Budapest (Pest-Buda) sportéletének kezdetei II.

Átírás

1 2009 július 10. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még Givenincs Budapest értékelve (Pest-Buda) Give Budapest (Pest-Buda) Give Budapest (Pest-Buda) Mérték Give Budapest (Pest-Buda) Give Budapest (Pest-Buda) 1/5 2/5 3/5 4/5 5/5 "Idő és hely kell az igazságok kifejtésére. Az időn nem diadalmaskodhatunk, s csendben kell bevárni mit hoz, a helyére lépni ellenben hatalmunkban áll. S ezen hely a magyarnak nem lehet egyéb, mint a természettől kijelölt Buda és Pest, mert ez a haza szíve - s legyen az rendben, dobogjon teljes erővel majd kilövelli a haza minden ereibe az élesztő vért..." /Széchenyi István/ Lóverseny A magyarországi legelők és éghajlat különösen alkalmas volt a lótenyésztésre, de hiányoztak a 1. oldal (összes: 8)

2 lótenyésztő szakemberek és szükséges lett volna jobb adottságú lovakkal felfrissíteni a lovak vérvonalát. "Hazai lótenyésztésünk a 19. század elején igen elhanyagolt állapotban sínylődött. Ez késztette az akkori kormányt egy értekezlet megtartására, melyen a magyarországi lóállomány minőségi javításának lehetőségeit megtárgyalták. A szóba került tervek között a lóverseny is szerepelt, mint a tenyésztők törekvésének fokozására alkalmas eszköz. Ez 1803-ban történt - azután minden megmaradt, ahogyan volt." Magyarországon először gróf Hunyady József rendezett lóversenyt, 1814-ben ürményi birtokán saját nevelésű lovai kipróbálására, angol mintát véve alapul. Ezt követően egészen 1821-ig minden év májusában és néha szeptemberben is megtartották a versenyeket. Az esemény rangjára utal, hogy meghívott vendégek előtt zajlott, előfordult, hogy az uralkodó ház tagjai is képviseltették magukat. A nagyszámú közönség ekkor még nem kötött fogadásokat csak élvezte a gyönyörű lovak vágtázását. A versenyeken nem volt nyeremény, egyébként is más tulajdonosok lovai nem vettek részt, s a legfontosabb a lovak kipróbálása, tehetségük lemérése volt. A nemes kezdeményezés szerencsére nem maradt elszigetelt jelenség. Széchenyi István angliai útjáról hazatérve úgy fogalmazott, hogy három dolgot kell megtanulni Angliától: az alkotmányt, a gépipart és a lótenyésztést. "A lófuttatások ügyét "a lótenyésztés javítására és a nemzet vagyonosodására" igen kívánatosnak tartja, írásban és szóban állandóan szorgalmazza ben már megfogható nyomát találjuk a Széchenyit minden munkájában jellemző alapos felkészültségnek, naplója tanúsága szerint többedmagával díjat tűz ki a majdani pesti futtatásokra." Ebben az évben ismét Angliában járt, gondosan tanulmányozta a lóversenyzés alapszabályait, s itthon megszerkesztette az első magyar nyelvű versenyszabályzatot. 2. oldal (összes: 8)

3 Ebben a korban a legfontosabb közlekedési eszköz a szekér, a kocsi, illetve a hintó volt. Ha valaki saját lovain utazott, annak sokat kellett gyakorolnia a hajtást, hogy megelőzze a baleseteket. Az utazási kedv a sport szeretete alakította ki a magyar hajtós stílust. "Más a szekér, más a hintó és más a kocsi. A szekért az különbözteti meg a hintótól, hogy dereka közvetlenül a tengelyen nyugszik, míg a hintóé egy szíjon függ, ez magyar találmány, a kocsi pedig könnyűségével tűnik ki." A lósportba alapvetően három sportág tartozik: a fogathajtás, az ügető és a galopp. A fogathajtásról fentebb már írtam, az ügető leginkább a római kori kocsiversenyekre hasonlít. Az első ügető színhelye a Tattersall Egylet Kerepesi úti ló bemutató pályája volt, ahol telivérek és magas félvérek vettek részt a versenyben. Az első ügető versenyeket az 1900-as évek elején rendezték meg, bár az arisztokrácia az ügetőt méltatlannak tartotta arra, hogy rendszeres látogatója legyen, annál inkább érdeklődött a galopp iránt. A galoppverseny egyenlő a lovaglással, vagyis a résztvevők közvetlenül a ló nyergében ülve versenyeznek. Dolgozatomban kizárólag ezzel a sportággal, a galoppal foglalkozom bővebb terjedelemben a lósportok közül. Amikor tehát a lóversenyzés kifejezést használom mindig a galoppot értem ezalatt. 3. oldal (összes: 8)

