Terrorizmus által veszélyeztetett területek védelmi felkészítése. Balog Péter hadnagy, térképész főtiszt MH Térképész Szolgálat 2005

Átírás

1 Terrorizmus által veszélyeztetett területek védelmi felkészítése Balog Péter hadnagy, térképész főtiszt MH Térképész Szolgálat 2005

2 2 BEVEZETÉS... 3 DEFINÍCIÓ... 3 RÖVID TÖRTÉNET... 7 A DEFINIÁLÁS NEHÉZSÉGEI TERRORIZMUS ELLENI HARC MIÉRT NEM KATONÁK A TERRORISTÁK? A TERRORISTA HARCOS A TERRORISTA CSOPORTOK MŰKÖDÉSE AZ EURÓPAI TERRORIZMUS A VALLÁSI TERROR A FUNDAMENTALIZMUS SZÜLETÉSE MAGYARORSZÁG NEM CÉLPONT JÖVŐBENI TERRORISTA FENYEGETÉSEK CÉLPONT VOLT CÉLPONT LEHET TERRORELHÁRÍTÓ SZERVEZETEK HAZÁNKBAN A TERRORIZMUS ELLENI HARC SORÁN ALKALMAZHATÓ TÉRINFORMATIKA. 54 BEFEJEZÉS FELHASZNÁLT IRODALOM... 60

3 3 Öljétek meg őket, ahol csak rájuk leltek, és űzzétek ki őket onnan, ahonnan kiűztek benneteket! A megkísértés rosszabb, mint az ölés 1 BEVEZETÉS Dolgozatom címe a terrorizmus által veszélyeztetett területek védelmi felkészítése. Nem szokványos védelmi felkészítésre gondolok itt, hiszen maga a veszély és az ellene folytatott küzdelem sem szokványos. Bizonyítható, hogy a terrorizmus elleni harc részeként nem a hagyományos értelemben vett háború folyik, így az ellene való védekezés sem lehet az, de mindenek előtt azt gondolom, meg kell vizsgálni a címben szereplő szavak jelentéstartalmát. Különböző kérdések merülhetnek fel: mi az a terrorizmus? hogyan és miért veszélyeztet bizonyos területeket? hol vannak, voltak, vagy lehetnek a jövőben ezek a területek? hogyan lehet egy lehetséges támadás ellen felkészülni? Meg kell tehát vizsgálni, hogy mit értünk terrorizmuson, hogyan lehet ezt a jelenséget definiálni, mi a története, hogyan érintette vagy érinti ez Magyarországot dolgozatom során, bár ez sem kis terület, alapvetően a Magyarországot, Budapestet érintő lehetséges terrorcselekményekkel foglalkozom. Meg kell továbbá vizsgálni azt is, hogy milyen területek lehetnek vagy voltak terrorizmus célpontjai, úgy általánosságban, mint konkrét példák alapján Magyarországon. Térképészként elsősorban a lehetséges célpontok helyét meghatározó elméleti vizsgálat és a védelmükre kialakítandó esetleges térképészeti, térinformatikai célú alkalmazások lehetősége foglalkoztat, az, hogyan lehet ezeket a területeket felkészíteni, megvédeni egy terrorista támadás esetén, ha lehet egyáltalán. Vizsgáljuk először, mit is jelent maga a jelenség, a terrorizmus. DEFINÍCIÓ A terrorizmus korunk egyik legtöbbet szereplő és sokat vitatott fogalma. Bár a terrorjellegű cselekmények számos közös jellemvonással rendelkeznek, a pontos megfogalmazás mégis nehéz. A terrorizmus fogalmi meghatározásai nagy változatosságot és eltérést mutatnak. A jog 1 Korán 2:191

4 4 által adott definíciók pedig szűkítően értelmezik a terrorista cselekményeket, az ide tartozó bűncselekmények sem egy helyen találhatók a büntető törvénykönyvekben. Ez idáig egyetlen terrorcsoport sem tette meg azt a szívességet, hogy definiálja önmagát. 2 A politológia tudomány szerint a terror rémuralmat, durva, erőszakos hatalmaskodást, zsarnokságot jelent. Churchill a terrorizmust puha fegyverekkel vívott alacsony intenzitású háborús konfliktusként jellemezte. Az Egyesült Királyság 1989-es, terrorizmusmegelőző törvényében a következő definíciót alkotta meg: A terrorizmus az erőszak eszközének alkalmazása politikai célok elérése érdekében. Prof. Yohan Alexander, a Nemzetközi Terrorizmust Tanulmányozó Intézet vezetője szerint: A terrorizmus törvénytelen erőfelhasználás, személy és tulajdon elleni erőszak, abból a célból, hogy megfélemlítse a lakosság egy részét a saját mozgalmának szociális vagy politikai céljainak előremozdítása érdekében. Anthony Giddens szociológus értelmezése szerint: A terrorizmust az erőszakkal való politikai célú fenyegetőzéseként vagy az ilyen erőszak alkalmazásaként definiálhatjuk olyan egyének részéről, akiknek nincs formális politikai hatalmuk. Ha így fogjuk fel, a terrorizmus sajátságos jelentőségre tesz szert a modern társadalmakban, éppen azért, mivel a kormányzatok más nemzetekre irányuló fenyegetésként vagy tényleges háborúk formájában monopolizálni kívánják a politikai célú erőszak alkalmazásának jogát. 3 Az USA Külügyminisztériuma úgy határozta meg a terrorizmus fogalmát, mint a szubnacionális csoportok vagy titkos állami ügynökök által tudatosan előkészített és politikailag motivált erőszak elkövetése nem hadi jellegű célpontok ellen. 4 Benjamin Netanjahu szerint a terrorizmus a polgárokon gyakorolt szándékos, módszeres erőszak, mely az általa kiváltott félelmen keresztül politikai célokat kíván megvalósítani. 5 2 Máramarosi Zoltán-dr. Szűcs Imre: A terrorizmus kihívásai. Rendészeti Szemle, szám. 3 Anthony Giddens: Szociológia. Budapest, 1995, Osiris Kiadó. 4 Sankar Sen: A modern terrorizmus sajátosságai. Rendészeti Szemle, szám. 5 Benjamin Netanjahu: Harc a terrorizmus ellen. Pécs, 1995, Alexandra Kiadó.

5 5 Dr. Tauber István úgy fogalmazott, hogy: A terrorizmus olyan félelemkeltő, erőszakos bűncselekmény, amelyet bizonyos (főleg politikai) célok elérése érdekében követnek el államok, szervezetek, csoportok vagy egyének. A kriminalitás olyan sajátos formája, mely a bűncselekmények motívumai és céljai, az elkövetői kör szervezettségi sajátosságai, valamint a végrehajtott bűncselekmények elkövetési specifikumai alapján lényegesen különbözik a bűnözés egyéb formáitól. 6 A terrorizmus nem a 21. század szülötte. Minden korban alkalmaztak egy határozott politikai, ideológiai vagy vallási cél elérése érdekében olyan erőket, eszközöket és módszereket, amelyek rendeltetése a megfélemlítés, a rettegés és a pánik előidézése volt. A megfélemlítési szándék mögött mindig meghatározott ideológia található, melyet a politikai, állami vagy nacionalista, vallási vagy etnikai, törzsi ellentétek táplálnak és a szemben állókra irányuló akciók rendszerint kíméletlen módszerekkel és eszközökkel kerülnek végrehajtásra. A szakirodalomban használt terminológiai fogalmak is a terrorizmusnak ezeket a jellemzőit emelik ki és határozzák meg. Mivel az utóbbi időben az Amerikai Egyesült Államokban következtek be a nemzetközi terrorizmus legdurvább és legkegyetlenebb támadásai, ezért célszerű először az amerikai szakkönyvekben található fogalmakat bemutatni. Az Egyesült Államok védelmi minisztériuma által kiadott szakkönyvekben a következő fogalmak találhatók a terrorizmusra: Az erő vagy erőszak törvénytelen (jogtalan) felhasználása egyes személyek vagy tulajdontárgyak (objektumok) ellen, hogy a kormányokat vagy társadalmakat a politikai, vallási vagy ideológiai célok elérésére kényszerítsék vagy megfélemlítsék. 7 6 Dr. Tauber István: Szervezett bűnözés, terrorista jellegű bűncselekmények. ELTE ÁJK, tanulmány. 7 Department of Defense of Military and Associated Terms, JOINT PUB 1 02, Washington, 1989.

