FELISMERÉS MÁTÉ EVANGÉLIUMA 27:54 MÁRK EVANGÉLIUMA 15: április Mályinka

Átírás

1 MÁTÉ EVANGÉLIUMA 27:54 MÁRK EVANGÉLIUMA 15: április Mályinka

2 1. Gyülekezı ének: MRÉ 42. zsoltár d. 1. v.: Mint a szép híves patakra 2. Köszöntés: Kegyelem néktek és békesség Istentıl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen. 3. Fennálló ének: MRÉ 42. zsoltár 3. v: Én lelkem mire csüggedsz el 2 4. Nagy ének: MRÉ 340. d v.: Te drága Jézus mi történt tevéled 5. Könyörgés 6. A nagypénteki történet: Jézust átadják Pilátusnak (Máté ev. 27:1-2) Amikor megvirradt, a fıpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják. Azután megkötözték, elvitték és átadták Pilátusnak, a helytartónak. Júdás halála (Máté ev. 27:3-10) Amikor pedig Júdás, aki ıt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a fıpapoknak és a véneknek, és ezt mondta: "Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el." De azok ezt mondták: "Mi közünk hozzá? A te dolgod." Erre ı a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát. A fıpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: "Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk,

3 mert vérdíj." Aztán határozatot hoztak, és megvásárolták belıle a Fazekasmezıt, az idegenek számára temetınek. Ezért hívják ezt a mezıt a mai napig is Vérmezınek. Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: "És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek, és odaadták a Fazekasmezıért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr." Jézust Pilátus elıtt (Máté ev. 27:11-14) Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tıle: "Te vagy a zsidók királya?" "Te mondod" - válaszolta neki Jézus. De mikor a fıpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. Akkor így szólt hozzá Pilátus: "Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?" Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott. Jézust és Barabbás 3 (Máté ev. 27:15-26) Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ık kívántak. Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. Amikor tehát összegyőltek, Pilátus ezt kérdezte tılük: "Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?" Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységbıl szolgáltatták ki neki. Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: "Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta." A fıpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. Erre a helytartó újra megkérdezte ıket: "Mit kívántok, a kettı közül melyiket bocsássam nektek szabadon?" Azok ezt mondták: "Barabbást." Pilátus így szólt hozzájuk: "Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?" Mindnyájan így kiáltották: "Feszíttessék meg!" Azután ezt kérdezte: "De mi rosszat tett?"

4 Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: "Feszíttessék meg!" Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sıt a forrongás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: "Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétıl. Ám ti lássátok!" Az egész nép így kiáltott: "Szálljon ránk és gyermekeinkre az ı vére!" Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg. Jézus megcsúfolása 4 (Máté ev. 27: 27-30) Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré győjtötték az egész csapatot. Levetkıztették, bíborszínő köpenyt adtak rá, tövisbıl font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták ıt: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Azután leköpték, elvették tıle a nádszálat, és a fejéhez verték. Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni. Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; azután leültek ott, és ırizték. Feje fölé fügesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felıl. Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztrıl!" Hasonlóan a fıpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: "Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztrıl, és hiszünk benne! 43 <>Bízott az

5 Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok." A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták. Jézus halála (Máté ev. 27:45-56) Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: "Éli, éli, lamá sabaktáni!" azaz: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: "Illést hívja." Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tőzte, és inni adott neki. A többiek pedig ezt mondták: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse." Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. És íme, a templom kárpitja felülrıl az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. Amikor pedig a százados és akik vele ırizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: "Bizony, Isten Fia volt ez!" 5 Amikor pedig a százados és akik vele ırizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez! Máté ev. 27:54 Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki a lelkét, ezt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt! Márk ev. 15:39

