Jó anyám, ne sirasd fiaidat!

Átírás

1 Jó anyám, ne sirasd fiaidat! - Gyermekkori emlékeim anyámmal való utolsó találkozásom kapcsán - Ott állt 1998-ban, sápadtan és soványan, meggyötörten apám nehéz halála után, a nyíregyházi állomáson, amikor utoljára láttam. Sokáig néztem az ablakból, integettem, amikor elindult a vonat, szememmel végig követtem. Fixáltam a szerény, mindig jóindulatot és szeretetet sugárzó arcát, mintha csak utoljára látnám. Az egész Nyíregyházán töltött nap rejtélyesnek tűnt. Szilveszterezni és Jenő öcsém születésnapját ünnepelni indultunk a magyar végekre. Barátaimmal még Budapesten egyeztettünk, melyik szállodában fogunk Szilveszterezni, természetesen, harsány, előkelő társaságban, ismerősök, barátok között. Először az öcsémet mentem felköszönteni, együtt volt a család. Volt ott is minden: feldíszített lakás, harsány zene, mesterszakács sógornőm által terített asztal, vidám táncest. Anyámon láttam, mennyire elfáradt, de ő csak tűrt tűrt, egy szót sem szólt, közöttünk akart lenni. Éjfél előtt jöttek értem a barátaim autóval, hogy folytassuk a szórakozást a szállodai szilveszteri esten. Jó hangulat van, siessünk! hangzott a felszólítás. Anyámat unszolásomra beültettük az autóba és hazafelé indultunk, láttam kimerültségének magas fokát. Talán nem is bánta, de számára az áldozathozás jelleméhez tartozott. Barátom, megérkezvén, ajtót nyitott, kisegítettük anyámat az autóból, felkísértük. Hirtelen megszületett bennem egy elhatározás, hogy maradok, nem megyek a vidám társasághoz, anyámmal szeretném búcsúztatni az óévet. Barátom értetlenül hallgatta döntésemet, belenyugodott, látván határozottságomat. Anyámmal együtt hallgattuk meg a Himnuszt és egy fiatal erdélyi színész által előadott Szózatot, majd értékelve a szinte katarzist kiváltó szavalatot, lefeküdtünk. Ez volt az utolsó együtt töltött napunk, ünnepünk A vonaton, Budapest felé haladva, a szemem előtt képszerűen pörgött édesanyám élete. A Ranolder Intézetben szerzett műveltsége és finomsága még a legkegyetlenebb sztálini időszakban is ragyogott. A 40-es években, apám körül, aki Kárpátalja egyik legismertebb családjában nevelkedett fiatalember volt, csak úgy zsongtak a partiképes vőlegényre áhítozó fiatal kisasszonyok. A végtelenül jóképű, eszes, művelt, négy vagy öt nyelvet ismerő, megjelenésével, társalgásával és figyelmességével mindenkit lenyűgöző apám viszont csak a pesti Gabit látta, aki finomságával, eleganciájával és műveltségével már az első pillanatban elkápráztatta. Igazi, romantikus szerelem volt az övék. Országra szóló gyönyörű esküvőjük volt a budapesti Fő utcai görög katolikus kápolnában, több mint kétszáz illusztrisnál illusztrisabb vendéggel. A teológiából doktorált apámra fényes karrier és jövő várt szülőföldjén. Szüleim az esküvő után Ungvárra költöztek, otthont több lakás közül is választhattak. Nagyapám, Ortutay Jenő, akkor már országosan ismert, a magyar Parlament Felső házának mindenki által mélységesen tisztelt képviselője, és ungvári fő esperes volt. Előzőleg Beregszászon tevékenykedett, mint az összlakosság Vitéz Gabriella és Dr. Ortutay Elemér (1941) Pannon Világ

2 által, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül megválasztott főpolgármestere a városnak. Ungváron gyönyörű házuk, kertjük, szőlőjük volt. Egy-egy ünnep, névnap, születésnap alkalmával százötven vendégnek is terítettek. Bárki felkereshette őket, mindig nyitott kapu várta a kedves vendéget, vagy a vándort, a nehéz helyzetben lévőt. Még a távoli rokon, Ortutay Gyula, az ismert néprajzkutató, etnográfus (később a MTA akadémikusa, az ötvenes évek kultuszminisztere) is nagyapám közvetítésével és szállásainak előkészítésével járta a hegyvidéket néprajzi kutatásait végezve. Ha már Ortutay Gyulát említem, azt is el kell mondanom róla, hogy mint a szegedi kommunista fiatalok egyik prominens tagja a letartóztatást és a bebörtönzést is nagyapámnak köszönhetően úszta meg 39-ben azzal, hogy nagyapám kezességet vállalt érte. Nem volt olyan ember, akinek ne nyújtott volna segítő kezet, még a zsidóüldöztetés időszakában is (több évtized után véletlenül tudtam meg, hogy a lányom professzora is általa menekült meg). Tehát a 40-es évek elején, meseszerű, boldog életet éltek szüleink, nagyszüleink Kárpátalján, nagy társasággal, szellemi, irodalmi műhelyek rendezvényeivel, kormányzói fogadásokkal, Mécs László költői estjeivel és a magyar értelmiség szokásos szorgalmas tevékenységével, szervezettségével. Anyám életének legboldogabb napja volt július elseje, amikor megszületett első fia, Péter. Erről az érzelmekkel és boldogsággal teli napról még idősebb korában is szívesen mesélt. Aztán megszületett Tamáska, a második fia, és 1945-ben én, Marika. Akkor már sötét felhők tornyosultak az égen. A szovjet hadsereg azzal a ravasz sztálinista szándékkal vonult be Kárpátaljára, hogy a nagy orosz birodalomhoz csatolja szülőföldünket, az ezeréves Magyarország legősibb területét, Kárpátalját. Edvard Benes, Csehszlovákia igencsak vitatott megítélésű második elnöke volt olyan ügyes, hogy átengedje Kárpátalját a szovjeteknek, mely a trianoni békediktátum értelmében 1921-tő 1939-ig, majd húsz évig, Csehszlovákia része is volt. Aki tudott, menekült a szélrózsa minden irányába, de főként az anyaországba. Családunk számára is készen álltak a kamionok, de nagyszüleim az oroszok bejövetelét és intézkedéseit csupán ideiglenesnek tekintették. Reménykedtek, hogy három-négy hónap múlva elmennek, és átveszik helyüket az angolok. (Nagyszüleim, akárcsak az egész Horthy család, meglehetősen anglomániások voltak). Pedig volt már tapasztalatuk az oroszok gátlástalan furfangjával kapcsolatosan már az első világháború idejéből. Ortutay Ilonka nagymamám mesélte, hogy amikor ők, úgy emlékszem, Kőrösmezőn, valahol a Vereckei hágó közelében laktak, akkor oda mindig a legbátrabb papokat küldték. Télidőben szánkón közlekedtek fáklyások kíséretében. Én mindig azt hittem, hogy a farkasoktól féltek (akkoriban még sok medve és farkas járt arrafelé), de később felvilágosított nagyanyám: nem a farkasok, hanem az akkor már ott lézengő orosz szökevények (esetleg felderítők?) miatt helyezték arra a vidékre a legbátrabb embereket. Kár, hogy nem ismerték nagyszüleim a mindenkoron terjeszkedni kívánó nagyhatalmi soviniszta orosz politika alapelvét, mármint azt, hogy ahová Iván beteszi a lábát, onnan nehéz őt kitessékelni. (Lám, nálunk Magyarországon is több mint ötvenöt évig vendégeskedtek ideiglenesen ). Szóval hiba volt ezt figyelmen kívül hagyni. Családom görög katolikus papjai sem nagyon készülődtek a távozásra, hiszen a pásztor a nyáját nem hagyja el jelszóval, maradtak. Arra senki sem