Rents eh Piroska. A csend színei

Átírás

1 'p 8 s Ö *^ u

2 Rents eh Piroska A csend színei

3

4

5

6 Rents eh Piroska A csend színei

7 Rentsch Piroska, 2015 Hét Krajcár Kiadó A címlapon Csath Annamária pasztell képe: Rentsch Piroska ISBN Hét Krajcár Kiadó, Budapest, 2015 Felelős kiadó: a Hét Krajcár igazgatója Szerkesztette: Szlávik Szilvia Tördelte: Benke Attila Készült a Séd nyomdában, Szekszárdon Felelős vezető: Katona Szilvia ügyvezető igazgató

8 Rents eh Piroska A csend színei

9 í QisC hjl4 l a. t v i x ^ i p - j ' 'L^--jJ/'&^ íi^ ^ C \yu ^ o íit U o lj> ^ lu lr\ jéyáu. yi^á^^á y x ^ M c X c ^ í. l J^C.^C Ó L k IÚ ^C L í^ Rentsch Piroska vagyok 1950-ben születtem Püspökladányban. Közel 20 évig éltem Németországban. Jelenleg Budapesten élek, pár éve hazatelepültem. A Magyar írószövetség tagja vagyok. Eddig megjelent köteteim: És te ki vagy? - mese, 1996; Életet bízok rád! Vallalod-e? - Nevelés a horoszkóp segítségével ; Ein Leben w ird D ir anvertraut! N im m st Du es an? - Für junge Éltem, zsebkönyv, 1999; A világ végén, regény; Érinteni az eget, 2001 versek; Szelíd ég alatt, regény; Szeretet koldusa, versek; Satu, versek; Kistekeri-Nagytekeri, mese; Három hónap letöltendő, regény; Árnyak és szerelmek, versek; A dni szeretnék, válogatott versek; 1998-ban a Magyar Rádió Rádiókabaréjának negyedik humorfesztiválján tiszteletbeli taggá fogadtak. Az 1999-ben megjelent könyvem kiállították a Frankfurti Könyvvásáron ben a Chicagói Könyvvásáron is részt vettem, ahova New Yorkból kaptam meghívót. íróként először a Kürschners Deutscher Literatur-Kalander évfolyamában jelentem meg, majd 2002-ben a Deutsches Schriftsteller lexikonban is, és azóta mindkettőben folyamatosan.

10 TA R TA LO M Tenyeremben őrzöm a z időt Tenyeremben őrzöm a z id ő t Vagyok N e h é z Csak úgy.; csak is úgy létezhetek N éha úgy érzem m agam Behatárolva H a nem h in n é k Üldöző álom Csak len n i M ár nem szá m ít A győztes nem én vagyok Lobogó tüzem ellenére Csak vagyok Á ldva gyötör M a m egfogadtam Egyszer, még kü lh o n b a n A z otthon íze i Vert zarándokoló M ég vagyok Csak írnám, írná m H atvanöt e lő tt H ittem, hogy a jö vő én is vagyok Összegzés A csend színei A csend szín e i Tegnap m ég H iába a hívó szó M in th a M iko r m ég

11 Bár fa lehetnék Csak délibáb Fohász O tt ér véget A term észet teszi a dolgát M ég H in n i hogy N aplem ente Korai idő R ád vá rok M in d en ki a saját poklában ég S zá ll száll a levél Tavasz Óda a D u n á h o z Kereszt a szíveken Kelj fó l és já rj! Nehéz dolog embernek maradni N ehéz dolog em bernek m aradni E m ber-k-ének Óda az a n yá h o z E lm aradt anyáknapi köszöntő M ivégre születünk? M in t ama szenvedés Sem m i sem zavarta m eg N em elég Rem ényt h irdetve Egy csendes szombat este S megláttam ö t A zon a z utolsó napon Folt hátán fo lt leszünk N ekem f á j Legyen elég h ited Vereség-győzelem

12 Tiborc és Zsuzsanna M ár nem örvénylik Sem m i sem hasonlít önmagára A frika i em lék Ennyi... E nnyi K ih ű lt szerelm ed Valami tö rtén t K ö zeljá rt hozzánk a csoda M ég ha nem is látszik E m lékszem Jöttödre Közös elm úlás U jjaim kö zt idő ered K ívü l rekedtél Idegen ham uvá le tt Szakítás m a Válók H úzzuky nyúzzuky viseljük Káoszban K áoszban M ikké lettü n k M ű kö d ik Táv-bérlet Budapest Egy p a rkb a n Ö n-kór-ism e Sehol sem m i eltérés A lét szélén A z igazság nem a z Veréb helyett véreb

13 Utam m entén Por és mocsok Álsdg B elm agasság M it tudtok Ti A djátok vissza a fénysugarakat! Egy ál-vizuális kom pozíció A z új y,k risztustól szám ítva Csak úgy a margóra Pokol lepi az u ta k a t R övidített tényállás H átha m égis

14 Tenyeremben őrzöm az időt

15

16 Tenyeremben Ő R Z Ö M a z ID Ő T Z^fenyerem ben őrzöm a z időt, m in t léten foszló csipkefüggönyt. Ő rzöm. M in t a kim ondhatatlant. Fogva tartom, s ö fogva tart. Behatárol a végtelennel: egy holtakkal és a z élőkkel. Ő rzi a templom némaságát: csillag-öröklét morajlását. H a elkapok egy ös-dallamot, - m in t lepkét a z idő hű lelkét szomjas tenyereimbe zárom. M egtartani őrizni vágyom

17 V A G YO K V agyok: Por-vázában A z összegyúrt sárban Üvegcsillogásban Gyufalobbanásban A végtelen lángban Am a szivárványban Ölelő jóságban Megalkuvásokban Megérkezésekben A távozásokban M inden születésben S minden halálban

18 N E H É Z Q ^ y í^hé z, könyörtelenül nehéz a z otthonról hozott riadtság molyrágta passzusát cipelni. A felbátorodott bátortalanság durva buktatókkal szórt ú tjá t já rni. A m ú lt tekintetének szemébe nézni, szomorú perzselésében égni - élni. Ó esztendőket átugorva m indig, és mindigy - tegnap és ma Rettegni utolsó p a d o kb a n

19 Csak úgy csakis úgy létezhetek... Zagyok, m in t ágba kapaszkodó gyümölcs, m in t gondolataival csönddé vált bölcs... Csak úgy csakis úgy létezhetek, ha gyökereim öntözőitek... Csak azokhoz kötődöm - akiknek adhatok. A zo ka t értem - kikkel azonosulhatok. K ik ism erik a z irgalom hús fogalm át, kik fén n yé változtatják a simogatást. Elek, m in t ágba kapaszkodó gyümölcs, m in t gondolataival csönddé vált bölcs

20 N éha úgy érzem m agam... jy \4 h a úgy érzem magar M in t a m ú lt századokból Itt m aradt öreghölgyek Ö rökkévalónak h itt Szalonjukba rekesztve N éha nehezen tudok A zonosulni korral Jelen időbe rejtett Valóságos m agamm al N éha úgy érzem - m intha M ú lt századok szelei Záporai sikálnák U tamat - Szorító álom A lázúduló tornádó Tépázza a rózsákat S a kor súlyosra m ért Csapásaival rombolja Szét a szelídített időt

21 BEH ATÁRO LVA ^^b^& tárolva bőrtől, hústól\ idegtől így határaim közé beszorítottan ismeretlen vagyok magamtól\ létemtől. Félem valómat Félem halálomat Félem megváltásomat Félem feltám adásom at Csak csontjaim szilárdak. M inden másom romlandó. M erev határaim között a hihető is bomlandó

