ANNALES MUSEI DE HERMAN OTTÓ NOMINATI 2017

Átírás

1

2 ANNALES MUSEI DE HERMAN OTTÓ NOMINATI 2017

3

4 ANNALES MUSEI DE HERMAN OTTÓ NOMINATI A HERMAN OTTÓ MÚZEUM ÉVKÖNYVE LVI. MISKOLC 2017

5 Jahrbuch des Herman Ottó Museums, Miskolc (Ungarn) Yearbook of the Herman Ottó Museum, Miskolc (Hungary) Les Annales du Musée Herman Ottó, Miskolc (Hongrie) Szerkesztette: SZOLYÁK PÉTER CSENGERI PIROSKA Technikai szerkesztő: JUHÁSZ TIBOR ISSN Borítóterv: FEKETE RÓBERT, SZOLYÁK PÉTER A tanulmányokat lektorálta: Bardoly István, Csejdy Júlia, P. Fischl Klára, Gyulai Éva, Pap József, Simon Zoltán, Szőcs Tibor, Torbágyi Melinda Angol fordítás: Medve Csaba és a szerzők Borítóképek (balról jobbra): 1. Bronz tokos balta Göncről / Bronze socketed axe from Gönc (Rajz: / Drawn by Tarbay, Anna Mária) 2. A templom a kastéllyal és a kastélypark részletével az 1867-es kataszteri térképen. ALSÓ KÉKED falu Magyarországban, Abaúj megye, Zsadányi adóhivatal szelvény. Alsó Kéked K.o. XXIII. 17. oszt. ce. (részlet). / The church along with the mansion and a section of the mansion park on the 1867 cadastral map. ALSÓ KÉKED village, Hungary, Abaúj County, Zsadány tax office section 2. Alsó Kéked K.o. XXIII. 17. oszt.ce. (excerpt). 3. Ferdinandy Tihamér és felesége (Bartóky Mária leánya). Veres József felvétele, 1930-as évek vége. (HOM Fotótörténeti Gyűjtemény) / Tihamér Ferdinandy and his wife (Mária Bartóky s daughter). Photo by József Veres, late 1930s. (HOM Photo Archive) A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjtemények Kollégiuma támogatta. Kiadja a miskolci Herman Ottó Múzeum Felelős kiadó: Dr. Tóth Arnold PhD, múzeumigazgató A kötet megjelenését gondozta és a nyomdai előkészítést végezte: Á. Tóth és Barátai Produkciós és Reklámügynökség Kft. Felelős vezető: Á. Tóth József ügyvezető igazgató Nyomda és kötészet: Kapitális Nyomdaipari Kft., Debrecen Felelős vezető: Kapusi József ügyvezető igazgató

6 TARTALOM RÉGÉSZET TARBAY, János Gábor New Late Bronze Age Metal Finds from Gönc...9 SIMON László Kincs, ami nincs Esettanulmány a meg yaszói római éremleletről...29 SOÓS, Eszter BÁRÁNY, Annamária KÖHLER, Kitti PUSZTAI, Tamás Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5th century AD: relation of living space and burial place in the Hun Period...49 TÖRTÉNETTUDOMÁNY KÁDÁR Tamás Eg y megkésett tartományuraság-építési kísérlet a XIV. század eleji Mag yarországon: Petenye fia Péter pályája...99 OLAJOS Csaba A Kapyak ősi kúriája A tállyai Maillot-kastély BOCSI Zsófia FAZEKAS Gyöngyi GIBER Mihály SZILÁGYI Krisztián Antal Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez SZALIPSZKI Péter (Füzér)Komlós története a 19. század második felében BODNÁR Mónika Üvegnegatívok Bódvavendégiből 2 Péchy Gáspárné Bartóky Mária élete és munkássága HAJDÚ Ildikó Száz év a heg yaljai szövetkezetek életében KÖZLEMÉNYEK VIGA Gyula A részben az egész: Balassa Iván regionális kutatásai Északkelet-Mag yarországon Szerzői útmutató...229

7

8 TABLE OF CONTENTS ARCHAEOLOGY TARBAY, János Gábor New Late Bronze Age Metal Finds from Gönc...9 SIMON, László "Fool's Gold" - A case study of a Roman era coin find from Meg yaszó...29 SOÓS, Eszter BÁRÁNY, Annamária KÖHLER, Kitti PUSZTAI, Tamás Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5th century AD: relation of living space and burial place in the Hun Period...49 HISTORY KÁDÁR, Tamás A late attempt at sovereign province-building in early XIV century Hungary: the career of Péter, son of Petenye...99 OLAJOS, Csaba The ancient Kapy mansion - the Maillot Castle of Tállya BOCSI, Zsófia FAZEKAS, Gyöngyi GIBER, Mihály SZILÁGYI, Krisztián Antal Additional data to the history of the Roman Catholic church at Kéked SZALIPSZKI, Péter The history of (Füzér)Komlós in the second half of the 19th century BODNÁR, Mónika Glass Negatives from Bódvavendégi the Life and Work of Mária Bartóky HAJDÚ, Ildikó A hundred years in the lives of cooperatives in Heg yalja ARTICLES VIGA, Gyula The whole in its parts: The regional research of Iván Balassa in northeastern Hungary Author's guide...229

9 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVI (2017), NEW LATE BRONZE AGE METAL FINDS FROM GÖNC Tarbay, János Gábor Hungarian National Museum, Archaeological Department Abstract: In 2018, thirty bronze artefacts were presented to the Herman Ottó Museum from a private collection. According to the collector the artefacts were found in Gönc as part of a hoard. The study discusses the dating of the finds and their technological properties. As a results of these analyses it seems that the finds can be dated between the Br D and Ha B1 periods of the Late Bronze Age, of the Late Bronze Age, and one of them is most likely an ethnographic find. Keywords: Late Bronze Age (Ha A-Ha B1), uncertain hoard, typo-chronology, use-wear, private collection INTRODUCTION On January 2018, the famous Bronze Age collection of the Herman Ottó Museum, Miskolc has increased with thirty new bronze artefacts (Inv. Nos ). The finds originate from a private collection and according to their previous owner, the artefacts a multi-period site near Gönc (Borsod-Abaúj-Zemplén County). This new site is going to be investigated in the future by colleagues from both the museum and the ELTE Institute of Archaeological Sciences. 1 The aim of this brief study is to give a summary on the finds and characterize them with the aid of macroscopic observations and also discuss their typo-chronological position. The 30 bronze objects are made up of a sword, three socketed axes, eleven tanged and knobbed sickles, a cast object with disc-shaped head, a button and twelve rings of different types (Plates 1 5). Both macroscopic observations and the typological analysis suggest that not all the finds could have been part of the same assemblage. Although most objects can be dated to the Late Bronze Age (LBA), their exact chronological position varies, some are characteristic to the time interval between the Br D and Ha A1, others can be 1 Gönc lies in the area of Telkibánya where the actions of a group systematically performing illegal metal detector surveys resulted in the looting of the prominent LBA site in Telkibánya- Cserhegy (V. Szabó 2011, 339). For the protection of the site in Gönc area, here I will not discuss the exact topographic position of the finds. For more information see the Notes in the Archaeological Inventory Book of the Herman Otto Museum, Miskolc, Hungary. dated to the Ha A1 or to the Ha B1 periods. Most finds are too common to be accurately dated within the Late Bronze Age, and a ring is likely to be identified as an ethnographic find (Cat. No. 30, Inv. No ). 2 CATALOGUE 1. sword (Inv. No ): Rhomboid-sectioned sword tip with outline grooves. According to the private collector it was found broken into three pieces. Two fragments were lost, and only one remained. The lower part of the tip is missing due to recent breakage, the upper part was altered by plow-damage. Its surface is well-polished, and the cutting edges are sharp with many blade impacts on one side (See Plate 6. 1). It might be a result of intentional prehistoric damage caused by a sharp-edged tool. Length: mm; Width: mm; Thickness: 6.21 mm; Weight: 34.2 g. (Plate 1. 1) 2. socketed axe (Inv. No ): Intact, ovalsectioned socketed axe with asymmetrical beaked mouth and a loop. Three curved, cast ribs are visible below the bevelled and everted rim. The casting seams were completely removed, only a slight mismatch defect can be seen on one side of the tool. Due to the condition 2 I am not aware of comparable Bronze Age finds. According to Zsuzsa Hajnal (Hungarian National Museum, Archaeological Department), similar ribbed rings with the same rasping marks are common in the Hungarian ethnographic material.

10 10 Tarbay, János Gábor of the object, finer technological marks could not be observed. The cutting edge is straight. The overall morphological characteristics of the find suggests a finished product. Length: mm; Width (wide sides): mm, mm, mm; Width (narrow sides): mm, mm, 2.84 mm; Thickness (rim): 2.93 mm, 3.03 mm; Thickness (loop): 3.68 mm; Depth of the socket: 5.3 mm, Weight: 88.1 g. (Plate 1. 2) 3. socketed axe (Inv. No ): Lower part of a socketed axe with curved hexagonal section. Fine hammer marks can be macroscopically observed along all sides of the blade (See Plate ). The cutting edge is asymmetrical and sharpened (See Plate 7. 2). Plow-damage can be seen on the surface of the artefact. Its breakage surface has shown porosity, core shift and slight bending marks. Length: mm; Width (wide sides): mm, mm; Width (narrow sides): mm, 2.74 mm; Thickness (wall): 3.82 mm, 2.36 mm; Weight: g. (Plate 2. 3) 4. socketed axe (Inv. No ): Lower part of a socketed axe with curved rectangular cross-section. Fine hammer marks can be observed macroscopically on the blade. The cutting edge is rounded and sharpened. Object has shown traces of plow-damage. Core shift defect and porosity can be seen along the breakage surface. Length: mm; Width (wide sides): mm, mm; Width (narrow sides): mm, 2.05 mm; Thickness (wall): 3.87 mm, 5.29 mm; Weight: g. (Plate 2. 4) 5. socketed axe (Inv. No ): Lower part of a socketed axe with slightly rounded cutting edge. One blow mark and several notches on both sides can be seen on the fragment. Some notches are near to the breakage point, these are likely to be identified as prehistoric (See Plate 6. 6). Hammer marks can be observed along the edge. The edge is dull (See Plate 6. 5). Length: mm; Width (wide sides): mm, mm; Width (narrow sides): mm, 2.12 mm; Weight: 85.4 g. (Plate 3. 5) 6. tanged sickle (Inv. No ): Tanged sickle with a spur. Its straight base is amorphous and incomplete due to a casting defect (See Plate 7. 4). The inner tang rib is straight, the outer is continuous towards to the blade s back. The central tang rib is straight and crossed by three smaller ones at the height of the spur. A blurred inner blade rib is also visible. Hammer marks were observed on the sprue, on the base and along the edge. Recent notches can be seen along the cutting edge. The sickle was deposited in a broken, folded state, and it was straightened out later as the cracking marks on the backside suggest. Length (in folded state): mm; Overall length: ca mm; Overall width: mm; Width (base, tang, tang with sprue): mm, mm, mm; Thickness (tang): 3.65 mm, 2.30 mm; Thickness (blade): 4.44 mm, 2.08 mm, 1.43 mm; Weight: 58 g. (Plate 3. 6) 7. tanged sickle (Inv. No ): Blade fragment of a tanged sickle with thick outer rib. There are two inner blade ribs, joined in an arch, which is incomplete due to casting defect (Plate 6. 3). Near to the defective rib part, shrinkage porosity can be seen on the surface, which continues to the lower parts of the edge and can also be observed on the back side and on the breakage surface as well. Despite the defects, fine hammer marks were visible along the cutting edge as well as on the outer and inner ribs. The middle part is cracked. Length: mm; Width: mm; Width (blade): mm; Thickness: 7.68 mm, 1.85 mm; Weight: 59.4 g. (Plate 3. 7) 8. tanged sickle (Inv. No ): Blade fragment of a tanged sickle with thick outer and one inner rib. The blade is narrow and hammer marks can be seen near its edge. The chased pattern on the outer rib shows traces of intensive abrasion (See Plate 6. 2). Recent damage caused by modern edged tool or ploughing can be seen in the middle. Length: mm; Width: mm; Width (blade): mm; Thickness: 4.42 mm, 0.64 mm; Weight: 23.8 g. (Plate 3. 8). 9. tanged sickle (Inv. No ): Tip fragment of a tanged sickle with thick outer and one inner rib. Both are flattened due to hammering. The cutting edge is fragmentary. Length: mm; Width: mm; Width (blade): mm; Thickness: 3.09 mm, 0.50 mm; Weight: 12.7 g. (Plate 3. 9) 10. tanged sickle (Inv. No ): Tip fragment of a tanged sickle with sharp outer and inner ribs. The inner rib is slightly amorphous due to a casting defect. The cutting edge is fragmentary, only part of it remained intact, showing hammering and sharpening marks. Length: mm; Width: mm; Width (blade): mm; Thickness: 4.30 mm, 1.40 mm; Weight: 23.8 g. (Plate 3. 10) 11. tanged sickle (Inv. No ): Tip fragment of a tanged sickle with facetted surface and one slightly hammered and rounded outer rib. The blade is wide, and its cutting edge is fragmentary. Minor flash defect is visible on the tip of the tool. Amateur cleaning can be seen on the backside. The object is broken and slightly bent. Length: mm; Width: mm; Width (blade): mm; Thickness: 5.07 mm, 1.42 mm; Weight: 27.7 g. (Plate 4. 11) 12. tanged sickle (Inv. No ): Blade fragment of a tanged sickle. Its outer rib is blurred due to intensive

11 New Late Bronze Age Metal Finds from Gönc 11 abrasion. The cutting edge is hammered and narrow. Tool marks can be seen near the breakage point of the object, at the back side (See Plate 6. 7). Length: mm; Width: mm; Width (blade): mm; Thickness: 4.28 mm, 0.77 mm; Weight: 27.3 g. (Plate 4. 12) 13. tanged sickle (Inv. No ): Tip fragment of a tanged sickle. The outer rib is hammered and intensively polished due to abrasion. The blade is hammered and slightly facetted. The cutting edge is sharp and shows many micro notches. A blow mark is visible near to the tip. The object was broken from bending. Length: mm; Width (blade): mm; Thickness: 3.99 mm, 0.74 mm; Weight: 15 g. (Plate 4. 13) 14. sickle (Inv. No ): Tip fragment of an unknown sickle type. The outer rib is hammered. The blade is narrow, the cutting edge shows micro-notches. As vertical cracks suggest, it was broken from bending. Intensive abrasion traces can be seen near to the outer rib from the backside. Length: mm; Width: mm; Width (blade): mm; Thickness: 4.21 mm, 1.34 mm; Weight: 9.7 g. (Plate 4. 14) 15. knobbed sickle (Inv. No , Inv. No ): Knobbed sickle with high-arched, narrow blade in two recent fragments. The tool is decorated with sharp outer and inner ribs. The inner rib is defected near to the base. The base is extended and shows sharp breakage surface which can be associated with the removal of the sprue. The cutting edge is hammered from both sides. Length: mm; Width: mm; Width (blade): 19.5 mm; Width (base): mm, mm; Thickness: 4.34 mm, 1.33 mm; Weight: 35.7 g. (Plate 4. 15) 16. knobbed sickle (Inv. No ): Intact knobbed sickle with high-arched, narrow blade. The outer and inner ribs are fused due to casting defect (See Plate a b). Imprint of the mould can be seen on the backside (See Plate 6. 4). Hammer marks and sharpening can be observed on the blade. The base is slightly extended and shows sharp breakage surface which can be associated with the removal of the sprue. Length: mm; Width: mm; Width (blade): mm; Width (base): mm, mm; Thickness: 4.92 mm, 0.87 mm; Weight: 52.8 g. (Plate 4. 16) 17. pin/knob/rivet (Inv. No ): Fragment of a cast pin/knob/rivet with disc-shaped head and ovalsectioned shaft. It was broken from bending. Casting seams are visible along the backside of the object. The center of the disc-shaped head is decorated with a spike, encircled by two ribs. The breakage surface shows traces of mismatch defect. Diameter of the head: 27.88x28.95 mm; Thickness of the shaft: 4.5x8 mm; Thickness of the head: 2 mm; Overall height: mm; Weight: 7.5 g. (Plate 5. 17) 18. button (Inv. No ): Convex, metal sheet button with perforations. The object is fragmentary and it was originally folded. Diameter: 41.66x39.86 mm; Thickness: 0.36 mm; Weight: 6 g. (Plate 5. 18) 19. annular ring (Inv. No ): Rhomboid sectioned, flattened annular ring. It shows a slight mismatch defect. Its sprue was removed and polished. Overall diameter: 65.08x62.84 mm; Inner diameter: 46.81x49.05 mm; Thickness: 8x2 mm, 7x2 mm; Weight: 20.9 g. (Plate 5. 19) 20. annular ring (Inv. No ): Half fragment of a thick, rhomboid sectioned annular ring. The edges show intensive traces of abrasion. Recent damage can be observed on the inner part, most likely caused by agricultural work. Length: mm; Width: mm; Thickness: 6.7x7.72 mm; Weight: 27 g. (Plate 5. 20) 21. annular ring (Inv. No ): Small-sized, circle-sectioned annular ring in intact state. Overall diameter: 36.79x37.66 mm, Inner diameter: 29.59x29.18 mm, Thickness: 3.47x3.89 mm, Weight: 10.7 g. (Plate 5. 21) 22. annular ring (Inv. No ): Small-sized, circle-sectioned annular ring, slightly bent. Overall diameter: 42.3x38.12 mm, Inner diameter: 30.3x35.2 mm, Thickness: 3.63x4.18 mm, Weight: 9.2 g. (Plate 5. 22) 23. annular ring (Inv. No ): Small-sized, thick, circle-sectioned annular ring in intact state. Overall diameter: 40.11x39.94 mm, Inner diameter: 30.13x30.41 mm, Thickness: 5.37x5.3 mm, Weight: 19 g. (Plate 5. 23) 24. double annular ring (Inv. No ): cast object made up of two flat, rhomboid-sectioned rings. The remains of the sprue were polished. It shows traces of mismatch. Abrasion is not visible on the object. Length: mm, Width: mm, Thickness: 4.17x6.99 mm, Weight: 23 g. (Plate 5. 24) 25. double annular ring (Inv. No ): cast object made up of two flat, rhomboid-sectioned rings. The remains of the sprue were polished. It shows traces of mismatch. Abrasion is not visible on the object. Its dimensions are close to Cat. No. 24. These two objects were either cast in the same mould or their negatives were made after a similar model. Length: 70.3 mm, Width: mm, Thickness: 4.07x7.11 mm, Weight: 20.2 g. (Plate 5. 25) 26. ring (Inv. No ): Circle-sectioned, bent fragment of a ring. Part of the object is missing due to recent breakage. Recent damage can be seen in the middle as well. Length: cm, Thickness: 4.3x4.75 mm, Weight: 21.5 g. (Plate 5. 26)

12 12 Tarbay, János Gábor 27. annular ring (Inv. No ): Intact circlesectioned ring. Outer diameter: 22.2x mm, Thickness: 2.19x2.64 mm, Weight: 2.3 g. (Plate 5. 27) 28. annular ring (Inv. No ): Intact ring with oval section. Outer diameter: 22.05x22.46 mm, Thickness: 4.03x2.15 mm, Weight: 2.4 g. (Plate 5. 28) 29. annular ring (Inv. No ): Thin cast ring with semicircular section. Its breakage is recent. Outer diameter: 24.28x22.07 mm, Thickness: 1.16x3.52 mm, Weight: 1.7 g. (Plate 5. 29) 30. annular ring (Inv. No ): Cast ring with three ribs. Intensive rasping can be seen along the inner part of the artefact. Outer diameter: 21.65x21.94 mm, Thickness: 1.31x4.48 mm, Weight: 1.9 g. (Plate 5. 30) MACROSCOPIC OBSERVATIONS Macroscopic observations were performed with a dnt DigiMicro Mobile camera on unrestored artefacts which allowed me to reconstruct the original condition of some finds, observe manufacturing and usage traces. Observations were carried out on all artefacts and the results are discussed in detail within the catalogue and below (Cat. Nos. 1 30). Due to the scope of the study, I can only present select macro- and micrographs of this analysis (Plates 6 7). Recent damage Among the 30 objects, intact and broken artefacts can equally be found. Unfortunately, the fragmentation of the latter is far from representative. Many have shown clear traces of recent damage (Cat. Nos. 1, 3 4, 8, 20 21, 26) and breakage (e.g. Cat. No. 29). Most of these are the result of ploughing (Haldenby Richards 2010). Some tools cutting edge have shown recent notches (Cat. Nos. 4, 6), a ring was even incomplete due to recent breakage (Cat. No. 26). The Cat. No. 15. knobbed sickle was reassembled from two recent fragments. The original deposition state of one sickle (Cat. No. 6) and the knob (Cat. No. 18) were altered. The sickle was straightened out, based on the cracking marks on the backside of the tool. Similar recent marks were observed on the knob as well. Traces of amateur cleaning were identified in one case on the backside of the Cat. No. 11 sickle. Possible prehistoric manipulations According to the owner, the sword was found in three pieces 3 which is not a unique phenomenon. The breakage of the weapon can be interpreted as symbolic. The morphological character of the remaining fragment s breakage surface shows no traces of recent damage which supports this idea. Moreover, deep notches caused by a bladed tool were also found on one side of the edge which can also be the result of intentional damage (See Plate 6. 1). I am aware of a similar phenomenon on a sword tip from the Lovasberény hoard (Szent István Király Museum, Székesfehérvár, Inv. No. 9494; Mozsolics 1985, Taf ). All in all, the morphological character of the remaining fragment suggests a ritual interpretation. However this remains hypothetical as long as the other parts are missing. Edged-tool marks associated with the deliberate breakage of the objects were only observed in two cases, on a socketed axe and a sickle (Cat. Nos. 5, 12) (Plate ). On a few specimens, bending was also visible near to the breakage point (e.g. Cat. Nos. 11, 13 14) which is a quite common fragmentation phenomenon among bladed tools during the LBA. The above mentioned folding of the Cat. No. 6 is also a common deposition practice. Fine examples of this can be found in the Zemplín hoard, Slovakia (Novotná 2006, Taf. 49.9, Taf. 50.6). Casting defects Most objects are casts, showing common and clear traces of this widespread LBA manufacturing technique. Different types of casting defects were observed on socketed axes, sickles, pin/knob/rivet, rings, such as gas- and shrinkage porosity (Cat. Nos. 3 4, 7) (Plate 6. 3), core shift (Cat. Nos. 3 4), mismatch (Cat. Nos. 2, 17, 19, 24 25), incomplete casting (Cat. Nos. 6 7) (Plate 7.4), amorphous, blurred or fused ribs (Cat. Nos. 6, 10, 15 16) (Plate 7.3), minor flash defect (Cat. No. 11). All of them are basic types of defects that are not only common in the LBA Carpathian material but in modern industrial casting as well (Rajkolhe Khan 2014). In the case of the Gönc finds these defects mostly appeared on artefacts showing clear traces of manufacturing and use. Therefore similar to previous observations, these can be interpreted as minor, aesthetic, and most of all tolerated defects which did not affect the material properties of the cast products. 3 The two other pieces have been given away by the owner long ago.

13 New Late Bronze Age Metal Finds from Gönc 13 Manufacturing traces Almost all of the tools showed characteristic manufacturing traces. 4 Fine hammer marks were observed on the edges of many axes and sickles (Cat. Nos. 3 4, 7 10, 12, 15 16) (Plate ), as well as sharpening (Cat. No. 1, 4, 10, 13, 16). In the case of the sickles, hammer marks have also appeared on cast ribs (Cat. Nos. 7, 9, 13 14), spur (Cat. No. 6) and bases (Cat. No. 6). The sprues of the knobbed sickles (Cat. Nos ) were simply broken and left unworked, in the case of three rings their traces were carefully worked and polished (Cat. Nos. 19, 24 25). It is probable that Cat. Nos double rings were made with the same mould or after a same model due to their dimensions and shape show close similarities. Use-wear traces As mentioned before most artefacts can be interpreted as finished products. Some of them, especially the tools, showed intensive and characteristic traces of use. One socketed axe had an asymmetric edge (Cat. No. 3) (Plate 7. 2), another had a completely dull edge (Cat. No. 5) (Plate 6. 5). The sickles had narrow blades (Cat. Nos. 8, 12, 14), some even showed intensive traces of abrasion (Cat. Nos. 8, 12 14). Those with hammer marks on the narrow blade (Cat. No. 8, 12) were most likely used and maintained for a long period of time. Notches were also found with the aid of microscope camera (Cat. Nos. 12, 14). Abrasion was also visible on one ring (Cat. No. 20). Conclusions Overall macroscopic character of the finds show common Carpathian trends. Despite minor defects, almost all artefacts were finished products with clear traces of manufacturing and in some cases usage. The most intensive usage marks were visible on sickles and socketed axes. Observations suggest that they were deposited both in intact and intentionally broken state. However many of them showed recent damages and alterations, therefore the overall fragmentation character of the finds is not representative since it provides unreliable data for future statistical analysis on LBA fragmentation. 4 Cat. No. 11 sickle was hard to characterize by macroscopic observations. Its interpretation as a finished product is uncertain. TYPO-CHRONOLOGY The finds from Gönc can be divided into five overlapping functional groups: 1. weapons (Cat. No. 1. sword tip), 2. multi-functional tools (Cat. Nos socketed axes), 3. agricultural tools (Cat. Nos tanged and knobbed sickles), 4. jewelry/clothing accessories (Cat. No. 17. Pin/ knob, Cat. No. 18. knob), 5. jewelry/multifunctional objects (Cat. Nos annular rings, ring, annular double rings). Most artefacts are common LBA types which were manufactured and deposited during the Br D-Ha A1 and Ha B1 periods. The dating of some objects is uncertain (Cat. Nos ) or can be associated with ethnographic material (Cat. Nos. 30). In the following section, I will only discuss chronologically profound objects which are therefore suitable for a somewhat more detailed typo-chronological evaluation. 5 Regarding the scope of this study, this analysis will be as brief as the previous one, focusing only on the most important aspects and closest parallels of the finds. Socketed axe with beaked mouth (Cat. No. 2) (Plate 1. 2) Socketed axes with beaked mouth (Schnabeltüllenbeil) are one of the most common Eastern European type between the Br D and Ha B periods. They have been discussed by many during the long years of research. Here, only two of their recent syntheses should be mentioned which were established by prominent scholars, Carol Kacsó and Valentin Dergačev (Dergačev 2002, , Taf. 124; Kacsó 2007, 56 59; Dergaciov 2013, 24 25, Fig. 2). Despite promising results, precise classification of socketed axes with beaked mouth is still problematic due to the quality of the published illustrations, which in most cases lack typo-chronologically significant features such as the cross-section and exact shape of both narrow sides. The axe from Gönc however, is an exception due to its chronologically sensitive curved triple rib decoration. Axes with a similar design were mainly distributed in the Northeastern and Eastern part of the Carpathians. Another exception should be mentioned from Velem-Szentvid (Vas County) where a mould of 5 Cat. No. 17 object should be discussed in short. Its simple design, made up of cast concentric ribs and a spike, has appeared in many different objects between the Br D and Ha B1, e.g. pins, rivets, asymmetric arm- and leg spirals knobs, axes (Рашајски 1975, 88, T. LXXVI.7; Říhovský 1979, 55 56, Taf ; Enăchiuc 1995, 288, Nr. 198, Abb. 8.25; Kytlicová 2007, 308, Taf ; Ciugudean et al. 2010, 20 25, Pl. IX.3). Based on its size, the fragment from Gönc can be associated with the first three options. However detailed typo-chronological analysis is not possible due to its fragmentary state.

14 14 Tarbay, János Gábor a socketed axe with beaked mouth and four or three curved ribs is known since Baron Miske s work (Miske 1907, XXIV. tábla 6). The appearance of such axes in the Western part of the Carpathians is significantly lower than in the Eastern regions. However, the existence of this mould suggests that this characteristic Ha B1 design somehow ended up at the feet of the Alps due to adoptation, imitation, mobility (e.g. itinerant smith) or other causes. In the future this should be investigated in detail, because the appearance of this mould suggests that local production of an Eastern artefact was existed in Transdanubia, in the Ha B1 period. The Cat. No. 8 socketed axe has fine parallels among the hoards of the Hajdúböszörmény horizon (Ha B1): Balmazújváros, Mezőkövesd vidéke, Pácin, Taktakenéz, Tiszaszentimre (Kemenczei 1984, , 420, Taf. CCX.10, 13; Mozsolics 2000, 34 35, 56 57, 64, 80 81, Taf , Taf. 53.5, Taf , Taf ). Only one rectangular-sectioned specimen was dated to the Ha A1 from the Napkor II hoard (Kemenczei 1984, 178, 393, Taf. CLXXXIII.9; Mozsolics 1985, 158). A gracile axe with beaked mouth and three ribs was bought by the Hungarian National Museum under the provenance of Botpalád. Being part of an incomplete hoard, I cannot rely on its reconstructed chronological positon (Mozsolics 1973, 124; Kemenczei 1984, 124, Taf. LVIIIe.3). Four very similar axes were also found in Transylvania, from the Ha B1 period: Corneşti, Josani, Onca Mureş I, Şpălnaca I (Petrescu-Dîmboviţa 1977, , , 142, Pl , Pl , Pl ; Ciugudean et al. 2010, 17 19, Pl. VI.2). A similar design has also appeared on stray finds from the territory of Lviv oblast, Ukraine (Клочко Козыменко 2017, Илл. 8) and Somotor, Slovakia (Novotná 1970, 75, Taf ). The axe from the Moravian hoard found in Služin was dated to a local chronological period correlates with the Ha B1 (Salaš 2005, 452, Tab ). Based on the clear chronological position of the fine parallels, the axe from Gönc can be dated to the Hajdúböszörmény horizon (Ha B1). 6 6 Secondary parallels of the object are somewhat different and show individual features. These can be found between the territory of Austria and Transylvania: Bad Deutsch Altenburg, Unprovenanced find from the collection of the Naturhistorisches Museum (Mayer 1977, 185, Taf ), Nádudvar- Halomzug II, Nyírtura I (Mozsolics 2000, 57 59, 63, Taf , Taf. 69.8), Moigrad I, Sâmbăta Nouă II, Sâmbriaş, Târgu Secuiesc II (Petrescu-Dîmboviţa 1977, , 144, , Pl , Pl , Pl ; Rezi 2010, 49, Pl. 3.5), D jakovo VI, Mužievo, Obava II, Olešnik I (Kobal 2000, 80, 88, 90 91, Taf , Taf. 64d.1, Taf. 65a.1, Taf. 87.5), Vel ká Suchá (Novotná 1970, 75, Taf ), Sambir (Żurowski Tanged sickle (Cat. No. 6) (Plate 3. 6) The sickle in question has characteristic central rib decoration and its exact form can be well-reconstructed with the aid of macroscopic observations. It was originally meant to be cast with straight base which was altered by a defect, making this part incomplete 7 (Plate 7. 4). Tanged sickles with a similar central rib were classified by Ch. Jahn as his 120 th Gussmarken variant, which according to his lists appeared in various tanged sickles. Among these finds only two can be interpreted as close parallels of the Gönc find (Jahn 2013, , Tab. 9.2, IIIA type, Gusmarken Varianten 120). The first is part of an uncertain assemblage from Szentes- Terehalom, which is possibly a mixture of two hoards (Ha A1, Ha B1) or even stray finds (Mozsolics 1985, , Taf ). The other specimen can be found in the hoard from Podcrkavlje-Slavonski Brod (Croatia) and was dated to the Phase II: Ha A1/Br D-Ha A1 (Vinski-Gasparini 1973, 217, Tab ; Karavanić 2009, 92). Based on the above, the Cat. No. 6 tanged sickle from Gönc can be associated with the Ha A1 period, i.e. Kurd horizon. Knobbed sickles (Cat. Nos ) (Plate ) Both knobbed sickles represent the same LBA type (Cat. Nos ). Standard knobbed sickle with one inner rib. On the Cat. No. 16 the inner rib is less visible, as it has almost been fused with the outer rib as a results of a casting defect (Plate 7. 3). Comparable finds were manufactured and deposited for a long period of time (Br B-Ha B2) in a vast territory between West and East Europe. To my best knowledge, three casting moulds can be associated with this certain type. One has been recently published by Judit Koós from the Muhi-3 kavicsbánya settlement of the pre- Gáva pottery style (Br D-Ha A1). Another is known from the region of Aszód (Hungary, Pest County) from the end of the 19 th century (Hampel 1877, Pl. XIV.12; Hampel 1886, V. tábla 4). The third was found in a Br C2 settlement in Rybňany, Bohemia, in a pit, along with 14 mould fragments and other metallurgic finds (Blažek Ernée Smejtek 1998, , Taf ). The earliest specimens (Uzd hoard) from the territory of Hungary were dated to the Koszider horizon (Br B) 1948, , Tabl. VI.2). In most cases their dating can be placed between the Br D and Ha B2 periods, however their main time of deposition is again the Ha B1. 7 For incomplete defects: Rajkolhe Khan 2014, 378, 382.

15 New Late Bronze Age Metal Finds from Gönc 15 (Mozsolics 1967, , Taf , 8 10, Taf , 7 11). One sickle from Dévaványa-Révhely mező was found in a hoard, characteristic to the Br C (Mozsolics 1985, 112, Taf. 226c.1). A handful of specimens have appeared in hoards associated with the Br D period and Br D-Ha A1 time interval (Mozsolics 1973, , , Taf. 57b.5 6, 10, Taf. 57d.9; Kobály 1999, 41, 45, IX. tábla 14; V. Szabó 2016, Abb. 34). Two sickles were recently published from a settlement dominated by Hajdúbagos type ceramic style (Dani 2017, , 6. kép 2). Most of the known specimens were deposited in hoards of the Kurd horizon (Ha A1) in Eastern and Western Hungary as well (Mozsolics 1985, 86 87, 96 97, , 150, , 176, , 182, , , 204, , Taf , Taf , Taf , Taf , 4, 6 7, Taf , 16 17, 19, Taf , Taf , Taf , Taf , Taf , Taf , 5 6, Taf , Taf , Taf , Taf. 226a.2 4; Kemenczei 1984, 178, , Taf. CCX.1, Taf. CLXXXIV.2; B. Hellebrandt 1986, 4. kép; Kemenczei 1996a, , Fig. 7.1, 5; Kobály 1999, 40, 44 45, V. tábla 5; Makkay 2006, Pl. XV ; V. Szabó 2016, Abb. 12). 8 Some were associated with the Ha A2. However, typological knowledge of presentday research suggest that their most recent finds refer to Ha A2-Ha B1 (Napkor, Mátraszőlős-Kerekbükk) or Ha B1 deposition (Borsodgeszt, Hódmezővásárhely, Szendrőlád-Kőbánya tető). In both cases, these hoards have a long time interval starting from at least the Ha A1 (Sennovitz 1902, I. tábla 7; Tárnoki 1987, V. tábla 5, 7 8, 11, 14; Kemenczei 1996b, 57, Abb. 15.7; Mozsolics 1985, 128, , 192, Taf , Taf , Taf ; Kemenczei 2003, Taf. 3.15; V. Szabó 2016, Abb. 5). In the Ha B1, the number of the knobbed sickles with one inner rib has been decreased (Mozsolics 2000, 55, 59 60, 63 64, 68 69, 91 92, Taf , Taf. 63.7, Taf. 70.6, Taf , 19 20, Taf ). In Transcarpathia, most sickles with one inner rib were deposited between the Serie Kriva and Serie Lazy which roughly correlates with the Br D-Ha A1. Only two specimens from Suskovo I were associated with the less certain Ha A2 period (Kobal 2000, 73 76, 84 85, 88 89, 93 97, 99, Taf. 28b.6, Taf. 34b.6, Taf , Taf. 43.a.6, Taf. 43d.3, 6, Taf. 44.9, Taf. 46a.5 9, 11, 15, Taf , 77 78, 80 81, 85, Taf. 8 A stray find was also published from Kék (Jósa Kemenczei 1965, LXX. t. 26). A specimen is known from the uncertain Nógrádmarcal hoard, part of a long-lost private collection (Márton 1911, ). Based on the published illustrations it is not entirely clear that the sickles from Ecseg-Kozárdi hegy belong to this group (Pintér 1899, II. tábla) , 49, 52, 54 55, 57 58, 60, Taf , 77 78, 80 81, 85, Taf , 65, 68 70, 72 74, Taf. 69c.1, Taf. 78e, Taf , 23, Taf. 95b.1 3, Taf , 16 17). In Eastern Ukraine, they were associated with Ha A, Period IV (Ha A2-Ha B1) and Period V (Ha B2-Ha B3) (Żurowski 1948, 159, 163, , Tabl. XVII.1, 3 6, XVIII.1 2, 8; Krušel nyc ka 1987, Abb. 9). Knobbed sickles with similar decoration are quite common in the territory of Poland where they have appeared in various contexts (settlement, grave, wetland context, stray find). The chronological position of the Polish specimens were established by hoard chronology, which shows similar pattern to the Carpathian Basin. Earliest specimen have appeared in a Periode II (Br B-Br C) hoard from Załęzie. The rest of them belong to Periode III (Br D-Ha A1) and Periode IV (Ha A2- Ha B1) finds, the youngest dating was given to the Karmin II hoard (Periode V/Ha B2-Ha B3) (Gedl 1995, 25 26, 28 29, 34 36, 39, 41 43, 73, Taf. 2.22, 26, 28a, 29, Taf. 3.40, 42, 47 48, Taf. 4.49, 51 52, 58 59, 61, Taf. 5.66, 68, 71, Taf , Taf , , 124, , Taf , 135, 139, Taf , , Taf , 177, 179, Taf , 455). In Transylvania, these sickles were found as stray finds or as parts of hoards dated to the Br D-Ha B1 periods. Most of them were deposited in the Ha A1 (Mozsolics 1973, , Taf ; Petrescu- Dîmboviţa 1978, 19 20, 98, 105, , , 120, , , 137, , Taf , 19 21, Taf. 41b.8 10, Taf. 80b.6, Taf. 86c.8, Taf , Taf , 189, 202, Taf , Taf , 180, 184, Taf , 186, , Taf. 216b.5, Taf , Taf. 248a.39, Taf. 249d.1; Soroceanu 1981, Abb. 4.9, 12 14; Kemenczei 1991, 5. ábra 1 4; Soroceanu 1995, 199, Abb ; Ciugudean et al. 2006, Pl. XI.1 2, 4 7, 9 10; Bejinariu 2007, Pl. VII.25; Kacsó 2009, Abb. 6.4, Abb. 16.3; Rezi 2009, Pl. 3.5; Kacsó 2010, Pl. 5.4; Jovanović et al. 2011, T. X.69; Hansen et al. 2015, Fig. 4.7). According to Václav Furmánek s chronological model, the Slovakian finds can be dated between the Br C-Ha A1, but they are dominant in the Br D-Ha A1 (Furmánek 2006, 21, 24 25, 28 31, Taf , 26, 28, 37, Taf , 49, 51, 53 56, Taf. 4.57, 60, 62, 64, 68, 71, Taf. 5.74, 86 87, Taf. 6.90, 93, 95, 97, 100, 106, Taf , , 120). Some specimens were found in the territory of Serbia mostly in the Stufe II (Br D-Ha A), only one from Subotice was dated to the Stufe III (Ha A2) (Vasić 1994, 21 22, Taf. 1.4, 6 7, 14, 17, 20, Taf. 2.22, 24, 27). The Croatian finds were associated with the Phase II (Ha A1, Br D-Ha A1) (Vinski-Gasparini 1973, 212, 214, 217, Tab ,

16 16 Tarbay, János Gábor Tab , Tab , 16, Tab. 68.3, 5, Tab. 80b.5). One from Bosnia and Herzegovina dated to the Ha A1 (König 2004, 199, Taf. 20b.8). Towards Western Europe, quite early finds are known from Moravia (e.g. Přítluky I: Br B1) (Salaš 2005, , Tab. 33b.2 3.). Here, the majority of them were dated to the Br C2, Br D1 and Br D2 periods, their deposition in the Ha A1 is rare (e.g. Dolní Sukolom, Žárovice-Hamry II) (Říhovský 1989, 21, 24, 30, Taf. 2.22, Taf. 3.31, Taf. 5.53, 55 57, 59, Taf. 6.72, 75, 80, 82 84, Taf , 100; Salaš 1997, 81, Taf. 3.60; Salaš 2005, 266, , 292, , , , , Tab , Tab , Tab. 29.4, 6 8, Tab. 30.9, Tab. 63.4, Tab , Taf , 49 50, Tab , Tab. 173A.2, Tab. 173b.9, Tab , Tab , Tab ). The chronological position of the Bohemian finds are similar: Br C-D, Br D and Br D-Ha A1 (Kytlicová 2007, 259, 270, , 284, , Taf. 9c.10, Taf , Taf. 41b.9, Taf , Taf , Taf. 94e). Enourmous amounts of sickles of the discussed style were published and evaluated in the same chronological model by Margarita Primas from the territory of Switzerland, Germany and Austria. Several of them are stray finds or were found in settlements, graves, rivers and bogs. Many of the datable finds can be associated with Br B, Br B-Br C periods, only a few can be dated to the Br D-Ha A1 and Ha A1 periods. Latest deposition was proposed to the Friedberg-Ockstadt hoard (Primas 1986, 55 56, 63 67, 69 70, 74, 78 79, Taf , Taf , 81 82, 84, Taf , Taf , Taf , Taf , , Taf , 174, , , Taf , 189, 191, Taf , Taf , 249, Taf , Taf , Taf ; Lauermann Rammer 2013, , Taf. 68.3). To my best knowledge, the westernmost appearance of these sickles can be seen in the Netherlands where two stray finds (Posterholt, Wijchen) and one specimen from a Ha B1 hoard (Vilt) were published (Arnoldussen- Steegstra 2016, 76, 82, Fig. 10. DB 509, Fig. 12. DB 2440, Fig. 12b. DB 717, DB ). In sum, knobbed sickles with one inner rib decoration have appeared in the Br B in Eastern and Western Europe as well, but earlier specimens seem to densify in the western part of this territory. Later, they distributed evenly and their number increased especially in the Carpathian basin and its adjacent areas, where their deposition was continued to the Ha B2. In Poland and Ukraine, these sickles can be dated at least to the beginning of the Early Iron Age. During this period they have appeared between the territory of the Netherlands and Ukraine. As most datable finds suggest, the highlight of their manufacturing and deposition was the Br D-Ha A1 periods, especially in the Northeastern Carpatian basin. Their appearence in later hoards (e.g. Ha A2, Ha B1) shows a significant decline. As it is shown in each PBF work specilizing on certain geo-political areas, during this long period, the finer typological character of the sickles with one inner rib has been changed and also varied according to the finds geographical and chronological position. However, it is not entirely certain that these variations should be treated as independent types or subtypes. 9 As W. A. von Brunn has already pointed out in 1968, the typological features of knobbed sickles are in close relation with manufacturing techniques (von Brunn 1968, 38). More precisely, most of the fine typological marks rather reflect intensive use (e.g. narrow and high arched blade) or they can be associated with manufacturing techniques (e.g. removal of the sprue) or even casting defects (e.g. incomplete casting, flash defect). As the latter was well exemplified in the case of the Cat. No. 16 specimen from Gönc. As long as these technological marks have not been precisely analysed in the published material, any finer characterization of this artefact group based solely on literature is invalid. It seems to me that these sickles along with other bronze finds with similar chronological pattern owe their long existence to different factors, such as their simple form or metalwork tradition and last but not least to the phenomenon of deposition itself. Based on the overall chronological position of the knobbed sickles with one inner rib, the Gönc finds were most likely the products of the Br D-Ha A1, their later dating is less certain. Perforated knob (Cat. No. 18) (Plate 5. 18) The convex, perforated metal sheet knobs are basic European artefact types, which are quite easy to manufacture and mass produce with the aid of an Anker which is well-known in the Eastern European LBA material (Miske 1907, LVIII. tábla 12; Frecskay 1912, 319; Armbruster 2000, 54 55, Abb , Soroceanu 2005, Pl. 6.4). No wonder that these objects have practically appeared through the entire Bronze Age up until the Early Iron Age. During the LBA, these knobs are most characteristic to the Br D-Ha A1 (Jovanović et al. 2010, 58). 9 In case of tanged and knobbed sickles: Pavlin 2014; Arnoldussen Steegstra 2016, Fig. 5 6.

17 New Late Bronze Age Metal Finds from Gönc 17 Flattened annular ring (Cat. No. 19) (Plate 5. 19) The flattened annular ring with rhomboid section is a common Carpathian type which have appeared between the Ha A1 and Ha B1 (Ha B2) periods (Mozsolics 1985, 64; Szabó 1996, ; Tarbay 2015, , Fig. 9, List 5). Except a handful of specimens (e.g. Velem, Somogyszob) most of them are undecorated, similarly to the object from Gönc (Miske 1907, XXXIV. tábla 7; Mozsolics 1985, 187, Taf ). They are derived from hoards, in intact or fragmented state, sometimes presumably as part of a greater set, as it can be seen in the Máriakéménd and Nedilys ka hoards (Sulimirksi 1937, Tabl. V.3 13; Mozsolics 1985, 146). Their functional interpretation varies, in my point of view they are basic multi-functional objects which can be used for many purposes such as pendants, belt loops etc. Double annular rings (Cat. Nos ) (Plate ) The double annular rings have only a few parallels. The best one is the casting mould from Mariánské Radčice (Czech Republic) (Blažek et al. 1998, 144, Taf. 5.28). This mould and the overall macroscopic character of these finds raise the possibility that these objects might not be finished products. Besides, the removal of the sprue and some superficial polishing marks, no additional surface treatment or abrasion trace can be seen on them. According to this interpretation, these rings are pre-finished products waiting for further partitioning and surface treatment. However, similar finds are known from the Eastern European materials, in some cases as part of complex objects. One with a somewhat longer middle part is known from Medvedevcy 2 nd hoard (Ha A2, Kobal 2000, 87, Taf. 79b.5) and Mîndreşti 1 st hoard (Ha A1, Dergačev 2002, 38, 45, Taf ). In the western part of the Carpathian basin one was published from the Tatabánya-Bánhida hoard as part of a metal sheet belt (Ha A2-Ha B1, Kemenczei 1983, 61, 4. kép). Similar was deposited in the Staré Sedlo hoard (Br D), Bohemia (Kytlicová 2007, , Taf ). Based on their parallel, it is hard to conclude an exact time of deposition. This is not surprising, if we take it into account that multiple casting of rings is a logical technical solution therefore most likely general phenomenon. Conclusion As a result of the typological analysis it can be concluded that the chronologically sensitive finds can be dated to different periods and intervals: socketed axe with beaked mouth (Cat. No. 2) Ha B1, tanged sickle (Cat. No. 6) Ha A1 (based on one datable parallel), knobbed sickles with one inner rib decoration (Cat. Nos ) Br D-Ha A1 (long period of manufacturing and deposition, they are most characteristic to the above interval), perforated knob (Cat. No. 18) Br D-Ha A1 (similar chronological character as the knobbed sickles above), flattened annular ring (Cat. No. 19) Ha A-Ha B1. Based on this, the time interval of the finds can be placed between the Br D-Ha A1 and Ha B1 periods. Hoard assemblages with similar chronological pattern are usually interpreted as Ha A2 hoards with transitional character where older and younger artefacts were selected to a hoard. However, recent breakages, appearance of non-prehistoric material, the unknown circumstances of discovery, and the loss of the most datable find (sword) strongly suggest otherwise. At best, the finds can be interpreted as an uncertain hoard with incomplete or distorted chronological time interval or simply as stray finds with individual chronological position. DISCUSSION As a results of the macroscopic examination of the finds, it can be concluded that all objects were altered by recent damages. In some cases it was possible to reconstruct the original deposition state of the artefacts or identify some prehistoric manipulations. Regarding their overall technological character, most of them can be interpreted as finished products, a significant part of them were most certainly used. According to the private collector, at least part of these finds have originally belonged to the same hoard. Our analyses have shown that the 30 objects can be associated different periods of the Late Bronze Age (Br D-Ha A1, Ha A1, Ha A-Ha B1, Ha B1), and one with ethnographic material. Overlapping of different periods in a hoard is not a unique phenomenon, especially in the case of the Ha A and Ha B. However, current results, a lack of context and the fact that these artefacts have spent a significant amount of time in a private collection suggest that these artefacts should not be treated as one assemblage. ACKNOWLEDGMENTS The paper has been supported by the OTKA Research Fund grant No and the National Cultural Fund of Hungary. I want to express my gratitude to Klára P. Fischl for the opportunity to publish these finds. I am most grateful for Anna Mária Tarbay for the fine drawings. I am also indebted to Tamás Pusztai and Polett Kósa for their kind help.

18 18 Tarbay, János Gábor BIBLIOGRAPHY ARNOLDUSSEN, Stijn STEEGSTRA, Hannie 2016 A bronze harvest: Dutch Bronze Age Sickles in their European Context. Palaeohistoria 57/58, ARMBRUSTER, Barbara Regine 2000 Goldschmiedekunst und Bronzetechnik. Studien zum Metallhandwerk der Atlantischen Bronzezeit auf der Iberischen Halbinsel. Monographies Instrumentum, Band 15. Editions Monique Mergoil, Montagnac. BEJINARIU, Ioan 2007 Depozitul de bronzuri de la Brâglez (comuna Surduc, Judeţul Sălaj) Der Bronzefund von Brâglez (Kr. Sălaj). Editura Mega, Cluj-Napoca. BLAŽEK, Jan ERNÉE, Michal SMEJTEK, Lubor 1998 Die Bronzezeitlichen Grußformen in Nordwestböhmen. Beiträge zur Ur- und Frühgeschichte Nordwestböhmens, Band 3. Nordwestböhmische Bronzefunde, Band 2. Ústav archeologické památkové péče severozápadních Čech, Most. von BRUNN, Wilhelm Albert 1968 Mitteldeutsche Hortfunde der jüngeren Bronzezeit. Text. Römisch-Germanische Forschungen 29. Berlin. CIUGUDEAN, Horia LUCA, Sabin Adrian GEORGESCU, Adrian 2006 Depozitul de bronzuri de la Dipşa The Bronze Hoard from Dipşa. Bibliotheca Brvkenthal V. Altip, Alba Iulia Depozite de bronzuri preistorice din colecţia Brukenthal II Prehistoric bronze hoards in the Brukenthal Collection II. Bibliotheca Brvkenthal XLVII. Altip, Alba Iulia. DANI János 2017 Egyszervolt varázslatos bronzkori tájak... Bronzkori deponálási zóna Hajdúsámson határában Once upon a time magical landscapes in the Bronze Age...Bronze Age sacrificial zone in the outskirts of Hajdúsámson. In V. SZABÓ Gábor BÁLINT Marianna VÁCZI Gábor LŐRINCZY Gábor (szerk.): A második hajdúböszörményi szitula és kapcsolatrendszere The second situla of Hajdúböszörmény and its relations. Studia Oppidorum Haidonicalium XIII, Budapest Hajdúböszörmény DEGAČEV, Valentin 2002 Die äneolithischen und bronzezeitlichen Metallfunde aus Moldavien. Prähistorische Bronzefunde XX/9. Franz Steiner Verlag, Stuttgart. DERGACIOV, Valentin 2013 Cu privire la originea şi evoluţia topoarelor-celt din epoca bronzului. Revista Arheologica IX/2, ENĂCHIUC, Viorica 1995 Der Bronzefund von Dridu, Kr. Ialomiţa. In SOROCEANU, T. (Hrsg.): Bronzefunde aus Rumänien. Prähistorische Archäologie in Südosteuropa 10. Berlin, FURMÁNEK, Václav 2006 Teil 1. Die Knopfsicheln und die Sichelgussformen in der Slowakei. In FURMÁNEK, Václav NOVOTNÁ, Mária (Hrsg.): Die Sicheln in der Slowakei. Prähistorische Bronzefunde XVIII/6. Franz Steiner Verlag, Stuttgart, FRECSKAY János 1912 Mesterségek Szótára. Hornyánszky Viktor Cs. és Kir. Udvari Könyvnyomdája, Budapest. GEDL, Marek 1995 Die Sicheln in Polen. Prähistorische Bronzefunde XVIII/4. Franz Steiner Verlag, Stuttgart. HALDENBY, D. RICHARDS, Julian D Charting the effects of plough damage using metaldetected assemblages. Antiquity 84, HAMPEL, József 1877 Antiquités Préhistoriques de la Hongrie. Esztergom A bronzkor emlékei Mag yarhonban. I. köt. Képes Atlasz. Országos Régészeti és Embertani Társulat, Budapest. JAHN, Christoph 2013 Symbolgut Sichel. Studien zur Funktion spätbronzezeitlicher Griffzungensicheln in Depotfunden. Tei l 1 2. Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie. Band 236. Verlag. Dr. Rudolf Habel GMBH, Bonn. JOVANOVIĆ, Dragan B Još jednom o ostavi iz Karansebeša Once again on hoard from Karansebeš. Rad Muzeja Vojodine 53, JOVANOVIĆ, Dragan B. SUBOTIĆ, Aleksandra RAS AJSKI, Javor KALNAK, Ivan 2010 Ostave Vršačkog gorja: Markovac-Grunjac. Gradski muzej, Vršac. JÓSA, András KEMENCZEI, Tibor 1965 Bronzkori halmazleletek Depotfunde aus der Bronzezeit. A nyíreg yházi Jósa András Múzeum Évkönyve VI VII, HANSEN, Svend RUSTOIU, Gabriel Tiberiu DRAGOTĂ, Aurel 2015 Depozitul de la Noşlac. In CIUGUDEAN, Horia BĂLAN, Gabriel (eds.): Artizanii Epocii Bronzului. Descoperiri recente de depozite de bronzuri în Transilvania. Catalog de Expoziţie. Alba Iulia B. HELLEBRANDT, Magdolna 1986 Bronztárgyak Ócsanálos-Várdombról Bronzegegenstände vom Ócsanálos-Burghügel. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25, KACSÓ, Carol 2007 Descoperiri de bronzuri din Nordul Transilvaniei. I. Colecţia Ferenc Floth. Studii şi Cercetări Maramureşene 2. Baia Mare Die Salz- und Ervorkommen und die Verbreitung der bronzezeitlichen Metalldeponierungen in der Maramuresch [Skarby wyrobów metalowych z epoki brązu w regionie Maramureszna tle rozmieszczenia złóż soli i rud metali kolorowych]. In GANCARSKI, Jan (ed.): Surowce naturalne w Karpatach oraz ich wykorz ystanie w pradziejach i średniowieczu: materiały z konferencji, Krośno listopada 2008 r. Krośno Noi date cu privinde la depozitul de bronzuri de la Bogdan Vodă (I). Crişia XL,

19 New Late Bronze Age Metal Finds from Gönc 19 KARAVANIĆ, Snježana 2009 The Urnfield Culture in Continental Croatia. British Archaeological Reports International Series Hadrian Books Ltd, Oxford. KEMENCZEI, Tibor 1983 A tatabánya-bánhidai bronzlelet Der Bronzefund von Tatabánya-Bánhida. Archaeologiai Értesítő 110, Die Spätbronzezeit Nordostungarns. Archaeologia Hungarica LI. Akadémiai Kiadó, Budapest A pécskai/pecica második bronzlelet Der zweite Depotfund der Pecica/Pécska. Folia Archaeologica 42, a Unpublished finds in the Prehistoric Collection of the Hungarian National Museum. In KOVÁCS, Tibor (Hrsg.): Studien zu Metallindustrie im Karpatenbecken und den benachbarten Regionen. Festschrift für Amália Mozsolics zum 85. Geburtstag. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest b Angaben zur Frage der endbronzezeitlichen Hortfundstufen im Donau-Theißgebiet. Communicationes Archaeologicae Hungariae, Der erste Bronzefund von Bodrogkeresztúr. Archaeologiai Értesítő 128, КЛОЧКО, Виктор Иванович КОЗЫМЕНКО, Анатолий Васильевич 2017 Древний металл Украины. Киев. KOBÁLY József 1999 Magyarországról elszármazott réz-és bronzkori fémtárgyak a Kárpátaljai Honismereti Múzeum gyűjteményében Aus Ungarn stammende kupfer-und bronzezeitliche Metallgegenstände in der Sammlung des Heimatkundmuseum der Karpatoukraine. A Nyíreg yházi Jósa András Múzeum Évkönyve XLI, KOBAL, Josip V Bronzezeitliche Depotfunde aus Transkarpatien (Ukraine). Prähistorische Bronzefunde XX/4. Franz Steiner Verlag, Stuttgart. KÖNIG, Peter 2004 Spätbronzezeitliche Hortfunde aus Bosnien und der Herzegowina. Prähistorische Bronzefunde XX/11. Franz Steiner Verlag, Stuttgart. KOÓS, Judit 2015 A fémművesség emlékei egy késő bronzkori településen: Muhi-3. kavicsbánya Traces of Metalworking in a Late Bronze Age settlement: Muhi-3. Kavicsbánya (Borsod-Abaúj-Zemplén County). A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV, KYTLICOVÁ, Olga 2007 Jungbronzezeitliche Hortfunde in Böhmen. Prähistorische Bronzefunde XX/12. Franz Steiner Verlag, Stuttgart. KRUŠEL NYC KA, Laryssa 1987 Zu Frage der Entstehung der Vysocko-Kultur. In PLESL, Evžen HRALA, Jiří (Hrsg.): Die Urnenfelderkulturen Mitteleuropas. Symposium Liblice Archäologisches Insitut der der Tschechoslowakischen Akademie der Wissenschaften. Praha LAUERMANN, Ernst RAMMER, Elisabeth 2013 Die urnenfelderzeitlichen Metallhortfunde Niederösterreichs: Mit besonderer Berücksichtigung der zwei Depotfunde aus Enzersdorf im Thale. Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie, Band 226. Verlag Dr. Rudolf Habelt GmbH, Bonn. MAKKAY, János 2006 The Late Bronze Age hoard from Nadap A nadapi (Fejér megye) késő bronzkori raktárlelet. A Nyíreg yházi Jósa András Múzeum Évkönyve 68, MÁRTON Lajos 1911 Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye [Die Komitate und Städte von Ungarn. Komitat Nógrád]. Budapest. MAYER, Eugen Friedrich 1977 Die Äxte und Beile in Österreich. Prähistorische Bronzefunde IX/9. C. H. Beck sche Verlagsbuchhandlung, München. MISKE, Kálmán 1907 A Velem Szet. Vidi Őstelep. I. köt. A harácsolt leletek leírása. Winiker és Schickardt csász. Kir. udvari könyvnyomda, Wien. MOZSOLICS, Amália 1967 Bronzefunde des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Hajdúsámson und Kosziderpadlás. Akadémiai Kiadó, Budapest Bronze- und Goldfunde des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Forró und Ópályi. Akadémiai Kiadó, Budapest Bronzefunde aus Ungarn. Depotfundhorizonte von Aranyos, Kurd und Gyermely. Akadémiai Kiadó, Budapest Bronzefunde aus Ungarn. Depotfundhorizonte Hajdúböszörmény, Románd und Bükkszentlászló. Prähistorische Archäologie in Südosteuropa 17. Verlag Oetker Voges, Kiel. NOVOTNÁ, Mária 1970 Die Äxte und Beile in der Slowakei. Prähistorische Bronzefunde IX/3. C. H. Beck sche Verlagsbuchhandlung, München Die Haken- und Zungensicheln in der Slowakei. In FURMÁNEK, Václav NOVOTNÁ, Mária (Hrsg.): Die Sicheln in der Slowakei. Prähistorische Bronzefunde XVIII/6. Franz Steiner Verlag, Stuttgart, PAVLIN, Primož 2014 Terramare Sickles. In LOŽNJAK DIZDAR, Daria DIZDAR, Marko (eds.): The Beginning of the Late Bronze Age between the Eastern Alps and the Danube. Proceedings of the International conference in Osijek, October 20 22, Zbornik Instituta za Arheologiju 1. Zagreb PETRESCU-DÎMBOVIŢA, Mircea 1977 Depozitele de bronzuri din România Les dépôts de bronzes de la Roumanie. Academia de ştiinţe sociale şi politice a Republicii Socialiste România. Institutul de Istorie şi Arheologie A.D. Xenopol Iaşi Biblioteca de Arheologie XXX, Academiei Republici Socialiste România. Bucureşti.

20 20 Tarbay, János Gábor 1978 Die Sicheln in Rumänien mit Corpus de jung- und spätbronzezeitlichen Horte Rumäniens. Prähistorische Bronzefunde XVIII/1. C. H. Beck sche Verlagsbuchhandlung, München. PINTÉR, Sándor 1899 Az ecsegi bronzleletről (Nógrád m.). Archaeologiai Értesítő XIX, PRIMAS, Margarita 1986 Die Sicheln in Mitteleuropa I (Österreich, Schweiz, Süddeutschland). Prähistorische Bronzefunde XVIII/2. C. H. Beck sche Verlagsbuchhandlung, München. RAJKOLHE, Rajesh KHAN, J. G Defects, Causes and their Remedies in Casting Process: A Review. International Journal of Research in Advent Technolog y 2/3, РАШАЈСКИ, P Oстaвa из Бaнaтcкиx Kapлoвacкиx. In ГАPAШAНИН, Д. (red): Праисторијске оставе у Србији и Војводини Les depots prehistoriques de la Serbie et de la Voivodine. Belgrade REZI, Botond 2009 Depozitul de bronzuri de la Cetatea de Baltă [The Bronze Hoard from Cetatea de Baltă (Alba County)] Analele Banatului SN. Arheologie Ištorie XVII, The Bronze Hoard from Sâmbriaş (Mureş County). Marisia Studii şi Mareriale Arheologie XXX, ŘÍHOVSKÝ, Jiří 1989 Die Sicheln in Mähren. Prähistorische Bronzefunde XVIII/3. C. H. Beck sche Verlagsbuchhandlung, München Die Nadeln in Mähren und im Ostalpengebiet (von der mittleren Bronzezeit bis zur älteren Eisenzeit). Prähistorische Bronzefunde XIII/5. C. H. Beck sche Verlagsbuchhandlung, München. SALAS, Milan 1997 Der urnenfelderzeitliche Hortfund von Polešovice und die Frage der Stellung des Depotfundhorizonts in Mähren. Moravksé zemské muzeum, Brno Bronzové depoty střední až pozdní doby bronzové na Moravĕ a ve Slezsku Hügelgräberbronze-und urnenfelderzeitliche Metalldepots in Mähren. I. Text, II Tabulky. Moravksé zemské muzeum, Brno SENNOVITZ, Gyula 1902 Geszti leletekről (Borsod m.). Archaeologiai Értesítő XXII, SOROCEANU, Tudor 1981 Der zweite Depotfund von Vîlcele, Rumänien. Praehistorische Zeitschrift 56, Der Bronzefund von Gîrbău, Kr. Cluj. In SOROCEANU, Tudor (Hrsg.): Bronzefunde aus Rumänien. Prähistorische Archäologie in Südosteuropa 10. Wissenschaftsverlag Volker Spiess, Berlin Restitutiones bibliographicae et archaeologicae ad res preahistoricas pertinentes I. Contribuţia Iui C. Nicolescu-Otin la cunoaşterea metalurgiei preistorice. In SOROCEANU, Tudor (Hrsg.): Bronzefunde aus Rumänien. II. Beiträge zur Veröffentlichung und Deutung bronze-und älterhallstattzeitlicher Metallfunde in europäischem Zusammenhang Descoperiri de bronzuri din Româia. II. Contribuţii la publicarea şi interpretarea descoperirilor de metal din epoca bronzului şi din prima vârstă a fierului în context european. Seria Historica 11. Biblioteca Muzeului Bistriţa, Cluj-Napoca 2005, SULIMIRSKI, Tadeusz 1937 Brązowy skarb z Niedzielisk, pow. Przemyślany Ein Bronzedepotfund aus Niedzieliska, Kr. Przemyślany, Südpolen. Światowit 17, V. SZABÓ, Gábor 2011 Spätbronzezeitliche Bronzehortfunde im Siedlungskontext Neue Forschungsergebnisse aus Ostungarn. In NÉMETH, Rita E. REZI, Botond (eds.): Bronze Age Rites and Rituals in the Carpathian Basin. Proceedings of the International Colloquium from Târgu Mureş 8 10 October Bibliotheca Mvsei Marisiensis Seria Archaeologica 4. Editura Mega, Târgu Mureş Hortfunde und Siedlungen. Neue Fakten zum Kontext der spätbronzezeitlichen Deponierungen in Ungarn. In HANSEN, Svend NEUMANN, Daniel VACHTA, Tilmann Eike Friedrich (eds.): Raum, Gabe und Erinnerung. Weihgaben und Heiligtümer in prähistorischen und antiken Gesellschaften. Berlin Studies of the Ancient World 38. Berlin, SZABÓ, Géza 1996 The manufacture and usage of Late Bronze Age rings: two new hoards. In KOVÁCS, Tibor (Hrsg.): Studien zur Metallindustrie im Karpatenbecken und den benachbarten Regionen. Festschrift für Amália Mozsolics zum 85. Geburtstag. Akadémiai Kiadó, Budapest TARBAY, János Gábor 2015 The Reanalysis of the Eponymous Hoard from Gyermely-Szomor and the Ha A2 Period in the Territory of Hungary. In NÉMETH, Rita E. REZI, Botond (eds.): Bronze Age Chronolog y in the Carpathian Basin. Proceedings of the International Colloquium from Târgu Mureş 2 4 October Bibliotheca Mvsei Marisiensis. Seria Archaeologica VIII. Editura Mega, Târgu Mureş TÁRNOKI Judit 1987 A csitári későbronzkori bronzlelet Der Csitarer Bronzefund aus der Spätbronzezeit. A Nógrád Meg yei Múzeumok Évkönyve XII, VASIĆ, Rastko 1994 Die Sicheln im Zentralbalkan (Vojvodina, Serbien, Kosovo und Mazedonien). Prähistorische Bronzefunde XVIII/5. Franz Steiner Verlag, Stuttgart. VINSKI-GASPARINI, Ksenija 1973 Kultura polja sa žarama u sjevernoj Hrvatskoj Die Urnenfelderkultur in Nordkroatien. Zadar Monografije 1. Sveučilište u Zagrebu Filozofski Fakultet, Zadar. ŻUROWSKI, Kazimierz 1948 Zabytki brązowe z młodszej epoki brązu i wczesnego okresu żelaza z dorzecza górnego Dniestru Objects de bronze du récent âge du bronze et du premier âge du fer du bassin du haut Dniester. Památky archaeologické a místopisné VIII,

21 New Late Bronze Age Metal Finds from Gönc 21 ÚJABB KÉSŐ BRONZKORI FÉMLELETEK GÖNCRŐL Kulcsszavak: késő bronzkor (Ha A-Ha B1), bizonytalan kincslelet, tipokronológia, használati nyomok, magángyűjtemény 2018-ban a Herman Ottó Múzeum gyűjteménye 30 új bronztárggyal gyarapodott. A hosszú ideig műgyűjteményben lévő leletek, korábbi tulajdonosuk szerint Gönc környékén fekvő többkorszakos lelőhelyről származtak, egy részük késő bronzkori kincslelethez tartozhatott. A tanulmányban a tárgyak alapvető időrendi és makroszkópos vizsgálata került elvégzésre. Ennek eredménye röviden összefoglalva a következő. A tárgyak technológiai szempontból megmunkált késztermékek, számos esetben egyértelmű, esetenként intenzív használati nyomokkal. Rongálásaik egy része recens, elsősorban a szántás eredménye. Egyértelmű őskori töréseket, rongálást és deponálási manipulációt csak néhány esetben lehet megfigyelni rajtuk. A kronológiailag érzékeny leletek a Br D és Ha B1 közé keltezhetők. Figyelembe véve a tárgyak ismeretlen kontextusát, a magángyűjteményben töltött hosszú időt, egyes tárgyak eltűnését (pl.: kard) és nem utolsó sorban a tipokronológia helyzetüket, a leleteket bizonytalanul összetartozó kincsegyüttesként kell értékelnünk, mely csonka vagy torzult időrenddel bír. Előkerülésük körülményeit és lelőhelyük pontos időrendi összefüggéseit jövőbeli terepi kutatással kell igazolni. Tarbay, János Gábor

22 22 Tarbay, János Gábor Plate Bronze finds from Gönc (Cat. Nos. 1 2) 1. tábla Bronzleletek Göncről (Nr. 1 2)

23 New Late Bronze Age Metal Finds from Gönc 23 Plate Bronze finds from Gönc (Cat. Nos. 3 4) 2. tábla Bronzleletek Göncről (Nr. 3 4)

24 24 Tarbay, János Gábor Plate Bronze finds from Gönc (Cat. Nos. 5 10) 3. tábla Bronzleletek Göncről (Nr. 5 10)

25 New Late Bronze Age Metal Finds from Gönc 25 Plate Bronze finds from Gönc (Cat. Nos ) 4. tábla Bronzleletek Göncről (Nr )

26 26 Tarbay, János Gábor Plate Bronze finds from Gönc (Cat. Nos. 1 2) 5. tábla Bronzleletek Göncről (Nr )

27 New Late Bronze Age Metal Finds from Gönc 27 Plate Selected macro- and micrographs: 1. Impact marks on sword edge (Cat. No. 1), 2. Abrasion of chased decoration (Cat. No. 8), 3. Shrinkage porosity (Cat. No. 7), 4. Mould imprint (Cat. No. 16), 5. Blow marks (Cat. No. 5), 6. Blow marks near to breakage point (Cat. No. 12). 6. tábla Válogatott makro- és mikroszkóp felvételek: 1. Becsapódásnyomok kardélen (Nr. 1), 2. Kopott poncolt dísz (Nr. 8), 3. Zsugorodási porozitás (Nr. 7), 4. Öntőforma lenyomat (Nr. 16), 5. Becsapódásnyomok (Nr. 5), 6. Becsapódásnyomok töréspont mentén (Nr. 12).

28 28 Tarbay, János Gábor Plate Selected macro- and micrographs: Fine hammer marks (Cat. No. 3), 2. Asymmetric cutting edge (Cat. No. 3), 3.a b Fused ribs (Cat. No. 16), 4. Incomplete casting sickle base with hammer marks (Cat. No. 6). 7. tábla Válogatott makro- és mikroszkóp felvételek: 1. Finom kalapálsnyomok (Nr. 3), Asszimetrikus vágóél (Nr. 3), 3.a b. Összemosódott bordák (Nr. 16), 4. Hiányosra öntött sarlóbázis kalapálásnyommal (Nr. 6).

29 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVI (2017), KINCS, AMI NINCS ESETTANULMÁNY A MEGYASZÓI RÓMAI ÉREMLELETRŐL Simon László Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: A tanulmány a szakirodalomban az utóbbi évekig ismeretlen megyaszói római éremleletről meglévő ismereteket foglalja össze. Az 1840-es években Megyaszó határában kőbányászat során jelentős római érmeleletre bukkantak. A becslések szerint ezüst érmét tartalmazó leletből néhány darab Nagy Miklós nagykinizsi birtokoshoz, egy Vespasianus-denár pedig Szücs Lajos református tanítóhoz került. Ez utóbbi példány a tanító családjában nemzedékről nemzedékre öröklődött, utolsó birtokosa sokáig nyakláncra fűzve viselte. A lelet feltehetően azon éremleletek közé tartozik, amelyek legrégebbi darabjait az 1. század közepén, középső harmadában verettek kibocsátóik, utolsóként készült pénzei a 2. század végén 3. század elején készülhettek. Ilyen összetételű, de kisebb leleteket ismerünk Miskolc, régi katonai gyakorlótérről (1933) és Ináncsról (1870) is. Mindegyik a germán vandálokhoz kapcsolható. A megyaszói római érméket nagy valószínűséggel a vandálok egyik vezetője halmozta föl és rejtette földbe. Ennek időpontja nem meghatározható. A lelőhely nagy valószínűséggel a községtől délkeletre található Kővágó nevű bánya területén lehetett. Közel egykorú források szerint itt aktív kőbányászat zajlott a 19. század első felében. A lelet néhány fent említett darabját kivéve minden bizonnyal a kor gyakorlatának megfelelően valamelyik császári pénzverő műhelybe került, ahol beolvasztva újra hasznosították azt. Kulcsszavak: kelet-magyarországi római éremleletek, Vespasianus-denárok, megyaszói kőbányák BEVEZETÉS Egy barbaricumi terület ókori történelméről rendkívül sokat elárul az a tény, hogy régészeti hagyatékában milyen súllyal szerepelnek a Római Birodalomban előállított termékek, ideértve az ott kibocsájtott pénzeket is. A mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területéről 80 lelőhelyről összesen 299 meghatározható római pénzérme ismeretes (Simon 2016), ide számítva 2 utánzatot (Mezőkövesd, Sárospatak-Végardó), valamint a nyékládházi avar kori temető egyik sírjában lelt darabokat is. Összehasonlítva a terra sigillatákkal (Gyalai 2012) ez a lelőhelyszám és darabszám is több mint kétszerese a római díszkerámiák megyei előfordulásának, fontosságukat ennek tükrében tehát felesleges indokolni. Az ismert érméknek kb. a fele 3 kincsleletből származik: Ináncsról 11, Sajóörösről 23/24, Miskolcról 115 római érmét tartalmazó leletet ismerünk. Ha viszont figyelembe vesszük az ismeretlen darabszámú ( két liternyi ) megyaszói leletet is, a római érmék jelenlétének súlya domináns módon a kincsleletek felé billenti ezt a mérleget. Ez a tény többek között azt is szemlélteti, hogy a rendelkezésünkre álló adatok szerint a barbaricumban a római érméknek elsődlegesen a tezaurálásban volt jelentős szerepük, a hétköznapi kereskedelmi ügyletekben azok lényegesen kisebb számban tűnnek fel. Ez jól érzékelhető pl. az egykori Római Birodalom területével közvetlenül szomszédos, mai szlovák (Kolníkova 1973, , Tab. I, II.) és a birodalomtól távolabbi lengyel területeken is, a Wielbark- és a Przeworks-kultúra területén egyaránt (Ciolek 2008, 158, Tab. 1, 3). E tekintetben azonban óvatosságra int bennünket az a tény illetve tapasztalat, hogy a szórvány érmék közgyűjteménybe kerülésének kisebb az esélye, mint a kincsleleteknek. Így van ez a véletlenszerűen talált érmék esetében, sőt olykor még szakember által vezetett régészeti ásatáson is. Több alkalommal előfordult az, hogy nem in situ az objektumokból, hanem csak a nagyfelületű ásatások gépi munkájával kialakított humuszdepójából láttak napvilágot az érmék azok fémkeresős szondázása során (Zsoldos 2008; Torbágyi 2012, 5). Mindebből az is következik, hogy a korszak történelme szempontjából nagy jelentősége van a fellelhető éremkincseknek, érdemes tehát időt és energiát fordítani megismerésükre. Ebben a tanulmányban az elkallódott megyaszói római éremleletről kideríthető adatokat, tényeket, hipotéziseket gyűjtöttem össze, s formáltam egy történetté.

30 30 Simon László A LELET VESPASIANUS DENÁRA Jelenlegi tudásunk szerint Északkelet-Magyarország legrégebben előkerült római érméi közé tartoznak az 1840-es években napfényre bukkant megyaszói éremkincs darabjai. A leletről az első híradás a Rómer Flóris által szerkesztett Archaeologiai Értesítő II. kötetében jelent meg (Rómer 1870, ): A meg yaszai (Zemplén m.) alsó bányában találtak 1842 körül minteg y három itcze ezüst érmét; nem tudjuk, vajjon mind római bélyegű volt-e, de eg yen, mely Szücs Lajos úr birtokában van, ezt olvassuk: IMP.. VESPASIANVS A V G, j. n. fő )( PON MAXTR.. kopott volta miatt nem olvasható; eg y karosszékben ülő hosszú ruhás alak jobbját előre nyújtja. E leletről sok darab került Nag y-kinisre Nag y Miklós úrhoz; nag y köszönettel vennénk, ha legalább meghatározás végett a még fennlévő darabokat láthatnók, mert Felső-Mag yarországon előforduló görög vag y római érmék, az őskor kereskedelmi viszonyaira nem csekély fényt vetnének. Évtizedekkel később, 1900-ban a Dongó Gyárfás Géza által szerkesztett, Sátoraljaújhelyen megjelenő Adalékok Zemplén Vármeg ye történetéhez című helytörténeti lap VI. kötetének 63. oldalán olvasható közlés lényegében megismétli ezeket, a Vespasianus érme leírásánál hibás évszámmal hivatkozva Rómer cikkére és kihagyva a Nagy Miklóshoz került pénzekre való utalást is: Római korbeli pénzleletek Meg yasszón. Még a 40-es évek elején történt, hog y a meg yasszai úg ynevezett Alsó-Bányá -ban körülbelül két liternyi ezüst érmet találtak a bányamunkások. Eg y ilyen ezüst érem a Szűcs Lajos, akkor Meg yasszón ev. ref. tanító, birtokába került. Olyan volt-e a többi is, mint ez az eg y, nem tudni; de ennek a köriratából ki lehetett betűzni a következő szókat: IMP.VESPASIANUS AUG. és tovább ezt a szótöredéket: PON MAX TR.. (Vespasianus uralkodott: Kr. u ) Az érem karosszékben ülő, hosszú ruhás alakot ábrázol, a mint jobbját előre nyújtja. (V. ö, Arch.Ért II. évf. 95. l.) Ez a lelet az ős-kor kereskedelmi viszonyaira s különösen arra vet némi fényt, hog y Meg yasszó környékén a római kor kétségtelen nyomokat hag yott hátra s talán még sem egészen álomhüvelyezéssel foglalkoznak azok a tudós fők, a kik Meg yasszó nevét a Med (ve) és jasszó (vadász) szóalakokból vélik képződöttnek. Annyi bizonyos, hog y a város régi pecsétnyomóján (melyet a rugg yanta-divat rég lomtárba szorított) álló medve van ábrázolva. Úg y erről a régi pecsétnyomóról, mint az ó-kori pénzleletek dolgáról szíves értesítéseket kérek Meg yasszón és környékén lakó t. munkatársaimtól. Biztosan tehát csak az tudható a leletről, hogy abban római ezüstérmék voltak, s egy közülük Vespasianus császárhoz köthető. Az érmék mennyiségére vonatkozó becslés alapján feltehetően edényben voltak a pénzek. Mindezeken túl még az előkerülés körülbelüli időpontja, annak vázlatosan megismerhető körülményei s helye, valamint a lelet néhány érméje birtokosainak neve állapítható meg az eredeti cikkben közölt információkból. A kincs feltehetően még a 19. században elkallódott, ezért a továbbiakban mellőzve az újságcikk második felében Megyaszóval kapcsolatos fejtegetések interpretálását e szempontok boncolgatásával próbálunk mind több új ismeretet szerezni róla. A meglévő adatok, a felirat hiányosan megmaradt vagy közölt részletei és a hátlap kissé részletesebb leírása alapján a lelet egyetlen, ismert érméjét hipotetikusan Vespasianus császár 75-ben Rómában veretett RIC vagy a 76-ban kibocsátott RIC típusú denárával azonosíthatjuk. Ha feltevésünk helyes, az előlapi felirat kiegészítve IMP (CAESAR) VESPASIANUS AVG lehetett, míg a hátlapon PON MAX TR (P COS II) rövidítések egy hosszú ruhás, jobb kezét előre nyújtó ülő női alakot vehettek körbe. Valószínű, hogy az érmén már nem volt olvasható a közelebbi datálást segítő COS II felirat, s ebből esetleg a pénzérme kopottságára is következtethetünk. A híradásban a jól olvasható IMP és PON MAX TR feliratok utáni pontsor érzékelteti, hogy a latin szöveg bizonyos részeit már nem lehetett kibetűzni. A leletből egyetlen részletesebben ismert pénzérme a megyaszói tanító kései utóda, Szepsy Szücs Levente szerint generációról generációra öröklődött a családon belül, ő már ezüst nyakláncra fűzve viselte azt. Ez utóbbi közlés egyúttal azt is jelenti, hogy az érmét valamikor átfúrhatták, feltéve, hogy ez az érme valóban azonos az 1900-ból megismert megyaszói pénzzel. Az adatközlő információja szerint a nagyapjától (Szepsi Szücs Istvántól) kapott nyaklánc az érmével együtt 1965-ben a Hévízi-tóba esett. Leírást, fotót sajnos nem tudott adni az ékszerként, vékony láncon viselt pénzről, így nem áll módunkban összevetni a két pénzérmét. A keszthelyi Balaton Múzeum egykori igazgatójától, Müller Róberttől kapott tájékoztatás szerint a Hévízi-tóban ban történt víz alatti kutatás során a sekély vízben (1,5 3 m mélységben) előkerült, zömében római kori leletek között volt egy Vespasianustól (vagy Titustól) származó érme, azonban ez rézből, nem pedig ezüstből készült. Vespasianus denára Borsod-Abaúj-Zemplén megyében további 3 lelőhelyről ismeretes. Hejőkeresztúrról 1942-ben került Vespasianus 73-ban vert érméje (RIC² 513, 547) a múzeum gyűjteményébe a Délborsodi Ármentesítő ajándékaként. (HOM ÉT ltsz.: 20/1942.; Simon 2016, Kat. 16). Ináncsról Bánó József földbirtokos adományozott 1870-ben a Nemzeti Múzeumnak egy kisebb éremleletet, amelyről nem sokkal később az Archaeologiai Értesítőben jelent meg egy rövid ismer-

31 Kincs, ami nincs Esettanulmány a megyaszói római éremleletről 31 ABONY (109) CAPORAL ALEXA (100>) CECEHOV (100) COVASINT (KB. 500) CSENGER (16) ELEK (47) GHIRISA I. (KB. 200) GHIRISA II. 865 INÁNCS (11) KECEL II. (2.596>) KISZOMBOR (41) MISKOLC (115) NÁDUDVAR (365) PRESOV (175 ) TECEU ( KB.1.100) TISZAFÖLDVÁR (60) TISZANAGYRÉV (62) TISZANÁNA (23) VRŠEC köztársaság kor 3 x 109 Nero x császár kora 10 > Galba Otho 1 Vitellius? 3 x 1 Vespasianus x 8 36 x > x Titus x Domitianus x kb Nerva x kb Traianus x kb Hadrianus x kb Antoninus Pius x 1 x kb Marcus Aurelius kb Commodus x 6 3 x Didius Iulianus 1 1 Clodius Albinus 2 1 Sept. Severus? Caracalla 6 egyéb, nem az.?????? 29 46? 4? 1. táblázat Vespasianus érmét is tartalmazó barbaricumi éremleletek Table 1. Coin finds from the Barbaricum, including a Vespasianus coin

32 32 Simon László tetés. A lelőkörülmények sajnos ebben az esetben is ismeretlenek. A lelet két legrégebbi denárát Vespasianus verette 72/73-ban (RIC 356) ill. 77/78-ban (RIC 937). (MNM ÉT ) A Miskolc, régi katonai g yakorlótér nevű lelőhelyen egy későcsászárkori telephez tartozó denárlelet ugyancsak két Vespasianus denárt (RIC² 29, 546) tartalmazott. A leletről összefoglalóan először Sey Katalin írt (Bíró-Sey 1990, 64 67), a pénzeket tartalmazó edényt és a lelet előkerülésének körülményeit e sorok írója közölte (Simon 2015). Tévesen került a B-A-Z megyei római érmék sorába a Tisza bal partján, a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszadadán talált és a miskolci múzeum Éremtárába vétel útján bekerült PONTIF MAXIM feliratú Vespasianus denár (Simon 2016, Kat. 269, RIC 545 v. 546), amely sajnos ma már nincs meg a gyűjteményben (Leszih 1908, 26.). A tágabb környezetből, a Kárpát-medencei Barbaricum keleti részéből (Kelet-Szlovákiából, az Alföldről, a Felső-Tisza-vidékről, Kárpátaljáról, a Partiumból és a Vajdaságból) ismeretes római császárkori éremkincsek közül az 1. táblázatban összefoglaltak tartalmaztak Vespasianus denárt. A felsorolt éremleletek közös jellemzője, hogy sajnálatos módon az egyik sem tekinthető zárt kincsnek, s az ismert pénzek túlnyomó többsége néhány, az 1. század második feléből származó érme mellett 2 századi denár. Közülük 3 lelet (Kecel II., Nádudvar és Eperjes) köztársaság kori érméket is tartalmazott, legtöbbet, 109 darabot az eperjesi lelet. A leletek záródása szempontjából a legkésőbbi érmék (a 2. század végén, 3. század elején) alapján a Kecel II., Miskolc, Tiszaföldvár, Beregszász, Géres I. és II., Técső, Zuhogó lelőhelyű éremkincsek alkotnak egy csoportot. A 2586 darabos keceli II. leletben 44 Vespasianus által veretett denár volt, viszont a 865 darabos, tehát a kecelihez képest annak kb. 1/3-át kitevő géresi I. leletből mindössze csak egyetlen Vespasianus érmét ismerünk. A legtöbb Vespasianus idején vert érme a 365 darabos nádudvari leletben fordul elő: a csak grafikonból ismert adatok szerint kb. 120 érme, a lelet nagyjából 1/3-a köthető ehhez az időszakhoz. Közép-Szlovákia quadok lakta területéről ismert 1064 darabos ipolyviski leletben 231 denár származik ebből az időszakból (Beljak 2006, 188, Tab.1.). A kelet-szlovákiai eperjesi lelet 176 érméjéből 1 (Kolníkova 2008, 250) 10 denár származik Vespasianustól. A Kárpát-medencei Barbaricum említett éremkin- 1 Eva Kolníkova 1980-ban megjelent összefoglalásában még 195 darabról ír (Kolníkova 1980, 104). cseinek Vespasianus érméi is jól érzékeltetik Pannonia provincia Római Birodalomba történő integrációjának korabeli kiteljesedését, a tartomány jelentőségét és a szomszédságára való kisugárzását (Lányi 1979, 198; Lányi 1990, 212). Mindezek alapján a megyaszói leletről jogosan feltételezhetjük azt is, hogy az nagy valószínűséggel zömében 1 2. századi érméket tartalmazhatott. Szinte bizonyos az is, hogy a leletben a Vespasianus császár uralkodása idején vert érmék száma egynél több lehetett. A lelet nagyságára vonatkozóan forrásunknak a két liternyi meghatározása ad némi támpontot. Ebből az is feltételezhető, hogy az érmék edényben minden bizonnyal a találáskor összetörött agyagedényben lehettek. A Barbaricum római császárkori népeinél (is) gyakran előfordult, hogy agyagedényben rejtették el az értékeket. Jó példa erre az eleki (Kerényi 1940), kocséri (Harsányi 1910, 134), miskolci (Leszih 1933, 1943; Simon 2016), hetényegyházi (Bíróné Sey 1998, 17), kunfehértói (Pekáry 1956, 50), öcsödi (Jónás 1933, 30), az 1936 nyarán talált eperjesi (Ondrouch 1964, 104) vagy az 1874-ben előkerült técsői kincs is (Sasianu 1980, 174). E leletek közül néhányban (az eleki, eperjesi és a miskolci leletben) Vespasianus érme is volt. Az éremkincs kb pénzérmét tartalmazhatott, amennyiben az többségében valóban denár volt. E becslés alapját a császárkori denárok ismert paraméterei és egy kísérlet képezik. A császárkori római denár optimális esetben (verdefényes állapotban) 18 mm átmérőjű és 2 mm vastagságú. Súlya Augustus császártól Severus Alexanderig jelentősen csökkent (Duncan-Jones 1994, 225). A megyaszói éremlelet mennyiségére vonatkozó híradások ellentmondásosak. Az első, 1870-ben megjelent közlés szerint három itce ezüst érmet találtak. A folyadék mérésére szolgáló icce alapegységének nagysága helyenként változott, általában 0,8484 l volt (Ortutay 1979, 617). Később a helytörténeti közleményben megjelent írás körülbelül két liternyi ezüstpénzről írt. A két adat között kb. fél liternyi a különbség. Mivel az icce nagysága változó, a lelet nagyságának becslésénél a második, ma is használatos mértékegységet vettem figyelembe. Megvizsgáltuk, hogy egy a dénárral megegyező megegyező vagy közel azonos paraméterű tárgyból hány darab tesz ki körülbelül két litert. A kísérlethez SB D-10 típusú alátétet és egy közönséges konyhai mérőedényt használtunk, és arányosan kisebb űrtartalmat (2 dl, azaz 200 ml) vettünk alapul. A kísérlet szerint 220 db alátét töltötte ki a mérőedényt a 200 ml-ig, következésképpen a 2 liternyi mennyiséghez 2200 darab alátétre lenne szükség.

