Horvátországi magyarság

Átírás

1 Jelentések a határon túli magyarság helyzetérõl Határon Túli Magyarok Hivatala Horvátországi magyarság T a r t a l o m: Oldal Előszó Történelem 5 2. Általános adatok 9 3. Jogi helyzet Érdekképviselet Újjáépítés, gazdaság Civil társadalom Oktatás Művelődés, kultúra, tudomány Egyházi intézményrendszer és vallásgyakorlás Tömegtájékoztatás 21

2 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 2 / 22 HTMH Kedves Olvasónk! A 2003-as év legfontosabb történéseivel és adataival kiegészített, aktualizált füzetekkel ötödik kiadásához érkezett a határon túli magyar közösségek helyzetét ismertető régiójelentéseket tartalmazó, 2000 nyarán elindított, megújult sorozatunk. A megelőző esztendőhöz hasonlóan az elmúlt év is az integrációs folyamat felgyorsulása s ennek részeként Magyarország május 1-jén bekövetkezett EU-taggá válásának előkészületei jegyében zajlott, a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény 2003 júliusában hatályba lépett módosítását követően pedig új lendületet vett a kedvezménytörvény gyakorlati megvalósítása. A magyar EU-csatlakozásról szóló szerződés április 16-án, Athénban történt aláírása óta eltelt év alatt valamennyi EU-tagállam jóváhagyta a csatlakozási szerződést és idén május 1-jétől Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja. Ez a körülmény természetesen alapvetően meghatározza mind szomszédságpolitikánkat, mind a szomszédos államokban élő magyar kisebbséghez való viszonyunkat. Míg korábban az egyes országok helyi sajátosságait tekintetbe véve többé kevésbé hasonló megközelítést alkalmazhattunk a Kárpát-medencében élő magyar közösségeket illetően, Magyarország EU-csatlakozásával ez a helyzet megváltozott. Alapvetően más megközelítést igényelnek a Magyarországgal egy időben csatlakozó országokban (vagyis a Szlovákiában és a Szlovéniában) élő magyarok, más lehetőségekkel szembesülnek azok, akik a közeljövőben csatlakozó szomszédos országokban (Romániában és Horvátországban) élnek, és megint más kihívások elé néznek azok, akik olyan országokban (Szerbia és Montenegró, valamint Ukrajna) élnek, amelyek csak hosszabb idő múlva kapcsolódhatnak be az európai vérkeringésbe. A magyar magyar kapcsolatok terén a magyar kormánynak kettős törekvése van. Fontosnak tartjuk egyrészt a rendszerváltozás óta elért eredmények, értékek és a kiépült magyar magyar kapcsolatrendszer megőrzését, fenntartását és átemelését az Európai Unióba. Folytatódni fog a Magyar Állandó Értekezlet és a magyar magyar parlamenti képviselők találkozójának munkája, európai keretek között megőrizzük a kedvezménytörvény által biztosított kedvezményeket és támogatásokat. Másrészt az EU-csatlakozásban rejlő lehetőségeket igyekszünk a magyar magyar kapcsolatok ápolása szempontjából minél jobban kihasználni, beépítve mindazokat a pozitívumokat és újdonságokat a magyar magyar kapcsolatrendszerbe, amelyeket a tagság számunkra nyújt. Az EU-tagállamokban élő magyarokkal az EU-tagság hatására intenzívebbé válnak a kapcsolatok, egyre több közös ügyünk van, újabb szálakkal kapcsolódunk egymáshoz, egyre több nemzetközi testület munkájában fogunk együtt részt venni, megszaporodnak a véleménycsere, a találkozás lehetőségei. Az EU-tagság közelebb hoz minket a velünk együtt csatakozó országok magyarságához, ugyanakkor nem szabad, hogy eltávolítson azoktól, akik most még nem jöhettek velünk. Közös felelősségünk, hogy az EU-ba bekerülő és az

3 HTMH / 22 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről egyelőre kívül maradó nemzetrészek között ne emelkedjenek szellemi, lelki falak. Ezért Magyarország a csatlakozás után megkülönböztetett figyelmet fog fordítani az EU-tagság előnyeiből még nem részesedő magyarokra. Nem engedhetjük meg, hogy ők bármilyen szempontból is az EU-bővítés veszteseiként éljék meg azt a folyamatot, amely éppen a kapcsolatok szorosabbá válásáról szól. Az Unióhoz való csatlakozás egyúttal vízválasztó Magyarország európai identitását illetően is. Ez az az időszak, amikor az újonnan érkező országok elfoglalják helyüket a tagállamok szövevényes érdekrendszerében, kijelölik azokat a prioritásokat és kapcsolódási pontokat, amelyek mentén az Unión belül a jövőben politizálni fognak. Az új tagok első megnyilvánulásai, bemutatkozásai az Unió fórumain ezért nagyon fontosak október 4-én Rómában az EU Kormányközi Konferenciájának nyitó ülésén a magyar miniszterelnök négy lényeges kérdést emelt ki, amelyek Magyarország számára fontosak az EU alkotmányos szerződésének véglegesítése során. Ezek közül első helyen szerepelt, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását és védelmét a Kormányközi Konferencia tűzze napirendre és ezt az alapelvet megfelelő formában foglalja az Alkotmányos Szerződésbe. A kormány kisebbségi ügy iránti elkötelezettségét jelzi természetesen a magyarországi nemzetiségekre is tekintettel, hogy szilárdan kiállt amellett, hogy az Európai Unió alkotmánytervezetében utalás történjék a kisebbségek kollektív jogaira. A Magyar Országgyűlés Európai Uniós Bizottságának október 8-ai ülésén a parlamenti pártok képviselőinek egyetértésével született meg az Európai Unió Alkotmányának Szerződéséhez a kisebbségek jogainak kérdésében beterjesztett javaslat, amely így fogalmazott: Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok beleértve a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait is tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás és a megkülönböztetés-mentesség társadalmában. Nem a magyar kormányon múlott, hogy az Európai Tanács december ei brüsszeli ülésén ez a javaslat néhány ország ellenállása miatt csak némileg legyengített formában a kollektív jogokként értelmezhető kisebbségi jogok helyett a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak megjelölésével és a magyar javaslatban szereplő nemzeti és etnikai jelző elhagyása révén a javaslatnak kizárólag a kisebbségi jogok formulájára szűkítetésével kerülhetett be a dokumentumba. Lényeges körülmény, hogy EU-taggá válásunk nem igényli a kedvezménytörvény módosítását. A huszonötök Európájában, a sokféle érdek és ellenérdek erőterében a kormány arra törekszik, hogy megvesse azokat az alapokat, amelyekre az elkövetkezendő években, évtizedekben a magyarok építhetnek az Unió keretein belül. A kormány ezeknek az elveknek megfelelően alakítja a szomszédos országokkal való kapcsolatait is, ehhez igazítja politikai lépéseit. Megegyezésre és megállapodásokra törekszik, s ha szükséges, olykor komoly gesztusokra is képes a szomszédságpolitika eredményessége érdekében.

