Copyright 2013 by Gail McHugh All rights reserved. Hungarian translation Berki Judit, 2013 UlpiuS'ház Könyvkiadó, 2013

Átírás

1

2 Gail McHugh ÜTKÖZÉS Ulpius-ház Könyvkiadó 2013 A fordítás alapjául szolgáló mű: Gail McHugh: Collide Copyright 2013 by Gail McHugh All rights reserved. Hungarian translation Berki Judit, 2013 UlpiuS'ház Könyvkiadó, 2013 ISBN Anyámnak. Igazad volt

3

4

5 Véletlen találkozások Kiszámolta, hogy a repülőút Coloradóból New Yorkba három óra negyvenöt percig tart. és tudta, hogy az élete ezután örökre megváltozik még az eddigi változásokhoz képest is. Emily Cooper izzadó tenyerével megtagadta az ülés karfáját, és becsukta a szemét, amikor a motorok felzúgtak, és a gép felszálláshoz készült. Sosem szeretett repülni, sőt kifejezetten rettegett tőle. Igaz, bizonyos alkalmakkor úgy érezte, hogy megéri ez a kínlódás tízezer méter magasban: például amikor elköltözött otthonról, és főiskolára ment, nyaralni indult egy trópusi szigetre, vagy imádott családjához utazott látogatóba. Ez a mostani út azonban nem tartogatott örömet csak gyászt és szomorúságot. 1 Annak, hogy reggelenként mégis képes volt felkelni, egyetlen oka volt: Dillon, a barátja, aki most mellette ült, és őt nézte. Emily tudta, hogy Dillon látja az arcán a rettegést. A fiú megfogta a kezét, aztán előrehajolt, és kisimított egy tincset Emily arcából. - Nem lesz semmi baj, Em - suttogta. - Hipp-hopp, és már meg is érkezünk. Emily magára erőltetett egy mosolyt, majd óvatosan az ablak felé fordult, és nézte, ahogy a hófedte hegycsúcsok lassan eltűnnek a felhők alatt. Miközben elbúcsúzott az egyetlen igazi otthontól, amit valaha ismert, még jobban elszomorodott. Fejét az ablaknak támasztotta, és végiggondolta az elmúlt hónapokat. A hívás október végén érkezett, épphogy elkezdte utolsó.. i.i lm LMI.III. Addig il pillanatig úgy tűnt, hogy élni... jó. I i, I)<>ii.i > >.il korábban találkozott Dillonnal, jól tanult, és i /ob.h.ii.sáltai), Olivia Martinban élete egyik legjobb barátnőn i l iláim meg. Aztán felvette a telefont, és meghallotta a bin, amire legrosszabb álmaiban sem számított. Megkaptuk a leleteket, Emily mondta Lisa, a nővére. Anyának mellrákja van. Előrehaladott stádiumban. Az utolsó öt szó mindent megváltoztatott. Méghozzá teljesen. Anyjának, akit az életben a legjobban csodált, akire mindig mindenben számíthatott, ráadásul aki egyedül nevelte őt fel, maximum három hónapja volt hátra. Ami ezután következett, arra Emily egyébként sem tudott volna felkészülni. A meghosszabbított hétvégékre, amikor az Ohiói Állami Egyetemről Coloradóba utazott, hogy' anyja mellett legyen az utolsó néhány hónapban, és végignézze, ahogy a világéletében energikus és határozott asszony fokozatosan elveszti erejét, és halála előtt önmaga árnyékává válik. A repülő légörvénybe keveredett, Emily rémülten szorította meg Dillon kezét, és a fiú felé fordult. Dillon rámo- solygott és bólintott, jelezte, hogy semmi baj. Emily barátja vállára hajtotta a fejét, és végiggondolta, hogy Dillon mennyi mindent tett érte az elmúlt hónapokban: hányszor repült New Yorkból Coloradóba csak azért, hogy mellette legyen, 7 hány gyönyörű ajándékot küldött csak azért, hogy elterelje a gondolatait erről a tébolyról, ami felfalta az életét, és hányszor hívta fel esténként csak azért, hogy ellenőrizze, Emily jól van-e. Sőt még a temetést is megszervezte, tanácsot adott, hogyan adja el gyerekkori otthonát, és végül segített New Yorkba költözni. Sok minden más mellett Emily ezért is hálás volt neki. Miközben a gép lassan földet ért a La Guardia repülőtéren, Dillon Hm il yt nézte, aki teljes

6 erőből szorította a kezét. Aztán elmosolyodott, és megpuszilta a lányt. Na látod - mondta, és megsimogatta az arcát. Nem is volt olyan vészes. Most már hivatalosan is New York-i vagy, kislány. Miután eg)' örökkévalóságnak tetsző idő alatt sikerült kijutniuk a reptérről, Dillon taxit fogott, és a lakáshoz hajtottak, amin F.mily Oliviával fog osztozni. Igaz, ez a döntés kényes téma volt kettejük között, mert Dillon azt szerette volna, hogy ezentúl együtt éljenek. Emily viszont úgy gondolta, hogy jobb, ha továbbra is Oliviával lakik, legalábbis egyelőre. Önmagában már az is éppen elég nagy változás, hogy otthonától ilyen messzire, ráadásul egy ekkora városba költözzön, és nem akarta még jobban megnehezíteni a helyzetet. Bár szerette Diliont őszintén és szenvedélyesen, egy vékony hang azt suttogta a fejében, hogy még várjon. Az összeköltözés majd a következő lépés lesz. Dillon végül is elfogadta az érveit, bár azért támadt ebből eg)' kis nézeteltérés. Megérkeztek, és Emily kiszállt a taxiból. A város hangjai és fényei azonnal letaglózták. A levegőben riasztók, csikorgó fékek és szirénázó mentőautók fülsüketítő zaja visszhangzott. Mindenhol beszélgető és kiabáló emberek, trappoló léptek a zsúfolt betonjárdákon, és végtelennek tűnő kocsisor, köztük a tengernyi sárga taxi. Emily még se nem hallott, se nem látott ehhez foghatót. A kátyúkból áradó gőz mintha szellemtáncot járt volna a forró beton felett. Colorado terebélyes fái és kristálytiszta tavai helyett acél és beton, hangos zaj és sosem szűnő forgalom vette körbe. Valahogy hozzá kell szoknia. Emily mély lélegzetet vett, és követte Diliont az épületbe. A portás biccentett, és felcsengetett Oliviának, hogy megérkeztek, ők pedig beszálltak a liftbe, és elindultak felfelé, a tizenötödik emeletre. Amikor beléptek a lakásba, Olivia felsikított, Emilyhez rohant, és a nyakába ugrott. - Annyira örülök, hogy itt vagy! - mondta, és két kezébe fogta Emily arcát. - Milyen volt az út? 8

7 föléltem, méghozzá gyógyszer és alkohol nélkül. Imily elmosolyodott. Szóval elég tűrhető. Minden rendben volt. Dillon Emilyhez lépett, és átkarolta a derekát. - Különben sem hagytam volna, hogy baja essen. Olivia barna szemével gúnyosan Dillonra nézett, és ösz- szefonta a karját. Persze. Ha te ott vagy, nincs az a gép, ami lezuhanjon, Dilibogyó. Illetve Dillon. Dillon szigorú pillantást vetett Oliviára, és letette Emily csomagját a földre. - Naná, Twist Olivér. Tudod jól, hogy én vagyok a kibaszott Superman. Emily sóhajtott. - Olyan régen voltunk együtt így hármasban. Már el is felejtettem, hogy milyen remek a viszony közterek. Olivia elvigyorodott, és megfogta Emily kezét. - Gyere, megmutatom a lakást mondta, majd Emilyt maga után húzva visszafordult Dillonhoz. Te meg tedd magad hasznossá, és pakold ki Emily cuccait, Ding-dong Dildó! Dillon erre a megjegyzésre már nem reagált, inkább levetődött a kanapéra, és bekapcsolta a tévét. - Édes Istenem, Olivia - vihogott Emily, és követte a barátnőjét. - Honnan a pokolból találod szegénynek ezeket a neveket? - Pff! legyintett Olivia. Elég csak ránéznem. - Ketten együtt az őrületbe fogtok kergetni. Érzem. - Biztosat nem ígérhetek, de mindent elkövetek, hogy ne így legyen, barátnőm. Olivia vezetésével Emily felfedezte a modern és elegáns lakást: a két hálót és a két fürdőszobát, plusz a viszonylag szerény méretű konyhát a fehér, antik szekrénnyel, a gránit munkapulttal és a rozsdamentes acélból készült háztartási gépekkel. A nappali hatalmas ablaka a Columbus Avenue- io ra, New York Upper West Side-jának egyik legszebb részére nyílt. Egyszerűen lélegzetelállító volt: ha nincs Olivia, Emily sosem engedhette volna meg magának - legalábbis Dillon segítsége nélkül. Bár Olivia dolgozott, és eltartotta magát, jómódú családból származott, így sosem voltak anyagi gondjai. Annak ellenére, hogy Long Island északi partján nőttek fel, Emily kevés gyakorlatiasabb embert ismert, mint Oliviát és Trevort, a bátyját. Miután segített Emilynek berendezkedni, Dillon elment, de megígérte, hogy este majd újra benéz. Olivia szinte azonnal felbontott egy üveg vörösbort, elővett két poharat, és leültette maga mellé Emilyt a kanapéra. Aztán sötétszőke haját félrekotorta az arcából, és szomorkásán a barátnőjére mosolygott. Tudom, hogy szörnyű időszak áll mögötted, de olyan boldog vagyok, hogy itt vagy. Emily hasonló mosollyal válaszolt. Egyrészt szomorú volt a helyzet miatt, amiért New Yorkba kellett költöznie, másrészt pedig boldog, mert tudta, hogy Dillon és közte most új fejezet kezdődik akkor is, ha még nem élnek együtt. Belekortyolt a borba, és feltette a lábát a puffra. Én is nagyon örülök, barátnőm.

8 Olivia kíváncsian nézte. Pöcsfej megint hisztizett a lakás miatt? Nem, egyáltalán nem felelte F.mily -, de nyár végére mindenképpen szeretne összeköltözni velem. Mondd meg neki, hogy ahhoz nekem is lesz egy-két szavam - pufogott Olivia. Emily megrázta a fejét, és elnevette magát. De most komolyan, Em folytatta Olivia. Nem telepedhet ennyire rád, szükséged van egy kis levegőre. Ne aggódj. Egyelőre nem megyek sehova. Emily körülnézett a lakásban, és tekintete megakadt a sarokban álló dobozokon. Semmi kedvem kipakolni mondta, és feléjük bökött. il

9 I loini i h. in i li 1 1) 11 / 1111 Irk li< ( >livi.i, és töltött még Pi * i * 1111I mi 11 \ \ i it t nu ;i.maijuk. Most csak la- 111 *ii 11* ' I..I li ii iv "i il. in i ',v is (ruck: lazítottak. Nem I. lu li iii. il ml i 11 il i lu il rs a jövőről. Csak megittak egy H, I MU i H I. i lakot.its rs jó barátnő. Az egyik cppen i... In iliol Irl nőt i, a másik pedig életének új ik i i 11 ii 1/ «' I kr/rt I I. i In in I krsí'ibb Emily egy olasz étterem előtt állt Manhattan I o/.iinijáb.iii. benyitott az ajtón: ez volt az új munkahelye, m non ni log dolgozni. Körbenézett, hol lehet vajon a férfi, aki pár napja (elvette: Antonio D Dinaco, egy húszas évei vége felé járó, született New Yorki. I lát itt vagy, Emily - mondta Antonio, miközben mosolyogva közeledett. Készen állsz az első napodra? Felkészültebb nem is lehetnék mosolyodott el Emily is, és elismerően nézte a férfi vállig érő, sötét haját. Lehet, hogy egyszerre kicsit sok lesz egy vidéki lánynak Coloradóból, de biztos vagyok benne, hogy hamar bele fogsz jönni. Antonio bekísérte Emilyt a konyhába, és bemutatta a szakácsoknak. Mindannyian kedvesen mosolyogtak rá, de Emily, aki a főiskola alatt is pincérnőként dolgozott, tudta, hogy jóindulatuk nem lesz hosszú életű. Nemsokára ordítani fognak majd vele, hogy vigye már a rendelést az ablakból, és az arcuk akkor nem lesz ennyire barátságos, ez egyértelmű. F.mily magára kötötte a fekete kötényt, Antonio pedig egy másik pincérlányhoz kalauzolta, aki nagyjából vele egyidős lehetett. Emily ámulva nézte a lány haját, ami platinaszőke alapon a szivárvány minden színében pompázott. Szia, Emily vagyok - nyújtotta a kezét mosolyogva. Antonio azt mondta, hogy ma egész nap legyek a nyo módban. A lány visszamosolygott, és Emily kezébe nyomott egy tollat meg egy füzetet. - Szóval te vagy az új cica a ház körül? Én meg Falion, örülök, hogy megismertelek. - Igen, az új cica. Én is örülök. - Ne aggódj. Én már gyakorlatilag azóta itt dolgozom, hogy kibújtam a szülőcsatornából mondta Falion, és nevetett hozzá a nagy, szürke szemével. Úgy megtanítom neked, mi a dörgés, hogy holnaptól akár csukott szemmel is elboldogulsz. - Benne vagyok nevetett Emily. - Hallom, Coloradóból jöttél. - Igen, pontosabban Fort Collinsból Kérsz? - kínálta Falion egy csésze kávéval. - Egyik függőségem. - Emily elvette a csészét. Köszönöm. Te mindig New Yorkban éltél? - Igen. Itt is születtem. Falion leült a kávégép mellé, és intett Emilynek, hogy menjen ő is. Még korán van. A hajtás csak egy óra múlva kezdődik. Emily melléje ült, és belekortyolt a kávéba, aztán körülnézett az étteremben. Pár fiú terített,

10 Antonio pedig valószínűleg spanyolul instruálta őket, Emily legalábbis úgy vette ki a szavaiból. A férfi feszültnek tűnt, és az utca felé mutogatott. - És mi szél hozott ilyen messzire, ebbe a sose alvó városba? kérdezte Falion. Színésznő leszel, vagy modell? A kettő közül melyik? - Egyik sem válaszolta Entily, és próbálta visszafojtani a leltüremkedő fájdalmat a mellkasában. Úgy érezte, mintha a friss sebét sóval hintették volna meg. Ööö... szóval anyám januárban meghalt, és nem volt miért tovább ott maradnom. Falion arca ellágyult. - Sajnálom. A halál az tényleg szar ügy, az biztos. Az én apám is meghalt pár évvel ezelőtt infarktusban, úgyhogy tudom, milyen érzés. - Felsóhajtott, és egy pillanatra elfordíunta a lejét l< Ijcscti mindegy, hogy hány évesek vagyunk, milyen./tini a Innunk, milyen a/, anyagi helyzetünk, a halál lul>11 niiihli mmtitm viunlit lia/uvág. I mily n niiktviil bük stick találta ezt a megjegyzést, ktilön I 1 1 li h i eh ikiii.íhn/ képest, de már tudta, hogy valak11 iek i/ elves/lese ötökre megváltoztatja az itt maradottak viszonyai a/ élethez. Igen. Nagyon sajnálom apukádat. Knv/öntim. Nem múlik el nap, hogy ne gondolnék rá. l allon elhallgatott. És a te apád? O is ideköltözött veled? Még egy kényes téma, de mostanában egyre több lett belőlük, és nem lehetett kikerülni őket. Nem. Ötéves korom óta nincs vele semmi kapcsolatom, és a családjával sem. Igazából nem is emlékszem rá. - Mindig beletenyerelek valamibe - próbálta Falion elütni egy tréfával. Ne haragudj. Ezentúl csak a kiskutyákról kérdezlek, meg más háziállatokról. Emily mosolyogva megrázta a fejét. - Semmi baj. Tényleg. Egyébként meg nincs kutyám, úgyhogy hamar kimerítenénk a témát. - Nekem sincs. Cukik, de nem bírom, hogy mindent ösz- szeszarnak. Falion nevetett, és lófarokba fogta a haját. De miért pont New Yorkba jöttél? Vannak itt rokonaid? - Nincsenek. Van egy nővérem, de ő Kaliforniában lakik. Emily belekortyolt a kávéjába. De a barátom, Dillon itt él. Tavaly ősszel találkoztunk, amikor utolsó éves voltam a főiskolán. Falion elmosolyodott. - Főiskolai románc? - Nem, igazából nem. O már akkor is itt lakott. A szobatársnőmet meglátogatta a bátyja az egyik hétvégén, Dillon pedig elkísérte. - Elképesztő, nem? Mármint ahogy az utak keresztezik egymást. Fallon Emily szemébe nézett. Ügy értem, ha ez a te Dillonod nem megy a szobatársad bátyjával, akkor sosem Találkoztok. Az élet néha tök furcsa dolgokat produkál, nem? Emily máris megkedvelte Fallont. Teljesen egyetértek. A végzet meg az utak, amiken elindulhatunk. Az egész olyan, mint egy hatalmas puzzle. A végére minden darab a helyére kerül. Pontosan helyeselt Falion. - És mit tanultál az iskolában?

11 -Tanárképzőre jártam. Már beküldtem pár helyre az életrajzomat, remélem, őszre sikerül valamit találnom. Falion elfintorodott, ajakpiercingje megcsillant a fényben. Szóval, nyár végén itt hagysz minket? Nem, csak valószínűleg másodállásban csinálom majd. Szuper. - Falion felállt, magas, karcsú alakja Emily fölé magasodott. - Bulizni szoktál? Family összeráncolta a homlokát. Bulizni? Aha. Tudod, elmegyünk egy klubba - mondta Falion, és riszálni kezdte magát. Ja, táncolni - nevetett Emily. - Igen, Coloradóban sokat buliztam, de itt még nem. Szuper. Imádom a friss húsokat beavatni az éjszakai életbe. Részemről oké, csak szólj, hogy mikor. Szólok. Most egy negyven körüli pasival járok, és ő be tud vinni a legmenőbb helyekre, még fizetni sem kell. Emily bólintott, és itta tovább a kávéját. A szex meg már csak bonusz - tette hozzá Falion. Emily majdnem megfulladt, mert félrenyelte a kávét. Fiát, az egész biztos. Igen, én is így gondolom. - Falion elmosolyodott. - Na, gyere, új csajszi, munkára fel! Emily egész nap Falion nyomában volt. Új kolléganője megmutatta, hogyan használja a számítógépet, és bemutatta az étterem törzsvendégeinek, akiket nem lehetett egy típus- Iii lm nun ill,nit kii/öiiül sikeres, öltönyös-nyakkenl'i H li i.min i i. i iiiiiiiuiiik.is is. Az igazi roham dél körül i I... I 11 i il i ti i H < i viszont lebetegedett, ezért Emily I... in li.uiv.i >/1.i 11. Eár nem ismerte az étlapot, és a mump. i n I kit sit nehezen boldogult, túlélte minden ko- K ihh pnibléma nélkül, ballon pedig közben folyamatoin lioinb.í/ia hasznos információival, például hogy melyik M mlír, atlja a legnagyobb borravalót, és melyik pincértől óvakodjon, így a műszak végére már zsongott a feje. Ám mindent összevetve, különösen, hogy ez volt az első napja, I.mily úgy érezte, sikerült helytállnia. Már éppen indult volna hazafelé, amikor Antonio megállította egy dobozzal. Emily, a futárom felmondott - mondta aggódó tekintettel. Véletlenül nem a Chrysler Building felé mész? Nem, de itt van a közelben, nem? 13 Igen, a Lexington és a Negyvenkettedik utca sarkán. Elvigyem? kérdezte Emily, és a dobozra mutatott. Igen, légy szíves. Emily megvonta a vállát. Persze, nem gond. Elviszem és majd onnan megyek haza taxival. Nagyon köszönöm. - Antonio a kezébe nyomta a dobozt, és megkönnyebbülten

12 sóhajtott. Természetesen kifizetem, nem ajándékba kérem. Köszönöm, de nem fontos. Szeretek várost nézni. Nem, nem. Ragaszkodom hozzá. Holnap találkozunk, vidéki lány. F.mily nevetve megrázta a fejét, mert szórakoztatónak találta új becenevét, aztán kilépett a párás, forró levegőre. A június New Yorkban kétségkívül melegebb volt, mint Cploradóban. Tágra nyílt szemmel csodálta a várost, és még mindig nem tudta elhinni, hogy itt lakik. Sokkal könnyebben alkalmazkodott New Yorkhoz, mint gondolta: a hatalmas forgalomhoz, az utcai árusok bódéjából szüntelenül áradó illatokhoz, a lába alatt dübörgő metróhoz és az arcok sokszínűségéhez. A város lenyűgözte, és magával ragadta. Három sarokkal később, izzadtan a sétától, Emily megérkezett a céljához. Gavin Blake, bár apja sok hasonló történetet mesélt neki, addig a végzetes délutánig azt hitte, hogy szerelem első látásra nem létezik. Éppen a szőke lánnyal beszélgetett az információs pultnál, amikor Emily belépett az ajtón, ő pedig többet nem tudta levenni róla a szemét. Nézte, ahogy Emily rámosolyog a biztonsági őrre, és arra gondolt, hogy soha ilyen szép lányt nem látott még. Mintha a derekára láthatatlan kötelet erősítettek volna, aminek a másik végén Emily áll, és húzza maga felé. Gavin megrázta a fejét, nem, ilyen mágneses vonzalom nincs, gondolta. - Kisasszony, segíthetek? - kérdezte a biztonsági őr. - Jó napot, ételt hoztam - felelte Emily, és a számlára pillantott. - A hatvankettedik emeletre. Még mielőtt a biztonsági őr válaszolhatott volna, Gavin közbeavatkozott az előcsarnok túlsó végéről. - Majd én felviszem a hölgyet, Larry. A recepciós lány, aki Emily érkezése előtt Gavinncl beszélgetett, duzzogva nézte, ahogy a férfi fa képnél hagyja. Emily a hang irányába fordult, és kis híján a lélegzete is elállt, amikor meglátta a magas, feltűnően szép férfit, aki éppen felé tartott. Ügy érezte, mintha minden ereje elhagyta volna, és szinte tátott szájjal nézte a férfi koromfekete, rövidre vágott, kicsit mégis kócos haját, ellenállhatatlanul gyönyörű, szabályos arcát és ajka tökéletes vonalát, amit mintha szobrász faragott volna ki a legnagyobb műgonddal. Tekintete végigsiklott a férfi szürke, háromrészes öltönyén, ami izmos, kidolgozott testet sejtetett. Aztán összeszedte magát, megpróbált úgy tenni, mintha a férfi külseje hidegen hagyná, és visszafordult a kövérkés biztonsági őrhöz. 14

