Kertfenntartás, ápolás Utolsó frissítés január 07.

Átírás

1 Kertfenntartás, ápolás Utolsó frissítés január 07. Az intenzív zöldterületek díszkertek, parkok - fenntartása vagyis a kertfenntartás során az esztétikai szempontokon túl a szakmai kritériumoknak megfelelõen az alábbiakban részletezett szempontokat ajánljuk figyelmükbe: A pázsitgyepeket alkotó fûfajok termesztési igényeinek minél jobb kielégítését a kertfenntartási munkák szakszerû, rendszeres elvégzésének segítségével érhetjük el. Az elvégzett munka szakszerûsége nagymértékben meghatározza a zöldfelület minõségét és esztétikai megjelenését. Az ápolási munkák során továbbá figyelembe kell vennünk a termesztési célt is. Mind az önálló ún. tisztán fû magkeverék mind pedig a vegyes, vadvirágos keverék esetében, a kerttelepítés és a kertfenntartás során ügyelnünk kell az egyöntetûségre, a harmonikus megjelenésre. Ezek a feltételek kizárják a nemkívánatos növények, gyomok jelenlétét a gyepben. A gyepfenntartási és ápolási igények szerint több kategóriára bonthatjuk a gyepfelületeket: 1, Extenzív gyepterületek: Idesorolhatóak a rekultivációs területek, rétek legelõk, utak menti zöldterületek. 2, Fél-intenzív gyepterületek: Jellemzõen ide sorolhatjuk a városi közparkokat és a hétvégi telkek gyepterületeit. Ápolásukra általában a heti rendszeres sok esetben azonban a tûrésigény alá nyírás, rendszertelen és nem egyenletes öntözés, és évi maximum 1-2 alkalommal történõ tápanyag visszapótlás jellemzõ

2 3, Intenzív gyepterületek: Ebbe a kategóriába az automata öntözõrendszerrel ellátott házi kertek, nagyobb díszparkokat sorolhatjuk. Ezek ápolására általában a heti rendszeres 1-2 szeri nyírás; a folyamatos, naponta egyenletesen, alkalmanként 1-2 mm mennyiségben kijuttatatott öntözés és évi 6-7 mûtrágyázás jellemzõ. 4, Szuper-intenzív gyepterületek: Ebbe a csoportba jellemzõen a golfpályák tartoznak. Nyírásukra a heti 3-4x-i rendszeresség jellemzõ; intenzív tápanyag és vízellátás mellett Nyírás Az gyepápolási munkák közül a legalapvetõbb tevékenység a nyírás, melynek szakszerû elvégzése teszi a gyepet pázsittá. A gyepet alkotó fûfajok különbözõ magasságú nyírást igényelnek. Azt a legnagyobb magasságot, amelyre nyírva a füvet, az még képes megõrizni szépségét és tömöttségét, az adott fûfaj nyírástûrésének nevezzük. Ennél rövidebbre nyírva a növény jelentõsen veszít a díszítõértékébõl azáltal, hogy életképessége csökken. A különbözõ fajok nyírástûrésérõl a következõ táblázat szolgáltat adatokat:

3 Nyírástípus Magasság Fûfaj Mélynyírás 3-12 mm Tarackos tippan Rövidre nyírás mm Cérna tippan Egynyári perje Közepes nyírás mm Vörös csenkesz Réti perje Angol perje Réti csenkesz Magas nyírás mm Nádképû csenkesz Taréjos búzafû Hosszúra nyírás mm

