GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE ÉPÜLETLAKÓ DENEVÉRFAUNÁJA

Átírás

1 SOPRONI EGYETEM ERDŐVÉDELEMTANI TANSZÉK GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE ÉPÜLETLAKÓ DENEVÉRFAUNÁJA DIPLOMATERV Készítette: Papp Károly V. emh. Konzulensek: Dr. Varga Ferenc tanszékvezető egyetemi tanár (SE) Dobrosi Dénes erdészeti felügyelő (Közép-tiszai Tájvédelmi Körzet) SOPRON

2 TARTALOMJEGYZÉK oldalszám I. BEVEZETŐ 3 II. DENEVÉREK AZ ÉPÜLETEKBEN 4 III. KUTATÁSI TERÜLET LEÍRÁSA 17 IV. KORÁBBI FAUNISZTIKAI ADATOK 20 V. A VIZSGÁLAT CÉLJA 21 VI. A VIZSGÁLAT MÓDSZERE 22 VII. FAUNISZTIKAI KUTATÁSI EREDMÉNYEIM ÉS AZOK ÉRTÉKELÉSE 26 VIII. DENEVÉRVÉDELEM 33 IX. ÖSSZEFOGLALÁS 38 X. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 38 XI. IRODALOM 39 MELLÉKLETEK 40

3 3 I. BEVEZETŐ Minden európai denevérfajnak szüksége van olyan búvóhelyre, amely az időjárás viszontagságaival, az emberrel és a ragadozókkal szemben védelmet nyújt. A denevér nem épít fészket, így kénytelen a természet adta, vagy az ember által elkészített szálláslehetőséget kihasználni. Az emberi létesítmények megjelenése előtt még a barlangokat, valamint az erdők faodvait és a kéregrepedéseket vették igénybe a denevérek. Az emberi kultúra terjeszkedése erősen lecsökkentette az erdőterületeket, így a denevér-élőhelyeket is, ugyanakkor magának különböző építményeket hozott létre. Ezen építmények bizonyos részein megfelelő búvóhelyet találtak a bőregerek is. Napjainkban az épületek renoválása, vagy a szándékos kiüldözés és kizárás sok kolónia szétesését vagy pusztulását okozza. Ennek elkerülése érdekében fontos a meglévő kolóniák felkutatása. A Magyar Denevérkutatók Baráti Körét februárjában alapítottuk meg. Ekkor célkitűzéseink között szerepelt, hogy minél alaposabban felkutassuk az ország denevérállományát, így az épületlakó denevérkolóniákat is augusztusáig mintegy 1500 épületet vizsgáltunk át. Az országot tekintve Győr-Moson-Sopron megye számunkra fehér folt volt, így faunisztikai kutatásom szervesen kapcsolódik az országos épületlakó denevérvédelmi programhoz.

4 4 II. DENEVÉREK AZ ÉPÜLETEKBEN Az emberek általában keveset tudnak a denevérekről. Mivel éjszakai állatok és hangtalanul repülnek, egyfajta misztikum övezi őket. Rémisztő babonák és hiedelmek miatt általában nem kedveltek. Régebben az emberek a nagyobb épületek nem használt padlásain gyakrabban találkozhattak bőregerekkel, tudomásul vették jelenlétüket, de nem nagyon bántották őket. Ma a legtöbb épületből drótháló segítségével megpróbálják kirekeszteni az állatokat, így az épületlakó denevérállomány jelentősen lecsökkent. Az emberi építmények kedvező pihenőhelyet biztosítanak néhány denevérfaj számára azzal, hogy a padlástér, illetve a torony megvédi őket a csapadéktól, huzattól, s e helyek kellő sötétséget és zavartalanságot is nyújtanak. Általában melegkedvelő állatok, ezért nyáron a forró tetőborítás alatt lógnak a padlástér legmelegebb részén. GRIMMBERGER (1987) szerint a klimatikus viszonyok miatt bizonyos fajok az elterjedésük északi határán mint "házi" denevérek, délen viszont mint barlanglakók élnek. Ilyen például a kis patkósorrú denevér (Rhinolophus hipposideros) (1. sz. ábra), amely északon nyáron mint épületlakó denevér meleg padlásokon "fűtőpincékben" él, délen viszont ezzel ellentétben barlanglakó. Az épületek révén elterjedési határuk ezért északra tolódott. 1. sz. ábra - Kis patkósorrú denevér a kölykével.(fotó: Dobrosi D.) Az épületlakó denevérek a legkevésbé zavart padlásterű és pincéjű épületeket részesítik előnyben. Leggyakrabban templomok padlásain és tornyaiban, illetve kastélypadlásokon fordulnak elő. Városokban nagyobb bérházak, közhivatalok, kórházak padlásain, újabban egyes fajok a panelházak repedéseiben, hézagaiban találnak búvóhelyet

