Búcsú Péter I. Zoltántól

Átírás

1 DUKRÉT GÉZA Búcsú Péter I. Zoltántól Óriási veszteség érte Várad magyar közösségét. Április 18-án, 71 éves korában, hirtelen elhunyt infarktusban Péter I. Zoltán. Helytörténész, újságíró, elkötelezett városvédõ. Nagyváradon született február 16-án. Iskoláit szülõvárosában végezte, majd a nagyváradi épületgépészeti tervezõ szakon szerzett diplomát 1970-ben után a Budapesti Mûszaki Egyetem mûemlékvédõ szakmérnöki karán tanult között a nagyváradi Constructorul Szövetkezet tervezõje, majd vezetõje között a Bihari Napló belsõ munkatársa, majd a Várad folyóirat fõmunkatársa volt tõl a Partium folyóirat szerkesztõbizottságának tagja. Kutatási területe Nagyvárad építészet-története, valamint Ady Endre élete és munkássága tavaszán megtudtuk, hogy a Székelyföldön honismereti füzetek jelentek meg. Még akkor összeálltunk hárman, hogy megkezdjük épített örökségünk felmérését és közzétételét. Zoltán vállalta Nagyvárad, Borbély Gábor az Érmellék, és én a Hegyköz és a Körösök völgyének kutatását. Nyugodtan állíthatjuk, hogy nincs Nagyváradon még egy olyan elkötelezett városvédõ, aki annyira szívén viselte a város mûemlék épületeinek állapotát. Napról napra figyelemmel követte a város minden mozgását, minden épületét, s azonnal felhívta az emberek, a város vezetõinek figyelmét, közzétéve a Bihari Naplóba is, ha bármilyen állagromlást, rongálást vagy szándékos rongálást tapasztal ban együtt alapítottuk meg a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottságot. Mind a mai napig nem volt egy olyan rendezvényünk, amelyhez ne adott volna tanácsokat. Nem lépett életbe egy terv sem, egy program sem az Õ rábólintása nélkül. Õ volt egyesületünk szürke eminenciása. Péter I. Zoltán neve fogalom a város mûemlékvédõinek körében. Városvédõ elõadásokat tartott minden fórumon. Sokoldalú munkásságát megjelent kötetei is igazolják. Több mint 32 önálló kötete jelent meg. Több könyvnek volt társszerzõje. Számos tanulmánya jelent meg gyûjteményes kiadványokban, évkönyvekben, folyóiratokban. A Bihari Naplóban építészeti jellegû ismeretterjesztõ sorozatai jelentek meg: Vigyázó kövek 50 rész, Mesélõ képeslapok 175 rész, Múltidézõ fényképek 142 rész, Szakrális építészet Nagyváradon 25 rész, valamint több száz kisebb helytörténeti, urbanizációs, mûemlékvédõ, építészeti jellegû újságcikk. Kulturális örökségünk védelméért, hazánk épített öröksége megóvásában végzett kimagasló munkájának elismeréseként számos kitüntetésben részesült. Megkapta a Magyar Nemzetért emlékérmet, a Magyar Állam 1000 Éves Millenniumi Emlékérmet, a Pro Partium-díjat, a Podmaniczkydíjat, a Fényes Elek-díjat, a Rimanóczy-díjat, a Magyar Kultúráért Díjat, a Szent László Jubileumi Év aranyozott emlékérmét, a Román Kulturális Minisztérium Kiválósági Oklevelét. Ebben az évben, a Magyar Kultúra Napja alkalmából Életmûdíjat kapott tõl, nyugdíjba vonulása után is nagyon aktív tevékenységet folytatott. Tovább írta könyveit, utoljára, 2019-ben jelent meg az eddig megjelent legátfogóbb leírás Ady Endre életérõl, Az Értõl az óceánig címû háromkötetes óriási mûve. Mellette aktív tagja volt társaságunknak és a Bihar Megyei Tanácsnak, aki felelt az épített örökségért. Utolsó munkája volt Alexandru Pop Tûztõl védett fészek címû kötetének magyar nyelvre való fordítása. Nagyon nehéz dolog egy jó baráttól elbúcsúzni. Még fel sem tudtam fogni, hogy mekkora ûrt hagyott maga mögött. Nyugodj békében Drága Barátom. Soha nem fogunk elfelejteni.

2 2. OLDAL És van még magyar dal Váradon? Péter I. Zoltán emlékére Igazi lokálpatrióta volt, aki életét, munkásságát egy lapra tette fel: hiteles képet nyújtson magyarul szülõvárosának, Nagyváradnak, A Holnap évtizedbeli hangulatáról, hogy helytörténeti, mûemlékvédelmi, építésztörténeti cikkein, kötetein keresztül megismerhessük azt a helyet, ahol élünk. Sokan az õ alkotásaiból ismerhették meg behatóbban, érthetõen Nagyvárad egyházi és világi mûemlékeit. Megtanított minket nyitott szemmel, felemelt tekintettel járni, hogy vegyük észre páratlan épített örökségünket, patinás épületeinket, s ezeken keresztül történelmünk fontos részleteit. Zoltán, akivel volt szerencsém több mint tizenöt évig egy szerkesztõségben dolgozni jóval több volt mint egy újságíró, helytörténész, közíró, Õ már akkor egy valódi, s felbecsülhetetlen értékû alkotói munkát végzõ intézmény volt, akinek írásai, tanácsai megkerülhetetlenek voltak azoknak, akiket érdekelt a múlt ködébe veszõ boldog Várad viszontagságos történelme, megújulási képessége. Õ úgy vélte, hogy a Pece-parti Párizs mindig is az újrakezdés városa volt, és reméljük az is marad. A régi, korabeli képeslapok iránti érdeklõdése még bélyeggyûjtõként kezdõdött, elkezdte ezeket beszerezni, majd képes volt hosszú nyomozást végezni arról, hogy mikor nyomtathatták a képeslapot, s rajta szereplõ felvétel, vajon mikor készülhetett. Az 1990-es évek elején az újságban megjelenõ egyik legolvasottabb sorozat a Vigyázó kövek, és a Mesélõ képeslapok volt, amelyek jó részben a Zoli anyagaiból álltak össze. Ezekkel állítása szerint a XX. század eleji nagyváradi barangolásokra, képzeletbeli utazásra invitálta az olvasókat, fölelevenítve a korabeli vér városának életét. Szakavatott idõutazó volt, s az volt a feltett szándéka, hogy minden elõítélet, utólagos értelmezés nélkül látva látassa a hajdanvolt Nagyváradot. Számos kötete, cikke, tanulmánya, írása, tucatnyi szakmai díja, kitüntetése ellenére mindig szerény, alázatos, türelmes, megbízható és persze humoros volt. Mindig nyitott volt egy kis turpisságra, s a rá jellemzõ kreativitással mindig sikerült jó hangulatot teremtenie maga körül. Már tudtuk, hogy valami rosszban sántikál, ha szépen, komótosan elõvette pipáját, rágyújtott, s pöfékelve a szája szélén megjelent az a tipikusan péterzolis hamiskás mosoly Nem volt az a besavanyodott, magától eltelt, távolságtartó alkotó, mindig is közel engedte olvasóit magához. Mindig is csodálkozva néztem, hogy az õ könyvbemutatóin telt ház volt, amikor sok esetben alig féltucatnyian lézengenek az ilyen eseményeken. De hát Zolinak a szakmai felkészültség, az olvasottság mellett volt egy egyéni sármja, kisugárzása, amely mellõzött minden manírt. A napi újságírás, taposómalom szorításából szabadulva szinte minden idejét az alkotói munkának szentelte, amelyben biztos támaszként mindig ott állt mellette hû társa, a felesége, akire mindenben számíthatott. Fõ kutatási területei, Nagyvárad helytörténete, valamint Ady élete és munkássága mellett folyamatosan részt vett a szülõvárosát bemutató dokumentumfilmekben, vagy azok szakmai elõkészítésében, rádiómûsorokban, s számíthattak tanácsaira, ötleteire az újranyílt Ady Endre Emlékmúzeum kiállítási anyagának összeállításában is. Több alkalommal is beszélgettünk arról, hogy miként került õ Ady Endre bûvkörébe? Hisz Ady Endre emlékét ma már könyvtárnyi kötet õrzi, vajon mi újat lehet még írni a költõóriásról. Õ erre csak annyit mondott, hogy természetesen az életrajzát, nem Ady verseirõl, hanem az élõ emberrõl akart írni, nem száraz unalmas, közismert adatokat sorjázni. Azt akarta, hogy a maga valójában ismerjük meg Adyt. S ez maradéktalanul sikerült is neki. Nagy becsben tartottam és tartom a Zoli által dedikált köteteket, nemcsak azért mert hiteles krónikása volt egy letûnt kornak, hanem égi pályafutása kezdetével egy barátot, egy volt kollegát, egy harcostársat, a boldog Várad idõutazóját, egy ízig-vérig úriembert, valódi polgárt veszítettünk el, akinek munkássága iránymutató és példaértékû. Minden más lesz ezentúl, Nagyvárad sem lesz már soha a régi Nélküled! Mindenképpen tartozunk ezzel az emlékének, s hatalmas életmûvének, hogy Nagyvárad mai urainak nagy tisztelettel, de kellõ határozottsággal javasoljuk, hogy miután reményeink szerint megkapja majd sajnos post mortem a város díszpolgára kitüntetést, egy fontos köztér, utca is viselhesse nevét, amelyet mindentõl függetlenül örökre emlékezetünkbe zártunk. Tudom, hogy ezt õ nem szeretné, s tiltakozna ez ellen, de ami jár, az jár. Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége címû nagyszabású kötetének elõszavában írja, hogy a következõ évszázad nagyváradi építészetérõl szóló kötet megírása már másra vár. Talán akad még majd valaki a Körös-parton a 21. század végén, aki megírja hitelesen, magyarul e város további történetét, bemutatva a közötti építészetet is. Hogy milyen lesz majd a 21. század végén Nagyvárad? Ma még nehéz lenne megjósolni, de azért jó lenne tudni. Kíváncsi lennék a már ezer éves múltra visszatekintõ Nagyváradra, majd Juhász Gyula versrészletével zárja a beharangozót: Szeretnék néha visszajönni még, Ha innen majd a föld alá megyek, Feledni nem könnyû a föld ízét, A csillagot fönn és a felleget. Ó, én senkit se háborítanék, Szelíd kísértet volnék én nagyon, Csak megnézném, hogy kék-e még az ég, És van-e még magyar dal Váradon?... Kedves Zoli nélküled nagyon elhalkulhat a magyar dal Nagyváradon. Örök tiszteletem, RAIS W. ISTVÁN

3 3. OLDAL SZÛCS LÁSZLÓ Nem múlnak a rémes idõk búcsú Péter I. Zoltántól 71 éves korában április 18-án Nagyváradon váratlanul elhunyt Péter I. Zoltán Podmaniczky- és Rimanóczydíjas helytörténész, újságíró, író, a Várad folyóirat fõmunkatársa, számos civil szervezet alapítója, a Bihar Megyei Tanács tagja, több tucat helytörténeti, építészeti és irodalomtörténeti kötet szerzõje, akinek életmûvét ez év januárjában a Magyar Kultúráért díjjal ismerték el. Ez ám a búcsú nélküli elszakadás, Zoli! Pénteken eldicsekszem neked, milyen remekül fut az anyagod a neten, az író-vadász Széchenyi Zsigmond grófról szólóra kétezernél is többen kerestek rá. Nagyon örülsz neki, bár messze nem ez a legfontosabb írásod, de viszik, mint a cukrot. S ugyan nem igazán érted, mi is az a sok száz lájk és megosztás, amin így lelkesedek, sohasem fészbúkozol, de hallom a hangodon, téged is feldob a siker, hogy a vírus miatt otthon ücsörgõ emberek téged olvasnak. Már nézegetjük is, mit tegyünk fel legközelebb, legyen a Rhédey kertrõl szóló, mondod. Hogy aztán essék szó egy kicsit a politikáról, felelõsségrõl meg felelõtlenségrõl, sokkal több szó imádatod tárgyairól, a macskákról, régebben a Riport négylábú munkatársai olykor fürtökben lógtak az öledben, meg persze munkáról is. A Nagy Andor könyv újrakiadásáról, amelynek elõszavát és jegyzetanyagát alig pár napja adtad le. Meg arról, hogy dolgozol egyik régi sikerköteted, a Nagyvárad építészeti öröksége javított, bõvített kiadásán. Hallom, utolsó óráidban is ezzel bíbelõdtél. Majd beszélünk a kiadás részleteirõl, ha elmúlnak ezek a rémes idõk ezzel tesszük le pénteken a telefont. Hát nem múltak el, Zoli, nagyon nem múltak el, alig egy hónappal Szilágyi Aladár után most Téged is elveszít Váradod, kidõlt lapunk két fontos tartóoszlopa, a város két kiváló krónikása. Hát hogy lehet ezt a szörnyû veszteséget pótolni, fogalmam sincs. És nem, messze nem csupán a tudást, ami a tied, a tietek volt, annak egy része ott van a könyvekben, s bízom benne, kicsit ott a fiatalokban, a beszélgetésekben. Hiszen mindketten szívesen vettétek a fiatalabb kollégák érdeklõdését, társaságát. De pótolhatatlan a veszteség mindazon szellemiség, szemlélet, könnyedség, humor, ha úgy tetszik világnézet nélkül, ami a tied, a tietek, egyszóval az a sajátos váradiság, íz, hangulat, amelynek nem csupán kutatói és ismerõi voltatok, hanem tovább éltettétek, gyakoroltátok, mûveltétek közöttünk. Óriási nyeresége voltál, Zoli, kilencvennégyben a Bihari Naplónak, amikor a laphoz szerzõdtél, hiszen a felfutás éveiben, mindamellett, hogy írásban tapasztalt, de még fiatal, életerõs munkatárs került a laphoz, egy helytörténeti és irodalmi érdeklõdésû kollégával lettünk gazdagabbak, aki a városházi témákat vitte pontosan, megbízhatóan, tekintélyt nem, de határidõt-terjedelmet tisztelve. A szerkesztõk álma az ilyen újságíró. Aki persze késõbb, a kétezres években, ugye már magad is nehezen viselted a lap kiüresítését, rovatok, témák, mûfajok eltüntetését az új tulajdonos ízlése (?) szerint. Ám ekkor már számos kiváló és sikeres kötet szerzõjeként jelezted, rég kinõtted a közélet rovatot, ezért örömmel vonultál nyugdíjba, hogy íróként még aktívabb légy. A könyvek egymást érték, vitték is szépen, ahogy a Várad fõmunkatársaként is termékeny maradtál. Alig volt lapszámunk az elmúlt közel két évtizedben, amelynek tartalomjegyzékében ne szerepelne a neved. Mindeközben aktív maradtál a mûemlékvédõk között, tevékeny a közéletben megyei tanácsosként, amit ugyan nyûgnek éreztél olykor, de odafigyeléssel, hozzáértéssel, alázattal tetted a dolgodat. Nem utolsó szempont, hogy e megosztott világban a könyveid és a személyiséged összehozta, integrálta az embereket, az idõsebbek azt mondták, rokonszenves vagy, a fiatalok szerint jó fej. Miután tavaly nyáron megjelent fõmûvének tekintett háromkötetes Ady-életrajza, sok év munkájának a gyümölcse, az egyik könyvbemutatóról, tán Nagykárolyból hazatérõben Zoli azt mondta: eleget írt már, lassan leteszi a lantot. Könyvei, képeslapgyûjteménye egy részét már elajándékozta, majd öregesen elpipázgat. Esetleg még csiszolgatja az ifjúkora Váradjáról szóló, az ötvenes-hatvanas éveket megidézõ emlékiratát. A dologtalan pipázgatásból nem lett semmi, ugye mindig van egy új ötlet, egy téma, felkérés. Ám a sors, ez az ostoba játékos más befejezést szánt, a lant letéve, a pipában nem izzik fel többé a parázs. Drága Zoli, öröm és megtiszteltetés volt a kortársadnak lenni. Forrás: varad.ro, április 19.

4 4. OLDAL CIUCUR LOSONCZI ANTONIUS Elhunyt Péter I. Zoltán helytörténész, író, megyei tanácsos Ilyen nincs, ezt nem hiszem el pörögnek az elsõ gondolataim, amikor szombat este kapom a hírt, hogy Péter I. Zoltán nincs többé. Akaratlanul is egy három évvel ezelõtti emlék idézõdik fel bennem, annak túlontúl személyes volta miatt is. Az Illyés könyvesboltban ültünk egy csodálatos májusi délutánon könyvbemutatóra várva, õ pedig és Veres Kovács Attila tiszteletes éppen engem pátyolgattak, vigasztaltak, ugyanis néhány nappal korábban veszítettem el az édesanyámat. A halál volt ezért a témánk, annak kegyetlensége, hogy érez-e az adott pillanatban az elhunyt valamit, és jobb -e neki az, ha hirtelen távozik. Hihetetlen érzés és fájdalmas arra gondolnom, hogy akkori két beszélgetõtársam közül már egyik sincs köztünk. Akkor ismerkedtem meg veled személyesen, Zoli, amikor közel tizenhat esztendõvel ezelõtt a Bihari Naplóhoz kerültem. Ismerve helytörténészi munkásságodat, talán egy kicsit megilletõdve közelítettem feléd és magázva üdvözöltelek, de te rögtön feloldottad a kezdeti feszültséget, tétovaságot, már ha ezt annak lehet nevezni, és arra biztattál kedvesen, mosolyogva: tegezzelek nyugodtan, hiszen, ha úgy alakul, nemsokára kollégák leszünk. És valóban! Néhány évig tényleg azok lettünk: a kezdetekben, amikor elõször külsõ munkatársként jártam be a szerkesztõségbe leadni valamilyen cikket, te mindig arra buzdítottál, hogy amikor nem vagy bent, nyugodtan használjam a számítógépedet. Aztán ahogy teltek-múltak az évek, s belõlem is belsõs lett, megtapasztaltam azt, hogy nemcsak egy segítõkész kolléga vagy, hanem annál sokkal több. Már-már legendaszámba menõ ugratásaid sem arról szóltak, hogy valakit megbántsál, amit bizonyít az is, hogy igazából senki sem tudott haragudni rád, még akkor sem, amikor ugyanaznap már harmadjára vagy negyedjére játszottad el azt a trükköt, hogy a belsõ telefonhálózaton keresztül felhívtál valakit, mintha egy olvasó keresné õt. Aztán egyszer csak meguntad az egészet, eleged lett. Azt mondtad: az újságírásból tizenvalahány év bõven elég. Belefárad az ember, meg különben is, hogy néz az ki, hogy valaki õsz fejjel rohangál az eseményekre a sok fiatal arc között. Hiányoztál, de szerencsére nem tûntél el végleg a közéletbõl, hiszen kötetek és helytörténeti anyagok sora jelezte azt, hogy milyen felbecsülhetetlen értékû a tudásod, hogy nálad talán senki sem ismeri jobban Adyt. Mindig lehetett rád számítani, bármikor rád lehetett csörögni, te szívesen és készségesen válaszoltál a kérdésekre, hogy mit kell tudni éppen valamelyik mûemlék-épületrõl. A nevem nem fontos, nem is kell beleírnod mondtad mindig szerényen a beszélgetéseink végén. Aztán néhány évvel ezelõtt egy újabb fordulóponthoz érkezett az életed: megyei tanácsos lettél. Nehezen lehetett rábeszélni téged, de nem okoztál csalódást. Valamennyi testületi ülésen ott voltál, melyek kezdetén mindig tõled kértem el a napirendi pontokat. A humorod, a kedvességed, a jófejséged nem kopott el az idõ múlásával, mindig örömöt okozott és szellemi felfrissülést eredményezett, hogy válthattunk ismét néhány szót. Hiányozni fogsz nagyon Péter Zoli, és bár elkoptatott szavak ezek, esetedben hatványozottan igaz, hogy nagy ûrt hagytál magad után. Forrás: erdon.ro, április 18.

5 5. OLDAL DUKRÉT GÉZA A 25. I HONISMERETI KONFERENCIA Beszámoló A Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság szeptember 6 8. között Nagyszántón szervezte meg a XXV. Partiumi Honismereti Konferenciáját, a Mûvelõdési Házban. A regisztráció alatt mindenki megkapta Kupán Árpád és Németi József erre az alkalomra megjelent új könyvét: Kisszántó és Nagyszántó párhuzamos története, alapításuktól a 19. század végéig, valamint a 25. konferenciára megjelent Partium folyóiratunk 52 oldalas lapját, amely az elõadások anyagát tartalmazza. Az ünnepélyes megnyitó a Szózat eléneklésével kezdõdött. Ezt követõen ökumenikus áhítatot tartott Forró László református püspökhelyettes és Fodor József római katolikus általános helynök. A résztvevõket köszöntötte Dukrét Géza, a PBMET elnöke. A házigazda Bors község nevében Bátori Géza polgármester köszöntötte a konferenciát. Nagy örömére szolgált, hogy már harmadjára adott otthont e nemes rendezvénynek az általa vezetett község. Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar Megyei Szervezetének elnöke nagyon örült az egyesület sikereinek, mert ez mindannyiunk sikerének számít. Széman Péter, az EMKE országos elnöke felidézte a régi és sokoldalú kapcsolatainkat. Gaal György, a KLMT tiszteletbeli elnöke kifejtette, hogy mindig nagy örömmel jön a mi konferenciáinkra, ahol sokat lehet tanulni. Dobosyné Antal Anna, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság alelnöke kifejtette, hogy nagyszerû kapcsolataink vannak a népi építészet megismerése és védelme terén óta, a Békési Népi Építészeti Konferenciával közösen szervezzük a Partium és a Bánság népi építészetének megismerésére szervezett szakmai kirándulásokat. Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke köszönte, hogy itt lehet társaival együtt, kifejtette, hogy sokat tanultak a szervezésbõl. Fehér József, a Kazinczy Ferenc Társaság tiszteletbeli elnöke kifejtette, hogy már több mint tizenöt éve kölcsönösen termékeny kapcsolatban állunk. Bemutatta azokat a köteteket, amelyeket a társaságunknak hozott. Ráday Mihály, a Városés Faluvédõk Szövetségének elnöke kifejtette, hogy nagy örömmel jön mindig közénk. Eddig több mint tizenöt konferencián vett részt. Gratulált a 25. honismereti konferencia megszervezéséért. Ezután átadtuk az idei Fényes Elek-díjakat: Széman Péter, az EMKE elnöke, Széphegyi László mûemlékes szakmérnök, Voiticsek Ilona és Voiticsek Árpád, társaságunk nyomdász házaspárja kapták meg.

6 6. OLDAL A 25. Partiumi Honismereti Konferencia résztvevõi Az ünnepség után a plenáris ülés következett. A konferencia témái a következõk voltak: 800 éves Nagyszántó elsõ írásos említése, pusztuló mûemlékeink, nagy személyiségeink emlékezete. Az elõadások hagyományosan, a konferenciának helyt adó település ismertetésével kezdõdött. Kupán Árpád Nagyszántó történetét ismertette. Deák Ildikó Budapestrõl, A Rómer Flóris Terv címû elõadásában ismertette a Nemzeti Örökség Programot, melynek keretében a Teleki László Alapítvány elindította Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar Megyei Szervezetének elnöke köszöntõt mond Kupán Árpád és Németi József: Kisszántó és Nagyszántó párhuzamos története címû könyvét Dukrét Géza ismertette. Ujj János Aradról Arad elpusztult templomairól értekezett. Dr. Szálkai Tamás Irinyi János életét és munkásságát mutatta be. Az elõadások után kivonultunk a kultúrház elõtti parkba, ahol közösen a többi egyesülettel, megkoszorúztuk a 800 éves Nagyszántó emlékmûvét. Ezt követõen megnéztük a Péchy Jósa-kúriában berendezett falumúzeumot és egy kortárs kiállítást. Fényes Elek-díjban részesültek: Széman Péter Széphegyi László Voiticsek Ilona és Voiticsek Árpád a határon túli magyar vonatkozású épített örökség kutatását, dokumentálását és helyreállítását. Számos vetített képen keresztül ismertette az eddig elért eredményeket. Oláh László, a Pákozdi Katonai Emlékhely vezetõje a hazafias honvédelmi nevelés fontosságáról értekezett, és a kiegészítõ lehetõségekrõl a mûemlékvédelem szolgálatában. A délután könyvbemutatóval kezdõdött. Voiticsek Ilona és Voiticsek Árpád: hõs Váradról mit tudnak a falak? Nagyváradi épületdíszek címû kötetét ismertette Péter I. Zoltán. Ezután a közgyûlés következett. Dukrét Géza elnök A 25. konferencia címmel beszámolt az eddigi konferenciák helyszíneirõl és témáiról, majd megköszönte mindazok tevékenységét, akik részt vettek a konferenciák szervezésében és sikeres levezetésében. Ezek a személyek díszoklevelet kaptak. Kiosztottuk az új tagok tagsági könyvecskéit. Ezután megtárgyaltuk az aktuális problémákat.

