Emma Darcy Éjszakai műszak

Átírás

1 Emma Darcy Éjszakai műszak Eredeti cím: Burning with Passion 1995 Caitlin odaadó híve főnökének nemcsak nappal, éjjel is. Egyik reggel azonban rádöbben, mennyire nem ismerik egymást, mert az ágyon kívül mást alig osztanak meg egymással. Megelégelte, hogy főnöke, David, akivel oly forró éjszakákat töltenek együtt, reggelente mintha mi sem történt volna, a munkahelyére siet, és közömbösen várja őt - a titkárnőjét. A lány elhatározza, hogy véget vet ennek az áldatlan állapotnak, és végre tisztázzák a férfival, mit is jelent számára. Bálint-napon végképp minden elromlik. Öszszevesznek a férfival, a lány remek fellépése ellenére is meghiúsulni látszik egy fontos szerződés, ráadásul Caitlin édesapja aznap, a harmincadik házassági évfordulójukon bejelenti, hogy elhagyja feleségét. David akkor váratlanul kézbe veszi a dolgokat...

2 1. FEJEZET David Hartleyt szeretni olyan volt, mint egy szédítő kötéltánc a magasban. Nem lehetett tudni, mi lesz a vége, de Caitlin Rosst leküzdhetetlen vágy vitte, hajtotta előre. Napjainak nagy része a férfi körül forgott, mégsem sikerült mélyebben megismernie őt. David lelke elzárkózott előle, kifürkészhetetlen maradt, pedig hovatovább négy hónapja, hogy megkapta mellette a titkárnői állást. Munkába állt, de nem sokáig maradt meg egyszerű irodai alkalmazottnak. David lerohanta, éppúgy, mint az üzleti ellenfeleit szokta - kisvállalkozókat és mamutcégeket egyaránt. Mire észbe kapott volna, már késő volt: mintha csak forgószél sodorta volna magával! Gyönyörű éjszakákat töltöttek együtt, nemsokára mégis minden összezavarodott. Rá kellett döbbennie, hogy főnöke sohasem beszél neki a magánéletéről, és hogy szigorúan ellenzi a munkahelyi viszonyokat alárendeltjei között. Ez alól a szabály alól senki sem volt kivétel, leszámítva őt magát. Caitlin elgondolkozott. A férfinak nyílván szüksége van valakire, aki rálát a munkájára, akivel elbeszélgethet mindarról, ami fontos számára, aki megérti. Ebben egy nő sem érhet a nyomába, hiszen ő van mellette egész nap. És imád is mellette lenni. Csakhogy ez a fajta közelség igencsak kevés ahhoz képest, amit ő egy kapcsolattól vár! Hartley többnyire teljesen elzárkózott a világ elől, meghúzódott énjének szűk szigetén. Időről időre látni engedte ugyan az igazi arcát, de ezek az alkalmak ritkák voltak, és sohasem tartottak néhány pillanatnál tovább. Egyedül az ágyban tudott felengedni, ott leomlottak a falak, melyeket maga köré emelt. Amint azonban végére értek a szeretkezésnek, újra csak visszahúzódott a maga zárt világába. A mai nap sem volt kivétel. Caitlin tehetetlenül nézte a kielégülés után magába forduló férfit, s ellenkezni akart, de nem tudta, hogyan. Milyen védtelennek és kiszolgáltatottnak érezte magát! Sehogy sem tudta megérteni, miért tartja makacsul távol magát tőle ez az ember, aki pedig annyira kívánja őt, s az együtt töltött éjszakák múló óráira mindig megnyílik előtte! Hartley visszajött a fürdőszobából, frissen lezuhanyozva, borotváltan, meztelenül. Cseppet sem feszélyezte a ruhátlanság. A lány érezte, hogy a puszta látványra elgyengülnek a tagjai, és elönti a forróság. A férfi teste tökéletes volt: arányos, izmos, erős. Gyönyörű hím, élete teljében - ám aznapra már szomját oltotta. Beérte azzal, ami ma is megtörtént közöttük. De Caitlin többet akart Sokkal többet! Hartleyt szokás szerint felpezsdítette a zuhany. Haja csillogott a nedvességtől, bőre egészségesen fénylett. Határozott álla, orra és szikrázóan kobaltkék szeme arról tanúskodott, hogy tele van energiával, s alig várja, hogy nekivághasson az elkövetkező munkanapnak. Született vezéregyéniség, aki kitérők nélkül, töretlenül halad előre kitűzött céljai felé! Caitlin nagyon szeretett volna erre a nappali Davidre is hatással lenni, ám ez eddig még nem sikerült neki. A férfi felhúzott szemöldökkel vette tudomásul, hogy megszokott kávéja ezúttal nem várja a fésülködőasztalkán. Kinyúlt az ingéért, amit előző este az öltözködőszékre dobott le, és megkérdezte: - Ma nincs kávé? Általában egy hajtásra kiitta a feketéjét, és már ott sem volt. Reggelire sohasem maradt. Amennyire Caitlin meg tudta állapítani, David egyáltalán nem is evett reggelenként. Most fél hét van. Mint mindig, a férfi pontban háromnegyedkor kilép az ajtón, s a lány hiába is várja, hogy egyszer majd megtörik ez az egyhangú szabályosság. - Mozdulni sincs kedvem - felelte. Igazat mondott, ám egyúttal ellenállását is kifejezte. David elhúzta a száját, jelezvén, hogy érti a célzást, és ő izgatottan figyelte, vajon hajlandó-e változtatni a megszokott napirenden. Hátha kivételesen kimegy a konyhába, és megfőzi a kávét - magának, és persze neki is! Legfeljebb ha öt-tíz percébe kerülne. David zavartalanul öltözött tovább. Már belebújt az ingébe és begombolkozott, de nem indult a konyha felé. Caitlinnek izgalmában összeszűkült a gyomra. Ő igazán mindent megtett, nehogy megsértse a férfi által felállított játékszabályokat. Mindenben elébement, tökéletesen meg akart felelni az elvárásainak. Csakhogy az állandó feszültség nem maradt hatás nélkül, és kezdett nagyon belefáradni. Tudta, hogy a kapcsolatukat kockáztatja, ha megpróbál ellentmondani Hartleynak, de tisztában volt azzal is, hogy egészen eddig túlságosan alárendelte magát neki. David éles tekintete megállapodott az arcán.

3 - Rosszul vagy? - kérdezte, érthető magyarázatot keresve a lány furcsa viselkedésére. - Ellenkezőleg. Még sohasem voltam jobban! - felelte Caitlin, akit halálosan bosszantott a sérthetetlen, szent időbeosztás, és macska módra, kéjesen elnyújtózott az ágyon, tekintetében ígéret villant. David pillantása végigsöpört karcsú testén, majd megállapodott a keblén. Arcán elismerő mosoly jelent meg. A természet kegyes volt Caitlinhez. Nádszálkarcsú dereka kiemelte mellének és csípőjének telt vonalát, s ő tisztában volt vele, milyennek látja a férfi: vonzónak, izgalmasnak, szinte ellenállhatatlannak. Ám Hartley ezúttal nyugodtan gombolkozott tovább, nem zökkent ki a megszokott ritmusból. Ma éjjel már jóllakott ezzel a gyönyörű női testtel, s most az előtte álló feladatokra összpontosított. Betelt, megkapta azt, amire szüksége volt, és valószínűleg meg sem fordult a fejében, hogy Caitlinnel másképp áll a dolog. A lányt mélységesen bántotta ez a vak és önző viselkedés. A férfi jön, kielégül, azután elégedetten távozik! Egyre erősebb kényszert érzett arra, hogy fordítson egyet a dolgok szokásos menetén. Felkönyökölt, fél kézzel beletúrt dús, barna hajába, és izzó tekintettel mustrálgatta Davidet. - Nem akarom, hogy elmenj! - jelentette ki csendes határozottsággal. A férfi felsóhajtott, s az égre emelte tekintetét, mintha onnan várna segítséget. Ám odafent nem látott mást, mint a mennyezetet, idelent pedig maradt a makacskodó nő, akit egyre jobban bosszantott a megmásíthatatlan, mindennél fontosabb időbeosztás. Hartley jelentőségteljes pillantást vetett az órájára, és lehajolt az alsónadrágjáért. - Jól tudod, mennyi dolgom van ma! Te magad írtad tele a naptáramat. Szédületesen nézett ki a fekete selyemalsóban. Izmos, hosszú combjának sápadt hátterén ingerlő egyértelműséggel rajzolódott ki duzzadó férfiassága, s a lány tudta, hogy a látvány nem csal. De akárhogy teljesítsen is David az ágyban, a szex nem minden! Caitlin arra várt választ, hogy mennyire része ő a férfi életének, mennyire fontos számára - az éjszakai együttléteken kívül. - Kérlek, David, kérlek! Add nekem ezt a mai napot! Meglátod, jól fogod érezni magad mellettem! - Így is egész éjjel a kedvemet kerested, méghozzá nem is akárhogyan. Maradéktalanul boldoggá tettél, Caitlin, tökéletesen elégedett vagyok. Köszönöm! Szép szavak. De vajon nem bujkál bennük némi öngúny? - Annyira szeretném, ha velem maradnál! Caitlin kétségbeesetten tovább próbálkozott, hátha mégis sikerül felizzítania az ellobbant tüzet. Hosszú hajának egy vastag tincsét a két melle közé vonta, kedvenc előjátékára emlékeztetve a férfit. Amaz élesen, fürkészőn nézett rá, és megkérdezte: - Talán nem sikerült elég örömet szereznem neked? A lány önkéntelenül elpirult, ahogy eszébe jutott a mindent elsöprő gyönyör, mellyel - mint mindig - David aznap éjjel is megajándékozta. Ugyanakkor Caitlin mindaddig nem érezheti teljesnek a kapcsolatukat, amíg a férfi kirekeszti őt belső világából. - Olyan szívesen lennék többet együtt veled! - magyarázta abban a reményben, hogy végre kihúzhat Davidból valami biztató választ. - De hiszen együtt voltunk egész éjjel. Mégis hány éjszakát akarsz egymás után? - csattant fel Hartley, és a nadrágjáért nyúlt. Caitlin a kudarc és megalázottság könnyeivel küszködött. Úgy látszik, a másik számára az éjszaka csakis egyet jelent: a szexet. Ezek szerint hiába is próbálkozik, a férfi semmit sem ért az egészből. - Beszélnünk kellene valami fontosról! - Két óra múlva benn az irodában nyakig leszünk a fontos megbeszélnivalókban. Ez nem elég? - Most nem erről van szó! Nagyon szeretném, ha ez egyszer, csak egyetlenegyszer, előbbre helyeznéd a közös örömünket az üzletnél! Kimondta. A lázadás megtörtént, most már hiába is visszakozna. Caitlin nyugtalanul várta, kitör-e a vihar. A férfi kobaltkék szeme óvatos, már-már gyanakvó kifejezést öltött. Életének egyik alapszabálya volt, hogy a szórakozást élesen el kell választani a munkától. Bent az irodában ő a főnök, Caitlin pedig a titkárnője, és a kívülállók számára semmi sem árulhatja el, hogy viszonyuk van egymással. A magánéletük nem tartozik senkire, és ez így van jól.

