Becseiné Kató Anikó. Mindenható Atyám, Szeretı Teremtım! Míg nem ismertelek, mindenhol kerestelek! Már

Átírás

1 Mátészalka Kossuth tér, Kitörés Becseiné Kató Anikó "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az ıt szeretıknek. (I Korinthus 2,9) Lekció: Apostolok Cselekedetei 12, 1-5: Abban az idıben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival. Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette. Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Akkor éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta Pétert, börtönbe vetette, és átadta négy, egyenként négy tagból álló katonai ırségnek, hogy ırizzék, mert a páska ünnep után akarta ıt a nép elé vezettetni. Pétert tehát a börtönben ırizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez. Imádkozzunk! Mindenható Atyám, Szeretı Teremtım! Míg nem ismertelek, mindenhol kerestelek! Már tudom, hogy a friss reggeli harmat a Te leheleted, és a Te leheleted minden csepp emberi jóság. A nyári zápor illata a Te illatod, s a Te illatod minden igazság. Uram, a szellı hangja a Te lélegzeted, s a Te lélegzeted minden bölcs gondolat. A szél érintése kezed simogatása, és minden kedvességben is Te simogatsz. Mosolyod a patakok csillogása, és mindenben, mi szép, s vidám, Te nevetsz rám. Az esı sírásod könnycseppjei, s a Te fájdalmad minden emberi szenvedés... Mindenhol ott voltál. És én mindenhol kerestelek! Hogy megtaláltalak, és mindenben meglátlak, hála Neked! Kezed közé leteszem elmúlt hetem, Istenem. Minden munkám, örömöm, ami jó volt, köszönöm. Vezess, és még jobb leszek, ırizd Uram, gyermeked! Teljesség Istene! Nyisd meg a reménység kapuit, örvénylı mélységbıl emelj a mennyekig! Ámen Textus: ApCsel 12,6-19: Azon az éjszakán, amikor másnap Heródes elı akarta vezettetni, Péter - két bilinccsel megkötözve - két katona között aludt, az ajtó elıtt pedig ırök ırizték a börtönt. És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: "Kelj fel gyorsan!" Erre lehulltak a bilincsek Péter kezérıl. Ezt mondta neki az angyal: "Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat!" Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: "Vedd fel a felsıruhádat, és kövess engem!" Ekkor kiment, és követte ıt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. Amikor átmentek az elsı ırségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt elıttük. Mikor kiment rajta, végighaladtak egy utcán, aztán hirtelen eltávozott tıle az angyal. Ekkor Péter magához tért, és így szólt: "Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ı angyalát, és kimentett engem Heródes kezébıl, és mindabból, amit a zsidó nép várt." Amikor feleszmélt, elment Mária házához. Ez anyja volt annak a Jánosnak, akit Márknak is neveztek. Itt sokan egybegyőlve imádkoztak. Amikor megzörgette a bejárati ajtót, odament egy Rodé nevő szolgálóleány, hogy megtudja, ki az. Amikor megismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu elıtt. De azok azt mondták: "Elment az eszed!" İ azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: "Az ı angyala az!" Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták ıt, elámultak. Akkor intett nekik a kezével, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki az Úr a börtönbıl, és így szólt: "Mondjátok el ezeket Jakabnak és a testvéreknek!" Azután kiment, és más helyre távozott. Amikor megvirradt, nagy riadalom támadt a katonák között, hogy vajon mi történt Péterrel. Heródes pedig kerestette ıt. Amikor nem találta, kivallatta az ırséget, s megparancsolta, hogy vessék börtönbe ıket.