22 H A N E M H IN N É K nem hinnék Istenben a hatalmas Ismeretlenbeny ha nem tudnám, hogy életem kútja nélküle teljesen kiszáradna, ha nem hinnék a Teremtésbeny a m indig leszek elméletben, akkor ekképpen nyilatkoznék: - A z ember nem egyéb, m in t feld ú síto tt és tartósított m irigyváladék. - Egy m ázlista. Egy agresszív mázlista. K i a term észet törvényeit kihasználva - osztódva szórja szét magát a világba. -17-

23 Üldöző Á L O M Ü /Á i elnyel a z éjszaka mocsárcsendje m intha ezen m úlna a világ rendje úgy büntety m intha lelkem eredete m ár eleve elesett bűnös lenne. M in th a y m intha a lélek bűnös volta a szikka d t fekete kezében volna. M in th a maga a z éj is ölni tudna. Sebesen üldöz, - hangtalanul üvölt. Félelmek sötét alagútján fu tn é k ha tudnék - m eg-megbotoiva előtte: könyörögve m íg sírás lesz belőle. M íg a fárasztó küzdelm et feladom. Sós cseppek homlokomon és hátamon. Gyötrő képek. - A választ nem találom. M it cipelek a vállamon? - M it akar; vagy m it takar ez a z üldöző álom? -18-

24 C SA K len n i... Q A t vagyok, s vagyok. K ívü l állnak okok, mégis Én, Én vagyok. Őseim roncsait feltá m a d t sejtjeit őrzöm, m in t sziluett. Szem emben szürkület, fá jó árnyalatok, csak szívem ben vagyok. Lelkem ben tiszta tó M elyben a jó még jó. S a szó is még szó. N incs vágyam m ár sem m i csak lenni és len n i... De, ó ja j! tennem kell! Tennem és m ennem kell M ennem kell, mernem kell míglen nem szakít el e göcsörtös világtól létem pontja - végem. M íg lehelet szála tartotta életem egy bohóc módjára h in tá zik értelm en

25 M á r nem szám ít ( ' lem volt virágzó varázs a z életem. D urva volt a por melyben lépegettem. Félig tá rt karok okok okozatok... Horzsoltan bár, ám nem szám ít már. Vagyok. Sokszor volt okom. N em bírtam, s sírtam. M ondtam, elég, m ikor a sokasodó szürke nap borult rám - nem a szelíd Eg. Félig tá rt karok okok okozatok... H orzsoltan bár; ám nem szám ít már. Vagyok. Engem nem babusgatott sem a tegnap, sem a ma. Látom, m ár a holnap sem fog. Remény és kétely között veszett id ő... Félig tá rt karok - okok okozatok. H orzsoltan bár; ám nem szám ít már. Vagyok

26 A győztes nem én vagyok! r y yen ek? V ereségfaktor? Hivatásos cinikusok? M indegy. M íg a N ap fénye felhőkbe burkolódzik, míglen a sötétebb Erő m unkálkodik a győztes nem én vagyok! -21 -

27 Lobogó tüzem ellenére C :~ 'y//in th a láng csapna felém hirtelen elfog a vágy... Isten a megmondhatója, lobogó tüzem rugója le kellett m ondanom rólay hogy szóm a szókat megértse. Zavar. Z avarnak tekintetek. Gyötrelmet látoky ha beléjük tekintek. - Bántást és szorongást, holnapok félelm ét, izza d á st... Roskadt véka ala tt bűnbánást. Mégsem hiszek hittel bűnhödésben míglen a gonosz vígan fütyörész. S nem hiszek a végeredményben m íg korlátolt úton halad a z ész

28 C SA K vagyok 0 ; J ÍK i m ú l t és a jö vő között elveszve otthontalan szamomra és idegen a z élet hiábavaló nyüzsgése. Csak vagyok m in t titko k köve - sem m i más. Borostyán lepte süket álmodozás. Izzó szomjúság, égő nyugtalanság, ősi sugárzás, talpig várakozás. A m ú lt és a jö vő között elveszve otthontalan számomra és idegen a z élet hiábavaló nyüzsgése. -23-

29 Á LD V A gyötör fzdm ta la n sok árnyék kísér a fén yb en... Kéretlen követ s vállon vereget. N yom ot hagy csöndben - halk-szavú reményben, szűkös napok fodrozódó medreiben. Szám talan sok árnyék kísér a fén yb en... M egbújik, figyel, s m in t egy fényes tőr Pengéjét m egvillogtatva előtör. Szárnyaim at vagdosva - áldva gyötör

30 M a M E G F O G A D T A M Q ^ y í/a megfogadtam senkinek kedvére nem teszek. N em, nem. Kényeztetem magam. Lazán henyélek. Hogy m it szól hossza X? N em, nem érdekel. Hogy Y is vár? A z sem érdekel. Hogy csak úgy; és sem m i? Sem m i? Csak lenni? Idő t fecsérelni? Igeny fo g m enni! M iért én legyek más, m in t a z a sok más? M iért tegyek m ásként, m in t temérdek más? Változik valami? Nem. A kko r miért?

31 E G YSZE R, még külhonban (' gyszer, még külhonban, magyar szót hallva m egállt mögöttem két honleány-forma. M ert benned is van egy-két vonó m ondták - N em tagadhatod. A gypsy; a z gypsy. N em csodabogár, nem kell a zt szégyellni! N em tiltakoztam és nem is helyeseltem, a z incidenst jópofa szilá n kkén t vettem. Szavaikkal bennem szelet nem kavartak, kun őseim mögöttem vigyázban á llta k

32 A z O T T H O N ízei r p p y e r m e k k é n t m arkomban tartva csillaglott a sulyomtészta. N evét a súlyomról kapta mely vízben volt honos arra. Ő rzött, rögzült ízek, képek... M ennyi sok m ennyei ötlet gazdagította a szegénységet! Ostoros rétes! - R á n to tt gríz! Csattanós édes, m ily fenséges íz! S a szilvás p ite! - Lelke fa h éj illatot lehelve gyerm ekkort édesítette. M ötym ölt és társa a nyögvenyelő... A lföld! Te fortélyos íz keverő! Soha nem fe le jt k i szikeden no

33 V E R T zarándokoló Q A te n i vonás? M ennyei ének? M ást zengnek im m ár a Kortárs Vének! Mocskos a szavuk. H amisan élnek, így megfelelnek. G yűjtik és osztják a z érdemeket. En sem vagyok méltó? Csak álnok és csaló? Csak saru nélküli vert zarándokoló? N incs erőm áttörni száz-karúk sűrűjét, vízió t röfögni, szedni kor kegyelmét. H iszek ragyogásbany szépségben, jóságban, lelkeket form áló parázsló szavakban. - D e tú l az ébredésen a z em beri bozótok tüskéitől véresen kötélagyú bugrisok kö zt hamu, létezésem

34 M ég VA G YO K J2 ^kem én yked em még vagyok. M ég átgyúrt gondolatok s cikázó sóhajok mossáky szűrik a napot. Reménykedem - még vagyok. Á llátók és álvakok között át-bukdácsolva tartanak számon a tegnapok.. - még vagyok. S m in t azok az elm últ kicsik és nagyok bízva várom a szebb holnapot