4 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 4 / 22 HTMH Éppen ezért a határon túli magyarok számára fontos kedvezményeket biztosító törvény módosításáról a kormány hosszú hónapokon át egyeztetett a szomszédainkkal. Ennek köszönhetően végül is olyan EU-konform jogszabály született, amelynek alapján hosszú távon és akadályok nélkül biztosíthatók a törvényben rögzített kedvezmények a határon túli magyarok számára. A magyar kormány és a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati tevékenység koordinálásáért felelős Határon Túli Magyarok Hivatala az új, megnövekedett lehetőségekkel is élni kíván annak érdekében, hogy minél hathatósabban tudja segíteni a határon túli magyar közösségek szülőföldjükön történő boldogulását. Bálint Pataki József

5 HTMH / 22 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 1. TÖRTÉNELEM A horvát állam a IX. században a mai Dalmácia és Bosznia Hercegovina területén alakult ki. A ma középpontjának tekintett egykori három vármegye: Zágráb, Varasd és Belovár Körös felváltva frank, horvát és magyar fennhatóság alatt állt. Ezt a szláv népességű területet hívták eredetileg Szlavóniának. Szent László 1083-ban foglalta el, 1091-ben az örökösödés jogán, meghívásra bevonult az Unán és Kapelán túli területekre, ben pedig megalakította a zágrábi püspökséget, Könyves Kálmánt 1102-ben Biograd Tengerfehérváron horvát királlyá koronázták, és ezáltal Horvátország Szlavónia 800 évre a magyar királyság (széleskörű autonómiával rendelkező) társországává vált. A Száva, Dráva és Duna közét a Szerémséggel a honfoglalás után a magyarok népesítették be. A XV. századig túlnyomóan magyar többségű négy keleti megye: Verőce, Pozsega, Valkó (Vuka) és Szerém Magyarországhoz és a Kalocsai érsekséghez tartozott. A magyar települések lánca Zimonytól (Zemun) Verőcéig (Virovitica) húzódott, s viszonylag keveset szenvedett a mongoloktól. A tatárok elől IV. Béla Zágrábon át menekült; 1242-ben a várost hűségéért szabad királyi várossá tette. A XIV XV. században Dél-Magyarország más tájaival együtt ez a vidék a középkori magyar királyság legsűrűbben lakott, gazdag, az európai szellemi áramlatokkal (humanizmus) lépést tartó, Itáliával szoros kapcsolatokat ápoló vidéke volt. Itt húzódtak a Közép-Európát Itáliával, a Balkánnal Bizánccal és a Közel-Kelettel összekötő fő útvonalak, amelyek jelentősége (pl. az eszéki híd) a török hódoltság idején is fennmaradt. Az ottani települések részesedtek a kereskedelem hasznából, de a vonuló hadak nagy pusztítást végeztek. A XV. század elejétől egyre több szerb és horvát költözött be délről, akik kivették részüket a török elleni harcokból. E tájon 170 évig tartott a török uralom. Az állandó harcok és az azoknál is több áldozatot szedő mocsárláz- és pestisjárványok következtében az őslakos magyarság csaknem teljesen eltűnt. A XVII. és a XVIII. század fordulóján került sor a Szávától északra a Bécsi Haditanács alá rendelt Határőrvidék (Vojna Krajina, Militärgrenze) megszervezésére, amely szolgálatba fogadta a Koszovóból elmenekült szerbeket, akik később kiváltságaik birtokában vallásuk és életformájuk miatt állandó konfliktusban álltak a magyarokkal és a horvátokkal. Mária Terézia 1746-ban a horvát bán fennhatósága alá rendelte az akkor már Szlavóniának nevezett három keleti vármegyét (Valkót felosztotta Verőce és Szerém között), amelynek követei 1848-ig megjelentek a zágrábi száborban és a pozsonyi magyar országgyűlésben is. Az elpusztult népesség pótlására a horvátok és szerbek mellé a királyi kamara és a földbirtokosok németeket, cseheket, szlovákokat és olaszokat telepítettek. A XIX. század közepén a magyarok száma Horvát Szlavónországban alig haladta meg az 5 ezret. (Megjegyzendő, hogy a

6 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 6 / 22 HTMH Drávaszög és Muraköz 1918-ig Magyarországhoz tartozott.) A Fényes Elek által kimutatott magyar Kelet-Szlavóniában, a Valkó (Vuka) és a Dráva mocsarai által védett, a XVI. századtól református falvakban (Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu) és néhány szerémségi szórványban (Maradék, Ürög, Erdőség) élt. A fordulatot a jobbágyfelszabadítás, a Határőrvidék polgárosítása és a modern termelési viszonyok meghonosítása hozta. A munkához nem szokott szerb határőrök olcsón eladták földjeiket és a bácskai, baranyai vagy somogyi kisgazda, eladva 5 hold földjét, tízszer akkorát vehetett az árából a Dráván túl. A nagy uradalmak magyar cselédséggel dolgoztattak, a fakitermelésben erdőgazdaságban, a vasútépítésnél, a folyamhajózásnál, s a kevés, főként élelmiszeripari üzemben is főként magyar és cseh munkásokat alkalmaztak. E gazdasági folyamatok eredményeként a századfordulóra Szlavónia csaknem minden településén éltek magyarok, de szétszórtan, alig néhány településen alkotva többséget. Számuk anyanyelv szerint 1910-re elérte a főt, de a mai Horvátország területére módosítva a valós szám körül lehetett. Mivel az 1868-as magyar horvát kiegyezés home rule -t biztosított, horvát szerb nyelvű közigazgatással, oktatással, egyházi élettel, horvát vezényleti nyelvű honvédséggel, a szórványban élő és társadalmilag, gazdaságilag hátrányos helyzetben lévő magyarok között már a századforduló előtt megindult az asszimiláció. Ezt felismerve alakult meg egy átfogó, nagyobb magyarságmentő akció (Románia Moldva, Egyesült Államok) részeként 1904-ben gróf Klebersberg Kuno miniszterelnökségi államtitkár vezetésével a horvátországi magyarok elsősorban katolikusok anyanyelven történő elemi iskolai oktatása, hitélete, művelődésének megszervezése, iskolák és könyvtárak létesítése céljával a Julián Egyesület. A legtöbbször nehéz körülmények között dolgozó tanítók missziói munkát végeztek: istentiszteleteket tartottak, gazda- és olvasóköröket szerveztek, színi előadásokat rendeztek. A tevékenység köre később gazdasági segélyezéssel, hitelszövetkezetek kiépítésével bővült ben 82 Juliánus, MÁV és református iskolában volt a magyar nyelven tanulók száma. Az 1918 novemberétől állandósuló szerb katonai megszállás, az SHS Királyság megalakulása (1918. december 1.), majd a trianoni békediktátum mindennek véget vetett. A néhány református iskola kivételével az összes magyar tannyelvű iskolát és valamennyi könyvtárat bezárták. Az értelmiség és a polgári iparos réteg nélküli, szétszórtan, településeiken is kisebbségben élő, gyenge nemzettudatú parasztok agrárproletárok gyorsan asszimilálódtak. Nem kevesen azért vallották magukat szerbnek, illetve horvátnak, hogy a szláv népelemet erősítő föld- és telekosztásban ők is részesüljenek. Sokan kivándoroltak, átköltöztek Magyarországra, a legtöbben azonban behúzódtak a városokba, ahol a munkanélküliek számát szaporították, s feladva nemzetiségüket, átváltottak az államnyelvre. Így a városok (Zágráb, Varasd, Zimony) magyarsága már 1921-re negyedére, a falvaké pedig több mint harmadával, összességében főre csökkent. Leginkább a hatalomváltozással egzisztenciájában fenyegetett városi lakosság (értelmiség, tisztviselők, állami alkalmazottak, vasutasok) változtatta meg hovatartozását vagy repatriált.