13 I'i i" I" nm 'li Hl,il i I il i. li I unióm kísérni a höl- I 1 ' ' I mi uhui *inul Különben is indultam már li III l< < i.iviii I nuls In / lnnlnli. Engedje meg, hogy se- I 11 I tumuli.i, ns,i (loho/.ra mutatott. I I. n 1 1 i i I i.i isi ni yos volt, mint a konyak, és Emily gyomra iiugii'inrgi'ii. Alig tudott megszólalni. Kös/önöm, tie nem nehéz. Tényleg. Elbírom. Ragaszkodom hozzá - mondta Gavin, és elmosolyodom Különben is egy öreg cserkésznek ez kötelessége. I la a metszőén kék szempárt vagya minden porcikájából áradó sármot nem számítja,»'.v* Emily biztos volt benne, hogy Gavin mosolya meg a gödröcskék az arcán már önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy a nők tömegesen dobálják le előtte a bugyijukat. Nap mint nap. Emily vonakodva átnyújtotta a dobozt, és igyekezett lazának tűnni. Oké. Ha már szóba hozta a cserkészetet, a mai jótettet kipipálhatja, úgyhogy kaphat egy piros pontot. Köszönöm. Rég volt, hogy utoljára kaptam. Gavin felnevetett. Aztán könnyed mozdulattal megfordult, és elindult a lift felé. Emily követte, aztán hirtelen meglátta magát az egyik tükörben. Izzadt volt, kócos és rendetlen, látszott rajta, hogy most fejezte be a munkát, úgyhogy legszívesebben elrohant volna, ám ekkor megjött a lift. Csak ön után - mondta Gavin mosolyogva. F.mily belépett a liftbe, Gavin pedig tekintetével majd felfalta selymes, barna, derékig érő haját. Sosem tetszettek neki az olyan nők, akik lófarokban hordják a hajukat - ahogy azok sem, akik mintha most érkeztek volna egyenesen a konyhából, de abban a percben Emily volt a legcsodálatosabb lény, akit valaha látott. Szív alakú arca, apró, törékeny termete és a parfümje, ami körúllengte. Gavin alig tudta sza- i8

14

15 bályozni a lélegzetvételét. A liftben próbálta nem bámulni a lányt, vagy legalábbis nem túl feltűnően de hiába. - Armandót lecserélték? - kérdezte, és megnyomta a hatvankettedik emelet gombját. Emily próbálta állni a férfi tekintetét, ám az, hogy ilyen közel álltak egymáshoz, nem sokat segített zavarán. A kis, zárt tér csak növelte a férfi mágneses vonzerejét. Ahogy Gavin, ő is ziláltan kapkodta a levegőt. - Armandót? - Igen, Armandót. - Gavin gunyorosan elmosolyodott, és a dobozra nézett. Bella Lucina. Az irodám majdnem minden héten rendel tőlük. Általában Armando szokta hozni. - Hja, persze. De nem én vagyok az új kifutóim. Akarom mondani, hogy én is ott dolgozom. Vagyis ez biztos látszik is az egyenruhámon, meg hát én lány vagyok, nem fiú. - Emily elhallgatott, tudta, hogy sikerült teljes idiótát csinálnia magából. Mély levegőt vett, és még egyszer nekifutott. Én pincérnő vagyok. A főnököm megkért, hogy hazafelé hozzam el ezt a csomagot, mert a futár felmondott - hadarta, miközben elvörösödött, és azt kívánta, bár nyílna meg a lába alatt a föld. Most azonnal. És tudok értelmes mondatokban is beszélni. Komolyan. - Hosszú volt a nap? Teljesen megértem. Gavin elvigyo- rodott, és tanulmányozni kezdte Emily arcát. Ilyen gyönyörű, zöld szempárt még soha életében nem látott, és észrevette az apró szépségpöttyöt is az ajka felett. Emily elmosolyodott. - Igen. Nagyon hosszú nap. A lift megállt a harminckilencedik emeleten. Kinyílt az ajtó, és beszállt egy nő. Fekete tűsarkújában olyan magas volt, mint Gavin, fehér kosztümöt viselt, vörös haját pedig kontyba fogta össze. - Hogy s mint, Mr. Blake? - fuvolázta, és megnyomta a negyvenkettedik emelet gombját. Majd sejtelmesen elmoso- Ivódni i, es < i.ivín I ül rl lev luijoli. Remélem, ugyanott foly- i.iijiik,.iin>1.i miilikoi abbahagytuk. <.avili arrébb liií/odoii, arca megmerev'edett, és nem lehelen leolvasni lola. hogy vajon mire gondolhat. A nő to- vahhia is mosolygóit, és a/, ajtó felé fordult. t.avin! mily re nézett, és látszott, nagyon kellemetlenül i nini. hogy váratlanul egy futó kalandja is ott utazik velük a Iliiben. I s mái régóta dolgozik a Bella Lucinában? I mily az ajkába harapott, és mosolyogva válaszolt: Nem, ma volt az első napom. Új munkahely. Az elég stresszes lehet mondta Gavin mosolyogva, és egyik lábáról a 19 másikra állt. Remélem, minden rendben ment. - Igen, köszönöm. Kinyílt a liftajtó, és a nő kiszállt. - Hívjon! szólt vissza búcsúzóul Gavinnek. Gavin hűvösen biccentett. Az ajtó becsukódott, és újra kettesben maradtak Emilyvel. - Nem a barátnőm volt, ha erre gondol. Emily meglepetten nézett a férfira. - Miért kellene bármit is gondolnom?

16 Gavint meglepte a lány kissé pimasz válasza, látszott, hogy nem erre számított. Közelebb húzódott, és megpróbált Emilyhez érni. - Miért, nem érdekli? - Nem ismer elég jól ahhoz, hogy kitalálja a gondolataimat - vágott vissza Emily, de látszott rajta, hogy szórakoztatja a párbeszéd. - Ebben teljesen igaza van. Gavin vigyorgott, és közelebb lépett a lányhoz. Viszont szeretném jobban megismerni, ha megengedi. Szuper. Szóval nemcsak hogy iszonyú jól néz ki a méregdrága öltönyében, de ezt még tudja is magáról. Emily összeszedte magát, kizökkent a félkábult állapotból, és igyekezett figyelmen kívül hagyni a férfi finom illatát. Sajnálom, de nem lehet - felelte, és a füle mögé kotort egy haj tincset. Mielőtt Gavin bármit mondhatott volna, a lift ajtaja kinyílt: megérkeztek a hatvankettedik emeletre. Ide jövök - mondta Emily, és elvette a dobozt. Köszönöm szépen a segítségét. Nagyon szívesen. Én is itt szállók ki. Itt dolgozik az emeleten? - kérdezte Emily, és láthatóan zavarba jött. Gavin nem akarta elárulni, hogy igen, sőt övé a cég, ami az emeletet bérli, így csak az igazság egy részét osztotta meg a lánnyal. Igen, én vagyok a bűnös, aki a kaját rendelte mondta egy kisfiús mosoly kíséretében. Emily alig bírta elfordítani a tekintetét az érzéki szájról. Szóval, ahogy beléptem, máris tudta, hogy ide jövök. Igen, volt pár szabad percem, és lent vártam a recepción - mondta, és egyre szélesebben vigyorgott. - Pontosabban Armandóra számítottam, helyette azonban egy gyönyörű nő érkezett. Én meg úgy gondoltam, úriember leszek, és segítek a dobozzal. - Gavin elegáns és energikus léptekkel kiszállt a liftből. - Nincs kedve csatlakozni hozzám? Ebből bőven jut magának is. Nem... nem tehetem. Nagyon sajnálom - felelte Emily, és megnyomta a gombot. Várjon! Gavin nem engedte, hogy az ajtó becsukódjon. Túl rámenősen indított, és ostoba baromnak érezte magát, de igyekezett menteni a menthetőt. - Tolakodó voltam, bocsásson meg, pedig volt gyerekszobám mondta, és ideges mozdulattal beletúrt a hajába. - Engedje meg, hogy elvigyem vacsorázni, tudom, hogy egy iroda mindennek nevezhető, csak romantikusnak nem. Csak túl sokat dolgozom. Kérem, jöjjön el velem valahova egyik este.

