1Móz 14,1-21 Visszautasítani a világ ajánlatát

Átírás

1 - 1-1Móz 14,1-21 Visszautasítani a világ ajánlatát Lőn pedig Amrafelnek, Sineár királyának és Ariókhnak, Elászár királyának, Khédorlaomernek, Élám királyának, és Thidálnak, a Góim királyának napjaiban: Hadat indítának ezek Bera, Sodoma királya ellen, Birsa, Gomora királya ellen, Sináb, Admáh királya ellen, Seméber, Czeboim királya ellen és Bélah, azaz Czoár királya ellen. Mind ezek a Sziddim völgyében egyesűlének; ez a Sóstenger. Tizenkét esztendeig szolgálták vala Khédorlaomert, és a tizenharmadik esztendőben ellene támadtak vala. A tizennegyedik esztendőben pedig eljöve Khédorlaomer, és a királyok, a kik ő vele valának, és megverék a Refeusokat Asztheroth Kárnajimban, és a Zuzeusokat Hámban, és az Emuesokat Sávé-Kirjáthajaimban. És a Horeusokat az ő hegyökön, a Seiren, egész Él-Páránig, mely a puszta mellett van. És megtérének s menének Hén Mispátba azaz Kádesbe, és elpusztíták az Amálekiták egész mezőségét, és az Emoreusokat is, kik laknak vala Háczaczon-Thámárban. Kiméne tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admáh királya, Czeboim királya, és Bélah, azaz Czoár királya, és megütközének azokkal a Sziddim völgyében: Khédorlaomerrel, Élám királyával, és Thidállal, Gójim királyával, Amráfellel, Sineár királyával, és Ariókhkal, Elászár királyával: négy király öt ellen. A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának. És elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és minden eleségét; és elmenének. Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Sodomában lakik vala. Eljöve pedig egy menekűlt és hírűl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának. A mint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevelkedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomúla Dánig. És csapatokra oszolván ellenök éjszaka ő és szolgái, megveré őket, és űzé őket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik. És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az ő atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet. Minekutánna pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiméne ő elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe. Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből. És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak. És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez: Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot. Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, ők vegyék ki az ő részöket. Bevezetés Az alapigéből három dolgot szeretnék kiemelni, ami tanulság a számunkra, Isten biztatása vagy figyelmeztetése.

2 Az egyik: Mit tanult Lót abból az eseményből, amikor Khédorlaomer és a vele volt királyok elfoglalták Sodomát is - ahol lakott -, és amikor elvitték mindenét? A másik: Melkhisédek személye. Mit jelentett ez akkor Ábrámnak, és mit tanulunk belőle ma? A harmadik: Hogyan utasította vissza Ábrám Sodoma királyának az ajánlatát? Mit jelent szellemileg ez az ajánlat: vedd a jószágot, a népet pedig add vissza? Mit jelentett, és hogyan tudta Ábrám azt mondani, hogy nem vesz el semmit, még egy fonalszálat vagy egy sarukötőt sem? 1.) Ábrám kiszabadítja Lótot a fogságból A gazdag földet, ahol Sodoma, Gomora, Admáh, Czeboim, Czoár és a többi város elterült, Lót választotta magának. Éppen ezek a városok azok, melyek ellen feljött Khédorlaomer. Az olvasható Ezékiel próféta könyvében, hogy gazdagságukban felfuvalkodtak a Sodomabeliek: Imé ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg (Ez 16,49). A korábbi években uralma alá hajtotta őket Khédorlaomer, de fellázadtak. A lázadás után most Khédorlaomer feljött az ő szövetségeseivel együtt, hogy elfoglalja, rendreutasítsa, és újból szolgaságba hajtsa őket. Ezért pusztította el, vitte el a jószágokat, és történt mindaz, ami olvasható ebben a részben. (1) Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti Lót Sodomában lakott, és amikor eljöttek a királyok, természetesen őt is elvitték, minden