4 A lányban óhatatlanul felvetődött, mennyire kényelmes ez Hartleynak: a munkaidejük azonos, mindig egyszerre szabadulnak, s így a vele eltöltött kellemes órák sohasem sértik az üzleti érdekeket. Márpedig David számára nincs ennél fontosabb! - Nem dőlne össze a világ, ha egyszer kivennél egy szabadnapot, és egyszerűen csak jól éreznénk magunkat - ütötte tovább a vasat. - Ugyan minek? Mit érnénk el vele, amit még nem értünk el eddig? - Azt, hogy kilépnénk az előre gondosan megtervezett menetrendből, és ez egyszer a szívünkre hallgatnánk! - A lánynak már csak egyetlen érve maradt: - Nekem nagyon jólesne, hidd el! - De Caitlin, nem vagyunk már gyerekek! Hát mindez csak annyi neki, mint egy dacos kamasz nyafogása? - Igazán lemondhatnád a mai megbeszéléseket. Majd én kimentelek - fogta könyörgőre a dolgot a lány. - Nem lehet. - Gyere vissza az ágyba... Ölelj, csókolj, szeress! Erre már csak egy lesújtó pillantás volt a válasz. David betűrte az ingét a nadrágjába, azután letelepedett egy székre, és faarccal nekilátott, hogy felvegye a zokniját. - Az a tegnapi - figyelmeztette Caitlin szokatlan keserűséggel a hangjában. - Haza kell menned váltani. - Tudom - felelte hűvös éllel Hartley. A lány már régen felajánlotta, hogy tartson nála tiszta ruhát azokra az alkalmakra, amikor itt tölti az éjszakát. Ezzel megspórolta volna a reggeli hazautat, tovább ágyban maradhatott volna, sőt egy közös reggelire is jutott volna idő. David azonban határozottan visszautasította az ötletet. - Nem akarlak a szennyesemmel terhelni! - jelentette ki, és így is volt. Soha semmivel nem terhelte Caitlint. Az egyszerűség kedvéért tett ugyan annyi engedményt, hogy tartott a fürdőszobában egy fogkefét, egy fésűt és egy borotvakészletet, de ezzel kész is. Kínosan ügyelt arra, nehogy más közük is legyen egymáshoz, mint ami éjszaka történik, és ez bizony fájt a lánynak, nagyon fájt. Jelentéktelennek, lecserélhetőnek érezte magát miatta. - Mondd, David, miért nem hívsz meg soha magadhoz? - kérdezte, hátha végre kihúzhat belőle valamit, amitől többnek láthatná magát, mint a kielégülés kényelmes és könnyen elérhető eszközének. - Egyszerűbb ez neked így. Azt teszel, amit jónak látsz, senki sem kérhet számon tőled semmit - felelte Hartley fel sem pillantva. Még hogy nekem egyszerűbb? Na persze! Valójában David gondosan távol tartotta Caitlint az igazi életétől. A lány tudta ugyan, hol lakik. A Lane Cove-i ház semmivel sincs messzebb az irodától, mint az ő lakása, mégis mindig hozzá jönnek fel. Nem kell különösebb éleslátás ahhoz, hogy megértse, mennyire biztonságos ez Hartleynak. Ha egyszer véget akama vetni a kapcsolatuknak, egyszerűen kisétál az ajtón, és nem jön többet vissza. Caitlin bizonytalansága tovább nőtt. David felállt. Tekintete végigsiklott a lány hosszú, formás lábán, egy pillanatra megállapodott ívelt, karcsú derekán, felkúszott kócos, sűrű hajáig, végül belefúródott a szemébe. - Remélem, annyira azért nem vagy fáradt, hogy elkéss. Ugye bent leszel kilencre? A világért sem szeretném azt gondolni, hogy megpróbálsz visszaélni a helyzeteddel! Ez figyelmeztetés volt. Szépen csomagolva, udvariasan, csak semmi nyílt fenyegetés, Caitlin mégis beleborzongott. Hartley így akarja a tudtára adni, hogy túl messzire ment. Hírtelen kedve támadt mindent visszaszívni. Gyorsan, amíg még nem késő! Törődjek bele, hogy nem jelentek neki többet egy jó titkárnőnél, akivel ráadásul kellemesen eltölthet egy-egy éjszakát? Hát ennyi a szerepem? Csak addig vagyok jó, amíg úgy táncolok, ahogy ő fütyül? - Érzéketlen vagy, akár egy darab kő - dünnyögte maga elé elkeseredve. - Ezt a megjegyzést meg sem hallottam! - csattant fel ingerülten a férfi. - Micsoda nagylelkűség! - gúnyolódott Caitlin. Meg kell tudnod, mennyire vagy fontos neki! - sürgette egy belső hang. Lehet, hogy a szívét bezárja előtted, de biztos, hogy nem hagyod teljesen hidegen! Több kell, hogy legyél a számára, mint egy nő a sok közül! Ruganyos, macskaszerű mozdulattal lesiklott az ágyról, de annyi bájjal, hogy David önkéntelenül felfigyelt. A lány felegyenesedett, szembefordult vele, és felemelt karral hátravetette a haját. Úgy állt ott, mint egy csábító istennő, minden porcikája az önfeledt gyönyörről beszélt. Lassan, ringó léptekkel közelebb jött, telt ajka hívogató mosolyra húzódott.

5 A férfi megbabonázva meredt rá. Mellkasa pattanásig telt levegővel, karizmai megfeszültek, a keze ökölbe szorult, és arcára kiült a belső vívódás. Nagy volt a kísértés, hogy behódoljon. - Azt akarod, hogy többé ne lássuk így egymást? - kérdezte ingerkedve Caitlin. - Nem! - nyögte a férfi rekedten. - Maradj hát! Ölelj át, simogass! - Vigyen el az ördög, ha megteszem! - Akkor vigyen, ha nem teszed! - Ma van a tárgyalás a németekkel. Caitlin tudta, hogy lehetetlent kér, de muszáj volt megpróbálnia: - Halaszd holnapra! Hartley tehetetlenül szorította össze a száját. A lány közelebb lépett, készen arra, hogy bevesse a csábítás ősi művészetének összes eszközét. Ilyesmit még sohasem művelt, de eddig nem is volt rá szükség, most pedig talán minden ezen múlik. Szerelemben és háborúban mindent szabad! David mindig előtte járt egy lépéssel, és a merészségétől Caitlinnek sokszor elállt a lélegzete. A férfit semmi sem téríthette el a céljától. Megvolt benne a vadászok vad kérlelhetetlensége: ha valamit el akart érni, addig próbálkozott, míg valamilyen úton-módon meg nem szerezte magának. Miért ne tehetné meg ő is ugyanezt? Miért ne fordíthatná ellene a saját fegyverét? Két kezét lágyan a férfi vállára eresztette, és gyengéden masszírozni kezdte feszült izmait. - Szükséged lenne egy kis pihenésre, David - dorombolta lágyan. - Mennem kell - ellenkezett amaz erőtlenül. Caitlin ekkor már a tarkóját simogatta, és tágra nyitott szemmel, érzékien rebegte: - Előbb csókolj meg! Azzal lábujjhegyre állt, és mellével szorosan a férfihoz simult. - Miért csinálod ezt? - lihegte Hartley. - Szeretném, ha megnyugtatnál... Ajkuk forró csókban egyesült. Hartley nem bírta tovább. Artikulálatlanul felnyögött, karjával átkulcsolta Caitlin derekát, és éhesen, vadul csókolta tovább. Keze forrón szántotta végig a hátát, majd lejjebb ereszkedett... Egyre hevesebben simogatták, becézték egymást. A világ egyszerre megszűnt létezni körülöttük, s már nem volt más, csak két vágytól űzött, összefonódó test, égő mámor, szenvedélyes, buja ölelés. Végre! - ujjongott magában Caitlin. Végre megfeledkezett a nyomorult tennivalóiról! - Gyere - suttogta epekedve David fülébe -, gyere és szeress, szeress! Egyik kezével kapkodva gombolni kezdte a férfi ingét, de az egyszerre megdermedt, teleszívta a tüdejét levegővel, kacskaringósat káromkodott, és keményen megmarkolva a karját, eltolta magától a lányt. Caitlin felkiáltott fájdalmában, és csalódottan nézett Davidre, aki sötét indulattal bámult vissza rá. - Ha nem vigyázok, a végén még teljesen elvesztem miattad az eszemet! - De hiszen te is akarod! - háborgott Caitlin. - Igen. Majdnem sikerült megszédítened. - Úgy? Hát nem éppen ezt várják el a férfiak a magamfajtától? - sikoltotta megbántottan. - Miről beszélsz? Ugyan mikor viselkedtem veled úgy, mint egy könnyűvérű nővel? - Épp az imént - bökte ki csüggedten Caitlin. - Nem én kezdtem ezt az egész cirkuszt - fortyogott tovább David. - Fogalmam sincs, mit vársz tőlem! Egyébként sincs most erre időm! - És mikor lesz? - kérdezte a lány tehetetlen kétségbeeséssel. Hartley arckifejezése hirtelen megkeményedett. Lehetetlen volt kitalálni, mire gondol. - Talán soha! - Ettől féltem - mondta csendesen Caitlin. Tehát igazam volt! Most legalább tudom, hányadán állunk! Amikor újra megszólalt, hangja remegett az indulattól. - Ma este ne keress! Nem leszek itthon. Persze ha szeretné őt, David magától is tudná ezt. Ha igazán ismerné, nem is várna mást. Csakhogy nem ismeri, mert soha nem is próbálta megismerni! Egyáltalán nem kíváncsi a gondolataira, a lelkére, arra, mit miért tesz! I

6 Hartley szeme összeszűkült, kezét elkapta a lányról. - Ne aggódj, úgyis más programom van - felelte hidegen. Nem értette ugyan, mi történik, de arra kínosan ügyelt, hogy jottányit se engedjen az igazából. - Neked is megvan a magad külön élete, és nekem is a magamé. Vagy itt maradsz most velem, és folytatjuk, ahol abbahagytuk, vagy elmész... De akkor nem tudom, mikor érek rá legközelebb! - játszotta ki az utolsó kártyáját Caitlin. David gúnyosan elmosolyodott. - Mi az, már zsarolsz is? - Csak szeretem tudni, kitől mire számíthatok - felelte megvető ajakbiggyesztéssel a lány. A férfit váratlanul érte a válasz, de végül csak ennyit mondott: - Erre még visszatérünk. - Azzal elindult kifelé. - A világért se fáradj a kávéval! Majd én főzök magamnak! - szólt utána Caitlin. David visszanézett, s a szemében sötéten kavarogtak az érzések. A nadrágja árulkodóan feszült - szemlátomást nagy önuralmába került így otthagynia ezt a vonzó, gyönyörű nőt. De nem állt meg. Sarkon fordult és elment. Caitlin nem kísérte ki. Állt egy helyben, míg azt nem hallotta, hogy csukódik a bejárati ajtó. Hirtelen megborzongott, magához tért, és gyors sürgés-forgásba kezdett. Kikapta a szekrényből a pongyoláját, belebújt, s kisietett a konyhába. Megtöltötte és bekapcsolta a kávéfőző automatát. Milyen igaza volt, hogy nem vacakolt ezzel kora reggel David kedvéért! Nem érdemli meg az a gazember! Semmit sem érdemel! Szeme az óra alatt lógó falinaptárra tévedt. A mai dátumot, mint fontosat, bekarikázta: február tizennegyedike, Bálint-nap. A szülei házassági évfordulója. Ezen a napon kapta tőlük kedves kis póniját, Dobbint! Ma mindenki jobban figyel a szíve szavára, mint máskor. Ez a nap a szerelmeseké, a legjobb alkalom, hogy elhangozzon egy eddig halogatott vallomás... De ő, úgy látszik, hiába várt erre. Caitlint a rosszullét kerülgette. Letépte a gyűlöletes lapot, és apró gombóccá gyűrte. Az évfordulóról már úgysem felejtkezik el, arra pedig jobb nem is gondolni, mit jelenthetett volna ez a nap neki és David Hartleynak... Dühösen a szemétbe hajította a papírt. Bárcsak ugyanilyen könnyen kivethetné a szívéből a férfi iránt érzett viszonzatlan szerelmét! Felnézett az órára. Pontosan százkét perce van átvedleni személyi titkárnővé, és feltenni magára a Kizárólag irodai használatra címkét. Mert mostantól fogva nincs más köze Hartleyhoz. Amíg a férfi csak az ágyát hajlandó megosztani vele, és az érzelmeiből, az életéből kizárja, addig köszöni szépen, nem kér belőle! 2. FEJEZET Jólesett volna otthon maradni, de nem lehetett. Kilenc előtt öt perccel szállt le a buszról Chatswoodban, éppen jókor ahhoz, hogy idejében beérjen az irodába. Gyönyörű, napfényes reggel volt. A derűsen ragyogó kék ég mintha gúnyt űzött volna Caitlin nyomorúságos hangulatából, amelyhez bizony sokkal jobban illett volna a tegnapi szörnyű vihar. A jó megjelenésre azért ma is nagy hangsúlyt fektetett. Az ő állásában alapvető követelmény volt a tökéletes munka és a kifogástalan külső - igaz, Hartley meg is fizette érte. A büszkesége sem engedte, hogy csalódást okozzon főnökének. Nemhiába igyekezett: ragyogó szépsége valósággal vonzotta a munkába siető férfiak tekintetét. Volt is rajta mit nézni! Dús, hullámos haján vidáman táncolt a napfény, s nőies, lágy arcvonásait és kecses nyakát érzéki keretbe foglalta a vállára omló hajzuhatag. Hatalmas, mélyen ülő szemét kiemelte finoman ívelt szemöldöke. A lány finoman, alig észrevehetően festette ki magát. Leheletnyi szemhéjfesték hangsúlyozta ki sűrű pillái mögül elővillanó szemének élénk zöldjét, egy kevés pirosító üdévé varázsolta az arcát. Elegáns, krémszínű blúzát finom csipkebetét tette különlegessé. Egy árnyalattal sötétebb, végig gombos, szűk szoknyája szorosan fogta körbe karcsú derekát. Hibátlan selyemharisnya, vakondszürke körömcipő és a hozzá illő válltáska tette teljessé a képet. Caitlin elindult felfelé a főbejárathoz vezető lépcsőn, s a földszinti bemutatóterem igazgatója készségesen sietett ajtót nyitni neki. Széles mosolyát elismerő pillantás kísérte.

7 - Jó reggelt, Miss Ross! - köszönt kedélyesen. Caitlin udvarias mosolyt erőltetett az arcára. - Jó reggelt, Mr. Jordan! Sohasem kedvelte igazán ezt a mézesmázos modorú, negyvenes éveit taposó férfit, bár tudomásul vette, hogy egy elsőrangú üzletkötő valószínűleg nem lehet másmilyen. David tudvalevőleg csak a legjobbakat alkalmazta minden munkakörben. Jordan rávillantotta a fogait, és hozzátette; - Megengedi, hogy sok boldogságot kívánjak önnek Bálint-nap alkalmából? No és minél több udvarlót! Caitlinnek nagy erőfeszítésébe került, hogy uralkodjon az arcvonásain. Jordan ugyan nyilván csak a szokásos édeskés jókívánságait helyettesítette valami alkalomhoz illőbbel, mégis bántóan hangzott, amit mondott. - Köszönöm - felelte anélkül, hogy ránézett volna, és elsietett az előcsarnok felé. A hatalmas bemutatóterem csaknem betöltötte az egész földszintet, de a lány egyetlen pillantásra sem méltatta a modern irodabútorok óriási tömegét. Itt minden David egyedi tervei alapján, az ő különleges elképzelései szerint készült. A férfi komolyan tanulmányozta a munkahelyi környezet hatását a dolgozók teljesítményére, azonkívül elismert szaktekintélynek számított a gazdaságos munkaszervezés területén. Termékei valósággal uralták a piacot, kevesen tudtak a nyomába szegődni. Az irodák az emeleten voltak. Caitlin egyenesen a lifthez sietett, de a recepciónál még odaköszönt Jenny Ashtonnak, a nála két évvel fiatalabb, csinos, mosolygós szőke lánynak. Jenny máris szólásra nyitotta a száját, mire Caitlin felgyorsította a lépteit. Se kedve, se ideje nem volt most szóba elegyedni a szemlátomást közlékeny hangulatban lévő leányzóval. Megnyomta a lift hívógombját. Az ajtó azonnal kitárult, ő pedig beszállt, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Végre elengedheti magát. Itt már nem kell derűsnek mutatkoznia. A józan ész azt diktálná, hogy most rögtön szakítson Daviddel. Úgysem kaphatja meg tőle azt, amire vágyik, és ha továbbra is mellette dolgozik, naponta szembesülnie kell a reménytelenséggel. Csakhogy nem tudta ilyen egyszerűen túltenni magát a dolgon. Elsápadt a gondolatra, hogy ezentúl soha többé nem érzi majd azt a vad gyönyört, amelyet David tud nyújtani neki. Ráadásul nagyon nehéz lenne hasonlóan jó munkahelyet találnia! Hartley személyiségének volt valami különös kisugárzása, amellyel még a leghétköznapibb munkát is érdekessé, élvezetessé tudta tenni. Sodró lendülete magával ragadta Caitlint. Találhat-e még egyszer hozzá hasonló férfit? Felkészült-e arra, hogy örökre lemondjon a vele kapcsolatos álmairól? Ebben a pillanatban lesújtóan sivárnak tűnt a jövő. Szívében üres kétségbeeséssel szállt ki a liftből, és úgy lépkedett az irodája felé, mint egy alvajáró. Mielőtt benyitott volna, az órájára pillantott. Pontosan kilenc! Tökéletes. Belépett, és csodálkozva szippantott a levegőbe. A szobát édes, finom illat lengte be, s ő megkövülten meredt az asztalán álló hatalmas díszkosárra, mely telis-tele volt gyönyörű, bársonyos, rügyező piros rózsákkal! Micsoda gáláns, őrült bőkezűség! Jóleső melegség áradt szét a testében. Rózsa! A szerelem, az örökkévalóság jelképe! Tehát David mégiscsak engedett. Belátta a hibáját, és nem akarja elveszíteni őt. Talán... talán mégis szereti! De az is lehet, hogy már tegnap megrendelte a virágot, és ezért nem volt ma hajlandó változtatni a napirenden. Ezért kellett mindenáron bejönniük? Hogy megkapja az ajándékot? Alig tudta elhinni, hogy ez nem csupán álom. Elbűvölve lépett közelebb, fejében egymást kergették a reményteli gondolatok. A virágkosárhoz hatalmas, gazdagon díszített Bálint-napi kártyát tűztek. Piros selyemszív gyöngyház háttérben, csipkével és gyöngyökkel kirakva, fölötte egy kövérkés, íját feszítő Cupidóval. Ezt a nyilat, a szerelem nyilát, az ő szívének szánta David! Remegő kézzel nyitotta ki a kártyát. Hátha valami fontosat, jelentőségteljeset írt bele a férfi! Hátha most kiderül, hogy mély, igazi érzések fűzik hozzá! Első lelkesedése kissé lelohadt, amikor meglátta a szokványos, semmitmondó köszöntést. Bálint-napra, szeretettel! Ennyi állt a kártyán, se címzés, se aláírás. Hartley semmit sem tett hozzá a személytelén formulához.

8 Igen, de ez azért mégiscsak valami! Eddig még ennyi kedveskedésre sem futotta tőle. Caitlint újra elöntötte a remény, szíve felmelegedett. Egyszerre rádöbbent, hogy valószínűleg Jenny és Jordan is látta megérkezni a virágot, sőt nyilván a lány vezette fel ide a kifutófiút. Sejtik vajon, ki az ő titokzatos udvarlója, aki nem írta alá a nevét? Gyanítanak valamit? Ó, hát persze! Hogyan is írhatott volna David a kártyára, amikor az alkalmazottainak nem szabad megtudniuk, milyen szégyentelenül megszegi a saját szabályait? Caitlin elégedetten szippantott még egyet az édes illatból, s egy boldog sóhajjal nekikészülődött a munkának. Felakasztotta táskáját a fogasra, kivette a felső fiókból a tollát meg a jegyzetfüzetét, és indult Hartley irodájába. Milyen más hangulatban volt most, mint amikor bejött! David mégiscsak megértette őt, és hajlandó megváltozni a kedvéért! Olyan ajándékkal lepte meg, amire azelőtt sohasem gondolt volna. Ez annak a jele, hogy mostantól minden másképp lesz. Vidáman lenyomta a kilincset, és könnyű szívvel, derűsen besétált. David felnézett az előtte heverő irathalomból, s az arca megkeményedett. - Elkésett! - mordult a belépőre. Caitlin megpróbálta visszafojtani boldog mosolyát, de az minden erőfeszítése ellenére szélesen elterült az arcán. - Elnézést csicseregte - önről gondolkodtam! Hartley meglepődött. Nehezére esett volna bevallani, de ma reggel sehogy sem tudott kiigazodni a lányon, aki már eddig is eléggé kiszámíthatatlanul viselkedett. És most? Vajon mi következik most? A férfi életének gondosan kiszámított egyensúlya felborult, nyugalma megrendült. Caitlin úgy döntött, egyelőre beéri ennyivel. Most már tudja, hogy nem közömbös David számára, és hogy nem teljesen reménytelen vállalkozás változtatni a szokásaikon. Mára elég a forradalmi újításokból! - Ne haragudjon, ha feltartottam, de a mai reggel sok meglepetést hozott - rebegte, és jelentőségteljes pillantást vetett a főnökére. - Nekem is - felelte az még mindig bizonytalanul. Caitlin újra rámosolygott, majd fürgén közelebb lépett, és leült, hogy lejegyezze az utasításait. A bosszús arckifejezés mit sem rontott a férfi külsején. Üzleti körökben divatos tengerészkék öltönyt viselt, piros-kék-ezüstszürke, átlósan mintázott selyemnyakkendővel. Lehengerlően elegáns volt, mint mindig, és hozzá átkozottul jóképű. - Ha úgy gondolja, kezdhetjük - szólalt meg Caitlin. David hosszú, tűnődő pillantást vetett rá. Végül, ha nem is mosolyodott el, de megenyhült az arca. - Már nincs egy egész óránk a német küldöttség érkezéséig - kezdte, talán ezzel is emlékeztetve Caitlint, milyen lehetetlen kéréssel állt elő reggel. - Sajnálom, ami történt - mondta kedvesen a lány, hogy teljesen megnyugtassa. - Én is - felelte a férfi csendesen, azután rögtön visszatért a tárgyra. - A németek mindenképpen szeretnék megvenni a szabadalmat, hogy maguk gyárthassák a bútort, de előbb le akarják szorítani az árát. Feltételezem, hogy megpróbálnak majd tervezési hiányosságokat találni a termékeinkben. Caitlint boldoggá tette a tudat, hogy David is megbánta a reggeli összezördülést. - Tudom, milyen fontos nekünk ez az üzlet! - vetette közbe, hogy kimutassa teljes odaadását. Hartley összehúzta a szemöldökét, és szúrósan ránézett: - Figyel arra, amit mondok? - Hogyne. Meghallom még azt is, amit ki sem mond - felelte a lány, és megint elmosolyodott. A férfi enyhén tanácstalan arckifejezéssel gyors, pattogó diktálásba kezdett, mintha csak próbára akarná tenni titkárnője gyorsírási készségét. - Paul Jordan jöjjön be fél órával azután, hogy megkezdtük a tárgyalást, és tegyen jelentést a Sutherland-szerződésről! A maga felelőssége, hogy pontosan érkezzen, se előbb, se később! Ha szükségem lesz magára, hogy jegyzeteljen, majd kiszólok telefonon. Caitlin tolla villámgyorsan szántotta a papírt. David egy pillanatra elgondolkodott. - Elő van készítve a tárgyaló? - kérdezte találomra. - Ott még nem jártam, de azonnal utánanézek - mondta a lány készségesen, és felállt. Nagy jókedvében, bár maga sem vette észre, inkább eltáncolt, mint elment az ajtóig. - Várjon!

9 A titkárnő sarkon fordult, és ragyogó szemmel visszanézett. Bármit kérjen is tőle Hartley, azon lesz, hogy a lehető legtökéletesebben teljesítse. Gondoskodni fog róla, hogy főnöke büszke lehessen rá a németek előtt! A férfi valamin vívódott, s az egész szoba megtelt a belőle kiáramló feszültséggel. Acélos kék pillantását Caitlinre szegezte, mintha csak olvasni akarna a gondolataiban. - Szeretném, ha tudná... - fogott bele, de elakadt, és megköszörülte a torkát. - Ha tudná, mennyire méltányolom... - újra megállt. Valahogy nem találta a megfelelő szavakat. - Értem - szögezte le a lány, megérezve, hogy ez amolyan békeüzenet. - És részemről ugyanaz. - Hogyhogy ugyanaz? - Úgy értem, hogy én is méltányolom... nos... amit mondani akart! - Akkor, ha minden rendben van... - szólt David nyilvánvaló megkönnyebbüléssel. - Remélem, igen. A tánc újra elkezdődött, de ezúttal egy másik kötélen. Hogy ez hová vezet majd, az még a jövő titka! - Helyes - bólintott elégedetten a férfi. Darabjaira szétesett világa újra összeállt egységes egésszé. Caitlin kikészített a tárgyalóasztalra mindent, amire a megbeszélés alatt szükség lehet, azután visszasietett a szobájába. Még meg kell pakolnia a guruló asztalkát a szokásos frissítőkkel, de előbb fel akarta hívni Jordant. Éppen felemelte a kagylót, amikor belépett egy kifutófiú, kezében újabb küldeménnyel. Caitlin azt sem tudta, hová legyen az ámulattól. Csinos kosárkában, piros szalagok között szív alakú doboz feküdt tele különleges svájci bonbonokkal, mellette pedig egy nagy csomag méregdrága kozmetikum: parfüm, testápoló, habfürdő és hintőpor. És ez még nem minden! Egy édes kis plüsskutyus nevetett rá a kosár közepéből! David majdnem tökéletesen választott. Caitlin a kutyáknál csak a lovakat szerette jobban, de a férfi erről nem tudhatott, hiszen sohasem hallott Dobbinról. A lány alig tudott magához térni meglepetéséből. Ez persze jellemző volt Hartleyra: ha egyszer elhatározta magát, képes volt teljesen elbűvölni, elvarázsolni őt. Caitlin hirtelen ráeszmélt, hogy repül az idő, s ez kiragadta a kellemes álmodozásból. Egyelőre félretette a telefont, és szaladt a konyhába. Öt perccel tíz előtt minden a tárgyalóban volt: kávé, tea, tej, tejszín, többféle aprósütemény, hidegtál. A felszolgálás is az ő feladata lesz, ha majd eljön az ideje. Éppen Jordant készült hívni, amikor felszólt Jenny a földszintről, hogy megjöttek a németek. Miután közölte Daviddel a hírt, Caitlin lesietett, hogy felkísérje őket, s csak akkor szabadult el, amikor mindenkit udvariasan leültetett a tárgyalóasztal köré. Indult, hogy végre telefonáljon Jordannek, és előkeresse a Sutherland-szerződést az irattárból. David kedvesen rámosolygott, mire ő boldogságban úszva tért vissza a szobájába. Egyszerűen nem tudta megállni, hogy ne tegyen magára egy keveset az ajándék parfümből. Reggel még semmi kedve nem volt ilyesmivel vesződni, de most annál inkább élvezte a dolgot. Remélte, hogy ha visszamegy a tárgyalóba, és leül David mellé, a férfi ráismer majd a finom illatra. Micsoda gyönyörű, csodálatos nap! Pedig milyen pocsékul indult... Éppen kinyújtotta a kezét, hogy tárcsázzon, amikor megszólalt a telefon. Akárki is az, csak egy rövid üzenetet hagyhat, mert most már villámgyorsan fel kell hívnia Jordant! - Caitlin? - hallotta az anyja hangját. - Szia, anya! Gratulálok az évfordulótokhoz! Hogy álltok az előkészületekkel? Szükséged van még valamire az esti partihoz? Az asszony nem szólt semmit, csak hüppögött. - Mi a baj, anya? További hüppögés. - Anya! Anya, mi történt? Beszélj, kérlek! - Nem lesz semmiféle parti! Caitlin megdöbbent. Összeszorult szívvel, dadogva kérdezte: - Micsoda? Ho... hogyhogy nem lesz? - Apád... - Mrs. Rossnak elcsuklott a hangja. Sírva fakadt. Caitlin most már a legrosszabbtól tartott. Apának az utóbbi időben sok baja volt a szívével. Csak nem...?!

10 - Anya, mondd meg az igazat! Tudni akarom! - szólalt meg, amikor sikerült összeszednie a bátorságát. - Apád... apád... - Mi van vele? Mondd már! - Apád elhagyott! Caitlinnel fordult egyet a világ. Ez nem lehet igaz! - Hogy érted azt, hogy... elhagyott? - Úgy, ahogy mondom - válaszolta ingerülten Mrs. Ross, aki nem tűrte az ellentmondást, és nem szerette, ha nem értették meg rögtön. Caitlin elővette a legkedvesebb hangját: - De anya, hogy tehetne apa ilyet? - Harminc éven át tisztességesen a gondját viseltem - zokogta összetörve Mrs. Ross. - Ez undorító! Soha, érted, soha nem bocsátom meg neki! Még a ti kedvetekért sem! - Biztosan történt valami! - próbálta vigasztalni Caitlin. - Várj, amíg beszélek vele! - Na hiszen! Arra ugyan várhatnék! - kiabálta dühösen az asszony. - Miért? - Mert fogalmam sincs, hol van. Egyszerűen eltűnt! - Nem mehetett messzire. Tudod, hogy nincs pénze. - Ó, dehogyis nincs! Több van neki a kelleténél! Titokban apránként összegyűjtögette, amit tőlem kapott. - Kell, hogy legyen valami megoldás! - De még mennyire, hogy van! - mennydörögte Mrs. Ross két szipogás között. - Ha még egyszer ide meri tolni a képét, megölöm! - Várj, anya, hadd gondolkozzam egy kicsit! - Caitlin érezte, hogy lassan kifut az időből. Még mindig nem beszélt Paul Jordannel. - Később visszahívlak, jó? - Ugyan, minek! Egyedül maradtam. Harminc éven át tűrtem apád minden szeszélyét, és ez a köszönet érte! A házassági évfordulónkból most már nem lesz semmi, és ezen te sem tudsz változtatni. Nincs mit tenni! Caitlint teljesen váratlanul érte, hogy a szülei házassága ekkora válságba jutott. Rendszeresen látogatta őket, és bár az utóbbi időben sokszor feltűnt neki, hogy apja kevéssé lelkesedik anyjának nagyratörő tervei iránt, arra azért semmi jel nem mutatott, hogy komolyan megromlott volna a kapcsolatuk. Hosszú évtizedekig éltek együtt, nem létezik, hogy ne lehetne valahogyan, összebékíteni őket! - Figyelj, anya... - próbálkozott. - Mindennek vége! Erről fog beszélni az egész város - zokogta Mrs. Ross. Hát persze! Ez fáj neki olyan nagyon! Mindig is túlzott jelentőséget tulajdonított annak, mit gondolnak róla mások. - Talán én rendbe tudom hozni a dolgot, anya. Bízz bennem! Megteszek mindent, ami tőlem telik. - Az életem romokban hever, Caitlin. Kész, vége. A lány még egyszer megpróbált lelket önteni belé: - Meglátod, minden jóra fordul! - Az ki van zárva! - mondta elcsukló hangon Mrs. Ross, és zokogva levágta a kagylót. Caitlin azon kezdett gondolkodni, vajon hová mehetett az apja. Még mielőtt eszébe jutott volna, hogy más dolga is lenne, kivágódott az ajtó, és berontott David Hartley. Tajtékzott a dühtől. A lány rémülten kapott a fejéhez. Nem hívta fel Jordant! Hartleynak hirtelen földbe gyökerezett a lába. Elhűlve meredt előbb a rózsákra, azután a díszes ajándékkosárra. Hitetlen tekintete visszatért a csokorra, majd élesen, számonkérően Caitlin szemébe nézett. - Mi az ördög folyik itt? A lány bűnbánóan felállt. - Semmi. - Nos, a tárgyalóteremről nem lehetne ugyanezt elmondani! Odabent időközben lezajlott egy s más! Példának okáért, a németek nemcsak holmi feltételezett tervezésbeli hiányosságokról motyognak, hanem közölték, hogy tárgyaltak Crawleyval! Michael Crawley a cég legveszélyesebb vetélytársa és David legádázabb ellenfele volt. Nemrégiben perelték be, mert ellopta egy szabadalmukat, s a férfi már a név puszta említésére is éktelen dühbe jött. - Rendkívül sajnálom...