7 7. OLDAL Ráday Mihály és Bátori Géza Bátori Géza díszoklevelet kap A 90 éves Pásztai Ottó köszöntése Este kultúrmûsor következett. Fellépett a Borsi Galagonya Néptáncegyüttes, fergeteges elõadást tartva. Majd Molnár Júlia elõadómûvész nótákkal szórakoztatta a társaságot, amelybe néha mi is bekapcsolódtunk. A szombat reggel egy érdekes, de szomorú elõadással kezdõdött. Dr. Csorba Csaba Mezõcsátról Kompország tragédiája címmel Erdély történetét ismertette 1526 és 1711 között. Ezt egy nagy formátumú elõadás követte: Csorba Mihály Biharról Adatok Észak-Bihar századi településrendszerének vizsgálatához. A történész a legújabb kutatásait mutatta be. Ezután az es magyar forradalom és szabadságharc megemlékezésérõl szóló elõadások következtek. Pásztai Ottó Nagyváradról Rózsa Sándor szabadcsapata az es szabadságharcban. Dr. Vajda Sándor Borosjenõrõl 170 éve tette le a fegyvert a magyar sereg az orosz túlerõvel szemben. Nagy Aranka Nagyváradról Ormay Norbert, a 0-ik aradi vértanú és utóélete. Fazekas Lóránd Szatmárnémetibõl Akik a szabadság, függetlenség eszméjét tovább éltették. Mihálka Nándor Nagyváradról Szent László király váradi székesegyháza alaprajz és díszítés a századi püspöki templomépítészetben címû elõadását ismertette. Tácsi Erika Temesvárról Dr. Berkeszi Istvánról; Makai Zoltán Nagyváradról a 150 éve született Kandó Kálmánról; Szekernyés János Temesvárról a 125 éve elhunyt Ormós Zsigmondról; Wanek Ferenc Kolozsvárról az ötven éve elhunyt Balogh Ernõ földtudományi munkásságáról; Pethõ László Jászberénybõl Heller László nagyívû pályájáról értekezett. Szilágyi Andrea Érmihályfalváról az érmihályfalvi zsidó közösség múltját és jelenét ismertette. Molnár Kamilla Érmihályfalváról Dr. Andrássy Ernõrõl; Kádár Anna és Kelemen Hilda Érmihályfalváról Sass Kálmánról; Szendrõ Dénes Isaszegrõl Dr. Ripka Ferencrõl értekezett. Horber Pál Nagyváradról Érmindszentrõl és az Érrõl tartott elõadást. Vallasek István Kolozsvárról Lévai András mûegyetemi tanárt mutatta be. Vasárnap Bihar megyei mûemlékeket látogattunk meg: Mezõtelegden a középkori református templomot, Köröskisjenõn és Fugyin az Árpád-kori református templomot, Cigányfalván a 16. századi román fatemplomot, A fiatalítás jegyében: Kádár Anna és Kelemen Hilda elõadása Emlékmûavatás de sajnos ide nem engedtek be. Ezután meglátogattuk Biharvajda Árpád-kori református templomát, majd Biharfélegyházán megkoszorúztuk az általunk állított Jakó-emléktáblát, Paptamásiban ittunk a hûs Lythia-forrásból, majd meglátogattuk a bihari földvárat. Idegenvezetõ Wanek Ferenc volt, aki egy 16 oldalas kirándulásvezetõt is készített. A konferenciát támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelõ Zrt., a Bihar Megyei Szociális és Közösségfejlesztési Igazgatóság, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség.

8 8. OLDAL FÉNYES ELEK-DÍJAZOTTAINK LAUDATIO Dr. Széman Péter László tiszteletére A szervezéshez tehetség kell. Lehet valaki elismert szakember, köztiszteletben álló tudós, de ha egy intézmény, szervezet élére kerül, nem biztos, hogy sikeres lesz. Külön érzék kell az emberekkel való bánáshoz, az emberek és intézmények közötti kapcsolatok áttekintéséhez. Erre bizonyára születni kell. Széman Péter dr. az a kivételes egyéniség, aki a szakmai elismertség mellett a szervezésben is kiváló, mindenütt megtalálja a rá váró munkát, s maga köré tud vonni embereket. Széman Péter civil foglalkozása szerint orvos, tüdõgyógyász. Pályája az 1989-es hatalomváltásig szinte szokványosan alakult. Kolozsvárt született november 8-án, egy felvidéki eredetû cipszer család és egy századokra visszamenõleg helyi kötõdésû Kolozsvár-hóstáti család leszármazottjaként. A híres-neves kolozsvári Brassai Sámuel Líceumban szerzett érettségit, majd a román tannyelvû kolozsvári orvosi egyetemen orvosdoktori diplomát tõl egy Szilágy megyei faluban körorvos, tól tüdõgyógyászatra szakosodik Kolozsvár és Bukarest szakklinikáin, majd a sikeres szakvizsgát követõen a szilágysomlyói Tüdõgondozó orvosa ben a fõorvosi vizsgát is leteszi ben a szilágysomlyói 420 ágyas városi kórház igazgatójává nevezik ki. Ezután orvosi vonalon egyre több szervezõi feladatot kap. Vezetõ szerephez jut a Szilágy Megyei Orvosi Kamarában ban alapító tagja a budapesti székhelyû Magyar Egészségügyi Társaságnak (MET), amely a határon túli magyar orvosokat is összefogja. Ennek 1999 óta elnökségi tagja, majd 2005-tõl Erdély-területi felelõse. Ugyancsak orvosi vonalon lesz az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztályának tagja, utóbb a szakosztály képviselõje a nagyválasztmányban. Az EME szilágysomlyói fiókszervezetének az elnökéül választják 1998-ban óta, a Báthory-napok keretében orvostovábbképzõ tanfolyamokat is szervez. Ezek egyike 1998-ban alkalmat adott a román és a magyar egészségügyi miniszter találkozójára. Az orvosi és egészségügyi szervezõi munka fokozatosan kiszélesedett társadalmi, civil összefogó tevékenységgé. Kezdõdött ez a kórházban rendezett képkiállításokkal. Aztán 1992-ben megalapította a helybéli magyar értelmiség támogatásával a város nagy szülöttjérõl elnevezett Báthory István Alapítványt. Ennek elnökéül is választották tõl évente megszervezik az õszi Báthory-napokat, amelyek orvos- és tanártovábbképzõ mellett a város és környéke legfontosabb magyar vonatkozású eseményeit ölelik fel. Ma már Erdély-szerte elismertek, mintának számítanak. Az 1991-ben újjáalakított Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesületnek is egyik alapító tagja ban bekerült ennek elnökségébe. Négy évvel késõbb a partiumi alelnök lett. Mondhatni természetesnek tûnt, hogy mikor 2013-ban lemondás folytán megürült az országos elnöki tisztség, rá esett a választás. Ezzel Széman Péter egy közel 130 éves múltra visszatekintõ, az egész közmûvelõdési civil szférát átfogó szervezet élére került. Olyan elõdök munkáját kellett folytatnia, mint Dávid Gyula vagy Kötõ József. Több mint 90 fiók- és társszervezet munkájának az összehangolása, állandó támogatása hárul rá. Az EMKE még a Kárpátokon túl is fiókszervezetekkel rendelkezik (Bákó, Bukarest), szárnyai alá tartozik a teljes magyar házláncolat. Kolozsvári és országos székhelye a Szabédiházban található, ahol könyvtárat és levéltárat alakítottak ki. Az általuk mûködtetett Györkös Mányi Albert Emlékház a város egyik közmûvelõdési központja, elõadótere. Évrõl évre a közgyûlések alkalmával kiosztják a rangos EMKE-díjakat. Az elmúlt években Széman dr. felfrissítette az EMKE tevékenységét. Konferenciák sorát szervezte csapatával, s ezek eredménye többnyire emlékkötetben is összegzõdik. Elég, ha itt az EMKE alapításának 130. évfordulóját ünneplõ konferenciára és az ott elhangzott elõadások közzétételére, vagy a Dávid Gyula 90. születésnapját ünneplõ kötetre, s az idén lezajlott Kötõ József-emléknapra utalunk, melynek anyaga szintén kötetbe kívánkozik. Egyik újabb, 2018-ban megindult kezdeményezése a közmûvelõdési szakemberképzésre irányul. Meg kell említenünk politikai szerepvállalását is: már 1989 decemberében ott volt a Szilágy megyei RMDSZ megalakulásánál. A városi és a megyei szervezetben hoszszasan töltött be alelnöki tisztséget. Jelenleg is tagja a Kulturális Autonómia Tanácsnak. Két cikluson át Szilágysomlyó városi tanácsának a tagja, s ugyancsak két cikluson át megyei tanácsos. Területrendezési, mûvelõdési, egészségügyi és szociális bizottságokban tevékenykedett. Irodalmi munkássága az orvosi és kimondottan tüdõgyógyászati értekezéseken kívül fõleg a Báthory Alapítvánnyal kapcsolatos ban, önálló kötetben adta közre A szilágysomlyói Báthory István Alapítvány elsõ 20 évét bemutató munkáját ben ezt kiegészítve újra közzétette A szilágysomlyói Báthory István Alapítvány negyedszázada címmel. Alkalmi írásai a Szilágyság, Szabadság s más megyei lapok hasábjain jelentek meg. Több kötethez írt bevezetõt, így a lánya által szerkesztett 101 vers a Szilágyságról címû, 2015-ben kiadott antológiához. Széman Péter szerencsés embernek mondhatja magát, mert 1980-ban felesége, Keszegh Rózsa orvosasszisztens személyében olyan élettársra lelt, aki mindenben segítette

9 9. OLDAL és segíti az egy ember erejét sokszor meghaladó munkájában. Boldog házasságukat két tehetséges lánnyal áldotta meg a sors. Egyikük, Emese Rózsa már az EMKE munkatársa, s a kolozsvári rádióadásból jól ismert nyelvmûvelõ. Egy ilyen gazdag életmûvet természetszerûleg a kiérdemelt elismerések és kitüntetések sora övez. Ezek közül itt csak néhányat emelünk ki: 10 éves a Magyar Egészségügyi Társaság (2003), Gróf Mikó Imre emléklap és -plakett (2007), Kún Kocsárd-díj (2008), Petri Mór-díj és emlékplakett (2008), Németh László-érdemérem (MET, 2010), Ezüstfenyõ-díj (2013), Wesselényi-díj (2017), a Magyar Kultúra Lovagja (2018), Magyar Arany Érdemkereszt (2019). Széman Péter 2002 óta aktív tagja a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaságnak. Eddigi gazdag életmûvével mind a Szilágyság, mind szülõvárosa, Kolozsvár közéletében megtisztelõ helyet vívott ki magának, ma már nevét Erdély-szerte, de még a határokon túl is számon tartják. Egy ilyen gazdag életmûvet méltán koronáz meg társaságunk Fényes Elek-díja. Kolozsvár, augusztus 28. Dr. Gaal György LAUDATIO Széphegyi László tiszteletére Széphegyi László, okl. építészmérnök, mûemlékvédelmi szakmérnök, május 16- án született Pécsett. Az általános és középiskolát Pécsett végezte, 1965-ben a Pécsi Polláck Mihály Építõipari Technikumban érettségizett, szerzett technikusi oklevelet tõl a Pécsi Tervezõ Vállalat Városrendezési Szakosztályon dolgozott között elvégezte a Budapesti Mûszaki Egyetem Építészmérnöki Karát. Ettõl kezdve a Hódmezõvásárhely Városi Tanács Mûszaki Osztályán dolgozik és 1974 között építésügyi elõadó között a Mûszaki Osztály építési csoportvezetõje, közben elvégzi Budapesten a Mûszaki Egyetem Városépítési városgazdasági szakmérnöki képzést ban kinevezik a Terv és Munkaügyi Osztály vezetõjének között a Mûszaki Osztály osztályvezetõje között városi fõépítész, a tanácselnök általános helyettese. Ebben az idõszakban elvégzi a Budapesti Mûszaki Egyetem Mûemlékvédelmi Szakmérnöki képzést május 1-jétõl a Csongrád Megyei Önkormányzat területrendezési fõmérnöke között az Országos Mûemlékvédelmi Hivatal Délkelet-magyarországi Osztályának osztályvezetõje, vezetõ felügyelõje között az OMvH Délkelet-magyarországi Osztályának osztályvezetõje, és az OMvH Mûemlékfelügyeleti Igazgatóság igazgatóhelyettese között a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) Szegedi Regionális (Szegedi, Délalföldi) Iroda irodavezetõje január 1. és március 10. között, nyugdíjazásáig, a Csongrád Megyei Kormányhivatal Örökségvédelmi Irodájának irodavezetõje. Egész pályáját meghatározta a Pécsi Tervezõ Vállalatnál, Dénesi Ödön Ybl-díjas építésztõl kapott szakmai útravaló: a szakmai tisztesség példája, az elõdök munkájának megbecsülése, az épített és természeti környezet értékeinek védelme, kellõ alázat bármilyen beavatkozás tervezésénél a történeti környezet iránt. Hódmezõvásárhelyen, a település 1970-es és 80-as éveiben történt nagyléptékû fejlesztésének tervezésében, irányításában, építéshatósági ügyeinek intézésében közremûködve kivételes tapasztalatokra tett szert. A városközpont részbeni megújulása, szanálásra ítélt történeti településrészek megmentése, megóvása a ma is vonzó kertvárosi korszerû csoportos lakóházas beépítés, zöldfelület-hálózat kialakítása, az intézményhálózat, korszerû városi közmûhálózat kiépítése, az 1976-tól elindult szervezett mûemlékvédelem is hozzájárult ahhoz, hogy a város ban Hild díjat kapott. Az újjászervezett országos mûemlékvédelmi szervezet (OMvH) vezetõ felügyelõjeként 19 évig nyugdíjazásáig szolgálta a mûemlékvédelmet, örökségvédelmet. A ig öt, majd három (2011. január 1-jétõl négy) megyét felügyelõ mûemlékvédelemmel, utóbb régészeti felügyelettel is foglalkozó szegedi iroda vezetõjeként sok száz védett épület felújításának elõkészítésében, tervezésében kivitelezésében vehetett részt (felügyelõként), sok ezer védett területen lévõ ingatlanon tervezett építészeti, régészeti tárgyú beavatkozás engedélyezésében, megvalósításában mûködött közre munkatársaival. A bajai fõtér, a kecskeméti fõtér, Cifrapalota, a kalocsai érseki palota és környezete, a hajósi érseki kastély, a hódmezõvásárhelyi zsinagóga, Fekete Sas Szálló, a szegedi belváros palotái, a szegedi vár, Szent István téri víztorony és környezete, a kiszombori Rónay-kúria, a makói Korona Szálló, a mezõhegyesi ménesbirtok központi épületei, Makó, Békéscsaba, Körösladány, Békés, Mezõberény, Berekböszörmény, Debrecen, a Hajdúság és a Jászság mûemlékeinek sora újult meg abban az idõszakban. Gyula belvárosának varázslatos újjászületésére, az abban való közremûködés lehetõségére, a gyulai vár ICOMOS-díjas mûemléki felújítására, a szegedi Reök-palota, a szegedi vasútállomás szintén ICOMOS-díjas felújítására, a szegedi Klauzál tér, Kárász utca Európa-Nostra-érmet kapott helyreállítására voltak a legbüszkébbek, a munkatársaival együtt. Külön meg kell említsük a szakmához kapcsolódó társadalmi tevékenységeit: 1976-ban megalakította, kollégáival, a vásárhelyi mûvészek, mûszakiak bevonásával, a Hódmezõvásárhelyi Városszépítõ Bizottságot, majd ez a

10 10. OLDAL szervezet 1984-tõl Hódmezõvásárhelyi Városvédõ és Szépítõ Egyesületként mûködött a 90-es évek közepéig. Az egyesület alelnökeként igen mozgalmas városvédõ tevékenységrõl adhat számot tõl a HUNGARIA NOSTRA, a Város- és Faluvédõk Szövetsége Országos Választmánya tagjaként, tõl alelnökeként, az ország közel 250 egyesületének munkája támogatásában, összefogásában segíti Ráday Mihály elnök úr munkáját tól tagja az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Egyesületnek, ahol a Népi Építészeti Szakbizottság munkájában vesz részt. Sokoldalú munkájáért számos elismerésben volt része: hódmezõvásárhelyi városfejlesztési-rendezési munkáját két alkalommal Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetéssel, mûemlékvédelmi tevékenységét 1989-ben Szocialista Kultúráért miniszteri kitüntetéssel, az OMvH-nál teljesítetteket 1996-ban miniszteri oklevéllel ismerték el. Városvédõ munkáját a Szövetség 1991-ben Podmaniczky-díjjal jutalmazta ben, nyugdíjazását követõen a nemzeti erõforrás minisztere Forster Gyula-díjjal tüntette ki. És most külön szeretném elmondani régi és nagyon szoros kapcsolatát a mi társaságunkkal tól tiszteletbeli tagként segíti kollégáival a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság tevékenységét ban jött el elõször, meghívásunkra, a IV. Partiumi Honismereti Konferenciára, Sarmaságra, Hõhn József kollégájával és 2018 között 15 konferencián vett részt. Két alkalommal, Sárközújlakon és Szatmárnémetiben tartott elõadást pusztuló kastélyainkról, illetve szélmalmainkról ban, Hegyközkovácsiban meghívta a konferencia résztvevõit egy alföldi kirándulásra, amit 2004-ben sikerült megvalósítani. 52-en vettünk részt rajta. Széphegyi László vezetésével megismerkedtünk Délkelet- Magyarország épített örökségével. Kiállítást rendezett Sófalvi Istvánnak az érmelléki pincékrõl készített fotóiból Budapesten és Békéscsabán, amelyet a Békési Népi Építészeti Tanácskozáson is bemutattak. Nagy szeretettel emlékezett meg Borbély Gáborról, aki bevezette az érmelléki borospincék csodálatos világába tõl kezdve mi is rendszeresen részt vettünk a kétévenként megszervezett Békési Népi Építészeti Konferencián. Dobosyné Antal Anna szakbizottsági elnök támogatásával sikerült meggyõzni az ICOMOS MNB vezetõit, hogy a békési tanácskozásokhoz kötõdõ tanulmányi kirándulásokat között a Partiumba és a Bánságba szervezzék, közösen a mi társaságunkkal. A tanulmányutak során megismertettük a résztvevõkkel a Partium és a Bánság történeti, építészeti, néprajzi értékekben gazdag, színes, soknemzetiségû tájait. Tavaly, társaságunk 25. évfordulója alkalmából Széphegyi László szervezte meg és vezette le a konferencia harmadik napi kirándulását Északkelet-Magyarország Árpád-kori templomainak látogatására. A Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottság 2004-ben Szent László-plakettel tisztelte meg. Sokoldalú szakmai tevékenységéért, hûségéért a mi társaságunkhoz, megérdemelten nyújtjuk át a Fényes Elekdíjat, további jó egészséget kívánva. Nagyszántó, szeptember 6. Dukrét Géza LAUDATIO Voiticsek Ilona és Voiticsek Árpád tiszteletére Voiticsek Ilona ben született Nagyváradon, nyomdász szülõk gyermekeként. Tanulmányait szülõvárosában végezte, az egykori Alexandru Moghioroº Líceum matematika fizika szakán érettségizett 1982-ben ben grafológus- és írásszakértõ-oklevelet szerzett tól a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének tagja. A nyomdaiparban 1982-ben kezdte pályafutását, az akkori nagyváradi állami nyomdavállalatnál. Ebben az évben kötöttek házasságot Árpáddal, majd 1983-ben megszületett fiúgyermekük, Attila, aki jelenleg szintén nyomdász. Voiticsek Árpád 1961-ben született Nagyváradon. Az egykori Alexandru Moghioroº Líceum matematika fizika szakán érettségizett 1979-ben. A Nagyváradi Egyetem elektromechanika szakán almérnökként diplomázott 1984-ben. Besztercébe kapott kihelyezést, majd a nagyváradi jármûszerelvény-gyárban dolgozott tõl az állami nyomdavállalat alkalmazottja. Innen indult közös szakmai pályafutásuk ben alapították a Litera Print nyomdai magáncéget, jelenleg is ez a munkahelyük. Már az indulás pillanatától különösen fontosnak tartották a történelmi, helytörténeti és vallási tematikájú kötetek megjelentetését. Szolgálatukat elsõsorban e célnak rendelték és rendelik alá ban készült az Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály címû kötetük, amelyben az alapító király ábrázolásait gyûjtötték egybe a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyébõl. Mintegy folytatásként jelent meg ben a Keresztutak címû kötet, Mons. Fodor József és Dukrét Géza tollából, amelyhez a képanyagot készítették. Tizennégy keresztutat mutat be egyházmegyénkbõl. Reprint kiadásban jelentették meg a Bunyitay Vince által kiadott Szent László király emlékezete és Karácsonyi János: Szent László király élete címû köteteteket ben, a Szent László-év tiszteletére gyalogos zarándoklatot szerveztek, melynek során felkeresték a váradi egyházmegye

11 11. OLDAL Szent László-titulusú templomait és kápolnáit. Nogáll János váradi püspök írói munkássága elõtt tisztelegve, szintén reprint formában látott napvilágot 2015-ben a Szeráf hangok Szent Terézia tiszteletére és 2018-ban a Krisztus követése címû kötet. Ötödik éve szerkesztõi a Nagyvárad- Újvárosi Szent László Plébánia Forrás címû havilapjának ben, a váradi nyomdászat fennállásának 450. évfordulója alkalmából újranyomtatták Naményi Lajos: A nagyváradi nyomdászat története címû könyvét. Mûszaki szerkesztõkként közremûködtek számos helytörténeti, színháztörténeti kiadvány megjelenésében tól tagjai a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaságnak. A Partiumi füzetek-sorozat 57. számától, valamint a sorozaton kívül több kötet az õ nyomdájukban készült el. Nagyon színvonalas kiadványok, rendkívül ügyelnek a tördelésre, pontosságra, a külalakra, a helyesírásra. Feljavítják a dokumentumokat és a fényképeket. Õk tördelik és idõben állítják össze, nyomtatják ki a Partium idõszakos lapunkat. Évek óta õk készítik el színes nyomtatásban az okleveleket és a díszokleveleket, valamint a konferenciák irattartóit ben, a PBMET 25. konferenciája alkalmából jelentették meg hõs Váradról mit tudnak a falak? Nagyváradi épületdíszek címû kötetüket. A mûemlékvédelem iránti elkötelezettségük, társaságunk iránti kitartásuk és segítségük elismeréseként tisztelettel nyújtjuk át a Fényes Elek-díjat, további jó egészséget kívánva! Nagyszántó, szeptember 6. Dukrét Géza HÍREK, ESEMÉNYEK 2019-BEN Január 1. Jakabffy Lászlóval kimentünk a Félixfürdõbe megkoszorúzni Petõfi Sándor mellszobrát, amelynek talapzatát mi restauráltattuk az elõzõ év végén. Szekernyés János A bõség és a korszerûség földje címmel a Maros és az Al-Duna közötti tájegységrõl. Február 8. A PBMET szatmári csoportjának kiszállása azon helyszínekre, amelyekre pályázatot akarnak beadni: a kökényesdi temetõben lévõ Kovács Lajos elsõ világháborús hõsi halott sírjának felújítása, valamint Kûrty Károly Dabolcon született református papköltõ emléktáblájának elhelyezésével kapcsolatos megbeszélés. Részt vett: Bara István, Fazekas Lóránd, Kiss Kálmán, Tóth Géza. Február 13. Részvétel az Egri Csûry Bálint Általános Iskola által szervezett Csûry Bálint Emlékversenyen és az azt követõ dr. Csûry Bálint-szobor és -emléktábla megkoszorúzásán. Résztvevõk: Kiss Kálmán, Bara István, Fazekas Lóránd. Február 16. Hegyköztótteleken könyvbemutatót tartottunk. Homonnai Gábor Hegyköztóttelek monográfiája címû kötetét Dukrét Géza ismertette. Jelen volt Szabó Január 10. Kucharszki Zoltán körlevelet állított össze a magyar értékek összeírásához. Elõször elküldte nekem aláírásra. Farkas László fényképeket küldött a Rulikowski temetõbõl a készülõ kötethez, s javaslatokat tett emléktáblák készítésére. Január 15. Mivel nagyon keresett volt, kihoztuk az Europrint nyomdából az újranyomtatott könyveket: A bihari turizmus története 50 db, Hegyköz történeti monográfiája 50 db. Január 25. Marosvásárhelyen, az SZKT ülésén, Dukrét Géza Ezüst Fenyõ-díjat kapott, kimagasló honismereti munkásságáért. Február 1 2. Budapesten, a Magyarság Házában (Duna Palota) tartott Útikalauz magyaroknak Bánság címû rendezvényen, Tar Béla temesvári festõmûvész egyéni tárlatán megnyitó beszédet és elõadást tartott

