Lombardiai (Olaszország) és Balaton-felvidéki alsó-triász szelvények litosztratigráfiai összehasonlítása

Átírás

1 Általános Földtani Szemle 26, (1992) Budapest Lombardiai (Olaszország) és Balaton-felvidéki alsó-triász szelvények litosztratigráfiai összehasonlítása C om parison o f (he L o w er T riassic lith ostratigraph y o f L om bardy (Italy) an d B alaton H igh lan d (H ungary) Ko lo szá r László Magyar Állami Földtani Intézet, H 1442 Budapest. Stefánia út 14. : Bevezetés 1989-ben a Banda! Horst Alapítvány jóvoltából lehetőségem nyílt, hogy két munkatársammal terepbejárást végezzünk Lombardiában és a Dolomitokban. A célunk a terület néhány triász korú szelvényének vizsgálata, megtekintése volt és ha lehetséges az összehasonlítás elvégzése már konkrét megfigyelések alapján a Balaton-felvidéki kifejlődésekkel. A rendelkezésre álló idő rövidsége, valamint a téma és a terület nagysága miatt részletes szel vény feldolgozásra csak egyes esetekben kerülhetett sor, többnyire csak benyomások alakultak ki. Mégis szükségesnek érzem, hogy a Balaton-felvidéki alsó-triász kifejlődéssel oly nagy hasonlóságot mutató lombardiai terület néhány szelvényét bemutassam. Kutatástörténet A Bakonnyal, illetve a Balaton-felvidékkel foglalkozó földtani szakirodalomban már több mint egy évszázada felmerült az alpi rokonság kérdése. Az első részletes déli-bakonyi térképezés során BÖCKH János (1874) is utal monográfiájában a két terület kifejlődésbeli hasonlóságára. LÓCZY Lajos (1913) minden részletre kiterjedő munkájában már behatároltabb helymeghatározást találunk, amennyiben a Balaton-felvidéki alsó-triász rétegeket a számos különbség figyelembevételével is a Déli-Alpok, hasonkorú kifejlődésével rokonítja, pontosabban a Kamiai- és Venetiai-Alpok werfeni rétegeivel. A Balaton-monográfia után egészen az 1980-as évekig a Balaton-felvidéki alsó-triász képződményeket werfeni néven foglalták össze (Sza b ó, 1972; Balo g h, 1980). A 80-as években elkezdett részletes feldolgozása a Balaton-felvidéki alsó-triász szelvényeknek, valamint a Dunántúli-középhegység területén másutt mélyült fúrások vizsgálata felkeltette az igényt és egyúttal lehetőséget is teremtett a kifejlődésben rokonság újraértékelésére. A témával H aas János és munkatársai (1988) foglalkoztak: először csak hazai feldolgozást és alpi irodalmi adatokat figyelembe véve a MÁFI Évkönyvek alsó-triász szelvényeket bemutató "Alapfúrások" kötetben (H aas et al., 1988). Később olasz specialistákkal együttműködve közös munka készült a Dolomitok és a dunántúliközéphegységi alsó-triász kifejlődések összehasonlítására már a helyszíni terepbejárások, feldolgozások tapasztalatai alapján (Broglio Loriga e fa l,. 1990). Még egy publikációt kell feltétlenül megemlíteni, melyben először történik meg a Bakony és a Dolomitok párhuzamba állítása (M a jo r o s, 1980). Ebben a cikkben M ajoros György a permi fáciesövek a litológiai, biosztratigráfiai adatok - és az ősföldrajzi hasonlóság alapján a két említett földrajzi egységet összekapcsolódónak jelzi a Periadriai-lineameritum mentén. Minden bizonnyal ez a munka is inspirálta a két terület alsó-triász képződményeinek összehasonlítását, miután a felső-permi fáciesövek és az ősföldrajzi helyzet a triász elején is hasonló, pásztás jellegű fácies-el rendeződést eredményezett, lehetőséget nyújtva az összevetésre. A perui triász határ Lombardiában és a Balaton-felvidéken A lombard területen a felső-permi üledékképződés kontinentális jellegű volt: szárazföldi alluviális összletet, a Verrucano Lombardót hagyva hátra. A felső-permi transzgresszió melynek során a Dolomitokban (hozzávetőlegesen a Ny-i határig, az Adige-völgyig) a bellerophonos mészkő, illetve ennek fáciesei, a Fiammazza és a Badiota, keletkezett ezt a területet nem érte el. A fáciesövek lefutása É D-i, és keletről jövő transzgresszióval számolhatunk. A dunántúliközéphegységi felső-perm fácies-elrendeződés mint M ajoros György (1980) rámutatott pontosan korrelálható ezzel a modellel. Szerinte a Móri-ároknál húzható meg a felső-permi tenger határa; ettől K-re a Tabajdi Evaporit, a Dinnyési Dolomit ülepedett le, Ny-ra pedig a Balaton-felvidéki Homokkő Formáció kontinentális, vöröstarka 311