11 - Húsz percen keresztül hiába próbáltam elérni, mert foglalt volt a telefonja! - mennydörögte Hartley. - Hülyét csinált belőlem a tárgyalópartnereim előtt! Caitlin céklavörös lett. - Anyám telefonált - rebegte. - Úgy. És hol van Jordan? A lány hiába törte a fejét valami elfogadható válaszon, Hartley dühödt pillantást vetett a hatalmas csokorra, azután tovább vallatta őt. - Talán a rózsát is a kedves édesanyjától kapta? - Dehogyis! Magától! A férfi nem hitt a fülének. - Tőlem? Mondja, magának teljesen elment az esze?! Caitlin megszédült. Úgy érezte, feneketlen, sötét szakadékba zuhan, és pörögve-forogva tűnik el a mélyben. Azután sikerült úrrá lennie a pánikon, s kinyögnie a kérdést: - De ha nem magától, akkor... kitől? - Talán kérdezze meg az édesanyját! - Hartleyból csak úgy áradt az elkeseredett düh. Alig tudta elhinni, hogy ilyen súlyos kötelességmulasztáson kapta rajta a lányt. - Addig is, volna kedves visszatérni a munkájához?! Erre aztán Caitlinnek is megjött a harci kedve. Ezek szerint David semmit sem értett meg. Nem látta be, hogy másnak is lehetnek gondjai, nem csak neki. Nem küldött rózsát, nem hajlandó odafigyelni rá - semmi sem változott, és nem is fog. Botorság volt azt hinnie, hogy bármiben is hallgatni fog rá. Minden maradt a régiben, és ő táncolhat tovább, ahogy David fütyül. Hát nem fog! Dacosan felszegte az állát, és keményen odavágta: - Ebből elég volt. Végeztünk egymással! - Egyetértek! - Hartley arca teljes elutasítást fejezett ki. - Most pedig legyen szíves, és hívja végre ide Jordant! Ő talán elvégzi, amit kérek tőle. - Sarkon fordult, és határozott léptekkel visszasietett a tárgyalóba. Caitlin nézte, de mintha csak ködön át látta volna. Hát mégis olyan, amilyennek a vetélytársai tartják? Hideg, számító és kérlelhetetlen? Nehéz szívvel tárcsázott, de a bemutatóteremben nem vették fel a telefont. Felhívta Jennyt. - Hol van Jordan? - kérdezte üres hangon. - Úgy tűnik, bejön egy nagy üzlet a Kirrawee Üzleti Akadémiával, annak jár utána. Csak egy félórára ment el, de szerintem délelőtt már nem jön vissza. Ez a hír mit sem könnyített Caitlin lelkén. Sikerült végképp elszúrnia mindent! A Daviddel való kapcsolatának lőttek, és ezen már aligha lehet segíteni. De ezzel együtt fuccs a karrierjének is, legalábbis ennél a cégnél! Egyetlen dolgot tehet még... Előráncigálta a Sutherland-dossziét az akták közül, és elindult a tárgyaló felé. Ha egyszer Jordan nincs itt, majd ő megtartja a beszámolót. Nem úgy, ahogy Jordan tenné. Nem is David szája íze szerint. Úgy, ahogy neki magának tetszik. Lesz itt mindjárt meglepetés FEJEZET Meri Schmidt, a német küldöttség vezetője, éppen az előtte fekvő papírokba merülve magyarázott valamit. Hartley természetesen az asztalfőn foglalt helyet, jobbra és balra tőle pedig két-két vendég. Amikor Caitlin belépett a tárgyalóba, a társaság figyelme rögtön rá irányult. David haragos szemeket meresztett, Herr Schmidt, akit a lány váratlan megjelenésével félbeszakított, összevonta a szemöldökét, a többiek pedig vagy nyílt, vagy burkolt érdeklődéssel várták, mi történik most. Mindannyian tapasztalt öreg rókáknak látszottak, de egyikük sem rendelkezett azzal a személyes varázzsal, amely Davidet olyan vonzóvá tette. Caitlin szemében a németek teljesen jelentéktelennek tűntek mellette. Nem is csoda, hiszen így volt utóbbi időben: a férfin kívül nem létezett számára más! Ez a gondolat újraélesztette benne a harci kedvet. Legfőbb ideje, hogy véget vessen ennek a lehetetlen állapotnak! Ám előbb még egyszer, utoljára, megmutatja, mit tud. A Sutherland-szerződést kérte David? Hát megkapja, ha nem is egészen úgy, ahogyan gondolta.

12 Lehet, hogy nem sokat számítottam neked, de arról gondoskodni fogok, hogy ne felejts el egyhamar! Amit most hallasz majd, arra még sokáig emlékezni fogsz! Fürgén ellibegett az asztal mellett. A túlsó végén megállt, felvetette a fejét, és szembenézett a férfival. - Mr. Hartley, az irodában eluralkodott a teljes zűrzavar! - jelentette ki hangosan, látszólag mit sem törődve azzal, hogy szavai valóságos bombaként robbannak. - Igen, azt észrevettem - recsegte vészjóslóan a férfi. - Talán örülni fog, ha elmondom, hogy megérkezett a Sutherland-szerződés. Minden részletben megállapodtunk, a papírok aláírva - folytatta Caitlin gondterhelt sóhajjal, mint akinek csak púp a hátán ez az újabb feladat, amikor amúgy is túl van terhelve. - Nagyszerű - felelte Hartley jeges mosollyal. - Csak azt nem tudom, hogy fogunk időre eleget tenni a megrendelésnek! - Miss Ross... - David itt feszengő oldalpillantást vetett a németekre - uralkodjon magán, ha megkérhetem! - Honnan teremtünk elő hirtelenjében tizenötezer tételt? - sopánkodott tovább a lány. Szégyentelenül eltúlozta a megrendelés nagyságát, de a németek ezt nem tudhatták. - Miss Ross - szólt rá Hartley ez az adat bizalmas! Vigyázzon, kérem, hogy mit beszél! Hol van Jordan? Caitlin kelletlen arckifejezéssel válaszolt, mintha nem is hallotta volna a figyelmeztetést: - Elment, hogy aláírjon egy újabb szerződést, méghozzá az egyik legnagyobb közgazdasági oktató hálózattal. Az az ember úgy dolgozik, mint a gép! Minden órában köt egy üzletet. David összevonta a szemöldökét. - Nem tudtam, hogy elment. Szükségem lenne rá! - Elnézést, Mr. Hartley, de nem volt egy szabad percem sem, amikor jelenthettem volna - szabadkozott Caitlin némi nehezteléssel a hangjában. - Ön is tudja, hogy egész reggel égtek a telefonvonalak. Az összes üzletkötőnk ügyfeleknél van. Megállás nélkül jönnek be az újabb és újabb megbízások. Egész egyszerűen nem tudunk megbirkózni velük! Hogy mást ne mondjak, kellene néhány új telefonvonal... David fásultan végigsimított a homlokán. - Halljam, mire akar kilyukadni? - Az iroda túl van terhelve! Halaszthatatlan és nagyon fontos ügyben azonnali eltávozást kérek! Nincs senki, aki helyettem elmehetne! Hartley szemében vészjósló fény gyulladt ki. - Megfeledkezik arról, hogy fontos külföldi vendégeink vannak, és a maga feladata, hogy gondoskodjon a kényelmükről. Semmiféle eltávozásra nem adok engedélyt! Caitlin ajka türelmetlenül megrándult. Segélykérő pillantást vetett az égre, mintegy utánozva David reggeli arcjátékát, de az isteni segítség ezúttal is elmaradt. Szikrázó szemmel, hosszan nézett a férfira, majd dacosan megrázta a fejét, kopogó léptekkel odasietett az asztalfőhöz, és lecsapta az orra elé a Sutherland-dossziét. - Mr. Hartley! - mondta, és vett egy nagy levegőt, amitől magasra emelkedett a melle. A férfiak tekintete önkéntelenül a krémszínű blúz csipkebetétjére tapadt. Caitlin csípőre tette a kezét, és szenvedélyesen folytatta: - Ha ez így megy tovább, én nem tudom, mi lesz velem! Higgye el, véget kell vetni ennek az áldatlan állapotnak! Mostanra már mindenkit magával ragadott ez a szokatlan jelenet. A jelenlévők feszülten figyeltek, különösen David, s a lány erősen remélte, hogy a férfi kiérti szavaiból a burkolt célzást: Nem táncolok többé úgy, ahogyan te fütyülsz! - Igaza van. Ez valóban nem mehet így tovább - szögezte le komoran Hartley. - Szüksége lesz új munkaerőre, uram! - Fején találta a szöget! - felelte az, és jelentőségteljes pillantással adta tudtára, hogy a játéknak vége. Ha nem hajlandó az ő szabályai szerint játszani, akkor fel is út, le is út! - Nem beszélhetnénk ezt meg később? - Caitlin még egy utolsó lehetőséget kívánt adni a férfinak. - Nem látom értelmét. Caitlin arcát elöntötte a pír, zöld szeme szikrákat hányt. - Értem! - vágta oda. - Ez esetben vegye tudomásul, hogy az elvárásai messze meghaladják azt, amit nyújtani tudok! Túl magasra tette a mércét! Nem vagyok hajlandó a jelenlegi feltételekkel tovább vállalni

