JOHANNA LINDSEY EGYETLEN SZERELEM (MALORY CSALÁD 1.)

Átírás

1 1 JOHANNA LINDSEY EGYETLEN SZERELEM (MALORY CSALÁD 1.)

2 2 1. A nő kecses mozdulattal emelte fel a konyakosüveget. Selena Eddington nagyon büszke volt a kezeire. Minden alkalmat megragadott, hogy mutogathassa hosszú, finom ujjait. Most is az egész üveget odavitte Nicholashoz, ahelyett, hogy elvette volna a poharát. Ráadásul így a kereveten heverő férfi előtt megállva a háta mögött lobogó tűz megvilágította alakját, amely sejtelmesen kirajzolódott a vékony muszlin estélyi ruha alatt. Ennek a látványnak egy ilyen megátalkodott szoknyapecér biztosan nem tud ellenállni. A nő megfogta a férfi poharát, és bal kezén megvillant a jegygyűrűje. Még mindig büszkén hordta, pedig már két éve megözvegyült. A nyakát rubinkövekből készült nyaklánc díszítette, de még az ékkövek ragyogása sem tudta elvonni a figyelmet a dekoltázsáról, amely majdnem a ruha magas derekáig ért. A lágy anyag egyenes vonalban hullott alá karcsú bokájáig, sötétbíbor színe pedig harmonizált a nyaklánccal, és Selena egyéniségével. - Figyelsz rám, Nick? Az utóbbi időben Selena gyakran észrevette, hogy a jelenlétében Nicholas elgondolkodva néz maga elé. Most is látszott a tekintetén, hogy nem rá figyel, hanem a saját gondolataiba mélyed. A férfi egy pillantásra sem méltatta, miközben Selena kitöltötte neki a konyakját. Komolyan mondom, Nick, nagyon sértőnek találom, hogy egyáltalán nem foglalkozol velem, amikor kettesben vagyunk. A nő addig állt a férfi előtt, amíg az rá nem nézett. Mi van, kedvesem? A nő barna szeme villogott a haragtól. Legszívesebben toppantott volna a lábával, de nem merte a férfi előtt szabadjára engedni az indulatait. Milyen sértő ez a közöny a férfi részéről! Micsoda lehetetlen alak! Az a szerencséje, hogy nagyon jó parti. A nő tehát féken tartotta haragját, és nyugodt hangon folytatta. A bálról van szó, Nicky. Már egy jó ideje erről beszélek, de nem figyelsz rám. Ha akarod, témát váltok, de csak akkor, ha megígéred, hogy holnap este nem jössz értem későn. Milyen bál? Selenának elállt a szava. A férfi nem ravaszkodik, és nem játssza a közönyöst. Valóban fogalma sincs arról, hogy mit mondott neki. Ne tréfálkozz velem, Nicky! A Shepford-bálról beszélek. Tudod, hogy milyen sokat jelent nekem. Ja, igen - húzta el a száját a férfi. - A szezon nyitóbálja, ahol mindenkit le fogsz pipálni. A nő úgy tett, mintha nem venné észre a maró gúnyt a férfi hangjában. Azt is tudod, hogy milyen régen vártam már arra, hogy meghívjanak a shepfordi hercegnő egyik rendezvényére. Ez a bál azt jelenti, hogy évekig a kegyeltje leszek. Mindenki ott lesz, aki számít. Na és? Selena lassan ötig számolt. Belehalnék, ha későn érkeznék az ünnepségre. A férfi ajka a jól ismert, gúnyos mosolyra húzódott. Túl gyakran halsz meg, kedvesem. Nem kéne ennyire komolyan venni a társasági eseményeket. Legyek olyan, mint te? A nő legszívesebben visszaszívta volna a szavait. Szörnyű lenne, ha elveszítené a fejét, és kimutatná a haragját. A férfi úgy gondolta, csak ő engedheti szabadjára az indulatait, és ilyenkor elég kellemetlen tudott lenni. Nicholas megvonta a vállát.

3 3 Lehet, hogy különcnek tartasz, mert azon kevesek közé tartozom, akiket nem érdekel az úri társaság véleménye. A férfi viselkedése mindig nagyon sértő volt. Nem törődött senkivel, és azzal barátkozott, akivel akart. Még az olyan fattyakkal is, akiket az előkelő körökben megvetettek. Senki kedvéért nem játszotta meg magát. Pontosan olyan szemtelen és gőgös volt, mint amilyennek az emberek tartották. Ugyanakkor elbűvölően kedves is tudott lenni, ha akart. Csodával határos módon, Selenának sikerült féken tartani az indulatait. -Ettől függetlenül megígérted, hogy elkísérsz a Shepford-bálra. -Igen? - mordult fel a férfi. Igen - válaszolta a nő nyugodtan. - Ugye nem jössz értem későn? A férfi ismét megvonta a vállát. Hogyan tehetnék ilyen ígéretet, kedvesem? Ki tudja, mit hoz a holnap? Lehet, hogy közbejön valamilyen váratlan esemény. A nő legszívesebben felkiáltott volna mérgében. Mindketten tudták, hogy a férfit legfeljebb a saját közönyössége akadályozza majd abban, hogy teljesítse az ígéretét. Ebből elég volt! Selena gyorsan döntött, és könnyed hangon folytatta: - Rendben van, Nicky. Mivel ez nekem nagyon fontos, és rád nem számíthatok, kénytelen leszek más kísérőt keresni magamnak. Remélem, azért megjelensz majd a bálon. Ki kell ugrasztania a nyulat a bokorból. Ilyen rövid határidővel? - érdeklődött a férfi. Azt hiszed, nem vagyok rá képes? - kérdezett vissza Selena kihívó tekintettel. A férfi elmosolyodott, és elismerő pillantással végigmérte az előtte álló nőt. Dehogynem. Szerintem könnyedén találsz helyettem mást. Selena gyorsan hátat fordított a férfinak, mert nem akarta elárulni, hogy milyen hatást tett rá a megjegyzése. Talán figyelmeztetésnek szánta? Mennyire biztos magában! Megérdemelné, hogy szakítson vele. Eddig egyik szeretője sem hagyta ott, mindig Nicholas tett pontot a kapcsolatai végére. Ő irányította az eseményeket. Mit tenne, ha elküldené? Dührohamot kapna vagy megpróbálná visszaszerezni? Ezen érdemes még morfondírozni. Nicholas Eden még kényelmesebben elhelyezkedett a heverőn, és lustán figyelte, ahogy Selena pohárral a kezében lefekszik a kandalló előtti vastag szőnyegre, és hátat fordít neki. A férfi gúnyosan elmosolyodott. Ez a póz nagyon csábító, és ezzel a nő is tisztában volt. Selena mindig pontosan tudta, mit miért tesz. Selena barátnője házában töltötték az éjszakát. Már elköltöttek egy kellemes vacsorát Marieval és a szeretőjével, azután körülbelül egy órát whisteztek, majd visszavonultak ebbe a kényelmes helyiségbe. Marie és lelkes lovagja már az egyik emeleti szobában múlatta az időt, magára hagyva Nicholast és Selenát. Számtalan hasonló éjszakát töltöttek már el így, csupán azzal a különbséggel, hogy a grófnőnek minden alkalommal másik szeretője volt. Valahányszor a gróf elhagyta a várost, a felesége nagyon kicsapongó életet élt. Ma azonban valami megváltozott kettejük között. A szoba romantikus, a konyak kiváló minőségű, a kandallóban tűz lobog, a szolgák pedig tapintatosan visszavonultak. Selena most is gyönyörű volt, Nicholas mégis unatkozott. Semmi kedvet nem érzett arra, hogy elhagyja a heverőt, és odamenjen Selenához a puha szőnyegre. Már egy ideje érezte, hogy kezdi elveszíteni az érdeklődését Selena iránt. Ha már ahhoz sincs kedve, hogy lefeküdjön vele, akkor ideje véget vetni a viszonyuknak, amely tovább tartott, mint bármelyik addigi kapcsolata - már majdnem három hónapja. Talán ezért akarta elhagyni a nőt, annak ellenére, hogy nem volt még senki, aki a helyére léphetett volna. Most nem is volt szüksége senkire. Selena minden nő ismerősénél szebb volt. Nem számítva