gondolt, hogy három-négy hónap alatt teljesen feje tetejére áll a világ. Reménykedtek, hogy az oroszok elmennek. Nem mentek. A legrosszabb forgatókönyv következett októberében a szovjet hadsereg bevonult Kárpátaljára. A magyar férfiakat, előbb a vezető poszton lévőket, majd mindenkit, aki magyar, bebörtönözték, megkínozták, kivégezték, vagy elvitték az Északisarkkörön túlra raboskodni. A család, az asszonyok és a gyerekek, férfi támasz nélkül úgyis elpusztulnak! erre számítottak a nemes szívű kommunisták. Nagyapám is az elsők között volt, akit elhurcoltak. Daliás, szép ember volt a nagyapám, mindenki kedvence. Még a pesti nagymama is (mi, gyerekek, így hívtuk édesanyám anyját), aki pedig, hogy úgy mondjam, nem csípte az Ortutayakat, különösen nem Ortutay Ilonka nagymamámat, mert büszke és gőgös úrinőnek tartotta (nem volt gőgös, de büszkének, elismerem, büszke volt). Szóval még a pesti nagymama is elismerte, hogy az Ortutay nagyapa - ő mondta, mármint a pesti nagymama talpig úriember. Az volt. Anyámtól, nagyanyámtól, később édesapámtól hallottam, hogy 1945-ben jöttek érte. Még pólyában voltam, amikor elfogták. Mielőtt végleg elvitték volna, a kapunál megáldott, szomorúan rám nézett és könnyes szemmel elfordult, amikor kezére tették a bilincset. Négy év után apámmal tették ugyanezt, amikor már egy albérleti lakásból követhettük az eseményeket. (Utolsó normális, emberhez méltó lakhelyünkről, a püspöki palotából, amikor a legdemokratikusabb szovjet törvények értelmében betiltották a görög katolikus vallást, az utca kövére tettek ki minket, és minden papi családot, februárban, hideg télidőben. Négyen voltunk testvérek). A ránk vigyázó cselédlány (ma bébiszitter), Ica, anyám kérésére összegyűjtötte az összes arany ékszert, ami a családban megmaradt és a KGB nyomozók után futott, hogy apámat, legalább elbúcsúzni, elengedjék. Mi gyerekek otthon együtt bömböltünk, sírtunk, látva a bőrkabátos mogorva idegeneket. Sejtettük a rosszat, de nem értettük a szituációt. Mikor jön vissza apu? - faggattuk anyánkat, aki összetörve, rezzenéstelen arccal ült a kályha mellett. - Amikor Ica átadja a dobozt azzal a sok arannyal a bácsiknak - válaszolta gondterhelten anyám. Ica, hűséges segítőnk, aki minden 2 Pannon Világ 2014

3 ellenszolgáltatás nélkül maradt mellettünk, sírva, és üres kézzel jött vissza. Hét év után láttuk viszont apánkat, nagyapánkat többé soha. Nagyanyám élete végéig várta, nem hitte el, hogy meghalt. Nagyon erős szerelem fűzte őt nagyapámhoz (külön regényt érdemelne szerelmük története). Csupán üzenetek jöttek, hogy nem bírta, a daliás, szép termetű ember a sok szenvedést, az embertelen rabszolgamunkát, a hideget és az éhezést, és harminckét kilóra fogyva halt éhen Szibériában. Az utolsó hírt róla (mondta, aki hallotta) az Amerika Hangja (The Voice of America) rádió közölte magyarul és angolul. A rádióban hangzott el, hogy mártír nagyapám utolsó kívánsága mégis csak teljesült A Munkácsi Egyházmegye fő esperesét mégsem úgy kaparták el, mint egy kutyát, hanem úgy temették el, ahogy kívánta. Papi áldással. Mert hát az volt az utolsó kívánsága, hogy pap temesse. S ennek a kívánságának rabtársai mindenképpen eleget akartak tenni. Ám a barakkban, ahol nagyapám is raboskodott, keresztény pap nem akadt egy sem. De volt ott egy rabbi, akit zsidó létére a szovjetek épp azért hurcolták el, mint amiért a többi papot. Nem volt hajlandó istentagadó lenni. Már pedig ezért a szovjet érában 25 év járt halmazati büntetésként. Nagyapám társai viszont úgy ítélték meg, hogy végül a rabbi is pap, és ezért megkérték, búcsúztassa el nagyapámat ősi szokás szerint. A rabbi, áldva legyen érte a neve és emléke, ezt meg is cselekedte, persze nagy titokban, nehogy karcert (sötétzárkát) kapjon, kenyéren és vízen, hangzott a The Voice of America rádió nagyapámról szóló tudósítása. Pörögnek előttem gyermekkori emlékeim, a sötét és hősies napok, a hosszú és áldatlan évek. Sok minden maradt emlékezetes gyermeki tudatomban. Például, anyám elkeseredett állapota, amikor egy havas téli napon én húztam el őt egy katonai autó elől, a szánkónkról felborult farakás mellől. Várta, hogy elüsse az autó Ott akart maradni, mert meg akart halni. De aztán felocsúdott, látva a gyerekeit, hallva könyörgésemet. És most is látom a börtöncella rácsos ablakait és ajtóit, amikor beengedtek apánkhoz a börtönbe elbúcsúzni. Apám vörös szemmel ölelgetett minket, anyám merev arccal állt mellettünk és nyelte könnyeit, de nem sírt. Biztos nagyanyám szavai csengtek a fülében: egy magyar úrinő nem sír. A börtönőr is megrendülten figyelte e családi találkozót. Vitéz Gabriella gyermekkorában az édesanyjával (1925) Látom nagyanyám megalázó próbálkozásait a csencselésre, amikor megmaradt vagyonkáját akarta élelemre cserélni, és engem is magával vitt, hogy megalázását jobban elviselje. Nem léphette át a boltban a küszöböt, mint vevő, de a jószívű hentes, látván sétabotját, széket tett az udvarra, így leülhetett. Órák múltán (én már nagyon unatkoztam), eredmény nélkül dobták vissza bizsuit, nem kellett. Szegény, a megaláztatáson kívül semmit sem kapott, így aznap nem tudott nekünk semmit sem adni. Éhesek maradtunk. Egyszer valahonnan szerzett kolbászkarikákkal kínált, egy vékony szelet jutott mindenkinek. Az én adagomat egyszerre bekaptam, íze szétterült a számban. Ő rám szólt: úrilány nem ehet habzsolva! Figyelmeztető szándékát csak évek múltán értettem meg. Tamás bátyámra is egyszer haragudott meg igazán, amikor a főebédre felszolgált vizes grízt rosszcsont testvérem jól megsózta. Bármennyire éhes voltam, ebéd nélkül maradtam. Tamás jól tudott szórakozni az ilyen csínytevéseken, mint gyerek. Még a morbid csínyektől sem riadt vissza. Egyszer például rám zárta az ajtót abban a szobában, ahol a nagynéném volt felravatalozva, mondván, hogy csak akkor fog kiengedni, ha én, a kisbolond, megfogom a halott nagynéni kezét, mely még meleg. Emlékszem az embertelen sorban állások kegyetlen pillanataira. Egymást taposták, lökdösték az emberek, tekintet nélkül a síró, sivalkodó gyerekekre, akiknek szintén be kellett állni a sorba, hisz csak tíz dekánként osztották a kristálycukrot. Az egyik karácsonyi Szenteste (díszek nem voltak a fán, szaloncukrok sem) is mélyen megmaradt gyermeki tudatomban. Egy magyar népmese-könyvre áhítoztam, ezt kértem reménytelenül a Jézuskától. A bátyám pedig egy egész bulocskát (zsemlét) kért, amit nem kell megosztani testvéreivel: ő egyedül eheti meg az egészet. Mindkettőt megkaptuk, nagyon boldog voltam. Emlékszem, mennyire örültem, amikor szeretett Ilonka nagynéném hozott nekem ajándékba egy tíz centis kaucsukbabát Kijevből, amilyet a kirakatban láttam, és már hetek óta csak róla ábrándoztam. Nem kis lelki traumát okozott bennünk, de főleg anyámban, amikor kirúgtak bennünket az óvodából, az egyetlen helyről, ahol normálisan étkezhettünk és aludhattunk, mert népellenség gyerekek voltunk. Egy keleti ukrán óvónő vett vissza bennünket másfél éves öcsémmel együtt, aki így Pannon Világ

