújtass el, pitypang! Takarj el, bogáncs! Tüntess el, szikla! Nézd, összehajtom a szárnyamat, így egészen kicsi leszek! hiába, hiába! Látszik így is, úgy is. Megvillan a macska smaragdzöld szeme, már nyújtja puha talpát, mereszti éles karmát Bújj mögém! parancsolja a páva. És már ugrik a macska, de a páva farkatolla tündöklô karikába nyílik, s volt pillangó, nincs pillangó! A macska dühében a pávára fúj. A páva méregbe gurul, s akkorát rikkant éles, csúnya hangján, hogy a macska rémülten menekül, amerre lát. Apille elôbújik és így szól: Szép vagy, pávamadár, és megmentetted az életemet. Kigondoltam valamit, hogy eszembe jussál. Mivel már megszáradt, felröppen a magasba, és kér egy kis festéket a gombától, a szarkalábtól meg a pipacstól. Egy bokor mögött habfehér szárnyára ráfesti a pávaszemet. Aztán magasra száll, s megmutatja barátja jelét az egész világnak. Ott repked a réten, erdôk szegélyén, találkozhatsz vele te is. Marék Veronika 32

33 1. Válaszolj a kérdésekre A pillangó meséje alapján! Ki elôl menekült a lepke? Sorold fel, kiktôl kért segítséget a lepke! Ki mentette meg az életét? Kiktôl kért festéket, hogy szárnyára festhesse a pávaszemet? 2. Húzd alá az igaz állításokat! A pávának gyönyörû hangja van. A páva hangja kellemetlen, rikácsoló. A páva hosszú, színes farktolla karikába nyílik. Minden lepke szárnya habfehér. Vannak lepkék, melyek szárnyán pávaszemhez hasonló minta van. Nyári napok A nyár terített asztalt nyújt az embereknek, állatoknak egyaránt. A fák roskadoznak a gyümölcstôl, friss zöldségfélékkel tehetjük változatosabbá és egészségesebbé étrendünket. A kertekben szebbnél szebb virágok pompáznak, méhek szorgoskodnak, lepkék röpdösnek, a madarak már repülni tanítják felcseperedett fiókáikat. A hômérô higanyszála idônként 30 fok fölé kúszik, itt a kánikula. Aki csak teheti, a vízpartokon, strandokon keres menedéket a hôség elôl. A nyár sok munkát ad a kerttulajdonosoknak. A sok napsütés nemcsak a haszonnövények, hanem a gyomok és más növények és a kártevôk fejlôdésének is kedvez. Sokat kell kapálni, permetezni. A megérett termést be kell takarítani. Nem árt már most gondolni a télre: itt a befôzés, tartósítás ideje. A nyári hôséget gyakran szakítja meg egy-egy hûsítô zivatar nagy dörgéssel, villámlással kísérve, de az is elôfordul, hogy hetekig nem esik az esô. Ez a száraz idôszak az aszály. Az aszály nagy kárt okoz a mezôgazdaságnak, mert a növények kiszáradhatnak, s így kevesebb lesz a termés. 33

34 Nyár van, nyár... Nyár van, nyár, tikkasztó. Kiszáradt minden tó. Elapadt a patak. Ludak, récék búsan Fürödnek a porban. Kérdezd meg a tojót, kérdezd meg a gácsért. Kimennének a világból egy kis pocsolyáért. Kányádi Sándor Záporos Szél szisszen mogorván, arany villám kardot ránt. Tikkadt táj fölött ezer ágyú rádörög. Zápor, zápor földbe paláhol istenigazából! Csanádi Imre Jégesô Haragos égbôl zúdul a víz, hallgat a rigó, hallgat a csíz, issza a záport, issza a föld, utána zöldebb lesz, ami zöld. Nézd csak, kis rigó, nézd csak, kis csíz, körötted zubog, zuhog a víz, szakad a zápor, dördül az ég záporos égbôl koppan a jég. Tordon Ákos 34