6 6 A törvénytelen erőszak vagy azzal való fenyegetés előre kiszámított alkalmazása félelemkeltés céljából; a kormányok vagy társadalmak arra való kényszerítése vagy megfélemlítése, hogy a terroristák politikai, vallási vagy ideológiai céljaikat elérjék. 8 A brit tudományos körök a terrorizmus alábbi meghatározását fogadták el: Az erőszak, vagy az erőszakkal történő fenyegetés felhasználása, különösen politikai célokért. 9 Magyar katonai szakértők a terror fogalmát az alábbiak szerint definiálták: Terror, megkülönböztetés nélküli támadás: minden olyan erőszakos cselekmény, vagy azzal való fenyegetés, amelynek elsődleges célja, hogy rettegést keltsen a polgári lakosság körében. 10 A fenti fogalmak közül bármelyiket is fogadjuk el, megállapíthatjuk, hogy egyik sem nélkülözi a politikai erőszak elemére történő utalást. Ebből az következne tehát, hogy a terroristacselekmények politikai, vagy legalábbis politikai indíttatásból elkövetett erőszakos bűncselekmények. Meg fogjuk látni, hogy ez kizárólagosan nem jelenthető ki, hiszen a vallási terrorizmus nem mindig, nem feltétlenül rendelkezik politikai tartalommal, vagy ha rendelkezik is, akkor az inkább egy álomkép a terroristák részéről például a nyugati civilizáció megingatására irányuló iszlám terrorista cselekedetek. A terrorizmusra tehát a szó hétköznapi értelmezésében és használatában közmegegyezés van, ám hivatalos, mindenki által elfogadott tudományos meghatározása nincs. A fentiek alapján kijelenthető, hogy a ma leginkább elterjedt nézet szerint a terrorizmus egyének vagy csoportok politikai, vallási indíttatású erőszaktétele valamely állam működésének megzavarása, megbénítása, a fennálló hatalmi viszonyok megváltoztatása céljából. De egyes iszlám terrorista csoportok, mint említettem, egyenesen a világ hatalmi viszonyainak megváltoztatását akarják. A terrorizmus lényegi ismertetőjegye sokkal inkább az a félelmet és rettegést keltő hatás, amelyet az ismétlődő és a tömegkommunikáció által nagy nyilvánosságot kapó erőszakos cselekmények, robbantások, emberrablások, repülőgép- 8 Combatting Terrorism Program, DoD O H Washington, DC Oxford Advanced Learner, s Encyclopedic Dictionary, Oxford University Press, Oxford, Hadtudományi Lexikon old., Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, 1995.

7 7 eltérítések keltenek az adott ország, de akár az egész világ közvéleményében is. Az 1970-es, 1980-as évek nagy európai terrorhullámaiért elsősorban a német Vörös Hadsereg Frakció, a francia Action Direct, az olasz Vörös Brigádok, valamint a baszk ETA és az ír IRA tehető felelőssé. Napjainkban főként az arab (palesztin) izraeli szembenállás és az ezzel összefüggő terrorizmus szedi a legtöbb áldozatot. Különböző terrorszervezetek, például a Hamasz, az Iszlám Dzsihád, az Al-Aksza Mártírjai és a Hezbollah, merényletek, köztük öngyilkos merényletek százait követték el az intifada 11 alatt. Így a későbbiekben, természetesen az egyéb, főleg Európában működő terrorszervezetek mellett az iszlám fundamentalista alapokon nyugvó terrorizmussal, annak kialakulásával és motivációjával foglalkozom részletesebben. RÖVID TÖRTÉNET A terror azóta van jelen az életünkben, amióta léteznek megdönthető államok és kormányok. Az emberiség története valójában a hatalomért folytatott erőszakos háborúk, csaták sorozata. Mindig voltak és lesznek csoportok, szerveződések, amelyek a terror eszközéhez nyúlva próbálják meg saját elképzeléseiket, törekvéseiket a társadalom többségével elfogadtatni. 11 Az izraeli megszállás elleni palesztin népfelkelés. Az ún. első intifada 1987 decemberében kezdődött, miután egy izraeli katonai teherautó a Gáza-övezetben palesztinok közé hajtva négy embert halálra gázolt. A zavargások hat éven át tartottak a Gáza-övezetben és Ciszjordániában. A felkelés, ellenállás sajátos formájaként palesztin fiatalok rendszeresen kövekkel dobálták az izraeli katonákat, de sor került sztrájkokra és tüntetésekre is. Az izraeli katonák válaszul fegyvert is használtak és több száz embert bebörtönöztek. A válaszlépések közé tartozott a gazdasági szankciók életbe léptetése is, valamint további telepek létesítése a megszállt területeken. Az összetűzéseknek 2000 palesztin és 200 izraeli esett áldozatul. Az első intifadának az 1993-as oslói békemegállapodás vetett véget. A második intifada, amelyik még jelenleg is tart, szeptember 29-én kezdődött. Kiváltó oka az volt, hogy Ariel Sharon, akkori ellenzéki Likud-pártvezető megjelent Jeruzsálemben a Templomhegyen. Ott található az Al-Aksza Nagymecset, így a palesztinok provokációnak vették a látogatást. Vannak olyan vélemények is, hogy mindez csak ürügy volt egy már korábban tervbe vett felkelésre. Az előző intifadához képest jelentős változás, hogy az izraeli katonasággal történő nyílt összecsapás helyett a palesztinok kis fegyveres csoportok és egyéni öngyilkos merénylők bevetésével veszik fel a harcot.