17 Még HIK Imi I mil v válaszol hm ott volna, egy sötét hajú nő /<»l.ili meg a háttérben. Ml lil.iki A kellősen hívják. Kéijc meg, Nalalie. In>gy hagyjon üzenetet fordult I..ívni mosolyogva a nő felé, Emily pedig kihasználva az al- I almai u iiu'i'ő ujjakkal még egyszer megnyomta a gombot. \/ aj ló azonnal bezáródott. Emily a falnak támaszkodott, megragadta a sárgaréz kapaszkodót, és megpróbálta ösz- szcszcdni magát. Ijesztő volt a hatás, amit ez a vadidegen gyakorolt rá. Megrázta a fejét, és kicsit haragudott magára, hogy elvállalta a futárkodást. Mindenesetre valahogy sikerült kijutnia az épületből, és gyorsan hazament. - Annyira jól nézett ki? kérdezte Olivia, aki a konyhaasztalon üldögélt. Emily betapasztotta a száját. Jézusom, Olivia! Dillon a szobámban van. Halkabban! Emily gyorsan az ajtóra nézett, aztán vissza a barátnőjére. Igen. Annyira jól nézett ki. Olyan pasi volt, hogy legszívesebben ott helyben letépnéd magadról a ruhát, és sírva könyörögnél, hogy tegyen a magáévá. Bárhova megy, biztos, hogy tátott szájjal bámulják a nők. Olivia felnevetett, majd gyorsan a szája elé kapta a kezét. Elég dögösen hangzik - suttogta. Emily bólintott, és vihogni kezdett. - Szerintem inkább futár legyél, ne pincérnő. Nem tudom. Életemben nem gyakorolt még rám soha senki ilyen furcsa hatást. És annyira kínosan viselkedtem. Még egy óvodás is jobban kezelte volna a helyzetet. Olivia elmosolyodott, belekortyolt a borba, és gunyoros tekintettel azt mondta: Viszont lehet, hogy ma este egész jó lesz a szex ezzel a szegény faszfejjel, ha közben Mr. Magas Sötét Dögös Macsóra gondolsz. Emily a barátnője karjára csapott. Azonnal hagyd abba. Ki kell vernem ezt az embert a fejemből. Emily kibontotta a haját. - Különben is szeretem Diliont. Mr. Magas Sötét Dögös Macsó nem az én világom, hidd el. - Oké, oké nevetett Olivia. De jó tudni, hogy van egy tartalékod. Még mielőtt Emily további részleteket árulhatott volna el rövid kalandjáról, Dillon lépett a konyhába a legjobb öltönyében. Emily ránézett barátja nyirkos, piszkosszőke hajára, szabályos arcára, és máris elfelejtette a szexi idegent. Neki jelenleg más dögös macsóra nincs szüksége. - Azt hittem, ma este itthon maradunk - mondta Emily, és Dillonhoz lépett, majd átkarolta a derekát. Kivettem egy filmet. Dillon Emily vállára tette a karját, ami könnyen ment, mivel jóval magasabb volt, mint apró barátnője Egy potenciális ügyféllel vacsorázom mondta, majd a frizsiderhez lépett, és kivett egy üveg vizet. Nem tudtam, váratlanul hívtak fel. Majd máskor megnézzük. Emily összeráncolta a homlokát a flegma válasz hallatán. - Még hány váratlan vacsora jön közbe a héten? Olivia közben felállt, jól hallhatóan felsóhajtott, és kiment a konyhából. Dillon megvonta a vállát. - Ez a munkámmal jár, Emily. Bróker vagyok. Muszáj kicsit smúzolnom az

18 ügyfelekkel. - Értem, Dillon, teljesen megértem - felelte Emily, majd a fiúhoz lépett, és hozzásimult. De még egy hónapja sincs, hogy itt vagyok, és azóta alig találkoztunk, mert mindig ezzel vág)' azzal vacsorázol. Emily játékosan megrántotta Dillon nyakkendőjét. - Esküszöm, többet láttalak, amikor Coloradóban laktam. Dillon kibontakozott az ölelésből, és ingerülten nézett a lányra. - Úgy beszélsz, mint egy elkényeztetett diáklány. Dillon kinyílom.1 vizei, rs töltött magának. - Nyugi. Nem tart sokáig. kmilvi.i/oiii).im nem lelteiéit ilyen könnyen leszerelni. I'lki'iívc/ii-ii-u diáklány? Ezt mégis hogy érted? És akkor mii 11 jön cl ide, is.ik.izén, liogy lezuhanyozz? A/i 11, nun azután hívtak, hogy ideértem. S/cimicm az a legjobb, ha ma otthon alszol. Emily Irvrtie.1 kön nyéi, és az asztalra dobta. - Egy béren legalább 01 s/öi vacsorázol ezekkel az úgynevezett ügyfelekkel. Mii akarsz ezzel mondani, Emily? - emelte fel Dillon a hangját. Azt, hogy hazudok neked? Nem tudom. Csak azt hittem, hogy itt majd többet láthatlak - felelte Emily, és beletúrt a hajába. - Meg hogy kicsit segítesz beilleszkednem. Dillon belekortyolt a vízbe, és azt mondta. Ideköltöztettelek, és mindent fizettem. Még mit vársz tőlem? Ez övön aluli volt, Dillon felelte Emily, és zöld szeme összeszűkült. - Nem én kértem, hogy költöztess ide. Boldogan maradtam volna Coloradóban, és folytathattuk volna a távkapcsolatot. Dillon közelebb lépett, és megcirógatta Emily arcát. Nem. Az lehetetlen lett volna. Szeretsz engem, és azok után, amik történtek, szükséged volt egy kis környezetváltozásra. Én is szeretlek, és azt akarom, hogy itt legyél velem. Úgyhogy, kérlek, hagyd abba ezt a hülyeséget, és engedd, hogy letudjam ezt az ügyfelet, utána pedig sietek vissza, oké? Emily belátta, hogy túlreagálta a helyzetet, úgyhogy lábujjhegyre állt, és megpuszilta Dillon száját, aki boldogan fogadta mint békejobbot, majd beletúrt Emily hajába, és magához szorította a lányt. Rendben. Menj, csináld a dolgodat, később találkozunk suttogta Emily, miközben a szájuk még mindig összeért. Szóval akkor nem kell otthon aludnom? - mosolyodon el Dillon. - Mert ha ragaszkodsz hozzá, aludhatok ott is. 22

19

20 - Ne legyél már ilyen okostojás, Dillon. Fenn maradok, amíg visszaérsz. - Én meg megígérem, liogy akkor csak rád fogok figyelni. Dillon Emily kezébe fűzte az ujjait, és együtt mentek az ajtóhoz. Meg egyszer megcsókolták egymást, majd Dillon útnak indult. Amikor becsapódott az ajtó, Olivia előbújt a szobájából, és levetődött a kanapéra. - Na, ki vele, csajszi! Mi történt? - Nem tudom, olyan távolinak tűnik - felelte Emily, és leült a barátnője mellé. - Nézd, tudod jól, hogy én nem bírom Diliont. - Olivia elhallgatott, és megvakarta az állát. Sőt, igazából utálom. - Emily elfintorodott, Olivia pedig felnevetett. Viszont mentségére szóljon, és ezt csak azért mondom, mert a tesóm is ugyanott dolgozik, szóval tényleg muszáj kicsit szórakoztatniuk a potenciális ügyfeleket. - Igen, de Trevor is hetente ötször vacsorázik velük? - Nem, de Pöcsfej sokkal rámenősebb nála, úgyhogy szerintem tőle kitelik. - Oké, barátnőm, mára már eleget gyaláztuk - mondta Emily, és megrázta a fejét. Olivia elnevette magát, Emily pedig rövid önvizsgálatot tartott. Lehet, hogy tényleg túlreagálom. Nem tudom. Lehet, hogy valamikor anya halála meg a költözés között leállt az agyam. Olivia megszorította Emily karját, és együtt érzőén nézte barátnőjét. - Figyelj, ez mindenkinek sok lenne így egyszerre. Én például el sem tudom képzelni, hogy bírtad egyáltalán ki. Közelebb húzódott, és átölelte Emilyt. Erős csaj vagy, és rendbe fogsz jönni. Biztos vagyok benne. - Köszönöm, Olivia, komolyan. Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküled. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy te lettél a szobatársam a kollégiumban, és most, hogy befogadtál, örökre adósod maradok. Komolyan. 2-5

