Európai jelentõségû természeti területeink felmérése és értékelése

Átírás

1 MAGYAOSZÁG ÉS A NATUA 2000 III. Európai jelentõségû természeti területeink felmérése és értékelése MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete Vácrátót, 2003

2 Szerkesztôk: Horváth Ferenc, Kovács-Láng Edit, Báldi András, Gergely Erzsébet és Demeter András Szerzôk: Aszalós éka, Báldi András, Carlos Villalba Alonzo, Demeter András, Gergely Erzsébet, Horváth Ferenc, Kovács-Láng Edit, Kun András, Pataki Zsolt Szakmailag ellenôrizte: Varga Zoltán, Molnár Zsolt, Kun András Címlapfotó: Szollát György Hátlapfotó: adisics Milán A kiadvány az Európai Unió Phare Programjában Az élôhelyvédelmi irányelv magyarországi bevezetésének elôkészítése (HU ) címû projekt és a Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával készült. Szakmai irányító: Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatal Természetmegôrzési Fôosztály A projekt megvalósításáért felelôs konzorcium: ÖKO Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Tanácsadó és Fejlesztô észvénytársaság, projektvezetô: Gergely Erzsébet Földmérési és Távérzékelési Intézet, témavezetô: Büttner György Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, témavezetô: Horváth Ferenc Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, témavezetô: Szép Tibor ADAS Consulting Ltd (Anglia) oyal Society for the Protection of Birds (Anglia) CEEN Consulting (Ausztria) Magyarország és a Natura 2000 Sorozatszerkesztô: Demeter András 1. Demeter András (szerk.): Natura 2000 Európai hálózat a természeti értékek megôrzésére ÖKO t., Budapest ISBN: Lovászi Péter (szerk.): Javasolt különleges madárvédelmi területek Magyarországon Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest ISBN: X 3. Horváth Ferenc, Kovács-Láng Edit, Báldi András, Gergely Erzsébet és Demeter András (szerk.): Európai jelentôségû természeti területeink felmérése és értékelése MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót ISBN: MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót Nyomdai elôkészítés: Média-Mix Könyvkiadó Bt. Tördelés, nyomdai kivitelezés: adex Communications Kft. ELÔSZÓ BEVEZETÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS TATALOMJEGYZÉK I. A COINE BIOTÓP POJEKT ÉS EEDMÉNYEI MAGYAOSZÁGON (Kovács-Láng E.) I.1. A COINE Program és célkitûzése I.2. A COINE Biotóp projekt I.3. A COINE Biotóp adatbázis I.4. A COINE Biotóp projekt magyarországi végrehajtása I.4.1. A projekt végrehajtására szervezõdött munkacsoport és szakértõk I.4.2. A COINE Biotóp projekt módszertanának adaptálása I.4.3. Magyarország tervezési-statisztikai régiói I.4.4. A COINE Biotóp rendszer élõhely-, fauna- és flóralistáinak revíziója és kiegészítése, az európai élõhelylista kiegészítése és a pannon élõhelyek részletes leírása és jellemzése I.4.5. A területek kiválasztásához és dokumentálásához szükséges információk összegyûjtése I.4.6. A COINE Biotóp magyarországi területeinek kiválasztása I.4.7. A területek jellemzésére szolgáló adatok gyûjtése, a standard adatlapok kitöltése I.5. A COINE Biotóp projekt magyarországi eredményei II. ÚJ FELADATOK, VÁLTOZÓ FELTÉTELEK (Horváth F., Gergely E., Demeter A., Báldi A.) II.1. A természetvédelem régi-új kihívása II.2. Az élõhelyvédelmi irányelv bevezetésével járó természetvédelmi feladatok...30 II.3. Azonosságok és különbségek a COINE Biotóp projekt és az élõhelyvédelmi irányelv elvárásai és a mögöttük álló adatbázisok között II.4. Csendes forradalom szemlélet és módszerváltás a természetvédelmi kutatások területén II.5. Következtetések III. AZ ÉLÔHELYVÉDELMI IÁNYELV ÁLTAL ELÔÍT KÖTELEZETTSÉGEK TELJESÍTÉSÉNEK ELÔKÉSZÍTÉSE (Horváth F., C. Villalba A., Báldi A., Kun A., Aszalós.) III.1. A COINE Biotóp adatbázis elemzése az élôhelyvédelmi irányelv szempontjából III.1.1. A mellékletekben szereplô élôhelyek és fajok a COINE Biotóp adatbázisban

3 III.1.2. A COINE Biotóp területek jelentôségének értékelése a mellékletekben szereplô élôhelyek és fajok szempontjából III.1.3. Következtetések és megjegyzések a közösségi jelentôségû területek jelöléséhez vezetô lépésekrôl III.2. A COINE Biotóp és az élôhelyvédelmi irányelv fajlistáinak összehasonlítása hazai védettségi helyzetük szerint III.3. Európai Uniós jelentôségû természetes élôhelyeink, vadon élô állataink és növényeink számbavétele és országos értékelése III.3.1. Kiemelt jelentõségû természeti értékeink: hozományunk az Európai Unióba III.3.2. Országos felmérõ, adatgyûjtõ, monitorozó programok III.3.3. Élõhelyek és fajok országos értékelése III.4. Az EVITA program (Horváth F., Pataki Zs.) III.4.1. Az EVITA adatbázisok III.4.2. Az EVITA legfontosabb funkciói III.4.3. A program értékelést segítõ táblázatai és kimutatásai IV. ELÕKÉSZÜLETEK A KÖZÖSSÉGI JELENTÕSÉGÛ TEÜLETEK OSZÁGOS KIJELÖLÉSÉHEZ ÉS ÉTÉKELÉSÉHEZ (Horváth F.) IV.1. A területek kijelölésének és értékelésének szempontjai IV.1.1. Az élõhelyvédelmi irányelv és az Európai Természetvédelmi és Biodiverzitás Tematikus Központ területértékelési kritériumai IV.1.2. Magyarország természeti állapota és a védett területek aránya IV.1.3. Mekkora területet javasoljon Magyarország a Natura 2000 ökológiai hálózat részeként? IV.2. A COINE Biotóp területek EVITA értékelésének fõbb megállapításai IV.3. A fõbb kritériumoknak megfelelõ területek kiválasztása IV.3.1. Kiemelt élõhelyeknek, fajoknak otthont adó területek ( Priority kritérium) IV.3.2. Unikalitási kritériummal indokolható esetek IV.3.3. Kiemelkedõ nemzeti értékû területek IV.3.4. Kiemelkedõen magas diverzitású területek IV.4. Az elõkészületek során összegyûjtött területjavaslatok áttekintése IV.5. A nemzeti park igazgatóságok szerepe a mellékletben szereplõ élõhelyek és fajok megõrzésében ÖSSZEFOGLALÁS ELÔSZÓ Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagjaként köteles a közösségi jogszabályokat, a Közösségi Vívmányokat (az ún. Acquis Communautaire -t) nemzeti jogrendjébe beépíteni és azok végrehajtásáról gondoskodni. Az Európai Unióban a további rohamos természetpusztulás megállításának és a biológiai sokféleség megõrzésének legfontosabb eszköze az ún. Natura 2000 hálózat, amelynek létrehozásáról és a védelmi intézkedések rendszerérõl két irányelv rendelkezik (a Tanács 79/409/EGK sz. irányelve a vadon élõ madarak védelmérõl, és a Tanács 92/43/EGK sz. irányelve a természetes élõhelyek, a vadon élõ állatok és növények védelmérõl). A április 16-án aláírt csatlakozási szerzôdésben foglaltak szerint a természetvédelem területén a Natura 2000 hálózat létrehozásának szakmai elõkészítése tovább folyik. Gondoskodnunk kell a madárvédelmi és az élõhelyvédelmi irányelvek érvényesítésérõl, a Natura 2000 hálózat létrehozásáról, kihirdetésérõl, a különleges madárvédelmi területek megfelelõ védelmi helyzetének biztosításáról, továbbá a Natura 2000 hálózat másik pillérét jelentõ területek, a közösségi jelentõségû területek elõterjesztésérõl. A Phare a Preparation for Implementing the Habitat Directive in Hungary (HU ) címû projektjének keretében segítette a Natura 2000 hálózat felállításának elõkészítését. A meglehetõsen összetett, mozaikszerûen egymásba és egymásra épülõ programrészek elõkészítésében és kidolgozásában a legszerteágazóbb szakterületek és szakmai mûhelyek vettek részt. A Természetvédelmi Hivatal irányításával, a Phare program keretében elnyert pénzügyi támogatás révén kiváló finn és spanyol szakértõk útmutatásával, az ÖKO t. által vezetett konzorcium a honi biológus-társadalom közremûködésével, illetve a magyarországi nemzeti park hálózat munkatársainak részvételével formálódott a Natura 2000 Program. Jelen kiadvány e munka során született könyvsorozat harmadik és egyben utolsó tagja. Az elsõ kötet általános áttekintést és tájékoztatást ad a Natura 2000 programról, és részletesen bemutatja az annak alapjául szolgáló uniós jogszabályokat. A program spanyolországi és finnországi tanulságainak ismertetésével felkészít a ránk is váró feladatok lehetséges buktatóira és megoldásaira. A második kötet a madárvédelmi irányelvrõl, annak hazai szakmai elõkészítésérõl és végrehajtásáról szól. észletes indoklással alátámasztott javaslatot ad a különleges madárvédelmi területek kijelölésére, valamint megfogalmazza a madárvédelmi irányelv hazai bevezetéséhez kapcsolódó legfontosabb teendõket. SUMMAY HIVATKOZÁSOK MELLÉKLET Az ÖKO t. által vezetett konzorcium tagjai: az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI), a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a oyal Society for the Protection of Birds, az ADAS Consulting Ltd. (Anglia) és a CEEN Consulting Ltd. (Ausztria). 5

4 E harmadik kötet az élõhelyvédelmi irányelv bevezetésének szakmai alapozási munkáiról szól. Elsõ fejezetében történeti visszatekintést nyújt a COINE Biotóp projekt hazai végrehajtásáról és eredményeirôl, majd a Phare projektben elõírt célnak megfelelõen értékeli a COINE Biotóp adatbázist az élõhelyvédelmi irányelv szempontjai alapján. Bár az uniós adatbázisok közül jelenleg a COINE Biotóp az egyetlen, amely többé-kevésbé egységes természetvédelmi információkat tartalmaz a csatlakozó országok régiójából, a továbblépés több szempontból is szükségszerûvé vált. A természetvédelmi, botanikus és zoológus szakma tudása több élõhely és faj esetében az elmúlt években tapasztalt lendületes fejlõdés ellenére még ma sem tekinthetõ országos áttekintésûnek és kielégítõen aktuálisnak. Eme hiányosságokat egy rövid és intenzív projekt nem pótolhatta, de jó alkalmat teremtett arra, hogy az élõhelyvédelmi irányelv szempontjából legfontosabb élõhelyek és fajok esetében országos természetvédelmi leltár és értékelés készüljön. Ennek módszerét és eredményeit, valamint a közösségi jelentõségû területek kijelölésének és szakmai indoklásának legfontosabb szempontjait mutatják be a további fejezetek. Az élõhelyvédelmi irányelvnek megfelelõ Natura 2000 területek kijelölése (az ún. közösségi jelentõségû területek kitûzése és felterjesztése) elsõsorban nemzeti szintû természetvédelmi feladat. Azonban az érintett országok javaslatait életföldrajzi régiónként a mi esetünkben a pannon életföldrajzi régió alapján európai szakértõk vitatják meg és véleményük alapján dönt az Európai Bizottság: vagy jóváhagyja a jegyzéket, vagy további kiegészítéseket kér. Ezért a természeti értékeinkrôl minél átfogóbb és naprakész tudásra van szükség, mert eme tudásra alapozott intézkedések nélkül a gazdaság fejlõdésével együtt járó fokozódó tájhasználati és beruházási nyomást aligha lehetne a még mai töredékeiben is gazdagnak tekinthetõ természeti örökségünk további súlyos veszteségei nélkül ellensúlyozni. emélem, hogy a Phare projekt során feltárt kép ösztönzõleg hat a hazai táj, vegetáció és élõvilág teljesebb megismeréséhez és ez a kötet is többek között hozzájárul európai jelentõségû természeti területeink megõrzéséhez. Demeter András sorozatszerkesztô BEVEZETÉS Európához való politikai közeledésünk megteremtette a csatlakozás lehetõségét az Európai Közösség ma Európai Unió természetvédelmi programjaihoz is. Ezek legfontosabbika a 90-es években hozzánk is elért COINE Biotóp projekt volt, amely részben a Natura 2000 program szakmai elõzményének, próbájának tekinthetõ. A COINE Biotóp több szempontból is nagy hatással volt gondolkodásunkra és további munkánkra. Erõsítette és tudatosította bennünk az európai jelentõség esetenként ellentmondásos dimenzióját, és elmélyítette bennünk hazánk gazdag természeti örökségének öntudatosabb megbecsülését. Az elsõk között támasztott igényt és adott feladatot a térinformatika alkalmazására a természetvédelmi feltárásban és kutatásban (nem utolsó sorban a párhuzamosan futó COINE Felszínborítási Térkép projekt segítõ együttmûködése révén). Egyik fontos hatása volt, hogy széles körben behozta Magyarország természetvédelmi-botanikai gyakorlatába az élõhely fogalmát és használatát. A COINE Biotóp-ban alkalmazott rendszer még közvetlenül az európai cönológiai hagyományokból és ismeretekbõl építkezett, késõbb viszont a Natura 2000 élõhely-felfogásában már önálló konstrukcióvá vált. Mindez egyik gyutacsa volt erényeivel és fõként tanulságos korlátaival az Általános Nemzeti Élõhely-osztályozási endszer (Á-NÉ) kifejlesztésének. A könyv elsõ fejezete ismerteti a Natura 2000 programot bevezetõ, hazánkban 1996-ban befejezett COINE Biotóp projekt célkitûzéseit, magyarországi adaptálásának munkálatait és eredményeit. A 90-es évek végére azonban mind az európai természetvédelem ügye, különösen pedig a hazai természetvédelmi, botanikai, zoológiai kutatások nagyot léptek elõre. Az új feladatok, a megváltozott feltételek, a növekvõ természetvédelmi ismeretek és a szemlélet- és módszerváltás legfontosabb sarokpontjait mutatja be röviden a második fejezet. Az elmúlt években lezajlott társadalmi változások és az ország várható gazdasági fejlõdése, felzárkózása az Európai Unió színvonalához egyúttal fokozott fenyegetést is jelent természeti örökségünk fennmaradására nézve, hiszen az ország jelentôs természeti értékei még ma sem állnak hatékony védelem alatt. A Natura 2000 területek hálózatának létrehozása és az itt még fenntartható különleges élõvilág kedvezõ természetvédelmi-ökológiai helyzetének biztosítása hosszú évtizedekre elõretekintve is talán az utolsó esélyünk lesz arra, hogy az ország természeti területeinek jelentõs részeit megóvjuk a további pusztulástól, ökológiai leromlástól és biológiai elszegényedéstõl. Az elvárások szerint a Natura 2000 területek jelölését, kijelölését és dokumentálását részletes tudományos feltáró és elemzõ munka eredményeire kell alapozni. A harmadik fejezet áttekinti a vadon élõ élõvilágunkért, természeti értékeinkért és a természet védelméért felelõs hatóságok és a velük együttmûködõ kutatók felkészülését az élõhelyvédelmi irányelv a Tanács 6 7

5 8 92/43/EGK sz. irányelve a természetes élôhelyek, a vadon élô állatok és növények védelmérôl által elõírt kötelezettségek teljesítésére. Ez a fejezet mutatja be az élõhelyek és fajok országos értékelésének eredményeit, az EVITA adatbázisokat és programot, valamint a területértékelés javasolt módszertanát. Az országos értékelések különleges hozadéka Magyarország aktuális biodiverzitási forró pont térképe és a kedvezõ és kedvezõtlen megítélésû természetvédelmi helyzetben lévõ területek áttekintõ térképei. Az elemzések értékét, eredményességét a tudásbázis gazdagsága, részletessége, teljessége, pontossága és aktualitása alapozza meg. Friss tudásunk Magyarország veszélyeztetett élõvilágáról rohamosan gyarapszik, azonban még mindig nagy hiányosságokat mutat 1 ezt a megállapítást megerõsíti az országos értékelést végzõ szakértõk véleményének összesítése. A politika igencsak sarkallja a közösségi jelentõségû területek jelölését (a területek javasolt listáját a csatlakozás idõpontjáig kell benyújtanunk), a természet kutatói viszont az élõvilág ritmusához és rejtélyeinek megfejtéséhez igazodva több idõt és az elmélyültebb kutatás lehetõségét kívánják. Az elmúlt években felpörgetett munka rendkívüli eredményeket hozott, de a rövid idõ alatt nem oldhatott meg sok mindent. A negyedik fejezet a jelenlegi évi tudásbázis alapján elõkészíti és több irányból közelítve értékeli a lehetséges közösségi jelentõségû területjavaslatok összeállítását, azonban még nem ad, nem is adhat véglegesnek szánt javaslatot. A csatlakozás idõpontjában hivatalosan is benyújtandó nemzeti lista összeállításával párhuzamosan folytatódik az ország természeti örökségének részletesebb feltárása is, hogy a biogeográfiai értekezleteken és a közösségi szintû döntéshozatal idejére minél megalapozottabb tudás és érvrendszer birtokában legyünk. 1 Az élõhelyi és botanikai vonatkozású hiányosságok felszámolását tervezi a Magyarország természetes növényzeti örökségének felmérése és értékelése címû projekt. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Európai jelentõségû természeti területeink felmérése és értékelése során sokan segítették munkánkat. Elsõsorban a KöM Természetvédelmi Hivatalt a Phare projekt idején vezetô dr. Tardy János helyettes államtitkár, valamint a nemzeti park igazgatóságok vezetõi és munkatársai, akik természeti kincseink védelmének elkötelezett és felelõs õreiként együttmûködtek velünk. Köszönjük nekik munkájukat és segítõ erõfeszítéseiket. Külön köszönjük Carlos Villalba elõcsatlakozási tanácsadó segítségét, a COINE Biotóp adatbázis független szakértõi értékelését és hozzájárulását eredményei egy részének bemutatásához, továbbá Outi Airaksinen elõcsatlakozási tanácsadó asszony támogatását. A legnagyobb köszönet mégis a természetvédelmi, botanikai és zoológiai közösség azon tagjait illeti, akik többnyire még publikálatlan adataikkal, gazdag terepismereteikkel és gyönyörû fényképeikkel szakértõi tudásuk legjavát adták ebbe a vállalkozásba. Együttmûködésük és bizalmuk nélkül e feladat elvégzésében nem juthattunk volna elõbbre. A COINE Biotóp adatbázis szakértõi 1994 és 1996 között Báldi András, Bankovics Attila, Barabás Sándor, Bartha Dénes, Borhidi Attila, Csorba Gábor, Dénes Andrea, Farkas Balázs, Fekete Gábor, Fintha István, Fuisz Tibor, Hahn István, Horváth Ferenc, Isépy István, Juhász Magdolna, Kereszty Zoltán, Kevey Balázs, Kisbenedek Tibor, Korsós Zoltán, Kósa Géza, Kovács Margit, Kovács-Láng Edit, Kröel-Dulay György, Merkl Ottó, Molnár Attila (HNP), Molnár Zsolt, Morschhauser Tamás, Moskát Csaba, Ortmanné Ajkai Adrienne, Ódor Péter, Papp Jenõ, Pintér László, édei Tamás, onkay László, Seregélyes Tibor, Simon Tibor, Szeglet Péter, Sziráki György, Topál György, Vargáné Sipos Julianna, Varga Zoltán, Vida Antal és Virágh Klára voltak. A Felkészülés az élõhelyvédelmi irányelv magyarországi végrehajtására megnevezésû Phare projekt során, az ÖKO t. által vezetett konzorcium (MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Földmérési és Távérzékelési Intézet, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, oyal Society for the Protection of Birds, ADAS Consulting Ltd. és CEEN Consulting) szeptembere és augusztusa között végezte munkáját. Az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete a projekt kezdetén az élõhelyek és növények aktuális országos helyzetének felmérésére egy a projekt feladatkiírásában és a vállalásokban nem szereplõ országos kampány tervét fontolgatta. Az adatgyûjtésnek a Duna-Tisza köze aktuális élõhelytérképezése, projekt tapasztalatain nyugvó koncepcióját Molnár Zsolt vetette fel, majd a formálódó tervet bemutattuk a jósvafõi Aktuális flóra- és vegetációkutatások Magyarországon IV. konferenciáján a botanika meghatározó és jelen lévõ képviselõinek. Köszönjük a megbeszélés és háttérbeszélgetések során velünk megosztott véleményeket, amelyek végül arra bátorítottak bennünket, hogy 2000/2001 telén megszervezzük az ún. IBOA akciót. E rendhagyó Intenzív BOtanikai Adatgyûjtés adatközlõi Agócs József, Arany Ildikó, Aszalós éka, Balogh Lajos, Barabás Sándor, Bauer Norbert, Békefi Andrásné, Beliczai István, Bíró István (KMNP), Bíró Marianna, Bodonczi László, Boldog Gusztáv (KMNP), Boros Emil 9