35 Nyári zápor Virágon lepke, tarka pillangó, körüle zümmög, donog a dongó. Fû, virág, minden áll mozdulatlan. Izzad a lepke, olyan meleg van. Borul, beborul, vigyázz, pillangó! Bújjunk, bújjunk el dongja a dongó. Felhô az égen borul a napra. Megáll a lepke egy pillanatra. Libbenne szárnya, jaj, de már késô. Dördül az ég, és zuhog az esô. Zuhog a zápor, ázik a lepke. Szorítja szárnyát nagy dideregve. Aztán a felhô ahogyan támadt, fordít a tájnak hirtelen hátat. Kisüt a nap, és a kis pillangó szárítja szárnyát, s donog a dongó. Kányádi Sándor 1. Húzd alá a Nyári zápor címû versbôl az idôjárásra vonatkozó szavakat, kifejezéseket! 2. Bontsd részekre a verset! Írd a vonalra az állításnak megfelelô versszakok számát! Rekkenô hôség van. versszak Hirtelen beborul az ég. versszak Már zuhog is az esô. versszak Elmúlt a vihar. versszak 3. Keress a verssorok végén összecsengô szavakat (rímeket)! Pl.: pillangó dongó 35

36 I. OLVASÁSPRÓBA A következô mesébôl szavak hiányoznak! Olvasd el a mesét, és pótold a hiányzó szavakat úgy, hogy a szöveg értelmes legyen! Miért nincs a hernyónak csizmája? Egy harmatos hajnalon kibújt egy nagy, zöld hernyó a veteményeskert legszebb, legkövérebb káposztájából. Hapci! Hapci! tüsszentett nagyokat a. Jaj, még megfázok így mezítláb! Hapci! Ennek fele sem tréfa! Elmegyek Rákmesterhez, és csináltatok magamnak csizmát. Hányat is? Tíz lábra párat. Fogta magát, s elaraszolt a közeli partjára, ahol megtalálta az öreg, aki épp az ollóját élesítette. Jó napot, Rákmester! Hapci! Meghûltem egy kissé mezítláb, ezért öt pár rendelnék a lábaimra. Öt párat? hökkent meg a. Ennyi bôröm nincs most raktáron. Azért mértéket veszek és házhoz viszem a, ha elkészülök. Adja meg a! A Káposzta sor 3-ban lakom. Igyekezzen, mert sürgôs a dolog! A rák egy álló hétig szabta, varrta a, mígnem elkészült velük. Elindult, hogy felkeresse a. Hamarosan megérkezett a megadott címre és. A kopogásra azonban senki sem válaszolt, s az is zárva volt. Ekkor egy szállt a káposztára. Hé, Lepke úr! szólította meg a. Nem tudja véletlenül, hova tûnt innen a zöld? Elköltözött talán? Hogyne tudnám, hiszen én voltam az személyesen, mielôtt lettem válaszolt fölényesen. Mit akar tôlem? Elhoztam a rendelt. Mind az öt párat. Ugye, milyen szépek? Ah, valóban nagyon csinosak, de roppant sajnálom, nem vehetem át ôket. Beláthatja, a nincs rájuk szükségen, mert csak akadályoznának a repülésben. S a könnyed repüléssel tovaszállt, otthagyta a csodálkozó a csizmákkal együtt. A rák úgy megharagudott, hogy azóta se szab cipôt senkinek. Ozogorska nyomán 36

37 Mesebolt Volt egyszer egy mesebolt, abban minden mese volt. Fiókjában törpék ültek, vízilányok hegedültek. Öreganyók szôttek-fontak, apró manók táncba fogtak. Kaszás pók varrt az ablakban, lidérc ugrált az udvarban. A lámpában ecet égett. Az egylábú kettôt lépett. Cégére egy tündér volt. Ilyen volt a mesebolt. Gazdag Erzsi Üveggolyó Üveggolyó, üvegház, belsejében mit találsz? Bent lakik a szivárvány, rajta ül egy királylány. Ül a hídon magában, üveggyöngy a nyakában, gyémántfésû kezében, igazgyöngy a szemében. Üvegfalon ki-kinéz: Jön-e érte a vitéz, világhíres királyfi? Vagy helyette akárki. Gazdag Erzsi 37