5 5 maguknak. Ezeken kívül bármely zavartalan padlású és pincéjű lakóházban is élhetnek. Nagyon fontos, hogy legyen megfelelő méretű berepülőnyílás. Néhány denevérfaj egészen kis méretű réseken is bemászik (pl. kései denevér), de néhány fajnak szüksége van arra, hogy repülve tudjon bejutni az épületbe (pl. a patkósorrú denevérek). A berepülő nyílások száma, formája és mérete nagyon meghatározó. Megfigyeléseink szerint szabad berepülőnyílásnak tekinthetők mindazok a nyílások, amelyeken minimum 10 cm átmérőjű gömb átfér. A berepülőnyílás jellege szerint lehet nyitott tetőablak, egyéb ablak, lyukas tető, fal melletti hasadék, tornyoknál ezeken kívül tág zsalugáter, stb. Ha csak a lyukas tető szolgál berepülőnyílás gyanánt, az nem kedvező, mert az épület tulajdonosa előbb-utóbb beázás okozta kár miatt a berepülőnyílást megszünteti. Az épületlakó denevérek a tetőszerkezetben a szarufák mögött, gerendákon lógva, vagy a tetőgerincen is elbújhatnak. A házon kívülről rejteket adnak a zsaluk mögötti rések, deszkaborítások, a fal és a balkon köze, a kéményborítás, az ablaktábla és az ablakpárkány (NATUSCHKE, 1960). Szívesen használják pihenőhelyül a zavartalan pincéket, az ereszcsatornák mögötti zugokat, a falrepedéseket, nem használt kéményeket és minden olyan sötét üreget, ami nem háborgatott (2. sz. ábra). 2. sz. ábra - A denevérek sok búvóhelyet találhatnak egy épületen belül (a tető csak a szemléltetés miatt bontott). Ha egy denevér lakószobába keveredik és ott akar pihenni, akkor leggyakrabban a függöny mögé rejtőzik.

6 őszén az Erdészeti és Faipari Egyetem régi kollégiumának 126-os szobájába egy szürke hosszúfülű denevér (Plecotus austriacus) (3. sz. ábra) tévedt be, majd rejtőzködés nélkül, szabadon a falon lógva pihent egész nap. Nem zavarta a fény, este pedig kirepült a szobából. 3. sz. ábra - Fáról elrepülő szürke hosszúfülű denevér.(fotó: Papp K., a továbbiakban a szerző felvételei után nincs név). BREHM (1905) a következőket írja: " A denevér sohasem választ olyan búvóhelyet, melynek bejárata nem szilárd és eltömődhetik, vagy beomolhat; mielőtt belehurcolkodik, gondosan megvizsgálja az üreg, a barlang vagy az épület külső és belső állapotát." Az épületeket a denevérek több módon is használhatják: 1. Téli szállásként nagyon ritkán használják az épületeket, mert a téli szálláson a hőmérséklet 0 C o alá nem süllyedhet, a relatív páratartalomnak magasnak kell lennie, a helynek pedig huzatmentesnek. Alig használt pincék, régi jégvermek, kripták alkalmas telelőhelyül szolgálhatnak. Padláson is láttak már egy-egy kései denevért, gerendarepedésekben szürke hosszúfülű denevért és közönséges denevért telelni. 2. A denevérek az építményeket nappali szállásként használják leggyakrabban a tavaszi és nyári időszakban. Innen indulnak az éjszakai vadászatra, majd reggel ide érkeznek vissza több héten-hónapon keresztül. A faunisztikai vizsgálatok során leggyakrabban az ilyen szálláshelyek nyári felkutatását végezzük.

7 7 3. Átmeneti szállásként az őszi és tavaszi vonulások során is megpihenhetnek a denevérek az épületekben. Gyakran több napig, vagy hétig vonulnak, mire megteszik a távolságot a nyári és a téli szálláshely között. Nappal megpihennek az átmeneti szálláshelyeken, ahol az időjárási viszonyoktól függően egy vagy több napig tartózkodnak. Ha valamilyen okból nem tudnak a megszokott átmeneti szálláshelyen tanyát verni (pl. megszüntetik a berepülőnyílást), akkor a kolónia - közeli búvóhely hiányában - nagyon legyengülhet, esetleg el is pusztulhat. 4. Szaporodóhelyként ivarérett nőstényekből álló szülőkolóniák használják az épületeket. Itt hozzák világra a kölyköket a nőstények. A kölykezés május végétől július elejéig történik. Csak egy, maximum két utódot hoznak világra. Néhány faj tágas szaporodóhelyet igényel, hiszen a kölykező nőstényeknek és a fiataloknak is helyet kell biztosítani. Legfontosabb feladat a kölykező kolóniák felkutatása és élőhelyének védelme. A szaporodóhely többnyire megegyezik a nappali szállással. Hazánkban az eddigi felmérések alapján gyakorisági sorrendben a következő denevérfajok esetében találtunk védendő épületlakó kolóniákat: 1. Kései denevér (Eptesicus serotinus) 2. Közönséges denevér (Myotis myotis) 3. Hegyesorrú denevér (Myotis blythi) 4. Szürke hosszúfülű denevér (Plecotus austriacus) 5. Kis patkósorrú denevér (Rhinolophus hipposideros) 6. Nagy patkósorrú denevér (Rhinolophus ferrumequinum) 7. Csonkafülű denevér (Myotis emarginatus) 8. Törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus) 9. Tavi denevér (Myotis dasycneme) Panelházakban gyakran nagy kolóniákat alkotva fordul elő a korai denevér (Nyctalus noctula) (DOBROSI, 1995). Padlásokon ritkán egy-egy fehértorkú denevér (Vespertilio murinus) is felbukkan. Nagyon ritkán, kivételes esetekben találkozhatunk az épületekben vízi denevérrel (Myotis doubentoni). BIHARI (1989) szerint épületekben előfordulhatnak még a következő fajok: Szőröskarú denevér (Nyctalus leisleri) Durvavitorlájú denevér (Pipistrellus nathusii) Bajuszos denevér (Myotis mystacinus) Horgasszőrű denevér (Myotis nattereri) Pisze denevér (Barbastella barbastellus) Hosszúfülű denevér (Plecotus auritus) A horgasszőrű, pisze, szőröskarú és barna hosszúfülű denevér tapasztalataink alapján leginkább odúlakó fajok. TOPÁL (1969) szerint az alpesi denevér (Hypsugo savii) is épületek padlásán tölti a nappalt, akárcsak a hazánkban nemrég előkerült fehérszélű denevér (Pipistrellus kuhli). E két utóbbi faj a magyar faunát tekintetében új, előkerülésük a '90-es évek kutatómunkáinak eredménye. A Magyarországi denevér fajok rövid ismertetése