4 4 azt a néhány különc hölgyet, aki furcsa módon ragaszkodott a férjéhez, és ezért nem esett a csapdájába. A férfi azonban nem csak a férjükre ráunt asszonyokra vadászott. Nagyon szívesen megrontotta az első vagy második báli szezonjukat töltő, kedves ártatlan lánykákat is. Ha a zsenge szépségek hajlandóságot mutattak a romantikus kalandra, akkor nem voltak biztonságban Nicholastól. Addig melengette őket az ágyában, amíg az eset a szüleik tudomására nem jutott. Ezek voltak a legrövidebb, ám egyben a legizgalmasabb kalandjai, amelyek komoly kihívást jelentettek számára. Fiatalabb éveiben három szűz leányzó kegyét is élvezte. Az egyik egy herceg lánya volt, és gyorsan hozzáadták egy távoli unokatestvérhez. A másik kettőn is hasonló sietséggel adtak túl, mielőtt kitört volna a botrány. Ez persze nem kímélte meg őket attól, hogy a társaság napokig róluk pletykáljon. Ám amíg a felbőszült családból valaki párbajra nem hívta Nicholast, addig az egész csak pletyka és spekuláció maradt. Az apák azonban féltek szembenézni vele a párbajmezőn, mivel addigra már két felszarvazott férjet is legyőzött. Nem volt büszke arra, hogy megszeplőtelenített három ártatlan hajadont, és arra sem, hogy megsebesített két férfit, akinek mindössze az volt a bűne, hogy a felesége megcsalta. Ugyanakkor bűntudatot sem érzett. Az elsőbálozók csak saját magukat okolhatják, ha házassági ígéret nélkül odaadták magukat. A nemes urak feleségei pedig jól ismerték a tettük következményeit. Nicholasról az a hír járta, hogy az élvhajhászása közben nem nézi, kit sért meg, és kinek okoz fájdalmat. Lehet, hogy ez igaz volt, lehet, hogy nem. Senki sem ismerte olyan jól Nicholast, hogy erre választ tudjon adni. Néha még ő maga sem tudta pontosan, mit miért tesz. A rossz hírnek persze ára volt, amelyet meg kellett fizetnie. A nála magasabb ranggal rendelkező apák nem tartották méltónak arra, hogy elvegye a lányukat. Csak azok tartották vele a kapcsolatot, akik nagyon bátrak voltak, vagy minden áron gazdag férjet akartak szerezni. Ám ő nem keresett magának feleséget. Úgy érezte, hogy nem tudná azt nyújtani egy jó családból származó fiatal nőnek, amit a rangja alapján elvárhatnának tőle. Valószínűleg soha nem fog megnősülni Senki sem tudta, hogy Montieth vikomtja miért törődött bele az agglegény életbe, ezért mindig sok jelölt akadt, aki megpróbálta becserkészni, abban a reményben, hogy meg fogja majd változtatni. Lady Selena Eddington egyike volt ezeknek, bár igyekezett jól leplezni a célját. A férfi azonban tudta, hogy a nő a címére áhítozik. Selena először egy báróhoz ment feleségül, most pedig még magasabb rangra pályázott. A nő feltűnően szép volt. Ovális arcát a legújabb divat szerint rövidre vágott fekete tincsek keretezték. Aranyló bőre még jobban kihangsúlyozta kifejező világosbarna szemének ragyogását. Huszonnégy éves, szórakoztató, vonzó nő volt. Nem az ő hibája, hogy Nicholas lelkesedése alábbhagyott. Egy nőnek sem sikerült sokáig fenntartania az érdeklődését, és a férfi tudta, hogy ez a viszony is ki fog hűlni. Mindegyiknek ez lett a sorsa. Az viszont meglepte, hogy nincs más nő a láthatáron, mégis a szakítást fontolgatja. Ezután kénytelen lesz egy ideig részt venni a társasági eseményeken, amíg valaki fel nem kelti az érdeklődését. Márpedig Nicholas nagyon utálta az ilyen időtöltéseket. Talán a holnapi bál jó alkalom lenne. A szezon kezdetén számtalan új ifjú hölgy bukkan fel a báltermekben. Nicholas felsóhajtott. Huszonhét éves volt, és hét éve élte ezt a megcsömörlött életet. Nem érdekelték már az ártatlan szüzek. Végül ügy döntött, hogy aznap este mégsem szakít Selenával. A nő eléggé fel van paprikázva, és ha most jelentené be a szakítást, valószínűleg tombolni kezdene. Ezt mindenképpen el akarta kerülni. Szánalmasnak tartotta a nők heves érzelmi megnyilvánulásait, mert a saját természete is eléggé szenvedélyes volt. Ezen a téren egy nő sem tudta felvenni vele a versenyt. Tehetetlenségében mindegyik sírva fakadt, és ezzel még szánalmasabbá vált. Inkább akkor közli

5 5 Selenával a hírt, amikor holnap este a bálban találkoznak. Ott nem mer jelenetet rendezni a sok ember szeme láttára. Selena a tűz felé emelte a cherryt tartalmazó kristályüveget. A borostyánszínű ital pont olyan színű volt Nicholas szeme, amikor heves érzelmek dúlnak benne. Akkor is ilyen mézszínű volt, amikor először kezdte tenni neki a szépet. Ugyanígy csillogott, ha méregbe gurult, vagy elragadta a szenvedély. Közömbös lelkiállapotban viszont inkább vöröses-barnának tűnt. A pillantása mindig zavarba ejtő és felkavaró volt, mert még a sötét árnyalat is egy titokzatos belső fénytől ragyogott. Éjfekete, dús szempillák tették még ellenállhatatlanabbá a tekintetét. A férfi sokat tartózkodott a szabad levegőn, és ennek köszönhette egészséges napbarnított bőrszínét. Jól állt neki a divatos szélfútta frizura, és a fényben aranyszínű csíkok villantak meg a hajában. Nem igazság, hogy ennyire jóképű, és minden nő szívét megdobogtatja! Selena már sokszor szemtanúja volt annak, hogy a fiatal lányok vihogó bakfissá változnak a közelében, az érettebb nők pedig tekintetükkel nyíltan felajánlkoznak. Nem csoda, hogy ilyen nehéz bánni vele. Valószínűleg a nagykorúsága óta - sőt már talán előbb is - több tucat gyönyörű nő vetette magát a lábai elé. Ráadásul nem csak az arca volt ilyen elbűvölő. Miért nem alacsony, vagy kövérkés, gondolta a nő. Akkor nem lenne ennyire ellenállhatatlan. Ám a férfin tökéletesen állt a divatos szűk nadrág, és a hátul felhasított kabát, mintha ezt a fazont egyenesen neki találták volna ki. Nicholas Eden számára nem kellett karcsúsítani a kabátot, vagy kipárnázni a vállat. A teste csodálatos volt: Izmos, mégis karcsú, magas, mégis kecses. Egy igazi atléta! Bárcsak ne így lenne! Akkor Selena szíve nem kezdene el hevesebben dobogni, valahányszor a férfi ránéz a mézszínű szemével. Elszánta magát, hogy minden áron az oltár elé vonszolja Nicholast. Nemcsak a valaha látott legcsinosabb férfi volt, de Montieth negyedik vikomtja, aki mellesleg gazdag is. A férfi azonban uralkodó természetű volt, és ezt nem is rejtette véka alá. Vajon mivel lehetne észhez téríteni? Valamit tennie kell, mert kezdi elveszíteni az érdeklődését iránta. Mivel tudná újra felszítani a régi lángot? Lovagoljon végig meztelenül a Hyde Parkon? Vegyen részt egy boszorkányszombaton, amelyen titkos orgiákat rendeznek? Viselkedjen még botrányosabban, mint ahogy szokott? Betörhetne a Whitesba vagy a Brooks-ba - ez valóban megdöbbentené a férfit. Ezekbe a férfiak által látogatott intézményekbe egyetlen nőnek sem volt szabad belépnie. Mi lenne, ha tüntetően hanyagolni kezdené Nicholast? Vagy akár... szakítana vele egy másik férfi miatt! Abba belehalna! A hiúsága nem tudná elviselni, hogy így megalázzák. Felébredne a haragja és a féltékenysége, és azonnal megkérné a kezét! Ez a gondolat izgalomba hozta Selenát. Igen, ez biztosan beválna. Nincs más választása, meg kell próbálnia. Nincs mit veszítenie, mert a férfit már így is majdnem elveszítette. Fektében a férfi felé fordult. Nick elnyúlt a heverőn, csizmás lábát a karfára rakta, fejét pedig a keze alá tette. Elaludt a társaságában! Hallatlan! Selenát még soha senki nem sértette így meg. Még a férje sem aludt el mellette az együttlétük két éve alatt. Valóban sürgős lépésekre van szükség. Nicholas? - szólalt meg halkan, mire a férfi azonnal megmozdult. Hála istennek, mégsem aludt. - Sokat gondolkodtam a kapcsolatunkon. Valóban, Selena? A nő összerezzent a férfi unott hangja hallatán. -Igen - folytatta határozottan. - És arra a következtetésre jutottam, hogy... más talán jobban értékelne. Efelől semmi kétségem sincs. A nő haragos arcot vágott. A férfi egyáltalán nem rendült meg attól, amit hallott. - Az utóbbi időben több ajánlatot is kaptam. Vannak, akik nagyon szívesen a helyedbe