2 1. Aicsútdoboz 2. Balatonförad 3. Felsőörs 4. Hidegkút 5. ü t é r 8. Z é n k a 1. ábra. Helyszínrajza Lombardiai-Dolomitok terűidéről (fent) és a Dunántúli-középhegységrvl (lent) a felső-permi alsó-triász fáctesek és az említendő szelvények helyének feltüntetésével. Fig. 1. The Dolomitén in Lombardy (top) árul the Transdanubian Central Rangé (írottam), llpper Pennian Lower Tríassic facies árui profilén are irulicated. 312

3 sorozata. A laterális fácies-átmenetek zónái itt is megközelítőleg E D-i irányúak. Ezek alapján tehát az Ad ige-völgyet és a Móri-árkot lehetne paleogeográfiailag illeszteni. A triász kezdetén meginduló transzgresszió a felső-permi preforniált ősföldrajzi helyzet miatt természetszerűleg más-más üledékeket eredményezett a L om b ard --B alaton-felvid ék i, illetv e a Dolomitok ÉK-dunántúli területeken. Az utóbbi két területrészen kismértékű tengermélyülés következeit be, melynek terméke egy ooidos mészkő kifejlődés. Ennek az ooütos szintnek a Tesero Horizont elnevezést adták a Dolomitokban és típusterületén 6 7 rn vastagságú. A Dunántúli-középhegység K-i részén az Alcsúídoboz 2. számú fúrásban a legidősebb alsó-triász korú formáció az Alcsútdobozi Mészkő, melynek f,alsó határa, ami lényegében egybeesik perm-triász határral, az ooidos mészkő megjelenésével húzható meg (Haas et al., 1988, p. 15.). Erre a jól megfogható azonosságra Haas János is kitér munkájukban (Haas et a!., 1988, p. 126.). Ugyanitt azonban az is szerepel a lombard kifejlődésekkel kapcsolatban, hogy Lombardiában hiányzik a B alaton-felvid ék i kifejlődés jellegzetessége, a homokkő bázisréteg és a permi vörös homokkőre diszkordánsan a Tesero colit dolomitos kifejlődése, települ. (Haas et aí., 1988, p. 126.). Az alábbiakban egy Brenta-Alpok-beli (Lombardia) és egy Balaton-felvidéki (Balatonfüred, hajógyári kőfejtő) szelvény bemutatásával igyekszem a pontosan korrelálható kifejlődésbeli azonosságokat bemutatni (2. ábra). Az alsó triász rétegek feküjét mindkét szelvényben felső-permi koní, lilásvörös színű, finomszemű homokkő alkotja. A két kifejlődés esetében csak a rétegvastagság különböző; a Gardena Homokkő ( = Verrucano Lombardo) itt pados, vastagpados, rosszul rétegzett, míg a hajógyári kőfejtőben a Balaton-felvidéki Homokkő kifejezetten jól rétegzett és kevés a vastagpados közbetelepülés. E fölött a vörös homokkő fölött mindkét szelvény esetében látható eróziós vagy szögdiszkordancia ftélkül, tehát, valószínűleg konkordánsan az úgynevezett homokkő rétegtag települ, mely a triász képződmények bázisrétege. Ezt a lombardiai kifejlődésnél 4 db, cm vastagságú bamásszürke, jól cementált durva- és középszemű kvarchomokkő pad alkotja, mintegy 2 m vastagságban (lásd a 2a ábrán a Servino Formáció alját). A hajógyári kőfejtőben ebben a szintben 2 db, cm vastag, sárgásszürke színű, durvaszemű, muszkovit-csiüámos kvarchomokkőréteget találunk (2.b ábra, lí). A lombardiai szelvényben a bázisrétegek fölött 1 m vastagságban jól rétegzett, vékony réteges bamásszürke, finomszemű homokkő, dolomitos homokkő, homokos dolomit található. A hajógyári kőfejtőnél is megfigyelhető a szemesemére! finomodása a bázisrétegekhez képest. Itt világosszürke aleurolit váltakozik