35 Csak ÍR N Á M, írná m... M ost <=^&elkem asztalán vér-halom. Toliam beléje mártanám s csak írnám, írnám, írnám szikrázó bánatom n a p szá m... S m íg a z apró vérfoltok sercegve tapadnak toliam fo ká n észérvek fen eklett útján - parancs, sors, alkalom megakad az idő torkán. M ú lt m ár a hit, a z örök nyár. M ost Lelkem asztalán vér-halom. Toliam beléje m ártanám s csak írnám, írnám, írnám szikrázó bánatom nap-szám, m íg a végtelen Teremtő engesztelve meg nem szán. Csak írnám, írnám, írnám: hogy nekem öröm nem öröm ha a búval karöltve jár. Szépre vágyom, hű-igazra, emberségre, tűz-vigaszra, engesztelő dús-tavaszra, s hogy a lelkem asztalán ne legyen úr, bánat-napszám. N em akarnám, hogy így m úljon el tőlem m ajd ama Pohár. -30-

36 H A T V A N Ö T elő tt... c= J d fá r rongyos hónap és hatvanöt leszek, m in t bokron a tövisek gyűlnek, gyűlnek, gyengülő vállamon am a keresztek. A reám h u llt idő, m in t a lábnyomban megbújó eső néha meg-megcsillan, s m in t hamis drágakő megtévesztő ragyogása vakultan szerte illan. A rasznyi lét - csak lábnyomban megbújó eső. Késő. M in t bokron a tövisek gyűlnek, gyűlnek vállamon a keresztek. M ost még nem én, most még más, ám évekbe keseredve, őszbe deresedve m ár találhat jogos okot a z elmúlás. így hatvanöt előtt jó, ha szám ot vet az ember a bekövetkező fölött. M ég f ű t a meleg, még szolgálnak erek, még észre is vesznek, még várnak, de m ár m inden reggel velem ébred fe l a z alázat. S m in t szél ráz meg fá k a t s terhétől szabadítja a z ágat, úgy m otoz, rázza, taszítja sejtjeim m illió it a közelítő idő a z elmúlásba, a porba hullásba

37 H ittem, hogy a JÖ V Ő valahogy én is V A G YO K y^k 'éges-rég volt - talán igaz sem vo lt... O tt akkor - a pusztába süllyedt kor; m ikor gyerm ekként m últban kutatva bízva néztem a jö vö utamba. A Napnak tüze lángolva égett, perzselve áldott Földet és Eget. Gyöngyházcseppek peregtek arcomra a féltve őrzött cserépdarabra. Szántások kö zt vallattam fekete rögöt, kincseket, m iket a z eke kilökött. K ik használhatták? M iko r és mire? Tekintetem m últ-nézőn adta kezembe. Kávás kú tn á l őszi-hamvasra sikáltam gyönyörködő szem m el a csodákra vártam. Lelkem böl-lelkezön lélektől-lélekig vágytam a csodát - a múltba tűntek nyomát. H ittem, ártatlan gyerm eki h ittel hittem, hogy a kivetett cserepek idejében élt emberek velem vannak a jelenben, hogy a m ú lt s jö vő is együtt él bennem

38 Ö SSZE G ZÉ S Q J & n t a hadba induló katona zubbonya ala tt lappangó vágya örökre beteljesületlenül hagyott mögöttem éveim száma. Csodák ala tt meghúzódó érvek és nyomorgó évek erőlködve h úzták, vonták, taszigálták, m in t a hámba fog o tt lovak a nyűg-igát a jó-reménység legalsó fokát. M indvégig csak a legalsó fo ká t. Időnként belém hasít, felvo n yít a z utólag tehetetlen értelem: Szemarasszal mérve ennyi. Sem mi. M i m indent m ulasztottam, vesztettem? M ivé lehetett volna életem vonulata, h a... O tt motoz, vár, m in t szellem a, ha. - M in th a értem lenne... M in th a hívásra várna, s jönne, segítene, és visszamenőleg bízvást eltörölne... Eltörölne m inden m egbánt lépést, sértést, m inden kéretlen kísértést, máglya-égést. H alvaszületett csoda-virradást. Eleve hamvába fű lt tűzrakást. A m visszatekintve m ár nincs kiút. A ha csak eleven-halott szó most. N em teljes élet volt. - Csak rongyos fo lt... N em enyém. A z évek vágtája volt! -33-

39

40 A csend színei

41

42 A C SEN D színei (-; / //ő s t éppen zö ld színű a csend. Volt m ár piros, narancssárgay égszínü kopott barna is, most éppen nyugodt zö ld színű. Volt m ár haragos tekintetű. H allottam zúgolódását m ikor fekete fogain á t sziszegett a vaksötétben. M ost reggel van, kócos reggel. M ost nem korhol, elégedett. M ost épp zö ld színű festékkel fe st csend-márvány erezetet

43 T E G N A P még ^B?egnap M ég süvöltő szél zörgette A kifosztott Lekopaszított ágakat Kedve szerint görgette A m egtépázott Leveleket s szirm okat A m ma A z erdő őszülő fejére A z Ég Kéklö derengése S a N ap Arany mosolygása É rtelm et h in t A rozsdás elmúlásra

44 H iába a H ÍV Ó szó... ' j'/á zó sa n, fagyos barázdákon lépked a harangszó. Siet. Léptei a la tt a barázda megrázkódik, megremeg. Csonttá fa g yo tt bordái között állva imádságot reszket a m úló árva fücsomó. - H ang nem szól, csak a csend örök. Öreg kezek kapaszkodnak a m últba. A jelen nem ébred bízó hajnalra. H iába a messze-hangzó harangszó. H iá n yzik a H ity a z Emberség, a Szó. A Békesség a Szeretet - a z A jtó!

45 M IN T H A... C y y ffin th a kövön, késen, gyönyörön rém isztő hidegen folyna A zabdiók piros, fehér, fekete mocska, m intha nyálkás utónyomon siklanának tova. S m intha tavaszt hamvasztó lesipuskás volna a nyár hava, m intha délelőttöt követne a z este, m intha a délután ki-kim aradozna, s m in t kóbor árnyék o tt fö n n a magasbax Róná a z ég kék sikátorait egymaga. M in th a m ár nem is lennél - Járnál közöttünk - Oly távol-idegen vagy. K ilakoltatott, utcára dobott, sebezhető. M egmentő Láthatatlan szószitkok töviseitől maholnap meddő leszel. Vöröset vérző

46 M IK O R (-- //ik o r még fia ta l időben ért a hajnal egy voltam én a születendő Nappal. M iko r még nem gondoltam sóhajjal se b a jja l... M ikor még nem kellett sem m it feled n em... M ikor konco lattan évek lógtak felettem... M ikor még szüzén kelt alattam a Föld s felettem a z E g... M iko r harsány nyárutók hulltak porba, m in t m egunt tetem kellék... M ikor még... m ég... M ost valahogy úgy érzem magam, m in t sziken a z árvalányhaj viharban. N em értem ébred fe l a hajnal, sem a nappal... Lelkem telve keserű sóhajjal, bajjal, s m in t a zongora akkordok zuhognak rám a hangok, a napok. Egyre csak zuhognak

47 B Á R FA L E H E T N É K G ^ á r Fa lehetnék virágzó A lm afa ártatlan rózsaszín ruhába öltözött Tavaszfa... Bár Fa lehetnék mosolygó A lm afa karjaim kínálva gyümölcsöt ringatna... Óhy csak Fa lehetnék virágzó A lm afa lelkem szép szirm ait hullajtó Tavaszfa

48 Csak délibáb '/erm ni se valóság A tenger sem o tt van A z csak sós-délibáb Szélsebességü láng A szám űzött világ Csak édes-délibáb

49 F O H Á S Z A lá g Ü ra légy jó pásztorom! Tgyázd lépteim, hogy látásom varázsát tartsák meg szemeim. Hogy dörgedelem, égi-földi nász s a belőlük fa kadó kalász, am a hajnal első rezdülése, a felkelő N ap éltető fénye, aranyszentélye, legyen még enyém. Bár tudom a szín sem valódi, a m it látok, de Veled elfogadom ezt a valóságot