6 6 lépnének... A nő egy kicsit habozott. Ha most folytatja, elkötelezi magát egy hazugság mellett. Ám végül összeszedte a bátorságát: - Úgy döntöttem, hogy egyet elfogadok Néhány percig várt, majd Nicholasra nézett. A férfi csak egy hosszú perc eltelte után moccant meg. Merőn nézte a nőt, és lassan felült. Selena visszatartotta a lélegzetét. A férfi arckifejezése kiismerhetetlen volt. - Valóban megtennéd, kedvesem? - kérdezte a férfi, üres poharát a nő felé tartva. - Igen. - Selena felugrott, hogy töltsön neki. A férfi zsarnok módon elvárja tőle, hogy teljesítse a kérését! - Ki az a szerencsés férfi? Selena megrezzent, és egy kis konyakot melléöntött az asztalra. Vajon tényleg feszült Nicholas hangja, vagy csak reménykedik benne? Azt szeretné, hogy a megállapodásunk titokban maradjon, ezért nem árulhatom el a nevét. Nős? A nő odavitte a férfihoz a poharat, amelyet idegességében egészen a pereméig töltött. Nem. Joggal remélhetem, hogy a kapcsolatunk idővel komolyra fordul. De egyelőre diszkréten szeretné kezelni az ügyet. Selena hamar rájött, hogy nem volt jó ötlet ehhez a taktikához folyamodni. Ők is mindig diszkrétek voltak, és soha nem szeretkeztek a saját házában, bár a férfi ott is meglátogatta őt. Ugyanezen okból kifolyólag nem használták Nicholas Park Lane-i házát sem. Mégis mindenki tudta, hogy a férfi a szeretője. Ha valaki háromszor egymás után Nicholas Eden társaságában mutatkozott, mindenki erre a következtetésre jutott. Ne akard, hogy eláruljam a nevét, Nicky - mondta a nő kényszeredett mosollyal. - Majd megtudod. Akkor miért nem mondod meg most? Vajon tudja, hogy hazudik? Igen. Selena érezte a férfi viselkedésén. Ki tudná átvenni Nicholas helyét? Amikor kiderült, hogy Nicholas a szeretője, az ismeretségében lévő férfiak mind elkerülték. Nagyon erőszakos vagy, Nicholas. - Selena elhatározta, hogy támadásba lendül. - Az úriember személye nem rád tartozik. Sajnos, mostanában észrevettem, hogy a lelkesedésed alábbhagyott. Kénytelen voltam arra a következtetésre jutni, hogy már nem kellek neked. Most a férfi tiltakozhatott volna. Ám nem élt a felkínált lehetőséggel. - Mire megy ki a játék? - csattant fel a férfi mérgesen. Fogadjunk, hogy az átkozott bál miatt mesterkedsz! Igazam van? - Dehogy! - háborodott fel a nő. - Ezzel a mesével akarsz rávenni, hogy kísérjelek el holnap este - jelentette ki a férfi. - Egy szavadat sem hiszem, kedvesem. Micsoda nagyképű hólyag! Nem tudja elképzelni, hogy rajta kívül más férfit is kitüntethet a kegyeivel? Nicholas szemöldöke a homlokára szaladt, és Selena elszörnyedve vette tudomásul, hogy hangosan mondta ki a gondolatait. Először nem tudta, mit tegyen, ám végül megmakacsolta magát. - Pedig ez az igazság - válaszolta merészen, és áment a kandalló elé. Selena fel s alá járkált, és a tűznél is hevesebben égett benne az indulat. Ez a férfi nem érdemli meg, hogy szeressék. - Sajnálom, Nicky - mondta egy idő után, de nem mert a férfira nézni. - Nem akarom, hogy rossz szájízzel érjen véget a kapcsolatunk. Valóban csodás voltál, többnyire. Istenem! - sóhajtott

