Átírás

1 2001-ben alapította Böszörményi Zoltán 2003 március A Nyugati Jelen irodalmi melléklete Megjelenik havonta III évfolyam 17 szám 2003 március Szerkeszti: Böszörményi Zoltán, munkatársak: Irházi János, Karácsonyi Zsolt, Orbán János Dénes, Pongrácz P Mária nyugatijelen com, ij@nyugatijelen com Anyagaink utánközlése csak a forrás megjelölésével Megszólaltatta a Mindenség zenéjét Bartók öntörvényû konok csillag Nem készül semmiféle leszámolásra, nem keresi a gátló és gonosz hatalmakat, de találkozik velük, de gyémántfejjel beléjük ütközik mindig Így süvít a pályán végzetesen, de mint mûvész, diadallal írja róla Nagy László Az V oldalon található Bartók-összeállításunkban részletet olvashatnak a néhai Szõcs Gyula, nagyszentmiklósi tanár kéziratos hagyatékából, amelyben a zeneszerzõre emlékezik Kányádi Sándor Húros és ütõhangszerekre, Kassák Lajos pedig Bartók Béla címû versével eleveníti fel azt, aki megszólaltatta a Mindenség zenéjét A nagyszentmiklósi Bartók-szobor, Jecza Péter alkotása Pilvax Ilyenkor, márciusban Elegáns, keskeny, díszkövekkel kirakott rövidke utca Budapest szívében Pilvax köz, áll a névtáblán Annak, aki sohasem járt a magyar fõvárosban, de ismeri a magyar történelmet, feltétlenül ismerõsen cseng a név, tudnia kell, hogy a Pilvax kávéházból indult el 1848 március 15-én a forradalom Csoda-e, ha az ember megilletõdve lépdel a kövezeten vajon jó másfél évszázada volt-e legalább zúzott kõ az utcán?, s nem tudja elhessegetni a gondolatot: azon a helyen jár, amelyen valaha Petõfi, Jókai, Vasvári, az Arad megyei Lippán A Pilvax kávéház az es szabadságharc idején született Degré Alajos és a többi márciusi ifjú lépdelt 155 esztendeje a Mikszáth szerint borongós, ködös, szinte pépes reggelen lángoló orcával és szívvel Innen indult a kis menet, hogy aztán mindinkább tömeggé duzzadva történelmet csináljon Vajon milyen mélységig érezhették át az akkori ifjak a pillanat súlyát? Az immár csak képzeletbeli lábnyomoknak itt kell lenniük, bár az egykori utca házaiból talán semmi, az akkori kávéházból pedig biztosan semmi sem maradt: a praktikus XX század az új igényeknek megfelelõen alakította át a városi tájat, s bármilyen patinás volt, letörölte a Pilvaxot, hogy sokkal pompásabbra újraépítse Valami azért mégiscsak maradt a régibõl a néhány tárgyi emléken kívül: a hely szelleme A mai Pilvax teremfõnöke sötét öltönyös, fehér inges, skatulyából kihúzott úr, aki az ünnep elõestéjén halk félszavakkal, félmondatokkal, de inkább szemmozdulatokkal irányítja az ünnepi fogadáson rohangáló pincérhadat, aligha örül a riporteri zaklatásnak, de azért kifogástalan udvariassággal áll a kedves vendég rendelkezésére: elõfordul, hogy máskor is eljönnek, benéznek a történelem iránt érdeklõdõ idegenek, de ilyenkor, márciusban különösen sokaknak eszébe jut a hely Egy másik, ugyanolyan elegáns úr, Kun Tamás, a kft ügyvezetõ igazgatója így nyilatkozik: Ez a mai kávéház tulajdonképpen csak utánérzete a réginek Nem is kávéházként, hanem étteremként mûködik (Nem is akármilyenként tudom meg késõbb, hisz az Opera és a Parlament hivatalos szállítója ) Az eredeti épületet 1911-ben lebontották A Petõfi Sándor utcát akkor Úri utcának hívták, annak a sarkán állt tulajdonképpen az épület vége, a sörözõ, az eredeti Pilvaxnak a hátsó része volt A mai már csak hangulatában õrzi a régi Pilvaxot: egy-két emléktárgya található az éttermi részen, a Nemzeti Múzeumnak van egy állandó kiállítása, ahol a 48-as emlékek megtalálhatók, egy másik tárlóban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak van egy kihelyezett kiállítása a Pilvax család személyes használati tárgyaival Folytatása a VII oldalon JÁMBOR GYULA PETÕFI SÁNDOR A szabadsághoz Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epedve, Annyi éjen által, mint kísértet, Bolygott lelkünk a világban érted Kerestünk mi égen-földön téged Egyetlenegy igaz istenséget, Te vagy örök, a többi mind bálvány, Mely leroskad, egy ideig állván S mégis, mégis számkivetve voltál, Mint a gyilkos Káin bujdokoltál, Szent nevedet bitóra szögezték, Érkezésedet hóhérok lesték Megszûnt végre hosszú bujdosásod, Sírba esett ki neked sírt ásott, Bevezettünk, s uralkodás végett Elfoglaltad a királyi széket Te vagy a mi törvényes királyunk, Trónusodnál ünnepelve állunk, Körülötted miljom s miljom fáklya, Meggyúlt szíveink lobogó lángja Oh tekints ránk, fönséges szabadság! Vess reánk ez éltetõ pillantást, Hogy erõnk, mely fogy az örömláztól, Szaporodjék szemed sugarától De szabadság, mért halvány az orcád? Szenvedéseid emléke szállt hozzád? Vagy nem tettünk még eleget érted? Koronádat a jövõtõl félted? Ne félj semmit, megvédünk csak egy szót, Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód, S lesz sereged ezer és ezernyi, Kész meghalni vagy diadalt nyerni! S ha elesnénk egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sírból éjféltájban, S gyõztes ellenségednek megint kell Küzdeni kísértõ lelkeinkkel! t t t t Nem voltam boldog, de megérte a 70 éves Tóth Mária írónõt köszöntjük II old Bepakoltak volna minket a húgommal egy ruháskosárba a cuccok közé, belénk nyomtak volna némi altatót írja Kukorelly Endre TündérVölgy címû regényének elsõ részében III old Fejezetek a temesvári magyar színjátszás történetébõl IV old Baász Imre: Végig kell gondolni és megteremteni azokat az értékeket, amik átvészelhetik vagy átvihetik ezt a közösséget egy olyan pusztulásra ítélt perióduson, szakaszon, ahol a kollektív szellem csapong faltól falig ( ) VI old nternet-globalizált, feszültségekkel teli világunkban, görcsöktõl összegubancolódott életünkben kinek kell a vers? A költészet léte megindoko- Ilatlan, de nincs is szükség rá, hogy megindokolják A költészet szükséglet A nyelven túl kifejezi az addig kifejezhetetlent A költészet és a köznapi beszéd között majdnem olyan különbség van, mint a némák jelrendszere és a tagolt beszéd között Aki írja, kitárulkozik, aki olvassa, ugyanazt érzi, csak nem tudja megfogalmazni A mikrokozmosz makrokozmosszá válik A vers nem válasz, csupán beljebb hatol a kérdezésbe A költészet energia-kisugárzás Semmire sincs szükség a vers születéséhez Az élet szövete, útra kelés és a gondolat, az érzés körbenjárása A természetben minden megvan, mégis állandóan lehet új verset ültetni a költészet kertjébe A vers forrás, amely csobogó patakká, de zúgó folyóvá is nõhet A vers, amely ritmusával, dallamosságával zene is, képeivel festményt helyettesít, a mondanivaló jobb és szebb kifejezésére szolgál, a lényeget fejezi ki A vers a prózában kifejezhetõ szöveget tökéletesített formában mondja el Minden költõ genézise, hogy egy-egy új világot hoz létre, amely elõtte nem létezett Az emberi fejlõdésünk során, kisgyermekkori közléseink versek játékosságán Gondolatok a Magyar Költészet Napjára keresztül valósul meg Serdülõkorban az érzelmi többletet egyedül csak versben lehet kifejezni Mint ahogy a szerelem magasabbra helyezi az imádott személyt, a róla (neki?) szóló szöveg is emelkedettebb, a hétköznapi beszédnél ünnepélyesebb A vers szavai szakrális értékûek, tovább tágítják, gazdagítják annak értelmi valõrjeit A költészetben a szó õselem, mint a tûz, napsütés, éjszaka, kõ, szél, a versben az anyag szellemiséggé finomul A költészet sebészet, amely szikéjével feltárja zsigereinket, szívrebbenésünket, belsõ szorongásainkat, örömünket és kétségbeesésünket Biokémiai folyamat zajlik sejtjeinkben, megvilágosodás, szárnyalás Mit jelent a költészet magyarul? Felfrissíti a szakadatlan használattól megkopott szavakat, új jelentést kapnak Elsõsorban a csúcsok jutnak eszünkbe: Arany, Vörösmarty, Petõfi, Ady, József Attila, Pilinszky János és sorolhatnánk Költõink legtöbbször vérmérsékletünk és jellegzetességünk kifejezésére a szabadság és szerelem két sodró erejû érzelmét fejezték ki leginkább A nyelv szépségének ápolói, csiszolói, akiknek alkotásai egy-egy kegytárgy a Magyar Nyelv Templomában A vers a szeretet mûfaja, a hazaszereteté is, csak a népköltészet a megmondhatója, mennyire fontos volt, kis népünk történelmében a költõknek nemes feladat jutott, dicsõ lantosok énekelték meg a magyar vitézséget és sohasem hangzott el gyújtóbb szónoklat a Nemzeti dalnál, amelynek nyomán 1848-ban és 1956-ban is Feltámadott a tenger A reinkarnáció egyik bizonyítéka, hogy Petõfi mindig újjászületett verseivel különbözõ korok, nemzedékek lelkében Költészet-anyánk összeköt bennünket idõben és térben, általa vagyunk testvérek mi, közös anyanyelvûek Paradox módon, minél többet ad a költõ, annál gazdagabb lesz, mi is, mintha az élet vize áradna belénk, a vers olvasásakor Csak az a vers örökkévaló, amely elnyerte végsõ kifejezését A vers gyermek, mely születése után mindenkié, és boldogan él, ha el nem felejtik, az idõk végezetéig OBERTEN JÁNOS

2 II 2003 március TÓTH MÁRIA Kiskövér Az asszony ült az asztal mellett kezében a meghívólevéllel és mélázva felsóhajtott: Jézus Mária! Az ötvenedik érettségi találkozóra toborozták az osztálytársakat, már akik megérhették ezt az eseményt Kukulla Margit egykori osztálytársa a meghívó mellé rövid jegyzetet is csatolt, melyben leírta, hogy az osztályfõnöki óra csupán egy órát fog tartani, míg a temetõi látogatás kétszer annyit Árnyak suhantak el szeme elõtt A régi fiúk és lányok szelleme hívta õt a múltból Elhatározta, hogy nem megy el a talkálkozóra, de az árnyképek makacsul vették körül Elõkereste a régi fényképalbumot Elsõként egy csoportképnél állt meg tekintete: rajta volt az egész osztály Sötétkék egyenruhában, fegyelmezetten, kissé mereven sorakoztak egymás mellett, s közöttük állt, feszített daliásan Gnandt tanár úr, az egykori osztályfõnök Hirtelen megdobbant a szíve Az egész osztály valósággal imádta Gnandt tanár urat Most megjelent újból, kilépett a múltból, magával hozva jóságos, megértõ mosolyát Ezt nem lehet elfelejteni soha! Arra is emlékezett, hogy milyen lámpalázasan vitte hozzá dedikált könyvét, s büszkén nyújtotta át neki, hadd lássa, hogy ki is az õ tanítványa A kép hirtelen elhomályosodott, megjelent mellette egy másik árny is: a magyar irodalom tanáruk volt, aki ott gubbasztott az osztályfõnök mellett és fesztelen mozdulattal kivette kollégája kezébõl a könyvet, hogy elolvassa milyen ajánló sorokat írt belé a növendéke Nem volt valami elegáns gesztus, zavarba is jött, mert a híres-nevezetes tanár már akkor tekintélyes irodalomtörténésznek számított Visszafojtotta a lélegzetét, amikor arra gondolt, hogy vajon mi járhat a neves ember fejében, mire gondol, amikor a tanítvány munkáját forgatja a kezében? Félelme nem volt alaptalan A tanár gúnyosan elhúzta az ajkát, írónõnek nevezte, s valami olyasmit kérdezett tõle: Mit képzelsz, az irodalom berkeibe minden Isten borja bejáratos lehet? Szégyenlõsen lesütötte a fejét, dehogy is akar õ az Isten borja lenni, csak az történt vele, hogy megírt egy könyvet Most már azt sem bánta, hogy nem kapott csillagos tizeseket irodalmi dolgozataira, csupán az fájt neki, hogy éppen az irodalomtanár az, aki nem érti meg, nem becsüli tehetségét Vajon miért szomorítja el most is, annyi esztendõ elteltével ez az emlék? Szabadulni próbált a szorongó érzéstõl és tovább keresgélt az albumban Minden erejét összeszedte, hogy felidézze az osztálytársak nevét, de csak vagy ötöt sikerült megneveznie, a többiek kiestek az emlékezet rostáján Arra gondolt, hogy talán azért felejtette el õket, mert egyikük se szerette õt, biztosan nem volt szeretetreméltó Nem tartozott az elõkelõ, gazdag családok gyermekei közé, akik finom, hímzett szalvétába csomagolt tízórait hoztak magukkal mindennap az iskolába: volt ott libamáj, sonka, porhanyós kifli Õ csak ácsorgott mellettük, szaglászta, éhesen szívta magába az illatokat Neki nem jutott soha ennyi finomság Öltözete is szerény volt, a mama szombatonként kimosta egy szál, Tóth Mária írónõ április 6-án lesz hetvenéves Aradon született, jelenleg Bukarestben él Több hazai lapnál dolgozott szerkesztõként, munkatársként Elsõ kötete, A küszöbön túl címmel 1964-ben jelent meg, s azóta 19 kötete látott napvilágot A huszadik is hamarosan megjelenik a marosvásárhelyi Mentor kiadónál: A cukor íze címû regénye Aradon játszódik, a cukorgyár államosításának idején Felhívtuk telefonon, hogy felköszöntsük, s megkérdezzük, hogy van Tóth Mária 70 éves,,nem voltam boldog, de megérte Köszönöm, hogy gondoltak rám Amúgy jól vagyok Most is naponta dolgozom, és sokat gondolok szülõvárosomra Ezért aztán minden írásomban, legalább egyszer, szerepelnie kell Aradnak Élem nyugdíjas hétköznapjaimat Errõl csak annyit, hogy három helyrõl kapok nyugdíjat, de a három összesen nem tesz ki száz dollárt Az egyik jön a laptól, ahonnan elmentem, a másik az írószövetségtõl, a harmadik pedig a politikai elítéltek szövetségétõl Pedig az államfõ az írószövetségben megígérte, rendezik a nyugdíjas írók jövedelmét Még várunk rá Tudja, sosem tartoztam semmilyen írócsoporthoz vagy irányzathoz, magányosan alkottam, s ma is ezt teszem Egyébként idén ötven éve jelent meg elsõ novellám az akkori aradi diáklapban Egyszer valaki megkérdezte, na, és boldog voltál, hogy megjelent elsõ írásod? Azt válaszoltam, nem voltam boldog, de megérte drapp kockás pamutszövetbõl készült ruháját, kiáztatta lúgos vízben, hogy hétfõ reggelenként tiszta, friss ruhában menjen õ is az iskolába Aztán ott volt a fatalpú bakancs, ma is hallani véli, mint kopogott végig az osztály fényesre kent padlóján Sértõn kongott ez a bakancs, azt hirdette: lám, itt jön a lábon járó szegénység Elhessegette magától ezt a képet is, jobb lesz elfelejteni, hiszen kellemes élményei is vannak azokból az évekbõl Ott volt például Schmidt Jóska, két vagy három évvel volt nagyobb nála, de szünetekben mindig találkoztak Valami szerencsétlen hormonzavar miatt a haja foltokban hullt ki Spéci volt a gúnyneve, de volt, aki tépett hollónak csúfolta Nos, ez a Schmidt Jóska nevezte el õt Kiskövérnek Kedvesen mosolygott rá, mintha nem is gúnyolódni akarna, hanem becézni, kényeztetni õt Tanítás után az iskola kapujában várt rá és hazáig kísérte, rendületlenül cipelte az iskolatáskáját is A lányok kinevették, amikor így, kettesben látták õket: hûûû, de szép egy pár Spéci nem hagyta magát, valamivel ki akart tûnni osztálytársai közül és meg is találta ennek a módját Szorgalmasan sportolt és sikerült megszereznie a városi asztalitenisz-versenyen a bajnoki címet Ezt már nem lehetett figyelmen kívül hagyni A lányok is barátságosabbak lettek Roman doktor lánya, Szonja például megosztotta vele az uzsonnáját, amelyet francia származású édesanyja maga készített neki Finom, de kicsit egyhangú volt, hogy mindennap ugyanazt az ételt IRHÁZI JÁNOS hozta Szonja: vajaskenyér halpasztával és sajttal Édesanyja franciás nagyvonalúságra nevelte, talán ezért is barátkozott meg ezzel a lánnyal A találkozó napján szinte ösztönösen indult el régi iskolája felé Már eldöntötte, hogy nem vesz részt a találkozón, de ûzte a kiváncsiság Kora reggel megbújt az iskola közelében, ott, ahol valamikor az a gyönyörû Flórián-kápolna állt, amit aztán a kommunisták lebontottak, eltüntettek a föld színérõl Leskelõdött, lopva figyelte, hátha felismer valakit régi osztálytársai közül Csupa öregasszonyt látott, s hiába meresztette a szemét, egyiküket sem tudta azonosítani az egykori diáklányokkal Hirtelen az az ötlete támadt, hogy átvág az úton, kezével szinte dédelgetve végigsimít az iskolakerítésen, s amint elér az iskola melletti földszintes házhoz, felsikolt: Vili, de hiszen itt lakott Vili! Seneca írta le: az emlékezés egy pokol Lehetséges, hogy úgy, általában az, de számára ebben a pillanatban nem tûnt annak Már nem emlékezett a tanára vezetéknevére, akit a diákok egymás között csak Vilinek hívtak, de ez most nem zavarta Maga elõtt látta a fess tornatanárt, aki olyannak tûnt, mint egy antik szobor A lányok szirupos fantáziája mindenféle szerelmes kalandokat talált ki errõl a Vilirõl Arra is emlékezett, hogy a tornatanár furcsán hangsúlyozta a szavakat, mintha beléjük harapott volna, mielõtt kiejtette volna S még valami, magázta õket, tehát már nem holmi bávatag kislányoknak nézte tanítványait, hanem érett, felnõtt lényeknek Volt az osztályukban egy tornászbajnok is, Hoffman ügyvédnek a kisebbik lánya, Ági Mindenki gyönyörködött benne, amikor kecses bájjal elõadta gyakorlatait Mit nem adott volna akkor, ha legalább egyszer neki is sikerül a figyelem központjába kerülnie Kövérkés lány volt, szerencsétlenül nézett ki a tornaruhában, míg Ági ragyogott a teremben Ha rá került a sor, könyörgõ tekintettel nézett Vilire: Én is, én is Szóval nekem is be kell mutatnom a gyakorlatot? Vili egészen halkan odasúgta neki: Hagyja, Kiskövér, magának nem kell! S akkor õ behúzott vállal bandukolt a tornaterem sarkába és csendesen sirdogált Jól idõzített kis ostorcsapások voltak ezek, amin jókat nevetett az osztály Vili úriemberként viselkedett, szigorúan osztályozott, de vele megtette a kivételt, s odakanyarított neki egy-egy tizest, akinek Isten nem adott, ott én se követelhetek alapon Az árnyak lassan eltûntek Egy ideig még ott forgolódott az iskola környékén, aztán úgy érezte, hogy mindennek vége Hagyja ki, Kiskövér, magának nem kell vélte hallani még egyszer, utoljára Vili hangját, aztán sarkon fordult G PATAKY ANDRÁS Melankólia Mint riadt vadmadarak, akik alatt felgyújtották az erdõt, röpdösnek, menekülnek szavaim Gondolataim mélyén már nem segít át a régi remény: hogy egyszer még megszólalnak lelkemben a vidámság mesterhegedûi Tudom, már nem tér vissza az a régi tûz, hogy a bánat bokrait köröttem felégesse Középen állok és nézem, miként nyitják tágra szirmaik az õrület fehér virágai (A vers A tél acélkék lovai címû kötetben, az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban jelent meg A könyv megvásárolható a Nyugati Jelen könyvesboltban ) GÁLL ATTILA Bulgakov Caffé, 2003 január 18 A D A nevem nem fontos Én is az vagyok, mint ön Mint te Valószínû, hogy neked is ugyanannyi információd van rólam, mint nekem rólad, és azt hiszem, mindketten egy dolog miatt lapulunk ebben a házban Gondolom, te is éppúgy hallod motoszkálásomat, fel-alá járkálásomat, mint én a tiedet A te szobádban rendezetlenebbek a tárgyak, a por is vastagon állhat a bútorokon Túl gyakran tüsszentesz, még felfeded rejtekhelyed, s engem is bajba keverhetsz Kétszázötvenhét napja figyeljük a szemközti házat, azóta én sem, s gondolom te sem hunytad le a szemed Azt mondják, egy Figyelõ száz nap után lankadni kezd, százötven nap után kötelezõen fel kell váltani De eddigre már könnyen kitalálhattad, hogy minket már nem fog senki felváltani Amikor még a ki-be jövõ munkásokat figyeltük, egyetlen részlet sem kerülte a figyelmünket Milyen gondtalanul építettek, a felelõsségérzet legparányibb jelét sem mutatták A kamasz volt a legerõsebb, félkézzel segített a gerendán, aztán mégis õt szalasztották, ha kicsapódott a kapu s hideg huzat csapott végig az egész házon Erõs volt, huncutul engedelmes s mégis ordítva szaladt végig az udvaron, ha az idõsebbek piszkosabbnál piszkosabb szitkokat, aztán tégladarabokat hajítottak utána Egyszer felfülelte, hogy õ tulajdonképpen egy kávézóház építésén fáradozik Valami olyasmit is mondtak, hogy Bulgãre, hogy ez lesz az elnevezése Na épüljön csak fel, aztán én lefestem fehérre Az öregek megépítik a kliens boldogságát, aztán én kimeszelem Fehérre, a jóatyaúristenit A Bulgakovval nem tudott mit kezdeni Csak bámulta a nagy, rezes betûket, s a sárga falat Már akkor gyanús volt neki a dolog, mikor a fõnök beállított azzal a töméntelen sárga festékkel, hogy fiú, aztán egy heted van, hogy mindenütt bemázold ilyenre Õ neki se kezdett magyarázkodni, hogy Fõnök mert tudta, hogy itt csak addig kíváncsiak rá, amíg húz, mint egy bivaly, s hogy a Fõnöké az elgondolás, az övé mindig csak a kuli De egyszer azért a Fõnököt is jól megfogták, õ hallotta, mert hallgatózni azt szeretett, fõleg mikor a Nagyok olyan okos dolgokról vitatkoztak Nemigen restellte, hogy csak édeskeveset értett meg ezekbõl az értelmesen évõdõ beszélgetésekbõl Szóval egyszer mondták a Fõnöknek, hogy ez a ház több anyagot eszik meg, mint a Golding tornya Kiderült, hogy errõl a ménkû nagy toronyról még a Fõnök sem hallott, s aztán ott csûrtecsavarta a szöveget, s gondolta, megfogja a Másikat is valami jó mondással, s próbálkozott is valami válaszfélét kiötölni, de azon minutában, hogy a Manole mestert a száján kiejtette, a másik olyant mondott neki, hogy én csak azon kaptam magam, hogy kacagok, kacag az egész banda, s a nagy kacagás végén a Fõnök is beismerte, hogy viccben nem tudja megfogni a másikat Aztán elkezdtek a leányokról is beszélgetni, amit már én is szívesebben meghallgattam volna, s talán még hozzá is szólhattam volna, mert a leányokról aztán én tudok beszélgetni A Golding tornyáról többet szó nem esett Sem a Manole mesterrõl A kávézóház is hamarosan elkészült, a kliensek is meg voltak elégedve a munkával, a Fõnök is szép pénzt kapott, s így engem is rendesen kifizetett Aztán mondták a fiúk, hogy ezt a házat is olyasfélén fel fogják avatni, mint engemet, mikor bekerültem a csapatba Mondták, hogy nem, nem olyan verekedésféle lesz, mint akkor volt, hanem békességesebb lesz a hangulat, de pont olyan sok innivaló lesz, mint akkor Beszélték, hogy jönni fog egy vénember is, aki már nagyon sok ilyen kávéházat látott életében, s az biztos, hogy meg fogja mondani, hogy ez jól meg van-e csinálva, s olyan rendes-e, mint azok, amelyekben õ járt, mikor fiatal volt S mondták, hogy a könyvekrõl is sokkal többet tud, mint az itteni okosak összesen Mert az a vénember nemcsak tanulságokat olvasott abban a sok könyvben, hanem õ maga is sok olyant írt, még régen Vele biztosan nem viccelõdne a Fõnök, s még az a Másik sem, aki a Fõnököt úgy rendrerakta Biztosan még Golding tornyát is látta, s most biztosan megnézi, hogy raktak-e ebbe is annyi anyagot bele, mint abba De az már mindegy, hogy miket lát és miket mond, mi a pénzünket megkaptuk, s azzal megyünk a magunk dolgára, tovább De nem hiszem, hogy valami baj is lenne, mert mondták, hogy az a vénember olyan jóságos fajta, s a légynek sem árt, nemhogy nekünk Én bizisten kíváncsi lennék rá, de nem hiszem, hogy engemet arra az avatóra meghívnak Pedig mondták, hogy olyan jobbfajta, modern italok is lesznek, nem, mint amilyent mi iszunk a bodegában, s hogy ingyen is lesz belõle, s az emberek ihatnak annyit, amennyi beléjük fér Lankadok, s érzem, hogy te is Ha nem mozdulunk meg innen, úgy múlunk ki ebbõl világból, hogy talán észre sem vesszük A nagy figyelés közben Én most felállok innen, azt hiszem, s benyitok hozzád Azt mondják, a megfigyelõállás elhagyása egyenlõ a halállal De mi nem hagyjuk el állásainkat, csak kinnebb toljuk a határokat Gyere, menjünk Legalább ezt a helyet nézzük meg magunknak A Bulgakovot, ami felett a vén költõ szelleme õrködik