33 Kincs, ami nincs Esettanulmány a megyaszói római éremleletről 33 Mindez természetesen csak feltételezés, amely azonban hozzásegít bennünket ahhoz, hogy legalább hozzávetőleges képet alkothassunk a megyaszói éremkincs nagyságáról. Áttekintve a Kárpát-medencei Barbaricum keleti felében talált római császárkori ezüst éremleleteket, nagyságuk szerint három csoportra osztottam az általam ismert szakirodalom szerinti anyagot. Az így tagolt felsorolásban a lelőhely neve, darabszáma/összetétele, a legkésőbbi veret kibocsátója, a kibocsátás éve, továbbá a legfontosabb irodalmi forrás szerepel. Az I. csoportba a viszonylag kis darabszámú leletek kerültek (1 50 érmével). Ekkora mennyiséget talán bárki összegyűjthetett, aki valamilyen módon kapcsolatba került a Római Birodalommal, annak kereskedőivel, harcosként a római tartományok lakosaival. Összesen 16 lelet sorolható ide, többségében 25 darabnál kisebb mennyiségű éremmel. (1) Csúrog (Csurug, Szerbia), 15 db denár, 1 db quinarius, Commodus (187/188) (Farkas Torbágyi 2008, 260; Vida 2009, 573) (2) Elek, 47 db denár, Didus Iulianus (193) (Kerényi 1940) (3) Hetényeg yháza, 48 db denár, Commodus (192) (Bíróné-Sey 1998) (4) Kiszombor, 41 db denár, 176/177 (Kőhegyi 1990, 439; Farkas Torbágyi 2008, 258) (5) Kunfehértó, 17 db antoninianus, Salonina (260) (Pekáry 1956) (6) Tyukod, 37 db denár, Commodus (Bíró-Sey 1974) (7) Ináncs, 11 db denár, Diva Faustina, (175>) (Arch. Ért. IV (1870) 190) (8) Tiszanána, 23 db, Commodus, denár (Danyi 2005) (9) Csenger, 16 db denár, Traianus (Istvánovits 2002, 276, 279) (10) Szeged-Alsótanya, Kutyaménesi járás, (ma: Rúzsa) 11 db, Commodus (Tömörkény Harsányi 1912, 13) (11) Szeged-Alsótanya, Áll. Csemetekert, (ma: Mórahalom),18 db, Commodus (Tömörkény Harsányi 1912, 13) (12) Nag ygajdos (Gajdos, Ukrajna), 25 db, Caracalla (Tóth 1980, 9) (13) Kalinó (Kalenov, Szlovákia), 21 db, Septimius Severus (Ondrouch 1964, 108 (Kat.309)) (14) Nag yszalánc (Slanec, Szlovákia), 8 db, Gallienus (Ondrouch 1964, 123 (Kat. 370); Kolníkova 1972, 103; Kolníkova 1973, 179, Tab. II.) (15) Ittebe (Novi Itebej vag y Srpski Itebej, Szerbia), min. 41 db, Commodus (Vida 2009, 574) (16) Pestera (Románia), 28 db, Crispina (Săşianu 1980, ) A II. csoport átlagos nagyságúnak ( érme) tartható, az ide sorolható17 leletből csak 3 helyen került elő 250-nél több érme. (17) Abony, 109 db denár, Antoninus Pius (Numizmatikai Közlöny V [1906], 105) (18) Jászkarajenő, 78 db denár, Septimius Severus (Gohl 1905, 47) (19) Kecel I., 66> db siliqua + denárok, (Alföldi 1922) (20) Kocsér, db denár (Harsányi 1910, 134) (21) Mende, 117 db denár, Septimius Severus (195) (Kerekes 1914, 71) (22) Miskolc, 115 db denár, Septimius Severus (193) (Simon 2016) (23) Nádudvar, 365 db denár, 165/166 (Farkas , 13.J.; Farkas Torbágyi 2008, , Diag. 5) (24) Tiszaföldvár, 60 db denár, Septimius Severus (193) (H.L. 1942, 66) (25) Caporal Alexa (Erdőskerek, Románia), 100> db (?) (Săşianu 1980, (Kat.24)) (26) (Tisza)Nag yrév, 62 db denár, Hadrianus (33) (Jónás 1926) (27) Covasint (Kovászi, Románia), kb.500 (?) (Săşianu 1980, , (Kat. 41)) (28) Diosig (Diószeg), 65 db, Gallienus, (258/259) (Săşianu 1980, (Kat. 47)) (29) Ghirisa I. (Géres, Románia), kb. 200 db, Septimius Severus (193/194) (Săşianu 1980, (Kat.55)) (30) Salonta (Nag yszalonta, Románia), 141 db, Commodus (Săşianu 1980, , (Kat. 103)) (31) Satu Mare I. (Szatmárnémeti, Románia), 159 db, Severus Alexander ( ) (Săşianu 1980, 153, (Kat. 106)) (32) Cecehov (Zuhogó, Szlovákia), 100 db, Septimius Severus (Ondrouch 1964, , (Kat. 314a)) (33) Presov (Eperjes, Szlovákia), 176 db, Marcus Aurelius (Ondrouch 1964, 104; Kolníkova 1970; 1974; 1977) A III. csoportot alkotó ún. nagy leletek száma 5, ide sorolva az itt tárgyalt megyaszói leletet is. Feltehetően e kincsek felhalmozói az adott társadalom vezető rétegéhez tartozhattak. (34) Ghirisa II. (Géres, Románia), 865 db, Septimius Severus (201) (Săşianu 1980, 128) (35) Kecel II., min db denár, Iulia Domna ( ) (Bíróné Sey 1986) (36) Meg yaszó, két liternyi denár, kb db (37) Nankovo (Husztköz, Ukrajna), 965 db, Iulia Domna (Tóth 1980, 9)

34 34 Simon László (38) Teceu (Kistécső, Románia) >1.100 db, Septimius Severus (Săşianu 1980, ) Mindezek a leletek az Alföldön élő szarmaták és északi szomszédjaik településterületein kerültek elő. Bár nem ismerjük a lelet darabszámát és összetételét, a rá vonatkozó forrás mennyiségre utaló adata alapján a megyaszói lelet párhuzamául csak egyetlen hazai császárkori éremkincs, a keceli II. lelet vehető számításba. A db denárt tartalmazó keceli II. lelet utolsó pénzei a 210-es években készültek (Bíróné Sey 1986). Valamennyi érme erősen kopott, emiatt Sey Katalin hosszú ideig, akár évig tartó forgalmi használatot is elképzelhetőnek tart (Uo ). Ebből az következik, hogy e hipotézis alapján a lelet földbe kerülésének ideje akár a hun korban is történhetett. Darabszám tekintetében ezekhez hasonló lelet a korábban Öcsödhöz tartozó mezőhéki Hék-halmot érintő útépítési munkálatok során látott napvilágot 1927-ben (Vaday 2005, 78). Ez azonban nem ezüst, hanem bronzpénzeket, db centenionalist tartalmazott, utolsóként vert érméi között készültek. Ismeretlen összetételű és darabszámú római éremleletek még a fentebb említett régióból: Backa Palanka (Palánka, Szerbia): 57 aureus egy közöttük Vespasianustól és 100 denár, Hadrianus záróérméjével (Prohászka 2008, ). Beregovo (Beregszász, Ukrajna): 1877-ben talált szétszóródott (?) lelet, többek között Vespasianus, Antoninus Pius és I. Constantinus ismeretlen számú érméivel (Tóth 1980, 7). Brestov (Ormód, Ukrajna): 1891-ben 23 db aranyérmét találtak arany láncdarabbal, rögökkel, fibulatöredékkel együtt (Prohászka 2009, 485; Eremič 2014, ). Csepa (Csepe, Ukrajna): 1930-as években előkerült és elkallódott, 1 2. századi ezüstpénzeket tartalmazó lelet (Tóth 1980, 7). Denta (Denta, Románia): Jovianus, Valentinianus, Valens, II. Valentinianus, Gratianus és III. Valentinianus solidusai (13 vagy 20 db) (Prohászka 2008, 120). Rusz jke Polje (Úrmező, Ukrajna): 2. századi ezüstpénzlelet a Kárpátontúli Területi Honismereti Múzeum Éremgyűjteményében, ltsz (Tóth 1980, 8). Salanki (Salánk, Ukrajna): Az 1950-es években előkerült aranylelet érméi elkallódtak (Tóth 1980, 7). Slovenske Nove Mesto (Szlovákújhely, Szlovákia): Traianusszal záródó ismeretlen darabszámú éremlelet (Kolníkova 1972, 104; Kolníkova 179., Tab. II.). Spisske Vlachy (Szepesolaszi, Szlovákia): a 2. század első felében záródó lelet, darabszáma ismeretlen (Kolníkova 1973, 179, Tab. II.). Starčevo (Sztárcsova, Szerbia): arany nyakperec, fülbevalók, hagymafejes fibula, valamint ezüstlemez és 249 denár Vitelliustól Septimius Severusig, továbbá 12 aranyérme Maximianus Herculiustól II. Constantinusig és két barbár pénzutánzat (Prohászka 2009, 485; Eremič 2014, 124, , Fig. 5). Stratená (Sztracena, Szlovákia): Gallienustól II. Constantiusig tartalmazott érméket (Kolníkova 1972, 104; Kolníkova 179., Tab. II.). Streda nad Bodrogom (Bodrogszerdahely, Szlovákia): Philippus I, Herennia Etruscilla, Gallienus érmét tartalmazó lelet (Ondrouch 1964, 121 (c. 316a)). Szűg y: 1837/38-ban 11 db I. Valentinianus illetve Valens solidus, valamint nyers aranydarabok kerültek elő vélhetően egy lelőhelyről (Prohászka 2007, ). Velikaja Bakta (Nagybakta, Ukrajna): szétszóródott lelet 2. századi réz és ezüst érmékből (Tóth 1980, 7). Vršac (Versec Ludos-dűlő, Szerbia) lelőhelyről ban Vespasianustól Commodusig terjedő időszakot átfogó lelet került elő egy edényben. A lelet leírását, összetételét nem ismerjük (Vida 2009, 575). Vynohradiv (Nagyszőllős, Ukrajna): 1927-ben nagyobb mennyiségű denárt találtak. A lelet elkallódott (Tóth 1980, 7). Ha rávetítjük a fenti csoportosítási módszert a Tomaso M. Lucchelli 1998-ban megjelent összefoglalásában szereplő 205 császárkori, pontosabban Augustus és Septimius Severus uralkodása közötti időtartamból származó, európai barbaricumi ezüst éremleletre, meglehetősen eltérő képet kapunk. A kisszámú I. csoportba 43 lelet sorolható, az átlagos II. csoporthoz ennek kétszerese, 108 lelet tartozik, szemben az itthoni helyzettel, ahol e két csoport leleteinek darabszáma nagyjából egyforma. Különösen feltűnő, illetve eltérő a hazai helyzettől, hogy a III. csoportba sorolható ún. nagy leletek száma (54) meghaladja az I. csoport leleteinek számát, míg a Dunától keletre található Barbaricumban csak töredéke annak. Az ide sorolható leletek túlnyomó többsége a limestől igen jelentős távolságra került elő. Ez olykor több száz kilométert és olyan nehéz terepet jelentett Kelet-Európában, mint pl. a Kárpátok hegyvonulatai. A mai Lengyelország területéről 21 lelőhelyen, Ukrajnában 12 lelőhelyen, Oroszország és Fehéroroszország területéről 3, Svédország területéről ugyancsak 3 lelőhelyről ismerünk barbár viszonylatban nagyszámú érmét tartalmazó római kincset. Valószínűsíteni lehet, hogy

35 Kincs, ami nincs Esettanulmány a megyaszói római éremleletről 35 ezekben az esetekben a barbár hatalmi elit kezéből nem szívta ki a limesközeli kereskedelem a jó minőségű római érméket, de gondolhatunk arra is, hogy a fölhalmozásra a Római Birodalom hatalomgyakorlásának egyik kemény eszköze, a megvesztegetés teremtett lehetőséget. Katonai hatalmának csökkenésével párhuzamosan a birodalom eg yre többször volt kénytelen gazdasági erejére támaszkodni. Ez a rendszeresen fizetett adókon kívül eg yre többször a támadás elhárítására szolgáló, eg yes személyek vag y egész törzsek megvesztegetésében, lefizetésében nyilvánult meg. (Somkuti é. n.) A közvetlen katonai beavatkozás potenciális határán, vagyis a római hadsereg actio radius-án túl a befolyásolásnak ez lehetett az egyik leghatékonyabb eszköze, amint arról Tacitus (Germania, 42. cap.) és a szakirodalom is részletesen értekezett (Bursche 2002, 121; Kákóczki 2004). Ugyanakkor az is tény, hogy a római külpolitika módszerei és eszközei is változtak az évszázadok során. Természetesen római pénzek az említetteken kívül még számos más okból is kerülhettek a barbaricumba: szóba jöhet pl. a római hadseregben történő zsoldos szolgálat utáni hazatelepülés éppúgy, mint a hadjáratok során szerzett zsákmány, esetleg tényleges római jelenlét is (Vaday 2005, 10 11). Mindegyikre számos konkrét példát lehetne hozni. Kézenfekvő, hogy sem az érmék fölhalmozására, sem az elrejtésükre nem lehet ugyanazt a sablon magyarázatot adni. Megyaszó és tágabb térsége e határvonalon belül helyezkedett el, amit egyértelműen igazolnak a markomann háborúk második szakaszában (Kr. u ) a római hadseregnek ezt a területet érintő akciói (Mócsy Fitz 1990, 40). A Megyaszóhoz legközelebbi éremleletek (Ináncs: 22 km; Miskolc: 33 km; kissé távolabb Eperjes: 110 km; Cecehov: 123 km) földrajzi helyzetük alapján feltételezhetően ugyanazzal az etnikai háttérrel rendelkeznek, valamennyit a 2. század végén betelepülő germán (hasding vandál) népességhez lehet kapcsolni. A térség települési viszonyai alapján valószínűsíthetjük, hogy a szinte teljesen ismeretlen megyaszói éremlelet is ugyanebbe a körbe tartozhatott (Gyalai 2012, 6 8; Simon 2016, ; Soós 2016, 450, , Fig.2.). A Kárpát-medence északkeleti területéről csak egy nagyobb császárkori éremleletet ismerünk részletesebben. Ez a huszti járásban található, 965 érméből álló nankovói denárlelet, amelynek utolsó veretét akárcsak a keceli I. leletben Iulia Domna verette (Tóth 1980, 9). Ennél lényegesen kisebb, 176 db-os (???) az eperjesi lelet, amelynek érdekessége, hogy nagyobbik része, majdnem kétharmada a köztársaság kori pénzverés terméke, utolsóként kibocsájtott érméje pedig Lucius Verus denára (Kolníkova 2008, 250.) E leletek barbaricumi viszonylatban minden bizonnyal hatalmas vagyonnak számítottak, s bár egykori tulajdonosaik valószínűleg a barbár törzsi arisztokráciához tartozhattak, birodalmi léptékben már igen csekély értéket képviseltek. Egy átlagos római legionarius Septimius Severus uralkodása idején évi 450 denár fizetést kapott (Goldsworthy 2004, 94). Eszerint pl. az előbb említett keceli lelet egy átlagos legionarius közel 6 éves fizetésével azonos értéket képvisel. Ez az arányszám jól érzékelteti a Római Birodalom és a barbaricumi népek társadalma közötti óriási különbséget. A megyaszói lelet feltételezhető nagysága alapján az is valószínű, hogy felhalmozója a népének vezető rétegéhez tartozhatott. A LELET ELŐKERÜLÉSE ÉS A LELŐHELY A Kárpát-medencei barbaricumi viszonylatban is igen jelentős megyaszói római kori kincs előkerüléséről csak annyit tudunk, hogy bányamunkások találták, s az elkallódott pénzekből sok darab Nagy-Kinizsre került Nagy Miklós úrhoz a fentebb említett egy példány pedig Szűcs Lajos református tanítóhoz jutott. Megyaszó a Hernád bal parti dombvonulatai között a Zempléni-hegység nyugati oldalán található. A lelet előkerülési helyére utaló megnevezés szerint a település határában legalább két bánya működött egykor. Közülük az Alsó-Bányát a település történelmének helyi születésű monográfusa, Hankó Zoltán a lakott területtől délkeletre található Kővágóval azonosította, véleményem szerint helyesen, és könyvének 17. oldalán látható térképen pedig ugyancsak a település délkeleti határába lokalizálta Megyaszó egyetlen római kori lelőhelyét. A monográfus másutt azt írja: néhány római pénzem nekem is van (Hankó 1990, 25), ám lelőhelyükről nem közölt adatokat. Amennyiben ezek is Megyaszó határában kerültek elő, talán diákjai révén jutott hozzájuk a helyi református gyülekezetben 1933 és 1948 között tanító Hankó Zoltán. Nem kizárható, hogy a helytörténész római érméi is az Alsó-Bányában kerültek elő. Erre lehet következtetni abból a tényből, hogy a monográfia szerzője más római kori lelőhelyet nem lokalizált a település határában. A Megyaszón történő korabeli kőbányászatról egy 1836-os szolgabírói jelentés tanúskodik: A Beketsről Szerentsig planírozva lévő utat, a beketsi, szerentsi, l.bényei s szükség esetén a meg yaszai bányákból le szállítandó darabos kövekkel megrakni szükséges (Hankó 1990, ). Nem lehet kétségünk afelől, hogy még néhány évvel később is aktív bányászati tevékenység folyt itt, ami

36 36 Simon László 1. kép Megyaszó, ill. Megyaszó-Kővágó helye (1:10.000) Figure 1.: Location of Meg yaszó and Meg yaszó-kővágó (1:10.000)

37 Kincs, ami nincs Esettanulmány a megyaszói római éremleletről kép Megyaszói régészeti lelőhelyek Hankó 1990 nyomán Figure 2.: Archaeological sites of Meg yaszó based on Hankó 1990

38 38 Simon László 3. kép A lelőhely és környéke a II. katonai felmérés térképén Figure 3.: The site and its surroundings on the map of the II. military survey

39 Kincs, ami nincs Esettanulmány a megyaszói római éremleletről kép A lelőhely és környéke a III. katonai felmérés térképén Figure 4.: The site and its surroundings on the map of the III. military survey

40 40 Simon László 5. kép A lelőhely és környéke az évi katonai felmérés térképén Figure 5.: The site and its surroundings on the map of the 1941 military survey

41 Kincs, ami nincs Esettanulmány a megyaszói római éremleletről 41 azonban valószínűleg nem terjedt ki nagy felületre. Az 1850-es évek második felében történő II. katonai felmérés szelvényén ugyanis nem ábrázoltak egyetlen bányát sem Megyaszó határából. Az 1869 és 1887 között készült III. katonai felmérés térképén a településtől ÉK-re húzódó Nagy-Répás hegy nyugati oldalán ábrázoltak Stb (Steinbruch) rövidítéssel értelmezett kőbányát. Ugyanez a grafikai jelölés ( ) az 1941-es katonai felmérés térképén ( hungary1941) már a Kismajos dűlőben is feltűnik Kf betűjellel. Valószínűleg ez utóbbi helyen a kitermelés a 19. század második felében szünetelhetett, ti. Schafarzik Ferenc 1904-ben megjelent bányakatalógusa sem tesz említést róla (Schafarzik 1904). Hankó Zoltán 1970-es évek elején írott monográfiája szerint viszont a bánya ekkor még üzemelt (Hankó 1990, 328). A Miskolci Bányakapitányság 2011-ben megjelent összefoglalása Megyaszó Monokkal szomszédos északkeleti (csákói) határrészére lokalizált egy kőbányát (Izsó 2011, 57). Megyaszói perspektívából nézve ehhez (és az imént említett Nagy-Répás hegyi bányához képest is) a Kismajos dűlőből ismert kőfejtő esetében jogos az Alsó-Bánya meghatározás. Ennek a kőbányának az 1840-es évekre vonatkozó megnevezése azt is világossá teszi, hogy a tőle északra elhelyezkedő kitermelőhely szintén ismert volt már ekkor. A Kővágótól északra elhelyezkedő, már Legyesbénye határába eső Majos-hegyen 1885-ben gr. Andrássy Dénes nyittatott egy bányát (Izsó 2011, 53) kétségtelen, ez sem azonos az 1836-os szolgabírói jelentésben említett kitermelőhellyel. Valószínű azonban, hogy nyugat, délnyugat felöl ezzel lehetett szomszédos az 1840-es évekbeli bányahelyszín, ahol a szóban forgó éremlelet is előkerült. A bányaművelés nyomai a Google Earth műholdas felvételein ma is látszanak. A helyszínen jelenleg az elhagyatott bányagödrök körül erdősáv, attól D-re gyümölcsös található. A település határából egy másik éremlelet is ismeretes. Egy késő középkori/kora újkori kincs nagyjából a római érmékkel egy időben, 1846-ban, az ó-hutai kelta kincslelettel 2 együtt juthatott a bécsi császári Érem- és Régiségtárba. A 2 dukátból és 17 ezüst tallérból álló lelet előkerülésének közelebbi helye ismeretlen (Prohászka 2 Ó-hutáról Máhr Pál miskolci kereskedő magángyűjteményébe és a miskolci Ev. Ref. Főgimnázium (később a múzeumnak átadott) gyűjteményébe is kerültek ún. kotinus ezüstpénzek (Leszih 1904, 1907). Leszih Andor megjegyezte, hogy egy helybeli aranyműveshez régóta hordják be az ott talált pénzeket eladás végett. Máshol: Az ó-hutaiak [ ] mindig hoznak be a miskolci 2012a, 41 42). Nem kizárt, hogy esetleg e leletre utal a szerencsi és legyesbényei úttól északra, a lakott terület szomszédságában található Pénzverem helynév, amelyet a település határának 1: es léptékű térképe (HOM TD II ) őrzött meg. E helynév etimológiájával kapcsolatosan Hankó Zoltán monográfiájában olvasható verzió szerint 1599-ben, amikor a község lakosai hírül vették a török-tatár csapatok közeledését, ebben a dűlőben ástak egy vermet, amelyben elrejtették a község lakosainak értékeit, pénzét. Egy másik változat egy sok évszázaddal ezelőtt talált veremről tudósít, amelyben kincset és érmeket találtak (Hankó 1990, 322). A Herman Ottó Múzeum régészeti gyűjteményében erről a lelőhelyről csak egy díszített szárú bronz kézvédő tekercs található (Gádor Hellebrandt 1977, 82). Megyaszó mezőváros területének földesurai az éremlelet előkerülése körüli időben az Aspremont, Andrássy, Almássy és Erdődi családok voltak (Hőgye ; Frisnyák et al. 2009, 205.) Az Andrássyak numizmatikai tevékenységéről maga gr. Andrássy Manó írt 1861-ben, s így tőle tudjuk, hogy ő folytatta az Andrássy Leopold ( ) által megalapozott éremtani gyűjtemény gyarapítását (Andrássy 1861, 50.). Megyaszói érmékről azonban nem találunk adatot nála. Ez persze azt is jelentheti, hogy a megyaszói Kővágó területe nem tartozott a család monoki birtokközpontjához, s így az éremlelet nem kerülhetett a felvilágosult szemléletű, bányákat és vasművet is működtető Andrássy (IV.) György látóterébe (Tamás 2011). Mivel nem találtuk nyomát a leletnek, ill. a róla szóló híradásnak a Sárospataki Kollégium éremtárában, levéltárában, kézirattárában sem, azt kell feltételeznünk, hogy a Habsburgok rendeletei nyomán kialakult gyakorlat szerint beolvasztották azokat valamelyik pénzverő műhelyben. Ez a gyakorlat egészen a kiegyezésig (1867-ig) tartott. Prohászka Péter e tárgyban végzett kutatásai bár számos Bécsbe került lelethez kapcsolódó adattal gyarapították ismereteinket a megyaszói római érmekre vonatkozóan azonban nem hoztak felszínre információt (Prohászka 2005, 2006, 2012b). Érdekes és nehezen értékelhető körülmény, hogy az 1840-es években előkerült római éremleletről említést tesz települési monográfiájában Hankó Zoltán is, ám adatokban gazdag összefoglalásában a református egyház helyi tisztségviselői, tanítói között Szűcs Lajos nevű személy nem található (Hankó 1990, ). Ugyanakkor a kurátorok között feltűnik köékszerészekhez eg y-eg y ilyen ezüst pénzt (Leszih 1908, 98). Tudjuk azt is, hogy Éles Géza magángyűjteménye is tartalmazott innen származó érméket (Hellebrandt 1992, 60).

42 42 Simon László zött Ns Szepsi Szüts István, és között Ns Szüts István, az egyházfiak között pedig között Ns Szüts Gergely, ban Ns Szüts István. Feltehetően valamennyien a római érmét birtokló Szűcs Lajos rokonai voltak (Hankó ). Szűcs Lajosra csak egyetlen helyen történik utalás, megemlítve, hogy 1866-ban fedővel ellátott ezüst kelyhet ajándékozott az egyháznak (Hankó 1990, 302). Persze az is lehetséges, hogy a lelet első híradását közlő cikkek forrásadata volt téves az érme birtokosát illetően. Ezt követően csak néhány helytörténeti monográfia (Barna 1931, 67; Hankó 1990, 25) emlékezik meg a leletről, amelynek sorsát a mai napig homály fedi. A HERNÁD BAL PARTJÁNAK RÓMAI CSÁSZÁRKORI LELŐHELYEI Közvetlenül a település határából Kővágón kívül még 2 római császárkori lelőhelyet ismerünk ban Szörényi Gábor András azonosított a Meg yaszó-északi külterület lelőhelyen és Fenyér-dűlő északkeleti területén más korszakok emlékeivel együtt római császárkori telepjelenségeket (Szörényi 2012, 5). Sajnos a Hernád bal parti tágabb térségének régészeti kutatásai e korszakra vonatkozóan ma még kevés lelőhelyet tártak föl, azokról is inkább csak szórványos emlékeink vannak. Kisebb településnyomokat és többnyire szórvány sírleleteket az alábbi helyekről ismerünk: Abaújszántó, Súlyom-dűlőből vas sarkantyúpárt találtak (Hullám 2011, 111). Arkán 2 3. századi telep részleges feltárására került sor ban (Salamon Török 1960, ; K. Végh 1974, 68, 89, I. t. 9.). Boldogkőváralján 2 lelőhelyről is (Fő utca és a Tekeres-patak völg ye) késő császárkori hombártöredékek kerültek elő (K. Végh 1974, 69, 89, III. t. 1, 4). Füzér-Alsóvár lelőhelyen Traianus (RIC 58), Váralja lelőhelyen Lucius Verus érméje, illetve egy Licinius, és egy I. Constantinus által kibocsájtott pénz került elő (Simon 2016, Kat. 9 12). Gibárt, Hernád-parton, az erőművel szemben 120 m hosszan 13 császárkori objektumot figyelt meg 1961-ben Salamon Ágnes, amelyekből kevés kézelformált és korongolt, vékonyfalú kerámia került elő (Salamon 1970, ). Hernádcéce Miszlonka-tetőn bekarcolt hullámvonal-köteges oldaltöredéket és néhány szürke, korongolt edénytöredéket találtak 1959-ben (K. Végh 1974, 71). Hejce, Káposztás-kertben durva kézzel formált és szürke korongolt kerámiát is találtak (Végh 1974, 71, 87). Ócsanálos-Nyárjas lelőhelyen Marcus Aurelius és Commodus denárai és egy fibula került elő az ásatás fémkeresős munkálatai során (Hajdú 2014, 246, 248; Simon 2016, Kat. 186, 188). Sóstófalva (Hoporty), belső kertek lelőhelyen egy 2. századi érme és néhány császárkori edénytöredék került elő a Hernád magaspartjának lejtőjén (Simon 216, Kat. 229). Ebből a korszakból származó, viszonylag nagyobb felületű telep próbaásatására 2016 nyarán került sor Abaújszántón, a lakott terület északi határában, ahol többek között egy kétrétegű germán (vandál) falu objektumai láttak napvilágot. 3 Bizonytalan, forrásadataira vonatkozóan számomra ismeretlen az abaúji lelet, amely közreadója szerint 4. századi érméket tartalmaz (Redő 2008, 379, Fig. 2). Ugyanakkor tudjuk, hogy pl. Bubics Zsigmond kassai püspök bőkezű mecénásként korona értékű műtárgyat adományozott a Felsőmagyarországi Múzeumnak, közöttük sok darabból álló éremgyűjteményét is (Mihalik 1903, IV V). Ennek a kollekciónak egy része minden bizonnyal a püspökség abaúji, sárosi és zempléni birtokairól származhatott, akárcsak a Nemzeti Múzeumnak adományozott régészeti leletekből is néhány. 4 Ezen adatokat természetesen ugyanúgy nem lehet szűkebb régióhoz kapcsolni, mint pl. a Fröhlich Károly kassai ezüstművestől a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott 128 darabból álló római (Nerótól Gratianusig terjedő időszakot reprezentáló) rézpénzkollekciót. 5 Mindezek azonban egyértelműen arra utalnak, hogy a most ismertnél jóval több pénz fordult meg a római császárkor idejében Északkelet-Magyarországon. A felsorolt régészeti lelőhelyek anyagában semmi sem utal az átlagosnál vagyonosabb, a helyi barbár elithez tartozó társadalmi csoport jelenlétére. A megyaszói éremleleten kívül erre egyedül a 19. század második 3 forster-kozpont-abaujszanton/968 ( ). A próbafeltárás vezetőjétől, Gallina Zsolt Józseftől kapott információkat itt is megköszönöm! MNM ÉT 56/ Fröhlich bizonyára ugyanúgy megtartotta és újra feldolgozta a hozzá került ezüstpénzeket, mint dél-alföldi kortársai (Tömörkény Harsányi 1902, 8 10). Hasonló esetet Leszih Andor Miskolcon is följegyzett, l. 2. jegyzet.

43 Kincs, ami nincs Esettanulmány a megyaszói római éremleletről 43 felében talált gibárti 6 harcossír fegyverzetben gazdag, lándzsát, nyilat, kardot és pajzsot valamint sarkantyút is tartalmazó urnasírjával kapcsolatosan gondolhatunk. A Przeworsk-kultúra északkelet-magyarországi fegyveres sírjai közül csak az apai lelőhelyen került elő hasonló fegyverkombinációval eltemetett harcos (Hullám 2011, 36, 8. ábra). A barbaricumi császárkori germán harcossíroknak kb. csak 4%-a sorolható ebbe a kategóriába (Hullám 2011, 105, további irodalommal), tehát az említett gibárti (?) sírba is a katonai elit egyik képviselőjét temették. A sír feltételezett helye légvonalban kb. 16 km-re található a megyaszói éremlelet előkerülési helyétől. Ez a távolság kb. 4 km-rel nagyobb, mint az osztropatakai ún. vandál királysír és az eperjesi éremlelet előkerülési helye közötti távolság (Kolníkova 1977, Prohászka 2004, Simon 2016, 147). Utóbbi esetben viszont a barbár uralkodó holdudvarának, kíséretének jelenlétére az érméken kívül más római import tárgyak, terra sigillaták, fémedények, bronz - és üvegtárgyak, ékszerek is utalnak (Lamiova Schmiedlova 1986, 135, Map 2). Úgy gondolom, csak idő és újabb kutatások 6 A leletet először ismertető Hampel József egyértelműen Gibártot jelölte meg a vassarkantyú, tausírozott vaslándzsák és más vastárgyak lelőhelyének (Hampel 1876, 25 26, Fig. 9 11). A Borovszky-féle vármegye monográfiában az egyetlen hiteles kelta leletként ismertetett emlékek előkerülésének helyeként már csak a Gata árok megnevezés szerepelt (Sziklay Borovszky 1896, 471). A Gábriel Istvántól a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, majd onnan a kassai múzeumba kerülő kelta lelet lelőhelyeként már a hernádbüdi Gata nevű völgy szerepel a felsőmagyarországi múzeum gyűjteményeinek leíró lajstromában (Mihalik 1903, ). A térséget jól ismerő Csoma József a gibárti és (hernád)büdi határ közötti Gata árokba helyezi az összehajlított, vaskardot is tartalmazó nagy cserépedény előkerülésének helyét (Csoma 1910, 246). A leletet újabban feldolgozó Hullám Dénes kitűnő dolgozatában gibárti (Hullám 2011, , 61. tábla), a kassai múzeum régészeti leleteit bemutató kiállítási katalógusban hernádbűdi leletként szerepelnek az említett tárgyak (Gašaj 2013, 31, kép). Hogy még tarkább legyen a kép: Hullám Dénes szakdolgozatának 61. tábláján közöl egy sarkantyú-fotót, amelynek előkerülési helye a képaláírás szerint Hernádbűd-Gatavölgy. A Herman Ottó Múzeum régi régészeti leltárkönyve II. kötetének 146. oldalán az és évi gyarapodások részletezésekor Leszih Andor egy gibárti lelőhelyű töredékes vas sarkantyút vett lajstromba számon. Megjegyzésben írja: Az őskori földvárnak Gibárt felöli részében, a dohánypajta közelében. Ug yanott kb. 30 éve találtak eg y edényt s benne vastárg yakat. Bpestre vitték a Nemzeti Múzeumba. Ez a lelet nem azonos a Hullám Dénes által közölt sarkantyúval. A Hernádbűd-Várdomb bronzkori település kutatásairól írott dolgozatában Fischl Klára és Pusztai Tamás a településhez tartozó urnasírok lelőhelyét a Gibárt közigazgatási határában található homokbánya területére lokalizálták, elkülönítve azt a Gata völgyben talált kelta leletek előkerülési helyétől (P. Fischl Klára Pusztai 2009, 21 22, 29, 1. kép). kérdése, hogy az abaúji régióban is napvilágot lássanak hasonló régészeti emlékek. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A megyaszói római éremkincs sorsának megismeréséhez hasznos és nagyon fontos információkat kaptam a lelet egyetlen ismert érméje tulajdonosának leszármazottjától, Szepsy Szücs Leventétől. A felmenőitől örökölt, általa nyakláncon viselt és elveszített ezüstpénz esetleges azonosításához Müller Róbert nyújtott baráti tájékoztatást a Hévízi-tóban talált római érmékről. A Sárospataki Kollégium Kézirattárában Kiss Endre PhD, Éremtárában Pocsainé Eperjesi Eszter PhD segített a helytörténeti adatok, iratok, ill. a leletek között esetleg megbúvó megyaszói régiségek után kutatni. Megyaszón Mészáros István nagytiszteletű úr a helyi egyházi, a MNL B-A-Z Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárában Oláh Tamás levéltáros, történész a megyei közgyűlési iratok és más dokumentumok tanulmányozásában segítette munkámat. A helytörténeti monográfia szerzőjéről fiától, Hankó Istvántól (Tiszavasvári) kaptam számos fontos információt, amelyeket kiegészített Ujváry Zoltán professzor úr (Debrecen) és a magyar régészet egykor Megyaszón is dolgozó doyenje, Patay Pál (Budapest) is. Gyalay Zsófia (Szeged) és Hullám Dénes (Budapest) kéziratban lévő egyetemi szakdolgozataik megküldésével járultak hozzá e tanulmány háttéranyagának feldolgozásához. Szörényi Gábor Andrásnak a múzeumi adattárban (Herman Ottó Múzeum) lévő előzetes régészeti dokumentációját köszönöm, Gallina Zsolt Józsefnek a évi abaújszántói ásatási eredményeiről küldött adatokat. Munkám során sok hasznos ötletet, inspirációt, baráti segítséget kaptam Nagy Zsolt Dezső numizmatikustól (Szeged) és Fehér József irodalomtörténésztől, a Kazinczy Ferenc Múzeum (Sátoraljaújhely) nyugalmazott igazgatójától, Dinnyés István régésztől (Cegléd) és Páll Gergelytől (Miskolc). Kéziratom lektorálása és az ináncsi érmék meghatározása Torbágyi Melinda (MNM, Budapest) munkája. Fogadják valamennyien e helyen is hálás köszönetemet! IRODALOM ALFÖLDI András 1922 A keczeli lelet. Archaeologai Értesítő XXXIX, ANDRÁSSY Manó 1861 Kiadatlan magyar érmek és pecsétgyűrűk. Archaeologiai Közlemények II, BARNA János (szerk.) 1931 Szerencs és vidéke. Magyar Városok Monográfiája. Budapest. BELJAK, Ján 2006 A few comments on occurence of roman coins in the Hron and Ipel River Basins. Slovenská Numizmatika XVIII,

44 44 Simon László BIRÓ-SEY Katalin (BÍRÓNÉ SEY Katalin) 1990 Borsod megyei római éremleletek és szórványok. Römische Münzschatzfunde und Münzstreufunde aus dem Komitat Borsod. Folia Archaeologica XLI, BÍRÓNÉ SEY Katalin 1974 Tyukod. Numizmatikai Közlöny LXXII LXXIII, A keceli éremlelet Der Münzfund von Kecel. Cumania 9, Római, II. századi denárlelet Hetényegyházáról. Römischer Denarfund von Hetényegyháza aus dem 2. Jahrhundert. Numizmatikai Közlöny XCVI XCVII, BURSCHE, Aleksander 2002 Circulation of Roman Coinage in Northern Europe in Late Antiquity. Histoire & Mesure XVII 3/4, ( ) CIOLEK, Renata 2008 Beitrag zur Funktion Römischer Münzen in der Wielbark- und in den Przeworsk-Kultur. In BURSCHE, Alexander CIOLEK, Renata WOLTERS, Reinhardt (hrsg.): Roman Coins outside the Empire. Ways, and Phases, Context and Functions. Collection Moneta 82. Warsaw CSOMA József 1910 Abaúj-Torna vármegye a honfoglalás előtt. In CZOBOR Alfréd KEMÉNY Lajos (szerk.): Történelmi Közlemények Abaúj-Torna vármeg ye és Kassa múltjából. Kassa , , , DANYI József 2005 Római denárlelet Tiszanánáról. The Tiszanána Roman Denarii Find. AGRIA Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve XLI, DUNCAN-JONES, Richard 1994 Money and government in the Roman Empire. Cambridge. EREMIČ, Dragana 2014 Coin finds beyond the Danube: functions of fourth century gold coins within barbarian societies. British Archaeological Reports S2592. (Oxford) FARKAS Edit 2001 Kereskedelmi kapcsolat Pannonia és a Barbarikum között az 1 2. században. (Római pénzleletek a szarmata Barbarikumban Commercial relations between Pannonia and the barbaricum int he 1st and 2nd centuries AD. Numizmatikai Közlöny , FARKAS, Edit TORBÁGYI, Melinda 2008 Sarmatians and the Roman coins. In BURSCHE, Alexander CIOLEK, Renata WOLTERS, Reinhardt (hrsg.): Roman coins outside the Empire. Ways and Phases, Contexts and Functions. Collection Moneta 82. Warsaw P. FISCHL Klára PUSZTAI Tamás 2009 Előzetes jelentés Hernádbűd-Várdomb bronzkori településnek kutatásáról Vorbericht der Erforschung der bronzezeitlichen Siedlung Hernádbűd-Várdomb. Communicationes Archaeologicae Hungariae, FRISNYÁK Sándor GÁL András HORVÁTH Gergely (szerk.) 2009 A Zempléni-heg ység földrajzi lexikona. Nyíregyháza Szerencs. GOHL Ödön 1905 Éremleletek. Numizmatikai Közlöny, IV, GOLDSWORTHY, Adrian 2004 A római hadsereg története. Pécs. GÁDOR Judit HELLEBRANDT Magdolna 1977 A Herman Ottó Múzeum ásatásai és leletmentései 1976-ban. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XVI, GYALAI Anna Zsófia 2012 Borsod-Abaúj-Zemplén meg ye terra sigillata leletei. A terület etnikai viszonyai és kereskedelmi kapcsolatai a római luxuskerámia tükrében. Egyetemi szakdolgozat. Szeged. GAŠAJ, Darius 2013 Klejnoty archeologiczne Museum Wschodniosłowackiego w Kosz ycach. Katalog wystawi. Archaeological treasures of the East Slovak Museum in Košice. Exhibition catalogue. Krosno. L. HAJDÚ Melinda (összeállította) 2014 A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai ban. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIII, HAMPEL, Joseph 1876 Catalogue de l exposition préhistorique des musées de province collections particulières de la Hongrie. Budapest. HANKÓ Zoltán 1990 Meg yaszó históriája (a kezdetektől 1867-ig). Megyaszó. HARSÁNYI Pál 1910 Éremleletek. Numizmatikai Közlöny IX, B. HELLEBRANDT Magdolna 1992 Miskolc kelta kora Das keltische Zeitalter von Miskolc. In RÉMIÁS Tibor (szerk.): Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből. Miskolc H.L Éremleletek, melyek az Országos Magyar Történeti Múzeum Éremtárában kerültek feldolgozás alá. Numizmatikai Közlöny XLI, HŐGYE István 2001 Az Andrássy család hitbizományi birtokai és gazdálkodása 1867, The feed-tails of the Andrássy Family and their management, 1867, Agrártörténeti Szemle XLIII, HULLÁM Dénes 2011 A Przeworsk-kultúra temetkezései a Kárpát-medence északkeleti részén. Egyetemi diplomamunka. Budapest. ISTVÁNOVITS, Eszter 2002 Römische Münzen im Oberen Theißgebiet. In KUZMOVA, Klára PIETA, Karol RAJTÁR, Ján (herausg.): Zwischen Rom und dem Barbaricum. Festschrift für Titus Kolnik zum 70. Geburtstag. Archaeologica Slovaca Monographiae V. Nitra IZSÓ István 2011 A Miskolci Bányakapitányság kerületének bányaipara. Miskolc. JÓNÁS Elemér 1926 A tiszanagyrévi római éremlelet. Numizmatikai Közlöny XXIII XXIV, Az öcsödi éremlelet. Numizmatikai Közlöny XXVIII XXIX,

45 Kincs, ami nincs Esettanulmány a megyaszói római éremleletről 45 KÁKÓCZKI Balázs 2004 A katonai logisztika néhány kérdése Logisztika a római hadseregben. In LISZNYAI Lajos KALÓ József (szerk.): Studia militaria. Hadtörténeti tanulmányok. Debrecen KEREKES Pál 1914 A budai és mendei római éremleletek. Numizmatikai Közlöny XIII, 71. KERÉNYI András 1940 Eleki éremlelet. Numizmatikai Közlöny XXXVIII XXXIX, 65. KOLNÍKOVA, Eva 1970 Hromadný nález rímskych mincī z Prešova a jeho numizmaticko historickȳ vȳznam. Slovenská Numizmatica I, K interpretácii nálezov rímskych minci na Slovensku. Slovenská Numizmatica II, Ku konfrontacii nálezov mincí s výsledkami bádania o dobe rímskej na Slovensku. Slovenská Archeológia XXI/1, Ďalšie rímske mince z hromadného nálezu v Prešove. Slovenská Numizmatica III, Novozískané rímske mince z gromadného nálezu v Presova. Slovenská Numizmatica IV, Rímske mince na Slovensku. Bratislava Die römische Fundmünzen in der Slowakei Kontext und Funktion. In BURSCHE, Aleksander CIOŁEK, Renata WOLTERS, Reinhard: Roman coins outside the Empire. Ways and Phases, Contexts and Functions. Collection Moneta 82. Warsaw KŐHEGYI, Mihály 1990 Römische Münzfunde bei den Sarmaten des Karpatenbeckens. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1989/1990, LAMIOVA-SCHMIEDLOVA, Mária 1986 K otázke proveniencie mincí z doby rimskej na Vychodnom Slovensku Zur Frage der Provenienz der römerzeitlichen Münzen in der Ostslowakei. Slovenská Numizmatika IX, LÁNYI Vera 1979 Pannonia pénzforgalma az 1. században. Der Geldumlauf Pannoniens im 1. Jahrhundert. Archaeologiai Értesítő 106, Pénz. In MÓCSY András FITZ Jenő (szerk.): Pannónia régészeti kézikönyve. Budapest LESZIH Andor 1904 Borsod megyei barbár éremleletek. Numizmatikai Közlöny III, Máhr Pál éremgyűjteménye. Numizmatikai Közlöny VI, A borsodmegyei kelta pénzekről. Numizmatikai Közlöny VII, Ezerhétszáz évvel ezelőtt elrejtett, száznál több római pénzt találtak Miskolcon. Felsőmag yarország, december 24. LUCCHELLI, Tomaso, M La moneta nei rapporti tra Roma e l Europa barbarica: aspetti e problemi. Firenze. (Pubblicazioni della Facolta di Lettere e Filosofia dell Università degli Studi di Milano CLXXIX. Sezione di Storia Antica 3.) MIHALIK József (Mahler Ede közreműködésével) 1903 A kassai múzeum g yűjteményeinek leíró lajstroma. Kassa. MÓCSY András FITZ Jenő (szerk.) 1990 Pannónia régészeti kézikönyve. Budapest. ONDROUCH, Vojtech 1964 Nález y keltských, antických a byzantských minci na Slovensku. Bratislava. ORTUTAY Gyula (főszerk.) 1979 Mag yar Néprajzi Lexikon. 2. köt. F Ka. Akadémiai Kiadó, Budapest. PEKÁRY Tamás 1956 Kunfehértói éremlelet a III. századból. Numizmatikai Közlöny LIV LV, PROHÁSZKA, Péter 2004 Az osztropatakai vandál királysír. Esztergom Kincsek a levéltárból. Budapest Műkincseink vándorútja Bécsbe. (Utószó helyett) In PROHÁSZKA Péter (szerk.): Kincsek régészet művészettörténet. LIMES századi solidusleletek Nógrád megyéből. (Adatok Nógrád megye koranépvándorláskori történetéhez) (Solidusfunde des 4. und 5. Jahrhunderts n. Chr. Aus Komitat Nógrád). A Nógrád Meg yei Múzeumok Évkönyve XXXI, Impérium et barbaricum Kapcsolatrendszerek a Kárpát-medencében a római birodalom és a barbár népek között a római császár- és kora népvándorláskorban. Doktori disszertáció. pdf. ( ) 2009 Die römischen Goldmünzen der Spätkaeserzeit aus dem Barbaricum des Karpatenbeckens. Von der Tetrarchie bis zum Ende der Herrschaft von Theodosius I. In BÍRÓ, Szilvia (Herausg.): Ex officina Studia in honorem Dénes Gabler. Győr a Az óhutai kelta kincslelet (1846) Der keltische Schatzfund von Óhuta (1846). Numizmatikai Közlöny CX CXI, b Ami a bécsi gyűjteményekben maradt I. Adatok a Monarchia közös vagyonáról folyó osztrák magyar tárgyalásokhoz Was in der Wiener Sammlungen gebleiben ist I. Angaben zu den österreich-ungarischen Verhandlungen über das gemeinsame Vermögen der Monarchie. Ars Hungarica (2012), REDŐ, Ferenc 2008 The Regulariaties of Coin Accumulation and Coin Circulation Based on Settlement Materials in Pannonia. In POSLUSCHNY, Axel LAMBERS, Karsten HERZOG, Irmela (red.): Layers of Perception. Proceedings of the 35th International Conference on Computer Applications and Quantitative Methods in Archaeolog y (CAA) Berlin, Germany, April 2 6,

46 46 Simon László Kolloquien zur Vor- und Frühgeschichte, Band 10, Bonn, ( ) RIC Roman Imperial Coinage. Bd. I X. London. RIC Roman Imperial Coinage. Vol. II. Part 1. Vespasian to Domitian. 2 nd Edition by CARRADICE, Ian Arthur & BUTTRAY, Theodor V. Jr. London. RÓMER Flóris 1870 Ujabb leletek (Abauj- és zemplénmegyeiek). Archaeologiai Értesítő II, SALAMON, Ágnes 1970 Gibárt, Hernád-Ufer. Mitteilungen des Archäologischen Instituts der Ungarischen Akademie der Wissenschaften I, SALAMON, Ágnes TÖRÖK, Gyula 1960 Funde von No-Ungarn aus der Römerzeit. Folia Archaeologica XII, SĂŞIANU, Alexandru 1980 Moneda antică ĭn Vestul şi Nord-Vestul României. Ancient coinage in Western and North-Western Romania. Oradea. Dr. SCHAFARZIK Ferenc 1904 A mag yar korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése. Budapest. SIMON László 2015 Néhány régi-új adat a miskolci római denárleletről Old and new data on the Roman denarius finds of Miskolc. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV, Numismatic data from the History of Northeastern Hungary during the Roman Imperial Age. Notae Numismaticae XI, (Kraków) SOMKUTI Bálint é.n. A Római Birodalom hatalomg yakorlásának puha és kemény eszközei _somkuti_balint_a_romai_bi-rodalom _puha_es_kemeny_eszkozei (2016. november 21.) SOÓS, Eszter 2016 Settlement history of the Hernád Valley in the 1 st to 5 th centuries AD. Dissertationes Archaeologicae, Ser. 3. No SOPRONI Sándor 1967 Valentinianus-kori éremlelet Hajdúnánás-Tedejről (Valentinianuszeitalterlicher Münzfund aus Hajdúnánás-Tedej. A Déri Múzeum Évkönyve , SZIKLAY János BOROVSZKY Samu (szerk.) 1896 Mag yarország vármeg yéi és városai. I. köt. Abaúj-Torna vármeg ye és Kassa. Budapest. SZÖRÉNYI Gábor András 2012 A Meg yaszó öntözésfejlesztési program projekthez kapcsolódó kulturális örökségi elemek felmérésére és az elvégzendő szakfeladatok meghatározására vonatkozó előzetes régészeti dokumentáció I. fázisa. Kézirat. Herman Ottó Múzeum Régészeti Adattára TAMÁS Edit 2011 Az Andrássyak és Zemplén. A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 57. Sárospatak. TORBÁGYI Melinda 2012 Pénzforgalmi kutatások a római kori Magyarországon. Archaeologia Altum Castrum Online, Visegrád. TÓTH István 1980 A Kárpátokontúli területek az ókori numizmatika tükrében Das Transkarpatengebiet im Spiegel der antiken Numismatik. Numizmatikai Közlöny LXXVIII LXXIX, TÖMÖRKÉNY István HARSÁNYI Pál 1911 A szegedi múzeumba került régipénz-leletek ( ). Numizmatikai Közlöny XI, VADAY, Andrea 2005 Corpus der römischen Funde im europäischen Barbaricum. Ungarn, Band 1. Komitat Szolnok. Budapest. K. VÉGH Katalin 1974 Régészeti adatok Észak-magyarország i.sz. I IV. századi történetéhez Archäologische Beiträge zur Geschichte Nordungarns im I. IV. Jahrhundert N. Z. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XIII XIV, VIDA, István 2009 Late 2 nd century sarmatian coin hoards. In BÍRÓ Szilvia (szerk.): Ex officina Studia in honorem Dénes Gabler. Győr ZSOLDOS Á. ATTILA 2008 Felsőpakony, Páskom. In Régészeti kutatások Mag yarországon Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest RÖVIDÍTÉSEK HOM ÉT Herman Ottó Múzeum Éremtára HOM TD Herman Ottó Múzeum, Történeti Dokumentumtár MNM ÉT Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára

47 47 LOST AND NEVER FOUND A CASE STUDY OF A ROMAN ERA COIN FIND FROM MEGYASZÓ THE FIND A Roman era coin treasure came to light in the 1840s at the edge of Megyaszó, located between the western hills of the Zemplén Mountains. The find was first reported in 1870 in the journal Archaeológiai Értesítő (Archaeological Report), then in 1900 in the local history publication Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez (Additions to the history of Zemplén County). According to these, an estimated 2 litres worth of silver coins were found by quarrying miners in the so-called Alsó-Bánya. They spelled out the inscription on one of the coins: IMP VESPASIANVS AVG, ill. PON MAX TR. Based on this the denarius could be related to emperor Vespasianus and the description of its back (sitting figure in long dress, with right hand holding out) could suggest that it is a RIC 20 type. We lack information of the rest of the coins from the find presumably some of them were acquired by Nagykinizs landowner Miklós Nagy; the only known piece came into the possession of Reformed teacher Lajos Szűcs; however even that was lost in From a narrower region, Borsod-Abaúj-Zemplén County, we only know of three locations where Vespasianus coins were found. The museum received a Vespasianus coin from 73 AD (RIC² 513, 547) into its collection in 1942 as a gift from the South Borsod Dike Company. Landowner József Bánó from Ináncs donated a small coin find to the National Museum in 1870, of which a short description was published in the Archaeológiai Értesítő (Archaeological Report) soon after. The circumstances of these finds are regrettably unknown. The two oldest denarii of the find were minted by Vespasianus in 72/73 AD (RIC 356) and in 77/78 AD (RIC 937). The denarius find located at the late imperial period settlement Miskolc, régi katonai g yakorlótér also included two pieces of Vespasianus denarii (RIC² 29, 546). From a broader region, the eastern part of the Barbaricum in the Carpathian Basin (including Eastern-Slovakia, Great Hungarian Plain, Upper Tisza region, Zakarpattia Oblast, Partium and Vojvodina), 17 finds of known imperial period coin treasures included Vespasianus denarii in them. (Fig. 1) What is common about the aforementioned coin finds is the regrettable fact that none of them can be considered as sealed and aside from a few coins from the second half of the 1 st century, the overwhelming majority are 2 nd century denarii. Three finds (Kecel II., Nádudvar and Eperjes) contained republic period coins, most of them are from the Eperjes find (109 pieces). In terms of the finds closure, based on the latest of coins (from late 2 nd and early 3 rd century), the coin treasures from Kecel II., Miskolc, Tiszaföldvár, Beregszász, Géres I. and II., Técső and Zuhogó form a group. There were 44 Vespasianus minted denarii in the 2,586 piece Kecel II. find, whereas only a single Vespasianus denarius was found in the Géres I. find. The largest amount of denarii from the time of Vespasianus is from the 365 piece Nádudvar find: based on data from the charts roughly 120 coins, nearly one third of the find can be connected to that period. Out of the 1,064 piece Ipolyvisk find, (Central Slovakia, an area inhabited by the Quadi) 231 denarii are from that period. The Eperjes find from eastern-slovakia consists of 176 coins, 10 of which are from Vespasianus. The Vespasianus coins from the aforementioned coin treasures of the Barbaricum in the Carpathian Basin provide a good impression of the extent of Pannonia province s integration at the time, as well as its significance and how it affected its neighbouring regions. Based on the facts above we can rightfully assume that the Megyaszó find mostly consisted of coins from the 1 st and 2 nd centuries. It is nearly certain as well that the number of coins minted during the reign of emperor Vespasianus was greater than one. The two litres worth definition of the treasure provides some frame of reference since we can presume that the coins were stored in a clay vessel, most likely the same of which sherds came to light upon discovery. It was a common practice for the people of the Barbaricum during the Roman imperial period to hide their valuables within clay vessels. The treasures found at Elek, Kocsér, Miskolc, Hetényegyháza, Kunfehértó, Öcsöd are fine examples of this, along with the 1936 find from Eperjes and the 1874 find from Técső. Some of those treasures (notably the ones from Elek, Eperjes and Miskolc) included Vespasianus coins in them. A careful estimation suggests that the coin treasure consisted of roughly 2,200 coins, assuming the majority of it was truly denarii. This estimation is based on the known parameters of imperial period denarii and an experiment. Optimally, in its uncirculated state, an imperial period Roman denarii measures 18 millimetres in diameter and 2 millimetres in thickness. Its weight has significantly decreased from the reign of Augustus to Severs Alexander but that fact is not relevant in this case. We used SB D-10 type washers and a household measuring container, using a proportionally smaller capacity (200 millimetres) as the basis. According to the experiment it took 220 washers to fill the container up to a 200 millimetre capacity; consequently it would take 2,200 washers to fill 2 litres of capacity. Of course this is only hypothetical but at least it provides us with an estimate for the size of the Megyaszó coin treasure. While reviewing Roman imperial period silver coin finds from the eastern part of the Barbaricum in the Carpathian Basin, I separated them into three groups based on their size. Group I. consisted of finds with a relatively low count (1 50 coins). This amount could be accumulated by anyone with ties to the Roman Empire or its merchants or with its inhabitants as a soldier. A total of 16 finds belong in this group, the majority consisting of fewer than 25 coins.

48 48 Group II. can be considered as average ( coins), of the 17 finds that belong in this group only 3 consist of over 250 coins. The number of large finds making up Group III. are 5, including the find from Megyaszó as well. Presumably those who could accumulate such treasures belonged to the higher end of society. We also know of 17 Roman era coin finds from this region with unknown composition and coin count. THE SITE Megyaszó is located on the western side of the Zemplén Mountains, between the hills stretching from the left bank of the River Hernád (Fig. 3). The name of the location where the find came to light suggests that there were at least two mines in the edge of the settlement. Of these two, Alsó-Bánya was identified, in my opinion, correctly, by local monographer Zoltán Hankó as the area southeast from the settlement known as Kővágó and located the sole Roman era site of Megyaszó at the south-eastern edge of the settlement, depicted on the map on page 17 in his book (Fig. 4).The former quarrying activity at Megyaszó is proven by a chief deputy report from It is without a doubt that mining activity was still present at the location years later, although only at a small scale since no mines were depicted at the edge of Megyaszó during the II. military survey conducted in the latter half of the 1850s (Fig. 5). On the map of the III. military survey conducted between 1869 and 1887, only the western side of the Nagy-Répás hill, located northeast of the settlement, was marked with the sign ( ) Stb (Steinbruch), which referred to a quarry (Fig. 6). The same marking was used on the map of the 1941 military survey in the Kimajos parcel, with the letters Kf (Fig. 7). Presumably activity was suspended there in the second half of the 19 th century as the 1904 mine catalogue of Ferenc Schafarzik does not mention it either. However according to Zoltán Hankó s 1970 monography, the mine was still operational at the time. The Mining Inspectorate of Miskolc released a summary in 2011, in which they located a quarry in Megyaszó s north-eastern border (csákó) neighbouring Monok. From the perspective of Megyaszó, the description of Alsó-Bánya fits best in the case of the quarry known from the Kismajos parcel out of the three possible locations. The 1840 name of this quarry makes it clear that the site north of it was already known at the time. The Aspremont, Andrássy, Almássy and Erdődi families were landowners of the area making up the market town of Megyaszó during the time the coin find came to light. The numismatic pursuit of the Andrássy family is documented by Manó Andrássy himself (1861); we know it from him that he carried on with the expansion of the numismatic collection of Leopold Andrássy ( ). However we find no data concerning the Megyaszó coins in his writings. This of course could mean that the area of Kővágó did not belong to the family s estate which had its seat in Monok and therefore the coin find eluded the scrutiny of the enlightened György Andrássy (IV.) who possessed mines and an ironworks. Since we cannot find any trace of the find or any reports of it in the numismatic collection, archives and records of the College of Sárospatak, we have to assume that, based on practices regulated by Habsburg decrees, the coins were smelt down at a mint. The fate of the Megyaszó coins that came in the possession of Nagykinizs landowner Miklós Nagy also remains unknown. László Simon

49 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVI (2017), SETTLEMENT AND GRAVES AT HERNÁDVÉCSE (NE-HUNGARY) FROM THE 5 TH CENTURY AD: THE RELATION BETWEEN LIVING SPACE AND BURIAL PLACE IN THE HUNNIC PERIOD Soós, Eszter a Bárány, Annamária b Köhler, Kitti c Pusztai, Tamás d a University of Pécs, Department of Archaeology b Hungarian National Museum, Department of Archaeology, Archaeozoological Collection c Hungarian Academy of Sciences, Institute of Archaeology Department of Bioarchaeology and Environmental Archaeology d Herman Ottó Museum, Miskolc Abstract: In Hernádvécse Nagy rét Site No. 4 a settlement and two disturbed burials from the first half and the middle third of the 5 th century AD were uncovered. The types of the grave goods, such as the fragment of a brooch with carved decoration, the long, double-edged sword and the Murga- type jug were typical in Hunnic period graves, however the finds from Hernádvécse have unique features. The ceramic find material of the settlement consists of fine, wheel-turned S-profile bowls, pots, jugs with smoothed decoration and grainy cookware which show analogies with contemporary Barbarian and provincial sites. The founders of the settlement might be derived from the S ntana de Mureş culture where the characteristic semi-subterranean building types furnished with stone furnaces were widespread. The evaluation of the site has also brought along new data in the topographical relations of burials and settlements in the Hunnic period on account of the graves located between the settlement features. Keywords: Upper Tisza Basin, S ntana de Mureş Chernyakhov culture, pottery kiln, Murga-type jug, grainy pots 1. INTRODUCTION The northeast part of the Carpathian Basin was densely populated in the late Roman Age. The territory was culturally divided. East of the Rivers Hernád and Torysa, in Transcarpathia all the way to the limes of the former Roman Dacia the settlements of the Przeworsk culture mostly identified with Vandals, can be found (Gindele 2010; Soós 2016a, 449, Fig. 1.). We can count with Sarmatian sites in the lowland areas of the Upper Tisza Region (Masek 2012a, ). The settlement finds from the territories of the North Hungarian Range between the Rivers Danube and Sajó are related with the Quadi material culture from the present-day western Slovakia (Párducz-Korek 1958; Vaday 2003; Vaday 2005; Beljak 2016; Soós 2017). The inhabitants of the Roman Age settlements making a living mainly from agriculture and livestock farming had multi-level connections. Most of the everyday utensils have been manufactured locally in the settlements in a self-sufficient way, while certain types of the artefacts were purchased from workshops providing regional markets (Lamiová-Schmiedlová 1997; Istvánovits et al. 2011; Gindele-Istvánovits 2011). In addition to the regional trade and exchange networks, long-distance connections can be traced on the basis of Roman and Barbarian imported items (Ardeleanu 2011; Carnap-Bornheim 2001; Istvánovits-Kulcsár 2003, ). Radical changes began in the second half of 4 th century AD which rearranged the former cultural and economic conditions throughout the Carpathian Basin. The dense settlement network declined, the most settlements from late Roman Age date to the turn of the 4 th 5 th or the beginning of the 5 th century AD (Pieta 1999; Stanciu 2008; Varsik 2011, 226). In this period, new technological and typological characteristics appeared among the settlement finds, most of which show connections with the S ntana de Mureş Chernyakhov culture. Continuity can be observed in some areas, however, in these regions the new cultural influences brought forth the formation

50 50 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás of a specific material culture. 1 However, newcomers had also settled in the Upper Tisza Region: so far, the so-called Post-Chernyakhov horizon (Tejral 2000, 6 11) can primarily be identified in Hungary based on cemeteries (Istvánovits 1993; Istvánovits Kulcsár 1999, 69, 93). A new social and economic system was formed in the 5 th century AD that differed from the social structure of the previous late Roman Age. Small grave groups or lonely burials were spread all over the Carpathian Basin as remains of a new social system (Nagy 1993a, 60; Tejral 1999a, ; Prohászka 2003, 77 78). The settlements belonging to the classical Hunnic period graves are mostly unknown in the Carpathian Basin and also in the territories of the North Hungarian Range. The main reason behind the problem is that the dating of the settlement finds, consisting of pottery, iron and bone tools, is not compatible with the relative chronology of the Hunnic period worked out based on grave goods (Tejral 1988; Tejral 1992; Tejral 2005; Bierbrauer 1995). The research of the representative burials and the remains of everyday life were separated in this period. New sites with contemporary burials and settlement remains like Hernádvécse Nagy rét Site No. 4. will help to solve this methodological problem. The site provides new data for dating the Hunnic period settlements and for the relation of the burial place versus living space during the researched period. 2. HERNÁDVÉCSE NAGY RÉT, SITE NO. 4. The site is situated on the right bank of River Hernád in Borsod-Abaúj-Zemplén County, 13 km away from the Slovak-Hungarian border. The river terraces in the valley provided suitable place to establish a settlement also in the previous late Roman Age (Soós 2016a, Fig. 1 2; Jurečko 1983; Lamiová-Schmiedlová 1969, 404, (Fig.1.).(Fig. 1) The sites no. 4, no. 5, no. 6 and no. 7 near village Hernádvécse was excavated by the archaeologists of Herman Ottó Museum between April and August 2004 in connection with the reconstruction works of highroad no. 3 between Miskolc and Košice. 2 A total of 309 archaeological phenomena on a surface of m 2 were unearthed in site no. 4 (Soós 2009; Soós 1 For instance the settlements of the so-called Post-Przeworsk horizon (Pieta 1999, 185). 2 Identification number of the site: , ). In addition to archaeological features from the Neolithic and late the Bronze Age, most phenomena belonged to a Roman Age Przeworsk and a Hunnic period settlement (Fig.2.1) THE STRUCTURE OF THE HUNNIC PERIOD SETTLEMENT Although only a m wide section of the onetime settlement has been excavated, the structure of the farmstead laid in the narrow river terrace could be well observed (Fig.2.2). Two semi-subterranean buildings came to the light 20 m apart from each other in the southwestern part of the site. Nearby there were structured rows of postholes. 1 m away from the southeast corner of building Str.125, the postholes Str covered a rectangular area of m, which orientation broadly corresponds that of the semi-subterranean building. Rows of postholes with similar orientation covering a m area also appeared 13.5 m away from the building in northeast direction (Str and Str.343). Since these features yielded no finds, their dating is uncertain. Approximately 25 m south from both buildings a beehive-shaped (Str.21) and an oval pit (Str.30) were dug. An oven (Str.4) came to the light 32 m east from building Str.125. To the northeast, irregular oval pits were lined up perpendicular to the slope (Str.52, Str.49, Str.104) including also a cylindrical pit (Str.40) and a huge narrowing one (Str.47). Nearby the pottery kiln (Str.161) was the next object group consisting of irregular, shallow (Str.187), beehiveshaped (Str.160, 308) and cylindrical (Str.192, 302) pits. In the northern part of the site only beehive-shaped pits were found in two groups 15 m apart from each other (s , s209, s275, s303). A row of postholes was lined up in north-south direction near pits Str.275 and Str.303 (Str ). It was observable that each group of pits included a pitfall of larger dimensions. In the southern part this was an oval, shallow pit (Str.52), while in the north they were rather beehive-shaped pits (Str.160, 166). Two disturbed inhumation burials oriented to northwest were excavated in the southern part of the site. Grave Str.1 came to light 20 m to the south from building Str.61. The burial Str.309 was situated between the pits m away from building Str.125. A destruction horizon could be observed at the site. The wooden wall foundation of the buildings and the rafters were preserved by the fire. It should be noted that the buildings were almost empty of finds, only few scattered pieces were found in them, thus they were most

51 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 51 Fig. 1 Hernádvécse Nagy rét site 4. 1: The location of the site 2: The site on the map of the First Military Ordnance Survey 1. kép Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1: A lelőhely elhelyezkedése 2: A lelőhely az Első Katonai Felmérés térképén probably either cleaned or already abandoned before they caught fire. Destruction layers could be detected in more than half of the pits. The filling of these were heavily mixed with ash and pieces of charcoal, in several objects pieces of burned clay were also found BURIALS Str.1. Grave Disturbed inhumation burial oriented WNW. The rounded rectangular grave-pit was narrow. The broken skull was tilted to the right. Only the mandible and the bones of the arms and legs were left in their place. The rib bones were scattered on the chest and on the femurs. Sizes: Length: 182 cm; width: 61 cm; depth: 24 cm Anthropological description Infans II. (cca year-old) individual The assemblage is made up of poorly preserved skull fragments and a medium well-preserved postcranial fragment (long bones, vertebrae, pelvic bone and collar bone). The age at death was estimated from the length of some long bones (humerus: ca. 245 mm, radius: ca. 180 mm) and from the eruption and developing state of teeth (Schour Massler 1941; Stloukal Hanáková 1978; Ubelaker 1989; Bernert et al. 2007). To sum the dentition there are 22 teeth, the abrasion of which are SA-ASI grade. Stronger, ASII graded abrasioncould only be detected on the upper first incisors. Pathology: Porotic hyperostosis (PH) is visible on the neck of the left femur, characterized by localized areas of spongy or porous bone tissue. The presence of the PH has been considered evidence that the examined individual suffered chronic or episodic malnutrition (e.g. iron deficiency diet) (Walker et al. 2009). On the maxilla the palatum durum is porotical due to some inflammation (Steinbock 1976; Aufderheide Rodríguez-Martin 1998). Epigenetic variation did not occur.

52 52 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás Fig. 2 1: Hernádvécse Nagy rét site 4. 2: Feature types of the Hun Age settlement 2. kép Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1: A feltárt jelenségek elhelyezkedése korszakok szerint 2: A hun kori jelenségek elhelyezkedése típus szerint Grave goods 1) Foot fragment of a bow brooch on the left shoulder at the proximal end of the humerus (Fig. 3.1.). Carved ornamentation (Kerbschnitt) composed of triangles can be observed between molded ribbing on the end of the foot and the bow. Length: 4.7 cm, Width: 1.1 cm, thickness: cm. 3 2) Silver buckle between the rib bones (Fig. 3.2.). The cross-section of the D-shape loop is round, expanding toward the middle. The tongue is rolled over the loop and decorated at the hinge end with X-shaped engraved lines. Only the lower part of the rectangular buckle plate remained, it was fixed with one rivet on the middle. Buckle plate (diam): cm, loop (diam): cm; tongue: 0.4 cm Str.309. Grave Disturbed inhumation burial oriented NW. The narrow, long gravepit was rectangular. Postholes with 3 The archeological material was deposited in the Herman Ottó Musem, Miskolc (Inventory numbers: ) a diameter of 0.2 m could be observed inside at the corners of the gravepit, their connection with the grave is uncertain. The burial was heavily disturbed, the bones were heaped up in the western part of the pit. Length: 200 cm, width: 60 cm, Depth: 60 cm Anthropological description Adultus maturus (35 45 years old male) The assemblage consisted of fragmentary skull and well-preserved postcranial bones (both shin bones, tarsals, metatarsals and phalanges are missing due to grave robbery). The age at death was estimated from the extent of the dental attrition, the state of the cranial suturae closure, the changes of the symphyseal and auricular surface face of the pubic bone and on the changes of the sternal ends of the ribs (Todd 1920; Nemeskéri 1961; Perizonius 1981; Meindl Lovejoy 1985; Lovejoy et al. 1985; Işcan et al. 1984). The sexing was determined based on both the expressed metrical and morphological traits of the skull and the postcranial bones. Thought the skull was not measurable, some morphological traits could be observed. The forehead is

53 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 53 Fig. 3 Hernádvécse Nagy rét site 4. Grave str.1 3. kép Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. Str.1 sír arched, the occiput is curved. The orbita were squared, the fossa canina is deep, while the apertura pirifomis is atrophin (Martin Saller 1957). Based on these few morphological traits, without the measurement data it can be stated that the man belonged to the robusted europid type. The estimated stature based on the length of the long bones is medium tall, cm (Sjøvold 1990; Bernert 2005) (Table 1). The average abrasion of the remained 16 teeth is AM grade. All of the third molars are impacted. Pathology: On both sides of the orbital roof porotic hyperostosis is visible. On one of the lumbar vertebrae a medium developed osteophyte (eg. bone spurs) formed (spondylosis deformans). On all parts of the vertebral column spodylodiscitis, while on all of the lumbar vertebral joints and their cartilage are worn down (spondylarthrosis). On the midshaft of the right sided collar-bone a healed fracture was detected (Fig. 4). The healing process resulted in shortening of the bone length, with a slight inflammation and callus formation. The surface of the manubrium part of the sternum is inflammed. The corpus sterni is considerably thinner. Morever, on the distal ends of both humeri and on the proximal ends of both radii and ulnae minimal marginal lipping formed (arthrosis deformans) (Aufderheide Rodríguez-Martin 1998). Epienetic variation: Irregular intrasutural bones can be found in the lambdoid suture (lambdoid ossicle or wormian bones) (Hauser De Stefano 1989) Grave goods 1) Double-edged iron sword fragment in the northwest edge of the pit (Fig. 5.1.). The tang is widening up to the blade. Length: 44.5 cm, width: 3.8 cm, spike length: 4 cm. 2) U-shaped iron coffin nail from the grave filling (Fig. 5.2.). Diameter: cm. 3) Wheel-turned jug with smoothed-in decoration between the bones at the western part of the pit (Fig. 5.3). The fine, wheel-turned jug was fired grey with brownish-grey core. The rim is curved, the neck is narrow and curved, the handle is round in cross-section and sprung from the narrow rib under the rim, ending on the belly. The lower part of the jug is smoothed, on the neck three vertical smoothed zig-zag lines can be observed between vertical glazed surfaces. Height: 34

54 54 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás were common in late Sarmatian graves 5 their use in Gepidic burials was common (Nagy 1993a, 61). Fig. 4 Hernádvécse Nagy rét site 4. Collar bones from grave str kép Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. A Str.309 sír halottjának kulcscsontja cm, rim diameter: 11 cm, bottom diameter: 10.5 cm, handle diameter: 2.2 cm Funerary customs The graves from Hernádvécse represent the typical Hunnic period custom of small grave groups or lonely burials (Straub 2014, 207). The practice of orientating the dead to the west appeared in the Tiszadob-type cemeteries in the Upper Tisza Region at the end of the 4 th century AD and became exclusive all over the Carpathian Basin in the second half of the 5 th century AD (Rácz 2016, , Abb. 2 3). The long, narrow gravepit form was similar to the west-oriented graves in the Tiszadob cemetery (Istvánovits 1991, 35) and can be observed in a number of Hunnic period burials as well. 4 Based on an iron nail found in grave Str.309, the deceased was laid in a coffin. Similar iron coffin nails 4 For instance: Hajdúnánás Fürj halom járás (Rácz 2014, 204); Egerlövő Homokpart, grave 25. (Lovász 1991, I. t) Grave goods Bronze brooch with carved decoration A foot fragment of a long bronze brooch came to light from the grave Str.1 belonging to a child. The molded bronze fragment is poorly preserved, long, narrow, straight and decorated with carved ornaments (Kerbschnitt). Its form and length have no analogies yet in the Carpathian Basin, thus it can be considered as a unique piece. The antecedents of the artefact can be traced back to several cultural traditions. Based on the recent research, the spreading of the molded, carved dress items were started from the middle of the 5 th century (Nagy 1993b, 72; Martin 1994, ) or from the beginning of the middle third of the 5 th century AD (Tejral 2015, 324). It is noteworthy that molded brooch with a straight, narrow foot were uncommon. Hungarian and Bohemian research suspects the antecedent of the molded, carved types with semicircular headplate in alemann territories (Straub 2008, , 1. kép). In the second phase of the Meroving cemeteries in South Germany (SD 2) brooches with a straight foot ending with stylized animal head were specific in Its antecedents with ribbed foot were present from the middle of the 5 th century AD (Koch 2001, 48 and 72, Abb 12 13). The Béndekpuszta-type brooches appeared in the Carpathian Basin somewhat earlier, in the middle third of the 5 th century AD (Tejral 2005, ; Tejral 2008, Abb. 3). Brooches with a straight foot also can be found in Gepidic cemeteries in the last third of the 5 th century. 6 Mechthild Schulze-Dörlamm has drawn the attention that the type with straight foot can be related also with the brooches with a semicircular bow and an inverted foot belonged to the late Roman military clothing. In the Elbe region the pieces with straight foot became part of the Germanic male costume as insignia in the middle third of the 5 th century AD. They were also widespread in the female burials later, in the protomeroving period (Schulze-Dörlamm 2000, 5 Istvánovits 1991, 36. As Tiszadob Sziget grave 14 and 23. (Istvánovits 1993, Abb. 7, 1 5, Abb. 11, 8-9); Sándorfalva Eperjes grave 7-8. (Vörös 1985, ). 6 For example, Hódmezővásárhely Kishomok grave 105. (Bóna Nagy 2002, 75. Abb. 59, 1), Szolnok Szanda grave 114. (Bóna 2002, 216, Taf. 44, 3; 102, 1). The pieces were dated between AD by Margit Nagy.

55 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 55 Fig. 5 Hernádvécse Nagy rét site 4. Grave str kép Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. Str.309 sír ; Böhme 1989, 402). The foot of the silver brooches which originate from the peripheral regions of the Carpathian Basin 7 are decorated with carved or punched motifs or ribbing imitated rolled wire (Kühn 1974, ). The closest formal analogies of the brooch from Hernádvécse are the pieces from Dombóvár and Erdőkövesd (Darnay 1901; Csallány 1961, 238, CCLX. t. 2 3; Tejral 1988, Abb. 34) the latter were classified as Niederflorstadt-type (Böhme 1989, 402, Abb. 5, 404). Volker Bierbrauer dated the brooches from Dombóvár together with the find from Zalkod and Košice to the D3 period, 450/ /490 AD (Bierbrauer 1995, , Abb. 4). The direct antecedents of the brooch from Hernádvécse are unknown. Based on the production technology it can be dated to the D3 or the D2/D3 periods. It is noteworthy that the unique brooches from Szurdokpüspöki (Bácsmegi Guba 2007, 16) and 7 Beograd (Germanen 1987, 232, Abb. V26, d e); Mödling Lerchengasse (Germanen 1987, 342, Abb. VII,32.e); Tiszacsege (Bóna 1991, 149, Fig. 96); Banská Bystrica Sásová (Tejral 1997, 337, Abb.15, 5). Jobbágyi (Kiss 1981, , Taf. I, 6) found in the territory of the North Hungarian Range can be dated to the same period Silver buckle Iron, bronze or silver buckles the tongues of which are rolled over the loop were common dress items in Hunnic period burials. In the eastern part of the Carpathian Basin the type appeared in the D1 period (Tejral 1988, 227). Smaller pieces with longer tongue are known from late Sarmatic burials as well. 8 Round, oval or D-shaped buckles were common in both female and male burials in the 5 th century AD (Bakay 1978, , Abb. 3, 9, Abb. 4, 9; Kovács 2004, 127). The closest parallel to the silver buckle from Hernádvécse was unearthed in Kistokaj Homokbánya among grave items from the middle of the 5 th century AD (Hellebrandt 1973, 63 64; Bóna 1991, 54, Fig. 8 Tiszadob Sziget (Istvánovits 1993, 107, 124, Abb. 12, 2); Tápé Malajdok (Párducz Korek 1948, LV. t. 13, LXV. t. 10)

56 56 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás 40/1, 4). Besides that more analogous pieces are known from the northeastern region Sword A 45 cm long sword fragment came to light from the male burial Str.309. In case its preserved length was the same as its original length, it can be compared to with two weapon types. Short sidearms were rare in Hunnic period burials. The single-edged, narrow bladed, cm long saxes appeared in graves from the middle of the 5 th century AD (Kiss 2015a, 73 74). They were used as exclusive swords 10 or rather as escort weapons with long, doubleedged swords from the second half of the 5 th century AD (Kiss 2015a, 76, note 31). The sizes of the sword from Hernádvécse are similar to these, but the type does not match because of the double edges. Wide, narrow double-edged weapons of the period were the Micia-type swords with specific cut under the hilt (Bóna 1991, 247, Drawing 34; Istvánovits Kulcsár 2008, ; Harhoiu 1988). The pieces from the Carpathian Basin can be dated from the end of the 4 th (Harhoiu 1988, 82; Gáll 2005, 230) to the middle of the 5 th century AD (Istvánovits Kulcsár 2008, 285). It is typical that in late Sarmatian context these artefacts appeared in graves (Párducz 1959, ; Párducz 1963, 52, XI. 1), while in the territories of the S ntana de Mureş-Chernyakhov culture they were rather settlement finds (Gáll 2005, ; Körösfői 2016a, 269). The piece from Hernádvécse may not belong to the Micia-type for the lack of the typical cut under the hilt. It is thus plausible that the weapon from Hernádvécse is a fragment of a long, double-edged sword. Some of the long swords had cross-guard with the tang attached at right angles to the blade. 11 The tang of the sword from Hernádvécse is a flared trapezoidal. Similar swords are known from late Sarmatian burials 12 but turned up earlier in some regions affected by German influence as 9 Hejőkeresztúr Homokbánya (Csallány 1958, I. t. 4); Pácin Szenna domb (Pintér-Nagy 2012, 96, 3. kép 4); Szirmabesenyő Homokbánya (K. Végh 1975, 79, XXIV. t. 9); Szihalom Pamlényi tábla (Váradi 1997, 118). 10 Hács Béndekpuszta (Kiss 1995, 86); Mözs Icsei-dűlő (Ódor 2011, 349), Tiszavasvári Dancs tehenészet (Körösfői 2016b). 11 Kiss For eg. Szirmabesenyő (Megay 1952, XXV. t. 1-1a), Tarnaméra (Bóna Szabó 2002, Taf. 57, 1), Pácin Szenna domb (Pintér Nagy 2012, 93, 2. Kép 1) 12 Tápé Malajdok A, stray find (Párducz Korek 1948, 297, LXIV. t. 4), Tápé Malajdok B, grave 5. (Párducz 1941, 114, XXVIII. t. 5), Csongrád Berzsenyi utca, grave 7 (Párducz 1963, 20, II. t. 22), Sándorfalva-Eperjes (Vörös 1985, 160). well. 13 The form was defined as a common Sarmatian type (Párducz 1941, ; Vaday 1985, 379, Abb. 5). It is noteworthy that better analogies can be identified in the southern part of the Great Hungarian Plain than the Tiszadob-type cemeteries in the Upper Tisza Region (Garam Vaday 1990, 207, Abb. 11, 12; Istvánovits 1993, 136, Abb. 16) Jug A Murga-type jug (Vaday 1994) with curved neck and spherical body came to light from the male grave. Technologically it is identical with the wheel-turned ware found in the settlement features. On the neck three vertical zig-zag lines can be observed between vertical glazed surfaces. The antecedents of the form can be found in late Roman Age Sarmatian (Vaday 1989, , Abb. 37) and German archaeological material (Soós 2015, 244; Luštiková 2013, VI. 1 3), but the vessel is dated to the Hunnic period by its implementation and ornamentation. High jugs with a narrow neck and spherical body were widespread in late Sarmatian settlements as well (Masek 2013, 246). The best analogy of the jug was found in the Hunnic period Sarmatian site of Szentes Nagyhegy (Párducz 1950, CXXIV, 12; Masek 2013, Abb. 2, Abb. 6, 6). The jug from Hernádvécse reflects strong late Roman Age pottery tradition, no traces of the new foreign influences from the middle of the 5 th century AD are perceptible on it. It can be dated from the end of the 4 th to the middle of the 5 th century AD SETTLEMENT FEATURES Buildings The semi-subterranean buildings were situated in the southern part of the site 20 m apart from each other. Their longer axis was oriented perpendicular to the hillside Str.61 Building Semi-subterranean, rectangular building oriented NNE with wooden walls. The southern part of it was destroyed. It was 30 cm deep, the remained floor space was 9.64 m 2. No postholes could be observed in the plastered floor, however the burned, charred wall timbers were noticeable along the sides. The remains of an inner furnace made of pebble stones were scattered at the northeast corner, in front of its mouth five or 13 Geszteréd, Hortobágy Poroshát (H. Vaday 1985, Abb. 5.)

57 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 57 Fig. 6 Hernádvécse Nagy rét site 4. Building str kép Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. Str.61 épület six little holes with charcoal flint could be observed. At the northwest corner on a red, burned surface of cm, five conical clay weights were lying on the floor. The building was destroyed by fire. On the southern part of the floor burned timbers directed to north were lying as remains of the roofing. Based on the burned clay pieces in the cm thick filling debris of the building, the walls were made with wattle and daub technique. (Fig. 6) Str.125 Building Semi-subterranean rectangular building oriented NE with a floor space of m 2. The wall of the shallow building was made of cm wide timbers dovetailed at the corners. There was a posthole 40 cm in cross-section in the middle of the southwestern side. In the northeastern corner the cm wide and 40 cm high remains of an inner furnace made with pebble stones were unearthed. The building was burnt down, cm thick charcoal timbers were lying on top of the black, burned fillings. The walls were also made also in wattle and daub technique based on the thick layer with burned clay pieces observable along the sides. The roof of the shallow, semi-subterranean buildings has been buttressed probably by posts dug in the middle of the northern and southern side. The wall was made of beams dovetailed at the corners (Blockbauecke Leube 2009, 155, Abb. 120) and covered with plastered clay (Pfostenbohlenwand, Stabwand Leube 2009, Abb. 70, 2 3). The roofing was also constructed of timbers based on the charcoal wooden remains which were lying on the floor. (Fig. 7) There were no antecedents of the building structure with inner furnaces in earlier local German settlements. At Carpathian Przeworsk sites semi-subterranean buildings with three or four postholes along the shorter side (Gindele Istvánovits 2009, 13 15, Abb. 1) were common while in the western territories of the culture buildings with two-two postholes along the longer and two others by the shorter side were used (Soós 2017, 20, Plate 1) both types without furnaces. Ovens inside the houses could be observed in some regions of S ntana de Mureş Chernyakhov culture. Stone ovens were typical in the Upper and Middle Dniester region in the late phase of the culture (Magomedov 1999, 71). The best analogies of the furnaces from Hernádvécse are known from Transylvania, at certain sites of S ntana

58 58 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás Fig. 7 Hernádvécse Nagy rét site 4. Building str kép Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. Str.125 épület de Mureş culture from the 3 rd 4 th centuries AD such as Odorheiu Secuiesc/Székelyudvarhely Alsólok (Körösfői et al. 2010, 7, 55), Olteni Cariera de nisip/oltszem Homokbánya (Buzea-Zăgreanu 2011, 40 41, 4 5. Tábla), Cristuru Secuiesc/Székelykeresztúr Felsőlok (Körösfői 2011, 108, 10. t./4, 11. t./2), Filiaşi/Fiatfalva Nagyerdő-földje (Körösfői 2011, 110, 19. t./1 2) and Telekfalva református templom (Nyárádi Sófalvi 2011, , 1 4. T). According to recent research, almost all buildings of the culture were fitted with inner furnace therefore this phenomenon can be considered typical to S ntana de Mureş tradition (Körösfői 2016a, 167, 11. ábra). Towards the western regions, the inner ovens can only be observed at Post-Chernjakhov sites (Tejral 2000, 6 8; Opreanu 2011, ) in the northeast region of the Carpathian Basin. Unfamiliar to the Sarmatian traditions, inner clay furnaces came to light in the late Sarmatian sites Tiszavasvári Jegyző tag (Istvánovits 1999, ) and Tiszaeszlár Bashalom 14. Besides 14 Kovalovszki 1980, 18 22, rajz. The site was dated to the 3 rd 4 th centuries AD, but based on the double-sided bone comb and the grainy pots it surely lived on to the turn of the 4 th 5 th centuries AD. other house types deep, semi-subterranean buildings were unearthed including remains of stone furnaces and inner ovens, at the site Nyíregyháza Csorda Páskum I./Nyíregyháza Keleti elkerülő Site 14 (Pintye 2016, 108, Fig. 9, Fig. 11). This settlement is also dated to the second half of the 4 th first half of the 5 th centuries AD (Pintye 2016, 111). In the extensive Sarmatian settlements of the Hunnic period in the Middle Tisza Region and further south, similar buildings are also unknown (Pintye et al. 2003, 217; Masek 2012b, 55; Szalontai Tóth 2000, 61 62). Neither were inner furnaces typical at Barbarian sites in the western territories of the Danube region. New building types also appeared there at the turn of the 4 th 5 th centuries AD, with postholes were dug at the corners of the structure (Eckpfostenhaus). 15 In the province of Pannonia more and more villagelike settlements dated from the end of the 4 th century AD become known, however by now we only know 15 Austria (Kern 1996, 16, Abb. 4, 3); in Moravia Rajhradice (Přichystal Vachútová 2007), Zlechov (Zeman 2007, Obr. 4, 5); Mušov (Tejral 1999b, Abb. 34), in Hungary Sajószentpéter-Vasúti őrház (Tóth 2013, 29 33), summary: Tejral 1990, 28 29, Abb. 3; Tejral 1998,

59 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 59 Fig. 8 Hernádvécse Nagy rét site 4. Oven str.4 8. kép Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. Str.4 kemence of semi-subterranean buildings with six postholes and without furnaces. 16 A building deepened in the uppermost layer of the castrum of Intercisa can be mentioned as an exception (Bóna 1991, , Fig. 67; Vida 2011, 632) Oven There was only a single open-air oven at the site (Str.4), 30 m to the east from building Str Str.4 Oven Oval oven with burned sides and an even floor, the mouth directed to northwest. Only the base of the walls remained. The pit was oval with curved bottom. The filling of the features was blackearth mixed with charcoal ashes. (Fig. 8) External ovens were absent in the Carpathian Basin in Roman Age German settlements. The using of this 16 Ordacsehi Csereföld; Ordacsehi Kis töltés (Bocsi et al. 2016, 97, map 4. Fig. 1.), Mohács (Párducz 1949); Zamárdi Kútvölgyi dűlő (Kiss 2007, 67 69, 57. kép), but the so-called Eckpfostenhaus is also observable nerby the limes: Biatorbágy (Ottományi 2008), Pilismarót (Vékony 1985). facility became more frequent in the 5 th 6 th centuries AD (Bocsi 2008, 215; Bácsmegi Guba 2007, 21 22) with the transformation of the cooking habits Pits Most of the features in the Hunnic period settlement were smaller pits and larger storage pits. Beside the beehive-shaped storage pits common in the late Roman Age settlements more shallow irregular pits were unearthed as well. (Fig. 9) Oval, shallow pits (Str.30, 49, 52, 87, 104, 187) The shallow, wide features were an irregular oval in forms. Several of them were smaller, cm in diameter and 0.5 m 3 in capacity (Str.30, 49, 187) the other three were wider ( cm) and subsequently larger, 1.3 m 3 in capacity (Str.52, 87, 104). The depths were only cm Cylindrical pits (Str.40, 192, 302) Fairy regular storage pits. Their mouths were round or slightly oval, the sides cylindrical, the bottoms slightly curved. They were uniform in size: cm in diameter and cm deep. The capacities were between m 3.

60 60 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás Fig. 9 Hernádvécse Nagy rét site 4. Pit types 9. kép Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. A gödrök formatípusai Beehive-shape pits (Str.20, 21, 160, 164, 165, 166, 209, 275, 303, 308) Storage pits of regular form. Their mouths were round, the sides more or less widening, the bottom flat or slightly curved. Regarding the sizes similar tendencies can be observed as with the oval pits, many of them were smaller ( cm in diameter), cm deep and 1.15 m 3 in capacity, three of them even reached a diameter of 140 cm and a capacity of 2.5 m 3 (Str.21, 160, 166) Pit with shrinking side (Str.47) The diameter of the pit Str.47 reached 2 m, subsequently its capacity was extremely large 5.2 m 3. Probably, based on its differing form, it can be defined as a well Pottery kiln The pottery kiln (Str.161) and its waste pit (Str.160) were excavated in the northern part of the site. Str.161 Pottery kiln The feature was observed as a 1 1 m large burned surface. The chamber of the kiln was not preserved. The grid lied 30 cm deep from the surface, punched with holes and supported with two columns. Based on the plastered clay layer above a 20 cm thick filling, the kiln was renewed once during its period of use. The new grey plastered layer of 1 cm thickness can be observed also on the burned kiln wall. (Fig. 10) The pottery kiln from Hernádvécse can be defined as a variant of the Henning A-type pottery kilns. The A-type kilns with supporting columns were spread through late antique influence in Roman Dacia and in pottery workshops of the Barbaricum in the 2 nd 3 rd centuries AD. 17 They were used besides the Henning B-type kilns with a supporting wall in the territories of the S ntana de Mureş Chernyakhov culture north of the Carpathians in the 4 th century AD. The kiln structure in the region to the 5 th 6 th centuries AD (Henning 1977, , Abb. 5 6). 17 Gindele Istvánovits 2011, 157. For example: Sebastovce Barca (Lamiová-Schmiedlová 1963); Beregovo VI (Kotigoroshko 1995, Fig. 93); Beregsurány Barátság kert/luzanka Sad Drujby (Kotogoroshko 1995, Fig ); Čičarovce Vel ká Mol va (Kaminská 2005)

61 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 61 Fig. 10 Hernádvécse Nagy rét site 4. Pottery kiln str kép Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. Str.161 edényégető kemence As the great barbarian pottery workshops ceased to exist at the turn of the 4 th 5 th centuries AD, the focus of pottery production shifted to the single settlements. Several pottery kilns are known from the northern and eastern territories of the Carpathian Basin in which fine bowls, jugs with smoothed-in decoration as well as coarse wheel-turned pots were produced (Soós 2016b, 650). Similarly, the residents of the Hernádvécse settlement manufactured crockery to cater of local demand SETTLEMENT MATERIAL Ceramics 18 I. Wheel-turned fine ware The material of the fine, wheel-turned pottery is tempered with more sand than in the previous periods. 19 The treatment of the surface is of poor workmanship, the smoothing and polishing made by hand are casual. Most vessels are grey, typical to reduction firing (Ia) while 18 For the technological and typological distribtion of the ceramic material see Table The same phenomenon could be observed also at other sites of the same period, for eg. Lazuri-Ratul lui Bela (Gindele 2010, 42, Abb ). oxidation firing (Ib) were rare. Several fine and coarse vessels underwent biphasic firing based on the black or grey surface and red in fracture (Ic). The technology was widespread in the Roman Provinces from the second half of the 4 th century AD (Ottományi 1991, 36; Ottományi 1996, 114; Hárshegyi Ottományi 2013, ). It can also be observed although in a lower proportion, in Sarmatian territory combined with the new, foreign forms which appeared from the last third of the 4 th century AD. The majority of vessels produced by this type of firing represent traditional Sarmatian or late Sarmatian forms but some of them are foreign types the analogy of which can be found in S ntana de Mureş Chernyakhov culture (Masek 2011, ). I/1. Bowls I/1.1. Hemispherical bowls (Fig. 11, I. 1 2; Table III, 1). One of them has ring thickening rim without surface treatment. The other piece is a fragment of a brownish vessel with elongated, curved rim and two incised lines on the belly. I/1.2. S-profile bowls (Fig. 11, I. 3 7; Table I, 3, Table IX, 4, Table X, 6, Table XIII, 5, Table XV, 2). The most

62 62 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás bowls from the settlement are similar with elongated, curved rim and sharp profiles. The bowls with S-profile appeared in the Pannonian late Roman material. In a pottery kiln of Pilismarót Malompatak there were also these types of bowls, made both as fineware and as coarse ware (Ottományi 1996, 83, Abb. 3, Typ 8 12, Abb. 4, Typ. 13, 16). The form also occurs at late Sarmatian settlements in a lower proportion (Párducz 1959, 338). The best analogy of the bowls from Hernádvécse can be discovered north of the Danube in Bohemian and Moravian territories. 20 I/1.3. Biconical bowl (Fig. 11, I. 8, Table VII, 5). A fragment of a large, biconical bowl decorated with a smoothed-in grid pattern on the belly and double vertical zig-zag lines between vertical glazed surfaces on the neck. The wide, deep biconical bowls were unknown in Roman provincial and local Barbarian territories as well. The earliest appearance of the type could be observed in province of Pannonia in the last third of the 4 th century AD (Ottományi 1991; Ottományi 1996, 97 98, Abb. 5, 29; Hárshegyi Ottományi 2013, Fig. 3, 5). It was widespread in the territories of Pannonia I and north of the Danube in the middle of the 5 th century AD (Ottományi Sosztarics 1998, 179, 184, Friesinger Kerchler 1981, Peškař 1983; Rybová 1976). In the middle third of the 5 th century AD, this bowl type common in the northwest part of the Carpathian Basin (Friesinger Kerchler 1981; Tejral 1985, 141, Abb. 23, Abb 24/1 5; Horváth 2011, 631) also appeared in the eastern of the region, beside Hernádvécse at the site Onga Teknő lapos (Soós 2014, , III. t. 2, VIII. t. 4) and Ártánd (B. Tóth 2006, 83 85, Taf. 5, 1). I/2. Pots No complete pieces remained in the settlement. Their bottoms are varied, simple flat and disc-shaped base also occurred. An identifiable piece was a fragment of a pot widening in the upper third (Fig. 11, II. 1, Table XIII, 1), similar to the grainy wheel-turned pots. The rim fragments can be divided into several groups. I/2.1. Pots with a horizontal rim and cylindrical neck (Fig. 11, II. 2, Table III, 10). The form is similar to the late Sarmatian storage vessels. I/2.2. Pots with a curved rim and neck (Fig. 11, II. 3 5, Table V, 6, Table XI, 6, Table XV, 4). This form was absent from the late Roman Age Barbarian sites but 20 Wien Aspern (Tejral 1985, Abb. 18, 4, 6) and Velké Nĕmčice (Peškař 1983, Abb. 4, 6 7). was produced and widespread in provincial territories (Horváth 2011, , Abb 17). It was the most common pottery form in Danube Bend (Ottományi 2009, 423). While in Hernádvécse the smoothed-in ornamentation was absent, the decorated pots were widespread in provincial territories. I/2.3. Conical pots (Fig. 11, II. 6 8, Table V, 1, Table XIV, 2). These pots are similar to the rough, grainy cookware, the grooved rims are curved the upper parts are conical. I/2.4. Biconical vessel (Fig. 11, II. 9, Table III, 7). Only one biconical vessel or pot came to the light in Hernádvécse. A similar, grainy glazed pot with engraved wavy lines is known from Intercisa (Bóna 1991, 178, Fig. 67/7). I/3. Jugs Several fragments of spherical jugs were found in the site, the biconical forms are missing. The handles were started from the rib under the rim and ended on the bowl (Fig. 11, III. 1 2, Table VI, 1, Table XI, 8). The curved rims are thickening. The decorations of the vessels were smoothed, vertical zig-zag lines between sleekened surfaces on the neck (Table I, 5, Table V, 8, Table VI, 4, Table VIII, 1, Table X, 1, Table XV, 5) or plain smoothed grid pattern (Table I, 2, Table XI, 8) common in the late Roman Age as well. The analogy of a Murga-type jug with narrow, cylindrical neck (Table XI, 8) is known from Tiszavasvári (Istvánovits 1999, Pl. I, 1, Pl. X, 1 2, Pl. XVI, 5, Pl. XXIV, 2, Pl. LII, 5). The other jug with wide rim decorated with smoothed-in zig-zag lines on the shoulder (Table VIII, 1) has analogies in Moravian territories (Tejral 1985, Abb. 16, 4). Very similar jugs with corresponding decoration were found in settlement at Sajószentpéter-Vasúti őrház dated to the periods D2 D3 (Tóth 2013, VIII. t, X. 1. 7, 9, XII. t. 1). I/4. Storage vessel A bigger fragment of a storage vessel was found in pit Str.187. The upper part of the spherical dish was decorated with wavy lines between wide engraved lines, the lower part was roughly rubbed by hand ( Table XIV, 1). From the ceramic material of the roman fort in Tokod and the watchtower near Leányfalu similar vessels are known (Lányi 1981, 78 79, Abb. 17; Ottományi 1991, 13 14). The rough surface treatment of the lower parts of the vessels was typical to the Gepidic pottery (B. Tóth 2006, ).

63 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 63 Fig. 11 Hernádvécse Nagy rét site 4. Form types of the wheel turned, fine ware I. Bowls II. Pots III. Jugs 11. kép Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. A finom, g yorskorongolt kerámia formatípusai I. tálak, II. fazekak, III. korsók II. Rough hand-thrown ware In the Hunnic period settlement rough, handthrown, sandy and grainy vessels fired brownish were also used. It is striking that only from the pits Str.21 and 40 and the buildings contained such fragments. The pots from the pits had tight rim, the other three vessels were bellied pots with S-profile (Table II, 2, 4, 5, Table III, 2). The analogies of the forms could be found in the late phase of the Roman Age Przeworsk settlements (Gindele Istvánovits 2009, 26, Abb. 27, ). Low proportion of the hand-thrown ware was typical to the Hunnic period settlements from Sajószentpéter (Tóth 2013, 71) and Onga Tekő lapos (Soós 2014, ) as well. III. Vessels formed on slow wheel Fragments of sandy and grainy pots formed on slow wheel also occurred in the settlement. Form was not reconstructed in any case. IV. Grainy wheel-turned ware The material of the vessels was fine with many tiny stones. The remains of the wheeling can be observed in the inner surface. The most pieces are without surface treatment, in some cases, mostly by mugs and bowls sleekened thin clay coating can be observed. The most pieces fired reduction grey or brownish-grey (IVa) yellowish and red vessels also occurred but in lower proportion (IVb). Biphase firing with black surface and red in fracture is similar to the fine ware could be also observed. Technologically they are identical with the fine vessels in the pottery kiln were produced together. IV/1. Bowls IV/1.1. Bowls with sharp S-profile (Fig. 11, I. 1 3, Table IV, 8, Table V, 3, Table XI, 3). The rims are short, curved, the profiles broke sharply. The best analogies of the grainy bowls are known from late roman sites as Leányfalu (Ottományi 1991, 3. Tábla 13), western and southern room of the fort of Visegrád Gizellamajor (Ottományi 2012, 2. Kép 2 3; Ottományi 2015, 6. Kép 2), and Tokod (Lányi 1981, Abb. 11, 12). It is interesting that no similar forms came to the earth in the nearby Sajószentpéter (Tóth 2013, XIII. t. 8, XVI. T. 3).

64 64 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás Fig. 12 Hernádvécse Nagy rét site 4. Form types of the wheel turned, grainy ware I. Bowls II. Pots III. Cups 12. kép Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. A korongolt, szemcsés kerámia formatípusai I. tálak, II. fazekak, III. poharak IV/1.2. Bowls with curved S-profile (Fig. 12, I. 4 6, Table VII, 4, Table X, 5, Table XIII, 4). In the provincial workshops the bowls with heavily curved rims and spherical shoulder were classified as S-profile bowls as well (Ottományi 1991, 9, 6 7. Tábla, ; Grünewald 1979, Taf, 76/4, 51/10 12). Similar forms are known also from Moravia (Peškař 1983; Tejral 1985, Abb 21, 3). The best analogies were unearthed also in late roman fort Visegrád Gizellamajor (Ottományi 2015, 6. Kép 1, 3) and Tokod (Lányi 1981, 77, Abb. 11, 4 6), dated to the 5 th century AD. IV/1.3. Wide bowl with ring thickening rim (Fig. 12, I. 7, Table IV, 7). The wide, grainy, wheel-turned vessel is reflected to the tradition of late Roman Age pottery. IV/2. Pots No intact pieces remained at the site. They are identical from a technological point of view but each pot is different in form. The most pots are wide in the upper third, but there also were some biconical and spherical pots as well (Fig. 12, II. 1 5, Table I, 7, Table VI, 5, Table IX, 9, Table XII, 5, Table XVI, 1, 2, 4, 6). IV/2.1. Pots with a short, thickened, flat rim (Fig. 12, II. 6 10, Table II, 3, Table III, 9, Table VI, 2, 6, Table VII, 3, Table VIII, 4, 9, Table IX, 5, 6, Table XI, 4, Table XVI, 4). Similar cookware is known from late Roman fort in Visegrád Gizellamajor (Ottományi 2015, 6. kép 9, 10. kép 1 2). IV/2.2. Pots with grooved rim (Fig. 12, II , Table III, 6, 8, Table VIII, 8, 9, Table IX, 1, Table XI, 1, 5, 7). These pieces are similar in form to the previous type, but among them there were pots with a short, conical neck. The analogy can also be found in the ceramic material of the Visegrád Gizellamajor fort (Ottományi 2015, 6. kép 10 12, 10. kép 9). Fine, grainy pots with a thin wall and elaborated, flat bottoms also appeared in late Sarmatian material as well (Pintye et al. 2004, , 3. kép). The mass production of this type of cookware was carried out in the province of Pannonia from the second part of the 4 th century AD (Ottományi 1991, 13). The pots with conical neck were defined as Leányfalu-type but their presence was not limited to the Danube Bend (Ottományi 1991, 12; Bóna 1991, , Fig. 67; Gaál 1998; Lányi 1981, Abb. 1, Abb. 2, 1 7; Tejral 1985, Abb. 19, 2, 3, 5, 6, Abb. 20, 5 7). Beside the Roman sites the pot type constituted also the most common cookware in the German settlements from

65 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 65 the end of the 4 th century AD (Bocsi 2008, , Abb. 7 8; Bocsi 2012, , 7. kép; Bocsi 2016, ; Tóth 2013, VI. t. 8). IV/3. Cups The few little spherical mugs without handles follow the pot forms (Fig. 12, III. 1 2, Table V, 5, Table IX, 10, Table XI, 2, Table 16, 1). IV/4. Jugs Storage vessels for liquids were also created from grainy material (Table VI, 7). A handle fragment with grooved surface was belonged to a huge vessel (Table VIII, 3). It is noteworthy that a spout fragment had been unearthed in the settlement (Table X, 2) the analogy of which can be dated to the D2 D2/D3 periods (Tejral 1988, 268, 280; H. Vaday 1994). Murga-type jugs and little bowls, cups are known from late Roman fort in Tokod in great numbers (Lányi 1981, Abb. 3). IV/5. Lids Lids with thin walls defined as undercut rim are unfamiliar to Roman Age Barbarian pottery. Grainy lids similar to the piece from Hernádvécse (Table VIII, 7) are known from the territory of the province (Ottományi 1991, 36. tábla 4; Ottományi 1996, Abb. 10, 1 2; Ottományi 2015, 5. kép 11). V. Storage vessels Only side fragments came to light from this type of large-sized vessels. The pieces cannot be distinguished from the storage fragments in the Roman Age settlement (Soós 2015, 129), therefore the dating of the pieces is quite uncertain Spindle whorls Only three spindle whorls made of sandy and grainy clay were found in the settlement. One piece from the pit Str.164 was made of a fragment of a storage vessel (Table XII, 4) Clay pendant The little cylindrical clay pendant with a flared lower part was unearthed in building Str.61 (Fig. 13). Its form and size is analogous with the metal axe-shaped pendants, probably it was meant to be a clay imitation of those artefacts. The axe-shaped pendants were usually made of curved copper and silver plates, but also of limestone, amber, glass or bone. They were widespread in the Pontic region from the Hellenistic period. In the Carpathian Basin these pendants appeared in Sarmatian cemeteries from the 2 nd century AD, the majority of the pieces came to light from children s and female burials from the 5 th century AD (Salamon 1959; H. Vaday 1989, 54 55, Abb. 6; Gulyás 2015, 133). Several pieces are also known from the territories of the Nordkarpatische Gruppe related with the Post-Chernyakhov horizon (Pieta 1991, 378, Fig. 2, 20). In the small grave groups of the Hunnic some graves even included more than one of axe-shaped pendants. 21 The ornate silver axe-shaped pendants (so-called type Untersiebenbrunn Coşoveni) can be dated to the middle third of the 5 th century AD (Tejral 1997, 335). Previously, researchers emphasized the Chernyakhov (Tejral 1982, 131) and Gothic origins (Bierbrauer 1975, 172) of the artefact type. It is however striking that based on resent research only 12 pieces are known from the territory of the S ntana de Mureş Chernyakhov culture (Körösfői 2016a, 260) in contrast to 126 pieces from 64 Sarmatian sites in the Carpathian Basin (Gulyás 2015, 133) Animal bone material A total of 174 pieces of animal bone fragments came from the features dating to the late period of the settlement. All of these bones with the exception of a single bone fragment belonging to a bird are remains of domestic animals: cattle (123 pieces), small ruminants (32 pieces) and pig (13 pieces). Five bone fragments could not be identified (Table 3). The small amount of bone material from the site was extremely fragmented, sometimes debris-like. The bone material was divided among 11 features. Both buildings (Str.61 and 125) contained animal bones althought in not it large quantities (16 and 5 pieces of bones). An oval, shallow pit (Str.49) provided almost the half of the total animal bone material (86 pieces of animal bone). The pits from the northern part of the settlement contained the least amount of animal bones (Table 4). The topographical distribution of the animal bone material is shown in Table Zoological descriptions Cattle Cattle was the most frequent animal species in the Hunnic period features of the site (123 pieces/72.78%). From the eleven features, which provided animal bones, only one (Str.165) did not contain cattle bones. 21 There were 6 axe-shape pendants in grave 217 in cemetery of Szekszárd Palánk (Kiss 1996, 59, Abb. 6).