6 (KNP), Botta-Dukát Zoltán, Bôhm Éva Irén, Bölöni János, Böszörményi Anikó, Buczkó Krisztina, Czájlik Péter, Csáky Péter (DINP), Csathó András, Csecserits Anikó, Csete Sándor, Csiky János, Csomós Ágnes, Csontos Péter, Dancza István, Dávid János, Deák József Áron, Deme Tamás (DDNP), Dénes Andrea, Dobolyi Z. Konstantin, Facsar Géza, Farkas József, Farkas Sándor, Farkas Tünde, Felhõsné Váczi Erzsébet, Forgách Balázs (KMNP), Fráter Erzsébet, Fülöp Tibor (FHNP), Gál Lajos, Galambos István, Garadnai János, Gergely Attila, Gergely Tibor (DDNP), Gömöri Andrásné, Hahn István, Halász Antal, Házi Judit, Himmer Márta, Horváth András, Horváth Jenõ (BfNP), Horváth Lajos (FHNP), Höhn Mária, Hudák Katalin, Hulják Péter, Illyés Eszter, Isépy István, Jakab Gusztáv (KMNP), Jeney Endre, Juhász Magdolna, Kasza Ferenc, Kecskés Ferenc, Kertész Éva, Keszei Balázs, Kevey Balázs, Kézdy Pál (DINP), Király Angéla, Király Gergely, Kiss Borbála, Kiss Székely Zoltán, Kovács J. Attila, Kovács László (DDNP), Kozák Gábor (FHNP), Kulcsár László, Kun András, Lájer Konrád, Lelkes András (BfNP), Lõkös László, Lõrincz István, Malatinszky Ákos, Margóczi Katalin, Márkus András, Máté András (KNP), Mázsa Katalin, Mészáros András (BfNP), Mészáros Sándor, Mjazovszky Ákos, Mogyorósi Sándor (FHNP), Molnár Csaba, Molnár Edit, Molnár Zsolt, Morschhauser Tamás, Nagy Gábor (DDNP), Nagy János, Nagy József, Nagy Tibor, Németh Csaba (FHNP), Németh Ferenc, Ódor Péter, Ómacht Zoltán (DDNP), Ortmann-né Ajkai Adrienne, Óvári Miklós, Pál Attila, Pál óbert, Pál Szabó Ferenc (KNP), Pálfai László, Papp Beáta, Papp László, Papp Mária, Papp Orsolya, Penksza Károly, Pintér András (DDNP), Pintér Balázs, Prech Nikolett, Purger Dragica, édei Tamás, eményi Mária Lujza, eszler Gábor, iezing Norbert, uprecht Eszter, Sára János, Selmeczi Kovács Ádám, Seregélyes Tibor, Siffer Sándor, Simon Pál (BfNP), Sipos Ferenc, Sipos Katalin (DINP), Somodi Imelda, Somodi István (KNP), Sonnevend Imre (BfNP), Spakovszky Péter, Sramkó Gábor, Steták Dóra, Stollmayer Ákosné, Szabó Imre (FHNP), Szabó Mária, Szalczer Antal, Szalma Elemér, Széll Antal (KMNP), Szénási Valentin, Szerényi Júlia, Szilaj ezsõ, Szollát György, Szurdoki Erzsébet, Tajti László (KNP), Takács Gábor (FHNP), Takács Gábor (Gödöllõ), Takács Géza, Tamás Júlianna, Tatár Sándor, Tímár Gábor, Toldi Miklós, Toldi Zoltán, Tóth Albert, Tóth István Zsolt (DDNP), Tóth Tamás (KMNP), Tölgyes Lászlóné, Török András, Tuba Zoltán, Turcsányi Gábor, Udvardy László, Urbán Sándor, Vágner Géza, Vajda Zoltán (KNP), Varga Zoltán, Vidra Tamás (DINP), Virágh Klára, Voigt Wilfried, Zseltvay Sándor, Zsidákovits József voltak. Munkájukat és együttmûködésüket köszönjük. Külön köszönet illeti az adatgyûjtés háziasszonyait, akik biztosították azt a munkát segítõ és lelkesítõ légkört, amely az IBOA akciót mindvégig jellemezte: Bíró Mariannát, Fráter Erzsébetet, Házi Juditot, Papp Orsolyát, uprecht Esztert, Szép Hedviget és Szabó Annát. Tímár Gábor, Tóth István Zsolt, Tóth Tamás, Vidéki óbert állították össze azt az egységes tudásbázist, amely a további elemzések alapja lett. A szakértõktõl élõhelyeket és fajokat illusztráló fényképeket is kértünk. Felhívásunkra sok nagyszerû felvétel érkezett, amelyek közül felkért zsûri választotta ki a legjobbakat. Köszönjük a szakértõktõl a beküldött képeket, bár nagy számuk és kiváló minõségük a kiválasztást rendkívül megnehezítette. A zsûri munkájában oroszlánrészt vállalt Seregélyes Tibor és Kalotás Zsolt hatalmas tapasztalata segített ki bennünket. A 11 hónapig tartó rendkívül megterhelõ projekt lebonyolításában nélkülözhetetlen volt a Magyar Természettudományi Múzeum Állattára vezetõségének segítsége a rendszeres megbeszélések számára biztosított tárgyaló rendelkezésünkre bocsátásával. Külön köszönjük az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete igazgatójának, Borhidi Attila akadémikusnak, továbbá az intézet vezetõségének és Ökológiai Osztályának támogató közremûködését és toleranciáját az IBOA-akció mozgalmas idõszaka alatt. Megkülönböztetett köszönet illeti munkatársaink közül évész Andrást, akinek tudása és munkabírása nélkülözhetetlen volt a térinformatikai fejlesztések és feladatok elvégzése terén. Hálásan köszönjük Kormos Alexandra, Papp Orsolya, Krasser Dóra és Aszalós éka segítségét, akik a munkák legfárasztóbb részébôl vállaltak át feladatokat. Az összefoglaló angol nyelvre való fordításában Pászty Gabriella volt segítségünkre, míg a kézirat és a táblázatok többszöri, figyelmes átvizsgálását és gondos korrektúrázását Inanná -nak köszönjük. Külön szakértõi csoportot kértünk fel az élõhelyvédelmi irányelv mellékletében szereplõ élõhelyek és a második mellékletben szereplõ fajok természetvédelmi helyzetének országos értékelésére. A munkában részt vállaló szakértõk Ambrus András, Bagi István, Bihari Zoltán, Botta-Dukát Zoltán, Bôhm Éva Irén, Bölöni János, Csiky János, Csorba Gábor, Dobrosi Dénes, Farkas Sándor, Fehér Zoltán, Galambos István, Horváth András, Juhász Magdolna, Kecskés Ferenc, Kevey Balázs, Korsós Zoltán, Kovács J. Attila, Kun András, Lájer Konrád, Lesku Balázs, Máté András, Merkl Ottó, Molnár Attila, Molnár Zsolt, Nagy Barnabás, Nagy József, Papp Beáta, Papp Viktor Gábor, Puky Miklós, édei Tamás, iezing Norbert, onkay László, Sallai Zoltán, Seregélyes Tibor, Sulyok József, Szalma Elemér, Szurkos Gábor (MÁFI), 10 11

7 I. A COINE BIOTÓP POJEKT ÉS EEDMÉNYEI MAGYAOSZÁGON I.1. A COINE Program és célkitûzése A szaporodó és egyre súlyosabbá váló környezeti problémák felismerését követõen az 1970-es évektõl az Európai Unió kiemelt feladatává vált egy koncepciózus környezeti politika kialakítása, amelyhez azonban megfelelõ információs háttér megteremtésére volt szükség. Elsõ lépésben különbözõ esettanulmányok szolgáltatták az igényelt információt. Igen hamar kiderült azonban, hogy a különbözõ országokból vagy régiókból származó adatok inkonzisztensek, nem hasonlíthatók össze egymással, ezért a meglévõ adatok ilyen formában egységes és eredményes környezeti politika alapját nem képezhetik. Az Európai Parlament júniusi döntése alapján az Európai Bizottság kísérleti programot indított COINE (COodinated INformation on the Environment of Europe) címmel, annak érdekében, hogy a környezeti károsítások lokalizációjáról, mértékérõl, jellegérõl, valamint az élõvilágra és az emberi társadalomra gyakorolt hatásairól széleskörû, egységes és összehangolt adatgyûjtésen alapuló, megbízható és hozzáférhetõ, konzisztens információt gyûjtsenek. A COINE Program szervezeti és mûködési rendjére az alábbi elképzelést alakították ki: A különbözõ részfeladatok megvalósítására a központi tudományos és technikai titkárság irányítása alatt alprojekt munkacsoportok szervezõdtek, amelyek elsõsorban szakmai tudományos intézmények bevonásával végzik munkájukat. A központi titkárság tartja a kapcsolatot a nemzetközi szervezetekkel és a nemzeti szakértõi csoportokkal, valamint felügyeli és kezeli a központi információs rendszert és szolgáltatja az információt a felhasználóknak. A célkitûzéseknek megfelelõen a COINE Program keretében különbözõ adatbázisok egységesített rendszerét alakították ki, amelyet földrajzi információs rendszerbe (GIS) integráltak. Az ilyen módon kialakított széles spektrumú információs rendszer megfelelõ áttekintést adhat Európa élõvilágának és környezetének állapotáról, így alapul szolgálhat az Európai Unió környezeti politikája prioritásainak meghatározásában és a különbözõ szintû döntések meghozatalában. A COINE program elsõ szakasza az Európai Unió akkori 10 országára irányult. A programot a 90-es években a Phare országokra is kiterjesztették tõl az akkor létrehozott Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency, EEA) kapta azt a feladatot, hogy a COINE programot a hozzá tartozó adatbázisok felügyelete és fejlesztése révén egy átfogó környezeti információs rendszerré fejlessze. Ezzel a döntéssel az eredetileg tervezett tudományos és technikai titkárság feladatköre az EEA feladatkörébe került. A COINE program és információs rendszer a víz, levegõ, felszínborítás, talaj és tájhasználat, valamint az élõvilág állapotáról és változásairól gyûjt és szolgáltat adatokat (CEC 1990, 1993). 12 I.2. A COINE Biotóp projekt A COINE Biotóp projekt a COINE Program prioritást élvezõ természetvédelmi tematikájú alprogramja. Célkitûzései a következõképpen foglalhatók össze: fel kell tárni és ki kell választani Európa természetvédelmi szempontból legértékesebb, így legfontosabb területeit; a területek jellemzéséhez és értékeléséhez szükséges adatokat össze kell gyûjteni és központi adatbázisba kell szervezni, hogy megbízható és hozzáférhetõ információhoz jussunk a területek pontos lokalizációja, védettségi státusza, valamint az ott található élõhelyek és fajok tekintetében. Hosszú távon ez teszi lehetõvé, hogy a természetvédelem prioritásainak érvényt lehessen szerezni a döntéshozatalban és nyomon lehessen követni a természetvédelmi politika hatékonyságát. Az adatgyûjtés és az információs rendszer fejlesztése Európa különbözõ régióiban egységes metodológiával történt, amelyet a Barry Wyatt (Institute of Terrestrial Ecology ITE, UK) vezetésével mûködõ COINE Biotóp munkacsoport dolgozott ki és irányított (CEC 1991). A COINE Biotóp projekt célobjektumait természetvédelmi szempontból európai szinten értékes, ökológiai egységet képezõ szárazföldi területek vagy víztestek képezték, függetlenül attól, hogy már védelem alatt állnak-e. Ezek a célobjektumok területek a COINE terminológiában site néven szerepelnek. A területek kiválasztásában alapvetõen négy kritériumot kívántak érvényesíteni: a területeken veszélyeztetett állat- vagy növényfajok jelentõs populációi éljenek, a területeken veszélyeztetett, ill. érzékeny élõhely-típusok forduljanak elõ, a területek jelentõs fajdiverzitással bírjanak különbözõ taxonómiai csoportokban, mint például madarak, emlõsök, szitakötõk, vagy orchideák esetében, a területek jelentõs élõhelydiverzitással rendelkezzenek. A COINE Biotóp projekt alapkoncepciója szerint a fajok hosszú távú megõrzésének feltétele az, hogy megõrizzük teljes genetikai diverzitásukat (sokféleségüket), amely biztosítja adaptációs képességüket. Ehhez az szükséges, hogy az adatbázisba kerülõ területek kiegyensúlyozottan reprezentálják a fajok különbözõ geográfiai populációit. Ezért a különbözõ régiókban a COINE listán szereplõ veszélyeztetett fajok elõfordulása szempontjából fontos területeket kell kiválasztani. Az európai szintû jelentõség eléréséhez a kiválasztott területeknek a következõ feltételeknek kellett megfelelniük: Európai jelentõségû egy terület akkor, ha az egyike a 100 (vagy annál kevesebb) területnek Európában, vagy egyike az 5 (vagy annál kevesebb) területnek a (NUTS) régióban, vagy egyike a 100 (vagy annál kevesebb) legfontosabb vagy reprezentatív területnek Európában, vagy 13

8 egyike az 5 (vagy annál kevesebb) legfontosabb területnek a (NUTS) régióban, ahol a COINE listákban szereplõ veszélyeztetett faj vagy élõhely populációja, ill. állománya elõfordul. A területen megtalálható valamely veszélyeztetett faj európai populációjának legalább 1%-a. A régió a legtöbb országban a NUTS adminisztratív egységeit jelenti. (A Phare országok köztük Magyarország csatlakozásával a régió fogalmát egy másik értelemben is gyakran használták, mint az ezen országok földrajzi elhelyezkedése által kijelölt közép- és keleteurópai térséget magába foglaló Phare-régió ). A NUTS (Nomenclature of territorial units of statistics) tervezési statisztikai régiók hierarchikus területi klasszifikációs rendszer, amelyet az Európai Bizottság Statisztikai Hivatala, az Eurostat hozott létre azért, hogy Európa egész területére az összehasonlító regionális statisztika feltételeit megteremtse. A COINE Biotóp adatbázis adatai Európa 174, nagyjából azonos méretû régiójából származnak. A különbözõ országokban COINE Biotóp régióként különbözõ NUTS régió szinteket használtak. Németországban például egy tartomány jelentett egy COINE Biotóp régiót, amely a NUTS hierarchiában NUTS 1 szintet jelent. Görögországban a COINE Biotóp régiók NUTS 2 szintû területi egységeknek felelnek meg. Magyarország területén a hat COINE Biotóp régió szintén NUTS 2 szintû egységnek felel meg (lásd még a I.4.3. fejezetet). A területek fontosságát az élõhelyek számán és kiterjedésén túl olyan jellemzõk is indokolhatják, mint például: ökológiai sajátságaik ritkasága, a terület mint adott élõhelyek reprezentánsának tipikussága, a terület természetessége, a megfelelõ tudományos információ megléte. A veszélyeztetett fajok európai listájának összeállításában az Egyezmény az európai vadon élô növény- és állatfajok és természetes élôhelyek védelmérôl Berni Konvenció (CE 1979), a madárvédelmi irányelv (79/409/EGK 1979) és egyéb európai veszélyeztetett fajokat tartalmazó listákra támaszkodtak. Ezeket a listákat a COINE Biotóp projekt közép- és kelet-, valamint észak-európai országokra történt kiterjesztésével késõbb ki kellett egészíteni. Az érzékeny vagy veszélyeztetett élõhelyek nem pontosan definiált kategória. Minden természetes és féltermészetes élõhely, amely a COINE élôhely-klasszifikációban szerepel (Devilliers & Devilliers-Terschuren 1996), veszélyeztetettnek tekinthetõ. I.3. A COINE Biotóp adatbázis A projekt célja egy térinformatikai rendszerbe integrálható dbase alapú adatbázis létrehozása volt, amelyben az információk a COINE Biotóp területekre ( site -okra) illetve összetett területekre/alterületekre ( complex site/subsite -okra) mint az adatbázis egységeire vonatkoznak. A területekrõl standard adatbeviteli ûrlapok kitöltésével és digitális feldolgozásával a többi nemzeti COINE Biotóp adatbázissal egységes szerkezetû és tartalmú állomány készült. Egy adatbeviteli ûrlap az alábbi fõ részekbõl áll: terület-azonosító adatok, a terület középpontjának földrajzi koordinátái, a területre vonatkozó ökológiai információk (ezen belül az élõhelyekre vonatkozó adatok), a területen elõforduló fajok adatai, a terület szöveges leírása, jellemzése. A területek kiválasztása minden országban a szakemberek, a természetvédelmi szervezetek és hatóságok elõzetes ismeretei alapján történt, irodalmi források, terepi tapasztalatok felhasználásával. Annak eldöntése, hogy egy terület regionális szinten, természetvédelmi szempontból mennyire jelentõs a megadott kritériumok alapján, nem volt nehéz. Az európai szintû fontosság megítélése sokkal kritikusabb kérdés, különösen azért, mert a COINE Biotóp projekt kezdetben csak 10, fõként nyugat-európai országra terjedt ki, így a veszélyeztetett fajok és élõhelyek listája távolról sem fedte le az egész Európára jellemzõ diverzitást. Ezért a projekt földrajzi kiterjesztésével a listák jelentõségét újra és újra kellett értékelni. Nyugat-Európa kontinentális ritkaságai nálunk már gyakran elterjedt élõhelyeknek, fajoknak számítanak és viszont. Ez a probléma máig sem teljesen megoldott. A COINE Biotóp Projekt végrehajtása 5 fázisból állt: elõkészítõ szakasz, a területek kiválasztása, a területekre vonatkozó földrajzi, természetvédelmi, élõhelyi és faj adatok összegyûjtése és gépre vitele, a területek határainak digitalizálása, az adatbázis térinformatikai integrálása. I.4. A COINE Biotóp projekt magyarországi végrehajtása 14 A KTM Természetvédelmi Hivatala kezdeményezésére 1993-ban Magyarországon is megkezdõdtek a COINE Biotóp projekt végrehajtásának munkálatai. Ehhez a Hivatal a Phare programtól kapott támogatást az évekre. Korábban Magyarország nem rendelkezett egységes nemzeti természetvédelmi adatbázissal a védett területek értékei tekintetében. A korábbi feltáró munkák eredményeképpen szerte az országban különbözõ kutatóhelyeken, egyetemeken, múzeumokban, nemzeti parki igazgatósá- 15