7 HTMH / 22 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről A magyarság számának és arányának csökkenése a három szlavóniai megyében fő % fő % Verőce , ,4 Pozsega , ,6 Belovár Körös , ,2 1. táblázat A magyar népesség statisztikai visszaesésének másik oka az ún. névelemzés volt (a számlálóbiztosok a szlávos családnevűeket szerb horvát nemzetiségűeknek írták be és gyermekeik csak többségi iskolákba járhattak, még akkor is ha a család minden tagja csak magyarul beszélt). A királyi Jugoszláviában a horvátországi magyarok a közösen elszenvedett szerb elnyomással szemben a horvátokkal, németekkel, csehekkel fogtak össze, és a választásokon a Radić Maček vezette ellenzéki Horvát Parasztpártra szavaztak. Az együttélés, a horvát nyelvű katolikus egyházi élet természetes következménye lett a vegyes házasságok általánossá válása és az önfeladás, a nyelvváltás. Az évi Sporazum, a horvát Bánság létrejötte, majd a független horvát állam megalakulása (1941) megteremtette a lehetőséget a Horvátországi Magyar Közművelődési Közösség (HMKK) megalakítására, amely a Julián Egyesület célkitűzéseit igyekezett folytatni. Bár miniszteri rendelet lehetővé tette a magyar tannyelvű párhuzamos tagozat létrehozását, 1945-ig egyetlen ilyen sem működött. Kényszermegoldásként a HMKK égisze alatt vándortanítók szerveztek írás- és olvasás-tanfolyamokat gyermekeknek és felnőtteknek tavaszán a magyar csapatok megszállták a csaknem tisztán horvát Muraközt is, így a megromló horvát magyar államközi viszonyok mellett a fokozódó partizántámadások is növelték a magyarok rossz közérzetét, fenyegetettségét. Sokan költöztek Magyarországra, és 1944 őszén már tömeges kényszer-kitelepítésekre is sor került. Másfelől az is igaz, hogy a Magyarországhoz tartozó területeken az ország egészét érintő háborús intézkedések (behívás, beszolgáltatás) mellett rend és nyugalom volt a front megjelenéséig; a horvátok és szerbek is biztonságban és viszonylagos jólétben élhettek, kiáltó ellentétként a Dráván túl folyó testvérgyilkos partizánháborúval. A Szerémségben és a Dráva mentén 1944 októberétől 1945 áprilisáig tartott a sok polgári áldozatot is követelő állóháború. Az április májusi megtorlások itt nem voltak olyan tömegesek, mint a Bácskában, de a másik oldalon a jugoszláv partizánhadsereg kötelékében harcba vetett, jelentős részben horvátországi magyarokból álló Petőfi Brigád tagjai közül sokan elpusztultak. A II. világháború alatt és után mintegy magyar hagyta el Horvátországot. A szovjet jugoszláv szakítás után számos magyar és horvát ellen indítottak koncepciós pert, közülük sokan börtönökben, a Goli Otokon vagy kivégző osztagok előtt végezték életüket. A megfé-

8 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 8 / 22 HTMH lemlített túlélők magyarságtudata megingott: nyilvános helyen, sőt már a családban is alig mertek magyarul beszélni. A magyar nyelvű oktatást felszámolták, az egyházak tevékenységét korlátozták, ugyanakkor nagy súlyt helyeztek az államhűség elmélyítésére és az öntudat átformálásra. Az eszéki rádió 1945-ben meginduló magyar adása, a Magyar Néplap, majd az 1949-től hetilapként megjelenő Magyar Képes Újság fő feladata a szövetkezeti mozgalom népszerűsítése volt. Ez utóbbi 1950 márciusában 16 tisztán magyar szövetkezetről (Baranya, Kórógy, Szentlászló) tudósít és 1953 között a magyar gazdák %-át bekényszerítették a termelőszövetkezetekbe. Az 1950-es évek közepétől, s különösen az évi reform után a magyarok helyzete is valamelyest javult. Szorgalmuk, hozzáértésük és nem kevésbé a nyugati munkavállalás lehetőségének köszönhetően életszínvonaluk emelkedett. Beruházás híján azonban kevés új munkahely létesült, a térség vezető agráripari kombinátjában a bellyeiben magyarokat és horvátokat alig alkalmaztak vezető pozícióban. A paraszti életforma egyébként sem vonzotta a fiatalokat: a közép- és felsőbb iskolákat végzettek inkább városokban (Eszék, Zombor) telepedtek le vagy Nyugat-Európában vállaltak munkát ben részben a Magyarországtól való elidegenítés szándékával megalakult a Magyar Kultúr- és Közoktatási Szövetség, amely 1967-ben a Horvátországi Magyarok Szövetsége nevet vette fel. Legfontosabb feladatának az anyanyelvi oktatási és művelődési tevékenység újjászervezését tartotta. Működési köre korlátozott volt, tevékenysége nem terjedhetett ki Horvátország egész területére. A művelődési tevékenység szervezésében az 1950-es évek közepéig egyértelműen kiemelkedő szerepet játszott, különösen a szlavóniai szórványmagyarság életében: a magyarul írni olvasni már nem, sőt sok esetben beszélni is csak törve tudó magyar származásúak kerültek aktív kapcsolatba anyanyelvükkel és gyenge nemzeti azonosságtudatuk is erősödött től felsőbb sugallatra a kulturális munkában a súlypont a politikamentes szórakoztatásra, valamint a termelésben hasznosítható gyakorlati ismeretterjesztésre tevődött át. A hatvanas évek közepétől Magyarország Jugoszláviával kialakított kulturális és gazdasági együttműködése eredményeként megélénkült a határmenti együttműködés is, ami kedvező hatást gyakorolt a drávaszögi és kelet-szlavóniai tömbmagyarság nemzettudatának erősödésére, az anyanyelv presztízsének visszanyerésére és az anyanemzettel való mindennapos kapcsolattartásra. A nyolcvanas évek végére a Baranyában és Kelet-Szlavóniában élő magyarság rendezett társadalmi, politikai, oktatási, művelődési és egyházi élettel, valamint jól működő, gazdag intézményhálózattal rendelkezett június 25-én a Horvát Köztársaság kilépett a Jugoszláv Föderációból, és kikiáltotta függetlenségét; az ottani magyarok is az önálló horvát államot támogatták, nem kevesen fegyverrel. Hamarosan megkezdődtek a fegyveres összecsapások a sebtében megszervezett horvát alakulatok és a horvátországi szerb szabadcsapatok között augusztusától a Jugoszláv Néphadsereg nyíltan is beavatkozott a harcokba a szerbek oldalán. A szerbek által megszállt területeken Horvátország területének mintegy 1/3-án kikiáltották a Krajinai Szerb Köztársaságot, amely a tömbmagyarság lakóterületét is magába foglalta. Ezzel lezárult egy történelmi korszak. Az új helyzet tragikus és visszafordíthatatlannak tűnő folyamatokat hozott a horvátországi magyarság életében. Az évi szerb agresszió menekülésre kényszerítette a