4 Széchenyi polgári átalakulást akart, ellenezte a paraszt-futtatásokat. "Ezeket a lótenyésztés és a versenyszellem fejlesztése szempontjából egyaránt károsnak tartotta." Azért szorgalmazta a lóversenyzést, mert több okból is kívánatosnak tartotta. Egyrészt azt remélte, hogy a versenyeken kitűzött nagy összegű díjak ösztönözni fogják a lótenyésztést "... már elismert dolog, mikép lótenyésztésre 's kivált nemesítésre semmi nem hat olly erős ingerként mint versenyfutás, vagy más szavakkal, 'hogy ugyanazon summa pénzt az említett czélok elérésére semmi mód' erősebb emelcsöül nem használhatni, mint czélirányos, évenként nyerhető versenydíjak' kitétele által...". Másrészt a lóverseny, illetve az arra való felkészülések, előversenyek lehetőséget teremtettek a lovak képességeinek lemérésére, segítve a szelekciót. Széchenyinek az volt az elképzelése, hogy Angliából hozat hazánkba lovakat és pároztatni fogja őket a magyar lovak legjobbjaival. Ennek megfelelően cselekedett, s így írt erről később: "... csak magam többet husz angol telivér ménnél 's többet hatvan telivér kanczával hozattam Angliábul saját költségemen honunkba, 's hát mennyivel gazdagíták a hazát az Almássyak, Béldiek, Csekonicsok, Esterházyak, Festeticsek, Hunyadyak, Károlyiak, Keglevichek, Kendefyek, Kráyak, Lichtensteinek, Nádasdyak, Sándorok, Wenkheimek, Viczayak, Wesselényiek, Zichyek..." A magyar arisztokrácia jelentős része belátta a lóverseny fontosságát és Széchenyi mellé állt. 4. oldal (összes: 8)

5 Az országban a legnagyobb méneseket a nagybirtokos főurak tartották fenn, s ennek következtében ők nevelték a legjobb telivéreket is. Magyarországon adott volt mindaz, ami a lótenyésztéshez kellett. "Egyébiránt aránylag olly olcsó Magyarországban minden, mi lótenyésztéshez szükséges, a' jó lovak' száma pedig olly csekély, 's igy becsük természetesen naprul napra magasbra fog emelkedni, hogy az, ki pályára tenyészt lovat - föltéve ha érti a' dolgot, 's ez körülményeihez illik is még akkor sem károsul, legalább tetemesen nem, ha nem volt volna is szerencséje a' gyepen, mert jól nevelt lovainak becse tenyésztésre mindig megmarand." A lótenyésztés hallatlanul fontos volt ekkoriban, mert a közlekedés, az ipar alig volt gépesítve. A háborúkban is megfelelő ló kellett a huszárok alá. Emellett egyik legfontosabb exportcikkünk is volt, így hát egyáltalán nem véletlen hogy hazánk nagyjai kiemelten foglalkoztak a témával. Persze azt sem szabad elhanyagolni, hogy a lóversenyek szórakozást, látványosságot, társasági eseményt is jelentettek. Olyanok is voltak természetesen, akik egyáltalán nem lelkesültek ezért az ügyért, sőt mindent elkövettek, hogy megakadályozzák az ilyen irányú magyar kezdeményezéseket. Metternich herceg is ellene volt a magyarországi lóversenynek, mert nemzeti megmozdulást, gazdasági fejlődést látott a dologban. Szerencsére a magyar arisztokrácia újból Széchenyi mellé állt, s ezúttal nem hiányzott a sorból: gróf Andrássy György, gróf Berchtold Antal, gróf Esterházy Mihály és Károly, gróf Károlyi Lajos és György, báró Orczy Lőrinc, gróf Pejacsevich Péter, gróf Széchenyi Pál, báró Wesselényi Miklós és báró Wenckheim József. Széchenyi Istvánon kívül már kezdetben is jelentős volt gróf Festetics László, gróf Károlyi István, gróf Hunyady József, mint mecénás és futtató. 5. oldal (összes: 8)