jószágával együtt. Ebből először is megtanulhatjuk azt az igazságot, amelyet az Úr Jézus így fejezett ki: a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt (Lk 9,24). Nyilvánvaló, hogy azért ment Sodomába Lót, mert meg akarta tartani az életét, jószágait, gazdagságát, azonban mindenét elvesztette. Ábrám viszont nem akart semmit sem megtartani, ezért engedte át akkor a választást Lótnak, és mégis mindene megmaradt. Tehát: a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt (Mt 16,25). Felmerül a kérdés, hogy mit értett meg Lót az eseményekből? Nyilvánvalóan ez egy nagyon határozott figyelmeztetése volt Istennek. Lótról azt olvassuk Péter apostol levelében: megszabadította az igaz Lótot (2Pt 2,7). Ezt az igaz embert Isten most nagyon komolyan figyelmeztette. Képzeljük el, hogy egy háborúban, amikor mindent elvisznek, és semmi nem marad, sőt az életek is kockán forognak, akkor valaminek le kell játszódnia az emberek szívében! Isten a hívő embereket, ha nem járnak azon az úton, amelyre elhívta őket, a körülmények által ma is figyelmezteti. Ha nem figyelünk Istenre, akkor előveszi a vesszejét vagy a botját. Ilyen vessző és bot volt ez Lót számára, hogy térjen észhez. Lássa meg, mit választott, hová költözött, mi kellett neki. Látnia kellett, hogy minden odavan egy pillanat alatt. (2) Mennyit ért a figyelmeztetés Lótnak? Az Igében azt látjuk, hogy sajnos semmi haszna nem volt a figyelmeztetésnek. Sőt, a történtek után még jobban belemerült Sodoma életébe. Az Igéből lehet következtetni erre: És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az ő atyjafiát jószágával egybe visszahozá... (16. v.). Nem beszélt családjáról, feleségéről, az asszonyokat csak úgy általában említi meg az Ige. Talán itt még nem is volt nős ember Lót. Mi történt, miután Ábrám kiszabadította őket, és visszakerültek Sodomába? Lót ott folytatta, ahol abbahagyta, sőt még mélyebbre merült Sodomába. Sodoma királya kijött, és azt mondta Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak (21. v.). Ábrám Lót nagybátyja volt. Neki semmi nem kellett, de úgy

3 látszik, Lót tőkét kovácsolt magának abból, hogy a nagybátyja szabadította ki őket. Látjuk később, amikor már Isten el akarta pusztítani Sodomát: Lót Sodoma kapujában űl vala (1Móz 19,1), mint főember volt ott. Meg is nősült, beszél az Ige a lányairól, vejeiről: Lót, szóla az ő vőinek, kik az ő leányait elvették (1Móz 19,14). Családot alapított, letelepedett, még jobban belemerült Sodoma életébe. Semmit nem használt neki a figyelmeztetés. Nemcsak hogy éppen Sodomában lakott, hanem pozíciót töltött be, főember lett. Testvérek, gondolkodjunk el azon, amikor Isten bennünket is figyelmeztet! Néha megégetjük magunkat ezzel a világgal, és el kell veszítenünk valamit. Amikor az Ige figyelmeztetésére - amikor Isten még csak szól - nem engedelmeskedünk, akkor Isten rákényszerül arra, hogy hasonló eszközt vegyen elő, mint Lót esetében. Vajon tanulunk-e ebből? Úgy teszünk, hogy az nem rút nyerészkedésből (1Pt 5,2) származik? Isten segítségét, amit Ábrámon keresztül adott, Lót nyerészkedésre használta. Még jobban meggazdagodott, főember lett. Nem használt számára a figyelmeztetés, ezért a következő lépés az volt, hogy Isten elpusztította egész Sodomát. Lótnak éppen csak az élete menekült meg. Figyeljünk oda, amikor Isten figyelmeztet arra, hogy semmi közünk nincs ehhez a világhoz! Amikor nem hallgatunk Istenre, mindig keményebb eszközökkel nyúl hozzánk, de ez is kegyelem! (3) Az anyagi javakért véres csaták dúlnak Egy dologra szeretném felhívni a figyelmet Lóttal kapcsolatosan! Lót egy nagyon gazdag vidéken telepedett le. Ez a környék, úgy látszik, nagyon értékes volt mások számára is, ezért igázta le Khédorlaomer és a többi király is. Olyan terület volt, amelyik időről időre hadszíntérré vált. A világnak kell a gazdagság. A világ harcol azért, ami érték abban. Amikor a hívő ember ott teszi le a sátorát, házát, akkor mindig hadszíntéren lesz, és ő fogja a rövidebbet húzni. Jó, hogy Ábrám nem a gazdag vidéken telepedett le, hanem Mamré tölgyesében. Ott nem voltak hadiutak, oda nem jött Khédorlaomer, mert a tölgyes nem kellett neki. Amikor valamit választunk, valamihez hozzánő a szívünk, a kezünk - ami ebben a világban is érték -, akkor ne felejtsük el, hogy a Sátán e világ fejedelme. A Sátán emberölő volt kezdettől fogva (Jn 8,44), ezért hadszíntérre, hadiútra kerül az életünk. Örök harcnak, nyomorúságnak tesszük ki magunkat. El, minél távolabb attól, ami érték e világban: Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk (Fil 3,20)! 