8 8 Az emlősök osztályán belül önálló rendet képeznek a denevérek (Chiroptera). A rendet két alrendre osztjuk, a nagy (Megachiroptera) és a kis (Microchiroptera) denevérekre. Hazai denevéreink mindegyike két családot felölelve a kis denevérek alrendjébe sorolható. A mai Magyarország területén tudomásunk szerint 26 denevérfaj él. A hazánkban élő denevérek mindegyike rovarevő. Mivel az erdőt károsító rovarok nemzői zömmel éjszaka rajzanak, a bőregerek leginkább belőlük táplálkoznak. DOBROSI az 1988-ban írt diplomatervében részletesen foglalkozott ezen állatcsoport erdővédelmi jelentőségével, és megállapította, hogy: "Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy azokban az erdőkben, ahol nem élnek denevérek, ott előbb-utóbb rovargradácó következik be." A rövid leírás során az épületlakó denevérekkel, azok épületbeni viselkedésével részletesebben foglalkozom. 1. Család: Patkósorrú denevérek (Rhinolophidae) Orrukon jellegzetes bőrfüggelék található, míg a fülfedő hiányzik. Kis patkósorrú denevér (Rhinolophus hipposideros) a legkisebb termetű patkósorrú denevérfajunk. Szórványosan előforduló, Magyarországon hegyvidéki elterjedésű faj. Kölykező kolóniái leginkább hegylábak szőlőskertjeiben, gyümölcsöseiben, gunyhókban és pincékben található. Épületekben csak ott telepszik meg, ahol szabad berepülőnyílást talál. Éber és félénk állat, ennek ellenére ahol nem bántják a rendszeres látogatást is eltűri. Jó példa erre Sopronban a rendszeresen látogatott Taródy vár, ahol viszonylag világos szobákban pihentek az állatok. Általában magányosan lógnak, fajtársaikkal is csak kivételes esetben bújnak össze. Ha alszik szárnyaival teljesen beburkolja magát. Jellegzetes pihenésmódjáról, szürkés színéről jól felismerhető. Minimális mennyiségű ürüléket hullat. Pihenőhelyén csendes, számunkra hallható hangot nem hallat. Kölykezőhelyein leggyakoribb a nőstényből álló kolónia. A legnagyobb hazai nyári kolónia ivarérett és fiatal egyedből áll. Csak néhány tíz kilométert vándorol, barlangokban, pincékben és bányavágatokban telel. TOPÁL (1969) szerint a kölykezési szállásnak védettnek és melegnek kell lennie. Előnyben részesítik a deszkával és a palatetővel borított padlásokat. Mind a nyári, mind a téli szállásához egész élete folyamán ragaszkodik. Vadászni öreg fákkal tarkított gyümölcsösökben, parkokban, erdőszéleken szokott (BIHARI, 1996). (4. sz. ábra)

9 9 4. sz. ábra - Kézben fogott kis patkósorrú denevér.

