Szent András napja az advent kezdete

Átírás

1 2012 november 30. Flag 0 Értékelés kiválasztása nincs Give Szent értékelve András napja Mérték Még 1/5 2/5 3/5 4/5 5/5 A Kárpát-medencébe érkező honfoglaló magyarok a kereszténységgel már korábban, kaukázusi őshájukban megismerkedtek. Az Krisztusvárás volt nékünk, olyan volt, hogy vártunk, kértünk, örültünk. Az András napja után kezdődött. András napja zárta be a muzsikát. Amikor már közelgett tudtuk, hogy jaj vége a vígságnak. András napkor mentünk első hajnali misére. Mikor jött nak első napja, mi már készítettük a szállást, de nem a háznál, hanem a szívünkben A múlt század derekán Mezőkövesden Gari Margit gyermekként még ilyen tisztán várta a Fény megszületését. 1. oldal (összes: 6)

2 Molnár V. József kutatásainak jóvoltából sokat megtudhatunk hagyományainkról, évkör ünnepeiről, így Szent András napjáról is. Néhány évtizede még csupa csönd és áhítat volt. András napján, november 30-án vége lett a vidámságnak, emberek sötét ruhában jártak és böjtöt tartottak. Nemcsak a zsíros ételektől tartóztatták meg magukat, hanem a szerelemtől is. Szent András apostol El Greco híres festményén (Reprodukció: MTI/Máthé Zoltán) Hajnalokon, még napkelte előtt kisgyermekek járták végig utcákat és csengővel ébresztettek S apraja-nagyja elindult a hajnali misére. Leheletük és hitük melegítette be a templom hideg kőfalait, ott várták meg a reggelt, a fölkelő napot énekelve, imádkozva. A falvakban a hajnali misét aranyos misének is hívták, és Szűz Mária tiszteletére ajánlották. András napja a novemberi ünnepkör záró névnapja eleink számára még jelentőséget hordozott. (A hónapot is Szent András havának nevezték.) A névadó szentet tisztelte a nép, hiszen úgy tartották, a magyarság evangéliumot elsőként nem 2. oldal (összes: 6)

3 térítő papoktól, hanem Jézus két tanítványától, András és Fülöp apostoltól kapta. A történelmi András apostol András életéről evangéliumokból keveset tudunk meg. A Galileából szármó halász testvérével, (Simon) Péterrel együtt kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, majd elsők között lett Jézus követője. Az újszövetségi apokrif irat, András cselekedetei már több részletet feltár apostol életéből. A keresztény papi breviárium szerint Jézus feltámadását követően apostolok szétszéledtek: Máté Etiópiába, Péter Edesszába (akkoriban Pártus Birodalom), András és Fülöp Szkítiába, Bertalan Örményországba, Tamás Észak-Mezopotámiába, Örményországba, a Kaukázusba, majd Indiába, Jakab pedig Egyiptomba ment téríteni. A szentről szóló apokrif könyvből megtudható, milyen próbatételek vártak András apostolra útja során, míg Krisztus örömhírét hirdette Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete-tenger partjáig. Feltűnt a szkíták között is, bejárta Thrákiát és Görögországot, míg végül Achaiában Aegeas prokonzul elé kellett állnia. A helytartó megkérdezte tőle:,,te vagy András, aki lerontod a bálványok templomát, és embereket abba a babonás szektába csábítod, amelynek kiirtására a római császárok parancsot adtak? András így válaszolt:,,a római császárok még nem ismerték föl, hogy Isten Fia minden ember üdvösségéért jött el, majd föltárta a kereszt által történt megváltást, és tanúságot tett Jézus mellett. A helytartó egyre türelmetlenebbül hallgatta. Hitvitájuk végeztével börtönbe vetette, majd mikor apostol a kínzások alatt sem tört meg, parancsot adott megölésére. Kr. u. 60-ban achaiai Petra városában feszítették meg. A legenda szerint András két napig függött a keresztfán, s ő maga tartotta vissza embereket attól, hogy levegyék onnan. A harmadik napon véget értek kínjai, halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, óta nevezik András-keresztnek ezt a formát. A szkíták térítője András és Fülöp apostolok Jézus Krisztus evangéliumát hirdették 1. században Kis-Ázsiában, Örményországban, a Fekete-tengertől délre eső vidékeken. A térítő munka ezeken a vidékeken nem ütközött akadályba. Őseink a kereszténységgel már dél-kaukázusi őshájukban megismerkedtek általuk, örmény szomszédaik pedig elsőként tették államvallásukká a kereszténységet a 4. században. Ezt a tényt támasztja alá, hogy első Kárpát-medencei magyar keresztény templomok, a Géza fejedelem korabeli ún. kerektemplomok kaukázusi stílusban épültek, ornamentikájuk is hasonlított örmények legrégibb ilyen építményeihez. Továbbá a honfoglalás kori sírokban számos díszes, gyakran ereklyéket is magukban foglaló keresztet találtak, amelyet nyakban hordtak. Ezeknek úgynevezett szentföldi típusú kereszteknek a megmunkálási módja dél-kaukázusi eredetre utal. A köznép sírjaiban is különböző méretű kereszteket találtak a régészek, ezek valósággal sorozatban, tömegesen készültek és voltak használatban. A Kárpát-medencében évszázadokkal Álmos és Árpád magyarjai előtt megtelepült avar-magyarok közt is sok volt a keresztény. A Hódmezővásárhely közelében fekvő székkutasi avar temető férfisírjaiban talált, vasból készült, hosszúkás keresztek arról tanúskodnak, hogy ezek avarmagyarok is még a kaukázusi őshából hozták magukkal a kereszténységet. A kereszténységnek ez a korai formája a latin és a görög rítustól eltért. Sokkal közelebb állt a magyarság saját hagyományaihoz, vallásos fogalmaihoz, mítoszaihoz és formavilágához. A magyar ősvalláshoz. Őseink egyistenhitűek voltak. Erről számos hiteles forrás tanúskodik. 570 körül Teofülaktosz Szümokattész bizánci történész Históriájában így írt erről: A turkok a bizánci írók így nevezték a magyarokat szentnek tartják a tüzet, a levegőt és a vizet tisztelik, a földet himnuszokkal dicsőítik, de csupán t imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette. 3. oldal (összes: 6)