9 HTMH / 22 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről terület lakosságának jelentős részét, így a magyarságot is, valamint szétzúzta azt a létfontosságú intézményi rendszert, amely döntő szerepet játszott a magyarság szellemi életének fennmaradásában és fejlődésében. 2. ÁLTALÁNOS ADATOK Terület: km 2. Összlakosság: (2001). Népsűrűség: 80 fő/km 2. Etnikai csoportok (2001): horvát 89,63 %, szerb 4,54 %, bosnyák 0,47 %, magyar 0,37 %, szlovén 0,30 %, olasz 0,44 %, egyéb 0,49 %. Vallások (2001): katolikus (87,83 %), szerb ortodox (0,91 %), protestáns (0,90 %), muzulmán (1,28 %), egyéb (0,11 %), felekezeten kívüli (2,22 %). Beszélt nyelvek: horvát. Népegészség: csecsemőhalandóság 7,4, várható életkor 77,0 év (nők), illetve 69,2 év (férfiak). Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: A törvényhozás legfelsőbb szerve a kétkamarás (a április 23-ai alkotmánymódosítást követően egykamarás) parlament, a végrehajtó hatalom élén a kormány áll. Az igazságszolgáltatás legfelsőbb szerve a Legfelsőbb Bíróság. Alkotmánybíróság. Főváros: Zagreb (Zágráb, fő). Egyéb városok: Split, Rijeka, Eszék (Osijek), Zadar, Karlovac, Dubrovnik. Városi lakosság: 51%. Közigazgatási beosztás: 20 megye és a (megyei jogú) főváros. Politikai pártok: Horvát Demokrata Közösség (HDZ), Horvát Szociálliberális Párt (HSLS), (Horvát) Liberális Párt (HLS), Horvát Parasztpárt (HSS), Szociáldemokrata Párt (SDP), Horvát Néppárt (HNS), Isztriai Demokratikus Gyűlés (IDS), Horvát Jogpárt (HSP), Horvát Igazi Jogpárt (HCSP), Demokratikus Centrum (DC), Független Szerb Demokrata Párt (SDSS). GDP/fő: USD (2003). GDP évi növekedési ráta: 4,7 % (2003). Árfolyam: 7 kuna / USD (2003). Infláció: 3 4 % (2003). Munkanélküliség: 19 % (2003). Külföldi befektetés: 7,5 Mrd USD ( ). Külföldi adósság: 22,8 Mrd USD (2003).

10 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 10 / 22 HTMH Export: 6,3 Mrd USD (2003). Import: 13,3 Mrd USD (2003). Fizetési mérleg hiánya: 1,8 Mrd USD (2003). A népszámlálási adatok jól érzékeltetik a horvátországi magyarság rohamos fogyását, amely a Kárpát-medencében példa nélküli: 1. ábra A horvátországi magyarok számának és arányának alakulása 1910 és 2001 között A évi népszámlálási adatok szerint a Horvát Köztársaság területén magyar nemzetiségű állampolgár élt, több mint 25 %-kal kevesebb, mint 1991-ben. Ennek a népességnek mintegy négyötöde a horvát Dunamente vidékén, pontosabban a Drávaszögben és Kelet- Szlavóniában összpontosult, abszolút vagy relatív többségben. A Drávaszög jellegzetesen mezőgazdaságból, szőlészetből, kertészetből, halászatból, erdészetből élő aprófalvas vidék. Csak kevés településének lélekszáma haladja meg az ezret. Ötvenegy helységében amelyek közül a mezővárosra emlékeztető közigazgatási központ Pélmonostor és Hercegszöllős népessége számosabb lakos élt az évi összeírás idején. Tíz évvel korábban valamennyivel kevesebben, en voltak. Ekkor fő vallotta magát közülük horvátnak, szerbnek, magyarnak, jugoszlávnak, pedig egyéb nemzetiségűnek. Az 1991-es népszámláláskor a magyarok száma már csak Legtöbbjük tíz falusias jellegű településen (Vörösmart, Csúza, Hercegszöllős, Sepse, Kő, Karancs, Laskó, Várdaróc, Kopács, Bellye) lakott az 1991-ben kitört háború előtt. A háború a drávaszögi magyarság jelentős részét mintegy főt messzire sodorta otthonától.

11 HTMH / 22 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 2. ábra Magyarok Horvátországban Kelet-Szlavónia és Nyugat-Szerémség területén az évi népszámlálás adatai szerint magyar élt. Többségük nyolc falusias jellegű településen (Apáti, Csákovac, Dálya, Erdőd, Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Marinci) lakott. Az 1991-ben megkezdődött háború, amely hadszíntérré változtatta a magyar többségű falvakat, földönfutóvá tette a térségben élő magyarság mintegy felét. Kelet-Szlavónia megszállt területén magyar közösség nem maradt ban a Horvát Köztársaság területén megjelent a megye, mint közigazgatási egység, ezért a évi népszámlálás már megyei adatokat közöl. E kimutatás szerint Eszék Baranya megyében (ami az egykori Drávaszög területének felel meg) 9.784, Vukovár Szerém megyében (egykor Kelet-Szlavóniaként szerepelt) 2.047, Bijelovár Bilogora megyében 1.188, Zágrábban pedig 841 magyar él. A Baranya, Kelet-Szlavónia és Nyugat-Szerémség területéről elmenekült magyar nemzetiségű állampolgár jelentős része becslések szerint fele Magyarországra, illetve nyugati országokba távozott. A horvát hatóságok adatai szerint a háború ideje alatt mintegy magyar halálozott el. A szervezett betelepítések következtében , más források szerint szerb érkezett Baranyába és Kelet-Szlavóniába horvátországi és boszniai szerb területekről. Az novemberi erdődi megállapodás megnyitotta a megszállt területek Horvátországhoz történő békés reintegrációjának útját, de a menekültek kétoldalú visszatérése csak 1997 nyarán kezdődött meg őszéig a magyar szervezetek becslései alapján a menekültek 75 %-a tért vissza lakóhelyére, vagy rendszeresen látogatja azt.