2.) Ki volt Melkisédek? Hogyan lépett fel Melkisédek? Milyen időpillanatban? Ki volt ő és mi volt a szerepe? Mit jelent ez ma nekünk? Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta, A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenből; a ki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, Apa nélkűl, anya nélkűl, nemzetség nélkűl való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, a kinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka (Zsid 7,1-4). (1) Hasonló volt Jézus Krisztushoz A Zsidókhoz írott levél is foglalkozik Melkisédekel. Az Ige itt ezt mondja: Apa nélkűl, anya nélkűl, nemzetség nélkűl való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs (Zsid 7,3). Ez nem azt jelenti, hogy Melkisédek egy földöntúli lény lett volna, vagy hogy Jézus Krisztus testesült meg benne. Ez azt jelenti - a helyesebb fordításokban így van -, hogy

4 nemzetségtáblázat nélkül való. Tehát az Ige nem írja le, hogy kitől származik, kik voltak az ősei, hol született és mikor. Arról sem szól, hogyan halt meg és mikor. Melkisédek nem volt Krisztus, mert úgy olvastuk itt az Igében: hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké (Zsid 7,3). Csupán hasonló volt. Miben volt hasonló? Többek között abban, hogy Jézus Krisztusnak sem tudjuk a kezdetét, mert öröktől fogva való. Nem jelenti ki az Ige, hogy ki volt Melkisédek. Ez csak egy külső hasonlóság, de belső hasonlóságról is olvastunk. Amikor visszatért Ábrahám Khédorlaomernek a leveréséből, akkor elé jött Sodoma királya. Mielőtt Sodoma királya szólhatott volna bármit is, és elmondhatta volna az ajánlatát, jött Melkisédek. Kenyeret és bort hozott. Ő Sálem királya, és a Magasságos Isten papja volt, megáldotta Ábrámot és azt monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből ( v.). (2) Sálem királya volt Nézzük meg sorban, hogy mit jelentett Ábrámnak, és mit jelent nekünk ma az, amit Melkisédek tett! Melkisédek Sálem királya volt. Sálem jelentése: béke, békesség. Sálem város volt, Jeruzsálem elődje. Ha megfigyeljük Ábrahám élettörténetét, sok helyen megfordult az ígéret földjén, de Jeruzsálemben, Sálemben soha. Oda nem ment. Ott Melkisédek volt a király, ő volt a magasságos Istennek a papja. Egy holland testvér elmondta, hogy Dávid kutatott azután, amit Isten mondott Mózes könyvében: azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te Istened, hogy oda helyezze az ő nevét (5Móz 16,2), de Isten azt nem mondta meg, hogy hová. Dávid megesküdött: Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert; Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot! (Zsolt 132,4-5). Már régen megtörtént a honfoglalás, de Sálemet még nem foglalták el. Jeruzsálemet Dávid foglalta el, és tette Isten házának a helyévé. A szellemi üzenet számunkra az, hogy ahol az Úr akar lakni, azt a helyet az ellenség a legvégsőkig birtokában akarja tartani. Azon a ponton áll leginkább ellent, és az a legutolsó, amit a hívő ember átad az Úrnak, azért, hogy az Úr foglalja el azt teljesen. Melkisédek, Sálem királya azt jelenti: az igazság és a békesség királya. Ki valójában az igazság és a békesség királya? Jézus Krisztus, mert Ő a mi békességünk, és Ő az igazság is: Én vagyok az út, az igazság és az élet (Jn 14,6)! Ez az egyik hasonlóság, egy belső hasonlóság Melkisédek és Krisztus között. Krisztus is király, igazság és békesség. (3) A Magasságos Isten papja Az Igében az olvasható: a Magasságos Istennek papja vala" (18. v.). Akkor még nem volt sem mózesi törvény, sem lévitai papság. Erről bőven szól a Zsidókhoz írott levél. Melkisédek papsága több volt, mint a lévitai papság, sőt még Ábrahámnál is több volt. Pedig minden ellenmondás nélkűl való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet (Zsid 7,7). Melkisédek volt a nagyobb, mert ő volt a Magasságos Isten papja. Megáldotta Ábrámot, aki tizedet adott neki. Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitől is, a tizedszedőtől, Mert ő még az atyja ágyékában vala, a mikor annak elébe ment Melkisédek (Zsid 7,9-10). Melkisédek volt a nagyobb, a Magasságos Isten papja. Jézus Krisztus is pap, főpap. Az egyetlen igazi főpap, aki Önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek. Ő bemehetett az Isten színe elé, nem idegen vérrel, hanem a tulajdon vére által. A másik hasonlóság: hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához (Zsid 7,3). Erről az áldozatról beszél az a kenyér és bor, amit Melkisédek hozott. Ki beszélt Melkisédeknek arról, hogy

5 kenyeret és bort hozzon, és Ábrám elé menjen? A kenyér és a bor jelentése nyilvánvaló: az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte, és ezt mondotta: [ ] Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik (1Kor 11,23), E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik (Lk 22,20). Azt mondta a tanítványainak: nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában (Mk 14,25). A kenyér az Ő testét - ami érettünk megtöretett - és a bor az Ő vérét jelenti. Nyilvánvaló, hogy már Melkisédek ezeket a jelképeket hozta, amelyek arról beszélnek, hogy majd Jézus Krisztus az életét áldozza. Mikor hozta ezeket? Amikor a királyok leveréséből győztesként visszatért Ábrám. Nem előtte, amikor elment, hogy leverje Khédorlaomert és a királyokat. Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet (20. v.). Jézus Krisztus golgotai áldozata, keresztje, a kenyér és a bor, arról beszél nekünk, hogy Isten kezünkbe adta ellenségeinket. Krisztus a Golgotán legyőzte a Sátánt, az ellenséget, de nekünk is a kezünkbe adta. Mi is győztesek lehetünk Vele együtt. megrontja a sátánt a ti lábaitok alatt hamar (Róm 16,20). Amikor bement Ábrám az ígéret földjére, ahol kananeusok laktak, szó volt arról, hogy ők a testies bűnöket jelentik. A hívő ember hamar rájön arra - miután hívő lett -, hogy nem azt teszi, amit akar, hanem jönnek a testéből a bűnök. Az alapigében olvasható, hogy Ábrám győzött. Bukás is volt már az életében, amikor elment Egyiptomba. Azonban most Ábrám győztesként jött ki. Azt mondja neki Melkhisédek: Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet... Így tapasztalja meg a hívő ember is, hogy minden ellenségét - a testi bűnöket, a lelkét, az énjét, a Sátánt, és minden démoni hatalmat - Isten Krisztusért, amikor Benne vagyunk, már a kezébe adta, és a lába alá tette. Sok Igét hallottunk már a szolgáló testvérektől arról, hogy milyen erős a Sátán, micsoda démoni hadserege van, hogyan kísérti a hívő embert, milyen félelmetes. Ez egyrészről igaz, másrészről azonban arról beszél nekünk az Ige, hogy akármilyen félelmetes is, áldott az Isten, aki Krisztusban legyőzte a Sátánt, és kezünkbe adta az ellenségeinket. Amíg úgy tekintünk az ellenségre, hogy bármikor legyőzhet, addig le is győz. Ha úgy tekintünk rá, hogy nekünk van erőnk, mi meg fogunk állni, akkor is elbukunk. Amikor azonban úgy tekintünk rá, hogy áldott a magasságos Isten, Aki a Krisztus golgotai keresztje által kezünkbe adta az ellenséget, akkor minden kísértés és próba között meg fogunk állani. Jött azonban Ábrám életében egy másik nagy próba is. Nem az volt a nagyobb próba, hogy szembeszállt az öt királlyal, Khédorlaomerrel és a többiekkel, hanem az, amikor Sodoma királya már majdnem kinyitotta a száját, és elkezdte mondani, hogy neki ad minden jószágot. Ekkor lépett fel Melkisédek. Ábrám visszajött, de Sodoma királya még nem szólhatott. Ekkor készítette elő a nagyobb támadásra. Van, hogy a Sátán nyiltan támad, mint az oroszlán, de van olyan