BIBLIA-TANULMÁNYOK 2013/4. A szentély

Átírás

1 BIBLIA-TANULMÁNYOK 2013/4. A szentély BIK KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 2013

2 A tanulmányokat összeállította: Martin Pröbstle Fordította: Hegyes-Horváth Csilla Felelõs szerkesztõ: Zarkáné Teremy Krisztina A tanulmány a Hetednapi Adventista Egyház engedélyével jelent meg. A Biblia-tanulmány elektronikus formában a oldalon a Kiadványok menüpont alatt tölthetõ le. Bibliaiskolák Közössége Könyvkiadó Székhely: 1121 Budapest, Remete út 16/A Kiadó és könyvlerakat: 1181 Budapest, Reviczky Gyula u. 46. Telefon/fax: 06-1/ / bik@bibliakiado.hu Sorozatszerkesztõ: Egerváriné Árvai Márta Nyomtatás: Reménység Alapítvány, Nágocs ISBN ISSN

3 TARTALOM Elõszó I. tanulmány október 5. A mennyei szentély II. tanulmány október 12. Menny a földön III. tanulmány október 19. Áldozatok IV. tanulmány október 26. Amit a szentélyszolgálatból tanulhatunk V. tanulmány november 2. Engesztelés: bûnért való áldozat VI. tanulmány november 9. Az engesztelés napja VII. tanulmány november 16. Krisztus értünk vállalt áldozata VIII. tanulmány november 23. Nagy Fõpapunk, Krisztus IX. tanulmány november 30. Az advent elõtti ítélet X. tanulmány december 7. A végidei engesztelés napja XI. tanulmány december 14. Prófétai üzenetünk XII. tanulmány december 21. Az Isten jelleme körüli kozmikus küzdelem XIII. tanulmány december 28. Bátorító szó a szentélybõl Igék minden napra

4 Elõszó Amennyei szentélyrõl és az abban folyó szolgálatról szóló bibliai tanítás sajnos a kereszténységen belül is kevéssé ismert, ezért nem túlzás azt mondani, hogy éppolyan megkülönböztetõ ismérve adventista hitünknek, mint a szombatünneplés. Nem véletlen, hogy ez hitünk egyik leginkább támadott pontja. Mégsem azért kell alaposan megismernünk és megértenünk a szentélyrõl szóló tanítást, hogy felvértezettek legyünk ezekkel a támadásokkal szemben, hanem azért, mert az egész életünk és hitünk központi kérdésérõl szól: a bûntõl való végérvényes szabadulásunkról, arról, hogy megállhatunk-e majd Isten ítélõszéke elõtt. Ezért nem elég ismerni ezt a tanítást, hanem ennek a fényében kell élnünk a mindennapjainkat, ahogyan az ószövetségi Izráel is elcsendesedett a nagy engesztelési napon, és lélekben a szentélyben folyó, örök sorsát eldöntõ szolgálatra összpontosított. A megtisztítás munkája pedig csakis a mi tudatos együttmûködésünkkel valósulhat meg. Lélekben követnünk kell Megváltónkat a mennyei szentélybe, ahol most is közbenjár értünk, és ezzel egyidejûleg itt, a Földön is döntõ változásoknak kell történniük: Ha a bûneinkrõl szóló összes feljegyzés eltûnne is, akár Isten saját kezével töröltetne el, bûneink mégis megmaradnának, mert a bûn bennünk van A földi szentély szolgálata arról tanúskodik, hogy a szentély megtisztítása és ezáltal az evangéliumi szolgálat befejezése érdekében mindenekelõtt annak a népnek kell véglegesen megtisztulnia, amely részt vesz ebben a szolgálatban. Azaz a szentélyben magában nem fejezõdhet be addig a törvényszegésektõl, bûnöktõl és tisztátalanságoktól való szabadítás és az Istennel megbékélés mûve, amíg ez meg nem valósul minden egyes személyben, aki része volt a szentély szolgálatának. A szentély nem tisztíttathat meg addig, míg nem tisztul meg minden egyes hívõ, aki ott imádja az Urat. A szentély nem tisztíttathat meg addig, amíg a nép bûnvallomásai és papi közbenjárás által a tisztátalanságok, törvényszegések és a bûnök folyama árad a szentélybe Ezt a folyamot meg kell állítani, éspedig a forrásnál, a szentélyhez tartozó hívõk szívében és életében, mielõtt lehetséges volna magának a szentélynek a megtisztítása. (Robert J. Wieland: Az 1888-as üzenet, A szentély megtisztítása és az 1888-as üzenet c. fej.) Azoknak, akik akkor élnek a Földön, amikor Krisztus befejezi közbenjárását a mennyei templomban, a szent Isten színe elõtt közbenjáró nélkül kell megállniuk. Ruhájuknak hótisztának kell lennie, jellemüknek»a meghintés vére«által meg kell tisztulnia a bûntõl. Isten kegyelme és kitartó emberi igyekezet által gyõzniük kell a bûn ellen vívott harcban. Miközben a vizsgálati ítélet folyik a mennyben, és Krisztus a bûnbánó hívõk bûneit eltávolítja a templomból, 4

5 a földön Isten népe között a tisztogatás, a bûntõl való szabadulás különleges munkájának kell végbemennie. ( ) Addig kell krisztusi tökéletességre igyekeznünk, amíg nagy Fõpapunk engesztelést végez értünk Ebben az életben kell elszakadnunk a bûntõl Krisztus engesztelõ vérébe vetett hit által. (Ellen G. White: A nagy küzdelem, A szentély; A nyomorúság ideje c. fej.) Megjegyzések a tanulmányok átvételével kapcsolatban Ebben a negyedévben nemcsak a témaválasztás és a téma felosztása tekintetében vettük át a világközösség tanulmányát (amire eddig is mindig törekedtünk), hanem magát az anyagot is az eredeti, magyarra fordított formájában. Azért választottuk ezt a megoldást, mert miután megismerhettük a tanulmány szövegét, úgy éreztük, hogy kerek egészet képez és mindenre kiterjedõen járja körül a témát. (Szerzõje Martin Pröbstle testvérünk, a bogenhofeni teológiai szeminárium tanára.) Megkeresésünkre válaszul a magyar unió vezetõsége rendelkezésünkre bocsátotta a már elkészült tanulmányt, amiért ezúton is köszönetet mondunk. A fentiekbõl következõen a tanulmányok feldolgozásának módja valamelyest eltér a megszokottól, amit a felkészülés és az átvétel során is figyelembe kell majd venni: az egyes tanulmányok napi bontásban dolgozzák fel az adott anyagot, ehhez viszonylag sok igeszakaszt és bizonyságtételi szakaszt ajánlanak elolvasásra. Az utóbbi idõben hozzászokhattunk és ezáltal talán kicsit el is kényelmesedhettünk, hogy általában hat kérdés szerepel egy tanulmányban, amelyekhez viszonylag kevés igeszakasz tartozik, és ezek szövege is megjelent a tanulmányfüzetben. Mindenkit bátorítani szeretnénk, hogy ne riadjon vissza a régen nálunk is gyakorlatot jelentõ módszertõl: keressük meg a hivatkozott igeszakaszt, és abból önmagunk számára és a csoportos átvételre készülve emeljük ki és jegyezzük be a tanulmányfüzetbe azt, amit megértettünk és lényegesnek tartunk. Azért is hasznos ez a régi és bevált módszer, mert így összefüggésében is olvashatjuk az adott igeszakaszt, jobban megértve annak mondandóját, s így valóban Biblia-tanulmányozást folytatunk. Az egyes szakaszok végén lévõ, továbbvezetõ kérdések megválaszolását és csoportos megbeszélését is vegyük komolyan. Ezekre a válaszokat nekünk kell megadnunk, mivel személyes vonatkozásuknál fogva más nem teheti meg helyettünk. Sokszor éppen ezek hozzák közelebb és teszik személyessé számunkra az általános érvényû igazságokat és tanulságokat. Õszintén kívánjuk, hogy mindannyiunk áldását és üdvösségét szolgálja ez a negyedévi tanulmányunk is! 5