12 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 12 / 22 HTMH A délszláv háború során a horvát Dunamente lakosságának összetételében olyan mélyreható változások következtek be, amelyek hatására a magyarság az 1991-ben még abszolút vagy relatív többségű körzetekben helyi kisebbséggé vált vagy válhat. A magyar többségű falvakból az 1991-es háború miatt elmenekült magyar népesség Helység Magyar Menekült Százalék Baranya Kiskőszeg/Batina Pélmonostor/Beli Manastir Bellye/Bilje Dárda/Darda Darázs/Draž Karancs/Karanac Hercegszöllős/K.Vinogradi Kopács/Kopačevo Sepse/Kotlina Laskó/Lug Újbezdán/Novi Bezdan Nagybodolya/Podolje Csúza/Suza Várdaróc/Vardarac Vörösmart/Zmajevac Kelet-Szlavónia Dályhegy/Dalj Erdőd/Erdut Haraszti/Hrastin 175 szabad terület Szentlászló/Laslovo Eszék/Osijek szabad terület Kórógy/Korog Marinci/Marinci Ójankovác/St. Jankovci Vinkovci/Vinkovci 260 szabad terület Csákovác/Čakovci Újlak/Ilok Apáti/Opatovac Vukovár/Vukovar táblázat

13 HTMH / 22 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 3. JOGI HELYZET Az január 1-jétől hatályos, 2000-ben módosított horvát alkotmány is néven nevezi, és államalkotó tényezőként ismeri el (más autochton kisebbségekkel együtt) a magyarságot december 13-án a horvát Szábor elfogadta a Nemzeti Kisebbségek Jogairól szóló, alkotmányerejű kisebbségi törvényt, amely egyebek mellett lehetővé teszi a kisebbségi önkormányzatok létrehozását is. A kisebbségi önkormányzati választásokra 2003 első felében került sor. Az új horvát kisebbségi törvény alapján új helyzet jött létre. Egyrészt azért, mert a korábban megválasztott települési, járási és megyei önkormányzati képviselő-testületek a kisebbségek arányától függően kötelező jelleggel újabb kisebbségi képviselőkkel bővülhetnek, másrészt a kisebbségek megyei, városi és járási szinten megválasztják kisebbségi önkormányzataikat, amelyeknek komoly befolyásuk lesz a kisebbségekkel kapcsolatos döntésekre. A 2002 decemberében elfogadott kisebbségi alkotmányerejű törvény alapján május 18-án tartották meg első ízben a horvátországi kisebbségi önkormányzati választásokat. Országosan igen alacsony volt a részvételi arány: az olasz kisebbség gyakorlatilag bojkottálta a választásokat, míg a legmeghatározóbb kisebbség, a szerb alacsony (9 10 %-os) részvétellel tisztelte meg azokat. A magyar kisebbség megyénként, illetve településenként változó, 6 és 60 % között ingadozó, településenkénti átlagban % közötti arányban vett részt a választásokon. Ezt az átlagot is meghaladó aktivitást mutattak a magyar kisebbségi választók a két legnagyobb arányban magyarlakta keleti megyében, Eszék Baranyában (megközelítőleg 30 %) és Vukovár Szerémségben (mintegy 35 %). A magyar kisebbség mindösszesen 629 jelöltet állított az elnyerhető 491 nemzeti kisebbségi bizottsági, illetve nemzeti kisebbségi képviselői helyre. A magyar kisebbségnek a törvény értelmében (létszámaránya függvényében) 6 megyében, 7 városban és 23 járásban volt jogosultsága ( fős) bizottságokat, míg 7 megyében és 3 városban a testületekkel azonos jogokkal bíró úgynevezett kisebbségi képviselőket választani. Egyes helyeken nem volt jelöltállítás, így február 15-én pótválasztásokat tartottak. A Magyar Egyesületek Szövetsége 320 (50,9 %), a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége 229 (36,4 %), a Horvátországi Magyarok Szövetsége pedig 80 jelöltet (12,7 %) indított. A 6 megyei szintű bizottságból (önkormányzatból) a MESZ és a HMDK is 3 3-ban szerzett (egyes esetekben 100 %-os) többséget, míg az 6 megyei szintű képviselői státuszból a MESZ 4-t, a HMDK 2-t szerzett meg. Megyei szinten a két szervezet között így 7:5 arányban alakultak az erőviszonyok a MESZ javára. A megyei szintű választások érdekessége, hogy a két legmagyarabb megye közül Eszék Baranyában a HMDK 22:3 arányban, míg Vukovár Szerém megyében a MESZ 24:1 arányban szerzett többséget az egyaránt 25 fős testületekben.

14 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 14 / 22 HTMH Városi szinten a megalakítható bizottságokból a MESZ 4-ben, a HMDK 3-ban szerzett többséget. A városi szintű nemzeti kisebbségi képviselői státuszok közül a MESZ 2-őt, a HMDK 1-et szerzett meg. Járási szinten a bizottságok közül a MESZ 8-ban, a HMDK szintén 8-ban szerzett többséget. Egy járásban a HMSZ é lett a többség, és ugyancsak egy járásban (a legnépesebb magyarlakta Hercegszőlősben) 5:5 arányú döntetlen lett a végeredmény a MESZ és a HMDK között. Járási szinten tehát a MESZ HMSZ HMDK arány figyelembe véve a hercegszőlősi testületen belüli paritásos eredményt is 8:1:8.) Ami az elnyerhető bizottsági és képviselői helyek számát illeti végső soron ezekért a helyekért folyt a választási küzdelem a MESZ 259 (57,06), a HMDK 183 (40,3%), a HMSZ pedig 12 (2,64%) helyet szerzett. Mindkét csoportosulás a maga győzelmét hirdette ki. A HMDK érvelésében döntő elem volt, hogy a legtöbb magyar által lakott Eszék Baranyában (a mintegy 17 ezres populációból cca. 10 ezer fő) ők arattak győzelmet, ezért a választások igazi győztesei is ők. További hivatkozásul a megyében a jelöltjeikre leadott szavazatok számát hozták fel. (A részletes megyei adatok alapján a HMDK-s jelöltekre szavazatot, míg a MESZ és a HMSZ jelöltjeire összesen szavazatot adtak le a választók, ami a támogatottság megközelítőleg azonos súlyára utal.) 2003 novemberében a törvény által megkövetelt módon megalakult a megyei szintű önkormányzatok Országos Koordinációja, amelynek ugyanakkor nincs jogi személyisége, mivel a törvényhozó elsősorban a szerb kisebbségre gondolva nem kívánta, hogy erős országos képviselet is létrejöjjön. (A legutóbbi parlamenti választások után kialakult politikai erőviszonyok miatt ugyanakkor a jobboldali kormány a szerb parlamenti képviselőkkel megkötött megállapodásban kötelezettséget vállalt arra, hogy még 2004-ben törvénymódosítással rendezi az országos kisebbségi önkormányzati struktúrák, az un. Koordinációk jogi és politikai helyzetét.) A 2000 májusában elfogadott nemzetiségi oktatási törvény és a kisebbségi nyelvek egyenrangúságáról szóló törvény tovább bővíti a Horvátországban élő kisebbségi közösségek, így a magyarság jogosítványait. Az 1995-ben megtartott választások alkalmával egy magyar képviselő Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke szerzett mandátumot a horvát szábor alsóházában. (Elődje 1992-től a szintén HMDK-s Faragó Ferenc tanár volt.) A január 3-ai országgyűlési választások alkalmával a HMDK által is támogatott független jelölt, Szántó Tibor kapott bizalmat. Szántót a Liberális Párt is támogatta, később ő lett a párt (LS) parlamenti frakcióvezetője november 25-én parlamenti választásokra került sor, amelynek során a kisebbségek is választottak képviselőket. A évi parlamenti választásokon valamivel több, mint 10 ezer magyar választót regisztráltak, a magyar kisebbségi jelöltekre érvényes szavazatot adtak le (azaz a választásokra jogosultaknak csak 40 %-a élt jogával), a HMDK-jelölt szavazatot (a jogosultak 17 %-a, a leadott szavazatok 42 %-a), míg a