50 O tt ér véget f ^ f t t ér véget a halálokból szövött élet, hol levelek h u llt fonadéka, lét takarója borít rá földet. -45-

51 A T E R M É S Z E T teszi a D O L G Á T (fé lsz o b á b a n m egállt a sötét, de még látni a z ablakokat, a k in ti fén y még bekacsingat. M ég látni a fá k félhomályát, dértől csillogó borzas ágát. V illanyt gyújtok, olvasok tovább. M egnyugtató, hogy együtt velem a Természet teszi a dolgát. -46-

52 M É G... GJÉég á ll az udvaron a diófa. Vén, m ár ki tudja m ióta term i árnyékát a tikkadókra, a hűs-kényeztetést szomjazókra. M ég ring karjaiban a h in ta, egy darab kivénhedt fa, melyet megérett sorsa deszkává aprította, s a z öreg dörmögö diófa lengő pajtásává fogadta. M ég megállók alatta néha, ha az élet zivatara bekerget árnyékot borító karja ib a... Utolér ma is hangja, leveleinek suttogó vigasza, s képzeletem fa lá t jótékony, eleven zöld lom bbal takarja

53 H inni, hogy... 0 : -/félelem olyan, m in t a köd látszata. Tereket, lelkeket takaró sűrű köd. Szem látóhatárt megtévesztő, elnyelő. H om ályt gerjeszt. Félelmetesen dermesztő. A m lám a köd sem kö d ", csak annak látszata, csupán nagymennyiségű szívós vízpára, mely belezsúfolható egy-egy pohárba... í Hogy példám m al érthető legyek, hogy ne kerüljük el a lényeget, csak arról ejtettem szót nektek, hogy a hitet kell választani a homályos félelem helyett. H in n i, hogy a N ap újra sütni fo g, felszáll - lám m ár ott sem volt!

54 N A P L E M E N T E C ^ y /fin d ig m égi géz a kép Tél, nyár, ősz vagy tavasz kél Úgy érzem csak értem él Hogy csak értem, csak nekem Es nem látja senki sem M ikor fényes szemében A z este szigonyától Véresre sebzett N apnak Gyötrelmei elalélnak S a z utolsó sugarak Hegyeket beborítva D una vizére omolva R őt színekben p o m p á zna k

55 K O R A I ID O ^ ^^rm atos illatot szitá l a reggel. K itá rt karjaiban a z álomtól kip irult N ap kel. M osdanak a fűszálak

56 R Á D VÁROK! (O J ^tiszta sá g fény-gyolcsára vágyom lelkem Előtted szélesre tárom vágyom hűsítő szavadra - vágyom É lni - Égni lobogó lángokat szám űzni kín t és kínzó álm okat beteljesedni látomásokat hódítani hófehér csúcsokat... Ezernyi tükörben összetörve úttalan utakon m enekülve úti-kereszteken megfeszülve R ád vároky a H ű szeretetedre. -51-

57 M IN D E N K I a saját P O K L Á B A N ég C fő s z e r e tét, a jóság keskeny ú tjá t H asztalan keresi - kutatja senki nem találja Éretlen a világ, éretlen a gyümölcsöt fakasztó ág Sok a csábító látvány s gyenge a tanulság... Zárkózott, különös öblös tekintetek Csak félig befejezett üzenetek... Redőzött vaskos homlokok mögött Közönyösen szivárog a megrekedt kö d... Száraz tüzével világot perzsel a jég M indenki a saját poklában ég

58 SZ Á L L, SZ Á L L a LEV É L ( ffd S ll, száll a levél m intha szárnya volna M in th a, m intha ő is m adárból volna M in th a levél volta se levél volna M in th a képzelet egén játszadozna Ring, ring a levél - m intha rigó volna M in th a } m intha ö is m adárdal volna Susogja énekét fó léd hajolva Örök körforgás zenéjét dalolva

59 TAVASZ ( b erken m ár a f i i Serken a barka É letet lehel Tavasz illata Párolog a Föld Libben levegő Sárgán virít m ár A z aranyeső Fodrait a D una Lágyan m utogatja Ügy ring a derekán M in t egy alsószoknya A M a rgitszig et is Friss zöldbe öltözött S lombjai közé Újra dal költözött. -54-

60 Ó D A a D U N Á H O Z Q l /lé z le k : habjaid fodrai tükörkristályok briliánsok - megannyi zilá lt és összeforrt hasonulások. M ost éppen tengerként áradsz dühös vagy. M edredben tükörképedfürdeted. Ismerlek. N em valód, mely, m in t éhes száj nyit és zár, tűr, lázad - tudom, cseppjeidben szunnyad az alázat. Ismerlek. H ullám aid kínálta vágyak is csak tárlat - a víztükrödre rögzült vázlat. Csak becsapása a z állandóságnak. Fölötted bíborban s bársonyban ég a z Ég, s a M a rgitszig et szelíden kócos lombja övez lágyan karolva, fö lib éd hajolva. Játszani kél kedvem véled, ó Te hatalmas, Te bátor vízfergeteg - Te csintalan gyermek. Passaunál kedves, játékos kellem ed még társam volt nemrég, de ma m ár ablakom itthon tá rul feléd. Partodnál horgonyom vetettem, hogy itt-ho n élhessem a m egtalált életem. Kérlek: nyugtasd meg szem eim fá ra d t sugarát s hullám ozd szívem nek őserő robaját. Ontsa rád aranyát a N ap, ezüstjét a Hold. Légy élő katedrális! - Ragyogj vissza rám is, k i a vad, sörényes napokon a ridegen idegen hazdban is a vándortársad volt. -55-

61 K E R E S Z T a SZÍV E K E N ( j / i z u s a kereszten - Kereszt a szíveken H it szele ju j, orkánként dagad... H iába m inden... Gyarló a z ember. S a h it susogta szeretet a hitetlen lelkekben m ielőtt még talajra lelne, csírát bontana a ju tetlen szívekben, eleven lángolás helyett elapad... S Jézus meggyötört üzenete a sajgó kereszten m arad

62 K E L ] fó l és JÁRJ! ( jfy /fo n d á Jézus s Te fogadj szót! Kelj fó l és já rj! R akd le terheid! Szabadítsd fe l vállaid! Tárd ki lelked kapuit! S Ő szabadon b etekin t... S m ikor érzed mán a társ, a z ember vár, átvállaltad a kínt....m á r já r s z... S fő n t egy parányi szikra int: - Higgy! A sugárzó fényesség benned világít! -57-

63

64 Nehéz dolog embernek maradni

65

66 N ehéz dolog E M B E R N E K m aradni ( 1 iebéz dolog Em bernek maradni Remegő levegővel együtt lélegezni N ap, m in t nap, zsibbasztó keresztet cipelni Rácsok vezényszavainak engedelmeskedni N ehéz dolog Em bernek m aradni H amis holnapokat mederbe terelni A z igazat kettéhasítva is megérezni Festékekből ácsolt arcok mögé látni N ehéz dolog Em bernek m aradni M adárszárnyak verdeső félelm ét M íg élünk, lelkűnkben hordozni

67 E M B E R -k-ének Q % á n csem, kincsem, apróságom Szerethető kiváltságom Jöttödet m ár régen várom K arjaim at feléd tárom Üdvözöllek e világon! - 62-