7 7 fel. - Te vagy a szakítás nagy szakértője! Így kell csinálni? Nicholas majdnem felnevetett. - Egy amatőrhöz képest nem is rossz, kedvesem. - Akkor jó - válaszolta a nő, és csak most mert a férfira pillantani. Nicholas mosolygott. Tehát egy szavát sem hiszi el. - Hiába kételkedsz, Lord Montieth. Majd megtudod, ha eljött az ideje. Ne lepődj meg, ha az új lovagommal látsz majd. Ezzel a nő ismét a tűz felé fordult. Amikor legközelebb hátranézett, a férfi már nem volt a helyiségben. 2. A Grovenor Square-i Malory-palota fényesen ki volt világítva, és a legtöbb lakója a hálószobájában készülődött a shepfordi herceg és hercegnő báljára. A szolgák sürögtek-forogtak, és az épület egyik végéből a másikba rohangásztak. Lord Marshall még több keményítőt kért a sáljaihoz. Lady Clare egy könnyű vacsorára áhítozott. Egész napja olyan idegességben telt, hogy egy falat sem ment le a torkán. Lady Diana forralt bort kért, hogy megnyugodjon. Érthető volt az idegessége, hiszen az első szezonja és az első bálja várt rá; ezért már két napja nem evett szegény. Lord Travis nem találta az új fodros ingjét. Lady Amynek pedig vígasztalásra volt szüksége. Ő volt az egyetlen a családban, aki túl fiatal volt ahhoz, hogy részt vegyen a bálban. Még erre a maskarás bálra sem mehetett el, ahol úgysem ismerné fel senki. Istenem, milyen szörnyű tizenöt évesnek lenni! A házban csak egyvalaki nem volt Lord Edward gyermeke - Lady Regina Ashton. Ő ugyanis Lord Edward Malory unokahúga, és számos gyerekének első Unokatestvére volt. Természetesen Lady Reginát a saját szobalánya szolgálta ki. Bár úgy tűnt, a lány nem igényel különleges bánásmódot, mert már egy jó órája egyikük sem hagyta el Regina hálószobáját. A ház lakói kora délután óta lázban égtek. Lord és Lady Malory már egy órája távozott, mert meghívták őket a bál előtt tartandó hivatalos vacsorára is. A két Malory fivér fogja elkísérni a húgaikat és az unokatestvérüket a neves eseményre. Komoly felelősséget jelent ez a két fiatalembernek, akik közül az egyik éppen most fejezte be az egyetemet, a másik pedig még mindig oda járt. Marshall Malory nem nagy örömmel vállalta a család nőtagjainak kíséretét - egészen a mai napig, amikor egy hölgy ismerőse váratlanul megkérte, hogy csatlakozhasson a társasághoz a Malory család hintójában. Micsoda szerencse, hogy az a bizonyos hölgy ilyen kéréssel fordul hozzá! A tavalyi nyári szünetben találkoztak először, és a fiú fülig szerelmes lett belé. Akkor a hölgy nem bátorította a közeledését. Ám most már Marshall befejezte az iskoláit, és huszonegy éves érett férfi volt. Akár saját háztartást is vezethetne, ha ahhoz lenne kedve. Megkérhetne egy hölgyet, hogy jöjjön hozzá feleségül. Milyen csodálatos, ha az ember végre nagykorú lesz! Lady Clare is az életkoráról gondolkodott, de egyáltalán nem volt elragadtatva az idő múlásától. Még belegondolni is szörnyű, hogy már húszéves! Ez volt a harmadik szezonja, és még nem sikerült férjhez mennie, sőt még egy eljegyzést sem mondhatott a magáénak! Kapott ugyan néhány ajánlatot, de nem olyanoktól, akiket komoly kérőnek tarthatott volna. Pedig a világos bőrű és hajú lány csinos volt. De éppen amiatt aggódott, hogy csak csinosnak tartották. Nem keltett akkora feltűnést, mint a kuzinja, Regina, aki mellett szinte elhalványult. Ráadásul már a második szezont kellett Regina árnyékában eltöltenie. Clare bosszankodott. A kuzinjának már régen férjhez kellett volna mennie, hiszen több tucat

8 8 ajánlatot kapott eddig. Ráadásul ő is hajlandó lett volna férjhez menni, mert már alig várta, hogy végre megállapodjon - akárcsak Clare. Ám valami miatt mindegyik házassági ajánlat kudarcba fulladt. Még a tavalyi Európai körútról is férj nélkül tért vissza. Regina múlt héten érkezett meg Londonba, és még mindig férjet keresett. Az idén ráadásul még Clare húga, Diana is új vetélytársat jelent Clare számára. Pedig a lány még nincs tizennyolc éves, és csak jövőre kellett volna bemutatkoznia a társaság előtt. A szülők mégis úgy gondolták, hogy Dianának is jár egy kis szórakozás. Azt viszont megtiltották neki, hogy bármelyik fiatalemberrel komolyabb kapcsolatba kerüljön. Szülei nemsokára a tizenöt éves Amyt is kiengedik a nevelőnő szárnyai alól - gondolta Clare, és még boszúsabb lett. Ha az idén sem talál férjet magának, akkor jövőre Dianával és Amyvel kell majd versenyeznie. Amy Reginához hasonlóan feltűnő jelenség volt és fekete hajával kitűnt a többi Malory közül. Clare úgy érezte, hogy ebben a szezonban mindenképpen férjet kell találnia magának. A szépséges Regina is hasonló gondolatokat forgatott a fejében. A lány a tükörben nézte magát, miközben Meg, a szolgálólánya hosszú fekete haját felfogta, hogy divatosan rövidebbnek látszódjon. Regina sötétkék szemet, kissé biggyesztett telt ajkat és hófehér bőrt látott a tükörben, amely kihangsúlyozta sötét haját és éjfekete szempilláját. A lány lelki szemei előtt egy egész sereg férfi sorakozott - francia, svájci, osztrák, olasz és angol fiatalemberek -, és Regina azon tűnődött, hogy miért nem tudott még mindig férjhez menni. Nem rajta múlott, mert ő mindent megtett az ügy érdekében. Regina vagy Reggie - ahogy a családban nevezték - kezéért annyi kérő versengett már, hogy a lány szinte zavarba jött a választék láttán. Az elmúlt egy évben legalább egy tucat olyan férfit ismert meg, akivel boldog lehetett volna. Két tucatba még bele is szeretett. Sok olyan is akadt persze, aki valamilyen ok miatt nem felelt meg. Akik Regina szerint megfeleltek volna, azokban a nagybátyjai találtak hibát. Ez a hátránya annak, ha valakinek négy szerető nagybátyja is van! Ő is imádta őket, méghozzá mind a négyet. A most negyvenöt éves Jason már tizenhat éves kora óta a család fejeként gondoskodott három öccséről és egyetlen húgáról, Reggie anyjáról. Jason nagyon komolyan vette feladatát - néha túlságosan is komolyan. A jó humorú, vidám, könnyed és engedékeny Edward mindenben Jason ellentétje volt. Egy évvel fiatalabb volt Jasonnél, és huszonegy éves korában vette feleségül Charlotte nénit; sokkal hamarabb házasodott, mint Jason. Öt gyereke születelt: három lány és két fiú. Travis kuzin, a család középső gyermeke tizenkilenc éves volt, akárcsak Reggie. Gyerekkorukban sokat játszottak hármasban, Jason bácsi fiával együtt. Reggie anyja, Melissa, majdnem hét évvel fiatalabb volt a két bátyjánál. Ám két évvel Reggie születése után megszületett az öccse, James. James, a család fekete báránya, mindenre fittyet hányt, és a saját útját járta. Most harmincöt éves volt, és otthon nem volt szabad kiejteni a nevét. Jason és Edward úgy viselkedett, mintha James nem is létezne. Reggie azonban minden bűne ellenére nagyon szerette és sajnálta, hogy csak titokban láthatja. Az elmúlt kilenc évben hatszor találkozott vele, és a legutolsó alkalom óta már két év eltelt. Reggie mégis Anthonyt tartotta a kedvenc nagybátyjának. Reggie-n, Amyn és Reggie anyján kívül egyedül neki volt sötét haja és acélkék szeme, akárcsak Reggie dédnagymamájának, akiről azt suttogták, hogy cigány volt. A családban természetesen senki sem erősítette meg ezt a botrányos tényt. Talán azért kedvelte Reggie annyira, mert hozzá hasonlóan könnyed és vidám természettel rendelkezett. A harmincnégy éves Anthony volt a család legkisebb gyermeke, és inkább a bátyja volt, mint