8 8 Természetesen vannak és voltak a történelem folyamán olyanok is, akik az céltalan erőszakként alkalmazzák a terrort. Sokan az ókori merényletektől, Julius Caesar Kr.e. 44. március 15-én történt meggyilkolásától eredeztetik a terrorizmust. A merénylet, véleményem szerint azonban nem terrorizmus. A merénylet célja a célszemély megölése, legtöbbször persze politikai indíttatásból, de nem feltétlen húzódik mögötte távlati cél. A terrorizmusnak a merénylet, vagy egyéb erőszakos cselekmény az eszköze, nem pedig célja. A céljai ettől távolabbra mutatóak. Ezen túl elmondható, hogy a terrorizmus: előre kitervelt és nem hirtelen felindultságból végrehajtott akció; politikai és nem bűnügyi motiváltság jellemzi őket, nem pénzszerzés, hanem a fennálló politikai rend megváltoztatása a célja; a célpontok civilek is lehetnek, nem feltétlenül katonai létesítmények vagy felfegyverzett katonák; félkatonai szervezetek, egyének hajtják végre, nem pedig egy nemzet hadserege. A harc hagyományos formája a legutóbbi időkig a politikai erőszak legelterjedtebb eszköze, a konvencionális háború volt. Természetesen voltak az ókorban 12 és a korai középkorban 13 is olyan terrorisztikus jeleket mutató csoportok, amelyek az uralkodó réteg ellen léptek fel. Ezeknél a csoportoknál megfigyelhető a módszer és az eszközök hasonlósága a mai terroristaszervezetekével. Ezeket az elkövetési módokat és az elérendő célba vetett vak hitet a jelenkorban is megtaláljuk a terroristacsoportoknál. A 18. század végén a francia forradalom második időszakának második felében használták először a terror szót a mai értelemben. Maga a terror szó tehát a francia forradalom időszakából származik, ahol a regime de la terreur véres időszaka 1793-tól 1794-ig tartott, és sok olyan módszert alkalmaztak, amely a félelemkeltésre támaszkodott. Gyökereit tekintve 12 A szikarioszok csoportja a zelóták egyik alcsoportjaként Palesztinában harcolt a római uralom ellen, a Kr.u. 1. évszázadban. 13 Az asszaszinok az iszlám vallás síita ágának iszmailita szektájához tartoztak és a Közel- Keleten éltek a században, készek voltak az életüket is feláldozni céljuk elérése érdekében.

9 9 a terror egy bizonyos filozófia logikus alkalmazása volt: az embereket újjá, igazabbakká kell átformálni, és ha valaki ennek útjában áll, azt el kell távolítani. A francia terror egyik megalkotója Sant-Just volt. Az szeptember 17-én kiadott gyanúsakról megalkotott törvény lehetővé tette, hogy egyre szélesebb körben, meghatározhatatlan összetételű csoportok ellen is eljárjanak. Érdekes, hogy ez a megközelítés rokonságot mutat az inkvizícióval, mind ideológiáját, mind módszereit tekintve. Az inkvizíció a történelem során többször, többféleképp megvalósult intézmény, mely az úgynevezett eretnekek, tehát a vatikáni hivatalos nézethez képest másként gondolkozók, másként hívők és hitetlenek elleni fellépést tekintette feladatának. Nevét elsősorban a Római Katolikus Egyházhoz kötik, noha a történelem során az inkvizíciót nem mindig ez az intézmény irányította. Módszerei gyakran kegyetlenek voltak, közéjük tartozott a kínvallatás inquisitio latinul vallatás és az elítéltek máglyán való elégetése. Az inkvizíció célja egyrészt az egyház hatalmának és tekintélyének megőrzése volt, másrészt az inkvizícióért felelősek hitük szerint megmentették az emberek lelkét az örök kárhozattól, ha rávették őket nézeteik megtagadására, akár kínvallatással is. Az inkvizíció helyenként azok ellen a mozgalmak ellen lépett fel, melyek a középkori társadalom értékeit tagadták és létét vagy rendjét veszélyeztették. A terrorizmus kialakulásának és elterjedésének szempontjából a következő említésre méltó időszak a 19. század közepe volt. Az 1848-as nagy európai forradalmak bukása a felforgató tevékenység módszereinek megújításához vezetett. Megjelentek a terrorizmus néven emlegetett erőszakos cselekmények. Az évszázad második felétől kezdődően Európában jellegzetesen két helyszínhez kötődtek a terrorcselekmények, Írországhoz és Oroszországhoz. Írországban a nacionalizmus volt a hajtóerő. Az Ír Republikánus Kör (IRP) olyan titkos társaság volt, melynek tagjai arra szövetkeztek, hogy fegyverrel vívják ki Írország függetlenségét. Ennek az időszaknak a legnevezetesebb tettét a legyőzhetetlenek hajtották végre, az 1882-es dublini, Phoenix Park-beli merényletnek két brit vezető közéleti személyiség esett áldozatul. Oroszországban a terrorcsoportoknál a meghatározó filozófia az idealista anarchia volt, amely egy új és jobb jövő nyitányaként a fennálló rend elsöprését követelte. Azt vallották, hogy rombolással többre mennek, mint ha publikációkkal és politikai vitákkal igyekeznének a helyzeten változtatni. Legbefolyásosabb ideológusa Mihail Bakunyin volt, a cselekményre pedig jó példa Dmitrij Sipjagin belügyminiszter meggyilkolása. Az első világháború kirobbanásának ürügyéül is egy politikai merénylet szolgált, Ferenc Ferdinánd meggyilkolása Szarajevóban. A merénylet ugyan nem egyértelműen sorolandó a

10 10 terrorista események közé, de fontos szerepet játszott a terrorizmus mai jellegének kialakulásában. További esetek találhatók a két világháború közötti időszakból is, mint például Barthou francia külügyminiszter vagy I. Sándor jugoszláv király meggyilkolása. A modern terrorizmus kialakulásának történelmi alapját kétségtelenül különféle csoportosulások teremtették meg. A válogatás nélküli elrettentő terror még csak nyomokban sem létezett a 19. században és az azt megelőző időkben. Ha megvizsgáljuk a múlt terrorista szervezeteit, megállapítható, hogy ezek mind szelektíven működtek. Annyi állítható róluk, hogy a politikai erőszaknak olyan formájával éltek, amely eltér a tradicionális háborúzás ismert formáitól. A múlt, és különösen a 19. század lázadói olyan jogokért harcoltak, amelyek ma már természetesek számunkra. Az 1940-es és 1950-es években a gyarmattartók ellen vívott küzdelmek elsődleges eszköze is a tágabb értelemben vett terrorizmus volt Algériában vagy Palesztinában. A modern nemzetközi terrorizmus igazi kibontakozásáról valójában azonban csak az 1960-as évek végétől lehet beszélni. A terrorizmus területi alakulását nézve három gócpont volt található: Nyugat-Európa, Közel-Kelet és Latin-Amerika. Az 1960-as évek végétől tartó általános életszínvonal-növekedés ellenére az európai kontinensen a belső terrorista csoportok tevékenysége az 1980-as évek közepétől csökkent. Nyugat-Európának ezen a részén, Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Belgiumban, Olaszországban a terrorista csoportok 14 közül elsősorban a szélsőbal jelentette a legnagyobb veszélyt. Ezek tevékenysége azonban napjainkban már megszűnt. Európán belül napjainkban inkább az etnikai terrorizmus 15 a legfőbb probléma. Ezek a tömörülések egy államon belül alakulnak ki. A terrorcsoportoknál az tapasztalható, hogy a nemzeti és etnikai hovatartozás érvényesítése céljából, valamint az elnyomó hatalom megsemmisítése és a területi függetlenség elismertetése miatt nyúlnak a terror eszközéhez. A latin-amerikai terrorizmust 16 a Dél-Amerika társadalmait megosztó egyenlőtlenség és igazságtalanság hozta létre. A térség legtöbb országában felhalmozott hihetetlen gazdagság és 14 Vörös Hadsereg Frakció, Vörös Brigádok, CCC, AD 15 ETA, FLNC 16 Fényes Ösvény, Tupac Amaru