finomszemű homokkővel, majd a terrrigén anyag mennyisége fokozatosan csökken és itt is dolomitos homokkövek, homokos dolomitok keletkeztek (lásd 2b ábra, III, I V ). A lombardiai kifejlődésnél a dolomitos szint fölött ismét erős terrigén behordás mutatkozik és másfél méter vastagságban közép- és durvaszemű, csillámos, pados homokkövek rakódtak le. Majd e fölött jelentkeznek a szemcseméret finomodásával és a jó! rétegzettséggel együtt, rétegváltakozással az ooidos rétegek. Ezek itt vörös-sziirkésbama és vörösesbarna, cm vastag, rozsdafoltos mészkő rétegek. Fölöttük ismét homokkövek zárják a szelvényt. A hajógyári kőfejtőben a terrigén anyag fokozatosan eltűnik és tiszta dolomitok és köztük ooidos dolomitok képződtek (2trabra, IV, V). E két szelvény összehasonlítása alapján mind a hasonlóságok, mind a különbségek konkrétan megmutathatok. Ugyanakkor, ha egy kifejlődési területen akár Lombardiában, akár a Balaton-felvidéken vizsgáljuk a triász bázisrétegsorát, akkor ugyanilyen hasonlóságok, illetve különbözőségek mutathatók ki az azonos területeken belül is. Például Lombardiában a prasói szelvényben a felső-permi vörös aleuritra szintén homokköves, alsó-triász rétegtag települ, majd erre először homokos dolomit, majd ooidos dolomit. Tehát azonos ki fejlődési területen is léteznek különbségek a megegyező szintek között. Az általános tendenciákat figyelembe véve azonban megállapítható, hogy a triász kezdetén meginduló transzgresszió mind a lombardiai, mind a Balaton-felvidéki területen azonos rétegsort eredményezett. i Erre a kifej 1ődésbeli hasonlóságra történő utalás egyébként a közös olasz-magyar publikációban is megtalálható (Broglio Loriga et a l., 1990, p. 79). Alsó-triász rétegsorok Lombardiában és a Balaton-felvidéken Egy másik lombardiai szelvény, amit szeretnék bemutatni, a Croce Domini hágón található. Itt a Lombardiában Servino Formációnak nevezett és részletesebben nem tagolt egész alsó-triász rétegsor, kisebb-nagyobb lefedett szakaszokkal fel van tárva egy űtbevágásban. A fedőt alkotó, már anisusi Carniola dolomit zárja a helyi rétegsort. Itt a szelvényszakaszok részletes felvételére sajnos nem volt elég idő; ennek ellenére a kifejlődés összevethető a Balaton-felvidéki alsó-triász rétegsor (a 3. ábrán pl. a Felsőörs 1. sz. fúrás) megegyező szintjeivel. A Croce Dominin a legidősebb feltárt szint a Balaton-felvidéki Arácsi Márga Formációnak feleltethető meg. A rétegsort márga, mészmárga, mészkő váltakozása alkotja, kevés aleuritos betelepüléssel. A márga és a mészmárga bamássárga színű, az előző leveles elválást!, az utóbbi

4 BALATONFÜRED HAJÓGYÁR -o - < M O QC O KI BRENTA ALPOK to - < KI 10 - < Ll O z CL f 1 > -o t n _j CL UJ < CO -=> < (/) < J a - < t r f - i -o (/> z <«o CL Z UJ 5C UJ O O CL oc 2 < o ll o z 3 - UJ IX. l ö G3 z cl UJ CL i ÜL 2 ^SZöj m 6IS lp E z o s m 2. ábra. Brenta-Alpok-beli (a) és a halatonfiiredi hajógyári kőfejlő (b) pcrm triász halárszelvénye. 1: homokkő, 2: aleurolit, 3: dolomit, 4:sejtes, breccsás dolomit, 5: dolomárga, 6: homokos dolomit, 7: ooidos képződmény (mészkő, dolomit). 8: márga. 9: mészmárga, márgás mészkő, 10: mészkő. Fig. 2. Permian Tríassic boundary pmjiles in the Bréma Alps (a) ami in ihe Hajógyári Qitany, Balalonfiired (b). I: sandiione, 2: sillslone, 3: dolomité, 4: cellular, brecciated dolomité, S: dolomari, 6: sandy dolomité, 7: fonnation with ooids (limcitone, dolomité), 8: mari, 9: calcareous mari, 10: limestorte. 314

5 m 3. ábra. A Croce Domini szelvény két idősebb szakaszának (a) és a Felsőörs-1.számú fúrás állal haránton alső-triász összlet (b) rétegoszlopai (jelmagyarázata 2. ábrán). Fig. 3. The older part of the Croce Domini profilé (a) and ihe Lower Triassic pari of Felsőörs 1 borehole fór legend see Fig. 2). b 315