6 7. Igehirdetés Kedves Testvéreim! BEVEZETÉS: AZ ISTENI ÉRINTETTSÉG OKÁN Elgondolkoztatok ti már valaha azon, hogy mi kell az embereknek, hogy Krisztusra ismerjenek? Elgondolkoztatok már azon, hogy van, egyszerően Krisztusra ismer, van akinek, megannyi szenvedés kell ehhez, és van, akinek földrengés, meg természeti csodák? Elgondolkoztatok már azon, hogy van olyan emberek is, akinek kell egy angyali érintés, ahhoz, hogy Krisztusra leljenek? De vajon mi is a titka és mi is a leghelyesebb útja, annak, ahogyan mi magunk Krisztusra ismerhetünk? Nézzük hát meg ma ezt, és járjuk be 6 azt az utat, amit azok az emberek jártak be a Krisztusra ismerés útján, akik ott álltak a keresztnél. 1. VAN, AKINEK JELEK KELLENEK, HOGY KRISZTUSRA LELJEN Kezdjük el talán ott újra élni a nagypénteki történéseket, hogy sötétté lesz az ég, a templom kárpitja kettéhasad, földrengés támad, és holtak jönnek elı a sírokból. Azért, mert ezek voltak azok a jelek, amik Krisztus halálát kísérték. És bizony azt olvastuk, hogy ez is egy ok volt, ami miatt a katonák ki tudták azt mondani, hogy Krisztus valóban Isten Fia volt. Így szólt ez a Bibliából, hogy látták a földrengést és a történteket és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez! Én azt hiszem, hogy a helyzet azóta sem változott sokat. Többek azért sem, mert vannak olyan emberek, akiknek a megváltása szerte a világban hirdetett ténye nem elég, és kell nekik még mellé egy adag jel is. Kell nekik az angyal, a szökıár, a földrengés, vagy valami olyan

7 természeti megfoghatatlan jelenség, amit nem tudnak uralni. Jelek kellenek hát nekik még a megváltás mellé. Azért, mert ezeket az embereket majd ezek a jelek viszik Jézus Krisztushoz. Ezzel csak az a gond, hogy maga Krisztus mondja ki az embereknek, hogy ne jelekben higgyenek az emberek, mert İt illetıen elég nekik az Illés próféta jele a prófécia és az igehirdetése, a tettei. Milyen érdekes, hogy az ember még ezt is félre tudta értelmezni, és volt, aki halálánál, talán pont emiatt gyanítja azt, hogy Jézus Illést hívja. És igen meglehet ismerni Istent egy-egy jelbıl, egy-egy csodából is, de ahhoz az kell, hogy az a jel, az a csoda az én jelem és csodám legyen, és Krisztushoz vonzzon. Azért, mert lehet, hogy egy ilyen csoda láttán kezdek majd elhinni, de sosem szabad elfelejtenem, azt a Krisztust, akiben hiszek. 7 De azt hiszem a Krisztusra találásnak nem csak az a módja létezik, hogy valakinek egy csoda, egy jel, vagy egy földrengés adja meg a lökést. 2. VAN, AKINEK FÉLELEM KELL, HOGY KRISZTUSRA LELJEN Azért, mert vannak olyan emberek, akik máshogy mőködnek és, akiknek egy csoda nem elég, mert ha meg is történik velük, ık annak a létezését ugyanúgy kétségbe vonják. Van, akinek ahhoz, hogy Krisztusra találjon, nem egy csoda kell, hanem egy adag félelem vagy elnyomatás. Az ilyen ember lesz az, aki a félelmetes dolgok láttán, kerül Krisztussal kapcsolatba. İk is jelen vannak a mai igénkben. Jelen ott, amikor azt mondja az ige, hogy a katonák csapata, az a történéseket látva nagyon megrémült. Így hát a