9 gokon és magában a Hivatalban is rengeteg, de rendszerezetlen információ halmozódott fel. Ezért a COINE Biotóp projekt nagyon fontos kezdeményezés volt egy egységes európai szinten koherens és kompatibilis, nemzeti természetvédelmi adatbázis létrehozása érdekében. A területek egységes dokumentálásának igénye további adatgyûjtést tett szükségessé, így jelentõs elõrelépés történt az ország biodiverzitása további feltárásának irányába is. Mindez alapul és ösztönzésül szolgálhatott a késõbbiekben kifejlesztett Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó endszer számára (Kovács-Láng 1997). a COINE flóra- és fauna listák revíziója és kiegészítése a pannon régióban, ill. a Kárpát-medencében fontos védett és endemikus fajokkal, az Európai élõhelylista revíziója és kiegészítése a jellegzetes és fontos pannon élõhelyekkel, ezek jellemzésének elkészítése, a lehetséges információ-források (publikációk, térképek, jelentések, meglévõ adatbázisok) összegyûjtése, a közremûködõ szakemberek felkutatása, szakértõ csoportok felállítása. I.4.1. A projekt végrehajtására szervezõdött munkacsoport és szakértõk A COINE Biotóp projekt végrehajtására munkacsoport létesült: Vezetõje: Kovács-Láng Edit Titkára: Moskát Csaba Tagjai: Fekete Gábor, Horváth Ferenc, édei Tamás, Németh László, Báldi András, Kisbenedek Tibor, Tarján Péter, Fuisz Tibor A megvalósításban a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete (MTA ÖBKI) és a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának (MTM Állattár) irányításával szakemberek széles köre vett részt: Báldi András Bankovics Attila Barabás Sándor Bartha Dénes Borhidi Attila Biczók Gyula Csorba Gábor Dénes Andrea Farkas Balázs Fekete Gábor Fintha István Fuisz Tibor Hahn István Horváth Ferenc Isépy István Juhász Magdolna Kereszty Zoltán Kevey Balázs Kisbenedek Tibor Korsós Zoltán Kósa Géza Kovács Margit Kovács-Láng Edit Kröel-Dulay György Merkl Ottó Molnár Attila (HNP) Molnár Zsolt Morschhauser Tamás Moskát Csaba Németh László Ortmanné Ajkai Adrienne Ódor Péter Papp Jenõ Pátkay Tamás Pintér László édei Tamás onkay László Seregélyes Tibor Simon Tibor Szeglet Péter Sziráki György Topál György Vargáné Sipos Julianna Varga Zoltán Vida Antal Virágh Klára Az elõkészítés fázisában a legfontosabb feladatok az alábbiak voltak: a COINE módszertanának adaptálása, a NUTS kódrendszerének kiterjesztése, 16 I.4.2. A COINE Biotóp projekt módszertanának adaptálása A COINE Biotóp projektben alkalmazott egységes módszertan elsajátítása érdekében öt magyar szakember vett részt a Phare országok szakemberei számára Monks Woodban (Institute of Terrestrial Ecology, UK) szervezett továbbképzésen. Ennek keretében sajátították el a COINE Biotóp projekt technikai kézikönyvei és a projekt végrehajtásához szükséges szoftverek alkalmazásával kapcsolatos ismereteket. Ezt követõen készült el a tanfolyam anyagára, valamint a COINE Biotóp ún. zöld doboz köteteire alapozva a COINE Biotóp felhasználói kézikönyv magyar változata (Horváth 1995). A felhasználói kézikönyv a projekt végrehajtásához szükséges módszertant és az alkalmazott kódjegyzéket tartalmazza. I.4.3. Magyarország tervezési-statisztikai régiói A NUTS régió-felosztás 1994-ben hat területi egység elkülönítését eredményezte. A COINE Biotóp területek kódolása ennek alapján történt. Magyarország NUTS régióinak hivatalos létrehozása azonban csak jóval késõbb történt meg, az elõbbiektõl részben eltérõ beosztással (KSH 1999). A területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl szóló évi XXI. törvény rendelkezik az Európai Unióhoz való csatlakozás elõkészítésének részeként az ötfokozatú NUTS-rendszer (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques) létrehozásáról, ezen belül is mindenekelõtt a második szintet képviselõ régióbeosztás meghatározásáról. A kialakított régióbeosztásnak ki kell elégítenie a stabilitásra, a rendszeres információszolgáltatásra és adatbázis-szervezésre való alkalmasságra, az ország területének teljes és ismétlésmentes lefedésére vonatkozó követelményeket. Ezt a célt szolgálja a tervezési-statisztikai régiók kialakítása. Az évi XXI. törvény értelmében a tervezési-statisztikai régió több megye (a fõváros) területére kiterjedõ, az érintett megyék közigazgatási határaival határolt, egybefüggõ tervezési, illetve statisztikai területi egység. Az Országgyûlés március 10-i határozata rendelkezett Magyarország területének hét tervezési-statisztika (NUTS) régióra való felosztásáról a következõk szerint: 17

10 Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Budapest és Pest megye Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye Gyõr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye Baranya, Somogy és Tolna megye Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár- Bereg megye Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye Magyarország korábbi és jelenleg hivatalos NUTS 2 szintû beosztását és a COINE Biotóp adatbázisban alkalmazott kódokat a mellékelt térkép mutatja (1. ábra). Mivel az adatbázis még a korábbi NUTS beosztás szerint készült el, ezért az eredmények feldolgozása és összesítése is ennek megfelelôen történt (lásd I.5 fejezet). I.4.4. A COINE Biotóp rendszer élõhely-, fauna- és flóralistáinak revíziója és kiegészítése, az európai élõhelylista kiegészítése és a pannon élõhelyek részletes leírása és jellemzése A COINE Biotóp projekt végrehajtása szükségessé tette egy egész Európára alkalmazható, átfogó élõhely-osztályozási rendszer elkészítését. A Királyi Belga Természettudományi Intézet munkatársai készítették el azt a nyitott, bõvíthetõ és hierarchikus élõhelyrendszert, amelyet késõbb a Palearktisz élõhelyeinek osztályozási rendszerévé fejlesztettek (Devilliers, Devilliers- Terschuren et al. 1991, Devilliers, Devilliers-Terschuren et al. 1992, Devilliers & Devilliers- Terschuren 1996). A Phare országok, így Magyarország csatlakozása a COINE Biotóp Projekthez az élõhelyrendszer jelentõs kibõvítését eredményezte. A bõvítés elsõsorban a jellegzetes pannon, pontuspannóniai és kárpát-pannóniai élõhelyek vonatkozásában vált szükségessé, és fõként a száraz tölgyesek, a szikes vegetációtípusok, a löszgyepek és homoki vegetáció körét érintette. A Magyarországon alkalmazott COINE Biotóp élõhely-lista 431 élõhely-típust tartalmaz. Ebbõl 74 a hazai adottságok alapján meghatározott új elem, amely kiegészítésként került a listába. Az élõhely-osztályozási rendszer bõvítése technikai problémát nem okozott, csak az újonnan bevett egységek értelmezését és részletes szakmai leírását és indoklását igényelte. Ez a folyamat nem minden esetben fejezõdött be, így néhány típus azonosítása részben bizonytalan maradt. A magyarországi botanikus, zoológus és természetvédõ szakembereknek nem kis munkát adott az eredetileg elsõsorban Nyugat-Európára érvényes védett és veszélyeztetett fajok listájának megfelelõ kiegészítése és a kiegészítések elfogadtatása. A Phare régió országainak szakembereivel, valamint az európai COINE Biotóp munkacsoport szakembereivel történt egyeztetések nyomán készültek el azok a fajlisták, amelyek a területkiválasztás végleges kritériumául szolgáltak. A COINE Biotóp projektben alkalmazott, Magyarországon is elõforduló európai közösség-i és Phare-regionális jelentõségû növény- és állatfajok listáját a mellékletben található táblázat tartalmazza. 1. ábra: Magyarország korábbi és jelenleg hivatalos NUTS beosztása (KSH 1999) / Former and present official NUTS regions in Hungary (NUTS Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques) 18 I.4.5. A területek kiválasztásához és dokumentálásához szükséges információk összegyûjtése A kiválasztandó területek természeti értékei tekintetében különbözõ típusú információk szolgáltak alapul. Ezek részben lokalitásokhoz kötõdtek, mint például egy adott terület vegetációját, flóráját vagy faunáját leíró monográfiák, illetve egy terület élõvilágának a természetvédelmi szervek által készített vagy készíttetett védelmi célú leírásai. A nem területhez kötõdõ információk közül rendkívül hasznosnak bizonyultak a fontos, ritka vagy veszélyeztetett növény és állatfajok elõfordulását leíró adatok, térképek, a védett és veszélyeztetett fajok magyarországi Vörös Könyve (akonczay 1989), a fajok tömegességére vonatkozó cönológiai ismeretek, a fontos élõhelyek elõfordulására vonatkozó adatok. Jelentõs 19

11 és jól használható információ rejlett a védett területekrõl rendelkezésre álló statisztikai adatokban is (Tardy 1995). A gyûjtõmunkát tematikus térképek és légifotók, különösen pedig a párhuzamosan futó COINE Felszínborítási (Land Cover) projekt ûrfotótérképei (Büttner et al 1995) segítették még ki. I.4.6. A COINE Biotóp magyarországi területeinek kiválasztása A COINE Biotóp területek kiválasztása komplex feladat volt, amely feltételezte, hogy az abban résztvevõ szakemberek jól ismerik az ország élõvilágát, annak kiemelt értékeit és azt megfelelõen bele tudják helyezni egy egész Európát figyelembevevõ értékrendbe. A magyarországi COINE Biotóp munkacsoport a kiválasztás során az értékes, országos szintû védettséget élvezõ természeti területeket vette alapul és azt mérlegelte, hogy ezek mennyire felelnek meg a COINE Biotóp módszertanban megfogalmazott kritériumoknak. A biológiai értékek (biodiverzitás) megléte mellett a reprezentativitás és a dokumentáltság is fontos szempont volt. Az elsõ szakértôi válogatás 115 potenciális terület kijelölését eredményezte. Ezek a területek nagyrészt de nem mindig egybeestek a védett területekkel, több esetben pedig összetett területeket, site-komplex -eket alkottak. A további munka során a COINE Biotóp területek számát 156-ra növeltük, így biztosítva, hogy Magyarország minden akkor ismert fontosabb biológiai értéke megfelelõen reprezentálva legyen: azonban már e munka során is nyilvánvalóvá vált, hogy az ország jelentõs területeirõl nincs elegendõ és aktuális terepismeret. (A magyarországi COINE Biotóp területek elhelyezkedését és relatív méretét a 2. ábra mutatja.) I.4.7. A területek jellemzésére szolgáló adatok gyûjtése, a szabványos adatlapok kitöltése A magyar COINE Biotóp munkacsoport a szakemberek széles körére támaszkodva oldotta meg ezt a munkaigényes és nagy szaktudást igénylõ feladatot. A munkában résztvevõ közel 40 szakember egynapos továbbképzésen ismerkedett meg a COINE Biotóp módszertannal, az adatgyûjtés módozataival, a lehetséges adatforrásokkal, az alkalmazandó kódolási rendszerrel és a standard adatlapok kitöltésének módjával. Minden résztvevõ kézhez kapta a COINE Biotóp felhasználói kézikönyv magyar változatát. a kitöltött adatlapokat a MTA ÖBKI botanikus szakemberei ellenõrizték, ezt követte a MTM Állattárában az adatlapok zoológiai ellenõrzése, és adatainak specialisták általi kiegészítése, végül a tartalmi szempontból az ellenõrzött adatlapok adatainak digitális rögzítése és visszaellenõrzése a MTA ÖBKI-ben történt. A biológiai adatgyûjtéssel párhuzamosan a térképfelelõs készítette el a területek határvonalainak digitalizálását, Gauss-Krüger vetületben megadva a területek mértani közepének földrajzi koordinátáit, és egybevetette a fõ élõhelyborítási becsléseket a COINE Felszínborítási projekt ûrfotótérképein látható képpel. Ezután az alaptérképrõl leolvasta a területek földrajzi jellemzéséhez szükséges adatokat (területnagyság, tengerszint feletti átlagos magasság stb). A szabványos adatlapok adatmezõi: A terület ( site ) azonosítására szolgáló információk: a területek egyedi azonosító kódja (ország, NUTS régió, területszám), az adatok kitöltésének idõpontja, az utolsó revízió idõpontja, a kitöltõ, ill. a felelõs intézmény neve, címe, a terület neve, összetett terület, ill. alterület-azonosító nevek (ha vannak). A terület ( site ) lokalizációjára szolgáló információk: a NUTS régió neve, az alacsonyabb szintû egység (megye) neve és kódja, a site területe (ha), a terület geometriai középpontjának földrajzi koordinátái, a terület közepes, legkisebb és legnagyobb tengerszint feletti magassága A terület ( site ) általános leírása: rövid általános jellemzés a terület minõsége (értékesség, természetesség), kutatottsága veszélyeztetõ tényezõk tulajdonviszonyok a területtel kapcsolatos legfontosabb publikációk, dokumentációk a terület státusz-változásainak története, a terület rekord-kitöltésének története. A területek elosztása a szakemberek között közös megegyezés alapján történt, mindenki az általa legjobban ismert területet választotta. A földrajzi koordináták leolvasásának, a területek pontos lehatárolásának és digitalizálásának feladata külön szakemberre, a térképfelelõsre hárult. A hatékony munkaszervezés biztosítása érdekében az adatgyûjtés, ellenõrzés és bevitel folyamatát öt munkafázisra osztottuk: elõször a szakértõk a térképfelelõssel együtt, 1: es méretarányú térképen elvégezték a területek pontos lehatárolását, majd a kiadott felhasználó kézikönyv útmutatása alapján kitöltötték az adatlapokat, A területre jellemzõ ökológiai információk: a területen elõforduló élõhelyek kódjai és fontossági kategóriájuk, a fõbb élõhely-kategóriák területi részesedése (%-ban kifejezve), a terület védettségi helyzete, a kiválasztás indoka (védett faj, társulás), a területen jellemzõ emberi tevékenység, a területen elõforduló fontos és jellemzõ fajok neve, tömegessége, fontossága. 21

12 A kitöltés során alkalmazott kódlisták értelmezése (védettségi státusz, területkijelölési motiváció, emberi hatások és beavatkozások) a felhasználói kézikönyvben található meg. I.5. A COINE Biotóp projekt magyarországi eredményei A 156 magyarországi COINE Biotóp terület elhelyezkedése és relatív mérete a 2. ábrán látható, a területek tervezési statisztikai régiónkénti (NUTS) összesítését az 1. táblázat tartalmazza. A 156 COINE site által lefedett összes terület ha, ami az ország területének 9%-a. A humidabb klímájú, inkább erdõs vegetációval borított H01, H02, H04 régiókban a kiválasztott területek összesített területe ( ha) átlagosan több, mint a duplája a szemiarid erdõs-sztyepp zónában fekvõ H03, H05 és H06 régió site -jai területének ( ha). Az egyes NUTS régiókban található értékes területek száma is kevesebb az intenzív mezõgazdasági mûvelés fõ színterét jelentõ szemiarid klímájú alföldi tájban. Mindemellett az ország természeti értékekben gazdag tájegységeibôl néhány aktuális ismeretek, ill. a kritériumrendszer sajátosságai miatt kimaradt a dokumentálásból: ába-völgye, Mura és a Zalai-dombság, Somogyi-dombság, Mezôföld, Közép-Tisza vidék, Körösök vidéke, Cserehát. 1. táblázat: COINE Biotóp területek összesítõ statisztikája a korábbi tervezési statisztikai régió (NUTS) szerinti megoszlásban / The distribution of COINE Biotopes sites among the former NUTS regions in Hungary NUTS terület / COINE Biotóp terület / sites NUTS régiók / NUTS regions Area of NUTS száma / ha % ha no. H01 Nyugat-Magyarország H02 Dél-Nyugat Magyarország H03 Magyarország központi része H04 Észak-Magyarország H05 Észak-Alföld H06 Dél-Alföld Magyarország ábra: COINE Biotóp területek Magyarországon / COINE Biotopes sites in Hungary 23

13 24 25 A területek méret szerinti megoszlását a 3. ábra mutatja. A területek mintegy 16%-a nagy, ha feletti méret-tartományban esik, de 100 ha-nál kisebb területbõl is kb. ugyanennyi, 13% található. A közbeesõ mérettartományokba a területek 33%, ill. 38%-a jut. Ezek a területméretek a különbözõ élõhelyek és társulások meglévõ legjobb állományaihoz, és a védett, veszélyeztetett növény és állatpopulációk fennmaradásához szükséges területméretekhez igazodva alakultak ki. élôhelyekben. Az élôhelyvédelmi irányelv e pannon jellegzetességeket jobban hangsúlyozza, minek következtében fentiektôl kissé eltérô képet láthatunk (lásd a III.3.3. fejezetnél). 2. táblázat: A COINE Biotóp adatbázisban nyilvántartott élõhelyek, ill. fajok száma tervezési statisztikai régiók (NUTS) szerint / The distribution of recorded habitats, mammals, birds, amphibians & reptiles, fish, invertebrates, plants according to the NUTS regions in Hungary NUTS régió kód / NUTS region code élõhelyek / habitats emlõsök / mammals madarak / birds kétéltûek hüllõk / amphibians & reptiles halak / fish gerinctelenek / invertebrates növények / plants H H H H H H Magyarország ábra: A COINE Biotóp területek méret szerinti megoszlása / Size distribution of Hungarian COINE Biotopes sites A COINE Biotóp projekt magyarországi adatbázisa elég gazdag feltöltöttségû (Söderman et al. 2000), a leíró jellegû adatmezõk több mint 80%-ban ki vannak töltve. A területekhez tartozó élõhelyek és fajok regisztrátumainak száma A terület-kiválasztások indoklásában elsõsorban a ritka és veszélyeztetett növényfajok, az értékes élõhelyek, az állatcsoportok közül pedig fõként a madárfajok és kisebb mértékben (jelentôségükhöz és fajgazdaságukhoz képest erôsen alulreprezentáltan) a gerinctelen fajok, valamint a kétéltûek és hüllõk jelenléte játszott döntõ szerepet (4. ábra). A COINE Biotóp adatbázisban regisztrált ritka és veszélyeztetett emlõs, madár, kétéltû, hüllõ, hal, gerinctelen állatfajok és a növényfajok, valamint az értékes élõhelyek (korábbi) NUTS régiók közötti megoszlását a 2. táblázat mutatja. Az adatok összesítésébôl az tûnik ki, hogy az országban nyugatról, észak-nyugatról dél-keleti irányba haladva az élõhelyek gazdagsága, a ritka és veszélyeztetett növényfajok, gerinctelenek száma elég jelentõsen csökken. Az ország nyugati és középhegységi része amely jellegében átmenetet képez az erõsen humid atlantikus (ill. montán) és a szárazabb kontinentális területek között nagyobb táji változatossággal, magasabb diverzitású élõvilággal rendelkezik, míg a szárazabb és intenzívebben mûvelt alföldi táj szegényebb élõhelyekben és fajokban. Legalábbis a COINE Biotóp listái alapján, mert hangsúlyoznunk kell, hogy az Alföld flórája, faunája és élôhelydiverzitása speciálisabb, hiszen gazdag ritka és endemikus fajokban, jellegzetes pannon