6 1. tanulmány szeptember 28 október 4. A mennyei szentély SZOMBAT DÉLUTÁN e HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 25:1; Zsoltár 11:4-7; 89:15; Jeremiás 23:23-24; Zsidók 8:1-2; Jelenések 4, 5 Hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot (1Kir 8:49). Hol lakik Isten? Egy hatéves gyermek kérdése zavarba ejtő lehet. Ezt pedig követhetik még bonyolultabbak, mint például: Ha Isten egy helyen él, hogyan lehet jelen mégis mindenütt? Vagy: Szüksége van Istennek lakóhelyre? Esetleg: Ha nincs szüksége rá, mégis miért van neki lakhelye? Továbbá: Miért kell Istennek egyáltalán lakóhely? Jó kérdések, és mivel nagyon keveset tudunk (sokkal több, amiről fogalmunk sincs), a válaszadás nem könnyű. Mindazonáltal igyekszünk meglévő ismereteink alapján felelni. Hetednapi adventistaként tudjuk a Bibliából, hogy Isten a mennyben lakozik, ott fenn munkálkodik értünk, tevékenységének központja pedig a mennyei szentély. A Szentírás világosan fogalmaz: a mennyei szentély valóságos hely. E hellyel kapcsolatban sok mindent megtudhatunk Istenünk jelleméről és munkájáról. Ebben a tanulmányban a mennyei szentéllyel foglalkozunk és mindazzal, amit Isten ott végez értünk, hiszen ami ott folyik, az mind értünk történik! 6 VIDEÓGALÉRIA Bibliatanulmány

7 szeptember 29. vasárnap isten lakóhelye Gyakran mondjuk, hogy Isten mindenütt ott van, mindenütt jelenlévő, vagyis az egész világegyetemben jelen van. Csak a közelben vagyok-é én Isten? és nem vagyok-é Isten a messzeségben is? vajon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet (Jer 23:23-24)? Dávid is tisztában volt azzal, hogy az Úr elől senki nem menekülhet el (lásd Zsoltár 139). Pál pedig azt fejtegette, hogy Isten mindenkihez közel van, legalábbis lelki értelemben (ApCsel 17:27-28). Isten mindenütt jelenvalósága mellett azt is tudjuk, hogy öröktől fogva létezik. Létének nem volt kezdete és nem lesz vége sem (Zsolt 90:2); mindig volt és mindig lesz (Júd 25). Milyen tanítás rejlik 1Kir 8:49 és Zsolt 102:20 verseiben arról a helyről, ahol Isten lakozik? Hogyan érthetnénk meg ennek a jelentését? Megérthetjük egyáltalán? A Szentírás számos alkalommal említi, hogy Isten lakhelye a mennyben van (1Kir 8:30, 43, 49). Vajon ez azt jelenti, hogy az Úr sokkal inkább jelen van a mennyben, mint bárhol máshol? Nyilván különleges módon lakozik a mennyben: dicsőség és tökéletes szentség övezi. Isten jelenléte a mennyben mutatkozik meg a leginkább. Viszont különbség van Isten általános jelenléte és különleges jelenléte között. Általánosságban jelen van mindenütt, mégis úgy dönt, hogy különleges módon nyilatkoztatja ki önmagát a mennyben és amint látni fogjuk a mennyei szentélyben. Persze el kell ismernünk, hogy Isten fizikai természetét illetően korlátozottak az ismereteink. Ő Lélek (Jn 4:24), ennélfogva nem foglalhatja magába semmilyen teremtett forma, építmény vagy dimenzió (1Kir 8:27). Ugyanakkor a Biblia a mennyet (Jn 14:1-3) és a mennyei szentélyt valóságos helyként mutatja be (Zsid 8:2), ahol Isten látható (ApCsel 7:55-56; Jel 4:2-3). Azt kell hinnünk tehát, hogy még a menny és a mennyei szentély is olyan hely, ahová Isten leereszkedik teremtményeivel találkozni. Sok minden létezik, amit nem könnyen tudunk elképzelni vagy megérteni, ezek közé tartozik Isten lakóhelye is. A Biblia viszont azt állítja, hogy ez alatt valóságos lakhelyet kell értenünk. Hogyan tanulhatunk meg az Ige minden tanításában bízni, még ha néha nehéz is bizonyos dolgokat felfogni? Miért fontos bizalmat tanulni akkor is, ha nem minden világos? 7

8 hétfő szeptember 30. AZ ÚR TRÓNTERME Mit tanítanak Zsolt 47:7-10; 93:1-2; 103:19 versei Istenről és a királyi székéről? Több bibliai látomásban is szerepel a mennyei trón. A látomások főként a mennyei gyűlést mutatják be, amelynek Isten a Királya. Érdekes módon a legtöbb ilyen jelenet az emberek ügyeit érinti, amikor Isten rendszerint az igazak érdekében cselekszik, illetve emeli fel szavát. A Biblia Isten hatalmát is kiemeli. Például A zsoltárok könyvének is visszatérő témája az, hogy az Úr a Király. Ő nemcsak a menny Ura, hanem az egész föld királya (Zsolt 47:8); nem csupán a jövőben, hanem már itt és most is (Zsolt 93:2). Több minden következik abból, hogy Isten királyi széke a mennyben van. Például az, hogy Ő független és az egész világegyetemnél hatalmasabb. Mit tanítanak Zsolt 89:15 és 97:2 versei Isten jelleméről és uralmának módjáról? Isten uralma irgalmasságon és igazságon, valamint szereteten és hűségen alapszik. Ezek az erkölcsi tulajdonságok egyértelműen bizonyítják, hogyan munkálkodik az emberek világában, és kiemelik rangját az egész világegyetemben. Az uralkodását meghatározó tulajdonságokat szeretné látni népe életében is (Mik 6:8; vö. Ézs 59:14), tehát szent kiváltságunk, hogy így éljünk. Ahogy a föld a természet törvényeit követve feltárja kincseit, úgy kellett volna a népnek az erkölcsi törvény iránti engedelmességével Isten jellemvonásait visszatükröznie (Ellen G. White: Boldog otthon. 3. kiad. Budapest, 2012, Advent Kiadó o.). Hogyan tudnánk mind inkább jóságot, irgalmasságot és igazságot sugározni a gonoszsággal, jogtalansággal és kegyetlenséggel teli világban? Miért kell ezt tennünk? 8