2 Kedves Testvéreim! Heródes király azért kegyetlenkedik az Ige szerint a keresztyénekkel, mert ez a zsidóknak tetszik. Mivel megerısíti ıket abban, hogy mégis csak nekik volt igazuk, amikor Jézust nem ismerték el az Isten által megígért megváltónak, és kivégeztették. Cserébe pedig a zsidók Heródest megerısítik politikai hatalmában Abszolút tipikus helyzet, amely a történelem folyamán gyakran ismétlıdik s arról szól, mennyi embertelenségre képes a vezetés, aki épp az ember javát munkálni hivatott Ilyen áldozat Péter apostol is, aki azért, mert szeret és jót tesz Jézust követve börtönbe kerül, ráadásul dupla bilincsbe verik. 16 ır vigyáz rá. A 8-as szám a végtelen jelképe, így ı tökéletesen bebiztosított, duplázott végtelen ırizetben volt, melybıl szabadulni teljességgel lehetetlen ezt akarja kifejezni ez a számszimbolika. Mielıtt bíróságra hurcolnák, éjjel mégis csoda történik vele. Egyszerően fény támad, lehullnak kezérıl a bilincsek, s egy angyal vezeti lépésrıl lépésre. Pétert álmában éri ez az egész felfoghatatlan élmény. Alig tér magához, gondolkodni nem igen képes de most nem is agyafúrt emberi praktikákra van szükség egy angyalt küld hozzá az Isten, akire egyszerően csak rá kell hagyatkoznia. Nem hisz a szemének, fülének, miközben vezeti İt a Legfelsıbb Vezetés követe; bódult, elalélt állapotban van a hihetetlen gyönyörőségtıl, melyet a szabadulás sejtelme ad, amit az elsı pillanattól kezdve megérez. Csak átadja magát a felülrıl jövı erınek, hagyja, az hadd vigye lábait és közben súlyos bilincsek oldódnak le, s nehéz vasajtók nyílnak meg maguktól Magától Istentıl Dupla bilincsben vannak közöttünk is oly sokan leginkább azok, akik önzetlenül szeretnek és segítenek megkötözı elvárások, kapcsolatrendszerek, helyzetek, s ki tudja, még mi mindennek rabjaként sínylıdnek... Lenyőgözı pillanat, amikor olyasmit élhet át az ember, hogy anélkül, hogy ı fabrikálna, manipulálna, kényszeresen akarna valamit, egyszer csak jön egy természet-feletti érintés. Egy váratlan, oly erısen vágyott s mégis alig remélt érintés, amely fölkap, s a magasba röpít. Minden földi törvényszerőség, szokásrend, kötöttség fölé emel; leoldja a terheket, a tehetetlenséget, s a magányt. Ilyenkor nyitott szívvel, várakozva, bizalommal, szótlanul egyszer csak belépünk az idı tengelyébe... a perc megnyílik, a mienk lesz... a tenyerünkbe simul. Az ilyen perceket nem felejtjük el soha, békéjük betölti lelkünket erıvel... Bennünk mélyen megnyílik egy ajtó, melyen át, mint remegı, törékeny buborékok isteni ajándékok úsznak felfelé... mind a mienk, Isten nekünk készítette el! Ez a csoda!... Ez az ég és föld találkozása!... Mire Péternek újra használnia kell az eszét, akkorára már földöntúli segítséggel eljuttatta ıt Isten élete újabb állomására, egy másik útra, amelyen járnia kell tovább. Nem nézhet vissza már, ez a csoda egészen újjászülte, megváltoztatta ıt Ezen az új úton, melyre Isten helyezte lábait, sok csodálkozó emberrel találkozik, akik ügyetlenül viselkednek, látva hihetetlen szabadulását. Egyesek fölényesen ítélkeznek fölötte, s üldözıbe veszik, mások meg vannak gyızıdve, hogy csak szellemet látnak, vagy valami káprázat vakítja el ıket pedig pontosan ezért a szabadulásért imádkoztak! Kérlek, Uram, szabadítsd ki ıt, hisz Te megteheted könyörögték egész közösségükben, amikor pedig ez a csoda megtörténik, nem hiszik el! Igen. Imádkozni lehet kételkedve, bizalmatlanul is, azzal a meggyızıdéssel is, hogy Isten úgysem fog segíteni rajtam, vagy a másikon Amikor aztán