4 Legrégibb magyar krónikáink is erről vallanak. Anonymus Gesta Hungarorumában így ír Árpád vezérről a Zalán bolgár fejedelem elleni sorsdöntő ütközet reggelén: Árpád vezér, akinek a mindenség Istene volt a segítője, felövezte fegyvereit, felállította a csatarendet, után könnyhullatva imádkozott Istenhez. A Képes Krónika, a Budai Krónika és Thuróczy János Krónikája egybehangzóan így adja elő a honfoglalás megkezdését: Árpád népe között megtöltötte ivókürtjét a Duna vizéből és mind a magyarok előtt ama kürtre a mindenható Isten kegyelmét kérte: adja nekik Úr ezt a földet mindörökre. Szavainak végeztével minden magyar felkiáltott: Isten, Isten, Isten! háromszor egymásután. Innen eredt ez a szokás, és meg is maradt mindmáig a magyaroknál. Az apostoloknak tehát a kereszténységet nem kellett őseinkre ráerőltetniük. Az általuk hirdetett tanok onos szellemi talajból táplálkoztak a manicheizmussal, annak Krisztus tanításától való későbbi elhajlásai nélkül. Perzsa-pártus eszmei alapokra épültek, ugyanokra, amelyekre maga Jézus is alapozta tanítását földi életében. A magyar táltoshagyományból ismert, hogy a táltosok magukat András apostol által hozott hit őrzőinek tartották, általuk újnak nevezett római hittel szemben. Ez a hivatástudatuk még a 20. században is élénken élt. Máig élő néphagyományaink Szent András napjához számos népszokásunk kötődik. Andrást házasságszerző szentnek is tartják, ennek talán lehet a magyarázata, hogy ezek év legsötétebb napjai, leghosszabb éjszakái. Ilyenkor a kozmikus energiák és intuíció ereje is felerősödik, megnő álmok jelentősége, minden különös hangsúlyt kap. Mivel András napját év leghosszabb éjszakája követi, a néphit úgy tartotta, ez a legalkalmasabb idő a szerelmi varázslásokra. Annak a lánynak, aki meg akarja látni, ki lesz a jövendőbelije, András napján böjtölnie kell. Este tegyen a feje alá férfiruhát, akkor álmában eljön a leendő kedvese. Este tükröt kell tenni a párna alá, mert a tükörben éjfélkor meglátható a vőlegény. Sok helyen a párnát háromszor megfordították, és t mondták: Párnámat rázom, Szent Andrást várom, mutassa meg jövendőbeli párom! András estéjén a cseresznyefa ágát vízbe állították, ha karácsonyig kizöldült, bízhattak a farsangi lakodalomban, ha csak utána kezdett rügyezni, sokáig kellett várni a házasságra, ha pedig elszáradt, akkor illető vénlány maradt. Jeles nap volt ez a pásztorvilágban is. A pásztorok, csikósok, gulyások első hóeséssel, András-nap táján szorultak be a falvakba, behajtáskor volt a számadás és a bér rendezése. Azonban a juhászok és gulyások munkája ezzel nem szűnt meg teljesen, a gdák elléskor üzenhettek értük. Az András napjához legközelebb eső vasárnap első vasárnapja, ekkor szerte országban koszorút készítettek. 4. oldal (összes: 6)

5 Molnár V. József néprajzkutató kimutatta, hogy i koszorúk többségének szerkezete kör kereszt volt, fűzfaágakból fonták, feszítették és örökzölddel vonták be, leginkább lucfenyő ágakkal. Ahol a négy-négy vesszőből álló keresztszárak a koszorú fonatába bújtak, oda került a négy méhviasz gyertya. A keresztezés helyén, ahol egymáson átfonták a vesszőket, csipkebogyót tettek, ez piros bogyóival Jézust idézte meg. A kör kereszt ősidők óta ismert rítusszervező forma volt, első vasárnapján a rítustevő ember lelkét rendezte. A kör a Boldogasszony ölét, a kereszt pedig a benne megfoganó, s belőle világra születő Igét. A koszorút számos vidéken ebéd után készítette el a család, asztalt körbeállva, imádkozva és énekelve. Hagyták, hogy bemenjen a házba a sötétség, körbeöleljen mindent. Aztán meggyújtották első gyertyát, élő fénye fokozatosan a sarkok felé űzte a sötétséget, árnyékokat mozgatva a falon. A lélek megmozdult, hiszen a régi emberek számára árnyék a lelket idézte meg. Íme, megszületett! Az nem is olyan régen még igi várakozás volt. Az emberek böjtöltek, visszafogták anyagias vágyaikat, s a parlást mellőzve, önmagukba fordulva lelki épülésüket tartották fő feladatnak, hogy a fényt, Úr érkezését megtisztult lélekkel tudják fogadni. Csurka Dóra - magyarhirlap.hu 5. oldal (összes: 6)

6 Tweet (adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 6. oldal (összes: 6)