Szemelvények a vaskohászat történetéből

HTML
DOWNLOAD

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Szemelvények a vaskohászat történetéből"

Emília Somogyi
9 évvel ezelőtt
Látták:

1 II. DDr. Gerhard Sperl professzor, az Europäische Eisenstrasse elnevezésű mozgalom nemzetközi szervezetének elnöke / president of the movement "Europaische Eisenstrass"e (CEITA) Szemelvények a vaskohászat történetéből

7 Magyar nyelvre fordítva: 1. A rézolvasztástól a kovácsolható vas technológiájáig A legelső Európában fellelhető vastárgy, ami ércből készült a bronzkorszak kezdetére tehető, amikor 1200 Co olvasztási hőmérsékletet tudtak elérni. (a vörösréz olvadáspontja 1085 Co) (1. kép) 1. kép: A buca-kemencékben elérhető hőmérséklet kézi fújtatókkal; olvadási pont intervallum a Cu-Sn és Fe-C függvényében [F: Sperl G., 1977] A rezet és a bronzot főleg öntötték, de ritkán lemezzé is kalapálták, ugyanúgy ahogyan az aranyat. Azonban a rézzel és a bronzzal ellentétben a vasat (olvadáspontja 1530 Co) nem lehetett megolvasztani egyszerű fújtatós kemencékkel. A vasat izzítással, kalapálással munkálták meg. Így a nyers fém, az érc miatt tartalmazott Ni, Cu, P, As-t, ami néha jelen volt a vaskorszak bucakemencéiben előállított vasban egészen a középkor végéig (1450). A legfontosabb ötvöző elem a szén C volt, ami bizonyos mértékben belekerült a vasba a kemencében való olvasztás során a körülmények függvényében (hőmérséklet, idő, foszfor tartalom, oxigénnyomás a kemencében [log PO2]; lehetséges még a vastárgy karbonizálása (dúsítása) is, ami használatos volt már a korai vaskorban (Hallstatt-kor i.e ) Közép-Európában. Izzítással, vízben vagy olajban való hűtéssel, és hőkezeléssel HV 200-ról HV 1000-re változtatható a vas mechanikai tulajdonsága (0,6% - 0,8% C). A vaskorszak, a vas helyben való gyártása későn jutott el Közép-Európába (2. kép), 1000 évvel azután, hogy az emberiség kapcsolatba került ezzel a fémmel, amit sokoldalúsága miatt néha a fémek kaméleonjának is neveznek. 2. kép: A vaskohászat kezdete a régi világban (F: Sperl 1985) 2. A kemencék története: Az egylépcsős eljárástól (buca-technológiától) a kétlépcsős eljárásig: a korai öntött vas. A buca-kemencék alakja sokat változott a történelem során (3.kép): a földbeásott tűztértől (buca tűz, Rennfeur) a különféle méretű és formájú aknakemencén át, vízikerék meghajtású fújtatókkal működtetett nagyolvasztókig. (Közép-Európában 1250 óta használatosak). 3.kép: Az Alpokban használt kemencék típusai (F: Münichsdorfer 1873) 3,1: földbeásott tűztér 3,2: a római és középkorban használt buca-kemencék (Feistawiese típus, Erzberg) 3,3: az aknás-kemence (Stuckofen), belső méretek, magasság: 6 +6 = cca. 4 m, 1775-ig működött Löllingben, Hüttenberg mellett 4.kép: nagyolvasztó és frissítő (iker tűzterű, Brescian típus, 18. század, Kendlbruck, Lungau) A.

(a vörösréz olvadáspontja 1085 Co) (1. kép) 1. kép: A buca-kemencékben elérhető hőmérséklet kézi fújtatókkal; olvadási pont intervallum a Cu-Sn és Fe-C függvényében [F: Sperl G.