68 Óda az A nyához ( //ik o r elmentél, m ikor végleg itt hagytál, a fö ld i bizonytalanság, m in t súlyos ág, - m in t viharban letörött ág - úgy zu h a n t rám a valóság. M ikor elhagytál... itt hagytál. N ap voltál, H old voltál, de megszállt a ha lá l... A m egvetett ágyad forró lehelete, m in t p okol m egnyitott eleje éjente... Igen. M iko r nem szól m ár a száj, nem m ondod m i fá j... M iko r m ár nem mondod: elég... M ikor arcod rózsája egyre sápadtabban ég... S szem eidben cserepekre h u llt a lé t... Szívem ben a kkor... akkor megrepedt a z Eg. M ikor elmentél, m ikor végleg itt hagytál a földi-bizonytalanság, m in t súlyos ág, - m in t viharban letörött ág zuh a n t rám a valóság. M ikor elhagytál... itt hagytál

69 E lm aradt A N Y Á K N A P I köszöntő ; Szívem ben zöld-ággal indulnék m ost feléd tiszta szót keresvén dllnék oda eléd. Csönddel köszöntenélek édes jó Anyám, ki, ha rossz voltam is, kedves voltál hozzám. N eveltél igaz hitben, bölcs szeretetben, édes jó anyák nagy-nagy kötényében. Fogadd e szócsokrot hálás szívem ből, hogy törlesszek csöppet vezeklés jeléül. Hálálhassak gondot, puha simogatást, becéző kezedtől őriző biztatást. Hogy adhassak szíveset, csengő ékeset, lelkem böl örömöt sugárzó fényeset. Te titko ka t hordó, sok között egyetlen, m íg szíved zenéje szólt nem volt lehetetlen. Ölbe zártál, melengettél, bölcs lelkeddel betakartál. Köszönöm Neked, hogy voltál

70 M i végre sz Q J f i végre születünk, ha nem találjuk meg e világban helyünk, ha vándor-életünk stációról - stációra házal velünk? M i végre születünk, ha nem hisz, csak strázsál sóvárgó lelkünk, ha pusztán csak sejtünk, ha egyként bánt, á rt és szolgál temérdek sejtünk? M i végre születünk, ha leromboltatnak félisten i kelyhünk, ha véges értelm ünk, ha szélfú jta fóldi-por lesz ért-hüvelyünk? -65-

71 M in t am a szenvedés Q y M n, ama szenvedés ikonarc másai remény és kétely kö zt m últnak, m ának, újnak, jö vő utókornak közös asztalnál is álmosan magányos reményt próbálgató kövei korai halál tekintetét hordozó anyagnak

72 Sem m i sem ZA V A R TA m eg... (Á vastam, írtam, ettem és ittam, így teltem el ma én, és a napom. A felh ő k a z égen ma is megjelentek, a borulásból a N ap is kisütött néha, a szél olykor-olykor zúgássá is gerjedt, a szobában viszont alig volt hallható suttogása a fesztelen nesznek. A nap nem hozott sem m i különlegeset, még a z eső sem esett, sem m i sem zavarta meg a sem m in egyensúlyozó Létet

73 N em elég N em elég a gondolat Fény kell! Termékenyítő Ösztönzés és Sugallat A m agoknak sem elég Csupán a Föld ereje A fényre van szükségük Fényre, s a melegre Hogy legyen erejük A növekedésre M in t a z embereknek A beteljesülésre A szobrász ujjaiban É rzi a durva követ A z író, tollat ragad M ert hajtja a Sugallat A festő, ecsettel K özli gondolatát... Á m a szobrász nem szobrász A z író sem író A festő sem festő A kö is kő m arad A lap is csak üres lap A vászon élettelen H a nincs mögötte sem m i H a nincs mögötte Szikra A m a Szikrából tű z Sistergő fénycsóva

74 Rem ényt hirdetve (-Sze líd e n hajlong alant a zö ld fii. B izakodva kém leli az Eget, a kéket. A kéken égő-foltot, a Napot. A z izzó égi-máglyát. Szelíden hajlong alant a zö ld fii. Olyan szelíden, m in t május hava. N em szól. Ringva hirdet rem ényt szava, m in t gordonka lelkének harangja

75 Egy C SE N D E S szom bat este EL%?utyasétáltatók parkban. A lámpák világítanak. Lassan a házak fényei m in t hajléktalan kísérteiéi a létezésnek kihunynak. Fokról fo k ra telítődik a z este. - Z a jtó l, világosságtól mentve. - Valóságból álomba m enekülve szitá l éjszakát a m egfontolt fekete csend, s veszi kezdetét egy m ásfajta rend. - Világtól, eseményektől függetlenített szótlan Rend. -70-

76 S megláttam, Ő t... r /á a jn a l ért utol a z utamon. S zín eit keverve derengett, hasadozva meg-meg remegett. S megláttam Ö t a régi világból itt m aradt bölcs szántóvetöt. Ruhája szürke volt és poros, arca első sugártól fénylett, teste a rögök fö lé görnyedt. A m arkából szórta a magot. S úgy hulltak a z áldott magok M in t parányi fénylő csillagok

77 A zon a z U TO L SÓ napon /Nővérem emlékére! ^tpsorgott a napfény a z ablakon lelked könnycseppje ü lt arcodon. En néztelek bénán és vakon... Szavak m ár nem találtak szádra panaszod gyökér-ágaira, némaság á llt őrt fá jdalm adra... M á r nem perelsz. - N em kérded: - m iért? M egszenvedtél a nyugalmadért. Feladtad. - Sok rossz ért - nincs kiért. Szó nem érintheti m ár időd> örök csönddelfonódott jövőd. K órházi ágy halotti-bölcsőd. Csörgött a napfény a z a blakon... En néztelek bénán és vakon... Egy könnycsepp még ott ü lt arcodon

78 Folt hátán fo lt leszünk f/o k r ó lfo k r a fogyó életünk fo lt foltozza. L étünk folyómedrét folyondár fojtogatja. Folyását fo ko n kén t fokm érő szabályozza. Úgy fondorkodik a fondorlat, ahogy akarja! S m in t a foltos szalamandra foltosabbak m ár nem is lehetünk. - így telik el életünk. S mire m indezt megfontolandóra vesszük késő. M á r fo lt hátán is csak málló fo lt leszü n k

79 N E K E M fá j... (Qgy friss fénykép került asztalomra. A pa és fia látható rajta. N ézem. Különös a sors fin to ra... A z öregedő idő öt is m egtréfálta... N ézem, nézem... milyen, m ilyen fu rcsa... A nyai szemem nem akarja, á m... m intha benne látná a sors-időt a fölöttem lomhán eldübögőt... Látom ráncait, őszülő haját, gyermekéhez sim uló m osolyát... S a m it még nem érez, nekem f á j

80 Legyen elég hited! IZ s-nakl <==^^egyen elég hited, hogy m it szeretnél meg is, teszed. Legyen elég hited, hogy gondra, bajra lágy balzsam légy, hogy a homályban gyertyaként égj! Legyen elég hited' hogy híven szerethesd önmagad, úgy is, ha lelked sárba ragad! Legyen elég hited, ahhoz, hogy hihessél! Lehúzó lápon is épségben átkeljél!