3 2003 március III KUKORELLY ENDRE TündérVölgy vagy Az emberi szív rejtelmeirõl (I ) (1) A, a Nem az apámmal álmodom Olyan sokszor nem is jut eszembe, nem gondolok rá, ha valamiért mégis eszembe jut, nem emlékszem vissza rendesen Elfordul onnan az emlékezet, elmozdul, odébb megy, külön van Külön nincs Mindenféle furcsa és unalmas dolgok eszembe jutnak, más ugyanilyen furcsák és unalmasak nem, lehet, hogy ilyen egyszerû Egyszerû emlékezet, elõbb el kell mesélnem neki, kitalálni a részleteket, hogy legyen mire visszaemlékeznie Legkisebb dolgok is megzavarhatják, elhangolják az egészet Akad azért mindig, ami már jól megy, újra meg újra elõbukkan, mint a télikabát bélése, ha fölfeslett a varrás Visszatömködöd, kibújik megint A földrengés például eléggé megy, be van rendesen gyakorolva Egyetlen, jókora lendülés Ha nem mese, igazából volt, nem csak képzelem, nem azért emlékszem, mert annyiszor elmondták ugyanúgy A csillár kilendült, mint a harang nyelve, a karácsonyfa végigkorcsolyázott a parketten, a gyerekszoba sarkától megindult visszafelé Csúszott, megállt, valami megfogta, tartja a levegõ, vadul az ellenkezõ irányba rántja Lejött a csúcsdísz, nem törött el Az apám, ahogy kiugrott az ágyból, a lódulástól elesett, ez anyám története Mindig ugyanazokkal a szavakkal mondja el, bemutatja, így, a bal kezére, ugyanúgy szokta elmesélni a kedvenc történeteit, a maga nemigen csodálkozós, inkább vidám mint nem, agyondohányzott hangján Mutatja a karácsonyfa helyét a belsõ szoba sarkában Szerinte azzal kezdõdött ötvenhat, hogy egy tizenkettes busz a korlátot áttörve a Dunába zuhant Így indult az év, a Margit híd kanyarulatánál megcsúszott a jeges burkolaton egy üres autóbusz, és beleszaladt a folyóba Nem üres, benne volt a sofõr meg a kalauz Aztán a földrengés, így kezdõdött, ilyesmi lendületes dolgokkal, és azzal ért véget, hogy el kéne mennünk innen, de sürgõsen Lelépni ebbõl az országból, teljesen világos, ráadásul mások is így tudják, és tényleg le is lépnek Mindenki elment, kivéve minket, elõ volt készítve a dolog, mégse mentünk Mert az apám nem akarta Nem disszidáltunk, apád végül is nem akart Mihez kezdjen, ugye, odakinn Igazán jobb, ha nem A disszidálás pontos szó, maradjunk ennél Mert mi másnál Bepakoltak volna minket a húgommal egy ruháskosárba a cuccok közé, belénk nyomtak volna némi altatót Elalszol, és Ausztráliában ébredsz föl Vagy pedig Új-Zéland Magadhoz térsz Új-Zélandon, arra ébredsz, hogy Új-Zéland A járda tele volt elszórt töltényhüvellyel, állítólag óvodából hazafelé az Andrássy úton üres töltényhüvelyeket rugdostam a platánfák közt, erre nem emlékszem A Beruházási Bank óvodájába jártam, páternoszterrel lehetett fölmenni az ötödikre És ott gyorsan kipattanni Ha nem szállsz ki a legfelsõ emeleten, átfordul veled a kabin, fordítva jössz le, úgy jönnél lefelé, a fejeden állva, mint az új-zélandiak (2) 1977 augusztus közepén halt meg az apám Nem voltam ott, amikor meghalt, mert nem voltam otthon Hanem külföldön nyaraltam, egy fekete-tengeri, csontig lerohadt szovjet üdülõvárosban, és nem bírtam hazajönni Forró nyár, jégesõk, kiadós záporozás, ez ment akkoriban, meg az hozzá, hogy nem tudtam eljönni onnan, mert nem volt repülõjegyem Vagyis persze volt nekem repülõjegyem, csak nem akkorra érvényes, hanem másfél hónap múlva, vagy három hét, és nem írták át az oroszok Nem írták át, mert nem Teli volt léggyel az iroda, zizegtek, mint a neoncsõ Döglõdtek ugyanis a legyek, egyfajta átható illatú, fehéres tömegpusztítóval irtotta az állományt a szovjet Álltam az irodájuk pultjánál, az üvegfal mögötti asztalnál komoly mûgonddal mulatságosan kifestett aeroflotos nõ a papírjaimmal Repülõjegyes, ugyanakkor katona, konkrétan elhárítótiszt, külföldiekre szakosodott Elhárító nõ, vizsgálja a jegyemet, megtekinti, visszaadja, el vagyok hárítva Legmogorvább ügyintézés, látszik rajta, hogy nincs esélyem, nem fogja átírni Nincs hozzá hangulata, eleve nincs kedve, vagy nem szabad neki, ezt már soha nem fogom megtudni Golyóálló üveg mögött ül, deréktól lefelé nem mutatkozik, nem látom a lábát meg a fenekét a kasztnitól, nem kel föl onnan, nem mocorog, lehet, hogy egész nap el se mozdul, nem szabad, hogy kedve legyen Lehet, hogy nincs is lejjebb, nincs folytatása, õ így hárít, eddig tart az elhárítás, legalábbis, amit látok belõle De majdnem mindent tulajdonképpen látok, a lényeg látszik, amit kitakar, épp az látszik, és ez méghozzá a titok miatt van így A titokzatoskodás miatt, titkolózásból látszik ez a mindenféle Vegyifegyverbûz, olaj, cigarettafüst, rovarirtó, az üveg alatti keresztlécen, körben a linóleumon légytetem-halmocskák, ez az egész légyzizegés a szovjet, a legszorosabban ehhez a történethez tartozik Nem lehet pontosan tudni vagy kideríteni, hogy itt igazából kinek mihez jön kedve Vagy megy Mitõl jön és megy, mi cseréli meg, mikor van csere és mikor nincs Ráadásul ez mind ugyanaz, lehetetlenség és kedvetlenség, kedély és szabadság között fölösleges különbséget tenni Történeteket ahhoz a nem különösképp megemelt, nyugodt és egyenletes tónusban legjobb elmondani, ahogy Lev Tolsztoj csinálta Itt nem úgy lesz Úgy nem lesz itt elmesélve semmi Mikor meghalt az apám, huszonnyolc éves (esztendõs, mondaná Tolsztoj magyarul) voltam, és, azt hiszem, akkoriban nem sok közöm volt hozzá Valami unalomféle, meg a szeretet A szeretet igen Az igen, hogy egy tizenvalahány ágyas, emberi kipárolgástól bûzlõ kórteremben halt meg, és úgy halt meg, hogy nem lehettem ott Szag, test, émelygés, kopás, kocsonya Dobogó szív Bevitték egy terembe meghalni Berakták más haldoklók közé Kezdjük ott, hogy bevisznek bárkit ilyesmi helyekre, és minden további nélkül tárolják Mi az, hogy beviszik? Hogy na, feküdjön le oda, öregúr, hordágyra nyomják, elszállítja egy mentõautó, mert így szól az elõírás, így szokásos, ezt találták ki, mivel ilyen a rendszer Mások közé, azért, hogy összezárják másokkal, a többitõl végképp külön vegyék Miért, ott muszáj lesz akkor meghalni? Ilyen az üzemmód, ez az útvonal, ez a savanykás, a bõr alól, minden emberi húsból kipréselõdõ szag, egy elgondolásnak, ennek a rendnek a halálszaga? Megnézi õt egy megnézésre képesített, egyfajta államilag garantált hivatali rend szerint dönt, megvizsgálja és megítéli, jól van, tessék szépen lefeküdni ide, mindjárt megkapja a vacsoráját Hozzák a vacsorát, betolja a személyzet egy tepsin Üljön fel Felül Úgy, és ezt most egye meg Ez a vacsora, de miért ez a vacsora? A szemközti ágyról lekászálódik az egyik, leborul a tálcája Keresztülcsoszog a termen, becsukja az ablakot, indul vissza Bevágta az ablakszárnyakat, zörög az üveg, igyekszik az ágya felé, az arca mellett lötyög egy zacskó, ezt találom ki Annak az embernek az arcából, a bal pofacsontja fölött, egy sárgadinnye méretû, gömbszerû kinövés lógott lefelé Mintha két feje volna, a rendes, meg egy csekélyebb, tartálynak, tartalékban, minden szerelvény nélkül, orr, fül, ilyesmik nélkül Becsukta az ablakot Igen, de ha az apám nem akarta, hogy becsukják az ablakot? Nem szerette volna, de nem kérdezte tõle senki Õ egy beteg, ezek itt betegek, tõlük nem kérdezik meg Egymástól se Nem mondanak nekik semmit, nem kérdezik meg, hogy mit akarnak Betegek, így, szigorúan külön elhelyezve a nem-betegektõl, elkülönítve másoktól, a nõktõl, más férfiaktól is, azoktól, akik felõl még nem határoztak úgy, hogy meg fognak halni Miért fekszik ott, miért nem a saját ágyában fekszik, akirõl úgy döntöttek, hogy mindjárt meghal? Kilép az udvarra, elõszed a zsebébõl egy Symphóniát, rágyújt Lement a lépcsõn, egy padra ült, elõvette a köpenye zsebébõl a tárcáját meg az öngyújtót, a betonkerítés felé fordult, eltakarta, ne lássák, amit csinál, nehogy észrevegyék Úgy, mint egy hogyishívják Börtönben a fegyencek Én persze nem tudom, mit kellene, fogalmam sincs, hogy rendezném át, mit csinálnék ehhez képest másként Biztos nem is lehet, ez mind egy, minden elrendezés elõre megvan, jobb és rossz szándékoknál jóval elõbb, nem kerülöd ki, ami ilyen nyugodt egyenletességgel mozog feléd Nem állítod meg Lement a lépcsõn a második emeletrõl a földszinti röntgenszobába egyedül, a délelõttre elõírt röntgenezésre Fél tizenegykor Akkorra írták ki Elképzelem magamnak ezeket a dolgokat, mert nem voltam ott Mert nyaraltam a tengerparton Az elbeszélés idejére a legéletbevágóbb döntések is függõben maradnak Felkönyökölt az ágyában, az órájára nézett, csavargatta a termosz tetejét, ivott egy korty langyos teát, hálóköpenybe bújt, kikotorta a papucsát az éjjeliszekrény alól, és úgy És Na Indult lefelé Induljál már Ha nem bírta a fájdalom miatt, megállt a lépcsõfordulóban, a falnak támaszkodott, belekapaszkodott a korlátba Megállt levegõzni Kipihenni a fájdalmat satöbbi, ezeket így gondolom el, magam elé képzelem, mert tényleg így is volt, azért, hogy mégis maradjon meg Igazán az összes maradék erejét föl kellett használnia ilyen lemenetelekhez Meg vissza Felmenni a lépcsõn a liftig A legutolsó egynéhány nap alatt jöttek rá, akik vizsgálták, hogy rákja van Arra, hogy mi is, ugyebár, a helyzet Utolsó néhány túlzottan éles, nyárközépi, istenverte nap Tûrte a fájdalmat Tûrte prímán a fájdalmat, ehhez biztos van közöm, mert nem tudom, hogy csinálta, de így kell csinálni Valami miatt nekem nem mondta meg, elfelejtette megmondani, hogy lehet ilyen jó megfelelõ képet vágni Nyugodtan rápillantani másokra, a szemükbe nézni, mosolyogni is, ne sajnáljon senki, aki azért jött oda Hogy bámuljon, részt vegyen, hát ne vegyen részt Ne is jusson eszébe, gondoljon bármi mást, sajnáljon másvalakit Azért jött oda, hogy téged nézzen, ne saját magát, mert úgy hiszi, most nem õ kerül sorra, és ez stimmel is Nem én következem, ezek szerint még nem, és sajnállak ezért, és persze nem örülök, de mégsem én vagyok az, akit sajnálni lehet Sajnálom a másikat, nyilván a kib rossz lelkiismeret miatt, mert nem olyan egyszerû, hogy akkor is kizárólag magamra gondolok Nem magamat sajnálom, hanem õt, azt a nyomorult barmot, a másikat, és ez így is van, olyankor igazán az érdekel, akivel, ugye, elõfordul a dolog És nem velem Mert nem velem fordul elõ, hanem vele, milyen különös, a rossz lelkiismeret mégiscsak képes érdekessé tenni az életet Gondosan zárt ablakok, leeresztett redõny, bámulok egy filmet, saját film, hibátlanul slampos rendezés, átnézek oda, és nem megyek át A temetésre nem emlékszem Ott voltam egyáltalán a temetésen? Felöltöztem, és kimentem az 59-es villamossal? Mégis átírták a repülõjegyet a szovjetek? /Részlet a szerzõ azonos címû regényébõl, amely az idei könyvhétre jelenik meg / SZABÓ PÉTER (ablak) vagyok a tél ki faggyal ölt vagyok ki táncolt bicskaélen vagyok korlát mi rég ledõlt vagyok sóhaj hideg szélben s ha kinézel ez ablakon magad látod fûben fában és majd rájössz egy szép napon nem veszel részt már csatában a madárfütty is te vagy tán és a rügy is (erõd fogytán zöldellsz tavalyról maradt gyep) és vagy a szomorú gyermek (lobbanó gyertya a tortán) néma hang másnak a torkán így nyílik rád ez az ablak (álmodj még) én aludni hagylak (Tájkép Zsókával) festett tájak távolában tovatûnt szelek érintik arcom, Kedvesem teste mellém hull, átöleltem, és ölelésünk lebeg már ezen a tájon, és ez a kép már maga a távol, hol csókja érint és a görbe utcák a hétköznapok szennyét felöklendik, ott, hol rátaláltam egykor, és ott, hova szavaim visszahívják, arcom érinti a sóvárgott táj, testünkkel lélegzik, és a múlt újra ránktalál, mint õszi lombok avarba hullt dirib-darabja, puha a lét, puha, mint a hó mi betakarja NAGYÁLMOS ILDIKÓ Várad A város vár, a város ad kilök magából, befogad esténként, míg ráng a test a perc szem alá ráncot fest kocsmavágy és lokálkéj parttalanul ring az éj az elme bomlik, megszakad másban leled meg önmagad ha ereidben szárnyra kél zúg, morajlik, mint a vér a gondolat, a hangulat a város vár, a város ad Két földrész között Mint kinek a távolság parányi két földrész között, sirályokat etetsz a széles partokon, homokba szíveket rajzolsz, hogy dagálykor magával vigye a tenger Figyellek, az enyémet mikor kanyarítod, mekkorára sikeredik, s merengsz-e fölötte, mielõtt eltörlöd egy mozdulattal Csak én álmodom tovább A várost immár mind a ketten láttuk Uram, s csak én álmodom tovább Ön elment, és itt maradt a stáb De filmre már hiába várunk És nem beszélnek rólunk krónikák Ön híres lett, én majdnem magányos Sír köröttem az õszülõ város Nem terem itt cannabis, se mák És befedték az égboltot a varjak Add, Uram, hogy semmit ne akarjak