10 10 A nagy patkósorrú denevér (Rhinolophus ferrumequinum) a legnagyobb termetű európai patkósorrú denevérfaj. Karsztvidékek 50 km-es körzetében, tágas berepülőnyílású padlásokat, pincéket vesz igénybe. Nagy termetéről, szürkésbarna színéről könnyen felismerhető. Erősen veszélyeztetett faj, elsősorban azért, mert tágas berepülő nyílást igényel. Az épületek zömét már sűrű dróthálóval védik az állatoktól. Zavarásra érzékenyen reagál. Meleg, sötét, huzatmentes padlást igényel, ahol az állatok magányosan lógnak. Telelőhellyel szemben is igényes. A barlangok legmelegebb helyein, gyakran összebújva, fürtökben telel. Nagy kolóniák alatt is meglepően kevés ürülék halmozódik fel. Kölykező kolóniái általában példányból állnak. Nyitott facsoportokban, parkokban táplálkozik. (5. sz. ábra) 5. sz. ábra - Denevérgyűrűző táborban fogott nagy patkósorrú denevér. Kereknyergű patkósorrú denevér (Rhinolophus euryale) Méretében jól elkülöníthetően a kis patkósorrú és a nagy patkósorrú denevér között található. Ritka hegyvidéki faj. Tudomásunk szerint kizárólag barlanglakó. A legveszélyeztetettebb patkósorrú denevérfajunk, mely annak köszönhető, hogy a tágas, nagy teremmel rendelkező barlangokat kedveli. Pont ezek azok a barlangok, melyeket az emberek is szívesen látogatnak. Zavarásra igen érzékeny állat, könnyen elhagyja a pihenőhelyét. Kisfokú alkalmazkodó képessége miatt új élőhelyeket képtelen meghódítani (BIHARI, 1996). Kölykező kolóniái általában ivarérett nőstényből állnak. Szívesen alkot a hosszúszárnyú denevérrel közös kolóniákat. 2. család: Simaorrú denevérek (Vespertilionidae) Orrukon bőrfüggelék nincs, az ultrahangot szájon át bocsátják ki. Fülfedővel rendelkeznek. Fehértorkú denevér (Vespertilio murinus) Közepes termetű denevérfaj. Magyar nevét onnan kapta, hogy torka egészen világos szürkésfehér, mely erősen elüt a pofa és a fülek

11 11 sötét színétől. Hazánk minden tájáról ismert, de csak szórványos adatok vannak egy-egy példányról. Eddigi előfordulási helyei többnyire épületekben voltak. Épületek különböző repedéseiben pihen. Amiatt, hogy sötét a pofája, valamint hogy résekben rejtőzködik, a kései denevérrel könnyen összetéveszthető, bár annál kisebb termetű faj. Külföldi adatok szerint kölykező kolóniái példányból állnak. Magyarországi kölykező kolóniáit nem ismerjük. Hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersi) Közepes termetű denevérfaj. Szőre alul-felül egyszínű szürke. TOPÁL (1969) szerint hazánk barlangvidékein mindenütt közönséges. Napjainkban azonban a legveszélyeztetettebb denevér faj. Kizárólag barlangokban és bányavágatokban él. Kölykező kolóniái elérhetik a több ezres példányszámot is, de a zavarásra rendkívül érzékeny. Szálláshelyül olyan barlangokat vagy bányavágatokat választ, amelynek több négyzetméter keresztmetszetű bejárata van, és a bejárattól nem messze egy nagyobb (legalább 5-8 m magas) terem is található. Sajnos az ilyen barlangokat a turisták is előszeretettel keresik fel. A legnagyobb hazai kölykező kolóniája 1990-ben vandalizmus következtében elpusztult, ez akkor mintegy példányból állt. Előszeretettel alkot közös kolóniákat a kereknyergű patkósorrú denevérrel. Védelmére nemzetközi monitoring programot készítenek, melynek vezetője Gombkötő Péter. Szőröskarú denevér (Nyctalus leisleri) Közepes termetű denevérfaj, de Nyctalus nemen belül a legkisebb méretű. Hazánk egész területén előfordul, de inkább a hegyvidéken, vizek mentén gyakori. Odúlakó faj. A telet is odúban tölti. Ennek ellenére több száz kilométer vándorlásra is képes. TOPÁL (1969) szerint ritkán épületek padlásán is előkerül. Idős, odvas fákat tartalmazó erdőket kedvel. Korai denevér (Nyctalus noctula) Egyike a legnagyobb termetű denevér fajainknak. Zömök, feltűnően izmos testét vörös színű bunda borítja. Hazánkban a leggyakoribb denevérfaj. Főleg odúlakó, de rendkívüli alkalmazkodó képessége miatt újabban panelházak réseiben is megtelepedett. Szálláshelyeiken gyakran hangosan civakodnak. Hangja nagyon éles és erős, ez, valamint az állatok ürüléke nagymértékben zavarja a lakókat. Ha nem sikerül meggyőznünk őket arról, hogy ne bántsák a denevéreket, akkor a kora őszi időszakban meg kell próbálnunk a szolid módon történő eltávolításukat. Az odúban lakó kolóniák elérhetik a es példányszámot is. A telet is az odvakban töltik, így gyakran esnek áldozatul a téli favágások alkalmával. Az eddigi gyűrűzési adatok alapján a legnagyobb távolságra (2347 km) vándorló európai denevérfaj (BIHARI, 1996). Óriás korai denevér (Nyctalus lasiopterus) A legnagyobb európai denevérfaj. Ritka faj, valószínűleg elsősorban hegyvidéki öreg erdőkben fordul elő. Külföldön az eddig ismert legnagyobb kolóniája 40 egyedből állt. Nyáron és télen egyaránt odúlakó faj. Hazánkban elsősorban az Északi-középhegységben került kézre. Előfordulása nálunk nagy kiterjedésű idősebb erdőkhöz és közeli vízhez kötött. Északi denevér (Eptesicus nilssoni). Közepes termetű denevérfaj. Hazánkban csak néhány előfordulási adata ismert. Nyáron az épületekben és fák hasadékaiban pihen. Télen barlangokban, sziklák hasadékaiban alszik. A hideg iránt alig érzékeny, így téli szálláshelyével szemben sem követelmény, hogy fagymentes legyen. Hazai megfigyelések hiányában nem tudunk semmit a fajról, azt sem, hogy jelenleg a magyar fauna tagja-e (BIHARI, 1996).

