Társadalmi és gazdasági érdekérvényesítés a XX. században

Átírás

1 Társadalmi és gazdasági érdekérvényesítés a XX. században Szerkesztette: Dobák Miklós, Kardos József, Strausz Péter és Zachar Péter Krisztián L Harmattan Kiadó Budapest, 2010

2 a kötet megjelenését az otka Tudományos iskola programja (nk-71970) tette lehetővé. a kötet az érdek-képviseleti és érdekvédelmi szervezetek magyarországon és az európai unióban kutatócsoport munkájában készült. a kötetben szereplő tanulmányok az otka TudományoS iskola Programja, az elte Történettudományok doktori iskola és a bce vezetés és szervezés Tanszéke által közösen szervezett október 15-i konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatai. angol fordítás bartos ádám béres endre német fordítás ZacHar viktor szerzők, 2010 l harmattan france 7 rue de l ecole Polytechnique Paris T.: l harmattan italia srl via bava, Torino-italia T./f.: isbn a kiadásért felel gyenes ádám a kiadó kötetei megrendelhetők, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók: l harmattan könyvesbolt 1053 budapest, kossuth l. u Tel.: harmattan@harmattan.hu; a nyomdai előkészítés horányi károly, a sokszorosítás a robinco kft. munkája felelős vezető: kecskeméthy Péter tartalomjegyzék in memoriam gergely jenő előszó PölöSkei ferenc: a magyar gyáriparosok országos szövetségének megalakulása és programja rigó balázs: a budapesti kereskedelmi és iparkamara és a centralizált gazdaság az első világháborúban STrauSZ PéTer: érdek-képviseleti reformkísérletek magyarországon között ZacHar PéTer krisztián: a ständestaat eszmeisége és az érdekképviseletek koudela Pál: a magyar érdekérvényesítés intézményesülése a két világháború közötti felvidéken gergely jenő: a keresztény szindikalizmus. Történeti áttekintés TóTH andrás: ugyanazt másképp. hasonló diktatúrák eltérő demokratikus utak. demokratikus szakszervezet-építés eltérő útjai poszt-szocialista és posztfasisztoid diktatúrák bukása után lénár andor: szakszervezetek kelet-európában a rendszerváltás előtt és után fazekas marianna: a társadalombiztosítási önkormányzatok tündöklése és bukása Póla PéTer: Problémák és dilemmák a magyarországi gazdasági kamarai rendszerben kiszelly ZolTán: Társadalom és politika viszonyrendszere a rendszerváltás után arató krisztina: szociális párbeszéd és demokratikus deficit az európai unióban magyar nyelvű rezümék abstracts resümees SZerZőink our authors unsere autoren kutatócsoportunk eddig megjelent kötetei kutatócsoportunk által SZerveZeTT konferenciák kutatócsoportunk Publikációinak jegyzéke

3 In Memoriam Prof. Dr. Gergely Jenő

4 In memoriam Gergely Jenő Sokan ismerték, s mindnyájan más-más oldaláról. Egyszerre volt történész, egyetemi tanár, tanszékvezető, a történelemtudományi doktori iskola vezetője, kutatócsoport-vezető, akadémiai köztestületi tag, doktori témavezető, kolléga és barát. Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a huszadik századi magyar történelem egyik legismertebb és legelismertebb kutatója volt. Mindezeken túl, pedig igazi hús-vér ember, aki életét családja mellett hivatásának, a kutatásnak és az oktatásnak szentelte. Azon kevesek közé tartozott, akik képesek voltak kívülről tekinteni magukra: a rendszerváltozást követően szembenézni korábbi önmagukkal és beismerni esetleges tévedéseiket. A Tanár Úr iskolát teremtett, és markáns arculatot adott a modern kori magyar egyháztörténet-írásnak. Évtizedes oktatói pályája alatt több tudományos generációt nevelt fel. Számunkra, akik vele dolgozhattunk, több volt, mint tanár és vezető. Valódi iskolát épített maga köré, melybe a nappali tagozatos alapképzős hallgatóktól a már doktori fokozattal rendelkező kutatókon át az egyetemi oktatókig sokan tartoztak. Valódi párbeszéd folyt az általa létrehozott és irányított tudományos műhelyekben, s a disputák során bárki bátran kiállhatott véleményéért nem a világnézet számított, csupán a nívós szakmai munka. Az értekezletek, megbeszélések a tudományos kérdések elemzése után gyakran alakultak át baráti beszélgetésekké. Jenő akár egy pohár jó bor mellett szívesen mesélt: fiatalkoráról, egyetemi éveiről, az egyházi vezetőkről, az egykori tanárokról és kollégákról. Életútja a Pannonhalma közelében fekvő Tényőről indult, itt született március 10-én. Sosem szégyellte paraszti származását, hisz nem is volt rajta mit szégyellni. A falusi környezethez és az anyaföldhöz való ragaszkodás, a gazdálkodás és kertészkedés szeretete élete végéig elkísérte. A győri Révai Gimnáziumban végzett középiskolai tanulmányait követően az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történelem szakos diplomát. Ezt követően 1968-tól élete végéig a legpatinásabb magyar felsőoktatási intézmény oktatója volt. Tudományos pályája során végigjárta a hagyományos egyetemi ranglétrát: 1968-ban tanársegéd, majd a bölcsészdoktori disszertációja megvédését követően 1970-től adjunktus ben szerzett kandidátusi fokozatot, melyet követően docenssé léptették elő. Akadémiai doktori értekezését 1991-ben védte meg, s 1992-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Mindeközben az egyetem életében is szerepet vállalt: tagja volt a Bölcsészettudományi Karon a Kari Tanácsnak ( ), a Habilitációs Bizottságnak ( ); majd ezt követően az ELTE BTK Doktori Bizottságának (1997), az egyetem Doktori Tanácsának ( ) és végül az ELTE BTK Tudományos Bizottságának (2002). Munkásságát kollégái is elismerték, így 1995-től az Új- és Legújabbkori (majd későbbi átnevezés után az Új- és Jelenkori) Magyar Történeti Tanszék vezetője lett. Ezt a számára sokszor komoly megterhelést jelentő, de ugyanakkor megbecsülést és elismerést hozó tisztséget egészen 2009 nyaráig töltötte be. Oktatói, nevelői munkásságának beteljesülését jelentette, hogy 1997-től egészen váratlan haláláig ő látta el az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történelemtudományok Doktori Iskola vezetését, illetve oroszlánrészt vállalt az Iskola Új- és Jelenkori Magyar Történelem Doktori Programjában is.