4 IV 2003 március Fejezetek a temesvári magyar színjátszás történetébõl 3 A magyar színjátszás misszionáriusai A szétesõ Osztrák Magyar Monarchiából dr Róth Ottó ügyvéd és társai kétségbeesés szülte vakmerõséggel megkíséreltek függetleníteni egy darabkát, amikor a wilsoni elveket komolyan véve és érvényesítve 1918 õszén kikiáltották a Bánsági Köztársaságot Az új államalakulatnak azonban idõt és teret sem engedtek, hogy életképességét bebizonyítsa és igazolja, mivel a Maros és a Duna közötti területért két Antantcsatlós balkáni állam fenekedett Temesvárt elõbb a szerbek szállták meg, majd a francia gyarmati hadsereg vigyázta a rendet, diktálta a szigorúbbnál szigorúbb feltételeket s biztosította a románok 1919 augusztus 3-i bevonulását a Bánság fõvárosába Az elsõ világégést követõ összeomlás, országvesztõ zûrzavar közepette, a forradalmak, az egymást követõ katonai megszállások idõszakában is a Sebestyén Géza vezette magyar színtársulat hõsies példamutatással játszott tovább, s a bakacsinossá komorult légkörben is estérõl estére felment a függöny a Városi Színház deszkáin A temesvári magyar színjátszást a legsúlyosabb, a létét alapjaiban megrendítõ csapás 1920 november 2-án érte, amikor leégett a Fellner és Helmer tervezte színház épülete Nem sikerült kideríteni a Fekete Mihály tûzvész tulajdonképpeni okát Nem zárható ki a politikai indítékú szándékosság sem Sebestyén Géza mindenképpen arra kényszerült, hogy felkerekedjen és Magyarországra települjön át kiváló társulatával, amelytõl versekben, vallomásos írásokban búcsúztak el a temesvári újságírók és poéták Többen is Kürtösig kísérték el az együttest, amelynek távozását a nézõk is megkönnyezték A temesváriak többsége mélységesen átérezte, hogy igazából mit jelentett, milyen következményeket vont maga után a magyar Thália kényszerû kivonulása a Bega-parti városból A színházépület kiégését követõ nehéz években kisebb-nagyobb rendszerességgel Róna Dezsõ látogatott át aradi színtársulatával Temesvárra, ahol a Városi Vigadó rögtönzötten átalakított nagytermében vendégszerepelhetett,,rövid idõre szabott ideiglenes vendégszereplések is elegendõk arra, hogy mindinkább ráébredjünk arra a nagy kultúrhiányra, melyet a színház negatív fogalma jelent számunkra jegyezte meg a Temesvári Hírlap hasábjain közölt Az aradi színtársulat vendégszereplése címû cikkében a jeles zenetudós és orgonamûvész, Járosy Dezsõ A színház nemcsak a divatszerû szórakozás tárgya, hanem kultúrhely, hol irodalommal, drámával és a zenedramaturgia legidõszerûbb jelenségeivel tartunk fenn állandó kapcsolatot és elvállalhatlan érintkezést S ez a város, melynek közönsége már két éve nélkülözi minden ilyen elemi kultúrának alapfeltételeit, nemcsak naponta lesz szegényebb, hanem idõvel teljesen elveszíti majd az idevonatkozó lelki felkészültségnek azt a tartalékát is, melyet Temesvárnak régi, szép vidéki múltat jelentett vidéki színháza fejezett ki valamennyiünk számára Járosy Dezsõbõl sajnos a vátesz beszélt Róna Dezsõvel egyidejûleg a marosvásárhelyi direktor, Szabó Pál tett elszánt kísérletet 1923-ben a magyar nyelvû színjátszás újbóli állandósítására, meggyökereztetésére a Bánság szívében Vállalkozása a támasztott sokféle akadály miatt megfeneklett, hamar zátonyra futott Valamivel eredményesebbeknek és gyümölcsözõbbeknek bizonyultak Fekete Mihály erõfeszítései, aki 1924-ben szerezte meg a temesvári színház koncesszióját Vonzó és változatos mûsorrendet kínált a színházszeretõ közönségnek, amelyben az igényesebb drámák, színmûvek és a népszerû operettek egyaránt helyet kaptak Sorozatosan a Városi Vigadó nagytermében játszott, de ha a helyzet úgy hozta, a külvárosokat is sûrûn fölkereste Tartott elõadásokat a Gyárudvarban, a Novotny-, a Vízkeleti- és a Forgácstermekben, de a mehalai, az újkissodai s a Bessenyei-telepi kultúrházakban is Kisebb-nagyobb megszakításokkal Fekete Mihály aki mindenkor,,maga mögött érezte Temesvár közönségének bizalmát és szeretetét tartósabb ideig állomásozott együttesével a két világháború közötti évtizedekben a Bánság fõvárosában Igazgatóként, színészként, íróként és rendezõként teljes energiájával, tudásával és tehetségével a bánsági magyar színpadot igyekezett szolgálni Az ismert mûfordító és lapszerkesztõ, Franyó Zoltán vette át rövid idõszakra a temesvári színház vezetését 1926-ban Több-kevesebb rendszerességgel minden évadban átrándult társulatával Aradról a Bega-parti városba Szendrey Mihály színiigazgató Volt idõszak, amikor a két városra közös koncessziót adtak és állítottak ki a román hatóságok A Duiliu Marcu bukaresti mûépítész tervei alapján bauhausosan átbizáncosított, elrútított homlokzatú színházban a hosszan elnyúlt átépítési munkálatokat követõen a kereken 75 éve, 1928-ban megalakult Bánsági Magyar Közmûvelõdési Egyesület keretében tevékenykedõ ügybuzgó mûkedvelõ színjátszók tartották az elsõ magyar nyelvû elõadást, két temesvári szerzõ Gyõri Emil és Kálmán Andor Meghalok utánad címû sikeres operettjével Az elõadást Bakos László rendezte Fekete Mihály íróként is maradandót alkotott Szendrey Mihály Érzékeny érvágást, hatalmas csapást jelentett az erdélyi és a bánsági magyar színjátszás számára a bukaresti parlament által 1926 november 6-án megszavazott megkülönböztetõ adótörvény, amely a román nyelvû elõadások 13%-os jegyadójával szemben a magyar színtársulatokra 26%-os kötelezettséget rótt Az intézkedés bevallott célja: a magyar kultúra elsorvasztása, ellehetetlenítése, elnemzetietlenítése, mielõbbi elpusztítása Erdély, a Partium és Bánság területén Az állami terhek és kötöttségek növekedésével, a koncessziós feltételek és a cenzúra szigorodásával, valamint a megélhetési és a társulatfenntartási költségek emelkedésével párhuzamosan a gazdasági világválság s a kisebbségi sors gerjesztette elszegényedés, valamint a tömeges elvándorlás miatt jelentõs mértékben csökkent a közönség támogatása is A kisebbségi színházak a királyi Romániában egyáltalán nem részesültek állami szubvencióban Több színtársulat csõdbe jutott, a városok jelentõs hányadának magyarsága egymaga képtelen volt egy színházi együttest eltartani A huszas-harmincas évek fordulójára a romániai magyar színjátszás egésze kritikus helyzetbe került, anyagilag teljesen ellehetetlenült,,a temesvári magyar színjátszás sorsa szoros összefüggésben áll az államhatalom azon törekvésével, hogy a városokat romanizálni akarja s ezért csak bizonyos korlátok között engedi a magyar színjátszás érvényesülését, másrészt a magyar közönség nagymértékû elszegényedésével, sem Temesvár egyedül, sem a szomszédos Araddal együtt nem képes ma már egy teljesen önálló magyar színtársulatot eltartani A jó színház kérdése üzleti ügy is, amihez tõke kell, ezzel pedig az eddigi színigazgatók nemigen rendelkeztek: mindezen körülmények eredménye gyanánt a magyar színügy a Bánságban erõsen visszaesett, a vidéken kószáló, gyakran ripacsokból álló társulatok pedig sokszor csak szégyent hoznak a magyar színügyre összegezte beható helyzetelemzése végkövetkeztetéseit A bánsági magyarság húsz éve Romániában címen 1939-ben Budapesten megjelentetett könyvében Jakabffy Elemér és Páll György A tarthatatlan helyzetet orvoslandó, az Országos Magyar Párt kezdeményezesére és szorgalmazására részvénytársaságot hoztak létre, amely megkísérelt egy tõkeerõs színházi rendszert kialakítani, szervezni Az as évadtól kezdve a Janovics Jenõ vezette színtársulat tartott elõadásokat kéthárom hetes ciklusokban Kolozsváron kívül Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Aradon és Temesváron is Pár esztendõvel késõbb Kolozsvár mellett Nagyvárad, Arad, Temesvár, Marosvásárhely és Brassó magyarságát látta el igényes, színvonalas színházi elõadásokkal az 1933-ban megalakult Thália Részvénytársaság mûködtette színtársulat, amely prózai és operettegyüttest fenntartva egész Erdély színháza kívánt lenni A vállalkozás elnöke báró Kemény János, a jeles mecénás és szépíró, az Erdélyi Helikon írói Közösség életrehívója és házigazdája volt, aki vagyonából sokat áldozott a romániai magyar színjátszás felkarolására, folyamatos támogatására is Az ügyvezetõ igazgatói feladatkört Parlaghy Lajos látta el, aki korábban Nagyváradon volt színidirektor Az új intézmény lelke, szellemi vezetõje a fõrendezõ Kádár Imre volt Érdemdús rendezõi tevékenységet bontakoztatott ki Erdélyben a harmincas évek végén Szabados Árpád színész-rendezõ is Alkalmilag díszlettervezõként vagy rendezõként segítette a színtársulat tevékenységét gróf Bánffy Miklós próza- és drámaíró Több szabadtéri elõadást is rendeztek ebben az idõszakban Kolozsváron, Brassóban, Temesváron, Aradon, Tordán és Máriaradnán Példás erõfeszítések árán a Thália Rt -nek sikerült maradéktalanul betöltenie vállalt küldetését Az együttes az 1930-as évek végén kereste föl több ízben is a Bánság fõvárosát Hatéves kihagyás után 1938 õszén Kádár Imre igazgató-fõrendezõ, Gróf László helyettes igazgató-fõrendezõ, Szabados Árpád dramaturg-rendezõ, Stefanidesz József és Schreiber Alajos karmesterek vezetésével a Thália Rt 46 színésze és színésznõje érkezett két hétre Temesvárra, ahol Alfred Gntery Hatodik emelet, Meller Rózsi Vallomás, V I Popa Muskátlis ablak, Ábrahám Pál Júlia, Bókay János A rossz asszony, V Eftimiu Prométheusz, Nyírõ József A Jézusfaragó ember, Boothe Asszonyok, Szilágyi-Losonczi Egyetlen éjszakára címû darabjait, illetve operettjeit játszották A fõszerepeket Bázsa Éva, Beness Ilona, Czópán Flóra, Erényi Böske, Fényes Alice, Harmath Jolán, Sándor Steffi, Csengeri Aladár, Csóka József, Deésy Jenõ, Lantos Béla, Nagy István, Rajnai Sándor, Réthelyi Ödön, Jenei János, Fülöp Sándor, Tóth Elek és Tompa Sándor alakította Az Erdélyi Helikon 1939-es marosvécsi találkozóján gróf Bánffy Miklós a részvénytársaság félévtizedes tevékenységének mérlegét megvonva elégedetten szögezhette le: Ez a színház ki tudja elégíteni az összes nagyvárosok jogos igényeit, s emellett egy-egy napra bár, kisebb helységekben is tanúságot tehet színházi kultúránk színvonaláról Egyidejûleg két-három városban is játszottak az együttes próza- és operettrészlegének tagjai Elévülhetetlen érdeme a Thália Rt színtársulatának, hogy az egyetemes és a magyar drámairodalom klasszikus és kortárs értékeinek népszerûsítése mellett megkülönböztetett gondot és figyelmet fordított az erdélyi magyar drámaírás felkarolására, serkentésére, remekei felmutatására Az együttes elõadásában kerültek a rivaldák fényébe Tamási Áron, Kós Károly, Nyírõ József, Bánffy Miklós, Áprily Lajos, Hunyady Sándor, Nagy István, Walter Gyula, Tomcsa Sándor, Szentimrei Jenõ színdarabjai A bemutatók némelyike Temesvárott is visszhangos sikert aratott A kolozsvári színtársulat bánsági vendégszereplései gyakorta akadoztak, különbözõ okok miatt elmaradtak Nemegyszer elõfordult, hogy 8-9 hónapig egyetlen színházi elõadást sem tartottak a Bega-parti városban A hivatásos színtársulatok hiányát, távolmaradását a rohamosan szaporodó magyar mûkedvelõ csoportok siettek pótolni Minden városrész, civil szervezõdés, egylet, szakmai tömörülés fenntartott egy vagy több magyar színjátszó együttest, amelyek miként Jakabffy Elemér és Páll György fentebb már idézett könyvében megjegyezte,,a valóságban sokkal fontosabb szerepet töltenek be ezen a téren, mint a nemzetközi divatos operetteket játszó hivatásos színtársulatok SZEKERNYÉS JÁNOS