4 másfél évesen még nem volt óvodás korú. De ő felvette. A szívére hallgatott, és nem az előírásokra. A nevére még ma is emlékszem: Márijá Fillipovná volt a neve ennek az áldott asszonynak. Ötévesként, egyedül jártam az oviba, másfél éves Jenő testvéremmel. Délutánonként gyakran sírt, amikor lefektették, mert nem látott és hiányoztam neki. Hogy ne sírjon, Márijá Fillipovna vagy valaki más mellém fektette a kecskelábú kiságyba. Az eset is bizonyítja, hogy az embereket nem szabad nemzetiségük szerint megítélni: ennek az óvodának az igazgatónője keleti ukrán volt, annak az óvodának pedig, amelyikből távoznunk kellett, magyar. És mégis Márijá Fillipovna mentette meg az életünket, és nem pedig az, aki mégis csak a mi fajtánkhoz tartozott. Mennyire igaza volt jó anyánknak, amikor azt mondta, hogy van jó ember, és rossz ember, nem pedig orosz, ukrán, magyar, zsidó vagy cigány. Kisebb javulás akkor állt be kicsi életünkbe, amikor anyánknak a jó emberek segítségével, az előkelőbbnél is előkelőbb Ranolder intézetben szerzett tanári diplomájával, sikerült állást szereznie takarítónőként egy fodrászüzletben. Gyakran járt késő este haza, mert két műszakban kellett dolgoznia, és mi nélküle nagyon féltünk a sötét szobában. A hét vagy nyolc éves Péter bátyánkhoz húzódtunk, mert ő volt a szemünkben a nagyfiú, a tekintély, a családfő jó apánk helyett. Különösen a viharok, félelmetes dörgések idején látta el ezt a szerepet. Felnéztünk rá és utánoztuk. Csupán a Tamással történt verekedéseitől féltünk, amikor magunk voltunk. Röpködtek a gyertyatartók olykor-olykor, nem voltak ezek a szülői felügyelet nélküli esték mindig kockázatmentesek. Tamást néha megbüntették, élénk, rossz gyerek volt. Én mindig sírva könyörögtem és tiltakoztam, hogy ne bántsák! Ő pedig, amikor abbahagyták a verést, röhögni kezdett. Nem tudtam mire véljem Hol gyászoltam, hol pedig értetlenkedtem. Anyámat hosszú idők után akkor láttam boldognak, amikor egy csomagot kapott Budapestről, egy téli kabátot, valamilyen úton-módon. Táncolt, forgott a kabáttal. Otthonról jött! kiabálta. Egyszer sem engedték haza a vasfüggönyön keresztül, még akkor sem, amikor megjött az édesapja halálhíre. Ő volt a kedvenc lánya, nagyon szerette Életben maradásunk feltétele volt az otthon maradt családok összefogása, a csonkán maradt magyar családok melegsége, segítő közössége (Magyariékat, Guszti néniéket stb. említeném). Erre nagyon jól emlékszem. Mindig az kapta a szalonna héját (húsáról nem lehetett szó), aki nagyon beteg volt. Ez történt egyszer Tamás öcsémmel is, amikor a tüdejét megtámadta a kór. Ámbár nem sokat betegeskedtünk, talán mert mindig kint játszottunk a szabadban, utcagyerekek voltunk, és megszoktuk, hogy mindig éhesek vagyunk Én gyakran ábrándoztam egy szép piros almáról, amilyet a szomszédban élő barátnőm kezében láttam télen. Nekünk ez elképzelhetetlenül nagy luxus volt, de neki nem, mert az apja főügyész volt. Abszurd, de ő volt a legjobb barátnőm: egy politikai fogoly lányának és egy sztálinista ügyész gyermekének a barátsága. Az ismeretség még ma is él. Filmszerűen peregtek szemem előtt az események gondolataimban a vonaton ülve és anyámtól búcsúzva. Életünk boldogabb fordulópontja akkor következett be, amikor apámat hét évi fogság után hazaengedték a Gulágról. Fizikailag megtörve, de lelkileg épen tért haza. Egy év után megszületet Csaba öcsém, a család kedvence. Szegénységünk nem változott, mert apám még fizikai munkát is nehezen kapott. Gyakran mondta, hogy a gyerekek éhezését fájdalmasabb nézni, mint a Gulágon rabszolgamunkát végezni. A tehetetlenség nagyon kínozta. De akkor nem csak Szibéria volt koncentrációs tábor, hanem bizony az egész hatalmas birodalom is, melyet villamos árammal töltött szöges drót zárt el a külvilágtól. Vajon mindebben a gyermekkori pokolban boldog volt-e néha az anyám? Amikor gyermekei megszülettek és apám hazatért, igen. Nehéz fizikai munkája mellett is mindig tanult, művelte magát. Nem tehetett mást, ez volt az igénye. A szovjet kommunálkákban (társbérletben) rendkívül sokat szenvedett az ottani lakótársak igénytelensége miatt. Koszosak voltak. Anyám hajnalban kelt, hogy a lakók által közösen használt mosdót és a vécét kitisztíthassa, és tisztán használhassa, a konyhában kitakarítson. A higiénia csupán addig tartott, amíg a társbérlők be nem tették a lábukat a közös helyiségekbe. A közös konyhában lógtak a kötélre kifeszített vizes ruhák (térdig érő női bugyik) a leveses fazekak fölött. Emlékszem gyakran rájuk szólt: ha már Istenben nem hisznek, akkor Leninnek tegyenek fogadalmat, hogy tisztaságra törekszenek! Borzalmas volt látni, milyen küzdelmekben teltek hétköznapjai. Egyszer megígérték nekünk a fentebb már említett nagy Ortutay Gyula közbenjárására (aki rendes ember lévén, lám, nem felejtette el, hogy azért tartozik nagyapámnak ezzel, azzal, és elment az obkomba kilincselni érdekünkben), hogy mint nagycsaládosok lakást kapunk. A helyi fejesek, hogy a kedvébe járjanak az illusztris magyarországi vendégnek, persze mindent megígértek. Anyámmal madarat lehetet fogatni. Fürdőszobánk lesz! kiabálta boldogan. Aztán mégsem lett belőle semmi Megüzenték: Fasiszta családnak nem jár lakás Sokat olvasott, talán a valóságtól való menekülési vágya is hajtotta Kívülről ismerte a turisztikai könyveket (gondolatban utazta be a világot), az operakalauzokat. A rejtvényeket, bármilyen nehéz is volt valamelyik, pillanatok alatt megfejtette. Egyetlen szellemi szenvedélye volt: a könyvek és a Füles rejtvényújság. Mindent olvasott, mindent tudott, minket is igényességre nevelt. Nagyon szeretett kirándulni, utazni (ez a vágya kevésbé teljesült), minden kis útért, nyaralásért rendkívül hálás volt. 4 Pannon Világ 2014