66 66 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás which provided animal bones, eight contained remains of small ruminants. Bone fragments belonging to the meaty body regions were in the highest proportion, suggesting that small ruminants were kept mostly for their meat (Table 5 and Table 6). Bones from the head and dry limb regions were represented by a few fragments, remains of the terminal regions were absent. Small ruminant bones were less fragmented than the cattle bones, more bones were measureable, but the calculation of withers height was impossible anyway. According to the measurements, small ruminants show a unified picture. Cut marks, burns or pathological lesion were not observable on any of the small ruminant bones. Fig. 13 Hernádvécse Nagy rét site 4. Clay pendant from building str kép Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. Ag yagcsüngő az Str.61 épületből The richest feature in the terms of animal bones (pit Str.49), provided more than two-third of the cattle bones (84 pieces). The bones of this settlement feature were extremely fragmented. Beside this debris-like material only a few ceramic sherds were found in it. The rest of the cattle bone material of the site was also fragmented. Only a few teeth, the collum region of a scapula, a carpal bone and a phalanx were measureable. Among the unmeasureable cattle bone fragments remains of some larger individuals can be observed. The ratios of the bones from various body regions were relatively balanced (Table 5 and Table 6). The trunk region was present in the highest proportion, followed by the head, the meaty and dry regions. The terminal region was represented by only one phalanx. The relatively balanced distribution in the terms of body regions suggests the multi-purpose utilization (meat, milk, draft) of cattle. The only intact os phalangis came from the feature Str.49 and was burnt gray. Due to the high fragmentation of the cattle bones neither cut marks, nor pathological lesions were observable on the surfaces. Age determination was possible only on a single upper molar tooth of a juvenile individual Small Ruminants Small ruminant (sheep and goat) represent the second most frequent animal species at Hernádvécse. Its quantity is only the quarter of that of the cattle (32 pieces/18.93%). From the eleven settlement features, Pig The third most frequent and the last domestic mammal represented in the Hernádvécse animal bone material was the pig. The total of 13 bone fragments came from four features. From the few bone fragments 11 pieces belong to the head and meaty limb regions. A single piece originated from the trunk and another one represented the dry limb regions (Table 5 and Table 6). Similarly, to the other species, the pig bones were also fragmented. Three bones were measureable, on one right side metatarsal even the calculation of the withers height was possible (Teichert 1969, 286). The withers height of the individual was 74.5 cm (middlehigh) and it was around 2 years old. There was one more case in which the age of a juvenile individual could be estimated. A tranversal cut mark was observable on the lateral side of an ulna. There was a tibia fragment burnt black and a lumbar vertebra calcinated white. Pathological lesion was not observable on any of the pig bones. With the exception of a bird bone, only the bone remains of domestic species came to light in Hernádvécse Nagy rét, site No. 4. The animal bone material was small in amount and poor in term of speciescomposition. It suggests a settled lifestyle. Considering the environment, which could provide a wet and swampy habitat for pig-keeping, the very low amount of pig bones is surprising. At sites of an earlier era, Garadna and Arka, the dominance of cattle is also characteristic (Daróczi-Szabó 2009, 336; Vörös Soós 2014, 154). Cattle was followed by pig and the small ruminants in frequency. At the Füzesabony Szikszópuszta, Tiszavasvári Városföldje, Jegyző-tag and Székelykeresztúr Felső-Lok sites, with animal bone material from the same era as Hernádvécse Nagy rét, site No. 4, the sequence of the two latter animal

67 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 67 groups is inverted (Vörös 1991, 199; Vörös 1999, 258; Kelemen 2011, 162). At the two sites similar to Hernádvécse Nagy rét, site No. 4, only a small amount of animal bones was found (Füzesabony Szikszópuszta: 107 pieces, Székelykeresztúr Felső-Lok: 130 pieces), the difference is observable in the richness of the composition of species THE CHRONOLOGY OF THE SITE The absolute chronological borders of the site can only be roughly determined due to the lack of well-dated artefacts. The costume of the child grave Str.1 can be dated to the middle third of the 5 th century AD, the brooch fragment was probably also in use during period D3. 22 The analogy of the Murga-type jug and the sword unearthed in the male grave Str.309 are dated from the end of the 4 th to the middle of the 5 th centuries AD. Summarizing the results, the child burial originates from the middle third, the male grave probably from the first half of the 5 th century AD. No well-datable metal artefacts came to light from the settlement, so we can only rely on the technological and typological feature of the ceramic material by the chronological definition. The local German Przeworsk culture could be followed in the Hungarian section of the Hernád valley up to the last third of the 4 th century AD (Soós 2015, 365), the settlement of Hernádvécse was established after this period. The firing technology of the fine, smoothed ware (Ottományi 1991, 36; Ottományi 1996, 114; Hárshegyi Ottományi 2013, ), the types of the smoothed-in motifs and the shaping of the vessel bottoms (Masek 2013, , Abb. 1) show strong late Roman tradition. The analogies of the S-profiled bowls and the pots with a grooved rim could be dated from the turn of the 4 th -5 th century AD. Jugs with faceted surface typical to the period D2 (Gindele 2010, , Abb. 67) are missing from the settlement material but this may also be attributed to regional differences. The fine smoothed-in motifs and the follow-up shaping of the vessel bottoms suggest the first half of the 5 th century AD. In addition, the wide biconical bowl and the spout fragment could be dated to the middle third of the 5 th century AD Altogether, the settlement was inhabited probably in the first half and in the middle third of the 5 th century AD Jaroslav Tejral already warned of the overlapping of the defined (Tejral 1997, 351). 23 In a preliminary report the settlement remains was dated incorrectly to the 4 th century AD (Soós 2011, 330). 3. THE IMPORTANCE OF THE HERNÁDVÉCSE SITE IN THE HUNNIC PERIOD SETTLEMENT ARCHAEOLOGY Only a few evaluated large-scale settlements are known from the Carpathian Basin from the first half of the 5 th century AD. The site of Hernádvécse can be highlighted from two viewpoints THE PROVENANCE Based on the remains of architecture and the technological and typological of the ceramic material which is slightly different from the previous late Roman Age tradition, the Hernádvécse settlement testifies of a newcomer group without local traditions. The dense Roman Age settlement network in the northeastern part of the Carpathian Basin declined drastically at the end of the 4 th century AD (Gindele 2010, 145; Stanciu 2008, Fig. 1 2). At the same time, a new cultural phenomenon called Post-Chernyakhov horizon can be outlined in this region in period D1 (Tejral 2000, 6 11; Opreanu 2011, ). The phenomenon can be documented in the Upper Tisza Basin as post-chernyakhov (Masek 2011, ; Masek 2013, ) or, in the northern territories of Slovakia and Transylvania, as Dobrodzień or late Przeworsk influence (Opreanu 2005), based on artefacts as bell-shaped combs, brooches with inverted foot, wide, biconical bowls with smoothed-in decoration which appeared among the settlement finds from the turn of the 4 th 5 th or in the first half of the 5 th centuries AD (Stanciu 2008, Pl. 1 3; Gindele 2010, 64 66, Abb. 36). Many of the sites, for example Prešov and Ostrovany, were permanently inhabited from the late Roman Age, therefore the above-mentioned changes are perceptible only in the last phases of these settlements (Budinský-Krička 1963, 42, Abb. 22, Taf. XI, 6, Taf. XV, 6; Béreš et al. 1991, Obr. 3 4, 6, 11, Tab. II, 1; Pieta 1999, 185; Lamiová-Schmiedlová Tomášová 1999, ). Only a few newly established settlements are known in the Upper Tisza Region from the first half of the 5 th century AD. Their pottery inventories are similar, jugs and bowls with smoothed-in decoration, grainy wheelturned pots and less hand-thrown ware characterized to them. However, typology of the vessels varied from one settlement to the other. In site Lazuri/Lázári-Râtul lui Bela dated to the period D2, pottery kilns were unearthed in addition to biconical, deep bowls with elongated, curves rims

68 68 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás and jugs with faceted surface (Gindele 2010, 142, Abb , Abb 19 20, Abb. 25, 6, 8). A dozen semi-subterranean buildings some of them the Eckpfostenhaus type were excavated in Sajószentpéter Vasúti őrház dated to period D2 D3 based on a Sartemo-type glass cup and a brooch of the Léva-Prse type. The forms of the grainy pots and bowls were different from the ceramic material of Hernádvécse, in contrary to the jugs with smoothed-in decoration which are quite similar (Tóth 2013, 128, V. t. 14, VIII. t. 1, X. t. 7, 9, XII. t. 1, XVI. T. 3, XXXI. T. 6). The site Onga Teknő lapos is dated to the middle third and the second half of the 5 th century AD. The grainy pots and bowls found in the semi-subterranean buildings are rather contemporary with the Gepidic ceramic forms. Only the wide biconical bowl with smoothed decoration which could be dated to the middle of the 5 th century AD is related to the material of the Hernádvécse settlement (Soós 2014, III. t. 2 3, VIII. t. 4 6). In the recently published sites between Nyíregyháza and Nagykálló, dated to the first and second half of the 5 th century AD (Pintye 2016, 111) the unearthed bowl forms (Pintye 2016, PL. XXVI, Pl. XXVII) and the smoothed-in ornaments of the Murga-type jugs (Pintye 2016, Pl. II, 1, Pl. XII, 1) show similarity with Hernádvécse although the typological characteristics of the pots do not match. The groups colonizing the Upper Tisza Region in the 5 th century AD had adapted differently to the fashion of the time because of their distinct origin and traditions. The ceramics were manufactured locally in the settlements like in Hernádvécse or Lazuri, therefore unique forms were produced in each site. The origin of the founders of the Hernádvécse settlement could be traced back to the S ntana de Mureş Chernyakhov culture. It is noteworthy that beside the specific building type mentioned above, the ceramic material from Hernádvécse does not show direct relationship with the vessel forms of the S ntana de Mureş culture (Körösfői 2011, , Table 4 7, Table 12 18), that is, typical late Roman Age wheel-turned forms. The possible antecedents of the biconical bowls and grainy pots had appeared only in cemeteries in the late phase of the culture as Pălatca (Hica-Câmpeanu 1976, 33, Abb. 7 8), Fîntînele-Rît (Marinescu Gaiu 1989, Abb. 5 7) or S ntana de Mureş (Kovács 1912, 268, 20. kép, 33. kép, 77. kép). In the Hernádvécse site, pottery, that was quickly adapted to the fashion of the era, shows similar transformation as in the contemporaneous sites. A certain degree of transformation (or in some cases called Romanization) can also be observed in case of the burials (Tejral 2000, 9; Tejral 2016, ), which means that no direct analogy can be found for any artefacts unearthed west of the conventional territory of the Chernyakhov culture. Hungarian research had already identified newcomers from the territory of the S ntana de Mureş Chernyakhov culture in the Upper Tisza Region (Istvánovits 1993, ; Istvánovits Kulcsár 1999, 76). The bestknown example is the cemetery of Tiszadob Sziget, but the newly excavated burials from Sajószentpéter also show Chernyakhov characteristics (Rácz 2016, 303). It is interesting that no direct connection is observable between the ceramic material of the settlements and the grave goods of the Tiszadob-type cemeteries. Both cultural and chronological reasons may be in the background of this phenomenon. The upper chronological border of the cemetery horizon cannot be exactly defined yet. As opposed to the earlier opinions, Iranian elements included artefacts which can be dated to the turn of the 4 th 5 th centuries, while dress items of German characters can rather be dated to the middle of the 5 th century AD (Istvánovits Kulcsár 1999; Kiss 2015b, 48 49) THE RELATION OF LIVING SPACE AND BURIAL PLACE IN THE HUNNIC PERIOD At the Hernádvécse site the burials were unearthed on the edge of the settlement but between the settlement features. They can be defined as burials inside the settlement area or a custom where the funerary area (Rácz 2016, 304; Kiss 2017, 14, 32 36) was the same as the residence area of the community. The topographic relation of the Hunnic period settlements and burials is poorly researched due to of the difficulties related to settlement chronology. In the absence of well-datable metal artefacts, the ceramic material of the sites can be dated from the end of the 4 th to the second half of the 5 th century AD (Bocsi et al. 2016, ). It constitutes a further difficulty that certain major ceramic types such as vessels with spout or jugs with faceted surface do not occur in all settlements because of the internal development of the pottery. The changes typical to the ceramic material in the period D2 D3 cannot be observed in each site The site 33 in Nyíregyháza Oros a Hunnic period saddle plate was unearthed in an otherwise featureless late Sarmatian settlement dated to the 3 rd 5 th centuries AD (Istvánovits Kulcsár 2014, , Fig. 2 13). Without the outstanding artefact the ceramic material from the single pits cannot be dated to the classical Hunnic period.

69 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 69 More sites became known lately where classical Hunnic period burials were also excavated beside presumably contemporary settlement features. The Hunnic period building from Mohács was dated by Mihály Párducz based on grainy pots and bronze tweezers. In the site not far from the building five graves were also unearthed. Párducz defined the features contemporary (Párducz 1949). Dispersed settlements and little grave groups of 5 th century communities were unearthed in Ordacsehi Csereföld and Ordacsehi Kis töltés (Gallina 2005; Bocsi et al. 2016). The graves were dug m away from the settlement features. Zsófia Bocsi, who published the sites, drew the attention to the fact that the ceramic material can be also dated to the end of the 4 th century AD without metal artefacts. However, she emphasized the topographical relations of the settlements and the grave groups as well (Bocsi et al. 2016, ). Not far from the above-mentioned sites a settlement consisting of a semi-subterranean building and pits was excavated near Zamárdi Kútvölgyi dűlő. Four poorly fitted burials also came to light in the northern and eastern part of the settlement (Kiss 2007, 67 71, 64. kép). In Fonyód Vasúti dűlő 2 (Mérnöki telep) settlement remains from the 4 th 5 th centuries and Hunnic period grave groups were excavated between 2004 and 2006 (Gallina Somogyi 2007, 23 26). The grave groups were situated partly between the settlement features and partly west from it, m away from each other. The settlement was defined preliminary as late Roman, later its closer connection with the grave groups emerged as well (Straub 2014, 207; Gallina Straub 2014, 213). At the site of Paks LIDL a Hunnic period building with related pits and two burials oriented to north were excavated. The graves contained a cicada brooch, footwear buckles and one of the deceased had artificially deformed skull (K. Németh 2009). The phenomenon is traceable in Barbarian territories as well. In Szurdokpüspöki Hosszú dűlő the rich female graves with carved brooches, polihedral earrings and bone combs were also located between the settlement features. The ceramic material from the semi-subterranean building and the pottery kiln in the site consists of grainy pots and S-profile bowls quite similar to the vessel forms in Hernádvécse. In the preliminary report the settlement was dated to the 4 th century AD but it surely still existed in the first half of the 5 th century AD based on the glazed mortarium, the double-sided combs and the long iron brooches with inverted foot (Bácsmegi Guba 2007, 16 17, 20 25). Lately, a weapon burial from the second part of the 5 th century AD was published from Tiszavasvári Dancs tehenészet. Nearby, approximately 70 m away late Sarmatian features were unearthed as well, Zsolt Körösfői suspects their relation with the burial (Körösfői 2016b, 150). In the site Szilvásvárad Lovaspálya (Salamon Török 1960) preventive excavations were done until 2016 where in addition to prehistoric and Roman Age features a Hunnic period female burial oriented to southwest including a cicada brooch was also unearthed. Approximately 150 m away from the burial, a settlement part consisting of pits, above-ground and semi-subterranean buildings was also excavated, which could be inhabited from the turn of the 4 th 5 th centuries AD based on the grainy pots, several bell-shaped and double-sided combs and many late Roman coins. A bigger buckle spike curved on the buckle ring came to light from a pit, on the basis of which the settlement was subsisted to the middle third of the 5 th century AD 25. It is noteworthy that the late phase of the settlement Jakuszowice in Poland starting from the period C3 could be also dated to the middle third of the 5 th century on the basis of the same buckle fragments with the spike curved on the buckle ring (Kaczanowski Rodzińska- Nowak 2008, 186, Abb. 4 5). At the above-mentioned sites, the graves were located between the settlement features or m away from them. Their connections will be proved only after the complex evaluation of the settlement remains. The topographical relation of settlements and burials in the Hunnic period needs further research. As research proceeds, the complex analysis of the more uncharacteristic settlement materials will be unavoidable. Since the items of everyday use from the settlements have only a little in common with grave goods, consisting of mainly dress items, cross-dating is not feasible in many cases. An important step forward would be the cross-check of the results and assumptions with alternative scientific dating methods CONCLUSIONS In Hernádvécse Nagy rét Site No. 4 a settlement part and two burials from the first half middle third of the 5 th century AD were excavated in Csilla Farkas pers. comm. 26 For example the well-known Moravian site Zlechov ascertained archeologically in period C3/D1 proved almost 50 years older by radiocarbon analysis (Stadler et al. 2008, Abb. 9 10).

70 70 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás The evaluation of the site brings several interesting results for the research of the Hunnic period. The structure and the provenance of similar settlements from the region have not been investigated yet. Although the ethnicity is not definable in the period, the antecedents of the settlement of Hernádvécse can be traced somewhere in the Transylvanian territories of the S ntana de Mureş Chernyakhov culture, where the closest analogy of the specific building type, unique as yet in the Upper Tisza Region, are known. The horizon identified in Hernádvécse will be widened with the evaluation of the already excavated but yet unpublished sites. 27 Without accurate chronological limits the search of the difference of the late Roman and Hunnic period settlement network is problematic. In any case it is striking that several Hunnic period settlement remains are known from the immediate vicinity of late Roman Age Barbarian sites. 28 For now, the chronological relation of the two settlement horizons cannot clarified either. Beside unique features the archaeological material of the settlement and the burials in Hernádvécse reflect well the fashion of the era. Based on the data so far, the technological and typological features of the settlement ceramic material became similar across the Carpathian Basin in the 5 th century AD, besides the fact that each site had unique typological forms due to self-sufficiency typical to the economy of the era. It is noteworthy that the ceramic forms in Hernádvécse show strong connections with the late provincial ware. The best analogy of the bowls and pots can be found in the territory of the province of Valeria. The animal bone material from Hernádvécse shows similarities in the frequency and the composition of the animal species to other sites from the same era. The difference is observable in the poorness of the composition of species of the site with the few domestic mammal species and the lack of hunted animals. Although several Hunnic period burials were known from the region 29, their relationship with the settlements 27 Nižná Myšl a/alsómislye-alamenev (Béreš et al. 1991). In the site Miskolc-ALDI 2 five semi-subterranean buildings with inner furnaces were excavated. In addition to the grainy vessels several iron tools and late Roman coins were found (Csengeri 2011). 28 Beside Hernádvécse the same situation is observable in Nižná Myšl a/alsómislye-alamenev (Béreš et al. 1991), Nitra-Párovské Háje (Pieta Ruttkay 1997), Štúrovo-Vojenské cvičisko (Beljak Kolník 2008) and Szilvásvárad-Lovaspálya as well. 29 Čaňa/Hernádcsány (Bóna 1991, 95, Fig. 36), Szirmabesenyő Homokbánya (Megay 1952) Kistokaj Homokbánya (Hellebrandt 1973) Pácin Szenna Domb (Pintér Nagy 2012) Hejőkeresztúr Homokbánya (Csallány 1958) Zalkod (Germanen can only be identified in Hernádvécse. The burial of the dead in the immediate vicinity of the living space is not unique based on the above-mentioned cases, therefore the topographical relation of the burials and the settlements is worth further analysis. In addition to the chronological questions, the topic is important and interesting also from a social point of view. In the above-mentioned sites no outstanding rich graves were unearthed. Based on recent research it can be assumed that the Hunnic period social elite pursued to bury lonely, topographically far from the communities and the settlements (Kiss 2017, 37 41). The research of the social status of the deceased buried in the settlements will provide important data on the social organization of the Hunnic period as well. 5. ACKNOWLEDGMENTS First of all, I would like to thank Tamás Pusztai Phd (Herman Ottó Museum, Miskolc) and Piroska Csengeri Phd (Herman Ottó Museum, Miskolc) that they not only have given me the possibility to examine the Roman and Hunnic period sites excavated by them, they have been supportive and assisted my research in the collection of the museum for years. I could not have done the scientific work without the logistic assistance István Hajdú (Herman Ottó Museum, Miskolc) and György Kalászdi (Herman Ottó Museum, Miskolc). The drawing of the brooch and the pottery kiln was made by András Füzesi Phd (ELTE BTK Department of Archaeology), I thank him for the reconstruction. I would like to express my gratitude for the helpful advices of Attila Kiss P. Phd (University of Pécs, Department of Archaeology), Zsolt Körösfői (Jósa András Museum, Nyíregyháza), Zsófia Masek and Anett Miháczi-Pálfi (Hungarian Academy of Sciences, Institute of Archaeology). 6. BIBLIOGRAPHY ARDELEANU, Marius 2011 Imports of terra sigillata in the Upper Tisza Basin. Statistic view and historical remarks. Anodos 11, AUFDERHEIDE, Arthur C. RODRÍGUEZ-MARTIN, Conrado 1998 The Cambridge Encylopedia of Human Paleopatholog y. Cambridge University Press, Cambridge. BÁCSMEGI Gábor GUBA Szilvia 2007 Letűnt korok emlékezete. Szurdokpüspöki régmúltja a legújabb régészeti kutatások tükrében. Szurdokpüspöki. 1987) Kapušany/Kapi (Budinskỳ-Krička 1957) Košice/Kassa (Germanen 1987) Streda Nad Bodrogom/Bodrogszerdahely (Germanen 1987, 411, IX, 12)

71 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 71 BAKAY, Kornél 1978 Bestattung eines vornehmen Kriegers vom 5. Jahrhundert in Lengyeltóti (Komitat Somogy, Kreis Marcali) Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 30, BELJAK, Jan 2016 Die Quadische Enklave im Gran- und Eipeltal Eine Grundcharakteristik der Ansiedlung. Kvádská enkláva v pohroní a poiplí Základní charakteristika osídlení. In KOMORóczy B. (ed.): Sociální diferenciace barbarských komunit ve světle nových hrobových, sídlištních a sběrových nálezů (Archeologie Barbarů 2011). Soziale Differenzierung barbarischer Gemeinschaften im Lichte der neuen Grab-, Siedlungs- und Lesefunde (Archäologie der Barbaren 2011). AÚSAV, Brno beljak, Jan kolník, Titus 2008 Germanic settlement from the Late Roman and Early Migration Periods in Štúrovo. In niezabitowska- WIŚNIEWSK A, Barbara JUŚcińsk i, M. ŁUCZKIEWICZ, Piotr SADowskI, Sylwester (eds.): The Turbulent Epoch. New materials from the Late Roman Period and the Migration Period. Monumenta studia gothica 5. Lublin BÉREŠ, Július lamiová-schmiedlová, Mariá OLEXA, Ladislav 1991 Záchranný výskum na polykultúrnom sídlisku v Nižnej Myšl i, poloha Alamenev, okr. Košice. Rettungsgarbung auf der polykulturellen Siedlung in Nižná Myšl a-alamenev. Východoslovenský Pravek 3, BERNERT Zsolt 2005 Kárpát-medencei történeti népességek végtagarányai és testmagassága. In KORSÓS Zoltán (szerk.): IV. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium. Előadások összefoglalói. Budapest BERNERT Zsolt évinger Sándor HAJDU Tamás 2007 New data on the biological age estimation of children using bone measurements based on historical populations from the Carpathian Basin. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici 99, bierbrauer, Volker 1975 Die Ostgotischen Grab- und Schatz funde in Italien. Biblioteca di Studi medievali VII. Centro Italiano di studi sull alto medioevo, Spoleto Das Frauengrab von Castelbolognese in der Romagna (Italien). Zur chronologischen, ethnischen und historischen Auswertbarkeit des ostgermanischen Fundstoffs des 5. Jahrhunderts in Südosteuropa und Italien. Jahrbuch des Römisch-Germanisches Zentralmuseum Mainz 38/2. Mainz. BOCSI, Zsófa 2008 Die Keramik aus zwei spätantiken Siedlungen am Balaton: Ordacsehi Kis-töltés und Zamárdi Kútvölgyidűlő, Komitat Somogy, Ungarn. In BEMMANN, Jan SCHMAUDER, Michael (Hrsg.): Kulturwandel in Mitteleuropa. Langobarden Awaren Slawen. Akten der Internationalen Tagung in Bonn vom 25. bis 28. Februar Kolloquien zur Vor- und Frühgeschichte. Band 11. Bonn Ordacsehi Kis-töltés és Zamárdi Kútvölgyi-dűlő 5 6 századi telepeinek kerámiái. In VIDA Tivadar (szerk.): Thesaurus Avarorum. Régészeti tanulmányok Garam Éva tiszteletére. Archaeological Studies in Honour of Eva Garam. Budapest BOCSI Zsófia gallina Zsolt SOMogyi Krisztina 2016 Késő római V. századi településrészlet Ordacsehi Csereföldön. In csécs Teréz takács Miklós (szerk.): Beatus Homo Qui Invenit Sapientiam. Ünnepi Kötet Tomka Péter 75. Születésnapjára. Győr BÓNA, István 1991 Das Hunnenreich. Stuttgart Szolnok Szanda. In bóna, István nagy, Margit (Hrsg.): Gepidische Gräberfelder am Theissgebiet. I. Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae 1. Budapest bóna István NAGY Margit 2002 Hódmezővásárhely Kishomok. In bóna, István NAGY, Margit (Hrsg.): Gepidische Gräberfelder am Theissgebiet. I. Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae 1. Budapest BÓNA, István SZABÓ, János György 2002 Tarnaméra Urak dűlője. In bóna, István nagy, Margit (Hrsg.): Gepidische Gräberfelder am Theissgebiet. I. Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae 1. Budapest BÖHME, Horst Wolfgang 1989 Eine elbgermanische Bügelfibel des 5. Jahrhunderts aus Limetz-Villez (Yvelines, Frankreich). Archäologisches Korrespondenzblatt 19, BUDinskỳ-krička, Vojtech 1957 Hroby z doby rímskej a st ahovania národov v Kapušanoch Gräber der römischen Kaiserzeit und der Völkerwanderungszeit in Kapušany. Slovenská Archeológia 5, Sídlisko z doby rímskej a zo začiatkov sťahovania nádorov v Prešove Siedlung aus der römischen und der beginnenden Völkerwanderungszeit in Prešov. Slovenská Archeológia 11/1, buzea, Dan zăgreanu, Radu 2011 Posztrómai település Oltszem-Homokbánya lelőhelyen (Kovászna megye). Előzetes megfigyelések. Locuirea post-romană de la Olteni Cariera de nisip, jud. Covasna. Consideraţii preliminare. The Post-Roman habitation from Olteni, The sand quarry, Covasna country. Preliminary report. In KÖRÖSFŐI, Zsolt (főszerk.): Erdély és kapcsoltatai a kora népvándorlás korában. A Molnár István Múzeum kiadványai 3. Székelykeresztúr carnap-bornheim, Claus von 2001 Das Waffengrab von Geszteréd (Komitat Szabolcs-Szatmár-Bereg) aus germanischer Sicht. In ISTVÁNOVITS, Eszter kulcsár, Valéria (eds.): International Connections of the Barbarians of the Carpathian Basin in the 1 st 5 th centuries A.D. Proceedings of the international

72 72 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás conference held in 1999 in Aszód and Nyíreg yháza. Aszód- Nyíregyháza CSallány Dezső 1958 Hamvasztásos és csontvázas hun temetkezések a Felső-Tisza vidékén. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2, Archäologische Denkmäler der Gepiden im Mitteldonaubecken ( u. Z.). Archaeologia Hungarica 38. Budapest. CSengeRI Piroska 2011 Miskolc Aldi 2 áruház. In HAJDÚ Melinda (szerk.): A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 50, DARNAY Kálmán 1901 Sümegvidéki emlékek a régibb középkorból. Archaeológiai Értesítő, Új folyam, XXI. köt Daróczi-szabó Márta 2009 Garadna-Elkerülő út 1. lelőhely (Garadna Kovács tanya) germán állatcsontjainak vizsgálata Analisys of german animal remains from Garadna-Elkerülő út 1 site (Garadna Kovács tanya). Herman Ottó Múzeum Évkönyve 48, FRIESingeR, Herwig KERCHLER, Helga 1981 Töpferöfen der Völkerwanderungszeit in Niederösterreich. Ein Beitrag zur völkerwanderungszeitlichen Keramik (2. Hälfte Jh. N. Ch.) in Niederösterreich, Oberösterreich und dem Burgenlang. Archaeologia Austriaca 65, gaál Attila 1998 IV V. századi kerámia edények a Duna-meder bölcskei (Tolna megye) szakaszáról. A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20, GALLINA Zsolt századi sírok Ordacsehi-Csereföldön. Zalai Múzeum 14, gallina Zsolt SOMOGYI Krisztina 2007 Fonyód Vasúti Dűlő Mérnöki-Telep (M7/S-34 Lelőhely). Somog yi Múzeumok Közleményei 17, gallina Zsolt straub Péter 2014 Fonyód Vasúti dűlő 2 (Mérnöki telep) kora népvándorlás kori írjai. In anders, Alexandra BALOGH, Csilla TÜRK, Attila (szerk.): Avarok pusztái. Régészeti tanulmányok Lőrincz y Gábor 60. születésnapjára. Avarum Solitunides. Archaeological studies presented to Gábor Lőrincz y on his sixtieth birthday. Opitz Archaeologica 6. MTA BTK MŐT Kiadványok 2. Budapest GARAM Éva H. vaday Andrea 1990 Sarmatische Siedlung und Begräbnisstätte in Tiszavalk. Communicationes Archaeologicae Hungariae (1990), gáll, Erwin 2005 Două spade scurte descoperite în sud/estul Transilvaniei. Marmatia 8/1, GERManen 1987 Germanen, Hunnen und Awaren. Schätze der Völkerwanderungszeit. Ausstellungskatalog des Germanischen Nationalmuseums. Nürnberg gindele, Robert 2010 Die Entwicklung der kaiserzeitlichen Siedlungen im Barbaricum im nordwestlichen Gebiet Rumäniens. Satu Mare. gindele, Robert IStvánovitS, Eszter 2009 Die römerzeitliche Siedlung von Csengersima-Petea. Satu Mare 2011 Die römerzeitlichen Töpferöfen von Csengersima-Petea. Satu Mare. grünewald, Mathilde 1979 Die Gefässkeramik des Legionslagers von Carnuntum (Grabungen ). Der Römische Limes Österreich 29. Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften. Wien. gulyás Gyöngyi 2015 A balta alakú csüngők a szarmata leletanyagban Axe-shaped pendants among Sarmatian finds. In BALOGH Csilla MAJOR Balázs (szerk.): Hadak útján XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája Esztergom, november köt. Budapest Esztergom harhoiu, Radu 1988 Das Kurzschwert von Micia. Dacia N. S. XXXII, HÁRSHegyi Piroska ottományi Katalin 2013 Imported and local pottery in Late Roman Pannonia. LAAJ 10, hauser, Gertrud DE STEFANO, Gian Franco 1989 Epigenetic variants of the human skull. Stuttgart. HellebRandt Magdolna 1973 Kistokaj Homokbánya. Régészeti Füzetek Ser I. No. 26., Henning Joachim 1977 Entwicklungstendenzen der Keramikproduktion an der mitterlen und Unteren Donau im 1. Jahrtausend u. Z. Zeitschrift für Archäologie 11, HORVÁTH, Friderika 2011 Das spätantike Keramikspektrum in Keszthely- Fenékpuszta erste Ergebnisse. In HEINRICH- TAMÁSKA, O. (Hrsg.): Keszthely-Fenékpuszta im Kontext spätantiker Kontinuitätsforschung zwischen Noricum und Moesia. Castellum Pannonicum Pelsonense. Vol. 2. Budapest Leipzig Keszthely Rahden/Westfalen IŞCAN, Mehmet Yaşar LOTH, Susan R. wright, Ronald K Age estimation from the rib by phase analysis: white males. Journal of Forensic Sciences 29, IStvánovitS Eszter 1991 Adatok a Felső-Tisza-vidék 4 5. századi történetéhez a tiszadobi temető alapján. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve /2, Das Gräberfeld aus dem Jahrhundert von Tiszadob-Sziget. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 45, Tiszavasvári Város földje Jegyző tag. A settlement of the 5 th century. A Jósa András Múzeum Évkönyve 41,

73 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 73 IStvánovitS, Eszter kulcsár, Valéria 1999 Sarmatian and Germanic people at the Upper Tisza Region and South Alföld at the Beginning of the Migration Period. In TEJRAL, Jaroslav PILET, Christian KAZANSKI, Michel: L Occident romain et l Europe centrale au début de l époque des Grandes Migrations. Spisy AÚSAV ČR Brno Some traces of Sarmatian Germanic contacts in the Great Hungarian Plain. In CARNAP-BORNHEIM, Claus von (Hrsg.): Kontakt Kooperation Konflikt. Germanen und Sarmaten zwischen dem 1. und dem 4. Jahrhundert nach Christus. Neumünster Az ún. meót tipusú kardok/tőrök a Kárpátmedencében. A Jósa András Múzeum Évkönyve L, New find of Hun Age saddle plates from North- East Hungary. In COCIŞ, Sorin (Hrsg:) Archäologische Beiträge. Gedenkschrift zum hundertsten Geburtstag von Kurt Horedt. Patrimonium Archaeologicum Transylvanicum 7. Cluj-Napoca IStvánovitS, Eszter kulcsár, Valéria mérai, Dóra 2011 Roman Age barbarian pottery workshop in the Great Hungarian Plain. In BEMMANN, Jan hegewisch, Morten MEYER, Michael. schmauder, Michael (Hrsg.): Drehscheibentöpferei im Barbaricum. Technologietransfer und Professionalisierung eines Handwerks am Rande des Römischen Imperiums. Akten der Internationalen Tagung in Bonn vom 11. bis 14. Juni Bonner Beiträge zur Vor- und Frühgeschichtlichen Archäologie 13. Bonn jurečko, Pavol 1983 Prispevok k riešeniu problematiky osídlenia východného Slovenska v dobe rímskej. Historia Carpatica 14, KACZANOWSKI, Piotr RODzińska-nowak, Judyta 2008 Die späteste Phase der Siedlung der Przeworsk- Kultur in Jakuszowice, Fdst. 2, Kleinpolen. In niezabitowska-wiśniewska, Barbara JUŚciński, Marcin. Łuczkiewicz, Piotr SADOWSKI, Sylwester (eds.): The Turbulent Epoch. New materials from the Late Roman Period and the Migration Period. Monumenta Studia Gothica 5. Lublin KAMINSKÁ, L ubomíra 2005 Dve fázy Osídlenia z doby rímskej v Čičarovciach. Zwe Besiedlungsphasen aus der römischen Kaiserzeit in Čičarovce. Východoslovenský Pravek 7, kelemen Imola 2011 A Székelykeresztúr-Felső-Lok-i Marosszentanna- Csernyahov kultúrához tartozó kora népvándorláskori település as kutatásából származó állatcsontanyag vizsgálata Analiza oaselor animale provenite din campania a cercetării sitului epocii timpurii a migraţiilor aparţinând culturii Sântana de Mureş Cerneahov la Cristuru-Secuiesc, punctul Felső-Lok The archaeozoological analysis of the animal bones coming from the campaign of the excavation at the Early Migration period site of the Sântana de Mureş Cerneahov culture at Cristuru- Secuiesc- Felső-Lok. In KÖRÖSFŐI Zsolt (ed.): Erdély és kapcsolatai a kora népvándorlás korában. Molnár István Múzeum Kiadványai 3. Székelykeresztúr KERN, Anton 1996 Frühvölkerwanderungszeitliche Siedlungsobjekte aus Mannersdorf an der March, NÖ. Zalai Múzeum 6, KISS Attila 1981 Völkerwanderungszeitliches, germanisches Langschwert von Dunapentele/Dunaújváros. Alba Regia 19, Das germanische Gräberfeld von Hács-Béndekpuszta (Westungarn) aus dem Jahrhundert. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 36, Das Gräberfeld von Szekszárd Palánk aus der zweiten Hälfte das 5 Jh. und der ostrogotische Fundstoff inn Pannonien. Zalai Múzeum 6, KISS Viktória 2007 Zamárdi Kútvölgyi-dűlő. In belényesy Károly HONTI Szilvia KISS Viktória (szerk.): Gördülő Idő. Régészeti feltárások az M7-es autópálya Somog y meg yei szakaszán Zamárdi es Ordacsehi között (Rolling Time. Excavations on the M7 Motorway in County Somog y between Zamárdi and Ordacsehi). Budapest , 74. KISS P. Attila 2015a Bizánc és a hunok vonzásában? Keskeny pengéjű langsaxok a gepidáknál. In attraction of the Byzantinum and the Huns? The narrow bladed long seaxes in the areas of Gepids. In: Res Militares Antiquae II. A II. ókori hadtörténeti és feg yvertörténeti konferencia tanulmányai. Szeged április Szeged b...ut strenui viri A gepidák Kárpát-medencei története. Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem. KISS Alpár 2017 Magányos temetkezések és kis sírcsoportok a Kárpátmedencében az 5. században. MA Szakdolgozat. Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK, Budapest. KOCH, Ursula 2001 Das alamannisch-fränkische Gräberfeld bei Pleidelsheim. Forschungen und Berichte zur Vor- und frühgeschichte in Baden-Württenberg 60. Theiss. kotigorosoko, Vjacheslav 1995 Ţinuturile Tisei Superioare in veacurile III. i.e.n. IV. i.e.n. (Perioadele La Tène şi romană). Biblioteca Thracologica XI. Bucureşti. kovács Péter 2004 Hun kori sír Százhalombattán A grave from the Hun period at Százhalombatta. Communicationes Archaeologicae Hungariae (2004), kovalovszki Júlia 1980 Telepásatások Tiszaeszlár-Bashalmon (Bronzkor, III IV. és XI XIII. század) Siedlungsgrabungen in Tiszaeszlár Bashalom. Bronzezeit, 3 4. und Jh. Fontes Archaeologici Hungariae. Akadémiai Kiadó, Budapest.

74 74 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás KÖRÖSFŐI Zsolt 2011 A Marosszentanna-Csernyahov kultúra lelőhelyei a Nagy-Küküllő felső folyása mentén Siturile culturii Sântana de Mureş Cerneahov pr cursul superior al Târnavei Mari Archaeological sites of Sântana de Mureş Chernyakhov Culture in the Upper Valley of the Nagy- Küküllő (Târnava Mare) River. In KÖRÖSFŐI, Zsolt (főszerk.): Erdély és kapcsoltatai a kora népvándorlás korában. A Molnár István Múzeum kiadványai 3. Székelykeresztúr a Az erdélyi Marosszentanna-kultúra. Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK, Budapest. 2016b Egy kora népvándorlás kori fegyveres sír Tiszavasvári határából. A Jósa András Múzeum Évkönyve LVIII, körösfői Zsolt NYÁRÁDI Zsolt SÓFalvi András 2010 Bronzkori népek és vizigótok Székelyudvarhely határában. Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely. KÜHN, Herbert 1974 Die germanische Bügelfibeln der Völkerwanderungszeit in Süddeutschland. Graz. lamiová-schmiedlová, Mária 1963 Dve sídliská z doby rímskej na vỳchodnom Slovensku. Slovenská Archeológia 11/1, Römerzeitliche Siedlungskeramik in der Südostslowakei. Slovenská Archeológia 17/2, Stempelverzierte graue Keramik aus römischer Zeit in der Ostslowakei. Ceramica cenuşie ştampilată de epoca romană din estul Slovaciei. Acta Musei Porolissensis 21, LAMIOVÁ-schmieDlová Mária TOMášová Božena 1999 Nálezový horizont z premolu doby rímskej a doby st ahovania národov na viacvrstvovom sídlisku v Ostrovanoch. Der Fundhorizont von der Wende der römischen Kaiserzeit und der Völkerwanderungszeit auf der mehrschichtigen Siedlung in Ostrovany. Slovenská Archeológia 47/2, lányi Vera 1981 Die graue spätrömische Keramik von Tokod. In MÓCSY, A. (ed.): Die spätrömische Festung und das Gräberfeld von Tokod. Budapest. leube, Achim 2009 Studien zur Wirtschaft und Siedlung bei den germanischen Stämmen im nördlichen Mitteleuropa während des 1. bis 5/6. Jh n. Chr. Römisch-Germanischen Forschungen. Band 64. Mainz am Rhein. lovász Emese 1991 Újabb adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye 5 6. századi történetéhez. Az egerlövői temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve /2, LOVEJOY, C. Owen Meindl, Richard S. PRzybeck, Thomas R. MENSFORTH, Robert P Chronological metamorphosis of the auricular surface of the ilium: a new method for the determination of adult skeletal age at death. American Journal of Physical Anthropolog y 68/1, luštiková, Lucia 2013 Šebastovce-Barca, keramika doby rímskej. Šebastovce-Barca, Keramik der Römerzeit. Študijné zvesti Archeologického ústavu Slovenskej Akadémie vied 54, MAGOMEDOV, Boris 1999 Siedlungen der Černjachov-Sîntana Kultur. In GOMOLKA-FUCHS, G. (Hrsg.): Die Sîntana de Mureş- Černjachov-Kultur. Kolloquien zur Vor- und Frühgeschichte. Band 2. Bonn MARTIN Max 1994 Fibel und Fibeltracht. Späte Völkerwanderungszeit und Merowingerzeit auf dem Kontinent. In Reallaexikon der Germanischen Altertumskunde. Band 8. Lieferung 5/ MARTIN, Rudolf SalleR, Karl 1957 Lehrbuch der Anthropologie. I II. Stuttgart. MARINESCU, George GAIU, Corneliu 1989 Das Gräbfeld von Fîntînele-Rît (Kreis Bistriţa- Năsăud), Dacia, N. S., XXXIII, MASEK Zsófia 2011 Adatok a Marosszentanna-Csernyahov-kultúra és az alföldi késő szarmata hun kori kerámiaanyag kapcsolataihoz Date privind relaţiile ceramicii culturii Sântana de Mureş-Cerneahov şi a ceramicii sarmatice târzii-epocii hunice din Câmpia Maghiară Angaben zu den Beziehungen der Sîntqana de Mureš-Černjachov- Kultur und des spätsarmatisch-hunnenzeitlichen Keramikmaterials auf dem Ungarischen Tiefebene. In KÖRÖSFŐI, Zsolt (főszerk.): Erdély és kapcsoltatai a kora népvándorlás korában. A Molnár István Múzeum kiadványai 3. Székelykeresztúr a Római császárkori települések Kántorjánosi és Pócspetri határában. Kaiserzeitliche Siedlungen in den Gemarkungen von Kántorjánosi und Pócspetri. In SZABÓ, Ádám MASEK Zsófia (szerk.): Ante viam stratam. A Mag yar Nemzeti Múzeum megelőző feltárásai Kántorjánosi és Pócspetri határában az M3 autópálya nyírségi nyomvonalán. Budapest b Kora népvándorlás kori települések kutatása Rákóczifalva Bagi-földek A lelőhelyek területén. In PETKES, Zsolt (szerk.): Hadak Útján XX. Összejövetelének konferenciakötete. Budapest Szigethalom október Budapest Die kulturellen Beziehungen der hunnenzeitlichen Eliten im östlichen Mitteldonaugebiet am Beispiel der einglättverzierten Drehscheibenkeramik. In HARDT, Matthias HEINRICH-tamáska, Orsolya (Hrsg.): Macht des Goldes, Gold der Macht. Herrschafts- und Jenseitrepräsentation zwischen Antike und Frühmittelalter im mittleren Donauraum. Akten des 23. Internationalen Symposiums der Grundprobleme der frühgeschichtlichen Entwicklung im mittleren Donauraum. Tengelic, Forschungen zu Spätantike und Mittelalter Megay Géza 1952 Hun-germán sírleletek a borsodmegyei Szirmabesenyőről. Archaeológiai Értesítő 79,

75 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 75 Meindl, Richard S. lovejoy, C. Owen 1985 Ectocranial suture closure: A revised method for the determination of skeletal age at death based on the lateral-anterior sutures. American Journal of Physical Anthropolog y 67, MILES, Albert Edward W The dentition in the assessment of individual age in skeletal material. Human Biolog y 5, NAGY Margit 1993a Gepida temetkezés és vallási élet. In bóna István CSEH János NAGY Margit TOMKA Péter TÓTH Ágnes: Hunok Gepidák Langobardok. Történeti tézisek és címszavak. Magyar Őstörténeti Könyvtár 6. Szeged b Gepida fibulák. In bóna István CSEH János NAGY Margit TOMKA Péter TÓTH Ágnes: Hunok Gepidák Langobardok. Történeti tézisek és címszavak. Magyar Őstörténeti Könyvtár 6. Szeged A Hódmezővásárhely kishomoki gepida temető (Elemzés). A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Studia Archaeologica 10, nemeskéri, János 1961 Die wichtigsten anthropolgischen Fragen der Urgeschichte in Ungarn. Anthropológiai Közlemények 5, K. németh András 2009 Paks, Tolnai út hrsz. In KISFALUDI Júlia (szerk.): Régészeti Kutatások Mag yarországon/archaeological Investigation in Hungary Budapest NYÁRÁDI Zsolt SÓFalvi András 2011 Vízigót településrészletek Telekfalván. Urme de locuire ale vizigoţilor de le Teleac Remains of vizigoth Settlements in Telekfalva/Teleac. In KÖRÖSFŐI, Zsolt (főszerk.): Erdély és kapcsoltatai a kora népvándorlás korában. A Molnár István Múzeum kiadványai 3. Székelykeresztúr ÓDOR, János Gábor 2011 The 5 th century cemetery and settlement at Mözs (Tolna country, Hungary) some issues concerning the East-Germanic period in Transdanubia. In heinrich- TAMÁSKA, Orsolya (Hrsg.): Keszthely-Fenékpuszta im Kontext spätantiker Kontinuitätsforschung zwischen Noricum und Moesia. Castellum Pannonicum Pelsoense. Vol. 2. Budapest Leipzig Keszthely OPreanu, Coriolan Horaţiu 2005 Influenţe culturale nordice de factura germanică în Transilvania la începutul epocii migraţiilor Northern Cultural Influences of Germanic Origin in Transylvania at the Beginning of the Migration Period). Ephemeris Napocensis XV, Az erdélyi Marosszentanna-kultúra vége: Szentgyörgy-kultúra vagy posztcsernyahovi horizont? In KÖRÖSFŐI, Zsolt (főszerk.): Erdély és kapcsoltatai a kora népvándorlás korában. A Molnár István Múzeum kiadványai 3. Székelykeresztúr ottományi Katalin 1991 Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból. Studia Comitatensia 22, Eine Töpferwerkstatt der spatrömischen keramik mit Glättverzierung in Pilismarót-Malompatak. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 48, Késő római kora népvándorlás kori településrészlet Biatorbágyról. Archaeológiai Értesítő 133, Eingeglättete Gefässe aus der letzten periode der Siedlung von Budaörs. In BÍRÓ Szilvia (szerk.): Ex officina Studia in honorem Dénes Gabler. Győr A Visegrád-Gizellamajori erőd Ny/I. helyiségének késő római kerámiája Veränderungen des Töpferhandwerks in der ersten Hälfte 5. Jhs. aufgrund des Keramik von Befestigung Visegrád Gizellamajor. In BÍRÓ Szilvia VÁMOS Péter (szerk): FiRKák II. Fiatal Római Koros Kutatók II. Konferenciakötete. Győr A Visegrád Gizellamajorban feltárt késő római kiserőd keltezése a kerámia anyag alapján (déli épületszárny). Archaeologia Altum Castrum Online. Visegrád ottományi Katalin SOSZTARICS Ottó 1998 Spätrömische Töpferofen in südlichen Stadteil von Savaria. Savaria 23/3, PÁRDUCZ Mihály 1941 Szarmatakori kardok Szeged környékén. Sciabole dell etá sarmatica ritrovate nei pressi di Szeged. Archaeológiai Értesítő Archaeológiai Értesítő III/2, Népvándorláskori ház Mohácson. Archaeológiai Értesítő 76, A szarmatakor emlékei Mag yarországon. III. Denkmäler der Sarmatenzeit Ungarns. III. Archaeologia Hungarica XXX. Akadémiai Kiadó, Budapest Archäologische Beiträge der Hunnenzeit in Ungarn. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 9, Die ethnischen Probleme der Hunnenzeit in Ungarn. Studia Archaeologica I. Budapest. PÁRDUCZ Mihály KOREK József 1948 Germán befolyás a Maros Tisza Kőrös-szög késő szarmata emlékanyagában Les éléments germaniques dans l civilisation sarmatique récente de la région limitiée per les fleuves Maros, Tisza et Körös. Archaeológiai Értesítő 7 9, Császárkori telep Ózdon. Archaeológiai Értesítő 85, Perizonius, Wladimir Rutger K Diachronic dental research on human skeletal remains excavated in the Netherlands. I. Berichten van de Rijksdienst voor het Oudheidkundig Bodemaderzoek 31, PEŠKAŘ, J Sídlištní keramika z doby stěhování národů ve Velkych Němčicích (o. Břeclav) Die Siedlungskeramik aus der Völkerwanderungszeit in Velké Nemcice. Památky Archeologické 74,

76 76 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás PIETA, Karol 1991 The north Carpathians at the Beginning of the Migration Period. Antiquity 65/247, Anfänge der Völkerwanderungszeit in der Slowakei. (Fragestellungen der Zeitgenössischen Forschung). In TEJRAL, Jaroslav PILET, Christian KAZANSKI, Michel: L Occident romain et l Europe centrale au début de l époque des Grandes Migrations. Spisy AÚSAV ČR Brno pieta, Karol ruttkay, Matej 1997 Germanische Siedlung aus dem 5. und 4. Jh. in Nitra- Párovské Háje und probleme der Siedlungskontinuität. In: Neue Beiträge zur Erforschung der Spätantike im Mittleren Donauraum. Brno Pintér-NAGY Katalin 2012 Kora népvándorlás kori sír Pácin Szenna dombról. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 51, pintye Gábor 2016 Hun kori kora népvándorlás kori telepnyomok Nyíregyháza és Nagykálló között (Nyíregyháza-Csorda Páskum I II.) Settlement traces from the Hun Age and Early Migration Period between Nyíregyháza and Nagykálló (Nyíregyháza Csorda-Páskum I II). A Jósa András Múzeum Évkönyve LVIII, pintye Gábor sóskuti Kornél wilhelm Gábor 2004 A kiskundorozsma nagyszéki szarmata település legkésőbbi fázisa (Előzetes jelentés). In TÓTH István (szerk.): Múzeumi Kutatások Csongrád Meg yében A Móra Ferenc Múzeumban december 2 4-én tartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások PŘichystal, Michal VACHŮtová, Dagmar 2007 Eine Siedlung aus den frühen Völkerwanderungszeit in Rajhradice, Bez. Brno-Land. In TEJRAL, Jaroslav (Hrsg.): Barbaren im Wandel. Beiträge zur Kultur- und Identitätsumbildung in der Völkerwanderungszeit. Spisy AÚSAV ČR 26. Brno PROHÁSZKA Péter 2003 A perjámosi sír (1885) és helye az 5. századi lemezfibulás női temetkezések között Das Grab von Perjámos (1885) und seine Stellung innerhalb der Frauenbestattungen mit Blechfibeln aus dem 5. Jahrhundert. Archaeológiai Értesítő 128, RÁCZ Zsófia századi sírok Hajdúnánás Fürj halom járás (M3 41/A) lelőhelyről. In anders Alexandra balogh Csilla TÜRK Attila (szerk.): Avarok pusztái. Régészeti tanulmányok Lőrincz y Gábor 60. születésnapjára. Avarum Solitunides. Archaeological studies presented to Gábor Lőrincz y on his sixtieth birthday. Opitz Archaeologica 6. Magyar Tudományos Akadémia BTK MŐT Kiadványok 2. Budapest Zwischen Hunnen- und Gepidenzeit. Frauengräber aus dem 5. Jahrhundert im Karpatenbecken. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 67, RYBOVÁ, Alena 1976 Vỳznam středoeuropské produkce keramiky na kruhu pro dějini Čech ve sol. n. i. Die Bedeutung der mitteleuropäischen Drehscheibenkeramik für die Entwicklung Böhmens im 4. und 5. Jh. u. Z. Památky Archeologické 67, SALAMON, Ágnes 1959 Sarmatische Funde in Ócsa. Folia Archaeologica 11, SALAMON, Ágnes TÖRÖK, Gyula 1960 Funde von Nordost-Ungarn aus der Römerzeit. Folia Archaeologica 12, schour, Isaac MASSLER, Maury 1941 The development of the human dentition. The Journal of American Dental Association 28, schulze-dörlamm, Mechthild 2000 Germanische Spiralplattenfibeln oder romanische Bügelfibeln? Zu den Vorbildern elbgermanisch-fränkischer Bügelfibeln der protomerowingischen Zeit. Archäologisches Korrespondenzblatt 30, Sjøvold, Torstein 1990 Estimation of stature from long bones utilizing the line of organic correlation. Human Evolution 5, SOÓS Eszter 2009 A hernádvécsei késő császárkori telep. Szakdolgozat. Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK, Budapest Császárkori ipari (?) tevékenység nyomai a Hernád völgyében. The signs of Roman Age Industry in the Hernád-valley. Archeometriai Műhely 2011/4, Kr. u. 5. Századi teleprészlet a Hernád mentén. Parts of a 5 th c. A.D. settlement by the Hernád river, Hungary. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 53, A Hernád-völg y településtörténete a Kr. u. 1 4/5. században. Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK Történelemtudományi Doktori Iskola, Budapest. 2016a Settlement history of the Hernád Valley in the 1 st to 4/5 th centuries AD (Thesis abstract). Dissertationes Archaeologicae. Ser. 3. No. 4, b Kora hun kori edényégető kemence Hernádvécsén. In CSÉCS Teréz TAKÁCS Miklós (szerk.): Beatus Homo Qui Invenit Sapientiam. Ünnepi Kötet Tomka Péter 75. Születésnapjára. Győr Przeworsk település részlete a Zemplén lábánál. Adatok a Przeworsk-kvád kapcsolatokhoz Settlement Remains of Przeworsk Culture in Zemplén Mountains (northern Hungary). New Data about Przeworsk-Quad Relations. In MERVA Szabina (szerk./ed.): Hadak útján XXII. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXII. konferenciája. Visegrád, október 2 4. Assembly of Young Scholars on the Migration Period XXII Visegrád, October 2 4, 2012) ALTUM CASTRUM. A visegrádi Mátyás Király Múzeum füzetei 9. Visegrád STADLER, Peter FRIESingeR, Herwig kutschera, Walter LAUERMANN, Ernst RÁCZ, Zsófia TEJRAL, Jaroslav WILD, Eva-Maria ZEMAN, Thomas

77 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD Kann man die Zuordnung zu den verschiedenen (ethnischen) Gruppen der Völkerwanderungszeit mittels naturwissenschaftlicher Datierungsmethoden verbessern? In: Hunnen zwischen Asien und Europa. Aktuelle Forschungen zur Archäologie und Kultur der Hunnen. Beiträge zur Ur- und Frühgeschichte Mitteleuropas 50. Hg. vom Historischen Museum der Pfalz Speyer. Speyer stanciu, Ioan 2008 Etapa finală a epocii romane imperiale şi nceputul epocii migraţiilor n Barbaricum-ul din Nord-Vestul României. The final stage of the roman imperial period and the beginning of the migration in the Barbaricum from North-West Romania. Ephemeris Napocensis 18, STEINBOCK, R. Ted 1976 Paleopathological diagnosis and interpretation. Springfield, Illinois. stloukal, M. Hanáková, H Die Länge der Längsknocken altslawischer Bevölkerungen unter besonderer Berücksichtigung von Wachstumsfragen. Homo 29, straub Péter 2008 Adalékok a Balaton környéki 5. századi temetők Felső-Duna-vidéki kapcsolatához (Angaben zu den Beziehungen zwischen den Nekropolen des 5. Jahrhunderts in der Balaton-Region und im oberen Donaugebiet). Zalai Múzeum 17, Hunnenzeitliche Gräbergruppen in der Gemarkung von Fonyód (Kom. Somogy). In HEINRICH-TAMÁSKA, Orsolya STRAUB, Péter (Hrsg.): Mensch, Siedlung und Landschaft im Wechsel der Jahrtausende am Balaton People, Settlement and Landscape on Lake Balaton over the millennia. Castellum Pannonicum Pelsonense 4. Budapest Leipzig Keszthely Rahden/Westfalen Szalontai Csaba TÓTH Katalin 2000 Előzetes jelentés a Szeged-Kiskundorozsma határában végzett szarmata kori település- és temetőfeltárásról. In BENDE Lívia LŐRINCZY Gábor SZALONTAI Csaba (szerk.): Hadak Útján. A Népvándorláskor Fiatal kutatóinak konferenciája. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak 10. konferenciája. Domaszék, szeptember Szeged teichert Manfred 1969 Osteometrische Untersuchungen zur Berechung der Widerristhöhe bei vorund frühgeshcichtlichen Schweinen. Kühn Archiv 83/3, TEJRAL, Jaroslav 1982 Morava na sklonku antiky. Monumenta Archeologica 19. Academia, Praha Spätrömische und völkerwanderungszeitliche Drehscheibenkeramik in Mähren. Archaeologia Austriaca 69, Zur Chronologie der frühen Völkerwanderungszeit im mittleren Donauraum. Archaeologia Austriaca 72, Archäologische Beitrag zur Erkenntnis der völkerwanderungszeitlichen Ethnostrukturen nördlich der mittleren Donau. In FRIESINGER, Herwig DAIM, Falco (eds.): Typen der Ethnogenese unter besonderer Berücksichtigung der Bayern. Teil 2. Wien Einige Bemerkungen zur Chronologie der späten römischen Kaiserzeit in Mitteleuropa. In GODLOWSKI, Kazimierz MADYDA-LEGUTKO, Renata (Hrsg.): Probleme der Relativen und Absoluten Chronologie ab Laténe Zeit bis zum Frühmittelalter. Materialen des III. Symposium. Grundprobleme der Frühgeschichtliche Entwicklungen in nördliche MittelDonau Gebiet. Krakow Neue Aspekte der frühvölkerwanderungszeitlichen Chronologie im MItteldonauraum. In TEJRAL, Jaroslav FRIESINGER, Herwig KAZANSKI, Michel (Hrsg.): Neue Beiträge zur Erforschung der Spätantike im Mittleren Donauraum. Kravsko Mai Brno Die Besonderheiten der germanischen Siedlungsentwicklung während der Kaiserzeit und der frühen Völkerwanderungszeit in Mähren und ihr Niederschlag im archaologischen Befund. In LEUBE, Achim (Hrsg.): Haus und Hof im östlischen Germanien. Bonn a Die spätantiken militärischen Eliten beiderseits der norisch-pannonischen Grenze aus der Sicht der Grabfunde. In FISCHER, Thomas PRECHT, Gundolf TEJRAL, Jaroslav (Hrsg.): Germanen beiderseits des spätantiken Limes. Köln Brno 1999, a Archäologisch-kulturelle Entwicklung im norddanubischen Raum am Ende der späkaiserzeit und am Anfang der Völkerwanderungszeit. In TEJRAL, Jaroslav PILET, Christian KAZANSKI, Michel: L Occident romain et l Europe centrale au début de l époque des Grandes Migrations. Spisy AÚSAV ČR Brno The Problem of the Primary Acculturation at the Beginning of the Migration Period. In MaczynSKA, Magdalena GRABARczyk, Tadeusz (Hrsg.): Die spätrömische Kaiserzeit und die frühe Völkerwanderungszeit in Mittel- und Osteuropa. Berichte der internationalen Tagung, Lódz, November Łodz Zur Unterscheidung des vorlangobardischen und elbgermanisch-langobardischen Nachlasses. In POHL, Walter ERHART, Peter (ed.): Die Langobarden. Herrschaft und identität. Wien Ein Abriss der frühmerowingerzeitlichen Entwicklung im mittleren Donauraum bis zum Anfang des 6. Jahrhunderts. In BEMMANN, Jan schmauder, Michael (Hrsg.): Kulturwandel in Mitteleuropa. Langobarden Awaren Slawen. Bonn Zum Problem der Feinschmiedeproduktion im Mitteldonauraum während des 5. Jahrhunderts nach Chr. K problému produkce drobné kovové industrie v oblasti středního Dunaje v 5. století po Kr. Památky Archeologické CVI, todd, T. Wingate 1920 Age changes in the pubis bone: I. The male white pubis. American Journal of Physical Antropolog y 3,

78 78 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás B. TÓTH Ágnes 2006 Gepidische Siedlungen im Theissgebiet. Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae 4. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. TÓTH Krisztián 2013 Eg y 4 5. századi település Sajószentpéter határában. Szakdolgozat. Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK, Budapest. ubelaker, Douglas H Human Skeletal Remains. Excavation, Analysis, Interpretation. Washington. H. vaday Andrea 1985 Sarmatisches Gräberfeld in Törökszentmiklós- Surján-Újtelep. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 37, Die sarmatischen Denkmäler des Komitats Szolnok. Ein Beitrag zur Archäologie und Geschichte des sarmatischen Barbaricums. Antaeus: Communicationes ex Instituto Archaeologico Academiae Scientiarum Hungaricae, ( ) Late sarmatian graves and their connections within the Great Hungarian Plain. Slovenská Archeológia 42/1, Kazár (több korszakú régészeti lelőhely) Kazár (a multi-period archaeological site). In KISFALUDI Júlia (szerk.): Régészeti Kutatások Mag yarországon/archaeological Investigation in Hungary Budapest Kazár több korszakú régészeti lelőhely (Előzetes jelentés II.) Kazár a multi-period archaeological site (Preliminary report II). In KISFALUDI Júlia (szerk.): Régészeti Kutatások Mag yarországon/archaeological Investigation in Hungary Budapest VÁRADI Adél 1997 Szihalom Pamlényi tábla. Késő szarmata kora népvándorláskori telep és temető a IV-V. századból. Late Sarmatian-early Migration Period settlement and cemetery from the A.D. 4 th -5 th century. In RACZKY, Pál KOVÁCS, Tibor ANDERS, Alexandra (szerk.): Utak a múltba. Az M3-as autópálya régészeti leletmentései Paths into the past. Rescue excavations on the M3 motorway. Budapest VARSIK, Vladimir 2011 Germánske osídlenie na vŷchodnom predpolí Bratislavy. Sídliská z doby rímskej v Bratislave-Trnávke a v okolí. Archaeologica Slovaca Monographiae. Tom. XVIII. Nitra. K. VÉGH Katalin 1975 Régészeti adatok Észak-Magyarország I IV. századi történetéhez Archäologische Beiträge zur Geschichte Nordostungarn im I IV. Jh. u Z. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13 14, vékony Gábor 1985 Kora-népvándorláskori telepnyomok Pilismaróton. Frühvölkerwanderungszeitliche Siedlungsspuren in Pilismarót. Communicationes Archaeologicae Hungariae (1985), vida, Tivadar 2011 Die Zeit zwischen dem 4. und dem 6. Jahrhundert im mittleren Donauraum aus archäologischer Sicht. In KONRAD, Michaela WITSCHEL, Christian (Hrsg.): Römische Legionslager in den Rhein- und Donauprovinzen Nuclei spätantik-frühmittelalterlichen Lebens? München VÖRÖS Gabriella 1985 Hunkori szarmata temető Sándorfalva Eperjesen Eine sarmatischen Begräbnisstätte aus der Hunnenzeit in Sándorfalva-Eperjes. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve /1, VÖRÖS István 1991 Germán állatcsontmaradványok Füzesabony Szikszó pusztán Germanische Tierknochenreste auf dem Fundort Füzesabony Szikszó puszta. Agria 25 26, Hunkori település állatcsontleletei Tiszavasváriban. Animal bones of the Hun Age settlement in Tiszavasvári. Jósa András Múzeum Évkönyve XLI, VÖRÖS István SOÓS Eszter 2014 Észak-magyarországi császárkori települések archeozoológiai vizsgálata. Archaeozoological Investigation of Roman Imperial Age Settlements in Northern Hungary. Communicationes Archaeologicae Hungariae (2014), Budapest WALKER, Phillip L. bathurst, Rhonda R. RICHMAN, Rebecca GJERDRUM, Thor ANDrushko, Valerie A The causes of porotic hyperostosis and cribra orbitalia: a reappraisal of the iron-deficiency-anemia hypothesis. American Journal of Physical Anthropolog y 139/2, ZEMAN, Tomáš 2007 Vorlaufiger Bericht über die spätkaiserzeitliche Siedlung in Zlechov. In TEJRAL, Jaroslav (Hrsg.): Barbaren im Wandel. Beiträge zur Kultur- und Identitätsumbildung in der Völkerwanderungszeit. Spisy AÚSAV CR 26, Brno

79 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 79 KR. U. 5. SZÁZADI TELEP ÉS TEMETKEZÉSEK HERNÁDVÉCSÉRŐL: ADATOK A LAKÓHELY ÉS A TEMETKEZÉSEK KAPCSOLATÁHOZ A HUN KORBAN Kulcsszavak: Felső-Tisza-vidék, Marosszentanna Csernjahov kultúra, edényégető kemence, murgai típusú korsó, szemcsés fazék 2004-ben Hernádvécse határában a 3-as számú főút rekonstrukciós munkáihoz kapcsolódóan több korszakos lelőhelyeket tártak fel a Herman Ottó Múzeum munkatársai a Hernád folyó jobb parti, keskeny teraszán (1. kép). A 4. számú lelőhelyen neolitikus és bronzkori jelenségek és egy császárkori germán Przeworsk teleprészlet mellett egy hun kori tanya és két, szintén 5. századi temetkezés is napvilágra került (2. kép). A szórt szerkezetű, hun kori lelőhely déli részén feküdt két enyhén földbe mélyített, gerendafalú épület, sarkukban kisebb kövekből épített belső kemencével. Az épületek közelében csupán 1 1 nagyobb verem került elő, a többi gödör ezektől északra, a dombhátra merőlegesen, egymástól m-re csoportosult. Az épületekhez közelebb sekély, ovális és hengeres, míg a lelőhely északi részén inkább méhkas alakú vermek sorakoztak, utóbbiak közt helyezkedett el a település edényégető kemencéje is. A lelőhely déli felében, a telepjelenségek között egy gyermek és egy férfi bolygatott, ÉNy DK tájolású temetkezése került napvilágra. A sírmellékletek, bár illeszkednek a Kárpát-medencei hun kor változó divatjelenségeihez, számos egyedi vonást mutatnak. A gyermek sírjából egy négyszögletes testű, karikára hajló peckű ezüst csat mellett egy egyedi kivitelezésű, ékvésett bronzfibula hosszú, keskeny, egyenes lábának a töredéke került elő (3. kép). Bár a fibula pontos analógiái nem ismertek, technológiai jellemzői és az ezüst csat alapján a gyermek az 5. század középső harmadában kerülhetett eltemetésre. A felnőtt férfi erősen feldúlt sírjában egy függőleges, besimított cikk-cakk vonalalakkal díszített, Murgai korsó és egy hosszú, kétélű kard töredékei feküdtek, melyek analógiái dél-alföldi késő szarmata temetkezések felé mutatnak és az 5. század első felére keltezhetőek (5. kép). A település kőkemencével ellátott épületeinek szinte pontos megfelelői a Marosszentanna Chernjachov kultúra településeire jellemzőek (6 7. kép). A Henning A-típushoz sorolható, edényégető kemencéből (10. kép) és a vermekből előkerült kerámia leletanyag a kevés kézzel formált fazék mellett főként finom, gyorskorongolt S-profilú tálakból, fazekakból, besimított díszítésű Mugai korsókból, valamint korongolt, szemcsés anyagú tálakból és fazekakból állt ( kép), melyek legjobb formai analógiái Valeria provincia és a Dunától északra fekvő területek késő római, 5. századi lelőhelyeiről ismertek. A település fémtárgyak hiányában csak a kerámia leletanyag jellegzetességei alapján keltezhető. A finom és szemcsés S-profilú tálak analógiái a Dunakanyar térségében a 4/5. század fordulójára, a szemcsés kiöntőcső-töredék finom anyagú párhuzamai az 5. század középső harmadára tehetőek. A besimított minták finom kivitelezése, és az edények aljának száradás utáni, korongon való megformálása késő császárkori fazekas hagyományra utal. A település a temetkezésekkel egy időben, szintén az 5. század első felében és középső harmadában lehetett lakott. Hernádvécse Nagy rét lelőhely olyan, a Felső-Tisza vidékre újonnan beköltöző csoport hagyatéka, melynek eredete a Marosszentanna Chernjachov kultúra területén kereshető. A jellegzetes épülettípussal ellentétben a kerámia leletanyag nem az említett kultúrkör településeinek leletanyagával, hanem a hasonló korú települések fazekasságával mutat kapcsolatot. A besimított díszű, finom tálak és korsók és a szemcsés fazekak aránya jól tükrözi azt az átalakulást, mely az 5. századi, alapvetően önellátó településekre jellemző szerte a Kárpát-medencében. A lelőhely kapcsán új kérdések tehetőek fel a hun kori települések és temetkezések topográfiai viszonyával kapcsolatban is. Hernádvécsén a temetkezések a telepjelenségek között helyezkedtek el, vagyis a temetési terület és a mindennapi élet helyszíne nem vált el élesen egymástól. Összegyűjtve a hasonló korú, ám nagyrészt publikálatlan lelőhelyeket, úgy tűnik, nem elszigetelt jelenségről van szó, így a kérdés mindenképpen további kutatásra érdemes. Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás

80 80 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás Table 1 Hernádvécse Nagy rét site 4. The main length of the long bones from Grave str.309 (mm) 1. táblázat Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. Az Str.309 sír halottjának hosszúcsont méretei (mm) Martin No. Clavicle 1 Humerus 1 Ulna 1 Radius 1 Femur 1 Tibia 1 Fibula 1 Grave Str.309 left right left right left right left right left right left right left right Table 2 Hernádvécse Nagy rét site 4. Distribution of the ceramic material (no. of fragments) 2. táblázat Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. A kerámia leletanyag technológia szerinti megoszlása a jelenségekben (töredékszám) I. IV. II III Str. I.a I.b I.c IV.a IV.b IV.c V. Total Total

81 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 81 Table 3 Hernádvécse Nagy rét site 4. Distribution of the ceramic material by forms (no. of vessels) 3. táblázat Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. A kerámia leletanyag forma szerinti megoszlása a jelenségekben (edényszám) I. IV. I/1. I/2. IV/1. IV/2. I/3. I.4. IV.3. IV.4. IV/5. Str. No. I/1.1. I/1.2. I/1.3. I/2.1. I/2.2. I/2.3. I/2.4. IV/1.1. IV/1.2. IV/1.3. IV/2.1. IV/ Stray finds Total

82 82 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás Table 4 Hernádvécse Nagy rét site 4. Fauna of the Hun Age features 4. táblázat Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. Az állatcsontanyag fajonkénti megoszlása Species pieces % Cattle (Bos taurus L.) ,78 Small ruminants (Ovis aries L./ 32 18,93 Capra hircus L.) Pig (Sus domesticus L.) 13 7,9 Domestic mammals ,41 Bird 1 0,59 Identified Non identified 5 - Total Table 6 Hernádvécse Nagy rét site 4. Body region distribution of the animal bone material (no. of fragments) 6. táblázat Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. Az állatcsontanyag testtájak szerinti megoszlása (töredékszám) Cattle Small ruminants Pig Total Head Trunk Meaty limb Dry limb Terminal region Total Table 5 Hernádvécse Nagy rét site 4. Topographical distribution of the animal bone material (no. of fragments) 5. táblázat Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. Az állatcsontanyag megoszlása a jelenségekben (töredékszám) Str. Cattle Small ruminants Pig Bird Total Total Table 7 Hernádvécse Nagy rét site 4. Anatomical distribution of the animal bone material (no. of fragments) 7. táblázat Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. Az állatcsontanyag anatómiai megoszlása (töredékszám) Species/ Number of fragments Cattle Small ruminants Pig Skull 4-1 Facial bones Upper teeth Mandible Lower teeth Cervical vertebrae Thoracic vertabrae Lumbar vertebrae 2-1 Vertebrae Rib Scapula Humerus Radius Ulna 2-1 Carpus Metacarpus Pelvis Femur Patella Tibia Metatarsus Phalanx I Total

83 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 83 Plate I. Hernádvécse Nagy rét site : str.20 I. tábla Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1 7: Str.20.

84 84 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás Plate II. Hernádvécse Nagy rét site : str.21; 5 7: str.40 II. tábla Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1 4: Str.21; 5 7: Str.40.

85 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 85 Plate III. Hernádvécse Nagy rét site : str.40; 3: str.49; 4 10: str.52 III. tábla Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1 2: Str.40; 3: Str.49; 4 10: Str.50.

86 86 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás Plate IV. Hernádvécse Nagy rét site 4. 1: str.52; 2 6:str. 61; 7 9: str.125 IV. tábla Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1: Str.52; 2 6: Str.61; 7 9: Str.125.

87 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 87 Plate V. Hernádvécse Nagy rét site : str.125; 4 9: str.160 V. tábla Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1 3: Str.125; 4 9: Str.160.

88 88 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás Plate VI. Hernádvécse Nagy rét site : str.160 VI. tábla Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1 8: Str.160.

89 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 89 Plate VII. Hernádvécse Nagy rét site : str.160 VII. tábla Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1 5: Str.160.

90 90 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás Plate VIII. Hernádvécse Nagy rét site : str.160 VIII. tábla Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1 9: Str.160.

91 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 91 Plate IX. Hernádvécse Nagy rét site 4. 1: str.160; 2 10: str.161 IX. tábla Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1: Str.160; 2 10: Str.161.

92 92 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás Plate X. Hernádvécse Nagy rét site : str.161 X. tábla Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1 7: Str.161.

93 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 93 Plate XI. Hernádvécse Nagy rét site : str.161 XI. tábla Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1 8: Str.161.

94 94 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás Plate XII. Hernádvécse Nagy rét site 4. 1: str.161; 2 5: str.164 XII. tábla Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1: Str.161; 2 5: Str.164.

95 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 95 Plate XIII Hernádvécse Nagy rét site 4. 1: str.164; 2 4: str.166; 5: str.187 XIII. tábla Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1: Str.164; 2 4: Str.166; 5: Str.187.

96 96 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás Plate XIV. Hernádvécse Nagy rét site : str.187 XIV. tábla Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1 3: Str.187.

97 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5 th century AD 97 Plate XV. Hernádvécse Nagy rét site 4. 1: str.209; 2 3: str.275; 4: str302; 5: str.303 XV. tábla Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1: Str.209; 2 3: Str.275; 4: Str.302; 5: Str.303.

98 98 Soós, Eszter Bárány, Annamária Köhler, Kitti Pusztai, Tamás Plate XVI. Hernádvécse Nagy rét site : str.308 XVI. tábla Hernádvécse Nag y rét, 4. lh. 1 6: Str.308.

99 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVI (2017), EGY MEGKÉSETT TARTOMÁNYURASÁG-ÉPÍTÉSI KÍSÉRLET A XIV. SZÁZAD ELEJI MAGYARORSZÁGON: PETENYE FIA PÉTER PÁLYÁJA Kádár Tamás történész Absztrakt: A XIV. század elején Zemplén vármegyében Petenye fia Péter hozta létre Magyarország legkisebb és legrövidebb életű tartományuraságát. Péter kezdetben, főként a király Aba nembeli Omodé fiai elleni harca idején, 1312 körül I. Károly híve volt, legalábbis annak mutatta magát, néhány évvel később azonban nyíltan szembefordult vele. Ez vezetett 1317 tavaszán gyors bukásához és zempléni tartományának fegyveres felszámolásához. A tanulmány a nagybirtokos életét és közéleti pályáját, valamint tartományurasága történetét mutatja be részletesen, de külön hangsúlyt fektet két, a király által terhére rótt, túlzás nélkül rendkívülinek nevezhető bűncselekményre is. Ez utóbbi keretében egy közelebbről ismeretlen halicsi fejedelem Magyarországra hívásának körülményeit, annak lehetséges hátterét, és általában az erősen kétséges vádat vizsgálja. Kulcsszavak: Zemplén vármegye, Ung vármegye, I. Károly, tartományuraság, Borsa nembeli Kopasz, topai csata A világi nagybirtokosok legfelső, az Árpád-kor utolsó évtizedeiben félelmetes hatalmat szerzett maroknyi csoportja, az úgynevezett tartományurak köre többé-kevésbé ismertnek mondható a középkori történelmünk iránt érdeklődő, nem szakmabeli közönség előtt is. Csák nembeli Máté: a trencséni nagyúr, Aba nembeli Omodé nádor, a Dunántúl java részét és Szlavónia északnyugati megyéit uralmuk alatt tartó Héder nemzetségbeli Kőszegi fivérek, vagy a bihari oligarcha Borsa nembeli Kopasz nevéről csaknem mindenki hallott már, és bizonyára az általuk létrehozott tartományuraságok mibenlétéről is sokaknak van valamelyes fogalmuk (a tartományúri hatalom történetéhez: Kristó 1979, ; az egyes oligarchákra és a kiskirály családokra: Kristó 1973; 1975; 1978/a; Pór 1888; Bunyitay 1888, Révész 1891; a Drugetek királyi jóváhagyással kiépült tartományára: Hardi 2012; Zsoldos 2017/a). A korábban gyakran, kissé pontatlanul kiskirályok megnevezéssel emlegetett tartományurak csoportjának volt az említett bárókon kívül néhány, tőlük politikai hatalomban, vagyonban és fegyveres erőben jelentősen elmaradó, de végeredményben mégis az oligarchiához sorolható tagja is, akikről ellenben jóval kevesebbet tudunk. Történészeink között némely nagybirtokos báró személyét illetően nemegyszer véleménykülönbségek is felmerültek a tekintetben, hogy az adott előkelő ténylegesen a tartományúr bárók kasztjába sorolható-e, avagy nem (Kristó 1979, 143, 206; Zsoldos 1997, 147; Engel 1994, 544). Ezen utóbbi, a kutatásban eleddig csupán kisebb figyelmet kapott főúri körhöz tartozott tanulmányunk tárgya, Petenye fia Péter is, a Zempléni-hegység vidékének Omodé nádor melletti legtekintélyesebb világi nagyura, akinek életútja, főképp pedig helyi territoriális magánhatalom kiépítésére irányuló törekvései ugyanakkor számos vonatkozásban alaposabb, mélyrehatóbb vizsgálatra, illetve bemutatásra érdemesek (Péter pályafutására, főként pártütésére: Petrovics 2000). Péter családja, jóllehet vélhetően nem számítható Zemplén ősi, törzsökös famíliái közé, régtől fogva a vármegye egyik tehetős, nagy földvagyonnal bíró, és részint ebből következően befolyásos nemesi rokonsága volt. Sajnos egyetlen forrásunk sem közli, hogy a báró és felmenői mely nemzetségből származtak, és minthogy rokoni összeköttetéseikre vonatkozó adatokkal sem rendelkezünk, az ilyen módon sem állapítható meg. Feltehetően atyjával azonosíthatjuk azt a bizonyos Petenye nevű előkelőt, aki János pataki plébános egy év nélkül kelt oklevele szerint valamikor között Erzsébet királyné tárnokmestere (esetleg tárnokispánja) volt. 1 Feltevésünket valószínűsíti meglehetősen ritka 1 ÁHHKO 85. sz.

100 100 Kádár Tamás szláv hangzású, egyben ilyen eredetet is sejtető neve és azon momentum, hogy birtokaik István ifjabb király és felesége, Erzsébet felettébb kedvelt tartózkodási helye, Nagypatak vár (a mai Sátoraljaújhely délnyugati határában) környékén feküdtek. Felmenői tekintetében a megszokotthoz képest is nagyobb a bizonytalanság, lévén, családjában vele együtt négy egymás utáni generáció viselte a Péter nevet. Dédapja, az első ismert Péter ispán felmenői között, már 1217-ben adományt tett egy szerviensének zempléni birtokaiból, a család tehát már legalább egy évszázaddal a mi Péterünk előtt tartósan megvetette a lábát a vidéken. 2 Atyja mint helyi birtokos Básztély nembeli Rénold volt nádor oldalán Zemplén vármegye szolgabírájaként szerepel egy év nélküli, Wenzel Gusztáv által 1291 tájára keltezett oklevélben (Zsoldos 2005, 145). 3 Maga Péter első ízben 1283-ban tűnik fel forrásainkban, életének alakulását viszonylag részletesebben jobbára azonban csak 1306-tól tudjuk nyomon követni. Az előbbi évben, napi kelet nélkül, szeptember 3. előtt kiadott oklevelében IV. László király a Wekercapva -i Gyepuel nevű nem azonosítható, de biztosan a halicsi határvidéken kereshető birtokot adományozta neki. 4 A felbukkanását követő körülbelül két évtizedben, mint ottani előkelő, csak vármegyei szinten, birtokügyei kapcsán szerepel okiratainkban, így Aba nembeli Omodé nádor július 1-jén kelt memoriális oklevelében a zempléni Visnyó birtokért folyt per kapcsán említi; jelesül két ízben is tiltakozott az egyik fél beiktatása ellen. 5 Sajnos közelebbről nem ismert időpontban, valamikor 1291 és 1298 között az egri káptalan tanúsága szerint rokonaival, Konrád fia Mátyással és testvéreivel a szintén Zemplén vármegyében fekvő Rozvágy és Zebegnyő nevű örökbirtokaik tekintetében csere-megállapodást kötött, amely révén az előbbi fejében megszerezte Zebegnyőt, majd ban ugyancsak az egri kanonoki testület előtt Szőlős nevű örökbirtokában egy bizonyos tulajdonrészt adományozott hívének, Berkesz ispánnak december 12-én a váradi káptalan előtt Kaplyon nembeli terebesi János fia Andornok átadta Péternek a korábban az utóbbi apja által neki (tudniillik Andornoknak) 2 ÁKO I/ (338. sz.). Péter és felmenői esetleges keleti szláv származására: Волощук ÁÚO V ÁKO II/ (3258. sz.) 5 ÁÚO X ÁÚO X , 314. Rozvágy ma Kis-, Nagyrozvágy, Borsod-Abaúj-Zemplén m.; Zebegnyő ma Zbehňov, Kassai kerület, Szlovákia; Szőlős mai nevén Szőlőske; Viničky, Kassai kerület, Szlovákia) adományozott Salamon és Záhony, Ung megyéhez tartozó birtokokat, amelyekért cserében Péter Csány (?, Krizsán?) és Kasov nevű, Zemplén megyei örökölt fekvőségeit adta Andornoknak. Andornok egyúttal megerősítette Pétert Albun és más, nem megnevezett birtokok tulajdonában, azon feltételek mellett, amelyekkel IV. Béla király pivilegiumában apja Péter nagyapjának, Foltos Péternek adományozta azokat október 18-án zempléni Visnyó nevű faluját egy szerviensének, Paljánka szintén Zemplénben fekvő birtokát pedig egy másik hívének adományozta. 8 Engel Pál szerint 1307-ben a Kaplyon nembeli Nagymihályiaktól birtokcsere révén megszerezte a Zemplén megyében fekvő Barkó várát, későbbi fő erősségét (Fügedi 1977, 104; Engel 1996, 275). A leleszi konvent 1377-ben, megemlékezvén az egri káptalan egy ben kelt kiadványának tartalmáról, valóban említi a vár, illetve Misle, abaúji és Rucse, Ung megyei birtokok cseréjét, azt azonban nem közli, a csereüzlet kik, mely birtokosok között jött létre. 9 Ismeretes ugyanakkor a váradi székeskáptalan egy 1314-ben kiadott oklevele, amelyből megtudjuk: a Huzdou és Zubugya nevű ungi fekvőségek Petenye fia Pétertől, Barkó vár és birtok ellenértékeként kerültek bizonyos András fia Lőrinc kezére. Lévén teljességgel bizonyosra vehető, hogy ezen Lőrincet a már említett ungi és Zemplén vármegyei nagymihályi Lőrinccel kell azonosítanunk, kétségtelen, hogy Engel megállapítása helyes, és a Barkóvárat érintő csere valóban 1307-ben történt április 24-én Péter újabb szerződést kötött; a váradi káptalan előtt folyó perükben egyezségre lépett Konrád fiaival, Tamással, Mátéval és Budával, megállapodván; a két Ruszka és Kiszte nevű zempléni birtokát, amelyeket bizonyos Dénes fiaitól szerzett meg, a nevezett feleknek adja, azok Zebegnyő és Tornya, ugyanott fekvő birtokaikért. Egyben vállalta, amennyiben az átadott ingatlanok bírásában Konrád fiait nem tudná megvéde- 7 DF Az oklevél kiadatlan, IV. Béla benne említett privilegális kiadványa pedig nem szerepel az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzékében. Záhony ma Szabolcs- Szatmár-Bereg m.; Salamon ma Tiszasalamon; Сοломоново, Kárpátalja, Ukrajna; Kasóv ma Kazsó; Kožuchov; Kassai kerület, Szlovákia. 8 AO II. 78. sz. Visnyó, ma Višňov, Kassai kerület, Paljánka ma Szécsmező; Sečovská Polianka, Eperjesi kerület, mindkettő Szlovákia. 9 AO II sz. Misle ma: Mislye; Myslina, Rucse ma: Sáros-, illetve Felsőrőcse; Blatné-, Vyšné Revištia, az előbbi az Eperjesi, utóbbiak a Kassai kerületben, Szlovákiában fekszenek. 10 Az oklevél csak tartalmi átírásból ismert: AO III sz. Zubugya ma Izbugya; Zbudza, Kassai kerület, Szlovákia területén; a nem azonosítható Huzsdó Zbugya szomszédságában fekhetett.

101 Egy megkésett tartományuraság-építési kísérlet 101 ni, az ugyancsak Zemplén vármegyei Terebesen belüli, örökölt birtokaiból kárpótolja azokat. 11 Ekkortájt csatlakozhatott a király táborához; április 10-én, nem sokkal a győzelmes rozgonyi ütközet előtt I. Károly hű szolgálataiért már adományban részesítette; mint oklevelében írja, mikor Omodé nádor fiai szervienseikkel néhány héttel korábban Patak város kifosztására és lakói elpusztítására indultak, Péter, mint más oklevelekből tudható, Baksa nembeli Tamás fia László és Doncs oldalán ellenük támadt, és az öszszecsapásban számos emberét elveszítette, lovakban, fegyverekben és más javakban mintegy 100 márka értékű kárt szenvedett, és maga is súlyosan megsebesült. Ezt követően a lázadók szécsi birtokára törtek, azt felégették, házát, ahol épp csak felesége tartózkodott, feldúlták, egy rokonát megölték, a templomot, amelyet ő maga építtetett, kirabolták, és az épületben nagy pusztítást végeztek, így összességében óriási, állítólag körülbelül 1000 márka kárt okoztak neki. Mindezekért, részint kárpótlásként, a király bizonyos Iroszló hűtlen fiainak és rokonainak Pihnye (Pyhuhe) nevű birtokát adta neki (Kristó 1988, 34). 12 Kétségtelen tehát, hogy ekkor már a király híveinek táborához tartozott, valamint feltételezhetjük: Aba Omodé fiaival, illetve famíliájukkal komolyabb, régebbi keletű ellentéte volt, csatlakozásának közelebbi időpontja azonban nem ismeretes. Támogatása a király számára egyébként is nagyon fontos volt, de iránta való lojalitása Aba nembeli Omodé 1311 szeptemberében bekövetkezett halála után, amikor annak fiai és a király közötti konfrontáció elkerülhetetlenné vált, még inkább felértékelődött (Kristó 1978/b, 36 84). Péter nyilván hamar felismerte az előállt helyzet neki kedvező előnyeit, jelesül, hogy az Abák várhatóan nagymértékű meggyengülésével vagy esetleges bukásával könnyen kiterjesztheti fennhatóságát Zemplén vármegye egészére, és talán a szomszédos megyék területére is. Omodéval, illetve fiaival való szembenállása, majd pedig nyílt, fegyveres konfliktusa másfelől, ha nem épp eredendően, alapvető személyes érdekeiből következett; értékes zempléni birtokai azokéival elegyesen, a tartományúr uradalmai 11 AO II sz. Ruszka ma Kis-, Nagyruszka; Malỳ Ruskov, Veľkỳ Ruskov és Kiszte ma Kiszta; Kysta, Zebegnyő ma Zbehňov, Tornya ma Kis-, Nagytoronya; Malá Toroňa, Trňa, Terebes ma Tőketerebes; Trebišov, valamennyi Kassai kerület, Szlovákia. 12 AO III sz. Felettébb érdekes, hogy az adományt I. Károly 1332-ben átírta Druget Vilmosnak, ami Zsigmond király es megerősítéséből ismert. Szécs ma Gálszécs; Sečovce, Kassai kerület, Pihnye ma Tüskés; Pichne, Eperjesi kerület, mindkettő Szlovákia. Baksa Tamás fiaira és az abaúji csatározás egyéb részleteire: AO III sz.; AO VII sz. közé szorultan feküdtek vármegye szerte (Karácsonyi 1995, 57 58), így, amennyiben szerette volna megőrizni azokat, elháríthatatlanná vált, hogy meghódoljon a nádor és családja előtt, és beálljon szolgálatukba. A bukása után kiadott oklevelekből egészen pontos kép rajzolódik ki tekintélyes zempléni birtoktömbjeiről, 1315 táján legkevesebb falu és öt-hat vár volt a kezén, illetve ellenőrzése alatt. Utóbbiak közül Bodrogszeget Patak és Zemplén előterében, a Bodrog partján és Borostyánt Szécs nevű birtoka közvetlen közelében valószínűleg ő emeltette, minden bizonnyal annak mentsváraként, néhány évvel korábban (Fügedi 1977, 111, ). Károly 1312-ben újabb kézzelfogható jelét adta, hogy komolyabban számol erejével az Omodé fiaival előállt konfliktus tekintetében, és megbecsüli nagy helyi hatalommal bíró zempléni hívét, illetve annak támogatását. Egy ez évi, napi kelet nélküli okleveléből kitűnik: március második felében a király zászlói alatt részt vett a lázadók által tartott Sáros várának ostromában is, amiért ekkor a két Bazza -t nyerte el Zemplén megyében ban Péter már e fekvőségéből adományozott tovább egy kisebb, a Radványszege nevű birtokrészből kihasított darabot szervienseinek, akik minden valószínűség szerint oldalán harcoltak a Csák Máté és az Omodé-fiak elleni győztes rozgonyi csatában első felében tehát két rendkívül fontos hadi esemény során is érdemeket szerzett, és minthogy az személyesen irányította a Sáros körüli és az Abaúj megyei harccselekményeket, valamint június 15-én maga vezényelt a rozgonyi csatamezőn is vélhetően felhívta magára a király figyelmét. Engel Pál szerint az értékes birtokok mellett rövidesen hivatali megbízatásokat is kapott az uralkodótól, aki előbb zempléni és ungi, majd regéci ispánnak nevezte ki. Zempléni és ungi ispánságára vonatkozóan egyetlen forrásadattal rendelkezünk, ez máskülönben egyedüli ismert saját kiadványa is, emiatt érdemes kicsit részletesebben foglalkoznunk vele (Engel 1988, 103; Engel 1994; Engel 1996, 219, 241; Szirmay 1804, 13). 14 Az irat, amelynek szövege csak XIX. század eleji kiadásokból ismert, keltezetlen, közreadói, Szirmay Antal, illetve annak munkája nyomán Fejér György kétségkívül tévesen 1320-ra datálták. Tartalma alapján Péter zempléni és ungi ispán Tamás fia Lászlót, Baksa fia Miklóst és három további megnevezett társukat felszólítja, hogy bizonyos Róbert ellen jöjjenek segítségére 13 Mindkét okirat csak tartalmi átírásból ismeretes: AO III. 415., 656. sz. Bazza ma Kisbonya; Božčice, Kassai kerület, Szlovákia. 14 CDH VIII/

102 102 Kádár Tamás keltét igen nagy valószínűség szerint 1312 második fele, vagy még inkább 1313 júniusa és 1316 ősze közé helyezhetjük. A levélben szereplő személyek egyfelől ugyanis a Baksa nemzetség tagjaival, illetve Lőrinc fia Róbert Szolnok megyei birtokossal azonosíthatóak, akikre között vannak adataink, másfelől Péter zempléni és ungi ispáni tisztségviselése csupán a mondott időszakban mikor is nem ismert a két megye ispánjának kiléte képzelhető el (Engel 1988, 103, 61. jegyz.; Engel 1996, 219, 241). Engel által vélelmezett comesi tisztségei közül a regéci ispánság úgyszólván biztosan kizárható. A király december 15-én kelt oklevele említi, hogy egy abaúji birtokperben Druget Fülöp szepesi ispán regéci Péter ispánnal (comes Petrus de Regach) együtt békebíráskodott. 15 A szóban forgó Pétert meglehetős bizonyossággal csakugyan vele azonosíthatjuk, tekintve, hogy Fülöp egy évszám nélkül kiadott, de nagy valószínűség szerint március 20-ára datálható levelében a király iránti hűségük megingásának gyanújába keveredett és korábban kétségtelenül barátai közé tartozott Simon (más néven Baksa) nemzetségbeli nemeseket már a Regéc vára elleni mielőbbi támadásra szólítja fel, ami az alább bemutatott eseményekkel összefüggésbe állítva, ha nem is maradéktalanul, de legalábbis javarészt eloszlatja ezzel kapcsolatos esetleges kételyeinket (Engel 1988, 116, 125. jegyz.). 16 A de Regach jelző azonban mint az nyilvánvaló nem ispánságára, hanem személyére vonatkozik, annál is inkább, mert Regéc megye, regéci várispánság, vagy kerület nem létezett. 17 Vitán felül áll ugyanakkor, hogy I. Károly és a királyi hatalom megszilárdításán munkálkodó elit legkésőbb 1312 eleje óta legértékesebb zempléni híveként tekintett rá, aki az országrész igazgatásának újjászervezése után alighanem komoly, akár országos tisztségekre is számíthatott utolsó heteiben azonban Péter az uralkodó iránti lojalitásában döntő, és mint a későbbi események mutatják, végzetes fordulat történt. A király január 2-án kelt okleveléből arról értesülünk, hogy Borsa nemzetségbeli Kopaszhoz csatlakozva letért a hűség útjáról, a király híveinek elsősorban Ákos nembeli Mihály fia Mikcs sárosi ispánnak, a főúr szerviensei megölésével és bebörtönzésével sok kárt okozott, Károly és támogatói ellenében egy külországbeli fejedelem segítségét kérte, miért is az büntetésül Sztracsina, 15 I. Károly dec. 15-i oklevele: AO IV sz. 16 AO IV sz. Az azonosítás helyességét Engel mellett Zsoldos Attila is elfogadta nemrég közölt munkáiban (Zsoldos 2011, 56, 63. jegyz.; Zsoldos 2017/a, 38 39). 17 I. Károly király dec. 15-én kelt oklevele: AO IV sz. Kékmező, Nagydomása, Kisdomása és Gereginye nevű zempléni birtokait elvette tőle, és Mikcsnek adományozta. 18 Egy másik, sajnos csak XIX. századi regeszta formájában fennmaradt, az újkori kivonat szerint ben kelt királyi privilegium sokkal súlyosabb, egyenesen megdöbbentő vádakkal illeti; azt állítván, hogy amikor a király Patak közelében betegen feküdt, Péter meg akarta azt ölni, majd pedig, midőn Temesvárott tartózkodott, uralkodóját felbérelt orgyilkos által próbálta meg likvidáltatni. 19 Petrovics István egy igen alapos tanulmány keretében foglalkozott az izgalmas eseményekkel, amelyek eladdig kutatásunkban semmifajta figyelmet nem kaptak. Feltételezése szerint az első, Péter által végrehajtott merénylet 1316 decemberében történt, majd nem sokkal ezt követően, 1317 folyamán került sor a király Temes menti székhelyén a bérgyilkos likvidálási kísérletére. I. Lajos egy 1355 márciusában kiadott, későbbi átiratban fennmaradt oklevele alapján a kutató feltételezi továbbá, hogy a merényletet bizonyos István fia Miklós és Fülöp, Csanád vármegyei nemesek követték el, akik nyíllal akartak végezni a királlyal, de vélhetően még idejében lelepleződtek (Fraknói 1899, ; Petrovics 2000, 432). E helyt kell röviden kitérnünk forrásunk egy rendkívül fontos információjának tárgyalására, amelyet Petrovics alább kifejtendő meglátásunk szerint valószínűleg helytelenül úgy értelmezett, hogy Pétert, miután sikertelen merénylete révén árulására fény derült, azaz, mint a XIX. századi tartalmi kivonat fogalmaz: minden világossá vált, a király elfogta. Az uralkodó élete elleni első támadás vélelmezett időpontjának helytállóságát azonban rendkívül erősen megkérdőjelezi a már említett december 15-i oklevelünk, amely szerint Péter akkor még (esetleg újfent?) bizonyosan a király hűségén volt, az ugyanis, Druget Fülöp szepesi várnaggyal hozott döntését helybenhagyván, egyetlen szóval sem említi, hogy az időközben a lázadókhoz csatlakozott, vagy aljas módon az életére tört volna (Petrovics 2000, 431). Ráadásul az egyébként eredetiben ránk maradt oklevelet, mint láttuk, maga I. Károly adta közre, nem lehet szó tehát arról, hogy egy félreeső helyen működő, s így talán a minapi eseményekről csak megkésve értesülő, tájékozatlanabb hiteleshely olyan okiratot bocsátott volna ki, amelyben semmi sem utal a zempléni főúr időközben bekövetkezett felségárulására. 18 AO IV sz. Sztracsina ma Szorocsány: Stročin, Kékmező valószínűleg a mai Kükemező; Kuková, Nagydomása: Veľká Domaša, Kisdomása: Malá Domaša, Gereginye ma Göröginye: Ohradzany, valamennyi település Szlovákiában, az Eperjesi kerületben található. 19 AO IV sz.