9 9 a nagybátyja. Amióta James bátyja elhagyta Londont, ő lett a társaság leghírhedtebb korhelye. Ám amíg James ugyanolyan könyörtelen tudott lenni, mint Jason, addig Anthony inkább Edwardra hasonlított. Ragyogó elme, és hírhedt nőcsábász volt. Nem törődött senki véleményével, de a maga módján mindent hajlandó volt megtenni azért, hogy kedvében járjon annak, aki fontos volt számára. Reggie elmosolyodott. A sok szeretője, a különc barátai, a párbajai, a fogadásai, és minden körülötte keringő pletyka ellenére, Anthony azonnal az erkölcs őrévé vált, ha az unokahúgáról volt szó. Egyik korhely barátja sem mert Reggie-re nézni, mert jól tudta, hogy azonnal megismerkedne Anthony öklével. Még a legkicsapongóbb férfiak is uralkodtak magukon, amikor a lány meglátogatta a nagybátyját, és beérték néhány ártatlan évődő megjegyzéssel. Eszük ágában sem volt kivívni Anthony haragját. Ha Jason bácsi sejtette volna, hogy miféle alakokkal tartózkodik egy szobában Anthony házában, hatalmas patáliát csapott volna. Ám Jason semmit sem tudott meg, és bár Edward gyanakodott, mégsem volt olyan szigorú, mint Jason. A négy nagybácsi inkább a saját lányának tekintette, mint az unokahúgának. Reggie szülei kétéves korában meghaltak, és azóta a négy férfi közösen nevelte a lányt. Amikor Reggie hatéves lett, a szó szoros értelmében megosztották egymás között a neveltetése felelősségét. Edward akkor már Londonban élt, akárcsak James és Anthony. Nagyon összevesztek Jasonnel, aki ragaszkodott volna ahhoz, hogy a lány továbbra is vidéken maradjon. Jason végül beadta a derekát, és megengedte, hogy minden évben hat hónapot Edwardnál töltsön, ahol gyakran meglátogathatta a fiatalabb nagybátyjait is. Amikor tizenegy éves lett, Anthony úgy érezte, már elég idős ahhoz, hogy egyenlő időt követeljen magának. Megengedték neki, hogy a nyári hónapokat nála tölthesse, amikor úgyis csak játszani szokott. A férfi minden évben örömmel alakította át az agglegénylakását igazi családi fészekké. Könnyű dolga volt, mert Reggie-vel együtt jött a cselédlánya, a dajkája és a nevelőnője is. Anthony és Reggie hetente kétszer Edwardnál és a családjánál vacsoráztak. Ám még ennyi családi alkalom sem ébresztett fel Anthonyban vágyat a házasságra. Még mindig agglegény volt. Amikor Reggie eladósorba került, már nem lett volt illendő nála laknia, ezért csak időnként találkoztak. Hamarosan férjhez fogok menni, gondolta a lány. Nem nagyon vágyott erre, mert sokkal szívesebben szórakozott volna még néhány évig. Ám a nagybátyjai ezt akarták. Azt hitték, neki is az a vágya, hogy megfelelő férjet találjon magának, és családot alapítson hiszen ez minden fiatal lány vágya. Egyszer márösszeültek ez ügyben, és a lány hiába tiltakozott. Meggyőzték, hogy ideje elhagyni a szerető család kebelét, és saját otthont alapítania. Reggie beadta a derekát. Attól kezdve mindent megtett, hogy a kedvükbe járjon, és egyik kérőt a másik után mutatta be nekik. Ám egyikük mindig talált valami kifogást a fiatalemberekben. Egész Európában folytatta a keresést, de mostanra már belefáradt, hogy minden útjába kerülő férfira úgy kell néznie, hogy közben azt méregesse, vajon megfelelne-e a nagybátyjainak. Nem tudott barátkozni. Nem tudta élvezni a fiatalságát. Minden férfit alaposan elemeznie kellett: vajon ő lesz-e az a tökéletes személy, akit mind a négy nagybátyja elfogad? Kezdte azt hinni, hogy ilyen férfi nem is létezik, és szeretett volna egy kicsit fellélegezni, és szünetet tartani. Meg akarta látogatni Tony bácsit, mert ő megértené, és közbenjárna érte Jasonnél. Ám Tony egy vidéki barátjánál tartózkodott, amikor a lány visszatért Londonba, és csak előző este érkezett haza. Reggie már kétszer is elment hozzá aznap, de a nagybátyja egyik alkalommal sem volt otthon, ezért csak egy üzentet hagyott neki. Most már biztosan megkapta. Miért nem jön? Ekkor egy kocsi állt meg a ház előtt. A lány dallamos, lágy hangján felnevetett.

10 10 Végre! - kiáltotta. Mit végre? - érdeklődött Meg. - Még nem végeztem. Egyáltalán nem könnyű ezt a hosszú hajat elrejteni. Sokkal jobb lenne levágatni. Ne törődj vele, Meg! - Reggie felugrott, néhány hajtű a padlóra esett. - Megjött Tony bácsi! Hova akar így menni? - förmedt rá Meg mérgesen. Ám Reggie nem törődve Meg felháborodott kiáltásával kiszaladt a szobájából. A hallba vezető lépcsőnél azonban rájött, hogy hiányos az öltözéke, ezért megtorpant. Gyorsan visszabújt a fal mellé, és elhatározta, hogy addig nem megy el onnan, amíg meg nem hallja a nagybátyja hangját. Ám csak egy női hangot hallott, és a sarkon kikukucskálva csalódottan vette tudomásul, hogy a lakáj nem Tony bácsit jelenti be, hanem egy hölgyet. A nőt látásból ismerte már, mert néhány nappal azelőtt találkozott vele a Hyde Parkban. Hol késik Tony? Ekkor Meg a karjánál fogva visszavonszolta a szobájába. Meg néha kicsit többet engedett meg magának, mint egy egyszerű szolgáló, de ez nem csoda. Tesszel, a dajkával együtt már nagyon régen Reggie mellett szolgált. - Micsoda illetlenség a folyosón állni a... nem is mondom meg, hogy miben! - dohogott Meg, miközben a fésülködőasztal elé ültette a lányt. - Hát erre tanítottuk? - Azt hittem, hogy Tony bácsi az. - Ez nem mentség. - Tudom,de ma este találkoznom kell vele. Te is tudod, hogy miért. Csak ő segíthet nekem. Majd ír Jason bácsinak, és akkor végre megnyugodhatok. - Mit mondhat a márkinak? Reggie elmosolyodott. - Azt fogom javasolni, hogy ők találjanak nekem férjet. Meg megcsóválta a fejét és felsóhajtott. - Nem fog tetszeni az a férfi, akit ők választanak. - Lehet. Ám engem már ez az egész nem érdekel - fakadt ki a lány. - Szép lenne, ha én találhatnék magamnak férjet, de már rájöttem, hogy az én döntésem nem számít. Szerintük egyik választottam sem megfelelő. Most már egy éve keresem a férjemet. Annyi összejövetelen, vendégségben és bálon vettem már részt, hogy megcsömörlöttem tőle. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok beszélni. Annak idején alig vártam, hogy az első bálomon táncolhassak. - Ez érthető, kedvesem - nyugtatta meg a lányt Meg. - Ha Tony bácsi megért, és hajlandó segíteni nekem, akkor azt kérem tőle, hogy visszavonulhassak a vidéki birtokra, és ismét nyugodt életet élhessek, akár férjjel, akár nélküle. Ha ma megtalálnám a megfelelő férfit, már holnap hozzámennék feleségül. Bármit megtennék, hogy megszabaduljak a társasági élet zűrzavarából. Az lesz a legjobb, ha a nagybátyáimra bízom, hogy keressenek nekem valakit. Ismerve őket, ez valószínűleg több évbe is beletelik majd. Addig én hazamehetek Haverstonba. Nem értem, hogy miért Tony bácsikádnak kell a márkival beszélni. Te is az ujjad köré tudod csavarni. Elég sokszor megtetted már, nem emlékszel? Csak mondd meg neki, hogy milyen boldogtalan vagy, és ő azonnal... Azt nem tehetem! - szörnyedt el Reggie. - Nem akarom, hogy Jason bácsi megtudja, milyen boldogtalanná tett. Soha nem bocsátana meg magának! Túl jószívű vagy, lányom - mérgelődött Meg. -Tehát inkább továbbra is keseregsz? Nem. Ezért akarom, hogy Tony bácsi írjon Jason bácsinak. Ha Tony levelét kineveti, akkor már tudom, hogy a tervem dugába dőlt, és ki kell találnom valami mást. Nos, bizonyára találkozol Lord Anthonyval a bálban.