9 október 1. kedd istentisztelet a mennyben Olvassuk el A jelenések könyve 4-5. fejezetét! Mit tanít ez a két fejezet Isten mennyei lakhelyéről? Hogyan tárja fel előttünk a megváltási tervet ez a szakasz? Az Isten mennyei trónterméről szóló látomás a mennyei szentélyt mutatja be, ami a héber vallási rendszerre utaló nyelvezetből is nyilvánvaló lesz. Például a Jel 4:1-ben szereplő ajtó és trombita szavak gyakran előfordulnak a szentélyre vonatkozóan a Septuagintában (az Ószövetség ősi görög fordításában) is. A Jel 4:3 versében említett három drágakő a főpap melldíszének is részét képezte. A hét lámpatartó Salamon templomának lámpatartóira emlékeztet. A huszonnégy vén pedig a papok évenkénti, huszonnégyes szolgálati beosztására, valamint az imádságukra utal, amit az illattételi oltárnál mondtak el (Zsolt 141:2). E versek mindegyike az ótestamentumi, a földi szentélyben zajló szentélyszolgálatra mutat vissza. Végül a megöletett bárány Jelenések 5. fejezetében egyértelműen Krisztus áldozati halálára utal. Krisztus, a Bárány közvetíti egyedül az Isten által felkínált megváltást, és győzelme (Jel 5:5), áldozata (9. és 12. vers), valamint Isten-volta (13. vers) miatt méltó. Krisztus magára vette az emberi természetet, és az áldozat oltárára helyezte életét, hogy az ember, az isteni természet részesévé válva, elnyerhesse az örök életet (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 3. köt. Budapest, 2010, Advent Kiadó o.). E két fejezetben az Isten trónja körüli jelenet a Mindenható munkáját mutatja be, amit az emberiség megváltásáért végez. Azt is láthatjuk, hogy műve a mennyei intelligens lények szeme láttára bontakozik ki, ami a nagy küzdelem témájának egyik kulcseleme. Mit jelent az, hogy Krisztus, aki maga is Isten, magára vette emberi természetünket és helyettes áldozatként meghalt értünk? Vagyis, minden valaha elkövetett bűnünkért a minket illető büntetés Őt érte. Miért fontos, hogy ez az igazság motiválja minden tettünket, szavunkat és gondolatunkat? 9

10 szerda október 2. A FOGADÓTEREM Olvassuk el Zsolt 11:4-7 és Hab 2:20 verseit! Mit tesz még mennyei templomában az Úr, és miért fontos ezt tudnunk? Sok zsoltár ír arról, hogy az Urat nem hagyja hidegen az igazak helyzete, mint ahogy az őket ért igazságtalanságok sem. Dönteni fog a jóvátételre váró ügyekben: igazolja az igazat és bűnösnek mondja a bűnöst (lásd 5Móz 25:1), miként egy jó bíró. Amikor Isten ítél, a trónteremből tárgyalóterem, a királyi székből pedig bírói szék lesz. A trónon ülő fog ítélkezni (Zsolt 9:5-9) ismerős kép a Közel-Keleten, hiszen a királyok gyakran bíráskodtak is. Isten ítélete kiterjed úgy a gonoszokra, mint az igazakra. A gonoszok Sodomához és Gomorához hasonló büntetést kapnak, ám az igazak látják az ő orcáját (Zsolt 11:6-7). A trónterem és a tárgyalóterem klasszikus kombinációja megjelenik Dán 7:9-14 verseiben is (ez egy fontos szakasz, amit később még tanulmányozni fogunk). Itt ismét két fajtáját látjuk az ítéletnek: a szenteket felmentő határozatot, illetve Isten ellenségeinek halálos ítéletét. Habakuk könyvében, miután a próféta megkérdezi Istentől: miért hallgat az igazságtalanságok láttán (Habakuk 1. fej.), az Úr azt feleli, hogy bizonyosan meghozza majd ítéletét (Hab 2:1-5). A bálványokban sem lélek, sem élet nincs (Hab 2:19), a teremtő Isten viszont mennyei temploma királyi székén trónol, ítéletre készen. A próféta int: hallgasson előtte az egész föld (Hab 2:20)! Isten uralmát és ítéletét áhítattal, tisztelettel teljes csendben kell figyelnünk. Az Úr különleges jelenléte is ott nyilvánul meg és a mennyei lények ott imádják, ahol minden ember felett igazságos ítéletet hoz: a mennyei szentélyben. Isten igazságos; az igazsággal kapcsolatos kérdéseinkre az általa meghatározott időben kapunk választ, nem pedig amikor mi szeretnénk. Bármennyire is igazságért kiált a lelkünk, most gyakran nincs benne részünk. Miért kell mégis bíznunk Isten igazságosságában? Ennek ígérete nélkül milyen reményünk lenne? 10

11 október 3. csütörtök A MEGVÁLTÁS HELYE Mit tesz Krisztus Isten trónjánál (Zsid 8:1-2)? A zsidókhoz írt levél azt tanítja, hogy Krisztus Főpapként szolgál a mennyei szentélyben. Munkáját a megváltásunkért végzi, hiszen Isten színe előtt jelenik meg értünk (lásd Zsid 9:24). Együtt érez velünk, biztosít arról, hogy nem vet el, hanem az Ő érdemeiért irgalmat és kegyelmet kapunk (Zsid 4:15-16). A mennyei szentélyben akárcsak annak idején a földi szentélyben engesztelés történik a hívők bűneiért (Zsid 2:17), ez a békéltetés. Az értünk a kereszten meghalt Jézus végzi most szolgálatát értünk a mennyben. Olvassuk el Jel 1:12-20, 8:2-6, 11:19 és 15:5-8 szakaszait! Milyen képek jelennek meg előttünk e versekben a szentéllyel kapcsolatban? Ezek a szakaszok csak néhány példát idéznek A jelenések könyvéből, a szentély képét megjelenítő részekből. Az első, bevezető jelenet főpapi öltözetben mutatja Jézust, amint a hét gyertyatartó között jár (Jel 1:12-20). A második a mennyei tróntermet villantja fel. Számos elemet találunk benne, amelyek a szentélyre utalnak: trón, tűzlámpás, tenger, megöletett Bárány, vér, arany illattételi poharak (Jelenések 4-5. fej.). A harmadik jelenet a közbenjárás folyamatos jellegét érzékelteti a mennyei szentély első részével összefüggésben (Jel 8:2-6). A negyedik, központi jelenet a második, vagyis belső helyiségbe vezet, ahol megpillanthatjuk a szövetség ládáját (Jel 11:19). Az ötödik jelenetben az egész mennyei szentélyt láthatjuk (Jel 15:5-8). A hatodik jelenet különleges, nem tartalmaz konkrét utalásokat a szentélyre vonatkozóan, talán azt hangsúlyozva, hogy Krisztus munkája befejeződött ott (Jel 19:1-10). Az utolsó jelenet a szent várost mutatja a földön, méghozzá úgy, mint az Isten sátorát, mely az Istentől szálla alá a mennyből (Jel 21:1-8). A szakaszok alapos tanulmányozása során kibontakozik előttünk, hogyan kapcsolódnak egymásba a jelenetek, bemutatva Isten megváltói munkájának folyamatát: Krisztus a földön, majd mennyei szolgálata az első és második helyiségben, főpapi szolgálatának befejezése, majd a szentély az új földön. 11