103 Egy megkésett tartományuraság-építési kísérlet 103 Legalább ilyen problémát jelent azon momentum, hogy miként azt egyébként Petrovics is megjegyezte a kérdéses időszakban a király feltételezett Patak környéki tartózkodása jelenleg egyetlen okirati hellyel sem bizonyítható, sőt, még távolabbról, az északkeleti országrész vármegyéinek területéről sem ismerünk általa 1316 végén kiadott oklevelet. Épp ellenkezőleg, az Engel Pál által összeállított itineráriumba a legnagyobb jóindulattal is nehezen illeszthető bele egy a rajta kitört kórt, említett fekvőbeteg állapotát is figyelembe véve feltételezhetően huzamosabb Bodrog menti tartózkodás (Engel 1988, ). Úgy hisszük, nem felesleges, és egyúttal talán közelebb is visz a megoldáshoz a király 1316 végén és 1317 legelején kiadott oklevelei keltezési helyeinek alaposabb áttekintése. Az uralkodó október 22-én Temesvárott datált, majd következő ismert tartózkodási helye december 15- én a közeli Lippa, másik kedvelt és gyakorta felkeresett dél-magyarországi városa, ahol az idézett oklevelét bocsátotta ki január 2-i kiadványa privilegium, így nem tartalmaz kelethelyet, de három nappal később, majd 6-án ismét Lippán keltezett. 20 Ha tehát elfogadjuk Petrovics István az első, Péter által személyesen végrehajtott merényletkísérlet időpontjára vonatkozó feltevését, azt értelemszerűen december 15. és január 5. közé kell helyeznünk, azaz mindössze 21 nap jöhet szóba. Ezen kerek három hét leforgása alatt kellett tehát elvben az uralkodónak Lippáról az onnan légvonalban is körülbelül 240 km-re fekvő Patak térségébe, majd onnan vissza Lippára eljutnia, mindezt a komoly napi menetteljesítményt igénylő távot a nyilván meglehetősen nehezen járható, a hó miatt néhol talán fel sem lelhető utakon, a legnagyobb téli fagyok idején megtéve. A feltételezett, bámulatosan gyors, kevés pihenőt engedő oda-vissza történt utazás mellett, a mondott 21 napos időintervallumba bele kell férjen továbbá a király betegsége, ami alapján vélelmezhető: rossz fizikai állapota miatt legalább néhány napig kénytelen volt meg nem nevezett, Patak közelében kereshető szálláshelyén maradni, illetve, hogy legyengült volta talán később is korlátozta mozgását, valamint nem utolsó sorban maga a sérelmére elkövetett gyilkossági kísérlet is. Mindennek a valószínűsége természetesen teljességgel nem zárható ki, mindent egybevetve mégis rendkívül csekély. Összességében tehát, a fentiek megfontolása a merénylet 1316 decemberére való datálása ellen szól, és okt. 22.: AO IV sz.; dec. 15.: AO IV sz.; jan. 2.: AO IV sz.; jan. 5.: AO IV sz.; jan. 6.: AO IV sz. mi magunk sem tartjuk azt elfogadhatónak. Meg kell jegyezzük mindazonáltal, és lehetséges, hogy ez az egész kérdéskör újabb, más szempontokat is figyelembevevő átgondolását teszi szükségessé, hogy I. Károly itineráriumának az közötti időszakában másutt sem ismeretes Patak környéki, avagy Zemplén vármegyei tartózkodással összefüggésbe vonható adat, olyan időintervallumot pedig, amely során arra elvileg sor kerülhetett, nem egykönnyen találunk ben 45 nap a leghosszabb periódus, melynek tartama alatt nem tudjuk meghatározni a király hollétét: jelesül épp az említett, január 6-i lippai keltezését követő másfél hónapban. Újbóli felbukkanáskor, február 20-án azonban az onnét mindössze 55 km-re fekvő Temesvárott, tehát még délebbre tartózkodott, ami, figyelembe véve a nagyobb utazások megtételére nem épp kedvező téli időszakot is, azt sejteti, hogy Károly a kérdéses hetekben mindvégig Lippa és akkori székhelye, Temesvár térségében maradt. Úgy gondoljuk, ha valóban megtörtént a Péter terhére rótt gyilkossági kísérlet, arra a király itineráriumának fényében és tekintettel az időjárási és útviszonyokra 1317-ben inkább tavasszal, március folyamán vagy április 10. és május eleje között kerülhetett sor, amikor is 28, illetve 29 napig nincs tudomásunk hollétéről (Spekner 2015, ). 21 A probléma lehetséges megoldását keresve fel kell tennünk természetesen azt a kérdést is, vajon minden rendben van-e ezen december 15-i oklevelünk körül. Hitelességével kapcsolatban aligha lehetnek kétségeink, de keltezése lehet esetleg hibás, 1315 helyett talán egy évvel későbbre történt. A merényletkísérletek problematikájával kapcsolatban Petrovicsétól jócskán eltérő álláspontra jutott Kristó Gyula 2003-ban, a Századok oldalain megjelent tanulmányában (Kristó 2003, ). Amennyiben jól értelmezzük, fájdalmunkra korántsem világos szavait, lényegében megkérdőjelezte az első, az oklevél által Patak közelébe helyezett merénylet megtörténtét. Mint írja: az első merényletkísérlettel az oklevél Péter régi megátalkodottságát akarta bizonyítani, azaz ismételten; amennyiben (és csak akkor ha) vonatkozó mondatát nem értjük félre a királyi adománylevél Pétert egy általa el nem követett bűnténnyel, alaptalanul vádolta meg. Tömörebben és durvábban megfogalmazva: a király, illetőleg kancelláriája hazudott (Kristó 2003, 331). Bár a probléma ilyetén, gordiuszi megoldása tagadhatatlanul elgondolkodtató, Kristó véleményét nem tudjuk elfogadni, főképp amiatt, mert az ismertetett ellentmondások meglátásunk szerint más módon, az 21 AO IV. 389., 406., 413., 435., 442., 462. sz.

104 104 Kádár Tamás inkriminált közlés megkérdőjelezése, avagy negligálása nélkül is eloszlathatóak. Korábban láttuk: Petrovics István a regeszta szövegét úgy értelmezte, hogy lebukását követően a főurat maga a király fogta el. Sokkal valószínűbb azonban, hogy az a személy, akit az ellene elkövetett gyilkossági kísérlet után az uralkodó saját kezűleg hatástalanított és foglyul ejtett, nem Péter, hanem az általa felbérelt orgyilkos volt. Ezen véleményt osztotta 2003-as tanulmánya szerint Kristó Gyula is, az alábbiakban megpróbáljuk bizonyítani ki nem fejtett sejtését (Petrovics 2000, 434; Kristó 2003, 331). Petrovics álláspontjának helytállósága ellen két komolyabb súlyú momentum is szól, az egyik maga épp a szöveg, a másik a szituáció logikája. A regeszta ugyanis egyáltalán nem írja konkrétan azt, hogy a király által elfogott merénylő Péter lett volna, az a nem világos megfogalmazás alapján lehetett tehát akár a bérgyilkos is, ráadásul, minthogy az oklevélkivonat a második kísérlet után említi az elfogást, valamint a szöveg logikája és a mondattani megfontolás is inkább amellett szól jóval indokoltabb annak elkövetőjére, tehát a bérgyilkosra gondolnunk. Amennyiben valóban a báró lett volna, akit a király személyesen foglyul ejtett, az csak a Patak melletti, első támadásnál történhetett, kérdés azonban, hogy miként sikerülhetett kiszabadulnia a fogságból, nem is beszélve arról, hogy rendkívüli, főbenjárónak számító bűnéért elvben halálbüntetést érdemelt volna. Az uralkodó ellen elkövetett merényletek körülményeinek kibogozhatatlannak tűnő problémáját mi magunk, mint említettük, más tekintetben látjuk megoldhatónak. A két merénylet fordulójára történt Petrovics általi a kutató gondolatmenete szerint egyébként teljesen helyénvaló datálásának egy roppant lényeges momentum ellentmond. Jelesül az, hogy Péter lázadásáról és a királyhű erőkkel vívott harcairól beszámoló, a fentiekben említett okleveleink közül a kétségtelen hitelű és pontos, napi keltezésű januári és február 10-i diplomáink, csakúgy, mint a később keletkezettek, egyetlen szóval sem emlékeznek meg a zempléni főúr I. Károly elleni gyilkossági kísérleteiről. 22 Azokról csak a késői regeszta formájában fennmaradt Druget Fülöp javára kelt privilegiumból nyerünk értesülést, azonban annak kiadási körülményei problematikusak, így mindenekelőtt évi kelte korántsem tekinthető bizonyosnak és eredetiségével kapcsolatosan, csakúgy, mint a benne foglalt információk vonatkozásában kételyek merülhetnek fel. Meg kell jegyezzük azt is, hogy 22 Az 1321-es oklevél: AO VI. 39. sz.; magyar fordítása: KRE tudomásunk szerint a szóban forgó adomány későbbi királyi megerősítésére nem került sor, míg ugyanakkor Fülöp egyéb szerzeményeit a király és fia, I. Lajos több alkalommal is megerősítette. 23 A magunk részéről úgy véljük, a probléma megoldása legnagyobb valószínűség szerint az lehet, hogy vagy a Druget család archívumából időközben elveszett oklevél volt hamis, vagy maga az állítólag az alapján készült regeszta volt egyszerű koholmány, vagy esetleg az évszám (1317) lejegyzésénél hiba került a szövegbe. Mindemellett annak is lehet némi jelentősége, hogy Péter főbenjáró bűneinek, felségárulásának különböző narratíváival két külön adományos okleveleiben találkozunk. Amennyiben az állítólag általa végrehajtott Patak környéki gyilkossági kísérlet valóban megtörtént, az megítélésünk szerint sokkal nagyobb biztossággal helyezhető 1317 januárja utánra, akár 1318 folyamára is március 24. és április 29. között nem ismerjük a király tartózkodási helyét, így az évben leginkább ekkor képzelhető el felségáruló akciója. 24 Ez esetben valószínűnek látszik mindazonáltal, hogy Péter hasonlóan több más tartományúrtársához, első, 1316 közepére datálható lázadása után meghódolt a királynak, aki megbocsátott neki, ilyeténképpen nyílt később módja az uralkodó elleni merényletre. Ezen kívül még egy megoldási lehetőség is felmerül. A regeszta szerfelett tömören a következőképp számol be a Patak közelében történtekről: Petenye fia Péter a királyt, amikor az Patak közelében betegen feküdt, meg akarata ölni ( Petrus filius Pechenye regem penes Patak aegre decumbentem occidere voluerit ). A nem kellően világos megfogalmazás alapján felvethető, hogy Péter a dél-zempléni település mellett ténylegesen megkísérelte-e kioltani Károly király életét, azaz a talán régebb óta érlelődő tervet valóban végrehajtotta-e, vagy valamilyen okból kifolyólag végül meggondolta magát, és visszalépett a roppant veszélyes vállalkozástól. Utóbbi esetben titkos szándékai rejtve maradhattak, és hacsak már korábban nem vallott színt, tovább élvezhette a király bizalmát, valamint a Patak mellett történtek és a temesvári merényletkísérlet között hosszabb idő is eltelhetett. Lehetségesnek látjuk továbbá azt is, hogy a Patak mellett Péter valamilyen kevéssé nyilvánvaló módon az eseményt szerencsétlen balesetnek álcázva, majd az abban való vétlenségéről, ártatlanságáról a királyt meggyőzve valóban megkísérelte kioltani Károly életét. Ez esetben magyarázatot kapnánk arra a kérdésre is, hogy az oklevél-regeszta főúr árulásának és az ural- 23 Így az ápr. 9-i donatioját dec. 10-én: AO V sz. 24 Márc. 23-án Temesvárott, majd ápr. 30-án ugyanott volt (AO V. 81., 109. sz.).

105 Egy megkésett tartományuraság-építési kísérlet 105 kodó elleni ártó szándékainak fényre derülését miért a későbbi eseményhez, a temesvári merényletkísérlethez köti: elképzelhetőnek tartjuk ugyanis végezetül azt is, hogy a Péter által megbízott bérgyilkos tudomással bírt a báró pataki tervéről, illetve attól való visszakozásáról, és arról vallatása beszámolt során. A király elleni ármánykodása mellett erőszakossága, hűtlensége és megátalkodottsága más, jóval nyilvánvalóbb módon is formát öltött. Valószínűleg már 1314 derekától folyamatosan és kivételes kíméletlenséggel, mint egy későbbi királyi oklevél fogalmaz: telhetetlen vadállatként sanyargatta, pusztította, rabolta Zemplén és a környező megyék falvait, illetve lakóit. 25 Egy valószínűleg legalább három évtizeddel később, 1346 decemberében kelt, így részleteiben talán nem a legpontosabb oklevél szerint többek között a Kaplyon nemzetség nagymihályi ágának tagjai is igen sok kárt szenvedtek hatalmaskodásai miatt; testvérével vagy fiaival (a Petenye megnevezés alatt akár ő is érthető, így nem világos, családjából konkrétan ki volt érintve a bűntettekben) korábbi ellenségeivel, Aba Omodé nádor fiaival rátört váraikra, azokat gyaníthatóan az ungi Györkét és talán a szintén Ungban, a megye északnyugati sarkában emelt Nagymihályt (Vinna, várára: Engel 1996, 372) lerombolta, számos birtokukat tönkretette, több rokonukat, valamint szerviensüket megkínozta és megcsonkította. 26 Elképzelhető továbbá, hogy ő támadta meg, vagy ostromoltatta a Zemplén északi részén fekvő Csicsva várát is, amely a király egy akkor kelt oklevele szerint november végén már kis híján egy éve dacolt az ostromlókkal (Kristó 2003, 328). 27 Feltehetően ekkortájt fordult szembe nyíltan a királlyal, majd 1316 tavaszán szövetségre lépett az 1315 elején megzabolázott és időlegesen meghódolt Borsa nembeli Kopasz volt nádorral és fivérével, Beke tárnokmesterrel, és alkalmasint december folyamán csatlakozott azok második lázadásához. Gyaníthatóan ugyanekkor, vagy 1317 első felében, bizonnyal a Borsa testvérek és többi összeesküvőtársa egyetértésével vagy épp megbízásából ment a Halics Volhíniai Fejedelemségbe, hogy, mint arról már szó esett, az ott uralkodó fejedelmek egyikét Magyarországra hívja, és miként I. Károly az eseményekről megemlékező február 10-i kiadványában olvashatjuk a király ellen vezesse. A megint csak nem teljesen egyértelmű igés szept. 23.: AO XXVI sz. 26 AO XXX sz. 27 AO IV. 355., 358. sz. Bárány Attila szerint már 1315 végétől kezdve dúlta a király híveinek birtokait szerte Zemplénben (Bárány 2011, 96). szerkezetet, valamint a másik fent hivatkozott, január 2-án kelt uralkodói privilegiumlevél vonatkozó részének bővebb, információgazdagabb, ámde nem kevésbé talányos megfogalmazását a szakirodalom egyöntetűen és meglátásunk szerint pontatlanul, túldimenzionálva azt úgy interpretálta, hogy Petenye és társai, köztük a külön meg is nevezett Borsa nembeli Kopasz, az orosz uralkodót trónkövetelőként tervezték felléptetni Károly ellenében (Pór 1904, 939; Engel 1988, 114; Kristó 1988, 47; Kristó Makk 1988, 25; Engel 1994, 545; Petrovics 2000, 426). 28 A Károly király uralmát elutasító, és azzal nyíltan szembehelyezkedő főpapok, oligarchák és nagybirtokosok korábban legalább két külföldi fejedelmi személyt is meghívtak, illetve behoztak az országba Caroberto ellen (Kádár 2015, 55, 62, ), ez esetben azonban forrásaink valójában legalábbis nem támasztják alá, hogy erre készültek volna, főként, pedig hogy Péter csakugyan meghívta a magyar trónra az orosz fejedelmet. Csupán annyi bizonyos, hogy egy külső hatalom támogató segítségét, illetve annak haderejét kívánták bevonni a küzdelembe, ami, Péter minden buzgósága ellenére és talán Károly, valamint a fejedelem közötti rokonságnak és jó viszonynak is köszönhetően, nem járt sikerrel. Hogy Péter melyik halicsi fejedelmet kereste fel, és mindazonáltal mégse zárjuk ki kategórikusan az elvi lehetőséget hívta meg talán a magyar trónra, nem ismert, két Rurik-házbeli személy is szóba jöhet. A kutatás eddig egyáltalán nem igazolt módon Andrást, avagy oroszul Andrejt, I. György Jurij Lvovics halicsi fejedelem fiát azonosította a forrásainkban névvel nem említett orosz uralkodóval, de annak fivére, Leó/ Lev szintúgy lehetett az (Engel 1988, 114). 29 Az ősi Rurik-dinasztia Roman Msztyiszlavics volhíniai és halicsi fejedelemtől származó halics volhíniai ága egyébként a XIII. században meglehetősen szoros kapcsolatban állt Magyarországgal és az Árpádokkal; maga a két szóban forgó testvérfejedelem pedig, annak egyik leánya, Konstancia hercegnő révén, IV. Béla király nőági dédunokája volt. Amennyiben Péter és lázadótársai mégis felkínálták a koronát Andrej vagy Lev fejedelemnek, úgy a dinasztikus összeköttetés, illetve hogy a korabeli 28 KRE 25. Kristó később egyenesen úgy gondolta, Péter meg akarta koronáztatni az orosz fejedelmet (Kristó 2003, 329), erre azonban végképp semmi sem utal forrásainkban. Bárány Attila megállapításával azonban alighanem egyetérthetünk, miszerint Péternek nem volt olyan súlya, hogy a jelölt személyéről egymaga döntsön, így inkább az összeesküvők megbízottjaként, mintsem a saját szakállára tárgyalhatott Halics Volhíniában (Bárány 2011, 97). 29 KRE 25.

106 106 Kádár Tamás magyar közhiedelem tévesen Szent Istvánt tartotta valamennyi 1046 utáni Árpád-házi uralkodó egyenes ági ősének, egyéb szempontok mellett nyilván tekintélyes súllyal eshetett latba jelöltjük kiválasztásakor. Ha a Károly elleni harcba bevonni kívánt és/vagy a Magyar Királyság élére behívott orosz fejedelem kiléte nem is ismert, és valószínűleg ki sem deríthető, azt mindenesetre szinte teljesen biztosra vehetjük, hogy a kérdéses személyt elsősorban Konstancia, illetve férje, I. Lev Danyiilovics utódai körében kell keresnünk, a század elején Halicsban, esetleg az azzal észak felől szomszédos Volhíniában uralkodott dinasztiatagok között (Stöckl 1981, ). A király említett, február 10-én kelt oklevelében azt is elárulja Péter pártütő akciójával, illetőleg a kérdéses kilétű fejedelemmel kapcsolatban, hogy a magyar uralkodó királyi diadémájával nyilván nem a Szent Koronával, hanem egy másik, talán egyúttal annak is adományozott koronával ékítette, ruházta fel az orosz fejedelmet, akit nem mellesleg, úgy tűnik, emiatt vazallusának tekintett. Péter oroszföldi ténykedése tehát amiben talán vélelmezett keleti szláv származásából következtethető élénk helyi kapcsolatai is szerepet játszhattak eredménytelenül zárult, a fejedelmet a jelek szerint nem sikerült rávenni a beláthatatlan végkimenetelű magyarországi kalandra elejére saját hibás, sőt végzetes döntései nyomán Péter, illetve csak épphogy körvonalozódó nagyúri tartományának sorsa megpecsételődött, a király úgy döntött, haladéktalanul leszámol vele. Alighanem egyidejűleg két sereget is küldött ellene: egyik legelszántabb hadvezére, Druget Fülöp szepesi és Baksa nembeli László zempléni ispán ispán talán március április folyamán abaúji várait, míg Ákos nemzetségbeli Mikcs sárosi ispán néhány héttel később Zemplén vármegyei erősségeit ostromolta meg, majd foglalta el egymás után (Engel 1988, 116; Bárány 2011, 96). 30 Mikcsnek, mint az az január 2-i oklevélből kitűnik, bőven akadt törlesztenivalója vele szemben, így a legcsekélyebb jóindulatra sem számíthatott részéről. A sárosi ispán a tőle megszokott és nyilván el is várt kőkemény szilárdsággal és engesztelhetetlenséggel fogott hozzá a zempléni tartományuraság elleni hadjárathoz, ami a jelek szerint annak teljes megsemmisítéséig, töretlenül kitartott. Az ostromok során Mikcs sok rokonát és szerviensét elveszítette, miközben maga is súlyosan megsebesült. Druget Fülöp abaúji hadakozása, Gönc és Regéc megvívása vélelmezhetően szintén számottevő áldozatot követelt (Hardi 2012, ). 31 Az alapján, hogy a harcok, illetve Péter leverése viszonylag hosszabb időt vett igénybe, valamint mert egyidejűleg a Tiszántúl északi részén, a Borsák ellen is igen komoly, nagyszabású műveletek folytak, sőt, a főhadszíntér Bihar és Kraszna megyék területe volt, feltételezhető, hogy Fülöp és Mikcs a maguk hadjáratait egy-egy kisebb létszámú sereggel kezdték meg, és vitték végig, amelyek zöme alkalmasint a Péternek korábbi kegyetlen dúlásaiért úgyszintén megfizetni akaró helyi nemességből verbuválódott. Május elejére valószínűleg Regéc, Barkó, Borostyán, Bodrogszeg, valamint Zemplénvár is elesett, vagy megadta magát, utolsóként alkalmasint Jeszenőt Fülöp vette be, így tartománya alig másfél-két hónap alatt összeomlott (Engel 1988, 116; Kristó 2003, A várakra és Göncre: Fügedi 1977, 104, , 138, , 181; Engel 1996, 275, 383, 385, 320, 333, 399). Az a tény, hogy ennyi idő elegendőnek bizonyult uralma végérvényes szétzúzására, hogy valamennyi oligarchikus magánhatalmi alakulat közül az ő tartományuraság-kezdeményének felszámolása folyt le a leggyorsabban, jól megvilágítja annak gyengeségét és fejletlenségét. Arra nézvést sajnos nincs információnk, hogy Péter pontosan hol tartózkodott, illetve mit csinált a számára vészterhes hetekben; amennyiben, mint egyébként hasonló helyzetekben a lázadó főurak és oligarchák leginkább, mondhatni gyakorlatszerűen tették: egyik várában húzta meg magát, és megpróbált kitartani, végül még idejekorán valahogy sikerült kicsúsznia a királyhű erők kezéből és biztonságosabb helyre szöknie. Fiának, akit forrásaink nem neveznek meg, már nem kedvezett a szerencse, Mikcs minden bizonnyal valamelyik zempléni erősségük bevételekor elfogta. 32 Minthogy ugyane késő téli kora tavaszi időszakban zajlott a király második nagy hadjárata a Borsa testvérek ellen, és azok február közepe táján Debrecen közelében súlyos vereséget szenvedtek, majd pedig ők is sorra veszítették el észak-tiszántúli váraikat, Péter valószínűleg nem náluk, hanem az ugyancsak igen komoly területi hatalommal rendelkező szövetségesüknél, Erdély északi részének újsütetű, önjelölt uránál, Ákos nembeli Majos fia Majosnál keresett és talált menedéket (Engel, 1988, 116; Kristó 1988, 47 48; Kristó 2003, 331; Majos személyére: Zsoldos 2017/b). 33 Erdélybe tartván feltehetően ekkor is útba ejtette Szatmár megyét, ahol elsősorban ottani birtokai, illetve Gut-Keled nemzetségbeli aranyosi Lotárd fiai és más lázongó, Kopasszal egy követ fújó nemesek révén szerteágazó kapcsolatai voltak AO VI sz.; AO XII sz.; AO XXVI sz. 31 AO VI sz. 32 AO XXVI sz. 33 AO VI sz.

107 Egy megkésett tartományuraság-építési kísérlet 107 június dereka körül, miután március vége tájt Majossal sikertelenül próbálta meg felmenteni a Kopasz által a királyi hadak ellenében védett bihari Sólyomkő várat, és kudarcukat követően jobbnak látták visszahúzódni a Király-hágón túli tartományba, Péter alighanem épp ottani kiterjedt kapcsolatrendszere miatt sietett Szatmár megyébe, ahol aztán a szintúgy fékezhetetlen Lotárd-fiakkal számos nemest hívott harcba, majd vezetett Erdélybe szövetségese és befogadója, Majos megsegítésére. Debreceni Dózsa vajda, a király legkiválóbb seregvezére erőteljes támadásának azonban nem tudtak ellenállni, aki júliusban a kolozsi Topánál kemény vereséget mért rájuk (Engel 1988, 124; Zsoldos 2016, 216). 34 Az ezt követő események menete és kronológiája sajnos még kevésbé feltárható, az mindenesetre valószínűnk látszik, hogy Péter ezúttal is megúszta, el tudott menekülni, és a vajda Erdélyből való talán július vége tájára tehető kivonulása után Majos oldalán újrakezdte, és egy még egy jó ideig folytatta a harcot a király észak-erdélyi, valamint Felső-Tisza, illetve Szamos vidéki hívei ellen elején azonban bizonyosan véget ért pártütő mozgalmuk; Tomaj nembeli losonci Tamás székely ispán február körül gyaníthatóan némi hajsza után a szintén Kolozs megyei Bonchida mellett szétverte az ismét csatasorba állt és egyesült felkelőket. Majos biztosan elesett az összecsapásban, és alighanem ugyanekkor, vagy kevéssel a csata után ez lett Péter sorsa is (Engel 1988, 129; Zsoldos 2016, ) február 10-i oklevelünk Péterről, mint átkos emlékű hűtelen -ről beszél, vagyis legkésőbb az idő szerint kormányzati vélekedés szerint legalábbis már nem élt. Jóval csekélyebb ugyan a valószínűsége, elképzelhetőnek tartjuk mindazonáltal azt is, hogy ismét sikerült elmenekülnie, és hasonlóan egynéhány más törvényszegő, lázadó előkelőhöz, ő is külföldre, talán orosz földre szökött a várhatóan szigorú személyi felelősség re von ás elől, és em i g rác ióba n élt tovább. I. Lajos király szeptember 23-án kelt privilegiuma és a többi vonatkozó oklevél tanúsága szerint ha ugyan hatalom és katonai erő tekintetében el is maradt az olyan, egész országrészeket birtokló oligarcháktól, mint Borsa nembeli Kopasz vagy Kán László vajda, a Zemplén és Abaúj megyékben élőkkel szembeni törvénytiprásainak 34 AO VI sz. 35 Bárány Attila feltételezi, hogy Majos halála után is folytatta a harcot (Bárány 2011, 115), erre azonban semmi sem utal. Mindenképpen meg kell jegyezzük ugyanakkor, hogy a váradi káptalan egy 1321-ben kelt oklevelében nem mellesleg mint a szabolcsi Rakamazon, vagy annak közvetlen szomszédságában birtokló nemest Pétert élő személyként említi (AO VI sz.). mértéke és módja teljesen megegyező volt azokéval. 36 Végzetes, főbenjáró bűntett elkövetéséig vezető, meglepetésszerű politikai pálfordulásának, a Borsa nemzetségbeli Kopasz nádor személye körüli összeesküvő lázadókhoz való csatlakozásának indítékai a kérdés egyéb körülményeihez hasonlóan feltáratlanok, és gyaníthatóan már azok is maradnak. A pártütéséről tájékoztató, egyébiránt, főképp természetesen hűtlenségét és megátalkodottságát bőbeszédűen hangoztató forrásaink, sajnos e tekintetben semmit sem árulnak el, és még csak nem is utalnak a lázadása, és a király ellen elkövetett, valóban példátlan (talán ténylegesen meg sem történt, vagy nem általa szervezett) merénylet lehetséges indíttatására. Nyilvánvaló azonban, hogyha okleveleink ilyen tartalmú közléseinek, azok bizonyosan számos alaptalan, erősen túlzó, sőt egyenesen torzító, hamis beállítását részben figyelmen kívül hagyva, többé-kevésbé hitelt is adunk, azok kétségtelenül nem lehettek a történtek kizárólagos, sem pedig fő okai, Péter hirtelen pártváltását, királyhű birtokosból fegyveres lázadóvá, a bárói pártütés egyik fő szervezőjévé válását bizonnyal egészen más, rejtettebb és mélyebb társadalmi-politikai összefüggésekben gyökerező megfontolások és események motíválták. A fentiekben már utaltunk rá, hogy azokénál jóval szerényebb, több kisebb várat magába foglaló, de lényegében csak Zemplén vármegye területére korlátozódó tartományuraságának kiterjesztése, továbbépítése szempontjából Omodé fiainak megzabolázása, még inkább pedig bukása felbecsülhetetlen lehetőségeket nyitott volna meg számára, és Péter minden valószínűség szerint át is kívánta venni azok regionális hatalmi pozícióját (Kristó 1978/b, 69 70). Károly király és kormányzata idejében felismerve ez irányú törekvéseit, felhasználta a helyi, elsősorban a néhai nádor fellázadt fiai elleni küzdelmekben, a két vármegye mellett több lényeges erősség irányításával is megbízta, ugyanakkor elképzeléseivel az nyilván már korántsem egyezett, hogy Omodé nádor és fiaiéihoz akárcsak közelítőleg is hasonló mértékű, a királyi hatalmat bármilyen tekintetben is veszélyeztető, a normális, törvényes rend helyreállítását akadályozó magánhatalomra tegyen szert, az Omodé-fiak épphogy csak megfegyelmezett kiskirálysága felett egy újabb oligarcha csillaga emelkedjék a magasba. Ezen túl fontos tényezőként felmerülhet azon eshetőség is, hogy az uralkodó hatalmaskodásai, főként a király iránt hű emberek elleni sorozatos bűntettei miatt AO XXVI sz.

108 108 Kádár Tamás folyamán leváltotta a csak nemrég elnyert ungi és zempléni ispáni tisztségről. Ilyenformán, sajátos történeti paradoxonként, személyes ambíciói kielégítetlensége, pontosabban azoknak a király általi valamelyes restrikciója folytán Péter előbb korábbi vetélytársai, a hozzá hasonló nagybirtokosokat függő viszonyba, famíliájukba való belépésre kényszeríteni akaró tartományurakkal került egy oldalra, majd pedig szövetségre lépett velük a helyi nemesek és a többi országlakos jogait, birtokait, valamint javait megőrizni kész és mindinkább képes királyi hatalom ellenében. Péter, valamint jó néhány hasonszőrű, tekintélyes földvagyonnal rendelkező főnemes, így például Ákos nembeli Majos fia Majos egyéni sorstragédiája épp ebben rejlik; önös érdekeik érvényesülése miatt korábbi, végletesen rossz mintákat követve, nem megfelelő időpontban a történelem tévútjára léptek, és ez okból bukásuk determinált, úgyszólván elkerülhetetlen volt. KIADOTT ELBESZÉLŐ ÉS LEVÉLTÁRI FORRÁSOK AO I XXX. Anjou-kori Oklevéltár. I XXX. kötet. Szerk. KRISTÓ Gyula (I VI., XVII., XIX.), BLAZOVICH László (VII VIII., X., XXI.), GÉCZI Lajos (VII., IX X., XXI.), ALMÁSI Tibor (XI XIV.), KŐFALVI Tamás (XIV.), TÓTH Ildikó (XV.), MAKK Ferenc (XIX.), PITI Ferenc (XX., XXII XXIV., XXVI XXX.), SEBŐK Ferenc (XXV.). Szegedi Középkorász Műhely, Budapest Szeged ÁKO I/1. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jeg yzéke. I. kötet, 1. füzet. Szerk. SZENTPÉ- TERY Imre. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest ÁKO II/2 3. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jeg y- zéke. II. kötet, 2 3. füzet. SZENTPÉTERY Imre kéziratának felhasználásával szerkesztette BORSA Iván. Akadémiai Kiadó, Budapest (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 9.) ÁHHKO ÁÚO V X. Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jeg yzéke. SZENTPÉTE- RY Imre kéziratának felhasználásával szerk. ZSOLDOS Attila. Magyar Országos Levéltár, Budapest (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok. 45.) Árpádkori új okmánytár. V X. kötet. Közzé teszi WENZEL Gusztáv. MTA Történelmi Bizottmánya, Pest, Budapest (Magyar Történelmi Emlékek.) CDH VIII/5. Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Tomus VIII. Volumen 5. Studio et opera Georgii FEJÉR. Typis typogr. Regiae Universitatis Ungaricae, Budae KRE Károly Róbert emlékezete. Válogatta, szerkesztette, a bevezetőt és a jegyzeteket írta KRISTÓ Gyula MAKK Ferenc. Európa Könyvkiadó, Budapest IRODALOM BÁRÁNY Attila 2011 Debreceni Dózsa küzdelme a bihari oligarchákkal. In BÁRÁNY Attila PAPP Klára SZÁLKAI Tamás (szerk.): Debrecen város 650 éves. Várostörténeti tanulmányok. A Debreceni Egyetem Történelmi Intézete kiadványai 7. Debrecen Város Önkormányzata, Debreceni Egyetem Történelmi Intézete, Debrecen BUNYITAY Vincze 1888 Kopasz nádor. Életrajz a XIII XIV. századból. Századok 22, 15 32, ENGEL Pál 1988 Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen ( ). Századok 122, Péter. 3. In: KRISTÓ Gyula (főszerk.): Korai magyar történeti lexikon (9 14. század). Akadémiai Kiadó, Budapest Mag yarország világi archontológiája I. köt. História könyvtár. Kronológiák, adattárak 5. História, MTA Történettudományi Intézete, Budapest. FRAKNÓI Vilmos 1899 Genealogiai kérdések. (Pór Antalnak ajánlva.) Turul 17, FÜGEDI Erik 1977 Vár és társadalom a századi Mag yarországon. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 82. Akadémiai Kiadó, Budapest. HARDI, Ðura 2012 Drugeti. Povest o usponu i padu porodice pratilaca Anžujskih kraljeva. Filozofski fakultet u Novom Sadu Odsek za Istoriju monografije 56. Filozofski fakultet u Novom Sadu Odsek za Istoriju, Novi Sad. KARÁCSONYI János 1995 A mag yar nemzetségek a XIV. század közepéig. I III. köt. Nap Kiadó, Budapest. (Reprint.) KÁDÁR Tamás 2015 Harcban a koronáért. I. Károly (Róbert) király uralkodásának első évei 1305 végéig. In BÁRÁNY Attila BACSA Balázs Antal (szerk.): Történeti Tanulmányok. 23. Acta Universitatis Debreceniensis. Series Historica 67. Debrecen

109 Egy megkésett tartományuraság-építési kísérlet 109 KIS Péter 1998 Ákos nembeli István. Egy magyar előkelő életútja a század fordulóján. In TUSOR Péter (szerk.): R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv születésének 70. évfordulója ünnepére. ELTE Bölcsészettudományi Kara, Budapest KRISTÓ Gyula 1973 Csák Máté tartományúri hatalma. Akadémiai Kiadó, Budapest A Kőszegiek kiskirálysága. Vasi Szemle 29, /a Kán László és Erdély. Valóság 21/11, /b A rozgonyi csata. Sorsdöntő történelmi napok 3. Akadémiai Kiadó, Budapest A feudális széttagolódás Mag yarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest Az Anjou-kor háborúi. Zrínyi Kiadó, Budapest I. Károly király harcai a tartományurak ellen ( ). Századok 137, PETROVICS István 2000 Orgyilkosok Temesvárott: merénylet I. Károly király ellen. In: PITI Ferenc (szerk.): Mag yaroknak eleiről. Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szegedi Középkorász Műhely, Szeged PÓR Antal 1888 Trencsényi Csák Máté Magyar történeti életrajzok, 4. évf., 5. füzet. Méhner Vilmos kiadása, Budapest Magyar ruthén érintkezések a XIV-ik században. Századok 38, RÉVÉSZ Ferenc 1891 Németujvári Iván. Élet- és jellemrajz. Erdélyi Múzeum 8, , , STÖCKL, Günther 1981 Das Fürstentum Galizien Wolhynien. In HELL- MANN, Manfred (herausg.): Handbuch der Geschichte Russlands. Band I. Hiersemann Verlag, Stuttgart SZIRMAY Antal 1804 Notitia historica comitatus Zempléniensis. Typis Regiae Universitatis Pestanae, Budae. ВОЛОЩУК, Мирослав Михайлович (Volosuk, Miroszlav Mihajlovics) 2011 До питання східнословяанського походження Петра Петуні. Український історичний журнал, 2011/3 (498), ZSOLDOS Attila 1997 Az Árpádok és alattvalóik. (Mag yarország története ig). Történelmi Kézikönyvtár. Csokonai Kiadó, Debrecen Az Árpádok és asszonyaik. A királynéi intézmény az Árpádok korában. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 36. MTA Történettudományi Intézete, Budapest Debrecen mint igazgatási központ a 14. század elején. In BÁRÁNY Attila PAPP Klára SZÁLKAI Tamás (szerk.): Debrecen város 650 éves. Várostörténeti tanulmányok. A Debreceni Egyetem Történelmi Intézete kiadványai 7. Debrecen Város Önkormányzata, Debreceni Egyetem Történelmi Intézete, Debrecen Erdélyi háborúk a 14. század elején. In PÓSÁN László VESZPRÉMY László (szerk.): Elfeledett háborúk. Középkori csaták és várostromok (6 16. század). Zrínyi Kiadó, Budapest /a A Druget-tartomány története Magyar történelmi emlékek. Értekezések. MTA Történettudományi Intézet, Budapest. 2017/b Az erdélyi lázadó: Ákos nembéli Mojs. In EGYED Emese GÁLFI Emőke WEISZ Attila (szerk.): Certamen IV. Előadások a Mag yar Tudomány Napján az Erdélyi Múzeum-Eg yesület I. Szakosztályában. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár

110 110 Kádár Tamás A LATE ATTEMPT AT SOVEREIGN PROVINCE-BUILDING IN EARLY XIV CENTURY HUNGARY: THE CAREER OF PETER, SON OF PETENYE Keywords: Zemplén County, Ung County, Charles I. sovereign province, Kopasz Borsa, battle of Topa Apart from country-sized small kingdoms, much smaller sovereign provinces, ruling over the territory of one or two counties were also formed in Hungary during the early XIV century. Following the death of his enemy Palatine Amade Aba in 1311, Peter son of Petenye built his own province in Zemplén county, based primarily on his castles as well as his inherited and acquired properties. The lord of presumably Slavic origin had 5 6 castles and at least villages in , mainly in Zemplén county, but he also had lands in Ung, Szatmár and likely in eastern Abaúj as well. Initially he supported central powers and took part in the siege of Sáros in 1312, and possibly in the victorious battle of Rozgony, however he later joined the rebels and attacked the king s local supporters. This led to his rapid downfall in 1317 and the armed dismantling of his Zemplén province. The following study examines the life and career of the landowner and provides detailed description of his rule over his province. Furthermore, it also looks into two extraordinary crimes, their possible backgrounds, circumstances and overall validity as that has been questioned. During the spring of 1316, Peter allied himself with Kopasz Borsa and his conspirators and, presumably by their command, went to the Principality of Galicia Volhynia to win over one of the princes to their cause and summon him with his army to Hungary as aid. Traditional and general researcher opinion believes he even offered the Hungarian throne to the Russian ruler of unknown origin; however our available sources do not prove that, only the fact that he tried to lead him against King Charles but failed. According to information only available from one of Charles regesta, a document of questionable validity, Peter committed even greater crimes: first trying to kill his king with his own hands near Patak then later attempted to eliminate him via an assassin at Temesvár. The dates and circumstances of the events are uncertain; it is also possible Charles accused him baselessly with the aforementioned, and the document itself could be merely fabrication. In spring 1317 the king sent two armies led by Philip Drugeth and Mikcs Ákos to defeat him, who conquered all of his fortifications within a month or a month and a half, thusly ending his province and rule. Peter had to flee to Transylvania. He fled to Majos son of Majos and continued fighting by his side. They suffered defeat at Topa in 1318, then a decisive one at Bonchida in Kolozs county in 1320 from the king s generals. Peter likely died then since during the donation of his final properties the king mentioned him as late. Tamás, Kádár FÜGGELÉK Petenye fia Péter Zemplén, Ung és Abaúj megyei várai és birtokai Rövidítések: K. = Kassai kerület; E. = Eperjesi kerület (Szlovákia); BAZ = Borsod-Abaúj-Zemplén m. Várai: Barkó; Jeszenő; Bacskó; Gönc; Zemplén; Regéc; Bodrogszeg Birtokai: Oroszkánya (ma Ruská Kajňa, E.); Jankófalva (ma Jánosvölgye; Jankovce, E.); Zubnya (ma Tölgyeshegy; Zubné, E.); Pihnye (ma Tüskés; Pichne, E.); Hankfalva (ma Jánosvágása; Hankovce, E.); Nagydomása (ma Veľka Domaša, E.); Zaktson : Sztakcsin? (ma Takcsány; Stakčín, E.), Gereginye (ma Göröginye; Ohradzany, E.), Szinna (ma Snina, E.), Kisdomása (ma Malá Domaša, E.); Kajnafalva (ma Alsónyírjes; Slovenská Kajňa, E.); Kohány (ma Felsőkohány; Kochanovce, E.); Lácfalva (ma Lackovce, E.); Homonna (ma Humenné, E.); Hazina (ma Kisgézsény; Hažin nad Cirochou; E.; esetleg az Ung megyei Gézsény; ma Hažín., K.); Kemence (ma Kis-, Nagykemence; Kamienka, Kamienca nad Cirochou, E.); Peticse (ma Ptičie, E.); Zubugya (ma Izbugya; Zbudza, K.); Kolcs (ma Kolcsmező; Dlhé Klčovo, E.); Petrusfalva (ma Petróc; Petrovce nad Laborcom, K.); Paljánka (ma Szécsmező; Sečovská Polianka, E.); Bazza (ma Kisbonya; Božčice, K.); Kereplye (ma Kravany., K.); Parnó (ma Parchovany, K.); (három) Visnyó (ma Višňov, K.); (két) Bacskó (ma Bačkov, K.); Kincses (ma puszta Parnó DK-i határában, K.); Tehna (ma Szécsudvar, Dvorianky, K.); Albun (ma puszta Gálszécstől É-ra, K.); Torna (ma Tarnóka; Trnávka, K.); Szécs (ma Gálszécs; Sečovce, K.); Gerenda (ma Hriadky, K.); Zebegnyő (ma Zbehňov, K.); Nagyruszka (ma Malỳ Ruskov, K.); Kisruszka (ma Malỳ Ruskov, K.); Terebes (ma Tőketerebes; Trebišov, K.); Kiszte (ma Kiszta; Kysta, K.); Kasov (ma Kazsó; Kožuchov; K.); Tornya (ma Kis-, Nagytoronya; Malá Toroňa, Trňa, K.); Salamon (ma Tiszasalamon; Сοломоново, Kárpátalja, Ukrajna); Záhony (BAZ); Szőlős (ma Szőlőske; Viničky, K.); Rozvágy (ma Kis-, Nagyrozvágy, BAZ); Luka (ma Bodroghalom, BAZ) Nem azonosítható fekvőségei: Wekercapva-i Gyepuel ; Kepla; Prepkefalva; Vadna; Papfalva; Plempnafalva; Halacskafalva (talán az Ung vármegyei Zalacska; ma Zalužice, K.); Tamkafalva; Andrásfalva (valószínűleg Kincses közelében, Parnó vidékén kereshető)

111 Egy megkésett tartományuraság-építési kísérlet kép Petenye fia Péter tartománya, várai és birtokai 1315-ben Zemplénben, valamint a szomszédos megyékben (Tervezte és készítette: Kádár T., 2017) Fig. 1 The territories, castles and estates of Peter, son of Petenye in Zemplén and other neighbouring counties, 1315 (Designed and made by T. Kádár, 2017)

112 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVI (2017), A KAPYAK ŐSI KÚRIÁJA A TÁLLYAI MAILLOT-KASTÉLY Olajos Csaba okl. építészmérnök, nyugalmazott területi főépítész Absztrakt: Egy felmérési rajz indította el a kutatómunkát. Tállya község neve a Kapy névvel 1413-ban kapcsolódik össze először. Kapy Ferenc Kálmánczay Imre lányát elvéve juthatott az ingatlan tulajdonába. Az emeletes kúria építése az közötti időre tehető. A Rákóczi-birtokok elkobzása után a regéci uradalmat a Trautson család kapta meg, majd utolsó férfi tagjának halála után az vissza szállt a kincstárra, amely felmérette az uradalom épületeit. Kapy József felajánlásának köszönhetően a kúriát között a kincstár kezelte, majd 1808-ban a volt Rákóczi-birtokokkal együtt herceg Bretzenheim Károly Ágostonnak adományozta ben kezdődhettek el az épület felújítási, bővítési munkái. A kastéllyá alakítást között Raiz János kőművesmester és Gálfy János ácsmester végezte. A Bretzenheim család utolsó férfi tagjának 1855-ben bekövetkezett halála után így a kastély báró Beust Ödön által Bretzenheim herceg dédunokájáé, báró Beust Margité, majd házasság révén báró Maillot de la Treille Györgyé lett. Kulcsszavak: Kapy András, kúria, kastély, Trautson, Bretzenheim, Beust BEVEZETŐ Több mint egy évtizede az Országos Levéltárban Borsod-Abaúj-Zemplén megyei műemlékek után kutatva fedeztem fel egy szép épületfelmérést, amelynek címe A Kapyak ősi kúriája a Kamara Regéci Uradalmához tartozó Tállya mezővárosában. 1 A rajz egy manzárdtetős, emeletes, és annak két oldalán egy-egy földszintes épületet, valamint egy pincét ábrázolt. Mindkét földszintes épületben volt egy kis lakás és egy gazdasági helyiség. Az alsó épületben az egy szoba-pitvaros lakás mellett istálló, míg a felsőben 2 szoba-pitvaros lakás és feltételezhetően borház volt, ahonnan a pince is nyílt. Az emeletes épület, illetve a település neve alapján nagy izgalommal kezdtem el kutatni a kastély után. Reményeimet erősítette az a tény is, hogy a rajz az épületegyüttes mellett egy kis utcát is mutatott. Kutatásaimat hosszú ideig nem kísérte szerencse. Sem a település jelenlegi alaptérképeinek tanulmányozása során ilyen telekberendezkedést, illetve ilyen utcát nem sikerült találni, utóbbit az 1913-as kataszteri térkép sem tartalmazott. Ezután a figyelmemet az 1867-es kataszteri térkép keresésére fordítottam, amit a községi önkormányzatnál már nem lehetett megtalálni, a sátoraljaújhelyi levéltárban pedig hosszú ideig nem volt kutatható állapotban. Áttörést a község 1867-es kataszteritérkép-restaurálása, így kutathatóvá válása 1 MNL OL T1. Delineutivnes Aedilium 964. fasc. 4. no jelentett. Ebből derült ki, hogy valamikor 1867 és 1913 között a Rákóczi-kúria melletti sikátort az épület keleti oldaláról a nyugatira telepítették. Ezután gyors eredményként az Országos Levéltárban megtaláltam a Römisch-féle Tállya-térképet, ami igazolta előzetes véleményemet: a kérdéses épület a jelenlegi Maillot-kastély helyén volt, illetve részben a meglévő épülettel azonosíthattam. Nagy fejtörést okozott a Kapy család és a kastély kapcsolata, mivel a kastélyra vonatkozó régebbi dokumentumok Rákóczi-kastélyként említették: A hajdani Rákócz y-féle kastélyok még most is fennállanak. Mindkettő báró Maillot Györg y tulajdona s közülök az eg yik gazdasági czélokra szolgál, a másik pedig, szép park közepén, átalakítva, a bárói család csinos és kényelmes lakóhelye. (Borovszky 1905, 118) Egy szó utalás sem volt a Kapy családra. Más szerzők is ugyanezt fogalmazzák meg: Tállyának két Rákóczi kastélya van. Mind a kettő jelenleg a báró Maillot családé. Az eg yikben maga a báró család lakik, a másikban pedig az uradalom gazdatisztjei és irodahelyiségei találnak otthont. A lakosztályul szolgáló kastély berendezése nag y értékű régiségekben és művészi tárg yakban gazdag. XVII-ik és XVIII-ik századbeli bútorok, antik szekrények híres ékességei a kastélynak. Gazdag metszetg yűjteménye van a családnak, amelyben a legnevesebb angol, francia és olasz mesterek művészi alkotásai fellelhetők. (Dr. Barna 1931, 98)

113 114 Olajos Csaba 1. kép Tállya 1913-as és 1867-es kataszteri térképének a sikátor helyzetét bemutató vázlata Fig. 1. Sketch depicting the position of the alleyway on the 1913 and 1867 cadastral maps of Tállya Genthon István szerint is Rákóczi-kastély, eg yemeletes, 7 ablakos, középerkéllyel. Később a Maillot-családé. Épült 1720 körül. (Genthon 1961, 289) Dr. Joó Tibor már óvatosabban fogalmaz, de sejteti a Rákóczi-eredetet (Joó 1992, 40). 2 2 A Szerző kiegészítései: Tállya Rákóczi u 10. /1199/ ált. iskola, volt Maillot-kastély, barokk, 1720 körül. Többször bővítve a XIX. században. Egyemeletes, 7 ablakos, középerkéllyel, az 1720 körüli építési évet tartják most nyilván, de az épület részletesebb építéstörténeti vizsgálatra szorul as urbariális összeírásban szerepel már egy előző épület, s a korábbi épületrészek alaprajzi és falvastagsági adatai, a boltozati rendszer stb. valószínűvé teszi a korábbi megépítést. Szabadon álló, L alaprajzú épület, elhanyagolt parkban. Többszörösen toldva, déli oldalán XIX. századi kétpilléres portikusz, vasgerendás lefedéssel. Részben alápincézett. A déli szárny földszintje fiókos donga, csehsüveg, az északi szárnyon teknőboltozat. Emelete részben boltozott. Alapterülete 400 m², beépített légköbméter: 3400 m³. Ez a birtokrész is a Rákóczi-javakhoz tartozott, elkobzása után előbb a Trautson hercegi család, majd ennek kihalása után 1808-ban a herceg Bretzenheim család lett a tulajdonos, s ennek révén jutott a báró Maillot család birtokába. (Bretzenheim herceg unokája, báró Beust Margit ment férjhez báró Maillot Györgyhöz.) Hasonló óvatossággal fogalmazott H. Takács Marianna, amikor azt írta, hogy a XVI. század végén vag y a XVII. század elején épülhetett a Rákóczi családdal ug yancsak kapcsolatba hozott, érdekes tállyai ún. Rákóczi-kúria. [ ] Ezeknél nag yobb méretű, de alaprajzi elrendezésében hasonló az állítólag a XVI. század végén épült tállyai kastély, melynek mind emeletén mind földszintjén középső pitvarból kiinduló két-két szoba nyílik. Csupán a főhomlokzat később kialakított teraszos része mutat XVIII. századi, esetleg későbbi átépítésre. (H. Takács 1970, 110) Majdnem minden szakirodalmi forrás a Rákóczi családra utalt, de ezt dokumentumokkal nem lehetett igazolni, ugyanis a levéltári források soha nem utalnak a Rákóczi családra! Az ellentmondást feloldani akarva még intenzívebben kerestem a Kapy család és a Rákócziak közötti összefüggést Tállyán, a B.-A.-Z. Megyei Levéltárban, a Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárban és az Országos Levéltárban, az Országos Széchenyi Könyvtárban, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban.

114 A Kapyak ősi kúriája A tállyai Maillot-Kastély kép A tállyai Kapy féle kincstári ház alaprajza hossz és keresztmetszete. Forrás: MOL T1. Delineutivnes Aedilium 964 fasc. 4. no Fig. 2. The longitudinal and cross section floor plans of the Kapy treasury house in Tállya. Source: MOL T1, Delienutivnes Aedilium 964 fac. 4. no TÁLLYA ÉS A KAPY CSALÁD A világörökségi védelem alatt álló Tokaj-Hegyalja egyik legérdekesebb, legarchaikusabb települése, volt mezővárosa Tállya. Kialakulását, fejlődését és visszafejlődését a térség adottságai, belső illetve térségi, nagytérségi energiái befolyásolták. Első birtokosa az Aba nemzetséghez tartozó Tállyai család volt. A község neve a Kapy névvel 1413-ban kapcsolódik össze először (Nagy 1860, 78). A Kapy (Kapivári) család Sáros vármegyei nemesi család, amelynek több megyében, sőt Erdélyben is volt birtoka. Előbbi nevük Tétényi volt. Tétényi Imrének a budai alvárnag ynak fia Péter, és Tétényi Miklósnak fia András a Haraszthi rokon-családdal eg yütt 1405-ben Zsigmond királytól nyerik czimerüket hűséges érdemeikért. * Nevezett Tétényi András utóbb tétényi birtokát Zsigmond királylyal sárosmeg yei Kapi helységgel és várral cserélé el, mely a kihalt kapi Poháros Oszvald után a koronára szállott; és innen a Tétényi nevet a Kapy névvel cserélvén, ez a család neve lön. Ezen András 1410-ben már sókamarás (Comes lucri Camerae) volt, és Zsigmond királytól királyi engedélyt nyert, hog y a régi, megrongált Kapivárat újra fölépíthesse.* [ ] Hog y Kapy András a sókamarásság mellett szépen szerzett, onnan kitünik, hog y 1413-ban szent Mihály nap utáni szombaton Zsigmond király tőle vett kölcsön nyolczezer forintot, oly feltétellel, hog y ha ez összeget neki azon évi karácsonyra meg nem fizetné, akkor Kapy András a tállyai várhoz tartozó minden jószágokat, sőt mind azt, mi a hűtlenségbe esett Debrő Istvánról a királyra szállt, elfoglalhatja, és mindaddig birtokolhatja, míg Zsigmondtól a nyolczezer forintot kész pénzül meg nem kapja. * A helytörténeti irodalom szerint 1413-ban Zsigmond zálogba adta a várat Kapi Andrásnak. Valójában erről szó sem volt. Ekkor Zsigmond király Kapi Literatus Andrásnak ígérte a néhai Debrői Mihály fia Miklós Tállya várhoz tartozó minden birtokát, ha karácsonyig nem adná vissza neki az általa átadott 8000 Ft értékű sót (Draskóczy 1983, , 162). Tehát nem adta, hanem csak ígérte, s nem is a várat, hanem csak a hozzá tartozó birtokokat (azoknak is csak eg y részét, melyek eg ykor nem Debrői István, hanem unokafivére, Miklós részei voltak). A dologból végül nem is lett semmi. (Simon 2011, 234)

115 116 Olajos Csaba 3. kép Tállya az I. katonai térképen Fig. 3. Tállya on the I. military map 4. kép A Tétényi (Kapy) és a Haraszthi család címere, április 15. (Buda) Fig. 4. The crest of the families Tétényi (Kapy) and Haraszthi, 15 April 1405 (Buda) A kutatás kiindulási alapját ez képezte, de semmilyen kapcsolat nem volt bizonyítható a kastély és a család között. Sőt, a család tállyai jelenléte sem az itt élők tudatában, sem történeti dokumentumokkal nem volt bizonyítható az elkövetkező évszázadokban, annak ellenére, hogy topográfiai jelek utaltak a jelenlétükre, de ezek csak szőlőkre, rétekre, forrásokra vonatkoznak. Történeti forrás csak egy külterületi szőlő kapcsán nevesíti gróf Szent-Iványi József feleségét, Kapy Júliát: XII. Mária-Antóniának, született Alihanni grófnőnek, az Ég Oltára c. bécsi apácák apátnőjének, a tállyai heg yeken fekvő és Szent-Iványi József grófnak meg az ő feleségének Kapy Juliának, eladogatott bizonyos Nigrelli-féle szőlők üg yében tett nyilatkozatáról kiadott bizonyságlevél. Mi hatodik Károly stb. Emlékezetül adjuk stb. [ ] a következőket: [ ] eg yebek közt, a Nigrelli-féle , azaz tízezer német forintnyi követelésre nézve, mellyel néhai tettes és nsgs. Szent-Iványi László gróf még a legközelebb elült Rákóczi-féle mozgalmak előtt lett kötvényes adós, de az idők kedvezőtlenségénél fogva és hog y ő /Szent-Iványi/ az országból folyvást távol volt és az ő javainak súlyos romlása és pusztulása miatt kifizetetlen maradt; tettes és nsgs. Kapy Juliána Klára grófnéval, a mi hívünknek, tettes és nsgs. József grófnak, az említettük néh. Szent-Iványi László fiának feleségével, bizonyos barátságos útra és megeg yezésre lépett; minélfogva a Zemplén vm.-i Tállya mezővárosbéli, tehertől mentes

116 A Kapyak ősi kúriája A tállyai Maillot-Kastély 117 Patócs, Hetény, Nyerges és Remete nevezetű szőlőket, amelyeket az előbb neveztük néh. Szent-Iványi László gróf, még az évben, bizonyos eg yesség és megállapodás alapján, [ ] kötött, biztosítékul, és íg y az előbb említettük követelés kifizetésének alapjául jelölt ki és kezébe áteresztette, ama szőlőkre nézve a szavatosság őt /Szent-Iványi L. grófot/ és utódait terhelvén. (Dongó 1913, ) A községben a mai napig ismert a Kapy kút illetve a Kapy rét, Kapy tető. 3 Az Encsy György által gyűjtött külterületi helynevek között 6. sorszám alatt a Kapy rét, Kapy tető, 7. sorszám alatt a Kapy kút van felsorolva. Mind a három helyszín a Nagy Rohos területén, a Patócs szőlőtől északkeletre, Abaújszántó közigazgatási határának közelében található. A földrajzi nevek abból az időből származhatnak, amikor a Kapyak már valóban házzal (és szőlővel) bírtak Tállyán. Érdekesség, hogy a szomszédos településeken a monográfiákban Kapy névvel többször találkozhatunk 4, de Tállyán egyszer sem jelenik meg. Az országos műemlékjegyzék Abaújalpáron két településnyire Tállyától a Kapy-kúriát műemlékként védi, de a két épület közötti kapcsolat nem bizonyítható. A Kapy családnak a sátoraljaújhelyi levéltárban található peres iratai 5 sem tartalmaztak a tállyai épületre vonatkozó dokumentumot. Áttörést jelentett a kutatásban, amikor Simon Zoltán Détshy Mihály hagyatékának egy jelzetére 6 hívta fel a figyelmemet, amiben utalás van Kapy-ra. A jelzet alapján Kapy Ferenc illetve fia, Kapy József nevéhez kapcsolódik a kúria. A Nagy Iván szerint a családi kapcsolat Kapy III. Ferencz nevéhez köthető (Nagy 1860, 78. II. tábla), 3 HOM Népi Építészeti Adattár NA Tállya. Gyűjtötte: Encsy György. 4 Czéke: 1722-ben a Kapy család is felbukkan, Dávidvágás: a Kapi család is földesúr itt. Gesztely: már 1566-ban sokat szenvedett a törököktől, sőt a XVII. században, a törökdúlások alatt egészen elpusztult s csak 1640 körül települt újra. Birtokosai ettől kezdve az Oroszok, Kapyak. Kácsánd: első birtokosául 1220-ban a Buttkay családot ismerjük, 1567-ben pedig Kapy Ferencz a birtokosa. Kiszte: a Rákóczyak is birtokosai, ban Thököly Imre foglalja el ben a Kapy családot iktatják némely részeibe. Ladmócz: 1563-ban Vékey Ferenczet, Soós Jánost, Kapy Ferenczet, Sólyom Pétert, Péchy Gáspárt és Cseley Jánost iktatják részeibe. Részeket szerez itt 1711-ben a Kapy család. Legyesbénye: 1593-ban Kapy Zsigmondot iktatják egyes itteni telkekbe. Szalók: 1563-ban Kapy Ferenczet iktatják némely részeibe. Szegilong: az 1598-iki összeírás Rákóczy Gábort és Kapy Miklós özvegyét tudja birtokosokul. (Borovszky 1905, ) 5 MNL BAZML SU Fasc. 49. Nro MNL OL X 22. Neoregestrata Acta akinek első felesége Kálmánczai Erzse (1738) volt, majd annak halála után Kende Krisztinát vette nőül. A III. tábla. szerint III. Ferencz fiai közül I. József ben az eperjesi kerületi tábla ülnöke volt (Nagy 1860, 79. III. tábla, 80). Radvánszky Teréztől született egyik fia, László, 1787-ben kassai kamarai ülnök. Másik fia, József, 1810-ben az eperjesi táblán ülnök, utóbb kir. tanácsos. Nejétől, Szent-Iványi Anna-Máriától származó leánya, Amália 1828-ban Losonczi Gyürky Pálnak második neje lett. Kálmánczai Erzse édesapja Kálmánczay Imre, édesanyja Várady Erzse volt. 7 Kálmánczay István, Imre testvére, december 22-én nyert címeres levelet Bécsben I. Lipót császártól. 8 A család július 20- án kapott nemességet (Kempelen 1913) ban országbírói ítélőmesternek nevezi egy irat: 1678 julius 25-ike körül, midőn Eperjes város a Teleki Mihály vezérlete alatt lévő mag yar seregektől ostromoltatott, számos sárosival, névszerint [ ] eg yütt Both Andrást is letartóztatta Teleky; Kővárig magával vitte s csak ott bocsátotta őket szabadon, 4000 frt váltságösszeg lefizetése mellett, melyet Räuscher Gáspártól voltak kénytelenek kölcsön venni. Ebből per keletkezett közöttük és a hitelező között, melyre nézve Leopold Bécsben márczius 15-ikén kelt parancsával Kálmánczay István országbirói itélőmesternek tárg yalási határnap kitűzését rendeli. (Dr. Meliórisz 1901, 41) Az összeírások szerint a Kálmánczayak 1644 óta adatolhatóak Tállyán ben Kálmánczi (!) István taksás nemes ban említenek egy exempta házat Kálmánczay István birtokában, de a bejegyzés utólag ki van húzva. A kúria 1693-ban és 1697-ben Kálmánczay Istváné ban valószínűleg Kendi Gáspárnéé. (Simon Z.) A Tállya város főbírája és jegyzője által 1689-ben hitelesített, rendelkezésre álló dokumentumok szerint Kálmánczay István és felesége, Gombos Ilona ben vásárolta meg a Sikátor melletti szabad házat néhai Tornay András feleségétől, Liptay Judittól 80 arany dukátért 9 Az iratból kiderül még, hogy a szabad ház az 7 MNL OL A 57 Magyar Kancelláriai Levéltár Libri regii 29. kötet, , illetve az E 197. Archivum Patakiense 45. cs. 33. fasc. 275., továbbá: P doboz, 1. tétel, MNL OL P 346 Kapy cs. lt. Misc. K No MNL OL X Neoregestrata Acta 1773/12. Mi Tállya Várassanak mostani Feő Bírája Erdős János hites Tanácsbéli Társaimmal, és eskütt Bíráimmal együtt adg yuk tudtára mindenekk akiknek illik és kevántatik. Övgy Nemzetes és Vitézlő Kálmánczay István Úr eőklme regnátiojára Nemes Zemplén Vármeg yében itt Tállya Várassában a Tornay Andrásné Asszony és Tornay András Uram Szabad házához, mely vag yon az Alsó Kapuhoz közel napkeletről Tivadar András Uram azon Kuriabéli része. Napnyugatról a Sikátor Vienalasaban ug yan emlétett Néhai Tornay András Úr eözveg ye Nemzetes

117 118 Olajos Csaba Az július 15-én keltezett okirat puszta fundusként fogalmazza meg az adott ingatlanrészt, melynek egyik szomszédja Girincsy úr, ténylegesen Bárcziné háza, másik Tornay Andrásné, hozzájárulva, hogy 5. kép A Kálmánczay család címere Fig. 5. The Kálmánczay family crest Alsó Kapuhoz közel található, az ingatlant napkeletről Tivadar András szomszédságában, napnyugatról a Sikátor vonalában fekszik. Kálmánczay István fiú utód nélkül hunyt el, így szőlői a fiscusra szálltak vissza. A házat (vagy a fundust) alighanem fivére, Imre, majd Várady Erzsébet következő férje, Palásthy Ferenc örökli. 10 Kapy Ferenc Kálmánczay Imre lányát elvéve juthatott az ingatlan tulajdonába, és bővítette azt, megvásárolva 100 rhénes forintért néhai Tivadar András feleségétől, Vöröss Annától a szomszéd ingatlanrészt is. 11 Lipay Judit Asszony és Nemzetes Tornay András Úr Kassán die 5. Juny Anno a 688. datált Obligatiorra Leveleknek Contineutiaja szerint in et pro Ducatis No 40.- Neg yven aranyakban, mellyeket kértek és felvettek volt eő Kglmek emlétett Nemzetes Kálmánczay István Urtul, melly neg yven aranyak in duplo lésznek nyolcvan aranyakat. Azon nyolcvan aranyakat kezébe attuk és Assignáltuk iterato emlétett N. Kálmánczay István Úr Feleségének Nzetes Gombos Ilona Asszonynak eő Kglnek utraiusqui satus prosceritásnál Successorokk és Legatariusokk. Melly dolognak bizonyságára és erősségére futurica pralibuti Generosa Domini Stephani Kálmánczay ejusdem qui posceritatum Successorum, et Legatatior. Pro cautela, ezen Várasunk szokott folyó pecsétjének roborált levelünket Kiis Attuk. Actum in Oppido Tallya die Decima Secca Mensy Martii Anno Millesinis Sextesino Octagesino Nono. Extradatum per Paulum Göncz y Jur Oppidi Tallya Notarius 10 MNL OL U et C Fasc.187. No MNL OL X 22. Neoregestrata Acta 1773/13. Én alább is megírt Vöröss Anna Néhai Tivadar András Úr meghag yatott eözveg ye adom tudtára mindenekk az kiknek illik ez köze leni rendében, hog y én elkerülhetetlen szükségtől viseltetvén kiváltképen pedig mostani termékenytelen esztendőre nézve, élet dolgábul meg fog yatkoztató Allapotomtúl szorongattatván Vettem fel Tekintetes NzetesVzleő Kapy Ferencz Urtul eő Kglmétől részszerint Gabonául, rész szerint pedig Kész pénzül Szász Rhen Forintokat. Melly summa pénzben zálogba attam eő kglmék Maradékinak Legatariusinak Tállya Várassában puszta fundusomat, Melynek eg yik szomszédg ya Girincsy Úr háza. Másikk Tornay Andrásné Asszonyomé, azon kívül pedig mint hog y puszta állapottal lég yen azon fundus, annak okáért szabad épületet akár minémű Summáig engettem eő Kylmének ea cum declaratione ha idő jártában vag y én avag y successorium ki akarnám és ki akarnának valtani, Eő Keg yelmétül, Maradékitül, és Legátariusitul tehát ahoz értü mester emberekkel megbecsültesse az épületet eő Kglme Maradéki, és Legátariusi és azon böcs szerént töbre menendő Summát és az Kapitális Summával eg yütt tartozom, és Successorim tartozzanak Eő Kglmének Maradikinak, és Legatariusinak Smiul et Semel letenni eő Kglme és Maradéki és Legatariussai azon Summát tartozik és tartoznak fellvenni és minden pörpatvarkodás nélkül azon fundusomat magamnak és successorimnak kiereszteni, rajta való épülettel eg yütt, ha rajta épitetni eő Kglme a vag y Maradéki és Legatariusi: A szokott országunk törvénye szerént való Evistiót magamra, és Successorimra válalván tartozom, és successorim tartoznak eő Kglmét, és az eő Kglme Maradékit, Legatariusit azon fundusnak békességes birodalmaban minden legitimatio den Legitimus Impetitorok ellen magam kölcségén és fáradságommal meg oltalmazni az kitis ha nem elfelekedném és proseriptusim nem nem cselekednék és akár mi módon cselekedni el mulatnám, és el mulatnák tehát emlitett Kapy Ferenc Úr Maradéki és Legatariussi csak eg y szolgabíró által vag y akármely Bíró által ezen levelem erejével más anyi érű jószágomat valahol teczeni fog szabadon elfoglalhassa és mind addig birhassa maradikival és Legatariussival együtt, méglen az fellebb emlétett Capitalis Summával felleb meg irtt Becs szerint emergalandó summával eg yütt eő Kglmét, és az eő Kglme Maradékit s Legatariussit una cum refusione expernat ui talemlitem fiendarium simul et semil nem Contentalom, és preferiptusim nem contentallyák abassim omnibus Revidius venodiy Juristitior qui temporibus negue obstare valentibus. Mellynek nag yobb bizonyságára attam saját kezem írásával és presentumul meg erősétett Levelet, anyi erőt attribuálván néki mint ha Kaptolomban a vag y akár melly Antheutrius hellyen fattáltam volna. Actum Fölcfélo die 15- Juli Vöröss Anna mp Coram me Sigismund Tivadar mp Coram me Joanne Holányi mp Coram me Maria Tivadar mp Coram me Susanna Tivadar mp Coram me Elisabeta Tivadar mp Én alább is meg irtt Tivadar Sigmond vallom ezen levelem rendében hog y Tekintetes Nzetes és Vitézlő Kapy vári Kapy Ferencz urtul eő keg yelmétül Tállyai fundusomra mellyet azért is bír az Úr eő Kglme és immár ez előtt in Anno 1726 die 15.-xmbr emanált Contractussa szerint édes Asszonyom Anyám Vöröss Anna annualtatott azon fundusra levált Juos Rhen 100. most ijjonnan elkerülhetetlen szükségemtül viseltetvén vettem föl Juos Rhen luakagnita id est tuos Rhen 40 Mortis fornis conditionibus in Contractu du 15. xembre Anno emanasis. Annak nag yobb bizonyságára attam saját kezem irásával és szokott pecsétemmel meg erősétett levelet. Tülczik die 9.- Mártii Turcsányi Tivadar Sigmond mp Coram me Georgii Maczurko mp

118 A Kapyak ősi kúriája A tállyai Maillot-Kastély kép Tállya Kamarai térképe (1783). Forrás: MOL S :1. Fig. 6. Chambers map of Tállya (1783). Source: MOL S :1. azon szabad házat építhessen az új tulajdonos, azaz Kapy Ferenc. Az adásvételt március 9-i újabb 40 rhénes forintért hitelesítve Tivadar András fia, Zsigmond is megerősítette, amit az május 6-i Baráti megegyezés című dokumentum igazol MNL OL X 22. Neoregestrata Acta 1773/14. Fordította: dr. Gyulai Éva. Baráti megeg yezés eg yik részről a királyi fiskus, másik részről pedig Kapivára-i Kapy József között az alább részletezendő, a Zemplén vármeg yei Tállya mezővárosban lévő adó- és járadékmentességet élvező/exempt ház baráti visszabocsátása üg yében, amely ház eg yébként a regéci királyi/ kincstári uradalomhoz tartozik, a megeg yezést az alább megismerendő évben, napon és helyen a méltóságos Mag yar Királyi Udvari Kamara keg yes elismeréséhez kezdtük, és ug yan: 1-ször. Én Kapyvára-i Kapy József hitelt érdemlően tudomást szerezvén arról, hogy a Zemplén vármegyei Tállya mezővárosban bírt, [adó és járadékok alól] mentességet élvező házam, amelyet napkelet és napnyugat felől a közönséges utca, délről a Bárczaiak adómentes háza, északról pedig az uradalmi kúria melletti utcácska vesz körbe, uradalmi szállás hiányában, a méltóságos Mag yar Királyi Udvari Kamara regéci uradalmi fiskálisának fel lett ajánlva, ezen felül, hog y a házam üg yében tárg yalást kezdeményezzenek velem, a kamarai rendek eljöttek, én pedig ezen részről is tanúsítani kívánva a Föld legfőbb Fejedelme iránti elkötelezettségemet, és tevőlegesen is segíteni óhajtva a magas Királyi Mag yar Udvari Kamara keg yes szándékait, kinyilvánítom, hog y a fentebb említett, szomszédokkal körülvett és rám közvetlen öröklés útján szállt, mentésséget élvező házamat, ahog yan az eg yszerű mentességet is (az öröklés Rakocz y Ferenc hűtlensége által, majd ezután a Trauthson hercegek magszakadása nyomán az ország Szent Koronájára [háramlott], mégpedig a királyi kincstárra vonatkozik) visszautaltam a királyi kincstár birtokába, sőt ténylegesen is a kezükhöz bocsátom vissza, és semmiféle jogot és semmilyen jussot vag y urasági tulajdont nem tartok meg magamnak vag y örököseimnek. 2-szor. Ahog yan a 1 alatt mellékelt felszámolás rendjében meg jelölt, a mentességet élvező telkemhez tartozó 381 rhénes/rajnai forint (R.f.) 20 krajcár (x), nemkülönben az épületek ára, a G. melléklet tartalma szerint, R.f. 21 ½ x, ez kitesz összesen nég yezerhatszáz R.f-ot és 21 ½ x-t, amelyet az említett regéci kamarai uradalom kasszájából rendesen, ténylegesen felvettem, íg y a kifizetés tényleges összegéről a királyi kincstárat és az említett kamarai uradalmat jelen írásomban nyugtatom, és íg y ezzel az összeggel kapcsolatban sem a királyi kincsárral, sem a kamarai uradalommal semmilyen további követelésem nincs.

119 120 Olajos Csaba A Sáros Nagy Patakon május 6-án aláírt Végelszámolás -ból kiderül, hogy több hasznot hoz, ha a királyi fiskus a fent mondott telek szabadságáért felszámolandó Ft 20 x-t ezen baráti módon fizeti meg, mint ha ezt jogi úton kellene engednie az elszámolónak, mert a peres eljárás még ugyanennyit vehet el a kincstárból. A regéci uradalom egy tágas, az uradalmi kúriától csak egyetlen kis szűk utcácskával elválasztott telket kebelezett be, és a telken lévő olyan épületeket is, amelyekből kis költséggel további szállásokat lehet teremteni az uradalmi ügyészségnek, az egyetlen uradalmi ispánnak. A fentieken túl pedig a királyi fiskus a baráti végelszámolással az alábbi hasznokat húzhatja, mint: elviselhető összegen szerezhet meg nemességhez méltó, sokkal többet érő és a regéci uradalomnak elkerülhetetlenül fontos épületeket, ehhez ösztönzést ad a pataki és regéci kamarai uradalmak számos mentes telekkel rendelkező birtokosának, hogy az elszámoló példáján, saját indíttatásból és önként, peren kívüli baráti tárgyalásos úton a saját, mentességet élvező birtokait felajánlja, illetve ténylegesen visszaengedje a királyi fiskusnak. 13 A kúriát 1763-ban Kapy Ferenc hagyatékaként említik. 14 Kapy József 1782-ban felajánlotta az épületet a kincstárnak. Az emeletes kúria építési ideje a rendelkezésre álló dokumentumok alapján az közötti időszakra tehető; nem derül ki az iratokból, hogy még Kálmánczay 3-szor. A legmagasabb kincstár minden módon való biztosítására és a királyi fiskus bőséges biztosítékára, illetve a továbbiakban minden előre nem látható eshetőségre, ha a királyi fiskushoz a mentes telkem szabadságáért a végelszámolás szerint nekem a királyi kincstárból ténylegesen kifizetett 381 Rf. 20 x üg yében a Tivadar-örökösök és a Tormaiak követelést nyújtanának be, az evictiót, a törvény értelmében, magamra és örököseimre, utódaimra vállalom, és kötelezem magamat, említett örököseim és utódaimat a visszatérítésre, hog y [abban az esetben] a magas kincstárnak a perköltségekkel eg yütt ezt a 380 R.f. 20. x-t pénzben megfizetem. Én g yerg yószentmiklósi Gergely Mátyás a pataki és regéci kamarai uradalmak prefektusa, akit a Mag yar Királyi Udvari Kamara szeptember 10-ikén kiadott rendelete külön felhatalmazott a feltételek felüg yeletére, a végelszámolás körül semmi más kárt nem találtam, csak az a nehézség merült fel, hog y az említett mentességet élvező telekre vonatkozó összeg a regéci földesúri uraság mentességi okleveleivel nem legitimálható. Íg y a végelszámolás magasabb bírói döntésre átkerülvén, önként járulok a Mag yar Királyi Udvari Kamara keg yes aláírásához, kijelentve, hog y a magasabb ratifikáció fogadja el a végelszámolást. Közben azonban, amíg az említett végelszámolásról nem lesz magasabb döntés, a végelszámolási összegek a kamarától fizettessenek ki, a fentiek nag yobb megerősítésére a jelen iratot aláírtuk a sárospataki belső várban május 6-ikán. 13 MNL OL X 22. Neoregestrata Acta Végelszámolás. 14 MNL OL P doboz, 1. tétel, f István vagy Imre illetve annak veje, Kapy Ferenc, esetleg a Palásthyak építették-e. 15 Az Trautson család utolsó férfi leszármazottjának évi halála után a regéci uradalom is visszaszállt a kincstárra. Az uradalom visszavétele együtt járt a birtok teljes összeírásával, felmérésével, felértékelésével (Détshy 2002). A kincstár Oratschek András sátoraljaújhelyi építőmesternek adott megbízást a felajánlás alapján a kúria felmérésére. 16 A felmérési rajz ennek a munkának az eredménye. Így történhetett, hogy az 1783-ban készített Römisch-térkép már kincstári épületként tartotta nyilván az épületet. 17 A kúria feltételezhetően nem volt kihasználva, építése után kb. 60 évvel Kapy József tudomást szerezve arról, hogy a regéci királyi kincstárhoz tartozó Tállya mezővárosban az ottani kamarai tisztviselők szállását tervezi a Magyar Királyi Kamara fejleszteni, felajánlotta a kúriát visszabocsájtásra a királyi kincstár birtokába. A megállapodás a kincstárral megszületett és Kapy József kb rhénes forintért adta át a kúriát a Magyar Királyi Udvari Kamara regéci uradalmi fiskálisának. Kötelezettséget vállalt, ha a Tivadar-örökösök és a Tornaiak követelést nyújtanának be, a törvény értelmében azt rendezi. A kúriát között a kincstár kezelte, majd 1808-ban I. Ferenc a volt Rákóczi-birtokokkal együtt herceg Bretzenheim Károly Ágostonnak adományozta. Innen származhat az a tévhit, hogy a kúria is a Rákóczi családé volt. Bretzenheim Károly Auguszt február 27-én meghalt Bécsben. Két fia, Ferdinánd ( ) és Alfonz ( ) maradt utána ban kelt végrendeletében majorátust alapított az uradalmakból, amely szerint az idősebb fiú, az ekkor 22 éves Ferdinánd örökli a birtokot után Bretzenheim Ferdinánd a regéci uradalom, ezen belül Tállya birtokosa 1855-ben halt meg, gyermeket nem hagyott maga után. A dokumentumokból az derül ki, hogy 1839-ben, Ferdinánd idejében kezdődhettek el a volt Kapy-kúria felújítási, bővítési munkái. A kastéllyá alakítás időszaka Raiz János abaújszántói kőművesmester és Gálfy János tállyai ácsmester költségvetési javaslata szerint között történt meg. A birtokot Bretzenheim Ferdinánd özvegye, hg. Schwarzenberg Karolina örökölte, aki forintnyi évjáradékot kellett fizessen Alfonznak, Ferdinánd 15 MNL OL E 197. Archivum Patakiense 5. cs. 9. fasc. 174., 324., MNL OL E MNL OL S :1.

120 A Kapyak ősi kúriája A tállyai Maillot-Kastély 121 öccsének: Ez utóbbi, mint nyugalmazott császári tiszt, 1863-ban halt meg, így kihalt a Bretzenheim család férfiága. Schwarzenberg Karolina szeptember 5-i végrendeletében általános örököséül unokaöccsét, Windischgrätz Lajost nővére, Windischgrätz Alfrédné Sczwarzenberg Eleonora fiát nevezte ki. Bretzenheimné, Sczwarzenberg Karolina május 5-én Bécsben meghalt. Így kerültek Patakra a herceg Windischgrätzek, Tállyára pedig a báró Beustok. Báró Beust Ödön után a tállyai uradalom Bretzenheim Károly Auguszt herceg 18 dédunokája, báró Beust Margit (Kempelen 1911) 19, házasság révén báró Maillot, de la Treille György tulajdonába került (Borovszky 1905, 534). Öt gyermekük született. Báró Maillot, de la Treille György március 22-én halt meg, báró Beust Margit még 1941-ben is Tállyán lakott (Gudenus 1993). Borovszky szerint 1780-ban a Trautson családnak magvaszakadván, ismét a kamara birtokába került, míg 1808-ban I. Ferencz, herczeg Bretzenheim Károly Ágostonnak adományozza. Ennek testvérutódai birtokolják tovább is s most Bretzenheim herczeg unokája, báró Beust Margit, férjezett báró Maillot Györg yné a birtokosa. [ ] A hajdani Rákócz y-féle kastélyok még most is fennállanak. Midkettő báró Maillot Györg y tulajdona s közülök az eg yik gazdasági czélokra szolgál, a másik pedig, szép park közepén, átalakítva, a bárói család csinos és kényelmes lakóhelye. [ ] Báró Maillot kastélyában számos érdekes és nag ybecsű régiség és festmény látható. Van itt három művészi márvány-medaillonkép valamely olasz mestertől, eg y nag ybecsű Mittelmann-féle kaszetta, gazdag és becses aczélmetszet-g yüjtemény, melyek közül különösen az angol, franczia és olasz származásúak tűnnek ki, több nag yértékű aquatinta, a XVII. és XVIII. századból való szekrények stb. (Borovszky 1905, 534) Dr. Barna János és Vongrey Gusztáv könyve alapján: 1780-ban kihalt a Trautson hercegek családja és a tállyai uradalom ismét visszaszállt a kamarára. [ ] 18 http/de.vikipedia.org./wiki/karl August Friedrich Joseph von Bretzenheim (1768. dec febr. 27.) Karl August április 27-én kötött házasságot Oettingen Maria Walburggal ( ). Gyerekek: Elisabeth Auguste (*/ 1790); Maria Anna ( ); Karl Theodor( ); Lepopoldine ( ) 1816 gr. Ludwig Almasy ( 1836); Amalie (*/1797); Maria Crescentia ( ) 1816 gr. Joseph Somogyi ( 1865); Ferdinand ( ) 1831 Hg. Karolina von Schwarzemberg ( ); Amalie ( ) 1822 gr. Ludwig Taaffe ( 1855); Alfons ( ) 1849 Johanna Hoffmann ( ). 19 Almásy (zsadányi és törökszentmiklósi) Lajos / / és regéczi hg. Bretzenheim Leopoldina / / unokája, gr. Almásy Mária / / és br. Beust Ödön / / évi házasságából született március hó 8-án Pesten kelt adománylevelében I. Ferenc a királyi kamara tulajdonában lévő úg ynevezett regéczi és pataki uradalmakat herceg Bretzenheim Károly Ágostonnak, a johannita rend főgenerálisának adományozta. [ ] A Bretzenheimeket 1827-ben honfiúsították. Bretzenheim Károly Ágoston halála után a hatalmas területet fia, Ferdinánd herceg örökölte, akinek halála után leányaira szállott a pataki és tállyai uradalom. Ezek révén kerültek Patakra a herceg Windischgrätzek, Tállyára pedig a báró Beustok. Báró Beust Ödön után a tállyai uradalom báró Beust Margit kezével báró Maillot, de la Treille Györg yé lett, akinek fia báró Maillot Nándor 1881-ben Tállyán született, 1922-től szülővárosát képviselte az országg yűlésben. Meghalt 1930-ban. (Dr. Barna 1931, 97) A Borovszkyt (Magyarország vármegyéi és városai) valamint a Szerencs és vidéke sorozatban megjelent, Tállyáról írt szöveget olvasva egyértelmű, hogy a két mű azonos forrásra támaszkodott. Hibáik is azonosak. Ilyen hiba, hogy Bretzenheim herczeg unokája, báró Beust Margit, férjezett báró Maillot Györg yné, aki bizonyítottan csak dédunoka. Téves az a megállapítás is, hogy Ferdinánd herceg [ ] halála után leányaira szállott a pataki és tállyai uradalom. Ferdinánd halála után annak felesége örökölte a birtokot, majd rajta keresztül kerültek birtokba a Windisgrätzek. Ugyanúgy hibás az a megfogalmazás, hogy mindkettő Rákóczi-féle kastélyokat említ, holott csak a kúria volt a Rákócziaké, bár a település is a Rákócziaké volt, akik egyéb nemeseknek adhattak taksás szabad telket. Így juthattak a Kálmánczayak szabad ingatlanhoz másodvásárlás útján. A báró Maillott György idejében már berendezésében nagy értékű, régiségekben és művészi tárgyakban gazdag kastély híres volt a XVII. és XVIII. századbeli bútorairól, antik szekrényeiről, gazdag metszetgyűjteményeiről, amelyben a legnevesebb angol, francia és olasz mesterek művészi alkotásai is fellelhetők voltak. Később fia, Nándor pazarló életmódja miatt tönkrement, 1929 decemberben öngyilkos lett. Birtokait, kastélyait a Földhitel Bank vette át (Encsy 2004, 143). 20 Maillott György idejében kerülhetett sor a sikátor áthelyezésére. Az évi kataszteri térkép még a régi sikátort ábrázolja, míg az évi kataszteri térkép már új helyén, a Rákóczi kúriától nyugatra mutatja az új sikátort. A telekrendezési-egyesítési munkákra, bár 20 Kegyuraság ban a herceg Bretzenheim család lindau-i birtokáért cserébe kapta Tállyát és környékét a kegyúrsággal. Ezután leányágon báró Beust [ejtsd: bajszt] családé lett a kegyúri jog. Majd szintén leányágon Margit bárónő kezével báró Maillott [ejtsd: májó] de la Treille György örökölte a kegyúrságot. Utána fia Nándor lett a kegyúr, de pazarló életmódja miatt tönkrement, öngyilkos lett és 1929 decemberében temették. Birtokait, kastélyait a Földhitel Bank vette át.

121 122 Olajos Csaba 7. kép Archív képeslap a 20. sz. elejéről az átalakított kastély déli homlokzatával és az előtte lévő parkkal Fig. 7. Archive postcard from the early 20th century depicting the southern front of the refurbished mansion and the park in front of it nem a sikátor áthelyezésére, egy 1890-ből származó képviselőtestületi jegyzőkönyv utal. Ebben a park déli bővítése érdekében nyújtott be kérelmet a báró képviselője: Tállya képviselőtestületi jeg yzőkönyvei 9. Olvastatott Rössler Tamás igazgató úr mint Mélt: Báró Maillott Györg y úr képviselőjének kérvénye, melyben az ő kertjét s a régi temetőt elkülönítő utcavonalnak minteg y öl területen 300 Ft. Vételárban leendő eladását kérelmezi azon feltétel alatt, hog y ezen út helyett a régi temető alsó részén a meg yei töltést összekötő új utat saját költségén készített s bocsát a közönség rendelkezésére. [ ] A képviselőtestület 15 szavazattal 11 ellenében a kérdéses útvonalnak 300 Ft. vételárban eladását határozatilag kimondotta. [ ] 21 A kastély 1930-ig a család kezén volt (Encsy 2004, 143), majd a Földhitel Bank vette át, amely bérbe adta. A II. világháború alatt szükséglakások lettek az épületben kialakítva, így a bútorzat nagyrészt eltűnt, állítólag a család szétosztotta az ismerősök között, és elpusztultak a híres rézkarcok is. Később községi általános iskola működött az épületben. A község az 1970-es években a park rovására a telek DNy-i sarkában új, emeletes iskolát épített, ezzel tönkretette a Rákóczi-kúria Maillot-kastély egységes környezetét. A kastély jelenleg galériaként funkcionál. 21 MNL BAZML SU V-271/145 (1890). TÁLLYA, MAILLOT-KASTÉLY Parkban szabadon álló, egyemeletes, szabálytalan L alaprajzú, műpalával fedett kontyolt nyeregtetős épület. Magját a nyugat keleti tengelyű volt Kapy-kúria alkotja, melyet a 19. század 40-es éveiben észak felé kiszélesítettek és a nyugati oldalon egy észak déli tengelyű szárnnyal toldottak meg. A külső homlokzatok sárgára vannak meszelve, a homlokzattagoló elemek fehér színűek, de több korábbi meszelésréteg is megfigyelhető A belső homlokzatok többnyire fehérre meszeltek. Az épületben kiállítóterek illetve raktárak találhatók. Az eredeti kúria kelet nyugati tengelyű egytraktusos, kétszintes épület volt, mely a két meglévő és megvásárolt épület közé, közvetlenül a sikátor mellé lett építve. Az épület a felmérési rajz szerint egyszerű téglány tömegű manzárdtetős épület lehetett, melyet fazsindellyel fedtek le. Az épület tengelyében helyezkedett el egy kapualj, ahonnan közvetlenül a földszinti helyiségeket és lépcsőn az emeleti központi előcsarnokot lehetett megközelíteni. A földszinti baloldali boltozott helyiségek gazdasági (konyha, kamra) célokat szolgálhattak. Jobbra egy nagy gazdasági helyiség illetve a cselédek részére szolgáló szobák lehettek. Az emeleti központi előcsarnokból voltak megközelíthetők a lakóterek valamint az épület északi oldalán elhelyezkedő külső közlekedő, ahonnan a külső WC-be és a padlásra lehetett eljutni. Az előcsarnok jobb és bal oldalán a család részére lakó- és hálószobák lehettek, a lakószobák sarkában jelölve a cserépkályha helyét is.

122 A Kapyak ősi kúriája A tállyai Maillot-Kastély kép Archív képeslap a 20. sz. elejéről az átalakított kastély déli homlokzatával és az előtte lévő parkkal Fig. 8. Archive postcard from the early 20th century depicting the southern front of the refurbished mansion and the park in front of it 9. kép Archív képeslap a 20. sz. elejéről a kastély előtti területen kialakított parkról és teniszpályáról Fig. 9. Archive postcard from the early 20th century depicting the park in front of mansion and the tennis court A mai épület földszinti helyiségei kivétel nélkül boltozottak. A boltozatok között donga-, csehsüveg- illetve teknőboltozatok is vannak, de csak a déli szárny egykori kapualjának boltozata mutat 18. századi jellegzetességet, a többi boltozat az épület bővítése, átalakítása során, a 19. század közepén keletkezett. Az épület tengelyében lévő két helyiség két különböző korú épületrészből lett összekapcsolva. A déli helyiség az eredeti kapualj része volt, így fiókos dongaboltozata már a kastély átépítése és kibővítése előtt megvolt. Az északi helyiség csehsüveg-boltozattal fedett fele a kastély kibővítésekor jött létre, míg a fiókos dongaboltozatú déli fele a korábbi épület kapualjából lett leválasztva. A volt kapualj északkeleti oldalán lévő helyiség kétszakaszos csehsüveg-boltozattal fedett. A boltszakaszok között hevederív húzódik. A helyiség bejárati ajtaja szegmensíves záradékú fülkében áll. A déli fal keleti végében modern elfalazású, de utólagos ajtó látható szegmensíves záradékú fülkében. A nyugati fal északi boltszakaszba eső részében lapos szegmensívvel záródó fülke található.

123 124 Olajos Csaba 10. kép A Kapy kúria és a felmért kastély összehasonlítása Fig. 10. Comparison of the Kapy mansion and the assessed mansion A kastély középső részének északkeleti sarkában kicsiny, csak kívülről megközelíthető helyiség van, amelyet a bővítésekor alakítottak ki. Ez csehsüveg-boltozattal fedett. Az épület északkeleti sarkában lévő, fiókos dongaboltozattal fedett helyiség az eredeti kúria része, ablaka szegmensíves záradékú fülkében áll. A volt kapualjtól keletre lévő helyiség volt a konyha, aminek az északi, illetve a nyugati fala által határolt fülkéje egy egykor itt állt tüzelőberendezéssel függhet össze. Ezt erősíti a kúria 1783-as felmérési alaprajzán lévő kemence is. A terem eredetileg síkmennyezetes lehetett, ma teknőboltozattal fedett, parkettával burkolt. A boltozatot kisebb fiókok tagolják. Északi, illetve nyugati falának északi és déli szakaszában egy-egy szegmensíves záradékú fülke van. A keleti fal déli felében a fiók alatt egyenes záradékú, kőkeretes ajtó nyílik. A terem ablakai szegmensíves záródású fülkékben állnak. A kúria keleti szélén lévő két, fiókos dongaboltozattal fedett helyiség cselédszoba lehetett. A kúria 19. századi bővítése során a régi lépcső helyett az L alaprajzú kastély könyökénél lett kialakítva a lépcsőház, melyben többkarú lépcső biztosítja a kapcsolatot a földszint és az emelet között. Az emeletre vezető lépcsőház csehsüveg-boltozatú, amit észak felől szegmensíves záradékú ablak világít meg. A földszintről induló lépcső egy közel négyzetes alaprajzú, csehsüveg-boltozattal fedett térbe érkezik, melynek északra néző ablaka négyzetes alakú, egyenes záradékú fülkében áll. Előtte hevederív húzódik. A lépcsőház nyugati oldalán lévő két helyiség eredetileg egy teret alkotott, amiből mellékhelyiséget választottak le. Ez a helyiség egy kétszakaszos, csehsüveg-boltozatú, ablakokkal megvilágított, fedett tér lehetett. A boltszakaszokat hevederív választotta el egymástól. A helyiségek közötti jelenlegi osztófal e hevederív alatt húzódik. A dongaboltozatos folyosó a korábbi épületrész északnyugati sarkában eredetileg a korábbi épület ár-

124 A Kapyak ősi kúriája A tállyai Maillot-Kastély kép A Maillot kastély földszinti alaprajza. Felmérte: Hornyák Emese KÖH MKDK. Fig. 11. The ground floor layout of the Maillot mansion, assessed by Emese Hornyák KÖH MKDK. 12. kép A Maillot kastély emeleti alaprajza. Felmérte: Hornyák Emese KÖH MKDK. Fig. 12. The first floor layout of the Maillot mansion, assessed by Emese Hornyák KÖH MKDK.