5 2003 március V Megszólaltatta a Mindenség zenéjét Gyermekkori élményeim közül a legmaradandóbb számomra a huszadik század nagy zenei titánjával, Bartók Bélával való találkozásom volt Szüleim nagyszentmiklósiak lévén, közeli ismeretségben állottak a Putics családdal, a Bartók család leszármazottaival Idõs Bartók Béla nõtestvére, Izabella egyik lánya, Mariska, férje után a Putics nevet vette fel Ifjú Bartók Béla 1936-ban tartott hangversenyt Temesváron, melyre én is elmentem a Putics család egyik lányával, Natáliával A nagy zeneszerzõvel való találkozásom kihatott egész életemre, szinte ösztönösen kutattam Nagyszentmiklós nagy fiának és családjának e tájhoz fûzõdõ Kányádi Sándor Húros és ütõhangszerekre Bartók Béla emlékének Dob dadog Dobok Nyûtt hegedû vonyít Tört, szaggatott dallamok közt keserû fohász tétováz Erdõ sûrûjébõl csillag magasába ágazott fának ágak roppanása Tánc Zöld füvön tûzözön Lánc Eszterlánc Meteorzuhanás Elektronrobogás Örvény Törvény Rend Szarvasok futása, gerlicék búgása Csend Nyers fából a hegedû, él a dob kutyája Rügyezik a hegedû Dér jön a kutyára Bartók Béla / / A nagyszentmiklósi panteon Bartók Béla bánsági indíttatásáról, vissza-visszatérõ gyûjtõútjairól, csodálatos tavaszi hangversenyeirõl több kötetnyi tanulmányt írtak a szakemberek Egyetlen egy, a maga nemében szerény, de érzelmi tölteténél fogva egyedülálló munka a néhai Szõcs Gyula, nagyszentmiklósi tanár kéziratos hagyatéka az, amely feltétel nélkül ebben a több nemzetiségû, a kölcsönös összetartozást ápoló légkörben látja az egyetemesség felé vezetõ út kiindulópontját A vidéki Bartók-kutató panteonjában sok évtizedes munka gyötrelme és eredménye áll, a szülõföldhöz való ragaszkodás hûségérõl és tiszteletérõl vallva az utókornak Ebbõl a kéziratos hagyatékból olvashatnak egy részletet Bartók Béla ötesztendõs korában E Grósz felvétele, Nagyszentmiklós NAGY LÁSZLÓ Bartók és a ragadozók Nem az erdõ, nem a levegõ meg a víz remek királyai, nem ezek a vadak ólálkodnak és õrjöngenek a szívünk körül Hajunkat oroszlánsörénnyel elkeverni veszélytelenebb, mint megértõen pillantanunk az emberségébõl kivetkõzött lényre A század éghajlatában ez a legnagyobb ragadozó ijesztõen elszaporodott, szaporítva a fondorlatos intézményeket, megfosztva hivatásuktól a tündöklõ találmányokat A traverz-erdõk, a kábel-dzsungelek, a mûanyag-habok felett sugárzik ez a szégyentelen fajta: új ragadozókat toboroz, Kassák Lajos Bartók Béla Szóljunk valamit a zeneszerzõrõl is Láthatod szárnyas kabátban a dobogón s az utcán, amint levett kalappal sétál a reggeli napsütésben Olyan vékony, mint a halszálka olyan fehér, mint egy liliom de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át csörömpöl, sír és néha ugat hogy elsötétül az ég s házak falai beomlanak Egyáltalában nem arra való figura hogy a gyermekek elé álljon és megtanítsa õket kesztyûbe dudálni s a szülõk iránti tiszteletre Csak álmában fordítja felénk az arcát csak muzsikál nekünk és soha nem kérdezi, jelen vagyunk-e az Úrfelmutatás pillanatában Naponta átlépi a jó és rossz határát s néha tarka virágcsokorral a kezében érkezik meg onnan, ahol a tûz kialszik a szüzek eltûnnek és a katonák meghalnak Senki sem hinné el, hogy õ az a furcsa ember akit az angyal tüzes karddal kiûzött a Paradicsomból Pedig kétségtelen, csakis õ lehet az a Sátán, aki levett kalappal sétál, vagy odaül a zongorához csörömpöl, sír és néha ugat olyan irtóztatóan hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak kapcsolatait, kötõdéseit Ebben a munkámban több esetben is segítettek a Putics család leszármazottai Tanulmányozni kezdtem a helybeli levéltárban lévõ anyagot, a korabeli sajtót, majd a temesvári, kikindai és zrenjanini levéltárakat kutattam fel A Putics családtól kaptam meg Bartók családi albumát, 1977 õszén, amikor váratlanul meglátogatott a Brazíliában, illetve Jugoszláviában élõ Putics Sándor és Gyeorgyevics szül Putics Natália, magukkal hozván a régen keresett albumot A majdnem száz éves album 96 fényképet tartalmazott Az elsõ lapot egy szép virágos rajz és az 1884-es év beírása díszíti Majd sorban következnek a fényképek, a szülõk és rokonok fényképei A Bartók család nem bánsági eredetû A magyarországi Borsod megyei Borsodszirákról származik Id Bartók János, a zeneköltõ dédapja 1816-ban Magyar Csernyén mint jegyzõ tevékenykedett 1851-ig, majd Zrenjaninban él mint Torontál megye telekkönyvi vezetõje Felesége Bozsovics Katalin volt, családjuk három fiú- és nyolc leánygyermekbõl állott Az elsõszülött fiú apja nevét kapta, tehát szintén János, a zeneköltõ nagyapja, aki mint a nagyszentmiklósi mezõgazdasági iskola vezetõje került városunkba 1863-ban Felesége Ronkovics Matild volt Házasságukból négy fiú- és hét leánygyermek született, köztük Béla, a zeneköltõ apja Nagyszentmiklóson Bartók János megszervezi a mezõgazdasági iskolát Róla így ír Iulian Grozescu bánátkomlósi hírlapíró és szerkesztõ, 1866-ban tett nagyszentmiklósi látogatását követõen: Magyar nemzetiségû, de beszél románul, szerbül és németül Annak ellenére, hogy nem olyan tökéletes ezekben a nyelvekben, mégis megtesz mindent, hogy tanítványainak anyanyelvükön magyarázza el a tananyagot Bartók János gyermekei között volt id Bartók Béla, a zeneköltõ édesapja, aki Kolozsváron végzett között mezõgazdasági tanulmányokat, majd átvette a nagyszentmiklósi mezõgazdasági iskola igazgatóságát Voit Paula tanítónõvel kötött házasságából született 1881 tavaszán, március 25-én egy fiúgyermek, akit szülei az apja után Bélának kereszteltek Ekkor még senki sem tudhatta, hogy a Bartók család az emberiséget az egyik legnagyobb zenei tehetséggel ajándékozza meg Keresztszülõi a Nagyszentmiklóson jól ismert Schreyer Viktor és neje Schreyer Viktor ügyvéd volt, több helyi lapnak kiadója és szerkesztõje, s ugyancsak õ írta meg elsõként a város monográfiáját Mint a Bartók család közeli barátja, mûveiben több ízben idéz fel értékes emlékeket Bartókékról Ismeretes, hogy a kis Béla zenei hajlama igen korán jelentkezett Másfél évesen felismert egy dallamot, hároméves korában ritmusérzéke is igen fejlett volt, négyéves korában egy ujjal kipötyögtette a zongorán az ismert dallamokat Zenei fejlõdése jól haladt, itt, Nagyszentmiklóson kezdi meg elsõ gyermekkori nagyobb kompozícióját, a Duna folyását A Bartók család 1889-ben elköltözött Nagyszõlõsre, de kapcsolatuk a szülõvárossal nem szûnt meg Bartók Béla 1903-ban tartja elsõ nyilvános hangversenyét Nagyszentmiklóson, ezt követõen többször is koncertezik Temesváron, majd vállára veszi a világsiker és tovább szárnyal az örökkévalóságba Nagyszentmiklós õrzi bölcsõhelyének emlékét, a Cerbului utcai házra emléktábla került, míg a Nákó-kastélyban állandó jellegû dokumentum-kiállítás õrzi a város nagy szülöttének emlékét SZÕCS GYULA új áldozatokat kaparint magának Mert századunk emberét a képmutató ragadozók bûvölik E fordított orfeuszi helyzetben az édes muzsika csak azt jelentené, hogy velük parolázol Már a fiatal Bartók azt mondja: Nem! Se álerkölcs, se álmûvészet A szívdöglesztõ álarcokat zenéje acélujjaival tépi le Mert emberi fenség: eleve idegen tõle a marakodás Új ritmikájú Sárkányölõ mondanám, de ez a szimbólum föltételezi a programos harcot Bartók öntörvényû konok csillag Nem készül semmiféle leszámolásra, nem keresi a gátló és gonosz hatalmakat, de találkozik velük, de gyémántfejjel ORBÁN JÁNOS DÉNES rovata DEBÜT Noszlopi Botond A hárpiákhoz (Anettnek) Vidd a lelkem, Kelainó, vidd, röpítsd el messzire A rácson túl, hol felajzó a lét szirének éneke Vidd, ne várj még holnapig, kinyílni úgyse nyílok, hisz sovány föld a talpam itt, alatta meddõ sírok Aelló, szórd rám záporod, hamvaszd ki, oh, a lángot, lássad: száradtan tátogok akár egy barna Van Gogh Podargé az én gyors lovam te húzd csak most a szánom, tiéd legyen e szép roham, mit betetéz az álom És végül dicsõ Oküpet, kiben még van reményem, aki Podagrét üli meg vigyél, röpíts serényen Látjátok, régen várnak ott, hozzám hasonló lelkek, nem leszek többé hányatott, de Benned élõ herceg Születésnap Fölváltottam az életem harmadik rongyos tizesét Váróterem Mi mindig várunk, Várunk csak egyre-másra, Várunk új bûnbeesésre, Várunk új feloldozásra Mindig, jaj, nagyon Sietvén Elõre, gyorsan Bennünk szigorú ultimátum Pattogó parancsa harsan Üldözve vagyunk és üldözünk És várunk nagy rajtakapásra Áldozatunkra, gyilkosunkra, Ellenségre vagy ölelõ társra S beõröl nagy malomkerékkel Õs ellenségünk: az idõ s a tér Testünkbõl földbe és égbe patakzik Sietve lelkünk s gyorsan a vér beléjük ütközik mindig Így süvít a pályán végzetesen, de mint mûvész, diadallal Élete volt keserû is, csömörös is Menekült volna a grönlandi cethalakhoz, a Tûzföld ércein bõgõ vadak közé Mégis azt mondja: Nem! Az ember nem adhatja meg magát Se a hatalmas bánatnak, se bármely dögvész-országnak Az ember szerelmével s férfias haraggal ment a halálba A ragadozók pedig a sírig követték Elhengerített kövénél megsebezve a zenétõl vinnyognak és átkozódnak ma is, és nem bírnak szabadulni tõle soha Nekik Bartók az elkerülhetetlen sorscsapás Nekem példa és megváltás, mint a legfényesebb árvák: Ady és József Attila Õt látom a magasban, fehéren izzó haját, a sztratoszférákat legyõzõ szemeit Tenyerében óra: méri és ellenõrzi a Mindenség zenéjét

6 VI 2003 március Petõfi pokoljárása és megidvezülése Tételezzük fel, hogy Petõfi nem hal meg fehéregyházánál, hogy túléli a csatát és onnan kerül orosz fogságba, majd Szibériába Tételezzük fel, hogy a mendemondák igazak, a Morvaiexpedíció megalapozott és a poéta nem a harc mezején esik el Továbbá képzeljük el, hogy errõl valaki ír egy könyvet Az olvasó automatikusan azt várná el ettõl a mûtõl, hogy ismét a költõóriással, a szabadságharc szó-szólójával és képviselõjével találkozzon Mivel hogy ez másképp nem is lehet, mivel hogy ezt így szokta meg a szelíd olvasó, mert így tanították neki az iskolában és így olvasta a könyvekben és így hallotta március 15-én és ezért tudja, hogy Petõfi Sándor a legnagyobb magyar költõ és népi, s hogy ráadásul a szabadságharc fõ-fõ képviselõje No de kellemeset csalódik, aki erre számít, ugyanis a Szerzõ, aki Petõfi Sándor íródeákjának, üzeneteinek hûséges átvevõjének, értelmezõjének, s hébe-korba neki-nekibátorodott tovább göngyölítõjének nevezi magát anélkül, hogy megcsorbítaná a költõóriás nevét, hírét és tehetségét végre olyan kérdéseket taglal, olyan lehetõségeket kínál fel az olvasóközönségnek a Petõfi életmû recepciójával és kanonizálásával kapcsolatosan, melyekrõl, úgy tûnik senki sem írt eddig, vagy legalábbis nem olyan nyíltan, részletesen és lényegre törõen, mint ahogyan ebbõl a mûbõl kitetszik Már a cím Úristen! Engedj Meghalni! és az alcím Petõfi Sándor pokoljárása és megidvezülése is minden eddigieknél provokatívabb A Szerzõ nem más, mint egyik világhírû nyelvészprofesszorunk, az a Makkai Ádám (Ignácz Rózsa fia, Makkai Sándor író-püspökünk unokaöccse), aki 1935-ben Budapesten született, és aki az 56-os forradalom után menekült Amerikába A jelenleg a chicagói egyetemen tanító Makkai diplomáit a Harvardon és a Yale-en szerezte, volt Ford ösztöndíjas és német, francia, orosz és latin tanár a Hawaii szigeteken Doktori disszertációjának anyaga, (Idiom Structure in English Az angol nyelv idióma-rendszere) öt földrészen vált idézett alapmunkává Mind Amerikában, mind Magyarországon jelentek meg verseskönyvei Az õ szerkesztésében jelent meg a magyar költészet angol nyelvû, ezeroldalas antológiája, melyért 1999-ben Köztársasági Aranyéremmel tüntették ki Legújabb mûvének témakezelése és megvalósítása megragadóan friss és eredeti Úgy próbál megdönteni egy irodalmi kánont, hogy felhasználja az általa propagált eszközöket, de azokat aktualizálva, új helyzetekbe állítja és épp ezáltal teszi a nevetés tárgyává Mert a Makkai Ádám Petõfije a megszokott kanonizált, dicsõített költõóriáshoz képest hol túlságosan is emberközelben van Baász Imre, grafikusmûvész (1941, Arad 1991, Sepsiszentgyörgy) Diplomáját 1972-ben Kolozsvárott a Ion Andreescu Képzõmûvészeti Fõiskola grafika szakán szerezte Diplomamunkája a Kalevalához készített illusztráció-sorozata, amelyért 1972-ben a Nemzeti Könyvszalon ezüstérmét kapta 1970-tõl rendszeresen részt vesz hazai és külföldi kiállításokon Grafikától performanszon és installáción keresztül díszlettervezésig a képzõmûvészet minden területén jártas 1975-ben illusztrálja a budapesti Európa