12 péntek október 4. TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Pál bepillantást nyert a mennybe, és amikor annak dicsőségéről írt, úgy gondolta, legjobban teszi, ha nem is próbálja megfogalmazni, amit látott. Azt mondja el, hogy amit szem nem látott, fül nem hallott és emberi szív meg sem gondolt, olyan az, amit Isten készített az Őt szeretőknek. Tehát a végsőkig feszíthetjük képzeletünket, megpróbálhatjuk befogadni és felmérni az örökkévaló dicsőség súlyát, amennyire csak tudjuk, ám az erőfeszítéstől legyengült és kimerült, véges érzékeink mégsem foghatják fel teljesen, mert ott a végtelenség van! Az örökkévalóságra lesz szükség ahhoz, hogy a dicsőség fokozatosan kitáruljon előttünk és Isten Igéjének drága kincseit felfedezhessük (Ellen G. White megjegyzése. The SDA Bible Commentary. 6. köt o.). A királyok Királyának lakóhelye, ahol ezerszer ezeren szolgálnak neki, és tízezerszer tízezeren állnak előtte (Dán 7:10); az örökkévaló trón dicsőségével betöltött templom, ahol a szeráfok, a trón fénylő őrzői tisztelettel takarják el arcukat, csak halványan tudta visszatükröztetni nagyságát és dicsőségét abban a pompás építményben, amelyet valaha emberi kéz készített. A földi szenthely és a szolgálati rendszer fontos igazságokat tanított a mennyei templomról és az ember megváltásáért a templomban folyó szolgálatról (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház o.). BESZÉLGESSÜNK RÓLA! 1) Figyeljük meg a pénteki rész második idézetét! Mit jelent az, hogy a földi szenthely fontos igazságokat tanított az ember megváltásáért a mennyei templomban folyó szolgálatról? Melyek ezek az igazságok, és miért olyan fontosak? 2) Mit jelent az, hogy Isten a mennyben lakozik? Hogyan értelmezzük ezt a kijelentést? 3) Az e heti tanulmány érintette azt a gondolatot, hogy a világegyetem figyeli Istennek az emberiségért végzett munkáját. Miért fontos ez a kijelentés? Miként segít megértenünk a nagy küzdelem gondolatát és azt, amit ez jelent az egész megváltási tervben? Mit árul el Isten jelleméről az, hogy kész bepillantást engedni munkájába és módszereibe az általa teremtett lények számára? 12

13 A MENNYEI ÉS A FÖLDI SZENTÉLY Mózes földi szentélyt épített a megmutatott minta szerint. Pál apostol kijelenti, hogy a sátor és a templomi szolgálathoz szükséges edények mind a mennyei dolgok ábrázolásai voltak (ApCsel 7:44; Zsid 9:21, 23). János apostol azt mondja, hogy ő látta a mennyben lévő szentélyt. Ez a mennyei szentély, amelyben Jézus szolgál érettünk, tulajdonképpen a nagy eredeti szentély. Az a szentély, amelyet Mózes épített, csak a másolata volt ennek a mennyei szentélynek. Semmiféle földi építmény nem ábrázolhatja nagyságában és dicsőségében a mennyei templomot, a királyok Királyának lakóhelyét, ahol ezerszer ezeren szolgálának néki és tízezerszer tízezeren állának előtte (Dán 7:10), amelyet az örökkévaló trón dicsősége tölt be úgy, hogy még fénylő őrizői, a szeráfimok is elfedik arcukat imádás közben. A földi szentély fontos igazságokra tanít a mennyei szentéllyel és az ember megváltásáért folyó szolgálattal kapcsolatban. Mennybemenetele után Üdvözítőnknek főpapként kellett elkezdenie munkáját. Pál ezt mondja: Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk (Zsid 9:24). Amint Krisztus szolgálata két nagy részből állt, amelyek közül mindegyiknek megvan a rendelt ideje és megkülönböztető helye a mennyei szentélyben, úgy a jelképes szolgálat is két részből állt, a naponkénti és az évenkénti szolgálatból, amelyeket a szentély két helyiségében végeztek Így a szent sátor szolgálatában és később a templom szolgálatában Izráel népét minden egyes nap Krisztus halálára és szolgálatára vonatkozó nagy igazságra tanította. Évente egyszer pedig gondolataikat a záró jelenetre: a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelemre, a világegyetemnek a bűntől és a bűnösöktől való végső megtisztítására irányította (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó o.). 13

14 2. tanulmány Menny a földön október SZOMBAT DÉLUTÁN e HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:31-2:3; 2Mózes 25:9; 39:32, 43; János 2:19-21; 1Korinthus 3:16-17; Zsidók 8:5; Jelenések 21:1-22 Akik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, amint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, amely a hegyen mutattatott néked (Zsid 8:5). Bár a mennyei szentély az eredeti, ahol maga Isten szolgál értünk, az Úr különböző módon nyilatkoztatott ki számunkra igazságokat itt a földön is. Az Éden kertjét is a szentély jelképeként teremtette. A földi szent sátor, majd később az izraelita templomok nagyobb épületei is tükrözték a mennyei szentélyt, illetve a megváltásban betöltött szerepét. Jézus személyében viszont a templom emberi formában jelent meg. Végül pedig a mennyei templom az új földre száll alá. Amint látjuk is majd, Isten felhasználta a mennyei szentéllyel kapcsolatos fogalmakat az igazság bemutatására. A héten ezek közül fogunk néhányat tanulmányozni VIDEÓGALÉRIA Bibliatanulmány

15 október 6. vasárnap AZ ELSŐ SZENTÉLY A FÖLDÖN A Biblia kutatói felfigyeltek rá, hogy az Éden kertjének bizonyos jellegzetességei valamilyen szempontból hasonlóságot mutattak Izráel későbbi szenthelyeivel. Ez azt sejteti, hogy az Éden volt az első jelképes templom a földön. Néhány párhuzam Éden és a szentély között: 1) A teremtésről szóló beszámoló és a pusztai szent sátor építésének feljegyzése végén ugyanazt a három elemet találjuk jóváhagyás, elvégzés, áldás, ugyanazzal a három kulcsszóval: minden, elvégezteték, megáldá (vö. 1Móz 1:31-2:3; 2Móz 39:32, 43; 40:33). 2) Isten a kertben jár vala (1Móz 3:8), és így volt jelen népe között is a szentélyben (2Sám 7:6-7). 3) Ádámnak művelnie és őriznie kellett az Éden kertjét (1Móz 2:15). Az eredeti héber szövegben szintén ez a két szó utalt a léviták szolgálatára is a szent sátorban (4Móz 3:7-8). 4) Kertet idéző motívumok sok helyen feltűnnek a szentély leírásánál (2Móz 25:31-36; 1Kir 6:18). 5) Éden kertjét kérubok őrizték (1Móz 3:24) és a szentek szentjében is két kérub őrizte a frigyládát (2Móz 25:18-22). 6) A hat napos teremtés minden napját ez a kifejezés vezette be: És monda Isten, és a napok sorában a szombat volt az utolsó. Ehhez hasonlóan a szent sátorral kapcsolatosan szintén hat részt találunk, amelyek így kezdődnek: És szóla az Úr Mózeshez (2Móz 25:1; 30:11, 17, 22, 34; 31:1). Ezután következett a hetedik, a szombatról szóló rész (2Móz 31:12-17). 7) A szent sátor építését az első hónap első napján fejezték be (2Móz 40:17), a héber új év első napján, amely a világ teremtésének befejezésére emlékeztet. Mózes második könyvében nem volt szükség e párhuzamok magyarázatára, a régi korok hívői pontosan értették azokat. Például egy, a Kr. e. II. századból származó zsidó iratban a következő olvasható: az Éden kertje a szentek szentje, az Úr lakóhelye volt. Az Éden-kertet a Szentírás több helyen is az Isten kertjének nevezi (Ézs 51:3; Ez 28:13; 31:9). Isten földi lakóhelye volt, ahol az első emberpár imádhatta a Teremtőt és közösségben lehetett vele. Ádám és Éva számára a bűnesetet követő legszörnyűbb veszteség tehát nem a kert kényszerű elhagyása volt, hanem az, hogy már nem lehettek Isten közvetlen jelenlétében. 15