is, amikor úgy jön, mint a kígyó. Félek azonban [mondja Pál], hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől (2Kor 11,3). Az a nagyobbik veszély reánk nézve is, amikor nem vesszük észre, hogy a kígyó csupa jókat ajánl fel. Semmit se fogadjunk el, amit a Sátán és a világ felajánl! Minden, amit ad, mérgezett, akármilyen szép színben tűnik is fel. (4) Ábrám tizedet adott mindenéből Mit tett Ábrám, amikor Melkisédek kenyeret és bort hozott neki, és megáldotta őt? Ábrám válaszul tizedet adott mindenből. Nézzük meg egy oldalról a tized kérdését! Vannak, akik úgy gondolják, hogy Jézus Krisztus áldozatáért, amit a Golgotán hozott értünk, nekünk is tizedet kell adni, valamit abból, amink

6 van: anyagiakat. Ez így önmagában nem helyes. Azt olvassuk: Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket (Róm 12,1). Isten nem fogad el a kezünkből semmit: se tizedet, se adományt, se szolgálatot, semmit, de semmit addig, amíg valaki oda nem szánja magát Istennek, élő és szent áldozatul. Bármit is adunk Istennek, ha nem szántuk oda magunkat Őneki, az olyan Isten előtt, mint amit Izráel népének mondott: Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égő áldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni (Ézs 1,11-14). Nem kívánja Isten tőlünk azt, hogy adjunk neki valamit (pl. pénzt), hiszen Övé minden. Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. [ ] mert enyém e világ és ennek mindene (Zsolt 50,10.12). Nem kívánja Isten! Azt kívánja, hogy amikor megértettük Krisztus áldozatát, akkor szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul (Róm 12,1). Amikor azt odaadtuk, Ő mindig megmutatja majd, hogy a pénzünkből, az időnkből, az erőnkből vagy abból, amink éppen van, hogyan sáfárkodjunk, kinek, mit, és hogyan adjunk. 3.) Ábrám visszautasította Sodoma királyának ajánlatát Hogyan állt meg Ábrám abban a kísértésben, amikor jött Sodoma királya, és felajánlotta neki, hogy vigye el a jószágokat, csak a népet adja vissza? Nyilvánvaló, hogy emberi megfontolásból jogos volt, amit Sodoma királya mondott, ugyanis - emberileg szólva - neki köszönhették még az életüket is. Ábrám mindent visszahozott - megmentette az életüket, feleségeiket, gyermekeiket, jószágaikat, mindent -, ezért a legkevesebb, hogy azt mondja a király: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak (21. v.). A többi mind legyen a tied. Ábrám rögtön meglátta, hogy neki abból semmit sem szabad elfogadnia: én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el... (23. v.). Nem illette meg, és Melkisédek mondta is neki: Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet (20. v.). Ha Isten nem adja a kezébe, ő is ott veszhetett volna, hiszen öt király jött ellene. Neki csak háromszáztizennyolc legénye volt, és Áner, Eskol, Mamré mint Ábrám szövetségesei vele mentek, de akkor is négy háznép állt szemben négy királlyal. Isten adta kezükbe az ellenséget, ezért sem illette őt a zsákmány. Ábrám korábban már megtanult valamit, ami miatt ezt vissza tudta utasítani. Háránból gazdagon jött ki. Úgy olvastuk az Igében:..minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának (1Móz 12,5). Gazdagsággal jött ki, nem Kánaán földjén gazdagodott meg. Emberileg is volt miben bíznia: hogy ez a gazdagság majd eltartja őt. Isten azért bocsátott Kánaán földjére éhséget, hogy mindenéből kiforgassa Ábrámot, hogy ne a gazdagságban bízzon. Ábrám nem vállalta az éhséget, szépen elhúzódott egészen Egyiptomig. Még jobban meggazdagodott, de akkor már látta, hogy milyen áron, hogy mi tapad ehhez a gazdagsághoz. Az Úr kegyelmesen visszahozta, de újból válaszút elé állította, amikor a pásztorok versengtek. Azt mondta Lótnak: Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek (1Móz 13,9). Válassz magadnak, amit akarsz. Megértette Ábrám, hogy semmit nem jelent a gazdagság, hiszen az élete Istentől függ. Nem tapadt már szíve a földiekhez. Ki tudott engedni mindent a kezéből. Most jött Sodoma királya, hogy felkínálja neki azt, ami emberileg jogos volt.