8 Időszámítás után 1200 (Norberg, Svédország) és 1775 (Hüttenberg, Ausztria) között a vasgyártás új technológiája vált széles körben használatossá: a nagyolvasztó, ami nagymértékben dekarbonizált vasat állított elő (3-4% C) (4.kép), amit nem lehetett kovácsolni, de alkalmas volt arra, hogy öntvényt (LT 1200) készítsenek ebből a kemény, törékeny anyagból. Az ezt követő frissítési eljárás során (4.kép) a széntelenítés addig folyt, amíg a vas hajlíthatóvá vált (C 2% alatti, döntően kevesebb, mint 0,5%). A Wallon eljárást gyakran ábrázolták a 16 századi flamand festők (Valckenborg, Breughel stb.) romantikus felfogásban. Az Alpokban hasonló eljárást alkalmaztak, amit Brescian folyamatnak neveztek és 1450-ben jelent meg Közép-Európában. A modern nagyolvasztók közvetlenül erre a technológiára vezethetők vissza, de a széntelenítés hathatósan megváltozott: 1800 körül a nyersvas C tartalmának csökkentésére kavaró-kemencés eljárást használtak, az így kikerülő vastömböt kalapálni kellett, hogy homogenizálják, és a salaktól megtisztítsák. A mikroszkopikus szerkezetben a salak jelen volt, a vasat hosszú rudakba kalapálták és a szén nem homogén eloszlása volt jellemző rá. 5.kép: Az acél gyártásban használt eljárások fejlődése a Közép-Európában 1780 után. Ez a szerkezet nagyban megváltozott, amikor Henry Bessemer 1865-ben bevezette a folyékony-vas eljárást, azaz levegőt fújtattak a folyékony nyersvasba a konverter aljából, amit tűzálló téglával béleltek; a martin eljárás is ebben az időben kezdődött, újra használva a lángkemence rendszert, de előmelegített gáz- és levegőbefúvással ban használtak először oxigén befúvatásos eljárást Ausztriában (LD-Verfahren, L=Linz, D=Donawitz). A világ acéltermelésének 60%-a (500 millió tonna) manapság ezzel a technológiával történik, a többi hulladék-vasból olvasztással elektromos ívkemencékben zajlik. 3. Az európai vasgyártás kulturális vonatkozásai A Leoben melletti Vordernberg (Ausztria) címerében, amit III. Frigyes adományozott 1453-ban, a vaskészítésre 3 munkás utal: felül a zöld ruhás bányász az ércbányászatot, a baloldali vörös ruhás a kohómester, aki éppen kettéhasítja a vascipót, neki segédkezik a kohó tulajdonosa (vasgyáros), aki fehér, elegáns ruhát visel. Tehát ez az a három ember, aki a vasgyártás 3 területét jelképezi. Általában a vasipari munkák nem sűrűn jelennek meg művészi alkotásokban (3), de a 16. századi flamand festők nagy érdeklődést mutattak ez iránt a különösen kemény munka iránt. 6.kép: Vordernberg címere a 14 kohóval 1453-ban, a vasgyártás fontos folyamatait mutatja be: a bányászatot, kohászatot és kereskedelmet. A vaskultúra nyomai inkább az építészetben lelhetők fel. Mindenekelőtt a nagyolvasztók és gyártulajdonosok ill. kohómesterek házai maradványaiban találhatók meg. A kohászati központok vallásossága jelenik meg a bányászok védőszentjeinek szobraiban: Szt. Borbála és Dániel, a bányászok védőszentje; Szt. Lőrinc, Flórián, és Eligius, a kohászok védőszentje. A történelmi vasközpontok körül a 100 évvel ezelőttig használt jelentős vízi energia igény következtében a táj idilli képet mutat. Kis patakok, (szurdokok) szelik át a hegyeket, dombokat a gyárak környékén. Emellett a vasgyártás helye, települései évszázadok óta egyben fontos kulturális tevékenységek központjai is.

kép) a széntelenítés addig folyt, amíg a vas hajlíthatóvá vált (C 2% alatti, döntően kevesebb, mint 0,5%). A Wallon eljárást gyakran ábrázolták a 16 századi flamand festők (Valckenborg, Breughel stb.

Hasonló dokumentumok

Az Európai Vaskultúra Útja, az Europäische Eisenstrasse mozgalom kezdete és jelenlegi szervezeti helyzete

DDr. Gerhard Sperl professzor, az Europäische Eisenstrasse elnevezésű mozgalom nemzetközi szervezetének elnöke: Az Európai Vaskultúra Útja, az Europäische Eisenstrasse mozgalom kezdete és jelenlegi szervezeti