16 hétfő október 7. A mennyei minta Milyen kapcsolódási pontokat találunk a földi és a mennyei szentély között (2Móz 25:9, 40; Zsid 8:5; 9:23-24)? A Szentírás világosan tanítja, hogy Mózes semmit nem tett hozzá a szent sátor terveihez saját elgondolásból, hanem mindent a hegyen kapott isteni utasítás szerint készített el (2Móz 26:30; 27:8; 4Móz 8:4). A földi szentélynél a menynyei mintát kellett követni (2Móz 25:9, 40). A héber tabenit (minta) másolatot is jelent, tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy Mózes valamiféle miniatűr makettet látott a mennyei szentélyről, ez szolgált mintaként a földi szentély felépítéséhez. Ezek szerint a mennyei templom az eredeti, az izraelita szentélyek modellje. Szintén egyértelmű, hogy a mennyei szentélyt nem lehet magával a mennyel azonosítani. A mennyei templom a mennyben van (Jel 11:19; 14:17; 15:5), tehát része a mennynek. A két kifejezés nem rokon értelmű egymással. A zsidókhoz írt levél félreérthetetlen megfogalmazással érzékelteti a menyei szentély valóságos voltát. A mennyei szentélyt úgy nevezi a Szentírás, hogy igazi sátor (Zsid 8:2), nagyobb és tökéletesebb sátor (Zsid 9:11), aminek a földi csak képe és árnyéka (lásd Zsid 8:5, új prot. ford.). Amint az árnyék tökéletlen és gyengébb képet mutat a valóságról, úgy a földi szentély is csupán képe a mennyei szentélynek. A földi szentély azonban, még ha korlátozott formában is, de számos lényeges tekintetben tükrözi a mennyei mintát. A kettő közötti összefüggést nevezzük tipológiának. A tipológia Istentől eredő prófétai előképrendszer két, egymáshoz kapcsolódó történelmi valóság között, amit előképnek és képnek vagy másolatnak nevezünk. Mivel az összefüggés az eredeti és a másolat között van, azt láthatjuk A zsidókhoz írt levélben, hogy a Mózesnek bemutatott mennyei modell az előkép, azaz a minta (Zsid 8:5), a földi szentély pedig a képe, vagyis a másolata (Zsid 9:24). Ez az igazság újabb bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy a mennyei szentély létezett már a földi előtt. Hetednapi adventistaként tehát szilárd bibliai alapon állunk, amikor a mennyei szentély fizikai valóságát hangsúlyozzuk. 16

17 október 8. kedd JÉZUS, A TEMPLOM Miért hasonlítja Jézus magát a templomhoz (Jn 2:19-21)? Lásd még Jn 1:14! János evangéliuma egyik témája, hogy Jézus személyében elérkezett a jobb templom. A szent sátorra utaló megfogalmazás már Jn 1:14 versében megjelenik. Jézus az Ige, aki közöttünk lakozék és láttuk az ő dicsőségét. A lakozást kifejező görög szó (szkénoó) a sátor, templom (szkéné) jelentést hordozó főnév igei alakja, tehát a 14. verset így is fordíthatnánk: sátorozott közöttünk. Ebben az összefüggésben a dicsőség szó Isten dicsőségét jelzi, amely betöltötte a pusztabeli szent sátort (2Móz 40:34-35) és Salamon templomát is a felszentelésekor (2Krón 7:1-3). Tehát amikor Krisztus emberként a földre jött, teljesítette Istennek a templomra vonatkozó ígéretét, miszerint népe között fog lakozni. Ahogy a fenti igeversek is mutatják, Jézus templomnak nevezte önmagát, már akkor jelezve, hogy halála után megszűnik majd a földi templom jelentősége (Mt 27:51; Jn 2:19-21). Vagy amikor arról beszélt, hogy Ő az élet Kenyere (Jn 6:35) és a világ Világossága (Jn 8:12), valószínűleg a mannára és a szent kenyerek asztalán lévő kenyérre, ill. a gyertyatartóra is mutatott a földi szentély tárgyaira. Keresztelő Jánosnak az a kijelentése is határozott utalás a szentélyre, hogy Jézus az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit (Jn 1:29). A szentély szolgálatában valamiképpen résztvevők mindegyike folyamatos tanítást kapott Krisztus közbenjárásáról az emberek érdekében. Ez a szolgálat úgy lett eltervezve, hogy minden szívben szeretetet ébresszen Isten törvénye iránt, mely nem más, mint országának törvénye. Az áldozati szertartás Isten Krisztusban megnyilvánuló szeretetének példabeszéde az Ő szenvedéséről, áldozathaláláról, a bűnös emberiség vétkeinek felvállalásáról, valamint arról, hogy az ártatlan bűnné lett az emberekért (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó o.). Bűnös természettel könnyű azt gondolni, hogy Isten haragszik ránk. Isten szeretetéről azonban tanúskodik Jézus élete és halála. Hogyan segít ez megérteni, hogy Isten még a hibáink ellenére is szeret? Ez hogyan segít az énünk feletti győzelemben? 17

18 szerda október 9. AZ EGYHÁZ MINT SZENTÉLY Miután Krisztus felment a mennybe és Főpapként elkezdte szolgálatát a menynyei szentélyben, a földi templomnak már nem volt valóságos célja, illetve szerepe a megváltás tervében (lásd Mt 27:50-51). Isten azonban továbbra is népe között akar lakni a földön, ami most a Szentlélek szolgálata által lehetséges. Az apostolok a templom hasonlatával fejezték ki ezt az igazságot. Figyeljük meg a templom hasonlatát a következő versekben: 1Kor 3:16-17; 6:19-20; 2Kor 6:16; Ef 2:19-22! Milyen igazságot tanít itt a Biblia? 1Kor 3:16-17 verseiben Pál egységes egészként szól a gyülekezethez, és a templomra vonatkozóan kifejti, hogy az Istené (16. vers) és szent (17. vers). 1Kor 6:19-20 verseiben szintén ezt az elvet alkalmazza az egyes hívőkre. A hívő templomként szent terület, ezért Isten előtti kötelességünk szentül élni. Pál tiszta és szent életre szólít a templom képével, ami ebben a szövegösszefüggésben az erkölcstelenség helyett az erkölcsös életet jelenti (1Kor 6:15-18). Pontosan illik ebbe a képbe, amikor Pál utoljára említi az egyházat mint Isten szentélyét. A hívők nem állhatnak egy oldalon a hitetlenekkel (2Kor 6:14-7:1), mivel a szövetséges kapcsolatban az egyház kizárólag Istené (2Kor 6:18). Az egyház ugyanakkor nem csupán Isten temploma, hanem szent papság is (1Pt 2:5, 9). Kétségtelen, hogy ilyen kiváltsággal komoly kötelezettségek járnak együtt. Mennyire fontos tehát, hogy hittel és engedelmesen átadjuk az életünket az Úrnak, aki oly sokat tett értünk ám ezért sokat is vár! Természetesen Krisztus igazsága révén üdvözülünk, ami teljesen befedez. Csakhogy mit kér tőlünk cserébe a sok ajándékért, amit kegyelme által kapunk? Hogyan adhatjuk meg a lehető legjobban, amit tőlünk kér? 18