11 11 a szegénység közötti különbséget az 1960-as évek során még kirívóbbá tette az általános recesszió. Az ezt kísérő jelenségek, az infláció és a munkanélküliség leginkább az alsó középosztályokat sújtották. A legtöbb országban egyre erősödött az elnyomás. A politikai szabadság jogokat erőteljesen megnyirbálták. Katonai diktatúrákat vezettek be az egymástól eltérő berendezkedésű országokban. A politikai változások maguk után vonták az elégedetlenkedő csoportok, szervezetek kialakulását. Így jöttek létre a különböző gerillacsoportok, amelyek a terrorizmus eszközeivel próbáltak az elnyomó hatalom ellen fellépni. Kialakultak a különböző városi gerillacsoportok is. Legkedveltebb módszerük az emberrablás lett. Ma ezek a csoportok háttérbe szorultak, de nem szűntek meg teljesen. Ritkán ugyan, de hallatnak még magukról. A Közel-Kelet viszonylatában legmarkánsabban a vallási terrorizmusról beszélhetünk 17. Bár megemlíthető, hogy az IRA, illetve az INLA Írországban is ebbe a kategóriába tartozik. Ezen csoportok jellemzője az, hogy a világ bármely részén, Isten és a hit eltérő értelmezése miatt fenyegetik többnyire az ártatlan embereket. Ez az a fajta terrorizmus, amelyik először jelent meg nemzetközi szinten is. Amíg az előzőekben tárgyalt csoportok többsége a saját államán belül tevékenykedik, addig a vallási fanatikus csoportok a világon bárhol akcióba léphetnek. A jövőt tekintve talán legégetőbb probléma lehet a nukleáris terrorizmus, az ökoterrorizmus, a biológiai terrorizmus, valamint a cyber-terrorizmus térhódítása, illetve nem szabad elfelejtkezni a vallási alapon szerveződött egyre radikálisabban fellépő terrorcsoportok további tevékenységéről sem. Szakértők szerint a legnagyobb kihívást a biológiai eszközök potenciális alkalmazása jelenti. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a terrorista, illetve más szervezett bűnözői csoportok a biológiai összetevőket céljaik eléréséhez alkalmas eszköznek tekintik óta ismertek olyan cselekmények, Antrax-támadások az USA-ban és Európában, amelyek során lépfene, Yersinia pestis, botolinum toxin, vagy a tokiói metrótámadás március 20-án, ahol sarin és ricin anyagokat szereztek meg, állítottak elő vagy alkalmaztak terrorista támadás alkalmával. 17 Iszlám Dzsihád, Hamasz, ASALA, Hezbollah

12 12 Új elemként jelentkezhet még a számítógép és a világháló felhasználásával elkövetett cyberterrorizmus. A számítógéphez és a kommunikációhoz értő szakember óriási károkat tud okozni cégeknek, államhivataloknak az információk jogosulatlan megszerzésével, vagy illetéktelen kezekbe juttatásával. De talán legfontosabb eleme napjaink és a közeljövő terrorizmusának az egyre radikalizálódó, az iszlám ideológiája alapján szerveződő terrorszervezetek, illetve az őket támogató államok. Az Egyesült Államokat szeptember 11-én ért terrortámadás sok szempontból más, új és sokkal inkább aggasztó volt, mint a történelem során bármikor. Az eseményt az amerikai kormány és a sajtó összefüggésbe hozta az iszlám radikális erőkkel, elsősorban az al- Kaidával, ezen belül a szaúdi származású Oszama bin Ladennel. A terrorcsoport újszerűsége abban van, hogy laza struktúrája, sejtszerű felépítése miatt nem lehet a klasszikus módon szervezetként kezelni. A csoportok sejtszerűen vannak kialakítva, az egyik csoport nem ismeri a másik csoportot, csak a sejt vezetője ismeri a kapcsolatot, így nem tudják egymást lebuktatni. Ez a jellemző teszi az ilyen szervezeteket rendkívül veszélyessé és hatékonnyá. A feladatra létrehozott kevés főből álló csoportjai a semmiből tűnnek elő, és az akció végrehajtását követően e csoportok fel is oszlanak. Az iszlám ideológia radikalizálódása számos kérdést vet fel. Ezek közül talán a legfontosabb az, hogy vajon igazat adhatunk-e az iszlámot a nyugati civilizáció veszedelmes ellenfelének nyilvánító véleményeknek. Amennyiben annak radikalizálódott fundamentalista irányzatáról és nem magáról a világvallások egyikéről van szó, az iszlám ereje valóban félelmetes és fenyegető. A DEFINIÁLÁS NEHÉZSÉGEI Jelenleg tizenhárom, a terrorizmust érintő globális egyezmény van a világon. A nemzetközi terrorizmusról szóló átfogó konvenció tervezete azonban az ENSZ egyik bizottságában, ban elakadt, mert nem sikerült közös nevezőre jutni a terrorizmus fogalmáról. A tagállamok nem tudtak megegyezni, minek minősüljenek a palesztin öngyilkos merényletek, illetve az izraeli katonai akciók Ciszjordániában és a Gázai-övezetben. A legutóbbi egyeztetési fordulóban, az arab országok küldöttei elvetették Kofi Annan ENSZ-főtitkár összefogásra felhívó javaslatát, mert az az ENSZ alapokmányának 51. cikke alapján ellenkezik a nemzeti

13 13 felszabadító mozgalmak, például a palesztin ellenállás azon jogával, hogy szembeszálljanak a külföldi megszállókkal. A sarm-el-sejk-i merényletek után az Iszlám Országok Szervezete azonban közös muszlim választ szorgalmazott, mivel a szervezet közleménye szerint a terrortámadások csak kárt okoznak a muszlim világnak. Kofi Annan a legegyszerűbb megfogalmazást javasolta: nyilvánítsák terrorizmusnak a polgári lakosság szándékos megnyomorítását vagy meggyilkolását, minden indoktól függetlenül. A terrorizmust tehát hamarosan definiálni fogják, ami ugyan jó dolog, de a definíció még nem szünteti meg. Az a felismerés, s az abból következő akciótervek azonban, hogy a terrorizmussal szemben, legyen az akár lokális, akár globális, csak egységes, nemzetközileg összehangolt cselekvéssel lehet eredményt elérni, ha meg nem is szüntethetik a terrort, de mindenképpen gyengíthetik és csökkenthetik azt. Ettől már csak egy lépés egy olyanfajta egységes koncepció kidolgozása, amely egyforma mércével méri a bármely nép, faj vagy vallás ellen működő agressziót. Megszünteti azt a régi gyakorlatot, amely szerint a palesztin terror ellen csak az izraeliek, a baszkoké ellen csak a spanyolok, az íreké ellen csak az angolok, a muzulmán testvéreké ellen csak az egyiptomiak, az arab szabadcsapatoké ellen csak a szudániak, az al-kaidáé ellen csak az amerikaiak, a csecseneké ellen csak az oroszok, az albánoké ellen csak a szerbek, a japán fasisztáké ellen csak a japánok vívják a maguk harcát. Világossá vált, hogy nincs csak palesztin, csak baszk, csak ír, csak csecsen stb. terror. Terror csak egy van: a terror. Ez pedig nemzetközi. A nemzetközi terror ellen pedig csak nemzetközi harcot lehet vívni. TERRORIZMUS ELLENI HARC MIÉRT NEM KATONÁK A TERRORISTÁK? De vajon háború-e ez a küzdelem, vagy harc? Kutatók már régóta mondják, hogy ha a terrorizmust a huszadik század végére nem sikerül visszaszorítani, akkor nagy valószínűséggel csak mérhetetlen nagy erőfeszítéssel lesz megfékezhető. Mint az látható ebben a gondolatban van némi igazság, mert az új évezred eddig eltelt néhány évében minden eddiginél kíméletlenebb terrorcselekmények történtek többek között az USA-ban, Izraelben, Spanyolországban, Irakban, Oroszországban, Egyiptomban és az Egyesült Királyságban. A terrorista erők nagy offenzívára készülnek, legalábbis ez derül ki az al-kaida második emberének több országnak címzett fenyegető nyilatkozatából. A terroristák több országot meg akarnak leckéztetni az iraki szerepvállalás miatt. A civilizált világnak ez esetben az a feladata, hogy az arabok szent háborújához, a dzsihádhoz hasonlóan háborút hirdessen a terrorizmus