11 11 Nem. Ki nem állhatja a bálokat. Inkább meghalna, minthogy részt vegyen egy ilyen eseményen. Még az én kedvemért sem lenne rá hajlandó. Istenem! Attól tartok reggelig várnom kell. - Meg összeráncolta a homlokát, és elfordította a fejét. - Mi van? Tudsz valamit, amit én nem? - kérdezte Reggie parancsoló hangon. Meg megvonta a vállát. - Csak... Lord Anthony valószínűleg elutazik holnap reggel, és három vagy négy napig nem tér vissza. - Ki mondta, hogy elutazik? - Hallottam, amikor Lord Edward azt mondta a feleségének, hogy a márki érte küldetett. Valószínűleg meg akarja mosni a fejét egy újabb botrányos tette miatt. - ez nem lehet igaz! - szörnyedt el Reggie. - Ugye, még nem indult el? - Nem hiszem. - Meg elvigyorodott. - Az a hóhányó nem siet a bátyja szeme elé kerülni. Bizonyára addig halogatja az indulást, amíg csak lehetséges. - Mindenképpen beszélnem kell vele, még ma este. Nem is baj, hogy személyesen találkozik Jasonnel. Úgy majd jobban meg fogja tudni győzni, mint levélben. - Most nem mehet Lord Anthonyhoz! - tiltakozott Meg. - Mindjárt indulniuk kell a bálba. Akkor gyorsan add rám a ruhámat! Tony alig néhány háznyira lakik innen. Elvihetem a kocsit, és vissza is érek, mire az unokatestvéreim elkészülnek. Ám amikor néhány perc múlva Reggie leszaladt a lépcsőn, a többiek már vártak rá. Reggie nem adta fel. Barátságos mosollyal üdvözölt mindenkit, amikor belépett a hallba, és gyorsan félrevonta a legidősebb kuzinját. - Marshall, egy nagyon fontos dolgot kérek tőled. Hidd el, hogy halaszthatatlan ügyről van szó. Az indulás előtt el kell kérnem a kocsit néhány percre. - Micsoda? Regina suttogva beszélt, de a fiatalember hangos felkiáltására minden tekintet feléjük fordult. A lány felsóhajtott. Miért viselkedsz úgy, mintha lehetetlen dolgot kértem volna tőled? Marshall tudta, hogy mindenki őket figyeli, és bosszantotta, hogy ennyire elveszítette az önuralmát. Most tehát minden méltóságát összeszedve, a lehető legjózanabb hangon válaszolt. Már tíz perce itt álldogálunk, és most azt akarod, hogy még tovább várjunk? A három másik unokatestvére halkan felkiáltott a megdöbbenéstől, de Reggie ügyet sem vetett rájuk. Nem kérném, ha nem lenne fontos. Az egész nem tart tovább egy fél óránál... legföljebb egy óránál. Beszélnem kell Anthony bácsival. Nem, nem és nem! - kiáltott fel Diana. - Hogy lehetsz ennyire tapintatlan, Reggie? Ez egyáltalán nem vall rád. Miattad fogunk elkésni! Azonnal el kell indulnunk. Ugyan már! - válaszolta Reggie. - Csak nem akartok elsőnek érkezni? Az utolsók sem akarunk lenni - szólalt meg Clare ingerülten. - A bál fél óra múlva kezdődik, és pontosan annyi időbe telik az út Shepfordba. Mi olyan fontos, hogy most akarsz találkozni Anthony bácsival? Személyes ügyről van szó, amely nem várhat. Holnap korán reggel elutazik Haverstonba. Csak akkor tudok vele beszélni, ha most megyek oda hozzá. - Majd visszajön - vonta meg a vállát Clare. - Nem várhat a dolog addig? - Nem. - Reggie látta, hogy nem tudja meggyőzni unokatestvéreit, ráadásul az ismeretlen Lady is nagyon idegesnek tűnt. - Rendben. Akkor beérem egy bérelt hintóval, vagy hordszékkel. Marshall, elküldenéd az egyik szolgát, hogy hozzon egyet? A bálban csatlakozom hozzátok.. - Szó sem lehet róla.

12 12 Marshall mérges volt. Jellemző a kuzinjára, hogy megpróbálja belekeverni valami ostobaságba, aztán a végén ő kerül majd bajba, mivel ő a legidősebb. Erről szó sem lehet. Most már sokkal idősebb és bölcsebb, Reggie nem fogja lóvá tenni, ahogy eddig. Marshall felháborodva nézett Reggie-re. Egy bérelt járművön? Este? Egyáltalán nem biztonságos, és ezt te is jól tudod, Reggie. - Travis velem jöhetne. - Semmi kedvem hozzá - vágta rá Travis. - Hiába meresztgeted rám a kék szemedet, Reggie. Én sem akarok elkésni a bálról. - Travis, kérlek! - Nem. Reggie végignézett a körülötte állókon. - Akkor nem megyek a bálba. Különben sincs kedvem. - Nem. - Marshall komoran csóválta meg a fejét. - Jól ismerlek, kedves kuzin. Mihelyt elhagyjuk a házat, kiosonsz, és átmész Anthony bácsihoz. Apa megöl, ha megtudja. Annál azért több eszem van, Marshall - nyugtatta meg az unokatestvérét gúnyos hangon Reggie. -Küldök Tonynak még egy üzentet, és megvárom, míg idejön. És ha nem jön? - érdeklődött Marshall. - Jobb dolga is akadhat, mint a te utasításaidnak engedelmeskedni. Lehet, hogy nincs is otthon. Velünk jössz, és kész. Nem! De igen! Igénybe veheti az én kocsimat is. - Minden tekintet a vendégük felé fordult. - A kocsis és a szolga már évek óta velem van és megbízható. Biztonságban elviszik a házhoz, majd a bálba. Reggie ragyogó mosollyal nézett a hölgyre. Remek! Maga a megmentőm, Lady... Eddington - sietett a lány segítségére a nő. - A héten már találkoztunk. Igen, a parkban. Emlékszem rá. Csak nehezen jegyzem meg a neveket, mert annyi új emberrel ismerkedtem meg tavaly. Nem is tudom, hogy köszönjem meg. Ne hálálkodjon. Örülök, hogy a segítségére lehetek. Selena valóban boldog volt. Bármit megtett volna, csak már induljanak végre. Elég baj, hogy be kellett érnie Marshall kíséretével. Legalább egy tucat férfinak üzent aznap reggel, de ez a fiú volt az egyetlen, aki nem utasította vissza valamilyen kitalált ürüggyel. A nála fiatalabb Malory volt a végső menedéke. Most pedig egy családi perpatvar kellős közepén találta magát, emiatt a kis csitri miatt. - Látod, Marshall - fordult Reggie a fiúhoz. - Most már semmi kifogásod sem lehet. - Nem. Azt hiszem, nem - morogta a kuzinja. - De ne feledd, hogy mit ígértél. Ajánlom, hogy ott legyél a bálon, mielőtt apa észreveszi a távollétedet. Akkor aztán lenne nemulass! 3. - KOMOLYAN beszélek, Tony! - kiáltott fel Reggie, és a nappaliban vele szemben ülő férfira nézett. - Hogyan kételkedhetsz a szavaimban? Nagyon sürgős a helyzet. - A férfi volt az egyetlen nagybátyja, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a keresztnevén szólítsa. Húsz percet kellett várnia rá, hogy a szolgák felébresszék álmából, mert az egész napot italozással és szerencsejátékkal töltötte a klubjában. Amikor haza jött, azonnal lefeküdt. Utána még tíz percet azzal kellett eltöltenie, hogy meggyőzze a mondanivalója komolyságáról. Már lejárt a fél óra, amit Marshall adott neki, és még bele sem kezdett. Az unokatestvére meg fogja ölni. Ugyan már, cicám! Egy hét vidéki élet után hiányozna London. Ha pihenésre van szükséged,