Kiadó felkérésére újra a Kalevalát 1978-ban a lugánói Ex Libris Kongresszus kiállításán második díjat kap 1981-ben megszerzi az elsõ országos kortárs képzõmûvészeti tárlatát MEDIUM I címen 1986-ban a Képzõmûvészek Országos Szövetségének grafikai nagydíját kapja Több kiállítás szervezõje: Madár (1986), Rajz, Szín, Forma (1987), A ház (1990) Finnországban tartózkodik egyéves Kalevala-ösztöndíjjal 1988-ban egyéni kiállítása van Stockholmban az Etage galériában 1990-ben kitalálja és megszervezi az elsõ AnnArt performansz napokat a Szent Anna-tónál 1990-ben csoportos kiállításon vesz részt Arnheimben Hollandia 1991-ben megszervezi az elsõ nemzetközi képzõmûvészeti tárlatát MEDIUM II címen között a sepsiszentgyörgyi múzeum mûvészeti részlegét vezeti 1989-tõl haláláig a helyi Képzõmûvészeti Szövetség elnöke 1989-ben a Kolozsvári Színház díszlettervezõje 1990-tõl haláláig a bukaresti Academia de Arte képzõmûvészeti fõiskola tanára 1991-ben létrehozza az ország elsõ mûvészeti alapítványát ARTEMIS címen, amely ma az õ nevét viseli Meghal 50 éves korában 1991 július 16-án, Sepsiszentgyörgyön 1994 szeptember 23-án életmû-kiállítása nyílik Budapesten a Budapest Galériában, mely a budapesti Õszi Fesztivál nyitókiállítása 1995 május 7-én Veszprémben a Csikász Galériában gyûjteményes kiállítása nyílik 1996 január 19-én életmû-kiállítása nyílik Bukarestben a Nemzeti Színház Etage Galériájában Az mellyeket lejegyzett vala mi Mesterünk, Petõfi Sándor íródeákja, üzeneteinek hûséges átvevõje, értelmezõje, s hébe-korba neki-nekibátorodott továbbgöngyölítõje, Makkai Ádám, Anno Domini 2002-ben, Petõfi Sándor elsõ közismert e földi megtestesülésének száznyolcvanadik évfordulóján (a barguzini fogság részletezése), hol pedig a költõóriásoknak kijáró jutalomként a pszichoszférában kalandozik a Dalai Láma illetve Kõrösi Csoma Sándor társaságában, hol pedig a platánfa vagy a Szent Gellért szobor segítségével indul fontos idõutazásos nemzetmegmentõ sõt világmegmentõ akciókba De ezt sem csak úgy, mert hogy meggyõzõdjék róla, hogy valóban Csoma Sándorral és Dalai Lámával van dolga: Felkap egy nagy, letörött ágat, és mérgesen vagdalkozni kezd a levegõben Valahányszor eltalálja akár a Lámát, akár Kõrösi Csomát, a jókora husángnyi ág minden ellenállás nélkül megy át rajtuk, mintha csak vetített képek volnának Petõfi dühödten a saját bal lábára vág a husánggal, iszonyú fájdalmat érez, és hangosan felordít (p ) Íme a humor és a paródia finoman megszõtt hálója De ugyanakkor a szerzõ úgy blaszfemizál, hogy közben dicsér és elismer, vigyáz a paródia, a gúny és az elismerés egyensúlyára Mert, a könyvben végigpróbált mûfajok sokasága (forgatókönyv, a hollywood-i filmtechnika utánzásával, átírások, variációk, szonett, napló stb ), a verselés változatossága (jambusok, anapesztusi sorok, hexameterek, hangsúlyos verselés, szimultán verselés stb ) a formai bravúr mind a Petõfi elõtti tisztelgésre vallanak, kiemelve egy olyan oldalát a költõnek, melyrõl a forradalmár költõt dicsõítõ kánon megfeledkezik Olyan kánonromboló diskurzus ez, mely leemeli a pillérrõl az oszlopszentet és párbeszédbe elegyedik sõt a bõrébe bújik és innen építkezik kifelé Az Úristen! Engedj meghalni! szerepjátszás voltaképpen, mely közelebb hozza a tárgyat, és ezáltal a nyers áltudományoskodó szöveg helyén egy szórakoztató, olvasmányos és hozzáférhetõ textus áll Makkai megírja Petõfi Sándor fehéregyházi füzetét, a barguzini fogság naplóját, a tibeti füzetet, Szendrey Júlia, Petõfi István, Petõfi Zoltán, Horváth Árpád kiadatlan verseit, a fiktív és a valós elemek kombinatorikájából rakva össze a kerek egészet Mindemellett a több szálon futó cselekmény és bonyolult szerkesztési mód is a teljesség képzetét adja De a nyelvezet is pont olyan szókimondó, magabiztos és tabut nem ismerõ: Sándor! Te élsz! Lihegsz a bõrömön! / Itt állsz mellettem majdnem minden éjjel / Gyûlölve vágylak és tépnélek széjjel, / tótágast állsz minden szõrömön (Szendrey Júlia Petõfi Sándorhoz írott, Szibériába küldendõ kiadatlan versei, p 167) De ugyanakkor magán viseli a petõfies jegyeket is, attól függetlenül, hogy szófordulatról, mozaikszerûen beékelt eredeti Petõfisorról vagy akár korabeli helyesírásról lenne szó: Hej, mi a kõ, kend Kõrösi / e platánban lakozik itt bent?, vagy: Hej, mi a kõ de nicsak, nõ a harci lárma / Kegyed úgy fest itt, mint a Dalai Láma (51) Kritikája, magasztalása és számvetése a költõi sorsnak és költészetnek, mely mindennel szembeszáll és állandó jelleggel újít, de a külsõségektõl függetlenül lényege változatlan SZÕCS NOÉMI IMOLA Makkai Ádám: Úristen! Engedj meghalni! Petõfi Sándor pokoljárása és megidvezülése Val(lát)omások Árgus C E T Belvárosi Kiadó, Székesfehérvár Budapest, 2003 Könyv BAÁSZ IMRE»Itt mindig fújt a szél«nehezen létezünk itt, nehezen teremtünk önálló értékeket, és még nehezebben tudjuk ezt a szellemi frissességet megteremteni ezeken a tájakon Ezen a furcsa szélvédett területen Emberek! Én most berúgtam Én nem tudom meddig élek Ezt a szalagot, Szilágyi Réka, nagyon kérlek, hogy õrizd meg Másold át, recsegjen, ropogjon Ezt, amit itt próbálok én megteremteni, ezen a kurva szélvédett területen Illyés Gyula mondta, hogy ez egy szélvédett terület A 30-as években Németh László szélvédett, poros világnak ismerte Szentgyörgyöt Farkas Árpád szélvédett területen vált azzá a költõvé, akivé válhatott Én megtagadom! Itt nem volt szélvédett terület sohasem Itt nagyon fújtak a szelek Itt mindig fújt a szél Itt a Nemere nevû szél fújt, uraim Ettõl menekült mindenki! És aki ittmaradt és nagyon kevesen maradtak itt, azok odatették a lábukat és megtámasztották a recsegõ-ropogó ajtókat Hiába tört az üveg és szakadt a függöny- ezek az emberek itt maradtak Székellyé ittam magam És székellyé innám magam újra Bár Azt a határmenti, határõr koncepciót nem fogadhatom el, mert egy vaslapra egy székely csak két lukat fúrjon, ha két lukat kérek, ne hármat Számunkra ez lehetõség Intézményt kell teremtenünk magunknak, és ha nem léteznek intézményeink, akkor kulturális intézményeink helyett önmagunknak kell intézménynek lennünk és önmagunknak kell megteremtsük (megteremtenünk?) saját intézményrendszerünk szervezeti szabályzatait, adminisztratív szerkezetét Mindent, mint egy jezsuita szerzetes Végig kell gondolni és megteremteni azokat az értékeket, amik átvészelhetik vagy átvihetik ezt a közösséget egy olyan pusztulásra ítélt perióduson, szakaszon, ahol a kollektív szellem csapong faltól falig és veri véres agyát önmagához Nekünk ez lényeges, hogy tisztán kikerüljünk ebbõl a gázkamrából Egyetlen lehetõségünk: hogy önmagunk intézményei legyünk Mûvészetet, irodalmat, színházat teremteni új alapokra, új értékekre Ezt csak úgy lehet, ahogy a csirke nyakát elvágod Egyetlen lehetõség új premisszákra Ne A Dél kísértése Papp Attila Zsolt elsõ verseskönyvének címe már sokat elárul a kötet tartalmáról, amelyben Észak és Dél, a jó és a rossz vív csatát de úgy, hogy közben még poénokra, egy-egy rímversenyre is futja az idejükbõl A Dél kísértése lapjait forgatva, rögtön rájövünk, hogy itt egy jól kitalált költõi én, megszólalási stílus szövegeit olvashatjuk Egy olyan szerzõ verseit, aki pontosan körülhatárolja azt a területet, amit bemutatásra szán Már elsõ olvasásra is feltûnik, hogy számos idézetet, mottót használ a szerzõ, hogy jó néhány városnév szerepel a könyvben, az irónia összevegyül a nagyon is komolyan vett, õszintén felvállalt lírai hanggal Ami az idézeteket és a városneveket illeti ilyet manapság már minden költõnél találunk, hogy csak a lassan középnemzedékesülõ Térey János varsózásait, vagy Orbán János Dénes kolozsvári utalásait említsem Ebbõl a szempontból még nem igazán feltünõ Papp Attila Zsolt kötete, de a kötelességét rendesen teljesíti; elvégre rendes költõ az Üllõi úton biztosan a fákról ír költeményt De nézzük csak meg milyen helyekrõl olvashatunk: Kolozsvár, Ithaka, Budapest, Velence, két északibb, két déli hely Elvileg e földrajzi PAPP ATTILA ZSOLT A délután-sziget Szántai Jánosnak És bármit mondanak a bölcselõk, hogy nem is létezett a délután, mert felfalt Kronosz minden napszakot (õk ezt hiszik; és meghalnak bután) a délután egy úszó, zöld sziget, magányosan a szürke óceánban, az idõ másik szegletébe dobva: egy történet, egy évszak és egy táj van, egy pillanat, amikor behörpinted a sörhabot lustán egy nyárikertben, egy nõ, aki az asztalodhoz átül, majd együtt mentek le a partra ketten, és látjátok: a végtelen hogy szûkül, és gonoszul, hogy részeire bontson minden egészt A hely, a helyed megvan Hát postázd magad túl a horizonton Az üzenet: egy ismeretlen város, úszó sziget egy óriáspalackban; s míg elpusztul az este és a reggel: a délután örök és halhatatlan terek között is járhatná vándorútját a kötet verseinek hõse, de nem biztos, hogy így van Egy pillanatra hagyjuk pihenni a földrajzi helyek kérdését és térjünk át a szellemiekre Ha valaki elsõ kötetet vesz kézbe jobban figyel arra, hogy mennyire is érzékelhetõ a tehetséges ifjú szövegein a mesterek hatása, az (idézetekkel) megidézett szerzõk: Kavafisz, Rimbaud, Bacovia, stb hatása csak a mottóként felhasznált szövegrészek és a kötetbeli versek közötti dialógus szintjén érhetõ tetten Érdekes az, ahogy a kötet címadó versében eljátszik a híres Salvatore Quasimodo sor hangulatával (,,Többé senki sem húz vissza Délre ), de közben megtartja a távolságot a saját és az olasz költõ szövege között Az önmagát városokba, tájakba helyezõ testrõl és a szellemrõl szót ejtettem már, de nem hagyhatom ki az érzelmeket, a szövegekben megjelenõ szerelmi izzás milyenségét, hitelességét, hiszen a kötet kb fele ilyen költeményekbõl áll Az elképzelt jövõ és a filmszalagként visszapörgetett múlt közül inkább ez utóbbiban mozog otthonosan a szerzõ, ilyen felidézõ (de nem nosztalgiázó) gesztusoknak köszönhetõek a kötet legjobb darabjai Ilyen például a Míg felöltözött címû vers, amely a bensõséges hangot összegyúrja a pontos leírással Papp Attila Zsolt olvasót megkísértõ elsõ kötete azonban felvet egy kérdést: az (ön)ironikus, teljesen szétesõ ént, vagy pedig egy egységes, öntörvényû személyiséget látunk majd viszont a következõ kötet lírai hõseként? Papp Attila Zsolt: A Dél kísértése (versek) Erdélyi Híradó kiadó, Kolozsvár, 2002 KARÁCSONYI ZSOLT hagyományt õrizz! A hagyományõrzés úgyis fut a maga tehetetlenségében tovább És ez nagyon jó, de párhuzamosan emellett a kísérlet, az újkeresés, a továbbnézés, a kozmopolitizmus, a pozitív kozmopolitizmus nagyon fontos: mi történik Európában? Ott bedobják a követ- csobban Itt bedobják még gyûrût sem vet Na, úgy dobd be, olyan pocsolyát áss, hogy gyûrûzzön! Úgy gyûrûzzön, hogy eljusson Európába! És ez már rögeszme: végigfutni a folyósón, visítani de gyûrûzzön! Mindenfelé! Na, kapcsold ki! (1991 június 12, lejegyezte Szilágyi Réka) [A fenti szöveg részlet az elõkészületben lévõ Baász Imre albumból, amely a sepsiszentgyörgyi Médium Kiadó gondozásában fog megjelenni ]