81 Vereség győzelem /u n lelkesítő győzelem. ^ van aljasító győzelem. Van gyilkos vereség. És van a vereség m itőlfelébredünk! -76-

82 T IB O R C és Z S U Z S A N N A elférnek egy napon a naptárba. Tiborc a la tin t fo rm á zza, m íg Zsuzsanna ó-szelíd form ája a héber Susanna vala. Jelentése liliom } nőszirom. Agapanthus africanus. Szerelem virág szép kékliliom. -77-

83 M á r N E M örvénylik... (- '//á r nem örvénylik éj vak mélye. K üzdelem nek vége. Béke, béke. Tovább nem m éri lábad utad, nem szövi tested sikoly, bűntudat. N incs több árnyakkal teli ösvény, nincs durván tolakodó akarat, nyársaló szírt - kínzó öntudat. Szikrázó fén y van, csak fény, csak fény, fé n y... H a utolsót lü ktet a szenvedély nincs vágy, s újra vágy, nincs csábos kéj. Bilincs lehull, hitvány leborul. M ár nem vet borús ráncot homlokod, hűség és a bűn együtt zokog. Szelíd ívek kényes, kecses köre... Fényt alkot vele fo rm á k csöndje. Z á ru l a köd s nincs más - csak a csönd. A csönd, a csönd, csak végtelen csönd

84 S E M M I sem H A S O N L ÍT önmagára (Ojfá v e t- menet megnőnek a z árnyak suhanó autóm előtt tivornyáznak. Késő a z éjszaka. Lompos, fekete a z Égnek karéja. Eszembe ju t: A sötétség csak a fén y hiánya, a z éjszaka a nappal fo rd íto tt m ása... Mégsem, nem, nem, sem m i sem hasonlít önmagára! Fárasztó hosszú ú t á ll előttem s mögöttem. K ét oldalt mellettem szembe rohannak velem fekete fehér film darabok, élőre előhívott negatívok, színtelenségbe burkolódzott alvó emberi hajlékok. Á m mégis... M in th a m inden élettelen lenne s én szédületes sebességgel száguldanék bele a z idegen sem m ibe

85 A F R IK A I emlék (C J^friká n a k nyugati féltekén egy hosszúra nyúlt fekete estén, hol a z este oly hirtelen borul a földi-testre, - honvágytól gyötörten tekintettem a tündöklő Égre... S lám! A m eny-m ezején gyémántok gyúltak! Csillagszem ükkel rám hunyorogtak. Ég sötétjén égve, tündökölve Kart, karba öltve fel-fel ragyogtak. M in d en t feledve néztem, csak néztem, a m in t a z oly szelíden szikrázó időtlen lények, e sm aragd-fények... Egyszer csak m egmozdult a z Eg boltja! Fölöttem szikrát hányt a kupola! S én csak álltam, álltam alatta... Olyan szép volt, m in t még soha, soha

86

87

88 E N N Y I (psak lá ttá l és láttalak... Szerelm em rejtve maradt. A csönd némaságában, m ú lt illatod nyomában enyészik el a tavasz

89 K IH Ű L T szerelmed ( - //á r nem gondolok rád. N em f u t a vágy. M ár nem dobban bennem a jelened. M ár nem tartod lázban a lelkemet. M ár nem csordul öröm hívásodra. M á r nem igaz az, kinek hittelek. N em igaz, hogy te vagy az ígéret. Csaló vagy, fantom, mely átlebegett fölöttem, bennem. K ih ű lt szerelmed! -84-

90 Valami tö rtén t... (pjszaka még szelíd-kék volt a z ablak. H ajnalra szürke és titko któ l szennyes. Sem m itm ondóvá feszü lt a ném a csend. A széthullott m ozaik pillanata nem á ll össze többé. Valami tö rtén t

91 K ö zeljá rt hozzánk a csoda ' j^/éltö n, remegön in d u ltá l el felém. A vágyad tártad elém... K arod m ozdult, de a bizonytalan gyávák mezején nem érintettük egymást sem te, sem én. Telefon - védekezés találkozás... Erröl-arról szó - hang, hang, de sem m i más. M ára m ár hang sem - hallgatás, hallgatás... Vetített kép lett arcod csak villanás. Látom a z alakod, a m in t távolodsz... Egyre távolodsz lelkűnkben ű rt hagyva. M ég érzem: - K özel já r t hozzánk a csoda

92 M ég ha nem látszik... valakit megszeret az ember, a szeretett hangja is hiányzik. Ha valakit megszeret az ember; lelke szinte illatot virágzik. Ha valakit megszeret az ember; minden jónál is jobban hiányzik. Ha valakit megszeret az ember; lelke-fészkéböl jóság sugárzik. Ha valakit megszeret az ember; szenvedve él, még ha nem is látszik

93 E M L É K szem E m lékszem, m íg a fa lo n a számlap három m utatója a sötétben m egfontoltan lépkedett, az öreg óra bölcsen ketyegett... Te álltái\ csak álltái' m in t földre szállt bálvány s a lila varázs úgy om lott rád és rám, m in t egyszer hajdan régen, o tt k in t a réten a korai pirkadás. - A hajnalhasadás. E p írba n égett akkor a szoba fo rrt a láz, s m in t a bőségszaruból a sok-sok áldás ömlött, öm lött a szűnni nem akaró varázs S simogatásod égetett, m in t a parázs

94 Jöttödre... ^ fö ld g o ly ó n k tó l, ha égbe repülsz ismeretlen ném a látvány vár. M in t a bánatos szív oly sivár. A m szertefoszlik a némaság, ha közelébe szállsz... kivirul. M ezők szántják, erdők g yap ja zzá k... Óriási melle felduzzad\ m ár lélegzik. H atalm as keblét hantok, dombok hullá m o zta tjá k... M ár nem lélektelen, nem sivár. Jöttödre dísz-ruhájában vá r

95 Közös E LM Ú LÁ S ^f^festem tested foglya Tested testem foglya K ét tenyerem arcod fogja K ét tenyered arcom fogja Szem eim ben bánat lombja Szem eidben bánat lombja H omlokom bölcs vakolata H omlokod bölcs vakolata Tenyerünk kö zt h u ll a porba

96 U jjaim kö zt ID Ő E R E D //jja im kö zt idő ered U jjaid kö zt idő ered U jjaim kö zt homok pereg U jjaid kö zt homok pereg U jjaim kö zt ropja m ar U jjaid kö zt ropja m ár A végtelen idö-bál. U jjaim, ha behajlítom U jjaid' ha behajlítod U jjaim, ha nyitogatom Ujjaid, ha nyitogatod U jjaim kö zt libeg-lebeg U jjaid kö zt libeg-lebeg A sose kész igyekezet. U jjaim kö zt idő telik U jjaid kö zt idő telik U jjaim kö zt sorsom m érik U jjaid kö zt sorsod m érik U jjaim kö zt kiá lt Pán U jjaid kö zt kiá lt Pán Ezred-idők hantja vár! -91-

97 K ÍV Ü L rekedtél... ( ''sv 'ívü l rekedtél a z ifjú i kordonon. A mester m ár nem já tszik szólót lantodon. Sóhajra sóhaj száll: té - és tova, lehelete hol sós, hol áfonya. M ég ezer éjre, ezer feleletre vársz, bár tudod, kerül a virágba-borulás. H amvadba süppedsz, m ár nem éget láz, m in t süpped hamvába kiégett h á z

98 Idegen ham uvá lett 0 :{-'d idegen, a k it valaha szeretett - megfogta a karját. Verekedtek. A pohár eltört. A v íz m in d a z asztalra csörgött. A z idegen dúlt-fult. - E lfutott. A z isten verje m eg y Száradó fá t dobott a tűzre. A z kedvesen duruzsolt később hevülten - vörösen izzó lett. A ztá n szürke - hidegen szürke. Végül idegen hamuvá lett. Éppen úgy, m in t a k it szeretett

99 S Z A K ÍT Á S m a... jp u la m tele keserű posztokkal Szakítottam vele - a világgal M it nekem fullhappy élet Szétbarm olta a Facebook létet A z, a z agy am ent tökfej a gyagya... M á r jópofán sem kell a dráma Se hülye posztok a falam ra A közös m ú lt lávája kih u n yt M ert ő a dög a nagybetűs Dög! Tök, égő merthogy ki és m i Ő? A menő, a csajokat nyelő O lyannyira szánalm as dög Hogy az idővonal is beledörög M á r nem hat rám elvigyorodó Profilképe sem a fa lá n N em ájulok el linkjei hadán - Hogy ja j, valaki! M ossanak fö l! M ost! Es a z ismerősök komm entjei! Léptem. Büszkeségem is van nékem! Közös képek photoshoppal szétszabdalva M egtettem, töröltem, téptem. Léptem. D öntöttem : Nem kell fullhappy élet Profilképet cserélek. - Feketére S ő és a sm iley-kal tele világ Elm ehet oda - a jó fenébe!