mégis, akkor jöhet a szégyenkezés kicsinyhitőségünkön, és a kapkodás, hogy akkor most mihez is kellene kezdeni ezzel a csodával! Rodé nem hiszi, hogy tényleg a kiszabadult Pétert látja, hát becsapja az ajtót az orra elıtt. Odabent a sok hívı testvér szintén közösen megállapítja, hogy ilyen nincs. A katonák által azóta már halálra kerestetett Péternek saját hittestvéreit kell gyızködnie, hogy higgyenek már neki, mielıtt ık maguk hiúsítják meg a csodás megmenekülést, hisz bármikor újra foglyul ejthetik! Mondd, a te életedben történtek már csodák, isteni érintések, amelyeket nem ismertél fel idıben, és szépen elúsztak melletted a lehetıségek, amiket bennük kaptál volna? Hány csodát taszítottál már el magadtól hitetlenül, gyávaságból, mert féltél az ismeretlentıl, az emberek reakcióitól, vagy önmagadtól? S választottad a bizonytalannak tőnı boldogság helyett a biztos, jól bevált, de boldogtalan utat? A vonat nem vár és utólag már hiába siránkozunk! Az állóvízben kapálódzni, panaszra nyitni ajkunk nem elég! Nem elég elmondani, hogy életem szürke, homályos, hogy gondolataim esıfelhık, hogy egész énemmel a sivár földet markolom lapulva, s

3 magamban küszködöm a széllel! Választani, dönteni és lépni születtünk, ez a szabad akarat, amit Istentıl kaptunk, s mellé megannyi esélyt! Az élet nem egy könyv, amelyben csak a Legfıbb Tervezı által elıre megírt sorok mentén lehet haladni. Az élet síkság, melyben utak megszámlálhatatlan sokasága van; minden lépésre újabb elágazás nyílik, és az ember mindig szabadon választhat, hogy jobbra vagy balra forduljon. S aztán jön az újabb elágazás és az újabb döntés. Mindenki ezen a síkságon lépked, mindenki maga dönti el, melyik utat, melyik irányt választja - ki a napnyugta, ki a sötétség felé megy, ki a napkelte, a fény forrása felé. És soha, még az élet legutolsó pillanatában sem késı megfordulni, és egészen más irányba indulni, mint amerre hosszú-hosszú éveken át ment az ember. A legjobbat megragadni, választani, dönteni és lépni mindig kockázatos, de ez a boldogság ára, ez az igazi élet! Különféle tudományos és kevéssé tudományos megállapítások megegyeznek abban, hogy ez az év a nagy áttörések, a változások éve lesz. Érdekes végigkutatni, hogy ki mire alapozva mondja ezt, mivel indokolja; de érdemesebb meglátni mindezek mögött azt a mélyen meghúzódó globális vágyat, hogy végre törjön ki már az ember a maga alkotta évezredes, évszázados börtönébıl, s bilincseibıl. Az egész emberiség egyetemes vágya ez a kitörés, ez az egész világot átrendezı, teremtı továbblépés. A megváltott ember régóta ébredezı, késıi föleszmélése ez: Jézus eljött, felszabadított, ideje végre rálépni az útra, melyet mutatott, s járni a szabadság, a földre jött mennyország isteni útjait. Mára már tarthatatlanul felgyülemlett a generációk tucatjai óta halmozódó feszültség, amelyhez még hozzáadódik a rendkívüli tempóban száguldó fejlıdés, és pattanásig feszül a húr: létrejön az az idısebbek számára érthetetlen nyugtalanság, felpörgött életvitel, amelyben olyanok vagyunk, mi emberek, mint a bombák robbanás elıtt, vagy a vulkán kitörés elıtt. És méltatlankodunk, hogy a gyerekeink hiperaktívak, s mi magunk is eszeveszetten forgunk egy irányíthatatlannak tőnı körhintában, melybıl látszólag nincs kiszállás. Körbe-körbe járunk. Mindig ugyanazt a megszokott, bevált, sokszor boldogtalan és szenvedés-teli pályát rójuk, s közben csak gyarapítjuk az ıseinktıl örökölt megoldatlan problémák végtelenjét És nem akarjuk látni, hallani, érezni a valóságot, jó mélyen