4 Laposszárú perje Magyar rozsnok (Szemán, 2003) A nyírás élettanilag igen erõs hatást gyakorol a fûfajokra. A zöld hajtások elvesztésével a gyökértevékenység leáll. Vizsgálatokkal azonban bizonyítottá vált, hogy ha a hajtások nyírásonként nem veszítik el a magasságuk több mint 30%-át, akkor a növény harmonikusan fejlõdik tovább. (Szemán, 2003) Ezek ismeretében megállapítható, hogy a nyírási magasság sokkal inkább meghatározza a megfelelõ ápolást, mint a nyírási idõ. Így ha egy átlagos 4 cm magasságú pázsitot kívánunk tartani a területen, akkor a 6 cm-es magasság elérésekor válik szükségessé a nyírás. Ezt a nyírási magasságot igényli a legtöbb területen felhasználni kívánt összetételû magkeverékbõl kialakított gyep is. A megfelelõ magasság megtartására azért van szükség, mert így az álló szárat fejlesztõ fajták esetében a száron marad még 2-3 levél, ami átsegíti a növényt a kritikus szakaszon, és egyben egyöntetû, zárt gyepet biztosít. Ha ennél magasabb füvet vágunk vissza ugyanekkora magasságra, úgy csak a levél nélküli hajtások, gyakorlatilag a csupasz tarló marad. Megváltozik a mikroklíma és megnyílik a gyep, ami elõsegíti a gyomfajok kelését és betelepülését a területre. A rosszul megválasztott nyírási magasság, valamint a rossz fejlõdési idõpontban végzett munka tehát elõsegíti a gyomosodást és a parlagfû megtelepedését. Ezzel szemben, ha mindezt helyesen végezzük, mentesíthetjük a gyepet ettõl az erõsen allergén növénytõl is. A nyírás minõségét a különbözõ fajtájú fûnyíró gépek megfelelõ alkalmazása is befolyásolja. Gyakran elõforduló hiba, hogy a túlnõtt, amúgy is rossz állapotú gyepet motoros fûkaszával lényegében földig tarolják és így a fû nagy részének kipusztulásán túl, a gyomok betelepedésének is szabad utat nyitnak. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a megfelelõ magasságú szárak biztosításának fontosságát ahhoz, hogy a gyepünk ellenálljon a gyomosodásnak.

5 Intenzív körülmények között leggyakrabban körkéses motoros fûnyíró gépeket használunk. Ezek vágásteljesítménye az itt elvárható igényeket megfelelõ géptípus kiválasztása mellett - maximálisan kielégíti, pusztán a vágási magasság megfelelõ beállítására és a kések rendszeres élezésére kell kiemelt figyelmet fordítanunk. Összefoglalva tehát a nyírás alkalmával a következõ szempontokat kell szem elõtt tartanunk: - Tartsuk a gyepet, az alkotó fajokra jellemzõ optimális magasságon. Ez a területen használandó mag keverék esetében 4 cm. - A nyírás idejét úgy válasszuk meg, hogy a nyírandó fû magassága ne legyen nagyobb, mint a nyírás után megmaradó fû magasságának 30%-a. Vagyis az eltávolítandó rész az egyharmadot ne haladja meg. Ennél alacsonyabbra nyírva levél nélküli, esztétikailag is csúnya tarlót kapunk. Ez intenzív fenntartású területrõl lévén szó heti 1-2 alkalmat jelent. - Nyírásnál tehát fontosabb a füvek fejlettségi állapotát figyelembe vennünk, mint a nyírások között eltelt idõt. - A fûnyíró gépek késeit rendszeresen élezzük. Mindig csak éles késsel kezdjünk neki a munkának, mert a tompa kés nem vágja, hanem tépi a füvet, és ezzel csökkenti annak életképességét Tápanyagellátás A gyepfelületek a nyírás következtében jelentõs asszimiláló zöldtömeget veszítenek, melyre a növények több hajtás és levél fejlesztésével reagálnak. A sarjadáshoz és a hajtásképzéshez azonban elengedhetetlen a megfelelõ tápanyagellátás. Gyepterületek esetében is bizonyítható a mezõgazdasági kultúrákhoz hasonlóan, hogy gyenge táperejû talajon legyengülnek és kiritkulnak.