21

22 Jól van, nem kell ennyire túldramatizálni nevetett Olivia, majd felállt, és elővette a filmet, amit Emily hozott. Akkor a mai estét hivatalosan is csajbulivá nyilvánítom mondta, azzal visszaült a kanapéra. * 26

23 Tejszín vagy cukor Amikor Emily másnap reggel felébredt, álmos szemével gyönyörködve nézte alvó barátját. Aztán fejét Dillon mellkasára hajtotta, és elgondolkozott a kapcsolatukon. Mint mindenkinek, Dillonnak is megvoltak a maga furcsaságai. Emily tudta, hogy előbb-utóbb meg lógja őket szokni, ám a fiú felgyorsult élete egyelőre nehéz feladat elé állította. Eleinte a különbségek nem voltak annyira szembeötlőek, mert kapcsolatuk az ö világában kezdődött és szökkent szárba. Most viszont, hogy Emily ideköltözött, 2 sok mindent el kellett fogadnia. Sosem vágyott például arra, hogy a Barbie baba szerepét töltse be egy férfi életében, ám úgy tűnt, Dillon pontosan ezt szánja neki. Legalábbis amikor elmentek valahova, mindig így mutogatta a barátainak. Emilynek az is feltűnt, hogy a fiú úgy viselkedik vele, mint a tulajdonával. Néha ez aranyos volt, és úgy érezte, még belefér a kapcsolatukba, többnyire viszont túl soknak érezte, és nem tudott vele mit kezdeni. Ennek ellenére abban a percben, ahogy Dillon ott feküdt mellette, Emily csak a sok jóra tudott gondolni, amit a fiú érte tett, és elfogadta a kapcsolatukat úgy, ahogy volt. Közelebb bújt a fiúhoz, és kikotort egy hajtincset a homlokából. Dillon ásított egyet, és Emilyre mosolygott. Korán felébredtél - mondta, és még rekedt volt a hangja.i/.iiv.ímói. Úgy l.iis/ik, nem l.ir.iszuxtalak ki rendesen az éjjel. IVdig.»/ len volna i tél. In így a szextől kómába kerülj. I mily cl mosolyodon, és Dillon karjába fúrta az arcát. I la kómába kerültem volna, többet nem lehetnénk cgyiiit, uram. Ebben nagyon is tévedsz, szerelmem. Egy kis kóma nem akadály. Fúj, perverz - vihogott Emily, és felült. Dillon barna szemében megcsillant a vágy. Még egy menet? -Azt ígérted, elviszel reggelizni. Akkor most mégsem? Dehogynem. Tízre dolgoznom kell menni, és még le kell zuhanyoznom. Nem baj. Tudod jól, hogy eg}' gyors partiban mindig benne vagyok - mondta Dillon, majd felkelt, és felrángatta Emilyt is. Emily nem tiltakozott tovább, hanem hagyta, hogy Dillon levetkőztesse, miközben magával húzta a fürdőszobába, ahol a mosdónak támaszkodva nézte, ahogy a fiú kinyitja a vizet. Szinte tapintani lehetett az energiát, ami körülötte vibrált. Aztán Dillon, arcán kisfiús mosollyal, aminek Emily sosem tudott ellenállni, odalépett hozzá, magához vonta, és olyan 27 gyengéden csókolta meg, hogy Emily érezte ajka remegését. Ha akarja, akkor sem tudta volna kivonni magát Dillon csókjának hipnotikus varázsa alól. Dillon keze közben felfedezőútra indult a testén, ő pedig érezte, ahogy egyre nő benne a szenvedély, és egyre többet akar. A következő pillanatban Dillon lehajolt, puszilgatni kezdte a melle közti völgyet, majd nyelvét a mellbimbójára csúsztatta, amivel teljesen megvadította Emilyt. Dillon felnézett, de közben egyre erősebben izgatta Emily testének egyik legérzékenyebb pontját. Ez tetszik, ugye, kislány? Igen - zihálta Emily, és belemarkolt Dillon hajába, aki

24 közben lassan, szince idegtépő lassúsággal becsúsztatta ujjait Emily nedves vaginájába. Most már Emily egész teste remegett a gyönyörtől. Dillon megcsókolta, ő pedig a hátába mélyesztette a körmét, aztán végigsimította szerelme mellkasát le, egészen a hasáig, elidőzve kicsit minden egyes kidolgozott izomkötegen. Dillon felkapta, és elindult vele a zuhany felé, Emily pedig a fiú derekára kulcsolta a lábát. Dillon a falnak támasztotta, Emily pedig felnyögött, amikor Dillon beléha- tolt. Szinte érezte, ahogy minden egyes idegvégződése lángra kap, miközben testük egybeolvad. Istenem, Em, annyira jó veled zihálta Dillon a fülébe. Emily a vállába kapaszkodott, és a forró vízsugár végigcsurgott a testükön. Minden egyes lökéssel és lüktetéssel jobban és jobban kívánta a fiút. Ajkuk összeforrt, Emily egyre erősebben szorította combjával Dillon derekát, testét pedig hátrafeszítette, hogy a fiú minél jobban hozzáférhessen. Dillon tekintete elhomályosult, Emily felnyögött, teste összerándult, Dillon pedig a vállába fúrta a fejét, légzése még szaporább lett, és a következő pillanatban ő is elélvezett. Aztán csak nézték egymást hosszan, mozdulatlanul, amíg lélegzetvételük visszaállt a normális sebességre. Szeretlek, Emily mondta a fiú, miközben gyengéden lefejtette magáról Emily combját, és talpra állította a lányt. Annyira örülök, hogy ideköltöztél. Én is szeretlek. Nagyon sajnálom, hogy tegnap este hülyén viselkedtem - mondta Emily, és apró csókokkal borította be Dillon mellkasát. Ezentúl igyekszem megértőbben kezelni a furcsa munkabeosztásodat. Köszönöm, édesem - mosolyodon el a fiú. A következő félórát a fürdőszobában töltötték, Dillon játékosan beszappanozta Emilyt tetőtől talpig, aki pedig cserében megmosta a fiú hátát. Emily rájött, hogy Dillonnak igaza van: neki itt a helye New Yorkban, a fiú mellett. Szerette Diliont, és nem volt a lelkének egyetlen olyan darabkája sem, ami újból olyan messze akart volna tőle élni. MIM I MI.i iii.ii m in III.II.KII iilcjiik, hogy elmenjenek 1.1 i 1 11 /1 11. I in ik i v< 11 vin krs/iieii valamit maguknak. \ - 1 ni h mli i i a lo al' i ' I ' c-i me ii i dolgozni. Nemsokára I miii\ in I' i. indulni.i lu llen, de előbb még felhívta Lisát, a ni aki í.ililtiiiii.ili.in éli, és aki most nagyon hiányeleiéből. I IS.I iiz évvel volt idősebb nála, és ő szinte második anyaként tekintett rá. Nővére hat évvel ezelőtt lio//,imein középiskolai szerelméhez, Michaelhoz, aki szinten alléié pótapa szerepét töltötte be Emily életében, és ő minden olyan kérdéssel hozzá fordult, amit az igazinak nem lehetett fel. I.isa és Michael volt a két legfontosabb ember az életében. Sajnos már édesanyja halála előtt sem volt köny- nyű megszervezni a találkozásokat, ám most, hogy Emily szó szerint a világ másik felére költözött, valószínűleg még ritkábban látják majd 28 egymást. Ennek ellenére úgy döntöttek, hogy pár havonta mindenképpen megpróbálják megszervezni az utat, sőt már ki is tűzték az első látogatás időpontját. A telefonbeszélgetés után Emily taxit fogott, és elindult a munkahelyére. Útközben eszébe jutott, anyja mindig arról álmodott, hogy egy nap eljut majd New Yorkba. A terv már majdnem meg is valósult, sőt már jegyet is vett magának az egyik Broadway-musicalre, amikor közbejött a betegség, és olyan gyors lefolyásúnak bizonyult, hogy az útra már nem került sor. Emilynek könnybe lábadt a szeme. Igaz, itt van a városban, ahova anyja annyira vágyott, de ő már soha nem lehet itt vele. Közben megérkezett az étterembe, és igyekezett elhessegetni magától a szomorú gondolatokat.