15 HTMH / 22 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről MESZ-jelölt voksot (16 %, illetve 40 %) kapott, így a HMDK-s Ádám Jenő lett a magyar kisebbségi képviselő. A különbség 87 szavazat (0,9 %, ill. 2 %). Eszék Baranya megyében (valamivel több, mint 10 ezer magyar lakos) a HMDK-jelölt 1.376, a MESZjelölt pedig szavazatot kapott, míg Vukovár Szerém megyében a HMDK-, illetve MESZ-jelöltre adott voksok aránya 56:266 volt. A két legmagyarabb megye adatai együtt: HMDK:MESZ = 1432:1335 szavazat, ami az erők kiegyensúlyozottságát mutatja a kelet-szlavóniai térségben. Az áprilisi helyhatósági választásokon az egymással is versengő két magyar szervezet közül 13 képviselői hely megszerzésével egyértelműen a HMDK függetlenként (független járási lista), illetve az ellenzéki Horvát Szociálliberális Párt megyei listáján induló jelöltjei kerültek fölénybe a Horvátországi Magyar Néppártnak a HDZ-vel közös listán induló jelölteivel szemben. A választások eredményeként a hercegszöllősi, a bellyei és a tordinci járás képviselőtestületében magyar képviselők tevékenykednek. Az említett járások közül kettőben a képviselőtestület magyar elnököt választott. A május 20-án megtartott helyhatósági választásokon a HMDK jelöltjei részben függetlenként, részben a Horvát Szociálliberális Párttal, illetve a Liberális Párttal (LS) indultak közös listán a magyarság által lakott területeken. A négy önálló járási lista mindegyike elérte az 5 %-os bejutási küszöböt. Különösen jól szerepeltek a bellyei járásban, ahol koalíciós partnereikkel együtt az önkormányzat meghatározó erejét alkotják. Eszék Baranya megyei szinten a HMDK-nak az LS-lista 3. helyén szereplő alelnöke a megyei közgyűlés tagja lett, és vezeti a megye emberi jogi és kisebbségi bizottságát. A HMDK-n kívül más magyar szervezet nem vállalta a megmérettetést. A HMDK támogatását élvező két korábbi járási vezető horvát pártok színeiben vett részt a választáson. A Horvát Köztársaság 1991 decemberében csatlakozott a Magyar Köztársaság és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság együttműködésének elveiről a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén elnevezésű nyilatkozathoz december 16-án Magyarország és Horvátország megkötötte a Barátsági és Együttműködési Szerződést április 5-én Eszéken aláírták a Magyar Horvát Kisebbségvédelmi Egyezményt, ezt követően októberben megalakult a Magyar Horvát Kisebbségi Vegyes Bizottság, amely december 19-én megtartott hatodik ülésén elsősorban gazdaságfejlesztési, újjáépítési, foglalkoztatási és oktatási kérdéseket vitatott meg ben a két ország kormánya Oktatási, kulturális és tudományos együttműködési megállapodást írt alá áprilisában kétoldalú oktatási és tudományos, 1999 júliusában új kulturális egyezmény született. 4. ÉRDEKKÉPVISELET november 29-én alakult meg a drávaszögi és kelet-szlavóniai magyarság legrégebbi szervezete, a Horvátországi Magyar Kultúr- és Közoktatási Szövetség, amely június 4-én vette fel a Horvátországi Magyarok Szövetsége (HMSZ) nevet. Megalakulásától kezdve főleg az anyanyelvápolás, a közművelődés, a néphagyományok, a helytörténeti emlékek gyűjtése és bemutatása terén tevékenykedett. A háborús években tapasztalható politikai polarizáció ha-

16 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 16 / 22 HTMH tására 1993-ban a HMSZ vezetőinek egy része kivált, és új szervezetet hozott létre. Ettől kezdve a két szervezet közötti ellentétek mindennapossá váltak. A HMSZ-t különösen érzékenyen érinti, hogy a magyarságot immár a harmadik ciklusban a HMDK által támogatott személy képviseli a horvát országgyűlésben. A HMSZ és annak vezetősége a megváltozott körülmények között is az évtizedes hagyományok megőrzésére, a magyar közösség oktatási és művelődési érdekeinek képviseletére törekszik, elsősorban az eszék baranyai régióban. A szervezet 2000-ben megtartott tisztújító közgyűlése Pecho Ferenc vörösmarti tanárt választotta elnöknek, ám 2002-ben ismét Csörgits József került a szervezet élére. Az 1990 márciusában Vörösmarton megalakult Horvátországi Magyar Néppárt elnöksége tulajdonképpen a HMSZ vezetőségével egyezik meg. Elnöke Csörgits József. Pártprogramjuk tengelyében a kisebbség egyéni és közösségi jogai, a falu és a mezőgazdaság fejlesztése, valamint a környezetvédelem áll. A különböző szintű választásokon eddig önálló képviselői mandátumot nem szerzett. Mindkét szervezet a tíz éven át kormányzó HDZ politikai szövetségese volt, de a Néppárt huzamosabb idő óta szünetelteti tevékenységét. A Horvátországi Magyarok Szövetségéből kivált vezetők egy része előbb 1991-ben létrehozta a HMSZ Ideiglenes Elnökségét, majd a horvátországi értelmiséggel karöltve április 6-án Zágrábban megalakította a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségét (HMDK), amelyet a horvát Igazságügyi Minisztérium május 17-én jegyzett be. Ezzel egyidejűleg a HMDK a szórványban élő magyarság körében is sorra alakította meg egyesületeit. Ily módon lehetővé vált, hogy a HMDK a Horvátországban élő tömb- és szórványmagyarság érdekeit egyaránt képviselje. Tevékenységének az a törekvés az alapja, hogy megőrizze a horvátországi magyarság identitását, és hogy nemzetközi téren is ismertté tegye a baranyai és keletszlavóniai magyarságot ért tragédiát. Kiemelt fontosságot tulajdonít az anyanyelvű óvoda- és iskolahálózat szavatolásának, működésének és fejlesztésének. Az anyanyelvi tájékoztatás fejlesztése érdekében 1996-ban létrehozta a HUNCRO Könyv- és Lapkiadó Vállalatot. A magyarságot immár harmadik ciklusban a HMDK által támogatott személy képviseli a horvát parlamentben január 29-én, Csúzán megtartott közgyűlése az alapszabály-módosítás mellett az elkövetkező két év feladatait is meghatározta, amelyek közül a szervezeti felépítés további erősítésével, az újjáépítéssel, az oktatással, a nyelvhasználattal, a foglalkoztatási problémák orvoslásával kapcsolatos törekvések emelhetők ki. A HMDK legfőbb politikai szövetségesei 2003-ig a Horvát Szociálliberális Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Liberális Párt voltak. A évi parlamenti választásokat követően azonban a HMDK a kormányt megalakító konzervatív HDZ-vel kötött írásos koalíciós megállapodást. Megyei szinten is változtattak a korábbi együttműködésen, és a megyében is hatalomra került HDZ-vel kooperálnak. A HMDK elnöke Pasza Árpád től a HMDK országos elnöksége és zágrábi egyesülete közötti ellentétek amelyek a tömbmagyarság és a fővárosi értelmiség közötti érdekellentétként a háború előtt is léteztek egyre kiélezettebb formában jelentkeztek, különösen a magyar kisebbségi parlamenti képviselő (Jakab Sándor) tevékenységével és a pénzelosztással összefüggésben február 21-én a horvátországi magyarság újabb országos hatáskörű érdekképviseleti szervezeteként létrejött a Magyar Egyesületek Szövetsége (MESZ), amelynek első elnöke Sostarec Iván lett. Az országos