19 október 10. csütörtök ÚJ TEREMTÉS Olvassuk el Jel 7:15-17 verseit! Hol vannak a megváltottak, és hogyan ábrázolja őket ez a szakasz? E versekben a megváltottak királyokként és papokként, Isten palotájában és templomában szolgálva jelennek meg előttünk (Jel 1:6; 5:10; 20:6). A pusztai szent sátorban Isten jelenlétére utal vissza az ígéret, hogy aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök (Jel 7:15), hiszen az ősi Izráel vezetőjeként akkor is népe között lakozott. Az új földön a szentély újra a tökéletes kapcsolat helye lesz, ahol Isten és megváltottai találkoznak; oltalmat, védelmet biztosít az Atya és Krisztus jelenlétében, az élet beteljesedését. Aki egykor az emberek között lakozott (Jn 1:14), most kiterjeszti sátorát szentjei fölött, hogy ők is ott lakozhassanak. Hogyan mutatja be Jel 21:1-22 szakasza az új Jeruzsálemet? Milyen párhuzamokat találunk a szent város és a szentély között? János nem látott templomot az új Jeruzsálemben (Jel 21:22), de ez nem azt jelenti, hogy ott nincs templom. Inkább az lehet a magyarázat, hogy maga az új Jeruzsálem a templom, az Isten sátora (Jel 21:3). Több olyan elemet is vonatkoztat az Ige az új Jeruzsálemre, ami a szentélyt idézi: szent és mennyei eredetű (Jel 21:2, 10); négyzet alapú, mint a szentek szentje (Jel 21:16; 1Kir 6:20); hasonlóképpen a templom területéhez, semmi tisztátalan nem léphet be oda (Jel 21:27); és ami a legfontosabb: Isten ott van! Az Úr szentélyében a lehető legszorosabb kapcsolatban élhetünk vele (Jel 21:3, 7) ez a megváltás célja. Egy örökkévalóságon át szoros kapcsolatban Istennel? Miért annyira fontos tehát már most szoros kapcsolatban járni Istennel, amit Ellen G. White annyit említ? 19

20 péntek október 11. további tanulmányozásra: Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó. Az eljövendő világ iskolája c. fejezet, o.; A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. A küzdelem véget ér c. fejezet, o. Sokan attól félve, hogy az eljövendő örökség túlságosan anyagi jellegűnek tűnik, azokat az igazságokat is elspiritualizálják, amelyek otthonukként emlegetik örökségünket. Krisztus amint tanítványainak ígérte azért ment el, hogy Atyja házában lakóhelyet készítsen számukra. Akik hisznek Isten Igéjének tanításaiban, azok tudnak a mennyei lakóhelyekről. De még szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik Őt szeretik (1Kor 2:9). Az emberi nyelv alkalmatlan arra, hogy megfogalmazza az igazak jutalmát. Csak azok fogják tudni, hogy milyen, akik meglátják. Véges elme képtelen felfogni, hogy milyen dicsőséges lesz a mennyei Éden (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház o.). beszélgessünk róla! 1) Vajon miért fontos megértenünk, hogy Isten mennyei szentélye valóságos hely? Ugyanakkor miért kell óvakodnunk attól, hogy részleteiben egymáshoz hasonlítgassuk a földi és a mennyei templomot? 2) A csoportban időzzünk el annál a gondolatnál, hogy a gyülekezet is szentély. Hogyan értelmezzük ezt a fogalmat? Gyülekezetként hogyan tudunk jobban eleget tenni ennek a szerepnek? 3) Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti (1Kor 3:16-17). Mit tanítanak ezek az igék, és hogyan alkalmazhatjuk tanításukat életünkben? 4) Papok vagyunk, és Jézus második eljövetele után is papi szerepünk lesz gondolkodjunk még erről! Milyen feladatot jelent ez most, és mit fog jelenteni Jézus visszajövetele után? Csupán a papok szó használata hogyan utal a szentély fogalmának fontosságára a megváltási tervben? 20

21 Adományok Az 1. heti adomány az irodalmi alapot támogatja. Hozzájárulás a Bibliaiskolák Közössége Könyvkiadónál megjelentetett kiadványok költségeihez. A 2. heti adomány a médiaosztályt támogatja. Hozzájárulás a közösség által terjesztett hanganyagok készítéséhez és az osztály mûködtetéséhez. 21

22 3. tanulmány Áldozatok október SZOMBAT DÉLUTÁN e HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3:9-21; 22:1-19; 2Mózes 12:21-27; 3Mózes 2:1-3; 17:10-11; Filippi 4:18 Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket (Róm 12:1). Az egész evangélium központi témája az áldozat. A bibliai nyelvezetben az áldozat szó gyakran azt idézi, hogy valaki Istenhez fordul és visz valamit neki. A héber áldozat szó alapvető jelentése: Isten elé járulni és valamit vinni neki. A szó görög megfelelője pedig azt jelenti, hogy ajándék és az áldozat bemutatását fejezi ki. Ezen a héten tanulmányozunk néhány esetet, amikor hívők áldozatot vittek Istennek. Az Úr mindig áldozatvállalásra hívta övéit, amint ezt ma is teszi. Természetesen az a legfontosabb, hogy Isten biztosította a legfőbb áldozatot, amikor Jézus Krisztus személyében önmagát odaadta VIDEÓGALÉRIA Bibliatanulmány

23 október 13. vasárnap az első áldozat Olvassuk el 1Móz 3:9-21 verseit! Mit tett Isten, miután Ádám és Éva vétkezett? Ádám és Éva tökéletes világban élt egy szentélyhez hasonlítható kertben. A Teremtő megadta nekik, hogy szemtől szemben találkozhassanak vele. Első bűnük szinte végzetes törést okozott Istennel való kapcsolatukban, ám az Úr már előre eltervezte, hogyan fogadja a súlyos bizalomvesztést. Mielőtt kimondta volna felettük az ítéletet, megígérte a Messiás eljövetelét (1Móz 3:15). Ádám és Éva vétkesként állt Isten előtt, várva a bűnük miatt megérdemelt ítéletet. Ám mielőtt még hallhattak volna a tövisekről és bogáncsokról, a rájuk váró bánatról és szenvedésről, majd a porról, ahová vissza kell térniük, Isten olyan szavakkal bátorította őket, amelyek bizonyára reménységet keltettek bennük. Még ha szenvedniük kell is előretekinthetnek a végső győzelemre (Ellen G. White: That I May Know Him. 16. o.). Az Úr megmutatta a győzelem igazi alapját, amikor közvetlenül az ítélet kimondása után báránybőrből készített ruhát adott nekik, hogy elfedjék mezítelenségüket és szégyenüket. Habár ezt nem mondja ki a Biblia, okkal feltételezhetjük, hogy ezért egy ártatlan állatnak kellett meghalnia, és már ez is egyfajta áldozatnak minősült (1Móz 3:21). Jelképes cselekedetként értelmezhetjük, hogy Isten adott ruhákat a vádlottaknak. Amint a pusztai szent sátorban bemutatott áldozatok jelentették Isten népe számára az Úrral való különleges kapcsolatot, úgy az Édenben felajánlott ruha biztosította a bűnösöket Isten változhatatlan jóakaratáról. Tehát az emberiség legkorábbi napjaitól kezdve az áldozatok arra tanítottak, hogy a bűnös újra egységre juthat Istennel, de csakis Jézus halála által amire ezek az áldozatok mutattak előre. Olvassuk el 1Móz 3:9-21 verseit! Mit árul el Istenről az, hogy mielőtt kimondta volna az ítéletet a vétkes pár felett, megígérte nekik a végső győzelmet? Ezek szerint hogyan viseltetik irántunk még bűnös állapotunkban is? 23

