PLANKTON GASTROPODÁK A MAGYARORSZÁGI MIOCÉNBŐL

Átírás

1 PLANKTON GASTROPODÁK A MAGYARORSZÁGI MIOCÉNBŐL B o h n n é H avas M argit M. Áll. Földtani Intézet, Budapest, Stefánia út 14. H-1143 ETO: 564.3: (439) Tárgyszavak : Pteropoda (Spiratella, Clio, Vaginella, Cavolinia) biosztratigráfia, miocén, Magyarország, A Pteropodák (tengeri pillangók) a Gastropodák tengeri plankton formái. Az elmúlt tíz évben bizonyítást nyert, hogy környezetjelző szerepükön túl regionális és interregionális korrelációra kiválóan alkalmasak. A fúrásos kutatások előtérbe kerülésével számos új tengeri plankton csiga vált ismertté a magyarországi miocénből. Eddigi vizsgálataink szerint 4 genusszal (Spiratella, Clio, Vaginella, Cavolinia) képviselt az ordo. Tér- és időbeni elterjedésük a kárpáti Garábi Slír Formációra, a bádeni Szilágyi Agyagmárga Formációra és a Bádeni Agyag Formációra korlátozódik. Előzetes vizsgálataink szerint várható, hogy fontos szerepet fognak játszani a hazai bádeni biosztratigráfiai tagolásban és ősföldrajzi kapcsolatainak tisztázásában. Az 1988-ban lemélyített Paks 4 /c sz. fúrás Spiratella faunájának megismerése óta megkülönböztetett figyelemmel vizsgáltuk a puhatestűek plankton életmódhoz alkalmazkodott csoportját. Az azóta eltelt idő ilyen irányú vizsgálatai a kutatómunka kezdeti fázisát jelentik. A kutatás célja a magyarországi miocén Pteropodák őslénytani feldolgozása taxonómia, biosztratigráfia, biozonáció, lokális és regionális korreláció, őskörnyezeti rekonstrukció, ősföldrajzi kapcsolatok, bioprovinciák tisztázása stb. szempontjából. Magyarországon viszonylag sokan és sokat foglalkoztak a miocén bentosz Mollusca faunákkal. Számos, külföldön is jól ismert monográfia és tudományos cikk született ebben a témakörben. Plankton molluszkákról azonban többnyire csak utalásokat találunk, faunalisták részeként. A részletesebb leírás vagy ábrázolás meglehetősen ritka. Ennek valószínűleg több oka is van. Elsősorban a Pteropodák sokkal kisebbek gyakran plankton Foraminifera-méretűek és ritkábbak, mint az átlagos bentosz alakok. Többnyire csak iszapolás után vizsgálhatók. Másodsorban a hazai miocén felszíni szelvényei zömmel parti fáciesű képződményeket tárnak fel, amiben viszonylag ritkán fordulnak elő Pteropodák. Harmadsorban fosszilizációs lehetőségeik erősebben korlátozottak vékony, törékeny, könnyen oldódó héj, posztmortem szállítás stb., mint a bentosz formáké. Sok példányuk csak a nagyobb molluszkák üledékkitöltésében őrződött meg. Végül, de nem utolsósorban kömyezetjelző szerepükön túl nem tulajdonítottak nagy fontosságot előfordulásuknak, hisz csak az utóbbi évtizedekben tisztázódott életmódbeli sajátosságaikból eredő sztratigráfiai jelentőségük (regionális, interregionális korreláció).