elfojtjuk mindazt, ami nincs rendjén, s már-már magunk is elhisszük: jól van így minden, ennek így kell lennie, más keresztje még nehezebb lenne. Vagy vesszük a bátorságot, kiszállunk a körhintából, s újratervezve életünket, egy egészen új, ismeretlen úton haladunk elıre Érdekes jelenség, hogy milyen sokan csak a többieket figyelik és irigykednek. Aki szét mert nézni lelke titkos labirintusában, és fel merte vállalni a változtatás égetı szükségét, kiszállni merészelt élete értelmetlennek ítélt körhintájából, az elviselhetetlen kapcsolatokból, munkából, vagy környezetbıl azt bátorságáért és elszántságáért irigylik a többiek. Irigylik tıle sorsa esetleges jobbrafordulását, s gúnyos ítéleteikkel mindent megtesznek, hogy lehúzzák! A bátor újítók pedig, akik váltani, változtatni kezdtek, amikor nehéz útjukat fájdalmak, küzdelmek borítják el, azokra tekintenek sóvárogva, akiknek látszólag a körhinta-lét oly egyszerő, könnyő, és tökéletes. József Attila azt írja errıl igen szomorúan: kit anya szült, az mind csalódik végül vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni Egyik se lenne jobb a másiknál? Szenvedünk, ha a régi szabályok, szokások, intézményesített ketrecek ajtaját magunkra zárjuk s továbbvisszük ısi nemzedékek egyre keserőbbé váló örökségét és akkor is ugyanúgy szenvedünk, csak már más okokból, ha lázadunk és kitörünk és egészen új formákat, új utakat keresünk? Tényleg így is úgy is borzalom az élet, s nem tehetünk mást, mint beletörıdni az elromlott világba? A mai ember legfontosabb kérdése ez! Áprilisi tréfa lenne csupán a boldogság? De hisz mindenki azt keresi! Egyre ırültebben keressük a boldogságot! Szívünk legrejtettebb vágya, nem tudunk nélküle élni! És valahogy idevergıdünk Isten elé megnyugvást akarunk megoldásokért könyörgünk válaszokat keresünk és várunk De még İelıtte is szégyellünk ıszintére vetkızni, hisz túlélési stratégiánkat, álmegoldásainkat, páncéljainkat, mankóinkat nem akarjuk elengedni sokszor még magunknak sem valljuk be, hogyan is élünk valójában, hogy mitıl reszketünk, gyötrıdünk folyamatosan Van, aki kevéssel beérné, ı így érzi magát: Összegyőrt papírlap vagyok. Egy elejtett papír fecni. Pislogok a porban, koszban. És azon gondolkodom, Istenem, vajon mikor jössz erre? Arról álmodozom, talán egy pillanatra rám találnál, megpillantanál, észrevennél, hozzámérnél majd néhány lépést megtéve, kukába dobnál. És én ott, akkor arra gondolnék a szeméthalom

4 közepén, hogy megérte Mert egy pillanatra rám figyeltél Bár kibontanád lelkem, mint egy tikos levelet, mert mástól én ezt már nem várhatom! Mások határozottabbak, erıszakosabbak: Istenem, gyere, tisztíts meg, takaríts ki nálam! Akarom! De azért én jól eldugott, lelakatolt ládikákba rejtek minden szemetemet. Amit nem tudok eltüntetni, azt átfestem, és kidíszítem, és az apraját meg gondosan a szınyeg alá seprem. Aztán az ajtókat is sok zárral bezárom Segíts Uram rajtam, tegyél rendet az életemben! Mindig ezt akartam, de ennek ellenére engedtem, hogy eddig mások s a körülmények uraljanak. Ennek következtében gyakran kérdezem magamtól: Nekem már csak a félelem jut? Rettegés minden rezdülésre, ami nem úgy történik, ahogy mások akarják... Elhinni azt, hogy önmagam vagyok, pedig régen más lettem. Más lettem, mert mássá tettek. Átváltoztatták bensımet, mint egy átrendezett szobát. A bútorokat össze-vissza tologatták és semmi sincs ott, ahol én szerettem volna! Én ezt tényleg így akartam? Ebbıl az egészbıl mit akartam egyáltalán? Az életemben mi az, ami a helyén