8 katonák egy Krisztusra ismerı csapata azokat az embereket is mutatja, akik félelmük idején találnak rá Krisztusra. Lehet, hogy valakinél ezt a félelmet egy földrengés váltja elı, vagy az, hogy, ha már csoda történik, attól ı nagyon megijed, de lehet az is, hogy lesz, akinél az elnyomás vált ki majd félelmet. Azért, mert az emberben leginkább az okoz félelmet, ami felett nem tud uralkodni, valami olyan dolog, amit nem tud irányítani. És így lehet, hogy valaki éppen a Japán földrengés után tért Istenhez, de az is lehet, hogy az árvíz után talált Krisztusra. De, ha csak egy kicsit belegondolok arra, hogy a mi magyar népünkben mikor voltak a legnagyobb lelki ébredések, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy bizony voltak olyan idıszakok, hogy nekünk is a félelem adta meg az 8 utolsó lökést Krisztus felé. Magyarországon a legnagyobb ébredések a háborúk idején, az elnyomatások alatt voltak. És lehet, hogy akkor fegyelmit kapott az a lelkész, aki tábort mert szervezni; de akkoriban nem az volt a kérdés, hogy hanyan vannak a templomba, hanem az, hogy a táborokba honnan legyen pótágy, vagy sátor, hogy ellegyenek a gyerekek. És én nagyon nagy hálát tudok adni azért, hogy a mi magyar népünk az elnyomatás alatt, a másnap, az élelemhiány, és a csengıfrász félelme alatt, mégis Krisztusra tudott ismerni, és rájött arra, hogy nála van szabadulás. Azért, mert ez olyan Krisztusra ismerés volt, amit nem tagadhatunk le, mert máig is ezekbıl az ébredésekbıl táplálkoznak gyülekezeteink. Mert igen, van, amikor egy félelem kovácsol eggyé népet, és vonz Krisztus felé.

9 3. VAN, AKINEK KRISZTUS SZENVEDÉSÉT KELL LÁTNI, HOGY RÁLELJEN De vannak a mában olyan emberek is, akiknek nem a csoda kell, és nem a félelem kell nem az adja meg utolsó löketet, Krisztus felé. Hanem vannak olyan emberek, akiknek a szenvedés kell ehhez. Hogy ık hol vannak a mai igénkben? Hát, ott vannak, ott állnak a keresztnél, ott látják, a sebeket Krisztus hátán, és ott vannak azokban, akik végig nézik a korbácsolását, a koronáját, a szegek beütését. İk azok, akiknek nem lehet könnyő dolguk mert valljuk, meg nem szívesen lennénk a helyükbe. És, hogy ezek az emberek hol van jelen a mában? Olykor a falunkban és a padjainkban. İk azok, akiknek van Krisztus tudatuk, akik tudják, hogy mit vitt értük végbe Jézus, mert beléjük nevelték, csak lehet, hogy éppen érzelmük nincs vele kapcsolatban és az hiányzik. És nagyon sokszor ezek az emberek akkor térnek hitre, amikor rájönnek, hogy mekkora szenvedést is kellett Krisztusnak miattuk elszenvednie. 9 De mondok egy elég közeli példát. Nem is olyan régen óriási szenzációnak számított a Passió címő film. Volt, hogy gyülekezetek, volt, hogy magánemberek jöttek ki a templomokból, legtöbbször könnyes szemmel. De mégis milyen érdekes, hogy nagyon sok ember csak ekkor tudta átélni, hogy mi is az, amit Krisztus miatta szenvedett el. És, lehet, hogy bizarr, de volt, aki ezt látva került közelebb Krisztushoz. Furcsa hát az ember, mert van, akinek a csoda, van, akinek a félelem, van, akinek a szenvedés kell, hogy Krisztusra találjon. De

10 hátra még egy típus, és még egy ember a mai történetbıl. A százados nézzük meg hát ıt is! 4. VAN, AKINEK KRISZTUS HALÁLA KELL, HOGY KRISZTUSRA LELJEN. És, akkor most már elmondom azt is, hogy ma az ige miért két helyrıl szólt. Azért, mert a Márk evangéliumában maga a százados mondja ki azt, hogy Bizony, ez az ember valóban Isten Fia volt! Közvetlen az után mondja ezt, hogy Jézus a szeme láttára kileheli a lelkét. És, lehet, hogy hirtelen visszapörgeti magában az eseményeket és látottakat ámbár ezt máig sem tudjuk meg de Krisztus halálának pillanatában, akkor, amikor bekövetkezik a megváltásunk csodája, ı akkor ismeri fel, hogy ki is volt, aki immár halott. Így hát azt lehetne 10 mondani, hogy az a százados a maga tudatlan és hitetlen mivoltával lesz az elsı, aki a megváltás földi vonulata mellett, és Krisztus mivoltáról hitvallást tesz. Így hát még annak is leesik mi is történt valójában, akinek aztán Krisztushoz semmi köze. Sıt! Milyen érdekes, hogy kettészakad a templom kárpitja, sötétség támad, de ez a hitvallás mégsem ekkor, hanem Krisztus halálakor következik be. Egy olyan valakitıl, aki Krisztussal állt szemben, aki maga is meggyızıdik arról, hogy Krisztus immár halott. Mintha egy kicsit ez a százados annak az embernek mintaképe lenne, aki Krisztust a halála felıl ismerné meg. ÖSSZEGZÉS: KRISZTUST A MEGVÁLTÁSOD FELİL ISMERED MEG IGAZÁN De gondoljunk csak bele, hogy az, ami Krisztus számára halál, az számomra mit jelent? Az életet, az örök életet, a megváltást. Így hát, amikor a százados a halála felıl is megismeri Krisztust, akkor azt