100 V álók ^ süketek voltak a z álmok. Válók. Volt, van, körbeleng. Vak, süket a csend. Válók. Életem kertje m ikkel volt tele? Virág helyett gyom viríto tt benne? N apok, alkonyok, lázas hajnalok... Válók. Vak, süket a csend. Volt, van is álnok. Válók. -95-

101 H Ú Z Z U K, nyúzzuk és VISELJÜK. (3 ^ nircsa kelm e a szerelem! Olyan az, m in t foszló selyem. Csillog - villog testhez tapad, észrevétlen el is szakad. Toldozgatjuk, foltozgatjuk, kifordítjuk, befordítjuk, m in t a subát volt szokás... N agy megnyugvás az önámítás! H ú zzu k, n yúzzuk és viseljük, kívá n t színűre színezzük, míglen végleg el nem feslik. S ha a z alkalom ajtaja kin yílik laza m ozdulattal tesszük ki a szárit! - 96-

102 Káoszban

103

104 K Á O S Z B A N Q y f f l i l l ó idő salétromot könnyez. Fekete-fehér szín t fe st a színes. A koponyaűri odú üres. Zuhanás porral, robajjal, jajjal. N em, de, van, volt, - vetített víziók, örök-utakon kószáló álm ok, m ü-fröccsöntött nyomorban fu ld o kló k között: magam nehezen találom. Pedig próbálom a z élhetetlent élhetövé tenni - túlélő lenni, a káosz ellenére - M egérkezni

105 M ikké le ttü n k... ( - '// i k k é lettünk - kik, m in t já m b o r barm ok a tehetetlenség igájában kiégett lélekkel és szem ekkel várjuk míglen a csupasz szédülety a vértbe öltöztetett gyűlölet s a szám űzött magasabb erő kioltják a létünk ősi kérgét? Várjuk, míglen forrásunk kiszárad, míglen a vénséges súlyos vádak a la tt kőfallá testesül a N ap!

106 M Ű K Ö D IK ( ^hajtásnyira Járda szélére Sodródó koldus Csendes halála L ét zuhanása Napkitörésből A láztatásba Száj epe-ízű Értelem sem m i N em kell keresni N yíltan m űködik A bölcs koronák Hős haramiák Fedezik H agyják

107 T Á V - bérlet V Á ö rö n d ö kb en nyűg táv-bérlet K órházi ágy fo gad félelm et Tolvajok, betörők, gyilkosok M agukból kinövő ripacsok Ö njelölt uralkodók... Bent-nek és a K in tin ek oltalm a Csak jö vő t űző haramia A jelen meghazudtolója

108 Budapest 2 o l4 ' (/Budapest, Te zajongó városa e földi-ködnek, eleven tanúja háborúknak, kiontott vérnek... Lobogó szíved m aradt örök kételyek otthona, a fények, bűnök és csalások forrongó kohója. U tcáid tanúi öldöklésnek és szerelmeknek, lelked szikrái mégis tisztán, büszkén tündökölnek. Sárban, nyárban, esőben, télben, ősszel és tavasszal, fényben, árnyban, örömmel, panasszal híven őrizlek, s im m ár ném a daccal örökre egy vagyok veled

109 E G Y P A R K B A N (O f^ g a it im ára kulcsolja a fa. Á h íta to t sugároz lombozata. A latta pady rajta egy hajléktalan. Egy embery k i élettől megtaposva, összekuporodva fekszik el rajta. Úgy fekszik, m intha bölcsőben nyugodna, m intha a p a d koporsója is volna... Vézna alakja néha-néha m o zdu l... A látottakon m ár senki nem ámul. Ő rt á ll felette a Lelkes éjszaka} s im ára kulcsolt ágakkal a fa

110 Ön K Ó R -IS M E... C ^ y /fe r t B á lin t m ondta M ert B á lin t gyerek M ert B á lin t egy darab csont B á lin t lódít Vagy igazat á llít B álint bogyózik B á lin t nemcsak bogyózik B á lin t egy drogos A zért egy darab csont Pedig B á lin t gyerek Egy darab gyerekcsont A k i m ár bogyós E zt B álin t m ondta Öy a ki drogos A k i egy gyerek A k i egy darab csont '

111 Sehol sem m i eltérés C ^ y ^ fin d e n megnyugtatóan Függőleges Es vízszintes A z életem A napjaim A hazak A szirtek A padló Csalhatatlan a keret A z elv - a z elrendezés Sehol sem m i eltérés

112 A L ét szélén 0 \ {A t é t szélén ülve a lábunk lógatjuk, s a z É let orrát flegm án frieskázgatjuk. Fényűzés a tényűzés. Tátongó Fekete lyuk. Bakot lőtt a z orv kakukk! Alacsony a Támfal, magas rá a Ráta. Göthös a mélabú, orv a világvágta. A L ét szélén ülve köz - határozásra, megyünk dögrovásra

113 A z igazság nem a z... ( >i/glényegeset előre nem láthatjuk. A z igazság nem az, m i megnyilvánul. A zért mégsem róhatjuk fe l hibául. A világon m inden csak paradoxon. M it szám ítanak napi elméletek, csapzott számítások, kim utatások, m it szám ítanak üvöltő sakálok, napi nagybani hazardírozások, amelyekről köztudott sem m i mások, m in t öncélú fel-felvirágoztatások! A z igazság nem az, am inek lá tta tik, csak álca, melyben a z élet csetlik-botlik

114 Veréb helyett véreb. e g y etlen egy árva verebet sem láttam amióta Pesten otthonra találtam. K iüzettek vajon a Paradicsomból? Vagy önként vettek búcsút utcák porától, álmos-ködben feled t szagától, zajától? H ol is rakhatna szegény verébcsalád fészket? H isz a z ereszek alja is betonnal bélelt! M egszűnt a trécselés, a hangos csiripelés, más zajokkal teli a hajnali ébredés. Veréb helyett véreb vette á t a placcot! Ujgazdagék rázzák ekképpen a flancot. Lócitrom zérus - olaj öm lik a z útra, m illió lóerő dübörög á t ra jta

115 U T A M mentén Qffyrszág-utam m entén szomorúan járok. Bizony sok a szem ét kö ztü k botorkálok. Kénytelen-kelletlen K öztük botorkálok.... Sűrű fátyoloky hamis valóságok, m ennynek mondott poklok, köztük botorkálok. Kénytelen kelletlen köztük botorkálok. Termékeny a z ördög öle m ár ontja a gonoszt, magabiztos vigyort ölt magára a rossz. Lepik a z országot világi alkuszok, ^ m i álomkórban hiszünk valóságot! Bár sudár gyertyánok m in t fáklyalángok, m in t fényarcú szomorú szent zarándokok, m in t titko kka l teli világunk őrei állnak sorfalat zord-egünk a la tt mégsem hiszem, hogy bárm i is változhat!

116 P O R és M O C S O K JJfo r, mocsok ü l a világtalan világon. Kéz kezet mos a pofátlan vásáron. Üres fejek tévesztenek eszméket. Szónoklatok gyengítnek gyengéket. S m i m in d csak fo lt vagyunk a paláston. A kéz kezet mos pofátlan vásáron!