2 A Pteropodák (tengeri pillangók) a Gastropodák tengeri plankton életmódhoz alkalmazkodott formái. Képviselőik ma is élnek, az óceánokban és tengerekben igen elterjedtek (Classis: Gastropoda, Ordo: Thecosomata, Subordo: Euthecosomata). A recens plankton Gastropodákkal foglalkozó irodalom szerteágazó és hihetetlen méretű. Különösen a múlt század végétől a tengerkutató expedíciók megindulásával nőtt szinte áttekinthetetlen adathalmazzá. A plankton molluszkákkal foglalkozó paleontológusok számára óriási előnyt jelent a recens Pteropodák korszerű vizsgálata, hisz ez lehetővé teszi a fosszilis előfordulások számos problémájának megoldását. Fosszilizáció szempontjából csak a mészhéjú Pteropodáknak van jelentősége. Ezek zömmel az Euthecosomata subordo Limacinidae és Cavolinidae családjába sorolhatók. A Gymnosomaták embrionális héja meszes ugyan, de az igen kis méret és törékenység miatt alig ismert fosszilis képviselője. Az Euthecosomaták mészhéja aragonit. A ház az állat elhalása után a többi plankton maradvánnyal együtt lehullik a tenger fenekére. Miután a Pteropodák aragonit héjúak, sokkal hamarabb feloldódnak, mint a nannoplanktonok vagy Foraminiferák. így fosszilizálódási lehetőségeik jelentősen kisebbek. A recens vizsgálatok szerint a héjak megmaradásának legkedvezőbb feltételei a viszonylag magas hőmérsékletű tengervíz, a gyenge cirkuláció és a gyors üledékképződés. Ilyen fosszilizálódásra potenciálisan kellemes körülményeket találhatunk manapság a Földközi-tengerben, ahol nincs karbonát kompenzáció (B erger 1978) viszonylag magas a szedimentációs érték (W üst 1961) és a fenékvíz hőmérséklete. A legtöbb fosszilis Pteropoda pirít, kalcit vagy foszforit anyagú díszített kőbél formájában őrződött meg, vagyis a vékony aragonit héj kioldódott és az eredeti váz külső mintázottsága hala a vékony héjnak lenyomatként megmaradt. Fléjas példányok legalábbis a hazai miocénban igen ritkák. Az eddig vizsgált, több mint 20 lelőhelyről származó miocén Pteropodák megőrződés szempontjából három fő csoportba sorolhatók: 1. Vékony héjmaradványú (alkalomszerűen piritbevonattal) példányok a bezáró kőzettel azonos, vagy pirites kitöltéssel. Zömmel a Vaginellák őrződnek meg így. 2. Héjnyom nélküli pirít, vagy bezáró kőzettel azonos anyagú díszített kőbelek, melyek a kőzetből kipattinthatók. A Spiratellák, a Clio és Cavolinia fordulnak elő ilyen megtartásban. 3. Eredeti díszítettséget megőrző kőbelek, amelyek nem emelhetők ki a kőzetből. Vaginella és Clio maradványok sorolhatók ide. Ez a tapasztalati alapon készített csoportosítás elsősorban a vizsgálati anyag előkészítése, iszapolása szempontjából fontos, ugyanis az első két típusba sorolható példányok iszapolhatók, míg a harmadik kategória példányai eltűnnek a feltárás során. Pteropodák 1886 óta ismertek a hazai miocénből, korábban felszíni feltárásokból, későbbiekben számos fúrásból. Az irodalmi adatokat is figyelembe véve 12 Pteropoda fajt lehetett elkülöníteni: Vaginella austriaca, Vaginella rzehaki, Vaginella acutissima, Vaginella gibbosa, Vaginella depressa, Cliopedemontana, Clio bellardii, Clio sp. 1., Cavolinia bisulcata, Cavoliniasp., Spiratella valvatina, Spiratellasp. l.elsőként K ittl (1886) említ Pteropodát ( Vaginella depressa) Magyarország miocénjéből Sopron (Oedenburg) lelőhellyel. Ugyancsak Sopronból, a Schwarz-féle téglavető bádeni agyagrétegeinek faunalistájában B oda A. (1927), majd Vendl M. (1930) sorol fel plankton Gastropodákat ( Clio pedemontana, C. bellardii). N oszky J. (1925) a Cserhát hegységből (Sámsonháza, Márkháza) Cavolinia sp.-t említ a lajtaösszlet homokos, agyagos kifejlődéséből. Vaginella austriaca-t ír le és ábrázol Strausz L. (1966) a Börzsönyből (Zebegény, 1924), a Cserhátból (Szúpatak, Tómarokháza, 1928) és Baranya megyéből (1928). A Szokolya környéki alsó-bádeni agyagos képződményeiből B á ld i T. (1960) Vaginella austriaca és V rzehaki fajokról ad részletes leírást és fotót. Megemlíti, hogy a V. austriaca az ideig csak Zebegényből és Szokolyáról, a V rzehaki csak Szokolyáról volt ismert.