12 12. OLDAL Ödön parlamenti képviselõ, Szabó József tagtársunk, közremûködött Molnár Júlia elõadómûvész és a helyi énekkar. Február 21. Bordás Istvánnal hat doboz könyvet szállítottunk a rogériuszi gyülekezeti házba, ahol kialakítjuk az új könyvtárunkat. Március 8. A Nõk napja alkalmából dr. Vajda Sándor elõadást tartott Borosjenõn, a A nõi szépség a festészetben címmel. Március 15. Nagyváradon Dovin Irma koszorúzott a Szacsvay-szobornál, Nagy Magda pedig a Petõfi-szobornál. A szatmári tagság részt vett a Március 15-i rendezvényeken a Petõfi-szobornál és az azt követõ elõadásokon. Résztvevõk: Tóth Géza, Muzsnay Árpád, Fazekas Lóránd. A szilágysomlyói emléktáblánál Erdei János koszorúzott. Március 18. Érmihályfalván Szilágyi Éva Andrea részt vett a Vitéz Emõdi János történelmi vetélkedõ szervezésében, amelyen VI VII. évfolyamos diákokból álló 13 csapat mérte össze az es forradalomról és szabadságharcról szerzett tudását. Március 21. Megjelent a Partium új száma. Fõ témája: 25 éves a PBMET. Bemutatták egyesületünk új jelvényének mintáját. Megrendeltünk 120 darabot. Március 23. Megemlékezést és koszorúzást szerveztek a Borsi Rákóczi-kastélynál. Társaságunk nevében Erdei János koszorúzott. Március 27. Aradon a Rákóczi-évi sorozat a Hagyományõrzõ Aradi Polgárok Egyesülete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közös rendezésében szervezett elõadással kezdõdött, a Jelen Ház nagytermében. Az est elõadója Olasz Angéla történelemtanár immár 15. alkalommal tartott elõadást nemzetünk nagyjairól az egyesület meghívására. A vetítéssel egybekötött, jól felépített elõadáson a hallgatóság megismerkedett II. Rákóczi Ferenc családfájával, fejedelmi elõdjeivel, majd követhette a nagyságos fejedelem életútját a születésétõl (1676) haláláig (1735). Április 1. Jakabffy László egy kérvényt hozott aláírásra, amelyben kérjük a hivatalos szerveket, hogy engedélyezzék az Ady-szobor megtakarítását. Április között dr. Vajda Sándor vetítéses elõadásokat tartott Borosjenõben, Pankotán, Szentleányfalván a református gyülekezetekben: A kereszthalál orvosi szemmel címmel. Április 13. Partiumi Honismereti Találkozó. A Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében tartottuk meg. Negyvenen vettek részt a társaságunkból, emellett Dénes Zoltán atya 35 debreceni egyetemistát hozott, akik részt vettek az elõadásokon. A következõ elõadások hangzottak el: Komáromi Ernõ: Farczádi Kovács Mihály, Makai Zoltán: Emlékezés Dobsa Lajosra, Berecz Gábor: Tersánszky Józsi Jenõ élete és írói pályája, Szilágyi Andrea: A székelyhídi uradalom birtoklási története a Dietrichstein családtól a Stubenbergig, Dr. Szabó József: Értékteremtõ kisnemesi közösség az Érmelléken, Szekernyés János: Temesvár, a magyarság második Mohácsa. Az es magyar szabadságharc végzetes utolsó csatája. Az elõadások után közgyûlést tartottunk: bemutattuk az új jelvényt, megszavaztuk a Fényes Elek-díjasokat. Április 18. Szekernyés János Temesváron mutatta be a Küttel Klubban Ferenczy József ( ) festõmûvész életét és munkásságát áttekintõ monográfiát és albumot. Április éves korában elhunyt Antal Béla tagtársunk. Nyugodjon békében! Április 30. Elkészült a Partiumi füzetek 87. száma, Kordics Imre, Péter I. Zoltán, Farkas László: A nagyváradi Rulikowski temetõ, CD-melléklettel. Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör ülésén dr. Vajda Sándor elõadást tartott Dr. Réthy László akadémikus, alias Löwy Árpád pajzán költõ címmel. Május éves korában elhunyt Fülöp Margit Gyöngyi, társaságunk ellenõrzõ bizottságának elnöke. Nyugodjon békében! Május 9 12-re írta meg Wanek Ferenc a Nagybányán rendezett XXI. Bányászati, Kohászati és Földtani Konferencia 34 oldalas kirándulásvezetõjét, volt egyetemi tanítványai Márton István, Silye Lóránd és Kovács Alpár mint társszerzõk segítségével. A tanulmányi kirándulást is részben õ vezette. Május 10. Könyvbemutató a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban. Homonnai Gábor: Hegyköztóttelek

13 13. OLDAL monográfiája címû kötetet, a Partiumi füzetek 86. számát Dukrét Géza ismertette. Közremûködött Molnár Júlia elõadómûvész. Május 12. A Bánsági Magyar Napok keretében, Nagyszentmiklóson, valamint Pusztakeresztesen a római katolikus templomban a Bartók Béla Vegyeskar anyák napi mûsort mutatott be, Tácsi Erika szervezésében. Karvezetõ Gáspár Mária volt. Május 17. Könyvbemutató a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ múzeumi termében. A nagyváradi Rulikowski temetõ címû kötetet Dukrét Géza ismertette. Hozzászóltak a társszerzõk: Péter I. Zoltán, Farkas László, valamint dr. Szabó József. A bemutatót vetítés egészítette ki, Mihálka Nándor segítségével. A terem színültig telt, jelen volt Szabó Ödön parlamenti képviselõ, Mátyás Attila evangélikus lelkipásztor, Petõ Dalma önkormányzati képviselõ. Közremûködött Thurzó Sándor brácsamûvész. A kötet kinyomtatásához szükséges összeget a Varadinum Kulturális Alapítvány biztosította. Május 19. Temesváron, a kissodai református templom kórustalálkozóján részt vett a Bartók Béla Vegyeskar karvezetõ Gáspár Mária, Tácsi Erika szervezésében. Június 4. Szilágysomlyón történelmi megemlékezést tartottak a trianoni békediktátumról. Társaságunkat Erdei János képviselte. Június 11. Megkezdték a könyveink digitalizálását. Szálkai Tamás Debrecenbõl, az Állami Levéltár fõlevéltárosa vállalta ezt a munkát. Elvitte az füzetet. Június 12. Megjött a nyomdából a Partiumi füzetek 88. kötete. Kiss Kálmán: Megírni az igazságot. Egri történelmérõl és neves személyiségeirõl. Június éves korában elhunyt dr. Jósa Piroska tagtársunk. Nyugodjon békében. Június 18. Jakabffy Lászlóval elkészítettük a pályázatot Petõfi Sándor és George Enescu szobrai restaurálásának befejezésére, a Félixfürdõben. Június Wanek Ferenc Temesvárott, az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság rendezésében szervezett XII. Tudomány- és Technikatörténeti Konferencián vett részt, Adatok Kolozsvár környékének kõbányászat-történetéhez, tudománytörténeti fordulópontok, mai ismertségi szint címû elõadásával, melynek kivonata megjelent a konferenciakötetben, a oldalakon. Július 3. Jakabffy Lászlóval elkészítettük az új pályázatot az Ady Endre-szobor restaurálására. Erre azért volt szükség, mert mûemlék lévén, nem engedélyezték a megtakarítását. Július Szilágyi Éva Andrea részt vett az Országos Honismereti Akadémián, Nyíregyházán. Július 9. Szekernyés János Marosvásárhelyen, Ferenczy Józsefrõl, a temesvári Szórvány Alapítvány által kiadott kötetet ismertette a festõ szülõvárosában. Július 18. Könyvbemutató. Kiss Kálmán tagtársunk Megírni az igazságot. Egri történelmérõl és neves személyiségeirõl újonnan megjelent kötetét az egri református templom vasárnapi istentiszteletén ismertették. Résztvevõk: Fazekas Lóránd, Bara István. Július 21. Könyvbemutató az Ady Endre Emlékmúzeumban. Péter I. Zoltán: Az Értõl az óceánig, I III. kötet, Ady teljes életrajza. Ismertette Szûcs László. Július 25. Debrecen, a Város- és Faluvédõk Országos Szövetsége, a Hungaria Nostra konferenciája. Társaságunk nevében Dukrét Géza köszöntötte a konferenciát. Július 26. A Város- és Faluvédõk Szövetsége (Hungaria Nostra) Debrecenben megrendezett XXXVIII. Országos Találkozó és Szakmai Konferenciáján Szilágyi Éva Andrea elõadást tartott Megújuló épített örökség az Érmelléken. Az érmihályfalvi Gizella-malom címmel. Július 29. augusztus 1. Erdei János megszervezte a Szent Jobb zarándokút Szentjobb Piricse szakaszának kalauzolását, Bartók Márta szervezõvel együtt. Augusztus 2. Kölcsey-megemlékezés és koszorúzás volt Szõdemeteren. Társaságunkat Erdei János képviselte. Augusztus 3. Demeter Katalin konzul Kolozsvárról elhozta a fõkonzulátus küldeményét: Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai címû, 26 kötetes monográfiasorozatot, amelyet elvittünk az alakuló új könyvtárunkhoz. Augusztus A Kõszegen megrendezésre került Országos Ifjúsági Honismereti Akadémián részt vett Kádár Anna Orsolya, Kelemen Hilda Orsolya (elõadásuk címe: Sass Kálmán, Érmihályfalva mártír lelkipásztora), Molnár Kamilla (Érmihályfalva polihisztora. Dr. Andrássy Ernõ élete és munkássága) és Szilágyi Éva Andrea mint felkészítõ. Augusztus 14. Wanek Ferenc, Dukrét Géza, Dukrét Aranka Voiticsek Árpád autójával elõzetesen bejárták a konferencia körútját: Fugyi Mezõtelegd Cigányfalva Szalárd, kerestük az utat Adorján várához Biharvajda, megrendeltük az ebédet Paptamási Bihar. Augusztus 16. Megbeszélés Nagyszántón, a református tiszteletes irodájában: megnyitó, beszédek, elõadások, étkeztetés, szállás, kultúrprogram. Megnéztük a konferenciatermet, az ebédlõt. Jelen volt Bátori Géza polgármester.

14 14. OLDAL Augusztus 20. Koszorúzás a Szatmári Székesegyház Szent István-oltáránál, mivel a templom külsõ falán lévõ szobor környezete restaurálás miatt le van zárva. Részt vett Tóth Géza, Muzsnay Árpád. Augusztus 21. A Kolozsvári Magyar Napok keretében Wanek Ferenc elõadást tartott Ásványi nyersanyagok léte és használata Kolozsvárt és környékén az ó- és középkorban címmel. Szintén a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozathoz kötõdõen megjelentetett Kincses Kolozsvár kalendáriuma kötetben ( oldalak), Poszet Szilárd társszerzõvel, egy tanulmánya található A Hója földtani és felszínalaktani sajátosságai címen. Augusztus 22. Megalakult az Érmihályfalvi Értéktár Bizottság, melynek alelnöke Szilágyi Éva Andrea lett. Szeptember Partiumi Honismereti Konferencia Nagyszántó. Szeptember között tartott Visszatérés a Teremtõhöz címû nemzetközi orvoskonferencián, a XXVI. Orvostovábbképzõn, Szilágycsehben, dr. Vajda Sándor meghívott elõadóként a Gyógyítás a Szentírásban címen tartott elõadást. Szeptember A Báthory Napok programjának társrendezõi és programszervezõi dr. Széman Péter és Erdei János voltak. Szeptember 29. A Temesvári Magyar Napok keretében Tácsi Erika elõadást tartott II. Rákóczi Ferencrõl a Csíky Gergely színházban. Közremûködött a Bartók Béla Vegyeskar, kuruc nótákat elõadva. Könyvbemutató Érmihályfalván. A 100 év 100 személy. Érmihályfalva jeles személyiségei a 20. századból címû könyv szerzõi Kovács Rozália és Szilágyi Éva Andrea. A bemutatón jelen volt Szalai Ilona is. Október 2. Az Aradi Magyar Napok egyik izgatottan várt eseménye a Több mint tanár. Kovách Géza emlékezete címû könyv bemutatója volt. A kiadvánnyal a Szabadság-szobor Egyesület a most 15 éve elhunyt kiváló pedagógusra, a történészre, a tudományos kutatóra, a PBMET tagjára, Fényes Elek-díjasára emlékezik. A könyv két szerkesztõje, Király András és Nagy István a konvenciókra fittyet hányó, a remekül anekdotázó, a mindenki által tisztelt pedagógusra, barátra, a nótafára emlékezõ írásokat gyûjtötték egybe. Erdész Ádám gyulai levéltári igazgató, Vadász Ernõ, egykori kolléga, Puskel Péter és Ujj János, volt tanítványok, Vekov Károly, tudományos kutató, valamint Nienstedt Kovács Ildikó, a tanár úr leánya felidézte kapcsolatát az egykori tanárral, a tanártárssal, a kutatóval, az apával. Október 3. A Csiky Gergely Fõgimnázium dísztermében mutatták be a Szabadság-szobor Egyesület kiadásában megjelent Arad, a magyar Golgota címû, Király András szerkesztette díszes albumot. A hattagú szerzõgárda (közöttük Puskel Péter és Ujj János helytörténész) egy tartalmas, kiváló grafikai kötetbe foglalta össze mindazt, amit az es aradi eseményekrõl, a kivégzésekrõl, a vértanúkról, a nemzet kegyeletérõl tudni illene minden aradinak, de minden magyar érzelmû fiatalnak. Október 3 5. Wanek Ferenc meghívottként vett részt a Magyarországi Földtani és Geofizikai Vándorgyûlésen, Balatonfüreden, ahol A földtan oktatói és azok tanársegédei a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen címen elõadást tartott, melynek szövege a Budapesten megjelent konferenciakötet oldalain olvasható. (Ebben szó van többek közt a köröskisjenõi születésû Balogh Ernõrõl, és a Nagyváradon tanárként mûködött Tóth Mihályról is.) Október 6. Nagyváradon, a nemzeti gyásznap alkalmával Mihálka Nándor koszorúzott Nagysándor József mártírtábornok emléktáblájánál. Sok száz aradi magyar emlékezett meg az ben kivégzett tizenhárom magyar tábornokról. A délelõtt a minorita nagytemplomban tartott ökumenikus istentiszteletet követõen az emlékezõ közönség közösen vonult végig a Szabadság-szoborhoz. A megemlékezõk közül beszédet mondott Semjén Zsolt, a magyar kormány miniszterelnök-helyettese, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Faragó Péter parlamenti képviselõ. Délután a Vesztõhelyen, a három nyelven elhangzott imádságot követõen, ott is megkoszorúzták az obeliszket. A koszorúzók között mindkét helyszínen ott voltak a PBMET Arad megyei tagjai is. Október 15. Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör meghívott elõadójaként, dr. Vajda Sándor ismertetõt tartott Perecsényi Nagy Lászlóról, Arad megye kiváló tudósáról (író, nyelvész, történész, újságíró). Október 23. Társaságunk nevében küldtünk egy köszöntõt Halász Péternek, 80. születésnapja alkalmából. Elküldtük Debreczeni Droppán Bélának is, hogy olvassa fel Csíkszeredában, a Halász Péter tiszteletére szervezett emlékülésen. Október Wanek Ferenc részt vett a XXI. Székelyföldi Geológus Találkozón, Szovátafürdõn, ahol elõadást tartott Szász geológusok Székelyföld földtani feltárásának történetében címmel, melynek kivonata a konferenciakötet oldalain jelent meg. Ugyanakkor õ vezette a tanulmányi kirándulását is a konferenciának, mely az említett kiadvány oldalain olvasható. Október 26. Erdei János megemlékezést és elõadást tartott a szilágysomlyói református templomban, amelyet koszorúzás követett. Az 5. Kolozsvári Zsidó Napokon Szilágyi Adrien Rebeka tematikus sétát vezetett Janovics Jenõ mozivászna: Kolozsvár címmel. Október 27. Érsemjén. Szobrot avattak Kazinczy Lajos, a 15. aradi vértanú tiszteletére. A szobrot Mihály Gábor Kossuth-díjas szobrászmûvész készítette. Az ünnepség istentisztelettel kezdõdött a református templomban. Majd folytatódott a központi parkban: beszédet mondott Balazsi József polgármester, Kalmár Ferenc miniszteri biztos, Cseke Attila, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke, Csontos János huszárszázados. Számos magyarországi és erdélyi huszárszázad tagjai voltak jelen. Társaságunk nevében Dukrét Géza és Kiss Annamária koszorúzott. Az ünnepi mûsorban közremû-

15 15. OLDAL ködött az Ezüstperje néptáncegyüttes, filmbemutatóval egybekötve és a debreceni Hajdú Néptáncegyüttes. November 8 9. Zenta (Szerbia). Mi most a múltunkat építjük, tudományos tanácskozás a Délvidék 19. századi történetíróiról és történetírásáról. Szekernyés János elõadást tartott: A hazai történelemtudomány és archeológia mûvelése és megkedveltetése A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum Társulat története címen. November Wanek Ferenc Nagyenyeden, a Kollégiumban segített Fuchs Herman õslénytani gyûjteményének rendezésében, és elõadást tartott a tanári karnak és a diákságnak Fuchs Herman földtani és õslénytani tudománynépszerûsítõ munkássága címen. November 16. Elnökségi ülés a rogériuszi református gyülekezeti házban. Húszan vettek részt rajta. Összeállítottuk a jövõ évi munkatervet. Kijelöltük a jövõ évi Fényes Elek-díjasokat. Megbeszéltük a könyvkiadási programunkat. November 20. Wanek Ferenc népszerûsítõ elõadást tartott Kolozsvárt, a Györkös-Mányi Albert-emlékházban, A Bükk-erdõ élõvilágáról közelképekben címen. November 21. Küttel Klub Temesvári Irodalmi Kör: Rendhagyó emlékest Ormós Zsigmond tiszteletére, halálának 125. évfordulóján, ahol Szekernyés János tartott elõadást. November 23. Wanek Ferenc a Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat keretében, az Erdélyi Természettudományi Konferencián (ETK 19) elõadást tartott Erdélyi szász kutatók a haza földtanának feltárástörténetében címmel. Kivonata a Konferenciakötet oldalain. November 25. Az Ercsi Eötvös József Mûvelõdési Ház és Könyvtár adott helyet a Gozsdu Elek Emlékév zárórendezvényének. Szekernyés János elõadást tartott Gozsdu Elek élete és munkássága címmel. A 19. és 20. századok fordulójának jeles novella- és regényírója a Duna-menti Ercsiben született és királyi fõügyészként Temesvárott hunyta le örökre a szemét. November 27. Elkészült Makai Zoltán új könyve: Fejezetek Nagyszalonta ipartörténetébõl. Ennek kinyomtatását a Proenerg Kft. támogatta, amely nemrég 4200 lejt küldött a bankszámlánkra. December 3. Wanek Ferenc a Babeº Bolyai Tudományegyetemen, a Földtani Esték keretében, Az erdélyi autópálya-építkezések földtani felszínalaktani veszélyeztetettségei címmel tartott elõadást. December 5. Wanek Ferenc a Szegedi Tudományegyetemen tartott elõadást Halaváts Gyula, a sokoldalú: geológus õslénykutató, régész és építészettörténész címen, kidomborítva annak bánsági és dél-erdélyi munkásságát. December 8. Advent második vasárnapján, az aradi Kölcsey Egyesület hangversenyén avatták fel a Kultúrpalota orgonáját. Az estén mutatták be a közönségnek Ujj János Arad megye szakrális köztéri emlékmûvei címû kötetét. A kötetrõl Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke tartott rövid ismertetõt. December 11. Jakabffy László és Horber Pál segítségével felújítottuk a Közkórházban levõ, 1906-ból származó emléktáblát. A felújítást Pongrácz Zoltán sírköves végezte el. December 12. Dovin József segítségével újra vittünk négy doboz könyvet az alakuló könyvtárunkhoz. December 14. Tácsi Erika szervezésében a Bartók Béla Vegyeskar adventi mûsort adott elõ, Gáspár Mária karvezetõvel, a Magyar Nyugdíjasok Klubjában. December 21. Temesváron, a Kossuth Rádióban interjút készítettek Tácsi Erikával. Közben a kórus karácsonyi énekeket adott elõ, Gáspár Mária karvezetõvel. A Sapientia Könyvkiadó tudománytörténeti pályázatán, decemberben Wanek Ferenc nyertes lett a Fordulópontok és meghatározó személyiségek Erdély altalajkincseinek megismerés-történetében Trianon elõtt címû kötete, mely 2020 folyamán fog megjelenni. 100 év Romániában, örökségünk Arad megyében (Balta János szerkesztésében), dr. Vajda Sándor az I. kötetben a Borosjenõi Református Egyházközösség történetét, a II. kötetben a Csermõi Református Egyházközösség történetét írta meg.

16 16. OLDAL OLASZ ANGÉLA ZRÍNYI, AZ ÉNEKLÕ S A DIADALMI VEZÉR A 400 éve született Zrínyi Miklós, hadvezér és költõ emlékezete Zrínyi Miklós gróf, Somogy és Zala vármegyék örökös fõispánja, horvát bán, költõ, hadvezér és politikus, aki egész életét hazájának szentelte, minden cselekedetével a magyar nagyság helyreállításáért küzdött. Harcaiban a Sors bona, nihil aliud azaz Jó szerencse semmi más jelmondata vezérelte. 1 Nemzeti lelkesedése Az török áfium ellen való orvosság címû mûvében ekképp szólalt meg: Ne bántsd a magyart!... ha az Isten a hazámhoz való szeretetet reám tette, imé kiáltok, imé üvöltök: hallj meg engem, élõ magyar ihon a veszedelem, ihon ez emésztõ tûz! Ime tudomást teszek elõtted, nagy Isten, mindent, akit tudok kikiáltok, hogy éntûlem elaluvásomért nemzetem vérét ne kérd elõl... 2 Leírt gondolataival, költészetével és vitézi cselekedeteivel egyaránt maradandót alkotott, ezért születésének 400. évfordulóját, a 2020-as esztendõt a Magyar Országgyûlés Zrínyi Miklósemlékévvé nyilvánította. Nem írom pennával, Fekete tentával Csak szablyám élivel Ellenség vérivel Az én örök híremet! (Zrínyi ars poeticája) Zrínyi Miklós Az emlékév kiváló alkalom arra, hogy bemutassuk a magyar történelem egyik kimagasló személyiségének, a Magyar Mars -nak nevezett hadvezérnek katonai sikereit és értékes irodalmi munkásságát, amely Zrínyi Miklóst a XVII. századi barokk irodalom legkiemelkedõbb alakjává emelte. Önmagát inkább katonának tartotta, mint költõnek, vitézsége és hazaszeretete családi hagyományokból, példamutató elõdök cselekedeteibõl táplálkozott. Családja már a középkori Magyarország történelmében fontos szerepet játszott. A Zrínyiek õsei, a Brebíriek vagy Subicsok az Adriai-tenger közelében, a horvátországi Brebírben székeltek. IV. Béla király idejében kitûntek a tengeri és szárazföldi csatákban, sõt királyukért életüket is kockára tették. Miután 1347-ben Nagy Lajos király a brebíri grófoknak, Gergelynek és Györgynek Zrínyi kirohanása ajándékozta a Zágráb megyében fekvõ Zrín várát, felvették a Zrínyi nevet, és dicsõ tettekkel írták be nevüket a magyarok történetébe ban Zrínyi Mihály hõsi halált halt a mohácsi csatában, testvére, Miklós pedig a szigetvári hõs, a költõ dédapja, 1566-ban 2500 magyar vitézzel 34 napon át védte Szigetvárt, a több mint százezres török sereggel szemben. Végül kitörve a várból mind egy szálig elestek, de a véres harcban huszonötezer török is életét vesztette. A Szigetvárt védõ hõs déd- Zrínyi, a szigeti hõs apa példaként szolgált Zrínyi Miklós és öccse, Péter törökellenes küzdelmeihez. A Zrínyiek hõsiességét csodálhatta Európa Zrínyi Péter leányában, Ilonában is, akit a francia király Európa legbátrabb asszonyának nevezett, miután Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc édesanyja maga is kardot ragadva, három éven keresztül védte Munkács várát. A költõ-hadvezér fiának, Ádámnak szóló atyai intelmében is meghagyta: Tanulj én tûlem is nehéz vitézséget, Tanulj fáradtságot, s hazádhoz hûséget. 4 Ádám a törökök ellen harcolva a szalánkeméni csatában vesztette életét 29 évesen. A hadvezéri sikereire, törökellenes harcaira büszke Zrínyi Miklós a horvátországi Ozaly várában, vagy a

17 17. OLDAL Hanák Béla által közzétett levél szerint Csáktornyán született május 3-án. Édesapja, Zrínyi György, a szigetvári hõs unokája, II. Ferdinánd király ( ) kedvelt híve, a Habsburg-ház ügyéért harcolva 1626-ban a harctéren dühöngõ járványnak esett áldozatul. Mivel édesanyja, Széchy Magdolna is korán elhunyt, a Zrínyi árvákat Pázmány Péter és a család közeli rokonai vették pártfogásukba. Egy ideig Batthány Ferenc feleségének, Lobkowitz Poppel Évának udvarában nevelkedett. Tanulmányait a grazi jezsuitáknál, majd a bécsi és nagyszombati egyetemen végezte ban Senkviczy Mátyás esztergomi kanonokkal itáliai utazást tett. Rómában VIII. Orbán pápa is fogadta, aki megajándékozta költeményei kötetével. Nagy tervekkel tért haza. A családi birtokot megosztotta öccsével. Õ a Muraközben maradt, Péter a tengermelléki földeket kapta. Késõbb a nyelvi környezet hatása alatt Péter horvát, Miklós magyar nyelvû költõvé vált. Csáktornyai udvara politikai és társadalmi központtá vált, kapcsolatot tartott Erdéllyel, Velencével, ahonnan híres könyvtárának (Bibliotheca Zriniana) köteteit köztük sok kiváló történelmi tárgyú könyvvel beszerezte. 5 Zrínyi Miklós korának egyik legmûveltebb Csáktornya embere volt, a magyar és horvát mellett beszélt latinul, olaszul, németül, de törökül is értett. Járatos volt az ókori latin irodalomban és az itáliai reneszánsz kultúrában, megismerkedett Machiavelli politikai és hadtudományi írásaival is. 6 Csáktornya jelentõségét mutatja az a tény is, hogy a Zrínyi család egyenes ágának mindenkor itt volt a székhelye, Csákvár tornyát pedig õsi címerükbe is beillesztették. Habsburg nyomásra között, saját költségére felállított hadsereggel bekapcsolódott a 30 éves háborúba. Bátorságával kitûnt a svéd és erdélyi csapatok elleni harcokban, 1645-ben a csehországi Éger mellett megmentette III. Ferdinánd életét, amikor Wrangel svéd tábornok rárontott a király sátrára. Ezt követõen a Felvidéken I. Rákóczi György ellen hadakozott. Hazatérve a harcokból 1646-ban feleségül vette régi szerelmét és múzsáját, Draskovich Gáspár gróf Mária Euzébia nevû leányát, akit szerelmes verseiben Violának nevezett. Vitézsége elismeréséül a király 1646-ban Horvátország kapitányává (mai értelemben tábornokká) nevezte ki ben jelen volt IV. Ferdinánd koronázásánál, õ vitte a királyi pallost. Még ebben az évben a törökök elleni légrádi gyõzelem után az uralkodó jutalomként Horvátország bánjává és fõkapitányává nevezte ki, mely tisztséget haláláig viselt. A Délvidék megerõsítésével egy idõben hadtudományi tanulmányokat folytatott. Elsõ felesége Zrínyi-címer halálát követõen, 1652-ben Bécsben újranõsült, feleségül vette Löbl Mária Zsófiát. 7 Az 1650-es évektõl a török kiûzése érdekében tevékenykedett, ám látva, hogy a Habsburgok nem támogatják török elleni háborúit, és a végekre telepített zsoldosok a törökhöz hasonlóan pusztítottak, nemzeti pártot igyekezett szervezni, sõt a Habsburgoktól független nemzeti királyság gondolata is foglalkoztatta, amit a Habsburgok nem néztek jó szemmel. Bár esélyes volt, az uralkodó megakadályozta nádorrá választását Wesselényi Ferenccel szemben. Zrínyi fõ célja azonban továbbra is a török kiûzése maradt, ezért a bécsi udvar tiltakozása ellenére ben Kanizsával szemben a Dráva és Mura szigetén felépítette Új-Zrínyivárat. Korának katonai zsenije várát úgy építette meg, hogy a területet egy domborulat védte, három oldalról pedig víz fogta közre két oldalról a Mura, harmadik oldalon egy felduzzasztott halastó. A védelmet azzal is növelte, hogy a növényzetet nem vágatta ki, hanem beépítette a várba. Így a törökök egy 300 m széles sávba vonultak be, s a védõk nagy pusztítást tudtak közöttük tenni. 8 Igaz, három év múlva a törököknek sikerült lerombolniuk a várat, mégis stratégiailag fontos szerepet töltött be: nemcsak Muraközt, de a hazát is védte. Mivel a bécsi udvar számára Magyarország felszabadítása csak másodlagos fontosságú volt, a vár felépítése számos konfliktust okozott a Habsburgok és Zrínyi között. Ezért megfogalmazódott fejében a Habsburgok nélküli felszabadító háború gondolata. II. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel keresett kapcsolatot, de ennek szerencsétlen lengyel hadjárata meghiúsította terveit ban szövetséget kötött Wesselényi Ferenc nádorral és Nádasdi Ferenc országbíróval, akik õszintén aggódtak az ország sorsáért. Köprülü Ahmed ez évben százezres sereggel zúdult Magyarországra. Ezt megelõzõen a nyár végén a török elfoglalta Érsekújvárt, Észak-Magyarország kulcsát. Európa a veszélyt látva végre összefogott. A birodalom erõinek Zrínyi mellé kell állnia írta a Rajnai Szövetség elnöke János Fülöp. 9 Miután a végvári viszonyokat nem ismerõ Montecuccoli számos kudarcot szenvedett, Lipót a seregek élére Zrínyit állította, aki viszont látványos sikereket ért el. 10 Hadjárata szervezéséhez 1663 decemberében kezdett. Mivel elõször a török utánpótlás útját kívánta elvágni az eszéki Dráva-híd megsemmisítésével, mintegy 240 km-re kellett behatolnia a török hódoltság