14 4. ábra: A élõhelyi és faji rekordok száma csoportonként / Number of habitat and species records in the COINE Biotopes database Ugyanezt erõsíti a COINE Biotóp területek kijelölésének indoklását, motivációját mutató diagram is, amelyben kitûnik még a tájképi, geológiai vagy geomorfológiai szempontból kiemelt területek elég magas aránya (5. ábra). A területek természeti értékeinek fennmaradását veszélyeztetõ emberi behatások közül feltûnõen magas részarányt képvisel a (nem természetközeli) erdõgazdálkodás, a turizmus és a vadászat (valójában az intenzív vadgazdálkodás gyakorlata és a rendkívül magas, túltartott vadlétszám károsító hatása) mint a leginkább külterjes, még a leginkább természetközeli állapotú területeken folytatott tevékenység és csak ezek után következik a növénytermesztés és állattenyésztés (6. ábra). 5. ábra: A COINE Biotóp területek motiváció-kategóriák szerinti megoszlása / COINE Biotopes sites according to motivation categories 26 27

15 II. ÚJ FELADATOK, VÁLTOZÓ FELTÉTELEK II.1. A természetvédelem régi-új kihívása 6. ábra: Az emberi behatások típusai COINE Biotóp területeken / COINE Biotopes sites according to human activity categories A védettségi státuszt megvizsgálva azt láthatjuk, hogy a ritka és veszélyeztetett élõhelyek és fajok 26%-a fokozottan védett, közel fele védett (37%-a védett terület és további 10%-a nemzeti park védett területe), azonban további 26%-a csak részben (17%), vagy egyáltalán nem védett (9%) területre esik az évi állapotokat figyelembe véve (1% pedig ismeretlen státuszú volt) A Nemzeti Természetmegõrzési Politika (Borhidi & Tardy 1996) megfogalmazásában a természetnek az országhatárok közé zárt része nemzeti kincsünk, az ország közvagyona. Ennek a közvagyonnak jelentõs része mint természeti erõforrás felhasználást nyer az ország termelõi-gazdasági tevékenységében, vagyis természethasználat tárgyát képezi A természetnek mint közvagyonnak másik része olyan ritka vagy megismételhetetlen egyedi értéket képvisel, olyan pótolhatatlan természeti tartalékot jelent, vagy a közjó szempontjából olyan fontosságú, hogy védelme és változatlan formában való fenntartása alapvetõ közérdek. A Nemzeti Természetvédelmi Alapterv (KöM 1997) bevezetésében így fogalmaz: A Keletközép-európai államokban végbemenõ gyors ütemû gazdasági-politikai változások, a magánosítás folyamata, a tulajdonviszonyok és a gazdasági szerkezet erõteljes átalakulásának üdvözitõ jelenségei mellett nemkívánatos, számos esetben visszafordíthatatlan jelenségekkel is találkozunk. Az urbanizáció és az iparosítás évtizedeken át rossz térkihasználása, a természeti erõforrásokkal történõ, sokszor átgondolatlan gazdálkodás, a természeti környezet adottságait és törvényszerûségeit figyelmen kívül hagyó fejlesztési koncepciók, a megfelelõ ellenõrzés esetenkénti hiányosságai, a távlatos, fenntartható gazdálkodás követelményeit mellõzõ egyoldalúan anyagias szemlélet, a közöny és a kapzsiság elérte azt a kritikus küszöböt, amely a természeti környezet megfékezhetetlen károsodásával, minõségromlásával, általános pusztulásával fenyeget. Csökkent a természetes erdõállományok, a vadon élõ növény- és állatvilág élõhelyeinek területe, erõteljesen romlott minõsége. A hivatalosnak tekinthetõ megállapításokat a természetet kutató szakemberek is sajnos csak megerõsítik. A fajok védelmének szükségességérõl Molnár V. (1999) így ír: Célunk az élõlények védelmével az kell legyen, hogy az emberi tevékenység miatt minden korábbinál nagyobb mértékû a bioszférát és magát az embert fenyegetõ kipusztulási hullámot mérsékelni próbáljuk. A hazai növénytársulások veszélyeztetettségi állapotáról legújabban számot adó Borhidi és Sánta (1999) például a természetes erdõtársulások 82%-át (90-bõl 73-at) védelemre szorulónak, 18-at (20%) a közvetlen kipusztulás vészélyével fenyegetettnek tartja, 4 erdõtársulást pedig kipusztultnak tekint. Bartha (2000) a magyarországi veszélyeztetett fa- és cserjefajok több mint 50%-ánál a veszélyeztettség növekedésérõl számol be a 10 évvel korábbi megállapításokhoz képest (Bartha 1991). Vida (2000) több mint félévszázados tapasztalásaiból merítve igazolja az Ehrlich házaspár törvényeinek könyörtelen igazságát. Az elsõ törvény hûen tükrözi a természetvédelem szükségszerûen felvállalt hivatásának nehézségét és perspektíváját: A természetvédelemben csak sikeres védekezés vagy meghátrálás létezik az a faj vagy ökoszisztéma, amely egyszer elpusztult, nem állítható helyre. (Ehrlich & Ehrlich 1995). Nem túlzás sõt, szinte elkésett figyelmeztetés hogy Az elkövetkezendõ néhány évtizedben megtett (vagy elmulasztott) intézkedések fogják meghatározni, hogy hány faj tud életben maradni a Földön (Standovár & Primack 2001). 29

16 II.2. Az élõhelyvédelmi irányelv bevezetésével járó természetvédelmi feladatok Az Európai Unió természetvédelmét szabályozó jogi és szervezeti keretekrõl, az élõhelyvédelmi és madárvédelmi irányelvekrõl, a Natura 2000 hálózatról, a Natura 2000 hálózat kialakításának finnországi és spanyolországi tapasztalatairól, valamint a csatlakozással járó természetvédelmi felkészülés hazai lépéseirõl a sorozat elsõ kötete (Demeter 2002) részletesen beszámol. A madárvédelmi irányelv érvényesítése során különleges madárvédelmi területeket (KMT) kell kijelölni, amelynek szakmai elõkészítõ munkáiról és eredményeirõl Lovászi (2002) számol be. Az élõhelyvédelmi irányelv pontosan: a Tanács 92/43/EGK sz. irányelve a természetes élõhelyek, illetve a vadon élõ állatok és növények védelmérõl érvényesítése összetettebb folyamat révén valósítható csak meg. Az irányelv mellékleteiben szereplõ élõhely- és fajlisták alapján át kell tekinteni és értékelni kell az élõhelyek és fajok állományainak és populációinak országos helyzetét. A megalapozó vizsgálatok eredményeinek nemzeti és közösségi szempontokat is figyelembe vevõ értékelése alapján javaslatot kell tenni közösségi jelentõségû területekre (javasolt KJT lista). A felterjesztett nemzeti listáról az Unió döntéshozatali rendje szerint döntenek, amelynek keretében várhatóan több regionális szakértõi megbeszélésre fog sor kerülni a pannon életföldrajzi régióhoz tartozó országok és az Unió szakértõivel. A területek jóváhagyását követõen Magyarország feladata, hogy megfelelõ intézkedések révén az ott található élõhelyek és fajok kedvezõ ökológiai és természetvédelmi helyzetben való megõrzését, monitorozását, valamint a területek fenntartható használatát hosszú távon biztosítsa. A csatlakozással, az élõhelyvédelmi irányelvben kiemelt európai természeti értékek (a mellékletekben szereplõ élõhelyek és fajok) magyarországi védelmére és megõrzésére mulasztás esetén akár szankciókkal is járó kötelezettséget kell vállalnunk. A Natura 2000 hálózatba kerülõ védett értékek helyzete nem romolhat. Ha szükséges, természetvédelmi célú kezelést, beavatkozást kell alkalmazni ehhez Európai Uniós források is pályázhatók, felhasználhatók. II.3. Azonosságok és különbségek a COINE Biotóp projekt és az élõhelyvédelmi irányelv elvárásai és a mögöttük álló adatbázisok között A COINE Biotóp projekt célja az volt, hogy feltárja és egységes módon jellemezze, ill. dokumentálja az európai jelentõségû természeti/természetvédelmi értékeket hordozó területeket. Az ennek keretében létrehozott COINE Biotóp egységes adatlap és adatbázis csupán és elsõsorban az európai környezeti politika információs igényeit szolgálja. Ezzel szemben az élõhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv egy európai természetvédelmi jogi konstrukció két, egymást kiegészítõ eleme. Az Európai Unióban az irányelvek elvárásait teljesítve hozzák létre a Natura 2000 hálózatot, amelynek dokumentációs, információs hátterét a Natura 2000 egységes adatlap és adatbázis szolgáltatja. Fontos továbblépés a Natura 2000 módszertanban az, hogy felismerve és elfogadva Európa ökológiai és biogeográfiai sokszínûségét a területeket biogeográfiai, életföldrajzi régiókhoz köti és a szakmai egyeztetések (például bõvítési javaslatok, fajlisták) jelentõs részét e szélesebb szakmai kereteken belül oldja meg. A Natura 2000 egységes adatlapjának kidolgozásához a COINE Biotóp program adatlapját vették alapul, igazodva természetesen az irányelvek függelékeihez és elvárásaihoz. Ennek következtében a két adatlap és adatbázis sokban hasonlít egymásra, azonban alapvetõ különbségeket is találunk (lásd 3. táblázat). Mindezek elõtt azonban pontosan fel kell mérni az élõhelyvédelmi irányelv mellékleteiben meghatározott élõhelyek és fajok magyarországi helyzetét, meg kell vizsgálni, hogy a mellékletekben szereplõ élõhelyek és fajok védelme érdekében mely területeket szükséges európai szintû védelemre javasolni (ezek a javasolt közösségi jelentõségû területek (jkjt), amelyek az EU szintû elfogadás után különleges természetmegõrzési területekké (KTT) nyilvánítva válnak a Natura 2000 hálózat alkotó elemeivé), fel kell terjeszteni a közösségi jelentõségû területek nemzeti listáját, el kell készíteni a felterjesztés mellé a bizonyítékokat felsorakoztató részletes dokumentációt, majd ki kell dolgozni az értékek megõrzését szolgáló természetvédelmi kezelési terveket

17 3. táblázat: A COINE Biotóp adatbázis és a Natura 2000 rendszer lényegi eltérései / Main differences between COINE Biotopes and Natura 2000 A Natura 2000 adatlap, ill. dokumentáció tartalmi része (EC DG XI.D ) több ponton is lényegesen bõvült a COINE Biotóp módszertanhoz, ill. követelményekhez képest: a mellékletben szereplõ élõhelyekre vonatkozóan az alábbi országos értékelésen alapuló szakértõi becsléseket is kell tenni, az élõhely állományainak reprezentativitása, az élõhely országos állományaihoz viszonyított relatív borítása, az élõhely állományainak védettségi státusza, COINE Biotóp jogi konstrukciót nélkülözô szakmai adatbázis területi alapegysége: általánosságban az ún. COINE site a COINE site -ok dokumentálása egységes a site -felfogás szerint nagyobb kiterjedésû komplex területekbe ( complex site ) beágyazódó alterületeket ( subsite ) lehetett definiálni az élõhelyek azonosítására a hierarchikus kidolgozású Palearktisz élõhely-osztályozási rendszerét alkalmazza az adatlap és a szükséges dokumentáció viszonylag egyszerû Natura 2000 a madárvédelmi és élôhelyvédelmi irányelvek által elôírt követelményeket valósítja meg területi alapegysége: különleges madárvédelmi terület (KMT) és a különleges természetmegõrzési terület (KTT). KMT-ket a madárvédelmi irányelv alapján hoznak létre, KTT-ket pedig a javasolt közösségi jelentôségû területek (jkjt) felterjesztése és elbírálása után az élôhelyvédelmi irányelv alapján a KMT és (jkjt) KTT-k dokumentálása eltérô, a közösségi jelentôségû területek dokumentálásában a madarakat nem kell, nem is lehet feltüntetni csak KMT vagy KTT-k lehetségesek, azonban az egymástól függetlenül létrehozott KMT és KTT-k bármilyen területi kombinációban átfedhetnek egymással az irányelv mellékletében szereplõ élõhelyek, elõzõvel nem teljesen kompatibilis rendszerét alkalmazza az adatlap és dokumentáció tartalmi része lényegesen bôvebb az élõhely állományainak az összes szempontot egyesítõ minõsítése, a mellékletben szereplõ fajokra vonatkozóan az alábbi országos értékelésen alapuló szakértõi becsléseket is kell tenni, a populáció országos állományaihoz viszonyított relatív mérete, a populáció biogeográfiai értelemben vett izoláltságának mértéke, a populáció védettségi helyzetének megítélése, a populációnak az összes szempontot egyesítõ minõsítése, a Natura 2000 kezelési terveket is megkövetel, a Natura 2000 a korábbiakhoz képest részletesebb dokumentációt kíván térképek, légifelvételek, fotók formájában. Összefoglalóan kimondható, hogy a Natura 2000 adatlap és dokumentáció ugyan a COINE Biotóp alapjaira támaszkodik, de lényegesen magasabb tartalmi igényeket támaszt. Az eltérések közül kitûnik a mellékletekben szereplõ élõhelyekre és fajokra vonatkozó országos értékelés szükségessége. II.4. Csendes forradalom szemlélet és módszerváltás a természetvédelmi kutatások területén Tudománytörténeti és tudománypolitikai okok következtében a hazai terepbiológiai kutatások finanszírozása és fejlõdése az 1950-es évek után a 1980-as évek végéig, évtizedekre megrekedt, sõt súlyosan visszaesett (Borhidi 2001). A 80-as évek végén, 90-es évek elején változott csak meg a helyzet, amikor a természetvédelem a megnövekedett igények és lehetõségek következtében új feladatokat adott a terepkutatóknak. Ez a fokozatos fejlõdés, találkozva a társadalom átszervezõdésével (például NGO-k tucatja alakult természetvédelmi célokkal és programmal; átszervezõdött az egyetemi és posztgraduális képzés), új és fiatal kutatógenerációk felnövekedésével és friss szemléletével, találkozva a gazdaság fokozatos talpraállásával és a számítástechnika egyre kiterjedtebb alkalmazásba vételével, jelentõs szemléletbeli és módszerbeli fejlõdéshez vezetett az utóbbi néhány évben. Ezek közül a Natura 2000 program szempontjából legfontosabbakat érdemes külön kiemelni: taxonómiai és extenzív terepkutatások fontosságának felismerése és újrakezdése, a dinamikusabb (a degradálódás és regenerálódás folyamatait keresõ és felismerõ) szemlélet általánossá válása, ezzel párhuzamosan a történeti térképek és légifotók archívumainak hozzáférhetõvé válása, táj léptékû és tájtörténeti kérdések felvetése, az élõvilág populációs, közösségi és táji szintû monitorozó rendszerének és módszereinek kidolgozása (Kovács-Láng és mtsai 1995; Kovács-Láng, Matskási és mtsai 1997), a biodiverzitás-monitorozás megszervezése és elkezdése Magyarországon (Demeter és mtsai 2001), 33

18 a növénycönológia újbóli fellendülése (Borhidi 1996; Borhidi & Sánta 1999) mellett az Általános Nemzeti Élõhely-osztályozási endszer (Á-NÉ) kidolgozása (Fekete, Molnár & Horváth 1997), továbbfejlesztése és széleskörû alkalmazása, az Á-NÉ-re alapozott új szemléletû térképezés módszerének kifejlesztése, tesztelése és részletes kidolgozása (Kun & Molnár 1999), természeti területek, ex lege lápok és szikes tavak országos felmérésének programja, az 1: es léptékû COINE Felszínborítási adatbázis munkálatai (Büttner és mtsai 2000), ûr- és légifelvételek alkalmazásának egyre általánosabbá válása (lásd 7. ábra), a térinformatika egyre szélesebb körû birtokba vétele, térinformatikai adatbázisok alkalmazása (lásd 8. ábra). A 7. ábra ûrfotótérképén világosan látszik a mûvelt területek között még fennmaradt löszgyepekkel borított eróziós löszvölgyek rendszere. A szakértõk hatékonyan és nagy földrajzi pontossággal vihetik be a térinformatikai rendszerbe a veszélyeztetett fajok elõfordulási adatait. A példaként hozott ûrfotótérképen tátorján (Crambe tataria Sebeók) és szennyes ínfû (Ajuga laxmanni (L.) Benth.) állományadatainak pontjait látjuk. 7. ábra: SPOT ûrfotótérkép ( CNES 1998, 1999; FÖMI) alkalmazása ritka fajok és élõhelyek térképezésében / Usage of SPOT imagemap ( CNES 1998, 1999; FÖMI) in survaying rare species and habitats ábra: A D-TMap adatbázisból ( Duna Tisza köze aktuális élõhelytérképe projekt, ) leválogatott szikes- és lápterületek a Duna Tisza közén / Distribution of alkali and fen habitat types in the Duna Tisza köze region, selected from the D-TMap GIS database (Duna Tisza köze Actual Habitat Mapping Project, ) 35

19 II.5. Következtetések A természetvédelem alapvetõ kihívásai mit sem változtak, mert az elért eredmények ellenére a gazdaság és a társadalom gyors átrendezõdésével és fejlõdésével járó fenyegetések és veszélyeztetések újabb és újabb feladatokat adnak. A csatlakozás is a megnövekedett feladatok vállalásának kötelezettségével jár, egyúttal azonban egy hatásosabb és erõteljesebb természetvédelem megvalósításának lehetõségével biztat. A természetvédelmi felmérések és kutatások elmúlt években felgyorsult fejlõdése az aktuális terepismeret ugrásszerû növekedéséhez vezetett. Ez a tudás máris sokkal nagyobb, mint például az 10 évvel ezelõtt volt, azonban még mindig hiányos. Az ország jelentõs területei korábbi évtizedes lemaradásunk következtében még mindig alig-alig ismertek. Az aktuális terepismeretek gyors gyarapodását jelzi a KöM Természetvédelmi Hivatal Könyvtára kéziratállományának alakulása (9. ábra), valamint a szakmai folyóiratok és kiadványok számának és terjedelmének utóbbi években tapasztalt robbanásszerû növekedése. Amíg a COINE Biotóp projekt a 90-es évek elejének ismereteire épült, addig a közösségi jelentõségû területek potenciális listájának elõkészítését egy gazdagabb és aktuálisabb (de nagyrészt még mindig nem elég részletes) tudásra lehet alapozni. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a mégoly hatalmas ismeretanyag hagyományos formátuma miatt (amely többnyire kézirat vagy publikáció), ill. tartalmi sokszínûsége és változó frissessége, részbeni elavultsága következtében nehezen mozgósítható. Az adatbázisok használatát pedig gyakran a jogi keretek tisztázatlansága akadályozza. III. AZ ÉLÔHELYVÉDELMI IÁNYELV ÁLTAL ELÔÍT KÖTELEZETTSÉGEK TELJESÍTÉSÉNEK ELÔKÉSZÍ- TÉSE III.1. A COINE Biotóp adatbázis elemzése az élôhelyvédelmi irányelv szempontjából A Demeter (2002) által bemutatott Twinning Program 2 egyik feladata volt a COINE Biotóp adatbázis elemzése, azzal a céllal, hogy felmérje a közösségi jelentôségû területek jelölése szempontjából az adatbázis tartalmát, használhatóságát és hiányosságait, kidolgozzon a közösségi jelentôségû területek kiválasztásához egy módszertant és kritériumrendszert. Az elemzés részletes leírása és megállapításai Villalba (2001) tanulmányában találhatók meg. Az elemzés alapjául szolgáló adatbázist és dokumentációt Kovács-Láng és mtsai (1997) jelentése tartalmazza. Az adatbázisban szereplô 156 terület közül csak az egyszerû és az összetett COINE Biotóp területekre összesen 114 területre készült értékelés a területi átfedések elkerülése érdekében, és mert az összetett területekhez tartozó alterületek ( subsite -ok) adatsorát a COINE Biotóp módszertan következtében elvileg sem lehet a komplex területek adataitól a meglévô információk alapján elkülöníteni. III.1.1. A mellékletekben szereplô élôhelyek és fajok 3 a COINE Biotóp adatbázisban 9. ábra: A KöM TvH Könyvtárában az összes természetvédelmi tárgyú és az élõhelyvédelmi irányelv szempontjából kiválogatott kézirat, kutatási jelentés gyarapodása 1991 és 2000 között / Cumulative number of all conservation related survey reports, and those which are selected in relation to the Habitats Directive, found in the Library of Ministry of Environment between A COINE Biotóp adatbázisban rögzített élôhelyeket, amelyeket a Palearktisz élôhely-osztályozási rendszere kódol, meg kellett feleltetni az I. mellékletben szereplô kategóriákkal. A nem egyértelmû, vagy hiányos megfeleltetések esetei az elemzésbôl kimaradtak: 5130 borókaformációk (Juniperus communis) fenyéreken vagy mészkedvelô gyepekben nálunk: borókásodó szárazgyepek, 6210 meszes alapkôzetû féltermészetes szárazgyepek és cserjésedett változataik (Festuco-Brometalia) nálunk: szálkaperjés-rozsnokos xero-mezofil gyepek, 6230 fajgazdag Nardus-gyepek szilikátos alapkôzetû hegyvidéki területeken és kontinentális európai területek domb- és hegyvidékein nálunk: fajgazdag szôrfûgyepek, 2 Habitats Directive Twinning Project (HU98-IB-EN-03). 3 Az élôhelyvédelmi irányelv I. melléklete a közösségi szintû védelmet igénylô élôhelytípusok listája, II. melléklete a közösségi szintû területi védelmet igénylô fajok listája. 37

20 6440 folyóvölgyek Cnidion dubii-hoz tartozó mocsárrétjei nálunk: ártéri mocsárrétek, 6520 hegyi kaszálórétek, 7110 dagadólápok, 8150 és 8160 közép-európai (domb- és) hegyvidéki szilikátos/mészkô (szikla)törmeléklejtôk nálunk: közép-európai mészkerülô/mészkedvelô sziklatörmeléknövényzet, 8210 mészkôsziklás lejtôk sziklanövényzettel nálunk: mészkedvelô sziklanövényzet, 9180 lejtôk és sziklatörmelékek Tilio-Acerion erdôi nálunk: törmeléklejtô- és szurdokerdôk, 91M0 pannon cseres-tölgyesek. mentálására koncentrált (lokális közelítés), ezért a szakértôk elsôsorban a területre leginkább jellemzô fajokat dokumentálták, ezzel a faj helyi relatív fontosságát emelve ki. A Natura 2000 azonban megköveteli minden egyes élôhely és taxon külön-külön vett természetvédelmi helyzetének országos áttekintését és értékelését. A területek kiválasztása és dokumentálása csak ezt követôen lehetséges (országos és lokális közelítés). Magyarországi elterjedés / Distribution in Hungary eprezentáltság a COINE Biotóp adatbázisban / Presence on sites according to the COINE Biotopes database Ezzel szemben az adatbázis tartalmaz három olyan élôhely-kategóriát is, amelyet késôbb az élôhelyeket értékelô hazai értekezlet mint hazánkban állományt nem képezô élôhelykategória elvetett, ill. a HU03-as javaslatot, amelyet idô közben regionális értekezleten vetettek el: 3230 Alpine rivers and their ligneous vegetation with Myricaria germanica, 7150 Depressions on peat substrates of the ynchosporion, HU03 Illyrian ravine forests. A Palearktisz élôhelyei -nek a mellékletben szereplô élôhelyek kategóriáival való megfeleltetése és a még folyamatban lévô értelmezési szakmai viták miatt a lehetséges 47 élôhelytípusból így csak 35 (+3 utólag érvénytelennek tekinthetô) élôhely alapján történt végül az adatbázis élôhelyi szempontú értékelése, ami 74%-os azonosságnak felel meg úgy, hogy közben jelentôs élôhelykategóriák teljesen kimaradtak (6210, 6440, 6520, 91M0). A fajok azonosítása az elemzésben általában nem okozott problémát, azonban a COINE Biotóp módszertan során figyelembe vett fajlista jelentôs mértékben eltér a mellékletben szereplô fajok listájától. Az értékelésbe csak a II. mellékletben szereplô (és egyértelmûen azonosított) fajok kerültek be. Így a COINE Biotóp adatbázis és a II. melléklet fajlistája közötti megegyezés kb. 70%-os lett. A COINE Biotóp projekt és az élôhelyvédelmi irányelvek fajlistáit az összehasonlíthatóság érdekében egy közös táblázatba foglaltuk össze, amely a könyv mellékleteként található. (A táblázatban feltüntettük a legújabb 13/2001. (V.9.) KöM rendelet szerinti védettségi besorolást is.) A COINE Biotóp adatbázisban megvizsgálhatók egyes élôhelyek vagy fajok elôfordulásai. Csupán ebbôl azonban nem lehet biztos következtetést levonni arra nézve, hogy az élôhely/faj országos helyzete kielégítôen reprezentált-e az adatbázisban. Példaként hozzuk a kis Apollólepkének (Parnassius mnemosyne) a COINE Biotóp adatbázisból származó és az országos értékelés alapján készített elôfordulási térképét (lásd 10. ábra), ami az egyébként viszonylag gyakorinak tekintett lepke adatainak COINE Biotóp adatbázison belüli alul- és rosszul való reprezentáltságát mutatja. A feltûnô különbség az eltérô szemlélettel végzett információgyûjtés következménye: a COINE Biotóp módszer azonnal az egyes területek kiválasztására és doku ábra: A kis Apolló-lepke (Parnassisus mnemosyne) magyarországi elterjedése onkay (2001) alapján és alulreprezentáltsága a COINE Biotóp adatbázisban (további magyarázatot lásd a szövegben) / Distribution map of Parnassius mnemosyne by onkay (2001) and underrepresentation on sites according to COINE Biotopes database III.1.2. A COINE Biotóp területek jelentôségének értékelése a mellékletekben szereplô élôhelyek és fajok szempontjából A COINE Biotóp területek értékelésének alapja az adatbázisban reprezentált és azonosított mellékletben szereplô élôhelyek és II. mellékletben szereplô fajok rekordjai voltak. Területenkénti és csoportonkénti összesítésük után áttekintô térképek készültek: az I. mellékletben szereplô élôhelyek, ill. kiemelt élôhelyek számáról a II. mellékletben szereplô fajok, ill. kiemelt fajok számáról. Végül az említett élôhelyek és kiemelt élôhelyek, valamint fajok és kiemelt fajok területenként összesített számai alapján standardizált súlyozott területértékelési indexet számoltunk. Az alkalmazott indexben a kiemelt élôhelyek és kiemelt fajok kétszeres súllyal lettek figyelembe véve. A standardizálás következtében az index az elméletileg lehetséges 0 és 1 között vehet fel értékeket. Elméletileg tehát a leggazdagabb, az összes listás élôhelytípus állományát és faj populációját tartalmazó terület 1-es értéket kapna (az index elvileg lehetséges legnagyobb 39

21 értékét). A végeredményt térképen mutatjuk be, amely az elemzésbe vont COINE Biotóp területeket a területértékelési index értéke szerint színezve mutatja (lásd 11. ábra). III.1.3. Következtetések és megjegyzések a közösségi jelentôségû területek jelöléséhez vezetô lépésekrôl 4 Hangsúlyozni szükséges, hogy a COINE Biotóp területek jelentôségérôl csak minôségi értékelést lehetett készíteni (az adatbázisban található információ nem tett lehetôvé mennyiségi elemzést), további kutatások, ill. részletesebb adatok volnának szükségesek annak eldöntésére, hogy a COINE Biotóp adatbázisban a 70 75%-ban reprezentált élôhelyek, ill. fajok a valóságot tükrözik-e, vagy csak a rendelkezésre álló információk voltak hiányosak, a COINE és a mellékletekben szereplô listák különbözôsége miatt az értékelés eredménye csak korlátozott mértékben használható fel a javasolt közösségi jelentôségû területek (jkjt) listájának elkészítéséhez, a két rendszer élôhely-azonosítása és -értelmezése eltérô, ezért az élôhelyi információk felhasználásakor, konvertálásakor különös figyelemmel kell eljárni, illetve az élôhelyi adatok értelmezését és összegyûjtését új alapokra kell helyezni. 11. ábra: A COINE Biotóp területek súlyozott értékelése az élôhelyvédelmi irányelv elvárásai szerint a COINE Biotóp nemzeti adatbázis (1996) értékelése alapján (további magyarázat a szövegben) / Weighted Site Assessment of COINE Biotopes sites according to the Habitats Directive based on the evaluation of the COINE Biotopes national database (1996) Az értékelés eredményeként elmondható, hogy a COINE Biotóp nemzeti adatbázis alapján a vizsgálatba vont COINE Biotóp területek mindegyike tartalmaz legalább néhány mellékletben szereplô élôhelyet vagy II. mellékletben szereplô fajt, a középhegységi ÉS nagyobb összterületû COINE Biotóp területek rendszerint magasabb index-értéket mutatnak. Ezt az eredményt azonban tekintve az értékelés során alkalmazott listák csak mintegy 70 75%-os azonosságát és a COINE Biotóp adatbázis eredeti koncepciójából fakadó korlátait, valamint az akkori terepismeret hiányosságait nem szabad túlértékelni. A COINE Biotóp adatbázis hazai rekordjai egy európai adatbázisban nagy információs értékkel bírnak, azonban országos még inkább regionális vagy helyi értékelésben kisebb jelentôségûek, mert biológiai-természetvédelmi következtetések levonására adatstruktúrájuk és adattartalmuk miatt csak korlátozottan alkalmasak. 40 Az elemzés megmutatta, hogy a COINE Biotóp területek mindegyike az értékelésbe vont listák részlegessége ellenére is tartalmaz legalább néhány mellékletekben szereplô élôhelyet vagy fajt, mindazonáltal az alkalmazott index egyértelmûen érzékelteti a területeket nem ismerôknek is, hogy az egyes területek jelentôsége nagyon eltérô lehet. Ennek oka természetesen e területek élôhelyeinek és élôvilágának különbözôsége, amit tovább bonyolíthat az a körülmény, hogy az összehasonlított területek kiterjedése is jelentôsen különbözik, a nagyobb területméret pedig rendszerint nagyobb élôhelydiverzitással és fajdiverzitással jár együtt. A területkiválasztás egyik stratégiája az lehet, ha az értékelés során csak a legszükségesebb feltételek teljesülését követeljük meg. A legegyszerûbb kritérium lehet az, ha csak azokat a területeket vesszük figyelembe, amelyeken legalább egy kiemelt jelentôségû élôhely állománya vagy legalább egy kiemelt jelentôségû faj populációja él. A COINE Biotóp adatbázisban ily módon is 102 terület marad. Ez a megközelítés azonban (kényszerûségbôl) nélkülözi a mennyiségi súlyozást és az élôhelyvédelmi irányelv III. mellékletének szempontjait! Mindezek miatt a COINE Biotóp adatbázis mellett, további tudományos információkat szükséges gyûjteni a hiányzó, vagy alulreprezentált élôhelyek/fajok elterjedésérôl, az élôhelyek állományainak kiterjedésérôl, a fajok populációinak méreteirôl, az élôhelyek/fajok természetvédelmi státuszáról, az élôhelyek/fajok állományainak/populációinak országos arányairól, jelentôségérôl. 4 Érdemes figyelembe venni, hogy a COINE Biotóp adatbázis az 1990-es évek elejének terepismerete alapján készült el folyamán; Carlos Villalba elemzése 2000 végén született, miközben az új ismeretek összegyûjtése és rendszerezése már elkezdôdött, de még nem fejezôdhetett be a Phare projekt keretében. 41

22 III.2. A COINE Biotóp és az élôhelyvédelmi irányelv fajlistáinak összehasonlítása hazai védettségi helyzetük szerint A területkiválasztás kulcseleme az élôhelyek és fajok listája. A COINE és az irányelv élôhelyosztályozása eléggé különbözik egymástól, ezért azokat nem hasonlítjuk össze. A fajlistákat azonban érdemes összevetni. A két listát ezért közös táblázatba foglaltuk (lásd 2. melléklet), és a fajokhoz beírtuk a most hatályba lépett 13/2001. (V.9.) KöM rendelet szerinti védettségi besorolásokat is. Ennek alapján készítettük a 4. táblázatban látható összesítô kimutatást. 4. táblázat: A COINE Biotóp és az élôhelyvédelmi irányelv listás fajainak hazai védettségi besorolásuk szerinti megoszlása / Distribution of COINE Biotopes and Habitats Directive Annex species according to their protection status in Hungary Összesen (madarak nélkül) / Total (without birds) Összesen / Total Az élôhelyvédelmi irányelv függelékeiben szereplô fajok száma (221 faj) kevesebb, mint a madarak kizárásával a COINE Biotóp listáiban szereplô fajoké (288 faj). Az élôhelyvédelmi irányelv mellékletei tehát kevesebb faj védelmére koncentrálnak, mint a COINE Biotóp. Gerinctelenek / Invertebrates Halak / Fishes A védett és fokozottan védett fajok együttes száma viszont alig kevesebb (205 faj a COINE Biotóp 213 fajához képest), a fokozottan védett fajoké viszont lényegesen magasabb: 70 faj a COINE Biotóp 45 fajához képest. Ugyanezen tendencia a nem védett fajok szempontjából még erôsebben mutatkozik meg, hiszen az irányelv listájában csak 16 nem védett faj található, míg a COINE Biotóp listájában még 75 védelmen kívüli faj volt. Kétéltûek és hüllôk / Amphibians & reptiles Madarak / Birds Tehát a mellékletben szereplô fajok nagyobb arányban élveznek törvényi védettséget. Az élôlénycsoportokat nézve leginkább a növények, a gerinctelenek és a halak körében láthatunk lényeges átrendezôdést. Emlôsök / Mammals Növények / Plants Mindezek oka kettôs, egyrészt az irányelv kevesebb és ritkább fajjal dolgozik, másrészt a jogharmonizáció következtében a 2001-ben megváltoztatott hazai védettségi lista nagymértékben követi az irányelv elvárásait. 42 A COINE Biotóp szerint veszélyeztetett fajok és az élôhelyvédelmi irányelv mellékleteiben szereplô fajainak száma és természetvédelmi helyzete Magyarországon (forrás: 13/2001. (V.9.) KöM rendelet) / Number of threatened species of COINE Biotóp and species of Annexes and their protection status in Hungary Védett fajok száma Magyarországon / Number of protected species in Hungary Fokozottan védett fajok száma Magyarországon / Number of strictly protected species in Hungary A COINE Biotóp veszélyeztetett fajainak száma Magyarországon / Number of COINE Biotóp threatened species in Hungary Védett fajok száma a COINE Biotóp veszélyeztetett fajai között / Number of protected species from the list of COINE Biotóp threatened species Fokozottan védett fajok száma a COINE Biotóp veszélyeztetett fajai között / Number of strictly protected species from the list of COINE Biotóp threatened species Nem védett fajok száma a COINE Biotóp veszélyeztetett fajai között / Number of species from the list of COINE Biotóp threatened species not protected in Hungary Az élôhelyvédelmi irányelv mellékletekben szereplô fajainak száma Magyarországon / Number of Habitats Directive Annex II, IV, V species in Hungary Védett fajok száma az élôhelyvédelmi irányelv mellékletekben szereplô fajai között / Number of protected species from the list of Habitats Directive Annex II, IV, V species Fokozottan védett fajok száma az élôhelyvédelmi irányelv mellékletekben szereplô fajai között / Number of strictly protected species from the list of Habitats Directive Annex II, IV, V species Nem védett fajok száma az élôhelyvédelmi irányelv mellékletekben szereplô fajai között / Number of species from the list of Habitats Directive Annex II, IV, V species not protected in Hungary A madarakra a madárvédelmi irányelv vonatkozik / Birds are controlled by the Birds Directive 43

23 III.3. Európai Uniós jelentôségû természetes élôhelyeink, vadon élô állataink és növényeink számbavétele és országos értékelése A COINE Biotóp projekt tapasztalatai, eredményei és korlátai, továbbá az adatbázis elemzésének következtetései nyilvánvalóvá tették, hogy ismereteink nem elég átfogóak, nem elég aktuálisak, sôt egyes szakterületeken és egyes tájegységekben rendkívül hiányosak. Az élôhelyvédelmi irányelv teljesítésének magasabb szintû elvárásai is új követelményeket állítottak a természetvédelem elé. E hiányérzet és a magasabb követelményszint sürgetô feladatai szerencsére egy tereptudásra, faj- és élôhelyismeretre éhes fiatal és tehetséges generáció felnövekedésével és a térinformatika és távérzékelés módszereinek gyors ütemû befogadásával és alkalmazásával együtt országos léptékû célzott adatgyûjtô, felmérô programok beindításához, és egy új szemléletû szintézishez: az élôhelyek és fajok élôhelyvédelmi irányelv szemléletû országos természetvédelmi értékeléséhez vezettek. Mindezek bemutatás elôtt azonban vessünk egy rövid pillantást legfontosabb élôhelyeinkre és az ott élô élôvilág Uniós jelentôségû értékeire. III.3.1. Kiemelt jelentõségû természeti értékeink: hozományunk az Európai Unióba Kétségtelen, hogy az élõhelyvédelmi irányelv keretében Európa hivatalos biogeográfiai térképén önálló életföldrajzi egységként elismert pannon ökorégió jelentõs eredmény a hazai (és vele együtt az európai) természetvédelem számára. Ez jól illeszkedik valódi természeti adottságainkhoz és elismeri ma is pusztuló természeti örökségünk viszonylagos gazdagságát, amely egyúttal megõrzésük és megvédésük súlyos kötelezettségének terhét rója ránk. A Kárpát-medence az élõvilág szempontjából különleges terület. Életföldrajzi történetét és képét meghatározza, hogy szinte minden oldalról hegyvidékek veszik körül, amelyek a növényzet és az állatvilág befelé való terjedését korlátozták és megszûrték, izoláló hatásuk révén viszont lehetõvé tették, hogy az itt megtelepedett élõvilág az életföldrajzi kapcsolatok és rokonságok sokféleségének megtartása mellett önálló evolúciós utakat is bejárjon (Borhidi 1997, Varga 1995). A pannon régió sajátossága az összetett klimatikus és kõzettani változatosság. Magyarország területe a közép-európai lomberdõ-övezet és a kontinentális erdõssztyepp-öv határán fekszik, azonban a régióban egyaránt érvényesül kontinentális, szubmediterrán, atlantikus és még alpesi klímahatás is, amely ráadásul a medence helyzet miatt különleges módon alakítja ki az élõvilág környezeti feltételeit. Nem csupán zónák találkozásáról és a különféle klímahatások átfedésérõl van szó, mert a Kárpátok és a kontinensklíma együtthatásának eredményeként megtörik a kelet-európai síkságra jellemzõ nagyléptékû, zavartalan növényzeti övezetesség és a medencében egyedi sajátosságú tájak változatossága alakult ki. Mindezekért a Kárpát-medence életföldrajzi képének alapvonása a növényzet, 44 a flóra- és faunaelemek sokfélesége, a különbözõ földrajzi eredetû növény- és állatfajok összetorlódása (Varga 1998). Ennek következtében régiónk az egyik biológiai forrópont, biodiverzitási hotspot Európában (például Baquero és Tellería 2001; Varga 1995). A pannon alföldeken és dombvidékeken ligetes megjelenésû, pontusi és kontinentális rokonságot is felmutató erdõssztyepp növényzet ( euro-szibériai erdõssztyepp-tölgyesek ) rendkívül veszélyeztetett töredékei találhatók (Molnár & Kun 2000). Számos keleti erdõssztyepp faj a pannon löszpusztákon, vagy itt éri el elterjedésének nyugati határát, ezek a fajok a ligetes állományok tisztásain, erdõszegélyein találják meg életfeltételeiket (lásd 18. ábra). Az alföldek homokján a természetes vegetáció pannon homoki gyepek kategóriájába sorolható, endemikus és szubendemikus fajokban gazdag, kiterjedtebb állományait találhatjuk (lásd 15. ábra), amelynek egyik jellegzetes társulásképzõ növénye a bennszülött magyar csenkesz Festuca vaginata. A síkvidékek mély fekvésû részein, a kontinentális klíma erõs érvényesülése és a változó talajvízszint-magasság következtében sós területeken jellemzõek a pannóniai szikespuszták és mocsarak (utóbbiak bennszülött faja a kisfészkû aszat Cirsium brachycephalum). A pannon szikes sztyeppek és mocsarak az eurázsiai szikespusztákkal mutatnak rokonságot, bennük több euroszibériai, eurázsiai faj fordul elõ (például sziki lórom umex pseudonatronatus, pettyegetett ôszirózsa Aster sedifolius, sziki üröm Artemisia santonicum). A száraz szikes gyepek felnyíló foltjain, a fehérlõ vaksziken pannoniai endemikus, ill. szubendemikus fajok élnek, mint a pozsgás zsázsa Lepidium crassifolium és a magyar sóballa Suaeda maritima subsp. pannonica (lásd 12. ábra). A Kárpát-medencében, mint ahogyan Közép-Európában is az egyik legveszélyeztetettebb élõhelyekhez tartoznak a mészkedvelõ üde láp- és sásrétek (lásd 16. ábra), amelyek a módszeres és kiterjedt lecsapolások és vízrendezések következtében többnyire kiszáradtak és tönkrementek, állományaik nagymértékben visszaszorultak. Különlegesen gazdag élõhelyek a pannon középhegységek sziklás területei. Közép-Európában a Magyar Középhegység dolomit és mészkõ felszínei a legrégibb szárazulatok közé tartoznak (egyesek a harmadkor közepétõl szárazföldek). észben ennek a következménye, hogy számos bennszülött faj alakulhatott itt ki. A világon csak a déli kitettségû nyílt pannon sziklagyepek - ben él a magyar gurgolya Seseli leucospermum, pilisi len Linum dolomiticum, tornai vértô Onosma tornense, magyar méreggyilok Vincetoxicum pannonicum és a Lumnitzerszegfû Dianthus plumarius subsp. lumnitzeri (lásd 13. ábra). Az északi, meredek oldalak zárt sziklagyepjei ( m-es magasságban) olyan alhavasi reliktum fajok menedékei, amelyek más európai hegységekben 1000 méteres magasság felett fordulnak csak elõ. A pannon középhegységek déli lejtõin, a sziklagyepek alatti hegylábakon találhatóak a rendkívül fajgazdag szubpannon sztyeppek állományai (lásd 14. ábra). Egyaránt elõfordulnak itt déli, keleti és közép-európai rokonságú fajok. Ez a vegetációtípus általában a bokorerdõkkel, a szubmediterrán molyhos tölgy Quercus pubescens és a délkelet-európai cser Quercus cerris által dominált ritkás alacsonyerdõkkel (lásd 17. ábra) mozaikol. A mikroélõhelyek sokfélesége itt is nagy számú növény- és állatfajnak nyújt életteret. 45

24 A hegy- és dombvidékeken nagy kiterjedésben fordulnak elõ pannon cseres tölgyesek (lásd 19. ábra). Azonban öreg és a természetes állapotokhoz közelálló faj- és szerkezetgazdag erdõkbõl mégis kevés van, ezek állatvilága pedig rendkívül változatos. Kiemelten fontosak a magyar és az európai természetvédelem számára azon ritka taxonok (fajok, illetve alfajok), amelyek bennszülöttek (endemikusak), ill. szûk elterjedési területen fordulnak elõ, hiszen ezek fennmaradása csak itt, ezeken a területeken kifejtett erõfeszítések révén valósulhat meg. Ezen belül számunkra legfontosabbak a csak Magyarországon elõforduló taxonok. A Kárpát-medence számos bennszülött faja közül az élõhelyvédelmi irányelv többet a második melléklet listájába emelt. Ilyenek például a pilisi len (vagy dolomitlen) Linum dolomiticum, a magyarföldi husáng Ferula sadleriana, a magyar gurgolya Seseli leucospermum, a tornai vértõ Onosma tornense, a magyar kökörcsin Pulsatilla pratensis subsp. hungarica, a magyar nõszirom Iris aphylla subsp. hungarica, a tartós szegfû Dianthus diutinus. Állatok közül a rákosi vipera Vipera ursinii rakosiensis, a pannon gyík Ablepharus kitaibelii fitzingeri, a halak közül a Tisza vízgyûjtõjének endemizmusa, a tiszai ingola Eudontomyzon danfordi, a Duna vízgyûjtõjében például a dunai galóca Hucho hucho és a leánykoncér utilus pigus virgo. Az alacsonyabb rendûek körében a tarsza fajok Isophya costata, I. stysi, a vöröslábú hegyisáska Odontopodisma rubripes, a szûk elterjedésû futrinka fajok pl. Carabus hampei, az Aggteleki-karszt barlangi vak futrinkái Duvalius hungaricus, D. gebhardti, a villányi télibagoly Polymixis rufocincta isolata, a vértesi csuklyásbagoly Cucullia mixta lorica, vagy a magyar tavaszi-fésûsbagoly Dioszeghyana schmidtii, a budai szakállasmoly Glyphipterix loricatella, a patakcsiga Sadleriana pannonica. Ezek védelme elsõbbséget kell kapjon, továbbá minden szükséges kutatási, kezelési, illetve jogi támogatást élvezniük kell. 12. ábra: 1530 Pannon szikes sztyeppek és mocsarak Az eurázsiai szikesek legnyugatibb képviselõi a Magyar Alföld pannon szikespusztái A Kelemen-szék vakszikes növényzete (Fotó: Vajda Zoltán) Fontos az olyan taxonok védelme is, ahol a törzsalaktól elszakadt reliktum populáció fordul elõ. Ilyen például Magyarországon a patkányfejû pocok Microtus oeconomus mehelyi vagy a csüngõaraszoló Phyllometra culminaria. E populációk a faj teljes genetikai diverzitása szempontjából különösen fontosak. Az endemikus, illetve izolált populációjú fajok mellett számos más hazai faj érdemel kiemelt európai figyelmet, különbözõ ökológiai és biogeográfiai elgondolásokból. Több, Európa nagy részén pusztuló fajnak van még nálunk stabil populációja (például: mogyorós pele Muscardinus avellanarius, lápi póc Umbra krameri, lápi szitakötõ Leucorrhinia pectoralis, homoki küllõ Gobio kessleri. Különösen ilyen a Nyugat-Európában már kipusztult tiszavirág Palingenia longicauda is (Andrikovics és Turcsányi 2001), amely azonban javaslatunk ellenére sem került fel a melléklet listáira. Az életföldrajzilag fontos és jellemzõ hazai fajok mellett több olyan faj is van, melyek populációinak fennmaradása az életközösségekben betöltött kulcsszerepük miatt lényeges, azaz hogy megõrizzük a természetes kapcsolatok és szabályozások rendszerét. Ide tartoznak a csúcsragadozók (például: a farkas Canis lupus, a hiúz Lynx lynx és a vidra Lutra lutra), illetve a más fajok számára kulcsfontosságú, ám csökkenõ állományú táplálékállatok, mint amilyen például az ürge Spermophilus citellus. A Kiskunsági szikes tavak fontos madárélõhelyek (Fotó: Vajda Zoltán) 46 47

25 13. ábra: 6190 Pannon sziklagyepek A kiemelt jelentõségû magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) a Pilis-tetõ sziklagyepjében (Fotó: Seregélyes Tibor) 14. ábra: 6240 Szubpannon sztyeppek A Dunántúli-középhegység dolomitvonulatának délies lejtõjén kialakult sziklafüves lejtõsztyepprét fokozatosan simul bele a mészkedvelõ tölgyesbe (Fotó: Bölöni János) Az Aggteleki-karszt sziklagyepeinek bennszülött növénye a tornai vértõ (Onosma tornensis) (Fotó: Szollát György) A sziklás területeken élõ kicsiny pannon-gyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri) Kárpát-medencei endemizmus (Fotó: Korsós Zoltán) 48 A száraz sztyepprétek gyönyörû növénye a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) (Fotó: Szollát György) Erdõs vidékek, bokorerdõk tisztásain, napfényes lejtõin él a kis Apolló-lepke (Parnassius mnemosyne) (Fotó: Varga Zoltán) 49

26 15. ábra: 6260 Pannon homoki gyepek 16. ábra: 7230 Mészkedvelô üde láp- és sásrétek Nyílt homoki gyep nyárfacsoportokkal (Fotó: Vajda Zoltán) A lecsapolások és vízrendezések miatt a láprétek a legveszélyeztetettebb élõhelyek közé tartoznak (Fotó: Kulcsár László) Homokterületek jellegzetes hüllõje a homoki gyík (Podarcis taurica) (Fotó: Csorba Gábor) A kipusztulás veszélye fenyegeti homokpusztáink ritka bennszülött növényét, a tartós szegfût (Dianthus diutinus) (Fotó: Farkas Sándor) 50 Láprétek, buckaközök ritka és veszélyeztetett növénye a mocsári kardvirág (Gladiolus palustris) (Fotó: Vajda Zoltán) A magyarországi vizes élõhelyek még gyakori kétéltûje a levelibéka (Hyla arborea) (Fotó: Korsós Zoltán) 51

27 17. ábra: 91H0 Pannon molyhos-tölgyesek Quercus pubescens-szel A hazai molyhos-tölgyesek jellemzõ állományképe: felhagyott, egykor ligetesebb, mára virágos-kõrissel betöltõdõ sarjerdõ (Fotó: Bölöni János) 18. ábra: 91I0 Euro-szibériai erdôsztyepp tölgyesek tölgy (Quercus spp.) fajokkal Az erdõsztyeppek egykor a magyarországi alföldek jelentõs területét borították (Fotó: Bölöni János) Korhadó öreg fák adnak élõhelyet a gyászcincérnek (Morimus funereus) (Fotó: Csóka György) Tölgyeseinkben él az európa északi és nyugati részén már jelentõsen megfogyatkozott nagy hõscincér (Cerambyx cerdo) (Fotó: Korsós Zoltán) 52 A bennszülött magyar nõszirom (Iris aphylla subsp. hungarica) és az erdei szellõrózsa (Anemone sylvestris) (Fotó: Seregélyes Tibor) 53

28 19. ábra: 91M0 Pannon cseres-tölgyesek A bennszülött magyar körte (Pyrus magyarica) kis populációja cseres-tölgyesekben és azok irtásain fordul elõ (Fotó: Szollát György) Ma már csak ritkán láthatjuk a pannon régió egyedi fajösszetételû erdõtársulásának, a cseres-tölgyesnek elegyes, változatos szerkezetû állományait (Fotó: Bölöni János) A szarvasbogárnak (Lucanus cervus) tölgyeseinkben még jelentõs állományai élnek (Fotó: Csóka György) III.3.2. Országos felmérõ, adatgyûjtõ, monitorozó programok Az országos feladatok és nemzetközi kötelezettségek teljesítésére való felkészülés jegyében a KöM Természetvédelmi Hivatala több országos felmérõ-monitorozó programot indított: a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó endszer keretében kiemelt jelentõségû fajok, társulások és élõhelyek felmérését monitorozását, a Nemzeti Ökológiai Hálózat kialakítását (a természeti területek felmérésével), ex lege védettségû területek: lápok és szikes tavak országos felmérését, az Országos Erdõállomány Adattár (Állami Erdészeti Szolgálat) élõhely szempontú értékelését. Az élõhelyvédelmi irányelv magyarországi bevezetésének elõkészítése Phare projekt további országos léptékû feladatok elvégzését, megkezdését tette lehetõvé: IBOA program Intenzív Botanikai Adatgyûjtés, a KöM TvH kéziratgyûjteményének (kutatási jelentések, pályázati anyagok) kutatása, COINE Élõhelytérkép program beindítása, az élõhelyvédelmi irányelv mellékletében szereplõ élõhelyeinek és II. mellékletében szereplõ fajainak országos értékelése (amelyet kiemelten, a III.3.3-as fejezet tárgyal). A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó endszer (NBm) Az NBm programját egy Phare projekt és az annak eredményeként született könyvsorozat alapozta meg (Horváth, apcsák & Szilágyi 1997; Fekete, Molnár & Horváth 1997; Kovács- Láng & Török 1997; Török 1997; Forró 1997; Merkl & Kovács 1997; onkay 1997; Korsós 1997; Báldi, Moskát & Szép 1997; Csorba & Pecsenye 1997; Kun & Molnár 1999). A KöM Természetvédelmi Hivatal felállította a rendszer mûködtetéséhez szükséges szervezetet, és megteremtette a finanszírozás alapját. Az NBm Irányító Központ szakértõk bevonásával és a Szakértõi Tanács jóváhagyásával az alábbi 10 fõ projektet dolgozta ki és indította el (Demeter, Török, Fodor & Batáry 2001): I. Védett és veszélyeztetett fajok monitorozása II. Vizes élõhelyek és közösségeik monitorozása III. Magyarország élõhelyeinek felmérése, térképezése és monitorozása IV. Inváziós fajok monitorozása V. Erdõrezervátumok kezelt lombos erdõk monitorozása VI. Kis-Balaton mûszaki beruházás II. ütem hatásainak monitorozása VII. Szigetköz életközösségeinek monitorozása VIII. Szikes élõhelyek monitorozása IX. Száraz gyepek monitorozása X. Hegyi rétek monitorozása 54 55

29 A projektek és alprojektek részletes módszertani alapjait ún. protokollokban rögzítik a szakértõk. Számos alprojekt különösen a védett és veszélyeztetett fajok megfigyeléséhez tartozók közvetlen adatokat szolgáltatnak az élõhelyvédelmi irányelv élõhelyeinek és fajainak országos értékeléséhez és a közösségi jelentõségû területek kijelöléséhez (Demeter, Török & Fodor 2001). A Nemzeti Ökológiai Hálózat Az Európa Tanács által kezdeményezett Páneurópai Biológiai és Tájdiverzitási Stratégia egyik legjelentõsebb célkitûzése a Páneurópai Ökológiai Hálózat létrehozása. Az ökológiai hálózat létrehozásával a természetvédelem érdekeit a védett területeken és azokon kívül egyaránt szükséges érvényesíteni, figyelembe véve a nemzetközi egyezményeket, irányelveket, különös tekintettel a Natura 2000 és az Emerald hálózat elemeit. A páneurópai irányelv életbe lépése elõtt már elõkészítés alatt állt néhány hazai jogszabály és egy 1: méretarányú országos léptékû terv. A páneurópai kategóriák szerinti részletes tervezés 1999-ben kezdõdött. A nemzeti park igazgatóságok szakembereinek irányításával és közremûködésével készült el a Nemzeti Ökológiai Hálózat 1: léptékû digitális adatbázisa. A feltáró munka jelentõs részben a természeti területek országos felmérésén alapult (Érdiné Szekeres 2002a). IBOA program Az IBOA (Intenzív BOtanikai Adatgyûjtés) program azt célozta, hogy Magyarország természetközeli növénytakarójának és élõhelyeinek országos helyzetérõl és állapotáról a valós és aktuális terepismeretek alapján áttekintõ helyzetkép, valamint elegendõen részletes országos térkép készüljön. A 2000/2001 telén és tavaszán megszervezett adatgyûjtés részleges eredményeket hozott, amelyek az élõhelyvédelmi irányelv élõhelyeinek és fajainak országos értékelése során kerültek felhasználásra (lásd a következõ fejezetet), de ennek alapján készült el Magyarország élõhelyeinek elsô becsült természetességi térképe is (lásd 20. ábra). (Értô szemek a térkép befejezetlenségét, egyes régiók alulreprezentáltságát is fölfedezhetik.) Lápok és szikes tavak felmérése Magyarország területének egykor több mint 1%-a láp volt, azonban lecsapolásuk, átalakításuk, kiaknázásuk és pusztításuk mértéke meghaladta a 97%-ot! A további pusztulás megakadályozása érdekében a természet védelmérõl szóló évi LIII. törvény rendelkezik valamennyi láp védelmérõl ( ex lege, vagyis a törvény erejénél fogva). Hasonlóképpen rendelkezik minden természetközeli állapotban fennmaradt szikes tóról, tómederrõl is, amelyek veszélyeztettsége szintén rendkívül megnövekedett. A lápok és szikes tavak területi felmérése 1998-ban kezdõdött, részben a természeti területek felmérése keretében. Azóta közel 1000 láp és mintegy 350 természetes szikes tómeder került nyilvántartásba (Érdiné Szekeres 2002b, 2002c). Az Országos Erdõállomány Adattár (ÁESZ) értékelése Az Országos Erdõállomány Adattár az erdõgazdálkodás tervezésének és az erdõállományok élõfakészletének nyilvántartását szolgáló adatbázis, amelyet rendszeresen aktualizál az Állami Erdészeti Szolgálat. Az adatbázis (területi egysége az erdõrészlet) állományleíró adatai bizonyos korlátok között alkalmasak a természetszerû erdõtársulások nyolc fontos csoportjának (bükkös, illír bükkös, puhafás ligeterdõ, keményfás ligeterdõ, gyertyános-tölgyes, illír gyertyános-tölgyes, cseres-tölgyes és molyhos tölgyes) azonosítására és értékelésére, továbbá a nem természetszerû állományok biztos elkülönítésére (Bölöni 2001a). Az adatbázis mellett rendelkezésre álló erdészeti üzemtervi térképek országos szelvény-sorozata lehetõvé teszi a kikeresett erdõrészletek térképi elhelyezését is, de csak a hagyományos módon. Az adatbázis értékelése alapján Magyarország becsült természetszerû erdõsültségét csupán mintegy 6,2%-ra tehetjük 5 (Bölöni 2001b) ábra: Magyarország becsült természetességi térképe a terepbotanikusok élõhely-minõsítései alapján. A térkép adatközlési hiányosságok és egyes területek feltáratlansága következtében egyenlôre befejezetlen / Map of estimated naturalness in Hungary based on habitat evaluations (assessments) of field botanists. The map is incomplete due to non-communication of existing data or lack of knowledge 5 Bartha (2001) a természetszerû erdôk borítását 7,5%-ra becsüli. 57