5 Abban az időben nem vihettük külföldre, nem volt útlevelünk, sem pénzünk. Nagyon szerettem volna ezt neki megadni, de mire megadhattam volna, már nem tudott vele élni. Nagyon fáj ez nekem. Élvezte a vizet, a Velencei tavat, a Balatont, a fehérvár-csurgói mesterséges tavat, ahová végül is nem mártózhatott meg egy számomra fájó emlék miatt. A természetben, a virágok, növények között, gyermekei, unokái körében láttam őt csak boldognak. Mindenkinek jót akart, mindenkin segített, erején felül is, végkimerülésig A bátyámat, Pétert szerette a legjobban. Talán azért is, mert amikor született, még felhőtlenül boldog volt. Ezért sebezték meg olyan mélyen testvérem felelőtlenül vétkes döntései, végtelenül helytelen, valószínűleg a szovjet hadseregben töltött katonaévei alatt szerzett, jó anyám kifejezésével élve nyikhaj természete és életfelfogása, melyet anyám még térden állva sem tudott megváltoztatni. Nem anyám szavára, hanem a sátánéra hallgatott akkor a testvérem. Pedig szellemileg ő volt a legokosabb, a legolvasottabb közöttünk. Az iskolában a tanárok követendő példaként emlegették. Ám a tragédia, amit egy mélyen érző és szerető anya előrelátott, sajnos bekövetkezett. Fájó emlékként él bennem hármas találkozásunk az ungvári hídon. Két év után futottak össze anyámmal véletlenül. A bátyám megállt, ledöbbent, mert észrevett engem is, akit több éve nem látott. Szomorú, bűntudattal teli találkozás lehetett ez neki. Aztán jött a felületes emberismeret és felelőtlen magatartás, a kötetlen szenvedélyek szabadra engedésének várható következménye, amely majdnem életébe került. Egy étteremben a harmadik emeletről egy csukott ablakon keresztül dobták ki a testvéremet feleségének gengszterhajlamú jó barátai. Csak futballkapus technikájának és szerencséjének köszönhette, hogy nem törte ki a nyakát az után, hogy több emberkézzel meglendített teste a kitört ablaküvegen keresztül kirepülve elterült a földön. Véresen, szinte eszméletlenül került a kórházba. A szüleim állították talpra és húzták ki betegségéből, depressziójából. A rokonok pedig szervezték magyarországi kitelepedésének és a fiával való együttélésének feltételeit. De ez életünknek egy másik szakasza, amelyről itt és most nem akarok beszélni. Talán majd egyszer, máskor. Most inkább visszatérek az anyámmal kapcsolatos emlékeimhez Apám halála után anyámnak sikerült hazatelepülnie Magyarországra, ahová annyira vágyott. Nyíregyházán vett magának lakást, amelyet végrendeletében a legkisebb fiának, a Gulág utáni időszakban született Csabának szánt. Ez a szándéka azonban a testvérek (vagy inkább, mondjuk, a háttérben mesterkedő feleségek) értetlenségével találkozott. Anyám örült az új otthonának, de amikor csak alkalma adódott, vissza- visszalátogatott az annyi bánatot és nyomort okozó, akkor már ukrán Kárpátaljára, hisz férje, anyósa, sok-sok ismerőse ott volt eltemetve. Ahányszor csak felmentem a nyíregyházi otthonába, mindig megakadt a szemem a vízzel teli fürdőkádon. Kényszerszokás volt ez tulajdonképpen, hiszen Ungváron sohasem lehetett tudni, mikor zárják el a vízcsapot, ezért anyám mindig telefolyatta a kádat. Emlékszem, apám temetésén is ez történt. Nem volt víz a lakásban, a mosdóhelyiségekben. Nem szeretném részletesen ecsetelni, hová jártak megkönnyebbülni a Magyarországról és külföldről összesereglett püspök atyák és egyéb főrangú urak. Nyíregyházán anyámat naponta látogatta valaki, főként Jenci öcsém gondoskodott róla, mert ő is ebben a városban él. Az unokák is gyakran elmentek hozzá. Mindig valami finomsággal várta őket. A családja körében boldog volt. Az unokái közül mindenkiért rajongott, de a legjobban Gabikát és Andrást szerette. Hasonló természetűek mondta. Hozzám, Budapestre ritkábban jött, hiszen új otthona lett Nyíregyházán. Lakását is az ungvárihoz hasonlóan rendeztük be. Emlékszem, amikor az állomáson búcsúztunk azt mondta: csak májusban látogatlak meg benneteket, kislányom, amikor virágzik a hárs, a születésnapodon. Mindig elfogadtam döntését, sohasem kellett bizonyítanom, mennyire szeretem, és hogy mindig várom. Hiszen ő volt az, aki a legnehezebb moszkvai időszakomban is arra biztatott, folytassam az egyetemet, bármennyire nehéz a harminc fokos hidegben dolgozni, tanulni, gyereket nevelni. Bízott bennem, ez segített. Ahogy ezt kimondta, erőm megsokszorozódott, már tudtam, nem adom fel! Az is jól esett, hogy családi ügyek intézésében is mindig rám számított. Te vagy az, aki a többieket is kihozza, akár egy kis faluba is, de Magyarországra! Nagy felelősség volt! (Azért voltak véleménykülönbségeink, de ő szent volt az én szememben). Talán többet foglalkoztam volna a saját magánéletem rendezésével, ha ez a tudat nem nyomja állandóan a vállamat. Gabriella gyermekei és barátnője körében (1955) Pannon Világ

6 Nem panaszként mondom, mert nagyon szeretek nehéz helyzetbe jutó embereken segíteni, így szocializálódtam. Nekem az ilyen siker adja az örömet és életem értelmét - Szóval május, mondtam! Ám még március tíz előtt megszólalt a telefonom: Szeretnék korábban menni, Gabika születésnapjára, április elsejére! De már tizenötödikén is ott lehetek, ha gondolod! mondta. Örömmel várunk! válaszoltam. Aztán három nap múlva, Jenő öcsém szomorú hangja térített magamhoz: anyu kórházba került, még nem tudjuk, miért, magas láza van Éppen Vizi Szilveszter professzornál voltam interjúkészítés céljából. Megkértem, hívja fel a nyíregyházi kórházat, nyugtalanít anyám rejtélyes betegsége, nem tudok addig kérdezni, indiszponált vagyok. Azonnal hívta a kollégáit, kihangosította a készüléket. Én félig ájultan hallgatom. Nincs mentség, hallom. Hazafelé beugrom a Ferencziek téri templomba imádkozni. A ferences pap a pillangó átváltozásáról tart szentbeszédet. Szimbolikus történetnek találom. Valahogy szédülve hazatántorgok. Készülünk a lányommal Nyíregyházára, de egy telefonhívás megállít: borzalmas hír, anyánk meghalt! Nem tudom felfogni, amit hallok! Ilyen hírtelen! El sem tudtam búcsúzni tőle! Mindig azért imádkozott a Jóistenhez, hogy ne húzza a haldoklását, hogy ne legyen egyik gyermekének sem a terhére. Kívánsága teljesült! Még akkor sem akart senkinek rosszat, kellemetlenséget Csak arra emlékszem, hogy a lányommal átöleltük egymást és hangosan zokogtunk. Nem csak lelki, fizikai fájdalmat is éreztem, mintha a testemből vágtak volna ki valamit. Ez az érzés megismétlődött Nyíregyházán, a búcsúztatásán, a temetésen. Talán azért kínozott annyira, mert nem láttam őt közvetlen halála előtt, nem voltam mellette. Nem mondhattam el neki, hogy mi jók leszünk, szerető testvérek, szerető család maradunk. Összetartunk és megpróbálunk azokról a szenvedélyekről, bűnös vágyakról lemondani, amelyektől ő mindig annyira óvott bennünket. Segítjük, óvjuk egymást, ahogy ezt ő tette Az öcsémet százszor kikérdeztem mellette töltött utolsó perceiről. Hogy viselkedett, voltak-e fájdalmai, miről beszélt? Csak nézett, mondta az öcsém. Be akarta fogni az egész látványt, mindenkit, akit látott. Engem és a lányomat nem láthatott maga mellett. Pedig biztosan ezt akarta Talán akkor az állomáson megéreztem, hogy utoljára látom, azért jöttek elő a vonaton az emlékek, és azért nem tudtam búcsúzó szeméről levenni tekintetemet. Ha arra utazom, most is odapillantok, ahol ő