18 18. OLDAL területére. Útközben hat török vár katonaságával kellett megküzdenie, majd vissza egy újabb vár elfoglalásával fejezte be a hadjáratot, amely január 21-tõl február 15-ig tartott. Páratlan teljesítmény volt, hiszen 500 km-t tett meg az ellenség földjén a nagy hidegben, biztosítva a es sereg vonulását és ellátását. 11 A téli hadjárat legnagyobb, egész Európában híressé vált haditette az eszéki híd felégetése volt. A Dráva folyón és mellékágain több mint hat kilométer hosszúságban átívelõ tölgyfa híd a török egyetlen felvonulási útját jelentette a mocsaras területen. Napokig hordták rá a nádat a törökök golyó- és nyílzáporától kísérve, míg végül sikerült felgyújtani. 12 Bátor tettére egész Európa felfigyelt, Magyar Mars -nak nevezték, a pápa hadvezéri kalappal és saját aranyból öntött arcképével, a spanyol király az aranygyapjas renddel, a francia király a pairséggel (hûbéri címmel) tüntette ki, a bajor és Würtembergi választófejedelmek atyjuknak nevezték. 13 Áprilisban Kanizsa ostromához kezdett, de a Haditanács visszarendelte. A bécsi udvar Zrínyit politikai ellenfélként kezelte, ezért Lipót visszavonta a fõvezérséget és helyette Raimondo Montecuccolit nevezte ki. Montecuccoli tétlenül nézte, amint a törökök elfoglalták és felrobbantották Új-Zrínyivárt. Végül Szentgotthárdnál csatára kényszerült a törökkel és ott gyõzelmet aratott, de az augusztus 10-én megkötött vasvári béke csalódást jelentett a magyarok számára, mivel török kézen hagyta Várad és Érsekújvár várait. Zrínyi nem tudott belenyugodni ebbe a gyalázatosnak nevezett békébe. A bécsi udvar politikusai viszont úgy vélték, hogy a császári-királyi sereg nem versenyképes az ellenféllel, és Montecuccoli fõre apadt seregének sem ereje, sem eszköze nem maradt új hadmûveletekre. 14 Zrínyi eltávolodott a Habsburgoktól és összetûzésbe keveredett Montecuccolival, akihez e sorokkal fordult: Mondd, megismételve mondd nekem, mi haszna van a te hadjáratodból Magyarországnak? Mondd, visszaadtad-e nekünk Erdélyt?... Add vissza azt a boldogságot, békét és bõséget, amelyet seregeiddel és õrségeddel kiûztél onnan és akkor tarts diadalmenetet, akkor birtokold magadnak azt a híres három szót: jöttem, láttam, gyõztem. 15 Ekkor Zrínyi új tervet dolgozott ki, amely szerint a szomszédos országokkal közös parlamentet, kereskedelmi és katonai szerzõdéseket kell kötni. Tervének megvalósítására azonban nem volt módja, mivel november 18-án a Csáktornya környéki kursaneci erdõben tartott vadkanvadászaton életét vesztette. A közvéleményt megrázta halálhíre, sokan nem tudták elfogadni, hogy halálát egy megsebesített vadkan okozta. A hadvezér öccse december 8-án György szász választófejedelemnek küldött levelében megírta, hogy vadászaton, de nem vadkan által halt meg. 16 A magyar történeti irodalomban elsõként Vasvári Pál állította, hogy Zrínyi halálát politikai gyilkosság okozta. Az irodalomban Kosztolányi Dezsõ összeesküvés-elméletét tréfás-komolyan a vadkan szavaival fejezte ki: Vadkan: Zrínyi Miklósnak aljas gyilkosa. / Röfögve száz alakot öltök /s amint elbántam a dicsõ magyarral, / ármánykodással, vagy kemény agyarral / írtok a földön mindenféle költõt. (Állatok beszéde, 1928.) 17 Grandpierre K. Endre pedig 1970-ben Zrínyi halála megjelent Fekete hóesés címû könyvében próbálta bizonyítani Bethlen Miklós Önéletírásával ellentétben hogy Zrínyi halálát nem vadkan, hanem Póka István vadász lövése okozta. A történettudomány és az irodalomtörténet mai napig a vadászbaleset felé hajlik, de tény, hogy a Habsburgoknak kapóra jött Zrínyi halála. Jó szerencse, semmi más, õrizte meg a hadakozásban; Elragadta a fátum, a rossz sors, semmi más december 21-én a pálosok szentilonai kolostorában temették el a családi sírboltba. Halálának helyét a kursaneci erdõben emlékoszloppal jelölték meg. Bár Zrínyi Miklós magát sokkal inkább hadvezérnek és politikusnak tartotta mint költõnek, az irodalomtörténet a magyar barokk irodalom legjelentõsebb alakjaként említi. Szinte valamennyi írói alkotásával új mûfajt vezetett be a magyar irodalomba. A Szigeti veszedelem az elsõ magyar nemzeti eposz, prózai írásai közül pedig a Ne bántsd a magyart, avagy Az török áfium ellen való orvosság címû röpirata a magyar publicisztikai irodalom elsõ remeke. Miként az Adriai tengernek Syrenaia címû kötetének Peroratiojában (zárszó) kihangsúlyozta, irodalmi tevékenységét is annak az életcélnak rendelte alá, hogy a magyar nemességet a török kiûzésére ösztönözze. Zrínyi-emlékmû

19 19. OLDAL De híremet nemcsak keresem pennámmal, Hanem rettenetes bajvívó szablyámmal: Még élek, harcolok az ottomán holddal, Vígan boríttatom hazám hamujával. 18 Írói-költõi munkássága egyaránt nemzetszolgálatnak tekinthetõ. Fõ költõi mûve a 15 részbõl álló Szigeti veszedelem (Obsidio Szigetiana) címû hõsi eposz dédapjának, Szigetvár vértanú hõsének állít emléket. Az eposz alapeszméje, hogy Isten a magyarok bûnei miatt büntetésül küldte a törököket, de a tiszta erkölcsû várvédõk életük feláldozásával megváltják a közösséget. Önfeláldozásuk követendõ mintát kell szolgáltasson a XVIII. század magyar nemességének, amely kihasználva a Török Birodalom hatalmának gyengülését, kiûzheti a törököket. Az eposz 1651-ben jelent meg Bécsben, az Adriai tengernek Syreneia címû kötetben. Klaniczay Tibor irodalomtörténész szerint a cím magát a költõt jelenti. A kötetben jelentek meg a Draskovich Mária Euzébiához írt szerelmi költemények és a fiatalon elhunyt feleségét sirató Orpheus-versek, a Feszületre címû óda és a Peroratio. Prózai mûveiben politikai törekvéseit fejtette ki. A Vitéz hadnagy címû írásában az ideális hadvezér alakját rajzolta meg, a Tábori kis tracta egy katonai szabályzat egyetlen elkészült fejezete, a Mátyás király életérõl való elmélkedés, a nagy király alakját idézve mérlegeli a független nemzeti királyság lehetõségeit. Legismertebb mûve a Ne bántsd a magyart! Az török áfium ellen való orvosság kivételes Könyvészet Zrínyi mûvei 1. Zrínyi Miklós (költõ) Wikipédia. 2. Uo. 3. Zrínyi Miklós élete, Arcanum, kiadványok 4. Benkõ László: A Zrínyiek, III. Ilona, Családi Könyvklub, Bp , 561. old. 5. Zrínyi Miklós, a hadvezér és költõ, A Turulmadár nyomán, https/ turul.info. 6. Uo. 7. Zrínyi Miklós (költõ) i.m. 8. Zrínyi Miklós, a hadvezér és költõ, i.m. 9. Ezeréves Magyarország, Apáczai Kiadó, Celdömölk, 65. old. 10. Tarján M. Tamás: nov. 18., Zrínyi Miklós halála, Rubicon, éleslátással mutatja be az állandó magyar hadsereg felállításának, a haza felszabadításának, a magyar nagyság helyreállításának a fontosságát. A röpirat szerint a magyar senkitõl sem várhat segítséget, önerejére kell támaszkodnia, de hitte, hogy képesek a maguk erejébõl is elûzni a törököt és megerõsödve megszabadulni a Habsburg elnyomás alól. Összefogásra és tettekre hívó sorait a Volenti nihil difficile (Aki akar, annak semmi sem nehéz) biztatással zárta. Zrínyi Miklós, aki életét hazájának szentelte, a nemzet jövõjéért küzdött, évszázadokon át példakép volt. Kölcsey több verset szentelt neki, Vörösmarty pedig e sorokkal fordult a költõ és hadvezér Zrínyihez, akit imádott költõfejedelmének nevezett: E lantot, koszorútlant bár Violája kezétõl, Mely Szigetet zengi s hõsei áldozatát, És e rettenetes szablyát, sok erõsnek ölõjét, Melyre Ne bántsd a magyart! jelszavam írva vagyon, Zrínyi hagyom neked, oh haza! és gondjaidba ajánlom, Zrínyi, az éneklõ s a diadalmi vezér. Szerb Antal így vélekedett nagyságáról: A hazaszeretet sok formája közül a legelõkelõbb a Zrínyié. Az õ hazaszeretetében ugyanis az ország szolgálata istentiszteletté szankcionálódik. 19 Emlékét irodalmi és képzõmûvészeti alkotások õrzik. Zrínyi Miklós zalaegerszegi szobra Petõfi példaként ajánlotta: Legyen olyan minden ember, mintha Zrínyi Miklós unokája volna. Emlékezzünk a 400 éve született költõre, hadvezérre és hazafira egy általa írt szép gondolattal: Elfussunk? Nincs hová!... Az mi nemes szabadságunk az ég alatt sehol nincs, hanem Pannóniában. Itt gyõznöd, vagy halnod kell! 11. Ezeréves Magyarország, i.m. 12. Uo. 13. Zrínyi Miklós, a hadvezér és költõ, i.m. 14. Czigány István: Magyarország hadtörténelme, In: Kis magyar hadtörténet, Zrínyi Kiadó, 94. old. 15. Ne bántsd a magyart! Zrínyi Miklós születésnapja 1620, https./ nemzetikonyvtar.blog.hu/2013/05/01 ne bantsd a magyart 16. Zrínyi Miklós titokzatos halála vadászbaleset vagy gyilkosság? Magyar Tudat Nemzeti Hírportál, Zrínyi Miklós Életrajz, tudásbázis, sulinet.hu, magyar nyelv és irodalom. 18. Lengyel Balázs: A török Magyarországon. Magyarország a XVI XVII. században, Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1971, 119. old. 19. Zrínyi Miklós, a hadvezér és költõ, i.m.

20 20. OLDAL CSORBA CSABA AZ UTOLSÓ KIRÁLYKORONÁZÁS CEREMÓNIAMESTERE, GRÓF BÁNFFY MIKLÓS Egy különleges ünnepi ceremónia titkai Budán, a Nagyboldogasszony-templomban június 8-án koronázták királlyá Ferenc József osztrák császárt, és királynévá Erzsébet császárnét. Ferenc József november 21-én meghalt. Utódját, Károlyt is Budán kellett királlyá koronázni, ott, ahol elõdjét. Ferenc József császár és király temetésén, Bécsben, gróf Bánffy Miklós is megjelent. A gyászos hangulatot tovább fokozta, hogy a temetésrõl a brucki éjjeli gyorsvonaton utazók szörnyû balesetet szenvedtek: százak sebesültek meg, a halottak között volt kiváló történészünk, Thallóczy Lajos is. A magyar fõvárosba visszatérve meghívást kapott Bánffy Miklós a december 30-i koronázást elõkészítõ értekezletre. 26 nap alatt kellett csodát csinálnia azokkal az anyagokkal, amelyek rendelkezésre álltak, s azokkal a mûvészekkel, akik nem voltak a fronton, hanem megmaradhattak a hátországban. Az ország ládáját, amelybõl jelképesen százezer aranyat kap az uralkodó, magának Bánffynak kellett megterveznie az ötvös-tanár helyett. Közben zajlottak a viták, hogy a református Tisza István miniszterelnök, mint a nádort helyettesítõ személy koronázhat-e. Végül az esztergomi érsek szava döntött, ezt követõen elült aztán mindenfajta ellenkezés. A templom dekorációja ügyében is meg kellett vívnia Bánffynak a harcát az építész Schulek Frigyessel. Az utolsó nap fõpróbája után pedig még Károly király különleges kéréseinek kellett eleget tenni. Egyik ilyen volt példának okáért az, hogy láthatatlan zsámolyról ülhessen föl a lova hátára. A hajszolt tempó közben Bánffy viszont örülhetett annak, hogy közelrõl gyönyörködhetett a koronázási jelvényekben. Megmutatta az egyetlen külföldrõl jött uralkodónak, a bolgár királynak is, aki dühödten méltatlankodott, hogy miért egy elragadó gyerek, a hatéves kis szõke trónörökös (Ottó) mellé kapott helyet. A fiúcskának a ruháját egyébként a kor festõóriása, Benczúr Gyula tervezte. Bánffy megfigyelte azt is, hogy a koronázás perceiben a besütõ napsugár fényárba vonta az ünnepélyes jelenetet, Gróf Bánffy Miklós ám aztán hirtelen el is tûnt a fényesség mintegy baljóslatú jelként Mikor a templomból eltávozott a közönség, bevonultak a fölavatandó aranysarkantyús lovagok mintegy félszáz frontharcos tiszt. Mind az elnyûtt, fronton viselt egyenruhában vonultatta föl õket Bánffy, egyedüli ékességeik vitézségi érmeik, rendjeleik voltak. A sor elején a mankós, falábas rokkantak vánszorogtak, némelyiket tisztiszolgájuk támogatott, hogy aztán lerogyhassanak egy-egy székre. A király egymás után ütötte lovaggá az egykedvûen, komoran álló embereket, akik elhozták a fõvárosba a front szörnyûségeinek látható üzenetét. A budai vár nagytermében fogadással fejezõdött be a koronázás ünnepe. Mindenki fáradt volt már akkor. Mivel az uralkodó pár vonata este 6-kor indult Bécsbe, a sok száz meghívott elõkelõ hölgy bemutatása a királynak és királynõnek rendkívüli gyorsasággal, valósággal futószalagon zajlott. Bánffy Miklós késõn ért haza. Közben megeredt a havas esõ, amely az aszfalton sárrá olvadt a szürkeségbe borult városban, amely újra rendes háborús képét öltötte fel. Bánffy az emlékezését a következõkkel zárta: azon az estén az egész koronázás minden pompája, dísze, öröme és szépsége mintha nem lett volna egyéb, mint régen elmúlt, félig már el is felejtett álom Nem véletlenül kapta ceremóniamesteri megbízását Bánffy Miklós! Már középiskolás korában is szinte minden estéjét a színházakban töltötte. 18 éves korában írt színdarabját mûkedvelõk be is mutatták. Zichy János kultuszminiszter nevezte ki a budapesti Opera és a Nemzeti Színház intendánsává. Ezt a tisztet 1918-ig töltötte be. Néhány év alatt bebizonyosodott, hogy a magyar színpadmûvészet egyik legnagyobb mestere. Díszlet- és kosztümtervei világviszonylatban is elsõrangúnak számítottak. Egy erdélyi arisztokrata indulása Kolozsváron született nagy hírû erdélyi református családban, december 30-án. Apja gróf Bánffy György (Kolozsvár, 1845 Bonchida, 1929), 1875-tõl a fõrendiház tagja, aranysarkantyús vitéz, lótenyésztõ és

21 21. OLDAL mûgyûjtõ, az Erdélyi Református Egyházkerület fõgondnoka. Családi levéltárát az Erdélyi Múzeumban helyezte el. Kedvelt lakhelye (csakúgy, mint késõbb fiának) Bonchida pompás várkastélya volt, Erdély legcsodálatosabb ékköve. Édesanyja, báró Bánffy Irma, aki 24 éves korában (1875) meghalt, árván hagyva hároméves leányát, Katinkát ( ) és másfél éves fiát, Miklóst. Apja nem nõsült újra Bánffy így emlékezett vissza: gyermekkorom legszámosabb emléke Bonchidához kapcsolódik. Itt töltöttük az év legnagyobb részét; rendszerint május közepétõl karácsonyig. Karácsonyra Budapestre költöztünk A fõvárosban járt iskolába elsõ elemitõl az érettségiig (1891). Délelõtt tanulás, délután jégpálya, tornaóra, vívólecke és újból tanulás. Este játék unokatestvéreinkkel Bonchidán a legnagyobb élménye: a lovaglás mindig egyedül. A vakáció sem volt tökéletes. Magántanuló lévén: a tanulás tovább folyt nyáron is. Francia-, németés angolórák, és zongoralecke. A nyár legnagyobb élményét számára a kalotaszegi Remetén töltött augusztusok jelentették: nagyapjánál, egy erdõszéli házban. A hatalmas hegyek rejtélyes vadonjában igazi remetének érezhette magát. A monarchia politikusa 1891-tõl kezdte meg jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen, majd 1893-tól Budapesten folytatta. Jog- és államtudományokból doktorált. Hivatali pályáját Fiumében kezdte 1889-ben, majd egy évvel késõbb kiküldetést kapott Berlinbe. Aztán között parlamenti képviselõ. Tipikus arisztokrata pályát futott be azzal, hogy között Kolozs vármegye és Kolozsvár város fõispáni tisztét töltötte be között ismételten tagja az országgyûlésnek, miközben a magyar színházi élet vezetõ tisztét is betöltötte. Neki köszönhetõ az Operában egyebek mellett Bartók Csodálatos mandarinjának és A fából faragott királyfinak színrevitele. Külföldi (angol, olasz, francia) utazásain éles szemmel megfigyelt mindent: a politikai, gazdasági, társadalmi, mûvészeti életet egyaránt. Kapcsolatokat is teremtett (elsõsorban érthetõen arisztokrata körökkel). Nemcsak az idegen nyelveket gyakorolta, hanem elsajátította azt a sajátos, elemzõ gondolkodási módot is, amit aztán késõbb nagyon jól tudott hasznosítani diplomáciai tárgyalásain. A világháborúban a keleti fronton elsõsorban bizalmas politikai megbízásokat kapott a nemzetiségek ügyeivel kapcsolatban. Budapesten élte meg a monarchia összeomlását, Károlyi Mihályék politikai botladozásait. Károlyi rokona volt, gyermekkoruktól ismerték egymást. Emlékeimbõl (Forradalmi idõk) címû mûvében részletesen elemzi karakterét, politikáját december 31-én Bethlen István megbízásából indult nyugatra, hogy a gyõztes hatalmakat felvilágosítsa a valóságos magyarországi helyzetrõl ( Akkor még azt hittük, hogy ez érdekel valakit odakünn ). A lezüllött, piszkos Bécs, majd Berlin (a Spartacus-forradalom napjaiban), aztán (nehezen szerzett útlevéllel) hajón Koppenhága, újra Németország, végül Hollandia (Hága) volt az általa bejárt kalandos útvonal. Utóbbi városban, elszegényedve, felújította képzõmûvészeti ismereteit és festményeibõl tartotta el magát. Bécsbõl tért vissza Magyarországra, a Tanácsköztársaság bukása után, a többi emigráns politikussal együtt, vonaton, augusztus közepén. A monarchia záróakkordja számunkra a trianoni döntés volt. Magyarország igazi tragikuma azonban az lett, hogy nem az 1871 utáni francia mintát választotta (Mindig gondolni rá és sohasem beszélni róla!), hanem épp az ellenkezõjét. Bánffy 1945-ben írott visszaemlékezésében (Huszonöt év) így értékelte: a nem, nem soha álláspont olyan elszigetelõdést jelentett Magyarország számára, melybõl csak kár és hátramaradás származhatott. Szánalmas és eleve elhibázott kalandor akcióként értékelte Károly király visszatérési kísérleteit. Mûvészetek és irodalom Siemersné Wass Ilona grófnõ szerint: Miklós egyike volt a legtehetségesebb embereknek, akikkel valaha találkoztam. Társaságban szórakoztató, avatott zenebarát, szépen zongorázott, keringõt szerzett, melyet akkoriban minden mulatságon elhúztak a cigányok. Zenei tehetségét túlszárnyalta rajztudása és festõi talentuma. Emellett kitûnõen sakkozott és biliárdozott. Fiatal korában szépen teniszezett, elsõrangú táncos volt. Mindent, amihez hozzányúlt, mûvészetté varázsolt. Barna, kissé buja, rajongó tekintete volt, inkább mûvészszeme, mint grófi ban a Naplegenda címû drámáját Kisbán írói álnéven jelenteti meg, hogy ne társadalmi rangja révén, hanem mint író mérettessék meg. Ady Endre sejti, kit rejt s név, de a lényeg szerinte: Akárki, komoly irodalmár. Továbbra is használja az álnevet, egymás után jelennek meg drámái, majd elbeszélései ilyen megjelöléssel az 1910/20-as években. Az 1932-ben napvilágot látó Emlékeimbõl címû kötete (benne: 1916-os koronázás; Forradalmi idõk) jelenik meg elõször Bánffy Miklós névvel. Barátjának, gr. Klebelsberg Kunónak köszönhette, hogy között a Magyar Országos Képzõmûvészeti Tanács elnöke lehetett ban megkapta a román állampolgárságot (személyesen Ferdinánd király kezébe tette le az állampolgári esküt). Ekkor az annyira szeretett szûkebb hazájába, Erdélybe költözött, Bonchidára. Bár a birtokai legnagyobb részét kisajátították, sikerült azonban a bonchidai uradalmat és a Kalotaszeg környéki erdõket megmentenie ig nem vállalt politikai szerepet (állítólag erre ígéretet is kellett tennie). De talált magának elfoglaltságot: az Erdélyi Református Egyházkerület fõgondnoka lett (mint korábban az apja), továbbá a Helikon írószövetség alapító tagja, között az Erdélyi Helikon címû folyóirat fõszerkesztõje. Az Erdélyi Szépmíves Céh által kiadott kötetekben megtalálhatók ihletett, jellegzetes illusztrációi ben és 1937-ben Bánffy Miklós rendezésében mutatták be a szegedi szabadtéri játékokon Az ember tragédiáját, ahol sokkal inkább érvényesült a darab min-