25 - Hé! Nekem te nem is mond szia? - kérdezte Roberto, a spanyol szakács. Pedig én bír Emmy. Bír te nagyon. - Szia, Roberto! - nevetett Emily. Én is bírlak téged. Roberto elvörösödött, miközben Emily bedugta a kártyáját a blokkolóórába. Mivel tegnap csúcsidőben szépen helytállt, ma már saját asztalokat fog kapni, legalábbis Falion ezt mondta. Elsőnek néhány rendőr érkezett. Antonio rajta tartotta a szemét, amikor Emily elindult feléjük. 29

26 - Jó napot. Emily vagyok, ma én szolgálom ki önöket mondta mosolyogva, miközben kötényéből elővette a tollát és a füzetét. - Hozhatok valamit inni először, vagy már tudják, hogy mit szeretnének? A legidősebb, őszülő hajú rendőr visszamosolygott: Nem maga szokott kiszolgálni minket. - Nem, uram, valóban nem. Én csak tegnap óta dolgozom itt, úgyhogy kérem, legyenek velem türelmesek felelte Emily, hátrabökött Antonio felé. - A főnököm nagyon figyel. A rendőrök felnevettek, barátságos arcukon látszott, hogy tetszik nekik a megjegyzés. Kicsoda? Antonio? tréfálkozott az egyik fiatal tendőr. O teljesen ártalmatlan. - Ne aggódjon mosolygott idősebb kollégája is. Próbálunk kedvesek lenni, de sajnos néha nagyon fárasztóak vagyunk. - Értem, de ha kérhetem, legyenek elnézőek is válaszolta Emily kedvesen, és örült a jó humorú vendégeknek. - Inni mit hozhatok? Emily felvette a rendelést, és leadta a konyhán. Az igazi csúcsforgalom csak délben kezdődött, de előtte is akadtak vendégek. Igaz, ebédidőben az addig nyugodt és kellemes hely igazi őrülrekházává változott, és minden lehetséges vendégtípus megfordult náluk, akit Emily csak el tudott képzelni. Éppen egy asztalhoz igyekezett a rendeléssel, amikor Antonio megállította, és az egyik bokszra mutatott a sarokban. Figyelj csak, vidéki lány, újabb vendég érkezett, bírod még a strapát? Emily megigazította a tálcát a vállán. Persze. Azonnal megyek. Antonio bólintott, és máris az ajtónál termett, hogy fogadja az újonnan érkezetteket. Emily letette a tányérokat egy öttagú társaság elé. 3'

27

28 I lii/li,nok még v.il.iinil:' I g\ i '.nio',, iiv.in mii.is, Iinitia hajú nő felemelte az üres puli.ii.li. Kaphatnék még egy üdítőt? I - fit ily gyorsan elmosolyodott, és elvette a poharat. Máris hozom mondta, azzal a vizespulthoz sietett, miközben gyors pillantást vetett az asztal felé, ahol egy magányos férfi arra várt, hogy kiszolgálja. A francba mormogta. Sietve visszatért az ötszemélyes asztalhoz, és átnyújtotta a nőnek az italát. - Elnézést kérek. Még valakinek valamit? kérdezte, miközben azért imádkozott, hogy ne kérjenek semmit sem. Nem, rázták meg mindannyian a fejüket. Emily megkönnyebbülten sóhajtott, tudatta a vendégekkel, hogy nemsokára visszajön, majd füzetével a kezében elindult végre az új vendég felé. Még mielőtt odaért volna, gyorsan megtörölte izzadt homlokát, de a ceruza kicsúszott a kezéből, és pont a boksz elé esett. Emily leguggolt, hogy felvegye, ám az ismeretlen férfi megelőzte. Köszönöm - mondta Emily, aki még mindig a földön guggolt. Nagyon kedves. Mit... kezdte, ám hangja elcsuklott, amikor belenézett a vendég szemébe, aki nem volt más, mint a tegnapi Mr. Magas Sötét Dögös Macsó személyesen. Emilynek még a lélegzete is elakadt, ahogy meglátta a férfit, aki hanyagul üldögélt a bokszban. Meg kellett kapaszkodnia az egyik székben, hogy valahogy fel tudjon tápász- kodni. A férfi még annál is sokkal vonzóbb volt, mint ahogy emlékezett rá. Nem mintha az elmúlt huszonnégy órában bármennyit kopott volna az emléke, de most így, életben még férfiasabbnak és még ellenállhatatlanabbnak tűnt. Emily egész teste bizseregni kezdett. Gavin levette a zakóját, és a boksz melletti fogasra akasztotta. Fehér inget viselt, ami még inkább kiemelte szemének tiszta, kék színét. Nem is örül, hogy újra lát? kérdezte Gavin moso- lyogva. - De, csak egy kicsit... kereste Emily a megfelelő szavakat. Gavin nem akarta felfedni lapjait, vagyis hogy tegnap óta másra sem tud gondolni, csak a lányra, sőt ma még a megbeszélését is lemondta egyik legnagyobb ügyfelükkel, hogy láthassa Emilyt az étteremben. Ahogy azt sem árulta el, hogy amikor tegnap délután becsukódott a liftajtó, úgy érezte, mintha kifosztották volna. - Tegnap úgy faképnél hagyott, hogy borravalót sem adhattam. - Oóó! Emily összesen ennyit tudott válaszolni, mintha a férfi puszta jelenléte kitörölte volna agyából a gondolatokat. Semmi baj... Sajnálom, hogy úgy elrohantam. Hozhatok valamit inni? - kérdezte, és levette a tolla kupakját. Gavin megbabonázva nézte a lány gyönyörű száját, és mulattatta Emily zavara Egy kávét kérek. - Tejszínt vagy cukrot kér bele? Gavin oldalra hajtotta a fejét. - És maga? - Tessék? - Maga hogy issza a kévét, tejszínnel vagy cukorral? Emilyt váratlanul érte a kérdés, és még inkább zavarba jött tőle. - Miért szeretné tudni?