3 A Pteropodák tér- és időbeni elterjedése a vizsgált fúrások alapján Distribution of pteropods in space and time based on studied boreholes

4 A fúrásos földtani kutatások előtérbe kerülésével a Pteropoda-előfordulások számá jelentősen megnőtt. A szerző által 1968 óta feldolgozott miocén fúrások makrofauna vizsgálata számos új eredményt hozott a plankton molluszkák tér- és időbeni (kárpáti, bádeni) eltévedésére vonatkozóan. 20 új lelőhely (1. ábra, 1. táblázat), 1 új genus (Spiratella) és több új faj vált ismertté. Mindezek az adatok eddig nem, vagy csak részben kerültek publikálásra (B ohn- H avas M. 1980, 1990, 1991, és in H ámor G. 1985). A Paks 4/csz. (1988) és Sopron 89 sz. (1989) fúrásokból előkerüli, a magyarországi neogénből korábban nem ismert Pteropodák új szakaszt nyitottak a hazai miocén plankton Gastropoda kutatásban. Ekkor indult meg a régebbi adatok összegyűjtése, az újravizsgálatok, a biosztratigráfiai értékelés és korreláció, vagyis a rendszeres feldolgozó munka. Már az első, a korábbi adatokat áttekintő, tájékozódó jellegű felmérés is biztató eredményeket hozott, úgy tűnik ugyanis, hogy az elmúlt évek során elég anyag gyűlt össze ahhoz, hogy a részletes taxonómiai feldolgozás után megkíséreljük a plankton Gastropodák hazai miocén biosztratigráfiai tagolásában játszott szerepét és fontosságát tisztázni. Ezzel megalapozható a Paratethys, a Mediterrán Tethys és az ÉNy-európai miocén felé való korrelálás lehetősége. A hazai miocén eddig megismert plankton Gastropodái részben a kárpáti Garábi Slír Formációhoz, részben a bádeni Szilágyi Agyagmárga és a Bádeni Agyag Formációhoz kapcsolódtak. A legelterjedtebb és legnagyobb egyedszámmal előforduló Pteropoda a V. austriaca, mely a kárpáti és bádeni képződményekben egyaránt megtalálható. Valószínű, hogy a K itti. (1886) 1. ábra. Magyarországi miocén Pteropoda előfordulásai Vaginella lelő h elyek: 1. Sopron környéke, 2. Tapolcai-medence, 3. Mecsek, 4. Paks környéke, 5. Börzsöny, 6. Cserhát, 7. Borsodi-medence, 8. Hidasnémeti környéke. S p ira tella le lő h e ly e k : 1. Sopron környéke, 4. Paks környéke. C lio lelő h ely : 1. Sopron környéke. C avolinia lelő h ely : 1. Sopron környéke Fig. I The occurences of Miocéné pteropods in Hungary

5 2. t á b lá z a t - T a b le 2 A magyarországi miocén Pteropodák biosztratigráfiai elterjedése Biostratigraphical extension of Miocéné pteropods in Hungary Kor Bádeni által említett soproni V. depressa is ehhez a fajhoz sorolható. A bécsi Naturhistorisches Museumban az eredeti Kitti-anyagban nincs meg a Sopronból származó 4 példány, így ezt a kérdést már nem lehet biztosan eldönteni. A Garábi Slír Formációban a V. austriaca mellett Vaginella sp.-vel jelölt, valószínűleg más fajba sorolható példányok is előfordulnak. Ezek pontos determinációja még a jövő feladata. A Garábi Slír Formáció Vaginelláit kísérő makrofauna Nucula, Nuculana, Teliina, Ábra, Macoma és Lucina félékből, viszonylag sok tengerisün- és Aturia-maradványból tevődik össze. A Bádeni Agyag Formációban a V. austriaca mellett megjelenik a V. rzehaki is, mely eddigi ismereteink szerint csak a Börzsönyre korlátozódik. Itt a kísérőfauna a Dentaliumok gyakoriságával jellemezhető. A Sopron környéki területeken az austriaca mellett Spiratella valvatina, és Spiratellasp. 