22 22. OLDAL den erénye, mint zárt színházban. A siker leírhatatlan volt. S egy jellemzõ apró adalék: tiszteletdíjat sem fogadott el a munkájáért Szépirodalmi munkásságából csupán a legfontosabb mûvei említésére szorítkozhatunk. Az erdélyi arisztokrácia életét és túlhaladott világának csõdjét monumentális regényciklusban dolgozta fel: Megszámláltattál (1935); És híjával találtattál (1937); Darabokra szaggattatol (1940). Az utóbbi kötet végén Bonchidán írta le a következõket (1940. május 20.): Most elpusztul az ország és vele az a nemzedék, aki mindent fontosnak tartott, ami formula, paragrafus vagy frázis. Aki az államélet valóságait el tudta felejteni és délibábok után futott, akár a gyermek. Aki tudatlanságában élt mindannak, ami a nemzetek talpköve: erõ, önbírálat és összetartás. Diplomáciai sikerek és kudarcok Gr. Bánffy Miklós április 14-tõl december 19-ig volt gr. Bethlen István kormányának elsõ külügyminisztere. Visszaemlékezéseit a következõ mondatokkal kezdi: Azon a délutánon, midõn a magyar külügyi tárcát vállaltam, egyetlen programpontot szögeztünk le: azt, hogy meg kell próbálnunk az utódállamokkal fölvenni a kapcsolatot, és legalább valamelyikkel barátságos szomszédi viszonyt teremteni. Akkoriban a két legfontosabb feladat az volt, hogy elérjék azt, hogy a békeszerzõdés értelmében a szerbek kivonuljanak Baranyából, másrészt az, hogy valamiképpen sikerüljön megtartani Burgenlandnak legalább egy kis részét. A kitûnõ taktikusnak bizonyuló Bánffy Miklós érdeme, hogy mindkettõ sikerült, bár csak hajszálon múlt. Sopronban ezért szobrot is érdemelne. Szégyen, hogy erre úgy látszik mindmáig senki sem gondolt Mindent megtett a szomszéd népekkel való békés viszony megteremtésének érdekében is, de ezeket az erõfeszítéseit nem kísérte siker. Túlságosan nagyok, áthidalhatatlanok voltak az érdekellentétek Bánffy károsnak tartotta mind a Revíziós Liga, mind pedig az Ébredõ magyarok mozgalmát, mondván: a hangos propaganda számunkra csakis káros lehet A genovai nemzetközi konferencián sikerült megismerkednie Bánffynak minden számunkra fontosabb állam delegáltjaival. Kitûnõen hasznosította emberismeretét ( Idegennel csak akkor tudunk sikerrel tárgyalni, ha ismerjük gondolkodását és abba helyezkedünk bele. ). A konferencia azonban sajnálatosan eredmény nélkül oszlott fel Magyarországnak a Népszövetségbe való felvétele számunkra alapvetõ fontosságúvá vált. Bánffy diplomáciai egyességének köszönhetõen sikerült kivédeni a rosszindulatú rágalmakat, s egyhangúlag a Népszövetség tagja lett hazánk. A Népszövetség tanácstagjai választásának összetétele is sorsdöntõnek bizonyult számunkra. Bánffy ügyes diplomáciai sakkhúzásokkal elérte, hogy a magyar kérdéseket jóindulattal kezelõ Svédország delegáltját válasszák meg a jugoszláv küldött ellenében. Ezzel külügyminiszteri ténykedését befejezte Bánffy, nem vállalt tovább állami szolgálatot. Mikó Imre szerint, aki jól ismerte, egy ideig titkára is volt Bukarestben, így jellemezte: Realista, jobban mondva pragmatista volt a politikában, az erõviszonyokat és nem az ideológiát nézte. Újabb erdélyi évtizedek Az 1930-as években mondta Kós Károlynak: ha nem vagyok Kolozsvárt, s levél jön, ami nem családi, válaszold meg és írd alá. Tanuld meg, gyakorold be az aláírásomat. Így is tett. Mikó Imre szerint Teleki Pál nem tudta megbocsátani Bánffynak, hogy 1940 augusztusában is román államkeretek között gondolkodott as bukaresti útjának keserû tapasztalatait egyetlen frappáns mondatban foglalta össze Mikó Imrének: Amilyen okosak õk [a románok], olyan buták vagyunk mi [magyarok]. Az Ember tragédiájától az emberi tragédiáig Kós Károly mondta 1977 nyarán, nem sokkal halála elõtt Benkõ Samunak: (1944-ben) Bánffy Miklós is teljesen tisztában volt a bekövetkezõ változásokkal. Nekem elõre megmondta, hogy a régi világnak egyszer s mindenkorra lejárt. Õ ezzel számolt. S nem tragédiázott a dolgok felett. A világháború végét Budapesten élte meg, de visszatért Erdélybe után hetente rendszeresen találkoztak, Kovács László vendégeként. Magányosan élt Kolozsvárt, mert a bonchidai kastélyát a német katonák kirabolták, felgyújtották, s ami értékes berendezésébõl megmaradt, azt a helyi lakosok hordták szét. Néhány éve kezdõdött csak meg a helyreállítása Az új rendszerben az arisztokratákkal szembeni gyûlölet õt is elérte. Nyomorúságából 1949-ben kiengedték. Budapestre költözhetett feleségéhez. De már csak néhány hónapot élt, kórházban halt meg (1950. június 6-án). Kós Károly szerint: Bánffy furcsa ember volt. De okos ember volt, sokoldalú ember volt én tudom, hogy milyen erõs jellem volt. Õ nagyon hangsúlyozta a különbséget az emberek között Csak az igazi mágnást, a parasztot és a talentumos mûvészt becsülte Bámulója volt mindenféle szakértelemnek. A paraszt mezõgazdasági ismereteit éppen úgy megbecsülte, mint az agrármérnökét Nagyon értett lóhoz, tehénhez, disznóhoz s a növényekhez. A szõlõmûvelés és a borpincészet minden csínját-bínját ismerte [érdeklõdési körét apjától örökölhette] nem szerette a pálinkát. Bort is alig ivott. Viszont rengeteget dohányzott, egyiket a másikról gyújtotta mégsem abba halt meg. Az erdélyiség jelképévé váló Kós Károly mondta a következõket: Én õt nagyon szerettem. A feleségem halála után egyetlenegy temetésre mentem el. Az övére. Nem tudtam megállni, hogy ne menjek ki a Házsongárdba, amikor halála után több mint negyedszázaddal hamvait kívánsága szerint hazahozták. (1976-ban helyezték el a kolozsvári Házsongárd Bánffy-kriptájában). A Bánffyak 20. századi életét memoárkötetében leánya, gróf Bánffy Katalin írta meg Ének az életbõl címmel (megjelent 2014-ben).

23 23. OLDAL FAZEKAS LÓRÁND EGY VILÁGHÁBORÚS SÍREMLÉK ÚJJÁSZÜLETÉSE A Nagy Háború, az elsõ világégés 100 éves évfordulója a mûemlékvédõk figyelmét a háborús emlékek, emlékhelyek felújítása felé fordította. Ezt példázza az a vállalkozás, melyet a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság szatmári tagjai határoztak el, mikor egy kökényesdi hõsi halott, Kovács Lajos, zuzmó és moha lepte síremlékének felújításáról döntöttek. Ennek céljából még 2019 egy havas februári vasárnapján a helyszínre látogattak, hogy felmérjék a munkálatokra vonatkozó teendõket és költségeket, mivel a Magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium Kulturális Diplomáciai Fõosztálya ilyen jellegû pályázatot írt ki. Sajnos a pályázatra nem érkezett pozitív válasz. Ezzel a restaurálással viszont nem lehetett a hideg, esõs õszig várni, ezért a kökényesdi sírköves, Mészáros András vállalkozóval megegyezve õszre a megrendelt munkálat elkészült. De nem kis része van ebben Berei Károlynak, a nagykárolyi vitézi rend tagjának és barátjának, Nagy Szilárd Leónak, akik lelkes és hozzáértõ hadisírgondozók, s akik példamutatóan ott hagyták kéznyomukat Nagykároly város Szõlõ úti református temetõjében nyugvó hõsök sírjain. A véletlen adta találkozás révén ajánlkozásukkal õk igencsak szakszerûen besegítettek mind az alap, mind a szobor megtisztításába. Ezért mondják a temetõbe látogatók: Ni, Lajoska kifehéredett. Valóban feltûnõen csillogóan fehér lett a síremlék márványszobra. Kökényesd a román ukrán határ közelében, a jobb oldali Túrháton elterülõ falu, a maga 450 házával, községközponti rangot visel. A hozzá tartozó Csedreggel alkot egy adminisztratív egységet. Ma már egybenõtt a valamikori Ugocsa megye tiszántúli járásának székhelyével, Halmival, mely 1920 óta határátkelõ Kárpátalja felé. A települést a Váradi Regestrum említi elõször ben terra Kukynus néven. Évszázadokon át a terület a Kata nemzetség birtoka volt. A falu fejlõdését a lakosság század eleji nagyfokú megtizedelése megtorpantotta, melynek nagyrészt történelmi okai vannak: mint az 1657-es lengyel betörés, a kuruc labanc háború, amikor hol az egyik fél, hol a másik sarcolta a falut, az 1717 augusztusi krími tatár betörés. A század közepére már szinte nem volt, aki mûvelje a nemesi birtokokat. Ekkor rutén és tót családok telepednek le, s megjelenik egy új felekezet az addig homogén katolikusság mellett, A restaurált síremlék a görögkatolikus vallás, mely számára kegyúri segítséggel 1831-ben az addigi fatemplom helyett egy kõtemplomot építenek. A Surányi-, Bogárdy-, Gyulay-, Csoók-, Ráthonyiféle nemesi birtokok lassú feldarabolódása a faluban a század fordulójára egy középbirtokos réteget hozott létre, mint a Deák, Jakab, Csinos, Ocskai, Kovács, Rózsa, Simon, Orosz családok. A szabadságharcok, a világháborúk (az elsõ világháborút Nagy Háború néven emlegették egész a második világháborúig) Kökényesd harcképes fiatalságát is hadba szólították. Így kerül a frontra a szatmári 12-es honvéd gyalogezred katonájaként a 29 éves Kovács Lajos is. Kovács Lajos született november 19-én Kökényesden, a mai 243-as portán (a számozás azóta változott), nagyapja, Kovács János fertõsalmási református pap lévén az unokát minden bizonnyal abban a templomban tartotta a keresztvíz alá apjának testvére, Kovács Lajos debreceni fõiskolai tanár és felesége, így kapta a gyermek a Lajos keresztnevet. Tizenegy éves mikor apja, Sándor 47 évesen, december 5-én árván hagyta családját, így anyja, Szíjgyártó Julianna, a falu jómódú családjainak egyike, özvegyen neveli egyetlen fiát. Lajos a második szomszédba udvarolgatva 19 évesen, június 28-án feleségül is veszi szerelmét, Máriát (sz július 18.), Simon János és Filep Mária lányát. Már mint tízéves házasember kapja a behívót, s a falu más fiataljaival együtt a viszontlátás reményében búcsúzik a családtól. Hadtestüket keletre irányították, ahol a wolhyniai fronton véres ütközetek zajlottak. Gyóni Géza Csak egy éjszakára küldjétek el õket címû verse jut eszünkbe: Csak egy éjszakára: Mikor gránát-vulkán izzó közepén, Úgy forog a férfi, mint a falevél S mire földre omlik, ó iszonyú omlás,- Szép piros vitézbõl csak fekete csontváz. (részlet) Lajos honvéd egyik feljebbvalója azt ajánlotta számára, hogy ha a szülei adnak egy párnát és egy dunyhát a családjának, Lajost nem küldi a tûzvonalba. A tisztfeleség le is utazott a faluba, de az édesanyja nem váltotta be ígéretét (Simon Gábor emlékezése, 87 éves, 245. sz.), így Lajost is a front Myryn nevû településének közelében zajló csatába küldték, ahol július 16-án comb- és

24 24. OLDAL A restaurálás munkálatai. Berei Károly és munkatársai munka közben lábszárlövést kapott. A myryni cs. és kir. 9/12-es tábori kórházba szállították, ahol még aznap elhunyt és a falu temetõjébe el is temették. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó Osztályának anyaga alapján közölte Illésfalvi Péter hadtörténész Berei Károly számára.) (Wolhynia tartomány az egykori Orosz Birodalomhoz tartozott, ma Északnyugat-Ukrajnában, egy kisebb része Fehéroroszországban és Lengyelországban terül el.) Mivel Lajos édesapja még fia frontra kerülése elõtt elhunyt, egyedül maradt özvegy édesanyja nehezen viselte fia elvesztését, lehet azért is, mivel nem teljesítette fia kérését. Az özvegy, mint tehetõs birtokos, fiát exhumáltatta és hazahozatta. A koporsót kísérõ katonák szigorú parancsot kaptak, hogy a koporsót ne engedjék felnyitni, és vegyenek részt a temetési szertartáson. A sírhantot az édesanya még 1917-ben háromlépcsõs síremlékkel jelölte meg, melynek márványlapjára a következõ szöveget vésték: Kovács Lajos / sz m / a Wolhynai ütközetben a haza védelmében / Béke poraira A sírkõ tetejére pedig a hõsi halottnak egy budapesti mûvész alkotta fehér márvány mellszobrát helyeztette el, melyet a már fentebb említett emlékezõ édesapja, Simon Gábor ( ), a Lajos feleségének testvére hozott haza. A szobor fejét vandál kezek egyszer leütötték, de akadt szakember, aki fizetség nélkül visszahelyezte. Most a restaurálás során a fejet csapokkal erõsítették meg, így ez a vandalizmus még egyszer nem ismétlõdhet meg. Kovács Lajoson kívül Kökényesdrõl a Nagy Háború hõsi halottja még Kos Péter (családos), Kotró Pál (családos, öt gyermek), Kovács (Roska) Ferenc (családos), Ocskai András és János (családosak) Peleskei Ferenc (nõtlen), Kófity István (nõs, öt gyermek, felesége nem ment férjhez), Fisár Sándor (nõs). (Hõsi halott: háborúban, illetve fegyveres harcban kötelesség teljesítése közben életét vesztett katona.) A fiatal özvegy, Mária, rövid idõ múlva tüdõgyulladást kapva távozott az élõk sorából. Az egyedül maradt özvegy édesanya falus társával, Román Györggyel második házasságra lépett. De hogy elsõ férje és fia emléke a faluban tovább éljen, még az õ halála után is, elhatározta, hogy évente gyászmisét tartat szeretteinek emlékére, valamint harangokkal ajándékozza meg a környék azon templomait, ahonnan ágyúöntésre be kellett adni a harangot. Ezt írott szövegben rögzítette, mely az egyház okirattárában megõrzõdött. Végrendelet, kelt március 1. Én idõs Román Györgyné, született Szígyártó Juliánna a Kerekbütykös fordulóban, egy tagban levõ 34 magyar köblös szántómból 10 magyar köblöst mise alapra a görög katolikus egyház részére ajándékozok, elsõ férjem Kovács Sándor és fiam Kovács Lajos lelki üdvére. 10 magyar köblös földet pedig, 3 harangra: Egyet, a kökényesdi görög katolikus templomnak Egyet, Fertõsalmásra a református templom részére Egyet, pedig a halmi református templomnak A végrendelkezõ neve be kell legyen öntve a harangokba március 22-én kelt hadügyi átirat szerint az egyházak kötelesek voltak egy-két harangot a hazának felajánlani, így például Kökényesdrõl és Csedregbõl a görögkatolikus egyháztól 2 2 harangot vittek el. Kökényesd és Halmi harangjai között ma nem található olyan harang, mely az adományozó nevét viselné. Ami a végrendeletet illeti, 1920 márciusában még nem lehetett pontosan látni azokat a történelmi határváltozásokat és gazdasági törvényeket, melyek a trianoni békediktátum, vagyis június 4-ét követõen következtek be ezen a tájon is. Ugocsa megye kettészakítódott, egy része Románia, nagyobbik része Csehszlovákia területére esett. Így a végrendelet megvalósítására vállalkozók (ha egyáltalán az egyházak részérõl voltak erre jelentkezõk a háború utáni zavaros idõkben) minden bizonnyal azzal találták szembe magukat, hogy nem volt mit pénzzé tenni, mivel a község Romániához tartozva az július 21-én hozott föld-kisajátítási törvény alapján a nagyobb birtokok földosztásra kerültek. Meg egyáltalán ki is vásárolt volna földet abban a zavaros években. Míg a Fertõsalmásra szánt harang viszont azért sem készülhetett el, mivel ez a falu ekkor már Csehszlovákia területére került, mivel az országhatár Csedregtõl mellyel Almás szomszédos néhány száz méterre lett kijelölve. A két világháború között a temetkezés a temetõ egy újabb részében indult meg, így ez a sír és egy-két sírkõ ma már magányosan hirdeti az emlékezést. A restaurálási munkálatokért és annak anyagi vonatkozásaiért a faluközösség nevében köszönetet mondunk Berei Károlynak és barátainak, akik önkéntesen, önzetlenül felvállalták ezt a munkálatot, a PBMET-nak az anyagi kiadásokhoz való hozzájárulásért, valamint a községi tanács részérõl biztosított támogatásért.

25 A VILÁGHÍRÛ TUDÓS, KÁRMÁN TÓDOR ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA 25. OLDAL Kármán Tódor, a turbulencia elméletének atyja, a nagy sebességû áramlások elméletének kidolgozója Budapesten született május 11-én. Édesapja Kármán Mór, a középiskolai oktatás megreformálásának úttörõje volt. Az új oktatási rendszer keretében megalapította Budapesten a MINTA nevû állami gimnáziumot. Kármán Tódor csodagyerekként kezdte, és mindig tudós szeretett volna lenni. Már hatéves korában hatjegyû számokat tudott fejben összeszorozni. Középiskolai tanulmányait a MINTA gimnáziumban kezdte. Aktívan részt vett a gimnázium matematikai versenyein ban beiratkozott a József Nádor Mûegyetemre és ben diplomázott. Az idõsebb Kármán nagy hatással volt fia szellemi fejlõdésére. Hosszas beszélgetéseket folytattak különbözõ témákról. Kármán a Mûegyetemen kapott elõször ízelítõt a tudományos kutatásból. Ebbe a világhírû Bánki Donát professzor vezette be. Kármán elsõ kutatási feladata gyakorlati problémából származott. Arra kellett magyarázatot találnia, hogy honnan ered egy motor szelepeinek a kopogása. Kísérletezett és megállapította, hogy a kopogás csak bizonyos fordulatszámoknál fordul elõ. Eredményeibõl megírta elsõ tudományos dolgozatát, amely 1902-ben jelent meg és díjat is hozott az ifjú kutató számára. Egy évig az osztrák magyar hadsereg tüzérségénél dolgozott, majd visszatért a Mûegyetemre, ahol Bánki Donát tanársegédje lett. Bánkival három évig dolgozott, majd függetlenítette magát. Leonard Eulert tekintette mintaképnek, és az oszlopok megroggyanásával kezdett foglalkozni ban a Magyar Tudományos Akadémia kétéves ösztöndíjával a zsebében Németországba távozott. Útja Göttingenbe vezetett, ahol Ludwig Prandtl professzor hasonló problémákkal foglalkozott. Az elsõ világháború után, 1918-ban visszatért Budapestre, majd amikor megtudta, hogy németországi állását fenntartották és azt elfoglalhatja, másodszor is elhagyta Magyarországot. Göttingenben Ludwig Prandtl professzort csak úgy emlegették, mint a folyadékok és gázok mechanikájának atyja és az aerodinamika atyja. Kármán a különbözõ anyagok tulajdonságainak rendszerszerû vizsgálatával kezdett foglalkozni. Kereste az összefüggéseket a szerkezet és a tulajdonságok között. Kutatásait a Krupp cég anyagilag is támogatta. Munkája eredményes és sikeres volt, majd disszertációjával doktorátusi címet szerzett. Doktorátusának megszerzése után Kármán Párizsba ment, ahol megismerkedett Vészi Margittal, aki az egyik Gyorsabban, magasabbra, erõsebben. A hangsebesség feletti repülés úttörõje, Kármán Tódor budapesti lapnak tudósított. Egy nap kora hajnalban az újságírónõ magával vitte egy Párizs környéki repülõbemutatóra, amelyen elõször repültek Európában két kilométeres távon. A bemutató mély benyomást tett Kármánra. Göttingenbe visszatérve bekapcsolódott az ott meghonosodott és rendszeresen megtartott szemináriumokba. Ezeket a szemináriumokat sokan látogatták. Így lehetõsége lett találkozni olyan nagy egyéniségekkel, mint Felix Klein, David Hilbert és maga Einstein. Göttingenben Klein és Hilbert óriási tekintélynek örvendett. Kármán és Hilbert hamar jó barátok lettek. Hilbert tanította Kármánt arra, hogy törekedjék a természet kvantitatív leírására, amely matematikai jellegû. A repülés terén re a felhajtóerõ természetét már jól ismerték. A légellenállásról, amely a mozgást akadályozta, keveset tudtak. Kármán ebbe a problémába merült bele. Elsõsorban a mozgó testrõl leszakadó légáramlat örvényekbe rendezõdése érdekelte. Dolgozatában leírja az örvénysor keletkezését, és bemutatja azt a mérnöki számítást, amellyel a minimumra lehet csökkenteni ezeket az örvényeket. Ez az áramvonalas forma. Kármán fokozatosan az aerodinamika és repüléstudomány legfontosabb mûvelõjévé lépett elõ. Kármán nem csak aerodinamikával foglalkozott. Max Bornnal több éven keresztül foglalkoztak az atomelmélettel is. Ez az együttmûködés megmutatta, hogy Kármán az elméleti fizikusokkal is egyenrangú partnerként is közre tudott mûködni. Pár év múlva, 1913-ban Aachenbe költözött, ahol az Aacheni Mûszaki Egyetem professzora lett. Itt ismerkedett meg Hugo Junkers-szel aki bevonta Kármánt a repülõgéptervezésbe. Az elsõ világháború kitörésekor szolgálatra jelentkezett Budapesten. A háború alatt a hadsereg repülési részlegén teljesített szolgálatot ben másodszor is megérkezett Németországba, de ez a megérkezés nagyon különbözött az elsõtõl. Kármán minden erejével belevetette magát intézetének újjáépítésébe. Bár a versailles-i békeszerzõdés megtiltotta a németeknek a motoros repülést, egy lelkes csoport megalakított egy repülési egyesületet. Elsõ feladatként vitorlázórepülõk építését tûzték ki maguk elõtt. Kármán és Prandtl a vitorlázórepülõkrõl közös szemináriumokat tartott Aachenben. Az egyik résztvevõje ezeknek a szemináriumoknak W. Messerschmitt, a késõbbi híres hadirepülõgép-tervezõ volt. A háború egyik kellemetlen következménye volt, hogy Németország elszigetelõdött a nemzetközi tudományos élettõl. Ennek ellensúlyozására Kármán 1922-ben

26 26. OLDAL Senki mást nem ismerek, aki oly teljességgel képviselné azokat a területeket a természettudományt, a mûszaki tudományt és az oktatást, amelyeket ez a kitüntetés ismer el. Kennedy elnök a Fehér Házban 1963 februárjában átadja az elsõ National Medal of Science kitüntetést Kármánnak. Remélem, munkásságom a bizonyítéka, hogy egy fõiskolai tanárnak is van haszna válaszolta Kármán. (Fotó: Vincent A. Finnigan, Wash., D. C.) megszervezte az elsõ nemzetközi mechanikai konferenciát. Kármán tevékenységének a fõ célja a turbulencia megértése és ennek nyomán matematikai leírása volt. Aacheni tartózkodása idején kezdtek kiépülni amerikai kapcsolatai. Végül is a németországi helyzet fokozatos rosszabbodása az Amerikába történõ távozáshoz vezetett. Az amerikai érdeklõdés fõ mozgatója Robert Millikan volt. Millikan meghívására Kármán Tódor 1929 decemberében anyjával és húgával elutazott Pasadenába. Elõször csak ideiglenesen, majd 1933-ban végleg lemondott aacheni állásáról. Amikor Kármán 1935-ben részt vett az ötödik Volta Kongresszuson Rómában, a repülés már fontos tényezõ volt a világpolitikában. Kármán igyekezett a politikán kívül maradni, csak a tudományos és mûszaki kérdésekkel foglalkozni. A németek folytatták a Junkers-tervek alapján készült repülõk gyártását. Kármán Japánba is ellátogatott, és számos tanáccsal látta el a Kavanisi céget. Ugyanígy segítette a japánok potenciális ellenségeit, a kínaiakat és a szovjeteket. Kármán nagyon jó megfigyelõ volt. Így alaposan megfigyelte a mérnökképzést Németországban, Amerikában és a Szovjetunióban. Megfigyelései alapján elhatározta, hogy megváltoztatja a Caltech hallgatóinak képzését. Több matematikát vezetett be, és csökkentette a gyakorlati foglalkozásokat. Kutatásai és az oktatómunka mellett kiterjedt tanácsadói tevékenységet is folytatott. Számos polgári mûszaki feladat megoldásában vett részt. A legnagyobb nyilvánosságot a Washington állambeli Tacoma-szoros hídjának összeomlása kapta 1940-ben. Kármán egyszerû modellezéssel megállapította, hogy a híd összeomlásának oka a Kármán-féle örvények kialakulása volt. Az új hidat már Kármán útmutatásai alapján tervezték meg. Kármán elõször 1926-ban került kapcsolatba az amerikai légierõvel, elsõ amerikai látogatása alkalmával. Segített a fegyveres erõknek a tudományos meteorológia bevezetésében. Hosszú pályafutása során nemcsak az amerikai fegyveres erõkkel, de más országok katonaságával is jó kapcsolatai alakultak ki ben Kármán Washingtonba ment, hogy figyelmeztesse az amerikai kormányt a nagy sebességû repülésben bekövetkezett legújabb fejleményekre. Eközben a németek már építették az elsõ Henkel sugárhajtású repülõiket, amelyek már 1939-ben sikeresen repültek. Kármán 1938-ban másodszor találkozott H. H. Arnold tábornokkal, miután Arnoldot a hadsereg légierejének vezérkari fõnökévé nevezték ki. Kármán Arnold tábornokban igazi partnerre talált. Kármán tanácsára megépítettek az Ohio állambeli Wright Field légitámaszponton egy 7 méter átmérõjû lóerõs szélcsatornát. A nagy sebességû repülés Kármánt szinte filozófiai gondolatokra ösztönözte. Az Arnold tábornokkal való együttmûködés keretében kezdõdött meg 1939-ben a rakétákban rejlõ katonai lehetõségek tanulmányozása. A katonai kérdések tanulmányozása keretében kezdett foglalkozni a sugárhajtással segített felszállás (jet-assisted takeoff, JATO) témával. Számára mindig azzal kezdõdött a megoldás, hogy megpróbálta matematikai kifejezéssé egyszerûsíteni a feladatokat õszén Arnold tábornok felkérte Kármánt, hogy alakítsa meg a Pentagon Tudományos Tanácsadó Testületét, mert meg volt gyõzõdve, hogy Amerika jövõje a légi fölény megtartásától függ. Kármán komoly információkat szerzett a második világháború végén, amikor Európába ment egy szakértõi felderítõ csoport élén. Sokat foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a hadi teljesítményekben mennyire meghatározó a szervezett tudomány részvétele a hatékonyabb fegyverzet megteremtésében. Foglalkozott a meteorológia fontosságával és az irányított rakéták szerepével az amerikai légierõben. Tudatában volt annak, hogy az õ jövõképe alakította ki a modern amerikai légi védelmet, amely nemcsak erõs volt, hanem a tudományon alapult. Kármánt nagyon érdekelte a nukleáris fegyverkezés. Létrehozta a légierõ saját nukleáris kérdésekkel foglalkozó bizottságát, és kinevezte Neumann Jánost a bizottság elnökének. A bizottság támogatta a hidrogénbomba kifejlesztését. Neumannak komoly szerepe volt az elsõ amerikai interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztésében. Kármán mindig nagyra értékelte a nemzetközi együttmûködést. Nagyon jól tudott bánni a katonai vezetõkkel, és mindig megkapta tõlük a szükséges támogatást. Kármán nagyon okos volt, minden mûszaki problémát megértett, és minden elébe került feladatot megoldott matematikai tehetségével. Nagyon jó humorérzéke és empátiája volt. Kármán teljes intenzitással azonosult magyarságával. Tehetsége elsõsorban a matematika aerodinamikai, hidrodinamikai és repüléstudományi alkalmazásában domborodott ki február 18-án Kármán Tódor a Fehér Házban megkapta elsõként a National Medal of Science kitüntetést, amit maga Kennedy elnök adott át. A kitüntetést kiemelkedõ mûszaki és tudományos eredményeinek, valamint oktatásügyi munkásságának elismeréseként kapta. Sajnos, két és fél hónap múlva, május 7-én Kármán meghalt. Összeállította: Makai Zoltán