6 Az angol lovak behozatalával gyakorlatilag fajtaváltás ment végbe. Erről Széchenyi István így írt később: "... honosított angol lovakkal győztük meg a' régi fajtákat, 's ekkép lódolgában körül-belül éppen annyi hasznot hajtánk a' honnak, mint ki spanyol fajt hozott a' hosszú szőrű juh' helyébe..." A lóversenyzés magyarországi hívei 1826-ban Pozsonyban kívánták megrendezni az első versenyt. Azért esett Pesttel szemben Pozsonyra a választás, mert el akarták kerülni még a látszatát is annak, hogy a tömegek nacionalizmusát akarják felizzítani. Azonban a megnyitó napján a bécsi és pozsonyi helyőrség egy csoportja szétzavarta a lóversenyre összegyűlt tömeget, mert úgy vélték, hogy csak a simmeringi mező jöhet számításba helyszínként. Szerencsére nem így történt, mert még ugyanez év nyarán, az illetékes körök beleegyezésüket adták és Széchenyi irányításával a pozsonyligeti síkon versenyeket rendezhettek. Ezek után már semmi sem álhatott útjában annak, hogy Pesten is lóversenyt tartsanak szeptemberében már el is küldték a meghívókat az 1827-es pesti versenyekre. Engedély már volt, de lóversenypálya még nem. Széchenyi és segítői bejárták a város környékét, s végül választásuk a mai Üllői út és Soroksári út között fekvő területre esett. "A Pesti Lóversenyző Társaság a 230 holdas területet évi 400 forintért albérlőként vette át. A pálya tojásdad alakú volt, hossza 2340 m, megfelelő méteres - befutóval. A vezetőség, a választottság emelvénye és a mázsálóház a tribünökkel szemben, a pálya belsejében volt. A belső részen volt az akadálypálya. Az 52 páholyos, fából épült tribünön kényelmes ülőhely volt a futtatók számára. A gondozott terület évről évre szépült, a tribünt kis fasorok övezték." Kezdetben egy választott bizottság intézte a lóversenyzéssel kapcsolatos ügyeket, melynek élén gróf Széchenyi István állt, de 1830-ban már az Állattenyésztő Társaság, majd 1838-tól a Gazdasági Egylet rendezi a lófuttatásokat. Ezt követően 1842-től felveszi a Pesti Lovaregylet nevet, ami Pest megszűnése után (Budapest) néhány évvel Magyar Lovaregyletre változik. A pesti polgárok zöme szívügyének tekintette a lóversenyt. "Különösképpen megemlítendő az a szeretet, mellyel Pest város polgársága felkarolta a futtatásokat. De nemcsak szeretetével és érdeklődésével, hanem áldozatkészségével is. Alig van vége-hossza a pesti patrícius nevek sorának, 6. oldal (összes: 8)

7 melyet a Gyepkönyvekben, mint a versenyekre adakozókat találunk. Kereskedők, iparosok, egyéb "burgerek", nem vonja ki magát egyik sem, mind lerója évente az 5-10 pengő forintját oltárára a lótenyésztésnek, mely amellett Pest városának is fontos társadalmi és gazdasági tényezője." Az országos hírű lóversenyek idején rengetegen érkeztek Pestre, a fogadók színültig megteltek vendégekkel. A versenyek gyorsították Pest városának fejlődését. A pesti közönség nemcsak gazdasági tényezőt látott a lóversenyzésben, hanem idegenforgalmi vonzerején kívül kedvelt mulatsággá, várva-várt szórakozásává vált. Az első pesti lóversenyre június 6-án került sor. Minden ülőhely zsúfolásig megtelt, a kialakított páholyokban szebbnél-szebb hölgyek kísérték figyelemmel az eseményeket. A sporttörténeti napon az első futamban 22 ló vett részt, melyet nagy küzdelemben Wesselényi Miklós "Alborac" nevű kancája nyert. "Alborac" ekkor 5 éves volt, barna színű és Széchenyi István cenki tenyészetében nevelkedett. Tehát lassan, de folyamatosan, évről-évre fejlődött a verseny és a pálya, de a tenyésztés terén még volt még javítani való. Szécsi József Szerző a Flag Polgári Műhely tagja 7. oldal (összes: 8)

8 Tweet (adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 8. oldal (összes: 8)