12 12 Leggyakrabban a kései denevérrel (Eptesicus serotinus) találkozhatunk az épületek padlásán. Nagyméretű faj viszonylag zömök testalkattal. Többnyire közvetlenül a padlásbejárat fölötti részen, vagy hátul a fal és a gerenda között, vagy a gerendák találkozásánál a gerendák fölött lapulva találhatjuk őket. Érdemes a falak repedéseit és a kis hézagokat is átvizsgálni. Gyakran éles hangjukkal, mozgásukkal árulják el jelenlétüket. Többnyire úgy fordul egy-egy egyed, hogy megláthatjuk a sötét feketésbarna arcát, füleit. A hasi rész világosbarna színű ami még jobban kiemeli a sötét fejet. Ritkán előfordul, hogy a gerendán jól látható helyen laza csoportban lógnak. Ennek a megszokottól eltérő viselkedésnek még nem ismerjük az okát. Lehetséges, hogy a nagy meleg miatt pihennek szabad helyen. Ilyen kolóniát sikerült lencsevégre kapnom Kisfaludon a római katolikus templom padlásán (6. sz. ábra). A kései denevér igénytelen a szállással szemben. Elég jól tűri a zavarást. Nem igényel nagy berepülőnyílást, elegendő egy kis rés, melynek szélén meg tud kapaszkodni, majd be tud mászni az épületbe. Tárnokrétiben találtam nyolc kései denevért egy olyan padláson, melynek tetőborítását egy héttel azelőtt rakták újra. Valószínűleg a zavarásnak megfelelően változtatták búvóhelyeiket a padláson, vagy a toronyba menekültek a munkálatok ideje alatt. A kölykező kolóniák leggyakrabban nőstényből állnak. Ritkán a csoportok nagysága elérheti a es példányszámot is. Újabban a korai denevérhez hasonlóan panelházak réseiben is megtelepedik. Az ezzel kapcsolatos problémák megegyeznek a korai denevérnél tárgyaltakkal. 6. sz. ábra - Kisfaludon a megszokottól eltérően laza csoportban függöttek a kései denevérek. Alpesi denevér (Hypsugo savii, syn.: Pipistrellus savii). Kis termetű denevérfaj. Hazai első példányát 1991 nyarán a Bükk-hegységben Dobrosi Dénes fogta. Azóta csak ben, Estók Péternek köszönhetően került elő Egerből. Külföldi megfigyelések szerint a nyári

13 13 szálláshelye fák és épületek üregeiben, hasadékaiban van. Télen sziklák repedéseiben, odvakban húzódik meg. A törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus) a legkisebb termetű európai denevérfaj. Az egész országban gyakori. Odúlakó, de gyakran megtelepedik épületek hasadékaiban, sötét üregeiben. Legnagyobb kolóniái, amelyek elérhetik az ezres egyedszámot is, általában fával burkolt épületek igen keskeny hasadékaiban találhatóak. Debrecenben az Auguszta Klinika épület- együttesében az elektromos vezetékek dobozaiban, lámpabúrákban és a beépített szekrények repedéseiben bújtak meg. Ez csak átmeneti szállás volt számukra (GOMBKÖTŐ, 1995). Gyakran víkendházak nem kedvelt lakói, ahol kegyetlen üldözés folyik ellenük. A templom-, illetve kastélypadláson ritkábban találkozhatunk velük. Nagyobb kolóniák esetében motoszkálással, a kései és a korai denevéreknél halkabb, de éles hangjukkal hívják fel magukra a figyelmet. Általában úgy elrejtőzködnek, hogy lehetetlenség meglátni őket. Ennek ellenére esetenként szabadon pihenő kisebb kolóniájával is találkozhatunk, de az állatokat megvilágítva azt tapasztaljuk, hogy azok gyorsan bemásznak a szűk résekbe. Mivel a négy Pipistrellus faj mind méretben, mind színezetben csak kis eltérést mutat, a pontos fajmeghatározás csak kézre került példány alapján lehetséges. Tapasztalataink és a fajok gyakorisága alapján nagy valószínűséggel megállapítható, hogy az így talált kolóniákat törpe denevérek alkotják. Télen fák, épületek szűk hasadékaiban és ritkán barlangokban alszik. Hazai denevérfajaink közül a leginkább hidegtűrő. Gyakran látni télen, amint a hó fölött téli araszolókra (Geometridae) vadászik. (7. sz. ábra) 7. sz. ábra - A törpe denevér a legkisebb termetű európai denevérfaj.(fotó: Molnár V.) Durvavitorlájú denevér (Pipistrellus nathusi). Aprótermetű odúlakó faj, de előfordulhat épületek hasadékaiban is. Elsősorban síkvidéki, ártéri ligeterdőkben, és odvas