27 27. OLDAL SZILÁGYI ÉVA ANDREA A SZÉKELYHÍDI URADALOM BIRTOKLÁSI TÖRTÉNETE A DIETRICHSTEIN CSALÁDTÓL A STUBENBERGIG Az Érmellék és ezen belül a székelyhídi uradalom birtoklási története, az utóbbi évtizedek kutatásai ellenére, még számos tisztázásra váró részlettel rendelkezik. Az egyik ilyen a Dietrichstein és Stubenberg családok közötti rokoni kapcsolat mibenléte, s így a székelyhídi uradalom öröklési rendjének kérdése. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár õriz a debreceni és nagyváradi úrbéri törvényszékek iratainak gyûjteményében egy kötetet, melyben az es székelyhídi birtokper iratai szerepelnek. Ennek segítségével sikerül rekonstruálni azt a folyamatot, melynek révén a század fordulóján a Dietrichsteinok székelyhídi és diószegi birtokokból álló uradalma feloszlott, s átkerült a Sternberg és Saurau, majd pedig a Stubenberg család tulajdonába. A török uralmat követõen az Érmelléken szinte teljesen eltûnt az egykori birtokosság. A váradi vár visszafoglalása után (1692) a nagybirtokok jelentõs része a királyi kamara tulajdonába került, majd a Rákóczi szabadságharcot követõen a birtokosok a császárhû méltóságok, hivatalnokok vagy a katolikus fõpapság köreibõl kerültek ki. Székelyhíd, mint az egykori Zólyomi, majd fejedelmi uradalom, 1701-ben Ponz, alias Engelshoffer Zsigmond birtokába került. Engelshoffer halála után 1717-ig özvegye irányította, majd ennek elhunytával mivel egyetlen lánygyermekük fiatalon meghalt az uradalom új tulajdonosa 1718-ban Breunner császári tábornok özvegye lett ban azonban visszavonták tõle a tulajdonjogot. Dietrichstein János Gottfried ( ) vásárolta meg, a diószegi uradalommal együtt, rhénes forintért. Beiktatására 1737-ben került sor, mikor is kegyúri és pallosjogot kapott rá. A Dietrichstein család Karintiából származik, birtokaik Bécs és Graz környékén terültek el. A grófi címet János Kristóf ( ), János Gottfried édesapja és János Ferenc szerezte 1652-ben. A család négy tagja magyar indigenátust is kapott. János Gottfried császári és királyi belsõ titkos tanácsos és az aranygyapjas rend lovagja volt, majd az udvari kamara elnöki tisztségét is betöltötte március 4-én honfiúsíttatta magát. Udvari tisztségei Bécshez kötötték, így az uradalomhoz tartozó birtokokat (Albis, Apátkeresztúr, Asszonyvására, Diószeg, Gyapoly, Kiskereki, Mihályfalva, Nagyléta, Székelyhíd, Véd) onnan irányította, levelezés útján. Elsõszülött fia, János Baltazár ( ), már Székelyhídon telepedett le, s hozzálátott a birtok modernizálásához. Az uradalom irányítását az uradalmi kancellária nyilvántartásába összpontosította, a birtokokat majorokra osztotta és képzett, osztrák gazdatiszteket hozatott. Székelyhídon, a Felsõvároson, a Margitta felé vezetõ út mentén gazdasági épületeket és az alkalmazottak számára lakóházakat építtetett. Korai halálát követõen a harmadszülött fiú, János Nepomuk ( ) örökölte az uradalmat, aki apjához hasonlóan Bécsbõl irányította azt. Nepomuk kamarási, pohárnoki és kormánytanácsosi tisztséget is betöltött. Mária Terézia reformjainak hatására egy reprezentatív kastély és templom építésébe kezdett Székelyhídon. Családot nem alapított, azonban jó kapcsolatot ápolt apja második feleségétõl született gyermekének fiával, Sternberg Ádámmal, akit 1783-ban elsõszámú örökösének nevezett meg. Az úrbérrendezés idején készült összeírások alapján ekkor a Dietrichstein-birtokok Albis, Diószeg, Kiskereki, Mihályfalva, Nagyléta, Székelyhíd, Kokad, Érábrány (Felsõábrány) és Vedresábrány határában helyezkedtek el. János Nepomuk 1783-as halálát követõen rövid idõre a másodszülött fiú, Ferenc Károly Hannibál ( ) irányítása alá került az uradalom. Hannibál salzburgi, eichstadti, augsburgi kanonok és a salzburgi hercegi kamara elnöke is volt tõl a szentjobbi apát címet is A Dietrichstein család birtokain összeírt adatok az úrbérrendezés idején

28 28. OLDAL megkapta, azzal a feltétellel, hogy újjáépítse az apátság templomát, és gondoskodjon a parókus és a tanító szükségleteirõl. Az uradalom tényleges felosztására 1794-ben került sor. Számos családon belüli egyezkedést követõen a birtokok ifj. Sternberg Ádám, valamint Saurau Jozefa és Saurau Anna Mária között oszlottak meg. Sternberg kapta a diószegi uradalmat, míg a két Saurau hölgy a székelyhídit decemberében Anna Mária és Jozefa egyezséget kötött, mely szerint az idõsebb, Jozefa kapja a székelyhídi uradalmat, Anna Mária pedig a Bécs környéki birtokokat. A jövõre nézve kikötötték, hogy az uradalom örökösei Jozefa utódai lesznek, majd csak utánuk következhetnek Anna Mária gyermekei. Anna Mária örökösei részére azt is leszögezték, hogy csak az ekkor már elõre meghatározott összeg ( forint 55 krajcár) és a Jozefa birtoklása idején véghezvitt javítások értékének kifizetése után juthatnak az uradalom birtokába. A századfordulón a székelyhídi uradalom 12 település birtokaiból állott (Albis, Éradony, Értarcsa, Gyapoly, Haraszti, Kerekegyháza, Kiskereki, Mihályfalva, Nagyléta, Ottomány, Székelyhíd, Véd). Igazgatásuk Bécsbõl, illetve Grazból történt, mivel Jozefa csak ritkán tartózkodott a székelyhídi kastélyban. Jozefának nem született gyermeke, így 1829-ben, testvére halála után végrendelkezett. Örököseinek második férje öccsét, báró Mandell Lajost és apai ágról unokaöccsük özvegyét, gróf Wagensperg Zsigmondné, Stainach Karolinát tette meg. Anna Máriának Stubenberg Krisztiántól született egy fia, Gusztáv, aki vér szerinti örökösként jogot formált az uradalomra ben, Jozefa halálát követõen került sor a székelyhídi uradalom birtokperének lefolyására. Az ekkor keletkezett periratokból tudjuk végigkövetni a székelyhídi és a diószegi uradalom birtoklásának történetét a század fordulóján, valamint a Dietrichstein és a Stubenberg család közötti rokoni kapcsolatokat tisztázni. A perhez vezetõ esemény Jozefa március 13- án bekövetkezett halála volt. Megnevezett örököse, báró Mandell Lajos néhány napon belül Székelyhídra utazott, hogy átvegye az uradalom irányítását, elõtte azonban, március 17-én özv. Wagensperg Zsigmondné megbízta teljhatalmú képviselõjének. Március 25-én, amikor gróf Stubenberg Gusztáv nejével, báró Staudach Mária Franciska asszonnyal és ügyvédjével, Ternyey Istvánnal oda érkezett, Mandell be sem engedte õket a kastélyba, s kis híján dulakodásba fulladt a találkozásuk. Végül Stubenbergék kénytelenek voltak a vendégfogadóban megszállni. Ezt követõen döntött úgy Stubenberg gróf, hogy peres úton próbálja megszerezni jogos örökségét, s felszólította Mandellt, hogy 15 napon belül hagyja el az uradalmat. A következõkben elkezdõdött a birtokok és a Jozefa birtoklása idején végzett javítások értékének felbecsülése, hogy a gróf mielõbb fizesse ki a bárót, s jusson az uradalom birtokába. Közben a két fél ideiglenesen megegyezett abban, hogy amíg az összeírások, becslések készülnek, addig a báró megkapja a létai birtokot, de köteles visszaadni azt, amint a gróf kifizette a jussát. A végsõ összeg azonban olyan mértékû volt, hogy Stubenberg inkább átadta örökre Mandellnek a létai birtokot, a gyapolyi és kerekegyházi pusztával, valamint a székelyhídi Vetseri szõlõvel és a Rédei pincével. Szintén õ kapta az uradalom állatállományát melybõl egy részt átengedett Stubenbergnek, valamint a gazdasági eszközöket. Az 1795-ben meghatározott forint 55 krajcár mellett, felbecsülve a Saurau Jozefa által véghezvitt javítások és építkezések értékét, Stubenberg fizetett még a bárónak forintot. A per lezárásaként került sor a birtokba való beiktatásra, mely során az elöljárók a nagyszámú egybegyûltek elõtt, a létrejött egyesség felolvasása után, Éljen! kiáltások között az elöljárók átadták a székelyhídi kastély kulcsait és egyenként krajcárt az új tulajdonosnak. A Stubenberg család még bõ száz évig tartozott az Érmellék legnagyobb birtokosai közé. A Dietrichsteinok leányági leszármazottaiként továbbvitték mindazt, amit János Gottfried és fiai megkezdtek. A gazdaság állandó jellegû fejlesztésével, a kulturális életben való részvételükkel és jótékonysági tevékenységükkel az uradalomhoz tartozó települések életében végig meghatározó szerepet játszottak. Felhasznált irodalom: Bihar vármegye az úrbérrendezés idején. Szerk.: Ifj. Barta János és Papp Klára. Debrecen, Emõdi János: Bihar megye nemes családjai II. C É. Nagyvárad, Fónagy Zoltán: A nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. Adattár II. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet. Budapest, Nagy Iván: Magyarország családai. Czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 3. köt. Pest, Nánási Zoltán: Székelyhíd történeti monográfiája. Pro Székelyhíd Egyesület, Székelyhíd, Levéltári forrás: HBML IV. B 162/B 83. kötet A debreceni és nagyváradi úrbéri törvényszékek iratainak gyûjteménye, 1831-es birtokper.

29 WANEK FERENC ELÕADÁSA A 10. KOLOZSVÁRI MAGYAR NAPOKON Beszámoló 29. OLDAL gipsz néhol alabástrom minõségben, mely Zsobok és Jegenye táján elterjedt, de Torda felé, Tordatúr és Koppánd között is található. A közelmúltig sok helyt fejtették, de ma már csak Jegenyén. Bár felhasználásáról írott anyag csak az újkorból van (1644-ben a Gyalui vár belsõ terének járószintjeit ezzel burkolták), minden bizonnyal ismert és használt volt mind a római Dáciában, mind a középkori Erdélyben. A mészkövet mészégetésre, kisipari vagy paraszti gazdálkodásban, majdnem napjainkig használták. Helyüket az öregek ma is megmutatják, de a helynevek is augusztus 21-én délután 17 órakor került sor a Kolozsvári Magyar Napok keretében, az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság rendezésében Wanek Ferenc vetítettképes elõadására Ásványi nyersanyagok léte és használata Kolozsvárt és környékén az ó- és középkorban címmel. Annak ellenére, hogy abban az idõpontban erõs konkurenciát jelentõ rendezvények sokasága volt, a városközponthoz jóval közelebb, viszonylag szép számmal jelentkeztek hallgatók, minden korcsoportból. Az elõadás arra próbált összpontosítani, hogy az emberiség az adott idõszakban milyen ásvány- és kõzetféleségeket hasznosított, azaz mire volt szüksége a természet harmadik országából, és ezek közül a nyersanyagok közül melyek voltak ismertek és használtak a kincses városban és környékén. A korabeli ember és társadalma mindenekelõtt köveket használt építkezéshez, de eszközök (fenõkõ, malomkõ stb.), dísztárgyak és ékkövek is készültek belõlük. Nyilván, míg a szállítás költséges volt, igyekezett mindent helyben megtalálni. E tekintetben a környék bõkezû, hiszen ma is használják azokat a kõzeteket építkezésre, melyeket akkoriban helyben termelhetett: eocén-kori mészköveket, miocén-kori vulkáni tufákat, sõt magmás kõzeteket is ahol azok uralkodtak a felszínen. Kolozsvár például, mind a római korban, mind a középkorban, a helyben (a monostori és a bácsi-toroki kõbányákban) fejthetõ eocén mészkõbõl építkezett. Észak felé azonban a dési tufa fordul elõ nagy tömegben, így például Doboka vára, de a templomok és lakóházak is ebbõl épültek széles körzetben. Ellenben Sebes várát dácitból (felszínen vagy felszínközelben megszilárdult, szilíciumgazdag magmás kõzet) építették, mert a vidék abban bõvelkedik; a jól alakítható, de már messzebbrõl szállítandó mészkövet csak a lõrések keretezésénél alkalmazták. A díszkövek közül a vidéken a legjelentõsebb az úgynevezett zsoboki márvány, ami tulajdonképpen õrzik: Mész-pest, Mész-kemence, Mész-gödör stb. Egész Kalotaszeg bõvelkedik az ilyen, magának egykor akár hírnevet is szerzett (mint például Türe vagy Magyarvista) fejtési és mészégetési pontokban. Köszörûkövet, fenõkövet Kolozsvártól nyugatra, a Kis-Szamos völgyének mindkét oldalán termeltek: északra az oligocén homokkövek kemény változatait, délre a késõkréta-kori (flis) homokköveket. A helynevek a fejtési helyek emlékét máig õrzik (Köszörû-hegy, Köszörû-tetõ, Fenõ-kõ, Fenes-patak stb.). Malomkövet inkább a porózusos, szilíciumban gazdag, savanyú vulkáni kõzetekbõl készítettek. E tekintetben a Déshez közeli Csicsóújfalu határában található, és a közelmúltig fejtett hólyagos riolit volt a legjobb Erdély-szerte. Szó volt a korongozott agyagedényekhez szükséges agyagforrásokról is, melyek helyeit ez esetben is a földrajzi nevek hûen õrzik (Agyag-verem, Agyag-ásó, Fazék-lyuk stb.). A vályoghoz, paticsfalhoz, a lakóházak járószintjéhez is agyagot használtak, de annak minõsége már sokkal kevésbé volt igényes. Van is belõle bõven egész Kalotaszegen, vagy a Mezõségen. Hogy a falvak mezõgazdaságra is alkalmas területén ne bárhol, bárki ásson agyag után, csökkentve azok észszerû területhasználatát, a közösségek kijelöltek egy helyet, ahonnan mindenki vihette magának az építéshez használandó

30 30. OLDAL anyagot. Ezek neve a vizsgált területen egységesen: Agyagos. Minden falu határából, ahol akár minimális helynévanyag is közölve lett, szerepel ez a földrajzi név, de minden falu határában szigorúan csak egy helyt. Az Erdélyi-medence pereme körös-körül gazdag felszíni sótartalékokban. A kõsó fontossága a római korban is kiemelkedõ volt. Mi sem beszédesebb e tekintetben, hogy Marosújvár neve akkor Salinae volt. A korabeli sóbányák csak a felszín alá néhány méterrel mélyültek, így a késõbbi fejtések, az idõ vagy a területhasznosítás legtöbbször elhomályosították azok emlékét. A 18. században azonban tanult emberek még felismerték és leírták Szamosfalva és Dezmér határában. A középkori sóbányászat sem volt kevésbé jelentõs, hiszen a kockára alakított sódarabok valutaként szolgáltak. Az Anjoukorig, amikor a sóbányák egyedüli királyi tulajdonba kerültek (só regálé), minden nemes fejthette a sót birtoka területén, természetesen a forgalmazásáért adózott a királynak. Egy ilyen, korábbi nemesi tulajdonú sóbánya (akna) nyomára bukkant az elõadó Kolozspata és Györgyfalva határában, melyrõl egy 1366-os okirat is megemlékezett, de a történészek figyelmét az teljesen elkerülte. A néhány éve 700. évfordulóját ünneplõ Kolozsvár szabad királyi város, mikor egy történészkonferenciával is megemlékezett errõl, élesben tevõdött fel a kérdés: honnan látta el magát sóval az akkori Kolozsvár? Hát, itt a válasz. A tárgyalt korban már széles körben használták a fémeket is, amiket ércek formájában bányásztak. A vasat az idõ tájt csak oxidált formában, limonitból (gyepvasérc) nyerték. Ennek termelése felszíni volt, nem nagy szakértelmet igényelt, nem sok nyomot hagyott maga után. Nem kizárt, hogy Kolozsvár környékén is termelték (legvalószínûbb Magyarkiskapuson), de nagyobb telepek a közelben nem voltak. A legközelebbi (igen) jelentõs, a középkorból már jól dokumentált vasbányászat Torockón folyt. A színes- (elsõsorban réz és ólom) és nemesfémlelõhelyek Kolozsvár vidékén sokkal kevésbé jelentõsek, mint a Nagybánya-vidékiek vagy az Erdélyi-érchegységbeliek. Azért biztos nyomai, sõt írott forrásai is vannak e bányászatnak vidékünkön. Csakhogy az írott források nem õrizték meg pontosan a bányászatok helyét. Földtani ismeretek és helynévanyag segítette a szerzõt négy ilyen bányahely pontos beazonosításánál: Hidegszamos, Magyarkiskapus, Székelyjó határában, valamint Havasreketye és Meregyó között (Mãgura Jelerului). Ezek a bányák azonban, miután Amerika felfedezése után az onnan behozott arany drasztikusan lenyomta e nemesfém piaci árát, gazdaságtalanná váltak, felhagyták õket. Azt lehet mondani tehát, hogy a mai földtani ismeretek nélkül is az itt élõk nagyon jó érzékkel felismerték a vidék nyújtotta összes ásványkincset, s azt hathatósan a maguk céljaikra tudták fordítani. Amire a korabeli emberi gyakorlatban a föld gyomrából szükség volt, szinte minden jó minõségben s kellõ mennyiségben megtalálható volt Kolozsvár környékén. Talán egyedül a kocsikenõcsnek használt deget (sûrû, folyékony szénhidrogén) volt az egyetlen, amiért legalább Bihar megyébe (Derna, Tataros vidéke) kellett átmenni, vagy messzebbrõl beszerezni. Az elõadást láthatóan nagy érdeklõdéssel hallgatta a közönség, hiszen nagyon értelmes kérdések sora ostromolta az elõadót a végén. HOMONNAI GÁBOR SZERVÁNSZKY ÁDÁM MÉRNÖK, ÉLESD FEJLÕDÉSÉNEK ELINDÍTÓJA A 18. SZÁZAD VÉGÉN Szervánszky Ádám tevékenységérõl Magyarországon jellemzõen csak a 18. század végétõl kezdtek korszerû utakat építeni. Élesd már ebben az idõben (egy 1728-as említés szerint) biztosan bekapcsolódott az országos sókereskedelembe. A településen áthaladó fõút az országos átlaghoz képest sokkal korábban, már az 1790-es évek végére kiépült. Az akkori Bihar vármegye sóútja (mely egyben az Erdélybe vezetõ út is volt) a Nagyvárad Élesd vonalon, Feketetónál hagyta el a megye területét Kolozsvár irányába. A Nagyváradot Élesddel összekötõ elsõ lekövezett út megépítése Szervánszky Ádám mérnök nevéhez fûzõdik. A császári építészeti hivatal õt bízta meg ban a Nagyvárad Élesd országút megtervezésével és megépítésével. Ez korabeli eszközökkel szekerekkel és kézi erõvel történt. Az útépítést megkönnyítette, hogy a közelben folyó Sebes-Körös olcsó, könnyen kitermelhetõ kaviccsal és kõvel látta el az építkezést. A mellékelt tervrajzból kitûnik, hogy az 5,50 méter széles út és a 25 cm vastag töltés megépítéséhez csak Nagyváradtól Élesdig ( méternyi távolság) hozzávetõlegesen köbméter kavicsra és kõre volt szükség (kb tonna), melynek szállításához több mint 150 ezer szekérfuvarra volt szükség. Mint az a mellékelt térképen is látható, az eredeti út meglehetõsen kanyargós volt, de az építkezés eredményeképpen a napjainkban is használt, egyenesnek tekinthetõ nyomvonal jött létre. Az út kilenc év munka után, 1795-re készült el. Az Élesden áthaladó országút igen nagy jelentõséggel bírt, hiszen ez adott lendületet a település fejlõdésének. Egy

31 31. OLDAL Az élesdi sóházkomplexum 1782 jóval késõbbi, 1828-as feljegyzés szerint: Erdélybe vezetõ útvonalak közül csak egyetlenegynek van kõburkolata: a Nagyváradtól Kolozsvár, Torda, Gyulafehérvár és Szászsebes érintésével Nagyszebenbe vezetõ postaútnak. Ebben az idõben Élesd központja a mai Templom utcában volt (str. Bucegi). A település ügyeit egy olyan épületbõl intézték, amely az 1710-es évek körül a jelenlegi pünkösdista templom és részben a kis-balogh ház helyén állott. Itt volt egyebek mellett a sóház, a fogház, a csendõrség, és innen irányították közigazgatási szempontból az egykori sólyomkõvári uradalom összes települését. Az élesdiek Harmincad vám -ként emlegették az épületet, melynek valószínûleg az az oka, hogy már 1728-ban is itt mûködött a sóház (sóraktár). A sókereskedelem élénkülésével idõvel szükség volt egy nagyobb épületre is, melynek megtervezésével és felépítésével Szervánszky Ádámot bízták meg 1782-ben. Végül a több egymás melletti, de különálló épület a Sókert és Kör utca (str. Teiului és str. Lalelelor) környékén épült fel. Szintén ide került az ugyancsak Szervánszky által tervezett régi római katolikus templom is. A sóház épületei a következõk voltak: maga a sóraktár (amely még ma is áll a Salubri udvarának keleti oldalán), a sóelosztó, a sóellenõr háza, a sóraktár lovas kerülõinek szállása, istállók stb. Szervánszky egyéb munkái: a nagyváradi régi római katolikus püspöki palota épületeinek tervei (1770-es évek); a nagyváradi görögkatolikus püspökség épületei (1770-es évek); a Püspökladány, Karcag és Gyarmat által határolt terület feltérképezése, beleértve a régi Hortobágy bonyolult vízrajzát is, melyet levezetõ árkokkal és kiszárítási tervvel látott el (1773); az ungvári gimnázium (1785); a balmazújvárosi gát (1785); Nagyvárad és Bihar vármegye közigazgatási térképe (1786); Kis-Sárrét környékének feltérképezése (1793); az Erdélybe vezetõ posta- és sószállító út Élesd és az erdélyi határ (Feketetó) között (1786); tagja volt a Bihar vármegye közútjainak fejlesztését kidolgozó bizottságnak (1801). A Szervánszky családról Ezek után következzen a Szervánszky család ismertetése a kutatások alapján. Sajnos eléggé hiányosak és szegényesek a családdal kapcsolatos levéltári adatok. Inkább az egyházi anyakönyvek bejegyzései voltak segítségemre. Emõdi Jánosnak külön köszönettel tartozom. Szervánszky Ádám 1744-ben született Königsbergben (a mai Kalinyingrádban), Kelet-Poroszország fõvárosában. A Lengyelország és Litvánia között fekvõ város jelenleg Oroszországhoz tartozik. A Szervánszky család feltételezhetõen menekülni kényszerült, így került 1760

32 32. OLDAL Szervánszky: az Újlak Örvénd kanyargós útszakasz körül Magyarországra. Szervánszky Ádám már itt fejezte be tanulmányait ben a forrásokban kamarai esküdt matematikus -ként bukkan fel a neve. Valójában õ a kamarai mérnök titulust használta munkássága során. A Szervánszky család nemesi címere Valószínûleg 1770 körül kerülhetett Bihar vármegyébe között nagyváradi lakosként említik, egyik ismert lakhelye: Nagyvárad-Újváros. Áldozatos munkája elismeréseként Szervánszky Ádám kamarai mérnöknek február 12-én a császári udvar nemesi oklevelet és címert, valamint Rikosdon birtokot adományozott. Az indoklásban az Erdélybõl Magyarországra Élesden át vezetõ út kiépítése, a Körös szabályozása, valamint az újoncok állításában szerzett érdemei szerepeltek. Szervánszky 1798-ban kötötte második házasságát az örvéndi Zeidler Erzsébettel, majd a család Rikosdra költözött, ahol öt gyermekük született. Közülük kiemelkedik Szervánszky Sándor mérnök ( ), aki 1861 körül Bihar megye szolgabírája volt. Fiának, Szervánszky László bányamérnöknek ( ) Bozontay Annával kötött házasságából született Szervánszky Ida ( ), akivel megszakad a Szervánszkyak három-négy generáción át tartó rikosdi tevékenysége ben Szervánszky Ida házasságot köt Juricskay Zoltán örvéndi földbirtokossal. Ezt követõen a több mint 100 holdas rikosdi birtok (szántó és erdõ) már Juricskay néven szerepel a levéltári forrásokban, azaz a võ viszi tovább az após és a feleség örökségét. Hasonló eset az élesdi gróf Batthyány család vagyonának gróf Bethlen Aladár általi továbbvitele. Meggyõzõdésem, hogy a Szervánszky család férfi tagjait nemigen vonzotta a falusi élet, a gazdálkodás. Tanulmányaik végeztével, mérnöki diplomával a zsebükben, más területen, fontos megyei és járási beosztásokban dolgoztak. Fõhõsünk, Szervánszky Ádám, 1836-ban, 92 éves korában hunyt el, és Rikosdon, a kis családi temetõben nyugszik. Érdekes életút ez; talán kifejezõbb lett volna Szervánszky Ádám egész pályafutását véve, ha ezen írásnak a Königsbergtõl Rikosdig címet adom. Csak remélni tudom, hogy e cikk elolvasása után a Nagyvárad Élesd útvonalon közlekedõknek néha-néha eszébe jut majd Szervánszky Ádám neve, és talán hálával gondolnak a nagy útépítõre. Élesd sokat köszönhet Szervánszky Ádámnak, érdemes lenne õt jobban visszahozni a köztudatba. Remélem, hogy ehhez e jelen írás is hozzájárul.