29 Gavin nem válaszolt azonnal, hanem elmosolyodott. - Mert mindent meg akarok magáról tudni, amit csak lehet. Azt gondoltam, kezdetnek a kávé is megteszi, elég köny- nyű téma, de lehet, hogy tévedtem. Emily elnevette magát. - Egy kicsit úgy hangzik, mintha zaklatni akarna. Nem gondolja? - Értem... zaklatni. Ezt még sosem mondták, és elég ijesztően hangzik - válaszolta Gavin, és ő is elnevette magát. Én inkább azt mondanám, kíváncsi vagyok magára. Emily mosolyogva megrázta a fejét. - Rendben, de még mindig nem válaszolt a kérdésemre. Szóval, kér hozzá tejszínt vagy cukrot? - Maga nem válaszolt az enyémre felelte Gavin, és ösz- szevonta a szemöldökét. - Mivel issza a kávét? Tesz bele tejszínt vagy cukrot? Emily tudta, hogy ezt a csatát nem nyerheti meg, ezért beadta a derekát. - Igen. - Nem baj, az ellentétek vonzzák egymást. Tökéletes. - Gavin hátradőlt, és karba tette a kezét. - Én feketén kérem. Emily még egy utolsó pillantást vetett a férfi érzéki vonásaira. Aztán megfordult, és visszament az ötszemélyes társasághoz, hogy megkérdezze, hozhat-e még valamit, ám mivel csak a számlát kérték, folytatta útját a kávéspultig. Miközben remegő térddel a szép ismeretlen kávéját készítette, Falion lecsapott rá. Új kolléganője ma koromfeketére festette a haját, és tátott szájjal bámult Gavin irányába. - Ki az a csávó, vidéki lány? Ismered? Emily mélyet lélegzett, és ő is Gavinre nézett. A férfi újságot olvasott. - Nem, vagyis... Csak egy kicsit - felelte, és a tálcára tette a kávét. Falion kikapta Emily füzetét a kötényéből, beírta a nevét és a telefonszámát, majd visszaadta új kolléganőjének. - Könyörgök, ezt add oda neki! Még soha az életben nem láttam ennyire dögös és szexi pasit. - És ezzel még keveset mondtál. - Emily elindult a kávéval, majd visszafordult. - És mi van az apád korabeli pasiddal? Faiion csípőre tette a kezét, és elvigyorodott. - Ha úgy adódik, bármilyen korú, színű vagy nemű ember számára elérhetővé teszem magam. Emily nevetve megrázta a fejét, és folytatta útját Gavin 33

30 asztalához. Miközben igyekezett tompítani szíve heves dobogását, azon gondolkozott, vajon a férfi hány éves lehet, úgy döntött, huszonötnél semmiképpen sem több. Remegő kézzel rakta le a kávét Gavin elé. A férfi rámosolygott, és letette az újságot maga mellé. Sikerült választania az étlapról? - kérdezte Emily, s tekintete végigsiklott a férfi ónix mandzsettagombján és drága óráján. Nem, ami azt illeti, még meg sem néztem mondta Gavin, és gyorsan felkapta az asztalról. Rendben, akkor mindjárt visszajövök. Várjon - mondta a férfi, és elvigyorodott. Tudna ajánlani valamit? Én igazából eddig még csak az asiagói sajtot és a portabella gombás szendvicset próbáltam. Jól hangzik. Akkor azt kérem. Emily felírta a rendelést, aztán egy pillanatra megállt. De spenót is van rajta. Nem baj? Gavin ajka lassú mosolyra húzódott. A neve és telefonszáma véletlenül nincs rajta? A franc egye meg öt is meg az érzéki száját is, gondolta Emily, aztán közönyösen, mint akit a kérdés nem ért váratlanul, a férfi kezébe nyomta Falion számát. Nem, az enyém nincs, de valaki megkért, hogy ezt adjam át magának mondta, és Falion felé biccentett, aki a háttérből figyelte őket. Reméljük, ő is az esete. Gavin viszont egy másodpercre sem vette le a tekintetét Emilyről. Nem érdekel felelte nyugodtan, és félretolta a papírt. Flonnan tudja? Nem is látta, hogy kiről van szó. Gavin az asztalra könyökölt, és ismét elmosolyodott, amitől a szája már nem tűnt annyira bűnre csábítónak. Tudom, hogy nem érdekel, mert jelenleg Manhattanben egyetlen nőnek a nevét és a számát szeretném megtudni, ő pedig itt áll előttem. Emily egyik lábáról a másikra állt, és a torkában dobogott a szíve. - Sajnálom. Nekem barátom van. - Igen, sajnos erre számítottam - mondta Gavin, és keresztbe tette a lábát. Őszintén meglepett volna, ha nincs. - És mégis elkérte a számomat? Gavin sokatmondó pillantást vetett Emily bal kezére, és mosolyogva azt mondta: - Igen, mert jegygyűrűt viszont nem látok az ujján, és amíg nincs gyűrű, addig legalább reménykedhetek Jól értem? Maga tehát szeret a tilosban járni? - kérdezte Emily, és hitetlenkedve nézett a férfira. - Semmi ilyet nem mondtam nevetett Gavin. Emily elmosolyodott, és féloldalt hajtotta a fejét. - Viszont azt feltételezi, hogy majd randizom magával, vagyis megcsalom a barátomat, ebből pedig az következik, hogy maga igenis szeret a tilosban járni. - Nem. Igazából abban reménykedem, hogy maga előbb szakít a barátjával, és aztán randizik velem - vágott vissza Gavin azonnal fanyar mosoly kíséretében. - Vagyis nem tilosban járok, hanem tisztességes ember vagyok.

31 Emily felírta a rendelését. - Nem, én inkább azt mondanám, hogy beképzelt. - Szívesebben használnám azt a szót, hogy optimista - válaszolta a férfi, és figyelte, ahogy Emily zavarában harapdálni kezdi a szája szélét. - De legalább a nevét megtudhatom a gyönyörű pincérnőnek, aki kiszolgál? Emily, bár nagyon imponált neki a férfi érdeklődése, az igazi nevét nem akarta elárulni, ezért egyszerűen csak annyit mondott: - Molly. Még mielőtt Gavin válaszolhatott volna, Antonio hangja harsant fel az étterem másik végében. - Vidéki lány, telefon. Emily nehéz szívvel, de otthagyta Gavint, és elindult a telefon felé. - Na, mit mondott? állította meg Falion útközben. - Barátnője van - mondta Emily csalódott arcot vágva. - A picsába, akkor hiába vártam. Falion felkapta a táskáját, és az ajtó felé indult. Egyelőre be kell érnem a bácsival. Holnap találkozunk. Emily utánaintegetett, és felvette a kagylót. Dillon kereste, hogy megbeszéljék az estét. F.mily örült a hívásnak, mert visszazökkentette a valóságba. Aztán vett egy mély lélegzetet, a számítógéphez lépett, és beütötte Gavin rendelését. Majd leültetett egy háromtagú családot, és elintézett pár apróbb teendőt. Amikor ezzel is végzett, a kávéspult mellől, ahol a rendelésére várt, megkockáztatott egy pillantást Gavin asztala felé. Amikor tekintetük egymásba fonódott, ismét megrohanták az érzések. Emily teljesen összezavarodott. Nem értette, hogy a férfi egyetlen pillantása miért gyakorol rá ekkora hatást, és gyűlölte magát azért, mert a lelke mélyén nagyon is élvezte, hogy a férfi ennyire bámulja. A kómához hasonlatos állapotból az egyik szakács zökkentette ki. Emily tálcára tette Gavin rendelését, és mellé egy kávéskannát is. - Asiagói sajt és portabella gombás szendvics spenóttal - mondta, és Gavin elé helyezte az ételt. - És hoztam még egy kis kávét is. - Köszönöm. - Gavin tekintete megakadt Emily nyakán, amikor a lány előrehajolt, és teletöltötte a csészéjét. Emily finom illata csiklandozta az orrát. Szinte látta maga előtt, ahogy ajkát végigfuttatja a puha bőrön, aztán erőt vett magán, és visszafordította tekintetét a lány arcára. Megköszörülte a torkát, és igyekezett megszabadulni iménti fantáziájától. F.mily biztos volt benne, hogy a szíve kihagy egy-két dobbanást, amikor a férfi a szemébe nézett. - Hozhatok még valamit? - Ami azt illeti, igen, nagyon sajnálom felelte Gavin, és 35