24 hétfő október 14. az áldozatok FAJTÁI Az ótestamentumi időkben a hívők különböző alkalmakkor, eltérő egyéni élethelyzetekben járulhattak áldozataikkal a szent helyre. Többféle állatot illetve dolgot vihettek áldozatként: tiszta állatokat, gabonát, italt és egyebeket. A szentélyszolgálatban az állatáldozat a legrégebbi elem, a papi szolgálattal együtt az izraelita szolgálat alapjához tartozott. A vallási élet elképzelhetetlen volt áldozat nélkül. Az áldozatok mely fajtáit sorolják fel a következő igehelyek? 2Móz 12:21-27; 25:2-7; 3Móz 2:1-3; 4:27-31 Isten azért alapította az áldozati rendszert, hogy a hívők szoros kapcsolatba léphessenek vele. Ezért kellett áldozatokat vinni különböző helyzetekben: hálájuk jeléül, örömteljes ünnepek alkalmával, ajándékként, bűnbocsánatért, bűnbánati áldozatként, az odaszentelés jeléül vagy kárpótlásként. A legfontosabb áldozatfajták közül megemlíthetjük az égőáldozatot (3Mózes 1), az ételáldozatot (3Mózes 2), a hálaáldozatot (3Mózes 3), a bűnért való áldozatot (3Mózes 4), a jóvátételi áldozatot (3Móz 5:14-6:7). Az első három önkéntes áldozat volt, ami emlékeztette az elkövetőt (és bennünket szintén), hogy végeredményben Isten tulajdona minden, amink van. Az égőáldozat a felajánló teljes odaszánását jelképezi, akár ételt, akár állatot, akár bármi mást vitt. A hálaáldozat volt az egyetlen, amiből az áldozat bemutatója is visszakapott valamennyit, hogy elfogyassza. Az áldozatok másik két fajtája kötelező volt. Arra emlékeztette az embereket, hogy bár a bűnnek következményei vannak, a vétkek helyrehozhatók. Akkor ajánlották fel az izraeliták a megtisztulásért vitt áldozatot, amit gyakran bűnért való áldozatnak neveznek, ha rituális értelemben tisztátalanná váltak vagy pedig rádöbbentek, hogy valamilyen bűn miatt erkölcsileg beszenynyeződtek. Az áldozatok sokfélesége mutatja, hogy életünk minden területét Isten irányítása alá kell helyeznünk. Hogyan tanulhatjuk meg teljesen neki szentelni egész lényünket, mindenünket? Mi történik, ha az ember ezt nem teszi meg? 24

25 október 15. kedd áldozat mórija hegyén Mit tanult meg Ábrahám az áldozatról (1Móz 22:1-19)? Mi volt Isten célja azzal, hogy óriási próbának vetette alá Ábrahám hitét? A pátriárka életét Isten ígéretei kísérték: a föld, az utódok, az áldások, egy fiú örökös ígérete, valamint az, hogy Isten gondoskodni fog Izmaelről. Ábrahám sok áldozatot hozott, de mindig valamilyen ígéret fényében. A Mózes első könyvében feljegyzett esetben viszont nem nyert ígéretet Istentől, csak azt a parancsot kapta, hogy áldozza fel az életre kelt ígéretet, saját fiát. Mivel ennek a parancsnak is engedelmeskedett, Ábrahám bizonyította, hogy Isten minden másnál fontosabb számára. Isten egyrészt Ábrahám lelkébe akarta vésni, hogy az evangélium valóság, másrészt próbára akarta tenni hitét a paranccsal, hogy ölje meg fiát. Azért kellett elviselnie a lelki gyötrelmet e félelmes próba sötét napjaiban, hogy saját tapasztalata által felfogjon valamit abból a hatalmas áldozatból, amelyet a végtelen Isten hoz az ember megváltásáért. Semmi más próba nem gyötörhette volna meg úgy Ábrahám lelkét, mint fia feláldozása. Isten gyötrelmes és gyalázatos halálra adta Fiát (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó o.). Ábrahám ekkor két alapvető elvet értett meg az áldozattal kapcsolatban. Először azt, hogy csakis maga Isten tudja meghozni a valódi áldozatot, és kieszközölni az ember megváltását. Az Úr az, akinek gondoskodnia kell, és Ő meg is teszi. Ábrahám megörökítette ezt az elvet, amikor a helyet így nevezte el: Jehova-jire, vagyis Az Úr gondot visel. Másodszor, azt is megértette, hogy a valódi áldozat helyettes áldozat, mint ami megmentette Izsák életét. A kost az ő fia helyett áldozta fel Ábrahám (1Móz 22:13). Az Úr által biztosított állat Isten Bárányát, vagyis Jézus Krisztust előképezte, hiszen az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté (Ézs 53:6-7; ApCsel 8:32). Lenyűgöző tett volt Ábrahám teljes odaadása! Vajon ki tudja elképzelni, milyen tapasztalat lehetett ez az idős pátriárkának? Gondoljunk egy olyan esetre, amikor kizárólag hitünkre alapozva kellett egy nagyon fájdalmas lépést megtennünk! Mit tanultunk a próbából? Mennyire mélyen vésődött belénk a tanulság? 25

26 szerda október 16. életet az életért 3Móz 17:10-11 szakasza szerint milyen jelentőséget tulajdonít Isten a vérnek? Az egyik szakaszban, amikor Isten megtiltja az izraelitáknak a vér fogyasztását, ezt érdekes gondolattal indokolja meg: a vérben élet van, és az áldozat vérét Isten váltságul fogadja el az ember életéért. Egy élet, amit a vér jelképez, megváltást jelent egy másik életnek. A helyettes áldozat elve egyértelmű kifejezést nyert a Mórija hegyén, amikor Ábrahám egy kos vérét ajánlotta fel fia, Izsák vére helyett. Ez az elv szilárdan gyökerezik Isten törvényi követelményeiben, amelyeket az ókorban Izráelnek adott. Mózes első könyve 22. fejezete szerint is egyértelműen bemutatja Isten, hogy az engesztelés eszközét Ő maga biztosítja. A héberben az én szó igen hangsúlyos ebben a kifejezésben: én adtam azt néktek (3Móz 17:11). Mi nem tudunk önmagunkért váltságdíjat fizetni, Istennek kell megtennie. Ez a gondolat egészen eltér a többi vallás elveitől, amelyekben áldozatokat mutatnak be. A Bibliában nem az ember az, aki Isten elé járul, tudva, miként engesztelheti ki az Urat, hanem Isten az, aki lehetővé teszi, hogy valaki szent jelenlétébe léphessen. Krisztusban Ő maga adja az engesztelő vért. Olvassuk el 1Sám 15:22 és Mik 6:6-8 verseit! Milyen veszélyeket rejtett magában az áldozati rendszer? Isten soha nem akarta, hogy az áldozati szertartás a szív odaszánását helyettesítse; éppen ellenkezőleg, pontosan az áldozatoknak kellett kitárni a hívő szívét az Úr felé. Ha megfeledkezünk arról, hogy az áldozatok fejezik ki az Isten és köztünk lévő lelki kapcsolatot, és mind a jóval hatalmasabb áldozatra, vagyis Jézus Krisztusra mutatnak, akkor könnyen megeshet, hogy az áldozati szertartást egy engesztelést szerző, automata rendszernek könyveljük el. Az áldozaton túl Isten valójában arra vár, hogy szívünk összhangban legyen vele (Zsolt 51:18-19). Az izraelita próféták következetesen megrótták a népet a képmutató kegyesség miatt, és arra szólították őket, hogy igazságot cselekedjenek, szeressék az irgalmasságot és alázatosan járjanak Istenükkel (Mik 6:6-8; vö. Ézs 1:10-17). Milyen területen leselkedik ránk ugyanaz a veszély, amiről fentebb olvastunk? Miért olyan nehéz meglátni, ha pont úgy teszünk, mint az ősi izraeliták? Hogyan kerülhetjük el ezt? 26