125 126 Olajos Csaba 13. kép A jelenlegi kastélyhomlokzatok délkeletről. A szerző felvétele, Fig. 13. The current fronts of the mansion, viewed from southeast. Photo by the Author, nyékszékeinek aknája helyén van, így mind boltozata, mind nyílásai utólagosak. A kastély nyugati épületszárnya a bővítés során jött létre, melynek északnyugati sarkában található helyisége teknőboltozattal fedett, sarkában kályhahely látható. A keleti fal tengelyében nyíló ajtó és ablakainak fülkéi szegmensíves záradékúak. A mellette lévő, teknőboltozattal fedett szoba északkeleti sarkában van a kályhahely. Az eredeti, szegmensívesen záruló bejárati ajtó a keleti fal tengelyében nyílik. A két szobát keletről egy folyosó fűzi fel, melynek déli végén elfalazott, szegmensíves záradékú ajtófülke van, az északi végén lévő helyiség utólagos leválasztás nyomán jött létre. A tőle keletre lévő helyiség is közel négyzetes alaprajzú, csehsüveg-boltozattal fedett tér, mely az előzőhöz hasonlóan a kastély 19. századi kibővítése során keletkezett. A nyugat felől ide nyíló ajtó rézsűs kávájú, szegmensíves záradékú fülkében áll. A szoba keleti falának déli végén magas, szegmensíves záradékú fülkében álló ajtó nyílik. A helyiség ablakának fülkéje vállban visszaugratott lapos kosárívvel záródik. A sarkában a korábbi kúria egyik árnyékszéke helyén levő kicsiny tere nyílik. A jelenlegi padlásfeljáró a korábbi kastély másik árnyékszékének helyén található. A volt kúria délkeleti sarkában lévő síkmennyezetes, L alaprajzú helyiség három korábbi helyiség összenyitásával jött létre. A terem három, délre néző ablaka szegmensíves záradékú fülkékben áll. Ugyanilyen az egyetlen, északra tekintő ablak is. A keleti fal északi szakaszán fakeretes, egyenes záradékú, bepolcozott fülke van. A déli épületszárny tengelyében elhelyezkedő észak déli tengelyű síkmennyezetes terem mennyezetét középen kör alakú gipszstukkó díszíti. Nyugati falának északi végén magas, széles, egyenes záradékú fülke mélyed a falba. A tőle nyugatra lévő síkmennyezetes helyiség ajtajának tokja 19. századi, az ablakának fülkéje szegmen-

126 A Kapyak ősi kúriája A tállyai Maillot-Kastély 127 síves záradékú, északnyugati sarkában kályhahellyel. Keleti falának déli felében nyíló bejárati ajtajának tokja 19. századi. A szoba ablakainak fülkéi szegmensíves záradékúak. A volt kúria két nyugati helyisége eredetileg egyetlen, síkmennyezetes teret alkotott, nyugati falában félköríves, sugaras osztású ablak látható. A lépcsőtől kettős töréssel hosszú folyosóra jutunk, mely a nyugati szárny emeletének keleti oldalán fut végig. A nyugati szárnyban húzódó folyosószakasz ablakainak fülkéi kivétel nélkül szegmensívvel záródnak. A folyosóval párhuzamosan található helyiség a nyugati szárny nyugati kétharmadának teljes területét elfoglalja, mely három korábbi, két-két ablakos terem összenyitásával keletkezett. Az egyes szobák mennyezetének közepén kör alakú gipszstukkó-díszek voltak, ezek ma is megvannak. A nyugat felé néző hat ablak fülkéje kivétel nélkül szegmensíves záradékú. A véletlenül megtalált felmérési rajz alapján sikerült egy épület eddig tévesen megfogalmazott történetét, az eddigi adatokat pontosítani. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönöm dr. Gyulai Évának a latin fordításnál nyújtott segítségét. Külön köszönettel tartozom Csejdy Julia művészettörténésznek, Simon Zoltán régésznek, valamint Bardoly Istvánnak, akik saját szakterületük speciális ismereteivel segítettek, kritikáikkal alakították tanulmányomat, ami remélhetőleg a világörökségi védelem alatt álló Tokaj-Hegyalja egyik legizgalmasabb és többszörösen tragikus sorsú községének, egykori mezővárosának építéstörténetéhez is adalékul szolgálhat. Itt szeretném kifejezni hálámat Tállya Község Önkormányzatának is, mert biztosították részemre az archív fotók felhasználásának lehetőségét. RÖVIDÍTÉSEK MNL OL Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára MNL BAZML Magyar Nemzeti Levéltár Borsod Abaúj Zemplén Megyei Levéltára MNL BAZML SU Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára, Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár FORRÁSOK HOM Népi Építészeti Adattár NA Tállya. Gyűjtötte: Encsy György. http/de.vikipedia.org./wiki/karl August Friedrich Joseph von Bretzenheim (1768. dec febr. 27.) IRODALOM Dr. BARNA János (szerk.) 1931 Mag yar városok monográfiája. Szerencs és vidéke. Budapest. BOROVSZKY Samu (szerk.) 1905 Mag yarország vármeg yéi és városai. Zemplén vármeg ye. Budapest, Apollo Irodalmi Társaság, Zemplén Vármegye és Sátoraljaújhely R.T. Város. DÉTSHY Mihály 2002 Sárospatak vára. Sárospataki Rákóczi Múzeum, Sárospatak. 359 p. DONGÓ Gyárfás Géza (ford.) 1913 Közlemények Tállya városnak levelestárából. Közli: Kula Pál. XV. In DONGÓ Gyárfás Géza (szerk.): Adalékok Zemplén-vármeg ye történetéhez. XVIII. köt. 19. évf. Sátoraljaújhely DRASKÓCZY István 1983 Kapy András egy budai polgár pályája a XV. század elején. Levéltári Közlemények LIV, ENCSY György 2004 Meg jeg yzések Takács Péter Tállya című könyvéhez. (A kiegészítő megjegyzések az Önkormányzat Képviselőtestületének kérésére kerültek csatolásra!) Forrás: sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/ Tallya/pages/megjegyzesek.htm (2018. augusztus 26.) GENTHON István 1961 Mag yarország művészeti emlékei. 2. Athenaeum Nyomda, Budapest. 386 p. GUDENUS János József 1993 A mag yarországi főnemesség XX. századi genealógiája. II. kötet. Tellér Kiadó Kft., Budapest. 443 p. JOÓ Tibor 1992 Maillot kastély. Tállya, Rákóczi utca 10. In SZA- BADFALVI József CSERI Miklós (szerk.): Tokaj és környéke. IV. Borsod-Abaúj-Zemplén meg ye képes műemlékjeg yzéke. Miskolc. 40. KEMPELEN Béla 1911 Mag yar nemes családok. 1. köt. Aágh Bazzendorf. Budapest. 503 p Mag yar nemes családok. 6. köt. Khár Lyukáts. Budapest. 447 p. Dr. MELIÓRISZ Béla 1901 A Bothfalvi Both család czimere. Turul 1, NAGY Iván 1860 Mag yarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. 6. köt. Ráth Mór, Pest. 568 p. SIMON Zoltán 2011 Adalékok a tállyai középkori és kora újkori erődítmények történetéhez. In TEREI György KOVÁCS Gyöngyi DOMOKOS György MIKLÓS Zsuzsa MOR- DOVIN Maxim (szerk.): Várak nyomában. Tanulmányok a 60 éves Feld István tiszteletére. Castrum Bene Egyesület Civertan H. TAKÁCS MARIANNA 1970 Mag yarországi udvarházak és kastélyok. Akadémiai Kiadó, Budapest. 285 p képtábla.

127 128 Olajos Csaba THE ANCIENT KAPY MANSION THE MAILLOT CASTLE OF TÁLLYA Keywords: András Kapy, mansion, castle, Trautson, Bretzenheim, Beust There is a building survey in the National Archives depicting the ancient Kapy mansion in the market town of Tállya: since literature only acknowledges two Rákóczi and a later Maillot mansion at the settlement, this unusual and new evidence was the starting point of lengthy research. The Tállya map from Römisch and the 1867 cadastral map allowed us to determine similarities between the Kapy mansion and the Maillot Castle, even though the building went through many changes over the course of history. Tállya settlement had its first ties with the Kapy (or Kapivári, originally Tétényi) family from Sáros county in Ferenc Kapy, having married the daughter of Imre Kálmánczay gained possession of the property. The construction of the multi-storey mansion can be dated around ; it is uncertain whether it was built by István Kálmánczay or Imre, or his son-in-law Ferenc Kapy or perhaps the Palásthy family. Following the confiscation of Rákóczi estates, Regéc manor was given to the Trautson family, which fell back on the treasury after the death of their last male member in The treasury surveyed the manor s buildings and the aforementioned building survey was the result of that work. This is why the 1783 Römisch-map shows it as a treasury building. Due to being unused, circa 60 years after the mansion s construction, József Kapy offered it to the treasury for 4600 Rhenish guilder. The mansion was handled by the treasury during ; later in 1808 it was gifted to Károly Ágoston Bretzenheim along with the former Rákóczi estates. This is where the misconception that it was Rákóczi property came from. Based on inheritance, Fredinand Bretzenheim became the owner between 1823 and 1855; it was during his period that the Kapy mansion s renovation and expansion began in Its transformation to a castle happened between , led by stonemason János Raiz and carpenter János Gálfy. After the death of the last male Bretzenehim in 1862, the castle, through Baron Ödön Beust, came into the possession of the Bretzenheim prince s great granddaughter Baroness Margit Beust, then later of Baron György Maillot de la Treille through marriage. His son Nándor went bankrupt due to his prodigal lifestyle - following his suicide in 1929, his estates and castles were taken over by the Mortgage Bank which put them to use by offering them up for rent. During World War II, emergency homes were established in the building, leading to the disappearance of the majority of the furniture presumably the family distributed it among themselves and the famous copper engravings were also destroyed. Later on a primary school was established in the building. The settlement decided to build a new multi-storey school in the southwestern corner of the lot, ruining the unified environment of the Rákóczi mansion Maillot Castle. Csaba Olajos

128 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVI (2017), ADATOK A KÉKEDI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM TÖRTÉNETÉHEZ Bocsi Zsófia a Fazekas Gyöngyi b Giber Mihály c Szilágyi Krisztián Antal d a régész-történész Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft., Budapest b festő-restaurátor művész Koszta József Múzeum, Szentes c régész független kutató d régész-történész Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft., Budapest Absztrakt: A kékedi római katolikus templom története mindezidáig feldolgozatlan és közöletlen volt. A tervezett felújítási munkákhoz kapcsolódóan lehetőség nyílt a történeti, építéstörténeti adatoknak a korábbinál sokkal szélesebb körű megismerésére. Ezek igazolták, hogy a templom középkori eredetű falakat, épületrészeket bizonyosan magában foglal. A templomot a Thököly-féle háborúk pusztításai után a 18. század elején előbb újjáépítették (legkésőbb ekkor tornyot is építettek hozzá), majd a 19. század elején kibővítették, boltozatot és karzatot építettek benne. Eltekintve a 19. és 20. századi felújítási munkáktól, a templom mai külső-belső alaprajzi elrendezése, építészeti képe a 19. század elejére kialakult. Számos részlet (külső támpillérek, elfalazott ablakok, barokk kori és középkori festésrétegek, stb.) és ismertté vált adat (elbontott középkori sekrestye és szentély) alapján a templom építéstörténetében még jónéhány, csak további műemléki és régészeti kutatással tisztázható kérdés van. Kulcsszavak: település- és plébániatörténet, építéstörténet, műemléki kutatás BEVEZETÉS A év tavaszán a kékedi (alsókékedi) római katolikus egyházközség, mint filia felett felügyeleti és plébániai kormányzósági jogot gyakorló Gönci Római Katolikus Plébánia (Szabó László János plébános) a kékedi római katolikus templom remélt felújításához szükséges pályázat előkészítése közben műemléki kutatási munkára kérte fel a jelen sorok íróiból álló csapatot. Ennek eredményeképpen a templomról Építéstörténeti Tudományos Dokumentáció (Giber et al. 2016) és Festő-restaurátori Szakvélemény (Fazekas 2016) készült. 1 A tervezett és egyébként valóban szükséges felújítási munkák egyelőre nem kezdődtek el, de elmaradt a műemléki kutatás második szakaszának tekinthető helyszíni kutatás (ún. falkutatás) is, sőt még a levéltári kutatás is folytatható. Ennek ellenére úgy véltük, hasznos, ha az eddigi történeti, kutatástörténeti, építéstörténeti adatokat, az újabb restaurátori vizsgálat eredményeit közzé tesszük, legalább a múzeumi évkönyv terjedelmi és formai keretei között, hiszen ezzel is jelentősen bővíthetjük a templommal kapcsolatban ismert adatok körét. Tesszük ezt annál is inkább, mivel a templomról a szakirodalomban eddig csupán néhány soros összefoglalók jelentek meg, jóllehet mint az Olvasó majd látni fogja a kékedi római katolikus templom története és építéstörténete sokkal érdekesebb téma annál, mintsem ezt néhány mondattal el lehessen intézni. 2 1 Fazekas Gyöngyi festő-restaurátor művész roncsolásos kutatás elvégzése nélkül, a 2004 óta nyitva hagyott kutatóablakokban látható jelenségeket (a 2004-es kutatás után a nem nagy felületű kutatóablakok egyikét sem fedték el, így ma is szabadon tanulmányozhatóak), a falak állapotát vizsgáló, illetve más műtárgyak (templomban lévő festmények) elemzésén és megfigyeléseken alapuló, kutatói javaslatokat is tartalmazó szakvéleményt készített. 2 Az adatgyűjtést, kutatói munkát Budapesten az akkor még létező Forster Központ Tervtárában, Irattárában, Fotótárában és Könyvtárában, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, az egri Főegyházmegyei Levéltárban, a debreceni Egyetemi Könyvtárban, valamint a Kassai Érseki Levéltárban (Arcidiecézny Archív, Košice) és internetes forrásbázisokban végeztük.

129 130 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal KÉKED ÉS A KÉKEDI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM ELHELYEZKEDÉSE Kéked község Magyarország északkeleti részén, Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi felében, a gönci járásban található. Területe 13,05 km 2, míg lakossága 178 fő. 3 A falu 1943-ban jött létre Alsókéked és Felsőkéked községek egyesítésével. Közigazgatásilag délről Pányok, délnyugatról Abaújvár, északról és nyugatról Szlovákia, míg keletről Füzér és Hollóháza határolja. A templom Kéked község déli részén, az egykori Alsókéked község területén, a jelenlegi Alsókéked községrész középső részén, közvetlenül az egykori Melczer-kastély mellett, a kastélytól nyugat-északnyugati irányban, a település/településrész fő utcájának déli oldalán helyezkedik el. 4 A templom épülete ugyanakkor már a történeti térképeken is felismerhető, melyek közül mi a katonai felmérések és egy kataszteri felmérés anyagát néztük át. A II. József idején felvett I. katonai felmérésen (1. kép) mindkét akkori Kéked település megtalálható, azonban a térkép készítői névben felcserélték Felső- és Alsókékedet, vagyis a mai Alsókékedet illették Felsőkéked nevével. Alsókéked központjában a kastély, tőle közvetlenül nyugatra a templom állt. A falutól nyugatra még egy templomot vagy kápolnát jelöltek (KF I.). Az I. Ferenc uralkodása idején felvett II. katonai felmérésen Alsókékedet már a megfelelő névvel illették. A templomot és a kastélyt kiemeltként ábrázolták. Az előzőleg a falutól nyugatra jelölt kápolna helyén temetőt mutat a felmérés (KF II.). A Ferenc József idején elkészített III. katonai felmérés eredeti, színes térképlapja megsemmisült, így csak egy nagyon rossz minőségű, fekete-fehér másolat maradt fenn. A kastély a szelvényen még jól kivehető, a templom azonban már nem annyira, kissé beleolvad a környezetében jelzett házakba. A nyugati területen lévő temetőt szanálták, területére porták kerültek (KF III.). Az 1867-es kataszteri térképen (2. kép) nagyon jól felismerhető a templom. Olyannyira, hogy annak teljes alaprajzi körvonala követhető, még az oldalán lévő támpillérek elhelyezkedése is egyértelműen mutatkozik. A lektori vélemény (Simon Zoltán, régész) javaslatai alapján utólagos levéltári kutatást, adatgyűjtést végeztünk az MNL MOL-ban (Budapest) is. 3 Magyarország közigazgatási helynévkönyve, január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, szeptember 3. (Hozzáférés: szeptember 4.) 4 EOV adatok: térképlap, (X) ; (Y) , (Z) 205,6 mbtf. Ezt összevetve a templom legutóbbi, 2013-ban készült felmérésével (3. kép) látható, hogy 1867-ben is a mai kiterjedését, összképét mutatta. A KÉKEDI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM MŰEMLÉKI KUTATÁSTÖRTÉNETE 2016 ELŐTT A kékedi római katolikus templomnak 2004 előtt nem volt semmilyen műemlékinek nevezhető kutatása. A templom a 20. század eleje óta szerepel a műemléki jegyzékekben (Forster 1906, 65 66) 5. Részletes leírás sajnos azonban nem volt róla. Genthon István és Szentiványi Gyula a következőképpen írják le: Római katolikus templom egyetlen homlokzat előtti toronnyal, támpillérekkel, eredetileg gótikus, a XVIII. században építve. (Genthon Szentiványi 1940, 2). Később ugyanezt az adatot Genthon pontos dátummal (1729) idézi (Genthon 1961, 157). A műemlékjegyzékek műemlék jellegű épületként szerepeltetik, ami építészeti, történeti, régészeti és képzőművészeti, iparművészeti vagy néprajzi szempontból jelentős építményt takar. Műemléki védettségét az 50041/1958. sz. határozattal rendelték el (Gólya 1960, 120; Ikafalvi Diénes 1990, 352). A korábbi adatokhoz képest az 1990-es országos műemlékjegyzék annyi új információt tartalmaz, hogy berendezése egy főoltár, ami barokk, 1700 körüli. Megjegyzendő, hogy a templom koránál az 1720-as évszámot tünteti fel (Ikafalvi Diénes 1990, 352). Az eddigiekhez képest viszonylag részletesebb leírást ad a megyei képes műemlékjegyzék: Főhomlokzat előtti, zömök tornyának felső szintjén félköríves, lent egy kis kerek ablak. Az oldalhomlokzaton alacsony támpillérek, köztük félköríves ablakok. Kétboltszakaszos hajója és szentélye csehsüvegboltozatokkal, félköríves apszisa negyedgömb boltozattal fedett. A szentély jobb oldalán sekrestye. A szentélyben copf örökmécses. (Szabadfalvi Cseri 1992, 35) ben a Katolikus Lexikon kötetében már több, de még így is csak címszavakban közreadott információ olvasható a templomról, ahol annak történetét Kéked falu első, 1297-es említésénél kezdik, majd a 20. századi plébánosok felsorolásával zárják. A templomról képet is közöltek, melyet Makky György készített (Diós Viczián 2001, 443). A 2016-ot megelőző egyetlen műemléki kutatás akkor történt, amikor 2004-ben restaurátori kutatásra 5 A kötet adatának forrása: [Schematismus] 1870, A szócikket Kishonthy Zsolt készítette.

130 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez 131 került sor (M. Bán Beatrix festő-restaurátor művész és M. Nagy Éva festő-restaurátor művész), amelynek során a templom hajójában, illetve a hajó nyugati végében lévő karzatnál több ponton kutatószondákban vizsgálták a falakon lévő festett és meszelt rétegeket. A kutatás kiderítette, hogy jelenleg meglévő felület alatt barokk kori, illetve középkori festett rétegek is fennmaradtak. A kutatással egy időben Balázs Gyula összefoglalót készített a templom fa anyagú berendezéseiről. Az összefoglaló ugyanannak a dokumentációnak lett része, mely tartalmazza a restaurátori kutatási jelentést is (M. Bán et al. 2004). 7 Ezt követően egészen 2016-ig további műemléki kutatás nem történt a kékedi római katolikus templomban. Mint látni fogjuk, jóllehet a templomon ezt megelőzően is több felújítási munka történt, de ezek esetében szondázó kutatás egyáltalán nem történt, és kutatási intézmény által végzett helyszíni szemle sem igazolható egyetlen esetben sem. KÉKED KÖZSÉG ÉS A TEMPLOM TÖRTÉNETE Kéked neve a régen személynévként használatos magyar kék melléknévből ered, annak -d képzős származéka (Kiss 1978, 324). Egyes feltevések szerint a településen található kénes gyógyfürdőt tápláló forrás kékes színű vizéről kapta elnevezését (Sziklay Borovszky 1896, 285). A település neve első alkalommal 1297-ben kerül említésre Keked formában, mint az oklevélbe foglalt közmeghallgatáson/tudományvételen résztvevő nemesek egyikének-másikának családi neve. A felsorolásból két család körvonalazódik: Ithe és fiai, Motk és János, illetve Irke és fiai, Pous és Acinkto (Györffy 1966, 109; Soós 1985, 485; Wolf 1989, 151; Cabello Simon 1994, 201). 8 Egy 1310-ben keletkezett oklevél minden bizonnyal az utóbbiak családjára vonatkozik, miszerint Kékedi Joka(?) fia Pous, és fiai, László, Péter és András megosztoznak Kéked, Komlós, Pichnye és Kaproncza nevű birtokaikon. 9 Legközelebbi említése 1317-ben fordul elő Kekud alakban, egy birtokperben elrendelt 7 A dokumentációt lásd: Forster Központ Tervtára, Budapest. Jelzet és leltári szám nélküli dokumentáció az ÁMRK tervtárából átvett dokumentációk között a Forster Központ Tervtár gyűjteményében. 8 Ithe, Motk et Johanne filiis eiusdem de Keked Két sorral lejjebb: Pous filio Irke de Keked, Acinkto fratre eiusdem de eadem DL június 5. Az oklevél közlése: HO sz o. 9 Publikált regeszta. AOL II sz. reg o. határjárást végrehajtó királyi ember neveként, aki történetesen a korábban már említett Ithe harmadik fia, Domonkos volt (Györffy 1966, 109; Cabello Simon 1994, 201). 10 A Kékedi család történetére vonatkozó okleveles forrásokat Simon Zoltán és Juan Cabello gyűjtötték össze és dolgozták fel igen alaposan és részletesen (Cabello Simon 1994; Cabello Simon 1998), ezért a családra vonatkozó további adatok ismertetésétől eltekintünk, csupán a településre vonatkozó forrásokra összpontosítunk ben mint Panic 11 birtok határosa kerül említésre, Quequed alakban (Györffy 1966, 109). 12 A Magyar Királyság területén 1332 és 1337 között felvett nagy pápai tizedjegyzékben ismét találkozunk Kékeddel. A település neve csak ebben az egy forrástípusban is számos formában maradt fenn: Quequed, Quiquinet, Kykit, Kekud, Kekuk hasonlóképpen az eddig felsorolt okleveles forrásokhoz: ahány oklevél, annyiféle alak. Egyháza papja 1332-ben 12 garast, 1333-ban 8 garast, 1334-ben 3, 1335-ben pedig 2 garast tartozott fizetni (Györffy 1966, 109). 13 Ez az első és úgy tűnik, sajnos az egyetlen olyan adat, ami arra utal, hogy a településnek volt temploma a középkorban. A rövid bejegyzések nem említik temploma titulusát, ből és 1333-ból viszont ismerjük papjának nevét, akit Mihálynak hívtak ben Telkibánya meghatárolásakor találkozunk ismét Kékeddel, aminek során újfent Panyk határosaként említik, illetve megnevezik a határában levő, felerészt Kékedhez és Nádasdhoz tartozó mons Zoluk-ot. A település neve villa Kekyd, illetve villa Keyked alakokban szerepel az oklevélben (Csánki 1890, 210). 15 Ha a forrásokban szereplő alakokból indulunk ki, akkor a falu valamikor a 14. vagy a 15. század folyamán megkettőződött, innentől kezdve Alsó- és Felső-Kékedként találkozunk vele. Szabó István az ilyen jellegű azaz az Alsó- és Felső- jelzős falukettőződéseket a szoros földrajzi összefüggésben levő falvak esetében figyelte meg, amelyeknél nem szükségszerű a falvak kialakulása közti időbeni eltolódás, de lehetséges. Az Alsó jelzőt 10 unacum Dominico filio Ithe de Kekud homine regio DL április 30. Az oklevél közlése: AOM 381 sz o. Publikált regeszta: AOL. IV sz. reg o. 11 Pányok. Ma is létező település Kékedtől délre, kb. 2 km-re. 12 possessio Panic et due partes a parte Quequed existentes DL április 21. Publikált regeszta: AOL. V sz. reg o. 13 RATIONES , 212, 319, 353, 368. Megjegyzés: Soós 1985, 485. csak az1332-es adatot idézi. 14 RATIONES , 212, DL augusztus 5. Kiadása: Wenzel 1880, 347. Publikált regeszta: AOL. XXV sz. reg o.

131 132 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal általában az alantabb fekvő és egyben rendszerint régebbi, a Felsőt pedig közvetlen szomszédságában a már lejtőre vagy magasabb teraszra épült és korban fiatalabb falu kapta. (Szabó 1971, 123). A kettőződésnek természetesen lehetett még számos más oka is úgy, mint a birtokosztás, vagy a birtok egy részének eladása, eladományozása. Kéked esetében nem tudni, mi volt az ok, illetve mikor történt meg a falukettőződés (Szabó 1971, 121). 16 Az évi kamarahaszna-összeírást közlő Engel Pál már két településnéven közli az adatokat. A mutatóban Alsó- és Felső-Kékedként szereplő helységek magában a forrásban azonban teljesen más, eddig ismeretlen településneveken fordulnak elő: Alsó-Kéked Reglwd, Felső-Kéked pedig Kendeled név alatt. Előbbiben Kékedi András neve alatt 20 portát, utóbbinál Kékedi Miklós nevével 17 adózó jobbágyportát írtak össze. A jelenséget Engel Pál azzal magyarázza, hogy az összeírók bizonyos esetekben teljesen elírták a települések neveit (Engel 1989, 37, 39, 47). 17 Felső-Kékedet immár tényleg ezen a néven 1470-ben és 1483-ban említik (Csánki 1890, 210; Cabello Simon 1994, 202) 18, az első esetben Laczházaként. 19 Talán a falukettőződéssel magyarázható Soós Imre azon sajnos pontos forráshely megjelölése nélküli adata, mely tudni véli, hogy Alsókéked támpilléres toronnyal rendelkező gótikus templomát a 15. században építették (Soós 1985, 485) tavaszán többszörösen is hatalmaskodást követnek el Kéked birtok és lakosai kárára. Egyrészt a Perényiek emberei a Kékedhez tartozó szántóföldekből foglalnak el bizonyos területeket, másrészt a Rozgonyi család felbujtására, azok szinyei jobbágyai kivágják, és 16 A kettőződés idejére vonatkozóan Szabó István is hoz egy adatot, miszerint Abaúj vármegyében a 14. század dereka tájáig a falutelepülések 22%-a megkettőződött falu volt (Szabó 1971, 125). 17 A mutatóban Kéked A 105 jelzet alatt szerepel. Reglwd: 229. sor, Kendeled: 261. sor. Az elírásra ld. ugyanitt 14. Forrás: DL v. illetve 5 r. 18 Felsőkékedi (de Fewlsewkeked) Literatus István, fia János és testvére Kelemen két lakatlan jobbágytelket vásárolnak Gibárton 100 aranyforintért. DL június Az 1470-es adatot Csánki Dezső hozza, régi levéltári jelzettel (Csánki 1890, 210). Azonosítása egyelőre sikertelen. Egy január 8-án kelt oklevelet találtunk (DL 16926), amelynek kiadója a jászói konvent, Kékedi Mihály pedig kiküldött királyi emberként szerepel benne. Ebben az oklevélben azonban nem fordul elő sem Felsőkéked, sem Laczháza. 20 Forráshely megjelölése nélkül. Ebből következőleg a torony, sőt támpilléres torony létezése, illetve az erre vonatkozó adat bizonytalan. A templom 15. századi építésére vonatkozó információ viszont a századi canonica visitatio-k leírása, azonos értelmű adatai alapján hitelesnek tartható. ismeretlen helyre szállítják a falu Holtharmad nevű erdejének fáit. A panaszos Kékedi Imrén (Emericus de Kyked) kívül a kijelölt öt királyi emberből szintén Kékedi (de Keked) vezetéknevű: Mihály, István és László (Csánki 1890, 210) ben egy újabb adalékot kapunk a település környezetének megismeréséhez, amikor a szomszédos Nádasdot (Nadasth) 22 birtokló Ónodi Czudar Simon felmenti ugyanezen Kékedi Imrének (Emericus de Keketh) a Melpathak folyón saját maga által építtetett és karbantartott fahidat használó kékedi jobbágyait a kötelező vámfizetés alól (Cabello Simon 1994, 201). 23 Az alábbi forrásokból az is kitűnik, hogy noha már ben is két településrészt írtak össze igaz, merőben más neveken, a forrásokban továbbra is csak egyszerűen Kékedként jelenik meg a település, és a családneveket illetően sem állandósul a megkülönböztető Alsó-, illetve a Felső- jelző, annak ellenére, hogy teljesen elvált a két település. A továbbiakban immár csak a jelen közlemény tárgyát képező római katolikus templom helyszínére, Alsókékedre vonatkozó adatokat soroljuk fel. Az 1500-as évek elejéről viszonylag sok irat maradt fenn egy Kéked határában levő, egykor a birtokhoz tartozó malomhelyről, azonban ez pusztán annak köszönhető, hogy az illető malom egy elmérgesedett adásvételből/adományozásból/foglalásból kiinduló pereskedés tárgyát képezte. A huzavona év végén indult, és csak több éven át tartó pereskedés után, 1507 decemberében rendeződött hivatalosan. Az ügy abból indult ki, hogy 1496 őszén a pálos rend Gönc melletti Szent Katalin monostorára hagyták egy, a Melegvízen/ Teplicén épített, Alsókéked birtok határain belül álló malom tulajdonjogának felét. A malmot egyébként ház nélküli, tönkrement, régi malomként említik. 24 A tulajdonrészt Kékedi András adta el korábban. Amikor András fivére, Péter ezt megtudta, végrendeletileg ő is a monostorra hagyta a fennmaradó fél malomrészt. 25 Egy rokonuk, Felsőkékedi Vitályos azonban ezt nem fogadta el, és ragaszkodott hozzá, hogy a malom részben őt és fiait, illetve Alsókékedi Miklóst és fiait illeti meg. Mivel mind neki, mind a monostornak voltak bizonyító erejű okleveleik, a per hosszasan elhúzódott, a szerzetesek többször is megpróbálták bevezettetni 21 DL március Abaújnádasd (Trstené pri Hornáde, Szlovákia). Ma is létező település Kékedtől északnyugatra, légvonalban kb. 3 km-re. 23 DL június 9. Az oklevél kiadása és regesztája: Melczer 1890, 88, 51. sz. 24 DL december DL november 22.

132 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez 133 magukat a birtokba, Vitályos pedig gyakran elfoglalta azt, kizárva a malomból a monostor embereit. 26 A 16. századtól megszaporodnak a Kékedi családra vonatkozó források: családi genealógiák és számos, Kékedre vonatkozó birtokügyi irat maradt fenn. A 17. század elejére öt ágat lehet elkülöníteni a családon belül. Az Alsókékedi ághoz kapcsolódik Alsókéked legismertebb műemlékének, a manapság Melczer-kastély néven ismert, 1627-ben megosztott családi rezidenciának az építése is (Cabello Simon 1994, ). A térség a mohácsi vész után, a kettős királyság idején hadszíntérré vált, s a török is közeledett. Az évi dikális összeírás négy portát, három zsellért, egy fél puszta és egy allodiális telket, valamint egy egyéb, azaz adófizetés alól mentesített, vagy kedvezményezett személyt talált Alsókékeden (Maksay 1990, 84). Az Oszmán Birodalom újabb és újabb hadjáratai arra kényszerítették az uralkodót, hogy egyre több pénzt fordítson a végvárrendszer és a várvédő katonaság fenntartására. Az évi 27. törvénycikk értelmében a végvárak közelében levő birtokok dézsmáit a király, illetve a Kamara a főpapoktól haszonbérbe vehette. Ennek az intézkedésnek a hatására keletkezhetett ben az egri káptalan Szent János könyve, amely az egri püspök és káptalan jövedelmeit vette számba. Az újvári főesperesség rozgonyi dézsmakerületében nyilvántartott Kékedre vonatkozóan is találunk benne adatokat: mindkét településrészen a Mindenszentek oltár javára szedték a quartát, 27 gabonából és borból egyszerre. 28 Azt, hogy mikor érte el a reformáció az itteni falvakat és milyen mértékben, pontosan nem tudni. Egyes adatok szerint a templom 1550 körül került a reformátusok kezére (Diós Viczián 2001, 443). Ezt látszik alátámasztani az a kevésbé ismert forrástípus, ami a tizedjegyzékek mellett a protestáns lelkészek nyugtáit foglalja magába. Ők ugyanis nem hogy nem fizettek tizedet, de bizonyos részét negyedét, nyolcadát, tizenhatodát illetményként megkapták, amiről rendszerint vagy a dézsmaszedők, vagy ők maguk saját kézzel írott nyugtatványt állítottak ki augusztus 1-jén Korlátfalusi Pólya Pál nevére szól a nyugta, amit az abaújnádasdi egyház és annak leányegyházai, Eszkáros, Hernádzsadány és a két Kéked után kapott őszétől 1622-ig már csak a két Kéked nevének feltüntetésével a következő protestáns lelkészeket ismerjük: 1585 ősze Korlátfalusi Pólya Pál, november 30. Huszár István, augusztus 19. Majtényi György, június, illetve augusztus 24. Liszkai György, október 30., október 23., október 18., 1597 Forrai András, szeptember 12. volt lelkésze, de nincs megnevezve, november 9., december 1. Gönci Szőlős Pál, szeptember, illetve november 6. Korlátfalusi János, október 16. Eperjesi János, november 27. ismét Korlátfalusi János, szeptember 10. Kállai János (rector), 1621, 1622 Vári István (Zoványi 1929, 5, 8, 18). További támpontot a szomszédos Abaújnádasd története adhat, aminek a plébániájához hosszú éveken át tartozott Alsókéked is: Nádasdot 1636-ban foglalták el a reformátusok, temploma pedig ugyanez év környékén le is égett feltételezhetjük, hogy a foglalás nem volt mentes az erőszaktól (Nemo 1904, 105) ban mind Alsó-, mind Felsőkéked kőtemplomát a kálvinisták, azaz reformátusok használták (Ráth 1868, ; Soós 1985, 485). Az azonban bizonyos, hogy a környékbeli falvakban a 17. század elején már protestáns lelkészek működtek, erről nyújtanak adatokat a megyében 1601 és 1615 között lejegyzett református egyházlátogatási jegyzőkönyvek. Az Alsókékedre vonatkozó adatokat valamikor 1614 előtt rögzítették. Az igen töredékesen fennmaradt feljegyzésből nem derül ki, mivel tartoztak a telkes jobbágyok, zsellérek, illetve özvegyek. Az esketés és a temetés dénár, a keresztelés egy kenyér, egy tyúk, a komapénz egy-egy pénz. A falu szántóföldjei három nyomásra voltak, egy tömb Pányok felé, egy a Hernád felé, a harmadik pedig Felsőkéked felé. A határban előforduló nevek Pányok felé: Hosszú szer, Keskeny szer, Horgas és Kert megi. A Hernád felé eső négy föld neve: Hosszú szer, Tető, Keskeny szer és Malomszeg mező. A Felsőkéked felé eső öt föld nevei: Hosszú szer, Keskeny szer, Kert megi, Egres eleje és Kenderföld. Számon tartottak még egy házat, ami a Prédikátorsághoz tartozott, illetve egy ahhoz tartozó erdőt. A Mester a földesúrnál lakott, mint házitanító, így mind Alsó-, mind Felsőkéked 8 köböl búzával tartozott neki DL július július október november 2. DL augusztus 2. DL augusztus 24. DL április 14. DL november 9. DL december 9. Az adatok egy része Simon Zoltán adatgyűjtéséből származik. 27 A tized negyedrésze. 28 LIBER 2005, VII. 39, 63, REF.ELJ., Jegyzetek: 388. Az Abaúji Református Egyházmegye jegyzőkönyvének lelőhelye: Sárospataki Református Kollégium Levéltára, K. gg. V. 15. Töredékes, 118 folio (2r) alakú levél. Ehhez lásd: Dienes Dénes: Utószó, Források, i.m. 435.

133 134 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal A Kékediek alkalmanként egy-egy telket eladhattak a birtoktestből, erre utal a 16. század eleji malomper és a következő adat is: 1678 márciusában a néhai Keczer András Fiscusra szállt javainak a fölbecslésében említenek bizonyos kékedi telkeket, amelyek 200 forintot érnek. 30 A két fél- és egy egésztelek később egy 1690-es és egy 1696-os összeírásban is szerepel, itt már Alsókéked megjelöléssel, Keczer András és felesége szerzett javai között, mely fele részben a Fiscust, fele részben az árvákat illette meg. 31 A térség 17. század végi történetét az itt zajló Thököly Imre vezette szabadságharc erősen meghatározta. Az 1682 és 1685 között fennálló Felső-magyarországi fejedelemség létrehozása és megtartása felvonulási területté változtatta a környező vármegyéket, a felkelést vezető Thököly központja pedig a közeli Regéc lett. Erről tanúskodik egy 1684 év végén felvett urbárium is, aminek a tanúsága szerint a kastély ekkor már elpusztult, tetőzete leégett, a hozzá tartozó major is pusztán állt. Négy lakosa közül ketten zsellérek és csak egy jobbágy, akinek volt egy tehene is; a negyedik az ispán, aki szabados. A három nyomásnyi föld, két rét és a 6 szántatlan pusztatelek mellett van egy kastélyhoz tartozó puszta malomhely is. A lakosok csak kézi munkával szolgálnak. 32 Ez az időszak a település történetében is fontos volt novemberében elhunyt a Kékedi család utolsó férfitagja, Kékedi Balázs. Birtokainak örököse egyetlen leánya, Katalin lett, aki ekkor már a felesége volt egy német származású, elmagyarosodott eperjesi kereskedőcsalád sarjának, Melczer Jánosnak. Így került a kékedi kastély és a hozzá tartozó birtok házasság útján a Melczerek tulajdonába (Cabello Simon 1998, 261). 33 A kékedi templomra vonatkozó következő adatot 1711-ből ismerhettük meg. Ez nem más, mint egy igen rövid magyar nyelvű lista a templom felszereléséről, 30 UeC Fasc No pag. 6, március 18. A 200 forint értékű tételt egy 1690-es összeírás is tartalmazza, itt már Alsókéked megjelöléssel, Keczer András és felesége szerzett javai között, mely fele részben a Fiscust, fele részben az árvákat illette meg. 31 UeC Fasc No pag. 1. Kassa, november 16. UeC Fasc No pag november 7. A fent dézett adatokat az előbbi tartalmazza. 32 UeC Fasc No pag december 18. Ugyanezeket az adatokat tartalmazza egy másik urbárium is, mindkettő Melczer János és Mihály elkonfiskált javai között sorolja fel Kékedet. UeC Fasc No pag Az adatnak némileg ellentmondanak azok az 1684 körül keletkezett urbáriumok, amelyekben Alsókéked mint Melczer János és Mihály elkonfiskált java szerepel. mely alapján joggal feltételezhetjük, hogy a templom ekkor már a katolikusoké volt. 34 A templomot 1729-ben újíttatta fel a Melczer család (Nemo 1904, 106; Soós 1985, 485) ban Melczer Pál azt javasolta az egri püspöknek, hogy állítson plébániát vagy Nádasdon, vagy Alsókékeden (Soós 1985, 485). A kassai levéltárban őriznek egy ugyanez év március 8-án kelt levelet, amelyet az alsómislei plébános, Melchior Brandis ugyanez ügyben írt feljebbvalójának, az egri püspöknek re a plébánia épülete elkészült Nádasdon, ugyanis Nádasd, a két Kéked és Abaújvár hívei ide kérnek plébánost az egri püspöktől (Soós 1985, 485). 37 A fenntartás végett az év végén készült egy gazdasági jellegű összeírás az új plébánia jövedelmeiről, fizetéseiről és juttatásairól is. 38 A két Kéked tehát a nádasdi anyaegyház filiája lett 1925-ig, amikor itt is felállították az önálló lelkészséget (Soós 1985, 485). Egy évvel korábban, 1769-ben canonica visitatio-t végeztek az egyházmegyében, aminek fennmaradt jegyzőkönyve is. Eszerint Alsókéked akkoriban Alsómisle filiája volt. A templom állapotára, berendezésére és felszerelésére vonatkozó értékes adatokon kívül többek között az is kiderül belőle, hogy a Thököly-időkben kálvinista kézre került templom ezután vált romossá (bár az 1711-es összeírás alapján használható maradha- 34 MNL MOL P 1826, 7. cs. 42. tétel (1), A listában (az összeírás címe: Kékedi templom portékáinak idzése ) olyan tételek szerepelnek, mint aranyozott ezüst kehely ostyatányérral, kehelyhez való lepel, vászonkendő a kehely megtisztításához, selyemmel varrt keszkenő, miseruha, miseing, vállkendő, öv, oltárra való abrosz, oltárelő, kendők, feszületek, kisméretű kancsó tányérkával, réz gyertyatartók, kis csengettyű, evangéliumos könyvek. Az összeírás a templom építészeti megjelenésével ugyanakkor egyáltalán nem foglalkozik. Itt jegyezzük meg, hogy jelen tanulmány kéziratának lezárásáig csak erre az egyetlen adatra találtunk a Melczer családnak az MNL MOL-ban őrzött levéltári anyagában a kiegészítő levéltári kutatás közben. Igaz, a család levéltári anyagában vannak még olyan iratcsomók, amelyekben előfordulhatnak leírások a templomról. Ha további levéltári kutatás során találunk még ilyet, egy újabb közleményben közzé tesszük. 35 A templom ekkor kaphatta a Szentháromság tiszteletére szentelt patrocíniumát, ami nem biztos, hogy azonos a középkori patrocíniummal, amiről nem maradtak fenn források (Diós Viczián 2001, 443). 36 AACass Nádasd, Trstené pri Hornáde, Acta Parochiae, (a továbbiakban: Nádasd AP). Inventáre fary a kostolov 1807, 1810, 1828, 1838, 1849, március 8. Melchior Brandis alsómislei plébános levele. 37 AACass, Nádasd AP május AACass, Nádasd AP november 28. Revisio et representatio domus parochiae nadasdiensis kezdettel, Kruslák József gönci plébános részére címezve. Ebben Alsókéked a plébániát ellátó javadalmak, illetve a harangozás ellátására innen kijelölt három jobbágy kapcsán kerül említésre.

134 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez 135 tott, vagy a romossá válás után használhatóvá tették). Az 1729-es felújítás során a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére szentelték fel, noha tudni lehetett, hogy a két-három évszázaddal korábban emelt templom patrocíniuma a Szentháromság volt. A Melczerek a templomot felújítása után visszaadták a kálvinistáknak, hogy használhassák. 39 Egy másik, 1810-ben keletkezett canonica visitatio-ból az derül ki, hogy a templomot 1805-ben Melczer Ágnes, Zombori Zsigmond özvegye jóvoltából felújítják, sőt, át is építik, kétszeresére növelve alapterületét, illetve új sekrestyével bővítik, tornyát megemelik és kifestik, a templomot beboltozzák, a korábbi fakarzat helyett kőkarzatot kap ben 302 katolikus, 5 görögkatolikus, 4 ágostai hitvallású, 17 helvét és 15 izraelita vallású hívőt írtak össze a településen ([Schematismus] 1870, 25). Ekkor említik először a régi kőtemplom patrocíniumát is, amit egykor a Szentháromság tiszteletére emeltek ([Schematismus] 1870, 24; Nemo 1904, 106). A patrocíniummal kapcsolatban e helyütt jegyezzük meg, hogy az 1867-es kataszteri térképen (2. kép) is Szentháromság (Szent Háromság) felirat olvasható a templom ábrázolása mellett. A millenium évében a már saját postahivatallal rendelkező Alsókékeden 47 házban 339 többnyire magyar lakos élt (Sziklay Borovszky 1896, 285) ben lakosai közül 272 fő a római katolikus, 8 fő a görögkatolikus, 46 fő a helvét és 13 fő az izraelita valláshoz tartozott (Nemo 1904, 106). A trianoni békeszerződés után Alsó- és Felsőkéked község továbbra is Abaúj-Torna vármegyéhez, pontosabban annak Magyarországon maradt részéhez tartozott. A megye központja ekkor Szikszó lett. Egyházmegyei szempontból azonban Alsó- és Felsőkéked a kassai püspökség fennhatósága alatt maradt, jóllehet a püspökség központja az új határon túlra került. A kassai püspökség magyarországi részeinek egyházi kormányzását egészen 1993-ig káptalani helynökök látták el (Az egyházmegyék helyzetéhez: Török Legeza 2000, 141). Soós Imre 39 AACass, Visitatio Canonica Parochiae Nižná MišĬa (Alsómislye) A.D , , , oldalak. A.D , 6., 7., 20. oldalalak. Részletesen lásd a templom építéstörténetével foglalkozó fejezetben! 40 AACass, Visitatio Canonica [Parochiae Nadasdiensi] A.D VII. 31. A1-3, 1 7. oldalalak. (A fedlap hiányzik, a benne levő iratok alapján Abaújnádasd plébániájának Canonica visitatio-ját tartalmazza. Mivel Alsókéked filiája volt Nádasdnak, első tételként szerepel az összeírásban, két különböző kézzel lejegyzett, nagyjából azonos tartalmú canonica visitatio-val, bár a második kétségkívül részletesebb, az első annak a kivonatának tűnik. Részletesen lásd a templom építéstörténetével foglalkozó fejezetben! az egri egyházmegye plébániáinak történetét taglaló munkájában az abaúji főesperesség gönci kerületében tárgyalja Alsókéked plébániáját (Soós 1985) ben Alsókéked függetlenedett addigi anyaegyházától, Abaújnádasdtól és önálló lelkészséget állítottak fel itt is. A lelkészek a Melczer-féle alsókékedi kastélyban kaptak szállást, de miután a kastély a II. világháború idején lakhatatlanná vált, ennek egy melléképületét hozták használható állapotba, ez lett a plébánia (Soós 1985, 485; Diós Viczián 2001, 443) június 13-án a belügyminiszter elrendelte az Abaúj-Torna vármegyébe kebelezett Alsó- és Felsőkéked községek egyesítését, Kéked néven. A település jellege kisközség lett. 41 Az egyházmegyék beosztásának újabb átalakítására 1993-ban került sor. Ekkor II. János Pál pápa rendelkezése nyomán új egyházmegyék jöttek létre Magyarországon (illetve a veszprémi püspökség érsekséggé alakításával egy új főegyházmegye is megalakult), valamint az egyházmegyék határait a meglévő országhatárokhoz igazították. Ennek megfelelően a kassai egyházmegye magyarországi részeit köztük Kékedet is, az egri érseki főegyházmegyéhez csatolták, közvetlenül Eger alá rendelve. 42 A KÉKEDI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM ÉPÍ- TÉSTÖRTÉNETE AZ ÍROTT ADATOK ALAPJÁN A kutatás tárgyát képező, ma is álló templom középkori alapokon áll, illetve középkori részeket foglal magába. A többszöri átépítések következtében építészetileg barokk stílusú jelleggel bír. Középkori részei pontosan, minden elemükben még nem ismertek, de az előző fejezetben részletesen taglalt Kéked történetére vonatkozó források alapján a következő információkat tudjuk biztosan állítani a korábbi templomról: a pápai tizedjegyzékekben Quequed, Quiquinet, Kykit, Kekud, Kekuk neveken említett település egyházának papja 1332-ben 12 garast, 1333-ban 8 garast, 1334-ben 3 garast, 1335-ben pedig 2 garast tartozott fizetni; papjának neve 1333-ban Mihály volt; 41 Magyar Távirati Iroda hírei (MNL OL). Napi Hírek. Napi tudósítások, _06_01_p június óra 20 perc. 42 Az egyházmegyék átszervezését II. János Pál pápa az 1993 Pünkösd vasárnapján kelt Hungarorum Gens kezdetű bullájában rendelte el (Török Legeza 2000, 148, illetve ehhez még lásd a könyv végi térképet is).

135 136 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal a 15. században épített (?) gótikus templom (támpilléres tornyával?) 43 a hitújítás során a reformátusoké lett; a reformáció elérte az itteni falvakat is. Temploma egyes adatok szerint 1550 körül került a kálvinisták kezére, a megyében 1614 előtt lejegyzett református egyházlátogatási jegyzőkönyvekben ugyanis már szerepel; a Thököly-időkben a templom a kálvinisták kezére kerül és lepusztul; 1711-ben összeírás készül a templom felszereléséről, mely alapján feltételezhető a katolikus birtoklás. A templom építészeti összképét ugyanakkor egyáltalán nem említik ekkor; 1729-ben a templomot a birtokos Melczer család felújíttatja, és miután felszentelik a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére, átengedik a kálvinistáknak további használatra; 1769-ben Alsómisle filiája; 1770-ben Abaújnádasd filiája lesz; 1805-ben Melczer Ágnes, Zombori Zsigmond özvegye átépítteti és felújíttatja a templomot, ami viszszakapja régi patrocíniumát is: ismét a Szentháromság tiszteletére szentelik fel; 1925-ben függetlenedik anyaegyházától és önálló lelkészséget állítanak fel. A már említett, 1769-ben felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv (canonica visitatio) rengeteg részlettel szolgál a templom építéstörténetére, kinézetére, állapotára, illetve a berendezésére, felszereltségére vonatkozóan. Az egyház eredetéről elmondják, hogy a kő falazatú templomot a Kékedi család építtette, több mint két-három évszázaddal korábban, majd Thököly idejében az akkoriban a kálvinisták kezében lévő egyház elpusztult és a Melczer család építtette újjá 1729-ben. Az általánosságban jó állapotnak örvendő kőtemplomnak a tornya is kőből épült, azonban nem volt bevakolva. Tetőzete fából készült, óra nem volt rajta, viszont volt két harangja: egy nagyobb, kb. 70 libra 44 súlyú, Szent János tiszteletére szentelve és egy kisebb, 30 libra körüli, amit Szent Donát tiszteletére ajánlottak. Kriptával nem rendelkezett, 43 Előbbi fejezetben is felhívtuk a figyelmet, hogy a támpilléres torony kizárólag Soós Imre könyvében szerepel adatként, de forrásmegjelölés nélkül, így nem tudni, honnan van az információ. A torony középkori eredete lehetséges, de nem bizonyított, esetleges támpilléreivel kapcsolatban végképp nincs hiteles adat. Egyébként még az sem kizárt, hogy a torony 18. századi (lásd az építéstörténetet alább) és a középkorban nem volt tornya a templomnak. A torony körüli kérdések, mivel írott adatok ezekkel kapcsolatban nem segítenek a tájékozódásban, csak falkutatással és ásatással válaszolhatóak meg. 44 Egy libra kb. 420 gramm lehetett, de tájanként változó volt a mértéke. a falu felett azonban állt egy templomocska/kápolna, amit a Kékediek építtettek családi kriptának, de már megtelt. Ezt Melczer Pál restauráltatta. A templomnak volt egy kőből épített sekrestyéje az északi oldalon, ami nedves volt, akárcsak a templom, és szűk is, de nem annyira, mint amennyire sötét. Csak egy nagy szekrény volt benne, amiben a miseruhákat őrizték. A templomban állt egy meglehetősen alacsony, fából készült szószék. Ami a kisebb berendezési tárgyakat illette, székei elég kényelmesek voltak, a falakon öt kép függött, volt egy keresztje, két zászlója (a harmadik épp akkor készült) és egy rézből készült keresztelőmedencéje. A templomban nem voltak hordozható szobrok, és gyóntatószék sem, viszont volt fából készült karzata, rajta egy új orgonával, 45 amit Melczer Pál adományozott. A templomban három oltár állt, de csak a nagyobbik nem rongálódott meg. Utóbbin helyezték el a szentségházat is, amiben azonban csak a húsvéti szertartás alatt őrizték az Oltáriszentséget. Lámpák voltak, de az egyház szegénysége miatt nem szoktak világítani, legfeljebb gyertyával, ha a hívek adakoztak. A kisebb felszerelések a templom berendezéséhez képest már gazdagabbnak mondhatóak: aranyozott ezüst kehely és áldozótálca, aranyozott réz ostyatartó, aranyozott sárgaréz szentségtartó, sárgaréz feszületek, ezüstözött tömjénfüstölő. Természetesen mindezek mellett megtalálhatóak az olcsóbb alapanyagokból készült tárgyak is úgy, mint az ón és fa kandeláberek, ón szenteltvíztartó edény, egyszerű fémcsengők, korsócska és kézmosótál, függőlámpa. A patrónus Melczer család nemcsak felújíttatta a templomot, de adományaival gazdagította is azt. Melczer Pál harangot, szentségtartót, baldachint, tömjénfüstölőt, feszületeket, kandelábereket, keresztelő medencét, Szent sírt, valamint két nagy képet adományozott az egyik üvegezett és a Częstochovai Szűz Máriát ábrázolja, a másik a Szentháromságot, illetve egy kisebb Szent Rozáliát. 46 A templom a következő évben az Abaújnádasdi plébánia filiája lett ben az alsókékedi temetőben a hívek egy új keresztet emeltek, amelynek felszentelésére kéri a nádasdi plébános az egri püspököt ben az alsókékedi templom már túl kicsinek bizonyult a hívek számára, ezért az alsónádasdi plébános levelet írt az egri püspöknek, amiben tájékoztatta arról, milyen munkák elvégzése lenne szükséges. A hejcei 45 organum novum mutationum sex 46 AACass, Visitatio Canonica Parochiae Nižná MišĬa (Alsómislye) A.D , , , oldalak. A.D , 6., 7. és 20. oldalalak. 47 AACass, Nádasd AP június 30. Miticzky János nádasdi plébános levele.

136 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez 137 kőművessel egyeztetve megállapították, hogy a majd 30 évvel korábban, fáradságos úton, felállványozással és kézi munkaerővel emelt tornyot meg kell erősíteni, a hajó rövidsége miatt a hajófalakat meg kell hosszabbítani. A szentély alaktalan és csúnya, a sekrestye régi, nagyon lepusztult állapotban van, ezért új szentélyt és sekrestyét is kellene építeni. Ehhez főleg kőre lesz szükség, amit az elbontott sekrestye és szentély köveiből oldanának meg, ha lesz belőle elegendő. Említi a Melczereknek a családi kriptájaként is funkcionáló kápolnáját a temetőben, amelyet legutóbb ugyancsak Melczer Pál újíttatott fel jó 30 éve, és ami maholnap tető nélkül fog állni, annyira lepusztult. Érdemes lenne ezt is elbontani és felhasználni a kőanyagát, mivel már semmi funkciója nincs a kápolnának. A kőművesnek szüksége lesz ezen kívül mészre, vasra, zsindelyre és lécekre, amiknek az előteremtése az egyház szegénysége miatt nagy gondot jelent. A patrónus, Zombori uraság ígért fát és téglát, de a fuvarozás és a kézi munkaerő kifizetésében már nem tud segíteni. 48 Egy másik iratban fennmaradt a hejcei kőműves neve (Venceslaw Gerik/ Gerig Vencel) és nyersanyag-kalkulációja is. Eszerint dupla öl kő kívántatik 15; oltatlan mész hordó 109; a boltozathoz tégla 11000, vas mázsa 5; arkusnak és állásnak deszka 100 darab; állásnak való fák 50 darab; vaskapocs 30; föveny 400 szekér; léczszög A felújításhoz szükséges pénzösszeg összegyűjtése minden bizonnyal sok időbe telt és csak nehezen sikerült, mert az építkezésre végül csak 8 évvel később került sor, ahogy ez az 1810-ből fennmaradt másik egyházlátogatási jegyzőkönyvből kiderül. Az irat (bevezetőben ismét röviden leírja a templom történetét, majd ezt követően) részletesen tudósít az átépítésről, amit az egyház tőkéjéből, a hívők kegyes adományaiból és a patrónus család egy nőtagjának, az időközben elhunyt Zombori Zsigmond özvegyének, született Melczer Ágnesnek a jóvoltából vittek véghez. Mivel a régi templom már nem tudta befogadni a hívek megnövekedett közösségét, illetve meglehetősen kopott állapotba került, 1805-ben a korábbi templomot és tornyot a duplájára növelték. Új, festett szentélyt és tágas sekrestyét kapott, a templombelsőt beboltozták, a fakarzatot pedig kőből építettre cserélték. Ugyanebben az évben, a Húsvét utáni 6. vasárnapon Újházy Károly felszentelte a felújított templomot a régi patrocíniumára, 48 AACass, Nádasd AP február 18. Miticzky János nádasdi plébános levele. 49 AACass, Nádasd AP március 17. Miticzky János nádasdi plébános levele. azaz a Szentháromságra. A korábban befejezetlen, de a felújításkor vörös színűre festett toronyban ekkor is két harang volt, egy 210 és egy 100 libra 50 súlyú, Szent Donát tiszteletére szentelve. A templomban két oltár állt. Egy nagyobb, hordozható, a Szentháromság tiszteletére felszentelt 6 kandeláberrel, három asztalterítővel és egy függőlámpával, 51 illetve egy kisebb, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére felszentelt, két kandeláberrel és egy asztalterítővel, 52 illetve egy szép Nepomuki Szent János képpel. Ez az oltár viszont inkább díszként funkcionált, mivel itt sosem miséztek. Mindkét oltárnál volt egy-egy kép a falon. Az Oltáriszentséget is a nagyobb oltáron tárolták, egy művészien kifaragott, többoldalú tabernákulumban. Szobrok továbbra sem voltak a templom birtokában, csupán két fakereszt lemez corpusszal: a jobb állapotú a kertben, a felújítandó kint a temetőben. Csengőből kettő a nagyobb oltárnál, egy a sekrestyeajtó melletti falon, egy pedig a persely mellett volt. A templom hajójában 16 pad van, illetve 5 kisebb, egy-két személyes ülőalkalmatosság részben a hajóban, részben pedig a szentélyben. Két falikép az új szószék felőli falszakaszon, egy a másikon, míg egy negyedik a sekrestyében található. 53 A templom felszereléséről legközelebb egy 1828-as inventárium tudósít, amelyben tételesen felsorolják a tárgyakat, és ha szükséges megemlíteni, azok állapotát. A templom berendezésére vonatkozóan a két harang mellett két új padot említenek, egy üveglámpát, két ón kandelábert és két fából valót, amit a ministránsok hordoznak. A falakon négy nagyobb és egy kisebb kép függött. A karzaton levő orgonát ekkor már elég rossz állapotban lévőnek írják le. A baldachin textilje molyrágta ben egy újabb összeírás keretében látszólag a majd 10 évvel korábbi inventáriumot másolják át egy az 50 A forrásban nem szerepel mellette mértékegység. A másik példányban ugyanitt 90 és 30 libra szerepel, míg egy piszkozatként (?) használt másik inventáriumban ugyancsak 210 és 100 libra van feltüntetve ennél a tételnél. AACass, Nádasd AP február 25. Füzesséry István összeírása. Az irat külzetén a felirat: Inventarium Ecclesiae filialis A.Kékediensis de anno A másik fogalmazványban három lámpa és egy asztalterítő szerepel a 6 kandeláber mellett. A harmadik forrásban két alsó és három felső terítő szerepel. AACass, Nádasd AP Az inventáriumban itt négy ón kandeláber és három felső terítő szerepel. AACass, Nádasd AP AACass, Visitatio Canonica [Parochiae Nadasdiensi] A.D VII. 31. A1-3, 1 7. oldalalak. Egy másik inventáriumot ugyanezekkel az adatokkal illetve helyenként az apró részletekre is kiterjedő új információkkal megtoldva a plébániai iratok között őriznek. AACass, Nádasd AP AACass, Nádasd AP 1828.

137 138 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal egyben: a tételek száma ugyanannyi, a sorrend is azonos, mindössze annyi a különbség a nagyobb berendezési tárgyakat illetően, hogy nem két, hanem egy új padot sorolnak fel nyarán a nádasdi plébános kassai kőművesekkel való egyeztetés után ismét a kékedi templom felújítására kér támogatást a feletteseitől ben a nádasdi és az alsókékedi orgonák felújítására kér 100, illetve 50 forintot július 31-én ismét összeírták a nádasdi plébániának és filiáinak ingóságait abból az alkalomból, hogy az előző plébános meghalt, és újat iktattak be. A templomot ekkor kívülről rongáltnak írják le, boltozatán számos repedés van, fala kifehéredett, vakolata hiányzik. A tető nagy részét az új plébános részben felújíttatta új zsindellyel. A sekrestye elég tágas, ahhoz képest az egész templom nedves. A templom és a sekrestye ajtaja is keményfából van, a zárszerkezet gondozott, jó állapotú. Az ablakok épek, nincsenek vashálóval megerősítve. A kandeláberek száma az előzőekhez képest nőtt, most összesen 19 van belőlük. A fából készült szószékről most említik először, hogy festett, ahogy a padok is, amikből összesen 19 van. Egy lemezből készült lámpa a nagyobbik oltár előtt lóg, míg az egyetlen, összeszerelhető üveglámpát a körmeneteken használják. A falakon levő képeket immár réginek írják le, számuk 6. Új baldachin is van, ami Melczer István adománya. A karzaton még mindig a régi orgona áll, amit legközelebb óhajtanak felújítani. A toronyban a két régi harang lóg ben még mindig arról keletkeznek iratok, hogy a megboldogult előző plébános milyen felújításokat végeztetett a templom javára. Ezek tételesen: 1) ban az orgona javíttatása gyöngyösi mesteremberekkel; 2) 1847-ben a torony zsindelyezése; 3) 1848-ban a templomtető már említett zsindelyezése a déli részen ben újból javíttatják az orgonát, aminek a költségeit a kékedi egyház egymagában nem tudja állni, ezért a püspöktől kérnek segítséget. 60 Az összeg még 1859-ben is hiányzik, ezért az új plébános ismét kérelmezi. Az orgonát 9 síposra szeretné építtetni a kassai Josephus Reismaier mesterrel. 61 Egy másik forrás szerint orgonáját 1860 körül valószínűleg Bakos Károly építette ben a templom belső felújításának szükségéről értesülünk, amit kopottsága indokol. A plébános reméli, hogy még abban az évben el tudják végezni a szükséges munkálatokat a boltozat és a két oltár felújításával együtt ben a Melczer család jóvoltából a templomban sok berendezési tárgyat felújítottak, kivéve a régi, díszítetlen szószéket, ám a plébános ennek felújítására és kidíszítésére is kapott ígéretet. Többek között a templom egy régi, Krisztus életét és kínszenvedését ábrázoló képének a megtisztításáról is szó esik. 64 Valószínűleg még a megelőző évben a templom külfalán levő két támoszlop tetejének kicserélése is elkerülhetetlenné vált, illetve a torony tetőzetét is meg kellett igazítani. Utóbbinál kiderült, hogy nagyobb munkálatok is szükségessé váltak: a nyírfa tetőlécezet teljesen el volt korhadva, az egész toronytetőt ki kellett cserélni, újrazsindelyezni, lefestetni. Egyúttal megaranyozták a torony tetején levő keresztet is. 65 A templom 19. század végi és 20. század eleji történetéről a forrásanyag korlátozott kutathatósága miatt szinte semmit sem tudunk. 66 Most látható harangjait 1926-ban és 1959-ben öntötték. Előbbit, ami 80 cm átmérőjű, Seltenhofer Frigyes fiai öntötték Sopronban, míg utóbbit, ami 63 cm átmérőjű, Szlezák Ráfael utóda öntötte Budapesten (Diós Viczián 2001, 443). 55 AACass, Nádasd AP május 1. Külzetén a felirat: 489/1839. Inventarium super suppelectilis et rerum ad Ecclesiam Alsó Kékediensem spectantium occasione resignationis die 1 a Maii confectum. Az inventárium fejlécében viszont a de anno 837 szerepel, tehát az összeírás egy évvel korábbi, amit az is alátámaszt, hogy a dokumentum alján az 1838-as dátummal záruló néhány sor más kéztől származik. 56 AACass, Nádasd AP június 13. Külzetén a felirat: 499/1839. Alsó Kékediensis Ecclesiae summe necessaria quo prius recipienda per respectium curatum remonstratur. Thernany Ferenc abaújnádasdi plébános levele. 57 AACass, Nádasd AP november 22. Thernany Ferenc abaújnádasdi plébános levele. 58 AACass, Nádasd AP Inventarium Ecclesiae et Parochiae Nadasdiensis anno 1849 die 31 a Julii sub resignatione a morte Francisci Therna, Andreae Rusbánszky instituta confectum. 59 AACass, Nádasd AP szeptember 1. Külzetén: 1392/ AACass, Nádasd AP augusztus 6. Rusbárszky András abaújnádasdi plébános levele. 61 AACass, Nádasd AP május 9. Profcsik József abaújnádasdi plébános levele. Külzetén: Diós Viczián 2001, 443. Adatközlés további hivatkozás nélkül. 63 AACass, Nádasd AP június 9. Profcsik József abaújnádasdi plébános levele. Külzetén: AACass, Nádasd AP 215/ január 24. Profcsik József abaújnádasdi plébános levele. 65 AACass, Nádasd AP 232/ január 25. Profcsik József abaújnádasdi plébános levele. 66 Az közötti iratanyag rendezett formában, az abaújnádasdi plébánia iratai között megtalálható. Az 1877 utáni évtizedek anyaga Robert Eliás kassai levéltáros szóbeli tájékoztatása szerint egyelőre nem helyiségenként, plébániákként szétválasztva, hanem év alapján egybegyűjtve található az összes többi térségbeli irattal együtt. Ez utóbbi iratmennyiségnek az átnézésére, feldolgozására nem volt lehetőségünk.

138 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez 139 Az időben soron következő források már a szocializmus korából származnak ben egy nagyobb felújításhoz igényelt anyagot az Állami Egyházügyi Hivataltól az akkori lelkész, Cziglédi Tihamér. Az anyagszükséglet nagyobbik része a siralmas állapotban lévő lelkészlak felújítását szolgálná, de ugyanakkor megemlíti azt is, hogy a templom bádogtetőzete rozsdásodik, ami egy átfestést igényel, hogy még menthető legyen. Ezen kívül a külső falazat és a belső padozat renoválása is szükségessé vált. 67 A tatarozás 1954-ig meg is történt, azonban az évek elteltével a templomon újabb részek kerültek felújításra szoruló állapotba, mert a lelkész 1954 májusában is adott be kérelmet egyházi (állami) segély folyósítására a felújításhoz. A konkrét ok a sekrestye beázása és egyik falának a bedőlése volt, illetve a villanyhálózat elavultsága, amit korszerűsítve a falban kellett volna elvezetni, mert az akkori állapotában életveszélyes volt a kisülések és az érintkezések miatt. Az egri helynök a kérelmet arra hivatkozva, hogy költségvetést is kell mellékelni hozzá elutasította. Ezután Cziglédi Tihamér arra hivatkozva, hogy a következő évben a templom tornyának, tetőzetének és falazatának nagyszabású renoválását tervezik, viszszavonta a kérelmet nyarán az új lelkész, Mátéffy József immár a templom belső kifestésének előkészületi munkáin fáradozik. A figurális ábrázolásokat is tartalmazó tervet Benke Zsuzsanna festő művésznő készítette el, a festésüket 8000 Ft-ért vállalta, amit a csegelyekbe festendő kisebb apostol alakok további 1000 Ft-tal, míg a zöld színű alapozás festése újabb 4000 Ft-tal növeltek volna. A festés során merült fel az a probléma, hogy a templom fala nedvesedik, amit a festés előtt mindenképp meg kell oldani valahogy. A kőműves mester biberköves új vakolatot, míg a festőművésznő műkő burkolatot, illetve a megfelelő páratartalom elérése végett a tetőzeten kialakítandó szellőzőnyílásokat javasolt. 69 Az ügyben 67 EFL Kassai Részek Iratai, 2209/1951. sz. irat. Kéked, október EFL Kassai Részek Iratai, 1024/1954. sz. irat., benne: 16/1954 sz. irat. Kéked, május 15. illetve 1024/1954. sz. irat. Eger, május 17. valamint EFL Kassai Részek Iratai 1135/1954. sz. irat. Kéked, június EFL Kassai Részek Iratai, 728/1956 előszám, 744/1956 utószám és 707/1956 előszám, 728/1956 utószám. Benne: 53/1956 sz. irat. Kéked, június 14.; 707/1956. sz. irat. Eger, június 16.; 57/1956. sz. irat. Kéked, június /1956. sz. irat. Kéked, június 25., mellékelve hozzá: Benke Zsuzsanna művésznő levele (számozás nélkül), Budapest, június /1956. sz. irat.; Eger, június 27. A festés ügyéhez lásd még: EFL Kassai Részek Iratai, 799/1956. sz. irat. Benne: 65/1956, egyházközségi tagok részére meghívó és további felújítási munkák is felmerültek, a lelkész ugyanis a következő beadványában az apszislábazat 120 cm magas deszkaborításának lecseréléséhez kért megfelelő méretű léceket. 70 A festés októberben mindenesetre elkezdődött, befejezése november végére volt várható ban az egyházközségi képviselőtestületi tagoktól, közülük is egy kőművestől tudjuk meg, hogy a kékedi templom ismét felújításra szorul: a tető pléh borítását sürgősen le kellene miniumozni, a templom külsejét kőporozás vagy új vakolás útján fel kellene frissíteni, a kisebbik, elrepedt harangot pedig meg kellene hegeszteni, amit csak forrón lehet elvégezni, és ez költséges. Kerítésre is szükség lenne a templom körül, illetve az orgona olyan állapotba került, hogy inkább szégyenére, mint büszkeségére válik a községnek. 72 Az ügyben mindenesetre a gönci esperesség elöljárója, Szabó Béla esperes is írt Egerbe. Levele szerint a templom és a toronytető bádogfedése még jó, nem ázik át, de a lefolyó csatornákat tisztítani kell, valamint ő is említi a rozsdásodás előtti miniumozás szükségességét. Meglátása szerint a templom vakolása és a többi munkarész is megoldható a helyiek munkája, némi állami vagy egyházmegyei segély mellett, több évre elosztva a pénzt és a munkát. Dr. Brezanóczy Pál káptalani helynök 4000 Ft egyházmegyei segélyt utalt ki azzal, hogy a többi pénzt helyben kell előteremteni, valamint az esperes levelére utalva 4 5 évre elosztott munkákkal számolt. Az év vége, valamint az 1958-as és 1959-es év egyébként jórészt a lelkészlak rendbetételének ügyeivel telt, a pénzügyek intézése és általában a meglehetősen bőséges levelezés is döntően ezzel kapcsolatos, leginkább csak a kisebbik harang került említésre egy-egy alkalommal. 73 az egyházközség üléséről jegyzőkönyv felterjesztése Egerbe, Kéked, július 3. A megküldött jegyzőkönyvet ellenjegyzik: 799/1956 sz. alatt: Eger, július 5. Itt jegyezzük meg, hogy a művésznő nevét csak aláírásból tudtuk megismerni, ezért az elírás lehetősége nem zárható ki! 70 EFL Kassai Részek Iratai 1191/1956. sz. irat. Benne: 90/1956 sz. irat, Kéked, szeptember /1956 sz. irat, Eger, szeptember /1956 sz. irat, Kéked, szeptember EFL Kassai Részek Iratai 1313/1956. sz. irat. Kéked, október EFL Kassai Részek Iratai, előszám: 90/1959, utószám: 116/1959. Benne a lelkészlak tatarozása, felújítása ügye mellett a templom fent említett szükséges munkáihoz az egyházközség levele, Kéked, május 1. Előzményként a kisharang ügyét említi a plébános levele is: 24/1958 sz. irat, Kéked, április EFL Kassai Részek Iratai 90/1959, utószám: 116/1959. (mint előző lábjegyzetben): Szabó Béla esperes levele, Fony, május 29. A bőséges, főleg a lelkészlakkal, de az egyes levelekben a hívek hozzáállásával is foglalkozó iratanyagnál lásd

139 140 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal 1966/1967 telén a sekrestye fűtésére kértek utalványt olajkályha vásárlásához. A leírás szerint a sekrestyében régebb óta van kémény, az új kályhára azért van szükség, hogy a sekrestyében télen is meg lehessen tartani az ének- és hittanórákat. 74 Még ezt megelőzően, 1961-ben készült el az OMF részéről a műemlékkel kapcsolatos, ún. Távlati terv, melyet az augusztus 4-i helyszíni szemle alapján foglaltak össze (ehhez fotókat is mellékeltek). A templomról nagyon rövid összefoglalást készítettek, ami szerint az épület gótikus eredetű barokk templom 1729-ből. Meghatározásuk alapján a homlokzat előtt zömök toronnyal, támpilléres hajóval, ennek két oldalán 3-3 ablakkal, félköríves szentéllyel, a belsőben három boltszakaszos hajóval és boltozott szentéllyel rendelkezik. A berendezésből kiemelten említették a barokk főoltárt és a századra keltezett festményeket. Műszaki állapot alapján tatarozásra szorulónak írták le, a helyreállítás (az ereszcsatornák, a lefolyók, a vakolat és a bádog javításának) költségeit Ft-ban határozták meg. 75 Az ún. Távlati terven kívül a kékedi római katolikus templomról meglehetősen kevés műemléki iratanyag áll rendelkezésre ban a templomkert kerítésének építése kapcsán keletkeztek iratok. A megyei tanács Encsi Járási Hivatalának Műszaki Osztálya május 24-én felterjesztette a műemléki hatósághoz a templom körüli kerítés építésének engedélyezési javaslatát. Az irat szerint az akkori tervező a templomtól alig 4,5 m távolságra jelölte ki a kerítés nyomvonalát, jóllehet a műszaki osztály szerint a valóságban a templom falától 8,5 m távolságra húzódott a telekhatár. Az épület körüli, műemléki környezetnek minősülő területen az OMF az alábbi kikötésekkel megadta a hatósági hozzájárulást a kerítés felépítéséhez. A telek még a következő számokat (egybeillesztve a jelen lábjegyzet elején említett iratszámmal): 1342/1957 előszám, 1392/1957 utószám. 1471/1957 előszám, 410/1958 utószám. 410/1958 előszám, 519/1958 utószám. 519/1958 előszám, 714/1958 utószám. 714/1958 előszám, 742/1958 utószám. 742/1958 előszám, 780/1958 utószám. 780/1958 előszám, 1519/1958 utószám. 1519/1958 előszám, 1614/1958 utószám. 1614/1958 előszám, 90/1959 utószám. 74 EFL Kassai Részek Iratai, 1014/ Forster Központ Tervtár, Távlati Terv (OMF műemlékjellegű épületek vizsgálata; 2. Egyházi épületek), Hozzátesszük, hogy a Távlati terv fotóival teljes mértékben egyező archív fényképeket őriznek a Forster Központ Fotótárában is. Alighanem az történt, hogy az 1961-ben készített fotókat két-két példányban adták le, kettőt a fotógyűjteménybe, kettőt a Távlati tervhez és így mindkét helyen lett egy-egy ugyanolyan külső és belső kép a templomról. keleti és déli oldalán csak vastámaszos fonatkerítés volt építhető. A kikötés ezen pontjánál meghatározták, hogy a kastély akkor még jövőbeni helyreállításáig a kerítésnek ideiglenesen a szentélytől számítva 4,5 m távolságra kell húzódnia és a végleges kerítésépítésre csak a kastély és parkjának helyreállításához kapcsolódóan kerülhet majd sor. Második pontként felszólították a Járási Hivatal Műszaki Osztályát, hogy tisztázza a telekalakítással kapcsolatos kérdéseket, mivel az OMF tudomása szerint az azt megelőző időkben a kastély és a templom telke közötti telekmegosztás, határvonal úgy nézett ki, hogy a telekhatár a templom keleti és déli oldala mentén húzódott. A Műszaki Osztálynak javaslatot kellett tennie a telekrendezésre ben a templom belső felújítása került napirendre. Az egri Főegyházmegyei Hatóság ez év májusában kérte meg a műemléki hatósági hozzájárulást a mellékelt költségvetés szerint akkori áron Ft-ra számított értékű munkálathoz. A szükséges hatósági engedélyt az OMF az alábbi kikötésekkel adta meg. Vakolatleverés és a hézagok kikaparása után a falak szellőztetését és így száradását biztosítani kellett, de a sósavas fertőtlenítést megtiltották. Előírták, hogy az új vakolat cementmentes habarccsal készüljön. Az oldalfalak festését színes meszeléssel kellett készíteni az előírás szerint. A szentély előtti boltszakaszban az oldalfalak festését a boltozat festésével lehető legjobban egyező színben kellett készíteni. A szentélyben akkoriban meglévő falambériát műanyag lambériával ideiglenesen pótolhatónak engedték, mivel a fal gyors kiszáradására a szentély esetében nem számítottak. A lambéria mögött a falat nyersen kellett hagyni, valamint a lambéria és a fal között, illetve a lambériánál alul és felül légrést kellett hagyni, azért hogy a fal szellőzön és száradjon. Előírták, hogy a templom körül a vízelvezetést árkolással és tereprendezéssel kell megoldani OMF 7704/1978 sz. ügyirat: Forster Központ Irattár, OMF iratok, 303. doboz, 66. irat. Az iratokban nevezett tervezői dokumentáció, telekhatárokat mutató helyszínrajz nincs meg a műemléki irattári anyagban. E helyütt, a helyszínrajz és a telekrendezés ügyénél említjük meg kiegészítésképpen, hogy a templom korábbi cím és hrsz. adatai eltértek a maitól. Fő u. 13. sz. és 68 hrsz. alatt tartja nyilván: Gólya 1960, 120. Ismerünk a korábbi időszakból 1021/20 hrsz. adatot is: Forster Központ Tervtár, Nyilvántartási Karton (a kartonon zárójelben a ma használt 244 hrsz. alatt). Érdekes, hogy az 1978-as iratokban nem említették a hrsz. és címadatokat, jóllehet fontosnak tartották a telekrendezés ügyét. Egyelőre pontosan nem tudni, hogy a cím és hrsz. adatok mikor változtak a maira, bár az 1990-es műemlékjegyzékben már a ma is használatos adatokkal találkozunk (Ikafalvi Diénes 1990, 352). 77 OMF 5732/1982 sz. ügyirat, Forster Központ Irattár, OMF iratok, 390. doboz, 15. irat.

140 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez 141 Meglepő ugyanakkor, hogy kutatást sem ekkor, sem később, a 2004 előtt elvégzett további munkákhoz kapcsolódva sem írtak elő. A további kivitelezési munkákra vonatkozóan a műemléki iratanyagokból már nem, csak a 2004-es restaurátori szakvéleményből vannak igaz, forrásmegjelölés nélküli adataink. E szerint a templom külső homlokzatain ben vakolatcserével homlokzat felújítást végeztek, míg a jelenleg is meglévő homlokzati színezést 2003-ban készítették. A 2004-es restaurátori kutatás pedig az akkoriban tervezett belső felújításhoz kapcsolódott mintegy előzetes kutatásként (M. Bán et al. 2004). A belső felújítás elvégzésére azonban nem került sor mint már említettük, és később ismét látni fogjuk, még a kutatóablakok is nyitva maradtak, a falakon pedig azóta is az 1956-ból származó zöld alapszín található. Ez utóbbival kapcsolatban azonban felvethető, hogy a ma látható zöld színű festésnek legalább egy része az 1982-es belső felújítás eredménye is lehet (lásd az es engedélynek a színhasználatra vonatkozó kikötését). Ha nem is az egész templomban, de egyelőre pontosan nem ismert kiterjedésű felületeken feltételezhető a falfelület színezésének javítása ben ugyanis biztosan történt felújítás, például az akkor ideiglenes jelleggel engedélyezett műanyag lambéria még mindig ott van a falakon. Mindenesetre 2013-ban egészen bizonyosan felvetődött a templom felújítása. A munkálatok főbb tervezett elemei a következők voltak: belső vakolatok javítása és felületképzés (a 2004-es restaurátori kutatás eredményeinek és az abban foglalt restaurátori véleménynek a figyelembevételével); külső vakolatok javítása és új festett felületképzés a homlokzati falakon; az épület körüli dréncsöves szivárgó hálózat kiépítése; külső tereprendezés és zöldterület rendezése. A tervezői anyag számolt kivitelezés közbeni falkutatással és régészeti megfigyelés, esetleg feltárás szükségességével, megjegyezve, hogy ezen munkák ellátását az egyházközség az általa megbízott régész szakértővel kívánja elvégeztetni. A tervezett munkálatokhoz kapcsolódóan helyszínrajzot, a meglévő állapot felmérési rajzait, a tervezett állapot terveit, műszaki leírást és fotóanyagot is tartalmazó tervezői dokumentáció készült a kékedi egyházközség megbízásából. 78 Az akkor tervezett munkák végül nem valósultak meg. Az újabb beavatkozást az a felújítás fogja jelenteni, amely 2016-ban már tervezés alatt állt, és amelyhez kapcsolódóan a jelen tanulmány alapjául szolgáló dokumentáció és szakvélemény is megrendelésre és elkészítésre került. A TEMPLOM ÉPÜLETLEÍRÁSÁNAK ÉS ÉRTÉKLELTÁRÁNAK ÖSSZEFOGLALÁSA (Giber et al. 2016) A kékedi római katolikus templom (3. kép) keletelt, egyhajós épület, nyugati homlokzata előtt viszonylag alacsony toronnyal, félköríves szentélyzáródással, a szentély déli oldalán nagyjából négyzetes alaprajzú sekrestyével. Jellegzetes elemei a külső képnek a támpillérek. A TEMPLOM KÜLSŐ HOMLOKZATAI ÉS TETŐZETE A torony a templom nyugati fala előtt álló, ahhoz kapcsolódó, négyzet alaprajzú, viszonylag alacsony, toronysisakkal együtt 16,5 m magas 79 építmény (4. kép). Építésének ideje mint a történeti, építéstörténeti fejezetekben olvashattuk, bizonytalan, az eddig ismertté vált írott adatok alapján inkább 18. századi eredetű, bár nem zárható ki korábbi építési idő sem. A toronynak legjobban a nyugati homlokzata tagolt. A földszinten nyílik a templom kőkerettel övezett főbejárata (5. kép). A kőkeret, az ajtószárnyak és annak fém szerelékei 18., esetleg 19. századiak. Az ajtó felett, már az első emelet szintjén helyezkedik el a kívülről kör alakú kerettel rendelkező, kisméretű ablak. Az ablakkeret 19. századi, maga az ablaknyílás lehet korábbi is. A torony második emeletét az elsőtől vízszintes szegély választja el. Ezen a szinten kőkeretes ablak helyezkedik el. Az ablak kőkerete legkésőbb 19. századi, a torony és a templom 19. század eleji átépítéséhez köthető. Maga a keret tagolatlan szalagkeret, melynek félköríves záradékát zárókő zárja le. Az ablaknyílásban lévő, fából készült nyílászáró 20. századi alkotás. A torony északi és déli homlokzatainak földszinti és első emeleti része tagolatlan, kívülről legalábbis nem töri át nyílás (bár az északi falon belülről egyértelműen mutatkozik egy elfalazott kőkeretes ablak). A második 78 Római Katolikus Templom épületének felújítási tervdokumentációja; Kéked, Belterület, Hrsz.: 244. Megrendelő: Római Katolikus Egyház, Kéked. Tervező: Isóczki Lajos okleveles építészmérnök, Encs, december hó. A tervezett munkák leírásának részleteit lásd a tervdokumentációban. 79 Az épületre vonatkozó méretadatokat itt és a továbbiakban Isóczki Lajos december hónapban készült felmérési terveiről vettük. A saját mérésből származó adatok esetében egyértelműen meghatároztuk, hogy a saját mérési eredményeinkről van szó.

141 142 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal emeleten ugyanolyan kialakítású, korú, tagolású, keretezésű ablakokat találunk, mint a nyugati homlokzat ugyanezen szintjén. A torony keleti fala tulajdonképpen nekiépült a hajó nyugati falának (ha épp nem együtt épült azzal), ezért homlokzati elemként csak a keleti legfelső része látható, az áll szabadon. A tetőzet oldalsíkjai és gerince miatt itt csak egy alacsony, szegmensíves záradékú, kisméretű ablakot alakítottak ki, melyben nincs nyílászáró, az ablaknyílás teljes egészében nyitott. A torony falainak felső részét minden oldalon ugyanolyan tagolású, profilált, újkori (legkésőbb 19. századi eredetű, de később valószínűleg javított, felújított) párkányzat zárja le. A nyugati oldalon a párkányzat felett félköríves, amolyan órahely jellegű, csak díszítő funkciójú, félköríves lezárású kiemelkedés látható. A torony tetejét harang alakú toronysisak zárja, melynek alsó részei ívesen és hosszan megnyúlnak a homlokzati falak irányába. A toronysisak tetején fémből készült, kissé délnyugat felé forduló latin kereszt látható (talán némileg meg is van dőlve?). A templomhajó északi homlokzata (6. kép) támpillérekkel tagolt, egyenes vonalú homlokzati fal, mely nyugati végén egy rövid falszakasszal csatlakozik a torony északi oldalához. A homlokzati falat támpillérek összesen három szakaszra osztják, minden egyes falszakaszban annak függőleges középtengelyéhez képest változó mértékben elcsúsztatva egy-egy ablak helyezkedik el. Az ablaknyílások kialakítása, keretezése, lezárása mindenben egyezik a torony második emeletének ablakaival, csak itt üvegablakok találhatók bennük. Az ablakszárnyak a 20. század második felére keltezhetők, míg az ablaknyílások alighanem a 19. század elejére, a templom írott forrásokban említett átépítésének idejére. A hajó déli homlokzati fala (7. kép) a torony déli falához ugyanolyan rövid falszakasszal csatlakozik, mint az északi homlokzat az északi toronyfalhoz, de az első eltérés, hogy az épület délnyugati sarkán, a hajó nyugati falának vonalában is található támpillér, míg az északi oldalon ugyanez hiányzik. A támpillér ugyanakkor nem lépcsőzetes kialakítású, mint az északi oldal támpillérei. A támpillér előtt egy kisebb, ismeretlen funkciójú, építészetileg szinte önálló elemnek tekinthető, alacsony pillér áll. Újabb eltérés, hogy a homlokzat nyugati és középső szakasza megszakítás nélküli egyenes falsík, közöttük, határvonalukon nincs támpillér vagy más tagoló elem. A falszakasz ablakai ettől függetlenül vagy éppen ezzel együtt az északi homlokzat ablakaival mindenben egyeznek. Annál furcsább és egyelőre nem megmagyarázható a helyzet a középső és a keleti falszakasz határán, ahol nem is egy, hanem egymás mellett kettő, ráadásul teljesen eltérő méretű támpillér áll, közöttük egy nagyon rövid homlokzati falszakasszal. A nyugatabbi támpillér keskenyebb, karcsúbb, rövidebben lép előre, a keletebbi támpillér erősebb, kissé magasabb és jobban előrelép a falsíkhoz képest. A két támpillér lezárását is eltérő síkban oldották meg. A déli homlokzat keleti szakasza a kettős támpillér nyugati tagjánál kissé (néhány cm-rel, a 2013-as felmérés szerint 18 cm-rel) hátrébb lép. Ilyen jelenség az északi homlokzat ugyanezen szakaszánál nem figyelhető meg. A falszakaszt a homlokzat és az északi homlokzat többi ablakával teljes mértékben megegyező kialakítású, korú ablaknyílás töri át, benne a már jól ismert, néhány évtizeddel ezelőtt kialakított üvegezett ablakszárnyakkal és üvegezett résszel. A szentély külső homlokzatát két részre osztva írhatjuk le: a szentély északi homlokzata és a szentélyzáradék külső homlokzata. A szentély déli oldalát, falát a sekrestye és annak tetőzete teljesen takarja. Ez utóbbi falszakasz a sekrestye belső terének északi oldalát alkotja. A szentély északi homlokzatát (6. kép) a hajó északi homlokzatának keleti szakaszától az északi homlokzati falnál megismert típusú támpillér választja el. Az északi homlokzati fal a hajó és a szentély csatlakozásánál egy rövidebb, kissé ferdén kialakított falszakasz közbeiktatásával visszalép (aminek oka, hogy a szentély keskenyebb a hajónál, de azonos hossztengelyre van felfűzve). Az északi oldal közepén helyezkedik el a szentély egyetlen, északra néző ablaka, amely a templomhajó ablakaival mindenben egyezik. A félköríves szentélyzáradék (8. kép) külső homlokzata egyetlen alacsony támpillért leszámítva teljesen tagolatlan, sík felületű, íves fal. A sekrestye (8. kép) nagyjából négyzetes alaprajzú, a szentélyhez dél felől csatlakozó épületrész. Keleti falán kőkeretes, eredeti, a legkésőbb 19. századi építésű ajtónyílásban a 20. század második felében készült, fémszerkezetre felfekvő hullámos fényáteresztő előtetővel védett bejárati ajtó nyílik. Jellemző, hogy a betonjárda ajtónál lévő vége a külső terepszint szintviszonyaiból adódóan magasabban helyezkedik el, mint a sekrestye belső járószintje, ezért a sekrestyébe belépve lefelé kell haladni. Megfigyelhető az is, hogy a meszelés helyenkénti leválása miatt, a hiányokat jelző foltokban az ajtó kőkerete már sérült, javításra szorul. A sekrestye déli falának közepén helyezkedik el a sekrestye négyzetes, egyszerű, fehérre meszelt kőkerettel

142 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez 143 keretezett, álló téglalap alakú ablaka. Az ablakkeretben ún. apácarács látható, mely akár 19. századi is lehet. A sekrestye nyugati falát semmilyen nyílás nem töri át. A templom tetőzete bádogtető, mely teljesen egységesen beborítja a hajót, a szentélyt és sekrestyét is. Gerincmagassága 9,83 m. A szentélynél kontyolt végződésű, a sekrestye felett félnyereg-tető kialakítású, de egységes a fedés. A sekrestye délnyugati sarka felett látható ezüstszürke színű felület, újabb kiegészítés, pótlás alighanem az egykori kémény kivezetési helyére utal. A nyeregtető gerincének szentély feletti végén fémből készült kereszt látható. A bádogtető kezdetei a 20. század első felére nyúlhatnak vissza. A 19. század második felének, utolsó negyedének iratai még zsindelyfedést említenek, de a 20. század közepén már a bádogfedés megújításáról értekeznek. Nem tudjuk, hogy a mostani bádogfedés mikor készült, erre vonatkozó iratot nem találtunk, de a fedés állapota alapján feltételezzük, hogy a 20. század második feléből való lehet, talán a homlokzati felújítással egy időben került a templomra. A TEMPLOM BELSŐ TEREINEK LEÍRÁSA A torony és a fedélszék A torony legalsó, földszinti része a templom előtereként szolgál, melybe kívülről belépni a torony nyugati homlokzatának leírásakor már említett, belülről nézve rézsűs kávájú, szegmensíves záradékú ajtófülkében elhelyezkedő, kétszárnyú kapun keresztül lehet (9. kép). A kapuzat ajtószárnyainak belső oldalán is jól láthatóak az eredeti 18., legkésőbb 19. századi fémszerelékek, vasalatok, közöttük az ajtó nem mindennapi kialakítású zárszerkezete is. A küszöb belső oldalán lévő padlószint gyakorlatilag egyezik a külső szinttel. A keleti falon nyílik a hajó felé vezető ajtó, mely egyenes kávájú, szegmensíves záradékú ajtófülkében helyezkedik el. Az előtér északi fala teljesen tömör, nyílás nem töri át. Déli falának nyugati szakaszán keskeny álló téglalap alakú, szegmensíves záradékú ajtónyílásban, rácsos ajtószárny mögött a torony felsőbb szintjeire, illetve a karzatra is vezető lépcső indul. A rácsos ajtószárny nagy valószínűséggel 20. századi, az ajtónyílás egyidős a toronnyal. Az előteret csehsüveg-boltozat fedi, padlózata simított beton. A padlószint a hajóba vezető ajtónál egy lépcsőfokkal feljebb emelkedik. Az előtér berendezésének legmeghatározóbb eleme egy tükrös tagolású előlappal, ívesen kiképzett oldalakkal rendelkező, valószínűleg 19. századi pad, de többek között látható itt a déli fal nyugati szakaszán kőből készült, fehérre meszelt felületű, alighanem 18. századi szenteltvíztartó is. Az előtérből az előtér déli falánál említett keskeny ajtónyíláson keresztül érhető el a felfelé vezető, a torony déli falának belsejébe épített, kissé íves vonalvezetésű lépcső. A lépcsőt jelentős hosszban szegmensíves lezárású boltozat fedi, de egykor a boltozatos lefedés magasabbra húzódott a lépcső felső végénél igaz, erről már csak a torony első emeletének déli falában lévő, téglafalazat/ boltozat bekötésére utaló csorbázat utal. A torony első emelete délkeleti sarkában kissé szabálytalan kialakítású, rézsűs kávájú, ugyancsak kissé érdekesre sikerült szegmensíves záradékkal lezárt ajtófülkében nyílik a karzatra vezető ajtó (10. kép). Az ajtószárny teljes egészében fából készült, nem későbbi a 19. századnál. Az északi falon látható a már említett elfalazott ablak (11. kép). Az ablakfülke szegmensíves záradékú, rézsűs kávájú, meglehetősen keskeny. Északi, külső végénél kőkeret belső síkja látszik, azonban a kőkeret nem mutatkozik teljes egészében. Felvethető, hogy a külső oldalán elfalazással elzárt ablaknyílás jelenleg látható formájában eleve átalakítás eredménye, azaz még az elfalazás előtt átépítették (erre utalhat, hogy a jobb oldalon nem mutatkozik keret, de ez lehet az elfalazás közbeni bontás eredménye is). A kőkeret kora nem állapítható meg, mivel a keret külső oldala (mely szerencsés esetben profilált és így stílusa alapján korhatározó is lehet) nem látható. Az elfalazás tégla falazatának aljában egy keretelem darab is azonosítható. Az ablak elfalazására a történeti adatok alapján leghamarabb a torony 19. századi átépítésekor, legkésőbb a 20. században kerülhetett sor. Az ablak helyzete, egyáltalán létezése vezetett arra a felvetésre minket, hogy a déli oldalon is számoljunk egy egykori ablak meglétével, jóllehet a déli falat jelenleg nem töri át semmilyen nyílás. A nyugati falon meglehetősen szabálytalan záradékú, rézsűs kávájú, magasan elhelyezkedő (mai formájában átalakítás eredményeként létrejött?) ablaknyílás található, ennek külső oldalán látható az a kör alakú ablakkeret, melyről a torony nyugati homlokzatának leírásánál már szóltunk. A falakat csak szürkés vakolat borítja, a falfelületek egy-két részletet leszámítva nincsenek meszelve. Az első emelet járószintjét a földszintet fedő (téglaépítésű) boltozat tetejére húzott simított beton és habarcs alkotja. A térnek állandó berendezése nincs, jelenleg leginkább lomtár funkcióval rendelkezik, bár meg kell említeni, hogy a járószinten, illetve a nyugati ablak fülkéjében tárolják azokat a nagyméretű kőhasábokat is, melyek a karzaton lévő orgona beépítésekor, a karzat

143 144 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal mellvédjének megbontása során kerültek ide, és eredetileg a mellvéd lezárásának részét alkották. Az emeleti tér nyugati oldalán vezet a torony második, legfelső emeletére a fából készült igen meredek lépcső is, melynek felső végén, a két szint közötti gerenda-deszka födémen kialakított négyzetes nyíláson át juthatunk a torony fentebbi szintjére. A torony felsőbb szintjének, második emeletének falait a külső homlokzatok leírásánál már említett ablakok törik át. A déli, nyugati és északi falakon lévő ablaknyílások belső oldala rézsűs kávájú, ívesen záródó. A keleti falon lévő ablaknyílást a külső homlokzat leírásánál leírtuk, belülről a harangokat tartó ácsolt szerkezet miatt alig látható, fotózható. A keleti fal alsó részén helyezkedik el a padlástérbe/ fedélszékbe vezető alacsony, alig 120 cm magas, 60 cm széles nyílás is. Ezt leszámítva csak egyetlen továbbhaladási lehetőség lenne: a torony délkeleti sarkában a boltozatot áttörő kisebb nyílás, melyen keresztül a toronysisakba lehetne jutni. A második emeletet téglából épített csehsüveg-boltozat fedi. Két harangjáról a történeti részben szóltunk. Érdekes részlet még a második emelet járószintnek aligha nevezhető szintjén, deszkafelületén elhelyezkedő fából készült szerkezet, mely valaha talán a harangok működtetéséhez volt szükséges. A falak vakoltak, de nem meszeltek. A fedélszékbe/padlástérbe a torony második emelete keleti oldalának leírásakor említett, a teljes egészében törtkőből épült oromfal közepén nyíló alacsony és keskeny nyíláson, átjárón át lehet bejutni. A hajó felett torokgerendás tetőszerkezet húzódik végig. Megfigyelhető, hogy míg a szarufák megmunkáltsága, az egyes elemek csapokkal és faszegekkel történő rögzítése, összekapcsolása régebbi, 19. századi technikára utal, addig a bádogozás alatt lévő lécezés újabbnak tűnik, valószínűleg 20. századi. A szentély feletti tetőszerkezet ugyancsak torokgerendás kialakítású, de itt jól felismerhető a tetőszerkezet kontyolt végződésének kialakítási módja is. A hajó három boltszakaszos boltozatának teteje a padlástérben látható (13. kép). Az elülső, nyugatabbi boltozat körül, illetve a középső boltozatnál kétoldalt magasra, a boltozatok oldalsó részei, íve fölé emelkedő falszakaszokon, azok belső oldalán mindenütt vakolt és fehérre meszelt falfelület látható, ami arra utal, hogy ezek a falrészek valaha a belső térből láthatóak lehettek, azaz korábbiak, mint a meglévő boltozat. Korábbi periódushoz való tartozásukat igazolhatja még, hogy az oldalfalakra is átforduló, sőt azokon hosszan követhető meszelt felület mind az északi, mind a déli oldalon nagyjából azonos ponton (a középső boltozat és a keleti boltozat közötti ívtől nyugatra, saját mérés szerint cm-re) megszakad. Közülük látványosabb a déli oldal, ahol egyértelműen felismerhető egy függőleges vonal, amelynél a meszelt réteg befelé, a templomhajó belseje felé elfordul. A történeti részben említettük, hogy a 18. század végén elhatározták az addig meglévő templom megnagyobbítását. Esetleg ez a befelé forduló, függőleges vonallal véget érő meszelés jelezheti a templomhajó eredeti keleti végét, a déli oldalon az eredeti hajó délkeleti belső sarkát. Az északi oldalon azért nincs meg ez az egyenes vonal, mert ott a falszövet is roncsolódott. Olvashattuk, hogy a templom jelenlegi boltozata csak a 19. század óta van meg, előtte (a 18. században biztosan, de korábban is?) síkmenynyezetes lehetett, a magasra emelkedő meszelt falsíkok ennek a periódusnak, ezeknek a korábbi periódusoknak lehetnek az emlékei. A 2004-es restaurátori kutatás a középkorban fehér színű meszelt rétegeket határozott meg (M. Bán et al. 2004) 80, persze fehér meszelt rétegekből lehet több is, és későbbi is (Fazekas 2016, 7) 81. A hajó boltozatait szabálytalanul, majdhogynem igénytelenül rakták, talán megfelelő szaktudás nélkül (?). Teteje, felső része, lezárása mindegyik boltszakasz esetében meglehetősen ormótlan, gömbszerkezetre alig emlékeztetnek, ráadásul eltérő magasságúak is. A hajó keleti boltszakaszának keleti oldalán már felismerhető a diadalív teteje, melyen túl már a szentély valamivel szabályosabban, szebben megépített boltozatának teteje látszik. A padlástér sekrestye felőli végén keskeny résen át tekinthetünk le a sekrestye sík mennyezete feletti padlástérbe is, melyet csak innen lehet megközelíteni. A templomhajó A templom hajója (12. és 14. képek) hosszan elnyúló, téglalap alaprajzú, három boltszakaszos tér. A teljes, a hajó és a szentély egészét magába foglaló, 119,64 m² alapterületű belső tér kb. háromnegyed részét foglalja el. Nyugati végében található a karzat és a karzat alatti térrész. A karzat alatti térrész (15. kép) kosárívvel fedett, a hajó többi része felé teljesen nyitott. Ide nyílik a torony legalsó szintjéről a részben üvegezett, részben tömör fa, 20. század második felében készített ajtó. Külső 80 Lásd a karzat oldalfalain lévő kutatóablakok képeit és a jelentés szövegét. 81 Fazekas Gyöngyi szakvéleményében a barokk korhoz is köt fehér meszelt réteget, a templom színes díszítőfestését későbbinek tartja.