1. (későbbi határozás), valamint Clio pedemontana és Cavolinia bisulcata is fellép. Eddig ez a legnagyobb diverzitású plankton Gastropoda-előfordulás. A Clio és a Cavolinia csak erre a területre korlátozódik. A bentosz fauna szegényes Nucula, Nuculana, kis termetű Macoma fajokból áll, ragadozó csigák kíséretében. A Sopron 89. sz. fúrásban igen gyakori a tengerisünmaradvány, a nyomfosszília, valamint a bioturbációs nyomok is. A Szilágyi Agyagmárga Formációban a V. austriaca kíséretében egyéb még nem determinált Vaginellák, valamint Spiratellák is előfordulnak. A Ny-i Mecsekben csak Vaginellák, a paksi területen Vaginellák és Spiratellák. A Paks 4 /c fúrásból került elő eddig a legnagyobb egyedszámú (százas nagyságrendű) és legnagyobb diverzitású Spiratella fauna. Összegezve az eddigieket, megállapítható, hogy a hazai miocén plankton Gastropodavizsgálatok elsősorban a kárpáti és a bádeni biosztratigráfiai tagolására, korrelációjára, ősföldrajzi kapcsolatainak tisztázására stb. vonatkozóan szolgáltathatnak új adatokat, mert csak ezekhez az időszakokhoz kapcsolódik viszonylag nagy diverzitású és elteijedésű, azaz értékelhető Pteropoda fauna. Előzetes tájékoztatás gyanánt a 2. táblázatban foglaltuk össze a hazai miocén Pteropodáinak biosztratigráfiai elterjedését, részben irodalmi, részben saját vizsgálati eredményekre támaszkodva. Formáció c B Foraminifera zóna (Grill, 1943) Bulimina-Bolivina Spiroplectammina felső Lagenidae alsó 1 Kárpáti A A = Garábi Slír Formáció, B = Bádeni Agyag Formáció, C = Szilágyi Agyagmárga Formáció, 1. Spiratella valvatina, 2. Spiratellasp., 3 Clio pedemontana, 4. Vaginella austriaca, 5. Vaginella rzehaki (B áldi T. 1960), 6. Vaginella depressa (K jttl 1886), 7. Vaginella sp., 8. Cavolinia bisulcata

6 A fúrásokból és felszíni feltárásokból összegyűjtött tetemes plankton csigák részletes feldolgozása nagyobb időt igénylő munka. Jelen dolgozat előzetes áttekintést kívánt adni a kutatás kezdeti eredményeiről IRODALOM- REFERENCES d Alessandro A. Robba E. 1980: Pteropodi neogenici della Puglia (Italia meridionale). Riv. Ital. Paleont. 86.(30): B á l d i T. 1960: Tortonische Molluskenfauna von Badener Tegelfazies aus Szokolya, Nordungarn. Ann. historico-naturalis Musei Nationalis Hungarici (Pars mineralogica et paleontologica) 52.: Báldi T. Horváth M. Makk A. T. 1974: Profile Budafok 2 parastratotype proposed for the paratethyan stages Kiscellian, Egerian, Eggenburgian. Ann. Univ. Sci. Sect. Geol. 1.:3 57. Boda A. 1927: A brennbergi szénelőfordulás és a mediterrán-tenger Sopron környéki üledékeinek stratigráfiai helyzete. Bányászati és Kohászati Lapok 60.(15): , (16): Bohnné Havas M. 1972: Nagygörbő 1. sz. fúrás makrofauna vizsgálati eredménye. Földt. Int. Adattár Tér. 1775/1., kézirat. 1978: A GarábiSlír Formáció makrofaunája. InHámorG.: Magyarországi miocén Formációk leírása. Földt. Int. Adattár Tér , kézirat. 1979: Összefoglaló jelentés a Ny-i Mecsek miocén makrofauna vizsgálatáról Földt. Int. Déldunántúli Oszt., kézirat. 1980: Az Újdiösgyőr, Forrás-völgy, Fekete-völgy Dubicsány és Terv-táró körzetében létesített szénkutató fúrások makrofaunisztikai vizsgálata és ősföldrajzi kiértékelése. Földt. Int. Adattár Tér , kézirat. 1983: Fekete-völgy VI., VII. telep és a Dubicsányi térség körzetében létesített 16 szénkutató fúrás mikro/makrofaunisztikai vizsgálata és ősföldrajzi kiértékelése. Földt. Int. Adattár Tér , kézirat. 1984: Hidasnémeti 1. sz. fúrás makrofauna vizsgálati eredménye. Földt. Int. Adattár Tér. 315/2., kézirat. 1988: Paks 4/c sz. fúrás makrofauna vizsgálati eredménye. Földt. Int. Adattár Tér. 733/44., kézirat. 1990: A Szilágyi Agyagmárga Formáció makrofaunája. Földt. Int. Évi Jel ről: : Magyarország bádeni Spiratellái. Őslénytani Viták 36., kézirat. Bohnné Havas M. Báldiné Beke M. Koreczné Laky I. Nagyné G ellai Á. Nagy L.-né 1980: Újabb őslénytani eredmények a Börzsöny-hegység és távolabbi környékének oligocénjéből és miocénjéből. Őslénytani Viták 26.: , kézirat. Cicha I. Ctyroky P. 1962: Bemerkungen zűr Stratigraphie vöm MiozánderParatethys. Sborn. Ustr. üst. Geol. Paleont. 