30 A KöM Természetvédelmi Hivatal kéziratainak kutatása Kiválogattuk és feldolgoztuk a KöM Természetvédelmi Hivatalának Könyvtárában található kéziratok (kutatási jelentések, tanulmányok, pályázatok) gyûjteményét. A kiválogatott tanulmányokról annotált bibliográfiai adatbázist készítettünk. Az adatbázisban gyorsan és sokoldalúan lehet keresni (lásd 21. ábra). 21. ábra: A közösségi jelentõségû területek kijelöléséhez válogatott jelentések és kéziratok bibliográfiai adatbázisa / Bibliographic database of selected reports and manuscripts documenting potential sites of community interest (SCI) COINE Élõhelytérkép program A program célja a COINE Élõhelytérkép Térinformatikai adatbázis (CÉT) elkészítése a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) 1: es léptékû COINE Felszínborítási adatbázisa (CLC50), a SPOT-4 ûrfotótérképek ( CNES 1998, 1999; FÖMI), az IBOA élõhelyi adatbázis és a helyi terepbotanikusok ismeretei és kiegészítõ élõhelyi interpretációja alapján tavaszán az 1: es léptékû COINE Felszínborítási adatbázis készültsége kb. 75%-os, a CÉT adatbázis (FÖMI ÖBKI) készültsége 60%-os. 58 III.3.3. Élõhelyek és fajok országos értékelése A módszer bemutatása Az országos értékelés módszere (Horváth 2001) alapvetôen az élôhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK) követelményeit veszi át, azonban nem csupán a még ki sem jelölt Natura 2000 területeken elôforduló élôhelyek/fajok állományait/populációit, hanem az élôhelyek/fajok összes hazánkban elôforduló állományát/populációját kell jellemezni. Ennek alapvetô feltétele az, hogy a szakértônek az adott élôhelyrôl, fajról elég részletes és pontos országos áttekintése legyen. A ritka, kevés állománnyal/populációval bíró élôhelyek/fajok esetében ez a feladat a lelôhelyek felkutatása, megtalálása miatt nehéz. A rejtôzködô életmódú, nehezen gyûjthetô, nehezen határozható, ritkán elôkerülô fajok és az efemer biológiájú élôhelyek, ill. fajok esetében ez még inkább igaz. A kevésbé ritka, esetenként pedig közepesen gyakorinak vagy gyakorinak tekinthetô élôhelyek/fajok esetében sem könnyû ez a feladat. Ilyenkor az adatok teljeskörû összegyûjtése és azok nagy mennyisége okozza a fô nehézséget, amely már nem nélkülözhet részletes adatbázist és térképet vagy ha lehetséges: térinformatikai adatbázist. Az országos értékelés legfontosabb jellemzôi: az értékelés egy természetvédelmi szempontú szintézis, amelyet aktuális terepismeret, szakirodalom és elterjedési adatok alapján, felkért szakértôk készítenek, ritka élôhelyek/fajok esetében minden lelôhelyrôl/elôfordulásról készül értékelés, kevésbé ritka vagy elterjedtebb, gyakori élôhelyek/fajok esetében generalizált értékelést kell készíteni, az értékelés során szöveges értékelést kell készíteni az alábbi tematikával ritkaság (ritka, közepesen ritka, gyakori) tudásunk mértékének becslése és rövid leírása az élôhely/faj Magyarországon túli természetvédelmi helyzete legfontosabb irodalmak és szakértôk felsorolása egyéb megjegyzések faj esetében, annak élôhely-preferenciája, minôsített elterjedési munkatérképet kell készíteni 1: es méretarányban, a munkatérképen el kell különíteni, le kell határolni az élôhely/faj összes (vagy legfontosabb) állományát/populációját, és az egyes foltokat egy összesítô táblázatban külön-külön jellemezni kell, ahol szakértôi becslést kell adni a lehatárolt elôfordulásokon belül élôhelyek esetében az élôhely állományainak kiterjedésére, ill. fajok esetében a populáció nagyságára (abszolút becslés lásd részletesebben is) a lehatárolt elôfordulásokhoz rendelten az élôhely, ill. faj országos viszonyítású értékelésére (relatív értékelés lásd részletesebben is) a munkatérképek és adatlapok alapján térinformatikai adatbázis készül (lásd EVITA adatbázisok). 59

31 Az abszolút becslés és a relatív értékelés szempontjai részletesebben: abszolút becslés a munkatérképen lehatárolt foltokra/elôfordulásokra fajok esetében a lehatárolt terület populációjának becslése az ismeretektôl függôen: abszolút példányszám, intervallumok, vagy csak: közönséges (C), gyakori (F), ritka (), nagyon ritka (V), jelen lévô (P), illetve kihalt (E) jelzésekkel élôhely esetében a lehatárolt terület állományainak becslése az ismeretektôl függôen: a folton belüli borítás (%), továbbá becslés arra nézve, hogy a terület IBOA pontokkal való reprezentáltsága megfelelô-e (ha nem, akkor hányszor több IBOA pontnak kellene lennie?) relatív értékelés, vagyis országos viszonyítású becslés a munkatérképen lehatárolt foltokra/elôfordulásokra az élõhely állományának országos viszonyítású relatív borítása (A, B és C), ahol azt kell megítélni, hogy az adott állomány az ország összes állományához képest A 15%-nál többet képvisel, B 2%-nál többet képvisel (de legfeljebb 15%-ot), C 0%-nál többet képvisel (de legfeljebb 2%-ot). a faj populációjának országos viszonyítású relatív mérete (A, B, C és D), ahol azt kell megítélni, hogy az adott populáció az ország teljes állományához képest A 15%-nál többet képvisel, B 2%-nál többet képvisel (de legfeljebb 15%-ot), C 0%-nál többet képvisel (de legfeljebb 2%-ot), D nem számottevõ elõfordulású. a védettségi/fennmaradási helyzet megítélése (A, B és C kategóriák), ahol azt kell megítélni, hogy az adott élõhely állománya, ill. az adott faj populációja mennyire van kedvezõ állapotban, ill. ha nem, akkor az mennyire javítható (restaurálható) A élõhelyek esetében, ha a fontos ökológiai, élõhelyi körülmények kiválóak; fajok esetében, ha a faj szempontjából fontos élõhelyi körülmények kiválóak, B élõhelyek esetében, ha a fontos ökológiai, élõhelyi körülmények jók, vagy kevésbé jók, azonban a helyreállítás lehetõségei és kilátásai jók, ill. könnyûek; fajok esetében, ha a faj szempontjából fontos élõhelyi körülmények jók, vagy kevésbé jók, azonban a helyreállítás lehetõségei és kilátásai jók, C minden egyéb helyzet. populációk esetében: a biogeográfiai értelemben vett izoláltság mértéke (A, B és C), ahol a faj természetes elterjedési viszonyaihoz képest kell megítélni, hogy A a populáció izolált (vagy majdnem izolált), B nem izolált, de elterjedésének határán fordul elõ, C a faj kiterjedt földrajzi elterjedésén belül nincs izolált helyzetben. 60 egy összes szempontot együttesen figyelembe vevõ (globális) értékelés, ahol a szakértõnek legjobb tudása szerint kell megítélnie, hogy az élõhely adott állománya vagy a faj adott populációja A kiváló, B jó, C jelentõs (megfelelõ) értékbesorolást kap. a munkatérképek és adatlapok alapján térinformatikai adatbázis készül (lásd EVITA adatbázisok). A szakértõk által készített országos értékelés során megtörténik a különbözõ forrásokból (szakirodalom és kutatási jelentések, elterjedési adatbázisok, közvetlen terepismeret, munkatársakkal folytatott konzultáció) származó információk összevetése, ellenõrzése, egységes tartalmú és formátumú dokumentáció és ennek alapján egységes térinformatikai adatbázis készül. Szemléltetésül bemutatjuk a pannon szikesek (1530) országos értékelésének legfontosabb mozzanatát és eredményét (lásd 22. ábra). A pannon szikesek munkatérképén látszik: hogy e Natura 2000-es élõhelykategórián belül Magyarországon több Á-NÉ élõhelytípust is megkülönböztetünk 6 : A5 víziboglárkás, tófonalas vagy csillárkamoszatos szikes hínár; B6 zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak; F1 ürmös- és cickórós füvespuszták; F2 szikes rétek; F3 sziki magaskórósok; F4 mézpázsitos szikfokok; F5 padkás szikesek és szikes tavak iszapnövényzete. A munkatérképen az eltérõ Á-NÉ élõhelytípusokat a különbözõ színû pontok serege jelzi. A részletes élõhelyadatok az IBOA program során gyûltek össze. hogy az Alföldön széles körben elterjedt szikes élõhelyek lehatárolása generalizálással történt a legfontosabb magterületek elkülönítésével, a szakértõ részérõl kompenzálva az adathiányos területeket is, hogy az élõhelyek pontosabb földrajzi lehatárolásához egy másik térinformatikai adatbázis (COINE Felszínbontási térkép, FÖMI és az AGOTOPO, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete) talajtani információit is figyelembe vette a szakértõ. A szakértõk értékelése alapján elkészülõ adatbázisok ordinális kategória-értékei (pl. élõhelyek relatív borítása = A stb.) igen fontos tudást tükröznek, de ezek közvetlen numerikus számítások, értékelések elvégzésére még nem alkalmasak. Azonban többféle, különbözõ logikájú konverzió lehetséges, amelyek segítségével további számítások végezhetõk. Két olyan konverziót mutatunk be, amelyeket a késõbbi feldolgozások során alkalmaztunk. Az egyik a bináris konverzió, a másik a relatív súlyozás. 6 Ezt a Natura 2000-es pannon szikesek élõhelykategóriát osztrák szakemberek definiálták ausztriai tapasztalatok alapján. Magyarországon a típus sokkal kiterjedtebb és változatosabb kifejlõdésû. 61

32 A bináris konverzió célja az, hogy az adatbázis rekordjaiban egyértelmûen jelölje, hogy az adott elõfordulás (élõhely valamely állománya, ill. faj valamely populációja) az élõhelyvédelmi irányelv szempontjából aktuálisan jelenlévõnek és számottevõnek tekinthetõ-e, avagy sem. Ez az érték 1, ha az élõhely állományának reprezentativitása, ill. ha a faj populációjának relatív mérete A, B vagy C. Az esetek többi részében, vagyis a D -be sorolásoknál ez az érték 0 (A legtöbb esetben ezek lokálisan kipusztult elõfordulások, ahonnan már csak irodalmi vagy gyûjteményes bizonyítékok állnak a szakértõk rendelkezésére). Szintén 0 ez az érték olyankor, amikor a terület egy elõfordulási mag -terület pufferzónájaként lett lehatárolva (pl. a halak nagy részénél a vízfolyást, víztestet övezõ zóna). A 0 érték tehát a nem fordul elõ esetét jelenti (NINCS), míg az 1 -es az elõfordulás esetét (VAN), függetlenül attól, hogy a relatív borítás vagy a relatív populációméret (és a többi jellemzõ) milyen. A relatív súly 0 és 1 közötti érték, amely élõhelyek állományai esetében elsõsorban a relatív borítás, fajok populációi esetében a relatív populációméret becsült és arányosított számszerûsítése, figyelembe véve a szakértõk által adott A, B vagy C besorolásokat és az ennél részletesebb, pontosabb információkat (pl. abszolút populációméret vagy pontosító megjegyzések a leíró részben), amennyiben ilyenek vannak. Minden elõforduláshoz azonos súlyt rendelünk, ha az elõfordulások azonos értékûek, azonos minõsítésûek. A jobb minõsítésû elõfordulások (pl. ha az élõhely állományának relatív borítása A ), arányosan nagyobb relatív súlyt kapnak a gyengébb minõsítésûekhez képest úgy, hogy az egy-egy élõhely állományaihoz (ill. egy-egy faj populációihoz) rendelt relatív súlyok összege mindig 1 legyen. Ha egy élõhely (vagy faj) több azonos minõsítésû állománya között oszlanak el a relatív súlyok, akkor azok külön-külön kisebbek lesznek, mintha ugyanez kevesebb állomány között oszlik meg. Egyetlen elõfordulás esetében annak relatív súlya: 1. A mellékletekben szereplõ élõhelyek és fajok országos értékelésének eredményei A Phare projekt keretében elkészültek az élõhelyvédelmi irányelv: mellékletben szereplõ élõhelyeinek 46 élõhely, ebbõl 19 kiemelt jelentõségû és II. mellékletben szereplõ fajainak 39 növényfaj, ebbõl 8 kiemelt jelentõségû, valamint 104 állatfaj, ebbõl 10 kiemelt jelentõségû országos értékelései és térképei (lásd 5. táblázat). 22. ábra: Országos értékelés a pannon szikes sztyeppek és mocsarak példáján / National assessment through the example of Pannonic salt steppes and salt marshes

33 5. táblázat: Az országos értékelésbe vont élõhelyek és fajok listája és az értékeléseket készítõ szakértõk / List of the habitats and species nationally assessed and name of experts élôhelynév / szakértô / ID name of habitat expert 64 Élôhelyek / habitats 1530 Pannon szikes sztyeppek és mocsarak Molnár Zsolt 2340 Pannon kilúgozódott dûnék Lájer Konrád 3130 Oligo-mezotróf állóvizek Littorelletea uniflorae Bagi István és/vagy Isoeto-Nanojuncetea vegetációval 3150 Természetes eutróf tavak Magnopotamion Szalma Elemér vagy Hydrocharition növényzettel 3160 Természetes disztróf tavak és tavacskák Szalma Elemér 3260 Alföldektôl a hegyvidékekig elôforduló vízfolyások anun- Szalma Elemér culion fluitantis és Callitricho-Batrachion növényzettel 3270 Iszapos partú folyók részben Chenopodion rubri Bagi István és részben Bidention növényzettel 4030 Európai száraz fenyérek Tímár Gábor 40A0 Szubkontinentális peri-pannon cserjések Seregélyes Tibor 5130 Borókaformációk (Juniperus communis) fenyéreken Kecskés Ferenc vagy mészkedvelô gyepekben 6110 Mészkedvelô vagy bazofil varjúhájas gyepek Kun András és (Alysso-Sedion albi) édei Tamás 6190 Pannon sziklagyepek (Stipo-Festucetalia pallentis) édei Tamás és Kun András 6210 Meszes alapkôzetû féltermészetes száraz gyepek és Horváth András cserjésedett változataik (Festuco-Brometalia) (fontos orchidea-lelôhelyek) 6230 Fajgazdag Nardus-gyepek szilikátos alapkôzetû Csiky János hegyvidéki területeken és kontinentális európai területek domb- és hegyvidékein 6240 Szubpannon sztyeppek Kun András és édei Tamás 6250 Síksági pannon löszgyepek Horváth András 6260 Pannon homoki gyepek édei Tamás és Kun András 6410 Kékperjés láprétek meszes, tôzeges vagy agyag- Seregélyes Tibor bemosódásos talajokon (Molinion caeruleae) 6430 Síkságok és a hegyvidékektôl a magashegységig tartó Nagy József szintek hydrofil magaskórós szegélytársulásai 6440 Folyóvölgyek Cnidion dubii-hoz tartozó mocsárrétjei Botta-Dukát Zoltán 6510 Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Kovács J. Attila Sanguisorba officinalis) 6520 Hegyi kaszálórétek Kovács J. Attila 7110 Dagadólápok Molnár Attila 7140 Tôzegmohás lápok és ingólápok Lájer Konrád 7210 Meszes lápok télisással (Cladium mariscus) Lájer Konrád és a Caricion davallianae fajaival 7220 Mésztufás források (Cratoneurion) Szurkos Gábor 7230 Mészkedvelô üde láp- és sásrétek Lájer Konrád 8150 Közép-európai hegyvidéki szilikátos édei Tamás és sziklatörmelék-lejtôk Kun András 8160 Közép-Európa domb- és hegyvidéki mészkô-törmeléklejtôi Kun András és édei Tamás 8210 Mészkôsziklás lejtôk sziklanövényzettel Kun András és édei Tamás 8220 Szilikátsziklás lejtôk sziklanövényzettel édei Tamás és Kun András 8230 Szilikátsziklák a Sedo-Scleranthion vagy édei Tamás és a Sedo-albi-Veronicion dillenii pionír növényzetével Kun András 8310 Nagyközönség számára meg nem nyitott barlangok KöM TvH válogatás 9110 Mészkerülô bükkösök (Luzulo-Fagetum) Csiky János és Bölöni János 9130 Szubmontán és montán bükkösök (Asperulo-Fagetum) Bölöni János 9150 A Chephalanthero-Fagion közép-európai sziklai Bölöni János bükkösei mészkövön 9180 Lejtôk és sziklatörmelékek Tilio-Acerion-erdôi Csiky János és Bölöni János 91E0 Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kôris Kevey Balázs (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdô (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) 65