27 október 17. csütörtök mai áldozatok/élő áldozat Krisztus kereszthalála óta már nincs szükség állatáldozatokra, az Újtestamentum azonban egy egészen más jellegű áldozatról is beszél. A következő versek szerint milyen áldozatot kell ma bemutatnunk Istennek? Róm 12:1-2; Fil 4:18; Zsid 13:15-16; 1Pt 2:5 Az ősi áldozati rendszer szóhasználata alkalmas volt arra, hogy a korai keresztényeknek bemutassa, mit is jelent a maradéktalanul Istennek szentelt élet. Sőt, amikor Pál saját mártírhalálára gondolt, az italáldozat kifejezést használta (Fil 2:17; 2Tim 4:6). Milyen konkrét üzenetet találunk Róm 12:1 versében? Hogyan mutathatjuk be az életünkben ezt az igazságot? Az élő áldozat azt jelenti, hogy egész lényünket átadjuk Istennek. Ebbe beletartozik testünk (Róm 12:1), valamint elménk átalakulása (2. vers). Kizárólagosan az Úr szolgálatára elkülönítettnek kell lennünk (amit a szent szó fejez ki). A keresztények Isten kegyelméért teljesen az Úrnak szánják magukat (Róm 12:1-11), hiszen Krisztust adta áldozatként értük, üdvösségük zálogaként. Ebben az összefüggésben kéri Pál a hívőket, hogy Krisztus követői legyenek. Ha igazán felfogjuk, mit jelent Isten kegyelme, akkor életünket odaszenteljük neki és szeretettel szolgálunk másoknak. Krisztus értünk hozott, végtelen áldozatára az az egyetlen értelmes válasz, hogy önmagunkat és vágyainkat alárendeljük Isten akaratának. Végül pedig a lelki és tanbeli igazságok ismeretének összhangban kell lennie másokért végzett szolgálatunkkal. A hívő őszintén szánja oda magát Istennek élete minden területén. A valódi imádat sosem csak belső, lelki jellegű, hanem magába kell foglalnia az önzetlen szívből fakadó, mások felé irányuló szolgálatot is, hiszen gondoljuk csak át, mit tett értünk az Úr! 27

28 péntek október 18. további tanulmányozásra: Az angyaloknak is nehéz volt megérteni a megváltás titkát felfogni, hogy a bűnös emberért a menny Királyának, Isten Fiának meg kell halnia. Az Ábrahámnak szóló parancs, amely fia feláldozását követelte, felkeltette az egész menny érdeklődését. A mennyei lények feszülten figyelték a parancs teljesítésének minden mozzanatát. Amikor Izsák hol van az égőáldozatra való bárány? kérdésére Ábrahám így válaszolt: Az Isten majd gondoskodik bárányról, amikor az angyal visszafogta az atya kezét, amely már-már megölte fiát, és Izsák helyett Isten gondoskodása folytán a kos lett az áldozat fény derült a megváltás titkára, és az angyalok is jobban megértették azt a csodálatos tervet, amelylyel Isten gondoskodott az ember megváltásáról (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó o.). Beszélgessünk róla! 1) Akkor lábunk az Isten útját járja, ajkunk az igazat beszéli és az evangéliumot hirdeti, nyelvünk gyógyulást hoz, kezünk az elesetteket felemeli és persze számos mindennapi feladatot elvégez, főz és takarít, gépel és szerel; karunk átöleli a magányost és azt, akit senki sem szeret, fülünk meghallja a kétségbeesettek kiáltását és szemünk alázatosan és türelmesen Istenre tekint (John Stott: Pál levele a rómaiakhoz. Budapest, 2006, Harmat Kiadó o.). Hogyan fejezi ki ez az idézet az élő áldozat jelentését? Miért csak akkor leszünk valaha is képesek így élni, ha meghalunk az énnek? 2) Amint az e heti tanulmányban láthattuk, az jelentette az egyik legnagyobb problémát az áldozati rendszerrel kapcsolatosan, hogy úgy gondolták: ez önmagában a cél, nem pedig eszköz, ami a célhoz vezet a szeretetteljes szolgálatban megnyilvánuló Isten iránti teljes odaszentelődéshez. Miért mondhatjuk, hogy szintén fenyegeti ez a veszély a hetednapi adventistákat (akik annyi világosságot kaptak)? Mi is gondolhatjuk, hogy az Istentől kapott igazságok önmagukban jelentik a célt és nem a célhoz vezető eszközök? 3) Elmélkedjünk tovább Ábrahám és Izsák történetén! Valóban felkavaró, de mondhatjuk, hogy felkavarónak is kellett lennie, megdöbbenést és fájdalmat keltve bennünk. Vajon helye van ennek az érvnek? Miért kell efféle érzéseket ébresztenie az olvasóban? 28

29 Adományok A 3. heti adomány a szociális osztályt támogatja. A közösség szociális osztálya a rászorulókat anyagi vagy természetbeni támogatásban részesíti, a szükségleteknek megfelelõen és a lehetõségekhez mérten. 29

30 4. tanulmány október Amit a szentélyszolgálatból tanulhatunk SZOMBAT DÉLUTÁN e HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 31:2-11; 40:9-10; 3Mózes 19:2; 1Királyok 8:31-53; Zsoltár 73:1-17; Róma 3:25-28; 1Péter 1:14-16 És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy őközöttök lakozzam (2Móz 25:8). A szentély Isten egyik különleges eszköze az evangélium üzenetének bemutatására. Az alábbi rajz bizonyára hasznos segítség lesz, miközben a szentélyről tanulunk a héten. szent kenyerek asztala SZENTEK SZENTJE füstölőáldozati oltár SZENTÉLY oszlopok kárpit gyertyatartó rézmedence égőáldozati oltár a szövetség ládája oszlopok a kegyelem királyi székével és a kérubokkal E heti leckénkben több fontos dologra összpontosítunk, amit a földi szent sátor tanulmányozása közben fedezhetünk fel. Az áldozati rendszerrel majd a későbbiekben foglalkozunk VIDEÓGALÉRIA Bibliatanulmány