27.: Cita M. NB. E ltér G. 1960: La posizione stratigrafica déllé marne a pteropodi déllé Langhe e déllé Collina di Torino ed il significato cronologico del Langhiano. Acad. Naz. Lincei Rend. Cl. se. Fis. Mat. Nat (5): Ctyroky P. 1968: Find of Clio Linnaeus, 1767 (Gastropoda, Thecosomata) in the Burdigalian of Vienna Basin. Vestn. Ustr. ust. Geol. 43.: Ctyroky P. Papp A. Steininger F. 1968: Spiratellacea (Gastropoda) aus dem Miozánder Paratethys. Giorn. Geol. 2.: Hámor G. 1985: A nógrád cserháti kutatási terület földtani viszonyai. Geol. Hung. ser. Geol. 22. Janssen A. W. 1984: Type specimens of pteropod species (Mollusca, Gastropoda) described by Rolle (1961), Reuss (1867) and Kitti (1886), kept in the collection of the Naturhistorisches Museum at Vienna. Mededelingen van de Werkgroep voor Tertiaire en Kvartaire Geologie 21.(2) : : Long distance correlation of Cainozoic deposits by means of planctonic gastropods ( Pteropods ); some examples of future possibilities. Tertiary Research 11.(2 4): Janssen A. W. King C. 1988a: Planctonic mollusca (Pteropods). Geologisches Jahrbuch (A) 100. : b: Pteropoda (Gastropoda, Euthecosomata) from the Australian Cainozoic. Scripta Geologica 91.: 76.

7 K ittl E. 1886: Über die miozänen Pteropoden von Oesterreich Ungarn, mit berücksichung verwandter Vorkomnisse der Nachbarländer. Ann. Naturhist. Hofmuseums 1.(2): K rach W. 1979: Biostratigraphical extension of Miocene Pteropoda of Poland. In 7th Intern. Congr. Medit. Neogene Athens, Ann. Geol. Pays Hellen: : The pteropods in the Miocene of Poland and their stratigraphic significance. Prace Geologiczne 121.: id. N o szk y J. 1924: Beiträge zur Fauna der Ungarischen Leithakalkbildungen Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. 22.: R obba E. 1971: Associazioni a pteropodi della Formazione di Cessole (Langhiano). Riv. Ital. Paleont. 77. (1): : Associazioni a pteropodi nel Miocene inferiore delle Langhe (Piemonte). Riv. Ital. Paleont. 78. (3): S e n e S I. 1985: Stratigraphic correlation Tethys Paratethys Neogene IGCP Projecto No. 25. (History and aims, organization results). Geol. Zborn. Geol. Carpatica 36.(6): S t r a u s z L. 1924: Zebegény és Nagymaros környékének felsőmediterrán rétegei. Ann. Hist. Mus. Nat. Hung. 21.: : Geologische Fazieskunde. Földt. Int. Évk. 28.: : Die Miozän mediterranen Gastropoden Ungarns. Akadémiai Kiadó. Budapest. V e n d l M. 1930: Die Geologie der Umgebung von Sopron II. Aus dem Mitteilungen der Berg und Hüttenmännischen Abteilung an der Kgl. Ung. Hochschule für. Berg und Forstwesen zu Sopron, Ungarn. 31.: Z o rn I.: A systematic account of Tertiary Pteropoda (Gastropoda, Euthecosomata) from Austria. Contr. Tert. Quatern. Geol. 28. (4): M IOCENE PTEROPODA IN HUNGARY by M. B o h n - H avas Hungarian Geological Institute Budapest, Stefánia út 14. H-1143 UDC:564.3: (439) Key-words : Pteropoda (Spiratella, Clio, Vaginella, Cavolinia) biostratigraphy, Miocene, Hungary My paper is intended to give a brief report on the initial stage of summarizing study, presumed to cover a period of a few years, including the results that have recently been achieved. Pteropoda (sea-butterfly) are shapes of gastropods which were accomodated to the habitude of marine planktons (Classis: Gastropoda, Ordo: Thecosomata, Subordo: Euthecostomata). They have been known from the Miocene in Hungary since 1886, first from exposures and later from a great number of boreholes. However, they are generally poorly preserved. Specimens with shell are rare. They occur most frequently as a mould with calcareous coating or an internal mould (also piritic) in profiles take either from exposures or from boreholes. Occurrence in small number of individuals is general, but they also occur in mass in certain beds. However, in this case their state of preservation is poorest. In recent years the increasing number of boreholes has made it possible to get to know a great number of new localities, new genera and species.