állt, szerényen, szeretetét felénk sugározva. A háttér ugyanaz, csak az ő kedves arcát nem látom többé Sokat adnék azért, ha még egyszer átölelhetném, és azt mondhatnám neki: anyám, ne sirasd fiaidat, gyermekeidet, unokáidat. Jól vagyunk, és nem felejtünk! Isten fénye sugározza be örökké emlékedet! Budapest augusztus 1. Ortutay Anna születésnapján Ortutay Mária Мама моя, не плачь из-за своих детей! - Детские воспоминания о моей матери в связи с нашей последней встречей - Она стояла на платформе вокзала Ньиредьхазы, в том далеком 1998 году, бледная и изможденная, после мучительной и тяжелой смерти отца. Ее такой я еще никогда не видела. А потом еще долго смотрела в окно, махала ей рукой. Когда поезд тронулся, я еще долго не могла отвести глаз от нее. Я постаралась запомнить это скоромное, всегда доброжелательное и излучающее любовь лицо, словно видела ее в последний раз. Целый день, проведенный в Ньиредьхазе, шел на убыль. Отмечать Новый год и день рождения моего брата Енё мы отправились на венгерские окраины. Я договорилась еще со своими друзьями в Будапеште, в каком именно ресторане будем отмечать новый год, разумеется, веселой и дружной компанией, состоящей из хороших друзей и знакомых. Вначале я решила поздравить своего брата и его семью. Там было все: нарядный дом, приятная музыка, столы, сервированные невесткой брата - шеф-поваром, все атрибуты веселой вечеринки. По виду своей матери я видела, насколько ей тяжело, но она только терпела терпела, ни слова не говоря, она хотела быть среди нас. Перед полуночью за мной заехал один из моих друзей на машине, чтобы мы продолжили в оговоренном ранее месте празднование нового года. «Настроение хорошее, поспешим!» - сказал он. Маму мы посадили на заднее сиденье машины и отправились в сторону ее квартиры. Я видела, насколько она была измождена. Пожалуй, если бы кто-то сказал, что она крайне измождена, я бы даже не возразила. Мой друг, когда мы доехали ее дома, открыл дверь, помог маме выйти из машины и сопроводил ее до дверей. Неожиданно мне захотелось остаться с ней, не идти к веселой компании, я захотелa остаться с мамой и проводить с ней старый год. Мой друг с недоумением выслушал мое решение, 6 Pannon Világ 2014

7 но не воспротивился ему, видя, что я категорически решилась на это. Мы вместе с моей матерью прослушали гимн, после него в исполнении молодого трансильванского актера Обращение Михая Верешмарти: слова, которые едва не вызвали в нашей душе катарсис, и после этого легли спать. Это был последний праздничный день, который мы провели вместе Уже в поезде, по пути в Будапешт, перед моими глазами предстала вся жизнь моей матери. Воспитанная институтом Ранолдер, она сохранила некую утонченность и эрудицию даже во времена наижесточайшего периода сталинской эпохи. В 40-х годах, в окружение и обществе моего отца, поскольку он был молодым человеком, воспитанным в одной из наиболее известных семей Подкарпатья, молодые девушки буквально жужжали, желая выйти за него замуж. Но отец, очаровательный, умный, общительный и невероятно вежливый со всеми, сразу же обратил внимание на «пештскую» Габи, которая с первого взгляда очаровала его благодаря своему безупречному вкусу, элегантному стилю и культуре поведения. Это была действительно романтическая любовь. На прекраснейшей и большой свадьбе, прогремевшей по всей стране и проходившей в греко-католической церкви, расположенной на Фё утца (улица Главная) в Будапеште, собралось более чем 200 гостей. После получения докторской степени, моего отца ожидала прекраснейшая карьера. Он переехал в Унгвар, где мог себе выбрать жилье там, где ему хотелось. Мой дедушка, Енё Ортутай, депутат верхней палаты Венгерского парламента, был также архидиаконом в Унгваре. Поначалу он работал в Берегсазе, представлял городскую общину, где, не взирая на национальность и вероисповедания жителей, был избран мэром. Берегсаз, к слову, тогда считался не совсем маленьким городом. В Унгваре у семьи были красивые дома, сады, виноградники, широкие поля. Любой праздник, будь то именины, день рождения, был поводом для накрытия стола на 150 гостей и более. Любой мог найти нас, двери нашего дома всегда были открыты для дорогих гостей. Даже наш дальний родственник, Дьюла Ортутай (ученый-этнограф и фольклорист, позднее академик ВАН и министр культуры Венгрии в 50-ые годы, будучи членом сегедского общества юных коммунистов, смог избежать тюрьмы благодаря посредничеству и помощи моего дедушки), смог провести исследования Карпатского горного региона, а также этнографические исследования края. Не было такого человека, которому он не подал бы руку помощи, даже в период гонений на евреев (спустя несколько десятилетий я случайно узнала, что он также помог бежать от геноцида профессору моей дочери). Таким образом, в начале 40-х годов жизнь в Подкарпатье была как в сказке: счастливая, прекрасная, большой общиной, где чередовались культурные и литературные собрания, разнообразные семинары, приемы у губернатора, организовывались литературные вечера с известным поэтом Ласло Мейчем, проводимые активной и всесторонне развитой венгерской интеллигенцией. Самый счастливый день в жизни моей матери - 1 июля 1942 года, когда родился ее первенец - Петер. О чувствах и переполнившем ее счастье, она с удовольствием рассказывала уже спустя много лет. Затем родился Томаш - второй сын, а в 1945 году - и я, - Марика. Уже тогда темные тучи сгущались над нами. Советская армия вошла в Подкарпатье с той целью, чтобы к огромному российскому государству насильно, с хорошо известным сталинским коварством, присоединить нашу землю, наше Под- Родители: Габриела Витез и Велемир Ортутай, и дети: Пётр, Мария и Томаш. (1949) карпатье, которое более чем 1000 лет принадлежало Венгрии. Бенеш и тогдашний министр иностранных дел Чехословакии буквально «бросили» к ногам советских захватчиков Подкарпатье (тогда: с 1921-го до 1939-го года, почти 20 лет, согласно с Трианонским мирным договором, Подкарпатье принадлежало Чехословакии). Все те, кто только мог, бежали восвояси на все четыре стороны, но в основном - на историческую родину. Наша семья уже была готова погрузиться на грузовики, однако мои бабушка и дедушка считали приход русских как кратковременное и неприятное явление. Они надеялись, что через 3-4 месяца русские сами уйдут. Хотя горький опыт общения, связанный с беспринципностью русских, они уже имели. Моя бабушка Илонка рассказывала, что, когда те жили в деревне недалеко от Верецкого перевала, то всегда в церкви служили наиболее отважные священники. Pannon Világ