13 ezt a megterhelést. Az együttműködésünknek ezennel vége! Tartottam szerencsémnek! És most, ha megbocsátja... Hartley felpattant a helyéről. - De Miss Ross! - kiáltotta magánkívül. Ez a nevetséges jelenet, amelyhez hasonló még sohasem játszódott le a tárgyaló komoly falai között, szemlátomást mélyen megrázta. - Ne fáradjon, Mr. Hartley! Üljön szépen vissza, és folytassa a munkáját! Az üzletnél nincs fontosabb, emlékszik? - Caitlin remélte, hogy ez az utalás a ma reggeli vitájukra célba talált. Még egyszer megrázta a fejét, és elindult az ajtó felé. Már csak egy dolog van hátra, de azt meg kell tennie, mielőtt véget vetne a komédiának. Három lépés után megállt, és szembefordult a német küldöttség vezetőjével. A nagydarab férfi rezzenéstelen arccal figyelt, még szürke szeme sem árulta el, mire gondol. - A bútoraink tervezése hibátlan, Herr Schmidt. Maguk csak az időnket rabolják, akkor is, ha Mr. Hartley udvariassága nem engedi meg, hogy ezt az arcukba mondja! Ez világos beszéd volt. Schmidt megérthette belőle, hogy ha nem megy bele az üzletbe, ő jár rosszul. Caitlin még egyszer lesújtóan végigmérte, azután határozott léptekkel elhagyta a szobát. A lány alakját öt megkövült szempár követte az ajtóig, majd olyan csend ereszkedett a tárgyalóra, hogy még a légy zümmögését is meg lehetett hallani. Vajon mire vezet majd kétségbeesett próbálkozása, hogy legalább az üzletet megmentse? Tulajdonképpen mindegy. Hartley nem kért a segítségéből, pedig ő igazán mindent megtett, hogy helyrehozza, amit elrontott! A többi már nem tartozik rá. A kötéltánc véget ért. Becsukta maga mögött az ajtót. Végleg. De hiába, az égő fájdalom, a keserű csalódás tovább marta a lelkét. Miért is vagyunk mi nők olyan ostobák a szerelemben? - tűnődött. Valahogy mindig úgy alakul, hogy mi húzzuk a rövidebbet! A tárgyalóból egyenesen a szobájába sietett. A helyiséget belengő édes rózsaillat gúnyosan figyelmeztette a hiú reményekre, melyeket oly botorul és vakon dédelgetett a szívében ma reggel. Milyen tisztán látta most már, hogy tévedett! David Hartley sohasem fog megváltozni. Lehet, hogy van a szívében hely a szeretetnek, de ezt a helyet szögesdrót és vasbeton veszi körül! Hirtelen elöntötte a szemét a könny. Szomorú sóhajjal megkerülte az asztalt, és leroskadt a székére. Fejében kavarogtak a fájdalmas gondolatok, és sehogyan sem sikerült megszabadulnia tőlük. Milyen boldog volt ma reggel, amikor meglátta az ajándékokat! Miért, ó miért nem David küldte őket? Caitlinnek egyszerűen fogalma sem volt, ki más érdeklődhet még utána. Ő ugyan nem gondolt volna más férfira ezen a napon! Akárki küldte is az ajándékokat, az ablakon szórta ki a pénzt. Persze az is lehet, hogy tévedés az egész, és nem is neki szánták a virágot. Hiszen a kísérőkártyán nem volt név! Igen, az a legvalószínűbb, hogy a küldönc tévedett. Valaki valahol talán még most is várja az ajándékot, amit véletlenül neki kézbesítettek! Újra felsóhajtott, odafordult a számítógéphez, és fél perc alatt begépelte a felmondólevelét, majd kinyomtatta, hogy mielőtt elmenne, letehesse David íróasztalára. Most a szüleivel kell törődnie. Először is, sürgősen meg kell találnia az apját! Micsoda egy Bálint-nap ez az idei! Csupa gondot és nyomorúságot hozott az egész családnak. Bárcsak legalább otthon helyreállna a béke! Az ő kapcsolata Daviddel zátonyra futott, de hátha a szülei házassága még megmenthető! Ekkor kinyílt az iroda ajtaja. Caitlin önkéntelenül felnézett, és rosszat sejtve követte szemével a belépő David Hartleyt. Semmi kedve nem volt újrakezdeni a veszekedést. Ami történt, megtörtént, kész, vége! Lezárt ügy. - Caitlin!... - Hogyhogy otthagyta a tárgyalást, Mr. Hartley? A nyomtató halkan felbúgott, s a lány visszafordult az asztalhoz. A felmondás ott feküdt előtte. Beszélhet Hartley, amit akar, ő ugyan nem hallgat rá többé! - Szünetet tartunk, hogy egy kissé kiszellőztessük a fejünket - mondta a férfi. - Szünet után teljesen új alapokról indulunk majd. - Egy pillanatra elhallgatott, majd félszegen hozzátette: - Csodálatos voltál, Caitlin! Teljesen lehengerelted őket! David nem osztogatta könnyen az elismerést, s a lány csaknem elérzékenyült, de gyorsan megkeményítette a szívét. Most már késő! Dacos hallgatásba merült.

14 A kínos csöndet a telefon hangja szakította félbe. A férfi automatikusan nyúlt a kagylóért, s közben Caitlin sietség nélkül, megfontoltan odakanyarította nevét a felmondása alá. - Téged keresnek - szólt David. A lány letette a tollat, és ahogy felpillantott, észrevette, hogy főnöke tűnődve és a homlokát ráncolva mered a drága ajándékokra az asztalon. Elvette tőle a kagylót, és kezébe nyomta a felmondását, de ő nem olvasta el, inkább Caitlin szemét figyelte kérdőn, mintha abból próbálná megérteni, mi folyik itt. Hiába! A lány egész egyszerűen átnézett rajta. - Halló? - Caitlin, itt apád. A lány szeme izgatottan megcsillant. Apa! De milyen szomorú a hangja! Szegény, szegény apa... Vajon mitől borult ki annyira, hogy faképnél hagyja az asszonyt, akit valamikor annyira szeretett? És épp a harmincadik házassági évfordulójuk napján! - Jaj, apa! - fogott bele, de elakadt Ebben a két szóban minden benne volt, amit ebben a pillanatban érzett. - Kedves kicsi lányom, sajnos rossz híreim vannak. - Mondd, apa, figyelek - biztatta Caitlin. Ahhoz, hogy kibékítse őket, mind a két felet meg kell hallgatnia. - Dobbinról van szó. Súlyosan megsérült szegény. - Ó, nem! Nem, ez már sok! - Caitlin szabályosan nyüszített. Dobbin hűséges társa és barátja volt annyi éven át! A tizenegyedik születésnapjára kapta, és azóta sokszor közelebb érezte magához, mint bárki emberfiát. - Mi baja? Mi történt vele? - kérdezte kétségbeesetten. Mr. Ross tehetetlenül felsóhajtott. - A tegnapi vihar úgy megrémítette, hogy megbokrosodott, és addig vágtázott vadul fel-alá, míg belegabalyodott a szögesdrót kerítésbe. Caitlin rémülten megrázkódott. A szögesdrót darabokra téphet egy lovat! Balsejtelemmel eltelve, remegő térdekkel elbotorkált a székéig, és leereszkedett a szélére. - De ugye nem...? - Nem bírta befejezni. Pedig tudnia kell! Csak ne lenne olyan nehéz... - Meg fog gyógyulni? - Sajnos nem, kicsim - mondta az apja csendesen. Pontosan tudta, mit jelentett a ló a lányának. - Nem hagyhattuk szenvedni. El kellett altatnunk. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Caitlin szívében reggel óta csak gyűlt, egyre gyűlt az elkeseredés, és most nem bírta tovább magában tartani. Vége a szerelemről szőtt szép álmainak, vége a szülei házasságának, és most vége a lovának... És még csak ott sem volt, hogy még egyszer megsimogassa, hogy elbúcsúzzon tőle! Nagy, kerek könnyek jelentek meg a szeme sarkában. Az asztalra könyökölt, és tenyerébe temette az arcát, úgy zokogott. Átkozott, átkozott Bálint-nap! Élete legkegyetlenebb, legszerencsétlenebb napja! - Caitlin? - hallotta a telefonból apja kérdő, aggódó hangját. - Caitlin? - szólalt meg ugyanakkor Hartley, szokatlanul lágyan. A lány összeszedte minden maradék erejét, és nyugalmai parancsolt magára. - Apa, most hol vagy? - kérdezte szipogva. - Azt hiszem... azt hiszem, beszélnünk kellene! - Közben vakon kaparászott az asztalon ceruza után. David a kezébe nyomta a saját aranytollát, és odahúzta elé a jegyzettömböt. - Találtam egy kellemes vendéglőt. Valahogy nincs kedvem hazamenni. - Merre van az a hely? - A Yarramalongba vezető út mentén. Stílszerű neve van: Végső Menedék. Caitlin háromszori próbálkozásra valahogy lekörmölte a címet, azután letette a telefont. Kitépte a lapot a jegyzettömbből, felállt, és lassan, mint az álomkóros, elindult a fogashoz. Hartley gyengéden átkarolta, és odatámogatta. - Mi a baj, kedves? - kérdezte halkan. David még soha nem fordult a lányhoz ilyen igaz együttérzéssel, pedig ő annyira vágyott erre! A szíve mélyén most is azt súgta egy hang, hogy engedje el magát, és simuljon bele az ölelő karokba. Olyan nagy szüksége lenne rá, hogy valaki szeresse!

15 De nem! David Hartley-tól sohasem fogja megkapni azt a szeretetet, amire vár. Furcsa, hogy a könnyei ennyire meglágyították ezt a kemény férfit. Talán gyakrabban kellett volna sírnia... - Engedj! - szólalt meg élettelen hangon. - Caitlin, hagyd, hogy segítsek! - Hartley kérése teljesen őszintének hatott. - Mondd el, mi a baj! Hátha tehetek érted valamit! - Már késő. - Soha semmi sem késő! Ó, bárcsak így lenne! Csakhogy az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Dobbin nincs többé, és ezen David sem változtathat. Különben sem értené meg, miért sirat meg ilyen keservesen egy öreg lovat! Ő sohasem hagyja, hogy az érzelmei irányítsák. Ma sem hagyta... - Hosszú hónapokon át egyetlenegyszer sem jutott eszedbe, hogy a családomról vagy az érzéseimről kérdezz. Számodra csak a testem létezett, a lelkem nem. Végig kirekesztettél a magánéletedből, nehogy valamin változtatnod kelljen miattam! - Nem tudtam, hogy... - próbált védekezni a férfi. De Caitlint már nem lehetett megállítani. Elemi erővel tört fel belőle a vád: - Téged csak két dolog érdekel, David, az üzlet és a szex! Nem tudom, most éppen melyik van előtérben, de gyanítom, hogy az előbbi. - Tévedsz, Caitlin. Engem nagyon is érdekel, mi történik veled! - ellenkezett félszegen Hartley. - Ugyan... - A lány szemében ott izzott a fájó felismerés. - Nem vagyok igazán fontos a számodra, csak addig foglalkozol velem, amíg neked kényelmes. Ennyi a szerepem, nem több. Rendelkezésedre állok, ha éppen úgy hozza a kedved... A férfi elpirult mérgében. Vagy szégyenében? - Ez nem igaz! Fontosabb vagy nekem... - Hirtelenjében nem tudta, hogy fejezze be a mondatot. - Mint a drágalátos időbeosztásod, mi? Ez talált! Hartley vérvörös lett. - Ennek megvan a maga oka - dörögte. - Nyilván. Te mindig mindent meg tudsz magyarázni. - Ahogyan te is! Caitlin kibontakozott a karjából, letépte táskáját a fogasról, és átvetette a vállán. - Megyek - jelentette ki eltökélten. - Te tényleg felmondasz? - képedt el Hartley. - De fel ám! - Na de miért? Mondd meg, hogy miért! - tárta szét a kezét értetlenül a férfi. - Azért, mert szívtelen, érzéketlen, önző dög vagy! - tört ki Caitlinből. Ez fájt. David összerándult. - Ideges vagy, Caitlin - mondta gőgösen. - Valami nyilván nagyon felkavart. Ha szükséged van rendkívüli szabadságra, szívesen elengedlek. - Köszönöm, nem - felelte mereven a lány. - Elmenni elmegyek, de nem jövök vissza többet. - Rendben van. Akkor váljunk szét próbaidőre! A lány lebiggyesztette az ajkát. - Ne fáraszd magad, David! A döntésem végleges. - Ne csináld ezt! Mondd meg, mit tegyek, hogy meggondold magad! - Minek? Úgysem hallgatnál rám, ahogy ma reggel sem hallgattál! - Reggel nem tehettem mást! Tudod, hogy jöttek a németek! - vetette ellen kétségbeesetten Hartley. - Igen. Választhattál, és te őket választottad. Most edd meg, amit főztél! Rohanj a németeidhez, és engem hagyj békén! Azzal megkerülte Davidet, és elindult kifelé. - De én nem ezt akarom! - fordult utána a férfi. - Erre korábban kellett volna gondolnod. - Caitlin! - dörrent rá parancsolóan Hartley, de ez sem használt. A lány hátra sem nézve ment tovább. Még mielőtt becsukódott volna mögötte az ajtó, a férfi utánaszaladt, és követte a lifthez. - Mit vársz tőlem? - kérdezte kínjában. - Semmit. - Sohasem volt még ilyen jó titkárnőm!