7 Testvérek! Mindenki ismeri azt a helyzetet, amikor felkínálnak valamit, amit nem loptunk, nem a magunk erejével szereztünk, nem mi mentünk utána, nem kívántuk, hanem úgy hozták előnkbe, szinte kérleltek, tessék, itt van, fogadd el. Milyen nagy ilyenkor a kísértés! Még az sem elég, hogy az ember szíve szabad legyen az anyagiaktól. Kell egy plusz! Ezt a pluszt kapta meg Ábrám akkor, amikor Melkisédek elébe jött. (1) A mennyei gazdagság fényében elértéktelenednek a földiek Mi volt ez a plusz? Megáldotta, és azt mondta: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől (19. v.). A Zsidókhoz írott levélben olvasható, hogy Ábrahám várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten (Zsid 11,10). Amikor Melkisédek jött, amit hozott és amit mondott, azokból a szavakból, abból a találkozásból valami olyan áradt ki, ami Ábrám tekintetét a mennyeiek felé fordította. Hadd mondjak egy példát: Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. Mondának ezért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad? Monda nekik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból... (Jn 8,56-59). Itt az Úr Jézus arról beszélt a zsidóknak, hogy Ábrahám látta az Ő napját, és örvendezett azon. Ahogyan én értem, akkor nyílt meg Ábrám szeme, amikor Melkisédekkel találkozott. A kenyér, a bor, az áldás, a Magasságos Isten, a mennyei és Melkisédek, aki hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához (Zsid 7,3) krisztusi Szellemmel jött hozzá. Melkisédek nem volt a Krisztus, de ugyanaz a Szellem volt benne, ami Krisztusban. Ebben a Szellemben nyílt meg Ábrám szeme, s látta azt a napot, mikor Krisztus is eljön, amikor Krisztus az életét adja majd, amit a kenyér és a bor kifejez, és az áldást, hogy Isten, a ki kezedbe adta ellenségedet (20. v.), mindazt, amit mi már világosan látunk: hogy mit jelent Krisztus. Ott, ebben a Szellemben Isten megnyitotta a szemét Ábrámnak, és ő látta előre azt, amit Krisztus hozott, és elvégzett ezen a földön. Amikor megnyílt a szeme a mennyeiekre, áldott lett. Ismétlem, az áldás azt jelenti, hogy élő közösségben vagy Istennel! Ez az áldás! Ábrahám, amikor ott, abban az élő közösségben Istennel a mennyeiekre volt beállítva, akkor minden földi dolog értéktelenné vált előtte. (2) Utasítsuk vissza e világ ördögi ajánlatát! Amikor ez a világ felkínálja, amit adhat, azt csak az tudja visszautasítani, akinek mennyei kincse, gazdagsága van. Akkor nem érték az, amit e világ adhat. Sőt, a hívő ember a mennyei fényben meglátja azt is, hogy milyen ára van annak, ha elfogadja. Minden hívő embert megkísért a világ, Krisztust is megkísértette. Ugyanaz a kísértés, ami Ábrámé volt, még fokozottabb mértékben jelent meg az Úr Jézus Krisztusnál. Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát, és azok dicsőségét, És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj (Mt 4,8-10). Sodoma királyában ez az ördögi szellem volt, tudatlanul is, akkor is, ha ő nem tudta. Mit ajánlott fel? Azt, ami tönkretette Lót életét, és ami tönkretette a saját életét is, ami miatt kevélykedtek, ami miatt bűnösökké lettek úgy, hogy bűnük elhatott Istenig, és ezért Istennek el kellett pusztítania őket. Ezt ajánlotta fel Sodoma királya! Ábrám Isten Szellemétől megérintve, megáldva a mennyeiekben, szinte viszolygott ettől, neki nem kellett. Nem kellett, mert nem akart lekötelezettje lenni senkinek. Ne mondhassa a