33 FESZTIVÁLZÁRÁS VÁROSTÖRTÉNETI KÖNYVBEMUTATÓVAL 33. OLDAL Az idei érmihályfalvi Dióveõ Nagyvásár második napjának program szerinti elõ pontja volt, hogy vasárnap délelõtt a templomokban minden felekezet hálaadó imát mondott a betakarított termésért október 1-jén, délután került sor arra a könyvbemutatóra, mely nyugodtan nevezhetõ várostörténeti eseménynek is, hiszen nem mindennap esik meg és nem is mindenhol vállalkoznak arra, hogy egy település felleltározza elmúlt 100 évének legjelentõsebb személyiségeit. Ahogyan arról korábban már írtunk, az ötlet az RMDSZ egy tavalyi, az 1000 év Erdélyben 100 év Romániában elnevezésû projektje nyomán fogalmazódott meg. A Gödör rendezvényházban tartott bemutatón a kötet szerkesztõje, Szilágyi Andrea muzeológus el is mondta, hogy mintegy másfél éve került szóba a kiadás elõször, és egy egyéves kemény munka eredményét foghattuk kezünkbe. Azt megelõzõen még Nyakó József polgármester (aki ötletgazda is) fejtette ki: minden kornak meg kell legyenek a vezéregyéniségei egy közösségben, A helytörténeti könyv szerzõi dedikálnak. Kovács Rozália (jobbra) és Szilágyi Andrea, mögöttük Gheri Judit Az ötletgazda, Nyakó József polgármester felszólalása Kovács Rozália helytörténész akik nem feltétlen közszereplõk, hanem a saját munkaterületükön végeznek kiemelkedõ munkát, és ennek révén a szerepük is meghatározó. Aki élre áll, az mindig ki van téve mindenféle kritikáknak, támadásoknak, ez is lehet az oka, hogy manapság nincs tülekedés a közszereplésért, fõleg nem a felelõsségért. Aki viszont vállalja, aki valami pluszt tesz hozzá a közössége elõremeneteléhez, az megérdemli az elismerést. Ennek egyik fajtája például a megszerkesztett könyv, összegzett a polgármester, kifejezve reményét, hogy a következõ század után sem lesznek híján témának egy majdani kötet írói. A már idézett Szilágyi Andrea a továbbiakban még elmondta: mintegy 200 szóba jöhetõ személy közül válogattak, volt, akit adathiány miatt kellett mellõzzenek. A 100 személy a társadalom különbözõ rétegeit képviseli, és nincs semmilyen (nemzetiségi, nemi vagy vallási) megkülönböztetés. Három kategória mégis megkülönböztethetõ: aki helyben született és élt; aki a városban született, de aztán nem ott tevékenykedett (kb. 10 százalék); illetve aki nem ott született, de élete oda kapcsolta (25 százalék). Csak már elhunyt személyekrõl beszélünk, közülük 78-ról maradt fenn fotó is az 1-2 oldalnyi életrajzi adat mellé. A szerzõk: Borbély-Simon Andrea és Gheri Judit könyvtárosok, egy-egy személy bemutatásával, a munka oroszlánrészét Kovács Rozália helytörténész (51 személy) és Szilágyi Éva Andrea muzeológus (47 személy) végezte. Borbély-Simon Andrea nem lehetett jelen, a további két szerzõ rövid felszólalásában a helytörténeti munka fontosságát hangsúlyozta. A város kiadásában megjelent kötet 25 lejes áron vásárolható meg a továbbiakban a városi könyvtárban és az RMDSZirodában. Rencz Csaba Megjelent a Bihari Napló október 1-jei számában.

34 34. OLDAL NAGY ARANKA Rövid életrajza ORMAI AUFFENBERG NORBERT AZ ELSÕ ARADI VÉRTANÚ Morvaországi német arisztokrata családban született 1813-ban. Tanulmányait az olmutzi katonai iskolában végezte, majd 1828-ban hadapródként lépett a császári hadseregbe, Leiningen gyalogezredébe. A fiatal Ormai édesapja századosi tisztségig vitte a császári és a királyi hadseregben, nyomdokaiban haladva maga is a katonai pályát választotta. Ormait szoros kapcsolatok fûzték a galíciai lengyel hazafiakhoz (Galícia a Habsburg birodalom egyik legnépszerûbb tartománya volt, melyet Ausztria a 18. században bekebelezett), amiért 1840-ben letartóztatták, majd egy kétéves vizsgálati fogság után, 1847-ben 14 év várfogságra ítélték. Az 1848-as magyar forradalmat követõen azonban szabadon engedték, ezt követõen Kossuth Lajos támogatásának köszönhetõen ismét a hadseregben találjuk õt! Októberben százados lett, majd nem sokkal késõbb az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, Kossuth õrnaggyá és segédtisztjévé nevezi ki. A háború alatt vadászezredek szervezésével foglalkozott 8000 katonát szervezett a szabadságharcba áprilisában ezredes lett, illetve a honvéd vadászezredek fõfelügyelõje. Augusztus elején lemondott minden beosztásáról, néhány nappal késõbb császári fogságba esett. Haynau augusztus 22-én Aradon, rögtönítélõ eljárással, az Arad melletti erdõben, 36. születésnapján a fiatal katonát kötél általi halálra ítélte. Ormai Norbet valós vagy mondvacsinált jellemhibáit a krónikások annyira eltúlozták, igazságtalanul felnagyították az elmúlt másfél évszázad során megtûzdelve pontatlan életrajzi adatokkal, a honvédvadászok szervezése során kifejtett grandiózus teljesítménye ezáltal leértékelõdött. Ormai dicsõ es szerepvállalása a történelem süllyesztõjébe került, történelmi köztudatunk homályába, ezért nem készült méltó életrajzi regény, sem szobor, sem pedig síremlék. Haynau elsõ aradi áldozatáról leszámítva azt a néhány képzõmûvészeti alkotást, melyek Ormainak állítanak emléket jóformán semmi az, amit az elsõ aradi vértanú megérdemelne, pedig szívembõl érzem és egész lelkembõl értem szülõ-hazám hívó szavát és érette utolsó csepp véremet fel fogom áldozni írta Auffenberg Ormai Norbert levelében a hadügyminiszterhez, június 11-án. Ormai Norbert nevét viszonylag kevesen ismerik, jó esetben tudják róla, hogy õ volt Haynau elsõ aradi áldozata írja Herman Róbert, aki nagyon finoman, óvatosan fogalmaz. Ormai ezredest valójában nagyon kevesen ismerték, a nagyközönségnek egyáltalán nincs róla tudomása, mivel az elmúlt 170 év során kevés figyelmet kapott. Feledésbe merült, s így a történelmi köztudatunk tájékozatlan maradt. Nem írtak róla méltó életrajzi regényt, nem készült róla szobor, nem filmesítették életét és nem neveztek el róla egyetlen intézményt sem, még síremléke sincs. Kossuth bizalmasa Ormai Norbert nem volt akárki, egy áldozat a sok közül, amint ezt a világsajtóban leközölt halálhírei is bizonyítják. Egyik legnagyobb történelmi nagyságunk, Kossuth szárnysegédje, annak titkára és bizalmasa is volt egyúttal. Errõl tanúskodik a kormányzóelnök visszaemlékezése: Ormai ezredesre tehát a szabadságszeretet, a zsarnokság gyûlölete, az elnyomottak iránti lovagias érzelme, az áldozatkészség hõsies megtestesítõje, már atyjáról szálott örökségbe s az érzelmek nála a legmagasztosabb jellemszilárdsággal párosultak, mely azt az õ halálba küldött, úgynevezett haditörvényszék ellõti magaviseletével is tanúsította s a klasszikus ókor legszebb jellemeire emlékeztetõ elvhûségig s rendíthetetlenségig emelkedett. Hõs volt a csatatéren, olyannak, sõt még nagyobbnak bizonyult, hogy a bosszút szomjazott ellenség faggatásaival szemközt és a halálban, melyet nem csak mosolyogva fogadott, de sõt egyenesen kihívott a legnemesebb elvhûség által sugalmazott feleleteivel, melyek úgy hangzottak, mintha õ, a halálra üldözött lett volna a vádló s üldözõi lettek volna a vádlottak, kiket õ a mártír vont feleletre a történelem ítélõszéke elõtt. Dicsõült szelleme felragyog Isten ítélõszéke elõtt írta Kossuth visszemlékezésére. Ormairól másképpen Miután kiszabadult Munkács várából, vadházasságban élt egy nõvel, akinek a férje állítólag 2000 konvenciós forint és egy postafogat fejében lelépett a kéjenc javára. Az újság szeptember 10-i kiadásában azonban már tényszerûen ismertette a császári-királyi hadbíróság augusztus 22-i jelentését, melyet aztán a külföldi sajtó is átvett Skóciától Ausztráliáig. A 23 éves Szilágyi Sándor történész így emlékezik meg róla 1890-es írásában: Nem rossz Spartacus lett volna belõle (rögtön hozzátéve: halottról vagy jót, vagy semmit). Azok a történészek, akik a Habsburg-korban tevékenykedtek, nem is emlékezhettek meg másképp arról az Ormairól, aki ún. kétszeri felségáruló és dezertõr volt, aki zsigereibõl gyûlölte a Habsburgokat és harcolt ellenük minden eszközzel, legyen az egy galíciai összeesküvés vagy éppenséggel a magyar szabadságharc. Katona Tamás pedig ezt írta róla: Az elsõ vértanú egy felettébb kétes jellemû úriember volt: Ormai Norbert, a honvéd vadászezredek felállítója és egyszemélyben

35 35. OLDAL valamennyinek a parancsnoka ha nincs az elszámolásokkal valami baja és emiatt nem áll meg Pankotán, ahol az osztrákok elfogták, vígan kiment volna külföldre és ott szélhámoskodott volna tovább. Így azonban, amint Mészáros Lázár hadügyminiszter írta róla,»csúf életét egy szép halállal fejezte be«. Nemzetközi forradalmár, vagy elvetemült bajkeverõ? Ormai Katona Tamás szerint nem tartozik a szabadságharc legrokonszenvesebb alakjai közé, amint ezt Suli Attila is megerõsíti, miszerint: Nehezen sorolható a szabadságharc pozitív hõsei közé. Lássuk csak sorjában, Ormai bûnei után kutatva, hogy miért is nem: Ormai a szabadságharc idején igen szép karriert futott be. Meredeken felfelé ívelõ pályafutását Kossuthnak köszönheti, akinek kegyeibe a kormányzóelnököt körülvevõ hölgykoszorú révén férkõzött. Katonatársai mindezeket féltékenyen vették tudomásul. Toborzásai során más csapattestektõl csábított el katonákat, amit sokan szóvá is tettek. A szabadságharc zûrös végnapjaiban pénzügyi nehézségei akadtak az elszámolásokkal, azonban egyéni hasznot sosem húzott a számára kiutalt pénzekbõl, mindig pontosan kezelte azokat. A rögtönítélõ bíróságon az utolsó szó jogán kegyelmet kért, mondván: Nem meggyõzõdésbõl szolgáltam, hanem csakis a szegénységem miatt. Hasonló volt a mondanivalója Nagysándor Józsefnek is. Mindezek a tények így összességében s felnagyítva sem indokolják Ormai kizárólag negatív imázsát, hiszen végül is nyolcezer katonát szervezett a szabadságharcnak. Változó megítélés?! Ormai portréját a történelem lapjain fekete ceruzával rajzolták meg azét a vértanúét, akit Haynau elsõként végeztetett ki. Sokan kérdezgették is, hogy sikkasztó vagy vértanú volt-e? 2015-ben a Line Design Könyvkiadó felvállalta az aradi vértanúk életrajzsorozatának a megjelentetését neves és felkészült hadtörténészeket bevonva az egyes kötetek megírására. A Nemzeti Örökség Intézete október 6-án, Ormairól megemlékezve, emléktáblát helyezett el sírhelyén, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a 48-asok parcellájában. A Prágai Magyar Nagykövetség egy háromnyelvû, Ormai portréját is ábrázoló emléktábla elhelyezésérõl döntött a mártír szülõházán, Dobrányban, március 10-én. Lehet, hogy egyszer még tanítani is fogják Ormait az iskolákban? BEMUTATTÁK KISS KÁLMÁN KÖNYVÉT július 10-én, vasárnap, Egriben, a 11 órakor kezdõdõ istentiszteletet követõen bemutatták Kiss Kálmán Megírni az igazságot. Egri történelmérõl és neves személyiségeirõl címû kötetét. Kiss Kálmán neve nem ismeretlen a Szatmár megyeiek számára. Egriben született, a kolozsvári Babeº Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett tanári diplomát. A Túrterebesi Általános Iskolában tanított, hosszú ideig volt annak igazgatója. Tanári munkája mellett helytörténeti kutatásokat végzett ezt teszi nyugdíjasként is, tanulmányait lapokban és kötetekben közölte. Legutóbbi kötete írásakor Kiss Kálmán célja az volt, hogy megörökítse Egri és környéke azon híres személyiségeit, akik a hitük miatt szenvedtek. Ilyen volt Visky Ferenc és a sógora, Papp Antal, aki annak idején a termelõszövetkezet elnöke volt. Kiss Kálmán úgy érezte, hogy az õ történetüket meg kell örökítse. A kötetben ír Csûry Bálintról, Gellért Sándorról és Bura Lászlóról. A kötetben benne van az a nekrológ, amit Péntek János írt Bura László halálára. Kiss Kálmán azt szorgalmazza, hogy Mikolában nevezzenek el utcát Gellért Sándorról, Szatmárnémetiben pedig állítsanak emléktáblát Bura Lászlónak, Dabolcon pedig Kürti Károly református lelkésznek. A könyv címe Gellért Sándortól származik, Kiss Kálmánt is az a gondolat vezérli, hogy megírja az igazságot. Magyar, román és német szakos tanárként úgy érzi, ismeri ennek a három népnek a kultúráját, sokat tud arról, hogy Szatmár megyében milyen problémák voltak és vannak a három nemzet együttélésekor. Ezeknek a problémáknak a megoldását szorgalmazta és szorgalmazza ma is. Az egri emberek tudatából nagyon sok minden kimaradt, a fiatalok meg sem ismerhették õseik történetét, mert sokáig nem lehetett azokról beszélni. Most itt az idõ, hogy pótoljuk a hiányosságokat. Megjelent a Szatmári Friss Újság július 16-i számában

36 36. OLDAL KOMÁROMI ERNÕ DR. PAÁL ÁRPÁD ÉLETPÁLYÁJA A nagyváradi Barátok temploma kriptájában találhatók dr. Paál Árpád és felesége, Szántár Franciska földi maradványai és sírfelirataik. Az olaszi temetõ felszámolásakor Tempfli József, akkori apátplébános menekítette ide, további 116 váradi személyiséggel együtt. 1 Paál Árpád október 16-án született Brassóban, Paál Géza tanár és Beigert Bronislawa bukoviniai származású énekesnõ házasságából. 2 Gyermekkorát Székelyudvarhelyen töltötte, ahol ma is áll a Paál-kúria. Érettségi vizsgáit 1898-ban a székelyudvarhelyi római katolikus fõgimnáziumban tette le, majd öt éven át, 1903-ig a kecskeméti református jogakadémia tanulója volt. Ezzel párhuzamosan 1902-tõl a Kecskeméti Lapok helyettes szerkesztõi feladatait látta el ban feleségül vette Szántár Franciskát. 3 Dr. Paál Árpád A kolozsvári egyetemen doktorált 1903-ban államtudományból, 1905-ben pedig jogtudományból. Még abban az évben városi fogalmazó lett Kecskeméten és a Kecskeméti Lapok szerkesztõje. 2 Eztán árvaszéki ülnök lett Udvarhely vármegyében, majd 1908-tól 1918-ig megyei fõjegyzõ. 2 Az 1916-os román betöréskor Udvarhelyt kiürítették, a lakosok három hónapig Szolnokon tartózkodtak. A megyei fõjegyzõre hárult a nagy szervezettséget igénylõ akció irányítása. Paál Árpád ennek a kihívásnak minden jel szerint fényesen eleget is tett, ugyanis hazatértük után Paál népszerûsége érezhetõen megnõtt november 2-tól helyettes alispán és az Udvarhely megyei Székely Nemzeti Tanács vezetõje december 6-án az antant megszálló csapataiként érkezõ román királyi hadsereg bevonult Székelyudvarhelyre. 6 Paál Árpád január 9-én a prefektusi hivatalban felvetette a Székely Köztársaság kikiáltásának a lehetõségét. Ezután Teodor Pirici, az Erdélyi Csapatok Parancsnokságának (Comandamentul Trupelor din Transilvania) ezredese kihallgatta, majd házi õrizetbe helyezte Paál Árpádot. 7 Január 13-án kinevezték Valer Neamþut, egykori osztrák magyar hadsereg hadbíró õrnagyot ideiglenes prefektusnak. 8 Neamþu még aznap megpróbálta, hogy a házi õrizetben levõ Paáltól megszerezze a székelyek nevében tett nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy Székelyföld elfogadja a román impériumot. Neamþu a szászok január 8-i medgyesi gyûlésével próbált az alispánra hatni, aki viszont erre nem volt hajlandó. 8 Ellenvetésként egy önálló Székely Köztársaság létrehozását hozta fel. Kérte, hogy a Kormányzótanács (Consiliul Dirigent) tegye lehetõvé egy nagygyûlés összehívását, ahol errõl dönthetnének. Bemutatta az Emlékirat a semleges, független Székely Államról címû dokumentumot. A következmény az lett, hogy január 17-én Paál Árpádot, Valentsik Ferenc fõszolgabírót és 33 köztisztviselõt bedeszkázott ablakú vagonokban Segesvárra szállították. Egy kihallgatás után Paál Árpádot Nagyszebenbe vitték, ahol január 21-én hallgatták ki. Itt kérte, hogy a székelyek számára tegyék lehetõvé a további sorsukra vonatkozó akaratuk kinyilvánítását. A Segesváron fogvatartott tisztviselõket január 30-a után kezdték kisebb csoportokban hazaengedni. Ellenben Paál Árpádot elõször Nagyenyedre, majd Szamosújvárra vitték. Végül április 16-án Déván állították hadbíróság elé. Az öttagú bíróság 2/3 arányban felmentette, így április 20-ra hazaérkezhetett Székelyudvarhelyre. 9 A három hónapos fogvatartás alatt írja meg Fogságnapló I IV. köteteit. 10 Paál Árpád a városba való hazatérte után egyik központi alakja lett a Szellemi Front névvel meginduló, Kolozsvár központú mozgalomnak, amelyik azt tûzte ki feladatának, hogy a hûségesküt megtagadó magyar köztisztviselõket irányítsa. 9 Valer Neamþu prefektus, veszélyesnek érzékelve Paál mûködését, május elsejei hatállyal Kolozsvárt jelölte ki számára, mint kényszerlakhelyet. 9

37 37. OLDAL A Szamos-parti városban Paál Árpád folytatta a Szellemi Front körében kifejtett munkáját, és változatlanul arra törekedett, hogy megszervezze a magyar tisztviselõket a román hatóságok nyomásgyakorlatával szemben. 11 A kolozsvári internálás csak a trianoni szerzõdés (1920. június 4.) aláírása után szûnt meg. 2 A 16 hónapos távollét miatt családja nemcsak a bizonytalanságot szenvedte végig, hanem felesége maga is román rendõrök tettlegességének vált áldozatává október novemberében egy amerikai küldöttséghez juttatott el angol nyelvû Emlékiratot az erdélyi magyarság sérelmeirõl (Rab Székelyföld a szabad Amerikához) decemberétõl Paál Árpád a kolozsvári Keleti Újság munkatársa lett decemberében Kolozsváron megfogalmazódott a politikai képviselet igénye, majd január 9-én megalakult a Magyar Nemzeti Szövetség kolozsvári tagozata. A politikai aktivitás ügyén nagyot lendített a Kós Károly, Zágoni István és Paál Árpád által szerkesztett 48 oldalas, könyvecske formájában összeállított röpirat (1921. január 23-án). KIÁLTÓ SZÓ Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros magyarjaihoz! 14 A kiadvány elsõ részében (Kiáltó szó) Kós Károly írta: Két esztendeje, hogy sokan közülünk imádkozni tanultak és sokan átkozódni is. (3. o.) Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. (4. o.) Kiáltom a jelszót: építkeznünk kell, szervezkedjünk át a munkára Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája. (5. o.) A második részben dr. Zágoni István (A magyarság útja) a románság 1918-as Gyulafehérvári Határozataira hivatkozva a legdemokratikusabb alapokon összeállított népképviseletként fogalmazza meg az erdélyi magyarság önkormányzatát. Nemzeti kataszter kialakítását sürgeti. (33. o.) A harmadik részben (A politikai aktivitás rendszere) dr. Paál Árpád fõ céljául tûzte ki, hogy Kolozsvár kezdeményezze a Magyar Nemzeti Szövetség megalakulását, amely adminisztrálja a magyar nemzeti kisebbség életigényeit mind a parlamenten kívül, mind a parlamenten belül és nemzetközi vonatkozásokban is. Átmeneti feladatokat kell megoldani: a békeszerzõdésbõl folyó elszámolásokat; a magyar tisztviselõk ügyének a rendezését; a pénzbeváltásból folyó károsodások kiegyenlítését; a hadikölcsönkötvények és a be nem váltott koronák ügyét; a kiutasítottak és erdélyi otthonukból kinnrekedtek hazahozatalát; a magyar vasutasok és postások kielégítését; az iskolai fenntartó jogok rendezését; a földreform ügyét oldják meg a magyarság elbirtoktalanodásának a célzata nélkül. A Magyar Nemzeti Szövetségen belül legyen külön székely ügyosztály. A munkássággal állandó és szerves kapcsolatot kell létesíteni. ( o.) A Kiáltó Szót cenzúrázva adták ki: körülbelül egyharmadát törölték. A cenzor Emil Mãcelariu, a Középlak községhez tartozó Tóttelke falu görög katolikus lelkésze tevékenykedett a kolozsvári prefektúrán. Kós Károly jót tett vele: 1916 nyarán járõrözött honvéd katonaként, a háborús kijárási tilalom következményeibõl adódóan feltartóztatott három civilt, többek közt az említett lelkészt, akik nem rendelkeztek igazoló iratokkal. Szabadon engedte õket, noha át kellett volna adnia a hatóságoknak szeptembere és 1922 májusa között a Keleti Újságnak egy félhavi irodalmi folyóirata jelent meg Napkelet címen, melynek fõszerkesztõje Paál Árpád lett. 15 Az elsõ számban megjelent írásának a címe: És fölkél a nap ban közremûködött az Országos Magyar Párt megalakításában 2, mely a Magyar Néppárt és a Magyar Követség egyesüléseként jött létre. 16 Az Országos Magyar Pártot február 10-i királyi parancsuralom szüntette meg. 15 éves fennállása alatt az Országos Magyar Párt átlagosan tíz képviselõt és három szenátort küldött a román parlamentbe. 17 Az Országos Magyar Pártban Paál Árpád elérte azt, hogy a párt 1924-es nagygyûlésén elfogadott határozatában: A párt a magyar kultúrájú zsidókat tagjainak tekinti ben Paál Árpád egyike az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadó alapítóinak. A könyvkiadó 1924 és

38 38. OLDAL 1944 között 166 mûvet adott ki különbözõ világnézetû erdélyi magyar szerzõtõl ban, publicistaként jegyzõkönyvet készített az erdélyi írók elsõ marosvécsi találkozójáról. 21 Hosszú elõkészületek után, április 25-én Kolozsváron megjelent az Újság, Paál Árpád új napilapja. Fõszerkesztése alatt Zágoni István, Nyirõ József, Szentimrei Jenõ és a fiatal Kacs Sándor személyében kitûnõ újságírók tevékenykedtek ben az Országos Magyar Párthoz tartozó érdekcsoport ezt a lapot megvásárolta, s az augusztus 13-i számmal megszüntette szeptemberétõl ismét a Keleti Újság munkatársaként folytatta pályafutását ban tagjai közé választja a Kemény Zsigmond Társaság, majd az Erdélyi Katolikus Akadémia. Cikkeit közli a Pásztortûz, a Magyar Kisebbség, az Erdélyi Fiatalok, az Erdélyi Iskola, a Szilágyság, a Szamos és a Temesvári Hírlap. Munkássága elismeréséül az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságíró Szervezet elnökévé választja és 1931 között az Országos Magyar Párt színeiben Szatmár megye képviselõje volt a román országgyûlésben. 2 Az es évek polgári radikalizmus kezdeti, és az átmenet évei után, az 30-as évektõl jobboldali publicistává vált. Gyõri Ernõ, újságíró nevezte: Ez aztán igazi pálfordulás, sõt Paál fordulás! ben Nagyváradra költözött, a január elsején induló Erdélyi Lapok fõszerkesztõi tisztét vállalja el, annak a markáns katolikus-konzervatív és kisebbségpolitikai szemléletnek a jegyében, amelyet akkoriban Gyárfás Elemér, a Római Katolikus Státus elnöke képviselt. 16 Az Erdélyi Lapok kiadója a mai Moszkva utca 5. szám alatt mûködött Az Erdélyi Lapok a 30-as évek második felétõl jobboldali, németbarát orientációjú sajtóorgánummá vált. 16 A kiadó a mai Moszkva utca 5. szám alatt mûködött. Váradon a mai Nicolae Jiga utca 32-es szám alatt volt a lakóháza. Az Erdélyi Lapok napilap címét 1937-tõl Magyar Lapok címre változtatták ben Makkai Sándor Erdélybõl való távozása körül támadt nem lehet vitába is bekapcsolódott, Makkait némiképp védelmébe véve ben a Kacsó Sándor szerkesztette Hasznos Könyvtár kiadásában jelentetett meg kötetet Kölcsey Ferencrõl. 16 Szintén 1939-ben, a bukovinai józseffalvai tûzvész után a helyszínre megy, majd kiadja beszámolóját: Józseffalva. Helyszíni jelentés a bukovinai magyar község helyzetérõl a tûzvész után. Szent László Nyomda R.T. Nagyvárad. A II. bécsi döntést követõen, 1940 októbere és 1942 márciusa között az Erdélyi Párt színeiben ún. behívott képviselõ lett a magyar országgyûlésben szeptember 13-án szívbénulásban meghalt. A szívbaj súlyossá válásához valószínûleg közrejátszott a szeptember 6-i angol amerikai bombázás sokkja. Dr. Paál Árpád lakóháza Váradon, a mai Nicolae Jiga utca 32-es szám alatt