7 A pacsirta magányossága Kákova község nincs a világvégén Temes és Krassó-Szörény megye határán fekszik Nekem mégis úgy tûnt, hogy a senki földjén járok Ismeretlen emberek, soha nem járt utcák, takaros házak között kerestem az egykori temesvári díva utolsó menedékhelyét Kulcsár Juliskához vittem üzenetet, 1976 nyarán Endre Károly kért meg, hogy keressem fel régi jó ismerõsét, aki onnan, a nagy magányból fordult hozzá segítségért Azt írta, hogy beszélgetni szeretne valakivel, érzi, hogy ránehezednek az emlékek és nincs kivel szót váltania Egy újságban olvasta, hogy régi barátja, Endre Károly, a költõ nyolcvan esztendõs és arra gondolt, hogy illik üdvözölnie, hiszen könyvtárában õrzi dedikált köteteit Elõveszem jegyzeteimet, hogy felidézzem azt a régi találkozást Az egykori Bojinca-kúria a település központjában, régi patináját õrizve várta a vendéget Megboldogult férje falujában, a régi birtokon élte öregkorát az egykor ünnepelt mûvésznõ Nem az egész épület állt rendelkezésére, annak csupán egy kis lakrésze, szobakonyha, a többit más célokra használták a község gazdái Mégis, ebben a megtartó, utolsó fényt õrzõ, régi jómódra emlékeztetõ, idõben megdermedt lakásban úgy éreztem magam, mintha egy fogadásra érkezett vendégsereghez tartoztam volna Az idõs asszony arcán kivirul a mosoly, amikor meglát Kisasszony, kerüljön beljebb! Elnézést a rendetlenségért, de nyolcvanegy évesen az ember már nehezen tud gondoskodni magáról Mióta az uram meghalt, itt maradtam magányosan, az emlékeimmel beszélgetek, na meg a régi lemezjátszóval Felteszek egy lemezt, hallgatom a híres operaáriákat, aztán felvidul a lelkem, s azt mondom a világhírû sztárnak: Szervusz pajtás, ma veled énekeltem! A lakást fürkészem Berámázott fényképek a falon, régi festmények, könyvek sokasága Hirtelen mintha kigyúlnának a reflektorok és a szoba pillanatok alatt színpaddá változik Az õsz hajú asszony követi minden mozdulatomat, már-már kérdezném, hogy ezen a képen is õ van és hogy melyik szerepben, amikor szinte észrevétlenül átváltozik ismét mûvésznõvé Temesváron ünnep volt számomra minden elõadás, Szerb Antal az irodalomtörténet legmagasabb feladatának azt tartotta, hogy elõkészítse a nagy egyéniségek megértésére való intuíciót Irányítást, intellektuális felszerelést ad Ennél többet nem tehet Azóta elég sok idõ eltelt, s kiderült, hogy bizony ennél sokkal többet is tehet Szakács István Péter a kanadai magyar irodalom történetét* írta meg Egyáltalán nem eredménytelen vállalkozás Itt-ott mintha megtorpanna, érezve nem is az elvégzendõ munka nagyságát, hanem a honnan is kezdjem, a hogyan folytassam, mivel fejezzem be bizonytalanságát Így nyilatkozik: hogyan nem lehet megírni a kanadai irodalom történetét Ugyanezen az oldalon indul a tulajdonképpeni irodalomtörténet Korábban ugyan már A kanadai magyar irodalom helye az egyetemes magyar irodalomban fõcímmel kecsegtet bennünket, de negyven oldalon keresztül mégsem errõl van szó, hanem a következõkrõl : A kanadai magyar irodalom fölvázolása és értékelése elõtt azt a közeget kell szemügyre vennünk, ahol ez az irodalom kialakult, hiszen a befogadó ország földrajzi, társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális sajátosságai irodalmon kívüli tényezõként bizonyos mértékben kétségkívül meghatározzák az ott élõ alkotók szövegvilágát 1 A szerzõ a Keretben nagyszerûen vázolja fel a XIX század végén, valamint a XX században Pilvax Ilyenkor, márciusban Folytatás az I oldalról Az eredeti sörözõ építészetileg hasonló az egykorihoz: mestergerendás mennyezet, bolthajtások adják meg a hangulatát És ilyenkor, márciusban a kirakatüvegre ragasztott kokárdaszerû 12 pont emlékeztet az egykori daliás idõkre Nem engedünk a 48-ból! cím alatt ez olvasható a kokárda-kiáltványon: Nálunk még mindig 1848 Ft-ba kerül a Dicsõséges tavasz alkalmából újra kiadott 12 pont Elõkövetelések 1 Mézes szilvapálinka a forradalmi kedv erõsítésére melegen kínálva 2 Görögolvasó angyalbakanccsal, ahogy azt Jókai kedvelte 3 Élesre töltött libanyak, amely úgy csúszik le az ember torkán, mint ahogy a huszárkard rendet vágott a csatában az ellenség soraiban és így tovább, a 6 ponttól a fõ-, a 10 -tõl az utókövetelésekkel, s mindezeket Pilvax Károly perkelt kávéja zárja Hogy ebbõl a perkelt kávéból készült-e az a fekete, amit megkóstoltunk pár száz forintokért a mai modern Pilvaxban, nem tudom Hogy jó volt és jólesett a kis irodalmi séta végén, az bizonyos Meglelt hazánkban a világ végén amikor legördült a függöny virággal jöttek hozzám a barátok, hódolók, köztük írók, újságírók Emlékszem Tamási Áronra, Kemény Zsigmondra, aztán Markovits Rodionra, aki mindig zavarban volt, ha meglátott és olyan mélyen meghajolt, hogy nem állhattam meg csipkelõdés nélkül és azt mondtam neki: Úgy, úgy Rodikám, egészen a földig és akkor már nevettünk Szorgalmasan jegyzetelek Juliska egyre inkább fellelkesül, még jobban beleéli magát a szerepébe, az utolsó szerepbe, amit eljátszódhat nekem Hirtelen mozdulattal felhúzza a szoknyáját: Nézze a lábamat, csak ezzel tizennégyszer nyertem szépségversenyt! Voltam én is fiatal, remélem most már dicsérhetem magam Újabb fény villan meg az arcán Mutathatok valamit, hát nem vagyok én éppen olyan szegény! Színházi lexikont tesz az asztalra: Kulcsár Juliska színésznõ 1895 február 16-án született, 1917-ben végezte a Zenemûvészeti Fõiskolát Budapesten és az opera ösztöndíjas tagja lett, ahol két évig mûködött Késõbb Sebestyén Géza Buda Temesvár miskolci társulatának tagja volt Utóbb a színpadról lemondott és férjhez ment Kávét tesz az asztalra Elérkezett az emlékezés ideje Árad belõle a szó: A szüleim már hatéves koromban hegedülni tanítottak, eztán mégis énekesnõ lett belõlem A tanárom Sík József volt Emlékszem, úgy tizenhat éves lehettem, amikor valahogy, mintha kivált volna belõlem, úgy tört fel, csengett gyönyörû szép hangom Az elsõ szerepemet a Hunyadi Lászlóban kaptam Kinyit egy pántlikával gondosan lekötött dobozt Benne két babérkoszorú és néhány szál préselt virág: az elsõ és utolsó fellépésének emléke Aztán elõkerül egy szakszervezeti könyvecske is Mihail Sadoveanu aláírásával Most már tudja, hogy ki vagyok, drágám simogat meg anyásan Tudja, hogy hatvan operát énekeltem Várjon csak, mondom is rögtön: Mignon, Traviata, Álarcosbál, Faust, Carmen, Tosca, Bohémélet Lakmé Oh, a Lakmé, Delibes csodálatos romantikus mûve, ez volt a legkedvesebb szerepem, ha eltemetnek, ebben a kosztümben, azzal a ragyogó fejdísszel szeretnék álmodni örökre Emlékszem, drága jó di- Kulcsár Juliska Delibes: Lakmé címû operájának fõszerepében rektorom, ha bajban volt a társulat, csak így szólt: Juliska, elõ a bõröndöt, jöhet a Lakmé! És akkor jött a közönség is! Repül velünk az ekhós szekér Az ósdi lemezjátszó már nem nyekereg Juliska hangja tölti be a szobát Egyik utolsó hangversenyének programját böngészem Rajta a mûvésznõ kézírásával bejegyzett rendezõi utasítások: Beethoven-szobor a színpadon A ruha puha fehér brokát Az I részhez pasztell színeket kérek, a második részben a fény piros, majd a fináléban kék Az áriák Haydn, Mozart, Brahms, Puccini, Beethoven, Liszt, Verdi olaszul, németül, magyarul, románul, franciául szólalnak meg Zongorán kísér: Tarjányi Valéria Sok mindenrõl beszélhetnénk még, de az idõ repül velünk a végtelenbe Tudom, hogy szervezõje volt az Erdélyi Helikon temesvári felolvasó estjének, 1927-ben, s hogy a szerzõ kíséretében elsõként szólaltatta meg Engel Jenõ, temesvári zeneszerzõ Ady-versekre írt dalait s Léda címû operájának áriáit Visszavonulása után, Kakován, a férje falujában, kórust szervezett, énekelni, zenélni tanította a fiatalokat Repül az ekhós szekér a magányba, az öregségbe Lakmé búcsúzni készül 1977 október 20-án temették, akkor némult el örökre a szép Kulcsár Juliska pacsirtahangja PONGRÁCZ P MÁRIA emigrációba szorult magyar irodalom,,kényszerû létrejöttét kiváltó, politikai-társadalmi-gazdasági okokat-változásokat, a szórványmagyarság, a nyugati magyar irodalom mibenlétét, a magyar emigránspolitikát, kulturális életet, intézményeket stb Hibaként róható fel, hogy bonyolultabb, összetettebb kérdésköröket intéz el hol naiv, hol kissé mintha,,romantikus hozzáállással, másrészt meg túl sok mindenre akar választ adni, de ez helyszûke miatt nem mindig sikerül Egyes helyeken a szigorú (viszont olykor magával ragadó, ha nem éppen szívbemarkoló) tényfeltárást saját maga gáncsolja el, azáltal, hogy mindenáron esztétikai bizonylatát akarja nyújtani az illetõ problémának Ez olyan, mint amikor az ember nem bízik saját (érték)ítéletében és rögtön valami biztoshoz nyúlna Ebben az esetben a,,biztos az, ami már irodalmi lenyomatot nyert, versbe írták, novellát, jegyzetet írtak róla; bizonygat majd más helyettünk (Ennek is megvan a helye, de a tényfeltárást igencsak kockázatos esztétikai dúcokkal rögzíteni ) Ebben a részben fogalmazódik meg az a fontos kitét, amely szerint a nyugati magyar irodalmi termésben igencsak túlsúlyban van a líra Magyarázata, többek között:,,költõnek lenni mindenekelõtt alkati kérdés Ugyanakkor a líra az a mûnem, amely természeténél fogva közvetlenségével, rövidségével, tömörségével a leginkább alkalmasnak tûnt a diaszpóra alkotói számára azoknak a gondolati és érzelmi tartalmaknak a kifejezésére, amelyek az új életkörülmények hatására fogalmazódtak meg bennük S mintha egy kissé bizonytalan lenne az argumentálásban, mert igyekszik hozzátenni:,,a líra ugyanakkor kísérletezésre, játékra is csábítja a poétikai kalandra kapható költõket A prózaíróknak azonban nehezebb a dolguk, hiszen,,több akadállyal kell megküzdeniük, mint költõtársaiknak; hosszabb, céltudatosabb munkára van szükségük, a terjedelmesebb epikus mûvek megjelentetése nagyobb anyagi áldozatot követel a szerzõk részérõl Még szerencse, hogy prózaírónak lenni nem alkati kérdés Az lenne még az átkos ráadás 2 A Téma kizárólag a kanadai magyar irodalomról szól, jobban mondva kellene, hogy szóljon Megint a késleltetésnek azzal a formájával találja szembe magát az Olvasó, amely nem az üdvös felcsigázottságot rendeli melléje társnak, hanem az asztalra csapó 2003 márciusvii LÖVÉTEI LÁZÁR LÁSZLÓ A parton (Két nap) Nincs semmi baj, ha két napig tudok nyugodtan ülni, szinte boldogan Nem jut eszembe semmi érdekes, és nem tudom, hogy akkor most mi van; s hogy mégis mit csinálok két napig, miért hiszem azt, hogy kibírhatom, s hogy mikor hagyom abba az egészet, azt egész egyszerûen nem tudom, csak ülök itt már szinte boldogan, s véletlenül most éppen egyedül hogy tényleg semmi baj nincs két napig, az két nap alatt úgyis kiderül (Egy év),,nem olyan, mint a tengerpart az ágyunk, csak partszegély : egy semmi kis darab valamibõl, amit nem is kívántunk, vagy semmiképp nem így s már szinte vártuk, hogy egyszer még a nyakunkon marad Egy éve mégis másképp gondolom:,,még szerencse, hogy ennyi is maradt, mondogatom, amikor nem tudom, hogy mi lesz majd, ha ennyi sem marad: egy partszegély, ahol veled vagyok s mert nem biztos, hogy lesz más alkalom, reggelre szinte semmit sem hagyok: nem látszik úgysem akkor már a part (Méreg) Ma végre olyan nyugodt volt a reggel egy éve várom, hogy ilyen legyen: ne tömjem magam semmiféle szerrel, és inkább azért fõjön a fejem, hogy mennyire is ment el az eszem, hogy érdemes-e rágódni ezen, s mikor leszek már olyan idióta, hogy besöpörjem õket a fiókba, s hiába lesz a szép nevük, hiszen feléjük se nézek Még délbe sem (31) Az én Uram csak félig-meddig élt (és éppen ott, ahol még én se voltam) Nem is értettem, hogy miket beszélt Az út feléig mégis eljutottam sürgetést, hogy legyen már valami Ez esetben: hogy jöjjenek már a szerzõk, lássuk a mûveket Az irodalomtörténetek szokásos felvezetõ szövegeibõl még itt is, a könyv közepén túl is találunk részeket szétszórva:,,ha akad többszörös problémát okozó irodalomtörténeti anyag, akkor a nyugati magyar, illetve azon belül a kanadai magyar irodalomé minden bizonnyal az A Szavak prérijén nem a szó szoros értelmében vett irodalmi termésrõl szól, ez igaz Több mint valószínû, hogy a tárgyalt szerzõk sem voltak nagy segítségére Szakács István Péternek Két-három nagyságon (Faludy György, Kemenes Géfin László) kívül nemigen találunk írói arcokat-alkotásokat, melyek bekerülhetnének a magyar irodalom Nagy Könyvébe De azért érdemes keresgélni, mert gyöngyszemek azért akadhatnak,,nappal csákánnyal dolgozom / nem rangom ez, csak fegyverem, / de este este álmodom, / ha arcom megtörölhetem, / visszhangtalan, szép szenvedés / s mosolygok Isten ötletén, / hogy így kezem közé került / a csákány s egy-két költemény (Fáy Ferenc: Torontótól a Kálvin térig) GÁLL ATTILA *Szakács István Péter: Szavak prérijén (A kanadai magyar irodalom egy évszázada) Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2002 )