13 13 akkor mondd azt Eddie-nek, hogy beteg vagy. Néhány napot a szobádban töltesz, és utána hálás leszel nekem, hogy nem vettem komolyan ezt az egészet. Az elmúlt egy évben éppen elég társasági eseményen vettem részt - makacskodott Reggie. - Az egész európai körutazás alatt egyik összejövetelről a másikra mentem, sokszor nem is tudtam, hogy melyik országban vagyok éppen. Ráadásul nem csak az állandó szórakozásba fáradtam bele, Tony. Azt még elviselném. Nem is azt akarom, hogy az egész szezont Haverstonban töltsem, csak néhány hétig szeretnék ott időzni, hogy kipihenjem magam. Elegem van az állandó férjvadászatból. Úgy érzem, hogy nem bírom tovább. - Nem várjuk el tőled, hogy férjhez menjél az első férfihoz, akivel találkozol - magyarázta Anthony. - Az első férfihoz? Több száz férfival találkoztam már, Tony. Elárulom, hogy sokan már hideg és számító nőszemélynek tartanak. - Kicsoda? - Tökéletesen illik rám ez a leírás. Valóban hideg és számító vagyok. Nem bátoríthatok egyetlen férfit sem, hiszen reménytelen a helyzete. - Mi az ördögről beszélsz? - förmedt rá Anthony. - A tavalyi szezon közepe felé felbéreltem Sir John Dodsleyt. - Azt az öreg semmirekellőt? Mire? - Hogy a tanácsadóm legyen - vallotta be a lány. - Az öreg semmirekellő, ahogy te nevezted, szinte mindenkit ismer a városban. Ráadásul mindent tud, amit valakiről tudni érdemes. Miután a hatodik komoly kérőm sem érte el az általatok megkövetelt szintet, úgy éreztem, semmi értelme feltüzelnem egy fiatalembert, aztán csalódást okozni neki. Megfizettem Dodsleyt, hogy vegyen részt minden eseményen, ahol én is ott vagyok. Adtam neki egy listát azokról a tulajdonságokról, amelyeket te és a fivéreid kifogásolnának egy férfiban, ő pedig minden közelembe kerülő férfi láttán megrázta a fejét. Így rengeteg időt és csalódást megspóroltam magamnak, de ugyanakkor gazdagabb lettem egy gúnynévvel. Ez lehetetlen, Tony! Ha egy fiú Jasonnek megfelel, akkor te találsz benne valamilyen hibát... Ha valaki neked tetszik, az ellen Edwardnak lesz kifogása. Hála az égnek James bácsi nincs itt, hogy ő is kifejtse a véleményét. Az egész földkerekségen nem létezik olyan férfi, aki mindnyájatoknak megfelelne. Ez képtelenség - tiltakozott a férfi. - Legalább egy tucat fickót fel tudnék sorolni, akik tökéletesek lennének. Valóban, Tony? - kérdezte a lány gyengéd hangon. - Valóban azt akarnád, hogy hozzámenjek egyikükhöz? A férfi sértődött arcot vágott, majd elmosolyodott. Nem. Nem hiszem. Látod már, hogy miről beszélek? Nem akarsz férjhez menni, cicám? Dehogynem. Ráadásul biztos vagyok abban, hogy az a férfi, akit te és a fivéreid kiválasztanak számomra, nagyon boldoggá fog tenni. Micsoda? - meredt a férfi a lányra. - Szó sem lehet róla. Nem fogod ezt a felelősséget az én nyakamba varrni, Reggie. Rendben - adta be a derekát a lány. - Akkor Jason bácsira hagyjuk. Ne butáskodj. Ő egy hozzá hasonló zsarnokhoz adna feleségül. Ugyan már, Tony. Te is tudod, hogy ez nem igaz - a lány elmosolyodott. Hát... akkor is közel járok az igazsághoz - morogta. - Akkor nem nekem kéne minden utamba kerülő férfit felmérni. Szeretném újra jól érezni magam, és úgy beszélgetni egy férfival, hogy közben ne kelljen elemeznem őt. Tánc közben ne

14 14 azon járjon az agyam, hogy férjnek való-e. Már minden férfira úgy nézek, hogy vajon ő lenne-e az igazi. Ő is olyan jó és kedves lenne hozzám, mint...- a lány elhallgatott, és elpirult. - Mint? - érdeklődött a férfi. - Rendben, nem titkolom - sóhajtott a lány. - Minden férfit hozzád és a többi nagybátyámhoz hasonlítok. Nem tehetek róla. Már majdnem azt kívánom, bárcsak ne szeretnétek annyira. Nagyon elkényeztettetek. Azt szeretném, ha a férjem olyan lenne, mint ti, együtt. - Istenem, mit tettünk veled! A férfin látszott, hogy mindjárt kitör belőle a nevetés. A lány kezdte elveszíteni a türelmét. - Tehát mulatságosnak találod? Ez csak azért lehetséges, mert nem rólad van szó. Ha nem kapok egy kis szabadságot, akkor üzenek James bácsinak és megkérem, hogy vigyen el innen. Erre a férfi azonnal kijózanodott. Bár a fivérek közül Anthony állt a legközelebb Jameshez, még ő sem tudta neki megbocsátani azt, amit tett. - Ne mondj ilyeneket, Reggie - figyelmeztette a lányt. - Nem tudod, hogy mit beszélsz. Ha ebbe a dologba bevonod Jamest, akkor nem segítesz magadon. Inkább még nehezebb helyzetbe kerülsz. A lány azonban kötötte az ebet a karóhoz. - Akkor légy szíves, mondd meg Jason bácsinak, hogy egy időre haza szeretnék menni. Elegem van a férjkeresésből, és megvárom, amíg megtaláljátok azt a férfit, akihez hozzámehetek feleségül. Csigavér, Reggie! Ez az ötlet Jasonnek sem fog tetszeni. Neked kell döntened, és olyat találni, akit szeretsz. Ezt már megpróbáltam. Kínos csend következett. Anthony mérgesen nézett a lányra. Lord Medhurst egy nagyképű hólyag volt! Én nem vettem észre. Azt hittem, hogy ő az igazi. Nos, ennyit a szerelemről. Newel jó lett volna, ha Eddie nem lett volna meggyőződve arról, hogy rossz apa lesz. - Tony még mindig bosszús arccal nézett maga elé. Nos, Edward bácsinak minden bizonnyal igaza volt. Újabb érv az én választásom ellen. Értesz ahhoz, hogyan kell elkeseríteni valakit, cicám. Mi csak a legjobbat akartuk neked. Tudom, és nagyon szeretlek érte titeket. Biztos vagyok abban, hogy az lesz a tökéletes férj, akit ti hárman választotok nekem. Igen? - a férfi elmosolyodott. - Ebben nem vagyok annyira biztos. Ha Jason beleegyezik ebbe, akkor bizonyára olyan férjet akar találni neked, aki egyáltalán nem hasonlít rám. A férfi persze csak viccelt a lánnyal. Elsősorban ő maga ellenezne egy olyan férfit, aki olyan, mint ő. A lány felnevetett. Nem baj, Tony. Majd jó útra téríted a férjemet, miután végre férjhez mentem. 4. Percival Alden győztes kiáltást hallatott, mikor a Green Park Piccadilly felé eső szélén lépésre fogta a lovát. - Húsz fonttal tartozol nekem, Nick! - kiáltotta hátra a válla fölött a mögötte vágtázó vikomtnak. Nicolas Eden sötét pillantást vetett Percyre. Most már lépésben haladtak a lovaikkal. A két barát most jött a Booodlesből, ahol nagyszerű kártyacsatát vívtak. Ekkor említette meg Percy az új fekete ménjét. Nicholas eleget ivott ahhoz, hogy azonnal felvegye a kesztyűt, és a lovakért küldessen. - Azt tudod, hogy mindketten kitörhettük volna a nyakunkat - jelentette ki Nicholas. A hangja