6 cm-es réteges felépítésű. A kevés közbetelepült aleurolit iilás árnyalatú és szintén lemezekre széteső. A mészkő szintek cm vastag padokat alkotnak, bamássziirke színűek és mindenhol lumasella jellegűek. Közbetelepülésként néhány vörösesbarna színű, rozsdafoltos, cm vastag csigaoolitos betelepülés is található. A Felsőörs 1. sz. fúrás Arácsi Márgát harántoló szakasza jól korrelálható ezzel a szinttel, esetleg a kőzettípusok arányában mutatkozik némi eltérés. Itt kell még említést tenni a Balaton-felvidék Ny-i, dolomit, homokos dolomit dominanciájé fácieséről, a Köveskáli Dolomit Formációról, mely az Arácsi Márga heteropikus fáciese, A Déli Alpokban, Ny-Tirolban és Lombardiában is megfigyelhető a rétegsorban a dolomit mennyiségének növekedése Ny felé haladva. Ez a tendencia,, illetve fáciesváltozás Lombardiában szintén jól korrelálható a Balaton-felvidéki viszonyokkal (B r oglio Loriga et al., 1990, p, 79). A Campii Tagozat (3a ábra) mind a Dolomitok Lombardia közős üledékgyűjtőjében, mind a Dunántúli-középhegységben azonos kifejlődésben jelentkezik. A Baiaton-felvidéken a Hidegkúti Formáció Zánkai Homokkő Tagozata elnevezést viseli (3b ábra). A rétegsor ezen a szakaszon terrigén-anyag dominanciájű; lilásvörös aleurolit és finomszemű homokkkő építi fel, kevés, cm vastag, vörösesbarna csigaoolit betelepüléssel. A képződmény leveles elválásé, illetve 2 5 cm vastag lemezes felépítésű. A réteglapokon hullámfodomyomok, kagylólenyomatok, féregmászási nyomok figyelhetők meg. Mind a párhuzamos, mind a keresztrétegzés gyakori. A 6. ábrán a Croce Dominin feltár! további, fiatalabb képződmények sematikus szelvényrajza látható. Az idősebb szakaszon sárgásbarna, mállott, márga, mészmárga kőzettípusok a meghatározók. A márga leveles elválásé, a mészmárga cm-es jól rétegzett felépítésű. A rétegsorban a terrigén anyag dominál. E mellett viszont számos cm vastag réteges, pados mészkőbetelepülés is található. A vékonyabb rétegek rozsdafoltos csigaoolitok, a vastagabb padok szürkésbama, durvakristályos, néhol lumasellás mészkövek. Ez a Croce Dominin elkülöníthető III. szint szinte bármelyik Balaton-felvidéki Csopaki Márga s z e lv é n y a ls ó, m á rgás, m észm á rg á s, mészkőbetelepüléses szakaszával jól korrelálható, pl. a Hidegkút 1 fúrás adott rétegsorával. A különbségek a különböző kőzettípusok arányaiban mutatkoznak, mely a Balaton-felvidék más-más szelvényeiben is változó, tehát az eltérés illetve azonosság mértéke attól függ, hogy melyik szelvényt választjuk összehasonlítási alapul. A 4. ábrán a fiatalabb szakasz egy újabb fedett rész után található, itt az előzőekben leírt sorozatnak a felső részét láthatjuk. A különbség abban áll, hogy ez a szint jóval karbonátosabb, a márga betelepülések nem jellemzőek; 5 20 cm vastag sárgásbarna, kemény mészmárga, bioturbált márgás mészkő és 0,5 1 m vastag pados, szürkésbama, durvakristályos, lumasellás mészkő alkotja a rétegsort. Kevés csigaoolitos mészkőréteg itt is található. Ez a szint a Csopaki Márga Formáció felső szakaszával hozható párhuzamba, noha a Baiaton-felvidéken ilyen vastag mészkő padok nem jellemzőek. Talán csak egy helyen, a litéri Disznó-domb felhagyott kőfejtőjében találtunk hasonló rétegsort. A 4. ábra legfiatalabb képződménye már az alsó-triász összlet a Servino Formáció fedőjét jelzi. Ez az alsó-anisusi dolomit mind a Dolomitokban, mind Lombardiában, mind a Baiaton-felvidéken azonos kifejlődésé. A Dolomitokban Alsó Serla Dolomit, Lombardiában Camiola Dolomit, a Baiatonfelvidéken Aszófői Dolomit Formáció néven különítik el. Ez a vékonyréteges, lemezes felépítésű, piszkosfehér, sejtüreges, rauvakke szinteket