8 Pteropoda indentified from the Miocene in Hungary till 1989 are as listed below (for their geographical extent, see Fig 1: Vaginella D auden 1800, Clio L innaeus 1767 (Balantinum A dams 1858), Cavolinia (Hyalaea L am.), Spiratella B lainville 1817 (Limacina Bose 1817). K ittl (1886) was the first to indentify Pteropoda ( Vaginella depressa) from a locality at Sopron (Oedenburg) from the Miocene in Hungary. In a faunal list of Schwarz s Badenian bricklaying.clay beds, also from.sopron, first A.B oda(1 927_)and, later M..Ven d l(1930) listed, planktonic gastropods ( Clio pedemontana, C. bellardii). J. N oszky (1925) identified Cavolinia sp. from the Cserhát Mountains (Sámsonház Márkháza) from sandy, argillaceous facies of the Leitha sequence. L. Strausz (1966) identified and described Vaginella austriaca from the Börzsöny M (Zebegény, 1924), the Cserhát Mts (Szúpatak, Tómarokháza, 1928) and Baranya county (1928). T. B a l d i( 1960) identified and described Vaginella austriaca and V. rzehaki from Szokolya (Börzsöny Mts). As geological research using boreholes has been emphasized, the number of Pteropoda occurrences known from exposures have been remarkadly increased. The macrofaunal study of Miocene borehole section studied by the author since 1968 has remarkably contributed to the knowledge of the distribution, in time and space, (Karpatian, Badenian) of the planktonic molluscs and has resulted in the discovery of 20 new localities (Table 1), a new: genus (Spiratella) and several new species. These data has not get been or has partially been published hitherto (M. B ohn- H avas 1980, 1990 and in G. H ámor 1985). Spiratella species encountered in 1988 and 1989 (from boreholes Paks 4 /c and Sopron 89) and not known earlier from the Neogene in Hungary opened a new stage in the domestic study of Miocene planktonic gastropods. This was the time when the systematic study including collection of earlier data, repeated examinations, biostratigraphic evaluation and correlation has started. Even the first informative survey with a review on formerly obtained data yielded promising results, because the materials accumulated in recent years seem to be sufficient to make an attempt, after a detailed taxonomic study, to understand and clarify the role and importance of planktonic gastropods in the biostratigraphic classification of the Miocene in Hungary. This is to establish the opportunity to correlate towards the Paratethys, Mediterranean Tethys, and the North European Miocene the results, as given below, must be considered as preliminary. Planktonic gastropods identified hitherto from the Miocene in Hungary are connected partly with the Garáb Schlier Formation and partly with the Badenian Szilágy Claymarl and Badenian Clay Formations (table 2). Vaginella austriaca represents a Pteropoda which is the most wide spread one and occurs in the greatest number of individuals in the Karpatian and Badenian formations alike ( Vaginella depressa identified from several exposures is also likely to belong to this species) and occurs, within the Badenian, in the Lagenida and Spiroplectammina-bearing zone frequently, whereas in the Bulimina Bolivina-bearing zone less frequently. Vaginella rzehaki is restricted to the Börzsöny Mts Badeni Clay Formation. There are only two localities from where Spiratella have been identified till today. Although the detailed taxonomic examination has not been completed yet, the genus is likely to be represented by two species (.S, valvatina, Spiratella sp. 1.). Their occurrence in mass is restricted to the Spiroplectammina-bearing zone, and can be rarely observed, in the upper Lagenida and 1 1 specimen, in the Bulimina Bolivina-bearing zone. A Clio pedemontana and Cavolinia bisulcata are connected with the Badenian Clay Formádon and are restricted to a single geographic area (surroundings of Sopron). Vaginella rzehaki, Clio pedemontana and Cavolinia bisulcata indicated the Lower Baderiian, Spiratella in mass restricted to Spiroplectammina zones and Pteropod can be rarely observed in Bulimina Bolivina-bearing zone. The aim of our lecture representing actually a rather brief review was to draw the attention to the initial results of the planktonic gastropod studies rearding the Miocene in Hungary.