8 VIII 2003 március Palládium-díj Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) költészeti pályázatot hirdet kötettel nem rendelkezõ, 1978 január elseje után született költõk számára Minden pályázótól legalább nyolc, nyomtatásban meg nem jelent verset kérünk A beérkezett pályamûveket irodalmunk neves költõi bírálják el A nyertesek ingyenesen vehetnek részt az Balla Zsófia és Kovács András Ferenc kapta idén az irodalmi Palládium-díjat, amelyet a budapesti Szabó Ervin Könyvtár dísztermében vehetett át a két kitüntetett Kovács András Ferenc Aranyos vitézi írák címû verseskötetéért részesült e magas irodalmi elismerésben, amely 2002-ben jelent meg a Mentor Kiadónál Balla Zsófia a Jelenkor Kiadónál megjelent, A harmadik történet címû könyvét jutalmazták Magánkezdeményezés alapján, 2001-ben jött létre a Palládium Alapítvány, fõ célkitûzései közé tartozik az elõzõ év legkiemelkedõbbnek ítélt szépirodalmi, társadalomtudományi és képzõmûvészeti teljesítményeinek a jutalmazása A Palládium eredetileg Pallas Athéné szobra volt Trójában Késõbb Rómában, a Vesta templomban õrizték Legalábbis a rómaiak azt állították, hogy a Palládium náluk van, mert a Tróját ostromló görögöknek annak idején csak a szobor másolata jutott A Palládium arra szolgált, hogy oltalmazza a várost Elsõ alkalommal négyen vehették át a Palládium-díjat: Tóth Krisztina költõ, Térey János költõ, író, Nádor Tibor festõ- és grafikusmûvész, Sonkoly Gábor történész NAGYÁLMOS ILDIKÓ Az E-MIL verspályázata E-MIL II Erdély határtalanul írótáborában, melyre augusztus között kerül sor Zetelakán Az arra érdemes verseket továbbítjuk az irodalmi lapoknak A pályázatokat az office@e-mil ro villámpostára vagy az E-MIL, Str Cismigiu 1/ 14, 3400 Cluj Kolozsvár címre kérjük eljuttatni Beküldési határidõ: 2003 május 20 Kritikai pályázat Az erdélyi magyar irodalombírálat frissítése, eredményesebbé tétele érdekében az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány pályázatot hirdet a Romániában, illetve a határokon túl 2000 után erdélyi magyar szerzõktõl megjelent könyvek kritikai megmérettetésére, valamint irodalmi jelenségek átfogó kritikai tanulmányban történõ elemzésére A pályamûvek lehetséges terjedelme jel (3-30 hagyományos flekk) A pályázat díjai: I díj (Kuncz Aladár-díj): 300 euró II díj: 200 euró III díj: 100 euró A díjnyertes pályamunkák közlésérõl az alapítvány gondoskodik Beküldési határidõ: 2003 október 1 Postacím: 4150 Székelyudvarhely (Odorheiu Secuiesc), Városháza tér (Primãriei) Nr 5 Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (lorincz_gyorgy@yahoo com) A pályázaton bárki részt vehet Lapszámunk szerzõi Gáll Attila 1978-ban született Kézdiváráshelyen, költõ, író Kötete: Napló az émelygésig (versek, 2000) G Pataky András 1948-ban született Pécskán, költõ, jelenleg szabadfoglalkozású és Aradon él Kötete: A tél acélkék lovai (Irodalmi Jelen Könyvek, 2003) Kukorelly Endre 1951-ben született Budapesten, József Attila-díjas vers- és prózaíró, kritikus, szerkesztõ, 1985-ben megkapta a Legjobb elsõkötet-díjat Lövétei Lázár László 1972-ben született Szentegyházán, költõ, a Székelyföld folyóirat szerkesztõje Kötetei: A névadás öröme 1997, Távolságtartás 2001 Noszlopy Botond 1983-ban született Csíkszeredán, jelenleg jogászhallgató Budapesten Oberten János 1944-ben született Aranyágon (Temes megye), író, újságíró, színikritikus, a Román Irószövetség tagja Kötetei: Férfihangok (regény), Rókaszelidítés (regény), Bádogszemüveg (novellák) Papp Attila Zsolt 1979-ben született Lugoson A kolozsvári BBTE filológia karán végzett 2002-ben Kötete: A Dél kísértése Szekernyés János 1941-ben született Kajántón, újságíró, szerkesztõ, mûkritikus, dramaturg, jelenleg Temesváron él Irodalomtörténeti, helytörténeti, mûvészeti tanulmányokat közöl Szabó Péter 1952-ben született Aradon, költõ, mûkedvelõ képzõmûvész Verseskötetei: Szerelembontás (1980), Ami fontos (1985), Vagyunk (1995) Szõcs Noémi Imola 1979-ben született Brassóban Magyar angol szakot végzett Kolozsvárott Tóth Mária 1933-ban született Aradon, író, újságíró, a román és a magyar írószövetség tagja, 1997-ben megkapja a Látó nívódíját Elsõ kötete A küszöbön túl címmel 1964-ben jelent meg Kulturális hírek Lipcsei könyvvásár csatazajjal Az iraki háború rányomta bélyegét a nagyközönség elõtt március 20-án megnyitott négynapos lipcsei könyvvásárra, amelyen erõs reflektorfény vetült a közép- és kelet-európai irodalomra A tavaszi lipcsei könyvvásár riválisa akart lenni az õszi frankfurti könyvvásárnak, amely a világ legnagyobb könyvbemutatójának számít Az idén Lipcsében közel kétezer könyvkiadó kínálta legfrissebb portékáját huszonnyolc országból (Frankfurtban általában háromszor ennyi kiadó van jelen és állít ki), a Lipcse olvas sorozat csaknem ezer rendezvényre csalogat Idén díszvendégnek két irodalmi Nobeldíjast is meghívtak: az ez évi díjazottat, Kertész Imrét és Günter Grasst, akik legújabb mûveikbõl olvastak fel A Berlinben élõ Kertész Imre Felszámolás címû regényét írja, nyárra kell elkészülnie vele Ághegy Megjelent az Ághegy 3-4 száma a világhálón (www hhrf org) A tartalomból: KERTÉSZ IMRE DICSÉRETE: Magunkban mondott beszéd, Le a tollakkal!, Lépésrõl lépésre, Beszélgetés Ortman Mária Klára fordítóval Verssel, prózával jelentkezik, többek között Sall László, Gulyás Miklós, Kovács katáng Ferenc, Barthal Klári, Karl Michael Bellman, Tar Károly, Gergely Edit Miklós Beszélgetést olvashatnak Maros Miklós zeneszerzõvel, megismerkedhetnek a stockholmi EMKES történetével A lapszám képzõmûvészei Csíki Levente, Dániel Éva, Kasza Imre, Szabó Magda Liszt Fesztivál Balla Zsófia A menekült Aki a földrõl fölkel itt, hogy a robogás elhaladt, fölötte csak az ég szakadt - egyenesíti lábait, ki szerencsétlen, megmaradt és a halál se fogja már Anyára vár, de januárvég, üres garat megõrli: hír és áporult, fecsegõ viták, díszvadak Mikor hazaér, csak habog, beszélne, hogy hová szorult, de nem bír, hallgat, házfalat meszel, néz, akad-e dolog Ha szól, rá zajos dob dobog: egy mozdony dohogva tolat Az Amerikai Liszt Társaság március között rendezte ez évi fesztiválját Liszt Ferenc: Kulturális Nagykövet, Mester Pedagógus, Látnok címmel a Florida Egyetemen, Gainsvilleben Az 1964 óta évente megrendezett fesztiválokon zenepedagógusok, zeneesztéták és elõadómûvészek méltatták Liszt életmûvét és annak hatását az egyetemes zeneirodalomban A konferencia alatt tudományos elõadások és hangversenyek hangzottak el és mesterkurzusokat tartottak Tallózó A Látó márciusi számában verset közöl Páll Lajos, Kovács András Ferenc, Pintér Lajos, Dankuly Csaba és Bogdán László, míg próza Sebestyén Mihály és Balogh László tollából olvasható Láng Zsolt Szilágyi Júliával készített interjút A Fórum rovatban Szekér Endre Márai legféltettebb kincsérõl, a magyar nyelvrõl ír A Helikon 5 számában verset közöl Lászlóffy Csaba, Karafiáth Orsolya, Iulian Tãnase, Czigány György, Pomogáts Béla az erdélyi történelmi regényekrõl ír, novellát olvashatnak Burus János Botondtól, Gángoly Attilától, olvasónaplót Lászlóffy Aladártól, regényrészletet Demény Pétertõl Gaal György Kolozsvár magyar helytörténeti irodalma 1990 után címmel közöl tanulmányt, s a lapban köszöntik a 80 éves, jelenleg Svédországban élõ Szentes Imre költõt A Tiszatáj márciusi számában Borbély Szilárd, Gömöri György, Pintér Lajos, Vitéz György, Vörös István versei, Csiki László forgatókönyve, Dobai Péter, Grecsó Krisztián, Nagy Koppány Zsolt prózája, Poszler György Déry Tiborról ír, beszélgetést olvashatnak Kalmár Márton szobrászmûvészszel Kipergett magvak A népi irodalom tehát Erdélyben sem jelentett egységes kánont, csupán nagyjából egységes szembenállást a transszilvanizmus konzervatív, Gyallay Domokos-féle népábrázolásával, vagy a népiesség divatjelenségével írja Vallasek Júlia a negyvenes évek fiatal erdélyi szerzõinek népiségkoncepciójával kapcsolatban a Forrás márciusi számában Parnasszus A folyóirat tavaszi számának élõ bemutatója április 3-án 18 órakor lesz Budapestena a Mûcsarnok elõadótermében Az Erdélyi Magyar Írók Ligája képviseletében vendégeink: Fodor Sándor elnök, Sántha Attila ügyvezetõ, továbbá Bágyoni Szabó István (az összeállítás vendégszerkesztõje), Balázs Imre József (Korunk), Király László (Helikon), Szõcs Géza (A Dunánál), Farkas Wellmann Endre, Kinde Annamária, László Noémi, Lászlóffy Csaba, Orbán János Dénes, Papp Attila Zsolt, Szántai János, és akiknek még sikerül eljutniuk Budapestre Ugyanakkor bemutatják a Parnasszus Könyvek 2 új kötetét: Nyilas Atilla: De én és Zsille Gábor: Nõk, kezdõknek és haladóknak (fordítások) Vendég a születésnapos Gömöri György, az est házigazdája Turczi István Áttörés ideje a mûvészetben Egy birodalom volt és mégis két ország, két olyan központi várossal, amelyiknek az életében sok volt a párhuzamosság Például az is, hogy az 1873-as év mindkettõ számára igen jelentõs volt A bécsi Harrach-palotában, a Kunsthistorisches Museum és a Collegium Hungaricum közös rendezésében április 22-ig megtekinthetõ Az áttörés ideje (Die Zeit der Aufbruch) címû kiállítás fél évszázad kulturális eszmélését, városfejlõdését és társadalomtörténetét mutatja be a képzõ- és iparmûvészet eszközeivel A kiállítás nem véletlenül indul az as évtõl, eltérve ezzel attól a szokástól, hogy a mérföldkõ az es kiegyezés - mondja F Dózsa Katalin kurátor, a Budapesti Történeti Múzeum fõigazgató-helyettese (MagyarOnline net) Kovács András Ferenc Valaki követ álmodik Ha majd hamut álmodnak a kövek, s a boldog hamu embert álmodik, valaki semmit istent álmodik, torkában némán torlódó kövek A szó kõvé lesz egyetlen napon, törvénytáblából készül útvesztõ köré, karneol idõ útvesztõ õ is, önmaga álma egy napon A szavak csak szavakat álmodnak, csak egy könyvet útvesztõkkel, kövekkel s tükrökkel, eme végtelen kövekkel, melyekben arcok arcot álmodnak Egyetlen arc lesz, mely már végtelen, akárha most zuhanna egy tükör mélyébe mintha sok törött tükör kövek röptét álmodná végtelen És egyszer kövek álmodnak követ, és egyszer hamu hamut álmodik, egy álom semmit embert álmodik, a csend torkában lüktetõ követ Költ, üt, bõg Jónás Tamás költõ, Szandai Mátyás bõgõs, Dés András ütõs estje 2003 április 1-én órakor a St Tropez állóhajón (Petõfi tér, 8-as kikötõ, Erzsébet híd pesti hídfõje) A három, saját területén egyéni hangú, tehetséges fiatal újszerû esttel lepi meg a verseket, az improvizatív kamarazenét kedvelõ közönséget Jónás Tamás felolvasóestjét a szövegekkel hol parolázó, hol azok jelentését, hangulatát elmélyítõ, színesítõ zenei közremûködés teszi érdekesebbé, és a felvállaltan nehezebb, elmélyültebb verseket befogadhatóbbá zetna Még az állatok is mozognak, így aztán az embereknek is igényt kell tartaniuk bizonyos mobilitásra Ha pedig mozog valaki, akkor ott abban a mozgásban szükségszerûen kell lennie valami rendellenességnek, valami zökkenõnek A mobilis mûvésznek tudniillik állandóan oda kell figyelnie, hogy hova ül le, nehogy a fenekére huppanjon írja Sebõk Zoltán a zetna internetes irodalmi lapban, amelyet a zentai Polgárok Egyesülete ad ki Az év legjobb múzeumi kiállítása A 2002-es év legjobb múzeumi kiállításának nyilvánította a mûvelõdési minisztérium a Szatmár Megyei Múzeum tavaly õsszel megnyitott régészeti kiállítását A Pillantás a múltba címet viselõ, nyugat-európai muzeológiai felfogású kiállításon a régióban talált, a pattintott kõkorszaktól a korai középkorig tartó idõszakból származó leletek, rekonstrukciók tekinthetõk meg A díjátadó ünnepséget március 28-án Bukarestben tartották meg Pontosítás A februári Irodalmi Jelenben közölt Bányai János esszé elõször, írásban a hollandiai Mikes International 2003 január-márciusi számában jelent meg Összeállította IRHÁZI JÁNOS