8 Зимой они ездили на санях, освещая себе дорогу факелами. Я всегда думала, что они таким образом защищались от волков (тогда еще много волков и медведей жило в тех районах), однако чуть позже бабушка просветила меня: не волков надо было бояться, а бродячих русских, которые всегда замышляли что-то зловещее, и именно поэтому в эти районы отправлялись служить наиболее смелые люди. И было бы большой ошибкой проигнорировать опасность. Моя семья, где отец и дед были греко-католическими священниками, не готовилась уезжать, так как ее девизом всегда было: «пастырь свое стадо никогда не бросит». Никто даже предполагать не мог, что в ближайшие 3-4 месяца все в нашем мире перевернется с ног на голову. Все надеялись, что русские покинут наш край. Однако самый худший сценарий событий воплотился в жизнь. В октябре 1944-го русские вторглись в Подкарпатье и оккупировали его. Венгерских мужчин и те, кто занимал руководящие посты, сначала бросали в тюрьмы, где пытали, убивали. Тех, кто выжил, отправляли на рабские работы за Полярным кругом. Они рассчитывали, что семьи, дети, все равно погибнут без мужской поддержки! Мой дед был в числе первых, кто попал в эти жернова. Он был обаятельным, красивым мужчиной, всеобщим любимцем, не только семьи, но и общества. Даже моя пештская бабушка (мы так называли мать моей матери), которая всегда недолюбливала семю Ортутай, особенно бабушку, считала ее гордой леди (она и была таковой), говорила, что дедушка - «джентльмен с головы до пят». Насколько мы знаем из семейных источников, за ним пришли в 1945 году. Я тогда была еще грудным ребенком, когда чекисты посадили его в машину, стоявшую возле наших ворот. Рассказывают, что он посмотрел на меня в последний раз с грустью и со слезами на глазах, и отвернулся, когда на его руках замкнулись наручники. Спустя четыре года то же самое произошло и с моим отцом, но тогда его уводили уже со съемной квартиры. С последнего нашего места жительства, с епископских палат, нас выкинули холодной зимой на булыжную мостовую тогда, когда греко-католическая религия была запрещена «демократическим» советским законом. Нас, детей, было четверо, горничная (сегодня бебиситер) заботилась о нас, по просьбе моей матери она собрала все золотые ювелирные украшения, которые еще оставались в семье, и пошла к следователям КГБ, чтобы те просто отпустили моего отца на одно свидание. Мы, дети, плакали, видя незнакомцев и зная, что те замышляют что-то плохое, но не понимали всего того, что происходило. «Когда вернется назад папа?» - спрашивали мы у матери, цепляясь за ее руки, которая с обреченным лицом сидела у плиты. «После того, как Ица отдаст коробку, полную золота, этим дядям» - задумчиво отвечала мать. Ица, наша героическая помощница, которая совершенно бескорыстно осталась с нами, вся в слезах и с пустыми руками вернулась назад Нашего отца мы снова увидели спустя семь лет, дедушку уже никогда. Моя бабушка ждала его до конца своей жизни, она никак не могла поверить, что он умер от голода. Очень сильная любовь к дедушке согревала ее душу и сердце (эта история любви заслуживает отдельной повести). До нас доходили только известия, что он не может вынести мук. Мы не могли поверить, что статный, широкоплечий мужчина, каким он был когда-то, умер от голода и истощения в Сибири. Последнюю новость о нем мы получили благодаря «Голосу Америки», который сообщил, что последнее желание моего дедушки все-таки сбылось. Оно заключалось в том, чтобы его, архидиакона Мукачевской епархии, все же кое-как похоронил священник, поскольку он никак не хотел, чтобы его засыпали землей в яме, как последнюю собаку. Но священника там, в лагере, не нашлось, кроме одного заключенного еврея, который оказался, между прочим, и раввином. Товарищи моего дедушки решили, что раввин, в конце концов, тоже священник, так как он был сослан туда, где он сейчас находился, точно так же, как и другие священники: он не пожелал отказываться от веры в Бога. Вот и этот раввин втайне и похоронил моего дедушку, невзирая на опасность, которая грозила ему из-за этого сугубо клерикального, последовательно антисоветского, дела. В тот момент, когда я пишу эти строки, передо мной пролетают те тяжелые, мрачные, но героические дни, годы. Некоторые воспоминания детства четко запечатлелись в моей памяти: помню, в каком отчаянном состоянии была мама, когда одной снежной зимой я оттащила ее от военного грузовика, который вот уже наезжал на опрокинутые с наших санок несколько поленьев. Она ждала, чтобы на нее наехала машина Она не хотела дальше жить, но потом пришла в себя, потомy что увидела нас, своих детей, услышала мой плачь и мою молитву. Вижу перед собой зарешеченные окна и двери тюремной камеры, когда разрешили нам попрощаться с отцом. Отец с покрасневшими глазами обнимал нас четверых, и вижу, как мать c застывшим лицом стояла рядом, сдерживая слезы, чтобы публично не заплакать. Наверное вспоминала слова моей бабушки: «Венгерская дама никогда не плачет». Но даже тюремщик шокировано наблюдал за этой семейной встречей. Я вижу далее свою бабушку, которая, занима- ясь унизительной для нее торговлей и обменивая оставшееся имущество на продукты, брала меня с собой, чтобы как-нибудь перенести свое горькое 8 Pannon Világ 2014

9 унижение. Ей не разрешали переступать порог мясного магазина, но когда видели, что она с тростью, то ставили стул во дворе, чтобы она смогла присесть. Потом по прошествии несколь- ких часов (мне было очень скучно), не продав из «бижутерии» ничего, глубоко униженными мы возвращались домой. В этот день она не смогла нам дать ничего покушать. Однажды она откуда-то достала нарезанную колбасу, каждому достался по одному тонкому ломтику. Я сразу же его про- глотила, чувствуя вкус этой шикарной закуски во всем рту. Увидев это, она сказала: «Молодой барышне не прилично проглатывать так жадно еду!» Это ее поучение я поняла только спустя годы. Помню еще, что она не на шутку рассердилась и на моего старшего брата Томашa, когда тот, чтобы позабавиться, хорошо посолил изготовлен- ную в воде манную кашу, по- данную нам на обед в качестве главного блюда. Тогда я вынуждена была остаться без обеда, хотя была ужасно голодна. (Томаш, будучи самым шаловливым ребенком из нас, всегда любил забавляться. Например, однажды он закрыл меня в комнате, где лежала моя умершая тетя. Он начал меня уговаривать, маленькую глупышку, чтобы я подержалась за руку умершей, ведь она еще теплая). Припоминаю также угрожающие моменты покупки сахара. Детей сдавливали, но они все равно, так же как и остальные, должны были стоять в очереди перед магазином. Ведь сахар песок продавали лишь по сто грамм каждому. Глубоко в моей памяти засел также один из Сочельников (украшений на елке не было, как не было и салонцукора). Я очень хотела получить на Рождество, не имея на это