39 39. OLDAL A temetést az a Fiedler István püspök vezette, aki 13 évvel korábban felkérte õt az Erdélyi Lapok fõszerkesztésére, melyet haláláig folytatott. Ahogy Petõfi Sándor nem élhette meg augusztus 13-át és Ady Endre sem június 4-ét, úgy Paál Árpád sem élte meg október 12-ét. Az 1990-ben a Paál Árpád kézirathagyatékot összeállító Bárdi Nándor így ír az örökség ápolásáról: Paál Árpád halála után felesége kezdett hozzá iratai rendezéséhez. Az elhalványuló ceruzás szövegeket külön lemásolta. Ezek gyûjteményét a család nagy fehér könyvként emlegette ben, halála után megindult a belügyi szervek zaklatása a család ellen, a hagyatékban rejtõzõ állítólagos Nyirõ-levelek ürügyén. Az állandó házkutatástól tartva, a félelem légkörében Paál Anna a nagy fehér könyvet és a hagyaték egy részét a 60-as évek közepén elégette. Egy házkutatás alkalmával a belügyi szervek (1967. május 3-án) az összes fellelhetõ anyagot magukkal vitték. Mindezt azonban, a család legnagyobb meglepetésére, 1971-ben ha hiányosan is, de visszaszolgáltatták. Ettõl kezdve elsõsorban Paál Árpád fia, Paál István foglalkozott a hagyatékkal ben Fülöp Lajos, az akkori székelyudvarhelyi múzeum igazgatójának hosszas levelezése után a kézirathagyaték legnagyobb része Székelyudvarhelyre került ben Paál István Nagyváradon, lakásuk pincéjében egy elrejtett iratcsomót talált, mely az Újság körüli levelezést tartalmazta. Ugyanebben az évben összeállította az Erdélyi Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztõsége részére édesapja életrajzát és életmû bibliográfiáját. A belügyi szervek zaklatása a hagyaték meghatározó részének Székelyudvarhelyre kerülése után sem maradt abba karácsonyát követõen újabb házkutatást tartottak. Nem sokkal ezután az átélt izgalmak következtében Paál István szívinfarktusban mint édesapja elhunyt. 4 Ezek után fiát, Paál Gábort (Paál Árpád unokáját) zaklatták a hagyaték ürügyén, aki egyre lehetetlenebbé váló helyzete miatt a kivándorlást választotta. A naplókat és egyéb kéziratokat átvitte Magyarországra. 21 Paál Árpád István összeállítása szerint a Keleti Újság 340, az Újság 122, az Erdélyi Lapok 752 írását sorakoztatja fel. 16 Jelenleg a megmentett forrásértékû kézirati hagyatékot és levelezést a székelyudvarhelyi Haáz Rezsõ Múzeum õrzi. A mintegy 2500 oldalt kitevõ naplóit ( ) a budapesti Teleki László Intézet könyvtára õrzi, Paál Gábor tulajdonaként ben Bárdi Nándor a Paál Árpád kézirathagyatéka 103 oldalas katalógusát Szegeden, a Scriptum Kft.- nél megjelentette ban Paál Gábor Paál Árpád: A kisebbségi lét tanulóévei Erdélyben I II. címmel, Csíkszeredában, a Pallas Könyvkiadónál 600 oldalas válogatást jelentetett meg nagyapja naplóiból. Horváth Sz. Ferenc a Látó márciusi számában kritikát közölt. A transindex.ro hírportál adatbankjában az Életmû bibliográfia sorozatban található Paál Árpád cikkeinek bibliográfiája, Paál Árpád István szerkesztésében, melyben évekre lebontva közli a publicista 1920-tól 1944-ig megjelent cikkeinek címeit. Jegyzetek 1. Kordics Imre: Sírok, sírjelek a Várad-Olaszi temetõben. Kiadja: a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottság, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, 1998, Wikipédia: Paál Árpád (politikus). 3. Bárdi Nándor: Paál Árpád kézirathagyatéka. Székelyudvarhely, Haáz Rezsõ Múzeum. Szeged, Scriptum Kft sorszám. 4. A Várad Olaszi Szentlélek Plébánia Halotti anyakönyve, január. 5. Fõcze János: Paál Árpád és a román hadsereg az es székelyudvarhelyi impériumváltáskor. Korunk, 2018/ Uo. Korunk, 2018/ Uo. Korunk, 2018/ Uo. Korunk, 2018/ Uo. Korunk, 2018/ Bárdi Nándor: Paál Árpád kézirathagyatéka. Székelyudvarhely, Haáz Rezsõ Múzeum. Szeged, Scriptum Kft sorszám. 11. Fõcze János: Paál Árpád és a román hadsereg az es székelyudvarhelyi impériumváltáskor. Korunk, 2018/ Horváth Sz. Ferenc: Utak, tévutak, zsákutcák. Paál Árpád két világháború közti politikai nézeteirõl. 3., Bárdi Nándor: Paál Árpád kézirathagyatéka. Székelyudvarhely, Haáz Rezsõ Múzeum. Szeged, Scriptum Kft , 170. sorszám éve vetették papírra a Kiáltó Szót. Szabadság, Kolozsvár február Wikipédia: Napkelet. 16. Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Kriterion Könyvkiadó: Dr. Paál Árpád. 17. Wikipédia: Országos Magyar Párt. 18. Horváth Sz. Ferenc: Utak, tévutak, zsákutcák. Paál Árpád két világháború közti politikai nézeteirõl Wikipédia: Erdélyi Szépmíves Céh. 20. Horváth Sz. Ferenc: Utak, tévutak, zsákutcák. Paál Árpád két világháború közti politikai nézeteirõl Bárdi Nándor: Paál Árpád kézirathagyatéka. Székelyudvarhely, Haáz Rezsõ Múzeum, Szeged, Scriptum Kft Bevezetõ.

40 40. OLDAL BERECZ GÁBOR ARADI EMLÉKMÛVEK ÉS EMLÉKHELYEK Az utóbbi évtized emlékmûveinek restaurálásáról és emléktáblák elhelyezésérõl számolok be röviden. Úgy gondolom, az utóbbi két évtized legnagyobb megvalósításának tekinthetjük a Zala György által tervezett Szabadság-szobor újraállítását, még akkor is, ha nem az eredeti helyére került. Hosszas politikai alkudozás eredménye volt. Azt a szobrot, amelyet 1925-ben a színház mögötti térrõl bontottak le, megjárta kálváriáját az évtizedek folyamán. Elõbb a lovardába, onnan a A Szentháromság-szobor Vértanúk emléktáblája a belvárosi római katolikus templomban textilgyár közelében lévõ piactérre, majd a várba került. Innen szabadították ki október 1-jén és került a belvárosi római katolikus templom udvarára. Újabb hosszabb idõ elteltével a Megbékélés Parkját jelölték ki új hely gyanánt. Kocsis Rudolf szobrász kolozsvári társával együtt, az építész Bálint Györggyel kemény munkát végeztek az erõteljesen megcsonkított szobron. Végül is április 25-én állami tisztségviselõk jelenlétében avatták fel a szobrot az átellenben elhelyezett 1848-as román forradalmár szoborral együtt. Újra elégedetten mosolyoghatunk a feszélyezett évek után! A második évezred elsõ évtizedei fokozatosan kedvezõ légkört hoztak az emlékmûvek, portrék, emléktáblák elhelyezésére. Szemléltetésként néhány épületet, szobrot, bronz alkotást, temetõi emlékmûvet és emléktáblát említek meg. Az Újaradi katolikus plébániát 1725-ben emelték. A város legrégebbi lakóháza, amely ma is létezik. Eredetileg ferences-rendi, õk lemondtak róla, s így lett plébánia. A barokk építészet jegyeit követi. Ablakait a 20. században átalakították. Az épület ma is a plébánia székhelye. A templomot 1727-ben alapították, többször bõvítették. Szeplõtelen Szûz Mária tiszteletére emelték között, késõ barokk stílusban. A mai Arad Temesvár országút mentén, Újarad központjában állott a barokk stílusú Szentháromság-szobor. Az osztrák birodalomban elterjedt, 1855-ben állított szobrot 2011-ben restaurálták és a római katolikus templom elõtt kialakított parkba költöztették. Így a közel 300 éves felújított templom, plébánia és Szentháromságszobor igen látványos! Arad másik Szentháromság-szobrát 1751-ben szentelték fel, a mai színház elõtt áll. Az erõsen leromlott szobrot 1853-ban felújították. Homokkõbõl készült, barokk stílusú. Mivel az idõk folyamán ez a szobor is igen rossz állapotba került, a város közgyûlése elé terjesztették az ügyet, és új pályázatot hirdettek. A pályázatot a századelõ népszerû szobrásza, Róna József ( ) nyerte el. Róna József neobarokk stílusban alkotott Szentháromság-szobrát a szentháromság napján leplezték le 1905-ben. A rendszerváltozás után, 1954-ben, a szobor hosszabb idõre, 53 évre a belvárosi római katolikus templomba került. A felújítást ugyancsak Kocsis Rudolf szobrászmûvész végezte el ben az emlékmû kikerült egykori helyére, a színház elé, msgr. Roos Márton temesvári római katolikus megyés püspök szentelte újra. Róna József számos híres alkotását is ismerjük: Miskolcon Kossuth-szobor, Budán Savoyai Jenõ lovasszobra, Rozsnyón Kossuth-szobor, Gödöllõn Erzsébet királyné szobra, Komáromban Klapka György szobra fémjelzik munkásságát, valamint a Marosvásárhelyi Múzeum szobrait is õ tervezte. Nepomuki Szent János 14. századi cseh vértanú a hidak, hajósok, tutajosok, a haldoklók védõszentje. A hagyomány szerint Zsófia királyné gyóntatója. Nepomuki Jánost 1721-ben boldoggá, 1729-ben szentté avatták. Magyarországon szobrait fõképp vízparton vagy a hidak közelében, hidak korlátjára állították fel. A legtöbb szobrot a 18. században emelték, ekkor terjedt el kul-

41 41. OLDAL tusza. Érdekes, hogy a 20. században is emeltek Nepomuki Szent János-szobrot Arad megyében, ilyen a máriaradnai templom lépcsõfeljárójánál felállított mû. Az aradi szobrot eredetileg a Maros partján, a volt Sóház közelében helyezték el, csak 1870-ben került a mai helyére. Rendszerint homokkõbõl faragták. Legfõképpen a svábság védõszentje volt. Õk gyakran festették, vagy átfestették õket. Az aradi Nepomuki-szobrot említésre méltatlan személyek tönkretették. A város jóváhagyta a régi helyreállítását, már amennyire a barbár kezek nyomán lehetett, ez a szobor került a belvárosi római katolikus templom elõcsarnokába, a keresztelõ medence helyén látható. Takács Mihály szobrász-festõ homokkõbõl újat készített, kiválóan sikerült, ez áll a régi helyén, a kis parkban. A betelepülõ svábság Nepomuki Szent János védõszentje Arad megyében fellelhetõ még Máriaradnán, Pécskán (nagyobb), Gyorokon (kisméretû), Erdõhegyen. Utóbbiról kevés az információnk. Temetõi emlékmûvek Az Alsó (Megemlékezés) temetõben nyugszik Pataky Sándor festõmûvész. Utódok nélkül hunyt el 1969-ben. Ismert alkotó, akvarelljei híresek. A síron, a párnán lévõ portré bronzplakettjét törték le és vitték el, mely enyhén szólva is felháborító. Egyesületünk gyors iramban gyûjtést rendezett, mert idõközben az is kiderült, hogy a rongálás mellett a sírhely bérleti ideje is lejárt. Két héten belül összegyûlt az összeg, a sírt szakemberek megemelték, lecsiszolták és bronz helyett fekete márványlapot készíttettünk. Huszonöt évre kifizettük a sírhely bérleti díját, így most egyesületünk tulajdona, és gondozzuk. Ugyanebben a temetõben megemlítem egykori tanárunk, Ficzay Dénes ( ) nevét, aki a város helytörténetére, irodalomtörténetére hívta fel figyelmünket annak idején. Városi sétákat rendezett olyan idõben, amikor ezeket nem nézték jó szemmel, mára valamelyest változott a szemlélet. Felesége leszármazottaival tárgyalva a sír rendben tartása és emléktábla elhelyezése végett nem tudtunk megegyezni. Nagyobb anyagi összeget igényeltek, de nem szavatolták, hogy az emléktábla a sírkövön fog maradni. Egyelõre az ügy függõben maradt. Az emléktábla a Kölcsey Egyesület tulajdonában van. A Felsõ (Örökkévalóság) temetõben: A Kelemen Lajos Társaság ide temettette el Barabás Pétert, sírját akkor hozták át a régi temetõbõl, amikor azt felszámolták. Barabás Péter volt az, aki 1867-ben (kiegyezés) elõször állított emléket a tizenhárom tábornoknak. Az õ fia volt Albisi Barabás Béla (1855. december május 28.) utolsó aradi magyar fõispán, a magyar országgyûlés képviselõje és a román parlament szenátora. Aradon született, a kolozsvári unitárius gimnáziumban végzett, majd Budapesten jogot tanult. Az impériumváltást követõen, között a bukaresti szenátusban képviselte szülõvárosát. Ismert két kötete: Kossuth Lajost hazahívták (Cegléd, 1923) és Emlékeim (Arad, 1929). Utóbbi életét, munkáját és a Szabadság-szobor megmentésére tett erõfeszítéseit tartalmazza. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Szabadság-szobrot megmentette. Kortársai a legnagyobb aradi magyarnak nevezték. Emléktáblák Az Alma Mater Alapítvány és a Kölcsey Egyesület többek között a Csiky Gergely Fõgimnázium lépcsõházában helyezték el elhunyt kiváló tanáraink emléktábláját. Számos emléktábla és néhány bronz büszt került a város különbözõ helyeire. A Kölcsey Egyesület helyezte a Kultúrpalota falára november 19-én az alapításról szóló háromnyelvû emléktáblát. A kezdetektõl a Kultúrpalotában volt a Kölcsey Egyesület irodája. A Minorita udvar kultúrcsarnokában Lóczy Lajos geológus (1997), Simonyi Óbester, az aradi várban elhunyt legidõsebb frontkatona, Znorovszky Attila kultúrszervezõ, újságíró dramaturg (2001) és Tóth Árpád (2011) emléktáblái láthatók. A Fehérkereszt szállón elhelyezett háromnyelvû emléktábla az 1846-os Liszt Ferenc 165 éve tartott koncertjének emlékét õrzi (2011. november 8). Bognár Levente alpolgármester megtalálta Jávor Pál szülõházának eredeti okmányait, így az egykori Alsó Barabás Péter síremléke Jávor Pál emléktáblájának leleplezése

42 42. OLDAL Molnár utca 11. számú házán elhelyeztük a színész emlékére a márvány emléktáblát, január 31-én. A belvárosi református templomban a Kölcsey Egyesület helyezte el Fábián Gábor emléktábláját, születésének 200. évfordulójára (1995), valamint Kazinczy Lajos ezredes, Kazinczy Ferenc kisebbik fiának emlékére állított márványtáblát, akit október 25-én végeztek ki az aradi várban (2002). Tóth Árpád szülõházának helyén lévõ házon (Sarló utca 51. szám, ma Ioan Raþiu utca 23.) örökítette meg a Kölcsey Egyesület a költõ emlékét, november 5- én elhelyezett háromnyelvû márványtáblával, születésének 125. évfordulóján. Megemlítjük még a Szántay-emléktáblákat, egyet a Kultúrpalota elõcsarnokában állított az egyesület és a város, a Kultúrpalota fennállásának 100. évfordulójára Szántay Lajos emléktáblája (2013) és egyet az általa tervezett, úgynevezett Szántaypalotán (2011. november 23-án), a tervezõ halálának 50. évfordulóján, annak a személynek, aki 97 épületet tervezett, melyekbõl 86-ot meg is valósítottak. A városközpontban az egykor híres Rozsnyai-patikán is kétnyelvû emléktábla hirdeti a múlt dicsõségét. Ma is patika mûködik az egykori helyiségekben. A 19. században épült régi épületet a 20. század elején Steiner József mûépítész tervei alapján szecessziós stílusban Rozsnyay Mátyás emléktáblája újították fel. Rozsnyai Mátyás hivatása mellett sakkkönyvet is kiadott, õ fordította magyarra Max Lange kötetét. Mint érdekesség megemlítjük, unokaöccse az a Rozsnyai Kálmán, aki feleségül vette a már idõsödõ Pielle Kornélia színésznõt, õ volt Oscar Wilde titkára, Van de Hoschke és Sidney Cartoon néven is járta a világot. Jó képességû, de nagy csavargó volt. Rozsnyai Mátyásnak is volt egy Kálmán nevû fia, akik olvasnak róluk, az azonos név miatt összetévesztik a világot járt unokaöccsével. Beszámolok a Damjanich János tiszteletére elhelyezett fekete márvány emléktábláról, amelyet a volt Damjanich utca, ma Tribunul Axente utcában, eredetileg Csernovics Péter öccse, István házán avattunk 2006-ban. Ma a házat mindenki Damjanich-házként ismeri. Ugyancsak a Kölcsey Egyesület avatott 2000-ben a felújított borosjenõi református templomban Perecsényi Nagy László ( ), a város elsõ írójának emlékére emléktáblát. A továbbiakban megemlítünk négy bronz büsztöt és portrét, amelyeket az Arad megyei születésû szobrászmûvész, Kocsis Rudolf készített. A gáji római katolikus templomot 1858-ban Boldog Gizella magyar királynõ tiszteletére szentelték fel ban, a 150. évfordulóra Hatzak Lukanovics Magda festõmûvész hat, a királynõ életébõl merített témájú secco festménnyel díszítette a belsõ hajót. A templom elõtti kertben május 10- én Szilvágyi Zsolt temesvári püspöki helynök szentelte fel a bronz büsztöt, amely Boldog Gizellát ábrázolja és Kocsis Rudolf alkotása. Ugyancsak az õ alkotása a belvárosi református templom elõtt felállított Fábián Gáborportré (büszt). A történész halálának 130. évfordulójára készült, de a leleplezés május 25. a jóváhagyások késedelme miatt egy évvel az évforduló után történt meg. Bronzportrét készített Kocsis Rudolf Salacz Gyula egykori polgármesterrõl, akinek munkálkodása idején, , a város gazdaságilag, építészetileg rohamosan fejlõdött. Tulajdonképpen a város mai központi arculata ebben az idõben alakult ki. Gyönyörû novemberi napsütésben volt a büszt avatása, november 17-én. A Csiky Gergely Fõgimnáziumban az emléktáblákon kívül újra megemlítjük Kocsis Rudolf nevét, Csiky Gergelyrõl készített mellszobrát, Aradi Zsigmond Petõfi dombormûvét, Dinnyés László Kossuth Lajos bronz domborítását. A legújabb felavatott, Kocsis Rudolf által készített Kölcsey-szobrot március 20-án avattuk fel. A Megyei Múzeum Könyvtárának Olvasótermét neveztük el egyesületünk névadójáról, bensõséges ünnepély keretén belül, a zsúfolásig megtelt helyiségben. Arad a felsoroltakon kívül számos egyéb emlékmûvel, emléktáblával rendelkezik, és ehhez számítsuk hozzá a megyét, elsõsorban Pécskát, az In Memoriam 56-os emlékmûvel és több emléktáblával. Emlékmûvekrõl új kötet összeállítása már megtörtént. A tördelésen és korrektúrán már túljutott nyers példány csak anyagiak elõteremtésére vár, hogy minél hamarabb kerüljön a honismereti barátok kezébe! Elhangzott Gyulán, március 28-án. Forrás: Puskel Péter és Ujj János írásai

43 43. OLDAL BÁN LÁSZLÓ ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT február 4-én a Bukarest Nagyvárad légijárat gépe 21 utassal a fedélzetén a nagy ködben, közel a vlegyászai csúcshoz, lezuhant. A katasztrófában húszan vesztették életüket, kivéve egy utast, aki csodával határos módon, bár súlyos sérüléseket szenvedett, életben maradt. Több nagyváradi lakossal együtt két kollégánk, Kósa Károly és Nagy Ferenc mérnökök, az akkori villamossági vállalat, az I.R.E. Oradea alkalmazottai is életüket vesztették. A fõvárosból tértek haza, ahová szakmai tevékenységükkel kapcsolatban jártak el. A tragédia 15. évfordulója közeledtével többen, akik közelebb álltunk hozzájuk, elhatároztuk, hogy emlékükre egy keresztet helyezünk el a katasztrófa helyszínén. A keresztet a vállalat egyik lakatosa készítette el, a vezetõség pedig az útra egy terepjárót biztosított. Egy augusztusi napon indultunk Nagyváradról néhányan, akik a kereszt felállítására vállalkoztunk. Késõ délután lett, mire felértünk a vlegyászai turistaházhoz, ahol az éjszakát töltöttük, korán reggel pedig elindultunk a keresztet felállítani. Ahogy közeledtünk a katasztrófa helyszínéhez, egyre több és egyre nagyobb lemezdarabokat láttunk, ezek a repülõgép törzsébõl szakadtak ki, és a földön, bokrokban szóródtak szét. Helyenként a fák koronája közül kivillantak nagyobb, akár kétarasznyi lemezdarabok, mélyen beékelõdve a fák törzsébe. Nehéz elképzelni, mekkora erõ kellett ahhoz, hogy a repülõgép törzsét borító kemény alumínium lemezt darabokra törje. A hegyoldalt fenyõerdõ borítja, ám azon a helyen, ahol a repülõgép a földnek ütközött, egy tisztás terül el. Ütközéskor a talajon keletkezett sáncokat ugyan benõtte a fû, de azok kivehetõek voltak. A katasztrófa helyét a hozzátartozók keresztekkel jelölték meg, de mi úgy határoztunk, hogy a kollégáink emlékére állított keresztet a becsapódás helyétõl kissé lejjebb, az úthoz közel helyezzük el, hogy könnyebben elérhetõ legyen. Javában dolgoztunk, amikor néhány erdei munkás tûnt elõ, óvatosan kérdezõsködtek kilétünk felõl, majd õk maguk elmondták, amit tudtak az eseményekrõl. Megmutatták a repülõ által letarolt fenyõtörzseket, beszéltek a katasztrófát túlélõ utasról, aki, habár súlyosan megsérült, képes volt elindulni segítségért. Miután az éjszakát a nagy hóban, hidegben az erdõben töltötte, levánszorgott egy erdészházig, ahol rátaláltak. Tõle tudták, hogy néhány súlyosan sérült utas még életjelt adott magáról, de a mentõalakulatok már csak holttesteket találtak. Néhány nap múlva Kósa Károly édesanyja üzent, hogy látogassam meg. Beszélt fia sok lemondással járó fejlesztõi, újítói tevékenységérõl, megköszönte, hogy nem felejtettük el Karcsit, egyetlen gyermekét, akinek a halála után egyedül maradt. Megajándékozott a fia egy könyvével és fényképével. Úgy gondoljuk, hogy ezek az események is hozzátartoznak a nagy múltú, több mint 100 éves hagyományra visszatekintõ vállalat történetéhez, ahol a volt munkatársak a tragikusan elhunyt kollégák emlékét kegyelettel megõrizték. A Kósa Károly és Nagy Ferenc által megalapozott kutatói-újítói tevékenységet a vállalat fiatalabb szakemberei még évtizedekig kitûnõ eredménnyel folytatták, több tucat találmányra szerezve szabadalmat. Néha jelzést kapunk az arra járó turistáktól: a kereszt áll, a rozsdamentes acéllap épségben õrzi a feliratot, emlékeztetve a tragédiára, szolidaritásra, és intve arra, hogy a természetet nemcsak szeretni, de tisztelni is kell.

44 44. OLDAL Legújabb köteteink január 27-én Zilahon felavatták Ady Endre szobrát. Bíró Lajos szobrászmûvész munkája a Wesselényi-szobor szomszédságában áll, arccal a Városháza és a Wesselényi-kollégium irányába. (Balajti Károly felvételei) Honismereti lap, Nagyvárad Felelõs szerkesztõ: Dukrét Géza Szerkesztõbizottság: Péter I. Zoltán Nagyvárad, Fazekas Lóránd Szatmárnémeti, Ujj János Arad, Kovács Rozália Érmihályfalva, Wanek Ferenc Kolozsvár. Szöveggondozás: Darabont Éva Szerkesztõség: Nagyvárad, Bernard Shaw nr. 36, bl. C8, Tel.: 0741/ , 0359/ , dukretgeza@yahoo.com, Készült a nagyváradi Litera Print nyomdában.