16 - Köszönöm. - Nem tudlak nélkülözni! - Szegény. - Felemelem a fizetésedet! - Engem nem vehetsz meg pénzen. - Javítok a munkafeltételeken! - Késő. - Hát akkor mit akarsz, mit tegyek? - Nem akarok én már tőled semmit. - Mi lesz most velem?... - Foglalkozz csak továbbra is az üzlettel! Ahhoz jobban értesz, mint az emberek lelkéhez. Közben odaértek a lifthez. - Nagyon fogsz hiányozni! - mondta szomorúan Hartley. Caitlin nem válaszolt. Neki is fog hiányozni David, ó, de még hogy! De nincs az a pénz, amiért ezt elárulná. - Mégis ki küldte neked a rózsát meg a többit? Ebben a pillanatban kinyílt a liftajtó. Caitlin beszállt, megnyomta a földszintet, és szembefordult a szeretett férfival, akinek elgyötört vonásai nagy belső vívódásról tanúskodtak. - Nem tudom. Csak azt tudom, hogy nem te. Pedig neked kellett volna, David! Neked kellett volna. 4. FEJEZET Caitlin úgy érezte magát, mint akit összevertek, megtapostak és otthagytak. Hazataxizott. Az elegáns irodai viselet helyett pólót és kopott farmert húzott, mert édesapja az egyszerű ruhákat szerette, s csak nevette a divatot. A fürdőszobában gyorsan lemosta arcáról a könnyáztatta festéket. Sápadt, szomorú, megviselt nő nézett vissza rá a tükörből. Gyorsan lekapta a polcról a legszükségesebb piperecikkeket, és szaladt összepakolni a bőröndjét. Egy hétre való ruhát visz magával. Ki tudja, sikerül-e még ma kibékítenie a szüleit? Az is lehet, hogy egy időre ott marad egyikőjüknél, vagy pár napig ingázik majd közöttük, míg jobb belátásra nem bíja őket. A nővére, Michelle nyilván anya pártján áll, hiszen mindig is a kedvence volt. Caitlin inkább az apjára ütött, s ha valakinek, hát neki volt a legnagyobb esélye arra, hogy kiengesztelje a szüleit. Sietve átrámolta a legszükségesebb holmit a retikülből egy hétköznapi válltáskába, felkapta a bőröndjét, bezárta a lakást, és lement a parkolóba. Apró kis Mazdáját David tréfásan csak négykerekű szappantartónak hívta, de a lány oda sem figyelt. Imádta a kocsiját. Nem volt azon semmi feltűnő, de minek is lett volna? Nem arra kellett, hogy kérkedjen vele. Végre volt egy saját autója, és ez a lényeg! Ahogy elsétált a ház előtt, hirtelen eszébe jutott, hogy veszélybe került a viszonylagos anyagi jóléte. Hartleytól olyan magas bért kapott, hogy régi társbérletéből átköltözhetett egy egyszobás kis lakásba, és részletre megvehette a Mazdát. Ha hamarosan nem talál egy hasonlóan jó állást, kénytelen lesz lemondani valamelyikről. Nem valami fényes kilátás... Ettől aztán végképp elszállt minden életkedve. De nem! Nem hagyhatja most el magát! Helyesen tette, hogy felmondott Az ő lelke nem eladó. Ha le kell mondania az autóról, hát majd lemond. Ez még mindig sokkal kisebb veszteség, mint az, hogy Dobbin nincs többé! Ami pedig a lakást illeti, azelőtt is lakott már albérletben. Nem olyan szörnyű. Van most éppen elég baja enélkül is, ráér ezen rágódni, ha esetleg tényleg bekövetkezik! Ha jobban meggondolja, nincs is igazán szüksége autóra. Munkába eddig is busszal járt, mert nem lett volna értelme ilyen rövid út miatt kínlódni a csúcsforgalomban, s a Mazdát inkább csak hétvégén használta. Sydneyből kiérve ráfordult az autópályára. Észak felé hajtott, s közben eltűnődött a szülei életén, mely két évvel ezelőtt hirtelen éles fordulatot vett. A farmon ugyanis megjelent egy építési vállalkozó, és akkora összeget kínált a földért, hogy Mrs. Ross nem tudott ellenállni. Addig-addig rágta a férje fülét, míg rábeszélte az eladásra, pedig annak nagyon nem akarózott megválni a gazdaságtól.

17 Az idős házaspár beköltözött Wyongba. Vettek egy szép téglaházat ugyanabban az utcában, ahol a nagyobbik lányuk is lakott a férjével és három gyerekével, és Mrs. Rossnak ez tökéletesen meg is felelt, de Caitlin tudta, hogy az apja korántsem érzi itt jól magát. A férfi szörnyen unatkozott. Egész nap nem volt mit tennie, hiányzott neki a föld, az állatok. A felesége folyton távoli, egzotikus utazásokról ábrándozott, de ő nem vágyott el innen, és a tervezgetés nem adott új értelmet az életének. Egyetlen szál kötötte csak a múlthoz: a legszebb Galloway lovai, melyeket egy Wyong Creek-i birtokon helyezett el, és rendszeresen meglátogatott. Mrs. Ross úgy gondolta, ennyi éppen elég. Egész életükben keményen dolgoztak, megérdemelték a pihenést. Addig élvezzük az életet, amíg túlságosan meg nem öregszünk! - mondogatta, és úgy tűnt, igaza van. Csakhogy ma, éppen a házassági évfordulójuk napján, Mr. Ross fogta magát, és faképnél hagyta őt! Vajon mi késztette erre a végzetes lépésre? Caitlin lekanyarodott az autópályáról. Útközben el kellett hajtania egykori farmjuk mellett, melyet mostanra apró telkekre szabdallak fel, s ő önkéntelen szomorúsággal nézett körül a nemrég még olyan szép tájon, ahol egykor boldog gyermekéveit töltötte. Egy tábla jelezte, hogy a Végső Menedék már csak két kilométerre van. Caitlin emlékezett a helyre: inkább motel, mint vendéglő. Reklámfelirat hirdette, hogy a kedves vendégek itt lovat is bérelhetnek. Letette Mazdáját a vendégek részére fenntartott parkolóban, és elindult a főépület felé, de ekkor meglátta apja furgonját az egyik földszinti szoba ajtaja előtt, és úgy döntött, inkább egyenesen odamegy. Fél kettő. A partit fél nyolcra tervezték, s addig még van egy kis idő - ha ugyan anya le nem mondta már az egészet... Hosszan kellett kopogtatnia, mire kinyílt az ajtó. Mr. Ross szörnyen nézett ki. Az arca csupa borosta, a ruhája gyűrött, és ami még ennél is rosszabb, csak úgy áradt belőle a teljes reménytelenség. Caitlin szó nélkül odalépett hozzá, és szorosan átölelte. Úgy szerette az apját, annyira akart neki segíteni! Ehelyett egyszerre azon vette észre magát, hogy a vállára borul és rázza a zokogás. A férfi kedvesen megveregette leánya hátát, és megsimogatta a fejét. - Jól van, no! - mormolta vigasztalóan. - Nincs semmi baj! - Dehogyis nincs... - Így a legjobb, hidd el nekem! - Gondolod? - szipogta Caitlin. - Tudod, ha nem adtuk volna el a farmot, akkor Dobbinnal nem történhetett volna ilyesmi. Ott lettem volna, hogy megnyugtassam. - Erről nem te tehetsz! - Részben igen. Engedtem anyádnak, pedig nem lett volna szabad, és azóta minden elromlott közöttünk. Caitlin vett egy nagy levegőt. Ez az! Éppen ezt kell megbeszélniük, méghozzá mindenféle kertelés nélkül, mert sürget az idő. - De apa, hiszen mindenetek megvan, amiről mások csak álmodnak! Keményen megdolgoztatok érte. Most már igazán itt az ideje, hogy egyszerűen csak élvezzétek az életet! - Mienk volt a legjobb legelők egy része ebben a megyében, mi pedig eladtuk, és hagytuk, hogy tönkretegyék! Minden fát, minden fűszálat ismertem azon a földön! - Nem tudod elfelejteni, igaz? - Nem, kislányom. - Gyengéden letörölte Caitlin arcáról a könnyeket, és szomorúan rámosolygott: - Te maradtál az egyetlen örömöm! A lány meghatódott, de leküzdötte újra kitörni készülő sírását. Nem hagyhatja, hogy eltérjenek a tárgytól! Nyelt egyet, és egyenesen belevágott a közepébe: - Apa! Beszéltem anyával. Felhívott a munkahelyemen. A férfi kelletlenül elfintorodott, és elfordult. - Akkor volt mit hallgatnod! - Nagyon feldúlt. Mr. Ross lerogyott az ágy szélére, térdére támasztotta a könyökét, és szomorúan lecsüggesztette a fejét. - Tudod, miután elaltattuk Dobbint, semmi kedvem nem volt hazamenni. Anyád mindig mindent a maga feje után csinál, mások véleményére nem kíváncsi. Cseppet sem izgatja, hogy én mit érzek!

18 Caitlin megértően bólintott. Igen, ő is ettől szenvedett David mellett! Leült egy székre az ágy mellett, és megcirógatta az apja kezét. - Nyugodtan beszélhetsz róla! - mondta csendesen. - Folyton csak szekál és szekál, egy perc nyugtom sincs... Végeérhetetlenül dőlt belőle a panasz, de az egész valahogy egy és ugyanazon dolog körül forgott: hogy rettenetesen unja azt az életet, amely a feleségét olyannyira kielégíti! -...úgyhogy felhívtam innen, és közöltem vele a rossz hírt. Vagy inkább jót? Tudja a fene! - Még hogy jó hír! Anya hangosan zokogott a telefonban, amikor elmesélte. A férfi makacsul összeszorította az ajkát, aztán mérgesen kibökte: - Ne félj, gyorsan ki fogja heverni! Úgyis csak púp voltam a hátán! Caitlin látta, hogy kár ellenkezni. Az apja most nincs abban a lelkiállapotban, hogy megpróbálja a felesége szemével látni a történteket. Lehet, hogy tényleg mindennek vége? Harminc év után támadt volna a szülei között áthidalhatatlan szakadék? Csak van valami, aminek a kedvéért még egyszer megpróbálhatnák! Igen ám, de ehhez az kell, hogy az esti ünnepség rendben lefolyjon. Ha az elmaradna, az anyja úgy érezné, hogy megalázták a barátai előtt, és ezt sohasem bocsátaná meg! - Mégis mit szeretnél, apa? - Hogy úgy legyen, ahogyan azelőtt volt. Fillér nélkül járnám az utcákat, mégis megvehetnék bármit, aztán anyád másnap odamenne és kifizetné. Azt az egyet el kell ismernem, hogy jól tud bánni a pénzzel. Mindig be tudta osztani, amit kerestem. Caitlin kissé zavarba jött. - És most miért ne tehetnéd meg ugyanezt? - kérdezte. - Ma már senki sem ismer senkit. Itt vannak ezek a modem és hatalmas bevásárlóközpontok, ahol mindenki siet. Az emberek nem érnek rá beszélgetni, anyád meg csak azzal törődik, hogy kérkedhessen az ismerősei előtt azzal, amink van. - Nem forgathatjuk vissza az idő kerekét, apa. A világ változik, nekünk pedig alkalmazkodnunk kell hozzá. Anyának, nekem - és neked is. - Anyád az egyik irányba tart, én pedig egy másikba. Hűha, nagy baj van! Caitlin apjának arcáról lerítt a beletörődés. Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón. Biztos a takarítónő, gondolta a lány, és örült, hogy váratlanul nyert egy kis időt. Világos, hogy zsákutcába jutott, de ha töri egy kicsit a fejét, talán rájön, hogyan közelíthetné meg másképpen a kérdést. Hartley is ezt szokta tenni hasonló helyzetekben, és legtöbbször meg is találta a megoldást. Mi lenne, ha emlékeztetné apát arra, hogy a feleségével együtt a nagyobbik lányát is elveszítheti? Ez biztosan elgondolkodtatná, hiszen nagyon szereti Michelle-t és az unokákat, és eddig aligha vetett számot ezzel a lehetőséggel. Sok mindent kellene még mérlegelnie, mielőtt végképp feladja a küzdelmet! Erről eszébe jutott, hogy ő sem tisztázta magában, mit nyer és mit veszít, mielőtt szakított volna Daviddel. Igen ám, csakhogy az kettejük személyes ügye volt, ami nem érinti a családot! Különben is, négy hónap vagy harminc év, az nagy különbség. Csak félig-meddig érzékelte, hogy kinyílt az ajtó. Az órájára pillantva látta, hogy már fél három, márpedig mielőbb meg kell puhítania az apját, és akkor még mindig hátravan anya, nem is beszélve az ünnepi előkészületekről. - Mr. Ross? Caitlinnek elállt a szívverése. Ez a hang... magabiztos, mély zengésű, erős - csak ő lehet az! De mi a csudát keresne itt, az apja szállásán? - Igen? - A nevem David Hartley. Caitlin főnöke vagyok. A lány összeszorította az ajkát. Csak voltál! - duzzogott magában. - Helyesebben, a volt főnöke... Így mindjárt más! -...és egyben jó barátja. Nocsak! Mióta? - Caitlin nagyon elkeseredett. Szívesen segítenék neki bármivel, ami a módomban áll! Ó! Ez szépen hangzik. Apa biztosan be is veszi.