никакой надежды, книгу с венгерскими народными сказками, - вот что я просила от Езушки (маленького Христосика). А вот мой старший брат Томаш просил целую булочку, которую только он сам мог бы съесть. Мы оба получили то, что просили. Я была очень счастлива. Я вспоминаю тот счастливый день, когда моя любимая тетя Илонка привезла мне подарок из Киева 10-сантиметровую резиновую куклу, которую я видела в витрине магазина и очень мечтала о ней. Немалую психологическую травму получили мы, а особенно моя мать, когда нас, как детей «врага народа», выгнали из детского сада, единственного места в городе, где еще кое-как кормили. Одна украинская директриса детского сада забрала меня и моего полуторагодовалого брата обратно. Ее имя мы до сих пор помним звали ее Мария Филипповна. В возрасте пяти лет я сама, без сопровождения, ходила в детский сад с полуторагодовалым братом. Во второй половине дня он часто плакал. Тогда его всегда укладывали рядом со мной на детский топчан. Этот случай также доказывает, что нельзя судить людей по их национальности: директриса детского сада была украинкой, предыдущая, которая выставила нас на улицу, венгеркой, но спасла нам жизнь не та, которая была той же национальности, что и мы, а украинка. Нам, детям, стало немножко получше, когда наша мама (учительница с дипломом элитного института!) при помощи друзей получила работу уборщицы в парикмахерской. Она часто работала во вторую смену, то есть вечером, а мы дети очень боялись одни в темной комнате. Мы тянулись к старшему брату Петеру, который был старше нас на пару лет, он был авторитетом в наших глазах, «главой семьи», «заменой» отца. Особенно во время грозы или грома, которые сотрясали наше жилье. Он как нельзя лучше всего подходил для этой роли. Мы смотрели на него и всегда старались подражать ему. Особенно мы боялись драчуна Томаша, когда оставались одни; эти вечера без Габриела с сестрой (1938) родительского надзора всегда были сопряжены с долей риска. Томаша иногда наказывали, он был весьма непоседливым, излишне шаловливым ребенком. Я же, в свою очередь, всегда умоляла со слезами на глазах, не причинять ему боли! Он же, когда наказание заканчивалось, начинал смеяться, и я не знала, что думать Где «плакать», где недоумевать. Свою мать, спустя сравнительно большой промежуток времени я увидела действительно счастливой тогда, когда она получила сверток из Будапешта, где было зимнее пальто и еще коекакие вещи. Она танцуя крутилась с пальто, радовалась, кричала: «Из дому пришло!» Ее так и ни разу не пустили через железный занавес домой. Даже тогда, когда умер ее отец. Она была любимой дочерью, она очень любила своего отца Одним из немаловажных условий нашего выживания были венгерские семьи, которые еще оставались здесь, мы старались держаться друг Pannon Világ

10 друга, помогали и дарили тепло друг другу (в основном семья Мадьяри, тети Густи и т.д.) Я помню это очень хорошо. Тот, кто серьезно болел, всегда получал кожуру от сала (о мясе речи и быть не могло). То же самое случилось однажды с моим братом Томашем, когда болезнь атаковала его легкие. Мы болели не часто, возможно потому, что всегда играли снаружи, на свободе, мы были «уличными детьми». Мы привыкли, что мы всегда были голодными Я часто мечтала о хорошем красном яблоке, которое моя подруга, живущая по соседству, ела зимой. А моя дружба с ней для нас вообще была нечто из ряда вон выходящее, так как ее отец работал прокурором города. Абсурд, однако она действительна была моей лучшей подругой: дружба дочери политзаключенного с дочерью сталинского прокурора. Мы до сих пор поддерживаем отношения. Сидя в вагоне поезда, с кинематографической скоростью перед моим взором пролетали события, когда я простилась с матерью. Поворотным моментом в нашей жизни стало счастливое возвращение моего отца, который провел в тюрьме ГУЛАГа около семи лет. Физически он был сломлен, но морально он вернулся домой очень окрепшим. Через год родился мой брат Чаба любимец семьи. Наш бедный быт не изменился, потому что мой отец даже тяжелую работу получал с трудом. Он часто говорил, что для него гораздо болезненнее смотреть на то, как дети голодают, чем делать тяжелую работу в ГУЛАГе. Отца очень угнетала его беспомощность. Но тогда большим концлагерем былa не только Сибирь, но и наши края тоже. Была ли во всем этом аду времен моего детства хоть иногда счастлива моя мать? Да. Когда родились дети и мой отец вернулся. Даже не взирая на тяжелый физический труд, она всегда следила за собой. Никак не иначе, в этом была ее потребность. В советских «коммуналках» (общих квартирах) она очень страдала из-за нечистоплотности соседей. Они были грязными. Моя мать просыпалась на рассвете для того, чтобы вымыть туалет, кухню, чтобы потом можно было использовать чистую кухонную утварь. A чистота продолжалась только до того момента, пока соседи не начинали заходить в места общего пользования. В общей кухне они развешивали на веревках свою мокрую одежду (обычно огромные трусы до колен) поверх кастрюль с супом. Я вспоминаю, как она часто говорила им: «Если вы в Бога не верите, то хотя бы следуйте завету Ленина стремиться к чистоте!» Ужасно было смотреть на нашу повседневную жизнь, которая уходила в основном на борьбу с нечистоплотностью соседей. Однажды моим родителям, имеющим пятеро детей, пообещали (так как великий Дюла Ортутай, уже упомянутый мною, похлопотал за нас в обкоме), что получат коммунальную квартиру. Обещали многое, мама порхала на радостях, словно птица. «У нас будет ванная!» - восклицала она счастливо. А потом пришло известие: «Фашистской семье квартира не положена»... Она много читала, вероятно потому, что хотела уйти от существующей реальности Она прочла очень много туристических книг (наверное, мысленно путешествовала по миру), будучи туроператором. Головоломки, какие бы сложные они ни были, она разгадывал очень быстро. У нее была только одна интеллектуальная страсть: книги и месячник «Фюлеш» («Ушастик»). Она читала все, знала все, нам прививала высокие стандарты мышления. Она очень любила походы, путешествия (это ее желание реализовалось менее всего), за каждое небольшое путешествие, летний отдых, она была чрезвычайно благодарна. В то время мы не могли выезжать за границу, не было никаких паспортов, не было и денег. Я действительно хотела бы дать ей все это, но это уже не в моих силах. И об этом мне действительно больно вспоминать. Она очень любила воду, озеро Веленцеи, Балатон, искусственное озеро Фехервар- Чургои, к которым, в конечном итоге, так и не остыла, как я считаю, тяга к ним. Я видела ее счастливой на природе, среди цветов и растений, детей, внуков. Она каждому желала добра, без устали помогала