14 14 ellen, olyan számvetéssel, hogy azt győztesként be is fejezze. Kérdéses, hogy egy ilyen háborút be lehet-e valaha fejezni? Érdekes áthallás ez esetben a keresztes háborúkra visszatekinteni. A klasszikus keresztes háborúk a XI.-XIII. században zajlott hadjáratok sora, amelyek a mohamedánok által megszállt Szentföldre irányultak. Kiváltó okai között találunk vallási okot is, alapvetően a mohamedánok ellen irányultak, de a nem római rítusú keresztények ellen is indítottak háborút ben, a clermonti zsinaton II. Orbán pápa keresztes hadjáratot hirdet a Szentföldet uraló mohamedánok ellen, a résztvevõknek bűnbocsánatot és mennybejutást ígért ben elfoglalták Jeruzsálemet, megalakították a Jeruzsálemi Királyságot. Fő céljuk a megszerzett területek biztosítása volt, ezért nyugati mintájú törpeállamokat szerveztek. Sűrű kegyetlenségek és gyakori hatalmi harcok jellemezték ezeket az országokat ben zajlott a II., ig a III. és ig a IV. keresztes hadjárat ben volt a Gyermekek hadjárata, melyben azzal az ürüggyel, hogy a lelki tisztaság önmagában is legyőzheti a pogányokat, gyermekeket vittnek harcolni. Az Utolsó Keresztes hadjárat 1270-ben eredménytelenül zárult. Ezek a háborúk mind motivációjukat, mind eszköztárukat a kor technikai vívmányainak megfelelően tekintve sok hasonlóságot mutatnak a mai dzsiháddal. 18 Az iszlám időszámítás a kivonulástól, a hidzsrától veszi kezdetét, mikor Mohamed próféta 622-ben Mekkából Medinába vonult át, így gyakorlatilag ugyanazt az utat járja, mint a kereszténység év késéssel. Egy háború menete és kimenetele nem ugyanaz, ha a szereposztás egyszer ez, máskor az. A terrorizmus háborújában a támadók a terroristák, a terrorszervezetek, a megtámadott pedig a civilizált világ, vagy annak egy szelete. A szereposztás pont fordított a terrorizmus elleni háború esetén. A terrorizmust csak akkor lehet megzabolázni, ha kezdeményezően lépnek fel vele szemben, azaz háborút indítanak ellene, és nem a terrorizmus háborújának szenvedő részesei maradnak, csak jogos önvédelmi harcot folytatnak. Az USA és szövetségesei a terrorfenyegetettség ismeretében a legjobb védekezés a támadás elvet igyekeznek érvényesíteni. Az eddigiekből egyértelműen következik, hogy ebben a párharcban a terrorizmus háborújáról, és a terrorizmus elleni háborúról beszélhetünk. Ezek nem azonosak a 18 Az isztambuli svéd kutatóintézet igazgatója, Bengt Knutsson az iszlám-keresztény dialógus során 1997 júniusában al-mafrakban jelentette ki előadásában, hogy a muszlimok és keresztények a történelem folyamán hol barátok, hol ellenségek voltak, így tehát a dzsihád és a keresztes háborúk révén ismerik egymást

15 15 klasszikus értelemben vett háborúk egyikével sem. Ebből eredően nem is igaz rájuk a háború minden ismérve. A terrorizmus által és ellene viselt háború nem is igazán háború, sokkal inkább egy különleges összeütközés, egy olyan harc, amelyben az egyik félnek nem mindig van alkalma fegyvert használni. A 21. század emberiségének a terrorizmus elleni háborúja sok tekintetben különbözni fog az eddigi értelemben vett háborúktól. A terrorizmus elleni küzdelem egy sokszorosan átgondolt elmélet alapján álló sokrétű gyakorlati tevékenységrendszert jelent, amelyben fontos szerep hárul a fegyveres erőkre, a bűn üldöző, felderítő, katasztrófavédelmi, rendvédelmi és egyéb szervezetekre. A terrorizmus háborúja emlékeztet a partizán-, és a gerillaháborúra. De például a partizán-, és gerilla-hadviselésben fellelhető emberiességi vonások, a hadijog bizonyos elemeinek tiszteletben tartása hiányoznak a terrorcselekmények eltervezőinek, és végrehajtóinak eszköztárából. A klasszikus értelemben vett háborúk elmélete csak részben igaz a terrorizmushoz köthető harcra. A háborúkról szóló elmélet így szükségszerűen változik, ki kell egészülnie a terrorizmus által és az ellene viselt harc fejezetével. A terrorizmus elleni harc a háborúk egy új formája. Ez a harc a maga politikai, gazdasági, diplomáciai oldala mellett egy különleges módon megvívott fegyveres összeütközést jelenít meg. Ezt a harcot az ENSZ jogos, a világ népeinek oldaláról nézve igazságos háborúnak, a nemzetközi szervezet szóhasználata szerint fegyveres fellépésnek kellene, hogy elismerje. De ez még nincs így, mert az USA elleni terrortámadást követően az ENSZ BT ugyan elfogadott egy határozatot, amely széles körű lehetőségeket biztosít a tagállamok számára a terrorizmus elleni hatékony fellépéshez, elsősorban a pénzügyi lehetőségek korlátozása terén, de az ENSZ állásfoglalása a terrorizmus kérdésében nem egyértelmű. A terrorizmus elleni harcot politikai, gazdasági, diplomáciai területen csak indirekt módon lehet folytatni. A katonai fellépés (fegyveres küzdelem) megindítására sem a klasszikus szabályok az érvényesek, mert nagy valószínűséggel nem reguláris fegyveres erők ellen kell ezt a harcot megvívni. A világon valóban léteznek szétszórtan terrorista szervezetek, de a fő erő nem egy szervezett katonai alakulat, az esetek többségében a harcosok egészen az akciók megkezdéséig láthatatlanok maradnak.