14 14 fákban bővelkedő parkokban találkozhatunk velük. Téli szállása lehet barlangokban, fák odvaiban, épületek hasadékaiban egyaránt. Fehérszélű denevér (Pipistrellus kuhli). Szintén aprótermetű denevérfaj. Tanyája lehet épület, faodú, de akár barlang is. Hazánkban először Fehér Csaba Endrének sikerült kimutatnia 1993 nyarán, Keszthelyről. Azóta a Mecsekből további két helyről, valamint Szegedről is előkerült. Déli elterjedésű faj, nem lehet tudni, hogy megjelenése kapcsolatban van-e a melegedő éghajlattal, esetleg a délszláv válsággal.

15 15 Közönséges denevér (Myotis myotis) és a hegyesorrú denevér (Myotis blythi) (8. sz. ábra) két különálló faj, mégis együtt tárgyalom őket, mert külső bélyegeik és viselkedésük alapján annyira nehéz az elkülönítésük, hogy meghatározásukhoz kézbe kellene venni néhány állatot. Ezzel azonban túlzott mértékben megzavarnánk a pihenő kolóniát és mivel a két faj gyakran közös kolóniát képez nem biztos, hogy célra vezetne egy-egy állat kézbevétele. Nagytermetű, viszonylag gyakori denevérfajok. A hegyesorrú denevér inkább lehúzódik a sík 8. sz. ábra - Magányos közönséges, vagy hegyesorrú denevér Nagylózson a templom padlásfeljárójában. vidékekre, míg a közönséges denevér inkább hegyvidéki területen marad. A hegyesorrú denevér hasi szőrzete valamivel világosabb, fehéresebb mint a közönséges denevéré, feje kisebbnek tűnik, míg a közönséges denevér feje robosztusabb. Ez a két faj a padlások bármely részén előfordulhat, ott a gerendákon, fa borításokon lógva, összebújva fürtöket képeznek. A fürtök nem mindig tömöttek (9. sz. ábra). Hangos méltatlankodással fogadják a látogatókat. Hangjuk rekedtebb, tompább mint a kései denevéré. Legjelentősebb kölykező kolóniái kastélyok, templomok padlásán találhatók, de olykor barlangokban és elhagyott bányákban is lehetnek. A közönséges denevér legnagyobb kölykező kolóniáinak egyedszáma ezer fölött van, de elérheti a at is. A hegyesorrú denevér kölykező kolóniái általában csak ivarérett nőstényből állnak. Ha egy olyan padlásra érkezünk, ahol nagyobb kölykező kolónia van, akkor a felhalmozódott ürülék átható szaga megüti orrunkat. Ezen fajok kolóniái alatt óriási méretű guanó kupacok alakulnak ki. Ezeket a denevérek elköltözése után el kell takarítanunk, ha zavaróan nagyok. Télire barlangokba és felhagyott bányavágatokba húzódva gyakran közös kolóniákat képeznek. A hazai közönséges denevérek nagy része a gyűrűzési adatok tanulsága szerint szlovákiai barlangokban telel, míg a hegyesorrú denevérek többsége a hazai karsztvidékeket választja téli pihenőhelyül. Kölykező barlangok sohasem azonosak a telelőbarlanggal, hanem olyan barlangok, melyek hőmérséklete legalább 20 Celsiusfok körül van (TOPÁL, 1969).

16 16 Nagyfülű denevér (Myotis bechsteini). Szórványosan előforduló, domb és hegyvidéki elterjedésű faj. Nyáron faodvakban él, télen pedig a barlangok és elhagyott bányavágatok melegebb szakaszain szabadon vagy hasadékokban, szűkebb üregekben pihen. Kifejezetten erdei faj, csak néhány tíz kilóméterre vonul telelni. 9. sz. ábra - A közönséges és a hegyesorrú denevér a gerendákon lógva fürtöket alkot. A csonkafülű denevér (Myotis emarginatus) Közepes-kis termetű faj. Hazánkban csak szórványosan fordul elő, épület- és barlanglakó. Kölykező kolóniái elsősorban karsztvidékek kilométer széles peremvidékein találhatóak. Szívesen csatlakozik más denevérfajok kölykező csoportjához. Épületekben általában a nagy patkósorrú denevérrel, barlangokban pedig a hosszúszárnyú és a kereknyergű patkósorrú denevérrel lehet együtt találni. Jellegzetes fürtöt alkotva, szorosan egymáshoz bújva lógnak a gerendákon, fa burkolatokon. Fontos, hogy az épület huzatmentes, meleg padlással rendelkezzék. A pala vagy bádog tetőborítású épületeket részesíti előnyben. Igényli a tágas berepülőnyílást. A kölykező kolóniák nagysága példányra tehető. Télen elsősorban barlangokban, ritkán bányavágatokban pihen. Épületlakó kolóniáit elsősorban a berepülőnyílások megszüntetése veszélyezteti. Horgasszőrű denevér (Myotis nattereri). Közepes termetű, szórványosan előforduló denevérfaj. Magyar nevét onnan kapta, hogy a farokvitorla szélén kampós szőrök találhatóak. Főleg hegyvidéken él, de ritkán domb és síkvidéken is találkozhatunk vele. Nyugat-Európával ellentétben nálunk odúlakó, és épületekből eddig nem került elő. Egy-egy faodúban példány is előfordulhat egyszerre. Télire barlangokba húzódik.

17 17 Bajuszos denevér (Myotis mystacinus). Kis termetű, hegyvidéki elterjedésű, gyakori denevérfaj. A brandt denevérével könnyen összetéveszthető. A fiatal állatok színe sötét, míg az idősebb állatok szőrzete világosbarna színű. Szinte minden olyan patakvölgyben, ahol a patakparton idős fűz- égerligetek állnak megtalálható. Nyugat- és Észak-Európában síkságon is gyakori, ott főleg épületekben telepszik meg, míg nálunk inkább odúlakó, egy-két esetben hazánkban is találtak épületekben pihenő bajuszos denevért. Erősen kötődik az erdőségekhez. Telelni barlangokban, sziklaüregekben, és ritkábban odvakban is szokott. Brandt denevére (Myotis brandti). Szintén nagyon kistermetű denevérfaj. Nem csak megjelenésében, hanem élőhelyében is nagyon hasonlít a bajuszos denevérre, de annál jóval ritkább, hegyvidéki faj. Élőhelyein gyakran együtt fordul elő a bajuszos denevérrel. Hazánkban leginkább kis hegyi tavak mentén és patakvölgyekben él. Telelni barlangokhoz, odvakba és sziklahasadékokba vonul. Vízi denevér (Myotis daubentoni). Közepes-kistermetű gyakori denevérfaj. Szinte mindenütt megtalálható ahol állandó szabad vízfelület rendelkezésre áll. Nálunk leginkább odúlakó, gyakran a korai és a durvavitorlájú denevérrel közös odúban lakik. Egy faodúban akár vízi denevér is meghúzódhat. Előfordul még hidak, falak hasadékaiban, vízparti faházak repedéseiben is. Külföldi megfigyelések szerint padlásokon is megtelepedik. Habitusra és méretre egyaránt hasonlít a csonkafülű denevérhez, valamint hasonló jellegű fürtöt képez az épületek padlásán, így esetleges épületlakó kolóniáinak meghatározása nehéz. Erősen vízhezkötött faj. A vízből kikelő rovarokkal, szúnyogokkal, tegzesekkel táplálkozik. Kolóniáit az odvas fák számának csökkenése, valamint a vizes élőhelyek megfogyatkozása veszélyezteti a vegyszeres szúnyogirtás mellet. Telelni nagyobb kolóniákat alkotva barlangokban szokott. A tavi denevér (Myotis dasycneme) közepes termetű faj. Nyáron elsősorban ott tanyázik, ahol néhány kilométeres körzetben nagyobb tó vagy folyó található. Szórványosan előforduló faj, barlangokban, faodvakban és épületekben egyaránt előfordul. Életmódja hasonló a vízi denevéréhez. Padláson bevált módszer, ha az amúgy üresnek látszó padláson lekapcsolt lámpával várakozunk, majd a motoszkálást meghallva felderítjük a denevérek rejtekhelyét. Gyakorlatlan szem könnyen összekeverheti a kései denevérrel, mert viszonylag távolról csak keskeny nyíláson át láthatjuk az állatokat, valamint hangja is a kései denevérére emlékeztető éles hang. A fejet alaposabban szemrevételezve azonban a két faj elkülöníthető. Kölykező kolóniáinak egy részét épületek falainak hasadékaiban és fa tetőszerkezetében találjuk. Az ilyen csoportokban általában ivarérett nőstény található, de a legnagyobb ismert kolónia a kölykökkel együtt kb. 400 példányból áll. BIHARI (1996) szerint az állatok fürtöt képezve szabadon lógnak a gerendán, viszonylag nyugodtan viselkednek, nehezen rebbennek fel. Pisze denevér (Barbastella barbastellus). Kistermetű, hegyvidéki denevérfaj. Bundája szürkésfekete színű. Szinte csak idős erdőállományokban él, de ott is csak szórványosan fordul elő, barlangok, vagy bányavágatok környékén. Nyáron a hímek többnyire a téli szálláshely környékén maradnak, míg a nőstények a kölykezésre alkalmas faodvakat keresik fel. A hideget viszonylag jól tűri. Hidegebb barlangokban, sziklahasadékokban is képes áttelelni. Magyarországon eddig ismert legnagyobb kolóniája példányból áll. A barna hosszúfülű denevér (Plecotus auritus) életmódja hasonlít a pisze denevéréhez, odúlakó, nem vándorló faj. Élőhelyén a pisze denevérrel szokott együtt

18 18 előfordulni. Szintén jól tűri a hideget. Kedveli a karsztvidékeket, elhagyott bányajáratok környékét. Téli álmát elsősorban szikla hasadékokban alussza, ahol egy helyen példány is összegyűlhet. Újabb külföldi megfigyelések szerint az egyetlen olyan simaorrú denevérfaj, mely zárt szájjal az orrán keresztül is képes az ultrahang kibocsátására.