6 A kompakt, erõs gyepben sem a gyomok, sem pedig a parlagfû nem tud felszaporodni, vagy legalábbis számottevõ problémát okozni. A zárt gyepfelület fenntartásához szükséges tápanyag visszapótlásban megha tározó szerepe a NPK hatóanyagoknak és nem utolsó sorban a mikroelemeknek van. A nitrogén felhasználása erõteljes a gyepben. A növekedés során a növény jelentõs mennyiséget épít be a testébe, de nyírások alkalmával, ennek jelentõs részét elveszíti. Hiányában a füvek fejlõdése visszaesik, és ahogy a területen nõ a szerves anyag felhalmozódás, úgy erõsödik a hiány. Ez a folyamat pedig elõsegíti a mélyebben gyökerezõ kétszikû gyomfélék térhódítását a gyepben. Átlagos talajú pázsitok esetében, megközelítõen nyírásonként 1 g/m2 nitrogén hatóanyagot lehet javasolni Gruber (1964) szerint. A több részletben, és minden esetben egyenletesen kijuttatott tápanyag hasznosítható legjobban a fû számára. A tápanyagot esetünkben komplex mûtrágyát 6-7 részletben érdemes, és javasolt kijuttatni A mûtrágya területre való kijuttatása során fontos az egyenletes szórás, mert a csomókba szórt hatóanyag kiégeti a füvet, és ez által elõsegíti annak gyomosodását. A nem egyenletesen, átfedések nélkül szórt tápanyag pedig hullámzóvá teszi a területet. Az intenzív fenntartási körülmények lehetõvé teszik, hogy a tápanyag kijuttatása után öntözõ rendszer segítségével, 3-4 mm vízadaggal öntözzük be a területet. Ez a vízmennyiség már elegendõ ahhoz, hogy a mûtrágya feloldását és talajba juttatását elérjük közvetlenül a kiszórás után. A nitrogén a fûfélék fejlõdési erélyének és életképességének javítása mellett jelentõsen elõsegíti a gyep záródását, erõsödését és ez által a kétszikûek betelepülésének megakadályozását is. A parlagfû kiszorításához és betelepülésének megakadályozásához is elengedhetetlen az egészséges, erõteljes növények alkotta gyepterület.

7 1.3. Öntözés A kívánt minõségû és esztétikai értékû gyep egész tenyészidõszakon át történõ megõrzésének elengedhetetlen feltétele a megfelelõ vízellátás. Az öntözetlen gyep kiszolgáltatott az idõjárás viszontagságainak, melynek legszembetûnõbb negatív hatásával június - augusztus környékén szembesülhetünk, amikor is az intenzív szárazság következtében ezeken a területeken kisül a fû. A kisülés következtében a gyommagvakkal erõsen fertõzött területeken számolnunk kell a nem kívánt növények megjelenésével a száraz fû között. Ezért még az egyébként rendesen ápolt gyepek esetében is fennáll a veszélye a betelepülésnek. Fontos tehát a rendszeres, tervszerû öntözés. Ennek megvalósítására legjobb, ha a területen automata öntözõhálózat van, mely a rendelkezésünkre áll és kényelmessé, ugyanakkor hatékonnyá, fõleg egyenletessé teszik számunkra a víz kijuttatását a területre. Segítségével lehetõségünk nyílik a napi többszöri javasolhatóan a kora reggeli, és a késõ délutáni idõpontokban végzett kisebb vízadagok 1-2 mm kijuttatására, ami jó tervezés mellett a terület egészén egyenletesen oszlik meg. A tervezhetõ öntözés mellett a gyepnek mindig megfelelõ szinten tartható a mikroklímája, és megóvható a nyári kiszáradástól. Ezek ismeretében úgy gondolom, hogy az automata öntözõrendszer egy hosszútávon megtérülõ befektetés, ami sok idõt és kellemetlenséget takarít meg tulajdonosának. Az intenzív gyepterületek mellett, a jelentõs mennyiségû és arányú egyéb zöldterületek cserjefoltok, fás-ligetes területek, intenzív tetõkertek gondozása is hasonlóan magas szakmai felkészültséget igényelnek, ezért nem célszerû pusztán fizikai állományt alkalmazni a terület fenntartására, szakmai vezetés nélkül.

8 Az éves szintû rendszeres metszési, növényápolási, gyom-mentesítési feladatok, valamint növénypótlási munkák is a kert- és parkgondozási komplex teendõk részét képezik. Tichy Balázs Msc. Okl. kertészmérnök, környezetgazdálkodási Szakmérnök Leyland kert Bt. info@leylandkert.hu Mob.: