BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM. Technikai információ a környezetbarát infrastruktúráról. amely a következő dokumentumot kíséri

Átírás

1 BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM Technikai információ a környezetbarát infrastruktúráról amely a következő dokumentumot kíséri A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Környezetbarát infrastruktúra Európa természeti tőkéjének növelése 1. I. RÉSZ: A KÖRNYEZETBARÁT INFRASTRUKTÚRA ALKOTÓELEMEI 2. II. RÉSZ: A KÖRNYEZETBARÁT INFRASTRUKTÚRA ELŐNYEI ÉS FELADATAI 3. III. RÉSZ: A KÖRNYEZETBARÁT INFRASTRUKTÚRA ÉS AZ EURÓPAI SZAKPOLITIKÁK 4. IV. RÉSZ: SZÓSZEDET 5. V. RÉSZ: PÉLDÁK A KÖRNYEZETBARÁT INFRASTRUKTÚRÁRA VALAMENNYI UNIÓS TAGÁLLAMBÓL HU 1 HU

2 1. I. RÉSZ: A KÖRNYEZETBARÁT INFRASTRUKTÚRA ALKOTÓELEMEI 1. rész: A környezetbarát infrastruktúra alkotóelemei 1 Fizikai alkotóelemek: olyan zöld területek hálózata, ahol és amelyeken keresztül a természeti funkciók és folyamatok fenntartása zajlik. A környezetbarát infrastruktúrához hozzájáruló fizikai igen változatosak, az adott helyszínre vagy helyre jellemzőek, és meglehetősen szintfüggőek. Helyi szinten a biológiai sokféleségben gazdag parkok, kertek, zöld tetők, tavak, patakok, erdők, sövények, rétek, helyreállított barnamezős területek és tengerparti homokdűnék mind hozzájárulhatnak a környezetbarát infrastruktúrához, ha több ökoszisztéma-szolgáltatást is nyújtanak. Az összekötő elemek a zöld hidak és a hallépcsők. Regionális vagy nemzeti szinten a nagy, védett természeti területek, nagy tavak, vízgyűjtők, nagy természeti értéket képviselő erdők, extenzív legelők, alacsony intenzitású mezőgazdasági területek, kiterjedt dűnerendszerek és parti lagúnák csupán néhány példának számítanak a sok közül. Uniós szinten a határokon átnyúló képződmények, mint például a nemzetközi vízgyűjtők, erdők és hegyvonulatok szolgálnak példaként az EU szupranacionális környezetbarát infrastruktúrájára. Fontos funkciójuk van: több előnyt is nyújtanak vagy ökoszisztémákat kapcsolnak össze, segítve azokat feladataik ellátásában. Projektek: olyan beavatkozások, amelyek célja a természet, a természetes funkciók és folyamatok megőrzése, javítása vagy helyreállítása, ezáltal összetett ökoszisztémaszolgáltatások nyújtása az emberi társadalom számára. Ma már több száz példa létezik Európában környezetbarát infrastrukturális projektekre, amelyek közül sok nem feltétlenül viseli a környezetbarát infrastruktúra címkét. A kiemelt kezdeményezések közé tartozik a francia trame verte et bleue, a német Wiedervernetzungsprogramm, az egyesült királysági teret a természetnek kezdeményezés, a holland teret a folyónak kezdeményezés, az észt és holland ökológiai hálózatok, vagy a délkelet-európai al-dunai zöld folyosó (a tagállami környezetbarát infrastrukturális projektek további példáit lásd az V. részben). Tervezés: a természet, a természetes funkciók és folyamatok megőrzésének, javításának és helyreállításának a területrendezésbe és területfejlesztésbe történő beépítése, valamint a kapcsolódó előnyök biztosítása az emberi társadalom részére. Sem a környezetbarát infrastruktúra, sem más megközelítés nem képes egyszerre maximalizálni az összes előnyt, ezért alaposan meg kell vizsgálni a felmerülő kompromisszumokat. Ugyanakkor a környezetbarát infrastrukturális megfontolásoknak a tervezési folyamatokba történő beépítése lehetővé teszi az összes vonatkozó probléma vizsgálatát, és a lehető legtöbb előny kihasználását elősegítő következetes döntés meghozatalát. A környezetbarát infrastruktúrának a tervezésben ily módon történő érvényesítése különösen fontos az átfogó, többéves stratégiák és tervek esetében. Eszközök: olyan módszerek és technikák, amelyek segítenek megérteni a természet által az emberi társadalom számára nyújtott előnyök jellegét, és mozgósítani az ezen előnyök fenntartásához és fokozásához szükséges beruházásokat. 1 További információ olvasható itt: HU 2 HU

3 2. II. RÉSZ: A KÖRNYEZETBARÁT INFRASTRUKTÚRA ELŐNYEI ÉS FELADATAI 1. táblázat: A környezetbarát infrastruktúra fő előnyeinek áttekintése Az előnyök csoportosítása A természeti erőforrások hatékonyságának növelése Az éghajlatváltozás mérséklése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás Katasztrófavédelem Vízgazdálkodás Terület- és talajgazdálkodás Természetvédelmi előnyök Mezőgazdaság és erdészet Alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedés és energia Befektetés és foglalkoztatás A környezetbarát infrastruktúra konkrét előnyei a talaj termékenységének fenntartása biológiai védekezés beporzás az édesvízkészletek tárolása szén-dioxid-tárolás és -megkötés hőmérséklet-szabályozás viharkárok elhárítása erózióvédelem az erdőtüzek kockázatának csökkentése az árvízveszély csökkentése a vízfolyások szabályozása víztisztítás vízellátás a talajerózió csökkentése a talaj szervesanyag-tartalmának fenntartása/növelése a talaj termékenységének és termelékenységének növelése a területelvonásnak, a földterületek szétaprózódásának és a talajfelszín lezárásának mérséklése a földminőség javítása és a föld vonzerejének fokozása magasabb ingatlanpiaci érték az élőhelyek, fajok és genetikai sokféleség létezési értéke az élőhelyek, fajok és genetikai sokféleség a jövő nemzedékek számára történő megőrzése többfunkciós, ellenálló mezőgazdaság és erdészet a beporzás segítése a kártevők elleni védekezés javítása jobban integrált, kevésbé töredezett szállítási megoldások innovatív energetikai megoldások jobb összkép több befektetés HU 3 HU

4 több munkahely a munka termelékenysége Egészség és jólét levegőminőség- és zajszintszabályozás sportolási és szórakozási lehetőségek elérhetősége jobb egészségügyi és szociális feltételek Turizmus és szabadidő úticélok vonzóbbá tétele a kikapcsolódási lehetőségek sokfélesége és kapacitása Oktatás oktatási erőforrás és természetes laboratórium Ellenálló képesség az ökoszisztéma-szolgáltatások ellenálló képessége Forrás: átdolgozott változat. HU 4 HU

5 2. táblázat: Példák néhány kiválasztott európai környezetbarát infrastrukturális projekt költségeire és előnyeire Projekt Helyszín Költségek és előnyök Városi természet Nijmegen város Lindenholt városrészében A Blackwater folyó torkolata Az Elba folyó árterének helyreállítása A Sint-Truiden-i agroökoszisztéma A Skjern folyó ártérének helyreállítása A Gardon folyó alsó szakaszának helyreállítása National Forest Hollandia Egyesült Királyság Németorszá g Belgium Dánia Franciaorsz ág Egyesült Királyság A referencia-forgatókönyv összevetése a szürke infrastruktúra forgatókönyvével (épített környezet) és a környezetbarát infrastruktúra forgatókönyvével (az egész terület fásítása). A különböző lehetőségek beruházási és fenntartási költségei. A finomszemcsés anyagok és nitrogén-oxidok egészségügyi hatásainak becslése, zajhatások, árvizet okozó hatások, vízkezelési költségek, a környezet élvezete, szabadidős tevékenységek, éghajlat-szabályozás, a szélárnyékhatásnak köszönhetően csökkent energiaköltségek, az utazási időre gyakorolt hatás, szénmegkötés. Nettó jelenérték: 275 millió EUR veszteség a szürke infrastruktúra forgatókönyve, 230 millió EUR nyereség a környezetbarát infrastruktúra forgatókönyve esetében. Az árvízvédelem fenntartásának költségei és előnyei, a tengerszint-emelkedéssel és az árapályövi vizes élőhelyek part menti visszaszorulásával járó költségekkel és előnyökkel szemben. Az előnyök közé tartoztak a halászati termelés, a szénmegkötés és egyéb környezeti előnyök. A költségek a kiigazítás befektetési költségeit, karbantartási költségeket és a mezőgazdasági terület alternatív költségeit foglalták magukban. A tanulmány kimutatta, hogy az irányított kiigazítás a nem piaci előnyöket is figyelembe véve lehet költséghatékony, különösen a természetvédelem és szabadidős tevékenységek terén (nettó jelenérték: 106 m 25 év alatt vagy 192 m 100 év alatt). A természet helyreállítása a töltés áthelyezésével, a mezőgazdaság befolyásának csökkentése és hallépcsők építése. A haszon-költség arány az adott forgatókönyv függvényében 2,5 és 4,1 között mozgott. A szabadidős tevékenységekkel, az árvízvédelemmel és a szén-dioxiddal kapcsolatos, pénzben nem kifejezett előnyök tovább növelnék az előnyök értékét. A költségek között szerepeltek az elkerülhető költségek, a technológiai költségek és a földterület alternatív költségei. A településnek a talajeróziótól és az iszapártól többek között füvesített vízi utak, füves védősávok, mesterséges vízgyűjtő tavak és a vízgyűjtő területen folytatott talajkímélő művelés révén történő megvédésére irányuló intézkedések. Az intézkedések összköltsége a vizsgálati területen az iszapár következtében keletkezett károk helyreállítási és eltakarítási költségeihez (54 EUR/hektár/év) viszonyítva alacsony volt (126 EUR/hektár/20 év), ezenkívül számos másodlagos előnnyel is járt, például jobb vízminőség és alacsonyabb kotrási költség az alsó folyamszakaszokon, a lakosságra nehezedő kisebb pszichológiai teher, valamint nagyobb biodiverzitás. A dániai Skjern folyó ártérének helyreállítása 44,2 millió USD-ba kerülne, ugyanakkor 2,3 millió USD nettó jelenértékű hasznot jelentene az ily módon elkerülhető vízszivattyúzás (amelyet jelenleg árvízmegelőzésre használnak), és 84,6 millió USD az ebből eredő haszon. Ezek közé tartozik a vadászat, halászat, szabadidős lehetőségek és a biológiai sokféleség megőrzése. Szabadidős tevékenységekre (kirándulás, úszás, kajakozás, horgászat) használt folyó helyreállítása. A használati és passzív használati érték becslése. A költségek a városi és ipari szennyezéssel, a folyó természetes jellegének megszűnésével, mezőgazdasági szennyezéssel stb. kapcsolatos befektetési és működési költségeket tartalmazták. A fejlesztések teljes nettó jelenértéke 36 millió EUR. A költség-haszon arány 1,9. Nagy rehabilitációs terület, amely néhány korábbi hulladéklerakó telepet, kőfejtőt, egyéb posztindusztriális barnamezős területet foglal magában, a National Forest területének 33 %-án fás területek és elsőbbségi nyílt élőhelyek kialakítására irányuló hosszú távú projekt keretében. A tanulmány becslései szerint a célok elérése a tényleges és becsült költségek alapján 178 millió -ba kerülne, szemben az millió értékű haszonnal, amely főként a szabadidős tevékenységből adódik, kisebb részben pedig a szén-dioxiddal, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos és esztétikai értékekből. Az eredmények alapján a nettó jelenérték 1,44 milliárd, a költség-haszon arány pedig 9,1:1. HU 5 HU

6 Hoge Kempen Nemzeti Park Belgium A természeti értékek hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez ban a sűrűn lakott Limburg tartományban (BE) egy helyi civil szervezet egy gazdasági érvvel (munkahelyteremtés) meggyőzte a politikai döntéshozókat, hogy hozzák létre Belgium első nemzeti parkját: A biológiai sokféleség védelmén túl a Hoge Kempen Nemzeti Park mintegy 400 munkahelyet teremtett, és fellendítette az idegenforgalmi magánbefektetéseket ebben a hagyományosan nem iparosodott régióban. A turisták élvezik az egykori szénbányákat visszafoglaló természetet a sajátos tájkép és a biológiai sokféleség értékei miatt. (TEEB case, Schops 2011.). HU 6 HU

7 2. táblázat: Példák néhány kiválasztott európai környezetbarát infrastrukturális projekt költségeire és előnyeire (folytatás) Projekt Helyszín Előnyök Ekostaden Augustenborg (városrehabilitációs kezdeményezés) Natural Economy North West (NENW) Malmö, Svédország Egyesült Királyság Az esővíz lefolyási aránya felére csökkent. Javult a területről kialakult kép. A biológiai sokféleség 50 %-kal nőtt (a zöld tetők odavonzották a madarakat és rovarokat, a nyitott esővízelvezető-rendszer pedig jobb környezetet biztosít a helyi növényeknek és állatvilágnak). A környezetre gyakorolt hatás 20 %-kal csökkent. A munkanélküliség 30 %-ról 6 %-ra esett vissza. A bérlemények lakóváltása 50 %-kal csökkent. Emberi egészségi/jóléti, társadalmi, környezeti, gazdasági előnyök (pl. a környezetből származó közvetlen bruttó hozzáadott érték (GVA) 2,6 milliárd, továbbá munkahely a környezetvédelmi és kapcsolódó területeken). Kennet és Avoncsatorna helyreállítása Egyesült Királyság Megóvott élőhelyek, jobb hulladékgazdálkodás, idegenforgalom, gazdasági (közvetlen és közvetett foglalkoztatás: összesen teljes munkaidős [FTE] munkahely 1997 és 2002 között). Összesen teljes munkaidős munkahely létrehozása és védelme. Halászat Wales Zöldtető-építési szabályok Egyesült Királyság Bázel, Svájc Élőhelyek fejlesztése, populációnövekedés (pl. évente több mint kifejlett lazac és pisztráng), a marketingbefektetések 20:1 arányú megtérülése, 10 millió előrejelzett jövedelemnövekedés, munkahelyteremtés (minimum 75 további teljes munkaidős munkahely), idegenforgalom (további 2,1 millió évente). Bázel lapostetős területének 23 % ma már zöldtető (2007-es becslés: m2); a veszélyeztetett gerinctelen fajok ma már védettek; évente 4 GWh megtakarítás egész Bázelben (az első ösztönző program keretében), továbbá 3,1 GWh/év megtakarítás (a második program keretében); a helyi vállalkozások nyereséget termeltek a zöldtetők építéséhez szükséges anyagok és eszközök értékesítéséből; a vállalkozók energiát takarítottak meg; Bázelt világszerte elismerik eredményeiért. Forrás: átdolgozott változat. HU 7 HU

8 3. III. RÉSZ: A KÖRNYEZETBARÁT INFRASTRUKTÚRA ÉS AZ EURÓPAI SZAKPOLITIKÁK 3. táblázat: A környezetbarát infrastruktúrával kapcsolatos uniós szintű politikák és eszközök Szakpolitikai terület A környezetbarát infrastruktúrát célzó uniós szakpolitikák és eszközök Lehetséges intézkedések EU 2020 EU 2020 stratégia Politikai jelzést adni közleményen keresztül Környezetvédelmi stratégia Agrárpolitika Erdészeti politika Biológiai sokféleség és természet Innovatív Unió kiemelt kezdeményezés A környezetbarát infrastruktúra ökoinnovációhoz való hozzájárulásának részletes nyomon követése Erőforrás-hatékonyságot célzó kiemelt kezdeményezés az EU 2020/az erőforráshatékony Európa megvalósításának ütemterve keretében Hetedik környezetvédelmi cselekvési program KAP 1. pillér Környezetbarát jelleget célzó (ún. zöldítési ) intézkedések, ideértve a kölcsönös megfeleltetést is KAP 2. pillér EMVA-finanszírozás KAP 2. pillér Képzés, tanácsadás, szaktanácsadás, tájrendezésre vonatkozó rendelkezések mezőgazdasági tanácsadó rendszer Az évi uniós erdészeti stratégia és az új, készülő uniós erdészeti stratégia EU 2020 biológiai sokféleségre vonatkozó stratégia Madárvédelmi irányelv Élőhelyvédelmi irányelv A biológiai sokféleséget és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat védő önkéntes rendszer (BEST) az EU tengerentúli területein A környezetbarát infrastruktúra erőforrás-hatékonysághoz való hozzájárulásának részletes nyomon követése (különösen a föld és az ökoszisztémák tekintetében) A környezetbarát infrastruktúra beépítése az integrált stratégiákba és tervezésbe, különös tekintettel az egészségügyi előnyökre Ökológiai jelentőségű területek, vetésforgó, állandó legelők és funkcionális mezőgazdasági tájak fenntartása és visszaállítása stb. Környezetbarát jelleget célzó (ún. zöldítési ) intézkedések a 2. pillér keretében (agrár-környezetvédelmi intézkedések) A környezetbarát infrastruktúra beillesztése az oktatásba és képzésbe, valamint a vidéki területek helyreállítása A környezetbarát infrastruktúra beillesztése az erdőtervezésbe és - kezelésbe (összefüggő erdőterületek kialakítása, erdők helyreállítása) Az összes cél kidolgozása és végrehajtása, különösen az 5., 6. és 7. intézkedés kapcsán A 3. cikk alkalmazása A 10. cikk alkalmazása A környezetbarát infrastruktúra finanszírozása az EU tengerentúli területein A LIFE+ rendelet A környezetbarát infrastrukturális HU 8 HU

9 Vízpolitika Víz-keretirányelv/vízgyűjtő-gazdálkodási tervek Árvízvédelmi irányelv Az aszállyal kapcsolatos uniós szakpolitika (Közlemény a vízhiányról és az aszályról) Az európai vízkészletek megőrzésére irányuló terv Talajpolitika A talajvédelemről szóló tematikus stratégia Éghajlatváltozási politika Kohéziós politika, ideértve a területi kohéziót és az innovatív finanszírozást A talajvédelem kereteinek megállapításáról szóló irányelvre vonatkozó javaslat Uniós stratégia az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve projektek finanszírozása A környezetbarát infrastruktúra alkalmazása a vízgyűjtő-gazdálkodás területén Jobb környezetvédelmi lehetőségek az árvízvédelem számára Környezetbarát infrastrukturális megoldások az aszállyal szembeni ellenálló képesség kialakításához Természetes vízmegtartást célzó intézkedések A talajfelszín lezárására vonatkozó iránymutatások Integrált tervezés a talajjal kapcsolatos kérdésekben Útmutató az alkalmazkodási célú környezetbarát infrastruktúrához LULUCF (földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás) Regionális politika (kohéziós politika) Környezetbarát infrastruktúra az ERFA, a Kohéziós Alap és az ESZA prioritásaiban Szakmai segítségnyújtás a nagyprojektek előkészítéséhez (Jaspers) és innovatív finanszírozás (Jessica, Jeremie stb.) Makroregionális stratégiák: A Duna-régió uniós stratégiája/a balti-tengeri régió uniós stratégiája és a soron következő makroregionális stratégiák Innovatív finanszírozási források használata a környezetbarát infrastrukturális nagyprojektek esetében A környezetbarát infrastruktúra megjelenítése a programokban és a makroregionális stratégiák végrehajtásában, valamint a határokon átnyúló, transznacionális és interregionális programokban. (pl.: Alpesi Egyezmény) Közlekedés és energia TEN-T és TEN-E A szétdaraboltság korlátozását és az összeköttetés javítását célzó intézkedések beemelése a TENiránymutatásokba Hatásvizsgálat, kármegelőzés és Uniós fehér könyv a közlekedési hatásvizsgálatról Energiapolitika A környezetbarát infrastruktúra használata az alacsony szén-dioxidkibocsátású közlekedés tervezéséhez Környezetbarát városi infrastruktúra mint az épületek energiahatékonyságának példája Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz A környezetbarát infrastruktúra beépítése a TEN-ek megvalósításába Környezeti hatásvizsgálatról (KHV) szóló irányelvek A KHV-irányelv felülvizsgálatának végrehajtása HU 9 HU

10 helyreállítás Stratégiai környezeti vizsgálatról (SKV) szóló irányelv A környezeti felelősségről szóló irányelv Iránymutatások a biológiai sokféleség és az éghajlatváltozás KHV-ba és SKV-ba történő bevonásáról A környezetbarát infrastruktúra mint a kármentesítés része Területrendezés Európai Területfejlesztési Terv A környezetbarát infrasrtuktúra támogatása minden területi szinten Tengeri és part menti övezetekre vonatkozó politika ESPON 2013 program Az Európai Unió 2020-ig szóló területi agendája A környezetbarát infrastruktúra mint területközi eszköz támogatása A környezetbarát infrastruktúra használata az integrált területrendezéshez Városi stratégia A városi és városkörnyéki környezetbarátinfrastruktúramegoldások támogatása Tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv A környezetbarát infrastruktúra alkalmazása a tengeri környezetben Tengeri területrendezési uniós stratégia A környezetbarát infrastruktúra használata az integrált tengeri területrendezéshez évi ajánlás a tengerparti övezetek integrált kezeléséről (ICZM) A környezetbarát infrastruktúra használata a part menti ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásához Halászati politika/az ETHA A tengeri környezetbarát infrastruktúra beillesztése az ETHAintézkedésekbe Környezet és egészség Környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv Kutatás Kutatási politika/horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogram A környezetbarát infrastruktúra használata egészségügyi előnyök eléréséhez, különösen a városi területeken A környezetbarát infrastruktúrával kapcsolatos kutatási projektek finanszírozása Külső együttműködés Az EU külső fejlesztési együttműködése Környezetbarát infrastruktúrán alapuló fejlesztési megoldások támogatása Katasztrófaelhárítás Katasztrófakockázatok csökkentésére irányuló politika A Copernicus termékek használata a környezetbarát infrastruktúra szempontjából releváns információkkal, csúcsidőn kívüli feltérképezés céljából A környezetbarát infrastruktúra használata az ökoszisztéma-alapú kockázatcsökkentésben Forrás: átdolgozott változat. HU 10 HU

11 A fent említett uniós szintű fellépések mellett meg kell erősíteni a környezetbarát infrastruktúra jobb megvalósításához hozzájáruló nemzeti, regionális és helyi szereplőket és felelősségi köröket. A nemzeti hatóságok fontos szerepet játszanak a környezetbarát infrastruktúra stratégiai hátterének és jövőképének kidolgozásában attól függően, hogy a tagállamokon belül hogyan oszlanak meg a hatáskörök. Ezt meg lehet tenni úgy, hogy a regionális és helyi hatóságoknak egyértelmű útmutatást és iránymutatást nyújtanak arra vonatkozóan, hogy hogyan kell tervezni és kezelni a környezetbarát infrastruktúrát, felhasználva saját nemzeti tervezéspolitikai kereteiket annak eléréséhez, hogy a regionális és helyi területrendezési hatóságok számára kötelező legyen figyelembe venni a környezetbarát infrastruktúra kialakítását a helyi fejlesztési tervezésben és politikában. A nemzeti hatóságok segíthetnek a környezetbarát infrastruktúrával kapcsolatos regionális információk összegyűjtésében és megosztásában, főként ami a tervezés, feltérképezés, vizsgálat, teljesítés, kialakítás, valamint a politika és tervezés területébe történő beépítés tekintetében kialakult bevált gyakorlatokat illeti. A regionális vagy helyi hatóságok szerepe a környezetbarát infrastruktúra sikeres kialakításában szintén döntő fontosságú. A legtöbb európai országban ezek a hatóságok felelnek a területrendezési döntésekért. A közigazgatás különböző ágainak, mint például a környezetvédelmi, tervezési, mezőgazdasági és a szociális osztálynak, valamint a pénzügyi osztálynak, együtt kellene működniük. Lévén, hogy szoros kapcsolatban állnak a helyi lakossággal, az érdekelt felekkel és fejlesztőkkel, a helyi hatóságok megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy erősítsék a kommunikációt, a nyilvánosság részvételét és az érintett felek bevonását. A regionális vagy helyi hatóságokat úgy kell tekinteni, mint a környezetbarát infrastruktúra részletes tervezését (a főtervezést) vezető szervezeteket, ideértve a környezetbarát infrastrukturális javak értékmérését, figyelembe véve azok helyét, a veszélyeket, a korlátozásokat, a prioritásokat, a lehetőségeket és a regionális tényezőket (földrajzi, környezeti, szociális, politikai, gazdasági stb.). A környezetbarát infrastruktúra létrehozása és fenntartása nem lehetséges az érdekelt felek és erőforrás-tulajdonosok, nem kormányzati szervek és a civil társadalmon belüli érdekcsoportok teljes és elkötelezett szerepvállalása nélkül. Látniuk kell, hogy a környezetbarát infrastruktúra milyen előnyöket nyújt javaik, forrásaik és gazdasági tevékenységeik szempontjából, a döntéshozatal minőségének javításával, a saját tulajdon érzésének fokozásával és figyelemfelkeltő kampányok folytatásával. A tervezési döntésekbe történő korai bevonásukkal el lehet kerülni a konfliktusokat és a folyamatban később tapasztalható késedelmeket. A kommunikáció és a kapacitásépítés támogatását valamennyi szinten biztosítani kell. HU 11 HU

12 4. táblázat: A különböző szinteket megcélzó környezetbarát infrastrukturális uniós intézkedések Az adatok és a szöveg a Környezetbarát Infrastruktúra Munkacsoport ajánlásaiból került átvételre, amelyek az alábbi weboldalon érhetők el: HU 12 HU

13 4. IV. RÉSZ: SZÓSZEDET Biológiai sokféleség: a valamennyi létező forrásból származó élő szervezetek sokfélesége, ideértve a földi, tengeri és egyéb vízi ökoszisztémákat és azon ökológiai komplexumokat, amelyeknek ezek részét képezik. Magában foglalja a fajokon belüli, a fajok és ökoszisztémák közötti sokféleséget is. A biológiai sokféleségnek az ökoszisztéma működésével történő összekapcsolása azzal jár, hogy az ökoszisztémákat egy többváltozós térben kell elhelyezni, amelyet a szervezetek egymással való kapcsolatának különböző módjait leíró dimenziók határoznak meg. Ezek a dimenziók lehetnek például a következők: taxonómiai (vagy faji) sokféleség, filogenetikus (evolúciós) sokféleség, funkcionális sokféleség (több funkcionális tulajdonság kifejeződési fokának változása), kölcsönhatások sokfélesége (a biotikus kölcsönhatások által meghatározott, kapcsolódási (táplálkozási) hálózat tulajdonságai) és a táj sokfélesége (az adott tájon belüli különböző élőhelytípusok száma, relatív abundanciája és eloszlása). Az összekapcsoltság: két összetevőből áll, szerkezeti és funkcionális összekapcsoltságból. A tájaknak a fajok mozgását lehetővé tevő elrendezését fejezi ki. A szerkezeti összekapcsoltság, azaz az élőhely-folytonosság mérése a táj szerkezetének elemzésével történik, a szervezetek tulajdonságaitól függetlenül. Ezt a meghatározást gyakran a metapopulációs ökológia összefüggésében használják. A funkcionális összekapcsoltság az adott szervezetnek az élőhelyeitől eltérő tájképi elemekre (a nem élőhelyi mátrixra) adott válasza. Ezt a fogalommeghatározást gyakran a tájökológia összefüggésében használják. A magas fokú összekapcsoltság általában alacsony szintű fragmentáltságot feltételez. Ökoszisztéma: a növények, állatok és mikroorganizmusok, valamint élettelen környezetük dinamikus együttese, amely funkcionális egységet alkot. Gyakorlati szempontból fontos a szóban forgó ökoszisztéma térbeli méreteinek meghatározása. Az ökoszisztémákat gyakran csoportosítják hasonló egyedi biotikus és abiotikus jellemzőik alapján. Ökoszisztéma-alapú megközelítések: olyan stratégiák és intézkedések, amelyek a természet több szolgáltatását is használják (= természetalapú megoldások), pl. az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és az éghajlatváltozás enyhítésére. Azért képezik a környezetbarát infrastruktúra részét, mert a biológiai sokféleséget és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat egy általános alkalmazkodási stratégia részeként használják, hogy segítsenek az embereknek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban vagy az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésében a szénkészletek megőrzésével és az ökoszisztéma pusztulása vagy eltűnése által okozott kibocsátások csökkentésével, vagy a szénkészletek növelésével, így fokozva az ellenálló képességet és csökkentve a kiszolgáltatottságot. A környezetbarát infrastruktúra területrendezési alapú, többcélú elemeket ad hozzá e megközelítésekhez 2. Ökológiai hálózatok: a biotikus kölcsönhatásokat képviselik valamely ökoszisztémában, amelyben a fajok páronként kölcsönösen kötődnek egymáshoz. Ezek a kölcsönös kapcsolatok lehetnek trofikusak vagy szimbiotikusak. Ökológiai hálózatok azok a területek, amelyekre természetvédelmi intézkedések széles köre vonatkozik, az ökológiai átjárótól egészen a védett és nem védett területek interkontinentális mozaikjáig. Céljuk általában az ökoszisztémák működésének fenntartása, hogy elősegítsék a fajok és élőhelyek megóvását, valamint népszerűsítsék a természeti erőforrások használatát, így csökkentve az emberi tevékenységek biológiai sokféleségre gyakorolt hatását és/vagy növelve a kezelt tájak biológiai sokféleségének értékét. Átfogónak és ellenállónak kell lenniük ahhoz, hogy a környezetbarát infrastruktúra funkcionális részeivé válhassanak, amely ökológiai hálózatokat foglal magába, de ennél tovább is megy a biológiai sokféleség megőrzését kiegészítő többcélú funkció miatt, amelyre az ökológiai hálózatokat tervezték, valamint az ökológiai hálózatokhoz nem tartozó városi elemek beemelése okán. A környezetbarát infrastruktúra valamennyi elemének szerepet kell játszania a hálózatban, de ez nem jelenti azt, hogy mindegyik fizikailag is kapcsolódik egymáshoz. Ökoszisztéma-szolgáltatások: az emberek által az ökoszisztémákból nyert előnyök vagy azoknak az emberi jóléthez történő közvetlen és közvetett hozzájárulása. Ilyenek a termelő szolgáltatások, mint például az élelmiszer- és a vízellátás; a szabályozó szolgáltatások, mint például az árvízvédelem és járványvédelem; vagy a kulturális szolgáltatások, mint például a spirituális, szabadidős és kulturális előnyök. Mivel az emberek nem közvetlenül használják a támogató szolgáltatásokat, mint például a 2 HU 13 HU

14 tápanyag-körforgást, nem származik azokból haszon, szigorú értelemben nem tartoznak az ökoszisztéma-szolgáltatások közé. Élőhely: valamely szervezet vagy populáció természetes előfordulásának helye vagy tipikus környezete. Natura 2000: az EU természet- és biológiaisokféleség-védelmi politikájának központi eleme. A Natura 2000 az évi élőhelyvédelmi irányelvben megállapított természetvédelmi területek uniós hálózata, amely az évi madárvédelmi irányelvben kijelölt területeket is magába foglalja. A hálózat célja, hogy biztosítsa Európa legértékesebb és a leginkább veszélyeztetett fajainak és élőhelyeinek a hosszú távú fennmaradását. A Natura 2000 nem szigorú természetvédelmi rezervátumok hálózata, ahol kizárt minden emberi tevékenység. Míg a hálózat természetvédelmi rezervátumokat is tartalmaz, a földterület nagy része magántulajdonban marad, és a hangsúly annak biztosításán van, hogy a földterület további kezelése ökológiai és gazdasági szempontból legyen. A hálózat továbbá az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye szerinti közösségi kötelezettségnek is eleget tesz. Természeti tőke: a tőke (a gyártott termelőeszközök) gazdasági fogalmának kiterjesztése a környezet által nyújtott javakra és szolgáltatásokra. A természeti tőke a természetes ökoszisztémák állománya, amely folyamatosan értékes ökoszisztéma-javakat és -szolgáltatásokat állít elő. Ellenálló képesség: az ökoszisztéma azon képessége, hogy megzavarása után visszatérjen az eredeti állapotába. Hivatkozások: Millenium Ecosystem Assessment (Milleniumi ökoszisztéma-értékelés) (2005) A MAES-munkacsoport szójegyzéke: CBD Szakmai sorozat, 23. szám Az EKÜ a SEBI-ről szóló, 4/2009. számú technikai jelentésének szószedete A biológiai sokféleséggel és éghajlatváltozással foglalkozó ad hoc csoport Wikipédia HU 14 HU

15 5. V. RÉSZ: PÉLDÁK A KÖRNYEZETBARÁT INFRASTRUKTÚRÁRA VALAMENNYI UNIÓS TAGÁLLAMBÓL 5. táblázat: Példák a környezetbarát infrastruktúrára az egyes tagállamokból. Több mint 120 példa értékelésére került sor a következő tanulmányokban: Az utolsó tanulmány kiemeli, hogy a vizsgált 100 környezetbarát infrastrukturális kezdeményezésnek valamivel több mint a fele (52) nemzeti kezdeményezés volt, a többi főként regionális és helyi kezdeményezés volt, és körülbelül 10 százalék (9) volt határon átnyúló kezdeményezés. Míg a legtöbb környezetbarát infrastrukturális kezdeményezést a tagállamokban a kormány vezette, 15 kezdeményezést más típusú szervezet irányított, elsősorban környezetvédelmi civil szervezetek, kutatóintézetek és vállalkozások. A legtöbb azonosított kezdeményezés ökológiai hálózatokhoz kapcsolódott (35), ezt követték fontossági sorrendben az édesvízi és vizes élőhelyek kezelése (15), a part menti zónák többfunkciós használata (11), a városi környezetbarát infrastruktúra (10), az erdők többfunkciós használata (6), a környezetbarát infrastruktúra feltérképezése (6), a szürke infrastruktúra visszaszorítása (4), a termőföldek többfunkciós használata (3) és néhány egyéb kezdeményezés, amelyek közül sok kezdeményezésben szerepelt az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás (8). Tagállam Kezdeményezés A környezetbarát infrastruktúra elsődleges funkciója A környezetbarát infrastruktúra elsődleges elemei AT Bécsi Vízügyi Charta Vízgazdálkodás Fenntartható övezetek Háttér és célkitűzések Bécs szinte az összes ivóvizét az alsó-ausztriai stájer alpesi zónában eredő hegyi patakokból szerzi ben a teljes Rax-Schneeberg-Schneealpen-hegységet vízvédelmi területnek jelölték ki, amely az első, Bécsbe vezető, hegyi forrásvizet szállító vezetéket is magában foglalja ban második forrásként a Pfannbauern-forrással bővült a hálózat. E bővítés óta normál körülmények között e védett területek képesek egész Bécset ellátni friss alpesi forrásvízzel. A megemelkedett vízigényű időszakokban a lobau-i kútmező biztosítja a vízpótlást. A fenti elvek azt jelentik, hogy az erdei talajt okosan használták fel a víz összegyűjtésére és megszűrésére. Az egyéb funkciókat mint például a fakitermelés, vadgazdálkodás, mezőgazdaság és idegenforgalom is ennek a célnak rendelték alá. Bécs városa ezért támogatja a természetes erdőgazdálkodást az érintett területeken, így biztosítva az egészséges erdők védelmét, amelyek különböző növény- és állatfajok élőhelyéül szolgálnak. Az optimális talajállapotot a talaj vízelnyelő, vízmegtartó és vízszűrő képessége határozza meg. Az erdő szerkezete kapcsán a legfontosabb szempontok a stabilitás és az ellenálló képesség, amelyet a vegyes, korban és szerkezetben változatos erdő biztosít. Ez azt jelenti, hogy nem végeznek tarvágásokat, csak kisebb beavatkozások történnek; támogatják a természetes regenerációt és az őshonos fafajok használatát. A ritka és ökológiailag értékes fafajok használatát is ösztönzik. HU 15 HU

16 BE Sigmaplan Árvízvédelem Fenntartható övezetek BG Vizes élőhelyek visszaállítása és szennyezéscsökkentési projekt CY Part menti területek kezelésére irányuló program Vízgazdálkodás Part menti területek védelme visszaállítási területek, övezetek övezetek A Schelde folyó torkolatánál korábban jelentős árvízkárok következtek be. Ez vezetett a flamand Sigmaplan bevezetéséhez az 1980-as évek elején, amelynek célja az volt, hogy megvédje a torkolatvidéket az áradásokkal szemben. Általános vélekedés, hogy a tengerszint-emelkedés és a gazdasági fejlődés miatt az árvízkockázat jelentősen nőni fog az XXI. század során. Ez a fő oka annak, hogy a flamand kormány a Sigmaplan aktualizálását kérte. A kormány felül kívánta vizsgálni annak szükségességét, számos szempontot figyelembe véve. A biztonsági célkitűzések mellett a természetvédelem és a hajózás a torkolatvidék olyan fontos funkciói, amelyeket együttesen kell megvalósítani. A mobilitásért, vízi utakért, erdőkért és természetvédelemért felelős hatóságok 2000 és 2030 között hajtják végre a tervet. A terv a természetes vízvisszatartási területek és magasabb gátak kombinációjából áll. A Sigmaplan olyan projekteket tartalmaz, amelyek összessége 200 km hosszú vízfolyást érint, beleértve a szabályozottan csökkentett vízszintű árvízvédelmi területeket, valamint a mezőgazdasági és szabadidős földhasználatot kombináló árvízvédelmi területeket, folyóvölgy-visszaállítási projekteket, vizes élőhelyek és mezei madarak élőhelyeit, valamint az apály-dagály között kialakuló iszapmezőket és mocsarakat. A projekt annak bemutatását hivatott segíteni, hogy a környezetbarát vidékfejlesztési tevékenységek hogyan javíthatják az emberek megélhetését. A projekt a szegénység és a környezet minősége közötti kapcsolatra összpontosít. A hivatalos értékelési dokumentum (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2002) szerint: A Duna partvidéke menti régió Bulgária egyik legszegényebb vidéke, ennek oka elsősorban a Duna csökkent gazdasági termelékenysége: az 1960-as évek vége óta tizedére esett vissza a kifogott halmennyiség, ami súlyosan érintette a vidéki bevételeket és megélhetést. A visszaesés egyik mögöttes oka a halak ívásához szükséges folyó menti vizes élőhelyek megsemmisítése. Ezért a régióban a vizes élőhelyek visszaállításának a természeti erőforrások használatával történő összekapcsolása segít növelni a helyi lakosság jólétét azáltal, hogy lehetővé teszi számukra, hogy a halászat, mezőgazdaság, ökoturizmus terén növeljék gazdasági lehetőségeiket, valamint azáltal, hogy a folyó alsó szakasza mentén élő közösségek számára tisztább vizet biztosít. A part menti területek kezelésére irányuló program (CAMP) 2002-ben kezdődött Cipruson, a projektmunka 2005 és 2007 között zajlott, a hangsúlyt a teljes part menti terület kezelése kapta. A programot a ciprusi kormány (a Mezőgazdasági, Természeti Erőforrások és Környezetvédelmi Minisztérium Környezetvédelmi Szolgálata) és a földközi-tengeri cselekvési terv (MAP) együttesen valósította meg. A nemzeti és helyi hatóságok a kiválasztott part menti területeken intézményekbe tömörültek, hogy rendszeresebb, integráltabb módon kezeljék a part menti és tengeri övezeteket. A CAMP a természeti erőforrásokkal, pl. a vízzel és talajjal való gazdálkodásnak, valamint az olyan gazdasági tevékenységeknek a támogatásához, mint az idegenforgalom, a városfejlesztés, az akvakultúra és a hulladékgazdálkodás, olyan eszközöket használ, mint például a földrajzi információs rendszerek (GIS), a környezetvédelmi hatásvizsgálat (KVH), a stratégiai környezeti vizsgálat (SKV) és a gazdasági elemzés (GE). A CAMP Ciprus fő célkitűzése a part menti területek integrált kezelésére szolgáló stratégia kidolgozása. A fő hangsúly a tengerparti területekre vonatkozó tervezésre és azok kezelésére szolgáló jelenlegi szakpolitikai keret hiányosságainak kezelésén van, különösen a környezetvédelmi szempontoknak a fejlesztési folyamatba történő beépítésén. A CAMP Ciprus konkrét célkitűzései a következők: megerősíteni a szakpolitikák integrációját a part menti erőforrások megőrzése és fejlesztése céljából; fokozni az együttműködést az illetékes osztályok/minisztériumok között a szakpolitikai döntéshozatali és végrehajtási folyamat során; felhívni a közvélemény figyelmét a tengerparti területek kezelésének hatókörére és jelentőségére; HU 16 HU

17 harmonizálni a nemzeti vagy helyi fejlesztési elképzeléseket, és összeegyeztetni a tervezési politikákat a helyi közösségek gazdaságfejlesztési törekvéseivel. CZ Az ökológiai stabilitás területi rendszere A biológiai sokféleség megőrzése visszaállítási területek, övezetek, természetes A TSES-kezdeményezés hivatalosan 1992 júniusában kezdődött, azonban a tervezés és az eszmecserék már az 1970-es évek óta folyamatban voltak. A koncepció része a nemzeti környezetvédelmi jogszabályoknak. Kötelező alapul szolgál a következőkhöz: földhasználat vagy területrendezés, erdőgazdálkodási tervek, vízgazdálkodási dokumentumok és más, a tájkép védelmével és visszaállításával foglalkozó dokumentumok. A rendszer célja, hogy ökológiai szempontból jelentős tájképszegmensek hálózatát képviselje, amelyek funkcionális és területi kritériumok alapján hatékonyan oszlanak meg, és a biotikus, hidrológiai, talajjal kapcsolatos és katasztrófamentesítési körülményekre is kiterjednek. Eredetileg magterület és folyosó kiterjedt hálózata szerepelt a tervek között, amely feltérképezése központilag zajlott. A magterületek a nemzetileg védett területeket és Natura 2000-es területeket is magukba foglalhatják, amennyiben azok átfedésbe kerülnek a tervezett TSES-rendszerrel. A 2010 januárjától kezdődően megvalósított becsült száma nem érte el a 200-at a magterületeken és a folyosókon. A rendszernek a jelenlegi és jövőbeli körülményekhez történő igazításával kapcsolatos munka jelenleg folyik. A kezdeményezés fő célkitűzése, hogy az ökoszisztémák megőrzésével vagy visszaállításával, és kölcsönös összekapcsolódásukkal megerősítse a táj ökológiai stabilitását. Konkrét céljai a következők: a nemzeti természeti örökség fenntartása és visszaállítása; a lepusztult tájakon az ökoszisztémák ellenálló képességének megerősítése és az érintetlen területek fenntartása; kedvező hatások gyakorlása a környező táj lepusztult részeire. DE Zöld öv Németország A biológiai sokféleség megőrzése övezetek, természetes, mesterséges Az egykori vasfüggöny helyén húzódó zöld öv km hosszú, Németországban található ökológiai hálózat. Területe hektár. Nyolc európai ország írt alá megállapodást arról, hogy egy egész Európán átívelő zöld övet hoznak létre, amely a Barents-tengertől a Fekete-tengerig tart; ennek részét képezi a német zöld öv. Az öv számos védett területet köt össze, célja, hogy ezen összeköttetések fejlesztésével és az érdekelt felek hálózatának kiépítésével erősítse azok ökológiai értékét. Nemzeti parkokat, natúrparkokat, bioszféra-rezervátumokat és határon átnyúló védett területeket (összesen 70 %), valamint 30 %-ban határmenti vagy határon átnyúló, nem védett területeket köt össze. Támogatja a természetvédelmen alapuló regionális fejlesztési kezdeményezéseket. Úgy is hívják, hogy transzregionális, nagyléptékű, nagy ökológiai jelentőségű élőhelyhálózat. Az egykor a vasfüggönyhöz és a halálzónához tartozó területek ma a német biotóphálózat gerincét adják. A terület kb. 15 %-a van lepusztult állapotban. A célkitűzések a következők: a biológiai sokféleség és az egyedülálló természeti értékek megőrzése elsősorban az irányítási módszerek összehangolásával a határ mindkét oldalán; a nemzeti természeti örökség megőrzése; emléket állítani a közelmúlt német történelmének; egyfajta speciális szabadtéri múzeum létrehozása, a lehető legtöbb német tájtípus keresztmetszetének bemutatásával; olyan vonal létrehozása, amely nem megosztja, hanem összeköti Németország régi és új tartományait, a német újraegyesítés egyfajta élő emlékműve. HU 17 HU