117 Á L SÁ G (jfy ^ /o s o ly szájkosarával felszerelkezve Jőve és menve emberek - m indig szembe. Álság. P illekönnyű a fintor. Á m súlyos a darabokra taposott ártatlanság... M ert jö n n ek szembe évek... E m lékek érvek: arcok, tettek, képek, s szembesítenek örökre lehunyt szemek. - Es vesztességek. R iadunk magányból, kelünk hideg-ágyból hol dunnáról álm odunk, s gazdagságról... S záz kezével nyúl utánunk - cibál a szél... Vihar tépte ág, feszü l a lelkünk helyén. M entenünk kell - m íg nem késő - m entenünk kell életünk halm azát, éveinknek nyomát hívők és hitetlenek bűnbocsánatát!

118 Belmagasság (' ><yf buta em ber Ordas Okosnak hiszi m agát A z okos bölcs Kelő mag Érleli tudását A buta ember Gőgös M elldöngető álhős A z okos Szerény Szó előtt tetteket mér A buta ember - Nyakas Pökhendi, rátarti A z okos Toleráns Kész bárkit meghallgatni A buta ember - Olcsó Ö nmagát árulja A z okosnak - N incs ára Pénz nem érték számárai

119 M I T tudtok TI> ( j ^ / f l f i t tudtok T i... Ti lélekben tudatlanok? H onnan is tudhatnátok, hogy a z élet ostoray a lét kegyetlen szava hányszor vág oda ahova nem szabadna. S hányszor okádik ném a tü zet a napi-gálya., mely robothoz ereje híján csak mocsárban úszkál m iközben a világ, yya globál a józanész tomporán profitál!

120 A D JÁ T O K vissza a F É N YSU G A R A K A T!!W. A. gondolatai nyom án! ( Q ^ ijá to k vissza a fénysugarakat! A ká rkik vagytok, kik ellopták azokat! A djátok vissza a fénysugarakat! Embereknek célokat méltóságukat! A djátok vissza a fénysugarakat! A hitet, bizalm at, a meleg szobákat! A djátok vissza a fénysugarakat! M ert a sötétben egyre nö a kárhozat! A djátok vissza a fénysugarakat! A ká rkik vagytok, kik ellopták azokat!

121 Egy Á L -V IZ U Á L IS kom pozíció (q *ál-vizuális Kompozíció Örömfakasztó Lehet - vagy mégsem? L ét nem lét ajtó Z á rjá t feszítve M enedéknyújtó Lehet - vagy mégsem? A lkotva fényből És bölcsességből Lehet, hogy mégis Segítene kiúszni E letarolt időből? -116-

122 A z ÚJ K R ISZ T U ST Ó L" szám olva... A p a v á r t kavarva já r a tehetős Féli s fé lti váráty vagyonát Hangos a szó m it fröcsög, kiokád. Harácsoló látását belénk döfi: Te senki! Te csak h u llt avart kavarsz! S Isten vádlón nézy de nem pöröl Pedig lenne m it hogy érezzen k ín t H a villámló látását ránk döfi: Te senki fia vagy - maradsz senki! H iába vonítaszy zavar nem lesz N incs várad, vagyonod pénzvetésed így pozíció sem a te termésed H uszonöt év, m ajdhogynem huszonhat... Z a va rt kavarva hangos a tehetős Új yykrisztustól szám ítva ez így hat: A gazdag még gazdagabby m ár-m ár hős! -117-

123 Csak úgy, a margóra... íz, p é n zt fia l. - Bank, bankot ellik. A koncokat döglegyek lepik. Sok nyálas bálvány üvölt sakált visszhangozva ism étli magát. Fröcsög, ám ít, lázit, toboroz, m in d gerinces, csak más a gonosz. Vállaid, veregeti szava elhiszed, hogy nem vagy le... Ébresztő pajtás! M egy a hajtás! Újra koncot dob a z orgia! N em erre lettél kita lá lva... N em azért születtél e világra, hogy csaholva lem enjél kutyába!

124 P O K O L L E P I a z U T A K A T, J ^ fo k o l lepi a z utakat. Sötét van. A z éj járhatatlan. Fény szalad, ereje fa kó n világít fá ka t, fü vet, bokrokat, vad lakhatatlan házakat, s világvárosi borzalm akat. Om ló fa la k vakolatán halhatatlan istenalak suhan ném án. Foszlott üzenet lóg karján. Koszlott részeg-pár néz bambán. Pokol lepi a z utakat. Sötét van. A világ já rh a ta tla n

125 R övidített TÉ N Y Á L L Á S '/ernrni sem m űködik. Egészen biztos nem. Mégis, mégis, m intha m inden rendben menne. Egyik nap a m ásikat m anipulálja. A tény csak amolyan komédia. Álca. Ö n tik a z egyik vékából a másikba. A z adósok tömegmészárlására száj-íz szerinti a kiköpött kamat. A m it szavatolnak a z m éz és maszat. Profit, földönfutóvá tett uzsora családok ezreit dönti nyomorba. A m űvelt polgár, vívódásba feszül, menekül. - N em becsül. - N incs k it és miért. Sem m i sem m űködik. Egészen biztos nem. Csak a jó l álcázott álca, borít fá ty la t a felkent, a z elkent sávos valóságra. A szabálytalan címeres szabályokra

126 H Á T H A mégis... ^^/é d th a mégis igaz... Jöhet még a világ panaszára vigasz... Hátha mégis igaz, hogy lesz még virradat... Lesz még szőlöy lágy-kenyér. Hogy a szegényt is éri m ajd oltalmazó fényy s viskójára kívül-belül hőn vágya hajnala derül

127

128

129

130

131 A szelíd szépség, az emberi tisztesség és jóság lelki öröme boldogan röptetné a költői képzelőerőt, de az otthonról hozott lélek eredendő riadtsága, az örökölt tulajdonságok és a rossz tapasztalatok óvatosságra intik a szabadnak született költőt. Nem ejti könnyedén a szót. Olyan kaotikus világba jutottunk, ahol az életet állandó veszély fenyegeti. Rentsch Piroska azokhoz kötődik, akiknek adhat, akikben bízhat. Azokat érti, akikkel azonosulhat. Bejárta ő a világ sok országának sok-sok útját, hazulról hazáig jutva mélyen megélte, hogy egyedül az elbocsájtó szülőföld ismeri el a hozzá hűségeseket, egyedül a megmaradás szabadságvágyával megál- dott-megvert magyar nép ismeri az irgalmat, számunkra csak ez a nép változtathatja fénnyé a simogatást. Új verseiben számot vet a költő önmagával, megtett útjával, a világ sorsával. Kávás kútnál őszi-hamvasra" sikálta gyönyörködő szemét", úgy várta a csodát, ünneplőbe öltözött lélekkel. De a csodák nem a teljes élet ígéretét hozták el, hanem csak az évek vágtáját". józanul állapítja meg: nem érted ébredt fel a hajnal, sem a nappal". Nem teljesültek a csodák, mégis költőhöz méltó volt a csodavárás: Bár Fa lehetnék / mosolygó Almafa / karjaim kínálva / gyümölcsöt ringatna." Ehelyett a szegények, a még szegényebbek, az elszegényítettek világában az adósok tömegmészárlásának" korszakában pokol lepi az utakat. / Sötét van. /A világ járhatatlan". Pedig a költővel együtt nagyon megérdemelnénk a felkelő nap éltető" fényét, aranyszentélyét". Szálljon hozzá válaszként ez a levél úgy, ahogy ő látja: Száll, száll a levél - mintha szárnya volna / mintha, mintha ő is madárból volna / Mintha levél volta se levél volna." Hisszük, Piroska, hogy a szegényt is éri / majd oltalmazó fény". Benke László Áras 1500 Ft