17 HTMH / 22 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről magyar csúcsszervezet igényével fellépő MESZ tagszervezetei közül a legjelentősebb a Zágrábi Ady Endre Kultúrkör, az Eszéki Népkör Magyar Kultúregyesület, a Pélmonostori Kultúregyesület, valamint a Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaság. A 2000 januárjában megtartott közgyűlés az alapszabály értelmében az elkövetkező négy éves időtartamra öt alelnököt választott, akik közül Ágh Izabellát bízta meg egy esztendőre az elnöki teendők ellátásával ben az elnöki feladatokat szintén közgyűlési döntést követően Szekeres Péter vette át ben a MESZ jelentősen növelte táborát, és immár 24 művelődési egyesületet tömörítő szervezetté vált. Szekeres Péter lemondását követően Juhász Sándor lett az elnöke. A 2004-ben megtartott tisztújító gyűlésen újból Juhász Sándort választották meg elnöknek. 5. ÚJJÁÉPÍTÉS, GAZDASÁGI HELYZET A háború összesen 27 milliárd kuna közvetlen kárt okozott Horvátországnak; a horvát Dunamentén 13 milliárd kuna összegű kár keletkezett. A Drávaszögben lévő magyar falvakat viszonylag kevés épületkár érte, de annál nagyobb méreteket öltött a harci cselekmények idején és azt követően a félkatonai szervezetek által történő kifosztásuk. Kelet-Szlavóniában hatalmas pusztítást végzett a háború. Mindkét területen potenciális veszélyforrást jelentenek a felszedetlen aknák. A két legtöbb háborús kárt szenvedett szlavóniai magyar település Kórógy és Szentlászló újjáépítésére tervet dolgoztak ki, s ennek alapján Kórógyon megtörtént az aknamentesítés és megkezdődött néhány középület felújítása. Szentlászlón a magyar SFOR-kontingens katonáinak segítségével 1998 nyarán fejeződött be az aknamentesítés, majd egy évvel később a település vízellátása is megoldódott. A lakóházak újjáépítése mindkét településen de az egész Drávaszögben is messze elmarad a szomszédos horvát településeken tapasztalható felújításokhoz viszonyítva, nem tükrözi a magyarság építkezési szokásait, és nem ad lehetőséget a falusi gazdálkodási formák visszaállítására. Kórógy egyik legfontosabb intézménye, az általános iskola épületének felújítására az előzetes és többször megismételt ígéretek ellenére 2002-ben nem került sor. A menekültek hazatérése és a magyar közösségi élet újraélesztése céljából a magyar kormány 1999-ben 200 millió forintos újjáépítési segélykeretet hozott létre. Ennek felhasználásával épült újjá a kopácsi és a kórógyi református templom, a szentlászlói református imaház, a laskói ifjúsági, valamint a vörösmarti és az újbezdáni művelődési ház. A kopácsi református templom és a vörösmarti művelődési ház ünnepélyes átadására november 13-án a két miniszterelnök jelenlétében került sor. A horvát kormány ígéretet tett a lakóházak, az iskolák és egyéb középületek, valamint a közüzemek felújításának felgyorsítására. A háború következtében a horvátországi magyarság gazdasági helyzete katasztrofálissá vált. A környék mezőgazdasági és ipari nagyüzemei tönkrementek. A magángazdaságok a modernizációs hitelek hiánya és az értékesítési nehézségek miatt nem tudnak talpra állni. A korábban jól működő háztáji gazdaságokat teljesen kifosztották. A térségben nagy hagyományokkal rendelkező szőlő- és földművelés, valamint az állattenyésztés eszközei szinte teljes egé-

18 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 18 / 22 HTMH szében hiányoznak. Az utóbbi évek magyarországi közalapítványi támogatásainak köszönhetően számottevően enyhültek a térség mezőgazdaságának gondjai. A visszatérő menekülteknek köztük a magyaroknak is létbizonytalansággal kell szembenézniük. Nincs megélhetési lehetőség, ugyanis csak részlegesen működik és súlyos finanszírozási gondokkal küzd a drávaszögi magyarság nagy részének munkalehetőséget biztosító Bellyei Mezőgazdasági Kombinát. A leadott termények ellenértékét legjobb esetben is csak 6 8 hónapos késéssel tudja kifizetni. A horvátországi magyarság foglalkoztatási helyzetében súlyos problémák mutatkoznak. A visszatérő menekülteket az állami vállalatok nem veszik vissza, a háború és megszállás idején otthon maradottakat pedig sorra bocsátják el, s helyükre magyarul nem beszélő, gyakran távoli vidékről érkező, esetenként alacsonyabban kvalifikált munkaerőt tesznek. A tömbmagyarság lakóterületén az államigazgatási és államhatalmi szervekben dolgozó magyar nemzetiségű személyek száma messze elmarad lélekszámarányuktól. (Baranyában a bíróságokkal és tanácstagokkal együtt 40 50, a Dunamentén, Eszékkel együtt, állami, helyi és megyei tisztségviselővel számolhatunk.) 6. CIVIL TÁRSADALOM Az 1991-es háborút megelőzően a horvátországi magyarság körében számos egyesület és civil szervezet foglalkozott a hagyományápolás legkülönbözőbb formáival. A szerb agressziót követően ennek lehetőségei Baranyában és Kelet-Szlavóniában megszűntek. A horvát Dunamente területén működő művelődési egyesületek csak 1998-ban szerveződtek újjá. A művelődési egyesületek és könyvtárak épületei lepusztult állapotban vannak. A magyar nyelvű könyvtári anyag pótlása hosszú ideig eltartó folyamat. Szinte teljesen megsemmisültek az egyedülálló értéket képviselő helytörténeti és néprajzi gyűjtemények, közöttük a kórógyi, laskói, kopácsi és vörösmarti is. A fentiek ellenére a háború alatt, még a menekültlét napjaiban is folyamatosan működtek a hagyományápoló művészeti együttesek, pl. a kórógyi és a szentlászlói néptánccsoport. 7. OKTATÁS A háborút megelőző, es tanévben a horvátországi magyarság oktatási helyzete a 3. táblázatban (lásd a következő oldalon) foglalt adatok szerint alakult. Az 1991-es háborús események során a horvátországi magyar nyelvű oktatási rendszer teljes mértékben megsemmisült, és az óvodai hálózatot a mai napig sem sikerült helyreállítani, a súlyos anyagi gondokkal küzdő önkormányzatok ugyanis nem tudják biztosítani az óvodák fenntartásával kapcsolatos költségeket (óvónők fizetése, rezsi). A Hercegszöllősi járás területén Csúzán és Vörösmarton, a Bellyei járás területén pedig Laskón, Várdarócon és Kopácson működik magyar óvoda őszén az eszéki Magyar Oktatási és Művelődési Központban két fős óvodai csoportot indítottak, és ez 4 óvónő alkalmazását teszi lehetővé.