18 E kezdeményezés érdekes pillanata volt a zöld befektetési jegyek kibocsátására irányuló közfelhívás. A 65 eurónál többet ajánló adományozók szimbolikus részesedést kapnak a zöld övben, és ezt egy befektetési jeggyel is igazolhatják. A befektetési jegyekből származó bevételt a korábbi Kelet- és Nyugat-Németország közötti határvidék mentén fekvő földek vásárlására, PR- és lobbitevékenység finanszírozására, és megvalósítási projektek támogatására használják. DK Dánia stratégiája a változó éghajlathoz való alkalmazkodásra Éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás EE Észt zöld hálózat A biológiai sokféleség megőrzése Mesterséges, természetes övezetek, városi és városkörnyéki zöldterületek, természetes 2008-ban Dánia nemzeti stratégiát dolgozott ki az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, amely a biológiai sokféleség alkalmazkodására vonatkozó intézkedéseket is figyelembe veszi. A stratégia célja annak biztosítása, hogy a jövőben az éghajlatváltozást kellően vegyék tekintetbe és építsék be a tervezésbe és fejlesztésbe. A stratégia számos olyan iránymutatást tartalmaz, amely a hatóságok, vállalkozások és polgárok számára lehetővé teszi, hogy gyorsan és önállóan reagálhassanak az éghajlatváltozás által a dán társadalomban okozott problémákra. A stratégia megállapítja, hogy számos tevékenység van már folyamatban annak biztosítására, hogy a természet egészséges és erős maradjon a megváltozott éghajlati körülmények között is, például a természet feldarabolódásának elkerülését, valamint az invazív fajok kivédését és az ellenük való küzdelmet célzó tevékenységek. A stratégia azt is megjegyzi, hogy az önkormányzatoknak tervezési célokból a zöld folyosókra vonatkozó információra és iránymutatásokra van szükségük, valamint hogy a hatóságok és a lakosság számára tájékoztatást kell nyújtani az invazív fajokról. Azt is megállapítja, hogy gazdasági elemzésre lesz szükség többek között a következő területeken: 1. a természet éghajlatváltozáshoz való saját alkalmazkodása tervezéssel és szabályozással történő előmozdításának költségei és előnyei, amelynek eredményeként csökken a szétdarabolódás, növekedési folyosók jönnek létre, és csökken a meglévő stressztényezők száma; 2. természet és környezet szempontjából semleges, éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás a természet számára fontos ágazatokban, például mezőgazdaság, erdészet és a part menti területek kezelése; 3. a természetből származó, közvetlen piaci értékkel nem rendelkező javak és szolgáltatások árának megállapítása, például légszennyezés csökkentése, vízgazdálkodás, talaj megőrzése, és a természetgazdálkodás társadalmi-gazdasági előnyeinek és költségeinek kiszámítási módszerei. A tervezett intézkedések között szerepel a kiválasztott folyóvölgyek természetes vizes élőhelyekké történő átalakítása, a tengervizekben az oxigénkimerülés csökkentését célzó intézkedések, vagy az élőhelyek szétdarabolódásának kezelését célzó intézkedések. Az 1970-es évektől kezdve az ország multifunkcionális megközelítést alkalmazott az ökológiai hálózatokra. Az 1990-es évek elején a hálózati kezdeményezést a tervezéssel foglalkozó szakértők is átvették, és 1995-ben jogszabály született az ökológiai hálózatokról, Építési és területrendezési törvény címmel. A hosszú távú nemzeti területrendezési terv, az Észtország 2010 fektette le az észt ökológiai hálózat alapelveit azáltal, hogy folyosókat és 12 nemzetközi jelentőségű magterületet állapított meg. Az első tájékoztató térkép 1983-ban készült, 1999-ben pedig megkezdődött a megyei (tematikus) tervezés második szakasza. Célja, hogy meghatározza a földhasználat és földelosztás kialakításának környezeti feltételeit. A fő feladatok ebben a szakaszban kiterjedtek a zöld hálózat kialakítására, amely biztosítja annak természeti, környezeti és társadalmi-gazdasági felhasználási módjait az adott területen. Az ökológiai hálózatok koncepciója Észtországban elsősorban a területrendezési rendszer részét képezi, de más ágazatokban is megvalósítják, például a természetvédelem, erdőgazdálkodás, vízgazdálkodás területén és egyéb területeken. Megyei szinten a zöld hálózat elengedhetetlen része a megyei tervezési rendszernek. Az elképzelés a zöld hálózat teljes lefedettségét a teljes észt terület mintegy 55 %-ában, 12 viszonylag zárt magterületben határozza meg. Ez a terület elég nagy ahhoz, hogy ne csupán nemzeti szinten, hanem európai szinten is kompenzációs feladatot lásson el. A területrendezési rendszer alapvetően az észt közigazgatási alapegységek szerint szerveződik (ország nemzeti terv > megyék megyei szintű tervek > települések átfogó tervek). A zöld hálózatot a tervezés mindhárom szintjén, különböző mértékben figyelembe veszik. HU 18 HU

19 A fő célok a következők: funkcionális szempontból kiegészíteni a védett területek hálózatát, és összekötni azokat a természeti területekkel egy teljes körű rendszerben; megvédeni az értékes természetes élőhelyeket és megőrizni a vadon élő állatok vándorlási útvonalait, valamint megvédeni és megóvni az értékes tájakat; a természetvédelem védett területeken kívüli elősegítése. A további multifunkciós célok a következők: a természetes területek térszerkezetének a lehető legésszerűbb módon történő kialakítása, figyelembe véve az ökológiai, környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi szempontokat; az ember által a természetre gyakorolt hatások enyhítése, ellensúlyozása és megelőzése, így járulva hozzá a fejlődési stratégiához; a természetes területek megközelíthetőségének biztosítása által a természetbarát irányítás, életmódok és szabadidős tevékenységek lehetőségének felkínálása; a különböző ágazatok (erdészet, mezőgazdaság, közlekedés, szabadidő eltöltése) jövőbeli érdekellentéteinek minimálisra csökkentése a területrendezés segítségével; iránymutatás a földhasználat és földfelosztás számára; a környezet természetes önszabályozó képességének megőrzése; a nemzetközi és a határokon átnyúló együttműködés támogatása. EL Környezetvédelem és fejlődés operatív program Ökoszisztémaszolgáltatás övezetek A Környezetvédelem és fejlődés operatív program kezeli az uniós strukturális alapokból és más forrásokból származó finanszírozást, amely között áll Görögország rendelkezésére. A program kialakítását felvázoló terv abból az álláspontból indul ki, hogy Görögország le van maradva más európai gazdaságok mögött az iparosodás mértékét illetően, így lehetősége van arra, hogy a gazdasági növekedést a fejlődéssel ötvözze. E politikai kezdeményezés általános stratégiai célkitűzése a környezet védelme és kezelése annak érdekében, hogy ez ugródeszkaként szolgálhasson a közegészség védelme és a polgárok életminőségének javítása számára, valamint a környezeti elemek, természeti erőforrások és városi központok (talaj, víz, légkör, természet) kezelésével alaptényező legyen a gazdasági versenyképesség fellendítésében, fejlesztve a közigazgatás környezetvédelmi politika kialakítására és végrehajtására irányuló képességét, és javítva a társadalom és a polgárok reakcióját a környezetvédelmi kérdésekben. ES A városi környezetbarát infrastruktúra felé Vitoria-Gasteizben Ökoszisztémaszolgáltatás Fenntartható övezetek, városi és városkörnyéki zöldterületek, természetes Vitoria-Gasteiz, az észak-spanyolországi Baszkföld fővárosa 2012-ben elnyerte az Európa Zöld Fővárosa díjat. Vitoria-Gasteiz az egyike azon európai városoknak, ahol a legnagyobb az egy főre jutó zöldterület aránya (kb. 45 m2/fő) az összes lakos valamely kültéri zöldterület 300 m-es környezetében él.. Több mint 30 éve a város egy 613 hektáros zöld övbe ruházott be, amely hamarosan már 950 hektáros területet tesz ki, sikeres mobilitási váltást hajtott végre, parkok és városi sétautak kiterjedt hálózatát építette ki és vízgazdálkodási rendszereket valósított meg. A félig természetes zöld övben már az 1990-es évek elejétől kezdve folyt a munka, a törekvések és a beruházások főként a lepusztult területek, például kavicsbányák és lecsapolt vizes élőhelyek visszaszerzésére irányultak. A zöld öv összeköti a várost és a vidéket két külvárosi, visszaállított vizes élőhelyes területének jelentős természeti értékét nemzetközi védelmi státusszal ismerték el. E két terület hatékony HU 19 HU

20 , mesterséges vízvisszatartó és víztisztító kel rendelkezik, parkok és látogatóközpontok találhatók itt, és minimálisra csökkenti a folyó vízének a város szennyvíztisztító hálózatába történő bekerülését. Egyéb esetben a hálózatot fel kellett volna újítani és ki kellett volna bővíteni. Pusztán esztétikai és szabadidős funkciói mellett a város zöld öve alapvető szerepet játszik a városi éghajlat nyáron történő lehűtésében és a kényelemérzet javításában, csökkenti a szennyezést, megköti a szén-dioxidod, növeli a talaj szűrőképességét, következésképpen pedig javítja a város ökológiai eltartóképességét. Az üzletiparkprojektek a lepusztult területeket új, vegyes városi területekké alakítják át, a város vízi útvonalai pedig újra megnyitásra kerültek. Új zöld hidak épülnek, amelyek a lakóterületeket összekötik a vidékkel. Mindez a városi önkormányzat és a polgárok alapos területrendezési tevékenységének és a hosszú távú elkötelezettségének köszönhető. A Spanyolországban jelenleg tapasztalt gazdasági válság és a magas munkanélküliség elleni küzdelem mellett Vitoria-Gasteiz jelentős összegeket fektet a zöld oktatásba és foglalkoztatásba, ami szorosan kapcsolódik a technológiához és az innovációhoz, illetve olyan programokba, amelyek célja a természeti környezet javítása és a biológiai sokféleség visszaállítása. FR Zöld és kék infrastruktúra A biológiai sokféleség megőrzése visszaállított területek, természetes A zöld és kék hálózat kulcsfontosságú nemzeti területrendezési eszköz. Fő célja, hogy az ökológiai folytonosságok megóvásával és visszaállításával megállítsa a biológiai sokféleség csökkenését, így biztosítva az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtását. A zöld és kék infrastruktúra irányítása helyben, az állami és helyi (főként regionális) hatóságok együttműködésével, az egyéb helyi szereplőkkel folytatott konzultáció alapján, szerződéses alapon, az állam által meghatározott koherens keretek között történik. A központi kormányzat regionális képviselője ( prefet de region ) határozza meg a végleges tervet, miután konzultált a regionális tanáccsal ( közgyűlés ). Az átfogó cél annak biztosítása, hogy a biológiai sokféleség megőrzését vegyék figyelembe a területrendezési döntések során, különösen a területi koherenciatervekben (SCoT-k) és a helyi városrendezési tervekben (PLU-k). Nemzeti szinten az illetékes hatóságok kidolgozták, majd később frissítették a Nemzeti iránymutatások az ökológiai folytonosság megőrzéséhez és erősítéséhez ( Orientations nationales pour la préservation et la remise en bon etat des continuités écologiques ) című keretdokumentumot. Továbbá létrehozták a kék és zöld hálózatok nemzeti bizottságát, amelynek tagjai a helyi önkormányzatok képviselői, gazdasági szereplők, nemzeti parkok és környezetvédelmi civil szervezetek. Regionális szinten kidolgozásra került Az ökológiai koherencia regionális terve ( Schéma régional de cohérence écologique című keretdokumentum, amely a nemzeti keretrendszeren alapul. A regionális keret, amely a területek meghatározását és feltérképezését, valamint a tervezett intézkedésekkel kapcsolatos egyéb információkat foglalja magában, megfontolásra megküldésre került a helyi önkormányzatok részére. A helyi tervezési eszközöknél figyelembe kell venni a regionális terveket. HU Magyar Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program Ökoszisztémaszolgáltatás Fenntartható övezetek A program célja a biológiai sokféleség védelme a Magyarország területének 83 %-át borító mezőgazdasági földterületen. A 2002-ben elindított program pénzügyi támogatást nyújt azoknak a gazdálkodóknak, akik önkéntesen valósítanak meg agrár-környezetvédelmi gazdálkodási rendszereket. E rendszerek megvalósítása különösen a környezetvédelmi szempontból érzékeny területek esetében támogatott; e területek meghatározása a következő: bármely olyan extenzív művelésű terület, amely a természetbarát művelési módszerek megőrzését, és ezáltal a természetes élőhelyek védelmét, illetve a biológiai sokféleség, a tájképi értékek, valamint a kulturális és HU 20 HU