19 - Ön nagyon kedves - felelte meghatottan Henry Ross. Naná, hogy bevette. De én nem! - Caitlin lelkében fellángolt a harag. Ugyan minek jött utána Hartley? Nyílván nem tudott belenyugodni, hogy elvesztette a csatát, és most pimasz módon újra támadásba lendül. No lám, hát otthagytad a németeket? Vajon mi vitt rá, hogy így utánam rohanj? Nem a szenvedély, az biztos, tehát csakis valami hátsó szándékkal jöhettél. - Sajnálom, hogy ennyi kényelmetlenséget okoztam - mentegetőzött Henry Ross. - Azt hittem, így mindenkinek jobb lesz. Caitlin azonnal átlátta a helyzetet. Ezek két malomban őrölnek, és egyikük sem veszi észre! Mi lesz még ebből? - Mindenképpen jó lenne leülni, és szépen megbeszélni a dolgot. Az nem megoldás, hogy hátat fordítunk egymásnak, és megy mindenki a maga útján! - jelentette ki határozottan Hartley. - Én nem vonom kétségbe a jó szándékát, de félek, hogy nem érthetek egyet önnel - ellenkezett udvariasan Ross. - Uram, minden ember életében eljöhet egy pillanat, amikor rádöbben, hogy nincs egy hullámhosszon a... hmm... a társával. Ilyenkor csak egyet lehet tenni: őszintén szembenézni a tényekkel, és tisztázni a helyzetet. Ez a pillanat most eljött, úgyhogy cselekednünk kell, méghozzá minden további késlekedés nélkül! David szavait néma csönd követte. Henry Ross szemlátomást megrendült egy kissé, de nem is csoda. Hartley lehengerlő tudott lenni, ha akart. Csak egyvalami zavarta kissé a képet: a két férfinak fogalma sem volt arról, hogy két teljesen különböző dologról beszél! - Hát, nem is tudom - bizonytalankodott Ross. - Kíváncsi vagyok, mit mond Caitlin! - Itt van önnél, ugye? - Igen. - Beszélhetnék vele? - Előbb én. Kislányom - fordult hátra - a barátod vette a fáradságot, és ideutazott Sydneyből, csak hogy megmondja, szerinte haza kellene mennem. Te mit gondolsz? Caitlin azt kívánta, bárcsak megnyílna a föld, és elnyelné Davidet. Nem akarta most látni. Igen, csakhogy váratlan megjelenésével minden jel szerint nagyobb hatást gyakorolt az apjára, mint bármi, amit ő eddig mondott! Meg kell ragadni a kínálkozó alkalmat, hogy jobb belátásra bírják az öreget. - Azt hiszem, igaza van, apa. Nem az a megoldás, hogy otthagysz csapot-papot! - Tudod - érzékenyült el Ross -, anyád nem mindennapi nő... de ha egyszer begurul! Caitlin még sohasem látta az apját ennyire tanácstalannak. A férfi sohasem állhatta a hangos veszekedést, mindent megtett, hogy ne kerüljön sor ilyesmire, és ha a felesége vagy bárki más mégis rákezdte, hát bölcsen hallgatott. Ő maga sohasem emelte fel a hangját. Nagyon nem akarózott vállalnia azt a jelenetet, amit az asszony rendez, ha most hazamegy! - Talán tényleg jobb lenne, ha visszamennék - tűnődött fennhangon. - És ha előbb én beszélnék anyával? - ajánlotta Caitlin. - Megpróbálom kissé lecsillapítani. Azt biztosan nem akarja, hogy elmaradjon a ma esti ünnepség! Istenem, add, hogy ne legyen máris lefújva! - fohászkodott magában. Apja arcára kiült az ellenkezés. - De ne várja tőlem, hogy bocsánatot kérjek! - Ami engem illet, én kész vagyok megtenni ugyanezt - szólt közbe David, s a lányhoz fordult. - Hidd el, nagyon sajnálom, ami történt! Caitlin megdöbbeni. Akár őszintén beszél a férfi, akár nem, eddig még soha nem ismerte el, hogy ő is hibázhat. - De hiszen ön nem tehet semmiről! - értetlenkedett Ross. - Nem gondolja, hogy hasznos lenne, ha mindannyian leülnénk, és együtt megbeszélnénk a dolgot? - kérdezte erre Hartley éppoly meglepetten. Caitlin azt sem tudta, hová legyen az ámulattól. Davidet mintha kicserélték volna. Nem elég, hogy félbehagyott egy fontos üzleti megbeszélést az ő kedvéért, most még a családjával is közelebbi kapcsolatba kíván kerülni! Igaz, valójában fogalma sincs, mi folyik itt, így aztán nem kizárt, hogy csak a zavarodottság beszél belőle.

20 - Félek, hogy abból botrány kerekedne. Tényleg szerencsésebb lenne, ha Caitlin előkészítené egy kicsit a feleségemet, hátha akkor nyugodtabban fogad! - Rendben van, de én is vele megyek - határozott azonnal David. - Így legalább lesz alkalmunk tisztázni a leglényegesebbeket, és kifőzni valami haditervet. Ha segítségre lenne szüksége, én mellette leszek! Caitlinnel forgott a világ. Hartley éppen csak sejtheti, mi a helyzet, és máris képes a maga javára fordítani a dolgot! - Ez nagyon rendes magától, fiatalember - mondta meghatódva Ross, és elismerően végigmérte a férfit. - Örülök, hogy a lányomnak ilyen főnöke van! - Apa, én már nem dolgozom neki, és az az igazság, hogy tulajdonképpen nem is... - Várj, Caitlin! - szólt közbe David. - Hidd el, félreértés volt az egész! Tudom, hogy hibáztam, de meglátod, tudok én másmilyen is lenni. Ígérem, megváltozom! - Mi a fene - motyogta Mr. Ross. - Késő! - A lány majdnem kiabált. - Már nem hiszek neked! - Nos, útközben bőven lesz idejük a magyarázkodásra - mondta Henry a férfinak, majd visszafordult a lányához: - Menjetek! Én itt várom, hogy felhívj. Kíváncsi vagyok, mit mond anyád! Caitlin megpróbált úrrá lenni kavargó érzésein. Apa kedvéért bele kell mennie a játékba. - Rendben van. Hát akkor, szia! - lépett az apjához, és arcon csókolta. Kimasírozott a szobából, de előbb egy szúrós oldalpillantást vetett Davidre. Eszedbe ne jusson hozzám nyúlni! - üzente a tekintetével. A férfi engedelmesen követte. - Mi lett a németekkel? - kérdezte Caitlin, amint az ajtó becsukódott mögöttük. - Ugyanazzal az ürüggyel léptem le, mint te. Azt mondtam nekik, hogy el vagyunk árasztva megrendelésekkel, és hogy nem érek rá tovább tárgyalni. Jöjjenek vissza, ha úgy döntenek, hogy kell az üzlet! - És honnan tudtad, hogy itt vagyok? - Láttam, amikor felírtad a címet. A lány teljesen összezavarodott. Ha a férfinak csak kényelemből volt rá szüksége, akkor minek jött utána? Lehet, hogy ez még mindig egyszerűbb, mint keresni helyette valaki mást? - Mondd, David, mit jelentsen ez az egész? - Tudod, amikor elmentél, hirtelen mintha kihűlt volna minden. Úgy! Tehát érzelmi viharról szó sincs! Én ökör, hogy képzelhettem akár egy pillanatig is, hogy szenvedni fog miattam?... Na de erre most nincs idő. - Komolyan gondoltad, amit apámnak mondtál? Hogy segíteni akarsz? - Látom, hogy valami nagy zűr van nálatok. Ha bármiben hasznomat tudod venni, itt vagyok. Caitlin gondolkodóba esett. Az apját, ha tévedésből is, de hamar meggyőzte Hartley. Hátha az anyját is könnyebb lesz megpuhítani, ha meglepetésszerűen, együtt állítanak be hozzá. Talán ez kizökkenti a dühöngésből. Ha megcsillantják előtte a lehetőséget, hogy mégis megtartható az esti ünnepség, esetleg megfeledkezik arról, hogy nemrég még meg akarta ölni a férjét... - Rendben, de ne várj cserébe semmit! Különösen azt nem, hogy ágyba bújok veled! - Ez eszembe sem jutott. - Hiszi a piszi! - Na jó, eszembe jutott, de azonnal el is vetettem az ötletet. - Nocsak! És miért? - Mert nem volt méltó hozzád. Sokkal több vagy nekem, mint egy jó nő! - Például mi? Tessék, meséld el, mi vagyok én még neked! - Ó, erről órákig tudnék beszélni! Ha visszajössz hozzám dolgozni, belemondom a diktafonba, és te legépelheted az egészet. De vigyázz, mert hosszú lesz! - Szó sem lehet róla! - felelte Caitlin határozottan. - Adj még egy esélyt! - Reggel már adtam. Nem is egyet. - De akkor mással voltam elfoglalva! - Vettem észre. - Engedd, hogy jóvátegyem! - Hogyan? - Holnap elviszlek vásárolni, és megvesszük a Bálint-napi ajándékodat.