van? S ezt végiggondolva fölismerem, hogy túl sok a mintha, talán, esetleg De miért hagytam ezt? Mert fel kellett adni önmagam, hogy ez az egész életnek nevezett tákolmány mőködjön. Feladtam önmagam, s most ráébredek, hogy Isten ezt tılem sohasem várta! De ha nem adom meg magam, a legalapvetıbb dolgokhoz sem jutok hozzá! Megérte? Az idı telik Lehetek még önmagam? Segíts Uram, rajtam, tegyél rendet az életemben! kiáltjuk talán évtizedeken át, sírdogálva, összetett kézzel, behunyt szemmel És Isten szüntelenül kedvesen átölel és halkan súgja: Nyisd ki, Kedves, a szemed, és láss! Engedd kinyílni szíved vágyait, lelked álmait, kibontakozni elméd legmerészebb gondolatait! Valld be, amit nem bírsz már tovább! Ne erıért imádkozz, hogy kibírd a kibírhatatlant, a hit nem ez! Merd hinni, hogy másképp is lehet! Hogy van számodra út, amely nem borzalommal van kikövezve! Sok út vezet egymás mellett! Miért azon mégy, amely csupa tövis, kiszáradt kóró, hideg sziklafal; amikor nem messze tıled egy másikon ott vár a zöldellı erdı, tarka rét, csobogó patak? Miért halnál éhen és szomjan, mikor karnyújtásnyira melletted ott a friss víz és az édes gyümölcs? Senki sem szabhatja meg, merre menj! Neked kell választani, legmerészebb álmaidat felvállalni, s hinni, hogy valósággá válhatnak! Ez a hit vonzza be a csodát! Tárd szét karjaid és fogadd el a földöntúli ölelést, nyújtsd ki a kezed és vedd el Isten ajándékát, mert a felfoghatatlan boldogság, amire vágyik a szíved, létezik! Az álom valami, amire igazán vágysz, ami igazán fontos neked. Az álom valami, amit elképzeltél, és amirıl nem szabad lemondanod. Mindegy, hogy nem érti senki, mindegy, hogy mit gondolnak róla. Ez a Te álmod, és mindent meg kell tenned érte, hogy valóra váltsd! Mindent. Nem szabad, hogy érdekeljen, mit gondolnak róla az emberek, nem szabad, hogy hagyd elrabolni álmaid. Ha a szíved szólít, Isten szólít! Követned kell szavát, nem fojthatod el magadban egy életen át, mert ez a belsı indítás felülrıl jön! Jóval magasabb szinten dıl el, mint ahová akaratod fölér! Ez a lelkednek olyan helyén dıl el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhatnak bele semmibe. A lélek itt már szabadon szárnyal ahová akar. Mert a Szentlélek olyan, mint szél Nem lehet korlátok közé zárni, vagy követelni, csak hagyni lehet, hogy magasba emeljen, s röpítsen Ámen Imádkozzunk gyülekezetünk költınıjével, Losonczi Lénával! Uram, éreztem, szóltál hozzám, Így szólítottál: gyermekem! Templomodban megérintettél, Hol némán lehajtottam fejem. Uram, tudom, kiválasztottál, Veszni bárányod nem hagyod. Mikor fájdalomban gyötrıdtem, Te bekötötted a sebem.

5 Uram, fényt adtál a látásra, Örülni e gazdag természeten. Csodálni Égen-földön látszó Hatalmadra rányitottad szemem. Uram, engedtél új tavaszt még, Megtartottál kegyelmesen. Virágszirmoknak záporában Látom, irgalmad végtelen. Uram, vezess Szent Lelked által, Ne lakjon bennem félelem. Golgotán, Fiad szent vérével Megmentette az életem. Uram, ingó hitem táplálod, Ajkamra szót adsz szüntelen. Igéddel hadd hirdessem másnak: Tart még a földi kegyelem. Uram, engedd, hogy küldetésem Teljesítsem hálatelten. S ha erım fogyva Hozzád térek, Végsı sóhajom ez legyen: - Hadd higgyem: semmi sem túl szép, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodás, hogy megtörténjen, s hogy van boldogság, mely örökké tarthat! Hogy mindig van tovább és szebb lesz a holnap! Ámen Áldás: Jézus mondja: "Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetınek megnyittatik. (Máté7,7-8)