всем. Старшего брата, Петера, любила больше всего (возможно, его рождение во времена безоблачного счастья также способствовало этому). Именно поэтому ее так глубоко ранили плохое и безответственное поведение Петера, неправильный образ жизни, воспрепятствовать которому она была не в состоянии, даже умоляя его на коленях. Хотя Петер среди нас был наиболее ярким, интеллектуальным и самым популярным. Даже в школе учителя ставили его всем в пример. Трагедия, которую предвещала глубоко сострадающая и любящая мать, все же произошла. Болезненным воспоминанием живет во мне наша встреча втроем на Ужгородском мосту. Спустя два года я с мамой случайно наткнулись на него. Мой брат остановился, потому что заметил меня тоже, так как не видел меня много лет. Это было печальное зрелище, в нем чувствовалось некая неухоженность. Это случилось из-за недостаточного знания людей и безудержного увлечения, что едва не стоило ему жизни (моего брата выбросили с третьего этажа через закрытое окно друзья-«гангстеры» его жены). Его хорошо тренированное тело, выброшенное многими людьми, разбило окно и вылетело наружу, не причинив при этом ему травм, угрожающих жизни. Всего окровавленного, почти в бессознательном состоянии, его принесли к моей матери. Мои родители поставили его на ноги и вытащили из депрессии, вылечили. 10 Pannon Világ 2014

11 Родственники же поспособствовали его выезду в Венгрию и созданию условий для учебы его сына. Но это уже другая сторона нашей жизни, которая также стоит «целой мессы». А я вернусь к воспоминаниям о моей матери. После смерти отца мы привезли ее на родину, куда она всегда хотела вернуться. В Ньиредьхазе она купила себе квартиру, которую завещала младшему сыну Чаба, который родился после того, как отец вернулся с ГУЛАГа. Этот небольшой «инцидент» братья (в большей степени их жены) встретили с некоторым недопониманием. Моя мать была счастлива в новой квартире, но только иногда вспоминала об «отрезанном», уже украинском, Подкарпатье, где она испытала много горя и несчастья. Всякий раз, когда я приезжала к ней в гости, в Ньиредьхазу, я всегда обращала внимание на ванную, наполненную водой. Вынужденная и навязчивая привычка, так как в Ужгороде, даже в 1990-ые годы (!), никто и никогда не знал, когда в квартире будет перекрыта вода. И моя мать всегда наполняла ванную. Вспоминаю, что это случилось и во время похорон моего отца. Не было воды в квартире, в туалете. Мне бы не хотелось описывать детали, куда именно ходили «испражняться» епископы и другие высокопоставленные господа, прибывшие из Венгрии и других зарубежных стран. Ежедневно в Ньиредьхазе кто-нибудь да навещал мою мать, в основном брат Енци заботился о ней, потому что он также жил (и живет до сих пор) в этом городе. Внуки также нередко ее навещали. Их всегда ждало что-то вкусненькое. В семейном кругу она была счастлива. Внуков она всех обожала, но более всего она ценила Габи и Андраша. Схожие характеры говорила. Ко мне, в Будапешт, приезжала редко, так как новым домом для нее стал Ньиредьхаза. Квартиру обустроили по аналогии с ее ужгородской квартирой. Я помню, что когда мы прощались на вокзале, она сказала мне: «Я могу вас навестить только в мае, когда цветет липа, в день твоего рождения». Я всегда доверяла ей принятие решения, мне никогда не надо было доказывать ей, насколько сильно я ее люблю и всегда с нетерпением жду. В конце концов, она была той, кто в самый трудный период моей жизни в Москве, говорила мне, чтобы я продолжала учебу, независимо от того, как трудно было в 30-градусный мороз работать, учиться, и тем паче, растить ребенка. Она верила в меня, и это помогало. Как только она это сказала, у меня сразу добавилась сила и я знала, что не сдамся! Хорошо было еще то, что при решении семейных проблем она также может рассчитывать на меня. «Ты та, кто и других вывезет в Венгрию, хотя бы в небольшую деревню!» Это была большая ответственность! (У нас, правда, возникали некоторые разногласия, но она в моих глазах была святой). Возможно, я бы больше занималась обустройством своей собственной личной жизни, если бы не осознание того, что я должна постоянно кому-нибудь подставлять плечо. Я не жалуюсь, ведь я действительно люблю помогать людям, попавшим в сложное положение, так я социализировалась. И в этом я вижу радость и смысл своей жизни. - Так значит в мае! - сказала я. Накануне 10 марта зазвонил телефон: «Я хотела бы приехать пораньше, на день рождения Габи, 1-го апреля! Хотя и 15 марта могла бы приехать!» сказала. «Мы ждем с нетерпением!» ответила я. Спустя три дня печальный голос младшего брата Енё раздался в телефонной трубке: «Мама попала в больницу, еще неизвестно почему, у нее высокая температура» Я как раз была у профессора Сильвестерa Визи, он давал мне интервью. Я попросила его, чтобы он позвонил в ньиредьхазскую больницу, так как меня беспокоит загадочная болезнь моей матери, я не могу спросить, ведь я сразу начинаю себя плохо чувствовать. Он тут же перезвонил своим коллегам, включив громкую связь. Я, стоя у приоткрытой двери, слушала весь разговор: «Пока нет никаких результатов». По дороге домой зашла в церковь, которая находится на площади Ференца, помолилась. Священник этой церкви как раз проповедовал о метаморфозах бабочки. Мне его проповедь показалась весьма символической. Так или иначе, после посещения церкви я отправилась домой. Дома я со своей дочерью стали готовится к поездке в Ньиредьхазу, когда меня остановил телефонный звонок: из трубки я услышала страшное известие: моя мать умерла!!! Я не могла принять то, что я услышала! Так неожиданно! Я даже не могла проститься с ней! Она всегда молилась Богу, чтобы тот не затягивал с ее смертью, она не хотела быть обузой своим детям. Ее желание исполнилось!!! Даже в этом случае она не хотела никому навредить, стать причиной неприятностей Я только помню, что мы с дочерью обнялись и громко зарыдали. Я почувствовала не только духовную, но и физическую боль, как будто с моего тела вырезали целый кусок. Это же чувство не оставило меня в Ньиредьхазе, когда проходили прощание и похороны. Возможно, меня это мучило еще и потому, что я не видела ее как раз перед смертью, меня не было рядом с ней. Я не была уверена, что мы и дальше будем хорошими, любящими братьями и сестрою, что мы останемся семьей. Мы должны держаться вместе и постараться избавиться от страстей и греховных желаний, от которых наша мама предостерегала нас. Мы должны помогать, защищать друг друга, как это бы сделала она Я много раз расспрашивала своего брата о том, каковы были последние минуты жизни нашей матери, ведь он находился рядом. Как все прошло, болело ли у нее что-то, что она говорила? Он Pannon Világ