144 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez 145 ajtószárnyai valójában rácsos ajtószárnyak. Az ajtó két oldalán egy-egy 18. (esetleg 19.) századi, kőből készült szenteltvíztartó helyezkedik el. A térrész két végén fából készült, ívelt oldalú, kisméretű padokat találunk, korukat a 19. századra keltezhetjük (talán azonosak a 19. századi iratokban említett kisebb padokkal). A térrész padlózata simított beton, melyet jórészt szőnyeggel fedtek. A karzat (15. kép) kőből épült építmény a hajó nyugati végében. A karzatra annak nyugati oldalán (a hajó nyugati falán) a torony első emeletéről nyíló ajtón keresztül lehet belépni. A karzat meglehetősen szűk tér. Mellvédjének középső része íves szakaszok közbeiktatásával kissé előrébb lép a mellvéd északi és déli végéhez képest. A mellvéd tetejét nagyméretű, sima oldalú és felületű kövekkel fedték le. A köveknek a hajó belseje felé néző oldala profilált, fehérre festett vagy meszelt. A profil hasonlóságot mutat a torony homlokzatait lezáró párkányok és a hajó északi homlokzatának párkányprofiljával. Középütt a karzat ezen részét jórészt elfoglaló orgona helyezkedik el. Az orgona elhelyezésekor a mellvéd addig egységes falát középütt áttörték, de az áttörés nyomait nem tüntették el. A kibontott fedkövek megtalálhatóak a torony első emeletén. A karzat nyugati oldala mentén, a nyugati oldal felett a hajó nyugati falától szerkezetileg alighanem függetlennek tekinthető (utólag beépített), boltozathoz tartozó széles, inkább szegmensíves kialakítású ív 82 húzódik át. Ezzel együtt hajó nyugati boltszakasza is benyúlik részben a karzat fölé. A karzat járószintje simított beton. Berendezését az orgonán kívül és a mellvéd egyes szakaszainál álló székeken, illetve padon túl az orgonához tartozó szerkezet jelenti (amennyiben ez berendezési tárgynak minősül). Ettől a szerkezettől futnak be a védőcsőben lévő vezetékek az orgonához. Mindenesetre a ma is meglévő karzatot egyértelműen azonosíthatjuk azzal a kőből épített karzattal, amelyet a 19. század eleji írott források 1805-ös építésűként említenek, és amely a korábbi, fából készült karzatot váltotta fel, tehát a karzat építése a templom 19. század eleji nagy átépítéséhez köthető. Az orgona a fentebb idézett történeti adatok alapján a 19. század második felében készült. A templomhajó északi és déli oldala a boltszakaszoknak megfelelően is három-három szakaszra osztható, 82 Megjegyezzük, hogy a hajó boltozataihoz tartozó ívek besorolása nem könnyű, főleg, hogy úgy tűnik, hogy nincs közöttük egyetlen igazán szabályos, letisztult formájú, azaz egyértelműen valamely típusba sorolható ív sem. A boltozathoz tartozó íveket ezért némi vívódás után leginkább szegmensíves formájúnak határoztuk meg. melyeket az egyes, a boltozati rendszerhez tartozó falpillérek választanak el egymástól. Az északi és déli hajófalak nyugati falszakaszának nyugati végei részben a karzat északi, illetve déli végei mögé futnak. Mindkét oldalon a falszakasz közepén enyhén rézsűs kávájú, íves záradékú, rézsűs könyöklőjű ablakfülkében álló ablak helyezkedik el. Az ablakok mind egészükben, mind részleteikben néhány évtizeddel ezelőtt készültek, de maguk az ablaknyílások, ablakfülkék ugyanakkor legkésőbb a 19. század eleji átépítéshez köthetők. Megfigyelhető, hogy a hajó összes ablakán ugyanazt a néhány évtizeddel ezelőtt gyártott kilincs- és pánttípust használták. Az üvegezés (szintén az összes ablakra jellemző) típusának néhány évtizeddel ezelőtti készítési idejére a külső homlokzatok leírásánál már utaltunk. A nyugati falszakaszok felső részét szegmensív határolja, a falszakaszok alsó része teljesen sík, vizesedés nyomaival. A nyugati falszakaszt a középső falszakasztól mindkét, azaz az északi és déli oldalon is téglalap alaprajzú, vaskos falpillér választja el. A falpillérek törzsének középső része magas, keskeny faltükörként bemélyed, lábazatának felülete teljesen sík. A pilléreket gazdagon profilált fejezet zárja le. Erre a fejezetre, illetve pillérre érkeznek, támaszkodik az elülső (nyugati) és középső boltszakaszok közötti szegmensív és hosszanti hajófal mentén lévő ívek is. A középső falszakaszok teljes mértékben egyeznek a nyugati szakasszal, a nyugati szakaszon megismerttel mindenben egyező ablakfülkék és ablakok láthatók itt. A falszakaszok felső részét szegmensív határolja, a falszakaszok alsó része tagolatlan, teljesen sík. A hajó északi és déli oldalainak középső és keleti szakaszait ugyancsak egy-egy falpillér választja el. Ezeknek a falpilléreknek a kialakítása szinte teljesen egyezik a nyugatabbra lévőkkel, azoktól annyiban különböznek, hogy fejezetük és azok profilja nem fordul át a keleti oldalra, hanem egyenes vonallal lezárulnak. A keleti falszakaszok mind az északi, mind a déli oldalon jórészt egyeznek az előbb leírt falszakaszokkal. Az itt lévő ablakok és ablakfülkék kialakítása, jellege és datálása teljes mértékben egyezik az előzőekben megismert ablakfülkékkel és ablakokkal. A falszakaszok felső részét határoló ívek azonban már nem azok a széles ívek, amiket eddig ismertünk, itt némileg eltér a boltozat és a fal kapcsolódása. Jellemző, hogy a falsíkok és ezzel a hajófalak keleti végei nem szögben, hanem ívben fordulnak befelé a diadalív felé. A falszakaszok alsó részei, különösen a déli oldalon, erősen vizesednek.

145 146 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal Az északi oldal keleti falszakaszán található a teljes egészében fából készült szószék (16. kép) és az oda vezető, ugyancsak fából készült lépcső, mely teljesen egyenes, egykarú, mellvédje tömör, fából készült. Legalsó foka eltört, javításra szorult. A szószékkosár alján és oldalain faragott és aranyozott díszítőelemek vannak. A hangvető alján a Szentlélek jelképének számító ezüstözött galamb látható, körülötte aranyló sugarakkal, a hangvető tetején a Szentírást jelképező könyv formájú faragvány, Márk evangéliumából vett idézettel. A szószék készítésének ideje a 19. század, értékes darabja a templomnak. A déli oldal keleti falszakaszán kisméretű, félköríves lezárású falfülke említendő, melynek az északi falon nincs párja, de hasonló falfülkét láthatunk a szentély déli falán is. A déli oldalon lévő íves falszakasznál helyezték el a templom jelenlegi egyetlen mellékoltárát (17. kép). A mellékoltár épített alapzaton álló, fából készült oltárasztala előtt a hajó padlózatához képest egy lépcsőfokkal magasabb, szőnyeggel borított kisebb járófelület csatlakozik. Az oltárasztalon virágcsokrok és gyertyák között helyezkedik el az ívelt lezárású oldalsó elemekkel is rendelkező, teljesen ovális nyílású, kis részben aranyozással is díszített tabernákulum, melynek tetején a Jézus Szíve szobrot láthatjuk. A mellékoltár Jézus Krisztusnak van szentelve. A mellékoltárt a szobor és általában az oltár egészének jellege alapján a 19. század végére keltezhetjük, ugyanis az 1880-as évekig rendelkezésre álló írott forrásokban még nem említették, az 1945 után ismét rendelkezésre álló írott adatok pedig már nem szólnak új oltár felszenteléséről. A hajó boltozata három csehsüveg-boltozatos boltszakaszból áll. Az egyes boltszakaszok között és hosszanti falak mentén, valamint a hajó nyugati végében, a nyugati falon a falpillérekre támaszkodó széles szegmensíveket láthatunk, kivéve a keleti falszakaszokat, ahol ezek elmaradnak. Az egyes boltszakaszok boltozatai ugyanakkor meglehetősen szabálytalan formájúra sikerültek, mint azt a fedélszék leírásakor már említettük. Ez a kialakítás a hajó padlószintjén állva kevésbé észrevehető, de rövidebb szemlélődés után feltűnik. Emiatt a csehsüveg-boltozat nem mutatja azt a szép szerkezetet, amit kellene. Az egyes boltmezőkben láthatóak az 1956-ban secco technikával készült boltozati festmények. A hajó nyugati végében, részben a karzat felett Jézust látjuk tanítványai között, középütt a feltámadt Krisztust, míg a szentélynél, a diadalív hajó felőli oldalánál Jézus születését. Mindegyik kép körül a Szentírásból vett idézetek olvashatóak. Jellemző még, hogy a falpilléreknél, a szegmensívek alatt vonóvasak is összekötik, összefogják a templom falait, ezek minden korábbi archív fotón és az újonnan készült képeken is jól felismerhetőek. A falak és a boltozat alapszíne az 1956-ban készült (és 1982-ben legalább részben javított?) zöld alapszín, színes meszelés. A hajó padlózata simított beton, melyet az északi és a déli padsor között, valamint a szentély előtti területen szőnyeggel fedtek le. A padok alatt nincsen szőnyeg fedése a padlózatnak. Jellemző problémája a templomnak, hogy a padlózat is sokszor vizes kisebb-nagyobb foltokban, de a helyszínen hallott szóbeli közlés szerint nagyobb esőzések idején akár meg is áll a víz a padlózaton (nyilván a talajból felszivárog, a beton húzza felfelé). A hajó berendezése összetett képet mutat. Bár a szentély felszereléséhez tartozna, de alighanem helyhiány miatt még a hajó keleti végében helyezték el a 20. század második felében készített felolvasó állványt, az ambót. A szószékre vezető lépcsőnél kapott helyet a harmonium, melynek készítési ideje lehet a 19. század vége, 20. század eleje is. A hajó északi és déli oldalán sorakozó padok viszonylag egyszerű kialakításúak, halványzöld színűek, legkésőbb 20. század eleiek, de inkább talán korábbiak. A padsorok szentély felőli végein kisebb, sötétbarna színű padokat is láthatunk, a déli oldalon egyet, az északi oldalon merőleges elrendezésben kettőt. A padok előlapja ábrázolással áttört, oldalaik ívesen megmunkáltak. Korábbiak lehetnek, mint a többi pad. A hajó két igen értékes műtárgya a hosszanti hajófalak középső szakaszain lévő két festmény. Mindkettő 19. századi, de a déli falon lévő festmény Raffaelo Santi egyik 16. század eleji művének másolata. A két kép ismeretlen időpontban, de mint annyi minden más is egészen bizonyosan a Melczer családtól kerülhetett a templomba. A 2004-es kutatási jelentés szerint a képek a kastélyból származnak, igaz, az információ forrását nem jelölték meg a kutatók (M. Bán et al. 2004). 83 A festmények között említendő még egy Lisieux-i Szent Terézt ábrázoló 20. századi kép is. A hajóban lévő szobrok közül kettő (Lisieux-i Szent Teréz; Paduai Szent Antal) a 19. századra (inkább század második felére, végére), míg egy (Szűz Mária) inkább a 20. századra keltezhető. A hajóban láthatóak még 83 A képeket részletesen elemzi Fazekas Gyöngyi 2016-os szakvéleménye (Fazekas 2016, 21 23). A déli falon lévő festmény Raffaelo műve másolataként történt azonosítása és a másolat, valamint az északi falon lévő festmény korának meghatározása is Fazekas Gyöngyi kolléganőtől származik.

146 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez 147 templomi zászlók (összesen 7 db), a Húsvéti gyertya, a legkésőbb 20. század eleji-közepi készítésű keresztelőmedence, a valószínűleg a 20. század első felében készített feszület is, valamint a falakon stációjeleneteket ábrázoló domborművek. A hajó megvilágítását egyrészt egy nagyméretű, a középső boltszakasz közepéből függő csillárral, másrészt különböző típusú, kisebb, 20. század végi 21. század eleji lámpákkal oldották meg. A hajó fűtését meglehetősen szerény módon egyetlen, kissé talán elöregedett típust képviselő elektromos kályha próbálja megoldani, melyet a déli fal keleti falszakasza előtt helyeztek el. A kályha az egyébként rendkívül mértékben vizesedett falszakasz szárításához inkább használhatónak tűnik, mint a hajó felfűtéséhez. A szentély A templom félköríves záradékú szentélye (18. kép) a megszokott módon diadalívvel csatlakozik a templom többi részéhez. A diadalív északi és déli oldalai, szárai egyszerű kialakításúak, záradéka kosáríves kialakítást mutat. A szentély északi falának kialakítása hasonló a hajó oldalfalaiéhoz, de a szentély fala némileg rövidebb, mint a hajó egy-egy falszakasza. A falszakaszon lévő ablak (mely egyben a szentély egyetlen ablaka), illetve az ablakfülke mind jellegét, mind kialakítását és keltezését tekintve egyezik a hajó ablakaival. A fal felső részét ív zárja, bár ez valamivel keskenyebbnek tűnik, mint a hajóban lévők, és inkább mutat boltív formát, mint amazok. A falszakasz alsó részét az 1980-as évek elején készített műanyag lambéria takarja, ámde az e feletti sávban mutatkozó hibák nem sok jót sejtetnek a fal lambéria mögötti részének állapotával kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy annak idején az OMF csak ideiglenes megoldásként engedélyezte a műanyag lambéria felszerelését. A falszakasz nyugati végén, közvetlenül a diadalív északi oldala melletti kis sarokban falpillér emelkedik, melynek lábazatát ugyancsak a lambéria takarja. A pillér fejezete a hajóban lévő falpillérek fejezeteinél kevésbé gazdagon profilált. A falszakasz túlsó, keleti végén, az északi fal és a szentélyzáradék északi ívszakaszának határán ismét csak egy falpillér látható. Ennek is lambéria takarja a lábazatát és alsó részét (felette az árulkodó felületi sérüléssel), fejezete ugyanakkor profilált, de a pillér délnyugati sarkán lépcsősen tagolt is. Az északi falszakasznál említett boltív erre a két támpillérre támaszkodik. A szentély déli fala kissé más kialakítású. A falszakasz szerkezetileg ugyan jórészt egyezik az északi fallal, de a déli falon az ablak magasságában falfestményt (Angyali üdvözlet) találunk (ennek oka, hogy a szomszédos sekrestye miatt tömör fal van e helyütt), alatta a fal középtengelyében a sekrestyébe nyíló ajtót. A pallótokos ajtó egyetlen, tömör, tükrökkel tagolt felületű ajtószárnnyal rendelkezik, mellette csengettyű látható, kilincse, zárszerkezete 20. századi (század első fele, közepe). A déli fal felső részét ugyanolyan boltív határolja, mint az északi falét. Az ív ugyanolyan, a falszakasz nyugati és keleti végein lévő falpillérekre támaszkodik, mint amilyen falpilléreket az északi oldalon is láttunk. Az egyes falpillérek egészének és részleteinek kialakítása egyezik az északi oldalon lévő pillérekkel. Ami különbség, hogy a déli oldalon, a sekrestyébe nyíló ajtótól nyugatra súlyosabb állapotban van a falfelület, mint az északi oldalon bármelyik látható felületen (kérdés, mi lehet a helyzet a lambéria mögött?). A félköríves szentélyzáradék belső falsíkja követi a külső falsík vonalát. A falfelület alsó részét itt is műanyag lambéria takarja, felső része teljesen sima, tagolatlan. A szentély boltozata kétboltszakaszos, elülső szakasza a hajó boltszakaszaihoz hasonlóan ugyancsak csehsüveg-boltozat, de ez szabályosabban megépített, mint a hajó boltozata. A boltszakasz hajó felé eső oldalát még a diadalív határolja, de a csehsüveg-boltozatot kétoldalt boltívek, valamint a szentélyzáradék felé szegmensív határolják. A szentélyzáradék felett negyedgömb boltozat helyezkedik el, melynek felülete a falsíkból megszakítás nélkül megy át. A nyugati boltszakaszon a négy evangelista ábrázolását ismerhetjük fel, míg a boltozat középpontjában a Szentháromság jelképét. Ezek a festmények is 1956-ban készültek, egyidősek a hajó boltozatán lévő festményekkel. A falak és a boltozat alapszíne itt is az 1956-ban készült (esetleg 1982-ben valamelyest megújított) zöld alapszín. A szentély padlózatának szintje egy lépcsőfokkal (tervezői felmérés szerint 18 cm-rel) van magasabban a hajó padlószintjénél, a lépcsőfok magasságú szintváltás a diadalív vonalában helyezkedik el. A jelentős részben a 20. század második felében készített szőnyegekkel fedett padlózatnak csak egyes szakaszai maradtak szabadon. A jelenlegi padlózat 20. századi simított beton, melybe négyzethálós mintát karcoltak, ahogy ez a szentély északi és déli oldalainál látszik, vagy éppen egyszerű, minta nélküli sima padlózat, mint ahogy ezt a szentélyzáradékban láthatjuk.

147 148 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal A félköríves szentélyzáradék előtt helyezkedik el az egyértelműen a 19. századra keltezhető (és alighanem a 19. század eleji átépítéshez köthetően emelt) főoltár (19. kép). Az oltárépítmény három lépcsőfok magasságú alapozáson áll. A lépcsőzet és az oltár előtti emelt szint jó része néhány évtizede készült szőnyeggel van fedve. Az oltárasztal falazott, igényesen megépített, ez különösen látszik ívelt vonalú, felső részein profilált oldalain is, bár ez a kialakítás az oltárasztal elülső részére is átfordul. Az oltárasztal elülső részének aljában aranyozott díszítősort is láthatunk, felette egyenlő szárú aranyozott kereszt tűnik fel. Az oltárasztalon középütt helyezkedik el a fából készült, részben aranyozott tabernákulum, tetején kisméretű, talán utólag elhelyezett Jézus szoborral. A tabernákulum két oldalán fából készült, aranyozott angyalszobrok találhatóak. Az angyalszobrok előtt aranyozott gyertyatartók állnak, két oldalt három-három, valamint a tabernákulum sarkaira is gyertyatartókat erősítettek. A tabernákulum felett, de szerkezetileg a főoltárhoz tartozóan látható a főoltárkép (Szentháromság). A képet annak jobb alsó sarkában lévő felirat szerint van Dyck 17. századi holland festő műve nyomán, annak másolataként Pataky Sándor ( ) készítette. Az eredeti kép mestere az újabb kutatások nyomán valószínűleg nem van Dyck volt, 84 de ez nem befolyásolja a kékedi másolat korát, ami a jelek szerint jóval későbbi, mint a főoltár többi része. A főoltárnál említést érdemel, hogy teljes felső része fából készült. A szentély diadalív vonalában találjuk a néhány évtizeddel ezelőtt készített szembemiséző oltárt, felette a diadalívről függ a díszes kivitelű örökmécses. A szentélyben Árpád-házi Szent Erzsébet, Szent József, Szent János és a Szűzanya szobra látható. A szentély falain is megtalálható a hajóban már bemutatott stáció 84 A kékedi kép, azaz a másolat készítőjére vonatkozó feliratra Fazekas Gyöngyi kolléganő hívta fel a figyelmet, melyet ezúton is köszönünk. Fazekas Gyöngyi szakirodalmi hivatkozáson alapuló azonosítása szerint ugyanakkor az eredeti képet mégsem van Dyck, hanem Guglielmo Walsgart (Guillaume Walschartz) készítette (Fazekas 2016, 19 20). A kékedi főoltárképen azért szerepelhet még van Dyck neve, mert a másolat készítése idején még őt vélték az eredeti kép festőjének. Az eredeti kép az Esterházy-gyűjtemény része, restaurálását nemrégiben Velekei Mária és Gyöpös Viktória végezte el ( hu). A honlapon az eredeti képet és a restaurálás menetét is bemutató fotósorozat és szöveges leírás található. A honlapra és a restaurátorok igen szép munkájára ugyancsak Fazekas Gyöngyi hívta fel a figyelmet, egyúttal felvette a kapcsolatot a két kolléganővel is. domborművek egy-egy példánya, de megemlítendő a sekrestyébe nyíló ajtótól keletre, a déli falon lévő kisméretű falfülke is. A szentélyben ezen kívül az északi falnál egy kisebb asztalt és az északi és a déli oldalon a 20. század második felében készített székeket találunk. A sekrestye A 20,11 m² alapterületű, csaknem teljesen négyzetes alaprajzú sekrestyébe két irányból lehet bejutni: egyrészt a külső homlokzatoknál már említett, a keleti falon nyíló ajtón, másrészt fentebb, a szentély leírásánál már ugyancsak említett ajtón át. A szentély felől nyíló ajtó a sekrestye északi falának közepén nyílik. Az északi fal ugyanakkor nem más, mint a szentély déli fala, melynek tagolása, szakaszolása egyezik a külső homlokzatoknál leírt falszakaszokkal. Emiatt van az, hogy az északnyugati sarokban egy rövidebb falszakasz mutatkozik, ahogy a hajó északi homlokzatának síkját a szentély északi homlokzatának síkjával ugyancsak egy rövidebb falszakasz köti össze, de az északkeleti sarokban jól látható a szentélyzáradék ívének innenső (voltaképp külső) síkja, oldala is. A keleti fal közepén ugyancsak szegmensíves záradékú, enyhén rézsűs kávájú ajtófülkében látható annak a 20. század második felében készített ajtószárnynak a belső oldala, amelyről a sekrestye keleti falának külső homlokzata leírásakor már esett szó. Az ajtófülkében lévő járószint egy lépcsőfokkal magasabb, mint a sekrestye padlószintje, de mint a külső leírásnál már említettük a szintkülönbség hangsúlyosabban megvan a helyiség járószintje és a külső terepszint között. A déli fal közepén szegmensíves záradékú, enyhén rézsűs, a padlószintig lefutó kávájú ablakfülkében láthatjuk a sekrestye délre néző ablakát (külső oldala egyszerű szalagkeretes, ráccsal védett, mint írtuk). A jelenleg meglévő ablak a 20. század második felében készült (talán az 1980-as évek végi homlokzati felújításkor), az ablakfülke viszont alighanem egyidős a sekrestyével, tehát 19. századi. A fal nyugati végén, a délnyugati sarokban pillérszerű falazat mutatkozik, ami nagy valószínűséggel a valaha olajkályhához is használt kéményt rejti, azzal egyezik. A nyugati fal (20. kép) látszólag teljesen tömör, de az itt lévő nagyméretű almárium mögött szegmensíves záradékú, egyenes kávájú falfülke helyezkedik el/rejtőzik, pontosan a fal közepén. A falfülke talán egyidős a fallal, eredeti funkciója vagy épített almárium lehetett vagy nyugatra néző ablak fülkéje. Ezt csak falkutatás tudná tisztázni. A sekrestye síkmennyezetes (borított gerendafödém), padlózata alapvetően simított beton, de a helyiség leg-

148 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez 149 nagyobb részén a betonpadlót linóleum és erre terített 20. századi szőnyeg fedi. A sekrestye berendezésének legmeghatározóbb és egyik legértékesebb darabja az előbb említett almárium, melynek korát a 18. vagy 19. századra helyezzük. Említendők még az egyszerű kivitelű, fából készült, pasztell sárga színű, valószínűleg 19. századi tabernákulum és ezüstözött gyertyatartók. Egy másik, kissé barokkos jellegűnek tűnő, szintén fából készült és szintén pasztell sárga, díszesen faragott felületű tabernákulum is látható a sekrestyében. 85 Szintén értékes darab az északi fal mellett álló nagyméretű, fiókos, sötétbarna íróasztal, melynek korát talán a 19. század végére, 20. század elejére tehetjük. A sekrestye berendezési tárgyai között van még egy felolvasó állvány, továbbá egy imazsámoly, utóbbi talán még 19. századi, szépen megmunkált darab lehet. A 20. század második felét képviseli a délkeleti sarokban álló, miseruhák őrzésére, tárolására szolgáló kétajtós, meglehetősen jellegtelen szekrény. Említendők még a keleti falon lévő bejárat mellett lévő, legkésőbb 19. századra keltezhető (esetleg a 19. században beépített, de korábbról való) kő szenteltvíztartó és a mellette a falra akasztott füstölő. A sekrestye nyugati falának déli és északi végein egy-egy festmény függ ( Madonna a gyermekkel ábrázolás, barokk kori, esetleg kissé korábbi festmény 19. századi másolata; a másik kép Szűz Máriát ábrázolja, inkább talán sokszorosított, de szintén még 19. századi képen). 86 Az északnyugati sarokban a néhai II. János Pál pápa, a jelenleg visszavonult XVI. Benedek pápa és Seregély István korábbi egri érsek portréfotói láthatóak, valamint egy bekeretezett igen régi papír, rajta kissé nehezen kivehető latin nyelvű szöveggel, mely talán a templom 18. századi újjáépítésére, felszentelésére utalhat. A TEMPLOMKERT A templomot gondozott templomkert veszi körül. Határait az utca felőli északi és nyugati oldalakon kő és beton anyagú falazott, pilléres és a pillérek közötti falazaton ülő fém részekből készült kerítésszakaszok, a kastélyparkkal határos keleti és déli oldalakon betoncölöpökre felfűzött drótkerítés jelöli ki. A falazott-rácsos 85 Fazekas Gyöngyi kolléganő felvetése szerint ez lehetett a 18. századi templom oltárához tartozó tabernákulum, melyet a templom átépítésekor és az új oltár elkészítésekor emeltek le eredeti helyéről. Felvetését elfogadjuk. 86 Fazekas Gyöngyi azonosítása a képekkel kapcsolatban. kerítésszakaszok az 1970-es évek végén készültek, és alighanem a dróthálóból készültek is. A templomkertbe bejárni a hívek és látogatók számára a templomkert északnyugati sarkában nyíló széles, kétszárnyú kapun és a templomkert északkeleti sarkában, közvetlenül a kastély kétszárnyú nagy kapuja mellett egy nagy fa árnyékában megbújó ajtón át lehet. Mind a szélesebb, mind a keskenyebb kapuzat egyidős a falazott kerítéssel. A nagyobbik kapun keresztül a torony aljában lévő főbejárathoz, a kisebbik ajtón keresztül a sekrestye ajtajához lehet jutni. A templomkert értékes épített emléke a Melczer család által 1853-ban emeltetett, majd valószínűleg szintén a család által 1942-ben renováltatott, kőből készült feszület. A ÉVI FESTŐ-RESTAURÁTORI VIZSGÁ- LAT EREDMÉNYEINEK ÖSSZEFOGLALÁSA Az ÁMRK restaurátorai által 2004-ben nyitott kutatóablakokban USB mikroszkópos kamerával keresztmetszet felvételek készültek a rétegekről és a vakolatokról. Így a vakolatok esetében egyértelműen meggyőződhettünk a már szabad szemmel is jól látható különbségekről. A karzat és az északi fal csatlakozásánál lévő kutatóablakokban láthatjuk, hogy az északi fal vakolata magasabb mésztartalmú, mint a karzat vakolatáé. Az északi falon a középkori vakolat töltőanyagának szemcsemérete különböző, míg a karzaton lévő vakolat töltőanyaga homogén folyami homokból áll. Ugyancsak magas mésztartalmú vakolat található a karzat szintmagasságában a déli falon (21. kép), ahol az általunk, azaz 2016-ban azonosított befalazott középkori ablakon nyitott (pontosabban a középkori ablakfülke megmaradt nyugati kávájára is kiterjedő) kutatóablakban láthatjuk ezt a szinte töltőanyag nélküli meszes vakolatot (22. kép). Ez több kérdést is felvet: Mennyi ideig funkcionált ablakként, és mikor falazták be? A karzat nyugati falánál, a boltozat csatlakozásánál nyitott kutatóablakból kiolvashatjuk azt az információt, hogy a korábbi boltozat, esetleg födém magasabbról indult, mert az elfalazás mögött több rétegben meszelést láthatunk, a rózsaszínű festés pedig csak az utolsó átépítés után készült el, mivel csak a boltozatig tart (23. kép). A karzat vakolata keresztmetszetének vizsgálatakor az alapmeszelésen többrétegű meszelt réteget találtunk, ami arra utal, hogy csak a berendezési tárgyak voltak színesek, a falakat fehérre meszelték. A templomban a rózsaszín kifestés a Melczer-kastély díszítőfestéséhez köthető.

149 150 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal A kutatóablakokban különböző árnyalatú rózsaszínű festést láthatunk. Ez a színkülönbség a festékbe kevert faszén mennyiségéből adódik, ami a falakon szép márványfestést eredményezett. A fent leírtak alapján mindenképpen szükséges volna a teljes templom megkutatása a faberendezéssel együtt, hogy kiderüljön például az is, hogy a jelenleg legrégebbi berendezésnek tartott szószék milyen kapcsolatban van a templombelső kifestésével, és milyen volt az eredeti színe? ÖSSZEGZÉS A kékedi (alsókékedi) római katolikus templom késő középkori eredetű egyházi emlékünk. Mind a szakirodalom, mind az újkori egyházlátogatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint a ma is álló templom eredete még a 15. századra vagy általánosságban a késő középkorra vezethető vissza. A 14. századi pápai tizedjegyzék alapján azonban már akkoriban is kellett állnia templomnak a faluban, papját ugyanis név szerint említik, ha a templomról nem is szólnak. A középkori templom építtetője a Kékedi család volt. Az ismertté vált írott adatok szerint ezt a középkori építésű templomot veszik birtokba a reformátusok legkésőbb a 16. század közepén, és hosszú ideig az ő egyházukhoz tartozik. A Thököly-féle harcok idején lerombolták (vagy inkább romos állapotba jutott, melyet utóbb ismét használhatóvá tettek), de a Melczer család, akik házasság révén a 17. század utolsó negyedétől birtokolták Kékedet, 1729-ben újjáépítette. A középkor óta fennálló templom megjelenésére az 1769-es canonica visitatio előtti időkből adatot, részletes leírást eddig nem találtunk. Az épület egyik hangsúlyos részének számító torony létezése kizárólag az írott források alapján egyes szakirodalomban olvasható, forrásokkal alá nem támasztott megállapítás ellenére csak a 18. századtól igazolható egyértelműen, de természetesen nem zárható ki, hogy csak az írott források hiányoznak, és a torony magába foglal középkori előzményeket is. Ettől függetlenül a 18. században a templom hajója és szentélye még alighanem jelentős részben középkori eredetű képét, alaprajzi elrendezését mutathatta. Nyugati homlokzata előtt akkoriban már torony állt, a templom északi oldalán kisméretű, ismeretlen periódusban (talán még szintén a középkorban?) emelt sekrestye helyezkedett el a leírások szerint. Ez a templom az egyházközség számára már a 18. század végén meglehetősen szűkösnek bizonyult (tehát az addigi templom kisebb volt a mainál), ezért elhatározták a templom bővítését, amit az 1800-as évek legelején hajtottak végre. A templom hosszát megnövelték (a jelek szerint keleti irányban és talán csaknem a kétszeresére, legalább másfélszeresére, bár pontos mértéke még kérdéses), új szentélyt és új sekrestyét építettek. A tornyot is átépítették (az adatok szerint magasították). A hajót és szentélyt beboltozták, a hajó nyugati végében a korábbi fából készült karzat helyett kőből új karzatot emeltek. Gyakorlatilag ekkor alakult ki a templom mai építészeti külső és belső képe a toronnyal, a homlokzati nyílásrendszerrel, a hajóban és a szentélyben látható boltozattal, a sekrestyével. A 19. század folyamán nagyobb építkezésről már nem tudunk (leszámítva az orgona beépítését), folyamatosan vannak viszont adatok a templom felszereltségéről, javítási munkáiról. A 20. század is inkább a karbantartás, felújítások időszaka már amikor volt rá pénz. A templombelső manapság meghatározó elemeinek számító fal- és boltozati festményeket 1956-ban készítették, de a belső színvilág mai zöld alapszíne is erre az időre vezethető vissza (alatta pedig ott vannak a korábbi évszázadok színvilágát őrző és mutató festett és színezett rétegek). A templom legutolsó nagyobb felújítási munkáira ha minden igaz ben, illetve 2003-ban került sor. A fentiek viszonylag követhetően kiadják a templom történetét, építéstörténetét, de nem adnak választ minden kérdésre. Nem tudjuk, hogy a középkorban mikor épült az első kékedi templom, és, hogy a ma álló templom előzménye, azaz középkori része mikor váltotta fel a korábbit? Vagy a 14. században említett pap is már a mai templom előzményében szolgálta a híveket és a kegyurat és az akkori templom falai, részei megtalálhatóak a mai templom falaiban is? Lehet, hogy az újkorban, amikor a templom építési idejét meghatározták, már tévedtek, mert nem emlékeztek pontosan, és ez alapján nem a 15. századot, hanem korábbi időszakot kellene a templom építési idejének tartanunk? Lehet, hogy a 15. században csak megújították a korábban is álló templomot, vagy lehet, hogy azt teljesen lebontva a Kékediek új egyházat építettek? Ezekre a kérdésekre, valamint a középkori templom alaprajzi kiterjedésére, rendszerére falkutatással kombinált ásatás tudná a legpontosabb választ adni ha lenne rá lehetőség, de ennek esélyét jelen időszakban nem látjuk. Megítélésünk szerint a templom általános kutatása során megválaszolásra kerülhetnének ezek a kérdések (is), mivel nagyon is valószínű, hogy a templom falainak jó része középkori építésű, és arra is van esély, hogy a templom jelenlegi padlózata alatt ott rejtőznek

150 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez 151 a korábbi, a 19. századi bővítés előtti templomhoz tartozó falak, járó- és padlószintek. Az ásatáshoz és falkutatáshoz kapcsolódó festő-restaurátori kutatás pedig az eddiginél nagyobb felületeken tárhatná fel a templom különböző korszakaiból származó festésrétegeket. Különösen igaz ez a mai hajó nyugati felére. Egy ilyen kutatás megmutatná számunkra a kora újkorban a reformátusok által használt, a 17. század végi harcok idején lerombolt (romossá vált), majd a Melczerek által újjáépített templom képét is. A templom középkori és kora újkori használatának, rombolásának és újjáépítésének a nyomai mind-mind megőrződhettek a falakban és a jelenlegi padlószint alatti rétegekben! És, hogy egy-két további igen fontos szempontot is említsünk: egyelőre nem ismert még a 19. századi bővítés pontos mértéke, kiterjedése sem, bár úgy véljük, hogy a korai és a bővített szakasz határvonala talán valahol a hajó középső szakaszának keleti vége táján lehet, de ezt csak falkutatással lehetne biztosan megválaszolni. Egyelőre nincs pontos válasz a hajó homlokzatain látható támpillérek meglehetősen szabálytalannak tűnő kiosztásának okára, eredetére sem. Úgy véljük, hogy a kékedi római katolikus templom rendkívül érdekes és változatos építéstörténettel rendelkezik, amire az írott források is utalnak, de a teljes képhez és a falakban, rétegekben megmaradt emlékekhez a levéltári kutatás folytatásán túl további, helyszíni kutatások is szükségesek. Egy ilyen kutatás olyan emlékeket (pl. elfalazott ajtókat, ablakokat, korábbi festett rétegeket, elbontott épületrészek falait, stb.) is felszínre hozhat, amelyek látványos elemei lehetnek a felújított templomnak. Az építéstörténettel kapcsolatos ismeretek bővülése az egyházközség hívei számára is bizonyára sokat jelenthetnek, de a településre látogatók számára is érdeklődésre tarthatnak számot. A templom felújításra szorul, ez kétségtelen. Bár a falak állapota amennyire bölcsészként és nem statikusként meg tudjuk állapítani elég jónak tűnik, de szemmel látható problémát okoz a falak és a padlózat állandó vizesedése. Sőt, voltaképpen ez jelenti a templom egyetlen, ámde annál súlyosabb problémáját. Ehhez kétségtelenül javítani kell a falak állapotán, de ez mit sem fog érni, ha a templom körül a vízelevezetés nem lesz megoldva. Tereprendezés, a vízelvezetés megoldása annál is inkább szükséges lesz, mivel a helyszíni bejárás alkalmával is látható, tapasztalható volt, hogy a külső terepszint sok helyütt magasabban van, mint a belső járószint. És valószínűleg nem használ a templom állapotának a belső térben lévő simított, cementes anyagú beton padlózat sem, illetve a falakat borító, azok szellőzését talán akadályozó, de egy templomba amúgy is kevéssé illő műanyag lambéria sem. A dolgok rendbetételét kétségkívül a külső oldalon és a külső terepszinteken javasolt kezdeni, és csak a külső homlokzatok és a terep rendbetétele után fordulni a belső felújítás kérdése felé (persze lehet egyszerre is elvégezni a kettőt, viszont az nem javasolt, hogy a belső legyen felújítva, de a külső felújítás és tereprendezés utólag legyen megoldva, vagy elmaradjon). A tervezett felújítási munkára remélhetőleg mihamarabb sor kerül, így falusi templomépítészetünk ezen középkori eredetű emléke teljes egészében visszanyeri régi fényét. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor nagyon-nagyon fontos tényező lesz, hogy ennek az igen összetett és érdekes építéstörténettel rendelkező templomnak a felújítása közben meg lehessen találni az egyensúlyt a műemléki, régészeti, egyházi és közösségi használati, fenntarthatósági és pénzügyi szempontok között is. A felújítás egyik legfontosabb eszköze ezért véleményünk szerint az érintett felek közötti kölcsönösségen alapuló és rendszeres párbeszéd, egyeztetés és a kompromiszszumok keresése és megtalálása kell, hogy legyen. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton is köszönjük az egykori Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ Tervtára, Irattára, Fotótára és Könyvtára, továbbá az egri Főegyházmegyei Levéltár, a Kassai Érseki Levéltár (Arcidiecézny Archív, Košice), valamint az Országos Levéltár munkatársainak az adatgyűjtésünk során nyújtott segítségét. Köszönjük Isóczki Lajos és Szarka Zsolt tervezőknek a tervezett kivitelezéssel és a templom korábbi felmérésével kapcsolatos tervezői rajzoknak és szöveges anyagoknak kutatási munkánkhoz való átadását és felhasználásának lehetőségét. Ugyancsak köszönjük M. Bán Beatrix festő-restaurátor művésznek, M. Nagy Éva festő-restaurátor művésznek, valamint rajtuk keresztül közvetve Balázs Gyulának (az ÁMRK egykori munkatársainak) 2004-es kutatási dokumentációjuk felhasználásának lehetőségét. Egyúttal e helyütt szeretnénk megköszönni Simon Zoltán régész kollégának, jelen cikk lektorának a tanulmány ellenőrzésében végzett munkáját, a dolgozathoz fűzött észrevételeit, megjegyzéseit, valamint a Kékedre vonatkozó adatgyűjtése felhasználásának lehetőségét. Végül köszönjük Szabó László János gönci plébános úr, valamint Duleczki Endre úr (Kéked) segítségét. RÖVIDÍTÉSEK ÁMRK Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurátori Központ, Budapest

151 152 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal Forster Központ Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ, Budapest MNL OL Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest MNL OL DL Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár, Budapest OMF Országos Műemléki Felügyelőség, Budapest IRODALOM M. BÁN Beatrix M. NAGY Éva BALÁZS Gyula 2004 Kéked, római katolikus templom Festő-restaurátori szondázó kutatása és a faberendezések állapotfelmérése. ÁMRK SZRO, Budapest. Kézirat. CABELLO, Juan SIMON, Zoltán 1994 A Kékediek és kastélyuk. In PAMER, Nóra (szerk.): Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára. Művészettörténet Műemlékvédelem. VI. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Budapest A kékedi kastély századi építéstörténetéhez. In BARDOLY, István LÁSZLÓ, Csaba (szerk.): Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára. Művészettörténet Műemlékvédelem. X. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Budapest CSÁNKI Dezső 1890 Mag yarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. I. kötet. Abaúj vármeg ye. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. DIÓS István VICZIÁN János (szerk.) 2001 Mag yar Katolikus Lexikon. VI. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest. ENGEL Pál 1989 Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. Új Történelmi Tár. 2. Akadémiai Kiadó, Budapest. FAZEKAS Gyöngyi 2016 Kéked, Szentháromság templom, Festő-restaurátori szakvélemény. Kézirat (2016. május 11.). Budapest. FORSTER Gyula, báró (szerk.) 1906 Mag yarország műemlékei. II. A Műemlékek Országos Bizottságának Kiadványai. Budapest. GENTHON István 1961 Mag yarország művészeti emlékei. 2. Duna-Tisza köze, Tiszántúl, Felsővidék. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest. GENTHON István SZENTIVÁNYI Gyula 1940 Abauj-Torna vármegye és Kassa műemlékei. Budapest. Különlenyomat az alábbi műből: CSÍKVÁRI Antal (szerk.): Abauj-Torna vármeg ye. Vármegyei Szociográfiák. VII. A Vármegyei Szociográfiák Kiadóhivatala, Budapest. GIBER Mihály BOCSI Zsófia SZILÁGYI Krisztián Antal 2016 Építéstörténeti Tudományos Dokumentáció. Kéked, Római Katolikus Templom. Debrecen Dunakeszi. Kézirat, május 20. GÓLYA József 1960 Műemlékjeg yzék. Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. GYÖRFFY György 1966 Az Árpád-kori Mag yarország történeti földrajza I. Abaújvár, Arad, Árva, Bács, Baranya, Bars, Békés, Bereg, Beszterce, Bihar, Bodrog, Borsod, Brassó, Csanád és Csongrád meg ye. Akadémiai Kiadó, Budapest. IKAFALVI DIÉNES Virág (szerk.) 1990 Mag yarország műemlékjeg yzéke. Országos Műemléki Felügyelőség, Budapest. KISS Lajos 1978 Földrajzi nevek etimológiai szótára. I. Akadémiai Kiadó, Budapest. MAKSAY Ferenc 1990 Mag yarország birtokviszonyai a 16. század közepén. I. Akadémiai Kiadó, Budapest. MELCZER István 1890 Okmányok a kellemesi Melczer család levéltárából. XIII., XIV., XV. század. Kiadja: Kellemesi Melczer István. Budapest. NEMO, K. (szerk.) (álnév!) 1904 A kassai százéves eg yházmeg ye történeti névtára és emlékkönyve. I. Abaúj- és Sárosmeg ye. Vitéz A. Könyv- és Kőnyomdája, Kassa. RÁTH Károly 1868 Az egri püspöki megyében fekvő templomok a XVII-ik század végén. Mag yar Sion VI, [SCHEMATISMUS] 1870 Schematismus venerabilis cleri diocesis Cassoviensis ad annum Jesu Christi Cassoviae. SOÓS Imre 1985 Az egri eg yházmeg yei plébániák történetének áttekintése. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest. SZABADFALVI József CSERI Miklós (szerk.) 1992 Borsod-Abaúj-Zemplén meg ye képes műemlékjeg yzéke. V. Hernád-völg ye Encs környéke. Miskolc. SZABÓ István 1971 A falurendszer kialakulása Mag yarországon (X XV. század). Akadémiai Kiadó, Budapest. SZIKLAY János BOROVSZKY Samu 1896 Mag yarország vármeg yéi és városai. I. kötet. Abaúj Torna vármeg ye és Kassa. Budapest. TÖRÖK József LEGEZA László 2000 A mag yar eg yház évezrede 1000 years of the Church in Hungary/Das Jahrtausend der Katholischen Kirche in Ungarn. Mises Kiadó Ecclesia, Budapest. WENZEL Gusztáv 1880 Mag yarország bányászatának kritikai története. Budapest. WOLF Mária 1989 Árpád-kori eredetű települések Abaúj vármeg ye déli részén. Borsodi Kismonográfiák. 30. Herman Ottó Múzeum, Miskolc. ZOVÁNYI Jenő 1929 Protestáns lelkészek nyugtatványai régi tizedjegyzékek mellett. In ZSINKA Ferenc (szerk.): Mag yar Protestáns Eg yháztörténeti Adattár. XIII. Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, Budapest

152 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez 153 FORRÁSOK AOL Anjou-kori Oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustrantia. Szerk.: KRISTÓ Gyula; II ; Budapest Szeged, 1994; IV Budapest Szeged, 1996; V Budapest Szeged 1998; XXV Szerk.: Sebők Ferenc; Budapest Szeged AACass Arcidiecézny Archív, Košice (Kassai Érseki Levéltár) Archivum Archidioecesis Cassoviensis. Visitatio Canonica Parochiae. Nádasd, Trstené pri Hornáde, Acta Parochiae, AOM Anjoukori Okmánytár, Codex Diplomaticus Hungaricus Andegavensis, I. kötet ( ). Szerk.: Nagy Imre; Budapest EFL Kassai Részek Iratai Egri Főegyházmegyei Levéltár, Kassai Részek Iratai, Kékedre vonatkozó közötti iratok. HO Hazai Oklevéltár Szerk.: NAGY Imre DEÁK Farkas NAGY Gyula; Magyar Történelmi Társulat. Budapest KATASZTERI 1867 ALSÓ KÉKED falu Magyarországban, Abaúj megye, Zsadányi adóhivatal szelvény. Alsó Kéked K.o. XXIII. 17. oszt.ce. (részlet). Budapest Főváros Kormányhivatala Földmérési, Távérzékelési és Földhivatali Főosztályának Archívuma (korábbi FÖMI Archívum). Budapest. KF I. Első Katonai Felmérés (Collonne XXIII. Sectio X. számú szelvény): Magyar Királyság Georeferált változat. DVD. Arcanum. Budapest KF II. Második Katonai Felmérés (Section 40. Colonne XLI. számú térképlap): Magyar Királyság és a Temesi Bánság Georeferált változat. DVD. Arcanum. Budapest KF III. Harmadik Katonai Felmérés, a Magyar Szent Korona Országai, 1: (Sektion 4567/3. számú szelvény). DVD. Arcanum. Budapest LIBER 2005 Liber Sancti Johannis Capituli Agriensis. Az egri káptalan Szent János könyve. Az egri egyházmegye történetének forrásai 9. Közzéteszi: Kovács Béla; Heves Megyei Levéltár. Eger RATIONES Rationes collectorum pontificorum in Hungaria. Pápai tizedszedők számadásai Monumenta Vaticana, Vatikáni magyar oklevéltár I. 1. kötet; [Franklin Nyomda]. Budapest REF. ELJ. Református Egyház-látogatási jegyzőkönyvek, század. Milleniumi Magyar Történelem. Források. Osiris Kiadó, h. n. Budapest Római Katolikus Templom épületének felújítási tervdokumentációja; Kéked, Belterület, Hrsz.: 244. Megrendelő: Római Katolikus Egyház, Kéked. Tervező: Isóczki Lajos okl. építészmérnök, Encs, december hó. UeC Urbaria et Conscriptiones. Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár, E szekció (Magyar Kamarai Levéltár, E 156). ADATTÁRAK Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ Tervtára, Budapest. A Tervtárból: Távlati terv, Nyilvántartási Karton. Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ Irattára, Budapest. Az Irattárból: OMF 7704/1978 sz. ügyirat. In.: Forster Központ Irattár, OMF iratok, 303. doboz, 66. irat. OMF 5732/1982 sz. ügyirat. In.: Forster Központ Irattár, OMF iratok, 390. doboz, 15. irat. INTERNETES FORRÁSOK, OLDALAK Magyarország közigazgatási helynévkönyve, január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, szeptember 3. (Hozzáférés: szeptember 4.) A Magyar Országos Levéltár Digitális Könyvtára A Középkori Magyarország Levéltári Forrásainak Adatbázisa (MOL DLDF) A Középkori Magyarország Digitális Könyvtára Urbaria et Conscriptiones

153 154 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal ADDITIONAL DATA ON THE HISTORY OF THE ROMAN CATHOLIC CHURCH OF KÉKED Keywords: Kéked, Roman Catholic church, settlement and parish history, architecture history, monument research Generally speaking, the origin of the Roman Catholic church of Kéked (Alsókéked) can be traced back to the late Middle Ages. The church certainly existed during the 15 th century however based on a 14 th century papal tithe registry a church must have existed even before, as the settlement s priest is mentioned by name, even if the church itself is not accounted for. The church had been constructed by the Kékedi family. It was occupied by the Reformed Church during the mid-16 th century and it belonged to them for a long period. The church was destroyed (or rather, fallen to a heavily ruined state) during the Thököly uprising but it was rebuilt in 1729 by the Melczer family, who gained possession of Kéked in the last quarter of the 17 th century through marriage. The earliest detailed account on the church s appearance is the 1769 document titled canonical visitation. The nave and shrine of the 18 th century church most likely depicted its original from the medieval times. There was already a tower in front of its western front although the time of its construction is uncertain and it is possible that the tower also has medieval traces in it. According to descriptions there is a small sacristy on the northern side of the church, its origin unknown (likely from the Middle Ages). By the late 18 th century the church had proven too small for the congregation (meaning the church was smaller than its present day incarnation) which led to the decision of its expansion in the very early 1800s. The length of the church was increased (seemingly eastwards) and a new shrine and sacristy were built. The tower was also rebuilt and made taller. The nave and the shrine were vaulted and the old wooden balcony in the western end of the nave was also replaced with a newer one made out of stone. It was then when the church gained its current architectural interior and exterior with the tower, the openings on the front, the vaulting over the nave, the shrine and the sacristy. We do not know of any major construction work during the 19 th century (apart from the inclusion of the pipe organ), however there is constant data on the facilities and repairs regarding the church. The 20 th century was mostly the time of maintenance and renovation. The current murals and vault paintings were made in 1956 as well as the choice of green to serve as the basis for the colours of the interior. The last major renovations of the church were conducted in and The aforementioned data do not provide with answers for ever question. It is unknown when was the first church in Kéked built during the Middle Ages. Could it be possible that the current day church originates not from the 15 th but the 14 th century instead? Did the pre-existing church only undergo renovation during the 15 th century, or did the Kékedi family dismantle it completely and built a brand new one in its stead? The exact extent of the 19 th century expansion is also unknown although we presume that the boundary between the early and expanded sections potentially lie somewhere around the eastern end in the middle section of the nave. Currently we also lack information on the origin and reasoning behind rather uneven distribution of buttresses seen on the fronts of the nave. An excavation combined with wall research could provide the best answer to these questions along with the extent and system of the layout of the medieval church. We believe that these questions (along with others) could be answered through research since it is highly likely that a fair amount of walls are of medieval origin and there is also a chance to find walls and floor elements belonging to the church before the expansion under the current flooring. Painter-restorer research tied to the excavation and wall research could reveal paint layers from the various periods of the church on a greater surface than ever before. Such research could provide us an image of the church from the early Modern Era, during its ruination during the conflicts of the late 17 th century as well as when the Melczer family rebuilt it. The church requires renovation. Constant water damage of the walls and the flooring pose a serious issue. The condition of the walls certainly has to be improved but it will be for naught unless drainage around the church is not worked out as the exterior terrain is higher than the interior floor. The interior concrete flooring and plastic wainscoting on the walls (potentially hindering their ventilation) likely do not do any favours to the overall condition of the church either. Work is recommended to commence on the exterior fronts and terrain, plans for interior renovation should only follow afterwards (naturally both can be conducted simultaneously, but it is unadvised to have a renovated interior with exterior work done only afterwards or not at all). Hopefully renovation begins soon enough. It will be a major factor to strike a fine balance between monument preservation, archaeology, church, community usage, sustainability and financial priorities. Bocsi Zsófia Fazekas Gyöng yi Giber Mihály Szilág yi Krisztián Antal

154 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez kép Alsókéked (a térképen tévesen Felsőkéked néven) az I. katonai felmérés térképlapján. Első Katonai Felmérés (Collonne XXIII. Sectio X. számú szelvény). Fig. 1. Alsókéked (erroneously appearing as Felsőkéked on map) during the I. military survey s map. First Military Survey (Collonne XXIII. Sectio X.). 2. kép A templom a kastéllyal és a kastélypark részletével az 1867-es kataszteri térképen. ALSÓ KÉKED falu Magyarországban, Abaúj megye, Zsadányi adóhivatal szelvény. Alsó Kéked K.o. XXIII. 17. oszt.ce. (részlet). Fig. 2. The church along with the mansion and a section of the mansion park on the 1867 cadastral map. ALSÓ KÉKED village, Hungary, Abaúj County, Zsadány tax office section 2. Alsó Kéked K.o. XXIII. 17. oszt.ce. (excerpt).

155 156 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal 3. kép A templom alaprajzi felmérése, Isóczki Lajos okl. építészmérnök munkája. Fig. 3. Church layout by architect Isóczki Lajos, kép A templom északnyugat felől, a Fő út irányából nézve. Giber Mihály felvétele, Fig. 4. The church viewed from northwest from the direction of the main road. Photo by Mihály Giber, 2016.

156 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez kép A templom főbejárata a torony nyugati homlokzatának aljában. Giber Mihály felvétele, Fig. 5. The main entrance of the church at the base of the western front of the tower. Photo by Mihály Giber, kép A hajó és a szentély északi külső homlokzata. Giber Mihály felvétele, Fig. 6. The northern exterior front of the nave and shrine. Photo by Mihály Giber, 2016.

157 158 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal 7. kép A hajó déli külső homlokzata. Giber Mihály felvétele, Fig. 7. The southern exterior front of the nave. Photo by Mihály Giber, kép A templom délkelet felől, előtérben a szentélyzáródás déli íve és a sekrestye. Giber Mihály felvétele, Fig. 8. The church viewed from the southeast with the southern curve of the shrine and the sacristy. Photo by Mihály Giber, 2016.

158 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez kép A templom főbejáratának belső oldala a toronyaljban lévő előtér részletével. Giber Mihály felvétele, Fig. 9. The interior of the main entrance of the church with part of the foreground. Photo by Mihály Giber, kép A karzatra nyíló ajtó és a torony déli falában lévő lépcső felső vége a torony első emeletén. Giber Mihály felvétele, Fig. 10. The door leading to the balcony and the upper end of the southern staircase inside the tower from the first floor of the tower. Photo by Mihály Giber, kép Elfalazott ablak a torony első emeletének északi falában. Giber Mihály felvétele, Fig. 11. Walled-in window in the northern wall on the first floor of the tower. Photo by Mihály Giber, kép A hajó belső képe a szentély felé tekintve. Giber Mihály felvétele, Fig. 12. Interior shot of the nave facing towards the shrine. Photo by Mihály Giber, 2016.

159 160 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal 13. kép A hajó boltozatának részlete a fedélszékben. Giber Mihály felvétele, Fig. 13. Part of the vault of the nave. Photo by Mihály Giber, kép A hajó belső képe a karzat felé tekintve. Giber Mihály felvétele, Fig. 14. Interior shot of the nave facing towards the balcony. Photo by Mihály Giber, 2016.

160 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez kép A karzat és a karzat alatti térrész a hajó nyugati végében a toronyaljból nyíló ajtóval. Giber Mihály felvétele, Fig. 15. The balcony and the space beneath the balcony at the western end of the nave with the door at the bottom of the tower. Photo by Mihály Giber, kép A szószék. Giber Mihály felvétele, Fig. 16. The pulpit. Photo by Mihály Giber, kép A mellékoltár. Giber Mihály felvétele, Fig. 17. The side altar. Photo by Mihály Giber, 2016.

161 162 Bocsi Zsófia Fazekas Gyöngyi Giber Mihály Szilágyi Krisztián Antal 18. kép A szentély. Giber Mihály felvétele, Fig. 18. The shrine. Photo by Mihály Giber, kép A főoltár. Giber Mihály felvétele, Fig. 19. The main altar. Photo by Mihály Giber, kép A sekrestye nyugati része. Giber Mihály felvétele, Fig. 20. The western side of the sacristy. Photo by Mihály Giber, 2016.

162 Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez kép Restaurátori kutatóablakok 2004-ből a karzat déli oldalán. Fazekas Gyöngyi felvétele, Fig. 21. Research windows used by restorers in 2004, on the southern side of the balcony. Photo by Gyöng yi Fazekas, kép Középkori ablak kávájának részlete a karzat déli oldalánál. Fazekas Gyöngyi felvétele, Fig. 22. Brim section of a medieval window at the southern side of the balcony. Photo by Gyöng yi Fazekas, kép A hajó boltozata mögé húzódó festésrétegek a karzat nyugati oldalán. Fazekas Gyöngyi felvétele, Fig. 23. Paint layers behind the vaults of the nave on the western side of the balcony. Photo by Gyöng yi Fazekas, 2016.

163 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVI (2017), (FÜZÉR)KOMLÓS 1 TÖRTÉNETE A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Szalipszki Péter Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: A jobbágyfelszabadításról rendelkező évi IX. törvénycikk, akárcsak országszerte, Füzérkomlós parasztnépességének az életében sem hozott azonnali fordulatot, hiszen a Károlyi-uradalom 1849-ben is ugyanúgy számot- és igényt tartott a volt jobbágyok és zsellérek minden földesúri járadékára, pénzadójára és munkavégzéssel lerótt szolgálatára, mint azt megelőzően. Másrészt a 19. század első felében lejátszódott telekaprózódás és zselléresedés folyamata Komlós parasztnépességének is nagymértékben korlátozta a földtulajdonhoz való hozzájutását. A földesúr, gróf Károlyi Ede, és a komlósi parasztok kapcsolatát az 1853 tavaszán hatályba lépett úrbéri pátens szabályozta. A császári nyílt parancs sokat lazított az addigi függőségi viszonyon a közösen használt legelő- és erdőterület elkülönítésének elrendelésével. Az uradalmi legelő- és erdőrésztől elkülönített területet viszont a falu népe továbbra is közösen használta. A legelő elkülönítésnek is betudható, hogy az évi országos összeírás Komlósra vonatkozó adatsora szerint rendkívül nagymértékben megnőtt a lakosok által tartott haszonállatok száma. Mind a falusi erdő, mind a falusi legelő használati jogát a birtokolt szántóterület nagysága határozta meg, ez a szabályozás pedig tovább növelte a leszakadók számát. Komlós társadalmának vagyoni rétegződését az 1850-es évek végén a község lakóira kirótt közadók kimutatását tartalmazó táblázatok érzékeltetik. Az agrárium kapitalizálódásának folyamatában ugyancsak nagyon fontos állomás volt a tagosítás, vagyis a földtulajdonosok több dűlőben elhelyezkedő apró birtokrészeinek egy-egy tagban való egyesítése. Komlós határának átrendezését egy évi és egy 1862-ből származó térkép közlésével és összehasonlításával mutatjuk be. A község lakosságszámának változását, tagolódását a központilag kiadott helynévtárak, statisztikai felmérések és kiadványok alapján ismertetjük. A 19. század közepe után kibontakozó növekedés megállapodásával, a századfordulót megelőzően és azt követően a Füzérkomlós lakosságát is erőteljesen erodáló kivándorlás következtében 1910-re gyakorlatilag ugyanannyian lakták a kis falut, mint az 1848/49-es szabadságharc leverését követően. A község felekezeti viszonyait, egyházainak történetét a 19. század egész időszakára vonatkozólag vizsgáltuk. Komlós meghatározó felekezeteit a római katolikus és református vallás követői alkották. Számarányukat tekintve a reformátusok voltak kevesebben, saját templommal mégis ők rendelkeztek a faluban, melyet a 19. század elején azért építettek, mert a füzéri templomból kitiltották őket. Anyaegyházuk, parókiájuk azonban nekik sem volt, istentiszteleteiket a nyíri református lelkészek tartották, a római katolikusok pedig továbbra is a füzéri templomban celebrált miséket hallgatták. A reformátusok füzéri kitiltását követően további felekezeti egyenetlenségekre vonatkozólag nem találtunk adatot. A század utolsó harmadától mutatják ki a schematismusok a görög rítusú katolikusokat, akik hozzávetőlegesen félszázan alkotják a falunak ezt a vallási közösségét. A kiegyezést követően jelent meg Komlós társadalmában az izraeliták kicsiny csoportja, bár forrásaink néhány neve (pl. Weiss) korábbi jelenlétüket támasztja alá. Az első világháborúig 20 körüli létszámmal alkotják Komlós sajátos kultúrájú, kicsiny csoportját. A tömörített demográfiai leltár tragikus záró adatát az első világháború harcterein hősi halált halt 14 komlósi katona jelenti. Kulcsszavak: jobbágyfelszabadítás, tagosítás, társadalom, tagolódás, vallások, népesség ELŐZMÉNYEK Tanulmányunk alapváltozata még 2002-ben, egy tervezett falumonográfiához készült, és annak részeként a 19. század teljes időtartamát ölelte fel. A falumonográfia megjelenésére nem került sor, ezért annak szerzői a saját részüket különféle publikációs felületeken adták közre. Terjedelmi korlátok miatt az általunk vizsgált időszak egészét felölelő dolgozatot nem volt lehetséges megjelentetni, csupán a hosszú 19. század első felének 1 Községünket csak 1905-től nevezik hivatalosan Füzérkomlósnak, ezt megelőzőleg előtag nélkül, Komlósként szerepelt. Ld. erről bővebben Szalipszki 2015, 369. anyaga fért bele a Herman Ottó Múzeum Évkönyvének LIV. kötetébe (Szalipszki 2015, ). Jelen tanulmányunk a korábban megjelenttel egységet alkot, ezért a most közölt második rész előtt röviden ismertetjük a megelőző rész tartalmát. (Füzér)Komlós község a 19. század első felében a füzéri, később a füzérradványi uradalom részeként a gróf Károlyi család birtokában volt: előbb Károlyi József, azután 1827-től Károlyi István, majd 1843-tól Károlyi Ede jövedelmét gyarapította a kis hegyi falu. Az uradalmon belül jelentékenyebb szerepet töltött be, mint azt méretéből és lakosságszámából gondolhatnánk,

164 166 Szalipszki Péter mert Komlóson malmot, vendégfogadót, sőt még egy fürdőházat is találunk. A kisközség elsődleges gazdasági bázisa azonban a háromnyomásos rendszerben végzett földművelés volt. A földműveléshez feltétlenül szükséges igaerőt biztosító állattartáson felüli haszonállat-tenyésztésnek gátat szabott a jobbágyközösség által használható legelőterület korlátozott volta a falu határában. A fentieken kívül még az erdőhasználat is jelentett némi jövedelemforrást Komlós lakosságának. (Füzér)Komlóson is megfigyelhetjük, hogy az uradalom hivatalnokai adómentesség ígéretével igyekeztek a jobbágyokat minél nagyobb területek megművelésére ösztönözni, idő múltával pedig arra törekedek, hogy ezek után az irtásföldek után is adót vessenek ki, ami ellen a jobbágyok természetesen erőteljesen tiltakoztak. Az uradalmi és állami összeírások adatainak tanulsága szerint a 19. század első felében községünkben is lezajlott a jobbágytelkek elaprózódásának folyamata, és a viszonylagos túlnépesedés következtében az úgy nevezett zselléresedés: míg 1802-ben Komlós 14 telkét 17 jobbágycsalád művelte, addig 1847-ben mindössze egyetlen egész telkes gazdát találunk a faluban. Ilyen helyzetben érte a községet az évi jobbágyfelszabadítás. A márciusi forradalmat követően (Füzér) Komlóson is megszervezték a nemzetőrséget, melynek alakulata 24 tagból állt. A község egykori és akkori birtokosa, gróf Károlyi István és gróf Károlyi Ede pedig a fegyveres küzdelemből is kivették a részüket. Ezért az apát, István grófot 2 év várfogságra ítélték, a fiú, Ede gróf pedig emigrációba kényszerült. Tanulmányunk frissítése során Komlósra vonatkozóan még egy adatra sikerült találni az 1848/49-es szabadságharccal összefüggésben. Az október 17-ei dátummal keltezett irat, A császári orosz katonaság által Abaúj vármeg ye fűzéri járásában elkövetett károknak lajstroma 2 azt tartalmazza, hogy a falunak a hazavonuló orosz seregek 281 ft 30 kr kárt okoztak takarmányrekvirálásukkal. FÖLD ÉS NÉPE A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS UTÁN A jobbágyfelszabadításról szóló törvényt 1848-ban az utolsó rendi országgyűlés hozta meg, melyet az uralkodó a márciusi forradalom hatására szentesített. A végrehajtás azonban meglehetősen elhúzódott, a felszabadítás nyomában feltörő problémák g yakorlati megoldása hosszú évtizedeken keresztül nehezedett nyomasztó teherként a 2 ŠAK. A Ž. Hlávny Slúzny okres Füzér. (A füzéri járás szolgabíróságának iratai ) szabaddá tett parasztságra és a parasztbirtokra. (Für 1965, 33) 3 A felszabadított jobbágy állami megváltással az úrbéres teleknek vált tulajdonosává, és bár voltak törekvések a kiterjesztésre 1848 szeptemberében és 1849 áprilisában is, de ezekből a tervekből az adott viszonyok miatt semmi nem valósult meg. Az élet legkülönbözőbb területein összefonódott jobbág y-földesúri viszony szálainak elszakítása rengeteg kérdést vetett fel, s nem csodálkozhatunk azon, hog y ezeket nemcsak az március 18. és április 11 közötti három héten, de a forradalom és szabadságharc szűk másfél esztendejében sem lehetett megoldani. (Orosz 2010, 84.) A Habsburg-udvar ben többször biztosította a mag yar parasztságot arról, hog y a jobbág yfelszabadításra vonatkozó rendeleteket g yőzelme esetén sem vonja majd vissza. Az udvar beváltotta ug yan ezt az ígéretét, de a g yakorlati végrehajtást elrendelő szabályozásra hosszú ideig kellett várni. (Gaál 2000, 75) Az 1848 áprilisában deklarált jobbágyfelszabadítás megvalósítását az március 2-án megjelent úrbéri pátens szabályozta az egyidejűleg kibocsátott kárpótlási és föld-tehermentesítési nyílt paranccsal együtt, mégpedig úgy, hogy a jobbágyok kezén lévő nem úrbéres földek jelentős részét a földesurak kezén hagyta, vagy pedig a parasztokra hárította azok megváltásának terhét. Fontos előrelépés volt azonban a földesúr és a volt jobbág y között az erdő- és legelőrész elkülönítésének elrendelése. (Csorba 2005, ) A személyi szabadságot nyert komlósi jobbágyok közül is csak az úrbéres telekkel rendelkezők váltak földtulajdonossá. A falu paraszttársadalmának döntő többségét kitevő töredéktelkes és zselléri réteg föld nélkül maradt. Komlóson sem kerültek paraszti tulajdonba a korábbi összeírásokban kimutatott maradványföldek, csakúgy, mint a földesúri adózásba bevont irtásföldek. Nem meglepő ezért, hogy az 1849 januárjában Tót Megyeren kelt, Pramovszky Ferenc főszámadó által készített bevételi tervezet 4 az uradalom jövedelmeinek meghatározásakor utalást sem tesz valamiféle hátrányra, amely a deklarált jobbágyfelszabadításból következnék: Urbéri telek van 14 per 27 ft 49 2/10 kr / le faizási teher 4 ft 16 kr / Marad 23 ft 33 kr / Bemenetik a végszámításban összesen 392 ft 26 4/10 kr / bemenetelendő volt valódilag bevett 389 ft 28 4/10 kr / Több menetett be a kelletinél 2 ft 58 kr. Az évi IX. törvénycikk bevezetőjében azt tartalmazza, hogy az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig 3 Gaál Zsuzsanna monográfiájának Jobbágyföldből parasztbirtok c. fejezete Sióagárd példáján szemléletesen mutatja be a rendezés hosszadalmas folyamatát, részleteit, valamint ismerteti a parasztközösség és az uradalom 1879-ig elhúzódó egyezkedésének fórumait (Gaál 2000, é. n.). 4 MNL OL Budapest, P 394. Károlyi birtokjoggal kapcsolatos iratok. 42. csomó. 16. Komlós

165 (Füzér)Komlós története a 19. század második felében 167 g yakorlatban volt szolgálatok (robot), dézma és pénzbeli fizetések, e törvény kihirdetésétől fogva örökösen megszüntetnek 5, mégis mintha mi sem történt volna, a Károlyi-uradalom ben is számít a zsellérek kenderföldjei utáni dézsmára: az ug yanezen végszámításban a bemenetelések (bevételek Sz.P.) közül kimaradt a zsellérek kenderföldjeik utánni adózás 3 ft 36 kr / Ug yanazok favágási adózásuk 2 ft 12 kr / öszvesen 5 ft 48 kr. Változatlanul érvényben maradt a munkabeli szolgálat, melynek értékcsökkenéseként fogják fel a Komlós határában lévő uradalmi kaszálóra fordítandó munkaidőt: a jövedelmi öszveghez hozzá adandó 17 4/16 hold kaszáló, mívelésére kimenetig 136, és íg y holdankint 7 4/10 g yalog nap, mi felette sok lévén legalább holdanként 2 7/10 g yalog nap lerovható, mi teszen 46 g yalog napot [ ] A kiadások közül viszont felveendők Épület igazításra kimenetelt robot ára 20 ft 12 4/10 kr. Komlóson az úrbéri faizás terhe is megmaradt, ebből 59 ft 44 kr bevételre számítanak. Mindent összesítve 132 ft 11 2/10 kr jövedelemre számít 1849-ben a kimutatást készítő Pramovszki Ferenc főszámadó. A falu helyzetének általános jellemzését közvetlenül a szabadságharcot követően Fényes Elek munkájában találjuk: Komlós, Abauj vármegyében, magyar falu, Füzérhez 3 fertálynyira: 160 róm. kath., 2 evang, 118 ref. lak. Ref. szenteg yház. Határa heg yes és sovány. F. u. gr. Károlyi István. (Fényes 1851, I., 244) 6 A Fényes Elek és munkatársai által felmért 258 Abaúj-Torna 7 megyei falu között Komlós 280 lakosával a 46., mögötte találunk 38 pusztatelepülést, előtte pedig a megye 13 mezővárosát és a szabad királyi város Kassát (Szalipszki 1996, Melléklet). A falu belső társadalmi tagozódására vonatkozólag az 1853-ik évben Komlós helységében a köz költség beszedésének kimutatásá -ból 8 szerezhetünk ismereteket, hiszen a megállapított közadó nagysága nyilván arányos az adófizetők vagyoni helyzetével. Egy másik, ugyancsak 1853-ból származó lista a Komlós községben felsőbb rendeletek folytán, az üg yvezetői előleg yes költség kéretéséről szólló kimutatás 9 címet viseli. A két lista adatait egy egyesített táblázatban közöljük. 5 Corpus Iuris Hungarici év törvényei évi törvények. 6 Fényes Elek tévesen jelölte meg Komlós földesuraként Károlyi Istvánt, mert a gróf 1843-ban idősebb fiának, gróf Károly Edének adományozta a füzérradványi uradalmat (Füzér)Komlóssal egyetemben. (Ld. erről bővebben: Éble Pettkó 1911) 7 A felmérés idején Abaúj és Torna vármegye már második egyesítésének állapotában volt (lásd erről Szalipszki 2011), Fényes Elek valószínűleg a provizórium iránti ellenszenvét fejezi ki azáltal, hogy a közigazgatás átrendezéséről nem vesz tudomást. 8 ŠAK. A-T Ž i. c Komlós. 9 Ugyanott. Házszám 1. táblázat A komlósi lakosok közadói 1853-ban. Szerkesztette: Hajtós János, Table 1. Taxes of the inhabitants of Komlós in Edited by János Hajtós, Lakosok nevei Pengő pénzben fr. kr. 1. Gróf Károlyi Eduárd Varga Mihály Kován Jósef Soltész Mária öz. Mialkó Andrásnő Bodnár János Sipos Jánosnő Tóth András Matusz István 2 18 Matusz Andrásnő Matusz György ifj. Sápi István Orosz János, Sedlovszki István 2 18 Davidovics József Kaselyák Mihály Sviatkó János 1 48 Sviatkó Mihály Sviatkó András Sedlovszi János Horváth István 2 18 Horváth Mihály Csihai Jánosnő 2 54 Tóth Mihály Matusz Jósef 2 18 Matusz János Telek Jósef Ör. Sápi István Gönczy Sámuel 30 Tóth János öz. Nagy Jánosnő 2 24 Nagy Mihály Baranyák István 2 18 öz. Baranyák Jánosnő Kristóf Jósef öz. Orosz Jánosnő Sisán János Spisák Jósefnő Orosz András árvái Benes Ignátz árvái Juhász Mihály Lakatos Jósef Tomancsák András 48 Márton János Stefán Mihály Molnár Pál 48 Matusz András Deák András Angyal András 2 3 Angyal Imre 2 3 Angyal Jánosnő Jobbágy Andrásnő Stern Pinkesz Haluder András Alsó Matusz János 2 18 Összesen

166 168 Szalipszki Péter 1. kép Az évi német magyar nyelvű országos összeírás Komlós állatállományára vonatkozó részének fedőlapja. Fotó: Szalipszki Péter, Fig. 1 Cover of the bilingual (German and Hungarian) national census of livestock in Komlós in Photo by P. Szalipszki, A táblázat legfeltűnőbb adata, hogy immár gróf Károlyi Eduárd is hozzájárul a faluban lévő ingatlanjai után a közterhekhez. Ettől függetlenül Ede gróf nem lakója a községnek, ifjú feleségével, göncruszkai gróf Korniss Klarisszával a füzérradványi kastélyban élnek udvartartásukkal. 10 Utána a legnagyobb adófizető Kován József és Juhász Mihály. A falu társadalmának elejébe tartozik még Kaselyák Mihály, Sviatkó Mihály, Csihai Jánosné, özv. Nagy Jánosné, Jobbágy Andrásné és Stern Pinkesz. A derékhadat azok jelentik, akik 2 ft körüli adót fizetnek. A falu legszegényebbjei, azok, akiknek adója nem éri el az 1 ft-ot: özv. Mialkó Andrásné, Bodnár János, Sipos Jánosné, Matusz Andrásné, Tóth János, Kristóf József, özv. Orosz Jánosné, Spisák Józsefné, Tomancsák András, Márton János, Stefán Mihály, Molnár Pál, Matusz András és Haluder András. Ők lehetnek az egykori zsellérek, akiket a jobbágyfelszabadítás föld nélküli helyzetben ért, akik megélhetésüket a Károlyi-uradalomhoz vagy módosabb gazdákhoz elszegődve biztosíthatták. A későbbi statisztikák őket 10 A házasságkötésre 1851-ben került sor (Éble 1913), miután a grófnő unitárius vallását feladva katolizált (Buda 1997, 48). és utódaikat emlegetik majd cselédként, napszámosként. Érdekes jelenség, hogy számos nő szerepel úgy, mint adófizetésre kötelezett családfő, másrészt, hogy egy-egy famílián belül milyen nagymértékű eltéréseket tapasztalhatunk. A saját földön való gazdálkodás, illetve a szolgálatba állás mellett a megélhetés bázisát jelentette az állattenyésztés. Az évi országos összeírás Komlósra vonatkozó felvétele az állatállomány számának és öszszetételének jelentős változását mutatja ki. 11 Az adatsor azt bizonyítja, hogy az 1847-től eltelt tíz esztendő alatt a haszonállat-tenyésztés rendkívüli módon előtérbe került Komlós gazdálkodásában. Nyilvánvalóan alapvetően hozzájárult ehhez a változáshoz az évi úrbéri pátens legelő-elkülönítést előíró rendelkezése is, hiszen így Komlós közbirtokossága minden földesúri korlátozás nélkül igénybe vehette a kollektívum számára elkülönített legelőterületet. A lovak számának jelentős csökkenésétől eltekintve, a többi állatfajta esetében óriási mértékű növekedést tapasztalunk. Hozzájárulhatott ehhez még az is, hogy Komlós lakosságának jelentékeny részét csekély földterülethez jutatta a jobbágyfelszabadítás, ezért sokan a haszonállat-tenyésztés felfejlesztésével igyekeztek megélhetésüket biztosítani. A többi állatfajtától eltérően a lovak száma azonban amint már említettük nemhogy nőtt, hanem majdnem a felére csökkent, 21-ről 12-re. Az esetleges szaporulaton a komlósiak változatlanul hamar túladhattak, hiszen amint 1847-ben, úgy ben is mindössze egy 3 évnél fiatalabb csikót találunk a 18. házban lakó Matusz Jánosnál. Az ökrök száma viszont 38-ról 66-ra növekedett. Azt tapasztalhatjuk tehát, hogy amint a korábbiakban, 1857-ben is főleg ökrök tartásával biztosították az igaerő-szükségletet, csak annyi történt, hogy a mezőgazdálkodásnak ez a komlósi jellegzetessége még inkább szembetűnővé vált. 12 A tehenek száma is óriási mértékben megnövekedett: 25-ről 42-re, ezen kívül 29 három évnél fiatalabb borjú is növeli az állományt. Míg 1847-ben csak három gazdának volt 2 tehene, addig 1857-ben már kilenc gazda tartott ugyanennyit. A legfeltűnőbb azonban a juhok és sertések számának rendkívüli növekedése ben csak néhány háznál találunk elvétve egy-két bárányt, 1857-ben viszont több név mellett is nyáj nagyságú juhállományt regisztrálhatunk: Matusz Istvánnak 125, Matusz Györgynek 45, Davidovits Józsefnek 55, Weiss Józsefnek 78, Jobbágy Katalinnak 20, Angyal Imrének 11 ŠAK. A-T Ž. Ltsz.: Petercsák Tivadar megállapítása szerint az egész Hegyközben a lótartás kevésbé jelentős (Petercsák 1977, 295).

167 (Füzér)Komlós története a 19. század második felében táblázat Komlós lakóinak állatállománya az évi felméréskor 1 Szerkesztette: Hajtós János, Table 2. The livestock of the inhabitants of Komlós during the 1857 survey. Edited by János Hajtós, Száma Ló Szarvasmarha a háznak a laknak A marhabirtokos vezeték- és mellékneve Csődör 2 Kován Erzsébet Tirpák János Bodnár János Sipos Magdolna Tóth András Matusz István Matusz György Sápi Mária Wittner Orosz János Makkai János Kásalyák Mihály Svjatkó Mihály Svjatkó János Svjatkó András Schedlotzki János Horváth István Horváh Mihály 2 17 Csihai Erzsébet Matusz József Matusz János Weiss Fani 2 20 Sápi Imre Iván János 2 21 Tóth János Nagy Anna Baranyák Erzsébet Baranyák István Kristóf József 1 26 Sisán Mária 1 29 Daridovits József Svatana Mihály Lakatos József 1 31 Varga Mihály 1 32 Tomantsek András 1 33 Stefán Mihály Molnár Pál Deák András Angyal Erzsébet Angyal András Angyal Imre Jobbágy Katalin Weiss József Werhovai József Matusz János Márton János 1 1 Összesen Kanca Herélt Csikó 3 évesig Öszvér Bika Tehén Ökör Borjú 3 évesig Szamár Juh Kecske Sertés 1 ŠAK. A-T Ž. Ltsz.: 265.

168 170 Szalipszki Péter 18, Angyal Andrásnak 17, Svjatkó Andrásnak 16 juha van, de rajtuk kívül még 13 család tart ennél kevesebb számú bárányt Komlóson. Hasonlóan nagyarányú növekedést mutat a sertések száma is: 1847-ben mindössze 15 öreg sertést és 3 süldőt írtak össze, addig 1857-ben már megkülönböztetés nélkül 57 sertés tartásáról tanúskodik az összeírás. A sertésállomány megháromszorozódásához azonban nemcsak a legelő-elkülönítés, hanem a falusi erdők leválasztása is hozzájárult, mert a korszakban a disznóhizlalás szinte kizárólagos módja a makkoltatás volt (Szabadfalvi 1968, 62 75), amit az uradalmi inspektorok gyakorta durva erőszakkal megakadályoztak. Meg kell azonban jegyezni, hogy 16 adózó portán még mindig nem találunk egyetlen disznót sem. Weiss József nyilván vallási okok miatt tartózkodik a tisztátalan sertés tartásától, a többiek viszont minden bizonnyal azért, mert a parasztok birtokolt szántóik arányában jutottak a közbirtokosság legelőjének és erdejének használati jogához. A kevés állatot tartók tehát szántófölddel sem rendelkeztek, mindez előrevetíti Komlós agrárnépességének további differenciálódását, a leszakadók számának további növekedését. Az 1850-es évek második felének viszonyaira utalnak azok a nyugták is, amelyek a falu igazgatási költségeit örökítették meg. 13 Az 1856-ból származó átvételi elismervényekből az derül ki, hogy Sviatkó Mihály bíró fizetése negyedévenként 5 ft, Telek József jegyző fizetése negyedévenként 8 ft 45 kr volt, a négy hites pedig együttesen ugyanennyi időre mindössze 2 ft 30 kr-t kapott. A kisbíró Molnár Pál, akinek feladata volt a falu lakosait értesíteni, tájékoztatni a különböző hírekről, hirdetményekről, tevékenységéért egy negyedévre mindössze 1 ft-ot kapott. Az összegek átvételét mind a hitesek (Matusz János, Baranyák István, Koselyák Mihály, öregebb Sápi István), mind pedig a kisbíró kezük X vonásával ismerték el, tehát valamennyien írástudatlanok voltak. Felmerül a kérdés: a kisbíró vajon hogyan sajátította el a hirdetmények tartalmát, ha vélhetőleg olvasni sem tudott? A községi hivatal működését az előbb említett szerény javadalmak mellett ugyancsak szerény mértékű anyagköltségek terhelték: az egész évben papírosra 40 kr-t, viaszk -ra 18 kr-t, két rend plajbászra (írótoll) 6 kr-t, egy kalendáriumra 12 kr-t, egy üveg téntá -ra 16 kr-t, mindösszesen 1 ft 32 kr-t költöttek. A falu évi bírói számadása a következő bevételi forrásokat jelöli meg: 1. május 23. A község lakosai által évi költség fejében befizetett 90 ft kr 2. október 30. Törvény pénz és becs díjjakból bejött 10 ft 20 kr 13 ŠAK. A-T Ž i. c Komlós. 3. október 2. Község kortsmájáért bejött 7 ft kr 4. október 21. Potlólag a község lakossaira kivettetett 49 ft 53 2/4 kr. 14 A község éves bevétele e szerint a kimutatás szerint 157 ft 13 2/4 kr, ez tökéletesen megegyezik az éves kiadások összegével, tehát semmi maradvány nem keletkezett az év községi gazdálkodásában. Néhány érdekesebb kiadási tételt célszerűnek tartunk megemlíteni: január 25. Az Urbéres fajzás végett a község részéről Radványba a Grófhoz járván a bíró és két lakos 48 kr. (Ebből a bejegyzésből is kiderül, hogy a községnek mint kommunitásnak erdeje nem volt, az uradalmi erdő használatáért pedig fizetni kellett.) / április 6-án Kassán tartott Ujjoncozás alkalmával 5 napot töltvén a jeg yző, bíró, 1 hites és Ujjonczoknak napi díjj fejében, valamint Szállás bér és a Szekeresnek 18 ft 6 kr. / június 26. A Község szénája feltakarításakor a dolgozó eg yének részére 1 ft 44 kr. / Július 15. A bíró több lakosokkal Kassára az Urbéres törvényszékhelyen, a tagosítási üg yben járván költetett 5 ft 19 kr. / Augusztus 7. Pásztor, Kondás, Kerülő és Kováts fogadásakor költődött 1 ft 24 kr. / Octóber 2. Radványba a Reclamationalis biztos Urtól oktatást halgatni és betanulni az eg yénenkénti reclamatiót több lakosokra és előfogat (?) a jeg yzőnek 1 ft 40 kr. 15 Láthatjuk ez utóbbi bejegyzésből, hogy a tagosítás, melynek tartalmáról a következő fejezetben szólunk, Komlóson sem egyszerűen történt. A falu társadalmi és gazdasági szerkezetét az es évek végén legpregnánsabban azonban az és az évi, személyekre lebontott adóösszeírások 16 érzékeltetik. A közölt források érzékelhetővé és értékelhetővé teszik a község egyes lakóinak helyzetét, a faluközösség egészében elfoglalt helyét. Komlós paraszti társadalmának tagozódását az es évek végén jól szemlélteti az 1859-ből fennmaradt közadó-kivetés, amely egy táblázatban tartalmazza a személy-, ház- és jövedelemadón kívül a birtokolt földek után kivetett adó összegét is. A közölt források legszembetűnőbb információja az adózó családfők számának nagyarányú növekedése: immár 66 komlósi családfő köteles adójával az állam működéséhez hozzájárulni. Szembetűnő, hogy az évi adóív 52. száma után a Komlóson házat bíró gróf Károlyi Eduárdnál aki ugyanúgy adókötelezett, mint bármely más komlósi lakos sokan vannak, akik jóval nagyobb közadót fizetnek. Az adókötelezettséggel járó ház nyilván nem a gróf lakásául szolgál (arra ott van a füzérradványi kastély), hanem valószínűleg a község 14 Ugyanott. 15 Ugyanott. 16 Ugyanott.

169 (Füzér)Komlós története a 19. század második felében kép A Komlós lakóira kirótt személy- és házadó 1858-ból. Fotó: Szalipszki Péter, Fig. 2 Personal and habitation taxes assessed onto inhabitants of Komlós in Photo by P. Szalipszki, 2017.

170 172 Szalipszki Péter 3. táblázat Személyekre lebontott közadó kivetése Komlóson 1859-ből. Szerkesztette: Hajtós János, Table 3. Public taxes per person in Komlós from Edited by János Hajtós, Lap Oldal Adó kötelezettek nevei Föld adója Ez után Közköltség Személy ház és jövedelmi adója Ez után Közköltség Összes Költség f x f x f x f x f x 1 Latka János 1 57 ½ Horan Józsefné 5 38 ½ ½ Tirpák János 4 ½ 2 96 ½ Mihalkó András árvái ½ Bodnár János 47 ½ ½ Sipos Jánosné 9 ½ 3 26 ½ Tóth András ½ Matusz István ½ Matusz György Sápi Istvánné 4 46 ½ ½ Szedlofsky István ½ Orosz János 2 42 ½ Davidovits József Kaselyák Mihály Sviatkó János 2 78 ½ Sviatkó Mihály Sviatkó András 4 95 ½ ½ Szedlofsky János ½ Horváth István ½ Horváth Mihály Csihai Jánosné ½ Tóth Mihály 4 51 ½ ½ Matusz József Matusz János 4 39 ½ Schőn József Sápi Imre Tóth János 24 ½ Nagy Mihályné Baranyák István 7 18 ½ Baranyák Jánosné 2 92 ½ ½ Kristóf József ½ Orosz Jánosné 32 ½ ½ Sisán Jánosné 68 ½ ½ Spisák Józsefné ½ Benes Ignác árvái Juhász Mihály 4 72 ½ Lakatos József 4 34 ½ Tomentsák András Stefán Mihály 20 ½ 5 96 ½ Molnár Pál 32 ½ 9 96 ½ Deák András 82 ½ ½ Angyal Imre 2 72 ½ Angyal András 2 11 ½ ½ Angyal Jánosné 2 11 ½ Jobbágy Andrásné 4 53 ½ ½ Weis József 6 47 ½ Werhovay József alsó Matusz János 4 52 ½ Göntzy Sámuel helység háza

171 (Füzér)Komlós története a 19. század második felében Kováts József G. Károlyi Eduárd ½ ½ Orosz András ½ Hornyák János 96 ½ Matusz István 17 ½ Iván Mihály Iván János Matusz Miklós Balla József Soltész Mária Varga Mihály Jablonsky Roman Márton János Mindösszesen határában található jelentékeny nagyságú földbirtokát művelő cselédjei élik benne szegényes életüket. A legtetemesebb házadót a földdel nem rendelkező Weisz József fizeti, akinek jövedelemforrását az összeírásból nem tudhatjuk meg, csak valószínűsíthetjük, hogy a Károlyi gróf tulajdonát képező fürdőházat vagy korcsmát bérelheti. Az évi adókivetésből könnyen megállapítható, kik nem birtokolnak földet. A komlósi viszonylatban jelentős jövedelmet húzó Weisz Józsefen kívül ők a falu nehéz sorsú cselédjei, akik általában 77 kr-ral adóznak. A földet nem tulajdonló, de jövedelmük után mégis 1 Ft-nál többet adózók jövedelemforrásáról, társadalmi státuszáról nem rendelkezünk ismerettel. Az évi adóívnek ugyancsak az 52. sorszáma után találjuk gróf Károlyi Edét. Az általa fizetett 52 ft 97 ½ kr földadó több mint a negyedét teszi ki Komlós összesített földadójának, ha pedig kivonjuk a gróf adóját az összegből, nyilvánvalóan a Komlós határában lévő birtokának jövedelme is hasonlóan aránylik Komlós paraszti népességének összjövedelméhez, amely a saját művelésű földek terméséből és a falu által közösen birtokolt erdők és legelők hasznából tevődik össze. A községnek juttatott erdőt és legelőt nem osztják szét a falu lakói között, hanem azokat osztatlanul birtokolják, a családok a jobbág yfelszabadításkor szerzett szántóföldjük arányában kapnak erdő- illetve legelőjogot. A rendezéskor a földbirtokkal nem rendelkezők is kaphattak jogokat, melyek idővel nem csupán örökölhetőek, hanem szabad forgalmúak lettek, adhatók és vehetők. A jogok arányában hajthattak ki állatokat a közös legelőre, illetve ez alapján juthattak hozzá az erdőből kivágott fához is. (SPÓNER 2015, 78) TAGOSÍTÁS A HATÁRHASZNÁLAT MEGÚJÍTÁSA A jobbágyfelszabadítás után a magyar agrárvilág történetének egyik leglényegesebb eleme a tagosítás volt, amikor a szétszórtan, sokszor egymástól nagy távolságban található egy személy tulajdonában lévő birtokokat egy tagban egyesítették, elősegítve ezzel a racionálisabb tőkés gazdálkodás kialakulását. A parasztbirtokok szétszóródásának oka és előzménye Komlóson is a megelőző, középkori földhasználati rendszerben érhető tetten. A parlagoló rendszer esetében a szántóföld nem eg yszerre merült ki, íg y az új terület feltörése sem eg yszerre történt, erre az igaerő sem lett volna elégséges. Eg y-eg y gazda szántóföldje íg y több különböző helyen fekvő darabból állott. A nyomásos rendszer esetén eg y-eg y gazdának mindeg yik fordulóban volt szántóföldje, mert csak íg y juthatott minden évben kenyérgabonához. (Wellmann 1961, 346) A jobbágyfelszabadítás után a tagosítás községünkben is mellőzhetetlenül végrehajtandó eljárás volt, mert a nyomásos gazdálkodás a periodikus újraosztás rendszerének megszűnése után is konzerválta az abban az időben kialakult szétszórtságot, a parasztok örökbirtoka nem eg yetlen birtoktestben, hanem az utolsó osztás rendjének meg felelően, szétszórtan fekvő parcellákban jött létre. A fejlődés további szakaszában a szétszórtságot még csak növelte az irtásföldeknek és a telken kívüli állomány eg yéb földdarabjainak beilleszkedése a paraszti gazdálkodásba. (Simonffy 1965, 208) 17 A parasztföld elaprózódásához még a létkörülmények javulását követő népszaporulat növekedése is hozzájárult, de az úri birtok, azaz a Károlyi-uradalom Komlós határában lévő része sem egyetlen darabból állt. Mindez Komlós határának tagosítását, a birtokosok földjeinek lehetőség szerinti egyesítését 17 A Komlós határában keletkezett irtás- és maradványföldekről ld. Szalipszki 2015,

172 174 Szalipszki Péter 3. kép Komlós határa a tagosítás előtt. Forrás: MNL B-A-Z. M. Lt. Térképtár. BMU Fotó: Baranczó Benedek, Fig. 3 Outskirts of Komlós before the consolidation of land-strips. Source: MNL B-A-Z. M. Lt. Térképtár (Repository of historical maps). BMU Photo by B. Baranczó, 2017.

173 (Füzér)Komlós története a 19. század második felében kép Komlós határa a tagosítás után. Forrás: MNL B-A-Z. M. Lt. Térképtár. BMU Fotó: Baranczó Benedek, Fig. 4 Outskirts of Komlós after the consolidation of land-strips. Source: MNL B-A-Z. M. Lt. Térképtár (Repository of historical maps). BMU Photo by B. Baranczó, 2017.