tartalmazó, lagunáris dolomit kifejlődés ugyanolyan jellemző volt az alsó-középső-triász határán még egységes üledékgyűjtőkben, mint a campiii árapályövi homokkő és aleurolit. Összefoglalás A leírtakat figyelem b e véve a Lombard Dolomitok medence és a Dunántúliközéphegység egykor közös üledékgyűjíőí alkothattak, mint ahogy ez a megegyező szintek kifejlődéseiben a felsö-permtől a középső-anisusiig jól kimutatható. Ezen belül a lombardiai és a Balaton-felvidéki igen hasonló alsó-triász kifejlődések alapján feltételezhető, hogy a két terület egykor egymás mellett helyezkedett el. Ennek a feltevésnek a pontos vizsgálatára meg is van a lehetőség, miután mindkét területen a felszínen találhatók a képződmények. Az egykor valószínűleg szintén összetartozó Dolomitok és a Dunántúli-középhegység ÉK-i része kifejlődései közötti pontosabb összehasonlításnak gátat szab, hogy ezek nálunk mélyen elfedett helyzetben vannak. A kevés fúrási adatból leszűrhető eredmény mégis ebbe az irányba mutat (BROGLIO L o r i g a et ai., 1990). A fiatalabb, felső-anisusi, ladin, alsó-középső-karni kifejlődések nem használhatók a közvetlen korrelációra, mivel a tektonikus differenciáció következtében az üledékgyűjtőben a leülepedési környezetek sokfélesége alakult ki. További összehasonlítási lehetőséget az ismét egységes felső-kami nóri plató-képződmények vizsgálata nyújthat. 3 ló

7 Irodalom CROCE DOMINI Ba lo g h K. (1980): A magyarországi iriász korrelációja. Általános Földtani Szemle 15, 5 72, Budapest. B Ö C K H J. ( ): A B a k o n y déli részének földtani viszonyai. I II. - Földtani Intézet É v k ö n y v e 2/2, ,3/1, 1 155, Budapest. B roglio L o r ig a, C., C o n t i, M.A., Fo n t a n a, D., M a r io t t i, M., M a s s a r i, F., N e r i, N., N ic o s ia, U Pa s in i, M., PERRI, M. V., PlTTAtl, P., POSENATO, P., VENTURINI C. & VlEL G. (1986): U p p e r Permian sequence and P / T boundary in the area between Carnia and Adige Valley. Field guide-book projecl no. 203, Socela Geologica Italiana, B r o g lio L o r ig a, C., G ó c z á n, F., H a a s, J., L e n n e k, K., N e r i, C., ORAVECZ; SCHEFFER, A., POSENATO, R., SZABÓ, I. & TÓTH-MAKK Á. (1990): T h e LowerTriassic sequencesof the Dolomites (Itnly) and Transdanubian Mid-mountains (Hungary) and their correlation. M e m o r i e di Scienze Geologiche 42, , Padova. CASATI, P. & G a e t a NI, M. (1979): T h e Triassic in L o m b a r d y Field guide book. Milano, pp H a a s )., T ó t h n é M a k k á., O r a v e c z n é Sc h e ffer a., G ó c z á n F., ORAVECZ J. & SZABÓ 1. (1988): Alapfúrások. M a g y a r Állami Földtani Intézet É v k ö n y v e 65, 2, Lóczy L. sen. (1913): A Balaton környékének geológini képződményei és ezeknek vidékek szerinti lelepedése. A Balaton T u d o m á n y o s T a n u l m ányozásának E r edményei 1/1, Budapest, 618 p. M ajoros Gy. (1980): A permi üledékképzndés problémái a Dunántúli-középhegységben: E g y ősföldrajzi modell és néhány következtetés. Földtani Közlöny 110/3 4, , Budapest. N e r i, C., Pa s in i, M. & POSENATO, R. (1986): T h e Permian/Triassic boundary and the early Scythian sequence - Tesero section, Dolomites. - Field guide-book project. no. 203, Societh Geologica Italiana, PELOSO, G.F. & V f.rcesi. P.L (1982): Geológia della zóna ii N E di Tione di Trento. Guide geologiche regionali Societá Geologica Italiana, , Bologna. SZABÓ I. (1972): Triász. In SZENTES F. et al.: M a g y a r á z ó Magyarország es földtani térképsorozatához. L-33-XII. V eszprém, pp ábra. A C ro ce D om ini szelvény cam pili és alsó-anisusi korú szakaszának elvi rétegoszlopai (jelm agyarázata 2. ábrán) Fig. 4. Campilian and Lower Anisian projiles al Croce Domini (fór legertd see Fig. 2). 317