15 15 józan volt, pedig a sok italtól még mindig homályosan látott. - Legközelebb szólj rám, hogy ilyet ne tegyek. Percy ezt rendkívül mulatságosnak találta, és harsogó hahotába kezdett, hogy majdnem elveszítette az egyensúlyát. - Mintha bárki is meg tudna állítani, ha egyszer valamit a fejedbe veszel. Főleg, amikor be vagy csípve. Nem baj, öregfiú. Reggelre már nem fogsz emlékezni erre az ijesztő élményre, és ha mégis, akkor nem fogod elhinni. Hol a csudában volt a hold, amikor szükségünk lett volna rá? Nicholas felnézett az ezüstkorongra, amelyik most bukkant elő egy felhő mögül. Még mindig szédült. A fenébe! Ettől a versenytől igazán kijózanodhatott volna! A barátjára emelte tekintetét. Mennyit kérsz ezért a lóért, Percy? Eszem ágában sincs eladni. Még sok versenyt meg fogok vele nyerni. Mennyit akarsz? - makacskodott Nicholas. Kétszázötvenet fizettem érte, de... Háromszáz. Nem eladó. Négyszáz. Ugyan már, Nicky! - tiltakozott Percy. Ötszáz. Reggel átküldőm hozzád. Nicholas elégedetten vigyorgott. Ezerig kellett volna emelnem az árát - mosolygott vissza Percy. - De tudom, hogy hol vehetem meg a testvérét kétszázötvenért. És nem akartalak kihasználni. Nicholas felnevetett. Miért nem használod ki a tehetséged, Percy? A smithfieldi lóvásáron kéne lóhúst árulnod. Ezzel szegény anyámnak még egy okot adtam volna arra, hogy átkozza a napot, amikor fia született. Inkább maradok, aki vagyok, és megpróbálok hasznot húzni a hozzád hasonló kemény alkudozókból. Ez sokkal szórakoztatóbb. Erről jut eszembe, nem úgy volt, hogy ma este a shepfordi bálban leszel? - Ezer ördög és pokol! - morogta Nicholas, és a jókedve azonnal szertefoszlott. - Miért juttattad az eszembe? - Ez volt a mai napi jócselekedetem. - Csak azért megyek oda, hogy a kismadaramnak levágjam a szárnyát - vallotta be Nicholas a barátjának. - Tehát felingerelt? - Az a nőszemély azt hiszi, hogy féltékennyé tehet! - háborodott fel Nicholas. - Téged? Féltékennyé? - Percy hahotázni kezdett. - Hát azt megnézném, hogy mikor leszel féltékeny. - Gyere, és nézd meg az előadásomat. Egy kicsit elszórakoztatom Lady E.-t, mielőtt véget vetek a viszonyunknak - mondta Nicholas sötét tekintettel. - Kihívod azt a szegény fickót? - Még mit nem? Egy nő miatt? Eszem ágában sincs. A hölgy persze azt fogja hinni, pedig én az áldásomat adom majd rájuk. Utána már hiába kesereg, engem többé nem lát. - Nagyon gáláns megoldás - mosolygott Percy. - Majd én is hasonlóképpen fogok cselekedni, ha a helyzet úgy kívánja. Miért nem passzolod át nekem a hölgyet? Igazán szép fehérszemély ez a Lady E. - Percy most az utca másik oldalára pillantott. - Nocsak. Nem az ő kocsija áll ott? Nicholas is odanézett, és azonnal észrevette a rózsaszínre és zöldre pingált fogatot, amelyet

16 16 oly jól ismert. - Ez lehetetlen - motyogta maga elé. - Lady E. inkább meghalna, minthogy elkéssen a bálról. Márpedig a mulatság már elkezdődött. Nem ismerek senkit, akinek ilyen csinos kocsija lenne - jegyezte meg Percy. - Én is gondoltam már arra, hogy ilyen színűre festetem az enyémet. Nicholas elszörnyedt pillantást vetett rá, majd ismét az utcát kémlelte. Ki lakik ebben az utcában, akit ismerünk? - kérdezte a barátját. Senki sem jut eszembe - gondolkodott el Percy. - Várj csak! Azt hiszem, tudom, kinek a háza előtt áll a kocsija. Az a fiatal Malory palotája, de a neve most nem jut eszembe. Nem a vad Marlory, akit már jó néhány éve nem láttunk, hanem a másiké, aki olyan jól bánik a pisztollyal, mint senki más. Tudom már! Lord Anthonynak hívják. Te jó ég! Csak nem vele akar féltékennyé tenni? Azzal a fickóval még te sem mernél ujjat húzni, Nick. Nicholas nem válaszolt. Lassan elhagyta a parkot, és átment az utca másik oldalára. Ha valóban Selena az, akkor jól tudta, hogy Nick ezen az úton megy haza minden este a klubból. Aznap este viszont a Piccadillynél bukkantak fel, és ha Percy nem veszi észre a kocsit, akkor ő sem látta volna meg. Nicholasban felébredt a kíváncsiság. Vajon Selena a lezárt kocsiban ül, és rá vár? Nem vehette észre, hogy már mögötte van. Nem tudott kísérőt szerezni a bálba, és arra készül, hogy elvonszolja magával? Nem lehet, hogy Anthony Maloryt ismerje. Az a férfi és a barátai egészen más körökben mozogtak. Mindegyik kicsapongó életet élt, és fittyet hánytak a társaság véleményére. Még Nicholas sem szerette volna, ha egy kalap alá veszik ezekkel a semmirekellőkkel, pedig az ő jó híre sem volt makulátlan. Ám mi van, ha a nő mégis Maloryval találkozik? Akkor sem vesztegetné itt az idejét, hiszen ez a bál nagyon sokat jelent számára. Már egy hónapja szinte semmi másról nem tudott beszélni. Lehet, hogy mégis Maloryval van találkája? Nicholas három házzal odébb megállt a járda mellett. Percy aggódó arccal húzódott melléje. - A helyedben nem legénykednék - mondta komoly hangon. - Ugye, nem készülsz valami ostobaságra? - Csak gondolkodom, Percy. - Nicholas mosolygott. - Ha valóban Lady E. van a palotában, akkor bármelyik pillanatban kijöhet. - Honnan tudod? - A bál miatt. Lehet, hogy elkésik a mulatságról, de a világ minden kincséért sem maradna le róla. Ám lehet, hogy a végén mégiscsak lemarad róla. Bizony, megérdemelné, hogy elszalassza ezt a lehetőséget. Egy nő ne tartson annyira fontosnak egy társadalmi eseményt, hogy miatta elhanyagolja a kedvesét. Megérdemli, hogy móresre tanítsák, nem gondolod? Majd meglátod, hogy soha többé nem fogja elkövetni ezt a hibát. - Miben sántikálsz? - kérdezte Percy riadtan. Nicholas nem válaszolt, mert valami más kötötte le a figyelmét.. A ház ajtaja kinyílt. A férfi mosolya még szélesebb lett, amikor meglátta Selenát kilépni a kapun. A nő egy csinos fekete álarcot tartott a szeme elé, és kezével eltakarta az arcát, de a férfi ezer közül felismerte volna a sötét hajzuhatagot. Hosszú, szőrmével szegett köpenyt viselt, amelyet szorosan megkötött a nyakánál, de elöl kissé szétnyílt. A férfi egy szép, rózsaszín ruhát pillantott meg a sötétben. Meglepődött. Selena nem kedvelte ezt a színt, mert az ártatlanság jelképének tartotta, ő pedig ezt a tulajdonságát már régen elveszítette, és ezt egy cseppet sem bánta. Talán Shepford hercegnőjét szerette volna lenyűgözni a fiatalságával? A nő ekkor a mögötte álló férfihoz fordult, és Nicholas azonnal felismerte Anthony Maloryt. Többször találkozott már ezzel a sötéten jóképű férfival a klubokban, de nem voltak beszélő