174 176 Szalipszki Péter 4. táblázat A komlósi határ egyes dűlőinek parcellafelosztása a tagosítás előtt és azt követően. Szerkesztette: Hajtós János, Table 4. Distribution of parcels in the border of Komlós, before and after land reparceling. Edited by János Hajtós, Sorsz. Dűlő neve Parcellák száma tagosítás előtt Parcellák száma tagosítás után 1 Kertallya Baksa Térek Keskeny hosszúk Útközi Határka Alsó rét Kenderföld Bóczér Bánya hegy Bánya tető Bánya vége Bolond völgy oldal Bolond völgy tető Czigánysor Szonta Tót rét Tót rét vége Száraz patak Hosszúk Keskeny hosszúk Homlok Kutkák Kajatai útnál Meleg víz Temető kert allya Apró rész Alsókörtvélyes Felsőkörtvélyes Rózsás Felső rét Török rét 4 30 Összesen elkerülhetetlenné tette. A határrendezés szükségességét az 1854-ben készült térkép apróparcellákra szabdalt dűlőivel rendkívül szemléletesen érzékelteti. Ámbár a 4. képként szerepeltetett térkép főcíme még csak Komlós határának rendbeszedési terveként nevezi meg az ábrázolatot, a bal alsó sarokban látható, augusztus 21-ével datált, 4 pecséttel és 4 aláírással hitelesített megjegyzés azt tanúsítja, hogy a térképen látható tervezet megvalósítása az említett időpontig maradéktalanul bekövetkezett. A jelek szerint az elkülönítési, tagosítási egyezséget Komlóson sikerült pereskedés nélkül megvalósítani, holott más hegyközi községek esetében előfordult, hogy az 1870-es évekig elhúzódtak a tagosítást végítélettel lezáró eljárások: Filkeháza 1874; Nagybózsva 1872; Vitány 1872; Villy (Petercsák 1979, 264) Ha csak rávetjük a szemünket a két térképre, akkor is érzékelhetjük azt, hogy határrendezés rendkívül jelentős strukturális változást eredményezett, annak minden következményével. Nem tűnik azonban haszon nélkülinek, ha térképek látványán túl az azokon fellelhető adatokat is górcső alá vesszük. A táblázat adatait vizsgáljuk meg alulról felfelé haladva! Az utolsó sor összesítése szerint a tagosítást megelőzőleg Komlós határának dűlőiben 785 parcellát találunk, azt követően már csak 452-t, tehát 333 parcellával kevesebbet, mint a határrendezés előtt. Ha csak ennyit is veszünk figyelembe, megállapíthatjuk, hogy a határrendezés amint országszerte Komlóson is alapvető változást eredményezett az agrárgazdaságban. Fölötte, a 32. és 31. sorban azt látjuk, hogy a két kaszálórét esetében nemhogy összevonás, hanem épp ellenkezőleg, továbbosztás történt! Az általános trenddel ellenkező jelenség okát abban látjuk, hogy a különböző dűlőkben (pl. Meleg víz, Alsókörtvélyes, Felsőkörtvélyes stb.) csak apró parcellákat bíró, és azoktól megfosztott szegény parasztokat a kaszálórétek feldarabolásával és kiosztásával kárpótolhatták valamelyest. A legdrasztikusabb összevonások azokban a dűlőkben történtek, ahol a különböző számú kis parcellák egyetlen birtokos tulajdonába kerültek. Ilyen eseteket figyelhetünk meg a táblázat 27., 28., 29. és 30. sorában. Alig különbözik ettől a 27. sorban a Meleg víz dűlő, ott az egyesített kis parcellák új tulajdonosán kívül csak a 283. helyrajzi számú parcella birtokosa tarthatta meg a földjét. A 22. és 23. sorban szereplő Homlok és Kutkák nevű kicsiny dűlők is érdekes megnyilvánulását mutatják a határrendezésnek, amennyiben nemcsak a parcellák összevonását, megnagyobbítását, hanem 90 -os áttájolását is illusztrálják. Az évi térképen ugyan még ábrázolják a két dűlő határát, de miután ez

175 (Füzér)Komlós története a 19. század második felében 177 egyszersmind nem jelent birtokhatárt, valószínűsíthető, hogy a későbbiekben megszűnik a komlósi határ ezen részének két dűlőnéven való jelölése. A táblázat 15. sorában szereplő Czigánysor dűlő esetében, ha csak a parcellák azonos számát (28) vesszük tekintetbe, azt gondolhatnánk, semmi sem történt, de ha a két térképet összehasonlítjuk, láthatjuk, hogy valójában teljesen megváltozott a dűlő birtokszerkezete előtt a dűlő felét a 342. helyrajzi számú tábla foglalta el, ez viszont a-b-c-d-e-f-g-h-i-k-l-m-n betűkkel jelölten 13 részre volt felosztva, vélhetőleg azért, mert az egy személy tulajdonában lévő táblát bérleményként vagy részesműveléssel 13 paraszt használta. A rendbeszedés után ezt a fél dűlőt elfoglaló táblát több (kb. 10), önálló helyrajzi számot kapott parcellára osztották, de ezek mérete semmiféle egyezést nem mutat az évi, betűkkel jelölt parcellákkal. Ugyancsak szembetűnő, hogy a dűlő alsó felében található parcellák mérete is jelentősen eltér egymástól a két térképen. Lám, csak ennek az egyetlen dűlőnek az alaposabb szemrevételezése is mennyire pregnánsan érzékelteti a tagosítás során felmerült problémák bonyolultságát, nehézségét! Óhatatlan, hogy az ilyen nagy léptékű változásoknak vannak vesztesei is. A táblázat 8. sorából kiderül, hogy a határrendezés előtt 56 parasztnak volt kenderföldje, utána már csak 28-nak, tehát pontosan a felének, ugyancsak 28-nak nem jutott. Ez a 28 paraszt, mikor szembesült a határrendezés rá nézve igen hátrányos következményével, egész biztosan fancsali képet vágott, épp olyat, mint akinek nem jutott kenderföld (O. Nagy 1982, 195, 347). 18 A feljebb közölt térképeken látható dűlőnevek egy részét megtaláljuk abban a leírásban is, amelyet Majoros Antal, Komlós jegyzője küldött válaszul Pesty Frigyesnek a helynevek összegyűjtésére vonatkozó 6 kérdőpontjára. 19 Az február 14-én kelt levelében a tekintetes jegyző úr azonban nemcsak a dűlők neveit közölte, hanem a kérdőpontok által sarkallva igyekezett azok eredetére is magyarázattal szolgálni, és még más, a fölrajzi nevekhez kapcsolódó, általa fontosnak vélt dolgokat is tudtára adni a helynévgyűjtő akadémikusnak. 18 Az állandósult szóláshasonlat keletkezése is érzékelteti, hogy a hagyományos paraszti gazdálkodásban és életmódban a rostnövény termesztése és a textilszükséglet jelentékeny részének sajátlagos előállítása rendkívül fontos szerepet töltött be egészen a 20. század közepéig. A kendertermesztésről, -feldolgozásról és a vászon felhasználásáról szóló bőséges történeti néprajzi irodalomból területünkhöz kötődése miatt kiemeljük Dobrossy István tanulmányát (Dobrossy 1973). 19 Pesty Frigyes gyűjtését Kováts Dániel is felhasználta a Hegyköz helyneveire vonatkozó munkájában (Kováts 2000). Komlós községe fekszik Abaúj Meg ye Füzéri Járásában, Székhelye Kassa. Komlós községnek jelenleg csak eg y nevezete (elnevezése) van, és régtől fogva más nem ösmeretes, és álítólag onnan vette eredetiségét (eredetét), hog y azon a tájon (?), hol most a község fekszik az előtt, hajdan Komlót termő sivatag volt. Komlós községe határában elő forduló topographiai nevek, Dűlők (:) Baksa, Térek, Vig yázó, Kert alyi, mert Kert alatt fekszik, Czigányka, Czigányok által irtatott, Szerek patak, mert eg y csergedező patak meg y rajta keresztül, amelyben csak akkor van víz, mikor zápor esik, Tóth két dűlő (:) a Pásztor hajdan tóth ember lévén, azon kaszált, boglyát rakott (a) legeltetés mellett, nevezetét onnan vette. Hosszú föld dűlő, mert a földek hosszúak. Bánya dűlő, mert a kőbánya tető alatt fekszik, és Tatár járáskor a nép oda menekült, főld alatti lyukakba, melyek most is omladásként látszanak. Liget, mert hajdan vastag fákkal volt kőrnyezve, onnan veszi eredetiségét (eredetét) és nevét, Bánya, mert fejér építő kővet tartalmaz, Erdő v. Szántó heg y, mert valaha az alyát szántották. Határ: Nyíri, Fűzéri, Felyheházi (?), és Hollóházi. Árok: Hollóházától foly az községen keresztül, Hutai ároknak neveztetik, eg y kövű Malmot hajt olykor, és a völg yön, a hol keresztül foly több arany őrlő Malmok romjai és nyomai még most is meglátszanak. Forrás: eg y meleg, büdös, köves forrás létezik, melyen eg y híres g yóg y fürdő létezik, Gróf Károlyi Eduárd Ő Méltóságáé. Kút: van helység kútja, mely a falu közepén fekszik, s az egész községet jó, egésséges, fris vizzel ellátja. Gát kút, mely onnan veszi eredetét, hog y ezen a téren hajdan gát s malom volt. Bánya: mely szép fejér építő követ tartalmaz, melyből a község lakosai évenként szép keresetet nyernek, és a Kassai fő Templom falai, és a városnak hajdan eg yrésze abból épült, nem különben a Füzéri vár is, a honnan ezen kőbánya több századoktól nevezetes. Több semmiféle nevezetességek és topographiai helynévi számok jelen a nevezett község határában nem találtatnak. 20 A Pesty Frigyesnek küldött válaszlevélben találkozhatunk két olyan dűlőnévvel, amelyeket nem láthatunk a közölt két térképen, és ebből következőleg az azok alapján készített táblázatban sem. Nem tudhatjuk ezért, hogy a komlósi határ mely részét ismerte a jegyző úr Vig yázó illetve Liget dűlőnek. Nem említ viszont jó néhányat a térképeken megtalálható dűlők közül, pedig érdekes lenne, hogy ő milyen magyarázattal szolgálna pl. a Törökrét, Bolond-völgy, Bócér elnevezések eredetére vonatkozólag. Semmiféle adat nem áll rendelkezésre az említett dűlőnevek etimológiájára vonatkozóan, de talán a Bócér elnevezés a Szinnyei szótárában található bócér szócikk 5. jelentésével ( borzas, kócos, fésületlen ) 20 MNL B-A-Z. M. Lt. Mikrofilmtár. Pesty Frigyes: Abaúj-Torna vármegye leírása. Komlós.

176 178 Szalipszki Péter függhet össze, azt felidézve, hogy a terület művelés alá vonása előtt miként nézett ki (Szinyei 1893, ). Az 1854-ben készült térképen a falu ÉNY-i végétől a Legelőig tartó terület Csapás néven van megjelölve, a másik térképen pedig név nélkül, 440. helyrajzi szám alatt szerepel. Bárki is lett a tagosítás után a terület tulajdonosa, sok hasznát nem vehette, mert a határrendezést követően sem lehetett más szerepe, mint az, hogy a falu kijáró állatainak (csordájának, kondájának) a legelőre jutását lehetővé tegye. Vidékünkön egyébként a félmúltig a csapás szónak általánosságban véve egyik jelentése az volt, hogy a legelőre vezető széles út. (B. Lőrinczy 1979, 751) NÉPESSÉG, TÁRSADALOM Az előző fejezet gyakran használt terminusa a tagosítás volt, a most következőnek pedig a tagolódás lesz a kulcsszava. Míg előbbi a földre, utóbbi a társadalomban élő emberre, esetünkben (Füzér)Komlós lakosságára vonatkozik. A község ismertetett határában gazdálkodó népesség számáról, a falu lakosságának összetételéről, a különféle szempontok szerint meghatározott csoportjairól a központilag készített helynévtárakból és statisztikai kiadványokból nyerhetünk képet. 21 Az 1863-ban Abaúj vármegye füzéri járásához tartozó község lakosainak száma , jelentéktelennek tekinthető a csökkenés 1869-re, amikor 313 főt számlálnak össze Komlóson (Hőgye et al. 1983, 133). Az 1881-ben végzett népszámlálás idején 319 fő volt a jelenlevő polg. népesség száma. 23 A lakosok 62 házban éltek. A népszámlálás adatai tartalmazzák a nemzetiségi és a felekezeti összetétel adatait is. Komlós lakói közül 299-et tartanak magyarnak, 4 német, 5 pedig tót anyanyelvű. Az anyanyelv szerinti megkülönböztetés ma már igen érdekesen hangzó rovata: 21 Éppen a vizsgált időszakban bontakozik ki a modern értelemben vett demográfia és statisztika tudománya, a több szempontú, részletesebb adatfelvételek immár lehetővé teszik akár egy-egy kistelepülés társadalmának alaposabb megismerését. 22 Mag yarország Helynévtára. A különféle kormányzati ágak szerinti kimutatásával, mint az év elején fennállott. Legujabb hivatalos adatok nyomán összeállitották és kiadták B. R. [és] A. P. Orts-Lexicon des Königreichs Ungarn. Mit Bedachtnahme auf die verschiedenen Zweige der Verwaltung wie solche am Anfang d. Jahres 1863 bestand. Auf Grundlage d. neueseten amtl. Daten zusgest. u. hrsg. v. B. R. [u.] A. P p A Mag yar Korona országaiban az év elején végrehajtott népszámlálás főbb eredményei megyék és községek szerint részletezve. II. köt. Szerkesztette és kiadta: az Országos Magyar kir. Statisztikai Hivatal. Pesti Könyvnyomda-Részvény-Társaság, Budapest Abaúj-Torna megye. p. 3. beszélni nem tudó. Nyilvánvaló, hogy nem némákra vonatkozik ez a terminus, hanem a beszélni még valóban nem tudó, igen fiatal gyerekekre, csecsemőkre. Tehát a szülők anyanyelvét nem terjesztették ki automatikusan a beszéd képességét még el nem sajátított kicsikre. 24 Ilyen fiatalkorú gyermek Komlóson 11 volt 1881-ben. Az összeírt lakosok közül 66-ot jelölnek meg olvasni, írni tudása szerint, ennyien lehettek tehát, akik ismerték az olvasás és a betűvetés fortélyát. A legnagyobb létszámú felekezet a római katolikus: 157-en tartoznak ehhez. A görög katolikusok száma 54, a reformátusoké 94, tehát a két katolikus felekezethez a falu lakosságának mintegy 2/3-a tartozik, hiszen a 13 izraelita és az egyetlen evangélikus vallású komlósi lakos csak elenyésző kisebbségét jelenti a községnek. (A falu felekezeteiről a következő fejezetben szólunk részletesebben, azok arányváltozásait pedig egy táblázatban ismertetjük.) A község gazdasági potenciálját illetőleg is rendelkezünk adatokkal az 1880-as évek végéről. Az Abaúj vármegyéhez benyújtott, november 15-én keltezett számadás 25 a következő bevételi forrásokat jelöli meg: a.földadó 459 ft 50 kr. b. házbéradó 16 ft 12 kr. c. házosztály adó 56 ft 40 kr. d. személyes adó e. (és) jövedelemadó (együtt) 404 ft 74 kr. Ezek szerint a kisközség összes bevétele 936 ft 76 kr-t tesz ki. A kiadások jegyzékéből kiderül, hogy a falu kicsinysége miatt több más községgel együtt körjegyzőséghez tartozik, arányához és erejéhez mérten 46 ft 9 kr-ral járul a körjegyző fizetéséhez. A falu választott bírája, Sviatkó András mindössze 25 ft fizetésre számíthat, a törvénybíró és a két hites fizetése pedig 10 ft. A kisbíró 16 ft-ot kap tevékenységéért. A számok jól jelzik a jegyzői ténykedésnek a korban jellemző igencsak előnyös megítélését, különösen, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy még 11 ft 80 kr-t is jóváhagynak jegyzői lakbér címen. A körorvos fizetéséhez Komlós községe 30 ft 89 kr-ral járul hozzá. A fenti tételekhez képest jelentéktelen a községi hivatal működésére, az irodaszerekre szánt kiadás. A váratlan, előre nem látható költségekre 20 ft-ot irányoznak elő. Az 1890-es évek történetének országszerte nagy jelentőségű eleme a millenniumi készülődés, és a honfoglalás ezredéves évfordulójának megünneplése ban. Abaúj-Torna vármegye ünnepélyes hangvételű leiratában, melyet minden községnek, így Komlósnak is megküldött, azt javasolja, hogy megyeszerte május 24 Köszönöm Pap József lektori észrevételét. 25 ŠAK. F.: A-T Z i. c Komlós. M. 291.

177 (Füzér)Komlós története a 19. század második felében én tartassanak a megemlékezések. A forrásbázist tekintve Komlósnál szerencsésebb települések esetében tudjuk, hogy elfogadták a megye által javasolt dátumot, a határban örömtüzeket gyújtottak, istentiszteleteket, hálaadó szentmiséket, körmeneteket tartottak. Arról azonban nem áll rendelkezésünkre adat, hogy Komlóson hogyan emlékeztek meg Árpád apánk és népének bejöveteléről, a honfoglalásról. A millennium nagy szellemi vállalkozása a Mag yarország vármeg yéi és városai sorozat útjára indítása. Ennek első köteteként jelent meg Abaúj-Torna vármeg ye és Kassa monográfiája, mely tartalmaz adatokat a századvégi Komlósra vonatkozólag is. A falut a Hegyköz híres manufaktúrájának lokalizálásához is felhasználják a szerzők, ekképpen: a híres majolika-, kőedény- és kályhag yár [ ] Hollóháza és Komlós közt az országút és a Török-patak mellett épült. (Sziklay Borovszky 1896, 281) A földrajzi közelség ellenére a századvégi népességösszeírás tanúsága szerint a manufaktúrának nincs egyetlen komlósi illetőségű dolgozója sem. A kőedényg yártól minteg y 4 kilométernyire fekszik a nag y magaslatról lankásan ereszkedő völg yületben Komlós, 58 házzal 292 mag yar lakossal. Posta: helyben, távírója: Alsó-Mislye. Határában van az u. n. >>Pálheg yi<< kőbánya olvashatjuk a falu szűkszavú jellemzésében (Sziklay Borovszky 1896, 282). Itt nem kerül szó a község legnagyobb nevezetességéről, a fürdőről, forrásáról pedig a vármegye földrajzi viszonyait taglaló fejezetben szólnak: Az alsó-kékedi két forrás, mellyel mind az alkatrészekre, mind tulajdonságra és hatásra nézve megeg yezik a komlóskai forrás. (SZIKLAY BOROVSZKY 1896, 270) Nem lehet kétségünk afelől, hogy az említett forrás a mi falunk határában csörgedezik, hiszen a ma is Komlóska néven ismert ruszin települést ben, Abaúj és Torna vármegye egyesítésekor Zemplén vármegyéhez csatolták, ezért sem szerepelhet idézett monográfiánkban. A gyógyforrások említett hasonlósága miatt lássuk az alsó-kékedi jellemzését: Kénes lang yos vize csúzos bajokban, köszvénynél, izületi és csontbajokban kitűnő hatásu, sőt féloldali fejfájásnál és mint erősitőt hosszas betegségek után is javalják. [ ] 1879-ben analizálták: 1 liter vizben van 0,297 szilárd alkatrész, 86 kct. Félig kötött és szabad szénsav, 0,336 kc szénszulfid. (Sziklay Borovszky 1896, 361) Abaúj-Torna vármegye fürdői között is felsorolják a komlóskai -t, de a fürdőéletet részletesebben nem jellemzik. A vármegye legnevezetesebb gyógyhelyei közé sem került be a komlósi fürdő, hiszen már csak az említett alsó-kékedi, ránk-herlányi és stószi gyógyfürdőkről találunk részletesebb leírást. Komlós századvégi gazdasági és társadalmi szerkezetéről a már említett országos népszámlálásból 26 nyerhetünk átfogó képet, még akkor is, ha az adatok néhány ellentmondást, és értelmezhetetlen átfedést is tartalmaznak. A falu összes népessége 293 fő, ebből 99 a kereső és 194 az eltartott. Láthatjuk, hogy az 1881-es népszámlálás adatához képest, amikor 319 személyt találtak a faluban, a lakosságszám 8,2%-kal csökkent. Nem nehéz levonni ebből azt a következtetést, hogy a századvégi kivándorlás községünket is súlyosan érintette. A falu gazdasági szerkezetében alapvető változás nem következett be, hiszen lakóinak mintegy 80%-a, 78 kereső és 150 eltartott a mezőgazdaságból és a vele együtt emlegetett kertészetből élt. Bár a két tevékenységi forma össze van vonva, de esetünkben a község adottságainak ismeretében nyilvánvaló, hogy az elsődleges tényező a szántóföldi gazdálkodás és az ahhoz kapcsolódó állattartás, nem pedig a kertészet. A mezőgazdaságon belül 36 önálló kisbirtokos vagy bérlő, illetve 1 kisbirtokos, napszámos található 27, 100 kat. holdon felüli birtokost nem találunk a faluban. A társadalom alsó rétegét jelenti a századvégen a 9 mezőgazdasági cseléd 17 eltartottjával és a 15 mezőgazdasági munkás 31 általa eltartott családtagjával. A mezőgazdasági munkások közül egyébként csak mindössze 8 rendelkezett saját házzal. A korábbi ismeretekhez képest a századvégen, ha szerényen is, de nőtt a Komlóson ipart űzők és azok eltartottainak száma. A 6 iparos 21 eltartott családtagot etet, közülük 1 kovács, 1 asztalos, 2 cipész és csizmadia, 1 molnár, 1 pedig hentes és mészáros. A falu társadalmában, számában az iparosokat követi a közszolgálatban dolgozó illetve szabadfoglalkozású 5 kereső, illetve azok 6 eltartottja. Találunk még 4 házi cselédet 2 eltartottal és 3 napszámost 1 eltartottal. A közlekedésben 2 fő dolgozik, talán valamelyik vasúti pálya alkalmazottjai, ők 4 személyt tartanak el. A kereskedelem és hitel területén 1 kereső, vélhetőleg a kisközség egyetlen szatócs üzletének boltosa, illetve az általa eltartott 2 személy van megjelölve. A bányászat területén egyetlen személy sem tevékenykedik, ez talán 26 A Mag yar Korona országainak évi népszámlálása. Második rész. A népesség foglalkozása községenkint. Szerkesztette és kiadta: A Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal. In: Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 2. kötet Budapest. pp A községsoros statisztikai felmérés 37. oszlopa (kisbirtokos, bérlő) és 38. oszlopa (kisbirtokos, napszámos) nem tudni miért tartalmazza ugyanazt a kategóriát, és az sem tudható, mi a különbség a bérlőkkel együtt emlegetett 36 kisbirtokos illetve napszámosokkal egy oszlopba írt 1 kisbirtokos között, illetve hányan tartoznak az oszlop másik csoportjába.

178 180 Szalipszki Péter 5. táblázat (A táblázat adatai a korábban már megjelölt forrásokból származnak.) Table 5. Number of the inhabitants in Komlós between 1851 and Edited by János Hajtós, (Data from aforementioned sources.) Év Összes lakos száma azt jelzi, hogy az 1896-ban még emlegetett Pál-hegyi kőbánya működése a század utolsó éveiben megszűnt, hiszen elképzelhetetlennek tűnik, hogy a helybeli kőfejtőben, amennyiben működne, ne dolgoznának komlósi lakosok. A statisztika száraz számai azt jelzik, hogy Komlós gazdasági szerkezete és társadalmi tagolódása a század végére pusztán csekély változáson ment keresztül, községünk megmaradt kedvezőtlen adottságú, alapvetően még mindig önellátó mezőgazdasági termelést folytató kicsiny hegyi falunak. A község földrajzi helyzete miatt sem tudott bekapcsolódni a század utolsó harmadában a nagyobb piaci kereslet által indukált modernizált árutermelő agrárgazdálkodás főleg nagybirtokokat jellemző progresszív sodrába. Népességmegtartó ereje egyre csökkent. Jól érzékelteti ezt az és az évi népszámlálás 8. oszlopának Komlósra vonatkozó adata: külföldön lévő ; fő. 28 A meghatározáson nyilvánvalóan azokat a személyeket kell érteni, akiknek létezéséről, külföldön tartózkodásáról már csak rokonságuk tudott számot adni a felmérést végzőknek. A kivándoroltaknak általánosságban csak csekély töredéke tért vissza, ezért a külföldön tartózkodó füzérkomlósiak túlnyomó részét is bízvást tekinthetjük a község végleges veszteségének. Az alább közölt összefoglaló táblázat Füzérkomlós demográfiai görbéjét mutatja a vizsgált időszakban. Ha a következő fejezet schematismusainak összlétszámra vonatkozó adatait tekintetbe vesszük, akkor is a vizsgált félévszázadból csak bő 3 évtizedet tett ki az az időszak, amikor a lakosok száma meghaladta a 300-at, azután a 19. századot történeti értelemben is lezáró nagy háború előestéjére visszaesett a 19. század közepének bázisszámára. EGYHÁZAK, VALLÁSOK Egy település lakosságának tagolódását lehetséges a felekezeti hovatartozás szempontja szerint is elemezni. Két oka van annak, hogy ezt a szempontot egy önálló fejezetben érvényesítjük: (1) a statisztikai adatokat meghaladóan néhány, a község vallástörténetéhez tartozó eseményt is közzéteszünk, (2) másrészt pedig megőrizve a falumonográfiába szánt eredeti résztanulmány tárgyköri egységét, a 19. század egész időszakára kiterjedően tárgyaljuk Komlós egyháztörténetét. A 19. század folyamán még ha változó súllyal is a község két meghatározó felekezete a római katolikus és a református egyház volt. Egyiknek sem volt azonban saját papja, parókiája a községben. A reformátusok templomukat, ahová a nyíri lelkész járt istentiszteletet tartani, a 19. század első éveiben építették, a római katolikusoknak századunkban még nem volt saját templomuk, a komlósi katolikusok a füzéri anyaszentegyházhoz tartoztak. A falu lakosságának hozzávetőlegesen 15%-át kitevő görög katolikusok egy másik szomszédos faluba, Filkeházára, az abaúj-zempléni Hegyköz egyetlen görög katolikus templomába jártak misére. A rájuk is vonatkozó anyakönyveket szintén ott találhatjuk 1782-től kezdődően. 29 A 19. században a komlósi katolikusokat is szolgáló füzéri plébánosok listája szolgálati idejük megjelölésével (Nemo 1904): Fábry József egyházmegyei pap Bányász György egyházmegyei pap Szalai Csóm József egyházmegyei pap Molnár Jakab egyházmegyei pap Kvartek Ádám 1835 Piller István Szent-Léleky Géza A Mag yar Szent Korona országainak évi népszámlálása. Első rész. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. Szerkesztette és kiadta: Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 42. köt Budapest. p A görög katolikusok vallásgyakorlatára vonatkozó adatok Petercsák Tivadartól származnak, melyeket ezúton köszönök. 30 Az 1878-ik évi schematismus adata szerint Füzéren a parókus ebben az évben Carolus Hupka, azaz Hupka Károly (86. oldal). A Magyar Katolikus Lexikon (Budapest, 1997) Füzér címszavánál 1848 után Hupra Károly nevét találjuk (3. kötet 866. oldal). Az adatok ellentmondásosságát a füzéri plébánia Historia Domusa vagy Protokolluma oldhatná fel, de ebből az időszakból egyikkel sem rendelkezünk.

179 (Füzér)Komlós története a 19. század második felében 181 Hupka Károly 1881 Sándor János 1881 Tarbáky Kasszián Bella Soma Tasnádi József Csurilla Ágoston Novák László 1892 Érdekes és alapvető különbség a reformátusok esetében, hogy az egész 19. század folyamán mindössze három nyíri lelkész szolgálta az anyaegyház és a filiálék, köztük Komlós kálvinistáit: Regis János ( ), Sárkány Pál ( ) és Bacskai Sándor ( ). Úgy látszik, a hívek valamennyiükkel igen meg voltak elégedve, ha ilyen hosszú ideig, papi pályájuk végezetéig megtartották őket. A 18. század felekezeti ellentétei után a csekély számú adatok között, melyek Komlós 19. századi vallástörténetére vonatkoznak, nem találunk egyenetlenségekre, összeütközésekre utalókat. A füzéri templomot a kálvinistáktól 1737-ben Desseffy Ferenc 31 foglalta vissza s adta át a katolikusoknak. (Nemo 1904, 90) 1783-ban a füzéri járás több községének reformátusai, köztük a komlósiak panaszlevelet intéztek Abaúj vármegyéhez 32 sérelmeik miatt, az ügy kivizsgálására, a panaszok orvoslására vonatkozólag azonban már nem rendelkezünk adatokkal. A komlósi katolikusok, mint említettük, a füzéri templomba jártak misére, melyet 1804-ben gróf Károlyi József toronnyal ékesített föl s a mostani szentéllyel meghosszabította. Ug yanő ajándékozta az eg yháznak a mostani plébánia épületet s belsőséget, mely hajdan Desseffy Cúria volt a hajdani plébánia a patak mellett az úg ynevezett»konyha kertben«volt s két külön épületből állott, melyek közül az eg yik a plébános, a másik a cselédség lakását képezte. (Nemo 1904, 90) A füzéri templomból kitiltott komlósi reformátusok templomukat a 19. század elején kezdték építeni 33, de elkészülte után sem tudtak saját papot tartani, hanem Nyíri filiájaként működtek. Világi elöljáróságuk, consistóriumuk 1802-ben még hat főből áll, akik midnyájan hittel szolgálnak, tartanak eg yben g yűléseket a Parochián, véghez viszik kötelességeket minden részben. A Prédikátornak betsületire és fizetésének beadására gondjok vag yon. Vig yáznak az Eklesiának minden nemű fundusaira, (azt) elidegeníteni nem 31 A történelmi família nevének főleg az - egyébként evangélikus vallású - aradi mártír tábornok révén általánosan ismert írásmódja Dessewffy, az idézett kiadvány azonban következetesen Desseffy formában emlegeti. 32 S AK. D dob. 33 S AK. D 200. doboz irat. engedik 34 olvashatjuk az egyházlátogatási jegyzőkönyv február 13-ai bejegyzésében. A továbbiak már a nyíri anyaegyházra vonatkoznak: a látogatók meg voltak elégedve a templom és az iskola jó állapotával, melyekre a híveknek gondjuk van ra már csak három főből áll a komlósi consistórium, a nyíri anyaegyház consistóriumi tagjainak száma változatlanul 12. Az egész nyíri eklézsiának vag yon eg y 2 vékás földecskéje, öt falka (darabból álló Sz. P.) rétetske, ezek termése a többet ígérőnek pénzen eladatik és az Eclesia jövedelmetskéje közé tétetik, e mellett a perselybűl eszetendőnkint bejön 4 5 forint. A persely a rendelés szerint magánosan tétettik ki. 35 Mivel a kicsiny Komlóson egyik felekezetnek sem volt saját iskolája, a katolikusok Füzérre, a reformátusok Nyíribe járathatták iskolaköteles gyermekeiket. A 19. századból származó, és a komlósiak által jegyzett iratok azonban azt tanúsítják, hogy a faluban ebben az időszakban általános az írástudatlanság. A jobbágyi nép analfabetizmusa országszerte általános, lassú javulást csak az évi népiskolai törvény bevezetése után, a század utolsó harmadában érzékelhetünk. A tanítók gyakran tapasztalható alkalmatlansága, restsége is hozzájárult az elemi oktatás látványos eredménytelenségéhez. Lássunk erre egy helyi példát, amely a nyíri református tanítóra, a komlósi jobbágyok gyermekeinek okítójára vonatkozik! Vádoltatott az O. (oskola) Mester a Consistorium által az iránt, hog y maga külső dolgai miatt g yakran elmullasztja a tanítás óráit és hog y az oskola Inspektorait g yalázatos szókkal illette vólna, felesége veszekedő, maga pedig italoskodó volna 36 olvashatjuk egy február 1-jei feljegyzésben. Nem csoda hát, hogy sok szülék nem akarták járatni a g yerekeket az oskolába [ ] az oskola tanító maga is kedvetlenséget vett és inkább határozza magát a meg nem maradásra. 37 E bejegyzésekben nem neveztetik néven az illető oskola mester, de egy másik iratból 38 kiderül, hogy Váczi Efraim a kedvetlen tanító. Ugyanebből ismerhetjük meg a többieket is, akik a 19. század folyamán a nyíri református elemi iskolában tanítottak. A füzéri római katolikus anyaegyház latin nyelvű protokollumának is van néhány komlósi vonatkozású bejegyzése. Megtudhatjuk belőle, hogy 1804-ben a füzéri templom javításához a követ Komlósról hozták. Kiderül az is, hogy a 18. század ellenreformációjának következtében a 19. század elejére a vidék, és vélhetőleg Komlós lakosságának is a többsége a római katolikus 34 SRKL. Egyházlátogatás jegyzőkönyvek, szántói és vágási járások R. A. III. 3/ Ugyanott Ugyanott. 37 Ugyanott SRKL. D/CXXXI/74,053/ 672. A/399.

180 182 Szalipszki Péter 6. táblázat A komlósi gyerekek által is látogatott nyíri református iskola tanítói a 19. században. Szerkesztette: Hajtós János, Table 6. Teachers of the Reformed school frequented by children from Komlós, from the 19 th century. Edited by János Hajtós, Tanítók nevei Működési idejük Váczi Efraim László János Kónya Mihály Hideg Pál Mándoki János Keresztúri Mihály Szúnyog Mihály Kemény Zsigmond Botka Károly Sárkány Albert Kerekes János Martha János Tóth Lajos Kapery Ferenc 1897 hitre tért: 1805-ben például a füzéri anyaegyházhoz tartozó 517 fő bérmálkozott. Ebből az időszakból azonban még nem rendelkezünk pontos adatokkal a községek, így Komlós felekezeti megoszlására vonatkozólag sem. Nagy nap volt a komlósi katolikusok életében augusztus 2-a. A protokollum e napi bejegyzésében ezt olvassuk: Reggel 9 órakor Szabó András kassai püspök Füzérre érkezett, megbérmált 143 személyt, megáldotta és megszentelte a komlósi katolikusok harang ját a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére, amely 49 fontot nyom. Vele volt Berzeviczi báró, a hejcei plébános, valamint a meg yei alispán. A harang felirata: KOMLOSS FUSA SUM PER CHRISTIANUM LEBRECHT CASSOVIAE (Öntött engem Lebrecht Keresztély Kassán 1809-ben.) Hasonlóan jelentős volt szeptember 29-e is. Ezen a napon, vasárnap nag y tömegben felállítottunk a komlósi temetőben eg y kőkeresztet, az ottani hívek költségén, amelyet Molnár Jakab füzéri lelkész áldott meg. 39 A katolikus egyház gyarapodását 1854-ben megakasztotta a rettentő füzéri tűzvész, melyről a parókia protokollumában a következőket olvashatjuk: 1854 április 7-én Madák János gondatlansága által Füzér helységében tűz támadván, mely alkalommal sok házon csűrön, 5 lelken és számos marhán kívül megégett a Füzéri templom teteje, Tornya, elolvadtak mind a 3 harangok, megégett a parochiális Csűr, 39 A füzéri római katolikus anyaegyház protokolluma. Iskola és Harangozó Ház. Ezen évben azonban Isten keg yelméből MSgos Gróf Károlyi Ede s, lelkes neje Gróf Kornis Klára ő Nag yságok hozzájárulásokkal felépült a leégett Templom, Torony és Más épületek is. A füzéri templom gyarapodásáról, hol hitüket a komlósi katolikusok is gyakorolhatták, a már idézett emlékkönyvből a következőket tudhatjuk meg: A hívek adakozásából s a templom pénztárából fedezett költségen állították elő a jelenlegi nag y oltárt 1875-ben védszentjének Szt. István, mag yar királynak tiszteletére; 1877-ben pedig az új orgonát. Végül 1895-ben a hívek, a keg yuraság adománya s templom pénztárának igénybevételével a fűzéri templom, mely eddig csak meszelve volt, kifestetett, új tetőt s beton alapot nyert és eg yúttal a kórusát is kiépítették. (Nemo 1904, 90) Az évi munkálatok legfőbb finanszírozója már Gróf Károlyi László volt, aki atyja halála után, 1879-ben megörökölte a komlósi határ kb. harmadrészét is magában foglaló füzérradványi uradalmat és a füzéri római katolikus templom kegyuraságát. Komlós lakosságának felekezeti megoszlásáról a század közepétől rendelkezünk pontos adatokkal: 40 Fényes Elek hivatkozott művében nem említ görög katolikusokat (Fényes 1851, 244), de valószínűnek tartjuk, hogy már a század közepén is voltak a faluban, akik ehhez a felekezethez tartoztak, mert az a népmozgalom, amely minden bizonnyal ruszin felmenőiket Komlósra hozta, jóval korábban lejátszódott. Amint a táblázatból kitűnik, a reformáció lutheri irányzatát követő evangélikusok csak véletlenszerűen és időszakosan fordultak elő a faluban. Nem úgy a zsidók, akik a század utolsó harmadától folyamatosan jelen lévő kis csoportját alkották Komlós társadalmának. A kicsiny komlósi zsidó közösség nevezetes szülöttje volt Gábor Ignác ( ) irodalomtudós, műfordító (Kenyeres 1967, 560; Spóner 2015, 88). Nem tudjuk okát, hogy a század harmadik negyedében miért csökkent a reformátusok aránya 42,1%-ról 26,8%-ra. A század utolsó negyedében láthatjuk a táblázatból számuk alig változott, arányuk mégis valamelyest növekedett, aminek oka a falu összlakosszámának csökkenése. 40 A táblázat adatai a következő kiadványokból származnak: 1. Fényes 1851, Schematismus Cleri Diogesis Chassoviensis ad annum Jesu Christi Kassa, Lásd 37. lábjegyzetet. 4. Schematismus venerabilis cleri graeci Ritus Catholicorum Diocwsis Eperjesensis pro Anno Domini Eperjes, Schematismus Cleri Diogesis Cassoviensis ad Annum Jesu Christi Kassa, A kassai százéves eg yházmeg ye történeti névtára és emlékkönyve Kassa,

181 (Füzér)Komlós története a 19. század második felében 183 5a b. kép Gróf Károlyi Ede ( ), a füzéri római katolikus templom patrónusa és felesége, Gróf Korniss Klarissza ( ) (Éble 1913 nyomán) Fig. 5a b Count Ede Károlyi ( ), the patron of Roman Catholic Church of Füzér, and his wife, Countess Klarissza Korniss ( ) (After Éble 1913) 7. táblázat Komlós lakosságának felekezeti megoszlása között. Szerkesztette: Hajtós János, Table 7. Confessional distribution of the inhabitants of Komlós between 1851 and Edited by János Hajtós, Év Római katolikus Görög katolikus Református Evangélikus Izraelita Összfő % fő % fő % fő % fő % lakosság , ,1 2 0, , ,8 16 4, , , ,5 1 0,3 13 4, , , ,6 23 7, , , ,9 1 0,3 19 5, ,3 22 7,6 291 E csökkenés legelső érintettje a római katolikus felekezet, hiszen híveinek száma 1878-hoz képest 1904-re 41-gyel lett kevesebb. A görög katolikus rítust követők létszáma is 14-gyel apadt a két előzőleg említett időpont között. Az összlakosszámot tekintve feltűnő, hogy 1899 és 1904 között 46 lélekkel lettek kevesebben a komlósiak. Egyértelmű magyarázattal szolgál erre a jelenségre a 19. század végén, a 20. század elején lezajlott óriási mértékű kivándorlás. Abaúj-Torna vármegye kivándorlási vesztesége az országos átlagot jóval meghaladó volt, a megyén belül pedig a községünkhöz hasonló, kedvezőtlen adottságú hegyi falvak fogyatkozása volt

182 184 Szalipszki Péter a legnagyobb mérvű, amint ezt az évi és az évi népszámlálásokban kimutatott, külföldön lévő komlósiak nagy száma (44 illetve 58 fő) is igazolja. A kis község lakosságszámához viszonyítva a rövid 20. század nyitányaként számontartott nagy háború is óriási vérveszteséget okozott Füzérkomlós hadkötelezett férfi népességében. A világháborúban a község lakói közül 15-en vettek részt, és közülük 14 a harctéren elesett. (Molnár 1935, 162) KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönettel tartozom a latin nyelvű források fordításában nyújtott segítségéért Gyulai Évának, a levéltári kutatásaimat Kassán és Miskolcon készségesen támogató Zuzana Kleščinskának illetve Bodnár Tamásnak, valamint a digitalizálásban segédkező ifjú kollégáimnak, Baranczó Benedeknek és Hajtós Jánosnak. RÖVIDÍTÉSEK A-T Ž Abovsko-Turnianské Župa Abaúj-Torna vármegye A Ž Abovsko Župa Abaúj vármegye ELTE BTK Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Budapest é. n. évszám nélkül HOM HTD Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Dokumentáció, Miskolc MNL OL Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest ŠAK Štátny Archív v Košiciah Állami Levéltár, Kassa SRKL Sárospataki Kollégium Levéltára uo. ugyanott FORRÁSOK Corpus Iuris Hungarici év törvényei évi törvények. MNL OL P 394. Károlyi birtokjoggal kapcsolatos iratok. 42. csomó. 16. Komlós S AK. D doboz. ŠAK. A Ž. Hlávny Slúzny okres Füzér. (A füzéri járás szolgabíróságának iratai.) S AK. D 200. doboz irat. ŠAK. A-T Ž i. c Komlós. ŠAK. A-T Ž. Ltsz.: 265. ŠAK. F.: A-T Z i. c Komlós. M MNL B-A-Z. M. Lt. Térképtár. BMU MNL B-A-Z. M. Lt. Térképtár. BMU MNL B-A-Z. M. Lt. Mikrofilmtár. Pesty Frigyes: Abaúj-Torna vármegye leírása. Komlós. Mag yarország Helynévtára. A különféle kormányzati ágak szerinti kimutatásával, mint az év elején fennállott. Pest, A Mag yar Korona országaiban az év elején végrehajtott NÉP- SZÁMLÁLÁS főbb eredményei meg yék és községek szerint részletezve. II. kötet. Szerkesztette és kiadta: Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal. Budapest, A Mag yar Korona országainak évi NÉPSZÁMLÁLÁSA. Első rész. A népesség általános leírása községenkint. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 1. kötet. Szerkesztette és kiadta: Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, A Mag yar Korona országainak évi NÉPSZÁMLÁLÁSA. Második rész. A népesség foglalkozása községenkint. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 2. kötet. Szerkesztette és kiadta: Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, A Mag yar Szent Korona országainak évi NÉPSZÁMLÁ- LÁSA. Magyar Statisztikai Közlemények. 42. kötet. Szerkesztette és kiadta: Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, Schematismus Cleri Diogesis Chassoviensis ad annum Jesu Christi Kassa, Schematismus venerabilis cleri graeci Ritus Catholicorum Diocwsis Eperjesensis pro Anno Domini Eperjes, Schematismus Cleri Diogesis Cassoviensis ad Annum Jesu Christi Kassa, SRKL. Egyházlátogatás jegyzőkönyvek, szántói és vágási járások R. A. III. 3/11. SRKL. D/CXXXI/74,053/ 672. A/399. A Füzéri Római Katolikus Anyaegyház Protokolluma. IRODALOM B. LŐRINCZY Éva (főszerk.) 1979 Új mag yar tájszótár. I. kötet. A D. Akadémiai Kiadó, Budapest p. BUDA Attila 1997 Gróf Károlyi István élete. Újpest Önkormányzata, Újpest. 285 p. CSORBA László 2005 Az önkényuralom kora ( ). In GERGELY András (szerk.): Mag yarország története a 19. században. Osiris Kiadó, Budapest Dr. DIÓS István (szerk.) 1997 Mag yar Katolikus Lexikon. 3. kötet. Éhi-Gar. Szent István Társulat, Budapest. 932 p. DOBROSSY István 1973 A parasztgazdaságok szerkezete és a rostnövénytermesztés kapcsolata Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XII, ÉBLE Gábor 1913 A nag y-károlyi gróf Károlyi család leszármazása. A leányági ivadékok feltüntetésével. Franklin Társulat, Budapest. ÉBLE Gábor PETTKÓ Béla 1911 A nag y-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története. I II. Károlyi László Franklin Társulat, Budapest.

183 (Füzér)Komlós története a 19. század második felében 185 FÉNYES Elek 1851 Mag yarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta körülményesen leíratik. I II. Kozma Vazul, Pest. FÜR Lajos 1965 Jobbágyföld Parasztföld. In SZABÓ István (szerk.): A parasztság Mag yarországon a kapitalizmus korában I. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest GAÁL Zsuzsanna 2000 Sióagárd. In GAÁL Attila (szerk.): Száz magyar falu könyvesháza. (sorozat) 198 p. HŐGYE István SERESNÉ Szegőfi Anna TÓTH Péter (összeállította) 1983 Borsod-Abaúj-Zemplén Meg ye Történeti Helységnévtára, In SERESNÉ SZEGŐFI Anna (szerk.): Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltári Füzetek Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc. XXXVI p. KENYERES Ágnes (főszerkesztő) 1967 Mag yar Életrajzi Lexikon. I. köt. A K. Akadémiai Kiadó, Budapest. KOVÁTS Dániel 2000 Az abaúji Heg yköz helynevei. A Sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum Füzetei IV. Sátoraljaújhely. 336 p. MOLNÁR Endre (szerk.) 1935 Mag yar városok és vármeg yék monográfiája. Abaúj-Torna vármeg ye. Magyar Városok Monografiája Kiadóhivatala (nyomt. Sárik Gyula és Géza, Cegléd), Budapest. 339 p. NEMO, K. (szerk.) (álnév!) 1904 A kassai százéves eg yházmeg ye történeti névtára és emlékkönyve. I. Abaúj- és Sárosmeg ye. Vitéz A. Könyv- és Kőnyomdája, Kassa. O. NAGY Gábor 1982 Mag yar szólások és közmondások. Gondolat, Budapest. (3. kiadás) OROSZ István 2010 A jobbág yvilág megszűnése Mag yarországon. Debreceni Egyetem Történeti Intézete, Debrecen. PETERCSÁK Tivadar 1977 Az erdő szerepe a hegyközi állattartásban. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XVI, Hegyköz. Borsodi Kismonográfiák. 6. Herman Ottó Múzeum, Miskolc. 116 p Közbirtokosságok, legeltetési társulatok a Hegyközben. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XVII XVIII, SIMONFFY Emil 1965 Jobbágyföld Parasztföld. In SZABÓ István (szerk.): A parasztság Mag yarországon a kapitalizmus korában I. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest SPÓNER Péter 2015 Füzérkomlós község gazdasága és társadalma a 20. század első felében. Történelem és Muzeológia. Miskolci Internetes Folyóirat. 2/ SZABADFALVI József 1968 Makkoltatás a Zempléni hegységben. Ethnographia LXXIX, Magyar Néprajzi Társaság, Budapest. SZABÓ István 1976 Jobbág yok-parasztok. Értekezések a magyar parasztság történetéből. Akadémiai Kiadó, Budapest. 387 p. SZALIPSZKI Péter 1996 Abaúj (és) Torna vármeg ye településhierarchiája a 19. század második felében. Bölcsészdoktori disszertáció. ELTE BTK. Kézirat Külön és együtt. Abaúj és Torna vármegye egyesülései. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve L, (Füzér)Komlós története a 19. század első felében. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV, SZIKLAY János BOROVSZKY Samu (szerk.) 1896 Mag yarország vármeg yéi és városai (Mag yarország monográfiája). I. köt. Abaúj-Torna vármeg ye és Kassa. Budapest. 579 p. SZINNYEI József (szerk.) 1893 Mag yar tájszótár. I. köt. A Nt. Hornyánszky Viktor Könyvkereskedése, Budapest. WELLMANN Imre 1961 Földművelési rendszerek Magyarországon a XVI- II. században (Főként az évi országos összeírás alapján). Agrártörténeti Szemle, 3. évf sz

184 186 Szalipszki Péter THE HISTORY OF (FÜZÉR)KOMLÓS IN THE SECOND HALF OF THE 19 TH CENTURY Keywords: Abolition of serfdom, land re-parcelling, society, stratification, religion, population Article IX. of the year 1848, concerning the abolition of serfdom, did not bring immediate changes to the lives of the peasantry nationwide as well as in Füzérkomlós, where the Károlyi estate still had a claim for all their previous landlord annuities, taxes and labour services. Moreover the fragmentation of lots and the number of people becoming cottars in the first half of the 19 th century greatly limited access to land ownership for the peasantry of Komlós. The relationship between the peasants of Komlós and the landlord, count Ede Károlyi, was regulated by the edict that took effect in spring The Kaiser s order of separating shared pastures and woodlands greatly loosened the relationship of interdependence. However the separated pasture and forest areas were still shared between villagers. The separation of pasture may have happened due to the large increase of livestock ownership by the inhabitants, based on data from 1857 national census concerning Komlós. The rights of using the village forest and pasture were determined by the size of owned arable land; this regulation further increased the number of people falling behind. The social stratification of Komlós based on wealth is apparent via tables from the late 1850s, showcasing the taxation of the inhabitants. Another important stage of agriculture capitalisation was the land reparceling, which meant combining several, smaller parcel territories of landowners. The restructuring of the border of Komlós is represented with maps from 1854 and 1862 and their comparison. The changes and distribution of the population number of the village is presented based on data from toponym repositories, statistical surveys and other publications. By the turn of the century, following the growth after the mid-19 th century, the population of Füzeskomlós was also affected by erosion from emigration, meaning that by 1910 the population count was near-identical to that of , after the revolution. We examined the religious history and their relations through the entirety of the 19 th century. Komlós was mostly inhabited by Roman Catholic and Reformed believers. Looking at the numbers, Reformed believers were in the minority; however they had their own church which they built because they were banned from the church in Füzer in the early 19 th century. That said, they lacked their own parish and their masses were held by Reformed preachers from Nyír, while Catholics still attended masses in the church at Füzér. There were no records of similar schisms in relation to other congregation. Greek Catholics were first present since the last third of the century, amounting to roughly fifty people. After the Austro-Hungarian Compromise of 1867, a small group of Hebrews also appear amidst the society of Komlós, although the names in our sources (e.g. Weiss) suggest that they have been present earlier. The final tragic entries of the compressed demographic inventory include the fourteen soldiers from Komlós who died during World War I. Péter Szalipszki

185 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVI (2017), ÜVEGNEGATÍVOK BÓDVAVENDÉGIBŐL 2 PÉCHY GÁSPÁRNÉ BARTÓKY MÁRIA ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA Bodnár Mónika Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: A 2012-ben gyűjteményünkbe került, majd 2013-ban újabb darabokkal kiegészült üvegnegatív-kollekcióról már beszámoltam egy korábbi tanulmányomban, melyben szóltam gyűjteményünkbe kerülésének körülményeiről, a felvételek készítőjéről, a bódvavendégi (ma Hosťovce, Szlovákia) születésű Veres Józsefről, valamint tematikus csoportosításban bemutattam az es években készült felvételeket (Bodnár 2014). A fotók beazonosítása során kiderült, hogy 6-7 felvételen Péchy Gáspárné Bartóky Mária ill. hozzátartozói láthatók. Péchy Gáspár ( ) Abaúj-Torna vármegye Tornai járásának főszolgabírája volt. Bartóky Mária ( ) emléke íróként és szerkesztőként él még napjainkban is a tornaiak emlékezetében. Jelen írásomban az ő személyét és munkásságát igyekszem bemutatni levelezések, levéltári és egyéb kutatások, valamint recens gyűjtések nyomán. Kulcsszavak: Torna település, századi magyar írónő, szlovenszkói magyar lapszerkesztő, Nagyasszony, Veres József BARTÓKY MÁRIA ÉLETÚTJA A Bartóky Mária Terézia néven anyakönyvezett leánygyermek március 29-én született Békéscsabán, keresztelésére egy nappal később, március 30-án került sor. Felekezetileg vegyes házasságból született, édesapja az abarai és bartóki nemesi előnevet viselő (Kempelen 1911, 462) Bartóky István jómódú, ágostai (evangélikus) hitvallású földbirtokos, míg édesanyja, Szulimán Jolán római katolikus vallású volt. Leányukat az édesanya után római katolikusnak keresztelték. 1 Nem ő volt az egyedüli gyermek a családban, két fiútestvéréről tudunk, Józsefről és Gáborról. Közülük az közötti időszakban államtitkári funkciót is betöltő József országos hírű író volt, tagja a korszak ismert irodalmi társaságainak (Kisfaludy Társaság, Petőfi Társaság, Magyar Irodalmi Társaság, Auróra Kör). 2 A Bartóky és a Szulimán családok ismert szereplői voltak a korabeli (Békés)Csabának. A magyar kultúrtörténet érdekes mozzanata, hogy mindkét család neve felbukkan a Csabán nevelkedő Lieb Mihály asztalosinas, később Munkácsy Mihály néven ismertté váló festőóriás életrajzában. Munkácsy első (plátói) szerelme Bartóky Ilonka volt (Czeglédi 2004, 56). (Ilonka * , Bartóky István húga később, 1865-ben Omaszta Gusztáv 3 felesége lett.) Szulimán Jolán testvérei, Ödön és Ákos pedig barátai voltak a festőpalántának, aki 1861-ben gyakran megfordult házuknál, s készített is néhány rajzot a Szulimán család tagjairól, így Ákosról és tesvérhúgáról, Jolánról is (aki később Bartóky István felesége, Bartóky Mária édesanyja lett). A kép születésének történetét a családi emlékezet őrizte meg az utókor számára, amit igazol és megerősít Bartóky József feljegyzése is (Czeglédi 2004, 83). Ez a rajz a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum gyűjteményében található. Bartóky Mária november 17-én Geyer Géza, gyulai születésű gazdálkodó felesége lett. 4 Az FamilySearch Catalog: Anyakönyvek, Békéscsaba, Római Katolikus Egyház, Kereszteltek Image 380 of 427, sorszám 72.: (Letöltés: ) 2 Bartóky József, abarai: (Letöltés: ) as honvéd, békéscsabai postamester (Kempelen 1932, 602). 4 FamilySearch Catalog: Anyakönyvek, Békéscsaba, Római Katolikus Egyház, Házasultak , Halottak Image 158 of 614, sorszám 61: org/ark:/61903/3:1:3q9m-cs6c-m6lh?i=157&cat= (Letöltés: )

186 188 Bodnár Mónika január 23-án született Geyer Gézának 5 ez már a második házassága volt, előző feleségével, a mádi születésű Plaveczky Vilmával május 30-án keltek egybe Sarkadon. 6 Egy évre rá, május 7-én megszületett Ilona nevű leányuk, 7 aki viszont még csecsemőkorában, szeptember 2-án elhunyt november 6-án gégesorvadás következtében a feleség is meghalt. 9 A gyászév letelte után került sor az új házasságra Bartóky Máriával. Ebből a házasságból két gyermek született, május 1-jén Erzsébet 10 és október 28-án Imre. 11 A gyermekek Békéscsabán látták meg a napvilágot, ahol a család az Egri utca 835. szám alatt lakott. A keresztszülők mindkét esetben Késmárki István bánkúti gazdatiszt és neje, Szulimán Ida voltak, vagyis Bartóky Mária édesanyjának a húga és annak férje. A keresztelési anyakönyvi bejegyzésből az is kiderül, hogy a kisfiú kétéves korában, november 3-án meghalt, 5 FamilySearch Catalog: Anyakönyvek, Gyula, Római Katolikus Egyház, Kereszteltek Image 336 of 692, sorszám 34: (Letöltés: ) 6 Geier Géza gazdálkodó és Plaveczky Vilma házassága: FamilySearch Catalog: Anyakönyvek, Sarkad, Római Katolikus Egyház, Kereszteltek , , Házasultak , , Halottak , Image 325 of 521, sorszám 2: ark:/61903/3:1:939j-xpq1-n?i=324&cat= (Letöltés: ) 7 Ilona Anna Vilma születése: FamilySearch Catalog: Anyakönyvek, Sarkad, Római Katolikus Egyház, Kereszteltek , , Házasultak , , Halottak , Image 184 of 521, sorszám 16: cat= (Letöltés: ) 8 Geier Ilona halála: FamilySearch Catalog: Anyakönyvek, Sarkad, Római Katolikus Egyház, Kereszteltek , , Házasultak , , Halottak , Image 475 of 521, sorszám 11: ark:/61903/3:1:939j-xpwf-h?i=474&cat= (Letöltés: ) 9 Geyer Gézáné szül. Plavetzky Vilma halála: FamilySearch Catalog: Anyakönyvek, Sarkad, Római Katolikus Egyház, Kereszteltek , , Házasultak , , Halottak , Image 477 of 521, sorszám 15: cat= Letöltés: ) 10 Erzsébet Jolán Mária születése: FamilySearch Catalog: Anyakönyvek, Békéscsaba, Római Katolikus Egyház, Kereszteltek Házasultak Image 161 of 613, sorszám: 149: cat= (Letöltés: ) 11 FamilySearch Catalog: Anyakönyvek, Békéscsaba, Római Katolikus Egyház, Kereszteltek Házasultak Image 202 of 613, sorszám 306: ark:/61903/3:1:939f-zk9w-sr?i=201&cat= (Letöltés: ) de nem otthon, hanem a ma Medgyesházához tartozó Bánkúton, tehát valószínűleg keresztszüleinél. Nem tudjuk, miért ott. Mint ahogy azt is csak feltételezzük, hogy Bartóky Mária és férje elváltak, ugyanis 1897-ben Szulimán Istvánné Szabó Teréz gyászjelentésén az unokák között a Bartóky Mariska név szerepel (nem pedig özvegy Geyer Gézáné), s természetesen Geyer Gézát is hiába keressük az unokavők sorában, viszont a dédunokák között megtaláljuk Geyer Erzsike nevét. 12 Ekkoriban, valamikor az 1890-es években Bartóky Mariska Tornára (ma Turňa nad Bodvou, Szlovákia) költözött ben már Tornai Barna álnéven emlegetik a Békésmegyei Közlöny egyik számában (V.L. 1897, 1). De ez a név már 1896-ban is felbukkan, a Felsőmagyarország Kassai Szemle kiadója és főszerkesztője, Ries Lajos jellemzi őt a következőképpen: Bartóky Mariska, a mi kedves tárczaíróink között a legkedvesebb munkatársunk, a kinek jellemzésére azt mondjuk, hog y nem kék harisnyás, nem kalandoz képzeletének áttetsző világában a holdsugár és csillagfény messzeségében. Alakjai hús és vérből valók, itt élnek, mozognak körülöttünk. Eg yszerű a történet mindig, a melyet leír és a melyet annyira örömmel olvasunk, hog y mihelyt a tornai posta felől vastag levelet hoz a postás azokkal az ismerős kedves kézvonásokkal, annak a levélnek a tartalma mohón, azon melegen a betűszedő tenakulumára kerül, mert a mi kedves tornai barnánké az elsőség a tárcza rovatban. (Ries 1896, 4 5) Tornára való érkezése tehát nagy valószínűséggel 1896 táján történhetett. Ezt látszik megerősíteni és alátámasztani az a tény is, hogy első könyve még Békéscsabán látott napvilágot (V.L. 1897, 1). Idővel özvegy édesanyját is magához vette, aki utolsó éveit Tornán élő lányánál töltötte. 13 A tornai anyakönyvi bejegyzés szerint Szulimán Jolán magánzónő 62 éves korában, december 29-én végelgyengülésben hunyt el Tornán. 14 A Budapesten nyomtatott gyászjelentés szerint özvegy Bartóky Istvánné Szulimán Jolán, a kedves Jolán mama hosszú szenvedés után december 28-án reggel 2 órakor szenderült jobblétre. Temetésére Tornán került sor december 30-án. Az elhunyt lelki üdvéért december 31-én Tornán, január 2-án pedig Békéscsabán mutattak be szentmisét. Sírja ma 12 Békésmeg yei Közlöny, május 13. (csütörtök), 24. évf. 38. szám, 3. (Halálozások): BekesmegyeiKozlony_1897_1/?pg=176&layout=s (Letöltés: ) 13 Békés, január évf. 1. szám. 3.: (Letöltés: ); Római Katolikus Egyház, Torna, VII. kötet Vegyes anyakönyv lap, 43. sorszám 14 OSzK PKT GyJ: (Letöltés: )

187 Üvegnegatívok Bódvavendégiből is megvan a régi temetőben, bár a tornaiak az öreg Péchyné -ként említik, pedig nyilvánvalóan Bartóky Mária édesanyja az, aki Tornán hunyt el, és akit ott helyeztek örök nyugalomra. Péchy Gáspár édesanyja, Péchy Tamásné Mensáros Albertina Budapesten hunyt el február 7-én és földi maradványait két nappal később az alsókázsmárki családi sírboltba helyezték. 15 BARTÓKY MÁRIA TORNÁRA KERÜLÉSE De mi célból települhetett Bartóky Mária Tornára? A század fordulóján egy középosztálybeli nő számára a tanítónői vagy nevelőnői pálya jelentette az egyik legkézenfekvőbb önfenntartási formát. Jelen esetben is gondolhatnánk erre az eshetőségre. Ebben a korban Tornán római katolikus egyházi iskola működött, s éppen ez volt az az időszak, amikor több lépésben bővítették a tanítói létszámot ben három, majd 1897-ben négy tanerőssé szervezték át a tornai iskolát, közben 1895-ben magalakult a katolikus óvoda is. Ám a név szerint ismert tanítók sorában nem szerepel (Juhász 2002, 68 70). Indokolt ezért a további kutatás. Egy másik lehetséges ok a postamesteri állás lehetett. S tovább kutatva ez már nem is csupán lehetőségként, hanem valós tényként értelmezhető, amint erre az írói lexikon is utal (Gulyás 1940, 634). Ezek ismeretében Ries Lajos fentebb idézett írásának fogalmazása mihelyt a tornai posta felől vastag levelet hoz a postás új értelmet nyer. Tornán az 1890 előtti évtizedekben már posta és távirda is működött, kb től ezek közös épületbe kerültek, az egykori felsőmegyeháza, később városházaként szolgáló épületegyüttes keleti épületébe, mely a mai községháza melletti tér északi oldalán áll. 16 Ide érkezhetett Bartóky Mária, s postamesteri állása mellett írogatott, ezzel egészítette ki jövedelmét. Bizonyára szükség is volt erre, hiszen tudjuk, hogy abban a korban a vidéki postamesterek többsége jövedelme növelése érdekében mellékfoglalkozásként tanított, vagy biztosítási ügynökként tevékenykedett (Kamody 1985, 64). Tehát bizonyosra vehetjük, hogy Bartóky Mária a tornai postamesteri állást elfoglalni érkezett a városba. Mint ahogy az is bizonyos, hogy Péchy Gáspárral csupán odaérkezését követően került kapcsolatba. A házasság csak jóval később, április 25-én köttetett meg. Az Evangélikus Őrállóban megjelent híradás szerint 15 OSzK PKT GyJ: (Letöltés: ) 16 Szitás Henrietta és édesanyja (Torna) adatközlése. az egyházi szertartást és a megáldást Homola István kassai evangélikus lelkész, a vőlegény egykori nevelője végezte Tornán. A házaspár megállapodott születendő gyermekeik tekintetében, hogy azok az evangélikus vallást fogják követni. 17 Ám a frigyet tudomásunk szerint nem követte gyermekáldás. Ennek több oka lehetett, egyrészt a férj betegsége, másrészt a feleség életkora, hiszen házasságkötésük idején már elmúlt 41 éves. Péchy Gáspár péchujfalusi (másutt alsókásmárki 18 ) Péchy Tamás ( ) (Markó 2004, 215) és Mensáros Albertina ( ) legkisebb gyermekeként született Kázsmárkon szeptember 12-én. 19 Középiskolai tanulmányait Pozsonyban és Drezdában végezte április 4-én ez utóbbi helyen konfirmált. 21 Egyetemi végbizonyítványa szerint érettségi végbizonyítványát melynek alapján felvételt nyert az egyetemre a budapesti ág. ev. főg ymnasium állította ki június 6-án. Ezt követően négy éven át, között a budapesti egyetem jog- és államtudományi karának volt hallgatója, itt szerzett végbizonyítványt 1894-ben, 22 majd az államvizsgát követően jogi diplomát június 10- én. 23 Közben előbb belügyminisztériumi fogalmazó gyakornokként dolgozott Budapesten, majd január 16-án ideiglenesen kinevezték Abaúj-Torna vármegye törvényhatóságához közigazgatási gyakornoknak. 24 Január 28-án Abaúj-Torna vármegye alispáni hivatalában, Fábián János alispán előtt letette a hivatali esküt, hogy 17 Evangélikus Őrálló, április évf. 18. szám, 156. (Esküvő): (Letöltés: ) 18 Evangélikus Őrálló, április évf. 18. szám, 156. (Esküvő): (Letöltés: ) 19 A budapesti királyi magyar tudomány-egyetem végbizonyítványa szerint: dokument/pechy/gaspar_1871/egyetemi_biz_1.jpg (Letöltés: ) 20 A péchujfalusi Péchy család valamint a kapcsolódó családok családfái: php?id=130 (Letöltés: ) 21 Konfirmációs emléklap (Bur Erinnerung an den Tag den Confirmation): dokument/pechy/gaspar_1871/konfirmacio.jpg (Letöltés: ) 22 Végbizonyítvány: dokument/pechy/gaspar_1871/egyetemi_biz_1.jpg (Letöltés: ) 23 gaspar_1871/egyetemi_biz_4.jpg (Letöltés: ) 24 Ideiglenes kinevezés: myfiles/dokument/pechy/gaspar_1871/l1_1.jpg (Letöltés: )

188 190 Bodnár Mónika megkezdhesse közigazgatási szolgálatát. 25 Az államvizsga után június 20-val állásában véglegesítették. 26 Előbb Szepsiben viselt hivatalt, majd december 16-tól Tornán volt főszolgabíró. 27 Minden bizonnyal ekkortájt költözött Tornára ben és 1906-ban a főszolgabíróság mellett a tornai járásbíróság mellett ügyészségi megbízottként is tevékenykedett. 28 Betegsége következtében az 1920-as évek közepe táján nyugdíjba vonult. Egy kortárs híradása szerint nyugdíjas éveit az irodalomnak szentelte, ő maga is írt. Csodálatos bőséggel ömlöttek tolla alól a Mag yar fabulák (nyilvánvaló utalás Bartóky József Magyar fabulák c. kötetére ) melyeket több kötetben adott ki s bennük eg y nemes lélek leszűrt életbölcsességei, klasszikusan eg yszerű, ízes mag yarsággal megírva szinte hihetetlenné teszik, hog y szerzőjük eg y felelős, magas állásban átdolgozott élet után, annak alkonyán, csak úg y pihenőben alkotta őket. A fabulák olyan férfi hitvallása az életről, sorsról, emberekről, aki a munka, becsület és igazság hármas alapján élt, mindent látott, mindent megértett s megbocsátott, hog y végül mosolygó bölcsességgel példázatokba sorozza a g yarló ember vergődését, bukdácsolásait, hiú törtetését írják róla (Nyíresi Tichy 1944, 175). A fenti idézet szerint több kötete is megjelent, ám mindezidáig egyetlen kötetnek, sőt, egyetlen írásának sem sikerült nyomára bukkannom. Lehetséges lenne, hogy álnéven jelentette meg műveit, mint eleinte sógora, Bartóky József is? A kérdés egyelőre költői, nincs rá válasz. Péchy Gáspár május 8-án, 58 éves korában hunyt el. 29 Tornán helyezték örök nyugalomra, sírja ma is megvan a régi temetőben. 30 Bartóky Mária első házasságából született leánya, Geyer Erzsébet minden bizonnyal édesanyjával érkezett Tornára, s ott nevelkedett. A 26 esztendős leány december 7-én ment nőül az akkor 35 esztendős Ferdinandy Tihamér aljárásbíróhoz. Az esküvőn a menyasszony nevelőapja, Péchy Gáspár volt az egyik 25 Eskütétel: (Letöltés: ) 26 Véglegesítés: dokument/pechy/gaspar_1871/l1_2.jpg (Letöltés: ) 27 A péchujfalusi Péchy család valamint a kapcsolódó családok családfái: php?id=130 (Letöltés: ) 28 Ügyészségi megbízott: myfiles/dokument/pechy/gaspar_1871/l3_1.jpg és pechy-de-pechujfalu.hu/myfiles/dokument/pechy/gaspar_1871/ l5_1.jpg (Letöltés: ) 29 OSZK PKT GyJ: (Letöltés: ) 30 Boldogasszony, évf. 10. sz. 6. (Örökségünk): torna.sk/wp-content/uploads/2012/01/boldogasszony_31_3.10. pdf (Letöltés: ) tanú. 31 Ezt követően nem sokkal az ifjú pár elköltözött Tornáról. Az első világháborút, a trianoni békeszerződést, az utódállamok létrejöttét követően Ferdinandyék Magyarországon, Bartóky Mária és férje Csehszlovákiában éltek. Sokat kesergett Bartóky Mária amiatt, hogy ritkán láthatta leányát. Karácsonykor Bpesten jártam. Leányoméknál írja január 24-i keltezésű levelében Szász Károlyhoz. Majd néhány hónappal később, június 2-án, nem sokkal férje halálát követően így ír ugyancsak Szász Károlynak címezve: Hálásan köszönöm, hog y nag y bánatomban elküldte eg yüttérzése melegét. Hazát, testvért, élettársat vett el tőlem az utolsó évtized. Nehéz erősen állni. Eg yetlen g yermekemtől elszakít az áldatlan határ s eg yedül vag yok nag y-nag y bánatommal. 32 Ferdinandyék a Felvidék visszacsatolását követően visszatértek Tornára. Az 1877-ben született Ferdinandy Tihamér nyugalmazott járásbírósági elnök nem sokkal ezután, január 29-én elhunyt. 33 Sírja ma is látható a tornai templomkertben. Feleségét a 2. világháborút követően kiűzték az országból. Nem ment messzire, a határ túloldalán az első magyar faluban, Hidvégardóban telepedett le, ahol Csurilla Béla családja fogadta be. Később a Galambos családhoz költözött, ahol családtagként szerették. Biztosítottak számára a házban egy külön szobát ben hunyt el. A Galambos családdal közös sírban nyugszik a hidvégardói temetőben. 34 PÉCHYNÉ BARTÓKY MÁRIA, A SZERKESZTŐ ÉS ÍRÓ A régi tornaiak emlékezetében ma is él Bartóky Mária emléke. A felvételek beazonosítása alkalmával, amikor az őt ismerők, rá még emlékezők meglátták a róla készült fotókat, nevét azonnal összekötötték az általa szerkesztett folyóirattal bár többen tévedésből a Tolnai Világlapot említették a Nag yasszony helyett miközben azt is megjegyezték, hogy kijárt neki a nagyságos asszony megszólítás. A Nag yasszony között jelent meg. Az első évfolyam a Prágai Magyar Hírlap mellékleteként, től önállóan. A kisebbségi irodalom tíz évét összegző 31 Római Katolikus Egyház, Torna, Házasultak anyakönyve 652. lap, 14. sorszám: Vőlegény: Ferdinandy Tihamér k. aljárásbíró, Vanase (?!) Ignátz földbirtokos és Terbács Anna fia, r. k., 35 éves, nőtlen; menyasszony: Geier Erzsébet, Geier József (?!) földbirtokos és Bartóky Mariska leánya, r. k., 26 éves, hajadon. 32 OSZK Levelestár, 2 3. levél. 33 OSZK PKT GyJ: (Letöltés: ) 34 Csurilla Mária tanítónő (Hidvégardó) adatközlése.

189 Üvegnegatívok Bódvavendégiből tanulmány a szlovenszkói magyar nők munkaegyesületének lapjaként említi a folyóiratot, ami szépirodalmi és ismeretterjesztő tartalommal jelenik meg (Alapy 1929, 178). A szerkesztési munkálatokkal összefüggésben Bartóky Mária egész Kárpát-medencére kiterjedő levelezést folytatott a magyar irodalmi élet képviselőivel. A megmaradt levelek alapján pl. Szász Károly ( ) budapesti politikus, irodalomtörténész, íróval, 35 Reményik Sándor ( ) kolozsvári költővel, 36 Ravasz László ( ) református püspökkel 37 stb. Mindegyiküktől verset vagy egyéb írást kért az általa szerkesztett folyóirat, valamint a szerkesztésében megjelent könyv, A mag yar nő könyve számára. A Nag yasszony szerkesztésének munkálataiban számosan segítették, mint pl. Sziklay László, a keresztszórejtvény rovat szerkesztője Kassáról; Éder Elza, a magyar háziipar rovat szerkesztője szintén Kassáról, Szkalosné Járossy Erzsébet lelkészné, a nőegyletek tevékenységéről beszámoló rovat vezetője Rozsnyóról, Máriássyné Szemere Katinka, a Csendes óra rovat vezetője, Fizély Lenke, a kertészeti rovat vezetője stb. A lapot számos, korának ismert szerzője megtisztelte írásával, mint pl. Móricz Virág, Jankovich Marcell, Mécs László, Bartóky József, Kosáryné Réz Lola, Sziklay Ferenc, Limbacher Rezsőné és mások. Velük többnyire szintén levelezés útján tarthatott kapcsolatot, bár ezeket a leveleket nem ismerjük. Ám az tudott, hogy a Szlovenszkó Kazinczyjának aposztrofált Sziklay Ferenccel levelezésben állt (Gayer 2015, 30 31; Szeghy-Gayer 2016, 38). Péchyné Bartóky Mária a Nag yasszony több számában is megfogalmazta a lap küldetését: A Nag yasszony mint szerény Hamupipőke indult útjára, nemes szívek jóvoltából. Nem csüggedt, mert a távolban fel-felrag yogott a reménység csillaga, s eg yszer csakug yan a mag yar szívek virágoskertjéhez ért, hog y a megértés melege Hamupipőkéből Nag yasszonyt varázsolt. A Nag yasszony nevét méltóan akarja viselni. Barátnője, vigasztalója, mesemondója és tanítója akar lenni asszonytársainak, hog y bizalommal jöjjenek hozzá, hog y tanácsát óhajtsák, hog y megdobogtassa a szíveket 38 Egy későbbi számban: Lelkünk minden erejével segítsük eg ymást, hog y szilárd jellemű, tántoríthatatlan fajszerető embererdőt neveljünk, szálas fenyőkkel, erős tölgg yel és hamvas virágokkal. 39 Ezt a küldetést olyannyira komolyan vette, hogy a csehszlovák hatóságok figyelmét is magára vonta. Erős keresztény eszmeiséget vallott és nemzeti irányt képviselt, ezért 35 OSZK Levelestár, 1 3. levél. 36 PIM V.5886/104/1 2, PIM V.4767/ Ráday Levéltár ikt. sz. 38 Nag yasszony, I. évf. 1. sz. (1926. január) 39 Nag yasszony, I. évf. 3. sz. (1926. március) ő maga és az általa kezdeményezett teadélutánok is hatósági megfigyeléseknek voltak kitéve. Megfigyelői azt sem vették jó néven, hogy gyűjtést szervezett a cseh legionáriusok által 1919-ben meggyilkolt magyar katonák tornai emlékművének javára. 40 A Nag yasszonyról mindenütt elismeréssel szólnak. A felvidéki magyar irodalom 15 évét összegző írásban például ezt olvashatjuk: Az asszonyok lapja, a Péchyné Bartóky Mária szerkesztésében meg jelenő kitűnő Nag yasszony (Marek 1935, 174). A folyóirat 1938-ig jelent meg, azután megszűnt. Nemcsak szerkesztőként, íróként is ismert volt. Tárcái, rövidebb írásai jelentek meg a Nag yasszonyon kívül pl. a Békéscsabai Közlöny (V.L. 1897, 1), Új Idők, Felsőmag yarország Kassai Szemle (Ries 1896, 4 5) című lapokban, a Mag yar Lányok című hetilapban 41. Írásaiban leginkább a nők sorsával és a nőnevelés kérdésével foglalkozott. Az e témában vallott nézetei külön elemzés tárgyát képezhetnék. Röviden talán csak annyit jegyzek meg, hogy elsődlegesnek tartja a feleség, anya, háziasszony szerepet, ám emellett szorgalmazza a lányok iskoláztatását, azt, hogy a lányokat is neveljék a szülők kenyérkereseti szakmára. Erre minden bizonnyal saját élettapasztalata is vezette. A Nag yasszonyban külön pályázatot indított e téma megvitatására, olyan szakmák bemutatására, melyek alkalmasak a lányok, asszonyok számára. Nemcsak folyóiratot szerkesztett, hanem könyvet is, mely A mag yar nő könyve címen jelent meg Losoncon 1926-ban. Ez a könyv a mag yar nemzeti érzést akarja az elszakított felvidéken erősíteni, elsősorban a mag yar család lelke, az asszonyok körében. [ ] Hacsak eg y része is megvalósul annak a sok szép dolognak, ami e cikkekben mint terv, óhajtás és kötelesség fel van sorolva, akkor a szlovenszkói mag yar nők megtették tartozó kötelességüket hazájuk iránt és ez a könyv több lesz, mint írott malaszt. olvashatjuk a könyvről egy korabeli könyvismertetésben (Z.A. 1927). Önálló köteteiről is tudunk: Felhők című novellagyűjteménye Békéscsabán, a Corvina könyvkereskedés által (Ries 1896, 4 5) 1896-ban ([MaK CD] 2001) vagy 1897-ben (Glück 1898, 7), az Élethajók utasai című novellagyűjteménye Pozsonyban, 1929-ben látott napvilágot (Nyíresi Tichy 1944, 175). A mag yar nő könyve ma a világhálón már több helyen is elérhető (Péchyné 40 Bartók László (Torna) és Surovec Róbert (Torna) is rendelkezésemre bocsátott egy fénymásolt levéltári dokumentumot (forrása egyelőre nem ismert) ezzel a tartalommal. 41 Mag yar Lányok: (Letöltés: )

190 192 Bodnár Mónika Bartóky 1926), viszont önálló, nyomtatott kötetei csak nehezen hozzáférhetők. Pedig szülővárosának egyik kritikusa elismerőleg nyilatkozott első kötetéről, s regényírásra biztatta a szerzőt. Hiszen mag yar regényirodalmunk évtized óta csak tárcza (tuczat) regényt produkál. Az Iványi Püspök atyafisága óta nincs is igazi mag yar regény. Sokan tőle várjuk! (V.L. 1897, 1) Amikor tisztelői, kortársai egy elismerést, kitüntetést szerettek volna számára kieszközölni a Nag yasszony szerkesztésével végzett nemzetvédő, építő munkájának elismeréséül, a hivatalos felterjesztéshez szükség lett volna egy curriculum vitae -re, amit ő kereken megtagadott, nem szolgáltatott adatokat hozzá (Nyíresi Tichy 1944, 176). Talán ezzel is magyarázható, hogy olyan nehéz most is bármilyen adatot, információt találni róla. IRODALOM ALAPY Gyula 1929 Kisebbségi irodalmunk tíz éve és ennek könyvészete. In SZIKLAY Ferenc (szerk.): Kazincz y Évkönyv Kazinczy Kiadóvállalat, Košice Kassa MORJA_kazinczy_evkonyv/?pg=0&layout=s (Letöltés: ) BODNÁR Mónika 2014 Üvegnegatívok Bódvavendégiből. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIII, hom/images/latogatoinknak/kiadvanyok/letoltheto_kiadvanyok/evkonyv_2014/evkonyv_2014.pdf CZEGLÉDI Imre 2004 Munkácsy Békés megyében. A Békés Meg yei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba. hu/view/megy_beke_bmmk_26/?pg=0&layout=s (Letöltés: ) GAYER Veronika 2015 Az eperjesi és kassai mag yar értelmiség közösségi stratégiái a két világháború között (Gömöry János és Sziklay Ferenc példáján). Doktori értekezés, ELTE BTK, Budapest. (Letöltés: ) GLÜCK Soma (szerk.) 1898 Magyar Könyvjegyzék In Mag yar Könyvkereskedők Évkönyve. VIII. évf. Magyar Könyvkereskedők Egylete, Budapest (A kötet összesen 396 lap) epa.oszk.hu/02500/02548/00025/pdf/epa02548_magyar_konyvkereskedok_evkonyve_1897.pdf (Letöltés: ) GULYÁS Pál 1940 Mag yar írók élete és munkái. II. köt. Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, Budapest. 166 p. JUHÁSZ Attila 2002 A tornai plébánia története. Kassa. KAMODY Miklós 1985 Észak-Magyarország hírközlésének története. Borsodi Kismonográfiák, 22. Herman Ottó Múzeum, Miskolc. KEMPELEN Béla 1911 Mag yar nemes családok. 1. kötet. Budapest Mag yar nemes családok. XI. köt. Vaál Zsyska. Pótlék és Függelék. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest. MAREK Antal 1935 A felvidéki magyar irodalom tizenöt éve. Napkelet, 13. évf. 3. sz hu/02000/02076/00277/pdf/napkelet_1935_03_ pdf (Letöltés: ) MARKÓ László (főszerk.) 2004 Új Mag yar Életrajzi Lexikon. V. köt. P S. Magyar Könyvklub, Budapest. NYÍRESI TICHY Kálmán 1944 A nagyasszony. Uj Mag yar Museum, IV. kötet, II. (VIII.) füzet. Kassa, : hu/6096/1/uj_magyar_museum4.pdf (Letöltés: ) PÉCHYNÉ BARTÓKY Mária 1926 A mag yar nő könyve. Losonczi Sándor Könyvnyomdája, Losonc. 168 oldal. pechyne_bartoki_maria_a_magyar_no_konyve.pdf ; docplayer.hu/ a-magyar-no-konyve-pechyne-bartoky-maria-szerkesztette-1926-losonczi-sandorkonyvnyomdaja-l-o-s-o-n-c.html (Letöltés: ) RIES Lajos 1896 Lapunk története. Felsőmag yarország Kassai Szemle, 12. évf. 85. szám (április 12.), oszk.hu/forrasok/hirlapjaink/pdf/1_16_ (Letöltés: ) SZEGHY-GAYER Veronika 2016 Sziklay Ferenc és a csehszlovákiai magyar pártok kultúrreferátusa ( ). In: Modern Magyarország 4. évf. (2016) 1. sz wp-content/uploads/2016/06/modern-magyarorszég- 4.-évf szám.pdf (Letöltés: ) V.L Felhők. Békésmeg yei Közlöny, 24. évf. 9. szám, (január 31., vasárnap), 1. (Recenzió Bartóky Mariska Felhők című novellette-jéhez) hu/view/bekesmegyeikozlony_1897_1/?pg=12&layout=s (Letöltés: ) Z.A A magyar nő könyve. Könyvismertetés. Napkelet, 5. évf. 6. sz RÖVIDÍTÉSEK: OSzK LevT Országos Széchényi Könyvtár, Levelestár OSzK PKT GyJ Országos Széchényi Könyvtár, Plakát- és Kisnyomtatványtár, Gyászjelentések PIM Petőfi Irodalmi Múzeum

191 Üvegnegatívok Bódvavendégiből LEVÉLTÁRI FORRÁSOK Országos Széchenyi Könyvtár, Levelestár, Péchyné Bartóky Mária Szász Károlyhoz, legifj.; 1 3 levél, M.N. Könyvtára kézirattári növendéknapló év 8. sz. Római Katolikus Egyház Levéltára, Torna (anyakönyvek) Ráday Levéltár, A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára CD ROM [MaK CD] 2001 Mag yar Könyvészet Petrik Géza retrospektív bibliográfiája és a pótlások. Országos Széchényi Könyvtár Arcanum Adatbázis Kft. CD-ROM. hu/hu/online-kiadvanyok/petrik-magyar-konyveszet / D6/bartoky-mariska-felhok-elbeszelesek-8-r-159-l-b-csaba-1896-szihelszky-jozsef /?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI- 6IFsiTkZPX0tPTllfUGV0cmlrXzIiXX0sICJxdWVyeSI- 6ICJiYXJ0XHUwMGYza3kifQ (Letöltés: )

192 194 Bodnár Mónika 1. Péchy Gáspárné Bartóky Mária. Veres József felvétele, 1930-as évek vége. (HOM Fotótörténeti Gyűjtemény) Figure 1. Mária Bartóky. Photo by József Veres, late 1930s. (HOM Photo Archive) 2. Munkácsy Mihály: Szulimán Jolán arcképe (1861) Szőnyi István Emlékmúzeum, Zebegény, lelt. sz.: (Szulimán Jolán később Bartóky István felesége és Bartóky Mária édesanyja lett.) Figure 2. Mihály Munkácsy: Portrait of Jolán Szulimán (1861), Szőnyi István Memorial Museum, Zebegény, inv. no.: (Jolán Szulimán later became the wife of István Bartóky and the mother of Mária Bartóky.) 3. Bartóky Istvánné Szulimán Jolán ( 1902) sírja a tornai templomkertben. Surovec Róbert felvétele, Figure 3. The grave of Jolán Szulimán ( 1902) in the churchyard of Torna. Photo by Róbert Surovec, 2018.

193 Üvegnegatívok Bódvavendégiből Tornai képeslap a század fordulójáról. A városháza keleti épületében dolgozott postáskisasszonyként Bartóky Mária (A Szitás család archívumából, Torna) Figure 4. Postcard from Torna around the turn of the 19th century. Mária Bartók worked as a postmistress in the eastern part of the city hall (From the Szitás family archive, Torna) 5. Péchujfalusi (alsókásmárki) Péchy Gáspár ( ). Veres József felvétele, 1920-as évek vége. (HOM Fotótörténeti Gyűjtemény) Figure 5. Gáspár Péchy Péchujfalusi (alsókásmárki) ( ). Photo by József Veres, late 1920s. (HOM Photo Archive)

194 196 Bodnár Mónika 6. Ferdinandy Tihamér és felesége (Bartóky Mária leánya). Veres József felvétele, 1930-as évek vége. (HOM Fotótörténeti Gyűjtemény) Figure 6. Tihamér Ferdinandy and his wife (Mária Bartóky's daughter). Photo by József Veres, late 1930s. (HOM Photo Archive) 7. Ferdinandy Tihamér síremléke Tornán, a templomkertben. A szerző felvétele, Figure 7. The grave Tihamér Ferdinandy in the churchyard. Photo taken by the author, Ferdinandy Tihamérné síremléke Hidvégardóban. Csurilla Mária felvétele, Figure 8. The grave of Tihamér Ferdinandy's wife in Hídvégardó. Photo by Mária Csurilla, 2017.

195 Üvegnegatívok Bódvavendégiből Péchy Gáspárné Bartóky Mária. Veres József felvétele, 1930-as évek vége. (HOM Fotótörténeti Gyűjtemény) Figure 9. Mária Bartóky. Photo by József Veres, late 1930s. (HOM Photo Archive) 10. Péchy Gáspárné Bartóky Mária tornai családi házának teraszán. Veres József felvétele, 1930-as évek vége. (HOM Fotótörténeti Gyűjtemény) Figure 10. Mária Bartóky on the terrace of her family house in Torna. Photo by József Veres, late 1930s. (HOM Photo Archive) 11. Péchyné Bartóky Mária írónő, a Nagyasszony főszerkesztője ( ), valamint férje, Péchy Gáspár főszolgabíró sírja a tornai régi temetőben, háttérben a tornai vár romjaival. Surovec Róbert felvétele, Figure 11. The graves of Mária Bartóky, editor-in-chief of the periodical Nag yasszony ( ) and her husband Gáspár Péchy, chief constable in the old cemetery of Torna, with the ruins of Torna castle in the background. Photo by Róbert Surovec, 2018.