19 19 Szürke hosszúfülű denevér (Plecotus austriacus) szinte minden magyarországi településen megtalálható. Közepes-kis termetű denevér. Nyáron templom padlásokra és tornyokba húzódik, ahol gyakran szabadon lóg a tetőszerkezet fa részein. Szürkés színéről és nagy hosszú füleiről, viszonylag kis termetéről könnyen felismerhetjük. Elég éberen alszik. Ott, ahol csak egy-egy példány található, gyakran fölrepül és körözni kezd körülöttünk. Jellegzetes lassú, lepkeszerű röptéről szürke színéről és füleiről röptében is felismerhetjük. Minimális mennyiségű, kisméretű ürüléket találunk alattuk. Hangja rövid ciripelő, melyet röptében hallat. Kölykező kolóniái nem nagyok, általában nőstényből állnak. A legnagyobb ismert nyári kolónia kb. 100 ivarérett és fiatal példányból áll. Ahol egyedből álló kölykező kolónia található ott az állatok szorosan összebújnak egy nagy csoportot képezve a tetőn. Búvóhelye iránt viszonylag igénytelen, nem igényel nagy berepülőnyílást sem. Gyakran telel épületekben, kéményrepedésekben, hasadékokban. Ha talál háborítatlan pincét ahová be tud repülni, akkor leginkább ott telel át (10. sz. ábra). 10. sz. ábra - Gyakori épületlakó denevérfaj a szürke hosszúfülű denevér.( fotó: Dobrosi D.)

20 20 III. A KUTATÁSI TERÜLET LEÍRÁSA Munkám során Győr-Moson-Sopron megye területén végeztem felmérést. Nagy figyelmet fordítottam a szabad vízfelületek, valamint a nagyobb erdőtömbök jelenlétére. A szabad vízfelületek azért fontosak, mert a denevérek kirepülés után szinte azonnal felkeresik ezeket ivás céljából. Igénylik, hogy a nappali szálláshelyük pár km-es körzetében találjanak ilyen vízfelvételi lehetőséget. Az erdőterületek megléte pedig azért fontos, mert az erdők rovarvilága lényegesen gazdagabb mint a mezőgazdasági kultúráké. A denevérfajok többsége erdőkben vagy erdők közelében szerzi rovartáplálékát. A megye három erdőgazdasági tájcsoportba tartozik (DANSZKY, 1969): 1. Nyugat-Dunántúl erdőgazdasági tájcsoport 2. Kisalföld erdőgazdasági tájcsoport 3. Dunántúli-középhegység erdőgazdasági tájcsoport 1. Nyugat-Dunántúl erdőgazdasági tájcsoport: a/ Soproni hegyvidék erdőgazdasági táj A táj középhegység jellegű. Legmagasabb pontja a Magas-bérc (559 m). Fő völgye a nyugat-kelet irányú Rák-patak völgye. A mellékvölgyek nyugati-keleti kitettséget mutatnak. Fő árkok: Tacsi-, Tolvaj-, Kovács- és Iker-árok. Fontos a Kecske-patak völgye, a Tacsiárokban található Szalamandra-tó és a Hidegvíz-völgy a Pisztrángos-tóval. Az éghajlati viszonyok a megyén belül itt a legkedvezőbbek, a csapadék mennyisége évente mm. Erdősültség, domborzati és vízrajzi viszonyok alapján az odúlakó denevérek számára ideális élőhelynek tűnik. Erdősültsége 55,3 %. b/ Soproni dombvidék erdőgazdasági táj A táj határai: északon az országhatár, keleten a Fertő-tó, Fertőhomok- Fertőszentmiklós, délen a Fertőszentmiklós-Nagylózs vonal, a Pereszteg-Nagycenk vonal, nyugaton az országhatár és az Ikva-Patak völgye. - Sopron-fertőrákosi mészkődombok tájrészlet A szelíd dombvidék legmagasabb pontja sem éri el a 300 m-es tengerszint feletti magasságot (Hubertusz m). Jelentősebb nyílt vízfelületek: a Fertő-tó, a Rákosi-patak és a Malom-tó. A szárhalmi dombokon található a megye egyetlen barlangja, a Zsivány-barlang. - Ikva-menti kavicsterasz tájrészlet Az átlagos tengerszint feletti magasság m között van. A Fertő-tó a legjelentősebb vízfelület a tájrészlet északi határán. Vízrajzi szempontból fontos az Ikva-patak is. A terület lényegesen szárazabb, kedvezőtlenebb adottságú, mint a Soproni hegyvidék. Erdősültsége is csupán 11,9 %-os. c/ Írottkőalja erdőgazdasági táj - Sopronhorpács-kövesdi fennsík tájrészlet Határai: Nagycenk-Pereszteg-Nagylózs vonal, Lövő-Nemeskér-Újkér-Egyházasfalu- Szakony és Ausztria határvonala. Egyetlen jelentős nyílt vízfelület a Répce, ami éppen hogy