16 16 A történelemből ismert, hogy a hadiállapot kinyilvánítása hadüzenettel történik, bár eddig is sok példa volt hadüzenet nélküli háborúra. A hadüzenet állam, vagy koalíció akaratnyilvánító hivatalos diplomáciai közlése, a fegyveres támadás megindításáról, azoknak az okoknak a megjelölésével, amelyek miatt a háborút indokoltnak tartja. 19 A terroristák, terrorszervezetek a médián keresztül történő üzengetése azt jelenti, hogy létező szervezetekről van szó és üzengetés tulajdonképpen a maga nemében hadüzenetnek fogható fel. A terrorista szervezetek részére a hadüzenetet, vagy ultimátumot a hadviselésben meghonosodott módon nem lehet átadni, mert tartózkodási helyük ismeretlen. Egy rejtőzködő ellenfélnek csak úgy lehet hadat üzenni, ahogy azt ő is megteszi, erre a feladatra maradnak a modern technikai eszközök, többszörös áttételen keresztül a közvetítők, ugyanis egy illegális szervezethez diplomáciai út nem vezet. Az al-kaida hazánknak is címzett fenyegetést, és bár ennek valódiságáról találgatások folytak, mert egy ilyen üzengetés a minden kétséget kizáró értesítés kritériumának nem felel meg, végül is a szakértők a fenyegetést hitelesnek fogadták el, ezért hazánkban is az illetékesek a megelőzést szolgáló rendszabályokat foganatosították. A terrorizmus természetéből fakad, hogy rejtőzködik. A terrorizmus elleni háborúban a kezdeményező fél csak a korábban leírt formában, indirekt módon tudja a másik fél számára egyértelművé tenni szándékát. A továbbiakban néhány dolgot említve érzékelhetővé válik, hogy a terrorizmus ellen viselt háború, vagy inkább harc a vele szembeni fegyveres fellépés miért különleges: 20 a klasszikus értelemben vett háború ismérvei csak részben igazak rá; a világ terrorizmussal fertőzött részein csak multinacionális erők egyidejű fegyveres fellépésével lehet sikert elérni; a terrorizmust támogató államokat úgy kell elszigetelni, hogy ne tudjanak menedéket 19 Hadtudományi lexikon. A-L. Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, o. 20 Hadnagy Imre József: A háború és a terrorizmus. Hadtudomány folyóirat 2005/1, Budapest, o.

17 17 adni a terroristáknak, terrorszervezeteknek; kizárt a hadtudomány által hirdetett módon a szembenálló felek közötti nyílt fegyveres összeütközés katonai szervezetekkel, eszközökkel, és tervek szerint; a szembenálló félnek, a terrorista szervezeteknek nincs reguláris fegyveres erejük; a terrorista jogi értelemben nem tekinthető harcosnak; hadszíntér a klasszikus értelemben nem létezik. A fegyveres cselekmények nem a klasszikus értelemben folynak, mivel a terroristák legkedvezőbb létezési módja az észrevétlenség, rejtőzködés; a terrorizmus elleni háború nem hagyományos módon kezdődik. Nincs csapatösszevonás, hadműveleti felvonulás és szétbontakozás, arcvonal, harcrend, stb. egységes elgondolás és terv alapján folyó haditevékenység; egyidejűleg több helyszínen, nagy valószínűséggel megbízható felderítési adatokra alapozva meglepetésszerű rajtaütéssel történik a rejtőzködő terroristák elleni támadás, a helyzettől függően ezt követi a lefegyverzés, az elfogás, végső esetben az élő erő, valamint a terrorakciókhoz felhasználni kívánt eszközök elpusztítása; gócokban jóval a háborús küszöb alatti fegyveres összeütközés folyik; a terroristák egy időben sokféle harcmódot alkalmaznak, ezért az ellenük fegyveresen fellépőknek kiválóan felkészültnek, felkészítettnek kell lennie; Kommandókra épülő, kis kötelékekkel történő harc folyik; Összességében a világnak csak nagyon kis szeletében jelenít meg hadiállapotot; A fegyveres fellépés időtartama nem határolható be, valószínűsíthető az elhúzódó háborús állapot; A megtámadottnak nem mindig van alkalma fegyvert használni; Különleges hadviselési móddal lehetséges az ellenfél felőrlése, a terroristák minden sejtjét külön fel kell kutatni, és ellene fegyveresen fellépni, tudva azt, hogy térben azok jelentős távolságra helyezkedhetnek el egymástól; A terroristákat sok helyen a nép fiának tekintik, tisztelet övezi őket, ezért az ellenük való fellépés népharagot válthat ki; Különleges szerepet kap a polgári katonai együttműködés, a CIMIC. A terrorizmus elleni harc egy nehéz, nem látványos, hosszadalmas küzdelem, akár a tervező, szervező, végrehajtó, akár a védekezésre kényszerülő oldaláról vizsgáljuk. Ebben a küzdelemben gyors eredmény nem lehetséges. Kétséges a hosszú távú eredmény elérése is, mert csak akkor jelenthető ki biztonsággal, hogy a terrorizmus elleni harc véget ért, ha

18 18 minden ismert terrorista, és potenciálisan annak tekinthető személy likvidálásra kerül. Ez csaknem annyira utópisztikus célnak hangzik, mint a terroristák céljai. A terrorizmus elleni harcra igaz az is, hogy a szembenálló felek aszimmetrikus hadviselést folytatnak. Az aszimmetria többek között abban jelentkezik, hogy az egyik oldalon azok az államok állnak, amelyek szervezett, modern eszközökkel ellátott haderőt tartanak fenn biztonságuk szavatolására, míg a másik oldalon bizonyos csoportosulások, szervezetek, amelyek célkitűzéseik elérése érdekében titkos katonai szervezeteket, csoportokat tartanak fenn és alkalmaznak, gyakran egyéneket készítenek fel az akciók végrehajtására, legtöbbször csak egy-egy kijelölt cél rombolására, megsemmisítésére elegendő fegyver igénybevételével. Az akciókra való felkészítés rejtetten, a cselekmények végrehajtása nem a nemzetközi jog, és a hadviselési szabályok szerint történik. A terrorcselekményeket legtöbbször azokon a helyeken hajtják végre, ahol tömegek vannak jelen és a romboláson kívül a pszichikai hatás is a legnagyobb. A terrorizmus elleni sikeres harc első lépéseként a terror, a terrorizmus természetrajzát kell megismerni. Ez sem egyszerű dolog, de az ellene való hatékony fellépés még nehezebb. Ez utóbbi érdekében: 21 fel kell tárni a terrorizmus kiváltó okait, összességében és a világ régióira vonatkozóan is; egyértelművé kell tenni a terrorizmus elleni háború elkerülhetetlenségét; a lehető legtöbb államot meg kell nyerni ehhez a küzdelemhez, beleértve a fegyveres fellépésben való részvételt is; ki kell dolgozni a fegyveres fellépés legcélravezetőbb módjait, módszereit; meg kell teremteni a terrorizmus elleni háborúban résztvevő szervezetek szoros együttműködésének feltételeit; létre kell hozni a terrorizmus elleni háború leghatékonyabb eszközrendszerét; fel kell készülni a viszontválaszra, a terrorakciók megelőzésére, a terrorizmus váratlan csapásának elhárítására. 21 Hadnagy Imre József: A háború és a terrorizmus. Hadtudomány folyóirat 2005/1, Budapest, o.