5 10 In memoriam Gergely Jenő In memoriam Gergely Jenő 11 A tudományos életben munkásságának megbecsülését jól mutatják akadémiai tisztségei. Egyetemi tanári kinevezését követően az MTA választmányának közgyűlési képviselőjévé választották, között pedig ő látta el az MTA Doktori Tanács Vallástudományi Szakbizottságának elnöki posztját tól tagja volt az MTA Történettudományi Bizottságának, majd másodszorra is az MTA Választmány közgyűlési képviselőjének jelölték, mely tisztséget között töltötte be. Életműve elismerését jelentette a számára 1997 és 2000 között megítélt Széchenyi Professzori Ösztöndíj. Külön örömként élte meg, ha egyházi körökből, vagy szülőföldjéről ismerték el munkásságát, mint legutóbb, amikor 2008-ban a mosonmagyaróvári Giesswein Sándor Emlékbizottság ünnepélyes keretek között Giesswein-emlékéremmel tüntette ki életművéért. Közel negyven önálló illetve társszerzőkkel írt kötet, több száz folyóiratcikk és tanulmány, megszámlálhatatlan tudományos-ismeretterjesztő publikáció és előadás, valamint több mint két tucat az ő témavezetésével fokozatot szerzett doktorandusz fémjelzi munkásságának sikerét. A kutatás és oktatás, valamint a különböző tisztségekben való szerepvállalás mellett ugyanakkor komoly hangsúlyt fektetett a tudományszervezés munkájára is. A fiatalok pályájának elindítása érdekében, a kor kihívásait felismerve, a modern oktatás- és tudománypolitikához is alkalmazkodva, számos pályázatot tervezett, és igyekezett minél szélesebb kutatói kört bevonva kivitelezni azokat. Ennek során nemcsak fiatal, általa minden bizonnyal tehetségesnek tekintett hallgatókat vont be a munkába, de igyekezett a tudományterületek közötti együttműködést is elősegíteni. Nem csupán az egyháztörténet terén, de a politológia-politikatörténet mezsgyéjén is otthonosan mozgott. Kimagasló jelentőségűek voltak párttörténeti kutatásai, melyek utolsó fázisát a Magyar Tudományos Akadémia által az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel együttműködve létrehozott, ismételten a fiatal kollégák munkájára támaszkodó Pártok, Pártrendszerek, Parlamentarizmus Kutatócsoport vezetése jelentette. Szintén megkerülhetetlen tudományos értéket hozott létre a magyarországi autonómia-formák modernkori történetének feltárásával, forrásainak összegyűjtésével és elemző publikációjával. Ezt követően újabb, eddig szintén ismeretlen tudományos területre koncentrálva az önkormányzatiság-történet interdiszciplináris keretein belül a gazdasági-szakmai kamarák és egyéb érdekképviseleti illetve érdekvédelmi szervezetek történetének és tevékenységének elemzésére hozott létre és vezetett két, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) által támogatott kutatást. Tudományos munkássága során mindig is ragaszkodott a tényekhez és a forrásokhoz, igyekezett hiteles képet festeni azokról a kérdéskörökről, melyek foglalkoztatták. Ezt a hozzáállást adta tovább tanítványainak is, ahogy a szakma szeretetét és a tudományos alázatosságot is igyekezett átörökíteni a fiatalokra. Élettapasztalattal átitatott előadásai mindig színesek voltak és hatalmas felhalmozott tudásról tanúskodtak. A vele folytatott személyes beszélgetések még érdekesebbnek számítottak, hiszen ezek során apró történelmi pillanatfelvételekkel gazdagította hallgatóságát. Sosem tett különbséget a vele kapcsolatba kerülők között: azokkal is szóba állt, akikkel esetleg szakmai vitát folytatott, sőt azokat sem utasította el, akik támadást intéztek ellene. Persze mindig abban a körben érezte legjobban magát, ahol a nyakkendőt levetve, ingujjra vetkőzve önfeledten mesélhetett és beszélgethetett. Nem volt hangoskodó ember, sosem éreztette beszélgetőpartnerével az esetlegesen köztük lévő tudásbeli különbséget vagy a munkaköri beosztásból adódó alá-fölérendeltségi viszonyt. Nem szerette a civakodást, minden ellentétet igyekezett békésen, kompromisszummal megoldani. Minket, akiket váratlanul itt hagyott, éppen ezen tulajdonságai indítanak arra, hogy tanárunkként, kollégánkként és talán túlzás nélkül állíthatjuk személyes barátként szeretettel gondoljunk rá, és igyekezzünk folytatni az általa megkezdett közös munkát. Mindezek mellett azonban azt is kötelességünknek tartjuk, hogy másoknak is megpróbáljuk átadni mindazt, amit tudásban és emberségben személyes példájával ránk hagyományozott. Az Érdek-képviseleti és érdekvédelmi szervezetek Magyarországon és az Európai Unióban kutatócsoport tagjai nevében: Strausz Péter és Zachar Péter Krisztián