34 F0 Keményfás ligeterdôk nagy folyók mentén Quercus robur, Kevey Balázs Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris) 91G0 Pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraea-val és Bölöni János Carpinus betulus-szal 91H0 Pannon molyhos tölgyesek Quercus pubescens-szel Bölöni János 91I0 Euro-szibériai erdôssztyepp-tölgyesek tölgy Molnár Zsolt (Quercus spp.) fajokkal 91K0 Illír bükkerdôk (Fagus sylvatica, Aremonio-Fagion) Kevey Balázs 91L0 Illír gyertyános-tölgyesek (Erythronion-Carpinion) Kevey Balázs 91M0 Pannon cseres-tölgyesek Bölöni János 91N0 Pannon homoki borókás-nyárasok Máté András (Junipero-Populetum albae) azonosító / élôhely-, ill. fajnév / szakértô / ID name of habitat or species expert Növények / plants ADENO_LIL Csengettyûvirág Papp Viktor Gábor (Adenophora lilifolia) és Seregélyes Tibor ALDO_VES Aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa) Lájer Konrád ANGEL_PAL éti angyalgyökér (Angelica palustris) Lesku Balázs APIUM_EP Kúszó celler Kun András és (Apium repens) Farkas Sándor CALDE_PA Szíveslevelû hídôr Juhász Magdolna (Caldesia parnassifolia) CISI_BA Kisfészkû aszat Seregélyes Tibor (Cirsium brachycephalum) COLCH_AE Homoki kikerics (Colchicum arenarium) Máté András CAMB_TAT Tátorján (Crambe tataria) Horváth András CYPI_CAL igópohár (Cypripedium calceolus) Sulyok József DIANT LU Lumnitzer-szegfû Galambos István (Dianthus plumarius subsp. lumnitzeri) DIANT BO Balti szegfû iezing Norbert (Dianthus arenarius subsp. borussicus) DIANT_DIU Tartós szegfû (Dianthus diutinus) Vidéki óbert DIANT E István király-szegfû (Dianthus Galambos István plumarius subsp. regis-stephani) DACO_AUS Osztrák sárkányfû Sulyok József (Dracocephalum austriacum) ECHIU_US Piros kígyószisz (Echium russicum) Seregélyes Tibor ELEOC_CA Sûrû csetkáka (Eleocharis carniolica) (irodalom alapján) FEUL_SAD Magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) Kun András GLADI_PAL Mocsári kardvirág (Gladiolus palustris) Sulyok József HIMAN_AD Adriai sallangvirág Sulyok József (Himantoglossum adriaticum) HIMAN_CAP Bíbor sallangvirág Sulyok József (Himantoglossum caprinum) IIS HU Magyar nôszirom Molnár Attila (Iris aphylla subsp. hungarica) IIS A Homoki nôszirom Máté András (Iris humilis subsp. arenaria) LIGUL_SIB Szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica) Molnár Attila LINUM_DOL Pilisi len (Linum dolomiticum) édei Tamás LIPA_LOE Hagymaburok (Liparis loeselii) Sulyok József ONOSM_TO Tornai vértô (Onosma tornensis) édei Tamás PAEON BA Bánáti bazsarózsa Tóth István Zsolt (Paeonia officinalis subsp. banatica) PULSA_PAT Tátogó kökörcsin Lesku Balázs és (Pulsatilla patens) Molnár Attila PULSA HU Magyar kökörcsin Lesku Balázs és (Pulsatilla pratensis subsp. hungarica) Molnár Attila PYUS_MAG Magyar vadkörte (Pyrus magyarica) Bôhm Éva Irén SEA_LYC Fénylô zsoltina Bölöni János (Serratula (Klasea) lycopifolia) SESEL_LEU Magyar gurgolya (Seseli leucospermum) Kun András THLAS_JAN Janka-tarsóka (Thlaspi jankae) Kun András VINCE_PAN Magyar méreggyilok Kun András (Vincetoxicum pannonicum) MASI_QUA Mételyfû (Marsilea quadrifolia) Tóth Tamás

35 BUXBA_VI Zöld koboldmoha (Buxbaumia viridis) Papp Bea DICA_VI Zöld seprûmoha (Dicranum viride) Papp Bea DEPA_VE Karcsú sarlósmoha Papp Bea (Drepanocladus vernicosus) MANNI_TI Sziklai illatosmoha (Mannia triandra) Papp Bea OTHO_OG Alhavasi szôrössüvegû moha Papp Bea (Orthotrichum rogeri) Állatok / animals BOLBE_UNI Szarvas ganéjtúró Merkl Ottó (Bolbelasmus unicornis) CAAB_HAM Beregi futrinka (Carabus hampei) Merkl Ottó CAAB_HUN Magyar futrinka (Carabus hungaricus) Merkl Ottó CAAB_VA Vizifutrinka (Carabus variolosus) Merkl Ottó CAAB_ZAW Zempléni futrinka (Carabus zawadzkii) Merkl Ottó DUVAL_GEB Gebhardt-vakfutrinka Merkl Ottó (Duvalius gebhardtii) DUVAL_HUN Magyar vakfutrinka Merkl Ottó (Duvalius hungaricus) DYTIS_LAT Óriás csíkbogár (Dytiscus latissimus) Merkl Ottó GAPH_BIL Széles tavicsíkbogár Merkl Ottó (Graphoderus bilineatus) CEAM_CE Nagy hôscincér (Cerambyx cerdo) Merkl Ottó DOCA_FUL Pusztai gyalogcincér Merkl Ottó (Dorcadion fulvum) MOIM_FUN Gyászcincér (Morimus funereus) Merkl Ottó PILEM_TIG Atracélcincér (Pilemia tigrina) Merkl Ottó OSAL_ALP Havasi cincér (osalia alpina) Merkl Ottó CUCUJ_CIN Skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) Merkl Ottó LIMON_VIO Kék pattanóbogár Merkl Ottó (Limoniscus violaceus) LUCAN_CE Szarvasbogár (Lucanus cervus) Merkl Ottó OSMOD_EE emetebogár (Osmoderma eremita) Merkl Ottó POBA_SUB áncos gyászbogár Merkl Ottó (Probaticus subrugosus) 68 AYT_MUS Keleti lápibagoly (Arytrura musculus) onkay László CATOP_TH Sztyepplepke (Catopta thrips) onkay László CHOND_FID Magyar ôsziaraszoló onkay László (Chondrostoma fiduciarium) COENO_OED Ezüstsávos szénalepke onkay László (Coenonympha oedippus) COLIA_MY Narancsszínû kéneslepke onkay László (Colias myrmidone) CUCUL LO Vértesi csuklyásbagoly onkay László (Cucullia mixta lorica) DIOSZ_SCH Magyar tavaszi-fésûsbagoly onkay László (Dioszeghyana schmidtii) EANN_ANK Anker-araszoló (Erannis ankeraria) onkay László EIOG_CAT Sárga gyapjasszövô (Eriogaster catax) onkay László EUPHY_AU Lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia) onkay László EUPLA_QUA Csíkos medvelepke onkay László (Euplagia quadripunctaria) GLYPH_LO Budai szakállasmoly onkay László (Glyphipteryx loricatella) GOTY LU Nagy szikibagoly onkay László (Gortyna borelii lunata) HYPOD_MAT Díszes tarkalepke (Hypodryas maturna) onkay László LIGNY_FUM Füstös ôsziaraszoló onkay László (Lignyoptera fumidaria) LYCAE U Nagy tûzlepke (Lycaena dispar rutila) onkay László MACUL_NAU Zanótboglárka (Maculinea nausithous) onkay László MACUL_TEL Vérfû boglárka (Maculinea teleius) onkay László NYMPH_VAU L-betûs lepke (Nymphalis vaualbum) onkay László PHYLL_CUL Csüngôaraszoló onkay László (Phyllometra culminaria) POLYM IS Villányi télibagoly onkay László (Polymixis rufocincta isolata) LEPTI_MO Keleti mustárlepke (Leptidea morsei) onkay László ISOPH_COS Magyar tarsza (Isophya costata) Nagy Barnabás 69

36 ISOPH_STY nincs magyar neve (Isophya stysi) Nagy Barnabás ODONT_UB Vöröslábú hegyisáska Nagy Barnabás (Odontopodisma rubripes) PAAC_CAL Ál-olaszsáska Nagy Barnabás (Paracaloptenus caloptenoides) PHOLI_TA Erdélyi kurtaszárnyú szöcske Nagy Barnabás (Pholidoptera transsylvanica) STENO_EU Eurázsiai rétisáska Nagy Barnabás (Stenobothrus eurasius) CODU_HE itka hegyiszitakötô Ambrus András (Cordulegaster heros) LEUCO_PEC Lápi szitakötô (Leucorrhinia pectoralis) Ambrus András OPHIO_CEC Erdei szitakötô (Ophiogomphus cecilia) Ambrus András UNIO _CA Tompa folyamkagyló (Unio crassus) Fehér Zoltán ANISU_VO Apró fillércsiga (Anisus vorticulus) Fehér Zoltán CHILO_BAN Bánáti csiga (Chilostoma banaticum) Fehér Zoltán HYGO_KOV Dobozi pikkelycsiga (Hygromia kovacsi) Fehér Zoltán PALAD_HUN Magyar vakcsiga (Paladilhia hungarica) Fehér Zoltán SADLE_PAN Patakcsiga (Sadleriana pannonica) Fehér Zoltán THEOD_TA Bödöncsiga (Theodoxus transversalis) Fehér Zoltán VETI_ANG Balogcsiga (Vertigo angustior) Fehér Zoltán VETI_MOU Hasas törpecsiga (Vertigo moulinsiana) Fehér Zoltán EUDON_DAN Tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi) Sallai Zoltán EUDON_MA Dunai ingola (Eudontomyzon mariae) Sallai Zoltán COBIT_TAE Vágó csík (Cobitis taenia) Sallai Zoltán MISGU_FOS éti csík (Misgurnus fossilis) Sallai Zoltán SABAN_AU Kôfúró csík (Sabanejewia aurata) Sallai Zoltán COTTU_GOB Botos kölönte (Cottus gobio) Sallai Zoltán ASPIU_ASP Balin (Aspius aspius) Sallai Zoltán BABU_ME Petényi márna (Barbus meridionalis) Sallai Zoltán CHALC_ME Állas küsz Sallai Zoltán (Chalcalburnus chalcoides mento) GOBIO_ALB Halványfoltú küllô (Gobio albipinnatus) Sallai Zoltán 70 GOBIO_KES Homoki küllô (Gobio kessleri) Sallai Zoltán GOBIO_UA Felpillantó küllô (Gobio uranoscopus) Sallai Zoltán PELEC_CUL Garda (Pelecus cultratus) Sallai Zoltán HODE AM Szivárványos ökle Sallai Zoltán (hodeus sericeus amarus) UTIL ME Gyöngyös koncér Sallai Zoltán (utilus frisii meidingeri) UTIL VI Leánykoncér (utilus pigus virgo) Sallai Zoltán POTE_MA Tarka géb (Proterorhinus marmoratus) Sallai Zoltán GYMNO_BAL Széles durbincs (Gymnocephalus baloni) Sallai Zoltán GYMNO_SCH Selymes durbincs Sallai Zoltán (Gymnocephalus schraetzer) ZINGE_ST Német bucó (Zingel streber) Sallai Zoltán ZINGE_ZIN Magyar bucó (Zingel zingel) Sallai Zoltán HUCHO_HUC Dunai galóca (Hucho hucho) Sallai Zoltán UMBA_KA Lápi póc (Umbra krameri) Sallai Zoltán VIPE_US ákosi vipera Korsós Zoltán (Vipera ursinii rakosiensis) EMYS _OB Mocsári teknôs (Emys orbicularis) Korsós Zoltán BOMBI_BOM Vöröshasú unka (Bombina bombina) Puky Miklós BOMBI_VA Sárgahasú unka (Bombina variegata) Puky Miklós TITU_CI Tarajos gôte (Triturus cristatus) Puky Miklós USUS_AC Barna medve (Ursus arctos) Csorba Gábor MUSTE_EVE Molnárgörény (Mustela eversmanii) Csorba Gábor LYNX _LYN Hiúz (Lynx lynx) Csorba Gábor LUTA_LUT Vidra (Lutra lutra) Csorba Gábor CANIS_LUP Farkas (Canis lupus) Csorba Gábor SPEM_CIT Ürge (Spermophilus citellus) Csorba Gábor SICIS_SUB Háromcsíkos egér (Sicista subtilis) Csorba Gábor MICO ME Északi pocok Csorba Gábor (Microtus oeconomus mehelyi) CASTO_FIB Európai hód (Castor fiber) Csorba Gábor 71

37 HINO_EU Kereknyergû patkósorrú denevér Bihari Zoltán és (hinolophus euryale) Dobrosi Dénes HINO_FE Nagy patkósorrú denevér Bihari Zoltán és (hinolophus ferrumequinum) Dobrosi Dénes HINO_HIP Kis patkósorrú denevér Bihari Zoltán és (hinolophus hipposideros) Dobrosi Dénes BABA_BA Pisze denevér Bihari Zoltán és (Barbastella barbastellus) Dobrosi Dénes MINIO_SCH Hosszúszárnyú denevér Bihari Zoltán és (Miniopterus schreibersi) Dobrosi Dénes MYOTI_BEC Nagyfülû denevér Bihari Zoltán és (Myotis bechsteini) Dobrosi Dénes MYOTI_BLY Hegyesorrú denevér Bihari Zoltán és (Myotis blythii) Dobrosi Dénes MYOTI_DAS Tavi denevér Bihari Zoltán és (Myotis dasycneme) Dobrosi Dénes MYOTI_EMA Csonkafülû denevér Bihari Zoltán és (Myotis emarginatus) Dobrosi Dénes MYOTI_MYO Közönséges denevér Bihari Zoltán és (Myotis myotis) Dobrosi Dénes Kiemelt jelentôségû élôhelyek, ill. fajok / Priority habitats or species Az országos értékelés térképeibõl és adatlapjaiból élõhelyenként és fajonként összesen 189 külön fedvénybe szervezett térinformatikai adatbázis készült (EVITA adatbázisok, lásd késõbb). Az elkészült adatbázisból kiragadott példaként bemutatjuk néhány élõhely és faj térképét, valamint szöveges jellemzését (23 32.a-b ábra). A térképek és a leírások a fejezet elején leírt módszertan szerint készültek a-b ábra: A pannon homoki gyepek (6260) országos értékelése: térkép és leírás édei Tamás és Kun András tanulmánya alapján / National assessment of pannonic sand steppes (6260): map and description based on the treatise of T. édei and A. Kun 73

38 24.a-b ábra: A pannon molyhos-tölgyesek (91H0) országos értékelése: térkép és leírás Bölöni János tanulmánya alapján / National assessment of pannonian woods with Quercus pubescens (91H0): map and description based on the treatise of J. Bölöni a-b ábra: A homoki nõszirom (Iris humilis Georgi subsp. arenaria (W. et K.) A. et D. Löve) országos értékelése: térkép és leírás Máté András tanulmánya alapján / National assessment of Iris humilis Georgi subsp. arenaria (W. et K.) A. et D. Löve: map and description based on the treatise of A. Máté 75

39 26.a-b ábra: A tartós szegfû (Dianthus diutinus Kit.) országos értékelése: térkép és leírás Vidéki óbert tanulmánya alapján / National assessment of Dianthus diutinus Kit.: map and description based on the treatise of. Vidéki a-b ábra: A réti angyalgyökér (Angelica palustris (Bess.) Hoffm.) országos értékelése: térkép és leírás Lesku Balázs tanulmánya alapján / National assessment of Angelica palustris (Bess.) Hoffm.: map and description based on the treatise of B. Lesku 77

40 28.a-b ábra: A zanótboglárka (Maculinea nausithous Bergstrasser 1779) országos értékelése: térkép és leírás onkay László tanulmánya alapján / National assessment of Maculinea nausithous Bergstrasser 1179: map and description based on the treatise of L. onkay a-b ábra: A remetebogár (Osmoderma eremita Scopoli 1763) országos értékelése: térkép és leírás Merkl Ottó tanulmánya alapján / National assessment of Osmoderma eremita Scopoli 1763: map and description based on the treatise of O. Merkl 79

41 30.a-b ábra: A német bucó (Zingel streber Siebold 1863) országos értékelése: térkép és leírás Sallai Zoltán tanulmánya alapján / National assessment of Zingel streber Siebold 1863: map and description based on the treatise of Z. Sallai a-b ábra: A nagyfülû denevér (Myotis bechsteini Kuhl 1819) országos értékelése: térkép és leírás Bihari Zoltán és Dobrosi Dénes tanulmánya alapján) / National assessment of Myotis bechsteini Kuhl 1819: map and description based on the treatise of Z. Bihari and D. Dobrosi 81

42 A példákból több tanulság is kiolvasható. Néhány élõhely, ill. faj Magyarországon még jelentôsebb állományokkal bír, mint például a pannon molyhos-tölgyesek (24. ábra). A térképek generalizáltak, földrajzi elõfordulást jeleznek és rendszerint nem tükrözik pontosan az élõhely, a faj ritkaságát a foltok nem jelentenek egybefüggõ elõfordulást. Ez igaz az összes esetre, de különösen szembetûnõ lehet például a pannon molyhos-tölgyesek, vagy a remetebogár és a nagyfülû denevér példáján (29., 31. ábra). Az egyes elõfordulások jelentõsége, fontossága nagyon eltérõ lehet. Ez világosan kiderül több leírásból, de akár a térképek összehasonlításából is, mint példáink közül leginkább a homoki nõszirom esetében (25. ábra). Különösen halaknál nyilvánvaló, hogy bár elõfordulásuk csak a vízterekben lehetséges az alrendû vízfolyások, az idõszakosan víz alá kerülõ hullámtér, de a vízrendszer közvetlen környezete (vagy a vízgyûjtõ) is jelentõs befolyással lehet a populációk sorsára. Ezért a térképen a víztereket széles pufferzónával látta el a szakértõ (lásd például a 30. ábrát). Az állatok (egy része) jelentõs mozgáskörzettel rendelkezik, ezért a populációk elõfordulásának földrajzi lehatárolása nehéz, és elvi szempontból is gyakran jóval több biológiai ismeretet követelne meg, mint amivel rendelkezünk. Az eltérõ fejlõdési alakok vagy életszakaszok külön-külön vett ismerete, térképezése is szükséges volna (denevérek, repülõ rovarok). Éppen ezért fõleg ezekben az esetekben a térképek foltjai a legvalószínûbb elõfordulásokat, ill. a folton belüli alkalmas élõhelyekben való elõfordulás nagyobb valószínûségét jelenti (lásd 31. ábra). Egyes fajok élete és biológiája rendkívül rejtett, bonyolult vagy rejtélyes. Ilyenek például a hangyaboglárkák (Maculinea-k), amelyek rendkívül specializált életciklusokat csak vérfüves lápréteken, adott hangyafajok bolyaiban élôsködve tudják fenntartani (28. ábra). Kevéssé ismert fajok a nagyfülû denevér (31. ábra), a háromcsíkos egér (32. ábra), amelyekrõl csak igen kevés, sokszor bizonytalan adattal rendelkezünk. Ezekben az esetekben rendkívül fontos volna e fajok körültekintõ és mélyreható természetvédelmi biológiai kutatása. A bemutatott példákból hiányoznak azok az esetek, amikor az élõhely állományainak, ill. a faj populációinak elõfordulása kevés, rendkívül helyhezkötött és kis kiterjedésû. A térképeknek ebben a léptékében ezek a pontok gyakorlatilag nem, vagy alig látszanak (bár az adatbázisban megtalálhatók). Az élôhelyek és fajok országos állományainak becslése 32.a-b ábra: A háromcsíkos egér (Sicista subtilis Pallas 1773) országos értékelése: térkép és leírás Csorba Gábor tanulmánya alapján / National assessment of Sicista subtilis Pallas 1773: map and description based on the treatise of G. Csorba 82 A Phare projekt keretében végzett országos értékelés adatbázisainak földrajzi és tartalmi részletessége eltérô, annál is inkább, mert az élôhelyek, illetve fajok ritkasága és ismertsége (tudásunk mértéke) változó. A munka során a szakértôk becslést adtak az élôhelyek állományainak abszolút borításáról. Ezt a munkatérképeken lehatárolt foltok százalékában adták meg. Ezen kívül az IBOA adatokból egy másik közelítés számítására is mód nyílt, de csak azokban az esetekben, amikor az adatgyûjtés elég reprezentatívnak volt tekinthetô, ill. amikor az adathiányokat a szakértôk kompenzálni tudták. Fajok esetében a munkatérképeken lehatárolt populációk nagyságáról kértünk információkat. Ezt a jelenlegi, évi ismeretek alapján, különösen egyes rovarcsoportok esetében nem lehetett számszerûsíteni. Az országos 83