11 lehetne mondani, hogy minden jellel és halállal együtt a százados, a megváltásról ismeri meg Krisztust. És bizony ezzel az értelemmel egy újabb ember típusra teszünk szert a krisztusi ismeret útját. Már csak azért is, mert az ember igazán Krisztust a megváltás és a saját megváltása árán ismeri meg. És lehet, hogy az ı megváltásának ünnepe, az év egyik legszomorúbb gyászünnepe, amikor még a terítınk is fekete de az ember nem tagadhatja le azt, hogy Krisztus halálának ünnepe egyben a megváltása ünnepe is. Azért, mert Krisztus halála nélkül nincsen megváltás. Krisztus értünk való halála az, amibıl táplálkozik a mi hitünk. Azért, mert ennek a gyásznapnak van egy személyes vonulata is. Az, hogy Krisztus értem és érted, miértünk, a mi bőneinkért, a mi örök életünkért halt meg, hogy folytatódjon a mi közös történetünk. És mi, akik itt vagyunk, nem csak az ı halálára emlékezünk, hanem a mi megváltásunk tényére is. Azért, mert ez az, amirıl szól a nagypéntek. 11 És így, ha ma a nagypénteken nem csak az áldozat, a krisztusi halál felıl szemléljük, hanem úgy tekintünk rá, mint a kegyelem szükséges tényére, és úgy, hogy az az áldozat, az a krisztusi halál, az miattam következett be, akkor lehetıségünk van arra, hogy Krisztust a megváltásunk felıl ismerjük meg. Mert igen a mai ünnep, a megváltásom ünnepe is, és ha a felıl ismerem meg Krisztust, akkor lesz felıle a legjobb ismeretem. Ámen. 8. Imádság

12 9. A nagypénteki liturgia folytatása Szólt hozzánk ma az ige a nagypénteki történetbıl jertek, még az úri imádság elıtt, fejezzük azt az utolsó pár versének felolvasásával. Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. Köztük volt a magdalai Mária és Mária, a Jakab és József anyja, valamint a Zebedeus fiainak anyja. Jézus temetése (Máté ev. 27:57-61) Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név 12 szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és eltávozott. Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek. 10. Úri imádság: Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezıknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsıség mindörökké. Ámen. 11. Áldás Menjetek el békességgel! Gondja van az ÚRnak az útra, amelyen jártok. Ámen. Bírák 18:6

13 12. Hirdetések: Adakozás lehetısége: a jókedvő adakozót szereti az Isten. Igés kártyák a kijáratoktól elvihetıek. Az egyházfenntartói járulékok befizetésére ezen túl szokott módokon nyílik majd lehetıség. Az idei egyházfenntartási hozzájárulás ajánlott minimum mértéke 5.000,- ft/fı. A kihelyezett piros perselyekben arra kérjük a gyülekezetet, hogy a teológus javára adakozzanak, aki idén húsvétkor Pál László az SRTA IV éves lelkész szakos hallgatója lesz. ISTENTISZTELETI ÉS GYÜLEKEZETI REND ÁPRILIS : ápr. 24., húsvét vasárnap ápr. 25., húsvét hétfı úrvacsorás istentisztelet úrnapi istentisztelet Záró ének: MRÉ 340. d v.: Ó nagy királyom, minden kor királya 14. Záró ima: Házamba is jöjj el velem, Tedd templomoddá Istenem, Ha áldott volt bejövésem, Legyen áldott kimenésem. Ámen.