8 király, hogy ő gazdagította meg Ábrámot, ezért nem kellett egy fonalszál sem. Olyan terület ez - ha megérintjük -, hogy sötét hatalmakkal kerülünk szembe. Tudjuk, mi az ára? néked adom, ha leborúlva imádsz engem... Ezt mondta Krisztusnak is. Ez az ára! Jól látta Ábrám, amit az Úr Jézus is jól látott. Ez a világ mindannyiunknak felkínálja azt, ami az ember gyenge oldala. Akinek a pénz a gyenge oldala, annak a pénzt. Akinek a hírnév, annak hírnevet. Akinek az, hogy elismerjék, annak azt. Mindegy, hogy mit, az ember gyenge oldalát fogja felkínálni. Amit a világ ad, annak ára van: a Sátánt kell leborulva imádni. Nekünk pedig azt mondja az Ige: Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben (Kol 3,2-3). (3) Ne erőltessük másokra a mi életgyakorlatunkat! Még valamit megtanulhatunk Ábrámtól. Nem erőltette másokra az életgyakorlatát és látását. Nem mondta: Áner, Eskhol, Mamré, hozzá ne nyúljatok, mert ez gonosz dolog! Azt mondta: én nem fogadok el semmit, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, ők vegyék ki az ő részöket (24. v.). Áner, Eskhol, Mamré szövetségesei voltak, akik Kánaán földjén laktak. Ők kivették a részüket, nekik szabad volt. Nem volt mennyei ígéretük, nem voltak áldottak, kivehették részüket, ha akarták, mert nekik járt. Azonban Ábrámnak nem járt! Ebből tanuljuk meg azt, hogy minket az Úr magasabb, szellemi területeken járat, legfeljebb csak az életünk a példa, a bizonyságtételünk, de azt senki másra nem erőltethetjük. Nekik szabad, engem pedig már megszabadított az Úr, nekem már nem kell! Befejezés Hadd ismételjem meg ennek a résznek a három fontos üzenetét. Az egyik: Megértettük-e már az Igéből, hogy ez a világ veszélyes hely, mint ahogyan Sodoma is az volt? Ha megértettük, engedünk-e Istennek? Ha nem, volt-e már, amikor az Úr keményebben figyelmeztetett? Ezt vagy azt elveszítettünk-e, hogy megtudjuk, nem a mi hatalmunkban van? Megértettük-e Istennek azt a keményebb figyelmeztetését, vagy úgy jártunk, mint Lót, aki nem értette meg, ezért mindent elveszített? A hívő ember, amikor mindent elveszít, az nem azt jelenti, hogy az üdvösségét veszítette el, hanem azt, hogy úgy megy át ezen az életen, mint egy tűzön keresztül Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül (1Kor 3,15). Az ilyen hívőnek semmi nem marad, csak a puszta élete, de ez az élet nem dicsőíti az Urat. Nem mennyei gazdagsággal fejezi be az életét. Ennek a világnak, a Sátánnak ez a célja. A hívő embert nem tudja megfosztani az üdvösségétől, de meg tudja fosztani minden jutalomtól, dicsőségtől, és attól, hogy hasznos legyen. Azt el tudja érni, hogy teljesen haszontalan legyen az egész földi élete. A másik: Értjük-e azt, amit Melkisédek tett? Elfogadtam-e a Krisztusban felkínált kenyeret és bort, a mennyei áldást? Ha igen, akkor a harmadik üzenet, hogy visszautasítom a világ csábító ajánlatát. Akit Isten megáldott, az tudja, hogy imádatra senki más nem méltó, csak Isten! Ámen. Debrecen, június 22.