38 A róka és a farkas csikót vesz Elindult a róka csikót venni farkas komával. Látják, hogy legel a ló a fiával a réten. Kérdi a róka a kancalótól: Eladó ez a csikó? Azt mondja a ló: Eladó, hanem a hátulsó jobb lábam patkójára van az ára írva. Azt mondja a róka: Én nem tudok olvasni, de farkas komám tud, az majd elolvassa, hogy mi az ára. A ló felemelte a hátsó lábát, odament a farkas, el akarta olvasni, de a kancaló jól orron rúgta, hogy gombolyagba tekerôdött. A róka meg elszaladt, csak messzirôl nevette. Mikor a farkas kijózanodott, odament a rókához. Kérdi tôle a róka: Na, komám, ízlett-e a csikóhús? A farkas nem tudott semmit se szólni erre, csak elólálkodott. Népmese 1. Sorold fel a népmese szereplôit! 2. Karikázd be a helyes válasz betûjelét! Mi volt a ló patájára írva? a) a csikó neve b) a csikó ára c) semmi Miért nem akarta a róka leolvasni a csikó árát? a) Mert nem tudott olvasni. b) Mert nem akarta, hogy a ló orron rúgja. c) Mert udvarias volt. 3. Fejezd ki másképpen a következô szavakat! komám elólálkodott kijózanodott 38

39 Kutya-macska barátság Valamikor régen a kutyák és a macskák megértésben, szeretetben éltek. Történt akkor, hogy a kutyák lagzira készültek. Bodri volt a szakács. Nagy bográcsban fôzte a húst és a galuskát. Amikor megkóstolta, elfintorodott, mert nem volt annak se íze, se bûze. Hiányzott belôle a tejföl. Otthon azonban nem volt egy csöppnyi sem. Elküldték hát a macskát a boltba. Amacska ment is szívesen, megvette a csupor tejfölt. Útközben gondolt egyet: de finom lehet, meg kéne kóstolni. Azzal belenyalt a bögrébe. Nagyon ízlett neki, belenyalt hát megint. Addig-addig nyalogatta, hogy mire hazaért, nem maradt semmi a csuporban. A kutyáknak azt hazudta, hogy nem volt a boltban tejföl. Azok azonban meglátták a macska tejfölös bajszát, s rögtön tudták, nem mondott igazat. Nekirontottak, de a macska futásnak eredt, és fölszaladt a legközelebbi fa tetejére. A kutyák nem tudták elfogni, hiába próbálkoztak, a fára nem sikerült fölmászniuk. Azóta a kutyák ki nem állhatják a macskákat, s ha csak tehetik, felkergetik ôket a fa tetejére. Népmese 1. Magyarázd meg, mit jelent a kutya-macska barátság! 2. Válaszolj a mese alapján a kérdésekre! Hogyan éltek régen a kutyák és a macskák? Miért szûnt meg köztük a barátság? 3. Húzd át a mondatba nem illô szavakat! A kutyák esküvôre kirándulásra születésnapra készülôdtek. Bodri volt a postás a karmester a szakács. Nagy fazékban bográcsban lábasban fôzte az ebédet. Hiányzott az ételbôl a hús a tejföl a galuska. Elküldték a macskát a piacra az iskolába a boltba. Amacska útközben megette a kiflit a sajtot a tejfölt. Amacska a padlásra a fára a háztetôre menekült a kutyák elôl. 39

40 A nagyravágyó ökörszem Egyszer, régen a madarak összegyûltek, és elhatározták, hogy királyt választanak maguknak. Sokáig tanakodtak, vitatkoztak. Az legyen a király, akinek a legszebb a tolla! rikoltotta az egyik, de bizony ebben nem tudtak megegyezni, mert mindegyik a saját tollruháját tartotta a legszebbnek. Az legyen a király, akinek a legszebb a hangja! javasolta egy másik. Erre minden madár teli torokból fújni kezdte a maga nótáját. Lett olyan hangzavar, hogy zengett belé az erdô, de így se mentek semmire. Az legyen a királyunk, aki közülünk a legmagasabbra tud szállni! Ebben megegyeztek. Ekkor az aprócska ökörszemnek nagy gondolata támadt. Gyorsan elbújt a sasnak a szárnya alá. A madarak közül a sas tudott legmagasabbra felrepülni. Amikor már ô se tudott feljebb menni, akkor elôbújt az ökörszem, és a sas fölé libbent. Én leszek a király, én leszek a király! pityegte gyenge hangocskáján. A többiek rájöttek a huncutságra, és igen megharagudtak az ökörszemre. Üldözni kezdték, a kismadár azt se tudta, hová legyen rémületében. Akkor a mezôn meglátott egy ökörkoponyát, és gyorsan belebújt a szemüregébe. Onnan aztán sehogy se tudták a többiek kiûzni. Odaállították ôrszemnek a baglyot, hogy csípje el a csalót, s ôk elrepültek, és megválasztották a sast királynak. Leste a bagoly sokáig az örökszemet, de egyszer csak igen elálmosodott, el is szundított. Ezt várta csak az ökörszem, kapta magát és elszállt. Amikor a többiek visszamentek, a baglyot jól helybenhagyták a csôrükkel, amiért nem vigyázott jobban. Azóta szegény nem is mer a többiek szeme elé kerülni, éjjel jár, amikor mások alszanak. Az ökörszem is messze elkerüli az erdôt, nádasokban, vízparti fûzbokrokban húzza meg magát, hogy rá ne leljenek. Népmonda (Kóka Rozália átdolgozása) 1. Sorold fel a mesében szereplô madarakat! 2. Fejezd be a mondatokat! Amadarak elhatározták, hogy Megegyeztek, hogy az legyen a király, aki 40