19 19 A továbbiakban ezzel a résszel, a felkészülés lehetséges módozataival kívánok foglalkozni, de előtte érdemes megvizsgálni, milyen is egy terrorista, aki ellen harcolni, védekezni akarunk. A TERRORISTA HARCOS A terrorista is harcosnak tekinti magát, aki közügyért küzd, irregulárisan és rejtőzködve, mint a partizán, de harci terepén nincs hadüzenet, állami háború, nincsenek sehol regulárisan szemben álló felek. Béke van, legalábbis a háborús események értelmében. A terrorista azonban háborút hirdet az általa kinevezett ellenség ellen, helyzetértelmezésének alapvonása tehát, hogy háborúnak definiálja a békét. 22 Abból indul ki, hogy semmi sem úgy van, ahogyan az emberek többsége gondolja, ahogyan szerinte helyes, így saját háborút indít. Egyrészt új ellentéteket alkot, másrészt ezt fegyveres erőszakkal kívánja felszámolni. A terrorizmus története azt mutatja, hogy elvek, nemzeti eszmék, kulturális identitások és szociális különbségek mentén egyaránt létrejöhetnek ellentétek. A terroristának mindig van ideológiája, amelynek a kialakításában döntően értelmiségiek, iskolázott emberek vesznek részt. A terrorizmus eszméinek azonban nem a tartalma számít, hanem az alkalmazása. Gyakran vonatkoztatják őket olyan helyzetekre, amelyek ellenállnak ennek az értelmezésnek, például nemzeti ellentéteket látnak a magukat egységes nemzetnek gondolók között, mint az ETA, a falu és a város életformája közötti különbséget társadalmi igazságtalanságnak vélik, mint a Fényes Ösvény, vagy a haladás kerékkötőjének tartják, mint a Vörös Khmer-ek. A terrorizmus leggyakrabban soviniszta, rasszista, vallásilag fanatikus és osztályharcos ideológiákat hirdet. Tény, hogy a terroristák mindig kevesen vannak, legalábbis a nemzeti és nemzetközi háborúkhoz vagy az ellenük bevetett erőkhöz képest. Nemcsak kevesen vannak, hanem rejtőzködnek is. Persze a kettő összefügg egymással, a kevés harcos könnyen megsemmisíthető, ezért rejtőzködniük kell, de nem lehetnek sokan azok, akik rejtőzködnek, hiszen úgy nem bújhatnak el könnyen. A terrorista ezért is elsősorban jelei révén van jelen a világban, miközben nagyon is hús-vér emberek hajtják végre az akciókat. Az ő feladatuk éppen az, hogy reménytelen helyzetben is minden lehetséges eszközzel harcoljanak az ügyért, 22 Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár

20 20 amely szerintük nemes, soha nem veszhet el. Ugyanakkor a szélsőséges, fanatikus küldetéstudat törvényen kívülre helyezi a terroristát, legalábbis úgy hiszi, hogy a törvények fölött áll, azt tesz, amit akar. A terrorista cselekedeteknek két jellemző vonása van. Az első az erőszak szabadsága, a második az akciók szimbolikus jellege. A terrorista mozgalmak erőszakkultusza a terrorizmus alapvonása. A velük foglalkozó írások középpontjában is a kegyetlen és véres, sok áldozatot követelő akcióik felsorolása, bemutatása áll. Ezekből kiderül, hogy az emberiség már hosszú ideje együtt él a terrorizmussal, az elmúlt száz évben alig múlt el olyan nap, hogy a több száz terrorista szervezet egyike ne követett volna el merényletet valahol a Földön. Ideológiáját két nagyon jellemző felfogás táplálja. Az egyik szerint mindenki bűnös, aki egy bűnös rendszerben él. A puszta létezés okán sok mindenki bűnössé nyilvánítható és megölhető. A paraszt, mert elfogadja az állam által kiosztott földet Fényes Ösvény, a városi, mert kereskedik Vörös Khmer, a munkás, mert a Springern-konszernnél dolgozik RAF, a francia, mert Korzikán él FLNC, vagy az amerikai állampolgár, mert az USA-ban született vagy ott él Al-Kaida. 23 A másik szerint a gyilkosságoknak mozgósító ereje van. Ha az első elv az erőszak általános lehetőségét tartalmazza, ez a célját fogalmazza meg. A terrorista ugyanis nem vaktában és nem céltalanul öl. Harcosnak tekinti magát, öl, hogy feltűnést keltsen, gyilkol, hogy változást érjen el. Egy terrorizmuskutató így ír erről: A terrorizmust gyakran esztelen, értelmetlen és irracionális erőszakként írják le. Ha eltekintünk néhány komplett elmebajos cselekedetétől, akkor azt láthatjuk, hogy a terrorizmus ritkán esztelen és irracionális. Mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a terrorizmus eszköz egy cél eléréséhez, és nem maga a cél. A terrorizmus célja nem a tömeggyilkosság. A terrorista nem azt akarja, hogy sok ember haljon meg, hanem azt, hogy sok ember figyeljen és hallgasson rá. 24 Ez az, mint már arról szó volt, amiért egy merénylet, melynek nincs ideológiai háttere, célja az adott személy megölése, nem tekinthető ebben az értelemben terrorizmusnak. 23 Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár 24 Jenkins, Brian M.: International Terrorism: A New Mode of Clonfict. In David Carlton Carlo Schaerf (szerk.): International Terrorism and Word Security, Croom Helm Ltd. Press, London, 1975.

21 21 Ezen túlmenően fontos, hogy ez a terrorista cselekedetek második vonása, a terrorista akciók szimbolikus jellege. A terrorista nem feltétlenül hadászatilag fontos bázisokat támad meg, nem törekszik a megtámadott hatalom anyagi-technikai bázisának megsemmisítésére, mint ahogyan teszik ezt az államok közötti háborúk reguláris hadseregei. Ehhez ugyanis nincs ereje, sem fegyverzete, sem serege, sem agyagi bázisa, sem utánpótlása. A terrorista szimbólumokat támad meg. Általában az emberi életet, a terroristák emberrablásokat követnek el és túszokat szednek, bombákat robbantanak és mészárlásokat rendeznek. Vagyis újra és újra kinyilvánítják, hogy az ember egyik legféltettebb kincse számukra semmi. Kitüntetett létesítményeket igyekeznek hatalmukba keríteni és lerombolni, követségeket, laktanyákat, templomokat, bankokat, közigazgatási épületeket, iskolákat. Ezek a létesítmények a támadott társadalmi-politikai rendszer életének és működésének fontos helyei. Hadászatilag általában nem jelentősek, ezért nem is nagyon védik őket, annál inkább van szimbolikus, megtámadásuk félelmet kelt, bizonytalanságot szül, a romboló tettnek pedig politikai ereje és súlya van. Nagyon fontos a terrorista számára, hogy a terrorcselekmények a nyilvánosság számára és a nyilvánosság befolyásolására születnek. Ennek hiányában a terrorizmus a terrorista nézőpontjából tekintve értelmetlen és céltalan. A terroristák egyik fontos törekvése nézeteik megismertetése, céljaik elfogadtatása, támogatóik számának növelése, cselekedeteik hatékonyságának fokozása. Mindez elérhetetlen, ha akcióik nem kapnak nyilvánosságot. Ezt persze jól tudják a megtámadottak is, de az akciók brutalitása kikényszeríti a híradásokat, sőt a részletes beszámolókat. A terrorizmus színház, a kevesek titkos akciója a végrehajtás során már egyáltalán nem kíván titokban maradni. 25 A TERRORISTA CSOPORTOK MŰKÖDÉSE A terrorszervezetek mindig olyan struktúrában működnek, amely alkalmazkodik ahhoz a környezethez, amelyben a terrorakciókat tervezik végrehajtani. A terrorszervezetek rendszerint sejtekből épülnek fel. Az egyes sejtek, kisebb akciócsoportokban, egymástól elkülönülve, a részükre meghatározott speciális feladatot hajtsák végre. Ez lehet például 25 Brian M. Jenkins: International Terrorism: A New Mode of Clonfict. In David Carlton Carlo Schaerf (szerk.): International Terrorism and Word Security, Croom Helm Ltd. Press, London, 1975.