19 HTMH / 22 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről A horvátországi magyar oktatási intézmények, valamint tanulóik számának alakulása az es tanévben Intézménytípus Intézmények száma, Tanulók száma, db Fő Óvodák Általános iskolák Középiskolák Anyanyelvápoló intézmények Összesen táblázat A horvát fennhatóság alá visszakerült Dunamente valamennyi iskolájában az as tanévtől horvát program szerint zajlott az oktatás. Horvátország területén ekkor csak két önálló nyolcosztályos magyar általános iskola működött Vörösmarton és Laskón, 232 tanuló és 20 pedagógus részvételével. Az es tanévtől a kórógyi magyar általános iskola is megkezdhette munkáját, de az épület felújítása nem indult el, így az oktatás 2 tanítóval és 11 gyermekkel a es tanévben is az egészségház épületében folyt. Az es tanévben a vörösmarti iskolaközpontba összesen 146, a laskói iskolaközpontba 99 gyermek járt. A as tanévben a Drávaszög és Kelet-Szlavónia magyar nyelvű oktatási intézményeit látogató gyermekek száma a következőképpen alakult: Eszék 114 (teljes vertikumban), Vörösmart 146, Laskó 110, Kórógy 15. Összesen tehát 437 diák tanult az anyanyelvén. Néhány településen közöttük Zágrábban is kétnyelvű oktatás zajlik. Az anyanyelvápolás (a magyar nyelv és irodalom, történelem, ének zene, tánc szervezett oktatása) lehetőségei alig néhány horvát tannyelvű általános iskolában biztosítottak. Ennek hatásfoka igen szerény, jelentősége a megmaradás szempontjából elenyésző. A magyar nemzetiségű általános iskolai diákok száma a háború előttihez viszonyítva a felére csökkent. Az általános iskolákban foglalkoztatott nevelők létszáma megközelíti a 80 főt márciusában megtörtént az eszéki Magyar Oktatási és Kulturális Központ alapkő-letétele, az szeptemberi átadási határidőt azonban a horvát kormány nem tudta teljesíteni. Így az oktatási tevékenység az es tanévben több eszéki horvát iskolában szétszórtan és mostoha tárgyi feltételek mellett, kinevezett vezető nélkül kezdődött meg. A horvát Oktatási és Sportminisztérium április 23-án Kucsera Bandit nevezte ki a központ ideiglenes igazgatójának. Az intézmény működését akadályozó jogi és adminisztratív nehézségek csak 1999 augusztusára hárultak el, s szeptember 28-án Göncz Árpád köztársasági elnök ünnepélyes keretek között megnyitotta az óvodát, általános iskolát és gimnáziumot magába foglaló központot. Horvátország területén 1999 szeptemberétől két középiskolában folyik magyar nyelvű oktatás. A as tanévben az eszéki központban a gimnáziumban 36, a közgazdasági szakon 31, a kereskedelmi és bolti eladói szakon pedig 28 összesen tehát 95 tanuló valamennyi tantárgyat magyarul hallgatja. Pélmonostoron, az 1969 óta működő kétnyelvű középiskolá-

20 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 20 / 22 HTMH ban 2001-ben megszűnt a magyar diákok oktatása. Az eszéki Magyar Oktatási és Művelődési Központban 27 pedagógus dolgozik. Az Eszéki Egyetemen a tervezett magyar nyelvű pedagógusképzés megindítása nem történt meg. Úgy tűnik, hogy a horvátországi magyarság pedagógus-utánpótlása az anyaországi egyetemekre, főiskolákra járókkal megoldható. A Zágrábi Egyetemen 1994 óta Hungarológiai Tanszék működik az Általános Nyelvészeti és Orientalisztikai Intézet szervezeti keretein belül, szinte kizárólag nem magyar nemzetiségű hallgatókkal. A felvételi vizsgán is horvát nyelvből és irodalomból kérdezik a jelölteket őszén Ádám Jenő személyében magyar szaktanácsadót neveztek ki. Sürgető feladat az általános iskolai tankönyvek magyar nyelvre történő átültetése, a magyar iskolák felszerelésének korszerűsítése, javítása, valamint a nemzeti azonosságtudat szempontjából fontos tantárgyak keretében az ún. nemzeti tartalmak megfelelő óraszámban történő tanításának biztosítása. 8. MŰVELŐDÉS, KULTÚRA, TUDOMÁNY A háborút követően élénkebb kulturális tevékenység 1996 után bontakozott ki. Zágrábi székhellyel 1996-ban alakult meg a Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaság, amely a horvát Tudomány- és Technikaügyi Minisztérium anyagi támogatásával öt kutatási programon ( A horvátországi magyarság identitástudatának felmérése, A háború hatása a horvátországi magyarok egészségi és szociális jólétére, A disztributált interaktív együttműködés fejlesztése, A Zrínyiek és Európa, valamint horvát magyar fordítói program) dolgozik ban megalakult a Horvátországi Magyar Pedagógus Szövetség is, amely a HMSZ és a MESZ tagszervezeteként működik. Hét évtizedes hagyománnyal rendelkezik a Zágrábi Ady Endre Magyar Művelődési Egyesület. Jelentős szerepet töltött be a magyar kultúra megismertetésében, ápolásában és a Zágrábban élő, valamint tanuló egyetemisták összefogásában. A Kultúrkör a város határain túl is ismert, létjogosultságát, színvonalas munkáját számos elismerés bizonyítja. A horvátországi magyarság körében gazdag múlttal rendelkezik a Rétfalui Népkör, továbbá jelentős szerepet tölt be a pélmonostori, a csúzai, a kopácsi, a kórógyi és az újgráci művelődési egyesület. A HMDK tengermelléki (szpliti, pulai és fiumei) szervezetei a szórványmagyarság identitástudatának fejlesztését tűzték ki célul. A zágrábi székhelyű Zrínyi Miklós Magyar Cserkészcsapat az ifjabb generációk nemzettudatának fejlesztése érdekében tevékenykedik. 9. EGYHÁZI INTÉZMÉNYRENDSZER, VALLÁSGYAKORLÁS 1991-ig a baranyai és kelet-szlavóniai magyarság fele fele arányban vallotta magát katolikusnak és reformátusnak. A katolikus egyházközség a Gyakovói Püspökséghez tartozik, s a püspöki vikárius személyében ma is csak egyetlen magyar ajkú pappal rendelkezik. A horvátországi magyar katolikusok anyanyelven történő vallásgyakorlása nem biztosított. A reformá-