196 198 Bodnár Mónika 12. A Péchy Gáspárné Bartóky Mária által szerkesztett Nagyasszony című folyóirat egyik címlapja (Bartók László gyűjteményéből, Torna) Figure 12. Cover of an issue of Nag yasszony, the periodical edited by Mária Bartóky (From László Bartók's personal collection, Torna)

197 Üvegnegatívok Bódvavendégiből GLASS NEGATIVES FROM BÓDVAVENDÉGI THE LIFE AND WORK OF MÁRIA BARTÓKY Keywords: the town of Torna, 19 th 20 th century Hungarian authoress, Hungarian Slovak newspaper editor, Nagyasszony, József Veres The Herman Ottó Museum acquired a collection of glass negatives in 2012, followed by additional pieces in These were made by József Veres, born in Bódvavendégi (currently Hosťovce, Slovakia), in the 1930s 1940s. During the identification of the photographs it became apparent 6 7 of them feature Mária Bartóky, wife of Gáspár Péchy, and her relatives. Gáspár Péchy ( ) was the chief constable of Torna district in Abaúj-Torna county. Mária Bartóky ( ) is remembered as a writer and editor in the memories of the people of Torna even today. The following essay presents her personage and work through letters, archival and other research as well as recent collections. Mária Terézia Bartóky was born on March 29, 1867 at Békéscsaba. Her father, István Bartóky was a wealthy Augustine (Evangelist) landowner, while her mother, Jolán Szulimán was a Roman Catholic. Their daughter was baptized as a Catholic after her mother. We know of two brothers of hers, of which József was renowned nationwide, serving as secretary of state between 1910 and 1918 as well as a member of the era s known literary societies. The Bartóky and Szulimán families were well known figures in (Békés)Csaba at the time. An interesting detail in Hungarian cultural history is the fact that both families are mentioned in the biography of Csaba carpenter apprentice Mihály Lieb, later known as celebrated painter Mihály Munkácsy. On November 17, 1885, Mária Bartóky became the (second) wife of smallholder Géza Geyer from Gyula. Two children were born from this marriage, Erzsébet (May 1, 1888) and Imre (October 28, 1889), who died young. The marriage presumably ended with a divorce after a few years with Mariska Bartóky moving to Torna (currently Turňa nad Bodvou, Slovakia). In 1897, she is mentioned under the pseudonym Barna Tornai in one of the issues of the newspaper Békésmegyei Közlöny; however this name also appeared in 1896, used by Lajos Ries, publisher and editor in chief of the paper Kassai Szemle, to warmly address his dearest colleague and columnist. During the turn of the 19 th century, pursuing the path of a teacher or educator were the most obvious career paths for a (single) middle class woman. There was a Roman Catholic school in Torna, and it was during this time that they expanded the number of educators but her name is not present amongst known teachers. However, plenty of signs point towards the fact that Mária Bartóky came to the town to take the job of postmaster. Her daughter, Erzsébet Geyer accompanied her, and she also accommodated her mother Istvánné Bartóky for her twilight years. In addition to her job as postmaster she was also writing to supplement her income. This was likely necessary as at the time most rural postmasters also worked as teachers or insurance agents for a better overall income. She came in touch with Gáspár Péchy following her arrival to Torna, but they only got married later, on April 25, As far as we know, no childbirth came after the marriage. Due to his medical condition, her husband retired early in the mid-1920s, devoting the rest of his life to literature. Mária Bartóky first and foremost became known as the editor of the literary and informative periodical titled Nagyasszony, which was published during As part of the editorial process, Mária Bartóky was conducting mail correspondence throughout the entire Carpathian Basin with representatives of the Hungarian literary scene, including politician, literary historian and writer Károly Szász ( ) from Budapest, poet Sándor Reményik ( ) from Kolozsvár and reformed bishop László Ravasz ( ), just to name a few. She asked for poems or other writings from all of them to include in the periodical as well as in the book she was editing, titled A mag yar nő könyve (Book of the Hungarian woman, Losonc, 1926). The editing of the periodical was aided columnists and featured writings of such well-known authors as Virág Móricz, Marcell Jankovich, László Mécs, József Bartóky, Lola Réz, Ferenc Sziklay, the wife of Rezső Limbacher and so on. She had strong Christian beliefs and represented a nationalist path, which led to the tea parties organized by her and herself being under surveillance by the authorities. She was not only known as an editor but a writer as well. Her essays and shorter writings were also published in papers outside of Nag yasszony; in the Békéscsabai Közlöny, Új Idők, Felsőmag yarország Kassai Szemle, as well as in the weekly journal Mag yar Lányok. Her writings focused on the fates women and the question related to female education. We know of some of her standalone publications as well: her collection of novellas, Felhők ( Clouds ) was published by Corvina in Békéscsaba either in 1896 or 1897; her other novella collection, Élethajók utasai ( Passengers of lifeboats ) was published in Bratislava in Mónika Bodnár

198 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVI (2017), SZÁZ ÉV A HEGYALJAI SZÖVETKEZETEK ÉLETÉBEN Hajdú Ildikó Herman Ottó Múzeum és Miskolci Galéria, Miskolc Absztrakt: Tokaj-Hegyalján a szőlőtermesztés és borkészítés folyamataiban hosszú évszázadok óta kiemelt szerepe van az együttműködésnek. Ennek számos formája kialakult, amelyek a társadalmi-gazdasági változásokra reflektálva időről-időre változtak. A tanulmány azon együttműködési formákat, társadalmi és gazdasági eseményeket veszi számba, amelyek a szövetkezetek megjelenéséhez, illetve azok szerkezetében, szerepében időről-időre bekövetkező változásokhoz vezettek. Ennek során bemutatásra kerülnek azok a 19. század második felében Európában végbemenő változások, amelyek életre hívták a szövetkezeteket. A szövetkezetek olyan autonóm szervezetekként alakultak meg, amelyek a kevés anyagi és termelési eszközzel rendelkező gazdasági szereplők összefogásával, a közös tőkére, tulajdonra, munkavégzésre vagy épp értékesítésre épültek. Magyarországon a nemzetközi eseményekkel szinte egy időben alakultak meg az első ilyen típusú, szervezett együttműködési formák, amelyek Tokaj-Hegyalján is rövid időn belül elterjedtek. A tanulmány ezen hegyaljai szövetkezetek történetét, a társadalmi-gazdasági változásokra reflektáló szerveződését tekinti át, elsődleges kitekintéssel két településre, Tállyára és Tarcalra. Kulcsszavak: szövetkezet, kollektív cselekvés, Olson-paradoxon, Tokaj-Hegyalja BEVEZETÉS A közösségek tagjaik együttműködésén keresztül valósítják meg azokat a célokat, amelyek az egyének számára nem, vagy csak jelentős gazdasági, társadalmi, esetleg kulturális tőke befektetése révén érhetők el. A kollektív cselekvés különböző formáiban a közös haszon a csoport tagjainak szintjén realizálódik. Az együttműködés a társadalmak alapvető strukturális felépítéséből adódóan számos formában megnyilvánulhat. Minél összetettebb egy társadalom, annál diverzifikáltabb lehet megjelenése, felépítése, továbbá ezzel párhuzamosan a társadalomban betöltött szerepe is szerteágazóbb. Az együttműködés, amely a preindusztriális zsákmányoló és mezőgazdasági, illetve az ipari társadalmakban egyaránt jelen van, leggyakrabban gazdasági alapokon szerveződik. Univerzális társadalmi jelenség, amelyet kulturális jellemzők formálnak. A kollektív cselekvés a gazdasági rendszer általános definíciója szerint is értelmezhető. A gazdaság fogalma javak és szolgáltatások termelését, elosztását és fogyasztását foglalja magában. A gazdasági rendszer azon intézmények és szervezetek összességét jelenti, amelyek determinálják a tulajdonviszonyokat egy adott társadalmon belül, összekapcsolódnak a javak és szolgáltatások termelésével, elosztásával és fogyasztásával (Pryor 2005). A kollektív cselekvésre épülő szervezetek olyan gazdasági társulásokként értelmezhetők, amelyek a gazdasági rendszerben megjelenő egyének érdekeinek magasabb szintű realizálására törekszenek. A gazdaság minden szegmensében megjelenhetnek, gyakran több területet is érintve. A Marx által is alkalmazott fogalom az érdekek, azonos célok mentén szerveződő, belső szolidaritás és hatékony cselekvés bázisára épül (Marx 1978; Olson 1997). Ugyanezt Mancur Olson a közös cselekvésbe befektetett költség és az egyén számára elérhető haszon szempontjából értelmezte. Nála főként a szakszervezetek, szövetkezetek, lobbyszervezetek jelentették elsődlegesen azokat a vizsgálati egységeket, amelyek a leginkább reprezentálták azon társadalmi csoportokat, amelyek a gazdasági és társadalmi rendszerbe integrálódva a leghatékonyabban képviselik annak érdekeit (Olson 1997). A társadalom tagjai azonban gazdasági és kulturális alapokon szerveződve a társadalmi cselekvésnek jóval diverzifikáltabb formáit valósítják meg a mindennapi közös cselekvések során. Nem lehet élesen szétválasztani a társadalmi és kollektív cselekvést. Az érdekek, a közös cél árnyaltan és a hangsúlyok eltolódásával,

199 202 Hajdú Ildikó de lényegében minden, együttesen cselekvő emberi közösség tevékenységében megjelenik. Az ipari társadalmak komplex felépítése nemcsak a gazdasági intézmények alapvető formáit, hanem strukturális lehetőségeiket és ezáltal a kollektív cselekvés színtereit is kiterjesztette. Széles spektrumuk jelent meg, amelyeket egyrészt az egyének és közösségek által létrehozott formális korlátok, mint szabályok, törvények, alkotmány szabályoznak, másrészt a közösségek tudatos intézményesítési törekvései előtt meghatározó szereppel bíró informális korlátok befolyásolnak. Az informális korlát nem más, mint a kultúra, amely szintén szabályozza a közösség tagjainak egyéni és kollektív cselekvését. Ezek között említi Pryor a viselkedési normákat, szokásokat és hagyományokat. Azonban a kultúra minden területén megjelenhetnek olyan szabályozó törekvések, amelyek befolyásolják az egyének attitűdjeit. A formális korlátokat vizsgálta elsősorban Mancur Olson is, azonban az informális korlátok között már megemlítette a nyelv, a kulturális örökség és a vallás területeit (Olson 1997, 20). A kollektív cselekvés a társadalmi cselekvés jóval szélesebb spektrumát is magában foglalja. Max Weber a társadalmi cselekvések vizsgálata során a cselekvés olyan típusait különböztette meg, mint tradicionális, indulati-érzelmi, érték- és célorientált. Az egyén azáltal, hogy egy társadalom és kultúra tagja, tevékenysége ezen közösség által determinált. Pryor és Olson kutatásaik során ezen túlmenően viszont nem vizsgálták részletesebben azokat a kulturális tényezőket, amelyek a gazdasági szervezetek tevékenységére hatást gyakorolnak. Az egyének, mint egy társadalom tagjai, közös kultúra részesei, amely az egyének attitűdjein keresztül látensen determinálja a kollektív cselekvést. Ennek a hatásrendszernek a működése jól tanulmányozható a tokaj-hegyaljai borászatban megjelenő különböző gazdasági tevékenységi és társulási formák esetében. A kutatás elsősorban a borvidék két települése, Tarcal és Tállya 20. századi történeti etnográfiai és antropológiai anyagára épül. A borvidéken az egyéni gazdálkodási módok mellett kisebb vagy nagyobb mértékben mindig jelen voltak az együttműködés különböző formái. Végig kísérték a hegyaljai borászat kialakulását, felvirágzását, illetve hanyatló vagy stagnáló fázisait egyaránt. A gazdasági társulásnak a 20. századra számos formája alakult ki. A kötetlen együttműködést mindinkább az intézményesült, szervezett módon létrehozott szervezetek váltották fel, a társadalom diverzifikációjával párhuzamosan. Két, nagy múltra visszatekintő területe a kötetlenebb egyesülés és a jóval kötöttebb szövetkezet. Ez utóbbi az elmúlt közel másfél évszázadban egyre nagyobb befolyásra tett szert a települések mindennapi életében, mind több területen szervezve azt. A világháborút követő, szocializmus által vezérelt működésük ideje alatt pedig megváltoztatták a települések mezőgazdasági működését, társadalmi berendezkedését. Az alábbiakban azok a társadalmi, gazdasági és kulturális tényezők kerülnek bemutatásra, amelyek az együttműködés gazdasági szerepét egyértelműen akadályozták vagy elősegítették. A SZÖVETKEZETEK ELSŐ KORSZAKA: A 19. SZÁZAD VÉGE ÉS A 20. SZÁZAD ELEJE A társadalmi diverzifikációval párhuzamosan a gazdasági együttműködés informális és formális, illetve alulról vagy felülről szerveződött csoportokat hozott létre. A lazán szervezett, bizonyos munkafolyamatok elvégzésére szerveződő időszakos, vagy hosszabb távú összefogástól kezdve a faluközösségek által szabályozott közös cselekvéseken keresztül a hegyközségekkel és a különféle egyesületekkel a kollektív cselekvés számos válfaja megjelent már a 19. században. A társadalomban és a gazdaságban betöltött szerepük erősödésével párhuzamosan pedig intézményesülésük is növekedett. A paraszti kultúrában a közös tevékenység elsősorban a külső tényezők erőteljes kényszerítő szerepével és nem az elérhető nagyobb gazdasági eredménnyel magyarázható. Az egyének érdeke a külső erőkkel szembeni együttes fellépés volt. A szűkös gazdasági lehetőségek szinte mindig megkövetelték a kollektív cselekvést. A hagyományos közösségekben az egyénnek és a családnak a gazdasági tevékenysége csak szervezett és rendszeres együttműködés által, számos esetben a faluközösségen belüli társulások révén valósulhatott meg (Szilágyi 2000, 558). Az egyszerű összefogás társadalmi tevékenységéből kinövő gazdasági kapcsolatoknak még a 20. század során is jelentős szerepük volt a mezőgazdaságban. Fontos változás azonban, hogy egyre inkább intézményesített keretek közé kerültek. A szövetkezeti együttműködésre vonatkozó kezdeményezések a 19. század második felében indultak meg. Ennek során az általánosan elterjedt kalákához, a faluközösségi szolidaritás egyik formájához, illetve a társulásokhoz, egyletekhez és részben a városi céhekhez nyúltak vissza. Az egyes társadalmi szerveződések között jelentős különbségek voltak. Míg a kalákát a viszonosság reményében nyújtott nem anyagi támogatás jellemezte, és mint informális csoport szerveződött, addig például a korábban jelentős gazdasági és társadalmi szerepet

200 Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében 203 betöltő céhek erőteljes érdekvédelmi képességükből adódóan zártak, teljes mértékben szabályozottak, intézményesültek voltak. Ezen tulajdonságuknál fogva párhuzamba állíthatók a 19. században megjelenő szakszervezetekkel (Olson 1997, 90 91). A gazdasági társulások, egyesületek ezzel szemben más típusú összefogást képviseltek. A kalákánál több, a céheknél viszont kevesebb kötöttséggel szerveztek vagy segítettek nemcsak helyi, hanem regionális vagy épp országos területen egy-egy gazdasági tevékenységet. A kaláka kötetlen módon, a falu által szabályozott keretek között időszakosan, több ember közös munkáját igénylő munkafolyamatokban valósult meg. Bár ismert volt a közös anyagi befektetés révén nagyobb hasznot is hozó munka, az nem volt általánosan elterjedt. A nagy értékű (munkagép)beruházásokban rejlő lehetőségeket karizmatikus vezetők vagy befolyásos gazdák hatására megszervezett szövetkezetek vagy társulások tudták csak elérni (Szabó 1981, 579). Az előbbiekkel szemben a 19. század végétől Magyarországon is megjelenő szövetkezetek már olyan autonóm szervezetekként alakultak meg, amelyek a kevés anyagi és termelési eszközzel rendelkező tagok összefogásával, közös tőkére, tulajdonra, munkavégzésre vagy épp értékesítésre épültek. A kalákával ellentétben a tagokra a bevitt tőke miatt jóval több kötelezettség hárult, de az elérhető nyereség is növekedett. Egy tulajdonságban mégis mindkettő megegyezett: az azonos célokban. Az együttműködéssel tagjaik segítésére törekedtek. Angliában a 19. század első harmadában jelent meg a közös anyagi és szellemi tőke befektetése révén megvalósuló gazdasági kollektív cselekvés első, a fogyasztás szervezésére irányuló szövetkezési formája. Rövid időn belül Európa több országában is hasonló szervezetek és a szövetkezetek újabb típusai követték (Győrfi 2007, ; Simon 2007; Somai 2007; Hunyadi 2007). Megalakításukat a termelők piacon való megjelenésének ellehetetlenülése, a külföldi termékekkel szembeni versenyképesség csökkenése, illetve az új birtokosok tapasztalathiánya ösztönözte (Győrfi 2007, 145). Szintén jelentős gazdasági szerepre tettek szert a közös tőkére épülő hitelszövetkezetek, amelyek az összeadott pénz hitelezésével segítették mind a tagokat, mind a külső hitelkérőket. A szövetkezetek rövid időn belül Magyarországon is feltűntek. Alapításukat Hegyalján jellemzően a szőlőtermesztés és bortermelés, illetve az értékesítés körüli, a században jelentkező gazdasági nehézségek motiválták. A kivitelt ellehetetlenítő bel- és külpolitikai események következtében a 18. században mind nyugati, mind keleti irányban jelentősen csökkent az export. A piacok elvesztése, a nemesség érdektelensége, a kereskedelemben részt vevő görög, örmény és zsidó kereskedők profitorientált gazdasági magatartása a 19. század elejére egyre súlyosbodó nehézségeket okozott Tokaj-Hegyalja borászatában (Pap 1985, 46 48). Bár a Zemplén vármegye által felállított bizottság az es országgyűlésen több, a kereskedelmet és a borászatot fellendítő kérelmet is előterjesztett, azok végül mégsem emelkedtek törvényi szintre. Húsz évvel később, az 1848-as szabadságharc után pedig nemcsak a termelés szűnt meg szinte teljesen, hanem az abszolutisztikus kormány is igyekezett minden területen ellehetetleníteni az összefogás és együttműködés különböző megnyilvánulási formáit. Az első szövetkezeteket Magyarországon a nyugat-európai szövetkezetekkel, illetve egyesületekkel közel egy időben alapították. Önsegélyező, hitelező, majd később fogyasztási, értékesítő és beszerző célkitűzések mentén szerveződtek. Közel egyszerre kezdtek országos és regionális szinten is megalakulni. Hegyalján elsőként az Országos Központi Hitelszövetkezet tagjaként a Tokajhegyaljai Szőlősgazdák Pinceszövetkezete jött létre, majd ezt követte 1883-ban a Magyar Bortermelők Országos Szövetkezete. Az intézmények ezen típusai azon gazdák számára nyújtottak alapvető pénzügyi segítséget, akik a bankok hitelkonstrukcióit nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudták elérni. Lényegében az egyénileg befizetett tőke kikölcsönzése lehetővé tette a tagok számára a nagyobb beruházásokat vagy értékesítéseket. A települések kis egyéni gazdálkodói tehát olyan gazdasági befektetéseket valósíthattak meg, amelyekre saját, rendelkezésükre álló tőkéjük nem biztosított volna elég fedezetet. A 19. század végén újabb törvényekkel szabályozott terület mind több, az Országos Központi Hitelszövetkezet tagjaként pénzügyi szolgáltatásra épülő szövetkezetet hívott életre mindkét településen. A 20. század elején alakult meg a Tarcali és 1920-ban a Tállyai Hitelszövetkezet. 1 A szövetkezetek különböző típusai közül legutolsóként, a 19. század végén jelentek meg a mezőgazdasági termelési szövetkezetek. Intézményesülésük az évi XXXVII. törvénnyel vette kezdetét, amikor szabályozták azok alapítását és működését. Ez felgyorsította elterjedésüket és megerősítette gazdasági szerepüket (Simon 2001, 21). Annak ellenére, hogy már a 19. század utolsó harmadában megalakultak az első gazdasági társulások és szövetkezetek, a borvidéken csak a 20. század elején kezdett erősödni a jelenlétük. A két település közül a 1 Zl. VII. 2/f.

201 204 Hajdú Ildikó Tarcali Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetet kell megemlíteni, amely már 1904-ben létrejött és egészen a világháborúig működött. 2 Az 1920-as években tettek szert jelentősebb szerepre a közös földhasznosításra szerveződött földbérlő, gépjavító vagy pinceszövetkezetek, illetve ezekben az évtizedekben vált meghatározó gazdasági szereplővé a közös értékesítésre épülő, 1898-ban alapított Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet is. Tállyai tagszervezete az 1910-es évek közepén jött létre. 3 A 20. század elején további, a hegyaljai borászatot és értékesítést segítő szövetkezeti koncepciók keletkeztek, miközben újabb szervezetek jöttek létre. Liptai Albert már 1909-ben kidolgozott Hegyaljára egy állami felügyelet alatt álló, tizenkét pinceszövetkezetet összefogó szervezetre vonatkozó tervet. Tényleges megvalósítására 5 évvel később, 1914-ben került sor, amikor felépült a Sátoraljaújhelyi Magyar Királyi Állami Közpince. A jelentős tárolókapacitással rendelkező pincében hektoliter bort tárolhattak bérben azok a termelők, akik számára nem állt rendelkezésre a megfelelő termelési eszköz és infrastruktúra (Kováts 1986, 91). Szintén a Hegyalján megtermelt borok termelésének és azok értékesítésének céljából alakult meg a Szőlészeti és Borászati Felügyelőség, majd 1918-ban a Hangya támogatásával a Hegyaljai Bortermelők Szövetsége, több más, országos feladatokat ellátó részvénytársaság mellett. 4 Az első világháború utáni drasztikus gazdasági, társadalmi és politikai változásokkal ezek a szervezetek is átalakulásra kényszerültek, alkalmazkodniuk kellett az új körülményekhez. A Hangya a mögötte levő társadalmi bázisnak, illetve gazdasági, politikai tőkének köszönhetően tudta tovább folytatni működését, amely a vele kapcsolatban álló szervezetek számára is védelmet nyújtott. A szövetkezetek létrehozásának újabb időszaka Tokaj-Hegyalján az 1930-as évekre tehető, amikor újabb szervezetek alapítása vette kezdetét ben jött létre a Tokaj-hegyaljai Bortermelők Pinceszövetkezete, ban a Tokaj-hegyaljai Szőlőbirtokosok Borszövetkezete, 1936-ban pedig a Magyar Szőlősgazdák Országos Borértékesítő Szövetkezete (MASZOBSZ). Végül az utóbbi részeként, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének és a Hangya Szövetkezetnek a bevonásával ban megalakult a Magyar Hegyvidéki Bortermelők Értékesítő Szövetkezete (MEGA) is (Pap 1985, 54). Az egyre szélesebb körű törvényi szabályozás során a korábban a tagok által önkéntesen létrehozott szerve- 2 Zl. VII. 2/f. 3 Zl. VII. 2/f. 4 zetek mindjobban intézményesültek és centralizálódtak, gyakran nagyobb hálózatokba tagolódtak. A tőke és a szakértelem hiánya szintén gyakran vezetett a kisebb szövetkezetek felbomlásához, vagy azoknak nagyobb, országos szervezetekbe történő integrálódásához. A társadalmi-gazdasági átalakulások következtében a termelők élet- és munkafeltételei, illetve a termelők köre is állandó változásban volt. A kereskedelemi, értékesítési és időközönként a termelési szaktudás hiánya a politikai, gazdasági változásokkal rendszeresen megjelent a mezőgazdaságban. Bár ezt a társulások, szövetkezetek, egyesületek előadások tartásával, ismeretterjesztő anyagok kiadásával igyekeztek csökkenteni, azok azonban csak hosszú távon éreztették hatásukat. A SZÖVETKEZETEK MÁSODIK KORSZAKA: A SZOCIALIZMUS 1945 fordulópontot jelentett a hegyaljai szőlőtermesztésben. Ebben az évben az Országos Földbirtokrendező Tanács felhívására sorra alakultak a településeken a földigénylő bizottságok. Államosították a 100 holdnál nagyobb birtokokat, amelynek eredményeként, a földosztások nyomán, jelentősen megnőtt a földdel rendelkező kisbirtokosok száma az 1940-es évek második felére ben Tarcalon 208 családnak kh 800 öl, Tállyán 142 családnak 310 kh öl földet juttattak, miközben földigénylők hihetetlen száma jelentkezett (1. sz. táblázat). 5 Az előbbi településen 428, az utóbbin 202 fő adta be igényét a földosztás során, 6 akik gyakran sem anyagi tőkével, sem földművelési ismeretekkel nem rendelkeztek. A megfelelő szaktudás nélküli földművelés és az ebből adódó nehézségek megoldása újabb kihívás elé állította a szakmai, illetve az adott ágazathoz kötődő egyéb szervezeteket. A szövetkezetek, társulások és egyesületek tanfolyamok, képzések szervezésével igyekeztek ezen segíteni, míg a politikai vezetés a közös gazdasági szervezetek alapítását támogatta. A rendkívül gyorsan lezajlott földosztást követően a földhöz juttatottak szakmai tapasztalatának hiányából adódó nehézségeket az országos politika is igyekezett megoldani. Már 1945-ben a /1945 F.M. sz. rendelet kötelezővé tette földműves szövetkezetek alapítását az év végéig minden olyan községben, amelynek területén az évi VI. tc 30. -ának 1. bekezdése alá eső, fel nem osztható, a mezőgazdasági munkákban hasznosítható 5 Zl. XXIV /1945. sz. irat 6 Zl. XXIV /1945. sz. irat

202 Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében sz. táblázat: Végleges juttatási adatok Tarcal és Tállya településein 1945-ben. Forrás: Zl. XXIV /1945 sz. irat. Table 1. Finalized allocation data from Tarcal and Tállya settlements in Source: Zl. XXIV /1945 document. Abbreviations: kh kilo hectares; db pieces; fő persons; öl 3, m 2 Tarcal Tállya A községben megváltott terület / Redeemed grounds in the settlement 1920 kh 198 kh 1122 öl Elkobozott terület / Confiscated grounds 75 kh 138 kh 425 öl 100 kh-as birtok maradt / Grounds left in 100 kh 7 db 1 db Juttatottak száma / No. of beneficiaries 208 fő 142 fő Juttatottak által kapott teljes földnagyság / Total amounts of the grounds given for the beneficiaries 1076 kh 800 öl 310 kh 1163 öl A juttatottak közül / Types of the beneficiaries fő kapott földterület fő kapott földterület - gazdasági cseléd / domestic servant kh kh - időszaki munkás / seasonal worker kh 700 öl - törpebirtokos / smallholding owner kh 700 öl - egyéb juttatott / other kh 1000 öl ingó és ingatlan vagyontárgy volt. 7 A földosztás során gazdasági cselédek, mezőgazdasági munkások, törpe- és kisbirtokosok jutottak földhöz, valamint házhoz vagy házhelyhez. Őket azonban hamarosan újabb társadalmi csoportok követték: a fogságból hazatérő katonák, a városból visszatérők vagy épp a családot alapítók újabb nemzedéke. Így Tarcalon 1948-ban 800 öl szőlőt és 70 kh szántót, míg Tállyán 2 kh parlag földterületütet osztottak ki (Bartha 1970, 40 42) ben és 1946-ban hozták a termelőszövetkezetek megalapítására vonatkozó első rendeleteket és törvényeket. Ezek értelmében június 30-ig minden községben meg kellett szervezni a szövetkezeteket. 8 A falvakban folyamán mindenhol létrejöttek a falusi általános szövetkezetek a falusi és földműves szövetkezetek összeolvadásával, amelybe ahogy Rákosi Mátyás megfogalmazta bevonjuk az egész dolgozó parasztságot. 9 A rendeleteket a termelők mégsem : Az igénybe vett birtokokhoz tartozó kisajátított gazdasági felszerelést, gépeket és gazdasági épületeket, amennyiben azok szétosztása nem felel meg a termelés érdekének, a földhöz juttatottakból alakítandó földmíves-szövetkezet tulajdonába kell adni. A megváltást szenvedőnek a megmaradt ingatlana arányában kell a gazdasági eszközöket és épületeket visszahag yni. A földmíves-szövetkezet célját, működésének szabályait a földmívelésügyi miniszter a rendelet végrehajtása során külön rendelettel állapítja meg. Ilyen szövetkezet azonban a rendelet megjelenése előtt is megalakulhat. In: Az ideiglenes nemzeti kormány 600/1945. M. E. számú rendelete a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról.; /1945 F.M. sz. rendelet /1945., valamint /1946. és /1946. FM számú, földművelésügyi miniszter által hozott rendeletek alapján szervezik meg a termelőszövetkezeteket. 9 Rákosi Mátyás sárospataki beszéde. In: Zempléni Népújság, április 11. fogadták örömmel, ellenálltak azoknak. Ezt mutatja Takács Ferenc államtitkár 1948-ban feltett kérdése is: Miért nem próbálnak a heg yaljai gazdák szövetkezni, miért nem akarják a szövetkezeti kérdést kezükbe venni? Eg yesek ma is üg yesen megoldják, a többi is miért nem veszi kezébe a bel és külföldi értékesítést? 10 A föld azonban minden időben fontos értéket képviselt. Erősen ragaszkodtak hozzá a már birtokkal rendelkező gazdák és az újonnan földhöz vagy ültetvényhez jutott birtokosok egyaránt. A politikai berendezkedés átalakulásával, a szocialista eszmerendszerrel tehát meghatározó szerep jutott a szövetkezeti, kollektív cselekvésnek. A kommunista szövetkezeti politika az együttműködés Szovjetunióból adoptált típusait próbálta a helyi viszonyok között alkalmazni. A vidéki települések első szövetkezeteinek létrehozásával párhuzamosan megindult az intézményi struktúra felépítése, illetve a korábbi jelentős átalakítása is. A Magyar Nagyközségek és Szőlősgazdák Országos Szövetkezete valamint a Hangya Szövetkezet összevonásával hozták létre 1947-ben a Magyar Országos Szövetkezeti Központot tól sikerült fokozatosan felszámolni a korábbi szövetkezeti rendszert, és kezdetét vette annak dinamikus újraszervezése. 11 Ennek során 10 ZL. IX Jegyzőkönyv a Sárospatakon f. év február hó 29-én megtartott Hegyaljai napról. 11 Hazánkban az első szövetkezetek önsegélyező, hitelező, majd később fogyasztási, értékesítő és beszerző célkitűzések mentén szerveződtek. A II. világháborút követően, a szocialista ideológia nyomán, megindult az első nagy átalakulási időszak. Ennek során újjászervezték a szövetkezeteket a szovjet kolhozok mintájára, fokozatosan a helyi viszonyokra alkalmazva azokat. Az 1950-es évek végétől, az 1960-as évek elejétől egyre diverzifikáltabbá váltak a szövetkezetek. Egyik speciális modelljét, a szakszövetkezetet alkalmazták a szőlő- és gyümölcstermő vidékeken. Jellemzője, hogy a tagsági viszony nem kötelezte

203 206 Hajdú Ildikó először a Szövetkezeti Központ egyik főosztálya lett a Hangya, majd végül 1949-ben nevében is megszüntették. 12 Mindeközben leváltották a régi vezetőket és lassanként összevonták a korábbi szövetkezeteket az újonnan alapított földműves szövetkezetekkel. Ennek során országosan földműves szövetkezetet egyesítettek Hangya szövetkezettel. Az egyesítés Zemplén vármegyében január elején vette kezdetét, új tagok beszervezésével párhuzamosan (Bartha 1970, 49). Megjelentek a különböző fejlettségi fokot képviselő táblás, átlagelosztású és közösen termelő szövetkezeti csoportok. 13 Az átszervezések során a szövetkezetek tulajdonát lényégében elvették és önálló működésüket csak formálisan őrizhették meg. Az első rendeleteket követően már 1945-től megindultak a termelőszövetkezeti csoportok létrehozására irányuló törekvések, azonban e szövetkezetek rövid időn belül feloszlottak. Az 1950-es évek eleje volt a szövetkezetek szervezésének újabb időszaka. Míg korábban általános tulajdonságként fogalmazódott meg az önkéntesség, most erőteljesen centralizált formában, felülről irányítva és szervezve alakultak az új szervezetek. Főleg az 1950-es évektől erőszakkal igyekeztek létrehozni a termelőszövetkezeteket, kötelezővé téve a tagságot. A leglényegesebb különbséget a korábbi időszakban létrehozott szövetkezetekkel szemben a központi irányítás, az önkéntességet teljesen figyelmen kívül hagyó szemléletmód jelentette. Feyér Piroska is megemlíti a szőlő- és borgazdaság történetét feldolgozó kötetében, hogy a szinte már tragikus tőkehiányt ellensúlyozó üzleti forma inkább kényszerű, mint meggyőződéssel a tagokat a közös munkában való részvételre, mint ahogy a közös munka is csak néhány területre korlátozódott, a tagok elsősorban egyénileg gazdálkodtak. A szakszövetkezet lehetőséget biztosított nagyobb egyéni gazdaságok működtetésére, amely ezért képes volt jelentősen hozzájárulni annak szélesebb körű elfogadásához. In: Módra Simó, 1988; Simó 1983, 63; Jávor et al. 2000, A termelőszövetkezetek ezen három korai típusa a /1948. számú Kormányrendeletben került meghatározásra. Az első típus a legrugalmasabb szövetkezeti forma, a táblás művelést folytató termelőszövetkezeti csoportot jelentette. Ennél a típusnál a föld közös megművelésén kívül minden munkafolyamat a tagok egyéni munkáján alapult, a föld magántulajdonban maradt. Köztes fejlettségi szintet képviselt a második típus, az átlagelosztású szövetkezet, ahol a megtermelt javakat átlag szerint osztották el a tagok között. A legfejlettebb típust a közösen termelő szövetkezetek jelentették, ahol a közös tulajdonban levő földeken közösen végzett munka által elért nyereséget a kollektíven végzett munka arányában osztották szét a tagok között, és közösen folyt az állattenyésztés is. In: Bartha 1970, Módra Simó 1988; Pál 1977, 10. átlényegített adaptációja gyűrűzött tovább a legfelső körökből a parasztokig. (Feyér 1970, ) A termelőszövetkezetek létrehozásának ezen kísérletei azonban ismét rövid időn belül zátonyra futottak. Ennek főleg 1956 vetett véget, amikor a korábbi tagok jelentős része ismét kivált a szövetkezetekből. A közös gazdálkodástól, az erőltetett kényszertől való idegenkedés, a szervezetek tőkeszegénysége és a szaktudás hiánya gyakran vezetett a megszűnéshez után újabb rendeletekkel próbálták újjászervezni a szövetkezeteket. Az 1950-es évek végén megindult a mezőgazdaság szocialista átszervezése, majd 1967-ben megalkották a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvényt. Az új gazdasági mechanizmus reformjának megindulásával a kisebb szervezetek egyesítésével nagyobb, erősebb szervezeteket törekedtek létrehozni. 14 Ennek keretében mind a szövetkezeteket, mind az állami vállalatokat nagyobb szervezeti egységekbe integrálták. Épp ez az ideológiailag terhes időszak követeli meg az emberi kapcsolatokat gyakran befolyásoló érzelmi, ideologikus és kulturális tényezők vizsgálatát, amelyek legalább olyan mértékben hozzájárultak a gazdasági szervezetek eredményességéhez vagy eredménytelenségéhez, mint a tőkeszegénység vagy a szaktudás hiánya. A szocialista politika követői Hegyalján is az új típusú termelőszövetkezetekben látták az egyedüli lehetséges megoldást a világháború után kialakult sok kisparcellás szőlő lazább, de mégis nagyobb egységben való szervezésére (Feyér 1970, 318). A szőlő- és gyümölcstermő vidékeken ennek egyik speciális modelljét, a szakszövetkezeteket alkalmazták, amelyeket az 1950-es évek végén, 1960-as évek elején kezdtek el megalakítani (Simó 1983, 63). Közel két évtizedes próbálkozás után, az 1960-as évek végétől az 1970-es években alakultak meg végül azok a termelő- és szakszövetkezetek, amelyek működésüket már ténylegesen folytatni tudták évtizedeken keresztül. Az új szövetkezeteket gyakran a hegyközségek átalakításával hozták létre. A két település esetében Tállyán 1969-ben alapították meg a szakszövetkezetet, Tarcalon pedig 1974-ben jött létre a Tokaj-hegyaljai Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, három évvel a Tokaj-hegyaljai Állami Borkombinát megalakulása után. A borvidék legtöbb településén szintén ezekben az években alapították meg azokat a szövetkezeteket, 14 Ennek példájaként lehet megemlíteni Olaszi, Hercegkút és Makkoshotyka termelőszövetkezeteinek egyesítését a Búzakalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezetbe (Pozbai 2005, ), vagy Sátoraljaújhelyen az 1959 és 1964 között több kisebb szövetkezet egyesülésével létrejövő Új Erő Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet (Kováts 1986, 98).

204 Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében 207 amelyek végül az 1990-es évek közepéig működtek (Dr. Boros et al. 1994, 287). Az első szövetkezeti kísérletekre Tállyán 1948-ban került sor, ahogy arról a Zempléni Népújság tájékoztatott: a termelők 14 katasztrális hold szőlőn önkéntesen közös művelésbe léptek. Ezen a területen szőlőoltvány telepet akarnak létesíteni. Közös terv, eg ységes irányítás alatt művelik meg a szőlőt a szövetkezet tag jai, s végzett munkájuk és földjük nag ysága szerint részesülnek a bevételből. 15 Egy 1949-es Zempléni Népújság-cikk ismét újabb szövetkezetről tudósít, amelyet 13 tag 7 katasztrális hold szőlő bevonásával hozott létre ben alakult meg a Tállyai Földművessszövetkezet Táncsics termelőszövetkezeti csoportja, amely a fennmaradt működési engedély tanúsága szerint már a III. számú mintaszabályzat alapján kezdte meg működését. 17 Ezt követően, ben hozták létre a Vorosilov Termelőszövetkezetet, amely 149 hektár szőlőültetvényen gazdálkodva, taggal indult. Ez az időszak azonban a szervezetek létrehozásáról majd feloszlatásáról vagy feloszlásáról szólt. A Vorosilov Tsz az 1950-es évek elején megindult társadalmi-politikai változások következtében 1956-ban oszlott fel. Fél évvel később, 1957 tavaszán kísérelték meg újraszervezni Rákóczi Tsz-ként, azonban ban ez is megszűnt. A szövetkezeti együttműködéssel szembeni társadalmi ellenérzéseket, a közös cselekvés nehézségeit jól tükrözi az 1950-es évek végén egymás után alakuló majd megszűnő szövetkezetek sora. A Rákóczi Tsz utáni évben az Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, majd 1959-ben a Virágzó Hegyalja Tsz is megalakult, de a két utóbbit négy évvel később, 1962-ben feloszlatták (Dr. Boros et al. 1994, 287). Ezt követően végül a hegyközség jogutódjaként 1969-ben megszervezett szakszövetkezet bizonyult életképesnek, és egészen 1992-ig működött ben Dr Bárftai Szabó Gyula Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezetté szervezték át, (2. sz. táblázat). Tállyával párhuzamosan Tarcalon is létrejöttek az 1940-es évek második felében az első szövetkezetek szeptemberében alakult egy II. típusba tartozó, átlagelosztású termelőszövetkezet 45 taggal, 276 katasztrális hold szántó és 2 katasztrális hold gyümölcsös bevonásával, valamint 4 tag alapításával egy közösen termelő, III. típusba tartozó csoport 10 katasztrális 15 A tállyai földművesszövetkezet versenyre hívja ki A Zempléni Népújságban megjelenő cikket pár héttel később egy újabb tudósítás követte, amely már 40 katasztrális holdról ad számot. In: Tömegesen jelentkeznek a földmunkások. 16 Zempléni Népújság, A tállyai termelőszövetkezet működési engedélye: Zl. XXIV/2 2145/1949. hold szántó művelésére (Bartha 1970, 69). A Tokajhegyaljai Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Tarcal a szőlőültetvényekkel rendelkező termelőket összefogó szakcsoporti ágazattal együtt 1960-ban alakult meg Tarcalon. A szakcsoport részben érdekképviseleti szervezetként működött lebonyolította a tagok által megtermelt szőlő értékesítését a borkombinát felé és részt vett a vele folytatott ártárgyalásokon, a szőlőárak megállapításánál, részben a termelés és feldolgozás folyamataihoz biztosította a tárgyi, technológiai, szakmai feltételeket és ismereteket. A szövetkezetekbe belépő tagok kötelesek voltak földjüket és vagyonukat használatba átadni, részt venni a közös munkában és a közösség szervezeti életében. Egyedül a háztájinak nevezett földterület maradhatott a tagok tényleges tulajdonában. A szőlőültetvények kis területe számos esetben lehetővé tette, hogy azok háztáji kisüzemek maradjanak és a tulajdonosok számára ne váljon kötelezővé a szövetkezeti tagság. A cél a termelékenység és a gazdaság jövedelmezőségének növelése, valamint a tagok jövedelmének biztosításával a közös gazdaság fejlesztésében való érdekeltté tétel volt, amellyel az ipari és mezőgazdasági munka, illetve a város és falu közötti különbségek megszüntetését kívánták megvalósítani. 18 A szövetkezetek két egyszerűbb felépítésű, 20. századi típusa a szakszövetkezet és a pinceszövetkezet. A szakszövetkezet jellemzője volt, hogy olyan területeken hozták létre, ahol a nagyüzemi termelés nem valósítható meg, legfőképp a kedvezőtlen természeti viszonyok miatt (Simon 2001, 32). A pinceszövetkezet ugyanakkor a bor feldolgozására, tárolására és értékesítésére szerveződött. Tokaj-Hegyalján főként ez a két szövetkezeti típus terjedt el. A szakszövetkezet vagy ahogy gyakran nevezték, szakcsoport bonyolította le a tagjai által megtermelt szőlő értékesítését a borkombináttal, részt vett az ártárgyalásokon, a szőlőárak megállapításánál, segítette a termelőeszközökhöz, anyagokhoz és növényvédő szerekhez való hozzáférést. A szakcsoporthoz való tartozás nem volt kötelező, erre csak lehetőséget adott. Mint minden szövetkezet egyedi, nem kollektív javakkal, például kedvezményekkel, 19 útépítések finanszírozásával és egyéb szolgáltatások biztosításával is igyekezett minél több tagot megnyerni. A szakszövetkezetek céljuk szerint segítették, szervezték és fejlesztették a tagok egyéni, családi szőlő- és gyümölcstermesztő 18 A hercegkúti Remény Mezőgazdasági Termelőszövetkezet alapszabálya. 19 Ilyen kedvezmény volt a nagyüzemi felárból való visszajuttatás 10%-a.

205 208 Hajdú Ildikó 2. sz. táblázat: Szövetkezeti törekvések Tarcalon és Tállyán a 20. század első felében. Forrás: Bartha 1970; Pál 1975; B.-A.-Z. Megyei Levéltár, Sátoraljaújhely. * Az alapításuk dokumentumai nem maradtak fenn, a törvényi rendelkezések és a levéltári forrásokban a szövetkezetre való utalás bizonyítja létrehozásukat. ** Zl. XXIV/ /1949. Table 2. Cooperative attempts at Tarcal and Tállya in the first half of the 20th century. Source: Dr. Bartha 1970; Dr. Pál 1975; B.-A.-Z. County Archive, Sátoraljaújhely. *The founding documents did not survive, but statutory provisions and references to cooperatives in archive sources prove their establishment. ** Zl. XXIV/ /1949. Szövetkezet neve / Name of the cooperatives Alapítás (átalakulás) éve Year of establishment (or transformation) Megszűnés éve Year of cessation Tarcali Hitelszövetkezet Tarcali Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet Tállyai Hangya Szövetkezet Tállyai Hitelszövetkezet Tállyai és Tarcali Földmívesszövetkezet* 1945? n.a. Tállyai Földmívesszövetkezet Táncsics termelőszövetkezeti csoportja** 1946 n.a. Tarcali Földmívesszövetkezet II. típusú termelőszövetkezeti csoportja 1948 n.a. Vorosilov Termelőszövetkezet, Tállya Rákóczi Termelőszövetkezet, Tállya Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, Tállya Virágzó Hegyalja Termelőszövetkezet, Tállya tevékenységét. Emellett pozitív ösztönzők, illetve árukapcsolással kulturális szórakozási, művelődési lehetőségek sorát teremtették meg a tagok számára. Ez az eljárás a szocializmus idején a teljes gazdasági szférában érvényesült. Az as években a szőlőtermesztő állami gazdaságokkal, illetve a Tokajhegyaljai Borforgalmi Vállalattal, majd 1971 után az ezek egyesüléséből létrejövő Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombináttal álltak gazdasági kapcsolatban. Az ehhez hasonló nagy gazdasági szervezetek, mint állami felvásárlók biztosították a megélhetést a termelők számára a szövetkezetekkel együtt. A szakszövetkezetek tehát lényegében a kisüzemi illetve háztáji termelést integrálták a nagyüzemi keretek között (Simó 1983; Ihrig 1937; Juhász 1988). Az egyéni, családi gazdaságok termelték meg továbbra is a szőlőt, és a termék értékesítésében illetve feldolgozásában segített a szakszövetkezet. Azáltal, hogy a szőlőültetvények egy része egyéni kezelésben maradt, a mezőgazdasági kisüzemek csak a nagyüzemekkel szimbiózisban termelhettek eredményesen. (Harcsa Kovách 1996, 104) Az előző időszak szövetkezeteivel szemben még egy lényeges különbséget ki kell emelni. A század eleji egyesületek és szövetkezetek különböző nagyságú földbirtokokkal rendelkező termelőket tömörítettek. Általános jellemzőjük volt, hogy a szervezeten belüli hierarchia a társadalmi hierarchiát is tükrözte, és vezetői a nagybirtokosok közül kerültek ki. Ez a szocializmus ideájával ellentétes struktúra teljes mértékben eltűnt az új szervezetekben. Azonos jogok és kötelezettségek fogalmazódtak meg célként, amely azonban épp a szervezetek mérete miatt kevéssé tudott érvényesülni. Az egyes tagok által befektetett munka és idő, illetve az elérhető nyereség nem állt arányban egymással. A SZÖVETKEZETEK HARMADIK KORSZAKA: A RENDSZERVÁLTÁS UTÁNI ÉVEK A rendszerváltás ismét a társadalom és a gazdaság teljes átalakulását indította el. A gazdaságban a termelés és értékesítés új piaci alapokra helyezése a korábbi gazdasági szervezetekben is változásokat eredményezett. Új gazdasági társaságok sora keletkezett, a régiek megszűnésével vagy átalakításával párhuzamosan. Ezek a folyamatok a szövetkezeteket is új alapokra helyezték. A mezőgazdasági tulajdonviszonyok átrajzolódása jelentős következményeket vont maga után. Magánkézbe került a termőföld és a termelőeszközök jelentős része, és ismét kisbirtokok sora keletkezett, amelyeket a szocializmus a szövetkezetek életre hívásával igyekezett

206 Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében 209 működőképessé tenni. A rendszerváltással azonban a társadalmi szerkezet ismét átrétegződött, amit gyakran az értékrend és a kollektív identitás zavarai és a politikai instabilitás terhelt. (Harcsa et al. 1994, 15) Országos viszonylatban árutermelő, palackozott borokat forgalmazó szőlőbirtokkal egyetemben sok 2 3 hektáros kisbirtok jött létre (Alkonyi I. s. d. 9 10). Főleg a kezdeti időszakban, az új, főként külföldi tőkével alapított nagybirtokok és a borkombinát utódja, a Tokaj Kereskedőház Rt. szimbiotikus kapcsolatban működött a kisbirtokokkal. A rendszerváltással egy hosszas, képlékeny, átmeneti periódus, a szövetkezetek harmadik időszaka vette kezdetét. A kollektív cselekvést pozitívan értelmező termelők két alternatíva közül választhattak a szövetkezeti együttműködéssel kapcsolatban. A privatizációt követően egyszerre jelentkezett a régi szövetkezetek fenntartásának, illetve újak létrehozásának igénye, a magántulajdonba került eszközökre építve (3. sz. táblázat). Az 1990-es évek elején az új jogi keretek között a régi szervezeteket ismét bejegyeztették a cégbíróságokon, új alapszabállyal és a tagok névsorával. Így folytatta tovább működését például a tállyai, tarcali, hercegkúti és bodrogkeresztúri szövetkezet is. A tagság önkéntessé vált és a szövetkezetek tagjai szabadon dönthettek a maradás vagy a kiválás mellett. A gazdasági lehetőségeket kevésbé feltérképező tagok gyakran a korábbi keretek közötti gazdasági tevékenységet választották. Ezek a szövetkezetek viszonylagosan hosszú időszak elteltével, átlagosan 15 évi működés után szűntek meg. Velük párhuzamosan, a borkombinát első privatizációjával újabb szövetkezetek jelentek meg. A borkombinát anyagi eszközeinek, pincéinek, feldolgozáshoz szükséges eszközeinek illetve a régi szövetkezetekből kilépett tagok vagyonának apportálásával 1992 és 1993 között 19 pinceszövetkezetet alapítottak Hegyalján, kiváltva a megszűnt termelőszövetkezeteket és szakszövetkezeteket. Ugyanakkor a pinceszövetkezetek is egy kritikus időszakban, állami beavatkozás által jöttek létre a tárolási, feldolgozási és értékesítési nehézségekre adott válaszlépésként. Átlagosan 10 éves működés után megszűntek és közülük ma már csak néhány folytatja működését. Megemlíthető ezek között az erdőbényei és a bodrogkeresztúri pinceszövetkezetet. A legtöbb ekkor alapított szervezet megszűnését a Borkombinát utódjának, a Tokaj-Kereskedőház Rt.-nek a pinceszövetkezetekből történő kivonulása gyorsította fel. Gyakran még megerősödésük előtt került erre sor, amelynek következtében működésképtelenné váltak: Kivonul, de a bevitt apport képezi a szövetkezet vag yonának eg y részét, ezt ő eladja a szövetkezeti tagoknak. Fizessék meg mag yarul a pincét meg a tárolóteret. De ekkor kiderült, hog y erre már nem hajlandó senki beadni a pénzt. Ráadásul leszüretelte a termést, feldolgozta saját költségén, bevitte ebbe a közös pincébe és akkor még tőle követeltek pénzt. Tehát nem kapott a szőlőjéért 1 Ft-ot sem, de a pince megvételéért, meg a bor kezeléséért, meg esetleges palackozásért stb. viszont össze kellett volna adni a pénzt, amiből tudják ezeket a folyamatokat finanszírozni. Ehhez meg nem voltak hozzászokva az emberek. Ahhoz voltak hozzászokva, hog y beadták a szőlőtermést és másnap vag y 1 hét múlva felvette érte a pénzt. Ilyen körülmények között hát elég naiv gondolat volt, hog y majd ezt meg fog ják érteni az emberek eg yik napról a másikra. 20 Az állami, illetve volt nagyvállalatok támogatásával alapított szervezetek mellett a termelők körében egyre általánosabbá vált a szövetkezetek alapításának önálló kezdeményezése, amelyre az első példák az 1990-es évek második felétől kezdődően említhetők meg. Az önként szerveződő szövetkezetek jelenségének megerősödéséhez azonban még el kellett telnie néhány évnek, és majd csak az ezredfordulót követően vált általánosan elterjedté a magángazdaságok körében. A tagok főként a kiválással megszerzett, illetve a privatizáció során kapott gazdasági tőkét fektették az alapításba. További jellemzőjük volt, hogy gyakran párhuzamosan szerveződtek a pinceszövetkezetekkel. Az alakuló szervezetekkel szemben bizalmatlan gazdák olyan szövetkezetek létrehozására törekedtek, amelyek nagyobb biztonságot adtak azáltal, hogy erősebb bizalmi, szolidaritási kötelékek között szervezték meg azokat. A szövetkezetek azonban olyan problémákkal és gazdasági jelenségekkel kerültek szembe, amelyek tekintetében nem rendelkeztek megoldási stratégiákkal. Az 1992-től meginduló privatizáció és kárpótlás folyamata a gazdasági szerkezet radikális átalakulásával járt. Az igénylőknek kiosztott földterületek gyakran drasztikusan lecsökkentették a szövetkezetek gazdálkodási területét. Ennek következtében számos szövetkezetet felszámoltak. Az átalakult és ismét bejegyzett szövetkezeteknek ugyanakkor nemcsak a művelési területek csökkenésével, szétaprózódásával kellett szembenézniük. Ahogy az új termelőknek és a nagyvállalatoknak, úgy a szövetkezeteknek is komoly kihívást jelentett a piac visszaesése és az állami támogatások megszűnése. Gyakorivá váltak a kifizetetlen szőlőfelvásárlások, megtorpant a készleten levő bor forgalma, ami nagy veszteségeket generált. Azok a szövetkezetek, amelyek elég erősek tudtak maradni a privatizáció után is, képesek voltak áthidalni a nehézségeket és tovább folytatni, illetve idővel ismét nyereségessé tenni működésüket. Erre jó 20 FM040409Tc, 2004.

207 210 Hajdú Ildikó 3. sz. táblázat: A rendszerváltást követően átszervezett vagy alapított szövetkezetek Tokaj-Hegyalján. Forrás: Table 3. Restructured or newly founded cooperatives after the change of the regime in Tokaj-Heg yalja. Source: jeg yzek.hu Szövetkezet neve/ Name of the cooperatives Alapítás (átalakulás) éve Year of establishment (or transformation) Megszűnés éve Year of cessation Tokajhegyaljai Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Tarcal 1960 (1990) 2001 Dr. Bártfai Szabó Gyula Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezet Tállya 1969 (1990) 2001 Hercegkúti Mezőgazdasági Szövetkezet (korábban Remény Mezőgazdasági Szövetkezet) 1970 (1990) 2010 Béke Pinceszövetkezet Bodrogkeresztúr 1970 (1990) 2007 Arany Furmint Szőlőtermesztő és Feldolgozó Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezet Erdőbénye 1992 ABAVIN Pinceszövetkezet Abaújszántó Bodrogkersztúri Pinceszövetkezet 1992 Mádi Szőlőtermelők Pinceszövetkezete Tállyai Kistermelői Pinceszövetkezet Tolcsvai Kertészeti és Borászati Pinceszövetkezet Vitis Termelő Szolgáltató és Kereskedő Szövetkezet REX-VIN Pinceszövetkezet Szegi Szőlőtermelők Pinceszövetkezete Erdőbénye Pinceszövetkezet 1992 Olaszliszkai Szőlőtermelők Pinceszövetkezete Tokaji Bortermelők Pinceszövetkezete Tokaji Bor Termelő és Értékesítő Pinceszövetkezet Hegyalja Kapuja Mezőgazdasági Termelő és Értékesítő Szövetkezet Tokajhegyaljai Pinceszövetkezet Tarcal Nektár Borértékesítő és Pinceszövetkezet Sárospataki Pinceszövetkezet Hercegkúti Értékesítő Pinceszövetkezet Tokaji Raritás Pinceszövetkezet Tarcali Gazdák Szövetkezete Hercegkúti Beszerző és Értékesítő Szövetkezet Hercegkúti Szolgáltató és Értékesítő Szövetkezet Tokaj-hegyaljai Szőlősgazdák Termelési, Szolgáltató és Kereskedelmi Szövetkezete Mezőzombor Hercegkúti Szőlő-Gyümölcs Felvásárló és Értékesítő Gazdaszövetkezet Tokaj-Hegyaljai Szőlő és Bor Beszerzési és Értékesítési Szövetkezet Tállyai Szőlészeti, Borászati Felvásárló, Értékesítő és Szolgáltató Szövetkezet Első Tokaj-hegyaljai Borkultúra Termelő, Értékesítő és Szolgáltató Pinceszövetkezet 2000 Rátka Tokaj Aranya Regionális Termékértékesítő Szövetkezet 2001 Tokaj-Tállya Borbarátok Termeltető és Értékesítő Szövetkezet 2003

208 Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében 211 példa a Hercegkúti Mezőgazdasági Szövetkezet (Hőgye 1998, ). Ehhez elengedhetetlenné vált, hogy a piacgazdasági körülményekre reflektálva működésüket új alapokra helyezzék. A rendszerváltás után a szövetkezetek működésében több változás is történt. A szocializmus idején létrejött gazdasági szervezetekre még jellemző volt, hogy árukapcsolással pozitív ösztönzők, kulturális javak is bevonásra kerültek a gazdasági működésbe. Az új szervezetek ezeket leépítették, és csak arra törekedtek, hogy a tagok közös gazdasági érdekeit racionalizálják. A tagok közötti kapcsolatok kizárólag a gazdasági együttműködésre redukálódtak. Azonban az is nyilvánvaló, ahogy azt Mancur Olson is kifejtette, hogy ha egy szervezet tevékenysége kimerül abban, hogy egy kollektív jószág megszerzéséért lobbizzon valamilyen nagy csoport számára, akkor ez a szervezet nem képes jutalmakat és pozitív szelektív ösztönzőket felkínálni potenciális tagjainak. (Olson 1997, 165) A csoport tagjai számára pozitív értéket képviselő ösztönzők csökkenése épp ezért gyakran akadályozza a szervezet növekedését. ALTERNATÍVÁK A GAZDÁLKODÁSBAN: EGYÉNI VAGY KOLLEKTÍV CSELEKVÉS Tokaj-Hegyalján az elmúlt 150 év gazdasági, társadalmi változásai során meghatározó szerephez jutottak a szövetkezetek. Célkitűzéseik szerint a termelés, fogyasztás, értékesítés sokszereplős területeit törekedtek összefogni, és képviselni a tagok azonos egyéni érdekeit. A rendszerváltást követően új tendenciák jelentek meg a gazdaság újrastrukturálásában. A termelők számára az egyik legnagyobb változást a függetlenség érzése jelentette. Lehetővé vált a szőlőtermesztés és borkészítés szövetkezeti együttműködés nélkül, nemcsak háztáji, vagy a borkombinát tulajdonában levő üzemek birtokain, hanem nagyobb, saját tulajdonban vagy kezelésben álló ültetvényeken. A gazdáknak lehetőségük nyílt arra, amire ötven éve nem volt alkalmuk: szuverén gazdaságokat hozni létre. A szövetkezetekből kilépő tagokat a saját tulajdon birtoklásának tudata motiválta. A kisüzemek egy része miközben nagy felvásárlók számára értékesítette a megtermelt szőlőt, igyekezett a piaci lehetőségek feltérképezésével önálló gazdaságot, magánborászatot kiépíteni, kilépve az őstermelői körből. A társadalmi és gazdasági szinten egyaránt jelentős változásokat hozó évek ugyanakkor számos nehézséggel is jártak. A vállalati és szövetkezeti leépítésekkel párhuzamosan megnőtt a munkanélküli réteg, amely főleg egyes vidéki régiókban a 30%-ot is elérte (Harcsa Kovách 1996, 105). A termelők egy része számára a súlyos munkanélküliséggel terhelt helyzetből a mezőgazdasági termelésben való önfoglalkoztatás jelentette a kiutat. A privatizáció során visszakapott illetve a már meglevő családi földterületen önálló gazdasági tevékenységbe kezdtek (1. sz. interjú). Az önálló vállalkozást indító borászok a nagybirtokoktól és felvásárlóktól elszakadva kiszélesítették működési körüket. Ma már a szőlőültetvényeken megtermelt szőlő egyéni feldolgozására törekednek. A bort saját, újonnan kiépített vagy kibővített pincékben tárolják, és maguk keresik meg az értékesítési csatornákat. E folyamatnak már körül tapasztalhatók voltak az előjelei, az újabb tárolóhelyek kialakításának igényében. Tarcalon ennek eredményeként épült ki a Bodrogkeresztúrra vezető utat jobbról szegélyező löszfal mentén, a korábban a borkombinát tulajdonában levő területen egy új pincesor. Az 1990-es évek elején indult meg az új pincék kiépítése, s mostanra új pince sorakozik egymás mellett. Gazdasági cselekvésük gyökerei a szocialista időszak második gazdasághoz nyúlnak vissza. Mai jelenlétük az abból kinövő magánkezdeményezés mértékét mutatja. A folyamatban azonban nemcsak kényszervállalkozási törekvés látható. Sokkal inkább egy, a szocializmus idején megszakadt, vagy látensen tovább élő folyamat felerősödése ismerhető fel, amely a szakszövetkezetekkel lényegében fenn tudott maradni, majd az 1970-es évektől enyhülő politikai vezetés időszakától erősödésre is lehetősége nyílt. A vállalkozásba kezdő réteg azonban csak töredéke a rendszerváltást követően szőlőültetvényhez jutott családoknak. Jelentős részüknél a szőlőtermesztés továbbra is második gazdaság maradt. Ezen társadalmi csoport esetében mutatkozik meg leginkább a közös érdek, a nagy felvásárlókkal szemben a szőlő- és borértékesítés során közös képviselet felállításában. Gazdasági mentalitásukat ugyanakkor egyfajta passzivitás jellemezte. Szabó Piroska Nagyrákoson a mezőgazdasági termelők rendszerváltás utáni gazdasági attitűdjeit vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy bár a rendszerváltás pozitív várakozással töltötte el a kisvállalkozók vagy az ebbe belevágni szándékozók nagy részét, sok gazda viselkedésében akik saját maguk vagy szüleik mind a három, vagy legalább két gazdasági változás 21 idején már rendelkeztek földdel a bekövetkező drasztikus események hatására gazdasági cselekvéseikben sokkal 21 Ezek az 1945 utáni földosztás, a 1960-as évek szövetkezetesítései, valamint az 1990 utáni rendszerváltást követő események, amelyek az emberek életére jelentős hatással voltak (Laki Szalai 2004, 17).

209 212 Hajdú Ildikó inkább az elbizonytalanodás és a kivárásra építés vált jellemzővé (Szabó 2005). Ahogy a vállalkozás elindítása is aktivitást kívánt a termelőktől, hasonlóan egy társas együttműködés is ezt igényelte, így a bizonytalanság és kivárás itt is éreztette hatását. A hegyaljai borászat szereplőinek a gazdasági és politikai helyzetre adott válasza azonban korántsem értelmezhető teljes mértékben ebben a kontextusban. Az egyéni és kollektív cselekvés gazdaságban betöltött szerepét számos kulturális és társadalmi tényező, illetve a történelmi események, az egyének kollektív emlékezete is befolyásolja. Az átélt pozitív vagy negatív élményeken átszűrve értelmezik a jelenlegi gazdasági helyzetet és lehetőségeket. A szövetkezeti együttműködés egy lehetséges alternatívaként jelent meg előttük, amely azonban negatív benyomásokkal volt terhelt immár nemcsak a szocializmus, hanem a rendszerváltást követően alapított szervezetek kevésbé hatékony működése miatt is. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS KULTURÁLIS VÁLTOZÁSOK Míg a 20. század eleji szövetkezeti együttműködések alulról szervezettségükből következően több-kevesebb eredménnyel segítették az egyes tagok gazdasági tevékenységét, a világháború utáni szövetkezetek esetében már teljesen más folyamatok játszódtak le. Az első szövetkezetek vezetői a községek nemesei, befolyásos gazdái sorából kerültek ki, az ő felvilágosító, ismeretterjesztő tevékenységük ösztönözte a kisebb gazdákat a belépésre. Azonban minden esetben azon termelőket vonta be a szövetkezet, akik már hosszú ideje folyamatosan működtették gazdaságukat, és annak megsegítése volt a céljuk. A világháborút követően ez a folyamat jelentősen megváltozott. Bár a politikai rendszer a földhöz jutott, ismeretek, tapasztalatok nélküli társadalmi réteg megsegítéseként értelmezte a földművesszövetkezetek megalapítását, azokat már nem az alulról szervezettség, a tagok belső motivációja hívta életre. Az első években a településeken levő korábbi szövetkezetek beolvasztása még részben biztonságérzetet nyújtott. Azonban az új tagok a földek megműveléséhez nem rendelkeztek ismeretekkel és eszközökkel, így a kapott föld és eszközök sem garantálták azok működtetésének sikerességét, hiszen itt már nemcsak a földművelési tapasztalat hiányzott, hanem a szervezetek irányításának és a közösség összetartásának tudata vagy legalábbis ismerete is, akárcsak a tőke vagy az együttes tevékenység pozitív eredményének hite. A szocialista együttműködés ideológiája azonban fokozatosan mégis összefogásra bírta a települések gazdáit, és az állam által felügyelt földműves szövetkezetek vezetése alatt már létrejöttek az első tényleges, szocialista szövetkezetek. Az önállóság azonban egyáltalán nem volt biztosított, sőt, az új földtulajdonosok által bevitt kis parcellák is gyakran a települések határában szétszórtan helyezkedtek el, csökkentve a közös gazdálkodás lehetőségét. Bár a tagosításokkal részben igyekezett az állam ezeket a nehézségeket orvosolni, valójában újabb ellentéteket szült a község lakói között. Az 1950-es évek zivataros időszaka után azonban az évtized végétől, az 1960-as évektől kezdődően mégis éltre keltek azok a szervezetek, amelyek már közel fél évtizeden keresztül meghatározták a települések életét. Ezen időszak alatt drasztikus hatást gyakoroltak a községek gazdasági, társadalmi, kulturális berendezkedésére. Átalakult a földművelés, számos, korábban termesztett növény eltűnt, míg helyüket mások vették át. Megindult egy erőteljes gépesítés, és az egyre nagyobb hatékonyságú gépek mind nagyobb egybefüggő földterületeket követeltek meg a hatékony kihasználás érdekében. A korábban családi munkamegosztásra, együttműködésre épülő gazdaságok is megszűntek, vagy legalábbis kizárólag a háztáji gazdaságra korlátozódtak. A szövetkezeteken belül a tagok már nem minden munkafolyamatot ismertek és végeztek, tevékenységük egyre inkább bizonyos területekre specializálódott. És mindezeken túlmenően, a szövetkezetek egyre hatékonyabbá váló szervezeti felépítése révén, vezetőik egyre nagyobb társadalmi szerepre tettek szert a községek életében, mindinkább meghatározó alakjaivá váltak. Ezt bizonyítja, hogy számos településen a korábbi tsz-vezető a helyi politikai élet irányítója lett a rendszerváltást követően. Az 1990-es években a szövetkezetekbe belépő tagok vagy örököseik végre ismét dönthettek arról, hogyan akarnak gazdasági tevékenységet folytatni. Ismét tulajdonosai lettek korábbi birtokaiknak, és újra önállóan rendelkezhettek nemcsak a földdel, hanem annak hasznosításával, megművelésével, annak mikéntjével, vagy akár idejével is. Azonban ahhoz, hogy az egyes, ismét szuverén gazdasági szereplők mégis a kollektív cselekvés mellett döntsenek, szembe kellett nézniük az előző korszak negatív tudatával. Erősen determinálták a termelők gazdasági attitűdjeit nemcsak a nehéz gazdasági körülmények, hanem a csoportok inkoherens jellemzői és a szocializmus negatív tapasztalatai is: [ ] szövetkezeti formák működtek, itt is volt szőlőtermesztő szakcsoport. Aztán ezek valamilyen oknál fogva megszűntek. Általában rossz szájízzel szűntek meg, ezért ódzkodnak most

210 Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében 213 ezektől a szövetkezésektől. Ezek úg y működtek, mint amik most az elképzelésekben is vannak. De akkor senki sem gondolt abba, hog y azért mégis hellyel-közzel jól működött. Most, mire rájöttek, [ ] már a kutyát nem érdekli , meg 100 termelő tartozott bele. A termés eg y részét feldolgozta magának a szakcsoport, lerakták pincébe, nag y részét értékesítették szőlőbog yóként, akkor még a Tokaj-heg yaljai Államgazdasági Borkombinátnak. Akkor még közösen szedték le, vitték, beadták nekik, eg y részét feldolgozták, bent volt a pincében a pénz. Tehát maga a pince értéket képviselt a hordóktól a borig. Gyakorlatilag ez megszűnt, mert nem jó ez, mert kommunista elv, meg szocialista elv, meg mit tudom én mi volt, csak jó nem. Szétverték és ezek mind, 99%-ban rossz szájízzel szűntek meg. Nem érdekel most már senkit. 22 A korábbi együttműködést jellemző szokások és az egyéni cselekvési lehetőségek hiánya negatív emlékeket, illetve gazdasági cselekvési magatartásmintákat hagyott a borászokban. 23 A kialakult érzelmi és ideológiai attitűd ma is determinálja a kollektív cselekvést: Hát, eg yedül nem lehet csinálni semmit. Elég széthúzós társaság. Nem igazán. Pedig eg y közös kell, amiben mindenki eg yszerre reklámozza a Tokajit és nem elsősorban a sajátját, és akkor idejön a vendég. De ennek a problémának még fejben van az oka, [ ] az elmúlt 50 év, meg az itteni szövetkezési formák meg ilyen dolgok. Hát azért nem lehet igazán rávenni az embereket semmiféle eg yüttműködésre, mert ha meghallja, hog y szövetkezés, meg tsz, akkor már menekül is el. Nem hog y termékértékesítés, meg közösen. Elmenekülnek még a környékről is, ha ezt meghallják. 24 A termelők szavaiból mintha visszacsengne a szövetkezetek alapításakor gyakran elhangzott kérdés, miért is nem akarják a gazdák, mikor az számos előnyt hordoz magában számukra. Ezt a jelenséget a Harcsa Kovách Szelényi szerzők által írt A posztszocialista átalakulási válság a mezőgazdaságban és a falusi társadalomban című tanulmányban úgy értelmezik, hogy az állami és szövetkezeti tulajdon mint negatív tényező az elítélendő és elvetendő ideológia szerepébe került. Az egyének ellentételezésként az egyéni cselekvést helyezték előtérbe, miközben a meghatározó ideológia az volt, hogy az állami és szövetkezeti szektornak lényegében el kellet tűnnie... (Harcsa et al. 1994, 27) A termelők egy része ebből adódóan nem fogadta pozitívan az 1990-es évek után ismételten felülről irányított szövetkezetek alakítását sem. A korábbi gazdasági 22 SS040710Tc, Hivatalosan az önkéntesség volt meghirdetve, de a valóságban több olyan intézkedést is hoztak, amelyekkel a parasztok szövetkezetekbe lépését kívánták kierőszakolni. (Harcsa et al. 1994, 17) 24 SS040710Tc, kapcsolati rendszer megszűnése mellett ugyanakkor szerepet játszott a tagok szemléletmódja, az anyagi nehézségek, a tőke és szaktudás hiánya egyaránt (1. sz. interjú). Az új szervezetek egyik legfontosabb jellemzője a szocializmus idején életre hívott intézményekkel való szervezeti és társadalmi kapcsolatban, illetve az azzal való szembenállásban fogalmazható meg. Lényegében miközben a szocialista ideológia és annak minden fizikai és szellemi megnyilvánulásának elutasítására törekedtek, valójában az az egyének gazdasági attitűdjében, cselekvési mintáiban jóval erőteljesebben beívódott. Ahhoz tehát, hogy ismét szövetkezeti keretek között működjenek együtt a termelők, mind az előző időszakra, mind a korábbi szövetkezetekre reflektálva, azokkal diszkurzív módon kell megtalálni a megfelelő gazdasági stratégiákat. A szövetkezeti formában történő összefogás szándéka elsősorban azon szőlőültetvénnyel rendelkező termelők körében jelent meg, akik egyrészt korábban is tagjai voltak a szakszövetkezeteknek, másrészt a rendszerváltást követően önálló vállalkozást indítottak. Több esetben generációk óta szőlőtermesztéssel foglalkoztak, és az 1990-es években adódó lehetőségek között szőlőültetvényük és működési körük folyamatos bővítésével igyekeztek új gazdasági alapokra szert tenni. Ezen társadalmi csoport együttműködésre való törekvése nem egyedülálló. Korábbi példák mutatják a gazdasági cselekvésben betöltött szerepük jelentőségét. Szabó Ferenc a Csanád megyei Gazdasági Egyesület esetében említette, hogy bár a tagok 70-75%-át a 100 hold alatti parasztbirtokosok alkották, addig a szervezetet a kat. hold földterülettel rendelkező birtokosok irányították (Szabó 1971, ). A 19. század végén létrehozott, korábban említett gazdasági szervezetek, társulások, szövetkezetek, egyesületek szintén ezt támasztják alá. A nem felülről, állami keretek között létrehozott szervezetek esetében gyakran a helyi közösség elismert, befolyással, gazdasági, társadalmi és politikai tőkével illetve szaktudással rendelkező tagjai, gazdái jártak élen azok megalapításában. Elsősorban a nagyüzemi termelés felé orientálódó termelők váltak az egyes szervezetek motorjaivá. Azok a gazdák, akik belevágtak az éppen formálódó, épp ezért kiszámíthatatlan piacgazdasági keretek közötti önálló vállalkozások indításába, rendelkeztek azzal a kezdeményezőkészséggel, amely képes volt a passzív vagy bizonytalan őstermelőket is maguk mellé állítani. Ugyanakkor nem törekedtek nagy szövetkezetek létrehozására, gyakran akadályozták is annak bővülését. Ez a jelenség épp a szocializmusban működő szövet-

211 214 Hajdú Ildikó kezetekben jelentkező negatív tényezők, az Olson által ún. potyautasoknak nevezett gazdasági szereplők miatt alakult ki. Bár az emberek bizonyos csoportjait gyakran fűzik össze közös érdekek, szervezeti összefogásuk akadályokba ütközik egyrészt a tagoknak a működtetéshez szükséges anyagi bázis és időráfordítás, valamint az abból az egyén számára juttatott nyereség aránytalansága miatt. A szövetkezeteknek tehát megoldást kellett találni a szervezeti és stratégiai működésüket hátráltató személyi problémákra. Vagyis [ ] a közös szándékot szolgáló egyéni áldozatok nyomán keletkező előnyökből a csoport minden egyes tagja részesedik (Olson 1987, 44 45), így azok a potyautasok is, akik nem járultak hozzá a közös erőfeszítésekhez. Érdemes a dolgot a többiekre hagyni, hadd csinálják ők, ámde a többieket szinte semmi sem ösztönzi arra, hogy bármit is tegyenek a csoport érdekében, így a csoportcselekvés szinte egyáltalán nem jön létre. [ ] Nagy létszámú csoportok, még ha racionális egyének alkotják is őket, nem cselekednek csoportérdeküknek megfelelően. (Olson 2001, 80) Tokaj-Hegyalja esetében a közös pinceszövetkezeteknél is minden tag rendelkezett tároló- és feldolgozóhellyel, értékesítési lehetőségekkel. Egyenlő volt az azok által elérhető tagok közötti nyereség is. Tehát a közös érdekkel rendelkező nagycsoport tagjaként cselekvő egyén [ ] csupán parányi részt kap az előnyökből. (Olson 2001, 81) Ez az előny a tagokat arra is ösztönözte, hogy igyekezzenek kizárni külső, a korábbi szakszövetkezethez nem tartozó gazdák csatlakozását, épp az elérhető nyereségből való nagyobb részesedés miatt. Az Olson-paradoxonnak is nevezett jelenség kiküszöbölése tehát fontos tényezővé vált a szövetkezetek alapítói számára. Ezért új pinceszövetkezetek mellett új szervezeteket is alapítottak. A tagok ezzel annak kivédésére törekedtek, hogy kiszűrjék soraikból azokat a tagokat, akik költség és időráfordítás befektetése nélkül igyekeznek megszerezni a szövetkezet által előállított kollektív javakat. Általában egymást jól ismerő közösségek szervezték meg az új szövetkezeteket, amelyekben kevésbé érvényesült a hierarchia, és nagy hangsúlyt kapott az egymás iránti bizalom. A pinceszövetkezetek után nem sokkal alapított egyik tarcali szövetkezet esetében a tagok szűk körű, zárt csoportot igyekeztek létrehozni, megakadályozva az inaktív tagok kizárását. Hasonlóképp hoztak létre Hercegkúton is új szövetkezetet, amelyet így jellemzett egy tarcali borász: [ ] Tehát 1-2 évi működés után mind megszűnt [ti. a borkombinát tulajdonából létrehozott pinceszövetkezetek], kivéve eg yet, de az nem is volt igazán pinceszövetkezet, mert az úg y jött létre, hog y nem 360 szerencsétlen ember hozta létre, hanem a szövetkezet alapításához 10 főre volt szükség. Összeállt 4 kollega, beléptették a feleségeket meg a g yerekeket, és mindjárt megvolt a 10 tag. Na az működik ma is. Na de azoknak pénzük volt. Meg ők tudták, hog y mit kell csinálni. Ők már eleve azért alapították a szövetkezetet, mert tudták, ide még nyomni kell évekig keményen be a pénzt, aztán majd eg yszer visszajön. De hát ezt a kisember nem merte megcsinálni. 25 A rendszerváltás utáni bizonytalan, kiforratlan gazdasági és politikai időszak, a teljes gazdasági, társadalmi és politikai környezet bonyolult struktúraváltása minden gazdasági szereplő számára kihívást jelentett. A kisüzemeknek és a szövetkezeteknek szembe kellett nézniük a termelés, feldolgozás és értékesítés területén jelentkező új elvárásokkal. Nehezítette mindezt a piaci körülményekre reflektálni képes szaktudás hiánya, valamint a tagok közötti kommunikációs és stratégiai problémák. Ahogy az egyéni gazdaságok, úgy a szövetkezeti együttműködés kialakulását és erősödését is nehezítette a befektetni szükséges, azonban hosszú idő után megtérülő anyagi ráfordítások magas aránya. Mindez az 1990-es években a folyamatos változások, átalakulások állandó jelenlétével volt terhes a mindennapokban. Ezen belső és külső tényezők együttes hatásának következményeire hozhatók fel példaként az 1990-es évek elején alapított pinceszövetkezetek. A borkombinát átalakulásával, privatizációjával és feldarabolásával az apportként bevitt eszközökre építve megszervezett pinceszövetkezetek hamarosan újabb nehézséggel találták szemben magukat. A Kereskedőház az átadott eszközöket, pincéket, tárolóhelyeket és eszközöket felajánlotta megvásárlásra, amely újabb költségekkel járt a tagokra nézve. Ez az anyagi befektetés azonban a bizonytalan piaci körülmények között jóval nehezebben valósulhatott meg. Az egyének egymás iránti bizalmatlansága, a hagyjuk a másikra szemlélet, másrészt a befektetések hosszú és épp ezért kockázatot jelentő megtérülési ideje csökkenti a szervezetek integritását. A pinceszövetkezetek esetében gondolkodásmódjukban nagyon is heterogén, ebből kifolyólag egymás iránt bizalmatlan egyének kényszerültek együttműködésre. Ahhoz, hogy egy csoport hatékonyan tudjon cselekedni, tagjai között léteznie kell a belső szolidaritásnak és meg kell szerveződnie. Ezt mutatják a pinceszövetkezetek megalapítását követően, azzal párhuzamosan létrehozott új szövetkezetek is. 25 FM040409Tc, (Megjegyzés: az interjú idején még sikeresen működő szövetkezet azóta szintén megszűnt.)

212 Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében 215 A hercegkúti szövetkezet példája emellett felhívja a figyelmet a belső szolidaritás, az integráció szerepére is. Amennyiben ezeket a belső nehézségeket áthidalta, gazdasági cselekvését a külső tényezők felé kell fordítania. Igazodniuk kell más gazdasági szereplők cselekvéseihez, és magához a piachoz. Annak változásaira reflektálva kell kialakítaniuk működési, termelési stratégiájukat. Annak ellenére, hogy a szövetkezetek megreformálták szervezeti felépítésüket, működésüket, illetve korlátozták a kollektív javakat előállító és azt élvező tagok számát, a megszűnések továbbra is magas aránya további külső és belső tényezők létére utal, amelyek a szervezetek tevékenységét és hatékonyságát hátráltatják. Az 1990-es években alapított régi vagy új szövetkezetek szinte mindegyike megszűnt felszámolással vagy végelszámolással az ezredfordulóra. A SZÖVETKEZETEK NEGYEDIK KORSZAKA: AZ EZREDFORDULÓ A szövetkezés lehetőséget jelent a kisüzemek gazdasági fenntartásához. Segíti működésüket, ahogy Európa számos országában szervezi a kisebb szőlőgazdaságokat. Az Európai Unióban 1998-ban a mezőgazdaságban kb. 33 ezer szövetkezeti vállalkozás működött, az összes aktív mezőgazdasági dolgozó kb. 80 százalékát tömörítve (Sümegi 2002, 5). A kistermelők számára, akiknek a feldolgozás vagy értékesítés gazdaságilag nem fenntartható, a szövetkezeti együttműködés reális alternatívát jelent. Alátámasztják ezt tudományos vizsgálatok, de megfogalmazódik az igény a termelők és a politika oldaláról is: Pedig ha azok akkor megmaradtak volna, akkor most nem volna semmi probléma. Azóta csodálatosan vag yonosodhatott volna eg y ilyen szakcsoport. A termelőnek meg semmi gondja nem volna, csak megtermelje a termését, gondozza meg leszüretelje, a többi meg a szakcsoport vezetőségének lenne a feladata. Ennyi. Ez ha működne, működne már vag y 30 éve. De hát ug ye szétverték, nem meg y. Most meg már nincs ember, akit ebbe bele lehetne húzni. Ahol ez jól szűnt meg, mert valami miatt muszáj volt megszűnnie, ott most g yorsan összeálltak, mert látták a lehetőséget. Azt, hog y lehet bármilyen módon értékesíteni, hog y ha eg yütt vag yunk. Akkor eg yütt képviseljük, és nag y mennyiséggel piachoz tudunk jutni. Állami meg európai uniós támogatásokat tudunk közösen igénybe venni. 26 Ennek az igénynek a materializálódásaként lehet tekinteni az ezredfordulót követő újabb szerveződési tendenciát is és 2003 között a szövetkezetek 26 SS040710Tc, alapításának újabb hulláma indult meg. Jellemzőjük, hogy már nem a privatizáció által generálódott anyagi és társadalmi tőkére, illetve állami támogatásra építve alakultak, hanem a tagok önerőből szervezték meg azokat. A gazdasági együttműködés ezen újabb hulláma mutatja, hogy megerősödtek a társadalmi, gazdasági kapcsolatok, illetve növekedett a kollektív cselekvés iránti motiváció. Ezzel párhuzamosan csökkent az az érzelmi, ideológiai negatív attitűd, amely a szövetkezetek rendszerváltás utáni évtizedeit jellemezte. A tagok ugyanakkor új pénzforrásokat is be tudtak vonni a megalapítás és fenntartás folyamatába. Gazdasági tevékenységük és versenyképességük erősítését az Európai Unió által adott támogatások, az operatív programokhoz benyújtható pályázatok révén igyekeztek elérni. Működési, kommunikációs stratégiájukban megjelenik egy új elem: a vállalkozásokhoz, vállalatokhoz hasonlóan gyakran önálló arculat kialakítására törekednek. Ezek között lehet példaként megemlíteni a rátkai Első Tokaj-hegyaljai Borkultúra Termelő, Értékesítő és Szolgáltató Pinceszövetkezetet, amely a tradíciók megőrzését és a minél jobb minőség elérését tűzte ki célul. A pinceszövetkezet a hagyományok elsődlegességét hangsúlyozta: szövetkezetünk tehát olyan magánszemélyek egyesülése, akik nem a borból akarnak megélni, ezért megengedhetik maguknak az évszázados, manufakturális technológia betartását. A szövegből ugyanakkor az is kiderül, hogy elsősorban nem a kistermelőket egyesítette, hanem azokat a termelőket, akik más gazdasági bevételi forrásokkal is rendelkeztek. A hercegkúti szövetkezetek ezzel szemben a település termelői számára kívántak közvetítői, segítő támogatást nyújtani: A szövetkezetünk alapszabályában rögzített fő tevékenységi köre a bortermelés. A tokaji zárt borvidéken a Tokaj Kereskedőház Rt-t követően a második legnag yobb szőlőfelvásárlónak számít. Borászati tevékenységünkhöz az alapanyagot felvásárlással biztosítjuk, főként a tagok irányított szőlőtermesztési technológia által gondosan művelt magántermelői parcelláiról. A községben élő minteg y 800 helyi lakos zöme jövedelmük kiegészítése, megélhetésük biztosítása érdekében szőlőtermeléssel foglalkozik, szinte minden családnak vannak szőlőterületei. Mivel a családok nag y részében található szövetkezeti tag, a vállalkozás fontos feladatának tekinti a helyi lakosok által termelt megfelelő minőségű szőlőtermés felvásárlását. 27 Alapításukra már egy gazdaságilag, politikailag viszonylag kiforrott időszakban került sor. Azonban az új törekvések, az egyedi arculat és célkitűzések sem 27 Arany Sárfehér Szőlő- és Bortermelők Szövetkezete honlapja:

213 216 Hajdú Ildikó jelentik feltétlen az eredményes működést. Továbbra is általános tendencia, hogy a szervezetek többsége átlagosan 10 éves működés után megszűnik. Az eltelt két évtized mutatja, hogy újabb és újabb kezdeményezések indulnak a gazdasági együttműködés hatékonyabbá tételéhez illetve megalapozásához. A szervezetek megszűnésének magas aránya ugyanakkor utal arra, hogy a társadalom és a gazdaság még továbbra is instabil. Bár a változások már elkezdődtek, az még nem elég ahhoz, hogy megállapítható legyen egy pozitív gazdasági áramlat elindulása. Az újabb és újabb kezdeményezések mégis ebbe az irányba mutatnak, annak ellenére, hogy a megszűnő szervezetek száma még mindig jelentős. Tokaj-Hegyalja esetében azonban két lényeges kérdést kell ezzel kapcsolatban megvizsgálni. Egyrészt a borászoknak mint társadalmi csoportnak nyilvánvalóan közös érdeke a termelés és feldolgozás lehetőségeinek javítása, a szőlő- és bor egységes képviselete illetve értékesítése a piacon, az árak alakulásának befolyásolása. Az egyéni érdek, bár megegyezik a csoport érdekével, mégis erősebb hatással bír a belső szolidaritás alacsony intenzitása miatt. Következményeként gyakran jelentkezik, hogy a szövetkezetek kis hatékonysággal tudnak cselekedni. A belső kohézió alacsony szintjére a történelmi események, a társadalmi és kulturális jellemzők szolgálnak magyarázatul. Noha a különböző kollektív cselekvési formák mindig jelen voltak Hegyalján, az egyéni cselekvés domináns szerepet játszott. Ez a szocializmus felülről szervezett intézményeivel háttérbe szorult, és a háztáji gazdaságok működtetésében bírt csak szereppel. A társadalmi és gazdasági változásokkal az addig létező közösségi és együttműködési hálók megszűnésével párhuzamosan a gazdák egyedül találták magukat egy olyan gazdasági környezetben, amelyben az egyéni és csoportérdekek képviselete nem rendelkezett megfelelő reprezentativitással. A korábban közvetítő szerepet betöltő szövetkezeti csoportok eltűnésével a termelők olyan érdekvédelmi szervezetet veszítettek el, amely hátrányosan érintette őket például a felvásárlókkal folytatott ártárgyalásokon. A kistermelők jelentős részének a rendszerváltást követően is a nagy felvásárló piaci szereplőkkel való szimbiotikus kapcsolat jelentette az egyetlen értékesítési lehetőséget. A rendszerváltás után a függetlenséggel párhuzamosan az egyéni döntés szabadsága is megerősödött. Az egyéni cselekvés, a tulajdonlás a szövetkezetekkel szembeni gazdasági magatartás ellentételezéseként jelent meg. Meghatározó szereppel bírnak dominanciájában a történelmi hagyományok, illetve azok rögzülése az egyének gazdasági attitűdjében. A tokaji bor egyik jellegzetessége az egyediség hasonlóképpen hozzájárul a közös cselekvéssel szemben az egyéni cselekvés előtérbe kerüléséhez, amit a szövetkezetek törekednek arculatuk és működésük során alkalmazni. A dűlőszelektált borokat hangsúlyozó nemzetközi tendencia szintén erősíti a megkülönböztetésre való törekvést. Mindez ambivalens helyzetet idéz elő a szövetkezeti működésben. A közös cselekvés erre sok esetben nem ad lehetőséget. Kevésbé nyújt mozgásteret az önálló, sajátos jellegzetességek kialakítására. E tényezőnek különösen azért van jelentősége, mert a szövetkezetek alapítói között jelen vannak képzett borászok, akik gyakran a szőlő- és bortermelés teljes vertikumát beépítik gazdasági működésükbe. Az előző időszak a szervezeteket a politika által való szervezettségén túl még egy területen negatív jellemzőkkel ruházta fel. A szervezetek mérete, a kilépés és kizárás lehetőségének hiánya megnövelte az Olson által potyautasoknak nevezett tagok számát. Az erőteljes politikai, ideológiai tulajdonság, a gazdák teljességének bevonása mellett ez a jelenség nemcsak a közös érdekek tudatát, hanem az integrációt és a szolidaritást is háttérbe szorította. Mindez a hatékony közös cselekvést lehetetlenítette el. Következményei a következő időszak szövetkezeteinél is éreztették hatásukat azáltal, hogy a társadalmi kapcsolatok veszítettek erősségükből. A közös fellépés az együttműködésnek egy másik területére tevődött át, amely jóval kevesebb kötöttséggel jár a tagokra nézve. Napjainkban virágkorukat élik az egyesületek, amelyek a szocializmus időszakában háttérbe szorultak. IRODALOM ALKONYI László Birtokok és borok. Borbarát. BARTHA István 1970 Agrárátalakulás Zemplén vármeg yében ig. Sátoraljaújhelyi Járási Tanács, Sátoraljaújhely. Dr. BOROS László Dr. DOBÁNY Zoltán HORVÁTH Károly 1994 Tállya gazdasági élete. In Dr. FRISNYÁK Sándor (szerk.): Tállya. Tállya FEYÉR Piroska 1981 Szőlő és borgazdaságunk történetének alapjai. Akadémiai Kiadó, Budapest. GYŐRFI Dénes 2007 A Nagyenyedi Hangya szövetkezeti központ kialakulása, fejlődése, gazdasági, társadalmi jelentősége. In CSETRI Elek EGYED Ákos HUNYADI Attila SOMAI József (szerk.): Szövetkezetek Erdélyben és Európában. Kolozsvár

214 Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében 217 HARCSA István KOVÁCH Imre 1997 Farmerek és mezőgazdasági vállalkozók. In AN- DORKA Rudolf KOLOSI Tamás VUKOVICH György (szerk.): Társadalmi riport Budapest, HARCSA István KOVÁCH Imre SZELÉNYI Iván 1994 A posztszocialista átalakulási válság a mezőgazdaságban és a falusi társadalomban. Szociológiai Szemle 3, HŐGYE István 1998 Eg y heg yaljai sváb község, Hercegkút története. Hercegkút. HUNYADI Attila 2007 A különböző szövetkezeti típusok és a szövetkezeti értékrend kialakulása. In CSETRI Elek EGYED Ákos HUNYADI Attila SOMAI József (szerk.): Szövetkezetek Erdélyben és Európában. Kolozsvár IHRIG Károly 1937 A szövetkezetek a közgazdaságban. Budapest. JÁVOR Kata MOLNÁR Mária SZABÓ Piroska SÁRKÁNY Mihály 2000 A falusi társadalom a szocializmus időszakában. In: SZILÁGYI Miklós (szerk.): Mag yar néprajz. VIII. Társadalom. Akadémiai Kiadó, Budapest, JUHÁSZ János 1988 Szövetkezeti modellek a mag yar mezőgazdaságban. Budapest, Akadémiai Kiadó. KOVÁCH Imre 1994 A mezőgazdasági privatizáció társadalmi hatásai. In MÉSZÁROS József (szerk.): Mag yarország átalakulóban. Budapest, Népjóléti Minisztérium. 1995A mezőgazdasági privatizáció és a családi farmok jövője Közép- és Kelet-Európában. Korunk, 5, KOVÁTS Dániel 1986 Sátoraljaújhely, a 725 éves város. Sátoraljaújhely. LAKI Mihály SZALAI Júlia 2004 Vállalkozók vag y polgárok? A nag yvállalkozók gazdasági és társadalmi helyzetének ambivalenciái az ezredforduló Mag yarországán. Osiris Kiadó, Budapest. MARX, Karl 1978 A tőke. I III. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest p. OLSON, Mancur 1987 Nemzetek felemelkedése és hanyatlása. Gazdasági növekedés, stagfláció és társadalmi korlátok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest A kollektív cselekvés logikája. In LENGYEL György SZÁNTÓ Zoltán (szerk.): A gazdasági élet szociológiája. Aula Kiadó, Budapest PÁL József 1977 Az első 558 mezőgazdasági termelőszövetkezeti csoport engedélyezését és gazdasági támogatását tartalmazó jeg yzőkönyvek (1949. jan. 2. ápr. 30.). Szövetkezeti Kutató Intézet (Közlemények 127.) Budapest. PAP Miklós 1985 A tokaji. Budapest. POZBAI Dezsőné 2005 Bodrogolaszi történetéhez. Kazinczy Ferenc Társaság, Sátoraljaújhely. PRYOR, Frederic, L Economic Systems of Foraging, Agricultural, and Industrial Societies. Cambridge University Press, Printed in the United States of America. ROMSICS Ignác 2010 Mag yarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest. 688 p. SIMÓ Tibor 1983 A szőlő-, g yümölcstermelő szövetkezetek új modelljéről. Szövetkezeti Kutató Intézet, (Közlemények 173.) Budapest. SIMON Sándor 2007 Nyugat-Európa legelterjedtebb szövetkezeti modelljei. In CSETRI Elek EGYED Ákos HUNYADI Attila SOMAI József (szerk.): Szövetkezetek Erdélyben és Európában. Kolozsvár SOMAI József 2007 A hitelszövetkezetek jelentősége Erdély gazdaságának alakulásában. In CSETRI Elek EGYED Ákos HUNYADI Attila SOMAI József (szerk.): Szövetkezetek Erdélyben és Európában. Kolozsvár SZABÓ Ferenc 1971 Egy megyei gazdasági egyesület, mint a földbirtokosság érdekvédelmi szervezete az ellenforradalmi korszakban. In BÓNIS György DEGRÉ Alajos (szerk.): Tanulmányok a mag yar helyi önkormányzat múltjából. Budapest SZABÓ László 1981 Szövetkezés. In ORTUTAY Gyula (szerk.): Mag yar Néprajzi Lexikon. 5. köt. Magyar Akadémiai Kiadó, Budapest SZABÓ Piroska 2005 Életstratégiák Nagyrákoson. In SCHWARCZ Gyöngyi SZARVAS Zsuzsa SZILÁGYI Miklós (szerk.): Utóparaszti hag yományok és modernizációs törekvések a mag yar vidéken. MTA, Budapest SZELÉNYI Iván 1996 A kritikai institucionalizmustól a kapitalizmusok összehasonlító elméletéig a kelet-európai társadalomtudomány teljesítményét értékelve, esélyeit latolgatva. Levél Kovács János Mátyáshoz. Köz gazdasági Szemle XLIII, SZILÁGYI Miklós 2000 Gazdasági társulások, egyesületek, érdekvédelmi szervezetek. In: SZILÁGYI Miklós (szerk.): Mag yar néprajz. VIII. Társadalom. Akadémiai Kiadó, Budapest, ULIN, Robert C Hagyományalkotás és reprezentáció mint kulturális tőke. A délnyugat-francia borászat története. In LEN- GYEL György SZÁNTÓ Zoltán (szerk.): Tőkefajták: a társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. Aula Kiadó, Budapest VARGA Bálint 2000 Versenystratégiák a magyar borászatban. Borászati Füzetek X/2,

215 218 Hajdú Ildikó FOLYÓIRATOK A tállyai földművesszövetkezet versenyre hívja ki In: Zempléni Népújság október 17., 3. Tömegesen jelentkeznek a földmunkások. In: Zempléni Népújság, október LEVÉLTÁRI FORRÁSOK Zl. VII. 2/f Jogszolgáltatás területi szervei, cégbíróság iratai Zl. XXIV. 203 Az államigazgatás területi szervei. Zemplén Vármegyei Földhivatal iratai Zl. IX. 502 A Tokaj-hegyaljai zártterületi Hegyközségi Tanács iratai INTERNETES FORRÁSOK Arany Sárfehér Szőlő és Bortermelők honlapja News&file=article&sid=120 ( ) Hang ya termelő-értékesítő és fog yasztási szövetkezetek, a Mag yar gazdaszövetség szövetkezeti köz pontja első 25 éve ( ). Budapest, Mag yarország története a XX. században. INTERJÚK I Tc, 2004 Tarcalon minden borásznak be kellett lépnie a szakszövetkezetbe? (M.F.): Ebbe önkéntes alapon lehetett belépni, a helyi szövetkezet hozta létre ezt a szakcsoportot, azért, mert kellett afölött is valami gesztornak lenni, hog y hol van az irodája, ki fizeti az embereket, aki ezzel foglalkozik. Ezek mindig úg y mentek, hog y a szövetkezetek pátyolgatták ezeket a szakcsoportokat. És abba tulajdonképp szabadon be lehetett lépni. Aki akart és aki az alapszabályát elfogadta, aláírta. Hajlandó volt odaadni a nag yüzemi felárnak a 10%-ot. Mondjuk erről nem volt nehéz lemondani, mert ez úg y volt kiszámítva, a szőlőfelvásárlási ár, hog y mondjuk volt 1 kg szőlő 20 Ft, a maszeknak, a szövetkezeti tagnak eg y 22 Ft. Tehát azt a 10%-ot rátette az árra és akkor, ami még kecsegtető volt, hog y ebből a 2 Ft-ból még visszaadhatott. Tehát azt mondta a szövetkezet, hog y 1 Ft-ot megtartok magamnak, 1 Ft-ot meg még visszaadok. Tehát én mint maszek kaptam 20 Ft-ot, ő meg mint szakcsoporti tag kapott 21 Ft-ot, ezért beléptek. Én nem léptem be, nem voltam szakcsoporti tag. Ennek a maradványain jött létre az a pinceszövetkezet, amely 1 évig tudott működni, mert nem tudta kifizetni a pince vételárát. Ez eg y nag yon fura helyzet volt akkoriban. A politika kikényszeríthette akkor a vállalatból felvásárlási gondok voltak. És 2 megoldás volt: vag y állami segítséget adok, hog y veg ye meg a szőlőt vag y hog y veg yünk fel hitelt ti. a vállalat veg yen fel hitelt, hog y fel tudjon vásárolni. Mondtam, hog y szó sem lehet róla. 1 Ft hitelt sem vag yok hajlandó azért felvenni, hog y megveg yük a termelőtől a szőlőt és a bort, utána ne tudjuk eladni. Ezt ug ye nem tudták rákényszeríteni a vállalatra. Utána az következett volna, hog y pénzt adnak. Azt már rá tudja kényszeríteni. Tehát állami beavatkozás. Ez később is megtörtént többször is. Ez g yakorlat is volt. Közben a termelők azzal kezdtek fenyegetőzni, hog y akkor mi felvonulunk a parlament elé és az aszús teli hordót ráfordítjuk a közcsatornára. Szerveztek eg y közdemonstrációt. Erre azt mondták, hog y Uramisten! Elő ne forduljon! Valamit csinálni kell. Pinceszövetkezetet kell alakítani. Itt van az állami vag yon eg y része, oda kell adni az embereknek. Fele tulajdonban, nag yon jutányos áron a pincét, tárolóteret, hog y leg yen hova tenni a termésüket. 1 évig meg volt oldva a probléma. Az embereknek befogták a szájukat. Erre kétségtelen, alkalmas volt. Csak nem gondolta végig senki ezt a folyamtatot. 19 pinceszövetkezetet hoztunk létre állami vag yonból. Na ez volt a szakcsoport nyomdokain szerveződött. Úg yhog y mi ebbe a szakcsoportba apportként bevittük a pincét meg a fahordós tárolóteret. Máshol is íg y volt. Tehát nem kellett nekik eg y fillért se fizetni, tehát a tárolótérért pl. utána ebből az apportból, a szövetkezetből a cég ki akart vonulni, magára akarta hag yni a termelőket. Kivonul, de a bevitt apport képezi a szövetkezet vag yonának eg y részét, ezt ő eladja a szövetkezeti tagoknak. Fizessék meg mag yarul a pincét meg a tárolóteret. De ekkor kiderült, hog y erre már nem hajlandó senki beadni a pénzt. Ráadásul leszüretelte a termést, feldolgozta saját költségén, bevitte ebbe a közös pincébe és akkor még tőle követeltek pénzt. Tehát nem kapott a szőlőjéért 1 Ft-ot sem, de a pince megvételéért, meg a bor kezeléséért, meg esetleges palackozásért stb. viszont össze kellett volna adni a pénzt, amiből tudják ezeket a folyamatokat finanszírozni. Ehhez meg nem voltak hozzászokva az emberek. Ahhoz voltak hozzászokva, hog y beadták a szőlőtermést és másnap vag y 1 hét múlva felvette érte a pénzt. Ilyen körülmények között hát elég naiv gondolat volt, hog y majd ezt meg fog ják érteni az emberek eg yik napról a másikra. De most megváltozott a helyzet és nem az van, hog y pénzt kapna, hanem neki ahhoz be kell fektetni, hog y valamikor ebből netalán pénz leg yen. Íg y aztán senki nem fizetett be semmit és ezek a szövetkezetek nag y kínkeservvel meg nag yon olcsón megszabadultak a borkészletüktől és felszámolták ezeket a szövetkezeteket. Tehát 1-2 évi működés után mind megszűnt kivéve eg yet [ti. a hercegkúti pinceszövetkezetet], de az nem is volt igazán pinceszövetkezet, mert az úg y jött létre, hog y nem 360 szerencsétlen ember hozta létre, hanem a szövetkezet alapításához 10 főre volt szükség, összeállt 4 kollega, beléptették a feleségeket meg a g yerekeket és mindjárt megvolt a 10 tag. Na az működik ma is. Na, de azoknak pénzük volt. Meg ők tudták, hog y mit kell csinálni. Ők már eleve azért alapították a szövetkezetet, mert tudták, ide még nyomni kell évekig keményen be a pénzt, aztán majd eg yszer visszajön. De hát ezt a kisember nem merte megcsinálni. Tarcalon is sok kisemberből állt és akkor olyan komolyan vették ezt a dolgot, hog y aki nem volt szövetkezeti tag korábban, azt utána még ha fizetett volna, ha hajlandó lett volna állni a költségeket, nem engedték be a tagok maguk közé. Mert azt gondolták, hog y ez eg y olyan jó buli lesz nekik, hog y amit ők eddig kínlódtak, meg eg yütt voltak, akkor most idegenek ne próbáljanak meg közéjük menni. Ez eg y naivság volt.

216 Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében 219 II Tc, 2004 Hát a szövetkezeti formák működtek, hát itt is volt, azt hiszem, szőlőtermesztő szakcsoport. Aztán ezek valamilyen oknál fogva megszűntek. Általában ezek rossz szájízzel szűntek meg, ezért ódzkodnak most ezektől a szövetkezésektől. Ezek úg y működtek, mint amik most az elképzelésekben is vannak. De ug ye akkor senki sem gondoskodott, hog y hát azért mégis az valahog y helylyel-közzel jól működik. Most, mire rájöttek, hog y ez mégis jól működött, most meg már a kutyát nem érdekli. A HUNDRED YEARS IN THE LIVES OF COOPERATIVES IN HEGYALJA Keywords: Cooperative, collective activity, Olson-paradox, Tokaj-Hegyalja Cooperation was a major factor in the processes of viticulture and winemaking at Tokaj-Hegyalja for centuries, constantly shifting over time in order to adapt to socioeconomic changes. The following study takes the types of cooperation and socioeconomic events into account which contributed to the appearance of cooperatives in the Hegyalja region, or led to changes in their role and structure from time to time. The essential basis of the study is that in an economy, cooperation between participants plays a vital organizational role. Economic cooperation, running parallel with the diversification of society, created formal, informal, top-down and grass roots groups. Many types of collective activities were present in wine communities and organizations as early as the 19 th century, ranging from loosely organized, temporary or long-term cooperation with certain workflows to collective activities regulated by village communities. Initiatives for cooperative businesses in Europe first began in the second half of the 19 th century. Shortly after, the first cooperatives emerged in Hungary as well. They were generally characterized by being autonomous organizations built on the notion of shared funds, possessions, labour or sales, based on the cooperation of members with otherwise little individual wealth and production assets. Concurrently with societal changes, their roles and significance changed over time, mainly due to the effects of initiatives coming from the top. As a result they often disappeared or went through drastic changes before they could gain enough traction or root themselves economically. The following study seeks to overview the history, theoretical background and organisation in response to socioeconomic shifts of such cooperatives in the region of Tokaj-Hegyalja dedicated to viticulture and winemaking, with primarily focusing on the settlements Tállya and Tarcal. Hajdú, Ildikó

217 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVI (2017), A RÉSZBEN AZ EGÉSZ: BALASSA IVÁN REGIONÁLIS KUTATÁSAI ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON Viga Gyula etnográfus, Miskolc Absztrakt: A közlemény Balassa Iván ( ) néprajzkutató északkelet-magyarországi kutatásait összegzi születésének 100. évfordulója alkalmából. Balassa Iván között a sárospataki Rákóczi Múzeum igazgatója volt, amikor már nemzetközileg ismert etnográfusként bekapcsolódott a térség néprajzi feltárásába. A Bodrogközben, az abaúji Hegyközben és Tokaj-Hegyalján végzett kutatásai önálló monográfiákban és tanulmányokban összegződtek, de a térséghez, különösen a hegyaljai szőlő- és borkultúra vizsgálatához való kötődése élete végéig elkísérte őt. Az írás az életpálya vonatkozó eredményeit veszi számba, hangsúlyozva a sokoldalú tudós jelentős hatását az északkeleti régió néprajzi kutatására. Kulcsszavak: Bodrogköz, abaúji Hegyköz, Tokaj-Hegyalja, Sárospatak, mondák, hegyvidéki földművelés, borkultúra, német telepes falvak 1. kép A 80 éves Balassa Iván. Fotó: Tari János, Fig. 1 The 80-year-old Iván Balassa. Photo by János Tari, Balassa Iván március 15-én foglalta el a munkahelyét Sárospatakon, a Rákóczi Múzeumban. 1 Az Északkelet-Magyarországhoz kapcsolódó kutatásai egyik 1 A Tisztelet az Alapítóknak című konferencián elmondott előadás (Sárospatak, május 30.) szerkesztett változata. meghatározójaként szólnom kellene pataki kötődéséről, az őt itt ért hatásokról, s azokról a személyekről, akik itteni tájékozódását és munkáját befolyásolhatták (Bencsik 2003, , Tóth 2003, ). Mivel februárban a Magyar Néprajzi Társaságnál elmondott előadásomban megemlékeztem erről a kérdéskörről