22 22 felderítés, elhárítás, logisztikai támogatás és terrortámadás. A sejtszerű felépítés védi a terrorszervezet egészét és az egyes terroristákat is. Egy terrorista fogságba esése, lebukása vagy árulása esetén csak a sejt néhány tagja válik ismertté. Néhány terrorszervezet többfunkciós sejteket működtet, amelyek több feladat végrehajtására képesek, míg más terrorszervezetek csak a tervezett akciók előtt állítják össze a megfelelően felkészített csoportot. Mivel a terroristák, általában, velük szemben álló környezetben tevékenykednek, rendkívüli gondot fordítanak a biztonságra és titoktartásra. A nagyobb nemzetközi terrorista szervezetek rendszerint egy központi és több regionális parancsnoksággal rendelkeznek. A regionális parancsnokság irányítja az adott földrajzi térségben tervezett akciókat végrehajtó operatív és támogatósejteket. A kisebb terrorszervezetek, csak egy parancsnoksággal rendelkeznek, amely közvetlenül irányítja az összes operatív és támogatósejt akcióit. A terrorakciókat igen gondos tervező- és szervezőmunka után, a lehető legrövidebb idő alatt, igen határozattan hajtják végre. A terrorakció célját olyan eszközökkel és fegyverekkel támadják meg, amelyek garantálják a biztos megsemmisítést, például politikai célszemélyek likvidálását nagy távolságról leadott célzott lövéssel vagy távirányítású aknacsapda felrobbantásával. Az utasszállító repülőgépek, hajók, vonatok és gépkocsik elleni terrortámadások leggyakrabban használt eszköze a robbanóanyag, a kézigránát vagy a kézből indítható rakéta. A nemzetközi terrorszervezetek a támadások eszközeként gyakran használják a robbanóanyaggal szerelt gépjárműveket vagy robbanóanyaggal töltött csónakokat. A felsorolt terrortámadási eszközöknél sokkal hatásosabbak és veszélyesebbek a tömegpusztító fegyverek, amelyek feltehetően a jövőbeni terrorakciók eszközei lesznek, sőt biológiai fegyver bevetésére már sor került az Egyesült Államok és néhány más állam területén lépfenével fertőzött postai küldemények formájában. AZ EURÓPAI TERRORIZMUS Amikor terrorizmusról beszélünk, automatikusan a fejlődő országok, az arab világ jut az eszünkbe, holott a terrorizmus hozzájuk hasonlóan Európában, az Európai Unióban is létezik. Ennek oka, hogy a terrorizmus Európában jelentős történelmi hagyományokkal rendelkezik, illetve más gócpontokhoz hasonlóan, Európában is megtalálhatóak azok a feloldhatatlannak

23 23 látszó társadalmi-politikai feszültségek és ellentétek, amelyek bárhol a világon a terrorizmus elterjedését eredményezhetik. A terrorizmus számára egyértelműen a demokratikus hatalom biztosítja a lehető legszabadabb mozgásteret, illetve kínálja a lehető legtöbb sebezhető pontot. A demokráciákban van ugyanis az emberi életnek a legnagyobb és mindenek fölött álló értéke, amely így értelemszerűen a terrorista akcióknak azok lényegéből adódó célpontjává válhat. A terrorszervezetek, bárhol is vannak jelen a világon, három jól körülírható csoportba sorolhatóak be, persze bizonyos eltérésekkel. 26 Ezen osztályozás szerint az első csoportba a nemzeti szeparatista, a másodikba a politikai ideológiai, míg a harmadikba a vallási fanatikus terrorszervezetek tartozhatnak bele. Ezek a jellemzők, amelyek a különböző kontinensek terrorszervezeteit különböztetik meg egymástól, korántsem tekinthetők lényegi eltéréseknek, hiszen nem is annyira az egyes szervezetek céljaiban, eszközeiben vagy módszereiben mutatkoznak meg, hanem sokkal inkább az adott társadalom függvényei. E civilizációs vívmányok jellemzik az európai terrorizmust, és megkülönböztetik minden más egyébtől. Ahhoz, hogy az európai terrorizmust vizsgáljuk az alábbi jellemzőkkel kell tisztában lennünk: Európában nem ismert a vallási fundamentalista terrorizmus fogalma. Amit a világ más területein annak nevezünk, azzal Európában rokoni vonásokat leginkább a szélsőjobboldali politikai ideológiai terrormozgalmak mutatnak, ám az ő gondolatrendszerük sokkal inkább a faji előítéleteiken, mintsem a valós vallási meggyőződésükön alapul. Célpontjaik a zsidók és a mohamedánok, illetőleg bizonyos keresztény csoportok, bár korántsem vallási, sokkal inkább évszázadok során rögzült rasszista indíttatásokból; Az Unió a politikai ideológiai terrorizmus alatt csak és kizárólag a szélsőbaloldali marxista terrorszervezeteket érti. Hiba azonban a szélsőjobboldali terrorizmust nem vizsgálni, hiszen a szélsőjobboldali terrorcsoportok csak ideológiai 26 Dr. Steiner Gábor, Országos Kriminológia Intézet: Terrorizmus az Európai Unióban, Internetes publikáció.

24 24 meggyőződésükben és céljaikban különböznek a baloldaliaktól, módszereikben, eszközeikben és fanatizmusukban azonban közöttük nem tehető lényegi különbség; A szélsőbaloldali politikai ideológiai terrorista mozgalmak gondolatvilágának központi eleme az Amerika- és Izrael-ellenesség, amelyet ők imperializmus- és cionizmus-ellenességnek neveznek. E törekvéseikben követőre találtak a különböző palesztin terrorszervezetekben, így ötvözve az európai antiszemita hagyományokat a palesztin felszabadítási törekvésekkel. További motiváló erő, csakúgy, mint az iszlám terrorizmus esetében, az Amerika-ellenes gyűlölet, amely a nyugati gondolkodásmódot, a kapitalizmust és az imperializmust szimbolizáló USA Európából történő kiűzését közvetíti; A nemzeti szeparatista terrorszervezetek szerint Európában jelenleg is a kisebbségek módszeres elnyomása zajlik. Ez ellen e mozgalmak ma is ugyanolyan intenzitással harcolnak, mint korábban. Ez érdekes jelenség, hiszen megszűntek a korábbi diktatúrák, például Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban. A terroristák mégsem így gondolják. Az ETA ugyanúgy küzd a spanyol kormány ellen, mint korábban, bár az igaz, hogy jóval kisebb társadalmi támogatottsággal. Úgy vélik, semmi sem változott, a demokratikus fordulat ellenére a spanyol kormány továbbra is fasiszta módszerekkel nyomja el őket. Ugyanakkor a Franciaország területén élő breton terroristák, saját maguk szerint, csak örülni tudnának annak, ha annyi joguk lehetne, mint a spanyolországi baszkoknak, hiszen ők a francia állam elnyomó apparátusát elviselhetetlennek tartják. Nézzünk akkor ezek után néhány konkrét példát. Nemzeti szeparatista terrorszervezetek: Franciaország Baszkföld Az Északiak (Those of the North, Ceux du Nord, Iparretarrak, IK)