41 3. Válaszolj a kérdésekre! a) Melyik madár tudott a legmagasabbra szállni? b) Melyik madarat választották meg királynak? c) Hova bújt el az ökörszem a madarak elôl? 4. Húzd alá a helyes választ! a) Miért üldözték a madarak az ökörszemet? Mert meg akarták koronázni. Mert meg akarták büntetni a csalásért. Kalitkába akarták zárni. b) Miért hagyták helyben a baglyot a madarak? Mert nem akarta, hogy a sas legyen a király. Mert segített az ökörszemnek megszökni. Mert elaludt, és az ökörszem elmenekült. 5. Számozással állítsd idôrend szerint helyes sorrendbe a mondatokat! Az ökörszem elôbújt a sas szárnya alól, és fölé libbent. Amadarak királyt választanak. Asas repült a legmagasabbra. Amadarak üldözni kezdték az ökörszemet, de az elrejtôzött. Az ökörszem elmenekült. A baglyot állították ôrszemnek. 6. Írd le más szóval a következô szavakat, kifejezéseket! tanakodtak rikoltotta aprócska jól helyben hagyták rá ne leljenek csípje el elszundított rémületében 7. Egészítsd ki a mondatokat! Az ökörszem, él. A bagoly alszik, ébren van, és vadászik. 41

42 Egy nagy mûvész, aki a borsót hajigálja Furcsa idegen érkezett Budavárába. Hosszú, hegyes süveg ült a fürtjein, sarkát verte a piros köpönyeg, teli volt a köpönyeg varrva mindenféle ákombákommal. Megbámulták a népek, akár a maskurát, amint végighaladt a budavári piacon. Ment egyenest a királyi palotába. Ott az udvari tiszteknek elmondta, hogy ô messzi idegenbôl jött a királyhoz, azt hallotta, hogy a magyarok királya kedveli a mûvészeteket. Ô pedig, azt mondja, hogy nagy mûvész, hogy nincs a kerek földön senki, aki utolérhetné ôt az ô mûvészetében. Bevezették Mátyás király elé, mikor ebédelt, mert csak ebédidô alatt ért rá a király a mûvészekben gyönyörködni. Hát mit tudsz, te nagy mûvész, halljuk! Én, felséges király, egy szakajtó borsót úgy áthajigálok egy kulcslyukon, hogy abból egyetlenegy szem se fog leesni a kulcslyuk elôtt, se nem fog a lyukba belészorulni. Lássuk a csudát azt mondta Mátyás, hozzatok fel egy szakajtó borsót. Behozták az inasok a borsót, a mûvész elkezdte a király elôtt a borsót hajigálni, csakugyan, mind egytôl egyig áthajigálta a borsószemet a kulcslyukon. Mikor az egész szakajtó borsót áthajigálta, térdet, fejet hajtott a király elôtt, azután dicsô képpel nézett széjjel, várta a méltó jutalmat. Nagy mûvész vagy valóban szólalt meg a király kegyesen, az ilyen nagy mûvésznek sok borsóra van szüksége. És odafordult az ajtóban várakozó inasokhoz: Adjatok, fiúk, tizenkét zsák borsót a mûvésznek, ne legyen híjával a borsónak, ha hajigálni akarja. Így fizette ki Mátyás király a borsóhajigáló komédiást, aki oly szertelen büszke volt haszontalan tudományára. Szép Ernô 42